A spirituális krízis Orosz Katalin Elixír magazinban megjelent cikke 2002. tavasz
1. rész
Spirituális krízis: szokatlan, gyakran elmebetegségnek tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válság, melynél kizárható a fizikai betegség, és a valódi elmebaj. Kiváltó okaként megtalálható a spirituális út nehézségeiből fakadó összetett szellemi és érzelmi probléma. Kezelése csak a hagyományos pszichiátriai módszerekkel nem megoldható, azokat ki kell egészíteni speciális, a személy számára is elfogadható intenzív és támogatott belső fejlődéssel, transzperszonális pszichoterápiával. Nem kevés azoknak a személyeknek az aránya, akik spirituális krízist élnek át, de ezt nem ismerik fel sem ők maguk, sem vezetőik, mestereik, sem pedig azok a laikus vagy hivatásos segítő személyek, akikhez gondjukkal végül is fordulnak. Így nem is kaphatnak olyan támaszt, segítséget, melyre ebben a különleges helyzetben valójában szükségük lenne. Ezért nyíltan kell beszélnünk erről a problémáról, hogy az emberi élet egyik legnagyobb fejlődési lehetősége ne vesszen el a laikus jóindulat és a pszichiátria útvesztői között. A rosszul kezelt válságnak következménye van szellemi fejlődésükre, gyakran okoz tartós megrekedést. Még ennél is súlyosabb lehet az érzelmi életre, személyiségükre gyakorolt hatás. Nem ritkán teljesen „elszáll”, vagy, ahogy sokan mondják, „kikattan” az illető, zavarttá válik, és más kiutat nem látván, pszichiátriai kezelést kap. Itt azonban, nem ismerve a spirituális válság fogalmát és gyógyítási lehetőségeit, tévesen klasszikus elmezavarnak, pszichiátriai betegségként diagnosztizálják állapotát. A más betegségek esetében hasznos és szükséges pszichiátriai kezelés nem oldja meg a spirituális krízis okát, és így hosszú ideig tart, ha egyáltalán valaha is megfelelő segítséget kap. Ezért annyira fontos, hogy a mindennapi pszichiátriai és pszichoterápiás tapasztalatban is tudjanak a segítők erről a problémáról, és meg tudják különböztetni az elmebetegségektől.
Le kell szögeznünk, hogy semmi esetre sem a pszichiátriai kezelések, vagy az elmebajokat kezelő orvosok ellen szólunk. A pszichiátriai szemlélet tágításáról van szó, új diagnosztikus elvekről, melyek differenciáltabb megközelítést igényelnek: a személyes belső fejlődés új dimenzióiról, a szellemi, spirituális szintről is tudomást kell vennünk. Nyugat fejlődésének útja - szemben a keletivel - átmenetileg kiiktatta a spirituális élet jelentőségét, sőt lehetőségét is a tudományos és társadalmi életből, most azonban megjelent, mint új paradigma a tudomány sok területén. Ennek a folyamatnak része a pszichiátriában megjelenő új diagnosztikus és terápiás kategória: a spirituális válság. Nézzük meg most a jelenséget a pszichológia gyakorlati oldaláról. A spirituális krízis az emberi válság minden jegyét magán viseli, de mégis különbözik a mindennapi élet kríziseitől. Az összeütközést ugyanis szellemi tapasztalatok váltják ki, melyek esetleg egyáltalán nem tudatosultak. Olyan élményeket éltünk át, melyek felkavarták eddigi életünket, és pillanatnyilag szinte csatát vívnak korábbi tapasztalataink az újabbakkal. Megválaszolatlan kérdéseink vannak, nem tudunk a mindennapi valósághoz a szokásos módon alkalmazkodni, teljesen lekötnek belső történéseink. A kiváltó élmények lehetnek érzékfelettiek, vagy vallásosak, mélyen megrázóak. Megtörténhet, hogy egyáltalán nem érezzük rossznak, vagy krízisnek ezt az állapotot, sőt, éppen valamiféle megvilágosodásként, pozitív élményként éljük át. Ilyenkor a krízis abban jelentkezik, hogy a reális külső megfigyelő észleli a változást a gondolkodásban, érzésvilágban, azt torzultnak, irreálisnak látják mások. A baj nem is azzal van, hogy átmenetileg nem tud a mindennapokhoz alkalmazkodni valaki, ha ehhez kap megfelelő támogatást. Hanem azzal, hogy ezt később sem ismeri fel, irreális célokat tűz ki, és másokat is bevon saját belső történéseibe. Nem tudja megvonni a határt a külső és a belső között, és a mindennapi életben súlyos zavarok állandósulnak. Szerte a világban foglalkoznak már ezzel a kérdéssel. Az USA-ban Stanilav Grof kezdeményezésére alakult meg a Spiritual Emergency Network, a Spirituális Krízisállapot Hálózata, melynek célja a társadalomban és az egészségügyben segíteni a speciális ellátást. Nyilván nem véletlen, hogy az amerikai orvos-továbbképzésben már egy félévet javasolnak a spirituális válság jelenségével foglalkozni, hogy a pszichiáterek felismerjék a spirituális krízis állapotát, és együtt tudjanak működni azokkal a szakemberekkel, transzperszonális pszichoterapeutákkal, akik képesek ezt kezelni. Ehhez hasonló kezdeményezések szerte Európában alakulnak. Magyarországon harmadik éve foglalkozik egy kis csoport ezzel a problémával. Azonban nemcsak a pszichiátriában beszélhetünk információ hiányról. A mindennapi életben, és a spirituális mozgalmakban sem ismert elegendő mértékben ez a probléma. A spirituális úton fellépő nehézségek egy része éppen abból származik, hogy nem könnyű elfogadni a személyiség feldolgozatlan problémáit, mint amelyek mélyen összefüggenek a szellemi élettel, és nem oldhatók meg tisztán szellemi módszerekkel. A tradicionális szellemi iskolák általában nincsenek módszertanilag kellően felkészülve a
modern kor teljesen újfajta nehézségeire, ezeknek a csoportoknak is szükséges bizonyos változásokon keresztülmenni. Végül szándékunk megismertetni a New Age mozgalommal együtt terjedő nehézségeket is, hogy mindenki megkaphassa azt a segítséget, melyre ilyenkor szüksége van. Mivel világjelenségről van szó, érdemes részletesebben is megvizsgálni azokat a társadalmi összetevőket, melyek az értékek devalválódásával, a spirituális keresés nehézségeivel, és a pszicho-biznisz vámszedőivel is összefüggésbe hozzák a spirituális válságok megszaporodását. Következő cikkeinkben bemutatjuk azokat a pszichés állapotokat is, melyek fogékonnyá tesznek valakit erre a problémára, valamint a megelőzés és a segítség lehetőségeit.
2. rész: Hogyan ismerhetjük fel?
Előző cikkünkben megismertettük olvasóinkat a spirituális krízis fogalmával. Sorozatunkban részletesen feldolgozzuk a transzperszonális pszichológia szempontjából a témát. Várjuk olvasóink személyes véleményét, és főként tapasztalataikról szóló beszámolókat, hiszen a hagyományos pszichológia és a mindennapi társadalmi élet számára szinte ismeretlen területekre indulunk. Spirituális krízis: szokatlan, gyakran elmebetegségnek tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válság, melynél kizárható a fizikai betegség, és a valódi elmebaj. Kiváltó okaként megtalálható a spirituális út nehézségeiből fakadó összetett szellemi és érzelmi probléma. Kezelése csak a hagyományos pszichiátriai módszerekkel nem megoldható, azokat ki kell egészíteni speciális, a személy számára is elfogadható intenzív és támogatott belső fejlődéssel, transzperszonális pszichoterápiával.
Péter 27 éves volt, tőzsdeügynök ragyogó karrierrel, amikor egy marihuánás cigaretta után súlyos, rohamszerű félelmek törtek rá. A társaságban, ahol ez történt, nem tudott megnyugvást találni, hazaindult. Otthonról éjjel felhívta szüleit, de ők már észlelték, hogy a fiukkal valami nagyon nagy baj van. Összefüggéstelenül beszélt, ördögöket és a poklot emlegette, melyek létét fenyegetik. Rettegése hullámzott, és csak az elfogadó, meleg emberi gesztusok csillapították. Biztonságos környezetben vigyáztak rá reggelig. A nap folyamán egy pszichiátert kerestek fel, aki gyógyszert irt fel. Azt javasolta, legyenek vele, egyetlen pillanatra se hagyják egyedül, beszélgessenek, de várjanak egy erősebb hatást gyakorló osztályos kezeléssel.
Már a második napon voltak világos pillanatai, és tudata fokozatosan feltisztult. Egy hét múlva már elkezdődhettek beszélgetései egy pszichoterapeutával, aki spirituális krízisként diagnosztizálta állapotát. Önismereti munkája a gyógyszer támogatása mellett indult el, amit néhány hét múlva teljesen el lehetett hagyni. Foglalkozni kellett a drog hiányából adódó nehézségekkel is. A terápiás beszélgetések majdnem egy évig tartottak, és utána személyiségfejlesztő csoportban is részt vett. Azóta három év telt el, semmiféle visszaesés nem jelentkezett, de ez alatt Péter életmódját és főként világképét gyökeresen megváltoztatta. Gyönyörű verseket ír csak úgy magának életről és halálról.
A fiatalember szubjektív élményei első pillantásra elintézhetők azzal, hogy egyszerűen egy zavart elme fantazmagórái. Ha azonban vesszük a fáradtságot, és elemezzük őket, kibontakozik egy belső, pszichikus valóság, a saját logikájával, belső realitásával. Ebben a világban megelevenedik egy történet, melynek végső soron mintha hiányozna a középpontja. Minden relatív a hétköznapiságban, nincs semmi, ami igazán fontos lenne. Ezt a hiányzó közepet egy gyermeki kép tölti ki, a mennyekben ülő Isten világa, és annak fenyegető ellenpólusa, az ördögök és a pokol ábrázolásának középkorias képzetei. Mindezek mögött az élettörténet nehézségei, buktatói is felrajzolódtak, és szerves összefüggésbe kerültek ezzel a képpel. Más típusú szokatlan élmények is felbukkanhatnak ilyenkor. A spirituális krízisek legnagyobb kutatója, az USA-ban élő Stanislav Grof osztályozása szerint a tünetek között szerepelhetnek: - szokatlan észlelési élmények, melyeknek a külső realitáshoz nincs mindig kapcsolódásuk: látomásos jelenségek, érthetetlenül felerősödött érzékszervi észlelés bármelyik érzékben, a test határainak feloldódása, vagy eltolódása. Megjelenhetnek a test működésére, vagy betegségeire vonatkozó szokatlan magyarázatok, észlelések. Nem ritka a hallucinatív élmény sem. - az érzelmi élet egyensúlyának eltolódása: súlyos félelmi, szorongásos állapot, felerősödött bűntudat, szinte apokaliptikus képekben, fantáziákban megjelenő önvádlás. A saját személy jelentőségének teljesen irreáis fölülértékelése, mintha ő maga lenne felelős mások vagy akár a világ sorsáért. Feltételezett és/vagy felnagyítódott érzelmi kapcsolatok, mint pl. a saját gyermekének messianisztikus látása, vagy egy féltékenység kozmikussá válása. A paranoiás érzések megjelenése is gyakori, úgy véli, üldözik, megfigyelik, lehallgatják. - téves kognitív következtetések, a valóság tényeinek figyelmen kívül hagyása mellett. Nem ismer fel elemi hétköznapi összefüggéseket, melyek egyfajta kontrollt jelenthetnének, támaszkodási pontot, hogy ne sodródjon el belső világában. Hiedelmek, babonás elképzelések, rontás és kötés, mint valós realitás jelenhetnek meg. A gondolkodás diffúz és nehézkes lehet.
- A tudatállapot módosulása, mely külső megfigyelő számára egyértelmű, de a személy a szubjektív világban nem tudja mihez viszonyítani az észlelhető jeleket. A lebegés, irrealitás érzése, csodálatos derű, szinte isteni kegyelmi állapot éppúgy lehet jelzés, mint a félelem a megőrüléstől, a széteséstől. Misztikus egyesülés állapota egy isteni erővel, személlyel, vagy a kozmikus tudat állapota. - mindezeket a szubjektív történéseket kísérhetik olyan külső események, melyeket a szinkronicitás fogalmával szoktunk leírni: véletlen, de jelentőséggel bíró egybeesések. Nem ritka a paranormális észlelés, múltbeli vagy jövőbeli, vagy térben távoli események filmszerű lepergése, vagy képek megjelenése, akár a saját életéből, vagy más, akár ismeretlen személyekkel. - intenzív energetikai változások, ebből eredő egyéb, alvási nehézségek, vagy a táplálkozás igényének csökkenése, túlfűtöttség, zaklatottság érthetetlenül. Fény látása, energia beáramlásának érzése. Ennek ellenkezője is megjelenhet, teljes kimerültség, enerváltság, aluszékonyság.
Szinte kimeríthetetlen a tünetek, jelenségek sora, melyeket csak röviden foglaltunk össze. Fennállhatnak néhány órán át, vagy akár hetekig. Ezek a megfigyelhető jelenségek még önmagukban azonban nem jelentik azt, hogy spirituális krízis zajlik. Van néhány olyan kérdés, melyeket körültekintően meg kell vizsgálni, és el kell vetni ahhoz, hogy megállapíthassuk a spirituális krízis jelenlétét. Ezek fontosabbjai: - testi betegség fennállása, ezek között meg kell említeni az agyi rendellenességeket, keringési zavarokat, a szív vagy a vese elégtelen működését, vagy más, kórós állapot, - labilis érzelmi állapot, melyben más, nem spirituális események látható módon döntő szerepet játszanak, - drogfüggőség, alkoholizmus, szexuálisan egyensúlyvesztett állapot, - tartós éhezés (beleértve a böjtöket), bántalmazás, alvásmegvonás, mint pl. egyetemisták vizsgaidőszaka, - pszichotikus állapotok, diagnosztizált elmebetegség a múltban.
A spirituális krízisekben gyakran felmerülnek olyan pszichés élmények, tartalmak, melyek mély, archetipikus képekkel, mitológikus elemekkel, az emberiség őstörténetével, vagy más társadalmi rendszer hagyományaival állnak kapcsolatban. Ezek megértése, feldolgozása komoly érzelmi és mentális energia befektetést igényel, gyakran csak szakember bevonásával lehet elvégezni. Ezek közül néhányat a későbbiekben be fogunk mutatni.
A spirituális krízis diagnózisának megállapítása tehát speciális vizsgálatokat, több szakember bevonását igényli. Ugyanilyen felelősség-teli munkát igényel kezelése is. A mindennapi életben hasonló tünetekkel találkozva azonban gondolhatunk arra, hogy esetleg valóban erről van szó. A pszichiáterek tájékoztatása, továbbképzése azért óriási jelentőségű a spirituális krízisben szenvedők számára, hogy differenciáltabb, hatékonyabb kezelést kaphassanak. A hagyományos utak nem ismerik a felkészületlen tanítványt. Ráadásul a modern, elidegenedett világban élő személyiség struktúrája jelentősen különbözik a tradicionális társadalmakban élőkétől. Ezeket a különbségeket figyelembe kell vennünk, ha szellemi úton szeretnénk járni, és önmagunkért felelősséget vállalva meg kell keresnünk azokat a helyzeteket, ahol aktívan növelhetjük teherbírásunkat, alakíthatjuk személyiségünket, melyhez az egyik leghatékonyabb lehetőség olyan pszichoterápia, ahol tudatosan felkészülhetünk minderre.
3. rész Hogyan tovább?
A szellemi-lelki fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az a személy, akivel mindez történt, hogyan értelmezi ezeket. Kivel beszél erről, milyen külső magyarázatot fogad el, van-e igénye arra, hogy a mélyére hatoljon a történésnek. Szerencsés esetben sikerül a saját életfilozófia szerint megérteni, vagy annyira átformálni, kitágítani a tudatosságot, hogy jelentését és jelentőségét egyaránt elfogadja, beépítse következményeit a mindennapi életbe. Éppen ez a célja a szellemi fejlődésnek. Ha ez nem sikerül, akkor megnő a valószínűsége a spirituális krízis súlyosabb formáinak. Hogyan segíthetünk saját magunknak ilyen esetben? Az első teendő a tudomásul vétel, vagyis el kell fogadni az élményt magát, mindenestül, mint ami elsősorban saját belső történésem. Célszerű részletesen leírni, esetleg még le is rajzolni, festeni, vagy megosztani egy megértő személlyel azt, amit átéltem. Érdemes pihenőt adni magamnak a külső feladatokban, mert ha nem tesszük meg, még kevesebb energiánk marad a feldolgozásra, és könnyen megbetegedhetünk ilyenkor. Fontos visszajelzéseket kaphatunk barátainktól arra nézve, hogy kívülről mi látszik ezekből a belső történésekből, esetleg mennyire csökkent a világ iránti alkalmazkodó képességünk. Ha van szellemi vezetőnk, feltétlenül kérjük ki tanácsát. Mindezek után azonban saját magunknak kell felelősséggel, önállóan döntenünk, mit kezdünk ezzel az élethelyzettel: önállóan megpróbáljuk feldolgozni, vagy segítséget kérünk-e ehhez valakitől, esetleg félretesszük, vagy végleg el szeretnénk temetni. A
krízis feldolgozása akkor történt meg jól, ha abból egy magasabb életminőségbe jutottunk, a valóságos életben mások és önmagunk javára is használni tudjuk megnövekedett energiánkat, jobb képességeinket. Ezt nevezzük az önmegvalósítás útjának.
Megtörténhetik, hogy családtagjainkon, vagy barátainkon fedezzük fel a spirituális krízis jegyeit. Vajon tudunk-e tenni valamit értük? Ma úgy tűnik, nagyon is sokat. Ehhez azonban először differenciál diagnózisra van szükség, vagyis biztosnak kell abban lennünk, hogy nincs egy elhanyagolt testi betegség, vagy – és sajnos ez a gyakoribb - egy fel nem ismert, kezeletlen elmebetegség a krízis jelei mögött. Ezeket a betegségeket a maguk módján kell kezelni, és utána lehet magukat az élményeket feldolgozni. Ami a tényleges segítséget illeti, elsősorban azt a bizalmat és biztonságot adhatjuk meg, melyben a másik személy a megrázkódtató élményét képes elfogadni, eljutni odáig, hogy akarja is megérteni. Ez gyakran csak azt igényli, hogy sok időt töltsünk vele, ne hagyjuk magára a szorongásban. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem tud a mindennapi élethez alkalmazkodni, zavarttá válik, vagy jellemvonásai váratlanul megváltoznak, másképp viselkedik, mint eddig, legyünk vele tapintatosak, de határozottak. Sokat segíthet az élmény feldolgozásban a közös zenehallgatás, a kreatív alkotás, és a természetben járás. Különösen akkor fontos a társak jelenléte, ha a krízisben levő személy veszélyeztetve érzi magát, vagy önveszélyessé válik. Fontos tudni, hogy ilyenkor megtörténhet, hogy szinte nem is a régi barátot látja bennünk, hanem szellemi lények eszközét, vagy éppen ellenséget. Ebben az esetben erről ne vitatkozzunk, ne sértődjünk meg, és a saját józanságunkat mindenképpen őrizzük meg. Célszerű szakemberek tanácsát kérni (lelkész, orvos, spirituális tekintetben felkészült pszichiáter, pszichológus, lelki tanácsadó). Az egyik leghatékonyabb segítség a lelki élményt feldolgozó pszichoterápia. A pszichoterápiás módszerek közül szinte bármelyik megfelel, amely elismeri az ember spirituális élményeit, és segít az érzelmi feldolgozásban, nemcsak az értelemmel dolgozik. Ma már a transzperszonális pszichológia is kezd terjedni Magyarországon, mely ezeket a kríziseket a leghatékonyabban segít gyógyítani.
Ha lélektanilag mélyebben elemezzük a spirituális krízis okait, különösen a súlyosabb válság kialakulása mögött a mindennapi személyiség problémáira bukkanhatunk. Az egyik súlyos félreértés abból a vágyunkból fakad, hogy türelmetlenül szeretnénk minél gyorsabban haladni a belső ösvényen. Sokan jól látják hibáikat, és ezzel egyúttal szeretnék is azokat minél gyorsabban eltüntetni. Lélektani szempontból azonban ezek a hibák nem valami felesleges kinövések lelkünkön, hanem fontos szerepet töltenek be. Látható viszonyítási pontok, melyeken lemérhetjük valódi fejlődésünket. Olyanok a
láthatatlan lelki történések szempontjából, mint az autó műszerfalán a piros lámpa, amely kijelzi, ha a „láthatatlan” motorban valami baj van. A spirituális értékeket a földi, mindennapi életünkben kell megvalósítani: személyes életünkben is tükröződnie kell erkölcsi tisztaságunknak, lelki erőnknek, őszinte szeretetünknek. Sajnos, örök kozmikus törvény, melyet számtalan kiskapun át próbálunk meg elkerülni, hogy semmilyen lelki problémát nem lehet véglegesen átugrani.
A spirituális krízisre különösen igaz az, hogy jobb megelőzni. Tenni a jót, törekedni a szeretetre és közben gyakorolni az önismeret számtalan formáját, régi tanács, mely ma is érvényes. Sorsunk mélyebb összefüggéseinek megértése során látszólag spontán jelentkeznek spirituális élmények is, még ha ezek esetleg nem is olyan látványosak, mint sokan szeretnék. Ezek azok, melyek a leginkább szolgálják szellemi fejlődésünket.
Copyright 2002 - Magyar Transzperszonális Egyesület | üzemeltetés és grafika: 3W Internet Studio | webmester
