A rutenari cselvetés

Szalánczi Krisztián

A rutenari cselvetés 1. Harmadik napja mutatta a kalendárium Kyel két párjából a másodikat, az Akarat havát a zászlóháború kitörését megel z télen, amikor a déli vizekr l érkez szkogg befutott a Marvinella-öbölben Rutenar kiköt jébe. A Hesterdan Gyöngye majd negyven láb hosszú, háromárbocos kereskedelmi hajó volt – akkora raktérrel, amelynek megtöltésével már érdemes nekivágni a Rumilanti-tengert l a Riegarig tartó, irgalmatlanul hosszú utazásnak. Viharfellegek alatt, hidegen szitáló es ben érkezett az alkonyat el tti órában; tatján a Sinemosi Liga kardot és mérleget markoló ezüst griffes lobogóját tépte vadul a haragosan bömböl szél. Fenn északon, a Mer’Daray-tengeren ekkortájt már jégtáblák sokasága úszott, ezért kevés olyan vakmer Szalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 207

tengerjáró akadt, aki az évnek ebben a szakában megkísértette volna a szerencséjét azzal, hogy kihajózik a nyílt óceánra. A Marvinella-öböl azonban télvíz idején sem fagyott be soha, hála a mélyr l jöv , meleg áramlatoknak. Rutenar így kiváló menedéket nyújtott azok számára, akik itt tervezték kivárni, amíg a Csontok havának második felére a kereskedelmi útvonalak legalább a partok közelében hajózhatóvá válnak. A háromárbocos kapitánya – nagydarab, hordóhasú fér – piszkosszürke, vízhatlan csuklyás köpenyt kanyarított magára: mindössze bozontos szakálla villant el olykor-olykor incognója takarásából. Szapora léptekkel haladt végig a mólón a kiköt mester szálláshelyének irányába, tengerészcsizmájának dobbanásait elnyelte az öböl szirtfalain megtör hullámok morajlása. A kiköt ügyes-bajos dolgainak kezelésével megbízott tisztvisel egyáltalán nem volt elragadtatva érkezését l; különösképpen, hogy csuromvizesen kellett fedele alá engednie a vén tengeri medvét, aki a viseltes faajtóra er sített vasalt kopogtatóval nem átallott háromszor is bezörgetni hozzá. Az szbe fordult hajú, ösztövér hivatalnok végül számot vetett sanyarú sorsával: vagy házának padlója lesz sáros és vizes, vagy maga áll ki az es be, amíg el nem intézik a hivatalos formaságokat. – Igazán várhatott volna hajnalhasadtáig ez az anyaszomorító! – sóhajtotta, ám végül rászánta magát, hogy ajtót nyisson a hívatlan jövevénynek. 208 • m.a.g.u.s.

A hesterdani törve beszélte a közös nyelvet, szavaiba minduntalan idegen kifejezések vegyültek, és ráadásul még hadart is. Ez már eleve rendkívüli módon bosszantotta az öreg számvev t; amikor azonban azzal is szembesülnie kellett, hogy látogatója csaknem olyan jól alkudozik a dokkpénz lefaragása érdekében, mint bármelyik dzsad kufár, végleg elveszítette a türelmét. A csöpög szakállú kapitány némi kedvezményért cserébe végül az Áldozat havának utolsó napjáig bérbe vette a hármas számú mólót, ám szemmel láthatóan még így sem volt teljesen elégedett az üzlettel, és istentelen nyelvén folyamatosan dörmögött valamit az orra alatt. Hála Krad végtelen bölcsességének, sohasem fárasztottam magamat azzal, hogy mindenféle barbár népségek szavajárását tanulmányozzam – még a végén foglalkoznom kellene a mormogásával. Egyébként meg, ha olyan kés n akar csak továbbindulni, az az baja, ha a bérleti pénzt már kizette – dohogott magában az ügyintéz , s unott pillantást vetett a pergamenre, amit a hesterdani el húzott a köpenye alól. „Hiertun Galmarro parancsnok részére, Yltar Mernech keresked házának jóváhagyásával” – állt méretes bet kkel a kapitány ezüst griffes pecséttel hitelesített megbízólevelén. „Hesterdan Gyöngye. Útvonal: Laquars – Hesterdan – Up-Umbar. Áru: tiadlani selyem, aszisz gyapjú, ébenfa, tea és parfümök, valamint…” – a kiköt mester nem olvasta tovább, helyette inkább kérd pillantást vetett a boSzalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 209

zontos szakállú tengerészre, akinek csizmái körül egyre terjedelmesebb sártócsa gy lt. A hajó nagy érték rakományt szállított, és ilyen esetekben a szokásjog szerint nem ártott el zékenynek mutatkozni a helyi hatóságokkal – Krad áldása, hogy ezen hatóságokat ezúttal maga képviselte. Néhány szívdobbanásnyi csendet követ en a hesterdani kissé er ltetetten elmosolyodott, és a köpenye b ujjából ígéretesen dudorodó erszényt varázsolt el . Megtartottad volna magadnak, te átokfajzat, ha nincs a helyén az eszem. Csakhogy az öreg Kroffal nem lehet kibabrálni. De hisz ez… – ahogy átvette, a kiköt mester örömmel tapasztalta, hogy a b rerszény súlya a vártnál jóval komolyabbnak bizonyult. – A nagytisztelet Yltar Mernech üdvözletét küldi – mondta ezúttal hiba nélkül a kapitány, majd tovább keresgélt az incognója mélyebb zsebeinek egyikében. Egy üveg jófajta vörösbor, az aszisz lavalos került el onnét, drága dzsad pipaf társaságában. Az Onporok déli lejt ir l származó testes ned végleg meggy zte a hivatalnokot arról, hogy ez alkalommal egy ilyen becsületes, jóravaló keresked esetében eltekinthet a rakomány tételes ellen rzését l. Holnap pontosan ugyanúgy fog esni ez az átkozott es , mint ma, és nekem semmi kedvem a r f selymeket és a vég posztókat számolgatni egy dohos fedélközben – a kiköt mester gondolatai legnagyobb részt már a lavalos körül forogtak. – Ha átvert, hadd vigye a többit. Na meg azt is, 210 • m.a.g.u.s.

amit eltitkolt el lem. Ez mégsem hadikiköt , hogy mindenkinek felesleges kérdéseket tegyek fel. Legalább ennek a tuloknak a gazdája ismeri a dörgést, hogy kell az öreg Kroff kedvében járni. Sánta Tod persze kéri majd a részét, ám annyi baj legyen – úgysem tudhatja, mennyit adott pontosan a hesterdani, és kevéssel is elégedett lesz. Kurtán biccentett, mint aki nagy kegyet készül gyakorolni: – Mint bizonyára tudod, Rutenar városa minden esetben ötszázalékos vámot számít fel a kereskedelmi cikkekre abban az esetben, ha valaki huzamosabb ideig veszi igénybe kiköt nk dokkját. Napkelte után hordasd az árut a legényeiddel a raktárház elé, ellen rizzük a lajstromot, és végeztünk is! * * * * *

Jelentést, magitor! Gerchín-yd Dregal, bár számított rá, ezúttal is összerándult a hangtól, amely az utóbbi id ben rendszeresen megszólalt az elméjében. Bár mérföldek ezrei választották el attól, aki a szellemnyelven ráparancsolt, kabinjának félhomályában mégis ösztönösen térdre ereszkedett – és biztos volt abban, hogy a hatalmasság ezt tökéletesen érzékeli, csak még soha nem szólt róla. Amúgy sem látta értelmét kockáztatni: Dregal az övéi között ugyan kivételes varázstudónak számított, ám a hang gazdája olyan hatalommal bírt, amellyel még Toron birodalmában is csak kevesen. Szalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 211

Tharr, a Háromfej a jelek szerint ezúttal is kegyesnek bizonyult hozzá – vagy, ami még ennél is sokkal biztatóbbnak t nt, talán a legkevésbé sem tör dött vele. Dregal nem érzékelt rosszallást, így megingás nélkül, határozottan továbbította gondolatait: A hajóval biztonságosan befutottunk a kiköt be, éppen úgy, ahogy az elterveztetett, messir. A helyiek semmire sem gyanakodnak. A mólót kibéreltük a Levelek havának végéig, amiként azt kegyelmességed parancsolni méltóztatott. Készleteink elegend ek, a csapatok és a hadianyagok a helyükön vannak. Várjuk a további utasításokat – Dregal szintén reménykedett benne, hogy odaát elégedettek lesznek az elhangzottakkal. Nagy dolgok vannak készül ben, amelyeknek a többségér l még nem kell tudnod, magitor – közölte a dermeszt lidérchang. – A feladatotok egyel re mindösszesen annyi, hogy alaposan gyeljetek meg mindent. A sycarrok szálljanak partra és derítsék fel a várost. Tudnunk kell a hely rség pontos létszámát, a katonaság állomáshelyeit, rposztjait, raktáraik elhelyezkedését, valamint a bennük tárolt hadfelszerelések, készletek mennyiségét és mibenlétét. A maranor rendkívüli módon ügyeljen rá, hogy senki se leleplezhesse le a hajót. Jelenleg az álca fenntartása a legfontosabb. A mágiahasználatot további parancsig szigorúan megtiltom. A sycarrok primorát mindezekr l külön tájékoztattam. Amint a fent említett információk a birtokodba kerültek, tégy jelentést; váratlan események bekövetkezése esetén felhatalmazlak az azonnali kapcsolatfelvételre is. Azután, ha elérkezik az id , én magam értesítelek. 212 • m.a.g.u.s.

Úgy lesz, ahogy kívánod, messir – összpontosított Dregal a hatalmasságok el tt tisztelg , szertartásos kézjelek képének felidézésével. Ahogy megszakadt a kapcsolat, a magitor megkönnyebbülten sóhajtott fel, a tarkóján hideg veríték gyöngyözött. Úgy érezte, minden hasonló beszélgetés évekkel rövidíti meg élete fonalát. Az összes hekkák ne adják, hogy egyszer rossz híreket kelljen közölnöm vele… Néhány pillanattal kés bb, több száz mérföldre Rutenartól a boszorkányhadúr er djében Archín ydRass’myr elégedetten végigsimított a Baythan klán címerén, a dreggisét összefogó csaton. Lényegtelen, mit állítanak a szárazföldi patkányok, a cápa a vizek igazi királya. Nem az orka, nem a narvál, a sárkánykígyó pedig pláne nem. Ezt pedig be is fogja bizonyítani annak a kisszer , unalmas Arrah-mey Tyanon Mern’icchnek, a távol-keleti ottatámaszpont concitatorának, aki igencsak kelletlen vendéglátónak, és még inkább vonakodó alárendeltnek bizonyult. A boszorkányhadúr megnyalta hegyesre köszörült fogait, és elmosolyodott, mikor az egyik öltöztet lány a kezét véletlenségb l az jéghideg b réhez érintvén borzongva harapta be az ajkait. * * * * *

A Hesterdan Gyöngye kinézetre semmiben sem különbözött a Quiron-tenger vizeit szel , nagyméret kereskedelmi vitorlásoktól, mégsem teljesen az volt, aminek a Szalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 213

gyanútlan szemlél els pillantásra gondolhatta volna. Rakterében abasziszi gyapjúbálák és tiadlani selyemszövetek helyett öt szétszerelt naftavet és majd tucatnyi sárkánypofájú t zköp sorakozott, a hajó mindkét oldalán pontosan tizenegy. A sötét kamrákban tárolt, óvó rúnákkal hidegen tartott hordók belsejét nem jóféle aszisz bor, hanem örökég pokolt z töltötte meg, a legkomiszabb fajtából való. Ébenfa és tea épp csak anynyi akadt a hajón, amennyit a kiköt mester áruraktára elé készültek kihordani a birodalmi zsoldba fogadott sinemosi matrózok, akiknek feladatába a fedélzeti munkák elvégzése mellett a hajó álcájának fenntartása is beletartozott. A toroni tengerészkatonákról, akik a fedélközben kialakított szálláshelyek függ ágyain forgolódtak éjszakánként, jóval nehezebben lehetett volna elképzelni, hogy a hesterdani Yltar Mernech keresked família szolgálatában állnak. A hajó gyomra akár háromszázadnyi marytort is magába fogadhatott volna, ám a hadúr, aki megtervezte ezt a küldetést, úgy döntött, nem lehet szükség többre egyetlen kompániánál. A kell er t a válogatott katonák mellett a felszerelés különlegessége is biztosította. A szkogg gerincét és bordázatát a távol-keleti ottatámaszpont szárazdokkjában er sítették meg a császári hajóácsok és a boszorkányhadúr bizalmasai. A l nyílások elé furfangosan szerkesztett, könynyedén elhúzható álfalakat építettek, így aki avatatlan szemmel, kívülr l vizslatta, az továbbra is csak a Sine214 • m.a.g.u.s.

mosi Liga egyik kereskedelmi tengerjáróját láthatta. Igazi hadihajót persze mindezek ellenére sem faraghattak bel le; a Hesterdan Gyöngye egy császári karakkához, de még egy aszisz galleonhoz képest is papírból hajtogatott sárkány volt csupán. De ez a papírsárkány, gyengeségei dacára képes volt tüzet okádni, akár az óid k szárnyas fajzatai – és ha tehette els ként, üveges salakká és hamuvá morzsolt mindent, ami csak a vicsorgó wyvernpofák torka elé került.

2. Arthyr-Re Kheldar, az átépített szkogg maranora türelmesen várakozott – immáron több holdhónapja. A birodalmi naptár a khyn-ontor újévet köszönt ünnepi hetét, míg a pyaroké a Csontok havának derekát mutatta. Habár a Marvinella-öböl vize felett még mindig hópelyheket kavart a metsz en hideg szél, közeledett a langy évszak, és vele a hajóforgalom megindulásának ideje is. Kheldar kapitány huszonöt esztendeje járta Észak tengereit, a mostani vállalkozás körül zajló végletes titokzatoskodás azonban – még ha kételyeinek nem is adott hangot – egyre jobban b szítette. A Császársziget jelentkezni fog; éppen akkor, amikor a Birodalom érdekei úgy kívánják – ismételgette magában az acélszürke szem , deres hajú ottatiszt. Kitartása és Szalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 215

hozzáértése a maranori rendfokozatig emelhette a császári haditengerészet ranglétráján. Magasabb tisztséget nem remélhetett, mert régre visszanyúló vérvonala sem a születés, sem a tettek jogán nem bizonyult méltónak arra, hogy a famor kasztba tartozhasson. Pietorként azonban büszkén vallhatta magáról, hogy egyike a legkiválóbbaknak, és hogy erre a feladatra sem véletlenül választották éppen t. A nyolcadik nagy háború jóval a születése el tt kezd dött, ám Arthyr-Re Kheldar szentül hitte, hogy ott lesz majd, amikor pontot tesznek a végére. Mikor kinevezték erre a hajóra, és a távoli északi vizekre, az ellenség hátországába küldték, már bizonyosan tudta, hogy nem kell sokáig várakoznia. Most azonban… Zavarta feletteseinek némasága. A kikötés helyszínén és az álcázáshoz szükséges óvintézkedéseken kívül azóta sem közöltek vele semmit. Magitora, Gerchín-yd Dregal legutóbb az érkezésük napján értesítette arról, hogy utasításokat kapott. Kizárt, hogy pusztán a város kikémlelése miatt kellett megkerülnünk fél északot egy századnyi tengerészkatonával, öt naftavet vel, t zköp kkel és egy különítmény fejvadásszal a fedélzeten. Arthyr-Re Kheldar nem állhatta, amikor a sötétben kellett tapogatóznia – de nem az a fajta katona volt, aki, ha úgy adódott, és a kapott parancsot így is be tudja tartani, ne vette volna a saját kezébe az irányítást. A legénység ennyi id n át nem viselte volna jól a 216 • m.a.g.u.s.

bezártságot, ezért rendszeres napi testedzésre utasította ket a fedélközben. Egyébiránt pedig a gondos mérlegelés mellett kivárt a végs kig, majd amikor eljöttek a kedvez jelek, a Vas órájában díszebéddel egybekötött tanácskozásra hívta össze a tiszteket. Még egyszer hallani akarta, amir l a sycarrok már beszámoltak neki, hátha jobban össze tudja magában rakni a mozaikokat, hogy kell en felkészülhessen, ha cselekednie kell. Csakhogy leginkább éppen a biztossá vált tények okoztak fejfájást az ügyben. – Tehát a város raktárai üresen állnak, vagy katonai szempontból haszontalan holmikat tárolnak bennük? – az acélszürke szempár az ünnepi étekként feltálalt f szervajas halszeletekb l egykedv en falatozó primorra szegez dött. Az Ikrek mestergyilkosainak forradásos arcú, rövidre nyírt hajú elöljárója bólintott: – Pontosan, maranor. Hat hadianyag-, illetve élelmiszerraktár található a településen. Egy az er dben, öt pedig a város különböz pontjain. Az, amelyik a helyrség szükségleteit biztosítja, feltöltött állapotban van. Ellátmány, páncélok és fegyverek kétszázötven katona számára. Számításaim szerint, ha a véd k a fellegvárba szorulnának vissza, másfél, legfeljebb két hónapig tarthatnának ki ezekkel a tartalékokkal, amennyiben pusztán a fegyverforgatókat vesszük alapul. Ám az öszszes többi raktárépület csaknem üresen áll; egy kivételével, amelyet kereskedelmi lerakatként használnak és Szalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 217

egy hajófuvaros társaság értékeit tárolják benne. A többiben mindössze kisebb árukészletek találhatóak. Az a gyanúnk, hogy néhányan magáncélokra használják ket törvénytelenül; katonai jelent ségük minimálisnak sem nevezhet . Részletesen felderítettük a különböz rposztok környékét is: számottev fegyveres er egyikben sem állomásozik, a strázsákat naponta váltják. A városi tanács vezet je, bizonyos Krassel di Mentar, az er d parancsnoka pedig az északiak lovagjai közé tartozó Adhar cwa Ternun. A hely rségben szolgáló katonaság nagy része nagy óvatossággal mondva is mérsékelt harctudással bír; felszerelésük kard, lándzsa és sisakkal kiegészített láncing. A falak között állomásozik még egy nehéz számszeríjakkal felszerelt szakasz is, valamint Krad tucatnyi papja és nehézfegyverzet harcosa uruk szentélyében, illetve annak közelében – k nyilván szakrális támogatással is rendelkeznek. Emellett az er db l kiváló rálátás nyílik a kiköt re; a bentiek rendelkeznek dárda- és nyílvet eszközökkel, továbbá három hajítógéppel. Amennyiben harcra kerülne a sor, képesek lennének t z alá venni a hajónkat, de mindent egybevetve semmiféle jelét nem láttuk annak, hogy a helyiek támadásra számítanának, avagy k maguk készülnének bármiféle katonai man verre. Annak sem, hogy a mondottakon kívül bármit is komolyan rizniük kellene. Kheldar a kajüt falát borító földabrosz felé intett. – Köszönöm a kimerít tájékoztatást, primor. Bizonyos vagyok benne, hogy okkal rendeltek ide minket, 218 • m.a.g.u.s.

és felsége hamarosan elindítja légióit, hogy Új-Kyria oltalmát kiterjessze a barbárok országaira. Rutenar az ellenség hátországában, három egymással szövetséges hatalom határánál fekszik, távol a f frontvonalaktól. Habár stratégiai fekvése elméletben kiváló, ez a város a jelenlegi ismereteink alapján katonai szempontból értéktelen számunkra… – a kapitány érzékelte, amint Gerchín-yd Dregal szertartásos kézmozdulatokkal engedélyt kér a megszólálásra. – Beszélhetsz, magitor! – Amint azt a múltkor is említettem, ismereteim szerint a barbárok a helyi Krad-templomban riznek egy ereklyét, amely még a régi Birodalom idejéb l származik. Ha igazak a hírek, a Chylän néven emlegetett k gy r a közvetlen környezetében elnyel mindenféle mágiát; aki pedig kezével illeti, az vagy csodás képességek birtokába jut, vagy nyáladzó idiótává válik. Állítólag az utóbbi sokkal gyakrabban fordul el … Az szül kapitány egy intéssel elhallgattatta a magitort. – Kötve hiszem, hogy a nagytisztelet hadúr ilyesféle feladat elvégzése okán kereste volna fel szeretett concitatorunkat, és rekvirált volna efféle egységet és átalakított hajót t le. Minden jel arra utal, hogy rendkívül részletesen átgondolt haditervr l van szó. Több mint egy éve úton vagyunk, egy ilyen man ver végrehajtására senki sem ad nyomós ok nélkül utasítást. Kheldar t n dve mérlegelte a hallottakat, és próbálta összerakni a kevés érdemi hírb l a teljes képet. Ha Szalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 219

engedett a megérzéseinek, arra a következtetésre juthatott, hogy a Császársziget is csak a megfelel pillanatra vár… és jó eséllyel el is várják t le, hogy ebben a kérdésben külön parancs nélkül is értse a rá hárult feladatokat. Az álcánk csaknem tökéletes. Egy tiadlani kiköt ben nem tudtunk volna ilyen könnyedén megbújni – de vajon kinek jutna eszébe a barbárok közül, hogy toroni hadihajót keressen a Marvinella-öbölben? Arra pedig, hogy mi lesz a pontos feladatunk, jelenleg talán csak a Baythan klán hadura tudja a választ. Nem szívesen tette félre a további töprengést, de tudta, hogy ennél most nem tehet többet. – Cjantar! – fordult az els tisztjéhez. – Utasítsd a legénységet, hogy mostantól napjában három gyakorlatot kell tartsanak! Úgy t nik, a tervezettnél is tovább kell várakoznunk, és ez nem mehet az állóképességük rovására! Hordóhasú, bozontos szakállú helyettese, aki érkezésükkor oly kiválóan játszotta a zsörtöl d hesterdani kapitány szerepét, rendületlen nyugalommal tekintett fel szerény ünnepi vacsorájából. – Engedelmeddel, ezt már tegnap megtettem, uram! * * * * *

A távol-keleti ottatámaszpont kilátószobájában Archín yd-Rass’myr bosszankodva állapította meg, hogy 220 • m.a.g.u.s.

a Császársziget érdemdús concitatora remek kiképzést kaphatott, és magabiztosságát sem a Baythan klán átkozott híre, sem a lopva elsuttogott hatalomvarázs nem ingathatta meg. – Hallgatlak, Daumyr szája! – biccentett felé f hajtás gyanánt a concitator, aki bár nem szenvedhette, ha a Boszorkányurak ennyire mélyen ártják magukat az dolgába, a hagyományok szerint készséggel elismerte a Baythan klán f ségét az elé tárt kérdésben. – A tervek szerint minden készen áll – közölte a boszorkányhadúr. – Mi magunk, és a szövetségeseink is. Ellenségeinket hamarosan bénító csapások érik, s mire a császári légiók megkezdik el renyomulásukat a napimádók országa felé, nem lesz senki, aki útjukba állhatna. A Rutenarba küldött egység csupán a parancsomra vár, hogy megkezdhesse a m veletek végrehajtását. A concitator eltöprengett. – Áttanulmányoztam a tervedet az elejét l a végéig, Archín, és valóban, ennél kedvez bb alkalom tán sohasem adódik többé. Feltéve, hogy a forrásaid hitelesek. A boszorkányhadúr jól tudta, mit jelentenek e szavak. Parancsai szerint meg kellett várnia a famor jóváhagyását, hogy kiadhassa a szükséges utasításokat. A concitatornak azonban láthatóan eszébe ötlött még valami: – Mi lesz a végére tartogatott hadicsellel? – A háború kitörésének napjára id zítettük, messir. Miközben a császári csapatok átlépik a Dwyll Unió haSzalánczi Krisztián: a rutenari cselvetés • 221

tárát, tengerészeid Rutenar városában megsemmisítik a barbárok oda felhalmozott utánpótlási készleteit. Amint áttörünk a Sárkánygerincen, az északiak újra akarják majd csoportosítani hadtesteiket, és a hátországból friss er ket vezényelnének a frontra. Csakhogy mindez élelem és fegyverek nélkül bajosan kivitelezhet . Nem áltatlak: képesek lesznek felülkerekedni a veszteségeken, ám nem azonnal. A csapás éppen akkor fogja sújtani ket, amikor a dwoon hadszíntéren a legnagyobb szükségük lenne az utánpótlásra. S ennyi éppen elég lesz. – Bölcs elgondolás, hadúr, de éppen te magad mondtad, hogy Rutenar városában a barbárok raktárai konganak az ürességt l. Archín yd-Rass’myr elmosolyodott. – Így igaz, messir. Jelenleg üresek. Ám ha akad egy bölcs és kell képpen befolyásos férú odaát, aki felhívja az északiak hadvezetésének gyelmét… Rutenar városa stratégiailag a legideálisabb helyszínen fekszik, általa akár dwoon, akár tiadlani seregek ellátásának folyamatosságát biztosíthatják a háború els néhány hónapjában. Ha ezt felismerik, bizonyos vagyok benne, hogy a legrövidebb id n belül színültig töltik azokat a raktárakat. A concitator ért n bólintott. A fels bb körök azon kevés kiváltságosai közé tartozott, akik tudtak a Birodalom titkos kémér l, Wolkum Naizerdr l, az áruló dorani diplomatáról, akinek a császár akarata szerint a nevét sem mondhatták ki. 222 • m.a.g.u.s.