A szakképzés Magyarországon. ReferNet országjelentés

A szakképzés Magyarországon ReferNet országjelentés

2012

Szerzők: Bükki Eszter, Domján Krisztina, Mártonfi György, Vinczéné Fekete Lídia Szerkesztés és lektorálás: Mártonfi György Szakmai vezető: Dr. Köpeczi Bócz Tamás

A jelentés a ReferNet, az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) információs és szakértői hálózatának tagjai által készített sorozat része, amely az Európai Unió tagállamai, valamint Norvégia és Izland szakképzési rendszerét mutatja be. A ReferNet jelentések egységes, a Cedefop által meghatározott szerkezetet követnek. A jelentésben megfogalmazott vélemények és állítások nem feltétlenül tükrözik a Cedefop álláspontját. A kézirat 2012. decemberében került lezárásra. A ReferNet hálózat jelentései letölthetők a Cedefop honlapjáról: http://www.cedefop.europa.eu/EN/Information-services/vet-in-europe-country-reports.aspx

A jelentés részben az Európai Unió támogatásával készült. 2

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra A 9. évfolyamos tanulók megoszlása programtípus szerint, 1990-2012. 2. ábra A magyar oktatási rendszer, 2011/2012. 3. ábra A magyar oktatási rendszer 2013-tól

8 15 16

1. táblázat Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) felső-középfokú szinten, 2012. 21 2. táblázat A gimnáziumban és a szakmai alapképző programokban tanulók létszáma és megoszlása iskolatípus szerint, 20011/2012. 23 3. táblázat Szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók 31 4. táblázat Tanulószerződéses gyakorlati képzésben résztvevő tanulók száma 47 5. táblázat Szakiskolai ösztöndíjban részesülők száma, éves nettó kifizetés, 2010/2012. 53

3

TARTALOMJEGYZÉK Táblázatok és ábrák jegyzéke Tartalomjegyzék

3 4

1. fejezet: Általános környezet, a szakképzést befolyásoló külső tényezők 1.1 Népesség és demográfia 1.2 Politikai és társadalmi-gazdasági környezet 1.3 A népesség iskolai végzettsége 1.4 Gazdasági és munkaerőpiaci mutatók

5 5 6 7 9

2. fejezet: Szakképzés az egész életen át tartó tanulás kontextusában 2.1 A magyarországi oktatási rendszer ábrája 2.2 Államilag szabályozott szakképzés 2.2.1 Iskolarendszerű szakképzés 2.2.2 Iskolarendszeren kívüli szakképzés felnőttek számára 2.3 Egyéb képzési formák

14 14 17 17 33 33

3. fejezet: A szakmai képesítési rendszer alakítása 3.1 A munkaerőpiac statisztikai leírása, folyamatainak elemzése 3.2 A munkaerőigény, a keresleti-kínálati viszonyok előrejelzése 3.3 A végzettek pályakövetése 3.4. A képesítési struktúra és tartalom alakítása és folyamatos fejlesztése 3.5 A képzési intézményrendszer és munkamegosztás átalakítása 3.6. A vizsgarendszer átalakítása 3.7 A gazdaság szereplőinek növekvő részvétele a teljes folyamatban 3.8 Ösztöndíjprogramok és egyéb ösztönzők

41 41 41 42 44 46 48 49 51

4. fejezet: A szakképzésben való részvétel ösztönzése 4.1 Pénzügyi ösztönzők 4.2 Szabályozási Eszközök 4.3 Pályaorientációs tanácsadási rendszer és szolgáltatások 4.4 Kampányok és versenyek

52 52 55 56 58

Bibliográfia Hasznos weboldalak Rövidítések jegyzéke

60 69 71

1. Melléklet: Táblázatok és ábrák

73

2. Melléklet: Szakkifejezések jegyzéke

82

3. Melléklet: Jogszabályok jegyzéke

86

4

1. fejezet: Általános környezet, a szakképzést befolyásoló külső tényezők

1.1 NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe 93 030 km2, népessége körülbelül 10 millió fő (lásd a melléklet 1. táblázatát). Az állampolgárok körülbelül 98%-nak magyar az anyanyelve, és túlnyomó többségük magyar nemzetiségű. A legnépesebb kisebbség a roma (körülbelül 600 000 fő, 6%), akiknek legtöbbje magyar nemzetiségűnek is vallja magát. A német, horvát, szlovák, román és egyéb nemzetiséghez tartozók a lakosság legfeljebb 2%-át teszik ki. Noha a roma népesség születési arányszámai – az általános demográfiai trendekhez hasonlóan – csökkenést mutatnak, a nem roma lakosság megfelelő mutatóihoz képest jelentősen magasabbak. A romák aránya az iskoláskorú gyerekek között magasabb, mint más korcsoportokban. Az európai tendenciákhoz hasonlóan Magyarország népessége öregszik Mind a 25 év alatti fiatalok, mind a munkaképes korú lakosság száma csökken, míg a 65 év felettiek száma emelkedőben van (lásd a melléklet 2. táblázatát). 1981 óta az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében csökken a népesség. Az időskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2030 között 24,22%-ról várhatóan 34,06%-ra emelkedik (EU: 38,04%, lásd a melléklet 3. táblázatát). Míg az aktív korú népességen belül nő az 50 éven felüliek aránya, az iskoláskorú

korcsoportok létszáma csökken. Ez a

szakmai alapképzésben

(iskolarendszerű szakképzésben) tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és a felnőttkori tanulás egyéb formái iránti igények növekedését vetíti előre. A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétől részben ellentételezi a migrációs nyereség. A bevándorlók döntő többsége jól képzett, magyar anyanyelvű, a szomszédos országokból érkező állampolgár. Abszolút számuk és arányuk nemzetközi

összehasonlításban

alacsony,

és

(különösen

Románia

uniós

csatlakozása óta) csökkenő tendenciát mutat. A fejlődő országokból való beáramlás csekély mértékű. Azonban a szakképzett – mind a diplomás, mind a szakmunkás – munkaerő elvándorlása Nyugat-Európába, a tartós válsághelyzet következtében, gyorsulóban van. 5

1.2 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfőbb törvényhozó szerve az Országgyűlés, amelynek 386 képviselőjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyűlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetőjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A 2010-ben választást nyert párt kétharmados parlamenti többséggel kormányoz; új alkotmányt fogadott el, az állami élet számos területét és alrendszereit, egyebek mellett az oktatást és a szakképzést is jelentős mértékben átalakítja. 2011 végén a korábbi közoktatási helyett új köznevelési törvényt és új szakképzési törvényt fogadtak el. A korábban erősen decentralizált oktatási rendszer nagymértékben centralizálttá válik. A szakképzésben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerepe tovább erősödött, immár dominálja e képzési szektort, és jelentős a befolyása a közoktatásra és a felsőoktatásra is. A 19 megye és Budapest főváros a középszintű közigazgatás tradicionális egységei. Közigazgatásban játszott szerepük azonban kisebb, mint a több mint 3 000 területi helyi önkormányzaté, de 2013 januárjától ebben változás lesz. Az oktatás terén például mind a helyi, mind a középszintű választott testületek szerepe csökkenőben van, az állami szerepvállalás az iskolafenntartásban dominánssá válik 2013. januárjától, az állam vállalja például át a legnagyobb finanszírozási tételt, a pedagógusbéreket, és nevezi ki az igazgatókat. 1999 óta hét, tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS-II szintű régiót hoztak létre az EU követelményeinek megfelelően. Az egyes régiókon belül összesen 175 statisztikai kistérséget, a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A kistérségek új néven, mint járások 2013-tól jelentős adminisztratív szerepet is kapnak a megyéknél létrehozott kormányhivatalok mellett. Az elhúzódó válság következtében csökken a lakosság életszínvonala, különösen az alacsonyabb jövedelműek, de a közepes jövedelműek között is. 2006-2010 között a családok nettó átlagjövedelme 11,7%-kal nőtt, miközben a fogyasztói árindex változása 25,3% volt . A trend egyelőre folytatódik.

6

1.3 A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A tanulók döntő hányada (kb. 98-99%) 16 éves korára elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 1A-2A). Az 1990-es évek elején jelentős középiskolai expanzió kezdődött. Mozgatórugója elsősorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvő társadalmi igény volt, melynek kielégítése hamarosan az oktatáspolitika egyik legfontosabb célkitűzésévé vált. Jelentősen nőtt az érettségi bizonyítványt adó felsőközépfokú (ISCED 3A)

iskolákba irányuló továbbtanulás, mivel az érettségi a

felsőoktatásba történő belépés előfeltétele. A szakiskolák (ISCED 3C, ritkábban 2C) azonban nem adnak érettségit. Ezért, továbbá a szakiskolai végzettséggel megszerezhető

alacsonyabb

jövedelem

és

társadalmi

státusz

miatt

a

gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal szemben csökkent a szakiskolák presztízse és tanulóik száma egyaránt. Miközben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma folyamatosan emelkedik, arányuk az aktív korosztályon belül, különösen a 30-34 éves korcsoportban még mindig alacsonyabb, mint az EU-27-ekben1, különösen, ami a férfiakat illeti. Ahogy az 1. Ábra mutatja, az általános iskola (ISCED 1-2) után a felső-középfokra belépők arányai a kilencvenes években nagyon gyorsan változtak, a két jellemző trend az érettségit adó képzések iránti igény növekedése és az érettségit nem adó szakiskolai képzés elkerülése. Ezek a trendek egymást erősítették. A kétezres évek elejére a helyzet stabilizálódott, az évtized végére pedig megfordult. A szakpolitikai törekvések hatására növekvőben van – az összességében csökkenő beiskolázott létszám ellenére – az érettségit nem adó szakképzésbe iratkozók aránya, de még a létszámuk is.

1 Az Eurostat adatai alapján 2011-ben 28.1% versus 34.6%; lásd: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=t2020_41&plugi n=1

7

1. ábra

A 9. évfolyamos nappali tagozatos tanulók megoszlása programtípus szerint, 1990-2012. (Pontos számokért lásd a melléklet 4. táblázatát).

Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012.

A korai iskolaelhagyók aránya alacsonyabb a 13,5%-os EU átlagnál (11,2%, lásd még a melléklet 5. táblázatát). A középiskolai expanzió mellett további magyarázatot kínál erre az is, hogy az első szakképesítés ingyen megszerezhető nappali tagozatos oktatásban. Nem elhanyagolható ebből a szempontból az a tény sem, hogy a tanulók körülbelül 95%-a átmegy az érettségi2, illetve a szakmai vizsgán. A többi keletközép-európai országhoz hasonlóan, a legalább felső-középfokú oktatást végzettek aránya

a

20-24

éves

korcsoportban

az

EU-átlagnál

tartósan

magasabb

Magyarországon (lásd a melléklet 6. táblázatát). Sajnos a középfokú végzettségűek százalékos arányát nem sikerült emelni, és a korai iskolaelhagyók aránya is alig csökkent az elmúlt 8-10 évben. A kormányzat a korai iskolaelhagyás arányát 2020-ra 10%-ra kívánja csökkenteni. Mindazonáltal a lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent a szakiskolákban (ISCED 2/3C). Ahogy azt kutatási eredmények is megerősítik, a magyar oktatási rendszer rendkívül szelektívvé és polarizálttá vált. A hátrányos helyzetű diákok nagyobb valószínűséggel kerülnek szakiskolákba, amelyek nem képesek

ellensúlyozni

hátrányaikat,

ami

jelentős

lemorzsolódási

arányokat

eredményez, s ezáltal hozzájárul az egyenlőtlenségek újratermelődéséhez. Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnőttképzésben való részvétel ösztönzését célzó intézkedést vezetett be. Ennek ellenére a részvételi arányok még mindig messze elmaradnak az EU átlagtól, 2004 óta pedig kifejezetten csökkennek (lásd a melléklet 7. táblázatát). A 2013-ra előirányzott célérték 8%, szemben az Unió 2

Balázs et al., 2011:170.

8

2010-re, illetve 2020-ra előirányzott 12,5%, illetve 15%-ával. Ami a nemek megoszlását illeti, a nők nagyobb arányban vesznek részt az egész életen át tartó tanulásban, és ez a különbség jóval nagyobb, mint más országokban (lásd a melléklet 8. táblázatát). Az alacsony részvételi arányszámok egyik oka az, hogy a felnőttképzésben való részvétel a magasabban képzett és fiatalabb korosztályra koncentrálódik, akik jellemzően motiváltabbak arra, hogy képezzék magukat.

1.4 GAZDASÁGI ÉS MUNKAERŐPIACI MUTATÓK A magyar gazdaság az előző évtized közepéig folyamatos bővülést mutatott évi 4% feletti reál GDP növekedéssel (lásd a melléklet 8. táblázatát). Ennek eredményeként 2006-ra az egy főre eső GDP értéke az EU-átlag 63,6%-ára nőtt a 10 évvel korábbi 50%-ról. A növekvő költségvetési hiány és nemzeti adósság azonban, a kormányzat által 2006 óta bevezetett megszorító intézkedésekkel együtt, már a pénzügyi világválság előtt megakasztotta a gazdasági fejlődést. A 2009-es 6,8%-os csökkenést követően 2010-ben ismét nőtt a gazdaság az export jelentős fellendülésének köszönhetően. 2012-re a GDP 0-1%-os csökkenését jelzik a legfrissebb prognózisok, és 2013-ra is csak csekély növekedéssel kalkuláltak a költségvetésben. A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (94,7%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,4%, illetve 0,7%. E vállalkozások 2009-ben együttesen az alkalmazottak 71%-át foglalkoztatták, azonban a bruttó hozzáadott értéknek csupán a felét állították elő (lásd a melléklet 9. táblázatát). Ugyanakkor az 1997-2006 közötti gazdasági növekedéshez főleg a nagyvállalatok, elsősorban a külföldi tulajdonúak járultak hozzá, és a feldolgozóipar révén az ő hozzájárulásuk meghatározó az exportban is. 2010-ben a munkaerő legnagyobb arányban (28,0%) a közlekedési-szállítási és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt követte a nem piaci szolgáltatások szektora (23,3%) és a feldolgozóipar (20,8%). Az elsődleges szektor és a közüzemek (7,0%), az építőipar (7,3%), valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások (13,5%) együttesen a foglalkoztatás 27,8%-át teszik ki (ld. a melléklet 10. táblázatát). Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemző tartós szakképzett munkaerőhiány, illetve a készségek nem megfelelő volta jelentősen gátolják a 9

gazdaság fejlődését. A szakmai továbbképzésben (felnőttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben függ a vállalatok méretétől. A magyarországi foglalkoztatási ráták rendkívül alacsonyak, különösen az alacsony képzettségűek, a hátrányos helyzetűek, a nők és az idősek körében. 2011ben a 15-64 éves korosztálynak csupán 55,8%-a volt foglalkoztatott, messze elmaradva ezzel az EU-27-ek 64,3%-os átlagától (lásd a melléklet 11. táblázatát); ezen belül a férfiak foglalkoztatási rátája rendre mintegy 10%-kal meghaladja a nőkét. 2011-ben a legfiatalabbak (15-24 éves korosztály) foglalkoztatási aránya az EU-27 átlag felénél csupán picivel volt több, míg az 55-64 éveseknek is csak kevesebb mint fele dolgozott ugyanebben az időszakban, ami 10 százalékponttal kevesebb, mint az EU-27 átlaga a megfelelő korcsoportban. Az alacsony foglalkoztatási arányszámok kiugróan magas inaktivitási rátákkal járnak együtt, utóbbiak az Európai Unióban a legmagasabbak közé tartoznak (lásd a melléklet 1. ábráját). Éppen ezért az egymást követő kormányok próbáltak olyan csoportokat is a munkaerőpiacra vonzani, munkavállalásra ösztönözni, amelyek számára előnyösebb volt korábban a távolmaradás. Különösen a 2010 óta hatalmon lévő kormányzat volt aktív ezen a téren. Így a korai (korengedményes) nyugdíj lehetősége majdhogynem megszűnt, az általános nyugdíjkorhatár is emelkedett, illetve sok kedvezményezett szakma speciális nyugdíjkorhatára is magasabb lett, és kedvezőtlenebbé vált a nyugdíjszámítás módja annak, aki korábban hagyja abba a munkaviszonyt. Nehezebb

lett

a

rokkantnyugdíjba

kerülés,

és

a

nyugdíjkorhatár

alatti

rokkantnyugdíjasok a korábbinál szigorúbb felülvizsgálatra számíthatnak. Csökkent a munkanélkülivé váltak számára folyósított ún. álláskeresési támogatás (tkp. munkanélküli segély) mértéke és folyósítási ideje. Csökkent az álláskeresési támogatásra már nem jogosultak számára folyósítható szociális segély mértéke és kevesebbek számára ítélhetik meg. 2012 elején megváltoztatták a munka törvénykönyvét, amely a rugalmasabb felvételt és elbocsátást is lehetővé teszi, általában a rugalmasabb munkaerőpiac irányába mutató szabályozást tartalmaz. Mindezen intézkedéseknek a pangó gazdaság miatt alig van még eredménye. A magyarországi munkaerőpiacon foglalkoztatottak foglalkozási főcsoportonként való összetétele eltér az Unió egész területén tapasztalttól (ld. a melléklet 12. táblázatát). A főleg diplomát igénylő foglalkozásokban sokkal kisebb arányban dolgoznak, mint az EU egészében, de ez kizárólag a magasan képzett férfiak 10

alacsony számának tudható be, hiszen a

képzettséget igénylő nem fizikai

kategóriában dolgozó nők aránya tizedszázalékra megegyezik. Ennek párjaként jelentős az eltérés a képzettséget igénylő fizikai foglalkozási főcsoportban is. Itt a férfiak százalékos aránya 8%-kal, de még a nőké is 4%-kal meghaladja az uniós átlagértéket. Magyarországon tehát sokkal több szakmunkás dolgozik fizikai munkakörben. A munkaerőpiaci aktivitás és sikeresség Magyarországon még erősebb különbségeket mutat a képzés szintje szerint, mint a legtöbb fejlett országban. Az OECD országok közül Magyarországon a legmagasabb a felsőfokú végzettségűek kereseti előnye, átlagos jövedelmük az ISCED 3 és 4 végzettségűek átlagának 210%-a volt 2010-ben. Az OECD országokban az átlag 155% (lásd a melléklet 13. táblázatát). Az ISCED 0-2 végzettségűek jövedelmi hátránya ugyanakkor nem olyan kirívóan nagy, a 73%-os bérszint csak valamivel alacsonyabb, mint az OECD országokban mért átlagos 77%. A munkaerőpiacot összességében az jellemzi, hogy az iskolai végzettség szintjét nagyon magasan jutalmazza. Az érettségizetteknek jelentős a bérelőnye az érettségivel nem rendelkezőkhöz képest, és a diplomások bérelőnye kiemelkedően magas a “csak” érettségizettekéhez képest. A szakképzettségnek a bérre ennél jóval kisebb pozitív hatása van. Az érettségivel nem rendelkező szakmunkásoknak (ISCED 3) az érettségivel és szakképzettséggel sem rendelkezőkhöz (ISCED 0-2) képest kisebb a bérelőnye, mint az érettségivel rendelkező szakképzetteknek (ISCED 4) az érettségivel nem rendelkező szakképzettekhez (ISCED 3) képest. 3 A magyarországi munkaerőpiac tehát nem csak a szintek között, de az ISCED 3-4 szinten belül is erősebben és más szempontok szerint tagolt, mint a fejlett országok legtöbbjében. Az évezred első évtizedében ezek a különbségek nemzetközi összehasonlításban is növekedtek. 2000 és 2010 között az ISCED 0-2 végzettségű foglalkoztatottak bérhátránya még kicsit csökkent is (bérszintjük 71-ről 73%-ra nőtt) az ISCED 3-4 végzettségűekéhez képest, a felsőfokú végzettségűek bérelőnye viszont 16 százalékponttal nőtt, míg az OECD országok összességében csak 10%kal (lásd a melléklet 14. táblázatát). A foglalkoztatottsági ráta erős összefüggést mutat az iskolai végzettség szintjével és az életkorral, és eltérő mintázatokat mutat, mint az Unió munkaerőpiacának

3

Kézdi et al., 2008.

11

egészében. Amíg a fiatal korosztályok foglalkoztatottsági rátája 16%-kal, az idősebbeké 10%-kal alacsonyabb, addig a 25-49 éves korcsoportban elmaradásunk lényegesen kisebb, 5% (ld. a melléklet 15. táblázatát), és ez a különbség is főleg az alacsonyan képzettek 16%-os elmaradásából adódik, mert a közepesen és magasan képzett középkorosztályúak hátránya csak 3-4%. Igen kedvezőtlen, hogy az elmúlt évtizedben relatív pozíciónk valamennyi korcsoportban romlott, sőt, maguk a ráták is csökkentek 50 éves kor alatt, csak a nyugdíj előtt álló korcsoportban emelkedtek, nyilván a nyugdíjkorhatár-emelés következtében. A

legalacsonyabb

iskolai

végzettségűek

foglakoztatási

rátája

valamennyi

korcsoportban jóval alacsonyabb, mint az Unió egészében, de egészen kirívó a 1524 éves korosztályban, ahol csupán 5,4% (azaz minden huszadik képzetlen fiatal dolgozik), szemben az EU egészében mért 21,5%-kal (ld. a melléklet 15. táblázatát). Hasonló mintázat, de jóval kisebb elmaradás jelentkezik a középszintű és felsőfokú végzettségeknél is, kivéve, hogy a fiatal diplomások foglalkoztatási rátája teljesen megegyezik nálunk és az Unió egészében. A munkanélküliség emelkedett az elmúlt években. A munkanélküliségi ráta 2010ben 11,2% volt a teljes 15-64 éves népesség körében (11,6% a férfiak, 10,8% a nők esetében), és szezonális ingadozással lényegében azóta is változatlan. Az ifjúsági munkanélküliség az EU átlagnál magasabb (2010-ben a 15-24 évesek 26,6%-a volt munkanélküli

az

legalacsonyabb

EU-átlag

iskolai

20,8%-kal

végzettségűek

szemben), (ISCED

és

0-2)

különösen között:

magas

41,4%.

a

Ez 14

százalékponttal magasabb, mint az EU-27 átlaga (ld. a melléklet 16. táblázatát). 2007 óta valamennyi végzettségi szintnél nőttek a munkanélküliségi ráták, a férfiaknál gyorsabban, mint a nőknél (lásd a melléklet 17. táblázatát). A szakképzetlenek munkanélküliségi rátája és a szakképzetteké, az alacsonyabban és magasabban képzetteké nagyjából arányosan nőtt. A regisztrált munkanélkülieken belül 2001 és 2010 között a jelentős felsőoktatási kibocsátás növekedés következtében majdnem kétszeresére nőtt a diplomások száma, de még így is csak 5%-ot tesznek ki az összes munkanélküli között.4 Az alacsonyan képzettek aránya csökkent (42%-ról 39%-ra), amint a nem érettségizett szakmunkásoké is (ISCED 3: 34%-ról 31%-ra).

4

Fazekas – Kézdi, 2011: 291.

12

A munkaviszonnyal nem rendelkezők és munkanélküli ellátásra már nem jogosultak szociális ellátásában is felülreprezentáltak az alacsonyabban képzettek. A diplomások aránya ebben a csoportban már csak 2%, az érettségizetteké 14%, az érettségivel nem rendelkező szakmunkásoké 27%. A többiek, minden második segélyezett a legalacsonyabb képzettségi kategóriából kerül ki, azaz csak 8 általános iskolai végzettséggel vagy még ennél is kevesebbel rendelkezik. A középfokú oktatásra (ISCED 2-4) fordított közkiadások részesedése a GDP-ből a közelmúltig az EU-27 átlagánál kissé magasabb volt Magyarországon (lásd a melléklet 18. táblázatát), de az ellentétes trendek miatt immár alacsonyabb. A felsőközépfokú oktatás esetében azonban az arányszám 2005 óta csökken, és hasonló trend érvényesül az egy tanulóra jutó ráfordítások adatait illetően is. 5 A csökkenő trend jelenleg is tart, és az oktatás alsóbb és felsőbb szintjeire is jellemző.

5

Balázs et al., 2011: 113-114.

13

2. fejezet: Szakképzés az egész életen át tartó tanulás kontextusában 2.1 A MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI RENDSZER ÁBRÁJA MEGJEGYZÉSEK 2011-2012-BEN

A

2.

ÁBRÁHOZ:

A

MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI RENDSZER

1. Az ábrában megjelölt életkor-szintek csak jelzésértékűek. Felnőttoktatási programok az oktatás minden szintjén elérhetőek az idősebb korosztályok számára is. 2. Az 1-2 éves felzárkóztató képzésben általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, 15. életévüket betöltött (az ábra nem teljesen pontos itt) tanulók vehetnek részt a szakképzés megkezdéséhez szükséges kompetenciák megszerzése céljából. Az általános iskola legalább 6 osztályát elvégzett tanulók felzárkóztató oktatásban való részvételéről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. 3. Az új duális típusú szakképzés általánosan a 2013/14-es tanévvel kerül bevezetésre, választható módon azonban néhány iskolában már 2012-ben is indultak ilyen programok. 4. Előrehozott szakiskolai képzés (ISCED 2C/3C), mely hároméves szakképzést kínál közvetlenül az alapfokú és alsó-középfokú oktatás befejezése után, 2010 és 2012 között indult. 5. A nyelvi előkészítő évvel induló kéttannyelvű szakközépiskolai programok (4 helyett) 5 évesek; hasonlóképpen a kéttannyelvű gimnáziumok képzési programjai 5/7/9 évig tartanak (4/6/8 helyett). 6. A felnőttképzés mellett a felnőttek számára nappali munkarend szerinti vagy részidős, ISCED 3C szintű középfokú általánosan képző programok is elérhetőek a felnőttoktatás keretében. A szakiskolát végzettek, akik egy 3 éves felnőttoktatási képzés végén érettségi bizonyítványt szereznek, magasabb szintű OKJ-s képesítést szerezhetnek a szakközépiskolák szakképző évfolyamain.

MEGJEGYZÉSEK 2013-TÓL

A

3.

ÁBRÁHOZ:

A

MAGYARORSZÁGI OKTATÁSI RENDSZER

1 Az ábrában megjelölt életkor-szintek csak jelzésértékűek. Felnőttoktatási programok az oktatás minden szintjén elérhetőek az idősebb korosztályok számára is. 2. A speciális szakiskolai képzés időtartamát nem szabályozza törvény; a szakképesítés vagy rész-szakképesítés megszerzéséhez szükséges évek számát az intézmény által elfogadott speciális kerettanterv határozza meg. 3. Híd II: Egyéves speciális felzárkóztató program az alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező, de legalább hat általános iskolai évfolyamot sikeresen elvégzett, 15. életévüket betöltött tanulók számára. A program pályaorientációs feladatokat lát el és rész-szakképesítés (ISCED 2C) megszerzésére készít fel, ezáltal lehetővé teszi a tanulók szakképzésébe való bekapcsolódását. 4. Híd I: Egyéves felkészítő és pályaorientációs program a 8 általános iskolai évfolyamot sikeresen befejezett, de középfokú oktatási intézménybe felvételt nem nyert tanulók számára. A továbbtanuláshoz szükséges, de hiányzó alapvető ismeretek és kompetenciák pótlásával középfokon való továbbtanulásra készít fel. 5. A nyelvi előkészítő évvel induló kéttannyelvű szakközépiskolai programok (4 helyett) 5 évesek; hasonlóképpen a kéttannyelvű gimnáziumok képzési programjai 5/7/9 évig tartanak (4/6/8 helyett). 6. A posztszekunder képzés szakképző évfolyamainak száma több is lehet, a szakképesítés fajtájától és a korábbi tanulmányoktól függően. 7. A felnőttképzés mellett a felnőttek számára nappali munkarend szerinti vagy részidős, általánosan képző programok is elérhetőek a felnőttoktatás keretében. A szakiskolát végzettek kétéves program elvégzését követően szerezhetnek majd érettségi bizonyítványt. Ezt követően a szakközépiskolák szakképző évfolyamain posztszekunder szintű OKJ képesítést szerezhetnek. A szakképesítésüknek megfelelő ágazatban továbbá akkor is jelentkezhetnek majd posztszekunder képzésre, ha érettségi vizonyítványt ugyan nem szereztek, de mestervizsgát tettek és 5 év munkában eltöltött gyakorlatot tudnak igazolni.

14

2. ábra

A magyar oktatási rendszer, 2011/2012.

15

3. ábra

A magyar oktatási rendszer 2013-tól

16

2.2 ÁLLAMILAG SZABÁLYOZOTT SZAKKÉPZÉS 2.2.1 Iskolarendszerű szakképzés

TÖRTÉNETI HÁTTÉR: REFORM ÉS ÁTALAKÍTÁS Az 1990-es évtized végéig a 8 éves általános iskola után gimnáziumban, a szintén 4 éves,

felsőoktatási

továbbtanulásra

is

jogosító,

szakképesítést

is

adó

szakközépiskolában vagy 3 éves szakmunkásképzőben tanulhattak tovább a fiatalok. A szakképző iskolák jelenlegi – kifutóban lévő – szerkezetét egy 1998-ban elindult jelentős reform alakította ki. Ekkortól a szakközépiskola 4 év alatt csak érettségit adott, szakképesítést – a korábbi ISCED 3 helyett ISCED 4 szintűt – ezt követően 1 vagy 2 éves program elvégzése után szerezhettek a fiatalok. A szakmunkásképzést felváltó szakiskolai képzés a korábbi 3 év helyett 4 (2+2) évig tartott – 2 általános és szakmai orientációs, majd 2 szakképző évfolyammal –, és később a szakképző évfolyamok számát a képzések mintegy felénél még egy évvel növelték (2+3). Azonban a szakképzés időtartamának egy-két évvel való meghosszabbítása nem eredményezett felkészültebb, a munkaerőpiaci elvárásoknak jobban megfelelni tudó fiatalokat. A szakiskolai lemorzsolódás aránya sem csökkent érdemben. Az utóbbi években előtérbe került új megközelítés a fiatalok oktatásban és képzésben tartását és a szakmunkás-utánpótlás biztosítását a szakképzés megkezdésének korábbra helyezésével látja megoldhatónak, a jelenlegi 16 év helyett 14 éves korban, mint 1998 előtt. Ennek megfelelően a meglévő szakképzési struktúrával párhuzamosan 2010-ben 86 szakmában bevezetésre került az ún. előrehozott szakiskolai képzés. A jelenlegi kormányzat a szakképzés elméleti dominanciáját csökkenteni, a munka alapú képzés arányát növelni kívánja, a vállalatoknál folyó képzés arányának növelésével egyfajta duális képzés irányába való elmozdulással (melyet olyan, erős tanoncképzéssel rendelkező országok ihlettek, mint Németország). E cél elérése érdekében Magyarország miniszterelnöke és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke

keretmegállapodást

írt alá

2010 novemberében. Az MKIK

kulcsszerepet fog játszani a jövőben, mivel az államtól szakképzéssel kapcsolatos feladatokat vesz át, amelyek finanszírozását az állami költségvetés biztosítja.

17

A jelenlegi szakiskolai 4-5 éves szakmunkásképző programok helyett egy, a 2010ben bevezetett előrehozott szakiskolai képzéshez hasonló hároméves képzési program kerül bevezetése 2013-tól, amelyet a tanulók az alapfokú és az alsóközépfokú szint (az általános iskola 8. osztálya) elvégzése után kezdhetnek meg. A szakközépiskola újra a 9. évfolyamtól kezdődően nyújt szakképzést, párhuzamosan a közismereti képzéssel, úgy, mint az 1998-as reform előtt. Ez egy adott ágazathoz tartozó, érettségihez kötött szakképesítések közös elemeinek tartalmát magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatást foglal magába. A tanulók ezután szakmai érettségit tesznek le, és olyan bizonyítványt kapnak kézhez, mely bizonyos munkakör betöltésére feljogosító (de nem OKJ-s szakmai) végzettséget jelent. Az új szakközépiskolában érettségizettek viszont csak szakirányban tanulhatnak tovább. A stratégiai és jogszabályi feltételek már adottak. 2011. májusában a kormány “Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására” címmel új és részletes szakképzési koncepciót fogadott el. Ez a 2010. novemberében a miniszterelnök és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK)

által

közösen

jegyzett

keretmegállapodásban

lefektetett

alapelvekre

támaszkodik, melyek a nemzetgazdasági miniszter és az MKIK elnöke által kötött megállapodásban kerültek részletes kibontásra. 2011-ben

az országgyűlés új

szakképzési és új köznevelési törvényt fogadott el; az új rendelkezések három szakaszban lépnek életbe (2012. szeptember 1., 2013. január 1., és 2013. szeptember 1. hatállyal).

TANULÁSI UTAK A SZAKKÉPZÉSBEN Az alapfokú és alsó-középfokú oktatás elvégzését követően a tanulók három különböző felső-középfokú tanulási útvonal közül választhatnak. Kettő ezek közül felkészít a felsőoktatásba történő belépésre, a harmadik azonban nem 6: (a) a gimnáziumi képzési programok (ISCED 3A) négyéves (a kéttannyelvűek esetében ötéves) általános képzést kínálnak, és érettségi bizonyítványt adnak, mely a felsőoktatásba

való

belépés előfeltétele; a

végzősök a

posztszekunder

szakképzésbe is beléphetnek (lásd alább);

6

A fejezet végén található 1. Táblázat az iskolarendszerű szakképzés két fő típusát tartalmazza, még a 2012-es helyzetnek megfelelően.

18

A 2011-ben hozott új szakképzési és új köznevelési törvény fontos szerkezeti változásokat eredményez az iskolarendszerű szakképzés rendszerében. A jelenlegi képzési struktúra fokozatosan, kimenő rendszerben megszűnik; a 2013/14-es tanévtől már csak az új szakképzési programok indíthatóak. (b) a szakközépiskolai programok négyéves (a kéttannyelvűek ötéves) általános és szakmai alapozó képzést (ISCED 3A) kínálnak, mely az érettségi bizonyítvány megszerzésére készít fel; ezután a tanulók szabadon választhatnak, hogy részt vesznek-e a szakképesítést nyújtó 1-3 éves szakképzésben (ISCED 4C) vagy továbblépnek a felsőoktatásba. A szakképzési program időtartama a megszerezhető szakképesítéstől függ. A legtöbb tanuló számára a képzés egyéves, mivel a szakmai alapozó képzésben való részvételt beszámítják. 2013-tól a szakközépiskolai képzés megváltozik. Az 1998-as iskolaszerkezeti reformot megelőzőhöz hasonlóan, a szakközépiskola újra a 9. évfolyamtól kezdődően nyújt szakképzést, a közismereti képzéssel párhuzamosan. Ez egy adott ágazathoz tartozó, érettségihez kötött szakképesítések közös tartalmát magában foglaló szakmai elméleti és gyakorlati oktatást jelent. A tanulók az első négy szakközépiskolai évfolyam (9-12) elvégzése után szakmai érettségit tesznek le. Ez annyiban különbözik a gimnáziumi tanulók vizsgájától, hogy az ötödik választahtó tantárgy helyett itt kötelezően az ágazat szerinti szakmai tárgyból kell vizsgázni. A vizsga letételével a tanulók olyan bizonyítványt szereznek, mely bizonyos munkakörök betöltésére feljogosító (de nem OKJ-s szakmai) végzettséget jelent. Ezt követően a tanulók választhatnak, hogy munkába kívánnak állni, folytatják tanulmányaikat egy posztszekunder szintű szakképesítés megszerzéséért, vagy belépnek a felsőoktatásba. Mivel a szakközépiskola 9-12. évfolyamán elvégzett szakképzés beszámításra kerül, az ISCED 4C szintű posztszekunder szakképzés az adott ágazatban a tanulók többségének egy év alatt teljesíthető lesz. A kötelező szakmai tárgyból tett vizsga továbbá emelt szintű vizsgának számít, ami előnyt jelent a szakirányú felsőfokú továbbtanulásnál. (c) a szakiskolai képzés kifutóban levő rendszere általános és szakmai alapozó képzést nyújt az első két évben; ezt 1-3 éves OKJ szakképesítést adó szakképzés követi ISCED 3C szinten. A végzősök szakképzett munkaerőként beléphetnek a munkaerőpiacra. A felsőoktatásba történő továbbhaladáshoz azonban további képzésben kell részt venniük (lásd alább). Utoljára 2012. szeptemberében indulhattak ilyen típusú szakiskolai programok. 19

2010

szeptemberében

párhuzamosan

futó

ún.

vezették előrehozott

be

a

meglévő

szakiskolai

szakiskolai

képzést,

mely

képzéssel hároméves

szakképzést kínál 14 éves kortól, közvetlenül az alapfokú és alsó-középfokú oktatás (általános iskola, ISCED 1A-2A) befejezése után. Az előrehozott szakiskolai képzésben résztvevő tanulók már 17 évesen szakképesítést szerezhetnek. A 2011-ben elfogadott új szakképzési törvény bevezette az ún. duális szakképzési modellt. A 2013/14-es tanévtől a szakiskolák már csak a duális rendszerben indíthatnak képzést, de néhány intézményben már 2012. szeptemberében elindult ez a fajta program. Az új, hároméves duális szakiskolai képzés már az első évfolyamtól egyszerre nyújt majd közismereti oktatást és szakképzést a tanulóknak. A gyakorlati képzés aránya a korábbi szakiskolai képzéshez képest lényegesen megnő, míg a szakmai elméleti és különösen a közismereti tárgyak óraszáma jelentősen csökkeni fog. A speciális szakiskolai és a készségfejlesztő speciális szakiskolai programok a sajátos nevelési igényű tanulók képzését hivatottak biztosítani. A végzettek ISCED 2C (ritkábban 3C) szintű OKJ-s szakképesítést szerezhetnek, vagy csupán a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeiket fejlesztik. A speciális szakiskolai programok legalább négyévesek, és opcionálisan kezdődhetnek két általános képző évfolyammal. Ahogy az 1. fejezetben található 1. ábra is mutatja, a három felső-középfokú programtípusban való részvétel az elmúlt évtized során lényegileg nem változott.

20

1. táblázat

Képzési program típusa

Nappali iskolarendszerű szakképzés (IVET) felső-középfokú szinten, 2012.

Fő gazdasági ágazatok

ISCED szint

Közismereti és szakmai tárgyak aránya

Az iskolai ill. a munkahelyi képzés aránya

Tanulmányok átlagos időtartama

Más képzési útvonalak felé való át/továbblépési lehetőség

3C

közismereti képzés (min. 50%), szakmai alapozó képzés (max. 50%)

iskolai képzés

2 év

horizontális: szakközépiskola, gimnázium

a

Szakiskola ( ) általánosan képző évfolyamok (9-10.)

szakképző évfolyamok (11., 11-12., 11-13.)

előrehozott szakiskolai képzés (9-11)

minden ágazat/OKJ-s szakmacsoport az üzleti szolgáltatások kivételével

ipar, építőipar, mezőgazdaság, üzleti és egyéb szolgáltatások

3C (or b ()

2C)

d

3C ( )

elsősorban szakmai képzés

a közismereti képzés a program 1/3-át teszi ki (kb. 1 000 óra)

függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől

első év: iskolai, 10-11. évfolyam: döntően munkahelyi

21

1-3 év szakképesítéstől c függően ( )

3 év

horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés magasabb szintű tanulmányokba: csak hároméves teljes vagy részidős, érettségi bizonyítványt adó általános képzés után horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés magasabb szintű tanulmányokba: csak teljes vagy részidős, érettségi bizonyítványt adó általános képzés után

Képzési program típusa

Fő gazdasági ágazatok

ISCED szint

Közismereti és szakmai tárgyak aránya

Az iskolai ill. a munkahelyi képzés aránya

Tanulmányok átlagos időtartama

Más képzési útvonalak felé való át/továbblépési lehetőség

e

Szakközépiskola ( ) általánosan képző évfolyamok (9-12., 9-13. évfolyam)

3A

elsősorban közismereti oktatás, a teljes óraszám max. 1626%-ában szakmacsoportos szakmai alapozó oktatás

4 év (5 év a kéttannyelvű iskolákban)

iskolai képzés

horizontális: gimnázium, szakiskola, vagy (9-10. osztály végéig) más szakmacsoporthoz tartozó szakközépiskola továbblépés: szakközépiskola szakképző évfolyamai (ISCED 4C) vagy felsőoktatás (ISCED 5A/B)

minden ágazat

szakképző évfolyamok (13., 13-14., 13-15.)

(a) (b) (c) (d) (e) (f)

4C

szakmai képzés

függ a képesítéstől, az iskola és a tanulók döntésétől

1-3 év, szakképesítéstől f függően ( )

horizontális: nincs; végzés után belépés a munkaerőpiacra továbblépés: ld. az általánosan képző évfolyamoknál

A művészeti szakiskolai programokban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan folyik és megkezdődhet már az 5. illetve 7. évfolyamon. A speciális szakiskolák és készségfejlesztő speciális szakiskolák a mentális vagy egyéb fogyatékkal élő tanulók képzését hivatottak biztosítani. A végzettek ISCED 2C vagy 3C szintű OKJ-s szakképesítést szerezhetnek, vagy csupán a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeiket fejlesztik. Jelenleg a tanulók többsége hároméves képzésben vesz részt. A 2010-ben bevezetett előrehozott szakiskolai képzés hivatalosan még nem került besorolásra. A művészeti szakközépiskolai programokban a szakképzés az általános műveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan folyik és megkezdődhet már az 5., 7. illetve 9. évfolyamon. Jellemzően egy év, mivel a 9-12. vagy 13. évfolyamot szakközépiskolában végzetteknél a szakmai alapozó képzés beszámításra kerül.

22

SZAKKÉPZÉS FELSŐ-KÖZÉPFOKÚ ÉS POSZTSZEKUNDER SZINTEN 14 éves korban a tanulók eldönthetik, hogy tanulmányaikat a két szakképző iskolai programfajta valamelyikén folytatják-e. Amint azt a 2. táblázat mutatja, 2011/12-ben a felső-középfokon nappali oktatásban tanulók körülbelül kétharmada a két szakképző iskolai programon tanult. A programok szerkezetének megfelelően azonban az összes felső-középfokon tanuló csupán körülbelül 15%-a tanult a szakképző évfolyamokon, körülbelül 45%-uk a két szakképző iskolatípus – szakmacsoportos alapozó képzést is magában foglaló – általánosan képző évfolyamain. A

szakközépiskola

szakképző

komponensének

posztszekunder

szintre

emelésével az érettségi bizonyítvány és egy szakképesítés (ISCED 3A/4C) megszerzése 21 éves korig is eltarthat, de tipikusan 19 éves korig tart. 2. táblázat A gimnáziumban és a szakmai alapképző programokban tanulók létszáma és megoszlása iskolatípus szerint (20011/12) Létszám

szakiskola

(a)

szakközépiskola gimnázium

általánosan képző évfolyamok (9-10) (b) szakképző évfolyamok (11, 11-12, 11-13) előrehozott szakiskolai képzés összesen általánosan képző évfolyamok (9-12/13) szakképző évfolyamok (posztszekunder nem felsőfokú szint) összesen általános képzés (9-12/13. évfolyamok)

felső-középfokú szint összesen összesen a posztszekunder szakképzéssel együtt

Teljes felsőközépfok %ában

42 311 71 573 15 556 129 440 164 991

9.12 15.42 3.35 27.89 35.55

54 709

–

219 700 169 651

– 36.56

464 082 518 791

100.0 –

(a) A táblázat nem tartalmazza a speciális szakképző iskolák adatait. (b) Beleértve a szakiskolákban tanuló 245 felsőfokú szakképzési programban résztvevő tanulót is. Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012.

A felnőttoktatás különböző képzési formákban elérhető, így nappali munkarend szerinti oktatásban, esti és levelező oktatásban, valamint egyéb módokon, pl. távoktatás formájában. Általában véve a felnőtteknek kínált képzési programok nem különböznek a nappali rendszerű képzéstől a célok, belépési követelmények, a tantervek fő vonásai, illetve az értékelés és a képző intézmény által kibocsátott, államilag elismert képesítés tekintetében. A legjellemzőbb közvetítési mód azonban az esti tagozat a szakképző programok mindkét típusában, s csak nagyon kevés 23

felnőtt vesz részt „egyéb” képzési formában kínált programokban. Mindazonáltal, amint azt az 1. melléklet 19. táblázata mutatja, a legfeljebb ISCED 0-2 képesítéssel rendelkező felnőttek közül csak nagyon kevesen vesznek részt iskolarendszerű oktatásban. Az alacsonyabb képzettségű, idősebb népesség számára az állam inkább a felnőttképzés keretében kínál speciális célprogramokat.

FELVÉTEL A szakmai alapképzésbe (iskolarendszerű szakképzésbe) a tanulók az alapfokú és alsó-középfokú oktatás (általános iskola, ISCED 1A-2A) nyolc osztályának elvégzése után léphetnek be. Az iskolák további felvételi követelményeket is előírhatnak (a tanuló korábbi iskolai teljesítménye vagy felvételi vizsga alapján). Az alap- és alsó-középfokú végzettséggel nem rendelkező, 15-23 éves fiatalok a szakiskolákban szervezett ún. felzárkóztató képzésben vehetnek részt. A tanulók e programokban belépéshez

a

(11.

szükséges

évfolyamon

kezdődő)

kompetenciákat

szakképző

szerezhetik

meg.

évfolyamokra

való

2011/2012-ben

szakiskolák 15,7%-a kínált felzárkóztató képzést mindösszesen

2 337

a

tanuló

7

számára.

A 2011. évi köznevelési törvény a jelenleg futó felzárkóztató képzési programokat leváltó, új képzési útvonalat vezetett be Hídprogram néven. A cél hasonló, a program az általános iskolai tanulmányaikat gyenge eredménnyel vagy egyáltalán nem elvégző tanulókat kívánja felkészíteni szakiskolai képzésben való tanulmányaik folytatására. Azok a tanköteles korú tanulók, akik általános iskolai tanulmányaikat elvégezték de – gyenge eredményeik miatt – szakiskolába már nem nyertek felvételt, a Híd I. programban folytathatják tanulmányaikat. A Híd I. célja, hogy pótolja a továbbtanuláshoz szükséges, de hiányzó alapvető ismereteket és kompetenciákat. A Híd II. program azokat a tanköteles életkort már betöltő tanulókat célozza meg, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, de legalább 6 osztályt befejeztek, és további felkészítést igényelnek, hogy képesek legyenek felvételt nyerni valamely szakiskolai képzési programba. A Híd II. az ehhez szükséges motivációs fejlesztést biztosítja, továbbá fejleszti a jogszabályban meghatározott egyes szakmák sikeres elsajátításához szükséges készségeket és ismereteket, szakmacsoporton belüli pályaorientációs feladatokat lát el. 7

Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012.

24

Jelenleg a szakközépiskola szakképző évfolyamain az általános felvételi követelmény az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A); vagyis de facto e szakképző évfolyamok posztszekunder szintűek és a felső-középfokú általános képzésből (gimnázium, ISCED 3A) érkező tanulók számára is nyitva állnak.

ÉRTÉKELÉS, KÉPESÍTÉSEK ÉS TOVÁBBLÉPÉS Mind a szakiskolákban, mind a szakközépiskolákban az OKJ-s szakképesítés a szakmai vizsgán szerezhető meg a szakképző évfolyamokat követően. A tanulók első OKJ-s szakképesítésüket ingyen szerezhetik meg nappali oktatásban (23 éves korig). Az OKJ-s képesítések az adott szakmai és vizsgakövetelményben (SZVK) meghatározott foglalkozás gyakorlására jogosítanak, de nem nyújtanak közvetlen belépési

lehetőséget

a

további/magasabb

szintű

oktatásba.

A

szakiskolát

végzetteknek ezért további három évet kell elvégezniük nappali vagy részidős formális általános képzésben, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt, ami a magasabb szintű tanulmányok folytatásának előfeltétele. A szakiskolát végzettek körülbelül egyharmada elvégzi e hároméves képzést és megszerzi az érettségi bizonyítványt. Az új, 2011. évi szakképzési törvény értelmében a szakiskolát végzettek – az eddig három helyett – két év alatt szerezhetnek szakmai érettségi bizonyítványt. Továbbá azok,, akik a szakiskola elvégzése után legalább öt éves gyakorlattal és az adott szakképesítésben tett mestervizsgával rendelkeznek, az érettségi bizonyítvány előzetes megszerzése nélkül is jogosultak lesznek – szakképesítésüknek megfelelő ágazatban – szakközépiskolai poszt-szekunder tanulmányok megkezdésére.

A GYAKORLATI KÉPZÉS FORMÁI Az, hogy egy iskolarendszerű szakképzési program gyakorlati képzési része az iskolai tanműhelyben és/vagy – egészben vagy részben – egy gazdálkodó szervezetnél valósul-e meg, a külső képzési helyek elérhetőségétől, illetve a tanuló, valamint az iskola döntésétől függ. A 2000-es évek eleje óta az oktatáspolitika különféle ösztönzőket vezetett be azzal a céllal, hogy növelje a vállalatok hajlandóságát a gyakorlati képzésben való részvételre. 25

A törvény a gazdálkodónál folytatott gyakorlati képzés két lehetséges (jogi) formáját különbözteti meg. A törvény és az oktatáspolitika által előnyben részesített forma

a

tanulószerződés

alapján

folytatott

egyfajta

tanoncképzés.

A

tanulószerződést a gazdálkodó szervezet és a tanuló kötik meg az illetékes területi gazdasági kamara képviselőjének felügyelete alatt. A gazdálkodó köteles a tanuló részére gyakorlati képzést, továbbá rendszeres havi pénzbeli juttatást fizetni, az iskolai szünetek időtartamára is. Egyéb esetekben, bizonyos feltételek teljesülése esetén a szakképző iskola együttműködési megállapodást köthet egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulók számára gyakorlati képzést biztosít. Ez utóbbi esetben a tanulók nem állnak szerződéses viszonyban a munkáltatóval és nem is kapnak tanulói juttatást (csupán a nyári iskolai szünet alatti gyakorlat idejére). Az új szakképzési törvény értelmében a tanulók már az első szakképző évfolyamon, azaz 14 éves korukban (a korábbi 16 helyett) megkezdhetik a gyakorlati képzést tanulószerződéssel is. Az első évben azonban a gyakorlati képzés csak tanműhelyekben folyhat. Az elmúlt évtizedben számos pénzügyi ösztönzőt vezettek be – különösen a fizikai szakmunkára felkészítő szakiskolai programok esetében – azt elősegítendő, hogy a szakmai gyakorlati képzés először tanműhelyben történjen (az alapvető szakmai műveletek gyakorlása érdekében), majd a következő években munkahelyen folyjon. Jelenleg, míg a legtöbb szakközépiskolai tanuló továbbra is az iskolában kap gyakorlati képzést, a szakiskolai tanulók többsége gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzésben vesz részt, általában tanulószerződés alapján. 2001 óta a tanulószerződések száma a négyszeresére nőtt. Tanulószerződéses képzés elméletileg bármely iskolarendszerű szakképző programban

szervezhető.

ágazat/foglalkozás

szerint

A

tanulószerződések

változó.

2010-ben

elérhetősége 279

azonban

szakmában

folyt

tanulószerződéses képzés; az így tanuló diákok 59%-a azonban csupán tíz ISCED 3C szintű szakképesítés egyikét kívánta megszerezni (lásd az 1. melléklet táblázatát).

26

20.

SZAKKÉPZÉS A FELSŐOKTATÁSBAN A felsőfokú szakképzés (FSZ) 1998-ban indult érettségi bizonyítvánnyal rendelkező tanulók számára. A felsőfokú szakképzettséget – de felsőfokú végzettséget nem – nyújtó ISCED 5B programok eredeti célja az volt, hogy rövidebb moduláris képzést kínáljon, mely a változó munkaerőpiaci igényekhez gyorsan képes alkalmazkodni. Az FSZ magas szintű szakmai munkára készíti fel a résztvevőket, ugyanakkor, a kreditátvitel lehetőségével segíti az átlépést a szakképzésből a felsőoktatásba. Felsőfokú szakképzést csak főiskolák és egyetemek szervezhetnek. A képzés azonban szakközépiskolában is folyhat – és az esetek felében folyik is –, egy felsőoktatási intézmény irányítása alatt, együttműködési megállapodás alapján. Így mind a résztvevők jogállása, mind a képzés irányítási és finanszírozási rendszere attól függően változik, hogy a képzés ténylegesen milyen típusú intézményben valósul meg. 2012 volt az utolsó év, amikor tanulók a jelenlegi formában felsőfokú szakképzési programon folyó képzést kezdhettek. 2013/14-től már csak felsőoktatási intézmények indíthatnak FSZ programokat, melyek a 2011. évi új felsőoktatási törvény szabályozása alá esnek. A képzés neve is megváltozik, felsőfokú szakképzésről felsőoktatási szakképzésre módosul.

A SZAKKÉPZÉS IRÁNYÍTÁSA A

szakképzés

és

felnőttképzés

ágazati

irányítása

–

csakúgy

mint

a

foglalkoztatáspolitika – a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hatáskörébe tartozik. Az NGM felelős a szakképzés szabályozásáért. A kerettantervek és a szakképzés szabályozása

kimeneti

követelményei,

tekintetében

az NGM

illetve

az

felelősségét

iskolarendszerű megosztva

szakképzés

gyakorolja

az

egészségügyért, idegenforgalomért és a többi szakképzésben érintett ágazatért felelős minisztériummal, illetve az oktatásért és szociálpolitikáért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumával együtt. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ, ld. bővebben a 3. fejezetben) és más, képesítést érintő kérdések (szakmai követelménymodulok,

vizsgaszabályzat,

kormányhatározatokon keresztül történik. 27

finanszírozás)

szabályozása

2011.

január

1-étől

megyei

(fővárosi)

kormányhivatalok

kezdték

meg

működésüket, melyek számos állami szerv, így az Oktatási Hivatal (OH) és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) korábbi regionális egységeiből alakultak ki. 2012-től a szak- és felnőttképzésért felelős minisztérium fejlesztési, koordinációs, kutatási, információszolgáltatási és tanácsadási feladatainak ellátását a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatósága (NMH SZFI) segíti. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az elmúlt évtizedben egyre fontosabb szerepet játszik a szakképzésben; a kormánnyal 2010-ben kötött megállapodás értelmében a kamara kulcsszerepet játszik a szakképzés-politika alakításában, és számos feladat ellátása is az MKIK hatáskörébe került. Az MKIK lett felelős 125 szakma, a szakképzettséget igénylő fizikai foglalkozások döntő hányada képesítési és vizsgakövetelményeinek kidolgozásáért. A kamarák a vizsgák szervezésében

is

részt

vesznek

az

országos

gazdasági

érdekképviseleti

szervezetekkel együttműködésben, valamint minőségbiztosítási feladatokat is ellátnak

–

országos

érdekképviseleti

szervezetekkel

együttműködve

–

az

iskolarendszerű szakképzést illetően (tanulószerződés alapján és egyéb formában zajló gyakorlati képzés ellenőrzése). A társadalmi partnerek is részt vesznek a szakképzést – mind a szakmai alap-, mind

a

szakmai

továbbképzést

–

érintő

politika-formáló

és

döntéshozó

folyamatokban különféle, jogszabály által létrehozott tanácsadó testületeken keresztül. A legjelentősebb országos szintű tanácsadó testületek (ld. még a 3.8 szakaszt): a) Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT), a szakképzés stratégiai kérdéseinek többoldalú érdekegyeztető fóruma; b) Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT), a nemzetgazdasági miniszternek a felelős minisztériumok és egyéb érintettek képviselőit magába foglaló

tanácsadó

és

döntéshozó

testülete,

mely részt

vesz az OKJ

fejlesztésében, illetve az NFA képzési alaprész forrásainak elosztásában; valamint c) az OKJ fejlesztésében közreműködő Nemzeti Képesítési Bizottság. A megyei/fővárosi (2012-ig regionális) fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB) szintén

fontos

tanácsadói-konzultációs

szerepet

töltenek

finanszírozási és fejlesztési ügyekben (ld. alább, ill. 3.5 és 3.8). 28

be

szakképzés-

A korábbi, 1993-as közoktatási törvény értelmében a megyei (fővárosi) önkormányzatok kötelessége a felső-középfokú és a posztszekunder szintű szakképzés biztosítása, de iskolát létesíthet és fenntarthat az állam, az egyházak és a

gazdasági

szervezetek,

alapítványok,

egyesületek

stb.

is.

Az

összes

iskolafenntartó jogosult támogatásra az állami költségvetésből a tanulók létszáma és az intézmény által ellátott feladatok típusa alapján. A szakképzésben résztvevő tanulók többsége a 23 megyei jogú város és a főváros által fenntartott intézményekben tanul. A fenntartó felelős az iskola törvényes működéséért és hagyja jóvá annak belső szabályzatait és a nevelési és pedagógiai programját, de máskülönben

az

iskolák

jelentős

autonómiát

élveznek

szakmai-pedagógiai

kérdésekben, az iskolaigazgató vezetése alatt. A 2011-ben elfogadott új köznevelési törvény értelmében 2013. január 1-I hatállyal a jelenleg önkormányzati fenntartásban lévő iskolák állami fenntartásba kerülnek. 2012-ben azonban a törvény módosításra került, így a 3 000 lakosnál nagyobb lélekszámú települések önkormányzatai választhatnak, hogy továbbra is iskoláik működtetői akarnak-e maradni. Az oktatási feladatok ellátásának felelőssége végső soron az államhoz kerül; szintén az állam lesz a tanári kar (beleértve az iskolaigazgatót is) munkáltatója, akiknek fizetését is az állam biztosítja. A központi kormányzat

fenntartói

jogait

az

újonnan

felállított

Klebelsberg

Kunó

Intézményfenntartó Központon (KLIK) keresztül gyakorolja, mely 198, a járásokban és a fővárosi kerületekeben kialakított és a megyei / fővárosi kormányhivatalok alá tartozó tankerületet foglal magába. A KLIK feladata a megyei szintű oktatási tervekre – beleértve a szakképzésért felelős miniszter javaslatait figyelembe vevő megyei szakképzési terveket is – vonatkozó tervezet kidolgozása.

FINANSZÍROZÁS A szakképzési intézmények működtetése döntően az alábbi forrásokból történik: a) a központi állami költségvetés; b) az iskolafenntartók (ld. fentebb) költségvetése. 2012 végéig az állami hozzájárulást az iskolafenntartók kapják meg, egy részét automatikusan, míg a különböző céltámogatások pályázatok útján érhetők el. A helyi önkormányzatoknak csupán a kötött normatív támogatást és a központosított 29

előirányzatokat kell kötelezően oktatási célra fordítaniuk, de valójában az állami hozzájárulást jellemzően még ki is kell egészíteniük egyéb bevételeikből. A 2011-ben elfogadott új köznevelési és új szakképzési törvény a szakképző iskolák finanszírozását is átalakítja, noha számos részlet még kidolgozásra vár. 2013. január 1-től a központi állami költségvetés fogja biztosítani az összes tanár, szakoktató és egyéb, a pedagógia munkát segítő alkalmazott munkabérének fedezetét, beleértve a nem-állami fenntartású oktatási intézményekben dolgozókét is, amennyiben a fenntartó erre vonatkozóan megállapodást köt az oktatásért felelős miniszterrel. A gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés költségeit a gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulását (SZH) az ezzel kapcsolatban felmerülő költségek fedezésére fordíthatja, illetve ezen felüli költségeit is visszaigényelheti a Nemzeti Foglalkoztatási Alap (NFA) képzési alaprészéből (melyet szintén a SZH finanszíroz, ld. alább). A gyakorlati képzés folytatása valójában jövedelmező vállalkozás is lehet; a gazdálkodó szervezeteknél szervezett képzések jelentős része ténylegesen e célból létesített cégeknél zajlik. A gyakorlati képzés finanszírozását érintő változások közül a legfontosabb, hogy 2012-től a képzést folytató gazdálkodó szervezet által igényelhető normatív támogatás összege szakmánként változik. Ösztönzendő a magas anyag és egyéb költségigényű szakmákban folyó képzést, az új szabályozás képesítésenként differenciált éves normatívát vezetett be. A normatívákat az év második felében felülvizsgálták, és az esetek többségében meg is emelték, ezzel is kedvező irányba befolyásolva a gyakorlati képzés finanszírozását. A nappali iskolarendszerű szakképzés technológiai és tartalmi fejlesztését az NFA képzési alaprésze és – pályázati programokon

keresztül – az ESZA támogatja,

illetve a megyei fejlesztési és képzési bizottságok és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács által támogatott központi fejlesztési programokon keresztül valósul meg. A szakképzés különösen jelentős finanszírozási forrása (az 1970-es évek óta) a szakképzési hozzájárulás (SZH), mely gyakorlatilag a gazdálkodó szervezetek által fizetett egyfajta szakképzési adó, összege a bruttó bérköltség 1,5%-a (a közszféra, kivéve az állami vállalatokat, az egyházak, nyugdíjalapok, (kiemelten) közhasznú non-profit

szervezetek

mentesülnek

az adó

fizetése

alól).

A

szakképzési

hozzájárulás rendszerét a 2011. novemberében elfogadott új, a szakképzési hozzájárulást szabályozó törvény jelentős mértékben átalakította. 2012-től az ún. 30

fejlesztési támogatás (azaz a gazdálkodó szervezetek által a szakképző intézmények számára biztosított, a gyakorlati képzés infrastrukturális feltételeinek fejlesztését célzó, felszerelés vagy pénzbeni támogatás) nem számolható el a szakképzési hozzájárulás terhére, a saját dolgozó képzése egy részének SZH-ból fedezése (ld. a 2.3 szakaszt) pedig először szintén megszűnt, majd törvénymódosítást követően a korábbi mérték felére csökkent. A duális képzési programok bevezetéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából a gyakorlati képzés költsége változatlanul elszámolható/visszaigényelhető maradt. A

szakképzési

hozzájárulás

képzésre

nem

fordított

része

a

Nemzeti

Foglalkoztatási Alap (NFA, korábban Munkaerőpiaci Alap) képzési alaprészébe kerül befizetésre. A szakképzési alap fizetésére nem kötelezett, de tanulószerződésen alapuló gyakorlati képzést biztosító intézmények (pl. a szociális és egészségügyi szektorban

működő

központi

költségvetési

intézmények,

mezőgazdasági

gazdálkodók, stb.) az NFA-ból kapnak támogatást. Az NFA képzési alaprész feletti rendelkezési jog a szakképzésért és felnőttképzésért felelős minisztert illeti, és kizárólag közvetlenül a szak- és felnőttképzéshez közvetlenül kapcsolódó célok támogatására használható fel.

SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK A közoktatás keretében nyújtott szakképzésben dolgozó tanárok/oktatók annak alapján csoportosíthatók, hogy mit és hol oktatnak: 3. táblázat Szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók a képzettség megszerzésének feltételei

továbbképzés

felsőfokú végzettség (MA/MSC) és tanári/oktatói képesítés(ISCED 5A)

kötelező, legalább hétévenkénti, minimum 120 órás továbbképzés

szakoktató

felsőfokú végzettség (BA/BSc) és tanári/oktatói képesítés(ISCED 5A)

kötelező, legalább hétévenkénti, minimum 120 órás továbbképzés

gyakorlati oktató

szakképesítés és legalább 5 év szakmai gyakorlat

foglalkozás

közismereti szakos tanár szakmai tanár

31

feladatok és felelősségi körök közismereti tantárgyak tanítása szakmai elméleti tantárgyak tanítása iskolai tanműhelyben folyó szakmai gyakorlat irányítása vállalati tanműhelyben vagy munkahelyen folyó gyakorlati képzés irányítása

A fentieken kívül egyéb munkakörök is segítik az oktató-nevelő munkát. Ezeket nagyrészt az iskolák tanári végzettséggel már rendelkező munkatársai töltik be, akik e feladatok mellett tanári munkát is végeznek. Ahogy azt a tanárképzésre jelentkezők egyre csökkenő száma is mutatja, a tanári pálya presztízse általában véve nagyon alacsony, nem utolsósorban az alacsony fizetések miatt. A tanári munka minőségének javítása érdekében az elmúlt években történtek

bizonyos

lépések,

pl.

gyakorlatcentrikusabb

lett

a

képzés

és

kompetenciaalapú kimeneti követelményeket határoztak meg. A bérek emelésére azonban nem került sor, miközben az óraterhek növekedtek, így ezek a változások nem hoztak számottevő változást. A

2013-ban

életbe

lépő

új

köznevelési

törvény

ugyan

felvázol

egy

életpályamodellt, mely a tanári pályát szakaszokra osztva kínál előmeneteli lehetőséget, és ezzel együtt a jelenleginél differenciáltabb bérezést, juttatásokat és többféle karrierlehetőséget. 2012 októberében azonban a kormány – a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel – 2014-re halasztotta a modell bevezetésének időpontját, s ezzel együtt a bérek rendezését. A

tanárképzés

struktúrája

alapvetően

átalakult

a

Bologna

folyamathoz

kapcsolódóan a 2005-ös felsőoktatási törvény nyomán. Ennek következtében tanárképzés jelenleg kizárólag mesterképzés keretében folyik, míg az oktatók képzése alapképzési szinten zajlik. Az új tanárképzési rendszer bevezetése azonban aggályokat keltett. A 2010-ben hivatalba lépett kormány a Bologna rendszer felülvizsgálatát követően a következő változásokat vezeti be a 2012/13-as tanévtől: 

a korábbi egyciklusú képzés visszaállítása a közismereti szakos tanárok képzése terén, bár a szakmai tanárok és művésztanárok képzése az egyciklusú képzés mellett kétciklusú (BA/MA) képzésben is folyhat;



a külső gyakorló helyen folyó tanítási gyakorlat idejének egy teljes évre való kiterjesztése;



a már pályán levők tanárok munkája minőségének mérését és fejlesztését külső szakértőket bevonó tanfelügyeleti rendszer segíti.

32

2.2.2 Iskolarendszeren kívüli szakképzés felnőttek számára Néhány kivételtől eltekintve az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhető a formális iskolarendszeren kívül, felnőttképzés formájában is (ld. 2.3 szakaszt). A munkanélküliek és egyéb veszélyeztetett csoportok számára szervezett, államilag támogatott képzések többsége is OKJ képesítést ad (ld. az 1. melléklet 21. táblázatát). Mindent összevetve felnőttképzést követően ma már sokkal több OKJ-s képesítést ítélnek oda, mint iskolarendszerű képzést követő vizsga után. Emellett vannak más típusú felnőttképzési programok, amelyek szintén államilag elismert szakképesítést nyújtanak. Ilyenek például a hatósági jellegű képzések, melyek országosan vagy nemzetközileg elismert, az OKJ-ban nem szereplő képesítéseket, jogosítványokat nyújtanak, és néhány, bizonyítványt vagy új képesítést nyújtó, kötelező továbbképzési program (lásd a 2.3 szakaszt) is. Az OKJ-s szakképesítéseket adó képzések esetében a képzés céljait, belépési feltételeit, időtartamát (a minimális és maximális óraszámot), tartalmi követelményeit és a kimenet típusát az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZKV) és

2012-től

követelménymoduljai

határozzák

meg,

amelyeket

az

adott

szakképesítésért felelős miniszter tesz közzé rendeletben. A felnőttképzők tanterveiket az SZVK-k és a szakmai követelménymodulok alapján készíthetik el. A hatósági képzések tartalmát és céljait vagy jogszabály, vagy az érintett állami hatóság határozza meg. E képzési programok olyan képesítéseket (engedélyt, diplomát, képesítést vagy a képző által kiállított részvételi igazolást) adnak, melyek a hatóság által meghatározott tevékenységek gyakorlására jogosítanak fel (jellemzően a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és -védelem vagy élelmiszerhigiénia területén).

2.3 EGYÉB KÉPZÉSI FORMÁK KÉPZÉSI KÍNÁLAT Az OKJ-s képzések és a hatósági jellegű képzések (ld. 2.2.2 szakaszt) mellett az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés körébe tartoznak a különböző típusú és időtartamú, államilag elismert képesítést nem nyújtó képzési programok is.

33

A belépési követelményeket, a képzés időtartamát és egyéb jellemzőit a felnőttképzési programok esetében vagy jogszabály, vagy – hatósági képzések esetében – az érintett állami hatóság határozza meg, egyéb esetben a képzők. A felnőttképzési statisztikák szerint a képzési programok három legjellemzőbb típusa a következő: 

szakmai továbbképzések, beleértve a mestervizsgára felkészítő képzéseket;



idegen nyelvi képzések; továbbá



OKJ-s (jellemzően ISCED 3C szintű) képzések (ez azonban formális tanulásnak tekintendő). A résztvevők többsége olyan képzéseken vesz részt, melyek belépési feltételként

legfeljebb általános iskolai végzettséget követelnek meg. E képzések általában kevesebb, mint egy évig tartanak, legfeljebb 200 órásak. A felnőttképzők között megtalálhatóak: a) a felnőttképzést mint kiegészítő tevékenységet folytató köz- és felsőoktatási intézmények; b) egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. a Türr István Képző és Kutató Intézet és területi igazgatóságai által közfoglalkoztatási programok keretében veszélyeztetett csoportok számára szervezett képzések); c) képzési magánvállalkozások; d) civil szervezetek (non-profit szervezetek, szakmai egyesületek stb.); valamint e) az alkalmazottaik számára vállalati (belső) képzést nyújtó munkáltatók. Számos társadalmi partner szervezet is folytat felnőttképzést, gyakran saját képzési intézmény fenntartásával. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a

Magyar

Agrárkamara

(MA),

az

országos

gazdasági

érdekképviseleti

szervezetekkel együttműködésben, határozzák meg a mestervizsga követelményeit és szervezik e vizsgákat.

SZABÁLYOZÁS ÉS MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS A felnőttképzési törvény értelmében a felnőttképzőknek regisztráltatniuk kell magukat a – 2011-től a megyei kormányhivatalok részeként működő – megyei munkaügyi központnál, máskülönben azonban szabadon dolgozhatják ki és 34

kínálhatják képzéseiket. A törvény csak azt írja elő, hogy a résztvevőkkel felnőttképzési szerződést kell kötniük, és el kell készíteniük egy képzési programot. A felnőttképzési intézmények és programok akkreditációja nem kötelező, azonban ez az állami támogatás fogadásának előfeltétele. Az akkreditációt a Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) ítéli oda meghatározott időre, egy szakértői bizottság értékelése alapján. A jogszabályi előírásoknak való megfelelést a munkaügyi központok ellenőrzik. Az OKJ-s képzési programok gyakorlati képzési részét illetően a munkaügyi központok a gazdasági kamaráktól kapnak segítséget. Az OKJ-s képzések minősége javítása érdekében a 2012-ben kiadott új Országos Képzési Jegyzékben (ld. a 3. fejezetet) nem csupán a maximum, hanem a minimum óraszám is meghatározásra kerül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2013-tól számos felnőttképzési program időtartama két- vagy akár háromszorosára is nőhet, ami a képzési díj emelkedését vonja maga után. Ez kedvezőtlenül hathat a képzések iránti kereslet alakulására. Jelenleg a felnőttképzés fogalmát és irányítási, illetve intézményi rendszerét a 2001. évi felnőttképzési törvény határozza meg. A törvény tárgyalja az intézményi és programakkreditáció, valamint a felnőttképzési szerződés követelményeit, továbbá az állami támogatási formákat. A 2013-ban elfogadásra kerülő új felnőttképzési törvény lényegi változásokat ígér.

ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI KÉPZÉSBEN DOLGOZÓ OKTATÓK A felnőttképzésben dolgozó szakemberek között megtalálhatók tanárok, oktatók, tutorok, mentorok stb. A vonatkozó jogszabályok az általános képzésben oktató tanárokat, a nyelvtanárokat, a szakmai elméleti tárgyat oktatókat, valamint a szakmai gyakorlatot irányító oktatókat különböztetik meg. A felsoroltakon kívül számos pozíció hivatott támogatni a képzési tevékenységet, így például a felnőttképzést szervező, tervező, irányító, értékelő, animátori és tanácsadói munkakörök. A jelenlegi jogszabályok a felnőttképzésben dolgozó tanárok/oktatók számára csak szakirányú felsőfokú végzettséget (ISCED 5A) írnak elő, vagy – abban az esetben, ha meghatározott idejű szakmai tapasztalattal rendelkeznek – a képzés szintjével legalább megegyező szintű középfokú szakképesítést. Pedagógiai (vagy pszichológiai) képesítést csupán azoktól követelnek meg, akik hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkoznak. Ebben az esetben a gyakorlati oktatóknak öt éves 35

szakmai/felnőttképzési gyakorlattal is rendelkezniük kell. A felnőttképzésben dogozók többsége nem rendelkezik andragógiai képzettséggel. A felnőttekkel foglalkozó tanárok/oktatók képzése ugyanazon felsőoktatási intézményekben

történik,

mint

a

szakmai

alapképzésben

(iskolarendszerű

szakképzésben) dolgozó tanároké. A felsőoktatásban vannak egyéb képzési programok is, melyek a különféle tanulássegítő munkakörökre készítenek fel. A felnőttképzők számára nem kötelező a továbbképzés. Az akkreditált felnőttképzési

intézményeknek

rendelkezniük,

amely

azonban

tartalmazza

az

olyan oktatók

humánerőforrás-tervvel továbbképzésére

kell

vonatkozó

szabályokat is. A jelenlegi gyakorlat nagy változatosságot mutat ebben a tekintetben. A Türr István Képző és Kutató Intézet (ld. alább) területi igazgatóságai rendszeresen kínálnak szervezett továbbképzéseket oktatóik számára belső képzési terv alapján. Egyes, az ISO minősítésével rendelkező oktatási magánvállalkozások belső képzési terveket dolgoznak ki és (teljes munkaidőben dolgozó) alkalmazottaik számára belső továbbképzést kínálnak vagy egy másik cég által kínált képzést vásárolnak meg. A legtöbb

felnőttképzési

intézmény

azonban

csupán

alkalomszerűen

szervez

továbbképzéseket (teljes idejű) alkalmazottainak.

MUNKAHELYI KÉPZÉS A magánvállalatoknál kínált szakmai továbbképzés mennyiségét és formáját tekintve jelentősen különbözik ágazatok és vállalatméret szerint, valamint a tulajdonosi szerkezettől függően. Egy 2011-ben lefolytatott és több, mint 30 000 vállalkozást érintő reprezentatív felmérés8 szerint a nagyvállalatok majdnem mindegyike, a közepes méretű vállalatok közel háromnegyede támogatja, hogy dolgozói valamilyen képzésben vegyenek részt. Ez az arány azonban a 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások esetében már csak 43% (ld. az 1. melléklet 2. ábráját, illetve ugyanott a 22. táblázatot). A továbbképzési részvételt nem támogató vállalkozások háromnegyede a motiváció vagy érdeklődés hiányát leginkább azzal magyarázza, hogy dolgozóik rendelkeznek a vállalat működése szempontjából szükséges készségekkel és ismeretekkel; közel egyharmaduk eleve az olyan új alkalmazottak felvételét 8

Központi Statisztikai Hivatal, 2012a.

36

preferálja, akiknek nincs szükségük további képzésben való részvételre (lásd a melléklet 23. táblázatát). A vállalaton belül szervezett továbbképzési programoknak igazodniuk kell a felnőttképzési törvény előírásaihoz. A vállalati szakmai továbbképzést az állam elsősorban anyagi ösztönzőkkel és pályázatokon elnyerhető támogatásokkal segíti elő, ahol a mikro-, kis- és középvállalkozások elsőbbséget élvező célcsoportot jelentenek (ld. alább a ’finanszírozási mechanizmusok’ szakaszt).

AZ

ÁLLÁSKERESŐKET ÉS EGYÉB VESZÉLYEZTETETT CSOPORTOKAT CÉLZÓ KÉPZÉSI PROGRAMOK

A „munkaerőpiacon veszélyeztetett csoportok” meghatározására nincs egységes nemzeti definíció (a különböző jogszabályok, fejlesztési programok és intézkedések némileg különbözőképpen határozzák meg a fogalmat). A legjelentősebb ilyen csoportok

az

alacsonyan

képzettek,

a

fogyatékkal

élők

és

megváltozott

munkaképességűek, a romák, a fiatal pályakezdők, az elavult szakképesítésekkel rendelkező idősebb emberek és a nők (különösen a kisgyermeket otthon nevelők). Az álláskeresők és a veszélyeztetett csoportok tagjai képzési támogatást kapnak a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálaton (NFSZ) keresztül. Emellett központi/regionális állami programok és különféle pályázati lehetőségek is léteznek, melyek a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatását kívánják elősegíteni képzés által. A képzési támogatás magába foglalhatja a tandíj és a képzéssel kapcsolatos egyéb költségek megtérítését,

illetve

iskolarendszeren

kívüli

keresetkiegészítés/keresetpótló szakképző

tanfolyamon,

juttatás

nyújtását,

készségfejlesztő

és

előkészítő

képzésen, pályaorientációs és álláskeresési ismeretek, valamint idegen nyelv oktatásában való részvételhez adható. A munkaügyi központok évente határozzák meg azokat a képzési irányokat, amelyekben a szakképzés támogatható, a munkaerőpiaci előrejelzések és a társadalmi partnereket magába foglaló regionális munkaügyi tanácsok ajánlása alapján. A résztvevőket a munkaügyi központok választják ki, amelyek a képzés irányának kiválasztásában is segítséget nyújtanak számukra. A támogatott képzések többsége (körülbelül kétharmaduk) az OKJ-ban szereplő, államilag elismert szakképesítéseket nyújt (lásd az 1. melléklet 21. táblázatát).

37

Az 1992-ben felállított, és 2012 óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felügyelt regionális képző központok elsődleges feladata képzési programok és az azokhoz

kapcsolódó

szolgáltatások

(pl.

pályaorientáció,

pályakövetés

és

tanácsadás) fejlesztése és megvalósítása az álláskereső munkanélküliek és egyéb, munkaerőpiaci szempontból veszélyeztetett csoportok számára. 2011-ben a központok átkerültek az újonnan létrehozott Türr István Képző és Kutató Intézethez (TKKI), és azóta mint a TKKI területi igazgatóságai működnek. A TKKI komplex társadalmi fejlesztési programok irányításáért és végrehajtásáért felelős közintézmény. A TKKI által szervezett, és annak 15 telephelyén keresztül lebonyolításra kerülő képzési programok az intézet módszertan-fejlesztési és felnőttek körében végzett (pl. írás-olvasási készség és egyéb kompetenciák mérésére irányuló) empirikus kutatási tevékenységére támaszkodnak. Az intézet feladatai körébe tartozik továbbá a közfoglalkoztatási rendszer működtetésének támogatása, valamint a hátrányos helyzetű csoportok (pl. romák, munkanélküliek, alacsony végzettségűek, megváltozott munkaképességű személyek, hátrányos helyzetű kistérségek lakói) társadalmi integrációjának előmozdítása. A korábbi OKJ-s képzési programok dominanciája helyett nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan képzések, melyek a célcsoport igényeihez alkalmazkodva a hátrányos helyzetű illetve veszélyeztetett személyek reintegrációját segítik. Az elmúlt években különféle központi és regionális munkaerőpiaci programokat, illetve pályázati programokat indítottak, melyek célja a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásának elősegítése volt a célcsoportok speciális igényeihez igazodó komplex, innovatív képzések kidolgozása, kipróbálása és megvalósítása által. Ezek képzési és foglalkoztatási elemeket, valamint munkaerőpiaci és egyénre szabott mentális-szociális támogatási szolgáltatásokat is magukba foglalnak, továbbá megélhetési támogatást vagy más pénzügyi ösztönző elemet, olykor meghatározott időre foglakoztatási lehetőséget is nyújtanak. E kurzusok többsége OKJ-s szakképesítést ad, néhány a szakképzésbe történő belépéshez szükséges kompetenciákat fejlesztő felkészítő képzést kínál, de mindegyik tartalmaz a résztvevők foglalkoztathatóságát kompetenciafejlesztés révén növelő képzési komponenst is.

38

FINANSZÍROZÁSI MECHANIZMUSOK A felnőttképzés finanszírozásának forrásai a következők: a) a központi állami költségvetés; b) a Nemzeti Foglalkoztatási Alap (NFA); c) nemzetközi (legfontosabb: ESZA) támogatások; d) a munkáltatók hozzájárulásai; és e) a képzésben résztvevők hozzájárulásai. Finanszírozási mechanizmusok: a) állami

támogatás

támogatása;

(közszférában

egyéneknek,

kötelező

elsősorban

szakmai

továbbképzés

álláskeresőknek

és

állami

veszélyeztetett

csoportok tagjai számára nyújtott támogatások; mikro- és kisvállalkozásoknak nyújtott támogatások); b) állami-magán költségmegosztás (veszélyeztetett célcsoportok valamelyikébe tartozó

egyének

támogatása;

vállalkozásoknak

nyújtott

támogatások;

adókedvezmény vállalatok számára); c) kollektív (munkáltatói, munkavállalói) befektetés a szakmai felnőttoktatás és képzés finanszírozásába (a Munka Törvénykönyvében szabályozott tanulmányi szabadságról és visszafizetésre vonatkozó rendelkezésekről ld. a 4.2 szakaszt). A szakképzési hozzájárulás (SZH, egyfajta szakképzési adó, lásd 2.2) fizetésére kötelezett vállalatok munkavállalóik (külső vagy belső) szakmai és idegen nyelvi képzésének költségét 1997 és 2012 között elszámolhatták az SZH terhére. 2007 óta a mikro és kisvállalkozások az SZH 60, a többiek 33%-át fordíthatták e célra, de 2009 óta, a 800/2008/EK bizottsági rendelettel összhangban, a vállalatok kötelezve voltak a költségek megosztására. 2010-ben 6,6 milliárd forintot (23,96 millió eurót) költöttek 100 243 munkavállaló képzésére a forrásból. Az Állami Számvevőszéknek a felnőttképzés rendszerének hatékonyságát vizsgáló 2010. évi jelentése számos problémát tárt fel az SZH felhasználásával kapcsolatban. Erre hivatkozva

a

szakképzési hozzájárulást mint finanszírozási eszközt az SZH új szabályozása (2011. évi CLV törvény) megszüntette. Egy 2012-ben elfogadott törvénymódosítás visszaállítja a szakképzési hozzájárulás elszámolhatóságát a legalább 45 tanuló számára gyakorlati képzést biztosító vállalatok számára az SZH legfeljebb 16,5%-ig. 39

Ágazati képzési alap nincs Magyarországon. Az országos hatókörű Nemzeti Foglalkoztatási Alap (2012-ig: Munkaerőpiaci Alap) azonban nagyon fontos szerepet játszik a szakképzés finanszírozásában. Bevétele a munkáltatók és a munkavállalók különböző kötelező hozzájárulásaiból, költségvetési támogatásból és privatizációs bevételekből származik. Foglakoztatási és rehabilitációs alaprésze a munkanélküliek és egyéb hátrányos helyzetű célcsoportok képzését támogatja. A képzési alaprész eredeti célja a vállalatoknál folyó gyakorlati képzés költségeinek megtérítése, illetve a szakképzés infrastrukturális fejlesztésének támogatása volt. A támogatható célok köre azonban jelentősen kibővült az elmúlt évtizedekben, és jelenleg a képzési alap többek között támogatja felnőttképzési célok megvalósítását is, illetve biztosítja az ESZA által támogatott programok társfinanszírozását.

40

3. fejezet: A szakmai képesítési rendszer alakítása

A szakképzés munkaerőpiaci relevanciájának növelése, a képzés közelítése a munkaadói igényekhez a szakképzés-politika tartós prioritása. E politika eszköztára folyamatosan bővül és módosul. A szakpolitikai intézkedéseket nyolc témát érintve mutatjuk be.

3.1 A MUNKAERŐPIAC STATISZTIKAI LEÍRÁSA, FOLYAMATAINAK ELEMZÉSE A szakemberek és az érdeklődők tájékoztatásának a munkaerőpiac állapotáról sok évtizedes hagyománya van. A Központi Statisztikai Hivatal számos – részben elektronikusan, ingyenesen elérhető – kiadvánnyal9 segíti a tájékozódást. Néhány éve a statisztikai adatbázisok egy része online is hozzáférhető.10 Regionális és helyi adatokat a kormányhivatalok keretében működő megyei munkaügyi központok honlapjain is találunk. A teljes lakosságra vonatkozó adatokon túl számos adatsor vonatkozik a munkaerőpiacra frissen belépő pályakezdőkre is. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete (MTA KRTK KTI) immár egy évtizede évente publikálja Munkaerőpiaci Tükör című sorozatkiadványát. A mintegy 300 oldalas, elektronikusan ingyenesen is elérhető kiadványok 11 több száz statisztikai táblázatot és ábrát is tartalmaznak.

3.2 A MUNKAERŐIGÉNY, A KERESLETI-KÍNÁLATI VISZONYOK ELŐREJELZÉSE Rövid távú munkaerőpiaci előrejelzéseket 1991 óta készítenek Magyarországon. Kezdetben a munkaügyi szervezet végezte a kapcsolódó adatok gyűjtését és elemzését. 2005 óta viszont a foglalkoztatáspolitikáért felelős minisztérium megbízásából

a

Magyar

Kereskedelmi

9

http://www.ksh.hu/apps/shop.main http://www.ksh.hu/stadat 11 http://www.mtakti.hu/kiadvany/mt.html 10

41

és

Iparkamara

Gazdaság-

és

Vállalkozáselemzési

Intézete

(MKIK

GVI)

végzi

az

adatfelvételt

és

az

adatfeldolgozást, jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztériummal együttműködésben. 2004-től évente egyszer készítenek negyedéves és éves előrejelzéseket. Az előrejelzések ágazatokra és vállalati létszám-kategóriákra reprezentatív rétegzett vállalati mintán alapulnak, az adatfelvétel részben személyes interjúkon keresztül történik. A prognózisok az egyes szakmákban várható elbocsátásokról illetve felvételi tervekről adnak hírt - általában az összes foglalkoztatottra, illetve specifikusan a pályakezdőkre vonatkoztatva. A megyei kormányhivatalok munkaügyi központjai is rendszeresen készítenek negyedéves felméréseket a várható elbocsátásokról, a következő 3-12 hónapban tervezett létszámcsökkentésről és felvételről, bár ezek az adatok nem reprezentatív mintán alapulnak. Időről-időre közép- (3-5 éves) és hosszabb távú (5-10 éves) munkaerőpiaci előrejelzések is készülnek, általában a foglalkoztatáspolitikáért felelős tárca megrendelésére. Jelenleg az ESZA társfinanszírozásával, a Társadalmi Megújulás Operatív Program

(TÁMOP)

keretében

zajlik

egy

nagyszabású,

a

"Munkaerő-piaci

előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése" elnevezésű projekt a

Magyar

Tudományos

Akadémia

KRTK

Közgazdaságtudományi

Intézete

koordinálásában12. A projekt költségvetése 958 mFt Célja egy olyan rendszer (modell és adatbank) létrehozása, amely megbízható középtávú (3-5 éves) és hosszú távú (6-8 éves) előrejelzések elkészítésére alkalmas tíz ágazatra vonatkozóan, valamint az előrejelzési eredményekből építkező információs hálózat kialakítása. A projekt 2013 elején zárul, eredményei, adatbázisai online hozzáférhetőek lesznek.

3.3 A VÉGZETTEK PÁLYAKÖVETÉSE Az iskolarendszerből kikerülők elhelyezkedéséről szóló információk rendszerezett gyűjtése a szakképzés- és foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú területe lett az elmúlt években, nem utolsósorban azért, hogy az így nyert információk segítséget nyújtsanak

a

képzési

keretszámok

tervezéséhez.

Elsőként

a

2005-ös,

a

szakképzésfejlesztés stratégiájáról szóló határozat tartalmazta, hogy 2008-ra pályakövetési 12

rendszer

kerüljön

kiépítésre.

http://elorejelzes.mtakti.hu/

42

A

közoktatási

törvény

2007-es

módosítása szabályozta első ízben a pályakövetést törvényi szinten. Az országos rendszert alapvetően a tanulók, képzők és munkaadók kötelező adatszolgáltatására alapozták.

Az

országos

rendszer

kiépítésének

eltervezésével,

a

munkák

koordinálásával 2009-ben a szakképzésért felelős minisztérium háttérintézményét bízták meg, a projektet ESF forrásokból támogatták. A projekt 2011-ben zárult. A rendszer eltervezése, informatikai megalapozása és a szükséges jogszabálymódosítások előkészítése megtörtént. Itt már a nagy országos adatbázisokból való adatlekérés és ezen adatbázisok anonim módon való összekapcsolása is szerepelt a konkrét tervek között. Adatok feltöltésére a jogszabályok módosításának elmaradása miatt eddig még nem került sor. A 2011 decemberében elfogadott új szakképzési törvény alapjában megtartotta az egyes szereplők kötelező adatszolgáltatásán és nagy adatbázisok összekapcsolásán alapuló rendszer koncepcióját és elemeit. A pályakövetési adatok mindenekelőtt arról hivatottak visszajelzést adni, hogy az egyes szakmákban végzettek az adott szakmában

dolgoznak-e

végzés

után.

Az

új

törvényi

szabályozás

2013.

szeptemberében lép életbe, a végrehajtásra vonatkozó kormányrendelet azonban még nem jelent meg. Amíg a pályakövetési rendszer nem áll fel, egyedi felmérések megrendelésével próbálják az információhiányt

csökkenteni, a tervezési és stratégiaalkotási

folyamatokat elősegíteni. 2008 óta további felméréseket is végeznek a szakképzett munkaerő regionális kínálatának és keresletének feltérképezésére, melyek a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) szakképzéssel kapcsolatos beiskolázási döntéseit/javaslatait hivatottak megalapozni. 2011-ig az RFKB-k, 2012től a megyei fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB-k) által meghatározott regionális, illetve megyei hiányszakma listái szolgálnak alapul az ilyen szakmákban gyakorlati képzést nyújtó gazdálkodó szervezetek és az e szakmákat választó tanulók számára juttatott többletforrások elosztásának is. E felmérések a szakmunkás végzettségűek foglalkoztatásáról, illetve az irántuk a következő egy, illetve négy évben várhatóan megnyilvánuló keresletről gyűjtenek információkat. A kutatók többféle eljárással, régiónként becsülik a 14 évesek, a középfokú oktatásban, ezen belül a szakképzésben résztvevők létszámát. A felmérés most már kitér a munkaadók elégedettségére is a pályakezdők általános és szakmai kompetenciáinak tekintetében. A következő négy évben várható keresletre vonatkozó válaszadás elmaradásának gyakorisága miatt azonban óvatosan kell 43

kezelni ezeket az eredményeket, melyek az MFKB-kat hivatottak segíteni a beiskolázási irányok és arányok meghatározásában. Emellett 2009 óta mintegy 3000 válaszadó bevonásával a munkaerőpiaci érvényesülést feltérképező „pályakövetési pillanatfelvétel” is készül azok körében, akik valamely hiányszakmában szereztek szakmunkás bizonyítványt 9 hónappal a felmérést megelőzően. TÁMOP intézkedések támogatják a Diplomás Pályakövető Rendszer kialakítását. Ez eltérő módszertani megközelítésen alapszik és ebben a programban adatbázisok elemzésein alapuló eredményeket bemutató számos tanulmánykötet született már.

3.4. A KÉPESÍTÉSI STRUKTÚRA ÉS TARTALOM ALAKÍTÁSA ÉS FOLYAMATOS FEJLESZTÉSE Az 1993-as szakképzési törvényt követően először 1994-ben került sor az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) kiadására. Alapos átdolgozása, érdemi megújítása 2004-2006-ban történt meg. Ekkor egy kétéves, ESZA forrásokból finanszírozott fejlesztést követően egy korszerű, moduláris elven felépített, a munka világa számára is értelmezhető kimeneteket megfogalmazó, kompetenciákat felsoroló dokumentumokat, ún. szakmai és vizsgakövetelményeket (SZVK) adtak ki jogszabályban a képesítésekért felelős minisztériumok. A rendszer kialakításában a társadalmi partnerek delegáltjai fontos szerepet játszottak. Az új képesítéseket az iskolarendszerben 2008-től vezették be. A korábbihoz képest összességében csökkent a szakképesítések száma. A modularitás

következtében

megjelenhettek

a

rész-szakképesítések,

az

ún.

elágazások és a ráépülő szakképesítések, amelyek együttesen igen rugalmas tanulási pályautakat tettek lehetővé. A 2006-os kiadást követően folytatódtak a nagy volumenű tartalomfejlesztések, a mintegy 2700 modul tartalmi kialakítása. A 2010-ben hivatalba lépett új kormányzat jelezte, hogy a szakképzés teljes átalakítása az OKJ-t is érinteni fogja. Az Országos Képzési Jegyzék ismételt átdolgozásának elveit és szempontjait a szakképzés átalakításának 2011 májusi datálású minisztériumi koncepciója mutatta be, amely teljes összhangban van a 2010 óta a szakképzésben domináns szerepet betöltő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elképzeléseivel. Az ezen elvekkel összhangban megújított OKJ-t 2012 nyarán jogszabályban már ki is adták, a kísérő dokumentumok kiadásának 44

határideje 2012. dec. 31. A rohamtempóban elkészült munkában mintegy 800 szakember

vett

részt,

a

munkát

a

MKIK

koordinálta.

Az

új

OKJ-t

az

iskolarendszerben 2013-tól lesz kötelező felmenő rendszerben alkalmazni. A 2012-es OKJ a 2004-2006-os fejlesztés számos vonását megőrizte, de fontos eltéréseket, újításokat is látunk benne. Összességében megmaradt a modul elv és a kompetencia alapúság, de előbbi szerepének visszaszorulását pontosan mutatja a MKIK

szakképzési igazgatójának megfogalmazása

tantárgyszemlélet

integrálásá”-ról.13

A

“a modulrendszer és a

szakképesítések

mellett

a

rész-

szakképesítések és a ráépülő szakképesítések megmaradtak, de az egyszerűsítés érdekében az elágazásokat kiküszöbölték a rendszerből. Kikerültek a rendszerből a felsőoktatási szakképzés (korábban felsőfokú szakképzés, FSZ) képesítései is, amelyek

képzéseire

eddig

nagyjából

felerészben

a

szakközépiskolákban,

felerészben a felsőoktatásban került sor, de 2013-tól csak a felsőoktatásban lesz indítható FSZ képzés. A képesítési kimenetek száma nagyjából a felére csökkent, és az egyszerűsítés irányába tett lépés a modulok átlagos számának, illetve az egy szakképesítés esetén a modulok maximális számának (korábban 9, az új OKJ-ben 6) a csökkentése is. A 2012-es OKJ néhány további változást is tartalmaz. Így pl. szerepelnek az egyes képesítéseknél a felnőttképzésben alkalmazandó minimális óraszámok, amelyeknél rövidebb kurzust nem lehet meghirdetni. Ez azt a korábbi ellentmondást hivatott kiküszöbölni, miszerint az iskolarendszer “hosszú” képzéseihez képest felnőttképzésben

rendkívül

rövid

programot

követően

lehetett

ugyanolyan

szakképesítést szerezni. Egy másik újítás, hogy az OKJ-ben a képesítések mellett megjelenik a szakközépiskolai ágazati besorolás. Az új OKJ 3. melléklete tartalmazza a 37 szakközépiskolai ágazatot és a betölthető munkaköröket (az új szakközépiskolai szabályozásról lásd a 2.1 fejezetet). Fontos strukturális újításra utal az OKJ 4. melléklete. Ez azt a jelenleg 34 db 3-as szintű szakképesítést sorolja fel, amelyeket követően mestervizsga és 5 éves gyakorlat után érettségire épülő (ISCED 4-es szintű) szakképzésbe is be lehet lépni. Eddig erre érettségi nélkül senkinek nem volt lehetősége. Ez az intézkedés a szakiskolai képzés zsákutcás jellegének csökkentését, ezáltal vonzerejének növelését célozza.

13

Szilágyi, 2012.

45

Az

Országos

Képzési

Jegyzékről

szóló

150/2012-es

kormányrendelet

meghatározza az OKJ módosításának eljárásrendjét, amely nagy vonalakban megegyezik a módosítását,

új

korábbi mechanizmussal. Egy képesítés törlését, adatainak szakképesítésnek

a

jegyzékbe

való

felvételét

az

adott

szakképesítésért felelős miniszter kezdeményezheti, illetve ilyen kezdeményezés a miniszterhez nyújtható be. A javaslathoz csatolni kell a módosítási javaslat részletes indoklását, annak leírását, hogy az elérni kívánt eredmény miért csak az OKJ módosításával érhető el, hogy milyen alternatív lehetőségek vizsgálatára került sor. Be kell mutatni a szakképesítés kapcsolatát más szakképesítésekkel, meg kell becsülni az egy év alatt a képzésben résztvevők számát, fel kell sorolni a gyakorlati és az elméleti képzést vállalókat, mellékelni kell az állami foglalkoztatási szerv előrejelzését az adott szakképesítéssel betölthető munkahelyek számáról. Mellékelni kell továbbá a szükséges kísérő dokumentumot, a szakmai és vizsgakövetelményt (SZVK), valamint annak elemzését, hogy ez a meglévő képesítések SZVK-ival milyen

viszonyban

van,

milyen

azonosságokat

és

eltéréseket

mutat.

A

szakképesítésért felelős miniszter vagy indoklással elutasítja a javaslatot, vagy továbbküldi a Nemzeti Képesítési Bizottságnak (NKB) és a szakképzésért felelős minisztériumi háttérintézetnek. Utóbbi 30 napon belül elküldi véleményét a miniszternek és az NKB-nek. Az NKB-nek 45 nap áll rendelkezésre, hogy véleményét, javaslatait elküldje a miniszternek. A miniszternek további 15 nap áll rendelkezésére a döntés meghozatalához. A döntést indokolni kell.

3.5 A KÉPZÉSI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS MUNKAMEGOSZTÁS ÁTALAKÍTÁSA A képzési intézményrendszer és a képzést folytatóknak az összetétele két olyan jelentős, a szakpolitikai törekvésekkel összhangban lévő változást mutat, amely a képzésnek a munkaerőpiachoz való közelítését szolgálja. Az egyik változás a térségi integrált szakképző központok rendszerének (TISZK) kialakulása14. Itt a deklarált szakpolitikai célok között is szerepel a képzés munkaerőpiaci relevanciájának növelése. Ezt a TISZK-ek nagyobb mérete, a mellettük működő, tipikusan gazdasági szereplőket képviselő tagokból álló 14

Részletesebben ld. Bükki et al., 2010.

46

tanácsadó testületek segítik elő, és különösen az a szabályozási elem van még rá hatással, miszerint a TISZK-ek kötelezően el kell fogadják a regionális képzési és fejlesztési bizottságok (RFKB), illetve 2012-től megyei képzési és fejlesztési bizottságok (MFKB) döntéseit a szakképzésbe való beiskolázás irányairól és arányairól. Arról, hogy mely szakképesítések esetében kell csökkenteniük, szinten tartaniuk vagy növelniük a képzésbe újonnan felvett tanulók számát. A 2010-ben hivatalba lépett új kormányzat jelezte szándékát a TISZK-rendszer megtartására, annak jelentős átalakítása mellett. Az átalakítást azonban a teljes rendszerben elvileg csak 2017-től lehet végrehajtani a TISZK-ekre is vonatkozó fenntartási kötelezettség miatt, ugyanis a rendszer kialakításához jelentős (mintegy 200 mEUR) ESZA forrást használt fel Magyarország. A másik ide sorolható változás a szakképzési gyakorlatnak mind nagyobb arányban történő áttelepülése az iskoláktól a gazdaság szereplőihez. Az ISCED 3-as szintű, jellemzően fizikai munkára képező szakmáknál a gyakorlati képzés immár nagyobbrészt a gazdaság szereplőinél zajlik. Ahogy a 4. táblázat mutatja, a tanulószerződések (ld. a 2.2 szakaszt) száma folyamatosan emelkedett az elmúlt évtizedben. 4. táblázat Tanulószerződéses gyakorlati képzésben résztvevő tanulók száma év

2003

2004.

2005.

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

2011.

tanulószerződések száma

14 000

16 400

21 300

35 000

37 000

44 000

46 000

48 000

49 000

Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

Az a legújabb jogszabályi változás is a nagyobb arányú dualizálást szolgálja, amely már 14 éves kortól, a megelőző években megszokottnál 2 évvel korábbra helyezett szakképzés első évfolyamában is lehetővé teszi tanulószerződés kötését. Ugyanakkor a gazdaság szereplőinek a posztszekunder szakképzésben való részvétele továbbra is csekély mértékű, és a gazdaság egyelőre nem mutat érdeklődést ennek a szintnek a fokozott dualizálására, így az továbbra is alapvetően iskolarendszerben folyik.

47

3.6. A VIZSGARENDSZER ÁTALAKÍTÁSA A vizsgarendszer jelentősen átalakult a 2006-os OKJ bevezetését követően. Ugyanakkor a vizsgák bonyolultságát igen sok kritika érte. A sokszor 3-5 napig tartó vizsgák

szükségtelenül

költségesek,

egyének

és

intézmények

számára

megterhelőek voltak, a korábbihoz képest többszörös humánerőforrást igényeltek, amelyet olykor biztosítani is igen nehéz volt. Igen problematikusnak tartották sokan a szakmai

és

vizsgakövetelményekben

megnevezett

személyes,

társas

és

módszerkompetenciák mérését és a vizsgaeredményhez való hozzájárulását. A mérésének nem is alakult ki elfogadott módszertana az eltelt néhány évben. A vizsgabizottságokban a gazdaság szereplői már sok éve kötelezően jelen voltak, azokban a szakmákban pedig, amelyekben a MKIK felügyelte a tartalmak kialakítását – azaz a fizikai szakmák nagy részében – a vizsgaelnököt is ők adták. A 2011-es szakképzési koncepcióban az új kormányzat elkötelezte magát a vizsgák új szabályozása mellett is. A 2011 decemberében elfogadott új szakképzési törvény ennek kereteit rögzíti. Egyszerűsödnek és rövidülnek a képesítés megszerzését biztosító vizsgák (ezentúl maximum 2 napig tarthatnak), de egyébként inkább csak néhány részlet változott a korábbi szabályozáshoz képest. Szakképesítést az kaphat, aki vizsgabizottság előtt letett vizsgán a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott valamennyi követelménynek megfelelt. A szakmai kompetenciák – amelyek korábban az SZVK-ban voltak, de onnan kikerülve már „csak” a szakmai követelménymodulokban vannak felsorolva – mostantól nem számítanak bele a vizsgaeredménybe. Aki nem teljesítette az adott képesítés SZVKjában szereplő valamennyi követelményt, az esetleg rész-szakképesítésről szóló bizonyítványt kaphat, amennyiben egy, az OKJ-ben megnevezett rész-szakképesítés valamennyi követelményének megfelelt. A független vizsgabizottság 4 tagú. Egy fő a képzésben résztvevő intézmény delegáltja, aki a képzésben oktatóként részt

vett,

a többiek vizsgáztatói

névjegyzékről delegált szakemberek. A vizsgaelnököt a vizsgaelnöki névjegyzékről delegálják. Az ezeken szereplő személyekre a kamara felügyelete alá tartozó szakmák esetében a MKIK tesz javaslatot, a többi szakma esetében a miniszter a szakképzés minisztériumi háttérintézménye által. A vizsga holisztikus, az egész képesítésről szól; modulvizsgák letételére az iskolarendszerű szakképzésben nincs lehetőség, csak a felnőttképzésben. Az 48

iskolarendszerű szakképzésben az egyes modulok elsajátítását az egyes évfolyamok elvégzéséről szóló bizonyítványok igazolják; a vizsgára bocsáthatóság feltétele az egyes évfolyamok sikeres elvégzése. A felnőttképzésben az bocsátható képesítési vizsgára, aki valamennyi modulvizsgán megfelelt. A magyar rendszer közel egy évtizede vezette be a szintvizsgák intézményét azokban

a

szakmákban,

amelyek tartalmi fejlesztését

az állammal kötött

megállapodás alapján a MKIK felügyelte. A szintvizsgákat az új törvény kötelezővé teszi, és a tanulószerződés előfeltételeként nevezi meg a sikeres szintvizsgát, ha tanulószerződésre

csak

az

első

évet

követően

kerül

sor.

A

szintvizsga

követelményeit a MKIK a képző intézménnyel közösen dolgozza ki, a vizsgát a MKIK szervezi, a nem általa felügyelt szakmákban más szervezetek bevonásával. A szintvizsgára tipikusan az első szakképzési évfolyam végén kerül sor, de az csak a tanulószerződés megkötését befolyásolja, az arra való felkészültséget igazolja, az eredménye a tanulmányi eredménybe nem számít bele. A felnőttképzésben nem kell szintvizsgákat szervezni.

3.7 A GAZDASÁG SZEREPLŐINEK NÖVEKVŐ RÉSZVÉTELE A TELJES FOLYAMATBAN: SZAKPOLITIKA ALAKÍTÁSA, TERVEZÉS, TARTALOMALAKÍTÁS, KÉPZÉS, VIZSGÁZTATÁS A gazdaság szereplői a szakképzés-politika alakításában az 1990-es évek eleje óta egyre növekvő mértékben vesznek részt. A mindmáig folyamatosan növekvő befolyásnak egyik fő deklarált indoka a képzés munkaerőpiaci relevanciájának a növelése. Négy testületről kell szót ejteni. A legmagasabb szinten, bár csak sporadikusan, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) foglalkozik a szakképzéssel. Elődje még a klasszikus háromoldalú érdekegyeztetés struktúráját képviselte. Az NGTT a kormánytól és az Országgyűléstől független konzultációs és javaslattevő testület; sokoldalú fórum, amelyben a munkaadói és munkavállalói szervezeteken túl a gazdasági kamarák, civil szervezetek, a tudomány hazai és határon túli képviselői és az egyházak is képviseltetik magukat. A kifejezetten a szakképzés területén tevékenykedő legfontosabb testület a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT). 49

Az NSZFT szakmai

döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként működik, a szakképzésért felelős miniszter munkáját segíti. Döntési jogköre nincs, javaslattevő és véleményező szerepe van. Húsz tagból áll. Ebből 7 fő a szakképzésért felelős 7 tárca egy-egy képviselője, a munkavállalói és munkaadói szervezetek 1-1 képviselője, az országos gazdasági kamarák 1-1 képviselője, az iskolafenntartók 3 képviselője, a szakképzésben érdekelt civil szervezetek és szakmai társadalmi szervezetek 1-1 képviselője, a felnőttképzés érdekképviseletének 1 képviselője, valamint 3 meghívott szakértő. A Nemzeti Képesítési Bizottság a szakképzés tartalmi szerkezetének folyamatos fejlesztését és korszerűsítését szolgáló szakmai javaslattevő, véleményező testület. Folyamatosan figyelemmel kíséri a szakképzési szerkezet fejlesztését, a gazdasági, munkaerőpiaci, technikai-technológiai folyamatokat, és ennek alapján javaslatot tehet az OKJ módosítására.

Létszáma

harminc fő,

tagjai a

szakképzésért és

felnőttképzésért felelős miniszter, az oktatásért felelős miniszter, a gazdasági kamara, az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek, valamint az ágazat egészében érdekelt szakmai kamarák által delegált képviselők. A megyei fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB) a 2011. év végén elfogadott új szakképzési törvény értelmében 2012-től a korábbi, 26 fős regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) szerepét veszik át. A megyei fejlesztési és képzési bizottság a szakképzés fejlesztése és a munkaerőpiaci igények érvényesítése céljából

létrehozott

fővárosi/megyei

konzultációs,

testület.

A

véleményező,

jogszabály

szerint

javaslattevő az

MFKB

és

tanácsadó

közreműködik

a

munkaerőpiaci információk, a foglalkoztatási, foglalkoztathatósági adatok és prognózisok alapján a nemzetgazdasági igények és a szakképzés fejlesztésének összehangolásában. Javaslatot tesz a szakképzés fővárosi, megyei szükségleteire, állami

költségvetési

szakképesítésekre

hozzájárulásban

részesíthető

és

a

nem

támogatott

(a szakképzés irányaira) és a fenntartó által indítható

szakképesítések keretszámaira (beiskolázási arányaira). Javaslatot tesz az adott megyében

a

meghatározott

szakiskolai ösztöndíjra

tanulmányi jogosító

ösztöndíjról

szóló

szakképesítésekre

kormányrendeletben (hiányszakképesítés).

Javaslatot tesz a decentralizált keret pályázatainak nyerteseire és az általuk elnyert összeg nagyságára. A 7 fős testületben 2 főt a területi gazdasági kamarák, 1-1 főt az országos munkaadói és munkavállalói szervezetek, 2 főt a megyei kormányhivatalok, 1 főt a 50

megyei közgyűlések delegálnak. Az MFKB elnökére a MKIK tesz javaslatot. A javaslatok,

állásfoglalások

előkészítésével

és

a

végrehajtással

kapcsolatos

feladatokat a MKIK látja el.

3.8 ÖSZTÖNDÍJPROGRAMOK ÉS EGYÉB ÖSZTÖNZŐK A szakpolitika közvetlenül, anyagi érdekeltséget teremtve is próbálja olyan irányban befolyásolni a szakképzést, hogy a munkaerőpiac hiányterületein is érdemesebb legyen tanulmányokat folytatni, illetve képezni. Pillanatnyilag a legfontosabb eszköz a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj (erről bővebben lásd a 4.1 szakaszt). A képzők érdekeltségét is növelendő, a hiány-szakképesítésekben képzést folytató vállalatok a képzés során magasabb költségeket érvényesíthetnek a költségek visszaigénylésekor, mint a többi szakmában képzők.

51

4. fejezet: A szakképzésben való részvétel ösztönzése

A nappali iskolarendszerű szakképzésben való részvétel növelése minden oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó kormányzati stratégiában és cselekvési tervben hangsúlyos elem. A 2010-ben hivatalba lépett kormányzat egyik célkitűzése a szakiskolai képzés arányának növelése a felső-középfokú iskolarendszerű szakképzésen belül. Ezért kiemelt fontosságot kapott a szakképzés presztízsének javítása, a tanulószám növelése,

és ezzel egyidejűleg, a szakképzésnek a

munkaerőpiac által támasztott igények felé való közelítése. Az iskolarendszerű szakképzés

átalakítását

befolyásoló

alapvetések

egyik

legfontosabbika

a

munkaalapú tanulásnak tulajdonított meghatározó szerep. Arra a feltételezésre alapozva, hogy a motivációhiányos, gyengén teljesítő tanulókat nagyobb sikerrel lehet az iskolarendszerben tartani, ha csökkentjük a tanteremben töltött órák számát, a – főként tanulószerződésen alapuló – gyakorlati képzés aránya a képzés teljes idejének lerövidítésével párhuzamosan lényegesen megemelkedett (ld. a 2.2.1 szakaszt). A cél, hogy a szakiskolai képzésben a teljes képzési idő kétharmadában gyakorlati képzést kínáló ún. duális modell váljon általánossá.

4.1 PÉNZÜGYI ÖSZTÖNZŐK A nappali iskolarendszerű szakképzésben való részvételt különféle pénzügyi ösztönzőkkel kívánják segíteni:

RENDSZERES

JUTTATÁS A GYAKORLATI KÉPZÉSÜKET SZERVEZETEKNÉL FOLYTATÓ TANULÓK SZÁMÁRA

GAZDÁLKODÓ

A gyakorlati képzésben vállalkozásoknál résztvevők pénzbeli juttatást kapnak, együttműködési megállapodáson alapuló képzés esetén a nyári gyakorlat idejére, tanulószerződéses képzés esetén egész évben. A tanulóknak adott juttatás mértéke a minimálbér viszonylatában kerül meghatározásra, továbbá függ a gyakorlati képzésben eltöltött idő hosszától, valamint a tanuló tanulmányi előmenetelétől és teljesítményétől is.

52

SZAKISKOLAI ÖSZTÖNDÍJ PROGRAM HIÁNYSZAKMÁT TANULÓ DIÁKOK SZÁMÁRA Az elmúlt évek során számos, a gyakorlati képzésben résztvevő tanulók és vállalatok érdekeltebbé tételét megcélzó pénzügyi ösztönző került bevezetésére azt elősegítendő, hogy a munkaerőpiaci kereslettel összhangban emelkedjen a fizikai szakmák iránti érdeklődés. A kifejezetten szakiskolások számára, 2010. februárjában bevezetett ösztöndíjprogram is ebbe az irányba mutat. Az ún. hiányszakmában tanuló szakiskolások számára elérhető ösztöndíjprogram döntően kettős célt szolgál. Egyrészt a szakképzés és a szakmunkás pálya vonzerejét kívánja növelni meghatározott szakmák vonatkozásában, s így a hiányszakmák felé terelni az egyébként esetleg más szakmák tanulását fontolgató fiatalokat. Másrészt a meghatározott szakmák körében adható ösztöndíj az adott területeken létező, vélt vagy valós szakképzett munkaerőhiányt hivatott enyhíteni. Az ösztöndíjra jogosult tanulók –

azok, akik az megyei fejlesztési és képzési

bizottságok (MFKB) által meghatározott 10 hiányszakma egyikében tanulnak, tanulmányi átlaguk legalább 2,5. és kevesebb mint 10 óra az igazolatlan hiányzásuk – az első félévben egységesen 10 000 Ft összeget, az ezt követő félévekben pedig 10-30 000 Ft közötti összeget kapnak a szakképző évfolyamokon tanulmányi eredményük függvényében. Az intézkedést, melynek célja a kérdéses szakmák, valamint a szakmunkás életpálya

vonzóbbá

tétele,

az

Nemzeti

Foglalkoztatási

Alap

(korábban:

Munkaerőpiaci Alap) képzési alaprésze finanszírozza. 5.táblázat 2012

Szakiskolai ösztöndíjban részesülők száma és az évenkénti nettó kifizetés, 2010-

év

létszám (fő)

nettó kifizetés (Ft/év)

2010 2011 2012

21 867 26 059 31 010

HUF 2.059.891.042 (7 mEUR) HUF 3.289.846.296 (11 mEUR) HUF 3.914.917.092 (13 mEUR)

Forrás: Nemzetgazdasági Minisztérium, 2012.

Az első jelzések szerint az ösztöndíj a hiányszakmákra való jelentkezési kedvet növelte, de az eredményektől függő jutalmazás tanulási teljesítményekre való hatása még nem érzékelhető egyértelműen. Továbbá az, hogy mi számít hiányszakmának

53

valójában definíció kérdése, és, ahogy egy közelmúltban végzett vizsgálat kimutatta, nem feltétlenül fedi le a munkaerőpiacon létező tényleges hiányt.15

SZAKKÉPZÉST TÁMOGATÓ HELYI TANULMÁNYI ÖSZTÖNDÍJAK A munkaerőpiaci igények és a szakképzés között fennálló általános illeszkedési problémák helyi kezelésére Győr, majd később Zalaegerszeg városa saját ösztöndíjprogramot vezetett be 2008-ban, illetve 2010-ben, melyek segítségével a helyben szükséges szakmák tanulására kívánják ösztönözni a tanulókat. A programok célja, hogy szakképzett munkaerő biztosítása által kielégítsék a helyi ipar munkaerőigényét. Az így megszerezhető ösztöndíjak összege változó, és általában függ a tanuló tanulmányi eredményétől is. A szakképzést támogató helyi tanulmányi ösztöndíjak egyéb, helyi és/vagy országos támogatásokon (pl. tanulmányi szerződés, vállalati ösztöndíj, szakiskolai ösztöndíj a hiányszakmában tanulók számára) felül kerülnek kifizetésre. Mindent összevetve a különböző jogcímen folyósított támogatások összege akár a minimálbér összegét is elérheti.

ÖSZTÖNDÍJAK

SZAKKÉPZÉSBEN TANULÓ HÁTRÁNYOS HELYZETŰ FIATALOK

SZÁMÁRA

Az iskolarendszerű szakképzésben egyéb, bár viszonylag kisléptékű programok is működnek, melyek ösztöndíjas támogatás és mentorálási program kombinációjával próbálnak a korai iskolaelhagyás ellen hatni. Az Útravaló programot egy 2005. februári kormányrendelet (1016/2005.) indította el. Célja a mélyszegénységben élő, tartós munkanélküli, gazdaságilag versenyképtelen társadalmi rétegek gyermekei számára az oktatási rendszeren keresztül a társadalmi és gazdasági életben való sikeres integráció biztosítása. A program három alprogramjának egyike, az Út a szakmához, mely szerény anyagi támogatást biztosít a hiányszakmákban16 tanuló hátrányos helyzetű tanulóknak és mentortanáraiknak. A szakképzésben résztvevők számára némiképp korlátozást jelent, hogy csak a hiányszakmákat tanulók számára nyújt kedvezményeket, azaz a hiányszakmák munkaerő-utánpótlásának biztosítását

15

Mártonfi, 2011c. Azaz a korábban regionális, 2012-től megyei fejlesztési és képzési bizottságok által meghatározott szakmákban. 16

54

célozza meg azokon a területeken, amelyek az alacsony bérek és/vagy a nehéz munkakörülmények miatt a legszegényebb rétegek körében sem keresettek. Eredeti formájában az Útravaló program 2006 és 2011 között futott. 2011. szeptember 1-jével ez, és számos, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (MACIKA) által finanszírozott program összevonásra került. Az új Útravaló-MACIKA esélyegyenlőségi

program

mindhárom

alprogramjában

–

így

a

szakképző

intézményekben tanulók számára meghirdetett Út a szakmához alprogramban is – egy 50%-os kvóta alapján határozzák meg a program keretében támogatható Roma tanulók számát. A tanulók mentortanáraikkal párban pályázhatnak támogatásért. A 2011/12-es tanévben az anyagi támogatás a diákok számára havi 4000 Ft, a mentoroknak pedig 7000 Ft volt. Az Út a szakmához alprogram keretében 2120 tanuló és 1003 mentor került bevonásra. A 2010/11-es tanévben az alprogramra összesen 450 millió Ft-ot költöttek.

4.2 SZABÁLYOZÁSI ESZKÖZÖK TANULMÁNYI SZABADSÁG A Munka Törvénykönyve garantál bizonyos tanulmányi szabadságot, azonban csak abban az esetben, ha az alkalmazott iskolarendszerű formális oktatásban vesz részt, vagy ha a továbbképzés kötelező az adott munkakörben, illetve a munkáltató előírja

azt.

Az

első

esetben

a

munkavállalók

vizsgánként

4

munkanap,

szakdolgozatíráshoz 10 munkanap szabadidőre jogosultak, a további szabadság időtartamát a munkáltatónak kell meghatároznia az oktatási intézmény által kibocsátott, a képzés időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően. A tanulmányi szabadság fizetés nélküli ebben az esetben – kivéve az általános iskolai (ISCED 1A2A) tanulmányokat -, azonban fizetett akkor, ha a képzésben való részvételt a munkáltató írja elő. Egyéb esetekben is kaphatnak tanulmányi szabadságot a munkavállalók a munkáltatójukkal kötött tanulmányi szerződésben foglaltak szerint (lásd lentebb). A 2012-es új Munka Törvénykönyve már nem írja elő a munkáltató számára, hogy – a fentebb leírt feltételek mellett – tanulmányi szabadságot biztosítson munkavállalói 55

számára, kivéve ha azok tanulmányaikat még 2012. július 1. előtt megkezdték. Ennek az lehet az egyik következménye, hogy az alább tárgyalt tanulmányi szerződés jelentősége megnő a jövőben. Az általános iskolai tanulmányokat folytató munkavállalók változatlanul élhetnek a tanulmányi szabadság lehetőségével.

TANULMÁNYI SZERZŐDÉS, VISSZAFIZETÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK A Munka Törvénykönyve határozza meg a tanulmányi szerződés ismérveit is, melynek

alapján

a

munkáltató

támogathatja

alkalmazottja

tanulmányait.

A

munkáltatók jellemzően fizetett tanulmányi szabadságot engedélyeznek (vagy a munkától távol töltött idő későbbi időpontban történő ledolgozását) és fizetik a tandíjat, a tankönyveket és a vizsgadíjat, esetleg az utazási és szállásköltségeket is stb. Ennek fejében az alkalmazott kötelezi magát, hogy meghatározott időn keresztül munkaviszonyát fenntartja, általában a képzés hosszának megfelelő időtartamig, de maximum öt évig.

4.3

PÁLYAORIENTÁCIÓS

TANÁCSADÁSI

RENDSZER

ÉS

SZOLGÁLTATÁSOK Alapvetően a European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) létrehozása adott lendületet a hazai életpálya-tanácsadási fejlesztéseknek. 2008-ban megalakult a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT), amelybe a releváns minisztériumok és egyéb érintett szervezetek delegáltak tagokat. Elindult egy nemzeti fejlesztési program, amely a tanácsadás országos integrált rendszerének kialakítását tűzte ki célul. 2010-ben az NPT elkészítette a vonatkozó szakpolitikai anyagot is. Az NPT-t 2012 novemberében megszüntették, tevékenységét az egyidejűleg a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács keretében megalakult Pályaorientációs Bizottság vette át.

INTEGRÁLT PÁLYAORIENTÁCIÓ ÉS TANÁCSADÁS Az 1990-es évek második felétől kezdve a pályaorientáció és életpályatanácsadás egyre hangsúlyosabban megjelent mind a jogi szabályozásban, mind pedig a tartalmi fejlesztések és az egyének számára nyújtott szolgáltatások területén; 56

a korszerű megközelítési módok és eszközök ezen a területen is teret nyertek. A munkaerőpiacra és a különböző oktatási útvonalak kimenetelére vonatkozó információk és adatok integrált, online elérhető adatbázisának kialakítása volt az ESZA által társfinanszírozott Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében megvalósított, az NFSZ Foglalkoztatási Hivatala (FH) által koordinált nagyszabású integrált pályaorientációs fejlesztési program egyik célja. A projekt IKTs, módszertani, valamint a tanár- és pályatanácsadói képzéshez kapcsolódó fejlesztéseket is magába foglalt. 2010 szeptemberében indult el a Nemzeti Pályaorientációs Portál,17 mely több országos adatbázist integrál és kapcsol össze. A módszertani fejlesztés részeként kutatások és képzési anyagok készültek a tanácsadás hatékonyságának javítása céljából, továbbá létrehoztak hét regionális hálózatot,

amelyek

a

pályaorientációhoz

kapcsolódó

feladatokat

ellátó

szakembereket tömörítik. Egységes működésük biztosítása érdekében módszertani útmutatókat dolgoztak ki.

ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSEK Az elmúlt két év során elfogadott jogszabályok gyökeresen átalakítják a kialakult rendszert. Az ágazat döntéshozói és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara helyzetértékelése szerint hatékony pályaorientáció hiányában “az egyénre szabottan megfelelő iskolát, szakmát, pályát választó fiatalok aránya még mindig alacsony. Ez lemorzsolódáshoz, későbbi pályakorrekcióhoz és pályamódosításhoz vezet.” 18 A legfontosabb célként jelenleg az általános iskola 7-8. osztályos tanulói számára biztosított hatékony pályaorientációs/pályaválasztási tanácsadás nyújtása jelenik meg; ez hivatott megalapozni a sikeres iskola- és szakmaválasztást, és biztosítani, hogy a fiatalok már 14 évesen képesek legyenek “helyes” döntést hozni, olyat, amelyhez aztán később is ragaszkodnak. A 2011-es új Köznevelési Törvény értelmében a pályaorientáció mint a pedagógusok által kötelezően ellátandó feladat jelenik meg. Ez a megközelítés ellentétes a korábban már meghonosodott szemlélettel, mely a pályaorientációs feladatok ellátását arra képzett szakemberek hatáskörébe rendeli. A pályaorientáció kérdését a törvény a felzárkóztató Híd programokat tárgyaló szakasz kivételével nem 17

http://www.eletpalya.munka.hu Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására, Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011. május. 18

57

tárgyalja. Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) hasonló szellemiséget képvisel, azaz a pályaorientációt a pályaválasztás eszközeként tekinti. Eszerint felső tagozat hetediknyolcadik évfolyamán folyó oktatás-nevelés egyik alapvető feladata, hogy “fektessen hangsúlyt a pályaválasztásra, pályaorientációra.”19 A pályaorientációnak “olyan feltételeket, tevékenységeket kell biztosítania, amelyek révén a diákok kipróbálhatják képességeiket,

elmélyülhetnek

az

érdeklődésüknek

megfelelő

területeken,

megtalálhatják hivatásukat, kiválaszthatják a nekik megfelelő foglalkozást és pályát, valamint

képessé

válnak

arra,

hogy

ehhez

megtegyék

a

szükséges

erőfeszítéseket.”20

4.4 KAMPÁNYOK ÉS VERSENYEK A szakképzés népszerűsítését időnként államilag finanszírozott médiakampányok is szolgálják. A szakképzés vonzerejének növelése az egyik célja a Euroskills és a Worldskills versenyeken való hazai részvételnek is. A nemzetközi példák mintájára rendezi meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az általa gondozott szakmákban meghirdetett Szakma Kiváló Tanulója Verseny évenkénti döntőjét a „Szakma sztár fesztivál” keretében, amely jelentős médiaeseménnyé vált. Magyarország 2006 óta tagja a Worldskills International, és 2008 óta a European Skills Promotion Organization szervezetnek. A 2010. novemberében a miniszterelnök és

a

Magyar

Kereskedelmi

és

Iparkamara

(MKIK)

elnöke

által

aláírt

keretmegállapodás értelmében a EuroSkills és WorldSkills versenyeken való magyarországi részvétellel kapcsolatos minden feladatot az MKIK lát el. A válogató versenyeket az induló szakmák szponzorai szervezik. 2011-ben a londoni WorldSkills versenyen Magyarország a középmezőnyben végzett; egy évvel később a Belgiumban megrendezett megmérettetésen hazánkat egy 15 szakmát képviselő 20 fős csapat képviselte, és a 23 induló ország közül a 6. helyen végzett. Az 1990-es évek végétől a helyi munkaügyi központok szervezésében minden ősszel megyei-városi pályaválasztási napok megrendezésére kerül sor. Ezek célja, hogy a rendezvényre látogató fiatalok közelebbről megismerkedjenek a szakképzés által kínált lehetőségekkel és a munka világával. A pályaválasztási napok keretében alkalom nyílik a képzési és elhelyezkedési esélyekről való tájékozódásra. A kiállítók 19 20

Nemzeti Alaptanterv (110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet 3.§) u.o., I.1.1. Fejlesztési területek – nevelési célok

58

között az oktatási intézmények minden típusa (középfokú, felsőfokú, illetve felnőttképző intézmények) és munkaadók is megtalálhatóak.

59

BIBLIOGRÁFIA Állami Számvevőszék (2010). Jelentés a felnőttképzés feltételrendszerének, eredményességének, a gazdaság munkaerőigénye kielégítésében betöltött szerepének ellenőrzéséről. Budapest. http://www.asz.hu/jelentes/1035/jelentes-afelnottkepzes-feltetelrendszerenek-eredmenyessegenek-a-gazdasag-munkaeroigenyekielegiteseben-betoltott-szerepenek-ellenorzeserol/1035j000.pdf [letöltve 2012.11.30.]

Balázs, Éva; Kocsis, Mihály; Vágó, Irén (szerk.) (2011). Jelentés a magyar közoktatásról, 2010. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Bárány, Botond; Vedovatti, Anildo (szerk.) (2010). Volt egyszer egy program. Szakiskolai Fejlesztési Program 2003 – 2010. Szakoktatás különszám. Budapest: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet.: http://www.szakma.hu/letoltheto_anyagok/index.php [letöltve 2012.11.30.] Benda, Klára. A digitális középiskola bemutatása. nft352.apertus.hu/files/documents/doc/20061115/Agria%20Media%20Benda%20Kl%E1ra%2 0magyar.doc [letöltve 2012.11.30.]

Borbély-Pecze, Tibor Bors (szerk.) (2010). Az életút-támogató pályaorientáció rendszerének kialakítása Magyarországon, Foglalkoztatási és Szociális Hivatal. http://www.afsz.hu/resource.aspx?ResourceID=afsz_tamop_rendezvenyek_zarokonf_zaroki advany [letöltve 2012.11.30.]

Borbély-Pecze, Tibor Bors (2012a): Átalakuló ifjúsági pályautak. In: Munkaügyi Szemle. 2012 No. 4. 79-84. Borbély-Pecze, Tibor Bors (szerk.) (2012b): Az életpálya-tanácsadási rendszer fejlesztésének magyar stratégiai programja az egész életen át tartó tanulás keretrendszerében, Budapest: Tempus Közalapítvány. 51 oldal. Borbély, Tibor Bors; Fülöp, Edit (szerk.) (2008). Munkaerő-piaci kutatások. FSZH. www.employmentpolicy.hu/engine.aspx?page=tanulmany-konyv

Bükki, Eszter; Mártonfi, György; Vinczéné Fekete, Lídia (2008). ReferNet Policy Report Hungary. Progress in the policy areas for vocational education and training. Budapest: Observatory for Educational Development, Corvinus University of Budapest. http://www.observatory.org.hu/Feltoltott/ReferNet/PR_En.pdf [letöltve 2012.11.30.] Bükki, Eszter et al. (2010). A bridge to the future: European VET policy 2002-10. National policy report – Hungary 2010. Budapest: Observatory Centre for Educational Development. http://libserver.cedefop.europa.eu/vetelib/2010/vetpolicy/2010_NPR_HU.pdf

Bükki, Eszter et al. (2011). Hungary. VET in Europe – Country report 2011. Report prepared for Cedefop within the ReferNet programme. Budapest: Observatory Centre for Educational Development. http://libserver.cedefop.europa.eu/vetelib/2011/2011_CR_HU.pdf 60

Cedefop (2010). Hungary. In: The development of national qualifications frameworks in Europe (August 2010). pp. 82-86. Luxembourg: Publications Office of the Europan Union. http://www.cedefop.europa.eu/EN/Files/6108_en.pdf [letöltve 2012.11.30.] Cedefop (2011). Vocational education and training in Hungary: short description. Luxembourg: Publications Office. http://www.cedefop.europa.eu/EN/Files/4103_en.pdf [letöltve 2012.11.30.] Cseres-Gergely, Zs.; Hámori, Sz. (2009). Az iskolázottság és a foglalkoztatás kapcsolata nemzetközi összehasonlításban (1999–2005). In Fazekas, Károly (szerk.) (2009). Oktatás és foglalkoztatás. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, KTI Könyvek, No. 12., 43-61. http://econ.core.hu/file/download/ktik/ktik12_07_nemzetkozi.pdf [letöltve 2012.11.30.] Derényi, András et al. (2007). A nem-formális és informális tanulás elismerése Magyarországon. Egy OECD projekt tanulságai. Oktatási és Kulturális Minisztérium: Budapest. http://www.nefmi.gov.hu/europai-unio-oktatas/tanulmanyok/tanulmanyok [letöltve 2012.11.30.] Fazekas, Mihály (2009). A 2008-as RFKB döntések előkészítésének elemzése. Az RFKB döntések, tihanyi javaslatok és munkaerőpiaci előrejelzések összevetése [Analysis of the preparatory work of the decisions made by Regional Development and Training Committees]. Budapest, MKIK GVI. http://www.gvi.hu/data/research/szakiskola_2009_rfkb_dontesek_090307.pdf [letöltve 2012.11.30.] Fazekas, Mihály (2010). A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása. Budapest, MKIK GVI. http://www.gvi.hu/data/papers/szakiskola_2010_vallalatok_tanulmany_101005.pdf [letöltve 2012.11.30.] Fazekas, Mihály; Makó, Ágnes (2008). A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása. Supporting document for Regional Development and Training Committees in determining vocational school intake. Budapest, MKIK GVI. http://gvi.hu/data/research/szakiskola_2008_tanulmany_080926_2.pdf [letöltve 2012.11.30.] Government of the Republic of Hungary (2005a). Strategy of the Government of the Hungarian Republic on lifelong learning. September 2005. http://www.nefmi.gov.hu/europai-unio-oktatas/egesz-eleten-at-tarto/egesz-eleten-at-tarto090803-2 [letöltve 2012.11.30.]

Government of the Republic of Hungary (2011b). National Reform Programme of Hungary. Based on the Széll Kálmán Plan. http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/nrp/nrp_hungary_en.pdf [letöltve 2012.11.30.] Györgyi, Zoltán; Mártonfi, György (2004). A Leonardo programok hatása az egyéni életutakra és a szervező intézményekre. Felsőoktatási Kutatóintézet. 61

Hablicsek, László (2008). The development and spatial characteristics of the Roma population in Hungary. Experimental population projections till 2021. In: Demográfia, 2008. Vol. 51. No. 5. English Edition, 85–123. http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Dem_angol/2008/Hablicsek.pdf [letöltve 2012.11.30.] Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.) (2006). Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet. http://www.ofi.hu/tudastar/jelentesmagyar/jelentes-magyar-090617-4 ftp://ftp.oki.hu/Jelentes2006/Jelentes2006-pdf-teljes.pdf

[letöltve 2012.11.30.] Havelda, Balázs (2010). Key elements of the Hungarian student loan scheme. Power Point presentation. http://www.iro.hr/userdocs/File/ACCESS/3.%20Hungary%20study%20visit/DIAK_Havelda_pr esentation.pdf [letöltve 2012.11.30.]

Juhász, Ildikó (2007). A sajátos nevelési igényű tanulók integrációja és megújuló szakképzése. In: Szakoktatás 57. 10. 2007. 8-11. Juhász, Judit et al. (2010). Az európai oktatási és képzési rendszerek szerkezete. Magyarország 2009/10-es kiadás. http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/eurybase/structures/041_HU_HU.p df [letöltve 2012.11.30.]

Kádárné Fülöp, Judit (2011). A lemorzsolódás mérésének lehetőségei a közoktatásban. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet. 15 oldal. http://adatbank.mtakti.hu/files/dokum/8.pdf [letöltve 2012.11.30.] Kemény, István (2004). A magyarországi cigány népesség demográfiája. In: Demográfia 2004 3-4, 335-346. http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2004_34/Kemeny%20Istvan_kozl.pdf [letöltve 2012.11.30.]

Kézdi, G.; Köllő, J.; Varga, J. (2008). Az érettségit nem adó szakmunkásképzés válságtünetei. In: Fazekas, K.; Köllő, J. (szerk.): Munkaerőpiaci Tükör 2008. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 87-136. http://www.econ.core.hu/file/download/mt2008/kozelkep.pdf [letöltve 2012.11.30.] Fazekas, Károly; Kézdi, Gábor (szerk..): Munkaerőpiaci tükör, 2011: Közelkép: Foglalkoztatáspolitikai programok hatásvizsgálata. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 359 oldal. Kőpatakiné, Mészáros Mária; Mayer, József; Singer, Péter (2007). Akadálypályán. Sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolákban. suliNova Közoktatásfejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht, Budapest. http://www.sulinovaadatbank.hu/index.php?akt_menu=4031 [letöltve 2012.11.30.]

62

Központi Statisztikai Hivatal (2007). A munkahelyi képzések főbb adatai. Statisztikai Tükör 2007/14. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/mhelyi-kepzes.pdf [letöltve 2012.11.30.] Központi Statisztikai Hivatal (2009). A kis- és középvállalatok és a vállalkozás helyzete. In: Statisztikai Tükör, III. évfolyam 109. szám 2009. augusztus 04. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/kkv.pdf [letöltve 2012.11.30.] Központi Statisztikai Hivatal (2010). Részvétel a felnőttképzésben. In: Statisztikai Tükör 2010/87. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/felnottkepzes0507.pdf [letöltve 2012.11.30.] Központi Statisztikai Hivatal (2010). Főbb munkaügyi folyamatok 2010. I. negyedév. In: Statisztikai Tükör, 2010/72. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/fmf/fmf21003.pdf [letöltve 2012.11.30.] Központi Statisztikai Hivatal (2012a). Munkahelyi Képzések. In: Statisztikai Tükör, 2012, No. 16. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/mhelykepzesek.pdf [letöltve 2012.11.30.] Központi Statisztikai Hivatal (2012b). Oktatási adatok, 2011/2012. In: Statisztikai Tükör, 2012, No. 23. Lázár, György (2008). A rövid távú munkaerő-piaci prognózisok készítésének kialakulása és fejlődése Magyarországon, 1989-2008. http://www.mmpp.hu/docs/prognozis_2008_Lazar_Gyorgy_prognozis_tortenelem_080605.pd f [letöltve 2012.11.30.]

Liskó, I. (2008): Szakképzés és lemorzsolódás. In: Fazekas, K.; Köllő, J.; Varga, J. (szerk.): Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért 2008. Budapest: Ecostat, 95-119. http://www.econ.core.hu/kiadvany/egyebkiadvanyok.html [letöltve 2012.11.30.] Lőcsei, Hajnalka (2009). A gazdasági válság földrajza. MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet. http://www.gvi.hu/data/research/valsagfoldrajz_GVI.pdf [letöltve 2012.11.30.] Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (2009). Milyen szakmát válasszak? Szakiskolai szakmaválasztást támogató tájékoztató füzet. http://www.gvi.hu/data/research/szakiskola_2009_fuzet_091211.pdf [letöltve 2012.11.30.] Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (2011). ‘Vállalkozások tanulószerződéses gyakorlati képzési hajlandóságának felmérése’ c. kérdőíves felmérés. A Magyar Köztársaság kormánya (2005b). Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2013-ig. Budapest: Oktatási Minisztérium; Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, 2005. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/szakke/szakkepzesi_strategia_050414.pdf [letöltve 2012.11.30.]

63

A Magyar Köztársaság kormánya (2011a). Széll Kálmán Terv. Magyar Munka Terv http://www.kormany.hu/download/e/a7/40000/Magyar_Munka_Terv.pdf [letöltve 2012.11.30.] Makó, Ágnes (2009). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete. http://www.gvi.hu/index.php/hu/papers/show.html?id=41 [letöltve 2012.11.30.] Makó, Ágnes (2010). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2010. MKIK GVI. http://www.gvi.hu/data/papers/szakiskola_2010_tanulok_tanulmany_100909.pdf [letöltve 2012.11.30.] Mártonfi, György (2006). Szakmák, foglalkozások és a gazdaság igényei a változó munkaerőpiacon. In: Educatio, 2006/2, 215-231. http://www.eduonline.eu/hu/educatio_reszletes.php?id=61 [letöltve 2012.11.30.] Mártonfi, György (2007). A szakképzési rendszer és a szakképzés-politika az életpálya és az azt végigkísérő tanulás (LLL) perspektívájából. In: Áttekintés az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram hazai megvalósításáról az egész életen át tartó tanulás szemszögéből. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2007, 31-46. Mártonfi, György (2009a). ECVET: az elmélettől a gyakorlatig. A 2008. december 4– 5-i párizsi szemináriumról készült összefoglaló. In: Kompetencia, tanulási eredmények, képesítési keretrendszerek. Támpontok az Uniós képzési politika új fogalmainak és törekvéseinek megértéséhez a nemzetközi szakirodalom alapján. TKA, 2009. http://oktataskepzes.tka.hu/upload/docs/tanulasi%20eredmenyek%20elismerese/tudastar/6_f ej_ecvet_szeminarium_mgy.pdf [letöltve 2012.11.30.]

Mártonfi, György (2009b). A középfokú szakképző intézményrendszer átalakulása a 2007. nyári törvénymódosítás után. Budapest: TÁRKI Társadalomkutatási Intézet TÁRKI-TUDOK Zrt. http://www.tarkitudok.hu/file/tanulmanyok/zarotanulmany_tiszkesedes.pdf [letöltve 2012.11.30.] Mártonfi, György (2009c). Belföldi mobilitási program az SZFP-ben. In: Szakoktatás, Vol. 3, 17-21. Mártonfi, György (2010). Vélemény az ún. alternatív szakképzés 9-10-11. évfolyamainak kerettantervéről. Budapest. [kézirat] Mártonfi, György (2011a). Hiányszakmák. In: Educatio. 2011, No. 3, 374-386. http://epa.oszk.hu/01500/01551/00057/pdf/educatio_EPA01551_2011-03-tan7.pdf [letöltve 2012.11.30.] Mártonfi, György (2011b). Szakképzés és tankötelezettség. In: Szaktudósító, 2011 Május, 4. szám, 1-8. Mártonfi György (szerk.) (2011c). Hiányszakmát tanuló végzős szakiskolások, kézirat, 92.o., OFI. (megjelenés alatt az Új Pedagógiai Szemlében)

64

Mártonfi, György (2012a). Hiányszakmák „diadalútja” I-III. In: Szaktudósító, 2012/1, 2, 3. Budapest: euGenius Szakkiadó Kft. Mártonfi, György (2012b). A szakiskolás felmérés néhány fontos tanulsága. In: Új Pedagógiai Szemle 11-12. (előkészületben) Mártonfi, György; Sinka, Edit (2009). TISZK-ek, fenntartók, szakképző intézmények. In: Iskolakultúra, 2009/12. 116–130. Mátyus, Mihály (2009). A szakképzés irányainak és arányainak meghatározása a régiókban. Power Point Pres. www.oh.gov.hu/szakkepzes/regionalisfejlesztesi/szakkepzes-iranyainak [letöltve 2012.11.30.] Messing, Vera; Molnár, Emilia (2008). Tanulmányi ösztöndíjak etnikai és szociális alapon. In: Educatio. 2008, no. 4, 480-49. http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=71

Ministry of Education and Culture (2007). National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme. Prepared by the Hungarian Institute for Educational Research and Development. http://ec.europa.eu/education/policies/2010/nationalreport_en.html [letöltve 2012.11.30.]. MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2007). Szakmastruktúra és szakmatartalom-változások a gazdasági fejlődés tükrében. http://www.gvi.hu/data/papers/KF_2007_2_szakmastruktura_071106.pdf [letöltve 2012.11.30.] MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2009). Rövid távú munkaerőpiaci prognózis – 2010 http://www.gvi.hu/data/research/prognozis_2009_tanulmany_100208_.pdf [letöltve 2012.11.30.] MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2010). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2010. MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2011a). Javuló kilátások, bizonytalan külpiaci környezet. A 2011. áprilisi vállalati konjunktúra felvétel eredményei. http://www.gvi.hu/data/research/gvi_konj_111_elemzes_sajto_110512.pdf [letöltve 2012.11.30.] MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2011b). Rövidtávú munkaerő-piaci prognózis – 2012. http://www.gvi.hu/index.php/hu/papers/show.html?id=95 [letöltve 2012.11.30.] MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2011c). A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2011. MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2011d). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2011.

65

MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2012a). Diplomás pályakezdők a versenyszektorban – 2011. Budapest. http://www.gvi.hu/index.php/hu/papers/show.html?id=99 [letöltve 2012.11.30.] MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2012b). Érdemes diplomát szerezni Magyarországon vagy munkanélküliség vár a pályakezdő diplomásokra? http://www.gvi.hu/index.php/hu/papers/list.html [letöltve 2012.11.30.] MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) (2012c). A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete – 2012. Molnárné Stadler, Katalin; Králik Tibor (2009). Az Egységes Minőségirányítási Keretrendszer bevezetése. Budapest. Készült az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP 2.2.1-08/1-2009-0002, „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” című projekt keretében. http://www.kepzesevolucioja.hu/index.php/component/content/article/35-minsegbiztositas/98

[letöltve 2012.11.30.] Nahalka, István; Vass, Vilmos (2009). A szakképzés helye, szerepe a magyar oktatás rendszerében az esélyegyenlőtlenségek és a munkaerő-piaci igények szempontjainak figyelembevételével. Készült az Országos Köznevelési Tanács 2009. március 12-i ülésére. http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/images/NahalkaVassh%C3%A1tt%C3%A9r2.pdf

[letöltve 2012.11.30.] Nemzetgazdasági Minisztérium (Ministry for National Economy) (2011). Koncepció a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására. [Concept for reforming the VET system and harmonizing it with economic needs]. Budapest: May 2011. https://www.nive.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=340:koncepcio-aszakkepzesi-rendszer-atalakitasara-a-gazdasagi-igenyekkel-valoosszehangolasara&catid=10:hir-fj&Itemid=166 [letöltve 2012.11.30.]

Nemzeti Erőforrás Minisztérium (2011a). National report on the implementation of the Strategic framework for European cooperation in education and training (ET2020) Budapest. Nemzeti Erőforrás Minisztérium (2011b): Statisztikai tájékoztató Oktatási Évkönyv 2010/2011. http://www.kormany.hu/download/4/45/50000/Oktatási%20Évkönyv2010.pdf#!DocumentBrowse [letöltve 2012.11.30.] Neumann, László et al. (2010). Munkahelyi foglalkoztatási viszonyok 2010 kutatás – A kérdőíves felmérés eredményeinek elemzése. Emóció Bt.: Budapest. http://mukutir.telco-system.hu/kutatas.plt?ks_no=517 [letöltve 2012.11.30.] Nikolov, Marianne; Ottó, István; Öveges, Enikő (2008). Az idegennyelv-tanulás és tanítás helyzete és fejlesztésének lehetőségei a szakképző intézményekben. Budapest. http://www.oktatasert.hu/files/idegennyelvi_kutatas_jelentes.pdf [letöltve 2012.11.30.] 66

OECD Factbook 2010: Economic, Environmental and Social Statistics/Organisation for Economic Cooperation and Development. 2010. http://www.oecdilibrary.org/sites/factbook-2010en/06/01/06/index.html?contentType=&itemId=/content/chapter/factbook-2010-50en&containerItemId=/content/serial/18147364&accessItemIds=&mimeType=text/html

[letöltve 2012.11.30.] OECD (2012). Education at a glance 2012: OECD Indicators. http://www.oecd.org/edu/EAG%202012_e-book_EN_200912.pdf [letöltve 2012.11.30.] Oktatási és Kulturális Minisztériuem (2008). Tájékoztató a térségi integrált szakképző központok jogi szabályozásáról 2008. január 7. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/tiszk_080107.pdf [letöltve 2012.11.30.] Oktatási és Kulturális Minisztérium (2009). Magyarország és az EKKR, az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) kidolgozása és bevezetése. http://www.okm.gov.hu/europai-unio-oktatas/orszagos-kepesitesi/magyarorszag-ekkr

[letöltve 2012.11.30.] Oktatási és Kulturális Minisztérium; Szociális és Munkaügyi Minisztérium (2009). National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme. Budapest. http://ec.europa.eu/education/lifelong-learning-policy/doc/natreport09/hungary_en.pdf

[letöltve 2012.11.30.] Policy statement concerning the development of a national system of lifelong guidance/counselling harmonised with EU requirements. National LLG Council. http://internet.afsz.hu/resource.aspx?ResourceID=full_kulfoldi_palyaor_eu_magyar_llg_szak pol_ang [letöltve 2012.11.30.]

Parragh, László (2012): A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerepe a duális szakképzés kialakításában. In: Országos Szakképzési tanévnyitó 2012/2013: Tájékoztató kiadvány. pp. 4-6. Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szak–és Felnőttképzési Igazgatóság. Schréder, Mihály: (2008). A közép-dunántúli régió építőipari szakmunkaerő-állomány helyzetének és szakmabontásának meghatározása az Új Magyarország Fejlesztési Terv időszakára. http://www.apk.org.hu/engine.aspx?page=apb_epito_dokumentumok [letöltve 2012.11.30.] Szakképzés válság idején. In: Szaklapozó, 2010/2. Budapest: Műszaki Kiadó. http://www.muszakikiado.hu/files/Magazinjaink/Szakklapozo/3/szaklapozo_3.pdf [letöltve 2012.11.30.] Szalai, Piroska; Varga, Zsolt (2009). A szakképzési hozzájárulás felhasználásának gyakorlata 2008-2009. Kutatási összefoglaló. In: LifeLong Learning Magyarország Alapítvány (2009). Szakképzési hozzájárulás a lifelong learning szolgálatában. Szép, Zsófia (2008). A szakképzés hatékony finanszírozásának lehetőségei. Zárótanulmány. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Pécsi Tudományegyetem. 67

http://www.ofa.hu/index.php?WG_NODE=WebPageReader&WG_OID=PAGfa9959790d415 b838 [letöltve 2012.11.30.]

Szilágyi, János (2012). Az új OKJ és a duális képzési rendszer. Power Point presentation. https://www.nive.hu/Downloads/szakkepzesi_szolgaltatas/Tanevnyito/2012/Szakkepz esi_tanevnyito_eloadasok/DL.php?f=2012_tanevnyito_Szilagyi_Janos.pps Tanulás Magyarországon. Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja nyilvános közpolitikai elemzése. suliNova Kht., Budapest, 2005. http://bin.sulinet.hu/ikep/2010/03/adm.url.m26183431202880.opek_tanulas_magyarorszagon _2005.pdf

Török, Balázs (2006). Felnőttkori tanulás – Célok és akadályok. In: Educatio, 2006/2. 333-347. http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=61 [letöltve 2012.11.30.] Tóth, Éva [2010]. European Inventory on Validation of Non- formal and Informal Learning 2010. Country Report: Hungary. A project of the European Commission, DG Education and Culture in co-operation with The European Centre for Development of Vocational Training (Cedefop). http://libserver.cedefop.europa.eu/vetelib/2011/77461.pdf [letöltve 2012.11.30.] Vámos, Dóra (1997). A közszolgálati szakemberek továbbképzése. In: Educatio, 1997/2. http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=51 [letöltve 2012.11.30.] Varga, Júlia (2007). Kiből lesz ma tanár? A tanári pálya választásának empirikus elemzése. In: Közgazdasági Szemle, LIV. 07-08. 609–627. http://www.mktudegy.hu/?q=system/files/VargaJ.pdf [letöltve 2012.11.30.]

68

HASZNOS WEBOLDALAK 3.5.2 – Digitális szakképzés /Apertus Közalapítvány Nemzeti Fejlesztési Terv Iroda. http://nft352.apertus.hu/index.php

Apáczai Közalapítvány. http://www.hatartalanul.eu/ ECVET Nemzeti Koordináló Pont. http://ecvet.nive.hu Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kht. http://www.educatio.hu Emberi Erőforrások Minisztériuma. http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasokminiszteriuma

Felnőttképzők Országos Szövetsége. www.fvsz.hu Kormányportál. http://www.kormany.hu Központi Statisztikai Hivatal: http://www.ksh.hu Magyar Agrárkamara. http://www.agrarkamara.hu Magyar Europass Központ. http://www.europass.hu/ Magyar Kereskedelmi és Iparkamara http://www.mkik.hu/ Magyar Munkaerőpiaci Prognózis. http://www.mmpp.hu/main.php Magyar Ösztöndíj Bizottság. http://www.scholarship.hu Magyar Szakképzők Társasága. http://www.mszt.iif.hu/ MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet. http://www.gvi.hu Munkaerő-piaci előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése (TÁMOP - 2.3.2-09/1.) MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet. http://elorejelzes.mtakti.hu/ Nemzetgazdasági Minisztérium. http://www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagiminiszterium

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. http://www.nfu.gov.hu Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. http://www.afsz.hu Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatóság. http://www.nive.hu

Nemzeti Pályainformációs Központ. www.npk.hu 69

Nemzeti Pályaorientációs Portál. www.eletpalya.afsz.hu Nemzeti Pályaorientációs Tanács. http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=full_kulfoldi_palyaor_eu_magyar_llg_tanacs

Oktatásfejlesztési Observatory Központ. http://www.observatory.org.hu/ Oktatási Hivatal. http://www.oh.gov.hu Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. www.ofi.hu Országos Felsőoktatási Információs Központ. www.felvi.hu Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. http://www.ofa.hu OSAP 1665 Statisztikai Felület. Nemzeti Munkaügyi Hivatal - Szak- és Felnőttképzési Igazgatóság. http://osap.nive.hu/ Palló felnőttképzési tájékoztató szolgálat. http://felnottkepzesinfo.hu/ Roma Oktatási Alap. http://www.romaeducationfund.hu/ Szakiskolai Fejlesztési Program. http://www.szakma.hu Szakképzési Minőségbiztosítási Nemzeti Referencia Pont. http://eqavet.nive.hu Tárki-Tudok Tudászmenedzsment és Oktatáskutató Központ http://www.tarki-tudok.hu Társadalmi Megújulás Operatív Program 2.2.1. projektje. http://www.kepzesevolucioja.hu/

Tempus Közalapítvány. http://www.tka.hu Türr István Képző és Kutató Intézet. http://tkki.hu/page.php

70

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

FSZ

Felsőfokú Szakképzés

ISCED

International Standard Classification of Education (az oktatási egységes nemzetközi osztályozási rendszere)

KKIK

Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó Központ

KSH

Központi Statisztikai Hivatal

LLL

lifelong learning (élethosszig tartó tanulás)

MA

Magyar Agrárkamara

MFKB

megyei fejlesztési és képzési bizottság

MKIK

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

MKIK GVI

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet

MPA

Munkaerő-piaci Alap

MTA

Magyar

KRTK KTI

Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete

NAT

Nemzeti Alaptanterv

EMMI

Emberi Erőforrások Minisztériuma

NGTT

Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács

NFA

Nemzeti Foglalkoztatási Alap

NFSZ

Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat

NGM

Nemzetgazdasági Minisztérium

NGTT

Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács

NKB

Nemzeti Képesítési Bizottság

NPT

Nemzeti Pályaorientációs Tanács

NMH SZFI

Nemzeti Munkaügyi Hivatal, Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatóság

NSZFT

Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács

OÉT

Országos Érdekegyeztető Tanács

OFA

Országos Foglalkoztatási Közalapítvány

OH

Oktatási Hivatal

OKJ

Országos Képzési Jegyzék

RFKB

regionális fejlesztési és képzési bizottság

SZH

szakképzési hozzájárulás)

SZI

szakiskola

SZKI

szakközépiskola

Tudományos

Akadémia

71

Közgazdasági

és

Regionális

Tudományi

SZVK

szakmai és vizsgakövetelmények

TISZK

térségi integrált szakképző központ

TKKI

Türr István Képző és Kutató Intézet

72

1. Melléklet: Táblázatok és ábrák

1. táblázat: A lakosság száma (január 1-i állapot), 2003, 2006, 2009, 2011, 2012 EU 27 HU

2003

2006

2009

2011

2012

486 646 114 10 142 362

493 210 397 10 076 581

499 686 575 10 030 975

502 404 439 9 985 722

503 679 730 9 957 731

Forrás: Eurostat (Demográfiai statisztikák); lekérdezés ideje:: 2012.11.12

2. táblázat: Demográfiai tendenciák korcsoport szerint 2010-ben, alapváltozat 2025-ig 2015

2020

2025

Teljes népesség

9 894 894

9 778 216

9 656 815

0-24 éves

2 555 298

2 400 857

2 323 696

25 -64 éves

5 583 134

5 435 632

5 261 970

65+ évesnél idősebb

1 756 462

1 941 727

2 071 149

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH)

3. táblázat: Az időskorú népesség eltartottsági rátájának várható alakulása (%), 2010-2060 2010

2015

2020

2030

2040

2050

2060

EU 27

25.9

28.26

31.05

38.04

45.36

50.42

53.47

HU

24.22

26.3

30.31

34.06

40.11

50.83

57.64

Forrás: Eurostat (EUROPOP 2008). Lekérdezés ideje: 2011.05.19.; utolsó frissítés: 2011.05.16.

73

4. táblázat: A 9. évfolyamos tanulók száma és megoszlása programtípus szerint nappali tagozaton, 20052012 Tanulók (fő)

2005/2006

2006/2007

2007/2008

2008/2009

2009/2010

2010/2011

2011/2012

Szakiskola*

35960

35575

34821

35759

37205

38166

38144

Szakközépiskola

49979

50328

49212

47571

46371

46223

42255

Gimnázium

45711

45711

43796

43150

41398

42464

40819

Összesen

132191

131614

127829

126480

124974

126853

121218

Szakiskola*

27.2

27.0

27.2

28.3

29.8

30.1

31.5

Szakközépiskola

37.8

38.3

38.5

37.6

37.1

36.4

34.9

Gimnázium

35.0

34.7

34.3

34.1

33.1

33.5

33.7

Összesen

100

100

100

100

100

100

100

Tanulók (%)

* Speciális szakiskolákkal együtt.’ Forrás: Emberi Erőforrások Minisztériuma, 2012.

5. táblázat:: Korai iskolaelhagyók (%), 2002-2011 2002 EU 27

17.0

HU

12.2

2003 16.5 (b) 12.0 (b)

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

16.0

15.8

15.5

15.1

14.9

14.4

14.1

13.5

12.9

12.6

12.5

12.6

11.4

11.7

11.2

10.5

11.2

11.3

Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: 2012/09/29 (b) törés a sorban

6. táblázat: A 20-24 éves fiatalok között a legalább felső-középfokú oktatást befejezők aránya nemek szerint (%), 2005, 2008, 2011 év EU-27 HU

2005

2008

2011

összes

nő

férfi

összes

nő

férfi

összes

nő

férfi

77.5 83.4

80.2 84.9

74.8 81.9

78.4 83.6

81.4 85.5

75.6 81.7

79.55 83.3

82.4 84.5

76.7 82.0

Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: 2012/09/28

7. táblázat: Egész életen át tartó tanulás – a felnőtt lakosság részvétele az oktatásban és képzésben, nemek alapján (%), 2002, 2005, 2009 time

2005 T

2008

F

M

T

2011

geo EU 27

F

M

9.8

10.5

9.0

9.4

10.2

8.5

8,9

9.6

8.2

HU

3.9

4.6

3.2

3.1

3.5

2.7

2.7

2.9

2.6

Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje:: 2012/09/29

74

T

F

M

8. táblázat: A GDP növekedési rátája Magyarországon és az EU-ban, 2000-2011 (%-os változás a megelőző évhez viszonyítva) 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

HU

4.2

3.7

4.5

3.9

4.8

4.0

3.9

0.1

0.9

-6.8

1.3

1.6

EU-27

3.9

2.1

1.2

1.3

2.5

2.1

3.3

3.2

0.3

-4.3

2.1

1.5

A gross domestic product (GDP) – bruttó hazai termék – a gazdasági tevékenység egy mérőszáma, meghatározása szerint a termékek és szolgáltatások összességének értéke, leszámítva az előállításuk során felhasznált termékek és szolgáltatások értékét. Forrás: Eurostat, Lekérdezés ideje: 2012/09/28

9. táblázat: KKV-k Magyarországon és az EU-ban – alapvető adatok (%) 2009-ben Vállalatméret

A vállalatok száma

Hozzáadott érték

A foglalkoztatottak száma

Magyarország

EU-átlag

Magyarország

EU-átlag

Magyarország

EU-átlag

Mikrovállalat

94.7

91.8

35.8

29.7

15.8

21.1

Kisvállalat

4.4

6.9

18.9

20.7

16.3

19.9

Középvállalat

0.7

1.1

16.2

17.0

18.1

17.8

KKV-k

99.8

99.8

71.0

67.4

50.2

57.9

Nagyvállalat

0.2

0.2

29.0

32,9

49.7

42.1

Forrás: Statisztikai Tükör/Központi Statisztikai Hivatal 2009. III. évf. 109. sz. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/stattukor/kkv.pdf

10. táblázat: A 15 évesnél idősebb foglalkoztatottak gazdasági tevékenység ágazata szerint (1000 fő, illetve a teljes foglalkoztatás, %), 2010 Elsődleges szektor és közszolgáltatások EU-27 HU

fő 15175.8 265.4

% 7.0 7.0

Feldolgozó-ipar fő 33992.7 785.1

% 15.7 20.8

Építőipar fő 16573.2 277.6

% 7.7 7.3

Közlekedés, szállítás és kereskedelem fő 57099.0 1059.0

% 26.4 28.0

Üzleti és egyéb szolgáltatások fő 38733.1 511.5

Forrás: Eurostat (Labour Force Survey). Lekérdezés ideje: 2011.05.19; utolsó frissítés: 2011.05.12.

75

% 17.9 13.5

Nem piaci szolgáltatások fő 53694.1 881.9

% 24.8 23.3

11. táblázat: A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája nemek szerint Magyarországon és az EUban(%) 2003

2006

2011

férfi nő

62.7 70.3 55,0

64,4 71.6 57.2

64,3 70.1 58.5

Magyarország férfi nő

57.0 63.5 50.9

57.3 63.8 51.1

55.8 61.2 50.6

EU-27

Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: 2011.08.19;, utolsó frissítés: 2011.07.25.

1. ábra: A 15-64 évesek inaktivitási arányszámai nemek szerint, 2011. IV. negyedév (%)

Forrás: Eurostat. Lekérdezés ideje: 2012.12.07. http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=lfsq_ipga&lang=en 12. táblázat: Foglalkoztatási ráta nemek és foglakozáscsoportok szerint a 15 éves és idősebb korosztályban, 2010, % Képzettséget igénylő nemfizikai

Alacsony képzettséget igénylő nem fizikai

Képzettséget igénylő fizikai

Képzettséget nem igénylő/segéd

Total

Összes

39.9

24.9

25.5

9.8

100

Férfiak

38.2

14.3

38.9

8.6

100

Nők

41.8

37.5

9.4

9.4

100

Összes

35.4

24.4

31.4

8.8

100

Férfiak

29.9

15.6

47.2

7.3

100

Nők

41.8

34.5

13.3

10.4

100

Foglalkozás típus EU-27

HU

Forrás: EUROSTAT (Statistics in focus, 2011/30, European Union Labour Force Survey)

76

13. táblázat: A lakosság foglalkozásból származó relatív jövedelme iskolai végzettség szerint, felsőközépfokú végzettek = 100%, 2010 Sem érettségivel, sem szakmával nem rendelkezők

Érettségit követő szakképzettséggel (de diplomával nem) rendelkezők

Diplomások

Korcsoport

25-64

25-64

25-64

Magyarország

Férfiak Nők Összesen

76 71 73

125 116 120

244 187 210

OECD átlag

Férfiak Nők Összesen

78 74 77

110 106 108

160 157 155

Forrás: OECD. Education at a glance, 2012, 150-151.: www.oecd.org/edu/eag2012

14. táblázat: A teljes lakosság relatív jövedelmének változásai, felső-középfokú végzettek = 100%, 20002010 2000 Magyarország

OECD átlag

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Sem érettségivel, sem szakmával nem rendelkezők

71

71

74

74

73

73

73

72

73

71

73

Diplomások

194

194

205

219

217

215

219

211

210

211

210

Sem érettségivel, sem szakmával nem rendelkezők

80

79

79

79

78

78

78

78

78

77

76

Diplomások

149

145

148

147

155

151

157

154

153

155

159

Forrás: OECD. Education at a glance, 2012, 152., www.oecd.org/edu/eag2012

77

15. táblázat: Foglalkoztatási ráta korcsoportok és legmagasabb iskolai végzettség szerint (%), 2003, 2006 és 2010 Év

EU 27

HU

2003

2006

2010

ISCED / KOR

15-24

25-49

50-64

ISCED / KOR

15-24

25-49

50-64

ISCED / KOR

15-24

0-2

25.1(i)

66.1(i)

41.9 (i)

24.8

66.9

43.5

21.5

62.8

43.1

3-4

47.2 (i)

79.1 (i)

54.9 (i)

48.1

80.5

57.9

45.0

79.7

59.6

5-6

62.0 (i)

88.0 (i)

72.4 (i)

60.5

88.5

74.2

57.1

87.4

74.5

N. A.

14.9 (i)

72.6 (i)

39.1 (i)

5.1

76.0

5.6

5.2

72.8

62.2

Összesen

36.0 (i)

77.4 (i)

51.5 (i)

36.6

79.1

54.4

34.1

78.1

56.7

0-2

7.8

53.4

22.7

7.3

49.9

26.7

5.4

46.2

27.9

3-4

42.3

78.2

53.7

34.3

78.6

53.4

29.2

76.1

48.4

5-6

70.0

89.0

70.2

65.8

87.6

69.7

57.0

83.7

67.3

N.A.

:

:

:

:

:

:

:

:

:

Összesen

26.7

75.2

43.9

21.7

75.4

47.9

18.3

73.1

46.8

Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: 2011.05.19.; utolsó frissítés: 2011.05.12. (i) – értelmező megjegyzéseket lásd: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_SDDS/EN/lfsq_esms.htm

78

16. táblázat: Munkanélküliségi ráta korcsoportok és legmagasabb iskolai végzettség szerint 2003, 2006 és 2010 ÉV

GEO

ISCED / KOR

EU 27

2003

2006

2010

15-24

25-49

50-64

ISCED / KOR

15-24

25-49

50-64

ISCED / KOR

15-24

0-2 3-4 5-6 N. A. Összes en

20.2 (i) 17.7 (i) 12.0 (i) 13.9 (i)

11.6 (i) 8.4 (i) 4.8 (i) 7.8 (i)

7.2 (i) 7.7 (i) 3.7 (i) 7.4 (i)

21.2 15.4 13.4 20.1

11.2 7.3 4.3 :

7.5 6.9 3.6 :

27.4 18.1 16.2 :

16.3 8.2 5.3 8.2

10.2 6.7 3.6 :

18.0 (i)

8.3 (i)

6.6 (i)

17.2

7.3

6.3

20.8

8.9

6.9

0-2

26.4

12.6

6.4

31.8

17.8

8.8

41.4

26.5

17.2

3-4

10.5

5.1

3.4

15.7

6.5

4.8

23.3

9.9

8.4

5-6

:

1.1

:

16.9

2.5

1.6 (u)

22.2

4.8

2.3

N. A.

:

:

:

:

:

:

:

:

:

Összes en

12.9

5.5

3.5

19.1

7.1

4.8

26.6

10.7

8.4

HU

Forrás: Eurostat (Munkaerő-felmérés). Lekérdezés ideje: 2010.05.19.; utolsó frissítés: 2010.05.12. (u) – megbízhatatlan/bizonytalan adat; (i) – értelmező megjegyzéseket lásd: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_SDDS/EN/lfsq_esms.htm

17. táblázat: Munkanélküliségi ráta iskolai végzettség és nemek szerint, 2007-2010, % Legfeljebb általános iskolai végzettség (ISCED 0-2)

Szakképzettség érettségi nélkül (ISCED 3)

Érettségizettek (ISCED 3 és ISCED 4)

Felsőfokű végzettség

Összes

2007

18.4

6.8

5.1

2.4

7.1

2008

19.8

7.6

5.3

2.3

7.6

2009

24.4

10.6

7.7

3.8

10.3

2010

26.9

12.1

8.4

4.9

11.6

2007

16.0

9.4

6.2

3.3

7.6

2008

17.5

9.5

6.9

3.2

8.1

2009

21.6

12.4

7.7

4.1

9.7

2010

22.8

12.6

9.5

4.5

10.7

Férfiak

Nők

Forrás: Fazekas, Károly; Kézdi, Gábor (szerk..): Munkaerőpiaci tükör, 2011. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 279-280. o. 18. táblázat: A középfokú oktatásra (ISCED 2-4) fordított közkiadások a GDP %-os arányában, 2002-2009

EU27 HU

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2.32 (s)

2.35 (s)

2.29 (s)

2.25 (s)

2.23 (s)

2.29

2.68

2.46

2.36

2.33

2.20 (s) 2.29

2,24 2.25

2,41 2.22

Forrás: Eurostat (UOE). Lekérdezés ideje:: 2012. 07.30.; Utolsó frissítés: 2012.06.16.

79

19. táblázat: Formális oktatásban és képzésben való részvétel aránya legmagasabb iskolai végzettség szerint ISCED 0-2

ISCED 3-4

ISCED 5-6

Összesen

2.7 0.4

6.0 2.5

12.7 5.5

6.6 2.5

EU-27 HU

Forrás: Eurostat (AES); Lekérdezés ideje 2012.10.28. [Utolsó frissítés: 2012.03.06.]

20. táblázat: A tanulószerződések száma és megoszlása képesítés/foglalkozás szerint, 2010 Foglalkozás

Tanulók létszáma

%

Szakács Élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő Pincér Fodrász Kőműves Asztalos/bútorasztalos Szobafestő-mázoló és tapétázó Karosszérialakatos Cukrász Villanyszerelő Részösszeg Összesen

5 700 5 000 3 800 3 200 2 500 2 000 1 900 1 700 1 400 1 300 28 500 48 000

12 10 8 7 5 4 4 4 3 2 59 100

Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.

21. táblázat: A munkaerő-piaci képzéseken résztvevők száma a képzés típusa (szakképző OKJ-s, nem OKJ-s, készségfejlesztő előkészítő, idegen nyelvi, stb.) szerint 2011-ben Képzés típusa

fő

%

2,404

5.4

Nyelvi képzés

4,232

9.6

OKJ szerinti

29,748

67.4

Nem OKJ szerinti

5,634

12.8

Hatósági

1,844

4.2

Szolgáltatás

13

0.0

Egyéb

239

0.5

összesen

44,114

100.0

Általános képzés

Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat, NFSZ

80

2. ábra: Képzést támogató és nem támogató vállalkozások aránya (%)

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Statisztikai Tükör 2012/11.

22. táblázat: Képzést támogató vállalkozások aránya vállalatnagyság szerint (%) Létszámkategória 10-49 fő 50-249 fő 250 fő feletti Összesen

1999

2005

2010

32 51

43 79

43 74

79 37

92 49

95 49

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Statisztikai Tükör 2012/11.

23. tábla: A képzés hiányának okai a képzést nem támogató vállalkozásoknál Megnevezés

1999

2005

2010

A munkavállalók meglevő jártasságai megfelelnek a vállalkozás szükségleteinek

83

82

73

Új, megfelelő végzettségű munkavállalók felvételét részesítik előnyben

70

38

29

Nehézségek a vállalkozás képzési szükségleteinek felmérésében

5

4

3

Megfelelő képzési programok hiánya a piacon

..

9

4

A képzési költségek túl magasak a vállalkozás számára

22

25

15

A bevezető képzés nagyobb hangsúlyt kap a vállalkozásnál

39

2

4

A korábbi években már megvalósították képzési elképzeléseiket

3

3

1

A munkavállalók túlságosan elfoglaltak

12

29

9

Egyéb

4

11

11

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: Statisztikai Tükör 2012/11.

81

2. Melléklet: Szakkifejezések jegyzéke együttműködési megállapodás: egy szakképző iskola és egy gazdálkodó szervezet közötti megállapodás, aminek alapján a tanulók gyakorlati képzésben vesznek részt a vállalatnál (a szakképzési program teljes ideje vagy egy része alatt). A “duális képzés” (alternance training) e fajtájában a tanulók nem állnak szerződéses viszonyban a munkáltatóval, és nem is kapnak juttatást (csupán a nyári szünet alatti gyakorlat idejére). Ilyen együttműködési megállapodás csupán speciális feltételek esetén köthető. A vállalatoknál folytatott képzés alapformája a tanulószerződéses képzés. érettségi bizonyítvány: ISCED 3A szintű képesítés, ami az országos érettségi vizsgán szerezhető meg a 12. (kéttannyelvű és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődő programokban a 13.) évfolyam végén a gimnáziumokban és szakközépiskolákban. Jelenleg közép- vagy emelt szinten tehető le minimum öt tantárgyból, melyek közül négy kötelező (matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem és idegen nyelv/kisebbségi anyanyelv), egy pedig szabadon választható. Szakközépiskolában ez utóbbi lehet szakmai alapozó tantárgy is, de ezt jelenleg kevesen választják. A 2013-tól bevezetendő, új szerkezetű, a szakképzést az általános képzéssel párhuzamosan nyújtó szakközépiskolai képzésben a tanulók „szakmai érettségit” tesznek le, mely annyiban fog különbözni a gimnáziumi vizsgától, hogy az ötödik, szabadon választható tárgy helyett kötelező lesz az ágazati szakmai tárgyból érettségizni. A megszerzett képesítés feljogosít legalább egy munkakör gyakorlására az adott gazdasági ágazaton belül, továbbá, mivel a kötelező szakmai tárgyból tett vizsga emelt szintű vizsgának számít, előnyt jelent a szakirányú felsőfokú továbbtanulásnál. felnőttképzés: a felnőttképzési törvény értelmében iskolarendszeren kívül folytatott általános, nyelvi vagy szakmai képzés, mely képzési programon alapul, és egy képesítés megszerzését vagy bizonyos kompetenciák elsajátítását célozza. Számos különböző típusú és formájú tanulási lehetőséget foglal magába. felnőttoktatás: az iskolarendszeren belül a köz- vagy felsőoktatásban nappali vagy részidős, illetve távoktatás formájában folytatott általános vagy szakmai képzési programok; célcsoportját olyan felnőttek alkotják, akik tankötelezettségük ideje alatt nem szereztek meg egy bizonyos szintű iskolai végzettséget vagy egy OKJ-s képesítést, vagy akik új képesítést akarnak szerezni felsőfokú szakképzés: 1998-ban bevezetett ISCED 5B szintű kétéves programok, melyek egy OKJ-s felsőfokú szakképesítést nyújtanak. Jelenleg a képzést felsőoktatási intézmények szervezik, de az folyhat (és az esetek felében folyik is) szakközépiskolákban, a két intézmény közti megállapodás alapján. A megszerzett kreditek (minimum 30, maximum 60)

82

beszámíthatók az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe. A 2011. évi új felsőoktatási törvény értelmében e képzési programok megszűnnek 2013-tól. Ugyanakkor a törvény rendelkezik a 4-5 féléves ún. felsőoktatási szakképzés bevezetéséről, mely már csak felsőoktatási intézményekben folyhat. E képzési programok felsőfokú végzettséget nem, csupán „felsőfokú szakképzettséget” nyújtanak majd, de 30-120 kredit beszámítható lesz a BA/Bsc programokba. felsőoktatás: ISCED 5 és 6 szintű programokat nyújtó oktatási ágazat. A magyar jogszabályok az ISCED 5A és 6 szintű felsőoktatási programokat nem tekintik a szakképzés részének. Jelenleg az ISCED 5B szintű programok OKJ-s szakképesítést nyújtó szakképzésnek számítanak, 2013-tól azonban ezeket felsőoktatási szakképzés néven teljes mértékben integrálják a felsőoktatásba (lásd felsőfokú szakképzést). hatósági

jellegű

képzés:

olyan

képzési

programok,

amelyek

országosan

vagy

nemzetközileg elismert, az OKJ-ban nem szereplő képesítéseket, jogosítványokat nyújtanak, elsősorban a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és -védelem vagy élelmiszerhigiénia területein. hiányszakma,

kiemelten

támogatott

szakma:

olyan foglalkozások,

amelyekre

a

döntéshozó testületek szerint nagy a kereslet a munkaerőpiacon. A hiányszakmák megyei (2012-ig regionális) listáit a megyei (2012-ig regionális) fejlesztési és képzési bizottságok (MFKB-k, lásd 3.8) állítják össze. iskolarendszeren kívüli szakképzés: olyan szakképző programok, melyek résztvevői nem rendelkeznek tanulói jogállással; a képzőhöz fűződő viszonyukat a felnőttképzési szerződés szabályozza. iskolarendszerű

szakképzés:

szakiskolákban

és

szakközépiskolákban

(vagyis

a

közoktatásban) és felsőoktatási intézmények által nyújtott szakképző programok; résztvevői tanulói jogviszonnyal rendelkeznek. közoktatás, 2012-től köznevelés: az oktatás azon ágazata, amely iskola előtti, alapfokú, alap- és felső-középfokú, valamint posztszekunder nem felsőfokú képzési programokat nyújt (azaz magába foglalja a tankötelezettség idejét is, ami jelenleg 6 éves kortól 18 éves korig tart, de 5 éves kortól már kötelező az óvodába járás; 2013-tól az óvoda 3 éves kortól lesz kötelező, de a tankötelezettség már csak 16 éves korig tart majd). A közoktatás működtetése az állam feladata, amely mindenki számára biztosítja az ingyenes részvétel jogát. Az államon

és

a

helyi

önkormányzatokon

kívül

egyházak,

gazdálkodó

szervezetek,

alapítványok, egyesületek stb. is alapíthatnak és fenntarthatnak közoktatási intézményeket (vagyis a “köz” kifejezés itt a mindenki számára elérhető oktatás fogalmára utal, nem a fenntartó típusára; magán fenntartók is nyújthatnak közoktatási szolgáltatásokat). Mindegyik

83

esetben az intézmények állami támogatást kapnak a központi állami költségvetésből a tanulói létszám és az ellátott feladat típusa alapján. A 2011 végén elfogadott új köznevelési törvény értelmében 2013 januárjától az állam lesz minden jelenleg helyi önkormányzat által fenntartott iskola „fenntartója”, bár a 3000 lakosnál nagyobb települések megmaradhatnak iskoláik „üzemeltetőinek.” Országos Képzési Jegyzék (OKJ): az összes államilag elismert, iskolarendszeren belül vagy azon kívül megszerezhető szakképesítés (és azok alapadatainak) listája. Az OKJ meghatározza e képesítések ISCED szintjét is. nyelvi előkészítő évfolyam (NYEK): az első évfolyam bizonyos gimnáziumokban, illetve szakközépiskolákban, ahol a kötelező óraszám 40%-át intenzív nyelvi képzésre fordítják. Ezt a felső-középfokú oktatás négy évfolyama követi. posztszekunder, nem felsőfokú képzés (érettségi utáni szakképzés): szakközépiskolában az érettségivel rendelkező tanulók számára kínált szakképző programok. speciális szakiskola: a szakiskola egy speciális fajtája, ami sajátos nevelési igényű tanulókat

készít

fel

egy

OKJ-s,

esetleg

rész-szakképesítés

megszerzésére.

A

készségfejlesztő speciális szakiskolák súlyosabb fogyatékkal élő tanulókat készítenek fel az önálló életkezdéshez és a munkába álláshoz szükséges készségek megszerzésére. szakiskola (SZI): szakképző iskola, ami jelenleg tipikusan általános és szakmai alapozó képzést nyújt a 9-10. évfolyamon, amit jellemzően két- vagy hároméves szakképzés követ; a program befejeztével a tanulók ISCED 2C, illetve többnyire ISCED 3C szintű OKJ-s képesítést szerezhetnek. 2010 óta hároméves „előrehozott szakiskolai programokat” is kínálnak, ahol a szakképzés már a 9. évfolyamon megkezdődik. A 2011. évi új szakképzési törvény egy új, egységesen hároméves (9-11. évfolyam) szakiskolai képzés bevezetéséről rendelkezik. E programtípus már 2012-ben elindult néhány iskolában, 2013 szeptemberétől pedig a szakiskolák kizárólag ezt a fajta képzést indíthatják. Mivel a szakiskola nem ad érettségi bizonyítványt, a szakiskolát végzetteknek további három éves nappali vagy részidős általános képzést kell elvégezniük, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt, ha folytatni akarják tanulmányaikat posztszekunder nem felsőfokú szinten vagy a felsőoktatásban. A 2013-tól bevezetendő új szerkezetű szakiskolai képzésben végzettek két év alatt szerezhetnek majd érettségi bizonyítványt, továbbá azok számára is megnyílik az út a posztszekunder szakképzésbe történő belépésre, akik érettségivel nem, de a mestervizsgán megszerzett mesterlevéllel és szakmájukban 5 év munkatapasztalattal rendelkeznek. szakközépiskola (SZKI): felső-középfokú szinten, a 9-12. (vagy kéttannyelvű és a nyelvi előkészítő évfolyammal kezdődő programokban a 9-13.) évfolyamokon jelenleg általános és

84

szakmai alapozó képzést nyújt, ami a felsőoktatásba történő belépés előfeltételét jelentő érettségi vizsgához vezet (ISCED 3A). Ezt követően a tanulók szabadon eldönthetik, hogy folytatják-e tanulmányaikat a szakképzésben, ahol ISCED 4C OKJ-s szakképesítést szerezhetnek posztszekunder nem felsőfokú oktatásban. A 2011. évi új szakképzési törvény értelmében 2013 szeptemberétől a szakközépiskolák a 9. évfolyamtól kezdődően az általános képzéssel párhuzamosan szakképzést nyújtanak, mely a „szakmai érettségihez” (lásd fent) vezet. szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK): az OKJ-s képesítést nyújtó programok tanulási kimeneteit határozzák meg, a felelős miniszter adja ki őket; meghatározzák továbbá a felvételi követelményeket, a képzési program időtartamát, az elméleti és a gyakorlati képzésre fordítható időt, a szakmai, személyes, szociális és módszer kompetenciákat és a vizsgamodulok

követelményeit.

2012-től

ezen

információk

egy

részét

a

kormányhatározatban kiadott „szakmai követelménymodulokban” határozzák meg. tanulószerződés: egy szakképzésben tanuló és egy gazdálkodó szervezet által kötött szerződés; a tanulószerződés alapján a vállalat gyakorlati képzést nyújt a tanuló számára (a szakképzési program teljes ideje vagy egy része alatt) és rendszeres juttatást fizet számára. A tanulószerződéses képzés nem alkot önálló képzési útvonalat a szakmai alapképzésben. A szakképzés-politika egyre növekvő mértékben ösztönzi. Amennyiben a gyakorlati képzési idő legalább ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerződés alapján végezhető. A 2011. évi új szakképzési törvény értelmében a tanulók már a szakiskola első évfolyamán, (a korábbi 16 helyett) 14 évesen köthetnek tanulószerződést (bár az első évfolyamon képzésük kizárólag tanműhelyben folyhat).

85

3. Melléklet: Jogszabályok jegyzéke 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról 2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

86