A „sörétes gazemberek” Írta:Plieur www.kalasnyikov.hu Félreértések elkerülése végett, jelen cikk címe nem egy éppen még felderítetlen hazai bűnténysorozat elkövetőire vonatkozik, hanem egy 1862-től Északon elterjedt elnevezés. A korabeli sajtó vezette be a „harctéri levelek” publikálásának a gyakorlatát, amelyekben az északi lovassági tisztek felháborodva emlegették ezen a néven déli irreguláris ellenfeleiket. Ugyanis az általuk alkalmazott fegyver/lövedék kombináció egyaránt súlyos és nehezen kezelhető sebesüléseket okozott lónak, embernek egyaránt: sörétes puskák megtöltve a fáradhatatlan emberi elme által elképzelhető összes lövedékkel: söréttől kezdve a nagyvadra való expanzív lövedékkel folytatva a rozsdás csavarokig. A vadászpuska használatban maradt a déliek lovasságánál a konfliktus végéig, bár eleinte mint szükségfegyver lett bevetve. A sokkal kisebb ipari háttérrel rendelkező Dél frissen felállított lovas vagy gyalogos ezredeiben szívesen fogadták a saját fegyverrel rendelkező önkénteseket, a sörétes puska volt a déli vidékek legelterjedtebb lőfegyvere.
A megszűnt kaliberek Mielőtt áttekintenénk a használt eszközöket, először illik pár szót ejteni néhány vadászpuska kaliberről amely ma már többnyire kihalt, viszont akkoriban legalább olyan megszokottak voltak mint egy mai 12-es. A maitól eltérő kaliberválaszték sok esetben megmagyarázza az egzotikusnak tűnő tölteteket és lövedékeket. • 4-es és 6-os kaliber (24,5 illetve 23,3 mm), nagyvadra gyártott európai eredetű vadászpuskák, illetve a régebbi muskéták csöveinek felhasználásával gyártott vadászfegyverek • 8-as kaliber (21,2 mm), a déli vidékek kedvenc vízimadár vadász fegyvere, a fegyverek eredete hasonló mint az előbbieknél, európai import vagy kisipari gyártmányok.
•
10-es kaliber ( 19,7 mm) , a korabeli mindenes vadászfegyver kaliber, amelyet később a 12-es kaliberű vadászfegyverek szorítottak ki A vadászfegyverek átalakulása
Akkor hogyan is nézhetett ki egy korabeli déli lovascsapat fegyverzete? Katonánként 1-2 különféle kaliberű és eredetű csappantyús revolver, illetve egy szintén változatos kaliberű ( 16-4 ) és eredetű vadászfegyver, anyagi háttértől függően változatos gyártókról. A harci tapasztalatok hatására azonban hamarosan változtatások történtek, mivel a lovas katonák rájöttek hogy: - egy hosszú csövű fegyver újratöltése harc közben , különösen lóháton, amikor minden másodperc szó szerint az élet és halál közötti különbséget jelenti, mindig tovább tart mint egy rövidebb csövű fegyvernél. Ezért elterjedt gyakorlat lett a vadászpuskák csöveinek lerövidítése 40-50 cm hosszúságra, esetenként még rövidebbre. Ez jótékony hatással volt a kis távolságú szórásra is, nem volt ritkaság hogy egy lefűrészelt csövű vadászpuska kis távolságról „beterített” egy északi lovast. - a nagy kaliberek (4, 6, 8) a tekintélyes hátralökés miatt kényelmetleneknek és nehezebben kezelhetőknek bizonyultak lóháton, ezért fokozatosan a 16-10-es kaliberek maradtak használatban, miközben a gyalogságnál megmaradtak a nagy kaliberek. - a lőszerellátás miatt előnyösebbeknek bizonyultak a 16-12-es kaliberek, illetve az egycsövű modellek lassan háttérbe szorultak. A könnyebb viselés miatt a szíjak és a rögzítések is változtak.
A Nessler lövedék A vadászpuska közelharcban bizonyított előnyei ellenére rendelkezett egy komoly hátránnyal is: a nagyobb lőtávolságon az ellenfél eltalálásának esélye minimális. Mivel ez érvényes volt a déliek egyéb fegyvereire is, mint például az M1842-es sima csövű elöltöltős puska, a
megoldás is hasonló volt: a belga eredetű Nessler lövedék alkalmazása. A Nessler lövedéket már alkalmazták a krími háborúban az orosz, francia, szardíniai csapatok, amelyek még nagy számban alkalmazták a sima csövű fegyvereket. A Nessler lövedék előnyeit a klasszikus ólomgolyóval szemben jól szemléltetik az 1854-es orosz kísérletek eredményei: - század kiterjedésű célpontra 350m-en 44%-os találati arány - század kiterjedésű célpont ellen 500m-en 20%-os találati arány Természetesen figyelembe kell venni hogy a vadászpuskák nem rendelkeztek megfelelő irányzékkal, emiatt 200 m-en túl már nem használhatták ki a lövedék előnyeit. A harci tapasztalatok szerint ezen a távolságon túl az északi lovasság már egyértelműen fölényben volt, hála az új Spencer és Sharps karabélyoknak.
A Nessler lövedék A lövedék működési elve egyszerű: a nagy tisztaságú ( 95%) ólomból öntött lövedék „szoknyája” a lőporgázok hatására nekifeszül a csőfalnak, ezáltal biztosítva a tömítést. A lövedék készült 12-es és 16-os kaliberben is.
Egy kilőtt Nessler lövedék alulról A henger Bármilyen furcsa, az elnevezés tulajdonképpen két lövedéket takar, amelyeket azonos céllal használtak: a gyárilag papírtölténybe töltött lövedéket, illetve a „házilag” öntött henger alakú lövedéket. Az első típust a Minié lövedékeket és papírtöltényeket gyártó műhelyek szállították, illetve létezett a revolver töltényekhez hasonló elégő papírhüvelyes változat is, a második gyakorlatban változatos formát mutatott. Az eltérés megmutatkozott a súlyban is, a gyári példányok szinte egységesen 20 gramm súlyúak voltak 12-es kaliberben, a hengeresek 30 grammosak. A 10-es kaliberben ugyanezek már közel 40 gramm tömegűek.
A gyári 12-es „slug”
A klasszikus 12-es „slug” A Jacobs A bemutatott lövedék és a fegyver sosem volt rendszeresítve a déli lovasságnál, viszont mint magánfegyver ismert a használata. A fegyver feltalálója, John Jacob brit dandártábornok indiai nagyvadakra szánta, korának egyik legdrágább és legpontosabb vadászfegyvere volt. A gyártás a londoni George Daw műhelyben történt, két és egycsövű modellek ismertek. A huzagolt csövű,.577 kaliberű csappantyús puska az elismert pontossága mellett rendelkezett egy igazi különlegességgel: az Eley cég áltat gyártott robbanó lövedék., amelynek durranóhigany töltete 1400 yard távolságig volt képes felrobbanni. A déli oldal használta a második (1864-es) Cold Harbor-i csatában, illetve Jeb Stuart lovasságának egyik tagja is ismert volt eredeti fegyveréről ( Farley százados). A második Cold Harbor-i csata érdekessége hogy a fegyverrel 80 lövést adtak le egy északi tüzérségi ütegre, az elvárt löszeresvagon robbanás elmaradt, viszont az északi tábori sebészek négy súlyos sebesültet jelentettek, bizonyíthatóan robbanólövedéktől.
A Jacobs lövedék és a robbanó töltete
Minié , muskétagolyók és sörét vadászpuskából A gyors tölthetősége miatt és könnyebb kezelése miatt a 16-os kaliber végig megőrizte helyét a déli fegyvertárban. Ehhez járult még egy szerencsés adottság is: a tömegesen gyártott .69-es muskéta és Minié lövedékek betölthetőek voltak a 16-os sörétesbe, illetve a .69-es puskákban használt „buck’n ball” kombináció ( egy .69-es ólomgolyó és 4-5 darab .36-os sörét vagy pisztolygolyó ) is használható volt.
Egy eredeti „buck’n ball ” töltény öntőformája
.69-es déli Gardner-Minié változat Az egyéb söréttöltetek nagy hasonlóságot mutatnak a ma alkalmazottakkal. Azonban a kor gyártási eljárásai és a változó anyagminőség miatt gyakori volt egy ma szinte ismeretlen jelenség: a csőben megolvadt lövedékek összeforrtak, ezáltal egy szabálytalan alakú, kiszámíthatatlan ballisztikájú lövedéket alkottak. A megjósolhatatlan röppályánál súlyosabb következmény volt a lövedék testben kifejtett hatása…
A dicsőség nélküli vég A polgárháborút lezáró Appomatox-i „feltétel nélküli ”fegyverletétel a mai fogalmaknak szerint furcsa cikkelyeket is tartalmazott. A déli sereg tisztjei megtarthatták oldalfegyvereiket és lovaikat, poggyászukat, illetve az állomány megtarthatta a saját tulajdonú lovait és öszvéreit. A kapituláció ezen kitételét meglehetősen tágan értelmezték, ezért nagyon sok vadászfegyver gazdájával együtt visszatért a békés polgári életbe. A fegyverletétel azért még tartogatott meglepetést. Jefferson Davis déli elnök 1865 május 10 –én történt letartóztatásakor ( Irminsville , Georgia állam) lefoglalásra került egy igazi ritkaság, egy Devisme által gyártott ( sorozatszám 10973, 1850-1860 között gyártott ) puska ( .70 kaliber), a hozzávaló perkussziós robbanó lövedékekkel. A fegyver jelenleg a Springfield Armoury Museum tulajdona.
