A Romániai Magyar Dalosszövetség 2010. évi közgyûlése A tizenhat éve újraalakult Romániai Magyar Dalosszövetség beszámolt az elért eredményekrõl. Kitûzött tervei között megvalósították a Zsizsmann Rezsõ-emlékhangversenyt. (Zsizsmann Rezsõ orgonamûvész, karnagy, a kolozsvári Szent Mihály templom karnagya, a dalosszövetség egykori országos karnagya születésének 125. évfordulójára emlékeztünk.) Kézdivásárhelyen megszerveztük a csodás Vigadóban a III. Éneklõ Ifjúság gyermekkari hangversenyt tíz énekkar jelenlétével. Részt vett a Kézdivásárhelyi Petõfi Sándor Általános Iskola Talentum énekkara, a berecki Comenius iskola, az uzoni Tatrangi Sándor Hajnalcsillag, a rétyi Antos János általános iskola Tavirózsa énekkara, a temesvári Bartók Béla és az l-es számú általános iskola, a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium leánykara, a brassói Áprily Lajos fõgimnázium, a marosszéki Kodály Zoltán, a kovásznai Tiszta Szív gyermekkarok, valamint a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda citeraegyüttese. A Magyar Kultúra Napján januárban Kolozsváron ünnepeltünk a törökvágási református templomban, ahol Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tartott ünnepi beszédet, Albert Júlia, Rekita Rozália és Jancsó Miklós színmûvészek szavaltak, áhítatot tartott Bibza István esperes. Felléptek a meghívott énekkarok: a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébánia Musica Sacra, a törökvágási, a kisbácsi, a mérai és a kolozsmonostori református, a magyarfenesi, az alsófelsõszentmihályi és a kolozsvári magyar pedagógusok vegyes kara énekelt. Kórustalálkozók alkalmával örömmel láttuk, hogy egy-egy kórusnak sikerül megifjodni. Ilyen például a marosvásárhelyi Nagy István ifjúsági énekkar, a türei református énekkar, a kolozsváralsóvárosi református énekkar. A fiatalításra nagy szükség van, mert az idõsebbek helyét el kell foglalnia az ifjúságnak, éppen ezért erre nevelni kell a tanulókat, ezért rendezzük az ifjúsági országos találkozókat. Tudjuk, hogy a zene sorsa az iskolában dõl el. Ha tanuló korában nem ragadja magával az éneklés gyönyöre, ha az iskolában nem mûködik énekkar, ha nem tanulja meg a kottaolvasás örömét, idõsebb korában már nehéz lesz erre megtanítani. Énekkaraink kezdik ünnepelni meg- vagy újjászületésük évfordulóit. Egyesek nagykorúsodnak, mások komoly felnõtté lettek. Tízéves a kolozsmonostori református vegyeskar (karnagy Kállay M, Tünde), a magyarfenesi vegyeskar (Tóth Guttman Emese), a marosvásárhely-kövesdombi református énekkar (Bántha Judit). Tizenöt éves az uzoni Szivárvány nõi kar (Keresztes Ildikó), húszéves a
szilágysomlyói református vegyes kar (Papp Ilona), az alsófelsõszentmihályi vegyes dalkör (Szabó Zsombor), a baróti Zathureczky Gyula református énekkar, a marosújvári református vegyes kar (Fórika Éva), a máramarosszigeti Hollósy Simon vegyes kar (Várady Ilona), harmincéves a kolozsvárkerekdombi református vegyes kar (Jankó Anna), a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Mûvelõdési Ház Cantus Firmus vegyes kara (László Attila). Az ünnepségeken a vezetõségünk részt vett és emléklapot adott át. Ünnepi rendezvényekrõl számoltak be kórusaink, zenekaraink. A Kelemen Antal karnagy vezette rétyi Kovács András Fuvós Egyesület a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban a Székely Mikó Kollégium diákénekkarával emlékezett a Magyar Kultúra Napján. A kolozsvári magyar pedagógusok Bedõ Ágnes vezetésével a Házsongárd Alapítvány tízéves fennállásának ünnepén szerepeltek. A bukaresti Ady Endre Gimnázium Consort régizeneegyüttese Öllerer Ágnes mûvészeti vezetõ irányításával a felvilágosodás és reformkori magyar hangszeres zenét adott elõ az Európa gyermekszemmel országos szakaszán. Ezt a mûsorukat elvitték Máramarosszigetre, Szentegyházára a Gyermekfilharmóniába, Csíkszeredában pedig a 30. évét ünneplõ Régizene Fesztiválon Saltus Hungaricus (hangszeres magyar táncok) mûsorukkal szerepeltek. A sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus és a Magyar Férfi Dalárda Josef Haydn halálának 200. évfordulóján rendeztek ünnepi hangversenyt. Énekkaraink, valamint fúvószenekaraink örömmel szerveznek találkozókat. Nem csoda, mert szövetségünk egy nagy család. Énekesekbõl álló nagy család. Így sikerül egymás fejlõdését megismerni szûkebb Erdélyországban, valamint a határokon túli testvéreikkel kapcsolatot tartani. Ezeken az országos vagy nemzetközi találkozókon meghívások révén vagy önkéntes jelentkezéssel vesznek részt. Tordaszentlászlón Szõke Zoltán ny. esperes és Boldizsár Zeyk Imre ny. tanárnak köszönhetõen immár 21. alkalommal szerveztek „nemzetközi” találkozót. Szatmárnémetiben Muzsnay Árpád tanár, EMKE vezetõségi tag kiváló munkája eredményeként a 18. ökumenikus kórus seregszemlét rendezték, Zágonban viszont már a 39. alkalommal gyûltek össze az énekesek Bokor Emma tanárnõ szorgoskodásának eredményeképpen. Máramarosszigeten a 10. alkalommal szervezték a szórvány énekkarok találkozóját, Szilágysomlyón a 8. egyházzenei találkozót, Marosvásárhelyen a Nagy István énekkar 19. alkalommal rendezte a Bárdos Lajos–Nagy István kórustalálkozót, Szovátán az Inter-
3
mezzo énekkar harmadik alkalommal a Tavaszi találkozót, Zeteváralján a Székelyudvarhelyi Katolikus Fõesperesség egyházi énekkarai gyûltek össze, Dálnokon Dózsa György szülõföldjén a kézdivásárhelyi Hálaadás Énekkar szervezett összejövetelt. Énekkaraink valamint fúvószenekaraink örömmel számolnak be turnéikról, szívesen vállalnak anyagi terhet is, hogy mûvészi felkészültségüket megmutathassák itthoni vagy határokon túli tájakon és részt vegyenek versenyeken. Ilyen például a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, amely tagjait Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Mikháza, Deményháza, Ehed, Székelyhodos, Jobbágytelke, Szováta helységeibõl szedi össze Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera iskolanõvéreknek köszönhetõen. Komlón a XIX. Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválon az egyházzene kategória I. díját, a legszebb kórushangzás díját, a legszebben elõadott Kodály Zoltán-mûért járó díjat, valamint a közönség díját hozták haza. A sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus Sipos Zoltán karnagy vezetésével a horvátországi Pastorala kórusversenyrõl III. díjjal jött haza. Népdaléneklési versenyek közül csak az iskolaiakat sikerült megtartani. Három nagyobbra is sor került: Szentegyházán, Szentléleken, Szilágysomlyón az Õszirózsa népdaléneklési verseny megyei szakaszát és Újszentesen az országosat.
2011-re tervezett országos rendezvényeink: a Magyar Kultúra Napjának megülése; Liszt Ferenc születése 200. évfordulójának megünneplése; Márkos Albert zeneszerzõ halálának 30 éves emlékezete; Szilágysomlyón a IV. Éneklõ Ifjúság gyermekkari találkozó Kodály Zoltán szellemében; a kalotaszegi Mérában Jagamas János emlékére népdaléneklési versenyt; decemberben megtartjuk az ifjúsági és felnõtt kórusok karácsonyt váró hangversenyeit, november 12-13-án megünnepeljük a Romániai Magyar Dalosszövetség 90 éves fennállását. Tervezzük ugyanakkor a hazai magyar énekkarok feltérképezését, tagjainak számba vételét. A 2010. évi gyûlésen kiosztottuk a szövetség díjait: Zsizsmann Rezsõ-díjat Fórika Balázs, a kézdivásárhely-kantai plébánia kántor-karnagya kapta, a Márkos Albert-díjat Gáspár Anna, a zilahi zeneiskola tanárnõje érdemelte ki. A Jagamas János-díj Czakó Gabriella zenetanárnõ-iskolanõvér, a marosszéki Kodály Zoltán énekkar karnagya birtokába került. Rónai Antal-díjban Bálint Zoltán csíkkarcfalvi tanár, a Bitykó gyermek-fúvószenekar karnagya részesült. Seprõdi János-díjat kapott a 30 éves sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus vegyes kar és karnagya, László Attila.
GUTTMAN MIHÁLY
Fórika Balázs laudációja
4
Az életút zenitjére érkezett marosfõi születésû Fórika Balázs székely atyámfiát én népünk viseletében szeretném köszönteni a Dalosszövetség mai díjátadó ünnepségén. Wass Albert bölcs meglátása szerint háromfajta ember van: rontó, gyûjtõ és látó. Idén július 19-én, 48. születésnapján én is látó emberként köszöntöttem, kívánva neki, hogy továbbra is népünk, nemzetünk igaz-látó embere maradjon, és az elsõ kettõ kísértése ne vegyen erõt rajta. Õ, aki két hónappal ezelõtt a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzõ zenei nevelését kezébe vette, tudja, hogy milyen fontos az óvó- és tanító pedagógus zenei felkészültségének maximális szintre emelése. Õ maga is hálás a három marosfõi tanító néninek, akik buzdították az akkori kisiskolást a zenei pályára. Aztán a gondviselõ Isten nagybátyjára, Fórika János feltorjai plébánosra is bízott egy sorsdöntõ szerepet, hogy õ készítse fel a tehetséges ifjút a marosvásárhelyi zenei iskola V. osztályába, ahol négy éven keresztül a fagott és zongora szak fegyelmezett és szorgalmas tanulója lett. A nagy tudású, bátor plébános rendszeresen ellenõrizte tudásbeli gyarapodását, bátorította a kitartó tanulásban és rendszeres gyakorlásban, sõt magához vette kántornak 1980. szeptember elsejétõl a 18 éves ifjú Fórika Balázst. Ezért nem véletlen, hogy úgy érzi: Isten és szülei után nagybátyjának tartozik nagyon sok köszönettel. Felnõtt életútján
Fekete Miklós és Fórika Balázs
az Apor bárók szülõhelye, Torja lett a nagyon fontos állomás: 1983-ban a plébánián énekkart és színjátszó csoportot verbuvált és vezetett, kamarazenekart hozott létre, rá egy évre, 22 évesen kitûnõ minõsítéssel tette le a kántorvizsgát. Ugyanekkor alapítója lett a kézdivásárhelyi Toborzó régizeneegyüttesnek, amely reneszánsz és barokk mûveket szólaltatott meg. 1991-tõl még Torján bekapcsolódik a közéletbe, az érdekvédelmi szervezet elnöke lesz, 93-tól tagja a Magyar Egyházi Társaságnak, 94tõl már Felsõháromszék központja lesz életének színtere: elnyeri a kézdivásárhelyi Szentháromság templom kántori állását, ahol nyomban újjászervezi az egyházi énekkart. Szintén ekkor veszi át Felsõhá-
romszék legjobb vegyes karának, a Cantus kamarakórusnak az irányítását, mellyel nagyon sok alkalommal, sok helyszínen állt a közönség elé: Kézdivásárhelyen, Háromszéken, Erdélyben, az anyaországban, a tágabb Kárpát-medencében, Olaszországban megszólaltatva gazdag repertoárjuk (kb. 140 mû) színe-javát. 1995-tõl a Seprõdi János Kórusszövetség néhai elnöke felkérésére 16 alkalommal szervezte meg a ma már hagyományos kantai kórustalálkozókat kétnapos fellépéssel: elsõ nap híres felnõtt kórusok és diákkórusok, a második napon, mindig szombaton, a felsõháromszéki katolikus egyházi kórusok találkozóját, melyre mindig meghívta az RMD-tag Református Dalárdát is. A közéletben is nagyon tevékeny: a kézdivásárhelyi Polyp tévé munkatársa, tárlatmegnyitók és könyvbemutatók zenei mûsorának betanítója, vezetõje, nagy ünnepek részvevõje, a városi önkormányzat tanácsosa, sõt 2008-tól a Vitézi Rend birtokosa, amit a rá jellemzõ szerénységgel mindenütt elhallgat. Viszont én nem hallgatom el, hogyha nagy késéssel is, sok rábeszélés után 2009-ben végre beiratkozott a kolozsvári Zeneakadémia zenepedagógia szakára. Hát igen, ez így helyes, mert mindketten valljuk Kodállyal, hogy „Akiben van tehetség, köteles azt kimûvelni a legfelsõbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.” Kívánom, kívánjuk, hogy ez a Zsizsmann Rezsõdíj is boldogabbá tegyen, úgy ahogyan Kõrösi Csoma Sándor tudós atyánkfia mondá: „Ami boldogság van a világon, az mind a másoknak nyújtott szolgálatból ered, s ami szomorúság van a világon, az mind önzésünkbõl származik.” Légy továbbra is boldog!
FEKETE MIKLÓS
Gáspár Anna laudációja Gáspár Anna 1979. július 20-án született Zilahon. Itt végezte alapfokú tanulmányait, a városi zeneiskolában kezdett el zongorát és gitárt tanulni, majd a tanítóképzõben folytatta, ahol óvó- és tanítói képzésben részesült. 1999-ben érettségizett. Gyermekkorától mindig énekelt egy-egy korának megfelelõ énekkarban. Elõször a református egyházközség Kiss Adél által vezényelt Gyöngyvirág kórusában, majd az édesapja, Gáspár Attila által a zilahi tanítóképzõben alapított Wesselényi leánykarban és a református Szegedi Kis István Ifjúsági énekkarban. Zenei tanulmányait a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián végezte, ahol 2004-ben zenetanár-karvezetõi, valamint gitártanári diplomát szerzett. Azóta a zilahi Ioan Sima mûvészeti líceumban tanít gitárt és zeneelmélet-szolfézst. Az iskolában és a városban szervezett valamennyi kulturális
Essig Klára és Gáspár Anna
rendezvényen részt vesz. Néhány fiatal zenetanárral és zenét szeretõ pedagógussal, fiatallal megalapították az Anonymus énekkart, melynek egyik karmestere. Igényes repertoárjukat a magyar és az európai zene nagyjainak mûveibõl válogatják. Gyakran fellépnek Szilágy megye és Erdély templomaiban, mûvelõdési házakban. Zeneiskolás tanítványaival sikeresen szerepel a helyi és kolozsvári zenei versenyeken (zenei olimpia, J. S. Bach elõadói verseny). Elõadásokat tart gyermekeknek és felnõtteknek, a kollégákkal szervezett szakköri tevékenységeken. Aktív tanárként bekapcsolódott a zeneiskola énekkarának, a Ioan Chezan vezényelte Cameratta Academica Porolissensis munkájába. Ugyancsak aktív szervezõje a zilahi zeneiskola Viva la musica nemzetközi vetélkedõnek. A zeneiskola népszerûsítése érdekében heti rendszerességgel zeneóvodai tevékenységeket tart, ahol hangszertanár kollégáinak segítségével sok gyermeket készít fel a zeneiskolai felvételire, pályaválasztásra. Népdaloktatóként folyamatosan részt vesz a nyári zenei és néptánctáborokban: 2007-tõl a szilágyperecseni citeratáborban, valamint a szilágycsehi néptánctáborban. 2007-ben és 2008-ban részt vett a Kallós Alapítvány Népi játékok és kismesterségek oktatója elnevezésû játszóház-vezetõképzésén, Válaszúton. Ezt továbbgondolva, a szilágysági valósághoz idomítva a 2009/2010-es tanévben máris továbbadta népdaloktatói ismereteit a Sarmaságon megszervezett játszóház-vezetõképzés részvevõinek. Több alkalommal bekapcsolódott a kolozsvári Reményik Sándor Alapítvány munkájába, emlékesteken énekelt magyar népdalokat (Kolozsváron 2009. október 10-én, Budapesten 2010. augusztus 1-jén, valamint évente a zsoboki képzõmûvészeti táborban). Bekapcsolódott a 2010/11-es tanévben alapított budapesti Tóth Árpád vezette erdélyi vándorkórusba, amelynek célja az erdélyi zenetanárok, kórusvezetõk továbbképzése, valamint a kóruséneklés új szemszögbõl való megközelítése. Folyamatosan szervezi a zilahi református ifjak
5
gyülekezeti alkalmait, részt vesz a Szilágy megyében szervezett zenei vetélkedõk zsûrijében (Szilágysági gyerek vagyok, Zilahi EMKE, Szilágycseh). Állandóan képezi magát, 2006/2007-ben mesterizett a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián. Jelenleg az I. fokozati vizsgájára készül.
ESSIG KLÁRA
Czakó Gabriella laudációja
6
Hetedik éve tanítok együtt Czakó Gabriellával a felsõ-nyárádmenti kis falvakban és Szovátán. Hálás vagyok, hogy tanulhatok tõle, hogy tanúja lehetek annak a csodának, amit a gyerekekkel mûvel. Kodály Zoltán zenepedagógiai elképzelései a gyakorlatban valósulnak meg tevékenysége nyomán. Tiszta intonációra, egészséges éneklésre, lendületes muzsikálásra nevel. Mindezt játékkal, sok mozgással, jókedvvel, a fantázia állandó foglalkoztatásával éri el. Emberi kvalitása is hozzájárul minõségi pedagógiai munkájához. Érti, érzi a gyerekek lelkét, személyesen megszólít mindenkit, sziporkázó szellemi kaland, játék segítségével, gyengéden nyúl a gyerekekhez, állandóan növekedésre serkenti õket biztatással, lelkesítéssel. El tudja érni, hogy minden gyerek jobb, okosabb, figyelmesebb akar lenni, hogy a nagyok tisztelik, szeretik, befogadják a kicsiket, s az évek során igazi példaképekké válnak a kisebbek számára. Így az általa nevelt közösségnek lelkisége van, ami az énekkarban a mûvek megformálása során ki is tud fejezõdni. Az énekkari munka alapja a bizalom, az odaadás, a közös lelkesedés. Rozgonyi Éva, volt tanára és karnagya írja róla: „A szegedi Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolán Kardos Pál növendéke volt. Mindenre nyitott szellemi érdeklõdése, határozott értékrendje korán kiemelte jó színvonalú évfolyamából. A fõiskola befejezése után sokáig a szegedi Bartók Kórusban énekelt. Tanári pályájának meghatározó állomásai a szegedi I. számú Rókusi Általános Iskola, a kisteleki II. Rákóczi Ferenc (akkor még ének-zene tagozatos) Általános Iskola, a szegedi Karolina s a szentendrei Szent András Egyházi Iskola. A kicsinyek kórusával végzett, új utakat keresõ karnagyi munkája a Rókusi Általános Iskolában indult, és az énekes játékok szívet-lelket gyönyörködtetõ megszólaltatásával a kisteleki iskolában virágzott ki igazán. Vezetésével a kisteleki gyerekek mintát adtak Magyarországnak a kicsinyek kórusa országos találkozóin és a Zeneakadémia színpadán.” Szívesen vállalt tanítási gyakorlatvezetést fõiskolások számára. Szõnyi Erzsébet külföldi hallgatói évekig jöttek hozzá Japántól az USÁ-ig bemutató tanításra. Számtalan Éneklõ Ifjúság arany minõsítés, éveken keresztül Év kórusa-díj birtokosa, Békéstarhoson Nagydíjas. A rendszerváltáskor Andrásfalvy Bertalantól miniszteri dicséretet ka-
Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera
pott munkásságáért. 2001-ben megkapta a Kardos Pál Emlékérmet. A Kórusok és Zenekarok Országos Szövetsége Éneklõ Ifjúság országos gálahangversenyein több alkalommal fellépett kórusaival a budapesti Zeneakadémián. Tanítványai közül sokan választottak zenei pályát, hangszeresek, énektanárok, karvezetõk lettek. 2004-ben – férje halála után – Erdélyben az iskolanõvérek kezdeményezésében missziós munkát vállalt. A Felsõ-Nyárádmente hét kis falujában munkatársakként tanítjuk a gyerekeket, 4 évestõl 20 éves korig, nyomába eredve a kallódó tehetségeknek. Hét közben öt faluba járunk ki rendszeresen: Jobbágytelkére, Székelyhodosra, Mikházára, Nyárádköszvényesre, Nyárádremetére, s további két falu – Ehed és Deményháza – gyermekei járnak még a komplex zenei foglalkozásokra. A 2004 óta folyó tehetséggondozó, gyermekmentõ program az Erdélyi Tündérkert Alapítvány Hátrányos Helyzetû Gyerekekért keretében folyik, melynek Czakó Gabriella alapító tagja. A hat év alatt több mint 600 gyereket tanítottunk zenei írás-olvasásra, furulyára, magyar énekkari mûveltségre. Munkatársainkkal együtt hétvégi iskolát, táborokat szervezünk a tehetséges, szegény sorsú székelyföldi falusi gyerekeknek, ahol a magyar zenei anyanyelv ápolása mellett magyar irodalmat, nyelvtant, történelmet, néprajzot, népi kézmûves kismesterségeket is tanulnak a gyerekek, illetve mindenki néptáncol. A hét falu és Szováta gyermekeibõl gyermekkart hoztunk létre: Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, mely népi énekes misztériumjátékkal, Kodály Zoltán: Háry János címû daljátékával, Kájoni Jánosmûsorral, fõként magyar szerzõk mûveibõl álló kórusprogrammal turnézott Erdély és Magyarország városaiban, Szlovéniában és Ausztriában. A Kodály-évben megrendezett Kárpát-medencei Kodály Zoltán mûveltségi vetélkedõn, melyen a Kárpát-medencébõl összesen 107 csapat indult, falusi tanítványaink a III. helyezést érték el, s elhozták a legjobb határon túli csapatnak járó különdíjat. Kodály Zoltán mûveltségi társasjátékot hoztunk létre a gyerekekkel együtt, melyet pályázatból ki is adtunk. A debreceni Zenemûvészeti Egyetem Bárdos Szimpóziumán 2010. tavaszán sikeres bemutató foglalkozást tartottunk. Gyermekkarunk 2010 nyarán nemzetközi gyermekkórus fesztivál egyházze-
ne kategóriájának elsõ díját és három különdíját hozta el: a legszebb kórushangzásért, a Kodály-mû legjobb elõadásáért járó különdíjat és a közönségdíjat. Szegény sorsú, tehetséges tanítványainkkal sokoldalúan próbálunk törõdni. Magyarországi támogatók segítségével ösztöndíj-rendszert hoztunk létre, mely lehetõvé teszi a falusi gyerekek továbbtanulását, képzését. Tanítványaink családjaival rendszeresen kapcsolatot tartunk, segítjük õket sokféle módon: gyógyszer, könyv, hangszertanulás, szakkönyvek, tanulási segédeszközök, élelmiszercsomag, jó szó, biztatás. Lehetõségeket teremtünk képzésre, kulturálódásra, a tehetség kibontakoztatására. Hét éve együtt álmodtuk a Tündérkertet, s az, hogy néha megvalósulni látszik az álom, nagy részben Czakó Gabi kiváló adottságainak, odaadásának, gyermekszeretetének és zenei jó ízlésének, igényességének köszönhetõ. Hálás vagyok, hogy munkatársa lehetek, s hálásak vagyunk, hogy befogadtak itt minket Erdélyben.
NAGY ÉVA VERA
Bálint Zoltán laudációja „A falu megmentette a tradíció folytonosságát, a mi dolgunk átvenni tõle és tovább ápolni. A tûznek nem szabad kialudnia” – mondák bölcs eleink. Ahogy Csíkmadarast elhagyjuk és Dánfalvára érünk, már feltûnik a csíkkarcfalvi erõdtemplom égbenyúló tornya, a Felcsíki-medence büszkesége, amely évszázadok óta õrködik a vidék és szorgalmas székely népe fölött. Ebben a mûemlékké nyilvánított Istenházában szólaltatja meg vasárnapról vasárnapra a hangszerek királyán Istent dicsõítõ zsoltárait Bálint Zoltán kántor úr. Ha már ismerjük a nevét, próbáljuk megfejteni, ugyan ki õ és miért áll itt e rangos rendezvény küldöttei elõtt? Az, hogy a Dalosszövetség díjazottjai listáján szerepel, nem véletlen. Olyan faluban született és tanult, ahol Miklós Marci bácsi kiváló népnevelõ, a nemzet napszámosaként sok évtizeden keresztül minden madarasi gyermek lelkébe belopta a zenét és annak szeretetét. Sokan talán furcsának tartják, hogy mire képes egy nevelõ. Hagyományt teremt, és nemzedékek viszik tovább az elvetett mag termését. Ha nem is tanult zenei intézményekben, érettségi után benne is munkálkodott az elvetett madarasi mag és úgy döntött, hogy a zenével és annak legnemesebb hangszerével, az orgonával kötelezi el magát. A gyulafehérvári kántorképzõn szerzett oklevelet, és tíz éven át a Csíkszentkirályi egyházközség kántoraként dolgozott. Negyventagú énekkart szervezett. Õ szervezi meg elsõként 1997-ben az egyházi kórusok alcsíki találkozóját, mely azóta fontos egyházi rendezvénnyé nõtte ki magát. 1993 és 2000 között Csíkszentkirály közmûvelõdési életének meghatározó egyénisége: színdara-
Bálint Zoltán és Kelemen Antal
bokat, táncokat, 1993 és 2000 között zenét tanít az iskolában. Úgy tûnik, hogy Bálint Zoltánt vonzotta Felcsík zord éghajlata, a Terkõ csodálatos panorámája, és 2000-ben már a csíkkarcfalvi egyházközség kántoraként szolgál. Hamarosan újjáépíti az énekkart, a felcsíki kórustalálkozók részvevõje, zenét tanít az iskolában, és amikor fölkérik, hogy fúvószenekart szervezzen a karcfalvi gyermekek részvételével, vállalja. Az elhivatottság és kihívás akkor teljesedik ki a kántor úr életében, amikor az énekkar mellett egy zenekari együttest megszervez kezdõkkel, úgymond a semmibõl egy új világot teremt. 22 gyerekkel indultak, ma 61-en vannak. Indulásnál a hangszeroktatást a Szeredai Népmûvészeti Iskola tanáraival indították, de hamar kiderült, hogy az elképzelésük az elért eredmények kapcsán nem egyezik a kántor úr törekvéseivel. Így maradt egy idõ után egyedül a zenekar szervezési, oktatási, egyszóval minden gondjával. Tudtam az indulásról, és amikor a rétyi táborba jöttek, alkalmam volt megismerni a csíkkarcfalvi ifjú fúvósok vezetõjét. A gyerekek közt családapai minõségben tevékenykedett, szervezte, vigyázta föl napi nem könnyû munkájukat, amit késõ estébe nyúló próbákkal egészített ki. Igaz, nem maradt el a figyelmesség sem, kedvükben járt, amivel csak lehetett. Ez akkor is úgy volt, amikor 65 csíkkarcfalvinak két hétig a rétyi sportterem volt otthona. Sokat tapasztaltunk évtizedes effajta munkánk során, de az a közvetlenség, ahogy a gyerekekhez viszonyul, egyedi jelenség a mai meglódult idõben. Látogatja a csoportokat, szóba áll a szaktanárokkal, akik közül sokan barátjává váltak, és ha kell, ebben a minõségben kér segítséget munkájához. Mindezt igaz, nem egyedül teszi, mert náluk a család a zenekar, két gyermeke az együttesben játszik, és aranyos kis felesége igazi társként fölvállalja Zoli mindennapos megpróbáltatásainak egy részét. Így talán könnyebb lesz a teljesen kitaposatlan úton végigmenni.
7
Ez a kitartó, kemény közel 5 év, mára egy jól hangzó együttessé kovácsolta össze a csapatot. A szülõk és a község vezetõsége már csodákról beszél, de a karnagy úr tudja, hogy még az út elején vannak. Kötelezi õket a település értéket teremtõ, több évszázados hagyománya, amelybõl valók, s akikért vannak. Ez nem lesz könnyû azon a településen, ahol az õsi templom tövében modern jégpalotát emeltek a csíki jégkorong fellegváraként. Ma, a fiatalokhoz Bálint Zoltán módszereivel kell közeledni, hogy a jégen való küzdelem után hangszereiken szólaltatják meg népünk, nemzetünk dalait olyan szinten, mely Felcsíknak hasonló elismerést szerez a világban. Úgy gondolom, ha ma vannak Bálint Zoltán kántor úrhoz hasonló fiatal, elkötelezett szakemberek, akkor nem kell féltenünk a jövõt, mert lesznek Erdélyben, akik világgá trombitálják, hogy voltunk, vagyunk és leszünk, mert vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk. Ezekért és sok másért javasolom Bálint Zoltánt a Romániai Magyar Dalosszövetség Rónai-díjára, további sikeres életet kívánok!
KELEMEN ANTAL
László Attila és a 30 éves Cantus Firmus énekkar laudációja
8
László Attila szövetségünk újraalakulásától, 1994. szeptember 17-tõl elsõ elnöke volt. Így mint más elnöknek, neki is kijár az Elnök úr megszólítás, azaz cím viselése. 1972-tõl vezette a sepsiszentgyörgyi mûvelõdési ház magyar férfi dalárdáját, de mindig vegyes kórusra vágyott. Nyolc évig kellett udvarolnia, hogy a vegyes kórust 1980-ban megalakítsa. Sikerült. Azóta a Cantus Firmus nevet viselik és gyarapítják sikeres fellépéseiket. Ma, amikor szûk, de mindig tietek Erdélyországban ismert nevetek, amikor számtalan kapcsolatot teremtettetek az itthoni és külföldi énekkarokkal, bejártátok Magyarország, Szlovákia, Németország, Ausztria nagyobb városait, ismertté lettetek. Sokat tanultatok, nem volt hiába az együtt eltöltött 30 év, 4500 óra tanulásban, fegyelmezett viselkedésben, egymás gondjainak és örömeinek megismerésében. Szolgáltátok nemzeti kultúránkat, egyházainkat. Neveltétek közösségünket értékes mûsorokkal, kapcsolatot tartva hazai és határon túli zeneszerzõkkel is. Tudatában vagytok annak, hogy a zene a vallásos érzületre hat. Az emberi lélek magától értetõdõen keresztény vagy keresztyén. Isten azért teremtette a mûvészetet és természetesen a zenét, hogy elmélyítsen, vigasztaljon, biztasson, erõt adjon, hogy az ember boldog legyen. Boldogulásunkat ne mások kárára keressük, hanem egymásért, az egész nemzetünk épülésére, javára. Sohase azt nézzük, mi van, hanem azt, mi lehetne. Tudom, hisztek abban, hogy a boldogság neve szeretet, és szeretni mindenkit lehet. Mit kívánjak nektek, harminc éve
Guttman Mihály és László Attila
együtt dolgozóknak? Szeressétek továbbra is az együtténeklést, gazdagodjatok sikerekben, érezzétek ti is azt, amit Márai Sándor érzett: Már nem tudom, hogyan volt; az eszterlánci cérna elszakadt, elszakadt. Hallottam nagy zenét s Beethovent is azóta a vasúton, a hajón, otthon, nappali heverésben, vagy lassan múló éjjel eszembe jutott egyre: háromhangú kis ének, lánc, lánc, eszterlánci cérna... értelme semmi nincsen, nem több mint egy nehéz illat értelme, ennyi, mit délutáni sétán felém küld még a fenyves: s van benne gyanta, lomb, meleg és napsütés is. Szeressétek a kórusban való éneklést. Isten éltessen!
GUTTMAN MIHÁLY
Szamosújvárnémeti
Buzogány Dezsõ Károli Gáspár-d díjas A Magyar Köztársaság Kormánya nemzeti erõforrás minisztere, Réthelyi Miklós Buzogány Dezsõ egyháztörténészt, a kolozsvári Egyesült Protestáns Teológiai Intézet és a Babeº–Bolyai Tudományegyetem professzorát, református lelkészt sokoldalú kutató, szervezõ, szerkesztõ, iskolateremtõ és utánpótlás-nevelõ munkásságáért, a magyar református egyháztörténet kiváló mûveléséért Károli Gáspár-díjjal tüntette ki. A kitüntetést 2010. december 21-én Budapesten Szászfalvi László az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelõs államtitkár nyújtotta át. Buzogány Dezsõ református lelkész, egyháztörténész, egyetemi professzor az egykori Udvarhelyszék Szederjes községében született 1957. június 30-án. Alsó iskoláit szülõfalujában és az azzal szomszédos Héjjasfalván végezte, gimnáziumba Segesváron járt. Érettségi után, 1976-77-ben Désen katonáskodott, majd beiratkozott a kolozsvári Egyesült Protestáns Teológiai Intézetbe, ahol 1981ben fejezte be tanulmányait. 1982-tõl 1987-ig a marosszéki Nyárádselyén, 1987-tõl 1991-ig a volt Kis-Küküllõ megyei Ádámoson parókus lelkészként szolgált. A diktatúra bukása fordulatot hozott az életében. Annak a szerencsés nemzedéknek a tagja, amely elõtt korábban el sem képzelhetõ, váratlanul nagy lehetõségek nyíltak, és fiatalon, alkotó ereje teljében élt is ezekkel a lehetõségekkel. 1990. õszétõl erdélyi protestáns egyháztörténetet és latin nyelvet kezdett oktatni kolozsvári anyaintézetében. 1992-ben a budapesti református teológián szerzett doktori fokozatot (doktori dolgozatának címe: Melanchton úrvacsoratanának történeti fejlõdése). A következõ egyetemi évben posztdoktori kutatóprogramban vett részt az Egyesült Államokban. Hazatérve folytatta oktatói munkáját a kolozsvári teológián, 2001 óta párhuzamosan a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképzõ Karán is tanít. 2003-ban lett doktorvezetési jogú professzor. 2005-ben Szöulban vendégtanár, idõközben több nyugat-európai és észak-amerikai fakultáson vendégelõadó. Buzogány Dezsõ a romániai magyar és a magyarországi egyházi élet és tudományos közélet tevékeny részvevõje. Fáradhatatlan és eredményes szervezõ. 1992 és 2000 között az újjáalakult Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) elnöke. Az Ifjú Erdély folyóirat újraindítója és szerkesztõje, 2000tõl a Református Szemle, a romániai magyar reformátusok központi folyóirata felelõs szerkesztõje. A washingtoni székhelyû Christian Observer szerkesztõje. Az ugyancsak újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület alapító tagja, a Magyar Tudományos
Buzogány Dezsõ
Akadémia köztestületének tagja, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság teológiai és egyháztörténeti szakosztályának elnöke. A román Oktatásügyi Minisztérium több országos bizottságában képviseli a magyarokat (a Felsõoktatás Minõségét Biztosító Bizottság, a Doktori Iskolák Minõségét Ellenõrzõ Bizottság, doktori okleveleket honosító és doktoráltatási jogokat odaítélõ bizottság és más szakértõi testületek). Buzogány Dezsõnek oktatói munkájával összefonódó jelentõs történészi munkássága van. Doktorátusának teológiatörténeti témája már jelezte a protestantizmus elsõ évszázadai iránti figyelmét. A kezdetek nemzetközi tematikája fokozatosan bõvült az erdélyi reformátusság múltját, elsõsorban 16–18. századi történetét, kiemelkedõen az egyházigazgatást és az intézménytörténetet föltáró törekvésével. Több romániai és külföldi projektbe kapcsolódott be. Fontosabb munkái: kiadott doktori értekezése, egyháztörténeti jegyzete, az IKE története, melyek mellett még több mint 50 tanulmányt publikált több országban. Megszervezte és irányítja az erdélyi református egyháztörténet jelentõs alakjáról, Pokoly Józsefrõl elnevezett egyháztörténet-kutató intézetet. Elindított, szerkeszt és részben ír három kiadvány-sorozatot, melyeknek egy évtized alatt mintegy 30 kötete látott napvilágot, az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzeteket és az egymáshoz kapcsolódó, forrásközlõ
9
Erdélyi Református Adatokat, valamint a Fontes Rerum Ecclesiasticarum Transylvaniát. Levéltárostörténészeket, mindenekelõtt tehetséges fiatalokat, tanítványait maga köré gyûjtve ad ki fontos, a történeti vizsgálatok elõtt mostanáig ismeretlen iratokat, az erdélyi református zsinatok anyagának III. és IV. kötetét (2001), a küküllõi református egyházmegye egyházközségeinek történeti kataszterét (2008), a hunyad-zarándi református egyházmegye egyházközségeinek történeti kataszterét (2002– 2007). Az utóbbiak értéke messze túlmutat a szûkebb egyháztörténeti tematikán, voltaképpen a
dél-erdélyi szórvány- és szigetmagyarság hiányzó történetének jelentõs részét képezi. Jelenleg Kálvin fõ mûve, az Institutio modern magyar fordításán dolgozik. A munka elsõ fordítója, egyben ezzel a magyar tudományos nyelv egyik elsõ megalkotója Szenci Molnár Albert volt. Buzogány Dezsõ sokoldalú kutató, szervezõ, szerkesztõ, iskolateremtõ és utánpótlás-nevelõ munkásságáért, a magyar református egyháztörténet kiváló és úttörõ mûveléséért méltán kapja a Károli Gáspár-díjat.
KÓSA LÁSZLÓ
Jubileumi kettõs könyvbemutató és a Gloria nyomda ünneplése Tavaly december elején zsúfolásig megtelt a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nõszövetség díszterme a 950 éves kolozsmonostori bencés apátsági templom, illetve a Fájdalmas Szûzanya tiszteletére szentelt plébániatemplom történetét tárgyaló, a Verbum Katolikus Kiadónál megjelent kötetek bemutatóján, valamint a Gloria katolikus nyomda és könyvkiadó húszéves fennállását ünneplõ rendezvényen. Kovács Sándor kolozs-dobokai fõesperes köSas Péter és Kádár István dedikálnak
10
szöntõjében rámutatott, hogy a magyar bencés család nem véletlenszerûen tartotta fontosnak kilenc és fél évszázaddal ezelõtt az apátság alapítását Erdély szívében, Kolozsmonostoron. A templom õsi szentélyének falai napjaink emberét figyelmeztetik, hogy lelkiismereti kötelességünk megõrizni és továbbadni egyházunk és nemzetünk lelkiségi, szellemi, kulturális emlékeit. Mindezek közös központja volt annak idején a kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátság. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta: „Közös örvendezésre ad okot a Gloria nyomda húszéves fennállása, amelynek kapcsán hálával gondolunk Páter Szõke János magyarországi szaléziánus szerzetes atyára és Jakab Antal püspökre. Az eltelt két évtized az erdélyi magyar betûnyomtatás terén már szinte történelmet jelent, hiszen a kommunizmus 1989 decemberében bekövetkezett bukása utáni idõszakban, mindmáig nem egy magyar érdekeltségû nyomdai, illetve kiadói vállalkozás vérzett el, egyrészt anyagi okokból, másrészt pedig alantas érdekek, személyes, politikai vagy egyéb természetû torzsalkodások miatt. Annál nagyobb örömmel üljük meg most egy olyan katolikus nyomda születésnapját, amely bebizonyította valláserkölcsi hasznosságát és létjogosultságát, az adódó nehézségek közepette is” – mondta a fõesperes. A könyvek megjelenése, születése örömforrás számunkra. Hatványozottan az, amikor régi elképzelés és vágy valósul meg – kezdte bevezetõjét Kádár István, a kolozsmonostori egyházközség esperes-plébánosa, nyomatékosítva, hogy A kolozsmonostori bencés apátsági, majd Nagyboldogasszony-templom, illetve A kolozsmonostori Fájdalmas Szûzanya plébániatemplom és egyházközség története címû jubileumi könyvek a múltat jelenné teszik az olvasók számára. Erre pedig létszükséglet mutatkozik, mert erõt és bölcsességet adhat mind jelenünk, mind pedig jövõnk szempontjából. A kötetek szerzõje, Sas Péter mûvelõdéstörténész elmondta, hogy a – 2009 decemberében
napvilágot látott – Szent Mihály-templomról szóló kötete és a most megjelentek tulajdonképpen egy sorozat részei. A kolozsmonostori volt bencés apátságról és a mostani plébániatemplomról szóló könyvek a helybeli katolicizmus 950 éves, napjainkig terjedõ történetét elevenítik fel. Elõadásszámba menõ könyvismertetésébõl azt is megtudhattuk, hogy a Benedek-rendi apátsági templom eredetileg kétágú, azaz kéttornyú volt, amelynek emlékét a plébánia pecsétje és a kolozsmonostori papírmalom vízjele is megõrizte. A templom hajóját Rudnay Sándor erdélyi püspök utasítására lebontották, és köveit a királyi líceum (a késõbbi piarista fõgimnázium) 1818-ban megkezdett építkezéséhez használták fel. A monostori templom mai alakját az 1896-ban befejezõdött restaurálás során nyerte el. A szerzõ eddig ismeretlen egyháztörténeti adatként megemlítette: 1911-ben felmerült a gondolat, hogy a bencések helyére franciaországi szerzetesek, a trappista rend tagjai jönnének. Az 1920-as történelmi változások után katolikus kézben akarták tartani a templomot, ezért 1924ben jelképes összegért – évi 100 lejért – huszonöt évre bérbe adták a görög katolikus egyháznak, amelynek 1948-ban bekövetkezett önkényes megszüntetése után a templom ortodox kézbe került. 1994-ben, Kádár István plébános sikeres tárgyalásainak eredményeképpen, sikerült a római katolikus egyháznak visszaszereznie jogos tulajdonát, így „az elveszett múlt ismét megtalált jelenné vált”. Mindez annak ellenére történt, hogy az ortodox egyház némely vezetõi azzal fenyegetõztek, amennyiben elveszik tõlük a templomot, az 1990-es márciusi, marosvásárhelyi eseményekhez hasonló történésekre számíthat a római katolikus egyház – idézett az akkori levelezésbõl az elõadó. Sas Péter a mindeddig ismeretlen adatokat tartalmazó, forráskiadványként gazdag adattárat felvonultató kötet bemutatását zárógondolatával fejezte be: „Erdély védõszentje Szent László király, a vitézség, lovagiasság, rendíthetetlen hit és tiszta erkölcs jelképe, akit a székelyek külön is patrónusukként tisztelnek. Nursiai Szent Benedek remeteként, szerzetesként a magány, a csend embereként imádkozó szeretettel, Regulájában tett hitet Isten mellett. Rendszabályai a gyõzelemhez vezetõ fegyveres harc alkalmazása helyett a közösség érdekében tett, az erõtlenség jelének tartott önfeladást, gyarló, önzõ önmagunk legyõzését sugallják. Az ora et labora, az imádkozzál és dolgozzál parancsának mindennapi megélése emelte õt Nagy Szent Gergely pápa kinyilatkoztatásában – Isten embere Benedek (Vir Dei Benedictus) – a keresztény példaképek közé. Életszentségéért és evangéliumi bölcsességéért a szentek közösségébe emelkedhetett, majd ezer évvel késõbb, 1964-ben VI. Pál pápa a keresztény gyökerû Európa védõszentjének nyilvánította. Ma, ha nem is mûködik az általa alapított szerzetesrend anyakolostorától meglehetõsen távoli, kolozsmonostori apátsága, immár nemcsak a közös kultúra miatt, de jogi értelemben
a közös Európa polgáraként Szent László mellett Szent Benedek pártfogó védõszárnyát is magunk felett érezhetjük.” Nagy Péter, a kolozsvári Gloria katolikus nyomda igazgatója személyes hangú elõadásában ismertette a húsz éve létrehozott Gloria nyomda és kiadó rövid történetét. Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulja méltatásában rámutatott, hogy az erdélyi magyar keresztény múlt ezer éve a magyar kultúrtörténet folytonosságára utal. Véleménye szerint mindazok, akik az itt bemutatott könyveket olvassák, egyben a magyar kulturális örökség letéteményeseivé válnak. A Gloria nyomda húszéves munkássága közszolgálati sikertörténet – mondta a fõkonzul. A rendezvény ünnepi hangulatát fokozta a kolozsvári Egyetemi Lelkészség énekkarának színvonalas mûsora Hermann Szabolcs vezényletével. Közremûködött továbbá a Szent Mihály Nõszövetség és a helyi Caritas szervezet. A jubileumi kötetek megvásárolhatók mind a Nagyboldogasszony (Kálvária), mind a kolozsmonostori Fájdalmas Szûzanya-templomban, illetve a plébánián.
FODOR GYÖRGY
Almásmálom
11
A kolozsvári Gloria nyomda és kiadó jubileumára Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a Gloria nyomda alapításáról. A mostani eredményekrõl, sikerekrõl nem beszélhetünk úgy, hogy közben megfeledkezünk a húsz évvel ezelõtti indulásról, kezdeti nehézségekrõl, illetve azokról, akik ebben nagy (anyagi-szellemi) szerepet játszottak. A Gloria nyomda húsz évvel ezelõtt jött létre az Östpriesterhilfe németországi segélyszervezet nagy beruházásának köszönhetõen. A nyomda alapításában fontos szerepet játszott Szõke atya segítõkészsége, amely az alapítás után sem szûnt meg, folyamatosan küldte megrendeléseit a Mindszenty Alapítvány és a Don Bosco útján. Indulásától kezdve a nyomda célkitûzése elsõsorban a római katolikus kiadványok kiadása és sokszorosítása volt. A kezdetektõl fogva itt készült a Keresztény Szó havi- és a Vasárnap hetilap, a római katolikus imakönyv, énekeskönyv, valamint falinaptár. Itt látott napvilágot sok száz – talán ezernél is több – könyv és kiadvány az elmúlt húsz évben. Megemlíteném a Keresztény Szó fõszerkesztõit, akik nevéhez és munkájához kötõdik a Gloria létrejötte: Bajor Andor, Fodor Sándor és Jakab Gábor plébános. Szorosan kapcsolódik a Gloria nyomdához saját nyomdászi pályám is, ezért röviden errõl is szólnék. 1990-ben – a debreceni Alföldi nyomdában Nagy Péter
12
töltött közel három hónapos gyorsképzés után – az elsõ alkalmazottak közé tartoztam. Mint fiatal inas, az elsõ hetekben nem kimondottan nyomdászattal foglalkoztam, hiszen a padlócsiszolástól kezdve, a gépek éjjeli õrzésén át a gépek takarításáig minden belefért munkakörömbe. Voltam segéd a gépteremben, az elõkészítõ részlegen, majd – Kerekes Gábornak, a Gloria nyomda akkori igazgatójának köszönhetõen – a számítógépes részlegen szedõ és végül tördelõ. Ekkor ismertem meg Bálint Lajost, a könyvszerkesztõi szakma nagy mesterét, akitõl a tipográfiai ismereteken kívül az alapos, pontos munkamódszert is megtanultam. 1993-ban úgy éreztem, hogy az adott keretek között nem tudok tovább fejlõdni, ezért elfogadtam Timotei Nãdãºan grafikusmûvész ajánlatát, nála folytattam tördelõi munkámat az akkor induló Idea nyomdában. Kis idõ elteltével már ügyfélfogadással is foglalkoztam a tördelési munka mellett, majd 1997-ben Tim átadta a cég teljes vezetését, és a cég részvényesévé tett. Nagy kihívás volt számomra – nem beszélve a felelõsségrõl – egy dinamikusan fejlõdõ céget az élvonalban tartani. Életutam 2005-ben találkozott újra a Gloria nyomdával, amikor a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jelentkezõket keresett, akik felvállalnák a kolozsvári nyomda mûködtetését. Ekkor megmozdult valami bennem, hiszen az ember nem felejtheti el, hogy honnan indult, hol tanulta a szakma alapismereteit. A benyújtott szándéknyilatkozatok és egyeztetõ tárgyalások alapján az Idea nyomdára esett a választás, így engem nevezett ki Jakubinyi György érsek úr a Gloria nyomda új vezetõjének. Döntõ volt számomra Kádár István plébános úr hozzáállása, aki bízott bennem – ez úton is köszönöm. Egy teljesen új helyzet állt fenn, egy világi nyomda vezetésére volt bízva az egyház nyomdája. Számomra óriási kihívást jelentett, egyrészt mert azt a nyomdát bízták rám, ahol pályafutásomat kezdtem, másrészt nagyon sok ember jövõje függött tõlem (a két nyomda alkalmazottai, ügyfelei, beszállítói). Az elmúlt öt évben sikerült a gépparkot felújítani, sõt kiegészíteni új kötészeti gépekkel, új munkamódszert bevezetni és nevét újra ismertté tenni. Most már úgy érzem, hogy a nyomda visszanyerte azon státusát, amiért annak idején létrehozták, és ezen felül a kolozsvári és részben az erdélyi magyar kulturális és civil szférát is szolgálja. A két nyomda külön intézményként mûködik. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert még öt év elteltével is sokan azt kérdik tõlem, hogy az Idea megvette-e a Gloriát? Nem. Nem vette meg, hanem egymást kiegészítve, külön-külön mûköd-
nek, ami közös, az az én személyem... S persze közös a jövõ is, hiszen bebizonyosodott, hogy együtt többre vagyunk képesek. A szakma egyik kiemelkedõ alakjának napjainkban elhangzott állítása szerint minket ma már nem lehet megkerülni. Ez nagy elismerés számunkra. A képet kiegészíti a Könczey Elemér grafikus által vezetett Idea Plus cég, amely mindkét nyomda számára szolgáltatja a korszerû grafikai szerkesztést, az arculattervezéstõl a mûszaki szerkesztésen keresztül a korrektúráig. Ez a három cég: a Gloria, az Idea és az Idea Plus alkotja az új csoport központi magvát, ami kiegészül az Idea Kiadóval, a szatmárnémeti Idea Studio nyomdával és a temesvári Idea Reklámirodával. Ez összesen 78 alkalmazottat jelent, amibõl a Gloria nyomdában 22-en dolgoznak. A Verbum Keresztény Kulturális Egyesület mint testvérintézmény az egyházi kiadványokat nyomdakészen biztosítja számunkra. A Gloria elsõsorban könyvnyomtatásra és könyvkötészetre szakosodott, kis és közepes példányszámú kiadványok kivitelezésére alkalmas gépparkkal rendelkezik. Komplex munkák esetében szaktanácsadással és prototípusok elkészítésével segítünk ügyfeleinknek az optimális nyomdai termék megtervezésében. Garanciát jelent ügyfeleink számára, hogy az árajánlatok elkészítését és a kapcsolattartást kizárólag a vezetõség végzi. A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhányat ügyfeleink közül: a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Szent Mihály Plébánia, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, a Mindszenty Alapítvány, a budapesti Don Bosco Kiadó, a Magyar Köztársaság kolozsvári fõkonzulátusa, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Színház és Opera, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület, a Polis, a Kompress, a Koinonia, a Kriterion, a Kolozsvár Társaság, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Kallós Alapítvány, az Unitárius Püspökség és sokan mások. Megemlítenék néhány könyvet is, amely a Gloria nyomdában készült, ezekre én is nagyon büszke vagyok: a 2007-ben bibliapapírra nyomtatott Dicsérjétek az Urat címû katolikus énekeskönyvet, a Szent Mihály templom története és egyházi gyûjteményei és a Funebria Memoria címû könyveket –e két könyvet Sas Péter szerkesztette –, a millenniumi évben megjelent A Gyulafehérvári Fõegyházmegye történelmi sematizmusa és az Alma Mater visszaköszön címû könyvet. A nyomdászat folyamatos tanulás, tapasztalatok gyûjtésén alapuló szép szakma. Véleményem szerint léteznie kell egy egyensúlynak a könyv tartalma és külalakja között. Természetesen a külalaknak, a formának nem szabad a tartalom fölé kerekednie, hanem ki kell egészítenie. Ahogy Könczey Elemér grafikus barátom, cégtársam szokta mondani: a forma a szürke eminenciás. A borítóterv, a tipográfia, a papírválasztás, a nyomtatás, a kötészet
Alsótök
a maguk módján mind-mind a tartalmat szolgálják, összhangjukkal a zavartalan olvasást, információátadást biztosítják. A nyomda legnagyobb értékét az emberek jelentik, hiába a drága gépsor, a mindentudó számítógép, ha nincs meg az emberek szaktudása, hozzáállása, csapatszelleme. Sokat köszönhetek Mátyás Zoltánnak, a Gloria nyomda mûszaki igazgatójának kitartó és önzetlen munkájáért, együtt sok mindent meg tudunk oldani házon belül. Ugyanakkor köszönettel tartozom munkatársaimnak, akik becsületesen, odaadóan végzik munkájukat. Meggyõzõdésem, hogy számukra is büszkeség a cég alkalmazottjának lenni, s nap mint nap látni saját és közös munkájuk eredményét megvalósulni e szép könyvekben. Bizakodóan, ám elõvigyázatosan tekintünk a jövõbe. Ha ebben a válságos gazdasági helyzetben sikerült messzemenõen a legjobb eredményeket elérni, azt jelenti, hogy a Gloria nyomdának jövõje is van, nemcsak múltja. Hiszem, hogy van igény a szép, nyomtatott könyvre, nem tudja helyettesíteni az elektronikus média. A nyomda fejlõdésének elengedhetetlen feltétele az új, korszerû technológiák alkalmazása, viszont figyelembe kell venni a nagy T-vel írt Tipográfia szabályait. Célunk: megmaradni könyvcentrikus nyomdának, ahol a hozzáadott érték, a személyes kapcsolat és az ügyféllel való kölcsönös bizalom a mérvadó. Befejezésként köszönetemet szeretném kifejezni a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek bizalmáért, Szõke atyának mindenkori segítségéért, cégtársaimnak támogatásukért, munkatársaimnak odaadó munkájukért, ügyfeleinknek bizalmáért, mindenkori tanítóimnak és szüleimnek tanításukért, családomnak megértésükért, és nem utolsósorban az olvasóknak, akik értékelik az általunk végzett munka végtermékét: a könyvet.
NAGY PÉTER
13
Galéria
ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG A MEZÕSÉGEN Holttenger. Mezõségi útirajzok 2009–2010 Ezt a címet adtam az elmúlt két évi mezõségi utazásaim eredményét bemutató grafikai kiállításnak, mely egy építész – szándéka szerint képzõmûvészi igénynyel megfogalmazott – pillanatfelvétele az Erdélyi Mezõség épített örökségének állapotáról, valamint ezen örökségnek a sajátos táji-természeti környezetbe való beilleszkedésérõl. A kiállítás és a gyûjtött anyag mottójául két idézetet választottam. Az elsõ Makkai Sándor Holttenger címû 1923-ban megjelent regényébõl való. Sokak által ismert és sokszor idézett sorok, amelyek a Mezõség hangulatát meghatározó módon idézik fel: „László rögtön megérezte, mintha ajtót csaptak volna be a háta mögött, hogy mikor lépték át ennek a külön mezõségi tájnak küszöbét. Alig futottak néhány kilométert az állomástól, az országCsicsókeresztúr
14
út nagy kanyarodókkal kígyózott föl egy magas dombsor tetejére, amely elválasztotta egymástól a tágas folyóvölgy, dús erdõk és hócsíkos kék hegyek mozgalmas, élettel teli zónáját attól a tájéktól, melynek elsõ kitárulása pillanatában fölszakadt László lelkébõl ez a szó: holttenger. Különösen szép, aranyfényû októberi nap volt. De míg innen, a hágó tetejérõl visszanézve ez a ragyogás megelevenített mindent, a havasok kéklõ csúcsáig, elõre tekintve, sápadt halotti színbe vonta a végeláthatatlan dombok megfagyott hullámsorait... A levegõ hígan, fémesen vibrált a messzi láthatár fölött, a pára nélküli távlatból élesen meredeztek ki a földcsúszások omladékos, fehér csúpjai, mint fölcsapódó hullámok megmerevedett, tajtékos taréja. Az országút villogó szalagja egymás mögött torlódó dombok tetõin csillant föl, mintha a világ végét keresné. Csend, álom, halál lebegett láthatatlanul, fanyar-édesen illatozva mindenen.” A másik idézet már kevésbé ismert. Passuth László írása a Nyugat folyóirat 1937. évi 7. számának Figyelõ rovatában jelent meg, s a regény magyarországi kiadásának apropóján íródott. Az idézett sorok mintegy summázzák ennek a világnak etnikai történetét és összetételét, mely napjainkig kihatóan meghatározza az emberek és környezetük sorsának alakulását: „Ami ezen a mozdulatlan vadvizen túl esik, az a legõsibb erdélyi kisvilág. Egymásba barázdált nemzedékek vívják itt századok óta a maguk szívós, engesztelhe-
tetlen közelharcát. Kereszt, kakas, vagy pravoszláv misemondás hite éppúgy szétveti õket, mint egymást fojtogató szûkös földsávjaik, melyek tagosítás nélkül aprózódtak fel az egykori jobbágytelkeik helyén. Minden falu más faji képletet mutat, egyik még a honfoglalás jogán birtokos kisurak telepítése, másika paraszttá vedlett armalisták szegénysora. E gazdag rétegezettségû magyarok közt kúszik végig a zárt faji egységû, tagozatlan román folyondár. A fajok e parányi katlanában apró, falusi koncokért patriarkális, rég-telepes zsidók birkóznak nyers, keményszívû örményekkel, míg minden faluvége gyanús fertályaiban cigánynépek primitív, idegen ethnosza ver gyökeret.” Bevezetés (és vallomás) A Mezõség nem egyenlõ Székkel, és Szék nem egyenlõ a Mezõséggel, olvashatjuk sokszor, sok helyütt a tárgyalt tájegységet bemutató szakmunkákban. Természetesen – kellõ szaktudás és széles körû tájékozottság hiányában, mintegy laikusként – igazat kell adnunk ennek a megállapításnak. Mégis, mégis... Ezerkilencszázhetvenben történt. Tizenkilenc éves voltam, elsõ éves építészhallgató, mikor Kallós Zoltán elvitt Székre és különösebb kommentárok nélkül az ottani fiatalok gondjaira bízott. A táncház, a földpadlós, egy szál petróleumlámpától megvilágított(?) alacsony és zsúfolt szoba, melynek egyik végén padra ültetve Károly báty (Dobos Károly) és zenekara – csupa rossz
arcú és mégis oly kedves figura – játszott, és a zenéjükre tucatnyi, népviseletbe öltözött korombeli, vagy még fiatalabb leány és fiú hatalmas erõvel járta a széki táncrend szigorú, méltóságteljes, atavisztikus élményeket idézõ táncait, nos ez az élmény – rögtön az elsõ éjszaka – egy életre ennek a világnak elkötelezettjévé tett. Természetesen ez az élmény nem csak engem érintett oly mélyen, hanem sok száz és sok ezer magyarországi társamat, akik a táncházmozgalomba kapcsolódva ennek a – és még számos más erdélyi – kisvilágnak hagyományait, örökségét megõrizték, átmentették, fenntartották, népszerûvé tették, világszerte terjesztették – s teszik ezt napjainkban is. Kilépve a füst-, dohány-, pálinka- és izzadságszagú házból a friss, derengõ, tehénillatú hajnalba, bizonytalan léptekkel dagasztva a sarat hazafelé, lassan kibontakoztak a homályból a nádfedeles, alacsony, kékre festett falú, dísztelen házak, csûrök, istállók és ólak, a rendezetlen, szegényes udvarok, a falu kusza szerkezete és a környezõ dombok egyhangú, kopár hullámai. Minden együtt volt hát a máig élõ sztereotip jellemzõk közül, melyekkel a Mezõséget azonosítják, a hajdani paraszti kultúra megõrzött jegyei: a viselet, a szokások, a zene és a tánc, no meg a szegénység, az igénytelenség és a szürke egyhangúság. Ám, ahogyan a petróleumlámpa fénye mellett feltárult a lelkek gazdag színessége, úgy vált egyre színesebbé és gazdagabbá a szûkebb és tágabb környezet, a ház, az udvar és a táj a reggeli nap fényében. Persze ez a színesség nem a Gyimes rétjeinek harsogó zöldje és sok szín virágpompája, a székely fenyvesek kékeszöld sötétje vagy a Királyföld szász falvaiban akkor még gondosan nevelt szõlõk és gyümölcsfák otthonosan szelíd koloritja volt, hanem a sárgák, az okkerek, a szürkés- és barnászöldek hullámai között kibukkanó fekete és sötétbarna földdara-
Mezõveresegyháza
bok melegsége, a szikes medrek fehérje és a sóvirág tengerként áradó lilája. Tekintetem a kék falú, sárgás tetejû házak pöttyeit kereste a fák ritkás zöldje között, a Cigánysor agyagos hátterében, a dombok élén, a hófehér tornyok védelmében. Így terült el szélesen a falu, a maga három ágra bomlott fonatával beolvadva a dombok közé, a sekély völgyekbe az augusztusi reggel felszálló páráinak ragyogásában, de már a forró délelõtt ígéretével.
Ez a táj gyönyörû, sajátos világ, a benne élõ és küszködõ emberek tiszteletet, megbecsülést és segítséget érdemelnek. Aki önszántából itt marad, vagy öntehetetlensége miatt itt reked, annak sorsa összefonódik ezzel a nem túl sok életlehetõséget nyújtó, szépséges és mégis félelmetes tájjal. Az itteniek nem bírtak különösen értékes tulajdont, házaikat, tárgyaikat, környezetüket az egyszerûség, a szegényesség jel-
Apanagyfalu
15
Komlód
lemezte. Szívós törekvésük – akkor még – nem állott arányban az elérhetõ eredménnyel. Az igényesség mégis meg-megmutatkozott: fõképp a nõi viselet darabjaiban és a házbelsõt díszítõ textíliák – hímzések és szõttesek – erõteljes pompájában. A tárgyi kultúra szegénységét az ünnepek és a hétköznapok szokásvilágának színes gazdagsága ellensúlyozta. A hetvenes évek elején gyakran megfordultam Széken, és felméréseket készítettem a népi építészet még fellelhetõ jellegzeGalambod
16
tes és régies emlékeirõl. A rajzokat fotódokumentációval egészítettem ki, amely nem csupán az építészeti aspektusokra, hanem az emberek mindennapjaira és ünnepeire is igyekezett kitérni. Ez az anyag 2005-ben jelent meg a nagyváradi Europrint kiadónál Feneketlen a múltnak kútja. Szék népi építészetének dokumentumai címen. A kötetet közvetlenül megelõzte egy hasonló címû kiállítási anyag elkészítése, mely 2004ben és 2005-ben Budapesten és Erdély tucatnyi városában került
bemutatásra. A kiállítás azt kívánta megmutatni, hogy milyen változások történtek a faluban harminc év alatt. Az anyag magában foglalta a hajdani dokumentumokat, rajzokat és fényképeket, közvetlenül szembesítve azokat a jelen állapottal, a megmaradt és eltûnt épületeket, illetve azok helyét bemutatva. Ugyanakkor a hajdani barátok képei is szerepeltek, hiszen a változás az embereket sem kímélte. A kiállítás keretét a tájat, a falut és környezetét ábrázoló panoráma-felvételek alkották, amelyek szándékom szerint a mezõségi tájnak és a benne megjelenõ településnek még mindig harmonikus kapcsolatát voltak hivatva bemutatni. A táj, a környezet harminc év alatt alig változott, noha a mezõgazdasági mûvelés alatt álló terület jócskán lecsökkent. A falu és épületei azonban igencsak átalakultak. A hajdani földszintes falukép emeletesre változott, az épületek halmaza azonban a domborzatnak és a növényzetnek köszönhetõen többnyire még mindig belesimul a tájba. Közelebbrõl vizsgálva azonban a ma falusi építészete már távol esik minden hagyománytól, szellemében és anyagában egyaránt. Ezt az életmódváltozások ismeretében nem is csodálhatjuk, ugyanakkor azonban nem tarthatjuk elfogadhatónak a józan ész, a paraszti racionalitás, a gazdaságosság és a funkcionalitás eltûnését a falu építészetébõl. Az értelmetlenül nagy méretû, túlzottan tagolt, idegen mintákat szolgaian, ugyanakkor értetlenül követõ épületek szétfeszítik és lerombolják szûkebb s tágabb környezetüket. Az épület és közvetlen környezete harmonikus viszonyának megteremtése ugyanúgy az építészet – az építkezés – alapvetõ célja kell hogy legyen, mint az épített környezet (a település) és az azt körülvevõ tágabb környezet, a táj szerves kapcsolatának biztosítása, legyen az mezõgazdasággal érintett táj vagy természeti környezet. A hetvenes években még
nem volt számomra eléggé fontos ez a kapcsolat, az akkori rajzok és felvételek az épületekre koncentrálnak, legyenek bár tárgyilagos vagy romantikus felfogásúak. A kétezres évek rajzai és fotói már a környezet mindenekelõtt való fontosságát illusztrálják, amint azt harminc-egynéhány év építészgyakorlata során megtanultam. A Holttenger-kiállítás anyagának gyûjtése során – hasonlóan a korábbi szász, gyimesi és szilágysági kutatásokhoz – már fõképpen az épület, az épített örökség és az azt körülvevõ környezet viszonya, egyszóval a tárgy beágyazódása foglalkoztatott. Természetesen a gyûjtés során – mintegy mellékesen – sok tapasztalat, ismeret és információ halmozódott fel, és ezek nem csupán építészeti természetûek. Készült egy sor fotográfia is, melyek csupán dokumentumok, emlékeztetõk, a hajdani cél helyett már csupán eszközök. A fényképezõgép objektívjével ellentétben az emberi szem szubjektív. A rajzok – több mint 240 darab – nem csupán dokumentumok, hanem képzõmûvészeti alkotások, képek szeretnének lenni. Természetük megengedi a lényeg rögzítését, a fölösleges elhagyását, sõt a dolgok egymáshoz való viszonyának megváltoztatását is, a hazugságot és a félrevezetést azonban semmi esetre sem. A Mezõség ebben a két évben, a sok esõnek köszönhetõen, a sárgák gazdagsága mellett a szokottnál zöldebbnek mutatkozott. De a nyári színek fogytával, a késõ õsz és a kora tavasz barnásszürkéiben is felvillan a lombok harsogó rozsdaszíne, az országút ezüstje, a háztetõk tompa vöröse vagy a tavak égboltot tükrözõ sokszínûsége. Szeretem ezt a vidéket. Szeretem girbegurba, dombokra és dombokról futó útjainak váratlan meglepetéseit, hirtelen kinyíló, végtelennek tûnõ távlatait és rejtett völgyeinek mélyén megbúvó falvait. Szeretem a dombok látszólag egyhangú hullámait és
Mezõfele
a közöttük kéklõ tavak sima tükrét. Szeretem az õsi templom körül összebújó házak festõi csoportozatait és a ritkás tanyák magányosságát. Szeretem a nehézsorsú embereket, akik itt maradtak, és akik barátsággal fogadják az idegent. Szeretem és féltem ezt a tájat. Féltem az öregségtõl, az elmúlástól, az elnéptelenedéstõl. Féltem a népemet az eltûnéstõl, a feloldódástól, a szórványba szorult lét bizonytalanságától, a menthetetlenség tudatától. Félek a magyar szó, a magyar harang elnémulásától, a csöndben por-
ladó kövek hangtalan jajszavától. Ezért készült most és éppen most ez a leltár. Szeretném mindenki figyelmét ide irányítani, az érdeklõdõ rokonszenvet felébreszteni, az elmúlást, a nyomtalan beolvadást késleltetni, az értékeket tudatosítani. Tárgyalás (a tények) Az általam az utóbbi két év során bejárt terület a Mezõségen, tudniillik a Szamosok, a Sajó, a Maros és az Aranyos folyók által közrezárt négyszögön kívül, a Szamos északnyugati oldalán
Gyeke
17
fekvõ, hajdan Szolnok–Doboka vármegye területére esõ magyarlakta településeket is tartalmazza. Az utazások során igyekeztem a kijelölt terület magyarok által lakott, de legalábbis magyar emlékekkel rendelkezõ településeit meglátogatni, ugyanakkor a Mezõség területére esõ szász falvakat is felkerestem. Tisztán román település csupán egy-kettõ van a rajzi anyagban, azok is inkább jellegzetes településképük miatt voltak érdekesek számomra. Míg a korábbi szilágysági utazások során jelentõs számú román emléket – elsõsorban fatemplomokat – dolgoztam fel, itt, a Mezõségen, a szórványosodás, a magyar emlékek pusztulása, gyors eltûnése okán sokkal inkább a magyar örökségre kellett összpontosítanom. A táj karakterét – némileg romantikus eszközökkel ugyan – a bevezetõben már vázoltam. Alacsonyabb-magasabb dombok hullámzó vonulatainak zárt állandósága mindenütt jellemzõ erre a vidékre, kivételt a Mezõséget szegélyezõ nagyobb folyók – különösen a Maros – kiszélesedõ völgyei, medencéi, valamint a belsõ területeken gyöngysorként húzódó tavak sorának vízi világa képeznek. A Mezõség belsejében nincsenek városok, csupán a pereÚjõs
18
mén: Kolozsvár, Torda, Marosvásárhely, Szászrégen, Dés, Szamosújvár. Nagyobb település, falu is ritkaságszámba megy, annál jellemzõbbek – fõleg a belsõ területeken – a tanyák, akár egymagukban, akár hosszan elhúzódó tágas láncolatban. A Mezõség a magyarság legrégebbi erdélyi szállásterületei közé tartozik, ezért aztán a falvak nagy részében találunk középkori eredetû templomot. Ezek között változatlan formában ugyan nem sok maradt meg, mégis sokuk õriz akár 13. századi részleteket is. Messzirõl fehérlõ tornyaik vagy fa haranglábjuk legtöbbször dombtetõrõl uralja a falut s a környéket. A falvak itt többnyire vegyes lakosságúak, szinte mindenütt legalább két torony integet, több helyütt még megmaradt a román temetõben a hajdan görög katolikus fatemplom. Nem ritka az olyan falu sem, ahol a magyarság két vallás – katolikus, református – szerint él, de van olyan község is, ahol éppenséggel négy templom – református, római katolikus, unitárius és ortodox – található (pl. Kide). Ezt a képet színezik a Mezõség északkeleti peremének – elsõsorban szász – evangélikus templomai. A Mezõség nagy része a magyarság szempontjából szórványnak tekinthetõ, templomainak egy része a hívek számának jelentõs csökkenése, vagy éppen a magyar lakosság eltûnése, beolvadása miatt veszélyeztetett helyzetbe került, sokszor akár mûemléki státusa ellenére is. Templom erõszakos lebontására ugyan nem találunk példát, azonban a fedés és a tetõszerkezet gyorsabb-lassabb pusztulása rövid idõ alatt a csupasz falakig erodálja az épületet. A szászok már a negyvenes években részint jószántukból, részint kényszerûségbõl eltûntek falvaikból, templomaikat az evangélikus egyház más felekezeteknek, döntõ többségben az ortodox egyháznak engedte át. Így aztán gótikus középkori templomaikat ma ikonosztáz osztja két részre
(pl. Dipsa, Királynémeti, Szászszentgyörgy). Érdekesség Szászlekence evangélikus temploma, melyet a református egyház vett át. Az át nem adott maradék azonban pusztul (pl. Teke). Magyar templom átadására csupán egy példát találtam, s az is korábbi keletû (Szentbenedek). A templomokéhoz hasonló a Mezõség kúriáinak, kastélyainak sorsa is. A kisbirtokosok, kisnemesi családok kúriái mellett számos faluban találunk (vagy sokszor csak találhattunk) nagyobb méretû, jelentõs, komoly mûvészi értékkel bíró kastélyt, nagyobb kúriát. A jelentõsebb erdélyi nagybirtokos családoknak számos kastélya (volt) található a Mezõségen, néha ugyanazon településen több családtagnak is volt háza. Ezeknek az épületeknek a sorsa 1944 után igencsak viszontagságosan alakult. Sokat már közvetlenül a háború után lebontottak, széthordtak (pl. Vasasszentgothárd), sokat kifosztottak, tönkretettek, pusztulni hagytak (pl. Szentbenedek). Voltak olyanok, melyek állami gazdaságok, termelõszövetkezetek birtokába kerültek, s így ideig-óráig – legkésõbb 1989-ig – fennmaradtak, s azután kerültek ebek harmincadjára (pl. Bonchida). Azok az épületek, melyeket komoly álSárpatak
lami (egészségügyi, szociális vagy oktatási) intézmények vettek birtokba, a funkcionális átalakítást és a használat viszontagságait leszámítva, akár jó állapotban is maradhattak (pl. Gernyeszeg, Sáromberke, Marosvécs). A baj csak akkor érkezett (érkezik) el, mikor ezeket a volt tulajdonosuk visszaigényli, s a korábbi fenntartó már nem áldoz rá, vagy éppen kiköltözik. Ekkor a kastély gyors pusztulásnak indul (pl. Abafája), s ha a per sokáig húzódik, az új tulajdonos már csak a puszta falakat veheti birtokba. A templom és a kastély a falu építészeti arcának kiemelkedõ ékessége, ám számunkra, az örökséget kutató, számba venni akaró kíváncsiak számára ugyanolyan fontos a paraszti építkezés, a házak s a gazdasági épületek sora, a település testét alkotó zöm, szép szóval: a népi építészet emlékei. A hetvenes években Széken még utcasorok voltak nádfedeles parasztházakból, magam legalább három jármos csûrt mértem fel, s válogattam a régies, két osztatú, kontyos tetejû talpasházak között. Mára a helyzet természetesen gyökeresen megváltozott. Noha Szék, amely divatba jött, megõrzött jó párat régi épületei közül, a belsõ Mezõség eldugott falvaiban remélt gazdagság nem mutatkozik meg napjainkra. Kevés falu van, Mezõköbölkút
mely megõrzött egyet s mást hagyományos régi építkezésébõl, még a gazdasági épületek is eltûntek. Nádfedeles házat Széken kívül jószerével csak Noszolyban találhatunk, a jármos csûrök azonban alighanem végképp eltûntek. A terület zömének szegénysége miatt a falvak földszintes jellege többnyire megmaradt, a sáros utcákon a barmok s a baromfiak szabadon járnak, hátterük azonban már modernizálódott. Kellõ távlatból – s távolból – szemlélve a mezõségi falvak képe még igencsak archaikus, különösen Erdély többi részével, még inkább Magyarországgal összehasonlítva. A falvak képét – s a tájat – színezik az ortodox keresztek, melyeknek egyforma félköríve, a keresztre feszítés attribútumaival és a bádog Krisztussal, a rozsdás színt szépen ellensúlyozó tarka virágokkal vagy széleskendõvel díszítve az utazó számára mintegy tagolják a látványt. Isten õrizzen azonban, ha a régieket újra cserélik… Az elmúlt két évben mintegy 140 mezõségi települést ismertem meg többé-kevésbé részletesen, s közülük 123-nak képét, templomát vagy egyéb nevezetességét le is rajzoltam, összesen 244 lapon. Befejezés (és vallomás) Valószínû, hogy a leltáram nem teljes, ahhoz azonban feltétlenül elegendõ, hogy a Mezõségnek – ennek a Terra Incognitának – felfedezésére el lehessen indulni. A Mezõségen sok a vegyes házasság, s bizony megesik, hogy a magyar templom kulcsának õre már nem vagy csak törve beszél magyarul. Van olyan falu, ahol azt mondták, tavasszal temették az utolsó magyart, s van olyan is, ahol már régen románok húzzák az elárvult templom harangját, mert „jó a nagy idõre”. Olyat azonban nem tapasztaltam, hogy valahol ne fogadtak volna szívesen, ne igazítottak volna készségesen útba, ne segítettek volna. S igaz ez papra és földmûvesre, magyarra, románra egyaránt.
Lehet, hogy a Mezõség épített öröksége, ez a számos kicsiny csoda, nem üti meg a nemzetközi mértéket, sõt legtöbbször talán erdélyi vagy magyarországi viszonylatban sem sorolható a legkiemelkedõbbek közé, de ebben a sûrûségben, közel egyenletes minõségben, a még meglévõ hagyományos, rurális környezetben, a tájjal szerves egységben mégis nagyon értékes, nagyon szerethetõ és fõképp kiszolgáltatott és ezért védelemre szorul. A védelem elsõ gesztusa az érdeklõdés és a megismerés kell hogy legyen. Mert nem vagy sokkal nehezebben enyészhet el az, amit számon tartanak, amit idõrõl idõre felkeresnek. Ez a kívülrõl jött érdeklõdés pozitív motivációt kelt azokban is, akik addig nem tudatosították magukban saját környezetük értékeit. Ez igencsak idealizmusnak tûnik, s napjaink haszonelvû világában nincs helye az ilyesminek. Mégis kísérletet kell tenni ezeknek a nehezebben felfogható és befogadható értékeknek a megmentésére és fenntartására, hiszen ugyanúgy a mi nyelvünk ez, mint a zene, a tánc és a magyar beszéd.
WAGNER PÉTER
Unoka
19
Enciklopédia
A Veress-e elõdök emlékezete Nagyenyeden (II.) Veress Gábor
20
Veress Gábor Marosvásárhelyen született 1869. január 5-én, és meghalt Nagyenyeden 1937. február 10-én. A kolozsvári tanítóképzõ elvégzése után a budapesti Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol Silos Albert, Herzfeld Viktor és Kerner István voltak a vezetõ tanárai. Noha Kerner az Operában akarta marasztalni, Veress Gábort a honvágy mégis Marosvásárhelyre vezérelte, és ott kezdte el tanári pályafutását. Ezt követõen lett 1898-ban a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzõjének zenetanára, ahol 1933-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig fejtette ki áldásos tevékenységét. Enyedi kinevezését az Erdélyi Református Egyházkerület 1903. november 9-i közgyûlése döntötte el, amely jegyzõkönyvének idevágó 30. paragrafusa ekképp rendelkezett: „A tanárjelölõ bizottság a nagyenyedi tanítóképzõ intézetnél hirdetett ének és zene-tanítói rendes tanszékre Veress Gábort minõsítettnek mondván ki, az Igazgatótanács 2632-1903. sz. alatt beterjesztett határozati javaslatát elfogadva, az egyházkerületi közgyûlés Veress Gábort a nagyenyedi ev. ref. tanítóképzõ intézetnél az ének és zene rendes szaktanítójának ismeri el az 1900. évi közgyûlés 39. sz. határozatának megfelelõ javadalommal, jogokkal és kötelezettségekkel. Rendes tanítói javadalmai 1903. évi szeptember 1-tõl folyósítandók, ötödéves korpótlékigény tekintetében pedig állandó szolgálatának kezdetéül 1898. évi szeptember hó 1. napja tekintendõ”. Két évvel korábban azonban Veress Gábor – a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1901. március 24i száma szerint – a nagyenyedi református egyházközségben, az egyházi ének föllendítésére s általában a protestáns egyházi életben a szolidaritás érzetének fokozására 40 férfi- és ugyanannyi nõtagból álló egyházi vegyes daloskört létesített, amelynek hosszú idõn át volt lelkes, szakavatott karnagya. Ugyanazon év április 28-án az idézett lapban Krausz Gusztáv Veress Gábor Gyászdalok c., frissen megjelent könyvét ismerteti, és ajánlja az illetékesek szíves figyelmébe. A Bethlen Könyvtár tulajdonát képezõ könyv címlapjának teljes szövege így hangzik: „Gyászdalok négyszólamú férfikarra. Dalárdák, fõiskolai- és fõkép tanítóképezdei énekkarok számára. Szerkesztette Veress Gábor képez-
dei tanár. Budapest, 1901”. A borító belsõ oldalán a szerzõ dedikációja: „A Bethlen Fõiskola könyvtárának. Veress Gábor. Nagy Enyed, 1901. febr. 20.” A tartalom 36 címet foglal magába. A szerzõk: Beethoven, Bordeaux Géza, Boros Gábor, Borsay Samu, dr. Farnos Dezsõ, Végler Gyula, Vicelka Ede. A gyûjteményben Veress Gábor 10 saját szerzeményû dalával szerepel, ezek: Ne sírjatok, Aludj csendes álmot, Október 6., Hogy felzokog, Oh sírjatok, Búsan kondul, Jaj, hogy minden, Kit szívünk hõn ölel, Mint mikor és Könnyünk pereg. Már az elsõ években öccsével, az elõzõ lapszámban bemutatott id. Veress Istvánnal Borszéken, Csíkban, Marosvásárhely vidékén, Kovásznán, a hétfalusi csángóknál, késõbb pedig Nagyenyed vidékén (Magyarlapádon és Magyarbecén) fonográffal népdalokat gyûjtött, amelyeket aztán tanított a kollégium tanítóképzõjében. Vita Zsigmond szerint a viaszhengerre felvett, máig kiadatlan népdalgyûjtésének nagyobb részét, köztük a hétfalusi csángók körében gyûjtött táncdalokat a Budapesti Néprajzi Múzeum õrzi. Veress Gábor mindezek alapján írta meg tanári székfoglalóját, és olvasta azt fel az 1904. évi szeptember 5-i tanévnyitón a Bethlen Kollégiumban. A szöveg az 1904/5-ös iskolai év értesítõjében, valamint különlenyomatban is napvilágot látott. Utóbbi egy példánya a Bethlen Könyvtárba került a szerzõ dedikációjával: „A Bethlen Kollégium könyvtárának. A szerzõ”. Veress Gábor leírása szerint régebben minden családi eseményt megünnepeltek a székelyek: a gyermek születését, a keresztelést, a menyegzõt, s a legrégibb idõkben még a temetés is „tánc nélkül meg nem esett”. Ugyanakkor a disznótort, az aratást, a szüretet, a kalákát, a fonót (guzsalyost), a búcsút is megülték, és egyetlen vasárnap sem telt el tánc nélkül. A székely táncok közül a csûrdöngölõ volt a legjellemzõbb, de járták még a csárdást, a székely verbunkost, a hétlépetû vagy háromfordulóst, Veress Gábor idejében már a polkát és valcert is. A szerzõ szerint a csárdás az 1840-es évek elején született Pesten, lassúja részben új volt, sebese azonban a toborzó, lakodalmas, kalákás és figura régebbi magyar táncok keverékébõl keletkezett. A székelyek csárdása megmaradt magyarnak: a testtartás, a táncosnõ hordozása, a lépés magán hordja
Veress Gábor
a régi magyar táncok jellegét, „nem, mint a modern csárdás, melyet látva, csak sajnálkoznunk lehet, mennyi esetlenség a testtartásban, kificamodott derék, meggörbült hát, kínzásnak, kínlódásnak, robotmunkának látszó mozdulatok”. Veress Gábor abbéli meggyõzõdésének adott hangot, hogy „zenénk az õshazából való s nemzetünk életével egyidejû, hogy hosszú idõk folytán a különbözõ ráhatások nem vetkõztethették ki szellemébõl s ha az elsõ idõkbõl nem is maradt ránk írott bizonyíték, a késõbbi kuruc költészet õstisztasága, mely a nép hamisítatlan lelkébõl született, bizonyíték arra, hogy zenénk nem kölcsönkért – és igyekeztem kimutatni, hogy a hosszú ideig elzártan élt székely nép még jobban megõrizte lelkében zenéje által azt, mit fajiságnak mondunk s nemcsak tiszta magyar, de székely zenérõl is szólhatunk”. Végezetül ezt írja Veress Gábor: „Valahol azt a keserû kifakadást, sötét jövendölést olvastam, hogy nemsokára a nép szokásait, hagyományait és természetes esze találmányait, kézi ügyessége remekeit csak könyvekbõl vagy múzeumokból fogjuk ismerni. Megtörténhetik, hogy ezekbõl egy s más kivész, mert a karaván halad, s amit a polgáriasodás révén nyerünk, azt némely hagyomány feláldozásával kell megfizetni. Megtörténhetik, hogy a kereskedelem s ipar fellendül s ezzel minden vonalon a jobb lét
napja fog felragyogni. Megtörténhetik, hogy nemsokára a székely földet minden irányban vasút, távíró és távbeszélõ fogja behálózni s a csíki székely nem szekeren szállítja a borvizet, a szekérversenyrõl le kell mondania a marosszéki fás és szenes góbénak, s aratás idején nem vonul a mezõségre a székely hegyek közül a munkáskéz, a tutajozást és cséphadarót csak hírbõl fogja ismerni, vizek mentén, erdõk mélyén villany- és gõzgépek fognak zakatolni. Megtörténhetik, hogy a székely szõttest csak a koldus fogja ismerni, az abaposztó és condra is eltûnik, a harisnya és zekével és kordovány csizma helyett cipõt hordanak a fehérnépek. Megtörténhetik, hogy nem fog kócmadzag csüngeni a galambdúcos faragott kapu fakilincsén. Megtörténhetik, hisz minden csak egy ideig tart, de zenénk megmarad õstisztaságában, mert mi Istentõl való – az örök, s hitem él, reményem nem csügged, hogy ha 1000 év alatt nem tudta kivetkõztetni sajátságaiból görög, olasz és német hatás és az újabb idõben keletkezett posványosodás nem nyelte el, addig míg a Kelemen havas, a Hargita és Nemere szele székelymezõk virágai felett viszi odább a török síp búgását s tilinkó panaszos hangját – a nép lelke kincseit a népköltészetben megõrzi”. S ha már publikálásról esik szó, hadd említsem meg, hogy ugyancsak 1905-ben az Ethnográphia címû folyóirat tette közzé Veress Gábor népköltészeti felfedezéseit. Így került az olvasók elé a Molnár Anna címû székely népballada hatodik változata, amelyet 1904 tavaszán Sepsikõröspatakon fedezett fel székelyföldi kutatóútja során. E ballada tárgya megegyezik az elõbbi öt tartalmával: a férjét és csecsemõjét elhagyó anya, csábítóját megölvén, visszatér övéihez. Az addig ismert két elsõ változata szerint Molnár Annát elrabolják, a másik három és a legújabb szerint pedig elcsábítják. Mind a hat arról szól, hogy a szereplõk rengetegbe mennek, a férfi – a két elsõben Ajgó Márton, a negyedikben és ötödikben Sajgó Márton, a harmadikban vitéz uram, a hatodikban jó katona – meg akarja ölni Annát, de ez megsejtvén a férfi szándékát, maga öli meg azt. Mind a hat változat szerint Anna a tett végrehajtása után felöltözik a férfi ruhájába s úgy tér vissza urához, szállást kér, urát borért küldi, síró gyermekét megszoptatja. Az elsõ változat ezzel befejezõdik, a többi négy szerint ezután Anna férje hangulatát elõbb kipuhatolja, s midõn meggyõzõdik, hogy bántódása nem lesz, megismerteti magát. Alak szerint is így tesz, de míg az elõbbiek szerint férfiruhában is megismeri férje, abban is marad, az utóbbi szerint saját ruhájába öltözik, s csak így ismeri fel ura. Ugyancsak 1905-ben jelent meg Veress Gábor Hegedû-iskola címû kiadványa tanítóképzõk és kezdõk számára, Nagyenyeden Földes Ede bizományaként. A szerzõ a hegedû és a vonó tartásáról, a vonalrendszerrõl, a kulcsról, a hang- és szünetjegy értékérõl, a beosztásról, ujjrakásról, módosító jegyekrõl, a pontról, a vonásokról, a rövidített írásról értekezik.
21
22
1907-ben a kõnyomatos kiadású Chorálkönyv címû munkája jelent meg, amelyrõl az Erdélyi Protestáns Lap 1907. 41. számában Nagy László marosvásárhelyi kántortanító írt népszerûsítõ ismertetõt. „Midõn Veress Gábor Chorálkönyvét jó lelkiismerettel melegen ajánlom az érdeklõdõk figyelmébe, egyszersmind legyen szabad ünnepélyesen felkérnem egyházközségeink ügybuzgó lelkipásztorait egyházi zenénk s ezzel együtt istentiszteletünk magasztosabbá, szebbé tétele érdekében: méltoztatnának kántortanítóikat arra buzdítani, hogy egyházi énekeinket a hangszerek királynõjén, az orgonán ne naturice vagy durozva kísérjék, hanem használjanak gondosan, mûvésziesen és mégis könnyen kidolgozott orgona kiséretet, mint aminõ a Veress Gábor Chorálkönyve” – írta Nagy László. 1909-ben e könyvnek egy újított kiadása gazdagítja a Bethlen Könyvtárat. Címlapján ez áll: „Ref. Chorálkönyv. Az erdélyrészi újított énekeskönyv összes dallamai tanítóképzõk és énekvezérek számára orgonára vagy vegyes karra. Átírta Veress Gábor ref. tanítóképzõ intézeti tanár”. A fõtiszteletû és méltóságos Kenessey Béla erdélyi református püspöknek mély tisztelettel ajánlott munka Nagyenyeden, Földes Ede kiadásában látott napvilágot. Az 57 éneket tartalmazó könyv elõszavában Veress Gábor egyebek mellett ezt írja: „Újított énekeskönyvünk összes dallamainak orgonakíséretét kapják énekvezéreink e könyvben. Régóta volt közóhaj, hogy énekeink hozzájuk méltó öltözetet kapjanak. Újított énekeskönyvünk eme óhajnak megfelelõ lett s midõn egyházkerületi közgyûlésünk annak használatba vételét elrendelte, egyszersmind azon elvnek és kívánságnak is eleget óhajt tenni, hogy templomi éneklésünk egyöntetû és szertartásunk komolyságának megfelelõ legyen. Mûvem e célt kívánja szolgálni”. Az újonnan megjelent munkát Seprõdi János méltatta a Református Szemle 1909. évfolyamában. „Kb. 10-15 éve már – írja –, hogy egyetlen erdélyi Chorálkönyvünk, a Borsay Samué elfogyott, illetõleg a rendes könyvárusi forgalomból kikerült. Hogy aztán mibõl tanulnak és tanítnak a tanítóképezdékben s mibõl orgonáznak a templomokban, csak a jó Isten tudja. Úgy látszik, hogy a nagyenyedi képezdében érezték ennek az állapotnak igazi súlyát, mert csak ott próbáltak ezen a hiányon segíteni: Veress Gábor két évvel ezelõtt rendezett egy kõnyomatos kiadást, amelynek külsõ kiállítása – valljuk meg – nagyon is elárulta, hogy szükségbõl készült s nem is ölelte fel az újított énekeskönyv egész anyagát. Dicsérnünk kell Veress Gábort, hogy e kiadásnál tapasztalt anyagi és szellemi nehézségekkel nem gondolva, újra munkához látott s alig két év múlva kiadta az új Chorálkönyvet”. Seprõdi János így értékelte a munkát: „Az egész mûvet sikerültnek tartjuk. Aki készítette, jól ismeri a mi viszonyainkat, s ahhoz mérten és aszerint intézte könyvének külsõ, belsõ kiállítását. Egyszerûségre és könnyûségre törekedett (…) Éppen ezért melegen ajánljuk az énekvezérek és érdeklõdõk figyelmébe”.
Az 1918-as összeomlás a magyar nyelvû kiadványokra is rányomta bélyegét. A 20-as, 30-as években odajutottak az erdélyi kiadók, hogy a magyar cím mellett immár románul is fel kellett tüntetni a kiadvány címét, illetve annak megjelenési helyét, valamint a szöveg teljes román változatát. Ez a kollégiumi értesítõkre is vonatkozott, amelyeken a hivatalos magyar szöveget annak teljes román változata elõzte meg. Veress Gábor: Dalok az iskolának címû, 1927-ben „Cluj–Kolozsváron” megjelent – és szintén a nagyenyedi Bethlen Könyvtár tulajdonát képezõ – munkája is ilyen, amelynek címlapján a magyar cím fölött ott szerepel annak hivatalos román nyelvû változata is. A tulajdonképpeni tartalom öt fejezetre tagolódik. Az I. fejezet Román nemzeti dalok cím alatt három jellegzetes román dalt tartalmaz: Inmul naþional român, Tricolor, Peal nostru steag, a II. fejezet az Imák-gyászdalok címet viseli, a következõ a Mondókák-játékok címmel, a IV. pedig Vegyes dalok címmel szerepel. E fejezet keretében id. Veress István négy saját szerzeményével (Kakuk, kakuk, Ki vagyok én, Altató, Vak madár) szerepel. Az V. – a leggazdagabb –, 60 népdalt tartalmazó fejezet dalaiból 12 Veress Gábor, 4 pedig id. Veress István gyûjtésébõl származik. A következõ fejezet hazafias dalokat, indulókat, míg az utolsó, a VII. kánonokat foglal magába. Veress Gábor áldásos földi élete 1937. február 10-én fejezõdött be Nagyenyeden. A szomorú hírt a helybeli Hírlap – amelynek fejlécérõl az akkori román cenzúra törölte az enyedi szót – február 14i száma hozza nyilvánosságra. Gyászkeretbe foglalt neve mellett életútjának legfontosabb állomásait, szakmai munkálkodásának kimagasló eredményeit méltatta a lap. Egyebek mellett arról írt, hogy tanárként Veress Gábor nemzedékek sorát nevelte az egyházi ének és zene szolgálatára. Annak idején Erdélyben alig volt olyan református egyházközség, amelyben nem az általa tanított kántor vagy karnagy mûködött volna. Nagyon szerette tanítványait, mindig nagy gonddal és felelõsségérzettel készítette fel õket élethivatásuk betöltésére. Mindig lelkiismeretes, kötelességteljesítõ és kiforrott nevelõ volt, aki hosszú pályafutása alatt méltán nyerte el felettesei, tanártársai és tanítványai tiszteletét. Nem elégedett meg azzal, hogy csak az iskola falain belül szolgálja egyházát, iskoláját és nemzetét. Istenadta tehetségét nem tartotta parlagon, hanem bõven kamatoztatta azt a magyar dal- és zeneügy nagy nyereségére is. Stílusa nemesen egyszerû s mégis élvezetes és értékes. Nem pózolt, nem mesterkedett, amit adott, úgy adta, amint azt a Teremtõ daltermelõ lelkébe plántálta. Melódiáinak ritmusa, összhangja minden hatásvadászatot mellõz, dallamai természetesek és énekelhetõk. A lap arról is beszámolt, hogy Veress Gábor, érdemeinek elismerése jeléül a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából felvevõ gramofonnal járta be Erdély kies tájait, õsi balladákat, népdalokat gyûjtve, a Romániai Magyar Dalosszövetség pedig igazgatósági és fegyelmi bizottsági tagjává választotta, a dalverse-
nyeken pedig állandó bírálóbizottsági tagként tevékenykedett, szavának pedig mindig súlya és tekintélye volt. Szelíd, kedves modorú ember volt. Emberszeretettõl átitatott tréfálkozásai senkit nem bántottak, a mindenkit érdeme szerint becsülõ emberekkel való bánásmódja sok õszinte tisztelõt és barátot szerzett számára. Kortársaihoz az õszinte igaz barátság szálai fûzték, a fiatalabb nemzedék pedig megkülönböztetett szeretettel vette körül kedves Gábor bácsiját – foglalta össze az enyedi lap. A temetés február 13-án zajlott le Nagyenyeden. Délelõtt 10 órakor az elhunyt lakásán Kováts Pál református lelkész megható imája s a tanítóképzõ intézeti ifjúság gyászéneke után a kollégiumi tanulósereg sorfala között, volt tanítványai a kollégium tornacsarnokába szállították a holttestet, ahol a ravatal mellett a képezdei ifjúság állt díszõrséget. Délután 3 órára valóságos virágerdõ vette körül a ravatalt. A család, a kollégium elöljárósága, tanári kara, a tanuló ifjúság koszorúi mellé került a Romániai Magyar Dalosszövetség hatalmas koszorúja, melyet Inczédy Joksmann Ödön szövetségi elnök és Lengyel Rudolf titkár helyeztek el. A jó barátok, ismerõsök virágai mellett ott halmozódtak a vidéki dalárdákéi is. A tordai magyar dalkör, az ótordai református vegyes kar, a felsõújvári református és római katolikus vegyes karok küldöttségei a szövetség összes dalárdáinak nevében jöttek el leróni a hála és a kegyelet adóját. A tövisi római katolikus vegyes kar Oláh Dániel kanonok és Nádasdy Gyula vezetése mellett testületileg jelent meg, és szép koszorúval, valamint a sírnál elénekelt két gyászdallal fejezte ki elismerését a magyar dalügy lelkes munkása iránt. A gyászbeszédet Juhász Albert vallástanár mondta, majd a kollégium egyesített, 160 tagú dalkara énekelt Fövenyessy Bertalan vezetése mellett. A búcsúbeszédek sorát Inczédy Joksmann Ödön, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke nyitotta meg, aki méltó szavakkal ecsetelte azt a nagy veszteséget, mely Veress Gábor halálával a szövetséget és a magyar dalkultuszt érte. Dóczy Ferenc egykori enyedi, majd kolozsvári tanár a testvérintézetek nevében mondott búcsút, Csiszár Gyula a tanítóképzõ intézet ifjúsága háláját és köszönetét tolmácsolta, míg Fogarasi Albert a múltból való visszaemlékezéssel adózott az elhunyt tanár emlékének. Végül Csefó Sándor tanítóképzõ intézeti igazgató a kollégium nevében hajtotta meg a hála és elismerés lobogóját a 38 éven át hû és igaz tanár emléke elõtt. A gyászszertartás zárásaként a képzõ dalkara az elhunyt egyik szerzeményét adta elõ. A sírnál a volt tanítvány, Sárkány Ferenc búcsúbeszéde után a helyi iparos dalárda, az iparos önképzõkör férfikara és a tövisi római katolikus vegyes kar éneke zárta a szertartást. A Hírlap Veress Gábor magánéletérõl is említést téve ezeket írta: „A házasélet örömeivel nem ismerkedett ugyan meg, de szeretetben gazdag szívének minden melegségét rokonaira, testvéreire s azok gyermekeire árasztotta. Közismert s szinte példa nél-
kül való az a határtalan szeretet, mellyel legközelebbi hozzátartozóival szemben viseltetett. Méltán sírták el tehát virágokkal borított koporsója mellett az apostol szavait: Leesett a mi fejünknek koronája…” De talán mégis volt szerelmi kalandja. Hisz elvégre õ is ember volt… Egyik tanítványa, nevezetesen Bartha István az 1964-ben megírt: Nekrológ emlékekben és feljegyzésekben c. terjedelmes, humoros kicsengésû kéziratban emlékezik kollégiumi éveire, egykori tanáraira. Ebben azt írja Veress Gáborról: „Szerelmes lett a gazdag Lázár pék testvérébe. Megkérte a csudaszép leány kezét. A kezemet kéri? – kérdezte a vicces természetû, szépen zongorázó kisasszony, akinek talán volt négy leánypolgári osztálya. Természetesen a hozzá tartozó egyebekkel! – vágott vissza jelentõsen a szép szál Veress Gábor. Csakhogy… én csurdé tanítóhoz nem megyek! – kacagott fel a hölgy frivolan. Veress Gábor már akkor meg volt választva sáromberki kántortanítónak. Nem jön? Nem. Kategorikus felelet. Veress Gábor egy gazdag vásárhelyi csizmadiának a fia, zenerajongó és karakteres ember, elköszönt illedelmesen: – Kasamadiener! – s beiratkozott a Zeneakadémiára… Megszerezte a zenetanári képesítést. Enyeden meg is választották a képezdéhez és hát, ismét jelentkezett, mint kérõ. De milyen a fehérnép, pláne a gazdag pékleány! S ez az enyedi »szirén« hiú teremtés… magasabbra néz… és ismét kosarat ad. Így élt tehát szegény Veress Gábor, kétszeres kosárral, zeneszerzõi tálentummal, egy mankós bot és az állandóan töltött dohánytárca és szivarszipka csendes társaságában. Ha nem volt órája, kiállt a kollégium sarkára. Botjára támaszkodott cigarettasodrás közben, úgy nézett le a Magyar utca »végtelenségébe«. Ott lakott jobbra, nem messzire a gazdag és kövér szász eredetû Lázár. De a szép testvért már elvitte egy gazdag mérnök-féle. Csak az emléke járt vissza édesbús kísértésként a tanár úr szívébe, aki agglegénységet fogadott hátralevõ életére. Zongorája mellett rendszeresen komponált, verseket zenésített, népdalegyvelegeket állított össze, prelúdiumokat írt, Chorálkönyvet szerkesztett, Hegedûiskolát adott ki. A képezdések és gimnazisták körébõl erõs zenekarra is tellett, úgyhogy igényesebb zenekari mûvet is adhatott elõ a díszterem dobogóján, ahol nemcsak vonós-, de fúvós hangszerek, dobok is sokasíthatták a zenebonát. Engem és Zsigmond Eleket kontrásnak nevezett ki ama iskolai zenekarban. A templomban sose ült be a padba. Ott a középsõ padsor végén szokott álldogálni, míg a prédikáció tartott, aztán észrevétlen eloldalgott. Egyszer a Fogarassy rektorprofesszor özvegy feketeruhás leánya, nyilván az erõs fûzés miatt, elájult a padban a templomozás alatt. Gabi volt legközelebb hozzá, mint »dalia«, ölbe kapta s úgy vitte ki a sudár termetû hölgyet… Ej, ej! Vajon nem célzás akart lenni ez az ájulás?! Hiszen a Tanár utcában is szemben laktak… Gabi, Gabi! Kend is mindig fut a szerencséje elõl. Ettõl a bájos teremtéstõl nem kapna kosarat! – vélekedtünk mi, diákok, akik tanárunkat boldog
23
embernek szerettük volna látni… Nem. Õ hû akart maradni az elsõ szerelméhez haláláig, a szõke bestiához… Cifra s különös a sors: még két-, illetve négykezest is játszottak együtt a díszterem pedálos orgonáján s nem is egyszer… Legalább csiklandozta volna meg a szõke delnõ oldalát: Cicám, az angyalát! (mint Háry mondá) – de közel kerültünk egymáshoz, s mégis milyen messze vagyunk… Gabi barna, a nõ szõke, de szép pár lett volna belõlük”. Halála elõtt két nappal saját kezûleg megírt végrendeletet állított ki, melyet Vita Zsigmondnak a Bethlen Könyvtárba beadott hagyatékában fedeztem fel. A végrendelet eredeti, ez ideig ismeretlen szövege így hangzik:
24
„Végrendelet. (Formális végrendeletet nem csinálok, nem igen van mibõl s miért.)p Az elsõ szobában lévõ divány és két kar nélküli szék a Cicáé. A zeneszerzõk képei a Pistáé. Az óralánc a Rózié. Mivel fiú unokaöcséim tanulások alatt kisebb nagyobb segélyben részesültek, és szülõik is kapogattak valami csekélységet a meglévõ, a temetési költség címen kapandó és az eladásból bejövõ pénz három egyenlõ részre osztva a testvéreim leányaié. Pénz van: 1. Pista öcsémnél 35 096 lej (kölcsön adtam 17 760 lejt váltótörlesztésre, 17 336 lej a gyümölcsészeti egyletnél levõ adóssága törlesztésére). 2. A kollégiumi tanszövetkezetnél kétféle czímen: kölcsönadott összeg és üzleti részvénydíj. 3. A kollégiumi tanári segélyegyletnél (elnök Zayzon F.). 4. A szokott helyen (Pista öcsém tudja hol) papírpénz és esetleg az íróasztal fiókjában aprópénz. 5. Az egyházkerületi temetkezési segélyegyletnél. 6. Az állami nyugdíjpénztárnál. 7. Zalányi István kartársamnál »Chorálkönyv« és »Zeneiskola« jövedelmének fele. 8. A kolozsvári Minervánál »Dalok az iskolának« címû könyvért. 9. A meglévõ tárgyak eladásából. Mivel nem valószínû, hogy életemben visszafizesse Pista öcsém az adósságát, a 35 000 lejt, fizesse Rózsi leányának, annyit kapjon Cica és ennyit Róza néném leányai, ami ezenfelül marad az osztassék egyenlõ három részre s szintén csak a leányok kapják. A villanykörték és az éjjeliszekrényen lévõ lámpa az enyém. A hátsó szobában lévõ egyik szekrény, melyben kották vannak, tartalmával együtt a Dalosköré. (El kell itt mondanom, hogy a Daloskör zenekara megalakulása elsõ idején zenekari darabokat kaptam ajándékba Zeman Wenczel akkori tûzoltózenekari karmestertõl, de a magam pénzébõl is többet vásároltam, ezek nincsenek leltározva, ha kedvem lesz, utólagosan leltározni fogom. A zenekar eleinte mint magánvállalkozás szerepelt, s csak késõbb olvadt a Daloskörbe). A zongora és zenekari mûveket a tanítóképzõ-
nek hagyom, másféle mûveimet Pista öcsémre hagyom. A történelmi és szépirodalmi könyveimet Laci kapja. Nagyított fényképemet a tanítóképzõnek adományozom azon gondolattal, hogy az intézet volt tanárainak arcképei úgy hátha mind egymás mellé kerülnek. Temetésem a lehetõ legegyszerûbb legyen. Amit csak lehet, mindent el kell adni, s a többit testvériesen elosztani. Életemben Tellman Ilonka keresztlányomnak külön semmit sem adtam, ezért neki hagyom a rádiót. (Pista keresztfiam kapott külön is, illõ tehát, hogy Ilonka is kapjon valamit.) NB. Az osztály-sorsjeggyel is játszom, ha halálom után érne nagyobb nyeremény, azt a testvéreim összes gyerekei – tehát a fiúk is – egyformán kapják. Veress Károly és Veress Pál öcséimet azonban kizárom közülök, õk nem kaphatnak semmit. Hiszem, hogy akaratomnak elég lesz téve. Nagyenyed, 1937. II. 8. Veress Gábor”
GYÕRFI DÉNES
Uzdiszentpéter
1848/49-e es emlékhelyek Erdõvidéken Vécer Dolgozatomban az 1848/49. évi magyar forradalom és szabadságharc erdõvidéki, ezen belül köpeci és véceri történéseinek és utótörténetének néhány adalékát tárgyalom. A Barót, Ágostonfalva, Felsõrákos és Köpec közötti, Vécernek nevezett sík határrészen kétszer is megvívtak Heydte báró császári seregeivel a negyvennyolcas szabadságharcosok. Az 1848. december 9-i és 13-i véceri csaták helyén tömegsírban nyugszanak az önvédelmi harcban elesett székelyek, hantjukat ma a néhai Kovács Ferenc köpeci asztalos és fafaragó által készített fejfa jelzi. Ettõl közel kétszáz méternyire, északabbra, a véceri négyes keresztút felsõrákosi– ágostonfalvi sarkában ma kõtömb emlékeztet az 1848 decemberében itt történtekre. A ma látható, 1974-ben leleplezett térplasztika, a jelképes, pengéjetört kard, Tornay Endre András (1949–2008) szobrászmûvész alkotása, a harmadik emlékmû azóta. Az 1901-ben állított eredeti obeliszk emelésének pontos és hiteles történetét az emlékmûállítást felvállaló, 1896-ban Baróton alakult ún. „48-as szoKide
borbizottság” iratai, jegyzõkönyvei nyomán sikerült összeállítanom. A korabeli iratokból a véceri csatákban elesett szabadságharcosok egy része is azonosítható, a dokumentumok ugyanakkor a kor társadalmi önszervezõdésébe és gazdasági helyzetébe is nyújtanak némi betekintést. Az 1901-ben állított elsõ emlékoszlopot, Prázsmári István baróti vers- és kõfaragó mester alkotását 1934-ben prefektusi rendeletre ledöntötték. Közel négy évtized múlva a ledöntött kõoszlop helyén a köpeciek kezdeményezésére sok és fáradságos munkával az eredeti másolatát állították fel a mesteremberek. Közel két hét múlva azt is lebontották. Az 1973-ban történtekre is igyekeztem fényt deríteni a korabeli feljegyzések és dokumentumok alapján. Közel négy évtizeddel az 1848. decemberi véceri ütközetek után Mórik Lajos, Barót községi jegyzõje a Kézdivásárhelyen megjelenõ Székelyföld 1887. március 13-i számában Nyílt levelet intézett „nemes Baróth község közönségéhez”. A jegyzõ egy évvel korábban halottak napján Véceren járt, „hol 1848. deczember 9-én és 13-án Báró Heydte táborával kemény harcz vívatott, láttam, hogy két munkásember hompot feszeget s egy harmadik egy nyolcz éves gyermekkel a hompot halomba rakja. Pillanatra megállapodván megkérdeztem a munkásokat, hogy mit dolgoznak, mire a hompot rakó úri ember így felelt: – Ezt az elhagyott, elfelejtett sírt újítjuk meg, mert ennek hideg hantjai alatt az itt 1848-ban elesett vitézek hamvai nyugosznak. A nemes munka és hazafias felelet jó benyomást tett reám – folytatja Mórik Lajos –, s annak hatása alatt azon további kérdést kockáztattam, hogy hát valami egyéb jelzõ lesz-e, mire amaz úri ember viszonzá: – Az a baróthi közönség és társadalom dolga. Várok néhány hónapig, ha lesz: lesz, ha nem lesz: a többi is az én dolgom lesz. Ezzel éppen a munka be lett fejezve, s mindnyájan a sir körül állva, a gyermek imát mondott s azzal távoztunk. Ezután jártam még ott, a sir áll, de a jelzõ hiányzik. Erre a sírra felhívom a baróthi közönség és társadalom figyelmét, s kérve kérem: állíttassa fel a jelzõt […]. Egy szerény monumentum felállítása által Baróth csak önmagát tisztelné meg”. Az egykori jegyzõ az emlékmûállítás iratait egy papírlapba csomagolta, amelyre egyebek között azt írta, hogy „mint baróthi községi jegyzõ [nem] nézhettem tovább” a semmittevést, „gyûjtést indítottam”. Barót község képviselõtestülete 1896. november 10-én határozta el, hogy Véceren emlékmûvet állítanak. 18-án másnapra összehívták az ügyintézéssel felruházott bizottságot „a Barothi határban
25
Az 1973-b ban felállított, de erõszakkal lebontott véceri emlékmû
26
az 1848/9 ik önvédelmi harczban elesettek emlékére állítandó síremlék” tárgyában. „Baroth község képviselõ testülete folyohó November 10 én 61 pont alatt hozott határozattal az 1848/9 ik önvédelmi harczban Baroth területén [értelemszerûen: határában – B. L.] elesettek részére egy emlék felállítását határozta el s annak elõkészítésére bizottságot küldött ki Zathureczky Gyula elnöklete alatt, Gáspár Antal, Incze Gyula, Incze Ferencz és Mórik Lajos tagokkal” – áll az ún. „48-as szoborbizottság” elsõ, 1896. november 19-i gyûlésének jegyzõkönyvében. Elsõ ülésén a testület pénztárosává választotta Gáspár Antalt, titkárává pedig Mórik Lajost, aki bejelentette, hogy „néhai Baikó Lajos [volt negyvennyolcas honvédtiszt – B. L.] az elesettek sírja jelzésére az Ásási határrészben egy fát állit[t]atott fel e helyett kell egy, az idõ és eseménynek megfelelõ díszes emléket állítani”. E célra özvegy Bajkó Lajosné 400 négyszögöl földterületet, Weiss Berthold országgyûlési képviselõ pedig 200 forintot adományozott. A bizottság 800 forintra becsülte az emlékmûállítás költségeit. A testület úgy határozott: ahhoz, hogy „ezen összeget közadakozásból összegyûjtse”, Erdõvidék minden községében gyûjtést szerveznek, s „a távolabb lakó idevaló születésûek[nek] és volt 1848/9 es honvéd[ek]nek” is gyûjtõívet adnak. A brassói Schlandt-könyvnyomdában kétszáz
gyûjtõívet nyomtattak, amelynek egyik oldalán felhívás volt olvasható. Ebben egyebek között arra kérték a vidék lakóit, hogy „Örökítsük meg az idõt, rovjuk le a kegyelet adóját azok iránt, kik a magyar nemzet legkiemelkedõbb idõszakában, 1848. évi deczember hó 9-én s 13 án, báró Heydte táborával vívott kemény harciban a köpeczi és baróthi területen elestek. Az elesettek sírja jelezve van, de azon jel nem felel meg a kegyeletnek, melylyel Erdõvidék lakossága elvérzett fiainak tartozik”. A bizottság nevében Mórik Lajos titkár engedélyt kért Gábor Péter Háromszék megyei alispántól a „szûkebb körû gyûjtésre”, s ezzel egyidejûleg arról tájékoztatta az alispánt, hogy a véceri ütközetekben „számosan lelték halálukat”. Válaszában Gábor Péter 1896. december 31-ig, tehát az adakozásra felhívó ívek kibocsátásától számítva pontosan egy hónapig engedélyezte a gyûjtést. A baróti kezdeményezést nem csak Erdõvidéken, hanem a Székelyföld más részein is támogatták. Például Orbaiszéken is volt gyûjtés. A véceri emlékmû javára összegyûlt 5 forint 86 krajcárt Hollaki [?] fõszolgabíró [?] elküldte Barótra, és sajnálatát fejezte ki amiatt, „hogy nagyobb eredményre nem juttathattam ezen ügyet, de a közönség ki van fáradva az adakozásban”. A gyûjtés Gyergyóra is kiterjedt. Takó János baróti származású római katolikus plébános arról értesítette sógorát, Mórik Lajost, hogy a Gyergyói-medencében a gyûjtés nem járt sikerrel, mert „sokféle oldalról nyomorgatja az élet az embereket, ezért nem csoda, ha az ily gyûjtések nem sikerülnek a várt eredménnyel”. 1897 márciusáig 473 forint folyt be a bizottsághoz, év végére az alap 517 forint 45 krajcárra gyarapodott. A pénzgyûjtéssel párhuzamosan a bizottság körlevélben kért adatokat az erdõvidéki falvakból a véceri csatákban elesettekrõl, hogy megtudja, kik pihennek az egykori harcmezõn levõ közös sírban. Bardocra, Vargyasra, Kis- és Nagybaconba, Köpecre, Bölönbe, Közép- és Nagyajtára küldtek adatkérõ levelet. Mórik Lajos arra kérte a községi jegyzõket, hogy a lakosság körébõl próbálják „kipuhatolni”, kik estek el a Heydte báró csapataival vívott két ütközetben. Válaszában Benedek József köpeci jegyzõ egyebek között azt írja, hogy „1848 deczember 9 és 13 án Kányás mezején /:Köpecz mellett:/ Br. Heide [Heydte – B. L.] táborával vívott ütközetben elvérzettek közül Köpeczi és Miklósvári bajnok egyse volt. Azon ütközetben a Csíki és Háromszék megyei nemzetõrök vettek részt, azok vérzettek el”. Levelében Benedek József arról is ír, hogy az 1848. december 9-i gyilkolásban „63 férfit és 3 nõt öltek le a fenti [Heydte – B. L.] tábora beli oláhok”, de ezek a köztemetõben nyugvó lemészárolt köpeciek „nem a harcz alatt hullottak el […]. Ezek nevei az anyakönyvbe[n] is megtalálhatok”. Néhai id. Máthé János magyarhermányi autodidakta, kiváló helytörténész a köpeci református egyházközség halotti anyakönyve alapján összeállította az 1848. december 9-én Köpecen legyilkoltak névsorát. Eszerint a vérengzés köpeci áldoza-
tai: „1. Keresztes Mihály helybeli pap, 2. Sebestyén Sámuel megyebíró, 3. Benedek Sámuel ifjú legény, 4. Benedek István Sz.[ékely]Udvarhelyt tanuló, 5. Nagy Mózes falus bíró, 6. Kiss Mózes, 7. Bocz Gergely, 8. Beke János, 9. Hegedüs István, 10. Gúzs József, 11. Égetõ János, 12. Benedek András, 13. Benedek Lajos, 14. Kaller István, 15. Gyenge János, 16. Sebestyén Györgyné, 17. Györke Lajos, 18. Boér Mózes, 19. Demeter Mihály egyházfi, 20. Bocz József ifjabb, 21. Szász Mihály harangozó, 22. neje Gyenge Ida, 23. Máté Kálmán, 24. Biró Mózes, 25. Bocz István, 26. Györfi Gergely, 27. Bányai József, 28. Benedek Áron, 29. Dávith Ferenc, 30. Sebestyén János, 31. Benkõ István, 32. Bocz Dániel, 33. Kovács Mózes, 34. Nagy Mihály, 35. Biró András, 36. Benkõ Mózes, 37. Tokos János, 38. Benkõ János, 39. Nagy Ádám, 40. Lukács István, 41. Dudás János, 42. Keresztes Márton, 43. Gergely József, 44. Beke Péter, 45. Nagy András, 46. Hegedüs Áron, 47. Frankendorf Ferenc csász.[ári] kir.[ályi] hadnagy, 48. Dinka Adám”. Máthé János Zsigmond Ferenc pap feljegyzését idézi: „Ezeknek maradtak 106 árváik és a megöletett Keresztes Mihály helyébe pappá választatván, ide jöttem 1849. jan[uár] 18-án és ezen elesetteket, legyilkoltattakat, kiket hátra maradott özvegyeik és árváik kertekbe halotti szertartás nélkül temeték volt el, ki ásván nyugvó helyükrõl a köztemetõ kertbe halotti szertartással onnan egyen-egyen 3 hónapok leforgása alatt eltemettettek. […] Belle András lándzsa szúrásoktól olyan nehéz sebeket szenvedett, hogy a következõ év tavaszán sérüléseibe belehalt. A 47. sorszám alatti Frankendorf F.[erenc] a Köpecen állomásozó székely huszárõrszázad tisztje volt […]”. Idõzzünk még egy kicsit a köpeci veszedelemnél. Az 1973-ban az emlékmû utánzatának felállítását kezdeményezõ és kivitelezõ bizottság tagja, néhai Bányai Sándor köpeci asztalosmester hagyatékában megtalálható az a levél, amelyben néhai Kolumbán Ellák köpeci református lelkész közli, hogy „az idézett anyakönyv, hol a halottak bejegyzése van, nincs egyházunk birtokában”. Kolumbán Ellák néhai Gáspár József „az anyakönyvek és más, hiteles okmányok alapján megállapított [ti. összeállított – B. L.] és leírt” kéziratos falumonográfiájának 100–102. oldalairól idézi a köpeci veszedelemre vonatkozó részletet: „[1848. december] 8-án (másnap) – elõzõ nap Heydte megsarcolttatta a községet – Klement, Baczi és Mircse kapitányok vezetésével különbözõ utakon egymást be nem várva kisebb önkéntes honvédcsapat érkezett a háromszéki védörségbõl (ahol a hirt meghallották), amely megütközött Heydte egész erejével. Irtózatos küzdelem támadón. A Kossuth huszárok, amíg lõszerkészletük tartott, hõsiesen állták a harcot, 5–6 dragonyost vágva le mindegyikük. A muníció kifogytával 12 ember veszteséggel kénytelenek voltak visszavonulni a falu irányában. Ezek is drágán adták életüket, mert Heydte csapatának 2 svalizer osztagjából alig maradt 2–3 ember. Heydtét a meglepetésszerû támadás és súlyos veszteség ki-
Tornay Endre András szobrászmûvész 1974-b ben felavatott alkotása. A szerzõ felvétele.
hozta teljesen a sodrából. A szerencsétlen falu adta meg az árát (Köpecz). A visszavonuló honvédeket üldözve a falut négy sarkán felgyújtották s az égõ falu nyújtotta kísérteties fénynél 2 órai szabadrablást engedélyezett Heydte a gyülevész népnek. Megkezdõdött a gyilkolás és fosztogatás. Rémjelenetek fejlõdtek ki. A lándzsákkal összeszurkált áldozatok hörgése, puskaropogás, égõ házak recsegése s a tûztõl megvadult állatok bõgése teszik rémületessé ezt a napot (Megj. dec. 9. [-re] virradó éjszaka). 51 embert gyilkoltak le a legrettenetesebb kínzások közepette”. Így történt a köpeci veszedelem. A köpeci kitérõ után térjünk vissza a 48-as szoborbizottságnak a harcokban elesettek neveit összegyûjteni szándékozó erõfeszítéseihez. Csiki István középajtai községi jegyzõ levélben közölte a testülettel, hogy „1848 évi Deczember ho 9 ki és 13 ka napai alatt Köpeczi csatában Baro Heidte táborával szembe Közép Ajta községbõl két harczos esett el: Márton István és Paraté György”. Nagybaconból Sigmond Béniám községi jegyzõ azt írta, hogy „mind azok a kik említett [véceri] csatában részt vettek ugy nyilatkoztak, hogy Nagybaczonból ottan és azon idõben nem halt meg senki”. Eszerint viszont Nagybaconból többen is részt vettek a
27
Tancs
28
véceri ütközetben. Levelében Tana Sámuel bölöni községi jegyzõ közölte, hogy a Heydte báró táborával vívott csatákban Bölön községbõl „Kaiser Antal és Karácson András nevû szabadság harczosok” estek el. Mórik Lajos további neveket is feljegyzett. Az egyik szakadt papírlapról valószínûleg Szárazajta [?] neve olvasható ki, majd alatta: „Olasztelek Dobos János, Barothi Tako József. Elesett magyarság közül fenni négyen kivül még vagy 14 ember összesen 18 ember. Az oláhok közül elesett 15 ember”. Mórik Lajos „fenni négy”-rõl tesz említést, eszerint az olaszteleki Dobos Jánoson és a baróti Takó Józsefen kívül Szárazajtáról [?] ketten eshettek el a véceri ütközetekben [?]. Alighanem máig tisztázatlan, hogy miért nem a tömegsír felett állt az elõzõ két, illetve áll a mai, harmadik emlékmû. Az 1901-ben felavatott, majd 1934-ben Valer Bidu hírhedt, nacionalista prefektus rendeletére ledöntött eredeti obeliszk, majd annak 1973 nyarán-õszén újraállított, s alig néhány nap múlva a Kovászna megyei kommunista vezetés által lerombolt utánzata, végül a ma látható Tornay-alkotás is közel kétszáz méterrel távolabb áll a közös sírtól Felsõrákos irányában. Sõt, a mai emlékmû nem az 1901-ben, illetve 1973-ban állított oszlop helyén, a Felsõrákos felé vezetõ út jobb oldalán áll, hanem bal felõl, az ágostonfalvi oldalon. Az elsõ emlékmû elhelyezésére a 48-as szoborbi-
zottság további iratai derítenek fényt. Az 1898. február 28-i gyûlésen Incze Ferenc bizottsági tag szóvá tette, hogy „a síremlék azon helyen hol fával jelezve van félre esik, nem látható – biztonsága sem elég jó; azért ajánlaná hogy alíttassék a kereszt úthoz hol f[elsõ]Rákos – Köpecz – Ágostonfalva – Baroth felé az út elágazik. Õ ott birtokos lévén hajlandó az út mel[letti] földébõl a megkívánt területet a síremlék helyére megadni”. Incze Ferenc ajánlatát elfogadták. Miután az emlékmû leendõ helyét meghatározta, a bizottság elemezte a pénzügyi helyzetet és úgy értékelte, hogy „gondoskodni kell a síremlék felállításáról, hisz a pénz szinte megfelel a czélnak”. A szoborbizottság megállapította, hogy 1897 végéig 517 forint 45 krajcár gyûlt össze, ezért úgy döntöttek, hogy Zuliáni Péter málnási, Bosin Antal apácai és Prázsmári István baróti építõktõl, kõfaragó vállalkozóktól kérnek tervrajzot, illetve árajánlatot. Ugyanakkor arról is határoztak, felkérik Weiss Berthold országgyûlési képviselõt, hogy az emlékmû feliratát „valamelyik íróval állapit[t]assa meg”. Zuliáni 850 forintra becsülte a költséget, Bosin Antal pedig tervrajzot kért, hogy megállapíthassa a legolcsóbb árat. 1898 végén a szoboralap összesen 549 forint 21 krajcárra rúgott, s mert ez az összeg nem volt elegendõ a 850 forintos költség fedezésére, úgy határoztak, hogy „ennélfogva a bizottság az emlék felállítására irányuló tervétõl kénytelen elállni – s figyelmét a gyûjtésre fordítja”. 1900 tavaszán a síremlék alap 1165 K[orona] 50 fill[ér]” volt, év végére a vagyon 1238 korona 61 fillérre gyarapodott. [Akkoriban mind a forint, mind a korona forgalomban volt – B. L.] 1901. augusztus 11-én újabb tanácskozást tartottak. A bizottság azt ajánlotta, hogy „a Zuliáni Péter által elõadott 1. számú rajzot fogadja el, s ennek méterei szigorú betartásával lessz az Emlék oszlop felállítandó”, továbbá eldöntötték, hogy az „M[agyar]Hermányi keményebb kõbõl” lesz elkészítve. A testület úgy határozott: „tekintettel arra hogy Incze Ferencz úr késznek nyilatkozott a Kereszt útnál lévõ kaszálójából a Rákosra eltérõ [út] mellett [a] szükséges területet átengedni – e helyre javasolja az oszlop felállítását, ott lévén könnyebben szemlélhetõ s [felette] õrizet gyakorolható”. Arról is határoztak, hogy az obeliszket „4 méter hosszú és 4 méter szélességben” ércrács veszi majd körül. A barótiakat az idõ is sürgette, annál is inkább, mert a köpeci Emlékoszlop-bizottság megelõzte õket és a helybéliek 1901. július 14-én a községháza elõtti téren felavatták a falu feldúlásakor legyilkolt köpeciek emlékoszlopát. A véceri emlékmû elkészítését Prázsmári István baróti vállalkozó, kovács és kõfaragó 1800 koronáért vállalta volna, de a bizottság legfeljebb 1600-at volt hajlandó adni. 1901. augusztus 9-én Prázsmári levélben közölte a szoborbizottsággal, hogy 1404 koronáért felépíti az emlékmûvet. A testület ekkor – augusztus 11-i jegyzõkönyve szerint – 1272 koronával rendelkezett. Ilyen körülmények között összehívták Barót
képviselõtestületének rendkívüli gyûlését. Az 1901. augusztus 29-i tanácskozáson Incze Mózes fõbíró felszólította a képviselõtestületet, hogy „a szobrot még ez évben fel [kell] állítani”. A képviselõk elfogadták a szoborbizottság tervét, és úgy döntöttek, hogy „a község a kiadáshoz szintén hozzá fog járulni, de hogy mily arányban?, azt a jövõ gyûlésen fogja meghatározni”. A községi támogatás további részleteirõl viszont a szoborbizottság iratai között nincs adat. Végül megszületett az egyezség. A szoborbizottság képviseletében Zathureczky Gyula elnök és Prázsmári István kovács és sírkõfaragó 1901. szeptember 9-én megkötötték a szerzõdést, amely szerint „Prázsmári István ur elvállalja az »Emlékkõ« felállítását a rét és a rákosi ut szeginél Incze Ferencz ur által ajándékozott földterületre […] M[agyar]Hermányi kõbõl – remekül kicsiszolva […]”, amiért „fizet a bizottság a munka haladás[a] szerint 1600 írva ezer hatszáz koronát”. Alig több mint két hónap alatt Prázsmári eleget tett vállalásának. A bizottság 1901. november 26-i gyûlésén Zathureczky Gyula elnök bejelentette, hogy a síremlék elkészült. Az emlékoszlop felsõ részére, a Köpec felõli oldalra a Szent István-féle magyar országcímert, alája a következõ szöveget vésték fel: „1848 / deczember 9 s 13-án / a szabadságharczban / e téren elvérzett / honvédek emlékére”. A szoborbizottság iratai között ismeretlen szerzõtõl származó feljegyzés szerint ez a szöveg volt olvasható a Köpec felõli oldalon: „1848-ban / e téren elesett honvédek / emlékére”. Néhai Nagy Ferenc baróti méhész birtokában volt egy nagyobb formátumú felvétel az elsõ emlékmûrõl. A felvétel tanúsága szerint az elsõ szövegváltozat volt felvésve az emlékoszlopon. A másik felirat szövegére több változatot találtam. A bizottság iratai között ismeretlen szerzõtõl származó feljegyzés szerint ez volt a másik felirat szövege: „Nem halt meg a hû székely nép, / csak hazájáért ontotta / Honszeretõ vérét”. Néhai Bányai Sándor hagyatékában talált feljegyzések szerint ez állt az eredeti emlékmûvön: „Nem halt meg a hû / székely nép! / Aki e hazáért ontá / Hõn szeretõ vérét! / 1848–1849”. Más változat szerint, ugyancsak a Bányai-hagyatékban: „Nem halt meg a hû / székely nép! / Aki e hazáért ontá / Honszeretõ vérét! / 1948–1949”. [Az évszám nyilvánvalóan elírás, a valóságban: 1848– 1849 – B. L.] Más változat ugyanott: „Csak nem fajult el még a / Székely vér! / Minden kis cseppje drága / Gyöngyöt ér!” Végül egy újabb változat ugyanott: „[...] halt meg a hû / Székely nép / Ki a hazáért ontá / Hõn szeretõ vérét, / 1848–184[9]”. Valószínûleg nem csak ennyi volt az emlékoszlop felirata, ha a szövegek bármely változatát is fogadjuk el, a két szöveg betûinek a száma akkor is összesen csak 130 körül alakul. Egy harmadik szöveg létére az enged következtetni, hogy 1914 nyarán Mórik Lajos a betûk [újra?]aranyozása ügyében
Bonchida
a festékkereskedõ és -gyáros budapesti Strobenztestvérekhez fordult anyagért, illetõleg árajánlatért. Válaszlevelükben a Strobenz-testvérek közölték, hogy „a szükségelt 203 betûhöz 250 aranylap szükséges”. Prázsmári István beterjesztette az emlékmû költségeit. Az összeg a lándzsahegyû kerítéssel együtt 1523 koronára rúgott. A szoborbizottság nem rendelkezett ennyi pénzzel, ezért a testület úgy határozott, hogy a hiányzó összegre a takarékpénztárból váltóra 200 koronát vesz fel, törlesztésére a farsangon mulatságokat szervez. A 48-as szoborbizottság 1901. december 8-án délelõtt 10 órára tûzte ki az avatót, amelynek kezdetét „indulás elõtt 9 órakor két ágyulövéssel” jelzik. Az avatóünnepségre Erdõvidék minden községének elöljárósága, valamint a Rikán belõli honvédegylet és „az érdeklõdõ tisztelt közönség” is hivatalos volt. Az avató híre messze eljutott. A Fogarasi Székely Társaság nevében Kovács János elnök, Pál Ferenc alelnök és Kiss Mózes honvédszázados levélben kérte fel Mórik Lajost, hogy képviseletében „a dicsõ szabadságharcz vértanúi emlékezetének, érzelmeinek halovány kifejezéséül” helyezze el „a barothi síkon elvérzett dicsõült székelyek emlékezetének megörökítésére emelt emlék-oszlo-
29
30
pon” az e célra megküldött koszorút. A nagy esemény napján Pünkösti Gergely negyvennyolcas honvédõrnagy Nagyszebenbõl intézett levelet a szoborbizottsághoz, s közölte: „E szent napon melyen az elesett bajtársak emlékére a létesült emlék szobrot leleplezitek, hogy veletek nem lehetek oka a 80 év és a beállott nagy hideg. […] Szívvel lélekkel köztetek vagyok Kedves bajtársaim”. Az avatón a dalárda elénekelte a Himnuszt és a Szózatot, Mórik Lajos ismertette az emlékmûállítás történetét, Lõfi Áron bölöni unitárius esperes, negyvennyolcas honvéd ünnepi beszédet mondott, és a „48-as szoborbizottság” átadta az emlékmûvet Barót községnek. Mórik Lajos feljegyezte: „Meggyûjtöttem minden iratot. Ha […] akadna oly sarj, mely ezt történeti alapon felkívánná dolgozni – megõrzöm, nekem elég volt a felállítás nehézségeivel való küzdelem. Nagy volt. Nagy örömet élveztem, a mikor átadhattam. Nem kis fáradságomba került a közöny leküzdése”. Az emlékmû 1934-ig állott. Ekkor a prefektus rendeletére ledöntötték. Errõl Gáspár József (?) monográfiaíró köpeci tanító számol be a Keleti Újság 1934. június 19-i számában. Bányai Sándor feljegyzései, pontosabban az 1973-ban újraállított, és néhány nap múlva hatalmi paranccsal megint lerombolt emlékoszlop ügyében Fazekas János miniszterhez intézett beadványa szerint a díszkerítést eladták, az emlékmûvet viszont Fábián László ügyvéd és korábbi szenátor és Koncz baróti ügyvédek irányításával a keresztútnál még megmaradt kõelemekbõl ideiglenesen visszaállították. 1941. március 15-én az emlékoszlop elõtt tisztelegtek a leventekatonák. A teljes újraállításra nem került sor, így 1949-ben „a [véceri] köveket felszállították a baróti néptanács melletti térre, levették a felsõ, 80 cm-es felirati részt és 5 csúcsos részre dolgozták át. Tetejére csillagot helyeztek 1952-ben. Körülbelül hat év múlva elbontják és köveit magánházak építésénél használják fel”. Bányai Sándor feljegyzi továbbá, hogy a megmaradt legfelsõ lépcsõrészt a levágott 80 centiméteres felsõ oszloprésszel együtt Kászoni Gáspár baróti órásmester és múzeumalapító visszaszállíttatta a keresztúthoz, ahol a kövek évekig hányódtak. Sok év eltelte után, 1971-ben megint terítékre kerül a véceri emlékmû visszaállításának gondolata. „1971-ben a baróti Néptanács mellett mûködõ kulturális és egészségügyi állandó bizottság munkatervébe veszi az emlékmû visszaállítását, de mivel ezt nem hajtották végre, 1972-ben a néptanács szessziógyûlésén bírálatot kapnak” azok, akiknek teljesíteniük kellett volna a feladatot. Az emlékmû visszaállítását Pókhé Mihály köpeci alapszervezeti titkár szorgalmazza, akivel 1972. június 15-i átiratában a baróti Néptanács Végrehajtó Bizottsága közli, hogy „a küldöttek 1972. január 25-i gyûlésén az Ön által felvetett probléma kapcsán értesítjük, hogy a hõsök Barót–Köpec útkeresztezõdésnél ledöntött emlékmûve helyreállításának megoldása folyamatban van”. Az akkori megyei lapban, a Me-
gyei Tükörben Pókhé Mihály Állítsuk fel az emlékmûvet címû írásában ismételten szorgalmazza az emlékoszlop újraállítását. Ugyanezt teszi a forradalom erdõvidéki eseményeit és a bodvaji ágyúgyártás történetét rekonstruáló idõs Máthé János magyarhermányi népíró és domidoctus helytörténész. Az ügynek kétségtelenül kedvezõ hátszelet adott, hogy a forradalom 125. évfordulója tiszteletére Az 1848-as forradalom Köpecen címmel 1973. május 23-án szimpóziumot rendeztek a köpeci mûvelõdési otthonban. Az ülésszakot Zakariás Attila, a baróti mûvelõdési ház igazgatója vezette. Lenk Gyula baróti tanár 1848 országos összefüggéseirõl beszélt, Kisgyörgy Zoltán geológus pedig 1848 erdõvidéki és köpeci eseményeirõl tartott elõadást, említést téve egyúttal az 1901-ben állított emlékmûrõl. Az ülésszakon százötvenen vettek részt. „A szimpózium végén a köpeci nép közül, illetve a jelenlevõk közül elhangzott a javaslat, hogy állítsuk fel újra az emlékmûvet. A javaslat egyhangú lelkesedést váltott ki. A kiküldött elvtársak helyeselték a javaslatot, csupán az anyagi kérdésben nem tudtak útbaigazítást adni. Ezzel párhuzamosan elhangzottak a lelkes felajánlások: »én 100 lejt ajánlok fel, én önkéntes munkát« stb. Mivel a javaslatok és felajánlások egyöntetûek voltak, javasolták, hogy ott, helyben válasszanak egy 3 tagból álló szervezõ bizottságot, akik a munkálatokat levezetik rendes körülmények között. Így választották meg Pókhé Mihály helybeli alapszervezeti titkárt, aki az elsõ javaslatot tette az emlékmû újraállítására. Másodiknak megválasztották Dávid József pártbüró tagot és régi illegalistát, valamint ifj. Bányai Sándort, azon célból, hogy a baróti vezetõséggel minden nap kapcsolatot tud fenntartani, mivel munkahelye Baróton van […]” – írja Bányai Sándor. A munkába idõközben többen is bekapcsolódtak, mégpedig önként. Bányai Sándor Benkõ Sámuel propagandistát, Györke Lajos és Benedek Vilmos téesztagokat említi, és megjegyzi, hogy „a munkálatok csendben, fegyelemben és lelkesedéssel folytak, nemzetieskedés-mentesen”. Az önkéntes munkában alsórákosi, felsõrákosi, vargyasi, magyarhermányi, nagybaconi, köpeci és mikóújfalui kõfaragók dolgoztak. Bányai Sándor megjegyzi: „Fáradságot nem ismerve áldozták fel vasárnapjaikat és szabad hétköznapjaikat, minden ellenszolgáltatás igénye nélkül. Dolgoztak forró napsütésben, esõben és hidegben”, amiért cserébe az intézõbizottság összesen 2800 lej értékben kalákapálinkával és kevés tarisznyálással tisztelte meg a hálás munkásokat. A munkát 1973. november 14-én fejezték be. Hátra volt még a töltés kialakítása, valamint az egykori vaskerítés másolatának helyreállításával együtt az emlékmû környezetének rendezése. Alig egy hétre rá, hogy az emlékmûvet újraállították, november 21-én a megyei pártbizottság tagja, Stanca Köpec felé autózva megállt és megnézte az oszlopot. Másnap, november 22-én, a köpeci téesz
székházában „zártabb körû gyûlést tartanak a Barót városi pártbizottság tagjai, ahol öreg párttagok, nyugdíjasok és tantestületi tagok vesznek részt. Kiküldöttek: Zakariás Attila titkárhelyettes, Lukács Viktor bürótag, Vajda István bürótag és a bányavállalat szakszervezeti elnöke, Miklósi Ella iskolaigazgató. Résztvevõk: Ágoston István TSZ alapszervezeti titkár, Györke Lajos nyugdíjas, Beke Sándor nyugdíjas, Benkõ Sámuel nyugdíjas, Kádár Zoltán nyugdíjas, Nagy Imre nyugdíjas, Gáspár Gyula nyugdíjas, Dávid József nyugdíjas, Bányai Sándor asztalosmester, Benedek Pál MTSZ-elnök, Bocz Magdolna tanítónõ, Mirea Vilma tanárnõ, Bányai Terézia tanítónõ. Ezen gyûlés célja az volt, hogy tudomására hozzák a jelenlevõknek, hogy az újraállított emlékoszlopot szombatig le kell szedni, mivel nincsen rá engedély, nem elég kifejezõ, nem olyan, mint az eredeti és a helyét is el kell tüntetni”. A jelenlevõknek az lett volna a feladata, hogy a lakosságnak úgy magyarázzák meg a lebontás okát, hogy az „ne keltsen senkiben felháborodást, kellemetlenséget”. Ágoston István helytelenítette az eljárást és azt kifogásolta, „ha speciális engedély kellett, miért nem intézkedtek az illetékes személyek, hiszen ezt [mármint az emlékmû visszaállítását – B. L.] maguk a kiküldött elvtársak is támogatták. Egész nyáron át és õsszel, a mezõgazdasági kampány idején számtalan megyei és más kiküldött elvtárs látta, hogy mi készül. Miért nem állították le akkor a munkálatokat, miért döntetik le akkor, amikor készen van”. Javasolta, hogy egy bizottság menjen el a párt Központi Bizottságához „ahol önkritikát gyakorolnak”, de ennek fejében elérik, hogy megtarthassák az emlékmûvet, „mert az is lehetséges, hogy valakinek csak a szemébe botlott ez az emlékmû”. Azt is hozzátette, hogy „bontsa le, akinek úgy tetszik, mert ez bizony megfelel annak, amiért volt építve”. Benkõ Sámuel azt mondta „ne nyúljon senki hozzá [az emlékmûhöz – B. L.], amíg Bukarestben nem intézkedünk”. Györke Lajos kerek perec kijelentette: „Az emlékoszlop visszaállítását a nép határozta el. Miért nem vágták el még akkor a javaslatokat? […] Minket, öreg párttagokat ne próbáljanak ilyesmivel a nép elé küldeni. Egyszer küldenek, hogy gyõzzük a népet munkára és most éppen a munkája lerombolására gyõzzük meg? Nem szól õ senkinek, még a feleségének se, hanem hazamegy és a paplan alá bújik szégyenében”. Benedek Pál kompromisszumra hajlott és azt mondta: „A tetejét legfeljebb vegyük le, ha az »1848-49« felirat nem tetszik. A többit pedig szedje szét az, akinek nagyon sérti a szemét”. Miklósi Ella azt mondta: „Nincs mit tenni, mert a férjem is megmondta, hogy még WC[-t] se lehet építeni engedély nélkül”. Gáspár Gyula is helytelenítette a lebontást, Nagy Imre pedig úgy vélekedett, hogy „hiába mondják, hogy nem felel meg, mert ezt mi még ostyában se vesszük be”. Nem volt mit tenni. Fõleg olyan körülmények között, hogy az emlékmû visszaállítása szíve-lelkének, „Bányai Sándornak még a gyûlés megkezdése
elõtt azt tanácsolták […], hogy jobb, ha nem szól hozzá”. Miután Bányai Sándor feladatul kapta a közvélemény lecsitítását, még aznap este értesíteni kellett a baróti néptanácselnököt, aki jelentést kellett tegyen felettesének, Stanca elvtársnak arról, hogy mit intéztek Köpecen. 1973. november 23-án az emlékmûvet lebontották. „A megye” utasítására a korábbi visszaállítást támogató Zakariás Attilának és a rekonstrukcióban kulcsszerepet játszó Bányai Sándornak a helyszínen kellett végignéznie a rombolást. A fizikai bontást a néptanács által kirendelt munkások végezték el a köpeci bányavállalattól kölcsönzött darugép segítségével. Bányai Sándor emlékiratából még megtudjuk, hogy az alapköveket csákányokkal szétfeszegették, majd másnap átdobálták az út túlsó oldalán levõ árokba. A felsõ lépcsõsort és az azon felüli részt felszállították a baróti néptanács udvarára, két nap múlva pedig buldózerrel szétnyomatták a még megmaradt alapot.
BENKÕ LEVENTE
Cegõtelke
