A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZERÉNEK BEMUTATÁSA SZAKÉRTŐI ANYAG Készítette: Kürtösi Zsófia
1
BEVEZETÉS Jelen szakértői anyag célja annak bemutatása, hogy a Szegedi Tudományegyetem milyen lépéseket tett eddig a diplomás pályakövetési rendszer kiépítése terén. Az intézmény összegyetemi szinten 2006-tól végez pályakövető kutatásokat, de emellett már 2002 óta készít az aktív hallgatói állományra illetve oktatói/dolgozói körre fókuszáló elégedettség vizsgálatokat, melyek elsősorban módszertani szempontból segítetik a DPR kiépítését, további felmérések lebonyolítását. Az eddig eltelt időszakban az egyetem jelentős tapasztalatokra tett szert. Ezek egyrészt a módszertanhoz kapcsolódnak: tesztelésre kerültek a különböző kérdőívek, átgondoltabbak lettek az adatgyűjtési módszerek, az intézmény mintás és teljes populációra vonatkozó lekérdezést is lebonyolított, szembesülve ezek minden buktatójával. Kialakultak – bár nem vagy csak részben váltak formálissá, automatikussá – a pályakövetési kutatás lebonyolítása során együtt dolgozó intézményi csoportok közötti együttműködések. Mindemellett természetesen az intézmény abból is profitált, hogy a legkülönbözőbb információkat gyűjtötte be végzettjei munkaerőpiaci helyzetéről, melyek egy része rendkívül hasznos az egyetem jelenlegi hallgatóságának, valamint az intézményi szereplők is fel tudják azokat használni részben a képzésfejlesztésben, részben a kommunikációban. A tanulmány összefoglalja az eddigi tapasztalatokat és eredményeket, illetve kitér azokra a hibákra és problémákra is, melyeket a további vizsgálatokban el kell kerülni.
1. A PÁLYAKÖVETÉS LEGFONTOSABB EREDMÉNYEI 1.1 PÁLYAKÖVETÉSI FELMÉRÉSEK A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEMEN (IDŐRENDI LEÍRÁS) A Szegedi Tudományegyetem 2006 óta végez összegyetemi pályakövetési vizsgálatokat, ugyanakkor az egyetem egyes karai – így pl. a GTK és a TTK – már eddig is gyűjtöttek ilyen jellegű adatokat, ez azonban inkább eseti jelleggel és nem folyamatosan történt. Emellett a karok általában informálisan, elsősorban a tanárok volt hallgatókkal fenntartott kapcsolatain keresztül igyekeznek tájékozódni. Az egyetemi pályakövetéses vizsgálatoknak eddig három hulláma zajlott le: 1) 2006-ban került sor a 2002-2003-ban végzettek megkérdezésére. A vizsgálat minden, az intézményben 2002-ben és 2003-ban végzett hallgatókra irányult, az alapsokaságból a végzés éve, karok, illetve tagozatok szerint 3600 fős reprezentatív mintát állítottunk össze. Az adatfelvételre 2006 első hónapjaiban került sor, összesen 3600 végzettnek küldtünk postai úton önkitöltős kérdőívet, azaz az adott időszakban az egyetemről kikerülő hallgatók csaknem egyharmadát (32%-át) megpróbáltuk elérni. Összesen 566 kérdőív érkezett vissza, azaz a válaszadási arány 16%-os volt. 2) A 2007-es kutatásban alapsokaságnak a 2004-ben a 2005-ben végzett hallgatókat tekintettük, az előző kutatáshoz hasonlóan a naptári évet vettük alapul. Ez azt jelenti, hogy 2004-ben végzettnek tekintettük mindazokat akik a 2004/2005-ös tanév tavaszi félévében végeztek, míg a 2005-ben végzettek közé az adott év februárjában és májusában végzetteket soroltuk. Minden, az adott két évben az ETR által végzettnek nyilvánított hallgatónak, legyen akár nappali, akár nem nappali tagozaton végzett, postai úton küldtünk önkitöltős kérdőívet, ez 11813 kérdőív kiküldését jelentette. A megszabott határidőig 1354 kérdőív érkezett vissza, ez alapján a visszaküldési arány 11%-os volt, ami elmarad az előző évi kutatás arányaitól. Határidőn túl további 206 kérdőív érkezett vissza, ezekkel együtt a válaszadási arány valamelyest javult (13%), ugyanakkor a későn visszaérkező kérdőíveket már nem dolgoztuk fel. A csökkenő válaszadási hajlandóságnak oka lehetett az is, hogy a kérdőív mellé – takarékossági okokból – egy Alma Mater mozgalomhoz való csatlakozást 2
jelző nyilatkozat is került. S bár a kísérőlevélben külön kiemeltük a két dokumentum és tevékenység elkülönülését, a kérdőívet kitöltők jelentős része a csatlakozó nyilatkozatot is kitöltötte, azaz elsősorban olyanok töltötték ki a kérdőívet, akik pozitívan viszonyulnak, kötődnek az intézményhez. Ez az Egyetemmel kapcsolatos elégedettségi adatokat torzíthatta, a munkaerő-piaci helyzettel kapcsolatos válaszokat azonban nagy valószínűséggel nem befolyásolta. Az, hogy torzította-e az elégedettségi értékeket az adatfelvétel módja, csak a 2008-as kutatás (ebben semmiféle nyilatkozatot nem mellékeltünk a kérdőívhez) eredményeivel való összevetésekből látható. Ez alapján úgy tűnik, a fölfelé torzítás nem jelentős: a 2008-as kutatás elégedettségi értékei alig különböznek a 2007-es évitől, bár vannak olyan kérdések, ahol érzékelhető (ld. később). A 2006-os kutatáshoz is mellékelt az intézmény egy Alma Materhez kapcsolható anyagot, azonban az nem csatlakozó nyilatkozat, hanem kérdőív volt, melyben az intézmény az iránt érdeklődött, hogy milyen szolgáltatásokat tartanának fontosnak a végzettek egy alumni szervezettől (pl. évfolyamtárs-kereső, rendezvények, továbbképzések). Az ilyen jellegű kérdéseket 2007-ben már a DPR kérdőív tartalmazta, tehát nem volt külön „Alma”kérdőív. 3) A 2008-as kutatásban a cél a 2006-2007-ben nappali tagozaton végzettek megkérdezése volt. A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy a nem nappali tagozaton végzettek munkaerőpiaci helyzete, motivációi stb. lényegesen eltérnek a nappalin végzettekétől, így a kérdőíveket már a 2007-es felmérésben is valamelyest differenciáltuk (ld. később). Nem történt mintaválasztás, minden az adott két évben végzettnek küldtünk kérdőívet. Minden lekérdezéskor két év kilépőit kérdezte meg az intézmény. 2009-ben nem volt értelme a kutatást lefolytatni, hiszen az eredeti cél minden esetben az volt, hogy legalább 1-2 éve a munkaerőpiacon tartózkodjanak a végzettek. Ekkor van lehetőség vizsgálni az elhelyezkedés folyamatát (ami adott esetben fél-egy év is lehet), ugyanakkor még nincs olyan régen az egyén a munkaerőpiacon, hogy karrierjét az addigi tapasztalatok befolyásolnák az anyaintézményben kapott tudás helyett, illetve nincs túl távol a végzés időpontja ahhoz, hogy a volt hallgató ne emlékezzen az elhelyezkedés körülményeire (ez a nem nappali tagozatosoknál nyilván másképp működik), és a postai úton való elérés is könnyebb az állandó lakcímek változatlansága miatt. Az a döntés, hogy minden évben két kilépő évfolyamot keres meg az intézmény, kettős célt szolgált: egyrészt minél hamarabb szeretett volna „felzárkózni”, azaz minél több csoportról minél rövidebb idő alatt információkat begyűjteni, másrészt így mérsékelni lehetett a költségeket. Ezek nyilvánvalóan nem az eléréshez kapcsolódó költségek, hiszen azok az intézmény számára – a hallgatói létszámból kifolyólag – adottságként jelentkeznek, hanem magának a kutatás lebonyolításának illetve az adatelemzésnek a költségei. Az adatbázisok méretétől az adatfeldolgozás időigénye és költségessége nem függ (vagy legalábbis az összefüggés nem lineáris, azaz nem igaz, hogy kisebb adatbázisok egyszerűbben és gyorsabban feldolgozhatók), így mindenképpen méretgazdaságosabb több kilépő évfolyam egyszerre történő megkérdezése azonos kérdőívvel. A kutatás lebonyolítása pedig elég nagyfokú szervezettséget és összehangolt munkát igényel az intézmény több szereplőjétől úgy, hogy ez számukra plusz feladatként jelentkezik, amit be kell építeniük a normál munkafolyamatok mellé anélkül, hogy erre külön munkaerő állna rendelkezésükre. (Ez a probléma szinte minden téren jelentkezik – pl. az adatelemzéseket a kutatók általában igyekeztek nyárra tolni, mivel a magas óraterhelések, a vizsgáztatás, a tudományos kutatás és az adminisztratív feladatok mellett kevés idő jut más tevékenységekre – de legmarkánsabban a Hallgatói Szolgáltató Iroda esetén, mivel az ő feladatuk volt a címadatbázis összeállítás, címnyomtatás, borítékolás egy olyan periódusban (február-március), ami a féléves beiratkozások miatt amúgy is erős megterhelést jelent a számukra.) Az intézmény eredetileg azt tervezte, hogy ezekre a kétéves lekérdezési időszakokra áll be, így a DPR lebonyolítását 3
végző intézményi „gépezetet” csak minden második évben kell beindítani. Ez a megoldás költségtakarékosabb, mint az éves megkérdezések és megfelel a jogszabályi előírásoknak is. Az alapsokaságot az első kutatásban az adott évben diplomát szerzők alkották. A 2007-es kutatásban ez egy hiba folytán kibővült, és nem csak a diplomával rendelkezők, hanem azok is bekerültek a kutatásba, akiknek nyelvvizsga hiányában az intézmény nem állította ki a diplomát, de az államvizsgát letették. A nyelvvizsga követelmények miatt egyek karok végzettjei esetében viszonylag nagy lehet a különbség a két szám között (pl. a GTK). Mindkét alapsokaságra vonatkozó kutatásnak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ha azokat kérdezzük le, akik az adott évben szerezték meg a diplomájukat, akkor egy részük biztos, hogy már hónapok vagy akár évek óta a munkaerőpiacon dolgozik, mivel az államvizsga és a nyelvvizsga letétele közt hosszabb időszakok is eltelhetnek (vannak hallgatók, akinél ez 2-3 év). Ez a csoport valószínűleg kevésbé fog emlékezni a munkaerőpiacra való első kilépésre, az elérhetősége valószínűleg rosszabb, a szakmájában előrébb tart (ez befolyásolhatja pl. a keresetét). Ha azokat kérdezzük meg, akik az adott évben államvizsgáztak, akkor ezekkel a problémákkal nem szembesülünk, de azzal igen, hogy az ilyen pályakezdőket a munkaerőpiac nem feltétlenül minősíti diplomásnak (ez valószínűleg függ a szektortól is), így pl. nem diplomás bért, nem a felsőfokú végzettségnek megfelelő munkát ajánlanak neki. 1.2 PÁLYAKÖVETÉS EREDMÉNYEI (RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS) A következőkben röviden bemutatásra kerülnek a kutatások eddigi legfontosabb eredményei a nappali tagozaton végzett hallgatókra fókuszálva, mivel a nem nappalin végzett hallgatóknak jellemzően más a munkaerőpiaci pozíciója: általában rendelkeznek hosszabb munkaerőpiaci tapasztalattal, előrébb tartanak szakmai karrierjükben, jobban keresnek (ebben szerepe van a közalkalmazotti, köztisztviselői bértáblának is, mivel a végzettek jelentős része az egyetem képzési szerkezetéből adódóan nem a for-profit szférában helyezkedik el.) Elhelyezkedés: A 2007-es kutatásban a válaszadók 89%-a végzett keresőtevékenységet a lekérdezés időpontjában (nappali tagozaton végzettek eredményei), míg a 2008-as kutatásban 85%. Az inaktivitás okaként több választ is megjelölhettek a válaszadók. A 2007-es kutatásban 4,6% jelezte, hogy álláskereső, 4,3% jelezte, hogy tanul és 4,5% hogy gyermeket nevel. A 2008-as kutatásban 7,3% tartotta magát álláskeresőnek, 6% jelölte a tanulást és 5 a gyermeknevelést. Ezek az adatok a munkaerőpiaci helyzet romlásáról árulkodnak. A 2008-as adatok alapján karok szerint vizsgálva az álláskeresők arányát a válaszadók közt az mondható el, hogy 2 karon (GYTK, ZFK), a válaszadók közt nem volt álláskereső, a legnagyobb az álláskeresők aránya a JGYTFK és a BTK végzettjei közt (13%, illetve 10,5%), ettől valamelyest jobb arányokkal bír a SZÉF és az MFK (9%). A 2008-as kérdőívben szerepeltek a START-kártya kiváltására vonatkozó kérdések is. A négy válaszlehetőség közül (kiváltotta; nem váltotta ki, mert nem hallott róla; mert nem volt rá jogosult; mert nem érezte szükségét), itt a „nem is hallott róla” kategóriát érdemes megemlíteni: a második legtájékozatlanabb csoport a JGYTFK-n végzettek köre (az első az ÁOK), esetükben 32% jelezte, hogy nem hallott a kártyáról. A BTK-sok 27%-a, az EFKsoknak pedig 28%-a nem ismerte az elhelyezkedést könnyítő kártyát. A 2007-ben végzett nappali tagozatosok 69%-a jelezte, hogy szakmájában dolgozik, további 18% legalább részben szakmájában talált állást, míg 13% minősítette magát pályaelhagyónak. A 2008-as kutatásban választ adók 62%-a jelezte, hogy szakmájában talált állást, 22% legalább részben ott dolgozik, míg 16% minősítette magát pályaelhagyónak. A mintabeli értékekhez képest magas a pályaelhagyók aránya a BTK, a JGYTFK, a SZÉF (új elnevezése szerint Mérnöki Kar) valamint az MFK végzettjeinek körében. A 2007-es kutatásban a válaszadók 72%-a végzettségének megfelelőnek ítélte munkakörét, 26% jelezte, hogy alacsonyabb végzettséggel is ellátható lenne, míg 2% írta, 4
hogy magasabb végzettség lenne hozzá szükséges. A 2008-as kutatásban jóval nagyobb arányban vannak azok, aki szerint munkájuk alacsonyabb végzettséggel is ellátható lenne (32%), míg a magasabb végzettséget igénylő munkakörben dolgozók aránya nem változott (3%). Ez utóbbit magyarázhatja, hogy a 2008-as lekérdezésben a válaszadók túlnyomó többsége 2007-ben végzett (jóval kisebb arányban voltak a mintában 2006-osok), azaz a lekérdezés közelebb állt a végzéshez, mint a 2007-es lekérdezésnél, ahol a 2004-2005-ben végzetteket kerestük meg, így a 2008-as kutatás jóval inkább tükrözi az első pozíciót, mint a 2007-es. Mindezek mellett azonban az adatokból látható a munkaerőpiaci helyzet romlása. Ez a romlás az elhelyezkedéshez szükséges időből nem detektálható: 2007-ben a nappali tagozatosok 69%-a helyezkedett el az első 3 hónapban (és további 4% nem akart elhelyezkedni), az egy éven túl elhelyezkedők aránya pedig 5%. A 2008-as kutatásban 68% az első három hónapban elhelyezkedők aránya, 7% nem akart elhelyezkedni és 3% az egy éven túl elhelyezkedők aránya. Regionális elhelyezkedés: A végzetteknek jellemzően ötöde (21-22%) kerül fel Budapestre, hozzávetőlegesen harmada marad Csongrád megyében (33-34%), a környező megyékkel (Békés, Bács-Kiskun) együtt a régióban több mint felük talál munkát (51-53%). Az összes többi megye adja a maradék részt. Ezek az arányok minden felmérésben hasonlóak voltak. Kari eltérések csak minimális mértékben azonosíthatók: a JGYPK (korábbi JGYTFK) hallgatóinak jelentős része vidéken talál állás, míg az ÁJTK és a GTK hallgatói nagyobb arányban találnak állás Budapesten (kb. 30%). Érdekesség, hogy a 2007-es kutatásban a BTK-s nappali tagozaton végzetteknek is 31%-a jelölte meg a fővárost, mint munkahelyet. A 48 főből 24 fő nem, vagy csak részben dolgozik szakmájában, 29 fő dolgozik tisztán az üzleti szférában, további 6 fő pedig ott is. Csupán 6 fő dolgozik az oktatásban, a többiek a kereskedelemben, a pénzügyi szektorban, gazdasági szolgáltatásokat végző szervezeteknél, stb. (A 2008-as kutatásban 24% ez az arány: a 21 fő Budapesten elhelyezkedő BTK-n végzettből 15 fő nem vagy csak részben dolgozik szakmájában, 14 fő az üzleti szférában talált állást.) Jövedelmi helyzet: A megkérdezettek döntő többsége a 61-100 eFt illetve a 101-150 eFt jövedelemkategóriákba sorolható. Ez mind a 2007-es (a százalékos arányok rendre 43%, 33%), mind a 2008-as kutatásban (38%, 38%) jellemző. A legalacsonyabb (60 eFt) alatti kategóriában elsősorban a részmunkaidőben dolgozókat találjuk. Az elérhető jövedelmek nagysága függ attól, hogy Budapesten vagy vidéken sikerült elhelyezkedni, függ az ágazattól, melyben a szervezet tevékenykedik, függ attól, hogy az egyén mióta van a munkaerőpiacon és hol tart a karrierjében (ez az adatokban a nappali és nem nappali tagozaton végzettek összehasonlításából látszik: a nem nappalin végzettek jobban keresnek, mint a nappalis hallgatók), emellett valószínűsíthetően függ a nemtől is. Hogy melyik változó mennyit magyaráz a fizetésekből, azt nem tudtuk mérni, mivel nem a konkrét jövedelemre kérdeztünk rá, hanem kategóriákra (tehát többutas ANOVA itt nem volt alkalmazható). Emellett nyilvánvalóan ezek a tényezők egymástól sem függetlenek: pl. bizonyos ágak, tevékenységek sokkal inkább Budapesten koncentrálódnak, míg mások vidéken (az oktatásban és az egészségügyben dolgozók jellemzően a környéken helyezkednek el, míg a pénzügyi, gazdasági szolgáltató cégeknél elhelyezkedők jelentős része talál munkát a fővárosban). A munkaerőpiac nemek szerint is szegregált: az oktatásban és az egészségügyben felülreprezentáltak a nők, míg a pénzügyi, gazdasági szolgáltatásban dolgozók közt a válaszadói minta nemi megoszlásához képest nagyobb arányban találunk férfiakat. Az adatok azt mutatják, hogy a válaszadók jelentős része dolgozik az oktatásban és az egészségügyben, valamint a közigazgatásban/ kötelező társadalombiztosításban: az arányok a 2007-es kutatásban rendre 25, 17 és 9%, míg a 2008-as kutatásban 22, 17 illetve 10% voltak. Ezek azok a területek, ahonnan az országos adatok szerint a 2006-2007-es év folyamán a legtöbb embert bocsátották el. Az arányok az egyetem képzési szerkezetéből adódnak: az országos 5
arányokhoz képest az egyetem végzettjei között sokan dolgoznak az állami szférában. A 2007-es kutatásban 34% dolgozott tisztán az üzleti és 59% a nem üzleti szférában, a többiek mindkét szférában tevékenykedtek. A 2008-as kutatásban az állami szférában dolgozók aránya 47% volt. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a jellemzően alulfinanszírozott, kis kereseteket biztosító egészségügyi és oktatás mellett egyes állami területeken magasabb kereseteket is el lehet érni (minisztériumok), míg bizonyos for-profit területeken (pl. kereskedelem, vendéglátás), nagyon alacsony fizetések a jellemzők. Gyakran a multinacionális cégek sem fizetik túl a pályakezdőket, ugyanakkor a viszonylag alacsony kezdő fizetések aztán gyors emelkedésnek indulnak. Továbbtanulás: 2007-ben a kérdésre választ adó 688 fő nappalin végzettből mindössze 7 fő (1%) gondolta úgy, hogy nincs szüksége szakmai továbbképzésre, a megkérdezettek közel fele (49%) posztgraduális képzésben szeretne részt venni (ez nem tér el jelentősen a 2006-os 51%-tól), közel negyedük tanfolyamra iratkozna be, míg 12% döntene az önképzés mellett, és 11% gondolkodik vállalati tréningekben. Azok, akik egyéb képzési módokat írtak (3%) PhD képzést, MBA vagy mesterképzést, konferenciákat, külföldi tapasztalatot, tanulmányutakat, rövidebb kurzusokat, tréningeket tartanának szükségesnek. A képzések tartalmát tekintve a 2007-es kutatásban 2006-hoz képest kevés változás történt: 57%-uk szakmájában szeretne előbbre jutni, 18% venne részt valamilyen nyelvi képzésben, 11% szeretne elsajátítani gazdasági, míg 5% informatikai ismereteket (ez utóbbit az előző felmérésben még 10% említette). 6%-uknak jogi ismeretekre lenne szüksége. A kari bontások azt mutatják, hogy minden karon a szakmában való továbbjutás az elsődleges. Intézménnyel való elégedettség: A végzettek összelégedettségének mérésére minden esetben 7 fokozatú skálát használtunk. A 2007-es kutatásban a kérdésre 692 fő válaszolt, közülük 1 fő jelölte, hogy teljesen elégedetlen volt az egyetemmel a végzés időpontjában, további 5 fő pedig 2-es minősítést adott. Az inkább elégedetlennek mondható (1-3-as értéket adó) hallgatók aránya mindössze 4%. További 11%-uk helyezkedett semleges álláspontra, míg 85%-uk a skála 5-7 értékeit jelölte, azaz inkább elégedettnek mondható. Ahogy az már említésre került, feltételeztük, hogy a 2007-es kutatásban az Alma mater csatlakozó nyilatkozat miatt magasabb lesz az elégedettség, ugyanakkor ennél a kérdésnél a 2008-as kutatásban is hasonlóak lettek az arányok: 5% az 1-3-as választ jelölők, 10% a semleges és 84% a pozitív véleményt megfogalmazók aránya. Nagy részüknek (80%-uknak) a munkaerő-piaci tapasztalatok fényében sem változott a véleménye az egyetemről, míg 12% jelezte elégedettségének növekedését és 8% elégedettségének csökkenését. Ezek az adatok a 2008-as kutatásban is hasonlóak, az arányok rendre: 83%, 9%, 9%. Az intézmény hírnevének megítélése a válaszadók körében nagyon pozitív: 28% értékelte azt kiválónak (a 2006-os mintában ez 20% volt, a 2008-as kutatásban 26%), 66%-uk szerint az egyetem imázsa jónak mondható (a 2008-as kutatásban ez 60%), míg 6% szerint közepes, 0,3% szerint pedig rossz az Alma Mater híre (a 2008-as kutatásban ez rendre 13, illetve 0,7%). A 2007-es felmérésben volt hallgatók több mint fele szerint a választott képzési program pontosan megfelelt előzetes várakozásainak, a csalódottak aránya 21% volt, (a 2006-os felmérésben a válaszadók negyede nyilatkozott így), míg 25%-ot tesz ki azok aránya, akiknek a várakozásait felülmúlta a képzés, melyben részt vettek. A 2008-as kutatásban 53%-uk jelezte, hogy a képzés megfelelt a várakozásaiknak, a csalódottak aránya 21%, míg azok aránya, akinek várakozásait meghaladta a képzés, itt is 25% volt. (Itt jegyezzük meg, hogy az aktív hallgatói állomány ennél kritikusabb szokott lenni a képzésekkel kapcsolatban.) Az átadott tudást a végzett válaszadók 42%-a jól hasznosíthatónak, vagy egyenesen elengedhetetlennek ítélte, míg a kapott ismeretek használhatóságát 13%-uk kérdőjelezte meg. 6
Az így nyilatkozók egy része valószínűleg nem tudott vagy nem kívánt tanult szakmájában elhelyezkedni. Ezt igazolja az is, hogy azoknak, akik tanult szakmájuknak megfelelően tudtak elhelyezkedni, mindössze 7% ítélte haszontalannak az itt kapott tudást, a pályaelhagyók közül viszont 40%. Az intézményt azok is ajánlanák másoknak, akik a képzésekről negatívan nyilatkoztak: a válaszadók nagy része (94%) ajánlaná az intézményt másoknak, a 2006-os felméréshez képest mind a „nem” (11 fő), mind a „nem tudom” (32 fő) választ adók aránya csökkent. A „Miért nem ajánlaná?” kérdésre 20 fő fogalmazta meg véleményét, ebben szerepelt pl. az oktatás csökkenő színvonala, az is, hogy „minden második ember tanár”, a szervezetlen, elavult képzés. A volt hallgatók egyetemi kötődését az is mutatja, hogy további tanulmányok folytatására 2007-ben 64% térne vissza anyaintézményébe, míg csaknem negyedük (24%) nem tudott dönteni a kérdésben. A visszatérést egyértelműen elutasítók aránya 13%. 2008-as eredmények: 65% a visszatérők és 23% a nem tudom választ adók aránya. 1.3 AZ EREDMÉNYEK KÖZVETLEN FELHASZNÁLÁSA Visszacsatolás a hallgatók felé Az egyetemi hallgatóság minden félévben másfél órás előadásban hallgathatja meg a pályakövetés eredményeit a Karrierfejlesztés kurzus keretében. Ez a kurzus az egyetem összes hallgatójának meghirdetésre kerül meghatározott kreditértékkel. Természetesen az eredmények minden kutatási ciklusban frissítésre kerülnek és összehasonlításokat is közlünk. Emellett a pályakövetési eredményekből készült előadás anyaga egyes években szerepelt az egyetemi Állásbörzéhez kapcsolódó előkészítő hét anyagában is. A 2008-as kérdőívben az intézmény arra is rákérdezett, hogy a végzettek mennyiben vették igénybe a Karrier Iroda szolgáltatásait, és itt a válaszadók 9%-a jelölte a Karrier-kurzust. Ez volt a Karrier Iroda második legtöbb embert megmozgató szolgáltatása az Állásbörze után (amit a válaszadók 38%-a jelölt 2008-ban). Karok szerint nézve a kurzus résztvevőit: a legnagyobb arányban a GTK végzettjei nyilatkoztak úgy, hogy felvették a kurzust tanulmányaik alatt (36%), emellett viszonylag nagy arányban vették fel a kurzust a TTK-ról (20%) és a BTK-ról (9%). A többi kar végzettjei ennél jóval kisebb arányban nyilatkoztak így, pl. a JGYTFK-sok 1,5%, az ÁJTK-sok 2%-a jelezte a részvételt. Az eredményekben sokfajta tényező játszhat szerepet: pl. a hallgatók karrier-orientáltsága, de az is, hogy mennyi a számukra szabadon választhatóként felkínált kurzus. Ha kevés a kurzus, akkor nagyobb valószínűséggel választják ezt, főleg ha a kurzus magas kreditértékű és más kurzusokhoz képest könnyebben teljesíthető – hiszen a hallgatók nem csak, vagy nem feltétlenül a hosszú távú előnyöket mérlegelik, hanem sok esetben csak rövid távra – azaz a szükséges kreditmennyiség minél kevesebb munkával járó megszerzésére – gondolnak. A kutatási eredmények egy részét az intézmény egyik kara (GTK) arra is használja, hogy a potenciális hallgatói állományt megszólítsa, így a leválogatott GTK-s adatokból készült prezentáció a GTK-s nyílt napon 10 percben bemutatásra kerül, illetve a Kar a középiskolások számára készült kommunikációs anyagainak egy részén elhelyez a DPR-ből származó néhány informatív ábrát. A többi kar ezt nem alkalmazza, bár a DPR eredményekről készült teljes anyag (adatfile SPSS-ben, outputfile-ok, elemzés, kérdőív) CD-n a Stratégiai Igazgatóságon megtalálható és erről a karok tájékoztatást kapnak (emellett az eredményeket e-mailen a dékánok megkapják). Más karokon a felhasználás több okból sem terjedhetett el: egyrészt bizonyára vannak elemzési problémák, azaz a karok a leválogatott kari adatokkal sem feltétlenül boldogulnának, mivel nincsen sem szakértelem, sem kapacitás arra, hogy az elemzéseket lefuttassák (az egyetemi kutatásban résztvevőknek pedig szintén nem volt arra kapacitása, hogy minden karnak külön elemzéseket készítsenek, bár ilyen kérés nem is 7
érkezett a Stratégiai Igazgatóságra). Másrészt valószínűleg nem gondolják úgy, hogy ezek az adatok felhasználhatók lehetnek pl. kommunikációs célokra. A továbblépést mindenképpen az jelenti, hogy a karok elkezdik felhasználni a kari adatokat, ehhez szükség van egyrészt képzésterületi blokkokra, másrészt olyan kérdések kérdőívbe szerkesztésére, melyeket a karok javasolnak. Emellett szükség van kari DPR felelősök kijelölésére, akik részt vesznek a DPR kutatás működtetésében, és segítenek az eredmények kari szintű felhasználásának elterjesztésében is. Kapcsolódó publikációk A diplomások pályakövetésével kapcsolatos vizsgálatok alkalmazott kutatások, így nagy elméleti háttérrel nem rendelkeznek, éppen ezért tudományos folyóiratokban viszonylag ritkán jelennek meg. Sokkal jellemzőbb, hogy szakmai vagy kifejezettek a diplomás pályakövetéssel kapcsolatos konferenciákon folyik a tudásmegosztás, de ott is elsősorban a praktikumokra, módszertanra és nem a tudományosságra helyeződik a hangsúly. Az SZTE-n végzett kutatások egyes eredményei ennek ellenére megjelentek mérvadó szakmai folyóiratokban és nemzetközi konferenciákon is. Ezek az alábbiak: 1. Tudományos folyóiratban megjelent publikációk: • Hetesi Erzsébet - Kürtösi Zsófia (2008): Ki ítéli meg a felsőoktatási szolgáltatások teljesítményét és hogyan? Vezetéstudomány, XXXIX. évf. 6. sz., 2-17.o. • Kürtösi Zsófia – Hetesi Erzsébet (2007): Mit ér a diploma, ha magyar? Marketing & Menedzsment, No. 4-5., 24-31.o. 2. Konferenciakötetben megjelent előadások: • Kürtösi Zsófia - Hetesi Erzsébet (2007): Mit ér a diploma, ha magyar? In Dinya L. (szerk.): MOK Konferencia Előadásai, KRF, Gyöngyös • Hetesi Erzsébet – Kürtösi Zsófia – Vilmányi Márton (2007): A hallgatói elégedettség mérése a hazai felsőoktatásban. A kultúraközvetítés elmélete és gyakorlata. Nemzetközi tudományos Konferencia. Kultúra, Művészet, Társadalom. JGYPK, Felnőttképzési intézet, pp. 217-224. • Hetesi Erzsébet – Kürtösi Zsófia – Vilmányi Márton (2006): A végzett hallgatók elégedettségének mérése. In Deli-Gray et al. (eds.): Innováció, társadalmi felelősség, fenntartható fejlődés – marketing megközelítésben, MOK Konferencia, Budapest • Hetesi, E. – Kürtösi, Zs. – Vilmányi, M (2006): Measuring Student Satisfaction in Higher Education. 5th International Congress on Public and Nonprofit Marketing, AIMPN Conference Proceedings, Cluj-Napoca, pp. 333-348.
2. A PÁLYAKÖVETÉS MÓDSZERTANA ÉS TAPASZTALATAI 2.1 ADATFEVÉTEL A 2006-os kutatásban, ahogy eddig minden végzett hallgatói kutatásban, postai úton kiküldött papír alapú kérdőíveket használt az intézmény. A címlistát a Hallgatói Szolgáltató Iroda (HSZI) állította össze és nyomtatta a levelekre. A HSZI az ETR (Egységes Tanulmányi Rendszer) adatai alapján dolgozik, azaz a Tanulmányi Osztályok által szolgáltatott adatokat összesíti. A mintavétel véletlen kiválasztással történt a kutatók által meghatározott alapsokaságból (2002-2003-ban végzett, diplomát szerzett hallgatók). A kérdőívhez az intézmény mellékelt egy felhívó levelet a kutatás vezetőjének illetve a program vezetőjének aláírásával, amiben kitért a kutatás leírására, valamint arra, hogy a kapcsolatfelvételhez szükséges adatok az SZTE hallgatói adatbázisából származnak, illetve hogy hogyan kezeli az intézmény ezen adatokat (az adatvédelem szabályainak megfelelően). 8
Mind a levélen, mind a borítékon az SZTE Karrier Irodájának logója szerepelt. A borítékolást a HSZI munkatársai végezték. A válaszadáshoz egy bérmentesített, a HSZI-nek címzett válaszborítékot melléket az intézmény. További válaszadást ösztönző eszköz nem volt, azaz nem történt másodszori kiértesítés stb. A válaszadásra három hét állt rendelkezésre, de az adatfeldolgozást csak 6-7 héttel ezután kezdte el a kutatócsoport. Az adatfelvitel hallgatói munkavégzésben történt. Az adatok csak egyszer kerültek rögzítésre, azaz a kutatócsoport nem alkalmazta azt a szabályt, hogy minden kérdőívet kétszer vitet fel, majd az adatokat összeveti. Ez az eljárás eléggé elterjedt, mert így nem csak azok a félreütések szűrhetők ki, amelyek nyilvánvalóak. Pénzhiány miatt azonban ettől az intézmény eltekintett. Az adattisztítást, adatfeldolgozást az SZTE közbeszerzési eljárással kiválasztott külső szolgáltatóra bízta. A szerződésben folyamatos rendelkezésre állást, valamint szakmai tanácsadást kötött ki az intézmény, így lehetőség volt arra, hogy a hagyományostól eltérő munkarendben dolgozó kutatók igényeit érvényesíteni lehessen (gyakorlatilag szombatvasárnap illetve a késő délutáni órákban folytak az egyeztetések, adatelemzések). A 2007-es kutatás módszertanában nem történt változás: továbbra is papír alapú önkitöltés kérdőíveket küldött ki az intézmény postai úton. Ebben a kutatásban nem történt mintavétel, a teljes sokaságnak (2004-2005-ben végzettek) készült kérdőív. A 2008-as kutatásban csak a nappali tagozaton végzetteket kereste meg az intézmény, de őket teljes körűen. A lekérdezés módszertanában és az adatfeldolgozásban nem történt változás. Minden esetben felmerült az on-line lekérdezés gondolata, azonban ezt az intézmény nem tartotta megvalósíthatónak. Az egyik probléma a kiértesítés volt: a hallgatói e-mail címek az aktív hallgatók körében is gyorsan változnak, a hivatalos egyetemi kommunikációra megadott címeket sem frissítik a hallgatók, az egyetemnek pedig csak ezek állnak rendelkezésére. A már végzettek elektronikus elérhetősége olyan nagy bizonytalanságot rejt magában, hogy az ilyen módon történő kiértesítést a kutatók végül elvetették. Többször felmerült, hogy a kiértesítés továbbra is az állandó lakcímekre történjen postai úton (ez nappali tagozatos hallgatók esetén jellemzően a szülők címe, amíg a volt hallgatók saját lakáshoz nem jutnak), de ez csak felhívó levelet tartalmazzon az on-line kitöltésre. A megfelelő honlap készítése azonban ezen időszakban nem valósult meg. Az intézménynek az on-line kérdőívezésben is van némi tapasztalata: az aktív hallgatók elégedettségének mérése ugyanis ezzel a módszerrel zajlik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a válaszadási arány az on-line lekérdezés esetén valamivel alacsonyabb. Ennek több oka is lehet. Az SZTE-n a kérdőív az ETR rendszer keretében készül, azaz a hallgatók az ETR-be belépve tudják azt kitölteni. Így biztosítható, hogy minden válaszadó csak egyszer töltse ki a kérdőívet. A lekérdező rendszert az ETR-t fejlesztő stratégiai partner bocsátotta az intézmény rendelkezésére. Az ETR-ben eddig is adottság volt a hallgatói munka oktatói véleményezése, ez azonban kurzusokhoz kötött lekérdezést tesz lehetővé különböző kurzustípusokra, tehát nem használható olyan lekérdezésekhez, ami kurzustól függetlenül minden hallgatót érint, és azt minden hallgató csak egyszer töltheti ki. Az ETR-es kérdőívek esetén a lekérdezés időszaka erősen kötött, mivel a hallgatók egy félévben két alkalommal használják intenzíven az ETR-t: kurzusfelvétel időszakában (január vége-február eleje) illetve vizsgára jelentkezéskor és vizsgaidőszakban (május-június). Emellett a hallgatók azon félelme, hogy az ETR kódját összekötik a kérdőívvel, csökkentheti a válaszadási arányt. A hallgatók kiértesítése ebben az esetben elektronikusan történik: az intézmény felhívást tesz közzé az ETR nyitóoldalán a „hírek” menüpontban, a hallgatói szerveren (hallgatói honlap), valamint a Rektori Hivatal hirdetőtábláján. Emellett az ETR-en belül web-es üzenetek jelennek meg, illetve az ETR-ben villogó ikon hívja fel a figyelmet a kitöltés 9
lehetőségére. (Azaz e-mailek nem mentek ki a legutóbbi vizsgálatban.) Azon karok hallgatói, akik nem figyelik a hallgatói szervert, vagy a hirdetőtáblát, csak az ETR-ből értesülnek a kutatásról, így a válaszadási arány körükben alacsonyabb. A kérdőíveket a Stratégiai és Minőségfejlesztési Igazgatóság munkatársa szerkeszti fel az ETR felületre. A hallgatók tájékoztatását a Számítóközpont munkatársai végzik (hirdetések szerkesztése, elhelyezése). Az on-line kérdőív kitöltésére 2 hét áll a hallgatók rendelkezésére. A válaszadási arányt az intézmény azzal próbálta növelni, hogy a korábbi kutatásokra mutató linket közzétette a felhívó levélben, emellett megadott egy olyan e-mail címet, ahol a kutatással kapcsolatos kérdéseiket tehették fel a hallgatók. E-maileket az intézmény a legutóbbi vizsgálatban már nem küldött, mivel a hallgatók ritkán frissítik a címeiket, nem egyetemi címeket használnak, így nagyon sok a visszapattanó levél (ez a korábbi tapasztalat). A frissebb e-mail listákat egyes karokon a hallgatói önkormányzatok működtetik (jellemzően évfolyam, vagy a kezdés éve szerinti listák), ami nem áll az intézmény rendelkezésére. Az on-line lekérdezésnél a válaszadási arány nagyban függ a lekérdező felület minőségétől. A jelenlegi on-line rendszer e tekintetben sok fejlesztésre szorul: pl. bizonyos kérdés-típusokat nem tud kezelni (pl. azokat az eseteket, mikor egyes kérdéseknél szétválik a kérdőív „ha nemmel válaszolt, ugorjon a 10. kérdésre!”), emellett a szerkeszthetősége nehézkes, így az egyes kérdőív blokkok kialakítása, szövegkiemelés stb. nem kezelhető megfelelően. További problémát jelent, hogy maga a felület nem felhasználó-barát: a kérdések elrendezése (ami bizonyos értelemben kötött) zsúfolttá teszi a felületet. A korábbi kérdőív-teszteléseknél egyértelműen kitűnt, hogy egy viszonylag rövid kérdőív kitöltése is komoly próbatételt jelent a válaszadóknak, akik – hacsak nem erősen elkötelezettek - hamar elveszítik a türelmüket félbehagyva a kitöltést. Ez utóbbi azért jelent problémát, mert a kérdőív nincs képernyő méretű oldalakra tördelve, így a kilépéssel a teljes addig kitöltött kérdőívrész elvész. Szintén on-line végzi az intézmény az oktatói és dolgozói elégedettségméréseket. Ehhez a Számítóközpont munkatársai készítik el a kérdőíveket (felprogramozzák). Az értesítés emailen keresztül zajlik, többszöri kiértesítéssel, illetve itt is, akárcsak a hallgatók esetén, a dolgozókat különböző közös honlapokon is tájékoztatják. Ez a lekérdezés jól működik, a kérdőív szerkesztésnél maximálisan figyelembe vehetők a kutatók kérései (pl. felugró „popup” figyelmeztetések jelennek meg, ha egyes kérdésekre a válaszadó nem válaszolt stb.). Ugyanakkor itt egy viszonylag egyszerű kérdőívről van szó (minden kérdés 1-5 skálás), és a lekérdezés nem automatizált, azaz minden esetben újra kell programozni a kérdőívet. 2.2 A VIZSGÁLT FŐBB TÉMAKÖRÖK, A KÉRDÉSEK JELLEGE A 2006-os kutatás az alábbi főbb területekre koncentrált: • mennyire volt elégedett a válaszadó az egyetemmel a végzés időpontjában, változott-e ez a munkaerő-piaci tapasztalatok fényében, hogyan ítéli meg az intézmény hírnevét más hazai egyetemekéhez képest, hasznosnak érzi-e az itt tanultakat és milyen a visszatérési hajlandóság az intézménybe; • mennyiben készítette fel az egyetem a végzősöket azokra a készségekre, ismeretekre (pl. nyelvismeret, gyakorlati problémák megoldása), melyeket a munkaerőpiac magasra értékel, ugyanakkor a hagyományos képzési struktúrában általában kisebb hangsúllyal vannak jelen; • mik voltak az intézmény legfontosabb erősségei az oktatás, a kiegészítő szolgáltatások és a diákélet területén; • milyen a kimenő hallgatók kapcsolata az anyaintézménnyel;
10
•
•
végzőseink hogyan tették meg az első lépéseket a munkaerő-piacon: mennyi idő alatt sikerült munkát találniuk, milyen toborzási csatornákon keresztül próbáltak elhelyezkedni (mekkora szerepe volt ebben az egyetem által nyújtott szolgáltatásoknak, így az állásbörzének), hányadik munkahelyükön dolgoznak, milyenek jelenlegi foglalkoztatási körülményeik (fizetés, pályaelhagyás, szervezeti méret, regionális elhelyezkedés); hogyan ítélik meg saját felkészültségüket a volt hallgatók a munka különböző területein és milyen tudományterületeken, hogyan képzelik el ismereteik frissítését, új tudás megszerzését, vajon számítanak-e ebben Alma Materükre.
A kérdőív hat blokkra bomlott: - alapadatok (pl. kar, végzés éve, tagozat, nem), - vélemények a képzésről és az egyetemi életről (összelégedettség, versenytársakhoz viszonyítás, erősségek az oktatásban és a hallgatói szolgáltatásokban), - kapcsolatok az egyetemmel, - elhelyezkedés/álláskeresés (toborzási, kiválasztási módszerek, elhelyezkedési idő), - munkahely (munkaerőpiaci státusz, munkakör, fizetés, megye, szervezeti méret, tevékenységi terület), - továbbképzéssel kapcsolatos vélemények (jelenlegi szaktudás és hiányosságok megítélése, milyen területen szükséges képzés, milyen képzést venne igénybe, visszatérne-e az intézménybe) A 2007-es kutatásban a kérdőív megszerkesztésénél figyelembe vettük a korábbi kutatás tapasztalatait és annak megfelelően bővítettük illetve szűkítettük a kérdéssort. Ez bizonyos esetekben rontotta a két vizsgálat közötti összehasonlíthatóságot, más kérdéseknél ugyanakkor alaposabb elemzést tett lehetővé. A 2007-es kutatás az alábbi főbb területekre koncentrált: • mennyire volt elégedett a válaszadó az egyetemmel a végzés időpontjában, változott-e ez a munkaerő-piaci tapasztalatok fényében, hogyan ítéli meg az intézmény hírnevét más hazai egyetemekéhez képest, hasznosnak érzi-e az itt tanultakat és milyen a visszatérési hajlandóság az intézménybe (változatlan a korábbi kutatáshoz képest); • mennyiben készítette fel az egyetem a végzősöket azokra a készségekre, ismeretekre (pl. nyelvismeret, gyakorlati problémák megoldása), melyeket a munkaerőpiac magasra értékel (változatlan a korábbi kutatáshoz képest); • végzőseink hogyan tették meg az első lépéseket a munkaerő-piacon: mennyi idő alatt sikerült munkát találniuk, milyen toborzási csatornákon keresztül próbáltak elhelyezkedni (mekkora szerepe volt ebben az egyetem által nyújtott szolgáltatásoknak, így az állásbörzének, Karrier Irodának), milyen kiválasztási eljárásokban vettek részt, hányadik munkahelyükön dolgoznak, milyenek jelenlegi foglalkoztatási körülményeik (fizetés, pályaelhagyás, szervezeti méret, regionális elhelyezkedés); (változott a korábbihoz képest) • hogyan ítélik meg saját felkészültségüket a volt hallgatók a munka különböző területein és milyen tudományterületeken, hogyan képzelik el ismereteik frissítését, új tudás megszerzését, vajon számítanak-e ebben Alma Materükre (változatlan a korábbihoz képest) • milyen a kimenő hallgatók kapcsolata az anyaintézménnyel, ismerik-e az Alma Mater mozgalmat, mik az ezzel kapcsolatos vélemények (változott a korábbihoz képest) Legfontosabb változások: 1. belekerült a szak megnevezése (a későbbiekben kiderült, hogy annyiféle szakpár van az egyetemen, főleg a főiskolai szakokon, hogy reménytelen feldolgozni.)
11
2. kikerült a részletes elégedettségi blokk (képzés erősségei – oktatók, tananyag stb.; szolgáltatások – tanulmányi osztály, könyvtár, Hallgatói Szolgáltató Iroda, kollégiumok, infrastruktúra, elektronikus szolgáltatások; diákélet – hallgató önkormányzat, sport, kultúra stb.). Ezek a kérdések sokkal inkább az aktív hallgatóknak értelmezhetők, akiktől az intézmény az elégedettségi kérdőívezés esetén ezeket rendszeresen begyűjti. Egyedül talán a képzési erősségeket lett volna érdemes benne hagyni (a munkaerőpiaci tapasztalatok változtatnak-e valamit az elégedettségen – azaz másképp látszik-e a képzés használhatósága a gyakorlatból), de úgy tűnt, hogy nincsenek lényegi eltérések az aktív hallgatók és a végzettek véleményei között. A munkaerőpiaci tapasztalatok és az elégedettség nem mutat erős összefüggést. A képzéssel való elégedettség sokkal inkább a karhoz vagy szakhoz való kötődéstől függ, mint a munkaerőpiaci helyzettől. 3. bekerültek azok a kérdések, amik arra fókuszáltak, hogy a hallgató mit tett meg a jobb elhelyezkedés érdekében: a kötelezőn túl vett-e részt szakmai jellegű munkában, illetve az egyetem által felkínált elhelyezkedést segítő szolgáltatásokat mennyire vette igénybe. 4. a nappali és nem nappali tagozaton végzetteknek szétbontottuk a kérdőívet és az álláskeresési blokkot csak a nappalin végzettektől kérdeztük. Már az első kérdőívből kiderült, hogy a nem nappalin végzetteknek érdemes lenen külön kérdőívet szerkeszteni: ezen hallgatók egy része másoddiplomás képzésre jelentkezik, jellemzően család és munka mellett végzi a tanulmányait, teljesen mások a motivációi, egyes szolgáltatásokból nem részesül – pl. jellemzően a nyelvtanulás nincs beépítve a képzésbe (bár van nyelvvizsga követelmény). Az is jellemző, hogy a képzés elvégzése után sem váltanak állást, így az álláskeresési blokk nem értelmezhető. 5. Bekerült egy kérdés arra vonatkozóan, hogy a keresőtevékenységet nem folytatók mivel foglalkoznak (tanulás, gyermeknevelés, munkanélküli) 6. Változtak a szervezeti méretre vonatkozó kérdések: csak az üzleti szférában dolgozóktól kérdeztük meg ezeket az adatokat, mert az állami szférában dolgozók nem tudták értelmezni a kérdéseket (iskolák, kórházak, minisztériumok esetén). 7. Az egyetemi kapcsolatokra vonatkozó blokk bővült az SZTE Alma Mater tagságra való kérdezéssel, illetve az Alma Mater által nyújtott szolgáltatásokkal. Itt a lekérdezés nem titkolt célja az volt, hogy egyrészt indirekt módon felhívjuk a válaszadók figyelmét, hogy elindult az egyetem Alma Mater szolgáltatása, másrészt információkat gyűjtsünk arra vonatkozóan, hogy mit várnának el a végzettek egy ilyen rendszertől. A kérdőív ugyanazon hat blokkra bomlott, mint az előző kutatásban, csak a sorrend változott: leghátra került az egyetemi kapcsolatokra vonatkozó kérdésblokk. A 2008-as kutatásban a kérdőív újra módosult, bár a témakörök alapvetően nem változtak: itt is ugyanazt a hat blokkot tartotta meg az intézmény, mint a korábbi kutatásokban. A legfontosabb változások: 1. csak nappali tagozatosokat kerültek lekérdezésre, a kérdőív ennek megfelelően átszerkesztésre került 2. bővült az a kérdéskör, ami a hallgatói felkészültségre kérdezett rá: gyakorlat és az egyetemi szolgáltatások (mivel az egyetemi elhelyezkedést segítő szolgáltatások köre is bővült, így az ezekre vonatkozó kérdések is bővültek) mellé az intézmény bevette a nyelvtudtást. 3. változott az álláskeresési időre vonatkozó kérdés 4. bekerült a START-kártya használatára vonatkozó kérdés A START program a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését segítő program, mely 2005-ben indult el. A 2006-2007-ben végzetteknek így tudomása lehetett a programról. A kérdés kitért arra, hogy kiváltották-e a végzettek a kártyát, és ha nem, mi volt ennek az oka. 12
5. bővült a keresőtevékenységet nem folytatókra vonatkozó kérdésblokk 6. bővült a munkaerőpiaci helyzetre vonatkozó kérdésblokk: bekerültek az atipikus foglalkoztatásra (részmunkaidő, határozott időre szóló szerződés, színlelt szerződés) vonatkozó kérdések, illetve az egyéni illetve társas vállalkozás keretében való munkavégzésre vonatkozó kérdések. További bontásra került az állami és a for-profit szféra. Ennek az volt az oka, hogy egyértelműen úgy tűnt, a végzettek foglalkoztatási körülményei korántsem jellemezhetők a hagyományos kategóriákkal. Nem feltétlenül egy munkahelyük van, többen dolgoznak a hagyományostól eltérő foglalkoztatási formákban, vagy abban is, és többen saját vállalkozást (vagy azt is) működtetnek stb. 7. Bekerült a munkaerőpiaci helyzettel való elégedettségre vonatkozó kérdés. A korábbi elemzések során a munkaerőpiaci helyzetre vonatkozó kérdések alapján csoportosítottuk (klasztereztük) a válaszadókat: a munkaerőpiaci elit elnevezést kapta az a csoport, amelyik szakmájában dolgozik, többségük a magas jövedelmi kategóriában található, szakmájukat anyagilag és erkölcsileg egyaránt megbecsültnek tartják, viszonylag gyorsan találtak állást és kevesebbszer váltottak munkahelyet, mint az átlag. Ugyanakkor a csoportosítás olyan klasztereket is létrehozott, ahol az elégedettség viszonylag magas volt, ugyanakkor a fizetések meglehetősen alacsonyak (rosszul fizetett elégedettek csoportja). Köztük nagyon kevés volt a pályaelhagyó. Ez az eredmény felvetette azt a kérdést, hogy vajon hogyan definiálható a munkaerőpiaci sikeresség, vagy a munkaerőpiaci helyzettel való elégedettség, illetve a válaszadók szubjektív értékítélete mennyiben különbözik a kutatók által definiált „munkaerőpiaci sikeresség”-től. 8. Bővült a munkahelyi ismeretekre vonatkozó kérdések köre a munkavégzéshez szükséges nyelvtudásra vonatkozó kérdéssel. 9. Bővült az egyetemmel való kapcsolattartásra vonatkozó blokk a kari öregdiák mozgalmakra vonatkozó kérdéssel. A kérdések jellege, problémás kérdések, egyéb tapasztalatok: 2006-ban összesen 35 kérdés szerepelt a kérdőívben, ebből 4 volt nyitott, a többi zárt. A 35 kérdés összesen 106 változót jelentett (az alkérdések illetve a többszörös választások miatt). (A változók száma nyilván a feldolgozás során a változók újrakódolásával stb. növekedett). A 2007-es kutatásban 40 kérdés került, ezek közül csupán kettő volt nyitott kérdés: a szakra és a további alma mater szolgáltatásokra vonatkozó kérdések. A változók száma 107. A 2008-as kutatás kérdőívében 46 kérdés szerepelt, ebből kettő volt nyitott: a szakra és a munkakörre vonatkozó kérdés. A változók száma 134 volt. A kérdések számát valamelyest behatárolta a papír alapú lekérdezés, mivel a kérdőív terjedelme nem haladhatta meg a 8 oldalt, hogy brosúra formátumban elkészíthető legyen. A kérdőívben egyértelműen cél volt a nyitott kérdések számának mérséklése. A válaszadók jól kezelik a skálás kérdéseket, ugyanakkor bizonyos esetekben ezek nem túl informatívak: az öt fokú skálás kérdéseknél – ahogy az köztudott – jellemző a középre húzás, ezért az egyetemmel és a munkaerőpiaci helyzettel való elégedettséget 7 fokú skálán jelöltettük, hogy a válaszok jobban széthúzódjanak. Az első kérdőívben alkalmazott „sikeres elhelyezkedéshez szükséges tényezők” 5 fokú skálán való értékeltetése nem vezetett túl sok eredményre: a válaszadók mindet tényezőt előszeretettel soroltak a fontos vagy nagyon fontos kategóriákba. A második kutatástól így áttértünk a rangsoroltatásra. A válaszadóknak 8 tényezőt kellett volna fontossági sorrendbe állítani a legfontosabbtól a legkevésbé fontosig. Úgy tűnik azonban, hogy ez a kérdés túlságosan igénybe vette a válaszadókat: többen csak az első három helyet osztották ki, vagy
13
több helyre ugyanazt a helyezésszámot írták nem tudván dönteni a fontossági kérdésekben, és sokan eleve neki sem álltak a kitöltésnek. Kényes kérdéseket nem lehetett azonosítani: a 2006-os kutatásban 566 kérdőív érkezett vissza, és a legtöbb kérdésre 554-566 fő válaszolt. A nettó havi jövedelemre vonatkozó kérdésre is 525-en válaszoltak úgy, hogy kereső tevékenységet 499 fő folytatott. A 2007-es kutatásban 1354 fő válaszolt, ebből 1182 folytatott keresőtevékenységet és 1282 fő válaszolt a jövedelmet firtató kérdésre.
14
