A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS VÉDELME MAGYARORSZÁGON

A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS VÉDELME MAGYARORSZÁGON A HUNYADIAK ÉS JAGELLÓK KORÁBAN

RÓMA, 1955

A K A T O L IK U S S ZE M L E K IS K Ö N Y V T Á R A 1

Ft. GABRIEL ASZTRIKNAK A MAGYAR KÖZÉPKOR FÁRADH ATATLAN KUTATÓJÁNAK

K ülönlenyoxnat a Katolikus Szem le 1954. évi 3. és 4., 1955. évi 1. szám ából. Prin ted in Ita ly

DÁM

INCE

A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS VÉDELME MAG YA R OR SZÁ G ON A HUNYADIAK ÉS JAGELLÖK KORÁBAN

v * ?

RÓMA, 1955

A m a g y a r irodalo m n ak ép az első rügyei fa k a d ­ nak, am ik o r a n y u gati kereszténységet Szűz M á r ia szeplőtelen A

X I.

és

fo ga n ta tá sá n a k X II.

század

eszm éje

fo rd u ló já n

lá zb a Szent

hozza. A n zelm

tanítványai, főként E ad m é r és O sbert, veszik v éd el­ m ükbe az Isten A n y já n a k tisztaságát és szentségét, s erélyesen u tasítan ak vissza m in d e n olyan k isé rletet, am ely M á riá t a b ű n szennyével, nem csak a a cselekedeti, hanem az ereidet! bű n n el is, vo n atk o ­ zásba hozná. Ily értelem ben törn ek lándzsát M á r ia fo ga n tatá sa B e rn á t

ünnepének

azonban leinti

tosságot

javasol.

skolasztika

bevezetése az

Csaknem

aran y k o ra

m ellett.

Szent

első lelkesedést s ó v a ­ m ásfél

ta rto tta

század,

ép

a

tiszteletben

ezt

a

tilalm at, s kötötte gúzsba H alézi Sándorok, N a g y Albertek, Tam ások, B on av en tú rák m ario ló g iá já n a k kibontakozását. A n g o l

fö ldö n azo n b a n nem

feledésbe

érvelése.

E adm érék

A

X III.

m en t század

m ásodik felében, különös b áto rsá gga l a végén, D e W a re V ilm os és D u n s Scotus véget vet a d e rm e d t­ ségnek: ú jr a a jk á r a veszi S zent A nzelm isk o láján a k tanítását. Annál

m eglepőbb

azonban,

h ogy

Szent

B e rn á t

századának végén, 1192-1195 között m a g y a r földön a

boldvai

monostor

K eresztelő bencései

S zent

ünn epet

—

7

—

Jánosiról

írn ak

ú jo n a n

nevezett m ásolt

m isekönyvük

sánc tor álé já b a

virginis címen. A értékes néven

m agyar szerepel

M a g y a ro rs z á g

C onceptio

S.

M ariae

becses kézirat, -a benne fo glalt nyelvem lék

címén,

Pra y -kódex

irodalom történetünkben. területén

k alendárium ok,

ném i

E zu tán

használatos

m isszálék

kivétellel,

az

a és

ünnepek

soráb a ik ta tják ia Conceptio S an ctae M a ria e, vagy m a g y a ru l: B ódog Asszony fogantatása napját. R óbert K á r o ly óta p e d ig nem egyszer szerepel k irályaink okm án y ain ak keltezésében. A z ü nn ep elnevezése azonban korántsem tájék oz­ tat laffelől, M in th o g y

m it

is ünnepeltek

az E gy h áz

csak

voltaképen

őseink

term észetfeletti, vagyis

kegyelm i ténynek szentel ünnepet, jogosan követ­ keztették,

h ogy

Szűz

M á r ia

fo ga n tatá sá n ak

is

szentnek kellett lennie. Ez a szentség p edig nem jelen th etett kevesebbet, m in t azt, h ogy Isten nem en gedte

a

ra b s á g á b a n eredeti

M e gv áltó

választott

sínylődni,

hanem

bű n

szennyétől.

A n y já t

a

S á tá n

m egm entette

F o ga s

kérdés

őt

az

azonban:

m ikor s hogyan szabadította m eg Isten Szűz M á riá t az eredeti bűntől? Egy

őskeresztény

álirato k on

alapu ló

s

eléggé

népszerű nézet az Isfcenanya csodálatos, K risztuséhoz hasonló (fo gan tatásáb an

hitt,

s így

n a iv a n

m eg­

k erülte a szeplőtelen fo g a n ta tá s klasszikus nehézsé­ geit.

A

k om olyabb

h ittu dom án y

azonban

Szűz

M á r ia természetes fo ga n tatá sá ró l beszélt, amely, a középkorban

dívó

szerint, m ég nem lélek

teremtésére,

term észettudom ányos

fe lfo gá s

jelentette >a szem éllyé-válást: ill.

a

léleknek

a

a

fiziológiai

fogam zással életnek indu ló m ag z attal való egyesí­ tésére, az u.n. lelkesítésre (a n im a tio ), az em b rio n á ­ lis élet fe jle tte b szakaszában (fé r fin á l 45, nőnél 85 n a p m ú lv a ) k erü lt sor. M in th o g y bű n rő l és s ze n t­ ségről

csak

a

lélekkel

k apcso latban

lehet

szó,

a

megszentelődés

lehetőségéről

is

csak

a

lelkesítés

beálltával beszélhetünk. Á m ép itt a bökkenő:

a lelkesítésnek is m elyik

mozzanatában? A n y ílta b b s tisztultabb fe lfo g á s a szívére hogy

hallgatott,

Szűz

sem

s

m egalk u vás

M á riá h o z

érhetett,

a

létének

n élkül

b ű nn ek

m ég

egyetlen

hirdette,

az

árn yéka

p illa n a tá b a n

volt az eredeti b ű n átka alatt, h a n e m

sem

személlyé*

válásán ak p illa n a tá b a n azonnal Isten kegyelm ének teljességét

élvezte.

E zt

a

gon d olatot

képviselte

E adm ér iránya, s ezt írta z ászlajá ra D u n s Scotus, a

ferences iskola vezére.

Szent Dom onkos fia i is

hirdették Szűz M á r ia eredeti bűntől való m en tessé­ gét, azo n ban a m egszentelődést későbbi, h a csupán lo gik ailag

is

utóbbi

m o zzan atba

helyezték,

hogy

ezzel m egm entsék az eredeti bű n egyetem ességének Szent

Á go sto r

óta

oly

n agyfontosságú

elvét,

s

M á riá n a k is biztosítsák a m egváltásn ak m in d a n y n yiunkkal közös m ódját. A

dogm atikai alaposság és körültekintés,

kibontakozásának nézetet

akkori

javasolta,

Igazát sem

fokán,

azonban

a

fők én t

az Isten

azonban

az

a tan

az

« h a la d ó »

lehetett elvitatn i:

m éltóságával,

ta lá n

utóbbi fe lfo gá s

A n y já n a k

Isten

F iá n a k

gyerm eki lelkületével nem lehet összeegyeztetni a sátáni szennyet

Szűz

M á ria

lelkén.

A

m egváltás

egyetem es szükségességét ők sem tag ad ták M á riá v a l kapcsolatban, csak an nyival tökéletesebb m egváltási mód

illendőségét

istenanyai

tökéletességet Scotus m ég

szerint

az

hanem

hangoztatták,

m éltóság

felü lm ú l. ab b a n

árn yékát a

m in den

m egváltás

Ez áll,

sem

am ennyivel

az

m ás

terem tm ényi

m ód

pedig

a

Duns

h o gy

Isten

a

en gedi

szent

A n y jáh oz,

összes kegyelm eivel

bűnn ek m egelőzi

őt (p r a e r e dem ptio). A m ik o r

m ag y a r

fö ld ö n

az

Im m a c u la ta

körül

folyó harco k bo ga

nőtt:

fe llán go ln ak , az

a kérdésnek ezer á g a -

á ld a tla n

egyházpolitikai

helyzet

m inden szála beléakadt, a sok fá tó l nem lehetett látn i

az

erdőt.

d ex iro dalm u n k

H ogy

h a zai

tan ítását

hittudósaink

és

k ó­

és m ódszerét m egértsük,

né h á n y vo n ásb an fel kell vázolnunk a X V . századi Im m a c u la t a -v itá k

m in d

egyetemes,

vonatk ozásban fo n to sabb

állom ásait.

I.

DÖNTÉSÉNEK

A

BÁZELI

H ANGJA

AZ

B árm en n y ire távo lról sem

Z S IN A T

m ind

hazai

V IS S Z ­

EGYHÁZBAN is

kiváló

Duns

érte el azonn al

Scotus

érvelése,

a kivánt hatást.

A

Scotus h a lá lá t (1308) követő félszázadban mindöszsze h a t hittudósról tu dju k kim utatni, hogy vallotta M á r ia száz

szeplőtelen esztendő

helyzetet

a

nagy

á llásp o n tján ak A

v iták

fo ga n tatá sá t (1 ).

azo n ban

lá n g ja

és

an n á l

skolasztikus Duns

következő kiélezte

m esterek

Scotusnak

az egyetem i

A

jo b b an

hívei

a

tag ad ó között.

aulákból a tem plom i

szószékekre csapott át. A hívek lelkesedése a « h a ­ ladók »

m ellé állt, hitét az o n b a n nem kis fo k ban

z a v a rta a tagadók érvelése. M in d a két p á rt n agy nevekre

hivatkozott,

Ágostonra,

Szent

sokszor

Jerom osra,

u gy an azo kra: Szent

Szent

Anzelm re,

s

ellentétes k inyilatkoztatások és csodatételek töm e­ gével árasztották el a közvélem ényt.

A bázeli zsinat döntése Zsigm o n d

császárt

is,

a

p á p át

is

ostrom olják

m indenfelől, vessenek véget az á ld a tla n állapotnak, zsinat döntsön a kérdésben.

íg y

k erült

az ü gy

a

(1 ) Ezek D e W a r e Vilm os, D u n s Scotus, B re to n -i R u dolf, A u rio l Péter, M eyronnes Ferenc, ferencesek, és a bencés B ro n w ic h -i R ich árd.

—

10

—

bázeli zsinat elé, am ely több m in t h á ro m évig tartó vitatkozás,

tanulm ányozás

után,

17.-én ünnepélyesen cikkelybe am ely

azt v allja,

szülő M á ria , megelőzve

hogy

a

1439.

szeptem ber

fo g la lta :

dicsőséges

az a

Szűz,

tan,

Iste n -

Isten különös kegyelm ének bőségétől

és

an n ak

m űködése

folytán,

ig a z á b a n

soha sem volt az eredeti b ű n szolgaságában , h a n em m indenkor mentesen, szentül és szeplőtelenül m a ­ radt

m in d e n fa jta

eredeti

és

tényleges

bűntől,

já m b o r és az A nyaszentegyház áh itatával, v alam in t a katolikus hittel, a jó zan ésszel és a S zentírással összhan gban álló tanítás, am elyet ép ezért m in den katolikus v a lla n ia

hívőnek kell;

helyeselnie,

m e g ta rta n ia

s ennek ellen kezőjét senkinek

és sem

szabad ezentúl hirdetnie, v ag y tan ítania. U g y a n a k ­ kor

elrendeli,

hogy

decem ber

8.-á t

sub

nom ine

conceptionis, vagyis Szűz M á r ia fo g a n ta tá sa cím én ü nn epeljék

m eg

az egész E gy h áz b a n ;

s

azoknak,

akik az ü nn ep m iséjén és két vecsernyéjén je le n vannak, pedig

100-100,

150 n a p i

zsolozsmát

a

a

szentbeszéden

búcsút engedélyez. tan

lán glelk ű

résztvevőknek A

m isét

apostola,

és

a

S eg o v ia -i

János, — akinek oroszlánrésze volt a bázeli döntés létrejöttében kisasszonynapi

is,

—

szerkesztette.

zsolozsmát

írta

L ényegében

át

a

a

szeplőtelen

fo ga n tatá sra vonatkozó részek beiktatásával. A ben.

kereszténység E uró pa-szerte Egyházm egyék,

u jo n go tt

szerzetesrendek,

ö rö m é­

egyetem ek,

sőt egész országok fo ga d ták el a bázeli határozatot. A

vallásos

áh ita t

p edig

a

sátántipró,

győzelm es

Asszony eszm éjében lá tta m inden akkori veszedelem és csapás elh árítóját. Hiszen, b a j volt elég: elem i csapások,

járványok ,

a

keleti

E gy h áz

elidegenedése, a n y u gati egyházszakadás,

végleges a török,

m a jd L u th e r és K álvin... A

győzelm i

m ám o rb a

_

azo n ban

11

_

kesernyésen

ve-

gyűlt a tudat, h o gy a bázeli zsinat m ár elszakadt a törvényes pápától, am ikor a szeplőtelen fo g a n t a ­ tás ü nneplését h elyben h agyta.

N övelte

a zavart,

hogy az 1457.-i avignoni tartom ányi zsinat, »a pápai követ

jelenlétében,

e lfo g a d ta

a

bázeli

határoza­

tot, b eta rtá sá t m egparancsolta, s kiközösítés terhe ala tt

m egtiltotta,

fo g a n ta tá s

ellen

hogy

bárk i

beszéljen,

is

a

v ag y

szeplőtelen

felőle

v itáb a

bocsátkozzék. A p á p a u gy an ak k or nem nyilatkozott a kérdésben. M a g a a róm ai egyh áz is így énekelte a zsolozsm ában: ...gen erali concilio co n firm ata cele­ b ra tu r per m u lta Ecclesiae loca; egyetem es zsinat megerősítésével

ü nn epü k

számos

helyen

az

Egy­

házban. Nem

csoda

tan án a k

tehát,

ellen felei

ha

a

szeplőtelen

k itapo gatták

s

fo gan tatás

k iaknázták

a

bázeili zsinat sebezhető pontjait.

Nagyszerű en k e­

zükre

hogy

játszott

az

a

körülm ény,

a

bázeliak

elszak adása u tá n Firen zében ülésező törvényes zsi­ n a t Jézus K risztu s eredeti b ű n nélkül való fo g a n t a ­ tását hangsúlyozva, sem m it sem szól Szűz M á r i á ­ ról. Sőt an n y ira m entek, h ogy a bázeli h atározatot bosszúállás m űvének, a zsinati aty ák at az E gyház ellenségeinek bélyegezték. A z avignoni tartom án y i zsinat m egerősítő végzését pedig iazzal utasították el, hogy p á p ai követ nem illetékes efféle n y ilatk o ­ zatra. A z ellen állás különösen Bandelli V in ce, dom on­ kosrendi

szerzetes

erősödött

meg.

Im o lá b a n

tűnik fe l először 1474-1475 táján.

szem élyében

1475-

ben, Libellu s recollectorius tate

conceptionis

B .V .

auctoritatum

M ariae

címen,

de ve ri­

M ilá n ó b a n

névtelenül k iadott m űvéből kiviláglik, m it is ta n ít­ hatott, m it képviselt a vitában . A lv a ru s P ela giu s ta n ú sá g á ra hivatk ozva azt állította, hogy a S. M a ­ r ia M a g g io r e -b a n dívó decem ber 8.-i mise k ön yör­

—

12

—

gése így kezdődött: Deus, qui san ctificatio n em V i r ­ ginis... A m i azt bizonyítaná, hogy a róm ai E gy h áz régen nem Szűz M á r ia fo ga n tatá sá t, h a n e m m eg szentelődését ünnepelte. U g y a n e z t ism étli m eg ellen állás legn agy obb bázeli, m a jd

az

firenzei k ép v i­

selője, Ioannes de Turrecrem ata, s Bandeilli fe g y ­ vertársa: Bartholom aeus de Spina. B a n d e lli 200-nál több Szentatyákból, h it tudósokból m erített idézet­ tel igyekszik igazolni, hogy Szűz M á riá n a k az e re ­ deti b ű n tőrvénye a lá kellett esnie. A M á r ia szeplőtelenségét védő tá b o rra pe d ig k így ót-bék á rák iált.

IV. Sixtus rendeletei IV .

Sixtus p á p a

nem

m a ra d h a to tt közöm bös

a

vita szenvedélyessége és h angnem e irán t. H og y a közvélem ényt

m egnyugtassa,

1477

első

n a p ja ib a n

nyilvános v itá ra h ív ta m eg a két tábort. B a n d e lliv e l szem ben B re s c ia -i F e ren c , ferences gen erális k é p ­ viselte az Im m a c u la ta ügyét. S oly könnyedséggel oldotta

m eg

B an d elli

ellenvetéseit,

m in t

ah ogy

Sám son lepattan totta a filiszteusok béklyóit. M ié rt is Sám son Ferenc néven em legetik

azóta k o r t á r ­

sai. A pá p a m a g a is Ferenc ja v á r a döntött, m isét és zsolozsmát szerkesztetett, am elyet 1477. fe b ru á r 27.-én

Cum

gyott,

s u gy an oly an

praecelsa kezdetű búcsúkat

b u llá já v a l fűzött

jó v á h a ­

hozzá, m int

az előző pápák ű rn ap jáh o z . IV . Sixtu s b u llá ja az első hivatalos és törvényes nyilatkozat a szeplőtelen fo ga n tatá s ünnepe mellett. A p á p a m a g a is tu d atáb a n volt e ljá rá s a jelen tősé­ gének. M iu tá n

a b u llá t kihirdette, Assziszi Szent

Ferenc s írjá ra helyezte, an nak a gyengéd rag aszk o ­ dásnak

s

b átor

k iállásn ak

j elképedésére,

am ely

Szent F erenc családját, am elyhez m a g a a p á p a is tartozott, m in den k o rra az Im m a c u la t a -val eljeg y e z­

—

13

—

te. A szintén ferences Bernardinus de Bustis le l­ kesülésében ú j zsolozsm át szerkesztett, a pápa 1480. okt.

4.-én

(S z e n t

F erenc

n a p já n )

kelt

Lib en ter

kezdetű brévéjével jóváh agy ta. A « C u m praacelsa » tapin tatos han gn em én azon­ b a n ism ét vérszem et k ap ta k a szeplőtelen fo g a n ­ tatás

ellenfelei,

« Im m a c u la ta e szeplőtelen

s k ih aszn álva V irg in is

Szűz

azt,

m ira

csodálatos

hogy

a bulla

Conceptio »-r ó l,

a

fo ga n tatá sá ró l beszél,

ig v kovácsoltak fegy vert: a p á p a nem a term észe­ tes fo g a n ta tá s ü nn eplőit lá t ja el búcsúkkal és e n ­ gedm ényekkel, h a n em

azokat, akik a lelki fo g a n ­

tatást, vagyis a lelkesítés u tá n bekövetkező m egszentelődést tekintik az ünnep tárgyának. A z 1478ban

E r colé

d'Este,

fe r ra r a i

h erceg

rendezésében

le fo lyt s h a t ó rá ig tartó v itáb an is Bandelili ezzel az ú jd o n ság gal toldotta m eg eddigi érveit, s kísé­ relte

védelm ezni B artholom aeus

k on ven tu ális ferences,

Baptista

Bellati

a F e ltre y

Ferrariensis,

k á r-

m e lita s bizonyos C aesm ius nevű szervita ellen é­ ben. A

dispu tán k ifejte tt érveit h á ro m

k ön yvben is m egjelentette puritate

et

praerogativa

év m ú lva

Tractatus de singulari conceptionis

Salvatoris

nostri Iesu Christi (B o lo gn a , 1481) elmen. A m űvet E rcole d ’Estének a já n lja . A z ajá n ló sorokban g y ő­ beszél,

zelem ről

azo n b a n

ép m ag a

Bandelili sorai

h a g y n a k kétséget a fölény felől. M indenesetre t á r ­ saiv al

egyetem ben különösen L o m b a rd iá b a n n a gy

p o rt ver, a hívek ú ja b b botránkozására. V égre is m egin t IV . S ixtu s vetett véget a viszszás helyzetnek, s 1482-ben m egjelen t G ra ve nimis kezdetű

brévéjében

igazságtól tételeket, különböző h irdetn i

ham isakn ak,

távolállók n ak am elyeket t á ja ira nem

« egyes

14

akik

_ _

ki

szerzetek

igehirdetésre

áta lla n a k ;

_

téveseknek,

jelen tette

azokat

a

L o m b a rd ia

kiküldött t.i.

az

t a g ja i»

eretnekeknek

m erik bélyegezni Szűz M á r ia szeplőtelen fo g a n t a ­ tásának

védőit,

egyház

is

szentelődést ilyen

s

csak

m int

és

decem ber

nyilatkozó

s ú jtja

tételeket

azokat,

könyveket

azokat

állítják ,

is,

hogy

fogantatást,

ünnepel

értelem ben

zösítéssel

azt

lelki

8.-án.

akik

a

róm a i

a

m eg -

E litéli

könyveket

s

az

k ikö ­

k árhoztatott

védelm ükbe

akik

a

vagyis

veszik;

szeplőtelen

v a la ­

fo g a n ta tá s

ellenségeit v ád olják eretnekséggel. A

p á p a ta p in ta tá ra vall, hogy nem

B an d elli

nevét.

országok

n y u ga lm át is felk avarta,

ber

4.-én

az

M in th o g y

egész

em líti m eg

azonban

v ilá g ra

nézete

m ás

1483. szeptem ­

kiterjesztve

s

egyéb

kisebb jelentőségű változtatásokkal ism ét kiadta a G ra ve

n im is-t

a pápa.

É pen elkészült nagyszerű

S tellariu m áv al Tem esvári Pelbárt, am ikor a breve m egérkezett

M a gy aro rsz ágra .

P e lb á r t

az

elsők

között lehetett, akik lá ttá k a bu llát, m ert n a gy o n kiem eli: b eto ld ja

«c u iu s

tenorem

sa jtó ra

kész

szeplőtelenségéről

szóló

v id i»;

s

m ég

m űvének fejezetébe

idejéb en

Szűz a

M á r ia

pápa

döntő

fontosságú s annyi h á b orú ság u tá n nyugvó pontot jelző rendelkezését. J o ggal írh a tta dinus

de

Bustis

«... (festu m )

IV .

Sixtu s

teh át B e m a r -

b u llá in ak

h a tásáról:

quotidie m aiori veneratione celebrari

in G a llia, A n glia , H ispania, Scotia, H ibernia, G e r ­ m an ia, Slavonia ac Pannonia, universis

m undi

atque Italia , et in.

p a rt ib u s ».

II. A S Z E P L Ő T E L E N VÉDŐI

FOGANTATÁS

M AGYAR

H ogy H az án k b a n is élénk visszhangot keltett a N y u gato t

annyi

szenvedélyességgel

le fo gla ló

Im ­

m a c u la ta -m ozgalom , a b b a n n em csekély része v an az ország n a gy h a ta lm i dom ányra

szom jas

helyzetének.

ifjú s á g u n k

—

15

—

N em csak

keresi

fe l

tu ­

E u ró p a

jeles m űveltségi központjait, hanem királyi és főú ri u d v a ra in k lése

és

tu d om á n y -

és m űvészetpártoló

nagylelkű sége

is

számos

k ed vte­

kiváló

idegent

csábít M a gy a ro rsz á g ra . A pécsi, ó budai és pozsonyi egyetem ek m ellett kiem elkednek a szerzetesrendek studium

g e n e ra le -i;

szerveznek h ív já k

s

m eg

a

a

domonkosok

legk iváló bb

k ated ráik ra.

egyetem et

k ü lföldi

tehetségeket

K irá ly a in k

kön yvtáráról

egész E u ró p a beszélt, M á ty á s Corvin áiból m ég m a is

152

k ézirat

különböző

és

4

nyom tatott

k ö n y v tá ra k b an

a

könyv

hirdeti

h u m an ista

m ag y a r

m ű veltség színvonalát. Mi

sem

term észetesebb

kölcsön hatásban,

m in t

tehát az,

ebben

hogy

a

a

szellemi

Szeplőtelen

eszm éje is tüzet fo go tt a h ittu dom ány és szónoklati irod a lo m

m a g y a r m űvelőinek

lelkében.

L itu rgiku s

könyveink h íven tükrözik a tan fejlődését: a P ra y kódex

n y ílt

óvatos

h an g n em é ig

h itv allásátó l

a

m in den

domonkos

misszálék

árn y a latát

m egleljü k

bennük. A V atik á n i K ö n y v tá r P ál. L a t. 460 jelzésű k ézirata,

am elyben

századi

m agyar

m ényét

fedezte

G á briel

klerikus fel,

Asztrik

egyetem i

egy

X III.

beszédgyüjte-

kisasszonynapi

v áz la táb an

fo glalk ozik Szűz M á r ia eredetének, fo ga n tatá sá n ak és m egszentelődésének kérdésével, term észetesen a k or

szellem ének

m egfelelő leg

a

megszentelődési

elm élet keretei között. Annál

v ilág osab b

a bázeli zsinat utáni m ag ya r

szerzők beszédje. A k á r la tin u l szólalnak meg, akár m agyaru l,

egységes

állásfo gla lásu k

egyben

azt

is

igazolja, h ogy a hívő közvélem ény is a szeplőtelen fo ga n tatá s tőrétege,

ta n á é rt

lelkesedett, s

alig h a n em

fen n költ

az ország

szellem ű

s

a

veze­ k ort

m ozgató eszmék ir á n t fogékony k irály ain k tetszésé­ től

kísérve,

szívesen

h a llg a tta

Boldogasszonyunk

an nyit vitatott k iv áltságán ak bizonyságait.

—

16

—

A) Latinnyelvű Immaculata-irodalmunk A X V .- X V I . századi m a g y a r irodalom , k ó d ex iro ­ dalm unk virágk ora, n a g y já b ó l osztozik a többi n e m ­ zetek vallási iro d a lm án ak sorsában : árn yéka a la tin nyelvű vallási irodalo m eszméinek. A kor gyerm eke m ég latin ul gondolkozik, az érveknek la tin fo g a l­ m azásban v a n erejük. Nem zeti nyelvre nem

egy­

szer csak rövidítve, am úgy n a gy jáb ó l, népszerűsítés céljából ülteti át a la tin m űvek fő b b go n d o la tm e ­ neteit. A zo n b an ez a kivonatos m a g y a r összefog­ la lás ép elégségesnek Ígérkezik arra, ho gy a szeplő­ telen

fo ga n tatá s

tan án ak

elm életi

m eg ala p o zá sá t

és érvelési m ódszerét benne m utassuk be. L a tin u l író

hittudósainkkal

m ozgalm i

k apcso latban

in k áb b

a

lendületét, hittudósain k korszerű

ta n

fe lk é ­

szültségét igyekszünk igazölni.

A Krisztus-társulat tankönyve A

m a g y a r m űvelődéstörténet egyik legszebb

jezete

az

Christi barsi

esztergomi

története. főesperes,

tudom ányosan könyve

1390-ben

a la p ítja

esztergom i képzett

is m a ra d t

férfi,

reánk.

B udai

kanonok,

Ha

János,

őm aga

an nyi

is

cím en

Rationale m ég

fe ­

C ollegiu m

K risztus-társulat,

s m ég

oly zseniális go n d olatok ban g a z d a g könyvet is írt volna, nem kötelezte vo ln a h á lá r a az utókort ahogy

a

Collegium

C hristi

a lap ításáé rt

évszázadokon keresztül em lékét gy a r tehetségek. A erényére

tett

úgy,

áldották

szegénysorsú

m a­

tudom ány m űvelőinek legszebb

szert:

lelkiism ereti

kötelességé­

nek érezte, hogy m ások kincsévé is tegye a tudás áldásait. N é gy b u dai h ázán ak jövedelm ét fo rd ította a

C ollegium

alapítására,

s

alap ítv án yt

tett

le,

am elynek jövedelm éből a társu lati elnök idő n k in t egy-e gy tehetséges szegénysorsú p apot volt köteles

—

17

—

kü lfö ldi egyetem ekre küldeni. H a a tanuló h a z ajö tt s

jó

á llá s b a

került,

lelkiism eretben

köteles

volt

visszatéríteni

a reáköltött összeget. A z esztergom i

érseket

kötelezte

arra

főesperességet

a

T ársu lat,

m indenkor

o lyan

hogy

papnak

a

barsi

juttassa,

aki a T á rs u la t pénzén tanult. A Collegium a X V I I . században m ég fenn áll. S zab álya it IX . B o n ifá c p á p a h a g y ta jó v á Ez

a

a lap ítv án y A

1399-ben.

C ollegiu m volt,

bu dap esti

410.

szám ú

tan ulói já n

M agyar k ézirata

jegyzeteit.

«D e

fru ctu s

»azonban

hanem

V II

N em zeti őrzi

A

az

A aron »

ösztöndíjas

papnevelde

M uzeum iskola

k ézirat

privilegiis

v irgae

nem csak

k áp ta lan i

m.

tan an y agát,

180v-181v

quae

cím en

fig u ra n tu r a

is. ae.

3.

fó lió per

k iv áltságn ál

kerül p á rh u za m b a Keresztelő Szent János és Szűz M á r ia

m egszentelődésének

titka. A

leglényegesebb

különbség a két m egszentelődés között, hogy Szent János, fo g a n ta tá sa u tá n h a t hónapra, M á ria és az U r jelen létében szentelődik meg, Szűz M á r ia pedig m ár

léte

első

p illa n a tá b a n

kegyelem ben

van.

U g y a n en n e k a k éziratnak 193. fó lió já n egy csu da­ történet (E lsin u s ap át lá to m ása) hirdeti még, hogy a X V . század dereka t á já n m en nyire otthonos esz­ m éje volt m a g y a r papságu n kn ak Szűz M á ria szep­ lőtelen fogan tatása.

Pannoniai Mihály vitája Zárai Antallal U gyanebben

az

időben

tűnik

fel

a

szeplőtelen

fo g a n ta tá s m agyarországi védelm ének egyik le g r o ­ konszenvesebb

alak ja,

szeknek

fejtörést

pálos

annyi

hittudós

és

a m agyar okozó

hebraista.

irodalo m tö rtén é­

Pannoniai M ih á ly , A

ládi

Czudarok

költségén 8 évig tan u lt P árizsban , m a jd hazatérve a Pálo sren d szellemi központját, B udaszentlőrin cet

—

18

—

választotta kivételes

lakhelyéül.

tehetsége

N a gy szerű

előtt

képzettsége

kön nyen

m egn y íltak

és a

fő u rak palotái, sőt m a g a a király, V. László, m a jd H u n yadi

M á ty á s

T ö rtén t a ty a

pedig,

szóba

is

hogy

hozta

szívesen egy

lá tta

M ih á ly

u d v a rá b a n .

nevű

A n ta l

dom onkos

jelen létéb en

azokat

a

kifogásokat, am elyekkel a dom onkosok L o m b a r d iá ­ b a n s egyebütt Szűz M á r ia szeplőtelen fo g a n ta tá sá t tám adták.

S

am ikor

látta,

h ogy

M ih á ly

h a llg at,

m egküldte tételeit a szerzetesrendek k lastrom ain ak és főiskoláinak, a bu dai előkelőségnek s m a g á n a k a királynak

is. B á r

vegye

odadobott

az

Budán

nem

keztyűt,

hiányzott,

aki f e l'

—

m ár

hiszen

az

ötvenes évek eleje ó ta m ag ya rázza a L ib e r S e n te n ­ tia ru m -ot a k ar kétségtelenül le gn agy ob b m ario ló gusa,

Tem esvári

P elbárt,

s

a

vele

konzseniális

Lask ai O zsvát a ferencesek b u dai gen erale stú d iu ­ m án, s a többi szerzetesek sem voltak nagyszerű tehetségek h íján, — M á ty á s k irá ly M ih á ly t jelölte ki

ellenvetőnek.

M ih á ly

kénytelen volt belátni,

azonban

hogy nem

ér el, h a

az ellenvető h á lá tla n

s

hogy

h agyja,

ellen fele

a

v ita

során

sok eredm ényt

szerepét v á lla lja ,

csillogó

dialek tik á jáv a l

kápráztassa a közönséget, ü gy es fo n d o rla tta l m e g ­ szakította a vitatkozást, s a következő n a p o k b a n ő hirdette m eg tételeit. F o gá sa nagyszerűen sike­ rült.

A

m ag a

nézetére

közönséget, s a krón ika ex A lex a n d ro A lensi

h a n g o lta

a

k irály t

szavai szerint:

d iffic u lta tib u s »,

s

a

«e n o d a t is

győzelm esen

m ara d t a porondon. K önyvet is írt Szűz M á r ia szeplőtelen fo g a n t a ­ tásán ak védelmére, ez azonban, a Szentlélekről, a rem eték életéről írt m űveivel s néh án y az eg ye te­ mes

k áp ta la n

ügykörével

foglalkozó

beszédével

együtt, la p p a n g valahol, vag y tán el is veszett. A

győzelem

m egnövelte

—

19

M ih á ly

—

tekintélyét

az

u d v arb a n , kegye.

de,

ú gy

M in t h a

tetszik,

k á rá ra

elbizakodott volna.

v á lt A

a

k irály

R endben

is

k u darcot v allo tt azzal a törekvésével, hogy a le g ­ fő b b

elö ljáró i tisztet doktoroknak, m agisztereknek

tartsa fenn. Felkerekedett tehát, s C zudarék ú ja b b tám o ga tá sá v al ism ét P á riz sb a m ent héber nyelvet tan ulni.

A

Néhány

u ja b b

k rónikák

szerint

kutató

P árizsban

szerint

h a lt meg.

R ó m áb a n

a

S anto

S te fa n o R oton do -b á n nyugodnék a « cripta herem itaru m »-iban több m a g y a r pálossal. A m ily eleven a krón ikák leírása a vita le fo ly á sá ­ ról,

olyan

szűkszavú

egyéb

fontos

körülm ények

m egh atározásáb an . íg y igen érdekes lenne tudnunk, m ikor vo lt a budai disputa? összefüggésben v a n -e a ferraraival?

Ki

m ö g ö tt?

M á tyá s

pártfogói

közé

rejtőzik királyt

az A nta l

az

nevű

Im m aculata

sorolh atjuk -e?

O ly a n

dömés koronás

kérdések,

am elyek alapo sabb tan ulm ányt érdem elnek. A d d ig is

p a p írra

vetünk

k u tatásaink

alapján .

n éhány

szem pontot

eddigi

B á r a bázeli zsinat u tán b eá llt viharszünet alatt sem szunnyadtak a szenvedélyek, lá n g ra m égis az 1457.-i

avignoni

tartom án y i

zsinat

m ár

ismert,

bázeli h a táro za to t m egerősítő rendelkezése lo b ban totta. A dom onkosrendi Raphael a Pornasio külön m u n k át szentel a kérdésnek, m a jd egy 1465 tá já n az

avignoni

püspökhöz

és hívekhez

írt

levelében

azzal a v á d o lja az avignoni zsinatot, hogy a la p já b a n ren dítette m eg az E gy h áz hitét, m ert p áp án ak kell döntenie a kérdésben s nem legátusnak. A lig telik bele 10 esztendő, B andellá fellépése végkép elkeseríti a

helyzetet.

A

disputának id őp ontját is

budai

a

legn agy obb valószínűség szerint 1465 u tán ra, v ag y m ég pontosabban : IV .

1476-1483 közé kelti helyeznünk.

Sixtus m ásodik,

1483-ben kelt

u tán alig h a k erü lt sor vitára.

—

20

—

G ra v e

n im is -e

E ggerer u gy an az 1444., Gyöngyösi pe d ig az 1459. esztendő esem ényeihez fű zi a Mihályiról szóló f e ­ jezetet,

rá ju k

azonban

n em

leh et

bizto n sággal

hagyatkozni kronológiai kérdésekben. E gge rer u.i., m in t

annyi

m ás

m eghatározás

kérdésben,

nélkül,

m in d e n

in k áb b

közelebbi

go n d o la t-tá rsítá s

a la p já n em líti m eg a fegyelem ért buzgólkodó s a lan y h ák javításához értő Berecz generalis je lle m ­ zésénél.

G yöngyösi pedig

tóságra

törtető,

a

a legfő b b elöljárói m é l­

hatalm asok

kegyét

vadászó,

a

jótevők alam izsn áján jó l élő, tu dom ányával h iv a l­ kodó

szertetest

lá tja

benne,

akire,

n y ilv á n

friss,

személyi harcokból táplálkozó em lékeitől in d íttatv a (a X V I. sz. elején írta k ró n ik á já t), az első kínálkozó alkalom m al bűnéül

m in den

r ó ja

fel,

rosszat

hogy

a

elm ond.

P á riz sb a

budaszentlőrinci könyvek h a lá la

M ég

azt

m agával

is

vitt

u tá n elkallódtak.

A budai és ferrarai disputa viszonyának kérdését azért

is

érdem es

második, révén,

felvetni,

A ra go n iai

rokonságba

herceggel, sengései

kerü lt

s a két u d v a r

művelődési

kapcsolatai,

nem

m ert

B eatricével

utolsó

M á ty á s

kötött

Ercole

k irály

házassága

d ’Este

fe rra ra i

kölcsönös hírszolgálata,

hatásai,

sorb an

v ag y

épen

in d íth a ttá k

ver­

M á ty ást

a vita rendezésére. S h a m ár itt tartunk, nem n a g y merészség kell ahhoz, hogy a pó ru l já r t A n ta l testvérben a Z á g ­ rábbó l

1477-ben

B u d ára

lássuk,

akit

a

ép

helyezett

m agiszteri

Zárai

fokozat

A n ta lt

elnyerése

címén helyeztek a domonkosok b u dai stúdium ába, s

aki

egyben

B eatrice

k irályné

g y ó n tató ja

volt.

M á ty ás k irály érdeklődésére is azért szám íthatott a vita, m ert két kedves u d v ari em bere, Z á r a i A n t a l és M ih á ly

frá te r

mérte, össze

tehetségét.

A r r a pedig, h o gy m it tartsu n k M á ty á s v élem é­ nyéről a szeplőtelen fo ga n tatá s kérdésében, fényes

—

21

—

bizonyítékaink m űvészi Szűz

M á r ia

M á ty á s

M á tyá s

kiállítású

kéziratban

udvari

am elyekben

m iséjét

m egtalálju k .

fo ga n ta tá sá n a k

m in den re

m egm aradt,

misszáléi,

k iterjedő

figyelm ét

a lig

k e rü l­

hette el ez a körülm ény: tu d atáb a n volt m a g a t a r ­ tása jelentőségének.

Pozsonyi János, pálos A pálosoknak Im m a c u la ta -é r t buzgó lelkesedésére vall,

hogy

M ih á lly a l

kb. egyidőben

száll

síkra

a

« já m b o r nézet » érdekében Pozsonyi János, m ih á ly kői (E r d é ly ), m a jd a Pozsony m ellett fekvő m á r ia völgyi kolostor hitszónoka. E gge rer szerint: gn is

pro b itate

M ár

Békési

E gyetem i János

v itae

E m il

La urentius

eloquentia

gyanította,

K ö n y v tá r

testvér

et 78.

s a já t

h o gy

szám ú

Chrysogonus

ia

B udapesti

kézirata

beszédeinek

«in s i­

p r a e d ic a to r ». javarészt

gyűjtem énye. S.

D alm a ta,

I.

m inden

valószínűség szerint ezt a kéziratot lá tta a pálosok Z á gráb

m ellett

épült

lepoglavai

m onostorában

a

X V I I . században, s ebből m ásolta ki épen a szep­ lőtelen fo g a n ta tá sra vonatkozó szakaszt, s közölte k ivon atosan A n n y it

h a talm a s

m indenesetre

lepoglav ai

kolostor

s a já t m űvének donított

h a gy om á n y a

M a ria n u s-á bán. hogy

Pozsonyi

a

János

tekintette a kódexben neki t u la j­

beszédeket.

o lvasható

Mundus

következtethetünk,

Az

egyes

bejegyzésekből

és

beszédek

dátum okból

végén kitűnik,

h o gy a szóban fo rgó gy ű jtem ényt javarészt M á r i a völgyén állíto tta össze 1465-1488 között. A

k ézirat

k ü lön

beszédje

szeplőtelen fo ga n tatá sá ró l. A beszédnek K ez d ő

cím e:

szavai:

S erm o T ota

de

szól

Szűz

M á r ia

föl. 6v-10v talá lh a tó b e a ta

pulchra

es,

v irgine amica

M a ria . mea,

et

m acula non est in te. Egészen szép v agy barátném .

—

22

—

és szeplő nincsen benned végén

semmi

könnyen

ráism erünk

p apírra vetette: róm aiakat keljünk

az

lanságból,

(É n . én. 4, 7). A beszéd

megjegyzés. a

«íg y

han gn em ébő l

am elyben

szerzője

inti az apostol (Sz. P á l)

(13. fe j.): álom ból,

A zo n b an

korra,

a

E lérkezett az óra, hogy f e l­ azaz

a

v ak ságból

am ely sokakat m in d

és

tu d a t ­

a m ai m ai n a p ig

h a ta lm á b a ejt, akik sehogysem tudják, v ag y nem a k a rják m egérteni, hogy a dicsőséges Szűz M á riá t [I s t e n ] m egóvta az eredeti b ű n t ő l». Ennek a szenvedélyes kitörésnek s leckéztetésnek különösen a IV . S ix tu s -féle rendelkezések előtt v an értelme. K ü lö n b en a beszéd a szokásos érveket az eadm erusi-scotusi tosítja:

go n d olatm en et

m egtehette

Isten,

szerint

csopor­

illett m egtennie,

tehát

m eg is tette. N e m eredeti alkotás. A z idézett e lő ­ szót kivéve, a X V . századi Im m a c u la t a -írók közös forrásából, a kezdő szaváról N ecd u m cím en em le­ getett iratb ó l m áso lja ki szóról-szóra a fenti beosz­ tásnak m egfelelő fejtegetéseket. A N e c d u m ism e r­ tetésére a következő fejezetben, P e lb á rtta l k apcso­ la tb a n kerül sor. Pozsonyi

Jánost n a gy

rokonszenvel em legetik

s

idézik a k ü lfö ldi M á ria -iro d a lo m b a n , jóllehet csak an nyit tudnak róla, am ennyit L a u re n tiu s C h ry so ­ gonus D a lm ata , m a jd az ő közvetítésével a szintén jezsuita

Velasquez

közöl.

K é z ira tá n a k

tüzetesebb

vizsgálata, rem éljü k fényt vet m u n k ássága irodalm i értékére is. E gy késői olvasója e lra ga d tatássa l ír ja a kódex tá b lá já r a : « S i tam en haec tan dem proelo m an d ata fuissent, Sic m ag n is titulis O rb e m icasset opus ». Több, m int 50 fo lió ra r ú g m ario lóg iai m u n ­ kássága,

am elynek csaknem m in den la p ja

az I m ­

m acu lata irá n t való buzgalom tól izzik. N e m csoda tehát, hogy a krónikák sem tu d n ak ró la többet s

—

23

—

jellem zőbbet m ondani, m int azt, h o gy retten th etet­ len védője a szeplő te lenség titkának.

Temesvári Pelbárt, ferences IV .

Sixtu s

pápa

m egjelenésével legnagyobb

m ásodik

egyidőben

G ra v e

születik

n im is-én ek

m eg

az

első

s

hatású elm életi válasz Bandelli ok ve-

tetlenkedéseire. T em esvári P e lb á rt S te lla riu m -&nak negyedik könyve nagyszerű alapo ssággal s m indenre k iterjedő

gond ossággal

fo g la lja

össze s ú jít ja

fel

m indazok at az érveket és csudatörténeteket, am e ­ lyek

a bázeli

zsinaton oly győzelm esen

állták

az

ellenvetések ostrom át. P e lb á rt m ég K ra k ó b a n »töltött diákéveiben m e g ­ ism erkedett nak

Szűz

kérdésével.

Pyczkowski

M á ria

Az

szeplőtelen

egyetem

lelkesedett

jeles

fo g a n ta tá sá ­

tan ára,

különösen a

kor pedig m egérintette

lelkét

Paulus

tanért.

Sziénai

A m i­

Szent B e r -

n a rd in és K ap isz trá n Szent János ferences refo rm m o zgalm án ak varázsa, s bölcseleti tan u lm án y ain ak elvégzése

u tá n

Szent F erenc

az Im m a c u la ta -m ozgalom

R en djébe

lépett,

ép

sodrásába került.

A szeplőtelen fo ga n tatá s t a n a u.i. az őbszervannevezett

ciának

ferences

re fo rm á g

terjedésével

erősödik m eg s kerül az egyházpolitikai és vallási élet

k özpontjába.

k öztu datba

a

Az

obszervánsok

gondolatot,

hogy

hintik

m in den

a

hivő

egyházi,

erkölcsi, politikai és fizikai b ajn ak , csapásnak m e g ­ szűnése

küszöbön

áll.

E gy

feltétele

v an :

a

Szűz

M á ria szeplőtelen fo g a n ta tá sá b a vetett hit, s ennek a k iv áltságn ak h ittétellé-n y ilván ítása. S hogy a m ozgalom egységes érvelési és illuszt­ rá ló

a n y a gg al

rendelkezzék,

v alam ely

em iliai

konventből hódító ú tra in d u lt egy érdekes, n a g y ­

_

24

—

szerűen m egszerkesztett és p á ra tla n u l közkedveltté v ált irás, p réd ik ációalak b an felépített h ittu dom ányi tractatus,

az

Im m a c u la t a -m ozgalom

századokon

á t nagy sikerrel h aszn ált fe gy v ertára. A p r o p a g a n d a ­ ira t

szerzőjének

S ziénai

Szent

az

ohszervancia

B e rn a rd in t

szellemi vezérét,

tisztelték,

v a ló já b a n

azonban egy rejtélyes ism eretlenségbe ferencesről v a n szó, akinek nevére

burkolózott

csak

a m in a p

bu k k an t C. Pian a, O .F.M . a bolognai ferences re n d tartom ányhoz

tartozó

de

m agister

A rim in io ),

R im in i

(F ran eisc u s

Feren c

személyében,

aki

1424

és

1439. febr. 6.- a között írta m eg m űvét « S e r m o ad Olerum cím en

de

conceptione

(K rit ik a i

k iad á sá b an (F iren ze )

m ost v an Szent

beatae

szövege,

virginis

sajtó

alatt,

M a ria e »

és C.

A. E m m e n s

a

Piana

quaracchi

B o n av en tu ra -k o llé giu m

«B ib lio ­

theca Fran cisoan a S cholastica M e d ii A e v i » so ro za ­ tában

lát

n a p v ilá g o t).

R im in i

F erenc

m űvét,

kezdőszaváról röviden N e c d u m cím en idézzük d o l­ gozatunkban. A X V .- X V I . század azonban korántsem b á n t vele valam i u dvariasan. N in c s Im m a c u la ta -író,

aki ne

belőle élne, de m ég véletlenül sem ju t eszébe s e n ­ kinek sem, hogy megnevezze, am ikor idézi. M itik u s eredet hirében kellett

állnia, m ert m ég

oly jeles

teológus is, m int B ru lefer Is tvá n , m eg sem kísérli a szeplőtelen fo ga n tatá s tárgyalását,

h an em

egy­

szerűen m egjegyzi, hogy erről a kérdésről írn i fe le s ­ leges,

m ert

úgyis

m egvan

m in den

a

« N e cd u m

e ra n t a b y s s i» kezdetű beszédben. P e lb á rt is k ia k ­ názza, azonban n á la is m eglep:

ő, aki a fo rrások

m egjelölésében p á ra tla n u l lelkiism eretes, a N ecdu m egyes részleteit m inden fo rrá s -je lö lé s nélkül szó rólszóra átírja. Nem

a k a rju k

vélem ényünket

elh am arko dn i,

— különösen az ir a t kritik ai k iad á sá n ak előestéjén

—

25

—

nem, — azonban nem rejth etjü k el azt a gyanúnkat, hogy a h a rci lá z b a n égő képzelet különféle le gen ­ d ákat

terjeszett

jólértesültsége

az élete vége

N ecdum

felé

felől:

m in th a

az Im m ac u lata

a

tábo ­

rához csatlakozó n a g y párizsi m ester, Halési Sándor érveit

és

so lu tio -it

tartalm a z n á;

vagy

m in th a

a

benne leírt csodákat és m agán kin yilatkoztatásokat a

bázeli

zsinat

m egerősítette

volna;

h á n y m ag án k in yila tk o zta tás já r t a

s

ki

abban

tu dja

a « su t­

t o g ó -p r o p a n d á b a n », am ely övezte. íg y m egértjü k , m iért lá tja a pálos történetíró is M ih á ly testvér bu dai győzelm ét abban, hogy A n tal testvér

nehézségeit

H alesi

S án d or

elvei

szerint

o ldotta m eg. A n n y it a k a rt u.i. vele m ondani, hogy a

a la p já n

N ecdum

érvelt

és

védekezett;

épugy,

ah ogy Pozsonyi János sikereinek titka sem egyéb, hiszen ő is hosszú részleteket ír át belőle. P e lb á r tr a azért is h ath ato tt különösebben, m ert nagyszerű összhan gban volt teológiai m ódszerének jellegével. P e lb á rt a ferences iskola híve. Skotistának

v a llja

v izsg ála ta

m agát, arró l

B on av en tú ra,

azonban

győz

meg,

M eyro n n es

m űveinek hogy

tüzetesebb

H alesi

Ferenc,

sőt

Sándor, m ag án ak

Szent T a m á sn ak olyan szintézisére törekszik, a m i­ lyet

a

XV.

képviselt. ezeket

század

A

h ív ja

Vaurouillon

derekán

N eod u m

érveinek

tan ú ság ra

az

egy

Vilm os

csoportja

Im m a c u la ta

ép

m ellett:

« septem fam osi doctores O rd in is M in o ru m in S. P a ­ g in a p ro fe s s o re s »,

t.i. H alesi S ándort, D u n s Sco-

tust, L y ra i M iklóst, C a n d iai Pétert, A u rio l Pétert. M eyronnes

Ferencet

és D e

W a re

Vilm ost.

Szent

T am á sró l egy csodát m ond el. P e lb á r t

az

obszervánsok

b u d ai

generale

stú ­

diu m án m agyarázza a Szentírást és a L ib e r S en ten tiaru m -ot,

am ikor P a rn a sio és B an d elli nézete

fe lk a v a rja a bázeli zsinat u tá n ném ileg lecsillapo ­

—

26

—

dott kedélyeket. E b b en a h iv a ta lá b a n an n á l kevés­ bé

lehetett

—

m int M ih á ly

közömbös

a

fejlem ények

és A n t a l

d isp u tá ja

iránt,

m ert

bizon yltja —

m ag át a k irály t is élénken fo glalk o zta tta

az I m ­

m acu lata ügye. T á n nem is a n n y ira áh ítatból, m in t an nak

;a /liberális

egyhápoli tik árnak

sze llem é ben,

am ely a bázeli zsinatot m á r azért is elism eri, m ert ezzel is kifejezésre ju t t a t ja az akkor m ég ja v á b a n dívó

« concilium

sup ra

papam »

elvét,

am elynek

bizony m ag a P e lb á rt is híve. S h a szám ba vesszük, hogy

Buda

k u lturális

színvonalának

emelése

s

egyetem i központtá való fejlesztése M á ty ás szíveügye volt, s n a gy on sokat adott arra, hogy a b u d ai főiskolákon elsőrangú tehetségek, sőt v ilá g h írű t a ­ nárok

a d ja n a k

csendben am ely

elő, nehezen hihető, h ogy P e lb á rt

m eghúzódhatott

nem csak

vo ln a

szaktudom án yába

oly

kérdésben,

vágott,

h an em

ép a ferences obszervanciának volt a hitvallása. A

Stellarium

4.,

a

szeplőtelen

fo g a n ta tá s

k ér­

dését kim erítően feldolgozó könyve, szám os p o n tb an eláru lja, hogy Pelbá rt tudatosan

BandelUék

ellen

csoportosítja szem pontjait s érveit. T á rg y a lá s á n a k első soraiban fe lv áz o lja a helyzetet a «m y s t e r iu m ce le b rita tis»,

az

ünnep

értelm ének

k érdésében:

« Szabad-e az Egyházban a szeplőtelen fogantatás ünnepét m egü lni? Egyesek azt m o n d já k m ert

Szűz M á ria

Szent Joachim

h o gy nem ,

és A n n a

h ázas

együttm űködéséből fogantatott. M ié rt is azt t a n ít ­ ják,

hogy

a

B oldogságos

Szűz

eredeti

bű n b e n

fogantatott, s ép ezért a fo g a n ta tá s ü n n epét sem a fogantatás, h an em

a m egszentelődés cím én kell

m egülni; az ünneplőnek is a m egszentelődés idejét kell szem előtt tartan ia, nem a fo ga n tatá st; an n á l is inkább, m ert Szűz M á r ia esetében az a h it já rja , hogy fo ga n tatá sa u tán h a m aro sa n m egszentelődött. A m i doktoraink azonban azt tartják , —

—

21

—

m o n d ja

P e lb á rt önérzetesen, —

hogy Szűz M á ria , jóllehet

szent h ázasságban , m égis eredeti b ű n nélkül fo g a n tatott. A bázeli zsinat is azt határozta, hogy ebben m indenkinek pápa

h in n ie

a folyó

kell.

V égü l

1476. esztendőben

pedig IV . (1 )

Sixtus

ugyan azokkal

a búcsúkkal ru h áz ta fel a B oldogságos Szűz M á ria fo g a n ta tá sá n a k ú r n a p já t

ünnepét,

ellátták,

n y o lca d d al

és k ülön

zsolozsm ával m ondják ,

misével,

ü ljü k

hogy

am elyekkel

s elrendelte, meg,

hogy

a az

valam in t

am elyek

pápák ünnepet

igen

szép

kifejezetten

Szűz M á r ia m en t volt

az eredeti

bűntől. E zt a nyilatk ozatot ad ta a pápa, s m egerő ­ sítette, h ogy hin n ü n k kell benne ». A bázeli zsin at­ tól

engedélyezett

búcsúkat

époly

tekinti P elb árt, m in t IV . Sixtuséit:

érvényeseknek «N a m

praeter

sup rascrip tas
concilium

basileense...

concessit perpetuis

tem poribus du ratu ras, u t patet in b u lla ». M ásu tt a bázeli zsinatot em líti első helyen, s IV . Sixtust « insu per », « ezenkívül »

szócskával vezeti be.

A « G r a v e nim is » m egjelenése pontot tett an nak a vitán a k is a végére: « já m bor d o lo g-e hinni Szűz M á ria szeplőtelen fogantatásában? » la riu m a

4. könyvének

utolsó

P e lb á rt S tel-

fejezetében hozza

a

kérdést, m in t toldalékot: ad praem issa addiciendum est et declarandum ..., s keserűen em lékezik vissza az

évtizedekig

quidem

tartó

szellemi

p á rv ia d a lra :

quod

aliaui adversarii plu rib u s m odis usque ad

ista n o stra tem pora im pu gn averu n t. M in d en szónak történelm e v an :

« E z t u gy a n ném elyek az ellenség

tábo rábó l

ú ton -m ó d o n

több

m ind

a

m ai

n a p ig

(1 ) P o lg á ri szám ítás szerint a b u lla 1477. fe b ­ ru ár 27.-én jelen t m eg. P e lb á rt az egyházi o k lev e­ lekben ak k o rtá jt haszn álatos időszám ítást veszi alapul, am ely m árc. 25.-ével kezdte az évet.

—

28

—

tám adták. A zo n b a n 1482-ben m a g a IV . S ix tu s p á p a külön b u llá b a n —

am elynek rendelkezéseit lá tta m

( cuius tenorem vid i) — apostoli tekintélyével elitéli és kárh o ztatja azt

m ondják,

azok állítását hogy

az

fogantatásának,

h an em

pét

azt

tartják ,

fo gan tatásán ak

hirdetői

üli,

s

és vélem ényét,

E gy h áz

n em

akik

Szűz

M á r ia

m egszentelődésének

ünne­

h o gy

M á r ia

ezért

szeplőtelen

eretnekségbe

estek.

U g yan ak k o r elitéli erről szóló könyveiket, s m e g ­ tiltja, őket.

hogy

m int

U g y a n n y ira,

kiközösítésbe

és

az

igazak at

olvassák,

hogy

en gedetlenek

az

örök

átok

vagy

büntetésébe

b írjá k eo

ipso

esnek,

am ely alól csak a p á p a szem élyesen (p ro p rio o re ) ad h at feloldozást, senki m á s » . K étségtelen tehát, hogy P e lb á rt teljes győzelm et látott a p á p a

rendelkezésében, s az elm últ időre,

m int rossz álom ra tekintett vissza. A zo n b a n IV . S ix ­ tus bullája korántsem olyan határozott, ah o g y P e l­ b á rt összefoglalásából rem élni lehetne. A z k étségte­ len, hogy az első G ra v e n im is -t lá tta P elbárt. A zt azonban kevésbé m éltatta figyelem re, hogy a p á p a n agy on tapin tatosan já r el a kérdésben, s nem ak a r dönteni, m ég kevésbé hogy

az

ünnepet

fo ga n tatá sb a n

a k a rja

a híveket kötelezni,

m egüljék,

higyjenek.

v agy

Csak

a

a

szeplőtelen

viták

szenvedé­

lyességét szándékozik m egfékezni. B á r kétségtelen, hogy kiveszi az ellen tábor m é re gfo gá t azzal, hogy ő m aga is a szeplőtelen fo ga n tatá s m ellett n y ila t ­ kozik s elítéli a m egszentelődés híveinek ere tn ek ­ séggel való vádaskodását. A zt sem veszi figyelem be Pelbárt,

hogy a p á p a épúgy kiközösítéssel

a szeplőtelen fo ga n tatá s híveit is, h a

fényi ti

a m egszen-

telődési elm élet követőit v á d o ljá k eretnekséggel. M aga

P e lb á rt is tu d atáb a n v a n

annak, h ogy a

vélem énynyilvánítás szabadsága to v á b b ra is fe n n ­ áll.

Hiszen

őm aga

m ag y a rázza

—

29

—

m eg

n a gy o n

v i­

lágosan, m ikép lehet

az, hogy

a bázeli zsinat és

IV . Sixtu s konstituciói ellenére Is ak ad az ellenkező nézetnek követője. A lap v e tő gátlásuk, véli P elbárt, h o gy n em m erik túllépni Szűz M á r ia esetében sem a

m in den

em berre

érvényes közös törvény k e re ­

teit: O m nes in A d a m peccaverunt et egen t gloria D e i; Aidám ban m in d n y á ja n vétkeztek és nélkülözik Isiben dicsőségét (R o m . 3, 23). N e m tag ad já k , hogy Iste n k iveheti Szűz M á r iá t az egyetem es törvény £ alól, azo n ban n em tu d n á k m it kezdeni azzal a ténnyel, h ogy M á r ia is Aidám m a g já b ó l fogantatott, s

h ogy

a

eredeti

Szentírás

bű ntől

való

nem

beszél

m enteségéről.

világosan

M á ria

Továbbá:

nem

írják alá a Szeplőtelen táborának azt az okosko­ dását, am ely a szentatyák és hittwő,ósok m egá lla­ pításain ném i módosítást javasol. E m ódosítás sze­ rin t u.i. így kell érteni tan ításu k at: Szűz M á r iá r a is

vonatkozott

az

egyetem es

törvény,

m ert

ő

is

épúgy a lá ja tartozott, m in t m in den m ás em ber, s be is esett v o ln a az eredeti bűnbe, h a Isten k egyel­ me m eg nem

előzi s fe l n em

függeszti benne

a

törvény hatály át. E zt a m ódosítást ép a Szentírás sürgeti,

am ikor

az

Isten

A n y já n a k

m éltóságát,

szentségét, teljes bűntelenségét isteni F iá n a k m é l­ tóságához

és szentségéhez illő

ará n y b a n

h an gsú­

lyozza: T iszteld aty ád a t és an yá d at; az an ya tisz­ tessége a fiú dicsősége. M iértis a szent atyák tekin­ télye nem szenved csorbát azzal, hogy a Szentírás alapján

értelm ezzük

szavaikat, hiszen az ő ta n í­

tásu kn ak is a S zentírás a szabálya és világossága. A nehézségekre teh át azt kell m ondanu nk : m inden oka m egvolt M á riá n a k arra, hogy az eredeti bűnbe essék, ra jta .

azonban A

az

szentatyák

okozat az

okot

nem

következett

(secu n du m

be

cau sam )

ta rtjá k szem előtt, am ik or o ly a n kijelentéseket tesz­ nek,

am elyekből

azt

lehetne

—

30

—

következtetni,

hogy

M á r ia is eredeti bű nben fo ga n tato tt; azo n ban m it sem szólnak arról, m i lenne, h a az okozatot (se c u n ­ du m

effectu m )

is

alkalm azn ók

M á riá ra .

V é g ü l:

inkább kell tisztelni az Isten A n y já t, m in t a szén tatyák és hittudósok kevésbé szabatos kifejezéseit. K ü lönösen a bázeli zsinat és IV . S ixtu s p á p a r e n ­ delkezései után. « É p ezért Szent Á go sto n n al t a r ­ tok, —

m o n dja P e lb á rt — , s am ikor bű n rő l v a n

szó, sem m ilyen kérdést (qu aestionem ), azaz k étel­ kedést tartalm azó kijelentést nem akarok felvetni, han em

kételkedés nélkül s já m b o r

hittel

v allo m

Szűz M á r ia fo ga n tatá sá n ak szen tségét». K ü lönösen m egható, tudósokat

veszi

ah og ya n a legjelesebb h it-

védelm ébe

P elbárt.

Nevezetesen

Szűz M á r ia dalnokának, Szent Bernátnak, m a jd a skolasztika

első n a g y képviselőjének, H alézi

m a jd

dornak,

Szent Bonaventurának

és

Sán­ Szent

Tamásnak tan ítását kellett tisztáznia, A m en tegetés sarkalilója:

ha m a élnének s ismernék a mai

érveket, ők sem törnének pálcát M á ria fe je fö lö tt, hanem fennen hirdetnék szeplőtelen fogantatását. Lelem ényesen tap o ga tja ki az em lített hittudósok m űveiben azokat a szövegeket, am elyekből k ön n y ed­ séggel

le

lehet

vezetni

a

szeplőtelen

fo g a n ta tá s

tanát. E g y -e g y le gen d a is előkerül, hogy az u t o l­ só kétség is á rta lm a tla n n á

v áljék :

egy jelenésben nagy foltot h o rd —

sajá t kijelentése szerint —

m ert

M á ria

bű n b e n

való

Szent B e r n á t

a mellén,

am ely

azért « é k te le n íti»,

fo g a n ta tá sá t

hirdette.

H alézi S án dorró l pedig, m in t láttuk, az a h ír já rta , hogy élete végén visszavonta tanítását, s könyvet is írt volna a szeplőtelen fo ga n tatá s védelm ére. K ü lö n b en sem jósol n a g y jövőt M á r ia szeplőtelensége tagad ó in ak : « M i é r t is azok, akik azt ta rtjá k s azt bizonyítják, hogy Szűz M á ria eredeti bű n ben fogantatott, Szűz M á ria k özb en járása folytán, m in ­

—

31

—

denfelé szégyent v a lla n a k ; lesz m entségük, h a kisül

de a jövő életben sem (a h o g y szentül hiszem ),

ho gy h am is az ő nézetük; am in th ogy nekünk, akik észérvektől, kinyilatkoztásoktól s főként já m b o rs á g ­ tól in d íttatv a s a S zűzanya m éltósága irá n t való tiszteletből

azt

fogantatott, m iértis

tartjuk,

hogy

eredeti

an n á l - n a gy ob b

bízvást

rem éljük,

bűn

nélkül

m entségünk

hogy

örök

lesz;

ju talo m ban

részesülünk ». Sok

víz

folyik

el

a

D unán

m íg

a

P elbá rttó l

jósolt m eg alá zta tás teljessé válik. É pen 350 eszten­ dőre

a R o sariu m

im ént idézett szavainak

leírása

s P e lb á rt h a lá la után. A b b a n a harcban , am ely a Szeplőtelen ügyét győzelem re vitte, sokszor h a n g ­ zott el P e lb á rt neve is, — nem egyszer a legn agy obb hittudósokkal

egyvonalban.

P e lb á rt m á riá s lelkületének alig lehetne szebb és m egfelelő bb jellem zést adni annál, am ellyel m a g a a

Gondviselés

m ag y a r súlyos

szabta

m eg

hittudós írói betegségből

m egírh assa

az

az

első

p á ly á já n a k

a d ja

vissza

Iste n a n y a

európai

h írű

eleiét és végét: az

életnek,

dicsőségére

az

hogy

örökszép

Stellarium ot. K é t és fél évtized sem telik bele, s ép akkor r a g a d ja ki kezéből a tollat, am ikor m o n u m en ­ tális

R o s a r iu m -án ak

3. kötetében

az Im m ac u lata

érveit fo g la lja össze a lexikonszerűen felépített mű « conceptio » cím szavánál. A z ú r n a k 1504. esztende­ jében,

az idén 450 éve.

Laskai Ozsvát, ferences K ü lö n ö s h an gsú lly al írom le nevét, s fedem fel arc át a k ü lfö ld színe előtt. A n n a k ellenére, hogy a S z a b ó -H e lle b r a n d t -féle következetesen

benne

és

fidei

a

Gem m a

«R é g i

m ag y a r

jelölte

m eg

szerzőjét,

s

—

32

—

a

k ö n y v tá r»

B ig a salutis

Tim ár

K á lm á n ,

Karácsonyi János, H o rvá th Rich árd tisztázták k i­ létét

s

műveit,

m in d

a

m ai

n a p ig

M ic h a e l

de

H u n ga ria neve alatt, v a g y épen névtelenül hozzák forgalom ba köteteit. M ariológu sk ént, k iv ált a szep­ lőtelen fo gan tatás lo v a g ja in a k nünk,

tudtom m al,

e

diszeként ü n n e p e l­

h ely ütt

nyílik

alk a lm u n k

először. P elb á rt kortársa, s m inden tan u ló -

és tan ártársa.

«o r d in is

p r o fe s s o r »

jelen th et

cím et

egyszerűen

valószínűség szerint

1497-99-bői ad ják

való

oklevelek

neki,

fogadalm ast,

am i

m ert

a

n em többi

ren d társ neve m ellé nem tesznek ilyen m e g k ü lö n ­ böztetést.

K iv á ló

hittudom ányi

és

egyh ázjo gi

képzettségét, am ellyel m ű veiben m eglep, n em lehet dilettáns m ódon szerzett ism eretekből m e g m a g y a ­ rázni.

Az

1490-es

évek

közepétől

1511.

jun.

8 .-a

körül bekövetkezett h a lá lá ig h á ro m ízben v álasztjá k főelöljáróvá,

közben-k özben

pesti

és

budai

h áz-

főnök. M ű vei: 1497-ben jelenik m eg Serm ones de Sanctis Bigae salutis, 1498-ban

a B iga

salutis:

S erm ones

dominicales, ugyan csak 1498-ban a Quadragesim ale Bigae salutis, 1507-ben a Quadragesim ale: G e m m a fidei.

V alam en n yi

prédikáeiós

kötet.

U g y a n c sa k

1507-ben jelenik m eg T em esvári P e lb á r t R o sáriu m án ak

fo ly tatása:

aurei, am elyben

Quartus liber Rosarii theologiae O zsvát

ragyo gó

zettsége remekel. E gyéb m űvei:

egyház jo gi

kép­

a ferences obszer-

vancia m ag y a r tartom ánya szám ára írt C o n stitu tio, v alam in t a K ap isztrá n Szent János szenttéavatási eljárásáh oz teménye,

szükséges

am ely

adatok,

utóbbi

sajn os

K arácson yi L a sk a ib a n lá tja obszerváns

k rón ik a

a

fo ly tató ját

csodák

stb.

v a la h o l

g y ű j­

la p p an g.

S zálk ái B a lá z s -fé le is,

azonban

ez

a

nézete súlyos nehézségekbe ütközik. A szeplőtelen fogantatás tan áról a B ig a salutis

—

33

—

D e S anctis c. kötetének 6. és 7. beszédében találju k m eg L a sk ai O zsvát felfogását. A

N ecdu m kezdetű

ira t h a tása a la t t áll ő is. U g y a n n y ira, hogy m ásodik beszédjének Bölcseség

a kezdőszavait s alap g o n d o latát is a

könyvének

u gyan azon

szavaiból

m eríti.

A zo n b a n a beszédek felépítésében, különösen a rövid és arányos szem pontok elhelyezésében t a g a d h a t a t ­ la n u l

csattanósabb,

N e c d u m -b ó l

veszi

sőt ön állóbb is P elb á rtn ál. a

fő b b

szentírási,

A

patrisztikai,

észbeli érveket, a csuda történeteket és m a g á n k in y i­ latkoztatásokat, azon ban egész csomó oly g o n d o la ­ tot, tekintélyt vet fel, am elyet a N ecdu m nem is érint. Ezek is hozzátartozn ak u gy an a

tan utolsó

két században k iterm elt érvelési tárházához, azon­ ban

O zsvát

szellem ének

h a ta lm á b a n

s

alakító

m űvészetében s a já tja iv á válnak. O lvasm án y n ak ép oly

kellem es

és világos,

am ilyen hatásos lehetett

a szószéken. N y ilv á n a beszédek készítése és elm ondása idejére v a lla n a k

azok

a kitérései,

am elyekben

az Im m a ­

culata ellenfeleit kipellengérezi. íg y Szent Ágoston szavain ál: já ró l

« A m ik o r

e g y á lta lá b a n

bű nről v a n nem

szó, az

akarok

úr

beszélni,

Any­ az

úr

irá n t v aló tisz tele tb ő l» — így k iált fe l: « ó , K r is z ­ tus

Isten,

Szűznek

Anyád

F ia

és

székéről azokra, tan ú ság aid

(a

m egoltalm azó ja !

buzgó

tisztelője,

akik nem

áta lla n a k

látom ásokra céloz)

ó,

tekints

ennek

a

főlséged

ilyen hihető

ellen felszólalni

s ily h a ta lm a s Istennek A n y já t bűnösnek hirdetni. N ém ítsd el zsoltáros

is

örökségedbe,

azoknak

ajkát, akik ellen k ülönben a

panaszkodik:

Isten,

pogányok

jöttek

bem ocskolták N ev ed hajlékát, s z a b a ­

dítsd m eg teh át őt az oroszlán s z á já t ó l» !

Vagy

a

szeplőtelen fo g a n ta tá s ü nnepét a já n ló csudatételek szuggesztív felsorolása u tá n :

« Szégyeljék m ag u k a t

azok a balgák, akik ezt a n a p o t nem ülik. A le g n a ­

—

34

—

gyobb neveletlenség (ru stic ita s) u.i. ebben a k érd és­ ben a többi szentekhez h aso n lítan i azt, ak iben az Isten testet vett fel, m ert am in t az ű r K risztust, ugy an úgy

Szűz

M á riá t

n e v ez z ü k ». V a g y a « Q u ia

sicut

is

a

szentek

la tin k ifejezőbb

Christus

D o m in u s

szentjének

a lak ítá sá b an :

dicitur

sanctus

sanctorum , sic haec sancta s a n c t o r u m ». A z efféle kitörések is az első beszédben f o r d u l­ n a k elő, am elyekben m ég hadakozik, az ellen felet állan d óa n A

szem

előtt

tartja,

k ifo gásaik at

kodik. A z isteni előrerendelés v ilá g á b a a

cá fo lja .

második beszédben egészen m ás h a n g u la t u r a l­ Necdum

Szent

eran t

Szűz

abyssi

istenanyai

szavak

m éltóságát

szándékok élére helyezi, Krisztus eszméjével, M á ria

örök

«K i

a Sum m iim

fo ga n tatá sa

m erem

az

Ép

a la p já n

örök

isteni

ahogy D u n s Scotus tette

Ozsvátot m a g á t lenyűgözi fel:

ragad.

elemzése

az

opus D e i-v e l. Ez

isteni

értelem ben.

a gondolat, s igy k iált

m ondani,

hogy

ezért

az

isteni

elm ében fo ga n t anyáért, sok ezer esztendővel testi születése előtt, — ezért h a g y ta továbblétezni Isten az emberi nemet. M e rt Á d á m

és Éva,

a törvény

megszegése m iatt, nem csak halált, h a n em m egsem ­ misülést tőlük ő k e t ».

is m egérdem elt

születendő M e gfo ga n t

elm éjében

is,

m egtestesült titka

s

első

A zo n b a n

Szűzért

ezért

a

m eg tarto tta

M á r ia

az

boldogító

an gyalok

ism erete

következéskép

az

H arm ad ik

fo ga n tatá sa

Szent

h á z asságáb an

történt,

volt.

és A n n a

tov áb b á

akiknek Ige,

volna.

tisztelendő

am ely

a

Isten an y a Joachim

fo ga n tatá s

természete szerint u gyanolyan, m int a többi em beré, az egy eredeti bű n t kivéve. Ezt aztán, a h a g y o m á ­ nyos érveket eredeti gondolatm enetre fűzve, rö v i­ den s hatásosan bizonyítja. Pozitív

érvei

során

azonban

nem

bázeli zsinatira, m in t Pelbárt. IV .

—

35

—

hivatkozik

a

Sixtus ren d ele-

teiből

is

a

m ásodikat

E x tra v a g a n te s

n éven

idézi,

ism ert

am elyet

ő

m ár

törvénytárból

az

m erít.

N e m h a g y h a tju k szó nélkül azt a feltevésünket, hogy O zsvát kezenyom át kell látnunk P elb á rt R o sarium ának

III.

könyvén

am elynek

is,

készítése

közben P e lb á rto t e lra g a d ta a halál. H o g y az egész kötetet O zsvát rendezte sajtó alá, az biztos, hiszen a

könyv

csak

P e lb á rt

h a lá la

u tán

jelen t

meg.

M in d e n je l a r r a m utat, hogy a C oncep tio cím szónál vette át O zsvát P e lb á r t kezéből a tollat, az össze­ g y ű jtö tt a n y a g o t átrendezte, P e lb á rt ta n á ri je gy ze­ teiből kiegészítette. L a sk a i

O zsvát

fellépése

és

a

X V -X V I.

század

fo rd u ló já n betöltött szerepe a m a g y a r obszervancia élén, s ezzel v elejá ró befolyása a m ag y a rsá g szel­ lem i

életére,

ép

iarra

ebben

a

az

dúsabb

kódexirodalm unk

lendületes

időre

esik,

virágzásba

am elyben

borul.

nekibátorodásban

V o lt-e

Laskainak

része? A

kérdésre

á lta lá b a n

igennel

felelnek

az

ir o ­

dalom történészek. N e m m in th a kézzelfogható a d a ­ tunk lenne rá. In k á b b következtetik az ő k orában m egin du ló

reform o zgalm ak

han goztatta

igényből:

a m élyebb lelki élet nem utolsó g á t ja volt, hogy az

im ádságok,

m ag y a rázato k szerzetesség, A

épületes la tin

m in d

le gn a gy ob b

a

laikus

nehézségben

laikustestvérek nyelvtanulás,

könyvek,

nyelven

és

vagy

e lh allo tt szavak

apácák épen

álltak hívek a

szabályok csak

a

rendelkezésére.

la tin u l

voltak,

és

m ind

nem akik

tudó vézna

a közösségben jó l-rosszu l

és kifejezések

szórványos ism ere­

tével nem h a to lh attak az olvasott s recitált szöveg értelm ébe. H ogy

m ag y a rn y elv ű

buzdítóbeszédekre

és

o l­

vasm án yokra m egvolt az igény, ad at is bizon yítja: a

bu dai

beg in ah áz

m ár

—

36

1448-ban

—

m egk apta

az

engedélyt C a rv a ja l János p á p a i követtől, hogy az obszervánsok m ag y a ru l oktassák őket. E nnek a n n á l is kevésbé volt akadálya, m ert 1448-ban a m a g y a rországi obszervánsok

elszakadtak

a

boszniai

p ro ­

vinciától, s a m agyarosodási m ozgalom nem szított nemzetiségi érzelmeket. E rre az időre, a X V . század m ásodik negyedére esik a Jókai-kódex, az első m ag y a r nyelvű F io retti di S. Francesco, am ely m á r egy félszázaddal régebbi szövegnek dülésből

m ásolata.

Az

17 ferences

u tá n a

eredetű

következő

m agyar

fe lle n ­

nyelvem lék

m a ra d t fe n n ( a dom onkosnak u gyanennyi, a többi szerzeteké lényegesen kevesebb), — s hirdeti, hogy sikerült

m egtörni

az

u g a rt:

az

első

fordítók

és

írók m agyarn y elvű kísérletei b eigazolták a m a g y a r nyelv irodalm osításán ak lehetőségét. Lask ai éles szemét nem k erülhette el ez a je le n ­ ség. írásaib ó l sugárzó m a g y a rsá g a csak b áto rít arra, hogy azt a kort, am elyet iro d a lm u n k b a n a « k ó d e x i ­ rodalom k o r á n a k » nevezünk, L a sk ai érdem ének is tulajdonítsuk. Ép a m a g a szerkesztette C on stitu tio több rendelkezése ád

erre

tám pontot:

m inden féle

könyvügyet a vikárius a lá ren delt; m egparancsolta, hogy

az

írások

értelm ét

m agyaru l

(in v u lg a ri)

s

törvényben

külön

a

vizitátorok

röviden

ism ertessék a testvérekkel; kellett

biztosítani,

h o gy

a

papnövendékek és fia ta l papok la tin u l beszéljenek: litteraliter loquantur, am i világos jele annak, hogy a

fia ta ls á g

m a g y a ru l

társalgott

a

kolostorokban,

m ag y a ru l írt, prédikált...

Csanádi Albert, pálos K a rd o s század tője.

T ib o r

szerint

fo rd u ló já n a k K o rtá rs a i

valószín űleg

legn agy obb

vélem énye

—

37

—

a

X V -X V I.

h u m a n ista

m egoszlik

k ö l­

verseinek

értékelésében.

T an ítv á n y ai

bu dafeh éregyh ázi

lelkesednek

kolostor

lakói

értük,

ócsárolták

a

őket.

H ogy is merészel oly alacsony és törékeny testal­ k atú em ber, m int ő, annyi verset írn i 9 oly b á tra n prédikálni,

—

h írében

állt.

is

m ondották. E gyszer

M e rt

k iváló

n a gy o n

szónok

zokon

vette

a

gúnyolódást, s elkeseredésében tűzbe dobta verseit. K öztük volt b a rá tjá n a k , Z a lán k em én i János v ik á ­ riu s gen erálisn ak neki

visszadni,

k ü ldött

neki

m ásik.

verse

iaz elveszett

an gy alo k ról a

egy

is. M iv el

engeszteléskép

szól

nem

m ás

költem ény

az egyik,

N y o m ta tá sb a n

két

az

tudta

him nuszt

fejében :

an gy ali

az

üdvözletről

is m egjelentek

a

k ö v e t­

kező cím en: H y m n i duó de annunciatione B. V ir ­ ginis et de S. Angelis, editi a. 1515 a F. A lberto de C h onadino O .S .P.P.E . in m onasterio B. Virginis ad A lb a m Ecclesiam prope Budam . Vacii. A

M á­

riáró l szólóban így szó laltatja m eg a B oldogságos Szüzet köszöntő G á b rie l ark an gy alt: quit —

«A v e

m ulieres B en edicta filia, cuius fo rm am P a tris -íg y

—

in ­

illib ata, V irg o plena gratia, In te r cunctas s a p ie n t ia ».

szólt-

K a rd o s

kegyelem m el

concupivit

fo rd ításáb an :

T eljes

Szűz,

«A v e !

szeplőtelen,

Á ld o tt lányzó m indenekben A z asszonyi nem zeten: T estedet m ert m egk ív án ta Isteni bölcs s z e re le m ». A

versszak

tökéletesen

fedi

M á r ia

m in d e n fa jta

b ű ntől való teljes érintetlenségét (illib a t a ). N em a legtökéletesebb költem ényei igaz,

h ogy

tartja,

verse

messze ő

hogy

a a

Albertnek.

Szent

m eg h a lad ják ,

szerzőjük. C zeh -

és

—

K a rd o s

P á lró l ha

írt

u gy an

valószínűnek

T ew re w k -k ó d ex

verses

im ád ság ain a k is ő a fo rdítója. E gy ed dig m eg nem lelt m ű véről pe d ig ő m aga ír a m ár em lített ü gyben Za lán k em én ih ez nek

egyes

R em ete

ír t

levelében:

Jézus

énekelte

volna

állom ásait

Szent

P á lró l

írt

—

38

szenvedésé­ m eg

szentbeszédei

—

benne. k ézirata

1755-ben m ég m egvolt. Orosz, a pálosok történ etí­ rója,

szerint

1492-ben

kolostorban, an nak az

h a lt

viszont

a nézetnek

ad

utána következő

v o ln a

m eg

him n uszainak helyt,

évekre

a

b aj esi

k iadási

am ely

éve

1515-re

helyezi

h a lálát.

szentségéről és csudatételeiről beszélnek

vagy É le t­

az

an n a -

lesek. sjí

M agyar

földön

S zeplőtelen

*

félszázadba

dicséretére

és

is

beletelik,

védelm ére

m íg

m ag y a r

a író

la tin nyelven tin táb a m á r t ja tollát. A m a g y a r szó m eghódította

a

H azán k

egére

aggódó,

vezeklő

elzokogni kelt

szíveket.

K eletrő l m agyar

panaszát.

éneke

a

Sötét

felhőket

hordott

szél...

A

sorsáért

H aza

an yanyelvén

Vásárhelyi

Angyeloknak

tu dta

András

Nagyságos

csak

1508-ban

Asszonyához

m ár ebben a h a n g u la tb a n fogant. K ü lfö ld ö n azonban an n ál jo b b a n állt a m a g y a rra : R om ae

rom ano m odo

vivito.

Az

Im m a c u la ta

két

jeles m ag y a r védőjével találkozunk k ü lfö ld ö n ebben a

k orban :

m a jd

A ndreas

P áv iáb a n ,

Pa n n o n iu s-szál

—

Caelius

F e rra rá b a n ,

Pannonius-szi&l

a

kereszténység szívében, R óm ában.

Fannoniai András, kartauzi A z Im m a c u la ta -irodalo m le g ú ja b b felfedezése ez a különös p ályát m egfu tott egyéniség. N e m egyszer Andreas N icolai, a v a g y Ioannes de H ungaria néven szerepel,

azonban

elírás

folytán.

Az

A n d rea s Nicolai, kassai ferencessel

első

esetben

(v a g y

dom on ­

kossal), a m ásodikban, tán ép a N ico lai eredetnév címén,

a

fe rra ra i

prio rság b an

u tódjával,

Ioan n es

N ic o la i-v a l z av a rják össze. V alószínű leg m a g y a r n e ­ mesi család sarjak é n t született valah o l M a g y a r o r ­

—

39

—

szágon 1410-1415 itáján. A lapképzettségét M a g y a r o r ­ szágon szerezte. 1440 tá já n öt éven keresztül szolgál H u n y a d i János seregében, je len v an M á ty á s keresz­ telőjén is K olozsvárott. S zentföld ön is m egfordult. 1445-iben

m ár

egyházi

hum anisztikus

és

p á ly á n

találjuk.

hittu dom ányi

Fényes

képzettség

b irto ­

k á b a n lé p V elencében a k artau zi rendbe. H írn e v é ­ nek legszebb bizonysága, hogy, s a já t b ev a llá sa sze­ rint, szám os velencei nem es Gpílurimi n obiles) k ö ­ veti a szerzetbe, ah ol ő a tanítóm esterük (m a g iste r) és lelki aty ju k

(ipater sp iritu ális). M é g 1460 előtt

B o lo g n á b a kerül. Szoros lelki bará tság ot köt a b o ­ logn ai egyetem híres jo gtan áráv a l, B orn io d a S a laval,

iaki

«C o n tra

p e rfid ia m

lu daeo ru tm »

c.

m ű vét neki a já n lja . A m in t az a ján ló sorokból k i­ tűnik, m á r előbb is több m ás m űvéről kérte A n d ­ rá s b írála tá t. V aló szín ű leg A n d rá s is egyike azok­ n a k a szerzeteseknek, akik 1462-ben a B orso d’Este, F e r ra r a ő r g r ó fja bőkezűségéből épült fe rra ra i kolos­ tort e lfo g la ljá k . 1466. m árc. 14.-én C an dian u s B o la ­ nus, velencei patricius, G reta paran csn ok a a já n lja neki

« L ib e r

super

G e n e s im »

c.

m u k áját.

1467.

szept. 1.-én kelt, M á ty á s k irályhoz intézett D e r e ­ giis virtutibus c. k irá ly tükrében a k lastrom v ik á ­ riusak ént

szerepel,

1469-b e n

pedig

m egválasztják

priorn ak. B árm en n y ire is tám o ga tta

a választást az id ő ­

közben hercegi r a n g r a em elkedett Borso, a G ra n d C h a rtre u x -i

ge n e ra lisk á p tala n

nem

h a gy ta

jóvá.

A zzal vádolták, h ogy a ren d bíborosprotektoránál, A n ge lo

C apran ica,

b olognai

érseknél

feljelen tette

a gen erálisp rio rt és a szerzetet. A n drás, á r t a t la n ­ sá g a

tu datában,

kéri

az ü gy

kivizsgálását.

M aga

a D ú c a já r közben a bíborosn ál és a gen e rá lisp rio r­ nál, s ú gy tervezte, h o gy m a g a A n d rá s vinné ak ták at

az

1470.-i

nagykáptaílanra,

—

40

—

azonban

az

nem

n a g y sikerrel járh ato tt. A m in t a bíboros titk á rá ­ hoz, H ieronym us m agisterh ez Irt leveléből kitűnik, n em törtetett az állásra, csak az igazságot kereste. M in t m ondja. Szent Ágoston elvét követi: k egyetlen em ber az, aki a s a já t becsületén esett csorbát ki nem

köszörüli

(m in dk ét levél m áso lata:

Stato in M odena .

A.S.E.

Arch.

di

C an cellari a, « R e g o la ri ».

Pan n o n iu s fr. A n d re a s). B árm in t történt a dolog, tény, h ogy B orso u t ó d já ­ hoz, Ereole d’Estéhez írt Libellus de virtutibus, v a ­ lam in t a Borso h a lá lá r a írt Libellu s super decessu divi Borsii ducis c. m űveit 1471. aug. 19.-e u tá n P á viából küldi. M égis lelkére nehezedhetett a kudarc, m ert

h iá b a

keressük

a páv ia i

klastrom

gonddal egybegy ü jtött k áp ta lan i

p á ra t la n

jegyzőkönyveiben

a jelenlévők között, v ag y pedig az 1476-ban, e lö ljá ­ róválasztás kérdésében tám a d t szakadás két p á r t ­ já n a k névsorában, A n d rá s nevével többé nem lálkozunk

{A rch .

Rogiti G a b b i.

N ota rile

Dicasteriale

di

ta­

Pavia,

- Arch. di Stato in M ila n o , F on d o

Religione, P a rte (ro sso ), R ogiti

antica, n. 551-b is: G a b b i;

A rch.

P a v ia ;

Sforzesco,

n. 461

C a rte ggio

generale 1471. m ag. 119, n. 865). V a g y h a m aro sa n m eghalt,

vag y

pedig

végkép

elzárkózott

m in den

közszerepléstől. M űvein ek jegyzékét a bolognai kartau zi k lastrom nekrológium a a la p já n idézik a szerzők:

«D .

And­

reas U n g a rn s P rio r Cartusiae F erra rie n sis dudiim excitatae, suis v irtu tibu s illu s tra b a t et virtutibus, e quibus supersunt P a ra p h ra s is in lib ru m S e n te n ­ tiarum , In P salterium , I n Canticos (s i c ! ) rum,

T rac ta tu s

de

S piritu

Sancto.

V a rii

can tico ­ S e rm o ­

n e s ». A m in t látjuk, a n ek rológ csak azokat a m ű veekt említi, am elyeket A n d rá s B o lo gn áb a n , v ag y m ég előbbi állom áshelyén írt, — fen t em lített í r á ­ sait nem ismeri. A h o g y n em tud arró l az elveszett

—

41

—

m ű ről sem, .amely Borso herceg katonai és u r a l­ kodói erényeit m agasztalja, s am elyről, — főként az Ercole d ’Estéhez intézett és a Borso h a lá lá ra írt L ibellusokkal való egybevetés, itt-o tt egyező szövegek, a h an g n em és stílus alap ján , — az a gyanúnk, hogy szorosan fü g g az Este- család m odenai könytárának Q.

5.8. és S.

6.2. szám ú

kódexeiben reá n k m arad t

m űtől: Ioainnes F errarien sis « E x c e r p t a de m archion ibus E s te n s ib u s » c. m unkájától. A

n e cro ló g b an em lített m űvek közül csak egyet

ism erünk,

a

budapesti

M agyar

Nem zeti

M úzeum

443. sz. kódexében reá n k m arad t fölséges Expositio super Cantica C a n tico ru m -ot. A z Énekek Énekének alk a lm azá sa Szűz M á riá ra . A z egyes szentirási v e r ­ sekhez fű zött m ag y a ráz ato k b an

a korabeli m ario -

ló giát dolgozza fel. A m ű vet az Énekek Énekéhez m éltó

em elkedettség s költői

szárnyalás

jellem zi.

A lig vesszük észre, hogy voltaképen teológiai tractátust fű z az Ének szavaihoz. L e gb ő v eb b e n foglalkozik

a

szeplőtelen

(fö l. 29r-34v). A

tan ával

fogantatás

hittudósók nézetelté­

résének okát a b b a n lá tja A ndrás, hogy különbözőképen határozzák m eg a « f o g a n t a t á s » és az « e r e ­ deti b ű n » fogalm át. A z elsőt a lelkesítés m o zza n a­ tára,

a m ásodikat pedig

rozására vezeti vissza;

Szent A nzelm

m a jd

m e g h a tá ­

az eadm erusi-scotusi

érvelés m ódszerével k im u ta tja M á ria eredeti bűntől v aló

m entességének

lehetőségét,

illendőségét

és

szükségességét. Szükségességen a m entesség tényét érti s igazo lja. G o n d osan o ld ja m eg a szentatyákból és

szentírásból

tám asztott

nehézségeket.

Szent

Ágoston, A m brus, Leó, Anzelm , B ern át, Grosse teste Róbert, lincolni érsek, R ic h a rd u s a M iddletow n , sőt m aga

Szent

Tam ás

is

az

Im m a c u la ta

o ld alára

kerül szerinte, csak « jól kell őket értelm ez n ü n k ». A bázeli zsinat h a táro z a tá t és kedvezm ényeit is ­

—

42

—

meri, azo n ban nem h a sz n á lja fel érvelésében, h a ­ nem kellő értékére szállítja le : « A dicsőséges Szűz fo gantatásának ezt a kérdését Ot.i. a szeplőtelen f o ­ gan tatást) bizonyos zsinat m á r tárgy alta, de d ö n ­ tést nem hozott. Hiszen m agu k a hittu dósok is k ü ­ lönféleképen

vélekednek

ebben

a

kérdésben,

am i

azt jelenti, hogy a zsinat nem zárta le a vitát. S ha

valak i

m égis

határozato t

lá tn a

végzésében,

csak m esterkélten erőltetné a d o lg o t ». Ép

ezért erélyesen u tasítja

kísérletét,

akik

az

egyházi

vissza A n d rá s

azok

törvénykönyvekre

és

Szent T am ás tekintélyére tám aszkodva eretn ek ség­ gel

vád olják

a

szeplőtelen

fo ga n tatás

híveit:

« M in th ogy egyes domonkostestvérek, a Decreitumok és Decretalisok egyes fejezetei alapján , azzal é rv e l­ nek, hogy eretnekség szám ba m enne az Istenszülő eredeti

bűntől való m entességében hinni,

fentebb

m ár kifejtettü k ezeknek a rendelkezéseknek é rte l­ mét. A n n á l is inkább, m ert A quinói Szent Tam ás, akire ck főképen

tám aszkodnak,

... a Laber S e n ­

ten tiaru m első könyvéhez írt m ag y a ráz at 44. dóst., 5. a rt.-b á n n y ilv án v aló an azt állítja, hogy a dicső­ séges Szűz m ent volt a z eredeti bűntől. H a h a m i­ san szólott volna, ezt a könyvét, m in t eretnek m ű ­ vet —

távol legyen tőlünk —

kárhoztatnun k k e l­

lene ». A m ű keletkezési id ejének m egh atározása szem ­ p o n tjáb ól igen fontos az az érvelése, am elyben Szűz M á ria

fo g a n ta tá sa

ünnepének

elterjedettségéből

bizonyítja a szeplőtelen fo ga n tatá s titkát. « A n g liá ­ ban,

G a lliá b a n ,

P an n ó n iáb an ,

A llem a n n iá b an

(N ém eto rszág) s főként a z egész róm ai egyh ázban (R ó m a ),

v a la m in t

a

jelesebb

szent

ren dekben :

a kárm elita, kartauzi s k iváltképen a feren cren d ben m egülik a dicsőséges Szűz fo g a n ta tá sa n a p já t, zsolozsm áját a legn agy obb ünnepélyességgel végzik,

—

43

—

am elynek könyörgéseiben, a n tifó n á ib a n és respo n ­ sorium ai b á n a szentírás szavalt éneklik. M in d erre csak

egy

m ag y a ráz atu n k

lehet:

az

Isten

A n y ja

m en t az eredeti bű n tol. A z A nyaszent egyház nem tű m é

el

ezt,

ha

n em

lenne

szabad

énekelnünk.

V ilágos, u.i., h ogy a róm ai p á p át és a bíborosokat illeti

az

tehát

ők, akiket illet,

esetleges

tévedések n em

kiküszöbölése

vonnák

vissza,

Ha s

ki

nem ja v íta n á k a fenti gyakorlatot, azt bizonyítanák, ho gy

ők

is

tévednek.

Ahogy

bőven

szól ró la

az

E xtra vaga ntes (D e haer. q. Q ui alios, és a D ecreta 43. diist. E rro r et C o n sen tire) : A zt a tévedést, am e ly ­ nek

nem

álln a k

kintenünk.

Ha

a

ellen,

jóváh agy o ttn ak

szeplőtelen

b en eretnekség fo ro g n a E gy h áz

eretnekségben

kell

fo ga n tatá s

fenn,

a pápa

leledzene.

te­

k érdésé­

s az egész

E rrő l

pedig

szó

sem lehet. M in d e b b ő l kiviláglik, hogy aki azt állítja, h o gy tan ításu nk a k atolikus E gy h áz ellen van, m a ­ gát

az E gy h áz a t v á d o lja

az

E gy h áz

sziklára, ép

azt

semmi képen

vagyis m a g á r a kell

eretnekséggel. sem

K risztu sra

eretneknek

M á rp e d ig

tévedhet,

m ert

tekintenünk,

aki

állít, ah ogy egy másitk k án on k im on d ja 1,

!art.

A

re c ta ).

E zért

ép

ők

erős

épült. M ié r ti s effélét

(c. 24, q.

szakadnak

el

az E gyháztól a can. 7, q. 1, cap. D enique a la p já n ». A z idézett szöveg u talásai a régi egyházi törvény, tá r r a

vonatkoznak.

V agy is

m indebből

m in d e n e­

kelőtt a r r a kell következtetnünk, hogy A n d rá s biz­ tosan

IV .

S ixtu s p á p a

1482-1483-ban k iadott két

G ra ve n im is-e előtt írta m űvét. A p á p a u.i. ép azt tiltotta meg, hogy a szeplőtelen fo ga n tatá s k é rd é ­ sében két tá b o rra oszlott hittudósok kok

egym ást

eretneknek

és hitszóno­

bélyegezzék.

M in d errő l

A n d rá s m it sem tud. P e d ig nagyszerű érvet talált vo ln a

nem csak

az eretnekség

v á d já n a k

e lh á rítá ­

sára, h an em a Szentszék kedvezm ényeit (zsolozsma

_

44

_ _

jóváhagyása,

búcsúk)

is a m a g a

ja v á r a

k ön yvel­

hette v olna el. Ennek

az

hézsége,

id ő m egh atározásnak

hogy

a

M agyar

kétségtelen

Nem zeti

idézett kódexének 73r f o lló já n ez á ll:

ne­

M ú zeu m

« U n d e g lo ­

riosus doctor H ieronym us, cuius n a taliciu s dies h o ­ die

illuxit,

videlicet,

MCCOCCV

septem bri

d i e ».

A m ibő l arra kellene következtetnünk, h ogy a

mű

keletkezését 1505 t á já r a kell helyeznünk, s A n d rá s életét ia X V I . század első évtizedének le g a lá b b a f e ­ léig nyú jtan un k . E z a nehézség azonban ©löszük, h a a r r a gondolunk, h ogy a szóban forgó kézirat A n ­ d rás m űvének u j kiadása, v ag y tán feldolgozása is, «n o v a

co m p ila tio »,

címben

(fö l.

5)

ah ogy

jelzi.

a

Nem

m ásoló

m in d já rt

lehetetlen,

hogy

a ezt

az uj « c o m p ila tio » - 1 az a fr á te r A. végezte, ak i m u n k áját

1506-ban

fejezte

be

a

kódexen.

íg y

a

fenti dátum ot is b á tra n neki tu lajdon ith atnók . D e ha A n d rá s végezte v o ln a is az átdolgozást, s — ah ogy Huszti József felteszi —

egész életében dolgozott

ézen a m űvén, akkor is áll, hogy a szeplőtelen f o ­ ga n tatá sró l szóló részt érintetlenül h a gy ta

abban

az első alakban, am elyben tudom ányos m u n k ássága virágk orában , élete 1471-ig terjedő szakaszában m e ­ gírta. H ogy korábbi m ű ről v a n szó, az is e lá ru lja , hogy a

fen t idézett bolognai nekrológium ,

A n d rá s

h a lá la

1464-r e

helyezi, ia 'C an ticu m -kom m entárt

évét

—

kétségtelenül

am ely

tévesen is

— fe l­

soro lja szerzőnk m űvei között E b b en a fe lsoro lás­ ban, m in t láttuk, nincsenek m eg a a F e r ra r á b a n írt

művek,

M á ria

csak

ia korábbiak,

—

am in t

Révész

is m egjegyezte.

Egyébként A n d rá s

fejtegetése fü g g e tle n a

Nec­

d u m -tói, v alam in t B e m a rd in u s de B u stis IV . S ix ­ tus tói

jó v áh agy o tt

egész

IV .

Sixtus

zsolozsm ájától, utáni

—

s

á lta lá b a n

az

Im m a c u la ta -irodalom tól.

45

—

B e m a rd in u s de B u s tis -n a k erősen a N ecdu m hatása a latt álló zsolozsm ája szentszék! m egnyilatkozás is volt, am elyet X V . század végén író hittudós a lig h a h a gy h a to tt A

figyelm en

kívül.

m ondottak a la p já n P an n o n iai A n d rá s az I m ­

m a c u la ta titk á n ak első m agyar védője. T á r g y a lá s á ­ n a k terjedelm ére és alapo sságára nézve pedig P e lb á rtta l és L a sk ai O zsváttal áll egy vonalban.

Bánffy Gergely ( Caelius Pannonius) m agyar

pálos,

kolostor

a

p e rjele

róm ai (f

M o n te

1545).

Az

Celion ő

lévő

életéből

pálos

is

csak

an n y it tu du nk ez ideig, hogy erényes életű szerze­ tes,

a

pálos

.rendnek

valószínűleg

legnagyobb

és

leghíresebb hittudósa. Benkovich, egyetem es rendfőnök

is

alázatosságát, a

katolikus E gy h áz

irá n t

való hűségét és tu dom án y át á llítja példaképen az utókor

elé.

E gy h ázias

lelkületének

kiemelésére

azért

k erü lt

sor, m ert fe n n m a ra d t an nak a levelezésnek n éhány emléke,

am elyet

a

katolikus

papból

lu theránussá

v ált Sim ontornyai M usophilus G ergellyel folytatott, aki valószín űleg h ith a g y á sra is csábította. H itv alló önérzettel « F élem

az

u tasította U ra t,

vissza

—

ír ja

ezt

a

— , aki

m erényletet:

nekem

nem

a

szökevény Lu thert, hanem P éter pásztort ajánlotta, s

azt

m o n d ta

neki:

Legeltesd

az

én

juhaim at.

Ezekből a juhok ból való vagyok én, aki K risztusn ak és az ő pásztorának intézm ényeiből táplálkozom ». A m a g y a r szerzetesi irod a lo m b an Szent Á goston regulájának m agyar fordításával tűnik ki. A zo n b a n igazi

területe

m ú lt

századi

a

szentírástudom ány.

heb raista

rendtársa,

a

ő

is,

m ár

m int ism ert

P a n n o n ia i M ih á ly testvér, a szentírási nyelvekben s több m o dern n y elvben jártas. S zentírásm agyará-

—

46

—

zatainak közt

ünnepélyes,

néhány

hatása,

az

klasszikus

nyelve,

h u m a n izm u s-k ora b eli értelm ezésnek

eredeti,

ötletes és előkelő szellem re

fo rrásai

szerző

feltű n ő

h a táro z o tta n

valló m egoldása,

nem

egyszer ragyogó gondolatm enetei, — a h u m anizm us levegőjét

lehelik.

Term észetesen

a

keresztény

hagyom ányok felrú gása, vagy mellőzése nélkül. Első nagy, 4 kiadást is m egért m űve a Collectanea in

Sacram

Apocalypsin

D iv i

Joannis

A postoli

et

Evangélistáé (R ó m a 1500, V elence 1541, 1547, P a r is 1571). D rá m a i erővel alkalm azza a Jelenések k ö n y ­ vének jövendöléseit a m ag a korára, in t a fenyegető veszedelmekre.

K ülönösen

félti E urópát:

a

török

térhódításától

le írja M ohácsot, B u d a elestét, B ées

felé tart a török, s u tá n a senki m eg nem Európában.

Az

egész

mű

ren dk ívü l

á llítja

m élyenlátő

történetbölcseleti alkotás. M ásik szép m űve: Expositio in C a n ticu m C a n ti­ (B écs

corum

1681),

am elyben —

A n d rea s

Panno-

niustól eltérően — az E gy h áz b a n m u ta tja be K r is z ­ tus jegyesét, s a B oldogságos Szűzről csak m in t az E gyház Bár

legk iválóbb a

ta g já ró l

esik

könyve

12.

Jelenések

m ag y a rá z a tb a n

is

fogantatás mellett,

h itv allást azonban

szó. fejezetéhez

tesz

a

írt

szeplőtelen

alap o sa b b an

s a reá

jellem ző szellem ességgel a C a n tic u m -m a g y a rá z a tb a n fejti

ki

nézetét.

G o nd olatm enetét

fejezetének 7. verséhez fűzi:

az

«E g é s z e n

Ének

4.

szép vagy,

barátnőm , és szeplő nincsen tebenned ». A

szépség fo ga lm áb ó l

in d u l

ki,

s m eg állap ítja,

hogy a v ilágm indenség jo b b s szebb egészében, m in t részeiben. M é gp e d ig inkább

részesedik

Jóságban tudósok

an n á l jo b b a

legfő b b

és Szépségben. következtetése:

bűnbeesés után,

m in t

—

és szebb, m en nél

Létben,

M ié rt

is

tökéletesebb

előtt,

47

—

m ert

a

logikus a

a

le gfő b b a

h it­

v ilá g

a

m egtestesült

Ig é b e n

m integy

in k áb b

á ll

ez

m e g ú ju lt az

a

v ilág

E gyházra,

szépsége.

am ely

M ég

nem csak

ré­

szesedik K risztu sban , h a n e m egyenest K risztu sban v an :

K risztu s

fényessége

erényei

já r j a

tükröznek

át,

K risztu s

benne, szépsége

K risztus ékesíti.

Egészen szép tehát az Egyház, m ert szépségét ép attól kapta, akitől való m in den szépség, ak i nélkül sem m i sem szép. Ez a szépség m ás szóval az E g y ­ h áz m in den bűntől, m in d az eredeti, m in d a csele­ kedeti

b ű n tő l

jelenti.

Ám

részeknek t a g ja

is

u.i.

ségében

való

áll

m entességét, törvény:

szépeknek

csak m in d

a az

kell

lehet,

az

ha

egész

lenniök.

aki

eredeti,

szeplőtelenségét az

a

Az

szép,

a

Egyház

keresztség szent­

m in d

a

cselekedeti

bű nöktől m egtisztult. Az

Énekek

Éneke

szavait

a

B oldogságos

Szűz

M á r iá r a is alk alm azh atju k , a jegyes szépségét neki is tu lajd o n íth atju k , m ert egészen szép: sem eredeti, sem cselekedi b ű n nem érintette lelkét, — « a h o g y a

tisztább

gondolkodású

hittudósok

é n e k lik » :

ut

pu riores theologi cantant. Ú g y illett u.i., h ogy tökéletes tisztaságban t ü n ­ dököljék

az,

aki

az

« örök

fé n y

su garát»

s

a

«m o c s o k t a la n t ü k r ö t » h iv a to tt m éhében fo ga n n i s hordöfcni, s akit m egóvott Isten attól, hogy term é­ szetünknek ez a fo lt ja beléhatoljon , am ikor S z en tlélektől

m egszentelt

terem tett

leikével

teste

kegyelem

egyesült.

E zt

teljességében kétségtelenül

m egteh ette Isten. S m eg is tette; külön ben a Fiú becsületén

esnék

csorba,

ha

A n y ja

hírnevéhez

mocsok érne. K risztu sról viszont tudjuk, hogy Isten m in d e n t elkövetett azért, hogy F ia tiszteletnek és m egbecsülésnek ö rv e n d jen :

azért tette em berré is,

h o gy m in t M e gv áltó t dicsérje m indenki a m en n y ­ ben, fö ld ö n és a fö ld alatt. Ez

a

gond olatm enet

—

ízelítő

48

—

Caelius

eredeti

észjárással

m eg írt

m űveiből.

teológiai spekuláció fo rd u lataiv al

lep

Nem

és m isztikái

meg,

h ogy

egy

la p ja

a

átélés oly ügyes

nem

kisebb

szent!-

rástudóst ejtett ám u latba, m in t Cornelius de L a ­ p id e- t, aki azt m o n dta róla, h o gy a legszívesebben Caelicus-r a válto ztatn á át a nevét, a n n y ira m en ynyei m agaslatok ban já r.

B) Magyarnyelvű kódexirodalom La tin n y elv ű

hittudom ányi

és szónoklati ir o d a l­

m unk világ h írű alkotásai m ellett, szerényen kér szót a m a g y a r k ódexirodalom is az Im m ac u lata dicsé­ retére. P e d ig nincs m it szerénykednie. T ö b b m in t 15 nyelvem lékünk h itv allását tolm ácsolja. A tegtö b b jük,

természetesen,

a szeplőtelen

fo ga n tatá s t a n a

élharcosainak, a ferenceseknek tűzhelyénél készült, — összesen 9, — reiek,

pálosok

Iro d alm i

alak

szöveget

a

a többi a domonkosok, p rém o n tés

karthauziak

szem pontjából

prédik ációk ban

közt a

oszlik

m eg.

legterjedelm esebb

találju k ,

a többi

im a,

fohász, ének, közbeszúrt m ondat, kifejezés, legenda, szertartási

utasítás,

1512-1532, v agyis

a

töredék. török

K eletkezési

veszedelem

id ejü k

le g iz g a lm a ­

sabb évei, am elyekben — az Érdy-ikódex jellem zése szerint

—

az

« átkozott,

etrdöggel

tölt

k alom ár

M a k c h u m e t » hívei és a « p e s t ife r a lu th e ria n a h a e resis» fenyegeti, pu sztítja «B ódogasszony o rszágát». A

m agyar

nyelvű

Im m a c u la ta - iro d a lo m

első

rügyei nekün k sokkal többet jelentenek puszta ir o ­ dalm i

term éknél,

irodalom történeti

érdekességnél.

A nyelv a n a p i élet igényeinek ta n ú ja . M íg la tin u l írtak

hittudósaink,

elm életi

síkon

h a tott

a

tan :

bizonyítgatták, vitatták, nehézségeit oszlatták elv i síkon. A m ik o r azonban m ed re t v ágott a h ív ő lélekbe, s áh ita t tárgyává, a h itv ilá g szerves részévé

—

49

—

vált kultuszban, legen dák ban, hiedelm ekben, —

a

hivek an yan y elv én kellett beszélniük, ím lok, hogy az egyszerű hivő is h a llja , értse, m iről is v a n szó. K ü lö n ö sen

fontos

volt

ez

oly

tannál,

am elynek

terjedésében nem csak az érveknek, h an em

a hivő

lelkesedésnek is szerepe van. A z érveket a hittudós m érlegeli,

a

hívő

p edig

fe n n ta rtá s

nélk ü li

oda­

adásban, jóhiszem ű bu zgó ságáb an éli át azt, am it az egyh ázi tekintély: pápa, zsinat, egyházdoktorok, hitszónokok tan ítanak. M íg

latin n y elv ű

íróink

jellem zésénél

jo b b a n

hangsúlyoztuk, m iképen hatott a m ag y a r hittu dósokra M á r ia

szeplőtelen

fo ga n tatá sa

ellenfeleinek

tám adása, s m ily egyértelm űleg képviselték a b á ­ zeli

zsinat

ad d ig

a

állásp o n tját

k ap cso latb an gondot

és

m ag y a rn y elv ű az

fordítun k,

k ifejező -e re jén ek

IV .

S ixtus

irodalom

Im m a c u la ta -ta n s

a

elemzésére

középkori

b á já v a l

döntéseit,

ism ertetésével m agyar

is

nyelv

színezzük

m o n d a n iv a ­

m a g y a r k ódexirodalom nak azok

az alkotásai,

lónkat.

1. Ferences kódexeink A

am elyekkel a szeplőtelen fo ga n tatá s tan áv al k a p ­ cso latban

m egism erkedünk,

kódexeket

kivéve,

m ányok,

apácák

á j tatosságok,

a

pálos

részére

és

kartauzi

készült

rendelkezések.

Az

o lv as­ ap áca-

m onostorok közül is kiem elkedik a klarissza apácák (S z e n t K lá r a leányai, a F erencrend női á g a ) óbudai és a beginák (ko lo sto rb an élő ferences terciáriák) bu d a i klastrom a. M i sem természetesebb, k ü lön ö ­ sebb

érdeklődéssel csüngtek

a ferences eszméken,

s oly sa já to sa n fran cisk án u s buzgóságból szárnyra kelt tanítás, m in t Szűz M á r ia szeplőtelen fo g a n t a ­ tása,

érth etőleg

foglalk oztatta,

—

50

—

vonzotta

őket.

Am int említettük, a m a g y a r k ód exirodalom fe lle n ­ dülésében n a gy

érdem e

v a n L a sk a i

O zsvátnak,

a

m ag ya r ferences obszservánsok, az u.n. c s eri-b aráto k h árom

ízben

m egválasztott

v ik áriusán ak .

H og y

k ódexirodalm unkban oly n a g y tekintélyre és k edveltségre tett szert Tem esvári P elb á rt, csak m e g e rő ­ síti

Karácsonyi

Jánosnak,

H o rv á th

Ján osn ak

és

H o rv á th Ráchárdnak ezt a feltevését.

Nagyszombati- kódex A z óbudai klarissza kön yvtárn ak

tárgyk örü nk be

vágó s időrendben első kódexe a N a g y szo m b a ti-k ó ­ dex 1512-1513-ból. K ü lö n b en is híres M á riia-m o tí­ vum airól. Henrik,

A

k ézirat

O .P.

szabadon

eg y h a rm a d á t

« H oro logium

feldolgozó

alkotó

S a p ie n t ia e »

« T e lje s

s

Suso

c. m ű vét

bö lcseség rő l»

szóló

m űben m a g a a Bölcseség fo ly tat (párbeszédet a t a ­ nítvánnyal,

s

megszerethesse

hogy

a

tan ítv á n y

Jézust,

M á riá t,

m en nél

m egengedi,

jo b b a n hogy

ő m aga kérdezze m eg őket. M á ria , m integy visszaem ­ lékezve

szenvedéseire,

fölséges

sira lo m b a n

énekli

m eg fá jd a lm á t. K ü lönösen M á r ia m ennyei szépsége r a g a d ja

m eg a z írót,

s a m isztikusokra jellem ző

zsúfolt stílu sban halm ozza el a titokzatos szépsé­ get: « ó , szűzlő szép szemek, csillagzó fénn yel csilla gozván! ó , rózsálló, piros, tündöklő szép orcák; ó, aranyszínnel fénylő szép s á rh a ja k ! ó , mézi édesség­ gel folyó, 'avagy édeslő szép aja k a k Is te n fia g y ak o rlatos csókolgatásával magiistenültek! » K ü lö n « í r á s » szól M á ria 7 öröm éről s egy bájos p arafrázis

az A v e M á riá ró l.

A

szeplőtelen fo g a n ­

tatás tan át is ebben az utóbbiban , az A v e M a r ia szavait m agyarázó elm élkedésben le ljü k m eg: «...az ige

Idvezlégy,

jelön ti

a

Szíznek

ő

á rta tla n s á g á t

m indennem ű bínn ek szeplőjéből. M e rt m ikoron azt m ondá [a z

a n g y a l]:

Idvezlégy, ottan azt jelön té:

—

51

—

bínnek ja j ja,

av a gy

s é re lm íe ]

nélkil légy.

A vagy

m ásképen így értetik: m iért Szíz M á riá b a n b in nem v o l t ». M a g y a r u l nincs értelm e ennek m a g y a rá z a t­ nak. A szerző, ill. fordító la tin u l gondolkozik, s a la tin A v e M a r ia tu dását tételezi fel az olvasóban. A szeplőtelen fo g a n ta tá s szentírási érveinek egyike u.i. az A v e szó eredetének és jelentésének m a g y a r á ­ zata volt. A z an gy al azt a ak a rta vele — e m a g y a ­ rázat szerint — m o n dan i: ja j

nélk ü l légy.

A

a vae. vagyis vae, azaz

le g n a g y o b b

ja j

a

bűn,

tehát

m in d e n b ű n nélkül, vagyiis m alaszttal teljes légy. íg y értelm ezte az A ve-köszöntést P elbárt, Ozsvát, így a N e c d u m kezdetű beszéd s az Im m ac u lata védőinek tábora. M a jd

így

folytatódik

a

m ag y a ráz at:

«...M á r ia

h o g y teljes lőtt légyen m alasztval, először b izon yítja S c o t o s nevű mestör, holott [m ik o r ] azt m ondja, h ogy M á riá n a k

ő an y já n a k m éhében fo g a n ta tá sa

koron

ad atott

[id e jé n ]

légyen

n agy ob b

m alaszt,

honn em m in t valak in ek adatnék a keresztvíz fölött, ki

[m e ly ]

őneki

lenne

Ádám

bűnének

ellen e...»

D u n s Scotus Szűz M á r ia legtökéletesebb m e g v á ltá ­ sának következm ényeként v o n ja le a m egállapítást: M á r ia léte első p illa n a tá tó l kezdve a kegyelem p á ­ r a t la n

g a z d a g sá g á b a

öltözött,

Isten

kegyelm ét a

m a g a teljességében élvezte.

Lobkovitz - kódex K la rissz á k n ak készült

szánt

L o b k o vitz -k ó d e x

B o n av en tu ra -k ó d e x ü n k ,

gyű jtem ény is.

E gyik

S zent

az

1514-ben

legjelentősebb

Ferenc

és

Szent

K lá r a é letrajz án ak becses forrása. Szűz M á ria tisz­ teletét terjeszti a híres porciunkuüai búcsú, Szent F erenc n a g y b ú csú ja ism ertetésével, s a gyűjtem ény elején és végén talá lh a tó im ákkal. E gy helyen

—

52

—

a

kárhozatra kell

a

taszított em b e r rettenetes k áro m lásait

m ásolónak

lelkén:

írnia.

A

« m egbocsássad,

m a rg ó n

édes

így

asszonyom,

k ön nyít M á ria ,

m ert szívemnek keserűségével írta m ezt m eg; te is, édes uram , Jézus! » A

szeplőtelen

fo g a n ta tá s

titk á t

m indössze

kis

fohász hirdeti. A z ü d v ö zlégy - ben jé z u s neve u tá n így

im ádkozik:

anyád,

Szent

« ...és áldott Anna

legyen

asszony,

kitől

te

szentséges

született

a

te

szentséges és istenes tested m inden szeplő nélkül és fertelm esség nélkül nekünk ». Szent A n n a tiszteletét u.i. a szeplőtelen fo g a n tatás tan án a k győzelm es m o zgalm a különös ro k o n szenvvel terjesztette. Hiszen, szentséges le án y án ak szeplőtelen fo g a n ta tá sa az ő dicsősége is. IV . S ix tu s p á p a n a gy terjesztője a tiszteletnek, s ezt az ü d vözlégy-íbe fűzött fohászt k ü lön búcsúval lá tta el, hogy a hívek an n á l jo b b a n rászok jan ak m on dására. A zo n ba n

a

U gyanebben « Asszonyunk

kísérlet

nem

az időben

já r t

a

terjesztik

Szűz M á ria ,

k ív án t

sikerrel.

a ferencesek

az

Istennek szent A n y j a »

kezdetű maá záradékot, s ebben a versengésiben a Szent A n n a -zá ra d é k , v ag y in k áb b toldalék, le m a ­ radt. H az án k b a n a népi áj tatosságok között, a v a l ­ lásos

ponyvairodaHom

szövegeiben

m ég

fe l-fe l­

bukkan. D eb rec eni - kódex A D eb recen i-k ó d ex b en (1519) jelen ik m eg az első kerekded írás, ameily azt bizonyltja, « m iném ű h a sz ­ nok

követköznék

ebből

em böm ek,

ho gy

hiszik

a

szeplőtelen Szűz M á riá n a k eredet bin n élkül való fo gantatását,

és ilik

[ü li k ]

ez m ai szent inn epet

az ő szeplőtelenségének tisztességére? » A

beszéd a 45. zsoltár e szavában jelöli m eg az

—

53

—

alapeszm ét:

S an ctifica v it

tabern aculum

suum A l-

tissim us: M egszentelte h a jlé k á t a Fölséges. « M i k é ­ pen

az

O ltáriszentség

m egszentölt

nem

eg y h ázb an

az

tartatik ő

h a n em

feilségös

csak

[s é g é é rt]

és tisztaságáért, ezönképen az Istennek F ia öröktől fo g v a elvégezvén, hogy a m i em beri term észetőnket felven n é-e,

egy

term észetöt

az istenihöz,

szem élyben

egyesítvén

az em ber:

illik vala, hogy a méh,

k iben ennek kellene lenni, oly tiszta lenne m inden bin tői, — nem csak tetem en szerént valóktól [t é n y ­ le ges], de m eg az eredet bintel is, kiben egyebek fo g a n t a in a k Aidám nak bínéért, — hogy ilyen fe lsé­ ges ú r n a k h a jlé k a m in dö n teröm tött á lla tn á l [lé n y ­ n é l] tisztább lenne ». A

tetszetős és világos

alap g on d olat és bevezető

érvelés u tá n így határozza meg, m it ü nn epelünk: « A sszonyunk M á riá n a k lölkének teröm tését és az ő szent testéhez való egyesítését, ki [a m e ly ]

fo g a n ­

tatásán ak n a p já n a k neveztetik ». M a jd m egm on dja, m iért ü n n epeljü k « k in e k

ú ris te n

id v ességü n k ö n »,

ezt a n apo t:

1)

Szűz M á riá ért,

b iro d a lm a t [h a t a lm a t ] am ikor

Istennek

ad a

m éltó

a mi

a n y já v á

választotta; 2) m iérettü nk , hogy « n a g y édös h á lá ­ k at ad n án k az úristen nek , ki e m ai n a p o n kezde jelös g o n d d a l viselnie a m i idvességönkről»; 3) a mi hasznunkért,

m ert

Szűz

M á r ia

tiszteletét

olybá

veszi Isten, m in th a őt m a g á t tisztelnénk. A

m ásodik részben M á r ia

fo ga n tatá sa ü n n ep lé­

sének gy ak o rlati haszn áról igyekszik m eggyőzni

a

szerző: 1) « a z bizony [i g a z i ] töredelm esség», v agyis a b ű n b á n a t és m egtérés kegyelm e; 2) akik m egülik, « m in d e n szükségökben m eg se gé llettetn ek » ; fejedelm ek, kiknek e szent inn epben vagyon,

az

ő

szégyenökel

le

[la ik u s o k ],

ak á r

tisztességökbol n em

vettetnek,

egyháziak

—

54

—

és

3)

«a

áj tatosságok m éltóságokból

ak á r

le g y e n e k »;

parasztok 4)

je le ­

sül

n a gy

h a szn ára

álla to k n a k »

válik

« a

[asszonyoknak,

m ag z atra

asszonyi

asszonyi

lén y ek n ek ],

m ert megsegíti őket és « a gyerm ek vesztésnek k á r á ­ tól » m egoltalm azza; végü l; 5) h a lá lu n k ó rá já n nem h agy elveszni [M á r i a ], m ert « h a ta lo m a d ato tt neki, hogy m indenöket idvezlthasson,

valak ik e t akar,

s

jelösben az ő áj t á t r a it ». A z Im m a c u la ta -iro d a lo m m indegyik « h a s z o n » hoz m egfelelő példákat is csatol. A m i kódexünk beéri az utolsónak szem léltetésével: egy « m e g l e t t » [m e g tö rté n t] esetet m ond el az akkori « b e t y á r v i ­ lá g »-b á l. H á ro m g a rá z d a testvért u ruk m egfosztott vagyonuktól. E rre csak azért is tovább zsiványkodnak. A « vitéz » e lfo g a t ja őket, kettőt kivégez k özü ­ lük, a h a rm ad ik n a k sikerül elillan n ia, s «tö b b a p ró ­ ságot teszön v a l a » , sőt m a g á t a tiszttartót is h a ­ lá lra keresi. A b a rá t u gy an m e g h a g y ja neki gyónás közben, hogy ne gy ilk oljon tovább, ő az o n b a n így felel: « n e m lehet, hanem m eg kell az én aty ám fia i h a lálát

torolnom ,

ha

tehetem,

de

m aga

Szűz M á r ia innepinek estit [előestéjét, m egböj tölöm

vízzel-kenyérrel,

hogy

B ódog

v igiM á ját]

gy ó n atla n

és

Oltáriszentség nélkül ne h a g y jo n k im ú ln o m ». E z ­ zel

elmegy.

A

tiszttartó

m egleseti,

elfo gatja ,

a

szolgák alapo san « eltaglák », s m egkötözve féih o ltan a tetthelyen készülnek hagyni, vány m egszólal: « h a

am ikor a zsi-

m in d elkoncoltok sem halok

adzig, m íg papot nem hívtak ». T eljesítették k é ré ­ sét, s « kim ulék ez v ilágból n a g y idvösségösön ». A beszéd felépítése, arányossága, kerekded, sza­ batos gondolatm enetei jó teológusra, gy ak o rlott h it ­ szónokra vallan ak. M elyik b u d ai « b rat » - b á n rá tb a n ]

kell keresnünk szerzőjét,

mondani? önálló,

Hiszen, m ég azt sem

teljes,

de

ki

tudjuk, nem

elveszett kódex

másoló m ondat közben h a g y ja

—

55

—

[b a ­

tu d n á m e g ­ egy

m áso lata-e?

abba

a m unkát,

A s

igy a k ü lön ben tervszerű v ázlatgyüjtem én y és le ­ ge n d á riu m csak Szent A n d rástó l Gyüm ölcsoltóig ér el.

A

kódex egy részén u gy an az a kéz dolgozott,

am ely a N á d o r -

(1508), S im or-

(X V I . sz. e le je ) és

a m á r ism ertetett N agy szo m b ati-k ó dex et m ásolta. A m i fo rrá s a it illeti, ta g a d h a ta tla n u l a k or szoká­ sos go n d o la tait h a sz n á lja fel. E gy szava sem eredeti. A zo n b a n h atározott fo rrás m egjelölése m eddő v á l­ lalkozás le n n e . É p az Im m ac u lata - beszédnél nem áll n a k h ely t a legen dáriu m u n k többi beszédére a lk a l­ m azh ató forrásnuegállapítások, m ert a

ta n sokkal

frissebb, az érvek és példák sokkal közism ertebbek, sem hogy h a tást fedezhessünk fe l oly írásban, am ely n em

fordítás,

v ag y

feltűnő

ragaszkodás valam ely

szerzőhöz. V aló szín ű leg egy hosszabb beszéd k ivo ­ n atos vázlata, telő, já m b o r

re p o rtá tio -ja .

Az

Im m a c u la ta -tisz­

b ety ár rokonszenves a la k ja nem csak

a szerző v ag y kom pilátor regényességre - törekvéséről beszél, h an em

b ev ilá gít a kor társadalm i p ro b lé­

m á ib a is.

Teleki -kódex S a já to s a n

ferences íze v a n

az

1521-1531 között

keletkezeit T eleki-kódexnek, « a ferences kolostori irodalom J án o s).

legregényesebb Szent

g y ü jte lé k é n e k »

B o n a v e n tú ra-fo rd ításo k ,

(H o rv á th P elb á rto n

alapu ló beszédeik, legendák... A z irodalom történet é r ­ deklődését le gin k áb b Szent A n n a, Á d á m és É v a s S zent M a k á r regényes legen dáival vonta m ag ára. B árm en n y ire is összefügg Szent A n n a tisztelete az Im m a c u la ta -m ozgalom m al, ezúttal sem m i érdekeset sem m ond.

A m it

m egem líthetünk, megszólítás. D e

az Im m a e u la tá v a l k apcsolatban m indössze egy

oly m eleg

fejezetcím , s pár

szívből fa k ad n ak

hogy

lehetetlen m eg nem ak adn u n k ilyen cím nél: « K ö ­

—

56

—

vetkezik a szent írás az éd es s z e p lő te le n Szűz M á r i á ­ n a k zsoltárának h a rm ad ik r é s z é r ő l». S ettől a m e g ­ szólítástól visszhangzik a T elek i-k ó dex . M á r ia neve betűinek értelm ezésében is á lla n d ó a n ism étlődik az « asszonyunk szeplőtelen szűz M á r ia » kifejezés.

—

W eszpr émy - k ó d e x

M á r i a b e s n y ő i

T ö r ed é k

A X V I. század első felében írták v alam elyik k la rissz a-z árd án ak

a

W eszpr é m y -k ó d e x e t ,

ferences

jellegét

nem csak

« Életnek

tök életességéről»

Szent c.

am elynek

B o n a v e n tú ra

m űvének

fo rd ítá s a

á r u lja el, h an em n agy on szép p a ssio -p ré d ik á c ió já ­ n ak egy jelenete is, a fölséges búosűvétel. A szen­ vedésre indu ló M ester b ú csú ja A n y játó l. A m egh ató párbeszéd fo ly am á n Szűz M á r ia így válaszol F iá n ak , aki

szent

A n y ja

jó sá g á t és

gondosságát

köszöni

m eg: « ó , én édes fia m és Istönem , én adok jo n k á p [in k á b b ] h á lá k a t te szent Felségednek. Ig e n köszö­ nöm egész em beri nem zet képében, — kiért az atyai n a gy kegyelm ességből em berré a k a rá l lennie és en gem et szegény szolgáló le án y o d at a n y á n a k v álasz ­ tani, — hogy te s zen t m a la s zto d d a l m in d f o g a n t a ­ tá so m n a k

id e jé n , m ind én teljes életöm ben b ín t ö l

m eg ta rtá l... »

H ason ló

szöveget

talá lu n k

az

1480-1510

között

írt M á r ia b e s n y ő i T ö r e d é k b e n , azzal a különbséggel, hogy

itt nem

Érsek-újvári egy,

vagy

-,

a

Szűz

A n y a,

a W in k le r

több

an gy al

-

h a n em

—

m in t

és A p o r-k ó d e x b e n

b áto rítja,

v ig a sz ta lja

az — az

üdvözítőt. ím e, a szöveg: « ...Én édes U r a m Jézus, könyörülj im m ár v ag y csak [le g a lá b b ] a te szen t­ séges A nyádon, k i í f ] t a r t á íH m e g az e r e d e t i b ín n e k szep lejétől, és tekentsed m eg a te szerető ten étvá-

nidat, kiket u gy an tartottad m in t édes fia id at, ó ,

—

57

—

én édes U r a m Jézus, h a te m astan m egvonyandod m a g a d a t .a h a láltu l,

h á t m ind

kínokra [p o k o lra ]

m ennek szegényök. D e nem alkalm as, én édes T e ­ rem tőm ,

h ogy

a pokolbeli erdö g u ralk o djék

szilédön, m ert Istennek

a te

a n y ja és m ennyországnak

k erályn é Asszonya... ». T e h á t többet is m ond, m int a W eszprém y -k ódex, m ert az an gyal szavaiba bele­ fűzi a szeplőtelen fo ga n tatá s u.n. illen d ő s ég i é rv e inek alapgon dolatát, am ely érveket a T ih a n y i-k ó d e x is, m in t lá tn i fogjuk, « alk alm asság » érveinek nevez. A

T öredék ferences eredetét ig a z o lja nem csak

idézett Im m a c u la ta -szöveg, v a la m in t az, hogy

h a n em

az

az írásm ód is,

a k ézirat valam ik or a

m á r ia -

besnyői kapucin us zá rd a tu lajd o n a volt. E redetileg v alam ely klarissza kolostornak írták. N é h a N a g y szom bati Töredéknek is hívják , m ert a nagy szo m ba­ ti jezsu ita k ön yv tárb an fedezte fel Jablon k ay G á ­ bor, S.J.

K a z in c z y - hódex G y en gé d M á ria -tis z te le t levegője já r j a át a m o ­ hácsi vész éveiben (1526-1527), valószínűleg az ó b u ­ dai

klarisszákn ak

írt

K a z i n c z y -k ó d e x e t :

P e lb á r t -

ból fo rd ítja a Szűz M á r ia h a lá lá ró l szóló beszédet; a M á r ia -n é v betűinek le g e n d á já t nincs szive e lh a g y ­ ni, s így vezeti be: « K e z d e t ik az édös Szűz M á r i á ­ n a k nevébe való deáki bőtökről egy kisded p ré d i­ káció; kisded, de igön s z é p »; Szent A n n a -le g e n d á ja pedig,

—

épugy,

m in t

a

Teleki-kódexé,

—

az

Im m a c u la ta cím én keltett érdeklődést. V a n azon ban ennek a kódexnek egy virága, b ájos legen d ája, am elynek mézét a középkori áh itat m in ­ den Im m a c u la t a -ü n n ep en ú jr a s ú jr a kiszürcsölte: a S zű z M á r iá v a l je g y b e k e rü lt m a g y a r k irá ly ji t ö r ­

—

58

—

E redeti

tén ete.

cim e:

«m e ly

igö n

jó

legyön

az

Szűz M á riá n a k s z o lg á ln ia ». M á r a kezdete is é rd e ­ kes: « Szent A nzelm u s ír ja :

V a la

fra n c ia b é li K á ­

roly k irálnak idejében, ezön k irá ln a k u d b a r á b a egy ifjú , ki v a la az m ag y a ri k irá ln a k a t y ja f i a » . V a n n a k változatok, am elyek a m a g y a r k irá ly ik ertestv éré­ ről, v a g y egyenest fiá ró l tudnak. Nos, ez a k irá ly fi m inden reggel, m ég az étkezés előtt, B oldogságos

Szűz

kiszsolozsm áját.

elm on dta

Egy

a

betegsége

alk a lm áv a l p edig m eg fo ga d ta: h a M á r ia m eg gy ó g y ít­ ja, örök tisztaságban él. M ik o r azonban a k ir á ly ­ ságot

át

kellett

volna

vennie,

az

országnagyok

jegyest választottak neki. Ép az esküvőre in d u ln ak , am ikor eszébe jut, hogy azn ap m ég nem m o n d ta el M á ria zsolozsm áját. Félre v onu lt teh át s im á já b a kezdett.

A m ik o r

ezekhez

a

szavakhoz

ért:

«M e l

szép vagy, és m el ékös drág alá to s je g y ö s ö m », m e g je ­ lent neki

a

szépséges Szűz s így v álaszo lt:

«H a

szép vagyok és ékös, m iért h a gy tál el engömet? » « M it parancsolsz, hogy tegyek? » — kérdé az ifjú . A Szűz így szólt: « H a ez világon elhagyod,

az te jegyösödet énéröttem az

m en n y országba’ engöm et

vállassz [n y e r s z ] jegyösül; és h a az én fo g a n t a t á ­ som nak

n a p já t

szágba’

m eg k o ro n áz ta to l».

esztendőnkéd

illendőd,

E lh a g y ta

m en n y o r­

teh át

földi

jegyesét, elbujdosott, s A q u ileg ia környékén rem etéskedett. Életszentsége azonban nem m a ra d t véka alatt: a város p á triá rc h á já v á választották, « é s oztán Asszonyunk fo g a n ta tá sá t nyalván p réd ik á llá és illenie szörzé ». A legen da olvasása közben bizon yára a r r a g o n d o ­ lunk: m ilyen jó lenne, h a igaz lenne! A n n y i azo n ­ ban szent igaz, hogy ahol a középkorban, sőt m ég a X V I I I . században is, Szűz M á r ia szeplőtelen f o ­ gantatását hirdették,

a m a g y a r k irá ly fi szép tö r ­

—

59

-

ténetét is beleszőtték szentbeszédbe, teológiai tracta t u s -b a egyaránt. S tán kevesen tudják, h o gy a szeplőtelen fo g a n ­ tatás bizon yítására felem lített csudatételek, legen ­ dák zött

és

k inyilatkoztatások

sem

áll

jegyesének

egyedül

látom ása.

legnevezetesebbjei

M á r ia

« m ag y a r

k ö­

k ir á ly i»

S zéltében-hosszában

já r t a a

hír, h ogy M a g y a r o r s z á g i S z e n t E r z s é b e tn e k is n y ila t­ kozott v o ln a Szűz M á r ia a szeplőtelen fo gan tatás titkáról,

s

kijelentette,

h o gy

Joachim

és

Anna

h á z assá gáb a n fo ga n tato tt ugyan, de az eredeti bű n szeplője nélkül. Á rp á d h á z i S z e n t M a r g i t r ó l elterjedt egy hasonló látom ás híre, b á r ritk á b b a n ta lá lk o ­ zunk

vele.

Canisius

S zent P éter

számos szerzőt

idéz an n a k igazolására, hogy S zen t Anzelm , C a n ten b u ry -i érseket, F u lb e rtu s Carn otensis és M a g y a r orszá g

úgy

p é ld á ja

in díto tta

az

ünnep

tudják, hogy n á lu n k m á r

elrendelésére,

1080-ban m egülték

M á r ia fo g a n ta tá sa n a p já t. A dolgozatunk fo ly am á n többször dicsért « N ecdu m

e ra n t

a b y s s i»

kezdetű

p ro p a g a n d a ira t és beszédm inta pedig egész konkrét p é ld áv a l győzte m eg olvasóit: M a g y a r o r s z á g o n e g y s zerzetes azt m erte állítani, hogy Szűz M á r ia b ű n ­

ben fogan tato tt. S ed audite m ira b ilia D e i! H a lljá to k az Iste n

csodatettét! —

beszédét befejezte

k iált fe l az író:

volna, h o lta n

m ielőtt

rogyott össze az

o ltár előtt. S ennek az esem énynek igazáért nem kisebb tekintély kezeskedik, m in t a m ag y a r király, aki m indezt m a g a m o n d ta el egy m an tovai h it t u ­ dósnak:

« ...et de

hac

redd id it

testim onium

rex

H u n g á riá é cuidam m agistro in S a c ra P a g in a M a n tovano ». G o n d o lju n k

csak

arra, hogy ezeket a bizonysá­

go k at ak k o rtá jt « költik » , am ikor N a g y Lajos, Z sigm ond uralkodik,

akik

a la tt

a

m a g y a r név

n a gy

volt, M a g y a ro rs z á g E u ró p a egyik legszilárdabb á l-

—

60

—

lam a, a török ellen bástyája. A N a g y K á r o ly id e jé ­ re rögzített esetet sem helyezték rég eb b re 884-nél. A bizánci kereszténységgel v aló óhazai, m a jd a h a ­ zánk fö ldjén talá lt kereszténység révén keletkezett kapcsolataink ismeretesek. S h a hozzávesszük, h o gy a

P ra y -k ó d e x

Im m a c u la t a -litu rg iá já t

K n ie w a ld ,

K ü h á r, R a d ó n y om án K eletről kell eredeztetnünk, —

in

hac

historia

q uaedam

m usica

fa c ile la te t:

érdem es lenne alap a so b b an foglalkozn i a kérdéssel. T i h a n y i - k ó d e x

M á riá s jellegével egész k ód ex irodalm u n k b an k i­ válik az 1530-1532-ben készült T ih a n y i-k ó d e x . M in d tartalom ban , m ind terjedelem ben legn agy ob b M á ria-k ó d e x ü n k :

az Iste n a n y a fo ga n tatá sá ró l,

szüle­

téséről, tisztulásáról, E rzsébetnél tett látogatásáról, h aláláról, betűiről szóló

M á r ia közöl

szépségéről,

beszédeket,

legendarészlete.

d rá g a lá to s

s híres

T em esvári

N evének

S zent

A n n á ró l

P e lb á rt

a la p já n

dolgozik, P e lb á rt fejtegetéseit fo g la lja össze, á lt a lá ­ b a n igen ügyesen. han em

N em szóról-szóra

fo rd ít

a gond olatok at követi s fe jt ki

tehát,

h a talm a s

szellemi m u n k át a teológiai szakkifejezések m a g y a ­ ros fo rdításában . í r ó ja

a m agyar

m á n y i iro d a lo m n a k ig e n

n y e lv ű

h ittu d o ­

é rd e m e s ú tt ö r ő je .

Sem

a

nevét, sem közönségét nem sikerült m egállapítan i. K larisszáknak, vagy b egin ák n ak szánt mű, an nyit tudunk.

Im á d sá g a ira

a

szintén

ferences

eredetű

s valószínűleg a b egin a K a t a lin sororn ak írt L á z á r ­ kódex h a tását T im á r K á lm á n m u ta tja ki. «A ss z o n y u n k

M á riá n a k

f o g a n a t já r ó l»

szóló

« s z é p » préd ik ációján ak jeligéje, épugy m in t a S t e l­ lariu m m egfelelő könyvéé, m i is lehetne m ás, m int az Énekek Énekének lenyűgöző verse: « M i n d e n e s ­ től szép v agy ón Jegyösöm, és szeplő nin csen teb e n n e d » (É n . 7, 27). A b b a n a k o rb a n ú gy tudták,

—

61

—

hogy ehhez a vershez fűzte m ag y a ráz atait az első n a g y skolasztikus, H alézi Sán dor, akire ép ezen a elm en állan dóan ,

m in t

atyam esterére

hivatkozott

az Im m a c u la t a -m ozgalom . E nnek a versnek m o n ­ d á sa közben esett e lra g a d ta tá s b a a M á ria jegyesé­ vé szegődött m a g y a r k irá ly fi is. M e rt Szűz M á ria szinte fe lfo g h a t a t la n szépségéről szól, am elynek l á ­ t ására vágyo tt a T ih a n y i-k ó d e x egy legen dáján ak szerzetese is, azo n ban azt jelentette az angyal, hogy m egvak u l attól, am it lá tn i fog. A szerzetes g o n d o l­ k od óba esett, s csak félszem ét szánta a jelenésre. M e g is vakult. D e nem bánta, sőt kész volt másák szem ét is feláldozni,

csakhogy ism ét láthassa. Ez

a kérése is teljesült, azonban teljes vak ság helyett elvesztett félszem e v ilág át is visszanyerte. T á r g y a lá s á t h á rom részre osztja: 1) az eredeti b ű n rő l szóló tan t fo g la lja össze, s alaposan bizon yít­ ja « a z

eredeti bíntől való m e g ta rtó z ta tá s », m e n ­

tesség

elvi

lehetőségét;

« m egtartóztatásn ak »,

2)

k im u ta tja

m entességnek

ennek

a

« alk a lm assá­

g á t » , azaz a bizonyítás sark alló já t alkotó illendőségi érveket so ro lja fel, s végü l 3) « tanúságot tő ­ szón k ile n b -k ile n b p é ld á k r ó l». F e ltű n ő

alapo ssággal foglalkozik

az ere d e ti

bűn

kérdésével. Fel is szólít: « i g e n re á igyeközzetök, m ert igö n nehéz ». H o g y azonban az eredeti b ű n t megértesse, egy teológiai alap fog alm a t, az « e r e d e t szerént v aló i g a z s á g », v ag y eredeti igazságosság (iu s titia o rig in á lis ) m egh atározását a d ja m eg: « A z eredet szerént való igazság az em beri term észetnek ném inem ő egyenössége, m elynek m iatta

az á r t a t ­

la n ságn ak á lla p o tá b a n a test a lélőknek h a ta lm a s ­ s ága a lá vet tető tt vala, és az érzékönségök az okos­ ságnak, — m indaddék, m íg a lélök engede (e n g e ­ delm eskedett)

az ő terem tő Is te n é n e k ».

A zo n ban

az em ber « m egtörte » Isten parancsát, elveszítette

—

62

—

engedetlenségével

a

m egszentelő

m alasztot,

és az

eredeti igazságosság paradicsom i állap o táb ó l « e s é k bínbe

és

két

h a lá l b a »,

a

testibe

és

a

lelkibe.

U g ya n n y ira, hogy « h a U ru n k K risztu s [ a z ] em böri nem zetön nem könyörőlt volna, — ki m ink et az örök

h alálb ól m egválta,

—

soha

em b ö r

látását és az m ennyei bódokságot nem [n y e rh e tte ] vo ln a ». M agának

az

eredeti

bűnnek

a

Istennek v a llh a tta

m eg h a tá rozása

pedig a következő: « az eredet b in á lla t ja [lé n y e g e ] szerint m i bennönk nem egyéb, h a nem [m i n t ] az eredet

szerint

való

igazságn ak

m egfosztása, m elyet m éltá n

[ig a z s á g o s s á g n a k ]

a mi

első szülőnkbe’

elvesztőnk az Istennek p a ra n c so la tjá n a k m eg tö ré­ sének m iatta, m ely eredet bin szállá fejen k éd m ireánk,

kik

természet

szerént

Á d ám tu l

szá rm az­

tunk ». M a jd az áteredés term észetének tisztázására m egállap ítja, h ogy « jó lle h e t az okos [e sz e s] lélök ne légyön az sziléktől av a gy a testtől, de m a g a ok szerént

őtőlök vagyon,

m ert

az

lélöknek

létének

oka az szilék és az test, m ert h a a szilék nem vón á n a k és az test sem vóna, az lélök sem teröm tetnék ». A z áteredés tényének a la p ja p edig Isten törvénye. M in th og y a törvényhozó Isten n em köteles m e g t a r ­ tani a törvényt, m i sem természetesebb, m in t az, hogy kivette alóla szentséges A n y ját, V agy is: « A szszonyunk

Istennek

kiváltképen

való

aján d ok áb ó l

m egtartóztathatott az eredet bíntől, m ert az an yai tisztösség ezt követti [ k ö v e t e li]v a la ». Ig a z u gyan , hogy az eredeti b ű n törvénye Á d á m m inden iv a d é ­ kára érvényes, s így « Asszonyunk es term észet sze­ rént szárm azék [Á d á m t ó l], és vonnia kell v a la az eredeti

bínt,

de

kegyelmességből

Istentől

attu l

k iváltk épen

v aló

m egtartóztaték ».

A teológusok itt ráism ernek a p raeservatio és a

—

63

—

debitum

co ntrah en di

peccatum

originale,

vagyis

M á r ia b ű ntől való előzetes m egóvásának és az e r e ­ deti b ű n ad ósságának M á r iá r a is fen n álló érvénye an n y it

vitatott

problém áira.

A

T ih a n y i-k ó d ex,

m in t látjuk , Szűz M á r ia teljes, abszolút bü ntelenségét v a llja ,

ah ogy a ferences iskola m egszakítás

nélkül, csekély kivétellel, m in d a m ai n a p ig ezt a nézetet képviseli, s harcol m indazon nézetek ellen, am elyek Szűz M á riá t ak á r közelebbi (deb itu m p r o ­ x im u m ), ak ár távolabbi jogcím en (d eb itu m

rem o ­

tu m ) az eredeti b ű n ad ósának m ondják, s így a legtisztább terem tm ényt vonatkozásiba hozzák a bűnnel. M in d a m egv áltás egyetem es kötelezettsé­ géhez, m in d

az eredeti bűnh öz való viszony d o g ­

m atik ai elvéneík érvényben-.tartásához u.i. elég annyi, am enn yit a m i kódexünk is, a ferences teoló­ gusok alap já n , P e lb á rt közvetítésével m ond: vonnia kellett v o ln a az eredeti bűnt, h a Isten attól k ivé­ teles kegyelem ből m eg nem óvja, nem praeserválja. A tav alyi Mariológiiai K ongresszus egyik érdem e a bű n a d ó sá g erőltetett s a «tisztu ltab b teológiai fe lfo ­ g á s s a l»

(C a e liu s P an n o n iu s)

fo g a lm á n a k

kiküszöbölése

a

összeegyeztethetetlen hittudom ányi szó tár­

ból. íg y kell teh át értenünk P elb á rtn ak k ód exü nk ­ ben

feltörő

M á ria ,

fohászát:

tisztaságos

« ó,

Szűz,

azért bódokságos Szűz

kibe

s e m m in e m ő

szeplő

nincsen, emléközzél m eg, m ert tégödet ú risten v á ­ lasztott öröktül fogva, hogy légy tisztaságos ». M i ­ csoda

fo n á k sá g

is

az

örök

isteni

praedestinatio

szentélyébe, Isten terem tő -a k a ra tá n a k egyetem ben )

első

indítékába,

a

(K risztu ssal

legdédelgetetteb

isteni szándékba, Isten terem tő lelkesülésének g y ú j­ tó p o n tjáb a a b ű n fo g a lm á t becsempészni...!? Ez, persze, az eredeti igazságosság és az eredeti bű n fenti, Szent A nzelm tői szárm azó m eg h a tá ro z á­ sának

fényénél ilyen világos. D u n s Scotus u i.,

—

64

—

a

korábbi hittudósoktól eltérőleg, Szent A n zelm m e g ­ határozásához lehetőséget könnyed elejétől

csatlakozott,

nyitott

Szűz

levezetésére.

am ely

E zért

kezdve, annyiszor

m egh atározás

M á r ia

kivételezésének

térünk,

vissza

dolgozatunk

Szent

Anzelm re.

R ó la metszette D u n s Scotus az o ltóágat s ik ta tta a skolasztikus

h it tudom ányba,

h o gy

kim on dhassa

a

n agy tételt: ecce, potuit D eus! A bizonyítás súlypontja azonban a k ivé te lez és i l ­ len d ő ségén ek , « alkalm asságán ak » a k im u ta tá sá b an

rejlik. .Ez p edig a szentirás szavalna épül: A z a n y á ­ nak éktelensége a fiúé. Jézusra, ki « az örök v ilá ­ gosságnak fényössége és szeplő nélkil való t ik ö r », éktelenség s a legn agy obb sérelem len n e « t u d n i a m inthogy A n y ja valam ik oron bínbe v ó t » . T o vábbá, « igen gonosz fiú n a k Ítéltetnék az, aki édös sziléit m egoltalm azh atn á az ellenségtüi és szabad a k a ra t ja szer ént az ellenség kezébe h a g y ja esnie », holott az isteni törvény ír ja elő: T iszteld aty ád a t és an yádat! V égü l a jó zan ész követeli, hogy a szolga fe lm a gasztalása fo glalja ,

az

an ya

m agával

fe lm ag aszta lását vonja.

H ogyan

is

m agába

képzelhetjük,

hogy Isten, ki az an gyalokat, ősszüleinket, — teh át végeredm ényben M á r ia szolgáit — lőtelenül

teremtette,

az

an gyalok

tisztán és szep­ k irá ly n é já t

a

bű nn ek h agy ta volna m artalék u l. « ó , azért bódok Szűz M á ria , — k iált fel kódexünk szerzője — , b i ­ zony te szép vagy és m indön m alaszttal teljes, teáltala d ad atik azért az binösöknek m ind az m alaszt, m ind az dicsőség! » A h arm ad ik rész k in y ila tk o zta tá so k k a l és c s u d a ­ tételek k el

erősíti m eg a m ondottakat. S m eg kell

vallanunk, hogy az Im m a c u la t a -m ozgalom g y a k o r­ la tila g ép ezeknek a csodáknak köszönheti sikerét. A z elm életi m u n k a
65

-

jeinek volt a fe lad ata,

a tekintélyekké m ag aszto ­

sult egyháztanítóké, —

a tan ítvány

gette tan ításu k at;

csak ism étel­

a népszerűsítő hittudom ány, és

m ég in k áb b a hitszónoklat, csudatörténetek révén hozta az élettel k apcsolatba a tant. A zo n b a n nem kell

azt

volt

a

hinnünk,

h ogy

csudatörténetek

m erő

hitszónoklati

szám ontartása,

A

fogás

komoly

h ittu dom án y is dicsekedett vele, s fölényesen vág ta szemébe az ellenzéknek: nekünk nem csak érveink, hanem ezenkívül csodáink is vannak, habem us m i­ rac u la!

H iteles

és

m eggyőző

csodáink:

credibilia nim is! A tényekkel, csudatörténetekkel

való

m iracu la bizonyítás

m in den k o rb a n időszerű, s m a sem teszünk máskép, h a m in d e n k ritik át k iálló csodák igazo lják á llítá ­ sainkat. A z o n b a n a középkori, s bizony m ég a X V I I I . századi em ber is, a hírszerzés akkori eszközeire szo­ rítkozott, s a m a g a kritik ai érzékének foka szerint vo n ta

kétségbe,

m agyarázta,

alakította

a

h a llo tt

csodás eseményeket, h a egészen elhinn i nem tudta. V a g y o lya n k örülm ényt jegyzett m eg az eseményről, am ely m in den jó zan kétségeit elhárított. Ily e n

m in d já rt

a

T ih a n y i-k ó d e x

első

p é ld á ja :

Szűz M á r ia gy ak o rta m egjelenik I ld e f o n z , toulomsá érseknek. Egyszer aztán szép papi ru h á t adott neki, « m ely m ég m á s t is az v á ro s b a n v a g y o n », s m e g p a ­ ran csolta neki, h o gy M á r ia fo ga n tatá sá n ak ünnepét m in den esztendőben m egü lje. A szent szép könyvet is írt a Szeplőtelenről, am ely « A sszonyunknak oly igö n kelle, hogy az érsöknek k ezéből eg y sz er k i v e v é , és fe ln y itá , és m eg o lv a s á , és neki írásáról h á lá k at ada ».

U g y a n ily e n H a lé z i S á n d o r m á r érintett, híres, és a k u tatásn ak

annyi fejtörést okozó esete. A n agy

m ester élet s h a lá l között lebegett m inden decem ­ ber 8.-án. Egyszer azonban r á jö tt betegsége n y it já ­

—

66

—

ra : m egfogadta, hogy eddigi, M á r ia szeplőtelen f o ­ ga n tatá sá t

tagadó

Szent Ferenc

állásp o n tját

rendjébe.

ím e,

fe la d ja

legott

s

belép

m eggyógyult,

fo ga d alm át beváltotta, sőt « n a g y szép k ö n y v e t» is szerzett a szeplőtelen fogan tatásról. H a lá la ó rá já n pedig igy fohászkodott: «T e lje s s é g g e l szép v agy én Jegyösöm, és sem eredet bínnek, sem tetem en sze­ rént való bínnek szeplő je nincsen tebenned! » A N eodu m -beszédm in ta le írá sa szerint a t a n ít ­ ványok világosították v olna fel a m estert betegsége okáról. A könyvet pedig a N ecdu m szerzője s a já t s ze m é ve l lá tta a toulousi archidiakonátus

(fő esp e-

resség) tem plom ának kórusán láncon őrizve: «H u n c libru m vidi in A rc h idia conatu T olosano catenatum in c h o ro ». A T ih a n y i-k ó d e x P e lb á rt n y om án k u r ­ t ítja m eg a Neodum leírását; azonban m eg to ld ja a szerzetfoelópési fogadalom m al. A legn agy obb valószínűséggel A le x a n d e r N e c h a m ról v a n szó, akinek hittudom ányos p á ly a fu tá s a ád is

tám pontot

félreértések

a

csodatörténetnek,

és nagyítások

egész

során

azonban esik

át

a

történeti m ag, am ely torzító folyam atba, ú gy lá t ­ szik, a T ih a n y i- kódex is ád egy többletet. A következő példa egy F r a t e r H e n r ic u s nevű d o ­ monkosról szól, aki « Asszonyunk fo g a n a tja » n a p já n azt állította beszédében, h ogy Szűz M á r ia bű nben fogantatott, s m ég «u g y a n a z o n prédik áción leesék, m egném ula és n a g y szernyő h a lá lla l m e g ­ halta ». A Necdum a név és a szerzet m egem lítése nélkül,

M a g y a ro rs z á g ra

helyét,

s

k irá ly

—

m in t

m esélte

m ár

volna

el

helyezi

az

em lítettük a

dolgot

esem ény — egy

a

szín­

m agyar

m an tovai

teológiai tan árnak. P e lb á rt H enricus de H a ssia -b ó l veszi a példát, aki országot nem említ, de tu dja, hogy a dom onkost P á ln a k h iv já k s 1370-ben történt az eset. K ó d ex ü n k b e n a H enricus név, ú gy látszik,

—

67

—

©lírás, a fo rrá s szerzőjéből csinált hőst, v ag y rossz szöveg volt a kezében. H og y a dom onkosokon esett csorbát kiköszörülje, a következő p é ld áb a n egy tou lou si fe r e n c e s esetét ír ja le: ez is ta g a d ta Szűz M á r ia szeplőtelenségét, de m eg v álto zta tta m ia la tt

vélem ényét,

m isézett M á r ia

ügy

történt,

hogy

m árványszobrának

a

feje

h á tra fo rd u lt, a fra te r pedig m egvakult. D e m eggy ó ­ gyult,

am in t

m egfo gadta,

hogy

tan ítását

vissza­

vonja. « M in d ez n ap ik igy áll ez kép, m in t m ondják azok,

akik lá t t á k » .

toulousi

ferences

P e lb á r t

azt is tudja,

tem plom

Szent

hogy

a

M ih á ly -k á p o l­

n á já b a n nézett a b a r á tr a h a rago san a Szent Szűz s fo rd íto tta

el fejét. A

Necdum , P e lb á rt forrása,

pedig hozzáteszi, hogy lá tta a s z o b ro t: quam vidi. d o m o n k o s m eg igy lett a szeplőtelen fo g a n ­

Egy

tatás

híve:

ördöngőst

« m eg m on d an a

egy

kényszer!tett

nagy

elm éjében fo rg a t v a la :

kétségös

arra,

dolgot,

hogy m elyet

tu dn ia m in th a Lt.i., h o g y ]

a Szűz M á r ia eredet b in n élkül fogantatott, avagy n e m » . A z ördöngös így k iáltott: « J a j , ja j, ja j azok­ nak, akik a Szűz M á r ia fo g a n a tjá n a k ünnepét nem illik

és

a

Szűzről

A ra g ó n iá b a n id ején

m ég

gonoszt

történt, a

ahol

m o n d a n a k ». a

dom onkosokat is

kódex

M ind ez

keletkezése

szám űzetés

terhe

a latt kötelezte a törvény az Im m a c u la ta h ird e té ­ sére. M á r az ördög első szavának is jelentősége van az Im m a c u la ta -iro d a lo m b a n : M á riá t u.i., m in t lá t ­ tuk

m ár,

azért

köszöntette

A v e -v a l

G á b rie l

ar­

kangyal, m ert Isten h árom vae-tői, ja jt ó l m en tet­ te m eg Jézus A n y ját. A példák n ak sorát egy dilem m ára épített fa n tasz ­ tikus elbeszélés fejezi be. « A z kegyös A nya, bínösök rem énysége » u.i. ezt a kérdést a d ja fel az ö rd ög ök ­ nek, akik egy bünbeesett eg y h ázfit ép Szűz M á ria zsölozsm ájának végzése közben ra g a d ta k a pokolba.

—

68

—

« ez lélöknek azénak kell lennie, kinek m ivelködetibe fogatott m e g » . M in th o g y az ördögök veesernyézés s nem vétkezés közben rab o ltá k

el a já m b o r

atyafit, M á r ia m agán ak követelte, feltám aszo tta őt, m a jd m egparancsolta neki:

« e z u tá n ó ja d m a g a d

a testi bin tői és az én fo ga n a to m n a k Innepét áj t a ­ tossággal iiled

[ ü l j e d ] ». A

példa teljesen egyezik

P e lb á rt és a többi források elbeszélésével. A példák bizonyító ereje a r r a irányult, h ogy k i­ tűnjék, « m ely igö n jó az Szűz M á riá t á jta to ssá gg al szolgálnia, m ert ő el nem h a g y ja az ő szolgáit és szolgálóleányait szikségökben, sőt az őtet tisztelőket a

kárhozattu l

m eg sza b ad ítja

és

m en n y országban

őket igen fe lm a g a sz ta lja ». K issé többet foglalkoztunk a T ih a n y i-k ó d e x p r é ­ dik ációjának elemzésével, m ert benne b e m u ta th a t­ tuk azt a módszert, am elyet m in d a hittudom ány, m ind a szónoklatl irod a lo m a X V .- X V I . században követett. A kódexíró híven valósította m eg P e lb á r t szándékát:

a

S tella riu m

szem pontot felölelő

terjedelm es

és

m in d e n

an ya gá b ól k ira ga d o tt egy ke-

rekded gondolatm enetet, s azt ültette át a teológiai fo ga lm ak teh erb írására m ár m egizm osodott m a g y a r nyeivre.

2. Domonkos kódexeink A z összes m a g y a r kódexeket a la p u l véve, a dom on ­ kosokat is 17 nyelvem lék képviseli a m ag y a r k ód ex irodalom ban, azonban

akárcsak

fe lü lm ú ljá k

a

ferenceseket.

Szent

Ferenc

Abban

fiait,

hogy

n a g y o b b te rv s z e rű sé g g e l dolgoznak. A fo rdítást t u ­

dós és m a g á b a n a fo rd ítás m űvészetében is g y a k o r­ lott

ren dtago k

lostor

p edig

középkori

végzik. a

m agyar

A

nyulakszigetí.

legterm ékenyebb irodalom nak.

—

69

—

Az

ap áca k o ­

m elegágy a óbudai

a

k la -

risszákkal könyvelt

élénk

kapcso latban

m áso lásra

ban

eltérő

n ia

aran y tű d j a

ro lt János,

van nak,

kicserélik.

szellem i

A

két

a

össze.

A

Jakab,

A qu inói Szent T a ­

köti

s

sok­

irá n y á t

V a r a g in e -i

béke

egym ás

ren d

h a rm ó ­

dom onkos

H e-

m ás és N a g y Szent A lb e rt m űvei épúgy szerepelnek az óbud ai m ásolatokban,

ahogy

a P e lb á rt h atása

a la tt álló s az ugyan csak ferences A u gsb u rgi D á v id tan ítá sa it tartalm a z ó H o rv áth -k ó d ex e t m áso lja az első Írónő, a nyulakszigeti R á sk a i L e a soror, Szent Feren cről ír a V irg in ia-k ó d e x , az É rsek u jv á ri- kódex gyöngyszem ében, a K a t a lin -le g e n d á b a n Szent K a ­ ta lin

a

szeplőtelen

fo ga n tatá sn ak

kel

védelmére,

többi legen dái közül p edig nem egyet fordítottak P elb á rtb ó l. Tehették, hiszen P e lb á rt R o sariu m a ép oly szintézisen fáradozik,

am elyben Szent Tam ás,

S zent B o n a v e n tú ra és D u n s Scotus v á lla ira a rá n y o ­ san épül a k atolikus h it rendszere. C or ni d e s - k ódex

Szent D om onkos fiai, m in t kifejtettük, Szűz M á ­ r ia szeplőtelenségének kérdésében eltértek a fe r e n ­ cesek nézetétől. V a g y jo b b a n m o n dva:

kitartottak

a n a g y skolastikusok m egszentelődési elm élete m e l­ lett. S zerintük Szűz M á r ia n em fo ga n tatá sá b an , h a ­ nem

léte későbbi, h a

m in d já rt csak lo gik aila g is

későbbi m o zzan atáb an szentelődött m eg s telt m eg kegyelem m el. V á lt ig állították, hogy M á ria szeplő­ telen,

azonban

csak

a m egszentelődési ta n

é rte l­

m ében, s nem fo ga n tatá sá b an . Á lláspo n tju k ig a z o ­ lá sá ra nagyszerű szentirási és patrisztikai érveket tudtak

felm utatni, s ragyogó elm eéllel cáfolták

szeplőtelen az

annyi

fo ga n tatá s büszkeséggel

híveinek

érveit,

em legetett

a

különösen

m a g á n k in y ila t­

koztatásokat és csuda történeteket. M ódszerük s é r ­ velésük á lta lá b a n a BandeUli-féle csapásokon m oz­

—

70

—

gott,

épugy,

ahogy

az

im m ak u latisták

sem

nagy

eredetiséggel dolgoztak. Dom onkos eredetű kódexein kben nin cs olyan írás, am ely polemikus, vag y csak egyszerűen m ag y a rázó han gn em b en fejtené ki a m egszentelődési elm életet. E rre

apácák nak

szánt

le lk io lv asm án y b an

kerülhetett sor. Azonban, v a n keletkezett

nem

is

az 1514-1519 között

C o r n id e s -k ó d e x ben

egy

elm élkedés

Szűz M á ria szentségéről, am ely m á r a tárgy k ö r természeténél fo gv a is alk alm as M á r ia szeplőtelenségének tárgyalására. A

beszéd

címe:

asszonyunk

«K e z d e t ik

szeplőtelen

Szűz

Istennek

szülejének,

M á riá n a k

szentséges

életének és lelki jószágos [e ré n y e s ] mívelkedötinjek titk o ssá g á ró l». M indenek előtt a « szeplőtelen » j e l­ ző üti m eg fülünket. A zo n b a n itt n em a szeplőtelen fo ga n tatá s értelm ében fo rdu l elő, m in t m á r u t a l­ tunk rá, h an em M á r ia érintetlen szüzességének a középkori m ag y a r vallásos iro d a lo m b an többször is visszatérő

hangsúlyozása.

Gyüm ölcsoltó

E gykori

B oldogasszony

n a p tá ra in k b a n

ü nnepét

Szűz

M á r ia

szeplőtelen fo ga n á sa n a p já n a k nevezik. A B a t t h y ­ án yi-k ód ex

is

h a sz n á lja

megtestesülés,

K risztu s

a

«s z e p lő t e le n »

fo g a n á sa

titk ával

szót

a

kapcso­

la tba n : « Szűznek tiszta m é h e -h á z a G y o rsan Isten h a jlé k a Ion, És szeplőtelen fo g a d á Istennek e lr e j­ tett

t it k á t ».

A

protestáns

egyházi

énekekben

is

előfordu l a «sze p lő tele n s z ű z » kitétel, term észete­ sen a sértetlen szüzesség értelm ében. M ég

jo b b a n

kitűnik,

m it

ért

kódexünk

M á r ia

szentségén, am ikor arró l tárgyal, hogy « az Is te n ­ nek

A n y ja

sem m inem ű

m ai ászt túl,

sem m inem ű

szentségtül és sem m inem ű érdem től és ju talm a k tó l [a d o m á n y o k tó l] idegen nem v o lt » . T öbbek közt f e l­ veti a kérdést:

m iért kellett Szűz M á riá n a k

f e l­

vennie a keresztséget? Szent T am ással felel: « m é g

—

71

—

az oly em bör is, ki ő an yján a k m énében m e^szen­ tel te töt t, tartozik felvenni a k eresztséget». Jóllehet teh át — fűzi Szent T am á s szavaihoz kódexünk — «A ss z o n y u n k

M á r ia

volt m egszenteltetvén

a n y já ­

n a k m éh ében », a keresztséget fel keillett vennie. S ha

azt

kérdenéd,

keresztsége

m iért

n a p já t,

a

nem

válasz:

ü nn epeljü k «A z é rt

M á ria

Asszonyunk

M á riá n a k keresztségének ünn epét nem kellett sze­ rezni, h ogy n e állíttatnék, h o gy őneki bűne volt vo l­ na, kitől m egtisztult vo ln a k eresztségben ». A m i a m egszentelődési elm élet v ilá g á n á l azt jelenti, M á ­ ria anyjia m éh ében m egtisztult m ár az eredeti b ű n ­ től, tehát a keresztség ü nnepe zav art kelthetne a hívekben, m ert könnyen azt gondolnák, hogy m egszentelődése n em tökéletes, vag y ú jr a bűnbe esett. A

S arló s B old og asszo n y -n ap i beszédben az « á l­

dott v ag y

te

az

asszonyok között és áldott

a te

méhedmek gyüm ölcse » (S z e n t Erzsébet üdvözlő s za ­ v a i) köszöntést m agyarázv a, kifejti, m iért « á l d o t t » Szűz M á ria ? -

«M o n d a t ik

áldottnak a Szűz M á ria

az ő szépségéért, — hangzik a válasz — kinek szép­ ségéről

elcsodálkozván

K risztu sn ak

képében:

bölcs

S ala m o n

’Teljességgel

úgy

szép

m ond

vag y

én

szeretőm és szeplő nincsen tebenned’. A zaz bű n e k nek szeplője. M e rt m eg volt szenteltetvén ő a n y já ­ nak m éhében és az ő szent P iá n a k

fo ga n a tjáb an .

Ez elebbi m egszentelés ú gy vo lt őbenne m egk on íirm áltatott [a n n y ir a m eg volt erősítve], hogy ő nem vétközhetett sem bocsánandóképen, sem h a l ál őské­ pen. A zért m éltá n m ondatik áldottnak m en den te­ rem tett

állatoktól,

kinek

szépségéről

olvastatik,

h ogy ő a Szen th árom ságn ak tükere ». A a

Cornides-ikódex tan ítása teh át világos tan ú ja

dom onkos

álláspo n tn ak:

M á r ia

eredeti

bű n ben

fo ga n t ugyan, de ny o m ban m egszenteltetett. N e m is egy, h an em több m egszentelődésről beszél a k ó ­

—

72

—

dex:

a m ásodik az Ige

M ás

szerzők M á ria

m egtestesülésekor történt.

m egszentelődésének

és k e g y e ­

lem ben való gy arapod ásán ak m ég több fo rrá sá ró l is tudnak. M e g kell azonban jegyeznünk, hogy ennek a k ó ­ dexnek

a

prédikációi

Discipulus

néven

János beszédei,

is

fordítások.

ism ert

s egy

kedveltségnek örvendő,

a

F o rrásu k

dom onkosrendi XV.

század

a

H erolt

végén n a g y

17 in c u n a b u lu m -k ia d á st is

megért, S e rm o n e s P a r a t i de te m p o re e t s a n ctis c. beszéd gyűjtem ény. M ig M á r ia szentségét D iscipulus a la p já n ülteti m a g y a rra kódexünk, a sarlósboldogasszonynapi beszéd P a ra tu s D e

S an ctis részének

45. beszédje a la p já n készült. T e w r e w k - kódex

T im á r K á lm á n u gy an k im utatta hogy az 1531ben m ásolt

T e w r e w k -k ó d e x ben

egyetlen ad at sem

szól a ferences eredet m ellett, s perdöntő érvekkel iga zo lja

dom onkos

eredetét,

an n ál

érdekesebb,

hogy u gy an azt az ü dvö zlégy M á ria -p a r a frá z is t t a ­ lá lju k m eg benne, am ely tudtun kkal az Im m a c u la ta irán t való áh ítattó l illatozó Pozson yi-kódexben t ű ­ nik fel először házi

M á rt a

1520-ban. K a ta , Jusztina,

sororok

(K a t a

és

Sövényházi

S övén y ­ M á rta

másolók, Jusztina tu lajd on os), v alam in t az apácák lelkiéletét és fegyelm ét irán y ító feh ér atyák fig y e l­ m ét elkerülte vo ln a ez a körülm ény? V a g y a hívő köztudat tört v olna ú tat a dom onkos apácák im a é ­ letébe? N em sem

felad atom

növelése,

a kérdés kritikai nehézségeinek

sem

m egoldása.

E lég

kim utatnom ,

hogy a kérdéses szöveg csakugyan a szeplőtelen f o ­ g a n tatá s go n d o la tv ilágá t fedi. A m ár ism ertetett kódexek Im m a c u la t a -tan án a k elemeire gondolva, nem idegen az ü dv ö zlégy M á r i á ­

—

73

—

a

n ak ez az « I llu s z t r á lt » ,

N agy szo m bati-k ó dexbő l

oktató fo rm á b a n m egism ert, hosszabb a la k ja : « Id vezlégy, te, óh szép tö v is n élk ü l v a ló rózsa , kit A ty a ú ris te n fe lm ag asz ta lta és m in d e n ja jt ó l m e g t is z t o j ta.

ó,

M á ria , ki neveztetik ten geri csillagnak, te

szent P iá d tó l m egvilágosittatál, kiben fénnyel, tenéköd

adott

betol jesej te,

ajánd ék k al, szent m alaszttal m lk oron

r ern te , m in t isteni

S z e n tlé le k

m ia t t

tégedet te-

tég e d

jószágnak és kegyességnek v á ­

lasztott edényét... » M é g h a a « szép, tövis n élkül való rósza, A ty a Ú r is ­ ten... m in den ja jt ó l m e g tis z to jta » m ögött m eg is la p u lh a t

a

m egszentelődési

« m alaszttal

t e lje s »

elmélet,

m egszólítás

azonban

a

értelm ezésében

ezek a szavak: «szent m alaszttal tégedet be tel jesej te, miikoron Szentlélek m iatt téged terem te », a lig é rt­ hető m ásra, m in t M á r ia szeplőtelen fo gan tatására. Isten terem tő tevékenységének a rra a m ozzanatára, am elyben M á ria

lelkét « m i n t isteni jószágnak és

kegyességnek választott e d é n y é t» alkotta és M á ria testével egyesítette. A m ásoló m indenesetre n a gy o n m eg volt elégedve az

im ádsággal.

«ig e n

k e d v e s».

A já n lja

is

szíve

K ü lö n b e n sem

rences elemektől. M in t a P e e rdexben,

ebben

« Á n gy éi oknak

is

m e g ta lá lju k

nagyságos

m elegével,

idegenkedik

m ert a

fe ­

és a P ozso n y i-k ó ­ V ásárh e lyi

A sszonya »

A n d rá s

kezdetű

k ö l­

tem ényét és a Szent B on a v e n tú ra nevén fo rg a lo m ­ b a került, m áriás értelem ben átírt T e D eu m -ot.

3. Prémontrei kódexeink A

többi szerzetek, prém ontreiek

szerzete), an n á l

pálosok

(M á r ia

( B oldogasszony-

szolgái)

félreism erheteítlenebbül

és kartauziak,

csatlakoznak

az

« édes Szeplőtelen » zászlajához. A bázeli zsinat r e n ­

—

74

—

delkezését, különösen azután, h o gy IV . S ix tu s p á p a számos hivatalos m egn yilatk ozásával n y ílta n a tan védelm ére kelt, egym ásután fo g a d tá k el a szerzetek k áp tál anal, a liturgikus könyvek pe d ig s o rjá b a n v e ­ szik fel kalendáriu m u k ba, s illesztik m iséjét eleinte csak a misekönyvek függelékébe, m a jd m a g á b a

a

san ctorale-b a. L á n y i - kódex

A tan litu rg iái térhódításán ak ta n ú ja a p r é m o n rei eredetű, s a som lóvásárhelyi «főkötős a ty a fia k »

részére 1518-1519-ben készült ordinarium , a L á n y i kódex. K álm án y cseh i László p a p a m ásolója. A k ó ­

dex n agy obb része nem egyéb litu rgiku s elő íráso k ­ n á l: részletesen előírja, m elyik n a p o n m ilyen r e n d ­ ben

kell

az

apácák nak

a

zsolozsma

im áit

m on-.

daniok. A Szűz M á ria fo ga n tatá sá n ak ünn epére v o n atk o ­ zó utasításokból m indenekelőtt m egtudjuk, hogy «ez conceptio

duplex,

azaz

k e ttő s »,

vagyis

két

ve­

csernyése van, és a m a tu tin u m -b á n « kell énekelni p ro priu m

istóriát,

ha

leend,

ha

tedik

nincs,

De

N ativitate kell, azaz K isa sszon y-n ap it kell m o n d a ­ ni:

O rtus

conclusus’. A h o l

N a t iv it a s -1 írtak,

ott

C o n ceptio-1 kell m o n d a n i». M á s szóval azt m o n d ja az

előírás,

hogy

a

IV .

S ixtus

« Cum

p ra e c e ls a »

(1477) kezdetű k on stitú ciójában jó v áh agy o tt és e l ­ ren delt zsolozsmát kell m ondani. H a ez b árm i okból nem lenne kéznél, akkor a bázeli zsinat ren d ele te értelm ében

kell

zsolozsm ájában

e ljá rn i: kell

a

a

K isasszony

N a tiv itas

n a p já n a k

(szü letés)

szót

m indannyiszor Conceptio szóval felcserélni. U g y a n ­ ezek az elvek érvényesek a szentm ise szövegére is. Jóllehet nem egy m isekönyvben az ü n n ep n y o lc a ­ dával is találkozunk, a m a g y a r prém ontreiek úgy já rn a k el,

ahogy « F r a n c iá b a n

—

75

—

t a r t a t ik », m iért is

« ez idnepnek nincsen o k tá v ája ». V o lt u gy an m ég egy zsolozsma divatban, B e rn a rd in u s de B u s tis-é, azonban

ezt

IV .

Sixtus

csak

jó v áh agy ta,

m on­

dását pedig a különböző egyházi intézm ények sza­ b a d sá g á ra bizta. P o z s o n y i -k ó d e x

A prém ontreiek Im m a c u la ta ir á n t érzett áh itata elem i erővel tör fe l az 1520-ban « M i h á l d e á k » m á ­ solta

E gyik

P o z s o n y i-k ó d e x b e n .

sorsú nyelvem lékünk.

1836 -b á n

legh án y ato ttabb fedezik

fel

a

po-

csonyi ferences kolostorban, s G yurkovits G y ö rg y készít ró la m ásolatot; p o n ta tla n G yörgy; frid ,

m áso lat

1885-ben nem találják, s a

a la p já n

kénytelen k iadn i

V o lf

1914-ben ú jr a h irt ad ró la G á b r ie l G o t t -

1934-ben

ism ét

h ű lt

nyom át

leli

G á b r ie l

A sztrik .

Szűz M á r ia tisztelete külön ben is ékessége ennek a m a g á n á j tat ó ságra szánt im a - és him nuszgyü j te m enynek. Szépek a M á r ia epésségéről és 5 öröm é­ ről szóló imák, am ely u tób b ib an a ferences k örök­ ben m ég m a is divó M á r ia öt

titokból

Jézus

(M á r ia

születése,

7 öröm e olvasó egyik

születése,

Feltám adása,

A n g y a li M á r ia

üdvözlet,

m en n y bevé­

tele) a la k já r a ism erünk. A szeplőtelen fo ga n tatá s titk át a T ew re w k -k ó d ex ism ertetésével

k ap cso latb an

bem utatott

ü dvözlégy

M á ria -p a r a fr á z is a és gyönyörű him nuszai, sequent ia -i ü nnepük, am elyekből kiem elkednek az « Id vezlégy dicsőséges n a p n á l fényesebb c s illa g » és a l a ­ tinyelvű « D i e s la eta celebretur In qua pie rec en ­ setur

M a ria e

c o n c ep tio »

«A ss u n t

Annae

s o la c ia »

am ely

a

szeplőtelen

M á r ia

éd esan y ja

kezdetűek, Szent

valam in t

fo g a n ta tá s titk á t is

dicséretébe.

—

76

—

az

A n n a - sequentia, belefűzi

4. Pálos kódexeink A

m ag y a r pá losok Im m a c u la t a -tiszteletének

tinnyelvű

bizonyságaival

m ár

la ­

m egism erkedtünk.

Először m ag y a r pálos, P a n n o n iai M ih á ly veszi H a ­ zán kban védelm ébe a Szeplőtelen ügyét, s dicsősé­ gü k re

váljék,

m ind

irodalm i

term ékenység,

m in d

eredetiség do lgá b an az első v o n alb an m a ra d n a k a trentói zsinatig, -Caelius P an n o n iu s h a láláig. A m agyarn y elvű k ód exirodalo m ban h árom n y e lv ­ em lékünk

hirdeti

álláspontjukat.

T örténetesen

m ind a h á rom világ iak n a k szánt im akönyv, tehát a vallásos áh ita t élesztősére szánt táplálék. B iz o n y ­ ságul

arra,

m en nyire

otthonos

tan

s m ély

lelki

igény volt a szeplőtelen fo ga n tatá s eszm éje a k ö ­ zépkorvégi hitéletben. F e s t e t ic s -

és C z e h -k ó d e x

A szeplőtelen fo ga n tatá s érvei közt nem egy csu­ datételben

láttuk,

m ilyen

hasznos

és

áldásos

a

Boldogasszony hóráinak, az o fficiu m m airiianum-nak elm ondása.

A

m agyar

k irá ly fin a k

a

M á ria -z s o -

lozsm a m ondása közben jelen ik m eg az «e g é s z e n szép J e g y ö s »;

az ö rd ög m a rk á b a k erü lt klerikust

azért m enti m eg a B old ogságos Szűz, m ert a M á ­ ria-zsolozsm a m o n dása

közben rab o lták

el

a go -

noszlelkek... H ozzájáru lt a sok kegyelem és rem é n y ­ ség, nem

am elyet is

a

hívő

m indennap,

köztudat de

fűzött

szom baton,

hozzá.

Szűz

Ha

M á ria ,

vagy különösebben a « S z e p lő t e le n » kedves n a p já n , általán os o lvasásban

já m b o r nem

szokás já rta s

volt

az

egyszerű

elm ondása. nép

le galáb b

Az a

szom bati vecsem yén igyekezett részt venni, szom bat dé lu tá n já t m unkaszünettel m egszentelni. A pálosok két kódexe őriz ilyen M á ria -o ffic iu m o t. M in d a kettőt V ázsony tragikus sorsú úrnője, K i -

—

77

—

nizsy P á ln é

M agyar

B e n ig n a szá m ára

készítették

atyák. A z egyik

a legszebb

a nagyvázsonyi pálos m ag y a r

kódexek

közé

tartozó,

összeállított F e s t e t ic s -k ó d e x ,

m ég

1493-94-ben

am elynek

törzsét a l­

k otják a « B ódogaszony h ó rái ». M űvészi k iállítása az olasz könyvfestők m u n k á iv a l em eli egy szintre. M ásodik képe

la p já n

díszük,

a

Napba

lá b a

a la tt

öltözött a

koronával, kis Jézussal a k arjá n . lozsm a írása közben,

Boldogasszony

holddal,

fe jén

arany

A zo n b a n a zso­

ta lá n sietség folytán, k im a­

rad ta k a G y ertyaszentelő B oldogasszony ü n n ep k ö ­ rére szóló változatok. B e n ig n a asszony szám ontartotta

a hiányt, s többször szóbahozhatta

a pálos

frátereknek, m ert 20 esztendő m úlva, am ikor ú jabb, az elsőnél is szervesebb im akönyvet állítan ak e g y ­ be úrnőjükn ek, bepótolják

a m ulasztást, ú g y

tet­

szik, m in th a csak a veesernye érdekelte v o ln a B e ­ n ig n a asszonyt, a többi részt el is hagyták. Ez a m ásodik

im ak önyv

C z e h -k ó d e x

néven

szerepel

nyelvem lékeink között. Peer -

k ó d ex

K evesebb k önyvünk

szerkesztői az

1508

talen tu m m al

u tán

n em

m egírt

sokkal

im a-

keletkezett

P e e r -k ó d e x , am elyet ugyan csak a nagyvázson yi p á ­

losok írta k egy S im on nevű jótevőjük, valószínűleg Csepeli Sim on ú r részére, — azonban a Szeplőtelen dicséretére

an n á l

elbűvölőbb

an yago t

tartalm az.

Szűz M á r ia neve m ellett a « s ze p lő tele n » jelző szám talanszor előfordul, szinte visszhangzik tőle a kódex. súlyozza

S

a ki

fontosabb, vele,

nem

hanem

az

a

szüzességet

eredeti

hang­

bűntől

való

m entességet ünnepli. A

le gv ilág o sab b a n

azonban énekei

beszélnek az

összeálilító pálosok ra jo n g ó Im m a c u la t a -áh ítatáról. A legszebbik íg y kezdődik: « ó , kegyes Szűz M á ria ,

—

78

—

T e vagy szép, tiszta rózsa: B ű n n élkül fo g a n ta ttál, M e rt m ennyből te adattál. A n y á d tu l m ikoron szüle tél. Istentől úgy tisztelte tél, H o g y m éhében m eg szenteltetél, eredet

Szeretettel

bűntől

ípöltetél,

szeplőtelen

K étség

őriz tétéi.

n élkül

Szűz

M á ria ,

ékes viola, bűnösöknek v íg a s s á g a ». A több versszakból álló ének m in den valószínűség szerint a hívek a jk á n otthonos, a gyakori éneklés­ től

gördülékeny

nyelvezetre

szert

tett,

h án y

évtizeddel

k o rá b b an

Teh át

régebbi

és fe lfo gá s tan úja.

gére> m u tat veinkbe

h it

jöven dő

került,

p á ly a fu tá s a

d a lla m a

m ég

könyvben is vezérdallam .

ki

szárnyra is:

m ű.

K ed veltséénekesköny­

protestáns

H o rv áth

tu d ja,

kelt

énekes-

János

versnek

is h a jla n d ó elfogadni. T a rta lm i kelt.

elemzése

m ég

T a g a d h a ta tla n ,

hogy

érdekesebb

benyom ást

a szeplőtelen

fo g a n t a ­

tást a k a rja kifejezni. A zo n b a n Szent A n n a szere­ pét kissé sután jellem zi: «A n y á d tu l m ikoron sz ü le t é l , Istentől ú gy

tiszteltetél, H o g y m éh ében m eg -

szenteltetél, szeplőtelen ő riz te té l». kedvéért áll

a

« születél »

N y ilv á n

a rím

szó fo g a n tatái helyett;

különben n em értjü k a m éh ben való m egszentelte tést, s m ég kevésbé a b ű ntől való őriztetést, azaz a praeservatio-t,

az előzetes m egóvást. Csak ezzel a

kiigazítással fedi

azt

a

gondolatm enetet,

am elyet

a szeplőtelen fo ga n tatá s védői alapérvk én t á llít a ­ nak

hom loktérbe:

az

an yán ak

tisztessége

a

fiú

dicsősége. A szeplőtelen fo ga n tatá ssal hozzák m ég k ap c so ­ la tba

az « Idvez légy

o ltá r o n á ld ozta tok

Istennek szent teste,

A ty ja

Szent

Is t e n t ő l ada tál É s szü le-

tél szeplőtelen Szűz M á r iá t ó l» éneket. U tolsó v e r ­ se:

« Szeplőtelen Szűz M á ria ,

szent A n y ja,

K egyes K risztu sn ak

S zenth árom ságnak

leánya,

Szép r ó ­

zsa, N y erj irg a lm a t ez n a p m inekü n k A m e n .» S z in ­

—

79

—

tén elte rjed t ének. L á n y i-K n a u z « M a g y a r egyh ázt ö rté n e le m » (Esztergom , 1868, I, p. 489) c. m űve közöl belőle változatot egy 1524. évi esztergom i b r e ­ v iáriu m

h á t la p já n

ta lá lt

szöveg

alaján .

A zonban

ezt a szentségi éneket n e m lehet tan úságu l hívni, m ert ép M á r ia szűzi szülésének kifejezésére egyik legjobb példánk.

5. A Névtelen Kartanzi Érdy-kódex E d d ig ism ertetett kódexeink m indegyikét m e g h a ­ tározott közösségnek, v agy egyénnek szánta író ja : apácáknak, v a g y v ilági em bereknek. Á tfog ób b írói p ro gram m o t tűzött m a g a elé az zője:

Érdy-kódex

szer­

a K a rta u z i Névtelen. M ű v e egyetem es je lle ­

gével, határozo tt írói egyéniségével, a m a g y a r nyelv m esteri

kezelésével

m ag asan

fe lü lm ú lja

a

többi

m ag y a rn y elv ű kísérletet. M ű v é t ép a m ohácsi vész s ira lm as

szakaszában ír ja :

1524-1527-ben, valószí­

n ű le g a « penitencia tartó ném a rem eték » lövöldi (V á ro s ia d )

m ag án yá b an . A z egyházi év v asár-

és

ü n n e p n a p ja ira ó h a jt beszédanyagot nyú jtan i, azon­ b a n csak a szentek ünnepeivel készül el teljesen, a v a s á rn a p i

sorozatból

fa rsa n g v a sá rn a p ig

ju t

eL

«A sszon yu n k szíz M á riá n a k szeplőtelen fo g a n a t ­ já r ó l» is írt egy szép beszédvázlatot. M a g a a beszéda n y a g két részből áll: k ülön foglalkozik az episto­ la

m ag y a ráz atáv a l,

szentleckét

le

is

külön

az

fo rd ítja

evangélium éval.

teljesen,

ahogy

A

egyéb

beszédeknél is legtöbbször m a g y a rra ülteti a szent­ írási

szakaszokat.

szentírásunk.

M ég

F ő le g

fe l a p erik o p ák b an :

nem

olyan

volt

nem,

teljes

am ilyet

m agyar ő m u tat

erőteljes, nemes, ízes nyelvén

ü nn ep az ű r igé jét olvasni: « ú r is t e n teremte e n -

—

80

-

gem et m inden do lgán ak elette, m inek elette v a la ­ mit- szerzene kezdettől fogva... » A szentlecke előtt egy kis bevezetésben elm ondja, hogy a Bölcseség könyvének erre az ünn epre előírt szakasza eredetileg az isteni Böloseségről, az örök Igéről szól,

« de

böosöletes

tisztesség szerént i m ­

m áro n olvas tátik az édes asszonyunk sziz M á riá ró l, m i U ru n k Jézus K risztu sn ak szepletelen és k ezdet­ nek elette választott és m egszenteltetött szent a n y ­ já ró l ». A z oka pedig világos: « a sége

m ondatik

lenni

az

fiú n a k ő tisztes­

an yán ak

tisztessége»,

s

Szent B e m á t szerint is: « Sem m i kétségünk nincsen benne, hogy m ikoron A n y já t dicsérjek, az ő szent F ia nem

k ilenben veszi, m in th a őneki

dicséretet, szont] veszi

viszon

kit

édes

az

áldott

té n n é k ».

Ezért

ellen ben

m eg

Jézusnak Sziz

tesznek,

Anya

jo g g a l

ténnék

azonképen

M á ria ,

dicsekedhet

oly

az [v i­

erem est

m in th a

őneki

M á r ia

azzal,

hogy « őtet A ty a m in den h ató ú r Isten választotta kezdetnek elette en n en m agán ak szerelm es szo lg á­ lóleányul, F iú ú r Isten szerelmes szerető an yjáu l, Szentlélek

úr

Isten szerelm es

je g y ö s é ü l».

Hiszen

kezdettől, az ég és fö ld teremtése előtt elhatározta Isten,

«m in e m ű

szeplőtelenségben

ez

v ilá g ra

te­

rem tené ». A szeplőtelen fo g a n ta tá s titkának egyik teológiai gyökere v ilá g á b a

csakugyan nyúlik

az

vissza,

örök —

isteni am in t

praedestináció a

T elek i-k ó d ex

tag lalá sá n á l is láttuk — , am elyet m ost az É rd ykódex ügyesen egyesít a híres elvvel: az an ya m e g ­ becsülése

a

fiú n a k

is

m egbecsülése.

A la p o sa b b

igazo lására az evangélium i szakasz, az an gy ali ü d ­ vözlet m a g y a rá z a tá v a l k apcso latban k erü l sor. Az érvek csoportosítása s m eggyőző ereje lá ttá n keserűség fo g ja

el szívét an n ak

tu datában ,

hogy

a bázeli zsinatot m égis semmibeveszik, IV . S ixtu s

—

81

—

rendeletei

alól

tala n ság b an

k ib ú jn ak

h a g y já k

egyesek, s kínos bizon y­

a híveket.

« M ert,

szerelmes

atyám fiai, — í r ja — teljes esztöndenkéd és m inden szenteknek ő életekről, bölcs népek közt, szent dok ­ torok között, és ilem b -ile m b szerzetbeli személyek között

annyi

visszavonyás,

veteködés,

árg u á lás

és

vélekedés nem lélettetik, m in t ez mai, asszonyunk Szíz

M á riá n a k

szeplőtelen

fogan tatásáról.

M e rt

m ind ez m ai n a p ig la n kik hiszik, kik nem hiszik, kik

tag ad já k ,

az

édes

Istenszülő szeplőtelen

Szíz

M á riá n a k szem érm ére és szidalm asságára. K it m a ­ g a im m áro n erek b u lla ala tt közel ötven esztendő­ től fo g v a elvégezte róm ai Szentszék, és m e g k o n fir­ m á lv á n n a g y búcsúval m in d oktáváiglan, m in t tu ­ la jd o n ű rn a p já t, m ind n a g y szépségű zsolozsm ájáv al és m iséjével és vecsernyéjével;

és hogy m ind

egész v ilág o n teljes kereszténységben n a gy tisztes­ séggel ü ljék m in den ren d b eli népek és keresztények ez m ai szent n a p o t ». A

«ta n ú s á g o k »

igazoln i ak a rja,

(é rv e k ),

am elyekkel

alaptételét

az eadm erusi-scotusi go n d ola tm e­

net kettős k erék v ágásáb an m ozognak: 1) illett « a z áldott kegyelm es ú r Istennek » kivennie M á riá t az eredeti bűnek törvénye alól (ebbe k apcsolja ü g y e ­ sen a m i kötelességünket is az Isten A n y ja m e g ­ becsülésére),

2)

m eg teh ette

a

m indenh ató

Isten,

h o gy M á r ia lelkét az eredet szeplője ne érintse, s h a m egtehette, m e g is te tte . A z illen d ő s ég érveinek reánk

alkalm azott fo g a l­

m azá sá b an nem kevesebb, m in t 7 bizonyítékot s o ­ rol fel, am elyek m indegyike a T ih a n y i-k ó d e x go n dolatm eneinek

változata. íg y

m indenekelőtt m a g a

a « tisztelendőségnek » m ár ism ert érve n y itja m eg a bizonyítási e ljá rá s t: Lh a]

az

édes Istennek

« m e r t nem vóna tisztesség, szent F iá n ak

bines

an y ja

volt vóna, a v a gy erdegnek le án y a volt vóna v a la ­

—

82

—

mikoron, avagy erek Istenn ek h a r a g já b a n volt vóna... H a ki azért bínt vet az Sziz M á riá n a k , tisztöJetlenséget teszen m eg az ú r Istenn ek i s » . A « sze­ re tségnek o k a » riá t n em

az,

aki

üli.

Iste n

A

szerint nem

szeretheti

az ő szeplőtelen

« segedelmességnek

m a g á ra

veszi

Szűz

fo g a n ta tá sa oka»

A n y já n a k

M á­

n a p já t

értelm ében

m egbecsülését,

s

ezért m e g h a llg a tja esedezésünket. A « bin eltá v o z tatásán ak

oka»

fel,

Szűz

hogy

azon

a

vakm erőségen

M á riá v a l

h á b o ro d ik

k apcsolatban

épen

mi,

akik bűntelenek nem vagyunk, m erjü k felhozni a bűnt, s m ást vallunk, m in t am it az A n y aszentegyház

és

a

róm ai

Szentszék

tan ít:

«D e

in gyen

[u g y a n ] m iképen ü d v ö zíth e t az, aki az édes Sziz M á riá t m egátkozza? H ogy élhet Istenn ek m alasztjá b a

az,

aki

az isteni m alasztmak

A n y já t

bín ö s-

nek vallja? H e jjá b a bízik azért az az ű r Istenben, ki az ő szent S zílejét m egszeplesíti, bo sszuállatlan sem

h a gy ja,

dohosságával rításának oka»

v alak i

az

ő

szent

h a jlé k á t

(a

bosszú állás

m e g fe rte z te ti»

o k a ).

követeli,

A

« m eg m ar ad an d ó

h ogy kétségben

bínnek e lh á ­

b áto rsá gn a k

a biztosabbat

kell

választani. M á rp e d ig biztonságosabb azt a nézetet követni,

am elyből

A n y já ra

n agy ob b

az

Isten

F iá ra

és

az

ő

szent

tisztesség és dicsőség h á ram lik .

M árcsak azért is, m ert a p á p a is m egerősítette ezt a nézetet. V égü l a «h a sz n á la to s sá g n a k o k a »

sze­

rint örök élet já r annak, aki M á riá t tisztának h i r ­ deti (qu i me elucidan t v itam aetern am h a b e b u n t), a bázeli

zsinat pedig

«n a g y

bulcsút s z e r z e t t»

a

szeplőtelen fo ga n tatá s ünnepére, IV . Sixtu s m e g e ­ rősítette, hogy m in den em ber h in n i tartozik M á ria

és ü nn epelni

szeplőtelenségét.

U gyan csak P e lb á rt ny o m án építi fel a K a rta u z i N évtelen a beszéd m ásodik részét is. A z ú risten n ek h a ta lm a s te h e ts é g é r ő l tan úsk odnak a pró fétá k n y i­

—

83

—

latkozatai. K ezdve az ősevangélium on, Jóbon, Ezékielen, D ávidon , S ala m o n o n keresztül, az újszövet­ ségben az an gy ali üdvözlet, IV . Sixtus, a k án on jog és a róm ai jog, ré g i költők, sőt a K o rá n egy m e g á l­ lapítása,

m a jd

az

egyh ázaty ák

(S z e n t

Am brus,

Ágoston, Jeromos, B e m á t , v ag y le galáb b a nevük a la tt fo rg a lo m b a hozott ira to k ) ügyesen m eg v álo ­ ga tott

szavaiból

kovácsol

ötletes

bizonyítékokat,

am elyeket u g y a n alap o sa n m egrostáln a a m ai teo­ lógus, ill. bizon yítóerejü k

fok a szerint m ás r a n g ­

sorba heilyezne, m in t P e lb á rt és a K a rta u z i N é v te ­ len (tették. H a m á r an n y it foglalkoztunk a többi kódexszel k ap c so la tb a n az ü dv ö zlégy M á r iá -n a k értelm ezésé­ vel, ta lá n nem a

K artau zi

eszünkbe

lesz érdektelen m egem líteni, hogy

N é v te len

vesszük

is

m e g á lla p ítja :

ez igéknek

« Ha

[ü d v ö z lé g y ]

jól

fo n d a -

m en tom szerént való m éltóságát, az édes Sziz M á ­ riá n a k m in den ellenségét m eggyezhetjek. M e rt h o ­ lott [ a h o l ] azt m o n d ja Idvez légy, őt kiveszi m in ­ den

ja jb ó l;

m ert

az ige

ave,

ja j

nélkil

valón ak

m a g y a rá z ta tik. ú g y m ond továbbá: m alaszttal t e l­ jes. H a koronkéd teljes volt, h á t soha őbenne bin n em volt, m ert az isteni m alaszt és az bin együtt n em lehetnek, ú g y m ond itovábbá: ú r vagyon te ­ veled. H a az Sziz M á r ia valam i koron bín b en volt, h á t ez n em vóna igaz, m ert m indenkoron ú r Isten ővele nem volt, iha k edég koronkéd vele volt, h á t soha sem m i bin őtet n em érhette. A zért szégyünöllenek

meg, valak ik

az édes áldott szepletelen ű r

Istenn ek szentséges Szülő Szülejére bín t vetnek, és ne lássák ú r Istenn ek fén lő szép m alasztját, kivel az

Sziz M á r ia

koronkéd

teljes v o lt » .

M e g fa g y

a

vér erein k ben ennek az átoknak h a lla tá ra, de ne ütközzünk

m eg

r a jt a :

a

középkori

léleknek

oly

világos volt ez az érvelés és levezetés, h ogy nem

—

84

—

t a lá lt mentséget, sem je le n -, sem örökkévalót, azok szám ára, akik elzárkóztak bizonyító ereje elől. P e lb á rt 11. ra tio -já t, ezt a m a g a nem ében k iv á ­ ló an

m egfogalm azott s a m ai h ittu d o m á n y b an is

m éltányolt ratio th eolo gica-1 — m iért, m iért nem, —

a mi ném a B arátu n k elhagyja. T á n a rövidség

k edvéért: nem ak a rta a szem pontokat szaporítani, s

a

tárgy alást

új

fo galm ak

m a g y a rá z g a tá sá v a l

elnyújtani... A p éld á k bizonyító erejét an n ál többre értékeli. A korabeli m űvekben használatos látom ások között em líti S z e n t B r ig it t a és S z e n t E r z s é b e t látom ását, akiknek

a Szentszűz k ijelentette

atyátul

és

nélkül

fo g a n t a t t a m ».

an yátu l

vagyok,

de

H ogy

vo ln a: m aga

itt

« jó lle h e t

eredet

b in

M a g y a r orssz ági

Szent E rzsébetről v a n szó, m á r láttuk. P e lb á rt r a ­ bo lta m eg ezzel a jóhiszem ű harm isítással S ch ön au Szent Erzsébetet. A többi példák m in d ism eretesek a T ih a n y i- kódex ism eretése k apcsán m ondottakból. Bizonyítási eljárásáró l

ád összefoglaló beszám o ­

lót, am ikor ezt ír ja a befejezésben: « ó , azért, sze­ relm es K risztu sn ak és Szíz M á riá n a k szolgái, sem ­ mi kétségtek ne legyen az Szíz M á riá n a k telen

fo ga n a tjáb an ,

szerelm es

m ert

az

szolgálóleányán ak

űr és

szeplő­

Istennek, a n y já n a k

m in t ille t t

tenni, m e g t e h e t t e és te t t e [q u o d decuit, potuit, et fe c itJ, hogy szeplőtelen m e g ta rta n á ». M i tagadás benne, a ibeszéd szerkezete korántsem igazodik oly tökéletesen az ars prae d ica n d i közép­ kori

szabályaihoz,

azonban

m in t

anyagt-árnak,

szem pontoknak

pl.

a

D ebrecen i-k ódexé

további feldo lgo zásra szánt

n agyszerű en

m egfelel.

T a rta lm i

szempontból semmi ú ja t n em m ond, F o rrá sa csak Pelbárt, senki más. A

N e cd u m -ot, am elyből főkép

az Isten « te h etsé gé t», azaz azt a kérdést, v á jjo n teh et-e

kivételt

Isten

—

Szűz

85

—

M á riá v a l,

vizsgáló

fejezet

an y a gá t

m erítette

P elb á rt,

a

K artau z i

N évtelen nem ütötte fel. *

*

*

Jogos büszkeséggel pih e n tetjü k m eg tek intetü n­ ket

az

«é d e s

S z e p lő t e le n »

X V .- X V I .

századi

m a g y a r védőinek szép g á rd á já n . A vallásos ir o d a ­ lom

m in den

spekulatív

ágát

képviselik:

hittudom ányt,

a

v ita-iro d a lm at,

liturgiát,

szentbeszédet,

aszketikus olvasm ányt, im ákat, költészetet történeteket,

regényes

legendákat.

csuda -

F o rrásaik

azt

m u tatják , hogy a ny u gateu ró pai szellemi élet m in ­ den szála gyökeret vert teológiai és valláséle ti ir o ­ dalm u nk ban . T em esvári P e lb á rtb a n pedig a tren tói zsinat előtti évtizedek, különösen az 1483-1525 közti

időszak

hittu dósát dai

európai

d isp u tá ja

m in t

pedig,

n a gy o b b m éltatta,

is

P an n o n iai

élen

álló

M ih á ly

bu­

a b b a n az időben volt o lyan kiállás,

a fe rra ra i

m ény

viszonylatban

ü nn epelhetjük.

az olasz félszigeten. A z

h ogy

az

fejedelm e, igen

akkori

M á ty ás

E uró pa k irály

m egnöveli

is

a k ö rü l­

egyik

le g ­

figyelem re

jelentőségét.

Lask ai

O zsvát h ig g a d t előa d ásáb a n és kerekded beszédei­ ben a szeplőtelen fo ga n tatá s tan a m ár a győzelem biztos jegyeivel tündöklik. A n d rea s P an n o n iu s I m ­ m a c u la ta

védelm ére

ir t

C a n tic u m -k om m e n tárja

p edig egyedül álló jelenség. A

m a g y a r k ódexirodalom

tan ú sága a m a g a n e ­

m ében p á ra t la n an y a g g a l lep meg. N évtelen szer­ zők,

átdolgozok,

fordítók

hom lokát illeti

a babé r

ezért a nagyszerű hitvallásért. K evés népnek jutott osztályrészül zonyság^

olyan

m in t

gazdag

nekünk.

le gen d a-a n y ag o t,

S

am ely

nem zeti ha

irodalm i

hozzávesszük

népünk

b i­

azt

a

Im m a c u la ta -tisz ­

teletével k ap cso latb an szárn y ra kelt a középkorban, csak

m egerősödik

az,

am it

a

m ag ya rsá g

európai

szerepéről tárgykörünkkel k apcso latban állítottunk. Sok m ég a tennivaló ennek a k apcsolatn ak tu d o ­ m ányos igazolására. Az eredm én y azo n ban jelzett M in d en terjedt kon

adatok

kétségtelennek

valószínűség szerint

a

és A n g lia

vezet E u ró páb a:

tájaira.

m uzulm án

S

am ikor

veszedelem

mesztette m eg

a

a m ár

Ígérkezik.

K eletrő l

N y u gatra

Im m a c u la ta -kultusz északi irá n y a

keresztül

culata

a la p já n

H azán­

G e rm an ia , XV.

G a llia

századb an

apokaliptikus

rém e

a keresztény Nyugatot, az

eszméjébe

kapaszkodott

a

a

d e r­

Im m a ­

kereszténység,

E gyház és Á lla m egyform án, s az « é d e s S zeplő te­ len »

örök

pred esztinációján ak

szim bólum ában,

a

N a p b a öltözött, csillagkoszorúval koronázott, lá b á ­ val a sátán t és fé lh o ld a t keresett m enedéket, keresztény tisztelet

úgy,

k u ltú rá t

különböző

tipró B old ogasszonyban ahogy

féltő

k or

azóta az

v álto z ataib a n

is m inden

Im m a c u la t a lá t ja

m inden

idők fizikai és valláserkölcsi rom lásából a fe lem e l­ kedésnek, az em beriség tartós békéjének és b o ld o ­ g u lá sá n a k zálogát. A m ag y a rsá g a P a tro n a

H un­

gáriáé később m ég jo b b an tudatosuló eszm éjébe ö l­ töztette

ezt

a

féltett

rem énységet,

m ind a m ai napig.

—

87

—

s

benne

őrzi

J E G Y Z E T E K Jegyzeteim ben a következő rövidítéseket h a s z n á ­ lom : E P h K : E g y e te m e s P h ilo lo g ia i K ö z lö n y ; I T K : Ir o d a lo m tö r t é n e t i

k ö z le m é n y e k ;

M K S z le :

M agyar

K ö n y v s z e m l e ; M N y : M a g y a r N y e l v ; N y em lt: N y e l ­ v e m lé k tá r.

R égi

nyok, I-X V .

m agyar

Szerk.

cod ex e k

V o lf

és

n y o m ta tvá ­

Gy. B ud apest

1874-1912.

B eve zetés

Szűz M á ria szeplőtelen fo ga n tatá sa hittételének kialakulásához lásd R O S K O V Á N Y I Á., B e a t a V ir g o M a r ia in su o c o n c e p tu im m a c u la ta e x m o n u m e n t is o m n iu m s a e c u lo ru m d em o n stra ta , I, B ud apest 1873;

L E B A C H E L E T X , I m m a c u lé e C o n c e p t io n , art. in D ic t io n n a ir e

de

th éo lo g ie

V II,

ca th oliq u e,

P a ris

1927, 979-1218; R O S C H I N I G . - R A E S A., - L Ö W G . - L A V A G N I N O E., Im m a c o la t a C o n c e z io n e , art. in E n c ic lo p e d ia 1951, 1653 sq.;

C a tto lic a ,

HORVÁTH

V I,

G itta dei V atican o

S., O.P., M u l i e r a m ic ta

sole. S zű z M á r ia K r is z tu s f é n y é b e n , B ud apest 1948,

53 sk.;

M IH Á L Y I

Ú js z ö v e t s é g b e n ,

G., O.

Róm a

Praem .,

1954,

O .F.M ., D e O r d in e M i n o r u m

S zű z

31-51; ta n q u a m

M á r ia

B A L IC ’

az

C.,

d u ce pii f i ­

d e liu m sen su s in q u a e s tio n e de im m a c u la ta c o n c e p ­ tio n e

B .V .

M a r ia e , A d

C la ras A q u as

(Q u a r a c c h i)

1934. A keleti E gyház h a gy om á n y ára nézve J U G I E M., A.A., L ' I m m a c u lé e C o n c e p t io n d an s V É c r itu r e S a lu ­ te

et d an s

la

Im m a c u la ta e

T ra d itio n

OrientoJle

C o n c e p t io n is , I I I ) ,

(in B ib lio t h e c a

R o m a 1952.

A X I I . - X I I I . századi fejlődésről nagyszerű képet n y ú jtan ak

az 1954. évi róm ai II. Nem zetközi M a ­

ri ológiai K ongresszus aktái; m ost v an n ak sajtó alatt 18 kötetben V ir g o Im m a c u la ta címen, az A cad em ia M a ria n a In te rn ation alis (R ó m a ) k iadásában.

—

89

—

A

P ra y -k ó d e x

irodalm át lásd R A D ó

P., O.S.B..

L ib r i litu rg ici m a n u scrip ti b ib lio t h e c a r u m H u n g á ­

(in

riáé

Az

O rs zá g o s

S zéchényi K ö n y v tá r

k ia d v á ­

nyai. E d it. B ib i. S z é c h é n y ia n a e M u s a e i N a t . H u n g .,

X X V I ) , B ud apestini 1947, 34-35. — A z ü nn ep beve­ zetésének m agyarországi K o rta n

adataihoz

h azai t ö r t é n e tü n k r e

1. K N A U Z

A.,

a lk a lm a zva , B udapest

1877, 157; D U D E K J„ Im m a c u la ta a m a g y a r iro d a ­ lo m b a n , in Im m a c u la t a E m lé k k ö n y v , B ud apest 1904,

15 sk. — Csak hírből ism erjük R A D ó P., A z I m m a ­ cu la ta tis ztelete a m a g y a r k özép k orba n c. ta n u lm á ­

n y át; cf. U j E m b e r 10 (6 jun. 1954) 2.

I.

- A

BÁZELI

Z S IN A T

DÖNTÉSÉNEK

V IS S Z ­

HANGJA AZ EG YH ÁZBAN Az

1250-1350 között élő hittudósok

alap o san ism erteti G U I M A R A E N S Cap., L a

d o c trin e des th é o lo g ie n s sur V Im m a c u lé e de 1250 a 1350, in Etud.es fra n cisca in es

C o n c e p t io n

3

(1952)

le

B re to n

R aoul

181-205;

le

cep tio n ,

álláspontját

(D E ) F., O .F.M .

4

nézetét B r e to n ,

S im p le

(1953)

23-53,

tisztázza d é fe n s e u r

167-187;

DOUCET de

V.,

I 'Im m a c u lé e

r é c tific a tio n , in A r c h iv u m

scanum

h is to ric u m 47 (1954) 447-456. —

császár

szerepéről;

AM ERI

R aou l O.F.M..

H.,

O .F.M .,

Con

jr a n c i-

Zsigm ond D o c t r in a

t h e o lo g o r u m d e im m a c u la ta B . V . M a r ia e c o n c e p t io ­ ne

tem p o re

C o n e.,

I V ),

C o n c ilii

R om ae

B a sileen sis

(in

B ib i.

Im m .

1954, 1 sk., 28, 214 sk. M A R -

R A C C I H., C a esa res M a r ia n i, Rom ae 1656, 219 azza! is dicsekszik, hogy Zsigm ond a szeplőtelen fo g a n ­ tatás ünn epén h a lt meg. A

bázeli

zsinat

történetéhez

A M E R I H., op. c it .;

ÁLDÁSI

és irodalm áh oz A.,

1.

M á r ia -ü n n e p e k

kérd ése a bá zeli zsin a ton , in K a th o lik u s S zem le 44

(1930)

661-668.

—

Az

—

avignoni

90

—

ta rt.-i

zsinatról

I. A M E R I H., op. cit.9 225-226, 231. — B a n d e lli V i n ­ ce fellépésének visszhangjáról, a vitákról és IV . S i x ­ tus p áp a szerepéről 1. S E R I C O L I CH., O.F.M ., I m ­ m a cu la ta B . M .

V irg in is c o n c e p tio iu x ta X y s t i

(in

c o n stitu tion es,

B ib i,

m a ria n a

a ev i,

m e d ii

IV

V ),

S iben ici-R om ae 1954; a Szentszék további m e g n y i­ latkozásaihoz 1. S E R I C O L I CH., D e p ra e c ip u is S e d i * A p o sto lic a e

d o c u m e n tis

in

fa v o re m

im m a c u la ta e

B . V . M a r ia e co n cep tio n is, in A n t o n i a n u m 29 (1954 )

373-408; a viták nyom án tám adt lelki v álsá g képe: P I A N A C., O .F.M ., U n a crisi s p iritu a le in F e o B e l cari p e r V Im m a c o la ta C o n c e z io n e e u n a le tte ra i n e ­ (1 4 8 2 ), in A r c h i ­

dita di fr. C h e r u b in o da S p o le to vum,

fra n c is c a n u m

(1954)

h is to ric u m

450-456.

II. - A S Z E P L Ő T E L E N F O G A N T A T Á S M A G Y A R VÉDŐI M á ty ás k irály tudom ány- és isk olapolitik ájához: ÁBEL

J.,

E g y e t e m e in k

k ö z é p k o rb a n ,

a

B ud apest

1881; H E G E D Ű S I., B a r t o lo m e o d ella F o n t é (B a r t h . in

F o n t iu s ),

IT K

12

(1902)

1-19;

ZOLNAI

K.

-

F I T Z J., B ib lio g r a p h ia reg is M a t t h i a e C o r v in i. M á ­ tyás k irály k ö n y vtá rá n a k iro d a lm a (in A z O rs zá g o s S zécsén yi

1942;

g h e rese

V I I ),

T., C h e cosa fu

X ),

B u d apest

V u m a n e s im o u n -

(in B ib i. d e ll'A c c a d . d 'U n g h e r i a

Rom a

m a g y a rorszá g i E rzsébet

K ia d v á n y a i ,

K ö n y vtá r

KARDOS

1937;

u gy an az:

h u m a n iz m u s

T u d o m á n y e g y e te m

z e te i, I V ),

N éh ány

di

'R o m a ,

ada lék

tö r t é n e té h e z

(in

O la s z In t é z e té n e k

Pécs 1933; ugy an az:

A

m agyar

a Az

Fü­

hum a­

n izm u s k ezd etei (in P a n n o n ia K ö n y v t á r , X X ) , Pécs

1936; u gy an az: M a t t i a C o r v in o , re u m a n is ta , in L a R in a sc ita an. 1940, 804-806; u gy an az: D e á k m ű v e l i ség és a m a g y a r ren aissan ce, in Szá za dok 72 (1939)

295-338, 449-491; ugy an az: M á t y á s k irá ly és a h u ­

—

91

—

m a n iz m u s

(in M á t y á s király E m lé k k ö n y v , II, B u ­

dapest 1940); K Ä S T N E R J., H u m a n iz m u s

és

régi

m a g y a r iro d a lo m , in G y ő r i S z em le an. 1933, 37-40;

K E R E C S E N Y I D., A m a g y a r iro d a lo m M á t y á s k i­ rá ly k o rd b a n (in M á t y á s k irá ly E m lé k k ö n y v , II, B u ­

dapest 1940); H O R V Á T H H., I I r in a s c im e n to in U n (in

g h e ria

Rom a,

di

sok

B ib lio t e c a

d e lV A c c a d e m ia

X X -X X I V ),

egyetem alapítási

1939;

törekvéseiről

d ’U n g h e r ia

a

dom onko­

IV Á N Y I

B.,

A

ró m a i k ö zp o n ti levéltá ra , in

S z e n t D o m o n k o s -r e n d L e v é ltá ri

Rom a

7

k ö z le m é n y e k

(1929)

1-30;

u gyan az:

B i l d e r aus d e r V e r g a n g e n h e it d er u n g a ris c h e n D o ­ m in ik a n e r p r o v in z ,

u n ter

B e d eu tu n g

des

Z e n tra l­

(in E x t r á it

a rc h iv s d es D o m in ik a n e r o r d e n s in R o m

des M é la n g e s M a n d o n n e t , II, 437-478), P a ris 1930;

P F E IF F E R

M.,

A

D om on k osren d

m agyar

in a k vá z la tos tö rté n e te , in H O R V Á T H D om on k osren d

m ú lt já b ó l

és

zá r d á ­

S., A S z e n t B udapest

je le n é b ő l,

1916, 185-186. II.

U lá szló

u ralk o d ása

U lá s z ló

u d v a rta rtá s a

76-105;

latin u l:

id e jé n :

Quom odo

rex

FóGEL

J.,

II.

B u d apest

1913,

W la d isla u s I I

can-

(1 490-1516).

ce lla ria q u e eius de re b u s littera riis m e r iti s u n t in H u n g a r ia ,

B ud apest

csarn okát

1. B É K É S I

M á ty á s

40-49

korá ból,

,134-147,

in

1911. A

kor

m ag ya r

íróinak

C.E., M a g y a r írók H u n y a d i

K a th o lik u s

237-248,

S zem le

328-336,

16

440-449,

(1902) 555-558.

623-634, 742-749, 855-866, 971-977. A

vatik án i kön ytár Pál.

xérő l:

L at. 460 jelzésű k ód e­

G Á B R I E L A., O. Praem ., E g y X I I I . századi

m agyar

k lerik u s

n ys, in E P H K

pá rizsi

eg y etem i

67 (1943)

—

167-170.

92

—

b e s z é d g y ü jt e m é -

A ). - L A T I N N Y E L V Ű I M M A C U L A T A IR O D A L M U N K A K R IS Z T U S -T Á R S U L A T T A N K Ö N Y V E . — Iro ­ dalom : S io n

KNAUZ

an.

B r e v ia r ia

Esztergom k á pta la n i

csa rn o k a ,

F.,

u gy an az:

E s z te rg o m i

63-104;

R.,

M a gya rországon

Z E L L IN G E R

é lete

és

in

1893,

1870,

I,

m u n k á i,

et

73;

1100-1900,

S. O. Cist., A

1540-ig,

A.,

56;

M agyar

M is s a le s

kanonokok

BÉKEFI

Nagyszom bat

írók

L ib r i

S trigon ii

H u n g á riá é ,

1909, 72-73; iskolák

1910,

M agyar

K r is z t u s -t á r s u la t ,

ecclesia e

KOLLÁNYI

pest

N.,

1863, vol. I;

Buda­

Egyházi

írók

S Z IN N Y E I B u d ap e st

J„

1891,

1387; C S O N T O S I J ., M a g y a ro rs z á g i k ö n y v m á s o ló k és b etiifes tő k a k özép k orba n , ni M K S z le an. 1881, 211;

D A N K ó J., V e tu s h y m n a r iu m e c c le s ia s tic u m H u n ­ gáriáé, Budapestdni 1893, 441;

V E R E S S E., M a t r i ­

cu la

U n iv e r s it a t ib u s

et

a cta

H u n g a ro ru m

liae s tu d e n tiu m m a g y a rorszá g i 1864

in

1221-1864. O la s z e g y e te m e k e n

ta n u lók

a n y a k ö n y ve

és ira ta i

(in M o n u m e n t a H u n g á r iá é Ita lic a , I I I ) ,

Ita ­ já r t 1221-

Bu­

dapest 1941, X X V I ; J A K U B O V I C H E., K é t m a g y a r glosszás bécsi kódex, in M N y 23 (1927) 33-36; le ír á ­

sát lásd B A R T O N I E K E., C o d ic e s la tin i m e d ii a evi (in C a ta lo g u s B ib i. M u s a e i N a t . H u n g ., X I I ) , B u d a pestini 1940, 374 sk. — A kézirat m ik ro film -m á so ­ latát a róm ai C o n s ig lio N a z io n a le közvetítésével

sikerült

d elle

megszereznem .

R ic e r c h e

E zúton

is

köszönöm fáradozásukat! P A N N O N IA I M IH Á L Y V IT Á J A Z Á R A I A N T A L ­ L A L . — A m i P an n o n iai M ih á ly u n k biztosan nem azonos azzal a M ich ae l de H u n g a ria -v a l, ak it igen sok k ülföldi és számos hazai szerző a B ig a salu tis és a G e m m a fid ei szerzőjeként könyvelt el, ah ogy T ÍM Á R

K.,

L a sk a i

O zsvá t

—

93

—

és

a

b ib lio g rá fia ,

in

M K S z le 18 (1910) 122-153 perdön tőén kim utatta. A legn agy obb valószínűség szerint n em azonos a X I I I s e rm o n e s p ra e d ic a b ile s p e r t o t u m a n n u m c., szintén

M ic h a e l de

H u n g a ria

n evén

számos k iadást m e ­

gért m ű szerzőjével sem, akit hol ferencesnek, hol dom onkosnak lyu nk k al

tartan ak , s n á lu n k a m i pálos M ih á -

azonosítanak. M ű v éb en n yom a sincs a n ­

nak, hogy szerzetes lett volna, am in t Sim ler, P cssevinus, M a rra c c i helyesen megérezték, am ikor sem ­ m ilyen szerzethez sem csatolták. A m űvet ism erteti: HORVÁTH in I T K

C., M ic h a e l de H u n g a r ia X I I I b eszéd e,

5 (1895) 129-152.

B á rm in t álljo n a dolog, annyi bizonyos, hogy a X III

s e rm o n e s

p r a e d ic a b ile s - n e k

Im m a c u la ta -kérdéshez,

s ha

semmi

köze

az

a m ariológiai ir o d a ­

lom az Im m ac u lata hívének ünnepli, tévedésen a la ­ p u l: az 1611. és 1621. évi kölni kiadások ban szerep­ lő in dex tatás

a kiadó m u n k á ja ;

ünnepére

hivatkoznak, fo glal

szóló

épen

a szeplőtelem fo g a n ­

tárgym u tató

a

szeplőtelen

pedig,

am elyre

fo gan tatás

ellen

állást.

Annál

kem ényebb

dió

a

M ich ael

de

H u n g a ria

v ag y M . de P an n ó n ia néven szereplő pálosok k ö ­ zött eligazodni. K I S B Á N t ö r té n e te ,

E., A

m agyar

P á lo s re n d

II, B ud apest 1938, 321, V E R E S S E., op.

cit., 154 és H O R V Á T H tö r té n e te , B u d apest

C., A rég i m a g y a r iro d a lo m

1899, 260 szerint 1411-ben pá -

du ai lektor, előbb P áriz sb a n szerez doktorátust. E G ­ G E R E R A., O .S.P.E., F r a g m e n p a n is co rv i p r o t o e r e m itic i,

seu

R e liq u ia e

a n n a liu m

E r e m i -c o e n o b i t i -

c o r u m O rd . F F . E r e m it a r u m S. P a u li p rim i e r e m i ­ tae, V ien n ae A u stria e 1663, 209-210 az 1444. évhez.

B ereck gen erálissága idejéhez fűzi a M ih á ly ra v o ­ natkozó eseményeket, am iből többen a rra következ­ tetnek, h ogy ebben az évben m eghalt. V E R E S S E., op.

cit.,

160 ism ét

felvet egy

—

94

—

pálos M ihályt,

aki

1454.

szept.

temen.

7.-én

bak k alau reu s

GYÖNGYÖSI

GERGELY

a

p á d u ai

egye­

(D o m b ró

M á rk

1490-ben m egkezdett ren di k ró n ik á ján ak fo ly ta tó ja s 1528-ban gen erális), V it a e F r a t r u m H e r e m it a r u m S. P a u li (a B udapesti Egyetem i K ö n y v tá r A b. 151/b

s 151/c. kéziratai, m áso lata a M a g y a r T u dom án yos A k a d ém ia ira ttá rá b a n 4 r. 50 szám a la t t ) n ik á já b a n

az

M ihályról. Z Á K O N Y I M., A L ő r in c z

(1911)

pálos

768,

c. k ró ­

1459. évhez fűzi bő m o n d a n iv a ló já t Buda

m e lle t ti

t ö r t é n e t e , in

k olostor

Gyöngyösire

S zen t-

Szá za dok

hivatkozva,

azt

45

állítja,

hogy A n d rá s vikárius generális (1459-1460), K isb á n szerint elődje, Fekete Vince, több levelet ír M ih á ly lektornak P ádu áb a. birtokrészt

Ládi

1462-ben M ih á ly

C zu d ar

ibid. 768). K I S B Á N

E.

visszaad egy

J ak ab n ak

(Z Á K O N Y I,

(ibid., I, 117) m ég U lá szló

(1440-1444) kedvelt pálosáról beszél, m íg a szerzők nagyobb

része

GÁLOS

R., in I T K

M á ty ás

k orá ra

41

helyezi

(1931)

a

disputát.

501 a X V .

század

elején s a M á ty ás k orá b an feltű n t két M ih á ly az o ­ nosságáért száll ism ételten síkra. A disputa iro d a lm a: E G G E R E R A., I.e.; K N A U Z N.. A S z e n t L ő r in c z r ő l n e v e z e tt B u d a m e lle t ti p á ­ los zárda, án M a g y a r S io n an. 1856, p. 588, in K a th olik u s szem le an. 1899, p. 802-804; Z Á K O N Y I M., a rt.

cit.,

ugyanaz; in

IT K

767-768;

HORVÁTH

5 (1895) 259-260;

iro d a lm i m u nk á ssága

in

M K S z le

M agyar

C„

op.

cit.,

64-65;

V ilá gia k rég i m a g y a r im á d sá g os k ö n y v e i ,

an.

diákok

V IN C Z E

a X IV .

1878,

p.

és ta n á rok

21

G., A

- X V III. sk.;

pá losok

s zá za d b a n ,

G Á B R IE L

a k özép k ori

A.,

P á r iz s b a n ,

in E P h K 62 (1938) 205-206 (fra n c iá u l is m eg jelen t: Les

H o n g ro is et

la S o r b o n n e

1940); M Á L Y U S Z E., A

m é d ié v a le ,

P á lo s re n d

B u d apest

a k ö z é p k o rb a n ,

in E g y h á z tö r té n e t 3 (1945) 26-27. B Á N F I F., M a ­ gy a ro k s ír ja

V á ro sb a n , in N e m z e t i

az ö r ö k

—

95

—

Ú js á g

1928.

m árc.

10 ny o m án

VERESS

E.,

op.

cit.y 154

úgy tudja, hogy M ih á ly t Párizsból R ó m áb a ren d el­ ték elöljárói, s itt h a lt meg. E G G E R E R A., op. cit., 210 k ifejezetten P árizst em lit:

«m o rt u o

enim P a ­

risiis M ichaele... ». A n t a l döm éstestvér nevét Zákonyi em líti G y ö n ­ gyösi nyom án. Z á ra i A n ta lró l: cit.,

25. - A

1. I V Á N Y I B., art.

fe rra ra i dispu ta iradalm áh oz:

ZAM -

B O T T I B., D ia r io F e r r a r e s e , ln L. A. M U R A T O R I, H eru m

Ita lic a r u m

S to ric i

Ita l ia n i ,

ed.

S c rip to re s ,

X X IV ,

B o lo g n a

in

R a cc.

1937,

47;

degli

FER-

R A N T E B O R S E T T I , H is to r ia a lm i F e rra ria e G y m ­ nasii,

F e rra ria e

cit., 41-43;

1735,

97-98;

S E R IC O L I

Ch.,

op.

R O S C H I N I G. M., O.S.M., D u n s S co to

e V lm m a c o la t a ( i n T h e o lo g ic a e

S c rip ta p ro fe s s o ru m F a cu lta tis

« M a r ia n u m »

de

U rbe

V I ),

O .S .M .,

R o m a (1955), 64. M á ty á s két m isszáléj át őrzi a vatikáni könyvtár: R ossian a 1164 sz. alatt az 1469., Cod. Lat. U rb. 110 sz. a latt az 1488. évből. A z elsőben a föl. 270v-271r sequentia dec. 8.-á ra , a m ásodikban a kán on előtt egy egész o ld a lt be töltő Im m a c u la ta -m in ia tu ra és a Sán c to ra ié -b á n

a bázeli zsinattól elrendelt m i­

seszöveg hirdeti M á ty á s felfogását. P O Z S O N Y I J Á N O S , P Á L O S . - Irod alo m : E G G E ­ RER

A.,

op.

cit.,

231;

L.

Ch.

DALM ATA,

S.I.,

M u n d u s m a ria n u s. S p e c u lu m m u n d i a rch ity p i, disc.

20, n. 43, V ien n ae A u stria e 1646, 722; V E L A S Q U E Z I. A., S. I., D is s e rta tio n e s et a d n o ta tio n e s de M a r ia im m a c u la ta co n cep ta , lib. 5, diss. 3, adnot. 1, L u g ­

duni

1653, 410;

GONDÁN

F.,

S.O.Cist,

A

p á lo s ­

r e n d és n y e lv e m lé k e i a k ö zép k o rb a n 9 Pécs 1897, id.

M É S Z Á R O S G., O.F.M ., D o c t r in a m a ria n a P e lb a r ti de T e m e s v á r, R o m a 1947, I V

(dactyl., in Bibi. Coll.

S. A ntonii, R o m a ); H O R V Á T H C., A m a g y a r ír o d .

—

96

—

tört., 62; u gyan az:

358;

vei,

V ilá g ia k rég i m a g y a r i m a k ö n y ­

K IS B Á N

E.,

op.

I,

cit.,

104;

BÉKÉSI

C.E., art. cit., 859. - A kódex leírását 1. S Z I L Á G Y I S.,

C a ta lo g u s

S c ie n tia ru m

codd.

B ib lio t h e c a e

B u d a p e s tin ie n s is ,

U n iv e r s it a t is

B ud apestini

R.

1881,

65-70. M ik ro film -m ásolatát a róm ai C o n s ig lio N a zion a le d elle R ic e r c h e közvetítésével szereztem meg.

Ezútom is köszönöm. A kódex t á b lá já n ez a fe lírás áll: H un c libellu m scripsit fra te r Ioann es ide Posonio in valle v irginis gloriose prope eundem civitatem et «aliquas co llec­ turas addidit, que sun t scripta per fra tre m N ic o ­ la u m

predicatorem

D ew tu n orem

M 0C C C C 088°. C H E R R I E R M.J., A

anno

dom ini

m agyar

egyház

tö rtén e te , Pest 1856, 263-264 ebből azt következtette,

hogy M iklós dom onkos szerzetes, « ki 1488. év k ö ­ rü l m űködvén többféle m u n k ák at kiadván, Pozsonyi János sz. páli szerzetest o d a b írta tekintélye által, hogy azokat egy begyűjtse ». A v alóság azo n b a n az, ahogy M iklós nem « p r é d ik á to r », hirdető,

dömés szerzetes, h a n e m

aki, a

vagyis

a

pálos

R en d szabályai szerint, h it ­

szerzetesek

oktatója

volt.

Cf.

Z Á K O N Y I M., art. cit., 525. A z utóbbi h árom n egyed században

nagyban

növelte

idézett katalógusán ak

az

a

a

z a v a rt

S zilágyi

S.

tévedése, h ogy a m ű

végén az «in d e x scriptoru m » ro v a tb a helyezte János testvért, s így nem csoda, h a csak m ásolót láttak benne. A

kódex föl.

10v-12v, vagyis a

tione, illu m inatione et caritate

« D e sa n c tific a ­

beate v ir g in is » c.

beszéd első része is a szeplőtelen fo ga n tatá st védi a

« nativitas in

különböztetésből

u tero »

és

szárm azó

« n a tiv itas nehézségek

ex

u tero »

m eg o ld ásá­

val, s alap o sa n k ö rü lh a tá ro lja Szűz M á r ia szeplő­ telen fo gantatását, megszentelődését léte első p illa ­ n a tában ,

s m egkülönbözteti

—

97

—

a

többi

szentek,

kü­

lönösen K eresztelő S zent János és Jerem iás próféta megszentelődésétől,

akik,

tudvalevőleg,

létük

k é­

sőbbi m o zza n atá b an szentelődtek meg. T E M E S V Á R I PELBÁ R T, FERENCES.

- P elbárt

életrajzát, m űveit és h a tását ism ertetik: C.E.,

a rt.

Á ron :

331-336;

cit.,

T em esvá ri

ugyanaz,

P e lb á r t

é lete

BÉKÉSI

B ír á la t

és m ű v e i

Szilády c. k ö n y ­

vérő l, in M a g y a r S ion an. 1880; B E Ö T H Y

ezt,

I,

115-116

T em esvá ri

136-138;

P e lb á rt

(in

B R IS IT S

F.,

ZS., op. S.O.Cist.,

ritk a sá g ok ,

Ir o d a lm i

V I) t

B u d ap e st 1930; D Á M I., O .F.M ., T e m e s v á r i Pelbárt, (in

szin tézise

255-270);

F eren ces

u gy an az:

B ud apest

szem m el,

In f lu s s o

di P e lb a r t o

di

1943, T em e­

s v á r n elle o p e re di A n g e lo E lli da M ila n o , in C o r ­ v in a

1 (1952)

164-191;

HORVÁTH

C.,

T em esvá ri

P e l b á r t és beszédei, B u d ap e st 1889; ugyanaz, A régi m agyar

ir o d a lo m

66-72;

t ö rté n e te ,

H OSZTÁK

B .M .K ., T e m e s v á r i P e lb á r t és iro d a lm i m u nká ssága, D eb recen s.a.; K A R Á C S O N Y I J., Szt. F e r e n c R e n d ­ jé n e k

t ö r t é n e te

dapest

1924,

m e s v á ri

P e lb á r t .

1711-ig.,

II,

Bu­

KATONA

L.,

Te­

M a gya rorzá gon

567-570,

590-608;

S te lla r iu m

és a S ca la coeli, B u ­

dapest 1900; K A T O N A - S Z I N N Y E I , G e s c h ic h t e d er u n g a ris c h e n

L it e r a t u r ,

Le ip zig

1911,

17 sk.;

MÉ­

S Z Á R O S G., O.F.M ., op. c it.; P I N T É R J., A m a g y a r ir o d a lo m

1921;

tö r t é n e té n e k

SBARALEA

316-317;

S Z IL Á D Y

kézi

I.H., Á.,

k ön yve,

O .F.M ., T em esvá ri

op.

I, cit.,

P e lb á r t

B u d apest II,

301,

élete

és

m ű v e i, B u d ap e st 1880; T E E T A E R T A., O .F.M . Cap., P e lb a r t u s

L a d isla i

de

T em esvá r

O .F .M .,

art.

in

D ic t io n n a ir e d e th é o lo g ie ca th oliq u e, X I I , 715-717;

W A D D IN G

L.,

R IC H

O .F .M .,

über

E.,

O .F.M .,

F ra n z is k a n e r le h r e r

F ra n z is k a n is c h e

op.

cit.,

183-184;

B io -b ib lio g r a p h is c h e

S tu d ie n

—

des

29

98

—

15.

WEGE­ N o t iz e n

J a h rh u n d e rts ,

(1942)

190-193;

in

ZA-

W ART

A.,

O.F.M.,

The

H isto ry

of

F r a n c is c a n

P r e a c h in g a nd o f F ra n c is c a n P r e a c h e r s (1209-1927),

N e w York, N .Y . 1922, 333 sk.; T A K Á C S I., O .F.M ., A

Ferencrend

B u d ap e st

t ö rté n e te ,

1937,

k ü lön ö ­

sen 291. H ogy P e lb á rt

az első, aki

B an d ellin ek

válaszol,

alátám asztja a S te lla riu m első h ely és évszám n é l­ küli k iadásának záróverse: fecto gloria christo; m atri

Dei

sisto;

« O p e r e n u n c isto p e r ­

L a u d ib u s hinc insto: coron as

H on or

Francisco:

la u s

sanctis

cunctis hoc ipso, O ctodenotrio ciclo c. q uard. tunc praesule s ix t o ». H A I N

L., R e p e r t o r i u m

b ib lio g r a -

p h ic u m , II, B e rlin 1925, n. *12582. U g y a n a z ism ét­

lődik az 1948. évi kiadások közül: H A I N , 12463, 12566. Téved teh át K arácsonyi, am ikor kéziratos terje sz ­ tésről

beszél,

1483.,

s

H aint,

S zabó- H e lle b ra n d tot,

.az

I486., 1496. évi kiadások k ritik átla n á t ír á s á ­

val vád olja, s 1496 u tánra, a R y m a n János m a g y a ­ rországi ú tja utáni időre helyezi

az első kiadást.

K arácson yi nézete befolyásolta H O R V Á T H R., S.O. Cist, L a sk a i O z s v á t , B ud apest 1932, 29-30, E M M E N A ., H is to ria op u scu li m ed iaeva lis..., 177 álláspontját,

akik P elb á rt k iállását a B a n d e lli-fe le sői visszhangjának

P au lu s de Pyczkowskiról krakkói élet

e g y e te m

kapcsolatai

69 (1946)

s

harcok k é ­

tekintik. a

1. W A L D A P F E L

m agyar

és

le n g y e l

k o rd b a n , in

a ren a issa n ce

J., A

s zelle m i

EPhK

29. P au lu s egyetlen ism eretes m u n k á ja

a Bpesti Egyet.

K ö n y v tá r

64 sz. k éziratáb a n

föl.

236-264, m a ra d t fenn. Cf. S Z I L Á G Y S., op. cit., 47. R im in i Ferenc N e c d u m tikai

ismertetéséhez

taihoz

1.

EMMEN

és A.,

m ed ia ev a lis « N e c d u m n a rd in o scana

S en en si

14 (1944)

kezdetű beszédének k r i­

P e lb á rt tál O .F.M .,

era n t

a dscripti,

a b y s s i»

in

99

—

k ap c so la­

o lim

C o lle c ta n e a

148-185. - P I L L E T

—

való

H is t o r ia

op u scu li S. B e r ­ fra n c i-

(B R U L E F E R )

I S T V Á N szavait 1. R e p o r t a ta cla rissim a in q u a tu o r S a n cti B o n a v e n t u r a e

d o cto ris sera p h ic i libros, III,

d. 3, q. 2 (Basiileae 1501, fol. V l b ) : «S e c u n d o q u a e ­ ritu r u tru m fic a ta

aute

quire

in

an im a beatae

virginis

fuerit sanc ti -

peccati o rig in alis contractionem .

serm one

« N e cd u m

e ra n t

Re­

a b y s s i».

-

A

H alesi S á n d o r neve ala tt fo rga lo m b a k erült m űről 1.

EMMEN

a tt r ib u it o

O .F.M .,

Un

M a r ia le

in

di A les,

fa lsa m e n te

S tu d i f r a n c é -

16 (1944) 3-12.

sca n i

A

A.,

a A le s s a n d ro

27-28. old. idézett szövegek lelőhelyei:

S te lla ­

riu m , IV , p. 1, a. 1 (ed. Venetiis 1586, 88cd, 81b);

IV , p. 2, a. 3 (91 bc); a. 28. old. idézete: ibid. (90cd). - IV . S ix tu s b u llá já n a k értelm ezését 1. S E R I C O L I CH.,

op.

40-52.

cit...,

-

A

28-29. old. idézetet

S te lla riu m , IV , p. 2, a. 2 (90bc).

1.

- A z egyh ázdok ­

torok nézetének összehangolását 1. R o s a riu m , verb. Conceptiio

passiva,

§ 8

(ed.

Venetiis

1589,

106a-

107c). H og y

P e lb á rt

az

Im m a c u la t a -fejezetnél

h a gy ta

ab b a m űvét, az u tá n a következő résznek az e lő b ­ bitől eltérő módszere, a források felsorolásából az eddig rendszeresen idézett n a g y nevek (Fran ciscus de

M ayronis,

P etru s

de

A qu lla,

G u illelm u s

de

Vau rou illon, stb.) elenyészően ritk a említése, eltérő fo rm u lák

haszn álata,

stb.

igazolja.

Cf.

DÁM

I.,

P e lb á rt

és

In f lu s s o di P e lb a r t o di T em esvá r..., 183.

LASKAI

OZSVÁT,

FERENCES.

-

O zsvát viszonyáról 1. H O R V Á T H R., op. cit., 8-24; S Z IL Á D Y tainak

Á.,

le gjo b b

op.

cit.,

15;

O zsvát

összefoglalása

életrajzi

HORVÁTH

ada­

R.,

op.

és

b í­

cit., 7-23.

Az

O zsv á t-iro d a lo m

kim erítő

vizsgálata

rála ta, O zsvát személyének és irodalm i m u nk ássá­ gá n a k helyes képe:

T ÍM Á R

—

100

—

K., La sk a i O z s v á t és

a b ib lio g rá fia , in M K S z le

18 (1910)

122-153;

KA­

R Á C S O N Y I J., op. cit., II, 571-574; H O R V Á T H R., op. cit. A régebbi szerzők értesülése zavaros, téves,

s ha

n éhány el is igazíthatna,

fők én t a m a g y a r

szerzők közül, hiányos. Nagyszerű p é ld a rá, a k ü ­ lönben

jeles

rendi

irodalom történésznek,

TEE-

T A E R T A., O .F.M .Cap., O s w a ld u s de L a s k o O F M ., art.

in

D ic t .

théol.

X I-2 ,

cath.,

1657 m eg jelen t

fejezete, am ely m inden eddigi b izon ytalanság h e ­ gyébe

gnézeni

érseknek

teszi

m eg

s h a lá la

évét

1531-re helyezi. A

Constitutio k iadása: O s w a ld u s de L a sk o, C o n ­

s titu tio n e s

F ra tru m

H u n g á r iá é

in

M in o ru m

T ra n s s y lv a n ia e

S.

F ra n c is c i

C o n ve n tu

Prov.

A ty a en si

editae. A n n o 1499. K ia d t a B A T T H Y Á N Y I J., L e g e s ecclesia stica e

regni

H u n g á riá é ,

III,

C lau diopoli

1827, 609-635, 650-653, a csíki konvent kódexe a la p ­ ján.

A

gyöngyösi

ferences kolostor B la h ó

V in c e -

gyűjtem ényében B la h ó jegyzéke szerint ez a cím e: C o n s titu tio n e s

fa m ilia e

H u n g á r iá é

o b s e r v a n t iu m

cu ra v ic a ria li fr a tris O s v a ld i d e L a s k o , in C a p it u lo A th y a en si b iliter

1499

ed ita e,

T o ln a -m ),

cu m

a d d itio n ib u s ,

proba ­

(helyesen Pacsensibus;

R a c o sie n s ib u s

d escrip tu s m a n u

c u iu s d a m

dislai a. 1512. Cf. H O R V Á T H

Paks,

fr a tr is

La-

R., op. cit., 15; K A ­

R Á C S O N Y I J., op. cit., II, 572; T A K Á C S I., A s z k e tikus élet..., 40.

K ap isztrán Szent János b o ld o ggá av a tá si e ljá r á ­ sával kapcsolatos an yaggyű jtéséről ő m a g a szám ol be a B ig a salutis, Dom . X V I post Pent. írt beszé­ dében:

« R u tilat

etiam

in n um eris

m iracu lis

fr.

Johannes de Capistrano, ex quibus ego a liq u a fide d ign a A

n otavi

Gem m a

etiam

ad

fid e i

nostris

fu tu ram

fideliu m

21. beszédében:

tem poribus

«O

d e v otion em ». q u am

resuscitantur.

m ulti

Nam

et

ipse scripsi de pio m em oriae patre Io an n e de C a -

—

101

—

pistrano aliquos. E t inscripti sun t de eo tres libri, in quoru m u no L I X resuscitatos celeriter repu tavi ». Cf. H O R V Á T H op.

II,

cit.,

R., op. cit., 48; K A R Á C S O N Y I J.,

582;

TAKÁCS

I., op. cit., 40;

Ozsvát

idézett szavait kellő értékükre m érsékli T Í M Á R K , art.

150-152;

cit.,

RÁCSONYI

J.,

az obsz. k rón ik ára nézve:

op.

II,

cit.,

573-574;

KA­

T ÍM Á R

K.,

art. cit., 152-153; H O R V Á T H R., op. cit., 47-51.

A

34-35.

old.

idézete:

B ig a

salutis,

de

S a n ctis

serm o 6. A 35. old. idézete ibid., serm o 7. H ogy m i volt L a sk ai dolga

a R o sariu m fo ly ta ­

tásában, m e g v ilá g ítja az 1508. évi hagen au i kiadás k o lo fo n ja: m en tum

«O p u s est,

non

ab

O sw aldo

de

c o n f e c t u m ».

Lasco

P e lb á rt

su p p le­

u.i.

vagy

bőven előredolgozott a m ű h á rtra lév ő részéher, vagy pedig — s ez a valószínűbb — O zsvát ren delkezé­ sére

állottak

P e lb á rt

régebbi,

a L ib e r S en ten t.a-

r u m -h o z írt m agyarázatai, am elyeket m ag a P e lb á rt is

alap u l vett s ú ja b b

G u ille lm u s

szerzőkkel kiegészített.

V au ro u illo n

nem

szerepel

a

Pl.

korábbi

m űvekben, H ogy az O z sv á t-féle részben több, m ár fen teb b em lített szerző hiányzik, csak így é rth e t­ jük meg. O zsvát egyszerűen átvette a P e lb á rt f o ­ ga lm a z á sá b a n m aga

jogi

kiegészítette, P om eriu m ta n á ri

m eg m arad t

régi

szöveget,

képzettségének m egfelelő leg és

korszerűsítette, a

Ha

S tella riu m

kézikönyvének

ád

nem hű

m ódszeréről

s ezt

tévedek,

képet és

a

alakította, a

P elbá rt

forrásairól.

N é h á n y p o n tb an egybevetve ezeket 1. D Á M I., T e ­ m esvá ri

P e lb á rt

szintézise,

260.

Csak

így

érth e t­

jü k m eg, h o gy O zsvát m u n k á ja a nyom ással együtt mindössze

16 h ó n apo t

vett igénybe.

-

K ó d e x iro ­

dalm unk és O zsvát viszonyához 1. H O R V Á T H op.

cit.,

51-54.

- BöR öCZ

R.,

M., S.O.Cdst., F e r e n c e ­

sek a k özép k ori m a g y a r ir o d a lo m b a n , Pécs 1911 c.

m űvet nem tu dtam ellenőrizni.

—

102

—

CSANÁDI BÉKÉSI A

ALBERT,

C.E.,

art.

PÁLOS.

-

A

861-862

cit.,

m ondottak at

és

KARDOS

T.,

közép kori k u ltúra, közép k ori költészet. A m a g y a r

ir o d a lo m

(in

keletkezése

T á rsu la t

V I I ),

K ö n y v e i,

A

M agyar

B u d ap e st

T ö r t é n e lm i

s.a.,

194,

206-

210, 282, 283 m erítettük. K ard o s fo rrá sa Fr. G E O R G IU S

G Y Ö N G Y Ö S IE N S IS ,

n oru m

(kézirat

a

V ita e

B ud apesti

F ra tru m

Egyetem i

P a u li-

K ö n y v tá r

Cod. L at. No. A b 151/b, kiegészítve A b

151/c szö­

vegével), föl. 174-185, 201-207. A z idézett versrész­ let K A R D O S , op. cit., 194. P A N N O N I A I A N D R Á S , K A R T A U Z I . - Iro d alo m : Á B E L J., A n a le c ta ad h is to ria m

R e n o s c e n t iu m

H u n g a r ia

B u d a p e stiü l-L i p -

siae,

litte r a r u m

1880,

s p ecta n tia ,

158-161;

AUTORE

St.

M.,

O.

in

C a rt .r

C h a r tre u x , art. D ic t. th éol. C a th ., I I - 2, P a ris 1939,

2312; B É K É S I C.E., art. cit., 134-135; F R A K N Ó I V., A n d r e a s P a n n o n iu s élete és m u n k á i, in F R A K N Ó I

V .- Á B E L J., K é t m a g y a ro rszá g i eg yh á zi író a X V . szá za d ból:

A n d re a s

ra bilibu s, B ud apest

- N ic o la u s

P a n n o n iu s

de

M i­

1886, V - X X I I , 1-287; u gy an az :

A n d r e a s P a n n o n iu s y in U n g a r is c h e R e v u e an. 1886,

1-7; ugy an az: 231-242; an. K ét

1878,

an.

olaszországi

an.

1878,

d reas P a n n o n iu s :

P a n n o n iu s ,

A n d reas

144 sk.,

h ét

M K S z le

A n d reas

u gyan az:

ibid., an. 1888. in M K S z le

P a n n o n iu s ,

1879, kön yv-

121 sk.;

p.

113-118;

és

ugy an az;

lev éltá ra k b a n , in

HOFFM ANN

E.,

An­

reg iis v ir t u t ib u s , in M K S z le

De

33 (1926) 433-434; u gyan az:

R é g i m a g y a r b i b li o f i ­

lek, B u d apest 1929, 75; ifj. H O R V Á T H J., A n d r e a s P a n n o n iu s forrá sai, An d reas

C a n tic a

in E P h K

C a n t ic o r u m

k o m m e n t á r já n a k

66 (1942) 257-287;

P a n n o n iu s n a k

eg y

H U S Z T I J..

is m e re tle n

k ézira tos

m u n k á já ró l, in M K S z le 36 (1929) 137-138; u gy an az: A n d reae

P a n n o n ii E x p o s itio

—

103

s u p er

—

C a n t ic a

C a n ti-

eoru m ,

in

M K S z le

K ÄSTNER

J.,

63

(1939)

O la s z -m a g y a r

97-104;

KOLT AI -

m ű v e lő d é s i

k a p cso ­

(in K in c s e s tá r, C X X X I ) , B ud apest 1941, 43,

latok

R É V É S Z M., A n d r e a s P a n n o n iu s és B o r n io da Sa la , in E P h K S to ria ca

59 (1935) 75-81;

T R O M B I B., O. Cárt.,

c r it ic o -c r o n o lo g ic a d ip lo m a tic a

S.

B ru n one

e

dei

suo

O r d in e

dél P a t r i a r -

IX ,

C a rtu s ia n o ,

N a p o li 1779, 22-23; V Á R A D Y I., L a le tte ra tu ra it a lia n a

e

la

sua

d e li 'Is t i t u t o

per

(in

P u b b l.

O r ie n t a le , R o m a;

ser. I:

in flu e n z a VE u r o p a

L e tte ra tu ra ,

Arte,

1934, 80-81;

u gy an az:

in

U n g h e r ia

Filosofia,

XXV,

D o ce n ti

e

1-2),

scolari

I, R om a u n g h eres i

n e lV a n tico s tu d io B o lo g n e s e , B olo gn a 1951, 27; V E ­

R E S S E., op. cit., 367-368. A n d re a s N ic o la i-n a k a bibliográfu sok n ál (H . W i llot, O .F.M ., A th en as O rd in is M inoru m , Leodii 1589, s az ő ny o m án Ioann es a S. Antonio, W a d d in g , S b aralea,

Fabritius,

Chevalier,

stb.)

«c o n v e n tu s

Ca-

th u n ie n sis», « Carth un iensis », v ag y röviditve « C a ,th|uniem.i»

vál!tozatokb(an

szerepeli

lakóhelye.

Ez

tévesztette m eg B É K É S I C.E .-t, aki, art. cit., 742, k artau zit látott benne, b á r A n d rea s Pannoniustól m egkülönböztette, s tudott arról, hogy m ások f e ­ rencesnek m ondják. B Á N F I F., in A r c h iv u m

F ra ­

t r u m P r a e d ic a to r u m 9 (1939) 298-310, dom onkosnak

ta rtja . Tény, hogy K A R Á C S O N Y I J., op. cit., nem tud

róla.

A

V atik á n i

K önyvtár,

O tto b .

L a t.

26

jelzésű k éziratában csak ennyi áll az ex p licit-be n : « E t sic est fin is per fra tre m an dre am nicholai de •ungaria de conventu

cassoviensi in conventu flo -

ren tin o anno dom ini m ° cocc° lx x iiij0 etc. ». Jean d re

de H o n g rie -n a k m o n d ja M a is o n s d e

d es C h a r tr e u x ,

Vues

et n otices,

VO r ­

II I , N. D am e

des P rés-P a rk m in ster, Suss. 1916, 88. Ican n es N i ­ colai A n d rá s u tó d ja

a fe rra ra i priorságb an

1470-

ben, ahogy a fe rra ra i volt k artauzi kolostor p rio r-

—

104

—

ja in a k g á lt

X V II.

században készült s m a

tem plom

sekrestyéjében

a m e g ro n ­

őrzött

k épcsarnoka

eláru lja. A n d rás

életrajzi

m egállapításait k utatásaim

a d ataira

részben

vonatkozólag

Révész

M.,

F ra k n ói

részben

s a já t

a la p já n igazítottam ki.

A M átyáshoz írt D e re g iis v ir t u t ib u s c. m űvet 1. FRAKNÓI

V .- Á B E L

J., op.

1-133, az E rcole

cit.,

d ’Estéhez írott két m űvet ibid., 139-283. A m űvek jegyzékét Cam illu s T u tinus (v a g y T u rin u s) ben

a la p já n (k é zira tá t ,a Bibi. S. A n g. a d N id .-

lá tta

C.I.,

N á p o ly b a n

T h ea tru m

T ro m b i),

idézi

M O R O T IU S

c h r o n o lo g ic u m

sacri

C a rtu s ie n s is

Ord in is..., T a u rin i 1681, 85, T R O M B I B., I.e., F A N -

TUZZI

G.,

B o lo gn a

N o t iz ie

1789,

d eg li

B o lo g n e s i, V II,

se ritto ri

257, n ó ta

11 és R É V É S Z

M.,

art.

cit., 79.

Io ann es m ind

Ferrariensis,

írói

rá b a n

O .F .M .

tárgykörben,

m ind

m ind

je llem b e n

Borso d ’Este

betöltött szerepében szám os egyező

udva­ vonást

m u tat A n d rea s P an noniu s-szál. E x c e r p t a - já n a k ép Borso

dicséretével

foglalkozó

részét

L.A .

MURA-

T O R I ad ta ki S c rip to re s r e r u m ita lic a ru m c. m űve XX.

kötetében.

Az új

kiadás

előszavában

bő t a ­

nu lm án y Ioann es F errarien sisrő l: R a c c. d egli S tu d i Ita lia n i ,

A

X X -2,

B o lo gn a

1936.

C a n ticu m -k om m entár

k éziratán ak

le írá sá t

1.

B A R T O N I E K E., C o d ic e s la tin i m e d ii aevi, 379-399. BÁNFFY PÁLOS.

-

GERGELY Irod alo m :

(C A E L IU S BENGER

P A N N O N I U S ).

N.,

O .E.S.P.,

An­

n a liu m E r e m o c o e n o b it ic o r u m O r d in is F r a t r u m E r e ­ m it a r u m

181-187:

S. P a u li P r im i E re m ita e , I, Posonii 1743,

I.C H . D A L M A T I U S ,

op.

cit.,

II,

disc. 40.

n. 42; disc. 20, n. 41-42; Posonii 1651, I I, 720, 898; D É Z S I L.,

S zen t Á g o s to n

—

105

reg u lá in a k

—

m agyar }o r ­

d ítása C a e liu s (B á n f f y ) G e r g e ly t ő l (1537) (in É r t e s z é p tu d o m á n y o k köréből, X V II,

kezesek a n y e l v -é s

n. 6), B u d ap e st 1900; E G G E R E R A., op. cit., 302; K IS B Á N

E., op. cit., 264-266; L E L O N G

B ib lio t h e c a

sacra

risiis

892;

1723,

in

b in o s

sylla bos

STEGM ÜLLER

I., O r a t ,

d istin cta ,

F.,

Pa­

R e p e r to r iu m

b ib lic u m

m e d ii aevi, II, n. 2623-2624, M a triti 1950,

363-364;

VERESS

I.A.,

cit.,

op.

E.,

op.

cit.,

üb. V, diss. I II,

264;

VELASQUEZ

adnot. 2, pag. 410.

L á s d m ég E P h K 62 (1938) 315. A S im on to rn y ai M u soph ilu s G ergellyel való leve­ lezéshez 1.: B E N G E R N., l.c. - A C o m m e n t a r ia in C a n t ic a C a n t ic o r u m szép fejtegetését 1. a m ű 141-

143. lapján .

B)

-

M AGYARNYELVŰ

Á ltalá n o s

drodalom :

K Ó D E X IR O D A L O M

BEÖTHY

ZS.,

A

m agyar

iro d a lo m tö rté n e te , I, B u d apest 1899, 130-141; D U -

DEK

J.,

Im m a c u la ta

a

m agyar

ir o d a lo m b a n , in

Im m a c u la ta

E m lé k k ö n y v ,

B ud apest

VÁTH

ré g i

iro d a lo m

160;

C., A

u gy an az:

m agyar

K özépk ori

m agyar

1904;

HOR­

t ö r t é n e t e , 28-

versein k ,

Buda­

pest 1921; H O R V Á T H J., A m a g y a r iro d a lm i m ű ­ v e lts é g

k ezd etei

m a g y a r ira d o lo m

dapest

2,

B u d ap e st 1944; P I N T É R

J.. A

tö r t é n e té n e k kézi k ön yve , I, E u -

1921, 25-110;

T ÍM Á R

K.,

M agyar

k ód ex-

családok, in I T K 37 (1927) 60-67, 210-224; 38 (1928)

52-72; 39 (1929) 16-28; 146-154; T O L D Y F., I m m a ­ c u la ta

a rég i

m agyar

a n y a s zen teg y h á z

h ét

beszé­

d éb en , rég i k ód exek ből, Pest 1855; V O L F G Y ., szer­

kesztésében: és

N y e lv e m lé k tá r .

n yom ta tvá n yok ,

Régi

I-X V ,

m agyar

B ud apest

cod exek

1874-1912;

K A R D O S T., op. c it.; M I H Á L Y I G., Szű z M á r ia az Ú js z ö v e t s é g b e n , R o m a 1954, 205-207;

S.O.Cist., Im m a c u la t a

—

V A R G H A D..

a rég i m a g y a ro k

106

—

h ité b e n

c.

cikksorozatát M ike,

S.I.

( Szűz

szerk.,

M á r ia

an.

1904)

T ó th

V ir á g o s k e r t je ,

nem

sik erü lt e lle n ő ­

riznem. 1.

F E R E N C E S K Ó D E X E I N K . - A klarisszák és b e-

ginák szerepéről k ód ex iro d a lm u n k b a n : H O R V A T H C., A ré g i m . írod. tört., 73; H O R V Á T H J., op. cit., 103-105, 202-217; H O R V Á T H R., op. cit., 51-54; K A ­ R Á C S O N Y I J., op .cit., 586-620; T Í M Á R K., M a g y a r k ó d ex -csa lá d o k , 37 (1927) 60-67, 210-216; V A R G H A

D., S zen t F e r e n c és fiai a m a g y a r k ó d e x ir o d a lo m ­ ban,

in S z e n t F e r e n c N y o m d o k a in

1226-1926, B u ­

dapest 1926, 79-122; M O N A Y F., O .F.M .Conv., A d a ­ tok a m a g ya rorszá g i és erd ély i m in o ritá k ir o d a lm i m unk á sságáról, Róm a,

1953, 131-138.

N a g y s z o m b a t i-k ó d e x : H O R V Á T H J., op. cit., 203-

205;

T ÍM Á R

K.,

A

N a g y s z o m b a t i-k ó d e x ,

in

M Ny

30 (1934) 180-181; a két idézet: Nyernit II I , 111. L o b k o v it z -k ó d e x : H O R V Á T H J., op. cit., 143, 209-

210;

303-304;

E.L., A pest

LOSO NCZI

L o b k o v it z -k ó d e x

1897;

Z.,

A

in M N y 21 (1925)

olvasásához,

L o b k o v it z -k ó d e x

108-109;

GÁSPÁR

n y e lv i ism e rte té s e ,

az ü d v ö zlé g y -p a ra frá z is:

84; a Szent A n n a -z á ra d é k ró l: D Á M

Buda­

N y em lt

X IV ,

I., O F .M . M y ­

steria v ita e B .V . M a r ia e p r o u t in p o p u li h u n g a rici p ieta te m o rib u s q u e re p r a e s e n t a n t u r , in A l m a S ocia C h risti.

A c ta

C o n g res s u s

M a r io l o g i c i -M a r i a n i

Ro­

m a e A n n o S a n c to M C M L celebra ti, IX , Rom ae 1953,

114, extr. 9; S E R I C O L I CH., O .F.M ., op. cit., 26. D e b r e c e n i-k ó d e x : H O R V Á T H J., op. cit., 176, 210;

a beszéd szövege:

N y em lt

X I,

13-15;

a legen dák

forrásaihoz: H O L I K F., I n d e x m ir a c u lo r u m m a r ia n orum

in d ici

v u lg a to

A.

P o n c e le ti

su p era d d en d u s,

in

(n. 187).

—

107

Anal

B o li.

B ud apestin i

—

T.

1920,

X X I

19

T e l e k i -k ó d e x :

HORVÁTH

J.,

op.

213-217;

cit.,

az idézet: Nyernit X I I , 328. W eszpr é m y -k ó d e x . M á r ia b e s n y ő i

VÁTH II,

13;

a M áriabesn y ői Töredékhez:

G., S.I., E g y M K S z le nyői

HOR­

T ö re d é k :

J., op. cit., 212, 174-175; az idézet: Nyem lt u ja b b

17 (1909)

289-292;

in M N y

T öred ék ,

JABLO NK AY

n y e lv e m lé k tö re d é k , in

m agyar

u gyan az:

6 (1910)

A

M á r ia b e s ­

20-25; J A K U B O -

V I C H E., X V . századi m a g y a r foh á szk od á s, in M N y 9 (1913)

85 sk. H O R V Á T H J., op. cit., 210-211,

K a z i n c z y -k ó d e x :

193, 214-215;

a legen da szövege:

188;

F., op.

H O L IK

vonatkozású juk

legendákat,

LOSSADA

su p er

D.,

d e fin ib ilita te

c o n c e p tio n is

22

cit.,

N y em lt IV ,

(n.

bő

233);

fo rr ás jelöléssel,

O.F.M .,

D iscu ssio

p r o x im a

187-

a m ag ya r t a lá l­

th eolog ica

m y s te rii im m a cu la ta e

M a triti

D e i -G e n i t r i c i s ,

1732,

168

(n.

93-96), 169 (n. 97), 170 (n. 106), 172 (n. 112), 179 (n .

144); kritikai feldolgozásu kra a lig történt n é ­

h á n y kísérlet; e helyütt, természetesen, csak a h a j ­ da n

vélem ényének

tan ú jak én t

idézzük

őket.

A

Szűz M á riá v a l jegybe k erü lt m a g y a r k irályfi p é l­ d á já n a k MEN

irodalm áh oz nagyszerű

A.,

O .F.M .,

« C o n c e p t io te ra tu ra

E p is to la

ven era n d a »

m e d ia e v a li

de

an yagot

ád

EM­

P s e u d o -A n s e lm ia n a

eiu sq u e

a u ctorita s

Im m a c u la ta

in

l it ­

C o n c e p t io n e ,

in V i r g o Im m a c u la ta , V. R o m a 1955, 137-150. K á r hogy a m i legen dán k k al keveset foglalkozik, az o n ­ b a n bő iro d a lm a segíthet a további kutatásban. T i h a n y i-k ó d e x :

HORVÁTH IT K

HORVÁTH

C., K ó d e x e in k

42 (1932) 235-240;

J.,

op.

skolasztikus

cit.,

212;

elem ei,

in

a beszédet 1.: N y em lt V I,

27-38; a M á r ia szépségétől m egvak u lt szerzetes p é l­ d á já n a k

forrásaih oz:

szépsége,

in

IT K

H O L IK

29-31

F.,

(1919-1921)

M á r ia

va k ító

172-173, ahol

H olik k iig az ítja K A T O N A L .-n a k az E th n o g ra p h ia

—

108

—

an. 1899, 165 és M a g y a r K ö n y v t á r 486. sz., B u d ap e st 1907, 44 (idézve H olik u tá n ) közölt vélem ényét. C f. m ég S Z I L A D Y Á., T e m e s v á ri P e l b á r t é le te és m u n ­ kái, 61. - A z Im m a c u la ta -beszéd példáin ak ir o d a l­

m ához:

E M M E N A., H is to r ia op u scu li m e d ia e v a lis

« N ecdum Un

e ra n t

153,

a b y s s i »,

M a r ia le fa ls a m e n te

168-171;

a ttr ib u ito

u gy an az :

a A le s s a n d r o di

A les, in S tu d i fra n c e s c a n i 16 (1944) 3-12; E M M E N

A.,

P IA N A

O .F .M .,

C.,

S erm o

V ir g in is

O .F.M ., ad

M a r ia e

(in

s c r ip tu s )

F ra n c is c u s

C le r u m

(S .

de

B e r n a r d in o

B ib lio t h e c a

A rim in o ,

de

C o n c e p t io n e S en en si

F ra n c is c a n a

B ea ta e

o lim

ad-

S c h o la s tica

M e d ii A e v i, X V I ) , A p u d C la ra s A q u as (Q u a r a c c h i)

1955, 348-350, 368-369, 388-389;

a beszéd közveteln

fo rrása P E L B Á R T ,

IV , p. 1, a. 2 i ed.

S tella riu m ,

cit,. 83c-84d). Cf. H O L I K

12 (n.

74),

10 (n.39),

F., I n d e x m ira c u lo ru m ...,

12 (n.

13),

15 (n.

112),

14

(n. 102 et 95). 2.

-

T ÍM Á R (1927)

D O M O N K O S -K Ó D E X E IN K . K.,

M agyar

217-218;

k ó d ex -cs a lá d o k ,

u gyan az:

k ó d ex ek , in I T K

-

Iro d alo m :

in

IT K

D om on k osren d i

37

m agyar

40 (1930) 265-276, 397-412; V A R ­

G H A D., A D o m o n k o s r e n d é rd e m e a m a g y a r ir o d a ~ lo m

in

m eg a la p ozá sá ba n ,

É r te s ítő je ,

B u d apest

S zen t D o m o n k o s -r e n d

in H O R V Á T H op.

cit.,

S zen t

1916,

Istvá n

103-122;

s a m agyar

A k a d é m ia

u gy an az:

A

k ó d ex iro d a lo m ,

S., op. cit., 222-256; H O R V Á T H

218-238;

N y u la k -s z ig e t é n ,

GULYÁS in

P.,

K a th o lik u s

J.,

A p á c a -k ö n y v t á r S zem le

v. 30,

a

an.

1917; a domonkos apácák Im m a c u la t a -tiszteletének bizonysága még, hogy a prém ontrei eredetű Pozso­ nyi-kódexet is használták, am int k im u ta tja G Á B ­ R IE L

A.,

A

P o z s o n y i-k ó d e x

e re d e ti

k ézira ta ,

in

M K S zle 48 (1940) 342. C o r n id e s -k ó d e x :

H O R V Á T H J., op. cit., 230-233;

—

109

—

a kódex szövege: N yem lt V II, 91-104; a S arlós B.A. n a p i beszédből vett idézet: ibid., 229; a forrásokra vonatkozólag: T Í M Á R K., A d a lé k o k k ó d ex ein k f o r ­ rásaihoz, in I T K

36 (1926)

T e w r e w k -k ó d e x :

168;

179-181.

H O R V Á T H J., op. cit., 230-233

az A v e M a ri a -p a ra frá z is :

3.

N y em lt II, 289-290.

- P R E M O N T R E I K Ó D E X E I N K . - T Í M Á R K.,

M agyar

in

k ó d e x -c s a lá d o k ,

u gy an az:

P rém o n trei b ib lia ,

m o n trei

IT K

k ód exek .

K aloc sa

38 (1928)

H u s z ita

1924;

70-72; pré-

vagy

HORVÁTH

J.,

op.

cit., 239-240. L á n y i -k ó d e x :

G Á B R IE L

A.,

B r e v iá r iu m -t íp u s ú

k ód exein k , in E m lé k k ö n y v S z e n t N o r b e r t ha lá lá n ak S00

év es

B u d ap e st

ju b ile u m á r a ,

1934,

136-176;

extr.: B ud apest 1934; K A R Á C S O N Y I J., A L á n y i ­ k ódexet

n em

fe re n c z re n d ű e k ,

írták, in M N y

nem

a

som lyóvásárhelyi,

esztergom i

h a n e m p r e m o n tr e ie k

17 (1927) 149-151; Szabó D., szerint hanem

egyházm egyéhez

valam ely,

tartozó

az

kolostorban

írták, bizon yára a nyulakszigetiben. Ezt a feltevést c á fo ja

G Á B R IE L

A.,

in

EPhK

68

(1944)

75;

az

idézett szöveg: N y em lt V II, 320-321. P o z s o n y i -k ó d e x : xek,

VOLF

G Y ., R é g i m a g y a r k ó d e ­

I I I , B ud apest 1885, 103-130; G Á B R I E L

G., A

P o z s o n y i -k ó d e x fe lf e d e z e t t ere d e ti kézirata, in M N y

11 (1915) 439-442; G Á B R I E L A., A P o z s o n y i-k ó d e x e re d e ti

kézirata, in M K S z le

48 (1940) 333-344;

Im m a c u la t a -vonatkozásokat

G Á B R IE L

A.,

az

idézett

tan ulm án y ábó l m erítettük; A ve M a r i a - p a ra frá z is á ­ val

a

T ew re w k -k ó d ex n él

m ár

m egism erkedtünk;

a, prém ontrei eredettel kapcsolatos vitákhoz 1. m eg HORVÁTH érdekessége, ták:

J„ op. cit., 147, 167, 240, 239; a kódex hogy

G Á B R IE L

dom onkos

apácák

A., art. cit., 342.

—

110

—

is

haszn ál­

4.

- P Á L O S K Ó D E X E I N K . - Á lta lá n o s irodalo m :

H O R V Á T H J., op. cit., 240-243: G O N D Á N F., S.O. Cist., A

középkori

lékei, Pécs 1916;

in

dok,

IT K

37

m agyar

P á lo s r e n d

és

n y e lv e m ­

T Í M Á R K., M a g y a r k ó d e x -c s a lá ­ (1927)

218-222;

HORVÁTH

C.,

V ilá g ia k régi m a g y a r im á d sá g os k ö n y ve i, in I T K

5

(1895) 259-260; M Á L Y U S Z E., art. cit. F e s t e t ic s -é s

C z e h -k ó d e x :

166; H O R V Á T H

HORVÁTH

J., op. cit.,

C., art. cit., 263-266; T Í M Á R

K.,

D o m o n k o s apácák b irto k á b a ju t o t t k ód exek , in I T K

41

(1931)

67-71.

P e e r -k ó d e x : H O R V Á T H J., op. cit., 132, 145, 167,

HORVÁTH

C., a r t cit., 267-273; H O R V Á T H J., A

k özépkori m a g y a r v e rs ritm u sa , B u d ap e st 1928, 145

és 122; R A D ó

P., a rt. cit., 199; H O R V Á T H

B a t t h y á n y -c ó d e x r ő l, in I T K

C., A

15 (1905) 236-240; az

ének szöveget 1. N y em lt II, 86; az « Idvez légy Is te n ­ nek szent teste » szövegéhez 1. N y em lt II, 87. A

NÉVTELEN

K A R T A U Z I.

-

Á ltalá n o s ir o d a ­

lom : H O R V Á T H J., op Cit., 243-255; H O R V Á T H C., T e m e s v á ri

P e lb á r t

és

k ód exein k ,

in

B u d a p e s ti

S zem le (1891); T Í M Á R K., M a g y a r k ó d e x -c s a lá d o k ,

in I T K 37 (1927) 222-224; a szeplőtelen fo ga n tatá s ünnepére ir t szentbeszédet 1. N y e m lt IV , 237-247; a példák forrásairól: H O L I K F., op. cit., 12 (n. 73: M ykoron egy frá te r p a l), 20 (n. 207: A m ásod frá te r m eg ),

15 (n.

112: E sm egh történeek), 14 (n.

M ik oro n esm egh egy zent).

102:

T A R T A L O M

Bevezetés I.

A

b á zeli

............................................................ 7 zsin a t

d ö n té s é n e k

v is s z h a n g ja

az

....................................................... 10

Egyházban

A bázeli zsinat d ö n t é s e ..................................... 10 IV . Sixtus r e n d e l e t e i ......................................... 13

II. A s z ep lő telen fo g a n ta tá s m a g y a r v é d ő i A)

L A T IN Y E L V Ü MUNK A

.

.

15

IM M A C U L A T A -IR O D A L ­

....................................................... 17

K risztu s-társu lat tankönyve

P an noniai Pozsonyi

M ih á ly

v itá ja

János,

pálos

Tem esvári Pelbárt,

Z á ra i

. . . .

17

A n ta lla l

18

............................22

f e r e n c e s .................. 24

L a sk ai Ozsvát, f e r e n c e s ............................32 C san ádi A lbert, p á l o s ................................ 37 P an n o n iai A n drás, B á n ffy pálos

G e rgely

k a r t a u z i .................. 39

( Caelius

P an n o n iu s),

............................................................ 46

B)

M AGYARNYELVŰ M UNK TANÚSÁGA

K Ó D E X IR O D A L ­ ................................

1)

F eren ces

49

k ó d e x e i n k ................................

50

................................

51

L o b k o v i t z - k ó d e x .........................................

52

D e b r e c e n i - k ó d e x .........................................

53

T elek i-k ó dex

..............................................

56

W eszprém y-k ódex M ariabesnyői T ö ­ redék ............................................................

57

K azinczy- k ó d e x .........................................

58

T ih a n y i k ó d e x ..............................................

61

k ó d e x e i n k ................................

69

N agyszom bati - kódex

2 )

Dom onkos

70

Cornides-kódex .........................................

73

P r é m o n t r e i k ó d e x e i n k ................................

74

L á n y i-k ó d e x

..............................................

75

..........................................

76

T ew rew k -k ó dex 3)

Pozsonyi-kódex

P á lo s k ó d e x e i n k .....................................

77

és C z e h - k ó d e x ..................

77

P e e r - k ó d e x ..............................................

78

A N é v t e le n K a r ta u z i - É rd y-k ód ex

.

80

B e f e j e z é s .............................................................

86

Jegyzetek

89

4 )

Festetics-

5)

.

.

........................................................

« A rs G r a f » - V ia B a n c h i Vecchi, 12 - R o m a 1955