kifejlődéséhez, nem egészen indokolatlan, de később valószínűleg majd kitűnik, hogy a 3 év fogadható el mint szabály. A bogár irtásának legegyszerűbb módja, a megtámadott ágaknak — még mielőtt a bogár kirepült volna — eltávolítása s elégetése. A franczia erdészek azonban haboznak e módszerrel élni, mert attól tartanak, hogy ezzel a coraebus bifasciatusnak egy ellensége is el pusztulna. A mint ugyanis a coraebusnak álczája már a kéreg alatt rág, akkor az utóbbin keresztül egy ichneumonida rakja rá petéit. Ez az ichneumonida faj még nincs meghatározva, R e g i m b e a u azt egy előre az e c h t h r u s-okhoz. De T r e g o m a i n pedig a rokon l i s s o n o t á k - h o z sorolja. D e T r e g o m a i n ezek után azt tanácsolja, hogy csupán az épen száradni kezdő ágakat kell márcziusban eltá volítani, miután ezekben vannak a mult évi és még egészséges álczák s az ichneumonidák csak áprilisban repülnek ki. Azonkívül csak az olyan száraz ágakat kell levágni, melyeken kiröpülési lyukakat lehet észlelni, mert azokban, melyeken ilyen lyukak nincsenek, az ichneu monida az álczákat már megötle.
A Retyezát erdőgazdasági jelentősége. Irta : T é g l á s
Gábor.
A déli Kárpátok szépen alakult csoportozatával, a Retyezáttal foglalkozva, pontból
gyűjtött jegyzeteim
gazdaságra kézzel
ez inkább
és
nézve
sem
felfogással
néprajzi
alapján,
érdektelen
bár,
és
legyen adatok
de a természet
orographiai
szem
szabad az erdő némelyikét igaz
laicus
szeretetével
e lapok tisztelt olvasóinak is bemutatni. Maga 15 km-re
a Retyezát hegység a hátszegi medenczének átlag becsülhető horpadásából ugyszólva minden átmenet
nélkül emelkedik
fel, s nagyszerüleg tagozott csúcsaival óriás
szoborműként lepi meg a Maros felől érkezőket. Már az élesen kiváló
meredek
gerincznek
az
említett térségről átlag
1500
m-rel
való felszökellése méltóságos jelenséggé teszi az egészet
s
egyes csúcsoknak két-három, sőt ötszáz m-ig váltakozó
az
csipkézetes
sorakozása
a
magasabb
hegyvilág
benyomását
gyakorolja
a világlátott
Románia felé
utazóra is. A Királykőtől
emelkedő
nyugatra
határlánczolat egyetlen hasonló hegy
csoportot sem képes felmutatni, mert bár a fogarasi merészen
kiváló
élvezetéhez alkalmas
gerincze
múlhatatlanul
nézőpontokkal
tételeit
az
Olt
felé
szintén
rendelkezik
megkívántató
havasok
a hegyóriások
kedvező
előtérrel
és
s a magasság és mélység éles ellen
tartó
fogarasi
lapály
felette
előnyösen
kiemeli, a Retyezát oly szabatosan elkülönülő egyediségeivel a hatalmas vagyis
hegysor
nem
a borbátvizi
dicsekedhetik.
A Retyezátnak
Pujtól,
pataktól (kelet) a Sebes vagy Nagy-Viz
(Riumare) klopotivai kiömléséig tartó 2 3 km-nyi
hegylánczában
épen középhelyet foglalnak el azok a tarajzatos szirtalakzatok, melyek
ősidőktől
figyelmét
fogva
lebilincselték az itt megfordult népek
s melyeknek tulaj donithatjuk, hogy például a rómaiak
kik épen a hátszegi medenczében Decebál fővárosáért, Sadmizegtusáért (mai Várhely) vivták legdöntőbb harczaikat, R o e s l e r szerint
M o n t e s r e c i s i néven különböztetek meg, ez elneve
zéssel világosan
kifejezve
a hegytarajzat szaggatott mivoltát.
Maga a hegység nagyban és egészben a hátszegi völgytől az
oláh
Zsilig,
vagyis e vízszintes
vetületben Malom víztől,
Kimpuluj Nyagig (É—-D) 23 kint kitevő területet foglalja el s mig keletre P e t r o z s é n y
és
Puj
k ö z t a vasút banyiczai
állomásán (754 m) kiékül, nyugaton a Vaskapu (656 m) s az onnan Karán-Sebesnek
futó
induló
felé legyezőszerü
Cserna
völgy
Bisztra,
valamint
a Meliádiához
kifejlődést
mutat
és
számos lánczolatra tagozódik fel. Épen azért szorosabb érte lemben
e terjedelmes
portot
vehetjük
délnyugati ennek
Retyezáthoz,
irányából
közelében,
borbátvizi
a
hegyvilágból csakis azt az éjszaki cso északra
a hegység
melyet
kanyarodó szivéből
a
nagy
ivhajlással
Sebes, valamint
keletnek
(Puj)
az
haladó
patak mintegy kimetsz, mennyiben épen ebből vált
ki a Retyezát 2 4 7 7 m gyönyörű kúpja is.
Az északra tekintő meredek erdős oldalak kristályos pala kőzete feltétlen erdőtalajt képez, s a lejtési és magassági viszo nyokhoz képest az alsó és felső erdőövek különböző niveaukban válnak uralkodóvá, mig a csúcsok kopár falai már az alhavasi övön is túl egészen a virágtalanok régiójáig A
hegység
peripheriájában
emelkednek.
megnyiló
völgytorkolatok
képezik a lakosság természetes közlekedési vonalait s szolgál tattak
épen
A kevés
ez
okból alkalmat önálló hegységek képződésére.
kivétellel
szolgálatokra
oláhokból álló lakosság határozottan erdei
nyert
annak
idején
betelepítést
s a
történelmi
kutatások, népnyelvi hagyományok, a ruházkodásban fenmaradt díszítési
motívumok
torkodó
ős lakóitól nyerhette
1458-ban*) tézi
a
román
beédesgetett vett
már
erdei
tanúsága szerint a Balkán félsziget pász származását. A Kendeffy
család
oklevelileg tulajdonos a hegységben s ő in
Zsilig
a telepítéseket.
szenerátusok munkák
nem
teljesítői,
Az általa s még elébb
annyira
a
szoros értelemben
mint inkább az erdei legeltetés
meghonosításával járultak ez erdős vidék nemzetgazdasági érté kesítéséhez. És
e par
excellence
marhatenyésztő
népnél a
finomabb
sajt-,
v a j - és t ú r ó k é s z í t é s módszerével még találkozunk,
sőt
legprimitívebb
a
turókészités
is Szász-Sebes,
Szerdahely
környékéről (Pojana-Sina, Oláh-Pián stb.) tavaszként idesereglő juhos gazdák kezében van olyannyira, hogy közvetlen a retyezátalji
birtokosok
és községek
e nemű termékei még a min
dennapi házihasználat igényeit se elégítik ki. annyival kevésbé válhatnak kereskedelmi cikkekké. A marhaállomány kinézése gondozása is sok kívánni valót hagy
fenn,
pánja
B a r c s a y Kálmán
Kun
s csak
ujabb
időben, mióta a megye buzgó alis szabályrendeletileg
kötelezővé
tette
*) Hunyadmegye történelmi és régészeti társulat első „Évkönyvei"-nek Róbert 1882. F e k e t e Ferencz ezikke az oláh incolatusról.
a községi apaállományok beszerzését és ellenőrizését, vehetünk némi lendületet e téren e
rövid
örvend
szarvú,
kis
vidékünkön
se tejelési
észre. Az úgynevezett
termetű,
de igen
legnagyobb
boksa
hegyi tulokfaj
SZÍVÓS
elterjedésnek,
faj,
csakhogy ennek
képességét, se husállományát nem tudják javitni, s
még* kevesebbet gondolnak a hibás idomok és forma
szabályo
zásával. A közvetlen környék pár csekély népességű emperiuma a tejgazdaság
kifejlődésére elégséges forgalmat nem szolgáltatván
s másfelől
a nagyobb
városoknak szemre tetszetősebb, súlyos
és jobban tejelő fajaival a versenyt e faj nem igen állván ki, intensiv is
marhatenyésztésre
teljes
tudatlanságban
kevés impulsust talál a sinlő
és
rendszeres
különben
mintagazdaság
javitó példáit is nélkülöző lakosság. Még a magyar székely és szász parasztnál annyira jellemző bivalkodási vágy se bántja e jámbor,
egykedvű
gazdasági
népet
marháinak
és
községi
versenyek
állatok
iránti
érzéket
nem
állatait
igázással
részesiti
a
fejlesztik,
csene veszítni,
felnevelésénél, formásabb, képes
s miután
gondozottabb
2 — 3 éves apró
s csakis a legszigorúbb télben
azokat istálói védelemben,
a testidomitás egyik elő
feltételéről, a tisztántartásról akkor is megfeledkezve. A juhállomány szintén a közönséges' havasi fajtából telik ki s ez, valamint az utóbbi években felszaporodott kecske az erdők épségének, természetszerű fejlődésének legveszedelmesebb ellenségéül
bizonyult,
teljesen
kipusztult,
siralmas
állapota
mennyiben
részben az
a hegységek
nehezen
felújítható
felett részben erdőterületek
észszerütlen legeltetés következményének
tekinthető. A magasabb régiók legelő foltjait, az u. n.
pójá
nak a t
erdők
rovására, találtak
szintén
a
legeltetés
kedvéért
bővitgetik
az
s e végből egész rendszeres sorvasztási methodust ki, mennyiben a cambium bemetszésének, az odvasitó
kiegészítésnek
és lepörkölésnek
nagyon is hétköznapi fogásain
kivül alig észrevehetőleg megfúrják s a fúrólyukakban fok hagymával is kezelik a legeltetést feszélyező szálfákat. A még magasabbra helyezkedő fenyveseknek főleg a széldöntések, kő- és hógörgetekek ellen oly megbecsülhetetlen védő köpenyét pedig ismét a juhtenyésztők pazarló beavatkozása gyériti vagy szorítja mélyebbre, mennyiben ugy a kunyhóépitések, mint a tüzelőanyag kedvéért ledöntögetett nagyszámú faanyag már magá ban sokszorosan meghaladja a szükséglet szabályszerű mérveit s e mellett a kiaszó fenyőszálak a szúrongálásnak is kártékony terjesztőivé váltak. Ez oktalan eljárást leginkább sinli épen a legmagasabb hegyfokozatokra nézve pótolhatatlan havasi fenyő ( P i n u s c e m b r a ) , ' melynek félelmesen meggyérült kisebb ligetei aligha sokáig bírják ki, a velük szemben alkalmazott kíméletlenséget. Pedig nagyon is lehangoló jelenségek illustrálják e yandalismus káros következményeinek kikerülhetetlenését. A felső védőszegély oktalan eltávolítása tág folyást nyit a meredekekről fenyegetőleg összetorlódó kőárnak s csak pár év előtt viruló cserjefoltok helyét kiszáradt ágak, megannyi könyörületért esengő intőjelként mutatják, a gondolkozó természetbarát előtt égrekiáltólag illustrálva a havasi legelők elfajulásában s a kietlen terméketlenségek terjedésében a futófenyő ápolásának szükségességét. Sajátos világ egyébként ez a retyezáti havasi gazdálkodás. Őralja-Boldogfalván (mert van egy Kőalja - Boldog falva is) szt.-György napi (helyi néven kakukvásár) vásárkor a téli állomásokról összesereglő juhfarkakból kiválogatják a juhos gazdák szükségelteiket s a havasi legelők tulajdonosaitól már eleve kibérelt legelőkre terelik azokat. Oda fenn egy boronákból vagy kezdetlegesen összerót hegyi tanya a stina várja már az érkezőket s ehhez egy akol és legfennebb e g y s a j t k a m a r a csatlakozik még. A juhtartó gazdákra nézve
felettébb kedvező, hogy a világi renddel bármi meghasonlásba jövő egyének, a feleségükkel hajba kapott férjek s kiválóképen a hadi szolgálat elől menekülni igyekezők a legrejtettebb hegyi zugokban kínálkozó pásztorhelyeket aránylag olcsón és kész séggel fogadják el. Csak ily desperált existentiák képesek egy rend öltöny és 2 — 4 juh fejében teljesíteni ezt a különben sok nyugtalansággal és testsanyargatással járó foglalkozást. Mert bármilyen kényelmesnek tűnjék is fel a napestig juhai után őgyelgő pásztor élete távolról, ugyan ki találhat irigyelni valót az oly embertől, a ki hónapokig nem jő össze pár tár sán kivül, emberfelével, gyakori hóhullások közt járja egy zerge könnyüségével a borzasztó meredekeket s rövid éji álmát tizszer-huszszor a medve támadása zavarja meg? A legutolsó napszámosnak is több jut az élet javaiból és nyugalmából, mint ezeknek a fél vad állapotra kényszerült c s o b á n o k n a k . Egy-egy stinához 4 — 6 pásztor (csobán), két-három szol gáló tartozik, kik felett a bács és bácsicza korlátlan hatalom mal rendelkeznek. A csobán fizetése első évben ruházaton kivül 2 — 4 juh s ezek bárányai. A második évben már a hasznavehetőség és hűség mérvéhez képest fokozódik a fizetés s a minimum 4 jnhban s ezek növendékében áll. Igy fokozódik a javadalom évről-évre, ugy hogy egy évtized multán a taka rékos és hűséges csobán könnyen szert tehet 150 — 200 drb juhnyájra. Minthogy pedig időközben az ott szolgáló leányok valamelyikével házasságra is lép, akkor már maga is legelő bérlésre adja fejét, s legtöbbször álnév alatt az önálló gazdák sorába lép, ha itthon nem sikerül, hát Romániában, hova a legszorosabb határzár daczára utat talál magának és juhainak. A stina szolgálói átlag 3'> frt készpénz fizetést, pár disznótartási jogot nyernek a gazdától, ki időnként a felhal mozódó vajjal, túróval lelátogat a vásárokra. Ugyanakkor szerzi be embereinek az oppénczokat is, mert a ruha többi
része,
a
kucsma
fehérneműn
kivül,
kitelik
a juhoktól.
A hatalmas
és még hatalmasabb bunda mind j u h t e r m é k , a durva
vászonból
készülő
fehérruhát
pedig egy kis vajjal beeresztik,
a k á r egy esztendőre biztosítja mindennemű felfrissítés
ellen.
Szeptember :2 0-án a görög naptár kisasszony napján n é p telenülnek
el újra
a pojanok, mikor a boldogfalvi vásáron a
meddő juhokat és kosokat kimustrálják s a megmaradt falkával téli
szállásra
vonulnak.
Régebben
a Romániai Alföld,
sőt a
Balkán, Rhilo, Dáj s be Kis-Ázsiáig terjedő vidék fogadta be az
erdélyrészi junyájakat.
Ugyszólva
megelevenült
évről-évre
az a vándorlási mozgalom, mely az ujabb kutatások szerint a hajdani Illyriumból a középkor olachusait, pásztorait hozá.
A
ujabban
romániai az
erdélyi
vámháboru
által
felvont
medencze
belseje
felé
mozgalom s leginkább a M e z ő s é g e n
Erdélybe
sorompók miatt tévelődött,
ez a
és az Maros Dunaköz
ben találják fel most az alkalmas telelő helyeket. Minél távolabb
vonul
a hegységben valamely juhfalka
j á r t a b b ösvényektől, annál szivesebben csatlakoznak azok, Az
kiknek
ilyen
kozunk
stinák
bár
lakóinál
észrevehető
bizalmatlansággal
figyelmeztető
jelek
talál
tudatják.
meglepő e havasi állomások élénk összeköttetése s
maguk
édes
keveset
látszanak
érdeklődni
s a faggató kérdések elől kitérnek, mégis
magukat
oda mind
van a törvényes rend őreitől óvakodniok.
s érkezésünket már eleve
Egyáltalán iránt,
okuk
a
eleve
a jövevény
hegy világba, az ők különös
minőségéről, uuu
az
idegenek
tájékoztatják
s alig lépünk be a
kiáltozásokkal kereken körül
megadják a tudnivalókat. Egyébként vendégszeretettel s
részeltetnek
lábon
ha
sikerült
osztják silány
álló termékeiből.
bizalmukat
kinyernünk,
meg szűk lakásuk
konyhájuknak
telhető
kényelmetlenségét
a tisztasággal
E g y kis dohány, lőpor
erős hadi
leghamarább
lekötelezi őket, mert a pénz használatától ugyszólva el vannak
zárva
s mindennapi
szükségletüket,
a turó, sajt melléktermé
nyei kiadják. Az egész hegy világ zöme a K e n d e f f y
család tulajdonát
képezi s Malomviz kisebb részben Nuksora határához tartozik. E
község 4 2 . 1 3 4
hold,
30 •
öl határából 1 7 . 9 9 7 hold az
erdőség, 1 1 . 0 5 7 hold terméketlen szikla, 1 3 . 9 0 8 havasi legelő. A hegység alján fel a borbátvizi völgyig 11 községhez 3 9 . 2 9 1 hold erdőség tartozik s ebből csupán N u k s o r a község mutatt fel 18 hold tölgyest s Malomviznél vegyülnek be jelentéktelen tölgyfoltok.
A túlnyomólag magas fekvésű erdőségekben ural
kodó fanem a fenyő, 2 1 . 1 7 0 hold, mig bükk és más lomberdő csupán 1 1 . 1 0 3 hold. Az illető községek
és azok határrészletei az erdőségek
t/2
hold •
«— öl m
iosság t, :2
EH
O
es
N HÍ
ízbirtokosági erdő
s házszáma
Határ területe
Fenyő
A törvényhatósági járás és község neve
kk- és más jmberdő
s N £ O
szes erdő ség
osztályozásával következőleg mutatható be :
M
I. Hátszegi járás : 1 Malomviz - Szurány 17997 42134 30 2710 15287 57. sz. . 2 Ohaba Sibisel (haj dan Havaspatak) 255 1419 1244 255 75. sz. . II. Puji járás : 3 Nelksora 123. sz. . 4 Malajesd 46. sz. . 5 Paros-Pestere 100. szám . 6 Vajdej 68. sz. 7 Korojesd 53. sz. . 8 Serei 140. sz. 9 Borbatviz 65. sz. . 10 Hobicza 37. sz. 11 Úrik 60. sz. .
3176 9750 1707 2310 2343 741 3907 3189 418 592 2382
tölgy 18 h. 945 237 632 487
921 1706
983 2375 314 1392
946 1706 265
6505 669 1239 1104 1741 572 205 740 284 535 1771 1230 741 7653 3 1697 2210 876 1483 292 607 7004 700 2029 1160 418 3154 884 2689 341 341 268 1910 413 418 592 592 202 901 1343 592 1 2382 345 2376 3471 1196 2373
.
A Retyezát 1. A
hátszegi
a Váralja-Strigy Gorény)
490
ívhajlással csúcsáig szélén
erdőtenyészete.
völgy 3 0 3 m magassággal veszi kezdetét
hídtól s a Sebes viz kifolyásáig
m-re
emelkedik.
Ott
azután
(Sebestorok-
egyszerre hirtelen
a hegyvidék kezd emelkedni, ugy hogy a Retyezát (2477
m)
Ny.-nak
1983
haladólag
m-re
tornyosul
Hátszeg
316
fel. A
m,
medencze
Tustya
376
m,
Kis-Hátszeg (Haczazel) 3 9 9 m magasságot érnek el. A közép tájon Várhelynek haladó ut emelkedései Hátszegen felül 3 4 9 m, Rea
irányában
mentén 376
368
felfelé
m,
m,
(jobb
500
500
550
keleti
m-t.
m-nél E
szárnyra
m.
A Sebes viz
m. Szóval, azt tapasztaljuk, hogy a
fennebb
nem
Dilsitől (Havaspatak) a térségbe az
413
part) a boldogfalvi híd 3 1 8 m, Szacsal
Kis-Osztro
medencze
Kernyesednél
hegynyelv
különíti el.
1
hatol
s csupán a Valye-
ékelődő rövid dombsor éri el
a medenczét A keletit
is
egy nyugati és
Toroknak
nevezik s
ez tulajdonképen a Strigy völgyéül szolgál. É s daczára a hegyi regiii
közelségének
találkozunk és
a nyugati,
szőlőültetvényekkel.
gy ü m ö l e s r é g i ó h o z
szőlő H á t s z e g , a
ugy
nyugati
Kőalja-Ohába, vényeket. de
azért
A
Baresd
mig
tartozik a
medencze
s
ezekkel
Tustyáig keletiben
és Pujig
(425
középrészén
Valea-Dilsi
a keleti szárnyban
Az egész medencze a
Farkadin,
szárnyban,
mint
karöltve
a Strigy jobb
tehát 555
a
( 4 0 0 m-re) hatol
m) találunk
az emiitett
tölgy
a
partján
szőlőültet
tölgy uralkodik,
m csekély magas
laton (Capu Dumbravi) túlnyomólag bükkössel rendelkezik, ugy hogy
748
hold
erdejéből
csak
208
hold j u t
a tölgyre és
5 4 0 hold bükk és más lombfa. Hasonlóképen vagyunk Péterfalva
Szent-
3 2 4 hold erdejével, melynek alig 5 0 0 m magasban
fekvő része (89 hold) szintén bükkössé Vált. A szomszéd Szacsal 226
holdból
csak 7 hold tölgyest mutathat fel, holott legna-
ERDÉSZETI LAPOK.
r.7
gyobb a
magaslata
Strigyre
válik
a Plostina
néző Dealu-Pojeni
túlnyomóan
404
alig 5 0 7 m. Az ettől keletre Csopeánál 4 8 1 m magassággal
bükkössé, ugy hogy 2 9 4 hold tölgy mellett
hold a bükkös. Ugyanitt látjuk egész Hátszegvidékén az
állami
tulajdont képező területen az erdeifenyő-ültetés
Végre
a
szintén
szomszédos
Baresd
131
hold
sikerét. erdejéből
104 hold ismét bükk. jóllehet ennél csak 39 2 m a legnagyobb emelkedés. E bükkös szigeteket leszámítva. Hátszegvidék, mint emii tők,
a tölgyregióba
tartozik
s annak
véghatárát
Nuksoránál
6 0 0 m-re, átlagos elterjedését pedig 5 0 0 m-re helyezhetjük. A tölgytol
elváltán
a bükkösbe
Malomviz
felett
emlegetett
lovagvár (Kolczvár) alatt
ligetet (Riu
és Malomviz
toroknál
is találunk. Itt egy
mare)
tenyefák
páradús
is behatol a diófa, sot
8
partján
(Szuszény) a sokszor
egy
szelid
gesztenye
holdnyi terület a Malomviz
aradványi
altalajon
óriás gesz
díszlenek. Az agyagos termőréteg alig 10 cm vastag
s a fák gyökérzete a kristályos pala görgetegből összehordott altalajt
is eléri,
de ott vízszintes irányt véve, görcsös csava-
rulatokkal igyekszik a termőréteghez tartani magát. Terebélyes diófákkal zados
vegyesen
gesztenyefát
kolostor romjai
szám
találunk
mellett
középső
ágát
lámdus.
halványsárga
nagyságú egyike
szerint itt.
Főkerület
agyag.
példány. A Kolczvár
Malomvizen
Az
30 jól kifejlett
egyik
épen
a
szá
basilita
3 m magasságban háromfelé ágazik s
villámsújtotta.
rendkívüli
valami
nagyságával
E
6'56
m,
talaja
csil-
mellett még három hasonló oldalán
a
is áll néhány s ezek
völgyből is feltűnik.
is látni egyet aradványi
talajon,
Benn
s egy másikat
Sebestorokban (Goreny) egy oláh földmivesnél. A malomviztoroki gesztenyés épen a bükk kezdővonalába esik. A völgytorok északra néz ugyan, de azért védve van a szelektől s a völgygörbülés oltalmazza a Retyezát hideg fuval-
latától egy
is. Kedvező
fa.
Közepes
2 0 l-nyit
esztendőben 5 — 6 hl termést
években
leszál a termés
is
meghoz
2 hl-re,
sőt alig
szedtek egy fagyos évben. A szedés októberben tör
ténik, s ha a termés gazdagabb volt, gereblyékkel osztályozzák s
azután
fejtik
kicsépelik.
Ha
csekélyebb
volt
a
termés,
ki, de kupacsostól is eláll egész télen. A
kézzel
Kendeffy
család asztalán ez a gesztenye szerepel s most Malomvizen az erdészlaknál csemetekertet is rendeztek be. A levelezés május ban
következik
be.
a
mint
Schuster
András
uradalmi
erdész ur kérdezősködésemre tudatni szives volt. 2.
Az
imént
délnek) irányuló
leirt gesztenyéstől
hegylépcsőkön
a Retyezát
fehér juhar,
kőris,
felé (tehát mogyoró,
piros berkenye által tarkítva érjük el az alsó erdőövet (regio montana.) lefelé
A bükk
pedig
szívós küzdelmet
a tölgy
folytat,
felfelé a fenyő,
ellenében; de vele is élethalál barczra
kel egyes kimerült, lelegelt oldalokon az erdőtenyészet ultimaratiója a n y i r e s . Nem oly szingazdag
aljnövényzetében mint
az előbbi öv. Leginkább a vágásokban, a verőfényes kaszálókon ölt élénkebb színezetet, hol az ikrás Dentaria, pirosló hunyor, piros
tüdőfő,
ligeti
mécsvirág,
színes
nadálytő,
nagyvirágu
mentika keleties kinézést kölcsönöznek. Lenn a vízerek mellett mindjárt
a regio
kezdetén hatalmas
Telekia speciosák illatos
tányérai, szép Gentianák, Campannlák díszlenek. Csató években
János*)
közzétett
az ismeretes botanicus, tanulmánya
még a hatvanas
e növényeket jegyzi fel jellem-
z ő b b e k ü l : Dentaria bulbifera, Trollius europaeus, Actaea spicata, Cardamine amara, Lunaria rediviva, Peltaria alliacea, Moehrin*) C s a t ó János „Erdélyi muzeumegylet Évkönyvei" IV. kötet, 2. füzet. 1868. 87—8 lap. A madárfaunát tüzetesen ismerteti egész Hunyadmegyére kiterjeszkedőleg B u d a Á d á m , a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat „Évkönyve" 1882. szerk. K u n Róbert. A növényvilágot H a z s l i n s z k y , B o r b á s, S i m o n k a i L., és különösen a zuzmókat L o ,j k a H. irták le. 57*
gia muscosa, Oxalis acetosella, Spiraea ulmifolia, G-eum rivale, Astrantia nigra.
major,
Dipsacus
ci antha,
Cornus inas, Lonicera pilosus, Achilaea
Doronicum
Erisithales,
phrygia,
Lónkéra
tanacetifólia, Anthemis ma
Pardalianches,
Centaurea
Xylosteum,
Cineraria
Aposeris
crispa,
foetida,
Cirsium
Mulgedium
alpinum, Symphytum tuberosum, Scrophularia Scopolii, Melittis Melisophyllum, rontja
a
Orchis globosa,
Veratrum
Paris
quadrifolia. A legelőket
album; a vizek mentén Alnus incana és
glutinosa fordul elő. Emlősökből vulgáris
a
vulgáris,
szerepel
a
Canis lupus, Canis vulpes, Lutra
Sebesben, Mustella martes, Scuirus vulgáris, Meles
Cervus Caprcoius, Sus scrofa, Mus musculus, Lepus
timidus, Myoxus avellanarius, Myoxus nitelia Schreb., Myoxus glis
L.
Madarakból
palustris,
Picus
viridis,
Picus
leuconotus,
Parüs
Columba palumbus, Tetrao bonasia. Hülőkből Pelius
Berus L., Coronella laevis Merr. (sima sikló.) 3. A f e n y ő ságban
vagy
veszi kezdetét,
vizbőségbez
képest.
lokon,
fel-
ugy
tanulságos
felső
az égtáj,
talajminőség,
Vízerek mentén a fenyő
mint lefelé
látványt
e r d ő . ö v , különböző magas
nyújt
szembetünőleg
a
fenyő
alsó
lejtési
fok és
az északi olda terjeszkedik.
határán
az
Igen Izvoru
vizmedre s a Retyezát mögött, például a Sebesviz két ágának egyesülése,
mely
pontnál
a
fenyő
tömött
sorai
gyérülnek.
Ennek daczára a Papuse vizerét szép sorjában még fennebb is követik a fenyőszálak s a jobbról beszakadó apró csermelyekhez is hűségesen kicsapnak még valami 1 5 0
m-re.
A felső határ déli lejtőin 2 0 0 0 m-ig tolulnak fel a fenyőállabok,
az alsó határ felé azonban csak az északi oldalakhoz
szegődnek ekkora állhatatossággal, s az Izvornál (Malomvizvölgy) 1 0 0 0 m-ig is leereszkednek. Átlag mégis 1 3 0 0 m-től számit hatjuk a fenyőállabok uralomra jutását, bár a nagy terjedelmű bükkösök helyén egykori fenyvesek jeleivel találkozunk. Hasonló
jelek
mutatkoznak
után sőt
a
meredek,
nekiszilajult
sziklás oldalokon. hol a tarvágat
törremek
a termőréteget
a
is lemosva,
felujulást kopár
megakadályozzák,
sziklákat
hoznak
fel
színre. A
szél- és viharjárta
pokról
hegyélekről lapos hegyhátak, kú
a fenyő visszahátrál s a juhlegelőkül használt pojanák
ilyen helyeken rékig
érő
rontják.
alakulnak ki. E legelőket a fehér zászpa, de
páfrányok
Másutt
s
a juhaklok
a himes réteknek
közelében havasi sóskák Potentilla
aurea,
Staehys
alpina, a Campanulák, Chrsantheummok, Viola declinaták nyúj tanak még nagyobb színgazdagságot, mig a haragos morajlással tovairamló vad vizek mentén Heracleum palmatuumok díszlenek. A pázsitszőnyegeket Poa sudetica, Festnca heterophylla szövik össze. A felső
luczállabok
szegélyükben
kezik. E
jegenyefenyővel
vegyülten jelentkeznek
a havasi
(Pinus
clymaticus
fenyő
szempontból
s
cembra) is jelent
is oly becses fenyőfaj
élet
napjaik megszámlálvá.k s végpusztulását könnyen kiszámíthatjuk, miután a juhaklok tudatlan népségének épen kézügyében esvén, a legrohamosabb pusztításnak leginkább ez a faj van kitéve. A hóviharok,
fergetegek
is belőle veszik áldozataikat s kipusz
tulásuk mindenütt a kietlenedés útját egyengeti, mert a meredek görgeteges oldalokon csak a futó fenyő állja még ki s a hol az is elpusztul, ott a terméketlenség uralma érvényesül s az elébb viruló
pázsitfoltokat
is
csakhamar
megszünteti
a
lassanként
alágördülő kőáradat. A retyezáti fenyvesekben az említett károsításokon kivül a
szu-
és
széldöntés
Valye-Raszka szál hirdeti tortüzek állabokat.
egyaránt
pogányul
gazdálkodnak
s a
felé menőleg ezer meg ezer elszáradt fenyő
e gyászos rombolás
elharapódzása
is
munkáját.
jelentékenyen
Olykor
károsítja
a a
pászfenyő-
E regio jellemzőbb növényei C s a t ó szerint: aconitifolius, aurea,
Cardamine resedifolia,
Alcbemilla
Sambucus
Viola declinata, Potentilla
vulgáris, Saxifraga stellaris, S. rotundifolia,
racemosa,
Chrysanthemum purpurea.
Ranunculus
Adenostyles
montanum,
Hieracium
albifrons,
Carduus
aurantiacum,
Homogyne alpina,
Personata,
Prenanthes
Campanula abietina, Bru-
ckenthalia spiculifolia, Pyrola média, Pyrola uniflora, Gentiana punctata,
Melampyrum
montana,
Rumex
silvaticum,
alpinus,
Salix
Stachys alpina, grandifolia,
Soldanelle
Pinus
Cembra,
Pinus Picea, Pinus Abies, Luzula maxima, Poa sudetica,
Fes-
tuca heterophylla. Itt tanyáz az Ursus arctos, Capella rupicapra, Sus scrofa aper
L.,
Cervus
juhnyájak s
még
elől azon
erdőkbe
capreolus
a felül
nyár
közeledő falusi
le,
ember
hol
tengeti
derekán
alsó
közé, az alhavasi régióba
magát.
1864. 300
m
a nagy hőhullás a lomb
mohákkal,
szakállas
Említést
júliusában
szakaszában alig
A zerge azonban nyaranta a
szirtek
menekül. Télen
kényszeríti
páfránylevelekkel hogy
L.
magános
zuzmóval,
érdemlő
véletlen,
a Strigynek
Piskihez
Sztrigy-Szent-Görgyvályánál magasban
akadt
egy
egy zergére. A
bekerített szőlőkertben a szegény állatot agyon is verték. A medve
szintén kóborlásra van kényszerítve. Nyaranta
a juhaklok után kullog fel a csúcsokig. Szeptemberben a j u h nyájak
leköltözésével
tenyésző
bogyókra,
ő is
alább
vaczkor
és
vonul a lombos fák
almatermésre,
közt
sőt a kukori-
czásokig, gyümölcsös fákig is kilopódzik. Nagy ritkán hiúz is megfordul a regióban. Az utolsót 1 8 8 1 . januárjában a S e b e s víz
balparti
lehetővé az
Galberian
el. Az
akkori
enyhe tél
téve, hogy még januárban is legelték a völgyeket s
erdőkerülők
vette
ejtették
észre,
lakmározik.
felhatolhattak
hogy
a
magaslatokig.
Ilyen
őrjárat
egy őz- és zergehullán valami macskaféle
Rálestek
s
éjjel ismét visszatért a különös állat,
melyet ők vadmaeskának néztek. Szerencsésen elejtve
fedezték
fel, hogy az általuk nevetőnek (Ris) nevezett állat, mely 30 év óta nem fordult, volt elő. Ris nevét a barkótól származó arczkifejezés
miatt
kapta.
1883-ban
a
Kolczvár fölött Malomviz
közelében medvehajtásban ugrott fel egy hiúz, melyet azonban nem sikerült elejteni. Ebből láthatjuk, hogy élelme után lekó borol
ő is a fenyvesekből
egész
az alsó bükkhatárig, sőt a
helységek mellé is elbátorkodik lopódzni. 4. A h a v a s a l j i r e g i o (regio subalpina), melyet a kigyódzó termetű törpefenyő és bérezi (Pinus montana, P . Mughus, P. pumilio) és a hasonló képződésü törpe boróka (Junipera nana) csoportos
képződés
jellemeznek.
Alig "embernyi
magasságig
hatolnak fel a törpefenyő ruganyos ágivei s ismét visszahajolva a kőgörély
közt
15 — 20 m-nyi körbe kigyódznak szét. Ren
desen meredek szirtes oldalakra kapaszkodnak, hol a kőáradatnak
s
lavináknak
juhcsapásoktól rendesen
biztos
gátat
vetnek.
Sokat
szenvednek
s néhány évi ellenállás után a juhnyájak
a
utján
kiasznak. A törpefenyő csoportok közt találkozunk a
gyönyörű alpesi rózsa (Rhododendron myrtifolium) cserjékkel s a havasi tengerszemek kiszáradása után támadó ingoványokban a
Carex
dacica
és
pyrenaicaval.
Lankásabb
emelkedéseken,
hegylaposokon a Bruckenthalia, Hieracium Kotschyanum, Viola biflora
virítanak
békjai
(cserjés
s közbe-közbe
az áfonya
tők
kiálló
zsom-
domborulások) zöldéinek, mig a kősziklák alatt
a havasi gyopár is feltűnik. E r é g i ó h a t á r a 1 8 0 0 — 2 1 0 0 m-ig terjed
s vele veszik kezdetüket az omlásos szirtfalak,
széditő
meredekségek és élesen kiváló gerinczek, melyeket helyi néven Custoráknak Ranunculus Viola
biflora,
octopetala, folium,
(kőomlások) nontanus,
a nép. Jellemzőbb növényei : Wulfenianum,
Draba
Aizoon,
Stellaria cerastoides, Cerastium alpinum, Dryas
Geum
Sedum
nevez
Alyssum
reptans,
atratum.
G. S.
montanum,
repens,
Epilobium origani-
Saxyfraga
Dryoides.
S.
aizoides, S. muscoides, S. androsacea, 8. adscendens, Scabiosa lucida, Senecio rupestris, 8. subalpinus, Campanulla pusilla, Camp. Schenzeri, Camp. alpina, Gentiana excisa, Gent. verna, Myosotis suaveolens, Veronica bellidioides, Ver. alpina, Pedicullaris verticicillata, Plantago uligunosa, Orchis rivularis, Crocus variegatus, Juncus trifidus, Luzula spadicea, Luz. spicata, Phleum alpinum, Poa alpina. A juhnyájak elől ide vonuló zergén, s a juhokra vadászó medvén kivül a Lepus variábilis, madarak közül Anthus aquaticus, Accentor modularis, Tetrao tetrix lakják. 5. A z a l p e s i f ü v e k r e g i ó j a a meredek szirtek, gerinczek közé behelyezkedő pázsitos foltok, keskeny szalagok alakjában. Ezek közt mélyebb horpadásokban, hajlásokban és szakadékokban egész nyáron át hófoltokkal találkozhatunk. 1 8 7 9 . július 30-án Slevej délnek néző szirtje alatt 2 0 7 2 in magasban verőfényes szép idő daczára terjedelmes hőmező daczolt a nap hevével. Ugyanakkor a Bauera körül a Petrile völgyben (É.) mentén át egy 2 0 0 0 m magasban elterült hómezőt s apró hófoltokat e magasságban több helyen találtam. E hótöriiegek nem a nyári havazás maradékai valának, hanem téltől-télig ülepednek itt meg s a Rhododendron sokszor belő lük virit. Viola alpina Chrysantemum coronopifolium, Centaurea nervosa, Primula minima, Selene quadrifida élénkítik e magaslatok egyhangúságát, mig a még magasabbra toluló sziklaszálaknak csakis a zuzmók változatos szinü és alakú ornamenticája jut. A havasi csattogány (Accentor alpinus) dala szakítja meg időnként a nyomasztó csendet. Néha felszálnak a varjuk, a cserszajkó, mint a stinák környékének revisorai, s ott kóvályog nagy méltósággal a hatalmas keselyük egy-egy őrszeme. A szakállas keselyű (Gypaetos barbartus) a kiálló szikla ormok, mellett suhanva vadászgat a zergékre. melyeket, ha meglephet,
erős
szárnysuhintással
keselyű a
(Vultur
szirti
zudit
a mélységbe.
A fakó
fulvus és V. cinereus) szintén
sassal együtt, pompás otthont
találva
pán
havasi
Csató
morga
rendkívül
János jegyezte
megritkult
fel
létezését
barna
itt
fészkelnek
a
megközelít
hetetlen sziklafalak közt. Az Alpokban és m a g a s otthonos
és
Tátrában
s ujabban
a
Vasziel
csu nevü
havasról. 1879. Stanisore
júliusában
havasok
a
közé
Retyezáttól
keletre
eső Petrille és
mélyedő szakadékokban a törpefenyő
között a havasi csattogányoh kivül, a fenyves rigó (Turdus viscivorus) fogadtak dobta
előttem
magasságban
s a lefutó partra,
is
vizzuhatag egy v a k o n d
annak
jeléül,
honos. Ugyanekkor
hulláját
hogy
ez állat ebben a
láttam
a Bucure tavánál
az Authus aquaticust is ( 2 0 4 1 m magasságban). C s a t ó a
szürke
fogoly
János
Perdix cinerea Lath. fészkelését is észlelé a
törpe boróka és törpefenyő közt. A Zenoga tavában ( 1 9 7 3 m) b . B o r n e m i s z a Tivadar és gr. T e 1 e k y Sámuel a hatvanas évek ben pergő kacsát
is lőtt. Ezek alkalmasint vihar által sodor
tattak oda fel, mert vándorlásuk az alacsonyabb fekvésű folyók mentén történik. A pásztortanyák gus
punctatus
oenuathe
Wolf
körül
hallatja
éjjelente
hangját
Caprimul-
s
a
Saxicola
Bechst. (szikla kúszó) is itt fészkel.
Véghetetlen szirtszakadékok
zord közt,
rideg
világ
uralkodik
e
vadregényes
hol csak ideig óráig derül fel a termé
szet
s mig alant nevető napfénnyel játszanak a völgyek, ide
fenn
lomha
vasztja
ködgomolyok
el
az
annál rikítóbb növények,
s
alig
hömpölyögnek,
kihajtó
szinü képviselőket a tenyészeten
vagy esős
tenyészetet.
Rövid
küldenek
szintúgy
dér sor szárú,
de
fel ide a virágos
észrevehető
az a mohó
sietség, mivel a rövid nyár derűjét élvezni és felhasználni siet. A ják
törpefenyő girbe-görbén kigyódzó telepei is magukon hord az
év
kétharmadán
keresztül rájuk
nehezedő
kőnyomás
bélyegét. nyok
teszik
csessé azt
És
s
épen
e szélsőségekben csapongó időjárási viszo
a törpefenyő
nemzetgazdaságilag
a tulajdonosokra
séges.
A
szerepet nálat
és boróka tenyészetet annyira be
alá
magas
jelentőségűvé,
hogy
nézve eléggé hangsúlyozni alig is lehet
természet alig
oly
háztartásában
teljesít, jóllehet
jótékonyabb
iparilag
és
alig jő
fontosabb
valami
hasz
a törpefenyő, s csupán pipaszár készítésre gyűjti a
hegyi nép. A nagy vonásokban vázolt erdőövek gazdasági berendezé sére nézve biztos adatokkal nem rendelkezvén, csak nagyjában hozhatjuk
említésbe,
korlátolt
mértékben
Népesebb
fogyasztási
a kis Hátszeg,
Puj
hogy és
bükkös
leginkább
erdők helyi
tűzifa
vágatása
czélokra
történik.
centrumok a közelben nem fejlődvén ki, s néhány erdőtlen
nagyobb
arányú
forgalmat
években
még
helyzet
a
a
nem
hátszegvölgyi
eredményezhetnek.
annyiban
előnyösebb
helység Korábbi
vala,
hogy
a
brassói bánya és kohótársulat k a l á n i k o h ó j a nagy vidékről vásárlá ott.
a faszenet s ez a vidék is rendes
A
rendkívül
vasárak
csökkenése
megszoritá
megrendelést.
azonban
s most
zsindely szolgál.
csak
a
nem
Kendeffy
Sebes
vizén
kivül
kaláni
történik
fenyvesekből
s
üzemet
azonban
felé történik, hol a hetvenes
évek
általánosabb
kihozott
Sámuel 1 8 8 7 . óta
erdőségben bükkfából dongagvártást A
a
találá
az erdők onnan nem várhatnak
Butorfa gyártás
jövedelemforrásul
fogyasztóját
deszka
és
a
malomvizi
csak
Borbátviz
folytat, usztatás elején
F ir aszek
aradi
építész vállalkozó vizfogót is rendeztetett be. Ujabban a Balia havason
báró
Kemény
Miklós
fürész.
fenyvesét
dolgozza
fel,
egy
,
Rendszeres közlekedési utak nem bálózzák be a hegységet s
csupán
a Sebes
viz mellett
néhány kilométernyire.
hatolhatnak fel a klopotinaiak
A tönkszállitást tatással
eszközük.
a nialomvizi
Egy
völgyön s másfelé is von
pár marha után 2 — 4 szálfát akasz
tanak s ugy szánkáztatják a fürészhez le. A falusiak kezdetleges fűrészei csak közönségesebb vásári árukat termelnek s ezekkel, valamint a zsindelylyel Szászváros, Déva, Karán-Sebes, sőt Lúgosig látogatják a vásárokat, mabb
fürészárukat
csak
Puj
közelében
dolgozó fürész állit elő. Ujabban kozik
megújítani
a
a
K e n d e f fy
Fino
Balia
havasból
Sámuel
szándé
70-es években felhagyott munkát Malom
viz körül. A
Kendeffy
erdőségekben a
is
100
az erdei gazdaságot,
veszedelmes de
család
zuhatagját
vállalat
két
a
ember
év előtt Akkor
kezdte
a
meg ez
Sebesviz
Krót
székelyekkel
életébe
kerülvén,
egyik
egyengették, egyelőre
nem
folytatták a munkálatokat, Azelőtt csak zsindelyt faragtak elkép zelhető fapazarlással
az erdőségekben.
most is folyamatban
van,
hosszú években ((java
zsindelyt, a
de csak vágány (hornyolás) nélküli
mögül
rendeztek
később Petrozsénybe, pach
zsindelykeszit.es
az u. n. prastillát producálnak. A hatvanas
Retyezát
Zlata)
Ez a
be
majd
lefolyó egy
Zlatu
viz
nagyobbszabásu
torkolatánál fürészt,
Iszkronyba áthelyezett
a
Maders-
Viktor vezetése alatt, E fürészt a piski-petrozseni vasút
építése
idején
mellett
ismét
Petrozsénybe felakarják
helyezték
át.
Ujabban
a Sebes
azt eleveníteni. A vizáradások azóta
eliszapolták e felejtet, melynek én csak helyét látám 1 8 7 8 - b a n és volt
1879-ben.
Ennek
évi
termelése
számitva. (Vége következik.)
40—50
ezer
köblábra
