Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása…
A szakképzettségi szerkezet alakulása multikulturális és határ menti régióban Gábrity Molnár Irén Újvidéki Egyetem Szabadkai Közgazdasági Kar
Bevezető A fiatalok szakmaválasztásuk során odafigyelnek néhány fontos társadalmi és gazdasági mutatóra: a munkaerőpiac igénye, a felsőoktatási intézmények kínálata, a képzésükkel járó anyagi kiadások, energiabefektetés nagysága stb. A vajdasági magyar ifjak továbbtanulási és szakválasztási terveiben megjelennek a szerb és magyar tannyelvű oktatási intézmények Szerbiában és az anyaországban egyaránt. Dolgozatom célja áttekinteni, hogy a határ menti lakosság (ezen belül a szerbiai magyarok) képzettségi szerkezetének alakulását mely tényezők befolyásolják leginkább. Megjegyzem, hogy a határszakasz precíz lehatárolása elmarad, mert az elemzésben nem a földrajzi sajátosságok, hanem a lakosság képzettsége, esélye és mozgása kerül előtérbe. A fiatalok karrierépítésük során mobilak és gyakran tervezik a határon átívelő ingázást vagy emigrációt. Feltehető a kérdés, hogy az egyirányú (délről észak felé) migráció milyen hatással van a munkaerő-piaci elhelyezkedésre. Fontos kérdés az is, hogy elégedettek-e a munkaadók a munkaerő kínálattal. Kutatási módszerként a munkaerőpiac és az iskolastatisztika elemzése került előtérbe, de a képzettségi igények tekintetében nélkülözhetetlen volt a munkaadók lekérdezése, és a szakválasztás előtt állók esélyének az elemzése. Jelen tanulmány felhasználja azoknak a határon átívelő pályázatoknak az eredményeit, melyekben a szerző kutatóként részt vett.
1. Szakkibocsátás – a felsőoktatási intézmények kínálata a Vajdaságban1 Szerbiában2 az etnikumok közötti képzettségi eltérések kimutathatók. A vajdasági magyar nemzetiségű diákok mintegy 80-85 százaléka kezdi meg tanulmányait anyanyelvén, azonban ez az arány az iskola magasabb szintjein egyre csökken. Az etnikai közösségek hallgatói korlátozott lehetőségekkel szembesülnek, hiszen Szerbiában a hivatalos tannyelv szerb (esetleg angol), és az intézményvezetők jó szándékától függően csak akkor szervezhető meg az oktatás kisebbségi nyelven, ha van hozzá elegendő hallgató és minden kurzushoz tanerő is. Vajon mi az oka annak, hogy az egyetemi végzettségű magyarok részaránya a 15 évnél
A Vajdaságban kevesebb mint 2 millió lakos él, a magyarok száma pedig 251 136 (13%) a 2011. évi lakossági összeírás alapján. 1
2
Szerbiában 7 186 862 lakos él. 83,32% szerb (2011), ebből 3,53% magyar (253 899). 109
Sodrásban
idősebb lakosságban cca. három százalékkal alacsonyabb, mint a többségi nemzeté? Az 1. táblázat megmutatja a 15 évnél idősebbek iskolavégzettségi szerkezetét Szerbiában, nemzetiségi hovatartozás szerint. Nemzeti közösségek
Iskolavégzettség nélkül
Nem befejezett általános iskola
Általános iskola (8 osztály)
Közép-iskola
Főiskola
Egyetem
Ismeretlen
Szerbia
2,68
11,00
20,76
48,93
5,65
10,59
0,40
Аlbánok
4,21
8,84
40,22
39,20
2,96
4,10
0,47
Аskálok
20,59
21,67
39,78
16,56
0,31
0,15
0,93
Bosnyákok
3,77
7,84
35,83
42,51
2,74
6,49
0,82
Bolgárok
2,66
15,07
24,50
38,98
7,58
11,05
0,15
Bunyevácok
0,90
18,02
26,24
46,50
3,55
4,74
0,05
Cincárok
0,00
3,83
8,51
38,30
14,47
34,89
0,00
Montenegróiak
1,22
4,78
12,46
51,16
9,43
20,83
0,13
Csehek
0,48
9,29
18,10
54,29
6,25
11,61
0,00
Egyiptomiak
20,20
18,34
44,23
14,18
0,85
1,61
0,59
Goránok
1,76
6,12
36,11
48,95
3,19
3,58
0,30
Görögök
0,31
2,98
11,46
45,37
7,38
31,08
1,41
Horvátok
1,73
12,76
21,82
48,85
5,62
9,05
0,16
Örmények
0,48
0,00
8,57
35,24
11,43
43,81
0,48
Zsidók
0,00
0,93
4,77
33, 25
10,60
50,20
0,26
Јugоszlávok
0,57
3,98
13,22
52,25
8,15
21,75
0,08
Маgyarok
0,99
15,62
28,85
45,19
4,02
5,20
0,13
Маcedónok
1,51
7,40
20,78
50,56
6,37
13,25
0,12
Мuzulmánok
4,85
10,68
33,45
43,60
2,86
4,11
0,45
Németek
1,48
14,18
18,49
48,17
5,72
11,58
0,37
Romák
19,51
34,21
33,33
11,54
0,32
0,33
0,76
Románok
3,68
22,36
32,07
29,85
4,21
7,51
0,32
Oroszok
0,37
1,63
7,65
42,33
9,08
38,34
0,60
Ruténok
0,60
13,12
19,27
52,03
4,87
10,04
0,06
Szlovákok
0,75
15,59
31,69
42,52
3,63
5,68
0,14
Szlovénok
0,26
4,27
14,70
50,45
9,70
20,52
0,10
Szerbek
2,41
10,37
19,65
50,39
5,94
11,04
0,19
110
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása… Sokácok
2,09
20,87
23,13
43,65
4,35
5,91
0,00
Sopok
0,76
14,39
25,00
42,42
5,30
12,12
0,00
Тörökök
3,97
5,52
22,93
47,24
7,24
12,59
0,52
Ukránok
2,59
11,35
17,40
52,39
5,38
10,66
0,23
Vlahok
6,89
36,59
30,52
22,17
1,65
1,81
0,38
1. táblázat: A nemzeti közösségek 15 évnél idősebb lakossági részaránya iskolai végzettség szerint Szerbiában (2011) Forrás: Đurić, V. – Tanasković, D. – Vukmirović, D. – Lađević, P. 2014: 134.
A magyarok képzettségi lemaradása kimutatható a szerbiai átlaghoz viszonyítva, ugyanis kevesebb a közép- és főiskolát végzettek száma, amitől jóval kevesebb az egyetemi diplomások részaránya (5,20 százalék, míg a szerbiai átlag 10,59). Azokban a községekben, ahol minőségi oktatási intézmények működnek (középiskolák, főiskola vagy kar Szabadkán, Zentán), ott meghaladja a lakosság iskolai végzettsége a vajdasági/szerbiai átlagot is, viszont azokban a kistérségekben, ahol nincs felsőoktatási intézmény, a magyar fiatalok karrierépítése akadozik, vagy magas elvándorlási hajlamot mutatnak (például Magyarkanizsa, Óbecse, Kishegyes, Ada községekben és a szórványban). A magyar lakosú kis mezővárosokban nem akadálymentes a továbbképzés, ami befolyásolja a magyarok foglalkoztatottsági esélyeit is. A magyar diákok nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma stagnál, vagy csökkenő tendenciát mutat. Az összes egyetemista részarányában a magyarok száma alig haladja meg a 6 százalékot, ami elenyésző a magyarság 13 százalékos arányához a Vajdaság lakosságához képest. A 2012/13-as iskolaévben 3 563 vajdasági magyar tanult a tartomány 9 főiskoláján és az Újvidéki Egyetem 14 karán (TAMT VAT adatai). Szerbiában önálló magyar felsőoktatási rendszer nincs. Magyar felsőoktatás csak a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon, illetve a Műszaki Szakfőiskolán működik Szabadkán. Van még részleges magyar oktatás a Közgazdasági, Építőmérnöki Karon (mindkettő Szabadkán), a Bölcsészettudományi Karon (Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék), a Művészeti Akadémián (Újvidéken), valamint konzultációs órák a Természettudományi-matematikai Karon és az Óvóképző Szakfőiskolán. Az alábbi táblázatban látható hogy hol folyik (részben) magyar nyelvű oktatás az állami intézményekben és hány hallgatóval (ld. 2. táblázat).
111
Sodrásban Az Újvidéki Egyetem karai
Egyetemi hallgatók összes létszám
magyar
magyar -%
magyarul tanul
magyar nyelven felvételizett
magyar nyelvű képzések
Építőmérnöki Kar, Szabadka
628
138
22,0
21
26
*
Közgazdasági Kar, Szabadka
5 653
329
5,8
43
*
Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka
251
248
98,8
218
68
magyar
Pedagógiai Kar, Zombor
974
36
3,7
-
-
-
Mihajlo Pupin Műszaki Kar, Nagybecskerek
1 778
126
7,1
-
-
-
Bölcsészettudományi Kar, Újvidék
5 261
299
5,7
75
24
*
Jogi Kar, Újvidék
4 970
110
2,2
-
9
**
Mezőgazdasági Kar, Újvidék
3 502
160
4,6
-
12
**
Műszaki Tudományok Kara, Újvidék
9 956
547
5,5
-
32
**
Művészeti Akadémia, Újvidék
776
67
8,6
14
-
*
Orvostudományi Kar, Újvidék
3 474
159
4,6
-
-
-
Technológiai Kar, Újvidék
1 030
47
4,6
-
6
**
Testnevelési Kar, Újvidék
1 634
59
-
-
-
Természettudományi-matematikai Kar, Újvidék
5 837
459
7,9
60
26
*
Összesen
45 724
2 784
6,1
388
246
1(+*5+**4)
magyarul tanul
magyar nyelven felvételizett
magyar nyelvű képzések
492
196
magyar
Tartományi állami szakfőiskolák
Műszaki Szakfőiskola, Szabadka
112
3,6
Főiskolai hallgatók összes
magyar
magyar %
758
498
65,7
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása… Óvóképző Szakfőiskola, Szabadka
510
69
13,5
47
16
magyar
Óvóképző Szakfőiskola, Nagykikinda
325
15
4,6
-
-
-
Műszaki Szakfőiskola, Nagybecskerek
780
52
6,7
-
-
-
Óvóképző Szakfőiskola, Versec/Fehértemplom
524
6
1,1
-
-
-
Óvóképző Szakfőiskola, Sremska Mitrovica
540
3
0,6
-
-
-
Óvóképző Szakfőiskola, Újvidék
622
12
1,9
5
-
*
Ügyviteli Szakfőiskola, Újvidék
2 827
65
2,3
-
-
-
Műszaki Szakfőiskola, Újvidék
1 702
59
3,5
-
-
-
Összesen
8 588
779
9,1
544
212
2 (+*1)
2. táblázat: A vajdasági magyar hallgatói létszám (fő és %) 2012/13 Forrás: TOMT VAT, 2013 alapján Takács Zoltán és Gábrity Molnár Irén szerkesztése. Az adatokból kimaradtak az anyaországi kihelyezett tagozatok/konzultációs központok3
A tartományban élő, őshonos nemzeti közösségek képzése eltérő és a magasabb oktatási szinteken csökkenő részarányt mutat: a főiskolákon (első éven) 15 százalékban, egyetemi alapképzés első évén 10 százalékban, mesterképzés első évén 8 százalékban vannak jelen. Az egyetemi alap- és mesterképzéseken, a legnagyobb részarányban a magyarok (6,0 százalék), majd a szlovákok (1,3 százalék), horvátok (1,2 százalék), ruszinok (0,6 százalék), romák (0,3 százalék) és románok (0,2 százalék) tanulnak.4 A kisebbségügyi felsőoktatás problémái között az oktatáskutató (Gábrity Molnár 2006a) a vajdasági magyar fiatalok (többségiekkel szembeni) folyamatos lemaradását hangsúlyozza. A fentiekben már említettük, hogy magyar diákok nagyobb számban iratkoznak főiskolákra, míg az egyetemen tanulók száma stagnál. Az utóbbi tizenöt évben a részarányuk főiskolákon 6,9 és 11,3 százalék között ingadozott, 579–931 főt számlálva. Ugyanakkor a magyar egyetemi hallgatók részaránya alacsonyabb, 5,6 és 6,6 százalék között mo-
3A
*-gal jelölt intézményekben a hallgatók néhány tantárgyat magyar nyelven hallgathatnak, illetve a szerb nyelven hallgatott tantárgyakból (a tanár hajlandóságától függően) magyar nyelven vizsgázhatnak, a **-gal jelölt intézményekben a magyar ajkú hallgatókkal anyanyelvű konzultációk is folynak. Tartományi kormányi határozat alapján több mint tíz éve a nemzeti közösségek tagjai a felvételi vizsgát anyanyelvükön tehetik. Az összes (kisebbségek nyelvén) felvételizett hallgató (620) közül 74 százalék magyarul, 14 százalék albánul, 6 százalék románul, 2–2 százalék szlovákul, ruszinul és roma nyelven felvételizett a 2012/13-as tanévben, a Vajdaságban (Tartományi Oktatási Művelődési Titkárság adatai a Vajdasági Autonóm Tartományban 2013). 4
113
Sodrásban
zog (1 703–2 833 fő). A vajdasági magyar főiskolások és egyetemisták részaránya megközelítőleg fele akkora, mint a vajdasági 20–35 év közötti lakosságé (5,59 a magyarok esetében, míg 11,5 százalék a vajdasági lakosság esetében; vö. Takács 2008). Ennek okaként (Gábrity Molnár 2007) megnevezhető a vajdasági önálló magyar felsőoktatás rendezetlen helyzete (iskolaválasztási preferencia, tannyelv, földrajzi-területi és racionalitási elveken alapuló iskolaválasztás, költséghatékony viselkedés). A felsőoktatásban a választott tudományterületek megoszlása nem arányos. Így például a magyar egyetemi hallgatók esetében a társadalom- és humántudományokat választók száma kimagaslik, ezt követi a műszak-technológia, míg a többi tudományterület alulreprezentált.
Tudományterületek
hallgatók összesen
%
magyar hallgatók
%
Társadalom- és humántudományok
22 457
41,3
1 192
33,5
Technika-technológiai tudományok
20 134
37,1
1 627
45,7
Egészségügyi tudományok
5 108
9,4
218
6,1
Természet- és matematikai tudományok
5 837
10,7
459
12,9
Művészetek
776
1,4
67
1,9
Összesen:
54 312
100,0
3 563
100,0
3. táblázat: A vajdasági és a vajdasági magyar hallgatók tudományterületek szerinti részaránya a 2012/2013-as tanévben Forrás: Tartományi Oktatási Művelődési Titkárság adatai 2013 alapján szerkesztve5
A magyar hallgatók a Vajdaságban „szétszóródnak” és a hiányos választék miatt a következő városokban koncentrálódnak: Újvidék, Szabadka, majd a szabadkai magánintézmények, Szeged, Budapest (Gábrity Molnár 2012; Takács 2013). A vajdasági magyarok elsőéves hallgatói közül körülbelül 30 százalék tanul Magyarországon, 50 százalék Szerbia egyetemeinek állami karain (szerbül, vagy részben magyar nyelven), 20 százalék szabadkai magánkarokon. A régióban maradó fiatalok egyoldalú iskolavégzettséget produkálnak: 1/4-e műszaki végzettségű, 1/4-e tanító, óvónő, 1/4-e közgazdász, menedzser. 2. A migráns hallgatók útja A tanulmányi célokkal Magyarországhoz kötődő fiatalok három jellegzetes csoportot alkotnak: egyesek a tanulmányuk befejeztével hazatérnek szülőföldjükre, többségük a diplomázást követően Magyarországon telepedik le, illetve friss diplomájukkal valamelyik európai országban igyekeznek munkához jutni. Ez rámutat a tranzit migráció egyre táguló jelenségére (Gábrity Molnár 2006/b; Gábrity Molnár 2008).
5
Szerbiában (Zakon 2005, 27. szakasz) hivatalosan öt tudományterületet kategorizáltak.
114
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása…
A tanulmányi célú migráció a háborús veszéllyel egy időben, a kilencvenes években kezdődött. Az elvándorlási motívumok között volt többek között a politikai instabilitás, a háború okozta elszegényedés, a gazdasági kilátástalanság, a jövőkép hiánya, a magyar tannyelvű felsőoktatási lehetőségek szűkössége, a szerb nyelvtudás hiánya. A külföldi diploma megszerzésével kevesen térnek haza, a becslések alapján 20 százalékuk (Gábrity Molnár 2008). A dél-magyarországi megyékben az utóbbi évtizedekben a munkavállalási engedélyek egynegyedét szerb állampolgároknak adták ki, többségükben szakképzett fiatal magyar ajkúaknak (vö. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ, Békéscsaba, 2007). Ugyanakkor megjegyzem, hogy a délszláv háború idején, majd Magyarország EU csatlakozása után volt érezhető a munkavállalási engedélykérelmek számának a növekedése az anyaország határ menti térségében is, de a szerb munkavállalási célú migráció zömében nem Magyarországot célozta meg, hanem a nyugat európai országokat. A potenciális migrációs veszteség a Vajdaságban nagy. Az országhatárhoz közel lakók számára a dinamikus tanulási célú mozgás emigrációs csatornát jelent. 2010-ben Magyarországon a felsőoktatási intézményekben 1 385 szerbiai állampolgárságú hallgató tanult. A nappali tagozatos hallgatók száma 1 009. Alapképzésen 905, mesterképzésen 84, osztatlan képzésen 97, szakirányú képzésen 29, doktori képzésen 40 hallgató tanult, míg 230 hallgató egyéb képzési formában vesz részt (felsőfokú szakképzés, főiskolai képzés). Származási térségük főleg a Tisza-mente, vagyis a Vajdaság többségében magyar lakta községei. A szerbiai állami karokon és főiskolákon (ugyanabban az iskolaévben) összesen 3 152 magyar nemzetiségű hallgató tanult. Tehát a mintegy 4 500 fős teljes magyar hallgatói kontingens 30–35 százaléka tanul Magyarországon (Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2011 adatai alapján Gábrity Molnár 2013). A központi felvételi adatbázis szerint (Educatio 2012) a vajdasági magyar fiatalok leginkább Szegedre (52 százalék), Budapestre (22 százalék), Pécsre (5 százalék), Gödöllőre (1 százalék) és Kecskemétre (1 százalék) jelentkeznek. A Szegedi Tudományegyetem jelenti a legnagyobb „elszívó erőt”, hiszen az ott tanulóknak fontos a szülőváros közelsége, a napi vagy a heti ingázás lehetősége. 2010-ben 293 tanuló nyert felvételt. Tudományterületek szerint első helyen a bölcsész szakot (21,5 százalék), majd a természettudományi szakot (16,4 százalék), informatikát (8,2 százalék), orvosi és egészségtudományt (20,1 százalék) és társadalomtudományokat (13,3 százalék) választották. A tanulók tudatosan válogattak a Szerbiában (magyarul) rendelkezésre nem álló képzési lehetőségek közül (INNOAXIS 2010). A határrégióban működő felsőoktatási intézmények az egységes felsőoktatási piacon egymással versenypozícióban állnak, ami a hallgatók verbuválásában és a párhuzamos szakok megnyitásában nyilvánul meg. Éppen ezért fontosnak tartom a határon átívelő magyar-magyar és szerb-magyar felsőoktatási együttműködési formákat (IPA – HANDSHAKE 2011).
115
Sodrásban
3. Pozitív példák az országok közötti felsőoktatási intézményi együttműködésre A párhuzamosságok elkerülése érdekében hatékony felsőoktatási együttműködésekre (hálózatos kapcsolatteremtésre) lenne szükség. Annak ellenére, hogy vannak paralel működtetett szakok-programok a határ két oldalán (Szabadka– Kecskemét műszaki tudományok, Szabadka–Szeged közgazdaságtudományok vagy az építészeti, és a pedagógiai tudományok), ezek az intézmények nem használják ki az együttműködési lehetőségeket. Ennek mi lehet az oka? Tapasztalatunk szerint (Takács 2013) a szerb igazgatású felsőoktatási intézmények vezetősége nem eléggé nyitott a külföldi együttműködésekre. A diákcsere elégtelen, hiszen a bolognai folyamatok nehézkesen kelnek életre. Az oktatócsere személyi kapcsolatokon keresztül működik, és a közös kutatási projektek is csak alkalmi pályázati feladatok kereteiben léteznek. Ennek oka főleg az indifferens iskolavezetési hozzáállás, passzivitás, bezártság („nem beszélünk angolul”), egyéni anyagi érdek. A magyar érdekeltségű intézmények nyitottabbak, de elsősorban az anyaország felé orientálódnak. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző anyaországi vagy a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola együttműködése a budapesti műszaki és informatikai szakosokkal bejáródott. Nemzetközi konferenciáknak adnak helyet (pl. a különböző pedagógiai, módszertani és IEEE International Symposium on Intelligent Systems and Informatics konferencia – SISY konferencia Szabadkán az Óbudai Egyetemmel karöltve). Fontos lenne a magyar hallgatók átjárhatósága a teljes felsőoktatási vertikumon (mester, PhD képzés). A határ menti régióban kifejezésre jut a verseny a mezőgazdasági képzésben: Újvidéken (Mezőgazdasági Kar), Zentán pedig a Kertészeti Főiskola (Budapesti Corvinus Egyetem Zentai Kihelyezett Tagozata) verseng a Magyarországon működő más kertészeti és állattenyésztési szakirányokkal. A BCE Kertészettudományi Karának zentai kihelyezett képzése támogatja a diákcsere programokat, bekapcsolja az újvidéki Mezőgazdasági Kar diákjait, akik Budapesten tanulhatnak néhány héten át. Ezek a próbálkozások még szerények. Szabadka-Budapest, ritkábban Szeged és Pécs között intenzív magyar-magyar tanárcsere is zajlik. Az együttműködési szerződéskötésekben a magyarországi felsőoktatási intézmények figyelme eddig Újvidék és Belgrád felé irányult, miközben a bejáródott intézménykapcsolatok mellett nem funkcionál a hálózatos intézményi kooperáció. Mezőgazdasági tudományok, pedagógia és gazdaságtudományok területén kutatási együttműködések ugyan vannak, de a humán- és társadalomtudományok területén a közös projektek elsősorban személyi kapcsolatokon múlnak. Az együttműködések sok esetben vendégtanári foglalkoztatásban merülnek ki. A közös képzési programok akkreditálása nehézségekbe ütközik, pedig ez lenne a határon átívelő kapcsolatok leginnovatívabb tartalmi formája. Újvidék–Szabadka–Szeged reláción nincs kellő együttműködés az orvosi, műszaki, gazdasági tudományok területén sem. A műszaki határon átívelő tudo-
116
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása…
mányszervezés intenzív együttműködési célpontjai inkább Kecskemét, Budapest. A szabadkai székhelyű intézmények erős budapesti együttműködési igényeket fogalmaznak meg. Jellegzetes együttműködési relációk alakultak ki: Szabadka–Baja, Kecskemét, Budapest, Debrecen, Pécs, Győr és Szeged–Újvidék, Belgrád között (INNOAXIS 2010). 4. A munkaerő-piaci igények felmérése a Vajdaságban 4.1. Statisztikai adatok – INNOAXIS 2010 A felsőoktatás alapvető funkciója, hogy a gazdasági élet számára biztosítson megfelelő emberi erőforrást. Ezt főleg a diplomások pályakövetésével, a munkaerő-piaci monitoringgal lehet kezelni. Ennek nemigen van hagyománya Szerbiában. A határtérség mindkét oldalán jellemző a mezőgazdaságban és a kereskedelemben foglalkoztatottak jelentős száma. A statisztika szerint (ld. www.vojvodina-rra.rs) a Vajdaságban legtöbb foglalkoztatott a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban van, aztán következik a kereskedelem és egyes szolgáltatások (szállítás). A kisvállalkozások a munkahelyek egyharmadát adják. 2012-ben több mint ezer munkaadó lekérdezésével kialakult a prioritásszakmák listája6. A legkeresettebbek: programozó, számviteli szakember és revizor, pénzügyi tanácsadó, informatikus rendszerelemző, emberi erőforrás menedzser, adminisztrátor, dizájner, piackutató marketing specialista, főelőadó, gépészmérnök, logista, tervező, farmakológus, gyermekgyógyász, aneszteziológus. A jövő szakmája: szak-környezetvédő, környezetminőség ellenőr, fizikai-kémikus, mechatronika mérnök, biztonsági menedzser, pénzügyi analitikus, pénzügyi közvetítő, ügyviteli tanácsadó, turisztikai menedzser, esztétikai sebész. A piacorientáltságot figyelembe véve a megkérdezett vajdasági és dél-magyarországi intézmények hiányszakmákként a következőket emelték ki: útépítő szak (akkreditációs feltételeknek oktatói hiányosságok miatt nem tud megfelelni az Építőmérnöki Kar); városrendezési és kommunális szak (erős műszaki kiegészítő képzést igényelne); mechatronika; műszaki kommunikációs menedzsment; logista; környezetgazdálkodói agrármérnöki szak (INNOAXIS 2010). Ehhez képest vajon kiket találunk a munkaerőpiacon? A munkaadók igényeitől függetlenül kerülnek a munkaerőpiacra a diplomás fiatalok. Lássuk a diplomás munkanélküliek számának alakulását képzési területek szerint (ld. 3. táblázat).
Top 18 zanimanja za 2013. godinu
[2012.12.13] 6
117
Sodrásban
NUTS 3 ÉszakBánát
NUTS 3 NyugatBácska
% részarány a felsőfokú munkanélküliekben 10,9
Képzési terület
Fokozat
NUTS 3 ÉszakBácska
Agrárképzési terület
Összesen
123
103
188
(agrárgazdaság, állategészségügy, élelmiszeripar)
Főiskola - VI
49
35
52
Egyetem- VII
74
68
136
Összesen
153
89
101
Főiskola - VI
138
70
66
Egyetem - VII
15
19
35
Összesen
49
47
67
Főiskola - VI
35
33
45
Egyetem - VII
14
14
22
Összesen
59
19
42
Főiskola - VI
22
7
18
Egyetem - VII
37
12
24
Összesen
601
364
682
Főiskola - VI
216
203
347
Egyetem- VII
385
161
335
Összesen
315
219
407
Főiskola - VI
169
109
121
Egyetem - VII
146
110
286
Összesen
50
41
77
Főiskola - VI
23
23
45
Műszaki képzési terület 1 (gépészet, elektrotechnika)
Műszaki képzési terület 2 (technológia, vegyészet, textil, grafika)
Műszaki képzési terület 3 (építészet, közlekedés, vízügyek) Gazdaságtudományi-, jogi- és igazgatási képzési terület (közgazdaság, jog, menedzsment, ügyviteli informatika)
Pedagógiai-, bölcsész-, természet- és társadalomtudományi képzés (óvónő, osztálytanító, egyes tanárszakok)
Orvos-, egészség- és sporttudomány (orvos,
118
9,0
4,3
3,2
43,4
24,8
4,4
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása… fogorvos, gyógyszerész, edző)
Egyetem - VII
27
18
32
Mindösszesen
1350
882
1564
100,0
4. táblázat: A diplomás munkanélküliek képzési területek szerint az Észak-Vajdaságban, 2010 Forrás: a Szerb Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai alapján szerkseztette Takács Zoltán (INNOAXIS 2011.)
Az Észak-Vajdaság területén a diplomás munkanélküliek legnépesebb csoportja: főiskolai végzettségű mezőgazdasági mérnök, okleveles mezőgazdasági mérnök, főiskolai végzettségű mérnökök (gépész-, elektronika-, elektrotechnikai mérnök), okleveles építőmérnök, főiskolai végzettségű pénz- és bankügyi közgazdász és ipari menedzser, okleveles közgazdász, jogász, főiskolai végzettségű óvónő, okleveles osztálytanító. Látható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliként nyilvántartott személyek 43,4 százaléka közgazdászmenedzser, illetve jogi és igazgatási képesítéssel rendelkezik, majd minden negyedik diplomás munkanélküli (24,8 százalék) főiskolai végzettségű óvónő vagy diplomás osztálytanító. Minden tizedik munkanélküli rendelkezik agrártudományi felsőfokú képesítéssel. A munkáltatók a (regisztrált) szabad munkahelyek betöltésére 86 százalékban egyetemi (diplomás, mester, doktori) végzettséget igényelnek. Ezek a következő profilok: agrárképzési területen (állattenyésztés, állategészségügy, földmegmunkálás, növényvédelem, élelmiszeripari technológia), műszaki képzés (okleveles gépészmérnök és villamossági mérnök, technika tudományok VII2, VIII fokozatával, okleveles grafikus, vegyészmérnök, földmérnök, építőmérnök, közlekedési mérnök), azután gazdaságtudományi, jogi és igazgatási területen (főiskolai végzettségű menedzser, kereskedő, vállalati jogász, statisztikai szakértő, informatikus-statisztikus), majd pedagógia területen (szerb-horvát, angol és német nyelvtanár, zenetanár, matematika, fizika, kémia, biológia, néprajz, történelem, földrajz és környezetvédelem tanár, gyógypedagógus, pedagógus, pszichológus egyetemi végzettséggel vagy mesterfokozattal), végül szükség van az egészség- és sporttudományi képzési területen főiskolai végzettségű egészségügyi nővérre, orvosra, gyógyszerészre, szakorvosra. 4.2. Terepi felmérés – pedagógusok jövőképe (2006, 2009) Az idén tíz éves Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar a magyar humántudósok és értelmiségiek kinevelésének otthona a Vajdaságban. Nemzetközi projektum keretében7 a Kar megbízásából 2006-ban és 2009-ben a szociológiai kutatócsoport kérdőíves terepmunkával elvégezte az Észak-Vajdaság térségére jellemző munkaerő-piaci elvárások és a kibocsátó iskoláztatási szempontok elemzését. Abból indultak ki, hogy a munkaerő-piaci elvárások és az oktatási intézmények kibocsátó kapacitásának valahol találkoznia kell. A lekérdezésben 156 fiatal vett részt. Az első célcsoportot a vajdasági friss diplomások, vagy munkában levő magyar fiatalok alkották. 2006-ban 20 interjút és 2 fókuszcsoport-vizsgálatot 7
A részleteket ld. T. Molnár G. 2009 119
Sodrásban
szerveztek 22–30 év közötti 15 diplomás bevonásával (Szabadkán). A kérdőíves kvótás lekérdezést 2009-ben folytatták 108 magyar fiatalból álló mintán, 5 község (8 vajdasági település) Szabadka, Magyarkanizsa, Ada, Nagybecskerek (Muzsla, Szentmihály, Lukács falva) és Újvidék környékén. A második célcsoportot a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Közművelődési Tanszék kihelyezett Rendezvényszervező specializáció szakának a hallgatói (13) alkották. A kutatás összegzésében az általános megállapítások a következők voltak8: A térségben kikérdezett fiatalok körében nincs kiforrott jövőkép a legkülönbözőbb diploma utáni szakosodás terén. Legtöbbjük nem szívesen tanul tovább, csak kényszeralternatívaként specializál vagy doktorál. A munkaerőpiacon egyébként is hátrányosabb helyzetű humánszakosok szívesebben végeznek szakmájukon kívül eső alkalmi- vagy részmunkát, minthogy tovább tanuljanak. Akkor jelentene érdeklődési alternatívát a tanítóképzőben megszervezendő specializálós és mesterszak, ha az új diploma biztos munkát ígérne. Azok a fiatalok, akik hosszú időn át nem találnak munkát, akár gyorstalpaló kurzusokat is beterveznek. A vajdasági magyarok viszonylagos lemaradása az iskolai végzettség alapján nem a gyengébb képességeik miatt van, hanem az esélyegyenlőségük csökken az államnyelv ismeretének hiánya és az anyanyelvű iskolai tagozatok, vagy a minőséges tanári káder, tankönyvek nélkülözése miatt. A tömbben élő friss diplomásoknál egyaránt fontos az anyanyelv és az államnyelv (sőt az idegen nyelv) tudása is, de a szórványban élő (legtöbb nagybecskereki) magyar fiataloknak nem fontos, hogy a munkahelyen anyanyelven beszéljenek, hiszen ők viszonylag jól tudnak szerbül. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Közművelődési Tanszékének a közös szakirány szervezése és kivitelezése igen hasznosnak bizonyult, mert hozzájárult a tanítói és magyartanári diplomát szerzett fiatalok esélyesebb munkahelykereséséhez, miután a humán szak speciális területén szerezhettek menedzseri képesítést is. A rendezvényszervezői kurzus hallgatói másoddiplomásként a Vajdaságban azokat a hiányzó munkahelyeket tölthetik be, amelyekre a magyar művelődési intézményeknek éppen szükségük van. Az interdiszciplináris szakokra a Vajdaságban mind nagyobb igény mutatkozik. Ha az állami egyetemek és rokon karok megtalálják a közösen, vagy az egyik országban (Magyarországon vagy Szerbiában) akkreditált szakirányok hasznosulását, akkor elősegítik a munkanélküliség felszámolását a térségben. 4.3. Foglalkoztatottság a határrégióban (TÁMOP – 2008) Dél-Magyarország és a Vajdaság lakossága a történelmi és földrajzi előnyök és közelség miatt a folyamatos mobilitás révén keveredik. A határrégió lehetőséget teremthet a közös régióban a határ korlátjának az átlépésére, és ennek megfelelő
Ld. A magyarokat is érintő vajdasági munkaerőpiac és az iskolai képzettség összefüggéseiről 2009: 36. 8
120
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása…
munkaerőpiac kialakítására, előnyeinek kihasználására. A szerb–magyar határrégióban sokféle kapcsolat lehetősége és csírája van jelen, de komoly akadályok nehezítik a jól működő kapcsolatokat. Mindenekelőtt, a délszláv háború majd az azt követő politikai viszonyok, a vajdasági magyarok helyzete és sokak áttelepülése határozta meg a rendszerváltást követő időszakban a szerb magyar határon keresztül működő kapcsolatokat. A szerb–magyar határ a schengeni övezet határa, elválasztó vonala nehezíti a korábban kedvező határon átnyúló kapcsolatokat és a határátlépést. Mindezek eredményeképpen nem nagyon intenzív a határon átnyúló munkavállalás, kérdés, hogy van-e nyoma és idővel erősödik-e vagy változik-e a határrégióban valamilyen migrációs kapcsolatrendszer, migrációs pool (TÁMOP-1.3.1-07/1. 2008-0002: 43). A kialakult helyzet eddigi tapasztalatai arról szólnak, hogy a határon átnyúló kapcsolatok intézményesült formái erősítik a határrégiók interaktív funkcióit, az infrastrukturális hálózati rendszerek összekapcsolását és közös fejlesztését. A régiókapcsolatokat nagyban befolyásolja és lelassítja a központi irányíttatás (Belgrád, Budapest vagy a tartományi székváros Újvidék érdekeltsége), miközben a határrégiók és az interregionális együttműködések az észak- vajdasági lakosok számára kiemelt prioritások, mert a határon átívelő kooperációk elősegítik az uniós források megszerzését, hatékonyabb felhasználását és a határ menti kettős perifériajelleg felszámolását. A gazdasági-társadalmi felzárkóztatás feltétele a gazdasági együttműködés; az új országos és regionális gazdasági kapcsolatrendszerek kialakulása a határmenti régió településeinek túlélését és fejlődését eredményezhetik. Az EU regionális politikája kiemelt figyelmet fordít a határ menti térségek összehangolt fejlesztésére, de eddig a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió hatékonysága nem kielégítő. A kapcsolatteremtésben a határátkelőhely nélküli térségek halmozottan hátrányos helyzetben vannak. A határ menti fekvés csak abban az esetben előnyös, ha egy fejlettebb gazdaságú tér érintkezik relatíve fejlettebbel. A határrégió két oldalán gazdaságilag hasonló mezőgazdasági területek húzódnak, demográfiai összetétel szempontjából idősebb népesség jellemzi a magyar oldalt. A határrégió szerb oldalán, a Vajdaságban a háborút követő időszak megtépázott gazdasága lassan regenerálódik. A két térség közös jövője függ a határon átívelő munkaerő-piaci tendenciáktól is. A szerb állampolgárok munkavállalási szándéka a dél-alföldi megyékben jellegzetes munkakörökre irányul. BácsKiskun megyében a rendelkezésre álló adatok szerint 2004-ben tipikusan a mezőgazdaságban (spárgaszedés 18 fő), az építőiparban (20 fő), és a vendéglátás területén (25 fő) kaptak munkavállalási engedélyt szerb munkavállalók. 2005ben is a vendéglátás volt a tipikus célmunkahely (28 fő), emellett 12 pék és 5 sportoló kapott munkalehetőséget. 2006-ban az építőipar volt a tipikus cél (53 fő), ezt továbbra is a vendéglátás követte (32 fő). A többiek elsősorban a szolgáltatások területén dolgoztak. 2007-ben túlnyomó részben szintén az építőiparban vállaltak munkát. A munkahelyek földrajzi elhelyezkedése is ismert, eszerint a Bács-Kiskunban dolgozó szerbek fele a határtól 50 km távolságon belül vállalt munkát, főleg városokban (Tompa, Kiskunhalas, Kiskőrös, Soltvadkert, Baja) (TÁMOP-1.3.1-07/1. 2008-0002: 45).
121
Sodrásban
Érthető, hogy Csongrád megyében adták ki arányaiban a legtöbb munkavállalási engedélyt szerb állampolgárok részére; 2004–2007-ben tipikusan segédmunkásokra váltottak munkavállalási engedélyeket (40 százalék), túlnyomó részben a mezőgazdaságban és az építőiparban foglalkoztatták őket. Sok szerb állampolgár dolgozott főleg segédmunkás és tehergépkocsi-vezetőként az autópálya építési munkákon. Emellett évente 10–20 szerb állampolgárságú ápoló és asszisztens vállalt munkát Szegeden. A fémipar és az ékszergyártás területére is érkeztek vendégmunkások. Emellett a sportolóknak kiadott engedélyek száma évi tíz fő körüli. A munkavállalók zöme (80 százaléka) férfi és 20 százaléka nő volt a vizsgált időszakban. Bács-Kiskun és Csongrád megye eltérő munkaerő-piaci helyzete, és a munkavállalási engedélyek kiadásának helyi gyakorlata alapján részben figyelemreméltó a különbség a két megye között. Bács-Kiskun megyében az engedélyeket a határ közeli városokba adták ki, 452 engedélyből a legtöbb szerb munkavállalási engedélyt Tompa (52), Kecskemét (51) és Kiskunhalas (50) területére adták ki. A többi Bács-Kiskun megyei városban is arányosan megoszlott a számuk, egyedüli kivétel a magas munkanélküliségű határon fekvő Bácsalmás volt, ahol alig dolgoztak szerbek. Ezzel szemben Csongrád megyében a vizsgált időszakban a munkavállalás Szegeden koncentrálódott, a kiadott 1010 engedély döntő többsége, több mint 90 százaléka Szeged területére szólt (TÁMOP-1.3.1-07/1. 2008-0002: 45). Az engedéllyel foglalkoztatottak kvalifikáltsága folyamatosan nőtt és azt mutatta, hogy Bács-Kiskun megyében több mint 90%-ban szakképzettséget igénylő munkakörökben alkalmaztak szerb állampolgárokat, Csongrád megyében az arány csak 60% volt. A vendégmunkások életkora főleg 25 és 35 év közötti férfi volt. A munkavállalók nemzetiségéről nincsenek adataink, de a tapasztalatok alapján azt feltételezzük, hogy többségük magyar nemzetiségű. Hasonlóképpen, mint az elmúlt évtizedben, megállapítható, hogy a magyar munkaerőpiac tendenciáit vizsgálva azt várhatjuk, hogy a legális foglalkoztatás elsősorban a hiányszakmákat betöltő szakképzett munkaerőt, valamint a mezőgazdasági szezonmunkát célozza, erre fognak várhatóan kiadni munkavállalási engedélyt. Emellett magas a vállalkozásalapítás, és a vállalkozás alapján szerzett tartózkodási engedély a határon. A nem regisztrált munkavállalás is jelentékeny a régióban és változatlanul fontos a szerepe (TÁMOP-1.3.1-07/1. 2008-0002: 46). 4.4. Munkáltatók lekérdezése (TÁMOP – 2015) A vajdasági (szerb és magyar érdekeltségű) vállalatok lekérdezését 2015-ben végezte el a kutatócsoport.9 Az összesen 102 válaszadó közül 88 százalék, vagyis 90 a mikro- és kisvállalkozások száma. A válaszadók székhelyei: Magyarkanizsa, Palics, Ada, Szabadka, Topolya, Zenta, Nagybecskerek, Zombor, Síd, Újvidék,
A szerző által koordinált részkutatás címe: A munkáltatói igények a Vajdaságban. A képzési igények és a munkaerővel szemben támasztott elvárások felmérése a Vajdaság foglalkoztatóinak körében. A kérdőíves kutatásban rész vettek: Baranyi Renáta, Beszédes Viktória és Ravasz Enikő andragógia MA szakos hallgatók. Az empirikus kutatás része a Képzési portfólió kialakítása a foglalkoztatók szakképzett munkaerő iránti igényeinek felmérésére alapozva című modulnak, TÁMOP-4.2.1.D15/1/KONV-2015-0002. 9
122
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása…
Pancsova, Pétervárad, Szávaszentdemeter, Versec, Ürög, Karlóca, Ruma, Verbász, Petrőc, Szenttamás és a falvakban: Szaján, Mohol, Bácskossuthfalva, Martonos, Hajdújárás. 25 helységből érkeztek vissza a kitöltött kérdőívek, többségben (46 százalék) az egyéni vállalkozások, kisebb arányban (37 százalék) a korlátolt felelősségű társaságok, majd szinte ugyanakkora arányban (6–7 százalék) a nonprofit és az egyéb vállalkozások. A feldolgozóiparba, az információ és kommunikáció szektorokba sorolható vállalkozások megközelítőleg azonos számban voltak (12–11 százalék), majd a negyedik helyen egyenlő arányban (9–9 százalék) a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és a kereskedelem, gépjárműjavítás következett. A vállalkozások gazdasági tevékenysége tükrözi a térség erre vonatkozó statisztikai adatait, vagyis reprezentatívak. A munkáltatók elvárásaiban az új technológiához, infrastrukturális berendezéshez kapcsolódó képzések, illetve a nyelvi képzések kerültek a legszükségesebbek közé. Fontosnak tartják a specializált szakmai továbbképzéseket és átképzéseket, akár vállalaton belüli is. Szerbiában a cégek és a vállalkozások gyakran maguk oldják meg az újonnan felvett munkások kiképzését a vállalaton belül. Az ankétokból kiderült, hogy az eddig megvalósított képzések nem feltétlenül vannak összhangban a vállalat gazdasági tevékenységével és a munkaköri kompetenciákkal. Ugyanakkor a foglalkoztatók inkább a vállalat fenntartásához és működőképességéhez szükséges oktatási elemeket tanítanák a dolgozóknak, nem csak a szakmához kapcsolódó ismereteket. Többségük az informatikai, idegen nyelvi, kommunikációs és szervezőkészséget fejlesztő képzéseket emelte ki. A vajdasági vállalatok vezetői legkevésbé a tanulástechnikai, konfliktuskezelési és a vezetői készségfejlesztő képzéseket tartják fontosnak. A képzések minőségi elvárásaiban a hangsúly a kompetens szakoktatókon van, akiktől a gyakorlatiasan alkalmazható tudásátadást várják. Jelentős még a kurzusok innovatívsága, az időtakarékosság. Azért, hogy olcsóbban megússzák, az új munkaerő betanításával egy már ott dolgozó egyént bíznak meg, hiszen az esetek többségében többletköltséget jelent a munkások utaztatása. A vállalatok többsége csak a magasan képzett munkavállalóit küldi rendszeresen továbbképzésre, jellemzően ott, ahol a törvényi előírások megkövetelik (egészségügy), vagy ahol a vállalat munkája olyan, hogy a naponta változó törvények/technológiák ezt igénylik (pl. könyvelők, informatikusok). A vállalkozások a felnőttoktatási képzésekből hiányolják a gyakorlatorientáltságot. A munkaadók a kommunikációs, és szervezőkészséget, informatikai, tárgyalástechnikai és prezentációs technikák és előadói készségek fejlesztését igénylik. Az információ és kommunikáció területén működő vállalkozások legnagyobb része az informatikai, idegen nyelvi, kommunikációs és kreativitást fejlesztő képzésekre tart igényt. A mezőgazdasági vállalkozók pedig a kommunikációs és tárgyalástechnikai, valamint a problémamegoldó és vezetői készségek fejlesztését tartanák szükségesnek. Az egyéb szolgáltatások területén az új technológiákhoz kapcsolódó informatikai képzéseket jelölték legtöbben szükségesnek. A vajdasági cégek humánerőforrás menedzsmentje nem eléggé hatékonyan állapítja meg a képzéspótlásokat és a szakosítási igényeket. Ezt pótolandó, a tapasztalt cégvezetők véleménye lett a fontos. A munkaadók többsége megköveteli
123
Sodrásban
az időszerű ismereteket, rugalmas és dinamikus munkavégzést. Az állásra jelentkezőknél fontosnak tartják a munkakultúrát és a munkaszokást (ami még az iskolai végzettségnél is fontosabb), különösen akkor, ha a túlórázási hajlandóságot veszik figyelembe. Lényeges az egyén szakma iránti érdeklődése, tapasztalata és a korábbi munkahelyei. A külföldön szerzett diplomát a legtöbb helyen elfogadják, sőt a magánvállalatok még az oklevél honosítását sem követelik meg. A munkáltatók számára kényelmetlen kérdés az egyetemek, főiskolák nyilvános megítélése. Hivatalosan a vállalatok a „minden diploma és diplomás egyenlő” elv hívei, a felszín alatt azonban pályakezdők esetében pozitív döntési szempont, hogy állami intézményben (karon) tanultak. A magánintézmények kétes minőségű diplomáival rendelkezőket rögtön kirostálják. Régiónkban szükséges erősíteni a munkaadók kapcsolatát az iskolákkal, mert igen gyenge a vállalatok kapcsolata az oktatási intézményekkel, gyakran még informális szinten sem létezik. Egy részük ugyan fogad gyakorlatra (praxis) fiatalokat, de a vállalatok zöme nem rendez közös képzést, tanfolyamot, konferenciát a szakoktatási intézményekkel. A kutatás tapasztalatai szerint a cégek nem kezdeményeznek tárgyalásokat, és ritkán lépnek fel sajátos igényekkel az iskolákkal szemben. Inkább más, sikeres piaci alapú vállalatoktól veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. A tanulság az, hogy az iskolák és a munkaadók közötti sikeres együttműködés elindításához kezdetben az informális kapcsolat is elég, de előnyösebb a diákok gyakorlatra küldése a vállalatokhoz. A vajdasági munkaerőpiacon az egészségügy, a közgazdasági és az informatikai műszaki képzés terén kielégítőnek tűnik a szakemberlétszám, de a mezőgazdaságban, részben a gépészeti szakmában is, egyszerre beszélhetünk szakemberhiányról és feleslegről is. A mezőgazdasági vállalatokban ma is nagyszámú a képzetlen munkaerő. A vállalati szükségleteket felmérve, előbb-utóbb át kell ütemezni a foglalkoztatottak továbbképzését, a megfelelő szakképesítés pótlását, célszerű oktatási programok (akár külföldi tapasztalatok alapján) beindításával (IPA – HANDSHAKE 2011; TÁMOP 2015). A kutatások elemzése során megértettük, hogy a projekt-terepmunkák igazi áttörést jelenthetnek a régió felsőoktatásában a társadalmi innováció erősítése terén. A különböző tudományterületek együttműködéséből eredően a Szegedi Tudományegyetem kutatási potenciálja aktív részt vállalhat közvetlen környezetének formálásban, fejlesztésében, a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági változásokra való felkészülésben, az azokra adott válaszok kidolgozásában. Az egyes régiók tudományegyetemeinek felelősségük van környezetük fejlesztésében. Vannak olyan területek, amelyek a felsőoktatás szolgáltatása nélkül nem léteznének. Az egyetem hiánypótló szolgáltatásának tekintjük a hálózatfejlesztésben betöltött szerepét (TÁMOP–2015: 4). Érdekes példaként szolgálhat erre a közösségi főiskola intézménye. A közösségi főiskolák regionális oktatási intézményként is működnek, illetve szoros kapcsolatban állnak a régió szereplőivel, pl.: vállalkozásokkal vagy regionális fejlesztési ügynökségekkel; együttműködnek más egyetemekkel és/vagy kutatási intézményekkel is (Boer et al. 2009, idézi TÁMOP 2015: 33).
124
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása…
Összegzés A szerb–magyar határrégióban kialakuló migrációvonalak és az erőteljes spontán munkaerőmozgás és szakember cirkuláció mind nagyobb szakértői figyelmet igényelnek. A munkaerőpiac igényeit kiszolgáló köz- és felsőoktatási szolgáltatásokhoz kapcsolódnak azok a feladatok, amelyek megalapozzák a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzést. A határszakaszban kialakuló képzési szerkezetet leginkább a következő tényezők befolyásolják: az országhatárok közelében működő (felső)oktatási intézmények szakkibocsátása, a karrierépítő fiatalok tudáskapacitása, a munkaerőpiac eltérő befogadó készsége mindkét ország területén, a határ mentén kialakuló gazdasági és oktatási együttműködések intenzitása. A fentiek fényében dolgozatom is igazolja, hogy nélkülözhetetlen a regionális tudományos potenciálok szinergiájára épülő képzésfejlesztés. Ezek alapján az oktatási intézmények előtt a határ mindkét oldalán a következő feladatok állnak: Fontos a népesség iskolai és szakmai képzésének hatékony feljavítása a munkaerőpiac igényeinek megfelelően. A magyarok képzéslemaradását – elsősorban a Vajdaságban – pótolni kell, ami a szerb állami intézmények eddigi törődésével nem volt lehetséges, ezért az anyaországi/EU támogatások tudatos összpontosítását kell megtervezni. Ehhez járulnának hozzá a magyar tannyelven működő oktatási intézmények régiós együttműködései, kikerülve az átfedéseket, párhuzamos szakok létesítését (Szabadka–Szeged mellett Újvidék–Pécs–Eszék–Temesvár között). Ezt megelőzően a nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozására van szükség. E célból újragondolandó a térség magyar–magyar és magyar–szerb nyelvű intézményei közötti regionális együttműködések gyakorlata, finanszírozása. A képző intézményeknek tudásgyárként kell funkcionálniuk, piacképes ismereteket kell közvetíteniük hatékony módszerek alkalmazásával. Mivel a szerb-magyar határrégióban elégtelen a határon átívelő intézményesen megszervezett hálózati kapcsolattartás, támogatandó a kutatói és felsőoktatási intézmények nemzetközi tevékenysége közös szakirányok működtetése projektumok, konferenciák és kiadványok révén. Ehhez fontos, hogy a vajdasági tudós elit megfogalmazza a saját tudásalapú regionális fejlesztési elképzeléseit, meghatározza a megvalósításhoz szükséges teendőket, prioritásokat, körvonalazza a realizáláshoz szükséges forrásstruktúrát (szerbiai, magyarországi és uniós csatornák) (Gábrity Molnár 2008). A többnyelvű egyetemek keretében – például az Újvidéki Egyetemen – nélkülözhetetlen folyamatosan fenntartani a magyar (részben magyar) karokat és tanszékeket. Prioritás megoldani Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar szakirányainak fejlesztését (az alapképzéses pedagógusszakmát kívánatos interdiszciplináris mesterkurzussal vagy másoddiplomával kiegészíteni), a tanárképzés bevezetését (Újvidéken és/vagy Szabadkán), valamint a presztízsszakmákat kibocsátó karok együttműködését (Közgazdasági, Orvosi, Bölcsészettudományi Kar, Műszaki Szakfőiskola). A szakemberi mobilitás és cirkuláció mellett fontos a tudományos információcsere, a különböző profilú tudományos kutatóműhelyek (kari és tanszékkapcso-
125
Sodrásban
latok) létrehozása azért, hogy találkozhassanak, és együtt dolgozhassanak az érdekelt szerb régióbeli és magyarországi tudományos és felsőoktatási intézmények képviselői. Kidolgozhatók az összehangolt kutatási projektek (tematikai prioritások), a közös kutatási tervcsomagok (kivitelezőket és forrásokat megjelölő kutatási tervek). A globális felsőoktatási piacon kialakuló és egyre fokozódó verseny miatt a folyamatos szakmai munkamegosztás kialakítása csak előnyt jelentene a szerb– magyar határ menti érdekeltségi körökben (tudományos műhelyek és hálózatok, egyetemek, karok). Az egymástól elforduló intézményszerkezet helyett tervezendő az egymáshoz közel székelő (Szabadka, Újvidék, Szeged, Eszék, Pécs) egyetemi karok között kialakuló versenyhelyzeteket kezelő intézményes és hálózatos régiókapcsolat. Figyelemre méltó a külföldön működő közösségi főiskolák példája, amelyek regionális oktatási intézményként működhetnek, miközben szoros kapcsolatban állnak a térség vállalkozásaival, fejlesztési ügynökségeivel. Szükséges feltárni a transz-regionális munkaerőmozgás jellemvonásait a szerb– magyar határszakasz minél tágabb térségében, amivel elősegíthető lenne az országok közötti munkaerő-mobilitás elemzése, képzettségének tervezése, támogatása. Elégedetten állapíthatom meg, hogy a szerb-magyar határ menti lakosság (ezen belül a szerbiai magyarok) képzettségi szerkezetének javításához – hasznos tevékenységével – hozzájárult a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézete is. A kulturális érdeklődés, nyitottság, gyakorlatorientáltságra törekvés jellemzi az intézetet. A Felnőttképzési Intézetnek hagyományosan kiegyensúlyozott az intézménykapcsolata azokkal a vajdasági társtanszékekkel és karokkal, ahol magyar nyelvű oktatás is folyik. Irodalom Đurić, V. – Tanasković, D. – Vukmirović, D. – Lađević, P. 2014. Etnokonfesionalni i jezički mozaik Srbije: republički zavod za statistiku Beograd. <www.stat.gov.rs> vagy <www.popis2011.stat.rs> [2015.12.17.] Gábrity Molnár Irén 2006a Oktatásunk jövője. In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.) Oktatási oknyomozó. Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka. 61–122. Gábrity Molnár Irén 2006b Oktatásügy – a tudásalapú társadalom felé. In Gábrity Molnár Irén – Ricz András (szerk.) Kistérségek életereje: Délvidéki fejlesztési lehetőségek. Regionális Tudományi Társaság, Szabadka. 103–130. Gábrity Molnár Irén 2007. Vajdasági magyar fiatal diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei. In Mandel Kinga – Csata Zsombor (szerk.) Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, felnőttoktatási igényei a Kárpát-medencében. MTA Nemzeti-etnikai Kisebbségkutató Intézet, Budapest. 132–172. [2016.03.11] Gábrity Molnár Irén 2008. Oktatásunk látlelete. Fórum Könyvkiadó – Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadka. 1–176. Gábrity Molnár Irén 2012. A magyar nyelvű (felső)oktatás helyzete és esélyei a Vajdaságban. Társadalmi Együttélés. 1 [2016.02.17.]
126
Gábrity Molnár Irén: A szakképzettségi szerkezet alakulása… Gábrity Molnár Irén 2013. A magyar nyelvű felsőoktatás és a munkaerőpiac a Vajdaságban. In Darvai Tibor (szerk.) Felsőoktatás és munkaerőpiac – Eszményektől a kompetenciák felé. SETUP Belvedere Meridionale, Szeged. 229–240. [2016.01.30.] T. Molnár Gizella 2009. Esélyegyenlőség és felnőttképzés: beszámoló egy kísérleti képzésről a Vajdaságban. Kultúra és Közösség 3 (2) 34–39. Takács Zoltán 2008. A munkaerő-kompetencia és az oktatás viszonya. In Gábrity Molnár Irén – Mirnics Zsuzsa (szerk.) Regionális erőnlét – a humánerőforrás befolyása Vajdaságban. Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka. 267–292. Takács Zoltán 2013. Felsőoktatási határ/helyzetek. Magyarságkutató Tudományos Társaság, Szabadka. Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság (TOMT VAT), 2013. Vajdaság Autonóm Tartomány, Novi Sad. Top 18 zanimanja za 2013. godinu, Beograd. [2015.12.20.]
Honlap források/adatbázisok: Educatio–Országos Felsőoktatási Információs Központ 2010. Educatio Kht. adatbázis-elemzések, Budapest. <www.educatio.hu> [2010.12.31] Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ, Békéscsaba, 2007. [2008.01.01.] Centar za obrazovne politike, Beograd. [2008.01.01]10
Projektanyagok: 1. INNOAXIS PROJECT 2011 – The borderline as an axis of innovation, IPA HUSRB/0901/2.1.3. APPLICATION ID: HU-SRB/0901/213/028. A határ, mint innovációs megújulási tengely Hungary– Serbia. Lead Beneficiary: Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences, Pécs, Alföldi Tudományos Intézet, Kecskemét. Partner: Regionális Tudományi Társaság Szabadka, Mórahalom Város Önkormányzata. Ld. Oktatás és ifjúság záró javaslatok (2010–2011). vagy 2. Szülőföld Alap Budapest támogatásával a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (Szabadka) és a Juhász Gyula Pedagógia Kar (Szeged) közös projektuma 2008–2009. Ld. Gábrity Molnár Irén: A magyarokat is érintő vajdasági munkaerőpiac és az iskolai képzettség összefüggései; T. Molnár Gizella: Esélyegyenlőség és felnőttképzés: beszámoló egy kísérleti képzésről a Vajdaságban. 3. IPA – HANDSHAKE 2011 – Development of Hungarian and Serbian vocational and adult education systems through competency based training activities. 2007–2013 Hungary Serbia IPA CBC (HU-RS). Project of the co-operation programmed: Kézfogás – Magyar és szerb szakképzési és felnőttképzési rendszerek fejlesztése, kompetencia alapú képzési tevékenységek. Probitas Civil Organization and Scientific Association for Hungarology Research Subotica (HUSRB/0901/221/099PROBITAS-05). The work period: 15/07/2011- 30/09/2011 4. Társadalmi Megújulás Operatív Program TÁMOP-1.3.1-07/1.-2008–0002. A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése az integrált munkaügyi és szociális rendszer részeként. A kiemelt projekt a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) korábbi (Phare, HEFOP 1.2.) fejlesztési programjainak eredményeire építve az aktív munkaerő-piaci politikák hatékonyságának javítását, a szervezet kapacitásainak megerősítését célozza. Ld. Hárs Ágnes 2010 Tanulmányok a határ menti régiók gazdasági és munkaerő-piaci helyzetéről és lehetőségeiről, a foglalkoztatást segítő támogatásokról. Budapest. [2016.03.11.]
A hivatkozott oldal fellelhető: [2016.03.11.] (a szerk.) 10
127
Sodrásban 5. Társadalmi Megújulás Operatív Program TÁMOP–4.2.1.D-15/1/KONV-2015–0002 sz. Tudásipar igényeit kiszolgáló felsőoktatási szolgáltatások megalapozása a Dél-alföldi régióban című projekthez tartozó II modul: képzési portfólió kialakítása a foglalkoztatók szakképzett munkaerő iránti igényeinek felmérésére alapozva. Ld. Döbör András – T. Molnár Gizella (szerk.) 2015 Közösségi főiskola regionális megvalósíthatóságának megalapozása.
128
