A szeret m a First Lady 2

A szeret m a First Lady

Pandora’s TeAm

2

3

Susan Elizabeth Phillips

A m eredeti címe: FIRST LADY Copyright © 2000 by Susan Elizabeth Phillips All rights reserved. Fordította Molnár Gabriella Szerkesztette Kátay Zsófia Kiadási és fordítási jogok fenntartva! Minden jog fenn tartva! All rights reserved! Felel s kiadó Falb Magdi ISBN 978-963-9803-43-5

Kiadja a Victoria Kiadó 1067 Budapest Eötvös u. 42. Tel/Fax: (1) 269-4043, 354-0579, 354-0580 E-mail: [email protected] www .victoriakiado .hu

Nyomdai el készítés: Szinesztézia Bt., Budapest Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 110399 Felel s vezet : Pogány Zoltán igazgató

Pandora’s TeAm



A SZERET M A FIRST LADY

Pandora’s TeAm

4

5


Tedd meg, amire képtelennek hiszed magad. Eleanor Roosevelt

Pandora’s TeAm


6

1

ornelia Litchfield Case-nek viszketett az orra. Egyébként nagyon elegáns orra volt. Tökéletesen formált, diszkrét, finom. A homloka arisztokratikus, arccsontja kecsesen ívelt, de nem annyira éles, hogy közönséges legyen. A Mayflower-féle kék vér, mely az ereiben csörgedezett, olyan származással ajándékozta meg, mely nemesibb volt még híres el dje, Jacqueline Kennedyénél is. Cornelia Litchfield Case-nek viszketett az orra. Egyébként nagyon elegáns orra volt. Tökéletesen formált, diszkrét, finom. A homloka arisztokratikus, arccsontja kecsesen ívelt, de nem annyira éles, hogy közönséges legyen. A Mayflower-féle kék vér, mely az ereiben csörgedezett, olyan származással ajándékozta meg, mely nemesibb volt még híres el dje, Jacqueline Kennedyénél is. Francia konty fogta össze hosszú, sz ke haját, amit évekkel ezel tt levágatott volna, ha az apja nem tiltja meg. Kés bb a férje indítványozta – igen gyengéden, mert mindig gyengéd volt vele –, hogy viseljen kontyot. S most itt állt, egy amerikai arisztokrata olyan frizurával, amit gy lölt, és viszket orral, amit nem vakarhatott meg, mert tévénéz k milliói figyelték szerte a világon. Ha az ember a férjét temeti, az alighanem elrontja az egész napját. Megborzongott, és próbálta legy rni a rátör hisztériát, miközben pár centivel ismét közelebb került ahhoz, hogy összeomoljon. Kényszerítette magát, hogy a gyönyör októberi id re Pandora’s TeAm

7


koncentráljon, arra, ahogy a nap az Arlingtoni Nemzeti Temet fejfáinak sorain ragyogott, de az ég túl alacsonyan volt, a nap túl közel. Még mintha a föld is megnyúlni készül dne, hogy maga alá temetesse. A férfiak a két oldalán közelebb húzódtak hozzá. Az Egyesült Államok új elnöke belékarolt. Apja megfogta a könyökét. Közvetlenül mögötte Terry Ackerman, férje legjobb barátja és tanácsadója gyásza hatalmas, sötét hullámokban borította el. Fojtogatta, szívta el le a leveg t, amit be akart lélegezni. Lábujjait csinos, fekete b r félcip jében begörbítve, alsó ajka bels felébe harapva visszafojtott egy sikolyt, és gondolatban rázendített a Goodbye Yellow Brick Road refrénjére. A számról eszébe jutott Elton John másik dala, melyet egy elhunyt hercegn emlékére írt. Vajon egy meggyilkolt elnök is meg fogja ihletni? Nem! Ne gondolj rá! A hajára gondolt és arra, hogy viszket az orra. Arra gondolt, hogy egy falat sem ment le a torkán, amióta a titkára közölte a hírt, hogy Dennist három háztömbnyire a Fehér Háztól lel tte egy merényl , aki úgy gondolta, hogy joga van fegyvert tartani és joga van gyakorló céltáblának használni az Egyesült Államok elnökét. A helyszínen agyonl tte egy washingtoni rend rtiszt, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a férfi, aki három éven át volt a férje, akit egykor oly kétségbeesetten szeretett, fényes fekete koporsóban feküdt el tte. Kiszakította karját apja kézszorításából, hogy felnyúljon és megérintse a kis zománcozott amerikai zászlót, amit fekete blézere hajtókájára t zött. Dennis viselte gyakran ezt a kit z t. Terrynek fogja adni. Azt kívánta, bárcsak nyomban megfordulhatna és odaadhatná neki, talán enyhíthetne a bánatán. Reménykedni akart – kapaszkodni valamibe –, de ez még egy megrögzött derülátónak is nehezére esett volna. Ekkor beléhasított... Már nem az Amerikai Egyesült Államok First Ladyje. Pár órával kés bb ett l a csekély vigasztól is megfosztotta Lester Vandervort, az Egyesült Államok új elnöke, mikor Dennis Case régi íróasztalán át ránézett az Ovális Irodában. A mini Milky Way doboz, amit férje Teddy Roosevelt párásított szivardobozában tárolt, elt nt, a fényképgy jteményével együtt. Vandervort nem rakott ki Pandora’s TeAm


8

személyes tárgyakat, még egy fotót sem elhunyt feleségér l, mely figyelmetlenséget, Cornelia tudta, a személyzet hamarosan orvosol. Vandervort szikár, aszkétatermet volt. Borotvaéles esz , szinte teljesen humortalan, és megszállott munkamániás. Egy hatvannégy éves özvegy, aki most a világ legpartiképesebb agglegényévé vált. Edith Wilson tizennyolc hónappal Woodrow Wilson beiktatása után bekövetkezett halála óta most el ször maradt First Lady nélkül az Egyesült Államok. Az Ovális Iroda leveg je légkondicionált volt, az íróasztal mögött emelked háromszintes ablakok golyóállóak, és úgy érezte, fulladozik. Ahogy ott állt a kandalló mellett, üres tekintettel meredve Rembrandt Peale George Washingtonról készített festményére, az új elnök hangja távolinak t nt: nem szeretném, ha olybá t nne, hogy érzéketlen vagyok a gyászára, amiért el hozakodom ezzel, de nincs más választásom. Nem fogok újran sülni, és a n rokonaim távolról sem alkalmasak a First Lady feladatainak ellátására. Azt akarom, hogy folytassa a szerepét. Körmével a tenyerébe vájt, miközben a férfi felé fordult. – Lehetetlen. Képtelen vagyok rá. – Szeretett volna rákiáltani, hogy még le sem vetette a ruhát, amiben a temetésen volt, de a túlzott érzelemkitöréseket már jóval azel tt kiirtották bel le, hogy a Fehér Házba lépett. El kel megjelenés apja felemelkedett a két krémszín damaszttal bevont kanapé egyikér l, és Philip herceg pózba vágta magát: ujjait összekulcsolta a háta mögött, hátrahintázott a sarkára. – Nehéz napod volt, Cornelia. Holnap tisztábban látsz majd. Cornelia. Mindenki, aki számított az életében, Nealynek hívta, az apját kivéve. – Nem gondolom meg magam. – Dehogynem – tiltakozott a férfi. – A kabinetnek rátermett First Ladyre van szüksége. Az elnökkel minden szemszögb l megvizsgáltuk a dolgot, és mindketten egyetértettünk abban, hogy ez az ideális megoldás. Öntudatos n volt, kivéve az apjával szemben, és meg kellett acéloznia magát, hogy dacoljon vele. – Kinek ideális? Nekem nem. Pandora’s TeAm

9


James Litchfield dróton rángatta az embereket, amióta Nealy az eszét tudta, és most rá is ugyanazt a leereszked pillantását vetette, amit nekik tartogatott. Ironikus, hogy most pártelnökként sokkal nagyobb befolyással bírt, mint az alatt a nyolc év alatt, amikor az Egyesült Államok alelnöki posztját töltötte be. volt az, aki els ként vette észre a Dennis Case-ben, Virginia vonzó agglegény kormányzójában rejl elnöki adottságokat. Négy évvel ezel tt királycsinálóként süvegelte meg hírnevét, amikor oltár elé vezette lányát ugyanezzel a férfival. – Én tudom a legjobban, milyen tragikus ez az egész – folytatta – de te vagy a legkézenfekv bb kapocs a Case– és Vandervortkormányzat között. Az országnak szüksége van rád. – Nem azt akartad mondani, hogy a pártnak? – Mindannyian tudták, hogy Lesternek nem sikerülne elnökké választatnia magát saját erejéb l, mivel nem az a fajta karizmatikus személyiség. Noha rátermett politikus, hiányzik bel le Dennis Case elnök sztártehetségének legkisebb szikrája is. – Nem csak az újraválasztásra gondolunk – hazudott az apja, mint a vízfolyás. – Hanem az amerikai népre. Te vagy a folytonosság és a stabilitás fontos jelképe. Vandervort hadarni kezdett. – Mint First Lady megtarthatja a régi irodáját és a személyzetét. Gondoskodni fogok róla, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Vegyen ki egy hónapot és szedje össze magát az apja nantucketi birtokán, aztán álljon vissza a programba, aminek els állomása a diplomáciai testület hivatalos fogadása. Tegye szabaddá a januárja közepét a G-8-ak találkozójára, és szükségszer egy dél-amerikai látogatás. Mindez eddig is szerepelt a terveiben, tehát nem lehet probléma. Mintha végre eszébe jutott volna, hogy azért szerepeltek a terveiben, mert karizmatikus, aranyhajú férje oldalán készült részt venni rajtuk. Halkabbra fogva, elkésve hozzátette: – Tudom, hogy nehéz id k várnak magára, Cornelia, de az elnök azt akarná, hogy folytassa, és ha elfoglalja magát, az enyhíti a bánatát. Gazember! Szerette volna odavetni neki a szót, de az apja lánya volt, akit születése óta arra neveltek, hogy rejtse el az érzelmeit. így Pandora’s TeAm


10

nem tette. Helyette szenvtelenül nézett a két férfira. – Lehetetlen. Vissza akarom kapni a saját életemet. Kiérdemeltem. Az apja, átvágva az elnöki pecséttel ellátott ovális sz nyegen, közelebb lépett, még több éltet oxigént szívva el el le. Bebörtönözve érezte magát, és eszébe jutott, hogy Bili Clinton egyszer a szövetségi büntet rendszer koronaékszerének nevezte a Fehér Házat. – Nincsenek gyerekeid, nincs hivatásod. Te nem vagy önz , Cornelia, és úgy neveltek, hogy teljesítsd a kötelességed. Töltesz egy kis id t a szigeten, aztán ismét magadra találsz. Az amerikai társadalom számít rád. Hogy lehet ez? Miképpen történhetett, hogy ilyen népszer First Lady lett? Az apja szerint azért, mert az ország látta feln ni, szerinte azonban inkább azért, mert gyermekkora óta arra trenírozták, hogy komolyabb botlások nélkül szerepeljen a nyilvánosság el tt. – Én nem vagyok népszer . – Vandervort azzal a durva szinteséggel beszélt, amit Cornelia gyakorta csodált benne, mégha szavazatokba került is neki. – Maga azzá tehet. Gondolatai arra tévedtek, mit tett volna vajon Jacqueline Kennedy, ha LBJ hasonlót javasol neki. De LBJ-nek nem volt szüksége pót First Ladyre. A legjobbat vette feleségül. is azt hitte, hogy a jól ment férjhez, mégsem sikerült a házassága. – Nem akarom. Megérdemlem, hogy legyen magánéletem. – Lemondtál a magánélethez való jogodról, amikor hozzámentél Dennishez. Az apja tévedett. Aznap mondott le róla, amikor megszületett James Litchfield lányaként. Hétéves korában, amikor az apja még nem volt alelnök, egy országos napilapban arról jelent meg cikk, hogy fogyatékos gyermeknek ajándékozta a Fehér Ház udvarán talált húsvéti tojásait. Arról nem szólt a fáma, hogy az apja, az Egyesült Államok akkori szenátora súgta a fülébe, hogy oda kell adnia a tojásokat, és kés bb milyen keservesen sírt, amiért akarata ellenére rákényszerítették. Pandora’s TeAm

11


Tizenkét évesen, fogszabályzótól csillogó mosollyal fotózták, amint kukoricakását oszt egy washingtoni népkonyhán. Tizenhárom volt, amikor zöld festékt l maszatos orral segített egy id sek otthona felújításában. A népszer sége azonban örökre megpecsétel dött, amikor lencsevégre kapták Etiópiában, ahogy tizenhat évesen egy éhez csecsem t tart a karjában és könnyek csorognak az arcán. A kép megjelent a Time címoldalán, pedig az együttérz Amerika jelképévé vált. A halványkék falak körbezárták. – Nincs nyolc órája, hogy eltemettem a férjemet. Most nem tudok err l beszélni. – Persze, kedvesem. Majd holnap befejezzük. Végül sikerült magának hat hét nyugalmat kicsikarnia, de azután visszahajtották dolgozni, azt tenni, amire nevelték, amit Amerika várt t le. First Ladynek lenni.

Pandora’s TeAm


12

2

következ hat és fél hónapban annyira lefogyott, hogy a pletykalapok arról kezdtek cikkezni, anorexiás. Kín volt ennie. Éjjel nem tudott aludni, a fojtogató érzés nem sz nt. Mindennek dacára derekasan szolgálta az országot Lester Vandervort First Ladyjeként... amíg egy utolsó cseppel be nem telt a pohár. Június délután volt, egy phoenixi kórház gyermekgyógyászati rehabilitációs intézményében tett látogatást és nézte, amint egy göndör fürt , vörös hajú kislány új mankójával botladozik. – Ezt nézd! – A pufók arcú, vörös apróság ragyogó mosolyt villantott rá, a botjaira támaszkodott és belefogott a küzdelmes feladatba, amit egyetlen lépés megtétele jelentett. Micsoda bátorság! Nem sokszor fogta el szégyen, de most elhatalmasodott rajta. A gyermek h sies küzdelmet folytatott, hogy az élete teljes legyen, meg hagyta, hogy a sajátja eljárjon felette. Nem volt gyáva, sem pipogya, aki nem tud kiállni magáért, mégis hagyta, csak mert nem tudott egy jó okot mondani az apjának és az elnöknek, hogy miért nem folytathatja azt, amire született. Ekkor határozta el. Nem tudta, hogyan és mikor, csak azt, hogy elmenekül. Még ha a szabadsága csak egy napig tart is – egy óráig! – , legalább megpróbálja.

Pandora’s TeAm

13


Pontosan tudta, mit akar. Egy hétköznapi ember életét élni. Vásárolni a zöldségesnél anélkül, hogy mindenki t bámulná, egy kisváros utcáján sétálni tölcséres fagyit nyalogatva és mosolyogva, csak mert ahhoz van kedve, és nem azért, mert muszáj. Vágyott a szabadságra, hogy kimondhassa, amit gondol, hogy hibázhasson. Szerette volna úgy látni a világot, amilyen, nem kiglancolva a hivatalos ceremóniákra. Talán így végre majd rájön, mihez kezdjen a hátralév életével. Nealy Case, mi leszel, ha nagy leszel? Amikor nagyon kicsi volt, mindenkinek azt mondta, hogy elnök. Most fogalma sem volt. De miképp válhat Amerika leghíresebb asszonya egyszeriben hétköznapi emberré? Egyik akadály a másik után ötlött fel benne. Lehetetlen. A First Lady nem t nhet el ripsz-ropsz. Vagy? A test rök csak úgy vigyázhattak rá, ha együttm ködött velük, és ellentétben azzal, amit az emberek gondoltak, el lehetett t nni a titkosszolgálat szeme el l. Kormányzásuk elején Bili és Hillary Clinton is megtették, de figyelmeztették ket, hogy err l a fajta szabadságukról mondjanak le. JFK az rületbe kergette a titkosszolgálatot az elt néseivel. Igen, el lehetett t nni, de mi értelme lett volna, ha nem mozoghat szabadon. Csak azt kellett kitalálnia, ezt hogyan érje el. Egy hónap múlva készen állt a terve.

Tíz órakor, egy júliusi reggelen egy id s asszony csapódott a turistacsoporthoz, mely a Fehér Ház földszinti termeit járta körbe. Hófehér haja volt szoros csigavonalszer kontyban, zöld-sárga mintás ruhája és hatalmas m anyag retikülje. Csontos válla görnyedt, vékony lába gumírozott harisnyába bújtatott, lábfeje barna, f z s cip be fogva. Göngyházszürke keretes, aranyozott cirádákkal díszített szárú óriás szemüvegen át nézett egy útikönyvet. A homloka nemesi, az orra arisztokrata, a szeme olyan kék, mint az amerikai égbolt. Pandora’s TeAm


14

Nealy ádámcsutkája fel-le mozgott, miközben nyelt egyet és ellenállt a kísértésnek, hogy ne húzgálja meg a parókát, amit egy katalógusból rendelt. Egy másik katalógus biztosította a m szálas ruhát, a cip t és a harisnyát. Hogy meg rizze az inkognitóját, mindig katalógusból vásárolt, kabinetf nöke, Maureen Watts nevét és címét használva, plusz egy C. kezd bet t szúrva közé, hogy Maureen tudja, azt rendelte. Maureennak fogalma sem volt a csomagok tartalmáról, amiket mostanában a Fehér Házba vitt. A csoporttal maradt, mely az amerikai empire stílusú bútorokkal berendezett Vörös Szobából az Állami Ebédl be ballagott. Videokamerák rögzítettek mindent, a keze fázott és zsibbadt. Lincoln kandalló felett függ portréjának tanulmányozásával próbálta nyugtatni magát. Alatta a kandallópárkányra John Adams szavait vésték, amit oly gyakran elolvasott. „Azért imádkozom, hogy a menny áldása szálljon erre a házra és mindazokra, akik a jöv ben benne laknak. Tisztességes és bölcs emberen kívül más ne lakja e hajlékot." A kandalló mellett álló idegenvezet hölgy udvariasan válaszolt egy kérdésre. Talán Nealy volt az egyetlen a teremben, aki tudta, hogy minden fehér házi idegenvezet a titkosszolgálat tagja volt. Várta, hogy a n felismerje és riadót fújjon, de az ügynök szinte rá sem nézett. Hány titkosszolgálatost kellett megismernie az évek során? k kísérték a gimnáziumba, majd az egyetemre. Ott voltak az els randevúján, akkor, amikor el ször ivott túl sokat. A titkosszolgálat tanította meg vezetni, és nézte végig könnyhulla-tását az els olyan fiú miatt, akit l kosarat kapott és kedvelt. Egy n i ügynök segített neki a báli ruhája kiválasztásában is, amikor a mostohaanyja influenzás lett. A csoport elindult a hallba és onnan ki az északi oszlopcsarnokon át. Fülledt, forró, tipikus júliusi nap volt Washingtonban. Pislogott a vakító napfényben, és azon gondolkodott, hány lépést tehet még meg, miel tt az rök rájönnek, hogy nem id söd turista, hanem a First Lady. A szívverése felgyorsult. Mellette egy anya pofon ütötte kisfiát. Továbbment, minden egyes lépéssel egyre n tt benne a feszültség. A Pandora’s TeAm

15


Watergate sötét napjaiban egy elkínzott Pat Nixon kend vel és napszemüveggel álcázta magát. Csupán egyetlen titkosügynök kíséretében kiszökött a Fehér Házból, hogy Washington utcáin gyelegve kirakatokat nézegessen és arról a napról álmodozzon, amikor majd az egész véget ér. De ahogy a világ egyre kegyetlenebb lett, az az id , amikor a First Lady-k efféle vigaszra lelhettek, elmúlt. Leveg után kapkodva érte el a kijáratot. A titkosszolgálat a Korona kódnevet használta a Fehér Házra, pedig az Er d találóbb lett volna. A turisták nagy része nem tudta, hogy mikrofonokat helyeztek el a kerítés mellett, így bent a biztonságiak lehallgathatták, bármir l is esett szó a falakon kívül. Valahányszor az elnök be– vagy kilépett az épületb l, SWAT egyenruhás csapat jelent meg géppuskával a tet n. A birtokot videokamerákkal, mozgás- és nyomásérzékel kkel, infraberendezésekkel zsúfolták tele. Bár lett volna kevésbé bonyolult megoldás. Megfordult a fejében, hogy sajtókonferenciát tart, és egyszer en bejelenti, hogy visszavonul a közélett l, de a sajtó minden lépését követte volna és rosszabb helyzetbe került volna, mint most. Ez volt az egyetlen mód. Elérte a Pennsylvania Avenue-t. A keze remegett, amikor m anyag retiküljébe csúsztatta az útikönyvet, rá a borítékra, ami több ezer dollárt rejtett készpénzben. Egyenesen el renézett és elindult a Lafayette Park mellett a metró felé. Észrevett egy rend rt, aki felé tartott, és izzadtságcsepp gördült le a keblei között. Mi van, ha felismerték? Majdnem megállt a szíve, mikor a rend r bólintott neki, aztán elfordult. Fogalma sem volt róla, hogy az Egyesült Államok First Ladyjének biccentett épp az imént. A lélegzetvétele lelassult. Az elnöki család minden tagja nyomkövet t viselt. Az övé vékony, mint egy hitelkártya, a Fehér Ház negyedik emeletén fenntartott magánrezidenciájának hálószobájában, a párna alatt hevert. Ha nagyon nagy szerencséje van, két óra is beletelik, mire rájönnek, hogy elt nt. Már szólt Maureen Wattsnak, a kabinetf nökének, hogy nem érzi jól magát és le kell feküdnie pár órára, de tudta, hogy Maureen nem fog habozni felkelteni, ha sürg s ügyr l van szó. Aztán megtalálja majd a levelet, amit a nyomkövet vel együtt ott hagyott, és elszabadul a pokol. Pandora’s TeAm


16

Kényszerítette magát, hogy ne rohanjon, miközben belépett a metróba. Az egyik kártyaautomatához ment, aminek még a létezésér l sem tudott addig, amíg ki nem hallgatott egy beszélgetést a két titkárn je között. Át kellett szállnia, kikalkulálta a viteldíjat. Miután bedobta a pénzt, megnyomta a megfelel gombot és megkapta a metrókártyáját. Sikerült átjutnia a forgókapun a peronra. Aztán az útikönyvét bújva, kalapáló szívvel várta a szerelvény érkezését, ami elviszi Marylandbe. Ha megérkezik Rockville-be, fog egy taxit és elmegy a 355-ös út menti egyik használtautó-kereskedésbe. Remélte, hogy talál egy keresked t, aki elég kapzsi ahhoz, hogy úgy adjon el kocsit egy öreg hölgynek, hogy ne kérje el a jogosítványát. Három órával kés bb egy átlagos, négyéves kék Chevy Corsica kormánya mögött ült és az I-270-esen a Maryland állambeli Frederick felé hajtott. Megcsinálta! Kijutott Washingtonból. A kocsit drágán vette, de nem érdekelte, mert senki nem fogja összekapcsolni Cornelia Case-zel. Próbálta ellazítani görcsös ujjait, de nem tudta. A Fehér Házban mostanra riadót fújtak, ideje volt telefonálnia. Amikor letért a következ kijáratnál, azon töprengett, mikor is vezetett utoljára sztrádán. Nantucketen vagy Camp Davidben hébe-hóba átvette a kormányt, de máskülönben ritkán. Balra észrevett egy kisboltot, megállt, kiszállt a kocsiból és odament az oldalt álló telefonfülkéhez. Hozzá volt szokva a fehér házi telefonközpontosok hatékonyságához, és figyelmesen el kellett olvasnia az utasítást. Végül beütötte az Ovális Iroda legtitkosabb vonalának számát, amit tudta, hogy nem hallgatnak le. Maga az elnök vette fel a második csörgésre. – Igen? – Itt Nealy. – Az isten szerelmére, hol van? Minden rendben? A férfi sürget hangja után nem bánta meg, hogy nem halogatta tovább a hívást. A levelét nyilvánvalóan megtalálták, de a Fehér Házban senki nem lehetett biztos benne, hogy nem er szakkal csikarták ki bel le, és nem akart nagyobb riadalmat kelteni a szükségesnél. Pandora’s TeAm

17


– Jól vagyok. Soha jobban. A levél igazi, Elnök úr. Senki nem tartott pisztolyt a fejemhez. – John rjöng. Hogy tehette ezt vele? Már várta. Az elnöki családban mindenkinek volt egy kódneve, amit akkor használtak, ha kényszer hatására cselekedtek. Ha kimondta volna egy mondatban John North nevét, az elnök tudta volna, hogy akarata ellenére vitték el. – Neki ehhez semmi köze. – Kinek? A férfi újabb esélyt adott neki. – Nem kényszerítettek. Az elnök végre rájött, hogy szabad akaratából cselekedett, dühe átrecsegett a vonalon. – A levele tele van szamárságokkal. Az apja magánkívül van. – Mondja meg neki, hogy csak egy kis id re van szükségem. Hébe-hóba jelentkezem, hogy tudják, jól vagyok. – Ezt nem teheti! Nem t nhet el csak úgy. Figyeljen ide, Cornelia. Magának kötelezettségei vannak, és szüksége van a titkosszolgálatra. Maga a First Lady. Felesleges volt vitatkozni. Hónapok óta szajkózta az elnöknek és az apjának, hogy id re van szüksége és el kell szabadulnia a Fehér Házból, de egyikük sem hallotta meg. – Egy ideig féken kell tudnia tartani a sajtót azzal, ha Maureen bejelenti, influenzás lettem. Pár nap múlva újra hívom. – Várjon! Ez veszélyes! Muszáj igénybe vennie a titkosszolgálatot. Nem... – Viszlát, Elnök úr. A szabad világ legbefolyásosabb emberére rácsapta a kagylót. Miközben visszasétált a kocsijához, készakarva lassította lépteit. M szálas ruhája mintha a b réhez tapadt volna, lába a gumírozott harisnyában, mintha nem is az övé lett volna. Lélegezz, mondta magának. Csak lélegezz mélyeket! Túl sok dolga volt ahhoz, hogy összeomoljon.

Pandora’s TeAm


18

A fejb re viszketett, miközben visszakanyarodott a sztrádára. Azt kívánta, bárcsak levehetné a parókát, de várnia kellett vele, amíg meg nem veszi az új álruháját. Nem tartott soká megtalálni a Wal-Martot, amit a múlt héten az internet keres jében talált. Csak annyival menekült el, amennyi a retiküljébe belefért, és épp itt volt az ideje egy komoly bevásárlásnak. Az arca olyan ismert volt, hogy még gyermekkorában sem tudott bemenni úgy egy üzletbe, hogy ne bámulták volna minden mozdulatát, de most túl feszült volt ahhoz, hogy értékelje a névtelenség leple alatti vásárlás újdonságát. Gyorsan végzett, beállt a sorba és visszasietett a kocsihoz. Amit vett, biztonságba helyezte a csomagtartóban, majd folytatta az utat. Úgy tervezte, hogy mire az est leszáll, mélyen bent lesz Pennsylvaniában, és valamikor reggel felé örökre elhagyja az autópályát. Aztán végre felfedezi azt az országot, amir l oly sokat és oly keveset tudott. Addig fog utazgatni, amíg el nem fogy a pénze vagy el nem kapják, amelyik el bb következik be. Most fogta fel, mit tett. Nem volt senki, aki figyelje minden lépését, nem kellett id re mennie sehová. Életében el ször szabad volt.

Pandora’s TeAm

19


3

iközben Mat Jorik a széken fészkel dött, beütötte a könyökét az ügyvéd íróasztalába. Egyre-másra beleütközött valamibe. Nem azért, mert esetlen volt, hanem mert a legtöbb helyiség túl kicsire volt szabva az méreteihez. Százkilencvennyolc centijével és kilencvenöt kilójával szinte agyonnyomta az íróasztallal szembeni kis faszéket a Pennsylvania állambeli Harrisburg egyik ügyvédi irodájában. De hozzá volt szokva székekhez, amiken nem fért el, fürd szobai mosdókhoz, amik a combja közepéig értek. Gépiesen lehajtotta a fejét, ha alagsori lépcs kön ment le, a repül gépek turistaosztálya kimerítette a pokolról való elképzeléseit. Ami a legtöbb autó hátsó ülésén való utazást illette – nem volt az az isten. – A maga neve szerepel a születési anyakönyvi kivonaton a gyermekek apjaként, Mr. Jorik. Felel sséggel tartozik értük. Az ügyvéd savanyú, karót nyelt figura volt, pontosan az a fajta, akit Mat Jorik a legjobban gy lölt. Megmozgatta a hátcsigolyáit és kinyújtotta egyik lábát – örömmel használva testi adottságait arra, hogy megfélemlítse a másikat. – Hadd fejezzem ki világosan. Nem az enyémek. Az ügyvéd arca megrándult. – Mondja maga. De az anyjuk magát nevezte meg gyámjukként. Mat haragosan nézett rá. Pandora’s TeAm


20

– Tisztelettel visszautasítom. Bár Chicagóban és Los Angelesben élt, a pittsburgi gyártelep füstje, ahol feln tt, beleivódott a vérébe. Harmincnégy éves volt, egy lapáttenyer , harsogó hangú acélvárosi proli, akinek érzéke volt a szavakhoz. Egy régi barátn je azt mondta róla, az utolsó igazi férfi Amerikában, de mivel közben a fejéhez vágta a Bride magazin legfrissebb számát, Mat nem vette bóknak. Az ügyvéd megacélozta magát. – Azt mondja, nem a maga gyerekei, de az anyjuk férje volt. – Huszonegy éves koromban. – Ifjúkori pánikba esés, amit soha többé nem ismételt meg. Barna mappát hozó titkárn érkezése szakította félbe a beszélgetésüket. Gyakorlatias típus volt, mégis abban a pillanatban legeltetni kezdte a szemét a testén, ahogy belépett a helyiségbe. Mat tudta, hogy tetszik a n knek, de annak ellenére, hogy hét húga volt, nem fért a fejébe, miért. Szerinte olyan volt, mint egy átlagos fickó. Nem úgy a titkárn szerint. Karcsú, ugyanakkor izmos, nagy kez , széles vállú, keskeny csíp j férfit látott maga el tt, amikor belépett az irodába és Mathias Jorikként bemutatkozott. Most észrevette, hogy az orra kissé görbe, ajka ördögi, arccsontja nyers aggresszivitást sugároz. S r barna haját rövid, kezelhet frizurában hordta, melyb l az olló sem tudta egészen kiirtani a göndörödésre való hajlamot, kemény, szögletes állára rá volt írva, próbálj csak megütni. Mivel általában inkább zavarónak, mint vonzónak találta azokat a hímnem eket, akikr l ordított a férfiasság, csak amikor átadta a f nökének a kért aktát és visszatért az asztalához, jött rá, mi volt olyan ellenállhatatlan ebben a fickóban. A kovaszürke szempár, mely nyugtalanítóan éles logikát tükrözött. Az ügyvéd az aktára pillantott, aztán vissza Matre. – Elismerte, hogy a volt felesége terhes volt az id sebbik lánnyal, amikor házasok voltak. – Fussuk át még egyszer. Sandy azt mondta, hogy a gyerek az enyém, én pedig hittem neki egészen addig, amíg az egyik barátn je pár héttel a szertartás után fel nem világosított az igazságról. Kérd re vontam Sandyt, pedig bevallotta, hogy hazudott. Ügyvédhez Pandora’s TeAm

21


mentem, és ezzel vége. – Még mindig emlékezett rá, milyen nagy k esett le a szívér l, hogy maga mögött hagyhat mindent. Az ügyvéd ismét lepillantott az aktába. – Éveken át küldött neki pénzt. Bár igyekezett titkolni, az emberek el bb-utóbb rájöttek, milyen könnyen pumpolható, de nem gondolta, hogy egy kölyöknek kellene szenvednie azért, mert az anyja rossz ítél képességgel rendelkezett. – Szentimentalizmusból. Sandynek jó szíve volt; csak nem válogatta meg a szeret it. – És azt állítja, hogy nem látta a válás óta? – Ez nem állítás. Közel tizenöt éve nem találkoztam vele, ami azt jelenti, hogy nagyon cselesnek kellett volna lennem, hogy az apja legyek a második gyerekének, aki tavaly született. – Természetesen még egy lány. Egész életében kiscsajok üldözték. – Akkor miért a maga neve szerepel mindkét anyakönyvi kivonaton? – Ezt Sandyt l kellene megkérdezni. – Csakhogy Sandyt l már senki nem kérdezett semmit. Hat héttel ezel tt életét vesztette egy autóbalesetben a barátjával. Ittasan vezetett. Mivel Mat úton volt, csak három nappal ezel tt szerzett róla tudomást, amikor végre ráért lehallgatni a hangpostáját. Más üzeneteket is kapott. Egyet egy régi barátn jét l, egy másikat egy futó ismer sét l, aki kölcsön akart kérni. Egy chicagói haverja azt akarta tudni, visszaköltözik-e a Szeles Városba, hogy leigazolhassa a régi jégkorongcsapatukba. A hét kis húga közül négyen beszélni akartak vele, amiben nem volt semmi új, hiszen már kölyökkorában is gondoskodott róluk, amikor még a szlovák negyedben laktak mostoha körülmények között. maradt az egyetlen férfi a családban, miután az apja továbbállt. A nagyanyja a háztartást vezette, az anyja heti ötven órában könyvelt. A kilencéves Mat vigyázott hét kishúgára, akik közül ketten ikrek voltak. Úgy n tt fel, hogy gy lölte az apját, amiért az megtehette azt, amit nem – kisétált a házból, ahol túl sok n lakott. Az utolsó pár év, miel tt elmenekült a N i Pokol tanyáról, különösen rossz volt. Az apja akkorra meghalt, széttépve Mat Pandora’s TeAm


22

ábrándjait, hogy egyszer hazajön és átveszi a stafétabotot. A lányok cseperedtek és egyre temperamentumosabbak lettek. Valakinek mindig vagy megjönni készült a menstruációja, vagy megjött, vagy elmúlt, vagy éjszaka azon hisztériázva surrant be a szobájába, hogy késik a menstruációja és neki kellett kitalálnia, mitév k legyenek. Szerette a testvéreit, de a felel sség megfojtotta. Amikor végre megmenekült t lük, megígérte magának, hogy örökre hátat fordít a családi életnek, és leszámítva azt a rövid, ostoba id szakot Sandyvel, pontosan ezt tette. Az utolsó hívás a hangpostán Sid Gilest l jött, a Byline producerét l. Megint azért könyörgött Matnek, hogy jöjjön vissza a Los Angeles-i bulvár talkshow-ba, amit a múlt hónapban otthagyott, de Mat Jorik egyszer már eljátszotta a hitelességét mint újságíró, és még egyszer nem fogja. – ...az els lépés, hogy hoz egy másolatot a házasság felbontásáról szóló határozatról. Bizonyítékra van szükségem, hogy elvált. Visszaterelte a figyelmét az ügyvédre. – Van bizonyítékom, de id be telik, mire hozzám kerül. – Olyan gyorsan hagyta el Los Angelest, hogy elfelejtette kiüríteni a trezorját. – Egy vérteszt gyorsabb. Ma délután megcsináltatom. – A DNS-teszt eredménye több hét. Különben is, a gyerekek vizsgálatához engedély kell. Felejtsék el. Nem fogja hagyni, hogy a születési anyakönyvi kivonatok tönkretegyék az életét. Bár nem lenne nehéz bizonyítani, hogy elvált, alá akarta támasztani a vérvizsgálattal. – Én engedélyezem. – Nem lehet egyszerre kétféleképpen, Mr. Jorik. Vagy a magáé a két lány, vagy nem. Mat úgy döntött, itt az ideje támadásba lendülni. – Talán jobb lenne, ha elmagyarázná, hogy történhetett ez a z rzavar. Sandy hat hete halt meg, miért csak most értesít? – Mert magam is csak pár napja tudom. Bevittem pár oklevelet keretezni oda, ahol dolgozott, és akkor hallottam, mi történt. Bár az ügyvédje vagyok, nem tájékoztattak.

Pandora’s TeAm

23


Mat valamiféle csodaként értékelte, hogy Sandynek volt ügyvédje, arról nem is beszélve, hogy vette a fáradtságot, hogy végrendeletet készítsen. – Azonnal elmentem hozzájuk és beszéltem az id sebbik lánnyal. Azt mondta, a szomszéd vigyáz rájuk, de nem láttam senkit. Még kétszer visszamentem, de soha nem láttam jelét feln tt felügyeletének. – Az ügyvéd sárga jegyzettömbjén dobolt és hangosan gondolkodott. – Ha nem vállal felel sséget értük, telefonálnom kell a gyermekvédelmiseknek, hogy adják ket nevel otthonba. A régi emlékek acélvárosi koromként tapadtak Matre. Emlékeztette magát, hogy csodálatos nevel szül k vannak, és annak az esélye, hogy Sandy gyerekei egy olyan családhoz kerüljenek, mint amilyenek Havlovék voltak, nagyon kicsi. Havlovék gyerekkorában a szomszédjukban laktak. Az apa megrögzött munkanélküli volt, a család abból élt, hogy gyerekeket vett dajkaságba, akiket aztán annyira elhanyagoltak, hogy Mat nagyanyja és a barátn i etettek és dédelgettek. Rájött, hogy a saját jogi helyzetével kell foglalkoznia a régmúlt helyett. Ha most nem tisztázza, ez az apasági kérdés hónapokig elhúzódhat, talán tovább is. – Várjon még pár órát azzal a hívással, amíg ellen rz k pár dolgot. Az ügyvéd megkönnyebbültnek látszott, pedig Mat nem akart mást, mint nyakon csípni mindkét gyereket és elvinni ket egy laborba, miel tt szociális munkásokhoz kerülnek és meggy lik a baja a bürokráciával. Csak miközben az ügyvéd útbaigazítását követte Sandy házához, jutott eszébe volt felesége anyja. Amennyire visszaemlékezett, viszonylag fiatal volt és özvegy. Csak egyszer találkozott vele, de az asszony leny gözte – egyetemi professzor volt Missouriban vagy hol, és nem sok közös vonást mutatott vadóc lányával. Felkapta a mobiltelefonját, hogy visszahívja az ügyvédet, aztán megpillantotta az utcát, amit keresett, és visszatette. Pár perccel kés bb a lerobbant környék egyik rozoga viskója el tt parkolt le Pandora’s TeAm


24

kétüléses, SL 600-as Mercedes sportkabriójával, amit abból vett, hogy eladta a lelkét az ördögnek. A kocsi túl kicsi volt, de akkoriban sok mindennel kapcsolatban áltatta magát, így aláírta a csekket, és szorongott. Ez volt a következ a listán, amit l meg akart szabadulni. Miközben a házhoz közeledett, szemügyre vette a pattogzó festéket, a szétmálló járdát és a lestrapált sárga Winnebagót, ami az elburjánzott pázsit mellett állt. Jellemz Sandyre, hogy egy lakókocsira költ, miközben rád l a ház. Végigsietett a járdán, fellépett a rozoga lépcs n a tornácra, aztán bedörömbölt a bejárati ajtón. Winona Ryder durcás arcú, nagyon fiatal változata jelent meg el tte. – Igen? – Mat Jorik vagyok. A lány karba tette a kezét. – Szevasz, fater. Szóval így állunk. A lány törékeny madárcsontú volt a smink alatt, amivel nem fukarkodott. Barna Urban Decay rúzs csúfította el üde száját. Szempilláit olyan vastagon vakolta be a festék, mintha fekete százlábúak telepedtek volna rá, rövid, sötétszín hajába lila csíkot festett. Szakadt farmert viselt, mely lecsúszva lógott cingár testén, többet mutatva bordáiból és hasából, mint amennyit Mat látni szeretett volna, s pici, tizennégy éves mellének semmi szüksége nem volt a fekete melltartóra, mely kilátszott a parányi top mély nyakkivágásából. – Beszélnünk kell. – Nincs mir l. A lány kicsi, dacos arcába nézett. Winona nem tudta, hogy semmi olyasmit nem tálalhat ki, amit Mat már ne hallott volna a húgaitól. Ugyanazt a pillantását vetette rá, amit Ann Elizabethre, a legszívósabbra szokott. – Nyisd ki az ajtót! Látta, hogy a lány igyekszik bátorságot gy jteni a tiltakozáshoz, de nem járt sok sikerrel, és utat engedett neki. Mat elviharzott mellette a nappaliba. Kopottas volt, de tiszta. Egy asztalon cafatos babaápolási könyv hevert nyitva. – Hallom, egyedül vagy egy ideje. – Nem vagyok egyedül. Connie épp most ment el a zöldségeshez. A szomszéd, aki vigyáz ránk. Pandora’s TeAm

25


– Meséld másnak. – Azt állítod, hogy hazudok? – Igen. A lánynak cseppet sem tetszett, de nem sok mindent tehetett. – Hol a baba? – Alszik. Nem sok hasonlóságot látott a lány és Sandy között, a szemüket kivéve. Sandy nagydarab és trágár volt, egy jószív , megátalkodott teremtés, aki egészen t rhet eszét minden bizonnyal az anyjától örökölte, bár soha nem használta. – Mi van a nagyanyáddal? Miért nem vigyáz rátok? A lány rágni kezdte, ami még a hüvelykujja körméb l megmaradt. – Az slakókat tanulmányozza egy isten háta mögötti helyen, Ausztráliában. Egyetemi professzor. – Elment Ausztráliába, miközben tudta, hogy nincs ki vigyázzon az unokáira? – Mat meg sem próbálta leplezni kétkedését. – Connie... – Hagyd a süket dumát! Nincs semmiféle Connie, és ha tovább lököd a sódert, egy óra múlva itt van értetek a gyámhatóság, hogy elvigyen. A lány vonásai eltorzultak. – Nincs szükségünk senkire! Jól megvagyunk egyedül. Miért nem tör dsz a magad dolgával? Miközben a lány dacos arcát nézte, felrémlettek el tte gyermekkorából azok a harcias állami gondozottak, akik a szomszédban fel–, majd elt ntek. Páran elszántak voltak, hogy a világ szemébe köpjenek, hogy aztán er feszítéseikért eltiporják ket. Gyengédebb hangra váltott. – Mesélj a nagyanyádról. A lány vállat vont. – Nem jöttek ki Sandyvel. Mert Sandy ivott meg minden. Nem tudott a balesetr l. Mat valahogy nem lep dött meg, hogy a lány Sandynek szólítja az anyját. Pontosan ezt várta a volt feleségét l, aki úgy t nt, beteljesítette azt a korai ígéretét, hogy alkoholista lesz. – Azt akarod mondani, hogy a nagyanyád nem tudja, mi történt Sandyvel?

Pandora’s TeAm


26

– Tudja. Nem volt meg a száma, hogy felhívhassam, de pár hete kaptam t le egy levelet meg egy fényképet a vadonból. Válaszoltam és megírtam neki Sandyt, a balesetet és Trentet. – Ki az a Trent? – A kishúgom apja. Egy gazember. Egyébként is meghalt a balesetben, és nem sajnálom. Mat tudta, hogy Sandy aktuális barátja is ott volt a balesetnél, de azt nem, hogy a kisbaba apja. Sandynek bizonyára kétségei voltak fel le, különben az neve szerepelt volna a születési anyakönyvi kivonaton és nem Maté. – Van ennek a Trentnek családja? – Nincs. Kaliforniai, nevel otthonban n tt fel. – A lány felvetette az állát. – Mindent elmesélt, úgy hogy nem fogunk a húgommal odamenni, felejtsd el! Különben sem kell, mert kaptam egy üzenetet a nagyanyámtól, és hamarosan idejön. Mat gyanakvóan nézett rá. – Hadd lássam azt az üzenetet. – Nem hiszel nekem? – Fogalmazzunk úgy, hogy bizonyítékot szeretnék. A lány duzzogva nézett rá, aztán elt nt a konyhában. Mat biztosra vette, hogy hazudik, tehát meglep dött, amikor a lány pár pillanat múlva visszatért egy levélpapírral, ami az Iowa állambeli Willow Grove-ban m köd Laurent Egyetem pecsétjével volt ellátva. Lenézett a szép kézírásra. Most kaptam meg a leveledet, drágám. Annyira sajnálom. Július 15én vagy 16-án repülök haza Iowába légitársaságtól függ en. Hívlak, amint megérkeztem és intézkedem. Ne aggódj! Minden rendben lesz. Szeretettel, Joanne nagyi Mat a homlokát ráncolta. Ma volt 11-e, kedd. Miért nem csomagolta össze Joanne nagyi a jegyzeteit azonnal és szállt fel az els gépre? Emlékeztette magát, hogy ez nem az problémája. Csak az érdekelte, hogy meglegyenek azok a vértesztek, miel tt egy Pandora’s TeAm

27


buzgómócsing bürokrata megkeseríti az életét. – Megmondom, mi legyen. Fogd a húgodat! Veszek nektek fagyit, ha végeztünk a laborban. Agyafúrt barna szempár nézett vele farkasszemet. – Miféle laborban? Mat majdnem tényleg félvállról válaszolt. – Ahol vért vesznek t lünk. Nem nagy ügy. – T vel? – Nem tudom, hogy csinálják – hazudta. – Hozd a kölyköt! – Cseszd meg! Nem hagyom, hogy bárki is t t döfjön belém. – Vigyázz a szádra! A lánynak sikerült olyan pillantást vetnie rá, ami egyszerre volt megvet és leereszked , mintha Mat ostoba fajankó lenne, amiért kifogásolja a beszédét. – Nem vagy a f nököm. – Hozd a gyereket! – Felejtsd el! Vannak csaták, amiket nem érdemes megharcolni, ezért Mat elindult a kopottas, szürke sz nyeggel borított folyosón, ahonnan egy-egy hálószoba nyílt mindkét oldalon. Az egyik nyilvánvalóan Sandyé volt. A másikban bevetetlen franciaágy és kiságy állt. Nyöszörgés hallatszott a rácsvéd mögül. A kiságy régi volt, de tiszta. Körülötte a sz nyeget kiporszívózták, a játékokat egy kék szennyeskosárba dobálták. A rozoga pelenkázóasztalon takarosan összehajtogatott ruhák kis kupaca hevert az eldobható pelenkák felnyitott zacskója mellett. A nyöszörgés kész vonyítássá változott. Mat közelebb lépett és egy rózsaszínbe bugyolált popsit pillantott meg az égnek meredve fészkel dni. Aztán pár centis, egyenes, sz ke hajjal borított kobak bukkant fel. Dühös, rózsás arcot látott, nedves, lebiggyesztett szájjal, mely nyitva volt és ordított. Visszatért a gyermekkora. – Hallgass el, kispajtás. A babasírás abbamaradt, és kék rágógumi-golyó szempár méregette gyanakvóan. Ebben a pillanatban tudatára ébredt a kellemetlen szagnak és rájött, hogy a rossznál is rosszabb napja van. Pandora’s TeAm


28

Mozgást érzékelt a háta mögött és látta, hogy a Winona-hasonmás újabb körmét rágva áll az ajtóban és figyeli minden lépését. Volt valami határozottan félt a pillantásában, amit a kiságy felé vetett. Közel sem volt olyan kemény csaj, mint amilyennek mutatta magát. Mat a kisbaba felé intett. – Ki kell cserélni a pelenkáját. A nappaliban várlak, ha kész vagy. – Hékás, ne áltasd magad! Én nem cserélek szaros pelenkákat. Mivel hetek óta gondoskodott a babáról, ez nyilvánvalóan hazugság volt, de ha arra számított, hogy majd Mat csinálja meg helyette, nagyon tévedett. Amikor megmenekült a N i Pokoltanyáról, ígéretet tett magának, hogy soha többé nem cserél pelenkát, soha többé nem néz rá Barbie-ra, és nem köt meg egyetlen istenverte masnit sem. A kölyöknek mindenesetre volt vér a pucájában, ezért úgy döntött, megkönnyíti a dolgát. – Adok öt dollárt. – Tizet. El re. Ha nem lett volna olyan rossz kedve, talán még fel is kacag. Legalább minden hájjal megkent amellett, hogy bátor. El vette a tárcáját a zsebéb l és átadta a pénzt. – Találkozzunk a kocsinál, mihelyt kész vagy. És t is hozd. A lány összeráncolta a homlokát és egy pillanatra inkább t nt túlterhelt anyukának, mint durcás tizenévesnek. – Van gyerekülésed? – Úgy nézek ki, mint akinek van gyerekülése? – A gyereket gyerekülésbe kell rakni. Ez a törvény. – Mi vagy te, zsaru? A lány megrántotta a fejét. – Mabelben van. A Winnebagóban. Sandy hívta Mabelnek. – Anyádnak nem volt kocsija? – A keresked pár hónappal a halála el tt visszavette, Mabellel járt. – Pompás. – Nem fogja megkérdezni, hogy tett szert Sandy egy kiszuperált lakókocsira. Inkább azt próbálta kitalálni, hogyan zsúfoljon be egy tinédzsert, egy kisbabát és egy gyerekülést a kétüléses Mercedesébe. Csak egy választ talált. Sehogy. – Add a kulcsokat! Pandora’s TeAm

29


Látta, hogy a lány azon tépel dik, vajon szájalással ismét felülkerekedhet-e, aztán bölcsen arra a következtetésre jutott, hogy nem. Mat a kulcsokkal a kezében kiment, hogy közelebbi ismeretséget kössön Mabellel. Útközben kivette a mobilját a Mercedeséb l az újsággal együtt, amit nem volt ideje elolvasni. Le kellett hajtania a fejét, hogy beszálljon a lakókocsiba, ami tágas volt, de nem elég tágas az százkilencvennyolc centijének. Beült a kormány mögé és felhívta egy pittsburgi orvos cimboráját, hogy adja meg, milyen engedélyek szükségesek a vérvizsgálathoz és hol a legközelebbi labor. Amíg várt, felkapta az újságot. Mint a legtöbb újságíró, is hírfügg volt, de semmi szokatlan nem hívta fel magára a figyelmét. Földrengés volt Kínában, autóbomba robbant a Közel-Keleten, költségvetési vita folyt a Kongresszusban, újabb zavargások törtek ki a Balkánon. Az oldal alján fényképet közöltek Cornelia Case-r l, ismét beteg csecsem vel a karján. Bár soha nem volt nagy Cornelia-rajongó, a First Lady minden mostani fényképen egyre soványabbnak t nt. Káprázatos kék szeme volt, de kezdett túl nagynak látszani az arcához képest, és a szép szem sem tudott kárpótolni azért, hogy nem volt mögötte igazi n , csak egy kivételesen okos politikus, akit az apja beprogramozott. Amikor a Byline-nál dolgozott, elpuffogtattak pár frázist Corneliáról – a fodrászáról, az ízlésér l a divat terén, hogy mennyire ápolta a férje emlékét –, baromságokat. Azért sajnálta. Ha az ember férjét lelövik, az bárki boldog arcára ráncokat vés. Összehúzta a szemöldökét a bulvártévénél töltött év emlékére. El tte újságíró volt, az egyik legtöbbre tartott riporter Chicagóban, de eldobta a hírnevét, hogy olyan pénzt harácsoljon össze, aminek az elköltése, jött rá hamar, kicsit sem érdekli. Most nem akart mást az élett l, mint letörölni a nevén esett foltot. Az példaképei nem Ivy League-et végzett újságírók voltak, hanem olyan fickók, akik két ujjal pötyögtek bombasztorikat régi Remington írógépeken. Férfiak, akik mesterkéletlenek voltak, mint . Amikor a Chicago Standardnál dolgozott, semmi csiricsáré nem volt Pandora’s TeAm


30

a cikkeiben. Rövid szavakkal, egyszer mondatokkal írta le az embereket, akikkel találkozott, és amivel foglalkoztak. Az olvasók számíthattak rá, hogy nem nagyzol. Most annak a szolgálatába szeg dött, hogy bebizonyítsa, ez újra igaz rá. Szolgálat. A szónak régies jellege volt. Szent lovagok végeztek szolgálatot, nem acélvárosi proli, aki hagyta, hogy megfeledkezzen róla, mi fontos az életben. A régi f nöke a Standardnál azt mondta, bármikor visszamehet, de Mat nem fogadta el a nem szívesen adott ajánlatot, mert nem volt hajlandó megalázkodni. Most keresztül-kasul járta az országot, valami után kutatva, amit felmutathat. Akárhol állt meg – nagyvárosban vagy kicsiben –, fogott egy újságot, beszélgetésbe elegyedett a helyiekkel és körbeszaglászott. Bár még nem találta meg, pontosan tudta, mit keresett – egy olyan sztori magjait, ami elég nagy ahhoz, hogy visszaadja a jóhírét. Éppen befejezte a telefonálást, amikor az ajtó kivágódott és Winona mászott be a lakókocsiba a babával, aki mezítláb volt és bárányos, sárga kezeslábast viselt. Egyik pufók bokájára békejel volt tetoválva. – Sandy tetoválást csináltatott a kisbabának? Winona mintha azt mondta volna a pillantásával, hogy túl hülye ahhoz, hogy éljen. – Matricás. Te semmit nem tudsz? Mat húgai már feln ttek, mire a tetoválási rület elkezd dött, hála istennek. – Tudtam, hogy matricás – hazudta. – Csak szerintem semmi keresnivalója egy csecsem n. – Szereti. Azt hiszi, ett l vagány. – Winona óvatosan betette a babát a gyerekülésbe, bekapcsolta az övét, aztán lehuppant mellé az ülésre. Pár próbálkozás után a motor beindult. Mat méltatlankodva rázta a fejét. – Ez egy rakás szar. – Frankón. – A lány feltette a lábát vastag talpú szandálostól a m szerfalra. Mat belenézett Mabel oldalsó tükrébe, és kitolatott. – Ugye tudod, hogy nem én vagyok az apád. – Mintha arra vágynék. Pandora’s TeAm

31


Ennyit az aggodalomról, amit magában táplált, hogy a lány esetleg valamiféle szentimentális ábrándokat kerget róla. Miközben az utcán robogtak, rájött, sem a lány, sem a baba nevét nem tudja. Látta a születési anyakönyvi kivonatuk másolatát, de annál a vonalnál tovább, ahová az neve volt írva, nem nézett. Valószín leg nem értékelné, ha Winonának szólítaná. – Hogy hívnak? A lány túl sokáig gondolkodott. – Natasha. Mat majdnem felnevetett. Sharon húga három hónapig próbált rávenni mindenkit, hogy Silvernek szólítsa. – Na persze. – Azt szeretném, ha így hívnának – csattant fel a lány. – Nem azt kérdeztem, milyen nevet szeretnél. Azt kérdeztem, hogy hívnak. – Lucy, rendben? És gy lölöm. – Nincs semmi baj a Lucyvel. – Megnézte az útbaigazítást, amit a labor recepciósától kapott, és felment az autópályára. – Pontosan hány éves vagy? – Tizennyolc. Mat dörzsölt pillantást vetett rá. – Oké, tizenhat. – Tizennégy és úgy beszélsz, mint egy harmincéves. – Ha tudod, miért kérded? Különben is, Sandyvel éltem. Mit vártál? Részvét ébredt benne a lány rekedt hangjától. – Igen, nos, sajnálom. Anyád... – Sandy szórakoztató volt, szexis, okos, de nem értelmes és teljesen felel tlen. – Kivételes volt – fejezte be akadozva. Lucy felhorkant. – Részeges. Hátul a baba nyöszörögni kezdett. – Hamarosan ennie kell, és elfogyott mindenünk. Remek. Már csak ez hiányzott. – Mit szokott enni? – Tápszert és konzervszarokat. – Megállunk és veszünk, amint végeztünk a laborban. -A hátulról jöv hangok egyre panaszosabbak lettek. – Hogy hívják? Újabb szünet. – Ócska. – Nagy mókamester vagy, mi? – Nem én adtam neki. Pandora’s TeAm


32

Mat hátranézett a sz ke, rózsás arcú, zseléscukor-szem , angyalszárny-ajkú babára, majd vissza Lucyre. – Azt akarod elhitetni velem, hogy Sandy Ócskának nevezte el a gyerekét? – Nem érdekel, mit hiszel. – Lucy levette lábát a m szerfalról. – Nem hagyom, hogy valami marha t t szúrjon belém, tehát most azonnal felejtsd el azt a vérteszt szarságot. – Azt teszed, amit mondok. – Baromság. – A helyzet a következ , tréfarépa. Anyátok engem nevezett meg mindkett tök apjaként a születési anyakönyvi kivonatotokban, és annak, hogy ezt tisztázzuk, egyedüli módja három vérteszt. – El akarta magyarázni, hogy a gyámügy majd gondoskodik róluk, amíg a nagyanyjuk megérkezik, de nem volt hozzá szíve. Majd az ügyvéd. Az út hátralév részét a laborig csendben tették meg, leszámítva Ördögfiókát, aki ismét ordítani kezdett. Mat egy kétemeletes egészségügyi központ el tt állt meg, és Lucyre nézett. A lány mereven bámulta az ajtót, mintha a pokol kapuját bámulta volna. – Adok húsz dollárt, hogy megcsináltasd a tesztet – mondta gyorsan. Lucy megrázta a fejét. – Csak t t ne! Utálom a t t! Már a gondolatától rosszul vagyok. Már éppen törni kezdte a fejét, hogyan vigyen be két üvöltöz gyereket a laborba, amikor ma el ször ráköszönt a szerencse. Lucy kiszállt a Winnebagóból, miel tt elhányta magát.

Pandora’s TeAm

33


4

ealy csodálatos láthatatlanságba burkolózott. Hátravetette a fejét és nevetett, aztán felhangosította a rádiót, hogy csatlakozzon Billy Joelhez az Uptown Girl refrénjében. Csodálatos volt ez az új nap. Kék felh pamacsok úsztak a Georgia O'Keeffe-szer égen, a gyomra pedig megkordult az éhségt l, dacára annak, hogy egy kis étteremben, nem messze a motelt l, ahol az éjszakát töltötte, befalta reggelire az összes tojásrántottát és pirítóst. A zsíros tojás, a sületlen pirítós és a zaccos kávé a leg-zamatosabb étel volt, amit hónapok óta fogyasztott. Minden falat könnyedén csúszott le a torkán, és pillantásra sem méltatta senki. Okosnak, elégedettnek és tökéletesen boldognak érezte magát. Túljárt az eszén az Egyesült Államok elnökének, a titkosszolgálatnak és az apjának. Éljen a királyn ! Nevetett, élvezte a pimaszságát, mert olyan rég nem lehetett benne része. A Snickers szelet után tapogatózott a másik ülésen, aztán eszébe jutott, hogy már elpusztította. Az éhsége ismét megnevettette. Egész életében arra vágyott, hogy jó húsban legyen. Talán most végre teljesül. Megnézte magát a visszapillantó tükörben. Bár az öregasszonyos parókát levetette, senki nem ismerte fel. Egy kellemes, teljesen hétköznapi n vé változott.

Pandora’s TeAm


34

Reklám következett a rádióban. Lehalkította, és dudorászni kezdett. Egész délel tt a kétsávos f utat követte a pennsylvaniai Yorktól nyugatra, mely történetesen a nemzet els f városa volt és az a hely, ahol a Konföderációs Cikkelyeket megírták. Kitér ket tett az útmenti kisvárosokba, amikor csak kedve szottyant. Egyszer lehúzódott az útról, hogy megcsodáljon egy szójababföldet, bár nem tudott nem gondolni a mez gazdasági támogatásokra, miközben a kerítésnek d lt. Aztán egy düledez farmháznál állt meg, mely el tt az ANTIKVITÁS felirat volt olvasható egy táblán, és egy csodálatos órán át böngészett a poros limlomok között. Az lett az eredménye, hogy nem haladt. De kifejezetten nem igyekezett sehova, és boldoggá tette a tökéletes céltalanság. Ostobaság volt ennyire örülni, amikor az elnök kétségtelenül az Egyesült Államok kormányzatának minden erejét és hatalmát felhasználva próbált a nyomára bukkanni, de nem tudta megállni. Nem volt olyan naiv, hogy azt higgye, örökre lóvá teheti ket, de ett l csak még értékesebbé vált minden pillanat. A reklám véget ért, és Tom Petty kezdett énekelni. Ismét felnevetett, aztán is rázendített. Szabadesésben zuhant.

Mat volt a világ legnagyobb tökfilkója. Ahelyett, hogy a Mercedes kabriójában ült volna és a rádiója lett volna egyetlen társasága, egy Mabel nevezet tízéves Winnebagót vezetett egy pennsylvaniai mellékúton nyugat felé két olyan kölyökkel, akik rosszabbak voltak, mint a hét húga egyszerre. Tegnap délután felhívta Sandy ügyvédjét, hogy említést tegyen neki Joanne Pressmanr l, de ahelyett, hogy megnyugtatást kapott volna, hogy amint megérkezik, a gondjaira bízzák a lányokat, az ügyvéd hímezett-hámozott. – A gyermekvédelmiseknek meg kell gy z dniük, hogy megfelel otthont tud-e biztosítani nekik. – Ez nevetséges – tiltakozott Mat. – Egyetemi professzor. És bármi jobb, mint ahogy most élnek. Pandora’s TeAm

35


– Akkor is utána kell nézni. – Az mennyi ideig tart? – Nehéz megmondani. Hat hétnél nem tovább. Legfeljebb két hónap. Dühöngött. Nevel otthonban töltött egy hónap is összeroppant egy olyan gyereket, mint Lucy, és kiköpi a csontjait. Azon kapta magát, hogy megígéri, éjszakára a lányokkal marad, hogy a gyámügyesek reggelig ne vigyék el ket. Miközben igyekezett álomba merülni Sandy göröngyös kanapéján azután az elvetélt próbálkozás után, hogy vértesztet csináltasson, emlékeztette magát, mennyivel jobb a nevel otthoni rendszer manapság, mint régen. Alaposabb vizsgálatnak vetették alá a társadalmi hátteret, gyakoribbá tették a családlátogatásokat. A Havlovék által bántalmazott gyerekek képe azonban minduntalan visszatért hozzá. Reggel felé rájött, hogy a lelkiismerete nem hagyja nyugodni. Túl sok a korai benyomás az apácáktól. Nem hagyhatja, hogy Tinédzser Terrorista és Ördögfióka hónapokra nevel intézetbe kerüljön, amikor neki csak pár napig kell vigyáznia rájuk, aztán a hétvégén átadni ket a nagyanyjuknak. Joanne Pressman iowai címe benne volt Sandy határid naplójában. A lányoknak korán el kellett t nniük a házból, ezért úgy határozott, hogy egy reggeli géppel Burlingtonba repülnek. Ha megérkeznek, bérel egy kocsit és Willow Grove-ba hajtanak. Miközben pedig várja, hogy Joanne Pressman hazatérjen, megcsináltatja a vértesztet, mégha úgy kell elhurcolnia is Lucyt a laborba. A terve sajnos abban a pillanatban dugába d lt, amikor felfedezte, hogy nem a t Lucy egyetlen fóbiája. – Nem szállok gépre, Jorik! És ha megpróbálsz rákényszeríteni, üvöltözni kezdek a reptéren, hogy elraboltál. Más gyerek talán csak blöffölt volna, de Mat gyanította, hogy Lucy pontosan így tenne, és mivel már így is a törvényesség borotvaélén táncolt, amiért kitért a gyermekvédelmisek el l, arról nem is beszélve, hogy kivitte a gyerekeket az államból, úgy döntött, Pandora’s TeAm


36

nem kockáztatja meg. Inkább felnyalábolt egy kupac ruhát, némi ennivalót, amit el z este vásárolt, és bedobálta a lakókocsiba. Különben is volt négy-öt napja, amit el kellett ütnie, mi van akkor, ha úton tölti? Nem tudta, milyen er kkel fog kutatni utána a hatóság, különösen ha Sandy ügyvédje minden bizonnyal rá fog jönni, hová tart. Mindenesetre nem akart felesleges rizikót vállalni, ezért egy ideig elkerülte az autópályákat, ahol a kapukezel knél és az állami rend rségnél már meglehetett a Winnebago rendszáma. Sajnos Ördögfióka üvöltése és Lucy nyavalygása élvezhetetlenné tették az utazást. – Azt hiszem, rókázni fogok. Lucy a lakókocsi kis beépített padján ült. Mat hátraintett a fejével, és túlkiabálta a baba üvöltését. – Hátul van vécé. – Ha nem kezdesz el kedvesebb lenni hozzám és Ócskához, meg fogod bánni. – Abbahagynád, hogy így szólítod? – Ez a neve. Még Sandy sem volt ilyen rült, de nem tudta kiszedni Lucyb l a pici igazi nevét. Az üvöltés alábbhagyott. Talán elalszik. A kanapéra pillantott, ahol a baba a gyerekülésbe szíjazva ült, de teljesen ébernek látszott és rosszkedv nek. Csupa könnyes szem és angyalszáj. A világ legny gösebb angyala. – Éhesek vagyunk. – Nem azt mondtad, hogy rosszul vagy? Az üvöltés újrakezd dött, hangosabban, mint valaha. Miért nem hozott valakit magával, hogy vigyázzon ezekre a kis szörnyetegekre? Egy kedves, töksüket öreg hölgyet. – Rosszul leszek, ha éhes vagyok. Ócskának is ennie kell. – Etesd meg! Több szatyor tápszert és bébiételt hoztunk, úgyhogy ne próbáld azt mondani, hogy nincs mit ennie. – Ha útközben eszik, rókázni fog. – Nem akarok még egy szót hallani arról, hogy valaki rókázni fog! Etesd meg azt az átkozott kölyköt! Pandora’s TeAm

37


Lucy mérgesen nézett rá, aztán felpattant és a szatyrokhoz ment, amikben a bébiételek és a pelenkák voltak. Mat áldott csendben vezetett a következ huszonöt kilométeren át, miel tt meghallotta. El ször a babaköhögést, aztán az ököl dést, végül a kitörést. – Én megmondtam.

Nealy kihajtott a kocsibeállón élete els garázsvásáráról és rátért a f útra. Hatalmas zöld kerámia béka ült mellette az ülésen. A hölgy, aki eladta neki tíz dollárért, azt mondta, kerti dísz, amit az anyósa készített egy kézm ves foglalkozáson. Ronda volt, mint a b n színjátszó zöld mázával, kissé kancsal, kidülledt szemével, ezüstdollár nagyságú matt, barna pöttyökkel a hátán. Majd három éven át élt egy, a legjobb amerikai régiségekkel berendezett nemzeti kriptában. Talán emiatt tudta azonnal, hogy meg kell vennie. Miután kifizette és a hóna alá dugta, még elbeszélgetett a garázsvásárt tartó hölggyel. És nem volt hozzá szüksége sz parókára vagy gumírozott harisnyára. Bevált a csodás új álruha. Észrevette egy kamionos parkoló tábláját. Hamburger, sült krumpli, s r csokis turmix és pite. Fenséges!

Dízel üzemanyag- és sültkrumpliszag csapta meg Mat orrát, mikor kiszállt Mabelb l a kamionos parkolóban. A közeli mez r l trágyafuvallat gomolygott, de elnyomta a babahányás b ze. Kék Chevy Corsica suhant be mellé a parkolóba n i sof rrel a kormánynál. Szerencsés utazó. Egyedül van a kocsijában a gondolataival. A benzinkút mögött egy fickó ST. LOUIS feliratos szakadt kartonpapírral stoppolt. B nöz kinézete volt, és Mat kételkedett Pandora’s TeAm


38

benne, hogy lesz akkora szerencséje, hogy felvegyék, de azért irigyelte a férfit szabadságáért. Az egész napja olyan volt, mint egy rossz álom. Lucy mászott ki mögötte újabb tíz dollár ken pénzzel a farzsebében. Flanelinget kötött a derekára és úgy fogta a büdös babát a hóna alatt, hogy minél messzebbre tarthassa magától. Lucy kicsi volt, és Mat gyanította, hogy nem fog így messzire jutni Ördögfiókával, de nem ajánlotta fel, hogy átveszi. Gyerekkorában túl sok sivító gyereket cipelt ahhoz, hogy szentimentális legyen. Az egyetlen jó dolog a kicsikben az volt, amikor a huszonegyedik születésnapjukon leitathatta ket. Elmosolyodott az emlékekre, aztán újabb tízdolláros bankjegyet gy rt Lucy levágott farmerjének zsebébe. – Vegyél valami kaját, miután tisztába tetted. Fél óra múlva itt találkozunk. Lucy hosszú, csalódottságtól metsz pillantást vetett rá. Csak nem azt várta, hogy mindannyian összeüljenek és együtt egyenek? Kizárt dolog. Az irigyelt n kiszállt a kék Corsicából. Rövid, világos barna haja volt, amit divatos egyenetlen frizurára vágtak. Semmi más nem volt azonban rajta divatos: olcsó, fehér tornacip , tengerészkék rövidnadrág és túlméretezett sárga top, amin kacsák masíroztak. Nem viselt sminket. Terhes volt, el rehaladott állapotban. Egy Grand Am lassított a f úton a stoppos el tt, csakhogy abban a pillanatban tovább száguldott, amint a sof r közebbi pillantást vetett rá. A stoppos felmutatta a középs ujját. Mat ránézett a n re, mikor az elment mellette. Volt benne valami ismer s. Törékeny, finoman ívelt vonásai voltak, hosszú, kecses nyaka és világító kék szeme. Tartása szinte nemesi, dacára turkálós ruháinak. Épp Lucy el tt ért oda az étteremhez és kinyitotta neki az ajtót. Lucy tudomást sem vett a szívességr l. Túlságosan lefoglalta, hogy viharos pillantásokat vessen felé. Valami magára vonta Mat figyelmét a Corsica ülésén. Lehajolt és egy csúnya kerámia békán akadt meg a szeme. Sosem értette, miféle emberek vesznek ilyesmit. Aztán észrevette a gyújtásban himbálódzó slusszkulcsot. Megfordult a fejében, hogy a n után megy és szól Pandora’s TeAm

39


neki, de úgy gondolta, aki olyan ostoba, hogy megvegye ezt a békát, megérdemli a sorsát. Az autósbüfé belsejét L alakban rendezték be. Kiválasztott a hátsó sarokban egy kisasztalt, ahol ki tudta nyújtani a lábát, és rendelt egy kávét. Miközben várta, hogy megérkezzen, azon töprengett, hogy legalább még két nap, amíg Iowába ér. Talán több, ha az az ominózus kopogás, ami a motorból jött, kritikussá válik. Hogy fogja elviselni a lányokat még két napig? Nem tudott szabadulni az ironikus gondolattól, hogy pontosan azt a terhet vette a nyakába, amit l egész életében szabadulni akart. Hagynia kellett volna, hogy nevel intézetbe kerüljenek mind a ketten. Nealy egy vastag, zsíros sült krumplit tuszkolt a ketchupba és hármójukat nézte az autóspihen éttermének túlsó végében. A férfi el ször egyedül volt. Azonnal észrevette – testi adottságai lehetetlenné tették nem észrevenni. De nem csak a termete vonzotta a tekintetét. Mindene. Kidolgozott izmai munkásember benyomását keltették, és nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy elképzelje, amint nap-barnítottan, félmeztelenül szegezi a zsindelyt a tet n vagy ütött-kopott véd sisakkal a sötét, göndör haján egy belvárosi utca közepén töri a betont egy légkalapáccsal. Dögleszt en jókép volt, de nem egy modell szépfiús módján. Inkább érett volt az arca. Sajnos mogorva pillantással nézett a fiatal lányra, aki befészkelte magát mellé, ölében egy kisbabával. Nealy elkönyvelte róla, hogy olyan apa, aki ny gnek tartja a gyerekeit, az a típus, akit a legkevésbé kedvelt. A lányának nyitotta ki az el bb az ajtót. Bár vastagon ki volt sminkelve és lila csíkot festett a hajába, finom vonásai igazi szépség ígéretét hordozták. A baba imádnivaló volt. Az a fajta egészséges, sz ke, pajkos angyalka, akiket Nealy került, ahogy csak tudott. Élvezte az embermustrát, de égett a vágytól, hogy ismét útra keljen, ezért elszakította tekintetét a férfiról és összeszedte az ebédje Pandora’s TeAm


40

romjait, ahogy másoktól látta. Az övéhez tolt asztalnál egy középkorú házaspár rámosolygott, pedig vissza. Felt nt neki, hogy az emberek sokat mosolyognak a terhes n kre. Mosolya elégedett vigyorrá változott. Múlt éjjel, miel tt lefeküdt a motelben, levágta hosszú sz ke haját, amit a férje és az apja oly nagy becsben tartottak, és befestette világosbarnára, az eredeti hajszínére, bár olyan rég nem látta, hogy csak tippelt a pontos árnyalatra. Megkedvelte a rövidebb, borzas stílust. Nem csak fiatalabbnak látszott t le, de sokkal hétköznapibbnak is, mint egy elegáns First Lady. Az els gondolata az volt, hogy megtartja öregasszonyos inkognitóját, de a paróka és az a sok ruha kényelmetlen lett volna. Az álterhesség tökéletes megoldás volt. Ha észre is vennék egy állapotos n hasonlóságát Cornelia Case-hez, nem tulajdonítanák másnak, mint a véletlennek. Tegnap éjjel átalakított egy kis Wal-Mart párnát, átszabta a sarkait és megköt t varrt hozzá. Rövid barna hajával, filléres ruhában, gy r k nélkül és minimális kozmetikummal úgy festett, mint egy terhes n , akit elhagyott a szerencse. Amikor megszólalt, a személyazonossága átváltoztatását a fels tízezerre jellemz magánhangzóinak átformálásával és délies akcentussal tette teljessé. Miközben elhagyta a büfét, a slusszkulcsát kereste abban a retikülben, amivel megszökött a Fehér Házból. Egy csomag papír zsebkend , pár mentolos cukorka és az új pénztárcája akadt a kezébe, de kulcs nem. A kocsiban hagyta? El vigyázatosabbnak kell lennie. Megszokta, hogy szárnysegédek hada viszi a holmijait. Ma reggel a táskáját hagyta a kocsiban, mikor megállt reggelizni, vissza kellett szaladnia érte. Most meg a kulcsait. Kilépett a parkolóba és a Chevyt kereste, de sehol nem látta. Fura. Úgy emlékezett, hogy a viharvert Winnebago mellett parkolt le. Biztos volt benne. Odaszaladt, de a kocsi nem volt sehol. Az üres parkolóhelyre meredt, aztán a mellette álló lakókocsira. Talán téved. Hátha máshová parkolt. A szíve zakatolt, a parkolót pásztázta a tekintetével. Még ekkor sem akarta elhinni. A kocsi Pandora’s TeAm

41


elt nt. Benne hagyta a kulcsot, és valaki ellopta. Elszorult a torka. Egynapos szabadság. Ennyi járt neki? A kétségbeesés ellen küzdött, mely fojtogatta. Még meg tudja menteni a helyzetet. Több ezer dollár készpénzt hozott magával. Vehet egy másik kocsit. Autóstoppal bemegy a legközelebbi városba és felhajt egy keresked t... A térde felmondta a szolgálatot, és lerogyott egy fapadra. A biztonság kedvéért bezárta a pénzt a csomagtartóba. Mindössze egy húszdolláros bankjegy volt a pénztárcájában. A kezébe temette az arcát. Fel kell hívnia a Fehér Házat, és a titkosszolgálat egy órán belül lecsap erre a békés, hétköznapi helyre. Felrakják egy helikopterre, és vacsorára már Washingtonban lesz. Pontosan látta, hogyan fog zajlani. Az apja megfenyíti. Az elnök emlékezteti a nemzet iránti kötelezettségére. Meg fog fulladni a b ntudattól. Holnap este ott áll a fogadóbizottságban, és az ujjai fájni fognak a több száz kézszorítástól. Csak magát okolhatta. Mire volt jó az a sok tanulás, világlátás, ha egy olyan egyszer dolgot elfelejt, mint kivenni a kocsikulcsot a gyújtásból? Elszorult a torka. Zihálva leveg után kapkodott. . – Nehéz, nem cipelem tovább. Felemelte a fejét és látta, hogy a fiatal lány, akit korábban megbámult, leteszi a kisbabát a járdára és kiabálni kezd az Év Apájával, aki a sárga Winnebago felé tart. – Tégy, amit akarsz. – Bár a férfi nem beszélt hangosan, zengett a hangja. A lány nem mozdult a baba mell l, de nem is vette fel. A pici el rehuppant a térdére, mintha mászni akarna, csakhogy a beton ontotta magából a meleget a déli napsütésben. De okos kis tücsök volt és feltornázta magát annyira, hogy csak a legminimálisabb testrésze érintkezzen a forró járdával – a tenyere és a sarka. Fenekét a magasba emelte és pókjárásban mászni kezdett. A lány az apja felé fordult. – Komolyan beszélek, Jorik! Úgy viselkedsz, mint egy seggfej! – Nealy pislogott a lány trágár beszédén. – Nem fert z. Legalább megfoghatnád. Pandora’s TeAm


42

– A te dolgod a gyerek, az enyém a vezetés. Indulás. – Lehet, hogy a Jorik nev férfi csapnivaló apa volt, de ahhoz elég okos, hogy magával vigye a kulcsait, melyek közül egyet most bedugott a lakókocsi ajtajának zárjába. A lány keskeny csíp jére csapta a kezét. – Ez baromság! – Igen, akárcsak az élet kilencven százaléka. Annyira belemerültek a vitába, hogy egyikük sem vette észre a babát, aki lassan és finomkodva lepókmászott a járdaszegélyr l a parkolóba. Nealy gépiesen felállt. Egy gyerek veszélyben. Az egyetlen dolog az életben, amit l tizenhat éves kora óta nem tudott szabadulni. – Fejezd be a sopánkodást és szállj be! – zsörtöl dött a férfi. – Nem vagyok a rabszolgád! Tegnap óta csak parancsolgatsz, elegem van bel le! Egy id sebb házaspár egy Cadillacben kezdett kitolatni a parkolóhelyr l túl közel a babához. Nealy odaugrott, lehajolt és felkapta. Olyan haragra gerjedt, amit az igazi életében soha nem mutathatott volna ki. – Miféle apa maga? Mr. Macsó lassan megfordult és kovaszürke szemmel végigmérte. Nealy felé csörtetett, karjában a gyerekkel. Rettegett ölbe venni kisbabákat, és ett l még jobban feldühödött. A Cadillacre mutatott az ujjával, ami épp elhajtott. – A lánya pont a kocsi elé mászott. El is üthették volna. A férfi csak bámult rá. Minél közelebb ért hozzá, annál magasabbnak látszott. Nealynek kés n jutott eszébe, hogy déli akcentussal kell beszélnie. – Hogy lehet ilyen felel tlen? – Nem érdekli – szólt közbe a lány. – Gy löl minket. Nealy metsz pillantást vetett a férfira. – A gyerekekre vigyázni kell, különösen a picikre. A férfi az üres parkolóhelyre bökött a fejével maga mellett. – Mi lett a kocsijával? Nealy meghökkent. – Honnan tud a kocsimról? – Láttam, amikor kiszállt. Pandora’s TeAm

43


Nealy nem hagyta elterelni a szót. – Ne tör djön az autómmal. Mi lenne, ha inkább a gyerekével foglalkozna? – Odatolta elé a kisbabát, de a férfi nem fogta meg. Inkább úgy nézett rá, mintha nem tudná, mi az. Végül Jorik a nagylány felé fordult. – Lucy, vedd el és szálljatok be. – El van törve a kezed, vagy mi? – vágott vissza a kamasz. – Tedd, amit mondtam. És etesd meg, miel tt elindulunk. A férfi hangja olyan fenyeget vé vált, hogy Nealy nem lep dött meg, amikor a lány kivette a kezéb l a kisbabát. Azért maradt benne annyi dac, hogy gyilkos pillantást lövelljen a férfi felé, miel tt felrántotta a lakókocsi ajtaját és beemelte a gyereket. A Jorik nev férfi lenézett rá. Bár Nealy magas volt, a férfi föléje tornyosult, s most közelr l még zordabbnak látszott, mint messzir l. Az orrnyergén volt egy kis dudor, mintha gerendahegesztés közben leesett és eltörte volna. – Nem az enyém. Egyik sem. – Akkor mi dolga velük? – Az anyjuk barátja voltam. Szóval meséljen a kocsijáról. Sárga vészjel villogott Nealy agyában. – Nincs mit. – Ugye ellopták? A férfi olyan feszülten nézte, hogy Nealy attól félt, felismeri, ezért kissé oldalra biccentette a fejét, hogy ne látszódjék jól az arca. – Miért mondja? – Mert láttam, hogy leparkolt, és nincs itt a kocsi. Azonkívül benne hagyta a kulcsot. Nealy felkapta a fejét. – Látta? – Igen. – Látta és nem szólt? – Nos... arra gondoltam, hogy magam lopom el a kocsiját, de megijedtem a békától. Ha nem lett volna olyan izgatott, talán még fel is nevet. A férfi beszéde tanult ember benyomását keltette, ami zavaró volt, tekintve keményfiús külsejét. Jorik tekintete domborodó hasára vándorolt, és Nealynek ellen kellett állnia a kísértésnek, hogy lenézzen és megbizonyosodjon róla, hogy a párna nem mozdult el. Pandora’s TeAm


44

– Jobb, ha visszamegy és hívja a rend rséget. Volt itt korábban egy stoppos. Nem lennék meglepve, ha megunta volna a várakozást, hogy valaki felvegye, és úgy döntött volna, hogy kihasználja az ingyen fuvart, amit maga felkínált neki. Itt maradok, amíg megérkeznek, hogy személyleírást adjak. Nealynek esze ágában sem volt hívni a rend rséget. – Semmi vész. Szükségtelen megvárnia. – Nem probléma. A férfi mintha azon igyekezett volna, hogy beazonosítsa az arcát. Nealy kezdett idegeskedni. – Nem akarom feltartani. Azért kösz. – Megfordult, hogy elmenjen. – Azonnal álljon meg, ahol van.

Pandora’s TeAm

45


5

ol látta? Mat alaposabban megnézte magának a n t, miközben az meg t méregette gyanakvóan. Volt a tartásában valami, ami a királyi családra emlékeztette, de soványsága, hosszú, törékeny nyaka és keze, melyen nem volt nyoma jegygy r nek, nehéz id kr l árulkodtak. A karja és a lába már-már komikusan vékony volt el rehaladott áldott állapotához képest, kék szemében olyan életuntság tükröz dött, amit l Mat úgy sejtette, többet látott az életb l, mint szeretett volna. Az a kék szem... olyan ismer s volt. Tudta, hogy még soha nem találkoztak, de úgy érezte, mintha mégis. A n vonakodása, hogy kihívja a rend rséget, felkeltette újságírói kíváncsiságát. – Nem akarja jelenteni a lopást, ugye? Nézte, ahogy a nyakán lüktet egy ér, de a n meg rizte hidegvérét. – Mib l gondolja? Valamit titkolt, és Matnek volt egy ötlete, hogy mit. – Nem tudom. Talán azért nem akarja jelenteni, mert a kocsi nem a magáé volt. Óvatosság lobbant a n szemében, de nem félelem. Elpártolt t le a szerencse, de volt benne kurázsi. – Nem tartozik magára. Mat határozottan szimatot kapott, és tett egy merész lépést. – Attól fél, hogy ha hívja a rend rséget, kiderül, hogy ellopta a kocsit a barátjától. Pandora’s TeAm


46

A n összehúzta a szemét. – Honnan tudja, hogy van barátom? Mat lenézett a n kidagadó hasára. – Úgy vélem, ezt nem a barátn je csinálta. A n úgy nézett a hasára, mintha elfelejtette volna, hogy ott van. – Ó. – Nem visel jegygy r t és lopott kocsit vezet. Minden stimmel. – Mat nem értette, miért piszkálja. Megszokás, gondolta, szakmai kíváncsiság olyanokkal szemben, akik titkolni próbálják az igazságot. Vagy csak azért húzza az id t, mert nem akar visszaszállni a Winnebagóba. – Soha nem állítottam, hogy lopott a kocsi. Maga döntötte el. – Akkor miért nem akarja hívni a rend rséget? A n úgy nézett rá, mint Egyiptom királyn je egy követ cipel rabszolgára, aki a piramisát építi. Volt valami a viselkedésében, ami bosszantotta. – Egyszer en csak menjen vissza hozzá. – Nem adja fel, ugye? Mat az intelligencia és a tartózkodás kombinációját fedezte fel az arcán. Ez a n értette a módját, hogyan tartsa távol magától az embereket. Milyen kár, hogy a barátján nem alkalmazta. Kire hasonlít? A válasz ott volt a nyelve hegyén, de nem tudott rájönni. Hány éves lehet? A húszas évei végén, harmincas évei elején járhat? A viselkedésér l, a modoráról lerítt, hogy el kel származású, de a helyzete túl kétes volt ahhoz, hogy a fels tízezerhez tartozzon. – Nem mehetek vissza – mondta végül a n . – Miért nem? A n csak egy pillanatig habozott. – Mert megvert. Csak képzelte, vagy tényleg felfedezett bizonyos fokú élvezetet a n szavaiban? Mi ez az egész? – Van pénze? – Egy kevés. – Mennyire kevés?

Pandora’s TeAm

47


A n még mindig rizte a büszkeségét, és Mat csodálta a bátorságát. – Köszönöm a segítségét, de ez tényleg nem a maga gondja. A n megfordult, hogy elsétáljon, de még nem elégítette ki a kíváncsiságát. Az ösztöneire hallgatva, amivel a hírnevét szerezte, elkapta förtelmes m anyag táskája szíját és megállította. – Hé! Rá se hederítve a felháborodására, leemelte a n válláról és kivette a tárcáját. Mikor belenézett, se hitelkártyát, se jogosítványt nem látott, csak egy húsz dollárost és némi aprót. – Ezzel nem jut messzire. – Nincs joga! – A n kikapta a kezéb l a tárcáját és a táskáját, majd sarkon fordult. Matnek volt elég baja, és egyszer en csak hagynia kellett volna, hogy a n elmenjen, az ösztönei azonban teljes riadókészültségben álltak. – Szóval mihez kezd most? – kiáltott utána. A n nem felelt. rült ötlete támadt. Egészen öt másodpercig fontolóra is vette, miel tt döntött. – Kell egy fuvar? A n megállt és megfordult. – Magával? – Velem és a pokol fajzatokkal. – Mat elindult felé. – Nyugatra tartunk a nagymamához. Iowába. Elvisszük, ha arra megy. A n hitetlenkedve bámult rá. – Felajánlja, hogy elvisz? – Miért ne? De nem ingyen. A n arckifejezése gyanakvóvá vált, és Mat pontosan tudta, mire gondol. A terhes n k azonban nem szerepeltek jó helyezéssel az ajzószer listáján. – Távol kell tartania t lem Lucyt, és gondoskodni a kicsir l. Ez minden. Arra számított, hogy a n majd megkönnyebbül, de abban a pillanatban, ahogy a kisbabát említette, megdermedt. – Nem tudok semmit a csecsem kr l. – Nem gondolja, hogy itt az ideje megtanulni? – Matnek az a benyomása támadt, hogy nem ugrik ki a b réb l méhe gyümölcse feletti örömében. Nealynek beletelt egy pillanatba, míg eszébe jutott, hogy terhes. Csak pár másodpercig gondolkodott, miel tt a szemében felcsillant Pandora’s TeAm


48

valami, ami várakozásteljes izgalomnak t nt. – Igen. Rendben. Igen, szívesen. A reakciója meglepte Matet. Ez a n sokkal bonyolultabb volt, mint els pillantásra látszott. Emlékeztette magát, hogy nem tud róla semmit, és elgondolkodott, hogy nem a Sandy gyerekeivel való túl sok együttlét iktatta-e ki az agyát. De még egy mérföldet levezetni Lucy durcáskodása és a kicsi üvöltése közepette, több volt, mint amit el bírt viselni. Különben is, ha nem m ködik, ad neki pénzt és kidobja a következ pihen nél. Visszafordult a Winnebago felé. – Egy figyelmeztetés. – Mi az? – Mindkett jüknek érzékeny a gyomruk. – Ez mit jelent? – Majd meglátja. – Mat kinyitotta neki az ajtót. – Hogy hívják? – N-Nell. Nell Kelly. A tétovázása kétségeket ébresztett Matben, hogy az igazat mondta-e. A n barátja egy igazi lúzer. – Az én nevem Mat Jorik. A n szinte királyi fejbólintással nyugtázta, és ebben a pillanatban beugrott Matnek. Cornelia Case. Rá hasonlít. Az agyára mehettek a hírességek. El ször Lucyr l döntötte el, hogy úgy néz ki, mint Winona Ryder, most meg ez a n emlékezteti Cornelia Case állapotos hasonmására. Még a hangjuk is egyforma volt, de nem tudta elképzelni, hogy a nemzet arisztokrata First Ladyje leégve, várandósan, magára hagyva kössön ki egy útmenti kamionos parkolóban a pennsylvaniai határban. – Említették már magának, hogy teljesen olyan, mint Cornelia Case? A n pislogott. – Folyton. – Még úgy is beszél, csak magának akcentusa van. Nem tudom meghatározni, milyen. Hová valósi? – Karolinai. Alabamai. Egy ideig laktam Michiganben, aztán Karolinában. Sokat költöztek az enyémek. Hallatszik a beszédemen. – Igen, úgy t nik. A napfény rásütött a n fejére, és Mat megpillantott egy kis barna foltot a halántéka mellett, mintha nemrég festette volna a haját és nem sikerült volna lemosnia minden festéket. Automatikusan Pandora’s TeAm

49


elraktározta az információt. Lehet, hogy Nell Kelly pechszériában volt, de annyi hiúság maradt benne, hogy id t szakítson hajfestésre. Ez a fajta megfigyelés tette különlegessé Mat újságcikkeit. A n nek jó illata volt, és ahogy ellépett mellette, hogy beengedje a lakókocsiba, fura érzés tört rá. Ha Nell nem lett volna terhes, ráizgult volna. Egy ideje már nem volt kapcsolata – eszébe jutott a Bride magazin leveg ben repül példánya –, és a szexuális élete hiányt szenvedett. Annyira azonban nem, hogy rápörögjön egy cingár terhes n re. Mégis volt valami Nellben... – Csak ön után, hercegn . – Mat fejet hajtott. – Hercegn ? – Nealy viszont felkapta a fejét, és szembe találta magát egy szívdögleszt mosollyal, és felmerült benne, hogy elment az esze. Nem elég, hogy épp most stoppolt le egy idegent, de ez az idegen magasabb volt nála harminc centivel és sokkal er sebb. Az a mosoly pedig... Bár nem volt buja, Nealy aggasztónak találta a benne bujkáló kihívást. – Valahogy találó. Nealynek fogalma sem volt, mit feleljen erre, ezért elsuhant a férfi mellett – nem mintha könny lett volna – és beszállt a Winnebagóba. A pillanat hevében döntött, de nem ostobamód, állapította meg, mikor körülnézett a lakókocsiban. Jóllehet volt valami kifejezetten veszélyes a férfiban, nem az az árokban-megcsonkítva-hever meztelen-n -féle veszély. Végül is felajánlotta, hogy marad és beszél a rend rséggel, nem igaz? És ami a legjobb az egészben, folytatódhatott az izgalmas kaland. Remélte, hogy a férfi elhitte a magyarázatát az akcentusáról, és nagyobb el vigyázatosságra intette magát annak elkerülésére, hogy véletlenszer en használja a beszédében. Arra is emlékeztette magát, hogy most Nell Kelly a neve, az els , ami eszébe jutott. A kicsi a kifakult zöldeskék kockás szövetkanapéra tett gyerekülésben gubbasztott. A kanapéval átellenben, rögtön Nealy jobbján húzódott egy kis kárpitozott pad. Az asztalon nyitott zacskó burgonyacsipsz, fánkmaradék, egy hajkefe és egy Walkman hevert. Balra apró h t szekrény állt, mellette a kopott tapétás ajtó vagy egy szekrényé vagy a fürd szobáé volt. A konyhában helyet kapott egy Pandora’s TeAm


50

háromég s t zhely, egy mikro és egy papírpoharakkal és Dunkin Donuts-os dobozokkal teli mosogató. A lakókocsi leghátuljában egy résnyire nyitva hagyott tolóajtó ruhakupacokkal és törülköz kkel teleszórt franciaágyat fedett fel. El l két ralliülés terpeszkedett a sof rnek és egy utasnak. Kihívó hangra ocsúdott. – Te mit keresel itt? Vonakodva fordult a Lucy nev durcás tinédzserhez, aki a kanapén ült és zöldborsóval etette a kisbabát egy üvegb l. Szemmel láthatóan nem örült a jelenlétének. Nealynek eszébe jutott, hogy látott valami sóvárgást a tekintetében, amikor Mattel veszekedett. Talán nem tetszett neki, hogy egy másik n ólálkodik a felségterületén. – Stoppoltam – felelte. Lucy megvet en nézett rá, aztán a sof rülés felé fordult. – Mi van, Jorik? Nem bírod szex nélkül, ezért hozod magaddal? Határozott birtoklási vágy. – Rá se hederítsen. – Mat felkapott egy térképet és tanulmányozni kezdte. – Lucy azt hiszi, hogy ha csúnyán beszél, elsírom magam. Nealy Lucyre pillantott, és arra a lángesz tinédzsercsoportra gondolt, akiket épp a múlt héten látott vendégül a Fehér Házban. Mindannyian az Országos Jutalom Ösztöndíj nyertesei voltak, és markánsabb kontrasztot nem is alkothattak volna ezzel a lánnyal. Végül is bepillantást akart nyerni a hétköznapi életbe, most megkapta. Lucy letette a bébiételes üveget a kanapéra. A kisbaba, akinek a száját zöld karima keretezte, azonnal követel z sikkantást hallatott. Lucy felállt, a padhoz ment és lehuppant. – Még nem végzett az evéssel, de én végeztem az etetésével. – A Walk-manjéért nyúlt, feltette a fülhallgatót és hátrad lt a sarokban. Mat hátranézett Nealyre a válla felett, és célzatosan rámosolygott. – Ideje megkeresnie a fuvardíját, Nell. Nealy egy pillanatig nem tudta, kihez beszél. – Etesse meg a gyereket, hogy elindulhassunk. Lucy rázta a fejét a Walkmanb l áradó zene ritmusára, de vigyázó tekintete, melyet a kisbabára szegezett, arról árulkodott, hogy minden Pandora’s TeAm

51


szót hallott. Nealynek az a határozott benyomása támadt, hogy valamiféle próba elé állítják. A csöppséghez fordult, és elfogta az ismer s rettegés. Bár kiválóan értett a gyerekek nyelvén, kínzás volt velük lennie. Ez volt az egyik legféltettebben rzött titka, s kiváltképp fura a választott álterhesség fényében. Nem kellett hozzá agykurkász, hogy tudja, honnan ered a probléma. A tizenhat éves korában készített híres Time magazin címlap azt már nem mutatta, hogy az éhez etiópiai csecsem , akit a karjában tartott, pár pillanattal azután, hogy a fotós elsétált, meghalt a kezei között. Sohasem tudta elfeledni az emlékét. Bár sok egészséges, mosolygós kisbabát magához ölelt azóta a fotózás kedvéért, az csak pár pillanatig tartott. Akikkel a munkája oly gyakran követelte meg, hogy id t töltsön, azok a súlyos beteg gyerekek voltak. Látott tucatnyi crackes újszülöttet inkubátorban, babusgatott száz HIV-fert zött csecsem t, gügyögött kimondhatatlan betegségben szenved kisbabáknak, hajtott el legyeket éhez k üveges tekintet szeme el l. Kisgyermek és szenvedés elválaszthatatlanul összekapcsolódott az agyában. – Függetlenítened kell magad – mondta Dennis a házasságuk el tt, amikor megpróbálta elmagyarázni neki. – Ha a hasznára akarsz lenni azoknak a gyerekeknek, közönyösnek kell lenned. De hogy lehet bárki is közönyös ártatlan gyerekek tragédiájára? Felpuffadt hasuk és nyomorék végtagjuk kísértett álmaiban. Ez lett a keresztje és a keresztes hadjárata egyben, s utasította az alkalmazottait, hogy minden alkalmat ragadjanak meg a hátránnyal él k támogatására. Csak így tiszteleghetett az etióp kisbaba emléke el tt, akin nem tudott segíteni. A First Lady-k hagyományosan küzdöttek valamilyen ügyért. Lady Bird a vadvirágokért, Betty Ford az alkoholfügg ség ellen, Nancy Reagen a kábítószer ellen Csak mondj nemet kampányával, Barbara Bush pedig azért, hogy mindenki olvasson. Bár Cornelia nem így tervezte, a világ legsebezhet bb áldozatainak rangyala lett. Most, miközben lenézett erre az egészséges, visító, ragyogó kék szem , sz ke kislányra, akinek csupa maszat volt az egész arca a Pandora’s TeAm


52

zöldborsótól, csak rettegést érzett. A pánik volt a keresztes hadjárata sötét oldala, mely akkor fogta el, ha egészséges gyerekkel találkozott. Mi van, ha megbetegszik az érintését l ez a gyönyör ség? Nem volt logikus gondolat, de olyan régóta érezte magát a babák halálangyalának, hogy nem tudott ellene tenni. Rájött, hogy Mat nézi, és sikerült megrántania a vállát. – Nem... nem értek a gyerekekhez. Talán jobb lenne, ha maga csinálná. – Attól fél, hogy bepiszkolja a kezét? Ha elfelejtette volna, a segítsége a menetjegye. A férfi sarokba szorította, és tudta ezt. Nealy nézte a rendetlenséget a lakókocsiban, a durcás tinédzsert és a hangoskodó kisbabát. Aztán a hórihorgas segédmunkásra pillantott, akinek széles válla és ördögi mosolya volt. Elég kétségbeesetten vágyik a menekülésre ahhoz, hogy ezt lenyelje? Igen. Szilárd eltökéltséggel megfogta a ragacsos kanalat, belemerítette az üvegbe és a baba szájához emelte. A gyerek bekapta, aztán újabb falatra nyitotta a száját, szemét Nealy arcára szegezve. Miközben Nealy újabb kanállal adott neki, az apróság elkapta a kezét. Nealy arca megrándult, alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ki ne szabadítsa magát a szorításból. – Hogy hívják? – sikerült kinyögnie. – Nem akarja tudni. Lucy felemelte az egyik fülhallgatót. – Ócska. – Ócska? – Nealy lenézett az imádnivaló, borsótól maszatos arcba, annak lágy vonásaival és egészséges b rével. A baba sz ke haja pitypangpiheként keretezte az arcát. A pici elmosolyodott, kimutatta négy apró fogát, majd zöldpettyes nyálbuborékot fújt. – Nem én neveztem el – mondta Lucy –, ne nézz rám. Nealy Mathez fordult. – Nem is én. Nealy gyorsan bekanalaztatta az utolsó adag borsót. – Mi az igazi neve? – Megfogott. – Mat kezdte összehajtani a térképet. Pandora’s TeAm

53


– Azt hittem, az anyja barátja volt. Miért nem tudja a nevét? És hogyhogy úton van két gyerekkel, akik nem az önéi? Ahelyett, hogy válaszolt volna, a férfi elfordította a kulcsot a gyújtásban. – Én még nem indulnék, Jorik – mondta Lucy. – Ócskának kell egy félóra, hogy leülepedjen a kaja a gyomrában, különben megint kirókázza. – A fenébe, soha nem jutunk ki innét. Nealy szerint nem kellett volna így beszélnie egy kamasz el tt, lett légyen bármilyen mosdatlan szájú maga a kamasz is. De nem az gondja volt. Lucy lekapta a fülhallgatót. – Kapcsold be a légkondit! Meg lehet sülni. – Hallottál már arról, hogy légy szíves? – Hallottál már arról, hogy kurvára melegem van? Lucy túl messzire ment. Mat ahelyett, hogy bekapcsolta volna a légkondit, leállította a motort, felállt a sof rülésb l és nyugodtan zsebre tette a kulcsot. – Félóra múlva találkozunk, hölgyeim. – Kiszállt a Winnebagóból. Valóban meleg volt bent, Nealy pedig felvonta a szemöldökét a tinire. – Ezt jól megcsináltad. – Egy seggfej. – Egy seggfej, aki épp most hagyott bennünket légkondicionáló nélkül. – Kit érdekel? Amikor Nealy annyi id s volt, mint Lucy, elvárták, hogy csinosan öltözzön és udvarias társalgást folytasson a világ vezet ivel. Fel sem merült benne, hogy modortalan legyen. A tinilány kezdte elb völni. A kisbaba sz ke bodorjaiba törölte ragacsos kezét. Nealy papírtörl t keresett, de nem látott. – Mivel töröljem meg? – Nem tudom. Mosogatóronggyal vagy bármivel. – Hol van? – Valahol. Talán a fiókban. Nealy talált egy konyharuhát, megnedvesítette a mosogatónál és Lucy vigyázó tekintete alatt elkezdte megtisztítani a kislány haját, Pandora’s TeAm


54

csakhogy rájött, el bb a kezét kellett volna. Miközben foglalatoskodott, próbálta nem észrevenni a rávetett nyálas mosolyokat. Végül a gyerek többé-kevésbé tiszta lett. – Vedd ki az ülésb l, hadd másszon. – Lucy úgy beszélt, mint aki halálra unja magát. – Szüksége van egy kis mozgásra. A sz nyeg nem látszott túl tisztának. Tífusz, vérhas, hepatitisz és tucatnyi más betegség cikázott át Nealy fején, és körülnézett, hogy mire tehetné le a babát. Végül talált egy gépi steppelt takarót az egyik fej fölötti tárolórekeszben a Winnebago végében, és leterítette a földre a kanapé és az asztal között. Elvacakolt egy ideig az ülés szíjával, mire ki tudta kapcsolni. Megacélozta magát, mint mindig, amikor csecsem t kellett a karjába venni. Ne halj meg! Kérlek, ne halj meg! A gyerek rúgkapált és boldogan sikkantott, mikor Nealy kiemelte az ülésb l. Meleg volt és tömzsi a kezében, örömtelién egészséges. Gyorsan letette a földre. A baba a nyakát nyújtogatta, hogy felnézzen rá. Lucy felhagyott még a látszatával is, hogy Walkmant hallgat. – Nem kellett volna gatyáznod a takaróval. Úgysem marad rajta. A poronty meg is iramodott el re négykézláb. Pillanatokon belül lemászott a takaróról és a lakókocsi elejébe tartott. – Ha ilyen okos vagy, miért nem te vigyázol rá? – Nealy élvezte a gorombaság újdonságát. Hát nem csodálatos ráförmedni mindenkire, aki megbántja? A baba a sof rülésbe kapaszkodva felállt és száraz zöldborsótól maszatos kézzel egyensúlyozva felfedez útra indult bizonytalan lábain. – Mit gondolsz mit csinálok, mióta anyám meghalt? Nealy szörnyen érezte magát. – Nem tudtam. Sajnálom. Lucy vállat vont. – Nem nagy ügy. Azt hagyd békén, Ócska! Nealy látta, hogy a kisbaba el rearaszolt és lábujjhegyre állt, hogy elérje a sebességváltót. A n vére felé fordult, elvigyorodott és a szájába dugta az öklét. – Nem fogom Ócskának hívni – jelentette ki Nealy. – Akkor honnan fogja tudni, hogy neki beszélsz? Pandora’s TeAm

55


Nealy nem hagyta magát belerángatni egy vitába. – Van egy ötletem. Adjunk neki másik nevet. Egy becenevet. – Miféle becenevet? – Nem tudom. Aranyhaj. – Az olyan béna. – Lehet, hogy béna, de jobb, mint az Ócska. – Megint csinálja. Hozd el onnan! Nealy kezdett belefáradni, hogy egy tinilány parancsolgasson neki. – Ha olyan jól ismered a viselkedési szokásait, jobb lenne, ha te gondoskodnál róla. – Na persze – gúnyolódott Lucy. – Szerintem ez lenne a legjobb. Nyilvánvalóan értesz a nyelvén. Lucy elpirult a smink alatt. – Nem értek! Ki nem állhatom a kiskölyköt. Nealy alaposabban szemügyre vette. Ha annyira gy löli, miért figyeli árgus szemekkel? Ócska baba – Aranyhaj baba – megint a sebességváltó után nyúlt. Nealy odaugrott, a hóna alá nyúlt és a kanapéhoz vitte. A kicsi megkapaszkodott egyik kezével és a n vére felé tekergette a fejét, aki szándékosan ügyet sem vetett rá. A csöppség figyelmet követelve sikkantott. Lucy lehajtotta a fejét és a kék körömlakkot kezdte kaparni a nagylábujján. A baba megint sikított, hangosabban. Lucy rá se hederített. Újabb sikkantás. Még hangosabb. – Hagyd abba! Hagyd már abba! A kicsi lány arca eltorzult n vére haragjára. Könnyek szöktek a szemébe. Alsó ajka megremegett. – A rohadt életbe! – Lucy felugrott és kivonult a lakókocsiból, otthagyva Nealyt egyedül egy összetört szív gyerekkel. – Mondja, hogy csak képzel döm, és ez a kopogás a motorból nem er södik. – Mat Nealyre nézett, aki az anyósülésen ült. Egy Pandora’s TeAm


56

órája úton voltak, de Mat most szólt hozzá el ször, eddig ugyanis a gondolataiba merült. – Nem figyeltem. – Túlságosan lekötötte a vidék. – Álljunk meg – mondta Lucy. – Plázába akarok menni. – Nem hiszem, hogy van erre pláza – felelte Nealy. – Honnan tudhatnád? És hadd vezessek én. Tudom vezetni ezt az izét. – Csönd – mondta Mat –, különben felébreszted Ócskát. Nealy megkönnyebbülésére a kisbaba végre elaludt a gyerekülésében. – Aranyhajnak hívják. – Baromság. – Mat a dobozos gyökérsör után nyúlt, amit a kis h t szekrényb l vett el . Nealynek már felt nt, hogy valóságos gyökérsörfügg . – Ócskának sem tetszik – mondta Lucy –, de t nem érdekli. Nealyt harminc kilométerrel ezel tt alacsonyította le -re. – Nagy kár, mert így fogom hívni. – Ismét elöntötte t a boldogság a csodás gorombáskodástól. Ha így lehetne beszélni a Kongresszus tagjaival! Uram, magának csak egy dolog b zlik jobban a leheleténél, a politikája. Csend telepedett a lakókocsira, amit Mabelnek hívtak, mint arról Lucy tájékoztatta. Még ennek az ütött-kopott Winnebagónak is szebb neve volt, mint a babának. Mat az utat nézte, félrebiccentett fejjel hallgatva a motor hangját. Nealy rájött, hogy a legkevésbé sem kívánatos társaság ellenére is jól érzi magát. Gyönyör nyári nap volt anélkül, hogy fogadás vagy hivatalos vacsora várt volna rá. Ma este nem kell jégtasakokat a kezére tenni, hogy lelohassza a duzzanatot a kézszorítások után. A túl sok kézfogás okozta fájdalom a politikai élet átka volt. Egyes elnökök saját praktikát dolgoztak ki védekezésül. Woodrow Wilson keresztezte a gy r s– és a mutatóujját a középs felett, hogy ne nyomják össze. Harry Truman azt csinálta, hogy amikor megragadta valaki kezét, becsúsztatta hüvelykujját annak hüvelyk– és mutatóujja közé, így enyhítve a fogáson. Ida McKinley, William McKinley elnök felesége egy virágcsokrot tartott, hogy egyáltalán ne kelljen kezet ráznia. De Elizabeth Monroe, a nemzet ötödik Pandora’s TeAm

57


elnökének gyönyör , ám sznob felesége még jobb módszert talált ki. Egyszer en távol maradt a Fehér Háztól. A közszerepl k kis trükkök garmadáját eszelték ki, hogy elviselhet bbé tegyék a hivatalos találkozókat. Nealy egyik kedvence Erzsébet királyné felségét l származott. Amikor azt akarta, hogy szárnysegédei kimentsék egy unalmas társalgásból, egyszer en átvette a retiküljét a jobb karjáról a balra. – Plázába akarok menni. Hol az a retikül, amikor az embernek szüksége lenne rá? – Miért nem hallgatod a Walkmanedet? Lucy ledobta a csipszes zacskót. – Elegem van. Szórakozni akarok. – Van könyved, amit olvashatsz? – Nem vagyunk az iskolában. Miért olvassak könyvet? Mat elmosolyodott. – Igen, Nell. Miért is akarjon olvasni? Gyerekkorában Nealynek a könyvek voltak a legh ségesebb társai, és el sem tudta képzelni, hogy valaki ne szeressen olvasni. Vajon mivel szórakoztatják a szül k a csemetéiket utazás közben? Bár volt az Egyesült Államok First Ladyje – jelképes értelemben a nemzet anyája –, fogalma sem volt. – Akarsz rajzolni? – kérdezte. – Rajzolni? – Mintha Nealy azt javasolta volna neki, hogy döglött patkánnyal játsszon. – Van zsírkrétád? Színes ceruzád? Lucy felhorkant, és folytatta a körömlakk kaparását a lábujjáról. Mat jókedv pillantást vetett rá. – Itt az ezredforduló, Nell. A zsírkréta és a színes ceruza kiment a divatból. Kérdezze meg, hogy akar-e kábítószert és fegyvert. – Ez nem vicces. – Ez vicces – Lucy felnézett a lábujjáról. – Ez az els vicces dolog, amit hallottam t led, Jorik. – Igen, valóságos Jim Carrey vagyok. Lucy felkelt a kanapéról. – Meg kell állnunk. Pisilnem kell. – Van vécénk. Használd! Pandora’s TeAm


58

– Felejtsd el. Tiszta mocsok. – Takaríts ki! Lucy undorodva fintorgott. – Majd ha fagy. Mat Nealyre nézett. – Takarítsa ki! Nealy visszanézett rá. – Majd ha fagy. Lucy kuncogott, Nealy pedig elmosolyodott a hangra. – Ülj le! – parancsolt rá Mat Lucyre. – És kösd be magad. Van biztonsági öv a kanapén. Használd. Lucy fogta a Walkmanjét és hátravitte a franciaágyhoz, levetette magát, visszatette a fülhallgatót és verni kezdte az ütemet a falon az öklével. – Kedves kölyök – mondta Nealy. – Biztos vagyok benne, hogy jól meg fogja állni a helyét a börtönben. – Ha felébreszti Ördögfiókát, megölöm, miel tt odakerül. Nealy a férfit tanulmányozta. – Még soha nem utaztam gyerekekkel, de pihen ket kellene beterveznie, hogy ne unatkozzanak. Kilátók, játszóterek, állatkertek. – Ha meglátja egy kígyófarm tábláját, azonnal szóljon, hogy mindhármukat kitehessem. – Maga nagyon házsártos természet alak. – Maga pedig rettent en vidám ahhoz képest, hogy csak húsz dollár van a pénztárcájában és épp most lopták el a lopott autóját. – Nem volt lopott, és a földi javak csak akadályok a spirituális megvilágosodásunk útjában. – Valóban? – Lucy azt mondta, meghalt az anyja. Mikor történt? – Hat hete. Mindig esztelen volt. Ittasan vezetett. – Mi van a lányok apjával? – Apáival. Lucy egyéjszakás kaland gyümölcse. Ördögfióka apja Sandy legutolsó barátja volt. Vele együtt halt meg. – Ez lehet a magyarázata, miért olyan ellenséges Lucy. így próbálja meg feldolgozni az anyja halálát. – Nem hinném. Fogadni mernék, hogy Sandy már nagyon régóta halott volt Lucy számára. Szerintem csak fél, de nem akarja, hogy lássák rajta. Pandora’s TeAm

59


– Szép magától, hogy vigyáz rájuk, különösképp mert úgy t nik, hogy nem kedveli a gyerekeket. – Nincs semmi gond a gyerekekkel, amit egy jó nagy betontömbbel és egy igazán mély tóval ne lehetne orvosolni. Nealy mosolygott. Az emberek mindig a legjobb arcukat mutatták neki. Felüdülést jelentett együtt lenni valakivel, aki ilyen vidám és romlott volt. – Mivel foglalkozik? Amikor nem mások gyerekeit fuvarozza, úgy értem. Mat újabb kortyot ivott a gyökérsörb l és letette a dobozt, miel tt válaszolt. – Egy acélgyárban dolgozom. – Hol? – Pittsburghben. Nealy hátrad lt az ülésen, élvezte, hogy hétköznapi emberként cseveghet. – Érdekes? Az acéliparban dolgozni? – Ó, igen. Igazán érdekes. – Mat ásított. – Mit csinál? – Ezt is, azt is. – Hihetetlen, hogy az ipar talpon tudott maradni a japán konkurenciával szemben. De azért furcsa, hogy Pennsylvania helyett most Indiana az els az acéltermelésben. S t, Pennsylvania még csak nem is a második. Mat rábámult, s Nealy rájött, hogy túl sokat árult el. – A National Enquireiben olvastam – tette hozzá gyorsan. – A National Enquireiben? – Vagy a Philadelphia Inquirerben. – Vagy. Felpaprikázódott. Túl sok éven át figyelt minden szóra, amit kimondott, de most nem akart. – Fotografikus memóriám van – hazudta. – Minden apróságot megjegyzek. – Kár, hogy a kocsikulcsáról megfeledkezett. – Mat tovább kortyolgatta a gyökérsört. – Szóval Pennsylvania a harmadik? – Tulajdonképpen a negyedik, Ohio és Illinois után. – Elképeszt . – Mat megint ásított. – Akarja, hogy vezessek, amíg szundít egyet? – Vezetett már ilyet? Pandora’s TeAm


60

Tankokat, oroszt és amerikait is. – Valami hasonlót. – Talán jó lenne. Rosszul aludtam éjszaka. – Mat lassított és lehúzódott a leállósávba. – Mi történt? – kiáltott Lucy hátulról. – Alszom egyet. Gyere ide és boldogítsd Nellt, hogy én lefekhessem az ágyra. Megtaníthatod neki az összes csúnya szót, amit ismersz. – Csend, mindketten. Felébred Ó... Aranyhaj. Lucy el rement, Mat pedig szabaddá tette a sof rülést, és nem sokkal kés bb ismét úton voltak. Falták a kilométereket, de ahelyett, hogy élvezte volna a tájat, Nealy azon kapta magát, hogy arra gondol, mi lehet most a Fehér Házban.

Az Ovális Iroda magas ablakain át rézsútosan besüt kés délutáni napsugarak Frank Wolinski, a titkosszolgálat igazgatójának fényes cip jére estek. Az egyik Duncan Phyfe székben ült egy tizenkilencedik századi tájkép mellett. Az elnök f tanácsadója az egyik bels irodaajtónál állt, mely mindegyike felett kagylóalakú mélyedés húzódott a falban, míg James Litcfield egy timpanonnal koronázott küls ajtó mellett foglalt helyet. Wolinski FBI-os és CIA-s alteregója egymás mellett ült az egyik kanapén. Közvetlen feletteseik, az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter a csapat mögött álltak, mintha távol akarták volna tartani magukat a gy lést l. Harry Leeds FBI-igazgató és Clement Stone CIA-igazgató már tudták, mi áll Wolinski jelentésében. A három férfi állandó kapcsolatban volt az elmúlt huszonnyolc órában, amióta a kabinetf nöke felfedezte Cornelia Case elt nését. A találkozót az elnök hívta össze. Miközben Lester Vandervort keresztülsétált az elnöki pecséten, mely az íróasztala el tti sz nyeg mintáját adta, Wolinski feszengett a székén. A feszültség szinte elviselhetetlen volt. Alig hat hónappal ezel tt nevezték ki a titkosszolgálat igazgatójának annak a Pandora’s TeAm

61


söprögetésnek a részeként, amelyre a Case-merényletet követ en került sor az ügynökségnél, az állása azonban most veszélybe került. Nem volt ínyére a gondolat, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint az ügynökség els igazgatója, aki elvesztette a First Ladyt. – Halljuk – harsogta az elnök. – Igen, uram. A helyiségben mindenki tudta, hogy Wolinski ideges, és kíváncsian várták, miként fog szerepelni. – Két órával ezel tt kaptuk a jelentést, hogy a pennsylvaniai állami rend rség megállított egy Jimmy Briggs nev b nöz t. Elfogatóparancs volt érvényben ellene fegyveres rablásért. Az elfogásakor Briggs egy kék Chevy Corsicát vezetett, amit Della Timms nevére jegyeztek be. A Chevy egy rockville-i használt autókereskedés ideiglenes rendszámát használta. Azok a férfiak a teremben, akik még nem ismerték Wolinski információit, Washington külvárosának említésére felkapták a fejüket. – Amennyire meg tudjuk állapítani, Della Timms nem létezik. – De nem tudják biztosan. Clement Stone, a CIA igazgatója nagyon jól tudta, hogy több id re van szükség ahhoz, hogy biztosak legyenek benne, és így akart magáról elhárítani minden felel sséget. Wolinski leplezte bosszúságát. – Még ellen rizzük. A kereskedés a gyors kiszolgálásról és a törvény kijátszásáról híres, a keresked nem kért jogosítványt. Kikérdeztük, és Timmst vékony, id s asszonynak írta le, akinek göndör sz haja volt és szokatlanul sima b re. Egy pillanatra elhallgatott, id t hagyva nekik, hogy önálló következtetésre jussanak, miel tt folytatta. – Tudjuk, hogy Mrs. Case álruhában hagyta el a Fehér Házat, az id pont egyezik. – Hiszik, hogy álruhát használt – reccsent rá Litchfield. – Még mindig nem lehetünk benne biztosak, hogy a lányomat nem rabolták el. Wolinski soha nem szerette James Litchfieldet, most azonban együttérzés nyilallt belé. Washingtonban mindenki tudta, milyen közel áll a lánya a volt alelnökhöz. Pandora’s TeAm


62

– Minden bizonyíték arra vall, hogy önként távozott. Az elnök szigorú pillantást vetett Wolinskire. – Azt feltételezik, hogy öregasszonynak álcázta magát, kisurrant a Fehér Házból, valahogy eljutott Marylandbe és vett egy kocsit. Ennél többnek kell a tarsolyukban lenni. – így is van, uram. A pennsylvaniai állami rend rség talált egy borítékot a Chevy csomagtartójában tizenötezer dollár készpénzzel. – Wolinski rettegett a jelentése további részét l. – Találtak pár szatyrot is n i ruhákkal és tisztálkodószerekkel. Az egyikben egy sz paróka volt. – Jézusom. – Litchfield elkínzott arccal talpra ugrott. – Lehet, hogy nincs semmi összefüggés – sietett közölni Wolinski –, de most nézzük át a Fehér Ház biztonsági kameráinak felvételeit, hogy közelebbr l megvizsgáljunk minden id s hölgyet, aki aznap reggel látogatáson vett részt. Egy órán belül meg kell lennie az eredményeknek. Az elnök káromkodott, Litchfieldnek az a kevés szín is kiment az arcából, ami még volt rajta. Wolinski pontosan tudta, mi jár a fejükben, ezért gyorsan megszólalt. – Nem volt jele er szaknak. Jimmy Briggs azt mondta, a kulcs a gyújtásban volt, amikor beszállt, és soha nem látta a sof rt. A kocsi pillanatnyilag útban van a laborba. – Mit mondtak a helyieknek? – Az elnök f tanácsadója, akir l ismeretes volt, hogy paranoiásan féltette a Fehér Házból kiszivárgó információkat, most el ször szólalt meg. – Azt, hogy rutinvizsgálatot folytatunk. Kaptunk néhány levelet, amelyben megfenyegették az elnököt, és azt feltételezzük, hogy a kocsi el z tulajdonosa küldte. – Bevették? – Úgy t nik. Az elnök tanácsadója megrázta a fejét. – Eddig nem szivárgott ki semmi, de sokáig nem hallgathatunk. Litchfieldnél elszakadt a cérna. – Hallgatnunk kell! Ha a sajtó megneszeli, hogy a lányom elt nt... – Nem fejezte be a mondatot. Nem kellett. Pandora’s TeAm

63


– Az ügynökeink útban vannak Pennsylvaniába – mondta Wolinski. – Nem elég. – Az elnök Wolinskire és Harry Leedsre, az FBIigazgatóra nézett. – Azt akarom, hogy állítsanak össze egy különleges taktikai egységet, amelyben FBI és a titkosszolgálati ügynökök partnerekként dolgoznak. A legjobb emberek. Wolinski nem tudta, ki rémült meg jobban az ügynökök ilyetén párosításának ötletét l, maga vagy Harry Leeds. – De uram... – Uram, ha szabad javasolnom... – Azt teszik, amit mondok. – Az elnök az igazságügyminiszterre és a pénzügyminiszterre pillantott, miel tt visszafordult Wolinskihez és Leedshez. – Ismerem a munkamódszereiket, és nem hagyom, hogy bárki is magánhatáskörbe vonja Mrs. Case elt nését. Teljes együttm ködést követelek az ügynökségekt l. A különítmény garantálni fogja, hogy meg is kapjam. Mindenki megértette? – Igen, uram. – Igen, uram. – Helyes. – Az elnök összehúzta a szemét. – Most azt ajánlom, csipkedjék magukat, mert ha Cornelia Case nem kerül el egyhamar, megígérhetem, hogy néhányan ebb l a szobából búcsút mondhatnak az állásuknak.

Pandora’s TeAm


64

6

a-ma-ma-ma! – Mat azt álmodta, hogy egy illemhelyet takarít. Álmában megjelent egy kaján kis-cica és a karjába mélyesztette éles karmait. Fokozatosan felfeszítette el bb az egyik, majd a másik szemhéját. Pislogott. Nem kiscica volt. Kék gyerekszempár nézett rá angyalian az ágy mell l. – Ma-ma-ma-Ma! – A kislány megmarkolta a karját. Pelyhes sz ke haja egyik oldalon a fejére lapult, pufók arcán gy r dés húzódott. De egyébként a szeme csillogott, büdös volt és hancúrozásra kész. – Ma-ma! – Eltévesztetted a házszámot, kölyök. – Kiszabadította magát, a hátára fordult és felnézett a lakókocsi mennyezetére. Álltak, ami megmagyarázta, miért kódorgott Ördögfióka. – Nell! Lucy! Ócskának ki kell cserélni a pelenkáját. Semmi válasz. – Pa-Pa! Erre azonnal kidobta az ágy. Megborzongott és a hajába túrt. Aztán visszagy rte a farmerjába a pólóját és a Winnebago elejébe ment. Kezdett begörcsölni a nyaka attól, hogy mindig le kellett hajtania a fejét. Lucyt nem látta sehol, de Nell a sof rülésben ült m szerfalra feltett lábbal, arcán színtiszta elégedettséggel. Mat azon kapta magát,

Pandora’s TeAm

65


hogy csak áll és nézi. Egy kés délutáni napsugár porcelán ragyogásba vonta a b rét, és volt benne valami éteri. Nell megfordult és rajta kapta, hogy t bámulja. Lenézett a m szerfalon lév órára és látta, hogy jó sokat aludt. – A pólyás elszabadult. – Tudom. Kell neki egy kis mozgás. Az ajtó kivágódott és Lucy tért vissza. – Ez volt az utolsó, hogy egy erd ben pisiltem. – Akkor takarítsd ki a fürd t – vágott vissza Nell. Mat érezte, hogy valami a lábába mar, felszisszent, lenézett és látta, hogy Ördögfióka csimpaszkodik a farmerjébe. A kislány fülig ér nyálas mosollyal pillantott fel rá. Aztán a lábába kapaszkodva ugrálni kezdett. – Pa-pa-pa-Pa! Lehet, hogy meghalt anélkül, hogy észrevette volna és egyenesen a pokolba jutott. – Ne ezt mond. – Lucy megfogta a húga karját, elhúzta, aztán letérdelt és a két keze közé vette pici arcocskáját, hogy magára irányítsa a figyelmét. – Azt mondd, hogy szemét, Ócska. Szemét, szemét, szemét. Nellben annyi tisztesség sem volt, hogy leplezze jókedvét, miközben óvatosan felemelte a picit és odavitte a kanapéra, hogy kicserélje a pelenkáját. – Egész rajongótábora van. Friss leveg re volt szüksége. – Pár perc múlva visszajövök, de ne habozzanak elindulni nélkülem. Amikor visszatért, Ördögfióka a gyerekülésében ült becsatolva, Nell pedig a kormány mögött. – Én vezetek – mondta Mat. Nell visszahajtott az útra. – Majd. Most keresek egy helyet, ahol megállhatunk vacsorázni. – Még hat óra sincs. – Lucy éhes. Mat a kamasz felé fordult. – Egyél burgonyacsipszet. – Én is éhes vagyok – mondta Nell. – És Aranyhajnak rendes ételre van szüksége. Pandora’s TeAm


66

– Ne hívd így! – kiáltotta Lucy. – Utálja! Tényleg. – Húzódjon le! – utasította Mat. – Ott van! A tábla szerint két és fél kilométer. Peg Nagyi Finomságai. – Fogadni mernék, hogy négycsillagos a konyha. – Mit tud egy acélmunkás a négycsillagos konyháról? – Úgy fest, mintha el ítéletei lennének. – Én egyáltalán nem festek. Ezért vagyok munkanélküli. Nell szörnyen elégedettnek t nt magával ahhoz képest, hogy kétségbeesettnek kellett volna lennie. Mat azon gondolkodott, mit szólna, ha tudná, mivel keresi valójában a kenyerét. Szeretett dicsekedni, hogy újságíró, de az elmúlt évben egyre többször adott kitér választ. Ez már önmagában elég indok volt arra, hogy felmondjon. Egy férfi legyen büszke a munkájára. – Ó, nézze! Piknikeznek! – Nell lassított, hogy megnézzen egy négytagú családot, akik megálltak az út szélén és egy régi kombi hátsó ajtajánál falatoztak. Kék szeme örömtelien csillogott. – Milyen jó mulatság lehet. Mi is vacsorázhatnánk így! Tarthatnánk útszéli pikniket. – Ki van zárva. Peg Nagyi remek konyhájára fáj a fogam. – A piknik nem buli – zsörtöl dött Lucy. – Egyik jüknek sem ártana egy boldogságpirula – jelentette ki Nell határozottan. – Sajnálni fogom a kölyködet, ha mocskos szendvicset fogsz etetni vele valami lepukkant kombi hátuljában. Nell az útra szegezte a tekintetét. – Nem hallok semmit. Csak a jót hallom meg. Mat mosolygott. Mulattatta a terhes n .

Nealy el volt ragadtatva Peg Nagyi flamingó-rózsazsín pólójától, fekete nadrágjától és csillogó ezüst fülbevalójától. Mindez egy gömbölyded, rezeshajú, negyvenes éveit épp elhagyó n n. Éttermében ál feny burkolat, a bejáratot az étkez részt l elválasztó Pandora’s TeAm

67


falban m virágok, hosszú, színezett dekor-lemezes pult fekete PVCszékekkel csúfolkodott. Pontosan az a fajta hely volt, ahová soha nem tette volna be a lábát. Örült, hogy sikerült megf znie Lucyt, vigye a babát. Egészséges, életer s rúgkapálását érezni, miközben kicserélte pelenkáját, épp elég volt. Rettegett attól, hogy kárt tesz benne. Peg Nagyi megkerülte a fogadópultot és bólintott nekik, mikor beléptek. – Helló, emberek. Dohányzót vagy nemdohányzót? – Dohányzót – mondta Lucy. – Nemdohányzót – mondta Mat. Lucy pillantása elárulta, milyen szánalmasnak tartja. Nealy látta, hogy Mat sokatmondóan csillogó szemmel nézi az étterem bárját. – Ne is gondoljon rá – mondta gyorsan. – Velünk eszik, ha csak nem akarja, hogy maga mellé csatoljam Aranyhajat a székre. A kisbaba boldogan sikkantott. – Pa-pa-Pa! – Elhallgattatná? – zsörtöl dött Mat. – Szemét. Szemét. Szemét! – mondta Lucy a húga feje fölött. Mat sóhajtott. Nealy nevetett. Tekintve, hogy milyen kellemetlen útitársai voltak, nem kellett volna ilyen jól éreznie magát, de velük lenni olyan volt, mintha egy igazi amerikai családdal lett volna. Olyan csodásan tökéletlenül m ködtek mindannyian. Aranyhajat kivéve. csodásan tökéletesen m ködött. Mat szimatolt. – Nem cserélte ki a pelenkáját? – Szerintem annyira élvezte, hogy megint belecsinált. Nealynek egyetlen pillantás elég volt Lucy arcába ahhoz, hogy tudja, most semmi esélye, hogy rávegye a kamaszt egy pelenkacserére. Vonakodva visszavitte a picit a lakókocsiba. Amikor visszatért, egy bokszban találta Matet és Lucyt, utóbbi gyilkos pillantásokat lövellve a férfi felé. Esze ágában sem volt megkérdezni, mi a baj, de Lucy elpanaszolta. – Nem engedi, hogy sört rendeljek. – Szóhoz sem jutok ett l a mélységes kegyetlenségt l. – Nealy a szemöldökét ráncolta az asztal végéhez tolt etet szék miatt. Ki tudja, Pandora’s TeAm


68

hány gyerek ült benne és milyen betegségeik voltak? Pincérn t keresett, hogy fert tlenít t kérjen. – Mi az? – kérdezte Mat. – Nem t nik tisztának ez az etet szék. – Tiszta. Tegye bele! Nealy habozott, aztán rávette magát, hogy gyengéden beleeressze az ülésbe az izg -mozgó kisbabát. Ne légy beteg, drágám. Kérlek, ne légy beteg. Nealy addig ügyetlenkedett a tálca felrakásával, míg Lucy félretolta és elintézte maga. – Olyan szerencsétlen vagy. Sajnálom a gyerekedet. Tényleg. – Pofa be! – Bár sok szenvedélyt nem adott bele a szavakba, élvezte. – Fogd csak be! – ismételte meg a nyomaték kedvéért. – Otromba vagy. – Mintha neked lenne jogod kritizálni – vágott vissza Nealy. Jaj, milyen jól szórakozott! Mat élvezte a helyzetet. Aranyhaj az etet szék tálcájára csapott, hogy felhívja magára n vére figyelmét. – Ma-ma-ma! Lucy arca eltörült. – Nem én vagyok az anyád. Az anyád meghalt! Nealy Matre nézett, de a férfi tanulmányozni kezdte az étlapot. – Lucy, igazán sajnálom, ami édesanyáddal történt. En is elvesztettem az enyémet, amikor még nagyon kicsi voltam. Ha bármikor beszélni akarsz róla... – Miért akarnék róla beszélni veled? – gúnyolódott Lucy. – Nem is ismerlek. – Ebben fején találta a szöget – mondta Mat. szhajú pincérn jelent meg cs re töltött ceruzával és jegyzettömbbel. – Sikerült választani? Szia, édes. Milyen aranyos baba. Mennyi id s? Nealynek fogalma sem volt. – Negyvenhét – replikázott Lucy. – Törpe. – Ne is tör djön vele – mondta Mat a pincérn nek. – Ideges, mert intézetbe akarjuk záratni rossz magaviseletért. A pincérn megért en bólintott. – A kamaszkor nehéz id szak a szül knek. Pandora’s TeAm

69


Mat ki akarta javítani, de úgy döntött, nem éri meg a fáradtságot. – Én kérek egy sajtburgert, sültkrumplit és csapolt sört. – Ez nem igazság! – fröcsögte Lucy. – Te ihatsz sört én meg nem? – Te túl öreg vagy hozzá. – Mat összehajtotta az étlapot. Nealy mosolygott, aztán a saját rendelésével kezdett tör dni. Rájött, hogy farkaséhes. – Én kérek sültcsirkét, krumpli-pürét és zöldbabot. Valamint salátát kéksajt öntettel. – Szalonnás szendvicset – mondta Lucy. – Saláta nélkül. Paradicsom nélkül. Majonéz nélkül. Fehér kenyérrel. És epres Jell-Ot. – Csak zöldcitromos van. – Az szar. A baba a tálcára csapott és követel z en sikított. Szemmelláthatóan tetszett neki a saját hangja és megismételte. A pincérn elnéz en bólintott. – Mit eszik a kis angyal? Mat felhorkant. Nealy nem tudta, mit szokott enni a gyerek az üveges bébiételen kívül, és ismét arra kényszerült, hogy Lucyhez forduljon segítségért. – Vághatsz fel neki a villáddal apró darabokat a zöldbabból és a csirkéb l. Ne tegyenek vajat a zöldbabra – utasította a pincérn t. – És hozzon egy kis sós kekszet, hogy lekösse magát, amíg az étel megérkezik, meg almalét. – Tojásrántotta vagy valami, ami könnyen ehet ? – próbált segít kész lenni Nealy. – A kisbabák egyéves korig nem ehetnek tojásfehérjét. Te semmit nem tudsz? A pincérn hosszan nézett Nealyre – nyilvánvalóan az évszázad legrosszabb anyájának elkönyvelve aztán sarkon fordult. – Báh-báh-báh! – kiabálta a poronty torka szakadtából. – Báhszusz! Mat vágyakozó pillantást vetett a bárpult és annak székei felé. – Eszébe se jusson! – mondta Nealy. – Olyan hangos – dohogott Mat. – Miért kell ilyen hangosan kiabálnia? Pandora’s TeAm


70

– Talán magát utánozza. – Mat hangja nem volt kimondottan hangos, de er s, mint maga. Lucy ravaszul mosolygott és egy kanalat adott a húgának, amivel az azonnal pörölyözni kezdte az etet széket. Egy fiatal házaspár a szomszédos bokszból átnézett és a homlokát ráncolta a lármára. Nealy gyengéden elvette a kanalat. Nagy hiba volt. Aranyhaj ordított. Mat felnyögött. Lucy elégedett volt magával. Nealy gyorsan visszaadta a kanalat. – Báhszusz! – Ne káromkodj, Ócska – mondta Lucy. – Idegesíti Jorikot. – Tudna sietni azzal a sörrel? – kiáltotta Mat a pincérn nek. Nemsokára megérkezett az ennivaló. Nealy nekiesett, nem hagyta, hogy a gyerekek elvegyék az étvágyát Peg Nagyitól. A világ leghíresebb éttermeiben evett a Tour L'Argentt l kezdve a Rainbow Roomig, de egyik sem volt ilyen hangulatos, mint ez. Csak amikor a számla megjött, jutott eszébe egy kis gond. – Mat, nagyra értékelném, ha kölcsön tudna adni egy kis pénzt. Csak egy id re. Magam akarom fizetni, amit megeszek, szükségem van némi ruhanem re is és el re nem látható kiadások merülhetnek fel. Ötszáz dollárból valószín leg elboldogulok. A férfi rámeredt. – Azt akarja, hogy adjak kölcsön magának ötszáz dollárt? – Visszafizetem. Megígérem. – Na persze. Ki hitte volna, hogy bárki is kételkedhet Cornelia Case szavaiban. Csakhogy nem Cornelia Case volt. Hanem egy Nell Kelly nev várandós „vándormadár", és megértette a férfi álláspontját. – Komolyan. Van pénzem. Csak pillanatnyilag nem tudok hozzájutni. – Aha. Ez probléma lesz. Nem volt nála hitelkártya, mivel nem használhatta anélkül, hogy fel ne fedje magát, de pénzhez kellett jutnia. Pandora’s TeAm

71


– Én tudok kölcsönadni ötvenet – mondta Lucy. Nealy meglep dött a lány nagylelk ségén. – Tényleg? Kösz. – Semmiség. – Túl kés n vette észre a számító pillantást a kamasz szemében. – Csak azt kell tenned, amit mondok. Ennyit az ötven dollárról. – Majd én adok – mondta vonakodva Mat. Lucy csúfondárosan mosolygott. – Fogadd el inkább t lem. Én nem vetetem le veled a ruhádat. – Még senki nem említette neked, hogy unalmas vagy? – kérdezte Mat. – Láttam, hogy néztél rá ma, amikor nem tudta – feleselt Lucy. – Azért néztem, mert annyira hasonlít Cornelia Case-re. – Nem is. Nealyb l kibújt a kisördög. – Sokan gondolják pedig. – Csak szeretnéd – mondta Lucy. – Kár, hogy véget kell vetnünk ennek a nagyszer lakomának – állt fel Mat. – Tovább kell mennünk. – Ócska csak most evett – emlékeztette Lucy. – Vállaljuk a kockázatot – csattant fel. Mondani könny , gondolta Nealy fél óra múlva, miközben a baba autókázásának legújabb mellékkövetkezményét takarította. A szökése óta most el ször vágyott a Fehér Ház hatékony alkalmazottaira, akik elintéztek mindenféle házi kellemetlenséget. Mire megfürdette a kicsit, letörölte a babaülést és találtak egy filléres boltot, ahol tudott venni magának pár ruhanem t azok helyett, amiket elloptak t le, besötétedett, Aranyhaj ismét ordítani kezdett, és Nealy kezdte ugyanolyan idegbetegnek érezni magát, mint a tökmag. – Keresnünk kell egy orvost! Valami baj van vele. Lucy feladta a küzdelmet, hogy megpróbálja elterelni a húga figyelmét egy Beanie Baby rozmárral. – Ócskának nincs szüksége orvosra; fél az orvosoktól. Éhes és fáradt, ki akar szállni a gyerekülésb l és a cumisüvegére vágyik. Ennyi. Aranyhaj kinyújtotta a karját a n vére felé és kiábrándultan zokogott. Pandora’s TeAm


72

Nealy leült az üres anyósülésre. – Azt hiszem, meg kell állnunk annál a kempingnél, amit a táblán láttunk. – Nem állok meg – jelentette ki Mat. – Megyünk egész éjjel. Az egyikünk aludhat, amíg a másik vezet. Bár eltökéltnek t nt, Nealy gyanította, kételkedik benne, hogy m ködni fog a terve, csak nem akarja elismerni. – Nem fogunk tudni aludni, ha a baba ordít – érvelt. – Ha most megállunk, rengeteget tudunk pihenni és holnap korán indulhatunk. A férfi sóhaja olyan türelmes volt, mint a Lucyé. – Mostanra Ohio felénél kellene járnunk. Épphogy csak átléptük a nyugat-virginiai határt. – De legalább jól mulatunk. Az acélmunkás szája sarka megrándult. – Rendben, megállunk. De hajnalban indulunk. A Hoolihan Kemping egy kis lakóbuszpark volt, alig tucatnyi járm vel a fák között. Mat betolatott arra a helyre, amit mondtak, leállította a motort és odament, hogy kivegyen a h t b l egy újabb doboz gyökérsört. Másodperceken belül egyedül hagyta Nealyt a gyerekekkel. Noha Nealy tudta, hogy ezért hozta magával, neheztelt a férfira gyors távozása miatt. Lucy odaadta neki az rjöng gyereket. Várta, hogy a kamasz kövesse Matet, de azt látta, hogy a mosogatóhoz megy és elkészíti a pici cumisüvegét. Amikor megvolt, visszavette a húgát. – Majd én odaadom neki. Nem kedvel téged. Megint hányni fog. Aztán meghal... cikázott át Nealy agyán a szörny , illogikus gondolat. – Én... sétálok egy kicsit. Lucy a gyereket etette és nem válaszolt. Az esti leveg bársonyként simogatta, mikor kilépett. Körülnézett és látta, hogy a kemping egy kis tisztáson áll a holdfényben halványan dereng hegyek lábánál. A szomszédos táborhelyr l egy rádió halk hangját hallotta, leégett tábort z illatát érezte. A faoszlopokra er sített sápadt, sárga villanykörték halvány fénypontokat vetettek a köves útra. Elindult, de megtorpant. Valami nem stimmelt, s ett l elbizonytalanodott, elvesztette a tájékozódási képességét. Aztán rájött. Nem hallatszottak mögötte tompa léptek, a Pandora’s TeAm

73


hollétét kétcsatornás adóvev be belemormoló visszafojtott hangok. Évek óta most el ször volt egyedül. Elégedettség árasztotta el, a csontja velejéig. De alig tett meg tíz lépést, mikor ismer s hang tolakodott be magányába. – Máris menekül a boldog otthontól? Megfordult és látta, hogy egy sötét alak nyúlt el a fák közé állított piknikasztalnál. A férfi háttal ült a padon az asztalnak d lve, hosszú lábát kinyújtva, gyökérsörrel a kezében. Érezte, hogy Mat vonzza, jóllehet nem tud róla semmit azon kívül, hogy gy löli a gyerekeket és egy acélgyárban dolgozik. Muszáj volt feltennie pár kérdést, amit Lucy jelenlétében nem tehetett. – Számíthatok rá, hogy letartóztatnak, ha magával vagyok? Mat felállt és együtt sétáltak tovább. Akár titkosszolgálatos is lehetett volna magasságából és izmos felépítéséb l ítélve, de nem érezte magát biztonságban mellette, ahogy az ügynökök mellett. S t, inkább veszélyben. – Miért kérdi? – Ahhoz képest, hogy siet, elkerüli az autópályákat. – Nem szeretem az autópályákat. – Szereti. Maga autópályás. Legyen szinte, Mat. Mi ez az egész a gyerekekkel? – Nem raboltam el ket, ha erre kíváncsi. Ebben egészen biztos volt. Lucy panaszkodott a göröngyös útra, a meleg kólára – aligha hallgatott volna róla, ha elrabolják. – Akkor mi dolga velük? Mat ivott egy kortyot, a távolba nézett és vállat vont. – Az anyjuk régen a feleségem volt. Sandy mindkett jük születési anyakönyvi kivonatában engem nevezett meg az apjukként, noha nem az én gyerekeim. – Szóval mégis maga az apjuk. – Nem hallotta? Csak papíron. Ócska létezésér l nem is tudtam pár nappal ezel ttig. – Kérem, ne hívja így. – Aki úgy üvölt, mint , megérdemel egy ócska nevet. – Lehet, hogy üvölt, de olyan, mint egy angyal. Pandora’s TeAm


74

Mat szemmel láthatóan nem volt leny gözve. A távolban egy bagoly huhogott. – Még most sem értem. Nyilvánvalóan a háta közepére kívánja ket, akkor miért vannak magával? Nem lenne nehéz bebizonyítani, hogy nem az apjuk. – Próbája csak meg elhurcolni Lucyt egy vértesztre. – Mat a farmerja zsebébe süllyesztette a kezét. – De igaza van. Nem nehéz, és mihelyt odaértünk a nagyihoz, elintézem. – Még mindig nem magyarázta meg, miért kerüli az autópályákat. – Sandy anyja csak a hét végén tér vissza az országba, a gyámhatóság pedig már el akarja venni a gyerekeket. A kicsi valószín leg nem sínylené meg, de el tudja képzelni Lucyt egy nevel otthonban, mégha csak egy rövid ideig is? Javítóintézetben végezné, miel tt Iowába érne. – Tudom, hogy rettenetes, de van benne valami, amit kedvelek. Biztos vagyok benne, hogy túlélné. – Talán, de... nem tudom... biztonságosabbnak t nt a nagyanyjukhoz vinni ket. Miközben a férfi Joanne Pressmanr l mesélt, a levélr l, amit küldött, a gyermekelhelyezés bürokráciájáról, Nealy rájött, hogy Mat Jorik sokkal több, mint kérges macsó küls . – Ezért úgy döntött, hogy megkerüli a helyi hatóságokat. – Nem a porontyok iránti szeretetb l – mondta a férfi szárazon. – De annak ellenére, amit Sandy tett velem, van néhány jó emlékem róla, és úgy érzem, tartozom neki egy szívességgel. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a helyi hatóságok örülni fognak neki, hogy kivittem ket az államból, miel tt a dolgok tisztázódtak. – Szóval elrabolta ket. – Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem volt türelmem kivárni, amíg megállapítják a törvényességét. Eredetileg úgy terveztem, hogy repül vel megyünk, de Lucy er teljesen nehezményezte. – A goromba küls mögött igazi érz szív lakozik. – Gondolja csak ezt. El kellett ismernie, hogy Mat nem úgy festett, mint egy szentimentális puhány. Sokkal inkább, mint egy kellemetlenked Pandora’s TeAm

75


alak. De amíg a szándéka, hogy kerül utakon járjon, egybeesett Nealy kisvárosok iránti szenvedélyével, nem fog tiltakozni. A férfi tekintete végigsiklott rajta, egy pillanatra elid zött az ajkán, aztán a szemére szegez dött. – Most magán a sor, hogy megválaszoljon pár kérdést. Nealy kissé megijedt. – Rajtam? Én nyitott könyv vagyok. – Az Úr pillanatnyilag szolgálaton kívül volt, mert nem csapott belé villám. – Akkor miért használ hamis déli akcentust? – Honnan veszi, hogy hamis? – Onnan, hogy el-elfelejti. – Ó. Az csak azért van, mert Kaliforniában éltem. – Adja fel, Nell. Nyilvánvalóan magasan iskolázott, és nem láttam senki mást abban az istenverte étteremben, aki késsel-villával ette volna a csirkecombot. – Nem szeretem, ha zsíros az ujjam. – Ezt mesélje másnak. Nealy agya motollaként járt. – Akárki kerülhet rossz kapcsolatba. – Mennyire rosszba? – Annyira rosszba, hogy nem akarok róla beszélni. – Gondolja, hogy követi magát? – Még nem – felelte Nealy óvatosan. – De talán fog. – Nincs barátja, aki segíthetne? Családja? – Most nincs. – Állása? – Ki kellett lépnem. – Fordult a rend rséghez? Minden perccel egyre nagyobb slamasztikába került. -A távoltartási határozat nem mindig hatásos. – Hogy hívják? A gyerek apját? – Miért akarja tudni? – Ha valaki a nyomunkban van, nem akarom, hogy meglepetés érjen. Csak egyetlen név jutott az eszébe, talán mert nemrégiben vette ki a Titanicot videón. – Leo. – Nyelt egyet. – Leo... Jack. Pandora’s TeAm


76

– Fura név. – Álnév lehet. Leo az a fajta. – Ha olyan rossz, miért sz rte össze vele a levet? – Társfügg ségem van. A férfi rámeredt. Azt hitte, jól válaszolt, de Mat nyilvánvalóan nem volt elégedett, ezért részletezte. – Elég jókép . Világos barna haj, nagy szemek, jó test. Rossz úszó. Egy kicsit fiatal hozzám, de... – Az isten szerelmére, mit m vel? – Csak amikor már túl kés volt, jöttem rá, hogy elmebeteg – hadarta. – Mit szól a babához? Megpróbálta elképzelni, hogy reagálna Leonardo Di Caprio, ha megmondaná neki, hogy gyereket vár t le. Úgy vélte, egészen elképedt volna. – Nem tudja. – Szóval egy ideje nem is látta? Ezúttal nem feledkezett meg a hasa el tti vatelinos kitüremkedésr l. – Egy ideje nem. Nem volt otthon, amikor kölcsönvettem a kocsiját. Tényleg nem akarok róla beszélni. Roppant fájdalmas. Mat hosszú, kutató pillantást vetett rá, ami elgondolkodtatta, hogy vajon mennyit hitt el az egészb l. Úgy t nt, a férfinak nagyon gyorsan vág az esze. – Nehéz elképzelnem magát egy elmebeteggel. – Mert nem ismer. – Eleget tudok. Még azt is megkockáztatom, hogy kékvér . Fogadni mernék, hogy episzkopális. – Presbiteriánus. – Egykutya. Kétségtelenül intelligens és m velt, még ha nincs is meg a magához való esze. Ez bosszantotta. – Sok embernek lopják el a kocsiját. Anyukám és apukám pedig biztosan örömmel hallaná, hogy kékvér nek hisz. – Tud róla, hogy rángatózik a szája sarka, amikor hazudik? Szándékosan megremegtette a száját. – Maga kedves és érzékeny ember. Pandora’s TeAm

77


Mat nevetett. – Rendben. Visszavonulok. De ne feledje, addig utazik velünk, amíg a lányok nem lógnak rajtam, és ma pocsék munkát végzett. A zsarolás kétirányú utca volt. – Jobban teszi, ha kedves lesz hozzám, különben itt hagyom. Csak maga, Lucy és a kis Ócska baba. Hát nem aranyos, ahogy azt mondja pa-pa? – Egy mosollyal, amir l remélte, hogy pimasz, meggyorsította a lépteit és faképnél hagyta a férfit. Pimasz. Olyan nem Corneliás volt. Imádta. Mat mosolyogva nézte Nellt, ahogy elmegy. Volt benne spiritusz, meg kellett hagyni. Hátulról senki nem mondta volna meg, hogy terhes. Rájött, hogy nem akarja, hogy Nell terhes legyen. Szexi fehérnem ben akarta. Nem gyakran sokkolta magát, de ezúttal sikerült. Lefagyott ajkáról a mosoly. A terhes n k jelképezték mindazt, amit el akart kerülni az életben, mégis épp most vetk ztetett le egyet gondolatban. Megborzongott. A kapcsolata a n i nemmel sosem volt egyszer . Miután annyi között n tt fel, áhítozott a férfias dolgok után. Szerette a b zl tornaöltöz ket, a durva szexet és a szabadfogású politikai vitát. Élvezte a rekedt hangokat és egy kis vért a hokimeccseken. Szerette azokat a samponokat, amikben csak sampon volt – virágok, zöldségek, gyümölcsök nélkül. Szerette a saját fürd szobát. Rózsaszín hajcsatok nélkül a mosdón, zuhanyrózsára akasztott abroncsos melltartók nélkül. A mosdó alatti szekrényben borotvahabot mini betétek, maxi belétek, mindenféle méret , alakú tamponok és termékek helyett a könny napokra, a nehéz napokra, az elfeküdt hajú napokra és a túl-kövér-vagyok napokra. férfi! Férfi cuccokat akar maga körül. Sajnos mind közül a legférfiasabb dolog egy dögös n vel való szex volt. Ezt a dilemmát azzal az egyetlen módszerrel oldotta meg, amiben jó volt: nem kertelt. Kezdett l fogva nem csinált bel le titkot, hogy családapaként leszolgálta az idejét, és soha többé nem áll szándékában megismételni. Aztán lefektette a szabályokat – jó szex, kölcsönös tisztelet, nagy magánszféra és semmi örökre szóló Pandora’s TeAm


78

elkötelezettség. Ennek ellenére mindig voltak önpusztító hajlammal rendelkez n k, akik olyan férfiakhoz vonzódtak, akik keményen meghúzták a határt. Páran meggy zték magukat, hogy oltár elé viszik, bár el nem tudta képzelni, miért akartak kicsikarni elkötelezettséget egy, a családi élettel szemben ennyire mélyen gyökerez irtózatot tápláló férfiból. Bármennyire is rossz férj lett volna, még rosszabb apa. Még mindig megrándult az arca, ha azokra a gyomorszájon vágásokra gondolt, amiket kölyökkorában osztogatott a húgaink, mert nem tudott más módszert, amivel kordában tarthatta ket. Csoda, hogy nem okozott nekik sérülést. Egy szemeteskukába dobta a gyökérsört, és zsebre vágta a kezét. Egy jó dolog legalább származott ebb l a szerencsétlenségb l – nem volt ideje azon rágódni, hogy elszúrta a karrierjét, amit oly sok munkával épített fel. Nem sokkal azután, hogy a maga erejéb l elvégezte az egyetemet, az anyja meghalt. Most, hogy nagyobb anyagi felel sség hárult rá a családja iránt, keményebben dolgozott, mint valaha, hogy felépítse a karrierjét, és kifizet dött, amikor egy kisvárosi laptól a Chicago News Bureau-hoz, majd végül a Standardhez került. Mindene megvolt, amire vágyott: nagy publicitás egy remek városban, pénz a bankban, jó barátok és elég szabadid , hogy hokizzon. És ha néha eszébe is jutott, hogy egy olyan férfinak, aki minden célját elérte, boldogabbnak kellene lennie... nos, minden nem lehet tökéletes az életben. Ekkor kezdte megkörnyékezni Sid Giles. Sid egy Byline cím televíziós hírm sort készített, és t akarta f producernek. Bár nem volt tapasztalata a televíziózásban, feddhetetlen újságírói ajánlólevéllel rendelkezett, és Sidnek szüksége volt rá a hitelesség miatt, amit Mat a show-nak adni tudott. Azon túl, hogy csillagászati összeget kínált, megígérte, hogy min ségi munkát fog tudni végezni. Mat kezdetben elutasította, de nem tudta kiverni a fejéb l az ajánlatot. Talán ez az, ami hiányzik az életéb l. Egy lehet ség, hogy új irányba induljon el. Végül elfogadta az állást és átköltözött Los Angelesbe. Pandora’s TeAm

79


Sid kezdetben betartotta az ígéretét, és Mat kapott néhány jó feladatot. De a Byline nézettsége nem emelkedett túl gyorsan, és nemsokára azon kapta magát, hogy félrelép férjekr l, leszbikus feleségekr l és látnoki képesség házikedvencekr l készít m sort. De kitartott, puszta makacsságból és mert képtelen volt elismerni, hibázott. Végül, ahogy a sztorik egyre felületesebbek lettek és a régi újságíró barátai kezdtek elzárkózni a telefonhívásai el l, rájött, hogy nem csinálhatja tovább. Beadta a felmondását, meghirdette a luxuslakását és lelépett. Most nagy sztorikra vadászott, hogy visszaszerezze a büszkeségét, miel tt visszamegy Chicagóba. Már bele is botlott pár jó anyagba – egy csapat utcagyerekébe Albuquerque-ban, akiknek a történetét l meg fog szakadni az olvasók szíve, és egy kisvárosi bankéba, amely földek árveréséb l hatalmas vagyonra tett szert. De egyik sem volt elég nagy. Üt sebbet akart. Két nappal ezel ttig csak az járt a fejében, hogy megtalálja ezt a bombasztorit. Most azonban két gyerek, akiknek nem volt az apja és egy terhes n , akinek vékony lába, sajátos humora és olyan vonzereje van, amit nem értett, elterelték a gondolatait. Bár nem szokott a pohár fenekére nézni, úgy döntött, megérdemli, hogy feledést találjon abban a Jim Beamben, amit felfedezett Mabel egyik fels tárolórekeszében.

Pandora’s TeAm


80

7

em alszom veled!– jelentette ki Lucy. – Honnan tudjam, hogy nem vagy tetves? – Rendben – sóhajtott Nealy, takarót terítve az ágyra. – Akkor aludj elöl. – Azt mondtad, Mat alszik elöl. – Valószín leg. – Aludjon hátul. – Gondolkozz. Aranyhaj a földön alszik a franciaágy mellett, mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem esik le, így nem nehéz kitalálni, hogy Mat gondoskodni fog róla, hogy elöl aludhasson. A pad megfelel egy kisebb ágynak. A kanapé egy másiknak. Vagy itt alszol velem hátuk a franciaágyon, vagy elöl vele. – Ez durva. Honnan tudod, hogy nem pedofil féreg? – Ösztön. – Hogyne, te könnyen beszélsz. Nem te leszel, akit esetleg leteper. Miért nem t nt olyan borzalmasnak a gondolat, hogy Mat Jorik leteperje? De a szex volt az egyetlen, amire nem engedte meg magának, hogy gondoljon, ezért szétnézett a konyhában tisztítószerért. – Aludjon veled – mondta Lucy. – Úgyis azt akar. Egy aerosolos dobozzal a kezében visszafordult az apró, tökéletesen arányos vonásokkal rendelkez ellenséges kamaszhoz. –

Pandora’s TeAm

81


Fogalmad sincs, mir l beszélsz. Alig kedvel jobban engem, mint téged, ami semmit nem jelent. Most letusolok. Aludj, ahol akarsz. Nem sok tapasztalata volt a takarítás terén, de úgy ahogy volt, nem bírta volna használni a fürd szobát. Eltartott egy ideig, de amikor kész lett, meglehet sen elégedett volt az eredménnyel. Utána lezuhanyozott és vonakodva visszakötötte a párnát a derekára. Kényelmetlen lesz vele aludni, de ilyen sz k légtérben nem volt más választása. A kezébe vette az olcsó, kék, hosszú pamut hálóinget, amit a filléres boltban vásárolt. Selyemhez volt szokva, furának érezte az anyagot, mikor áthúzta a fején. Amikor kilépett a fürd szobából, megkönnyebbülten látta, hogy Lucy elaludt. Ruhástól, keresztben feküdt a franciaágyon. Az elken dött festék maszkként vonta be ártatlan arcát. Aranyhaj a Nealy által megvetett fekhelyen hevert a földön. Az oldalára gördült, telt babaajka szétnyílt, törékeny szempillái kecses félholdban terültek el az arcán, a Beanie Baby rozmárt egyik térde alá gy rte. Nealy most el ször vette észre, hogy mind a tíz apró körme színjátszó kékre van lakkozva a lábán. Lemosolygott Lucyra, aztán kinyitotta az egyik hátsó ablakot. Miközben az éjszakai szell megérintette a b rét, ösztönösen az röket kutatta az árnyékban, akik mindig ott voltak. Ma este azonban csak a faágak lágy hajladozását látta. Teljesen elszigeteltnek érezte magát a világtól és tökéletes biztonságban. Cornelia Case elt nt. Lucy érezte, hogy valami megböki, halk hangot hallott. Túl korán volt, hogy felkeljen, és nem akarta kinyitni a szemét, különösen, hogy pontosan tudta, mit fog látni. – Báhszusz? A szó halk volt, szinte suttogás. Lucy szétfeszítette az egyik szemhéját, aztán a másikat. Egy pillanatig csak nézte a húgát, ahogy a matrac szélér l kukucskál felé. Sz ke fürtöcskéi égnek álltak itt is, ott is, többnyire megkeményedve a tegnapi étkekt l, széles, bizalom– és szeretetteljes mosoly terült szét mogyoróvajként arcán. Görcsbe rándult a gyomra. – Báhszusz – suttogta vissza. Pandora’s TeAm


82

A mosoly fülig húzódott. Lucy felemelte a fejét és lila foltot fedezetett fel a párnáján a festékt l, amit a hajára fújt. Észrevett egy nedves pacát is ott, ahol álmában kifolyt a nyál a száján. Remek. Nell aludt és beléhasított a féltékenység, amiért olyan szép volt, ahogy ott feküdt a párnán. Most, hogy Nell velük volt, Jorik inkább vele foglalkozott helyette. Gy lölte, hogy mennyire vágyott a figyelmére. Azokra az évekre emlékeztette, amikor Sandy rá se hederített. Az anyját csak az ivászat és a pasik érdekelték. Felült és látta, hogy Jorik elterülve, hason fekszik a kanapén, lába és egyik karja lelóg. Tizennégy évnyi harag forrt fel benne Sandy iránt. Miért nem Jorik az apja, hanem valami részeg Carnegie Mellon diákegyletes fiú, akit Sandy soha többet nem látott? – Báhszusz? Éles kis körmök vájtak a lábába. A maszatos sz ke tincseket és a szurtos térdeket nézte. Nell és Jorik nagyon okosnak képzelték magukat, de még azt sem tudta egyikük sem, hogy a gyerekeket meg kell fürdetni lefekvés el tt. Kiszabadította magát a húga szorításából, felkelt és kihúzgált néhány tiszta ruhát abból a kupacból, amit tegnap indulás el tt a földre dobott. Amikor minden megvolt, lehajolt és felemelte a kishúgát is. Mabel m szerfalán a digitális óra 6:02-t mutatott. Szeretett volna csak egyszer sokáig aludni, ahogy a maga korabeli kölykök, de soha nem tudott. Ócska nehéz volt, nekiment az asztalnak útközben az ajtó felé, de Jorik meg se moccant. Aztán megpillantotta a félig üres viszkisüveget a padlón. Róla is kiderül, hogy iszik? Sandy az elmúlt négy évben csak akkor nem ivott, amikor terhes volt. Lucy szeme megtelt könnyekkel. Azok voltak a szép id k. Bár Sandy sok id t töltött Trenttel, néha csak kettesben voltak, nevettek és beszélgettek. Néha lelkiismeret-furdalás gyötörte, amiért nem szomorúbb Sandy halála miatt, de sok szempontból úgy érezte, hogy Sandy meghalt Pandora’s TeAm

83


rögtön azután, hogy a pici megszületett és újra inni kezdett. Onnantól kezdve csak a bulizás érdekelte. Lucy valamiféleképp meggy lölte. Kint szalonna– és frissleveg -illat volt. Járt már ilyen helyen Sandyvel és Trenttel, s tudta, hogy általában fenntartanak egy mosdót tusolóval azoknak, akik nem akarják a lakókocsiban lév t használni. Többször is le kellett tenni a húgát a f be, mert elfáradt a karja. Végül megpillantotta a zöldre festett faházat. Remélte, hogy nem nagyon ótvar belül. Felemelte Ócskát. – Jobb, ha hamarosan elkezdesz járni. Komolyan mondom. Nem bírlak el. És volnál szíves nem kiszúrni a szemem? A bébik mindig csináltak ilyen szarságokat. Kora reggel felébresztettek, amikor te aludni akartál, bökdösték a szemedet, kapirgáltak a körmükkel. Nem akartak rosszat. Ez csak úgy jött. A mosdóban senki nem volt, amikor odaértek, és Lucy örömmel látta, hogy nem túl lepra. Úgy érezte, mintha a karját ki akarták volna tépni a vállából, és alig bírt elmenni a két hatalmas zuhanytálca egyikéhez úgy, hogy el ne ejtse a gyereket. Lezuttyantotta Ócskát a betonpadlóra és kiszórta a cuccokat a fapadra. Ekkor jutott eszébe, hogy elfelejtette a szappant és a sampont. Benézett a tusolóba és látta, hogy valaki otthagyott egy kis darabot, de az zöld volt, pedig nem szerette a zöld szappant a szaga miatt. De kénytelen volt azt használni, mert nem volt más választása, ahogy a vele történ többi dologgal kapcsolatban sem. Megint belenyilallt a fájdalom a gyomrába. Mostanában sokat fájt, különösen, amikor félt. A pici gügyögött, miközben levetk ztette, és a lágy, boldog hangok kárpótolták, amiért korán kellett kelnie. Amíg a húga körbekörbe mászkált, is levetette a ruháit és óvatosan megnézte a vizet, nehogy túl forró legyen. Belépett, letérdelt és kinyújtotta a karját, de a csöppség megijedt a csobogó vízt l és nem akart menni. – Gyere. – Nyem! – Ócska arca eltorzult és négykézláb hátrált.

Pandora’s TeAm


84

Lucy próbált nem haragudni rá, mert még kicsi volt és nem tudta, hogy a víz nem bánt. De nehéz volt meg rizni a nyugalmát, amikor fájt a hasa meg minden. – Gyere ide azonnal! Az apróság alsó ajka lebiggyedt, de nem mozdult. – Nem viccelek! Gyere ide! Ó, a francba! A húga szeme könnybe lábadt. Nem jött ki hang a torkán, csak remegni kezdett, az ajka reszketett és Lucy nem bírta nézni. Kilépett a zuhanyozóból, ruhátlanul és dideregve, leguggolt és megölelte. – Nem akartam kiabálni. Sajnálom, Gombocska. Nagyon sajnálom. Gombocska a vállgödrébe temette az arcát, mint mindig, és szorította, mert Lucy volt az egyetlen, aki maradt neki a földön. Ekkor Lucy is sírva fakadt. Egész teste lúdb rözött, miközben Gombocska csak csimpaszkodott belé, a szíve zakatolt. Addig sírt, amíg reszketni nem kezdett, mert nem tudta, hogyan gondoskodjék Gombocskáról, és nem tudta, mit fog szólni Jorik, ha tudomást szerez a nagyanyjáról. Azt mondta magában, hogy nem fog félni, ha egyedül lesz. Tizennégy éves volt és okos, a legokosabb az osztályban, bár tett róla, hogy azok a lúzerek, akikkel egy osztályba járt, mit se sejtsenek róla. Néhány tanár rájött, és óra után odahívatták az asztalukhoz, hogy mihez akarsz kezdeni magaddal cím és ehhez hasonló szarságokkal tömjék a fejét. viszont már így is csodabogárnak érezte magát, amiért olyan anyja volt, mint Sandy, máról holnapra éltek és egyik ocsmány, lepusztult házból a másikba költöztek. Már csak az hiányzott, hogy mindenki megtudja, okos is. Csak arra nem tudott rájönni az éles eszével, hogy hogyan gondoskodjék Gombocskáról. Rögtön azután, hogy Sandy meghalt, kiváltotta az anyja utolsó fizetési csekkjét és kifizette bel le az albérletet, a telefont, meg a többit. Aztán vigyázni kezdett az egyik kisfiúra a környéken, amíg annak az anyja dolgozott. Minden jól ment, amíg az ügyvéd rá nem talált. Pandora’s TeAm

85


Ha csak róla lenne szó, elszökött volna New Yorkba vagy Hollywoodba, szerzett volna munkát és keresett volna egy halom pénzt. De ezt is meg Gombocskáról is gondoskodni egyszerre, nem lehetett. Most egy dolgot tudott. Keménynek kell lennie. Ez volt talán az egyetlen, amire Sandy megtanította. Ha valaki szembeszáll veled, köpd szembe. Ha te nem állsz ki magadért, senki más nem fog. Ezt tette hát. Kemény volt, kiállt magáért, és próbálta késleltetni az utazást, amíg ki nem találja, hogyan tartsa el a kishúgát. Gombocska szívni kezdte a nyakát. Ezt csinálta néha, amikor Lucy magához ölelte, s Lucy gyomra annyira megfájdult t le, hogy legszívesebben megint elsírta volna magát, mert tudta, hogy Gombocska nem tud különbséget tenni a n vére és egy feln tt között. Ami még rosszabb, tudta, hogy Gombocska nem érti, hogy nem az anyja. Ide jutottam, gondolta Nealy. Az Egyesült Államok First Ladyje együtt utazik az isten háta mögött egy tintással, egy kamasz pokolfajzattal, egy kisbabával, akit rettegett megérinteni és egy meg nem született Wal-Mart párnával. – Hol a pokolban vagyunk? – Mat zeng , harsogó hangja visszaver dött a Winnebago falairól. Hátranézett a válla felett és látta, hogy a férfi feltápászkodik a kanapéról, mint egy téli álomból ébred medve. Azzal a különbséggel, hogy borzas hajával, gy rött fekete pólójával és borostától sötétl állával sokkal inkább hasonlított egy szívtipró, elcsigázott kalózra. – Nyugat-Virginiában. Mat kiegyenesedett, megrándult az arca és megdörzsölte száját a keze fejével. – Azt tudom. Nyugat-Virginiában hol? – Ez a legszebb állam. Hegyek, folyók, bukolikus erd ségek, kanyargós utak. – Megfordult a fejében, hogy énekel egy kicsit a West Virginia, mountain mamából, de úgy döntött, hogy kiverné a biztosítékot egy heveny macskajajjal küzd férfinál.

Pandora’s TeAm


86

-A fizet kapuk egyel re késnek, és nem egy kanyargós úton kellene lennünk. Hanem egy négysávos f úton. – Csikorgott a hangja, mintha port nyelt volna. – Közeledünk. Csak ez számít. Kérem, feküdjön vissza. Ébren csak a baj van magával. Lucy mosolygott. A padon ült és sminkelt. A szempilláját már olyan vastagon befestette, hogy csoda, hogy fel tudta emelni. McDonald'sos reggelijük maradéka szanaszét hevert körülötte egy újsággal, amit Nealy a kempingben vett indulás el tt. Miközben a drive-in ablak el tt a tojásos McMuffinjukra vártak, átfutotta és megtalálta, amit keresett, egy rövid cikket a harmadik oldalon, miszerint Cornelia Case-t leverte a lábáról az influenza és kénytelen törölni a jöv hétre tervezett programjait. Ma reggel bepaszírozta a gyerekülést az asztalhoz, és Gombocska selyemcukor-rózsaszín kezeslábasban és kék tornacip ben, aminek kikopott az orra, ott ült beszíjazva, egyre boldogtalanabbul. Nealy egészen biztos volt benne, hogy hamarosan meg kell állniuk és nem égett a vágytól, hogy megossza ezt az információt Mattel. – Csináltam kávét. Kicsit er s, de az ízlel bimbói amúgy is lemaródtak, úgyhogy kétlem, hogy érezné a különbséget. Ó, és vettem el pénzt a tárcájából reggelire. Feljegyzek mindent, amivel tartozom, hogy visszafizethessem. Egyedül megevett két tojásos McMuffint narancslével. Örült, hogy megint volt étvágya és még jobban annak, hogy tudott nyelni. Mat felnyögött, felállt és a kávéskanna felé indult, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és elt nt a fürd szobában. – Gondolod, hogy hányni ment? – Kétlem. Akármi legyek, ha nem vasból van a gyomra. Lucy barna rúzzsal húzta ki a száját. – Amikor Sandy az apa nevét választotta ki a születési anyakönyvi kivonatunkra, nem értem, miért nem jutott eszébe a Mel Gibsoné. Nealy nevetett. – Tudod, Lucy, ahhoz képest, hogy a világ legutálatosabb tinédzsere vagy, egész szórakoztató veled. – Ez nem vicces. Mit szólnál hozzá, hogy ha Jorik lenne a vezetékneved és t le örökölted volna? Pandora’s TeAm

87


Annak ellenére, amit mondott, Nealy leheletnyi sóvárgást hallott ki Lucy hangjából. – Tényleg? Jorik a vezetékneved? – Ja. Mit gondoltál? – Hogy anyád nevét viseled. – Az neve is Jorik volt. Soha nem változtatta meg, miután elváltak. Mindig szerette. Nealy hallotta, hogy megnyitják a zuhanyt. Várt egy percet, aztán szándékosan balra rántotta a kormányt, majd vissza jobbra és ismét balra. Koppanás és kés bb elfojtott káromkodás hallatszott a fürd szobából. Lucy nevetett. Szép volt. Nealy mosolygott, aztán visszatért a témához. – Szóval Aranyhaj is Jorik? – Ne hívd így! – Akkor mondj egy másik nevet. És ne azt a tudod melyiket. – A francba! – Hosszú, elnyomott sóhaj. – Akkor szólítsd Gombocskának. Sandy is így hívta. Tudom, hogy hülye név, de nem én adtam neki. – Gombocska? Szóval innen az Ócska. Lucy lecsapta az asztalra a rúzst. – Hívd, ahogy akarod, rendben? – Tetszik a Gombocska. Aranyos. Felkapaszkodtak egy hegyre, s Nealy majd felfalta szemével a tájat. Tárultak elé az életben panorámák: Mount McKinley egy kristálytiszta napon, a Grand Canyon naplementekor. Látta Párizst a Sacre Coeur lépcs jér l, egy Rangé Rover els ülésér l legeltette szemét a Serengeti Nemzeti Parkon, egy haditengerészeti romboló fedélzetér l figyelte az Észak-Atlanti-óceánban vonuló bálnarajt. De egyik sem volt olyan csodálatos, mint ezek a nyugat-virginiai zöld hegyek. Lehet, hogy ez az állam szegény, de kétségtelenül gyönyör . A csapot elzárták. Eltelt egy perc. – Lehet, hogy most borotválkozik – mondta Lucy némi reménnyel a hangjában. Nealy mosolygott, de egyenesben tartotta a lakókocsit. – Annyira nem vagyok rá mérges. – Tegnap este ugye berúgott? Pandora’s TeAm


88

– Bizonyára. – Utálom a részegeket. – Én sem vagyok oda értük. – Azt hiszik, viccesek és szexisek, amikor isznak, de csak szánalmasak. Nealynek az az érzése támadt, hogy Lucy nem Matr l beszél. Szeretett volna az anyjáról kérdezni, de tudta, hogy Lucy felfortyanna, ha megtenné. Elektromos borotva hangja sz r dött át a vékony falon, a baba fészkel dni kezdett. Nem volt biztonságos kivenni a gyerekülésb l, de Nealy elképzelni sem tudta, hogy szorítsanak korlátok közé egy ilyen izg -mozgó gyereket még egy napra. Nyilvánvalóan Lucy sem, mert felállt és a húgához lépett. Nealy látta a visszapillantóból, hogy készül kikapcsolni a szíját. – Ne vedd ki! Túl veszélyes utazás közben. – Akkor hamarosan meg kell állnod, hogy játszhasson egy kicsit. Nealy már látta lelki szemei el tt, milyen nagy sikere lesz Matnél. A fürd szoba ajtó kitárult. – Pfúj, ez undorító! – kiáltotta Lucy. Nealy a tükörbe nézett és kis híján letért az útról, mikor Mat lehajtott fejjel kilépett az ajtón egy szál babakék törülköz ben. Minden volt, csak nem undorító. A haja vizes és egyenes, de Nealy gyanította, hogy amint megszárad, visszakunkorodik, az elektromos borotva pedig ideiglenesen megszelídítette kalózborostáját. Szemügyre vette ezt a langaléta, napbarnított, izmos hímet. Akkora darab volt ehhez a sz k helyhez viszonyítva, hogy nevetségesnek kellett volna látszania. Nem látszott. – Szükségem van a ruháimra – méltatlankodott. – Ha nem tetszik, nem kell idenézni. – Mel Gibsonnak sokkal jobb teste van, mint neked – mondta Lucy. – És ennek zavarnia kéne? Miért is? Egyáltalán nem jobb, kapta magát Nealy a gondolaton, ráadásul Mat magasabb. Nem figyelt az útra és félre kellett rántania a kormányt, hogy kikerüljön egy kátyút. Mat belekapaszkodott a kilincsbe. – Volna szíves el renézni? – Sajnálom. Pandora’s TeAm

89


– Az út közepén megy. – A táj elvonja a figyelmemet. – Mind a százkilencvennyolc centije. – Figyeljen oda, mit csinál. Mikor Mat hátrament, Gombocska kinyújtotta felé a karját és sikkantott. A férfi arca megrándult. A kisbaba vegyél fel üzenete félreérthetetlen volt, de Mat elhúzta a tolóajtót. Gombocska üvöltést hallatott. Lucynak sikerült elterelnie a figyelmét a Beanie Baby rozmárral. Nealy úgy döntött, kiélvezi a tájat, miel tt Mat ragaszkodni kezd hozzá, hogy térjenek vissza a f útvonalra. Mihelyt megjelent, fogott is egy csésze kávét és szólt Nealynek, hogy húzódjon le, átveszi a vezetést. Nealy a férfi kopott farmerjét és szürke, sportos pólóját nézte. – El bb meg akarom mutatni Lucynek a fedett hidat. – Mir l beszél? – Nyugat-Virginiának ezen a részén vannak az állam legszebb fedett hídjai. A prospektus szerint, amit a kempingb l hoztam. Sokat költenek az adófizet k pénzéb l ezeknek a hidaknak a megóvására, és fontos Lucy m veltsége szempontjából, hogy lásson legalább egyet. – Nem érdekel Lucy m veltsége. – Pontosan ez a fajta hozzáállás sodorja a tönk szélére ennek az országnak a közoktatási rendszerét. A férfi rábámult és Nealy azt kívánta, bárcsak tartotta volna a száját. Mat megrázta a fejét. – Csak húzódjon félre, jó? – Ne legyen már olyan ny gös! Lucynak tágítani kell a látókörét. – Elítélt b nöz ként fogja leélni az életét. Mit számít, hogy látotte fedett hidat? – Mat lehuppant az anyósülésre. – Nem vagy vicces, Jorik – feleselt Lucy. – És megígérte, hogy megnézhetem a hidat. – Nincs messze – mondta Nealy. – Miért nem d l hátra és élvezi az utazást? Vagy legalább annyira, amennyire egy kolosszális másnaposság ezt lehet vé teszi. – Ha van valami mondanivalója, bökje ki! – füstölgött Mat. Pandora’s TeAm


90

– Rendben. Lucyt és engem nem csábít olyasvalakivel együtt utazni, aki leissza magát. – Nem csábít? Nem csábít? – Úgy érti, undorító vagy és utáljuk a részegeket. – Álljon félre! – acsarkodott Mat. A baba megint fészkel dni kezdett. – Itt a leágazás a fedett hídhoz. – Miközben Nealy letért balra egy keskeny mellékútra, úgy döntött, az lenne a legjobb, ha témát váltana. – Tudod miért építették ket, Lucy? – Nem, és nem is érdekel. – Egyesek szerint azért, hogy a lovak meg ne ijedjenek a vízt l, de valószín leg a hidat akarták megvédeni az id járás viszontagságaitól, hogy tovább fennmaradjanak. Senki nem tudja biztosan. – Maga kész kétlábon járó lexikon – mondta Mat elnyújtva. – Mondtam, hogy fotografikus memóriám van. – Gombocska tiltakozása egyre hangosabbá vált. – Akkor mi volt azon a táblán, amit most hagytunk el? – Nem figyeltem. – Jézus megment – felelte Lucy. Mat rá se hederített. – Mi van azzal a nagy táblával a kemping irodájánál? Közvetlenül jobbra a bejárati ajtó mellett. – Nem érdekelt, ezért nem is olvastam el. Ismét megszólalt a tinédzser. – Tüzet rakni tilos! Nealy dühös pillantást vetett rá. – Neked nincs jobb dolgod? – Nincs. Lucy egy üres papírpoharat nyújtott a húgának, de Gombocska nyávogva ledobta a földre. Bevettek egy kanyart és felt nt el ttük egy régi híd, mely egy lankás hegy lábánál csordogáló keskeny folyócskán ívelt át. Viharvert barna fából épült, kopott bádogtetejét valamikor pirosra festhették, egy himl helyes fémtábla pedig óva intette a három méternél magasabb járm veket. Bár ez Nyugat-Virginia volt és nem Madison megye, a híd olyan fest i látványt nyújtott, hogy azt várta, Pandora’s TeAm

91


mikor lép ki bentr l Clint Eastwood és Meryl Streep. Amerikánum volt a javából és felsóhajtott. – Hát nem gyönyör ? Amikor egyik útitársa sem válaszolt, azt kellett hinnie, hogy elállt a szavuk a táj bukolikus szépségét l. – Járassuk meg a lábainkat. – Leparkolt Mabellel az útpadkán. – Lucy, te hozd a testvéredet. – Nem fert z, tudod. Néha ti is cipelhetnétek. Úgy tett, mint aki nem hallotta. – Nem maradunk sokáig – jelentette ki Mat. – Két perc, aztán rátérünk a f útra. – Két perc? Kizárt, hogy elég legyen. Kint minden napfényben fürdött, a meleg, párás leveg ben por, f és föld illata szállt. A folyó vízszintje alacsony volt, mintha már jó ideje nem esett volna, a hangok dallamosak: köveken csobogó víz, madárdal, tücsökciripelés és méhdöngicsélés. A híd mindkét oldalán vadvirágos füves part ereszkedett a folyóhoz. Lucy letette a húgát a f be. – Báhszusz! – kacarászott és tapsikolt Gombocska. – Te vagy a soros. – Lucy elindult a hídra, miel tt Nealy tiltakozhatott volna. – Báhszusz! – A kisbaba sikertelen kísérletet tett egy poszméh elkapására. – Vigyázz, Gombocska. Nem barátságos. – Azt hittem, Aranyhajnak hívja. Mat bukkant el a Winnebagóból kávéscsészével a kezében. – Lucy szerint az anyja így becézte. Kihozná a takarót hátulról? Gombocska valószín leg nem fog rajta maradni, de talán nem lesz olyan koszos. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Lucy megfürdette kora reggel. Napfény csillogott pitypang haján, viseltes ruhája tiszta volt. Azon t n dött, hogy az Országos Jutalom Ösztöndíj nyertesei, akiket vendégül látott a Fehér Házban, képesek lettek volna-e így gondoskodni ideg rl kistestvérükr l. Mat megjelent a takaróval. Elvette t le és leterítette a lankára. Rátette a babát, de Gombocska abban a pillanatban elindult a Pandora’s TeAm


92

nagyvilágba. Kezeslábasa megvédte a szúrós f szálaktól, és révületbe esve bámult egy csokor rétiboglárka felett lebeg pillangót. Megiramodott felé, aztán lehuppant a fenekére, hogy méltatlankodó tiltakozását fejezze ki a lepke tovarebbenése miatt. Nealy leült a takaróra és meglep dött, amikor Mat elnyúlt mellette. Sóhajtott és mélyen beszívta a leveg t, kiélvezve minden pillanatát ennek a lopott nyári napnak. – Tudja, általában nem iszom. Behunyta a szemét és a nap felé fordította az arcát. – Aha. – Komolyan. Nem vagyok piás. – Helyes, mert nem hiszem, hogy ki kéne tenni ilyesminek a lányokat. Kinyitotta a szemét és látta, hogy a férfi t nézi. Volt valami a pillantásában, amit l úgy érezte, mintha szikraes hullott volna rá. Mat nem kapkodott, hogy elfordítsa a tekintetét. – Valószín leg sokkal több mindennek voltak kitéve, amikor Sandy még élt. Rájött, hogy nem akar Mat exfeleségér l hallani, és felállt. – Figyeljen a kicsire, rendben? Át akarok sétálni a hídon. – Hé! Maga a dadus, nem én. – Kávészünetet tartok. Azzal Nealy otthagyta, és elindult a fedett híd felé. Mat a hátát bámulta, miközben a n lassan távolodott. Megérdemelné, hogy kidobja a következ pihen nél, hadd gondoskodjon csak magáról. De tudta, hogy nem fogja. Lehet, hogy nem álmai odaadó gyermekfelügyel je, de ha nincs ló, jó a szamár is. Azonkívül egy rejtély. Nehéz volt összeegyeztetni fels tízezerbeli, presbiteriánus viselkedését hatalmas jóindulatával és határtalan, már-már gyermekies lelkesedésével. Határozottan szórakoztató volt. Tegnap legalábbis jót mulatott rajta. A ma reggeli másnaposság lelombozta a kedvét. Mozgást érzékelt a szeme sarkából. Rózsaszínt. Éppen idejében nézett fel, hogy lássa, amint Ördögfióka hátrafelé mászik a füves Pandora’s TeAm

93


parton egyenesen a folyó felé. Kilöttyent a kávéja, mikor eldobta a csészéjét és felugrott. A gyerek olyan fürgén mozgott, mint a villám, szenvedélyes eltökéltséggel. Mat cip sarka megcsúszott a füvön, miközben utánanyargalt. Gombocska karja minden el zetes figyelmeztetés nélkül a leveg be emelkedett és csúszni kezdett. A cip je belemerült a vízbe és egy szívdobbanással kés bb követte az egész teste. Nem volt magas a folyó, de egy kisbabának túl mély, és Mat rémülten nézte, ahogy Gombocska sz ke feje azonnal elt nik. Megingott, visszanyerte az egyensúlyát és begázolt utána. A víz a térdéig ért. Iszapos volt. Túl iszapos ahhoz, hogy bármit is látni lehessen. Aztán észrevett egy rózsaszín villanást, amint viszi az ár és utánakapott. Gombocska tágranyílt, ijedt szemmel, ernyedten lógó végtagokkal merült fel. Mat a kezeslábasa hátpántjainál tartotta. A pici pislogott, leveg után kapkodott, aztán köhögni kezdett. Mat a karjára ültette, amíg Gombocska fújtatott. Miközben igyekezett saját szívverését visszaállítani a normálisra, érezte, hogy cip je beleragad az iszapos folyómederbe. Alig tudta kiszabadítani, mikor kigázolt a vízb l. Gombocska végre abbahagyta a köhögést. Pár pillanatig csendben volt, aztán Mat érezte, hogy a tüdeje kitágul és nagy leveg t vesz. Pontosan tudta, mi fog következni és megpróbálta elejét venni. – Ne sírj! Nell és Lucy még fent voltak a hídon, de ha megtudják, hogy kis híján hagyta Ördögfiókát megfulladni, élete végéig hallgathatja, amit kap. Lenézett a babára. A hajáról a szemébe csöpögött a víz. Száját eltátotta, homlokát dühösen összeráncolta. A garantált dühkitörés szimfóniájának els akkordjai készültek kitörni bel le. – Ezt most hagyd abba! – Mat a hóna alá nyúlt, és felemelte, hogy Gombocska egyenesen a szemébe nézhessen és tudja, hogy nem tréfál. – Csak nyeltél egy kis vizet. Nem nagy ügy. Még messze voltál attól, hogy megfulladj. Pandora’s TeAm


94

Az indulatos ránc Gombocska két kis szemöldöke között kisimult. A szeme elkerekedett és kiengedte a leveg t, amit visszatartott. – Nem nagy ügy – ismételte Mat halkabban. – Érted? Gombocska t bámulta. Rózsaszín kezeslábasa már soha nem lesz a régi, és elvesztette a félpár cip jét. Mat gyorsan levetette a másikat és bedobta a fák közé. Civakodó n i hangok hallatszódtak a fedett híd fel l. Ezt nem ússza meg szárazon. Eszeveszetten járt az agya. – Visszamegyünk a vízbe. – Báhszusz? Kilépett saját átázott cip jéb l, visszatette a karjára a kislányt és belegázolt a folyóba. Gombocska a férfi ingébe temette az arcát. – Ne légy mimóza. A kislány felnézett és rávillantotta négy fogát. – Ezt már szeretem, te kis ördögcsajszi. Mikor azonban megpróbálta belerakni a vízbe, Gombocska megdermedt és a karjába mélyesztette az ujjait. – Nyugi. Nem rakom bele az arcodat. – Nyem-nyem-nyem! Nem kellett hozzá gyermekpszichológusi diploma, hogy lefordítsa. Rájött, hogy úgy kell ezt csinálnia, ahogy a húgaival. Megadóan sóhajtva magához ölelte és lemerültek az iszapos folyóba. Gombocska hátrahúzódott és szikrázó mosolyt vetett rá. Ó, ember, egy napon dögleni fognak ezekért a kék szemekért és olvasztó mosolyért a férfiak. – Jól van, jól van. Tartogasd annak, akit érdekel. Gombocska Mat állát paskolta a tenyerével, aztán megfordult és a vizet kezdte. Az arcába fröcskölte. Pislogott és mélyebbre engedte Gombocskát a folyóba. – Mit m vel? – Nell rontott le a hídról, mint egy terhes kommandós khaki rövidnadrágban, százszorszépekkel szegélyezetett, kék kismamafels ben és fehér szandálban. Kipirult arca körül mint nyári búza, olyan aranybarna hajfürtök repkedtek, elképeszt kék szeme színe pont mint az égé, szikrázott. – Azonnal hozza ki a Pandora’s TeAm

95


gyereket abból a koszos vízb l! – Repült lefelé a parton. – A gyerekek tífuszt kaphatnak a folyóvízt l! Mat lenézett Ördögfiókára, aki úgy t nt, szerfölött jól érzi magát mindaddig, amíg nem merül vele túl mélyre. – Nem hinném, hogy a tífusz túl gyakori betegség lenne Nyugat-Virginiában. Lucy bukkant el a híd belsejéb l és meredt rájuk. Nell mellkasára szorított kézzel, sápadt arccal állt a víz szélénél. Mat rájött, hogy szintén fel van dúlva, és azon gondolkodott, mit szólna, ha tudná, hogy majdnem hagyta megfulladni Gombocskát. – Megnyugodna, az isten szerelmére? Jól van. – Ruhástól? – Nos, férfi vagyok. A férfiak nem gondolnak ilyesmire. – Maga van ruhástól! – Hirtelen ötlet volt az egész. Nealy lenézett a férfi sáros cip jére a parton. – Látom. Mat tovább védekezett. – Megcsúsztam és vizes lett a cip m. Arra gondoltam, most már úgyis mindegy. – Gombocska meg fog fázni. – Biztos van huszonhárom fok. – Kivette a gyereket a vízb l és felállt. – Nye! – sikította Gombocska tiltakozva és ficánkolni kezdett, vissza akarván menni a vízbe. – Tereld el a figyelmét, különben nem úszód meg. – Lucy a part tetejér l kiabált le. Gombocska egyre nagyobb hanger re kapcsolt. – Hogyan? – Szereti az állathangokat, különösen a tehénét. B gj! Mat gy lölköd pillantást vetett Lucyre, aztán Nell felé tolta az üvölt gyereket. – Tessék. Vonja el a figyelmét. Nell hátrakulcsolta a kezét és ellépett. – Nem tudom, hogyan kell. Az Ördögfióka ökle cséphadaróként járt, lába kalimpált. A fenébe! Mat megfordult és visszavitte a vízbe. Itt essen össze, ha b g.

Pandora’s TeAm


96

8

at lenézett a meztelen bébire, aki a lábujjaival játszott a zuhanyfülke alján. Hogy történhetett ez? Hogy juthatott odáig, hogy egy csecsem vel tusol? Na már most, ha Nell-lel zuhanyozott volna, az teljesen más lett volna. Elkésve jutott eszébe a nagy, várandós pocak, és elhessegette a gondolatot. Még mindig a fedett hídnál dekkoltak és ha ebben az ütemben haladnak, meg is érkeznek Iowába, miel tt Ördögfióka eléri a pubertáskort. Lemosta az utolsó szappanhabot is a mellkasáról, és arra a következtetésre jutott, hogy bennragadt egy rémálmában, amelyben el akar jutni valahová, de bármit csinál is, nem sikerül. Ijeszt gondolat tört rá. El ször két gyerekre tett szert. Most felvett egy n t. Mintha valamiféle sátáni er k kényszerítették volna, hogy családot gy jtsön maga köré. – Hogy mennek a dolgok bent? – kiáltott be Nell az ajtón. Ördögfióka el rehajolt és mind a négy fogát belemélyesztette a lábfejébe. Mat felüvöltött és lepréselte magát guggoló helyzetbe, hogy felemelje. – Te kis... – Nem tudhatjuk, miféle mikroorganizmusok úszkálnak abban a folyóban – mondta Nell. – Jól beszappanozta? Mat a zuhany alá tartotta a kislányt. – Elhasználtam rá egy egész darabbal.

Pandora’s TeAm

97


– Ne próbálkozz semmi szennyes dologgal, Jorik! – kiáltotta Lucy. – Nem viccelek! – Csss, Lucy – mondta Nell. – Ne mérgesítsük fel jobban. Ördögfióka prüszkölni kezdett, ezért Mat kivette a zuhany alól és meztelen mellére vonta. A poronty célbavette az egyik mellbimbóját a körmével. – Aúúú! – Bántod! – ordította Lucy. – Tudom! – Nem bántom! Ördögfióka nem szerette, ha más is üvölt rajta kívül, és elkezdte azt a szájremegtet s dolgot. – Immúnis vagyok – mordult rá Mat. A remegés abbamaradt és tündökl mosoly vette át a helyét. Esküdni mert volna, hogy rajongást látott csillogni azokban a kék szemekben, és minden cseppje rá irányult. – Felejtsd el. Engem nem lehet megvásárolni. Gombocska örömteli babavámpír-sikolyt hallatott, szembefordult a férfi mellkasával és harapott. – A francba! Ekkor a zuhanypermet csöpögéssé apadt. Annyira sietett minél messzebbre kerülni Sandy otthonától, hogy egész úton nem tör dött a víztartály feltöltésével, tegnap este a kempingben pedig túlságosan el volt foglalva a Jim Beam-es üveggel ahhoz, hogy bepótolja. – Ez nem történt volna meg, ha nem fürdeti meg a gyereket abban a mocskos folyóban – érezte Nell kötelességének, hogy emlékeztesse, pont mint egy zsörtöl d feleség. Úgy fordította Ördögfiókát, hogy a foga kifelé nézzen, és kipréselte magát a keskeny zuhanyfülke ajtón a pirinyó fürd szobába. Miközben a törülköz ért nyúlt, beütötte a könyökét a falba. – A francba! – Eddig két a francba – mondta Nell a másik oldalon. – Nem túl biztató. – Ha nem akarnak meztelen férfit látni, húzódjanak hátrébb az ajtótól. Pandora’s TeAm


98

Betekerte a rosszcsontot a törülköz be, kinyitotta az ajtót és kitette a kislányt. – A maguké. Becsukta az ajtót Nell vidám arca el tt. A tökmag azonnal üvölteni kezdett. – Magát akarja – közölte Nell. – Mondja meg neki, hogy húzzon sorszámot. Mat olyasmit hallott, ami nevetésnek hangzott, és elmosolyodott – most el ször ezen a pocsék napon. Mihelyt ráhorgonyozta a törülköz t a derekára, kinyitotta az ajtót és kilépett. – Báhszusz! – A kislány még mindig törülköz be bugyolálva fel akart kéredzkedni. Sikított, mikor Mat elment mellette és behúzta a tolóajtót. Mat surrogó hangot hallott és tudta, hogy a csöppség utánamászik. – Gyere ide! – kiáltotta Lucy. – Nem szereted. Gazember. Ördögfióka nyilvánvalóan nem értett egyet, mert egy apró fej koppant az ajtón, amit Mat az imént becsukott. Egy áldott pillanatig csend volt, aztán elszabadult a pokol. Nem egy felizgatott apróság szánalmas nyöszörgéseként tört el . Egy n felháborodott üvöltése volt, akit visszautasított egy férfi. Mat kiábrándultan rántotta le magáról a törülköz t. Miért nem tudott Sandy fiúbabát szülni? Nell hangja hallatszott. – Múúúú. Mihelyt Gombocska tiszta volt, megetették, aztán várták, hogy leülepedjen az étel a gyomrában. Nealy Mabel ablakából nézte, ahogy Mat az út mentén járkál fel-alá, cip je sarka a kövezetet ostromolja, homlokát az elégedetlenség mély barázdái red zik. A férfi id nként felkapott egy kavicsot és belehajította a folyóba. Egyszer még az út mellé is lehuppant, és lenyomott egy hosszú sorozat fekv támaszt. Nealyt bosszantotta a türelmetlensége. Miért nem tudja egyszer en jól érezni magát? Miközben Lucy visszatette Gombocskát a gyerekülésbe, Nealy kinyitotta az ajtót és kilépett. – Azt hiszem, megpróbálkozhatunk vele. – Éppen ideje. – Semmi oka rá, hogy ilyen morózus legyen. Pandora’s TeAm

99


A férfi elviharzott mellette – az Egyesült Államok First Ladyje mellett! –, és bemászott a lakókocsiba. – Papa! – sikkantott Gombocska a gyerekülésb l. Mat olyan morcosnak látszott, hogy Nealy el resietett. – Talán jobb lenne, ha én vezetnék. Magára van írva, hogy agresszív sof r. – Inkább üljön le és figyelje a táblákat, hogy visszataláljunk egy tisztességes f útra. – Mat betuszkolta magát a kormány mögé. – Unatkozom – mondta Lucy. – Vásárolni akarok. – Ha még egy szót hallok, esküszöm, mind a hármójukat megkötözöm, bedobom hátra és bezárom az ajtót. Nealy Lucyre nézett. Lucy Nealyre. Szavak nélkül is értették egymást. Csak Gombocska volt boldog. Végre újra láthatta a pasiját. Csendben utaztak harminc kilométeren át, dohányültetvények, keservesen megm velt farmok és pár kis falucska mellett. Éppen egy valamivel nagyobb városkán hajtottak át nem messze az autópályától, amikor Nealy hatalmas koppanást hallott Mabel eleje fel l. Mat azonnal lassított, fékezett és jobbra fordította a kormányt, de a kocsi nem reagált. Káromkodott. – Mi a baj? – Nem lehet kormányozni az autót. – Én mondtam, hogy ez egy rakás ócskavas – jegyezte meg Lucy teljesen szükségtelenül hátulról. Matnek épp egy Hush Pups nev drive-in étterem parkolójának a végén sikerült leman verezni Mabelt a padkára. – Remek. Ihatok egy Slurpee-t? – Csönd, Lucy. Mit gondol, Mat, mi a baj? – Tudja, hogy van az a kopogás a motorban, ami zavar. – Igen. – Szerintem ez nem az. – Ó. Mat nem mozdult, csak bámult kifelé a szélvéd n. – Tönkrement a kormányösszeköt rúd. Vagy valami ilyesmi. Olyan kétségbeesettnek t nt, hogy Nealy odanyúlt és bátorításul megszorította a karját. Mat felé fordult és t tanulmányozta. Pillantásuk találkozott, és valami forróság lobbant köztük. Nealy Pandora’s TeAm


100

zavarba jött és lassan elvette a kezét. A tenyere meleg maradt az érintés után. Felállt és Lucyhez fordult. – Költsük el Mat pénzét gyorskajára, amíg kitalálja, mi a baj Mabellel. A Hush Pups nem kínálta a benti ül helyek luxusát, így Nealy kint táborozott le a lányokkal a három fémasztal egyikénél a parkoló mögött, ahonnan az autóment elvontatta Mabelt és Matet. Amíg Lucy evett, Gombocska után futkosott. Végül azonban a csöppség elfáradt és összegömbölyödve elaludt a takarón. – Halálosan unom magam. – Miért nem fedezed fel a környéket? Csak gyere vissza. Lucy a kishúgára pillantott, aztán gyanakvóan fürkészte Nealyt. Nealy elmosolyodott és halkan megszólalt. – Le sem veszem róla a szemem. Lucy barna rúzsos ajka minden t le telhet t megtett, hogy vicsorogjon. – Nem mintha érdekelne. – Ó, dehogynem érdekel. Add fel, Lucy! Aznap volt Gombocska legszerencsésebb napja, amikor megkapott téged a n vérének. – Lucy pislogott és elfordult, de Nealy még látta egy pillanatra a sebezhet tizennégy évest, aki a kemény küls mögött rejt zött. Miután elment, kinyújtotta a lábát a takarón, a fémasztal egyik lábának vetette a hátát és megelégedett azzal, hogy a nyugat-virginiai kisváros életét bámulja. Éppen kezdett elszundítani, amikor egy ósdi piros Olds-mobil kanyarodott be a parkolóba és Mat szállt ki a kormány mögül, még vészjóslóbban, mint korábban. – Igazam volt, Eltörött a kormányösszeköt és csak holnap reggel lesz kész. – Megállt mellette. – Mabel a garázsban maradt, ami akár a megyei roncstemet telephelye is lehetne. Valami szemétlerakó van mellette, amit l az egész hely úgy b zlik, mint egy maffia sírkert. – Szóval nem tölthetjük ott az éjszakát. Mat lerogyott a székbe vele szemben. – Van egy Holiday Inn tíz kilométerre. Pandora’s TeAm

101


Úgy festett, mint akinek éget szüksége van egy italra, és Nealy odanyújtotta neki a maradék híg kóláját. – Hozok magának egy hamburgert. – Nézze meg, árulnak-e olyat, amiben kólibaktérium van. – Azt hiszem, az hozzátartozik a rendeléshez. Mat elmosolyodott, majd bekapta Nealy szívószálát és hörpintett egyet. Nealy arra számított, hogy a férfi a pohárból fog inni és egy pillanatra rámeredt. Mat letette a papírpoharat. Szikrázott közöttük a leveg , a felfedezést l Nealy félszeg és zavart lett. Még soha nem találkozott senkivel, aki ennyi szexuális energiát sugárzott volna. Látta a szemében, a válla tartásában, az ujjai hajlításában. Hallotta olvasztókemence hangjában. Mat egy betöretlen ló hátára termett, hajókormány mögé, útépítésre vagy katonai támadás vezetésére. Elhessegette fura gondolatait, és a drivein ablakhoz ment. Semmit nem tudott a Mat Jorik-féle férfiakról, továbbá nem is akart. Lucy épp akkor ért vissza, amikor Mat befejezte az evést. Nézte, ahogy Gombocska megpróbál felmászni a férfi lábán az ölébe, aztán az öreg Oldsmobilra pillantott. – Nem tudtál volna egy Camerót vagy valami hasonlót szerezni? – Elfogyott nekik. Gombocska a garázsig tartó utat azzal töltötte, hogy hol gurgulázással, hol sikítozással próbálta magára vonni Mat figyelmét. A férfi eltökélte, hogy ügyet sem vet rá. Amikor megérkeztek a garázshoz, Nealy megállapította, hogy a szomszédos szeméttelep pont olyan b zös, mint ahogy Mat leírta. Megkönnyebbült, amikor bepakoltak a kocsiba mindent, amire szükségük volt, és elindultak a Holiday Innbe. A recepciós kétes pillantást vetett Matre, mikor két egymástól minél messzebb es szobát kért. Nealynek nem állt szándékában egyedül felel sséget vállalni a lányokért, és gyorsan el relépett. – Ne is tör djön vele. Nagy mókamester. Egymásba nyíló szobákban kötöttek ki. Miközben Nealy letette a hátitáskáját az ágyra, megpróbált rájönni, mi hiányzik. Aztán beugrott, hogy a festékszag. A világ Pandora’s TeAm


102

összes hotelje a legnagyobb pompájában akart mutatkozni el tte, amikor az elnök vagy a First Lady ott szállt meg, és ez majdnem mindig azt jelentette, hogy újrafestették a legnagyobb lakosztályt. A számát sem tudta, hányszor feküdt le festékszagtól fájó fejjel. Látta, hogy Lucy az ablaknál áll és a lenti medencét nézi. – Miért nem mész le úszni? – Ellen rizte, nem rejt-e valami veszélyt a padló, aztán letette Gombocskát. – Nincs fürd ruhám. – Fürödj, amiben vagy. Kimosod, amikor megjöttél. – Talán. Nealy észrevette, hogy Gombocska elt nt, átrohant a szomszédos szobába a nyitott ajtón át, és földbe gyökerezett a lába, mikor meglátta Matet a franciaágy másik oldalán fején a pólójával, amit épp akkor vetett le. Miért kell folyton meztelenkednie? Olyan fajta mellkasa volt, amit Nealy mindig is a legvonzóbbnak tartott. Vállban széles, derékban keskeny. Enyhén sz rös. Jól kidolgozott, de nem dagadóan izmos. Fölöttébb élvezte a látványt, amíg rá nem jött, hogy a férfi t nézi. Mat szája sarka felfelé kunkorodott. – Tetszik, amit lát? Nealy hihet mentség után kutatott az agyában a bámészkodására. – Nem most vette fel ezt a pólót tusolás után? – Olajos lett, amikor megnéztem Mabelt. Különben is, miért foglakozik vele? – Azért, mert... úgy t nik, mindannyiunknak fogytán vannak a ruhái. – Holnap kimoshat. – Én? – Soha életében nem mosott. – Nincs benne a munkaköri leírásomban. Dadus vagyok. Nem emlékszik? – Papa! Mat arca megrándult, aztán lenézett a porontyra, aki vasmarokkal kapaszkodott a farmerjébe. – Túl fiatal ahhoz, hogy tudja, mit jelent ez a szó – mondta Nealy. – Miért nem veszi fel? Biztos vagyok benne, hogy ha tanúsítana iránta egy kis figyelmet, kielégülne és elmenne játszani. – Felejtse el! Pandora’s TeAm

103


– Próbálj taktikázni, Gombocska. A férfiak nem szeretik, ha a n k túl egyértelm ek. Legalábbis ezt hallottam. – Semmi személyes tapasztalat? Nealy diplomatikusan mormogott valamit, nagy leveg t vett és lehajolt, hogy felvegye Gombocskát. A csöppség azonban Matet akarta, és mikor Nealy felállt, a férfi felé lendült, elkapta a pólóját, Nealyt pedig kis híján ledöntötte a lábáról. – Upsz. Bocsánat. A férfi automatikusan elkapta, meleg volt a mellkasa. Nealy annyi éven át nyomta el szexuális vágyait, hogy gépiessé vált a tagadásuk, de ez az érintés sokkterápia volt és emlékeztette, hogy még mindig n . Mat nem húzódott el. Helyette lassú mosoly ült ki a szája szélére és vándorolt fel egészen szürke tekintetéig. – Azt hittem, nem híve az egyértelm ségnek. Mat közeledett hozzá? Soha senki nem közeledett Cornelia Casehez. A f iskolán neki kellett randira hívnia a fiúkat, mert azok féltek megkörnyékezni az alelnök lányát. Attól meg aztán pláne féltek, hogy ágyba vigyék, miközben ott ólálkodott körülötte a titkosszolgálat. Ennek ellenére is biztos volt benne azonban, hogy hébe-hóba sikerült volna összehozni pár szexuális együttlétet, de nem tette. Kicsi korában a fejébe verték, hogy a legkisebb ballépés a részér l szégyenbe hozza az apját. Az óvatosság végül annyira belerögz dött, hogy fantom életet élt, elnyomva természetes kíváncsiságát, kalandvágyát, szexualitását, annyi mindent, ami segíthetett volna rájönnie, kicsoda valójában. Amikor találkozott Dennisszel, sz z volt. Dennis emléke most az egyszer nem volt fájdalmas. Talán az id végre elkezdte teljesíteni gyógyító feladatát, vagy egyszer en csak túlságosan elterelte a figyelmét az el tte álló férfi. Gombocska újra lendült. Mat a testével támogatta meg Nealyt, aztán furán nézett rá. – Én... leviszem a medencéhez – mondta Nealy. A férfi válasza lassan jött. – Tegye azt. Gombocska üvöltött, mikor kivitte a szobából. Nealy a következ pár órában a gyerekmedence mellett ücsörgött és azon aggódott, mikor ég le Gombocska a napon vagy fullad bele a Pandora’s TeAm


104

vízbe. Mivel a medence árnyékban volt és csupán egyetlen alkalommal került pár lépésnyivel messzebb t le, amikor Lucy bevitte a nagymedencébe, tudta, hogy butaság, amit csinál. Részben azért emésztette magát, hogy ne gondoljon túl sokat Matre. Talán a szabadság, hogy kibújhatott a b réb l, nagyobb hatással volt rá, mint gondolta. Ki volt ez a Nell Kelly? Azonkívül, hogy aktív libidóval rendelkezett, minden szívfájdalom nélkül megsértett embereket. Elmosolyodott. Mindent szeretett Nellben, kivéve a Mat Jorik teste iránti áhítatát. Azzal nyugtatta magát, érthet , hogy gondol a szexre. Lehet, hogy elfojtotta a vágyait, de akkor is emberi lény, és Mat annyira más, mint a többi férfi, akiket ismert. A n kkel túlságosan rámen s ahhoz, hogy politikailag korrekt legyen. Tiszta izom és szögletes áll, lapáttenyér és tompa vég ujjak. Szerette szappan–, borotvahab– és testszagát. Keménykötés volt, és Nealynek tetszettek a fogai. A fogai? Ó, Jézus, kezd elmenni az esze. Felnyögött és odafordult Gombocskához, nehogy igyon a medence vizéb l, miközben egyik papírpohárból a másikba töltögette azt. Lucy végül elunta magát és úgy döntött, hogy felmegy a szobába tévét nézni. Miel tt távozott, közölte Nealyvel, hogy egy idióta, amiéit nem tudja, hogy Gombocskának szüksége van a cumisüvegére, és magával vitte a húgát. Nealy sóhajtott és hátrad lt a nyugágyon, eltökélve, hogy nem gondol Lucyre, Gombocskára és Mat Jorikra, de ezzel csak azt érte el, hogy a pénz miatt kezdett el aggódni. Az acélgyári munkások jól kerestek, ez az út azonban sokba került. Mat ki tudja fizetni Mabel javítását még az útiköltségen felül? O pedig tényleg kél rövidnadrágban, pár fels ben és egy váltás fehérnem ben akarja átélni élete nagy kalandját? Pénzt kellett szereznie, és Terry Ackerman volt az egyetlen ember, akir l tudta, hogy el fogja juttatni hozzá anélkül, hogy feladná. Elindult, hogy felhívja.

Pandora’s TeAm

105


Antónia „Toni" DeLucca FBI különleges ügynök kihajtott a Pennsylvaniai Connellsburg melletti kamionos parkolóból, ahol Jimmy Briggs ellopta a Chevy Corsicát. A társával kikérdezték az alkalmazottakat és a teherautósof röket, de senki nem látott semmit. Pár óra múlva visszajönnek, hogy beszéljenek a következ m szakkal. Átnézett a kincstári tulajdonú Taurusban mellette ül új társára, és azon gondolkodott, hogy végezhette olyasvalakivel, akit Jasonnek hívnak. Jason Williams titkosszolgálati különleges ügynök. Harminc fölött senkit nem hívnak Jasonnek. Es talán ez volt, ami a legjobban piszkálta a cs rét, mert Jason Williams még újabb négy évig nem fogja elérni a harmincat, míg Toni több mint másfél évtizeddel ezel tt elhagyta azt. Amikor a hetvenes évek végén belépett az irodába, egy volt az alig kétszáz n i ügynökb l. Több mint húsz évvel kés bb úgy élte túl a nemek forradalmát, hogy keményebb és okosabb volt mindenkinél, akivel kezdte. Kötelességének érezte feljebb emelkedni a ranglétrán, de rájött, hogy amit a munkájában a legjobban szeretett, az a helyszínelés volt. Három évvel ezel tt pontosan ehhez tért vissza, és boldogabb nem is lehetett volna. Tegnap kés este berendelték a helyi rsre Harrisburgbe, mely túl kicsi volt ahhoz, hogy kapitánysága legyen, és a kora reggeli eligazításon tájékoztatták t és a többi ügynököt, akiket odahívattak, Cornelia Case elt nésér l. Bármennyire is aggódott amiatt, hogy mi történt a nemzet First Ladyjével, izgatottsággal töltötte el, hogy része lehet az ügynökök elit alakulatának, akiket a megtalálására kijelöltek. Sajnos új társat kapott – olyat, aki nem is az Irodának dolgozott. És bár korábban is m ködött együtt titkosszolgálatossal, az ügynökök tapasztalt veteránok voltak, nem Jason nev huszonhat évesek. Ugyanolyan szürke mitugrász kinézete volt, mint a legtöbb titkosszolgálatos ügynöknek. Rövid, világosbarna haj, szimmetrikus vonások, valami az állán, ami olyannak látszott, mint egy pattanás. Hogy adhattak neki olyan társat, aki még pattanásos? Olyan társat adtak neki, akinek még a súlyával sem kellett harcolnia vagy aggódnia a ráncai miatt. Egy társat, akinek egyetlen Pandora’s TeAm


106

sz hajszála sem volt. Toninak nem kellett belenéznie a visszapillantó tükörbe, hogy tudja, mennyi vegyült az sötét rövid hajába. Olajbarna b re azonban viszonylag még mindig sima volt, és noha az alakja gömbölydedebbre kerekedett, mint ahogy szerette volna, még mindig fitt volt. Eddig nem beszéltek a kölyökkel többet, csak amit muszáj volt, most azonban Toni úgy döntött, itt az ideje, hogy próbára tegye új társát. – Árulj el valamit, kölyök. Kinek a seggét kellett kinyalnod, hogy megkapd ezt a megbízást? – Senkiét. – Na persze, meséld másnak. A fiú vállat vont. Toni olasz volt, és gy lölte, ha mitugrász vállvonogatásokkal akarták lerázni. A kölyök még lejjebb süllyedt a szemében. – Érdekes. Megjelentél, k meg úgy döntöttek, hogy bevesznek egy elit különítménybe. Micsoda szerencse. Nálunk az Irodában meg kell dolgozni az ilyen megbízásokért. A kölyök felé fordult és elmosolyodott. – Azért kaptam a megbízást, mert értem a dolgomat. – Egy igazi, él nagyágyút adtak mellém – mondta Toni elnyújtva. – Csak nem ma van a szerencsenapom? Jason a homlokát ráncolta, és Toni tudta, hogy célba talált. Az elégedettsége azonban elpárolgott, mikor rájött, hogy nem bosszúság jelét látta, hanem töprengését. – Mennyire akarod? – Mir l beszélsz? – Mennyire akarod megtalálni Aurórát? Auróra volt Cornelia Case titkosszolgálati kódneve. Az elnöki család tagjainak mindig volt kódnevük, amik ugyanazzal a bet vel kezd dtek. Dennis Case-é Arany volt. Toni alaposan meggondolta, mit válaszoljon. – Nem bánnám, ha benne lenne az aktámban. – Nem elég jó. És nem is szinte. Azt beszélik, te vagy a nagyágyú. Pandora’s TeAm

107


– Valóban? Mit hallottál még? – Hogy arrogáns vagy, nehéz veled együtt dolgozni, és az egyik legjobb helyszínel vagy az Irodában. – Te kis szimatoló szarházi. – Toni visszafordította a fegyvert a kölyökre. – Nem szeretem a kudarcot. És nem szeretem a szürke kisfiúkat, akik rutinnak tekintik a munkájukat. – Akkor egy közös már van bennünk. – Kétlem. A te karriered olyan friss, hogy nem számít, te találod-e meg Aurórát vagy sem. – Nekem számít. Azon túl, hogy nehéz lenne megemészteni a gondolatot, hogy elvesztettük a First Ladyt, becsvágyó is vagyok. – Igen? És mennyire becsvágyó? – Elég becsvágyó ahhoz, hogy tudjam, Auróra megtalálása ismertté teszi a nevemet az igazgató, a titkosszolgálat, s t még az elnök el tt is. Toni a kölyök komoly, ránctalan arcába nézett. – Sok ember becsvágyó, nagyágyú. Elvégezni a munkát, az a nehéz. Jason tekintete Toni szürke hajáról kissé túlsúlyos testére siklott. – Ó, nem hiszem, hogy ne tudnék lépést tartani veled. A kölyök odadobta a keszty t, Toni pedig elmosolyodott. – Igen? Majd meglátjuk, kisfiam. Meglátjuk, ki tud többet arról, hogyan kell megtalálni egy elt nt First Ladyt.

Mindkét lány ny gös volt, ezért Nealy rendelt nekik a szobaszervizt l és úgy tett, mintha nem bosszantotta volna, hogy Mat nem jött vissza. Lucy filmet nézett, aztán elaludt, Gombocska hozzákucorodva szundikált. Nealy letusolt, a derekára kötötte az utálatos párnát és belebújt a hálóingébe. Amikor kilépett a fürd szobából, meglepetten látta, hogy Mat a két szoba közötti nyitott ajtóban áll. Mezítláb volt, pólója farmer rövidnadrágján kívül lógott, amibe az imént öltözött át. Még megtermettebbnek t nt, hogy csak a körvonalai rajzolódtak ki Pandora’s TeAm


108

hátulról megvilágítva, és bár a két lány ott aludt az ágyon, Nealy úgy érezte, mintha nagyon is egyedül lennének. Halkan beszélt, könnyed hangon. – Szóval úgy döntött, hogy mégsem hagy el bennünket? – Beszélni akarok magával. A férfi csendes, éles hangja aggasztotta. – Fáradt vagyok. Beszéljünk holnap. – Most beszélünk. – Mat a szoba felé intett a fejével. Nealy fontolóra vette, hogy visszautasítja, de a férfi arckifejezése azt sugallta, kár a g zért. Mat becsukta maguk mögött az ajtót, a szeme fagyos volt. – Nem szeretem, ha hazudnak nekem. Bár Mat hozzá sem ért, Nealy azon kapta magát, hogy a falhoz hátrál. – Mit... Elakadt a szava, mikor a férfi megfogta a hálóinge szélét és felhúzta. megpróbálta elrántani, de Mat elkapta a karját. – Hagyja abba! Mat lenézett rá, bámulta a derekára kötött párnát és alatta a levendulaszín csipkebugyit. Nealy küzdött, meglökte a férfit a mellkasán, de Mat túl er s volt. – Engedjen el. Már látta, amit akart, és lassan elengedte. Az anyag visszahullott Nealy lábára. Megpróbálta átverekedni magát a férfin, de az a tagbaszakadt, sziklaszilárd test az útjában állt. Mat tekintete beléfúródott. – Mindenben hazudott. Azt tudja, hogy nem terhes, de azt tudja-e, kicsoda? Igyekezett elfojtani kétségbeesését. – Mondtam, hogy nem jelentek veszélyt magára vagy a lányokra. Ez minden, ami számít. – Az én olvasatomban nem. – Reggel megbeszéljük. – Nem megy sehova. – Mat megragadta a vállát és lenyomta a székbe. Soha életében nem bántak vele durván, és annyira megdöbbent, hogy felfortyant. – Erre nem volt semmi szükség!

Pandora’s TeAm

109


Mat a szék két karfájára támaszkodott, kalitkába zárta. A hideg futkározott Nealy hátán, mikor felnézett abba a szigorú szempárba. Nem is értette a férfi durvaságait. – A játéknak vége, hercegn . Kezdjük az igazi nevével. A nevével? Szóval Mat nem tudja kicsoda! Leveg után kapkodott. – Ne hívjon így – sikerült kinyögnie. – Kelly az igazi nevem. A leánykori nevem. – Egész életében gyorsan vágott az esze, és törte a fejét, milyen történettel álljon el . -A férjezett nevemet nem kell tudnia. – Férjnél van? – Én... elváltam, de a volt férjem nem hajlandó beletör dni. A családja nagyon befolyásos, meglehet sen gazdagok. Nekem... szükségem van egy kis id re... – Mihez? Leblokkolt az agya. G gösen nézett a férfira. – Nem tartozik magára a magánéletem. – Rám er szakolta. Mat kiegyenesedett, már nem szorította a székhez, de nem mozdult el le. Nealy igyekezett ésszer nek t nni. – Ez bonyolult. El kellett t nnöm egy id re, ez minden. Lehet, hogy... magánnyomozók követnek, ezért elhatároztam, hogy terhes n nek álcázom magam, hogy lerázzam ket. – Nem hagyhatta, hogy Mat tovább fölényeskedjen vele, és haragosan nézett rá. – Ne álljon fölém. Nem szeretem. – Helyes. – A férfi nem mozdult, és miközben Nealy azt a zord, mogorva szájat nézte, jött rá, mennyire megkedvelte a mosolyát. Mat nem pazarolta, de amikor használta, elolvadtak a csontjai. Tisztában volt a harcias férfiak jegyeivel, így átlátta egy megtorló csapás fontosságát. – Maga er szakkal szokott elintézni mindent? Mégha akkor is, ha semmi köze hozzá? Fizikailag bántalmazott! – Nem bántottam. – Mat fenyeget en nézett, de egy fél lépést hátrált. – Miért nem kérdezte meg, hogy tényleg terhes vagyok-e? Egyébként honnan tudja? – Rám esett, emlékszik? Mikor ideértünk és a karjába vette Ördögfiókát. A terhes n k pocakja nem puha, mint egy párna. Pandora’s TeAm


110

– Ó. – Eszébe jutott, milyen furán nézett rá a férfi. Akkor azt hitte, Mat a kémiai folyamatokra reagál így, ami Nealy érezte, hogy fellobban közöttük, a lobbanás azonban nyilvánvalóan egyirányú volt. Felállt. – A viselkedése megbocsáthatatlan és pórias. – Pórias? Magának aztán van szókincse, hercegn . Mi jön legközelebb? A fejemet véteti? – Mat tenyere élével a falnak támaszkodott, harminc centivel Nealy feje mellett. – Ha nem vette volna észre, egyedül van egy hotelszobában egy férfival, akit nem is ismer. Burkolt fenyegetés volt, de Nealy nem ijedt meg. Lehet, hogy Mat makacs és bogaras. Lehet, hogy nincs benne semmi udvariasság és nyilvánvalóan hadilábon áll a n i lélekkel, de nem tudta volna elképzelni róla, hogy fizikailag bántalmazza. Erélyes pillantást vetett rá. – Hátrébb az agarakkal! Magának nagyobb szüksége van rám, mint nekem magára. Ez nem így volt, de Mat nem tudta. – Kezdjük azzal, hogy nem akarok több kérdést a múltamról. Semmi illegálisba nem keveredtem, és mondtam, hogy nincs köze magához. Kénytelen lesz elfogadni. – Különben mi lesz? Elveszi az összes kastélyomat? – És hozzáadom a legcsúfabb úrn höz a királyságban. Remélte, hogy megmosolyogtatja a férfit, de Mat úgy morgott, mint egy medve, amit bottal piszkálnak. – Vegye le azt az átkozott párnát! Idiótán néz ki. – Öklözze a mellét és egyen banánt! – Ó, Jézus, a t zzel játszott és nem is érdekelte. Mat megdermedt. – Mit mondott? – Ööö... semmi. Tourette-szindróma. Nem súlyos. Jön-megy. A férfi majdnem elmosolyodott. – Nem ijed s fajta, ugye? – Nos... úgy viselkedik, mint egy emberszabású. – Ellentétben a maga civilizált pénzeszsák exférjével, aki magánnyomozókkal vadásztat magára? – Van pozitív oldala is... nem szereti a banánt. Pandora’s TeAm

111


– Csak kitalálta ezt az egészet. Minden részletét. Nincs semmiféle exférj. Nealy felemelte az állát. – Akkor hogyan lettem terhes? Erre feleljen, nagyokos. Mat szája sarka megremegett és megrázta a fejét. – Rendben. Feladom. Egy ideig úgy játszunk, ahogy maga akarja. – Köszönöm. – Egy feltétellel... Tudnom kell az igazat, hogy még mindig férjnél van-e. Ezúttal nem volt nehéz, hogy a férfi szemébe nézzen. – Nem. Nem vagyok férjnél. Mat bólintott, és Nealy látta, hogy hitt neki. – Rendben. De soha többé nem akarom látni azt az átkozott párnát a derekán. Komolyan beszélek. Sandy kölykei és én vagyunk az álca, amit kap. Világos? Rájött, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg, de elég lesz-e két gyerek jelenléte ahhoz, hogy meg rizze az inkognitóját? – Mit mondjak Lucynek? – Azt, hogy az éjszaka megszült, aztán eladta a gyereket a cigányoknak, mert rá emlékeztette. – Nem fogom ezt mondani. – Akkor mondja az igazat. Meg fog birkózni vele. Nealy vállat vont, amit Mat akárhogy is értelmezhetett. Csend telepedett közéjük. Ajtócsapódást hallott a folyosóról, zsúrkocsi csörömpölését, és hirtelen kínosan érezte magát. Mat mosolygott. – Legalább most már tudom, hogy nem vagyok perverz. – Hogy érti? – Amiért felizgat egy terhes n . Lúdb rös lett. – Tényleg? – Ne csináljon úgy, mintha meg lenne lepve. – Azt hiszem... általában nem izgatom fel a férfiakat. – Sokan kedvelték, s t vonzotta ket, hogy befolyásos. De nem szexuálisan. Túlságosan er s volt. A pozíciója, a méltósága kimosta bel le a szexualitást. – Tényleg felizgatom? – Nem most mondtam? Pandora’s TeAm


112

– De, csak... – Demonstráljam? – A rekedtség a férfi hangjában olyan volt, mint egy simogatás. – Én... Ó, nem... Nem hiszem, hogy... Mat elmosolyodott és felé lépett. Farmerja Nealy hálóingéhez ért, és ahogy Nealy felnézett rá, az az ismeretlen érzése támadt, hogy törékeny. És nagyon n ies. A férfi lapáttenyere a derekára simult és magához húzta. Mosolygott kissé, mintha tudna egy titkot, amit nem. Rájött, hogy Mat meg fogja csókolni, és meg fogja engedni neki. Emlékszik még rá, hogyan kell? Ez is biztosan olyan, amit nem lehet elfelejteni, mini a biciklizés... Találkozott az ajkuk. Lecsukódott a szeme és a férfihoz simult. Aztán elfelejtett gondolkodni, és egyszer en átadta magát az érzésnek. A hatalmas kéz a hátán siklott, az oldalán. Mat ajka szétnyílt. Követelt. Nealy úgy érezte, elmerül. Aztán rátört a pánik, mert Mat nem tudta, hogy egy országos intézményt csókol. Fogalma sem volt, hogy olyasvalakit csókol, aki mindent tudott arról, milyen First Ladynek lenni... de nagyon keveset arról, mi kell ahhoz, hogy n legyen.

Pandora’s TeAm

113


9

agy leveg t vett, miután kibontakozott a csókból. Mat elengedte, aztán lassan elmosolyodott. – Úgy csókol, mint egy kislány. – Mosolya elvette a szavai élét, mégis fájtak. Tudta nélkül a legfájdalmasabb bizonytalanságára tapintott rá. Nealynek mégis sikerült egy olyan n teljes lelki nyugalmával válaszolnia, aki kormányzásra született. – Hány kislányt csókolt már meg? – Többet, mint gondolná. – Tényleg? Ez bizarr. – Nem annyira. Hét kishúgom van. – Viccel? – Higgye el, ez nem vicc. – Mat a minibárhoz lépett. – Egy italt? Nealy tudta, hogy el kellene mennie, amíg esélye van rá, de nem akart. Vakmer és felel tlen akart lenni, a nemtör döm Nell Kelly, nem pedig nyársat nyelt Cornelia Case. – Nem hiszem, hogy volna egy finom merlot. Mat lehajolt, hogy megnézze. – Van merlot, de csavaros kupakos, úgy hogy nem tudom, mennyire finom. – Kivette az üveget, majd karba tette a kezét és felvont szemöldökkel Nealy pocakjára nézett. – Terhes, nem ihat. Nealy elmosolyodott és zavarodottan a hálóinge alá nyúlt hátulról, hogy kikösse a szalagokat. A párna lehullott. A férfi szemügyre vette a b hálóinget, miközben lecsavarta a kupakot. – Nem sokat javult a helyzet. Pandora’s TeAm


114

Nealy felkapta a párnát és az ölébe tette, miközben leült a székre. – Az összes szexis pongyolámat otthon kellett hagynom. – Kár. És a leg szintébben mondom. – Mat töltött egy pohár bort, odaadta neki, majd kivett magának egy kólát. – Hogyhogy ilyen félszeg? – Nem vagyok félszeg – szabadkozott Nealy. – Csak mert nem nyalom-falom, még nem jelenti, hogy félszeg vagyok. Mat egy párnát dobott a támlához és elnyúlt az ágyon, mellkasára állítva a kólásdobozt. Hátrad lten, keresztbe rakott meztelen bokájával sokkal lazább t nt, mint amilyennek Nealy érzi magát. – Szóval nem vonzódik hozzám. – Mat szeme csillogott, s a burkolt férfipimaszság nagy adag szexuális önbizalomról árulkodott. Nealy úgy érezte magát, mint egy gyerek, aki azt próbálgatja, meddig léphet le az úttestr l, miel tt valaki visszarántja. – Ezt nem mondtam. – Akkor vonzódik hozzám. – Ezt sem mondtam. Különben is, mit tör dik vele? Végül is úgy csókolok, mint egy kislány. – Szerette volna leharapni a nyelvét. Miért nem hagyja már a témát? – Nem sértésnek szántam. – Nyilvánvalóan nem bóknak. – Bocsánatot kérek. – Csak nem túl szép ilyet mondani. – Soha többet nem teszem. A férfi kedélyes hangja harapóssá tette. – Úgy sejtem, ha megpróbáltam volna kivenni a manduláját a nyelvemmel, boldog lenne. – Már bocsánatot kértem. – Ki nem állhatom az olyan csókot. Megfulladok t le. – Kinek a pap, kinek a paplan, gondolom. – Kinek a papné, és leszedni a lepedéket valakinek a fogáról, szerintem a fogorvos dolga, nem egy romantikus csóké. Az embereknek a szájukban kellene tartaniuk a nyelvüket. – Gondolom, ez azt jelenti, hogy ne kérjem orális szexre. – Tessék? Pandora’s TeAm

115


Mat hátravetette a fejét és harsányan felkacagott. Nealy elpirult, de miközben nagyot kortyolt a borból, meglepetten tapasztalta, hogy nem jött különösebben zavarba. – Ugyan, Nell. Az éjszaka hosszú, és egyedül vagyunk. Mondja el Mathias atyának, honnan erednek a gátlásai? – Mathias? Azt hittem, Matthew-nak hívják. – A Mathias a szlovák változata. Egy té-vel. A húgaim kezdték el. Sajnos rajtam maradt. És ne térjen el a tárgytól. Arra következtetek, hogy a volt férje nem egy csókkirály. Nealy hörpintett egyet a borból, majd azon kapta magát, hogy azt mondja: – Velem mindenesetre nem volt az. – Mással? Habozott, aztán lassan bólintott. Matnek fogalma sincs, kicsoda, pedig belefáradt, hogy úgy tegyen, mintha Dennisszel felh tlenül boldog házasságban éltek volna. Nell Kelly legalább elmondhatja az igazság egy apró részét. – Sok mással? – Nem, csak eggyel. H séges volt. Csak hozzám nem. – A párnával játszott az ölében. – Velem nem volt semmilyen. Hosszú csend következett. – Azt akarja mondani, hogy nem éltek szexuális életet a férjével? Rájött, mir l rántotta le majdnem a leplet. – Dehogynem, természetesen éltünk. Csak nem volt valami jó. Hazudott. Volt pár hét ügyetlen próbálkozás, mely abban a megalázó bizonytalanságban hagyta, hogy sz z-e még vagy sem. Idiótának érezte magát. Egészséges teste egy férfi érintésére vágyakozott egész középiskolás és egyetemista korában, de úgy nevelték, hogy apuci jó kislánya legyen, ezért ha párszor egy fiú vette is a bátorságot, hogy ügyet se vessen a titkosszolgálatra, nemet mondott. – Valami baj lehet a fickóval. Nagy. Két méter mélyen van eltemetve az Arlingtoni Nemzeti Temet ben. Visszafojtott egy nevetést, mely zokogásként akart kitörni a torkán. – Biztos benne, hogy nem velem van a baj? Pandora’s TeAm


116

Mat egy ideig hallgatott, és Nealy rájött, hogy tényleg elgondolkodik. – Igen, biztos. Önkéntelenül elmosolyodott. – Köszönöm. – Egy kicsit bizonytalan, nem? – Egy kicsit. – Szóval a barátn jével jó volt, csak magával nem. – Nem tudom, milyen volt a szex a... barát... n jével. Mat felült, a szemöldöke összeszaladt. – Lószart. – Tessék? – Nem n vel volt – mondta lassan. – Hanem férfival. Kilöttyent a bor a pohár peremén, mikor lelökve a párnát az öléb l, felugrott. – Ez nevetséges! Miért mondja ezt? Hogy fordulhat meg egyáltalán a fejében? – Nem tudom. Beugrott. És megint rángatózott a szája sarka. A volt férje meleg. Ezért vált el t le. – Nem! Ez ostobaság! Nevetséges. – A vörös foltot dörzsölgette a másik kezével. – Ha találkozott volna vele... Nagyon férfias. Nagyon jókép . Kisportolt. Kellemes társaság. Maga téved! Mat egy szót sem szólt. Csak nézett rá, és szürke szeme megtelt szánalommal. Próbálta megzabolázni kétségbeesését. Miért volt ilyen meggondolatlan? Olyan régóta rizte ezt a titkot – a titkot, ami megdöntött volna egy kormányzatot, és ami mellett Clinton szexbotránya eltörpült volna. Az Egyesült Államok n s elnöke homoszexuális. Az egyetlen, aki rajta kívül tudta, Terry Ackerman volt, Dennis legjobb barátja, kabinetf nök helyettese és örök szerelme. Átlépett a párnán, amit leejtett, és borospoharával a kezében az ablakhoz ment. Látta a m selyem anyagon át a medence fényeit, mögötte az autópályán egy teherautó száguldott el. Amíg Dennis és Terry nem találkoztak els éves egyetemista korukban a Harvardon, mindketten váltig tagadták szexuális beállítottságukat, de amint megakadt a szemük egymáson, többé már nem tudták. Mindenben egyformák voltak. El kel családból származtak. Mindketten becsvágyóak és népszer ek voltak a társaik Pandora’s TeAm

117


körében, két ifjú titán az érvényesülés útján. Minden héten más lánnyal randevúztak, és hazudtak maguknak szexuális ábrándjaikkal kapcsolatban. A vonzalmuk azonban olyan er s volt, hogy nem bírtak neki ellenállni. Eszébe jutott az a novemberi este, amikor hat héttel azután, hogy összeházasodtak, végre rákényszerítette a férjét, hogy bevallja az igazat. New Yorkban kampányoltak és a Waldorf-Astoriában szálltak meg. Nyomorultul érezte magát. A házasságukat nem hálták el, és végre rájött, hogy nem az hibájából. Könnyek homályosították el Dennis szemét, miközben az ágy szélén ült és a kezét bámulta, hangja oly annyira elfulladt a lelkiismeret-furdalástól, hogy alig lehetett érteni. – Abban a pillanatban, amikor Terryvel megláttuk egymást, tudtuk, hogy megtaláltuk a lelki társunkat. Azóta egyikünknek sem kell más. – Felnézett Nealyre, aranybarna szemének zött pillantásával. – Terryn kívül te vagy a legjobb barátom. Szeretlek, Nealy. – Mint egy testvért – mondta Nealy tompán. – Úgy szeretsz, mint a testvéredet. – Sajnálom. – Dennis szeme könnyt l csillogott. – Nagyon sajnálom. Az árulás olyan mélyen érintette, hogy meg akart halni, és abban a pillanatban gy lölte Dennist. – Szükségem volt egy feleségre, ha elnök akartam lenni. Mindig kedveltelek, és amikor apád elkezdett összehozni bennünket, én... – Úgy döntöttél, hogy kihasználsz – mormolta Nealy. – Tudtad, hogy beléd szerettem és kihasználtál. – Tudom – suttogta Dennis. – Hogy tehetted? – Elnök akartam lenni – felelte egyszer en. – És az emberek pletykáltak. Nealy nem hallott semmiféle pletykát. Nem gyanakodott, még a házasságuk el tt sem, amikor Dennis a mikroszkopikus vizsgálatot, ami alá a média vetette ket, használta ürügyül arra, hogy elodázza a szeretkezést az esküv napjáig. Pandora’s TeAm


118

A beismerést követ reggel Nantucketbe repült, ahol bezárkózott apja birtokának vendégházában, és próbálta felfogni, mi történt. Eldöntötte, hogy gyorsan elválik. Dennis nem érdemel mást. Ám minden egyes alkalommal, amikor felkapta a telefont, hogy felhívja az ügyvédjét, visszatette. Dennis megcsalta, de nem volt gonosz. Ett l eltekintve a legtisztességesebb ember volt, akit ismert. Ha elválik t le, miközben folyik a kampány, tönkreteszi. Ezt akarja? Az egyik fele szomjazott a bosszúra, ami járt neki. De soha nem volt vérszomjas, és a gyomra tiltakozott, valahányszor ránézett a telefonra. Végül Terry volt, aki rábeszélte, hogy ne bontsa fel a házasságát. Terry, a mókás, fesztelen férfi, akit Dennis legjobb barátjaként ismert, berontott a vendégházba, öntött neki egy italt és egyenesen a szemébe nézett. – Ne válj el t le, Nealy! Tarts ki mellette! Te is tudod, hogy nincs még egy ember a földön, aki nála jobb elnök lenne. – Arckifejezése esdekl vé vált, miközben megfogta Nealy kezét és megszorította. – Kérlek, Nealy. Soha nem akart téged bántani. Azt hiszem, meggy zte magát, hogy sikerülhet megúsznia és te soha nem tudod meg. – Mindig ezzel ámítják magukat. – Faképnél hagyta Tényt és órákon át bolyongott a tengerparton, de mikor visszament, a férfi még mindig ott volt. – Adok neki egy ciklust, aztán beadom a válópert. – Miközben beszélt, már tudta, hogy valami meghalt benne, minden romantikus álma. Terry, aki halálian utánozta politikai ellenfeleit és imádott nevetni, sírva fakadt. Nealy ekkor jött rá, hogy is megkötötte a maga ördögi alkuját. Dennis ezután mindent megtett, hogy kimutassa a háláját. Csodálatos férj volt minden szempontból, a legfontosabbat kivéve. Bár Nealy teljesen soha nem tudott megbocsátani neki, nem akart saját keser sége áldozatává válni, és kényszerítette magát, hogy elfogadja férje barátságát. A Terryvel való kapcsolata sokkal összetettebb volt. Azt a helyet bitorolta, ami jogosan Tényt illette volna, és a férfi ezért valamilyen Pandora’s TeAm

119


szinten neheztelt rá. Ugyanakkor jellemes ember volt és igyekezett kárpótolni azzal, hogy fáradhatatlan védelmez jévé lépett el . Nem keményen dolgozó férje, hanem Terry volt az, aki megbénította apja abbéli törekvéseit, hogy beleavatkozzon az életébe. Dennis halálának estéjén ott álltak egymást átölelve, és bár t is lesújtotta a bánat, tudta, hogy Terrynek sokkal rosszabb. – Meddig maradt a felesége? – Tessék? – Összerezzent, mikor Mat hangja felriasztotta gondolataiból. – A homoszexuális férjének. Meddig maradt a felesége? – Ö... pár évig. És nem homoszexuális. – Ugyan, Nell. Miért védi még mindig? Mert ez lett az öröksége, hogy védelmezze, és ez bizonyos mértékben nagyobb felel sséggel járt, mint First Ladynek lenni. Mat letette a kólát az éjjeliszekrényre. – Tudja, van egy kis hézag a történetben. Nehéz elképzelni, miért akarja olyan nagyon megtalálni. – A családja akar megtalálni – sikerült kinyögnie. – Nagyon konzervatívok és elszántak, hogy megvédjék a jóhírét. A férfi különös kecsességgel állt fel égimeszel létére. – Nell, remélem, hogy vigyázott magára. Egy homoszexuális férjjel él n nek nem az összetört szív a legnagyobb problémája. Nealynek nem kellett megkérdeznie, hogy mire gondol, és nem akarta elmagyarázni, hogy nincs miért aggódni. – A férjemnek soha nem voltak alkalmi kapcsolatai; csak valaki mást szeretett... egy másik n t – ismételte megszokásból. – Nem vagyok ostoba és nem jelentek egészségügyi kockázatot senkire. Alig egy hónapja csináltattam vérvizsgálatot. Ugyanezt maga is el tudja mondani? – Én sem vagyok ostoba – felelte Mat halkan. Csak egy oka volt egy ilyen beszélgetésnek, és Nealy ebben a pillanatban túlságosan zöldfül nek érezte magát ahhoz, hogy szembenézzen vele. Letette a borospoharát. – Fáradt vagyok. – Fiatal az este. – Mat ránézett és elmosolyodott. – Fogadni mernék, hogy tévedtem ezzel a csók dologgal kapcsolatban, mert Pandora’s TeAm


120

nagyon nem úgy fest, mint egy kislány, különösen ebben a hálóingben. Talán meg kellene próbálnunk még egyszer, és kiderül. – Talán nem. – Ó, pedig mennyire vágyott rá, ezért is kényszerítette magát, hogy elinduljon az ajtó felé. – Kösz a bort. – Azt hiszem, nincs bátorsága kiállni a meggy z dése mellett. – Azt hiszem, hogy én sem most jöttem le a falvéd r l. – Miközben becsukta a két szobát összeköt ajtót, hallotta, hogy Mat kuncog. Kigyúlt a teste. El sem akarta hinni, mennyire szeretett volna maradni. De a férfit még mindig csak egy lépés választotta el egy idegent l, és neki több id re volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja. Gombocska összekuporodva feküdt Lucy mellett a dupla ágyon. Nealy megcsinálta a kicsi helyét a földön, és óvatosan felemelte. A csöppség a melléhez simult. Meleg, bolyhos fejéhez érintette az ajkát, aztán letette a hevenyészett ágyra, és bemászott a n vére mellé. Sok id eltelt, mire el tudott aludni. Mihelyt másnap reggel felébredt, belopózott Mat szobájába elcsenni a kulcsait, hogy a férfi ne tudjon elmenni az Olds-mobile-lal és otthagyni t. Mikor azonban belépett, egyszer en tátva maradt a szája. Mat hason feküdt az ágyon, a takaró meztelen, napbarnított derekára tekeredett. A párna egy csomóba gy rve lapult a feje alatt, keze ökölbe szorult. Miközben csak állt ott és nézte, Mat megfordult és egyik lába kicsúszott a takaró alól. Er s és izmos volt, enyhén sz rös. A látvány mély, nem Corneliás vággyal árasztotta el Nealyt. Eszébe jutott minden, amit tegnap este vakmer szinteségi rohamában a férfinak mondott. Annyira csábító volt egy másik ember személyiségébe bújni és kiönteni a szívét. Csábító és ostoba. Felmarkolta az Olds kulcsát, kisettenkedett a szobából és a fürd szobába ment. Ajándék volt ez az új nap, és nem volt hajlandó régi szívfájdalommal tönkretenni. Egy óra múlva Mat frissen zuhanyozva kukkantott be a szobájába. Összeráncolta a homlokát, mikor megpillantotta a párnát Nealy pólója alatt. – Azt hittem, megmondtam, hogy nem akarom ezt többé látni. Pandora’s TeAm

121


Gombocska sikkantott örömében, mikor meglátta. Izgett-mozgott, hogy kikerüljön Nealy öléb l, aki az utolsó tiszta ruhát igyekezett ráadni. – Azt hiszem, említette. – És? – Abban az illúzióban ringatja magát, hogy hallgatok magára? – Papa! – Plázába akarok menni – jelentette ki Lucy, mikor kilépett a fürd szobából. A haja nedves volt a zuhanyozástól, és most az egyszer nem lila. – Nell nem terhes – közölte Mat. – Az a nagy pocak a ruhája alatt párna. – Esküdj! A férfi megbökte a tömést, miel tt Nealy megakadályozhatta volna. – Nem igazi. Lucy Nealy hasát tanulmányozta. – Miért? – Kirabolt egy bankot és menekülnie kell. – Klassz. – Lucy most el ször nézett rá tisztelettel. – Meg is öltél valakit? Nealy egy pillanatig élvezte, hogy Bonnié Parker szerepében tetszeleghet. – Nem raboltam bankot. Mat csak élcel dik. A... volt férjem és a családja el l bujkálok. – Beszarás. – Lucy bedobálta a ruháit a táskába. – Igen, nos, nagyra értékelném, ha megtartanád magadnak. – Komor pillantást vetett Matre. – Nem úgy, mint mások, akiknek világgá kell kürtölniük mindent. – Papa! – A poronty sikított, miközben Nealy az utolsó csatot is bekapcsolta a kezeslábasán és elengedte. Matnek megrándult az arca. – Ma elmegyek a plázába, akár tetszik, akár nem – kardoskodott Lucy. Nealy látta, hogy baj lesz, és hogy elkerülje, Mindy Colliert, csintalan szociális titkárn jét utánozta. – Arra gondoltam, elmehetnénk piknikezni. – A piknikezés béna. Én plázába megyek. Gombocska az ágy széléhez mászott Mat felé. Miel tt leesett volna, Nealy elkapta a Pandora’s TeAm


122

bokáját, majd gyengéden letette a földre. – Nem hiszem, hogy túl sok pláza lenne errefelé. – Van egy a következ városban – ellenkezett Lucy. – A lány mondta a medencénél. Gombocska felhúzta magát az ágy mellett és visított, amiért Mat nem t, hanem a kulcsot kereste a szobában, ami Nealy rövidnadrágjának a zsebében lapult. – Menjünk el a plázába, aztán piknikezni – javasolta logikusan. – Mi ez a becsíp dése a piknikkel? – állt meg mögötte Mat. – És hol vannak annak a vén tragacsnak a kulcsai? – Szerintem a piknik jó mulatság. Ne! De túl kés n kapott a hasához. A férfi már benyúlt hátulról a fels je alá és kioldotta a párna köt jét. – El bb ezt elégetem, aztán elmegyek a garázsba és túszul ejtem a szerel ket, amíg meg nem csinálják Mabelt. Nealy kikapta a férfi kezéb l a párnát és a hátizsákjába gyömöszölte. – Megállunk a garázsnál útban a pláza felé, miel tt piknikezni mennénk. – Jézusmária, nézzétek! – kiáltotta Lucy. Nealy épp idejében fordult meg, hogy lássa, amint Gombocska három rogyadozó lépést tesz a sz nyegen Mat felé. – Jár! – Lucy szeme táncolt. – Már annyira aggódtam. Egyéves, az apja idióta volt és... Becsukta a száját, nem akarta, hogy megvetésen kívül mást is lássanak rajta. De így sem tudta palástolni, hogy mennyire büszke, és Nealy szerette volna megölelni. Gombocska Mat lába felé lendült, de a férfi túl messze volt, és a pici megingott. Mat elkapta, ahogy egy véd a leveg ben a labdát. – Papaaaaa... – A kislány imádattal telve nézett rá. Mat a homlokát ráncolta. Gombocska félrebillentette a fejét és a szempilláit rezegtette. – Azt hiszem, hányni fogok – mondta Lucy. Nealy kacarászott. Mat mogorva pillantást vetett rá, aztán a hóna alá kapta Gombocskát, mint egy krumpliszsákot. – Senki nem megy sehová, ha nem találom meg a kulcsot. Pandora’s TeAm

123


– Én vezetek – csiripelte Nealy. – Magának nehéz napja volt tegnap. – Magánál van? Nealy több évnyi tapasztalattal rendelkezett a direkt kérdések kikerülése terén. – Remélem, nem fog esni ma. Hozd a pelenkázó táskát, Lucy. Indulunk! Felkapta a saját táskáját és a hátizsákját, amiben a holmijai voltak, lapos hasához fogta és kivonult a folyosóra. A liftajtó már csukódott, de sikerült becsusszannia, hátrahagyva a többieket. Amikor az el csarnokba ért, nem nézett se jobbra, se balra, csak ment egyenesen a parkolóba, álcázva a hasát. Miután beült a veterán Oldsmobile-ba, a hátizsákjáért nyúlt, de aztán gondolkodóba esett, hogy visszakösse-e a párnát. Mat egyértelm en gy lölte, és képes lett volna jelenetet rendezni. Rövid hajával és filléres göncökben össze sem lehetett hasonlítani Amerika stílusos First Ladyjével. Mi kockázatosabb: Matet hergelni, vagy nem feltenni a párnát és remélni, hogy megúszhatja? Miközben így tépel dött, Mat lépett ki az el csarnok ajtaján zord arckifejezéssel, nyomában Lucyvel, aki Gombocskát cipelte. Nealy a Fed Ex borítékra meredt a férfi kezében, és rádöbbent, hogy ismét hagyta kicsúszni a kezéb l a hétköznapi élet ügyeinek intézését. Elkényeztette a fehér házi postázó a három év alatt. Ez a csomag azonban túl fontos volt neki ahhoz, hogy megfeledkezzen róla, és az eszébe kellett vésnie, hogy már nem várja titkárok hada ugrásán készen, hogy mikor adhatja át a magánleveleit. A rendszer, amit a Fehér Ház arra használt, hogy elkülönítse a magánlevelezést attól a több ezernyi hivatalos küldeményt l, amit az elnöki család mindennap kapott, egyszer és hatékony volt. Az elnök közvetlen hozzátartozóinak és a családjának a címéhez egy számkódot rendeltek – és Dennis az 1776-ot választották –, az a boríték, melyen ez állt, egyenesen az asztalukon landolt. Mat egyik kezével a tet nek támaszkodott és benézett Nealyre a nyitott ablakon át. – Megállított a recepciós. Nem mondta, hogy csomagot vár. Pandora’s TeAm


124

– Mi a lényeg? – Nealy kinyújtotta a kezét, de a férfi nem adta oda a borítékot. Lucy kibogozta Gombocska ujjait a hajából. – Azért zabos, mert a recepciós akadékoskodott, hogy valóban a feleségéé-e a küldemény, mivel nem egyezik a vezetéknevetek. Nealy a borítékra nézett. – A maga vezetéknevét kellett volna használnom, mint mindenki más. Mat arckifejezése vészjóslóvá vált. – Hogy érti azt, hogy mint mindenki más? Ez volt az a fajta elszólás, ami Washingtonban soha nem csúszott ki a száján. – Sehogy. Ne morgolódjon már, és szálljon be. Lucy nyihogott. Mat lassan megfordult és ránézett. Gombocska elolvadtan mosolygott és gügyögött, de Mat ügyet sem vetett rá. – Mir l beszél, Nell? – Azt hiszed, örülök neki, hogy Jorik a vezetéknevem? – vágott vissza Lucy. – Azt hiszed, Gombocska örül? – Azt akarod mondani, hogy Jorik a vezetékneved? – Mit gondoltál? Mat a hajába túrt. – A francba! – Fjancba! – kukorékolta Gombocska. – Tessék! – kiáltotta Nealy. – Elég legyen a csúnya beszédb l. Gombocska lesz az els tizenhat éven felülieknek szóló csecsem . – Fjancba! – kiáltotta Gombocska tapsikolva, és nagyon elégedetten magával. Most Nealyn volt a sor, hogy haragosan nézzen, és többé-kevésbé sikerült is neki, miközben kinyúlt az ablakon. – Kérem. Mat lenézett a borítékra. – John Smitht l? Miért nem használta Terry egy kicsit jobban a fantáziáját? A régi Terry Homer Simpsont, Jerry Falwellt vagy valami hasonló nevet írt volna feladónak. De Dennis halála megfosztotta Terryt a humorérzékét l. – Az unokabátyám. Mat a csomag súlyát méregette, majd gyanakvó pillantást vetett Nealyre, miel tt átadta. Nealy tudta, hogy arra vár, megmondja neki, mi van benne, de valahogy kételkedett benne, hogy ha elárulná, hogy Pandora’s TeAm

125


halott férje szeret je több ezer dollár készpénzt adott neki kölcsön, az véget vetne a kérdez sködésének. A csíp jéhez támasztotta a borítékot. – Az id pénz, bumburnyákok. Útra fel! Lucy minden pláza-rögeszméje ellenére sem t nt túl lelkesnek, amikor odaértek. Miközben elment, hogy nyakába vegye a boltokat, Nealynek szöget ütött a fejében, hogy vajon nem fontosabb-e neki az Iowába érkezés halogatása, mint a vásárlás. Gombocska álcájával a karján besurrant a mosdóba, hogy megszabaduljon a Fed Ex-es borítéktól és biztonságba helyezze a pénzt a tárcájába. Amikor kilépett, Mat várta, jóllehet állította, hogy élt z Mexikóba, amint elt nnek a szeme el l. – Meggy lt a baja a határ rökkel? – Sáááá! – sivította Gombocska boldogan. – Szóval, mi volt a borítékban? – Pénz, hogy ruhát vehessek. Szívesen látjuk, ha csatlakozni akar. – Valaki tényleg pénzt küldött magának? – Elképeszt , mennyit fizet manapság a maffia egy gyilkosságért. – Túl sokat lóg Lucyvel. – A férfi hozzácsapódott. – Mennyi van magánál? – Elég, hogy megadjam a kölcsönt és vegyek magamnak valamit, ami nem huzatos. – Újabb édes mosoly. – Elég, hogy egyedül folytassam az utam, ha a legcsekélyebb mértékben is felbosszant. Mat arca határozottan pimasszá vált. – Miért gondolom, hogy ott jó magának, ahol van? – Nem maga miatt. – Nem? Az a csók tegnap este másról árulkodott. – Miféle csók? – Amir l elalvás el tt ábrándozott. Nealy hiteles horkantást hallatott. A férfi a homlokát ráncolta. – Gy lölök vásárolni. Különösen gy lölök n vel vásárolni. – Akkor ne jöjjön velem. – Nealy elindult bevetni magát a pláza s r jébe, de megtorpant. Egy igazi amerikai bevásárlóközpontban Pandora’s TeAm


126

volt, és egyetlen kezet sem kellett megráznia vagy korteskedni. – Csodálatos! Mat úgy nézett rá, mint aki megtébolyodott. – Harmadosztályú bevásárlóközpont a semmi közepén, és minden bolt egy láncolat tagja. Ahhoz képest, hogy kékvér , könny a kedvére tenni. Nealy nem tudott válaszolni, nyílegyenesen elporzott a Gapbe. Matet, zsörtöl dése ellenére, jól megedzette a hét lánytestvér és els osztályú bevásárlópartnernek bizonyult. Minimális zokszó mellett cipelte Gombocskát, míg Nealy ruhahalmokat túrt át, és általában okos meglátásokkal szolgált arra vonatkozóan, mit kellene megvennie és mit nem. Mivel jó érzékre nevelték a divatban, Nealynek nem volt szüksége a véleményére, de jó mulatság volt kikérni. A magának vásárolt alapvet szükségleti cikkeken túl választott Lucynak pár nyári ruhát, majd gyors kitér t tett a Baby Gapbe, hogy vegyen Gombocskának egy-két együttest. Mat azonban tönkretette a mulatságát, mikor nem engedte, hogy a lányok ruháit kifizesse. Amíg a bankkártyás tranzakciót bonyolította, Nealy egy másik kasszához surrant és vett egy hetyke kis rózsaszín baseballsapkát. Miután Gombocska fejébe nyomta, Mat nézte egy ideig, aztán hátrafordította a siltet. – így már illik ahhoz az Ördög-fiókához, akit mi ismerünk. – Bocsánat. Azt várta, hogy a csöppség levegye a sapkát, de mivel imádott Matje igazította rá, magán hagyta. – Én vettem neked, nem – dohogott Nealy. Gombocska a férfi vállgödrébe temette az arcát és sóhajtott. Nealy alig akarta elhinni, hogy senki nem figyel rá. A megváltozott küls , a tény, hogy senki nem számított Cornelia Casere egy kis nyugat-virginiai bevásárlóközpontban, és az álca, amit Mat és Gombocska jelentett, csodálatos láthatatlansággal ruházta fel. Továbbmentek a pláza nagyáruházába. Élvezte annak az újdonságát, hogy úgy válogathat a termékek között, hogy ne próbáljanak meg segíteni neki tucatnyian. Majdnem ugyanolyan gyönyör ség volt, Pandora’s TeAm

127


mint kihallgatni mások beszélgetéseit a kasszához való sorban állás közben. Amikor észrevett egy fehérnem boltot, elhatározta, hogy megszabadul Mattól. – Most már átveszem Gombocskát. Kivinné a csomagokat a kocsiba? – Le akar rázni. – Paranoiás. Maga mondta, hogy nem szeret vásárolni, én csak udvarias voltam. – Mese habbal. Vagy tampont akar venni vagy fehérnem t. A kishúgok... – Fehérnem t – vallotta be Nealy –, és szívesebben venném meg egyedül. – Társaságban sokkal szórakoztatóbb. – Mat elindult a fehérnem bolt felé. Gombocska boldogan ugrándozott a karjában, imádnivaló volt hátrafordított rózsaszín baseballsapkájában. Nealy kénytelen volt szedni a lábát, hogy lépést tartson Mattel. – Maga lesz az egyetlen férfi. Kínosan fogja érezni magát. – Egyedüli férfinak lenni egy fehérnem boltban csak tizenhárom éves korban kínos. Harmincnégyben egyáltalán nem zavaró. Ami azt illeti, alig várom. – Egyenesen egy fekete csipkés hálóinghez lépett, ami majdnem teljesen átlátszó volt. – Szerintem kezdjük ezzel. – Szerintem ne. – Oké, mit szól ehhez? – Fekete tangabugyik gy jteményéhez közeledett. – Inkább nem szólok semmit. Mat felemelt egy fekete félkosaras melltartót. – Tárgyaljunk err l. Nealyb l kitört a nevetés. – A fekete a mániája? – Van benne valami egy n fehér b rén. – Nealyn bizsergés futott végig. A Jantzen pamut alsónadrágok felé iramodott. – Maga kegyetlen asszony. Mihez kezdjen Mattel? Cornelia Case semmihez, olyan bizonytalan volt szexuális téren. De Nell Kelly... Nellnek talán még volt is annyi vér a pucájában, hogy tegyen egy kísérletet. Miközben kifizette, amit vásárolt, rájött, hogy most már van elég pénze ahhoz, hogy újra egyedül utazzon, a magányos kaland azonban már elvesztette vonzerejét. Pandora’s TeAm


128

Éppen kifelé tartottak az áruházból, mikor meglátta, hogy Lucy rohan feléjük izgatottságtól parázsló szemmel. – Titeket kereslek mindenhol. Gyere, Nell. Siess! – Elvette a csomagokat Nealyt l, Mat kezébe nyomta és vonszolni kezdte magával Nealyt. – Várj? Mir l van szó? – Majd meglátod. Nealy visszanézett Matre, de az éppen az egyik csomagot szedte fel a földr l, amit elejtett. Hagyta, hogy Lucy magával rángassa, örült, hogy úgy viselkedik, mint egy normális, és nem mint egy rosszindulatú, kiégett kamasz. – Már beneveztelek. De be kell t rnöd a kismama fels det, hogy ne nézzenek terhesnek. És siess! Jézusmária, már elkezdték. – Mire neveztél be? – Annyira klassz. – Lucy a pláza közepe felé taszigálta. – Egy tévé az els díj. Jó lesz Mabelbe. Tömeg gyülekezett valamiféle dobogó el tt, ahol üvöltött a zene és sorszámot visel emberek sorakoztak. – Várj egy kicsit. Egy lépést sem megyek tovább, amíg... – Itt van. – Lucy egy fiatal, hosszú, sötét lófarkas n felé lökte. Csiptet s írótábla volt nála és m anyag smiley-s kit z t viselt. – Éppen id ben. A n egy tizenegyes sorszámmal ellátott cédulát t zött Nealy pólójára. – Maga az utolsó. Saját bevallása szerint kire hasonlít? Nealy dermedten bámult rá. – Mit... – Cornelia Case-re! – kiáltotta Lucy. – A vak is látja. Nealy csak ekkor vette észre a dobogó fölé kifeszített szalagot.

HASONMÁSVERSENY!

Pandora’s TeAm

129


10

gy érezte, az összes vér kifut az arcából. – Lucy, én nem csinálom ezt! – Kés . Tíz dolcsimba került. És nekem kell az a tévé, úgyhogy gy zz! – Még egy versenyz nk van – kiáltotta a m sorvezet . – Lépj el re, Tizenegyes! A neved... – A kártyára pillantott, amit a csiptet s táblás n nyújtott át neki. – Brandy Butt? – Én adtam neked ezt a nevet, hogy a volt férjed ne találjon meg – suttogta Lucy, miközben a lépcs felé tolta Nealyt. – Ne szégyenl sködj. Gyere gyorsan. Mindenki odafordult és t nézte. A végtagjai zsibbadtak, az ujjai megdermedtek. Megfordult a fejében, hogy elfut, de azzal csak még nagyobb felt nést keltett volna. A lába mintha fából lett volna, mikor azon kapta magát, hogy megmássza a három lépcs fokot. Miért engedte, hogy Mat elvegye a párnát? A többiek cikkcakkos glédában toporogtak. Beállt a sor végére és szeretett volna láthatatlanná válni, de a tömeg kíváncsian méregette. Megöli Lucyt. – Brandy, áruld el honnan jöttél. Remegett a hangja. – Qué? – Honnan jöttél? Hol laksz? – No hablo inglés. Lucy gyilkos pillantást vetett rá.

Pandora’s TeAm


130

A m sorvezet tehetetlenül nézett az írótáblás n re. Lucy bekiabált a lépcs aljáról. – Hollywoodból, Kaliforniából. Nem zárhatják ki a versenyb l, mert már befizettem a tíz dollárt! – Nem fogjuk kizárni, ifjú hölgy – mondta a m sorvezet a mikrofonfügg k kenetteljes hangján. Visszafordult Nealyhez. – Mit gondolsz, kire hasonlítasz, Tizenegyes? – Qué? – Cornelia Case-re! – kiáltotta Lucy. – A First Ladyre! – Mi a véleményük, hölgyeim és uraim? Nealy egész testében libab rös lett, mikor a tömeg tapsviharban tört ki. – Ez egy igazi verseny, emberek. Kire szavaznak? Mert itt az ideje kiválasztani a dönt söket. A másik tíz versenyz között volt mindenféle: férfi, n , gyerek, feln tt, egy tinédzser. Egyik jük sem hasonlított semmilyen hírességre, akit Nealy ismert, pláne nem annyira, mint . A m sorvezet megkért mindenkit, hogy sorakozzon fel a dobogó szélén. Nealy úgy érezte, mintha betonba ragadt volna a lába. A bemondó mögéjük lépett. – Tapsoljanak a kedvencüknek és ne feledjék, hogy a vadnyugati WGRB-FM 1Ő90 hozta el önöknek ezt a versenyt! Sorban a versenyz k feje fölé tartotta a kezét. Nealy szíve kalapált a félelemt l. Az írótáblás n ellen rizte a tapsot a dobogó szélére felállított kis mér m szerrel. Mikor a m sorvezet Nealy mögé ért, Nealy lehorgasztotta a fejét és próbált olyan benyomást kelteni, mint aki csak spanyolul beszél. Lelkes taps fogadta. Végre véget ért a szavazás, és a n átadott egy cédulát az eredménnyel a m sorvezet nek. A férfi megnézte. – Kiválasztották a három dönt st, akik a következ k! – Egy cingár n re mutatott kiszívott sz ke hajjal. – Miss Joan Rivers! – A tömeg tapsolt. A m sorvezet egy hordóhasú id sebb férfihoz lépett, sz pofaszakállal. – Mikulás! – Még nagyobb taps. Elkerülhetetlenül állt meg Nealy el tt. – És Cornelia Case, a First Lady! – Óriási éljenzés.

Pandora’s TeAm

131


A m sorvezet a rádióállomás „vadnyugati" programjainak terjeng s reklámozásába kezdett. Nealy folyamatosan a cip jét bámulta. – És most következik az utolsó forduló. Önökön múlik, hölgyeim és uraim, hogy ki lesz a WGRB hasonmásverseny gy ztese. Nealy észrevette Matet és Gombocskát a tömeg szélén. Úgy t nt, nagyon jól mulatnak. – Halljuk a Joan Riverst megszemélyesít Mrs. Janine Parks tapsát! – Szórványos tetszésnyilvánítás Janine-nak, akinek m anyag flipflopja rontott a Rivers-illúzión. – Mi a véleményük a Mikulásról? Clifford Raysr l? – Az éljenzés sokkal hangosabb volt. – És az utolsó versenyz nk. Brandy Butt, Cornelia Case, a First Lady! – Nealy igyekezett nem összerándulni, mikor valaki még fütyült is. Az írótáblás n ellen rizte a mér m szert, aztán odahívta a m sorvezet t, hogy valamit súgjon a fülébe. A férfi a dobogó felé fordult. – Hölgyeim és uraim, megvan a gy ztes! – Hatásszünet, hogy fokozódjék a feszültség. -A WGRB vadnyugati hasonmásverseny gy ztese... és a vadonatúj negyvennyolc centis Zenith tévé tulajdonosa... Mr. Clifford Rays! Nealy legnagyobb meglepetésére a m sorvezet a hordóhasú, szakállas férfi kezét kezdte rázni mellette. Vesztett! Döbbenten nézett a tömegre. Mat ezt-add-össze vállrándítással válaszolt, Gombocska pedig utánozva a maga körüli éljenzést, tapsolt. Nealy ereiben megh lt a vér, mikor észrevette, hogy egy fotós felemeli a fényképez gépét. Behúzta a nyakát. Aztán araszolni kezdett a dobogó széle felé. – Várj egy percet, Brandy. Te vagy a második helyezett. Van számodra egy vigaszdíjunk. Úgy tett, mintha nem értette volna és lemenekült a dobogóról. Az emberek utat nyitottak neki, ahogy Mat felé tolakodott a tömegen át. – Nem veszi át a díját? – kérdezte Mat, mikor odaért hozzá. – Csak el akarok menni innét – suttogta dühösen. Pandora’s TeAm


132

A férfi meglep dést színlelve felvonta a szemöldökét. – Hé, azt hittem, csak spanyolul beszél. – Ne szellemeskedjen. Találkozunk a kocsinál. Maga keresse meg Lucyt; én soha többé nem akarom látni. Adja ide Gombocskát! – Ha a fotós kiszúrja, elbújhat a csöppség mögé. – Örömmel. Miközben elvette Mattol, Gombocska tiltakozásképpen fintorgott. Nealy már így is túl nagy felt nést keltett, és egy hisztiroham volt az utolsó, amire vágyott. – Ne sírj, kicsim. Kérlek. Gombocska még jobban lebiggyesztette a száját. – Fjancba! Nealy a kijárat felé fordult. – Hogy csinál a malac? Ui... ui... – Ekkor szaladt oda hozzájuk Lucy egy Black and Decker dobozzal a kezében és mogorva kifejezéssel az arcán. – Mit kezdjek egy átkozott fúrógéppel? Nell sokkal jobban hasonlít Cornelia Case-re, mint az a vén szivar a Mikulásra. Miért neki tapsoltál? Nealy megtorpant menet közben. – Maga neki tapsolt? Mat vállat vont. – El kell ismernie, hogy tényleg olyan, mint a Mikulás. Az a szakáll igazi. Nealy rábámult. – Nem hiszem el. Két nappal ezel tt még másról sem tudott beszélni, mint hogy mennyire hasonlítok tudjakire, mégsem rám szavaz? – A meggy z désem szerint kellett szavaznom. Nealy meglep dött, hogy még tudott nevetni. Mat legnagyobb megkönnyebbülésére Mabel indulásra készen várta ket, mikor megérkeztek a garázshoz. – Mi lesz a piknikemmel? – siránkozott Nealy, miután elindultak a f út felé. – ígérd meg neki, hogy piknikezhet, Jorik, különben egész nap nyavalyogni fog. – Még te beszélsz, Miss Plázacica? – vágott vissza Nealy. – Lányok, lányok... – Mat elnéz en sóhajtott. – Nem hiszem el, hogy csak egy fúrógépet nyertél – panaszkodott Lucy. – Be kellett volna gy rnöd a pólódat, ahogy mondtam, hogy ne látszódj olyan kövérnek. – Nem vagyok kövér. – Hidd el, Lucy – mondta Mat. – Nem kövér. Pandora’s TeAm

133


– És miért kellett elkezdened spanyolul beszélni? – Lucy lecsapta a fúrógépet az asztalra. – Keressünk egy helyet, ahol ott lehet hagyni a cuccot, és pénzt adnak érte. – Egy zálogházat? – kérdezte Nealy. – Az az! Zálogházba akarok menni. Ott talán kapok egy régi tévét is. – Nem mész semmilyen zálogházba! – Mat állán rángatózni kezdett egy ideg. – A túl sok tévénézés butít – mondta Nealy. – Nem nekem kell a tévé, hanem Gombocskának. – Miért kell Gombocskának televízió? Lucy ismét az szabadalmaztatott te-idióta pillantását vetette rá. – Hogy nézhesse a Teletubbiest, mint minden gyerek az korában. Gondolom, fütyülsz rá, hogy kisegít óvodában végzi-e vagy sem. – Lassan a testtel – dörmögte Mat. – Egy szót sem akarok többet hallani zálogházakról, Tele-akármicsodákról és egyebekr l. Mindenki megértette? Mindenki. Mat úgy döntött, az ő0-es úton megy át Nyugat-Virginiából Ohióba, mely osztott pályás volt, de nem autópálya, amib l Nealy arra következtetett, hogy még mindig aggódott amiatt, hogy a rend rség keresi a lányokat. Ahogy közeledett az ebédid , az ég befelh södött és eleredt az es , Nealy pedig kénytelen volt elhalasztani a pikniket. Helyette hamburgert ettek, miközben Délkelet-Ohio fest i hegyei között hajtottak, mely nyolc elnök otthona volt, bár Warren Harding olyan csapnivaló munkát végzett, hogy Nealy nem értette, miért tartana igényt rá bármelyik állam is. Gombocska megelégedett azzal, hogy bámulhatja imádottját, Lucy azonban minduntalan követelte, hogy álljanak meg minden outletben, kisboltban és útmenti pihen nél. Mat azonban rá se hederített, amit l Lucy még követel z bbé vált. Nealy kezdte gyanítani, hogy Lucy nem akar Iowába menni, és ez aggasztotta. Megállította Matet egy K-martnál és videojátékokkal, továbbá könyvekkel és magazinokkal tért vissza, hogy lekösse a tinédzsert. Pandora’s TeAm


134

– A hobbit? – Lucy félredobta egy másodperccel azután, hogy Nealy odaadta neki. – Ez mesekönyv. – Sajnálom, drágám – felelte Nealy tettetett együttérzéssel az Ulysses elfogyott. Mivel Lucynek fogalma sem volt, mir l beszél, csak mogorva pillantást vetett rá. Pár perc múlva levetette magát a franciaágyra hátul az új könyvvel, és Nealy a délután további részében a hangját se hallotta. Most, hogy Gombocska mélyen aludt a gyerekülésben, a kamasz elfoglalta magát hátul, hátrad lt, hogy élvezze a tájat. – Igazán sajnálom, hogy elmaradt a piknik – mondta Mat. – Egyáltalán nem sajnálja. – Nealy mosolygott. – Különben is tisztul az id , úgyhogy még rendezhetünk vacsorapikniket. – Alig várom. – Maga olyan cinikus mindennel kapcsolatban. Miért? – A munkámmal jár. – Nem tudtam, hogy az acélmunkásoknál a cinizmus foglalkozási ártalom. A férfi szeme furán megvillant. – Hébe-hóba. – Aztán elmosolyodott. – Élveztem a tegnap estét. Nealy hirtelen olyan félszeg lett, mint egy kamasz. – Én nem. Teljesen elvetette a sulykot azzal a párnával. – El kell ismernie, jobban örül, hogy nem kell viselnie. – Ráadásul mindenféle hibás következtetésekre jutott a házasságommal kapcsolatban. Ha ez még mindig nem elég, maga... – Remekül csókolok? Nealy elnyomott egy mosolyt. – T rhet en, azt hiszem. Mat sóhajtott. – Attól tartok, nem egyezik a stílusunk. – Ez igaz. – Én a szenvedélyes, er szakos, férfias csókokat szeretem... amit l begörbülnek a lábujjai. Maga viszont a nyeszlett, lányos csókokat, amikt l a haja szála sem görbül meg. – Lányos csókokat? – Igen, amilyeneket a kislányok adnak a nagybácsijaiknak, akik szivaroznak. Pandora’s TeAm

135


– Higgye el, soha nem csókolnék meg egy nagybácsit úgy, ahogy tegnap este magát. – Finomkodva. – Finomkodva! – Nealy kezdett felpaprikázódni. – Nincs bennem semmi finomkodás. – Fehér szín fehérnem t vett. – Csak mert bosszantani akartam magát. Ha nem lett volna ott, sokkal egzotikusabbat választottam volna. – Mint például? – Mint például nem tartozik magára. – Nem, komolyan. Ez fontos kérdés. Az, hogy egy n milyen fehérnem t vesz, elárulja, milyen jellem. – Alig várom, hogy megtudjam. – Ezért zavar, hogy fehér alsónem t hord. – Azt hiszem, elvesztettem a fonalat. – Nem nyilvánvaló? Ez a kedvenc fehérnem je a n i sorozatgyilkosoknak. -Á. – Nealy bölcsen bólintott. – Maga teljesen bizonyos ebben. – Olvastam valahol. Azok a n k, akik ilyen fehérnem t viselnek, ugyanazok a n k, akik kiteszik a táblát az ablakukba, hogy szoba kiadó. Mire az emberfia észbe kap, a szomszédok panaszkodni kezdenek a hátsó terasz alól szállingózó b zre. – Valamib l meg kell élni. Mat nevetett. Nem volt er ssége a fehérnem r l való év dés, és tudta, hogy témát kellene váltania, de az a kis szexi Nell Kelly nem hagyta. – Szerintem ennek semmi köze a sorozatgyilkosokhoz. Szerintem magának fekete bugyi fétise van. -A pirosat is szeretem. Bár magának majdnem minden szín jól áll. – Úgy gondolja? – Úgy. – Mat mosolygott és szürke szeme, mint olvadt fém siklott végig rajta. – Szóval mihez kezdünk ezzel a csókproblémával? Cornelia Case nem volt ostoba, de Nell nem állította ilyen magasra a mércét önmagával szemben, és élvezte a beszélgetést. – Pandora’s TeAm


136

Beletör dünk, azt hiszem, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. – Vagy... támadt egy ötletem... orvosoljuk. Nealy b re bizsergett. – És hogyan? – Megvárjuk, amíg a kis rosszcsontok elalszanak, és gyakorolunk. – Á. Ez is egy módszer. – Ha jobban meggondolom, a hotel tegnap este sokkal kényelmesebb volt, mint ez a tragacs. Azt hiszem, ma estére is keresek magunknak egy hasonlót, ahol megszáll hatunk. Cornelia ezt a pillanatot választotta, hogy észhez térjen. – Én pedig azt hiszem, hogy túl gyors a tempó. Csak két napja találkoztunk. – És újabb pár nap múlva elválunk. Ett l még fontosabb, hogy ne vesztegessük az id nket. – Csak térjünk a lényegre, így gondolja? – Persze. Még soha nem ábrándozott arról, hogy lefeküdjön egy idegennel? Egy er s, bámulatos idegennel, aki anélkül, hogy tudná kicsoda, el lenne ragadtatva t le, eszel sen szeretkezne vele, aztán reggel elt nne. – Soha. – Hazudik. – A férfi mosolya pimasz és a legteljesebb mértékben magabiztos volt. – Csendben maradna, hogy élvezhessem a panorámát? A lakókocsi hátuljában Lucy félretette a könyvet, hogy a Jorik és Nell között folyó némajátékot figyelje. Úgy t nt, teljesen megfeledkeztek róla. Nem hallotta, mir l beszélnek, de azt látta, hogy t zbe jönnek egymástól. Egy gondolat kezdett megfogalmazódni a fejében, és a gyomra remegni kezdett, de ez ezúttal kellemes remegés volt. Egyikük sem volt házas. Jorik parancsolgatott és nagyon okosnak képzelte magát, de Gombocska kedvelte. Nell entellektüel, aki annyit ért a gyerekekhez, mint tyúk az ábécéhez, de mindig ellen riz mindent, nehogy Gombocskának baja essen. Kedves is – ruhákat vett neki meg minden. És bár Jorik egyszer felöntött a garatra, nem mutatta semmi jelét annak, hogy alkoholista lenne. Azonkívül klassz kocsija van, Pandora’s TeAm

137


tehát gazdag, és elég vicces is, bár ezt soha nem fogja az orrára kötni. Mi lenne, ha összehozná ket? A remegés gyorsult a gyomrában. Biztos volt benne, hogy jobban gondját viselnék a kishúgának, mint Sandy valaha is. Talán egymásba szeretnek, összeházasodnak és örökbe fogadják Gombocskát. Gombocska aranyos volt, nem utálatos kamasz, mint , Nell és Jorik pedig mintha kezdték volna megkedvelni a kicsit. Jorik már nem panaszkodott, hogy cipelnie kell, és Nell sem idegenkedett t le annyira, mint ahogy az els nap. Minél többet gondolkodott rajta, annál inkább arra a következtetésre jutott, hogy k minden reménye. Valahogy össze kell boronálnia Nellt és Jorikot, aztán meggy zni ket, hogy fogadják örökbe Gombocskát. Amint a kishúga elhelyezésre kerül, a saját lábára állhat. A felvillanyozottsága némileg alábbhagyott, amikor arra gondolt, hogy búcsút kell vennie Gombocskától. Ne legyél barom, mondta magának. Ezt akartad, nem? A saját lábadra állni. Remekül megleszel. Szívós vagy, okos, veled nem fognak szarakodni. Mégis milliomodjára kívánta, hogy bárcsak igazi családja lenne. Egész életében olyan apáról álmodott, aki füvet nyír és valami béna becenéven szólítja, anyáról, aki nem iszik, nem veszti el folyton az állását és nem fekszik le f vel-fával. Mindannyian igazi házban élnek, nem bérelt lakásban és olyanban, ahonnan kilakoltatják ket. Haladó csoportba jár anélkül, hogy kinevetnék, és rendes srácokkal lóg, nem linkekkel. Beiratkozhatna valami egyesületbe, énekelhetne kórusban, és olyan fiúk kedvelnék, akik nem drogosok. Erre vágyott. Dühösen dobolt ujjaival az ágytámlán. Nem fogja megkapni, amit akar, és felesleges róla ábrándoznia. Most a kis-húgára kell gondolnia, ami azt jelenti, hogy össze kell hoznia Nellt és Jorikot. Nem lesz könny , mert mindketten okosak, de bízott magában, hogy túljárhat az eszükön. Csak a megfelel irányba kell ket terelni. És megakadályozni, hogy túl hamar Iowába érjenek. Gombocska megvárta a hisztirohammal, hogy Indianába érkezzenek. Matet ezúttal nem lehetett meggy zni, hogy álljon meg. Maguk mögött hagyták Nyugat-Virginiát és Ohiót, Mabel nem Pandora’s TeAm


138

döglött be újra, és egyre der látóbb lett azzal kapcsolatban, hogy tényleg el fognak jutni Iowába. Behajtott egy kis kempingbe, amit kiválasztottak éjszakára, és mosolyogva hallgatta hátulról a baromfiudvar állathangjait, amivel Nell próbált rontombontom kedvére tenni. Nell szuper volt, okos és szórakoztató. De titokzatos érzékisége volt az, amit l diafilmtekercsnyi korhatáros kép villódzott Mat agyában. Egész délután vágytól kábultan vezetett. Nell valahányszor keresztbe rakta karcsú lábát, vagy meglóbálta szandálját a lábujján, vagy hozzáért a karjával, úgy érezte, felrobban. Lehet, hogy a rejtélyes hölgy még nem vallotta be, de azon a ponton volt, hogy szert tegyen magának egy szeret re. És ha volt neki némi beleszólása – márpedig gondoskodott róla, hogy legyen –, Nell ma este szert tesz arra a szeret re. Cselesnek kell lenniük, mivel két gyerekkel osztoztak egy sz k helyen, de az ajtót be lehetett zárni hátul, és mindkét kölyök mélyalvónak bizonyult. Nem ideális megoldás – azt akarta, hogy Nell visítozzon –, de nem tud tovább várni. Miközben bezötyköl dtek a kempingbe a kavicsos úton, azon gondolkodott, meddig fog tartani az a makulátlan el kel modor az ágyban. Bárcsak tényleg kettesben maradhatnának... Az agyának egy kis része, ami még racionálisan m ködött, türelemre intette, de valami ragadozó ösztön azt súgta neki, hogy jelölje meg a prédát, amilyen hamar csak lehet. Jelölje meg a prédát? Ez hogy jutott eszébe? Ha nem vigyáz, a hajánál fogva hurcolja be a fák közé. Elmosolyodott a gondolatra, hogy mit szólna ehhez Nell, majd beparkolt Mabellel a táborhelyükre és leállította a motort. Ördögfióka szepegni kezdett, és Nell szaladt, hogy kivegye az autósülésb l. Az arca kipirult az állathangok utánzásától, és ahogy el rehajolt, Mat látta, ahogy a melle kirajzolódik pólója puha pamutanyagán át. Sürg sen friss leveg re volt szüksége. Kiszállt, bár tudta, hogy vissza kellene mennie és megnyugtatni a csöppséget. Miközben körülnézett, gratulált magának, hogy kis kempinget választott egy forgalmas helyett. Itt lesz egy kis nyugalmuk. Pandora’s TeAm

139


Ebben a pillanatban egy virágmintás fels t, élénk kékszín rövidnadrágot és kockás tornacip t visel dundi n rohamozta meg, nyakában tarka láncon himbálódzó olvasószemüveggel. Cingár, tipptopp férfi követte élére vasalt tengerészkék rövidnadrágban, kockás galléros pólóban, fekete zokniban és barna b rszandálban. – Helló! – trillázta az asszony. – Wayne-ék vagyunk Fort Wayneb l. Engem Bertisnek hívnak, pedig a férjem, Charlie. Reméljük, kedves fiatal család fog kempingezni mellettünk. Mat érezte, hogy az egyedüllétre és csendes csábításra épül terve füstbe megy. – Úgy hallom, jó nagy kravallt csinál bent a kicsi – mondta Charlie. – Az unokánk üvöltött így, de Bertis mindig meg tudta nyugtatni, nem igaz, Bertis? Hozza ki az apróságot, hadd csitítsa el a Nagyi. Nell éppen ekkor jelent meg karjában a tekerg z , teli torokból üvölt Gombocskával. A pofija könnyáztatta volt, rózsás ajka gy rött a rajta esett gyalázattól. – Arra gondoltam, a friss leveg ... – Nell elhallgatott, amikor meglátta Wayne-éket. – Helló, drágám. Bertis újra végigment a bemutatáson, aztán feltette a szemüvegét és a karját nyújtotta Gombocskáért. – Hadd fogjam meg. Majd én megnyugtatom. Kizárt dolog volt, hogy Mat hagyja, hogy egy idegen hozzányúljon Ördögfiókához, és kikapta Nell kezéb l, miel tt az asszony megérinthette volna. – Csigavér, kölyök. Egy 747-es landolni tudott volna Gombocska alsó ajkán, de abbahagyta az üvöltést. – Így már jobb. A csöppség visszahúzta alsó ajkát. Szepegett és sért dötten lebiggyesztette az ajkát azzal a fajta ajakbiggyesztéssel, ami azt sugallta, gyémántkarperecet, de minimum sz rmebundát vár el kárpótlásként. – Nézzenek oda! Maga aztán ért ennek a kislánynak a nyelvén, nem igaz? Ó, milyen igazságtalan az élet. – Bertis cinkos pillantást Pandora’s TeAm


140

vetett Nellre. – Mi szenvedünk meg, hogy életet adjunk nekik, aztán elfordulnak az apjukhoz. – Nem én szültem – mondta Nell. – Én csak a... – Anya? Apa? Nagyon köszönöm ezt a csodálatos könyvet, amit vettetek nekem. Igazán tanulságos volt. Mat felnézett és látta, hogy Lucy lép ki a lakókocsiból, illedelmes arckifejezése szöges ellentétben utcalány sminkjével. – Helló, Lucy Jorik vagyok. Matnek megrándult az arca. Még mindig nem tudta elhinni, hogy Sandy az nevét adta Lucynek. – Az apám, Mat, az anyám, Nell és a mi kis porontyunk, Gombocska. Hát nem aranyos? Elváltak, mert apámnak viszonya volt a legjobb barátn mmel, de aztán ismét összejöttek, és Gombocska a vigaszdíj. Mat Nellre nézett. – Azt hiszem, hányni fogok. Nell nevetett és Bertishez fordult. – Lucy most van a serdül korban. Ne is tör djön vele. Nem vagyunk házasok Mattel. Én csak a dadus vagyok. Bertis tekintete arról árulkodott, hogy egy szót sem hisz el az egészb l, ugyanakkor túl sok mindent látott már, hogy ítélkezzen. Szemügyre vette Lucy rengeteg fülbevalóját. – Remélem, nincs átfúrva a nyelved, ifjú hölgy. A legnagyobb unokánk, Megan piercinget rakatott a nyelvébe és lenyelte. Az orvos egy héten át vödörbe végeztette vele a dolgát és kerestette benne gumikeszty vel a hiányzó tárgyat. Mat örömmel látta, hogy Lucy elborzad, és a tisztelete Bertis iránt fokozódott. – Jöjjenek át hozzánk, emberek, és vacsorázzunk együtt, amint elrendezkedtek. Hoztam mézes sült sonkát és Ore-Ida rakott krumplit, de várjanak csak, amíg megkóstolják a Dole gyümölcskoktélos tortámat. A templomban mindenki azt kér t lem batyusbálra. Gyere, Lucy, segíthetsz Charlie-nak összetolni a kempingasztalokat. Neked pedig, kisbogaram, majd találunk valami különlegeset. Pandora’s TeAm

141


Mat Nellre pillantott, remélve, hogy el áll valami jó kifogással, de Nell mintha el lett volna b völve Wayne-ékt l. – Köszönjük a meghívást – mondta Mat –, de... – Örömmel! – kiáltotta Nell. – Csak adjanak pár percet, amíg elrendezkedünk. Mat már csak arra ocsúdott, hogy Nell visszarohan a lakókocsiba, Lucy elsétál Wayne-ékkel, pedig ott áll Ördögfiókával, aki benyúl az inge nyitott gallérján és meghúzza a mell-sz rzetét. – Aúúú! A rosszcsont elégedetten tapsikolt. Követte Nellt és letette a tökmagot, hadd mászkáljon. -A fenébe, Nell, miért kellett azt mondania, hogy velük vacsorázunk? – Mert én szeretnék. De mit vigyünk? Valamit vinnünk kell, nem igaz? – Honnan a pokolból tudjam? Nell sürögni-forogni kezdett a lakókocsiban, szeme izgatottan csillogott. Mat megfeledkezett a bosszúságáról annyi id re, hogy gyönyörködjön Nell hosszú, kecses ívben hajó testében, mikor lábujjhegyre állva benézett egy fels szekrénybe. Rossz érzése támadt a ma estével kapcsolatban. Attól kezdve, hogy találkoztak, felt nt neki, milyen nagyra becsüli Nell az élet hétköznapi dolgait: a gyorsételeket, a szép tájat, még a tankolást is. Ma délután sokat kellett várnia egy kisboltban, mert a pénztárost túlságosan lekötötte, hogy telefonáljon, és nem volt ideje a vev kkel foglalkozni. Ahelyett, hogy dühbe gumit volna, Nell úgy viselkedett, mintha kiváltság volna, hogy észre sem veszik. A Wayne-ékkel való vacsora éppen neki való lesz. Nell felé fordult, sima, el kel homloka ráncot vetett. – Tud kekszet sütni? – Viccel? – Kukoricakenyeret? Bertis azt mondta, van sonkája. A kukoricakenyér remek lenne. – Van egy zacskó bontatlan tortilla csipszünk, pár bödön pattogatott kukoricánk és némi bébiételünk. Nem hiszem, hogy a kukoricakenyér alternatíva lenne. Pandora’s TeAm


142

– Van más is. – Igen, de mindenre rá van írva, hogy Gerber. – Báhszusz! – Gombocska egy sajtos puffancsot tömött a szájába, amit a földr l takarított fel. Nell szerencsére nem látta. – Cheerios! – Úgy vette ki a dobozt az alsó szekrényb l, mintha elásott kincset talált volna. – Tudtam, hogy van még valami. Olyan kedves emberek. – Igen, összekeverheti a Cheeriost a bébiétellel, és szórhat a tetejére tortilla csipszet. – Segít készebb is lehetne. – Fort Wayne két legrosszabbul öltözöttjével készülök vacsorázni. Azt hiszem, elment az étvágyam. Nell rámosolygott, és egy ideig csak nézte. Nell el ször állta a tekintetét, de aztán a fürkészését l mintha idegessé vált volna és a jobb fülét kezdte tanulmányozni. Mat perverz férfi énje örült, hogy Nell ideges t le. Azt jelentette, hogy tudja, minden meg fog változni köztük. Ideje volt benyújtani az igényét. Amikor Nealy megérezte Mat kezét a vállán, a szíve hevesebben kezdett verni. Az egyik pillanatban fesztelenek és vidámak voltak, de a másodperc tört része alatt valami megváltozott. A férfi leheletének lágy fuvallatát érezte az arcán, ujjai érintése pillekönny volt az állán. Mat a hátára simította hatalmas tenyerét, és ahogy közelebb húzta, Nell rájött, hogy teljes izgalmi állapotban van. így kell reagálnia egy férfinak, emlékezett, egy n re. Mindent jól kell csinálnia. Nem bírná elviselni, ha Mat azt mondaná, hogy kislányosan csókol. Amikor fiatal volt, tudta, hogyan kell. Most is meg tudja csinálni. Az önuralom családi örökség volt a Litchfieldeknél, és amikor a férfi szája az övére tapadt, kényszerítette magát, hogy koncentráljon. Egyben biztos volt. A szenvedélyes n k nem csukott szájjal csókolóznak. Szétnyitotta, a fejét egy kicsit jobban elfordította. Lazítania kell! De mihez kezdjen a nyelvével? Kétségtelen, hogy használnia kell a nyelvét, de mennyire? És mikor? Pandora’s TeAm

143


Mat érezte Nell egyre fokozódó feszültségét és el akart húzódni, hogy lássa, mi a baj, de valami ösztön tétovázásra késztette. Nell az el bb még lágy és meleg volt, most azonban merev, mint egy deszka. Mintha dolgozott volna az ügyön, ahelyett, hogy egyszer en élvezte volna. Szinte hallotta, ahogy állkapcsa zsanérjai nyikorognak, mikor kinyitotta a száját. A nyelve hegye el remerészkedett, de aztán megtorpant. Matnek eszébe jutott az az ostoba megjegyzés, amit tegnap este tett a csókjára. Ahhoz képest, hogy sokkal többet tudott a n i lélektanról, mint szeretett volna, óriási bakot l tt. Most hozhatja helyre. Bár nem szívesen, visszahúzódott attól az eltökélt kis keményhegy nyelvt l, Nell füléhez simította az ajkát és belesuttogott. – Ne siess velem, édesem. Egy férfi nem bír olyan sokat. Érezte az arcán, hogy Nell szempillája megrebben, és tudta, hogy gondolkodnivalót adott neki. Nell teste elernyedt. Két tenyerébe fogta a fejét és szájon csókolta. Ez már sokkal jobb volt. Elmosolyodott magában. Nell hátrah költ, a tekintete sebzett volt, ahogy felnézett rá. – Te nevetsz! Hirtelen undor fogta el. Tényleg egy barom, még amikor nem is akar az lenni. – Naná, hogy nevetek. Én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon, hogy megcsókolhatlak, és ünnepelek. Nell már nem t nt olyan zaklatottnak, de gyanakvóan nézett. – Kritizálj csak – mondta. – Tudom, hogy azt akarsz. – Én azt akarom, hogy térjünk vissza a csókra. – Üsse k ! Minden t le telhet t megtett, hogy érzelmes legyen, de most durván magához rántotta Nellt. Akadtak férfiak, akik többre jutottak, ha egyszer en barmok voltak. Ezúttal nem hagyott lehet séget Nellnek, hogy megforgassa a fogaskerekeket az agyában. Helyette kijelölte a territóriumát és várta, hogy Nell lépést tartson vele. A csók olyan szenvedélyes és kéjsóvár volt, hogy Nealynek nem volt ideje azon gondolkodni, hova dugja a nyelvét, mert a férfié már Pandora’s TeAm


144

ott volt. Mat soha nem értette azokat a férfiakat, akik rögtön a lényegre akartak térni. szeretett csókolózni. Ezt az ártatlan, el kel n t csókolni pedig különösen édes volt. Nell ujjai a vállába vájtak, pedig a pólója alá csúsztatta a kezét, hogy megtegye, amire egész nap vágyott. Nell b re ugyanolyan lágy volt, mint az ajka. Keze oldalt vándorolt felfelé, hogy egyszercsak rádöbbenjen, Nellen nincs melltartó. Minden további teketória nélkül megfogta az édes kis halmot. Nell megremegett. A hüvelykujjával simogatta a mellbimbóját. Nell halk torokhangot hallatott. Mat elvesztette a fejét. Nincs több lassú csábítás. Nem vár estig. Most kell a magáévá tennie. – Báhszu? Szabad kezét Nell fenekére simította. Nell liheg , gyámoltalan hangja megvadította. – Papa? Egész nap Nell mellér l képzelgett, és most látnia kellett. Felhúzta a pólóját. – Papa! Nell megdermedt. Éles kis körmök mélyedtek a lábába. Mat kikapta a kezét a pólója alól. Nealy hátraugrott. Az ajka nedves volt és duzzadt, az arca kipirult, rémült. Mindketten kiskorú gardedámjukat bámulták, aki egy pünkösdista templomi orgonista rosszallásával nézett fel rájuk. Mat szerette volna hátravetni a fejét és üvölteni. – Nye! Nell az édes mellére szorította a kezét, amit Mat most kezdett csak felfedezni. – Istenem. Tudja, mit csináltunk. – A fenébe – morogta Mat. – Most meg kell ölnünk. – Haragosan nézett a kislányra. Nell leguggolt és felemelte. – Ó, drágám, annyira sajnálom. Nem lett volna szabad látnod. – A férfira kapta a tekintetét. – Az ilyesmit l örök életére traumát kaphat. Pandora’s TeAm

145


– Ezt szintén kétlem. – Pillanatnyilag Mat úgy érezte, nagyobb traumát kapott, mint a gyerek. Nealy komolyan nézett Ördögfiókára. – Nem lett volna szabad látnod, amit láttál, Gombocska. De tudnod kell, hogy semmi rosszat nem csináltunk. Nos, majdnem semmi rosszat... úgy értem, feln ttek vagyunk, nem tinik. És amikor egy érett n találkozik egy vonzó férfival... – Igen? Szóval vonzónak tartasz? Mikor tanulja már meg befogni azt a nagy száját? Nell a mellére vonta Gombocskát és elítél en nézett rá. – Biztos vagyok benne, hogy szerinted ostobaság magyarázkodni egy kisbabának, de senki nem tudja, mennyit értenek a gyerekek. – Valahogy az az érzésem, hogy van még pár éve, hogy megértse. – Mat fontolóra vette, hogy a zuhany alá veti magát, ruhástól, mindenest l. Nealy visszafordult a babához. – Mat és én felel s feln ttek vagyunk, Gombocska, és tudjuk... – Elhallgatott, mikor a férfi kezdte nagyon jól érezni magát, és megszaglászta Ördögfióka leheletét. – Olyan szaga van, mint... – Nealy letörölt egy kis narancssárga nyálat az apróság szája sarkáról és megvizsgálta. – Sajtos puffancsot evett! Ó, istenem! Felette a földr l. Van ipekakuána az els segélydobozban? Mat a szemét forgatta. – Nem fogsz ipekakuánát adni neki. Gyere ide, Ördögfióka, miel tt gyomormosóval kezd el ijesztgetni. – Átvette a porontyot, noha a legkevésbé sem érezte magát jótékonynak vele szemben. – De... – Nézz rá, Nell! Olyan egészséges, mint a makk, és attól még semmi baja nem lesz, ha feleszik valamit a földr l. Amikor a húgom, Ann Elizabeth kicsi volt, olyan rágót evett folyton, amit egyszer már kiköplek. Otthon nem volt olyan gáz, de az utcáról is felszedte. – Nell elfehéredett. – Menjünk, mentsük mg Wayne-éket, miel tt Lucy végez velük. És Nell... – Megvárta, amíg Nealy teljes figyelmet szentel neki, aztán Pandora’s TeAm


146

leglustább, legveszélyesebb mosolyát villantotta rá. – Mihelyt a gyerekek elaludtak, pontosan ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Pandora’s TeAm

147


11

ucy kedvelte Wavne-éket. Hibbantak voltak, és Bertis már megmosta a fejét, amiért ennyi festékkel takar el egy ilyen csinos arcot, de kedvesek is. Bertis a prédikáció alatt mindvégig házi készítés süteménnyel kínálgatta és a vállát paskolgatta. Lucynek különösen tetszett, ahogy Bertis megmegérintette, mivel Gombocskán kívül senki nem ölelte meg. Már Sandy is alig ért hozzá, kivéve amikor részeg volt és ki kellett segíteni a fürd szobába. Charlie-t is kedvelte, jóllehet csak egy idióta vesz fel zoknit szandálhoz. Cserkésznek szólította, miközben segített neki összetolni a kempingasztalokat. Egy kicsit jobbra, Cserkész. Bárcsak odaadhatná Gombocskát Wayne-éknek, de túl öregek voltak, így maradt Jorik és Nell. Felnézett az ev eszközökr l, amiket az asztalra tett és látta, hogy jönnek. Furán viselkedtek és alaposabban megvizsgálta ket. Nell nyakán oldalt piros folt éktelenkedett, az ajka megduzzadt. Amikor látta, hogy a Joriké is, szárnyaik a lelke. Nealy felnyögött magában, mikor észrevette a mindentudó kifejezést Lucy arcán. Koncentrált, hogy továbbra is megnyer arcot vágjon, miközben igyekezett rájönni, mi történt. Vagy ami még fontosabb, mit csináljon most? Amerika First Ladyje el vett volna egy jegyzettömböt és megtervezte volna, de Nell Kelly nem volt ennyire tudatos. Pandora’s TeAm


148

Mat ott akarta folytatni, ahol abbahagyták, és is pontosan erre vágyott, de túl korai lett volna. Vagy nem? Úgy döntött, inkább aggódik az ételallergia miatt, amit Gombocska kaphat a sajtos puffancstól, mint hogy a hórihorgas, szürke szem férfin töprengjen mellette, aki felforgatta az érzelmi életét. – Nézzenek oda, kik jöttek. Nell, üljön le a gyerekkel, maga pedig, Mat, hozza ki a frissít ket. Charlie valahányszor nehezet akar emelni, kiugrik a sérve. – Térdb l kell emelni – mondta Charlie. – A sérv nem játék. Nealy mosolygott. Még soha senki nem beszélt el tte sérvr l. – Olyan ismer snek t nik, Nell. Ismer s, nem, Charlie? Járt valaha Fort Wayne-ben? – Cornelia Case-re hasonlít, bár nem mindenki szerint. – Lucy metsz pillantást vetett Matre, épp miel tt a férfi bement Wayne-ék lakókocsijába az üdít kért. – Most itt vagyok egy béna fúróval. – Ó, egek, tényleg! Nézd meg, Charlie! Pont olyan, mint Mrs. Case. Akár testvérek is lehetnének. Nealy semmiképpen nem akarta, hogy a beszélgetés ebben a mederben folytatódjék. – Sajnálom, de nem tudtunk hozni semmit a vacsorához. Be kell vásárolnunk. – Na, amiatt ne aggódjon. Van itt elég. Ahogy elkezd dött a vacsora, Nealy a díszebédekre gondolt, amiket megszervezni segített, hivatalos alkalmakra, amikor a teríték száznál is több darabból állt. Egyik sem ért fel ezzel a kellemes estével. Mattel való össze-összekacsintásukban olyan néma párbeszéd folyt, mintha már évek óta ismerték volna egymást. Lucy kuncogott Charlie ugratásán. Gombocska az asztal körül totyogott, meglátogatva mindenkit, majd elkerülhetetlenül kikötve Mat ölében. Nealyt elb völték Wayne-ék. Bertis egész életében háztartásbeli volt, tele gyerekekr l, unokákról, a gyülekezetér l és szomszédairól szóló történetekkel. Charlie-nak egy kis biztosítási ügynöksége volt, nemrégiben adta át a gyepl t a legid sebb fiának. Nem rejtették véka alá a véleményüket Washingtonról sem, Mattel egyetemben. Nealy a Dole gyümölcskoktélos torta közben Pandora’s TeAm

149


rájött, hogy a férfinak mániája a politika és teljesen kiábrándult az ország választott tisztvisel ib l. Mire sötétség borult a kempingre, megtudta, hogy Wayne-ék rendíthetetlen patrióták, de nem vakok. Tiltakoztak a nyakló nélkül adott segélyek ellen, de szívesen megosztották volna mindenüket az arra igazán rászorulókkal. Elvárták a szövetségi kormánytól, hogy ne avatkozzon a magánéletükbe, ugyanakkor megtalálja a módját, hogy véget vessen az er szaknak és az ittas vezetésnek. Aggódtak, hogy elég lesz-e az egészségbiztosításuk, és elvárták, hogy a társadalombiztosítás fizesse a nyugdíjukat, de nem akarták, hogy a gyerekeik igyák meg ennek a levét. Bár Mat nem mindenben értett velük egyet, abban közös nevez re jutottak, hogy a politikusok tehetetlenek, fanatikus párthívek, öncélúak és készséggel eladnák az országot, amennyiben saját érdekeik úgy diktálnák. Az efféle nézetek mindig lehangolták Nealyt, noha hozzászokott már. Ismert olyan választott lépvisel t, aki megfelelt a leírásnak, de sok olyat is, aki nem. A Wayne-ékhez hasonló házaspárok voltak Amerika alappillérei. Egy szkeptikus nemzet, ez minden, amit a demokratikus kormányzás több mint kétszáz év alatt teremtett? Washington ennek ellenére úgy aratott, ahogy vetett. Denisszel sokat beszélgettek err l az évek során. Bár Dennis naivnak tartotta ahhoz képest, hogy az anyatejjel szívta magába a politikát, hitt benne, hogy az ország készen áll a politikusok új fajára. Néha elábrándozott arról, hogy is jelölteti magát. Az els szabály, amit követett volna, az szinteség volt, és ha kitaszítottá is vált volna emiatt az amerikai politikai rendszerb l, egyenesen a nép elé vitte volna az ügyét. Mat elrakott egy kést Gombocska kezeügyéb l. – Nagyon csendben vagy, Nell. Annak ellenére, hogy mindenr l van véleményed, meglep, hogy egy szót sem szólsz hozzá a politikához. Ó, millió szava lett volna, és azóta fékezte a nyelvét, hogy a vita elkezd dött. Egy megjegyzést azonban nem átallott tenni. – Hiszem, hogy lehet tisztességesen politizálni. Charlie és Bertis a fejüket rázták, Mat cinikusan nevetett. – Ötven évvel ezel tt talán igen, de ma már nem. Pandora’s TeAm


150

Szavak tolultak az ajkára, tucatnyi. Ezer! Egy egész beszéd a hazafiságról és közszolgálatról, idézetekkel telet zdelve Lincolntól, Jeffersontól és FDR-t l. A politka igenis lehetett tisztességes hivatás, és a vágy, hogy bebizonyítsa, ismét mardosni kezdte. – Most is. Csak pár bátor politikusra van szükség. Kétkedve méregették, neki pedig be kellett fognia a száját, nehogy túl sokat mondjon. Mindenki ugrott, hogy segédkezzen az asztal leszedésében, Gombocskát kivéve, aki egyre ny gösebb lett a kés i fennmaradástól. Nealy éppen elkezdte kimenteni magát, hogy lefektesse a porontyot, amikor Lucy lépett ki Wayne-ék lakókocsijából. – Van tévéjük – jelentette fennkölten. – Nem akarunk lemaradni a hírm sorokról – felelte Charlie. – Ma lesz a Dateline. – Nekünk nincs tévénk. – Nem fogsz belehalni, ifjú hölgy. – Bertis megölelte Lucyt. – Olvass egy szép könyvet este. Valami tanulságosat. – Mat kölcsönkérhetem az egyik Playboyodat? – Te egy kis pokolfajzat vagy, Lucy. – Bertis szeretettel méregette a kamaszt. – A mi Meganünk kedvelne téged. Lucy elnéz en sóhajtott, de a legkisebb er feszítést sem tette, hogy kiszabaduljon Bertis nagymamai öleléséb l. – Ne felejtse el, Nell, átküldeni Gombocska kezeslábasát, hogy megvarrhassam a szakadást, miközben megy a Dateline. Amikor Gombocska elszakította a kezeslábasát, Nealynek fogalma sem volt, hogy Bertis felajánlja majd, hogy megvarrja, és zavarba jött. – Nem kell. Tényleg. – Maga tesz szívességet nekem. Ha nem foglalom le a kezemet, nassolok. Nealy megköszönte, aztán Lucyvel és a csöppséggel visszamentek a lakókocsiba. Miközben belépett, arra gondolt, milyen jó érzés szívességet kapni valakit l, aki nem vár érte cserébe semmit. Gombocska csupa kosz lett a kempingasztal körüli mászásban, amit Nealy kétségbeesetten igyekezett megakadályozni, mire Pandora’s TeAm

151


mindenki más úgy reagált, mintha esztelenül túlaggódná a dolgot. Mivel Charlie Mat segítségét kérte egy vessz kosárhoz, Nealy és Lucy feladata maradt, hogy beimádkozzák a ny gös babát a zuhany alá egy gyors fürdésre. Mire tiszta pizsamába öltöztették, már zokogott a fáradtságtól és nem hagyta, hogy Nealy vigasztalja meg. Lucy vitte hátra, hogy megitassa a cumisüvegb l. Mikor a tinédzser behúzta a tolóajtót, Nealyre melankólia telepedett. Nem volt féltékeny, csak fájt tudni, hogy Gombocska ilyen egyértelm en mást szeret jobban. A kislány bizonyára megérezte, hogy valami nem stimmel vele. A Halál Angyala... Elhessegette a szörny gondolatot. Az ajtó kinyílt, megpördült. Mat lépett be, még magasabbnak t nt, mint általában, még lehengerl bbnek. Kiszáradt a szája. Elfordult és észrevette Gombocska szakadt kezeslábasát. – Átvinnéd Bertisnek? Elfelejtettem. – A férfi felé tolta. – Nem gond. – Mat szokatlanul vidámnak t nt ahhoz képest, hogy a világ legdurvább pokróca is tudott lenni. – Egyáltalán nem gond. – Elmosolyodott, miközben a kezeslábasért nyúlt és megérintette Nealy kezét. – Mind járt jövök. Szándékosan kínozta. De miért? Lehet, hogy Mat azt gondolja, le fog feküdni vele úgy, hogy egy szobával arrébb két gyerek alszik, de téved. Kiábrándultan ment a fürd szobába és vetk zött le. Miközben zubogott rá a víz, eszébe jutott, ahogy azok a hatalmas kezek a mellét fogták. A férfi célratör csábításának minden pillanatát élvezte. Olyan jó érzés volt, hogy vágynak rá. Emlékeztette magát, hogy alig ismerik egymást. Nincs bennük semmi közös, különbözik a társadalmi hátterük. De Dennisszel minden klappolt, mégis mi lett bel le. Könnyek égették a szemét. Azért hiányzott neki Dennis. Mindenkinél jobban megértette volna a mostani zavarodottságát és bölcs tanácsot adott volna. Amikor hajlandó volt megfeledkezni róla, hogy Dennis megcsalta, eszébe jutott, hogy a legjobb barátja volt. Nem kapkodott a zuhanyozással, így meglep dve tapasztalta, mikor kilépett a fürd b l, hogy Mat még nem jött vissza. Miért kell ilyen bonyolultnak lennie az életnek? Csak egy dologban volt biztos. Pandora’s TeAm


152

Szeretett Nell Kelly lenni. Ez volt a legszebb ajándék, amit adhatott magának, hogy egy másik n b rébe bújhatott és még korántsem készült fel rá, hogy visszaváltozzon. Egész nap az t üldöz kormányügynökök képét hessegette magától, és most elrebegett egy néma imát. Kérlek, istenem. Csak pár napot adj még. Nem kérek mást. Csak pár napot még...

Toni DeLucca szinte csak félszemmel nézte a Dateline-t, miközben a hotelszobájában ült nem messze a pennsylvaniai McConnellsburgtól. Jasonnel újabb eredménytelen délel ttöt töltöttek a kamionos parkolóban és ugyanilyen eredménytelen délutánt Jimmy Briggs kikérdezésével. Az ágyon ült és almát majszolt a sós burgonyacsipsz helyett, amit igazán kívánt volna, miközben a Chevy Corsica el zetes laborjelentését olvasta. Cornelia Case ujjlenyomatai mindenhol ott voltak, de vér vagy er szakra utaló nyom semmi. Félretette a jelentést, hogy elolvassa a Terry Ackermant l most kapott beszámolót. Dennis Case f tanácsadója arról tájékoztatott, hogy el z este beszélt Aurórával. Ackerman szerint a First Lady nem használta a beszélgetés során a John North kódjelzést, ahogy arra sem tett utalást, hogy az elt nésének egyéb oka lenne, mint önként választott. Megnyugtató volt, hogy Jimmy Briggs nem bántotta Mrs. Case-t, de Toni örült volna, ha Ackerman er szakosabban faggatózik a hollétér l. – Itt Ann Curry egy különleges hírrel az NBC Newstól... Fél almája legurult az ágyról, mikor a távirányító után kapott és feler sítette a hangot. Harminc másodperc múlva telefont ragadott és Jason Williams szobáját tárcsázta. – Az NBC az el bb közölte, hogy Auróra elt nt. A CNN-en most jön. – Megvan. Toni hallotta, hogy a férfi szobájában felharsan a tévé és mindketten azt hallgatták. Pandora’s TeAm

153


– De hol van Cornelia Case? Megbízható washingtoni források szerint a nemzet First Ladyje, akir l azt a hírt közölték, hogy ágynak döntötte az influenza, elt nt. Három napja, kedd reggel óta senki nem látta a Fehér Házban. Case elnökkel közös otthonukban, a virginiai Middleburgben nincs, sem Nantucketen, a Litchfield családi birtokon. Bár a Fehér Ház hivatalosan nem er sítette meg az elt nését, nem hivatalos források azt állítják, hogy Mrs. Case saját elhatározásából távozott. Nyilvánvalóan senkivel nem közölte sem a szándékait, sem az úti célját. Ami a legriasztóbb, hogy a titkosszolgálat védelme nélkül áll. A képerny azt mutatta, ahogy James Litchfield a limuzinjához siet. – Édesapja, James Litcfield egykori alelnök ma nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésre sem, amikor... Toni lehalkította a tévét, amikor a riport b ncselekményr l kezdett spekulálni. A vállgödrébe szorította a telefonkagylót és a homlokát ráncolta. – Elkerülhetetlen volt, hogy kiderüljön. – Megkönnyíti vagy megnehezíti a dolgunkat? is ugyanezen gondolkodott. – Nehezebb lesz bujkálnia, ennél fogva nagyobb az esélye, hogy életjelet ad magáról. De növeli a kockázatot is. Minden elmebeteg tudja most már a világon, hogy védtelen. – Átjönnél a szobámba? – Na, cuncimókus, nem is tudtam, hogy érdekellek. – Hagyd a hülyeséget! Valamit mutatni akarok. – Mikorra? – A szexuális zaklatás kétél fegyver, DeLucca – csattant fel Jason. – És te épp most l ttél túl a célon. – Ó, bocsássssss meg. – Letette a telefont és elmosolyodott. Lehet, hogy Jasonnek nem volt humora, de el kellett ismernie, hogy profi volt. Felvett egy b melegít nadrágot, aminek a derekát biztost tartotta, felmarkolta a szobakulcsát és végigsietett a folyosón. Amikor benyitott, megpöckölte a fiú mellkasát. – Itt a mami. Bekapcsoljam az éjszakai fényt, hogy ne félj a sötétben? Pandora’s TeAm


154

Jason pontosan úgy forgatta a szemét, ahogy Toni huszonhárom éves lánya, Callie szokta, amikor idegesíteni akarta. Csak a fiatalok voltak képesek ilyen mérv szemforgatásra. – Ezt nézd meg! A laptopjára mutatott, mely az íróasztalon állt. Toni a szobájában felejtette az olvasószemüvegét, így hunyorogva böngészte a képerny n egy kis nyugat-Virginia újság másnap reggeli számának weboldalát. – Mit keressek? – Ott. – Jason a monitorra bökött. – „Mikulás nyerte a hasonmásversenyt'? Kit érdekel... Váó! – Toni a látótávolságát állítgatta a számítógépt l és visszament a cikk elejére, hogy elolvassa lassabban. – Hogy találtad? – Csak szörföltem. Ellen riztem az újságokat McConnellsburg kétszázötven kilométeres körzetében. Azt írják, hogy a n spanyol, úgy hogy lehet, hogy vaklárma. Különben is, miért nevezne be bárki, aki el akar t nni, egy hasonmásversenyre? – Azért... a fenébe, bárcsak készült volna fotó. Menj bele a telefonkönyvbe és nézd meg, találsz-e egy... – Toni hunyorgott. – Brandy Buttot. Nem spanyolos. És az átlag spanyol n nem hasonlít Aurórára. – Eddig nem találtam semmit, de van még pár hely, ahol utána tudok nézni. – Meglátjuk, mit tudok én el ásni. – Toni a telefonhoz indult, aztán megállt. A normális eljárás az lett volna, hogy átadja az információt a nyugat-virginiai irodának, de az Auróra megtalálására kijelölt akciócsoportban semmi sem zajlott normálisan. és Jason például egyenesen Ken Braddocknak, a Nemzetbiztonsági Hivatal megbízott igazgatóhelyettesének jelentett, szóval vagy követték a forró nyomot vagy lepasszolták. Felvette a kagylót, a nyakához szorította és a társát fürkészte. – Nyugat-Virginiába akarok menni holnap hajnalban, nagyfiú. Mit szólsz? Hét óra korán van? – Én hatra terveztem az indulást, de ha több pihenésre van szükséged, megértem. Kezdte megkedvelni ezt a kölyköt. Pandora’s TeAm

155


Mat tarkója még mindig bizsergett. Fura volt ott állni Wayne-ék lakókocsijának közepén kezében Gombocska sárga Bo Peep kezeslábasával és Cornelia Case elt nését hallgatni a Dateline-ban. Fatális véletlen, de ahogy visszafelé sétált Mabelhez, a nyaka még mindig zsibogott. Ugyanezt szokta érezni, amikor bombasztorin dolgozik. Önkéntelenül is összehasonlította magában Cornelia Case-t és Nell Kellyt. Küls hasonlóságuk ellenére Mrs. Case h vös és kifinomult volt, szinte légies, míg Nelly vicces, megközelíthet és nagyon valóságos. Az els benyomás után nem is látszottak olyan egyformának. Nell haja más volt, és bár a testalkata vékony, nem volt meg benne az a fels tízezerre jellemz melldüllesztés, ami Mrs. Case-ben igen. Mrs. Case nyurgább volt, a homloka magasabb, a szeme pedig nem annyira kék, mint Nellnek. És ami a legfontosabb, Mrs. nem hagyta volna, hogy Mathias Jorik megcsókolja. Kuncogott magában. Ha Nell felvett volna egy parókát, egy kicsit kicsípte volna magát és magas sarkút húzott volna, akár be is sétálhatott volna a Fehér Házba, hogy a First Lady. Aztán amikor az igazi Mrs. Case visszament volna, senki nem hitte volna el, hogy az igazi. A koldus és királyfi leszbi változata. Micsoda történet! Kinyitotta az ajtót és készen arra, hogy elmeséljen Nellnek mindent, belépett a lakókocsiba, de mikor meglátta a kanapén üldögélni, lefagyott ajkáról a mosoly. Nell a kék pamuthálóingét viselte, lábát maga alá húzta. Csak egy kislámpa égett. A fény az arcára esett. Olyan törékeny és éteri volt, mint egy tizenötödik századi Madonna, és elképzelhetetlennek t nt olyan rültségekre, mint megvenni egy kerámia békát, lakókocsit vezetni vagy egy ny gös gyereknek b gni, mint a tehén. Mat tarkója bizsergett. Nell nagyon úgy festett, mint Cornelia Case. Nell felemelte a fejét és elmosolyodott. – Kés n jöttél. Bertis megkínált még egy szelet gyümölcskoktélos tortával?

Pandora’s TeAm


156

– Tortával? Nem. Nem, csak... – Nell válláról lecsúszott a hálóing széles pántja és a varázslat megtört. Megint olyan volt, mint Nell, a n , akire egész este gondolt. – Csak beszélgettünk. Miközben leült a pad szélére, a vágyból, hogy a magáévá tegye, elemészt t z lett. – A lányok alszanak? – Mint a tej. – Nell egy pillanatig t fürkészte. – Valami baj van? – Nem, miért? – Nem tudom. Fura képet vágtál, amikor megjöttél. Már éppen elkezdett volna Cornelia Case-r l mesélni, de még idejében észhez tért. Csábítás forgott a fejében, nem híresemények megvitatása, és az újság nagyon is várhat. – Biztosan megülte a gyomromat az a gyümölcskoktél torta. Nell felállt és a fény homályosan kirajzolta alakját a hálóing alatt. – Kérsz inni valamit? Egy újabb gyömbérsört? A legtöbb, amire Mattol telt, egy fejrázás volt. Azon kapta magát, hogy kiegyenesedik és Nell felé lép. Nell felnézett rá, és óvatosságot látott a tekintetében, amit a legkevésbé akart kiváltani. – Mat, beszéljük ezt meg. Két gyerek alszik az ajtó mögött. – Igen, tudom. – Másra sem tudott gondolni. Mondogathatta magának, hogy mély alvók, szembesülni vele, hogy milyen vékony is az ajtó a valóságban, más dolog volt. Eljött a rögtönzés ideje. – Meleg van idebent. Sétáljunk egyet. – Hálóingben vagyok. – Sötét van. Senki nem fog látni. Különben is, az a hálóing többet takar, mint az a ruha, amiben napközben voltál. – Akkor is... – Van egy ösvény közvetlenül a lakókocsi mögött, ami a távolabbi erd be vezet. Szemmel tarthatjuk Mabelt. Nell váratlanul elmosolyodott, és Matnek eszébe jutott, mennyire tud örülni az egyszer dolgoknak. – Húzom a cip met. Pár perc múlva mulcsdarabokkal teleszórt sövényen sétáltak. A fák között épp annyi fény sz r dött át a kempingb l, hogy mutatta az utat. Nealy nagy leveg t vett és beszívva a faszén és a buja, nedves Pandora’s TeAm

157


aljnövényzet illatát, próbálta felfogni, hogy hálóingben sétál a szabadban. – Hát nem csodálatos? – Igen, egész kellemes. Add ide a kezed, nehogy eless. Nealy nem gondolta, hogy az a veszély fenyegetné, hogy elesik, de a férfi tenyerébe csúsztatta a kezét. Nagy volt, kemény és ismeretlen. Bár több tízezer kézfogás veteránja volt, az egyetlen kéz, amit hosszú ideje fogott, gyermeké volt. – Jól éreztem magam ma este. – Nem szívesen vallom be, de én is. – Kedvesek voltak Lucyvel. Lucy pedig egész este alatt egyszer sem káromkodott. – Észrevettem. És provokálta Bertist, hogy sürgöl djön körülötte. – Szerintem jólesett neki. – Igen, én is azt hiszem. – Mat lassított, és egy pillanatra Nealy azt hitte, észrevett valamit el ttük az úton. – Gyere el a fényt l. A rekedtség a hangjában feltüzelte az érzékeit. Izgatottság és kétség különös elegye munkált benne, miközben Mat lehúzta az ösvényr l a bozótosba, majd egy nagy fa lábához vezette. Anélkül, hogy elengedte volna, a törzsének vetette a hátát és magához húzta. Aztán megcsókolta. Sürget n és érzékien, igen alapos szexuális tapasztalatról téve tanúbizonyságot, de ezúttal Nealy nem volt hajlandó azon aggódni, hogy jól csinálja-e a dolgokat. Egyszer en a férfi nyaka köré fonta a karját és átadta magát neki. Mat keze a testén száguldozott, tüzeket gyújtva, ahol csak megérintette. – Nem tudok betelni veled. Keze rásimult a mellére a hálóingen át, hüvelykujja átsiklott a csúcson. Lehajtotta a fejét, ajka megkereste a mellbimbót és szívni kezdte a vékony pamutanyagon át. Nealy felnyögött. Az érzés rendkívüli volt – végtelenül izgató, varázslatos... pontosan a megfelel . Hallotta magát, hogy azt mormolja: – Nem akarom... – De akarod. Azt szerette volna mondani, hogy nem akarja itt kint a szabadban – kettesben akarja. De nem vesz dhetett magyarázkodással. Pandora’s TeAm


158

Mat a hálóinge alá nyúlt. Rátalált a bugyijára. Gyengéden megfogta a nejlonon át. – Nedves vagy. Megborzongott a nyers szavaktól. így beszélnek egymással a szeret k? Mat simogatni kezdte. ívbe feszítette a hátát és belékapaszkodott, két lába önálló életre kelve nyílt szét. – Vedd le a hálóinged – suttogta Mat. Szavai visszarántották a valóságba. Nem bírt el egyszerre több új tapasztalatot. – Idekint vagyunk. – Ett l lesz még jobb. – Mat megfogta a ruháját. Nealy már éppen kezdett tiltakozni, de leállította magát. Elege volt az óvatosságból, elege volt abból, hogy mások szabályait követi. Ellazította a karját. H vös leveg szánkázott végig meztelen b rén, mikor Mat lehúzta róla a hálóinget és félredobta. – Most a bugyidat – suttogta. – Add ide. Tétovázott. – Rajta! Borzongás futott végig a testén a férfi durva szexuális parancsára. Ugyanakkor valami si n i ösztön játékra is sarkallta, így megpróbált magas lóról beszélni. – Ó, persze. Mély kuncogás volt a jutalma, mely olvadt mézként csorgott az ereiben. Miközben lehajolt, ízléstelensége izgalomba hozta. Noha úgy t nt, hogy a kempingben senki sem jár, mégis csak nyilvános helyen voltak. Mat elvette t le a bugyiját, és Nealy arra gondolt, hogy talán zsebre teszi. – Meg ne moccanj. A világ minden kieséért se tette volna. A férfi megfogta meztelen vállát, megcsókolta a nyakszirtjét. Aztán megérintette a mellét, addig ingerelve, amíg Nealy leveg után nem kapkodott. Nealy lefeszítette a lábfejét, majd Mat vádlijára fonta. Gyönyör spirálozott benne, nem bírta tovább. Megfogta a férfi csuklóját, hogy megállítsa. – Most te következel. – Torokhangon szólt, alig hallhatóan. – Te vetk zöl. Pandora’s TeAm

159


Újabb mély, búgó kacaj. – Meg rültél? Idekint? Csak egy elvetemült magamutogató vetk zik le a szabad ég alatt. – Halott ember vagy – sikerült Nealynek kinyögnie. – Szíves örömest. – Mat keze a hátán siklott, és az incselkedés abbamaradt. – Olyan átkozottul jó megérinteni. Még jobb volt érezni. Mat megfogta a fenekét, a combja hátsó felét és még szorosabban magához húzta. – Van fogalmad róla, mit akarok most csinálni veled? Volt, de azt akarta, hogy a férfi kimondja. Hallani akarta a durva szavakat. A kedvesen mocskos szavakat, amikt l felforrt a vére. – Mondd el – hallotta a saját hangját. – Mondd el pontosan. Mat megszorította a mellbimbóját. Gönyör ségesen élvezetes fenyegetés volt. – Szeretsz játszani a t zzel? – Igen. – Akkor ne csodálkozz, ha megégeted magad. És égett... a szemléletes leírástól. A kéjsóvár kérésekt l. A szex és nemi vágy durva nyelvezetét l. – ... szétfeszítelek... nyisd szét a lábad... tárd ki magad... Mat a szájába beszélt. A nyelvével bitorolta. És a keze... ó, a keze ott volt mindenhol. Hatalmába kerítette a testét, mintha az övé lett volna. – ... megérintelek itt... A lába között... kutató ujjak... -... idebent. Semmi tartózkodás, semmi tétovaság, semmi idegenkedés azért, mert n . – És itt... Elmerült n iessége illatában és érintésében... – Egy kicsit mélyebben... Izzott. Mat keze gyorsabban mozgott. Nealy felkiáltott és összeomlott. Mat tartotta és csókolta, míg rengett a föld. Mikor az utóhatás lecsengett, Nealy érzékelte Mat er s hátát a tenyere alatt, forró, nyirkos b rét, önuralomtól megfeszült izmait. A testük közé nyúlt és megérintette a férfit. Pandora’s TeAm


160

Mat beled lt a kezébe. Lélegzete Nealy fülében recsegett. Aztán elrántotta magát. – A fene vigye el a kölyköket! Nealy leveg t préselt a tüdejébe. – Magamnak akarlak! – Mat hangja szaggatott volt a csalódottságtól. – Nem akarok azon aggódni, mekkora zajt csapunk vagy felébred-e valaki, mert egy pohár vízre szomjazik. – Szemérmetlen disznóság tört ki bel le, olyan, amilyet egy egészen más szituációban használt alig pár pillanattal el bb. Aztán kiegyenesedett. – Iowa! Nealy feje zsongott. – Tessék? – Gyerekek nélkül. És ágyban... – Végigsimított rajta. – Nem egy kupac t levélen. Mihelyt Iowába érünk, kettesben leszünk és akkor befejezzük. – Iowa... – Olyan messze van. Mat lehajolt, Nealy surrogó hangot hallott. A kezébe nyomta a hálóingét. – A bugyit nem adom vissza. Olyan harapós volt, mint egy vadállat, aminek tüske ment a mancsába és Nealy reszket n felnevetett. – Iowa? – Pontosan. Iowa. Jegyezd fel a naptáradba, bébi. így lett a Sólyomszem államból a Vágyak Földje.

Pandora’s TeAm

161


12

at az éjszakát hol teljes éberségben, hol lázálomban töltötte. Másnap reggel bel tte magát az els csésze kávéval, majd öntött magának egy másodikat, miközben Nell és Lucy elmentek Gombocskával elköszönni Wayne-ékt l. Belerogyott az anyósülésbe a csészéjével, és azt szajkózta magának, hogy nem kanos tinédzser már, hanem feln tt ember. Nell látványától, ahogy alig egy órája kilépett a fürd szobából abban az egyszer kék hálóingében, mégis majdnem elvesztette a fejét. Bekapcsolta a rádiót, hogy elterelje a figyelmét. – ...Cornelia Case elt nésére felbolydult az egész nemzet... Már nem volt a régi. Annyira elmerült a szexuális kiábrándultságában, hogy teljesen megfeledkezett a Case-sztoriról. Hihetetlen, hogy még mindig nem került el . Hány olyan hely van a földön, ahol a világ leghíresebb asszonya elbújhat? Fura borzongás futott végig a tarkóján. A lakókocsi ajtaja kivágódott és Lucy rontott be ráförmedve. – Nem tudom, miért ne maradhatnánk még egy napot, mint Charlie és Bertis! Mindig mindennek úgy kell lenni, ahogy te akarod! – Fején találtad a szöget – mordult Lucyre. – Most pedig pofa be! Indulunk. Nell belépett Gombocskával és felvonta a szemöldökét a goromba hangra, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. Nellnek aztán tudnia kellett volna, mit l ilyen zsémbes. Pandora’s TeAm


162

B ntudata támadt, amiért rárivallt Lucyre, ezért szemet hunyt felette, hogy a kedvenc Blackhawks baseballsapkáját nyomta a fejébe. El sem kezdte számolni, hányszor kötöttek ki a cuccai a húgai szekrényeiben. Miután feltöltötték a víztartályt és kihasználták az angolvécét, nyugat felé vették az irányt Indianán át. Nell szokatlanul sok id t töltött Lucyvel, amib l arra következtetett, hogy zavarban van a tegnap este miatt. A gyerekek most különösképp kerékköt nek érz dtek. Ha k nincsenek, Nell zavara már a múlté. Ismét bekapcsolta a rádiót, és lehalkítva, hogy más ne hallja, meghallgatta a híreket. Még szüksége volt egy kis id re, hogy átgondolja a dolgot. A botrány egyre dagadt, ahogy telt az id , és az ostoba washingtoni szakért k nyilatkozatai minden egyes híradással egyre felel tlenebbekké váltak. – Bár senki nem szívesen gondol erre, de Mrs. Case élete veszélyben lehet... – ...lehetetlen megjósolni az utóhatásait annak, ha a First Lady ellenséges kézre jut... – ...hazai terroristával éppúgy számolni kell, mint külföldivel. Képzeljék csak el, hogy ha például egy katonai csoport... Amikor egy népszer pszichológus azt vetette fel, hogy Cornelia Case esetleg idegösszeomlást kapott az elnök halála miatt, Mat kikapcsolta a rádiót. Idióták. Könnyebb volt találgatásokba bocsátkozniuk, mint az igazság nyomába eredni. De ki , hogy követ vessen rájuk? Nem is olyan régen három napig követett egy transzvesztitát egy stábbal. Volt épp elég az füle mögött is ahhoz, hogy más újságírókat kritizáljon, amiért szenzációt keltenek a hírb l. A délel tt elrepült, és ahogy az anyósülés Lucy alkalmankénti látogatásain kívül, amikor szükségtelen megállásokra próbálta rávenni, továbbra is üres maradt mellette, rájött, hogy Nell szándékosan kerüli. Talán jobb is így. Nem fogja az rületbe kergetni. De ahogy Indiana nyugati határához közeledtek, ráébredt, mennyire hiányzik Nell vidám, folytatólagos útirajza. Ez a felh alakzat egy cirkuszi díszfelvonulásra emlékeztet. Pandora’s TeAm

163


Mit gondolsz, ki alapította ezt az újrafeldolgozó üzemet? Micsoda bájos városka! Áfonyafesztivál van. Nézzük meg! Vadvirágok! Meg kell állnunk! És körülbelül két óránként... Nézzük meg, hová vezet ez az út. Bár hiányzott a lelkesedése, maga is meglep dött, mikor azt mondta: – Piknikezne valaki? – Igen! – kiáltotta Nell. – Nekem mindegy. – Lucy próbálta leplezni a lelkesedését, nem sok sikerrel, és fél óra múlva egy Kroger élelmiszerbolt el tt álltak az indianai Vincennesben. Mat felnyalábolta Gombocskát és bement Nell meg Lucy után. – William Henry Harrison éppen itt élt Vincennesben – mondta Nell. – volt az Egyesült Államok kilencedik elnöke, de beiktatása után egy hónappal meghalt. Mat azzal nyugtatta magát, hogy bárki tudhatja ezt az információt. Rajta volt az egyik táblán, amikor bejöttek a városba, hogy Harrison Vincennesben született. Nell még mindig William Henry Harrisonról és az utódjáról, John Tylerr l csacsogott, miközben a gyümölcsökhöz ment. Mat nézte, ahogy boldogan vizsgálgatja az áfonyákat, majd úgy csodál meg egy doboz epret, mint aki még sosem látott ilyet. Ez az egész bevásárlósdi túl családias volt Matnek, és kezdett bezártsági érzése lenni. A helyzet csak fokozódott, mikor Ördögfióka felsóhajtott és az álla alá hajtotta a fejét. – Papaaa... – Fogd meg, Lucy. Nekem vennem kell egy-két... egy-két... férfias dolgot. – Ááááiii! – Nem érdekes – sóhajtotta. – Elviszem magammal. Elhagyták Vincennest és szinte azonnal átléptek Illionisba. Nell dudorászott, miközben a pultnál állt és a Winnebagóval együtt dülöngélve szendvicset készített. Sugárzott a boldogságtól, Mat pedig örült, hogy el állt a piknikes ötlettel. Keze odasomfordált a rádió gombjához, mikor hallotta, hogy Mrs. Case egyik régi egyetemista barátjával készítenek riportot. Pandora’s TeAm


164

-... ha vizsgára kellett készülnünk, tudtuk, hogy Nealynek vannak a legjobb el adásjegyzetei... Nealy? Megfeledkezett róla, hogy ez volt Mrs. Case beceneve. A sajtó ritkán használta. Nealy. Nell. Hasonlít. Felejtsd el. Újságíró vagy. Neked a tény a kenyered, nem a képzelgés. Mindig büszke volt rá, hogy nincs fantáziája, és csak egy nagy fantáziával bíró hihette, hogy az Egyesült Államok First Ladyje átszelné az országot egy Chevy Corsicával, majd ráakaszkodna egy férfira, aki két gyereket hurcol magával, akik nem az övéi, azért, hogy pelenkát cserélhessen, nyelhesse egy kamasz feleseléseit és gyakorolhassa a nyelves csókot. De a tarkója még mindig bizsergett. Toni nagyítón át vizsgálta a kefelevonatokat, amiket a kis nyugatvirginiai újság fotósa mutatott neki. Egyetlen tiszta felvétel sem készült Cornelia Case hasonmásáról. Egy váll, egy fejbúb, egy hátrészlet. Ez volt minden. Odanyújtotta Jasonnek. – Felfedezel rajta valami szokatlant? Amíg Jason komótosan fürkészte a képeket, Toni nyugtalanul járkált a fotós kis irodájában. Laurie Reynoldsnak, a WGRB rádió reklámigazgatójának és a hasonmásverseny m sorvezet jének a vallomásával semmire se mentek. Reynolds szerint a magát Brandy Buttnak nevez n csak spanyolul beszélt és egy kamaszlány er ltette, hogy részt vegyen a versenyen, aki vele volt. Utána lerohant a színpadról és Reynolds látta, hogy egy jókép , sötéthajú férfival, egy rózsaszín baseball sapkás kislánnyal és a kamasszal hagyja el a bevásárlóközpontot. Jason letette a nagyítót. – Mintha szándékosan kerülné a fényképez gépet. – Nehéz megmondani, de úgy t nik. Jason megrázta a fejét. – Nem tudom. Egy férj, egy baba, egy kamasz. Nagyon valószín tlen, hogy ez a n Auróra. – Egyetértek. De... ez egy kisváros. Miért nem ismerte senki? – Valószín leg átutazóban volt a családjával. A lány azt mondta, Hollywoodból jött. Pandora’s TeAm

165


– Hollywoodban senki nem tudja, hol van Nyugat-Virginia. És miért kerülte, hogy lefényképezzék, majd t nt el olyan gyorsan utána? Ami még érdekesebb: miért adott meg a kamasz hamis címet, amikor átvette a díjat? – Mert Brandy Butt vagy a családjából valaki nem akarta, hogy megtalálják. Toni ismét kézbe vette a kefelevonatokat. – És csak második lett. Ezt ne felejtsük el. – Igen. Nehéz elfelejteni. – Jason el szedett a zsebéb l egy fémdobozt és bevett bel le egy mentolos cukorkát. – Szóval egyetértünk abban, hogy pontosan nulla, amink van? – Azt mondanám, körülbelül így van. De ma reggel még nullánk sem volt, úgyhogy ez már haladás.

Nealy két lehetséges piknikez helyet is megvétózott, miel tt megtalálta a kedvére valót. Egy parkban, az egyik kis mez város szélén, Vincennest l nem messze nyugatra, a Wabash folyó túlpartján. A kacsaúsztató, a hinta és a tisztás miatt választotta, ahol frizbizhettek. – Nincs is frizbink – mondta Lucy, amikor Nealy megemlítette. – De van. – Nealy kihúzta a lába mellett hever bevásárlószatyorból, látta, hogy Mat összeráncolja a szemöldökét és tudta, hogy mindjárt közölni fogja, nincs rá id . – Lucyvel frizbizni fogunk – jelentette ki határozottan. – Ha nem tetszik, elmehetsz Iowába nélkülünk. Iowa. Miközben a férfi t nézte, úgy t nt, a szó mint egy különösen csábító szexuális játékszer lebeg közöttük. Nealynek eszébe jutott a doboz óvszer, amit a gyógyszertárba visszasurranva vett meg, mert nem tudta, hogy kérdezze meg Mattol, van-e neki. Még egy új tapasztalat. – Ez igen... – morogta Lucy. – Egy átkozott frizbit kell dobálnom. – Fogd ezt! – Nealy egy szatyor kaját nyomott a kezébe. – Olyan goromba vagy. Pandora’s TeAm


166

– Tudom. És jólesik. Mat mosolygott, majd el vette az üdít ket a h t b l, és közben jól beütötte a könyökét a szekrénybe. A lakókocsi túl kicsi volt neki, de nem panaszkodott. Nealy úgy sejtette, már hozzászokott, hogy minden túl kicsi neki. Nyelt egy nagyot, gyorsan átadta Gombocskát, és egyvágányú gondolatait elterelte a szexr l az ételválasztékra. Vajon mindenkinek ízleni fog a pulykás szendvics? Valamennyibe svájci sajtot tett, pedig Lucy valószín leg jobban szereti az amerikait. A tortellini saláta talán túl egzotikus lesz, és az el re felszeletelt bébirépa túl egyszer . A csokoládés mini torta a pandamacival a boltban még cukinak t nt, de Mat és Lucy is megbámulták, mikor el vette a szatyorból. Legalább Gombocska értékelni fogja a különleges meglepetést. Annak az iróniája, hogy a Fehér Házban rendezett társadalmi események fényében képes izgulni egy ilyen egyszer piknik miatt, nem hagyta nyugodni. Ez azonban sokkal személyesebb volt. – Hová telepedjünk? – kérdezte Mat, miközben kiléptek a déli t z napsütésre. Nealy egy félárnyékos piknikasztalra mutatott nem messze a játszótért l, aztán elmosolyodott magában a gondolatra, hogy Dixie tányérokat rak ki Lady Bird Johnson vadvirágos porcelánjai helyett. Lucy a parkoló túlsó végét bámulta, ahol három kamasz fiú gördeszkázott. – Menj nézd meg ket, amíg megterítek. – Miért nézzek egy rakás lúzert? – Mert ha szerencséd van, az egyik eltöri a lábát és kinevetheted. Lucy mosolygott. – Te tiszta bolond vagy, Nell. – Tudom. – Nealy ösztönösen kitárta a karját és megölelte. Lucy egész testében megdermedt, Nealy azonnal elengedte. Lucy a karját dörzsölgetve odébbállt, se nem közelítve a fiúk felé, se nem távolodva t lük. Mat letette a f be Gombocskát, majd felpattintott egy gyökérsört. – Mir l beszélgettetek ma reggel? Nealy a homlokát ráncolta, mikor Gombocska portyázni indult, de tudta, hogy ha bármit említene a koszról, bogarakról vagy kutyákról, Pandora’s TeAm

167


a férfi rá se hederítene. – Hogy Lucy csináltasson-e köldökpiercinget vagy sem. – Csak a holttestemen át. Mat nagyon úgy beszélt, mint egy igazi apa. Nealy elkezdte kirakni az ételt. – Mondtam neki, hogy mindenképpen. – Miért? – Mert egy köldökpiercing jobb, mint egy orr– vagy egy szemöldökpiercing. Egyébként meg, amit én helyeslek, azt automatikusan elutasítja. Aztán megvitattuk, hogy én kifúrassam-e a fülemet. – A te füledet már kifúrták. – Megérintette Nealy fülcimpáján a kis lyukat, tovább id zve, mint kellett volna. Nealy megköszörülte a torkát. – Lucy szerint egy lyuk nem számít és mind a két fülembe fúratni kell még egyet. – Két-két fülbevalót fogsz viselni a füledben? – Gondolkodom rajta. A férfi arca nagyon furcsa kifejezést öltött. Majdnem olyan volt, mintha megkönnyebbült volna. – Talán még sem vagy olyan kékvér . Nealy kitette a répákat, és Mat már éppen leült volna a padra, csakhogy Gombocska ismét felkéredzkedett hozzá. Mat a homokozó felé pillantott. – Gyere, Ördögfióka. – A homokozóba? Ne, Mat. Túl kicsi. Meg fogja enni. – Egy-két falat után abbahagyja. – Felkapta a csöppséget és a homokozóhoz vitte, ahol két kisfiú játszott. – Piszkos lesz – kiáltotta Nealy. – És leég. – Az árnyékban van, és majd megfürdetjük. Ki akarod próbálni a homokozót, Ördögfióka? – Gen. – Gondoltam. – Letette, majd a másik két gyerekre nézett, akik ott játszottak. – Isten irgalmazzon a lelketeknek. Fél szemét Gombocskán tartva visszament az asztalhoz a gyökérsöréért.

Pandora’s TeAm


168

– Panda arcú minitorta? Jár hozzá kis csúcsos kalap is? Hé, Ördögfióka, hagyd ezt abba! – Gombocska egy m anyag vödröt készült az egyik gyerekhez vágni. – Menj, vigyázz rá, amíg befejezem a terítést. Mat úgy nézett rá, mintha azt kérte volna t le, hogy döfjön t t a szemébe. – És ne hívd Ördögfiókának más gyerekek el tt – tette hozzá. – Csúfolni fogják. Matnek sikerült egy fájdalmas mosolyt kier szakolnia és elvonszolta magát, hogy felügyelje a homokozót. A fiúk a gördeszkával elt ntek, Lucy visszaoldalgott az asztalhoz. Leült a padra és piszkálni kezdte a deszkát. Nealy tudta, hogy valamin rágódik, de ha megkérdezte volna, min, Lucy bezárkózott volna, ezért várt. A kamasz a homokozó felé pillantott, ahol Mat szemöldökráncolása minden gyereket megfélemlített, csak Gombocskát nem. – Azt hiszem, Jorik nem olyan szemét, mint el ször gondoltam. – Nos... keményfej és hatalmaskodó. És hangos, nem értem, hogy van mersze Gombocskára panaszkodni. – Elmosolyodott. – De tudom, hogyan érted. Lucy a fát kaparta a körmével. – Elég jó pasi. Az olyan id sebb n k, mint te, biztos jó pasinak tartjátok. – Megjárja, de nem vagyok id sebb n . – Szerintem kedvel téged. Nealy lassan válaszolt. – Jól kijövünk. – Nem, úgy értem, tényleg kedvel. Tudod. Nealy tudta, de nem fogja megmagyarázni, hogy a vonzalom szexuális. – Csak barátok vagyunk. Ez minden. – Amíg Iowába nem érnek. Akkor szeret k lesznek. Ha a Fehér Ház rá nem talál el bb. Lucy arckifejezése harciassá vált. – Sokkal rosszabbat is kaphatnál, azt tudod. Mercedes sportkocsija van. Egy kabrió. – Tényleg? – Igen. Nagyon klassz. Sötétkék. Fogadni mernék, hogy a b re alatt is pénz van. Pandora’s TeAm

169


– Nem hiszem, hogy az acélmunkásoknak a b re alatt is pénz van. – Hogy engedhet meg magának egy Mercedest? – Mindegy. Annyit tudok, hogy megfoghatnád magadnak, ha akarnád. – Megfogni? – Tudod... randizni. – Lucy hangja suttogássá halkult. – Feleségül vetethetnéd magad meg ilyesmi. Nealy rámeredt. – Igen... ha, tudod, kicsípnéd magad. Fesd ki magad jobban. Vegyél fel olyan ruhákat, amik nem ilyen bénák. Biztosan jó férj lenne meg minden. Úgy értem, nem verne, mint az a szemét, akihez hozzámentél. Nealy úgy érezte, valami elolvad benne Lucy komolysága láttán, és leült, hogy egyenesen a szemébe nézhessen. – Egy házasság nem arról szól, hogy találjunk egy férjet, aki nem ver meg. A jó házasságok alapja a társas kapcsolat és a közös érdekl dés. Az ember olyanhoz akar hozzámenni, aki a barátja is, nem csak a szeret je. Aki... – Fájdalom hasított belé szédít hullámban. Pontosan ezt tette, a házassága mégis színlelés volt. Lucy durcásan nézett rá. – Közös az érdekl désetek. Mindketten szerettek beszélni, csípitek a jó modort, meg az ilyen baromságokat. És mindketten szeretitek Gombocskát. – Egy faszilánkot kapirgált. – Talán, tudod... – nagy leveg t vett – örökbe fogadhatnátok meg minden. Nealy végre megértette, hova akar kilyukadni Lucy, és elszorult a szíve. Nem érdekelte, hogy Lucy akarja-e, hogy megérintse vagy sem. Átnyúlt az asztalon és megfogta a kezét. – Ó, Luce... Mat és én nem fogunk összejönni, nem úgy, ahogy te akarod. Sajnálom. Nem adhatunk otthont Gombocskának vagy neked. Lucy felugrott az asztaltól, mintha Nealy megütötte volna. – Mintha együtt akarnék élni bármelyik tökkel is. Kurvára szánalmasok vagytok! – Lucy! – Mat viharzott feléjük Gombocskával a hóna alatt. Dühös képet vágott és Mabelre mutatott. – Befelé! – Ne, Mat... minden rendben. Pandora’s TeAm


170

Nealy felállt, igyekezvén csillapítani a férfi mérgét. Gombocska nyöszörögni kezdett. – Nincs rendben. – Parázs tekintettel nézett Lucyre. – Nem beszélhetsz így Nell-lel. Ha úgy akarsz viselkedni, mint egy neveletlen kölyök, csináld egyedül. Most menj be! – Cseszd meg! – Lucy áttiport a füvön Mabelhez. Mat ökölbe szorította a kezét. – Legszívesebben megütném. – Lucy bosszantó, de azt hiszem... – Nem, nem érted. Tényleg elverném legszívesebben. Gombocska elkerekedett szemmel felnézett rá, alsó ajka remegni kezdett. Mat magához ölelte és megpaskolta a hátát. Zaklatott képet vágott. – A kishúgaimmal is ezt tettem gyerekkoromban. – Komolyan? – Nealy rl dött, hogy a férfit hallgassa-e meg, vagy menjen Lucy után. Bárcsak Mat türelmesebb lett volna Lucyvel ahelyett, hogy így kikelt magából. – Kihoztak a sodromból, mint most Lucy, és amikor nem bírtam tovább, behúztam nekik egyet. Párszor meg is látszott a helye a karjukon. Ez nem az er sségem. Ezért gy lölök gyerekkel lenni. – Átvette Gombocskát a másik karjára. – Megütötted ket? – Nealy nézte, ahogy Gombocska bedugja nyálas ujját a férfi fülcsatornájába. – Mennyi id s voltál? – Tíz. Tizenegy. Elég nagy ahhoz, hogy több eszem legyen, annyi szent. Egyáltalán nem. De Nealy semmit nem tudott a testvéri kapcsolatról. – Akkor is megverted ket, amikor nagyobb lettél? Mat összerántotta a szemöldökét. – Dehogy. Inkább hokizni kezdtem és a jégen vezettem le a dühömet. Nyáron bokszoltam. Visszanézve, azt hiszem, a sport mentette meg a húgaim életét. – Szóval kés bb már nem verted ket? – Nem, de kétségtelenül akartam. Mint most is. Lucy olyan neveletlen. – Nehéz id szakon megy át. És nem ugyanaz megütni és vágyni rá, hogy megüsd. Szerintem nem kell attól félned, hogy gyermekbántalmazó vagy. Pandora’s TeAm

171


Maten látszott, hogy vitatkozna ezzel, de Nealy ebben a pillanatban inkább Lucy miatt aggódott. – Jobb, ha beszélek vele. – Ne. Az ujja köré csavar. Majd én. – Várj! Tudnod kell, hogy... – Kár a g zért. Az ilyen viselkedésre nincs mentség. – Átadta Nealynek a gyereket és elindult a lakókocsi felé. Nealy nézte, ahogy elmegy, Gombocska pedig fészkel dni kezdett az ölében és sírva fakadt. Komoran tekintett le az érintetlen ételekre. Ennyit a csodálatos piknikjér l. Lucy arccal lefelé feküdt az ágyon, öklét a szívéhez szorítva. Gy lölte Jorikot! Gy lölte mindkett jüket. Azt kívánta, bárcsak elütötte volna egy autó és kómába került volna. Akkor sajnálnák, hogy így bántak vele. Még er sebben ökölbe szorította a kezét és behunyta a szemét feltör könnyei el tt. Olyan trágár volt, hogy undorodott magától. Nem csoda, hogy gy lölték. Nell csak megpróbált kedves lenni. Miért kell mindig mindent elszúrnia? A lakókocsi ajtaja kivágódott és Mat rontott be. Most tényleg megkapja a magáét. Nem akarta, hogy Jorik az ágyon fekve lássa zokogni, ezért gyorsan felkelt és kiült a szélére. Azon gondolkodott, Jorik meg fogja-e ütni. Sandy soha nem ütötte meg, még akkor sem, ha részeg volt, de Trent egyszer igen. Mat a hálószobához csörtetett. Lucy kihúzta magát és megacélozta magát. – Sajnálom! – ordította, miel tt Jorik ordíthatott volna vele. – Ezt akartad hallani, nem? A férfi csak nézte, és az arckifejezését l Lucy legszívesebben megint elsírta volna magát. Tényleg dühösnek látszott, de elégedetlennek is, mintha Lucy igazán csalódást okozott volna neki. Úgy festett, mint egy apa. Lucy az ajkába harapott, hogy ne pityeredjen el, és azokra az évekre gondolt, amikor róla álmodott. A nevét írogatta a jegyzetfüzetébe és suttogta éjszaka elalvás el tt. Mathias Jorik. Az apja. Pandora’s TeAm


172

Kicsi korától kezdve tudta, hogy nem az igazi apja. Sandy soha nem hazudott neki. Az apja egy Carnegie Mellon-i diák volt, akivel Sandy egy bárban találkozott egy este, és soha többé nem látta. Még a nevére sem emlékezett. Mindig azt mondta, hogy a szíve mélyén Mat Lucy apja. Sok történetet hallott Matr l gyerekkorában. Hogy miképp találkoztak Sandyvel. Milyen szellemes és okos volt. Milyen rendesen bánt Sandyvel, pedig nem is volt pénze, mert csak huszonegy éves volt, és akkor fejezte be a f iskolát. Mindig arról álmodott, hogy Matet majd nem érdekli, hogy Lucy nem az gyereke. Elképzelte, hogy azt mondja az anyjának: semmi baj, Sandy. Nem a gyerek tehet róla, hogy teherbe estél, és egyébként is úgy szeretem, mint a sajátomat. Na persze. – Nem beszélhetsz így Nell-lel. – kezdte. – Ez akkora hazugság volt, hogy még Lucy is kételkedett benne, hogy ezt mondta. – Mit csinált? – Mat nem úgy kérdezte, mintha hitt volna neki. Úgy beszélt, mint aki tudja, hogy benne van a pácban és ad meg egy lehet séget, hogy kimásszon bel le. Arra gondolt, mennyire elpuskázta a mai napot. Össze kellene hoznia ket, de csak bajt okoz. Legalább Nell ne mondta volna, hogy nem fognak összeházasodni Mattel és nem fogadhatják örökbe Gombocskát. Aztán jött az a rész, hogy t sem adoptálhatják, és ett l annyira kiborult, pedig addig fel sem ötlött benne. De kett n áll a vásár, gondolta. Jorik talán másképp látja a dolgokat Nell-lel. Csak úgy derítheti ki, ha zsebre teszi a büszkeségét. Mégha nehéz is. Mintha egy marék üvegszilánkot próbált volna lenyelni. – Nell nem csinált semmit. Csak én. Én voltam szemét. – Most, hogy a szavak kint voltak, már nem érezte magát olyan rosszul, és szinte örült, hogy rávette magát, hogy kimondja. – Átkozottul igazad van. – Nell azt mondta, nem szabad káromkodnod el ttem. – Akkor nem áruljuk el neki, nem igaz? Ahogy azt sem, Pandora’s TeAm

173


hogy azon gondolkodom, bezárlak ide hátra, amíg oda nem érünk a nagyanyádhoz. Lucy a szakadt lyukat döfködte a farmersortján. – Nem érdekel, mit csinálsz. – Tönkretetted Nell piknikjét. Ugye tudod? Láttad, hogy úgy szöszmötölt a szendvicsekkel, mintha azokon múlna a világ sorsa. Arcocskás minitortákat vett! Az ilyesmik nagyon sokat jelentenek neki, és te most tönkretetted. Minden igaz volt, amit mondott, és Lucy szörnyen érezte magát t le. De most Gombocskára kellett gondolnia, nem a saját érzéseire. – Mondtam, hogy sajnálom. Nagyon kedveled, igaz? – Nellt? Mit gondol, kit? De visszanyelte a gúnyolódást. – is nagyon kedvel. Azt mondta, jó pasi vagy. – Valóban? – Aha. Meg hogy okos és nagyon-nagyon érzékeny. – Mit számít még pár hazugság, amikor már úgy is elrontott mindent? – Azt mondta, érzékeny vagyok? – Ez sokat számít a n knek. Szerintem azért, mert annyira szereted Gombocskát. – Nem kérdésnek akarta szánni, de úgy hangzott. Túl messzire mehetett, mert Mat gyanakvóan nézett rá. – Mi köze van ehhez Gombocskának? – Semmi – vágta rá Lucy. – Csak példaként hoztam fel. Azt akartam még mondani, hogy... ha kettesben akarsz maradni egy id re Nell-lel, mi, tudod, elt nhetünk Gombocskával. Csak szólj. – Jól tudott lelécelni Sandy és Trent idejében is. – Kösz. – Most Mat volt az, aki csúfondárosnak t nt. Karba tette a kezét és úgy nézett rá, hogy Lucynak fészkel dhetnékje támadt. – Bocsánatot kell kérned. És olyan szintén, hogy Nellnek gombóc n jön t le a torkában, megértetted? Bár úgy érezte, eltörik a nyaka, bólintott. – Megeszel mindent, amit eléd rak, még akkor is, ha b nrossz az íze. Ismét bólintott. Pandora’s TeAm


174

– Még valami... evés után egyenesen a szemébe nézel és könyörögsz, hogy engedje meg, hogy dobáld azt a hülye frizbit. – Hogyne. – Lucy kezdte sokkal jobban érezni magát, mert Mat nem foglalkozott volna ezekkel a dolgokkal, ha nem kedvelte volna annyira Nellt. Talán mégis lesz otthona Gombocskának. A katasztrofális kezdet ellenére Nealy piknikje jól végz dött. Lucy halkan bocsánatot kért, amit Nealy gyorsan elfogadott. Aztán Mattel mindent felfaltak, amit eléjük tett, még a tortellini salátát is, bár észrevette, hogy Lucy azt utoljára hagyta és felfújta az arcát, miközben elrágta. Gombocskának minden ízlett, de különösen a banán, amit ujjongva a hajába kent. Alig fejezték be az evést, Mat azt mondta: – Hol az a frizbi? Lássuk, hogy megy a játék, Nell. – Ti ketten kezdjétek el, amíg én tisztába teszem Gombocskát. Mindjárt jövök. Lucy és Mat kimentek a piknikasztalok mögötti füves részre. Nealy nézte ket, miközben tisztába tette Gombocskát, de tétovázott, mikor már épp csatlakozni akart hozzájuk, és úgy döntött, inkább meghintáztatja a csöppséget. Mat és Lucy hadd töltsenek egy kis id t együtt. Nem lep dött meg Mat sportosságán. A háta mögül dobta el a frizbit, kecsesen kapta el és alapvet en élvezte a futkározást. Lucy már nagyobb meglepetést okozott. Az els esetlen percek után egy eleven fiatal kamasz bukkant el . Született atléta volt, gyors és fürge. Mat hol ugratta, hol dicsérte. Soha nem fogod elkapni. Túl jó vagyok hozzád képest. Hé, nem is rossz egy ilyen okostojástól... Váó, ezt jól megnyested. Oké, nagyágyú, lássuk mit kezdesz ezzel... Valami belenyilallt Nealybe, miközben nézte ket. Lucy barna szeme csillogott, gyermeki kacagása visszhangzott a réten. Vidámnak és boldognak t nt, amilyennek mindig lennie kellett volna ahelyett a lány helyett, akivé a körülmények tették. Amikor Matnek a játszótérre kellett mennie egy félresikerült dobásért, Lucy követte a Pandora’s TeAm

175


tekintetével, és a sóvárgás olyan er s volt benne, amilyen csak a legmagányosabb szívekb l fakadhat. Eszébe jutott a saját nehéz kapcsolata az apjával. Áldozatnak tartotta magát, akit manipulál az apja. Most azon kapta magát, hogy eltöpreng, milyen szerepet játszott benne, hogy áldozat lett. Szánalmas, hogy az Egyesült Államok First Lady-je még mindig azon aggódott, hogy az apja kénye-kedvére tegyen. Talán ha nem lett volna olyan fiatal, amikor elveszítette az anyját, könnyebb lett volna. Bár baráti kapcsolat volt közte és a mostohaanyja között, soha nem bizalmas, amit l az apja csak még fontosabbá vált az életében. Örökösen tiltakozott a manipulációi ellen, de teljesen soha nem dacolt vele, egészen addig, amíg négy nappal ezel tt ki nem sétált a Fehér Házból. Attól félt, hogy az apja nem fogja szeretni, ha fellázad ellene? Megígérte magának, hogy James Litchfieldnek mostantól úgy kell elfogadnia t, ahogy van, vagy kiszorul az életéb l. – Gyere, Nell – kiáltotta Mat. – Tedd le ide Ördögfiókát a f be, és lássuk, bírod-e a tempót a fiatalokkal. Nealy, mint akinek nagy teher esik le a válláról, csatlakozott hozzájuk. Bár a tudása nem ért fel az övékkel, megt rték maguk között, pedig remekül érezte magát. Végül Mat átölelte Lucy vállát és megdörzsölte a fejét az öklével. – Ideje ismét útra kelni, nagyágyú. Jó voltál. Lucy úgy ragyogott, mintha a férfi felbecsülhetetlen érték ajándékot adott volna neki. Gombocska hamar elaludt az autósülésben, Lucy a könyvét bújta hátul. Nealy ráér sen pakolgatta a piknikr l maradt ennivalót. A gyerekek, mint sorompók nélkül feszélyezve érezte magát Mat mellett. Már attól nehezen tudott a szemébe, nézni, ha azokra a szenvedélyes szavakra gondolt, amiket a férfi tegnap este mondott, vagy simogatásai bens ségességére. Nem örült. Harmincegy évesen az ember túl öreg ahhoz, hogy bizonytalan legyen a szexben. Rájött, mennyire hozzászokott, hogy távolságot tartson az emberekt l, de ez volt a bulvárlapok és a leleplez memoárok korát Pandora’s TeAm


176

él First Ladyk önvédelmi eszköze. Az elmúlt pár évben még a gyerekkori barátoktól is elszakadt. Talán az volt, amit a legjobban élvezett a Nell Kellységben, hogy Nellnek nem kellett senki miatt sem aggódnia a történetben. Önmaga lehetett. Nellnek, döbbent rá, nem okozna gondot Mattel társalogni a tegnap esti élvezetes kaland után. El rement és leült az anyósülésre. – Akarod, hogy vezessek egy kicsit? – Isten rizz! A fejedbe vennéd, hogy Gombocska addig nem mehet óvodába, amíg nem látta Lincoln ügyvédi irodáját Springfieldben vagy a peoriai folyami hajót. – Van Peoriában folyami hajó? – Lincoln ügyvédi irodáját már látta. – Elsüllyedt. – Hazudsz. Nézzük meg, Mat. Menjünk Peoriába. Közép-Amerika tökéletes jelképe. Olyan lenne, mint egy zarándoklat. – Iowa éppolyan jó jelképe Közép-Amerikának, mint Peoria, és az egyetlen zarándokút, amit meg fogunk tenni. – Nealyre pillantott és füstös szürke szeme komótos csatangolást tett a mellét l a lába ujjáig. – Különben is, Peoriában nem tudunk szeretkezni. Nell Kelly, a ledér, egy leheletnyit kinyújtotta a lábát el re. – Téma lezárva. – De le ám! Matnek határozottan tetszett a lába. Nell témát váltott. – Lucy élvezte a frizbizést. – Igen. Egész sportos. – Vajon mi lesz vele? Ma kérdeztem a nagyanyja fel l, de nem volt valami közlékeny. – Egyszer találkoztam vele, és nem az a tipikus sz hajú nagyi. Fiatalon szülte Sandyt, alig ötvenéves lehet most. – Az jó a lányok szempontjából. Fiatalra van szükségük. Remélem, bírni fog Lucyvel anélkül, hogy letörné a szárnyait. – Ennek a gyereknek senki nem tudja letörni a szárnyait. Nagyon belevaló. Nealy tétovázott. – Amikor beszéltél vele, nem viselkedett furán? – Hogy érted? Pandora’s TeAm

177


– Mondott valamit... kett nkr l? – Igen. Azt mondta, szerinted jókép és érzékeny vagyok. – Soha nem állítottam ilyesmit. – És hihetetlenül okos is. De hát mindig tudtam, hogy jó emberismer vagy. Felajánlotta, hogy elt nnek egy id re, ha meg akarlak környékezni. És meg akarlak. Nealy mosolyogni akart, de nem igazán sikerült. – Lucy felcsapott kerít nek. Azt hiszi, hogy ha összeboronálhat bennünket, örökbe fogadjuk t is és Gombocskát is. Ezért fortyant fel. Megmondtam neki, hogy ez lehetetlen. Mat arca is elkomorult. – Pont ezt akartam elkerülni. Esküszöm, ha Sandy még élne, megölném. – Ráadásul nem t nik úgy, hogy nagyon sietne Iowába érni. Kezd aggasztani ez az egész. Mit fogsz csinálni, ha nem m ködik a dolog a nagymamával? Nealynek nem tetszett, ahogy Mat összehúzta a szemét. – Joanne Pressman felel s a lányokért. Úgy kell intéznie, hogy m ködjön. Nealy hátrapillantott Gombocskára, aki a kocsiülésben aludt, egyik pufók combján Beanie Baby rozmárral, majd Lucyre, amint az ágyon elterülve elmerülten olvasott. Megérdemeltek volna egy családot, és csak remélni tudta, hogy találnak. Mat remélte, hogy sötétedésre közelebb kerülnek az iowai határhoz, de a piknik miatt késésben voltak. Aztán Nell meglátta egy vásár hirdet tábláját, és már csak arra eszmélt, hogy egy lóháton ül a körhintán egy elkerekedett szem kislánnyal az ölében. Most, miközben Illinois közepén egy kihalt f úton haladtak, ugyanennél a kislánynál eltörött a mécses. Mivel a legközelebbi kemping hatvan kilométerre volt és a sírás egyre hangosabbá vált, letért a f útról egy viharvert ELADÓ táblánál. Sz k, hepehupás ösvény vezetett egy elhagyatott farmházhoz. Leállította a Winnebagót a ház és egy öreg istálló romhalmaza közötti kis tisztáson. – Fogadni mernék, hogy egy láncf részes gyilkos lakik itt. Pandora’s TeAm


178

Hallotta a félelmet a hencegés mögött Lucy hangjában, de azzal még nem fog csorbát ejteni a büszkeségén, ha megemlíti. – Berezeltél, nagyágyú? – Én nem rezeltem be! De Nell idegesnek látszik. Nell valójában elragadtatottnak t nt. De hát minden új kalandot elragadtatással fogadott. – Gondolod, hogy megorrolna valaki, ha megszállnánk itt? Mat kinyitotta az ajtót és szemügyre vette a gazos utat meg a rogyadozó házat. – Nem úgy t nik, mintha mostanában lakták volna. Nem hiszem, hogy aggódnunk kéne emiatt. A férfi Gombocska-szolgálatot teljesített, amíg Nell vizet forralt a spagettinek, amit vésztartaléknak vett egy üveg szósszal. Lucy kérés nélkül eltakarította a nap romjait és kirakta a tányérokat. Nell, aki szemmel láthatóan nem tudta élvezni az étkezéseket hangyák nélkül, bejelentette, hogy kint esznek, és ott vacsoráztak a régi steppelt takarón a földön egy elburjánzott almafaligetben. Nell felfedez útra akart menni. Mivel túl sok veszély leselkedett rá egyedül az omladozó épület körül, Mat a nyakába vette Gombocskát és vele tartottak Lucyvel. Miközben nyálbuborékok csöpögtek hébe-hóba a hajába, hagyta, hogy a n i csapat becserkéssze a farmot. Az öreg ház alapja mellett megakadt a szeme valami rózsaszínen. Amikor lehajolt, hogy megnézze, mi az, egy vén, gazzal ben tt rózsabokrot fedezett fel. Letépett egy bimbót, ami épp virágba borulni kezdett és Nellnek nyújtotta. – Tökéletes rózsa egy tökéletes hölgynek. Ingerkedésnek szánta, de nem úgy hangzott. Inkább komolynak, és Nell olyan arcot vágott, mintha a Hope-gyémántot kapta volna meg. Addig kóboroltak, amíg be nem sötétedett. Ekkor jutott eszébe Lucynek kerít n i szerepe. – Add ide Gombocskát, Jorik. Egy idióta is tudja, hogy már rég le kellett volna feküdnie és még fürödnie is kell. Gombocska azonban nem akart elválni, és amíg Nell kint maradt, hogy gyönyörködjön az estében a füle mögé dugott rózsaszállal, Mat azon kapta magát, hogy az ügyeletes fürdet . Nem csinált bel le Pandora’s TeAm

179


nagy h hót, mint Lucy és Nell, akik a mosogatóban engedtek Gombocskának vizet, hanem berakta a zuhanytálcára és megengedte a vizet. Gyors és hatékony. Lucy lefektette, majd felkuporodott a kanapéra a könyvével, és közölte Mattel, t njön el, hogy arra koncentrálhasson, amit olvas. Matnek megfordult a fejében, hogy megmondja neki, nem fog sikerülni összehoznia ket, de úgy döntött, bolond lenne elpuskázni a lehet séget, hogy kettesben legyen Nell-lel. Kint a régi gyümölcsösben a holdfény kísérteteket faragott a göcsörtös fatörzsekb l. Nell a magas f ben állt hátrahajtott fejjel és a csillagokat bámulta, amik most jöttek fel. Millió kilométerre járt. Mat halkan mozgott, nem akarta megzavarni. Fény ezüstözte Nell haját és hullott lágyan a b rére. Gyönyör volt és egzotikus, egyszerre otthonos a régi gyümölcsösben és idegen. Mat ismét a kellemetlen bizsergést érezte a tarkóján, plusz egy fura ugrálást a gyomrában. Csak Nell. Nell Kelly, egy fels tízezerbeli szökevény a lágy szívével és életörömével. Túl gyönyör volt az éjszaka ahhoz, hogy elrontsa beszéddel, különösen hogy semmi mást nem akart, mint szeretkezni, így volt a legjobban megdöbbenve, amikor érezte, hogy megmozdul a szája. S méginkább meglep dött attól, amit mondott. – Mrs. Case? – Igen? – Nealy ösztönösen fordult meg.

Pandora’s TeAm


180

13

gy örökkévalóságnak t n pillanatig Nealy bárgyú mosollyal az arcán állt és várta, mit akar Mat. Aztán, amikor rádöbbent, mit mondott, úgy érezte, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt. Ezer gondolat cikázott át az agyán, képek kuszasága – remények... álmok... hazugságok... Túl kés n válaszolt: – Neked... neked tényleg becsíp dött ez a Cornelia Case, ugye? Mat nem felelt. Nem mozdult. próbált hetykén viselkedni. – M-mi a baj? Csak a férfi szája mozgott. – Ez... rület. Nealy zsebre akarta tenni a kezét, de a karja olyan merev és nyikorgós volt, mint a Bádogemberé, és nem engedelmeskedett. – Letetted Gombocskát? – Ne. – A szó lágy volt, mélyen átélt. Igyekezett kitalálni valamit, amivel rendbe hozhat mindent, de hiába. Elfordult és karba tette a kezét, mintha így megvédhetné a titkát. – Igaz. – Nem volt kétség a férfi hangjában. – Nem. Nem tudom, mir l beszélsz. – Tegnap este óta tele van vele a híradó. – Mivel? – Hogy Mrs. Case... hogy ön elt nt a Fehér Házból.

Pandora’s TeAm

181


Ma reggel nem vett újságot, rájuk sem pillantott a zöldségesnél. Nem akarta tudni. Most eszébe jutott, hogy a férfi egész úton a rádiót babrálta. A First Lady palástja varázsköpenyként borult Nell Kellyre. De nem akarta, hogy Nell elt njön. Nell egy új személyiség volt, aki benne született, aki lehetett volna, ha nem hagyja, hogy eszközévé váljon az apja becsvágyának. Nell volt Cornelia Case ereje, de nem a bizonytalansága. – Biztosan tisztában van vele, hogy az egész ország önt keresi. Ez a hivatalos hang. A borzalmas szertartásosság, amikor a First Ladyhez szóltak. Mat soha nem beszélt így Nell-lel, és Nealy tudta, hogy elveszítette. Miel tt esélyük lett volna. A titkos ábránd, amit úgy szövögetett, hogy nem is tudott róla, szétfoszlott. Az ábránd arról, hogy Mat és Nell átutazzák az országot egy ütött-kopott Winnebagóban két gyerekkel. Horgásznak a Nagytavaknál, ellátogatnak Disney Worldbe, megnézik a naplementét a Sziklás-hegységben, szeretkeznek az arizoniai sivatagban. Végtelen utazás. – Feltámadt a szél – mondta recseg , öregasszonyos hangon. – Szerintem fel kellene hívnia valakit. – Lucy már órák óta zuhanyzik. Remélem, marad elég víz a tartályban. – Meg kell beszélnünk, mi a legjobb megoldás. – Örülök, hogy papírtányérból ettünk ma este. Megúsztuk a mosogatást. – Nell... Mrs. Case, meg kell beszélnünk. Nealy visszafordult. – Nem! Erre semmi szükség. Megnézem Gombocskát. Mat elé ugrott, útját állta, de nem ért hozzá. Arcvonásai kemények voltak a holdfényben. – Sajnálom, de ragaszkodnom kell hozzá. Nealy a szájra nézett, amit alig egy éjszakája csókolt. Zord és fenyeget volt. Azt tervezték, ha Iowába érnek, szeretkezni fognak, de már nem lesz bel le semmi. Még egy olyan magabiztos férfi sem fog egy ikonnal szeretkezni, mint Mat Jorik. Pandora’s TeAm


182

A veszteség nyomasztó érzése ellen küzdött. – Ragaszkodsz? Mihez ragaszkodsz? – Tudnom kell mi történik. Ön mit akar. – A formalitás. – Ez egyszer . Azt akarom, hogy felejtsd el. Ellépett mellette, és Mat nem próbálta megállítani. Szívfájdalom nélkül durváskodott Nell-lel, de a First Ladyhez egy ujjal sem ért volna. Bámulta Nell hátát, ahogy elt nt a lakókocsiban. Erre semmilyen élettapasztalat nem tudta felkészíteni. Nell nem ismerte el, hogy Mrs. Case, és egy pillanatig Mat megpróbálta meggy zni magát, hogy téved. De nem lehetett megkerülni az igazságot. A füle mögé dugott rózsaszín rózsa ellenére a n , akit Nell Kellyként ismert, Cornelia Case volt, az Egyesült Államok elnökének özvegye és az ország First Ladyje. Úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna, miközben vaktában botladozott a régi farmház felé és lerogyott az omladozó lépcs re. Próbálta rendezni a gondolatait. Három napja utaztak együtt. Nevettek, vitatkoztak, gondoskodtak Sandy •gyerekeir l. Barátok voltak. És majdnem szeret k. Eszébe jutottak a vérforraló csókok, a simogatások. A b re kigyúlt, éppúgy a zavarodottságtól, mint a vágytól. Amiket tett... az ajánlata. A First Ladynek. Hirtelen megharagudott rá. Kezdett l fogva hazudott neki. Úgy játszott vele, ahogy Marié Antoinette szórakoztatta magát egy paraszttal, akit aztán eldobott. pedig bevette. Nell halálra röhöghette magát. Káromkodott és fel akart állni, de úgy érezte, mintha letaglózták volna. Visszarogyott a lépcs re. Kapkodva vette a leveg t. Épp most nyújtották elé ezüsttálcán élete sztoriját. A First Lady megszökött, és Amerikában volt az egyetlen újságíró, aki tudta, hol van. Kábulata ellenére is felfogta, hogy visszanyerheti a szakmai hírnevét. Pandora’s TeAm

183


Talpra ugrott, járkálni kezdett, próbált gondolkodni, de a düh megbénította. Nell hitszeg – eljátszotta a bizalmát –, és ezt soha nem bocsátja meg neki. A sztori, mondta magának. Gondolj a sztorira. Nem árulja el, hogy riporter, az holtbiztos. Nell kezdett l fogva hazudott, nem tartozik neki semmivel. Kényszerítette magát, hogy rendszerezze zavaros gondolatait. Miért szökött meg Nell és hogy sikerült neki? Próbálta megsaccolni, mennyi id telhetett el a Fehér Házból való elt nése és aközött, hogy felvette a kamionos parkolóban. De nem állt össze a kép. Helyette az ugrott be, hogy a szeretkezésüket tervezték, amint Iowába érnek. Újabb hitszegés. Nell tudta, hogy soha nem fog lefeküdni vele. Eszébe jutott Nell rült története a meleg férjr l. Nevetséges, hogy tényleg elhitte. De olyan meggy z en hazudott, manipulálta azokkal a félénk tétovázásaival, hogy teljesen hibás következtetésre jusson. Egy mester áldozatává vált. Körvonalazódni kezdett a terve. El bb-utóbb Nellnek el kell mondani legalább az igazság egy részét – miért csinálta, hogy sikerült megszöknie. Az összeesküvéselmélet-gyártók már a tenyerüket dörzsölték, de... Teste minden izma megfeszült és ma éjszaka harmadjára érezte magát úgy, mint akit fejbe vertek. A meleg férj... Mi van, ha nem hazudott? Mi van, ha igazat mondott? Egy pillanatra tényleg megszédült. Dennis Case, Amerika patyolattiszta ifjú elnöke volt az ellenszere Clinton szoknya-pecér éveinek. Mi van, ha az ok, amiért Case nem nézett más n kre, bonyolultabb annál, mint hogy erkölcsileg er s jellem volt? Ezernyi kifogás robbant az agyába. Tényekre volt szüksége, nem találgatásokra. Ez túl nagy sztori ahhoz, hogy egyetlen hibát is vétsen. Igazság. Pontosság. Tisztesség. Amit leír, bevonul a történelemkönyvekbe az nevével jegyezve, és nem engedheti, hogy ezt bármi megtorpedózza. Legalább egy óra eltelt, mire visszament a Winnebagóba. A hátsó ajtó be volt csukva, noha túl korán volt ahhoz, hogy Nell lefeküdjön. Egyértelm bbé nem is tehette volna, hogy nem akar beszélgetni. Pandora’s TeAm


184

Lerúgta a cip jét, el vett egy gyökérsört a h t b l és tervet szövögetett. Miközben azonban rendszerezett és tisztázott, csontig ég dühöt érzett. Semmit nem gy lölt jobban, mint amikor hülyét csináltak bel le. Nealy hajnalban kelt. Pár pillanatig csak feküdt, színültig telve elégedettséggel, aztán ráomlott minden. Mat tudja, kicsoda. Szeretett volna odabújni Lucyhez és ott maradni örökre, de kényszerítette magát, hogy kiszálljon az ágyból. Gombocska még aludt a földön. Kikerülte és bement a fürd szobába lezuhanyozni és felöltözni. Mat megtartotta magának a titkot. Ha nem így lett volna, a titkosszolgálat már dörömbölt volna az ajtón. Próbált hálát adni az elmúlt négy napért és nem keser séget érezni, amiért nincs tovább, de nem igazán sikerült. Lucy még mindig aludt, amikor kijött, Mat Gombocskával a karján babapürét készített. Bár a csöppségen még pizsama volt, Mat a fejébe húzta a rózsaszín baseballsapkát. Ma reggel a siltet oldalra fordította, amit l Gombocska úgy festett, mint egy a Kis Gézengúzok közül. Kemény fiú létére Mat kedves is tudott lenni. Csak vele nem. Annak tegnap este vége lett. Elszorult a torka. Nagyon megkedvelte mindannyiukat. Hogyan fogja elhagyni ket? – Báhszusz! – A poronty a lábaival pumpált, és boldogan szemlélte Nealyt Mat karjának kakasül jér l. Nealy visszamosolygott rá. – Neked is báhszusz! – A pürés dobozért nyúlt. – Majd én megcsinálom. – Elintézem. Mat hangjából a hivatalos tónus nem kopott. Ha lehet, még mélyebbre ágyazódott. Nealy azonban most dühöt is hallott benne. Mat konok volt és büszke. úgy fogta fel, hogy bolondot csinált bel le. Nézte kócos haját és gy rött pólóját, amit rövidnadrágjához kapott fel. Nem borotválkozott, mezítláb volt. Ziláltnak t nt, szívdögleszt nek, és olyan istenesen otthonosan mozgott túlméretezett testével, hogy még a babapüré készítése is éppúgy férfias cselekedet volt t le, mint a borostanövesztés. Pandora’s TeAm

185


– F ztem kávét, ha kér. – Általában Mat csinálta a kávét, de ez volt az els alkalom, hogy szükségét érezte bejelenteni. Nealy vendég lett. – Köszönöm. – Nincs sok reggeli. – Tudom. Együtt vásároltunk be, nem emlékszel? – Ha bármire szüksége van... – Nincs. – Maradt müzli, egy kis tej, de nem hiszem, hogy... – Fejezd be! Egyszer en fejezd ezt be! A férfi arca megmerevedett. – Parancsol? – Ma is ugyanaz az ember vagyok, aki tegnap voltam, és nem kell lábujjhegyen járni körülöttem. – Nem akartam megbántani – mondta Mat mereven. Nealy megfordult és kiment. Mat elátkozta magát, amiért hagyta, hogy a düh keresztülhúzza a számításait. A sztori volt az egyetlen, ami most számított, és félre kellett tennie a személyes érzelmeit, hogy végezhesse a munkáját. Kikapott egy fogzáscsillapító kekszet a pulton lév dobozból, Gombocska kezébe nyomta és kivitte magával. Borús, párás, es re hajló id volt. Reggeli harmattól nedves gazok fésülték meztelen lábát, miközben a gyümölcsös felé lépkedett, ahol Nealy karba tett kézzel állt. Egy pillanatra úgy érezte, elgyengül. Olyan átkozottul sebezhet nek látszott. De a pillanat elszállt. – Mrs. Case. – Nell vagyok! – Világosbarna hajfürtjei repkedtek, ahogy a férfi felé pördült. – Csak Nell. – Minden tiszteletem az öné, de nem. És ez a probléma. Nealy csíp re csapta a kezét. – Megmondom, mit csinálj a tiszteleteddel! – Tudnom kell, mi folyik itt. – Nem, nem kell tudnod! – És leengedte a karját. – Sajnálom. Nem akartam parancsoló lenni. – Tartozik nekem az igazsággal – mondta Mat hidegen. Pandora’s TeAm


186

Igaza volt, de megszokta, hogy nem bízhat senkiben. A First Ladyk nem engedhetik meg maguknak, hogy elárulják a titkaikat. De tartozott neki valamivel. – El kellett jönnöm. Egyszer en... csak hétköznapi életet akartam élni. – Nem túlzás ez? – Számodra biztosan, de... – Hé, hol vagytok? – Mindketten odafordultak, mikor Lucy kidugta a fejét a lakókocsiból. A póló, amiben aludt, a térdéig ért, a haja pedig nagy valószín séggel vizes volt, mikor álomba merült, mert úgy állt, mint a kakastaréj. Nealy már a látványától jobb kedvre derült. Legalább egy ember volt, aki számára csak Nell volt. – Itt vagyunk kint – felelte feleslegesen. – Veszekedtek? – Nem egészen. Mat, úgy t nt, épp annyira örül a közbelépésnek, mint . – Honnan van az a póló? Lucy a homlokát ráncolta. – A kezembe akadt valahol. – Na persze, az én ruháim közt. Nealy nem vágyott tovább folytatni a beszélgetést Mattel, ezért visszaindult a lakókocsi felé. Kölcsönkapott id t múlatott, és ki akarta használni minden percét. Lucy félreállt, hogy beengedje. – Szóval van valami reggelire, ami nem fingat meg? Nealy visszafogta magát, hogy ne ölelje meg. – Legközelebb csak kérdezz annyit, van-e valami ehet reggelire, rendben? Lucy mérgel dött. – Elegem van a müzlib l. – Csinálj pirítóst. – Az megfingat. – Lucy, ne beszélj így... Nell-lel – szólt rá Mat az ajtóból. Nealy odafordult hozzá. – Ez csak Lucyre és rám tartozik. – Igen, Jorik, pofa be! – Elég, Lucy. Szobafogság, amiért tiszteletlen voltál. – Szobafogság? – Lucy hitetlenkedve nézett rá. Pandora’s TeAm

187


Nealy hátramutatott. – Tizenöt perc. És csukd be az ajtót. A magány segít elgondolkodni, hogyan kell tisztességesen beszélni a feln ttekkel. – Most mit szarakodsz velem? – Újabb tizenöt perc csúnya beszédért. Akarsz még hosszabbítani? Lucy Matre nézett, mintha azt várta volna, hogy megmentse Nell legújabb nyilvánvaló rültségét l, de a férfi intett a fejével. – Gondolkozz. – Ez szívatás! Még nem is reggeliztem! – Lucy elcsörtetett, és ahogy csak tudta bevágta az ajtót. Mat letette Gombocskát. – Sajnálom. Nem önnek kellett volna foglalkoznia ezzel. – Miért nem? Szerda óta én foglalkozom vele. – Igen, de... – Ne bánj úgy velem, mint egy vendéggel – csattant fel Nealy. – Megcsinálom Gombocska püréjét. Ha van valami értelmes mondanivalód, bökd ki. Különben tartsd a szád. Miközben a mosogatóhoz lépkedett peckesen, arra a megállapításra jutott, hogy Nell Kelly talán mégsem halt meg. Mat fortyogott. volt az, akit becsaptak, Nell mégis úgy viselkedett, mintha mindenr l tehetett volna. Az pedig csak tetézte a dolgot, hogy az érzelmei még mindig az újságírói tárgyilagossága útjában álltak. A karrierje legnagyobb sztorija bontakozott ki el tte, meg nem akart mást, mint megfogni az alanya vállát és addig rázni, míg arisztokrata fogai össze nem koccantak. Az önuralmát pár óra múlva veszítette el, amikor néhány élelmiszert fizetett egy shoppal ellátott benzinkútnál a dél-illinoisi tanyavilágban, és egyszercsak észrevette, hogy Nell – Mrs. Case – elt nt. Hideg borzongás futott rajta végig. Most el ször döbbent rá, hogy ezt a n t a titkosszolgálatosok hadának kellene védenie, és csak volt neki. Fogta a szatyrot és kirohant. A lakókocsiba nem ment vissza. Közvetlenül a bejáratnál parkolt, azt látta volna. Egy rakás rozsdás Pandora’s TeAm


188

autót, egy kútfejet és egy keverék németjuhászt látott. Hol a pokolban lehet? Az összeesküvéselmélet-gyártók iszonyú feltételezései, amiket a rádióban hallott, elárasztották. Megkerülte az épületet az egyik oldalról, ahol gazos rét és régi gumiabroncsok romhalmaza fogadta, de menekül First Lady nem. Átrohant a másikra és a kerékpumpa mellett álló érmés telefonnál megpillantotta Nellt. Nell felkapta a fejét, mikor ledobta a szatyrokat és felé viharzott. Gyorsan mondott valamit a telefonba, aztán letette. – Ezt soha többé ne csináld! – Tudta, hogy kiabál, de nem bírt magának parancsolni. – Remélem, tojás nem volt a szatyrokban. És mi is a b nöm? – Elt ntél! Azt hittem... A fenébe, Nell, a lakókocsin kívül maradj szorosan mellettem, megértetted? – Nem lesz egy kicsit kényelmetlen mindkett nknek? First Lady vagy sem, egy pár dolgot tisztázniuk kellett. Sziszegésre halkította a hangját. – Lehet, hogy te azt hiszed, hogy ez rohadtul vicces, játszani a menekül hercegn t, szórakoztatni magad a cs cselékkel, de ez nem játék. Van fogalmad róla, mi történhetne, ha valamiféle széls ségesek kezei közé kerülnél? – Több fogalmam van róla, mint neked – sziszegte vissza Nell. – És te vagy az egyetlen, aki tudja hol vagyok. Szó, mi szó, a viselkedésed néha egy kicsit széls séges, de... – Ne merészelj ebb l tréfát zni! Nell rámosolygott. – így sokkal jobb. Mat vére elérte a forráspontot. – Azt hiszed, ez vicces? – Nem vicces. Csak jó, hogy visszatértél a normális arrogáns énedhez. – Lehervadt a mosolya. – És nem szórakoztatom magam a cs cselékkel. – Mi másnak neveznéd? – Szabadságnak! – Nell szeme megvillant. – Minden amerikai állampolgár alapvet joga, ha csak nem történetesen First Lady. Figyelj rám, Mat Jorik... – Meglepte a férfit azzal, hogy mellbe döfte. – Tavaly eltemettem a férjemet, és rávettek, hogy folytassam a hivatásomat, amit én nem akartam. Születésem óta reflektorfényben Pandora’s TeAm

189


élek, azt teszem, ami helyes, mindenki más érdekét a magamé elé helyezve. Ha most önz vagyok, hát pech! Megérdemlem, és élvezni fogom minden percét. – Igazán? – Mérget vehetsz rá, kisfiam! Neki kellett volna kiabálnia, és nem értette, hogy engedhette ki a kezéb l a gyepl t. – Kit hívtál? – förmedt rá. – Barbara Busht. – Na persze, meséld... – Elhallgatott, mikor rájött, hogy teljes mértékben fenáll a lehet sége, hogy Nell felhívja Barbara Busht. Nell arckifejezése bosszantóan hasonlított a csúfondárosra. – Tudod mit mondott, miel tt letettem? Mat megrázta a fejét. – Mindent bele, kislány. – Ö... valóban? – Hillary Clinton szavainak is ez volt az értelme, amikor tegnap a benzinkútról felhívtam. – Felhívtad Hillary... – Lehet, hogy te nem érted, miért csinálom, de k igen. – Direkt... hívtad ket? – Nem vagyok felel tlen, bármit is gondolj. Majdnem minden nap felhívtam valakit, hogy a Fehér Ház tudja, életben vagyok. Ha most azt hiszed, hogy többet tudsz a nemzetbiztonságról, mint én, jobb, ha elárulod. Hosszú listája volt azokról a kérdésekr l, amiket pont ebben a témában fel akart tenni, kezdve azzal, hogy miképp sikerült Nellnek elmenekülnie a Fehér Házból, de várnia kell velük, amíg el bb lekapja a tíz körmér l. – Nem azt mondom, hogy felel tlen vagy. Csak azt, hogy nem akarom, hogy bárhová is nélkülem menj. Az ajánlatom: megszoksz vagy megszöksz. – Lehet, hogy megszököm. Ne felejtsd el, hogy van pénzem, és bármikor folytathatom az utat egyedül, ha úgy akarom. Mat a fogát csikorgatta. – Nem mész sehová egyedül! Nell ismét elmosolyodott, amivel kis híján az rületbe kergette. Vett néhány nagy leveg t és próbálta felfogni, hogy ez a khaki sortot Pandora’s TeAm


190

és rétiboglárka-sárga fels t visel pimasz hölgy megegyezik a h vös, kifinomult First Ladyvel. Próbált ismét teret nyerni. – Ki küldte a pénzt? El ször azt hitte, hogy Nell nem fog válaszolni, de vállat vont. – Tény Ackerman. Ackerman volt az elnök f tanácsadója és Dennis Case legjobb barátja. E pillanat nem volt alkalmas ennek a kapcsolatnak a vizsgálatára, ezért elraktározta az információt. – Honnan tudod, hogy nem árulta el a Fehér Háznak, hová küldte? – Mert megkértem rá. – És megbízol benne? – Amennyire bárki másban. – Mat gyanította, hogy Nell nyeglének szánja válaszát, de inkább szomorúnak hangzott. Tudott vele vitatkozni, amikor g gös és ésszer tlen volt, de a szomorúsággal aligha. Felszínre tört a csalódottsága. – Azt sem tudom, hogyan szólítsalak! – Jobban teszed, ha Nellnek. Vagy szívesebben hívnál Mrs. Casenek és adnál tippet a széls ségeseknek? – Ez nem vicc. – Te csak aggódj magad miatt, rendben? Én majd vigyázok magamra. Miközben Nell lehajolt, hogy felvegye a szatyrokat, Mat fékcsikorgást hallott, üvölt rádiót és valami robbanásfélét. Nem gondolkodott. Nellre vetette magát. Mindketten a leveg be emelkedtek, el a járdától, be a gazba. Halk „aúú"-t hallott, mikor a szusz kiszorult Nellb l. – Ne moccanj! – Kell egy pisztoly. Fegyverre van szüksége! Hosszú csend, majd recseg leveg vétel... – Mat? A szíve olyan hevesen vert, hogy tudta, Nellnek éreznie kell. Aztán kínos borzongás futott végig a hátán. A robbanás, amit hallott... most, hogy jobban belegondol, egyáltalán nem úgy hangzott, mint egy lövés. Sokkal inkább, mint amikor egy autónak kimarad a gyújtása.

Pandora’s TeAm

191


14

s verte a Winnebagót, miközben az illinoisi síkságon vánszorogtak az iowai határ felé. Nealy a kukorica– és szójababföldeket nézte, melyek szürkén és magányosan terültek el a bánatos délutáni ég alatt, és elmosolyodott. Tényleg h sies volt Mattól, hogy megpróbálta megmenteni attól a gonosz visszagyújtástól, amit egy horzsoláson kívül sértetlenül megúszott. Egy elhaladó autó víztarajat lövellt a szélvéd re. Mat másik rádióállomásra váltott, hogy friss információkhoz jusson az elt nésével kapcsolatban. Bár alig beszélt hozzá, s mikor igen, a borzalmas hivatalos tónus elmaradt. És nem tett semmilyen lépést, hogy feladja. Ma reggel azt hitte, hogy a kalandja véget ért, de most nem volt biztos benne. – Miért nem engeded, hogy vezessek egy kicsit? – Mert nincs jobb dolgom. – A duzzogáson kívül. – A duzzogáson kívül! – Tudom, nagy csapás neked, hogy lármás tinédzserek ültek abban az autóban és nem egy csapat felfegyverzett milícia, hogy túszul ejtsen, de biztos vagyok benne, hogy túl leszel rajta. – Elvigyorodott. – Kösz, Mat. Nagyra értékelem a gesztust. – Na persze.

Pandora’s TeAm


192

Ekkor Lucy jelent meg a lakókocsi hátuljából. T kön ült, mióta elhagyták a benzinkutat, hol Gombocskát szórakoztatta, hol bevette magát hátra. – Fura – mondta. – Folyton Cornelia Case-r l beszéltünk, és most csak azt hallani a rádióban, hogy elt nt. – Az a nyári ruha volt rajta, amit Nealy vett neki, és csak a fele a szokásos mennyiség sminkjének. Bájosan festett, de lepergett róla, amikor Nealy megdicsérte. Most felvette a Beanie Baby rozmárt a földr l és visszaadta Gombocskának, aki lármázott, mert Mat nem figyelt rá. – Nem lenne klassz, ha valaki a hasonmásversenyen elhitte volna, hogy te vagy az álruhában és fegyveres fickók üldöznének? Mat megborzongott. – Nagyon klassz – sikerült Nealynek kinyögnie. – Mi ez a hang? – Mat oldalra biccentette a fejét. – Most hátulról jön. – Én nem hallok semmit – felelte Lucy. Egy repül Bearnie Baby rozmár landolt Mat vállán. Nealy megfordult és látta, hogy Gombocska abbahagyta a patáliát. Önelégült volt. Nealy gyanakvóan nézett rá. – Biztos csak véletlen volt. – Hidd csak azt. – Mat haragosan nézett a kislányra. – Báhszusz! – Gombocska visszaharagoskodott, arckifejezése pedig olyan tökéletesen illett a férfiéhoz, hogy nehéz volt elhinni, nem az igazi apja. – Meddig megyünk még? – kérdezte Lucy. – Itt van el ttünk a Mississippi. Burlingtonnél kelünk át rajta, aztán északra megyünk a folyó mentén Willow Grove-ig. Talán még egy óra. – Hadd vezessek én. Tudok vezetni. – Felejtsd el! Lucy rágni kezdte a körmét a hüvelykujján. Nealy aggodalmasan nézte. – Mi a baj, Luce? Egész délután nyugtalan vagy. – Én ugyan nem! Nealy úgy döntött, itt az ideje, hogy egy kicsit mélyebbre ásson. – Nem sokat meséltél még a nagyanyádról. Milyen? Pandora’s TeAm

193


Lucy ott hagyta a narancslevét és leült a padra. – Olyan mint egy nagymama. Tudod. – Nem, nem tudom. Sokféle nagymama van. Hogy jöttök ki? Lucy a szokásos ellenséges arcát vette fel. – Remekül! a világ legjobb nagyija. Rengeteg pénze van, egy igazán kedves egyetemi professzor, nagyon szeret engem is meg Gombocskát is. Ha annyira szereti ket, miért nem repült vissza abban a pillanatban, ahogy megtudta, hogy a lánya meghalt? És miért er lködött Lucy annyira, hogy összehozza ket, ha olyan jól kijönnek? – Szinte túl jól hangzik, hogy igaz legyen. – Hogy érted ezt? – Úgy, hogy Mat és én hamarosan személyesen is megismerjük, ezért akár szinte is lehetnél. – Nem a ti dolgotok! – Lucy. – Mat hangja halk figyelmeztetés volt. – Én megyek. – Hirtelen a Winnebago hátulja felé iramodott és bevágta az ajtót. – Kezd igazán rossz érzésem lenni a nagymamával kapcsolatban – mondta Nealy. – Egyetemi professzor. Mi rossz lehet benne? – Mihez kezdesz, ha nem üti meg a mércét? – Meg fogja. Ne aggódj. Nealy azon töprengett, vajon kit akar meggy zni. Ekkor hangos csaholás hallatszott hátulról. – Ez nem motorhang! – Mat káromkodott az orra alatt, fékezett és lehúzódott a padkára. – Lucy! Gyere ide! Az ajtó lassan kinyílt. Lucy lehorgasztott fejjel, görnyedt vállal lassan kicammogott. – Most mit csináltam? Mat ridegen nézte. – Majd te megmondod. Siralmas vonítás visszhangzott végig a Winnebagón. Mat felugrott és hátraviharzott. – A rohadt... – Azt hiszem, megtalálta Tintahalat – mormolta Lucy. – Tintahalat? – dadogta Nealy. – így hívta a fickó a benzinkúton. Szívesen adnék neki másik nevet, de nem akarom összezavarni. Pandora’s TeAm


194

Újabb káromkodás hátulról, majd Mat rontott el re, nyomában egy mocskos, alultáplált kutyával, ami félig beagle, félig minden más lehetett. Foltos barna bundája, hosszú, lelógó füle és bánatos pofája volt. – Nem loptam! – Lucy átverekedte magát Mat mellett, hogy letérdeljen a kutya mellé. – A fickó a benzinkúton azt mondta, le fogja l ni! Tegnap kidobták az út mellett, és senkinek sem kellett. – Nem értem, miért. – Mat a szánalmas állatot nézte. – Ajándék lenne az emberiségnek, ha megszabadulna t le. – Tudtam, hogy valami hasonló baromságot fogsz mondani! – Lapos mellkasához húzta a kutyát. – Az enyém! Az enyém és Gombocskáé. – Csak hiszed. Amíg Mat és Lucy farkasszemet néztek egymással, a kutya kiszabadította magát és felküzdötte er tlen testét a kanapéra az autósülés mellé. Nealy már lépett, hogy elpaterolja Gombocskától, mikor a kutya a kislányra emelte gyászos tekintetét, és állátói a homlokáig beborította egy hosszú, lassú nyalással. – Ó, istenem. Az arcát nyalja! – Nealy odaugrott, hogy félrelökje a kutyát. – Hagyd abba! – kiáltotta Lucy. – Megbántod. Gombocska tapsikolt és megpróbálta elkapni a kutya fülét. Mat felnyögött. – Vidd onnan! – Nealy próbálta beékelni magát Gombocska és a kutya közé, de csak azt érezte, hogy Mat átöleli a derekát és visszahúzza. – Hol az a praktikus ciánkapszula, amikor kéne? – Ne! Engedj! Mi van, ha bolhás? Miközben igyekezett kiszabadulni, az egyik énje arra gondolt, milyen jó ott, ahol van. – Nyugi. Nem bolhás. Mat a Winnebago elejébe vonszolta, aztán olyan hirtelen engedte el, hogy majdnem elesett. Nealy tudta, most jutott eszébe, hogy Cornelia Case-t fogja le és nem Nell Kellyt. Lucyhez fordult. – Vedd le azt a kutyát a kanapéról! Pandora’s TeAm

195


– Megtartom! – Vidd hátra! – Mat bepréselte magát a kormány mögé és visszasorolt a forgalomba. – Kezdetben csak én voltam. Pont ahogy szerettem! Aztán a nyakamba varrtak két gyereket. Mire feleszméltem... Egy Greyhound száguldott el mellettük az ellenkez irányba, beterítve vízzel a szélvéd t. Mat méltatlankodott, majd bekapcsolta a rádiót. – ...azoknak a beszámolói szerte az egész országból, akik úgy vélik, hogy látták Cornelia Case-t, a First Ladyt... Nealy el rehajolt és kikapcsolta. A helyiségben minden talpalatnyi helyet csecsebecsék borítottak. Üvegbonbonierek álltak fejükön masnit visel állatfigurák és bibliai idézetekkel teleírt kerámia plakettek társaságában. Hol egy jó földrengés, amikor kéne, gondolta Toni. – Biztos nem kérnek kávét? – A n , akit Toni és Jason két államon át utazott kikérdezni, félve nézett Jasonre. Rövidujjú, kék kötött nadrágkosztümöt viselt strasszokkal kirakott eserny kit z vel és fehér t sarkúval. Jason megrázta a fejét, égett a vágytól, mint mindig, hogy térjenek rá a nyomozásra, és egy kék velúrkanapéra mutatott az ablak alatt a második emeleti lakásban. – Nem bánja, ha leülünk és felteszünk pár kérdést? – Ó, igen... nem. Úgy értem... – A n a kezét tördelte. Épp akkor jött meg a templomból, amikor Toni és Jason megérkeztek, és nyilvánvalóan teljesen kiborult attól, hogy ott van nála az FBI és a titkosszolgálat. A negyvenes évei elején járt. Dundi holdvilág kép volt, túlzottan dauerolt barna hajjal és kivételes porcelán b rrel. Toni rámosolygott. – Hálás lennék egy pohár vízért, Miss Shields, ha nem okoz nagy gondot. Amikor túl sokat utazom, rosszul leszek a kocsiban, és a víz megnyugtatja a gyomromat. – Ó, egyáltalán nem gond. – A konyhába sietett. Pandora’s TeAm


196

Jason bosszús pillantást lövellt Tonira. – Mióta vagy rosszul a kocsiban? – Hébe-hóba, ahogy kedvem tartja. Figyelj, pajti, te meg az acélos tekinteted annyira felizgatjátok, hogy azt sem tudja, fiú-e vagy lány. – Én nem csinálok semmit. – Az a szemtanú, aki túl ideges, vagy elfelejt fontos részleteket vagy kikozmetikázza azokat, hogy a kedvére tegyen a kérdez nek. Jason haragos tekintetet vetett egy kerámia bohócfigurára. – Essünk túl rajta. Nem volt az egyetlen, aki erre vágyott. Különleges ügynökök hada ellen rizte szerte az országban azoknak az állampolgároknak a bejelentéseit, akik biztosak voltak benne, hogy Cornelia Case-t látták kiszállni egy limuzinból egy reptéren vagy a tengerparton henyélni Malibuban. Barbara Shields, az illinoisi Vincennes egyik élelmiszerbolti eladója azonban olyan fülest adott, ami felkeltette Toni és Jason figyelmét. Shields jelentette, hogy látott egy Cornelia Case-re hasonlító n t a Kroger'sben vásárolni, ahol dolgozik. Egy sötéthajú férfival, egy tinédzserrel és egy rózsaszín baseballsapkás kisbabával utazott. Személyleírása megegyezett a hasonmásversenyen részt vett n ével, még a rövid barna haj is stimmelt. Toni és Jason összedugták a fejüket. Mindketten valószín tlennek tartották, hogy a n , aki három másik emberrel utazott, köztük két gyerekkel, Cornelia Case lenne. Mindazonáltal személyesen akartak beszélni a szemtanúval és a f nökük, Ken Braddock egyetértett. Shields megjelent a konyhából egy párás vizespohárral. Toni kilencven százalékig biztos volt benne, hogy tartoztak az ördögnek ezzel az úttal, de sikerült magára er ltetnie egy mosolyt. – Nem bánja, ha leülünk? – Bánni? Nem, nem. Csak rajta. – Kék nadrágjába törölte a kezét, majd felült egy fotel karfájára szembe a kanapéval. – Egy kicsit ideges vagyok. Még soha nem találkoztam igazi kormányzati ügynökökkel. – Tökéletesen érthet . – Toni leült Jason mellé. A férfi kinyitotta a noteszét, de Toni a táskájában hagyta az övét. – Mondja el, mit látott. Pandora’s TeAm

197


Újabb kéztörlés. – Nos, péntek volt, két nappal ezel tt. Az els munkanapom a m tétem óta. – Felmutatta a csuklóját. – Kézt alagút szindrómám van a sok vonalkód-lehúzástól. Ismétl d túler ltetéses sérülés, így nevezik. Mindenki arról beszél, hogyan lehetne könnyíteni a hivatalnokok munkáján, akik a számítógép-használat miatt vannak kitéve neki, de senki nem gondol a pénztárosokra. Nem vagyunk elég fontosak. – Az arckifejezése arról árulkodott, hogy megszokta, hogy a rövidebbet húzza. – Mindegy, ez a n és a rendkívül jókép férfi a két gyerekkel nálam fizetett, és annyira meglep dtem, amikor megláttam, hogy kétszer húztam le egy bébiételt. – Miért lep dött meg? – kérdezte Toni. – Mert annyira hasonlított a First Ladyre. – Sokan hasonlítanak a First Ladyre. – Nem ennyire. Mindig csodáltam Mrs. Case-t, a kampány óta, ezért összeállítottam egy albumot a róla készült fényképekb l és újságcikkekb l. Úgy ismerem az arcát, mint a sajátomat. Toni bátorítóan bólintott és nem tudta eldönteni, hogy az, hogy a szemtanú Cornelia Case-rajongó, emeli vagy rontja a vallomása értékét. – Levágatta a haját. Rövid és világosbarna, de az arca ugyanaz. Nem tudom, láttak-e már róla nagyított képet, de... hadd mutassak egyet. Egy könyvespolchoz sietett és levett pár kövér albumot. Lapozott egy percig, aztán felmutatta nekik a First Lady tavaly a Time címlapjára készült fényképét. – Nézzék. Itt. A szemöldöke mellett. Egy kis szepl . Fogadni mernék, hogy tucatszor bámultam már meg ezt a képet, mire észrevettem. A n nek a kasszánál. Pontosan ugyanezen a helyen volt a szepl je. Toni azt a pontot nézte, ahová Barbara Shields mutatott, de inkább t nt egy elmosódott foltnak a negatívon, mint szepl nek. – A hangja is ugyanolyan volt. – Ismeri Mrs. Case hangját? Pandora’s TeAm


198

Barbara bólintott. – Valahányszor tudtam, hogy szerepelni fog a tévében, igyekeztem megnézni. Ez a n pontosan ugyanúgy beszélt. – Mit mondott magának? – Nem hozzám beszélt. A férfitól kérdezte, hogyan szereti a szendvicset. – Angolul beszélt? Barbarát meglepte a kérdés. – Persze. – Volt idegen akcentusa? – kérdezte Jason. – Nem. Pont úgy beszélt, mint Mrs. Case. Jason és Toni összenéztek. Aztán Jason el rehajolt. – Mondjon el mindent, amire a beszélgetésb l emlékszik, az elejét l fogva. – Megkérdezte a férfit, mivel szereti a szendvicset, és azt felelte mustárral. Aztán a tinédzser közölte, hogy meg akar venni egy kis zsebkönyvet, amit az asztrológiai könyvek állványán tartunk. A jó szexuális élet tíz titka. A n nemet mondott, és a tinédzser vitatkozni kezdett. A férfinak nem tetszett és rászólt a lányra, hogy hallgasson Nellre, különben baj lesz. Aztán a kisbaba... – Nell? – Toni er sebben markolta a vizes poharat. – így szólította a n t? Barbara Shields bólintott. – Rögtön arra gondoltam, mennyire hasonlít a Nell a Nealyre. így hívják Mrs. Case-t a barátai, tudják. Hasonló név. Egy szepl , ami akár elmosódás is lehet. Nem elég, hogy erre építsék az ügyet, de arra igen, hogy ébren tartsa az érdekl désüket. Tovább faggatóztak, és Shields részletes személyleírást adott a férfiról és a tinédzserr l, de csak amikor menni készültek, emlékezett vissza a leghasznosabb információra. – Ó, majd' elfelejtettem. Egy sárga Winnebagóval utaztak. Néztem a kirakatból, ahogy elhajtanak. Nem ismerem a lakókocsikat, de nem látszott újnak. – Egy sárga Winnebago? – Elég piszkos volt, mintha már régóta úton lettek volna. – Nincs meg véletlenül a rendszáma? – Ami azt illeti, megvan. – Barbara Shield a táskájáért ment. Pandora’s TeAm

199


Willow Grove egy szirten terült el, ami az Iowa folyó egyik ágára nézett. A templomtornyok és antikvitásüzletek városa volt, ahol vörös téglás házak váltakoztak fehér deszkaburkolatosakkal, és matuzsálemi juharfák árnyékolták be a sz k utcákat. Kis magánegyetem foglalt el néhány háztömböt a központhoz közel, öreg fogadó állt a városházával szemközt, mely vörösréz kupolával dicsekedett. Az es elállt, a vörösréz csillogott a kés délutáni nap bágyadt sugaraiban, melyeknek sikerült áttörniük a felh takarón. Nealy azzal nyugtatta magát, hogy tökéletesebb hely nem is létezik a gyerekeknek feln ni, és Mat is nyilvánvalóan erre gondolt. – Remek lesz a lányoknak. Megállt egy külvárosi boltban kutyaeledelt venni és útbaigazítást kérni az utcához, ahol a lányok nagyanyja lakott. Közel volt a belvároshoz és a szirt tetején húzódott. A házak között Nealy észreészrevette felcsillanni lent a folyót. – Száztizenegy – mondta Mat. – Ez az. Megállt egy fehér ereszes, kétszintes, vörös téglás épület el tt. Az utcában minden háznak volt elüls tornáca és toldalékgarázsa. Négyszögletes és robosztus volt, az a fajta ház, amelyben családok generációja n tt fel szerte a Középnyugaton. Egy kissé elhagyatottabbnak t nt, mint a többi az utcában, mert a bokrok tövében vagy kaspókban a tornácon nem nyíltak nyári virágok. A füvet le kellett volna vágni és a fehér eresz nem látszott olyan frissen mázoltnak, mint a szomszédoknál. De nem volt rozzant. Egyszer en úgy festett, mintha a lakóknak más fontosabb dolguk is akadt volna. -A rühes mutáns itt marad, amíg Nagyi magához tér a lányok okozta sokkból – mondta Mat. Nealynek felt nt, hogy ideges. is az volt. De legalább Mat már nem kaffogott vele. Gombocska lenyugodott, mikor beértek a városba, mintha tudta volna, hogy valami nagyszabású dolog fog történni az életében, Lucy pedig bezárkózott hátra Tintahallal. Miközben Nealy kivette Gombocskát a kocsiülésb l, észrevette, hogy régi ételfolt pettyezi a kezeslábasát, apró lyuk éktelenkedik az ingujján és hajára igencsak Pandora’s TeAm


200

ráfért volna egy fésülés. – Kicsit talán ki kéne csinosítanunk Gombocskát, miel tt találkozik a nagyanyjával. Amennyire tudjuk, ez lesz az els találkozásuk. – Jó ötlet. Én levetk ztetem. Nézd meg, van-e valami rendes hacukája. – Aztán Matnek eszébe jutott, kihez beszél. – Ha nem gond. – Én ajánlottam – csattant fel Nealy. Lucy elterülve feküdt az ágyon, a kutya piszkosan, ahogy volt, hozzákuporodva. Úgy tett, mintha a könyvét olvasta volna, de Nealyt nem tudta bolonddá tenni, és megszorította a kamasz bokáját. – Minden rendben lesz, Lucy. Nagyszer ez a hely. Lucy bújta tovább a könyvet és nem válaszolt. Nealy egy kis barackszín farmer kötényruhát választott, amit a Baby Gapben vásárolt. A vállrészére kis kék virágokat hímeztek, volt hozzá egy puffos ujjú kék kötött fels . Mikor megjelent vele, Mat már pelenkára vetk ztette Gombocskát és meccs el tti propagandabeszédet tartott neki. – Azt akarom, hogy a legjobb arcodat mutasd, Ördögfióka. Semmi cécó. Semmi hangoskodás, rendben? Nincs kiabálás. Nincs üvöltés. Légy átlagbaba, a változatosság kedvéért. – Szigorú pillantást vetett Gombocskára, miközben rögzítette a tiszta pelenka pántjait, a kislány pedig visszagügyögött neki. – Jó, jó... tartogasd a nagyinak a szerelmes pillantásokat. Nealy odaadta neki a ruhát, és Mat egy perc alatt feladta rá. – Olyan jól csinálod. Nekem egy örökkévalóságig tart, mire felöltöztetem. – Túl tétova vagy. Át kell venni az irányítást, különben a gyerekek a fejedre n nek. Ugyanúgy, mint a n k. – Ó, igen? – Ez a Mat sokkal jobban tetszett neki, és kihívó pillantást vetett rá, de azt kellett látnia, hogy a férfi tekintetéb l elt nt a huncutság. – Megnéznéd, hol lehet a cip je? Nealy szó nélkül megfordult. Nem fog könyörögni gyengédségért. Nem mintha kifejezetten a gyengédségére vágyott volna. Hanem a... nos, a testére, szükségtelen volt hazudnia magának. De a barátságára Pandora’s TeAm

201


is, a tiszteletlenségére, még bosszantó férfisovinizmusára is. Egy régi Sheryl Crow-popszám szövege jutott az eszébe. Elég er s ez a férfi, hogy az enyém legyen? Tényleg azt hitte, hogy Mat az lehet? Vészesen közel került az önsajnálathoz, ezért összeszedte magát. – Lucy nem nagyon akar kijönni. – Valószín leg tudja, hogy a nagyanyja rövidebb pórázon fogja tartani, mint Sandy. – Talán. – Nealy végighúzta a hajkefét Gombocska fürtjein. Legnagyobb megdöbbenésére az apróság ezer wattos mosolyának célkeresztjében találta magát, amit az Matnek szokott tartogatni. Elszorult a szíve. – Kizárt dolog – mormolta. – Nem fogsz elkezdeni flörtölni velem közvetlenül azel tt, hogy el kell hagyjalak. Gombocska ujjongva sikkantott és kinyújtotta a karját Nealy felé, hogy vegye fel. Nealy torkát gombóc fojtogatta, és elfordult. Mat felemelte a kislányt a kanapéról. – Túl kés és túl kevés, Ördögfióka. Vannak emberek, akik nem vásárolhatók meg. – Lehajolt, kihúzta az egyik alsó beépített fiókot és kivette a Wal-Mart párnát. – Bármennyire is gy lölöm ezt mondani, fel kell venned. – Az arca elárulta utálatát. – Rajtam kívül ez a legjobb védelem. Igaza volt. A városban maradnak egy ideig, és az egész világ t keresi. Megkereste az egyik régi kismama blúzát és a fürd be ment. Mikor kijött, hallotta, hogy Mat Lucyvel beszél. – ...a nyomozók, akiket Nell volt férje felbérelt, felbukkanhatnak. Le kell ráznia ket, ezért álcázza magát megint terhesnek. Ha bárki kérdezi, én azt fogom mondani, hogy a feleségem, és er sítsd meg te is, rendben? – Oké. – Lucy szomorúnak látszott. Pár ütemnyi csend következett. – Nem foglak kidobni és itt hagyni, tudod. Maradok egy ideig, amíg be nem rendezkedtek. Remek lesz. Majd meglátod. Lucy úgy vánszorgott az ajtóhoz, mintha mázsás súly nehezedne rá. Tintahal utána somfordált. – Azt hiszem, egyel re jobb, ha itt hagyjuk. – Mat kihúzta az inggallérját Gombocska szájából. Pandora’s TeAm


202

A csapat némán tette meg az utat a bejárati ajtóig. Miközben Mat becsengetett, Nealy Lucyre pillantott. A kamasz a teraszkorlátnak d lt és nyomorúságos arcot vágott. Nealy odament hozzá és átölelte a derekát. Szerette volna azt mondani neki, hogy minden rendben lesz, de nem tehette, mert nyilvánvaló volt, hogy nem így van. Lucy felnézett rá, és Nealy mérhetetlen aggódást látott a szemében. – Én sem megyek el – suttogta. – Amíg meg nem gy z döm róla, hogy minden rendben. – Csak remélte, hogy betarthatja az ígéretét. – Senki nem jön ajtót nyitni – mondta Mat. – Körülnézek hátul. – Átadta Gombocskát Nealynek. Lucy a bejárati ajtót bámulta. – Akarsz most mondani valamit a nagyanyádról? – kérdezte Nealy. Lucy megrázta a fejét. Mat az orra alatt mormogott, mikor visszatért. – Az ablakok nyitva, szól a zene. Valószín leg nem hallja a cseng t. – Bedörömbölt az ajtón. – Újabb jó hír, Lucy. A nagyanyád szereti a Smashing Pumpkinst. – Klassz – dünnyögte Lucy. Az ajtó kinyílt. Egy huszonöt-harminc év közötti fiatalember állt a küszöbön. Lerítt róla, hogy az ingyenél generáció alapító tagja: nullás géppel lenyírt haj, kecskeszakáll, fülbevaló. Pólót, bermudanadrágot és Teva szandált viselt. – Igen? Nealy a szeme sarkából látta, hogy Lucy nagyot nyel és el relép. – Szia, nagyapa.

Pandora’s TeAm

203


15

at fuldoklott – pedig nem volt könny olyan kiszáradt szájjal, mint a sivatag. Lucyhez fordult. – Nagyapa? – Lucy kezét maga elé– kulcsolva állt, az ajkát harapdálta és úgy festett, menten elsírja magát. Mat visszafordult a lógóshoz, aki a mellkasát vakargatta és zavartan nézett. – Nem tudom, ki... – Elhallgatott, és jobban megnézte Lucyt. – Hé, te vagy az... Laurie? – Lucy. – Ó, igen. – Menteget z mosolyt vetett rá. – A fényképeken nem ilyen vagy. Mi újság? – Nem sok jó. Anya meghalt. – Apám, az gáz. – Visszanézett Matre, és rájött, hogy ez több mint baráti látogatás. – Bejöttök? – Ó, igen – felelte Mat összeszorított szájjal. – Határozottan. – Megfogta Lucy karját és belökte maga el tt. A szeme sarkából látta, hogy Nell éppolyan döbbent, mint amilyennek érezte magát. Csak Ördögfiókát hagyta hidegen a dolog. Nell arcát paskolta, hogy magára vonja a figyelmét. Követték az ingyenél t a nappaliba, mely össze nem ill sötétzöld és barna bársonnyal kárpitozott kényelmes bútorokkal és néhány poros kézm ves asztallal volt berendezve. A kandalló mindkét oldalán könyvespolc állt tele olyan kötetekkel, amik sokat forgatottnak t ntek. Mat szeme megakadt Pandora’s TeAm


204

néhány primitív faszobron, pár kerámián és egy-két rézkarcon. A zenegép, ami a Smashing Pumpkinst játszotta, cédékupacokkal telezsúfolt könyvtárasztalon állt. Magazinok hevertek szanaszét, egy gitár, a sarokban egy pár súlyzó, a dohányzóasztalon nyitott katonai vászonzsák. Az ingyenél kikapcsolta a zenét. – Kértek sört? – Igen – felelte Lucy, idegesen sandítva Matre, miközben kitépte magát a szorításából. Mat ezért megfizetsz pillantást lövellt rá, és gondolkodott, hol is kezdje. – Nem, kösz. Azért jöttünk, hogy beszéljünk Mrs. Pressmannel. – Joanne-nel? – Igen. – Apám, meghalt. – Meghalt? Nell Lucy felé kapott, hátha tompíthatja a sokkot. Csakhogy Lucy egyáltalán nem úgy t nt, mint aki sokkol kapott. Hanem mint aki tudja, hogy nagy pácban van. Mat az ingyenél t bámulta, úgy er szakolta ki a szavakat. – Lucy nem mondta, hogy a nagyanyja eltávozott. – Majdnem egy éve. Kemény, apám. – Egy éve? – Mat olyan dühös volt, hogy alig bírta visszafogni magát. – Én úgy tudtam, hogy Mrs. Pressman pár hónapja elhagyta az országot. – Igen. Jó messzire. – Az ingyenél hangmagassága emelkedett. – Egyik nap elvitte a cangámat és összetörte a County Line Roadon. Nell oda sem figyelve paskolgatta Gombocska lábát. – Biciklizett? – Szerintem úgy értette, a motorját – mondta Mat keményen. Lucy megpróbált a kanapé mögé surranni, nyilvánvalóan abban a tévhitben, hogy a bútor megvédheti. – Az új 1ő00-as Kawasakimat. Teljesen paff voltam. – A motor vagy Mrs. Pressman miatt? . Az ingyenél állta Mat pillantását. – Ugyan, ember, ez övön aluli volt. Én szerettem. Pandora’s TeAm

205


Mat azon töprengett, miért nem egyszer semmi az életben. Soha nem kérd jelezte meg a levél hitelességét, amit Lucy mutatott neki, mivel a papíron rajta volt az egyetem dombornyomásos pecsétje. Azonkívül a kézírásról sem t nt úgy, hogy egy kamasz m ve. Idióta. Tudta, milyen okos Lucy. Miért nem faggatózott? Feltette a kérdést, amit azóta került, hogy Lucy nagyapának szólította az ingyenél t. – Te ki vagy? – Nico Glass. Csak pár hónapja voltunk házasok Joanne-nel, amikor meghalt. Úgy t nt, Nellnek éppolyan nehéz felfognia, mint neki. – Ti ketten házasok voltatok? Nico szemében dac villant. – Igen. Szerettük egymást. Nell megjegyzése a nap csúsztatása volt. – Lehetett egy kis korkülönbség. – Sokan így gondolhatják, de mi nem. Csak ötvenhárom volt. Az antropológia professzorom volt a Laurentsben. Ki akarták rúgni, miután összejöttünk, de mivel elmúltam huszonegy, nem tehettek semmit. – Laurents? – kérdezte Nell. – Az egyetem a városban? – Igen, párszor szakot váltottam, ezért tovább tartott, míg lediplomáztam. Mat végezetül szembenézett Lucyvel. Arra a következtetésre jutott, hogy végül is jó, hogy köztük van a kanapé, mert nagyon el akarta látni a baját. – Ki hamisította a levelet? Lucy hüvelykujja a szájába csusszant, és hátrált egy lépést a férfitól, nyomorúság metszette teste minden porcikáját. Mat szemernyi együttérzést sem mutatott. – A n , akinek vigyáztam a gyerekére – motyogta Lucy. – Nem neked készült! Sandy ügyvédjének! Tudtam, hogy gyanakszik, neki akartam megmutatni, amikor legközelebb felbukkan, de te jöttél helyette. Mat a fogát csikorgatta. – Tudtad, hogy nagyanyád halott. Mindenben hazudtál. Lucy konokul nézett rá. – Lehet, hogy tudtam, hogy meghalt, de a Kawasakiról nem. Pandora’s TeAm


206

Nell láthatta rajta, hogy pattanásig feszültek az idegei, mert megfogta a karját és gyengéden megszorította. – Nézd, apám. Ismernem kéne téged? Igyekezett meg rizni a hidegvérét. – Mat Jorik vagyok. Sandy, Joanne lányának a volt férje. a... feleségem, Nell. A fiú bólintott. Gombocska rebegtetni kezdte rá kék szemét, Nico pedig visszamosolygott. – Aranyos kölyök. Joanne aggódott az ital miatt, amikor Sandy terhes lett. Nem jöttek ki túl jól. – Sandy nem ivott, amikor terhes volt. – Lucy kezelésbe vette a másik hüvelykujját. Gombocska izgett-mozgott, Nell leengedte a földre. A csöppség azonnal körbetotyogta a dohányzóasztalt, kifelé álló lábfejjel, mint egy részeg balerina. Mat uralkodni igyekezett magán, ezért abban a halvány reményben, hogy mondanak neki valamit, a poros kandallópárkányon sorakozó bekeretezett pillanatfelvételekhez lépett. Joanne és Nico voltak az elöl lév k mindegyikén. Lehettek volna akár anya és fia is, ha nem olyan mohó pillantással néznek egymásra. Joanne vonzó asszony volt, karcsú és arányos, hosszú, középen elválasztott, szbe vegyül hajjal, amit csatokkal fogott hátra az arcából. Gézszoknyái, b fels i és ezüstékszerei egy korosodó hippi lemoshatatlan jegyeit viselték magukon. Az, amilyen birtoklón simult Nico meztelen mellkasához egyik fotó után a másikon, nyilvánvalóvá tette, hogy szexuálisan rajong érte. Ami Nico vonzalmát illette egy nála harmincvalahány évvel id sebb n iránt – azt valószín leg pszichológus kanapéján kellett volna elemezni. A hátsó sorban álló fényképek Sandyt és Lucyt ábrázolták különböz id szakokban. Elid zött Lucy fotójain. Egy korain még túl fiatal volt ahhoz, hogy fogalma legyen a vagányságról, és csillogó szeme meg széles mosolya életszeret kislányról árulkodott. Gombocska a kórházi felvételen pihés fejével és foltos arcával semmi hasonlatosságot nem mutatott ahhoz a baba szépségkirályn höz, aki per pillanat az egyik ujját próbálta betömni az orrába. Pandora’s TeAm

207


Már éppen el akart fordulni, amikor megakadt a szeme egy fényképen a sor végén. Sandyt és t ábrázolta egy barátjuk házibuliján. Mindkett jük kezében ital volt, ami abban az id ben nem ment ritkaságszámba. Sandy sugárzott, és gyönyör volt sötét hajával és telt ajkával. Eltöprengett, hogy a magas, nyurga kölyök, ciki mellette ült és oly kétségbeesetten igyekezett id sebbnek látszani, valóban volt-e. A fénykép lehangoló volt, és mikor elfordult, azt látta, hogy Nico Nellt bámulja. – Nem ismerlek valahonnan? Miel tt Nell válaszolhatott volna, Lucy megel zte: – Cornelia Case-re hasonlít, a First Ladyre. Nell megfeszült, de Nico csak mosolygott. – Apám, te tényleg tiszta olyan vagy. – Mathez fordult. – Szóval, vakáción vagytok vagy mi? – Nem éppen. Lucy, t nj el! Normális esetben Lucy visszabeszélt volna, most azonban nem mert. Felkapta Gombocskát és kiment a bejárati ajtón. Mat nézte az ablakból, hogy leül a hintaágyra, ahol elég közel lehetett az ajtóhoz ahhoz, hogy hallgatózzon. Megfordult és a fiút tanulmányozta, akit a lányok a legközelebbi rokonuknak mondhattak, és belevágott. – A helyzet a következ , Nico... Nealy végül kiment megnézni Lucyt. A kamasz kihozta Tintahalat a lakókocsiból, és a kutya úgy feküdt mellette a teraszon, mint egy halom b zös rongy. Gombocska egy vörösbegy ugrándozását nézte a földön, egyik kezével a korlátpálcába kapaszkodva, a másikat a szájába dugva. Nealy nem volt hajlandó a régi festék miatti ólommérgezésre gondolni. Rájött, hogy a Gombocskával töltött id jót tett neki. Már nem érezte magát annyira a Halál Angyalának. Leült Lucyvel szemben a legfels lépcs fokra, és az árnyékos utcát bámulta. Egyik végén a juharfák alatt általános iskola állt játszótérrel; a másik végén két fiú a pocsolyák közt szlalomozott a biciklijével. Az utca másik oldalán egy öltönyös férfi a pázsitját vizsgálta. Fagylaltos autó csilingelt, egy anya befelé hívta gyermekét. Pandora’s TeAm


208

A hétköznapi látvány olyan egzotikus volt neki, mint másnak egy külföldi ország. Lucy Tintahal egyik fülével játszott. – Szerinted mit fog csinálni velem Mat? – Nem tudom. Kétségtelen, hogy nagyon ideges. Nem kellett volna hazudnod. – Mi mást tehettem volna? Különben nevel otthonba visznek! így is. Nealy egy pillanatig sem hitte, hogy Mat Nicóra hagyja a gyerekeket, bármennyire is hosszan ecsetelte neki bent, hogy a lányok egyetlen rokona. Nico természetesen nem kért bel lük. Mikor közölte, hogy hegyet mászni indul Coloradóba, Mat azt felelte, felejtse el, de Nico csak dobálta bele a cuccait a katonai zsákba. Nealy Gombocskára pillantott, aki máris összekoszolta barackszín kötényruháját fel-alá mászkálva a teraszon, aztán vissza Lucyre, aki nyomorultul festett. Mi lesz ezekkel a lányokkal? Mat rendes ember volt és igyekezett helyesen cselekedni, de világossá tette, hogy az életébe nem fér bele a gyereknevelés. így maradt a nevel otthon vagy az örökbefogadás. Gombocska után két kézzel fognak kapkodni, de Lucyt senki nem akarja majd adoptálni. Elválasztják a kishúgától, akit oly hevesen védett. Lucy a hüvelykujjáról áttért a mutatóra. – Meg fog ölni, ha kijön. Nealy próbálta kioldani az érzelmi csomót a torkában. – Azonnal meg kellett volna mondanod az igazat a nagyanyádról. És nem kellett volna megírni azt a hamis levelet. – Na persze. Akkor Gombocskának semmi esélye sem lett volna. Már aznap elvették volna t lem. Nealy arra gondolt, hogy ez a kamasz már most többet tudott a bátorságról, mint a legtöbben egy emberölt alatt megtanulnak. Olyan gyengéden beszélt, ahogy csak tudott. – Mit reméltél elérni azzal, hogy elhitetted Mattel, él a nagyanyád? – Ha valami rossz történt, Sandy mindig azt mondta: „Addig nincs vége, amíg nincs vége". Arra gondoltam, ha elég hosszú lesz az út, talán történik valami jó id közben. Pandora’s TeAm

209


– Mat talán úgy dönt, hogy megtart benneteket. Lucy nem felelt. Nem kellett. – Sajnálom, Luce. Tudod, rengeteg kiváló nevel otthon van. Mat pedig majd meglátogat. – Mat semmi ilyesmit nem mondott, de tudta, hogy így lesz. – És én is. – Szükségtelen lesz látogatni, mert tudok vigyázni magamra – makacskodott Lucy –, és nem megyek nevel otthonba. -A virtuskodása alábbhagyott. – Ti mindketten nagyon szeretitek Gombocskát, tudom, hogy szeretitek. Igazán remek kislány. Aranyos és okos, semmi baj sincs vele. Nos talán egy kicsit, de hamarosan, talán már a jöv hónapban kinövi. – Feladta a köntörfalazást. – Nem értem, miért nem tudtok Mattel összeházasodni és örökbefogadni bennünket. Nealy döbbenten nézte. – Lucy, mi nem... – Ez baromság, apám! – szakította félbe Nico dühös hangja. – Semmi közöm ezekhez a gyerekekhez. – Az ajtó kivágódott és kirontott rajta a katonai zsákjával meg a gitárjával, nyomában Mattel. – Nézd, én elmegyek. Ha itt akartok dekkolni egy ideig, fel lem nyugodtan. De ez minden. Dobott egy kulcscsomót Matnek, aztán anélkül, hogy egy pillantásra méltatta volna Lucyt vagy Gombocskát, letrappolt a lépcs n. Pár pillanat múlva elszáguldott motorjával a sz k utcán. Mat zord képpel Lucyre mutatott. – Te. Befelé a Winnebagóba. Beszédem van veled. Lucy nem volt ostoba. Azonnal felkapta Gombocskát él pajzsnak. – Egyedül! – mennydörögte Mat. Lucy letette Gombocskát, összehúzta a szemét, felemelte az állát és a lakókocsihoz vonult. Nealy nézte és bámulattal csóválta a fejét. – Biztos vagy benne, hogy nem a te lányod? Mat szó nélkül hagyta, és feszes vonallá préselt szájjal elindult a kamasz után. Nealy aggodalmában felkapta Gombocskát és a nyomukba eredt, de megálljt parancsolt magának. Matnek minden Pandora’s TeAm


210

bizonnyal viszketett a tenyere, de jól ismerte. Ha harapott is amellett, hogy ugatott, az nem volt halálos. És ugatott, míg végül Nealy már attól tartott, hogy összed l a Winnebago. Amikor nem bírta tovább, bement Gombocskával a házba, hogy szétnézzen. Egy éjszakát biztosan itt töltenek, látni akarta, hol. Hátul tágas, napsütéses konyha nyílt egy csodálatos verandára. Kényelmes barna fonott bútorok csoportosultak egy kopott keleti sz nyeg körül, össze nem ill asztalok szaklapoktól, Rolling Stonesról szóló régi kiadványoktól, gyorséttermi ételmaradékoktól roskadoztak. Cseréptálak, amik régen szemmel láthatóan virágcserepeket tartottak, hevertek szanaszét agyaglámpák társaságában. Az ablakon át egy bokrokkal és kis sz l lugassal határolt parányi hátsó kert villant fel. A gazos virágágyban néhány elvirágzott, öreg rózsabokor n tt. Az emeleten egy fürd – és három hálószoba kapott helyet, melyek közül a legkisebbet raktárnak alakították át. Hordozható cédélejátszó, szétdobált ruhák és egy nyitott könyv a zenr l utalt arra, hogy Nico a legnagyobb hálószobát foglalta el magának. A vendégszobában a franciaágyra indiai pamutból készült, kék és levendulaszín ágytakarót dobtak, az ablakokban egyszer szövött függöny lógott. A fürd szoba régimódi volt, bájos és takarítás hiányában szenved . A fehér és szürke csempék borította helyiségben karmoslábú fürd kád állt zuhanyrózsával, egy vessz kosár, amib l kifolytak az idejétmúlt magazinok, egy lépsejtes üveg ablakból a hátsó kertre és a távolban az Iowa folyóra nyílt kilátás. Hallotta az oldalsó ajtó csapódását, lement a földszintre és látta, hogy Mat magára zárja a valaha étkez ként, most Joanna Pressman elhagyott dolgozószobájaként funkcionált helyiség erkélyajtaját. Nealy az üvegen át nézte, ahogy felveszi a telefont. Elszontyolodott. A férfi megkezdte a munkát, hogy megszabaduljon a gyerekekt l. – Nem ütött meg. Lucy lágy hangja hallatszott a háta mögül, megfordult és látta, hogy a tini a konyhában áll. Az arca kipirult volt, a szeme szomorú. Legy zöttnek t nt, de eltökéltnek, hogy leplezze. Pandora’s TeAm

211


– Nem is gondoltam mást. – De tényleg nagyon mérges volt. – Elakadt a hangja. – Mert csalódást okoztam meg minden. Szerette volna megölelni, de Lucy olyan keményen dolgozott azon, hogy meg rizze a büszkeségét. – Nézzük meg, tudunk-e rendelni valahonnan pizzát vacsorára. Gombocskának is elfogytak a tiszta ruhái. Megmutatnád, hogy m ködik a mosógép? – Nem tudod, hogyan kell használni egy mosógépet? – Szolgáim voltak. Lucy a fejét rázta Nealy legújabb bénaságára, majd türelmesen bemutatta a mosás alapjait. Mire a pizza megérkezett, Mat elt nt. Nealy kint talált rá Mabel motorháztet je alá bújva. A férfi odavakkantotta, hogy majd kés bb eszik. Nealy feltételezte, hogy id re van szüksége, és azt nagyon szívesen adott neki. Vacsora után kisikálta a kádat, levetk ztette rontombontomot és belerakta a vízbe. Gombocska boldogan visítozott és locsolgatni kezdett a m anyag mér poharakkal, amiket Nealy a konyhából hozott. – Te aztán tudsz mulatni – mondta neki nevetve. – Papa! Megfordult és látta, hogy Mat áll az ajtóban. Karba tett kézzel, egyik vállát az ajtófélfának támasztva. – Átveszem – mondta fáradtan. – Nem akartam a nyakadba varrni. – Nem ny g. – Élesebben hangzott, mint szerette volna, de mérges volt Matre. Amiért nem olyan férfi volt, amilyennek szerette volna – otthonül , aki ragaszkodik a lányokhoz. Tudta, hogy igazságtalan. Mat nem ezt akarta, és sokat elárult a jellemér l, hogy mennyi er feszítést tett a gyerekek érdekében. De akkor is mérges volt rá. Gombocska mindkét kezével a vízbe csapott, hullámokat keltve, hogy leny gözze a férfit. – Most láttam Lucyt lefelé menni egy hordozható tévével – mondta Mat. – Remélem, nem kell megint zálogházak miatt aggódnom. Pandora’s TeAm


212

– Hová vitte? – Nealy mindent megtett, hogy megmossa Gombocska fülét, de a próbálkozása szabadfogású birkózássá fajult. – A lakókocsiba. Közölte, hogy nem maradnak Gombocskával a vendégszobában, akármit is mondj. Sóhajtott. – Van benne egy franciaágy a falhoz tolva, ahonnan Gombocska nem gurulhat le. Arra gondoltam, jó helyük lenne ott. Lucy nyilvánvalóan nem ért egyet. – Lucy szófogadatlan. A pizza felszíthatta a kamasz harciszellemét, mert Nealy bármibe le merte volna fogadni, hogy megint házasságközvetít – gondoskodik róla, hogy Mattel egyedül maradjanak a házban. Tintahal követte Matet a fürd szobába és lehuppant a kád mellett a k re. Gombocska sikkantott és üdvözlésképpen pocskolt. A kutya fenyeget en nézett rá, aztán er t gy jtött, hogy bemásszon a mosdó alá, ahol a hullámok nem érhették el. – Ez a kutya a négylábúak megcsúfolása. – Nézd a pozitív oldalát, Lucyvel kivitettem és megfürdettem, úgyhogy már nem b zlik. És határozottan jó étvágya van. – Három különböz szomszéd jött át bemutatkozni, amíg a lakókocsit bütyköltem a felhajtón. Jó, hogy megtartottuk azt a párnát. – Az emberek természetüknél fogva barátságosak Középnyugaton. – Túl barátságosak. – Mat felkapta a rongyot, amivel Nealy kisikálta a kádat és elkezdte felitatni a vizet, amit Gombocska kifröcskölt. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem elegem van a lakókocsiból, ezért béreltem egy autót. Holnap reggel felvehetjük. Szerette volna megkérdezni, mit fog csinálni a lányokkal, de Gombocska elvesztette az érdekl dését a fürdés iránt, és el bb le akarta fektetni. – Elvégzek itt. Amíg Mat elkészítette Gombocska tápszerét, Nealy megtörölte és tiszta pizsamát adott rá. Aztán kivitte Gombocskát és a cumisüveget a lakókocsiba, hogy Lucyre bízza az etetést. Amikor visszatért, Mat a hátsó lépcs n üldögélt egy csésze kávéval, Tintahal pedig a lába el tt hevert. Nealy letelepedett mellé és a néma hátsó kertet bámulta. Szentjánosbogarak villogtak a Pandora’s TeAm

213


bazsarózsabokrok felett, a leveg ben a lonc édes illata szállt. A szomszéd ház hátsó ablakán át egy tévé fénye sz r dött ki. Szerette volna magába inni, hogy soha ne felejtse el ezt a tökéletes nyári éjszakát az istenhátamögött. Mat kortyolt a kávéból. – Felhívtam Sandy ügyvédjét. Megmondtam, hol vannak a lányok és mi történt. Gondolhatod, hogy a Pennsylvaniai Gyámügy nem örül nekem. – Visszaviszed a lányokat. – Kérdésnek akarta szánni, de megállapításnak hangzott. – Persze. Mihelyt megvan a vérteszt. – Itt akarod megcsináltatni az apasági tesztet? – Van egy labor Davenportban. Pennsylvaniában már nem akarok piszmogni a bürokráciával. – Szóval vérvizsgálatot csináltatsz, aztán mosod kezeidet – csattant fel Nealy. – Igazságtalan vagy. Nealy sóhajtott. – Tudom. Sajnálom. – Nem így akartam! Én már eljátszottam a családos embert huszonegy éves korom el tt, és gy löltem. – Végignézett a kerten. – Azért dolgoztam egész életemben, hogy ezt elkerüljem. Fájt tudni, hogy ami neki a mindent jelentette, a férfinak visszataszító volt. – Olyan szörny gyerekkorod volt? Mat letette a kávéscsészét a lépcs re. – Nem volt szörny , de fogalmad sincs róla, milyen úgy feln ni, hogy nincs magánéleted és ennyi n ért tartozol felel sséggel. – Az édesanyád? – Ötven-hatvan órát dolgozott egy héten könyvel ként. Nyolc gyereke volt, nem engedhette meg, hogy ne túlórázzon. A lányok lef zték nagyanyámat, így többnyire egyedül voltam velük. A középiskola elvégzése után sem léphettem el. A nagyanyám nagyon legyengült, anyámnak szüksége volt rám, így otthon laktam, amíg egyetemre jártam. – Egyik-másik húgod akkorra már biztos elég id s lett ahhoz, hogy átvegye a gondoskodást. – Elég id sek voltak, de ez nem jelenti azt, hogy megbízhatóak. Pandora’s TeAm


214

Miért is lettek volna, gondolta Nealy, amikor a bátyjukban olyan nagy volt a felel sségérzet? A kutya közelebb mocorgott Mat lábához. Mat szétnyitott combjain pihentette a karját, hagyta, hogy a keze lelógjon. A kutya megszaglászta az ujjait, de Mat mintha észre sem vette volna. – Nézz rám. Alig egy hét alatt szert tettem két gyerekre, egy terhes n re, akir l mindenkinek azt mondom, hogy a feleségem, és egy átkozott kutyára. És ha ez még nem lenne elég, egy kertes házban lakom Iowában. Nealy mosolygott. – Már csak egy kombi és egy anyós hiányzik. Mat felnyögött és el regörnyedt. – Amikor az el bb telefonáltam... egy Ford Explorert béreltem. Eszembe se jutott. – Explorer? – Egy utcai terepjáró, a mai kombi. Nealy nevetett. Felszínre került Mat ösztönös humora, és fájdalmas mosolyt er ltetett magára. – Mi van a munkáddal? – kérdezte Nealy. – Nem kell visszamenned dolgozni? – Megvár. Volt itt valami, ami nem állt össze. – Lucy azt mondta, Mercedesed van. Szép autó egy acélmunkásnak. Mat nem válaszolt azonnal. – Soha nem állítottam, hogy acélmunkás vagyok. Azt mondtam, acélüzemben dolgozom. – Mi a különbség? – Az igazgatóságon dolgozom. – Értem. – Nealy a combjai közé csúsztatta a kezét. – Mikor mész vissza? – Két hét, míg meglesz az eredmény. Nealy el tt felcsillant a remény, hogy el is halványuljon, mikor Mat folytatta. – Holnap este valószín leg visszarepülök velük, esetleg holnapután. Az attól függ. – Mit l? – Nem hagylak egyedül. – Nincs szükségem test rre. Ezért jöttem el. Pandora’s TeAm

215


Mat lenyúlt és oda sem figyelve megvakarta Tintahal füle tövét. – Az elnök ma délután sajtókonferenciát tartott. Te voltál a f téma. Nealy szándékosan nem hallgatott híreket, és ezt sem akarta hallani. A kutya Mat cip jére támasztotta az orrát. – Vandervort biztosított mindenkit, hogy nem kell aggódni a biztonságod miatt, és épp tegnap délután beszéltél Mrs. Bushsal. – Hmm. – Az ügynökök elit alakulata, akik téged keresnek, nyilvánvalóan lesz kítették a keresést és arra számítanak, hogy hamarosan megtalálnak. Nealy a térdére könyökölt és felsóhajtott. – Tudom. – Nem biztos. Elég jól eltüntetted a nyomaidat. – k a legjobbak. El bb-utóbb megtalálnak. – Az ellenzéki pártot alkotó alávaló gazembereket okolta az elt nésedért. – Cinikus mosolyra rándult a szája. – Azt mondta, egyre nyugtalanabbul figyelted, ahogy férjed politikai ellenfelei a saját kicsinyes érdekeiket tartják szemük el tt ahelyett, ami az amerikai nemzet javát szolgálná. Nealy halkan nevetett. – Ezt mondta volna? – Szóval melyik First Ladyt hívod fel holnap? Nealy hátrad lt. – Egyiket sem. Már mindegyikük telefonját lehallgatják. Át kell térnem a Legfels bb Bíróságra vagy a Kabinetre. Mat a fejét rázta. – Még mindig nem tudom elhinni. – Akkor ne gondolj rá. – Lehetetlen nem gondolni rá. – A karcosság visszafurakodott a férfi hangjába. – El kellett volna mondanod. – Miért? – Hogy kérdezhetsz ilyet? – Mit csináltál volna az én helyemben? – Azt hiszem, kezembe vettem volna a sorsomat, miel tt idáig fajul a helyzet. Nealy dühbe gurult. – Mondja ezt az, aki nem tud semmit. – Te kérdezted. Pandora’s TeAm


216

Felugrott. – Te tényleg szemét vagy, ugye tudod, Mat? Lucynek igaza van. Mat is felpattant. – Félrevezettél! – Ó, bocsáss meg, hogy nem rohantam oda hozzád a parkolóban és közöltem, hogy én vagyok Cornelia Case! – Nem err l beszélek! Rengeteg id d volt elmondani az igazat. – Hogy a végén foghegyr l vakkantgass nekem, vagy hajbókolj és hason csússz el ttem? Felháborodás villant a férfi szemében. – Soha életemben nem hajbókoltam és csúsztam-másztam! – Ma reggel jelentetted be, hogy kávét f ztél. Mihelyt megtudtad, ki vagyok, úgy bántál velem, mint egy vendéggel! – Azt mondtam, kávét f ztem? Mi ebben a rossz? – Mat tekintete a viharfelh k színét öltötte, de Nealyt nem érdekelte. – Te is tudod, hogy nem csak err l van szó! – Nem, nem tudom! És még életemben nem hajbókoltam és csúsztam-másztam senki el tt! – Akkor miért ülünk itt kint ahelyett, hogy befejeznénk, amit két nappal ezel tt elkezdtünk? Iowában vagyunk, Mat. Iowában! Az, hogy emlékeztetnie kellett – hogy számított, kicsoda –, túlságosan fájt. – Felejtsd el! Egyszer en felejtsd el! – Felrántotta a verandaajtót és berohant. Mat nézte, ahogy becsapódik a szúnyogháló, és nem értette, mi történt. Hogy lett a rosszfiú? Le kellene döntenie az Egyesült Államok First Ladyjét és megtenni mindazt, amir l egész nap fantáziált? A fenébe, hogy Nealy nem Nell! És mi ez a hajbókolós és hasoncsúszós szarság? Kivágta az ajtót. – Gyere vissza! Nealy persze nem jött, mert mikor csinált meg bármit, amit kért? Hallotta az oldalajtó csukódását és rájött, hogy Nealy menekül. Ki a lakókocsiba, ahol bezárkózhat el le. Ki a lakókocsiba, miután megparancsolta neki, hogy úgy ragadjon rá, mint a bélyeg. Eszébe jutottak egyszer is, miféle rögeszmés alakok leselkedhetnek rá? Dehogy. Pandora’s TeAm

217


Nem hagyta, hogy az, hogy ma már egyszer bolondot csinált magából a gyújtásos esettel, visszatartsa attól, hogy átrohanjon a házon az oldalsó ajtóhoz és ki a kertbe. Útközben próbált lecsillapodni, és majdnem sikerült is, de ekkor nyitva találta a Winnebago ajtaját. Kis híján gutaütést kapott. Idióta. És First Lady vagy sem, meg fogja mondani neki. Becsörtetett és azt látta, hogy Nell takarót terít arra a nyomorult kis kanapéra, ami az elmúlt négy éjszakán át az fekhelyéül szolgált. – Elment az eszed? Nealy megpördült, minden ízében Sába királyn jeként. – Mit akarsz? – Még csak be sem zártad azt az átkozott ajtót! – Csend! Felébreszted a lányokat. Mat a hátsó ajtóra pillantott, lehalkította a hangját és Nealyre támadt. – Mint az Egyesült Államok adófizet állampolgára, pokoli rossz néven veszem, amit m velsz. – írj a szenátorodnak. – Azt hiszed, szellemes vagy? Mi lenne, ha terrorista lennék? Mit gondolsz, hol lennél most? És hol lenne az ország, ha valami rült úgy döntene, hogy túszul ejt? – Ha az az rült olyan üt dött lenne, mint te, nagy bajban lennék! Az ajtóra mutatott. – Menj vissza a házba, ahol szemmel tarthatlak! A patríciusi orrlyukak kitágultak, Nealy arisztokratikus gerince megdermedt. – Tesséééék? – Úgy húzta ki a magánhangzókat, mint egy határvonalat, amit Mat épp most lépett át. Az arckifejezése arra emlékeztette Matet, hogy amíg az sei az eke szarvát fogták KeletEurópában, a Nealyéi martinit szopogattak a country clubok verandáin. Tudta, hogy túl messzire ment, de olyan átkozottul vágyott Nealyre, hogy nem bírt magával. – Gondoltál valaha másra is magadon kívül? Nealy szemöldöke egyenesen el kel származású homlokára szaladt. – Ki innen! Bolondot csinál magából, és ha még egy percig marad, még jobban elássa magát. De soha nem voltjellemz rá, hogy Pandora’s TeAm


218

megfutamodjon a harc el l, ezért ahelyett, hogy értelmes feln tt módjára viselkedett volna, lehajolt és felnyalábolta takarostól mindenest l. – Tegyél le! Mit képzelsz, mit m velsz? – Hazafias kötelességemet! – Mat kirúgta az ajtót, aztán zsongl rködni volt kénytelen Nealy izg -mozgó testével és az ajtóval, hogy bezárja maguk mögött, miel tt beviszi a házba. – Neked elment a maradék csöpp eszed is! – Valószín leg. – Azonnal állj meg! Úgy viselkedsz, mint egy Neander-völgyi! – Nos, ez van. Lucy ébren feküdt a lakókocsiban. A veszekedésre ismét megfájdult a gyomra. Nem számított rá, hogy így fognak vitat-k zni. És még csak azt sem értette, hogy mir l, mivel semmi értelme nem volt annak, amit Jorik mondott. Azt legalább értette, amikor Sandy és Trent a pénzr l vitatkoztak. De Jorik és Nell sokkal okosabb voltak, mint Sandy és Trent, elég okosak ahhoz, hogy tudják, a problémákat meg kell beszélni, nem egymás képébe ordítozni. Mi van, ha szétmennek? A gyomra görcsbe rándult. Gombocskára pillantott és a halk babaszortyogás megnyugtatta, hogy a kishúga mélyen alszik. Elhatározta magát, kimászott az ágyból és amilyen halkan csak tudott, a házhoz lopózott. – Tegyél le! – Majd ha végeztem. Lucy kidugta a fejét a sarkon és látta, hogy Mat felviszi Nellt a lépcs n. Nell folyamatosan utasítgatta, hogy tegye le, és a hangja olyan volt, mintha jégcsapokkal döfködte volna, de Mat ügyet sem vetett rá. Egyre jobban fájt a gyomra. Jorik most már bármelyik percben elrohanhat, hogy leigya magát, amire Nell majd sírva fakad és is a pohár fenekére néz. Aztán egy csomó ideig nem beszélnek egymással.

Pandora’s TeAm

219


Ezt nem bírta volna elviselni. Éppen idejében ment fel a lépcs n, hogy lássa, amint Mat beviharzik a vendégszobába. Tompa puffanás hallatszott, mintha ledobta volna Nellt. Lucy felért a lépcs tetejére. – Takarodj innét! – Mérget vehetsz rá, hogy fogok! A falhoz lapult, és elfordította a fejét, hogy benézzen. Csak a folyosóról sz r dött be fény a szobába, de az elég volt. És bár Mat azt mondta, hogy megy, meg se moccant. – Ne gondold, hogy bárhová is mehetsz! – kiabálta. – Az ajtó el tt fogok aludni, és itt maradsz, ahol vagy! – Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! – Valakinek meg kell! – Na persze! Az ember nem tudhatja, mikor maradhat ki megint egy autó gyújtása! Annyira belemerültek a vitába, hogy nem vették észre. Nell csak bosszúsnak t nt, de Jorik éktelenül dühösnek – mintha valami nagy baj lenne és Lucy azt kívánta, bárcsak megnyugodna Nell annyira, hogy megkérdezze t le, mit l csavarodott be így. Mat bármelyik pillanatban elrohanhat, ahogy Trent szokott. Már éppen el akart fordulni, amikor megakadt a szeme a régi vaskulcson a zárban. Rögtön tudta, mit fog tenni. Még nagyobb bajba fog kerülni, de Mat már így is dühös rá, nem mindegy? Nell akkor vette észre, amikor kivette a kulcsot a zárból. – Lucy? Mit...? Becsapta az ajtót, bedugta a kulcsot kívülr l a zárba és ráfordította. – Lucy! – kiáltotta Nell abban a pillanatban, ahogy Jorik torkából felszakadt egy kiáltás. Lucy az ajtóhoz hajolt és bekiabált. – Most nektek van szobafogság!

Pandora’s TeAm


220

16

at az ajtóhoz rohant és a kilincset rángatta, de az nem engedett. Rávágott az öklével. – Lucy! Azonnal nyisd ki ezt az ajtót! – Néma csend fogadta követelését. – Figyelmeztetlek, Lucy... – Most, hogy az ajtó zárva volt, a helyiség világítását csak az utcai lámpák fénye adta. Nealy a nyitott ablakhoz sietett, kihajolt és még látta, ahogy a kamasz beszalad a lakókocsiba. Az üveghez nyomta az arcát. – Kár a g zért. Mat odament mellé és követte a tekintetét. – Ezúttal túl messzire ment. Nealy még nem volt kapható rá, hogy lezárják a vitát. Csúnyán viselkedtek vele, durván, és egy egész b nlajstrom volt a fejében, amit a férfi képébe akart vágni. Ugyanakkor fel nem foghatta, hogy nézhetett ki Mat ilyen jól egy viseltes fehér pólóban és tornasortban. Kiegyenesedett, hagyta a helyére omlani a függönyt, felkapcsolta a kisvillanyt, ami az éjjeliszekrényen állt, és haragosan ránézett. – Ez mind a te hibád. Mat ellökte magát az ablaktól és sóhajtott. – Tudom. Kifogta a szelet Nealy vitorláiból. Bár nem volt büszke rá, élvezte a vitájukat. Hogy volt valaki, aki így kiabált vele. pedig visszaordíthatott anélkül, hogy cenzúráznia kellett volna a szavait vagy elnyomni az érzéseit. Litchfieldi sei foroghattak szépen gondozott sírjukban. Pandora’s TeAm

221


Noha Mat er szakot alkalmazott, egy cseppet sem félt t le. Hiába próbálta elhitetni Mat, hogy képes lenne megütni egy n t, aki felidegesíti, másképp ismerte. Sért dötten fintorgott. – Halálra ijesztettél. – Sajnálom. Tényleg. – Mat olyan csüggedtnek látszott, hogy fontolóra vette, hogy megsajnálja, de aztán meggondolta magát. El bb be akarta hajtani az adósságát. Ellépett az ablaktól, karba tette a kezét és felemelte az állát. – Elvetetted a sulykot. – Tudom. Én... – Er szakot alkalmaztál! Megfélemlítettél! – Nem akartalak... sajnálom. – Tudod, hogy f benjáró b n az elnöki család tagját bántalmazni? Börtönbe mehetsz. Sajnos nem tudta szám zni a der t a hangjából, és Mat sanda pillantást vetett rá. – Mennyi id re? – Ó, évekre, évekre. – Olyan hosszú id re? – Attól tartok. – Metsz pillantást vetett rá. – De nézd a jó oldalát. A börtönben nem lesz egy n sem, aki szívja a véredet. Mat az ágyhoz lépett az ablaktól. – Ez más megvilágításba helyezi a dolgot. – Csak Bruno nev tetovált férfiak. Biztos vagyok benne, hogy nem egy vonzónak fog találni. Mat felvonta a szemöldökét. Nealy a zárt ajtóra nézett. – Örülök, hogy voltam a fürd szobában, miel tt elkezdtünk vitatkozni. Úgy t nik, eltart egy ideig, mire újra bejutok. Mat nem szólt semmit, de Nealy még nem végzett a hántásával. – Te? – Én? – Voltál a fürd ben? – Minek? Mat szórakozott vele. – Felejtsd el. – El is fogom. Pandora’s TeAm


222

– Mit gondolsz, mikor fog kiengedni? – Amikor jónak látja. Nealy elkapott egy félmosolyt. – Ne merészeld megbocsátani, amit tett. – Félholtra fogom verni. Most Nealy volt a felvont szemöldök . – Persze. Mat megint elmosolyodott. – El kell ismerned, hogy van benne kurázsi. Még az sem tartotta vissza, hogy tudja, hogy pokoli árat fog fizetni érte, ha kijutok. Nealy mosolya viszont lehervadt. – Kétségbeesett. Gy lölök arra gondolni, mit érezhet. – Az élet nem habostorta. Mat nem volt olyan k szív , mint amilyennek mutatta magát. Nealy nézte, ahogy járkálni kezd a szobában, el ször lassan, de aztán egyre jobban felhergelve magát. – Betöröm az ajtót. – Férfibeszéd. – Hogy érted ezt? – A férfiak szeretnek törni-zúzni dolgokat. Szétbombázni dolgokat. – A te barátaid bombáznak. Az én barátaim csak káromkodnak, belerúgnak a kanapéba, aztán elalszanak a tévé el tt. – Megint megrángatta a kilincset. – Nyugodj meg. Reggel ki fogja nyitni az ajtót. – Nem fogom itt tölteni az éjszakát bezárva veled. – Ha attól félsz, hogy megtámadlak, ne aggódj – csattant fel Nealy. – Er sebb vagy nálam, biztos vagyok benne, hogy meg tudod védeni magad. – Ugyan, Nell. Napok óta nem tudjuk levenni a kezünket egymásról. Nealy fels bbrend pillantást vetett rá. – Szemernyi gondom sincs azzal, hogy levegyem rólad a kezem. – Ez szemenszedett hazugság. Annyira kívánsz, hogy alig bírod türt ztetni magad! – Csak enyelegtem veled, ez minden. Pandora’s TeAm

223


– Enyelegtél? – Szórakoztam. Most komolyan, Mat, csak nem képzelted, hogy ez komoly, ugye? A férfiak mindig hazudnak maguknak, hogy védjék a törékeny egójukat. – Az egyetlen, ami pillanatnyilag törékeny bennem, az az önuralmam. Pontosan tudod, mi fog történni, ha itt töltjük az éjszakát együtt! Nealy gratulált magának, hogy sikerült ismét kihoznia a férfit a sodrából. – Hogyne tudnám. Savanyú képet vágsz és sértegetsz. Aztán eszedbe jut, hogy kit sértegetsz, és visszatáncolsz. – Nem tudom, mir l beszélsz. Nealy rátámadt. – Cornelia Case vagyok, az Egyesült Államok elnökének özvegye. És te nem tudsz velem mit kezdeni. – Mi a fenét akarsz ezzel mondani? Mat újból kiabálni kezdett, ami örömet okozott Nealynek, mert semmire sem vágyott jobban, mint visszatérni a kiabáláshoz, a szenvedélyhez és a nyers, metsz érzelmekhez. – Addig jó volt, amíg azt hitted, hogy szegény kis elhagyott Nell Kelly vagyok, nem igaz? – Majd akkor beszélgetünk, ha észhez tértél. – Szegény Nellnél többnek érezhetted magad. De most, hogy tudod, ki vagyok, nincs benned annyi férfiasság, hogy felvedd velem a versenyt. Ó, egek... ezzel betette a kaput. Senki nem vonhatta kétségbe Mathias Jorik férfiasságát következmények nélkül. A férfi szürke szeme csillogott, Nealy felé lendült, aki a következ pillanatban arra eszmélt, hogy elterül a matracon. Az ágykeret megrázkódott, mikor Mat elnyúlt mellette. Diadal sugárzott kovaszürke szeméb l. Nealy végre elérte, amit akart, de a gy zelme nem szolgált megelégedéssel, mert lelki terrort alkalmazott, holott igazából arra vágyott volna, hogy udvaroljanak neki. Mat lenézett rá, érzelmek miriádjai szálltak harcba arcának gyönyör csataterén. – Próbáltam úriember lenni... – Inkább sumák. Pandora’s TeAm


224

Mat a fels je alá nyúlt, letépte a párnát és a földre dobta. – Próbáltam tisztelettudó lenni... – Kidörzsölte a sz nyeg a térdedet a sok hajbókolástól és hason csúszástól. A férfi összehúzta a szemét. – Próbáltam rámutatni a nyilvánvalóra... – Hogy félsz t lem? Mat megállt, majd szándékosan a mellére tette a kezét és eljátszott a mellbimbójával. – Te tényleg veszélyesen szeretsz élni. Nealy elfordította a fejét. – Azt akarom, hogy szállj le rólam és hagyj békén. – A világ minden kincséért sem. – Meggondoltam magam. – Körülbelül öt perccel ezel tt kellett volna. Nealy felnézett rá. – Kényszeríteni akarsz? – Úgy van. – Ó. – Nealy igyekezett unott képet vágni. – Akkor essünk túl rajta. Mat nevetett, és gyengéden körözött a mellbimbóján a hüvelykujjával. – Egy csapat titkosszolgálatos sem tudna most megmenteni. Egyre nehezebb és nehezebb lett h vösnek maradni. – Te pimasz. Mat hangja ellágyult, keze a mellén még gyengédebb lett. – Add fel, Nell. Egyszer en add fel, hogy úgy szeretkezhessünk, ahogy mindketten akarunk. -A nevem Nealy. – Hallani akarta. Tudatosítani akarta Matben, hogy kivel fekszik le. A férfi nagy leveg t vett. – Nealy. – Nem .könny , ugye? – Nem igazán sikerült neki az a fesztelen hang, amit akart. – Ha nem fogod be a szád – mondta Mat lágyan –, betömöm. – Azt hiszem, most kellene felállnom. – Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek. – A férfi ajka az övéhez ért, majd rátapadt, elhallgattatva Nealy minden esetleges további tiltakozását. Miközben a teste hozzásimult, csókja lehántotta róla maradék makacsságát. Ehhez nagyon értett. Pandora’s TeAm

225


Hirtelen elhúzódott, és elfojtott káromkodással az ágyra hanyatlott. – Ezt nem hiszem el. Nealy kinyitotta a szemét. Matnek megint eszébe jutott, hogy kicsoda. Vagy valami sokkal lényegesebb. – Ezzel a csókkal most nem volt semmi baj! A férfi mosolya er ltetettnek t nt. – Egészen rendkívüli volt. Az bonyolítja a dolgokat, ami felé tartunk. – Megsimogatta Nealy arccsontját a hüvelykujjával. – Drágám, egy egész doboz óvszerem van. Csak sajnos a fal túloldalán. Nealy önelégült pillantással nézett rá. – Szerencsére én körültekint bb vagyok. Nézd meg a táskámban. – Hála istennek itt hagyta, amikor átöltöztette Gombocskát pizsamába. – Nem lehet ilyen jó a világ. – Kiugrott az ágyból és pár pillanat múlva visszatért a dobozzal. Aztán pontosan ott folytatta, ahol abbahagyta. Ajkuk mohón összeforrt, és Nealy nem akart betelni a férfi csókjával. Mat magára húzta. Nealy keze bölcs jébe fogta nagy, szögletes állát, félrebillentette a fejét és élvezetét lelte az irányításban. A csók kissé más volt most, hogy vette át a kezdeményezést – ügyetlenebb talán és nem annyira tapasztalt, de sóvár... ó, nagyon sóvár. Hátrahajolt és lenézett a forró acélszemekbe, arra a szigorú szájra, mely most ellágyult a vágytól. Pozíciót váltott, beakasztotta a lábát a férfi vádlijába és Mat mellkasa fölé domborította a mellét – pajkoskodva nagyszer testén. Mat felnyögött. – Remélem, te jól érzed magad, mert én majd megveszek. – Helyes. – Lemosolygott rá. – Én is majd megveszek. – Fogalmad sincs róla, mennyire örülök ennek. Mat egyik keze a combja bels felére simult. – Csodálatos a b röd. Napok óta csak erre tudok gondolni. Elmosolyodott és a férfi fülcimpájával játszott. – Én csak arra tudtam gondolni, hogy meztelenül lássalak. Mindenedet. – Meztelenül akarsz látni?

Pandora’s TeAm


226

– Nagyon. – Anélkül, hogy engedélyre várt volna, lecsúszott a férfiról és feltérdelt. – Állj fel, hogy gyönyörködhessem a látványban. – Tényleg készen állsz rá? – Mat lassan felállt. – Azt hiszem, megbirkózom vele. – Levette a férfi pólóját, aztán megfogta a rövidnadrágja derekát. Mat félig lehunyt szemhéján át nézte, ahogy centiméterr l centiméterre húzza lefelé. Nealy szeme elkerekedett. – Hol az alsónadrágod? – A szárítóban. – A férfi elnyújtott hangja elb völ en fenyeget élt hordozott. – Van valami probléma? – Nem tudom. Lássuk csak. – Egy pillanatig édelgett a köldökével, a szexuális kínzó szerepét játszva, igazából azonban id t adva magának. Végül lerángatta a rövidnadrágot a lényegr l, amit immár semmit nem leplezett. A látvány döbbenetes volt, de még közel sem telt be vele, amikor ismét hanyatt fekve találta magát. – Hé, még nem nézel dtem ki magam. – Máskor. El ttünk az egész este. – Akkor minek ez a rohanás? – Csak egy n kérdezhet ilyesmit. Egy nagyon okos, szexis n ... – Mat a nyakát cirógatta az orrával, játszott a szája sarkával, bevonta egy újabb szenvedélyes csókba. Aztán a ruhája után nyúlt, és miel tt Nealy feleszmélt volna, olyan meztelen lett, mint . Mat elhúzódott annyira, hogy lássa törékeny testét, és Nealy azt kívánta, bárcsak ne kapcsolta volna fel a lámpát. De kritikát nem látott a férfi arcán, csak vágyat. Mat ajka érzéki mosolyban lágyult el; keze Nealy mellére tapadt. Rekedten felnyögött, mikor Nealy ujjai ráfonódtak. Nealy feltérdelt és hagyta, hogy a keze ott játszadozzon, ahol akar. A végtagjaik nemsokára összefonódtak, ajkuk megvadult. Mat er nek erejével elszakította magát, Nealy mellé térdelt és megfogta a combját. A tekintetük találkozott és a férfi pillantása azt sugallta, nem fog sietni. El ször nézni akarta, alávetni sikamlós kíváncsiságának. Pandora’s TeAm

227


Nealy ellazította a lábát, de nem tárta szét. Az alkalmi szex korában tartózkodása talán régimódi volt, de ezt ajándéknak szánta a férfinak. Ajándéknak, amit az ünnepelt hívatott kinyitni. Mat megérthette, mert keze határozottabb lett a combján. Gyengéd nyomással elkezdte szétfeszíteni. Nealy nagyon fiatal, nagyon sz z menyasszonynak érezte magát. Hogy már nem volt egészen olyan fiatal, mit számít és hogy majdnem még mindig sz z, nem rajta múlott. A férfi keze feljebb siklott, felfelé tolta, széjjelebb nyitotta, egyre sebezhet bbé téve. Egy ér lüktetett Mat nyakán. Teljes izgalmi állapotban volt, és nagyon eltökélt. Meleg széláramlat kígyózott ki a függöny alól és fújt át azon a forró, nedves ponton, amit feltárt a férfinak. Mat lenézett rá, és a pillantása t zzel és birtoklási vággyal telt meg. Testhelyzetet változtatott és megsimogatta hüvelykujjával a világosbarna fürtöket. Nealy sziszegett a gyönyört l, amikor a férfi szétválasztotta a legbens ségesebb módon. Mat megérintette az ujjaival, Nealynek pedig elakadt a lélegzete. Ahhoz képest, hogy Mat milyen er s volt, nagyon gyengéd. Miközben felfedezte, Nealy úgy érezte, mintha megjelölte volna a területét. Aztán lehajtotta a fejét és megjelölte a szájával is. Mat sötét, göndör haja a combja bels felét simogatta. Érezte, ahogy húzta az ajkával, összecsípte a fogával. Nyitott szemmel bámulta a mennyezetet és küzdött az extázis ellen, mert nem akarta, hogy ilyen gyorsan véget érjen. De hosszú évek önuralma sem tudott annyi er t adni neki, hogy ennek ellenálljon. – Ne – nyögte. – Addig ne, amíg... nem akarom... amíg nem vagy bennem. Mat felnézett rá, a szeme sötét volt a szenvedélyt l, b re sikamlós az izzadságtól. Aztán izmos teste ráheveredett. Nealy biztonságban, védettnek és rendkívül ijedtnek érezte magát. Amint beengedi ezt a férfit a testébe, már semmi nem lesz ugyanaz többé. Mat lassan és határozottan hatolt belé, és bár Nealy teste síkos volt a vágytól, nem könnyen fogadta be. Mat csókolta... nyugtatta... mélyebbre hatolt... még mélyebbre... Pandora’s TeAm


228

Nealy a vállába kapaszkodott az ég , feszít érzésre, és olyan er vel nyomta arcát az állához, hogy a férfi borostája feldörzsölte a b rét. Amikor Mat végre belétemetkezett, felzokogott. A férfi megcsókolta a szeme sarkát, a száját, simogatta a mellét. Csak ezután kezdett el mozogni lassú, kemény döfésekkel... Zokogott és ívbe feszítette a hátát. Mat komolyan rákapcsolt. Hát– és vállizmai remegtek Nealy tenyere alatt, és a lassú, mély lüktetés a testében er södött. Semmi más nem létezett csak az ágy, a testük, a vágy, a lobogó vadság. El renyomulás és visszahúzódás. Homorítás és befogadás. Az si ritmus az ürességbe repítette ket. Hullámokban rengett Nealyb l a kielégülés, és Matnek ez olyan jó érzés volt, hogy nem tudta letörölni arcáról a mosolyt. Nealy vállát dörzsölte. Mindene puha volt. Puha, édes és ellenállhatatlan. Nealy haja az állát csiklandozta, egyik meztelen lábát átvetette az övén. Ha egy kicsit feljebb emelte volna, felfedezte volna, hogy ismét megkeményedett, amit még nem akart a tudtára adni. Nealynek id re volt szüksége. A pokolba is, csakúgy, mint neki. Nem a testének, hogy alkalmazkodjon, hanem az agyának. Nealy lehelete a mellkassz rzetét borzolta, mikor megszólalt. – Ez mesés volt. Nealy nem is tudta, mennyire. Nem lett volna szabad ilyen jónak lennie. Félelmetesnek kellett volna lennie, tekintve, hogy Nealy kicsoda. És olyannak, amilyen a szex általában volt, remek id töltés egy kellemes n vel. Ez a n azonban nem volt annyira kellemes. Inkább sznob és harapós, szándékosan provokáló, olyan módon izgalmas, amilyet még soha nem tapasztalt. Ami pedig nem fért a fejébe... hiába próbálta kirekeszteni a gondolataiból, az minduntalan felbukkant... lehetetlennek t nt, de mindene azt súgta, hogy Nealynek ez új volt. Nagyon új. Menekült a gondolattól, de az árnyékként követte. Nealy úgy viselkedett, mint aki el ször látja Párizst, vagy el ször ül Pandora’s TeAm

229


hullámvasúton vagy most tanul búvárkodni. Nem volt még senkivel. Még a halott férjével sem, az Egyesült Államok egykori elnökével. Olyan tudás volt ez, amit soha nem használhatott fel. Beletör dött. De szüksége volt a meger sítésre. Nem a sztori kedvéért, hanem saját magáért. Nealy firkálgatni kezdett a mellkasán. – Tudom, hogy túl vékony vagyok. Köszönöm, hogy nem hoztad szóba. Elmosolyodott. N k és a testük. Panaszkodtak mindenre, az egyik húga odáig ment, hogy a hüvelykujját találta túl kövérnek, egy másik pedig három napot töltött folpackba tekert combbal. – N k koplalnak azért, hogy olyan testük legyen, mint neked. – Túl vékony. Igaz, de hozzátartozott Nealy személyiségéhez. Mintha az élet iránti hevületében hamarabb elégett volna a táplálék, mint felszívódhatott volna. A hasára tette a kezét. – Ha nem vetted volna észre, már nem olyan lapos a hasad, mint els nap, amikor találkoztunk. Nealy félrelökte a kezét az útból és odatette a sajátját. – De igen. Nem érzek semmit. Nealy hajába rejtette a mosolyát. – Persze hogy most lapos, mert fekszel, de ha felállsz, meg fogod látni, hogy n a hasad. – Nem! Nevetett. Nealy ráhemperedett, hogy kipasszírozza bel le a nevetést és azonnal felfedezte a titkát. Szeme elkerekedett az örömt l. – Azt a rézfánfütyül det! Egy pillanat alatt maga alá teperte. Lucy beosont a házba Gombocskával a karján, Tintahallal a nyomában. Csak egyszer aludhatna fél hétnél tovább. Neheztelve nézett az apróságra. – Ha csak egy pisszenést hallok, nagyon mérges leszek. Komolyan mondom. Maradj csendben. – Tak! – Gombocska bedugta az ujját Lucy szájába. Pandora’s TeAm


230

Lucy a homlokát ráncolta és a lépcs höz ment. Ha nem lett volna a húga, ma reggel összepakolja a cuccát, kisétál az országútra és lestoppol egy autót Kaliforniába vagy bárhová, miel tt Mat keze közé kerül. De addig csapdában van, amíg Gombocska nincs biztonságban. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ma reggel nem fog elt nni egy id re. Mat mindig zsémbes volt, amikor felkelt, akkor is, ha semmi baj nem volt. Milyen lesz akkor ma? Gombocska a vállgödrébe temette arcát. Lucy tudta, hogy tiszta nyál lesz mindenhol, de nem bánta. Nem volt könny gondoskodni a húgáról, de jó volt tudni, hogy van a világon valaki, aki szereti. Mire felértek a lépcs tetejére, már alig bírta cipelni és sajgott a karja. Letette a folyosón és becsúsztatta a kulcsot a zárba amilyen halkan csak tudta. Megrándult az arca a kattanásra, mikor elfordította, de semmi neszt nem hallott az ajtó túloldaláról. Gombocska mászni kezdett Tintahal mögött. Lucy utánaszaladt és felkapta. – Lal! Lucy a szájára tapasztotta a kezét. Újabb nyálazás. Visszavitte az ajtóhoz és a fülébe súgta, hogy maradjon csendben. Aztán elvette a kezét és lassan lenyomta a kilincset. Az ajtó halkan nyikorgott, mikor kinyitotta. Bármennyire is szeretett volna megbizonyosodni róla, hogy megint minden rendben Mat és Nell között, nem nézett az ágy felé, mert belehalt volna, ha nem lát semmit. Inkább letette bent Gombocskát és becsukta az ajtót. Abban a pillanatban, ahogy a zár bekattant, lerohantak Tintahallal a földszintre, ki a bejárati ajtón. Nem messze volt egy Dunkin' Donuts. Elcsellengenek, amíg ki nem nyit, aztán sétálnak a belvárosban. Csak remélte, hogy Nell és Mat lenyugszik addigra, mire visszatér. – Báhszusz! Mat szétfeszítette a szemhéját és hunyorgott a napfényt l. Nem számolta, hányszor szeretkeztek az éjjel, és még nem akart felkelni. Nealy hozzágömbölyödött, pedig megmozdította a kezét, hogy megfoghassa a mellét. Puha és meleg volt a markában. Lecsukódott a szemhéja. Visszabújt hozzá. Valami nedves és éles hatolt a hallójáratába. Pandora’s TeAm

231


Elfordította a fejét és egy ragyogó babaarcba bámult bele. – Papaaaa... Felnyögött. – Jaj... Gombocska a matracot ütötte, aztán kinyújtotta felé a kezét. Mat a csukott ajtóra pillantott, de Lucy siet sen távozott. – Pa... pa... pa... pa! – A csöppség sikkantgatott és úgy ütötte a matracot, mint egy bongót. Nealy mocorgott. Ördögfióka egyre hangosabban sikított, ismer s konok arckifejezésével azt sugallva, hogy egy olyan n , akivel számolni kell. Mat odanyúlt, felnyalábolta és a mellkasára pottyantotta. Gombocska sugárzóan rámosolygott és egy kis nyálat ejtett az állára. – Papaa... Nealy megfordult, lassan kinyitotta a szemét. Ördögfióka boldogan rikkantott és a férfi gyomrába térdelt. A következ pillanatban Nealyre ugrott. Nealyb l kiszakadt egy aúú, aztán aggodalmasan összeráncolta a homlokát. – Ó, Mat! A csöppség úgy mászott rajta, mintha a sárga út lett volna, elterült az arcán és a réz ágytámláért kapkodott. – Fürge kis teremtés, nem? Nealy felemelte Gombocska fenekét, hogy kiszabadítsa az arcát. – Ez borzasztó! – Rosszabb is lehetne. Legalább nincs tele a pelenkája. – Nem erre gondoltam. Meztelenek vagyunk! Mat a combjára csúsztatta a kezét. – Azt a rézfánfütyül jét! Igazad van. – Ne merészeld elviccelni. – Mondd, hogy nem oda akarsz kilyukadni megint, hogy egy életre szóló traumát okoztunk neki. – Meztelenek vagyunk. Ez a hálószoba b zlik a... tudod mit l. Mat üres tekintettel nézett rá. – Fogalmam sincs mir l beszélsz. – Az enytyempenytyemt l, attól! – Enytyempenytyem? így nevezed a legjobb szexet, amiben valaha is részünk volt? Pandora’s TeAm


232

– Komolyan mondod? – A gyengéd, sebezhet tekintet láttán Mat azt kívánta, bárcsak tartotta volna a száját, de az agya mindig kés bb kelt fel pár perccel a teste után. Ördögfióka belemarkolt Nealy hajába és lebazsalygott rá. Nealy arckifejezése ismét aggodalmassá vált, de a kislány továbbra is mosolygott. Aztán belekezdett a maga kis lágy gügyögésébe, és úgy beszélt Nealyhez, mintha minden szavát érthette volna. Nealy arca úgy ragyogott, hogy Matnek összerándult t le a benseje. Ez az egész – a gyerek az ágyban, Nealy mellette, a múlt éjszaka emléke – túl sok volt. Kicsusszant a takaró alól és felkapta a rövidnadrágját a földr l. Nealy hol t bámulta, hol a gyereket próbálta megvédeni egy anyaszült meztelen, teljes erekcióban lév férfi látványától. A kis gézengúz tovább ujjongott, Nealyre ontva imádatát, amit normál körülmények között Matre szokott. Nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a férfi már a tenyeréb l eszik, nyugodtan jöhet a következ hódítás. Nem állt messze az igazságtól. Gombocska Nealy állához nyomta nedves száját. Nealy egy pillanatig csak feküdt, aztán megfogta a fejét. A száját ugyanakkor makacsul összeszorította, amib l Mat arra következtetett, hogy sírni akar, de próbálja visszatartani. Mat nem vesz dött a farmerja begombolásával. – Mi a baj? – Olyan tökéletes. Lenézett a gyerekre, aki most a szájába dugta hüvelykujját és teljes hosszában elnyúlt Nealyn. Valami szellemeset akart mondani arról, hogy Ördögfióka és a tökéletesség, de a szavak a torkán akadtak, mert olyan szépek voltak, ahogy ott feküdtek együtt. Aztán lelki szemei el tt masnik, Barbie-k, tamponok és harminchat különböz árnyalatú rúzs jelent meg. ezt nem akarja! El kell t nnie ebb l a szobából – bezártságérzése támadt –, de nem hagyhatta itt Nealyt, aki olyan elszántan nyeldeste a könnyeit. Felemelte a gyereket és az ágy szélére ültette. – Mondd el, mi a baj. Nealy egy pillanatig nem szólt semmit, aztán ömlött bel le a szó. Pandora’s TeAm

233


– Attól félek, hogy bajt hozok rá. Amikor fiatal voltam... – Igyekezett visszatartani, de nem tudta. – Csináltak rólam egy képet tizenhat éves koromban. Etiópiában egy éhez kisgyerekkel. .. – Emlékszem. – Meghalt, Mat. A felvétel után. Miközben még a karomban tartottam. – Ó, drágám... – És nincs vége. Azóta sokan. Gyerekek szörny kínok között, éhínségben szenved k, kellemetlen betegségekben. AIDSfert zöttek. Heroinfügg k. El sem tudod képzelni... Miközben kiöntötte a lelkét, Mat megértette, micsoda árat fizetett azokért a fotókért, ahol Amerika makulátlanul ápolt, tökéletesen pózoló First Ladyje egy beteg gyereket tartott a karjában. Nem csoda, hogy azt hitte, el van átkozva. – Nem tudtam megállítani. Annyi a nélkülözés. De... kezdtem azt hinni, hogy én vagyok... – Elcsuklott a hangja. – A halál angyala. Mat letette Gombocskát a földre és magához vonta Nealyt. – Semmi baj, drágám... Semmi baj... – Simogatta meztelen, selymes hátát, nevetséges dolgokat suttogott a fülébe, megtett mindent, hogy enyhítse a fájdalmát. Ördögfióka nem szerette, ha félreállítják, és hamarosan hangoskodni kezdett. Nealy zavarba jött és elhúzódott. – rület. Nem kellett volna... – Hallgass – mondta a férfi gyengéden. – Jogod van pár kiérdemelt idegbajhoz. Nealy könnyes mosolyt vetett rá. – Ez az, ugye? Mat bólintott. Gombocska egyre hangosabban ordított. Nealy a homlokát ráncolta, és Mat érezte, hogy a zaklatottsága egyre n . – Tényleg nyugtalan. Mat gyengéden megfogta az állát és a dühös tökmag felé fordította a fejét. – Nézz rá, Nealy. Csak nézz rá! Torkaszakadtából üvölt, de egy csepp könny sincs a szemében. Csak próbálgatja a határait. – Igen, de... Pandora’s TeAm


234

– Nem szenved minden gyerek. Tudom, hogy az eszeddel tudod. Próbáld érezni a szíveddel is. Felkapta Gombocskát és Nealy karjába tette, tudván, nincs az az elcsépelt közhely, amellyel meg nem történtté tudná tenni az elmúlt évek traumáját. Gombocskának egyedül kell elintéznie. Lucy még mindig nem tért vissza, mire megették a reggelijüket, amit egyikük sem kívánt. Bár a kutyát magával vitte, az összes holmiját a lakókocsiban hagyta, ebb l Mat tudta, hogy vissza szándékozik jönni. Igyekezett kitalálni, mit tegyen vele, ha ez bekövetkezik. Nealyvel nem sokat beszéltek azután, hogy elhagyták a hálószobát. Nealy sziszifuszi munkákat talált magának, hogy mutathassa, kemény, mint a k és nem vesztette el a méltóságát amiért sírt Ördögfióka miatt. Szerette volna visszavinni az emeletre és mindent elölr l kezdeni, de a gyerek útban volt. Mindketten felkapták a fejüket, mikor meghallották a kutyaugatást. Nealy fogta a kis rosszcsontot, és követték Matet ki az udvarra. Lucy közeledett az elüls tornáchoz új pórázon vezetve Tintahalat. Megdermedt, mikor észrevette Matet. Mat rárivallt. – Most meglakolsz. Felemelt fej, kihúzott váll, remeg alsó ajak. – Nagy ügy. Nem érdekel. Mat a garázsra mutatott. – Menj be és keress kerti szerszámokat! Egy szál gaz se maradjon a hátsó virágágyásban. És szedd a lábad! Lucy rámeredt. – Azt akarod, hogy kigazoljam azt a nyomorult kis virágágyást? – Baj van a hallásoddal? – Nem. Nem! – Lucy boldogan, hogy ennyivel megúszta, a garázshoz szaladt. Nealy vidáman nézett rá. – Nagyon szigorú vagy. Ez el fog tartani neki... talán egy órát is. Mat visszamosolygott rá. – Életem legjobb éjszakáját szerezte nekem. Mégsem lehetek rá mérges. Nealy bólintott. Aztán a legfurcsább dolgot mondta. – Kösz. Pandora’s TeAm

235


Mat állt, sütkérezett Nealy elismerésében és bárgyún vigyorgott, amikor egy ezüst Airstreamet húzó teherautó lefékezett a ház el tt. Meresztette a szemét. Az utóbbi id ben sok Airstreamet látott, de ebben volt valami ismer s. A teherautó ajtaja kinyílt és két rosszul öltözött id s ember szállt ki. Nem. Ez lehetetlen! – Juhéj! Mat! Nell! Nealy felsikoltott örömében, mikor meglátta a járdán Bertis és Charlie Wayne-t. Mat a teraszoszlopnak d lt. Már éppen akkor, amikor azt hitte, hogy ennél rosszabb nem lehet... El ször a gyerekek... aztán jött egy feleség meg egy kutya. Utána következett egy ház Iowában... majd a Ford Explorer. Most meg nagymami és nagypapi is megjelent.

Pandora’s TeAm


236

17

harlie kezet rázott Mattel, míg Bertis megölelte Nealyt és megcsiklandozta Gombocska talpát. Nealy még mindig nem hitte el, hogy itt vannak. – Honnan tudták, hol keressenek? – Nem mondta Lucy? adta meg a címet, miel tt elindultak. Micsoda nagy kópé ez a lány. Nealy már Bertis látványától jobban érezte magát. A tegnap éjszaka fenekest l felforgatta az életét. Számított rá, hogy élvezni fogja a szexet Mattel, de arra nem, hogy az érzelemhullám tartós lesz. Nehéz volt emlékeztetnie magát, hogy ez csak flört. Ha szerencséje van, együtt tölthetnek még egy-két éjszakát, de aztán vége. Egyszer majd kés bb, amikor már nem fog fájni, el ássa az emléket, miközben fogadást ad, vagy egy különösen hosszú beszédet hallgat. A gondolat lehangolta. Bertis és Charlie a lehet legjobbkor érkeztek. – Lucy fel lesz villanyozva. – A csíp jére emelte Gombocskát. – Hátul foglalatoskodik. – Jól teszik, hogy lefoglalják. – Bertis feltette az olvasószemüvegét, Gombocskára szegezte tekintetét és letörölt egy morzsát a kislány álláról. – Mivel amúgy is nyugatnak tartottunk, úgy döntöttünk, beugrunk és megnézzük magukat.

Pandora’s TeAm

237


Charlie nyújtózkodott, hogy kilazítson egy görcsöt a hátában. – Yosemite-ba megyünk, mindig is szerettük volna megnézni. De nem sietünk, Bertis pedig aggódott Lucyért. Bertis hagyta leesni olvasószemüvegét a láncon. – Úgy véljük, nem lehet könny szembesülni a nagyanyja halálával. Mat összehúzta a szemét. – Maguk tudták, mi történt a nagyanyjával? – Ó, mindent elmesélt róla. – Bertis rosszallóan csettintett a nyelvével. – Egy ötvenhárom éves n hozzámegy az egyik tanítványához. Lucynek természetesen nem mondtam meg, mit gondolok. Mat állán rángatózni kezdett egy ideg. – Nicóról is tudtak? – Látod, Charlie, mondtam, hogy nem Nicknek hívják, de te mindig vitatkozol velem. Charlie a fejét vakarta. – Milyen név az, hogy Nico? – Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy nekem volt igazam, te meg tévedtél. – Még szerencse, mert ha valaha is fordítva lesz, valószín leg megkapom azt a szívinfarktust, amire mindig figyelmeztetsz. Bertis szeretetteljesen megpaskolta a kezét, aztán elfordult és Matet tanulmányozta. – Kétségtelenül elfoglalták magukat Nell-lel ebben a pár napban. Mat mosolygott. – Zajlik az élet. Nealynek fogalma sem volt, miért néz mindenki rá. – Mi az? Mat jót mulatva, egyszersmind féltve figyelte. – Azt hiszem, Bertisnek és Charlie-nak felt nt a friss terhességed. Nealy a derekához kapott. Annyira meglep dött a betoppanásukon, hogy teljesen megfeledkezett róla. Két nappal ezel tt, amikor utoljára találkoztak Wayne-ékkel, még lapos volt a hasa. Ijedten nézett rájuk. – Ó, én... – Miért nem megyünk be? Mat felment a tornác lépcs jén, cseppet sem t nt idegesnek, amiért félrevezették Wayne-éket. – Teszek fel friss kávét. – Jó ötlet. – Bertis sürgöl dött. – Charlie, hozd azokat a Jiffys áfonyamuffinokat, amiket ma reggel sütöttem. – Cinkos pillantást Pandora’s TeAm


238

vetett Nealyre. – Otthon a tésztát is én csinálom, de ha úton vagy, semmi sem fogható a Jiffy-alaphoz. Ezt voltak olyan okosak, hogy ne kontárkodják el. Nealy még soha nem hallott a Jiffy-alapról, és azon morfondírozott, hogyan fogja megmagyarázni a terhespárnáját. Mat keze melegen és megnyugtatóan simult a derekára. – Az áfonyamuffin remekül hangzik. Miközben kávét f zött, Bertis nem tett utalást Nealy álterhességére. Helyette a saját unokáiról fecsegett, majd kitette a Charlie által behozott muffinokat egy agyagtálra, amit Nealy a szekrényben talált. Kivittek mindent a verandára, Bertis pedig odakiáltott Lucynek, aki a rózsabokornál kertészkedett. Lucy arca felragyogott, mikor meglátta ket és repült befelé. – Eljöttetek! Ó, istenem, ezt nem hiszem el! – Forrón megölelte ket, aztán hátrahúzódott és próbált h vösen viselkedni. – Úgy értem, nem sért dtem volna meg, ha egyenesen Yosemite-be mentek. Meddig maradtok? – Az aggodalom árnyéka jelent meg a szemében. – Ugye maradtok? – Pár napig. Van egy nagyon szép kemping a városon kívül. Persze csak ha Mat és Nell nem bánja. Lucy Mathez fordult, minden higgadtsága elszállt és könyörg kifejezés ült ki az arcára. – Ugye maradhatnak? Nealy leplezte, milyen jól szórakozik azon, ahogy Mat igyekszik lelkesnek t nni. – Persze hogy maradhatnak. Remek, hogy itt vannak. Lucy mosolya fülig ért. Aztán egy muffinért nyúlt. – Állj, ifjú hölgy, el bb mosd meg a kezed. Lucy Bertisre vigyorgott és berohant a házba. Gombocska, aki megpróbált kapaszkodás nélkül végigmenni a keleti sz nyegen, a fenekére pottyant és a homlokát ráncolta. Charlie kuncogott. Bertis mosolyogva nézett Lucy után. – Nem semmi, ugye? Már ránézésb l tudni, milyen különleges. Büszkeség árasztotta el Nealyt. – Igen, mi is úgy gondoljuk, hogy nagyon különleges. – Mi. Mintha Lucy az övé és Maté lett volna. Pandora’s TeAm

239


Charlie a kanapéhoz vitte a kávéscsészéjét. – Aggódtunk érte Bertisszel. Mindkét kislányért. – Jól vannak. – Mat elég szabadkozónak t nt. – Egyel re. – Bertis lesöpört egy muffinmorzsát élénkrózsaszín rövidnadrágjáról. – De mi lesz akkor, ha maguk hárman megcsinálják az apasági tesztet, amir l Lucy oly biztosan hitte, hogy megakadályozhat? Halottakról jót vagy semmit, de a volt felesége nagyon felel tlen asszony volt. – Egyetértek. – Mat a hátsó lépcs höz vezet ajtóhoz vitte a kávéját, és finoman elhatárolódva t lük az ajtófélfának támaszkodott. – Mat kotnyelesnek tart bennünket – közölte Bertis bizalmasan Nealyvel, mintha Mat ott se lett volna. – Kíváncsi természet ek vagyunk, de nem faggatózunk. Az emberek egyszer en megnyílnak nekünk. – F leg Bertisnek – mondta Charlie. – Tudják, hogy megbízhatnak benne. – Ne becsüld le magad, Charlie. Emlékszel arra a kamionsof rre tegnap a parkolóban. Nealy mosolygott. Bertis és Charlie a szívükön viselték a lányok sorsát, miért ne világosíthatnák fel ket? Talán el rukkolnak egy megoldással. Lenyúlt és megsimogatta Gombocska gyermekláncf fürtjeit. – Mat beviszi ma a lányokat Davenportba a vérvizsgálatra. Aztán visszarepülnek Pennsylvaniába. – Nem említette a nevel otthont, de Bertis következ mondata elárulta, hogy nem is volt rá szükség. – El fogják ket választani egymástól, ez olyan biztos, mint hogy itt állok. Gombocskát örökbe fogadják, de Lucy túl öreg. – A szemüvege láncával játszott, mint egy rózsafüzérrel. – Nem tarthatom meg ket – mondta Mat, és Nealy érezte, hogy árad bel le a b ntudat. Bertis Nealyhez fordult. – És maga, Nell? Már most is úgy bánik velük, mintha a sajátjai lennének. Magához vehetné ket. Tegnap óta mardosta ez a kínzó gondolat, de valahányszor felmerült, elutasította. Ha magához venné ket, a médiahajsza tönkretenné az életüket. Pandora’s TeAm


240

Tudta milyen úgy feln ni, hogy az embernek nincs magánélete – hogy a sajtó minden lépésér l tudósít. Az apja korán a fejébe verte, mi a kötelessége, ezért megbirkózott vele, de Lucyt másmilyen fából faragták. A nyilvánosság óriási érdekl dése mellett nem lenne helye hibának. Bár Lucynek a gyors felfogása és a makacs természete volt az er ssége, épp ezek sodorták volna bajba elkerülhetetlenül. Neki muszáj volt a világ árgus tekintete nélkül befejeznie a feln tté válást. Nealy a fejét rázta. – Szívesen magamhoz venném, de nem lehet. Az én életem... most bonyolult. Mat megérezhette, hogy képtelen lenne hazudni nekik, mert leült és elkezdte ecsetelni a történetet képzeletbeli exférjér l és gálád rokonairól. Lucy visszatért a verandára, miközben Mat beszélt, és rávetette magát a muffinokra. Bertis és Charlie figyelmesen hallgatták, amíg Mat nem fejezte be, aztán Charlie együttérz pillantást vetett Nealyre. – Tudja, hogy ránk számíthat. Olyan lelkiismeret-furdalása támadt, amiért becsapták ket, hogy alig bírt bólintani.

A zsörtöl dése ellenére úgy t nt, Mat élvezi a többiek jelenlétét, és elmélyült diskurzust folytatott Charlie-val a chicagói sportéletr l út közben az Explorerért, amit el z nap bérelt ki. Mihelyt visszaértek, félrevonta Nealyt és közölte vele, hogy minden papírt elintézett a vérvizsgálatra, és minél hamarabb indulni akar Davenportba. Természetesnek vette, hogy Nealy is velük fog tartani, de nem volt hajlandó. Mat végül megfenyegette az Úr haragjával – értve ez alatt a sajátját ha kiteszi a lábát a házból a távollétében. Nealy tudta, mennyire aggódik, ezért a szavát adta. Lucy más tészta volt, és összeakasztották a szarvukat Mattel a hátsó kertben. Nealy nem hallotta, mit beszélnek, de Mat el állhatott valamivel, mert Lucy végül az Explorerhez kullogott. Gombocskát nem kellett gy zködni. Boldogan ment kedvenc pasijával. Pandora’s TeAm

241


Miután Mat betette a kocsiülésbe, amit átrakott az Explorerbe, Bertishez fordult. – ígérje meg, hogy nem engedi ki a házból. A volt férje egy sültbolond. – Vigyázunk rá, Mat. Menjen csak. A férfi Nealyre nézett. – Bertis és Charlie azt mondták, nem kell aggódnod a gyerekek miatt, gondoskodnak róluk este, hogy elmehessünk vacsorázni. Mit szólsz hozzá? Nealy mosolygott. – Rendben. – Helyes. Ez randevú. Az el tte álló estén és vele lév ruhatára korlátozottságán való töprengés mentette meg Nealyt attól, hogy agyonizgulja magát a lányok miatt. Nem akart rövidnadrágban menni a Mattel való els randevújára, de azt is a lelkére kötötték, hogy el ne hagyja a házat, így Willow Grove telefonkönyvéhez folyamodott és megejtett pár hívást. Hamarosan egy egész lista állt a rendelkezésére. Bertis beleegyezett, hogy elmenjen mindenért, amíg Charlie pár karbantartási munkálatot végeztet az Airstreamen. Kés délután sebbel-lobbal tért vissza a holmikkal, amiket Nealy telefonon kiválasztott. A magas sarkú szandál pántjai szorítottak, de olyan szexis volt, hogy nem bánta meg. A mandarinszín mini kismama ruha mély nyakkivágással dicsekedett, úgyhogy legalább mellt l felfelé jól nézett ki. A kedvence azonban egy finom, fekete és arany rövid gyöngysor volt, melynek kis szív alakú medálja a nyaktövének mélyedésében pihent. Mindent félretett kés bbre, és bevette magát Bertisszel a konyhába. Jeges teát szürcsöltek, amit el z leg készített, amikor Lucy kinyújtott karral mutogatva a kötését, berontott. – Olyan undorító volt. Ott kellett volna lenned. A t ekkora volt, egy tonna vért levettek, nagyon fájt és Mat elájult. – Nem ájultam el! – Mat egy rendkívül ny gös babát próbált kiengesztelni, miközben belépett a konyhába, de a tekintete Nealyn volt. Úgy t nt, megkönnyebbült, hogy még biztonságban látja. – Majdnem – vágott vissza Lucy. – Elfehéredtél és behunytad a szemed. Pandora’s TeAm


242

– Gondolkodtam. – Az ájulásról. Gombocska csapzott haja és gy rött arca arra utalt, hogy most kelt fel. Kötés volt pici karja bels felületén, akárcsak Lucynek és Matnek. Egy kisbabán azonban kegyetlennek t nt, és Nealyben esztelen düh lobbant Mat iránt, amiért ilyen fájdalmas dolognak vetette alá. A csöppség fészkel dött a karjában. Nyöszörgése zokogásba csapott át, Lucy odament hozzá. – Gyere ide, Gombocska. – Kinyújtotta a karját, de a kicsi félreütötte a kezét és még hangosabban üvöltött. Mat a vállához vette. – Esküszöm, hatvan kilométeren át ordított. Tíz perccel ezel tt aludt el. – Ha olyan kicsi lenne a karod, mint az övé, te is sírnál – csattant, fel Nealy. B ntudat ásta alá Mat goromba pillantását, amit Nealynek szánt. Körbesétáltatta a gyereket a konyhában, de Gombocska nem volt hajlandó megnyugodni, ezért bevitte a nappaliba. Nealy kisvártatva halk tehénb gést hallott, de a gyereksírás nem csillapodott. – Hozza ide, hadd próbáljam meg – kiáltotta Bertis. Mikor azonban Mat visszament a konyhába, Gombocska még hangosabban sírt, és addig forgatta a nyakát, míg könnyes szeme meg nem állapodott Nealyn. Alsó ajka lebiggyedt és olyan szánnivaló volt, hogy Nealy nem bírta nézni. Felállt és elindult a boldogtalan apróság felé, bár hogy mib l gondolta, hogy Gombocska majd beéri egy olyan másodheged ssel, mint , azok után, hogy a szíve csücskét is visszautasította, nem tudta. Legnagyobb megdöbbenésére Gombocska kinyújtotta felé a karját. Nealy átvette, és a kislány úgy szorította, mintha hazatért volna. Nealy reszketve ölelte magához. Miközben simogatta, Gombocska pici háta remegett a tenyere alatt. Úgy érezte, is menten elsírja magát. Kivitte a verandára, ahol kettesben lehetnek és leült vele egy nagy fahintaszékbe. A verandán meleg volt a délutáni napsütést l, de a hintaszék a sarokban állt, ahová árnyékot vetett a ház sarkán növ juharfa, a Pandora’s TeAm

243


mennyezeti ventilátort pedig megforgatta a szúnyoghálós ajtón át beáramló szell . Gombocska a mellére kuporodott, mintha csak Nealy maradt volna neki. A csuklásos zokogás fokozatosan elült, miközben Nealy simogatta, csókolgatta és badarságokat g gicsélt neki. Hallotta Lucy és Bertis halk hangját a konyhából, de Mátét nem. Gombocska végre felnézett rá, tele bizalommal. Ahogy Nealy visszanézett rá, szinte érezte, ahogy a szíve kitágul, míg el nem töltötte a bensejében kihasadt sötét, hideg helyet. Ez az apróság teljes mértékben bízott benne. Zúgott a füle, hatalmas fekete szárnyak végs visszavonulásának csapkodó hangját hallotta, és miközben lenézett az ölében gubbasztó gyönyör kislányra, végre szabadnak érezte magát. Gombocska diadalmas kuncogást hallatott, szinte mintha olvasott volna a gondolataiban. Nealy nevetett és a könnyeit nyeldeste. Gombocska végre készen állt el adni, mi történt. Kényelmesebben elhelyezkedett Nealy ölében, megfogta a lábujjait és beszélni kezdett. Többszótagú szavakat, hosszú mondatokat, bonyolult bekezdéseket csacsogott el babanyelven, részletezve az t ért igazságtalanságot, sérelmet. Nealy belenézett pici, kifejez arcába és bólintott. – Igen... tudom... szörny . Gombocska egyre rendíthetetlenebbül fecsegett. – Fel kéne akasztani. Egyre felháborodottabban. – Úgy véled, az akasztás túl enyhe? – Nealy az arcát simogatta. – Nos, rendben. Mit szólsz a kínzáshoz? Vérfagyasztó sikoly. – Az összes erét egyszerre? Igen, igazad van. – Jól szórakozol? – Mat ballagott ki a verandára, mindkét kezét rövidnadrágja zsebébe dugva. Gombocska olyan pillantást vetett rá, mint akit elárultak, és Nealy mellei közé temette az arcát. Nealy olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. – Valami nagy dologgal kell kárpótolnod. Mindkett nket. Pandora’s TeAm


244

B ntudat áradt a férfiból. – Ugyan, Nealy. Majd kiheveri. Meg kellett tenni. – Gombocska nem így gondolja, ugye, szívem? A kisbaba a szájába dugta az ujját és haragosan nézett Matre. Mat próbált hetykén viselkedni, de olyan nyilvánvalóan feldúlt volt, hogy Nealy megsajnálta. – Hamarosan megbocsát. – Igen. Azt hiszem. – Nem hangzott túl meggy z en. – Hogy sikerült rávenni Lucyt, hogy veled menjen? – Lekenyereztem. Megígértem neki, hogy maradunk még pár napot, ha együttm ködik. – Mat kényelmetlenül érezte magát. – Valószín leg nem volt okos dolog, mivel csak az elkerülhetetlent odáztam el, de megtettem. Nealy érzelmei az örömb l, hogy kapott még pár lopott napot, halálos rettegésbe csaptak át a lányok jöv je iránt. Bárcsak... A Willow Grove Fogadó egy régi postakocsi-állomás volt, amit nemrégiben sok-sok remek ötlettel és nem kevés energiával tettek hangulatossá. Mat helyszíni szemlét tartott terroristák és alkalmi elmebajosok után kutatva, majd úgy döntött, hogy kint a macskaköves, zárt teraszon lesz a legbiztonságosabb. Nealy frivol frizurája szalmacsutakokban repkedett az arca körül, s miközben az asztalhoz lépkedett, ruhája a térde körül örvénylett, míg a kis gyöngyös szív a torka alatti mélyedést csiklandozta. Magas sarkúja kopogott a kövezeten, és Armani legújabb illata párolgott a ver ereir l. Az a sápadt döbbenet Mat arcán, amikor megpillantotta, minden pénzt megért. De nem volt az egyetlen, aki különös gondot fordított a megjelenésére. Mat észveszt en jókép volt halványszürke nadrágjában és világoskék ingében. Az aranyóra a csuklóján ragyogott napbarnított b rén, miközben kihúzta Nealynek a széket, majd felkapta a borlapot, hogy áttanulmányozza. Bár a dekoratív Pandora’s TeAm

245


kovácsoltvas szék túl kicsi volt hatalmas méretéhez, tökéletes könnyedséggel foglalt rajta helyet. A pincér rosszalló pillantást vetett Nealyre, mikor Mat megrendelt egy drága bort. – Orvosi el írás – mondta a férfi. – Kell az alkohol a hormonszintjének. Nealy elmosolyodott, és lehajtott fejjel az étlapot kezdte vizsgálni. Nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára étteremben úgy, hogy nem keltett felt nést. Mögöttük a lugason sötétlila iszalagok és korallszín rózsák nyíltak, és a legközelebbi asztal is olyan távol volt, hogy áldásos kettesben érezhették magukat. A semmir l beszélgettek, míg a pincér meg nem hozta a bort, aztán rendeltek. Miután a pincér távozott, Mat felemelte a poharát és koccintottak. Mosolya szexuális ígéretben fürdette Nealyt. – Az ínycsiklandó ételre, a forró nyári éjszakára és az én gyönyör , rendkívül szexis First Ladymre. Nealy igyekezett nem felhörpinteni Matet is a borral együtt. Nehéz volt, mikor a tudat, hogy mi fog történni köztük este, mintha harmadik vendégként ült volna az asztaluknál. Hirtelen szeretett volna gyorsan túllenni a vacsorán, amit egész nap várt. – Ti acélgyári munkások nagyon jól cs ritek-csavarjátok a szavakat. Mat hátrad lt a túl kicsi széken. Nealyhez hasonlóan is rájöhetett, hogy t zbe jönnek a vacsora megérkezése el tt, ha nem eveznek h vösebb vizekre. – A te bandáddal csak egy jó beszél kéj alsóbb osztálybeli versenyezhet. – Ez az a cinizmus, amit kezdek imádni. – Elképeszt , hogyan tudják a cimboráid Washingtonban kerülgetni az igazságot. Ösztönösen reagált a férfi szemében csillogó kihívó fényre. – Halálra untatsz. – Úgy beszélsz, mint egy született politikus. Amikor aznap este a kempingben Bertisszel és Charlie-val feljött a politika, képtelen volt részt venni a beszélgetésben, ma azonban nem. – A cinizmus könny – vágott vissza. – Könny és olcsó. – És a demokrácia legjobb barátja. Pandora’s TeAm


246

– És a legnagyobb ellensége. Apám úgy nevelt, hogy a cinizmus nem több, mint a gyengén teljesít k mentsége. – Vagyis? – Vagyis könnyebb másokat kritizálni, mint megtenni a magunkét egy nehéz probléma megoldására. – El rehajolt, élvezte, hogy összeakaszthatja az agancsát Mattel, különösen egy olyan témában, ami iránt szenvedélyesen elkötelezett. -A cinizmus a rendes emberek vészkijárata. Lehet séget ad nekik erkölcsi fölényben mutatkozni anélkül, hogy be kellene mocskolni a kezüket az igazi megoldással. – Nehéz nem cinikusnak lenni. – Lustaság. Puszta lustaság. – Érdekes elmélet. – Mat mosolygott. – Hihetetlen, hogyan élte túl Washingtont egy ilyen megrögzött jótét lélek. – Szeretem Washingtont. Többnyire legalábbis. – Mit nem szeretsz? Kezdett rátelepedni a bezárkózás régi szokása, de belefáradt az el vigyázatosságba. – Azért menekültem el, mert kiégtem. First Ladynek lenni a leghálátlanabb hivatás az országban. Nincs munkaköri leírásod, és mindenkinek más elképzelése van róla, mit kellene csinálnod. Nem gy zhetsz. – Te gy ztél. Barbara Bush az egyetlen First Lady olyan magas népszer ségi indexszel, mint a tiéd. – szinteséggel nyerte el. Én azzal, hogy másnak mutattam magam, mint amilyen vagyok. De csak mert meggy löltem First Ladynek lenni, még nem jelenti azt, hogy gy lölöm a politikát is. – Most hogy elkezdte, nem akarta abbahagyni. – Tudom, hogy nehéz elhinned, de mindig is hittem a valódi politika becsületében. – A politika és becsület nem azok a szavak, amiket túl gyakran hallani egy mondaton belül. Szembeszállt Mat szkepticizmusával. – Megtiszteltetés elnyerni az emberek bizalmát. Megtiszteltetés szolgálni. Id nként még az is megfordul a fejemben, hogy... – Rémülten hallgatott el. – Mondd. – Nincs mit mondanom. – Ugyan. Láttalak meztelenül. – Mat görbe mosolyt villantott rá. Pandora’s TeAm

247


– Attól még nem látsz a fejembe. Mindig éleslátó volt Nealyvel kapcsolatban, és különös éberség fogta el. – Itt haljak meg. Nem Hillary Clinton az egyetlen. Ugye te is azt fontolgatod, hogy jelölteted magad? Majdnem felborította a borospoharát. Hogy értheti meg valaki, akit ilyen rövid ideje ismer, azt, amit még magának sem fogalmazott meg pontosan? – Nem. Egyáltalán nem fontolgatom. Én... nos, gondoltam rá, de... nem igazán. – Mondd el. Mat hevessége láttán azt kívánta, bárcsak sose kezdett volna bele. – Nyuszi. Annyira elege volt abból, hogy mindig vigyázzon, és beszélni akart róla, a fenébe is! Talán itt volt az ideje, hogy felfrissítse ezeket a homályos gondolatokat. – Nos... nem komoly a szándékom, csak elgondolkodtam rajta egy kicsit. – Nem kicsit, fogadni mernék. – Csak az elmúlt hónapokban. – Belenézett az átható szürke szempárba. – Szinte egész életemben bels megfigyel voltam. A hatalom szívében éltem, de igazi hatalmam sosem volt. Volt befolyásom, igen, de igazi hatásköröm a cselekvésre nem. Mindazonáltal vannak el nyei is annak, ha az ember megfigyel . – Mint például? – Láttam a legjobbat és a legrosszabbat. Láttam sikereket és kudarcokat, tanultam bel lük. – Mit tanultál? – Hogy az ország válságban van. Hogy nincs elég politikusunk, aki hajlandó vagy képes meghozni bátor döntéseket. – De te igen? Elgondolkodott, aztán bólintott. – Igen. Azt hiszem, én igen. Mat figyelmesen nézte. – Hol kezdenéd? Nealy elmondta. Nem minden ötletét – az órákba tellett volna –, de néhányat. Minél többet beszélt, annál inkább felvillanyozódott és annál inkább hitt abban, amit mondott.

Pandora’s TeAm


248

Mat kezdett kissé kábán nézni. – Neked van a legkacifántosabb politikád, amit valaha hallottam. Itt baloldali, ott jobboldali, amott arany középút. Csoda, hogy tudsz egyáltalán egyenesen menni. – Soha nem voltam híve a skatulyázásnak. Csak abban hiszek, hogy mi a legjobb az országnak. A partizánpolitika megfosztotta törvényhozóinkat az eltökéltségt l. – Washingtonban igazi eltökéltség csak a személyes hatalom iránt van. Mosolygott. – Tudom. Mat megrázta a fejét. – Túl pehelysúlyú vagy hozzá. Te a szíveddel kormányzol. A nagyfiúk bedarálnak és kiköpnek. Nevetett. – Dacára annak, amit mondasz, hihetetlenül naiv vagy. A nagyfiúk láttak feln ni. A térdükön ültem és a gyerekeikkel játszottam. Megsimogatták a fejemet és táncoltak az esküv mön. Én közülük való vagyok. – Amivel csak annyit érsz el, hogy leereszked en bánnak veled. – Elfelejted, hogy van nálam egy adu. – Mire gondolsz? Felemelte a borospoharát, lassan kortyolt egyet, míg átgondolta, aztán letette. – Nemzeti ikon vagyok. Mat sokáig csak bámult rá. Aztán fokozatosan felfogta, amit Nealy még nem egészen állt készen szavakba önteni. Kissé kábának t nt, mikor hátrad lt a széken. – Te tényleg meg fogod lépni, ugye? Nealy a kézfejére támasztotta az állát, és álmodozón a messzeségbe bámult. – Ha elhatározom magam, úgy vélem, a legnagyobb hatalmi bázist tudom összegy jteni, ami Washingtonban valaha bárkinek is volt. – És mint egy tündérkeresztanya, csak jótettekre fogod használni. Mat cinizmusa visszatért, de Nealynek az arcizma sem rándult. – Pontosan. – Ezt a játékot nem így játsszák. – Talán én vagyok az egyetlen az országban, akinek nem kell játszania. Már nyertem. – Honnan tudod? Pandora’s TeAm

249


– Engem nem az egóm hajt, és ha kiveszed az egót a politikusból, csak közszolga marad. Azonnali, csontmély hitelességem van. – Ez az elmúlt hét csorbát ejtett rajta. – Nem, ha jól keverem a lapokat. – A lapok – mondta Mat elnyújtva. – Kíváncsi voltam, mikor jutunk el ide. – Nincs semmi baj a lapok keverésével, ha szinte vagy. Az emberek ismerik a munkából való kiábrándulást. El kellett menekülnöm egy hivatástól, ami fojtogatott. Mindenki azonosulni tud ezzel. – Sokkal többr l van szó, mint hogy elmenekültél egy olyan állásból, ami már nem elégített ki. Arról, hogy hol voltál és mit csináltál. A sajtó nem fogja feladni, amíg fel nem göngyölíti az egész sztorit. – Hidd el nekem, jobban meg tudom kerülni az újságírókat, mint gondolnád. Mat az asztalterít t kezdte tanulmányozni. – Bíznod kell bennem, Mat. Szeretem a lányokat. Soha nem engedném, hogy bántódásuk essen. Mat bólintott, de nem nézett rá. A pincér meghozta a salátákat, és Nealy úgy látta jónak, ha témát vált. – Én csak fecsegtem és fecsegtem magamról, de te még semmit nem árultál el a munkádról. – Nem sokat lehet róla mondani. Kérsz egy zsemlét? – Megkínálta a zöld vessz kosárból, amit a pincér korábban hozott. – Nem, kösz. Szereted a munkádat? – Azt hiszem, pillanatnyilag válságban van a karrierem. – Mat feszengett, és már nem t nt úgy, hogy kényelmesen érzi magát a b rében. – Talán segíthetek. – Kétlem. – Egyirányú utca, err l van szó? Én elmondtam neked az összes titkomat, de te elhallgatod a tieidet. – Nem vagyok büszke némely titkomra. Még soha nem látta ilyen komolynak. Pandora’s TeAm


250

Mat letette a villáját és félretolta a salátáját. – Van valami, amir l beszélnünk kell. Amit el kell mondanom. Összerándult a gyomra. Pontosan tudta, mit fog mondani Mat, és nem akarta hallani.

Pandora’s TeAm

251


18

eg kell mondania Nealynek az igazat. Már tegnap este tudta. – Nem kell aggódnod – mondta Nealy. – Lehet, hogy egyes dolgokban naiv vagyok, de tudom, mi történt múlt éjjel. A homlokát ráncolta, miközben igyekezett sebességet váltani agya fogaskerekein. A nagy sztorija még nagyobb lett a kinyilatkoztatással, hogy Nealy jelöltetni akarja magát, de ez nem változtatott a dolgon. Nealynek meg kellett tudnia, mivel keresi a kenyerét. Már a puszta gondolattól, hogy miképp fog reagálni, akadozott a nyelve. – Tegnap este? Nem erre gondoltam. El kell... Pontosan mit gondolsz, mi történt múlt éjjel? A pincér ezt a pillanatot választotta arra, hogy megjelenjen a f étellel. Miután felszolgálta, Mat hátrad lt. – Folytasd. Hallani akarom, mi mondanivalód van a tegnap estér l. – Miért nem te kezded? – Neked támadtak kétségeid, nem? – Nem is egy. Mi a helyzet veled? Jó oka volt rá, hogy kétségei legyenek, de zavarta a tudat, hogy Nealynek is voltak. – Az egyetlen kétségem, hogy Lucy és a kicsi aludni fognak-e, mire hazaérünk és felmehetünk-e egyenesen a hálószobába. – Bele a közepébe, igaz? Pandora’s TeAm


252

– Igen. – Cenzúrázta, amit mondania kellett. Hamarosan. Miel tt befejezik a vacsorát. – Ne próbálj meg úgy csinálni, mintha te nem ugyanerre vágynál. Ne felejtsd el, hogy ott voltam múlt éjszaka. Különben is, úgy nézel rám egész este, mintha én lennék a desszert. – Nem is! Nos, talán, de csak azért, mert ezt a szemdolgot csinálod. – Miféle szemdolgot? – Tudod, milyen szemdolgot. – G gös kis fújtatás. – Amikor végigpergeted rajtam, miközben beszélek. – Perget szemek. Szép megfogalmazás. – Ne játszd a hülyét. Tudod, mir l beszélek. – Ami azt illeti, igen. – Elmosolyodott, és majd felfalta Nealyt a tekintetével. Az Egyesült Államok First Ladyje csak neki öltözött ki. Nealy úgy viselte azt a narancssárga kismamaruhát, mintha márkás holmi lett volna, és az a kis gyöngysor a legszexisebb ékszer volt, amit valaha látott. A kis szív, ami lelógott róla, a torka alatti mélyedésben pihent, egyikén annak a sok helynek, amit tegnap este megcsókolt. Egyedülálló volt a maga nemében, de ha volt is az újságíró, nem tudta, hogyan mondja ki hangosan mindazt, amit érzett, ezért a lényegre tért. – Említettem már, hogy gyönyör vagy és alig várom, hogy szeretkezzem veled? – Szavakkal még nem. – Perget szemek? – Mérget vehetsz rá. Az incselkedési vágy lelohadt benne, és megfogta Nealy kezét. – Tegnap este kissé elragadtattam magam. Jól vagy, ugye? – Soha jobban. De kösz, hogy megkérdezted. Nealy tenyerét simogatta az ujjbegyével, unszolta magát, hogy mondja el az igazat most... ebben a pillanatban... Hidd el, jobban meg tudom kerülni az újságírókat, mint gondolnád. Elképzelte azt a gyönyör kék szemet – kék, mint az ég az amerikai zászlón –, ahogy beborul, mikor Nealy megtudja, mivel foglalkozik. Pandora’s TeAm

253


– Ma este... ha túl gyors leszek, szólj. – Hogy abbahagyd? – Viccelsz? Hallani akarom, hogy könyörögsz. Nealy nevetett, aztán a férfi keze alá csúsztatta a magáét és megsimogatta a tenyerét. Forróság áradt szét Mat véráramában. Emlékeztette magát, hogy ez nem olyan, mintha heteken át titkolna valamit. is csak negyvennyolc órája tudja, hogy Nealy kicsoda. – Fogalmam sem volt, hogy ilyen lesz. – Nealy hangja rekedt volt, amilyen soha egyetlen híradóban sem. – Kéjes és rült, mégis szórakoztató. – Olyan, amilyennek akarjuk. – Nekem a szex mindig komoly volt. – Nealy elhúzta a kezét. – Nehéz. Mat nem akart hallani a Case-zel való kapcsolatáról, amíg nem mondta meg neki az igazat. – Talán nem kellene túl sok titkot elárulnod nekem. Nealynek ez nem tetszett. – Ez a szabály, Mat? Nekem nincs akkora tapasztalatom az alkalmi viszonyokban, mint neked. Amilyen jártas politikus volt, megnyomta a szavakat, hogy érezze a csíp sségüket. – Esetleg jobb lenne, ha kimondanád, amit gondolsz. – Ennek semmi köze a szabályokhoz. Arról van szó, hogy... – A hamissága marcangolta és próbálta el készíteni a talajt. – Mi van, ha beavatsz valamibe? Valamibe, amit nem akarsz a világ orrára kötni? Mint például, hogy azon gondolkodsz, jelölteted magad. – Mint például, hogy a férjed meleg volt... De ezt nem mondta. – Honnan tudod, hogy bízhatsz bennem, hogy megtartom a titkodat? – Meg fogod. Neked van a legfejlettebb felel sségérzeted azok közül, akiket ismerek. – Nealy meglepte azzal, hogy rámosolygott. – Mint egy bika, úgy rontasz át az életen, felökleled az embereket a szarvaddal, mindenkit megfélemlítesz a termeteddel. Kapálod a földet és fújtatsz, ráb gsz mindenkire, aki felbosszant. De mindig helyesen cselekszel. És ezért bízom benned. Szétszakadt a lelke. Meg kell mondania neki. Pandora’s TeAm


254

Nealy patríciusi orra a magasba emelkedett. – Attól félsz, hogy nagyobb jelent séget tulajdonítok a tegnap estének, mint kellene? Nem vagyok ilyen naiv. Tudom, hogy ez csak szex. Nealy végre adott neki egy végszót, ami elterelhette b ntudatát és dühödt suttogássá halkította a hangját. – Miféle beszéd ez attól n t l, akinek az ország erkölcsi irányfényének kellene lennie? – Realista beszéd. Hálásnak kellett volna lennie, hogy Nealy megértette, hogyan m ködik egy efféle kapcsolat, mégis inkább ráförmedt. – Ez csak azt bizonyítja, mit tudsz te a realizmusról. Most az ajánlom, edd meg azt a halat, miel tt kih l. volt az, aki hozzá sem nyúlt a vacsorájához, de Nealy nem vonta kérd re. Kényszerítette magát, hogy felemelje a kését és vágjon egy harapás steaket. Ugyanilyen céltudatosan kevésbé személyes irányba terelte a beszélgetést. Nealy belement, de gyanította, hogy csak az alkalomra vár. Befejezték a vacsorát, desszertet nem kértek, de kávét igen. Éppen amikor az els kortyot itta, megérezte, hogy Nealy a lábszárához nyomja a cip je orrát. – Egész este ezt akarod inni? – Ajka mosolyra húzódott, sikerült egyszerre pajkosnak és kihívónak lennie. Mat hátrad lt és tekintetével végigpásztázott Nealy mellén, csak hogy év djön vele. – Mi ez a nagy sietség? – Az, nagy fiú, hogy szerintem itt az id kil ni a rakétákat. Mat majdnem ott helyben felfalta a szemével, de valahogy sikerült eljutniuk a kocsiig. Ott összevissza fogdosta Nealyt az Explorer els ülésén. Egy kamion állt be a parkolóba, észhez térítve. – El kell t nnünk innen... – Még csak kilenc óra – zihálta Nealy. – Lucy ébren van. Bertis és Charlie biztosan ott maradtak szórakoztatni. Sebességbe tette a kocsit. – Akkor megint új élménnyel fogsz gazdagodni. Kirobogott a városból, talált egy sz k utat, ami nagyjából párhuzamos volt a folyóval, aztán ráfordult egy kavicsos ösvényre, Pandora’s TeAm

255


mely egy kis kiköt rámpánál ért véget. Bekormányozta az Explorert valami csalitosba, ott lekapcsolta a lámpát, leengedte az els ablakokat, majd leállította a motort. – Tudom, hogy egy kicsit mindketten öregek vagyunk ehhez... – Csak a magad nevében beszélj. – Azzal egy tüzes First Lady pattant az ölébe. Vagy legalábbis egy részébe, amihez hozzájuthatott a kormánykerék miatt. Nem volt úriemberhez méltó, de el ször a bugyijára vetette rá magát, bevágva a könyökét az ajtóba, miközben a lenge narancssárga szoknya alá nyúlt, majd összezúzva a csíp jét a kartámaszon, mikor lehúzta formás lábán és kidobta a kocsi ablakán. Nealy édes kis nyelve kicsusszant a szájából. – Kidobtad a bugyimat az ablakon? – Nem. Nealy nevetett és a cipzárjáért nyúlt. – Ide a tiédet. – Ó, megkapod, rendben. – Letépte a Wal-Mart párnát és átcsúszott a másik ülésre, magával húzva Nealyt. A térdét felhorzsolta a m szerfalban, a fejét beütötte a tet be, de nem érdekelte, Nealy átvetette a lábát a combján és meglovagolta. Túl jó volt. Meglökdöste az orrával a kis szívet Nealy nyakán, ajkai közé vette az alsó ajkát. – Látom, ezt nem el ször csinálod. – Tizedjére. Én találtam ki. Itt süllyedjen el, ha nem tudja kigombolni Mat nadrágját. Aztán új értelmet adott a teljes leleplezés kifejezésnek. Mat tegnap este elhatározta, hogy három méternél nem megy közelebb Nealyhez óvszer nélkül. Miután megkereste, amire szüksége volt, megfogta Nealy ruhájának cipzárját és lehúzta, hogy kibújtathassa a vállát. Másodpercek múlva pici, kemény mellbimbót nyomogatott. – Ez fáj – mormolta Nealy. – Csináld még egyszer. Elmosolyodott és eleget tett a kérésnek. Egy hang, mely félúton volt a morgás és a dorombolás között, vibrált gyengéden Nealy szájában. Mat érezte a nyelvével és meg rült t le. Pandora’s TeAm


256

Nealy szoknyája alá nyúlt és elkapta szélesre nyitott combjai között. Nedves volt és sikamlós. Dörzsölte. – Ne... csináld... Mat becsúsztatta az ujját és azt suttogta: – Ez jobb? Nealy felnyögött, két tenyerébe fogta a férfi fejét, átvette a hatalmat a csókjuk felett, Mat ingéhez nyomta a mellbimbóját. Mat a tenyere bölcs jében tartotta, de annyira megvadult, hogy ez nem volt elég. Otthagyta az édes, meleg helyet, hogy megfogja a csíp jét. Magára engedte... Nealy összezárta a térdét. A férfihoz dörgöl zött. Kitárult. Selymes, nyirkos pihék. El re, hátra. Mat nyögdécselt. Inge a mellkasára tapadt, izmai megfeszültek. Rátalált Nealy mellére. Szívta. Nealy szirén volt, egy boszorkány. Kínzó és elepeszt . Felfelé döfött... lefelé nyomta Nealyt... Nealy leveg után kapkodott, és befogadta a testébe. Olyan kezd és mohó volt, hogy Matnek lassítania kellett, de Nealy a saját ritmusában akarta meglovagolni. Mat egyszerre akarta elborítani, védelmezni és felfalni. Nealy pajkos volt, nagyszer és hihetetlenül becses. Az autón kívül megsz nt a világ, csak a folyóparti fák között susogó esti szell muzsikált. Úgy kapaszkodtak egymásba, mintha senki más nem létezne. Aztán katapultáltak a végtelenbe. Másnap reggel Nealy a hátsó lépcs n ült térdét a hálóinge alá dugva, és a harmattól csillogó kertet nézte. Miközben mellette g zölt a kávé a csészében, belélegezte a felismerést, amire ébredt. Beleszeretett Matbe. Akaratlanul beleszeretett zeng hangjába és ferde mosolyába, harsány nevetésébe és fürge agyába. És tegnap este nagylelk , gátlásoktól mentes szerelmeskedésébe. De legf képpen alapvet tisztességérzetébe, mely nem engedte, hogy hátat fordítson két kislánynak, akiket ki akart rekeszteni az életéb l. így alig egy hét alatt öntudatlanul neki adta a szívét. A szívet, amit Mat nem kért. Pandora’s TeAm

257


Hogyan hagyhatta, hogy ilyen veszedelmes dolog történjék? Nem is számított rá. Annyira el volt foglalva azzal, hogy testi vágynak tulajdonítsa az érzéseit, hogy meg sem fordult a fejében, amit tudott magáról – az a fajta n , aki soha nem adná oda magát egy férfinak szerelem nélkül. Nehéz volt elképzelni reménytelenebb párosítást. Elég jól ismerte a hírességek életformáját ahhoz, hogy tudja, soha nem tudna beilleszkedni Mat környezetébe, és azt sem tudta elképzelni, hogy Mat beilleszkedjen az övébe. Miért nem egy Ivy League-et végzett, aki épp most társult egy jónev washingtoni ügyvédi irodába? miért nem tanárn vagy szociális munkás vagy könyvesboltos? Miközben azzal kínozta magát, mi-lenne-ha, arra gondolt, mennyi másban tökéletesen passzolnak egymáshoz. Az higgadtsága Mat lobbanékonyságához, csendessége a férfi harsányságához, megfontoltsága az ösztönösségéhez. De ez nem számított. A zuhany alatt fojtotta el a kétségbeesését, aztán besurrant a lakókocsiba, hogy kihozza Gombocskát, miel tt felébreszti a n vérét. Ha Lucy nem is panaszkodott miatta, ritkán adatott meg neki, hogy annyit aludjon, mint egy átlagkamasz. Mikor visszaért a konyhába, bekapcsolta a rádiót. – Ma van a nyolcadik napja, hogy Cornelia Case, a First Lady elt nt... Kikapcsolta. Amikor Mat felkelt, Nealy épp Gombocskát etette müzlivel. Fogkrémíz csókot nyomott a szájára, aztán megkérte, hogy maradjon a házban, amíg elmegy futni. Nealy megosztva figyelmét, a tegnapi Wall Street Journal központi kamatlábjelentésén töprengett és Gombocskát tartotta szemmel, amikor Lucy megjelent a verandán nem sokkal tíz után. – Bertis és Charlie itt vannak? Azt mondták, elmehetünk Gombocskával úszni a kempingbe. Hatalmas csúszda van a medencéhez és három ugródeszka. Pandora’s TeAm


258

– Most beszéltem Bertisszel telefonon, délben felvesznek. Gombocska marad. A csöppség elégedetlenül rikoltozott, amiért Tintahal kitért el le és bebújt a kanapé alá. – Hol van Mat? – Kocog. Említett valamit, hogy ha visszajön, elmentek a szemközti játszótérre kosarazni. – Tényleg? – Lucy arca felragyogott. – De én mondtam neki, hogy kizárt dolog, hogy te olyan csacskaságokkal foglalkozz, mint a kosarazás. – Nem! Nealy nevetett és felállt a kanapéról. – Olyan gyagyás vagy. – Megfogta Lucyt és megölelte, amilyen szorosan csak tudta. – Te meg fura. – Lucy hozzásimult. – Tudom. Ezért kedveljük egymást. – Ki mondta, hogy én kedvellek? – Nem kell mondanod. – Gondolkodás nélkül megpuszilta a kamasz homlokát. Lucy pár pillanatra elernyedt a karjában, aztán elhúzódott, mintha egy egyszer puszi túl sok lett volna neki. Vagy mintha azt hinné, Nealy visszaveszi, ha nem távolodik el el ször. Nealy rámosolygott. – Van egy ötletem, de ne nevess ki, rendben? – Miért nevetnélek ki? – Lucy leült törökülésbe a földre és magához szorította Gombocskát egy reggeli ölelésre. – Mert olyasmit találtam ki, amit tiszta ostobaságnak fogsz tartani. Lucy vigyorgott. – Mi ebben az új? – Változtassuk át egymást. – Légy észnél! – Nem, komolyan. Szeretném. – Azért, mert szerinted túl sok sminket használok, igaz? – Igen, sok sminket használsz. Ugyan, Luce, jó móka lesz. Hozd a cuccaidat, én meg az enyémeket. Lucy tinédzser megvetéssel nézett rá. – Ha ett l boldog vagy. – Úszom a boldogságban. Miután mindketten magukhoz vették a kozmetikumaikat, Lucy ragaszkodott hozzá, hogy fesse ki el ször Nealyt. Miközben Pandora’s TeAm

259


Gombocska a béket r Tintahal után totyogott, Lucy rétegekben vitte fel a sminket Nealy arcára, majd egy kerít elégedettségével vizsgálta az eredményt. – Nagyon dögös vagy. Várj csak, amíg Mat meglát. Nealy megnézte magát a kanapé karfájára feltámasztott tükörben. Már csak egy strici és egy utcasarok hiányzott. Félt nevetni, nehogy az arca szétessen. – Én jövök. – Úgy fogok kinézni, mint egy stréber. – De helyes stréber. Munkához látott, csak leheletnyi szemhéjfestéket kent fel, aztán a saját halvány rúzsát húzta végig Lucy ajkán, amit egy réteg színtelen szájfény követett. – Ezt használja Sandra Bullock rúzs helyett. – Honnan tudnád te azt? Onnan, hogy Sandra Bullock mondta neki. – Egy magazinban olvastam. Lucy kissé kevésbé kritikusan szemlélte magát. Nealy el vett három ciklámenszín lepkés csatot, amit a rövidnadrágja zsebében rejtegetett. Meglepetésnek szánta, és most belet zte Lucy frufrujába. Lucy a tükörképét bámulta. – Ó, istenem, Nell, nagyon klasszak. – Nézd meg magad, Lucy. Elragadó vagy. ígérd meg, hogy csak akkor használsz vastag sminket, ha úgy érzed, ki kell rúgnod a hámból. Lucy a szemét forgatta. – Nem kell maszk mögé bújnod – mondta Nealy gyengéden. – Pontosan tudod, ki vagy. Lucy a fotel karfáját kezdte piszkálni. Nealy úgy döntött, ad neki pár percet, hogy átgondolja, amit mondott, és felkapta Gombocskát, aki megpróbálta bedugni a fejét a papírkosárba. – Gyere, tökmag. Most te jössz. Leültette a csöppséget, rózsaszín rúzst nyomott az orra hegyére, majd kecses bajuszt rajzolt a szája fölé Lucy szemceruzájával. Lucy kuncogott. Gombocska örömteli monológot folytatott a tükörképével, mikor a palota szultánja besétált a hárembe. Végzett a futással és egy Pandora’s TeAm


260

kosárlabdát fogott izzadt pólójához. Mindhárman egyszerre fordultak felé. A szultán ismerte a n i dolgokat, és pontosan tudta, mit kell tennie. – Ki ez az aranyos kisegér? – Megsimogatta Gombocska hullámos haját, mire az babatapsikolásba kezdett. Mat tekintete ezután Lucyn állapodott meg. Nealy egy egész érzelemvilágot látott átsuhanni Lucy arcán: bizonytalanságot, sóvárgást és duzzogást véd pajzsként. – Gyönyör vagy – mondta Mat egyszer en. Lucy reszketve vett leveg t. – Csak mondod. – Azt mondom, amit gondolok. Ragyogni kezdett. Mat megszorította a vállát, aztán lassan Nealyhez fordult, de az fizimiskája láttán nem talált szavakat. Mat a vastag alapozót nézte, a kormos szemet a fekete szempillafesték gazdag bevonatával és a karmazsinvörös szájat. – Hát nem remekül fest? – kiáltotta Lucy. – Úgy értem, ha nem lenne az a hülye párna, olyan lenne, mint egy modell. – Határozottan van benne valami üzletszer . Nealy felvont szemöldökét egy vigyorral hárította el, majd visszafordult Lucyhez. – Gyere, kölyök. Húzd a cip det és dobáljunk egy párat. Nell, te itt maradsz, megértetted? – Megértettem. – Nealy haptákba vágta magát. Lucy a homlokát ráncolta. – Nem kellene hagynod, hogy így parancsolgasson neked. – Szereti. – Mat gyengéden meglökte Lucyt az ajtó felé. Nealy utánuk mosolygott. Olyan volt látni Lucyt az utóbbi napokban, mint egy nyíló virágot. Dudorászva összepakolt, aztán tízórait adott Gombocskának és kicserélte a pelenkáját. Úgy döntött, átviszi a játszótérre, hogy megnézzék a kosárlabdameccset. Épp kilépett a bejárati ajtón, amikor egy sötétkék Taurus állt meg a ház el tt. A szedán ajtaja kinyílt és egy öltönyös férfi meg egy kosztümös n szállt ki bel le. Rájuk volt írva, hogy „szövetségi ügynökök" és Nealy érezte, hogy kimegy az arcából az összes vér. Pandora’s TeAm

261


Még ne! Van egy háza és egy kutyája. Két kislánya és egy férfi, akibe beleszeretett! Csak még egy kicsit. Szeretett volna visszarohanni és bezárni az ajtót, de magához szorította Gombocskát és er nek erejével a tornác széléhez lépett. Mindketten figyelmesen vizslatták, miközben felfelé jöttek a járdán. – DeLucca ügynök vagyok az FBI-tól – mondta a n . – Williams ügynök a titkosszolgálattól. – A hasát bámulták, Nealy pedig imába foglalta Mat nevét, amiért a párna viselésére kényszerítette. Vigyázott rá, hogy vastagon sminkelt arca kifejezéstelen maradjon. – Igen? – Mrs. Case. – Williams megállapított, nem kérdezett, de Nealy mintha kétség nyomait vélte volna felfedezni a tekintetében. – Mrs. Case? Úgy érti a First Lady? – Lucy te-idióta pillantásával kísérletezett. – Hát hogyne. Persze hogy én vagyok. – Láthatnánk az igazolványát, asszonyom? – kérdezte az ügynökn . – Például jogosítványra gondol? – A szíve olyan hevesen vert, hogy azt hitte, hallják. – Az jó lenne. – Nincs. Valaki ellopta a táskámat pár nappal ezel tt, amíg a mosodában voltam. – Nyelt egyet. – Err l van szó? Megtalálták a táskámat? Látta, hogy haboznak. Azt hitték, elkapták, de nem voltak benne teljesen biztosak. Reménysugár villant fel benne. Ha azonosítják, ügynökök serege lepi el a várost, nem csak ez a kett . – Szeretnénk négyszemközt beszélni önnel, asszonyom. Bemehetünk? Mihelyt beengedi ket a házba, órákon át fogják vallatni. – Inkább itt beszélgetnék. Mat úgy vágtatott feléjük, mint egy lovas huszár. A pólója a mellkasára tapadt, egyik zoknija legy r dött a bokáján. – Mi folyik itt? – A... azt hiszem, megtalálták a táskámat – sikerült kinyögnie. Pandora’s TeAm


262

Matnek egy arcizma sem rándult. Azonnal feléjük fordult. – Megtalálták a táskáját? Egyik ügynök sem felelt. Helyette a n elkérte Mat jogosítványát. Az elkerekedett szem , ideges Lucy épp akkor szaladt oda, mikor Mat átnyújtotta. Úgy szorította a mellkasához a kosárlabdát, mint egy ment mellényt. Els ránézésre felismerte a hatóságot, és Nealy rájött, hogy azt hiszi, t keresik. – Semmi baj, Luce. Velem akarnak beszélni. – Miért? – Van önnél bármilyen igazolvány, asszonyom? – kérdezte Williams ügynök. – Minden a táskámban volt. – A feleségem – mondta Mat. – Nell Jorik. Én azonosítom. A n szigorú pillantást vetett rá. – Mr. Jorik, történetesen tudjuk, hogy egyedülálló. – Az voltam a múlt hónapig. Nell és én Mexikóban házasodtunk össze. És honnan tudnak egyáltalán bármit is rólam? – Az ön gyermekei, uram? – A volt feleségemé. Hat hete halt meg. Lucy közelebb lopakodott Nealyhez. Williams megszólalt. – Asszonyom, bemehetünk, hogy négyszemközt beszélhessünk? Nealy megrázta a fejét. – Nem, rendetlenség van. Látta, hogy er ltetni akarják a dolgot, és hálát adott a negyedik módosításnak. Úgy döntött, tesz egy próbát. – Luce, k DeLucca és Williams ügynökök. Cornelia Case-t keresik. – És azt hiszik, te vagy az? – Úgy sejtem. Minden feszültség elszállt Lucy testéb l. – Nell nem Mrs. Case! A hasonmásverseny miatt van, ugye? Az én ötletem volt, mert nyerni akartam egy tévét, hogy a kishúgom nézni tudja a Teletubbiest, de csak egy fúrógépet kaptam. – Nealyhez fordult. – Nem akartalak bajba sodorni. Pandora’s TeAm

263


– Nem sodortál bajba. – Nealyt b ntudat szorongatta. Lucy teljes ártatlansággal védte. Az ügynökök összenéztek. Tudták, hogy valami nem stimmel, de Lucy nyilvánvaló szintesége hatásos volt, és még mindig nem voltak biztosak Nealy személyazonosságában. DeLucca ügynök beszéljünk-mint-n -a-n vel pillantást vetett rá, bajtársiasságot hívatva inspirálni. – Tényleg sokat tudna segíteni, ha leülhetnénk bent és átbeszélhetnénk a dolgot. – Nincs mir l beszélni – mondta Mr. Keményfiú. – Ha be akarnak jönni a házba, jöjjenek vissza házkutatási paranccsal. Williams Nealyre nézett. – Úgy vélem, hogy akinek nincs takargatnivalója, az együttm köd bb is lehetne. – Úgy vélem, hogy jobb dolguk is akadhatna, mint egy terhes n t zaklatni – szállt velük szembe Mat. Nealy közbelépett, miel tt Mat letartóztattatja magát. – Talán jobb lenne, ha most mennének. Nem tudunk segíteni. DeLucca ügynök hosszú, éleslátó pillantást vetett rá, aztán Lucyhez fordult. – Mennyi ideje ismered... Mrs. Jorikot? – Egy hete. De kedves meg minden, és nem csinálna semmi rosszat. – Szóval csak most találkoztál vele? Lucy lassan bólintott. – Nem kell válaszolnod nekik – szólt közbe Mat. – Menj be. Lucy összezavarodott, de azt tette, amit mondtak neki. Gombocska fészkel dni kezdett Nealy karjában és Mat felé nyújtózkodott. – Papa... Mat átvette. – Fiú vagy lány? – kérdezte DeLucca ügynök Nealy hasára pillantva. – Fiú – felelte Mat pillanatnyi habozás nélkül. – Naná. Nealy a derekára tette a kezét és igyekezett meggyötört arcot vágni. – Nagy gyerek és nehéz id szakot élek át. Nem szabad túl sokat járkálnom. Mat átölelte a vállát. – Miért nem mész be, drágám és fekszel le? Pandora’s TeAm


264

– Azt hiszem, az lesz a legjobb. Sajnálom, hogy nem segíthettem. – Remélte, hogy sápadt a mosoly, amit az ügynökökre vetett és elfordult. – Mama! – sikítozta Gombocska tele kis tüdejéb l. Nealy visszafordult. Gombocska kitárta a karját – ilyen nagyra – és visszakéredzkedett. Nealy elvette Mattól és pitypanghajába temette az ajkát. Sem Toni, sem Jason nem szólalt meg, miközben elhajtottak a háztól. Toni balra fordult, mikor elérték a f utcát, majd behajtott egy KFC parkolóba. Talált egy helyet oldalt, leállította a motort és kibámult a szélvéd n a szemközti Burger Kingre. Jason törte meg végül a csendet. – az. – Láttad a szepl t a szemöldökénél? – Túl sok smink volt rajta. – Terhes! Barbara Shields egy átkozott szóval sem említette! Toni a mobilja után nyúlt és pár perc múlva Shieldsszel beszélt telefonon. A társalgás rövid és lényegretör volt. Amikor letette, Jasonre pillantott. – El ször azt mondta, lehetetlen. Aztán elismerte, hogy nem látta jól a hasát a gyerekülésben ül kisbabától és az élelmiszerekt l. Jorik is eltakarta, amikor elé lépett, hogy fizessen. – A fenébe! – Igazad van. az. – Kétségtelenül nem akarja, hogy megtaláljuk. – Láttad, hogy nézett a gyerekekre? Mintha az övéi lettek volna. – Lehet, hogy nem Auróra. – Jason az orrnyergét dörzsölte. – Azt hiszed? – Nem tudom, mit higgyek. Nézték, ahogy két üzletember jön ki az étteremb l és sétál egy új Camry felé. – Vehetünk ujjlenyomatot a lakókocsiról, de meg kell várnunk, amíg besötétedik – mondta Toni. Pandora’s TeAm

265


Jason el reszegezte a tekintetét és feltette a kérdést, ami mindkett jük fejében járt. – Most beszélünk a f nökkel vagy kés bb? – Azt akarod mondani Kennek, hogy beszéltünk vele, de nem tudjuk, hogy Auróra-e? – Nem különösebben. – Én sem. – Toni felkapta a napszemüvegét. – Adjunk magunknak pár órát, és lássuk, mire jutunk. – A számból vetted ki a szót. Mat kisétált a verandára és komoran nézett Nealyre. – Úgy t nik, vége a dalnak. Nealy a baba puha arcára szorította a száját és próbált kirekeszteni mindent az izg -mozgó kis batyun kívül. – Biztos vagyok benne, hogy Gombocska nem tudta, mit beszél, amikor mamának szólított. – Nehéz megmondani. – A férfi tekintete visszatükrözte Nealy érzéseit. – Megtaláltak. – Még nem. Nem biztosak benne. Ha azok lesznek, nyüzsögni fognak itt a titkosszolgálatosok. – Hosszú még a nap. A legjobb igyekezetével próbált pimaszul mosolyogni. – Úgy jöttél oda, mint az els számú közellenség. – Mindig szerettem volna visszapofázni a zsaruknak, és úgy gondoltam, ennél jobb alkalmam nem lesz. Amíg veled vagyok, diplomáciai védettséget élvezek. – Én nem er ltetném. – Kinézett a hátsó kertre. – Meg kell keresnem Lucyt. Mat hosszan nézett rá. – Megmondod neki? – Felhasználtam az imént. Most jóvá kell tennem. – Akarod, hogy veled menjek? – Nem. Egyedül kell elintéznem.

Pandora’s TeAm


266

Átkutatta a házat és a lakókocsit, mire megtalálta Lucyt a garázs mögött növ mályvarózsáknál. Felhúzott térdekkel ült, görnyedt vállal. Nealy leereszkedett mellé. – Kerestelek. Lucy el ször nem válaszolt. Amikor végre Nealyre nézett, az arca gyanakvó volt. – A férjed miatt jöttek? – Is. – Nagy leveg t vett. – De nem amiatt a férjem miatt, akir l meséltem. – Hogy érted ezt? Nealy nézte, ahogy két poszméh felfedezi egy élénksárga mályvarózsa virágának kelyhét. – A férjem Case elnök volt, Luce. – Nem! – Sajnálom. Lucy felugrott. – Hazudsz. Csak mondod. Te Nell vagy! Te... – Elakadt a hangja. – Mondd, hogy Nell vagy. – Nem lehet. Cornelia Case vagyok. Lucy szeme megtelt könnyel. – Hazudtál nekünk. Mindannyiunknak hazudtál. – Tudom. Nagyon sajnálom. – Mat tudja? – Rájött pár napja. – És nekem senki nem mondta. – Nem tudtuk. Lucy okos volt és azonnal rájött, mit jelent ez a számára. Borzongás futott végig rajta. – így most már nem fogsz hozzámenni, igaz? Görcsbe rándult a benseje. – Soha nem volt terítéken, hogy mi ketten összeházasodunk. – De igen! – Lucy ajka remegett és olyan képet vágott, mintha összed lt volna a világ. – Kedveled! Nagyon kedvelted! És tör dtél velem meg Gombocskával! – Most is tör döm veletek. Ez semmit nem változtat azon, hogy mit érzek irántatok. Pandora’s TeAm

267


– De ez azt jelenti, hogy nem mész hozzá Mathez. Azok után, hogy az elnök felesége voltál. Egy olyan mint te, nem fogja örökbe fogadni Gombocskát. – Lucy, hadd magyarázzam el... De Lucy nem akart hallani semmilyen magyarázatot. Már befutott a házba.

Pandora’s TeAm


268

19

em sokkal kés bb Mat a mályvarózsák között talált rá Nealyre. Leült mellé Lucy helyére, miközben letaposott néhány virágot. Most tusolt, nedves haján megmegcsillant a napfény. Felhúzta a térdét, rátámasztotta az alkarját és Nealyre nézett. – Gondolom, voltak jobb napjaid is. Nealy megdörzsölte a szemét. – Mit csinál Lucy? – Rögtön azután, hogy berohant, megjelent Charlie, hogy elvigye úszni. El ször azt mondta, hogy nem megy, de Charlie közölte, hogy Bertis csinált tejkaramellát és meg fog sért dni, így Lucy fogta Gombocskát és elmentek. – Hagytad, hogy elvigye Gombocskát? – Lucy jobban vigyáz Gombocskára, mint a titkosszolgálat rád. – Mat kinyújtotta az egyik lábát és a hátsó kertet nézte a ház mögött. – A csöppségnek mással is lennie kell. – Mire gondolsz? Mat feszengeni látszott. – Kezd meglehet sen ragaszkodni. Bár tudta, Mat hogy érti, mégis a hideg futkosott a hátán. – A babáknak ragaszkodniuk kell valakihez. Err l szól a gyerekkor. – Nealy... Felállt. – Az embereknek is kellene. – Mit akarsz mondani? – Semmit. Felejtsd el. Pandora’s TeAm

269


Faképnél hagyta Matet és besietett a házba. Mihelyt beért, felment az emeletre, hogy ruhákat pakoljon, bármit, csak gondolkodni ne kelljen, de hallotta, ahogy Mat felfelé trappol a lépcs n. Az ágy még rendetlen volt, tegnap este ott szeretkeztek. Mindig megcsinálták helyette az olyan dolgokat, mint az ágyazás, és folyton elfelejtette, hogy csak magára számíthat. Mat megállt az ajtóban. – Nem tarthatom meg ket. Ezt akarnád, nem? Hogy megtartsam ket. Fogta a takarót és a helyére rántotta. – Látnod kellett volna Lucy arcát, mikor megmondtam neki, ki vagyok. Arról ábrándozott, hogy mi ketten. Tudom, hogy megmondtuk neki, nem a földön jár, de nem hitt nekünk. Úgy gondolta, hogy ha er sen kapaszkodik az álmaiba, valóra válthatja. – Ez nem a mi problémánk. Forrt benne a csalódottság, ezért a férfira támadt. – Mi olyan jó abban a férfias, magányos életben, amit oly kétségbeesetten vissza akarsz kapni? Áruld el, Mat. Mi olyan jó ebben az életben, ha nem lehetnek veled? – És én sem, akarta kiáltani. Mi olyan jó az életben nélkülem? – Igazságtalan vagy – mondta Mat közönyösen. – Nem érdekel! Én láttam Lucy arcát, és pillanatnyilag teszek az igazságosságra. – Nem kell megvédenem el tted az életemet. Nealy elfordult t le, lefoglalta magát az ággyal. – Nem, nem kell. – Figyelj rám, Nealy. Nem én teremtettem ezt a helyzetet. Belekényszerítettek. – Igen, azt hiszem, ezt már említetted. – A hangja élessége fájdalomból fakadt. Lehet, hogy csak egy hete voltak együtt, de ez alatt az id alatt család lettek. Amíg ez a kötelék Mat számára terhet jelentett, neki mindent. – Most a gyerekekr l van szó vagy rólunk? Mat nem jól t rte a köntörfalazást, és Nealynek tudnia kellett volna, hogy bele fog vágni a közepébe. – Nincs olyan, hogy mi – felelte azon imádkozva, hogy Mat tiltakozzon. – Mindketten tudjuk. Csak az, ami most van. Pandora’s TeAm


270

– Akarnád, hogy legyen? Jaj, nem. Nem fogja hagyni, hogy Mat ezt tegye vele. – Hogyan lehetne? N vagyok, nem emlékszel? Része a gonosz birodalmának. Arról nem is beszélve, hogy nemzeti intézmény. – Tényleg felbosszantasz. – És tudod mit? Nem érdekel. Minden kicsúszott az irányítása alól – az érzelmei, az élete, a szerelme ez iránt a férfi iránt, aki nem szerette viszont. Még meg sem beszélhették értelmesen, miért elképzelhetetlen köztük a házasság, mivel Mat nem táplált iránta ilyen mély érzéseket. Várta, hogy a férfi elrohanjon, de nem. Mat közelebb lépett, kinyújtotta hosszú karját és magához húzta. – Neveletlen vagy – mondta mogorván. Mily csodás kedvesség. Érezte a férfi lapáttenyerét a hajában és egy zokogás akadt a torkán. Visszanyelte és Mat mellkasára hajtotta a fejét. – Tudom. A férfi ajka a haját súrolta. – Jobban éreznéd magad, ha veszekednék veled? – Azt hiszem. – Rendben. Vedd le a ruhád. Ha az olyan könny lett volna. Sóhajtott. – Ezt a szex nem oldja meg. – Akkor is vedd le. A szolgálatomra kell állnod. – A szolgálatodra? így kell beszélni a First Ladyvel? – Te az én First Ladym vagy, és ez még csak a kezdet. – Mat a pólója alá nyúlt. Az egyik megköt elszakadt, ahogy letépte a párnát. – A fenébe, utálom ezt. – Hát persze. Utálod, mert köze van a gyerekekhez. – Ez tisztességtelen játék. – Perelj be! – Jobb ötletem támadt. – Nealy szeme elkerekedett, mikor Mat kerek-perec elmondta, mit forgat a fejében. Nealyn vágy söpört végig. – Biztos vagy benne, hogy tudod tartani velem a lépést? – Mindent megteszek. Pandora’s TeAm

271


Ledobálták a ruháikat és egy perc múlva ágyban voltak. Mat rágördült és elb völte az ajkával. Nealy kitárulkozott a keze el tt, hatalmas teste el tt, elkerülhetetlenül fogadva be a kemény, mély lökéseket. Hevesen és vigyázatlanul szeretkeztek, egyikük sem tartott vissza semmit... kivéve Nealy a szerelmes szavakat, amiket nem mondhatott ki és Mat pedig nem érzett. Miután vége volt, a férfi úgy simogatta, mintha kicsi és törékeny lenne. Megcsókolta a homlokát, a szeme sarkát, az orra hegyét. Úgy csókolta, mintha az emlékezetébe véste volna az arcát. Nealy a Mat kulcscsontja alatti mélyedésbe süllyesztette a hüvelykujját, a mellkasára szorította a száját. A férfi a vállát simogatta, a hajába temette az arcát. Nealy érezte, ahogy Mat fokozatosan ismét megmerevedik és végighúzta ujjait lapos hasán, hogy bátorítsa. A férfi hangja alig volt suttogás. – Van valami, amit el kell mondanom. Olyan komolyan hangzott, és az id Nealy ellenségévé vált. Lejjebb csúsztatta az ujjait. – Kés bb. Matnek elakadt a lélegzete, mikor megérintette. Rátette tenyerét Nealy kóbor kezére. – Most kell. Már így is régóta halogatom. – A lányok hamarosan visszajönnek. Még egyszer utoljára. Mat az oldalára gördült, hogy szembeforduljon vele. Olyan gyászos képet vágott, hogy Nealynek rossz el érzete támadt. – Már tegnap este el kellett volna mondanom, s t még korábban, de mindig inamba szállt a bátorságom. Nem fogsz örülni neki. Nealy szexuális epekedése elpárolgott. Várt, és amikor a férfi habozott, kezdett rosszul lenni. – N s vagy. – Nem! – Mat szeme villogott a felháborodástól. – Minek képzelsz te engem? Nealy ernyedten a megkönnyebbülést l visszahanyatlott a párnára. Semmi nem lehet ennél rosszabb. – Nem acélgyárban dolgozom.

Pandora’s TeAm


272

Nealy odafordította a fejét, felnézett rá. Mat olyan feldúlt volt. Olyan komoly. Szerette volna megnyugtatni, elmondani neki, hogy bármi is aggasztja, nem számít. – Újságíró vagyok. A világ kimozdult tengelyéb l. – Próbáltam elmondani az étteremben tegnap este, de önz voltam. Akartam még egy éjszakát együtt. Hosszú, néma kiáltás dagadt Nealyben. Matb l ömleni kezdett a szó. Magyarázkodott. – ... Los Angelesben dolgoztam... bulvár tévé... gy löltem a munkámat... Nealy széthullott. – ... nagy sztorit kerestem, hogy ismét magasra emelt f vel járhassak, de... – Egy nagy sztorit? – A férfi szavai végre eljutottak a tudatáig. – Eladtam a lelkem, Nealy. És drága árat fizettem, hogy megtanuljam, a pénz semmit nem számít, ha nem tudod tisztelni önmagad. Nealy hangja messzir l jött. – Az vagyok? A te nagy sztorid? A jegyed az önbecsülésedhez? – Nem! Kérlek ne nézz így rám. Ez túl kegyetlen volt. A legbens bb pillanatai már egyáltalán nem voltak bens ségesek. Az ellenséggel hált együtt. – Nem fogok fájdalmat okozni neked. – Nem fogsz írni rólam? Mat tétovázása csak pár másodpercig tartott, de az elég volt. Nealy kipattant az ágyból, felkapta a ruháit. – Elmegyek, mihelyt Lucyt l elbúcsúztam. – Várj. Hadd magyarázzam meg. És megtette. Várt... nézte, ahogy Mat kiszáll az ágyból... keresi a szavakat, de azok, amiket végül megtalált, közel sem voltak elég jók. – Nem akartalak megbántani. Be kell jutnia a fürd szobába/miel tt itt lesz rosszul el tte. Arra gondolt, amit Dennisr l mondott neki, és gy lölte magát. Még ha nem is er sítette meg, hagyta, hogy Mat szeretkezzen vele, és megtudja. Pandora’s TeAm

273


– Nealy – mondta a férfi gyengéden –, a szavamat adom, hogy nem foglak elárulni. Nealy torka kiszáradt és berozsdállt. – Kés . Már megtetted. – Vakon rohant be a fürd szobába és magára zárta az ajtót. Matnek így utólag tucatnyi jobb mód jutott az eszébe, ahogy elmondhatta volna. Ködösítenie kellett volna, nem csak úgy Nealy szeme közé vágni, irgalmasabbnak kellett volna lennie, mindent megtenni, hogy az a porcelán b r ne sápadjon el, hogy az a hazafikék szempár ne nézzen olyan megütközve. A törékeny világ, amit együtt építettek, darabokra hullott, és az hibája volt. Lassan elfordult a fürd szobaajtótól és lement a földszintre. Nem mondhatott semmit, amivel javíthatott volna a helyzetén, nem hozhatott fel semmit a mentségére. A sötétkék Taurus ott állt az utca túloldalán. Lehet, hogy még nem voltak teljesen biztosak benne, ki Nealy, de nem kockáztattak semmit. Tudta, hogy Nealy biztonságban lesz, fogta az Explorer kulcsait és kivonult. Egyedül kell lennie egy kicsit. Talán kitisztul a feje annyira, hogy kitalálja, mitév legyen. Gombocska fáradt pápára görbítette ujjait, mikor Charlie elhajtott a háztól. Aztán odabújt Lucyhez és nyöszörgött. Lucynek eszébe jutott, hogy szeretett Gombocska mostanában odakucorodni Nellhez, amikor elfáradt. Nem Nell. Mrs. Case. Cornelia Case. Nem árulta el Charlie-nak és Bertisnek, kicsoda Nell valójában. Nem mondta el, hogy Nell hamarosan elmegy, visszatér Washingtonba és First Lady lesz. Minden az hibája. Ha nem rángatta volna bele Nellt a hasonmásversenybe, nem találták volna meg és minden folytatódott volna, ahogy volt, együtt maradtak volna négyen és Gombocska felkuporodhatott volna Nell ölébe, amikor ny gös. De tudta, hogy hazudik magának. Nell akkor sem ment volna hozzá Mathez. Mrs. Case volt. Ha valaha is újra férjhez menne, híres embert választana magának. És ha úgy is döntene, hogy örökbe fogad egy gyereket, az udvarias és okos lesz, nem szegény, ágrólszakadt, mint és Gombocska. Ami Matet illette... kezdett l fogva nem akarta ket. Pandora’s TeAm


274

Szorosabban ölelte a húgát a gyomorfájása ellenére, és próbálta bebeszélni magának, hogy nem fél, de félt. Egész id alatt, amíg Charlie-val és Bertisszel volt, azon gondolkodott, mit csináljon. Tudta, hogy ha nem cselekszik azonnal, a testvére idegeneknél végzi. És bármennyire is félt, ezt nem engedhette, ezért belenyúlt a rövidnadrágja zsebébe és kivette Mabel kulcsát, amit az el tt dugott oda, hogy elment. Senki nem fogja elvenni t le a kishúgát. Nealy az Iowa folyót bámulta a távolban az ablakon át. De ez nem az folyója volt. Az folyója ezer mérföldre hömpölygött, el az Arlingtoni Nemzeti Temet mellett, bele a Chesapeake-öbölbe. Felvette ugyanazt a ruhát, amiben korábban volt, és letörölte a smink nagyját, amit Lucy felkent rá. Mat tíz perce ment el az Explorerrel, nem fog keresztbe tenni. Átlépett a Wal-Mart párnán és csomagolni kezdett, noha jól tudta, hogy soha többé nem fogja viselni ezeket a ruhákat. Egy kinti hangra lett figyelmes. Mabel motorhangjára. Még éppen id ben ért a hálószobaablakhoz, hogy lássa, amint a Winnebago ferdén kitolat a kocsifelhajtón, majd átzöttyen a járdaszegélyen az utcára, alig vétve el a másik oldalon parkoló autót. A szája elé kapta a kezét, mikor megpillantotta Lucyt a kormány mögött. Aztán a lakókocsi elrobogott. Pánikba esve rohant a lépcs höz és még látta az elüls tornácról, hogy Lucy kifordulva a keresztez désben kis híján elviszi a stoptáblát, majd elt nik az utcán. Hadd vezessek. Tudok vezetni. Szédült a félelemt l. A Winnebagót vezetni még gyakorlott sof rnek is kihívás volt, nem hogy egy tizennégy évesnek jogosítvány nélkül. Lucy ráadásul nincs is egyedül. Soha nem hagyná magára Gombocskát. Megkapaszkodott a tornáckorlátban és kényszerítette magát, hogy gondolkodjon. Az Explorerrel elment Mat, nincs autója. Talán egy szomszédnak... Pandora’s TeAm

275


Ekkor akadt meg a szeme a sötétkék Tauruson az utca túloldalán. DeLucca, az ügynökn az autó utasoldalán állt és nézett a lakókocsi után a mobiltelefonja után nyúlva. Nealy nem habozott. – Tegye el a telefont! – kiáltotta, miközben feléjük rohant. DeLucca vigyázzállásba vágta magát. Williams kiugrott a kormány mögül, készen arra, hogy a golyó elé vesse magát. – Csak tizennégy – mondta Nealy –, és vele van a kicsi. Egyikük sem kérdezett semmit. DeLucca már vissza is ült a kocsiba, amíg Williams kinyitotta a hátsó ajtót Nealy el tt, majd becsapta utána. Nealy megfogta az üléstámlát. – Nem juthattak messzire. Utol kell érni ket. Williams a gázra lépett. DeLucca megfordult és Nealy immár lapos hasára meredt, de nem kérdezett semmit. Mi értelme lett volna? Már tudta, mi az igazság. Lakóházakkal szegélyezett szélesebb utcán robogtak, de sehol nem látták a Winnebagót. Nealy úgy sejtette, Lucy a f út felé tart. – Forduljon jobbra a keresztez désnél! – Biztos benne, hogy nem akarja hívni a rend rséget, Mrs. Case? – kérdezte Williams. – Igen. Lucy pánikba esne. Nealy rá se hederített a pillantásra, amit az ügynökök váltottak. Williams az igazi nevén szólította, pedig nem tiltakozott. Csodálatos kalandja abban a pillanatban véget ért, hogy Mat elmondta, mivel keresi a kenyerét. Észrevették a Winnebagót a város szélén. Lucy lassabban ment, mint a sebességhatár, de így is meggy lt a baja az ormótlan járgány irányításával, és minduntalan közel került a felez vonalhoz. Nealy ereiben megfagyott a vér. – A lányom egyszer tizennégy éves korában elvitte az autót – szólalt meg DeLucca. – Ekkor kezdtem szülni. Nealy a tenyerébe vájta a körmeit. – Én pillanatnyilag nyolcvanévesnek érzem magam. Pandora’s TeAm


276

– A gyerekek már csak ilyenek. Egyébként Toni vagyok. Aki vezet pedig Jason. Zavart bólintással vette tudomásul a bemutatkozást. – Próbáljon mellé kerülni, hogy észrevegyen engem, csak egyet ne csináljon, ne ijessze meg azzal, hogy bekapcsolja a szirénát. Az út többé-kevésbé egyenes volt, a forgalom hála istennek gyér. Jason rövidesen beállhatott a másik sávba. Ahogy a Winnebago mellett gurult, Nealy megpillantotta Lucyt. Egyenesen el renézett, és úgy t nt, er sen markolja a kormányt. – Ó, az isten szerelmére, ne dudáljon! – Elé vágok, hogy lelassítsam. Nyugodjon meg, Mrs. Case. Nem lesz semmi baj. Szerette volna visszakiabálni, hogy nem tudhatja. Jason megel zte a Winnebagót és lassított. Nealy megfordult, hogy kinézzen a hátsó ablakon, de Lucy továbbra is el remeredt, és nem látta t. Mabel közelebb jött, aztán még közelebb. Fékezz! Taposs a fékre! Nealy leveg után kapkodott, mikor Lucy a padka felé sodródott. Mintha viaskodott volna a kormánnyal, de aztán sikerült egyenesbe hoznia Mabelt. Halálra rémültnek látszott. Jason dudált és Lucy végre észrevette az integet Nealyt a hátsó ablakban. Beletaposott a fékbe. Nealy el szörnyülködött, mikor a lakókocsi megfarolt. Lucy félrerántotta a kormányt, Mabel ismét csúszkált. A kerekek leértek a padkára, kavics ver dött fel. A járm végül megrázkódott és megállt. Nealynek eszébe jutott, hogy leveg t vegyen. Nyomban kiugrott a kocsiból és Mabel felé rohant Jasonnel és Tonival a nyomában. A kilincs után kapott, de az ajtó zárva volt. Bedörömbölt az öklével. – Azonnal nyisd ki az ajtót! – Menj el! – Tedd, amit mondok! Nyisd ki! Látta az ablakon át, hogy Lucy dühös és eltökélt, mégha könnyek csorognak is az arcán. Pandora’s TeAm

277


– Komolyan beszélek, Lucy. Ha nem csinálod, amit mondok, nagy bajba kerülsz. – Már így is bajban vagyok. A nyakát nyújtogatta, hogy lássa, Gombocska jól van-e. – Meg is halhattatok volna! Hogy képzelted ezt? – Keresek munkát! A lakókocsiban fogunk élni! Nem állíthatsz meg. Gombocska sírni kezdett. Toni utat tört magának Nealy mellett, és megütögette az ajtót. – Nyisd ki, Lucy! FBI. Lucy a körmét rágta és egyenesen el renézett. Toni felemelte a hangját. – Ha nem nyitod ki az ajtót, utasítom Williams ügynököt, hogy l je ki az összes kereket, aztán l jön le téged is. Jason rámeredt. Toni halk hangon fordult Nealyhez. -A kamaszok annyi véres filmet látnak, hogy mindig elhiszik a legrosszabbat. De nem ez a kamasz. – Hülyének néz? Nealynek elege lett. – Nyisd ki, Luce, különben én magam l lek le. Nem viccelek! Hosszú csend. Végül Lucy rájött, hogy sehová nem fog innen menni. A körmét rágta és Nealyre nézett az ablakon át. – ígérd meg, hogy nem mondod meg Matnek. – Nem ígérek meg semmit. Gombocska egyre hangosabban üvöltött. Lassan... nagyon lassan... Lucy arrébb csúszott a kormány mögött és kiakasztotta a reteszt. Nealy berontott, felemelte a kezét és lekevert Lucynek egyet. – Hé! Magához szorította. – Halálra ijesztettél. – Mama! – sivította Gombocska. Miközben Lucyt ölelgette és nézte a haragos csöppséget, tudta, hogy élete újabb fordulópontjához ért. Pandora’s TeAm


278

A sötétkék Taurusnak nyoma veszett. A hely, ahol a lakókocsi állt a garázs el tt, üres volt. Nealy elment. Mat már átkutatta a házat, de amit talált – Nealy hátitáskája félig megpakolva a ruháival – semmi olyasmir l nem árulkodott, amit már ne tudott volna. A félelme percr l percre n tt. Valami nagyon rossz történt. A lányoknak mostanra már itt kellett volna lenniük, a lakókocsinak itt kellett volna állnia és Nealynek is... Kocsiajtó-csapódást hallott, kirohant a tornácra és látta, hogy Nealy száll ki a Taurus anyósülésér l. Nem akart kiabálni, de hallotta, hogy mégis azt teszi. – Jól vagy? Hol voltál? – Lerohanta a titkosszolgálatos ügynököt, aki Nealy mellett állt. – Mi történt? Zaklatták? – Nem várta meg, hogy a fickó válaszoljon, hanem ismét Nealyhez fordult. – Hol a lakókocsi? Hol vannak a lányok? Nealy elfordult t le, mintha nem is létezett volna. A lakókocsi épp ekkor dübörgött be a felhajtóra DeLucca ügynökkel a kormány mögött. – A lányok a lakókocsiban vannak – mondta Nealy olyan h vösen, hogy akár egy idegenhez is beszélhetett volna. Aztán Williamsre pillantott. – Mennyi id t adhatnak? – Nem sokat, Mrs. Case. Jelentést kell tennünk. Matnek görcsbe rándult a gyomra. – Addig ne, amíg nem szólok – mondta Nealy. – Legalább egy órára szükségem van. Williams nem örült. – Nem hiszem, hogy ez lehetséges. – Ha nem akar az az ügynök lenni, aki másodszorra is elveszíti Cornelia Case-t, tegye lehet vé. Williams rájöhetett, hogy minden összeesküdött ellene, mert lassan bólintott. – Egy óra. DeLucca kilépett a lakókocsiból. Lucy követte, alig bírta cipelni Gombocskát. Nem sietett Mathez, ami mindent elárult a férfinak arról, ki a felel s, bármi is történt. Ránézett Lucyre, miközben elvette t le Gombocskát. – Menj be a házba! – A kicsi úgy bújt hozzá, mintha a világ legkényelmesebb párnája lett volna. Lecsukódott a szeme. Pandora’s TeAm

279


Lucy esdekl pillantást vetett Nealyre. – Meg fog ölni. – Menjünk be mindannyian. – El resietett, nem nézett Matre, a háta olyan egyenes volt, mint egy zászlótartórúd. Mat nézte, ahogy az ügynökök szétszóródnak, egyikük a ház elé, másikuk a ház mögé. Nealy, jött rá, egész életében így élt, hogy figyeltek rá, vigyáztak rá, követték. Tudta az agyával, de más volt a saját szemével látni. A verandára tartottak. Lucy egy körmöt keresett, amit még nem rágott le tövig, és próbálta kitalálni, hogyan mondja el Matnek, amit a férfi már amúgy is tudott. Mat húga, Ann Elizabeth tizenöt éves volt, amikor elkötötte a család autóját, de nem vitt magával egy kisbabát. Lucy lerogyott a barna fonott székbe, s mindent megtett, hogy tartsa magát, de nem sikerült. Nealy, aki hivatalos és merev volt, a szemközti székben helyezkedett el, mintha egy kellemetlen személyzeti gy lésen készülne elnökölni. Mat a kanapéra ült és lefektette az álmos Gombocskát maga mellé, majd feltette a lábát, hogy le ne essen. Nealy úgy nézett rá, mintha most mászott volna ki egy darab romlott húsból. – Feltételezhetem, hogy nem kerül nyomtatásba? Megérdemelte, úgyhogy nem kellett volna úgy felb szülnie Nealy övön aluli ütésén. – Ne feszítsd túl a húrt. – Egy egyszer igen vagy nem elég lesz. Nealy tudhatta, hogy soha nem fogja kihasználni a lányokat, de Mat lenyelte a békát és összeszorított foggal azt felelte: – Nem kerül nyomtatásba. Lucy kíváncsian figyelte a szócsatát, de Mat egyel re nem szolgált magyarázattal. – Lucy elmenekült Gombocskával – mondta Nealy lassan. – Mabellel. Erre magától is rájött. Azt viszont megtudta, hogy Nealy nem habozott segítségért rohanni a két szövetségi ügynökhöz, noha ezzel azonnal leleplezte magát. Lucyhez fordult, aki próbált minél kisebbre zsugorodni azzal, hogy mélyebbre süppedt a székbe. – Miért? Pandora’s TeAm


280

Lucy felvetette az állát, készen arra, hogy összet zésbe keveredjen vele. – Nem engedem át idegeneknek Gombocskát! – Inkább kockára tetted az életét. – Tudok vezetni – dacoskodott Lucy. – Nem, nem tudsz – vitatkozott vele Nealy. – Összevissza mentél az úton azzal a lakókocsival. Mat mellkasa mégjobban összeszorult. – Ez a legnagyobb ostobaság, amit valaha m veltél. Lucynak nem volt mersze szembeszállni vele, ezért Nealyhez fordult. – A le hibád! Ha nem lennél Mrs. Case, összeházasodhatnátok Mattel! – Hagyd abba! – rivallt rá Mat. – Nem fogod másra hárítani a felel sséget. Nem csak a saját életedet tetted kockára, hanem a kishúgodét is. – Mit érdekel téged? Te túl akarsz adni rajta! Valami belemarkolt a szívébe. Gombocska az oldalára fordult és bekapta a hüvelykujját. Már észrevette, hogy nem nagy cumis, tehát vigasztalásra van szüksége. Remek kiskölyök volt. Els osztályú. Okos, jószív és bátor – pont azok a tulajdonságok, amikkel el rébb lehetett jutni a világban... feltéve, ha lehet séget kap rá. – Van még valami, amit tudnod kell. – Nealy összeszorította a száját. – Amikor bejutottam a lakókocsiba, megütöttem Lucyt. Nem er sen. De kétségtelenül megütöttem. – Nem nagy ügy – zsörtöl dött Lucy. – Nem értem, miért kellett elmondanod neki. Matnek nem volt ínyére a kis b nös veréssel való megfenyítése, még Nealy részér l sem, de megértette. – Igenis nagy ügy – kötötte az ebet a karóhoz Nealy. – Senki sem érdemli meg, hogy bántsák. – Mathez fordult. – Beszélnem kell Lucyvel négyszemközt. Nealy kimért viselkedése feldühítette. – Bármit is akarsz neki mondani, mondd el ttem. – Ez nagyjából olyan, mintha szétkürtölném az egész világon, nem igaz? – Erre nem szolgáltam rá. Pandora’s TeAm

281


– Erre és még többre. – Te kezdted a titkolózást. – Ne veszekedjetek – szólt közbe Lucy vékony hangon. Már korábban is hallotta ket veszekedni, de mintha rájött volna, hogy valami alapvet en megváltozott köztük. Mat rádöbbent, hogy neki is el kell mondania az igazat. – Nem Nealy az egyetlen, aki félrevezetett, Luce. Lucy rábámult, aztán összegy r dött a homloka. – A francba. N s vagy! – Nem, nem vagyok n s. Mi van veletek? És vigyázz a nyelvedre! Gombocska halk nyávogó hangot adott, nem örülve, hogy goromba hangok zavarták meg szendergését. Mat megsimogatta a hátát. Gombocska kinyitotta egyik nehéz szemhéját, látta, hogy az, és megnyugodva visszahunyta. Mat mellkasa még jobban elnehezült. – Azt mondtam Nealynek, hogy egy acélgyárban dolgozom, de ez nem igaz. Újságíró vagyok. – Újságíró? Újságokba írsz? – Mást is csinálok, de igen, f ként újságoknak írok. Lucy mivel Lucy volt, egyb l a lényegre tért. – írni fogsz Nellr l? – Muszáj. Ezért olyan dühös rám. Lucy Nealyt tanulmányozta. – Olyan rossz, hogy Mat újságíró? Nealy nem nézett a férfira. – Igen. Olyan rossz. – Miért? A kezeit bámulta. – Ez az id szak csak az enyém volt. És elmondtam neki olyasmiket, amiket nem akarom, hogy más is megtudjon. Lucy arca felragyogott. – Akkor minden rendben. Meg fogja gondolni magát. Ugye, Mat? Nealy felugrott, elfordult t lük és karba tette a kezét. Lucy a homlokát ráncolta. – Mondd meg neki, Mat. Mondd meg neki, hogy nem fogsz róla írni. Nealy visszafordult, kék szeme jéghideg volt. – Igen, Mat, mondd meg. Lucy tekintete ide-oda járt köztük. – Ugye nem fogsz írni róla? Pandora’s TeAm


282

– Dehogynem, Lucy. Túl nagy szenzáció ez ahhoz, hogy kihagyja. Ekkor hirtelen beléhasított a felfedezés Matbe, hogy mindennek vége, és el fogja veszíteni Nealyt. Nem valamikor a jöv ben, hanem most, ma délután. – Mat? – Lucy tekintete esdekl volt. – Nem fogom elárulni, Luce. Már mondtam neki, de nem hiszi el. Nealy nagy leveg t vett, aztán Lucyhez fordult, mintha Mat ott se lett volna, és egy boldog mosoly fagyos változatát vetette rá. – Ne aggódj. Ennek semmi köze hozzátok. Lucy félelme visszatért. – Akkor miért akarsz velem négyszemközt beszélni? Mir l van szó? Nealy mellkasa megemelkedett; leengedte a karját. – Örökbe akarlak fogadni benneteket Gombocskával.

Pandora’s TeAm

283


20

ealy úgy tervezte, hogy négyszemközt mondja el Lucynek, de mivel Mat nem hagyta, úgy tett, mintha nem létezne. Lucy úgy bámult rá, mintha nem hinne a saját fülének. Nealy mosolygott és megismételte. – Örökbe akarlak fogadni benneteket Gombocskával. – Te... megtennéd? – Lucy hangja csikorgott az utolsó szón. – Nem gondolod, hogy ezt el bb meg kellene beszélnünk? – Mat csigolyáról csigolyára nyújtózkodott fel a kanapéról. Lucy nem vette le a szemét Nealyr l. – Úgy érted, mind a kett nket? Gombocskát és... engem is? – Persze hogy mind a kett töket. Mat a karjába vette az alvó csöppséget. – Beszélni akarok veled, Nealy. Nealy rá se hederített. – A helyzet az, hogy nagyon át kell gondolnod, mert sok rossz dolog fog történni, ha velem jössz, és nem tudom megakadályozni. Lucy szeme elkerekedett. – Mire gondolsz? Hogy történhetne bármi rossz? Nealy a Lucy széke el tti lábtartóhoz sétált. – Közszerepl vagyok, és ez akkor is így lesz, ha már nem leszek First Lady. – Leült és megfogta Lucy kezét, megsimogatta vékony, hideg ujjait. – Egy család leszünk, és sokan arra fognak várni, hogy valami rossz fát tegyél a t zre. Pandora’s TeAm


284

Lucy ádámcsutkája fel-le mozgott, miközben nyelt. – Nem érdekel. – Érdekelni fog. Hidd el. Szörny dolog elveszíteni a magánéletedet, és ez fog történni. Titkosszolgálat fog követni mindenhova, amikor a barátaiddal vagy, az els randidra, bármerre mész. Soha nem tudsz egyedül menni sehová. – Te megcsináltad. – Ez csak átmeneti. Kezdett l fogva tudtam, hogy vissza kell térnem az igazi életemhez. – Lucy a kézfejét dörzsölte. – És nem csak a nagy dolgokat teszi tönkre az életedben, hanem a kicsiket is. Gondold csak el, mennyire szeretsz bevásárlóközpontokba járni. Soha többé nem tudsz majd anélkül, hogy felt nést ne kelts, és nemsokára rádöbbensz, hogy nem éri meg. Nagyon fognak hiányozni ezek a dolgok. – Soha nem mondtam, hogy nekem muszáj bevásárlóközpontokba járnom. Nealy azt akarta, hogy Lucy pontosan megértse, mibe sétál bele. – Várj, amíg valami rosszat csinálsz, Luce, mert az nem csak rád és rám fog tartozni. Az egész világ tudni fog róla. Mat egy lépést tett az ablak felé az ernyedt Gombocskával a karján, arckifejezése egyre vészjóslóbbá vált. Matnek partnernek kellett volna lennie ebben, nem ellenségnek, és Nealy mind jobban neheztelt rá. Visszafordult Lucyhez. – Ha nyilvánosan káromkodsz, vagy túl hangosan beszélsz, vagy úgy döntesz, hogy megint lilára akarod festetni a hajad, bekerül az újságokba és mindenki elkezd kritizálni. Egy nap bekapcsolod a tévét és egy pszichológus a te személyiségedet fogja analizálni egész Amerikának. – Ez szívás. Végre átmentek a szavak, amiket Nealy mondott. – Ez az. És be fog következni, megígérhetem. – Sok rosszat írtak rólad az újságok, amíg feln ttél? – Nem túl sokat. – Akkor mib l gondolod, hogy rólam rosszat írnának? Pandora’s TeAm

285


Együtt érz mosolyt vetett Lucyre. – Ne vedd rossz néven, de én angyal voltam hozzád képest. Apám nem is t rt volna el mást. És ez a másik probléma. Az apám. – Kegyetlen? – Nem kegyetlen, de nagyon nehéz eset. Mégis nagy szerepet tölt be az életemben, úgyhogy te sem szabadulsz t le. És még ha meg is mondom neki, hogy ne tegye, akkor is ki fog oktatni, hogy jó példával kell elöljárnod. Ha valami rosszat csinálsz, úgy fog rád nézni, hogy legszívesebben elsüllyednél. Mindig össze fog hasonlítani velem, és gondoskodni fog róla, hogy te húzd a rövidebbet. Nem fogod kedvelni, de össze kell férned vele. Lucy mellkasa megremegett, mikor leveg t vett. – Te tényleg komolyan gondolod, ugye? Hogy örökbe fogadsz bennünket... örökre? – Ó, drágám, tudom, hogy azt hiszed, mindennél jobban vágysz rá, de nem lesz könny . És van még valami... két ember sorsáról kell döntened, nem csak magadról. – Gombocskáéról is. Nealy bólintott. – Te legalább emlékezni fogsz rá, milyen volt hétköznapi életet élni, de csak a közéletet fogja ismerni. És garantálom neked, hogy eljön a nap, amikor hibáztatni fog érte. Lucy sokáig nézte. – Ez tényleg komoly? – Komoly. Sajnos nincs sok id d átgondolni, jóllehet valószín leg ez lesz a legnagyobb döntést, amit az életben valaha is hozni fogsz. – Már döntöttem. – Felugrott. – Veled megyünk! Nealy nem lep dött meg és szinte azt kívánta, bárcsak Mat tiltakozna, mikor azonban rápillantott, az arca merev volt, mint a k . – Menj, szedd össze a holmitokat – mondta halkan. – Hamarosan indulnunk kell. Lucy az ajtóhoz rohant, aztán megtorpant. – Van valami, amit tudnod kell. Gombocska nevét. Valójában... – Grimaszolt. – Beatrice. Nealynek sikerült elmosolyodnia. – Köszönöm, hogy elmondtad. Lucy egy pillanatig csak állt ott, aztán a szájához kapta megkínzott körmét. – Tudom, miért akarod Gombocskát örökbe Pandora’s TeAm


286

fogadni, mert aranyos meg minden. De... – Elvette a hüvelykujját, kaparni kezdte. A hangja vékony és sebzett lett. – De engem miért? Nealy felállt a lábtartóról. – Mert szeretlek, Luce. – Ez olyan mesterkélt. – A szavai ellenére inkább zavarodottnak t nt, mint harciasnak. – Hogy szerethetsz azok után, amit most tettem? – Magadért. Azt hiszem, az a fajta lány vagy, aki én mindig szerettem volna lenni. – Hogy érted? – Bátor vagy és kiállsz magadért. Tudod, mit akarsz az élettói és hajlandó vagy kockáztatni érte, hogy elérd. Lucynak most az egyszer elakadt a szava. Nem sokáig azonban, és az arckifejezése szenvedélyessé vált. – Én is szeretlek, Nell. Megígérem, hogy nem engedem, hogy bárki is szarakodjon veled! – Ett l félek. A kamasz perzsel mosolyt vetett rá, és berohant a verandáról. Olyan izgatott volt, hogy nem is nézett Matre, nemhogy kikérte volna a véleményét. A férfi Nealyhez lépett. – El bb velem kellett volna beszélned. – Miért? Én vagyok a válasz az imáidra, Mat. Alig egy óra múlva mindened meglesz, amire vágysz. N mentesség és életed nagy sztorija. – Nem ez... – küszködött a szavakkal. – Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb nekik. – Biztos, hogy nem. Tudsz jobbat? Mat le akart ülni, aztán meggondolta magát. Közelebb lépett, megállt. Amióta Nealy ismerte, most el ször látta félszegnek, mintha a hosszú láb és kar nem is hozzá tartozott volna. – Azt hiszem... ez... – Egyik oldalról a másikra vette át Gombocskát. – Igen, igazad van. Nem tudok jobbat. Megadom az ügyvéd nevét, aki intézi a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy a washingtoni barátaid d l re tudnak jutni a pennsylvaniai gyámügyisekkel. – Gondoskodni fogok róla. – Huuúúú! Pandora’s TeAm

287


Semmi nem lett volna nagyobb bizonyíték Nealynek arra, hogy véget ért a kalandja, mint Charlie-t és Bertist látni a hátsó kertben, egyik oldalról Jason, a másikról Toni által feltartóztatva. – Nem akarnak beengedni! – kiáltotta Bertis vadul integetve. Nealy érezte, hogy a válla el regörnyed. Ebbe a világba akarta beletaszítani a gyerekeket. – Sajnálom, Nealy. Felnézett, és meglepetten látta, hogy Mat valamiféle részvéttel néz rá. Nem kért a sajnálatából, és ebben a pillanatban annyira gy lölte érte, hogy alig bírta megvonni a vállát. – Az élet megy tovább. – Igen, az már biztos. Végül Mat volt, aki megmentette Wayne-éket és bekísérte. Már rájöttek Nealy igazi kilétére, mikor azonban megpróbálta elmagyarázni, miért hagyta ott Washingtont, nem sikerült, és Mat vette át a szót. Azt is elmondta, mi lesz a lányokkal. Amikor végzett, Nealy arra számított, hogy megváltozik a viselkedésük, de Bertis csak a fejét rázta és megkínálta a tányérból, amit hozott. – Egyen egy kis karamellát, szegénykém. Attól majd jobban érzi magát. Miközben Nealy összepakolta Gombocska maradék ruháit, Lucy ide-oda rohangált a lakókocsiban, nyomta a sódert és láb alatt volt. – ...minden este elmosogatok, vigyázok Gombocskára, kitakarítom a szobámat. Kitakarítom az egész házat, még a Fehér Házat is és... Az ajtó kinyílt és Mat préselte be magát. – Luce, Bertis és Charlie a verandán vigyáznak Gombocskára. Miért nem köszönsz el t lük? – Meghívom ket, hogy látogassanak meg! – Az ajtó becsapódott mögötte, ahogy kirohant. Mat árulása maró porként tapadt Nealyre. Arra koncentrált, hogy Gombocska utolsó kezeslábasát is elpakolja. – A kesely k már leszálltak. Most érkezett egy jár rkocsi. Nealy berakta a halom ruhát az utazótáskába, és úgy tett, mintha nem érdekelné. Mat közelebb lépett, átvágva a távolságot, ami még köztük volt. Nealy Dennisre gondolt és az igazságra, amit majdnem felfedett, és amit Mat így is, úgy is kitalált. Miel tt elmegy, tisztáznia kell vele. Pandora’s TeAm


288

– Mit kell tennem, hogy megtartsd a titkomat? Mat éber szemekkel nézte. – Bíznod bennem. – Miért? Sose bízz a sajtóban: egyike az els szabályoknak, amiket megtanultam. – Nem csak a sajtó vagyok – mondta Mat összeszorított foggal. – Hanem a barátod is. A barátja. Nem a szeret je. Nem a kedvese. Nem kellett volna annyira fájnia. Emlékeztette magát, hogy van egy öröksége, amit meg kell védenie, és nagyobb dolgok is kockán forognak, mint egy összetört szív. Talán félreértette a férfi szándékait, és túl szigorúan ítélte meg. – Ez azt jelenti, hogy nem fogsz megírni semmit? – Muszáj – felelte Mat halkan. Nem kellett volna ilyen feldúltnak lennie, de az volt. – Figyelj rám, Nealy. A nagy halak megeszik a kis halakat. Én vagyok, aki a legjobban megvédhetlek. – Micsoda szerencsém van – vágott vissza. – Tucatnyi okot tudnék felsorolni, hogy miért kell megírnom ezt a cikket, de egyiket sem hallgatnád meg, nem igaz? Bíróság elé állíttattam és b nösnek találtattam. Nealy ökölbe szorította a kezét. – Ne merészelj erkölcsi magaslatokba emelkedni itt! Láttam pár talpnyaló újságíró taktikát az évek során, de te viszed el a pálmát. Mindig lefekszel a nagy sztorijaiddal? – Hagyd abba! Nealy az utazótáska cipzárjával vacakolt. – T nj el! Nincs mit mondanom neked. – Használd a fejed, Nealy. Valakinek fel kell tárnia a tényeket, különben soha nem hagynak békén. – Á, szóval szívességb l teszed? – Nem akarom, hogy ellenségekként váljunk el. – Barátokként? – Nealy összerántotta a cipzárt. – Azt csípnéd, igaz? Mint a barátod, kötelességemnek érezném, hogy elejtsek pár szaftos bennfentes sztorit. – Ezt gondolod rólam? Pandora’s TeAm

289


Örült, hogy végre kiprovokálta, hogy Mat dühös legyen, mert így minden sokkal könnyebb volt. – Ne akard tudni, mit gondolok rólad. Fogta az utazótáskát és el akart mennie a férfi mellett, de Mat magához rántotta. – A fenébe, Nealy! Ajka lecsapott Nealy szájára. A csók fájdalmas volt, paródiája annak, amit épp aznap reggel váltottak. Mat is rádöbbenhetett, mert abbahagyta és homlokát Nealy homlokához nyomta. – Ne csináld ezt, Nealy. Ne hagyd, hogy így legyen vége. Nealy elhúzódott, bántani akarta Matet, ahogy a férfi t. – Kikapcsolódás voltál, Mat. Most vége. A lakókocsi ajtaja kivágódott és Lucy rontott be, túlságosan nagy izgalomban ahhoz, hogy észrevegye, baj van. – Ó, istenem, Nell! Két rend rautó van kint és most érkezett egy tévéstáb! Toni azt mondja, hamarosan egy helikopter fog leszállni egy mez re nem messze innét. Azzal fogunk menni? Istenem, még soha nem ültem helikopteren! Gondolod, hogy Gombocska félni fog? Neked kell megmondanod neki, Mat. Talán nem fog félni, ha... Ekkor beléhasított. Matre bámult, félig tátott szájjal, és már akkor tudta a választ, amikor feltette a kérdést, mert ingatni kezdte a fejét. – Ugye velünk jössz? – Nem. Én nem megyek. Minden ragyogás kihunyt Lucy szemében. – Jönnöd kell! Mondd meg neki, Nell. Mondd meg neki, hogy jönnie kell! – Lucy, te is tudod, hogy Mat nem jöhet velünk. Hivatása van. Másik élete. – De... ha nem élhetsz velünk, ugye eljössz meglátogatni? A jöv héten vagy valamikor. Mat szaggatottan lélegzett. – Sajnálom, Luce. Attól tartok nem. – Hogy érted ezt? El kell jönnöd. Nem hozzám, de Gombocskához... tudod, milyen. Nem érti ezt az egészet és... – Lucy alig kapott leveg t. – Azt hiszi, te vagy az apja. A férfi hangja rekedtnek t nt. – Majd elfelejt.

Pandora’s TeAm


290

Lucy Nealyhez fordult. – Mondd meg neki, hogy ezt nem teheti, Nell. Tudom, hogy dühös vagy rá, de mondd meg neki, hogy nem mehet el csak így. Nem akarta, hogy a saját keser sége bemocskolja Lucy emlékeit Matr l. – Dolga van, Lucy. Elfoglalt, és a saját életét kell élnie. – De... – Lucy pillantása visszatért Matre. – Ti ketten szeretitek egymást. Tudom, hogy az utóbbi id ben sokat veszekedtek, de mindenki veszekszik. Nem jelent semmit. Újra találkoznotok kell. Nealy alig tudott közönyös hangon beszélni. – Mi nem szeretjük egymást. Tudom, hogy nehéz megértened, de nagyon különböz ek vagyunk. Csak a körülmények sodortak bennünket egymás útjába. – írok majd neked – mondta Mat. – Sok levelet. – Nincs szükségem az idióta leveleidre! – Lucy arca eltorzult. – Ne fáradj! Ha nem akarsz látni, soha többé nem akarok szóba állni veled! Könnyben úszó szemmel kirohant a lakókocsiból. Bár Nealy meg akarta bántani a férfit, nem így. – Biztos vagyok benne, hogy meggondolja magát. Mat arca jéghideg volt. – Jobb így. Miközben Nealy az utolsó el készületeket tette, Mat ingerült beszélgetésbe bonyolódott a kertben Jason Williamsszel az egyre nagyobb felhajtásról. Nealy nem beszélt vele azóta, hogy fél órával ezel tt kiviharzott a lakókocsiból. Nem volt már mit mondania. A nappali ablakából látta, hogy kíváncsi szomszédok gyülekeznek a házaik el tt és igyekeznek kivenni, miért zárták le az utat. Bár még csak egy televíziós stáb volt olyan szerencsés, hogy a közelükbe férk zzön, tudta, hogy a kisvárost hamarosan ellepik a média képvisel i szerte a világból. Kopott utazótáskáikat bepakolták az egyik jár rkocsiba, Lucy Walkmanjével, Gombocska játékaival és más becses dolgokkal megrakott nejlonzacskókkal együtt, amiket nem lehetett ott hagyni. Sajnos közéjük tartozott Tintahal is. Pandora’s TeAm

291


Nealy Lucyhez lépett, aki Gombocskát tartotta, míg Charlie és Bertis a közelben álldogáltak. A lelkiismerete arra sarkallta, hogy még egy utolsó kísérletet tegyen. – Nézz ki az ablakon, Luce! Ebbe keveredsz bele. – Már kinéztem, és nem érdekel. – Elszántsága ellenére szemmel láthatóan reszketett és szorosabban ölelte Gombocskát. – Még mindig van id d meggondolni magad. Mindent meg fogok tenni, hogy mindkett töket jó családnál helyezzenek el. Lucy felnézett, az arca könyörg volt. – Kérlek, Nell. Ne mondj le rólunk! Nealy megadta magát. – Nem fogok, kölyök. Mostantól mindketten az enyémek vagytok. Jóban-rosszban. – Ne felejts el írni, Lucy – mondta Bertis. – És egyél több zöldséget. Készítenem kellett volna neked rakott zöldbabot. Nealy igyekezett nem gondolni a férfira, akibe beleszeretett, miközben megölelte ket. – Köszönök mindent. Majd telefonálok. Kész vagy, Luce? Lucy nagyot nyelt és bólintott. – Kétféleképpen csinálhatjuk. Vagy odaszaladunk a kocsihoz, hogy egyel re senkivel se kelljen szembenéznünk, vagy felemeljük a fejünket, belemosolygunk a kamerákba és megmutatjuk a világnak, hogy nincs takargatnivalónk. – Papa! Mat lépett be a bejárati ajtón. Nealy nem menekült. A férfi tekintete – ugyanaz a szürke szem, amibe ma reggel belenézett, miközben Mat teste benne mozgott – az övébe fúródott. Szeretett volna sírni, amíg elfogy a könnye, ordítani vele, amiért szereti, Mat pedig nem viszonozza az érzelmeit. Helyette azonban udvarias, kifejezéstelen álarcot er ltetett magára. A férfi arca megrándult, aztán Lucyhoz és Gombocskához fordult. Megsimogatta hüvelykujjával a baba arcát és azt mondta: – Tedd pokollá az életüket, Ördögfióka. Lenézett Lucyre, de az arca csupa szívfájdalom volt, és meg sem próbálta megérinteni. Nealy nyelt egyet és elfordult. – Vigyázz magadra, nagyágyú. És próbálj meg viselkedni. Pandora’s TeAm


292

Lucy az ajkába harapott és elfordította a tekintetét. Végül odament Nealyhez, de mindenki ket nézte, és nem volt mit mondania. Mat tekintete elfelh södött, a hangja reszel ssé vált. – Legyen jó életed, Nealy. Sikerült mereven bólintania, Lucyhez fordult és elvette a babát. Aztán visszatért abba a világba, amit oly jól ismert. Cornelia Case veszélyes kalandja véget ért.

Pandora’s TeAm

293


21

ollings tizenkét éve a szenátusban van, Cornelia! Megtiltom, hogy tovább folytasd ezt a badarságot. – Nealy fáradtan megdörzsölte a szemét és felnézett James Litchfieldre selyemfa-íróasztalától. Az irodája egy napfényes helyiségben kapott helyet annak a georgiai háznak a hátsó traktusában, ami valaha a Dennisé volt, most az övé. A birtok húsz erd s hektáron terült el Middleburgban, Virginia vadászterületének a szívében. Mindig is jobban szerette, mint Dennis, aki szívesebben tartózkodott Washingtonban, és most itt állította fel állandó lakhelyét. A dolgozószobája volt az egyik kedvenc helye – krémszín falak hófehér szegéllyel, válogatott régiségek és barátságos kandalló. A hosszú, négyszögletes ablakokban, melyek szi színeket ölt buja erd sávra nyíltak, virágmintás drapériák lógtak. Letette a tollát. – Hollings egy idióta, és a virginiai emberek jobbat érdemelnek. Mit tettél a szádba, te kis gézengúz? Gombocska az angol csipkesz nyegen játszott. Finom moha– és rózsamintáját játékok garmadája borította el vécépapír-spulni, egy üres müzlisdoboz és konyhai mér edények társaságában. Ártatlan tekintettel viszonozta Nealy pillantását, az arca azonban csempészárutól dagadt, valószín leg a vacsoráról maradt zsemle egy darabjától, amit ide-oda hurcolt el z nap. – Vedd el t le, apa! Pandora’s TeAm


294

Litchfield szigorúan nézett a kislányra. – Add ide, Beatrice! – Nyem! Szerencsére Gombocska kiáltásától kipottyant a zsemlekaréj. Olyan elegáns mozdulattal, mint egy üt suhintás a pólóban, Litchfield el rántott egy hófehér zsebkend t a nadrágja zsebéb l, felkapta a gumis tésztát és beledobta a szemetesbe, ami Nealy tálalóasztalán állt, hogy rontombontom ne is eshessen kísértésbe. – Lehet, hogy Hollings nem a legjobb szenátor, de mindig h séges volt a párthoz, és most rendkívül feldúlt. Azóta vitatkoztak az apjával arról, hogy jelöltetni akarja magát a Szenátusba, hogy a múlt hónapban elhatározta magát. Hátrad lt a székben és feltette harisnyás lábát Tintahalra, ami ott kuporgott az íróasztala alatt. – Akkor találj rá más megoldást, mivel jutalmazd meg, mert indulni fogok a székéért a jelöl gy lésen. – A támogatásom nélkül nem! – Apa – mondta olyan gyengéden, ahogy csak tudta nincs szükségem a támogatásodra. A dolgozószoba ajtaja kivágódott és Lucy rontott be – kamasz felment sereg. – Megjöttem. – Látom. – Nealy rámosolygott oltalmazó, leend lányára. Úgy festett, mint a legtöbb tizennégy éves abban a magániskolában, amit kiváló elméleti oktatása és demokratikus légköre miatt választottak: megköt s derekú nadrág, sz k sötétbarna pulóver, ormótlan vastagtalpú cip és túl sok fülbevaló. De Lucy üde fiatalos szépsége átsugárzott rajtuk. Fényes barna haját eredetien vágva hordta, két kis ovális csattal fogva hátra fürtjeit. A b rproblémák, amik oly sok magakorabeli lányt kínoztak, t elkerülték, és kellemes, sima arca szerencsésen megmenekült a kozmetikum-vakolattól, ami mögé valaha rejt zött. A körmét már nem rágta tövig, és újdonsült magabiztossággal mozgott. Nealy dagadt a büszkeségt l. Szándékosan ügyet sem vetett James Litchfieldre, miközben odamasírozott Nealyhez. – Szóval... meghallgatod az új cédémet? Pandora’s TeAm

295


Nealy már meghallgatta Lucy új cédéjét, és nem hagyta magát átejteni. – Kés bb, drágám. Apával a politikai jöv met vitatjuk meg. – Aztán, csak hogy szítsa a kedélyeket... – Még mindig vitatkozik velem, amiért Hollings székéért indulok. – Komolyan, Cornelia, Lucille túl fiatal ahhoz, hogy ezt értse. Kétlem, hogy érdekli. – Nagyon is érdekel – feleselt Lucy. – Még a kampányban is dolgozom. Litchfield elutasítóan horkantott. – Semmit nem tudsz a kampányról. – Tudom, hogy a fels sök közül az iskolában egyesek betöltötték a tizennyolcat, vagyis szavazhatnak. És minden korombelinek vannak szülei, akik szavaznak. Anyával egy prospektuson dolgozunk kifejezetten kamaszoknak, hogy megtudják, mit csinálnak a szenátorok. Nealy még mindig nem szokott hozzá, hogy Lucy anyának szólította Nell helyett. Csak pár hete kezdte, nem beszélte meg vele, nem kért engedélyt rá, egyszer en megtette. Gombocska másrészr l attól a naptól fogva mamának szólította – általában telitüd b l ordítva –, amióta három hónappal ezel tt mindnyájan kisétáltak az iowai házból. Nem mindnyájan, emlékeztette magát. Szedett-vedett majdnemcsaládjuk egy tagját maguk mögött hagyták. De megtanult nem gondolni Matre, hacsak nem egyedül volt, és ismét a szellemi párbajra figyelt, ami apja és Lucy között folyt. – ... ezért megkértem Hájpacnit... – Lucy... – Nealy hangja figyelmeztet en csengett. – Megkértem Mrs. Fegant, hogy anya hadd jöhessen be és beszéljen egy iskolagy lésen nem a kampányról, az olyan nyilvánvaló lett volna, hogy még egy idióta is átlát rajta, hanem a First Ladyk eredményeir l. Anyának rengeteg jó sztorija van, például hogy Abigail Adams a n i egyenjogúság szószólója volt, vagy Nellie Taft telepítette Washingtonba a cseresznyefákat és Edith Wilson irányította az országot, amikor Woodrow beteg volt. Pandora’s TeAm


296

– Ez nem egészen eredmény – emlékeztette Nealy. – Edith Wilson majdnem alkotmányos válságba sodorta az országot. – Szerintem akkor is klassz. – Ez vagy te. Lucy elhelyezkedett kedvenc helyén, a Nealy íróasztalával szemközti karosszékbe, és egy tapasztalt kampánymenedzser biztos fellépésével beszélt. – Kiporoljuk Hollings fenekét a jelöl gy lésen. James Litchfield összehúzta a szemét, de túl óvatos volt ahhoz, hogy nyíltan megdorgálja Lucyt. Nealy a kezdet kezdetén világossá tette, hogy ez az tisztje, és James Litchfield hamar rájött, hogy nem a leveg be beszélt. Rövid úton szám zve találta volna magát a lánya életéb l, ha nyíltan ellenségeskedik valamelyik gyerekkel. Szegény. Nealy kezdte tényleg megsajnálni. A lányok keser pirulák voltak, amiket le kellett nyelnie, de megtette. Ugyanakkor volt kénytelen megbirkózni azzal a sz nni nem akaró érdekl déssel is, amit az elt nése kiváltott. Az elmúlt három hónapban Nealy kábítószeres filmsztároknak kijáró bulvárérdekl désnek volt kitéve. Mindenkivel riportot készítettek, akivel csak kapcsolatba került hétnapos útja során. Büszke volt Charlie-ra és Bertisre, és Nico sem bizonyult olyan katasztrofálisnak, mint amennyire félt t le. Még a hasonmásverseny szervez i is megkapták a maguk tizenöt perces hírnevét. Mindenki nyilatkozott, Matet kivéve, aki a maga módján mondta el a történetet, és a mai napig megtagadta, hogy megjelenjen a kamerák el tt. Nealy csak kétszer szerepelt a nyilvánosság el tt – egy kötelez Barbara Walters televíziós interjúban és egy Woman's Day cikkben, amit a lányokkal közös bizalmas fotókkal illusztráltak. Sok fejtörést okozott neki, hogy megmutassa-e ket, de tudta, hogy lesifotósok fognak vadászni rájuk, ha nem teszi, és a Woman's Day tökéletes fórum volt. Lucy különben is klassz dolognak tartotta. Az apja mindvégig ott állt mögötte hajlíthatatlanul. Összeszorított foggal, merev állal, de ott volt mellette, még hat héttel ezel tt is, amikor visszavonult Lester Vandervort First Ladyjének tisztségéb l. Helyét az a három n vette át, akiket személyesen választott ki a feladatra. Ketten közülük régóta kongresszusi feleségek voltak, akik Pandora’s TeAm

297


ismerték a washingtoni életformát. A harmadik Lester bátor huszonegy éves unokahúga volt, egy szókimondó Ivy League-et végzett diplomás, aki tökéletes kontrasztot alkotott az id sebb hölgyekkel és a begyöpösödött elnökkel. Bár Nealy folyamatosan tanáccsal látta el a triumvirátust, azok egyre magabiztosabban végezték a munkájukat, ami lehet séget adott neki, hogy a saját jöv jére koncentráljon. A lányok voltak a legfontosabbak az életében. Tudta, hogy segítségre lesz szüksége Gombocska mellé, ha jelöltetni akarja magát a Szenátusba, de nem volt könny megtalálni, akit keresett. Lucyvel jelöltek tucatjait hallgatták meg, mire ráleltek Tamarah-ra, egy vigyori, tizenkilenc éves egyedülálló anyára orrkarikával és eltökéltséggel, hogy befejezi a tanulmányait. Tamarah és hat hónapos kisbabája, Andre most egy kis lakásban laktak a konyha fölött. Nealy és Lucy egy kicsit féltékenyek voltak, amiért Gombocska, Tamarah és Andre olyan gyorsan összebarátkoztak. De Nealy még a gyermekfelügyel mellett is igyekezett a telefonbeszélgetései zömét Gombocska alvásidejében, a papírmunkát és a programtervezést pedig kés éjjel bonyolítani. Elcsigázott lett, alázatos és méginkább elkötelezett az iránt, hogy segítsen az egyedülálló anyákon, akiknek nem álltak rendelkezésükre olyan anyagi források, mint neki. – Még mindig nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolod – mondta az apja. – Anya... nagyon komolyan gondolja. – Nem hozzád szóltam. – Egek, van véleményem. – Sokkal több, mint egy gyereknek kéne. Lucy volt olyan ravasz, hogy ne késztesse Nealyt egy pökhendi válasszal arra, hogy a szobájába küldje. Inkább furfangos mosolyt vetett Litchfieldre. – Négy év múlva szavazati joggal rendelkez állampolgár leszek. És minden barátom. – A köztársaság kétségtelenül túl fogja élni. – És a demokraták is. Pandora’s TeAm


298

Ez nagyon mulattató volt. Nealy egyre jobban élvezte, ahogy azok ketten szívvel-lélekkel belevetették magukat a vitába. Az elején arra számított, hogy Gombocska babavarázsa fogja megf zni az apját, t azonban sokkal jobban érdekelte Lucy. James Litchfield szerette a méltó ellenfelet, és a tény, hogy Lucy, aki halálos ellenségének nyilvánította magát, miel tt még találkoztak volna, felszította benne a versenyszellemet. Nealynek kezdett az a benyomása lenni, hogy várja a szócsatáikat. A legkülönösebb hasonlóságaik voltak. Makacsság, fortélyosság, mesterkedés és feltétel nélküli h ség, iránta. Tintahal fészkel dött a lába alatt. – Tíz napon belül hivatalos bejelentést teszek. Terry most szervezi a sajtókonferenciát. Mihelyt beavatta a terveibe Terryt, a férfi kérte, hogy nevezze ki sajtótitkárnak. Nealy meghatódott és örült. – Apa, megértem, hogy lehetetlen helyzetbe kerülsz, és tudom, hogy ki kell maradnod bel le, ezért nem... – Kimaradni? – Felvette a Fülöp herceg pózt, és nemesi szemöldöke alól nézett rá. – Lányom, az Egyesült Államok egykori First Ladyje jelölteti magát a Szenátusba, és azt várod t lem, hogy maradjak ki bel le? Kötve hiszem. Holnap szólok Jim Millingtonnak, hogy vegye fel a kapcsolatot veled. Ackerman jó, de segítségre van szüksége. Nem akarta elhinni, hogy az apja annyi affektálás után végre beadja a derekát. Jim Millington a legjobb kampánymenedzser volt a szakmában. Lucynek meg kellett bizonyosodnia róla, hogy leteheti a fegyvert. – Szóval nem akarod többé csesztetni vele? – Lucille, ez nem a te gondod. Mindent megtettem, hogy eltántorítsam, de mivel nem hallgat rám, nincs más választásom, mint támogatni a kampányt. Lucy a férfira vigyorgott. – Félelmetes vagy! Nealy mosolygott és felállt. – Maradj itt vacsorára, apa. Pizzás este van. Valami, ami majdnem olyan volt, mint a csalódottság, suhant át szigorú vonásain. – Majd máskor. A mostohaanyád és én koktélozni Pandora’s TeAm

299


megyünk Ambersonékhoz. Ne felejtsd el, hogy mindannyiótokat elvár a vasárnapi villásreggelire. – Úgy érted, Gombocskát – morogta Lucy. Nealy mostohaanyja Lucyt l elborzadt, de Gombocskát imádta. A gyerek épp az egyik felháborítóan drága ruhát viselte, amit t le kapott. – Mert Beatrice még soha nem káromkodott a vacsoraasztalnál. – Véletlen volt. És ezúttal meg tudnád kérni, hogy legyen szíves vegyen Dunkin' Donutsot vagy valami ilyesmit? Litchfield úgy nézett Lucyre, mint aki púp az ember hátán. – Ha elfelejti, majd kimegyünk együtt és veszünk magunknak. – Komolyan? – Egyesekkel ellentétben nekem nem azért szokásom jártatni a szám, hogy halljam a saját hangomat. Lucy elmosolyodott. – Klassz. Valahogy mindannyian túlélték a vasárnapi villásreggelit. Aznap este Nealy álomba ringatta Gombocskát, aztán segített Lucynek a történelemleckéjében. Tizenegykor, amikor a ház végre elcsendesült, a hálószobába ment, levetk zött és köntösbe bújt. Napközben mindent elkövetett, hogy ne gondoljon Matre, de este nehezebb volt, és a vasárnap esték különösen azok, talán mert ilyenkor egy új hét kezd dött nélküle. El ször megpróbálta lebeszélni magát róla, de akkor a szomorúságából még hétf re is jutott. Végül megtanulta átadni magát a vasárnap esti letargiának. SZENVEDÉLYES ÉJSZAKÁK AMERIKA FIRST LADYJÉVEL írta Mat Jorik Amikor el ször beszéltem Cornelia Case-zel, be volt gerjedve, ami nem is csoda, hisz a férje, az Egyesült Államok egykori elnöke – most kapaszkodjanak meg! -MELEG volt! Bujasága úgy simogatott, mint olcsó kombiné...

Pandora’s TeAm


300

Ez volt az a sztori, amit Nealy elképzelt, de nem az, amit Mat megírt. Az ablakfülke ül helyén kuporgott, és eszébe jutott, mit érzett, amikor kezében tartotta a Chicago Standardét és a férfi exkluzív riportját olvasta. Amikor el ször beszéltem Cornelia Case-zel, egy kisbabát mentett meg a pennsylvaniai McConnellsburg melletti kamionos parkolóban. Jól ment neki a gyermekmentés, hisz egész életében ezen igyekezett. Ha nem sikerült, mint ahogy gyakran el fordult, jobban a szívére vette, mint kellett volna, de err l majd kés bb. Akkor még nem tudtam, hogy Cornelia Case. Tengerészkék rövidnadrágot, filléres fehér tornacip t és sárga kismamablúzt viselt, amin kacsák masíroztak. A haja rövid volt és nyolc hónapos terhesség jelei gömbölyödtek rajta. Soha egyetlenegy róla írott cikkben sem említették, hogy temperamentumos, de higgyék el nekem, hogy az. Nealy Case minden pallérozottságával együtt le tudja kapni az embert a tíz körmér l, ha kijön a sodrából. És én kétségtelenül kihoztam a sodrából... A Chicago Standard hat részletben közölte Matt cikkét, amit a világ összes médiafelületén idéztek és kielemeztek. A sorozat részletesen feltárta a lányok nyomorúságos helyzetét éppúgy, mint azt, ahogy Nealy belecsöppent az életükbe. Leírta a fedett hídnál történteket, a vacsorát Peg Nagyinál és a hasonmásversenyt. Ecsetelte a Berstisszel és Charlie-val való találkozást és az estét, amikor lerántotta Nealyr l a leplet. Mabel és Tintahal is megelevenedtek a történet kibontakozásával, csakúgy mint Nico és az iowai ház. Minden cikkben Mat döntötte el, mi bizalmas információ és mi nem az. Nem volt bizalmas információ menekülése, a First Lady szerepb l való kiábrándulása, piknik–, frizbi–, kisboltmániája és a két anyátlan gyermek. Nealy el ször meglep dött, hogy Mat így napvilágra bocsátotta a lányokat, de a nyilvánosság kíváncsiságának Pandora’s TeAm

301


ily gyors kielégítésével visszahívta a vérebeket, és többet tett a magánéletük megóvása érdekében, mint egy sereg biztonsági r. Szintén nem bizalmas információként kezelte politikai ambícióit éppenúgy, mint idegenkedését attól, hogy egészséges gyermekek közelében legyen, bár Mat ábrázolásában szorongása már nem is t nt annyira gyengeségnek. Bizalmas információ volt viszont szexuális kapcsolatuk és Dennis Case. Mat kérte, hogy bízzon benne, de nem tudott. Most elismerte, hogy nem lett volna szabad megfeledkeznie sziklaszilárd felel sségérzetér l és olyan elhamarkodottan ítélkezni felette. Bár Mat sokkal több mindent a nyilvánosság elé tárt magánéletér l, mint más újságírók, id közben nemzeti ikonból húsvér, lélegz n vé varázsolta. Bemutatta tör dését az emberekkel, örömét a hétköznapi dolgokban, mélyen gyökerez hazafiságát és a politika iránti szeretetét – bár azt, hogy „párás szem optimistának" bélyegezte, nem értékelte nagyra. Mat sokkal sebezhet bbnek állította be, mint Nealy önmagáról hitte, de méltányolta azt, ahogy Mat az országos és nemzetközi ügyekben való tudását hangsúlyozta. Csak amikor arról esett szó, milyen kapcsolatot ápolt Nealyvel, bizonytalanodott el, ennél fogva Nealyre maradt a piszkos munka, hogy tisztázza. Barbara Walters nem könnyítette meg a dolgát. BW: Mrs. Case, Mat Jorik a Chicago Standardben megjelentetett cikksorozatában hosszan taglalja a lányokkal való kapcsolatát, de sz kszavúan említi az önök viszonyát egymással. Volna szíves ezt megmagyarázni? CC: Mat kiváló újságíró és sokkal részletesebben le tudja írni a történteket, mint én. Nem hagyott ki semmit. BW: Mégis, hogyan írná le a kapcsolatukat? CC: Két keményfej feln tt, akik a legjobbat akarták a lányoknak. A hangsúly a keményfej n van. BW: Mat említette, hogy vitáztak. CC: (nevet) Ami nem fordult volna el , ha nem tévedett volna olyan gyakran. Az a nevetés fájt. Színlelni, mintha nem jelentene semmit. Pandora’s TeAm


302

BW: Még mindig barátok? CC: Már hogyne lennénk azok után, hogy együtt éltünk át egy ilyen kalandot? Olyanok vagyunk, mint katonatársak a háborúban. Lehet, hogy sosem látják egymást többé, mégis különleges kapocs köti össze ket. Különleges és ó, nagyon fájdalmas. BW: Beszéltek azóta Mattel? CC: Jelenleg a lányok törvényes gyámja, intézzük az örökbefogadást, úgyhogy természetesen kommunikálunk. Szükségtelen lett volna hozzátenni, hogy ügyvédeken keresztül. BW: Csakhogy tisztázzuk, nem volt önök között romantikus kapcsolat. CC: Romantikus? Csak egy hetet töltöttünk együtt. És ne feledjék, hogy két nagyon aktív gardedámunk volt. Elég nehéz lett volna kivitelezni. Nehéz... de nem lehetetlen. Meghúzta jégkék selyemköntösének megköt jét, átvágott a hálószoba sz nyegén a cseresznyefa szekrényhez, ami a zenegépét rejtette, hogy elindítsa a cédét. Nyomogatott pár gombot, majd levette a hanger t, hogy csak hallja. Whitney Houston buja hangja, amint az összetört szívek himnuszát énekli, zúdult rá és kicsordultak els ég , önsajnáló, óhatatlan könnyei. Mert mindig szeretni fogja... Karba szorította a kezét és hallgatta, ahogy Whitney énekelt róla. Bittersweet memories... Kivette a dobozt a szekrény aljából és az ágyhoz vitte, ott leült törökülésben, a selyemköntös szétnyílt a térdén. A dobozban voltak az keserédes emlékei: egy levélgyufa a Peg Nagyiból, egy sima folyami kavics, amit a fedett hídnál vett fel, a kis gyöngysor és a ciklámen szín rózsa, amit Mat azon az estén szakított le, amikor felfedezték a régi farmházat. Egyre jobban morzsolódott, minden egyes kézbevétellel. Az orrához emelte, de nem volt már illata. Pandora’s TeAm

303


Mat volt a második férfi, akit szeretett. A második férfi, aki nem viszonozta az érzelmeit. A dal újrakezd dött. Az önsajnálata olyan könnyfacsaró volt, hogy mindig nevetni akart magán. De valahogy soha nem sikerült. Bittersweet memories... Hetente egyszer újra átéli. Olyan szörny ez? Hetente egyszer, hogy élete hátralév napjait és éjszakáit kibírja. I will always love you. Matnek mindene megvolt, amire valaha vágyott. Pénz. Megbecsülés. Munka, amit szeretett. És magánélet. Ha a flanelingjéért nyúlt, amikor hazatért a munkából, az pontosan ott volt, ahová tette. Amikor kinyitotta a fürd szobaszekrény ajtaját, borotvahabot, dezodort, kötszert és lábhint port talált. Senki nem ivott bele a gyökérsörébe, nem hagyta a walkmanjét ott, ahol ráléphetett, nem hányt a sz nyegre abban a lakásban, amit a chicagói Lincoln Parkban bérelt. Csak magáért felelt. Megváltoztathatta a tervét egyik pillanatról a másikra, megnézhette, hogyan veszít a Bears anélkül, hogy bárki félbeszakítaná, és felhívhatta a cimboráit, hogy menjenek el kosarazni, amikor csak kedve szottyant. Tökéletes volt az élete. De akkor miért érezte becsapottnak magát? Félretette az újságot, amit éppen olvasott. Szombat reggelente általában kihajtott Fullerton Beachre és kocogott a parton, de ma nem volt hozzá kedve. Semmihez nem volt kedve. Talán elkezd dolgozni a jöv heti cikkén. Bámult el re a nappalijában, mely hatalmas fotelokkal és extra hosszú kanapéval volt berendezve, és azon tépel dött, mit csinálhatnak ma. Lucy vajon beilleszkedett-e a puccos magániskola diákjai közé, ahová Nealy bedugta? Gombocska tanult-e valami új szót? Hiányzik-e nekik? Gondolnak-e egyáltalán rá? És Nealy... úgy t nt, készen áll rá, hogy elinduljon Jack Hollings székéért a Szenátusba. Örült neki – igazán örült –, ezért nem értette, Pandora’s TeAm


304

miért érezte úgy, mintha szétszakadt volna a benseje, valahányszor meglátta egy fényképen, kirittyentve, márkás ruhában. Elege lett a saját nyomorából és elindult az emeletre átöltözni a futósortjába, csakhogy a cseng megállította. Már csupán egy szombat reggeli látogató hiányzott. Az ajtóhoz cammogott és kinyitotta. – Mit... – Meglepetés! – Meglepetés! Meglepetés! – Meglepetés! Heten voltak. Hét meglepetés. A húgai beözönlöttek és a karjába vetették magukat. Mary Margaret Jorik Dubrovski... Deborah Jorik... Denise Jorik... Catherine Jorik Matthew... Sharon Jorik Jenkins Gros... Jacqueline Jorik-Eames... Ann Elizabeth Jorik... Kövér és sovány; csinos és átlagos; egyetemista, háztartásbeli anyuka, dolgozó n ; egyedülálló, házas, elvált és Krisztus menyasszonya – robbant be a lakásba. – Lehangoltnak t ntél, amikor beszéltünk veled... – ...ezért összejöttünk és elhatároztuk, hogy meglátogatunk. – Hogy felvidítsunk! – Utat. Pisilnem kell! – ...remélem, van koffeinmentes kávéd. – Jézusom, a hajam! Miért nem szóltatok, hogy úgy áll, mint... – ...használni a telefont, hogy felhívjam a bébics szt. – ...ez a felhajtás, ami az elmúlt hónapokban volt körülötted. – A fenébe! Elszakítottam az új... – ...mire valók a testvérek? – ...van valakinek görcsoldója? Még alig léptek be az ajtón, már elkezdték félrevonni, egyikük a másik után. -...aggódom Cathy miatt. Lehet, hogy megint bulimiás és... – ...lenulláztam a Visámat... – ...beszélnem kell veled Donról. Tudom, hogy sosem kedvelted, de... – ...nyilvánvaló, hogy a prof utál engem... Pandora’s TeAm

305


– ...ha pályát kéne módosítanom vagy... – ...minden kétéves temperamentumos, de... – ...úrvacsorát ad és az, hogy Francis atya megszentelheti az ostyát, de én... Kevesebb mint egy óra alatt összerúzsozták a pólóját, eltolták a kedvenc foteljét, beleszaglásztak a noteszébe, kölcsönkértek ötven dolcsit és eltörték a Krups kávéf z je üveg-ki önt jét. Istenem, mennyire örült nekik. Két húga a Drake-ben töltötte az éjszakát, ketten Mary Margaretnél Oak Park-i lakásában és ketten vele. Mivel amúgy is rosszul aludt, átadta nekik franciaágyát, pedig bevonult a vendégszobába. Mint általában, most is felébredt pár óra alvás után, és lekóborgott. A nappaliban kötött ki, ahol a teraszt elborító elszáradt leveleket és faágakat bámulta. Elképzelte Nealyt, olyannak, amilyen szeretkezés után volt, kócos hajjal, kipirultan... – Szörny ek vagyunk, igaz? Megfordult és látta, hogy Ann jön lefelé. Borzalmas szürke köntös volt rajta, pont olyan, amilyet a rendben viselt. Ruganyos haja pajkos tincsekben állt kerek, pufók arca körül. – Elég szörny ek – helyeselt. – Tudom, hogy nem kellene az egyházi politikáról panaszkodnom, de a többi apáca olyan konzervatív és... – Szomorúan elmosolyodott. – Mindig ezt csináljuk, ugye? A Jorik lányok er s, független n k, amíg a nagy testvér ott van, aztán visszazökkennek a régi kerékvágásba. – Én nem bánom. – De igen, és nem hibáztatlak. Mat elmosolyodott és megölelte. Micsoda pokolfajzat volt kiskorában. Mint Lucy... Fájdalom hasított belé. – Mi a baj, Mat? – Miért gondolod, hogy valami baj van? – Azért, mert úsznod kéne a boldogságban, de nem így van. Te írtad meg az év legnagyobb szenzációját kelt tényfeltáró riportját. Az országban mindenki ismeri a nevedet. Visszakaptad az állásodat, Pandora’s TeAm


306

a legjobb újságoktól és magazinoktól kapsz ajánlatokat. Minden, amit akartál, megvalósult. Mégsem t nsz boldognak. – Boldog vagyok. Tényleg. Mesélj csak Francis atyáról. Mivel bosszantott fel? Ann bekapta a csalit, Mat pedig megmenekült attól, hogy meg kelljen magyaráznia, amit nem akart – hogy végre pontosan azt kapta az élett l, amire vágyott, és gy löli minden percét. Jéghoki helyett piknikezni akart volna menni. Inkább vitt volna homokozni egy csöppséget és frizbizett volna a n vérével, mint hogy elmenjen a United Centerbe. Szívesebben ölelte volna az édes, makacs First Ladyt, akinek olyan kék volt a szeme, mint az amerikai égbolt, mint hogy az utána koslató n kkel randevúzzon. Egy édes, makacs First Ladyt, aki elmenekült az istenverte családjával! Ann végre elhallgatott. – Oké, pajti, kaptál egy lélegzetvételnyi kis szünetet. Most ideje meggyónnod. Mi folyik itt? A dugó, amivel olyan jó szorosan lezárta a tudatpalackját, kil tt. – Elcsesztem. – Haragosan kezdte, de aztán elszállt bel le minden harcikedv. – Szerelmes vagyok Nealy Case-be. Szerelmes! Úgy érezte, mintha fejen l tték volna egy hoki koronggal. Minden szemét, idióta, önpusztító húzása közül az, hogy ilyen sokáig tartott rájönnie, hogy szereti Nealyt, volt a legrosszabb. Ha már szerelmesnek kell lennie, miért nem egy hétköznapi n be? De nem. aztán nem. Mr. Tökfilkó nem. Az rohadtul könny lett volna! Neki Amerika leghíresebb asszonyába kellett beleszeretnie! A délel tt további részében Ann sajnálkozó kifejezéssel a szemében keringet körülötte. Id nként észrevette, hogy mozog a szája, és tudta, hogy imádkozik érte, pedig szerette volna megmondani neki, hogy tartsa meg az átkozott fohászát magának, csakhogy még soha ilyen nagyon nem volt szüksége rá, és úgy tett, mintha nem látta volna. A város egyik divatos Clark Street-i bisztrójába vitte ebédelni a húgait, aztán ellenállt a kísértésnek, hogy marasztalja ket, mikor a reptér felé vették az irányt. A testvérei megcsókolták, megölelték és újabb ingét rúzsozták össze. Pandora’s TeAm

307


Aznap este még üresebbnek érezte a házat, mint általában. Egyetlen testvér sem támadt rá lesb l a problémájával. Nem kellett pelenkát cserélnie, vagy egy bosszantóan pimasz tinédzsert szemmel tartania. Ami még rosszabb volt, nem mosolygott rá hazafi-kék szempár. Hogy lehetett ilyen vak? Attól a pillanattól kezdve, hogy találkoztak, elolvadt t le, mint forró karamell a fagylalton. Soha nem élvezte jobban n társaságát, soha nem hatott rá ilyen izgatóan egy sem. És nem csak testileg, hanem érzelmileg és szellemileg sem. Ha valami gonosz dzsinn most megjelent volna, és azt mondta volna, hogy az övé lehet Nealy örökre, de soha nem szeretkezhet vele, akkor is belement volna. Pedig miféle dolog lett volna az?

Pandora’s TeAm


308

22

nnyira vágyott rá, hogy fájt. Nem bírta elviselni a bezártságot, fogta a dzsekijét, kirontott és beült a Ford Explorerbe, amit a sportkabrió helyett vett. A kocsi alkalmatlan volt a chicagói zsúfolt belvárosban való parkolásra, de azzal igazolta a vásárlást, hogy országúton kezes, és már-már elfért benne. A valóságban azonban az emlékeket szerette, amiket ébresztett. Miközben a Lincoln Park sz k utcáin furikázott céltalanul, nem tudta, mit csináljon. Fogalma sem volt, Nealynek milyen mélyek az érzései iránta. Nealy a társaságát élvezte, és holtbiztos, hogy élvezte a szeretkezéseiket is, de veszekedett vele, becsapta és brutalizálta, úgyhogy aligha várhatja, hogy a karjába omoljon. Aligha várhatja, hogy... Feleségül menjen hozzá. Majdnem belehajtott egy fehér Subaruba. Tényleg azt várja Amerika koronázatlan királyn jét l, hogy hozzákösse az életét egy öles termet szlovák prolihoz? Nagyon is. Másnap reggel fogta a laptopját és a mobilját, bedobált pár ruhát egy utazótáskába, majd bepakolt mindent az Explorerbe. Útközben felhívta a kiadóját, hogy halandzsázzon valamit a következ írásáról, megígérve, hogy nem kési le a szerdai lapzártát, és bekapcsolta a tempomatot. Komoly beszéde volt Amerika egykori First Ladyjével. Pandora’s TeAm

309


Nealy ügyvédje nem volt hajlandó kiadni a címet, ezért kihasználta kapcsolatait a washingtoni sajtónál, és másnapra a virginiai Middleburgba ért. A házat nem lehetett látni az utcáról, de a két és fél méter magas kerítés, ami körülvette és az elektromos kapu jól észrevehet volt. Befordult az Explorerrel a felhajtóra. Másnap volt Nealy sajtókonferenciája; imádkozott, hogy arra készüljön otthon. A feje felett videokamerák együttese közelített rá. Remélte, hogy a kerítés is elektromos, és szabadjára engedett dobermannok szaladgálnak mögötte. Rémálmok gyötörték, hogy Nealy biztonságban van-e. – Segíthetek? – Egy férfihang szólt a téglába épített panelb l. – Mat Jorik. Mrs. Case-hez jöttem. – Várja magát? – Igen – hazudta. Rövid szünet. – Nincs a listán. – Nem tudtam, mikorra érek ide. Ha megkérdezi, azt fogja mondani, hogy fogad. – Várjon. Remélte, hogy magabiztosabbnak t nt, mint ahogy érezte magát. A kerítés és a mögötte elterül hatalmas tér láttán a köztük lév jelképes távolságból valóságos lett. A kormányon dobolt. Miért tart ilyen sokáig? – Mr. Jorik? – Igen. – Sajnálom, uram, de Mrs. Case nem tudja fogadni. Megmarkolta a kormányt. – Visszajövök kés bb. – Nem, uram. Várt és minél tovább várt, annál kényelmetlenebbül érezte magát. – Holnap reggel? – Nem. Mrs. Case egyáltalán nem akar találkozni magával.

Pandora’s TeAm


310

Nealy gyomra görcsben volt, a keze majd lefagyott. Mat itt. Kint a kapuja el tt. Szeretett volna kirohanni a házból, le a beállón, a karjába vetni magát... hogy ismét pofára essen. Sokáig tartott, mire kitalálta, miért jött. Noha folyamatosan informálta Matet a lányokról, a saját szemével akart meggy z dni róla, hogy jól vannak-e. Mr. Felel sség. Remeg kézzel nyúlt a telefon után, hogy hívja az ügyvédjét. Mat nem sétafikálhat ki-be a lányok életében kénye-kedve szerint. Nem tenne jót nekik, pedig tönkremenne bele. A kampányára kell koncentrálnia. Új életet kezdenie. – Mama! – Gombocska már rájött, hogy nem szereti, ha Nealy telefonál. M anyag teherautójával püfölte a sz nyeget és konok arckifejezése, amivel felnézett rá, annyira hasonlított a Matére, hogy Nealy legszívesebben elsírta volna magát. Letette a kagylót, félrerakta a feladattervet, amit tanulmányozott, és leült a földre törökülésben. Gombocska nyomban bemászott az ölébe, vitte a teherautóját és Andre egyik kis kék tornacip jét is. – Báhszusz szomjú. Nealy megölelte, hogy nyugtassa magát. – Én is. Megcsókolta az arcát és eljátszott egy tincsével mostanra megn tt és kunkorodni kezd hajában. – Hogy teheti ezt Mat? – Papa? Ez volt az els alkalom, hogy Gombocska kimondta a szót, mióta eljöttek Iowából. Összeráncolta a homlokát és megismételte. – Papa? – Teleszívta a tüdejét. – PAPA! Nem engedhette be. Mondhatni, alig birkózott még meg az éjszakákkal, nem kezdhette elölr l az egész szerelmi bánatot. Különösen most, amikor holnap lesz élete legfontosabb sajtókonferenciája. Megcsókolta Gombocska kezét. – Sajnálom, drágám. Lehetetlen. – Gombocska lebiggyesztette az alsó ajkát, szeme hatalmas kék kört formált. Fejét Nealy mellére hajtotta. Nealy simogatta a haját és azt kívánta, bárcsak úton lennének újra mind a négyen. Pandora’s TeAm

311


Mat a kapu el tt parkolt az utcán azzal a félkész tervvel, hogy elcsípi Lucyt, amikor hazajön az iskolából, de egy fitos orrú titkosszolgálatos más véleményen volt. Már épp el akarta magyarázni, hogy ez közterület, de aztán úgy döntött, nem nehezíti meg a fickó dolgát. Csak a munkáját végzi, ami az volt, hogy az családja biztonságára vigyázzon. Annak a családnak a biztonságára, amit elhagyott. Miközben a hotelba hajtott, próbált gondolkodni. De minden sértés, amit Nealy fejéhez vágott, minden parancs, amit kiosztott, minden panasz, amit arra tett, hogy fojtogatják a n k, ott visszhangzott a fülében. Senki nem vádolhatta azzal, hogy a jó oldalát mutatta Nealynek. Annyira elmerült saját nyomorúságában, hogy elhajtott a hotel mellett. Miféle idióta az, aki eldob magától egy ilyen kincset? Miféle idióta az, aki eldobja magától a családját? Miközben megfordult, arra a következtetésre jutott, hogy vagy egész életében ostorozni fogja magát, vagy megpróbálja rendbehozni, amit oly nagy igyekezettel tönkretett. Ehhez pedig kell egy terv. Nealy kifakadt. – Mi az, hogy a CNN-hez fordul? – Szorosabban markolta a mobilját, és visszarogyott a Lincoln Town Car b rülésére. Steve Cruzak, a titkosszolgálatos ügynök, aki ma este a sof rje volt, ránézett a visszapillantó tükörben, majd a társára pillantott az anyósülésen. Észak-Virginia hullámzó hegyei ragyogtak a reggeli napfényben a lesötétített ablakokon át, miközben kelet felé tartottak az Arlington Hotelbe, ahol Nealy a bejelentését készült megtenni. – Nem adott magyarázatot – felelte az ügyvédje. A nehéz Chanel klipsz, amit kivett a füléb l, hogy felvegye a telefont, a tenyerébe vájt. Az asszisztense rendszerint vele utazott, de most influenzás lett. Jim Millington, az új kampánymenedzsere, Terry és legfontosabb bels munkatársai a hotelban várták, elvegyülve a sajtó munkatársai között. Pandora’s TeAm


312

Mat három hónapig nem adott televíziós interjút, de aznap, amikor Nealy legfontosabb sajtókonferenciájának a napja volt, váratlanul meggondolta magát. Zsarolta. – Talán beszélnie kellene vele – mondta az ügyvéd. – Nem. – Nealy, nem vagyok politikai tanácsadó, de az egész ország szeme a maga kampányán van. Ez a fickó egy id zített bomba. Ki tudja, mit forgat a fejében? Az nem árt, ha meghallgatja, mit akar. Többet árt, mint azt az ügyvéd gondolta volna. – Nem nyitok vitát. – Megpróbálok beszélni vele. Visszatette a telefonját a barna b r aktatáskába, amit retikül helyett hordott, majd visszacsippentette az arany fülklipszet. Puha, tejkaramella szín gyapjú Armani zsákruhát vett fel a sajtókonferenciára, selyemkend t kötött a nyakába. A rendetlen frizurát, amit az utazás során viselt, kifinomult, mégis divatos formájúra vágta régi fodrásza. Úgy döntött, hogy meghagyja röviden, csakúgy mint természetes színét. Apró változtatások, számára azonban jelent ségteljesek. Mindegyik annak a jele, hogy végre kezébe vette a sorsa irányítását, ezért is nem engedhette, hogy Mat egy olyan találkozóra kényszerítse, ami csak bánatot okozott volna neki. El vette a b rdossziéját és a jegyzeteit tanulmányozta, amiket az elmúlt három hónapban készített. Semmi értelme nem volt. Ha Matnek olyan eltökélt szándéka beszélni vele, miért nem a rendelkezésére álló legkézenfekv bb eszközhöz nyúl? Miért nem fenyegeti meg azzal, hogy leállítja az örökbefogadást, ha nem hajlandó találkozni vele? Mert ilyen aljasság fel sem merül benne. – Itt vagyunk, Mrs. Case. Rádöbbent, hogy megérkeztek a hotelhez. Gyomrában a remegés tangózni kezdett, miközben elrakta a feljegyzéseit, majd hagyta, hogy az ügynök kinyissa az ajtót. Fotósok csoportja várta és Jim Millington, a fanyar, georgiai születés , déli akcentussal beszél politikai tanácsos. – Telt ház van Pandora’s TeAm

313


– suttogta, miközben elvette Nealyt l az aktatáskáját. – Riporterek az ország minden részér l. Készen áll a nagy dobásra? – Amennyire csak lehet. Jim bekísérte a bálterembe, ahol több riporter tolongott, mint amennyit bárki más jelöl kampánya odacsalogathatott volna. A sajtónál gyorsabban senki sem tudott ingyenkaját pusztítani, és a büféasztal úgy nézett ki, mintha bombatámadás érte volna. Terry jött felé, miközben a hangszórókból Van Halén Right Nowja harsant fel. Elszorult a szíve. Ez volt Dennis kampányzenéje, és most az övé. Vitatkoztak Terryvel, hogy használják-e, de végül egyetértettek abban, hogy egyszerre lesz tiszteletadás és az átmenet szimbóluma. Terry karon fogta. – Nyugi, bébi. – Hallani ezt a dalt... – Tudom. Istenem, imádná ezt látni. Rámosolygott pufók, kócos barátjára. Jobban nézett ki, mint bármikor Dennis halála óta. Jót tett neki ez a kampány. Terryvel és Jimmel maga mögött átverekedte magát a tömegen a dobogóhoz, miközben mosolygott és integetett. Az apja már ott volt a többi pártvezet vel. Egyikük, egy népszer helyi képvisel a mikrofonhoz lépett és bemutatta. A riporterek udvariasan tapsoltak, a kampánystáb éljenzett. A mikrofonhoz lépett, és köszönetnyilvánítással kezdett. Aztán belevágott a beszédébe. – Sokan tudják, miért hívtam össze ezt a sajtókonferenciát. A politikai jelöltek általában azt szokták mondani, hogy sokat törték a fejüket, miel tt eldöntötték, hogy indulnak a választásokon. Nekem nem kellett. Régi vágyam volt, noha csak mostanában döbbentem rá, milyen h n áhított. – Néhány rövid utalást tett Virginia büszke történelmére és az er s kez vezetés szükségességére az új évezredben. Aztán bejelentette a szándékát, hogy kihívja Jack Hollingsot a júniusi képvisel választáson. – ...így a mai naptól hivatalosan ringbe szálltam, és megkérem a virginiai Commonwealth csodálatos lakóit, hogy tiszteljenek meg a bizalmukkal és válasszanak meg következ szenátorukként. Pandora’s TeAm


314

Vakuk villogtak, a televíziós riporterek a mikrofonjaikba beszélve igyekeztek túlkiabálni a tapsvihart. Mikor a terem végre elcsendesedett, körvonalazta a kampányprogramját, majd felemelt állal fogadni kezdte a kérdéseket. Mostanáig a jegyzeteib l beszélt. Ideje volt saját kútf b l meríteni. – Callie Burns, Richmond Times-Dispatch. Mrs. Case, milyen összefüggés van a képvisel nek való jelöltetése és az elt nése között? Várta ezt a kérdést. A riporterek tudták, hogy az olvasókat pillanatnyilag sokkal jobban érdekli a magánélete, mint a politikai nézetei. – A Fehér Házból való elmenekülés lehet séget adott, hogy új szemszögb l lássam az életemet... – A felkészülése meghozta gyümölcsét, és nem volt gondja a válasszal. – Harry Jenkins, Roanoke Times. Nem csinált titkot bel le, hogy kiábrándult a politikai életb l. Miért akar ilyen elszántan visszakerülni? – First Ladyként nem volt igazi hatalmam változásokat eszközölni... Egyik kérdés követte a másikat. Bár számított rá, mégis csalódást okozott, hogy milyen kevés foglalkozott a programjával. Hirtelen egy mély hang zengte túl másokét. – Mat Jorik, Chicago Standard. Megdermedt. A bálterem abban a pillanatban elnémult, és mindenki a hang forrását kutatta a tekintetével. Mat kilépett az egyik szögletes oszlop mögül a terem hátsó végében. Egyik kezét a nadrágja zsebébe dugta, ing és nyitott, viseltes, barna bomberdzseki volt rajta. Még messzir l is úgy t nt, mintha betöltötte volna a helyiséget – csupa karizma, parancsoló hang és bárdolatlanság. Ezer kép villant át Nealy agyán. Ujjai a pulpitus sarkára fonódtak, miközben igyekezett elhessegetni azokat és tovább koncentrálni. Hallotta, hogy a hangja majdnem higgadt. – Helló, Mat. A tömeg felzúgott. Vakuk villantak. Mat jelenléte önmagában sztori volt. Pandora’s TeAm

315


A férfi bólintott. Kurtán. Hivatalosan. – Azt mondtad, gazdasági kérdésekre fogod összpontosítani a kampányodat. Ki tudnád fejteni pontosabban? Valahogy sikerült hivatalos mosolyt er ltetnie magára. – Köszönöm a lehet séget, hogy beszélhetek a virginiai embereket érint létfontosságú témákról... Még úgy is, hogy Mat bámulta, sikerült megtennie az észrevételeit, amikkel készült, de alig fejezte be, Mat újabb kérdéssel bombázta. Amikor azt is megválaszolta, egy másik riporter a Balkánról kérte ki a véleményét. Mat ezután csendben maradt, de nem mozdult – karba tett kézzel, egyik vállát az oszlopnak támasztva állt, és nem vette le róla a szemét. Terry végül el relépett, hogy véget vessen a kérdéseknek és megköszönje mindenkinek a részvételt. Az apja az egyik oldalról, Jim Millington a másikról, Terry hátulról fogta közre. Matet kereste, de sehol nem látta. Az apja vele ment a következ helyszínre. – Azt hiszem, nem vagyok meglepve, hogy itt látom ezt a Jorik fickót. Karriert fog bel led csinálni. Nealy megborzongott a gondolatra. A következ beszéde másfél óra múlva egy díszteremben volt. Alig kezdte el, mikor észrevette, hogy Mat ott áll hátul és t nézi. Már nem tett fel kérdéseket, de Nealy nem érthette félre a szándékát. Amíg nem ad neki találkát, nem tágít. Aznap este fél tízre, mikor az utolsó beszédét is elmondta a Kereskedelmi Kamara vacsoráján, elhatározta magát. Ha Mat azt hiszi, hogy macska-egér játékot zhet vele, nagyon téved. Kitört a Falls Church-i Kereskedelmi Kamara tagjaival való kézfogásdömpingb l és odasietett Mathez, miel tt elt nhetett volna. A fotósok, akik még mindig követték, el renyomultak, hogy megcsinálják róluk az els közös felvételt. Közönyösen nézett Matre. – Holnap reggel tízkor a házamban. A férfi elmosolyodott. – Igenis, asszonyom. Pandora’s TeAm


316

Alig aludt valamit az éjjel, amit nem engedhetett meg magának, tekintve az el tte álló, találkozókkal teli délutánt. Mihelyt Tamarah letette Andrét a délel tti alvására, beküldte a városba Gombocskával és egy sor elintéznivalóval, hogy távol tartsa a kicsit a háztól, amíg Mat el nem megy. Aztán nézte, ahogy elcammog az óra tízig. Tintahal a fülét hegyezte, mikor nyöszörgés hallatszott a bébi rb l. Andre általában nagyot aludt délel tt, de ma nyilvánvalóan úgy döntött, hogy korán kel. Mivel a házvezet n csak délben jött, Nealy ment érte, nyomában a kutyával. A baba hanyatt feküdt a kiságyban. Élénk kékszín Micimackós pizsama volt rajta, barna szeme könnyel teli, mely azonnal elapadt, ahogy meglátta Nealyt. Egy pillanatra elfelejtette a saját gondjait, miközben lenézett rá, oly aranyos volt és igazi egyéniség. – Mi a baj, kispajtás? Rosszat álmodtál? – Az apróság meleg teste alá csúsztatta a kezét és felvette. Gyönyör kisbaba volt tejeskávé szín b rrel, fürkész tekintettel, mintha még nem döntötte volna el, mire vélje a világot. A kapucseng kétszer egymás után felberregett, jelezve, hogy úton van a látogatója, és Nealy száján kicsúszott Gombocska Jorik kedvenc szava. – Báhszusz! A karjára ültette a gyereket és a bejárati ajtóhoz ment. – Oké, pajtás, csak te, én és a kutya. Megszólalt a cseng . Számolt tízig, aztán a kilincsért nyúlt.

Pandora’s TeAm

317


23

at nézte az asszonyt az ajtóban és úgy érezte, hogy elolvad. Tegnap még tartotta magát, mert kamerák voltak mindenütt, de most egy sem, és Nealy csak egy lépésnyire volt t le. Sajnos az a n , aki el tte állt, nem az a Nealy volt, akit Iowában hagyott. Ez a Nealy elegáns volt. Arisztokratikus. Fehér, angolszász, protestáns, patríciusi fejebúbjától Colé Haan papucscip jébe bújtatott lábaujjáig. Olyan gyöngysort viselt, ami valószín leg a Mayfloweren érkezett, egyszer pulóvert, ami csak kasmír lehetett és tökéletesen szabott szürke flanelnadrágot. Csak a korcs kutya, ami kijött a teraszra, hogy ráugorjon és a bájos barnab r baba, aki a karján ült, nem illett a képbe. De milyen jó volt látni! Égett a vágytól, hogy felkapja és a hálószobába vigye, ahol leránthatja róla a gazdagság és pozíció minden leplét, de gondolta, hogy nem sikerült volna túl jól – sem Nealy, de a titkosszolgálat miatt sem, aminek az ügynökei a kocsibeálló szélér l figyelték. A szíve megtelt érzelemmel, de semmi más nem jutott eszébe, amit mondhatott volna a szeretleken kívül, ami kissé korai lett volna, ezért inkább a kutyát üdvözölte. – Helló, Tintahal. A gyerek pislogott Mat hangjára, majd nyálas mosolyt vetett rá.

Pandora’s TeAm


318

Amerika királyn je hátralépett az ajtótól, hogy beengedje. Mat gyomra összerándult. Nealy úgy nézett rá, mintha távolról emlékeztette volna valakire, akit egyszer a fedélközben látott. Követte a folyosón, ami akár a Smithsonian Galériában is lehetett volna, miel tt beléptek egy szertartásos nappaliba rengeteg cseresznyefabútorral, füles fotellel és régi olajfestményekkel. Mat olyan házban n tt fel, ahol szedett-vedett bútorok, dekorlemez borítású asztalok és fa feszületek szolgáltatták a berendezést, amik mögé szárított pálmalevelet dugtak. Nealy egy vékonylábú, tevehátú kétszemélyes padra mutatott. Óvatosan ereszkedett le, attól félve, hogy az az izé elgörbül alatta. Nealy egy olyan n magabiztosságával nézett rá, aki végre rájött, kicsoda. – Megkínálnálak innivalóval, de elfogyott a gyökérsörünk. Pillanatnyilag megtette volna a scotch is, egyenesen az üvegb l. Észrevette, hogy Nealy úgy szorítja magához a kisgyereket, hogy az fészkel dni kezd. – Újabb szaporulat? – Andre Tamarah-nak, annak a n nek a kisfia, aki Gombocskára vigyáz. – Azt hittem, te vigyázol Gombocskára! – Mat arca megrándult saját vádló hangjától. Nealy acélos pillantást vetett rá, de nem fáradt a válasszal. – Bocs. – A tenyere izzadni kezdett. Nealy egy füles fotelt választott a kandalló mellett, az alapító atyák valószín leg egy ilyen körül ültek össze megvitatni, pontosan meddig is akarnak elmenni azzal az Alkotmánnyal. A baba még mindig izgett-mozgott. Várta, hogy Nealy kényelembe helyezze, de nem tette. Mintha szinte megfeledkezett volna róla, hogy a karjában tartja. Remélte, hogy ez azt jelenti, ideges. Nem t nt idegesnek. A pad vészjóslóan nyikorgott, mikor hátrad lt és kinyújtotta a lábát. Ha nem mond valamit sürg sen, komplett idiótának fog látszani. – Hogy vannak? A lányok? – Tudod, hogy vannak. Rendszeres jelentést küldök. Pandora’s TeAm

319


A baba tekerg zött. Vajon hova dughatta Nealy Gombocskát? Bármit megadott volna, hogy újra lássa a kis csöppséget – kicserélje a büdös pelenkáját, magára csorgassa a nyálát, megkapja mindennéljobban-szeretlek mosolyát. – Egy jelentés nem ugyanaz, mint meggy z dni a saját szememmel. Hiányoznak. – Biztos vagyok benne, de ez nem azt jelenti, hogy ki-be ugrálgathatsz az életükbe, amikor úgy akarod. Megállapodtunk. Nem úgy ment, mint remélte. A kisfiú nyöszörgött. – Tudom, de... – Bár Nealy még mindig vékony volt, els találkozásuk kori beesett arca elt nt. Mat megkönnyebbült... és csalódott. A lelke mélyén azt akarta, hogy Nealy eméssze magát utána. Mintha Nealy Case emésztené magát bármelyik férfi után is. Már csak egy maradt hátra, és az ellenkezett tesztoszteronja minden egyes unciájával a testében. – Te is hiányzol. Nem esett hasra. Mat sáncolt. – Hiányoztok. Újabb nyöszörgés hallatszott a kék pizsamából. A kisfiú egyre csak igyekezett kiszabadítani a karját, de Nealy túl szorosan fogta. Mat nem bírta tovább és felugrott. – Add ide a kölyköt, miel tt megfojtod! – Micsoda... Elkapta a kissrácot és magához ölelte. A gyerek azonnal megnyugodott. Jó illata volt. Fiús. Nealy összehúzta a szemét, ' majd dobolni kezdett ujjaival a fotel karfáján. – Mi lett a DNS-tesztek eredményével? Az ügyvédem többször kérte a másolatot, de még mindig nem kapta meg. Most lebukott. Összetépte a borítékot, amit a davenporti laboratórium küldött neki anélkül, hogy felnyitotta volna. – Én sem. Szerintem rossz címre postázta a labor. – Rossz címre? – Van ilyen. Nealy félrebiccentette a fejét és fürkész tekintetet vetett rá. – Tudom, milyen fontos ez neked. Talán újra meg kellene csinálni a vizsgálatot. Pandora’s TeAm


320

– Meg rültél? Kitenni Gombocskát még egyszer a tesztnek? Te könnyen beszélsz, mert nem voltál ott. Nem láttad, hogyan fogták le! Nealy úgy nézett rá, mint akinek elment az esze, ami annyira közel állt az igazsághoz, hogy Mat inkább hátat fordított neki és a kandallóhoz ment. – Miért jöttél, Mat? A kisfiú az állához hajtotta a fejét. Haragosan nézett Nealyre. – Rendben, a következ a helyzet. Elcsesztem, oké? Elismerem, szóval felejtsük el mindketten, és lépjünk tovább. – Lépjünk tovább? – Nealy olyan hideg volt, mint egy presbiteriánus gyülekezet egy f tetlen templomban. – Mert csak a jöv számít. – Meleg volt itt vagy csak neki volt melege? – El re kell néznünk, nem hátrafelé. A pillantásból, amit Nealy vetett rá, áradt az arisztokratikus megvetés. Hirtelen úgy érezte magát, mintha vörös szatén tekeinget viselne és kielbasát enne. Ideje volt a lényegre térni. – Tudnom kell, mit érzel irántam. – Err l akartál velem beszélni? Bólintott. A gyerek a vállgödrébe temette az arcát, és e pillanatban bármit megadott volna érte, hogy elmehessen vele játszani, mintsem hogy azzal kelljen szembenéznie, milyen üres jöv vár rá, ha a jégkirályn , aki Nealyben lakozott, kikosarazza. – Nos... méltánylást, hogy nem árultál el a cikkekben, amiket írtál. – Méltánylást? – És hálát, amiért rám bízod a lányokat. – Hálát? – Ez rémálom. Lerogyott a családi kanapéra. – Mély hálát. Kakukkos óra ketyegett a sarokban. Nealy úgy t nt, nem bánja a hosszabbra és hosszabbra nyúló csendet. – Még valamit? – Nem, nem hiszem. Ez kiütötte. Átkozottul többet kell Nealynek éreznie ennél, különben nem engedte volna a közelébe azoknak a forró és nedves helyeknek, amiket a magáévá tett. Pandora’s TeAm

321


Összeszorította az állkapcsát. Átvette a gyereket a másik karjára. – Gondolkozz! Nealy felvonta a szemöldökét. Megérintette a gyöngysorát. – Nem jut eszembe semmi. Mat felugrott. – Nos, nekem eszembe jut más is. Én szeretlek, a fenébe is! És ha nem tetszik, nagyon sajnálom. A kisfiú hangot adott elégedetlenségének. Nealy szeme elkerekedett. – Te szeretsz? Várta, hogy Nealy ajka mosolyra gyúljon, tekintete ellágyuljon. Ehelyett úgy nézett, mintha a muskétások sortüze telibe találta volna a Lexingtonon. Tökfilkó! A hóna alá csúsztatta a gyereket és el relépett. – Sajnálom. Nem jól jött ki. Én csak... Meleg van itt? Lehet, hogy rosszul m ködik a kazánod. Megnézhetem. Mi van vele? Éveken át n kkel élt. Ismerte a szokásaikat. Miért kell szétesnie, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, hogy koncentráljon? Ezernyi érzelem villant át Nealy arcán, de Mat, ha agyonütik sem tudott volna beazonosítani egyet sem. Nealy hátrad lt a fotelben, keresztbe tette vékony lábát és egy kis protestáns templomot formázott az ujjaiból. – Mikor jöttél rá erre a meglep és nyilvánvalóan kellemetlen felfedezésre? – Vasárnap. Nealy orrlyukai kitágultak. – Múlt vasárnap? – Nem kérdés volt, vád. – Igen! És nem volt kellemetlen. – A gyerek egyre hangosabban nyöszörgött. Mat ringatni kezdte. – Csak két napja világosodtál meg? – Ez nem jelenti azt, hogy nem éreztem egész id alatt. – Mint védekezés, még számára is elég gyengének t nt. Recsegett a hangja. – Régóta szeretlek. -Á... értem. – Nealy felállt és odament hozzá, nem azért, hogy a lábai elé hulljon, ahogy Mat remélte, hanem hogy visszavegye a gyereket. Pandora’s TeAm


322

A tökmag Benedict Arnold majd kiugrott a b réb l örömében, hogy ismét vigasztalásra lelhet a vállán. – Nem látszol túl boldognak. – A kisfiú megmarkolta a Mayflower gyöngysort és a szájába vette. – Boldog vagyok! Úszom a boldogságban! Megint az a szemöldökráncolás. A fenébe! Szavakkal kereste a kenyerét. Miért hagyják el most? Nem volt ínyére, de tudta, hogy itt az ideje a bíróság könyörületére bíznia magát. – Szeretlek, Nealy. Sajnálom, hogy olyan sokáig tartott, míg rájöttem, de attól még igaz. Ami köztünk van, az túl jó ahhoz, hogy eldobjuk, csak mert én elcsesztem. Nealyt nem hatotta meg. – Neked az jelenti kimutatni a gyengéd érzéseidet, hogy elmész a CNN-hez és kibeszélsz a világnak. Nem igaz? – Blöfföltem. Nem vetted fel a telefont, nem emlékszel? Fel kellett hívnom magamra a figyelmet. – Én kérek elnézést. És mit szándékozol tenni ezzel az újdonsült érzelmeddel? – Meg szándékozom kérni a kezed. Mit szólsz? -A. Andre boldogan rágókázott Nealy gyöngysorával. Mat is szeretett volna a maga módján – Nealy alsó ajkával, fülcimpájával... mellével. Kis híján felnyögött. Ez most határozottan nem a megfelel id volt arra, hogy mellekre vagy egyéb más csábító testrészekre gondoljon. – Nos? – Nos mi? – Hozzám jössz feleségül? Nealy fagyos tekintettel nézett rá, amely elárulta, hogy igazán jó érvekre lesz szüksége. Valami logikusra az érzelmes helyett. – Tudom, hogy valószín leg rangon alulinak tartanád ezt a házasságot, hisz én nem vagyok arisztokrata, mint te. De talán itt lenne az ideje felfrissíteni a Litchfield család génállományát. Egy kis kelet-európai paraszti vért keverni bele. – Aztán indulni a Hármas Koronáért? Mat összehúzta a szemét. Pontosan mi folyik itt? Nealy nézte, ahogy Mat félrebiccenti a fejét és úgy tanulmányozza, mint egy mintapéldányt a mikroszkóp alatt. Nealy Pandora’s TeAm

323


olyan megbántott volt, hogy alig bírta meg rizni hidegvérét. Mat tényleg azt képzelte, hogy elhiszi ezt a fukar szerelmi vallomást és elfogadja a lánykérésnek nevezett szánalmas ajánlatot? Rádöbbent viszont, hogy hiba volt megpróbálni kirekeszteni a lányokat a férfi életéb l. Tudnia kellett volna, mennyire szereti ket Mat, még ha nem is tudja kimutatni. Azt viszont nem is sejtette, hogy odáig megy, hogy vissza akarja kapni ket. Soha nem hitte volna, hogy Mat lehet annyira kétségbeesett, hogy házasságot ajánljon. Mintha még mindig nem jött volna rá, hogy egyszer en elvehetné t le a gyerekeket. volt a törvényes gyámjuk, az örökbefogadás nem zárult le. Csak annyit kellett volna tennie, hogy kijelenti, meggondolta magát. De a tisztessége ezt nem engedte. Nealy térde kocsonyássá vált. Engedné a tisztessége, hogy feleségül kérjen egy olyan n t, akit nem szeret, csak azért, hogy visszakapja a gyerekeit? Lüktetni kezdett a feje. Mi van, ha igaz? Ha tényleg szereti? Lehet, hogy ez is egy újabb példája Mat megjósolható ügyetlenségének saját mélyebb érzelmei titokzatos aknamez jén? Vagy olyan er s érzelmeket táplál a lányok iránt, hogy hajlandó lenne feleségül venni azt, akit kedvel, de nem szeret, csak hogy együtt élhessen velük? Csupán egy valamiben volt biztos... dacára a hónapoknak, amikor Mat hülye pólóját szorongatta és Whitney Houstonra nyavalygott, már nem volt az az érzelmi koldus, aki Dennis Case-hez hozzáment. Az elmúlt egy évben megtanulta, hogy jobbat érdemel, és nem fog megint kétségek közt rl dni egy férfi szerelme miatt. Ha Mat Jorik lángol érte, jobb módszert kell találnia arra, hogy megperzselje. – Nealy, tudom, hogy rosszul intéztem, de... – A rosszul az nem kifejezés. – Az órájára nézett, felállt és elindult a folyosó felé. – Sajnálom, de lejárt az id m. Matnek nem volt más választása, követnie kellett. – Mi lenne, ha elkísérnélek ma? Nem árt egy kis bennfentes sajtóvisszhang. Nem volt szüksége sajtóvisszhangra, és ezt mindketten tudták. Kinyitotta az ajtót és kilépett, arra késztetve Matet, hogy távozzon. – Attól tartok, lehetetlen. Pandora’s TeAm


324

– Add meg a telefonszámodat. Még beszélnünk kell. – Biztos vagyok benne, hogy ha nagyon akarod, megtalálod a módját, hogy megszerezd. Visszasurrant a házba, miel tt Mat megállíthatta volna, és becsukta az ajtót. Aztán magához szorította Andrét és próbálta eldönteni, hogy sírjon vagy sikítson. Mat tudta, hogy elszúrta. Annyi éven át magasította a magánélete véd falait a húgai és önmaga között, hogy nem tudta lerombolni, amikor legnagyobb szüksége lett volna rá. Beült a kocsiba, de nem indította el, csak bámult kifelé üres tekintettel a szélvéd n. Ha legalább lett volna annyi bátorsága, hogy a karjába vonja Nealyt abban a pillanatban, ahogy meglátta, és elmondjon neki mindent, ami a szívét nyomta. De csak hablatyolt, mint egy idióta. Nem volt semmije. Se randi. Se telefonszám. Semmi. Olyan dühös volt magára, hogy kis híján nem vette észre azt a sárga valamit, ami kiállt a garázs mögül, miközben kifelé tolatott. Jobban megnézte és látta, hogy a viharvert Winnebago hátulja az. Nem akart hinni a szemének. Miel tt elhagyta Iowát, eladta Mabelt egy keresked nek és elküldte a csekket Nealy ügyvédjének, hogy fordítsák a lányok javára. Miért vette Nealy a fáradtságot, hogy visszavásárolja? Felcsillant el tte a remény. Nem sok, amibe kapaszkodhatott, de ez volt mindene. El kotorta a memóriabankjából Lucy új iskolájának a nevét, és felhívta az intézményt útbaigazításért. Miután megérkezett, bemutatta az igazgatónak a személyi okmányait, és bevezették egy üres irodába. Épp miel tt a hullámok végleg összecsaptak volna a feje felett, az ajtó kinyílt és ott állt Lucy. Mosoly vette birtokba Mat arcát. Csak egy pillanatig fogta el nosztalgia az örömlányos smink és lila haj után. Lucy csodálatos volt – sminktelen, sugárzó és csinos. Nealy törte le a tüskéit vagy Lucynek nem volt már rájuk szüksége többé? Ette a fene, hogy megölelhesse, de a Lucy arcán látott ellentmondó érzelmek tétovázásra sarkallták. Nagyon megbántotta, mikor hagyta elmenni, és Lucy nem fog könnyen megbocsátani. – Mit akarsz? Pandora’s TeAm

325


Habozott, aztán úgy döntött, nem engedhet meg magának újabb ügyetlenkedést. – Vissza akarom kapni a családomat. – A családodat? – Lucynek nem ment el a józan esze, és tele volt gyanakvással. – Hogy érted ezt? – Téged, Gombocskát és Nealyt. Lucy a szokásos makacs tekintetével nézett rá. – Nem vagyunk a családod. – Ki mondja? – Közelebb lépett, de Lucy hátrált. – Még mindig haragszol rám, igaz? Lucy vállat vont, majd nem hazudtolva meg magát egyenesen a szemébe nézett. – Miért jöttél? Ezt átgondolta. Mennyit mondhat el neki úgy, hogy tisztességes maradjon Nealyhez? A pokolba a tisztességgel! – Rájöttem, hogy nem bírok nélkületek élni. Lucy az íróasztal sarkának d lt, testtartása esetlen és bizonytalan volt. – És? – És visszajöttem. – Nagy ügy. A fájdalom, amit Lucy oly kétségbeesetten igyekezett leplezni, Mat szívébe vájt. – Nekem az. Elég magányos voltam. Plussz seggbe tudnám rúgni magam, amiért ilyen sokáig tartott rájönnöm, hogy mi a fontos. Lucy lenézett a hüvelykujjára, az ajkához emelte, aztán mintha rádöbbent volna, mire készült, leengedte. – Igen, azt el tudom képzelni, hogy Gombocska nagyon hiányzik. Annyira látni lehetett még mindig Lucyn a bizonytalanságot, hogy Mat fizikai fájdalmat érzett. – Hogy van mostanság az a kis rosszcsont? – Remekül. Már nagyon sok szót tud. Tintahalat Csintalannak hívja. – Olyan szemmel nézett rá, ami tele volt szemrehányással. – De soha nem mondta azóta, hogy Papa. Egyszer sem. – Nagyon hiányzik. – Mat elhallgatott és újabb lépést tett el re. – De te még jobban. – Valóban? Pandora’s TeAm


326

Mat bólintott. – Szeretem Gombocskát, de még kisbaba. Tudod, hogy van ez. Igazából nem tudok vele beszélni semmi érdekesr l, sem kosarazni. Ne vágj ilyen meglepett képet. Mi kezdett l fogva megértjük egymást. – Szünetet tartott. – Hallottál már a lelki társakról? Lucy gyanakvóan bólintott. – Szerintem mi lehetnénk lelki társak. – Komolyan? – Szerinted nem? – De, csak én azt hittem... – Te kis csacsi. – Mat rámosolygott. – Mikor fogsz rájönni, milyen nagyszer gyerek vagy? Lucy csak bámult rá, aztán eltorzult az arca. – Azt hittem, soha többé nem akarsz látni bennünket. Matet már nem érdekelte, Lucy akarja-e vagy sem, hogy megölelje. Megfogta és a mellkasához húzta. – Én sokkal nagyobb szamár vagyok. Hiányoztál, Luce. Nagyon hiányoztál. Egy kar tapogatózva a derekára fonódott. Simogatta Lucy hátát és pislogott. Hogy hagyhatta el a lányokat egyáltalán? – Szeretlek, Lucy. – Azt hitte, nehezen fogja tudni kimondani, de nem így volt. Igazság szerint olyan könny , hogy megismételte. – Nagyon szeretlek. Lucy az ingébe temette az arcát. Bár a hangja elfojtott volt, Matnek nem okozott nehézséget megértenie. – Énisnaonszeretlek. Ácsorogtak egy ideig, zavarban mind a ketten, mégsem akaródzott elengedniük egymást. Amikor végül szétváltak, Lucy sebezhet nek és ijedtnek látszott. – Ugye nem akarsz elvenni t le? – Soha nem tennék ilyet! Lucy megkönnyebbülten fújt egyet. – Biztos voltam benne. – Dehogy voltál. A helyzet az, hogy egy kis segítségre van szükségem, és te vagy az egyetlen, akihez fordulhatok. Lucy rávágta. – Mi kell? Most Mat volt az, aki elfordította a tekintetét. – Ma reggel találkoztam Nealyvel, de ideges voltam és mindent elszúrtam. Pandora’s TeAm

327


– Mint mindig. – Szükségtelen az orrom alá dörgölnöd. Mindenesetre most még mérgesebb rám, mint azel tt. El bb vagy utóbb újra beszélnénk, de én nem tudok addig várni. Ezért van szükségem segítségre. Elmagyarázta, mit akar, és amikor végzett, Lucy ajkára ravasz mosoly ült ki. Mat gratulált magának a stratégiájához. Egy igazi n semmit nem szeretett jobban, mint mások dolgaiba beavatkozni, és a szíve csücske kétségtelenül igazi n volt. Nealyb l engedett a feszültség, miközben a földön ülve dédelgette Gombocskát és Lucy csacsogását hallgatta arról, milyen napja volt. A konyhából szálló sültcsirke– és fokhagymaillatról eszébe jutott, hogy reggel óta nem evett semmit. Borzalmas napja volt. Ahelyett, hogy a találkozóira koncentrált volna, folyton Maten járt az esze és azon, hogy mit forgat a fejében. A házvezet n belépett a társalgóba. – Ha nem tiszta a kezük, megmosni. A vacsora öt perc múlva az asztalon. – Kösz, Tina. Megszólalt a cseng , Lucy felugrott. – Majd én nyitom! Szóltam Cliffnek. Cliff volt az ügyeletes kapus, ami megmagyarázta, miért nem berregett a házitelefon. Lucy a folyosóra rohant. – Meghívtam egy barátot vacsorára. Tina nem bánja. Nealy kíváncsian nézte. Nem ez volt az els alkalom, hogy Lucy áthívott valakit, de mindig el re szólt neki. Annyira örült viszont, hogy Lucy új barátokat szerez, hogy nem vonta felel sségre. Megigazította Gombocska levendulaszín farmerjának hajtókáját. – Jól van, szutyokpeti, szedjük össze vacsora el tt ezeket a játékokat. – Szia, szívem. Megdermedt, mikor meghallotta Mat zeng hangját az el csarnokban.

Pandora’s TeAm


328

Gombocska szeme elkerekedett és eldobta a m anyagtekn st a kezéb l. – Papa! – Amilyen gyorsan csak pufók lábai vinni tudták, az ismer s hang irányába sietett. Mat a nap második ölelésére vonta Lucyt a folyosón, amikor meghallotta Gombocska fülsikít sikítását, amit apró tornacip s trappolás követett. Éppen akkor nézett fel, amikor az borsószem király kisasszonya totyogva befordult a sarkon. – Papaaa! Ujjongására Mat odarohant hozzá, a karjába kapta és csókokkal borította rózsás kis arcát. Felt nt neki, hogy mekkorát n tt. A haja hosszabb lett és már nem gyermekláncf -bodrokra hasonlított. Valaki masnit kötött a feje tetején lév copfra, mely kis szök kútként állt égnek. Lila tornacip t, levendulaszín farmernadrágot és piros pólót viselt, melyen a JÓ B R felirat állt. Az, hogy Gombocska nem felejtette el, ma harmadjára csalt könnyeket Mat szemébe. Ficánkolt és hasba rúgta az egyik tornacip jével, de nem érdekelte. Babasampon, narancslé és Nealy illata volt. – Papa! – Gombocska hátrahajtotta a fejét, csücsörített, és ismer s konok pillantásával nézett rá. Ez új trükk volt, de Mat azonnal vette a lapot és nagy puszit adott rózsabimbó ajka kell s közepére. – Helló, vakarcs. – Bakancs! Bakancs! – Az. – Egyik karjával a kicsit, a másikkal Lucyt átölelve hálát adott érte, hogy kétharmad részben nyert ügye volt. Az utolsó harmad megjelent a folyosó végén és a vádló kifejezés a tekintetében elárulta, hogy nála közel sem ért célt. – Mit keresel itt? – Én hívtam meg – szólalt meg Lucy. – Tudtam, hogy nem lesz ellene kifogásod. Nealy Matre förmedt. – Mikor találkoztál vele? Lucy nem adott rá esélyt, hogy Mat válaszoljon. – Ma az iskolában.

Pandora’s TeAm

329


A legendás önuralom sem tudta leplezni, mennyire szerette volna ízekre szaggatni a férfit, amiért az engedélye nélkül megkörnyékezte Lucyt, de a lányok el tt nem támadhatott rá. Józansága még nyilvánvalóbbá tette Mat számára, hogy veszélyes vizeken jár. Bár kész volt az utolsó leheletéig küzdeni, hogy meggy zze Nealyt, szereti, el bb éli le egyedül az életét, mint hogy fájdalmat okozzon a lányoknak. – Megmondtam az igazgatónak, ki vagyok. Megengedte, hogy váltsak pár szót Lucyvel. – Értem. – Jégcsapként csöpögött Nealy szava. – Mindenkinek van ajándékom kint a kocsiban – mondta Mat gyorsan –, de a titkosszolgálat át akarja nézni, miel tt behozom. – Nealyre pillantott. – Nem tudtam, milyen szín rózsa a kedvenced, ezért vettem mindegyikb l. – Hat tucattal az összes árnyalatból a cinóbervöröst l a barackcirmos fehérig. Remélte, hogy elterel hadm veletként használhatja, amikor belép az ajtón, de a titkosszolgálat meghiúsította a terveit. Nealy ajka alig mozgott. – Milyen figyelmes. Vörösessz ke negyvenes n kukkantott be a sarkon. – A vacsora tálalva. – Kíváncsian méregette Matet. – az a barát, akit mondtam, hogy ma este meghívok vacsorára – magyarázta Lucy. Az asszony elmosolyodott. – Ti középiskolások napról napra nagyobbak lesztek. Mat visszamosolygott rá. – Remélem, nem bolygattam fel semmit. Tina elpirult. – Nem... nem, dehogy. Gyerünk, miel tt kih l a csirke. Lucy belekarolt és Nealy mellett a konyhába vezette. – Várj csak, amíg megkóstolod Tina csirkéjét. Fokhagymásán készíti. – Imádom a fokhagymát. – Én is. – Ettél már jalapenót? – Magában? – Persze hogy magában. Mi vagy te, mimóza? Pandora’s TeAm


330

Nealy hallgatta a fecsegésüket, miközben Mat jobbról-balról ölelve a lányait elt nt a társalgón át. Mindketten úgy néztek a férfira, mintha akasztotta volna a holdat meg a csillagokat az égre a szórakoztatásukul. Rádöbbent, hogy reszket és nagy leveg t vett, miel tt belépett a konyhába. Mat belerakta Gombocskát a magasított székébe. Teljesen otthonosan mozgott a barátságos, cseresznyefa szekrényekkel, fényes rézedényekkel és a pulton rikító narancssárga tökgy jteménnyel díszített konyhában. A kerek asztal a kertre néz félkör alakú beugróban állt. Agyagtálakkal, öblös zöld poharakkal és Gombocska speciális, Aliz Csodaországban mintás étkészletével volt megterítve. – Ide ülj, Mat! – Lucy a saját székére mutatott közvetlenül Nealy mellett. – Általában Andre és Tamarah is velünk eszik, de Andre ma délután oltást kapott, ny gös, Tamarah pedig a matek dolgozatára próbál készülni. – Van Andrénak a kocsiban egy hokiüt – mondta Mat. – Meg korcsolya. Nealy rámeredt. – Te hokifelszerelést vettél egy hat hónapos babának? – Klassz. – Lucy Gombocska másik oldalán foglalt helyet, a borogatási övezeten kívül. – Mivel Gombocska úgy eszik, mint egy malac, nem használjuk az ebédl t, ha csak nem fontos ember a vendégünk. – Fintorgott. – Mint például tudod-ki. – Nem. Lucy a szemét forgatta. – Litchfiiiield nagyapaaaa. Lucille-nek szólít. Hát nem gáz? Gombocskát meg Beatrice-nek, pedig utálja. Egyszer lehányta. Nagy fejetlenség volt, igaz, anya? Nealy észrevette, hogy Mat arckifejezése megváltozik arra, hogy Lucy anyának szólította, de nem tudta beazonosítani. – Kétségtelenül Gombocska egyik ritka pillanata volt – sikerült kinyögnie. Mat hátrad lt és t nézte. Vajon a férfinak is felt nt, hogy tisztára olyanok, mint egy család? – Hogy mentek ma a találkozóid? Sikerült kiénekelned egy kis aprót a világfik szájából? Pandora’s TeAm

331


– Egy keveset. – Nem tudott gondtalan beszélgetést folytatni Mattel, ezért Gombocskához fordult. – ízlik a krumpli? A kislány kivette étel daraboktól maszatos öklét a szájából és a n vérére mutatott. – Csumpi! Lucy kuncogott. – így hív. Csumpinak. Pár hete kezdte el. – Mama! Nealy elmosolyodott. – Ezt az egyet tökéletesen mondod, ugye, bogaram? – Papa! Mat Nealyre nézett Gombocska helyett. – Ezt is. Nem hagyhatta, hogy Mat ezt tegye. Nem furakodhatott be az életükbe, csak mert végre rájött, hogy hiányoznak neki a lányok. Lehet, hogy meg kell állapodnia vele a láthatásról, de ez nem jelentette azt, hogy el kell fogadnia azokat a lagymatag, csökevényes érzéseket, amiket a férfi odadob neki és úgy próbál beállítani, mintha többek lennének. Összehajtotta a szalvétáját, letette a tányérja mellé és felállt. – Nem érzem jól magam. Ha megbocsátotok... Tina, felhozná Gombocskát, ha befejezte az evést? – Hogyne. Mat felállt. – Nealy... – Viszlát, Mat. Lucy biztosan jól elszórakoztat majd. – Hátat fordított valamennyiüknek és elhagyta a konyhát. Bevette magát a hálószobába a programfüzetével és a laptopjával, csak annyi id re szakítva félbe a munkát, amíg esti mesét olvasott Gombocskának és lefektette, miután Tina felhozta. Miközben visszament a szobájába, hallotta, hogy Mat lent beszélget Lucyvel. A férfi halk hangja kísértésbe akarta ejteni, hogy hallgatózzon. Gyorsan a szobájába rohant, feltett egy Chopin-lemezt és felhangosította. Lucy egy óra múlva érkezett meg. A szeme csillogott az izgatottságtól, de kitalálhatta, hogy Nealy nem szívesen hallaná, mennyire örül, hogy együtt lehetett Mattel, így egy heves jó-éjt ölelés után elt nt. Most, hogy Mat elment, még lehangoltabb lett. Átöltözött kedvenc babakék flanellpizsamájába. Fehér bárányfelh k voltak rajta Pandora’s TeAm


332

és öblít illatot árasztott. Próbálta folytatni a munkát, de elterelte a figyelmét, hogy korgott a gyomra. Majdnem tizenegy volt, és alig evett egész nap. Félretette a laptopját és mezítláb lecsattogott a földszintre. Tina bekapcsolta a t zhelyvilágítást, miel tt elment, Tamarah és Andre nyugovóra tértek. Bement a kamrába és lehajolt, hogy el vegyen egy müzlisdobozt a polcról. Ahogy kiegyenesedett, egy kéz tapadt a szájára. Kipattant a szeme. Kalapált a szíve. Izmos kar ölelte át a derekát és húzta egy kemény, nagyon ismer s mellkashoz. – Tégy úgy, mintha az ország ellensége lennék – súgta Mat –, és tekints magad túsznak.

Pandora’s TeAm

333


24

sak amikor azt érezte, hogy a hátsó ajtó felé vonszolják, jött rá, hogy Mat nem a leveg be beszélt. Fel sem mordult, mikor Nealy meztelen sarkával sípcsonton rúgta. Miért nem vett fel cip t, miel tt lement? Matnek valahogy sikerült kiügyeskedni a hátsó ajtón. Nealy érezte arcán a leheletét, meleg volt. – Az egyetlen módja, hogy beszéljek veled, ha elviszlek ebb l a házból, úgy hogy ez lesz most. Kiabálhatsz, ha akarsz, de akkor a barátaid a titkosszolgálattól iderohannak és egyetlen kérdést sem fognak feltenni, miel tt l nek. Nos, mennyire vágysz rá, hogy holtan láss? Neked arról fogalmad sincs! Megpróbált beleharapni a tenyerébe, de nem tudta belemélyeszteni a fogát. – Ez az, drágám. Küzdj csak. Azért kérlek, ne olyan hangosan, mert a cimboráid nem kukoricáznak. Egyik lába barázdát szántott a lehullott levelek közé, miközben Mat félig átvitte, félig átvonszolta a teraszon, le a f be, egy pillanatra sem enyhítve a tapaszon a száján. Bivalyer s volt, Nealy pedig magánkívül a tehetetlenségt l. Valószín leg tudott volna némi zajt csapni, de nem merte megpróbálni. Bár határozottan égett benne a vágy, hogy a férfi brutális és véres halált haljon, maga akarta elintézni. Ez rület! Micsoda dühít , szánalmas, aljas fickó!

Pandora’s TeAm


334

Tekerg zött és küzdött, ahogy csak bírt, hangtalanul. Aztán valami ismer s sárgát pillantott meg maga el tt. Mabel! Mat a lakókocsiba viszi! Az jó. Az csodálatos! Nem tudnak bemenni, mert maga zárta be a lakókocsit és hagyta a kulcsot... Mat kinyitotta az ajtót. Lucy! Az az alávaló kis kerít -szörnyeteg! Pontosan tudta, hol tartja Nealy a kulcsot és odaadta Matnek. A férfi beemelte a lakókocsi dohos belsejébe, hátravonszolta, kinyitotta a fürd szobaajtót és belökte. Nealy kinyitotta a száját, hogy leüvöltse. – Meg foglak... – Kés bb. – Mat bevágta az ajtót az orra el tt. Nealy a kilincsre vetette magát, de a férfi kiékelte valamivel és nem tudta lenyomni. A következ pillanatban hallotta, hogy a motor köszörül, majd elkapja a fordulatot. Majdnem felnevetett. Mat nem olyan okos, mint képzeli. Tényleg azt hitte, hogy egyszer en áthajthat az elektromos kapun? Nyilvánvalóan nem sejtette, hogy csak egy r tudta kinyitni speciális távirányító nélkül... A zuhanykabinnak d lt. Hát persze hogy volt Matnél távirányító. A markában tartotta a kamasz árulót, és Lucy mindennél jobban vágyott egy családra. Gyerekjáték volt kicsennie a távirányítót a Town Cárból és odaadni a férfinak. Mat meg fogja csinálni, jött rá. El fogja rabolni az Egyesült Államok egykori First Ladyjét, és nem tehetett ellene semmit. Kötelességtudóan öklözte a tolóajtót, miközben a lakókocsi elindult, jóllehet tudta, felesleges. A kapuknál felszerelt videokamerák mellett mikrofon is m ködött, de soha nem fog hallatszódni a dörömbölése Mabel motorjának zúgásától. Azért csak ütötte az ajtót, nehogy Mat azt higgye, megadta magát. A lakókocsi hirtelen megállt és elképzelte, ahogy Mat ártatlanul integet a biztonsági kamerákba, mert pontosan tudja, mit mondott Lucy az rségnek. Anya megengedte Matnek, hogy pár napra kölcsönvegye a Winnebagót. Hangosabban dörömbölt, majd feladta, mikor elhajtottak a kaputól. Lerogyott a vécéül kére. A lába lefagyott, a pizsamanadrágja alja átnedvesedett. Miért nem tudott egy Pandora’s TeAm

335


átlagemberbe beleszeretni? Valami kedves Ivy League-et végzettbe, aki holdfényes vacsorákkal udvarol a n knek holdfényes emberrablások helyett. Valami kedves Ivy League-et végzettbe, aki önmagáért szeretné, nem a körülményeiért. Táplálta a haragját, hogy azonnal a férfira zúdíthassa, amint kinyitja az ajtót. Middleburg vidéki város volt hatalmas birtokokkal és híres lovasfarmokkal. Mat könny szerrel találhatott egy elhagyatott helyet az összecsapásukhoz, és Nealy nem csodálkozott, mikor letértek az aszfaltról egy kavicsos ösvényre. Az út egyre rosszabb lett. Megkapaszkodott a mosdóban, miközben Mabel zötyköl dött, majd végül dülöngélve megállt. Nealy zord vonalba szorította össze a száját, kihúzta magát és várta, hogy kinyíljon az ajtó. Nem kellett sokat. Talpra ugrott. – Ha azt hiszed, hogy... Mat megfogta a vállánál fogva, keményen szájon csókolta, majd kivitte a fürd szobából. – Miel tt bármit is mondanál, sok mindent bánok, de ezt nem. Hogy beszéljek veled, ha csak csettintened kell az ujjaddal és kidobathatsz a palota rökkel? – Talán... Mat lenyomta a kanapéra és eléje térdelt. – Romantikusabb helyzet kedvemre valóbb lett volna, de Mabelben kezd dött, ezért úgy gondoltam, itt is rendez djön. – Felemelte Nealy hideg lábát és két tenyere bölcs jébe fogta. – Sok mindent kell mondanom, és azt akarom, hogy meghallgass. Rendben? Nealy rájött, hogy Mat sokkal inkább látszik idegesnek, mint diadalittasnak. Kezdett átáramolni bele kezének melege. – Nem sok választásom van, nem igaz? – Igaz. – A hüvelykujja a boltozatát masszírozta. – Szeretlek, Nealy Case. Szeretlek lelkem mélyéb l. – Nagy leveg t vett. – Nem csak szívemb l, érted. Lelkemb l szeretlek. Nealy lábujjai begörbültek Mat tenyerében. – Kezd az a szörny érzésem támadni, hogy te nem szeretsz viszont, de ez semmit nem változtat azon, hogy mit érzek és milyen mélyen. Ha örökre eldobsz magadtól, te akkor is a legjobb részem maradsz, ezt tudd. Pandora’s TeAm


336

A férfi suttogó hangjában annyi érzelem volt, hogy Nealy úgy érezte, mintha a kezével cirógatná. – Te vagy a leveg , amit beszívok, az étel, amit megeszek, az ital, amit megiszok. Te vagy a menedékem és a kiköt m; te vagy az er m és az ösztönz m; a becsvágyam, a lelkesedésem. Te vagy a megnyugvásom. Nealy úgy érezte, elolvad a férfi költészetét l. Mat elmosolyodott. – Már az bearanyozza minden pillanatomat, ha csak rád nézek. Nem is éltem, amíg nem ismertelek. Azt hittem, tudom, mit akarok, de fogalmam sem volt. Berobbantál az életembe és örökre megváltoztattad. Szeretlek, csodállak, kívánlak, imádlak... A szavak – a szerelem szonettjei, az odaadás rapszódiája – elborították. Ez a nyers férfi, aki oly kétségbeesetten igyekezett elhatárolni magát a n i nemt l, volt minden asszony álma. – Más szemmel láttatod velem a világot. Te vagy az els , akit üdvözöl a szívem, mikor reggel felébredek. Te vagy az utolsó, akit magam el tt látok, miel tt elalszom. Elengedte a lábát és két tenyerébe fogta Nealy egyik kezét. – Néha err l álmodom, hogy csak fogom a kezed. Semmi több. Csak fogom. És elképzelem, hogy így éljük le az életünket. Kéz a kézben. Úgy képzelem, hogy még parázs vitát is így folytatunk, kéz a kézben. Vagy csak ülünk a kanapén. Vagy... – Most egy kis agresszió vegyült a hangjába, ahogy megacélozta magát. – Tudom, hogy banális, de nem érdekel, a hintaszék, amir l beszélnek. – Összehúzta a szemét, hogy Nealy nehogy azt higgye, tiszta nyálas. – Látom. Látom a nagy tornácot és a két hintaszéket egymás mellett, mi pedig öregek és ráncosak vagyunk. – Ismét ellágyult a hangja. – A gyerekek kirepültek, feln ttek, csak mi vagyunk, és én minden ráncot meg akarok csókolni az arcodon és csak ülni ott és ringatózni veled. Nealyvel forgott a világ. A szíve repesett. Mat köröket rajzolt hüvelykujjával a tenyerébe. – Nem tudom elmondani, mennyire szeretek veled szeretkezni. Tudod, hogy csodálatos hangokat adsz? És úgy szorítasz, mintha csak én lennék neked, és ett l úgy érzem magam, mint valami isten. Pandora’s TeAm

337


Mat megsimogatta az arcát, a szemébe nézett. – Szeretek benned lenni, megérinteni az arcodat és nyitva hagyni a szememet, hogy tudjam, tényleg te vagy. Nealy borzongott. – Aztán amikor vége, lázas izgalomba jövök a gondolattól, hogy eljön majd a nap, amikor benned maradhatok. Amikor ellopom majd a szappant és elzárom a vízcsapot, hogy ott maradhassak... benned... a részedként. Nealy b re kigyúlt. Mat végighúzta hüvelykujját az alsó ajkán, a hangja rekedt csábítás volt. – Arra gondolok, hogy így jársz-kelsz, beszélsz emberekkel, teszed a dolgod, és te meg én vagyunk az egyetlenek, akik tudjuk, hogy ott vagyok benned. Lángok csaptak fel Nealyben. – És végre megértem két ember eggyé válásának hihetetlen szépségét, mert így akarok élni, eggyé válva veled. Mat szeme csillogni kezdett a könnyekt l. A Nealyé kicsordult és legördült az arcán. Mat hangja szenvedélyes és nyers lett. – Soha nem fogsz találni olyan férfit, aki úgy szeret, mint én, aki jobban védene annál, ahogy valaha védtek, még saját magadtól is, és aki ott lesz melletted, miközben jobb leszel önmagadnál. Mert én tudom, hogy te ezt teszed velem, jobbá önmagamnál. Zokogás rázta meg Nealy mellkasát. – És fütyülök rá, hogy együtt kell élnem az összes piros, fehér, kék csillagos-sávos hóbelevanccal, ami körülvesz. Igazság szerint szeretem is, mert ett l vagy olyan, amilyen vagy: a legjobb asszony, akit valaha ismertem, az egyetlen, akit valaha szerettem. – Befejezte, és csak nézett rá. Mintha kifogyott volna bel le minden szó és csak a puszta érzelmek maradtak volna a helyükön. Nealy megérintette az arcát az ujjaival, végighúzta a nedves csíkon le er s, vonzó arccsontján, és magába szívta mindannak az igazságát, amit a férfi mondott. Igen. Ez az, amir l álmodott, csak soha nem hitte, hogy megkapja. Amikor végre meg tudott szólalni, csak egyvalamire bírt gondolni. – Meg tudnád ismételni ezt az egészet? Pandora’s TeAm


338

Matb l szaggatott kacagás tört fel, a karjába rántotta és pontosan úgy szeretkezetett vele, ahogy elképzelte.

Pandora’s TeAm

339


Epilógus

at szerint Nealy még soha nem volt szebb, mint azon a januári napon, amikor ott állt az Egyesült Államok Kapitóliuma el tt és napsugarak szikráztak a haján. Gyapjúkabátja gallérja alá kötött piros, fehér, kék kend jének egyik sarkába belekapott a szél és hátrafújta, újabb remek képre adva lehet séget a fotósoknak. Az egész család ott volt. Gombocskának mindkét oldalán egy-egy kishúga állt. Kilencévesen is ugyanolyan akaratos volt, mint kisbabaként, és zárt ajtók mögött a család csakis Gombocskának szólíthatta. A világ számára Tracy volt, sajátos fejlesztés rövidítéseként a Beatrice-nek. Hosszú, sz ke haja repkedett a szélben, miközben vigyázó tekintettel figyelte Hollyt, a négyéves ugyanis hajlamos volt megjósolhatatlan cselekedetekre a nyilvánosság el tt. A másik oldalán a hatéves Charlotte állt. Bár ebben a pillanatban még méltósággal viselte magát, Mat tudta, hogy ez nem fog sokáig tartani. Mindkét lány az sötét haját és anyja kék szemét örökölte. Lucy, a nagy testvér, akit mindhárman bálványoztak, mögöttük állt Bertisszel, Charlie-val, Matnek majd valamennyi húgával és a nagyapjával, a fontoskodó vén kecskével, aki a kezébe csúsztatta ujjait. Mat legid sebb lánya huszonkét évesen friss diplomás szociális munkás lett és lelkes világmegváltó. Bár gúnyolódott rajta, amikor felhozta, Mat úgy sejtette, csak id kérdése, hogy kövesse anyját a politikai életbe. Büszkébb volt rájuk, mint valaha is kimutathatná. Pillantása találkozott a Nealyével, és szinte hallotta a gondolatait. Újabb kaland, szerelmem. Készen állsz?

Pandora’s TeAm


340

Alig várta. Annyi kalandot éltek át már együtt. Az elmúlt nyolc évre gondolt – az örömre és nevetésre, a kemény munkára, a hosszú órákra, a heves vitákra és még hevesebb szerelmeskedésekre. Micsoda boldogság! Nem mintha nehéz id szakok ne lettek volna. A legrosszabb akkor jött el, amikor elvesztették imádott Tamarah dadusukat egy heveny tüd gyulladásban, de végül még ebb l is kisült valami örömteli. Dagadt a büszkeségt l, mikor egyetlen fiára, a nyolcéves Andréra pillantott. A legtöbb család úgy alakul, hogy a spermium találkozik a petesejttel, az övé azonban kevésbé szokványos módon, volt köztük piros–, kék– és feketevér . Ha a családoknak lett volna pedigréjük, az övét kizárólag amerikai keverékként kartotékozták volna. Rájött, hogy itt az ideje eljátszani a szerepét és büszkén felemelte a kopott Jorik családi Bibliát. Nealy keze nem remegett, mikor rátette. Nem remegett az államügyek kormánykerekénél. Ünnepélyes alkalom volt, mégsem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon, mikor Nealy beszélni kezdett. – Én, Cornelia Litchfield Case Jorik... Még ennyi év után sem tudta elhinni, hogy Nealy felvette a nevét. – Ünnepélyesen fogadom... Visszatartotta a lélegzetét. – ... hogy h en szolgálom... Naná. – ... az Egyesült Államok elnöki hivatalát... Az Egyesült Államok elnöke. A felesége végre azt a hivatást bírta, amire született. Az országnak szerencséje volt vele. Nem csak intelligens volt, hanem el relátó, tapasztalt, megvesztegethetetlen és meglep en önfeláldozó is. Ami pedig ugyanilyen fontos, hogy a Kongresszusban töltött id alatt bebizonyította ritka, békéltet tehetségét, még esküdt ellenségek között is. Valahogy mindenkib l a legtöbbet sikerült kihoznia, talán mert senkinek nem volt mersze csalódást okozni neki. Beleivódott és sugárzott bel le egyfajta der , mely abból fakadt, hogy megtanulta, hogyan lehet egyszerre politikai életet élni és h nek maradni önmagához. – ...és képességeim legjavával fogom... Sokat töprengett új, a köztársaság els First Husbandje tisztjén, és bitang jó munkát akart végezni, az, aki precedenst fog teremteni az utána következ knek, és átérezte a felel sségét.

Pandora’s TeAm

341


Nealy boldogulása magával hozta öt gyermekének jólétét. Mat a választások óta írott cikksorozatában nyilvánvalóvá tette az amerikai nép el tt, hogy és az új elnök olyan gyermekek szülei, akik néha angyalok voltak, néha szófogadatlanok és gyakran a kett között minden. Az elnök felel s az amerikai népért, de a gyerekek nem, és akinek valami gondja van ezzel, az szavazzon a következ választáson valaki másra és viselje a következményeket. – ...hogy megtartom és megvédem az Egyesült Államok Alkotmányát. Bámulattal gondolt a feleségére, mint a legértékesebb dokumentum védelmez jére. És ha valaha is megfeledkezne róla, csak egy pillanatra is, micsoda felel sség, ott lesz, hogy emlékeztesse. Ideje volt, hogy egy nagy tehetség újságírónak rálátása legyen a történelemre, és Mathias Jorik állampolgár arra a megállapításra jutott, hogy nincs nemesebb szerep egy First Husband számára, mint a nép védelmez jének lenni. A következ pár óra elrepült, következett a beiktatási felvonulás. Nealyvel úgy döntöttek, hogy gyalog teszik meg az utat, és kéz a kézben indultak el, maguk mögött a gyerekekkel. Andre és Charlotte azonban nemsokára civakodni kezdtek és szét kellett ket választani. Holly túl fiatal volt ahhoz, hogy ennyit meneteljen, és azt akarta, hogy felvegyék. Ekkor Charlotte is felkéredzkedett, így Mat átadta Hollyt Lucynek. Andre határozottan elb völte a tömeget, de Mat azon gondolkodott, nem tudatosították-e benne túlságosan, hogy az els afroamerikai fiú a történelemben, aki egy amerikai elnök gyermeke. Nevetve néztek össze Nealyvel, amikor nyolcéves fiúk ismét odaintett kis barna kezével a tömegnek. Lucy karja elzsibbadt, Mat betette Hollyt a limuzinba, ami Jason Williams és Toni DeLucca dísz rsége alatt követte ket. Ekkor Charlotte is eldöntötte, hogy beszáll. Andre majdnem végig kitartott, a cél el tt azonban úgy döntött, hogy magasba emelt ökle még impozánsabb látványt fog nyújtani az elnöki limuzin leeresztett ablakából. Testvérei perceken belül uralmuk alá vonták a másik ablakot, hogy k is demonstrálhassák szolidaritásukat az afroamerikai közösséggel. Végül csak négyen maradtak, ahogy nyolc évvel ezel tt, amikor kezd dött. Nealy egy kicsit el rébb lépkedett, élete legboldogabb pillanatait élve át, miközben a tömegnek integetett. Lucy az egyik, Gombocska a másik oldalról csapódott Mat mellé. átölelte ket, aztán elmosolyodott magában, mikor eszébe jutott, milyen kétségbeesetten

Pandora’s TeAm


342

harcolt ellene, hogy családos ember legyen. Most volt a szabad világ legnépszer bb családf je. Legid sebb, gyönyör lánya magához szorította. – Különös, hosszú utazás volt, nem, apa? – A világ minden kincséért sem adnám. – Én sem. – Gombocska egy pillanatra a mellkasára hajtotta a fejét, és Mat hálaimát rebegett, hogy legrosszabb rémálma, a család, valóra vált. Aztán elengedte a lányait, hogy elfoglalhassa helyét a felesége mellett. Az elnökasszony szeme csillogott, mikor felnézett rá. – Ha belegondolok, hogy egyszer mindent kockára tettem, csakhogy megszabaduljak a Fehér Háztól. – Ez volt a második legjobb döntés, amit valaha hoztál azután, hogy feleségül jöttél hozzám. Nealy mosolygott. – Mondtam már, hogy szeretlek? – De még mennyire. – Azzal ott, a Pennsylvania Avenue kell s közepén, miközben az egész világ ket nézte, hosszú, epeked csókot nyomott az Egyesült Államok elnökének ajkára.

VÉGE

Pandora’s TeAm

A szeret m a First Lady 2

Recommend Documents