.ALAIN CORBIN.
.A szagtalanítás stratégiái. Fordította: Várkonyi Benedek
orvosok irányításával, illetve a hatásosság, de legalábbis a tekintély vezérlete alatt, amelyet az „átlátható tudás” révén nyernek el, s amely „közömbös a különös érdekek tekintetében”. A szület√ demográfia, amely a várost a sírral akarja azonosítani, a városi pesszimizmust er√síti; a társadalmi jólét tervének sürg√sségét hangsúlyozza. Fert√tleníteni – és így b∫zteleníteni: többek között ebb√l áll az utópikus terv, melynek az a célja, hogy eltitkolja a szerves korról szóló tanúvallomásokat, háttérbe szorítsa az id√beliség minden megcáfolhatatlan jelét, a haláljóslatokat; e jel nem más, mint az exkrementum, a menstruáció terméke, a dögrothadás és a tetem b∫ze.2 Az orrcsend mindössze háttérbe szorítja a miazmát, tagadja az élet folyását és a lények egymásutániságát. Hozzásegít a halálszorongáshoz. A szagtalanító higiénia sürget√ voltának leg√sibb megnyilvánulása abban áll, hogy megpróbálja elszigetelni a földi kipárolgás légi terét. Hogy elzárja a kitörések áramlását, a felszálló g√zök ellen való védekezésként, hogy a jöv√ biztosítása érdekében megakadályozza a talaj átitatódását, és minden lehetséges intézkedéssel elzárja az állandó bajokból megmaradó b∫zt. Ahol a kiszárítás lehetetlennek látszik, ott fontos, hogy a sarat elárasszák, hogy víz alá kerüljenek a szörny∫ repedések, s ezzel megakadályozzák a bel√lük felszabaduló kiáramlást. Amikor elengedhetetlenné válik a kiköt√ vagy az árapálynak kitett hajózóút kotrása, jobb várni, amíg újra beborítja a víz.3 Chaptal azt tanácsolja, hogy a mocsarak peremét homokkal szórják be.
KÖVEZÉS, SZEMÉTFELSZEDÉS, SZELL◊ZTETÉS
A
XVIII. század végén a higiéniai törekvések el√térbe kerülése számos tevékenység forrása lett. Célom nem az, hogy ezek mérlegét fölállítsam, hanem hogy el√segítsem e téma újratárgyalását, hogy az érzékelés történetének perspektívájában megkíséreljem áttekinteni e munkálatok megvalósítását. Az egészségügyi politika, amely éppen akkoriban körvonalazódik, már hosszú múltra tekint vissza, amelyet az undor kísértett. E politika olyan gyakorlatot vállalt magára, amelyet az antik tudománytól örökölt, s amely a városi szabályozás terén t∫nt föl megint a XIV. század tájékán. Azonban e higiénia-szemlélet nem szorítkozik az ismételt alkalmazásra. Újszer∫ségét az orvostudományba vetett hit fejl√dése és még inkább a kémia el√rehaladása biztosítja. A kialakulóban lév√ egészségügyi stratégia már nem átmeneti jelleg∫, mint amilyenként akkor mutatkozott meg, amikor járványok dühöngtek. Állandóságra törekszik. Szintézist dolgoz ki, a városatyák néz√pontjából koordinálja a döntéseket. „A városi kérdés”1 fölfedezése, a „város-gép” funkcionális felfogásának gy√zelme a „társadalmi toalett”-t√l nem elválasztható „topográfiai toalett”-et tesz sürg√ssé, amely az utca tisztítását és az eltávolítási helyek elrendezését jelenti. Az 1740 és 1750 közötti évtizedt√l kezd√d√en egészségügyi rendészet áll föl – melynek célja a folyamatos m∫ködés –, tisztelettel övezett
Alain Corbin: „Les stratégies de la désodorisations”. Le miasme et la jonquille. L’odorat et l’imaginaire social, XVIIIe–XIXe siècle, Paris, Flammarion, 1986. 105–129. o.
47
Alain Corbin
Ez az akarat lesz az, amely majd kötelez√vé teszi a higiénia hívei által elfogadott stratégiát, mely az ipar szagártalmára vonatkozik. A zárt tartályokban történ√ gyártási eljárás, amelyet tudósok dolgoztak ki, igazolni fogja azt, hogy a vegyi termékeket el√állító gyárak a város közepén lehetnek. Ez az eljárás – ágostoni távlatból –, amely a jövend√beli szabályozás egyik tengelye lesz, az exkrementummal kapcsolatban vet√dik föl. Bertholon abbé azt sürgeti, hogy az ürülékes hordókat jól szereljék össze, s erre modelleket javasol. Thouret üdvözli, hogy az ilyen kocsikat gipsszel tömítik. Annak ellenére, hogy nagy jelent√séget tulajdonítanak a nagytömeg∫ víz keringésének, a víz használatát továbbra is kétségek veszik körül. A tisztítás egyáltalán nem mosást jelent, hanem szippantást. Az a lényeg, hogy biztosítsák a szenny elfolyását, kiürítését. Mióta Harvey fölfedezte a vérkeringést, ennek modellje organikus szempontból fölveti a leveg√, a víz, a végtermékek mozgásának sürget√ voltát. Az egészségtelen ellentéte a mozgás; „valójában semmi sem tud megromlani – állítja Bruno Fortier –, ami mozgékony, és tömegben van”. A fiziokraták tana gazdasági síkra helyezi e parancsot. A keringés funkcióinak felismerése – hangsúlyozza Jean-Claude Perrot – irányítja a városi tevékenység módozatait. Sürgeti az érvágásokat, a „nagy er√dítmények lebontását”.9 A mozgás el√nye sürget√vé teszi a csatornázást és a szenny eltávolítását, és igazolja az utak lejtésének fontosságát. Ha szippantással teszik szárazzá a várost, ez azt jelenti, hogy megszüntetik a felgyülemlett rothadóanyagot, megvédik a város jöv√jét. A technika segítségével biztosítják azt a szabályozást, amelyet a természet nem tudna elvégezni ezeken a helyeken, ahol mesterségesen halmozódnak föl az anyagok. A városok szomszédságában lév√ pestises mocsarak kiszárítása is napirendre kerül. 1760-ban Voltaire úgy dönt, hogy egészségessé teszi a ferney-i vidéket. 1781-ben Voyer márki nekilát a Rochefort-t körülzáró mocsár lecsapolásának. Bernardin de SaitPierre a szippantás szószólója lesz.10 Az út tisztítása természetesen az egyik legrégibb tevékenység. Jean-Noël Biraben hangsúlyozza, hogy ez már a XIV. században a pestisjárvány idején el√fordul Narbonne-ban.11 Az évek folyamán a stratégia egyre kifinomultabbá vált. 1665–1666-ban a járvány keltette félelem ad alkalmat arra, hogy Amiens-ban tisztítsák az utcákat;12 a hatóságok elrendelik, hogy össze kell szedni a sarat és a szemetet, amelyr√l tudható, hogy „rossz leveg√t áraszt”. Mikor 1669-ben
Ugyanez a gond a magyarázata annak, hogy az izgatott figyelem4 a „kövezés titokzatos m∫vészete” felé fordult, amelyet Bertholon abbé kodifikált aprólékos munkával. A város kulturalista hagyománya tartja fönn a kikövezett út álmát; ezt az utat a rómaiak kezdeményezték. A kövezés fölvidítja a tekintetet; könnyebbé teszi a közlekedést, megkönnyíti, hogy b√ vízzel mossák az utat. Ám a kövezés mindenekel√tt azt jelenti, hogy elkülönítik a talaj piszkát vagy a víztócsák rothadását. A piacok szomszédságában lév√ raktárak kövezése elengedhetetlen. Caenban, abban a városban, amelyet különösen fenyeget a poshadó vizek kiáradása, állandóan köveznek.5 A járdák újabb kelet∫ használata, mely Angliából ered, és csak nagyon lassan hódít teret Franciaországban, ugyanebb√l a sürget√ igényb√l fakad. A járda Párizsban els√ alkalommal 1782-ben jelenik meg mint a rue de Théâtre Français szegélye (rue de l’Odéon). Azt sürgetik, hogy terjedjen el a falusi utcák kövezése is és kövezzék a parasztházak belsejét. Howard azt javasolja, hogy a kórházak udvarának kövezését k√lapokkal cseréljék ki. Az árnyékszék-gödrök kikövezése – egyedül ez alkalmas arra, hogy megakadályozzák a talaj átitatódását – el√írás lesz, melynek pontossága talán meglep√ lehet.6 Ám eközben – jegyzi meg Franklin – a kövezés dilemma elé állít. Ha a b∫z kiáramlása zavar, a kövezés megállítja ugyan az átsz∫r√dést, de ezzel késlelteti azt a folyamatot is, amely során az es√ átmossa a talajt. Megakadályozza, hogy a föld alatti vizek fölfrissüljenek, s a régi fert√zések megsz∫njenek. Egyszóval Howard amellett érvel, hogy ne változtassanak a gyakorlaton. A higiénia hívei a lepra domorum ellen Mózes parancsait veszik el√. Le kell szedni és meg kell újítani a régi vakolatot, át kell lyuggatni a falat, le kell szedni azokat a téglákat, amelyek a földdel közvetlenül érintkeznek, mert földdel keveredett rothadó anyagokkal itatódnak át. Ezek nem csupán technikai tennivalók. Vakolni, bevonni, kifesteni, meszelni a falakat, a boltozatokat és a famennyezetet – mindez azt jelenti, hogy pajzsot vonunk magunk köré a miazma ellen. Így igazolható a gipsz hatásossága is; ez nemcsak felüdíti a tekintetet, hanem hathatós eszköz is a fert√zés elleni harcban. A különös Banau a leveg√tisztító bevonatát ugyanúgy alkalmazza a falra és a bútorokra, mint a ruházatra.7 Howard örömmel fogadja, hogy a corte-i kórházban a válaszfalakat mázzal bevont cserép borítja nyolc láb magasságig.8 Egészen természetesnek t∫nik az a szándék, hogy a b∫zforrást tartalmazó tartályt hermetikusan elzárják, ezt nem is lehet elhanyagolhatónak tekinteni.
48
A szagtalanítás stratégiái
ház salakját rakják, s helyébe másik hordót tennének, amelyet el√z√ nap alaposan kimosnak. Arlette Farge és Pierre Saddy20 elemezte az egészségügyi rendelkezések vissza-visszatér√ párbeszédeit. Megszüntetni az út közepén folyó utcai csatornát azzal, hogy megtiltják a szegélyez√ barázda építését (1764), megtiltani, hogy dolgokat, szemetet eldobjanak,21 el√írni, hogy takarítsanak az ajtók el√tt,22 biztosítani a sétányok, hidak és rakpartok locsolását, minden reggel jól zárt kocsikba összeszedni a szegélykövek tövébe kitett háztartási szemetet, megreformálni a kiürítés technikáját, egységesíteni a szennycsatornarendszert – ezek a legf√bb intézkedések, amelyek kit∫zik a „szemét-kör” bevezetend√ útját. A tisztítás forradalmasítását megcélzó akarat alkotja az új egészségpolitika legf√bb elemét. Tudjuk, hogy miért. Az 1729. november 8-i rendelet óta a kiürítést végz√k monopóliumot élveznek. Cserébe viszont egyre pontosabb szabályozás rendelkezik munkájukról. Az 1726. május 23-i rendelet megtiltja számukra, hogy az anyagot az utcák csatornáiba, a Szajnába vagy kutakba öntsék. A mestereknek vigyázniuk kell arra, hogy ne használjanak lyukas hordót; le kell söpörniük, le kell mosniuk és meg kell tisztítaniuk az utat, miután végeztek, és csak éjjel dolgozhatnak. Kötelez√ egyenesen a szeméttelepre menniük, és nem állhatnak meg a fogadókban. El√írásjegyzék teszi lehet√vé, hogy földerítsék a visszaéléseket és felállítsák a jövend√beli szabályozást. E jegyzék gyakorlattá válik a tisztítómunkások körében. 1777-ben23 pályázatot írtak ki az árkok fert√tlenítésére. Több, mint húsz tudós24 – és nem is jelentéktelenek – (Fourcroy, Guyton de Morveau, Hallé, Lavoisier, Parmentier, Pilâtre de Rozier…) vesz részt a munkákban, és a szerves gázok elemzésének köszönhet√en próbálják fölfedezni a legjobb fert√tlenít√ szert. Meg akarják szüntetni a b∫zt, és így biztosítani, hogy a kiszárítás ártalmatlan legyen. A víz használata nélküli szemételtávolítás magával vonja, hogy egyre több az olyan lerakóhely, ahová a sarat és a hulladékot, illetve az olyan, ahová az ürüléket és a tetemeket viszik. Miközben a f√városban egyre több a szeméttelep, a külvárosi Saint-Germain-i és a l’Enfant Jésus-i (közel a Vaugirard-hoz) telepet megszüntetik (1781). Ekkor kezd√dik a Montfaucon szemétbegy∫jt√ sokáig tartó monopóliuma. Tudjuk, hogy létezése mennyire szorongató lesz. Ez az egészségügyi politika, amely el√ször csak a rossz szagok elleni harcként jelentkezett, nem mutatkozik túlságosan hatásosnak, legalábbis Párizs-
bekövetkezik a baj, a fert√zés elleni egészségügyi intézkedések egyre gyakoribbak lesznek. Döntés születik, hogy a haszonállatokat és szárnyasokat le kell ölni. Elrendelik, hogy minden házban latrinát kell ásni. Amiens esete példaérték∫. Pierre Deyon hasonló gyakorlatot vezet be Agenais-ban és a Ruhrvidéken, akárcsak Anvers körzetében.13 Hangsúlyozzuk, a XVIII. században az egészségügyi rendészet munkája egyre pontosabb lesz, arra törekszik, hogy mindennapos legyen. 1779-ben Párizs utcáinak tisztítására pályázatot írnak ki. A csatornarendszer problémája már állandó viták tárgya.14 B√viben vannak azok a tervek, amelyeket a szemét elzárására és kiürítésére készítenek. Az ürülékt√l való megtisztítás magánkézbe adása után a hulladék kezelésének privatizációja foglalkoztatja a pályázókat. Chauvet a lyoni modellt tartja követend√nek. Ebben a városban „a házak minden emeletén találhatók ládák, melyekbe elhelyezik a szemetet; a környék parasztjai rendszeresen jönnek minden héten, hogy elvigyék…”15 Tournon azzal a javaslattal áll el√, hogy a házakat szegélyez√ köveket – melyeknek tövébe helyezik a szemetet – olyan vassal helyettesítsék, amelynek üres a belseje. Ezenkívül azt is javasolja, hogy minden ház közelében építsenek a k√ és a homlokzat találkozásának szintjén kis cellát, melynek szell√z√nyílás alakja van, és „tolóajtóval” rendelkezik.16 A reformátorok azt a tervet dédelgetik, hogy egyszerre tüntessék el a szemetet és a csavargót, a szenny b∫zét és a tömeges fert√zést. Bertholon azt javasolja, hogy a takarításra koldusokat használjanak; 17 Berne azt akarja, hogy erre a szegényeket és rokkantakat vegyék igénybe.18 Lavoisier csodálkozva jegyzi fel 1780-ban, hogy Bern a legtisztábban tartott város. A kényszermunkára ítéltek „az utcákon minden reggel […] rudaknál fogva nagy, négykerekes kocsikat húznak, amelyekhez oda vannak láncolva. Hosszabb és könnyebb láncon vannak ugyanahhoz a kocsihoz fogva azok a n√k, akiket az igazságszolgáltatás ítélt el. […] E n√k egyik fele tisztítja az utcát, a másik fele a kocsiba rakja a szemetet.” 19 Mathieu Géraud azzal a javaslattal áll el√, hogy a város tisztításának feladatát bízzák számmal ellátott és megbéklyózott kényszermunkásokra. „Tisztítanák az utcát, és a sarat kétkerek∫ kordéba raknák, amelyet társaik húznak. Fölszednék a csatornaiszapot, az emészt√k tartalmát, a nagy állatoknak, mint a lónak vagy az öszvérnek a tetemét stb., az elhullott kis állatokat, mint a kutya vagy a macska, a sárral együtt, ahová rendszerint dobják √ket.” Minden reggel elvinnék azt a hordót, amelybe a hulladékot, a
49
Alain Corbin
szerre lehessen f∫teni és a leveg√t áramoltatni a kastély könyvtárában, a n√k és a f√rangú betegek szobájában, oly módon, hogy munkába fogják a kandalló tüzel√terében kering√ légáramlatokat. Gauger mindenekel√tt a magánteret tartja szem el√tt. Az a célja, hogy kellemesebbé tegye a munkát és az el√kel√k id√töltését. Munkába állítva a leveg√ kezelhet√ségét, azon dolgozik, hogy megakadályozza a n√i betegségeket. Arbuthnot hasonló eljárást céloz meg. „A leveg√ helyes felhasználása” az életmódnak csak egy oldala, az √ számára ez csak a betegszobát érinti. A század második harmada dönt√nek mutatkozik. 1736-ban Désaguliers-nek – Teraltól és Gaugert√l merítve sugallatot, akiket angolra fordít – sikerül a Fels√házban megvalósítania a leveg√cserét, amit egy kerek fújtató ventilátorral éri el. De Chandos herceg két ilyen gépet állít föl könyvtárában, amelyek több, mint negyed évszázadon keresztül m∫ködnek. 1739ben Samuel Sutton azt javasolja, hogy a hajókon a középen felállított kályha huzatának segítségével áramoltassák a leveg√t.28 Két évvel kés√bb Hales és a svéd Martin Triewald is a fújtató mellett dönt, és mechanikus ventilátorokat gyártanak. A század végéig mindössze annyi történik, hogy a különböz√ módszerek el√nyeit vitatják meg, és nagy el√vigyázattal egyik vagy másik mellett döntenek. 1741-ben Triewald a svéd flottán kísérletezte ki készülékét sikerrel; Hales gépe több szénbányában m∫ködik, a winchesteri kórházban és a newgate-i börtönben is használják. Ez utóbbiban a ventilációt az épület tetejére helyezett malom biztosítja, és ha nincs szél, „emberi kéz vagy állatok segítségével” m∫ködtetik. A szerkezet által fújt leveg√ az „ártatlan börtönlakóknak” van fenntartva. Sutton Deptfordban és Portsmouthban két hajón kísérletezik. 1741-t√l a gépet az angol tengerészet több hajóján is használják.29 Franciaországban de Morogues vicomte és Duhamel de Monceau (1759) szeg√dnek az új gép hirdet√iül, ám sikertelenül. Azt javasolják, hogy a király hajóin állítsák föl ezeket. Az árnyékszékek ürítésénél alkalmazott szell√ztet√szerkezet lesz az egyetlen olyan készülék, amely eléggé széles körben elterjedt, legalábbis a f√városban. A m∫velet megkezdése el√tt indítják be. Ez egy fából készült fülke, amelyben több fújtató van, és a gödör nyílására helyezik. „A szél három nyíláson át áramlik, ebb√l kett√ vízszintes.” A g√zök a magasban távoznak el, „az érzékszervek hatókörén kívül”. Ennek hatásossága vitathatatlan. A szell√ztet√ eszköznek köszönhet√en „a gödrök ürítése – állítja a
ban. Az egyetlen jelent√s fejl√dés a kiürítésben mutatkozott. Egyébként, ha hihetünk a leírásoknak, a b∫z csak rosszabbodott. A város utcái húsz évvel ezel√tt kevésbé voltak piszkosak, írja Ronesse 1782ben. A kocsik számának növekedése, az utcát tisztító vízcsatorna megszüntetése, az üzletek üvegezése, mely arra sarkallta a keresked√ket, hogy elhanyagolják az ajtó el√tti terület tisztítását – ez mind magyarázatot adhat a szemét mennyiségének növekedésére. Most már csak azt kellene megvizsgálnunk, hogy ebb√l az elemzésb√l mi következik az új és jelent√s igényekre nézve. A szell√ztetés ett√l kezdve a higiéniai stratégia tengelyét alkotja. Mindenekel√tt a légáramlás irányításáról van szó. A légáram keringésének biztosítása – sokkal inkább a szemét eltakarításánál – az állandóság és pangás rémületéb√l fakadt, amelyet a sír hidegségéhez és csöndjéhez társítottak. Az új-hippokratészi leveg√elméletnek megvan a teoretikus igazolása. A szell√ztetés helyreállítja a leveg√ rugalmasságát és antiszeptikus tulajdonságát, s ez a legfontosabb el√nye.25 Azonkívül – amint Hales hangsúlyozza – a légköri mozgás a kever√hatás segítségével megtisztítja és szagtalanítja az állás következtében elromlott leveg√t. A szell√ztetés végeredményben annyit jelent, hogy kitisztítják a leveg√ alsó rétegeit, „a kipárolgások szabályozatlan áramlását szabályozzák”,26 a halált okozó áramlást ellen√rzés alá vonják ott, ahol a természet nem tudja szabadon szabályozni magát. A leveg√szagtalanítás szabályba foglalja az áramlások irányítását. A szell√ztetés sürget√ volta az intézkedés rangjára emeli e szempontot, miként Michel Foucault is hangsúlyozza ezt. A légáramlás ellen√rzése és szabályozása nyilvánvaló rokonságot mutat: mindkett√ harc a rejtett sötét zugok ellen, ahol a romlott leveg√ megáll. De tárgyunk szempontjából van fontosabb dolog is, mint az orrcsend és a viselkedés közötti megújuló kapcsolat. Amikor a ventiláció a testek új térképezetével számol, amikor majd képes lesz arra, hogy megvédjen a másik ember szagaitól,27 állandó összeütközés jön létre az egyén és saját szagai között, ami a narcizmus föllendülésének az alapja. Err√l kell most beszélnünk. A légmozgás fölhasználása, a gépek használata, kiváltképp a fújtatóé, és egy h√forrásra irányított er√s léghuzat felhasználása együtt jelentkezik a gyakorlatban. 1713-ban Gauger közzéteszi m∫vét: A t∫z mechanikájá-t, amelynek nem lesz rögtön gyakorlati haszna, ám hamarosan referenciává válik. A francia tudós els√dleges célja az volt, hogy egy-
50
A szagtalanítás stratégiái
zadtól kezdve hatásosabb a leveg√ illatos füsttel való fert√tlenítése, ha a keverékhez ként és olykor l√port adagolnak. Baumes úgy akarja a mocsarak leveg√jét megtisztítani, hogy a területet aknákkal rakják tele. Banau és Turben kedvez√nek ítéli, ha egymásra rakott lövegeket hoznak m∫ködésbe. 1773-ban Dijonban a Saint-Étienne székesegyházban l√port robbantottak föl, hogy ki∫zzék a tetemek keltette b∫zt. Minden, ami arra a szándékra vonatkozik, hogy ellen√rizzék a vízáramokat, érinti a ventilációt is. A leveg√ és a víz között egészséges csere indul meg. A szél egészségesebbé teszi a folyókat és kisebb tavakat. Ha megmozgatjuk a mocsarak légkörét, ez biztosítja a vizek egészségességét. Ha fölkavarjuk egy edény tartalmát, ezzel már tisztítjuk is. Megfordítva: az esés a legjobb légfúvó. Az áramlat mozgása átadódik a légkörnek. Banau és Turben, akik a ventiláció körüli fantazmagóriák széls√ pontján állnak, azt ajánlják, hogy a tavak közepén vízesések legyenek; idézzenek el√ vízsugarakat, szök√kutakat. Azt is tanácsolják, hogy az ebédl√asztal szélére tegyenek kis vízesést, és tartsanak aranyhalat, amelyek a mozgást átadják az akvárium vizének! A folyó medre, ahol az áramlás összpontosul, hozzájárul a város egészségességéhez. Ha jól van kidolgozva, az egyik leghatásosabb eszköz lehet bel√le. A Szajnát két szilárd part közé szorítani, így állandó jótékony hatású mozgásra kényszeríteni, s így megakadályozni a dögtetemek és a szemét undort kelt√, következésképp káros pangását – ez a párizsi higiéniapártiak egyik legsürget√bb terve. Bruno Fortier hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy minél több olyan terv szülessék, amely a víztömegek irányítását és megmozgatását célozza. A légáramlatok keringése, melyeket a folyómeder ily módon történ√ szabályozása kelt, legalább annyira figyelmet érdeml√, mint a vízáramok er√ssége és sebessége. Azoknak a berendezéseknek a szerepe, amelyek arra valók, hogy irányítsák és szervezzék a leveg√ természetes mozgásait, sokkal fontosabbnak bizonyul, mint a közönséges fújtatóé vagy a mesterségesen keltett léghuzaté. Az egyetlen ventiláló eszköz, melyet széles körben használnak a hajókon, beleértve az angol flottát is, a legyez√vitorla, amely a hajó két oldala közé tereli a leveg√t. Ez a szell√ztet√rendszer még nyilvánvaló hátrányai ellenére is – nyugodt id√ben hatástalan, és lassítja a hajó haladását – kielégíti a matrózokat. Sokáig ellenezték is, hogy lecseréljék. Egyes középületen is használatos. Howard rámutat, hogy a maidstone-i börtönben is használnak ilyet.
készülék feltalálója – olyan m∫velet lett […], amelyet alig vesznek észre a házban, ahol a munka folyik”. Ezt er√síti meg az a bizottság, amelyet arra hoztak létre 1778-ban, hogy hatásosságát megfigyeljék. A legyez√ használatán kívül – amely a légmozgató eszközök közül a legegyszer∫bb – alkalmanként szokatlan gyakorlat biztosítja a köz- és magántér szell√zését. Egyes orvosok azt javasolják, hogy miel√tt a beteg szobájában kicserélik a leveg√t, rázzák meg er√sen a leped√t. Ingenhousz azt tanácsolja, hogy lengessék meg a lakás ajtóit, ugyanis ezzel lehet biztosítani a légáramot. Javaslatát, melyet gyakorta megfogadtak, sokan er√sen bírálták; a vitát a módszer hatásossága váltotta ki. Howard hívéül szeg√dik, és javasolja, hogy e gyakorlatot honosítsák meg a kórházakban is. Banau és Turben javaslata az, hogy a mocsarak szélére ültessenek növényeket: nyárfát, szilfát és nyírfát. A sok vastagágú fa, melynek a csúcsa mozgékony, szerintük megtisztítja a légkör alacsony rétegeit. Hasonló cél érdekében az az ötletük, hogy e b∫zös helyeken állítsanak föl szélmalmokat, melyeknek a kereke vízszintes. Azt is tervezték, hogy ezeket siklótalpas kocsikra helyezik, hogy az egészségtelen vidékek különböz√ pontjain használhassák. Baumes a fújtatót részesíti el√nyben, vagy az olyan malmot, amely ahhoz hasonlatos, amit Forestus javaslatára állítottak föl Drezdában. Monfalcon emlékeztet: Bresse-ben egy orvos a táncot javasolta „mint kit∫n√ eszközt arra, hogy közömbösítsék a mocsaras kipárolgások végzetes hatását”.30 A városon belüli járm∫közlekedés meglep√ elemzés tárgya. A kocsi az igazat megvallva meglehet√sen kétérték∫ eszköz. Menedéket jelent a tömeg kipárolgásával szemben, ugyanakkor összezsúfolódnak rajta, következésképpen meglehet√sen veszélyes azok számára, akik igénybe veszik. Annál is inkább, minthogy a zökken√k, melyek rázzák az embert, zavarják az emésztést, és túlságos használata sietteti a köszvény és a reuma kifejl√dését.31 Városi léptékben a kocsik mozgatják a leveg√t, így jó is, ha minél több van bel√lük. Mikor a rothadás fenyegetése már széls√ségessé válik, a ventilációra kiváló eszköz, ha a légkört haranggal vagy ágyúrobbanással mozgatják meg. Navier megállapítja, hogy a katonák egészsége kevésbé volt jó akkor, amikor hidegfegyverrel harcoltak. Az ágyú megtisztítja és szagtalanítja a csatamez√t, amelyet holttestek és dögtetemek fert√znek. Különös fordulat, hogy az egészség eszköze lesz bel√le. A légkör robbanással való tisztítása fert√tlenít. Jean-Noël Biraben felhívja a figyelmet arra, hogy a XVII. szá-
51
Alain Corbin
sugárzásának, és nincs meg a szükséges légáramlás. A barlang a szörny∫ség. Ugyanezért kezdik tanácsolni, hogy a földszint helyett az els√ emeletet részesítsék el√nyben. Baumes úgy véli, helyes volna arra bírni az embereket, hogy oda költözzenek. Az ilyen meggy√z√dések a vidéki élet normájának új kritikáját váltották ki. A higiénia híveinek tanácsait megértették. Az építészet jól tanúsítja ezt. JeanClaude Perrot a Caen városának szentelt tanulmányában leírja, hogy mekkora a csábítás arra, hogy az emeleteket válasszák. Az újonnan épült lakások jobban szell√zöttek, mint a régiek. Claude-Nicolas Ledoux magasztalja a lépcs√ket, amelyek segítségével be lehet jutni a magasra emelt épületekbe; ezek mint a nagyság jelképei, egyszersmind arról a hitr√l tesznek tanúbizonyságot, amelyet a leveg√ tisztító hatásába vetettek. Az épület belsejét tekintve hasonló okokból újragondolják a bútorzat elrendezését. Az ágynak különös figyelmet szentelnek. Howard nem gy√zi ismételni, hogy a legf√bb parancs: tudni kell az ágyakat elhelyezni. Fontos, hogy frissek, tiszták legyenek, és egymástól minél távolabb álljanak. Szerinte a szoba közepére kell állítani √ket, és arra kell vigyázni, hogy milyen kapcsolatba kerülnek a földdel. Ennek érdekében Tenon vaságyat ajánl – a fa ugyanis átitatódik –, melynek az alja sodronyból készült. Következésképpen a függ√ágy divatba jön a fegyintézetekben. Eleget tesz a légtisztítás kívánalmainak, miközben tekintettel van a munkatérre is. A külföld újabb modellekkel áll el√. Így az antwerpeni árvaházban használt vaságyak igen magasak, s a terem közepére helyezik √ket. Ezt az utilitarista felfogást utópia tet√zi be. A zsúfoltság megszüntetése – a higiénia híveinek másik fontos szempontja – lehet√séget ad arra, hogy szabályozzák az egyes személyek kipárolgásának hatását; a végs√ cél, hogy az embereket egymástól távol helyezzék el. Le Roy azt javasolja, hogy minden kórházi ágy fejrészénél hagyjanak szabad teret.34 A beteg a saját légterében úszva védve lesz a másik szagától, nem rács segítségével, hanem az áramlás szabályozásával. Az építész így a zárt ágy ellentétét rajzolja meg. Ugyan√ lesz az, aki a következ√ évszázadban majd vitát kezdeményez a börtöncella szell√ztetésér√l. Tudjuk, hasonló meggy√z√dések irányítják a felvilágosodás urbanizációját, kiváltképpen a tervezés szintjén. Az egészséges város, amint azt Jacquin abbé népszer∫sítette 1762-ben, mindig dombra épül. Ha nincsenek magas falak, a szél „ki tudja takarítani a
A szell√ztetéssel történ√ egészségvédelem továbbra is a megel√zést szorgalmazza. A városon kívül szeles helyen felállított „kunyhó”, „cella”, „fülke”, melyet könny∫ a t∫zzel fert√tleníteni, századok óta szolgált arra, hogy megfékezzék a járványt. Itt helyezték el a betegeket.32 A XIX. század közepéig a „leveg√ztet√ terem” az „illatteremmel” együtt a kórházak egyik legfontosabb eszköze lesz. A gyanús árukat, ha kicsomagolták, itt tartják a tisztító légáramban. Tudjuk, hogy a leveg√elméletek milyen hatást gyakoroltak a felvilágosodás építészetére. A szület√ funkcionalizmus és utilitarizmus versenyre kel a kulturalista hagyománnyal, vagy legalábbis megváltoztatja jelent√ségét. A tervek alkotói azt veszik célba, hogy „ezentúl csak […] az építészet eszközeit használják föl arra, hogy befogják, keringessék és visszavezessék a leveg√t”; az épület alaprajzának tartalmaznia kell azt, hogy szét legyen választva a romlott leveg√ a friss légáramtól, mint ahogy el kell különíteni a friss és az elhasznált vizet. Maga az épülettest mindenféle szándék nélkül el tudta látni a régi feladatokat. A kupola és boltozat géppé változott; feladatuk, hogy magukba szívják a miazmát. A romlott leveg√b√l láthatatlan spirált hoznak létre, amelyet a szakért√k fölfelé vezetnek, hogy a tet√k fölött kisugárzódjanak. A b∫z mértéke lehet√vé teszi, hogy mérjük az építész munkájának hatékonyságát. A lyoni kórház ebb√l a szempontból modellérték∫. Soufflot boltozatos termet alkotott, melynek elliptikus alakja lehet√vé teszi, hogy ne legyenek pangó zugok, és hogy leszálló légáram keletkezzék.33 Ett√l kezdve az árkád arra szolgált, hogy lehet√vé tegye az épület alsó részének leveg√zését, és hogy megakadályozza a leveg√ felemelkedését. Az oszlopok biztosítják a ventilációt, miközben lehet√vé teszik, hogy a sétáló kikerülje a leveg√ er√s fúvásait. Az ajtók és ablakok megnövekedése, az oly gyakran ajánlott rendszer, az egymással szemben elhelyezett nyílások, a folyosók kiszélesítése, a tornyok és csigalépcs√k elvetése, melyek a büdös leveg√t szívó soksok cs√ként m∫ködnek – mindez a leveg√ híveinek megszállottságát mutatja. Az építészek kedvelik a csapóajtót, a szell√z√lyukakat és kémlel√ablakokat. A légmozgatás igénye afelé is tart, hogy a szell√ztetés mellett szám∫zzék a f∫tést. Howard odáig megy, hogy kárhoztatja az üvegablakot, amelynek használata gyorsan terjed. Ez a nyomasztó gondolat arra vezet, hogy földerítse a pincék, szuterének és föld alatti helyiségek kett√s veszélyét, hiszen ezek ki vannak téve a talaj
52
A szagtalanítás stratégiái
S viszont, e távolságtartás vezet majd évszázadokon keresztül a helyek kijelölésére; ez magával vonja a szaglás terén kialakult z∫rzavar progresszív lebontását; gyakorta e zavar uralkodott a köz- és magánterekben. A hulladékkezelés magántulajdonba adása arra törekszik, hogy tevékenységébe benne foglaltassék a zárt helyeken lév√ szemét is. Amikor nem az er√sségen van a hangsúly, a konyhai szagok kezdenek nem keveredni az intim tér szagával, a kórház szaga a börtönével. Fél évszázaddal kés√bb Villermé minden következményét levonja ennek az új szándéknak, amely a féktelen és rothadó összekeveredésnek a legendás veszélyeit hangsúlyozza – egyel√re elég zavarosan.37 A másik ember finom, meleg és megnyugtató jelenléte iránti vonzódás nyílt kiátkozás tárgya lesz. A börtönök meleged√ helyiségei, amelyekre Howard hivatkozik, el√revetítik a munkásszálló képét. Georges Vigarello azt sejteti, hogy mindenekel√tt a hadseregen belül következett be a testek egymástól való eltávolítása a nevelés kerül√útjával és a közösségi rend el√írásával. Akárhogy van is, a zsúfoltság elleni harc az ágy és a sír körül alakult ki. JenaLouis Flandrin már régen hangsúlyozta e tét fontosságát.38 Az ágy XVIII. századi története csak mérföldk√ az alvás elkülönítésének folyamatában, melynek kiindulópontját Philippe Perrot a XVI. század végére teszi, amikor visszatért a használatba a hálóing.39 A csekélyebb érzékenységgel megáldottak már csak a másik tolerálhatatlan kipárolgása révén vesznek tudomást az összekeveredésr√l és az ágy közös melegér√l. Az egyszemélyes ágy többé-kevésbé hosszú távon az én szagára irányítja a figyelmet. Engedélyezi a visszatér√ narcisztikus álmot, er√síti a bels√ monológot, s megteremti a személyre szabott szobát. E forradalom nélkül nem születhettek volna meg a gyermek Marcel Proust álmai. Robert Favre-tól Jacques Guillerme-ig, Michel Foucault-tól Bruno Fortier-ig minden szakért√ világosan fölismerte a kórház meghatározó szerepét az új normák meghatározásában. Ekkor lesz az ágyból személyes territórium, és ekkor válik téregységgé. Tenon szerepe itt nyilvánvalónak t∫nik; a kórházak teoretikusa az anyagcserével igazolja a reform szükségességét. Minden beteg számára hagyni kell, hogy szabadon m∫ködhessék h√háztartása. Fontos tehát elkerülni azt, hogy az egy ágyban összezsúfolt betegek átlagh√mérsékletet képezzenek egymás számára. Ez ugyanis károsnak mutatkozik minden egyes betegnél, akit ilyen összekeveredésnek tesznek ki.
g√zöket és kipárolgásokat”. A rossz szagért felel√s mesterségeket (cserz√ket, tímárokat, kelmefest√ket) a falakon kívülre helyezik, akárcsak a temet√ket, a kórházakat és mészárszékeket. A manufaktúrák a külvárosban kapnak helyet. Széles utcák, szök√kút behintette tágas terek segítik a leveg√ áramlását. Géraud hasonló okokból arra szólít fel, hogy „fordítsuk meg városaink falát”. Meg kell emelni az utcákat – írja Baumes; ehhez a lakatlan házak törmelékeit és darabjait lehetne felhasználni. A mintakórház – amely számtalan terven fölt∫nik – pavilonként jelenik meg, mint egy „sziget a leveg√ben”.35 ClaudeNicolas Ledoux ideális városa, amelyet Mona Ozouf elemzett helyesen, kivételes tehetséget mutatva jelzi a leveg√áram hatását. Chaux házai és középületei „mentesek minden összezsúfoltságtól”. A funkcionális bizonyosság, az épületek elszigeteltsége és a szimmetria – amely legalábbis részben ugyancsak higiéniai kívánalmaknak tesz eleget – biztosítja az egészségességen kívül a város azonnali átláthatóságát és a néz√ vizuális örömét. A király 1783. április 10-i parancsa a konkrét megvalósítás óhaját fogalmazza meg. E tekintetben a harc a rossz leveg√t veszi célba. Normákat állítanak fel, hogy az áramlást ne zavarja semmi. E szabályok az utcák szélességére és a házak magasságára vonatkoznak. Nehéz megítélni, mennyire tartották be ezeket a szabályokat. Mindazonáltal Maurice Garden megállapítja, hogy ugyanebben a korszakban Lyon városában kiszélesítették a közlekedési utakat.36
A ZSÚFOLTSÁG MEGSZÜNTETÉSE, FERT◊TLENÍTÉS
A
z emberek összezsúfoltságának megszüntetése, a városi tér újrafelosztása olybá tetszik, mint a szell√ztetés munkájának betet√zése; annyit jelent, mint a kig√zölgések és a tömegkipárolgások betegséget okozó hatásának szabályozása. A testek összezsúfoltsága – amely örökös kihívás a természet egyensúlya ellen – olyan egészségügyi rendszabályokat tesz szükségessé, amelyek képesek arra, hogy szabályozó normarendszert vezessenek be. A szabályozás problémájának számbavétele a szaglásnak fontos szerepet juttat. A testek terét a kipárolgás mértéke szerint határozzák meg. Az érzékelés intoleranciája, melyet mi állítottunk föl, szabályozza a szükséges térbeosztást.
53
Alain Corbin
Noël kimutatja, hogy a XV. századtól kezdve mennyire megnövekedett ennek a hippokratészi meggy√z√désnek a hatalma. 1348-ban Bordeaux egy egész negyedét fölégetik, hogy megtisztítsák; a rákövetkez√ században a városi hatóság úgy dönt, hogy ugyanezért fölgyújt több házat Troyes-ban.45 1709 telén a nagy párizsi tüzek, melyeket azért gyújtottak, hogy melegítsék a szegényeket, kétségkívül el∫zték a skorbutot, legalábbis ezt állítják. Ugyanezért javasolja 1775-ben Navier, hogy minél több máglyát gyújtsanak a f√városban. A nagy pestisjárvány idején Marseille városi vezetése – Sicard és fia tanácsára – 1720. augusztus másodikán elrendeli, hogy három napon keresztül borítsák lángba a földsáncokat, az utcákat és a tereket; „gigászi és haszontalan orvosi autodafé”,46 amelynek az a következménye, hogy fahiány lesz a városban. A gyakorlat azt követelte, hogy a járvány után égessék föl a viskókat, a kunyhókat vagy barakkokat, amelyek a kitelepített betegek hajlékául szolgáltak. Tudjuk, hogy a forradalom végéig fennállott az a gyakorlat, hogy a fert√zött hajókat fölgyújtják. Lancisit követve minden mocsárszakért√ azt javasolja, hogy a mocsaraknál rakjanak minél több tüzet, kivált akkor, amikor a munkások elkezdik a kiszárítást vagy az iszap eltávolítását. Navier azt parancsolja, hogy a holttestek exhumálásakor gyújtsanak tüzet. Maga Lavoisier 1780-ban ugyanezt az eljárást tanácsolja, amely szerinte arra szolgál, hogy megtisztítsa a börtönök leveg√jét.47 Duhamel du Monceau azt írja el√, hogy a matrózok rongyait forró g√zben fert√tlenítsék. 1788-ban Thouret azt mondja, kiszárítással gyártsanak poralakú trágyát.48 A tudósok a víznek nem tulajdonítanak hasonló fert√tlenít√ hatást, ugyanis ebben nehezebb meggátolni a pangást; azonkívül a nedvesség veszélyesebb, mint a szárazság.49 Lavoisier természetesen azt mondja, hogy mossák a börtönöket, de el√vigyázattal. Mindazonáltal e munkálatok következtében n√ meg a bizalom a mész iránt, amely az egyik els√ vegyi fert√tlenít√; ennek szagtalanító hatását Baumes és Howard is dicséri. A mész égése fert√tleníti a leveg√t. Banau és Turben javaslata, hogy a mocsaras vidékeken állítsanak föl kemencéket. Az a keverék, amelyet Marcorel állított össze, hogy lemossák a házak falát és közömbösítsék a rothadást, csodát tett Narbonne latrináiban. Howard mésszel kente be szobája falát;50 ennek kitüntetett helyet tart fönn az általa javasolt fert√tlenítési eljárások között.51 Laborie és Parmentier megállapítja, hogy a mész elveszi az árnyékszékben felhalmozódott szenny sza-
A lyoni kórház – ismételjük – modellérték∫. 1780ban, Necker els√ miniszterségének idején az HôtelDieu új szabályzata el√írta az egyéni ágyat. 1793. november 15-én a Konvent döntése el√írja ezt az elvet, amely az Emberi Jogok Nyilatkozatának logikus alkalmazása. Ugyanez a cél vezérli a házi gondozás stratégiáját, amelyet megpróbálnak fejleszteni. Ez megcsillantja a reményt, hogy a kórház intézménye megsz∫nik.40 A XVIII. század közepe felé merül föl az egyéni síroknak az igénye.41 Minden egyes halottnak juttassanak önálló sírt, és a temet√knek kevésbé lesz szaguk. Ami ekkor még csak a higiénia melletti érv, hamarosan a méltóság és irgalom sürget√ igénye lesz. E gondolat a következ√ évszázad elejét√l merül föl, és gyorsabban, mint az egyéni ágy gondolata. Vicq d’Azyr42 a Maret ötletéb√l merít, amely szerint a holttestekb√l betegséget okozó sugarak áramlanak ki; Vicq d’Azyr azt tanácsolja, a testeket legalább négy láb távolságra helyezzék el egymástól, hogy a bel√lük kiáramló sugarak ne keveredjenek. Abból a szándékból, hogy a korábbi szokás szerinti rendben elhelyezett tetemeket ne zsúfolják össze, még a forradalom el√tt tény lesz. Ennek példája az Ártatlanok temet√jében egymásra hányt halottak nagy költöztetése, ez a valóságos eposz, amelynek Thouret lett megindító dalnoka.43 Minthogy a tiszta leveg√ az egyik legjobb fert√tlenít√, s minthogy a tetemekb√l és a szemétb√l kiáradó sugárzás a rothadás fenyegetését jelenti, a szell√ztetés, a szemét összeszedése, az emberek távolabbi elhelyezése fert√tlenítést jelent. Ez ugyanolyan kétértelm∫ kifejezés, mint a fert√zés, amely egyszerre jelenti a betegséget okozó természetet és a romlott leveg√ b∫zét, egyfajta fert√zési mód els√ségét és a szerves egyensúly megbontását. Ugyanakkor más gyakorlatoknak is az a céljuk, hogy lerontsák a kisugárzásokat, és els√dleges tulajdonságaikat fert√zött légkörbe vezessék vissza. E fert√tlenítésnek megvan a maga története, és nem vezethet√ le az illatanyag történetéb√l. A XVIII. század végén, még Lavoisier felfedezései el√tt a vegyészek lázasan keresték az antimefitikus, azaz leveg√fert√tlenít√ szert, amely képes arra, hogy egyszerre gy√zze le a rossz szagot, a fulladást okozó er√t és a halál veszélyét.44 E kutatás meggyorsítja a vegyi fert√tlenítés/szagtalanítás el√rehaladását. A munkák és a kutatás nyomán támadt viták középpontjában a hulladék és a holttestek fenyegetése áll. Az égés mechanizmusának fölfedezése el√tt töretlen a t∫z fert√tlenít√ erejébe vetett bizalom. Jean-
54
A szagtalanítás stratégiái
Többé már nem arról van szó, hogy az undort kelt√ szagot elnyomják, hanem hogy lebontják. „Ez nagy különbség a vegyész számára, aki az elnyomott szagban nem lát mást, mint egy olyan keverék eredményét, amelynek az alkotórészei szüntelenül arra törekszenek, hogy szétbomoljanak. S nem azt látja benne, hogy a szag megszüntetése egy vegyület eredménye, amelynek a segítségével a szagot árasztó test vagy alkotórészeire bomlik, vagy egy olyan alaphoz köt√dik, amely változtatja tulajdonságait.” Lavoisier fölfedezései lehet√vé teszik Guyton számára, hogy kés√bb finomítsa elméletét. Ennek röviden az a lényege, hogy használni kell minden olyan oxidáló anyagot, amely a rothadó és kisugárzó szubsztanciák égését sietteti. Úgy tetszik, Dr. James Carmichael-Smith a salétromsavas füstölésnek köszönhet√en csaknem hasonló eredményre jutott, anélkül, hogy tudatában lett volna a francia vegyész által elért eredményeknek. Az √ módszere is lehet√vé teszi „a rossz szagok lebontását és a leveg√ megjavítását”.53 Ezt az eljárást a járvány sújtotta orosz flotta két hajóján alkalmazta, a Pimen-en és a Revel-en. A rákövetkez√ esztend√ben Carmichael-Smith sikerrel szagtalanítja a fortoni katonai kórházat.
gát. D’Ambourney, a roueni akadémia titkára szerint ha ilyen anyagot öntenek a folyékony anyagba, ez megnégyszerezi a tárgya értékét. Hozzáteszi: „e mészkeverékkel az anyagok szaga teljesen elt∫nik, és csak olyan szag marad, amely a mézéhez hasonlatos”.52 A mész a holttestek szagát is elveszi. Meggyorsítja az állati anyagok rothadását, és elkeveredik az „eredeti leveg√vel”, amely a testb√l kijön. Lebontja a kipárolgásokat, és megakadályozza, hogy a légkörbe emelkedjenek; „leköti a halálos kig√zölgéseket”. Hatása addig folytatódik, amíg a tetem le nem bomlik. Amikor 1783-ban Dunkerque-ben exhumálást végeztek, a mésztej használata egy id√re megszüntette a kipárolgást. De nézzük a lényeget. 1773 elején úgy döntenek, hogy a dijoni Saint-Étienne székesegyház pincéjéb√l eltávolítják az elföldelt tetemeket. Akkora a b∫z, hogy szétoszlatására nem bizonyul elegend√nek a salétrom felrobbantása, a fert√tlenít√ füstölés, az illatos tüzek és a kövezet négyszeres er√sség∫ ecettel locsolása sem. A környez√ házak megfert√z√dnek, láz fenyeget. Guyton de Morveau tanácsát kérik, aki március 6-án este fél font sóból és két liter tömény kénsavból keveréket készít, majd sósavas füstölést alkalmaz. A siker teljes: „Másnap minden nyitva volt, hogy kicserél√djék a leveg√, nyoma sem volt a rossz szagnak.” Négy nappal kés√bb a hivatalok újra elfoglalták helyüket. Guyton feltalált „egy új módszert arra, hogy nagytömeg∫ fert√zött leveg√t tisztítson meg teljesen, méghozzá nagyon rövid id√ alatt”. Elindította a szaglás forradalmát. Az év végén a börtönökben ismert láznak harmincegy halálos áldozata volt a fegyintézetekben. Guyton megkezdi e fegyházak leveg√jének füstöléssel való fert√tlenítését. Ha hihetünk a beszámolónak, másnapra „minden rothadó szag elt∫nt, olyannyira, hogy egy sebésznövendék fölajánlotta: ott tölti az éjszakát”. Vicq d’Azyr azt javasolja, hogy az állatvész pusztította déli vidéken használjanak sósavat az ólak, istállók fert√tlenítésére. Mindazonáltal a Guyton általa javasolt füstöléses fert√tlenítést a Konzulátus el√tt nemigen használják. Egészen addig a szagot, mint a kipárolgás anyagiságát, betegséget okozó fenyegetésként azonosították. Guyton meg volt arról gy√z√dve, hogy a szag „azt a fajta asszimilációs er√t” jeleníti meg, amely káros csírákból álló rothadó szubsztanciájú vegyületeket alkot; azt látja benne, hogy egy testhez tartozik, s lebontását kémiai átalakítással kell folytatni. A szagtalanítás sikert jelent, vagyis egy új test megjelenését.
AZ ÚJ STRATÉGIÁK LABORATÓRIUMAI
A
zok a helyek, ahol emberek vannak összezsúfolva, magukra vonják a higiénia híveinek figyelmét. Átfogó szabályozást sürgetnek. Itt a testeknek és a térnek olyan stratégiája alakul ki, amelyet fél évszázaddal kés√bb majd a parasztházaknál és a munkásszállónál is alkalmaznak. A katonai sátor, a hajó, a kórház és a börtön olyan laboratóriummá lesz, ahol a magántér jöv√beni szagtalanításán kísérleteznek. Azonkívül, hogy a katonai kórházak milyen nagy szerepet játszanak e folyamatban, fokozatosan a hadseregben dolgozzák ki a testi higiénia els√ szabályait, Pringle hatására. Colombier azért, hogy az undort kelt√ kipárolgást megszüntesse, 1779-ben azt kéri,54 hogy a katona legalább hetente váltson inget, és kétszer olyan s∫r∫n alsónem∫t. Azonban óvakodni kell attól, hogy eltúlozzuk e tudományos er√feszítés jelent√ségét. A rendelkezések, a szolgálati szabályzatok és a szabályozó el√írások e tekintetben igen diszkrétek maradnak. Ami a gyakorlatban sz∫kmarkúságot jelent. A dezert√rök, akik cselekedetüket
55
Alain Corbin
helyezni azokat, akik fert√zhetnek, és ügyelni kell a legnagyobb tisztaságra. A leveg√ frissítésével lehet eltávolítani a káros kilélegzést. […] A leveg√be való kivezetést a kupolák, a legfels√ emeletig kinyitott mennyezet oldja meg, a kandallóban és nem a kályhában ég√ t∫z, a Sutton-féle gép és a Hales-féle ventilátorok.” Hogy könnyebb legyen a kívülr√l jöv√ légáram útja, ki kell nyitni az ajtókat és ablakokat, minél több szell√z√nyílást kell felszerelni, csöveket kell vezetni minden egyes ágyhoz. Végül pedig füstöl√ fert√tlenítést kell alkalmazni. Húsz évvel kés√bb a Jean-Noël Hallé meghirdette stratégia mindenekel√tt a szagtalanítást célozza meg. Miután megismételte Boissieu tanácsait, a közhigiénia atyja szisztematikus harcot hirdet a b∫z ellen. „A betegek ne √rizzék meg ruhájukat, az ágy függönye tüllb√l legyen; az árnyékszéket tisztítsák és jól zárják, a latrinákat pedig úgy kell berendezni, hogy ne árasszon semmilyen szagot. Gyakran kell takarítani, különösen az étkezések és a kötözések után; a kövezetet körültekint√en föl kell locsolni, és a padló megtisztításához lehet√leg alkalmazzanak homokot.58 Ezekb√l az elképzelésekb√l számos terv születik, különösen akkor, amikor a Tudományos Akadémia az építészeket is bevonja. Azt t∫zik ki célul, hogy „az egész üzemb√l szell√ztet√ struktúrát alakítsanak ki”.59 A sugár alakú séma a tervez√asztalon alakul ki. Az újonnan megfogalmazódó sürget√ igény nyomán több tervb√l lesz valóság. Nevezetesen Angliában, a plymouthi katonai kórház, és a greenwichi Invalidusok kórháza.60 A southwarki Guy kórházban a mennyezetbe illesztett ventilátorok teremtenek kapcsolatot a legfels√ emelet kandallóinak ég√terével. Ebben az épületben az illemhelyek nem árasztanak semmilyen szagot, mert ha becsukják az ajtót, víz fecskendez√dik be.61 Franciaországban a katonai kórházak, a Saint-Landry (1748), a lyoni kórház, a Saint-Louis kórház referenciaként szolgál a reformátorok számára. 1786-ban C. F. Viel vízvezetéket és sorban elhelyezett árnyékszékeket állíttat fel a Salpltriere-ben;62 ekkor már megépítette (1784–1786) Bicltre-ben a nagy csatornát, amely egy komposzttermel√ berendezésben tisztul meg, de rosszul. Ahhoz, hogy a betegnek ne legyen szaga, testi kontrollra van szükség, és mindenekel√tt arra, hogy ellen√rzés alatt tartsák a hulladékokat. Nem elég a szell√ztetés; arra is szükség van, hogy megváltozzék az emberek viselkedése. Ezzel az ürüggyel a kórház fegyelmez√ intézménnyé is kezd válni. A szabályok szigorodnak. A Gosport melletti Haslar kórházának szabályzata megtiltja, hogy megtartsák a piszkos fe-
igazolni akarják, nem a kiképz√táborok rossz egészségügyi viszonyaira hivatkoznak, nem is a rosszul viselt fegyelem elutasításával magyarázzák tettüket. A titok mögött alighanem a vezet√k hanyagsága és a katonák lazasága áll.55 Az orvosok tudatában vannak a sürget√ helyzetnek, számukra a hajónak higiéniai modellé kell válnia. 1758-tól Lind szabályokban foglalja össze az egészségügyi szempontokat. Franciaországban de Morogues vicomte határozza meg igen pontosan, mi is e tengeri higiénia. Azt javasolja, szivattyúzzák gyakran az árnyékszék vizét, hogy csökkentsék a rossz szagot. Megtiltja, hogy a fedélközön étkezzenek. Azt tanácsolja, szüntelenül takarítsák el a szemetet. A legénység tagjai mosakodjanak és fésülködjenek; a kapitány gyakran „riadóztasson, hogy a matrózok ruházata leveg√zzék”. Cook hajója a legf√bb hivatkozási pont. Merthogy kapitánya tökéletesen tudta, „az utak során hogyan kell megsemmisíteni a pestis minden csíráját, akár a legénységen, akár a tárgyakon található”.56 Cook állandóan ügyel a tisztaságra; amikor jó id√ van, függ√ágyakat és takarókat vitet a fedélzetre. Figyelmet fordít arra, hogy minden csomag nyitva legyen, s tartalmukat kitegyék a leveg√re, hogy az utazás alatt a kipárolgások eltávozzanak bel√lük. Ellen√rzi a készleteket, hogy elejét vegye a pestisbaktériumoknak. Elrendeli, hogy szell√ztessék a tartalék vitorlákat és minden vásznat, ami átitatódhat velük. Az élelmiszerek a hajófenékben vannak; „az utazás alatt a lejárók er√sen le vannak zárva, és minden rés hermetikusan be van tömve szurokkal.”57 A rakomány és a legénység kipárolgása szigorúan el van választva. Cook hajója – amely éppen az ellentettje annak a kísértethajónak, amelyen a hajófenékb√l fölfelé támadó pestis pusztított – úgy jelenik meg kicsiben, mint az egyik els√ higiénikus város. Benne az emberek meg vannak védve a fölfelé tör√ kipárolgástól; a leveg√ és a t∫z távol tartja a vízb√l érkez√ fenyegetést. A szárazföldön a kórház és mindenekel√tt a katonai kórház viszi tovább e modellérték∫ funkciót. Michel Foucault és François Béguin kimutatta, a kórház milyen mértékben törekszik arra, hogy leveg√elosztó és miazmael∫z√ gépezetté váljék. 1767-t√l kezd√d√en Boissieu világosan hirdeti meg az új stratégiát: a kórházakban összezsúfolt sebesültek elpusztulnak a leveg√ bomlasztó hatásától. „Ahhoz, hogy csökkentsük a kilélegzett leveg√ mennyiségét, kevésbé kell feltölteni a kórházi szobákat és termeket; a legnagyobb körültekintéssel egymástól távol kell el-
56
A szagtalanítás stratégiái
kiürít√ csövei. Egy er√s vízáram, melyet egy-kétvagy háromnaponta kinyitott zsilip szabályoz, nyomná ki az anyagot e csatornába. A tet√re szell√z√csövek vezetnének, melyek forgóban végz√dnek; e csövek megakadályoznák, hogy az undort kelt√ szagok szétáradjanak az épület belsejében.67 A börtönök hatásköre itt szigorúbb ellen√rzést tesz lehet√vé, mint a kórházakban. A börtön, akárcsak a zárda, de más okból, afelé tart, hogy a higiéniai gyakorlat elsajátításának kiváltságos helye legyen. A testi tisztaságról szóló bevezet√ oktatásnak az értéke hozzáadódik ahhoz az értékhez, amelyet a teoretikusok a munkának tulajdonítanak. „Azt szeretném – írja Howard a börtönlakókról, akiket Portsmouth közelében egy lehorgonyzott börtönhajón zsúfoltak össze –, egész szombatjukat arra fordíttatnák, hogy öltözéküket mossák, tisztítsák, rendbehozassák velük, hogy borotválkozzanak, alkalmazkodjanak, takarítsák a hajót, porolják ki és szell√ztessék fekhelyüket. Nagyon fontos ekképpen hozzászoktatni √ket a tisztasághoz.”68 Több tiszt megfigyelte, hogy „a legtisztább emberek mindig azok, akik a legbecsületesebben és legtisztességesebben viselkednek, és hogy a leghanyagabbak a leginkább vonzódnak a b∫nhöz és z∫rzavarhoz.” A „tisztaság a rendben”69 sürget√ erejének, a takarításnak többszörös a célja. Az erkölcsi szándék és az ösztönök kell√ elnyomásának szükségessége ott lép be, ahol addig csak fert√tlenítésr√l volt szó. Az elítélt mosdatlansága szó szerinti értelmében szerepel. Ha valaki tudja a testét tisztítani, ez a b∫nb√l való felemelkedését segíti. A megtért b∫nöz√nek, aki kész arra, hogy elfogadja az új társadalmi keresztséget, újjászületését kell majd éreznie, azzal, hogy megszabadul a szagától, amely egészen addig b∫nös társaihoz kötötte. A holland börtönök modellérték∫ek ebb√l a szempontból. Ott mindenkinek megvan a szobája, a fából való ágya, szalmazsákja. Az angol börtönök szabályzatai a gondosságról tanúskodnak. A lancasteri börtön szabályzatának VII. cikkelye a következ√képpen szól: „A börtön√r adja ki a szenet, a szappant, az ecetet, a takarót, a szalmát, a törl√rongyot, a homokot, a kefét, a söpr∫t, a vödröt, a mosdótálat, a kéztörl√t, a szeneskosarat a börtönlakók használatára, oly módon, hogy √k maguk és a börtön minden része a tisztaság és egészség állapotában tartassék.”70 Mikor a jövend√beli börtönlakó-házvezet√ megérkezik, megfosztják ruházatától, lemossák, és egyenruhába öltöztetik. Hogy a börtönökben uralkodó láz ellen harcoljanak, mindennél fontosabb, hogy a jövevényt
hérnem∫t; a betegek hálóingét négynaponta, a leped√t minden két hétben kell cserélni. A hálósapkát, az alsónadrágot és a harisnyát hetente kell váltani. A férfiaknak el√ van írva, hogy háromnaponta borotválkozzanak. A betegeknek nem szabad ruhástul feküdniük, öltözéküket takarónak használniuk, „kenyeret, vajat vagy más élelmiszert tárolniuk […] a fekhelyük fölött vagy az ágyuk körül”.63 „Ezeket az igényeket csak az erre kijelölt helyen lehet kielégíteni.”64 „Sem a kiabálást, sem a verekedést” nem t∫rik meg; dohányozni, játszani tilos. Az egyházi segítség kötelez√. „Senki nem használhat istenkáromló kifejezést, tilos a káromkodás, az átkozódás, a részegeskedés, a tisztátalanság, nem szabad hazudni.”65 A chesteri kórházban „minden beteg, ha belép, köteleztetik, hogy levesse ruháját, s helyébe tisztát kap”.66 Az a cél, hogy bevezessék az egyformaságot, hogy lerombolják az évszázados szokásokat, megtiltsák a spontán viselkedést, amelyet ett√l kezdve anarchikusnak és veszélyesnek tekintenek. A kórház eme el√rejelz√ példákkal a személyes higiéné tanulóéveinek színhelyévé válik, s azzal nemigen tör√dnek, hogy ez az emberek magánterébe is elhatoljon. Tenon azt tervezi, hogy a párizsi Hôtel-Dieu-ben „mosdótál alkalmatosság”-okat állíttat fel. Néhány kiváltságoson kívül akkoriban a kórházi betegek lesznek azok, akik ezt az új kényelmi rendszert élvezik. Hasonló terveket dédelgetnek a börtönök megreformálói is, ám √k dilemmába ütköznek. Hogyan biztosítsák a víz, a leveg√ és a szemét mozgását ott, ahol az emberek mozgása korlátozott? Hogyan lehet biztosítani a pangás és az állandóság veszélyének megszüntetését, hogy mindeközben a szükséges bezártságot is biztosítani tudják? Hogyan lehet összeegyeztetni a leveg√áram mozgását és a börtönlakók elzártságát? A szell√ztetés minél több és minél nagyobb nyílásokat tesz szükségessé, a fogház viszont átjárhatatlan zártságot követel meg. A dilemma megoldására Howard azt javasolja, hogy az ajtók helyett használjanak rácsot, a fal helyett rudakat. Azonkívül a forgó ventilátor vagy még inkább a kézi leveg√fúvó, mint a tread mill, egyszerre eleget tehet a leveg√mozgásnak és a szükséges gyakorlatnak is. A börtönön belül az ürülék kezelése nehéznek bizonyul. Meg kell t√le szabadítani az embert, anélkül, hogy az elzártság sérelmet szenvedne. Miközben arra várnak, hogy a következ√ század tudósai megtalálják e különös probléma higiéniai megoldását, Lavoisier 1780-tól a börtönök ürülékét akarja szagtalanítani. Azt javasolja, hogy ebb√l a célból az épület körül ássanak csatornát, melybe beletorkollnak a latrinák
57
Alain Corbin
Az egyéni ágy szószólója, Lavoisier71 is azt mondja, hogy a börtön lakóját – amikor belép az intézménybe – mossák le, s√t fürdessék meg. Egy újítás pedig fontos dátumot jelöl a leveg√tisztaság történetében: azt javasolja, hogy minden cellában két nyílás legyen. Az egyik a zárkában fönt, melyen át eltávozik a b∫zös, használt leveg√, a másik az ajtó magasságában, mely lehet√vé teszi, hogy a leveg√ megújuljon. Érdekes volna összehasonlítani e betegekre és börtönlakókra kitalált higiéniai modellt azzal, amelyet Vicq d’Azyr próbált az állattenyészt√k elé állítani. A higiénikus és szagtalanított istálló, az egészséges, tiszta és rendben tartott állat ugyanazt a szándékot szolgálja: hogy szabályozza a viselkedést, miközben megóvja a köz egészségét.
szagtalanítsák. XII. cikkely: „A börtön√r külön ügyel arra, hogy egy vagy több börtönlakó felváltva takarítson minden nappali szobát, hálótermet és cellát, mindennap ebéd el√tt, és hogy mossák le √ket kedden, csütörtökön és szombaton.” Takarítási naptár lép életbe. Adagmegvonásban részesülnek (XIII. cikkely) „mindazok, akik nem mostak arcot és kezet, és akiknek a külseje egyáltalán nem tanúskodik tisztaságról”. Vasárnap külön és válogatott adagot kapnak azok a börtönlakók, akik a legápoltabbak, hogy „munkára, tisztaságra, rendre és a buzgó isteni szolgálatra ösztönözzék √ket”. A Kontinensen is van néhány rendben tartott börtön, például Breslauban [ma: Wroclaw], vagy még inkább Rómában a Capitoliumi börtön.
Jegyzetek
24. A kérdést kimerít√en tárgyalja könyvében F. Liger: Fosses d’aisances, latrines, urinoirs et vidange, Paris, 1875. 550. o. 25. A leveg√ cseréje – írja Jean-Claude Perrot – „nem a gyógyulást segíti, hanem ez maga a valóságos gyógyulás”. (Id. m∫, II. köt. 890. o.) 26. François Béguin: „Évolution de quelques stratégies médico-spatiales”, La Politique de l’espace parisien à la fin de l’Ancien Régime, 208. o. 27. Err√l l. F. Béguin id. cikk, 228. o. 28. Samuel Sutton: Nouvelle méthode pour pomper le mauvais air des vaisseaux, Paris, 1749. 29. Sutton id. m∫ 4. o. 30. Ez a gyógymód nem minden kockázattól mentes, mert ugyanez a szerz√ azt állítja, hogy a káros kig√zölgések a lányokat és asszonyokat házasságtörésre ösztönzi. 31. Mme Gacon-Dufour (Manuel du parfumeur, 111. o.) 1825-ben azt írja, hogy „(a kocsiba bezárt) minden utazó a saját érdekében köteles egy üveg ecetet magával vinni”. 32. Err√l l. Jean-Noël Biraben id. m∫ II. köt. 170. o. 33. Err√l l. Richard Etlin: „L’air dans l’urbanisme des Lumières”, XVIIIe siècle, no 9, 1977. 123–134. o. 34. L. Richard Etlin id. cikk, 132. o. 35. Uo. 36. Maurice Garden: Lyon et les Lyonnais au XVIIIe siècle, 1970. 12. o. 37. Példa erre Louis-René Villermé: Des prisons telles qu’elles sont et telle qu’elles devraient être, […] par rapport à l’hygiène, à la morale et à l’économie politique, Paris, 1820, V. fej. „Chauffage”, 39. o.-tól. 38. Jean-Louis Flandrin: Familles, parenté, maison, sexualité dans l’ancienne société, Paris, Hachette, 1976. 97–101. o. 39. Philippe Perrot: Les dessus et les dessous de la bourgeoisie, Paris, Fayard, 1981. 288. o. Daniel Roche (Le peuple de Paris, 133. o.) rámutat, hogy a XVIII. század végén a bérl√k népességében mindenkinek saját ágya van. 40. Err√l l. Michel Foucault: Naissance de la clinique, 1963. 38. o.-tól. 41. Philippe Aries: L’homme devant la mort, 484. o.-tól. 42. Vicq d’Azyr: Essai sur les lieux…, CXXIX. o. a Maret által javasolt normákról, és amelyekkel egyetért. 43. Thouret: Rapport sur les exhumations du cimetière et de l’église des SaintsInnocents, 1789. Az átköltöztetés 1785 decemberét√l 1787 októberéig volt. 44. E kérdésr√l l. Jean-Noël Hallé: Recherches sur la nature…, 10. o. 45. Jean-Noël Biraben: id. m∫ II. köt. 176. o. 46. Jean-Noël Biraben: id. m∫ I. köt. 235. o. 47. Lavoisier: Oeuvres, III. köt. 4776. o. Igaz, hogy e leírás az égésr√l szóló elméletéb√l származik. Megjegyezzük, hogy az aromával használt füstöléses fert√tlenítés a t∫z és az „illatok” jótékony hatását egyesíti. 48. Thouret: Rapport sur la voirie de Montfaucon, 7–8. o.
A jegyzeteket rövidítve közöljük. 1. Jean-Claude Perrot: Genèse d’une ville moderne. Caen au XVIII. siècle, 1975. 9. o. és a következ√ idézetek, 945., 950. és 10. o. 2. L. Gilles Lapouge: „Utopie et Hygiène”, Cadmos, 1980. No 9. 120. o. 3. Dr. Lecadre véleménye. „Le Havre considéré sous le rapport hygiénique”, Annales d’Hygiène publique et de la Médicine légale, 1849. 42. köt. 255. o. 4. Témánk szempontjából lényeges az állandó szorongás, mely e szerz√k szavaiból kiérezhet√. 5. A Jakobinusok zárdájában a kövezetet negyven év alatt négyszer cserélik ki. (J.-C. Perrot, id. m∫, 95. o.) 6. Példa az 1729. november 8-i rend√rségi rendelet. 7. Ugyanehhez az óhajhoz kapcsolódik az a törekvés, hogy el legyenek „sáncolva”, amikor a fert√zés veszélye áll fenn. A tudósokat arra ösztönzi a képzelet, hogy bonyolult szerkezeteket használjanak. Így Fourcoy azt javasolja a keményít√ munkásoknak, hogy „helyezzenek a nyakukra papírtölcsér-félét, melynek nagyobbik nyílása a fej felé néz, hogy így eltérítsék az arcukba csapó g√zt”. A gyógyszerészek különös, romlás elleni lakkot javasolnak. Banau e célból f√zetet készít, mellyel a kabátot be lehet vonni. Ez nem rendkívüli. Fodéré a barátainak, családtagjainak és betegei szomszédainak olyan lakkal bevont tafotaburkolatot ajánl – és használ √ maga is –, amelyet a ruhára, a csizmára és a kalapra lehet húzni. 8. Daniel Roche (Le Peuple de Paris, 140. o.) rámutat, hogy az emberek otthonában mennyire terjed a falikárpit; a század végén a lakásbels√k 84 százalékában megtalálható. 9. Id. m∫, 12. o. 10. Études de la nature, 1784. 220–222. o. 11. Jean-Noël Biraben: Les hommes et la peste en France et dans les pays européens et méditerranéens, 1975. II. köt. 179. o. 12. Pierre Deyon: Amiens, capitale provinciale, 1967. 22. o. 13. Uo. 27. o. 14. Err√l számos részlet M. A. Chevalier emlékiratában, „Történelmi jegyzet Párizs városának tisztításáról”, Annales d’Hygiène publique et de Médecine légale, 1849. 15. Id. m∫, 28. o. 16. Id. m∫, 16. o. 17. Id. m∫, 90. o. 18. Id. m∫, 34. o. 19. Lavoisier: Oeuvres, III. köt. 496. o. 20. Pierre Saddy: „Le cycle des immondices”, XVIIIe siècle, 1977. 203–214. o. „L’espace parisien au XVIII. siècle…” Ethnologie françaises, 1982–2. 21. Az 1780. november 8-i rendelet. 22. 1750-t√l. 23. L. Pierre Saddy id. cikk, 206. o.
58
A szagtalanítás stratégiái 56. Howard: Histoire des principeaux lazarets, id. m∫ II. köt. 408. o. (John Haygarthnek a szerz√höz 1789. május 30-án írott levele.) 57. Uo. 411. o. Hasonló módszert találunk Furneaux kapitány – Cook társának – l’Adventure-én; l. James Cook: Relations de voyage autour du monde, Maspero, I. köt. 1980. 302. o. 58. Encyclopédie méthodique, „leveg√” címszó, „a szárazföldi és tengeri kórházak leveg√je”, 575. o. 59. Richard Etlin: id. cikk, 132. o. 60. Encyclopédie méthodique, id. szócikk, 575. o. 61. Howard: Histoire des principeaux lazarets, id. m∫ II. köt. 37. o. 62. L. Pierre Saddy: id. cikk, 209. o. 63. Howard: Histoire des principeaux lazarets, id. m∫ II. köt. 170. o. 64. Uo. 172. o. 65. Uo. 66. Uo. 247. o. 67. Lavoisier: Oeuvres, id. m∫, 469. o. 68. Howard: Histoire des principeaux lazarets, id. m∫ II. köt. 271. o. 69. Geneviève Heller m∫vének címe, Éditions d’En-bas, 1979. 70. Howard: Histoire des principeaux lazarets, id. m∫ II. köt. 231. o., és a következ√ idézetek. 71. Id. m∫, 474. o.-tól.
49. Nem számítva természetesen a szenteltvíznek tulajdonított erényeket. 1795-ben az orosz flotta járvány sújtotta hajóit mindenekel√tt szenteltvízzel hintették be. 50. Histoire des principeaux lazarets, I. köt. 33. o. 51. „A börtön minden részét, minden szobáját – a rendes ápoláson kívül – a tisztaság fenntartása érdekében le kell kaparni, és meszes vízzel lemosni, évente legalább kétszer. […] Annak a szobának a falát, ahol fert√z√ betegségben szenved√ lakott, le kell kaparni, ecettel lemosni, füsttel fert√tleníteni többször is; a beteg ruháit, bútorait kemencébe kell vetni, rongyait elégetni. A kén, a dohány, a borókabogyó szolgálhat a füstölésre, amely e célnak a legjobban megfelel.” Howard: États des prisons, 59. és 62. o. 52. Idézi Thouret: Rapport sur la voirie de Montfaucon, 14. o. 53. Dr. James Carmichael-Smith: Obsérvations sur la fièvre des prisons, sur les moyens de la prévenir […] à l’aide des fumigations de gaz nitrique, et sur l’utilité de ces fumigations pour la destruction des odeurs et des miasmes contagieux, 1801. 88. o. Cruickshank, akárcsak Guyton, oxigénes sósavas füstölést használ. 54. Err√l l. Marcel Spivak: „L’hygiène des troupes à la fin de l’Ancien Régime”, XVIIIe siècle, 1977. 115–122. o. 55. Jean Chagniot észrevétele, aki az Ancien Régime-végi francia gárda történetének szakért√je.
XIX. századvégi csiszolt kölnis üveg. Készítette Gallé
59
