A rendszerváltoztatást követő kormányok politikai és gazdasági teljesítménye IV. – A Medgyessy-kormány Kovács János vezető elemző
Kovács János
1
Ígéretek sodrában - "jóléti rendszerváltásra" készülve 2002-ben a Magyar Szocialista Párt az SZDSZ támogatásával ismét kormányzati pozícióba került. Ez sokak számára meglepő volt, hiszen mind a közvélemény-kutatások, mind az ország általános gazdasági helyzete, a polgárok közérzete arra engedett következtetni, hogy az Orbán-kormány jó eséllyel folytathatja munkáját. A szocialisták a választási kampányban ismét előhúzták a szociális demagógia eszközét, miközben jelöltjüket, a párton kívüli Medgyessy Pétert egy jól felkészült, megfontolt technokrata politikusnak mutatták be, aki képes a fiskális egyensúly fenntartása mellett nagyobb jóléti fordulatról gondoskodni, miközben az elődje által követett konfrontatív politikai attitűd helyett egy békésebb, kompromisszumkészebb hangot kíván megütni mind a különböző gazdasági- és társadalmi szereplőkkel, mind pedig a politikai ellenfelekkel. A kampány során (az első választási forduló előtt) a Fidesz taktikája (Orbán Viktor szerepeltetésének visszafogása) is megkérdőjelezhetőnek bizonyult, ráadásul Orbánnak a miniszterelnök-jelölti vitán minden retorikai és szakmai fölénye ellenére nem sikerült „kiütéses győzelmet” aratnia. A Fidesz megerősítette táborát a négy évvel korábbi szerepléséhez képest, ugyanakkor hiányzott a jobboldalon (illetve a centrumban) egy erős szövetséges, akivel biztosan el lehetett volna hárítani a szocialista-liberális győzelem veszélyét.
Száznapos programok Magyarországon a „száznapos program” fogalma a Medgyessy-kormány alatti felelőtlen osztogatással fonódott össze, aminek következményeként később a politikai versenytársak, de az akkor még szintén az MSZP-ben politizáló hivatali utód, Gyurcsány Ferenc is visszamutogathatott a 2002-es évre, mint az államháztartási egyensúly megrendülésének egyik legfőbb okára. Ha objektív nézőpontból szemléljük az eseményeket, akkor megállapíthatjuk, hogy noha a Medgyessy Péter nevével fémjelzett időszak osztogató politikája valóban hozzájárult a maastrichti konvergencia-kritériumoktól való távolodáshoz, nem igaz azon állítás, miszerint a 2008-as pénzügyi válság kirobbanását követően ezen intézkedési csomag tette oly mértékben kiszolgáltatottá és sebezhetővé Magyarországot, hogy hosszabb időszakra az IMF „infúziójára” legyen kötve, s így költségvetési politikáját, gazdasági mozgásterét szinte teljes egészében alá kelljen rendelnie az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap kívánalmainak. Kétségtelen, hogy a hivatalba lépő kormányok általában népszerű intézkedésekkel igyekeznek indítani, vagyis „meghálálni” a választók bizalmát, egyúttal demonstrálni azt a csapásirányt, amin az elkövetkező kormányzati ciklusban haladni kívánnak. Ez különösen így van akkor, amikor egy párt vagy pártszövetség felfokozott várakozások mellett jut hatalomra. Még a válságmenedzselő kormányok is igyekeznek pozitív tálalásban „eladni” a választók tömegei Kovács János
2
számára intézkedési csomagjukat. Persze vannak olyan időszakok, amikor „kamikázekormányokra és –kormányfőkre” van szükség, de rendkívül ritka pillanat az, amikor valamilyen össznemzeti cél érdekében egy valódi államférfi képes és hajlandó a pártpolitikai érdekeken felülemelkedve, azokat adott esetben negligálva programot hirdetni, s azt következetesen végigvinni. A mediatizált tömegdemokráciákban eleve elmondható, hogy maga a kormányzás is mediatizálttá vált, vagyis a kommunikáció, a megfelelő kommunikációs stratégia alapvető jelentőségű, de – ahogy a második Gyurcsány-kormány példáján okulva is láthattuk – még így sem igaz, hogy a kormányzati cselekvés retorikai eszközökkel helyettesíthető volna. Nézetem szerint a „száznapos programok” legalább annyira a politikai kommunikáció részei, mint amennyiben effektív programelemeket tartalmaznak. Hatásuk lehet szimbolikus, vagy épp drasztikus – attól függően, hogy milyen célokat szolgálnak, s ezt milyen eszközökkel kívánják megvalósítani. A Medgyessy-féle száznapos program népszerű intézkedéseinek következménye épp ellentétes volt azzal a hatással, amit a közgazdász, technokrata imázzsal rendelkező miniszterelnök-jelölt megválasztása sugallt: fegyelmezett fiskális politika helyett egyre növekvő hiány, biztos út az eladósodásba. A Medgyessy-féle (első) száznapos program költségvetési súlya mindössze nettó 150 milliárd forint volt, ugyanakkor hosszú távú (a tárgyi éven túlmutató) hatásai megkérdőjelezhetetlenül tovább növelték az adósságállományt.
Az MSZP karakteresen baloldali hívószavakkal, s a „Jóléti rendszerváltás programjával” nyerte meg az országgyűlési választásokat 2002-ben. A megalakuló MSZP-SZDSZ kormány elindította a Száznapos programot, ami átlagosan 50 százalékos emelést biztosított a közalkalmazottaknak (ezzel együtt új közalkalmazotti bértáblát vezettek be), a nyugdíjasoknak és a nyugdíjszerű rendszeres szociális járadékban részesülőknek pedig egyszeri juttatásként 19 ezer forintot
Kovács János
3
utaltak ki1, emellett bevezette a tizenharmadik havi nyugdíjat. Méltányossági alapon megemelték a legalacsonyabb nyugdíjakat, illetve emeltek az egyetemi ösztöndíjakon is. A hangulatjavító intézkedési csomag mind a kormány, mind a kormányfő népszerűségét növelte. A Második Száznapos program (jóléti) intézkedései további 65,4 milliárd forintos terhet róttak a központi költségvetésre.2 Megemelték a lakásépítésre felvehető szociálpolitikai kedvezményeket is (az első gyerek után félmillió, a második és harmadik után 1,1 millió forint támogatást lehetett felvenni; azok is kaphattak pénzt, akiknek még nem volt gyerekük, de úgy döntöttek, hogy vállalnak: ők 1,6 millió forintot előre felvehettek).3 A program egyéb családbarát, gyermekvállalást ösztönző intézkedést is életbe léptetett: az apák a gyermekük megszületése után ötnapos fizetett szabadságra mehettek (az így kieső pénzt pedig nem a munkáltatónak kellett fizetnie, hanem az állam átvállalta ezt a terhet), de a nagymamák is mehettek gyesre. „A Medgyessy-kormány, mint említettük, a választási kampányban elhangzó bírálatok ellenére („Nekünk minden gyermek egyforma”) – támadták a jövedelem nélküliek, az alacsony jövedelműek, a csak szociális jövedelemből élők által nem vagy nem teljesen igénybe vehető családi kedvezményt) – érintetlenül hagyta az Orbán-kormány által kialakított családtámogatási rendszert, csupán némi súlypontáthelyezést hajtott végre. A következő évet meg sem várva (ami leginkább az őszi önkormányzati választásokkal volt összefüggésben) már szeptemberben 20 százalékkal megemelték a családi pótlékot, augusztusban pedig, az iskolakezdés elé időzítve, 13. havi családi pótlékot vezettek be”.4 Az iskolások is részesülhettek további kedvezményekből: ingyen utazhatnak vonaton a múzeumba látogató diákok, ötezer rászoruló iskolás ingyen üdülhet a karácsonyi szünetben, de a második Száznapos programhoz kapcsolódik az is, hogy minden bankban lehessen igényelni diákhitelt. 1 milliárd forintos pénzügyi alapot hoztak létre a hátrányos kistérségek fejlesztésére, továbbá felnőttképzésre. Az eladósodott agrártermelők 60 milliárd forintos kártérítést kaptak. Az MSZP meghirdette „a demokratikus közélet helyreállításának” programpontját is, aminek értelmében visszaállt az Országgyűlés hetenkénti ülésezési rendje, valamint párbeszédet ígértek a civil szektorral, a szakszervezetekkel és a munkaadókkal. Megfogalmazásra került a közmédiában a kiegyensúlyozott tájékoztatás elve. A transzparencia javítása érdekében bejelentették az „üvegzseb-programot” (2003. évi XXIV. tv.). A szocialisták korábban azzal kampányoltak, hogy ezt az összeget a Fidesz elvette a nyugdíjasoktól. 65 milliárdba kerül a második 100 napos program: http://www.origo.hu/gazdasag/hirek/2002092765milliardba.html 3 A szociálpolitikai kedvezmény és előleg 2002-ben 600 millió, 2003-ban 11,1 milliárd forintba került összesen a központi költségvetésnek. 4 Gazsó Tibor – Stumpf István (szerk.): A jóléti rendszerváltás csődje – A Gyurcsány-kormány első éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2005. 324.o. 1 2
Kovács János
4
A Száznapos program hosszú távú gazdasági hatásait szokták említeni a közgazdászok az államháztartási hiány tartós megugrásának, valamint az államadósság tetemes növekedésének legfőbb okaként, mintegy eredőjeként. Ha e programokat nem csak a folyó költségvetési évben jelentkező közvetlen költségek szempontjából vizsgáljuk, hanem azok távlati hatásait (mindenekelőtt az 50%-os béremelést a közszférában és a 13. havi nyugdíjat sorolhatjuk ide) is elemezzük, akkor már meggyőzőbbnek tűnik ez az állítás. A kép azonban ezúttal is összetettebb. Az osztogató program nagy összegeket emésztett fel, ugyanakkor – a mára már szinte tényként kezelt megállapítással ellentétben – kevéssé valószínű, hogy önmagában ez vezetett volna a gazdasági mutatók, a pénzügyi egyensúly nagymértékű romlásához. Ennek legfőbb oka a súlyos gazdaságpolitikai következetlenségekben, az állam által kötött gazdaságilag előnytelen szerződések sorában (főként a nagy PPP-s konstrukcióban megvalósuló
beruházások
sorára kell gondolni), és a Medgyessy-kormány alatt is felerősödő
korrupcióban
(amiről a miniszterelnök is beszámolt
egy
televíziós
interjúban a lemondatását követően – „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”) ragadható meg.
A Medgyessy-kormány külpolitikája ellentmondásos jegyeket hordoz: miközben – objektív értelemben – sikerként könyvelhette el az uniós csatlakozási szerződés aláírását és az ország Európai Unióhoz való csatlakozását (2004. május 1.), eközben a nemzeti érdekek érvényesítése ismét háttérbe szorult. Ezt jól mutatja a státustörvény rendelkezéseinek „kiüresítése”, vagy az a szimbolikus erővel ható momentum, amikor a magyar kormányfő az Erdély elcsatolásának emlékét hirdető román nemzeti ünnepen, 2002. december 1-jén a magyar fővárosban ünnepelt román kollegájával, Adrian Nastase-val. 2002-ben a D-209-es ügy jelentősen meggyengítette a miniszterelnök pozícióit, de ekkor még – az SZDSZ-nek az ügy kirobbanásakor tanúsított magatartása ellenére is – sikerült megőriznie hatalmát. Medgyessy Péter kormányzása során többször is konfrontálódott a koalíciós
Kovács János
5
partnerrel, miközben a kormányzati tevékenység kezdett „kifulladni”, az MSZP népszerűsége pedig csökkenni. A 2004-es EP-választások rámutattak, hogy a szocialisták Medgyessyvel nem nyerhetnek még egy választást. Ez a felismerés, valamint az akkori sportminiszter, Gyurcsány Ferenc párton belüli offenzívája tulajdonképpen eldöntötte a kérdést, s a Csillag István személye körüli vita már pusztán ürügy volt a váltásra. 2004 augusztusában Medgyessy – politikai kényszer hatása alatt – lemondott, a lehetséges utódok, Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc vetélkedéséből pedig utóbbi került ki győztesen.
Felhasznált irodalom Kötetek: Gazsó Tibor – Stumpf István (szerk.): A jóléti rendszerváltás csődje – A Gyurcsány-kormány első éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2005. Internetes hivatkozások: 65 milliárdba kerül a második 100 napos program: http://www.origo.hu/gazdasag/hirek/2002092765milliardba.html
Kovács János
6
