A RÓZSÁK KULTÚRTÖRTÉNETE
1
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ .............................................................................................................................. 3 I. A RÓZSA TÖRTÉNETE ÉS SZIMBÓLUMRENDSZERE ............................................ 4 1. A VIRÁGSZIMBOLIKA TÖRTÉNETE ................................................................................................................... 5 1. 1. Virágok minden korban ......................................................................................................................... 6 1. 2. Virágszimbolika napjainkban ................................................................................................................ 7 2. SZIMBÓLUMOK A NÉPMŰVÉSZETBEN............................................................................................................... 8 Virágok a népi kultúrában ............................................................................................................................. 9 3. A VALLÁS RÓZSASZIMBÓLUMAI ................................................................................................................... 10 3. 1 A rózsafüzér története ........................................................................................................................... 11 3. 2 A rózsakereszt ....................................................................................................................................... 12 3. 3 Rózsakeresztes-rend hagyománya és filozófiája ................................................................................... 13 3. 4 A Luther-rózsa ...................................................................................................................................... 14 4. A SZÍNEK SZIMBOLIKÁJA .............................................................................................................................. 15 4. 1 Rózsák színei ......................................................................................................................................... 15 4. 2 Székesegyházak, katedrálisok üvegrózsái ............................................................................................. 17
II. A SZÉPSÉG ÉS GYÓGYÍTÁS RÓZSÁI ....................................................................... 19 1. A RÓZSAVÍZ ÉS A RÓZSAOLAJ TÖRTÉNETE ..................................................................................................... 19 2. AZ ÚJKORI SZÉPSÉGÁPOLÁS ÉS GYÓGYÍTÁS RÓZSÁKKAL............................................................................... 20
III. A RÓZSAJELKÉP IRODALMA .................................................................................. 23 A KIS HERCEG RÓZSÁI ....................................................................................................................................... 23
FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................ 26
2
Bevezető „A rózsa az ember számára növényként a jelölt fogalmával egyenlő. Jelként azonban több, egymástól különböző tartalmat nyerhet más-más kontextusban. Időben és térben változó kommunikációs szituációban kiindulási alapot adhat különféle szimbólumok számára.” (Géczi János) A rózsát – úgy is, mint szót, úgy is, mint növényt – az évszázadok során jelként használták. A jelekkel foglalkozva az antropológiai hermeneutika fogalomjelek és szimbólumjelek között tesz különbséget, az előbbieket elsődlegesen a világ megismerésére, az utóbbiakat elsődlegesen önmagunk megismerésére szolgáló jelekként értelmezve. A emberi gondolkodás történetének egyik legősibb ellentéte a természet- és a kultúrafogalom között feszül, már legalábbis ahogyan az ellentétet a filozófusok megteremtették. Ennek a fogalompárnak a viszonyát változtatta meg Giambattista Vico 1744-es Scienza Nuova (Új tudomány) című munkája, melyben Vico arra világít rá, hogy az emberi kultúra tárgyát vizsgáló filozófusok (elsősorban is René Descartes) kihagyják a számításból azt a momentumot, amely a kultúrának leginkább sajátja, nevezetesen azt a tényt, hogy az emberi kultúrát maga az ember teremtette. A rózsajelképek bármilyen térségből is származzanak, a manierizmusban még többékevésbé homogénként láthatók. Azonos, a nemzeti elképzelésektől független hagyomány alakította azokat, azonos erőhatás alatt formálódtak újabbakká és még újabbakká, s hasonló külső és belső dualitások mentén váltak alkalmazottakká, illetve tűntek el megkopott vonásaik. A történelem folyamán a ’rózsa’ legtöbbször nem szóként, hanem képként – jelképként funkcionált. A középkori és a reneszánsz eredetű rózsametaforák szinte teljesen egybeforrtak, s a középkorban még legfőképpen a Máriához, Évához, illetve Krisztushoz tartozó virágokkal a manierizmusban már egy másik, az antikvitáshagyomány elemei is feljegyezhetőkké váltak: mind a pogány isteni alakok, mind a földi, szépséggel megajándékozott személyek lelki és testi tulajdonságait jellemezhették. A ’rózsa’ a legtöbb barokk szerzőnél önmagában emblematikus értékű szó, mely képfelidéző szerepben működik, azaz verbális megjelenésű, de a használata egy vizuálisan érzékelhető dolognak feleltethető meg; ezen túlmenően pedig tanító jellegű. A ’rózsa’ ilyen megidéző jellege a középkori és reneszánsz szimbolikus gondolkodás öröksége, s a tanító és magyarázó irodalom egysége. Minden értelemben, képként és szóként egyaránt meditációs tárgy, amely hatását a benne foglalt szimbolikus érték alapján fejti ki. A rózsa-fogalom használatában bennem a kérdés ott fogalmazódik meg, hogy kimondásában és ábrázolatában, vagyis nyelvi és képi megnyilvánulásakor hol találkozik a kétféle szemlélet. Arra a kérdésre keresem a választ, hogyan kerül a rózsa kulturális szimbólumrendszerek középpontjába, milyen jelentéseket biztosít és miért biztosítja azokat, valamint hogyan változik koronként ez a jelentésesség napjainkig.
A későreneszánsz és a barokk közötti átmeneti stílus az európai művészetben.
3
Dolgozatomban ezért azokat a szimbólumokat szeretném bemutatni, melyek az iszlám – keleti kultúrából a Nyugati civilizációba épültek be, s a mai napig élő hagyományként van jelen. I. A RÓZSA TÖRTÉNETE ÉS SZIMBÓLUMRENDSZERE Több ezer éve a virágok királynőjének nevezik. Számos mitológiában van fontos szerepe, mint például a habokból kiemelkedő Vénusz, kezében egy rózsával, vagy mint Aphrodité szent növénye. A rózsa őstörténete csaknem egyidős az emberi civilizációval, több millió évre vezethető vissza. Telt virágú fajtáik az ókori egyiptomi, majd görög és római kertekben éppúgy ott voltak, mint a kínai palota-, vagy az indiai maharadzsakertekben. Találtak már 32 millió éves geológiai maradványok között rózsát is.
Egy legenda szerint a rózsa a Paradicsomban még sima szárú virág volt, csak azután növesztett tüskéket, miután Ádám és Éva kiűzetett a Paradicsomból. Egy másik monda szerint Cupidó lőtte bele véletlenül nyilát egy rózsabokorba, mire az megtüskésedett.
Az ókorban a rózsa a bizalom szimbóluma volt, ha tárgyaltak, rózsafüzérekkel díszítették a falakat. Innen ered a "sub rosa" latin kifejezés, vagyis „rózsa alatt intézik az ügyet”, ami anynyit tesz: bizalmasan kezelik. Kleopátra a rózsa csáberejét becsülte a legtöbbre. Az ókori Rómában is jelentős szerephez jutott. Használták az ünnepségeken díszítésére, az ifjú házasok fejére helyezték, fürdővizükbe tették, szépítőszerekhez és másnaposság ellen használták. A rózsa már az ókorban a szerelem szimbóluma volt. A görög szépségek a mimózát kedvelték leginkább, míg a római hölgyeket Néró vörös rózsákkal hódította. A liliom Mária tisztaságát és ártatlanságát jelentette. A Hán-dinasztia idején állítólag akkorák voltak a kínai virágkertek, hogy túl kevés hasznos terület maradt a mezőgazdaság részére. A rózsa régi keresztyén szimbólum is, amelynek eredete Ézs 11,1-re megy vissza: hajtás sarjad Isai gyökeréből. Ide tartozik a jerikói rózsa legendája, mely szerint kivirágzott, amikor a szent estén Mária elment előtte. A rózsát évezredek óta ismerik és termesztik, már a legkorábbi írásos feljegyzések is megemlítik. Az ókori Közel-Kelet birodalmai, az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak egyaránt igen kedvelték. Érdekes, hogy a kereszténység első századaiban pogány kultusza miatt termesztését tiltották, később viszont a kolostorkertek becses virága, egyben gyógynövény, illatszer, egyházi szimbólum és legendák tárgya lett. Később, a középkorban, Mohamed kedvenc virágjából rózsaolajat pároltak a törökök, bolgárok. Franciaországban rózsapomádét készítettek, rózsafűzért morzsolgattak a jámbor szerzetesek.
4
A középkorban és az Erzsébet-korabeli Angliában is belekeverték ételeikbe. Manapság is használják a keleti konyhákban a rózsavizet ízesítésként. A rózsát a középkori kolostorkertekben szellemi jelképértékű virágként termesztették. A rózsa a fejlődés szimbóluma is. A kereszténység a Paradicsom egyik virágának tekintette, a vörös rózsában a vértanúk vércseppjeit, a mártírság jelképét látta, Krisztus sebeit is szokták rózsákkal megjeleníteni. A középkori misztika a virágok királynőjének, Máriának a jelképévé tette; Dante egy fehér rózsa közepén pillantja meg a mennyországot, a chartres-i székesegyház nagy északi rózsaablakának közepén is ott található, számos középkori Mária-ábrázoláson pedig a jogar helyében rózsát tart a kezében. A tövis nélküli (pünkösdi) rózsa az áteredő bűn nélkül fogantatott jelképe. A titkos értelmű rózsa mindezek foglalata: piciny a rózsa bimbója, de benne zárva ott lakik az illat, a szépség, az élet... Míg a Távol-Kelet szubtrópusi-trópusi területein a folytonos növekedésű, folyton virágzó örökzöld fajok /Rosa chinensis, R. odorata/, a Közel-Keleten, később pedig Európában az edzettebb, lombhullató, egyszer, de igen gazdagon virágzó, erősen illatos fajok /Rosa alba, R. foetida, R. damascena, R. centifolia/ telt virágú fajtái terjedtek el. Angliában a "Rózsák háborújá-"-t vívta a York és Lancester család, s a tömör boltíveket öszszefogó rózsamotívum alatt /sub rosa/ folytak a szabad kőművesek titkos tanácskozásai. A rózsa alakjában az ötös szám ismerhető fel. Ez megjelenik a levelekben, a levelek elhelyezkedésében a száron és a virágszirmok helyzetében. Az ötös csillag a beteljesülés csillaga.
A rózsához napjainkban is jelképek tartoznak, mint például a szépség, öröm, termékenység, élvezet, szerelem. Minden színének más jelentése van: a vörös a szenvedélyé, a rózsaszín az őszinteség, a szeretet, a boldogság színe, a fehér az ártatlanságé, a sárga féltékenység és a végzet színe. A következő fejezet virágszimbolika történetében magáról a növényről, virágnyelvéről és a színekhez társított jelentés-hagyományokról szeretnék vizsgálata, 1. A virágszimbolika története A történet több ezer évre nyúlik vissza. A Bibliában, a görög és római mitológiában, az egyiptomi írásokban és keleti történetekben is egyértelmű utalások vannak rá, hogy a virágoknak és sajátos üzenetüknek fontos szerepük volt már azokban az időkben is. A "virágnyelv"-ről szóló első ismert dokumentum a 17. századi Konstantinápolyból származik. A törökök olyan speciális virágnyelvet alakítottak ki, amellyel akár titkos üzeneteket, híreket vagy szerelmes vallomásokat küldhettek, sőt a kémek is gyakran használták az üzenet ezen módját. A virágnyelv rendkívül kifinomult volt, minden apró dolognak volt jelentése; sok mindent elárult küldőjéről és annak vágyairól. 5
A virágnyelv eljutott Európába is, és 1818-ban megszületett az első virágnyelv-szótár. Ez a szótár - Le Languages des Fleurs - több mint 800 virág és növény jelentését magyarázza. A virágnyelv jelentőségét igazából a viktoriánus korban ismerték fel. Ebben a prűd, visszafogott, kifelé szigorúan szabályozott társadalomban a virágküldés hamarosan a romantikus és kevésbé romantikus, de célratörő üzenetek közvetítőjévé vált. 1. 1. Virágok minden korban
A virágok minden korban a nőkhöz, szépséghez, költészethez, érzékiséghez kapcsolódtak. Buddha egy hajnalban nyíló lótuszvirágból született, ami az életet szimbolizálta. A lótuszvirág az életet adó víz felszínén lebeg, míg gyökerei a földbe kapaszkodnak. Szirmai a nap első sugaraival kinyílnak, hisz a lótusz az örök szerelem jelképének, a napnak kedvese. A Buddha által felmutatott virág minden beszédet helyettesít, a virág a tökéletesség, a világmindenség jelképe. Az emberiség számára a virágok kiemelkedő fontosságúak. Fontosak, mert szépek, illatosak, sokfélék. Sokfélét és sokat mondóak, hiszen a megújulást, a termékenységet szimbolizálják, de jelentik az elmúlást, a szomorúságot. Egy-egy virág üzenete népenként változhat, összességében mégis ugyanarra mutat. Nincs olyan kultúra, ahol a virág, a virágzás motívuma ne kapna kiemelkedő szerepet. Akár világi ünnep, akár szakrális, a virág mint díszítmény mindenütt szerepet kap. Jelentésük másmás, mégis ugyanabban az elgondolásban gyökerezik. A virág a magvas növények ivaros szerve, amely néhány kivételtől eltekintve, egyszerre magában hordozza a női és férfi jelleget a bibe, valamint a porzó formájában. A magból kihajtó és felnövő, előbb bimbódzó, majd virágzó, végül elhervadó és magvat hátrahagyó növény, az emberi élet szimbóluma. Ugyanakkor a virág magában hordozza a négy elemet, hiszen a földből az ég felé törekszik, a víz táplálja, erejét a nap tüze adja. A virág kifejezi az életerőt, az életörömöt, a tavasz kezdetét, jelképezi a tél végét, az újrakezdés lehetőségét és a halálon aratott diadalt. A virágnyelv azonban nem volt egységes minden tájon, ezért, ha idegen országból érkező legény beszélő csokorral próbált egy szép leány kegyeibe férkőzni, jobban tette, ha utánanézett a helyi "virágdialektusnak". Például a hóvirág az angolszász vidéken az "Én várok" üzenetet közvetítette, míg Franciaországban a vigaszra utalt. A szerelem klasszikus virága a rózsa, ami az érzéki vágyaktól kezdve a hűtlenségig számtalan dolgot jelenthet színétől, típusától függően. Ha a rózsacsokrot egyéb virágokkal is díszítették, egész összetett üzeneteket tudtak váltani. A pontosság érdekében apró füzetek, könyvek jelentek meg, melyekből a kezdők megtanulhatták a virágnyelv kifejezéseit. A virág átadásának körülményei is sokat elárultak két ember kapcsolatáról; ha valaki fejjel lefelé adta át a virágot, akkor a virág ismert jelentésének ellenkezőjét üzente a megajándékozottnak, így ha valaki rózsát kapott virágával lefelé, az a visszautasítás szomorú jele volt. A növényvilágban - itt és most a rózsában - gyönyörködve az emberek energiaszintje növekedik. Régi magyar szokás volt, hogy a karácsonyfára 33 papírrózsát aggattak. 30 fehér és 3 piros színűt.
6
A lakásban a feng shui szerinti szerelemterületen elhelyezett rózsacsokor vagy szobarózsa segít a szeretet erősítésében. Érdemes odafigyelni arra, hogy az ember élőteret varázsoljon maga köré, és tudatosan alakítsa azt, életfeladata beteljesítése érdekében. 1. 2. Virágszimbolika napjainkban
A virágok szimbolikus jelentése nem teljesen felejtődött el. Sok virágárus és virágkötő jól ismeri a leggyakoribb virágok jelentését, és ha eláruljuk nekik ajándékozásunk célját, akkor tudnak olyan virágcsokrokat kötni, amelyekben benne rejtezik a különleges üzenet. A rózsa a földi szerelem szimbóluma, az égi jelképek alapján paradicsomi virág, Jézus Szent szívének jelképe.
Színek jelentései: – rózsa – esküvőkor:
boldog szerelem
– fehér és vörös rózsa együtt: egység – fehér rózsa:
ártatlanság, tisztaság, megérdemellek, titok, csend
– fehér szárított rózsa:
erény elvesztése
– rózsa – karácsonykor:
nyugtass meg, aggodalom
– rózsaszín rózsa:
tökéletes boldogság, kérlek higgy nekem
– sárga rózsa:
a szerelem csökkenése, féltékenység
– sötét karmazsin rózsa:
gyász
– vörös rózsa:
szerelem, szeretlek
– rózsa tüske nélkül:
szerelem első látásra
– rózsabimbó:
szépség és fiatalság, szerelemben ártatlan szív
– fehér rózsabimbó:
lányság
– vörös rózsabimbó:
tisztaság és kedvesség
– rózsalevél:
talán reménykedhetsz
Köztudottan - nincsen rózsa tövis nélkül. A szerelem virága a vörös rózsa, az irigységé a sárga. A rózsa a szív virága, ereje az érzelmekben, érzékiségben rejlik. A szív érzésein átszűrt, elfogult szépség jelképe. A rózsa a titoktartás virága is. A rózsa a magyar virágkultusz legkedveltebb növénye. A magyar népi szimbolikában is a szépség és szerelem virága. Gyakran így nevezik a népmesék, népballadák hőseit, hősnőit. A népművészetben a növényi ornamentika leggyakoribb eleme, különösen a szűrhímzéseken meghatározó motívum. Nem véletlen ez a népszerűség, hiszen az ókor óta az egyik legkedveltebb növény. Aphrodité, majd Vénusz virága. A rege szerint a tövisbe lépő Vénusz vére festette vörössé. A szerelemistennők jelképét a keresztény kultúrában Szűz Mária vitte tovább, de ugyanígy Jézus Krisztus alakjához is kapcsolódik. 7
A legelterjedtebb rózsaünnep a pünkösdi királynő megválasztása volt, se szeri, se száma az ilyenkor énekelt rózsás daloknak. A fehér rózsa a tisztaságot, a vörös a vértanúságot jelentette. A keresztény ünnepkörhöz kapcsolódóan népszokásainkban is kiemelkedő szerepet kap a rózsa. A magyarországi rózsakultuszt Szent Erzsébet legendája tovább erősítette, amely különösen a pünkösdi szokásokra hatott. A múlt században a Pest környéki sváboknál volt szokás a rózsaleány-ünnep, amikor is egy arra érdemes, szegény leányt házasítottak ki, az erre a célra létrehozott alapítvány kamataiból. 2. Szimbólumok a népművészetben
A rózsa kapcsolatban áll a kereszttel, mint az újjászületés szimbóluma, ahol a keresztre feszítés és a feltámadás elképzelése együtt lebeg; egy specifikus keresztény - ezotérikus szimbólum. Ahogy az ősi időkből származó falrajzokon szimbólumokkal találkozunk, ugyanúgy a keresztszemes hímzés évszázadokkal ezelőtt készült alkotásain is ezt használták a hímző nők a gondolatok kifejezésére. Ma már csak halvány elképzeléseink vannak arról, mit jelenthetnek azok az egyszerű motívumok, amiket a régmúlt kézimunkáink láthatunk.
A rózsa szimbólumai: – a szerelem, a szépség és öröm megjelenítője, – a földi szerelem korai pogány jele, – Szűz Máriával ábrázolva az isteni szeretet jelképe, – a mártírok vérének ábrázolója, – öt rózsa egy csokorba kötve Krisztus öt sebét szimbolizálja.
8
Virágok a népi kultúrában
van szó, kiemelkedő szerepet kapnak a természeti képek, a növények és a virágok. A népművészeti tárgyaink vizsgálatakor kiderült, hogy a 18. századig a geometrikus elemek és kompozíciók voltak jellemzőek, a 19. századtól kezdve azonban a virágok és levelek háttérbe szorították őket.
A magyar népművészet minden ágában, akár tárgyakról, akár szellemi alkotásokról
Szőtteseken, faragásokon, viseletben, a fazekasságban, a berendezési tárgyakon mindenütt feltűnnek a virágok, naturális, illetve stilizált formában. Uralkodóvá válik a virágornamentika, "kivirágoznak" tárgyaink. Az asztalosok és a fazekasok napjainkig virágozásnak hívják ezt a díszítési technikát. Az olyannyira divatos virágornamentika megjelenését már a honfoglalást megelőző időszakban valószínűsíthetjük. Mégis a reneszánsz az az időszak, amely erősen hatott népművészetünk virágábrázolására. Rózsák, tulipánok, mezei virágok, virágtövek, virágindák, koszorúk vallanak a magyar parasztság szépérzékéről. A hétköznapi, valamint a dísztárgyakon megjelenő virágmotívumoknak nem tulajdonítunk általános jelentést. Mégis valószínű, hogy a mindennapi életben érzelmi mondanivalót hordozhattak. A díszítő művészettel ellentétben, a magyar folklórban általános jelentéstartalommal bírtak a virágok. Népszokásainkban, balladáinkban, dalainkban oly népszerű virágnevek a virágénekekhez hasonlóan a szerelmespárt, a szerelmest, legtöbbször a szeretett leányt takarják. A népköltészetben ugyanazon virág különböző jelentés hordozója lehetett. Sokszor előfordult, hogy a különböző virágnevek felcserélődtek, pillanatnyi hangulattól, alkalomtól függött, melyik virág került be a dalba, balladába. A rózsamotívum ugyancsak gyakori a párválasztó énekekben, ahol a virág leszakítása a leány megesését, egyenessége erkölcsös magaviseletét jelenti. "Hej rózsa, rózsa, ékös vagy, Hajnali csillag fényös vagy. Egyenes vagy rózsám, mint a nád, Néköm nevelt az édesanyád."
/Törökkopány, Somogy m./
A rózsa megjelenik a régi magyar bútorokon is mint díszítőmotívum. E ládát, az 1700-as évek végén készítették. Vajon mire gondolhatott az alkotó, miközben e három virágot és körülölelő motívumait festette? Egyetlen növény ábrázolásának felfedezésére a múzeumokban töltött percek az ihletgyűjtés pillanatai lehetnek az alkotás hosszú folyamatában.
9
3. A vallás rózsaszimbólumai A rózsának a nyugati hagyományban a virágok között különleges, talán a kelet lótuszához hasonlítható jelentősége van. Az ezerlevelű lótusznak, ami a megvilágosultak fején nyílik, a glória felel meg a keresztény szentképeken. Mit mond nekünk a rózsa szimbóluma? Ha az akkori idő vallásos művészetében szemléljük, akkor feltűnik Szűz Máriához fűződő kapcsolata, akit gyakran ábrázolnak rózsákkal, illetve rózsalugasban, és akinek a rózsafüzért, ezt az állandó ismétlésekből álló, ritualizált imát szentelik. Ez a rózsafüzér újra a Kelettel köt össze minket, mert valószínűleg azonos az indiai málával, ami Indiából jutott az arabokhoz, aztán a keresztes lovagok magukkal hozták, és nálunk rózsafüzér lett belőle. A „rózsafüzérima” monotóniájában hasonlít a keleti egyház szívimádságához, sőt még a tibeti imamalmok gondolataihoz is, de még a zen koánjával is mutat némi hasonlóságot. Így köti össze Szűz Mária rózsafüzére a kultúrákat. Mária nemcsak a keresztények számára, hanem az iszlámista szufik számára is a megnyíló, odaadó szeretet szimbóluma, amely szimbólum viszont mindig is a rózsa volt, előbb Ízisz virága, aztán Aphroditéé és Vénuszé, végül Máriáé. A katedrálisok és székesegyházak díszes rózsaablakai ezért a szeretet ablakai, amely gyakran áll – Mária személyében – a középpontban és válik az Egy szimbólumává. Érdemes e helyen megemlíteni, hogy Dante „Isteni színjáték”-ában a paradicsom rózsa formájú. A paradicsom viszont az egység, az Istentől való el nem szakadás helye. (Nemcsak a szeretet jele, a bebocsátás szimbóluma is a rózsa, mert a szeretet semmi mást nem jelent, mint áldozatot és bebocsátást. És így lett a szenvedés szimbóluma is.) A 13. évszázad misztikájában a szeretet az Istennel való egyesülés szimbóluma volt. Az alkimistáknál a rózsa a „tudók virága” volt, és egy „rosarium philosophorum”-ről, egy filozófiai rózsakertről beszéltek. A párizsi északi rózsát „alkimista rózsának” hívják. A keresztény szimbolikában a felfelé kitárulkozó virágkehely az isteni adományok, a kegyelem befogadását mutatja. A virágoskert az Édenre utal, egyszerre fejezi ki a földi élet múlandóságát, illetve a paradicsom örökkévalóságát. Épp ezért vált szokássá, hogy a sírok körül kertet alakítanak ki, példázva az örök tavasz, a feltámadás reménységét. Az egyházatyák még az erotikus tartalmáról ismert Énekek énekét is ebben a szellemben magyarázták. A következő sorokban a megváltót látták, a virág Krisztus teste, aki elhervadt a hitetlenség telén, de feltámadott, és elhozta a kegyelmet, az örök tavaszt. „Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl kedvesem, Szépségem jöjj már! Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön. Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl kedvesem, Szépségem jöjj már!”
Alkimista= középkori titkos kémia, amely fő céljaként egy valójában nem létező titkos anyag, a „bölcsek köve” segítségével aranynak kevésbé értékes fémekből való előállítására törekedett. (Idegen szavak – 29. o.)
10
3. 1 A rózsafüzér története
Már az első századokban a szerzetesek az imádság olyan formáját gyakorolták, amely által mindig Istenre emlékeztek.
Hogy kitartóbbak legyenek az imádságban és Istennel egységben legyenek, bevezették a folyamatos imádkozást. Az elmélkedést tehát a tanulás egy formájaként lehetett felfogni, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyermekeket tanítják; az alapvető fogalmak birtokában válnak képessé arra, hogy leírják az első betűket. Ahogy pedig növekednek, növekszik bennük a képesség is, hogy létező modelleket lemásoljanak és megértsenek. Így van ez az imádságos élettel is. Léteznek olyan modellek, amelyek által megtanulhatjuk a lelki elmélkedést, ezek szemlélésével elsajátítjuk a folyamatos meditációt és lassan elérkezünk a magasabb rendű elmélkedés szintjére.
Az 5. század kezdetétől a kelet monasztikus környezetében a száj imádságát összehangolták az ész imájával és a szív mélyén megtapasztalták az Úr jelenlétét Amikor egy novícius letette a szerzetesi fogadalmat, átadták neki a rózsafüzért, amit akkor 'lelki kard'-nak hívtak. A novícius megtanulta, hogy Jézusnak ez az imádsága éjjel-nappal imádkozva tulajdonképpen Jézushoz való állandó fohászkodás. Már a héber hagyomány is ismerte az ismétlés gyakorlatát, amely Isten szent nevének tiszteletéhez vezet. Az iszlám népei a dhikr segítségével ma is szüntelenül fohászkodnak Al-lah nevéhez, 99 nevének említésével ennyi szeme van a muzulmán rózsafüzérnek (sebhaa). A 15. század második felében vált a családok közkedvelt, népszerű imájává, de szívesen imádkozták közösségekben is. Kezdetben a katolikus szerzetesek lelki életének volt fontos tényezője. Minden szerzetesrend és társaság előírta vagy ajánlotta imagyakorlatai között a rózsafüzért, de a világ és az egyház történelmének nehéz perceiben mindig ott volt a hívő ember kezében is. A legjelentősebb összehasonlítást a nyugati keresztény rózsafüzér és a Kelet ortodoxainak szívből jövő imádsága között tehetjük. A két gyakorlat kétségtelenül kölcsönösen befolyásolta egymást a századok alatt. Így a második évezredben Nyugaton elterjedtek a rövid fohászok és a litániák; az Úr és a szentek nevének ismételgetése, és hozzájuk intézett fohász a közbenjárásukat kérve. Ezek között ismételgetik rendszeresen az Úrangyala Máriához intézett köszöntését. Korunk keresztényei újra felfedezték a rózsafüzér imádság értékét, mely bizonyos formában megtalálható már az ősegyház egyiptomi szerzeteseinél: ok búzaszemeket vagy kavicsot használtak arra, hogy nagyobb figyelem ráfordítása nélkül számon tarthassák az imák és fohászok ritmikus lüktetését, miközben lelkük bibliai igazságokon elmélkedett. A Domonkos-rendi szerzetesek és a karthauziak példája nyomán a rózsafüzér népi ájtatossággá vált. A hagyomány hosszú időn keresztül Szent Domonkost tartotta az „olvasó” megterem11
tőjének. Annyi bizonyos, hogy az õ nyomába lépő szerzetesek voltak a rózsafüzér imádság leglelkesebb terjesztői, különösen a rózsafüzér-társulatok alapításai által. A jezsuita szerzetesek nagy lelkesedése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez az imádkozási mód elterjedjen az egész világon. Az imádkozó ember Mária helyzetéből és szemszögéből, valamint az õ segítségével törekszik behatolni az Örömhír legfontosabb titkaiba. Ezért nem csodálkozunk, hogy a múltban és egészen napjainkig, a pápák annyira szorgalmazták a rózsafüzér imádságot. Az imamódot először IV. Sixtus pápa hagyta jóvá 1478-ban. II. János Pál pápa is fáradhatatlan volt a rózsafüzér imádság terjesztésében. Mindenki számára követendő példát nyújtotta azzal, hogy a Vatikáni Rádió hullámain keresztül személyesen imádkozta elő a rózsafüzért.
1480-tól kezdve biztos adatok igazolják, hogy a keresztények tizenöt „titok” segítségével elmélkednek Jézus életének titkai fölött.
A Rózsakeresztesség elsősorban nyugati jelenség. Kronologikus története Európában a középkortól számítható.
3. 2 A rózsakereszt
A rózsakereszt a Rózsakeresztesek szimbóluma volt, ahol a hét rózsa a hét bolygót jelképezte. Itt érdekes a fa és a fém találkozása és az, hogy a belső enteriőrben hogyan erősödik a rózsa kisugárzása a vörös és zöld színek alkalmazása által. Ettől kezdve kezdték nyilvánosan hirdetni Európában a Rózsakeresztes Társaság -ot, vállalva a megkövezést. Ekkor, már számtalan követője volt a Rend -nek, szimbolikus írások, plakátok jelentek meg allegorikusan, az élet bölcsességét hirdetve.
A rózsakeresztesek
A Kereszt és a Rózsa szimbólum, Johann Valentin Andreae papnak tulajdonítható, aki hűséges követője volt a rendnek. A Kereszt szimbolizálta a szenvedést, önfeláldozást, míg a Rózsa, a szennytől, korrupciótól való megtisztulást; a szeretet, megértés és megbocsátás jegyében ezen a földön. Innen a kettősség.
1614-ben, a németországi Kassel-ben, Christian Rosenkreuz megalapította a Rózsakeresztes Társaság -ot. Egész életét a keleti bölcsességek kutatásával, tanulmányozásával és hirdetésével töltötte. 106 évig élt. Ismeretlen helyre temették, koporsója örökégő gyertyákkal volt körülvéve. A sírboltot, csak 120 évvel később találták meg a Rend társai. 12
A Rózsakeresztes Társaság nem vallásos csoport, vagy gyülekezet, hanem egy okkultista filozófiai, életbölcseleti irányzat, melynek bárki tagja lehet, hovatartozásától, hitétől függetlenül. A Szabadkőműves Társasággal való társítás helytelen. Egyik sem származik a másikból, egyik sem "Titkos Társaság", hanem egy-egy csoport, melyeknek vannak titkai, amikhez, csak a beavatottak férhetnek hozzá. Rózsakereszt hosszú lappangás után 1710-ben jelenik meg újra a színen. Egy Sincerus Renatus néven író német tudós könyvet ad ki, amelynek a címe: Az arany- és rózsakeresztes rend testvérisége által előállított valóságos és tökéletes Bölcsek Köve. Nemsokára hallani már az arany- és rózsakeresztes rend imperátorairól is. XVIII. század a titkos társaságok fénykora. Az emberek a túlságosan nyugodt és rendezett életükből a szabadkőműves páholyok és hasonló egyesületek ceremóniás titokzatosságába menekülnek. Legfőbb vágyuk, hogy valami magas és szépen hangzó rangot nyerjenek el valamelyik különös nevű rendben. Titkos társaság tagjának lenni hozzátartozott az előkelőséghez. Mikor 1775-ben Braunschweigi Ferdinánd herceg elnöksége alatt a német szabadkőművesek nagygyűlést tartottak, azon huszonhat német fejedelem jelent meg. 3. 3 Rózsakeresztes-rend hagyománya és filozófiája
A rózsakeresztes filozófia 3500 éve A Rózsakeresztes Rend A.M.O.R.C. világszerte ismert tradicionális és teljes neve: Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis, magyar fordításban: A Rózsa és a Kereszt Ősi Misztikus Rendje. Az exoterikus "Rózsakeresztes" név a latin "Rosae Crucis"ból származik, mely szó szerinti jelentése: "a Rózsakereszté". A "kereszt" szónak a kereszténység vallási szimbólumától eltérően itt más a jelentése: az ókor misztikusai szerint az élet tapasztalásait és kihívásait jelképezi. A kereszt közepén elhelyezkedő vörös rózsa az ember spirituális kibontakozásának a szimbóluma. Ezoterikus tradíciónk A Rózsakeresztes Rend történetét tradicionális és kronologikus szempontból is vizsgálhatjuk. A hagyományok szerint az ókori Egyiptomba, a Kr.e. 1500 körül létrejött misztériumiskolák filozófiájához és tradícióihoz nyúlnak vissza annak a misztikus mozgalomnak a gyökerei, melyből a későbbiekben a Rózsakeresztesség kialakult. A Rózsakeresztes filozófia azonban eklektikus; beépíti tanításaiba az ókori Görögország, Kína, India és Perzsia misztikus örökségét is. Az eredmény: a misztikus elvek egyesítése, mely képes helyes irányt mutatni a jövő felé. E jövő záloga pedig a tudás misztikus megismerése által megvilágosodott emberiség. 13
Ehnaton fáraó a történelem első nagy alakja az Ősi Egyiptomi Testvériség tradicionális Nagymestere volt (kb. i. e. 1350). A monoteista vallás megalapitása - az egyetlen Istenben való hit - füződik a nevéhez A mozgalom elterjedése a 17. század elején közzétett, három Rózsakeresztes Manifesztumnak köszönhető. Ezek a dokumentumok allegorikus és szimbolikus formában írják le a Rend célját, illetve módszereit, melyeket az A.M.O.R.C. ma is követ, természetesen hozzáigazítva azokat a ma emberének igényeihez. A 17. századtól kezdve a Rend működése folyamatos, bár sokszor nehezen nyomon követhető. Ennek oka, hogy az elmúlt századokban a körülmények és az üldöztetések miatt kívánatos volt a nyilvánosság figyelmét elterelni a Rend létezéséről. Az A.M.O.R.C. ma A Rózsakeresztes Rend A.M.O.R.C. ma egy taglétszámában folytonosan gyarapodó oktatási, kulturális és önfenntartó szervezet. A világ több mint 100 országában működik, tagjai körében minden faj, hitrendszer, kultúra, foglalkozás és hivatás képviselve van. Ahhoz, hogy egy ilyen kiterjedt tagsághoz el tudjon érni, a Rend nyelvterületek szerint 14 úgynevezett Joghatóságra oszlik, melyeket Nagypáholyoknak (kezdeti stádiumukban pedig Adminisztratív Központoknak) neveznek. Ezek a Páholyok jelenleg 16 nyelvre fordítják és juttatják el tagjaiknak a Rózsakeresztes tanításokat (angol, spanyol, francia, portugál, svéd, dán, finn, norvég, holland, német, olasz, görög, japán, lengyel, cseh, orosz és magyar nyelvre). Az A.M.O.R.C. az emberiség legmagasabb rendű reményét testesíti meg: egy olyan világot, ahol a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek találkozhatnak és élhetnek együtt harmóniában és békességben. A Rózsakeresztes Rend A.M.O.R.C. székhelye Kaliforniában, San Joséban van, a Rózsakeresztes Parkban. Szökőkutak, egzotikus virágok és fák, szobrok, valamint egyiptomi stílusú épületek járulnak hozzá e park különleges atmoszférájához. Ebben a csodás környezetben találjuk a Rózsakeresztes Egyiptomi Múzeumot és Planetáriumot - ez az egyetlen múzeum a világon, amely eredeti egyiptomi építészeti stílusban épült. A Rend célja ma is ugyanaz, mint a történelem során bármikor: az egyén és az emberiség felvilágosodásának előmozdítása, a természet törvényeinek megfelelő, harmonikus emberi élet kialakításának segítése, oktatás-nevelés, a kultúra fontosságának hangsúlyozása és a misztika jelentőségének megvilágítása minden ember számára. 3. 4 A Luther-rózsa
János Frigyes választófejedelem pecsétgyűrűt szándékozott ajándékozni Luther Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt bízta meg a gyűrű elkészíttetésével. Luther Spenglerhez intézett levelében a gyűrűvel kapcsolatos elgondolásáról ezt írta:
Az Evangélikus Egyház jelképe
14
"A kereszt legyen az első, feketén szívbe helyezve. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jóllehet a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében. Az igaz ember hit által él, mégpedig a Keresztre feszítettben való hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén legyen, annak a kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy fehér üde rózsába helyez.
Mivel nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ád, azért legyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül aranygyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha, emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém."
4. A színek szimbolikája 4. 1 Rózsák színei
A legtöbb rózsa uralkodó színe a piros és a kék, általuk lehet a meleg és a hideg polaritását ábrázolni. E kettő közepén van a lila, mely a szakrális színvilágban (lásd a miseruhákat!) "szent" jelentőséggel bír, hisz az embereket a spiritualitásra, a középre vezető útra ösztönzi.
A kék nemcsak a hideg színe, hanem egyúttal a befogadónak, a felvevőnek, vagyis a női princípiumnak a színe. Így ez a színe Szűz Mária köpenyének is, aki maga a nőiség, akinek a neve összefügg a kék tengerrel. A tenger az elnyelést és az elsüllyedést szimbolizálja, így a kék szín mélységet, elsüllyedést és passzivitást fejez ki. Ezzel a kék az igazság, a hűség és a halhatatlanság színévé is válik.
És ahogy belemerülünk a hűvös kékbe, úgy emel ki minket a piros. Ez a forró és a láng színe, meg a Szentlélek színe is, mely pünkösdkor lángnyelvekben ereszkedett le az apostolokra. A bátorság színe, meg a lelkesedés tüzéé, és ugyanolyan élénkítően hat a külvilágra, mint a lila a belsőre. Emellett a piros a szeretet színe világunkban, ezért beszélünk forró, sőt lángoló szerelemről. A cigányok veszélyesnek találták lakókocsijukban a túl sok pirosat, ügyeltek arra, hogy mindig elég lila vegye őket körül, mert a lila a közép kifejezése. 15
A hétköznapi világban is csak a legfontosabb és legcentrálisabb dolgok számára van fenntartva az arany. Már az alapul szolgáló fém magas anyagi értéke is kezeskedik erről. Tehát a királyok és a császárok színe és féme ez a mi nyugati világunkban, de a világ többi részébe is. Csak a maják, aztékok és inkák mesés aranykincsére kell gondolnunk, akik számára ez a szín, mint legfelsőbb istenségük lakóhelyének, a Napnak a színe, szent volt.
Nagyon közel áll hozzá a sárga, amely tiszta formájában a fény színének számít. De amint átmegy fakóba vagy "kénesbe", az irigység, a féltékenység és az árulás színe lesz. Júdás Iskariótot gyakran ábrázolják ebben a színben. Ilyen a színe a kénnek, annak az alapanyagnak, amellyel az ördög a poklot fűti.
A fehér a töretlen fény színe, az aranyhoz hasonlóan csak a legelőkelőbbeket illeti meg. Ez a papi ruhák színe, Aaron, az egyiptomi pap, a Biblia első papja ugyanúgy ezt viselte, mint az indiai guruk, és a pápa öltözete is fehér. Ezenkívül a feltámadásnak és a halálnak a színe is, mert aki fel akar támadni, annak előbb meg kell halnia. Így aztán a szellemi újjászületés színe is. Ne csodálkozzunk azon, ha más országokban és kultúrákban, mint pl. Indiában, Japánban a temetés színe fehér. Ez csak azon álláspont kérdése, amelyből a halált nézzük. Sok országban a halotti virágok is fehérek, akárcsak azok a virágok, amelyeket az újjászületett mestereknek ajándékoznak. A lótuszvirág, a legteljesebb fejlettség szimbóluma sem véletlenül fehér Keleten, a tökéletesség mellett az abszolút tisztaságot is szimbolizálja, s ezzel megint hazatértünk; és azt látjuk, mi, akiknek mindenre bizonyíték kell, hogy a fizika szerint a fehér az egyetlen tökéletes szín, mert magába foglalja az összes többit. És számunkra is a tisztaság szimbóluma, amit "hófehér", "hattyúfehér", "liliomfehér" szavakkal külön hangsúlyozunk.
16
4. 2 Székesegyházak, katedrálisok üvegrózsái
Fény nélkül semmi sem nyilvánulna meg számunkra. A rózsaablak a katedrális fényét közvetíti az emberekhez, és így maga is a teremtés mása. Egy központból indulva terjednek a világ színei és struktúrái, amelyek kifelé egyre anyagibb jelleget öltenek, míg végül a katedrálisok kőfalainak szerkezeteibe torkollnak.
A teremtés története ezekkel a szavakkal kezdődik: "Legyen fény!" A fény tehát kezdettől fogva a középpontban áll.
Feltehetnénk magunkban a kérdést, hogy lehet az, hogy a keresztény templomokat így orientálták... Miért használunk mi, Nyugaton egy olyan szót – "ex oriente lux" – , amely nem tartalom nélküli "irányt keresni"-t jelenti, hanem szó szerint "keletet keresni"-t. Talán azért mert a fény keletről jön? És az ősi ezoterikus bölcsesség az "ex oriente lux", amelyet mi is minden reggel megfigyelhetünk az égen, érvényes a keresztény vallásban is. A katedrálisok rózsái úgy hatnak, hogy miközben a fényt szétszórják, a szemet fogságba ejtik és a középre, a lényegre irányítják, ott, a centrumban fixálják. Mint minden szép dolog a világon, ami leköt minket, így a színek és a formák is az illúziók világába tartoznak. Minden színnek megvan a maga kiegészítő színe, amellyel együtt megközelítőleg fehéret (a gyakorlatban inkább szürkét) ad. Ha egy tárgy piros, annak a zöld hiányzik, és fordítva, ha kéknek tűnik valami, úgy a sárga hiányzik.
Ennek fordítottja történik a gótika rózsáiban. Nemcsak a teremtést ábrázolják bennük képileg, hanem a fény átváltozása a színek sokaságába állandó teremtéssé teszi őket, hisz az univerzum a belső fény által minden másodpercben újrakeletkezik, ugyanúgy, mint az indiai felfogásban, ahol az univerzum minden pillanatban újra létrejön. Legnagyobbak és legszebbek a Szűz Máriának szentelt ún. Notre Dame templomok. Charpentiers: A chartres-i katedrális titka c. könyvében azt írja, hogy az Isle de France Notre Dame templomai olyan helyeken állnak, amelyek nagy magasságból szemlélve a Szűzanya csillagképéhez hasonlítanak, s ez a gótika egy további rejtélye. Lehetséges, hogy a gótika virágkorában kísérlet történt Kelet és Nyugat között a politikai nyitásra és kibékülésre Mária szimbóluma alatt. Az a templomos lovagrend, amelynek a rózsafüzért köszönhetjük és amely Mária jele alatt állt akkortájt, a pápaság és királyság mellett a leggazdagabb és legbefolyásosabb szervezet lett. Noha a feladatuk az volt, hogy az iszlámot 17
leküzdjék, a templomosok szemmel láthatóan megnyíltak a keleti bölcseleti tanok előtt, és egyezkedni kezdtek a "keleti bölcsekkel".
A fény a rózsák központi jelensége és a gótika egyik titka. Az íves ablakok üvege mind a mai napig őrzi titkát, s a sok kísérlet ellenére, soha többé nem sikerült hasonlóan káprázatos színes üveget előállítani. Valami keveset tudunk, de a végső titok felderítetlen, mint sok egyéb a gótikában. Állítólag a 13. században drágaköveket öntöttek a üvegablakokba, hogy az több fényt tartson fogva, mert a drágakövek, mindenekelőtt a gyémánt titka épp az, hogy bár beereszti a fényt, sajátos fénytörése révén alig engedi szabadon, az tehát fogva marad a kőben és csillogtatja azt. Hasonló jelenséget mutatnak a rózsaablakok, rajtuk, mint a drágaköveken keresztül tör be a fény, és a katedrális belsejét misztikus megvilágításba helyezik Így lesznek az ablakok a katedrálisok csillagaivá és a rózsák azok Napjává. A rózsák, mint a Nap szimbólumai és képmásai, valóságos kapcsolatot teremtenek katedrálisban lévő emberek között. A rózsaablak a Napot közvetíti felénk, melynek fényébe közvetlenül aligha pillanthatunk, a belőlük kiáradó fényhatás miatt.
A katedrálisok kupoláján, fenn az emberek felett, csillagként ragyogva mutatják a rózsaablakok az utat a templom hajójában, úgy, ahogy a betlehemi csillag mutatta azt a három napkeleti bölcsnek. Dávid csillaga az a hatágú csillag - melyet gyakran ábrázolnak egymáson áthatoló háromszöggel, a tüzet és a vizet jelképező vörös és kék színnel, a rózsaablak főszíneivel -, mely a makrokozmoszt a mikrokozmosszal egyesíti, szintén a fény születését hirdeti a téli napfordulón, tehát a legnagyobb sötétség idején, ahogy a rózsaablakok is a legnagyobb sötétség idején üzentek 18
II. A SZÉPSÉG ÉS GYÓGYÍTÁS RÓZSÁI 1. A rózsavíz és a rózsaolaj története A muszlin kultúrában a Korán megengedte az illatszerek használatát: e mögött ugyanis egészségügyi és higiéniai indokok állnak. Az igényelt illatszerek előállításához illóolaj-gazdag növények kiterjedt termesztése, alkalmas technológia szükséges, s olyan kereskedelmi hálózat, amely a hosszas eljárások révén nagy mennyiségű nyersanyagból előállított kis mennyiségű és magas árú végterméket értékesíteni tudja. A rózsavíz és a rózsaolaj előállítása és a velük való kereskedelem kezdetektől fogva a teljes muszlim kultúrára jellemző. A rózsa beáztatásával a rózsavizet, lepárlásából a rózsaolajat állították elő a legillatosabb rózsafaj virágából, a damaszkuszi rózsából, a Rosa damascenaból. Hárún ar-Rasíd leveleiben sürgette, hogy értesítsék a KisÁzsiából várt rózsaolaj érkezéséről – nagy fontosságot tulajdonított ennek az értékes anyagnak. És bizonyára nemcsak azért, mert gyógyászati célokra használatos; noha a rózsa, mint orvosi növény szerepel az 1400 növény között, amelyeknek leírását egybegyűjtötte Ibn-al-Bajtár a Pharmacopeiaban, a legjelentősebb arab orvosbotanikai műben. Egy uncia (28, 8 g) tiszta rózsaolaj, 'itr' kb. 250 fontnyi damaszkuszi rózsa-sziromból készíthető. Az értékét jelzi, hogy egy kedvelt perzsa költőt és egy arab nyelvészt is al-Attárnak, rózsavíz-desztillálóak neveztek el. És élt egy 11. századi bagdadi bíró is, aki al-Mávardí (rózsavíz) nevet kapta. Rózsadesztillálásról Jur vagy Firuzábád környéke, az iráni Teherán, Iszfahán, Síráz és Kasán mellett, szinte a teljes Irak területéről vannak adatok. A rózsavíz és -olaj hétköznapi használatát annak többféle haszna tartotta fent: mindkettő nagy becsben volt s jelentős értéket képviselt, mint általában minden több funkciójú illatszer. A források szerint épp úgy használták szépészeti, higiéniai, illatosítási és táplálkozási célokra, mint gyógyszerek alapanyagaként. Az illatszer- árusítást a városi civilizáció részének, a kifinomult életvitelhez szükséges anyagok árusítását városi mesterségnek tartották: az illatszerész, mert luxusigényeket elégített ki, (portékáját nehéz körülmények között szerezte be, erős biztosítással szállította, tárolta), ezért drágán és jelentős nyereséggel árulta. A perzsa származású, Bagdadban munkálkodó Ar-Rází (Rhazes), akit az arab Hippokratésznek tekintenek, az antik görög, arab és indiai orvoslás összefoglalója. Munkásságának eredményét az újkorig fölhasználták. Kórképei és javallatai nem egyszer Galénoszig vezethetőek vissza, ámbár maga többre becsülte a saját tapasztalatot. A himlőről és a kanyaróról szóló írásában több okkal is szerepelnek rózsaszármazékok. „Amint meglátjuk a himlő jeleit feltűnni, különösen, ha nagyméretűek, és több van belőlük, továbbá, ha a kiütések nedvedzenek, rögtön gondoskodjunk az ízületekről. Kenjük be azokat szantálból készült kenőccsel, örmény anyaggal, rózsaolajjal, kámforral, ecettel vagy rózsavízzel…" A görög kultúra legendás szépség-tisztelete és testkultúrája jóval később alakult ki, de halvány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. A „koszmetikosz” is görög szó, jelentése: szépíteni, ékesíteni. A görögök olajainak és kenőcseinek alapanyaga rózsa, pézsma, citrom, bazsalikom, citrusolaj volt. A nők rúzzsal kenegették ajkaikat, és imádtak társaságban fürdőzni. A borotválkozás szokását – sőt, egyéb, a férfiakat érintő szőrtelenítő eljárásokat – Nagy Sándor makedón birodalma idején kezdték alkalmazni a hadseregben, mert ízléstelennek találták 19
a túl sok szőrt. A legnagyobb fejlődést azonban a római császárság korában érték el a kozmetikumok. A rózsák európai története is rendkívül izgalmas és sokszínű. A rózsa a szerelem, a szépség szimbóluma, ugyanakkor a politikáé és a háborúé is. Már a geológiai régmúltban léteztek rózsák, a tudósok megállapítása szerint 35 millió évvel ezelőtt jelentek meg. A római korban már kiterjedt rózsakultúrákat ápoltak a közel-keleti régióban. Az ünnepélyes alkalmakat a rózsaszirom-eső tette emlékezetessé. Díszítési, orvosi célokra használták a szépség szimbólumát. A virágból kinyert rózsaolaj parfüm-alapanyag lett. A rózsapopulációk hol növekedtek, hol zsugorodtak aszerint, hogy a kor divatja mit diktált 2. Az újkori szépségápolás és gyógyítás rózsákkal A rózsavíz A rózsavizet már évszázadokkal ezelőtt használták különböző indiai szertartásokon. A lakóhelységekben szétspriccelve az első természetes illatosítóként és léghűsítőként szolgált. A rózsavíz hagyományos bőrtisztító és tonizáló szer. Ekcéma ellen is kitűnő. Megnyugtatja a fáradt, irritált szemet. Szájöblögetőként alkalmazva csökkenti az ínygyulladást, és az afták elmulasztásában is segít. .
A rózsa és a rózsavíz a 17. században oly nagy népszerűségre tett szert, hogy gyakorta fizetőeszközül is szolgált. Jozefin – Napóleon hitvese – csodálatos rózsakollekcióval büszkélkedhetett, amely Chateau de Malmaison kertjét díszítette. Pierre Joseph Redoute híres botanikai akvarell illusztrációinak nagy része is ebből a kollekcióból származik.
Az európai orvoslás is gyakran használja rózsavizet köhögés, szájfekély enyhítésére. Csillapítja a gyulladásokat, tisztítja az eltömődéseket, gátolja a herpesz kialakulását, csökkenti a fogínyvérzést. A rózsavizes lemosás jótékonyan hat a kötőhártya-gyulladásra. Serkenti az emésztést, csökkenti az émelygést és a hányást. Használ migrén és fejfájás ellen is. Egyensúlyban tartja a női nemi hormonokat, általa kevésbé görcsös a havi vérzés, jó húgyúti fertőzésekre. Erősíti a hajszálereket, enyhíti a pikkelysömör és ez ekcéma okozta kellemetlen viszketést, de jó bármilyen bőrgyulladásra. Kisgyermekek kezelésére is kiállóan alkalmas. Elcsitítja az érzelmeket, derűssé tesz, enyhít a szorongáson, csökkenti a feszültséget. Különösen jó a szülés utáni depresszió leküzdésében. Segít túljutni a csalódottság és a féltékenység érzésén, megnyitja az utat a boldogság felé. Bátorítja a szerelmet, túlsegít a frigidítás és az impotencia érzelmi okain. Sírós kisgyerekeknél 1 cseppet az olajból 5 kanál mandulaolajba elkeverni. Testápolóként is lehet használni. A rózsavíz hűsítően hat az arcra, borogatásként nyugtatja az arcbőrt. 20
Összefoglalva tehát segít leküzdeni a fertőzéséket, csökkenti a gyulladást, izomgörcsöket, nyugtatja az idegeket, enyhít a depresszión, eleveníti a szerelmi vágyat. A rózsakvarc A rózsakarc bolygója a Vénusz, eleme az éter és a föld. A rózsa kapcsolódik a szívcsakra fogalmához (az elfogadás, intimitás és szeretet készsége), így a rózsakvarchoz és a Földbolygó szívcsakrájához, Dobogókőhöz is.
A fotókon Dobogókőről származó rózsakvarc látható.
Érzelmi egyensúlyt ad, segít az önelfogadásban, barátságokat hoz, eloszlatja a bánatot és lelki feszültséget.
A rózsaolaj A világon ma kb. 5000 rózsafajta létezik, ezek közül is a legillatosabb a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) és a százszirmú rózsa (Rosa centifolia). E két fajtából nyerik vízgőz-desztillációval aromaterápiás célokra az értékes illóolajat. A rózsa Perzsiából származik, manapság pedig Franciaországban, Marokkóban, Egyiptomban, Törökországban termesztik őket. A rózsák bokros növésű, lombhullató évelők, 2 méteresre, vagy még nagyobbra is megnőhetnek. 30 ml rózsaolajhoz 60000 rózsaszirom szükséges, melynek fő összetevője a fenil – etil - alkohol, damaszkon, damaszcenon, citronellol, rózsaoxid, geraniol. Az olaj halvány, vagy sötét sárga, áttetsző anyag, édes, jellegzetes rózsaillattal. Minősége függ az éghajlattól, időjárási viszonyoktól, de legfőképpen az előállítási módtól. A legjobb minőségű rózsaolaj, amit Magyarországon lehet kapni a Dr. Hauschka féle, mely előállítása során nem veszti el éteritását, tehát olyan mintha az élő rózsa lenne cseppfolyósítva az üvegbe zárva.
21
Parfümgyártás – három tételben Desztillálás: a bizánci kultúra óta terjedt el. Az alapanyagok illatösszetevőiből párlatot készítenek, majd a lombik kivezető csövén keresztül az ebből nyert olajat gyűjtőedényben fogják fel. 5-6 tonna virágszirom szükséges ahhoz, hogy 1 kg illóolajat kapjunk (rózsa, levendula, patchouli, fahéj stb.).
Az un. illatosítási eljárást napjainkban szinte nem is alkalmazzák. A magas előállítási költségek miatt csúcspontját csak 1860-ban érte el, amely Grasse-t (a parfümgyártás központja Franciaországban) egy csapásra híressé tette.
Vegyi kivonás: a 19. század végén felfedezett illékony oldószeres eljárás még ma is modernnek számít. Ez abból áll, hogy a virágokat és az illatos anyagokat oldószerben beáztatják, majd a párologtatás után egy olyan sűrű anyagot kapnak, amely – megszabadulva a nem oldódó zsíroktól – a parfüm minőségi összetevőinek nélkülözhetetlen alapja (mimóza, jázmin, rózsa stb.).
A legtörékenyebb virágokat zsíros anyagra helyezik, majd 24 óránként megismételik ezt a folyamatot, hogy végül hozzájussanak a kitűnő illathoz (jázmin, ibolya, tubarózsa, rózsa stb.).
Damaszkusz Rózsa szappan Pálmafa magjának gyümölcséből és kókuszdió olajból készült. Rózsa virág kivonattal, parfümökkel és Damaszkusz rózsa szirmokkal díszítettük. A szappan mély, klasszikus rózsa virág aromával rendelkezik. Az indiaiak szemében a rózsa a világ legszebb asszonyának szimbóluma - Lakshme, a szerelem istennője rózsasziromból született.
22
III. A RÓZSAJELKÉP IRODALMA Az irodalomban és más művészetekben is visszatérő jelkép a rózsa. Az egyik hasonlatban a válaszoló a nyíló rózsához hasonlította a gyermekkort. Közismert, hogy az ókorban a rózsa a szerelem istennőjének, Aphrodité-Venusnak és kísérőinek, a három Gráciának: májusnak, a megújhodásnak; a halált megvető bátorságnak; valamint a túlvilági Élüszioni Mezőknek a virága. Venustól Szűz Mária örökölte: a földi szerelem szimbóluma az égi szerelem jelképévé alakult, paradicsomi virág, melyen a bűnbeesést követően jelentek meg a tövisek (a bűnbeesés pénteken, Venus napján „történt”). Mária „tövis nélküli rózsája” mentes az eredendő bűntől. A rózsához, mint virághoz, az irodalmi művekben is általában a szépséget társítjuk, s persze a különböző színűekhez különböző jelentések kapcsolódnak. A vörös rózsa a szerelem kertjének piros virága, a fehér rózsa a szűziesség, a tisztaság szimbólumává vált. A nyíló rózsa, mint a gyermekkor jelképe, magában hordozza a születés motívumát, a szépséget és a tisztaságot egyaránt. A kis herceg rózsái Saint-Exupéry szótárában a rózsának a tökéletességértelem jutott, amellyel szinte mindent ki lehet fejezni, és aminek nagy jelentősége van. A könyvet rózsa-fejezetit (7 – 8. és a 20 – 21.) olvasván felmerül a kérdés: a Rózsa tulajdonsági közül vajon melyekre figyel föl a kis herceg, melyek válnak számára fontossá? – Először olyan virágnak látja, amelynek tüskéi vannak. – Vajon miért vannak a szépséget ígérő, szelíd növénynek e virágához nem illő „fegyverei”? – A gyermeki válasza szerint azért, mert gyönge, gyanútlan, s a tüskék által félelmetesnek képzelheti magát. – Másodjára már a gyermekre is igaz és érvényes tulajdonságok lesznek hangsúlyosak: a rózsa esendő, védelemre szorul. – Mindezek után a virág illatát nevezi meg Saint-Exupéry, majd a bimbózást, a színes szirmokat, a teljessé vált, kinyílott virágot. S velük együtt a lehetséges ellentétek, melyet a bárány felbukkanása jelent (mögöttük a több millió éve kialakult, egymás elleni védekezési mód), vagy amely az egyszerű virágok és a tüneményes rózsa között mutatkozott. Milyen a virágzó Rózsa? – Óriási, melynek egyetlen bimbóját a kis herceg rendkívül lassan nevelt fel. Sok szirma gyűretlenül terült ki egy napkeltekor, s rögtön megmutatta teljes pompáját. – Szépsége jellemzésére a sugárzó jelző olvasható, s a négy tüskéjén kívül jellemzi őt az illata is. – Botanikai sajátosságai szokványosak: szabályos, gyökereivel helyhez kötött növény. – Feltűnik, hogy beszédre képes – s első megnyilvánulása, hogy felszólítja a kis herceget, gondoskodjon róla, locsolja s védje meg a huzattól, az éjszaka hatásaitól – amikor a sötétben egyébként sem látható, a fénytelenségben egyedül marad, s láthatatlansága miatt gondozójával sem tarthat fizikai kapcsolatot.
23
A Rózsa értelme – a fenti sajátosságai alapján – is nyilvánvaló: melegséget sugároz, ugyanúgy, mint az a napszak, amikor a rózsa végre megmutathatta kifejlett állapotát. A napkelte a virágba borulás időpontja, éppen az ellentéte a napnyugtának, amelyet olyannyira szeret nézni a melankóliára hajlamos gyermek. A Rózsa tulajdonságai más pontokon is a Napéhoz hasonlatosak: egyszerre született a nappal; úgy ragyog, mint a lámpa; s szüksége van a napfényre, hiszen növény. A kis herceg, amikor a regény felnőttjével együtt megtalálja az (egyébként szaharai kutakhoz nem hasonlító) kutat, jóval a végső búcsúzása előtt, a vödörnyi víz fölszínén észreveszi, hogy remeg rajta a nap. „Éppen erre a vízre szomjazom” – mondja az a csöppnyi hős, aki egyébként sohasem iszik. A rózsának a Naphoz, a szellem hagyományos szimbólumához visz közel legtöbb tulajdonsága. A kis hercegben is van növényi tulajdonság: az egy év alatt, amíg a Földön tartózkodott, nem volt szüksége táplálékra, folyadékra, elég volt számára, mint elhagyott rózsájának is, a fény. A rózsán keresztül pedig rokonságban áll a szellem legtisztább tulajdonságával: az önzetlen, befogadó szeretettel. A Rózsa és a kis herceg egymáshoz való viszonya kommunikálásuk első pillanatában rögtön meghatározódott. A herceg első mondata, a „Milyen szép vagy!” pillanata az iniciálásé. A rózsa kezdeményező, domináns helyzetbe került. Fölfedezték. Ki kell szolgálni őt, s a kis herceg aláveteti magát a rózsa akaratának. Nem csoda hát, ha a virág egyre kényesebbé, akaratosabbá, követelőzőbbé növi ki magát, miközben a gyermek – függése növekedésével együtt – boldogtalanná válik. Ugyanennek a Rózsa – Nap – szellem szimbólumkapcsolatnak a jelentése illeszkedik a mese logikájához. A gyöngének mutatkozó Rózsának előbb meg kell ragadnia a kisfiú figyelmét, hogy utóbb majd uralkodhasson rajta. A regény földi szakaszának fontos értelmezési lehetőséget kínáló jelenete az, amikor a kis herceg a valódi rózsakertbe téved. A kisfiú saját Rózsa-képére gondol, s rájön arra, hogy egyetlen rózsa – ha az megszelídített – nagyobb értékkel rendelkezhet, mint egy rózsakertnyi. Van tehát egy „magán-rózsa” amelynek értelme kizárólag a tulajdonosa számára mutatkozik meg, s vannak „közös rózsák”, amelyeknek nem lehet más, csak közös értelmük, s hogy mégis értékesek, az azért van, mert a magán-jelentésre figyelmeztetnek. A virágzó rózsakert az emberekhez vezető utak egyikén terül el. A csábítás helyének bizonyul eme tér: föllelése előtt homokon, sziklákon, havon kellett átvergődni, s fölbukkanása jelzi a közeledő, elérhető célt, a vágyott és keresett embereket. A várható boldogság előjegye a rózsakert, amelynek azonosítása csak úgy lehetséges, ha a rózsáról már előzetes tapasztalatokkal rendelkezik a hős. Lehetséges, hogy a tömegesen felbukkanó virág az oka annak, hogy a fiú nem kereste tovább az embereket, s miként a maga egyedüli rózsájával, úgy megelégedett az egyetlen emberről – a sivatag foglyáról – megszerzett ismeretekkel? Ebben a döntésében segíti őt a megszelídítés technológiáját magyarázó róka. „Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!” – olvashatjuk. A Rózsa átvitt értelemben beszél, s a két sínen futó beszéd értelmét kell a hercegnek megértenie ahhoz, hogy döntését meghozhassa. 24
Tétovázik, segítségre szorul. Szomorú (olyan szomorú, mint a naplementék idején), s a megvilágosodásra, a napfelkeltére vágyik. Így jut el, vezetője segítségével, a belső megvilágosodáshoz: a Rózsához vissza kell térnie. Az a Rózsa csak akkor létezik, ha van, aki gondozza, ha van, aki látja, ha létezik az a személy, aki törődik vele. A róka az, aki a megvilágosodás kapujához vezeti a hőst. Ez az állat fél az emberektől, s tudja: a fegyveres emberek világán kívül létezik egy másik, ahol a megszelídítettség parancsol törvényt. „Az ember csak a szívével lát jól. A lényeges a szemnek láthatatlan.” A rózsaszimbolika összegzése A tökéletesnek és boldog helynek mutatkozó kisbolygó Rózsájának megszeretése, a vele való kapcsolat meghasonlása, az éden elhagyása, s egy tökéletlen rózsakert jóvoltából a Rózsa hiányával való szembesülés, illetve az igazi megkeresése az a rend, amelyet a regény mindenki számára bejárandó útként mutat be. Valójában így zajlik a civilizáció elsajátítása, s a megismerés eredményeként annak értékelése, majd a végső választás. A róka erről beszél, amikor a számára értéktelen búzatábla hirtelen fontossá válik – a kis herceg hajára emlékeztető szín jóvoltából. A rózsa tulajdonságai magát a rózsa-növényt jellemzik: a rózsa rózsa, s nem egy személy allegóriája. Ennek a virágnak a tulajdonságai mégis személyre utalóak: leginkább a kereszténység Szűz Máriájának s a belőle kibontható anyaképnek feleltethetők meg. A Rózsa jelleme a szeretetkultusz és a kertkultúra mentén értelmezhetőek. Egyes sajátosságait a kert szimbólumköréből származó keresztény és muszlin hagyományban kiválasztott jegyek értékelik föl. A megnevezett értékek pedig annak a kultusznak a kiterjesztését szolgálják, amelynek a középpontjában a Rózsa, s utóbb a rózsa mögöttes értelme áll. A Rózsa egy életfilozófia elsajátítását, a világszeretetet hangsúlyozó, misztikus módú megközelítését szorgalmazza.
25
Felhasznált irodalom Bucher Katalin: A rózsakeresztes hagyomány. Harmo-Net 2003.03.03. Dahlke, R.: A mandalák világa. Egzotikus kalandozás a mandalák segítségével a világban és önmagunkban. Fordította: Zornánszky Károly Géczi János: Allah rózsái. Terebess Kiadó, Budapest, 2000 Géczi János: A muszlim kert. Terebess Kiadó, Budapest, 2002 Géczi János: Iszlám kertek. Iskolakultúra X. 2000. 6-7. Géczi János: A rózsa mint jel - J. L. Borges értelmezése szerint. In: Színes eszmék nem alszanak. Szépe György 70. születésnapjára. szerk Andor J. - Szűcs T. - Terts I., Lingua Franca Csoport. Pécs. 384-399. Géczi János: A kis herceg rózsája. Látó XIII. évf. 2002. 3. 49-60.; Szemiotikai Szövegtan 14. A szövegtani kutatatás általános kérdései. JGyTF Kiadó, Szeged. 2001. 89-99. Géczi János: Az illusztráció formái. Iskolakultúra 2002/4. 40-55. Géczi János: Az európai rózsajelképek festészeti és grafikai megjelenései a XVI-XVIII században. In Andor J. - Benkes Zs. - Bókay A. szerk. Szöveg az egész világ. Petőfi S. János 70. születésnapjára. Tinta Könyvkiadó. Bp. 190- 236. Géczi János: Reneszánsz növényillusztráció a rózsa ábrázolása. In Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón. Tanulmányok Borhidi Attila 70. születésnapja tiszteletére. 710. o. Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék. Pécs. 63-78. Géczi János: Rózsahagyományok. Iskolakultúra Könyvek 17. Pécs. 241. Géczi János: Mária kertje: a hortus conclusus. A Dunánál, II.évf. 4. 40-47. Géczi János: A rózsáról. Az édes illat. Rosa mystica. A Dunánál, II.évf. 5. 48-55. Géczi János – Stirling János – Tüske László (1999a): Előadások az európai gondolkodás történetéből. PTE TI, Pécs, egyetemi jegyzet Géczi János: Világkép – emberkép – pedagogikum: Élettudományi ismeretek a történeti világképekben s a pedagogikumban. Új Pedagógiai Szemle, 2004 január Luther-rózsa: /http://www.lutheran.hu/z/honlapok/nyugat/kerulet/jelkepeink/rozsa/ Pogány Frida: A rózsa története. Manifesztum újság, 2002. Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját - A rózsakeresztesek. Magvető, Budapest, 1969. VICO 1998: Giambattista Vico: La scienza nuova. Biblioteca Universale Rizzoli, 1998.
26
