Michael Peinkofer
2. kötet
A sárkányok szövetsége
Scolar
Gryphony2HU.indd 3
2016.03.21. 14:45
K ellemetlen meglepetések Roddy figyelte, ahogy Melody Agravain hátán a levegőbe emelkedik, míg el nem tűntek az éjszakában. Egyrészt megkönnyebbült, másrészt viszont haragudott is magára. Végül is az embernek nincs mindennap lehetősége felpattanni egy igazi griff hátára. Lehet, hogy élete legnagyobb esélyét szalasztotta el. – Ugyan – mormolta maga elé, és elindult visszafelé. – Vigyáznod kell magadra, MacDonald. Csak óvatosan és megfontoltan, nem igaz? Egy keskeny, sziklatömbök és kidőlt fák között vezető ösvényen haladt a kemping irányába. Elemlámpa híján a mobiltelefonjával világított, csakhogy a kijelző gyönge fényét alig néhány méter után teljesen elnyelte a sötétség. A legfontosabb most az volt, hogy a telefon-
126
Gryphony2HU.indd 126
2016.03.21. 14:45
ján iránytű is működött, így legalább mindig tudta, hogy milyen irányba kell mennie. De még ez sem segített abban, hogy legyőzze a félelmet, ami egyszer csak úrrá lett rajta. Mindenütt azok a nyugtalanító hangok. Egy ág roppanása. Valami egy pocsolyába hullik. Bagolyhuhogás. És közben a saját, cuppogó léptei a lápvidéken. – Csak maradj az eszednél, MacDonald – biztatta magát. – Semmi okod sincs idegeskedni. Minden rendben van. Ennek ellenére igencsak megrémült, amikor a tejfehér fényben egyszer csak feltűnt valami, ami leginkább egy négykarú, sápadt csontvázhoz hasonlított. Roddy csak néhány másodperccel később jött rá, hogy csak még egy kopár fát pillantott meg. Mindaz, ami napközben ártalmatlannak tűnt, a sötétben és a ködben ijesztővé és fenyegetővé vált. Mivel Roddynak nagy fantáziája volt, a ködből nyomban trollok, zombik, vérfarkasok és más, veszedelmes szörnyetegek bukkantak elő. Azt kívánta, bárcsak kevesebb horrorjátékot játszott volna otthon. Azonkívül, ha nem lett volna elég baja, még a mobilja is lemerülőben volt. – Micsoda hülyeség! Roddy megállt, és megrázta a mobilt, de ez sem segített. Energiatakarékos üzemmódban csak nehezen tudta
127
Gryphony2HU.indd 127
2016.03.21. 14:45
leolvasni az iránytű állását. Még húsz perc gyaloglás, és aztán… Mi volt ez? Roddy egy pillanatra világosan hallotta a közelben a lépteket, noha ő továbbra is mozdulatlan volt. Hallgatózott… És valóban! A lépések egyenesen felé közeledtek! – Mel… Melly? – nyöszörgött, miközben óriási gombóc képződött a torkában. – Te vagy az? Nem érkezett válasz. Placcs… Placcs… Placcs… – Melody? – kérdezte ismét, és körözött egyet a mobiljával, ami alig karnyújtásnyira világított előre, de semmit sem tudott kivenni a sötétben. Aztán még egyszer felizzott, majd a következő pillanatban egy pittyenés kíséretében lemerült. Roddy lélegzet-visszafojtva, zakatoló szívvel és verejtékezve állt a sötétben. A sűrű homályt kémlelte, amely sápadt falként vette körbe, miközben a lépések egyre közelebb értek… Aztán egyszer csak ki tudott venni valamit! Egy kísérteties, sovány és magas alak közeledett. Hosszú haja volt, és bő, fehér köpenyt viselt. A karját úgy tartotta maga elé, mint az alvajárók! Roddynak eszébe jutott a szerencsétlenül járt hercegnő története, akit elnyelt a láp.
128
Gryphony2HU.indd 128
2016.03.21. 14:45
– Yvette – bökte ki reszketve. Eluralkodott rajta a rettegés. A legszívesebben elrohant volna, de képtelen volt megmozdulni. A pulzusa eszeveszetten ugrált, a haja pedig égnek állt. Földbe gyökerezett lábbal figyelte a szörnyűséges alakot, amely most kivált a ködből. Ki tudta venni a szőke haját és a sápadt arcot, melynek közepén a szemüreg éppolyan sötét volt, mint a csontvázaknak… Nem tehetett mást, mint hogy felkiáltott. Valami nyirkos és meleg csordogált végig a combján. Nem számított. A félelemtől reszketve hátrálni kezdett, amíg neki nem ütközött egy sziklának. A könnyek patakokban folytak a szeméből. – Nem, nem! Kérlek, ne! – könyörgött, miközben az alak… egyszer csak harsány nevetésben tört ki. És nem csak ő egyedül. Mögötte ugyanis, a környező sziklák mögül további alakok léptek elő, és kórusban hallatták kárörvendő kacajukat. – Mi… Hogyan…? Roddy, aki még mindig minden ízében reszketett, egy percig fel sem fogta, hogy mi történt. Értetlenül pillantott körbe. Aztán az, akit először kísértetnek gondolt, határozott léptekkel odament hozzá, és csacsogva azt mondta: – Most komolyan, MacDonald! Mindig is tudtam, hogy pipogya alak vagy, de ez mégiscsak túlzás!
129
Gryphony2HU.indd 129
2016.03.21. 14:45
– Ash… Ashley? – kiáltotta Roddy, akire most már fél tucat mobiltelefon fénye vetült, amitől alig látott valamit maga előtt. De többé akkor sem lehetett kétsége felőle: a mocsár hercegnője nem más volt, mint az osztály királynője. Szőke haját úgy állította be, hogy minden oldalra lelógjanak a tincsei. Az arcát fehérre sminkelte, a szem körüli részt ellenben sötétítővel vonta be, sovány teste köré pedig egy fehér törülközőt csavart. Ennél olcsóbb tréfát el sem lehetett volna képzelni. És ő mégis bedőlt neki… – Látjátok, srácok? – kiáltotta Ashley. – A félelemtől bepisilt! Erre aztán a többiek is közelebb jöttek: Monique és Kimberley, Sondra, Laurel, Miles, Troy és még talán néhányan. A mobiljuk fényét mind Roddy átázott farmerjére irányították, és többen közülük kétrét görnyedtek a nevetéstől. Roddy igyekezett megőrizni a méltóságát, de nem igazán sikerült neki. A szemüvegét bepárásították az arcán végigfutó könnyek. Troy elkiáltotta magát: – Bőgőmasina! Mire a következő pillanatban már együtt kántálták: – Bőgőmasina! Bőgőmasina! Bőgőmasina! Aztán mindannyian lefotózták, ahogy továbbra is mozdulatlanul állt a helyén.
130
Gryphony2HU.indd 130
2016.03.21. 14:45
A következő percben a rémálom véget ért. Olyan hirtelen, ahogy rátaláltak, Ashley és a csapata visszahúzódott a fák közé. Továbbra is jókedvűen és nevetgélve elindultak a sötétségen és a ködön át a kempingjük felé. Noha már rég nem látta őket, Roddy pár percig még tisztán hallotta a hangjukat. Aztán egyszer csak csend lett. Egyedül maradt. Reszketve és magába roskadva állt a mocsár közepén. Maga sem tudta, mennyi ideig maradt így, kezébe temetve az arcát, de hamarosan fázni kezdett, mivel a hideg és a nyirkosság bevette magát a ruháiba. Nem volt más választása, minthogy ő is viszszainduljon a táborba. Szipogva felállt, és elindult abba az irányba, amerre az iránytű az utolsó alkalommal mutatott. Alig néhány métert tett meg, amikor ismét lépéseket hallott a közelből. Ezúttal Roddy már nem félt. Nem volt benne más, csak harag. – Idióták! – kiáltotta abba az irányba, amely felé Ashley-t és a többieket sejtette. – Hát nem volt elég? Még egyszer ki akartok tolni velem? Akkor gyertek ide, majd én megmutatom, kivel szórakozzatok! A szavai válasz nélkül haltak el az éjszakában. – Nem volt elég? – folytatta a hőzöngést. – Már nem félek tőletek! Most már tudom, hogy…
131
Gryphony2HU.indd 131
2016.03.21. 14:45
Nyomban elhallgatott, amikor újabb alakok váltak ki a sötétből. Csakhogy ezek egész biztosan nem az osztálytársai voltak, hanem felnőttek, kopaszra borotvált fejjel. És nekik már nem állt szándékukban viccelődni.
132
Gryphony2HU.indd 132
2016.03.21. 14:45
