A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században

Vármegyék és szabad kerületek

281

A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században Anton Dörner

Románia történelmének nagy horderejű problémái méltán vonták magukra hazai és külföldi történészek figyelmét és váltak egyúttal kutatásaik tárgyává is. Az érdeklődés kiterjedt az erdélyi szász lakosság múltjára - tanulmányozásában és kutatásában a szász értelmiség mellett hazai és külföldi történészek is jelentős szerepet vállaltak. A történelem folyamán az itt élő lakosság mellé, a Kárpátok mindkét oldalán más népcsoportok is letelepedtek. Köztük voltak a szászok is, akiket a koraközépkorban telepítettek le Erdély területére. Sok történész /köztük Istvánfi, Túróczi/ hajlik arra a megállapításra, hogy a betelepülők első csoportja Szent István királynak Gizella német hercegnővel kötött házassága idején érkezett és őket II.Géza uralkodása alatt újabb hullámok követték. Egyesek Flandriából, mások a Mosella folyó völgyéből és Luxemburgból jöttek, de a legutolsó hullám, ami egyben a legszervezettebb is volt, Szászországból érkezett. Ez utóbbiak váltak aztán tulajdonképpen a betelepülők névadóivá is. A magyar királyság, az első érkezetteket Szeben környékére, a későbbieket Beszterce vidékére és a Barcaságba telepítette le. Nagy többségük földműves volt, de találunk közöttük kézműveseket és kereskedőket is. Katonai és pénzügyi kötelezettségeik teljesítése ellenében széleskörű előjogokat élveztek, ami lehetővé tette számukra a szabad életformát, a közigazgatási-jogi és egyházi szervezkedést. Így aztán jelentős mértékben járultak hozzá Erdély gazdasági és kulturális felemelkedéséhez is.1 1

Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens, I, Bukarest, 1979, 41.

282

Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény…

Az új települők sajátságos világi és egyházi szervezkedéssel rendelkeztek. Közigazgatási rendszerük ugyan nem tudta felölelni a szászok lakta területek összességét, hiszen egy részük a szomszédos vármegyék területén lakott, de az egyházi fennhatóság – a káptalanok és egyház megyék révén az egész szászságra kiterjedt.2 Világi szervezkedésükre vonatkozó adatok 1224-ből a szászoknak adott Aranybullából származnak.3 Ennek értelmében II. Endre magyar király megszüntetett minden vármegyét, kivéve a szebenit, melynek fennhatósága alá helyezte a Szászváros és Barót között meghúzódó területet – ezáltal az egész szászságot egy népbe egyesítette /unus populus/. A 200 km hosszú és kb. 30-40 km széles tartomány élén egy ispán állott, akit eredetileg a király választott meg, majd ugyancsak ő volt az, aki a XIV-ik században az ispánt e tisztségében megerősítette. A fenn említett területet a „libertas Cibiniensis” /Szeben kiváltságai/ elv szerint vezették, elnyerte a Szebeni Provincia elnevezést és nagyon rövid időn belül kifejlesztette jellegzetes közigazgatási és jogi formáit.3 A vármegyei szervezkedés utolsó nyomai egy új szervezkedési formába – a székbe – oldódtak fel, úgy – hogy a XIV.sz. elején a régi comitatus elnevezést már a sedes váltotta fel.4 Eclatáns példa ere Újegyház /Nocrich/ székbe való szervezkedése előtti formája: 1291-ben még mint terre Saxonum de Olchona szerepel5 azaz az Alcina-i szászok földjeként ahhoz, hogy alig egy pár évtized múlva már végérvényesen a sedes elnevezést alkalmazzák rávonatkozóan.6 Ezeknek az új formáknak a kialakulása tulajdonképpen a XIII. sz. végére tehető, bár az oklevelekben csak a következő század elején találunk rájuk való utalást.7 A Szebeni Provincia hét széke, nyugat-kelet irányba haladva a következő: Szászváros, Szászsebes, Szerdahely, Szeben, Újegyház, Nagysink és 2

G.E.Müller, Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und ihre Dechanaten 1192-1848. Archiv des Vereins für sie - benbürgische Landeskunde (a továbbiakban: Archiv) XLVIII, 1934-1936, 14-72. 3 Ernst Wagner, Quellen zur Geschichte der siebenbürgischer Sashsen 1195-1975, Köln-Bécs, 1976,151-19. 4 G.E.Müller, Die Entstehung der Stühle, des Königs- und des Stuhlrichteramtes in der Hermannstädter Provinz oder den segenannten sieben Stühlen. Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XXIX. 1906, 50. 5 Fr. Zimmermann, C.Werner, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, ( a továbbiakban: UB), I, Szeben, 1892, 190. 257.sz. 6 UB, II,60.640 sz. 7 UB. I. 225. 296 sz.


283

Kőhalom. A „Hét Szék” elnevezés megmarad a nyolcadik szék, azaz Segesvár hozzácsatolása után is. A XV.sz. elején újabb két szék Medgyes és Selyk, csatlakozik- ezekben a szebeni jog már a XIV-ik században érvényben volt.8 A szász székek élén egy királybíró állott /iudex regius/, akit a király nevezett ki.9 E tisztség megjelenése összefügg az erdélyi szászok 1324-es felkelésével, amikoris „merész vakmerőséggel, ellenséges indulattal lázadtak fel urunk , királyunk ellen és váltak ezáltal hiteltvesztetté”.10 Azonnali intézkedésként a központi hatalom a közigazgatási és jogi kulcspozíciókba olyan személyeket nevezett ki, akik származáshelyüktől függetlenül, mindenképpen a vajda és a király érdekszférájához tartoztak. A választás, az esetek túlnyomó részében megállapodott a szász községek vezetőinél11, akiket népiesen grew-nek vagy greb-nek neveztek, a latin comes-nek megfelelően, a románban pedig greav néven honosodtak meg. A következőkben, a fennmaradt és megőrzött levéltári anyag alapján megpróbáljuk felvázolni a királybíróságnak, mint intézménynek a fejlődését, a legnyugatibb szék, azaz Szászváros példáján keresztül. Ez az áttekintés az utóbbi évtizedek történetírásán hivatott javítani, azon az állásponton, amely az egész szupremációját sugallja a sajátságos felett. A szászvárosi királybírói tisztségre vonatkozó legrégebbi adatunk egy 1367-es oklevélből származik. Ugocsai László prépostnak a szászvárosi Cristian ispánhoz címzett levél tartalmaz egy rávonatkozó bejegyzést.12 A fejedelemség koráig további 17 tisztségviselőt sikerült azonosítani, és pedig: comes Stephanus /1372/13, comes Michael /1374/14, Andreas de Purchberg /1377/15. Itt 8

G.E.Müller, Stühle und Distrikte als Unterteilungen der Siebenbürgisch-Deutschen Nationsuniversität 1141-1876, Köln-Bécs, 1985, 183-194. 9 Thomas Nägler, Asezarea sasiler in Transilvania, Bukarest, 1981,277. 10 UB. I. 392. 432 sz. 11 Thomas Nägler, i.m., 277. 12 Szabó Károly, Az Erdélyi Múzeum eredeti okleveleinek kivonata 1232-1540, Budapest, 1889, 30. 130.sz. 13 UB. II. 373. 976 sz: comes Stephanus de Warasye. 14 Ub. II. 432. 1033 sz : comes Michael de Warasie. 15 A. Amlacher, Urkundenbuch zur Geschishte der Stadt und Stuhles Broos bis zum Uebergang Siesbenbürgens unter Erbfürsten aus dem Hause Oesterreich (1690) (a továbbiakban: Amlacher). Archiv, XV.1. 1879. 187.21.sz.: comes Andreas de Purchber, iudex sedium Ruzmarkt, Sebus et Warasiensis.

284


egy körülbelül 50 éves okleveles megszakítás áll be, majd folytatódik a sorrend: comes Henricus /1431/16, comes Bartholomäns /1449/17, Ladislau Olah /1456,1467/18, Matheus Oláh /1464/19, Gregorius Bach Meggon /1468/20, Stephanus Groner /1476-1484: 1486-1499/21, Andreas Croner /1485/22, Stephanus Winczy /1504 előtt/23, Thomas Nemes /1504/24, Stephanus Olah /1504-1522/25, David /Biro/ /1524/26,

16

UB. IV. 453. 2137 sz. 1431 : comes Henricus de Waras. UB. V. 279. 1681 sz. 1449 : comes Bartholomäus iudes regius sedis Bros. 18 UB. V. 533. 3024 sz. 1456: Ladislaus iudex regius de Bros; 552.3054 sz. 1456: Ladislaus iudex regius de Bros; UB. VI. 189. 3386 sz. 1464: prudentis viri Ladislai iudicis; 293., 3544 sz,. 1467: Ladislaus iudex de Zazwaras. 19 UB. VI. 189. 3386 sz. 1464: Quam eb rem magistrum Matheum… volutate cum tetius sedis sicut Saxonum, Hungarorum ac Walachorum decrevimus eligende nostrum in iudicem. 20 Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus Sächsischen Archiven. Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der Sächsichen Nation (a továbbiakban : Rechnungen), I, Szeben, 1880, 22. [1468, szeptember 2]: Ote, Bros dedit secunde die festi beati Egidii dedit per Gregorium Bach Meggon iudicem flor. Auri 76. 21 UB. VII, 110, 4142 sz. 1476: Quatenus praedictum Stephanus Croner ultra volentatem totius sedid et opidi in iudicem regium angariare minime dignemini; 142, 4195 sz. 1477: Stephanus Croner sedis Broz iudices regii; 468. 4680 sz. 1486: der Königrichter Stephan Kroner von Broos; Amlacher, 223. 73 sz. 1493: Stephanus Croner judex regius oppidi Saszwarus; 231. 79 sz. 1496: Sedes Bras habet demus numerales 4, solvit per Stephanum Croner judicem regium; 239. 86 sz. 1499: Stephanus de Zazwaras judex regius; Jakab Elek, Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez, I. Buda, 1870, 292. 1491: Stephanus Croner Judices Regy….Szaszwaros; Amlacher, 222.71 sz. 1492: Stephanus Croner de Zazwaros…judex regius. 22 UB. VII. 387. 4591 sz. 1485: Andreas Kroner de Szászváros…iudices regii. 23 Amlacher, 242. 93 sz. 1499-1504 : per circumspectum Stephanum Vinczi judicem regium; 241. 92 sz. 1504: Eo tum tempore accesserunt nobiles illi ad judicem regium nostrum, nimine Stephanum Winczi. 24 Amlacher, 240. 90 sz. 1504: Misso judici regio Thoma videlicet Nemes de Braz. 25 Amlacher, 240. 91 sz. 1504: Praeterea introitum Stephani Olah in judicatum regium sedis Zazwaros precipimus contra privilegia nostra; 243, 94 sz. 1505: Steffanum Olach de Sazwaros, jud. Reg.; 246, 98 sz. 1506: Stephano Olach, judici regio de Braz; 252, 103 sz. 1507: Sedes Braz habet domus numerales 3, praesentavit per Stephanum Olach, judicem regium; 254. 105 sz. 1514: providus Stephanus Olah judex regius civitatis Zazwaros; 260-261. 114 sz. 1520: Quia nobilis Stephanus Olah judex regius de Zazwaros senio jam est confectus; Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, I. Budapest, 1902,55-56. 1522: Ego Stephanus Olah Iudex regius oppidi et sedis Zazwaros. 17


285

Matheus Olah /1520,1524,1532/27, Johannes Buday /1525/28, Johannes Nagy /1537/.29 A levéltári anyagból kitetszik, hogy a XV. század közepéig a királybírók nem sajátították ki egészen ezt a tisztséget, hiszen sem az utódlást, sem a hivatal hosszabb ideig való gyakorlását nem lehetett bizonyítani. Egyetlen eset igazolja, hogy történt kísérlet a hatalom egy személy kezébe való összpontosítására, méghozzá eredeti módon: Andreas de Purchberg-ről van szó, aki szászvárosi királybíróként három szász szék székbírói tisztségét is betöltötte egyidőben: Szeredahelyét, Szász sebesét és a Szászvárosét.30 De ez az eset egyedi volt a maga korában. A XIV. század folyamán és a XV. század elején a választott széki hivatalnokok egyöntetűen a szász lakosság köréből kerültek ki, de 1450 után a helység élére román és magyar származású bírák is kerültek. Ezek a tisztségviselők az esetek többségében nem voltak helybeliek, hanem a királyság különböző területeiről származtak. Kinevezésük a király, vagy a szebeni szervek által történt, áthágva ezáltal azt a Zsigmond király által még 1421-ban adományozott előjogot, melynek értelmében Szászváros szabad bíróválasztási joggal rendelkezett.31 Ez a hivatal igencsak nagy kísértést jelentett a szomszéd Hunyad vármegye nemessége számára úgyannyira, hogy a XV. század ötödik 26

Szebeni Nemzeti Leváltár. Fond: Szeben város és szék tanácsi számadáskönyvei (a továbbiakban: Tanácsi számadás), 36 sz. 65. 1524: Dauid Iudici Zazwarosiensis fl. 12. 27 Tanácsi számadás, 36 sz., 17 : 1524 : Zazwaras praesentavit medio Mathie Olah I udice Regy; Amlacher, 260. 113 sz. 1520: qautinus statim acceptis praesentibus praefatum Matheum Olah ad hujusmodi judicatum nostrum regium de Zazwaros introducere et statuere; Amlecher, 267,119 sz. 1532: Dauid Kewzegy, jurato cive oppidi nostri Zazwaros, in sua ac circumspecti Mathei Olah, judicis nostris regii; Magyar Országos Levéltár. Fond.R. 298. Erdélyi iratok. 12 csomó. [1537 előtt] : Matheus Olah Iudex regius,Iohannes Nagh villious, Georgius Bányaz cum ceteris Turatus ciuibus. 28 Tanácsi számadás, 37 sz. 10. 1525: Zaazwaros eosdem die praesentauit per Iudicem Regium Johannem Buday et Paulum Byre Iuratos de eadem fl. 550. 29 Tanácsi számadás, 48 sz., 1. 1537: Itten Joannes Nagh Iudices Regius de Zaazwaros In festo Dorotheae Praesentauit fl. 150. 30 Amlacher, 185. 21 sz. 31 UB. IV., 146. 1895 sz.

286


évtizedének első felében éles viták folytak a helység vezetése elnyeréséért, és ezek a viták hosszú évtizedekig húzódtak el. 1441-ben a marosillyei János és Benedek egy 600 holdas területet vált meg a székhely közvetlen közelében annak ellenére, hogy köztudomásként ez a szerződés ellenkezett az érvényben lévő régi előjogokkal.32 A vállalkozás azonban csak ürügyül szolgált számukra a város bírói hivatalának megszerzéséhez. Szászváros vezetősége a királyhoz, és a szebeni szervekhez folyamadott, panaszlevelet nyújtva be - a király elrendelte a marosillyei nemesek azonnali távozását a bitorolt hivatalból és a törvénytelen úton szerzett földekről.33 Ellenállást gyanítva azonban a vádlottak részéről, Ulászló király rendeleti úton értesíti Ujlaki Miklós és Hunyadi János erdélyi vajdákat, hogy engedetlenség esetén fegyveres erővel kényszerítsék jobb belátásra a bűnösöket. Egy későbbi hírforrás szerint, valóban szükség is volt a két vajda erőteljes közbelépésére ahhoz, hogy a dolgok rendes mederbe kerüljenek. A XV. század második felétől kezdve a szék vezetése szinte kizárólagosan az Olahus és Croner családok kezébe került, akik nemcsak hogy egy parancsuralmi vezetési rendszert honosítottak meg, hanem intézményesíteni igyekeztek az utódlást is, és ezáltal az örökösödési kísérletek mind nyilvánvalóbbá váltak.34 Az Olahok nemzetsége Havasalföldről származott és rokonságban állt a Hunyadiakkal. A XV. Század közepén telepedtek le Szászváros székben, ahol a család egyik tagja, Ladislaus, már 1452ben a székbíró hivatalát töltötte be35, és ezt a hivatalt meg is tartotta mindvégig, abban az anarchiás időszakban ami Magyarországot jellemezte V. László uralkodásának végétől Corvin Mátyás trónralépéséig. Kinevezésében fontos szerepet játszott rokona, 32

UB. V. 79. 2410 sz. Uo. 34 A tisztség örökléséről szóló első hírforrás a XVI. századból, mégpedig Nicolaus Olahustól származik: Hvngaria et Attila sive de originibvs gentis, regni Hvngariae sitv, habitv, opportvnitatibvs et rebvs belle paceqve ab Attila gestis, Vindodonae, 1763,67. „Ciuitati Zazvaros, cuius praefectura, nobis haereditaria, Mathaeus Olahus frater fungitur”. Újabb adatot arra vonatkozóan, hogy a király jóváhagyta a királybírói tisztség utódlását Szászváros területére nézve, majd csak 1643-ban jegyeznek be - Fodor István nemesről van szó. (MOL. Fond Liber Regius. Liber Regius Georgy Rákóczi tom XX, 65 ) 35 UB. V, 349. 2781 sz. ; Schuller Fridrich, Zur älteren Geschichte der Königsrichter von Broos. Korrespondenzblaatt, 1881, 5, 50-51. 33


287

Hunyadi János is, aki nagy befolyással bírt a királyság vezető köreiben. Egy román jelenléte egy ilyen fontos tisztségben magában véve még nem jelentett semmi különösebbet: a korszakban nem kevés volt azoknak a román kenézeknek és nemeseknek a száma, akik egyegy különlegesebb fegyvertény végrehajtása után adományokban és politikai hivatalokban részesültek, akár származási helyükön, akár azon kívül.36 A város vezetősége megelégedettnek bizonyult Ladislaus vezetésével, súlyosabb nézeteltéréseknek nem maradt nyoma. Tisztségviselése alatt a gondot Hunyad vármegye terjeszkedési kísérleteinek visszaszorítása jelentette: ez utóbbi, miután magába kebelezte a hegyvidéki részt - mely terület ősi szokás szerint közös javaknak számított - szemet vetett a Maros mentén húzódó területekre is. Az egyáltalán nem békés terjeszkedési kísérletek számos, az ország vezető szerveihez intézett panaszlevél megírására késztette a szászvárosiakat. A helyzet orvoslása végett 1459-ben Mátyás király elrendelte a szóban forgó tartománynak a Hét Szék jogi körletébe való visszaszolgáltatását.37 De a hunyadi várnagyok nem egykönnyen mondtak le szándékaikról, más úton-módon próbálták megtartani szerzett földjeiket és indirekt módon a vezetést is. Az 1464-es széki congregáció alkalmával - ahol szászok mellett, magyarok és románok is képviseltették magukat /totius sedis sicut Saxones, Hungarorum ac Walachorum/ - jelenlevők élesen kihangsúlyozták, hogy semmiképpen nem akarnak a vezetés élén egy általuk nem óhajtott nemest látni.38Ezen alkalommal, királybírónak, „bölcs” Ladislaus fiát választották meg, Matheus magisztert, aki egyetemi tanulmányait Bécsben végezte 1459-1462 között.39 Úgy tűnik, a választást a szebeni tanács nem hagyta jóvá, vagy ha igen, akkor is csak egy rövid időre. Mindenesetre, 1467-ben a szász felkelés idején, Ladislau még viselte a királybírói címet.40 Annak ellenére, hogy nem származott egy hagyományokkal rendelkező greav családból, igyekezett ezt a 36

K.G.Gündisch, Cnezii români din Transilvania si politica de centralizare a regelui Sigismund de Luxemburg.= Stefan Metes la 85 de ani, Cluj-Napoca, 1977, 235237. 37 UB. VI, 44. 3165 sz. 38 UB. VI. 189. 3386 sz. 39 Tonk Sándor, Erdélyiek egyetemjárása a középkorban, Bukarest, 1979, 289. 1500 sz. 40 UB. VI, 293. 3544 sz,

288


tisztséget méltó módon ellátni és felvirágoztatni. Céljának tekintette támogatni a szász székek területén a greav ellenzékiséget az egyre erősödő központi hatalommal szemben. Ennek az indíttatásnak tudható be, hogy 1467. augusztus 18-án aláírta a királyság elleni lázadást kezdeményező okmányt.41 A felkelésben való részvételéért életével fizetett, valószínűleg egyike lévén a lázadás leverését követő leszámolás áldozataival, valamivel jobb sors várt fiára, Matheusra, aki apjával együtt szintén részt vett az eseményekben, de az ő érdekében a kor befolyásosabb személyiségei közül sokan jártak közbe - életét ugyan megmentették, de hivatalát nem.42 A következő évek bírái jelentős nyomot nem hagytak a közösség életében: 1476-ban azután hosszas vita után43 a tisztséget Szeben egyik támogatottja, a helybeli patricius réteg tagja nyerte el.44 Az új kinevezés a szászvárosi lakosság körében nemtetszést váltott ki. Több ízben utaltak az 1421-es előjogra, amit már annyiszor tapostak sárba és teljesen önkényes lépésnek tartották, egy általuk nem óhajtott személy kinevezését.45 Hogy elejét vegyék egy ellentmondásos véleményekkel teli levelezés folytatásának, a Szász Universitas felhatalmazottjainak jelenlétében, az ősi szabályzat előírásának szellemében egy számunkra ismeretlen nevű bírót választottak maguknak és jóváhagyásáért folyamodtak.46 Előre látható módon a folyamodványt a szebeniek figyelmen kívül hagyták és így 41

K.G. Gündisch, Participarea sasiler la râzvrâtirea din anul 1467 a transilvâneniler inpotriva lui Mathia Corvin = Studia Universitatis Babes-bolyai. Series Historia, 1972, XVII, 2, 26. 42 A problematika nyomon követhető Lázár Miklósnál is, Az 1467 pártütők Erdélyben, (mss. Kolozsvári Egyetemi Könyvtár): lásd még Fridrich Schuller, id.m., 65 43 UB. VII, 97. 4124 sz : Quia huiusque iura et consuetudine nostras plurima a iudice nostro regio, satis moleste sustinuimus agravamina, quae amplius suffere non possumus. 44 UB. VII, 142. 4195 sz. 45 UB. VII, 110, 4142 sz. quarenus praedictum Stephanum Croner ultra volentatem totius sedis et opidi in iudicem regium angariare minime dignemini, quia nullo modo eundem propter sua plurima inirias reassumere volumus. 46 UB. VII, 109-110 : Sec quia plurima et ardua negotia regalia et vestrarum dominationum nobis dietim incumbunt, quod nullo modo iüdicii regii carere valemus, igitur iuxta consuetudines et libertates nostras a vestris dominationibus edoctas unanimi consensu et pari voto decrevimus nobis unum idoneum virum in iudicem regium sedis et oppidi eligere, denique electumque in presentiam vestrarum dominationum statiere.


289

Groner tovább gyakorolhatta tisztségét – több mint két évtizeden át. Valószinű, hogy elfogadtatása érdekében ő bizonyos ígéreteket tett a szászvárosiaknak, amiket be is váltott, mert 1476 után nem jegyeztek be semmiféle panaszt önkényes uralmi módszerei ellen. Vezetésének idejére esik a város addigi történetének legnehezebb időszaka. A gyakori törökdúlások, a Kenyérmező-i csata megnyomorította a lakosságot és tönkretett egy virágzó gazdaságot. Kihasználva ezt a lehetetlen helyzetét, a szomszédos Fehér47, de főleg Hunyad vármegye újabb kísérleteket tett a szék tulajdonát képező hegyvidék megkaparintására. A sorozatos segélykiáltásokra felfigyeltek a szebeniek és, a király is48, úgy hogy erőteljes fenyegetések révén sikerült visszafogni a szomszédok erőszakos fellépését, de a szék régi határvonalait már nem tudták visszaállítani. A Szász Universitas képviselőjeként a Szebeni Provinciák peres ügyeinek ellátásában is ügyködött. Közvetítői adottságairól pedig számos, a szebeni levéltárban őrzött dokumentum tanúskodik.49 A Kárpátokon túli románok iránt jóindulatú magatartást tanúsított, bátorítva a Havasalföld felőli bevándorlást, mint ahogy ezt Johannes Töreck esete is bizonyítja, aki „minden vagyonával a hegyeken túlról jött” és a Szászváros közvetlen szomszédságában levő Perkas nevű faluban telepedett le.50 1500 után heves vita indult a szék tisztségének elnyeréséért, három arra pályázó között: ketten /Toma Nemes és Stephanus Vinczy/ magyar nemesi eredetűek, a harmadik, Stefanus, az Oláh család új képviselője. A harc végül is ez utóbbi javára dőlt el, akit a szebeni vezetők és a király is erélyesen támogatott.

47

Rechnungen, 212. 1496: Item nuntio misso cum litteris ad dominum vicevaivodam ad Wassarhel in facto territorii illorum de Ramos et Valentinum de Boythor, qui eos astringere voluit. A romosziak visszaszerezték a szóban forgó földeket, lásd. Amlacher, 233-236, 81 sz. 48 Amlacher, 228. 78 sz. 49 Amlacher, 200. 49 sz. és 206-215. 52-60 sz. ; UB. VII, 430-431. 4647 sz.; Jakab Elek, id.m.,I, 292-299. 50 Amlacher, 225-226. 75 sz.

290


A történészek Stefanus-ban egy üldözött, magas rangú bojárt véltek felfedezni, akinek köze volt a „Havasalföldön dúló hatalmi villongásokhoz”.51 A kor szokása szerint mindazok, akik fenyegetett helyzetben érezték magukat, a hegyen túlra menekültek, Suebenbe vagy Brassóba. Átjövetelének időpontja Vlad Tepeş uralkodásának első szakaszára esik, a kiszemelt város pedig a Cibin lábainál feküdt, itt választott lakhelyet és itt alapított családot is.52 A források szerint a király Stefanusban egy hűséges alattvalóra lelt, egy adott pillanatban még Havasalföld trónját is felajánlva neki, amit viszont azonnal elutasított.53 A fényűző, de ugyanakkor rizikókkal teli életmód helyett, a csendes és biztonságosabb létet választotta. Érdemei jeléül, az uralkodó iránti hűség viszonzásául, a csatákban tanúsított hősiessége jeléül, 1504-ben elnyerte Szészváros királybírói tisztségét.54 Stefanus önkényeskedésre hajló jelleme kezdetben vonakodással töltötte el a szászokat - és nem is alaptanul - de tettei és elért eredményei révén végül is sikerült megnyernie a közösséget. Példának okáért 1506-ban visszaszerezte a Crones idejében elvesztett hegyvidéket.55 Tettei miatt, Corvin János özvegye, Beatrix Frangepan hercegnő, bepereli a gyulafehérvári bíróságon.56 Ő nem hagyja magá. Egy évtizeddel később ugyanilyen sikerrel szerez vissza egy a Szászvoros és Alvinc között régóta vita tárgyát képező földdarabot.57 Hivatalának első éveiben nagyméretű építkezési tervbe is fogott: újjáépíttette a város a szék területén lévő jelentősebb épületeket, megerősíttette a központban lévő erődtemplom falait58, megjavíttatta a 51

Stefan Bezdechi, Nicolae Olahus, primul umanist de origine românâ, AnonoasaGorj, 1939, 45-53 ; I.S.Firu, Corneliu Albu, Umanistul Nicolae Olahus (Nicolae Românul) 1493-1568, Bukarest,1968. 49. 52 Alexandru Tonk, Diplomele de înnobilare ale lui Nicolaus Olahus = Revosta Arcjoveépr. 1969, XII, 1. 17-18. 53 Nicolaus Olahus, id.m., 56. ; Stefan Bezdechi, id.m., 46. 54 Rechnungen, 416 : Misso iudice regio Thoma videlicet Nemes de Braz in facto Stephani Olach et iudicatus regii ad Budam pest dominos in die sanctae Annae [július 26, 1504] Amlacher, 240, 91 sz. 1504 augusztus 4-én Budán : Praeterea introitum Stephani in judicatum regium sedis Zazwaros percepimus contra privilegia nostra. 55 Rechnungen, 435-436. 441 sz.; Amlacher, 249-250. 101 sz. 56 Amlacher, 250-252. 102 sz. 57 Amlacher, 258. 110 sz.; Rechnungen, 466. 58 Rechnungen, 483 : Pro structura fortalitii in Braz Flor. 10.


291 59

városi franciskánus templomot és a Romoszi egyház épületét is.60 Mindezek meggyőző erővel hatottak a szászvárosiakra, akik aztán hamar megbarátkoztak királybírójukkal, úgyannyira, hogy a továbbiakban újabb viták nyomai már nem szerepelnek a dokumentumokban. Summásan vázolt portréjához, kiegészítésként annyit tehetnénk még hozzá, hogy továbbra is kapcsolatot tartott fenn a Havasalföldről elmenekült bojárokkal. Megöregedvén, 15 évi vezetés után, megpróbálta ebbe a magas tisztségbe kisebbik fiát – Matheust – helyezni. Szándékát a politikai és egyházi vezető réteg több kimagasló személyisége karolta fel; II.Lajos magyar király61, Zápolya János erdélyi vajda62, Georgius pécsi püspök63 jár közben a szebeni magisztratusnál ügye érdekében - de ez halogatta a döntést. 1522-ben testamentumának elkészítése évében Stefanus még szászvárosi királybíróként szerepel az oklevelekben64, de mellette megjelenik egy másik bíró is, akit különleges megnevezéssel illetnek: constituti iudici regis.65 A magyarázat abban rejlik, hogy Stefanus koránál fogva már nem tudta ellátni hivatali teendőit és mivel a közösség problémái megoldásra vártak, a városi tanács megegyezéses alapon – Szeben döntésének megérkezéséig – egy bírót választott. A döntéshozatal elhúzódása ellentmond a humanista Oláh Miklós állításának, miszerint a hivatalt örökösödési alapon kapta meg a család.66 Nemsokára Stefanus elhunyt, Szászvárosban temették el és rövid időn belül megszületett a döntés is – még pedig Matheus javára. 1524-ben a szebeni tanács iktatókönyveiben már ebben az új tisztségben szerepel67 és ezt kisebb – nagyobb megszakításokkal 1536-ig viseli. 59

Amlacher, 252. 103 sz.: Fratribus (S. Francisci) in Zazwaros flor. 4. Rechnungen, 483 : Pro structura ecclesiae in Rumas flor. 8. 61 Amlacher, 260. 113 sz. 62 Amlacher, 260-261. 114 sz. 63 Amlacher, 261-262. 115 sz. 64 MOL, D1. 89160. 65 Uo,: testamentum hoc meum coram venerabili Domino Joanne Teoreck plebano oppidi Zazuaros, et coram prouidis et circumspectis Thoma literatto iudice sedis eiusdem eppidi, Sigismunde Kathona constituti iudice regie… conciuibus de eandem Zazuaros rite erdinare, constituere et facere decreui. 66 Nicolaus Olahus, id.m., 67. 67 Tanácsi számadás, 36 sz. 17. 60

292


Több mint egy évtizedet felölelő kormányzásáról csak adattöredékek maradtak fenn, de a hézagok sokszor játszhatnak a történész kezére, főleg ha azok más információkkal hozhatók kapcsolatba. A Szász Universitas 1527-1529-es iktatókönyvei arról tanúskodnak, hogy a szászvárosi Szent Marton censust nem a királybíró, vagy valamelyik tanácstag továbbította – mintahogy ezt a kor szokása megkövetelte volna - hanem egy harmadrendű személy. És valóban akkortájt, Erdély dél- nyugati részét igencsak megviselte a Zápolya János és Habsburg Ferdinand vezette pártok közötti trónviszály. Szászvárosszék területe gyakran szolgált a politikai csatározások színhelyéül. Az események Metheust sem hagyhatták közömbösen. Ő Zápolya trónkövetelését támogatta, míg bátyja, Miklós egy életen át Ferdinandot szolgálta hűséggel. Bár egész élete homályban maradt, az 1536-ban bekövetkezett halála híre gyorsan eljutott nyugat számos kimagasló személyiségéhez – akik együttérzésüket fejezték bátyjának – az időközben esztergomi érsekké lett Miklósnak. Halála tulajdonképpen egy olyan korszakot zárt le /1452-1536/68, amelyben a szék fő tisztviselői egy havasalföldi eredetű család tagjaiból kerültek ki. Látszólag a szászok vidéke egy zárt világ, ahova idegen elemek nem hatolhatnak be. De az élet a jogokkal és előítéletekkel szemben rugalmasabbnak bizonyult és azt igazolja, hogy igenis voltak a középkori Dél-Erdélyben kapcsolatok a magyarok, szászok, és románok között.

68

Tanácsi számadás, 39-42 sz.

A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században

Recommend Documents