A
ROMÁN
G Ö R Ö G KATHOLIKUSOK A U T O N O M I Á J A. (Első közlemény.)
Egyház és állam. Az egyház és az állam közötti viszony helyes szabályozása mindenesetre a legnehezebb problémák egyike, melyet a különböző korszakokban a legkülönbözőbb módon igyekeztek megoldani. Az állam nem maradhat közönyös a vallással $ ennek külső kifejezőjével, szervével, gerincével: áz egyházzal szemben. A vallás a maga moráljával, eszméivel és parancsaival a polgároknak gondolatvilágára nagy befolyást gyakorol s irányt ad az egyénnek egész életére. A polgár vallásos nézeteit beviszi politikai életébe is és. az állam közvetlenül vágy közvetve kényteléri tapasztalni, minő nagy ereje van a vallásnak az állami élet irányításai; körül. X A vallás küiső kifejezője, megtestesítője, jogi szervezete, az egyház. Az egyház szervezett hatalom s így az állam, mely szintén szervezett hatalom ugyanazon egyének fölött, az»egyházzal s annak hatalmával gyakran szembe találkozik. A vallás az emberi életnek azonban ép oly önálló iránya, mint az állami élet s ép olyan igénye Van önálló működésre, külső szervezetre, intézményeinek biztosítására. Ennélfogva' előáll az egyház és állam közötti viszony kérdésé s követeli a 'megoldást. Keleti és nyugati egyház.
•
A középkorban áz egyházat és az egységes hatalomnak tekintették, melynek működési iránya két ágra különül el. Míg azonban Nyugaton sikerült az egyháznak többé-kevésbbé megóvni a függetlenségét áz állammal szemben, sőt néhol szinte fölébe emelkednie; addig Keleten, a görög egyházban már Nagy Kon• 1
, ''/ ,—...•' Kosutány Ignác: Egyházjog. Kolozsvár, 1903. I. k. 71. 1.
Katholikus Szemle. 1905. III.
"
•
' "
í :
^
- - ~" .•.••••.• ' -
^ V5
A román görög- katholikusok
226
aliionomiája. 226
stantin utódai alatt igen megnövekedett az állam befolyása, A bizánci birodalom az egyházban politikai intézményt látott s azt tartotta, hogy afölött intézkedni az államhatalom körébe tartozik. Ez a befolyás mégmaradt a görög császárság bukása után is s a történelmi fejlődés folyamán egyrészt a fejedelrfli mindenhatóság elismeréséhez vezetett, midőn Oroszországban a cár kezébe juttatta egyháziakban is a legfőbb hatalmat; másrészt a mindinkább kiélesedő nemzetiségi ellentétek következtében a keleti egyház fajok, nyelvek és nemzetek szerint több apróbb részre tagozódott, melyeknek összefüggése egymással s a közös fővel, a konstantinápolyi patriarchávai mindig laza volt s jelenleg már csak külsőségnek tekinthető. Ilyen állapotban találta az elszakadt görög egyházat az unió. A katholicizmus, bármit mondjanak is ellenségei, messzemenő liberalizmust tanúsít minden intézménnyel, minden fölfogással és ősi szokással szemben, mely nem érinti a lényeget s a hitéletnek és az erkölcsiségnek ártalmára nincsen. Az unió megkötésénél is egyedül a lényegre voltak tekintettel, s a szertartásokat, az egyházi szervezetet, az állammal és a különböző népfajokkal szemben elfoglalt álláspontot átvették változatlanul. Kétségtelen, hogy ily körülmények között a politikai viszonyok és a nemzetiségi ellentétek a két egy-„ Afe szempontjából gyakran más elbirálás alá estek. j Ezen sok tekintetben különálló történelmi fejlődést nem szabad szem elől tévesztenünk, midőn az érintkezési kapcsokat és a megfelelő megoldási módot keressük, melynek segélyével a görög katholikus román • metropolia autonomiája kielégítő módon szabályozható volna. V ^ .
" -
Autonomia.
<
A modern jogi elméletben a regi fölfogással szemben mindinkább tért hódít azon elmélet, mely az egyházat az államtol különválasztani törekszik, fölszabadítani mindkettőt azoktól a békőktól, melyekkel a szükségtelen egyrnáshoz vaió láncolás érdekében, fűzték őket össze s ily. módon alkalmat adni arra, hogy lehetőleg széleskörű, szabad, önálló működést fejthessenek ki. Ennek az elméletnek is megvannak a maga veszedelmes túlzásai. S ha talán ideális állapotnak nem is tekintjük, annyit el kell ismernünk, hogy egyházi' szempontból sokkal üdvösebb, mint egy gyámkodó, esetlég rosszakaratú, gáncsoskodó kormánynak legfelsőbb ellenőrző és felügyelő hatalma, / x ' / v Míg Amerikában a szabad egyház elvének elismerésé mellett
A román -görög kathálikások 'autonómiája.
-
227
virágzik a katholicizmus,.addig oly államokban, hol az államvallás ^megszüntetésével az állam által egykor adományozott javak szekularizáltattak/igen sok,, nehéz küzdelmen, megpróbáltatáson ment keresztül az egyház. E törekvésekkel szemben igen helyes megoldási módnak tekintjük az autonómiát a világiak bevonásával, úgy ^amint Erdélyben létesült és Magyarországon kontempláltatik, melyet kötöttben a katholikus egyház nem igen ismer. Az autonomia van hivatva arra, hogy megteremtse az összhangot egyfelől az egyház és állam, másfelől a papság és a világiak között. Természetéből íolyóiag keresztülszövődnek szervezetén^a különböző politikai, nemzetiségi, faji és osztályérdekeknek a történelmi fejlődésen alapuló szálai, melyeket ki kell egyenlítenie, párf huzamba állítania és magában egyesítenie. A román görög katholikus érseki megye. Az országos autonómiának egyik legnehezebben megoldható, legkényesebb fejezete az a probléma, melyet behatóbb tanulmányozás tárgyává szándékozunk tenni. Míg az autonomia egyéb kérdéseinél a püspöki karnak, a kongresszusnak és a kormánynak az álláspontja között kell az érintkezési kapcsokat megkeresni, addig itt, a görög katholikús románok autonómiájának megoldásánál, előáil egy új, hatalmas tényező.'„: a nemzetiségi érdek, beleveti a mérleg egyik serpenyőjébe a Brennus-kardot s követeli, hogy óhajai, kívánságai réspektáltassanak. ^. " \- - . " 7:\A gyulafehérvár-fogarasi érseki megye kiáíakításánál, de már a történelmi fejlődés kezdetén; a kálvinista befolyás, majd az unió megkötése idején és az ezt követő korszakokban á románok egyházi életében igen nagy szerepet játszottak s annak fejlődésére nagy hatással voltak, a politikai és nemzetiségi érdekek.: Á nemzetiségi érdek követelménye-volt az is, hogy a görög katholikus román egyház, elkülönzötten a fhagyar és rutén görök< katholikusoktól, -mondhatni nemzetiségi alapon különálló érseki megyét alkosson és^ a magyar hercegprímás fönhatósága alól teljesen kivonva, közvetlenül Rómának rendeltessek ;alá. Á politikai viszonyok alakulása úgy hozta magával, hogy a nemzetiségi éfdek ezen követelményét a kormány magáévá tetté, ahhoz IX. Pius - pápa 1854. febr. 22-ikén kiadott «Ecclesiam Christtó cimű bullájában a szentszék hozzájárulását kieszközölte s az ö | egyházi szervezetet a magyar törvényhozás az 1868: XXXIX. t.-cikkbe iktatta. V .
A román görög- katholikusok
228
aliionomiája. 228
Mint láthatjuk, itt magasabb érdekek, hatalmas tényezők játszottak közre, melyek a kérdés megoldását rendkívül bonyolulttá és nehézzé teszik: Pedig a román görög katholikusok helyzetének ismertetése jelenleg igen fontos és aktuális. Ha az 1902. évi autonómiai kongresszus tervezetének idevonatkozó része felsőbb helyen megerősítést nyer, a románok el vannak készülve arra, hogy állást foglaljanak azzal szemben. 1 Ha pedig kérelmezéseiknek, mozgalmaiknak meglesz az az eredménye, hogy e pontra nézve ismét fölveszik a tárgyalások elejtett fonalát, abban az esetben is rendkívül nagyfontosságú mi ránk nézve, hogy autonomiai törekvéseik alapja és története, egyházi életük és annak kifejlődése terén kellő tájékozással bírjunk. Fejtegetéseink súlypontját a történelmi fejlődés ismertetésére helyezzük, mert fölfogásunk szerint enélkül a kérdéshez még csak hozzászólani sem, lehet. Meggyőződésünk, hogy eddig is a nehézségeket, félreértéseket a kirívó nemzetiségi és politikai ellentétek mellett, részben a román viszonyok és a román egyháztörténelem hiányos ismerete okozta. Épen ezért célunk elérésében néhol ki kell terjeszkednünk részletekre, melyek szorosan véve ^tárgyunk keretébe nem tartoznak. A román egyház a mohácsi vész előtt. A túlzó,, intránzigeris álláspontot elfoglaló román történetírók nagy része, vitatja, hogy Erdélyben még a magyarok bejövétele ~ előtt, sőt. talán már Trájári császár idejében állott volna fönn Gyulafehérvár környékén püspökségf. Ezen állítás alapját az a körülmény képezi, hogy a nicaeai zsináton (325.) állítólag egy Teophilus nevű dáciai püspök-vett volna részt. E száraz adatra építi a román történetiről nagy része a maga fölfogását és állítja, hogy az eredetileg latin dáciai egyházban vált túlnyomóvá; magáévá teszi azt á problematikus értékű elméletet, 1
Cánd Máiéstatea Sa ar sanctiona statutiü lor autonomic — ceea-ce noí nu eredem sá se vpóte íntímpla — atuneí sá facem, sa nu ne atingá de loc acea organizatié bisericéscá, punéndune fatá eü éa ín résistenta pasivá. Nu vom executa nimic din hotáririíe lor. -— Ha ő felsége szentesíti az ő autonomiai szervezetüket, - akkor tegyünk úgy,_tnintha. b e n n ü n k e t a z az • egyházi szervezet egyáltalában nem érdekelne, helyezkedj ünk azzal szemben passzív" rezisteneiába. «Nem fogunk semmit sem végrehajtani áz ő határozataikból.» — Dr. Bunea Ágoston kánonok, theol. tanár: Autonomia bisericéscá. Balázsfalva, 1903. 484 1.:
A román görög- katholikusok
aliionomiája.
229
hogy hazánk tekintélyes részét a görög egyház térítette a kereszténységre és Erdélyben görög szertartású román püspökséget és hierarchiát vesz föl már az Árpád-házi és vegyesházból származott királyok korában. Ennek az elméletnek az autonomia szempontjából látszólag nagyobb befolyása nincsen. De ismerve a románok gondolkozásmódját és a publicisztikájukban jelenleg oly általánossá vált elvet: «Qui prior tempore, potior iure», mindenesetre rendkívül értékesek miránk nézve az'egyáltalában nem magyarbarát dr. Bunea Ágoston kanonok fejtegetései, ki e kérdés ismertetésénél kénytelen a történelmi igazság érdekében a magyar álláspont helyességét igazolni. 1 Nem tagadjuk, hogy hazánkban szent István idejében szép számmál voltak görög szertartású keresztények; köztük talán Erdélyben és Bihar megyében csekélyebb számban oláhok is. Az ellentét különben is csak a sizma megtörténte után, 1054-ben vált nyilvánvalóvá és határozottá. Következménye volt, hogy királyaink most már nemcsak politikai, hanem vallási szempontból is törekedtek arra, hogy az államvallást, a katholikus hitet és a latin szertartást országukban uralkodóvá tegyék. Századokon át nem tudunk hazánkban görög püspökségről. A pápák állítólag tettek ugyan kísérleteket ennek fölállítására, így nevezetesen III. Ince 1204-ben, IX. Gergely 1233. és 1234-ben, XI. Gergely 1374-ben, de sikertelenül.2 Román püspökségről és hierarchiáról azonban sem e korban, sem á megelőzőben nem lehet beszélni; árinál kevésbé rá jogokat alapítani. Bihar -megyében tudunk külön esperességről, mely azonban a váradi latin- püspöknek volt alárendelve.? Az 1439. évi firenzei zsinat után a pápák mindent elkövettek arra nézve, hogy az; elszakadt görög egyházát a kathiolicizmüs kebelébe visszatérítsék. Működésük körét kiterjesztették a románokra is. A részletektől éltekintve csak azt óhajtjuk kiemelni, högy . 1439. ütán á szentszék a magyarországi románoknak egy Máté nevű görög egyésült püspököt rendelt s neki a halicsi (galíciai) püspöki cimét adományozta. Halála után pedig IIL.Calixtus pápa 1 Dr. Bunea Ágoston": Véchile Epíscopií Románesti. Blaj., 1902. Autonomia bisericéscá. 1903. 283—309. 1. éa Metropolia Bélgradúlni. 1904. * aüg. meg: jelent műve különösen. . ; . ' 2 Hürmuzaki: Documente. I. pag. num.-30.; pag. 12S.r132., num. 100., 105.; pag. 216., 217., 220., num. 164., .165;, 169. Apud Bunea: Autonomia Uisericéscá. 285. 1. "^ : : 3 Bunyitay V.: A váradi püspökség története. I. 102—302. •.'»•.'
. ..
.„
/
t \ -. ~ ' r-&
.
.
mm •
*
v\ mMIÍ-
3 > • ,v
•
Ö Ü 1
230
•
v
\ \
-'
' -
A román görög katholikusok
. autonomiája.
- .
. .v-
-
Macarlát nevezte ki utódjának. 1 Erről a két görög egyesült püspökről tudunk ebben a korszakban. ' _ • Valamivel később Nagy Isiván (Stefan cel Maré), Moldva fejedelme, Erdélyben tekintélyesebb birtokhoz jutván, 1475. körül a Dés közelében fekvő Vad községben görög keleti püspökséget alapította Példáját követték 1508. körül IV., Nagy Raduí, oláh fejedelem utódai, a Tövis melletti Felsőgyógyban vetvén meg egy püspökség alapját. 3 Megelégszünk a száraz tények konstatálásával e kérdésnél, 'miután a két püspökség további sorsára nézve részlete_ sebb adataink amúgy sincsenek. Tekintetbe véve az akkor uralkodó viszonyokat, nagyobb befolyást sem tulajdoníthatunk nekik, mert az erdélyi és a nagyváradi püspök a maga főnhatósága alá tartozó területen bizonyára a£ oláh papok fölötti intézkedés jogát is igye1 kezett magának biztosítani.' Az élőadottakban arra igyekeztünk rámutatni, hogy Erdélyben a mohácsi vész előtti századokban egyáltalában nem állott és nem állhatott fönn virágzó^román görög szertartású metropolia több suffraganeus püspökséggel és külön, önálló hierarchiává!. A román egyház e korban, eltekintve a két halicsi görög egyesült püspöktől, idegen, latin, szláv, görög befolyás alatt állott. Ar moldvai; illetőleg oláhországi fejedelmek által alapított két püspökséget a magyar állam hivatalosan el nem ismerte s azoknak semminemű törvénybe iktatott joguk, jurisdictiójuk hazánkban ném volt. .7' • Ezen a különben is ingatag, bizonytalan alapon tehát a:különálló román egyházi autonómiát követelni nem lehet. A dolog érdemére nézve különben is közömbös volna, hogy minő állapotok uralkodtak az unió megkötése vagy pláne a reformáció behozatala előtt, Qui priór tempore, priör iúre^ hangoztatják azonban felénk, politikai téren a dáciai kontinuitást, egyháziakban az ősrégi metropoliát emlegetve. Köszönettel és elismeréssel tartozunk tehát Bunea Ágostonnak, ki pártatlan történeti kritikájával és beható tanulmányaival le.hetőyé tette, högy ezeket az állításokat a/maguk értékére szállíthassuk le. • .. • ~ , 1 Dr. Bunea : ;Vechile Episcopií Románesti. — A halicsi püspökség.kérdését már ^azért is fölöslegesnek tartom- részletesen ismertetni, mert erre vonatko. zólag a «Katholikus Szemle» 1897. évfolyamában iglen kitűnő tanulmány jelent meg Érdujhelyi Ményhért tollából? «Magyarországi görög kathölikusok a mohácsi, 1 vész előtt» címmel. " < ' 2 . Dr. Bunea : Vechile .Episcopií Romanestí. 15—27. 1. Igen behatóan' ismerv téti ezt a kérdést, r . ~~ f - •' 3 Bunea: Op. crti 28^-35.. 1. ." • ••• , ' * « - ". /'v
• -
A román görög kathdlikusok
;
.
.••'ír, . . .
autó no ni iája.
;
' V ' /.V"-- ' . -
231
'
A reformáció hatása. A mohácsi vész hazai történelmünk minden ágára nézve for-^ dulópontot jelent. Teljesen fölfordult a régi rend; a zilált, sok tekintetben elavult rendi viszonyok megváltoztak; a reformáció behozatala pedig új, pezsgő életet, forrongást idézett elő vallási téren is. Részben a politikai viszonyok is úgy hozták magukkal, hogy a katholikus Habsburgokkal szemben, álló erdélyi fejedelmek a protestáns vallás elismerői, majd védői és terjesztői lettek. E változások nem hagyhatták érintetlenül azokat a viszonyokat, melyek a rofnán egyház és az állam politikai hatalma között fönnállottak. A román nép szellemi tevékenysége e korban jóformán csak a vallásban, a hittudományban nyert kielégítést, melyet csapNongó fantáziája gyakran babonás szokásokkal kevert egybe. Épen ezért igen fontos általános történeti szempontból is egyházi életük beható ismertetése, mert hiszen, mondhatni, egész történetük; összes tevékenységük, közéleti szereplésük mind ezen a téren játszódott le. E tanulmányaink közben először is egy érdekes jelenséget kell konstatálnunk. A reformáció elterjedése korában, midőn a vallási eszme foglalkoztatta az eltnéket s ez hozta forrongásba a társadalmakat, a román nép alárendelt helyzeténél, szorult anyagi viszonyai és csekély műveltségénél fogva~nem emelkedett a politikai belátás azon magas fokára, hogy e kérdésben a döntés jogát kizárólag magának tarthassa föl. Ezért a fölötte uralkodó fejedelmek és királyok mindénképen igyekeztek saját vallásfelekezetüknek megnyerni; annak tanait körében minél eredményesebben terjeszteni. E törekvések előmozdítására politikai s közoktatási tényezők is föihdsználtattaky melyek azután a román nép szellemi fejlődésének új Meg új lökésekét adtak s művelődését oly; irányba terelték, hová az enélkül vagy egyáltalában nem, vagy csák jóval később juthatott volna el. s - Az az általánosan elterjedt nézet ..ugyáriis, hcfgy Erdélyben mindjárt a protestantizmus? behozatala után jeljes érvényre jutott volná a lelkiismereti szabadság,. nem felel meg teljesen a történeti igazságnak. Itt is, legalább részbén és időnként a «cuius regio, illius religio» elv uralkodott és: természetes, hogy éz elsősorban a görög keleti oláhokra nehezedett súlyos teherként. Hisz ők különben is csak tiirt nemzet, voltak, jogok, szabadságok nélkül, kiknek
A román görög- katholikusok
-232
aliionomiája. 232
léte, fönmaradása, elismerése az állam alkotmányába becikkelyezvé sehol sem volt. • ._ . Természetesen nem szabad magunkévá tennünk a román történetírók álláspontját, kik a magyar uralmat a legnagyobb zsarnokságnak és erőszakoskodásnak hajlandók feltüntetni. Egyesek térítői buzgalmukban túlmentek ugyan a kellő és megengedhető határokon, de azt bátran állíthatjuk, hogy a hatalom e korban sehol sem volt öly türelmes, mint épen Erdélyben. Bizonyítja ezt például az 1591. országgyűlés határozata: «Végeztetett, hogy senki alatta lévő községeket, jobbágyokat, házak népét, se semminémű rendéket erőszak vagy akárminému büntetésnek fenyítéke alatt maga religiójára ne kényszerítse)).1 Az igazság; mint legtöbbször, itt is a középúton ván. : A kálvinizmus
befolyása.
A lutheránus vallás terjesztői, kik először hozták be Erdélybe a protestántizmust, ismételten tettek kísérletet a román nép megnyerésére, azonban sikertelenül. Sokkal nagyobb volt a kálvinizmus befolyása, melyet az erdélyi fejedelmek és rendek nagy buzgalommal igyekeztek terjeszteni a románok körében. Számos országgyűlési végzést hoztak ebben az értelemben s intézkedéseiknek, úgy látszik, volt is némi eredménye, mert már az 1577. évi április 26-iki országgyűlésen jelentik, hogy «de plebe :valachica sünt plurimi, qur... a professione graeca recesserunt et verbum Dei propria ipsorum lingua praedicatüm audiunt:*.2 Manapság szinte képzelni sem tudunk -kálvinista oláhokat. A román nép csapongó fantáziája, babonás, külsőségekhez ragaszkodó természete sehogy sem fér össze a kálvinizmus egyszerű) mondhatni rideg szellemével. A román paraszt /istenitiszteletet- tán gondolni sem tud anélkül, hogy templomának falain szines képek ne legyenek-, papja tarka ruhába né öltözködjék s tömjénfüst ne vegye körül az oltárt. Hisz még a gyászszertartásokat is szines miseI-
1
Huszonhét évvel a harmincéves vallásháború kitörése előtt j \ -> / Baritiu György háromkötetes nagy műve : Parti álese din Istoria Transik aniei pre doue suté de aní din urmá. SibiiíL W. Krafft. 1889. I. kT Ügy ^tárgyunkra nézve, mint általában- minden kérdésnél, mely az erdélyi románok történetének utolsó kétszáz esztendejét érinti, föltétlenül figyelembe veendő, irányadó, alapvető munka. • ' ~ • 2
:
A román görög kátholikíisók-
autonómiája.
233
ruhában végzik a keleti papok. A boldogságos Szűzhöz oly bensőséggel ragaszkodik/ mint olasz vérrokona s pontosan .betartja a keleti egyház hosszas, szigorú bőjtjeit. Ezt a népet nehéz volna megnyerni a kálvinizmusnak. Az oláhok kálvinistasága tényleg formalitás volt csupán. A papság, a püspökkel az élén, a fejedelmi hatalom nyomása alatt, elvileg elfogadott néhány protestáns hitcikkelyt, mellyel maga sem volt teljesen tisztában, annál kevésbbé volt róla fogalma a népnek. Használták a fejedelmek által román nyelven kiadott kálvinista katekizmusokat és bibliákat, de. azért föntartották a görög szertartást is, ámbár azzal merőben ellenkezett, legtöbb helyen a maga teljes egészében, néhol pedig protestáns elemekkel vegyesen. Mindez csekély befolyással volt a nép vallásos gondolkozására: A görög "keleti román egyház e korban a szerb hierarchia iurisdictiója alatt állott. Püspökei, Eftimie, Christophoros, Dániel és I. Ghenadie, az ipeki szerb metropolitának voltak alárendelve, ki a szláv nyelvet igyekezett érvényre juttatni az egyházban. E körülményt különösen hangsúlyoznunk kell, annak igazolásául, hogy Erdélyben még ebben a korban sem állott fönn önálló román metropolia. A szerb érsekeknek alárendelt püspökök sem székeltek Gyulafehérvárott, amint a román írók állítják, hanem valószínűleg Szilváson.^ _ 1595-ben a helyzet annyiban változott) hogy az erdélyi román püspök a Vitéz Mihály vajda és Báthory Zsigmond* között kötött egyezmény értelmében a Térgovistében, Havasalföldön székelő metropolitának rendeltetett alá.2 ; \ ;v Báthory István uralkodása alatt, 1579 : ben a tördai országgyűlés a román autonomia szempontjából igen fontos jogöt ismert el, midőn megengedte a papságnak, hőgy püspököt válasszon magának. Erre az intézkedésre később ismételten hivatkoztak s a szeparatisztikus önkormányzati törekvéseknek egyik sarkpontját - képezvén, később fogunk azzal foglalkozni. 3 ".. A gyulafehérvári metropolia. " A XVI. század vége felé az erdélyi görög keleti jegyház történetében jelentős fordulat, állott be. Vitéz Mihály oláh vajda, ki 1 Dr. Bunea: Vechile Episcopií románestí és Autonomia biséricésca 314—318. 1. ' • ' 2 Dr. Bunea: Aut. bis. 317. 1. -.K-'.V/' 3 Baritiu: Parti alese din Ist. Trans. I. k. ' .
234
A román görög- katholikusok
aliionomiája. 234
azután Erdély ura is lőn, Báthory Zsigmond fejedelem beleegyezésével Gyulafehérvárott monostort alapított nagy költséggel s ezzel megvetette alapját a később «metropoliánakp nevezett gyulafehérvári oláh püspökségnek. 1 E tény azért fóntös s azért kell ezt az újabb történeti kutatás adatai alapján minél inkább hangsúlyoznunk, mert a román írók nagy előszeretettel hajlandók fölvenni az ősrégi «fehérvárí .metropoliát», mely Traján idejétől napjainkig minden vész és vihar között fönn tudta tartani magát. Bunea Ágoston fejtegeti először kellő alapossággal és tárgyilagossággal hogy mindez csak ábránd s hogy gyulafehérvári metropoliáról csak a XVI. század' vége óta beszélhetünk, mikor Mihály vajda a monostor alapjait megvetette. 2 Tulajdonképen nem is volt ez mefropolia, hanem csak egyszerű suffraganeus püspökség, mely hol az ipeki szerb, hol a térgovistei oláh vagy valamely más metropolitának volt alárendelve. 3 Mihály vajda rövid erdélyi uralma a román egyházra természetesen kedvező volt. A gyulafehérvári püspökséget megerősítette jogaiban, új adományokkal látta el s igyekezett létét, fönmaradását biztosítani. A kálvinista befolyás túlnyomó érvényre Bethlen Gábor s a két Rákóczi György uralma alatt jutott, kik az eddig is alkalmazott eszközök fölhasználásával, különösen jogok, kiváltságok osztogatásával igyekeztek a románokat Kálvin orthodox hitének megnyerni. E törekvéseknek, intézkedéseknek mintegy .összfoglalatául tekinthető I. Rákóczi György 1643. október 18-án Stefánu Simionu püspöksége alatt kiadott, általánosan ismeri és gyakran emlegetett diplomája. Ezért á részietkérdeseket .mellőzve, a kálvinizáló törek- vések ismertetése céljából ezzel a diplomával fogunk részletesebben foglalkozni. • - ' v \ II. Rákóczi György diplomája.^ , -Elrendeli e diplomában először is a fejedelem, hogy a görög vallást csak bizonyos föltételek mellett szábad gyakorolni ; behozza a román egyházba a nép anyanyelvét és kötelezővé teszi a román nyelvű református káté' használatát. A negyedik pont kimondja, hogy a 1 Murmuzaki: Documenté. IV. 287. 1. Apud Bunea.: Aut. bis. 319. 1. 2 Bunea: Vechi le Episcopií Roműnestí. A legnagyobb alapossággal, széles mederben tárgyalj a e-kérdést 1904. aug.-ban megj elent, Metropolia Bélgradului 1 )-c. könyvében. - -. ^ : 3 Bunea: Autonómia bisericéscá. álQ. 1'
Á román görög- kaihplikusok
autonómiája.
235
szent áldozásban csak a felnőttek vehetnek részt. A hatodik pont megtiltja a szent kereszt és a képek tiszteletét. A hetedik rendezi a temetési szertartást. A 10. pont kötelezi a püspököt, hogy segítse mindazokat az embereket, kik a protestáns vallásra át akarnak térni s szándékuk elé akadályokat ne gördítsen. A 11. értelmében egyházi gyűlés tartassék minden esztendőben, de fontosabb ügyben ne hozhassanak határozatot a magyar kálvinista püspök beleegyezése nélkül (12.), kinek a fontosabb panaszok és kérvények is alárendelendők. Szóval - jegyzi meg Baritiu György — a kálvinista szuperintendensnek szélesebb jogkör; jutott a görög egyházban, mint aminő a pápának van a latinban. 1 I. Rákóczi Györgynek emez intézkedése igen érdekes, fontos s több szempontból szorul bővebb megvilágításra. Először is védelmünkbe kell tennünk a diplomát a román írók túlzásaival szemben, kik Rákóczit vad, magyarosító barbárnak tekintik s azt állítják, hogy .a vallást is csak eszközül akarta fölhasználni nemzetiségük elnyomására. De viszont a maga értékére kell leszállítanunk némely magyar írónak a fölfogását, kik hajlandók Rákócziban modern kulturembert fölvenni s abban az ábrándban ringatják magukat, hogy, amint intézkedéseinek eredményei is mutatják, a fejedelem a vallást csak eszközül használta föl a román nép művelődésének előbbrevitelére, anyanyelvének fejlesztésére. E kérdésben annyira össze vannak kus-zálva a kulturai, faji és vallási érdekek szálai, hogy a kellő megoldás érdekében különbséget kell tennünk aközött, hogy mi volt a célja. Rákóczinak a diplomával, és á viszonyok hatása alatt intézkedéseinek mi lett az eredménye. Először is szem előtt kell tartanunk, hogy- a h a r m i n c é v i háborúk korábán_ vagyunk. "Abban a korban, mikör háborút viseltek az emberek egymás ellen azért, hogy milyen módon imádja egyik vagy másik az Istent, amint ma fegyverrel törnek egymásra a nyelvkülöribség miatt. Hihetetlenül türelmetlén egy kor volt ez. Katholikus és protestáns nem ült le egy asztalhoz. Egyik nem fogadta be temetőjébe, a másik felekezet halottját.2 ' Rákóczi György protestáns fejedelem volt. Szivén viselte felé- kezetének ügyét s kész volt mindent megtenni érte. Ha gondosan áttanulmányozzuk diplomáját, figyelembe vesszük az erdélyi viszonyokat, arra a meggyőződésre kell jutnunk s fölfogásunk é tekin," -
1 2
.7 ' • • • V'-, • • : s AParti alese díu, ísto Trans. I. k. • v A magyar nemzet-története. Millenáris kiadás. VI. k.
236
A román 'görög katholikusok autonómiája.\
tetben találkozni fog a legtöbb történettüdős nézetével, hogy intézkedésének megtételére túlnyomólag vallásos indokok vezették Mellékesen óhajthatta megmagyarosodásukat, művelődésüket is, de céljául, elsősorban az egyházi és vallásos ügyek rendezését tűzte ki s a románokat meg akarta nyerni a protestantizmusnak. Jancsó Benedek erre vonatkozólag ezeket mondja: A román írók azzal vádolják az erdélyi fejedelmeket, hogy a reformációt azért terjesztették a románok között, mert ily módon vélték őket legcélszerűbben nemzetiségüktől megfosztani és teljesen megmagyarosítani. Ha az erdélyi fejedelmek és az erdélyi törvényhozók előtt az a cél lebegett volna, bizonyára a református hitre áttért oláhokat nem szervezték volna saját külön püspökeik és espereseik hatósága alatt úgyszólván román nemzeti református egyházzá, hanem egyszerűen bekebelezték volna a magyar református egyházba. Géljük nem a magyarosítás volt, hanem az, hogy az Isten igéjének hirdetése meg ne szűnjék közöttük, sőt inkább terjedjen. E századokban előtérben á vallások kérdése állott és nem a nemzetiségé. 1 S ha most intézkedésének eredményeit vizsgáljuk, elsősorban is konstatálnunk kell, hogy az oláhok nem lettek protestánsok. A hatalom nyomása alatt elfogadták ugyan egyes vidékek elvileg a kálvinizmust, annak főbb hitcikkelyeit, mint alább fejtégetni fogjuk, de azért megtartották régi egyházi szokásaikát, szertartásaikat s amint alkalom kínálkozott, visszatértek a görög vallásra. Rákóczi a protestantizmus szellemének megfelelően elrendelte, hogy az istenitisztelet nyelve a román legyen, románra fordíttatta a katekizmust, a bibliát/ az egyházi könyveket. A román nép fölszabadult így a szláv és görög befolyás alól, mely évszázadokon át kultúráját lenyűgözte. Nyelve fejlődésnek indult. Ez volt áz első Jokés, mely művelődésüket talpra állította; S ha igaz az, hogy a műveltség méhében rejti a szabadságot is, akkor az oláh szabadság-törekvéseknek a legelső csiráját is itt kell keresnünk. Nehéz volna mindezt a Rákóczi György céljai közé sorozni. Ő a. protestantizmust akarta erősíteni, de rendeletével az oláh kulturának alapjait ; rákta le. ' > -' " - ; • ', ' ' ~ - '. ; ' . * ' Diplomájának s a hasonló tartalmú intézkedéseknek további következménye az volt, hogy elősegítette az unió ügyét. Ezek az intézkedések ugyanis teljesen alárendelték a román papságot, a "kálvinista szuperintendensnek. Beleszóltak á hitéletbe's azt át akarták ' ^Jancsó : Román nemzeti törekvések története. L k. 393. L
r::..•'.'• •• . 't K '' , A /"' • '
. • ; •• ; • -:->-/ ' .V ' ; .; • ' ' ' '• A román görög katholikusok
-
.' autonómiája.
-. '• • ' - .- . - ; * " • ' "r ^' •'' ' , 237
alakítani. Megkötötték a [szertartásokat. Szóval az oláh egyházat szolgai függésbe juttatták. Csodálkozhatunk-e, ha; ily körülmények között kész örömmel fogadták az uniót, mely sokkal nagyobb szabadságokat biztosított számukra? A fejedelmek erélyes föllépésének s a rendszeres térítésnek volt is némi sikere. Szétszórtan kisebb-nagyobb román kálvinista esperességék keletkeztek, nevezetesen a körösi, szászvárosi, hátszegi, hunyadi esperesi kerület. Tordason 1569. és 1582. között kálvinista oláh püspök székelt, úgyszintén Fogarason a XVIL században hosszabb ideig, ki a görög keleti püspök hatásköre alól teljesen ki volt véve s egyideig függetleníttetett, majd 1662—1685-ig Dániel oláh kálvinista püspöknek volt alárendelve. Hasonlóképen gyökeret vert a kálvinizmus a román nép körében a Vaskapun túl, Karánsebes és Lügos vidékén, hol 1582-ben Fogarasi István, «a lugosi oláh-magyar ecclésiának lelkipásztora» működött. 1 A románok egyházi élete a XVI. és XVII. században több szempontból érdemes bővebb megvilágításra. Két egyház állott fönn számukra: a görög keleti és a református. Ez utóbbi külön oláh kálvinista szuperintendens alatt állott; hivei, mint föntebb fejtegettük, szétszórtan éltek Erdély románlakta vidékein és a magyar református egyháztól csak az istentisztelet nyelvében s néhány, a görög egyházból átvett ősi szertartásban különbözött. Jogilag és tényleg a magyar kálvinista püspöknek volt alárendelve s közvetve a fejedelem intézkedései alatt állott. , • A görög keleti román egyháznak hivei nagyobb számmal voltak, de szélesebb körű önállósággal, függetlenséggel ez semrendelkezett: A püspököt, sőt néha még az espereseket is a fejedelem nevezte ki a kálvinista szuperintendens ajánlatára 2 s azután Riicurestíben a görög egyház szertartásai szerint fölszentelték^ Hivatalát azonban csak akkor foglalhatta el; ha a református püspök kezébe letette a hűségi esküt, melynek lényegesebb pontjai a következők voltak: l. isten igéjét a nép nyelvén kell hirdetni. 2. A románok számára nyomatott (kálvinista) katekizmusokat olvassák és olvastassák á templomokban. 3, A "keresztség és házasság szertartásait változtassák meg; vagyis ezeket ne a görög ritus szerint szol-gáltassák ki. 4. A papok függjenek a kálvinista szuperintendenstől ^ ' \ „_ ; * . '-• * , ' t . " x 1
Dr. Bunea : Áut. bis. 341—343: k .: ' így például 1656-ban, Stefanu Simionu halála után II. Rákóczi György kinevezi Sava Brancoyicíot. Baritiu : Op. cit. I. k. 2
A román 'görög katholikusok autonómiája.\
238
s ügyeikben tőle kérjenek útbaigazítást. Fölösleges ennek az állapotnak a visszás voltát fejtegetni, hisz mindenki ismeri a görög egyház és a, kálvinizmus tanai közti kirívó ellentétet. Egyaránt csodálkozhatunk afölött, hogy akadt püspök, aki ezt az esküt letette és hogy a többi görög keleti metfopöliták nem léptek föl ellene. Annál különösebb ez, mert az unió megkötése idején ugyancsak nagy volt a fölzúdulás Konstantinápolyban és Bucurestíben. A görög keleti egyház azonban nemcsak függésbe jutott a református szuperintendenstől, hanem tanaiba, hittételeibe és egyházi szervezetébe is igen sok kálvinista elem csúszott be. A fejedelmek által nyomatott román nyelvű katekizmusok, melyeknek használata kötelezővé tétetett, nem a görög egyház szellemében voltak írva, hanem a kálvinista hitcikkelyeket adták elő. A nép, sőt a papság túlnyomó része is a műveltségnek oly alacsony fokán állott azonban, hogy a hitágazatokkal édes-keveset törődött Nem ismerte, nem értette azokat. Ha a kálvinista szuperintendens vagy pláne a fejedelem eléjük szabott valamit, minden gondolkozás nélkül elfogadták, de azért a nép kedvéért a legtöbb helyen megtartották a megszokott külső formát, a görög egyházi szertartásokat is. Baritiu a román nép szempontjából szomorúan konstatálja, hogy nem akadt egy bátor férfiú sem, ki határozottan az egyik vagy a másik fél mellé csatlakozott volna. Áttértek suttyomban, i A görög keleti román egyház szervezete is teljesen kálvinista jelleget öltött e korban. Nagy, az egész egyházmegyét felölelő zsinatok, melyek püspököket választanak és letesznek- Világi göndnör kok és esküdtek és több hasonfó protestáns intézmény csúszott be a-román egyházba, melyektől ázt teljesen megtisztítani ma sem sikerült s amelyek később igen. érdekes komplikációkra adták, alkalmat. Ha kéressük az okokat, rnelyek lehetővé, tették, hogy a román "egyház a kálvinista szuperintendenssel szemben ily szolgai függésbe s alárendelt 1 helyzetbe jusson , és egyházi intézményeit át- meg átjárja a protestáns szellem, elsősorban az oláh nép .műveletlen voltára kell rámutatnunki Ebben.a korban az oláh pápság kulturája botrányosan alacsony szinvorialoft állott. A tehetősebb parasztok közül sokan, hogy a jobbágyi kötelezettségek alól legalább részben szabaduljanak, pappá szenteltették magukat; igen sókszor simonia útján: A fejedelmek kénytelenek voltak a legszigorúbban meghagyni az oláh püspököknek, hogy pénzért Írástudatlané-parasztokat pappá ;
1
Op. cit. L k. 150 1. .
:
- •~,
••
>
A román görög katkolikusok
autonómiája.
239
szentelni többé ne merészkedjenek. 1 A visszaélések következtében nagyon megnövekedett a papság száma s ezek azután, hogy megélhessenek, törvénytelen illetékek fizettetésével sarcolták a népet. Tömérdek visszaélés történt a vallásadta papi hatalommal és az egyházi átokkal. Az unió létrehozásában buzgólkodó jezsuiták írják 1696-ban, hogy az oláh papok a theologia teren teljesen járatlanok voltak s meg a szentségek erejéről és hatásáról sem volt fogalmuk. 2 E szomorú állapotok részletesebb ismertetésébe nem bocsátkozunk, csak azt óhajtjuk kiemelni, hogy ily körülmények között bizonyára kulturszempontok is irányították az erdélyi fejedelmeket, midőn az oláh egyház önállóságát lehetőleg korlátozni törekedtek, így Apafi Mihály 1669. február -20-ikán kiadott diplomájában az eddigi intézkedések mellett megadja a kálvinista püspöknek a görög keleti zsinat összehivásának és vezetésének jogát s kötelezi a papokat, hogy vegyenek részt a reformátüs zsinaton, «hogy legyen alkalmuk az igaz vallás tanainak megtanulására)). 1680. dec. 28-án pedig határozottan kimondja: «ut Episcopus Valachicus. .> . a praescripto Episcopo Orthodoxo (kálvinista) Transsylvaniae de: pendeat». 3 ..
.
-
II.
-
v'
- %
Az unió. Apafi halálával megszűnt az önálló erdélyi fejedelemség s Erdély nemsokára I. Lipót német császár és magyar király kezébe került, ki a viszonyok szabályozására 1691-ben kiadta az általánosan ismert Diploma Leopoldranát, melyben a kedélyek megnyugtatására az eddigi állapotok föntartását igérte~s egyenlő jogokát biztosított a bevett vallásfelekezeteknek. . '. A román nép helyzete e 'korban politikai ésr-egyházi szempontból meglehetősen kedvezőtlen volt. Az oláh. fejedelemségekben a görög származású Fanarioták uralkodtak, kiknek idegen, zsarnoki uralma elfojtott mindea törekvést, mely a nemzeti eszme érvényesülését előmozdította volna. A Temesközben a szerb hitrokonok nyomták el egyházi téren a románokat és követtek el velük szern1
Jancsó Benedek i. m.. I. k. 565. 1. _ Igen alaposan és részletesen fejtegeti e kérdést jancsó B. Román nemzeti törekvések cimű munkája I. k;, XII. fej. «A pásztor-.és a nyáj» cimű fejezetébén 526—582. lapokon. , ? Baritiu : Op. cit. I. k, -f 2
240
; A román görög: katholikusok
autonomiája..
/
;
ben sokszor fölpanaszolt igazságtalanságokat Északon a munkácsi rutén görög katholikus püspöknek voltak alárendelve. Erdélyben pedig a kálvinista befolyás volt a túlnyomó, amint azt föntebb fejtegettük. Ilyen körülmények között örömmel kellett megragadniok minden eszközt, mely helyzetüket bármi" tekintetben előnyösebbé tehette: És most engedjük át a szót Bunea Ágoston dr.-nak. «Abban a pillanatban, mikor a mi népünk a pusztulás szélére jutott, egy gondviselő kéz megmentette a bukástól. Róma volt ez? mely őt szülte és odaállította, hogy uralkodjék Erdélyben nagyobb hatalommal, mint a többi országokban, hol fiai laktak. Róma közeledett az erdélyi románokhoz á Habsburg-ház útján. Hosszú időn át küzdöttek e család ellen az erdélyi fejedelmek, kik a török porta f ön hatósága. alatt, nagyrészben a románok verejtékével és vitézségével magyar uralmat alapítottak, mely képes volt arra, hogy . oly sokszor megtámadja a Habsburg-házat, megvédje a magyar királyság ősi alkotmányát és megmentse a magyar elemet abban a korban, midőn azt két oldalról, a török-és a. német egyaránt megsemmisítéssel fenyegette. A törökök kiűzetése után Erdély is kénytelen volt meghajolni a Habsburg-ház jogara előtt, mely azonnal tudatára ébredt annak, hogy meíyJkT elem áldozta fői szakadatlanul vagyonát és vérét az ellenséges fejedelemség hatalmáért. 5 A román elem volt az. Ha ezt az elemet továbbra is a magyar kálvinizmus zsákmányának hagyta volna, épen azokat erősítette volná vele, kiket a Habsburg-ház uralmának szempontjából a legveszedelmesebbeknek kellett tartania. Ha azonban a bécsi udvar árrá törekedett volná, hogy á román elem ne tartozzék tovább a kálvinista magyar egyházhoz, hanem legyen «orthodox>>, nem kálvinista értelemben, hanem abban áz értelemben, amint" a többi románok a szomszédos fejedelemségekben orthodoxoknák nevezték magukat, akkor ezt a népet egész a kiirtásig üldözték volna a mindenható kálvinisták és" a földesurak kiűzhették volna az összes papokat és bezárhatták volna az összes; román templomokat az ő birtokukon, miután a szláv-bizanci egyház és a román nemzet csak megtürett'ek az országban, míg a fejedelmeknek és a földesuraknak tetszett s ez az intézmény oly törvények alapján nyugodott, melyeket Lipót császárnak is szentesítenie kellett 1691. december 4-én kiadott diplomájában. . , .. ' Nem volt tehát más mód arra, hogy a románokat kiszabadít-
A román görög licrtholikusok autonómiája.
241
sák a kálvinista magyarok uralma alól és belőlük a Habsburgcsaládnak hatalmas támaszt alkossanak, mint hogy egyesítsék a római egyházzal, mely az erdélyi törvényhozásban elvileg a többi akatholikus felekezetekkel egyenlően jogosítottnak ismertetett el és amelyet a katholikus császár fegyvereinek védelme alatt nem sérthettek meg többé, mint azelőtt a többi felekezetek. A római egyházzal kötött unió által a románok püspöke, kit azelőtt annyiszor kigúnyoltak és megaláztak, bejutott a leghatalmasabb uralkodónak és császárnak a tanácsosai közé és a legmagasabb kitüntetést viselte, amit a Habsburg-trón támaszainak osztogattak akkor: aranyláncot Lipót császár képével. A román papok és szerzetesek, ahelyett hogy kiűzték volna őket, mint valami tolvajokat a földesurak birtokairól, ahelyett hogy kikergették volna őket, mint a rabokat az urak földeire és a legaljasabb munkára kényszerítették volna, megszabadultak a robottól, a vámoktól, az adótól és mindennemű köztehertől családjukkal és háznépükkel egyetemben. Meg kellett engedniök/ami azelőtt nem létezett, hogy minden faluban román templomot építsenek, a román pap számára plébánialakot és hogy á papság tisztességes díjazásban részesüljön. Megnyíltak a románok mint románok előtt az összes katholikus iskolák Erdélyben és Magyarországon, Bécsben és Rómában; művelt osztály keletkezett az ő kebelükből, mely előkészítette az utat arra, hogy a szegény jobbágynép, melyet az egész világ szidalmazott és csúfolt, magas származásának s emberi méltóságának tudatára ébredjen ésf követelje az erdélyi türelmetlen rendszernek eltörlését a maga négy bevett vallásfelekezetével és, három elismert nemzetével, mely nem engedte még, hogy a román mint román valamire vigye abban az országbán, melyet legnagyobb részben az ő verejtéke és az ő vére tartott fönn. Ezek az előnyök is elégségesek voltak arra, hogy emelkedjék az erkölcsi színvonala annak a. néjpnek, melynek az jutott osztályrészül, hogy más nemzeteknek engedje át mindazt, ami nagy, nemes az ő véréből szármázott és olyan életet éljen, mely. keveset különbözött azoknak az állatoknak életétől, melyeket legeltetett. Ha a bécsi udvar megértette azt, ho,g^ azáltal, ha az erdélyi románokat kiszabadítja előbbi sanyarú helyzetükből, erősebbé, biztosabbá válik uralma ebben az országban, mely oly gyakran kicsúszott a kezei közül, a románok v nem kevésbbé megértették, hogy a római, egyházzal kötött unió révén, azáltal, ha magukat azoknak a törvényeknek az oltalma alá helyezik, melyek a katholicizmus fönmaraKatholikus Szemle. 19Ö5. III.
16
A román 'görög katholikusok
242
autonómiája.\
dását v biztosítják Erdélyben és a császári fegyvereknek a védelmét veszik igénybe, megmenekülnek az elveszéstől és jobb sorsot vívhatnak ki maguknak.** _ Bunea Ágoston fejtegetéseihez! nincs sok hozzátenni, valónk. Szükségesnek tartottuk idézni egész terjedelmében egyrészt azért, mert nézetünk szerint jelenleg e kérdést ő ismeri legalaposabban, másrészt pedig, mert ki akartuk emelni, hogy még görög kath. egyházi részről is az uniónak nem vallási, hanem elsősorban politikai és gazdasági jelentőséget hajlandók tulajdonítani. Tárgyunk szempontjából a román nép egyházi életének fejlődésében kiváló"fontossággal bir az unió. Amidőn látjuk a nehézségeket) melyek á különálló román érseki megye autonómiájának r e n d e z é s é n é l fönforognak s keressük ezeknek megoldására az érintkező kapcsokat, vissza kell mennünk arra az időre, mikor az oláhok a római egyházzal megkötötték az uniót s az akkori viszonyok és a természetes fejlődés követelményeinek tekintetbe vételével kell következtetéseinket levonnunk. * .: Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy téves dolog volna az unióban vallási aktust látni, mert annak létrejöttére mindkét fél részéről elsősorban politikai és gazdasági okok működtek közre. A bécsi udvar és az ennek politikáját irányító Kollonics Erdély megszerzése után arra törekedett, hogy itt egy dinasztikus és vallási szempontbólj teljesen megbízható elemet szerezzen magának a kálvinista magyarsággal szemben. E célra egyedül a görög vallás és oláh nép volt alkalmas és kkpható. A Diploma" Leopöldiáría (löQ 1.) határozottan megígéri, hogy a három elismert nemzet (magyar, székely, szász) és a: négy bevett vallás (kath., ref., luth., unitárius) között fönnálló viszonyok változatlanul föhh fognák tartatni, «db arról, hogy az oláh vallással mi történjék vagy mi ne történjék, sehol semmiféle ^diplomában vagy szerződésben nem volt szó».2 Megmaradt, továbbra is türt vallásnak. A^katholicizmüs^ helyzete ez időben meglehetősen szomorú volt Erdélyben. Templomaikat lefoglalták a protestánsok, papjaikat, szerzeteseiketszáműzték. Az 1590-iki országgyűlés például kitiltotta á katholikus vállast a fejedelemség egész területéről, kivéve á Székelyföld egy részét., A főuraknak megengedték ugyan, hogy egy, papot tartsanak maguknak, de ez a népitek nem szónokolhatott. E szi1 2
Dr. Bunea: Aut. bis. 354—357'. ,1. , ' : Jancsó B:: Román nemzeti törekvések. I. k. 6CÍ9. 1.
1
A román görög katholikusok
autonoríiiája.
" ~ * 243
gorú intézkedéseken később enyhítettek ugyan, de a kálvinisták túlnyomó többsége mindig súlyos nyomást gyakörolt az alig vegetáló katholicizmusra. Kollonics figyelmét e körülmény nem kerülte ki s Erdély kormányának átvétele után csakhamar beküldötte a nagyobb városokba, nevezetesen1 Kolozsvárra és Gyulafehérvárra a jezsuitákat, hogy ezek mint hitszónokok és gyóntatok lehető eredményesen szolgálják a katholicizmus ügyét Ugyanekkor, 1692-ben bocsátott ki I. Lipót egy diplomát a felvidéki rutének görög keleti papságához, melyben őket az unióra fölhívta s az esetre, ha ennek megkötésére hajlandók,különféle kedvezményeket helyezett számukra kilátásba, így nevezetesen a papságot a latin papokkal egyenrangúakká tette volnta. fater Paulus Ladislaus Bárányi S. J., ki 13 évig volt gyulafehérvári plébános, itt megismerkedett Theophtlus görög keleti püspökkel, tanulmányozta a román egyházi viszonyokat s úgy találta, hogy a katholikus törekvések kitűnő talajra találhatnak a románok" körében. Kikérte Bécsből a legfelsőbb beleegyezést, érintkezésbe lépett az illetékes egyházi körökkel s. fáradozásait nemsokára siker koronázta, amennyiben a románokat sikerült rábirnia az unió megkötésére. Messze vezetne és nem is tartozik szorosan tárgyúnk körébe, hogy az unió megkötésének és az ezután felmerült különböző természetű súrlódásoknak részletes ismertetésébe belebocsátkozzunk. 1 Az unió föltételeit véglegesen a Theophilus püspök által Gyulafehérvárra 1697-ben Összehívott zsinat formuláztakikölyén először is, hogy sem a szertartásban, sem a kormányzati szervezetben változás ne történjék, a Júlianus-naptár maradjon v meg, a görög hit ne legyen többé csak türt vallás. Az unió föltételéi négy főcsoportba oszthatók: L Dogmatikai tételek. 1. A pápá áz egyetemes • egyház feje. 2. A kenyér szine alatti áldozás elégséges,. 3. Van tisztítóhely. 4. Spiritus Sanctus e í Patre Filioque procedit. II. Az unióra áttért papoknak és egyházi férfiaknak ugyanazon kiváltságaik legyének) mint a római kathölikusöknak. III. A románok, közül is nevezzenek tó hivatalnokokat Fiaik élvezzenek alapítványokat és ösztöndíjákat. IV. A püspöknek legyen elégséges jövedelme s ruházkssték föl azzal a joggal, hogy a papokat ő nevezhesse ki.2 , ' ,r v \ 1
Lásd erre vonatkozólag «Az erdélyi románok uniója». cimű hosszabb tanulmányomat, mely a részletkérdéseket is felöleli. Megjelent a gyulafehérvári «KÖz-^ művelődés» 1903. évi XXVI. évfolyamának 24., 25., 26. és ;27. számában. 2 Baritiu G. :. Op. cit. I. k. V 4 •• •. " /\f , • ' 16*
A
román görög- katholikusok
aliionomiája. 244
E föltételeket, valamint az Athanasius püspök által 1698-ban tartott zsinatnak elvileg teljesen azonos határozatait szentesítette és megerősítette L Lipótnak'1698. október 7-én kiadott .manifesztuma, «mélynek alapján — mondja Bunea Ágoston -r-. a románok egyfelől vallásilag egyesültek a római egyházzal, de másrészt biztosították egyházuknak román jellegét, püspökválasztási jogukat, függetlenségüket minden más hazai egyháztól, egyházi szertartásaikat, szervezetüket és fegyelmüket úgy, amint az a keleti egyházakban szokásban volt®.1 Második Diploma
Léopoldiana.
Az unió megkötése által létrehozott' új jogviszonyok részletes szabályozását Lipótnak 1701. március 19-én kiadott oklevélé, az úgynevezett második Diploma Léopoldiana tartalmazza.3 Első' fejezete kimondja az egyesült görög egyháznak teljes egyenjogúságát a latin egyházzal ; a második a papokat fölmenti a személyes szolgáltatások alól ; a harmadik pedig kimondja, hogy a világi hivek se tekintessenek csupán türt nemzetnek, hanem mint egyenrangú hazafiak, helyeztessenek a törvények védelme alá. A görög egyházban szörnyű tudatlanság, majdnem általános szellemi sötétség uralkodott e korban. E szomorú műveltségi viszonyok a bécsi udvar előtt sem maradtak titokban s az ebből származó hátrányok meggátlására az ötödik fejezetben lemondották, hogy a püspök egy katholikus theologust vegyen maga mellé, ki (íoausarum auditor generális» minőségben föl fog ügyelni arra, hogy tudatlanságból származó visszaélések, tévedések és botrányok ne forduljanak elő és egyházi ügyekben a püspöknek tanácsot és , útbaigazítást fog adni. A mai kor szemüvegén át nézve határozottan fonákságnak tartanok ezt az intézményt, de ha tekintetbe vesszük, hogy az oláh egyház eddig teljesén alá volt rendelvé a református szuperintendensnek, kinek vallási, fölfogása az övéktől merpben - különbözött, nem csodálkozhatunk afölött, hogy Athanasius : a föltételf minden nehézség nélkül elfogadta. A theologusokat azután rendszerint a jezsuiták közül nevezték ki, akik ismeretes tapintatos föllépésükkel annyira meg tudták nyerni a románok szeretetét, hogy ^Athanasius halála után például, de később is, egyenesen a püspök mellé kinevezett theologust akarták utódjának megválasztani. ;
i Bunea: Aut. bis. 358.1. : • • V : ."' Nilles Symbolae. p. 292. Apud. Jancsó Benedek: Román nemzeti törekvések. I. k. Ő46., 647 L : ' • ' ^ • • ^ 2
A román görög katholikukok
aútonomiája.
245
Ugyancsak e fejezet alárendeli a görög egyesült püspököt az esztergomi érseknek a következő kitételében: «ab ántelato Archiepiscopo Strigoniensi tamquam singulari patrono eorundem cum toto clero principalem hab ebit depedentiatn?>. A román írok, így nevezetesen Bunea Ágoston/ 1 a « singulari patrono® kifejezésre fektetve a hangsúlyt, vitatják, hogy ez az alárendeltség nem veendő a szó tulajdonképeni hierarchikus és kánonjogi értelmében, hanem annak inkább csak diplomáciai jelentőséget kell tulajdonítani. Miután a romári érseki megye teljes függetlensége 1853-ban amúgy is kimondatott, e kérdésnek gyakorlati jelentősége nincs ugyan, de hisztorikus szempontból vizsgálva a diploma szövegét, a «principalem habebit dependentiam» kitétel áz ellenkező fölfogás jogosultsága mellett látszik bizonyítani. Nem kevésbbé fontos az oklevél 12. fejezete, mely az 1579. évi tordai országgyűlés által adományozott püspökválasztási jogot korlátozza oly értelemben, hogy a papság ezután csak kijelölhet három egyént e méltóságra, kik közül a legalkalmasabbat a császár fogja püspökké kinevezni. I A második Diploma Leopoldiana alapján folytatták azután a románok küzdelmeiket egyházi autonómiájuk és nemzeti függetlenségük minél teljesebbé tétele érdejcében. A már nyújtott előnyöket mindenképen kiaknázni s a megszorításokat lehetőleg mellőzni törekedtek. További fejtegetéseink folyamán látni fogjuk, hogy a politikai viszonyok alakulása mennyiben működött közre e célok elérésére. (Folytatjuk.) L. Gyárfás Elemér.
\ Bunea: Aüt. bis. 360 1.
