A Szigligeti Arborétum monográfiája, VI.
A Szigligeti Arborétum g u b a c s a i
Bevezetés Több évtizedes céltudatos m u n k á v a l létrejött p a r k b a n a környező település kultúrájától és az ezt övező erdejétől elit érő növény és rajta élő ál latcsoportosulást, ismerhetünk meg. A p a r k változatos élőfagyűjteményén, a talajt borító aljnövényzetén kitűnő menedéket talál az állatvilág s köztük elsősorban a növényzeten élő rovarok. Az itt található fajok n e m a véletlen el terjedés következtében húzódtak e területre, h a nem szoros összefüggésben állnak a p a r k b a n fej lődő különleges társulású növényekkel, a kiala kult s egyéb életfeltételeket befolyásoló m i k r o klímával. A rovarok között van egy csoport, amely a növénnyel igen szoros kapcsolatban áll, A nö vény szervezetében találja meg tanyahelyét, ben ne fejlődik és miközben táplálkozik, a növény szövetében duzzanat keletkezik. Ez a gubacs, tu dományos néven cecidium. C s a k n e m min den n ö v é n y n e k van egy-egy ro vartól származó jellegzetes ala k ú g u b a c s a . Az A r b o r é t u m b a n élő r o v a r világ gubacsait, növénytorziilásait, az ezt okozó fajok életmódját kívánja e cikk ismertetni. Bakony természeti értékeinek k u t a t á s a alkal m á v a l került sor a Tapolcai-medence e kis gyöngyszemének a feldolgozására. Mint az eddig végzett kutatási eredmények egy fejezeteként öszszegezzük az A r b o r é t u m b a n szerzett tapasztala tokat. A rendszeres gyűjtéseket és megfigyeléseket 1964 V. 26—29, IX. 28—X. 2, 1965 V. 10—11-én végeztem. A gyűjtött anyag a kutatást szervező veszprémi Bakonyi Múzeum gyűjteményébe k e rült. ökológiai
megfigyelések
A gubacsokozó rovarok egyik jellegzetessége, hogy csak egy, vagy ennek rokonságába tartozó n é h á n y növényen találja m e g életfeltételeit. Ez a gazdanövénye. A többit elkerüli. így van egy-
gazdanövényes, monofág, vagy több növényben élő, polifág gubacsokozó rovar. Mivel a p a r k n ö v é n y t a k a r ó j a rendkívül gaz dag, sőt távoli világrészekből származó fajokat is meghonosítottak, a rajtuk élő rovarok változa tossága is gazdagabb, m i n t a p a r k o t körülvevő eredeti, természetes tájban élőké. E r r e számtalan példát találunk. Be a fordítottja is fennáll. Mind ez azt bizonyítja, hogy az állatvilág legnépesebb csoportja: a rovarok m e n n y i r e függnek a nö vényzettől. De a r r a is találunk példát, hogy m i n d k e t t ő t befolyásoló környezeti adottságok és jelen esetben a gubacsokozókat érzékenyebben érintik a tényezők, mint a gazdanövényeit. E viszonylag kis területre zsúfolódott hetero gén összetételű növényszőnyegen jelentkezik a gubacsokozó rovarok faji és egyedi mennyisége. A fás és lágyszárú növényzetből álló kis ligete ken u t a k k a l és tisztásokkal megszakított foltok kal váltakoznak. A szellős és zárt légkörű lombta k a r ó m i n d m e g a n n y i biotop, amely a p a r k sajá tos klímáját parcelláza apró, egymástól finoman eltérő mikroklímájú szakaszokra. Ennek megfe lelően m á s a növénytársulás és mások a rajtuk élő rovarok. A n n a k ellenére, hogy egy-egy g u b a csot okozó rovarfaj gazdanövénye u g y a n ú g y fel lelhető az eltérő jellegű növényfoltokban, a rájuk jellemző gubacsokat mégsem találni meg. Ezek az okok nemcsak a rejtőzés, a védelem problé m á i b a n keresendők, h a n e m magyarázza ezt a sű r ű növényzet magas p á r a t a r t a l m a és a növények pozsgásabb, üde állapota. Vonzza azokat a rovar fajokat, amelyek kedvelik a nedves légkört. Vagy vonzza azokat, amelyek a naposabb, ritkultabb, szegélyszerű fekvése m i a t t a szárazabb, szelesebb ökológiai feltételeket kedvelik. A gubacsképződéshez feltétlenül szükséges,, hogy olyan növényi szövetből k é p z ő d j e n e k ame lyek még fejlődők és főleg reakcióképesek. E r r e a fák és^bokrok fattyúhajtásai a legalkalmasab bak. A rendezett parkból a gondos ápolás és k e zelés kiirtotta ezeket és e m i a t t számtalan gubacsfaj hiányzik. A p a r k o n túl m á r r á b u k k a n u n k ezekre. Ilyenek a hársfák fattyúin élő Dasyneura thomasina gubacslégytől származó levélzsugoro241
1. Kocsányos tölgy levelét borító, darázs-okozta gombgubacsok ( N e u r o t e r u s n u m i s m a l i s F.) 1. Durch die Gallwespe N e u r o t e r u s n u m i s m a l i s F . hervor gerufene Knopfgallen auf den Blättern einer Stieleiche 1. Galles à bouton, produites par la guêpe Neuroterus F . , couvrant les feuilles d'un chêne rouvre
numismalis
1. Дубильные орешки-пуговицы, вызванные осой Neuroterus numismalis F . , покрывающе лист дуба Quercus robur.
dás, vagy a Contarinia tiliarum, a fattyúhajtásvég orsóformára duzzadt levélnyél. A heteket, ill. 1—2 hónapot kitevő r o v a r á t alakulás csak azokon a gazdanövényeken mehet végbe zavartalanul, amelyeknél a lárva táplál kozásához szükséges növényélettani feltételek párhuzamosan alakulnak a gubacs kifejlődésének időtartamához. A lassú kifejlődésű gubacsiegyek a sűrűbb, nedvdúsabb, hosszabb ideig m e g m a r a dó n ö v é n y t a k a r ó t keresik, míg a növény vízház tartás ingadozástól függetlenebbek a lombozat szélén, a mesgyék aljnövényzetén, esetleg m a g á nosan növekvőn találja meg optimális életfelté teleit. A gubacsokozók helyhez kötött életmódot folytatnak lárvafejlődésükkor és sokkal érzéke nyebben alkalmazkodnak környezetükhöz. Miképp m á r említettük, az Arborétum n ö vényzete változatos, tehát a gubacsokozó rovarok szempontjából morfológiai mikrof oltókban igen gazdag. Ennek megfelelően módosul a növénye ken található gubacsokozók területi elszóródása is. A gubacsokozó rovarcsoportok ökológiai elem zése rávilágít életüknek számtalan tényezőjére és azok összefüggéseire. Figyeljük meg n é h á n y típusos gubacsokozó rovarcsoport települését az előzőek szemléletében. Hymenoptera gubacsok. — A legszélsősége sebb ökológiai skálával rendelkeznek a h á r t y á s -
242
szárnyú gubacsokozók. A környezeti tényezők fejlődésükéit látszólag alig befolyásolják. Függet lenek a n ö v é n y és környezet vízháztartásának az ingadozásától. Vastagfalú, kettős k a m r á j ú gubacsokban háborítatlanul fejlődnek a lárvák. A k i fejlődött imágók erős száj szervekkel rendelkez nek s kirágják m a g u k a t az elfásodott, vastagfalú gubacsfalból. A hazai tölgyeken élő mintegy 100 h á r t y á s s z á r n y ú gubaos fajból a p a r k b a n mégsem találunk annyit, m i n t a parkot körülvevő erdő t a k a r ó tölgyein. Egyrészt azért, mert a mediter r á n származású molyhos tölgy (Quercus pubescens) n e m él a p a r k b a n . Nem bírja a nedves, p á rás környezetet. Másrészt a gubaesot okozó da razsak igazi élettere a száraz, széljárta, szélsősé gesebb éghajlatú balatonfelvidéki dombok és h e gyek tölgyesei. Az igen karakterisztikus medúzagubacs (Andricus quercus-medusae) elég gyakori a községi er dők kocsányos és molyhos tölgyein. Mégis a park kocsányos tölgyein a leggondosabb keresés is meddő m a r a d , pedig tojásnyi gubancos példányai sötétlő foltként láthatók a lombjavesztett ága kon. Ugyanilyen parkot kerülő a csertölgy (Quer cus cerris) rügy ein kora tavasszal fejlődő Andricus quercusramuli szexuál-generációs gubacsa. A színes foltokkal díszített diónyi, vattaszerű cso mók szép példányait csak a parkon kívüli cser fákon találni. Eme kevéssé igényesnek látszó gu bacsdarazsak is válogatnak. Viszont találkozunk olyan Hymenoptera tölgygubacsokkal, amelyek nek populációs mérete messze felülmúlja a k ö r nyék tölgyein élőkét. Ilyen a gombgubacs (Neu roterus numismalis) (1. ábra) leveleken fejlődő mindkét n e m ű egyedei. A n y á r i egyivarú, szűz nemzéssel szaporodó imágók valamennyien n ő s tények. Selymes, lencseméretű gombgubacsai megszámlálhatatlan mennyiségben tarkítják a kocsányos tölgy (Quercus robur) leveleit. Leve lenként 40—60 is előfordul. Amíg az előbbi gubacs 2—3 mm-es, addig az Andricus seckendorffi diónyi, tövises emergen-
.-
2. Quercus robur makkján fejlődő A n d r i c u s darázs-okozta gubacsok
seckendorffi
2. Durch die Gallwespe A n d r i c u s seckendorffi hervorge rufene Gallen auf den Eicheln einer Stieleiche 2. Galles sur les glands d'un chêne rouvre (Quercus robur), seckendorffi produites par la guêpe Andricus 2. Дубильные орешки, вызванные осой Andricus на желудях дуба Quercus robur.
sechendorfli
I a n g u b a es e l ő f o r d u l á s i jelenség g e l . E fán országszerte is feltűnő mennyiségű a magyargubacs, az Andricus (Cynips) hungaricus. A legismertebb tölgyfagubacs „termés" is métlődik meg évente. A fa tövében sűrű rétegben keveredik az előbbi buzogány gubaccsal. Mi a magyarázata annak, hogy a kocsányos tölgy ko ronájával érintkező azonos fajhoz tartozó töl gyön ugyanakkor egyetlen példány sem találha tó? A választ, illetve a megfigyeléssorozatnak ki induló láncszemét nem is ez a fa, hanem egy sok kal távolabb növekedő, több évtizedes kocsányos tölgy fejlődésimenetének érdekessége indította el. Ennek a fának jellemzője, hogy tavasszal, mire a park valamiennyi tölgye már dús lombozatú, ak
ciájú buzogányok (2. ábra). A park egyik leg szebb növésű kocsányos tölgy makkján fejlődik. A szeptembervégi hullása után a fa alja jégve résre emlékeztet. A súlyos példányok letépik a leveleket, makkot s eddigi megfigyeléseim szerint ez volt a legsűrűbb előfordulása hazánkban. Szig liget erdeiben rendkívül ritka volt ugyanebben az időszakban. Ugyanezen a tölgyön találkoztam nemcsak a park, hanem a c e c i d o l ó g i a i iroda lomban ez i d e ig megmagyarázat-
3. Dasyneura affinis gubacslégy okozta torzulások, ibolya levelein 3. Deformation von Veilchenblättern erzeugt durch die Gall m ü c k e D a s y n e u r a affinis 3. Déformation des feuilles de violette, produite par la mouche Dasyneura affinis 3.
ié*
Деформации
листа
фиалки,
причиненные
Easyneura affinis.
243
4. Tilia cordata virágkocsányán fejlődött Contarinia tiliarum gubacslégy okozta vastagodások 4. Verdickungen auf dem Blütenstiel der Tilia cordata, her vorgerufen durch die Gallmücke Contarinia tiliarum 4. Épaississement sur le pédoncule des fleurs d'un Tilia cordata, produit par la mouche de galle Contarinia tiliarum 4. Утолщения на цветоножке Tilia cordata, вызванные мухой Contarinia tiliarum.
kor csupasz a koronája. P A P P J Ó Z S E F a g r á r m é r n ö k figyelt fel ennek a fának az élettani el/té résére. I m m á r 3 éves megfigyelésének birtokában is meretes, hogy a fa déli oldalának rügyfakadasa csiak május végén kezdődik (V. 18, V. 25. és V. 28.). Május végén, június elején faikaszt lombot, amikor a többi faj testvére leveleinek színe m á r sötétzöldbe borul és megvastagodott. Az említett tölgyet e tulajdonsága miatt Quercus robur var. tardiflora névvel különböztetik meg a többitől. E fa levelein is találni levélgubacsot, de csak ősz szel, s ezek a környező Qu. robur-okon m á r n y á ron is felfedezhetők. A Neuroterus numismalis, az Andricus fecundatrix a vegetációs periódus utolsó generációi. A tavaszi nemzedéke hiányzik róla, hiszen lombtalan, rügytelen volt, amikor azok imágói a tojásaikat r a k t á k a környező töl gyek fakadó rügyeire. A második generáció petézésekor m á r megtalálták e későn fakadó faj r ü gy eit és keletkezett guhacsa is. Ennek az eltérő idejű rügyfakadásnak analó giáját véltük felismerni a magyargubacs eseté ben is. A további megfigyelés alapján e k é r d é ses Quercus robur rügyfakadasa V. 10—12. A mellette állóké csaknem egy hónappal k o r á b b a n
5. Buxus levelén keletkezett gubaesnyílások 5. Gallenspalten, entstanden auf einem Buxus-Blatt 5. Fentes de galle, sur une feuille deBuxus о.Галлоиые щели на листе Buxus
244
zajlott le (IV. 10—14). Az egy hónappal később kikelő gubacsdarazsak csak a saját tölgyükön lel tek tojásrakásra alkalmas rügyeket, míg a kör nyező fáké m á r régen levélbe borultak. Ezért hiányzik róluk a m a g y a r gubacs. A növények fiziológiai életfolyamata döntően befolyásolja a gubacsokozó rovarok megtelepedé sét és így kifejlődését. Az imágók tojásrakási ide jének egybe kell esni valamely gazdanövény rügyíakadásával. Ha ez n e m sikerül, a k k o r azo kon a helyeken fejlődik gubacs, ahová a kibújt és rövidéletű imágó rügyhöz juthatott. S ha mindezt befolyásolja egy kedvezőtlen tavaszi idő járás, szél, eső ,fagy, a k k o r érthetővé válik, miért n e m található egyenletes sűrűségű, vagy egyálta lán előforduló gubacs faj ugyanazon a fán, a m e lyen előző évben bőséggel találhattunk.
Ismeretes, hogy a külföldről vásárolt szinte tikus csersav, a t a n n i n előállítása kiszorította a természetes csersiavgyártás ősi mesterségét, az egykori giaU.us.tmta és a m a is szükséges gyógy szeripar egyik alapanyagának gubacsiból való k é szítését. Kiderült, hogy a természetes származá sú t a n n i n finomabb a l a p a n y a g a. bőrcserzésre. Gazdasági és minőségi okokból vált szükségessé a csersavat adó gubacs nagyüzemi begyűjtése. Ezzel az Erdei Termékeket Értékesítő Vállalat foglalkozik. Mivel k e v é s a begyűjtött gubacs és változik a gyűjtés helye, a szakirodalomból is ismeretes egy régi törekvés, hogy a kívánt g u b a csokat (Andricus hungaricus és A. quercuscalicis) mesterséges irányítású szaporítási kísérlettel „ter meljék". Az említett vállalatnál a közelmúltban Anglia több ízben Olyan zsírosgubaesot rendelt zsákszámra, amelyben m é g b e n n e voltak a d a r a zsak. D e nálunk is történt hasonló szándékú kí sérlet, a m i k o r a bőventermő Zempléni-hegység erdeiből a somogyi tölgyesekbe szállították ugyanezt a gubacsifajt. Mindegyik m e d d ő kísér letnek bizonyult, hiszen az esetleg kirepülő da razsak számtalan abiotikus tényezővel találkozva elpusztulnak, m e r t a kérdéses időben netm talál tak k i p a t t a n ó rügyet, a kirepülóst biztosító ked vező légköri viszonyokat. Az emberi beavatkozás n e m képes szabályozni a z o k a t a tényezőket, a m e lyek összetalálkozásakor eredményessé válhat az imágók tojásrakása, majd a gubacsképzés. Ezek a példák világosan és meggyőzően vázolják és körülhatárolják a természet dinamikus biológiai egyensúlyának ritmusát. Diptera gubacsok. — A Hymen optera fajok hoz hasonlóan kiemelkedő eltéréseket találunk a Diptera gubacsok ozóknál. Fájszámuk aránya csaknem azonos. Amíg a rágászájszerves, erőtel jesebb felépítésű, szárazságtűrőbb gubacsdara zsak túlnyomóan a Qiiercusokon tanyáznak, ad-
dig az elcsökevényesedett szájszervű, lágy- és t ö rékeny testű, a páraingadozásra r e n d k í v ü l érzé keny gubacsllegyek főleg a pozsgás, dudvás n ö vényeken találnak megfelelő lárvafejlődés s egy ú t t a l gubacsfejlődósi feltételeket. A p a r k sűrű n ö v é n y t a k a r ó j a mindezt elősegíti. A k ö r n y é k n ö vényzetétől eltérő növényfajokat tartalmazó p a r k csak gazdagabbá,-változatosabbá teszi a faj ustât. A magasbegyvidéki Rhabdophaga salicis ritka fűzgubacs megtelepedett a párás környezetben. Az ibolyagubacs (Dasyneura affinis) (3. ábra) sző nyegszerű foltokban tenyészik az aljnövényzet ben. 1964 m á j u s á b a n a hárs virágkocsányát v a s tagító Contarinia tiliarum (4. ábra) tömeges m e g jelenése volt szembeszökő. Sem előző, sem u t á n a következő években n e m jelentkezett. A talajban átalakult imágók kedvező kirepülése egybeesett a virágkezdemények fejlettségével. A tömegesen jelentkező gubacsiegyek bőséges tojásrakása al kalmas viráglkoesányt találtak és ez vezetett, g r a dációs m é r e t ű gubaicsképződésre. A Buxus sempervirens és az aprólevelű B. microphylla levelei e g y a r á n t fertőzöttek a Monarthropalpus buxi (5. és 6. ábra) gubaeslégytől. Betula pendula levél tengelyén megtalálni a Massalongia rubra g u b a csát. Jaapiella veronicae gubacsa lepi el a bokrok alján megbújó Veronica chamaedrys üde hajtásvégeit. A csertölgyek rügyeiben fejlődő Syndiplosis quercicola viszont /alig található, míg a községi erdők cserfáin közönséges. Ugyancsak e fának le veleit torzító Janetia homocera gombszerű vasta godására seim találni, holott a p a r k k ö r ü l vastag levélgubacsokat alkot. Tömegesen fejlődik a cser iével tengelyét vastagító Janetia nervicola (7.
6. Buxus gubacsos levéllemezéből kitolódott üres bábhü vely (1), legyet tartalmazó báb (2) és bábból kibújó légy (3) 6. Aus einem vergällten Buxus-Blatt herausragende leere Puppenhülle (1), die Mücke beherbergende Puppe (2), aus der Puppe herausschlüpfende Mücke (3) 6. Dépouille vide d'une nymphe, saillant d'une feuille de Buxus (1), cocon contenant la mouche (2), mouche sortant du cocon (3) 6. Холостая оболочка куколки, выталкиваемая из листа Buxus (1), куколка содержающая муху (2), муха, вылезаю щая из куколки (3)
245
7. Csertölgy-levélnyél vastagodását bacslégy okozta
J a n e t i a nervicola
gu-
7. Verdickung eines Blattstieles der Zerreiche, hervorge rufen durch die Gallmücke J a n e t i a n e r v i c o l a 7.Утолщеиие черенка чернильного дуба, вызванное мухой Janetia nervicola.
ábra), vegyes k u l t ú r á k a t alkot a Chilaspis és Neuroterus lanuginosus darázsgubacs.
nitida
Acarina gubacsok. — A gubacsatkák a nö vényszegélyeket, szellős, de párás n ö v é n y t a k a r ó t keresik fel és így a sűrűben kevés fajjal talál kozunk. Utak, nyiladékok szegélyén növényfa jonként más-más E r i o p h y d a telepekre a k a dunk. Prunus padus levelét finom piros nemezzel borítja az Eriophyda panderinus. A vízparti pél dányok sűrűjén pedig az E. padi szarvalakú k i növései teszik egyenetlenné a levelek színét. A napos tisztásokat szegélyező mogyoróvesszők egészségesek, míg a nedves p a t a k p a r t i a k o n a r ü gyeket t á m a d ó Phytoptus avellana a feltűnő. Leggyakoribb a látszólag minden ökológiai igény nélküli, a hársfák leveleit torzító atkagubacsok. A szarvalakú kinövések (Eriophyes tüiae), a le vélfonákját borító nemezszerű bevonat (Eriophy es leiosoma), a levélszegélyt sodró (Phytoptus tetratrichus) fajok egyaránt felismerhetők. Egyetlen fiatal ezüsthárs lombozatát teljesen fertőzi a fol tokban kitüremlő, ragyaszerű, eleinte sárgás, k é sőbb barnuló atkagubacs. Augusztus végére vala mennyi levele gubancos s idő előtt lehull. Acer campestre var. hebecarpum leveleire dúsan tele pül az Eriophyes macrorrhyncha vöröses k i t ü remléseivel, amely alatt tanyáznak a fejlődő gu bacsatkák. Ugyanekkor a környező mezei j u h a rok levelei érintetlenek. A park ékessége egy szép fejlődésű, földig lehajló ágú bükk. Tömege sen sodorja leveleinek szélét az Aceria stenaspis gubacs. Hasonló a hárslevelek szélét göngyölő Phytoptus tetratricus stenophorus és a részleges
246
karélyozású gubacsatkák. Őszre a megtámadott leveleket vastag, tömör göngyölegperem szegé lyezi. Csak az egyik fehér n y á r leveleit lepi el lencsényi kavernáival a Phyllocoptes populi. Sű r ű populációját láthatólag következmény nélkül tűri az idős fa. Az aljnövényzetben a Geum urbá rium leveleit vastagon ráncolja a Cecidophyes nudus fehéres bevonata. S m i k o r r a a lombosfák hullatják leveleiket, a k k o r r a m á r felismerhetet len csomókból áll a növény.
* * * Az eddigiek összegezése alapján mondhatjuk, hogy a Tapolcai-medencében fekvő park az erő sen m e d i t e r r á n jellegű környezetbe ágyazódik. Ezt igazolják a környező Quer eus pubescens és rajtuk fejlődő gubacsok. Ilyenek az Andricus gallaeurnaeformis, A. coriarius, A. ambiguus, A. galeatus, A. quercustozae, stb. m e d i t e r r á n fajok el terjedése. Ezek egy része még megtelepedett a parkban. Az A r b o r é t u m mikroklímás növénysző nyegében meghúzódtak a sokkal magasabb, h ű vösebb és p á r á s a b b hegyivdéki, montán, de főleg az átmeneti elemek. Ilyenek a kőrisfa levéltenge lyét vastagító Dasyneura fraxini, D. jraxinea, a b ü k k levelét belepő Mikiola fagi, gyertyán leve lén a Dasyneura carpini, a fűzeken a Rhabdophaga saliciperda, amelyek 3—600 m-es tengerszint feletti magaslatokat kedvelik. De ilyen az aljnö vényzetben található galaj, melyen a Goecrypta galii és a veronikán a Jaapiella veronicae guba csok. Ehhez hasonló rovaregyüttest a Zirci Arboré t u m b a n , nemkölönben a Vas megyei Kámoni Ar b o r é t u m b a n találhatunk. így p a r k u n k egy hegy vidéki és főleg átmenetet m a g á b a n foglaló mikroklimatikus folt. A hegyi jellegű növényzet k i alakulását n e m kizárólag a magasság szabályoz za, h a n e m olyan ökológiai tényezők, amelyek az alacsonyabb fekvésű hajlatok, szakadékok, víz erek mentén m a g a s a b b fekvésű élővilágnak h a sonló, vagy azt megközelítő életfeltételeit bizto-
sítják. Ez é r v é n y e s a p a r k m i k r o k l í m á s z u g a i r a és a n ö v é n y z e t e n élő g u b a c s i k e p z o r o v a r f a j o k r a is. A p a r k n ö v é n y t a k a r ó j á n a k 130 g a z d a n ö Hymenoptera
Diptera >
v é n y é n u r a l k o d n a k a Hymenopitera és D i p t e r a gubacsokozó fajok. Az alábbi k i m u t a t á s t ü k r ö z i a g u b a c s o k o z ó r o v a r c s o p o i r t o k és a z o k s z á m szerinti megoszlását. Rhynchota
t
я
1 л -l-l
щ
О)
ев
«
с S
'3 >
2
36
Л1
ь^ Ű -ё
>
fс
S ^o ь
34
t£ 1
í S
й
а
"Й ю 1
а
-Sй
+ a S ,
2
А £szigligeti A r b o r é t u m b a n t e h á t ö s s z e s e n
Sа 5
£
со
is
ш ^
*~ Ь\Л V U, 11 U
О)
_£3 О
г
rr~i •1-Н
си Я а
Fitoce-
11Л*
CD
cd
Acari-
N
n-t ч-Н
-.
^
( c ,
ц e 3
Sс 2
г c з
3
-. „J
; p °
bй
с ' 1
-25
1
112gubacsokozó
о p о,
25 faj
Г-* rr*í
ч >
з Ö о
SеI
t о
4
í S
8
112
vált ismertté.
Л g u b a c s o k rendszertani f e l s o r o l á s a — E n u m e r a t i o Zoocecidiumok HYMENOPTERA Tenthredinidae 1. Monor )hadnoidee p u n c t i p e s K O N O W ( N e m a t u s sp.) —• S a n g uisorba officinalis L 2. P o n t a ilia b r i d g m a n i CAM. (P. c a p r e a e L.) — Salix alba, í3. fragilis L. Cynipidae 3. Andric:us (Cynips) a m b i g u u s T R O T T . — Q u e r eus r o b u r L 4. Andrii:us (Cynips) a r i e s MAYR. — Q u e r c u s r o b u r L. 5. A n d r i i:us (Cynips) caliciformis GIR. — Q u e r eus p e t r a e a L I E B L . 6. Andri«гш callidoma H T G . — Q u e r c u s p e t r a e a LIEBL. 7. Andricixs (Cynips) c o n g l o m e r a t u s GIR. — Q u e r eus r o b u r L. Leg. P a p p J. 8. A n d r i i:us (Cynips) coriarius H T G . — Q u e r c u s p e t r a e a L I EBL. 9. Andrii:us (Cynips) c o r o n a t u s GIR. — Q u e r eus p e t r a e a L I E B L . 10. A n d r icus c u r v a t o r H T G . sex., ag. gen. — Q u e r c u s robiur L. 11. A n d r icus f e c u n d a t r i x H T G . sex., ag. gen. Q u e r c u s rot mir L. — Qu. r o b u r var. t a r d i f í o r a , sex. gen., leg. Pa P P J. 12. A n d r icus (Cynips) g a l e a t u s GIR. - Q u e r c u s r o b u r L. 13. A n d r icus g e m m e a GIR. — Q u e r c u s p e t r a e a LIEBL. 14. A n d r icus g l a n d u l a e H T G . — Q u e r c u s p e t r a e a LIEBL. 15. A n d r icus (Cynips) glutinosus GIR. — Q u e r eus p e t r a e a L I E B L .
16. A n d r i c u s (Cynips) h u n g a r i c u s H T G . — Q u e r cus r o b u r L. 17. A n d r i c u s inflator H T G . — Q u e r c u s cerris L. — Qu. r o b u r L. 18. A n d r i c u s (Cynips) lignicola H T G . — Q u e r cus r o b u r L. *9. A n d r i c u s l u c i d u s H T G . — Q u e r c u s r o b u r L. 20 - A n d r i c u s o s t r e a H T G . ag. gen. — Q u e r c u s r o b u r L 21. A n d r i c u s (Cynips) quercuscalicis B U R G S D . — Q u e r c u s r o b u r L. 22. A n d r i c u s s c h r o e e k i n g e r i W A C H T L . — Q u e r c u s cerris L. 23. A n d r i c u s seckendorffi W A C H T L . — Q u e r c u s r o b u r L. 24. A n d r i c u s s e m i n a t i o n i s GIR. — Q u e r c u s r o kur L, 25. A n d r i c u s s i g n u l u s MAYR. — Q u e r c u s cerris L. 26. A n d r i c u s solitarius F O N S C . — Q u e r c u s p e t raea LIEBL. 27. A n d r i c u s t e s t a c e i p e s H T G . sex., gen. — Q u e r cus r o b u r L. 28. B i o r h i z a p a l l i d a OLIV, sex., gen. — Q u e r cus p e t r a e a L I E B L . — Q u e r c u s r o b u r L. 2 9 . Chilaspis n i t i d a GIR. — Q u e r c u s cerris L. 30. Cynips (Diplolepis) l o n g i v e n t r i s H T G . — Q u e r cus r o b u r L. 31. Cynips (Diplolepis) quercus-folii L. ag. gen. — Q u e r c u s r o b u r L. 32. D r y o c o s m u s n e r v o s u s GIR. — Q u e r c u s cerris "• 3 ^ L i p o s t h e n e s (Aylax) g l e c h o m a e L. - G l e c h o m a n e o e r a c e a x-i. 34. N e u r o t e r u s l a e v i u s e u l u s (albipes) reflexus K F F R . — Q u e r c u s r o b u r L. 35. N e u r o t e r u s l a n u g i n o s u s GIR. — Q u e r c u s c e r ris L. 36. N e u r o t e r u s n u m i s m a l i s OLIV. — Q u e r c u s r o b u r L. sex., ag. gen. — Qu. r o b u r L. var. t a r d i f í o r a , ag. gen., leg. P a p p J.
247
37. N e u r o t e r u s queircuisbaecarum L. — Q u e r c u s p e t r a e a b l E B L . sex., gen. b a r k á n és levélen, — Qu. r o b u r L. sex., gen. b a r k á n és levélen, ag. gen. 38. S y n o p h r u s p o l i t u s H T G . — Q u e r c u s cerris L.
Trypetidae 72. E u r i b i a cairdui L. — C i r s i u m a r v e n s e S C O P . RÏIYNCHOTA
DIPTERA
Psyllidae
Cecidomyidae 39. Bayeiria c a p i t i g e n a B R E M I . — E u p h o r b i a cyp a r i s s i a s L. 40. C o n t a r i n i a coryilina F. L w . — C o r y l u s a v e l l a n a L. 41. C o n t a r i n i a s u b ü l i f e x K F F R . — Q u e r c u s cerris L. 42. C o n t a r i n i a t i l i a r u m K F F R . — Tilia c o r d a t a Mill. — T. p l a t y p h y l l o s S C O P . 43. C r a n e i o b i a corni GIR. — C o r n u s m a s L. — С. s a n g u i n e a L. 44. C y s t i p h o r a sonchi F . L w . — S o n c h u s o l e r a ceus L. et G O U A N . 45. D a s y n e u r a affinis K F F R . — Viola o d o r a t a L. 46. D a s y n e u r a i g n o r a t a W A C H T L . — Medieago s a t i v a L. 47. D a s y n e u r a laricis F. L w . — L a r i x d e c i d u a M. 48. D a s y n e u r a p l i c a t r i x H. Lw. — R u b u s idaeus L. 49. D a s y n e u r a t i l i a m v o l v e n s R Ü B S . — Tilia cordata MILL. 50. D a s y n e u r a u r t i c a e P E R R . — U r t i c a dioica L. 51. D a s y n e u r a v i c i a e K F F R . — Vicia villosa ROTH. 52. D i d y m o m y i a r e a u m u r i a n a F. Lw. — Tilia p l a t y p h y l l o s SCOP. 53. Drisina glutinosa GIR. — Acer c a m p e s t r e L. — A. c a m p e s t r e L. var. h e b e c a r p u m DC. 54. D r y o m y i a c i r c i n n a n s GIR. — Q u e r c u s cerris L. 55. G e o c r y p t a galii F. Lw. — G a l i u m v e r u m L. 56. J a a p i e l l a v e r o n i c a e V A L L . — V e r o n i c a c h a m a e d r y s L. 57. J a n e t i a cerris K O L L . — Q u e r c u s cerris L. 58. J a n e t i a nervicola F. Lw. — Q u e r c u s cerris L. 59. L a s i o p t e r a rubi S C H R K . — R u b u s idaeus L. 60. Macrodiplosis d r y o b i a F. Lw. — Q u e r c u s rob u r L. — Qu. p e t r a e a L I E B L . — Qu. r o b u r L. v. t a r diflora. 61. Macrodiplosis v o l v e n s K F F R . — Q u e r c u s petr a e a L I E B L . — Qu. r o b u r L. 62. M a s s a l o n g i a r u b r a K F F R . — B e t u l a p e n d u l a ROTH. 63. Miikiola fagi H T G . — F a g u s silvatica L. 64. M o n a r t h r o p a l p u s b u x i G E O F F R . — B u x u s m i k r o p h y l l a S .et Z. — B u x u s s e m p e r v i r e n s L. 65. Neoimikiella l y c h n i d i s H E Y D . — M e l a n d r i u m album GARCK. 66. P h y s e m o c e c i s h a r t i g i L I E B L . — Tilia p l a t y phyllos SCOP. 67. R h a b d o p h a g a (Helicomyia) caliciperda D U F . — Salix a l b a v i t e l l i n e L. Leg. P a p p J. 68. R o n d a n i o l a b u r s a r i a B R E M I . — G l e c h o m a h e d e r a c e a L. 69. SyndiplO'Sis q u e r c i c o l a R Ü B S . — Q u e r c u s cerris L. 70. W a c h t l i e l l a r o s a r u m HARDY. — Rosa sp. 71. Zygiobia c a r p i n i F. Lw. — C a r p i n u s b e t u l u s L.
248
73. Psyllopsis fraxini L. — F r a x i n u s exelsior L. — F. o r n u s L. Aphididae 74. A p h i s v i b u r n i SCOP. — V i b u r n u m l a n t a n a L. 75. H a y h u r s t i a (Se^miaphis) atriplicis L. Eriosomatidae 76. 77. 78. 79. r a L. 80.
B y r s o c r y p t a u l m i L. — Ulimus c a m p e s t r i s L. P e m p h i g u s b u r s a r i u s L. — P o p u l u s n i g r a L. P e m p h i g u s filaginis L. — P o p u l u s n i g r a L. Pemphigus spirothecae PASS. — Populus nigT h e c a b i u s affinis K A L T . — P o p u l u s n i g r a L. Adelgidae
81. Adelges laricis V A L L . — P i c e a excelsa Lk. 82. S a c c h i p h a n t e s abietis L. — P i c e a excelsa Lk. ACARINA Eriophyidae 83. Aceria a r t e m i s i a e CAN. — A r t e m i s i a v u l g a r i s L. 84. Aceria b r e v i t a r s a N A L . — A l n u s glutinosa GAERTN. 85. Aceria firaxinivora N A L . — F r a x i n u s o r n u s L. 86. Aceria m a c r o c h e l a N A L . — A c e r c a m p e s t r e L. 87. Aceria m a c r o r r h y n c h a N A L . — Acer c a m p e s t r e L. — A. c a m p e s t r e L. var. h e b e c a r p u m DC. 88. Aceria n e r v i s e q u a CAN. — F a g u s silvatica. 89. Aceria stenaspis NAL. — F a g u s silvatica L. 90. Aceria tenella NAL. — C a r p i n u s b e t u l u s L. 91. Aceria v i t a l b a e CAN — C l e m a t i s v i t a i b a L. 92. Cecidophyes n u d u s N A L . — G e u m u r b a n u m L. 93. E p i t r ï m e r u s trilobus N A L . — S a m b u c u s e b u lus, S. n i g r a L. 94. E r i o p h y e s canestrinii N A L . — B u x u s s e p e r v i r e n s L. 95. E r i o p h y e s exilis NAL. — Tilia c o r d a t a M I L L . — Tilia e u c h l o r a K. KOCH. 96. E r i o p h y e s i n a n g u l i s NAL. — A l n u s glutinosa GAERTN. 97. E r i o p h y e s l a t e a n n u l a t u s S C H U L Z E (E. tilia e v. r u d i s NAL.) — Tilia c o r d a t a M I L L . 98. E r i o p h y e s leiosoma N A L . — Tilia cordata M I L L . — Tilia platyphyllos S C O P . 99. E r i o p h y e s p a d e r i n e u s N A L . — P r u n u s p a d u s L. 100. E r i o p h y e s p a d i NAL. — P r u n u s p a d u s L. 101. E r i o p h y e s tiliae P G S T . — Tilia p l a t y p h y l l o s S C O P . — Tilia e u c h l o r a K. K O C H . 102. E r i o p h y e s t r i r a d i a t u s N A L . — Salix tristis GAUD. 103. P h y l l o c o p t e s populi N A L . — P o p u l u s a l b a L. 104. P h y t o p t u s a v e l l a n a e N A L . — Corylus a v e l l a n a L.
105. P h y t o p t u s t e t r a t r i c h u s a b n o r m i s f. erinotes N A L . — Tilia t o m e u t o s a MNC;H. — T. e u c h l o r a K. 106. P h y t o p t u s t e t r a t r i c h u s NAL. — Tilia c o r d a ta MILL. 107. P h y t o p t u s t e t r a t r i c h u s stenophoruss N A L . — Tilia c o r d a t a M I L L . Phytocecidiuim
BASIDIOMYCETES 109. P u c c i n i a m a l v a c e a r u m B E R T E L . — M a l v a silvestris L. 110. P u c c i n i a aegopodii S C H U M . — A e g o p o d i u m p o d a g r i a L. 111. P u c c i n i a u r t i c a e c a r i c i s K L E B . — U r t i c a d i o ica L.
(Mycocecidium)
ASCOMYCETES 108. T a p h r i n a sadebeckii J O H A N S . — A l n u s glutinosa G A E R T N . — A. glu.tino.sa f. lacinjata W I L L D .
PHYCOMYCETES 112. A l b u g o Candida K T Z E . — C a p s e l l a pastoris MEDIK. Ambrus
bursaBéla
IRODALOM — LITERATUR A M B R U S B É L A (1964): A d a t o k a B a l a t o n f e l v i d é k és a B a k o n y flórája cecidiuimainak i s m e r e t é h e z . I. — Fol. E n t o m . Hung., 17, p. 7—56.
BUHR, H. (1964-65): B e s t i m m u n g s t a b e l l e n der G a l l e n (Zoo- u n d Phytocecldien) a n P f l a n z e n M i t t e l - u n d N o r d e u r o p a s , I—II. — J e n a .
Az á b r á k a szerző e r e d e t i fénykepei.
M o n o g r a p h i e d e s A r b o r e t u m s S z i g l i g e t , VI.
Die Gallen im Arboretum Szigliget D e r A u t o r befasse sich m i t den g a l l e n e r z e u g e n den I n s e k t e n des A r b o r e t u m s . Auf d e n W i r t s p f l a n zen, die voir d e r u m g e b e n d e n L a n d s c h a f t a b w e i c h e n , findet m a n eine ä u s s e r s t r e i c h e I n s e k t e n w e l t . Die m i k r o k l i m a t i s c h e n V e r h ä l t n i s s e g a b e n e i n e r grossen Anzahl von gallenerzeugenden Insekten der Mittelgebirge U n t e r k u n f t u n d A n s i e d l u n g s m ö g l i c h k e i t . Do-
m i n a n t sind die g a l l e n e r z e u g e n d e n A r t e n d e r H y m e noptera und Diptera. Auf 130 W i r t s p f l a n z e n w u r d e n 112 v o n I n s e k t e n e r z e u g t e u n d 4 v o n Pilzen e r z e u g t e G a l l e n b e k a n n t geworden. Béla
Ambrus
M o n o g r a p h i e d e 1 A r b o r è t e d e S z i g l i g e t , VI.
Les galles de Г Arborète de Szigliget L ' a u t e u r s'occupe des insectes, p r o d u c t e u r s des galles sur les p l a n t e s de n o t r e a r b o r è t e . L ' e n s e m b l e des insectes sur les p l a n t e s - h ô t e s de l ' a r b o r è t e , différant g r a n d e m e n t de celui d u p a y s a g e e n v i r o n n a n t , est bien r i c h e . Les conditions micro-climatiques offrent à u n g r a n d n o m b r e d'insectes des m o n t a g n e s d'altit u d e m o y e n n e u n a b r i et d ' a b o n d a n t e s possibilités
p o u r s'y établir. L a p l u p a r t des espèces p r o d u i s a n t des galles a p p a r t i e n n e n t a u x genres H y m é n o p t è r e s e t Diptères. S u r 130 p l a n t e s - h ô t e s o n a t r o u v é 112 g a l l e s p r o d u i t e s p a r des insectes et 4 galles produites p a r des c h a m p i g n o n s . Béla Ambrus
249
МОНОГРАФИЯ АРБОРЕТУМА СИГЛИГЕТ, VI.
ЧЕРНИЛЬНЫЕ ОРЕШКИ АРБОРЕТУМА СИГЛИГЕТ Автор описывает насекомых арборетума, кото рые вызывают образование чернильных орешков (галлов) на растениях-хозяевах. Мир насекомых здесь очень богат, так как арборетум и его растения отличны от окружающего естественного пейзажа. Микроклиматическая среда доставляет приют и возможность развития бесчисленному количеству среднегорных насекомых, вызывающих образование
250
в тканях растений чернильных орешков. Преобла дающей группой таких насекомых являются виды Hymenoptera и Diptera. Было найдено 112 видов чернильных орешков, образованных насекомыми, и 4 вида, образованных грибами, на 130-ти растенияххозяевах. Вела Амбруш
