A RÉGIÓK EURÓPÁJA A Duna Körös Maros Tisza-eurorégió jelene és jövõje. Tóthfalu, június 21

A RÉGIÓK EURÓPÁJA A Duna–Körös–Maros–Tisza-eurorégió jelene és jövõje Tóthfalu, 2003. június 21.

STRATÉGIAI FÜZETEK - 4.

STRATÉGIAI FÜZETEK 4.

Sorozatszerkesztő: Dr. Hódi Sándor

A sorozat egyes füzetei a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet által szervezett tanácskozások anyagát, illetve az Intézetben készült elemző munkákat adják közre. Ez a kiadvány a 2002. április 26-i, A régiók Európája – A Duna–Körös–Maros–Tiszaeurorégió jelene és jövője című tanácskozás anyagát tartalmazza.

Lektor: Dr. Hódi Éva Nyomdai előkészítés: Dr. Hódi Sándor Nyomda: LOGOS Grafikai Műhely, Tóthfalu Felelős kiadó: Utasi Jenő, a Logos megbízott igazgatója

2003 2


STRATÉGIAI FÜZETEK 4.

A RÉGIÓK EURÓPÁJA A Duna–Körös–Maros–Tisza-eurorégió jelene és jövõje

3


4


Utasi Jenő köszöntő szavai Szeretettel köszöntöm mai tanácskozásunk vendégeit és előadóit. Külön köszöntöm Huszár János főkonzul urat, a szabadkai magyar konzulátusról és Törzsök Erikát, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány elnökasszonyát Budapestről. Továbbá köszöntöm körünkben Egeresi Sándor urat, a vajdasági parlament alelnökét, aki eleget téve meghívásunknak előadásat tart ma nekünk a Duna–Tisza– Körös–Maros-eurorégió munkájáról és Vajdaságnak az Eurorégiók Közösségéhez való csatlakozásáról. Az eurorégiók új lehetőségek és kihívások elé állítanak bennünket, ezeket szeretnénk ma körüljárni. Tartalmas munkát kívánok mindannyiuknak, és megkérem Hódi Sándor urat, hogy tartsa meg bevezető előadását.

Hódi Sándor Kiskapu a fejlett világra Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! A határ menti területek gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából fontos előrelépést jelentett a Területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló, 1980 májusában, Madridban aláírt keretegyezmény. Mármint azok számára, akik aláírták az egyezményt. Nekünk itt Szerbiában ugyanis csaknem negyed évszázadot kellett várni arra, hogy az Európa Tanácsba való újrafelvételünkkel a regionális terület- és közösségfejlesztés gondolata egyáltalán rea5


litássá váljon. A cél megvalósulásától persze még messze vagyunk, elvileg azonban elhárultak azok a politikai akadályok, amelyek a határok által elválasztott népek közötti szorosabb kapcsolatok létrehozásának, az együttműködésnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak az útjában álltak. Azért kezdtem bevezető előadásomat a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló megállapodással, mert Magyarország európai uniós csatlakozásával hamarosan szembe kell néznünk a schengeni határokkal, és minden bizonnyal a határmenti együttműködés fogja jelenteni a fejlett világ felé nyíló kiskaput a számunkra. A lehető legnagyobb mértékben ki kell tehát használnunk az együttműködésben rejlő lehetőségeket összhangban a régiók Európájának a gondolatával, amely voltaképpen a határmenti együttműködés szélesebb és korszerűbb formája. A régió gondolata azt jelenti, hogy Európa kisebb nagyobb térségeiben élő népek – a határoktól, kormányoktól függetlenül – ügyeik nagy részét helyben intézhetik. A régió az autonómiát jelenti a centralizált államhatalommal szemben, az önállóság és önrendelkezés egyik fontos lépését a hatalom megosztásában. A regionalizmus döntési jogkört jelent a jövőre vonatkozó tervekben és a pénzek elosztásában, ugyanakkor lehetőséget az olyan politikai gyakorlat felszámolására, amelyben a kisebbségeket megtűrt, másodrendű polgárokként kezelik. Mindezek szép gondolatok. De vajon hol tart a régiók Európájának megvalósulása a gyakorlatban? Jeles 6


előadóink között többen is vannak, akiktől erre a kérdésre választ kapunk. És hányadán állunk mi, határokkal szétszabdalt etnikai tömbök a határmenti együttműködéssel, a térség integrálásával, a helyi önkormányzatok létrehozásával, az autonómiák megvalósulásával, a Duna–Körös– Maros–Tisza-eurorégió kialakításával? Milyen új kapcsolatrendszerek jöttek létre eddig ennek az eurorégiónak köszönhetően? Biztosított-e számunkra a DKMT révén a szabad mozgás, a tőke szabad áramlása, a sorsunkat érintő kérdésekbe való beleszólás? Javult-e helyzetünk, érdekérvényesítési képességünk, vagy nem futotta többre formális konstrukciónál, hangzatos szavaknál, alkalmi találkozóknál? A regionális együttmûködésrõl Mit tudunk erről az együttműködésről? Tudjuk azt, hogy az egyezményt 1997. november 21-én írták alá az Arad Megyei Tanács, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés, a Békés Megyei Közgyűlés, a Hunyad Megyei Tanács, a Jász-Kiskun-Szolnok Megyei Közgyűlés, a Krassó-Szörény Megyei Tanács, a Temes Megyei Tanács, valamint Vajdaság A. T. Végrehajtó Bizottságának képviselői. Jugoszláv részről Boško Perošević látta el kézjegyével a dokumentumot. Tudjuk azt is, hogy a regionális együttműködés tagja lehet Magyarország és Románia bármely megyéje és megyei jogú városa, illetve a Vajdaság területén levő községek, amennyiben elfogadják a DMT-re vonatkozó egyezményt.

7


A regionális együttmûködés célja A regionális együttműködés célja, hogy fejlessze és szélesítse a helyi közösségek és önkormányzatok közötti kapcsolatokat a gazdaság, az oktatás, a művelődés, az egészségügy, a tudomány és a sport területén, illetve minden olyan együttműködést, amely az integráció felé vezet. A regionális együttműködés területei Gazdasági téren: ⇒ közös gazdasági programok kidolgozása ⇒ közös információrendszer kidolgozása és felhasználása ⇒ gazdasági kamarák együttműködése ⇒ vegyes tulajdonú kereskedelmi vállalatok és bankok alapításának elősegítése ⇒ a mezőgazdasági termelésben és a termékek forgalmazásában való együttműködés ⇒ kereskedelmi vállalatok közötti gazdasági szerződések elősegítése ⇒ harmadik piacon való közös gazdasági és pénzügyi fellépés A közlekedés és hírközlés terén: ⇒ közlekedési infrastruktúra fejlesztése ⇒ új határátkelőhelyek nyitása A környezetvédelem területén: ⇒ környezetvédelmi programok összehangolása 8


⇒ a talaj, a levegő és a víz védelmére irányuló közös tevékenység Az idegenforgalom területén: ⇒ az idegenforgalom fejlesztése A tudomány, a kultúra, a művelődés, az egészségügy, a sport és a civil kapcsolatok terén: ⇒ az egyetemek, kutatási központok és intézmények közötti tudományos kapcsolatok és együttműködés ⇒ kulturális kapcsolatok és együttműködés kialakítása ⇒ a civil szervezetek és szakszervezetek együttműködése ⇒ az európai normáknak megfelelő kisebbségi jogok elősegítése ⇒ az együttműködés fejlesztése az egészségügy és a szociális ellátás területén, kórházakban, egyetemi klinikákon és más szakintézményekben ⇒ regionális sportrendezvények szervezése Amint a listából látjuk, a regionális együttműködés elvileg lehetőséget kínál az élet minden területén való együttműködésre, ha úgy tetszik, a határok átjárhatóságára és légiesítésére. Ez a körülmény számunkra rendkívüli fontosságú, és mindenképpen élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért nem tudatosodott a közvéleményben kellőképpen a regionális együttműködés fontossága, és miért kell 9


valóságos nyomozó munkára vállalkoznia annak, akit történetesen érdekel, hogy milyen konkrét programok jöttek létre eddig a regionális együttműködés keretében, illetve milyen elképzelések vannak a jövőre vonatkozóan. A regionális együttmûködés testületei A DKMT honlapjáról megtudhatjuk, hogy a regionális együttműködésnek a következő testületei vannak: ⇒ az Elnökök Fóruma ⇒ a Soros Elnök ⇒ a Titkárság Ezeknek a testületeknek a hatáskörét nem kívánom itt bővebben fejtegetni, megtalálhatók a jelzett honlapon. Érdemes azonban megemlíteni, hogy az Elnökök Fóruma évente háromszor ülésezik, az ülések hivatalos nyelve pedig a magyar, szerb és a román. A határozatokat ezeken a nyelveken kell megfogalmazni, de az angol a hivatalos nyelv. A soros elnököt az Elnökök Fóruma választja egy éves időszakra konszenzussal a DKMT területi egységeit képviselő közhatóságok elnökei vagy vezetői közül. A Titkárság biztosítja az ülések megszervezését, biztosítja a dokumentumok sokszorosítását, gondoskodik a résztvevők szállásáról és étkezéséről, elkészíti az ülések jegyzőkönyvét stb. Ezen kívül vannak még munkacsoportok. A munkacsoportok állítják össze a projekteket és programokat, ezek készítik el és terjesztik elő a javaslatokat az Elnökök Fórumának. Ehhez 10


még annyit, hogy a munkacsoportokat az Elnökök Fóruma alakítja. Nos, meglátásom szerint ez működési forma rendkívül szűkkörű és bürokratikus, a regionális együttműködés kizárólag a DKMT egyes területi egységeit képviselő közhatóságok vezetőin múlik, akiknek funkciójuknál fogva igazán sem idejük, sem lehetőségük nincs a regionális együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázására. A regionális együttműködés pénzügyi rendelkezéseivel nem kívánom hallgatóimat fárasztani. Elég itt annyit tudnunk, hogy az Elnökök Fórumának és a munkacsoportoknak az üléseit a vendéglátó, az útiköltséget pedig a résztvevők fedezik. Az új DKMT egyezmény A korábban csak Duna–Maros–Tisza Regionális Együttműködés időközben egy újabb folyó, a Körös nevének a kezdőbetűjével bővült, ezért a DMT-t, ma DKMT-nek hívják. De nem ez a leglényegesebb változás. A nyolc megye és egy autonóm körzet elnöke által aláírt történelmi jelentőségűnek tekinthető dokumentum jó, de nem bizonyult elégséges alapnak a határok különböző oldalain elhelyezkedő önkormányzatok együttműködéséhez, főként a határokon átnyúló új intézmények létrehozáshoz. A regionális együttműködés egyik nagy hiányossága volt (?), hogy a civil szféra, a nem kormányzati szervezetek teljes egészében kimaradtak a határokon átívelő politikai, gazdasági, tudományos és kulturális integrációs folyamatból, következésképp nem tudták 11


sem befolyásolni, sem ellenőrizni azokat a döntéseket, amelyeket a kilenc helyhatóság elnökéből álló testület hozott. Ráadásul a határokon átívelő együttműködés fejlesztésére tervezett források, amelyek adókból és nemzetközi programokból származnak, kizárólag a magas grémium kezdeményezésen alapuló programokra korlátozódtak. A DKMT-eurorégiós intézmények számlájára, amelyek elsősorban szervezési és ellenőrzési feladatokat látnak el, komoly bírálatok hangzottak el. Nevezetesen, hogy hatalmi pozíciójukból kifolyólag hajlamosak a kizárólagosságra, áttekinthetetlenül működnek és nem eléggé felelősségvállalóak. A jelzett problémák orvoslására a DKMT a Polgárok Eurorégiója néven új programot fejlesztett ki, azzal a szándékkal, hogy megerősítse a nyilvános (állami) és a magánszféra közötti együttműködést. Ez a törekvés végül egy új, a határokon átívelő együttműködésről szóló egyezmény elfogadásához vezetett. Az új együttműködés ezután elvileg a civil szektor képviselőit is befogadja. Továbbá fontos célkitűzés egy olyan eurorégiós alap létrehozása, amely a nem kormányzati szervezetek számára is hozzáférhető. A DKMT honlapjáról megtudhatjuk, hogy 2002 januárjától Temesváron, Szegeden és Újvidéken sor került a civil szektor képviselőivel való találkozókra, amelyeken a nyilvános (állami) és a magánszféra együttműködésének a stratégiáját vették fontolóra. Állítólag a több mint 80 nem-kormányzati képviselőt egyesítő három találkozó végén határozatot fogadtak 12


el, amely a DKMT Eurorégiós Egyezmény módosítását kérelmezi. A magunk részéről csak üdvözölni tudjuk ezt a kezdeményezést, sajnálatosnak tartjuk viszont, hogy a közvélemény kellő tájékoztatása híján számos szervezet nem értesült ezekről a találkozókról, s így nem is képviseltethette magát. Azt, hogy kellő körültekintés nélkül került sor ezekre az egyeztető tanácskozásokra, az is bizonyítja, hogy a DKMT web-lapján található tájékoztató az újvidéki találkozóról nemes egyszerűséggel „A szerb oldal civil szervezeteinek találkozójáról beszél”, megfeledkezve arról a sajátosságról, hogy Vajdaság többnemzetiségű térség, és hogy a határ menti területeken, amelyeknek az együttműködéséről szó van, elsősorban kisebbségek, magyarok, románok, élnek, akik semmiképpen sem mellőzhetőek a határ menti együttműködésből. Ez a nagyvonalúság nehezen egyeztethető össze azzal az elképzeléssel, mely szerint az eurorégiós együttműködés egyik fontos célkitűzése történetesen az európai normáknak megfelelő kisebbségi jogok biztosításának az elősegítése. A DKMT web-oldalán hozzá lehet férni a tervezettel kapcsolatos fejleményekre vonatkozó információkhoz, tekintettel azonban a térség kommunikációs hálózatának elmaradottságára, a szükséges infrastruktúra, a számítógépes hozzáférhetőség hiányára, megítélésem szerint túlzottan nagyvonalú eljárás volna eurorégiós ügyekben kizárólag internetes tájékoztatásra és kapcsolattartásra hagyatkozni. Történt, ahogy történt, a Duna–Körös–Maros– Tisza-eurorégió magyarországi nem-kormányzati, civil 13


szervezetei 2002. március 2-án megtartott fórumukon a DKMT-ra vonatkozóan fontos határozatot fogadtak el. Ez a határozat kimondja, hogy: ⇒ A határon átnyúló együttműködés minden formájának lényeges feltétele a közhatalom és a civil szféra partneri viszonya ⇒ A civil szervezetek rendezvényei, programjai és azok hatása, illetve az általuk mozgósított erőforrások számottevő és egyre nagyobb arányban jelennek meg a határon átnyúló együttműködésben mobilizált erőforrások összességében. Figyelembe véve ezt a tényt, a nem-kormányzati szervezetek javasolják a közhatalom és a civil partneri viszony erősítését a DKMT munkájában, amelyhez elkerülhetetlen a döntési és végrehajtási mechanizmusok újragondolása és újrafogalmazása. Azt, hogy e pillanatban hol tart a DKMT átszervezése, illetve Polgárok Eurorégiója mozgalom, nem tudnám Önöknek megmondani, azt viszont tudom, hogy semmiképpen sem kívánunk kívül maradni ezen a mozgalmon. Az előkészületek során számos javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy a tanácskozáson részt vevő szervezetek képviselői támogassák a magyarországi civil szervezetek által elfogadott határozatot, s egyúttal nyilvánítsák ki szándékunkat, hogy a továbbiakban részt kívánnak venni a határon átnyúló együttműködési folyamatban. A mai összejövetelünk egyik célja, hogy felkészültebbé és szervezettebbé válva valahogyan bekapcsolódjunk az eurorégiós civil mozgalomba. A javaslatok 14


alapján a tanácskozás résztvevői megalakítják a Polgárok Eurorégiójának Vajdasági Fórumát, a civil szervezeteknek azt a tömörülését, amely révén a továbbiakban részt kívánunk venni a régió politikájának az alakításában és a döntéshozatali munkában. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel értesüléseim szerint május vége felé (május 25-én, a régió napján) újabb regionális találkozóra kerül sor, amelyre minden régiós közigazgatási egység (4-4 magyar és román megye és Vajdaság) elküldi képviselőit, hogy megbeszéljék az egyes országok prioritásait, az anyagiakat, a pályázatokat stb. Jó lenne, ha a Polgárok Eurorégiójának Vajdasági Fóruma már képviseltethetné magát ezen a találkozón. Tanácskozásunk másik célja tájékozódni arról az új világról, amit a regionális koncepció megvalósítása jelent Európa és saját jövőnk szempontjából. Ebből a szempontból figyelemre méltó előadások hangzanak el. (Egeresi Sándor: Eurointegráció vajdasági és vajdasági magyar szemmel. (Gyakorlati lehetőségek). Jeszenszky Géza: A régiók és autonómiák Európája felé. Varga Imre: Szomszédságpolitika, regionális politika (hangsúlyok, irányok). Szecsei Mihály: Szerbiai stratégiai fejlesztési terv regionális fejlesztési vonatkozásai. Balla Lajos-Laci: Gondolatok a Duna–Maros– Körös–Tisza-eurorégió jelene és jövője c. tanácskozás kapcsán. Szöllősy Vágó László: Vallási és nemzeti megmaradásunk. Bozóki Antal: A nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolatai. (Európai dokumentumok és egyezmények). 15


Mindenkinek lehetősége lesz felszólalásra, kérem azonban Önöket, hogy az idő rövidsége miatt lehetőleg világosan és tömören fejtsük ki mondanivalónkat. Erre azért is célszerű lenne ügyelnünk, mert az előadásokat és hozzászólásokat hangszalagra rögzítjük, a tanácskozás anyagát ugyanis szeretnénk a Stratégiai füzetek sorozatban megjelentetni. A mai rendezvényünk harmadik célja, megismertetni Önöket annak a régiókutatásnak az eredményeivel, amelyre az elmúlt években került sor Magyarország, Románia és Vajdaság határmenti térségében. A kutatás anyaga Nemzeti önkép címmel jelent a Logos Grafikai Műhelyben. A könyv, amelynek én vagyok a szerzője, táblázatokkal és színes grafikonokkal teszi szemléletesebbé azt a sokféle gondolatot, felismerést, amit a régiókutatás felszínre vetett. Végezetül néhány felvetés, amellyel szeretném a tisztelt jelenlevőket a témára ráhangolni. Mint ismeretes Szerbia-Montenegrót április 3-án felvették az Európa Tanácsba. Ezzel megnyílik az út az integráció felé. Az európai tanácstagsággal lehetővé válik, hogy az európai uniós tagországokkal együtt pályázatok útján segélyhez jussunk, illetve hitelt szerezzünk a térség fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban szívesen hallanánk például arról, hogy a délvidéki önkormányzataink milyen hosszú és rövid lejáratú tervekben gondolkodnak. A közelmúlt másik fontos politikai fejleménye, hogy Vajdaságot felvették az eurorégiók sorába. Azt hiszem, sokan talán nincsenek is kellőképpen tisztában ennek a körülménynek a fontosságával. Egeresi Sándor 16


úr, a Vajdasági Parlament alelnöke, erről fog nekünk beszélni. Az újságban olvastuk, hogy nemrégiben Szegeden sor került az első interparlamentáris találkozóra. Jó lenne, ha erről a találkozóról valaki tudna valamit mondani nekünk. Fontos lenne arról is beszélnünk, hogy a Magyar Nemzeti Tanács milyen konkrét szerepet tud vállalni eurorégiós együttműködési folyamatban, a kistérségi projektumok kidolgozásában és a térség felzárkóztatásában. Itt van a helye és ideje minden, a régiók Európájára vonatkozó gondolatnak és javaslatnak, s nem kevésbé a kérdéseknek. Reméljük, hogy a jelenlevő előadók között vannak olyanok, akik a felmerülő kérdésekre választ tudnak majd adni. Ezzel a tanácskozást megnyitom.

17


Huszár János fölszólalása A magyar kormány nevében tisztelettel és szerettel üdvözlöm a tanácskozást, amelynek témája nyilvánvalóan nagyon aktuális, elevenünkbe vág. Igyekszem a Hódi úr által megfogalmazott alapkövetelménynek eleget tenni, és ha velős gondolatokat nem is ígérhetek, a rövidséget próbálom betartani. Azt gondolom, hogy a tanácskozás aktualitását igazolják az elmúlt napok fejleményei. Gondolok itt annak az okmánynak az aláírására Athénben, amely Magyarországot gyakorlatilag az EU-tagság küszöbére juttatta el. Olyan fejlemény ez, amelynek a fényében a határon túli, így a vajdasági magyaroknak sok mindent érdemes újragondolniuk, s az új helyzetnek megfelelően kell választani megfelelő magatartást, taktikát és stratégiát. Meg kell nézni, hogy milyen előnyök származnak ebből a dologból, és milyen esetleges hátrányok. Én nagyon kevés hátrányt tudok említeni. Ami esetleges hátrányt jelent, az átmeneti jelenség, annak a közös áldozatvállalásnak a része, amit az összmagyarság az EU-hoz csatlakozás érdekében hozott az elmúlt 12 évben. Ami a határon túli magyarokat, elsosőrban a vajdasági és a kárpátaljai magyarokat érintő hátrányt illeti, azt amit a vízumkényszer jelent, úgy gondolom, hogy ez minimális áldozatvállalás, amit az összmagyarság keretén belül a vajdasági magyarság az EUcsatlakozás érdekében meg fog hozni. Mindenesetre én ennek a csatlakozásnak az ünnepi jellegét hangsúlyoznám, és úgy gondolom, hogy itt a frázisokon túl arról van szó, hogy a tizenhárom évvel ezelőtti rendszerváltást követően megint bekövetkezik egy váltás, egy régióváltás. Magyarország, ahogyan mondani szok18


ták, Európa boldogabbik feléhez fog tartozni. Ötszáz év után egy sikeres szövetség tagja lesz, és ennek az összmagyarság is, a határon túli magyarság is biztosan érezni fogja a kisugárzó hatását. Sok szó esik a csatlakozás gazdasági, politikai, kereskedelmi, pénzügyi hasznáról. Én egy másik haszonra is szeretném fölhívni a figyelmüket. A csatlakozásnak lesz egy gondolkodásbeli, mentalitásbeli változásokat involváló hatása is, haszna is. Olyan értékrendnek a tagjai leszünk, olyan magatartásformába kell beilleszkednünk, amely legalább olyan fontos, mint a pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi előnyök. Nem akarom a kettőt szétválasztani. Nyomorgó demokráciát még nem láttam. Nyilvánvalóan kell a haszon, a tőke, a befektetés, az akadálymentes kereskedelem, az emberek szabad mozgása, mindez megalapozza azt, hogy egy olyan új értékrend, olyan magatartásforma változás következzen be, ami nélkül nincs EUcsatlakozás. Azt gondolom, hogy Szerbia esetében nemcsak a nemzetközi közösség joganyagának az átvétele, a migrációs problémák, a határátkelők modernizációjáról van szó, hanem a szükséges szemléletváltásról is. Ha azt kérdezik, hogy Szerbia mikor csatlakozik ehhez a szövetséghez, azt gondolom akkor, amikor Szerbia népe ezeket az értékeket, ezeket a civilizációs vívmányokat olyan fontosnak érzi a maga számára, hogy rákényszeríti a politikát a szükséges feltételek teljesítésére. Egy civilizációs értékrendhez történő csatlakozásról van szó, és a civilázációs értékrend a civil szférát is magában foglalja. Ez a Hódi úr által emlegetett nagyon finom és nagyon határozott kritika egyik kulcseleme: civil gondolkodás nélkül nincs regionális együttműködés. A 19


szubszidiaritás gyakorlati alkalmazása nélkül nincs regionális együttműködés. Hogy mire gondolok? Ott voltam 1996 novemberében Zentán, ahol ezt az együttműködést aláírták. Én ott voltam, de a zentai polgármestert bizony úgy kirakták a teremből, hogy a lába sem érte a földet. Mi köze az önkormányzatnak az önkormányzatiságról szóló dokumentumnak az aláírásához? A papír sok mindent elbír, de ahogy Hódi úr mondta, az nem elégséges. Szükséges, de nem elégséges feltétel. Egyrészt a lényeg az, hogy a hétköznapokba mi szivárog le, másrészt, hogy a polgárok mennyire tudják ezeket a kereteket a maguk javára fordítani. A dolog nem úgy fog működni, hogy a dokumentum aláírói megmondják, mi a helyes eljárás. Nem fog működni az a magatartás a régiók Európájában, hogy majd a kormány, majd a parlament, a polgármester, a hatóság, valaki föntről megmondja, mit szabad, mit nem. Akkor fog működni dolog, hogyha a civil szervezetek, a polgárok, akik fönntartják a parlamentet, meg az önkormányzatot, meg a kormányt, eldöntik, hogy mi szolgálja az ő érdeküket, és az adott törvények figyelembevételével kezükbe veszik saját sorsukat. Erre jogosítványuk lesz. Jelenleg van olyan önkormányzat ebben az együttműködésben, amelynek a külkapcsolatok ápolására vonatkozó jogai bizony itt-ott kétségesek. A kezünkbe kell venni a dolgokat, maguknak a polgároknak kell valamit eldönteniük és megcsinálniuk. Szemrehányóan néz rám a Hódi úr, úgyhogy befejezem fölszólalásomat. (Közbeszólás: Ellenkezőleg, nagy érdeklődéssel figyelem!) Azt gondolom, hogy nálam hozzáértőbbek folytatni fogják ezeket a gondolatokat, és ehhez az eszmecseréhez sok sikert kívánok. 20


Egeresi Sándor Az euróintegráció vajdasági és vajdasági magyar szemmel Gyakorlati lehetõségek Tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagy öröm számomra, hogy meghívtak erre a mai tanácskozásara. Sándorral és Jenő atyával már tárgyaltunk a tanácskozás előkészítése során. Amit itt mondani szeretnék, az gyakorlati jelentőségű. Előadásom témája Az euróintegráció vajdasági és vajdasági magyar szemmel, gyakorlati lehetőségeink alcímmel. Bevezetőként engedjék meg, hogy elmondjam önöknek, hogy 2000 októberében, amikor megtörtént a hatalomváltás, az új vajdasági demokratikus hatalom három stratégiai célt tűzött ki maga elé. 1. Az első a valós vajdasági autonómia létrehozása törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató funkciókkal. 2. A második stratégiai cél, amit Hódi úr már említett az imént, a többnemzetiségű Vajdaság egyenjogúságának és egyenrangúságának a biztosítása a mindennapi életben. Tehát tiszteletben tartva mind a 26 nemzeti közösségnek az alapvető érdekeit a megmaradásra és az ittmaradásra. E feltételek biztosítása. 3. A harmadik stratégiai cél pedig pontosan ez, amiről itt ma beszélünk, nevezetesen Vajdaság euroregionális együttműködésének erősítése, bővítése, a gazdasági, kulturális lehetőségek felkutatása. Ezzel együtt Vajdaság imázsát is erősíteni kívánjuk, mint legfejlettebb régióét a Szerbiai-Montenegrói államkö21


zösségben. Szlogenként immár két éve emlegetjük, hogy Vajdaság Szerbiának a mozdonya az eurointegrációs folyamatokban. Aminek van alapja is, hiszen a legfejlettebb régióként vagyunk jelen ebben a mind a mai napig végtelenül központosított rendszerben. És itt álljunk meg egy pillanatra: Hol voltunk? Hol vagyunk? És hol lehetünk, illetve hol leszünk? 1989-ben az Ante Marković neve által fémjelzett reformpolitika következtében az akkori JSZSZK az EU előszobájában volt. Jól emlékezünk mindnyájan, hogy az akkori Jugoszláviának 1992-ben Spanyoloszággal és Portugáliával együtt kellett volna az Európai Unióba lépnie. Az ország az EU teljes jogú tagjává válhatott volna, ha a nacionalista őrület, a sovonizmus, Milošević és a többi öt vezér politikája nem a széthulláshoz, a nem a gyűlölködéshez, nem a véres háborúkhoz és a leszegényedéshez viszi az országot. A vajdasági magyarság mindebben a szenvedő alany szerepét töltötte be, hiszen ma látjuk, hogy 50 000 vajdasági magyar hagyta el a szülőföldjét. Nemzeti közösségünk a gazdasági tönk szélére jutott, nem beszélve szociális helyzetünkről, amely kisebbségi sorsunkból kifolyólag bennünket hatványozottan érintett és érint. Az 1991-2000-es időszakban az izoláció, a gazdasági elszigeteltség időszakában Európa felé a kapcsolatokat - saját testvérvárosi kapcsolataik révén -, egyedül az önkormányzatok tartották fönn, köztük a magyar többségű önkormányzatok is, valamint a nem kormányzati szervezetek. Ezek révén lehetett valamiféle kapcsolatot fönntartani Európával és a világgal. 22


A miloševići repressziós időszakban, 1997-ben létrejött ugyan a DKMT (a Duna–Körös–Maros–Tiszaeurorégió), és tény, hogy Vajdaság is alapító tagként írta alá a csatlakozást, de 2000 októberéig Vajdaság szempontjából a DKMT gyakorlatilag protokolláris jellegű volt. Ezt ki kell hangsúlyoznom. Igaz, hogy az anyaországi és romániai megyék anyagilag is kihasználták az eurorégiós kapcsolatteremtésben, kapcsolattartásban és kapcsolatépítésben rejlő lehetőségeket, mint ahogyan a konkrét projektumok finanszírozására is szert tettek. 2000 októberében, mint a parlament alelnöke, és aki az euroregionális együttműködéssel van megbízva, elkértem az összes DKMT-anyagot, rögtön október végén, és akkor láthattam mindazt, amit mondtam, hogy valójában a miloševići hatalom kizárólag protokolláris jelleget tulajdonított a kapcsolatoknak, és Vajdaságnak eddig ez az együttműködés semmiféle anyagi vagy más hasznot hasznot nem hozott. Gyakorlatilag külső szemlélő volt Vajdaság, hiszen - ahogy mondtam - nem volt érdeke a rezsimnek ezt az együttműködést fejleszteni. Másfelől a gazdasági szankciók miatt Vajdaság az európai uniós pénzekhez nem is férhetett hozzá. A 2000 októberi fordulat utána a helyzet 180 fokban megváltozott. Ami a DKMT-t illeti, 2000 decemberétől egészen ez év januárjáig elnöklője voltam az Elnökök Fórumának. A hagyomány egy mandátumot (12 hónapot) lát elő, én gyakorlatilag két évig elnöklője voltam ennek az európai régiónak. Erről a régióról el 23


kell mondanunk, hogy területileg is és a népesség számát tekintve is Európában az egyik legnagyobb régió. Itt lépünk át, 2000 októberétől a protokolláris keretből a konkrét projektumok időszakába. Ebben a két éves időszakban születtek olyan közös projektumok, amelyekkel pályáztunk Brüsszelbe. Valószínűleg hallottak a Zsombolya-Kikinda-Szeged vasútvonal felújításáról, a Bega tisztításáról és hajózásra való alkalmassá tételéről. Ezekre pályáztunk Brüsszelbe. És itt álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk egy példát a gyakorlati életből. Azt hiszem, az anyaországi vendégeink is meg fogják erősíteni, amit mondani fogok, hiszen Magyarország sokkal közelebb van az Európai Közösséghez, maholnap tagja lesz. Azt, hogy hogyan működik az Európai Unió brüsszeli intézete, jobban tudják biztosan, mint én. A projektumokat az Európai Unió jóváhagyja, megszavazza, és aztán tisztelt hölgyeim és uraim, a következő négy-öt évig várakozni kell, amíg a pénzt el nem juttatják. Ez a gyakorlat. Az a pár ezer ember Brüsszelben a hivatalokban a kamatokból él, abból tartja fönn magát, nem érdeke egyáltalán, hogy a megszavazott támogatást mielőbb célba juttassa. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy lobbi szervezetekre, lobbi intézményekre és emberekre van szükség mindenhol Európában, hogy a projektumok pénzelését befolyásolják, azaz gyorsítsák fel a projektumok finanszírozását. Ne kelljen négy évig várni rá, hanem egy éven belül kapjuk meg a pénzt az elfogadott projektumokra. A hatékonyság szempontjából át kell fogalmazni a szerepünket a DKMT-ben, ezt (Hódi) Sándor néhány 24


gondolattal említette is. Hatékonyabbá kell tenni az együttműködést a kulturális együttműködés, a városok és települések partneri kapcsolatai, a határok átjárhatósága terén. Érvényt kell szerezni a szlogennek, hogy a határok ne válasszanak el, hanem kössenek össze bennünket. És itt hadd hivatkozzak egy konkrét projektumra, egy konkrét kezdeményezésre, amelyet három héttel ezelőtt a vajdasági parlament eurorégiós és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága is jóváhagyott és támogatott. Nagyon érdekes kezdeményezésről van szó. Említettük, hogy a leendő Európa a régiók Európája. De természetesen ezzel lehetőség nyílik a mikrorégióknak a létrehozására is a meglévő régiókon belül. Két észak-bácskai településnek, Bajmoknak és Pacsérnak, valamint magyar oldalon Bácsalmásnak és Kunbajának a kezdeményezésére került sor egy együttműködési megállapodás aláírásra. Pontosabban május 25-én, a DKMT napján szeretnék ünnepélyes keretek között aláírni azt az együttműködési megállapodást, amely települési szinten lehetővé teszi a gazdasági és kulturális érdekeknek az egyeztetését. Nagyon fontos lépés ez, mert amiről beszélgettünk, hogy a polgároknak, így a vajdasági magyarságnak az alapvető érdekei is elsősorban települési szinten, illetve az önkormányzatokban valósulnak meg. Ha az érdekeket vesszük alapul, akkor ezek azok a közösségek és intézmények, ahol az érdekek érvényesülhetnek. Az ilyen kezdeményezéseket a vajdasági parlament is egyértelműen támogatja. A DKMT-ben a vajdasági magyarságnak helye és szerepe van. A következő időszak a nemzeti közössé25


günk részéről arról fog szólni, hogy ki tudjuk-e használni lehetőségeinket, mert, amint mondtam, lehetőségeink vannak. Visszakanyarodva a vajdasági, az euroregionális és a nemzetközi kapcsolatokra, ezt a stratégiai célt három alcsoportra lehetne osztani. 1. Az első cél - figyelembe véve az ország külpolitikáját és az eurointegrációs törekvéseit - az, hogy Vajdaság erősítse a szomszédainkkal való kapcsolatát. Ebben a kérdésben a vajdasági magyarságnak fontos összekötő szerepe van. Szerbia és Vajdaság Európai Unióhoz vezető útja Magyarországon keresztül vezet. Vajdaság érdeke, hogy szomszédaival ápolja és erősítse gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatait. A DKMT többek között ezt a szerepet is be tudja tölteni. 2. A második stratégiai cél (az alcsoporton belül), hogy erősíteni szeretnénk a regionális együttműködést a volt JSZSZK területén lévő régiókkal, megyékkel, kantonokkal. Ennek megvan a történelmi, kulturális, gazdasági és minden egyéb más alapja. E téren már konkrét, kézzelfogható eredményekről is beszámolhatunk. A vajdasági parlament együttműködési protokollt írt alá a horvátországi vukovári megyével, Isztriával, a túzlai kantonnal, de hasonló tárgyalásokat folytatunk Szlavónia és Baranya megyével is. Továbbá konkrét kapcsolatokat építettünk ki Montenegróval, függetlenül attól, hogy a státusunk nem azonos. Függetlenül a státusbeli különbségektől, a lényeg az, hogy új regionális együttműködés jöjjön létre a volt Jugoszlávia területén. Tavaly voltak isztriai napok Vajdaságban, illetve vajdasági napok Isztriában, amelynek gazdasági eredmé26


nyei is vannak, hiszen együttműködési megállapodások jöttek létre a két régió között. 3. A harmadik fontos alcsoport beépülni az európai integrációs intézményrendszerbe, megalapozni, létrehozni és természetesen bővíteni kapcsolatainkat az európai régiókkal. Itt van a nagy lehetőségünk, amit (Hódi) Sándor is említett, az Európai Régiók Közgyűlése, amely tavaly Vajdaságot felvette tagjai közé. Várható, hogy ebben az évben konkrét projektumokkal is pályázunk régiós programokra. Tudnunk kell, hogy az Európai Régiók Közgyűlése 243 (lehet, hogy 245?) taggal rendelkezik. Ebben a rangos testületben nekünk is helyünk van, és mi is részt veszünk a döntéshozatalban. Hadd említsem meg még a bilaterális kapcsolatokat. Hogyan lehet a bilaterális kapcsolatokat megalapozni, a másik felet is érdekeltté tenni? Ebben nem mindig a pénz és a gazdasági érdek a döntő, hanem például az olyan gesztusértékű lépések is, mint amilyen a parlament döntése a kollektív bűnösség elvének eltörléséről, melyet a Vajdasági Magyar Szövetség javasolt. A döntés ez év február 28-án született meg. A legutóbbi németországi utamon, amelyet (Hódi) Sándor itt említett, egyértelmű volt a köszönet. Megváltozott a fogadókészség az előző évhez viszonyítva. Minden tartományban, ahol jártam, ezt a döntést politikailag bátor, európai szellemiségű és példa értékű lépésként értékelték. Ennek következtében megnyíltak olyan lehetőségek, amelyek korábban szóba sem jöhettek. Például várható, hogy nyár végéig az ulmi székhelyű Duna-Büró megnyitja újvidéki kirendeltségét, amelynek 27


egyik feladata lesz a gazdasági, kulturális és civil érdekeknek a koordinálása a dunai régióban. Másik példa, az év végéig várhatóan elkészül az az együttműködési protokoll, amelyet Vajdaság és Baden-Würtenberg tartomány képviselői fognak aláírni. Ez óriási lépés, amelyben nagy szerep jut a civil szférának is abban, hogy az együttműködési megállapodás megfelelő tartalommal telítődjön. Jövőre Ulmban, a világhírű Duna-fesztivál keretében, vajdasági napokat rendezünk, s ez lesz a központi rendezvény. A mi feladatunk, hogy előkészítsük a terepet a különféle eurorégiós programokhoz és együttműködési megállapodásokhoz. Ami a vajdasági magyarságot illeti, a civil szférának, vállalkozóinknak ki kell, hogy használják az európai közösségi programokkal kapcsolatos lehetőségeket, és pályázni kell. Úgy vélem, hogy a vajdasági magyarság stratégiáját egyértelműen az ilyen és ehhez hasonló tanácskozások alapján a Magyar Nemzeti Tanácsnak kell megfogalmaznia. Itt azt hiszem, ebben a kérdésben is összhang van. A Nemzeti Tanács alapvető feladata lesz, hogy a vajdasági magyarság érdekeit megfogalmazza és beillessze az európai uniós programokba, figyelembe véve a realitásokat. A vajdasági magyarságnak - és ezzel szeretném zárni gondolataimat -, szemléletváltásra van szüksége. Az utóbbi időben közszerepléseim során több helyen alkalmam volt meggyőződni arról, hogy az emberek mennyire tájékozatlanok. Nem tudják, mi az, hogy Európa. Mi az, hogy európai regionális együttműködés. Nem tudják, hogy hol vagyunk ebben a folyamatban. A 28


szemléletváltás kialakításában a civil szférára nagyon fontos szerep hárul. Nem kell csodálkozni azon, hogy Magyarországon csak a polgárok 45 százaléka vett részt az uniós csatlakozással kapcsolatos referendumon. Pedig ott a sajtó és mindenki másról sem beszélt évek óta, mint arról, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lesz. A mi helyzetünk ennél sokkal rosszabb, nálunk az emberek sokkal tájékozatlanabbak. A szemléletváltás tekintetében konkrét lépésekre van szükség, és olyan médiára, olyan fellépésekre, amelyek a vajdasági magyarság és a velünk élő többi nemzetiség figyelmét felhívja az Unióra. Külön kérdés, hogy milyen lesz a vajdasági magyarság helyzete, esélye Magyarország uniós csatlakozása után. Nekünk erre az időszakra is fel kell készülnünk. A vajdasági parlamentben azt fontolgatjuk, hogy mikor nyitjuk meg brüsszeli és strasszburgi irodánkat, amelyekre nagy a szükségünk lesz a lobbizás érdekében. Azt hiszem, hogy a vajdasági magyarságnak is el kell gondolkodnia azon, hogy Magyarország uniós csatlakozása után mikor nyitjuk meg mi vajdasági magyarok budapesti kirendeltségünket, irodánkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

29


Jeszenszky Géza A régiók és autonómiák Európája felé ∗ Egy jó etnikai térképen (ami ritkaság) Közép- és Dél-Kelet-Európa sok vidéke tarka mozaiknak látszik. A mozaik, mint tudjuk, apró, színes darabkákból áll, nem pedig különféle színeknek a palettán összekevert elegye. Vagyis Európa e tája nem a népek olvasztótégelye, hanem egymás mellett, sokfelé keverten élő, de önazonosságukra, nyelvükre, kultúrájukra és vallásukra büszke, azon féltékenyen őrködő közösségekből tevődik össze. Amennyiben valaki erőszakkal próbálja öszszeolvasztani e csoportokat, a mesterségesen létrehozott keverék könnyen felrobban. Az Egyesült Államokkal ellentétben a világ legtöbb államában, sőt városában a különböző etnikumok mindig ösztönösen is elkülönültek, külön negyedekben, előjogokkal felruházott egységekben tömörültek. A régi Magyarországon a szászoknak, jászoknak, cipszereknek, szerbeknek stb. megvoltak az önkormányzattal, külön törvényekkel rendelkező elkülönült területei. A népmozgások, kivált az iparosodás és az urbanizálódás természetesen együtt járt az önkéntes asszimilációval, de ezt nem szabad összetéveszteni az erőszakos be- és kitelepítésekkel, az utóbbiak nyomában mindig feszültségek támadnak. Európa nyugati és középső felében a modern nemzetek kialakulása, a nyelvre és az etnikai-nemzeti tudatra épülő lojalitás uralkodóvá válása a XIX. század∗

Írásban elküldött hozzászólás 30


ban lezajlott. A Balkánon a folyamat némileg késett, de a XX. század elejére ott is kialakultak az etnikai válaszvonalak, sajnos általában frontvonalak formájában. A XX. század balkáni háborúinak az alapvető oka a szerbek és szomszédjaik küzdelme volt egyes vegyesen lakott területek birtoklásáért, illetve a kialakult etnikai arányok és határok megváltoztatására irányuló kísérletek. Az 1921-es jugoszláv alkotmány valódi föderáció helyett szerb dominanciát, egyfajta Nagy-Szerbiát teremtett, még az évszázadok óta fennálló horvát országgyűlést, a Szábort is megszüntette. A II. világháború után Tito megérezte a királyi Jugoszlávia születési hibáját és orvosolni próbálta azt, de az általa létrehozott autonómiák alig különböztek a Szovjetunió területén létező hasonló konstrukcióktól, mivel a diktatúrában helyi szinten sincs demokrácia, igazi önkormányzat. Ezzel együtt a Vajdaság és Koszovó autonómiája az albánok ill. a magyarok, horvátok, szlovákok, ruszinok, stb. számára biztosított bizonyos kulturális jogokat. Amikor Milošević 1989-ben ezt az autonómiát megszüntette, ezzel megkondította a halálharangot Jugoszlávia fölött. A világ mára hajlamos elfelejteni, hogy amikor 1991 nyarán-őszén a szerb vezetésű Jugoszláv Néphadsereg megtámadta Szlovéniát, majd Horvátországot (az utóbbit az országban élő szerb kisebbség védelmére hivatkozva), az európaiak sietős közvetítésének alapja a horvátországi szerbek számára kínált területi autonómia, az ún. Carrington-terv volt. Amíg azonban ez a horvátok számára túl sok volt, a szerbek számára túl kevés. Így került sor a védtelen emberek tízezreinek 31


lemészárlására vagy elűzésére, az etnikai tisztogatásnak nevezett etnikai alapú gyilkosságokra. Boszniában három évnyi öldöklés, rablás, tömeges nemi erőszak után a NATO beavatkozása véget vetett a háborúnak, a daytoni egyezmény az ország három etnikai-vallási csoportjának a szétválasztásán alapuló fegyvernyugvást hozott létre, de fönntartotta az egységes állam fikcióját, azonban nem is próbálta hatástalanítani az időzített bombát, Koszovó megoldatlan problémáját. Koszovóban az autonómia megszüntetésére az albánok válasza majdnem tíz éven át a passzív rezisztencia volt, majd az ebbe egyaránt belefáradt szerbek és albánok fegyverrel próbálták eldönteni a vitát. Ez vezetett közel egy millió albán elűzéséhez, aminek a nemzetközi közösség fegyveres beavatkozással vetett véget. Az albánok visszatértek és az ott maradt szerbek ellen fordultak, akiknek a többsége elmenekült, a maradék egyetlen városba, Mitrovicába és környékére tömörült, ahol most a NATO katonák védelme alatt tengeti napjait. Macedónia esetében, amikor a világ (Görögország kivételével) végre megtanulta, hogy létezik egy ilyen ország, rá kellett jönnie, hogy az ország vezetése, közigazgatása, rendőrsége, a gazdasági és politikai hatalom a lakosság 2/3-át kitevő szlávok kezében van, a nyugati peremvidéken összefüggő területen élő albánok pedig csak megtűrt, másodosztályú állampolgárok. Ráadásul a macedón alkotmány – csakúgy, mint a szlovák és a román – egyetlen nemzetiség, a „macedónok, ” azaz a szlávok országának tekintette az új államot. Az albánok évek óta követeltek maguknak egye32


temet, de ezt az igényt, s annyi más nemzeti követelést a szláv többség meg sem hallotta, mindaddig, amíg a koszovói eseményektől fölbátorítva, s minden bizonynyal a fegyvereiket megtartó albán harcosoktól támogatva, fegyveres úton nem próbáltak érvényt szerezni céljaiknak. Amikor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szláv kormányerők ugyan szétlőttek egy sereg albán falut, de a felkelésen nem tudtak úrrá lenni, a világ is megmozdult. Az erőszakot ugyan elítélve, de közvetíteni kezdtek a két fél között, s végül rávették a szlávok józanabb képviselőit, hogy fogadják el az albán követelések többségét. Végül az az érv hatott, hogy ellenkező esetben a NATO és az EU magára hagyja az országot, s a polgárháború vége menthetetlenül az ország kettéosztása lesz. E szomorú történetek egybehangzóan bizonyítják, hogy a Balkánon és máshol is, a kisebbségeket ma már nem lehet sem asszimilálni, sem elűzni, sem legyilkolni. Élni akarnak őseik földjén, saját szokásaik szerint, saját nyelvükön tanító iskolákba küldve gyermekeiket, önmaguk közül választott vezetők alatt. Ennek intézményes formája a helyi demokrácia, az önkormányzat, görög szóval az autonómia. Két fő formája és megoldása a területi (kanton, megye vagy tartomány) és a személyi elvű, ahol lakhelyétől függetlenül alkot egy szervezetet egy közösség, mint az egyházfelekezetek esetében. Sajnos a világ még nem jutott el addig a felismerésig, hogy a nemzeti hagyományaikhoz ragaszkodó és azt joggal veszélyeztetve érző etnikumokat nem elégítik ki az egyéni jogok, amiknek a betartására nincs is intézményes garancia. Ideje a Balkán szomorú példá33


jából megtanulni, hogy ahogy a diszkrimináció alapja is mindig egy csoporthoz (azonos származáshoz vagy valláshoz) tartozás, ennek ellenszere is csak a csoportjogok biztosítása lehet. Nyugat-Európa közelmúltja sokkal reményt keltőbb. 1997. szeptember 11-én Skócia lakossága népszavazáson igent mondott a brit munkáspárti kormány ajánlatára, hogy Skócia, amely a 17. századig önálló királyság volt, válasszon saját parlamentet, s így a jövőben ne Londonból kormányozzák, hanem Edinburghból. Egy héttel később hasonló döntést hoztak Wales lakói, az ő parlamentjük Cardiff városában ülésezik. Nagy-Britannia és a számunkra elsősorban költőink jóvoltából ismert és rokonszenves két tartománya, Burns és a bárdok népe tehát csatlakozik az európai országok bővülő köréhez, ahol a központi országgyűlés és kormány mellett komoly hatáskörrel rendelkező tartományi parlamentek biztosítják a demokrácia jól érzékelhető helyi gyakorlását, azt, hogy a nagyobb történelmi és földrajzi régiók sajátos érdekeit a polgárokhoz közel álló politikusok és hatóságok képviseljék, ügyeiket helyben intézzék. Noha a felületes szemlélő számára az Európai Unióban csökkeni látszik a nemzeti érzés, a kisebb népek önazonosságának a tudata, a valóságban ennek az ellenkezője tapasztalható. Az Európai Unió már sok évvel ezelőtt rájött, hogy a jövőt nem a centralizált és bürokratikus, a nemzeti sajátosságokat lenéző kormányzás jelenti, hanem a minden szinten érvényesülő helyi demokrácia. Tőlünk nyugatra mára alapelvvé vált az ún. „szubszidiaritás,” vagyis az, hogy minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten, a 34


polgárokhoz közel kell meghozni, a befizetett adókat érzékelhető módon a polgárok javára, az ő döntéseik alapján kell felhasználni, hogy a falvak, városok és tartományok saját ügyeiket az általuk választott képviselők és hatóságok útján tudják közmegelégedésre intézni. A korábbi konzervatív kormányzat ellenezte a központi hatalom hatásköreinek lebontását, a devolúciót, mert attól tartott, hogy ezzel megindulhat az Egyesült Királyság szétesése, de a munkáspárti politikusok, az elemzők és az érdekelt lakosság többsége pont az ellenkezőjét állította. A tekintélyes hetilap, az Economist megfogalmazása szerint a nagyobb tartományi önállóság, a Home Rule (önálló, „hazai” kormányzat) „nem fenyegetést jelent az Unió [az Egyesült Királyság] számára, hanem biztosítja annak jövőjét.” Azóta eltelt öt év, és nem bomlott föl az Egyesült Királyság. Ma a skót és walesi lakosság maga rendelkezik adója fölhasználásáról, és a mindennapi életüket meghatározó ügyekben a döntést nem a távoli főváros minisztériumai hozzák, hanem saját helyi képviselőik. Nagyon jól működik az önálló, saját irányítás alatt álló és saját tanterveket alkalmazó skót oktatási rendszer. Ennél is kézzelfoghatóbb, hogy a közpénzekből, az adókból és az állami jövedelmekből Skócia lakói évente 14 milliárd font összeget kapnak vissza, ez egy főre vetítve 1/5-del több, mint az egyesült királyságbeli átlag. A 129 fős edinburghi parlament maga dönt az említett 14 milliárd elköltéséről. Ugyancsak hatáskörébe tartozik a csak Skóciára érvényes törvények meghozatala, továbbá a helyi önkormányzat és közigazgatás, 35


a rendőrség és az igazságszolgáltatás, a kőzúti közlekedés, az egészségügy, a kultúra és természetesen az oktatás. A központi hatalom jogköre maradt az alkotmány, a honvédelem, a külpolitika, az adórendszer, a társadalombiztosítás és a gazdaság irányítása. Egészében véve az országrész önállósága nagyjából akkora, mint Bajorországé a Német Szövetségi Köztársaságon belül. A skót miniszterek az országukat érintő ügyekben az Európai Uniónál is önállóan járhatnak el. A 60 képviselőből álló walesi parlament hatásköre szerényebb, de több, mint szép beszédek elmondására alkalmas fórum, ellenőrzi a tartománynak járó közpénzek - jelenleg hét milliárd font - elköltését. A két országrész lehetőséget kap arra is, hogy bizonyítsa, önálló gazdaságpolitikával jobb gazdasági teljesítményt tud nyújtani, és így a ma még elmaradottnak számító területeken gyorsabban nőhet az életszínvonal. A korlátozott önállóság, a belső önrendelkezés előnyeit a jelenlegi európai példák is igazolják. NyugatEurópában a II. világháború óta a legtöbb ország rátért a decentralizáció, a hatalom vertikális megosztása, alsóbb szintekre vitele útjára. E folyamat vitathatatlanul jelentős politikai és gazdasági előnyökkel járt: csökkentek a regionális - részben etnikai és történelmi - feszültségek, és a belső önállóság birtokában sok korábban hátrányos helyzetű térség gazdaságilag fellendült. Belgium flamand területei jelentik az egyik leglátványosabb, noha kevéssé ismert példát. 1945 óta Németországban széleskőrű jogokkal, önálló parlamenttel és kormánnyal rendelkeznek a tartományok (Länder), ez is hozzájárult a Szövetségi Köztársaság 36


gazdasági és politikai sikereihez. Franco diktatúrája idején a spanyolországi katalánok és a baszkok még nyelvüket sem használhatták, ezért a kormányzat esküdt ellenfelei voltak, de a demokratikus fordulat nyomán elnyert helyi önállóság jórészt megszüntette a régi ellentéteket, és az állami egységét megőrző Hispánia addig elmaradott tartományaiban is páratlan fellendülés bontakozott ki. Az 1980-as években a két évszázad óta a központosítás fellegvárának számító Franciaország is decentralizálta közigazgatását, s ez is egyre jobban beválik. Megállapítható, hogy Európa nyugati felében a különféle szintű önkormányzatok jellemzővé váltak, ezért joggal beszélhetünk a régiók és autonómiák Európájáról. A magyar határokon kívülre rekesztett magyar közösségek nyolc évtized alatt igen sokat veszítettek létszámban, intézményekben, ingatlanokban, gazdasági erőben, szervezettségben. Az autonómia célja a fogyás, a romlás, a kétségbeesés megállítása, a szülőföldön történő maradás és boldogulás előmozdítása, vagyis a béke és a nyugalom megőrzése. Ez egyaránt szolgálja a többség és a kisebbség érdekeit. Mi, magyarok, sorolni tudjuk a példákat a jól működő autonómiákról: Alandszigetek, Dél-Tirol, Katalónia, legújabban pedig Skócia és Wales. Vannak még kisebb csoportokat érintő, kevésbé ismert példák is, mint a belgiumi vagy dániai pár tízezer német autonómiája. Kanada esete is azt mutatja, hogy az angol és a francia etnikum különválasztása, az utóbbi tartományi autonómiája tudja a leginkább egyben tartani az országot. Számunkra még kézenfekvőbb a svájci kantonális rendszer, amely év37


századok óta biztosítja a svájci konföderációban élő németek, franciák, olaszok és rétorománok békés együttélését. A Magyarországon kívülre került kisebb-nagyobb magyar etnikai tömbök alapvető célja a megmaradás, ehhez azonban jogokra, elfogadható gazdasági viszonyokra van szükségük, mindenekelőtt arra, hogy otthon érezzék magukat. A Balkán mai helyzete is bizonyítja az autonómia szükségességét, illetve azt, hogy autonómia nélkül nem lesz béke azon a tájon, legfeljebb a sír békéje. Arnold Toynbee, a múlt század nagy történetfilozófusa 1915-ben túlságosan is jó jósnak bizonyult, amikor azt mondta, hogy a primitív népek kiirtják kisebbségeiket, míg a civilizált népek gyűjtik a kisebbségek elégedettségének jeleit. Hogyan vizsgáztak Közép- és Délkelet-Európa országai Toynbee kritériumai szerint? Ma már nem utópia, hanem jól működő realitás az európai integráció, maholnap eljut oda, ami KözépEurópában száz éve már megvalósult, a közös pénzhez és a légiesített, alig érzékelhető határokhoz. Az etnikai mozaikok számára az autonómia legbiztosabb kerete nem a magát nemzetinek deklaráló centralizált állam, hanem egy olyan Európa, ahol a határok nyitottak, szabad a mozgás, szabadon áramlik a tőke, de megmaradnak a nemzetek, akár nyolc országba szétosztva. Nekünk, magyarok számára az egyetlen megoldás ez a Határtalan Haza.

Varga Imre 38


Szomszédságpolitika – regionális politika ∗ Hangsúlyok, irányok

∗

Írásban elküldött hozzászólás 39


1. A folyamatosság – szakítás dilemma A magyar külpolitika figyelemre méltó folyamatosságot produkált az elmúlt 10-12 évben. Az Antall-kormány által kidolgozott hármas irányultságú célrendszer – euroatlanti integráció, szomszédságpolitika, nemzetpolitika – időtállónak bizonyult, azt gyakorlatilag minden kormány átvette, továbbfejlesztette. Hangsúlyeltolódások természetesen voltak és vannak, de napjainkig ez a prioritásrendszer nem változott. A Medgyessy-kormány került abba a helyzetbe, hogy a legfőbb külpolitikai cél, az integráció teljesültével (Magyarország 1999. márciusa óta NATO-tag, 2004 május 1től pedig EU-tag, és ne felejtsük, hogy időközben lett OECD-tag, CEFTA-tag stb.) egyrészt át kell értékelni az integrációs célrendszert, új hangsúlyokat kell kijelölni, mint pl. a beilleszkedés, az adaptáció az integrációkon belül stb., másrészt az új szövegkörnyezetben kell meghatározni a szomszédságpolitika, illetve a nemzetpolitika új hangsúlyait, irányait. Megjegyzendő, hogy bármilyen kormány lenne is ma hatalmon Magyarországon, ugyanezzel a kihívással kellene szembenéznie. Az új helyzetben természetesen folytatni érdemes és kell mindazt, ami eddig is hasznos volt, és ilyen törekvés kell legyen mindenek előtt a sokoldalú bilaterális kapcsolatok fejlesztése (“alapszerződések” stb.). Nem feledhetjük: az integráció a határokon kezdődik! Hasonlóan kiemelkedő jelentőségű cél a regionális-szubregionális kapcsolat-rendszerek fejlesztése, esetlegesen újak kialakítása. Itt el kell mondani, hogy Magyarországot gyakorlatilag körbeveszik a különböző eurorégiók, szinte nincs olyan 40


megyéje az országnak, amely ne lenne tagja egy-két, avagy akár több ilyen formációnak. A fentieken túl az olyan tágabb regionális kezdeményezések és együttműködési formák is tovább kell, hogy működjenek, mint a Visegrádi Négyek, a Közép-európai Kezdeményezés, vagy a balkáni szubregionális formációk, amelyekben Magyarország esetleg csak megfigyelő, vagy külső támogató. Ami biztosan nem folytatható, az a “középhatalmi” aspiráció, Magyarország helyének, súlyának, lehetséges szerepének téves túlértékelése, az időnkénti tapasztalható arrogáns fellépése, a szomszédok, de különösen a stratégiai szomszédok (mint pl. Románia) érdekeinek figyelmen kívül hagyása. Nem használ a magyar pozíciók erősítésének a történelmi szupremácia hangsúlyozása, a magyar kulturális fölény emlegetése, még kevésbé történelmi sérelmeink felmelegítése-felemlegetése, a szomszédok szemében egyértelműen negatív történelmi szereplők (Tisza István, Horthy stb.) szerepének kihangsúlyozása, kozmetikázása. 2. A „szomszédság” mint térség és annak egyes, a külpolitikában releváns jellemzõi Földrajzi értelemben Magyarországgal közvetlenül szomszédos területnek a Kárpát-medencét lehet tekinteni. Hét országgal vagyunk határosak: Ausztriával, Szlovákiával, Ukrajnával, Romániával, Szerbia és Montenegróval, Horvátországgal és Szlovéniával. Ez az országcsoport rendkívül heterogén. A mai helyzet szerint 3 EU-tagállam szomszédunk van, illetve lesz: Ausztria, Szlovénia és Szlovákia, 2 EUtársult állam: Románia, amelynek komoly esélyei vannak 41


a belátható jövőben taggá válni, hiszen csatlakozási tárgyalásokat folytat, valamint Horvátország, amelynek arra van nem csekély esélye, hogy felzárkózzon Romániához, és végezetül 2 olyan állam, amely jelen pillanatban kívül esik a “felzárkózó” zónán: Szerbia és Montenegró, illetve Ukrajna. Van azonban egy lényeges különbség közöttük: míg Szerbia és Montenegrónak van esélye a felzárkózásra, és egy későbbi időpontban az EU-integrációra, addig Ukrajna csak mint az EU-val a jövőben is (jó)szomszédsági viszonyt ápoló reláció van figyelembe véve. Középtávon (2006-ig) ez a helyzet részben változni fog, részben nem. A Schengen-típusú határ viszont legkésőbb 2007-től a szlovák-ukrán határtól a horvát-szlovén határig fog terjedni, ami Magyarország összes határszakaszának mintegy a fele. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy Magyarország belátható ideig kettős koordinátarendszerben kell, hogy meghatározza nemzeti céljait, jelesül a külpolitikai törekvéseket is. Egyrészt növekvő számban fogják körbevenni EU-tagállamok (egy részük NATO-tagállam is lesz egyben: Szlovákia, Szlovénia, Románia), ami növeli az ország biztonságát, stabilitását, és ebből adódóan minden bizonnyal a jólétét is. Másrészt délkeleti irányban továbbra is egy, a válságból épp hogy kilábalt, instabil térség fogja övezni, amely éppen ellenkező hatással van az ország helyzetére. Ebből a lemaradó térségből két országnak van – mai tudásunk szerint – kitörési lehetősége rövid, illetve középtávon: Horvátországnak és Szerbia és Montenegrónak. 42


3. Miért fontos és meghatározó ez a térség? Erre az egyszerű kérdésre többféle válasz is adható, a teljesség igénye nélkül. Íme néhány a lehetőségek közül. Mindenekelőtt azért, mert itt élünk, és függetlenül attól, hogy NATO-tagok lettünk és EU-tagok leszünk (velünk együtt egyes szomszédaink is), földrajzi helyzetünk nem változik, legfeljebb érdekérvényesítési képességünk, pozíciónk (de ez igaz a szomszédokra is). Szomszédaink sem változnak. Lehet bármilyen jó, kitüntetett kapcsolata Magyarországnak a nyugati országokkal, a „Nyugattal”, az nem helyettesítheti ezt a kapcsolatrendszert. A kétoldalú viták megoldására nem garancia sem a NATO-, sem az EU-tagság! Nem fogja senki felvállalni az ügyvéd szerepét (lásd a NATO és az EU hozzáállását a ciprusi ügyhöz!) Az integrációk ugyankkor katalizátor szerepet játszhatnak a kétoldalú problémák kezelésében és megoldásában (erre a legjobb példa az Észak-ír rendezés minden buktatójával együtt). Másrészt azért, mert továbbra is magában hordozza az instabilitás elemeit, a régió egy jelentős része továbbra is a szürke zóna része marad, egyes országok lehet, hogy hosszú ideig. Bilaterális kapcsolataink szintje, intenzitása, minősége ma sem azonos és a jövőben sem lesz az az egyes országokkal, hiszen itt egy dinamikus folyamatról van szó. Továbbá, mert csak együtt vagyunk érdekesek gazdaságilag, külön-külön nem. Mert egymásra vagyunk utalva, a térségben élő kis népek, ezt a történelem számtalanszor bizonyította. Mert megértésre, támaszra is csak itt lelhetünk – lásd az azonos, vagy hasonló történelmi pályaívet. 43


A kilátások nem kedvezőtlenek. A NATO 2002. novemberében Prágában döntött a bővítésről, és ebben Magyarországnak jelentős szerepe volt. Küszöbön áll az EU történetének legnagyobb arányú bővítése, s ez számos szomszédunkra is vonatkozik. 4. Szereplehetõségek Az eddigi fejtegetésekből talán kitűnik, hogy a magam részéről egyetlen értelmes és vállalható szereplehetőséget látok Magyarország számára: a kiegyensúlyozott, természetes arányú kapcsolatok fejlesztését az integrációs központokkal, a nagyhatalmakkal, egyidejűleg a régióval. Korrekt, megbízható, kiszámítható külpolitika folytatását. A „hasznosnak lenni”, vagy legalábbis azt megkísérelni típusú megközelítés gyakorlatba történő átültetését (mindenkinek ajánlható a finn példa tanulmányozása!). Hasznosnak lenni és szolgáltatni! Hogy rögzüljön: Magyarországgal előnyös dolog „üzletelni”. A velünk kapcsolatos kellemes benyomásokat kell szaporítani, így is hosszú időbe fog telni, amíg a szintén velünk kapcsolatos előítéletek, negatív beidegződések oldódni kezdenek. Ehhez természetesen a külpolitikai koncepciókat meg kell szabadítani az ideológiai töltéstől. ⇒ Célszerű megvizsgálni az alapszerződések eddigi hatását a kapcsolatok alakulására. Amelyik szomszéddal nincs még (Szerbia-Montenegró), meg kell kötni. ⇒ A közeljövőben EU-tagállammá válunk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy Ausztria korábbi sze44


repéhez hasonló közvetítő szerepet játsszunk Ukrajna, Románia, déli szomszédaink felé (ez éppen elég nagy falat). ⇒ Amennyiben közvetlen szomszédaink EU-tagok lesznek, a Benelux-típusú együttműködés kerülhet előtérbe. A V4-típusú együttműködés ebben a szövegkörnyezetben újítható-újítandó meg. 5. Szóba jöhetõ együttmûködési és fejlesztési területek 5.1. Gazdaság, kereskedelem ⇒ Meghatározóan fontos terület. Jellemzője ugyanakkor, hogy a térség az utóbbi 10 évben leértékelődött számunkra. Míg a ’80-as években forgalmunk kétharmada bonyolódott a térség országaival, 2000-ben már csak 14%-a. Ennek nem mond ellent az a trend, hogy a forgalom a szomszédokkal dinamikusan nő. Az EU-val ugyanis még dinamikusabban. ⇒ A CEFTA betöltötte hivatását. Az EU-tagsággal megszűnik tagságunk is. (Ma már agrárszempontból is vonzóbb az EU-kereskedelem.) A CEFTA további dinamikus bővülése az EU-tagság időpontjáig egyébként nem várható: legfeljebb Horvátország jöhet szóba (felvétele folyamatban van). ⇒ Közlekedési szempontból a térség országai versenyhátrányban vannak, mert nem kötik össze őket korszerű közlekedési útvonalak, autópályák. A vasúthálózat is korszerűtlen. A légi közlekedésre pedig a szétaprózottság a jellemző. 45


⇒ A szolgáltatások területén ugyanez a helyzet. Viszonylag fejletlen a bankszféra, biztosítási szféra stb. ⇒ Cross-Border Cooperation/határon átnyúló együttműködés (CBC) – az eddig létrejött ún. eurorégiók nem sok gazdasági hasznot hajtottak, politikai szempontból viszont stabilizáló hatást fejtettek ki. A gazdagabb együttműködési tartalom az eddigieknél több forrás bevonásával remélhető, ehhez (is) kell az EU-tagság. ⇒ Stratégiai tartalékként kezelhető az idegenforgalom, itt számos kihasználatlan lehetőség van! Mindez nem jelenti azt, hogy a gazdasági együttműködést el kell hanyagolni, ellenkezőleg: mindenekelőtt itt kell fejlesztésekbe fogni. Arra kell törekedni, hogy a térség minél hamarabb kapcsolódjon szervesen az EU-hoz (tagság, társult tagság, preferenciális kereskedelmi szerződések stb.). 5.2. Kultúra, szellemi kapcsolatok Ez az a terület, ahol talán a legtöbb a lemaradás. Itt találkozhatunk a legtöbb dilemmával. Mert bárhonnan vizsgáljuk is a dolgokat, nem fordíthatjuk el a tekintetünket a valóságtól, ami számos megválaszolatlan kérdést vet fel. Azt kell tapasztalnunk, hogy országainkban, népeink kollektív tudatában komoly ismerethiány van egymásról. Többet tudunk az angol, a francia, német stb. kultúráról, történelemről, mint egymás szellemi értékeiről, történelmi 46


teljesítményéről. Rossz beidegződések, masszív előítéletek élnek és virulnak ma is egymásról. Térségünk komoly tolerancia-deficitben szenved. Vannak, de lazák a szellemi kapcsolatok: ez, sajnos, a történelmi hagyomány! „Vigyázó szemeinket” mi magyarok mindig „Párizsra vetettük”, de ezt tették Prágában és Bukarestben is! Sokkal több értelmiségi fórumra, találkozóra, konferenciára volna szükség olyan témákban, amelyek elősegítenék a kölcsönös ismeretek elmélyítését. Ez ma még kihasználatlan terület. Az elmúlt években-évtizedekben kísérlet történt a „Mitteleuropa”-gondolat felmelegítésére. Ez, mint szellemi táplálék, úgy tűnik, nem tudott meggyökeresedni, bár kétségtelenül vannak ilyen jellegű hagyományok a térségben. Túl nagy viszont az időbeli távolság ahhoz, hogy szerves folytatásról beszélhessünk. Lehet(ne) rá építeni, de helyi értékén kell kezelni. És lényeges: nem minden relációban fejt ki vonzó hatást – pl. Szerbiában nem kifejezetten, itt inkább ellenérzéseket kelt. Intézményesen sincs jelen a magyar kulturális diplomácia minden térségbeli országban. Magyar kulturális intézet pl. nem működik déli szomszédaink egyikében sem. (Indiát, Egyiptomot már meghódítottuk!) 5.3. Környezetvédelem Új, fejlesztendő terület. Aktualitást adnak ennek a szektornak az árvizek, a határon átcsapó szennyezések. Vannak alapok: kétoldalú egyezmények. Regionális szemlélet kellene. Magyarország ebben lehetne kezdemé-

47


nyező, hiszen a térség közepén, a „teknőben” helyezkedik el. Van sajnos negatív példa: Bős-Nagymaros. De ez is arra kell, hogy figyelmeztessen mindenkit, hogy az együttműködés megkerülhetetlen! Jó példa a Dráva-Duna közös nemzeti park a horvátokkal, a Fertő-tavi közös nemzeti park az osztrákokkal. 6. Néhány szó a magyar-magyar kapcsolatokról Történelmileg új, feltétlenül üdvözlendő helyzet, hogy egyes szomszédos országokban a magyar kisebbség politikai szervezetei kormánytényezők lehettek, lehetnek! Ez óriási történelmi teljesítmény a részükről, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Magyarország elsősorban azzal segítheti ennek az örvendetes folyamatnak a folytatódását, amely Szlovákiában gyakorlatilag társnemzet státuszt biztosított a felvidéki magyarságnak, ha jó viszonyt ápol a többségi szomszéd népekkel és államaikkal. A magyar nép „történelmi” szétszakítottsága adottság. Két esetben merülhet fel az egyesítés: ha valamennyi magyar átköltözik Magyarországra, ami nem túl valószínű, és rövidtávon kiszámíthatatlan hatással lenne az ország gazdaságára, vagy ha a magyar állam újból kiterjeszti a fennhatóságát rájuk. Mindkettő elképzelhetetlen. Tehát evidencia, hogy magyarok a jövőben is több állam területén élnek majd. Az egyetlen értelmes megoldás: tudomásul venni a helyzetet, és ehhez dolgozni ki különböző stratégiákat. ⇒ A legkedvezőbb kifejlet az volna, ha minden magyarlakta állam előbb-utóbb az EU tagjává válhatna. 48


Ez biztosítaná a négy alapszabadság korlátozás mentes érvényesülését a magyar etnikumú EUpolgárok számára is. Emlékeztetőül: az áruk, személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásáról van szó. Más szavakkal: szabad tanuláshoz, szabad munkavállaláshoz, szabad letelepedéshez való jog a teljes „szállásterületen”. Nem utolsósorban EU-tagállamként az egyes országok a magyar ajkú állampolgároknak többé-kevésbé ugyanazokat a jogokat biztosítanák, köszönhetően a kötelező jogharmonizációnak. Ez az ideális állapot (sajnos) nem fog bekövetkezni az EU-nak Ukrajnával kapcsolatos távlati tervei miatt. Ukrajnát kivéve azonban a többi szomszédunk potenciális EU-tagállam. Szerbia és Montenegró kedvező esetben viszonylag rövid időn (8-10 éven) belül felzárkózhat és tagjelöltté válhat. ⇒ Érdemes tehát türelmet tanúsítani, és az átmeneti időre dolgozni ki valamilyen modus vivendit – ország-specifikusan! A határon túli magyar közösségek legfőbb problémája 80 éven keresztül ugyanis az volt, hogy határ választja el őket az anyaországtól. Ez az EU-tagsággal megszűnik. A magyar közösségek erőszakos asszimilációjára való törekvés sem folytatható tovább a többségi népek részéről, hiszen ezt az acquis communautaire nem teszi lehetővé. ⇒ Ma az EU-ban az figyelhető meg, hogy történelmileg hosszú időszakokat – egyes esetekben több évszázadot – követően a már nyelvüket is elveszített, de nemzeti tudattal bíró közösségek sorban kapják vissza önkormányzataikat (Skócia, Wales, Észak49


Írország), illetve etnikailag homogén területek rendelkeznek önkormányzattal (Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol stb.), valamint a nemzeti kisebbségi autonómiák számos formája él és virágzik. A szomszédos országokat az ott élő magyarok „elválasztottsága” szempontjából három csoportra lehet osztani: 1) Szlovénia, Szlovákia, nem kell kiépíteni a Schengen-típusú határt, 2) Románia, Horvátország: Schengen-határ átmenetileg, 3) Ukrajna, Szerbia és Montenegró: Schengen-határ + vízum-rezsim! Ennek megfelelő kapcsolat-tartási és kapcsolat-építési gyakorlatot kell bevezetni. Ezen a magyar kormány dolgozik, Szerbia és Montenegróval olyan kétoldalú megállapodást készítünk elő, amely széles körben nyújt majd igen komoly kedvezményeket. (Ezekről az utóbbi időben számos nyilatkozat, illetve cikk jelent meg.) Fentiekből következik, hogy a “státusztörvény” nem bizonyult, nem bizonyulhatott jó megoldásnak a helyzet kezelésére (mint közismert, folyik a revíziója), mivel nem differenciál, ellenkezőleg generalizál, kiegyenlíti a minimum háromféle helyzetben lévő határon túli magyar közösségeket. Tartalmilag egyébként a 11-féle kedvezmény zömét Magyarország az elmúlt években-évtizedekben is biztosította. Ezt a törvényt tehát nemcsak amiatt kellett revízió alá venni, mert komoly politikai feszültségeket keltett, hanem mert jelenlegi formájában nem alkalmas 50


arra, hogy Magyarország EU-csatlakozása után is betöltse alapvető hivatását. 7. Végezetül: milyen hatással kell és lehet számolni Vajdaságban Magyarország EU-csatlakozása után? A rövidtávú negatív hatást kár lenne tagadni. Vízumot kell kiváltani, és ez komoly visszalépés a korábbi állapotokhoz képest. Úgy is lehet fogalmazni, hogy Szerbia mintegy 40-50 évet megy vissza a történelemben (akkor volt utoljára általános vízumkényszer a ma EUtagállamokkal). Ebből a helyzetből azonban ki lehet jönni. Arra kell ösztökélni a szerb-montenegrói kormányt, hogy minél előbb tegyen eleget a Schengen-rendszer által támasztott követelményeknek. Látni kell, hogy a követelmények nem könnyűek, de teljesíthetők (lásd Románia esetét). Magyarország abban érdekelt, és ezért kész tevőlegesen is fellépni, hogy Szerbia és Montenegró fel tudjon készülni a kritériumok teljesítésére. Készek vagyunk átadni tapasztalatainkat. Közép és hosszú távon azonban az előnyök számosabbak. Mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy az EUtérség szomszéddá válása önmagában húzó-szívó hatást kelt, élénkíteni fogja Szerbia gazdaságát a fejlődő kereskedelem. Vegyünk két kézenfekvő és közismert példát: 1) Amikor 1975-ben Jugoszlávia megkötötte (az akkor EK-tag) Olaszországgal az Osimói Szerződést (annak szerves részeként a részleges szabadkereskedelmi megállapodást), az így beindult fejlődésből-fejlesztésekből elsősorban a határos Szlovénia (és részben Horvátország) húzott előnyöket, fölözte le oda-vissza hasznot. 51


2) Ausztria EU-taggá válásával az addig is előnyös helyzetben lévő Nyugat-Magyarország látványos fejlődésnek indult. Ez a térség ma Magyarország legfejlettebb térsége, a legjobb makrogazdasági mutatókkal. Az ott élő emberek Ausztriába járnak vásárolni, és nem azért, mert nálunk valami nem kapható, hanem azért, mert nekik már jobban megéri az „olcsó” szomszédban „shoppingolni”. Nem felelőtlenség kijelenteni, hogy Észak-Szerbia, vagy Vajdaság (azon belül is annak északi része) lesz az a terület, amely a Magyarország révén a szomszédságba költözött EU közelségének minden előnyét kiaknázhatja, és ki is kell, hogy aknázza. Milyen előnyökről beszélhetünk? ⇒ A fejlődésnek induló Dél-Magyarországon munkavállalási lehetőségek (hasonlóan NyugatMagyarországhoz, amely ezres nagyságrendben vonzott munkaerőt Szlovákiából, de máshonnan is); ⇒ Hozzájárulás az infrastruktúra-fejlesztésekhez Vajdaságban (mindenekelőtt É-D irányban: X. transzeurópai folyosó); ⇒ Tőkeexpanzió a térségbe, beruházások, új termelőkapacitások létrejötte; ⇒ Ebből adódóan új munkahelyek létrejötte; ⇒ Ebből következően nagyobb egzisztenciális biztonság, nagyobb stabilitás; ⇒ Az integráció szabály-rendszerének, működési mechanizmusainak fokozatos elsajátítása, meggyökeresedése a térségben;

52


⇒ Amiből egyenesen következik a lassú, fokozatos szemléletbeli változás, egy normálisabb, kiszámíthatóbb, élhetőbb világ feltételeinek kialakulása. Az előbbiekben elhangzott eszmefuttatás, gondolatkísérlet azt szerette volna érzékeltetni, hogy Magyarország EU-tagságából adódóan olyan új lehetőségek nyílnak mag Szerbia, Vajdaság, az itt élő magyarok számára, amelyeket érdemes megragadni. Ebben Magyarország részéről bizonyosan partnerségre, együttműködési készségre, toleranciára számíthatnak. Örömmel töltene el, ha mondanivalóm megértésre találna a tisztelt hallgatóság részéről.

53


Balla Lajos-Laci Gondolatok a Duna–Körös–Maros– Tisza-eurorégió jelene és jövõje c. tanácskozás kapcsán Régi ismerősöm, kedves barátom, Hódi Sándor arra kért, hogy előadással vagy felszólalással kíséreljek „megjelenni” a tanácskozáson. Sajnos, az időcsapda, amelyben az utóbbi két-három évben vagyok, meggátolta, hogy kellő alapossággal összeállítsak egy dolgozatot, így nem tehettem mást, mint délutánonként és esténként megkíséreltem valamilyen rendszerbe foglalni a témával kapcsolatos gondolataimat, hogy az így lejegyzett pamflet segítségével – talán: – ha(tha)ssak azokra a tudós és jeles egyén(iség)ekre, akik a tóthfalusi találkozó eredményeként, megfelelő elméleti alapossággal létrehozzák/megalkotják majd iránytűnket (mind a Délvidéken/Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség és tagjai, mind pedig a velünk együtt – vagy netán mellettünk? –élő más egyének és közösségek számára), amely útmutatásával megkezdhetjük az Európába történő egyéni és közösségi (re)integrálódást. a) Történelmi esély 54


Az elmúlt 85 év úgy épült be a délvidéki/vajdasági magyarság egyéni és a kollektív tudatába, mint a szétszabdalás, az Európából történő kitaszíttatás, a diktatúrák sorozata, a nemzeti elnyomás, a beolvasztási kísérletek folyamatos jelenléte, az erőszakos asszimiláció. Nem szándékozom elemezni az 1. világháborút, illetve annak eredményeit, helyette inkább egy óriási ugrással a XX. század végének eseményeit szeretném vizsgálat tárgyává tenni, amelyek alapján ki lehet mondani, egyedül a mi térségünkben nem következett be az 1990-es években a diktatúrákkal való végleges szakítás, helyette egy nemzeti-szocialista (vagy csak annak tűnő?) családi rémuralom cserélte fel a titói puha (netán liberálisnak is mondható) zsarnokságot. Ennek tükrében el lehet képzelni, hogy az átlagpolgárok milyen érzésekkel kísérték figyelemmel a közvetlen szomszédságunkban (ha csak Kanizsa község településeinek központjait figyeljük: Horgos esetében ez a távolság a legkisebb, légvonalban 1,5 km, míg a legtávolabb Tóthfalu található, szintén légvonalban alig több mint 15 km) is folyó tranzíciós folyamatokat, miközben nálunk a változás a folyamatos háborús uszításban, az „önkéntesek” utáni hajtóvadászatban, a fegyveres össztűzés-sorozatban stb. nyilvánult meg. Népcsoportunk tagjai számára a történelmi esélyek sorozatának kezdeteként akár 1988-at is meghatározhatjuk, amikor a „differenciáció”, a „minden szerb egy államban”, „mindenki kizsákmányolja a szerb népet” szólamok az átlagos délvidéki/vajdasági magyar polgárnál a szembenállást, a rendszerrel való ellenkezést váltották ki. Azért nem írom, hogy minden délvidé55


ki/vajdasági magyarnál, mivel az akkori „jeles reprezentánsaink”, a pozícióhoz jut(tat)ott valós és más értelmiségünk nagy része kitörő örömmel üdvözölte az új, mindenható vezér megjelenését, a – szerintük – demokratizálódásnak mondott folyamat beindulását. Az egyszerű magyar polgár példamutató hozzáállása, európaiként való viselkedése döbbentette rá a fejlett, nyugati demokráciákat arra, hogy ebben a térségben nemcsak szerbek és albánok, hanem rajtuk kívül magyarok és más nemzeti közösségek tagjai is élnek. Ezt akár erkölcsi tőkeként is kezelhetnénk, ha mind a közösségünk, mind pedig nemzettársaink büszkén vállalnák önmagukat a többségben élők előtt. Őszintén örültünk a 2000-ben bekövetkezett fordulatnak, azonban egyéni és közösségi elvárásaink beteljesedése mind a mai napig várat magára. Az elmúlt több mint két év az egyszerű polgárok kiábrándulását eredményezte, mivel a hatalomra jutott addigi ellenzék nem tudott élni a tranzíció nyújtotta lehetőségekkel. Az okok felsorolásán – a diktatúrát kiszolgáló egyének átvedlése, a 18 párt által létrehozott koalíció, a minimális konszenzus hiánya, a tranzícióból reánk háruló feladatok fel nem vállalása, a régi rendszer infrastruktúrájára való ráépülés, a diktatórikus hagyományok elfogadása, rendszerváltozás helyett hatalomváltásra való törekvés stb. – kívül itt sem kívánok elemzésbe fogni. Đinđić kormányfő meggyilkolása után újból esélyhez jutottak a térségben élők. Ez az esély azonban feltételezi egyes feladatok feltétlen elvégzését. A teljesség 56


igénye nélkül a szerintem legfontosabbakat kívánom csak lajstromba szedni: ⇒ maradéktalan leszámolás a szervezett bűnözéssel és a bűnszövetkezetekkel, ⇒ az állami szervek megtisztítása mindazoktól, akik összekapcsolódtak a szervezett bűnözésseI, valamint azoktól is, akik – bármilyen érdek mentén – az elmúlt rendszer feltételek nélküli kiszolgálói voltak, ⇒ szembenézés azokkal a tényekkel, amelyek egyértelműen bizonyítják, ki, miért, mennyire és miként volt bűnös a legújabb balkáni háborúk kirobbantásában, az emberiesség ellen elkövetett bűntettekben, leszámolás azokkal a nemzeti mítoszokkal, amelyek segítségével egyesek igazolni akarják az 1986-2000. közötti időszakban önként felvállalt nem éppen pozitív szerepüket, ⇒ a háborús és emberiesség elleni bűnökkel vádolt személyek felelősségre vonása, bíróság elé állítása, akár itt, Szerbiában, akár a hágai törvényszék előtt, ⇒ az elmúlt rendszerben, valamint az utolsó két és fél év alatt törvénytelenül szerzett vagyon elkobzása, ⇒ Szerbia és Montenegró Államszövetség szerveinek lehető leggyorsabban történő létrehozása, valamint azok működésének szavatolása, ⇒ az államszövetség és a tagállamok jogrendsze-rének azonnali összehangolása az EU és a fejlett európai államok gyakorlatával,

57


⇒ az alapvető egyéni és közösségi emberi jogok, valamint polgári szabadságok gyakorlatban történő megvalósításának szavatolása, ⇒ az erőszak-szervezetek – katonaság, rendőrség, állambiztonsági szervek, titkosszolgálatok stb. – munkája feletti polgári ellenőrzés (civil kontroll) létrehozása és működtetése, ⇒ a hatalom minden ágának – törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás, fiskális rendszerek stb. – azonnali decentralizálása, s ezáltal a helyi (esetleg kistérségi – mivel nálunk ez a gyakorlat) önkormányzatok – a polgárok érdekében történő működési feltételeinek szavatolása... Tudom, akkor juthatunk el az európai (re)integrálódás következő lépcsőjére (vízummentes-séget szavatoló fehér lista), ha ezeket – és más, mint pl. a határzár műszaki felszereltségének biztosítása – a feltételeket mind teljesítjük, s melyek elsődlegesen politikai döntésektől függnek. b) Belsõ és eurorégiók Mindaddig lehetetlenség kihasználni az eurorégiók nyújtotta lehetőségeket, ha a térségünkben nem számolunk Ie az elmúlt 15 év alatt ránk erőltetett központosítással. EI kell felejteni az egységes (unitárus) állam eszméjét, szakítani kell a Horgostól Dragašig terjedő egységes térségben való gondolkodással. Úgyszintén szakítani kell a nemzetállami álmokkal, az állami szuverenitás és a területi integritás XIX. században kialakított értelmezésével. 58


A gyakorlatban mindezt úgy lehet elképzelni, hogy a várható EU-integráció folyamán előbb-utóbb olyan területi egységeket – statisztikai körzeteket (régiókat) – kell létrehozni, amelyek megfelelnek a pozitív európai gyakorlatnak. Számunkra mindez azért is fontos, mert a Délvidék/Vajdaság minden tekintetben kielégíti az Európában alkalmazott pragmatikus feltételeket (lakosok száma, területi körülhatároltság, földrajzi, történelmi, kulturális stb. hagyományok). Azonban azt is tudni kell, mindez az egész állam területén nem alkalmazható, így figyelembe kellene venni a spanyolországi példát, az asszimetrikus decentralizáció valóságban is működő gyakorlatát. Az ilyen jellegű intézkedéscsomaggal hatályon kívül helyezhető a lassan tíz éve létező – és nem működő – mesterséges körzetesítés, amelyről elmondható: egyedül a diktatórikus rezsim szükségleteit segítette (a nem szerb nemzeti közösségek választótestületeinek mesterséges megosztása – lásd: az ún. Észak–Bánáti Körzet –, a mindennemű érdekérvényesítés meggátlása a területi átszabdalás segítségével stb.), az akkor hatalmon lévő pártok mindenkori választási győzelmét preferálta. Mindezt szükséges olyan alkotmányos előírásokkal rögzíteni, amelyek sem törvényekkel, sem pedig kormányrendeletekkel nem módosíthatók, ha másért nem, csak azért, hogy a többpártrendszeri választásokkal bármikor hatalomra kerülők ne állíthassák vissza a központosítás semmilyen formáját. Igaz, hogy térségünkben nem működnek települési önkormányzatok, a jelenlegi községi képviseleti rendszer inkább a kistérséginek felel meg. Fel kell mérni, 59


mi módon lehet szavatolni a települések lakosainak beleszólását saját életük megszervezésébe. Úgy ítélem meg, hogy a most megtalálható helyi közösségek hatáskörének növelésével mindezt el lehet érni. Igen komoly feladatok elé állít majd bennünket a községek/kistérségek működésének szabályozása is, mert e pillanatban még a Délvidék/Vajdaság esetében is találhatunk négyezer lakosú (Karlóca), de több mint százötvenezer polgárt felölelő (Szabadka) községet is. Mindezt csakis a városok gyakorlatának újbóli bevezetésével lehet elérni, s mivel a hagyományok térségenként változnak, így ajánlatos lenne, ha régiónként – a mi esetünkben a Délvidék/Vajdaság szintjén – lehetne az ezzel kapcsolatos jogszabályokat megalkotni. Elég csak, ha a XX. század elején érvényes szabályozásra gondolunk kiinduló példaként, amikor léteztek nagyközségek, rendezett tanácsú városok, mezővárosok és városok. Ha feltételezzük, hogy az Európához való (re)integrálódás immár nemcsak politikai szólam, akkor nagyon fontos szerephez juthatnak a határokon átívelő, kistérségi, térségi és euroregionális szerveződések. Nagy valószínűséggel még az idén tavasszal bekövetkezik a jelenleg hatályban levő helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítása, s így megszűnik a kormány jóváhagyási (illetve tiltási) jogosítványa bármilyen önkormányzati szövetkezés létrehozásával kapcsolatban. Ez azért fontos számunkra, mivel abban a pillanatban a Délvidéken/Vajdaságban található községek/kistérségi önkormányzatok szabadon csatlakozhatnának pl. a Duna–Körös–Maros–Tisza60


eurorégióhoz. Továbbá pontosítani lehetne a kistérségi kapcsolattartást, (Magyar)Kanizsa esetében a Homokháti Kistérség kereteiben való együttműködést, de akár a (Magyar)Kanizsa község és Röszke település közötti partner- vagy testvérkapcsolatot – ami azért is példaértékű, mivel közvetlenül szomszédos önkormányzatokról van szó – sokkal szorosabbra lehetne fonni, sőt akár intézményesíteni is lehetne. c) Az eurorégiós esélyek kihasználása Jelen pillanatban nagy a valószínűsége annak, hogy ősz végétől kezdődően, mint potenciális EU-tag, Magyarország bevezeti a vízumkényszert mostani állampolgáraink számára. Teljesen lényegtelen, hogy ez a kényszer meddig fog tartani, annak megszűnte után is csak EU-tagokkal közösen léphet fel a jelenlegi országunk támogatások, segélyek, kölcsönök megszerzéséért. Mindenféleképpen olyan projektek kidolgozásával kell megjelenni az EU előtt, amelyek a határon átívelő térség és kistérségek fejlesztését irányozzák elő. Ahhoz pedig az kellene, hogy elfogadhatóvá tegyük a magyar többségű önkormányzatok közösségét, de akár azon belül is olyan kistérségi kapcsolódásokat hozzunk létre, amelyek segítségével beindíthatjuk a magyar többségű önkormányzatok gyorsabb ütemű fejlesztését. Csak lehetőségek szintjén kívánom felsorolni azokat a kapcsolódási esélyeket, amelyek a DKMT keretében, de akár azon kívül is létrejöhetnek. Ilyenek pl.: ⇒ Tisza menti (kistérségi) önkormányzatok közössége, 61


⇒ határon átnyúló környezetvédelmi kistérségek - pl. Kübekháza, Röszke, (Magyar)Kanizsa, Törökkanizsa, Szelevényi puszta és erdő, ⇒ a Tisza észak-vajdasági részén található öt kistérség/község közös érdekek – kommunális tevékenységek, egészségügy, szociális tevékenységek stb. – mentén történő szövetkezése, ⇒ az államközösségben található olyan kistérségek/községek szövetsége, ahol nem a szerb és a montenegrói nemzeti közösségek élnek többségben stb.

62


Szecsei Mihály A szerbiai stratégiai fejlesztési terv regionális fejlesztési vonatkozása Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egeresi Sándor előadása után, aki rózsaszínben látott mindent, bizonyos fokú kurázsi kell ahhoz, hogy én leengedjem a lábakat a földre, s valahogy elmondjam, hol is vagyunk vagy hová jutunk. Kiindulópontnak a szerbiai stratégiai tervet vettem. Ez a fejlesztési terv 2010-ig látja elő a jövőt. Azért 2010-ig, mert úgy tervezték, hogy akkor kerül be Szerbia az Európai Unióba. A paraméterek úgy vannak ütemezve, hogy arra az időre egyensúlyba jusson Szerbia gazdasága, illetve felzárkózzon Európához. Hadd mondjam el, hogy most már nem elég csak Európában gondolkodni, bár egyezek Egeresi Sándornak azzal a meglátásával, hogy Európa az első lépés. De hogy mást ne mondjak, Kína uralja a textilipart az egész világon, a világ pamuttermelésnek a nyolcvanvalahány százalékát ő adja. Ez a volumen kb. 230 millió tonna. Hozzá legközelebb India és Oroszország áll mintegy 30 valahány millió tonnával. Ahol ők megjelennek, nem csak nálunk, hanem az egész világon, ott át kell szervezni a textilipart. Innen ered az óriási vita Szerbia és Montenegró között is. El kell dönteni: a textilipart védjük, vagy ne védjük? Szerbia védené, egy elavult iparágról van szó, ami szerkezetileg rossz. Montenegrónak lényegében véve semmi köze sincs ehhez, ott a kínaiak behoz63


nak mindent, ami csak kell. Vannak ilyen dolgok, amelyeket figyelembe kellett venni a stratégiai tervezésnél. Ez kihat – nyilván ezért kerültem véletlenül az előadók sorába –, mert ez kihat a regionális fejlesztésre, akár a szűkebb területfejlesztésre, akár a szélesebb térségfejlesztésre. A stratégiai fejlesztési terv kidolgozásánál nehéz kiválasztani, eldönteni, hogyan fogalmazzák meg a célokat. Hogyan tűzzék ki azokat? És a hogyan fogalmazzák meg a megvalósítási akciókat? Nagyon komplex feladat jelenleg stratégiai tervet készíteni. A globalizáció folyamata olyan óriási technológiai, piaci és szerkezeti változásokat hajt végre, hogy nem lehet pontosan előlátni egy nemzetgazdaság helyzetének alakulását, hiszen öt év múlva már nem lesz ilyen nemzetgazdaság, nem lesz az a fajta nemzetgazdaság, amiről ma beszélünk. Egy fogalom lesz csupán, történelmi fogalom. El kellett határozni, hogy milyen tervet készítünk, milyen stratégiát dolgozunk ki, milyen szerkezeti és piaci változásokat látunk elő. A lehetséges módozatok egy stratégiai tervezetnél, ami kihat a területire is, a regionális fejlesztésre is, a következők. Vagy át kell engedni a gazdaságot a piaci mechanizmusnak, a fejlesztési stratégiát a piac intézményeire kell alapozni, ez az egyik módozat, a másik, hosszú távú prognózist kell készíteni a stratégiai opciók feltárására. Szerbia, az én nemzedékem még úgy tanulta, természeti kincsekben igen gazdag. Ez a könyv most az írja, hogy 2010-től Szerbia színesfém importőr lesz. Gyorsan itt lesz az már. De több olyan termék is van, amelyekről úgy tanultuk, hogy Szerbia gazdag készletekkel rendelke64


zik, s most ezeket a termékeket 2010 után Szerbia importálni fogja, kivéve a szenet. A másik nagy kérdés, területileg is, regionálisan is nagyon fontos, hogy tulajdonképpen melyik zónát kell előnybe helyezni: a fehér zónát, a törvényes nagyipart, mezőgazdaságot, szolgáltatásokat, amelyek törvényes keretek között működnek vagy a szürke zónát, az árnyékgazdaságot? A kormány bevallása szerint az árnyékgazdaság a társadalmi termék 42 százalékát adja. Biztos vagyok benne, hogy többet. De álljunk meg itt, a 42 százaléknál. Ez is majdnem fele a társadalmi terméknek. A szürke zóna egyes folyamatai törvényes kereteken belül zajlanak, tehát nem lopnak, nem rabolnak, hanem behozzák az árut, árulják és fizetnek más áruval. De vannak más folyamatok, amelyek az illegális üzletelés fogalomkörébe tartoznak. Ezeket zárjuk ki? Nem. Ezek a folyamatok az életszínvonalra közvetlenül kihatnak. A szakszervezet a múltkor megkérte a pénzügyminisztériumot, hogy ne hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyekkel megszüntetik az utcai árusítást, a feketepiacot, mert ebből 600 ezer ember él csak Belgrádban. Ez kihat ránk is, hiszen ami a piacot, a kereskedelmet illeti Novi Pazar után Szabadka a legnagyobb központja ennek a szürke zónának. Ha valaki megnézi az ún. bolhapiacot Szabadkán, több százmillió dináros befektetéseket talál. Nem nevezem meg a beruházókat, jó barátaim, jó ismerőseim, több százmilliót fektetnek be, és én, mint közgazdász szégyenkezem, tényleg annyira kifizetődő lesz még tíz évig a feketegazdaság, a feketepiac, a szürke zóna? Nem kell erről, hogy többet beszéljek. 65


Ez a stratégiai terv 23 szektort ölel fel, azzal, hogy a hangsúlyt a fehér zónára helyezi, tudomásul veszi, hogy van szürke zóna, van árnyékgazdaság, de a hangsúlyt a fehér zónára helyezi. Ebből sem minden szektort, hanem csak 23 szektort emel ki. Persze, hogy nem mindegyik egyformán hat ki a regionális fejlesztésre. Ha a Duna– Körös–Maros–Tisza-eurorégióról beszélünk, akkor nyilván az élelmiszergazdaság nagyobb mértékben hat ki a regionális fejlesztésre, a szénfeldolgozás pedig kisebb mértékben. De azért mindegyik intézkedés, amelyet a stratégiai terv megvalósítására foganatosítanak, kihat a regionális fejlesztésre, a térségfejlesztésre is. A 23 szektor, amelyet kiválasztottak, adja a társadalmi terméknek, a GDP 70 százalékát. Mint közgazdász mondom önöknek, hogy nyugodtan elfogadhatjuk, elég ennek a 23 szektornak az átfogása. Nem tudjuk, milyen lesz a világgazdaság alakulása. Most nem beszélek se recesszióról, se újjáéledésről, de a világgazdaság egész máshogy fog kinézni 2010-ben, mint ahogyan azt gondoljuk, később majd egy-két adattal ezt alátámasztom. Egy másik kérdés, hogy Szerbia gazdaságát rekonstruálni kell. Teljesen újjá kell építeni. Ez egy olyan tönkrement gazdaság, hogy nem tudom összehasonlítani a világháború utáni gazdaságok közül egyikkel sem. Nagyon tönkrement a gazdaságunk, és ezt rekonstruálni kell. A harmadik, ami miatt azt hiszem (Hódi) Sándor fölkért előadásra, pedig az, hogy a fönntartható fejlesztéssel csökkenteni kell az elképesztően nagy regionális különbségeket. Ezt is számszerűsítve el fogom mondani. Azokat az óriási különbségeket, amelyek a térség fejlettségében, a 66


régiók fejlettségi szintjében jelentkeznek Szerbiában, csökkenteni kell. Tisztelt hallgatóság, ebben a stratégiai tervben nem minden a mi javunkra történik, mert a gazdaságpolitika, a mechanizmus, a koncepció, a végrehajtás, az operatív tervek nem valami megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek Vajdaság iránt, amely most a legfejlettebb területe az országnak. A stratégiának tulajdonképpen egy szociális tervet kellene megoldania. Vannak korlátozó tényezők, mint mondottam, az első a leromlott gazdaság. A másik, hogy Szerbia szegény erőforrásokban. Koszovó akkora széntartalékokkal rendelkezik, hogy ennek az országnak 285 évig biztosítaná a szénellátottságát. Igen ám, de Koszovó az Koszovó és nem Szerbia. Én ugyan nem merem megmondani, hogy most hová tartozik, de nem lehetett bevenni ebbe a stratégiába. Tehát egy ilyen erőforrás van, és még sincsen. Kívül van. Továbbá el kell mondani, hogy a szakmunkás igényes szektorokban elégtelen az ellátottság. Én tudom, olvasom, hogy Magyarországon sem megfelelő a munkaerőszerkezet. Nálunk még rosszabb, nagyon rossz a helyzet. Nem akarom elvenni mások kenyerét, hogy a képzettségi szintekről is beszéljek. A következő probléma a szolgáltatási szektoroknak a fejletlensége. Fejletlenek a szolgáltatási szektoraink, hiszen nálunk 27 és 34 százalékban vesznek részt a társadalmi termékben. A fejlett országokban ez mindenütt 60 százalék fölött van. Én tíz éve könyörgök Szabadkán, és nem csak könyörgök, most már bele is szóltam, hogy ki kell építeni a logisztikai központot. Sokkal jobb feltéte67


lünk van, én mondom, mint Szegednek, vagy mint Bajának, és ott már van két logisztikai központ. Mi nem tettünk semmit. Jó, nem mondta senki, hogy nem kell, de maradt minden a régiben. Szerbiában az egész szolgáltatással ez a helyzet. Tudnunk kell továbbá azt is, hogy a fejlesztés egy halmozódó folyamat, amelyben halmozódnak a technológiai innovációs ismeretek. Ezt Szerbiában be kell indítani. Nem lesz könnyű dolog. Az én feladatom az lenne, hogy bemutassam, az egyes szektorok hogyan járulnak hozzá a regionális fejlettségi különbségeknek a megszüntetéséhez. Ha például a szektorok, mondjuk az élelmiszergazdaság, olyan feladatot kapnak, hogy „a nemzet önellátását” kell biztosítaniuk, szerbül úgy van, hogy „nacionalna samodovoljnost”, az katasztrófa. Ebben az esetben a szektor nem csökkenti a régiónak a függőségét a többihez viszonyítva. Vannak világgazdasági tendenciák, amelyek Magyarországon, de most már a többi gazdaságon keresztül, kihatnak ránk is. Ezek a világgazdasági tendenciák bizony nagyon kihatnak a jövő gazdaságfejlesztési lehetőségére. Miért? Kérem azért, mert mind nagyobb és nagyobb a részesedése a világ GDP társadalmi termékében azoknak az ágazatoknak, amelyek kölcsönösen függőségi viszonyban vannak egymással. Nincs már önálló szektor. (Az eddigi magyar kormánynak volt egy ilyen beszállítói programja. Nagyon jó program volt. És ezt mások is hasonlóképpen csinálják.) Az egymással kölcsönös függőségi viszonyban levő gazdaság adja a világ társadalmi termékének 50 százalékát. Ez egzakt kimutatás, a Világbank egyik elnöke küldte el az elemzést. Akarjuk, nem 68


akarjuk, ez a tendencia erősödik. Az elkövetkezendő időszakban olyan ipari termelésnek van esélye, amelynek a termelési költségei, az önköltsége a termelés megkétszereződése esetén 20 százalékkal csökken. Ez az első követelmény. És ezt a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, mindenki elfogadta. Még egy adatot mondok. 2027-ben a világ GDP társadalmi termékének 80 százaléka a globálisan helyezkedő, egymással kölcsönösen függő viszonyban levő termelő ágazatokból fog eredni. 91 ezermilliárd dollár lesz akkor a GDP, ebből 73 ezermilliárd dollár ezekből az ágazatokból fog származni. Kérem, arról akartam csak önöket meggyőzni, hogy a nemzetgazdaság, meg a helyi piac, meg amiről mi beszéltünk, hogy Vajdaság majd ellátja egész Európát, ez megszűnik. Ez volt. Nem tudtuk kihasználni, mikor lehetett volna, ez most már nem ismétlődik meg. Az egész stratégiának, így a regionális beilleszkedésnek is, abból kell kiindulnia, hogy van egy átszerveződés, a kölcsönös függőségi viszony terjed nagyon gyorsan. Még valamit kell mondani a modern állam szerepének változásáról a gazdaságban. Ezt Szerbia és Montenegró nagyon nehezen fogja tudomásul venni. Tudják miért? Azért, mert a költségvetési bevételeknek óriási tétele a vám és a jövedéki adók. És ettől nem tud megszabadulni Szerbia. Igen ám, de a többiek megszüntetik az államnak ezt a szerepét. Az inputnak, a beáramlásnak a felügyelete nem állami dolog. Az, aki vette, az nézze meg az árut, reklamáljon, ha nem tetszik, de ehhez semmi köze a vámosoknak. Ha valaki Innsbruckból Bolzanóba megy, az olasz-osztrák határon azt sem kérdezik, hogy hová megy. 69


Ezzel számolnia kellett ennek a stratégiai tervnek is, nem azért, mert Magyarország és Szerbia között a határ megszűnik, hanem azért, mert az egész világon ez a folyamat, és ezt tudomásul kell venni. Szerbia gazdasági szerkezete most olyan, amilyennek örököltük: az ipari termelés 40 százaléka beruházási termékeket gyárt. Ha nincs forrás beruházásra, ha nincs nyereség, nincs hitel, akkor ki az ördögnek lehet eladni ezt az óriási mennyiségű beruházási terméket? Tudjuk, az adai Potisje gyártotta először Jugoszláviában a számjegyvezérlésű gépeket. Büszkék voltunk mindannyian, hogy az onnan ered. No és most mit érünk el vele? Nincs a gyárnak felhalmozási forrása, amit felhasználhatna a befektetésre. És ez az egész országban nagy baj. Jelenleg igen alacsony szintű az export. Most úgy tervezzük, hogy 2010-ben a társadalmi termék 50 százalékát exportra kell készíteni. Ez óriási feladat. A mi 1 milliárd 8-9 százmillió dolláros exportunk mellett Magyarország 34-35 milliárd dollárt exportált tavaly. De másokat is hozhatnák fel példának. Óriási az eltérés, amit nekünk be kell hozni. Ehhez persze nemcsak a gazdasági szerkezetre kell hatni, az erőforrások jobb kihasználására, hanem pénzügyi reformra, bankreformra is szükség van. Az 55 bank helyett 5 bank is elég lenne ennek a gazdaságnak. Lehet, hogy 20, de több egy se kell. Újabb probléma a külföldi tőkének a vonzása. Külföldi tőke nélkül ezzel a bolhapiaci privatizációval – bocsánat, ha valakit megsértek a privatizáció jellemzésével, ami szerintem bolhapiaci szintű – semmire sem megyünk. Ehelyett komoly tulajdonszerkezet váltásra van szükségünk, a külföldi tőkének a behozatalára. 70


És még valami: hiányzik a monopolellenes törvény. Nálunk nincs versenyhivatal, nem is hallottunk róla. Nálunk a monopolhelyzetben levő vállalataink diktálják az árakat. Még valamit a munkaerő-helyzetről. A háború előtt ebben az országban 2 millió 250 ezer foglalkoztatott volt. Most a regisztrált munkanélküliek száma 923 ezer, a vállalaton belüli munkanélküliség, a belső munkanélküliek száma 800 ezer. Ezt abból tudjuk, hogy amikor elkel a gyár, az új tulajdonos elbocsátja a felesleget. Továbbá 34 ezer 200 vállalat fizetésképtelen, ami 424-425 ezer munkást érint. Nem kapnak az emberek fizetést, ami után nincs járulék, sem egészségügyi, sem nyugdíjbiztosítás stb. A munkaerő-helyzet olyan katasztrofálisan rossz, hogy például Szabadkán 23 500 ember dolgozik a gazdaságban, és erre 19 ezer munkanélküli jut. Majdnem annyi a munkanélküli, mint amennyien a gazdaságban dolgoznak. De Zentán és másutt sem sokkal jobb a helyzet. Ami a regionális vetületet illeti, azt mondtam, hogy a stratégiai tervnek az a feladata, hogy azokat a szektorokat serkentse, amelyek a régiók közötti fejlettségi szintet csökkentik. A legfejlettebb és a legfejletlenebb közti különbség 6,08 szoros,. Vagyis az arány 6,08:1-hez. Törökországban a legfejlettebb és a legfejletlenebb közti különbség 2,20:1-hez. A világátlag – a Világbank adatai szerint – 3,70:1-hez. Ez is eléggé nagy különbség, de nálunk sokkalta nagyobb ennél. A lakosság 30 százaléka ország területének 45 százalékán él. Ha megnézem, hogy ezek az emberek hogyan vesznek részt a gazdaságban, a következőt tapasztaljuk. Belgrád Szerbia összterületének 3,6 százalékát adja, a 71


népesség 16,2 százaléka él itt, és 24 százalékkal járul hozzá az ország gazdasági erejéhez. Ezzel szemben az előbb említett 45 százalék a gazdasági potenciál 10-18 százalékát adja. Nos, kérem ez a regionális fejlesztést akadályozó egyik fontos tényező. Nézzük tovább: Koszovó nélkül Szerbiában 4705 település van. Ebből Szerbia központi részén 4239, Vajdaságban pedig 466 település van. Vajdaságban van tehát a települések 9,9 százaléka. Miért mondtam ezt el? Azért kérem, mert ha a gazdasági központokat nézem, amelyek visszahatnak a fejlesztésre, akkor más képet kapunk. Szerbiában összesen 553 gazdasági központ van, ebből Szerbia szűkebb területén (vagyis Vajdaság nélkül) 457 központ, Vajdaságban pedig 96. A települések 10 (9,9) százalékos részesedésével szemben a fejlesztő gazdasági központok 21 százaléka található Vajdaságban. Itt van tehát a regionális fejlesztésnek a motorja. Szerbia gazdasági motorja Újvidék, Szabadka, Becskerek stb. És ezt figyelembe kell venni. Csak… Csakhogy Szerbia népessége csökken. Ez a tanulmány kimutatja, hogy 1955 és 1999 között 29,5 ezrelékről 11,6-ra csökkent a népesség szaporulata. A központi Szerbia területén 28,1 ezrelékről 9,3-ra, Vajdaságban 25,5-ről 9,4-re esett vissza. Nehéz azt mondani, hogy ez korrelációban van a gazdasággal. Én se tudnám ezt bizonyítani. Akkor sem, ha 1000 megkötött házasságra Szerbiában 154 válás jut, Zentán 371, Kanizsán 363. Mindegy. Nem bizonyíthatok semmit. Nincs bizonyítékom a gazdasági fejlettségi szint és a válások gyakoriságának a korrelációja között. A fejlesztési feltételekkel kapcsolatban azt mondtam, hogy Szerbiának 2010-ig elegendőek a természeti kincsei. 72


Onnan színes fémek importja szükséges. Ha Koszovó kiválik, szénproblémáink is lesznek. Vízhiány. Mindig azt mondtuk, hogy természeti forrásokban gazdagok vagyunk. 16 milliárd köbméter víz áll rendelkezésünkre Szerbiában évente. Ez azt jelenti, hogy 1550 m² jut egy főre. Európában 3000 m²/fő. Árueszközök elhasználtsága Szerbiában 59,1%, a gépeké 82,8%. Használaton kívül áll több, mint 1100 gyár, és 1,8 millió m² üzleti felület. Ami bennünket közvetlenül érint, és sért is, az az élelmiszergazdaság fejlesztése. A szerbiai stratégiai fejlesztési terv előlátja, hogy nagyon jó földünk van, nagyon jó az időjárás, sok a napfény, jó a besugárzás, az eső, minden jó, tehát termelhetünk, elláthatjuk népességünket élelmiszerrel. És itt a baj. Az élelmiszergazdaságnak csak 20 százaléka kerül exportára. A tervezet beruházásokra összesen 2 milliárd dollárt lát elő 2010-ig. Ebből 530 millió dollárt öntözőrendszerekre. Nemrégiben, két-járom évvel ezelőtt 42 millió márkáért kiépítettük a Tisza– Palics-csatornát, azóta sem használja senki. Az agráripar, amelyről ez a tanulmány beszél, ellátja a lakosságot. Elvileg tavaly is ellátta, mégis importáltunk félsertést, élősertést, tejport külföldről. Tehát nem mindig az agráripar kínálatában van a hiba. Az a gond, hogy ez az agráripar, amely csak a 20 százalékot exportál, honnan fedezze a különbséget az importra. Mert importál: növényvédő szereket, műtrágyát, adalékokat stb. Azon kívül itt is, mint mindenütt, szükség van agrárbüdzsére, intervencióra. A tanulmány 150 millió dollárt lát elő évente – ennyi van az idei tervben is –, a térítmények, prémiumok stb. kifizetésére. Ezzel kapcsolatban az a gond, hogy az egyéb ágaza73


tokban 32,9 milliárd dollárt lát elő, ebből 8,3 milliárd dollárt az energetikára fordít, és infrastruktúrára 3,2 milliárd dollárt, külön vasút- és autóútra 5 milliárdot. Itt meg kell állnom, ugyanis a mi területünk a 10-es korridornak a tengelye. Hiába próbálta Milošević rendszere egy törvénnyel (Zakon o prostornom razvoju Srbije) kiiktatni az Újvidék–Szabadka–Budapest tengelyt és helyette a Pancsova–Becskerek–Kikinda, majd a Zombor–Baja–Bécs vonalat előlátni, Európa nem fogadta el. Ez egy jelentős regionális fejlesztési tényező, azt hiszem, igaza van Šumarac úrnak, amikor azt mondta, hogy kb. 100 ezer új munkahelyet tud biztosítani ennek a 10-es korridornak a fejlesztése. Tud. Ezen a vidéken, én megnéztem, ha nem fejlesztjük ki a hajdújárási termálfürdőt, akkor is 10-15 ezer új munkahelyet tud teremteni. Ebben benne van a szolgáltatás is, amiről az előadásom elején azt mondtam, hogy nagyon gyenge, nagyon fejletlen, elmaradott. Tehát ilyen lehetőségek vannak. 12 milliárd dollár csak a telekommunikációra van előlátva. Vannak aztán olyan tételek is ebben a könyvben, mint pl. az informatika fejlesztése. Ez minden országban ott áll valahol elől, ha nem a legelején. A könyv szerint az informatika fejlesztésében a következő központok jeleskednek: Szabadka, Belgrád, Újvidék, Kragujevac, Niš. Nos, ne vegyék tőlem rossz néven, ha kihangsúlyozom Szabadka szerepét. Szabadkán volt az első számítógép központ Han Stjepan professzornak köszönhetően. A fiatalok ma is nagyon jól képzettek informatikából. Van tehát lehetőség arra, hogy ha nem regionális, de szubregionális központtá fejlődjön Szabadka. Ez persze nem csak attól függ, hogy Szabadka mit tesz, hanem attól 74


is, amiről Egeresi Sándor beszélt, európai forrásokra is szükség van. Az európai forrásoknak a lekötésével nagyon kell vigyázni, könnyen lemaradunk, lépéshátrányba kerülhetünk. Mi kötöttünk egy szerződést, a három kamara: a temesvári, a szegedi és a szabadkai, egy információs rendszer kiépítésére. Sajnos csak azért, mert Szabadka nem volt rajta az eurorégiós listán, Muraszombatot tették be helyettünk Brüsszelben. Elment a vonat. Nagyon fontos tehát felkészíteni a fiatalokat, hogy az ilyen strukturális alapokra, meg másra pályázni tudjanak. Tanuljanak meg pályázatokat készíteni, és adják is be azokat. Én nagyon megköszönöm a figyelmüket, kitüntettek vele, de hát ezt nem lehetett rövidebben elmondani. Köszönöm.

75


Szöllősy Vágó László hozzászólása Hölgyeim és Uraim, azzal a tudattal, hogy ez a mai témának csak egy nagyon szűk szelvénye, igyekezni fogok meggyőzni önöket, hogy a regionalizálódó Európában igenis ezzel is foglalkozni kell. Ehhez a téma körüljárása néhány alapfogalom tisztázását igényli. Most nem fontossági sorrendben, de az identitásról föltétlenül szólni kell, ha a vallás és nemzeti megmaradásról beszélünk. Az identitás történelmileg és társadalmilag adott szerepmintákkal való azonosulás. Ebből következik, hogy minden embernek annyi identitása van, ahány szinten, ahány vonatkozásban kapcsolódik, azonosul másokkal, akár racionális, akár érzelmi síkon. Ez lehet nemzeti, vallási, hivatásbeli, de sokkal hétköznapibb is, mint pl. hobby, lakóhelyi, közös iskola stb. A személyi azonosulásnak a különböző kategóriái átmenetileg ellentmondásba kerülhetnek egymással. Sőt tartósan is, mert előfordul, hogy az ember olyan viselkedésre kényszerül, ami ellentmond elveinek, erkölcsi meggyőződésének, nemzeti, vallási érzéseinek. Ilyenkor az ember hűtlenné válik önnön identitásának valamelyik eleméhez. Van erre gyönyörű bibliai példa. Péter, aki mielőtt a kakas megszólalt volna, háromszor tagadta meg Mesterét. De ez egyúttal arra is példa, hogy mit jelent az, hogy ha a többség ellenségesen viszonyul a kisebbséghez, vagy a tömeg az egyénhez. Tehát a tolerancia hiánya ilyen 76


következményekkel jár. És ezzel kapcsolatos az első kérdésem. Vajon ez a regionalizálódás erősíteni fogja a toleranciát? Ha egy régióban vagyunk, akkor most toleránsabbak is leszünk egymáshoz? A következő – tovább haladva –, melyek azok az identitáskategóriák, amelyek a többség és a kisebbség viszonyában jelentkeznek? Ezek a nemzeti és a vallási hovatartozás, és minden, ami ezekből következik, a nyelv, az írásmód, a kultúra, beleértve a kulturális örökséget, a szokásokat, a hagyományokat és a teljes életvitel-kultúrát is. És, ha már a nemzetet említettem, úgy érzem, hogy a nemzet fogalmának a tisztázására itt és most szükség van. Egy általánosan elfogadott definíció szerint, a nemzet történelmileg kialakult politikai, nyelvi és kulturális közösség. Olyan nemzet azonban, amelyre ez a meghatározás érvényes volna, Európában pillanatnyilag nincs. Az idézett meghatározás tulajdonképpen egy vulgáris összevonás. A politikai nemzet és az etnikai nemzet definiciójának az összevonása. Emlékeztetőül: a politikai nemzet egy ország összes állampolgára, az etnikai nemzet pedig nyelvi és kulturális közösség. A politikai nemzet identifikációs kategóriái geopolitikai, jogi, gazdasági, tehát objektív, tárgyi meghatározottságúak. Az etnkikai nemzethez tartozás a szellemiséggel függ össze, nyelv, kultúra, vallás, hagyományok, történelmi múlt stb. Itt, a mi szűkebb környezetünk, Közép-Kelet-Európa államtúlsúlyos térség. Bizonyítja mindaz, amit ma itt Egeresi Sándortól és másoktól is hallottunk. Még a regionalizálódás is állami szinten indult, és hála istennek, hogy végre belátták, hogy a civil szervezeteknek is van benne keresnivalójuk. De ez nem csak a 77


regionalizálódással van így. 11 éve működik a Művelődési Szövetség, holnapután lesz az első alkalom, hogy a tartományi kormány elfogad bennünket kvázi partnernek, mert a tartományi pályázatok véleményezésében részt vesz a Művelődési Szövetség is. Nem a döntéshozatalban, csak a véleményezésben. Tulajdonképpen mi is történt itt az elmúlt - Balla Lajos-Laci szerint - kétszáz év alatt? Az állam gyarmatosította a teljes közéletet: a közigazgatást, a tömegtájékoztatást, az oktatást, a kultúrát, a sportot, a zenét, a vallást is. Igen, a vallást is, mert nemzetállam mintjára nemzeti egyházakat igyekezett minden állam teremteni. Így aztán nemcsak azok rekednek kívül, akik más nyelven beszélnek vagy írnak, hanem azok is, akik más templomba járnak. Számunkra ez különösen azért jelentős, mert az anyaországon kívül élő magyarság legnagyobb részt olyan közegben él, ahol nemcsak a nyelv és a kultúra jelent megkülönböztető sajátosságot többség és kisebbség között, hanem a keleti vagy a nyugati kereszténységhez való tartozás is a bizánci és a római kultúra többszörös áttételű hatásrendszerével együtt. És akkor itt jön a második kérdés. Változtat-e ezen valamit a regionalizálódás? Ha rávetítem az elmondottakat a meghívóval együtt kapott kis térképre, nyilvánvaló, hogy egyetlen kérdésemet vagy megállapításomat sem kell újrafogalmazni. Sőt, egyes megállapítások talán még túl enyhék is. Nyolc-tíz évvel ezelőtt egy hasonló értekezleten, ahol a vallás szerepével foglalkoztunk, méghozzá a vallás szerepével a nemzeti önmegtartás szempontjából, akkor úgy fogalmaztam, hogy szemben az állam egyre keményebb nyelvi-kulturális kizárólagosságával, lelkészével 78


anyanyelvén beszélhet a hívő, veheti föl a szentségeket, sirathatja el halottait, vallhatja meg bűneit, kaphat rájuk feloldozást, anyanyelvén magasztalhatja Istent, imádkozhat és énekelhet, tanulhatja a hittant, kérhet és kaphat tanácsot, lelki gondozást. Ezzel szemben ma általános jelenség, és elsősorban katolikusokra vonatkozik, hogy az egyházi gyakorlatban itt nálunk háttérbe szorul a magyar nyelv. Most jön a harmadik kérdés: Bele kell-e ebbe törődnünk, mint a csángóknak, akik évszázadok óta tűrik, hogy a magyar az ördög nyelve, vagy netán kikeresztelkedni, mint a maradékiak tették bő száz évvel ezelőtt, amikor a gyakovói püspök megtagadta kérésüket, hogy magyar papot adjon nekik, és erre az egész falu – egy szálig – áttért a református hitre. A választ, úgy érzem kinek-kinek magának kell megfogalmaznia, elsősorban persze az egyházak felelős vezetőinek. Itt és most azonban úgy érzem, hogy nem elég, ha csak felvetéseket, dilemmákat osztok meg önökkel, hanem egy olyan cselekvési programot is kellene legalább továbbfejleszthető ötletként körvonalazni, amely konvertibilis lehet egy eurorégióba. A konvertibilitás alatt azt értem, hogy gyakorlatra váltható. Nem tudok jobbat ajánlani, mint amit két évvel ezelőtt a sokunk által ismert és minden bizonnyal tisztelt Tempfli József püspök úrtól hallottam egy Szatmárnémetiben megrendezett kárpátmedencei fórumon. Ő így sorolta föl a szellemi, elsősorban vallási vagy civil területen való teendőket: • erőszakmentes ellenállás a jogsértésekkel szemben • lemondás a barát-ellenség nézőpontról • szabad nyilvánosság 79


• a kritika elfogadása, • az ideológiai és nemzeti bezárkózás elutasítása • kiállás a szegények, a nélkülözők, a kitaszítottak, a jogfosztottak mellett • a szeretet hirdetése és gyakorlása Befejezésül pedig engedjenek meg egy talán érzelgősen hangzó, de szívemhez nagyon közelálló gondolatot. Egy magára hagyott nép vagy kisközösség csak azzal védekezhet, hogy óvja álmait. A mi kötelességünk ma itt, holnap, kinek-kinek a maga a maga környezetében, a maga kisközösségében több mint továbbálmodni a népünk álmait. Vállalnunk kell az együttgondolkodást és az együttcselekvést, úgy ahogy a két világháború közötti szabadkai népkörösök megfogalmazták. Népünkkel népünkért! Hogy nekem, Szöllősy Vágó Lászlónak ne kelljen minden alakalommal kérnem, hogy engem ne Szelesinek írjanak, hanem Szöllősynek. Hogy a magyar szülőnek ne kelljen nyilatkozatot adnia, hogy magyar óvodába vagy magyar iskolába akarja íratni a gyerekét. Hogy ne kelljen megvívnia a harcát, hogy magyar hittanra járhasson a gyerek. Hogy a bajmoki szülőknek ne kelljen a püspök úr intervencióját kérni, hogy gyermekeik magyar nyelvű szentmise keretében járulhassanak az első szent áldozáshoz. Hogy a másság ne legyen megbélyegző címke. Köszönöm.

80


81


Bozóki Antal A nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolatai ∗ - Európai dokumentumok és egyezmények A második világháború után Európában az ún. kisebbségi ügy a legvitatottabb kérdések közé tartozott: az egyik oldalon voltak azok az államok, amelyek elleneztek mindenfajta vitát a nemzeti kisebbségekről, a másik oldalon pedig azok az államok (köztük a volt Jugoszlávia is), amelyek ennek a kérdésnek a megoldásában látták az európai béke és biztonság zálogát. Így jó időbe telt, amíg a kisebbségi ügy az európai demokratizálási folyamatok keretében is az őt megillető helyre került. A határokon túli akadálytalan kapcsolatok kiépítésére és fenntartására való jognak – a hidegháborús korszak és a „vasfüggöny” létezése miatt – kontinensünkön még három évtizedes története se nincsen. Ennek a jognak – amelynek szerves része a polgárok szabad közlekedésének joga, az információk szabad áramlása és az eszmék cseréje – a megalapozása valójában az „enyhülés politikájával” (détente), az 1975. évi Helsinki Értekezleten kezdődött el. Ugyanakkor térségünkben ezek a jogok a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét és az anyanemzettel való kapcsolattartás elengedhetetlen feltételét (condito sine qua non) is képezik, mivel ∗

Írásban elküldött hozzászólás. Bevezető a civil szervezetek 2002. október 26-i III. bezdáni találkozóján, a nemzeti és etnikai kisebbségek szekciójának ülésén 82


az államhatárok keresztülszabdalják a nemzeti határokat. Szakértői vélemények szerint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács (ET) dokumentumaiban valósul meg az emberi jogok és ennek keretében a nemzeti kisebbségek védelmének eddig legteljesebb nemzetközi védelme, amelynek ma már szerves tartozékai a nemzeti kisebbségek határon átnyúló kapcsolatai is. Meg kell azonban jegyezni, hogy nemzetközi jogi szempontból az Európa Tanács keretében elfogadott konvenciók, egyezmények az ún. Hard Law-hoz, illetve az államokra nézve kötelező érvényű joghoz, míg a többi dokumentum az ún. Soft Law körébe, illetve ajánlott joghoz tartozik, amelynek nincs kötelező érvénye, és az államok szempontjából inkább erkölcsi és politikai kötelezettségeket jelent. Ugyancsak fontos hangsúlyozni, hogy a határon átnyúló kapcsolatoknak számos megnyilvánulási formája van, amelyek közé sorolható „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon joga is, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn”. A határon túli kapcsolatok lehetnek egyéniek és csoportosak, illetve kollektívak, határ mentiek (pl. kishatárforgalom), regionálisak (pl. a Duna–Körös– Maros–Tisza vagy Duna–Dráva–Száva-eurorégiók közötti együttműködés), de más együttműködési (gazdasági, kulturális, oktatási, tájékoztatási stb.) formákon keresztül is megvalósulhatnak. 83


1. EBEÉ/EBESZ 1.1. A kisebbségek helyzetének nemzetközi rendezése szempontjából a maga nemében és az akkori nemzetközi körülményekhez viszonyítva fordulópontot jelentett az 1975. évi helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ, 1994 óta EBESZ) záróokmányának elfogadása (1975. augusztus 1-je), amely az ún. harmadik kosárban (kulturális együttműködés és csere) elfogadta a „nemzeti kisebbségek” elnevezést, igaz ugyan, hogy nem fogalmazta meg annak tartalmát. A nemzeti kisebbségek jogait voltaképpen ez az okirat is az emberi jogok és az alapvető szabadságok részeként kezelte. Elismerte azonban, hogy a „nemzeti kisebbségek vagy regionális kultúrák” hozzájárulhatnak az államok együttműködéséhez, és figyelembe vette ezek tagjainak jogos érdekeit. Egyik kulcsfontosságú pontja (VII/4) a következőképpen fogalmaz: „A részt vevő államok, melyeknek területén nemzeti kisebbségek vannak, tiszteletben tartják az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogát a törvény előtti egyenlőségre, maradéktalanul biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy ténylegesen élhessenek az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és ily módon védelmezik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit ezen a téren.” Habár tartalmilag és a kisebbségekkel foglalkozó szakaszok száma tekintetében eléggé szegényes, a helsinki dokumentum VII. pontjának mégis nagy jelentősége van. A globális nemzetközi kapcsolatok alakulásának, valamint a kisebbségi kérdés európai viszonylatokban addig szerény szabályozása miatt, ezen pont 84


rendelkezéseinek a jelentősége sokkal nagyobb, mint arra a tartalomból következtetni lehetne. Egyúttal arra ösztönözte az EBEÉ részvevőit, hogy hozzálássanak ennek, a kontinens stabilitása szempontjából is rendkívül fontos kérdésnek az érdemleges tanulmányozásához és jogi szabályozásához. 1.2. A helsinki záróokmány a későbbiek folyamán alapjául szolgált az EBEÉ és az EBESZ csúcs- és emberi jogi értekezletein kidolgozott kisebbségvédelmi álláspontjainak, okiratainak, amelyek megfogalmazást nyertek a nemzeti kisebbségek védelmét szorgalmazó európai egyezményekben, illetve tételes jogban is. Ennek szerves részét képezi a „határokon túli akadálytalan kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához” való jog, amely első ízben az EBESZ emberi jogi dimenziójával foglalkozó értekezlet második, koppenhágai ülésén (1990. június 5-e és 29-e között) elfogadott dokumentum IV. részének 32(2) és 32.4. pontjában került elvi megfogalmazásra: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van, hogy szabadon kifejezzék, megőrizzék és fejlesszék etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, hogy az akaratuk elleni minden asszimilációs kísérlettől mentesen fenntartsák és fejlesszék kultúrájukat minden tekintetben. Joguk van különösen: (...) 32.4 akadálytalan kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához az országon belül egymás között, valamint a határokon túl más országok állampolgáraival, akikkel közös etnikai vagy nemzeti származásban, kul85


turális örökségben vagy vallási hiedelemben osztoznak.” (...) 1.3. A nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolatai fontos helyet kaptak az EBEÉ 1991. évi genfi kisebbségjogi szakértői értekezletének jelentésében, amely itt nyeri el első részletesebb leírását is. A részt vevő államok a dokumentum IV. pontjában érdeklődéssel állapítják meg - az egymás közötti különbözőségek és az alkotmányos rendszerek eltérőségének tudatában - hogy közülük egyesek pozitív eredményeket értek el a megfelelő demokratikus módon, többek között: „- a lokális közösségeknek, a kisebbségi közösségek, a többségi és kisebbségi közösségek, a közös határral elválasztott szomszédos közösségek közötti kapcsolatok kialakítására irányuló erőfeszítések támogatása által, azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a helyi feszültségek keletkezésének megakadályozásához és az összetűzések békés úton való megoldásához, abban az esetben, ha ezek bekövetkeznek; - államok közötti vagy térségi vegyes bizottságok megalakításának támogatása által, azzal a céllal, hogy elősegítsék az érdekelt határ menti területek tartós párbeszédének megkönnyítését.” Ilyen összefüggésben a szakértők nagy fontosságot tulajdonítottak tehát a határral elválasztott többségi és kisebbségi közösségek közötti kapcsolatok kialakítására irányuló erőfeszítéseknek, mivel azok hozzájárulhatnak „a helyi feszültségek keletkezésének megakadályozásához”. A határon túli közösségek ilyen szerepe a jövőben csak tovább növekedhet. Az ilyen és más ha86


sonló hozzáállások, egyenként vagy kombinálva, elősegíthetik területükön a nemzeti kisebbségek helyzetének javulását is. A dokumentum V. pontjában az államok kifejezték, hogy tudatában vannak az egyének, a nem-kormányzati szervezetek és vallási, valamint egyéb csoportok fontos és vitális szerepének a különböző kultúrák egymás közötti jobb megértése elősegítésében és a kapcsolatoknak minden szinten, valamint a nemzetközi határokon túli javításában. A szakértői jelentés VII. pontjában több vonatkozásban is foglalkozik a határokon átnyúló kapcsolatokkal. A résztvevők kiemelték a nemzeti kisebbségek tagjai közötti kommunikáció jelentőségét, az állami szervek beavatkozása nélkül és a határoktól függetlenül. Rámutattak, hogy az ilyen jogoknak a megvalósítását csak a törvény által előírt korlátozásoknak lehet alárendelni, a nemzetközi szabványokkal összhangban. Megerősítették, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai közötti kapcsolatok zavartalan felvétele és fenntartása, valamint a nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolatai az ugyanolyan etnikai, illetve nemzeti származású, kulturális hagyományokkal rendelkező vagy vallási meggyőződésű egyénekkel, hozzájárulnak az egymás közti jobb megértés és a jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez. Kinyilvánították, hogy emiatt támogatják a határon túli együttműködési megegyezéseket nemzeti, vallási és helyi szinten, többek között a helyi jellegű határátkelőkön, a kulturális és történelmi emlékek és jellegzetességek megőrzését és látogatását, a turizmust, a köz87


lekedés javítását, a gazdaság fejlesztését, az ifjúság cserelátogatását, a környezetvédelmet és regionális bizottságok létesítését. Kötelezettséget vállaltak továbbá, hogy elősegítik a nem formális munka jellegű rendezvényeket (például szemináriumokat, a részt vevő államokon belüli és államok közötti bizottságokat), ahol nemzeti kisebbségek élnek, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések megvitatása, tapasztalatcsere és javaslattétel érdekében. A nemzeti kisebbségek tényleges helyzetéről való tájékozódottság javítása érdekében a részt vevő államok elfogadták, hogy önkéntes alapon, az EBEÉ/EBESZ Titkársága által más országok számára információkat közölnek a területükön élő nemzeti kisebbségek helyzetéről, valamint nyilatkozatot az ezzel kapcsolatos nemzeti politikáról. Ezek a politikai álláspontok más megfogalmazásokkal együtt utóbb helyet kaptak az Európa Tanács kisebbségvédelmi egyezményeiben, ajánlásaiban és egyéb okirataiban is. 2. Európa Tanács (ET) Az Európa Tanács a megalakulása (1949) óta eltelt több mint fél évszázad alatt számos alkalommal vizsgálta a nemzeti kisebbségek helyzetét. Az ET Parlamenti Közgyűlése már működésének legelső éveiben is elismerte „a nemzeti kisebbségek jogai széleskörű védelme problémájának” jelentőségét. Az Európa Tanács megalakulásáig visszavezethetőek azok a törekvések is, melyek a kisebbségek védel88


mét szolgáló jogalkotásra irányultak. A folyamat több elakadást követően az 1980-as, majd még inkább a 80as évek végén bekövetkezett közép- és kelet-európai politikai változások eredményeként az 1990-es évek elején gyorsult csak fel. 2.1. Az Európa Tanács bécsi csúcsértekezletén (1993. október 9.), amely meghatározza az Európa Tanács szerepét „az új Európában”, a részt vevő állam- és kormányfők a Bécsi nyilatkozat II. mellékletében (Nemzeti kisebbségek) „megerősítették elhatározásukat, hogy maradéktalanul megvalósítják a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó törekvéseket, amelyeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) koppenhágai, és más dokumentumai tartalmaznak” és megállapodtak, hogy a Miniszteri Bizottságnak javasolják: „- a nemzeti kisebbségeket érintő tárgyalásokon és a határon túli együttműködésre vonatkozó egyezmények alkalmazásával kapcsolatban fogadja el a segélynyújtási követeléseket:” 2.2. A területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határ menti együttműködéséről szóló Keretegyezmény (ETS, No. 106, Madrid, 1980. május 21., hatálybalépés: 1981. december 22.) speciális (különleges) egyezménynek számít ebben a témakörben. Ez a Keretegyezmény az országhatárok mentén fekvő területi önkormányzatok, illetve hatóságok közötti együttműködést hivatott elősegíteni. Az egyezmény a határ menti regionális tervezés, gazdaságfejlesztés, környezetvédelem és kulturális együttműködés vonatkozásában „megállapodás mintákat” is tartalmaz. 89


Az állam- és kormányfők 1993. évi Bécsi nyilatkozatának értelmében szakértőkből álló kormányközi bizottság tanulmányokat és jogi dokumentumokat készít elő a helyi határokon átnyúló együttműködés megkönnyítése céljából. A keretegyezmény Kiegészítő jegyzőkönyvét 1995 végén nyitották meg aláírásra; hatályba lépett 1998 decemberében. A második Kiegészítő jegyzőkönyv olyan területi közösségek vagy hatóságok területközi együttműködéséről szól, amelyeknek nincs közös határuk. 1998. decemberében nyitották meg aláírásra. 2.3. A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Chartája (ETS, No. 148, Strasbourg, 1992. november 5., hatálybalépés: 1998. március 1.) igyekszik meggátolni ezen nyelvek kihalását azáltal, hogy ösztönzi azoknak a közéletben, társadalmi és gazdasági szövegkörnyezetben való használatát, mind beszélt, mind írott formájukban, továbbá azáltal, hogy e nyelvek tanítására és tanulására bátorítja az embereket. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a Charta 14. cikkében - Határokon túli cserekapcsolatok - a Felek kötelezettséget vállaltak, hogy: „a. olyan módon alkalmazzák a létező és olyan államokkal szemben fennálló kötelezettséget tartalmazó két- és több oldalú megállapodásokat, ahol ugyanazt a nyelvet azonos vagy hasonló formában használják, vagy - ha szükséges - olyanok megkötésére törekednek, hogy azok segítsék elő az érintett államokban élő, azonos nyelvet használók közötti kapcsolatokat a kultúra, az oktatás, az információ, a szakképzés és a továbbképzés területén; 90


b. a regionális vagy kisebbségi nyelvek érdekében megkönnyítik és/vagy támogatják a határokon túli együttműködést, különösen annak a területnek a regionális vagy helyi szervei közötti együttműködést, ahol ugyanazt a nyelvet azonos vagy hasonló formában használják.” Jugoszlávia még nem csatlakozott a Chartához. 2.4. A Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről (ETS, No. 157, Strasbourg, 1995. február 1., hatálybalépés: 1998. február 1.) az első olyan jogilag kötelező nemzetközi okmány, amely teljes egészében a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozik, és ezeknek a kisebbségeknek az általános védelmét szolgálja. A nemzeti kisebbségek létének védelmét tűzi ki célul a Felek területén. Az Egyezmény a nemzeti kisebbségek teljes és hatékony egyenlősége biztosítására törekszik azáltal, hogy olyan megfelelő feltételeket biztosít számukra, amelyek lehetővé teszik kultúrájuk és identitásuk megőrzését. Az Egyezmény meghatározza a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek közéletben való részvételének elveit is. Az Egyezményben foglalt elveket a csatlakozó államoknak tiszteletben kell tartaniuk. Ide tartozik a határokon átnyúló szabad kapcsolatépítés és békés együttműködés más országbeli, törvényesen ott élő személyekkel is. A konvenció már a preambulumában kiemeli, hogy az Európa Tanács tagállamai és a többi aláíró állam abban az elhatározásban, hogy saját területeiken védelmezzék a nemzeti kisebbségek fennmaradását - az egyezmény kidolgozásakor figyelembe vették, „hogy a 91


toleráns és virágzó Európa kiteljesedése nemcsak az Államok közötti együttműködéstől függ, hanem határokon átnyúló együttműködést kíván a helyi és a regionális közösségek között, az Államok alkotmányának és területi integritásának sérelme nélkül”. A 9. cikkben a felek kötelezettséget vállalnak annak elismerésére, hogy „minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a véleménynyilvánítási szabadsága magába foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, az eszmék megismerésének és közlésének szabadságát a kisebbség nyelvén, országhatárokra tekintet nélkül és hatósági szerv beavatkozása nélkül.” A 17. cikk 1. pontjában a Felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy „nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más Államokban, kiváltképpen olyanokkal, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak, vagy kulturális örökségük közös”. A 18. cikk 1. pontja kifejezi a Felek azon törekvését, hogy - amennyiben szükséges „két- és többoldalú egyezményeket kössenek más Államokkal, kiváltképpen a szomszédos Államokkal, annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmét”. A cikk 2. bekezdésében pedig a felek vállalják, hogy adott esetben „megfelelő intézkedéseket hoznak a határokon átnyúló együttműködés bátorítására”. 92


A konvenció alkalmazása a nemzeti szinten elfogadott törvények és a megfelelő joggyakorlat útján történik. Az Egyezmény gondoskodik a kötelezettségvállalások ellenőrzéséről is. Ennek értelmében a Miniszteri Bizottság egy szakértői bizottsággal közösen értékeli az Egyezményben foglaltak gyakorlati alkalmazását. A Jugoszláv SZK 2001. május 11-én csatlakozott a kisebbségi Keretegyezményhez, azzal, hogy annak rendelkezései az ország számára 2001. szeptember 1jén léptek életbe, és egy év után jelentést kell(ett volna) tenni az alkalmazásban elért eredményekről. 2.5. Az Európa Tanács keretében több olyan egyezmény is létrejött, amelyek közvetlenül nem tartalmaznak rendelkezést a nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolatairól, de amelyek közvetve ezeket is magukba foglalják, mint például: 2.5.1. Az Európai kulturális egyezménynek (ETS, No. 18, Párizs, 1954. december 19., hatálybalépés: 1955. május 5.) az a célja, hogy fejlessze Európa népei között a kölcsönös megértést, a kulturális sokféleségük kölcsönös értékelését, óvja az európai kultúrát, mozdítsa elő az egyes nemzetek hozzájárulását az ugyanazon alapértékeket tiszteletben tartó európai közös kulturális örökséghez, és bátorítsa különösképpen az Egyezményben részes felek nyelvének, történelmének és civilizációjának tanulmányozását. Az Egyezmény hozzájárul a koncentrált cselekvéshez azáltal, hogy bátorítja az európai érdeklődésre számot tartó kulturális tevékenységet. A JSZK 2001. február 28-án ratifikálta az egyezményt és az számára aznap hatályba is lépett. 93


2.5.2. A határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezmény (ETS, No 132.) Strasbourg, 1989. május 5., hatálybalépés: 1993. május 1.) a televíziós programok országhatárokat átlépő szabad forgalmának teremti meg a jogszabályi keretét, azáltal, hogy közös minimális szabályokat állapít meg olyan területekre, mint a program-összeállítás, reklám, szponzorálás és bizonyos egyéni jogok védelme. Az adást sugárzó államra bízza annak biztosítását, hogy a sugárzott televíziós programszolgáltatások eleget tegyenek az Egyezmény rendelkezéseinek. Cserébe garantálja az adatszolgáltatások védelmének és átjátszásának szabadságát az Egyezmény minimális feltételeinek való megfelelés mellett. Az Egyezmény vonatkozik minden határon átnyúló programra és a programoknak a részes államok egymás közötti átvételére, függetlenül a sugárzás műszaki eszközétől (műhold, kábel, földi átjátszók, stb.) 2.6. Az Európa Tanács számos más dokumentumában is állást foglalt a nemzeti kisebbségek határon átnyúló kapcsolatairól: 2.6.1. A véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadságáról szóló Nyilatkozat (elfogadta: a Miniszteri Bizottság, 1982. április 29-én, 70. ülésszakán) az 5. pontjában kimondja, hogy „az információ és a kommunikáció állandó fejlődésének elő kell segítenie – határokra való tekintet nélkül – az információk és eszmék kifejezésének, kutatásának, megszerzésének és közlésének jogát, bármely forrásból származzanak is azok”. 94


A Nyilatkozat a 8. pontjában kimondja, hogy az ET tagállamai tudatában vannak, hogy „a különböző természetű információknak a határokon keresztül való szabad áramlása és széles körű terjesztése a nemzetközi megértésnek, a népek egymáshoz való közeledésének, valamint a kultúrák kölcsönös gazdagodásának fontos tényezője”. Ezért (a II. a pontban) kinyilvánította, hogy az információ és a tömegkommunikáció területén egyebek között minden személy ama jogának védelme vezeti - határokra való tekintet nélkül -, „hogy bármilyen forrásból származó információkat és eszméket kifejezésre juttassanak, kutathassanak, és azokat terjeszthessék az Emberi jogok európai egyezménye (Róma, 1950) 10. cikkében (Véleménynyilvánítás szabadság) foglalt feltételeknek megfelelően”; 2.6.2. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kisebbségek jogaira vonatkozó 1134. (1990) sz. ajánlása szerint (IV. pont) „a kisebbségek számára lehetőséget kell biztosítani a szabad, békés és zavartalan kapcsolattartásra más államok olyan polgáraival, akikkel közös származás vagy örökség köti össze őket, anélkül, hogy ez sértené az államok területi integritását”. Az ajánlás alapján (II. pont) a nyelvi kisebbségeknek jogosultaknak kell lenniük „az anyanyelvű információk megszerzésére, átadására, birtoklására, reprodukálására, terjesztésére és az anyanyelvi információcserére a területi határoktól függetlenül”. 2.6.3. A nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolattartására való jog ugyancsak kifejezésre jutott az ET 1201. (1993) sz. Ajánlásában az Emberi jogok európai 95


egyezményének a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvére vonatkozó szövegének 10. cikkében, melynek szövege a következő: “Egy nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személynek joga, hogy az állam területi sérthetetlenségének tiszteletben tartásával szabadon és akadálytalanul kapcsolatot tartson fenn egy másik ország állampolgáraival, akiket etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságok, illetve a kulturális önazonosság köti össze saját nemzeti kisebbségével.” 2.6.4. Az ET Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagországokhoz intézett, a területi autonómiáról és a nemzeti kisebbségekről szóló, a 43. (1998) sz. Ajánláshoz csatolt mellékletében ajánlja: „e) ezen hatóságok jogának elismerését, hogy más hatóságokkal együttműködjenek, amelyeknek ugyanolyan sajátosságai vannak, a kultúra vagy nyelv fejlesztése érdekében, amikor pedig határ menti hatóságokról van szó, határon túli kapcsolatok kialakítását, a szomszédos országokban lévő hasonló hatóságokkal való együttműködés létrehozása érdekében”. 3. Nemzeti jogszabályok 3.1. A más országokban kisebbségként elő nemzetrészekkel való kapcsolattartást számos európai ország egymás között sokoldalú- vagy kétoldalú egyezménynyel, saját alkotmányával vagy egyéb jogszabályokkal is rendezte. A Joggal a Demokráciáért Bizottság (ún. Velencei Bizottság) az Európa Tanács tekintélyes tudósokból 96


álló konzultatív testülete 2001. október 19-20-án Velencében megtartott 48. teljes ülésén átfogó jelentést vitatott meg az európai országokban létező gyakorlatról és a kisebbségeknek nyújtott anyaországi kedvezményekről. A velencei bizottság jelentése terjedelmes (mintegy 20 gépelt oldalból álló) dokumentum, amely tartalmazza a téma történelmi áttekintését, a kisebbségvédelem kétoldalú vonatkozásait, az anyaországon kívül élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmére vonatkozó belső (nemzeti) törvényhozás (elemzés) és a hazai (belső) törvényhozásnak az európai normákkal való összeegyeztethetősége című részeket. Áttekinti az olasz, az osztrák, a görög, a szlovén, a szlovák, a bolgár, a román, az orosz valamint a magyar szabályozást és ezeket egymással összehasonlítja. A dokumentum a bizottság következetéseivel és a forrásokra való utalásokkal fejeződik be. (Erről bővebben a Velencei Bizottság web-oldalán: www.venice.coe.int) A magyar Országgyűlés a 2001. június 19-ei ülésnapján külön törvényt fogadott el fogadott el a szomszédos államokban élő magyarokról (LXII. törvény). 3.2. Jugoszláviai jogszabályok A második világháború után a vajdasági magyarok minden magyarországi kapcsolata gyanús volt. Ez a gyanú az egyes időszakokban erősödött vagy gyengült a két szomszédos állam viszonyától függően, de soha nem szűnt meg, és ma is fennáll. A 2002. február 26-án elfogadott A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szó97


ló szövetségi törvény (a JSZK Hivatalos Lapjának 2002. évi ll. száma) 6. cikke külön rendelkezést tartalmaz „a nemzettársakkal való bel- és külföldi együttműködés jogáról”, mely szerint: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság határain belül és kívül szabadon létesítsenek és fenntartsanak békés kapcsolatokat olyan személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más államokban, különösen azokkal, akikkel közös az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk, vagy közös a kulturális örökségük. Az állam kedvezményeket nyújthat az 1. bekezdésben foglalt jogok érvényesítése érdekében.” A szövetségi törvénynek ez a rendelkezése teljesen összhangban áll az európai normákkal, más kérdés, hogyan valósul ez meg a gyakorlatban. 4. Kapcsolattartás az uniós csatlakozás után Az Európai Unióban a határok csak a képzeletben léteznek. Addig azonban még bizonyos időnek kell eltelnie, sőt az Unió 2004-re tervezett keleti bővítése után az EU-val határos országok lakóinak számára automatikusan életbe lép a schengeni vízumrendszer is. Ebbe a körbe Oroszország, Ukrajna, Horvátország, Jugoszlávia és Fehéroroszország tartozik. A Reuters brit hírügynökség által szeptember 26-án nyilvánosságra került dokumentumtervezet szerint az Európai Bizottság, az Unió „kormánya” egyszerűbb belépést szándékozik lehetővé tenni azon országok 98


polgárainak, amelyek a bővítés után az EU-val határosak lesznek, és vízumkötelezettségük van. A határ mellett élők egyfajta kishatár-átlépőt kapnának, amelynek az a célja, hogy ne keletkezzen új vasfüggöny Európa közepén. A bizottság dokumentuma felsorol néhány lehetőséget, amellyel a határ mentén élők élhetnek. Az egyik szerint az EU speciális beutazási engedélyt adna nekik, elsősorban az ingázóknak, de esetleg másoknak is. A beutazók a tervezet szerint egy meghatározott ideig, például hét napig tartózkodhatnának az Európai Unióban, de csak egy meghatározott régióban, például a határtól 25 kilométerig terjedő sávban. Egy másik pont szerint a határ mentén élők olcsó, többszöri belépésre jogosító vízumot kapnának, amely egy évig vagy akár tovább is érvényes. A tervezetről a következő időszakban a 15 tagállam és a tagjelöltek is vitázni fognak, ez akár hónapokig is eltarthat. A végső szót az Európai Unió tagállamainak kormányai fogják kimondani. Pandúr József, Magyarország jugoszláviai nagykövete a B92 Rádiónak október 15-én kijelentette, hogy a jövő év második felétől Magyarország vízumkényszert vezet be a jugoszláv polgárokkal szemben. Pandúr elmondta, a vízumok kiadása rendes folyamaton keresztül történik majd, s arra számítanak, hogy a belgrádi nagykövetség, valamint a szabadkai konzulátus havonta több ezer ilyen kérelmet bírál majd el. 5. Záradék helyett A határon túli kapcsolatok kiépítésére, fenntartására és fejlesztésére vonatkozó jog ma már szerves része az európai tételes jognak. Ennek a jognak a tartozékát 99


képezik a nemzeti kisebbségek határon túli kapcsolatai is. Az utóbbi évtizedben ezek a kapcsolatok erőteljes fejlődésnek és terebélyesedésnek indultak, amely folyamatokhoz Jugoszlávia is (többé-kevésbé) csatlakozott a 2000. október 5.-i hatalomváltás után. Erről tanúskodik az is, hogy szeptember végén Horgoson tartotta negyedik konferenciáját a Határ Menti Együttműködések és Fejlesztések Fóruma, amelynek a Magyarországot körülvevő hét ország szervezeteivel együtt mintegy 170 regisztrált részvevője és 37 bejegyzett civil szervezet tagja van. A fórum célja erősíteni a kapcsolatokat a határ két oldalán, ezért egyrészt a kapcsolatteremtésre, másrészt a helyben élők összefogására buzdít. Október elején a civil szervezetek határ menti és regionális együttműködéséről szervezett tanácskozást a szabadkai székhelyű Helyi Demokrácia Központ, amelyen rész vettek Eszék, Temesvár, Tuzla, Szeged, Újvidék, Versec, Kikinda és Zombor civil szervezetei, illetve önkormányzatainak képviselői. Egyre bővül a Duna–Dráva–Száva és a Duna– Maros–Kőrös–Tisza-eurorégió önkormányzati szerveinek és civil szervezetinek a regionális együttműködése is. Az Európai Unió várhatóan a 2004-ben bekövetkező bővítéséig, tehát olyan megoldást kell találni, amely nem akadálya, hanem további serkentője lesz a határokon átnyúló kapcsolatoknak. A diplomatáknak remélhetőleg sikerül valamilyen megoldást találniuk, amely legalább 2006-ig átmeneti rendezést nyújt. 100


Válogatott dokumentáció 1) Dokumenti KEBS 1975-1995, „Međunarodna politika”, Pravni fakultet, Fakultet političkih nauka, Evropski pokret u Srbiji, Beograd, 1995. 2) Savet Evrope 1949-1996, „Međunarodna politika” i NIU „Službeni list SRJ”, Pravni fakultet, Fakultet političkih nauka, Institut za međunarodnu politiku i privredu, Evropski pokret u Srbiji, Beograd, 1994. 3) Međunarodni dokumenti o zaštititi nacionalnih manjina i njihov pravni položaj u ustavnom poretku Jugoslavije, „Međunarodna politika”, Pravni fakultet, Fakultet političkih nauka, Beograd, 1994. 4) European Charter of Local Self-Government (ETS No. 122) (1985) ISBN 92-871-0804-8 5) European Outline Convention on Transfrontier Cooperation between Territorial Communities or Authorities (ETS No. 106) (1983) ISBN 92-871-0021-7 6) Additional Protocol to the European Outline Convention on Transfrontier Cooperation between Territorial Communities or Authorities (ETS No. 159) (1995) ISBN 92-871-2915-0 and explanatory report 7) Convention on the Participation of Foreigners in Public Life at Local Level (ETS No. 144) (1992). ISBN 92-871-2061-7 8) European Charter for Regional or Minority Languages (ETS No. 148) (1993) ISBN 92-871-2210-5 9) Framework Convention for the Protection of National Minorities, and explanatory report (ETS No. 157) (1995) ISBN 92-871-2618-6 101


10) The minority question in Europe (1996) ISBN 92871-2932-0 11) Asylum (1995) ISBN 92-871-2932-0 12) Study series on: „Local and regional authorities in Europe”, „Structure and operation oflocal and regional democracy”, „Transfrontier cooperation in Europe”, „European Regional Planning”. 13) EBESZ/OSCE (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet/Organizacija za bezbednost i saradnju u Evropi) http://www.osce.org 14) Európa Tanács (Council of Europe - Európa Tanács/Savet Evrope) www.coe.fr 15) Venice Commission (Velencei Bizottság Venecijanska komisija) www.venice.coe.int. 16) A helyi adottságok felkarolása, Magyar Szó, 2002. IX. 29., 1. és 7. oldal 17) Határ menti regionális együttműködés, Magyar Szó, 2002. X. 5., 16 oldal.

102


Szloboda János hozzászólása Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezelőtt egy fél évvel történt, hogy egy jóakaróm a Magyar Szó Sorskérdéseink című rovatában azt írta rólam, hogy én mindenbe belekotyogok. Kicsit durvábban fogalmazott. Most valóban olyasmibe szeretnék beleszólni, amihez nem értek. Ez a gazdaság. De valami haszna az ilyen hozzászólásoknak is van, mert ilyenkor az embert helyreigazítják, és tanul belőle valamit. Én is, amennyiben butaságot mondok, várom majd a szíves helyreigazítást. Nagyon okos és nagyon elszomorító dolgokat hallottam itt a témával kapcsolatban, kivéve Egeresi barátunk örök optimizmusát, ilyennek is kell köztünk lenni, különben nagyon elszontyolodnánk. Általában azt magam is tapasztalom, hogy valami nem stimmel, hiba van a kréta körül. Ha ezt másban nem látnám, akkor láthatom a nyugdíjak körül, amelyet valamennyi nyugdíjas társammal együtt két-három hónapos késéssel kapunk kézhez, és egy megveszekedett dinár kamat nem jár rá. Viszont ha én a villanyszámla befizetésével kések egy napot, vagy a kommunális számlával, akkor rögtön fölszámolják a büntető kamatot. De most nem panaszkodni akarok, hanem azt szeretném elmondani, hogy ezekkel a szép és fölemelő tervek103


kel kapcsolatban, amelyeket részben a régiók fölemelkedéséről és együttműködéséről hallok, másrészt az Európai Unióba való integrálódással kapcsolatban, az anyaország várható javáról. Hol van itt az anyaországtól, Magyarországtól elszakított kisebbségeknek a java, a haszna? El tudom képzelni, hogy a régiók Európájából Vajdaság bizonyos mértékben profitálni fog. Csak attól félek, hogy mi, kisebbségi magyarok, még ebből sem fogunk igazán profitálni, hiszen ennek a profitnak nagy részét Belgrád megint el fogja tőlünk szívni. A porszívó márkák közül, azt hiszem, Belgrádról kellene valamit elnevezni. Ennek üzleti propaganda értéke lenne, mert ennél jobban nem szív senki. A továbbiakban azt szeretném az eddigiekhez még hozzáfűzni, hogy nekünk, halmozottan hátrányos helyzetben levő kisebbségeknek, nem elég esélyegyenlőséget biztosítani. Mi, kérem szépen, egy fordított hendikep versenyben veszünk részt. Általában úgy van, hogy az idősebb évjáratú és gyöngébb lovakkal szemben a fiatalabbakat, az erősebbeket terhelik meg. Nálunk fordítva van, az öregebb és gyöngébb lovakra rakják rá azokat a bizonyos homokzsákokat. Bocsánat, hogy lovakhoz hasonlítottam magunkat. Amíg azt nem látom, hogy mi kisebbségek bizonyos kedvezményekben, bizonyos előnyjogokban részesülünk, addig nekem hiába beszélnek régiókról, hiába beszélnek nekem egyesült Európáról. Itt azt látom, hogy nincs biztosítva a megmaradásunk. Biztatnak bennünket azzal, hogy majd integrálódunk. Igen, majd tíz év múlva. De megleszünk-e még? Hiszen, amint látjuk, mi képesek vagyunk tíz év alatt tíz százalékot fogyni. Az 50 évvel ezelőtti fél millióról sikerült a 104


felére csökkenünk. A gazdasági pozíciók kicsúsztak a kezeinkből. Talán még a föld, a termőföld az, ami a magyarság kezében van, itt Vajdaságban. Látjuk, a termőföld nem stratégiai objektum. Abból legfeljebb tengődni lehet, de megélni nem. Az ipari objektumokból lehetne, de azokat látjuk, milyen rablógazdálkodással privatizálják. A háborús nyerészkedők, a mindenféle maffiatagok, azok fognak bagóért hozzájutni a fölépített ipari objektumainkhoz is. Ami az Európai Uniót illeti, látjuk, hogyan viszonyul a nemzeti kisebbségekhez. Sajnos, az anyaországi szemléletben is vannak bizonyos változások. Kérem szépen, lehet, hogy a nevet rosszul mondom, Verhaugen úrnak a nevét, aki azt mondta, hogy ő előtte csak egy bizonyosság van, Medgyesi Péter úr magyar, Markó Béla pedig román. Ebből láthatjuk, hogy mekkora érzékkel viszonyul az Európai Uniónak a kisebbségi ügyekkel megbízott embere a kisebbségi ügyekhez. Nagyon félő, hogy az Európai Unió nem a nemzetek uniója lesz, hanem egy végsőkig bürokratizált, törvények szövevényével gúzsba kötött újabb nagyhatalom. Ha nem is annak az ideológiának az alapján, amelynek alapján a Szovjetunió működött. Itt máris látható, a kialakulóban levő, egymással szemben álló új tömböknek a voluntarista, az Amerikai Egyesült Államoknak a kényszerítő nyomása erre a kialakulóban levő Európai Unióra, amely a Szovjetunió helyett a másik pólust fogja jelenteni. Nem látok semmi megnyugtató dolgot, és főleg nem látom a mi létünket biztosítva az Európai Unióban sem és a régiók egyesülésében sem. Kérem szépen, az anyaországban kidolgoztak egy kedvezménytörvényt, amely 105


bizonyos preferenciákat adna a kisebbségben levő magyarságnak, hogy ebből a halmozottan hátrányos helyzetből valamit behozzon, de akkor az első fölszisszenésre az anyaország rögtön nagyrészt visszavonja, azzal, hogy, ne tegyünk ember és ember közt különbséget. Igenis kell különbséget tenni, hiszen nem mi tesszük ezt a különbséget, hanem velünk szemben teszik ezt. Én arra szeretnék tehát rámutatni, hogy gondoljanak ránk, gondoljanak ránk mindazok, akik valamelyest is befolyással lehetnek ezekre az újabb integrációkra, amelyekből valóban lehetne nekünk bizonyos hasznunk. De csak akkor, ha az integrációban résztvevők is úgy akarják. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

106


Burány Béla hozzászólása Hölgyeim és Uraim, tavaly a zentai cukorgyárat privatizálták, az olaszok vették meg. Már az első évben többet termelt a gyár, mint bármikor azelőtt. Ennek az volt a titka, hogy készpénzzel azonnal fizettek. Ez így van az idén is, az emberek nagyobb földterületen termelnek cukorrépát, mint a korábbi években. A tegnapi újságban olvastam, hogy a görögök megvették a szerbiai - jórészt vajdasági -, cukorgyártásának több mint felét. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni József Attila két sorát. Tudod, hogy nem élsz lazacon, Amíg tőkések adnak munkát, A tőkéseké a haszon. Tudom, hogy miből lett a Ganz-Mávag, amelynek eredményképpen az egész afrikai kontinensen magyar mozdony magyar síneken futott, ebbe szólt bele az ANTANT, azért vágta le körös-körül a határokat, hogy megszűnjön a nyersanyag-utánpótlás. Ez hosszú történet, nem ide tartozik, de megérne egy misét. Azon rágódok, hogy nem leszünk-e mi is India egy Angliának, mindkettő idézőjelben. Az az adat motoszkál a kisagyamban, hogy az angol gyarmatosítás 20 millió indiai életébe került. Nem csak golyótól lehet meghalni, 107


meg lehet attól is, hogy például Belgrád Zenta, Ada, Kanizsa, Törökkanizsa és Csóka községnek az egészségügyi járulékából, ami néhány millióval több mint ötszázmillió dinár, több mint 113 milliót ellopott tavaly. Szóvá is tettem a miniszternek, hogy ezt a pénzt elnyelte Belgrád… Jó lenne hallani valami megnyugtatót, hogy nem egészen így megy, Béci. A másik kérdésem, nem is kérdés, hanem gondom, amit tegnap hallottam a televízióban. E szerint Magyarországon az emberek vásárlóképessége mindössze 26 százaléka az osztrákokénak. Abban a pillanatban helyére került, hogy a Balaton körül miért nem lehet a németen kívül más nyelvet hallani. A jó konyha is, ami korábban jellemző volt, lassan ízetlenné válik. A pörkölt lassan barnává és ízetlenné válik, mert a nyugatiak ahhoz szoktak, mi pedig a kedvükben kívánunk járni. Mi akarjuk az ő szájízükhöz igazítani a saját konyhánkat, amin pedig keresni lehetne. Mi itt a Délvidéken vártuk a magyar tőkét. A világ legjobb termőföldje van alattunk. Halálos vétek ezt kihasználatlanul hagyni. De rájöttem, hogy hiába várjuk, mikor Magyarországon is eladó a világ. Sok minden magától értetődő volna, és mégsem az. Emlékeszem, hogy egyik barátom, aki mint vezető káder a Pick szalámigyárban dolgozott, azon háborgott, hogy amikor befejezték az új csarnokot, ott jártak az oroszok, és tíz évre előre meg akarták vásárolni a gyár teljes termelését. – De mi nem adtuk – mondta a barátom. – Miért? – kérdeztem. – Azért, mert csak keményvalutáért adjuk – mondta. – Miért nem építetek akkor még egy csarnokot? – kérdezem. – Azt nem lehet – mondja, – mert nincs annyi disznó. – Akkor gyertek át Csantavérre, és kérjétek meg a 108


csantavérieket, hogy évente 10 ezer disznót karikás ostorral hajtsanak át a határon. Kinek fáj az, ha 8-10 gazda itt jól jár vele? Nem, ezt sem lehet, mert hát ott a határ. Így állunk a határok körüli együtteműködéssel. Tudom, a magyarázat mindenre a tőkehiány. Ott sincs tőke. Csakhogy ez nem vígasztal, mert közben erőteljesen folyik a betelepítés. Nézzük meg, mi történik a Duna mentén és Bánátban föl egészen Gyáláig szinte harapófogóba fognak bennünket. És mi úgy teszünk, mintha nem vennénk észre. Történik mindez olyan körülmények között, amiről már szégyellek beszélni. A vajdasági magyarság naponta 17-18 fővel kevesebb, a magyarországi magyarság évente 42 ezerrel kevesebb, ami tíz év alatt egy megyényi magyarság. Az egész Kárpát-medencei magyarság naponta három számjegyű számmal, százvalahány emberrel kevesebb, és még mindig nem hallom (lehet, hogy csak hozzánk nem jut el a híre), hogy a kormánynak lenne repopulációs programja. Pedig az öntudatosítás egy óriási erő. Mariskának már az óvodában meg kellene tudnia, hogy ha majd családot tervez, az mit jelent a közösségére nézve. Mit jelent, ha egyet, ha kettőt, ha hármat tervez. Valahogy úgy tűnik, mintha a jelenlegi kormánynak ez a gondolat „osztályidegen” lenne. Ugyan nyugtassanak már meg, hogy ez nincs így. Köszönöm a figyelmüket.

109


Besenyi Sándor hozzászólása Tisztelt vendéglátók! Tisztelt Tanácskozás! Néhány dolgot szeretnék szóvá tenni. Kifejezetten érdeklődöm a két világháború közötti magyar történelem iránt. Valahogy mindig Gion Nándornak, A katona mosolya c. írása rémlik föl, amikor ezt a történést látom és hallom. Ezt a mosolyt még senkinek sem sikerült feloldani. A szenttamási kálvárián található ez a mosolygó katona, aki mosollyal, de ugyanakkor értetlenül figyeli a XX. század történéseit. Az én észrevételem a térség történetének az utolsó szakaszához kapcsolódik. Ebből az első öt év, a nagy eufórikus átalakulás az állam-szocialista rendszerek összeomlását követően arra irányult, hogy Szegeden hozzunk létre egy szellemi műhelyet a Kárpátmedencei magyar értelmiség számára. Ez jó bő tíz esztendőn keresztül működött is, és több mint ezer magyar vezető értelmiségi vett részt munkájában. Kifejezetten az átalakulási folyamatokat tanulmányoztuk. Az első periódusban elsődlegesen a rekonstrukcióra törekedtünk, a közös gondolkodás feltételrendszerének megteremtésére, és ez így is volt jó és helyénvaló. Kialakult az artériás és a vénás együttgondolkodás rendszere. Abban a periódusban még a sajtó reprezentánsait hívtuk meg, láttuk vendégül, majd pedig az önkormányzatokét, utána a háború alatt az embargó csak 110


a nők utazását tette lehetővé, mert hát a férfiak nem utazhattak. Igazán a Daytoni megállapodás volt a fordulat számunkra, amikor mi magunk is az európai folyamatokkal párhuzamosan felismertük, hogy itt az európai integráció jegyében kell megteremtenünk az együttműködés és a párbeszéd feltételeit. Párbeszédre, nem konfrontációra gondolunk. A konfrontációból, bizalmatlanságból kijutott nekünk elég a XX. században. Ekkoriban kezdeményeztük mi 95 decemberében az első euroregionális konferencia megtartását, aminek olyan következményei lettek, hogy létrejött a közös együttműködési rendszer az eurorégió keretében, az átjárhatóság, a tengelykapcsolatok rendszere, testvérvárosi és testvér-települési kapcsolatok, kamarai együttműködési rendszerek, közös továbbképzési programok pedagógusok és újságírók számára, és még sorolhatnám tovább. Az egésznek a tanulsága talán az, és ez a legfontosabb, hogy a vajdasági magyarság ne egy nemzetállam foglyaként határozza meg önmagát. Az új történelmi helyzet legfontosabb sajátossága, hogy mód van nemzeti integrációra, az összetartozás rekonstrukciójára. Mód van arra, hogy egymásnak vessük a hátunkat. Ott van a magyar oktatási intézményrendszer, tavaly szerveztük meg az Égígérő fa pedagógus továbbképző programot, egy sor vajdasági, délvidéki vetélkedőt, kifejezetten azért, hogy a magyarországi, délmagyarországi oktatási vertikum igenis adjon hátteret. Ott merült fel, és vázolták az egyetem koncepciójának 111


kidolgozási programját, történetesen mi tettünk szakmai javaslatot a tehetséggondozó gimnáziumok koncepciójának kidolgozására és még egy sor más dologra. Mondanám tehát, hogy ezt az új szemléletet éljük át, hogy vessük egymásnak a hátunkat. A másik észrevételem, az autonómia gondolattal kapcsolatos. Vegyük ki a nemzetállam autonómia dualitásból az autonómia problémakörét. Az az autonómiakoncepció, amit rendre zászlósan bizonyos erők megfogalmaznak, az kontra nemzetállamban gondolkodik. Nem az új történelmi helyzet szintjén merül föl. Először is a magyarságnak politikai érdekképviseletei vannak, tagjai a parlamenteknek, szenátusoknak, itt-ott a kormánynak, a kormány vezetésének, lehetséges, hogy ez az önök számára alkalmasint hiányjelekkel jelenik meg, és kritikusan ítélik meg. Nagyon helyes. A demokrácia módot ad arra, hogy ezeket a figurákat visszahívják, és újakat delegáljanak, válasszanak helyette. De az autonómiának ez oszlopa. Ennek a képviseletnek politikai jelentősége van. Orientatív politikai jelentősége van. Ezen felül önök létrehozták példaadóan az egész Kárpát-medence számára a Nemzeti Tanácsot, mintegy a magyarság integrációs fórumát. Gyönyörűséges kezdeményezés, gratulálunk hozzá, a többiek számára is tanulság. A magyarság ott van a demokratikusan megválasztott önkormányzati testületekben. Sőt önöknél kilenc önkormányzati közösség szintjén önök a vezető hatalom. Ez a kilenc önkormányzati közösség igenis az autonómia rendkívül fontos oszlopa. Szakmai szervezeteik vannak önöknek. A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, hihetetlenül sok 112


gazdag programmal, valamint a civil szervezetek további sora. És sorolhatnám tovább ezeket a változatokat, de engedjék meg, hogy ne szóljak róla. Most mód van arra, hogy a gazdasági kamarák egyelőre különböző érdekképviseleti munkacsoportok szintjén, gazdasági szinten is szerveződjenek. Szecsei úrral most dolgozunk egy ún. beszállítói stratégia kidolgozásán, amit a HTMH-nak, illetve a kormányzatnak ajánlunk. Tudniillik ne akkor kezdjünk hozzá a beszállítói stratégia kidolgozásához, amikor a multik már szépen letarolták ezt a területet, hanem a magyar gazdasági érdekképviselethez tudjuk megjeleníteni az adottságainkat, kvalitásainkat, lehetőségeinket, hogy bele tudjunk szólni a születő új gazdasági stratégia alakításába. Mondanám tehát, új helyzet van az autonómia dolgában, ne a kontra nemzetállam szintjén vívjunk, harcoljunk, küzdjünk, mert így hihetetlen energiákat elpocsékolunk, hanem az új európai konstelláció szintjén. Új európai pozícióba kerültünk, itt fog keresztüláramlani rajtunk 2004-ben Európa, elég trombózisos módon, de mégis Európa részei leszünk. Az a folklór, amelyik politikai aspektusból merül föl, ez Európa dísze, kincse, virága, hiszen ez a kulturális folklór valamilyen úton-módon oda kívánkozik Európa elé. Gondoljanak arra a szecessziós kulturális kincsre, ami itt ebben a térségben létre jött, amit Európa számára föl tudunk kínálni. Tehát mondanivalóm lényege az, hogy komplementer módon vessük össze a hátunkat. Új konstelláció van, és ebben az új konstellációban próbáljuk az együttműködés lehetőségeit föllelni. Köszönöm, és gratulálok a konferenciához. 113


Hódi Sándor Interetnikai viszonyok a Duna–Maros–Körös–Tiszaeurórégióban Könyvbemutató Hölgyeim és Uraim, úgy terveztük, hogy a bemutatásra kerülő Nemzeti önkép c. könyvből néhány érdekes ábrát, diagramot, táblázatot, egyebet vetítünk majd önöknek. Ehhez azonban, amint az itt a helyszínen kiderült, előzetesen fóliákat kellett volna készítenünk. Mivel erre a hosszú és körülményes munkálatokra most már nem vállalkozhatunk, majd én élőszóval illusztrálom a könyvet, remélhetőleg olyan szépen és színesen, hogy az biztosan kárpótolni fogja önöket. A Logos kiadó külön erre a rendkívüli alkalomra óriási erőfeszítéssel, szellemi és anyagi áldozatvállalással megjelentetette ezt a rendkívüli könyvet. Én írtam. Nem ezért rendkívüli, hanem a témája miatt az. Kérem szépen, azt hiszem a maga nemében egyedülálló a könyv - hogy ebben a „szerény” amerikai stílusban folytassam -, mert ebben a régióban, amelyről itt ma annyi szó esett, ez a mű már egy olyan szellemi termék, amit ha valakinek a fejéhez vágunk, annak látnia kell, hogy itt nem csak beszélnek, hanem „termelnek”, cselekszenek is. 114


A szegedi József Attila Tudományegyetem Szociológiai Tanszéke, a temesvári Szórvány Alapítvány és a csodálatos adai Selye-Szabó Stresszkutató Intézet hamvaiból föltámadva, ezen szellemi központok összeadva erejüket, anyagiakat, egyebeket egy érdekes felmérést végeztek a térségben. Természetesen egy reprezentatív minta alapján, ahogyan ezt a nagykönyvben előírják. Az első felmérés 1997-ben történt a térség országaiban. Nagyon arányosan el volt osztva, mindenünnen 300-300-300 fő vett részt ebben az előzetes mintavételben. Ezt én később egymagam itt Vajdaságban kiegészítettem további 300 fővel, így a vajdasági minta 600 valamennyire bővült, így felettébb reprezentatív. Ugyanakkor fontos összevetésre kínál alkalmat, mert a vajdasági második mintafelvételre a 2000. október 5-i fordulat után került sor. Így aztán össze tudjuk vetni, hogy az 1997-től 2000 októberét követő időszakig mennyit változott a szellemi, tudati hozzáállás ebben a térségben. Ha hiszik, ha nem, változott, mégpedig romlott bizonyos értelemben. Romlott a csüggedés és a kilátástalanság vonatkozásában, mert ugye az emberek sok mindenben csalódtak. De nem is ez a lényeg. Ez a könyv egy részletes, alaposan átgondolt kérdőív alapján készült. A kérdőívet Utasi Jenő atyával a könyv végére beszerkesztettük, úgyhogy bárki, aki ehhez kedvet, ambíciót érez, az fölveheti szomszédjairól, ismerőseiről és ha elküldi nekünk, akkor a legközelebbi felmérés ezzel bővül. A kérdőíven azt írja, hogy nemzeti identitás (erről szó volt), területi kötődés (az embernek van szülőföldje is) és interetnikai kapcsolatok (tehát a románok, szlovákok, 115


magyarok, szerbek közötti kapcsolatok) alakulása Vajdaságban és a Duna-Tisza satöbbi régióban. Rendkívül sok meglepetéssel szolgál ez a tüneményes felmérés. Több mint száz ábra van ebben a könyvben az atya és a Logos nyomda munkatársainak a nagy örömére, akik rendkívüli terhet vettek a vállukra ezeknek az ábráknak a nyomdai kivitelezésével. Ezek ugyanis színes ábrák, amelyeket ki lehetett volna nyomtatni szürke-fehérben is. A könyvet mindjárt a kezükbe vehetik, itt lent kifelé menet, és gyönyörködhetnek benne. Addig mutogatom, hogy kedvet csináljak hozzá. Mindjárt megmondjuk a lényeget is. Ennek a könyvnek az előállítása rendkívül költséges, de itt, most kiváltképpen ezen a tanácskozáson jelenlevők 250 dinárért megvehetik. Legalább ekkora csak a nyomda vesztesége minden példányon, vagyis ingyen van, tehát 250 dinár. Most pedig lássuk az ábrákat, én meg majd mondom, hogy mit is mutatnak ezek. Soha senki eddig nem mérte föl, illetve lehet, hogy mérték, de nem tudunk róla, hogy hogyan is vélekednek egymásról a térségben élő emberek. A könyvből kiderül, hogy a politikusoknak, Belgrádban, Budapesten, Bukarestben fogalmuk sincs arról, hogyan élnek egymással és hogyan vélekednek egymásról a különböző (általuk képviselt) népek, románok, szerbek, magyarok. Erről halvány fogalmuk sincs. (Bekiabálás: „Zavaró volna, tudnák”). Igen, ez a szerencséjük. Kiderül ugyanis, hogy a sajtóban a magyar politikusok által ostorozott szerbek és románok igen jó véleménnyel vannak például rólunk, magyarokról. Szinte el kell szégyellnünk magunkat, annyira pozitív a véleményük. De akár hiszik, akár nem, csak azt értékelik bennünk, ami valóban érté116


kelhető, például a kulturális habitust, a munkaszeretetet, amely terén sajnos sokat romlottunk. Azokat a jellemvonásainkat értékelik tehát, amelyek terén jobbak vagyunk, előbb járunk, viszont van olyasmi is, amit nehezményeznek, és szemünkre vetnek. Abban is igazuk van. Például azt tartják rólunk, hogy nem vagyunk eléggé őszinték, nyitottak és barátkozóak irányukban. Meg kell, hogy mondjam, ez bizony így van. Ami a nagy barátkozást illeti, az a homogén nyelvterületekre sem jellemző, Európában egyáltalán nem divat. A távolságtartás az individualizmus térhódításának a következménye, nem magyar tulajdonság. Ez csak egyetlen egy mozzanat. Ami igazán felvillanyozó, például az, hogy ebben a régióban, az elszakított területeken, illetve a magyarság és más nemzetek által lakott térségekben hogyan alakult az élet, kinek hány másnemzetiségű barátja van, románnak szerb, szerbnek román, magyarnak szlovák és így tovább. Továbbá, hogy hány vegyes házasság van? Azokban milyen nyelven beszélnek? Egyáltalán milyen jellegűek az interetnikus kapcsolatok? Köszönnek egymásnak az emberek? Segítik egymást? Keresztbe tesznek egymásnak? Milyen gyakoriságúak és intenzitásúak ezek a kapcsolatok? A szomszédok, rokonok hányszor látogatják meg egymást? Hányszor köszönnek egymásnak? A szomszédok hányszor nyitnak ajtót egymásra? Ezekre a kérdésekre nem nagyon tudtam volna eddig én sem választ adni. A felmérési adatok kellemes meglepetéssel szolgáltak erre vonatkozóan. Például én magam se hittem volna, hogy a többnemzetiségű térségekben, ahol magyarok szerbek legalább kétszáz éve együtt élnek, a szerbeknek ugyanannyi magyar 117


barátjuk van, annyi magyar munkatársuk – felettesük nem, sajnos, azok között kevés magyar van –, mint ahány szerb barátjuk, munkatársuk van a magyaroknak. Az interetnikai viszonyokban a közvetlen személyi kapcsolatok szintjén a más nemzetiségűekkel szemben nem tapasztalunk sem elutasító magatartást, sem arroganciát. Ez az élet. Ott, ahol különböző ajkú emberek együtt élnek, ahol a román látott magyar embert, a magyar románt, szerbet stb. ott az a politikai maszlag, amellyel például megfertőzték, lemérgezték az egész Szerbiát, az gyakorlatilag csaknem teljesen amortizálódik, kivédik, semlegesítik a közvetlen személyi kapcsolatok. Miért védik ki? Azért, mert a személyi kapcsolatok más törvényszerűségek alapján szerveződnek, mint a személytelen kapcsolatok. A személyi kapcsolatok hátterében mindig van egy szociális, társadalompszichológiai egyezség, amely kötelez. Az anonim kapcsolatok, az anonim együttélés ilyen értelemben nem kötelez semmire, azokban mindenki a saját erőpozícióját jeleníti meg. Ez csak egy példa. Ugyanilyen érdekes megvizsgálni, hogyan tekintenek a különböző nemzetiségek saját etnikai közösségük helyzetének az alakulására, a térség fejlődésére. Mindennek megismerése, nem csak azért mondom, hogy a könyv elolvasására ösztönözzem önöket, de higygyék el, megéri a fáradtságot, mert az ember ezekről nem hallott. Azt kérdezték a nyomdában tőlem, hogy honnan szedtük össze ezt a rengeteg adatot? Kérem szépen, rendelkezésünkre áll egy gazdag adatbázis, és Utasi Jenő atyával az az elképzelésünk, hogy ha sikerül ebbe a régióba, a Duna-Tisza-Maros akármilyen régióba egy kis életet lehelni, és az nemcsak formális adminisztratív képződ118


mény, kihalt termeszvár lesz, hanem csakugyan működik majd, akkor a civil szervezetekkel és a meglévő szellemi potenciállal közösen olyan projektumot tudnánk kidolgozni és felkínálni, amely az egész régiónak a hasznára lenne. Tulajdonképpen már ez a felmérés vagy projektum is a régió szellemében készült, a régióra vonatkozó adatokat tartalmaz, s a ma itt létrejött civil fórum együttműködési kérelmével együtt küldjük el a régió vezetőinek, abban a reményben, hogy a továbbiakban ne mellőzzenek bennünket a munkából. Ajánlom még egyszer szíves figyelmükbe ezt a nagyon szép fedőlapú, igen vastag, sok grafikonnal és táblázattal illusztrált könyvet, amit még ebéd előtt, lefelé menet meg lehet vásárolni. Köszönöm figyelmüket.

119


120


DOKUMENTUMOK

121


122


DUNA–KÖRÖS–MAROS–TISZAEURORÉGIÓ ∗ A Kárpát-mdenece legnagyobb tájegysége a Nagyalföld. Ennek déli részén a Tisza alsó szakaszának tágabb térségében, a Bácska, Bánát és a Békés-csanádi löszhát kibővített környezetében alakult ki egy új regionális együttműködés. A térség részei korábban egymással szoros kapcsolatban álltak, gazdasági-politikai egységet képeztek, amelynek fejlődésére a térszerkezetet megbontó, nemzetközi politikai döntések markáns hatást gyakoroltak. A területet három részre osztotta a magyar-románjugoszláv határ, ennek következményeként a térségi kapcsolatok vagy megszakadtak, vagy intenzitásuk csökkent. A rendszerváltást követően a térség országaiban határmenti területeken különösen - megélénkült az érdeklődés a kapcsolatok felélesztése, szélesítése iránt. A DKMT-eurorégiót 4 magyarországi, 4 romániai megye, valamint a Vajdaság reprezentálja. Az együttműködés jegyzőkönyvének aláírására 1997. november 21-én került sor Szegeden. Az együttműködés célja, hogy fejlessze és szélesítse a helyi közösségek és helyi önkormányzatok közöti kapcsolatokat a gazdaság, az oktatás, a művelődés, a tudomány és a sport területén. ∗

Forrás: http//www.jate.u-szeged.hu/hungary/pollinfo/euroreg.htm

123


A DKMT irányító testülete, az Elnökök Fórumának döntése alapján minden év május utolsó hetében kerül megrendezésre a DKMT Eurorégió Napja Kübekházán, a hármashatárnál. Az Elnökök Fóruma hivatalos lapot indított Euro-Régió címmel, melyben a régióban történő eseményeket, a régiót érintő terveket, fejlesztési lehetőségeket jeleníti meg riportokkal kiegészítve. Hamarosan elkészül a DKMT-eurorégió Stratégiai terve, mely azokat a fejlesztési irányokat és lehetőségeket tartalmazza, mellyel biztosítható az együttműködés tartalmi megalapozása. A DKMT irodája A korábbi Elnökök Fóruma határozata értelmében az Eurorégió központja Szeged lett, itt kerül felállításra a Közösségi Kezdeményezések Irodája, mely a munkaszervezet végpontjaként felel a zökkenőmentes működésért. Az együttműködés tartalmi elemeinek végrehajtásához magához a működtetéshez szükséges financiális hátteret a tagok által befizetett közös pénzalap (lakosságszám x 0,004 euro) biztosítja. Az iroda szervezetileg az Elnökök Fóruma közvetlen irányítása alá tartozik, vezetője minden rendes ülésen beszámolót tart az iroda aktuális tevékenységéről. Az iroda fõ feladatai: • koordinálja az Elnökök Fóruma üléseit, • közreműködik a munkadokumentumok elkészítésében, • állandó kapcsolatot tart a tagrégiókkal, • biztosítja a folyamatos információáramlást, 124


• kapcsolatokat épít más regionális együttműködésekkel, • figyelemmel kíséri az Európai Unió különféle programjait, és az Elnökök Fóruma döntése alapján pályázatokat készít és projektek megvalósítását szervezi, • kezdeményezi és bonyolítja közös rendezvények, akciók megtartását. Az iroda címe: 6722. Szeged, Tábor u. 7/b Telefon: (+36-62) 420-723 Fax.: (+36-62) 425-157 E-mail: [email protected] A DKMT-eurorégiót alkotó megyék adatai: Arad megye (Románia): Területe: 7652 km². Lakossága: 507 ezer fő. Fejlett mezőgazdaságát több mint hatvan százalékban állattenyésztés jellemzi. Ehhez viszonylag fejlett élelmiszeripar is kapcsolódik. Fontosabb iparágai a gépgyártás, fémfeldolgozás, a textil- és a vegyipar. Bács-Kiskun megye (Magyarország): Területe 8362 km². Lakossága: 542 ezer fő. Az elsősorban mezőgazdaságáról, szőlő-, gyümölcs- és zöldségkultúrájáról ismertté vált megye az elmúlt évtizedekben a Duna–Tisza közének kereskedelmi központjává fejlődött. Békés megye (Magyarország): Területe 5631 km². Lakossága: 407 ezer fő. A közép-békési városegyüttes (Békéscsaba–Gyula–Békés) főleg élelmiszeripar jellegű 125


terület, de fejlett könnyűiparral is bír. Termelési profilját elsősorban a hús- és a tejipar, illetve a könnyűipar jellemzi. Csongrád megye (Magyarország): Területe: 4263 km². Lakossága: 438 ezer fő. A dél-alföldi régió központja. Szegeden a környékbeli mezőgazdasági termelésre fejlett élelmiszeripar jött létre. Világhírű szalámigyártása mellett paprikatermelése és -feldolgozása is ismert. A térségben Szentesen fejlett a primőrzöldség termelés és a baromfifeldolgozás, Makón hagymatermelés, Hódmezővásárhelyen porcelán- és mérleggyártás folyik. Hunyad megye (Románia): Területe: 7016 km². Lakossága: 547 ezer fő. A Déli-Kárpátoknál helyezkedik el, főleg hegyvidéki területen. Hagyományosan ipari jellegű megye, a munkaerő 46,7 százaléka az iparban dolgozik. Fő iparágak a bányászat, az energetika, a fa- és szőrmefeldolgozó ipar, melyek fejlődését a gazdag természeti források - vastartalmú ércek - biztosítják. Jász-Nagykun-Szolnok megye (Magyarország): Területe: 5607 km². Lakossága: 423 ezer fő. Az északalföldi terület az ország jelentős élelmiszertermelő térsége. A szántó több mint felén búzát és kukoricát termelnek. Fejlett tégla- és cserépipar, fa-, papír-, cukor- és malomipar jellemzi a megyét. Krassó-Szörény megye (Románia): Területe: 8514 km². Lakossága: 376 ezer fő. Románia leginkább erdővel borított megyéi közé tartozik, az ország délnyugati részén 126


található. A megye 65,4 százalékát hegyvidéki területek alkotják. A hagyományos mezőgazdasági és technológiai fejlődés mellett Románia egyik legrégibb vas- és acélipari központja. A termál források jelentős száma lehetővé tette a fejlett gyógyászat kialakulását. Temes megye (Románia): Területe: 8692 km². Lakossága: 715 ezer fő. Mezőgazdasága kiemelkedő, a növénytermesztés mellett fejlett állattenyésztés jellemzi. A tradicionális élelmiszeripari ágazatok zömében a helyben termelt alapanyagot dolgozzák fel. Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerb Köztársaság): Területe: 21 506 km². Lakossága: 2 millió 013 ezer fő. Elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosság búzát, kukoricát, cukorrépát, repcét, napraforgót, kendert és komlót termel. A fejlett agrárvidék jelentős élelmiszeripart vonzott magához. DKMT-eurorégió: Területe: 77 243 km². Lakossága: 5 millió 968 ezer fő.

127


Európai keretegyezmény a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek együttmûködésérõl Madrid, 1980. május 21. BEVEZETŐ Az Európa Tanácsnak a jelen egyezményt aláíró tagállamai, tekintetbe véve, hogy miként az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb kapcsolat létrehozása és az együttműködés elősegítése, tekintetbe véve, hogy miként azt az Európa Tanács Alapokmányának 1. Cikke meghatározza, e cél elérése különösképpen a közigazgatás terén kötendő szerződések által valósul meg, tekintetbe véve, hogy az Európa Tanács biztosítja az európai területi önkormányzatok és közigazgatási szervek közreműködését e céljának elérése érdekében, tekintetbe véve, hogy e cél megvalósítása szempontjából a határmenti területi önkormányzatok és közigazgatási szervek együttműködése fontos lehet olyan területeken, mint a regionális város- és községfejlesztés, környezetvédelem, közösségi infrastruktúra és lakossági szolgáltatások, valamint a kölcsönös segítségnyújtás katasztrófahelyzetekben, 128


szem előtt tartva a múlt tapasztalatait, amelyek azt mutatják, hogy az európai községi, városi és területi közigazgatási szervek közötti együttműködés megkönnyítette számukra feladataik hatékonyabb megoldását, és különösképpen hozzájárult a határmenti területek haladásához és fejlődéséhez, abból az elhatározásból kiindulva, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítik a hasonló együttműködéseket, és így hozzájárulnak a határmenti területek gazdasági és társadalmi haladásához, valamint az Európa népeit egyesítő barátság szellemének fejlesztéséhez, az alábbiakban állapodtak meg: 1. Cikk Az

egyes Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy előmozdítják és ápolják a saját, valamint a többi Szerződő Fél joghatósága alá tartozó területi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti határmenti együttműködést. Arra törekednek, hogy elősegítsék minden, e cél eléréséhez szükséges egyezmény vagy megállapodás létrejöttét, kellően figyelembe véve a Szerződő Felek eltérő alkotmányos rendelkezéseit. 2. Cikk 1. A jelen egyezmény szempontjából a határmenti együttműködés fogalmába tartozik két vagy több Szer129


ződő Fél joghatóságán belül lévő területi önkormányzatok és közigazgatási szervek között a jószomszédi kapcsolatok erősítése és továbbfejlesztése céljából megvalósuló tevékenység, valamint az e cél megvalósítását szolgáló egyezmény vagy megállapodás megkötése. A határmenti együttműködés a területi önkormányzatoknak és a közigazgatási szerveknek a belső jogban meghatározott hatáskörében valósul meg. E hatáskör hatályát és jellegét a jelen egyezmény nem érinti. 2. A jelen egyezmény szempontjából a „területi önkormányzatok és közigazgatási szervek” alatt olyan önkormányzatokat, hatóságokat vagy közigazgatási szerveket kell érteni, amelyek helyi és területi feladatokat látnak el és az adott állam belső joga szerint ilyennek tekintendők. Mindazonáltal bármely Szerződő Félnek jogában áll a jelen egyezmény aláírásakor vagy az Európa Tanács Főtitkárához intézett későbbi bejelentés útján megnevezni azokat az önkormányzatokat, hatóságokat vagy közigazgatási szervezeteket, illetőleg azokat a témákat vagy formákat, amelyekre az egyezmény hatályát behatárolni kívánja, illetőleg azokat, amelyeket ki kíván zárni az egyezmény hatálya alól. 3. Cikk 1. A jelen egyezmény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a Szerződő Felek a 2. Cikk 2. szakaszának rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelően bátorítják a 130


területi önkormányzatok és közigazgatási szervek azon kezdeményezéseit, amelyekre az Európa Tanácsban a területi önkormányzatok közötti keretegyezményekre kidolgozott alapelvek ösztönöznek. Amennyiben szükségesnek ítélik, figyelembe vehetik az Európa Tanács keretében a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek együttműködésének megkönnyítése céljából kidolgozott többoldalú, államok közötti mintaegyezményeket. A megkötendő megállapodások és egyezmények a jelen egyezményhez 1.1-1.5., valamint 2.1-2.6. sorszámok alatt csatolt minta és keretmegállapodásokon, szabályzatokon és szerződéseken alapulnak, azokkal az eltérésekkel, amelyeket a Szerződő Fél sajátos helyzete megkíván. A mintamegállapodások, szabályzatok és szerződések csak iránymutató jellegűek, szerződéses erejük nincs. 2. Abban az esetben, ha a Szerződő Felek szükségesnek ítélik államközi szerződések kötését, ezekben meghatározzák - egyebek között - azokat a kereteket, formákat és korlátokat, amelyeken belül a határmenti együttműködésben érintett területi önkormányzatok és közigazgatási szervek lehetőséget kapnak a cselekvésre. Mindegyik egyezmény meghatározhatja azokat a hatóságokat és testületeket, amelyekre nézve alkalmazásra kerül. 3. Az előző rendelkezések nem gátolják a Szerződő Feleket abban, hogy közös megegyezés alapján a határmenti együttműködés más formáit is alkalmazzák. Úgyszintén a jelen egyezmény rendelkezései nem ér131


telmezhetők úgy, hogy érvénytelenítenék a már megkötött együttműködési szerződéseket. 4. Az egyezmények és megállapodások megkötésénél kellő figyelmet szentelnek az egyes Szerződő Felek belső joga által a nemzetközi kapcsolatok vitelére és az általános politika alakítására meghatározott hatásköröknek, valamint azoknak a felügyeleti és ellenőrzési szabályoknak, amelyeknek a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek alanyai lehetnek. 5. Ez okból bármely Szerződő Fél a jelen egyezmény aláírásakor vagy az Európa Tanács Főtitkárához küldött későbbi értesítés útján megjelölheti azokat a hatóságokat, amelyek a Szerződő Fél belső jogának megfelelően ellenőrzik vagy felügyelik az érintett területi önkormányzatokat. 4. Cikk Az egyes Szerződő Felek arra törekednek, hogy megoldják mindazokat a jogi, adminisztratív és technikai problémákat, amelyek akadályozzák a határmenti együttműködés fejlődését és zökkenőmentes működését, és e tekintetben a másik érdekelt Szerződő Féllel vagy Felekkel a szükséges mértékben egyeztetniük kell. 5. Cikk Abban az esetben, ha a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködése a je132


len egyezmény rendelkezései szerint valósul meg, a Szerződő Felek megfontolhatják annak célszerűségét, hogy az együttműködő területi önkormányzatok és közigazgatási szervek részére ugyanazokat a kedvezményeket biztosítják, mintha az együttműködés országos szinten történne. 6. Cikk Az egyes Szerződő Felek a lehető legteljesebb mértékben biztosítják a másik Szerződő Fél által kért tájékoztatást, hogy ezáltal előmozdítsák a jelen egyezmény által a másik Szerződő Félre rótt kötelezettségek teljesítését. 7. Cikk Az egyes Szerződő Felek ügyelnek arra, hogy az érintett területi önkormányzatokat és közigazgatási szerveket tájékoztassák a jelen egyezmény számukra kínált cselekvési lehetőségeiről. 8. Cikk 1. A Szerződő Felek tájékoztatják az Európa Tanács Főtitkárát mindenről, ami a 3. Cikkben foglalt egyezményekre és megállapodásokra vonatkozik. 2. Minden olyan javaslatot, amelyet egy vagy több Szerződő Fél tett annak érdekében, hogy kiegészítse vagy fejlessze az egyezményt, illetőleg a mintamegállapodásokat és egyezményeket, továbbítják az Európa Tanács Főtitkárához. A Főtitkár a javaslatokat 133


az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elé terjeszti, amely határoz a tennivalókról. 9. Cikk 1. Jelen egyezmény az Európa Tanács tagállamai szamára aláírásra nyitva áll. Az egyezmény megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást igényel. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot az Európa Tanács Főtitkáránál helyezik letétbe. 2. Az egyezmény a negyedik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezésének időpontja után három hónappal lép hatályba, feltéve, ha az előzőekben meghatározott alakiságoknak eleget tett országok közül legalább kettő közös határral rendelkezik. 3. Az egyezmény az olyan aláíró állam tekintetében, amely azt utólag erősíti meg, fogadja el vagy hagyja jóvá, az adott állam megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratának letétbe helyezésének időpontja után három hónappal lép hatályba. 10. Cikk 1. Jelen egyezmény hatálybalépése után az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egyhangúan dönthet bármely európai nem tagállam meghívásáról a jelen egyezményhez történő csatlakozás érdekében. E meghíváshoz valamennyi, az egyezményt megerősítő állam beleegyezése szükséges.

134


2. Ez a csatlakozás a csatlakozó okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezési időpontja után három hónappal lép hatályba. 11. Cikk 1. Bármely Szerződő Fél felmondhatja az egyezményt az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel. 2. A felmondás az értesítésnek a Főtitkárhoz való érkezésének időpontja után hat hónappal lép hatályba. 12. Cikk Az Európa Tanács Főtitkára tájékoztatja az Európa Tanács tagállamait és a jelen egyezményhez csatlakozott államokat: a) minden aláírásról, b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratnak a letétbe helyezéséről, c) minden, a jelen egyezménynek a 9. Cikk szerint történt hatálybalépési időpontjáról, d) minden, a 2. Cikk 2. szakaszának, illetőleg a 3. Cikk 5. szakaszának a rendelkezéseivel kapcsolatos elfogadó nyilatkozatról, e) minden, a 11. Cikkel kapcsolatos értesítésről és a felmondás hatálybalépésének időpontjáról. Fentiek hiteléül e szabályszerűen felhatalmazott 135


aláírók a jelen egyezményt aláírták. Készült Madridban, 1980. május 21-én, egyaránt hiteles angol és francia nyelvű egyetlen eredeti példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában helyeznek letétbe. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállamának és a jelen egyezményhez történő csatlakozásra meghívott országoknak hiteles másolatot küld.

A TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK HATÁRMENTI EGYÜTTMÛKÖDÉSÉRE VONATKOZÓ MINTA ÉS KERETMEGÁLLAPODÁSOK, SZABÁLYZATOK ÉS SZERZÕDÉSEK A mintamegállapodásoknak ez a tagolt rendszere a megállapodások szintje szerint két fő kategóriát különböztet meg: – a területi és helyi szinten megvalósuló határmenti együttműködésre vonatkozó államok közötti mintamegállapodások; – a helyi önkormányzatok közötti határmenti együttműködéshez alapot nyújtó keretmegállapodások, szabályzatok és szerződések. Amint az alábbi táblázatból kitűnik, csupán az első kettő, a helyi önkormányzatok közötti határmenti együttműködést és kapcsolattartást elősegítő államok közötti mintamegállapodás tartozik az államok kizáró136


lagos hatáskörébe. A többi államok közötti megállapodás csupán jogi keretet ad a helyi önkormányzatok közötti megállapodások, illetőleg szerződések megkötéséhez, amelyek a második csoportba tartoznak. 1. Államok közötti mintamegállapodások Az államok közötti mintamegállapodások általános feltételei: 1.1. A határmenti együttműködés elősegítéséről szóló államok közötti mintamegállapodás 1.2. A határmenti területi konzultációkról szóló államok közötti mintamegállapodás 1.3. A határmenti helyi konzultációkról szóló államok közötti mintamegállapodás 1.4. A helyi önkormányzatok szerződéses határmenti együttműködéséről szóló államok közötti mintamegállapodás 1.5. A helyi önkormányzatok határmenti együttműködésének szerveiről szóló államok közötti mintamegállapodás 2. A helyi önkormányzatok közötti együttműködésre vonatkozó keretmegállapodások, szabályzatok és szerződések 2.1. Keretmegállapodás a helyi önkormányzatok közötti konzultatív bizottság létrehozásáról 137


2.2. Keretmegállapodás a határmenti helyi közügyek vitelében való együttműködésről 2.3. Keretmegállapodás a határmenti együttműködést szolgáló magánjogi szervezetek létrehozásáról 2.4. Keretszerződés a határmenti helyi önkormányzatok közötti beszállítások vagy szolgáltatások nyújtásáról (magánjogi típusú megállapodás) 2.5. Keretszerződés a határmenti helyi önkormányzatok közötti beszállítások vagy szolgáltatások nyújtásáról (közjogi típusú megállapodás) 2.6. Keretmegállapodás a helyi önkormányzatok közötti határmenti együttműködési szervezetek létrehozásáról.

1. Államközi mintamegállapodások Bevezető megjegyzés: Az államközi megállapodások rendszerének célja mindenekelőtt az, hogy pontosan meghatározza azokat az összefüggéseket, formákat és korlátokat, amelyeket az államok a területi közigazgatási szervek együttműködésére nézve alkalmazni kívánnak, továbbá, hogy kiküszöböljék az esetleg vitához vezető jogi bizonytalanságokat (az alkalmazandó jog, a jogorvoslati hatóságok, a lehetséges fellebbezési utak, stb. meghatározása). Továbbá, az érintett államok között a helyi önkormányzatok határmenti együttműködését elősegítő ál138


lamközi megállapodások megkötése kétségtelenül előnyös lehet az alábbi szempontokból: – az ilyen együttműködésre vonatkozó eljárások törvényességének hivatalos elismerése és a helyi hatóságok bátorítása ezek alkalmazására; – a felügyeleti vagy ellenőrző hatóságok beavatkozásának célja és feltételei; – az államok közötti információcsere; – az ilyen formájú együttműködés és a határmenti területeken az összehangolt cselekvésre irányuló egyéb eljárások között létrehozható kapcsolat; – a határmenti együttműködést akadályozó jogszabályok módosítása vagy azok értelmezése, stb. szempontjából. A fentiekben leírt többszörös választási lehetőséget kínáló mintamegállapodások rendszere lehetővé teszi a kormányok számára, hogy a határmenti együttműködést az adott igényekhez legjobban illő összefüggésekben helyezzék el a határmenti együttműködés elősegítésére irányuló államközi megállapodásoknak (1.1.) mint alapnak az alkalmazásával és a különböző választási lehetőségeknek a kiegészítésével (1.2-1.5. mintamegállapodások). Az államok igénybe vehetnek egy vagy több, vagy akár minden lehetőséget, akár párhuzamos, akár szakaszos jelleggel. Az olyan, már hasonló jogrendszerrel rendelkező államok közötti megállapodások esetében, mint például a skandináv államok, az 139


ilyen specifikus jellegű megállapodások igénybevétele esetleg szükségtelennek bizonyul. 1.1-1.5. Mintamegállapodások általános kikötései a) Cikk 1. A jelen megállapodás céljára nézve a „helyi hatóságok” az olyan hatóságokat, önkormányzatokat vagy testületeket jelentik, amelyek az egyes államok belső joga alapján helyi funkciókat látnak el. 2 A jelen megállapodás céljára nézve a „regionális hatóságok” az olyan hatóságokat, önkormányzatokat vagy testületeket jelentik, amelyek az egyes államok belső joga alapján regionális funkciókat látnak el 1. b) Cikk A jelen megállapodás nem érinti azokat a hatályos megállapodásokat, melyek az államok között a határmenti együttműködés különböző formáira vonatkoznak, különösen azokat, amelyek nemzetközi szerződésen alapulnak. c) Cikk A Felek tájékoztatják a regionális és a helyi hatóságokat a számukra biztosított együttműködési lehetőségekről, és segítséget nyújtanak azok végrehajtásához. 1 A 2. bekezdést nem tartalmazzák az 1.3., 1.4 és 1.5 megállapodás tervezetek.

140


d) Cikk A jelen megállapodásban a „felettes hatóságok” az egyes Felek által kijelölt felügyeleti hatóságokat jelentik. e) Cikk A jelen megállapodás semmilyen módon nem érinti a helyi hatóságok hatáskörének az állami Felek belső jogában meghatározott terjedelmét és jellegét. f) Cikk Az egyes államok bármikor meghatározhatják azokat a joghatóságuk alá tartozó területeket, az együttműködés azon céljait és formáit, amelyeket a jelen megállapodás hatálya alól kivesznek. g) Cikk A Felek folyamatosan tájékoztatják az Európa Tanács Főtitkárát a jelen megállapodás alapján feladattal megbízott bizottságok és egyéb testületek tevékenységéről. h) Cikk A Felek - a tapasztalatok alapján - a jelen megállapodást érintő kisebb jelentőségű változtatásokat egyszerű jegyzékváltás útján eszközölhetik. 141


i) Cikk 1. Az egyes Felek értesítik a másik Felet a belső jog alapján a jelen megállapodás végrehajtására nézve előírt eljárások befejezéséről, amely az utolsó értesítés keltétől lép hatályba. 2. A jelen megállapodást a hatálybalépéstől számított ötéves időtartamra kötik. Hacsak a lejárat előtt hat hónappal felmondási értesítést nem nyújtanak, a megállapodás hallgatólagosan ugyanilyen feltételek mellett egy további ötéves időtartamra nézve megújításra kerül. 3. A felmondási értesítést nyújtó Fél jelezheti, hogy a felmondás csak meghatározott rendelkezésekre, földrajzi régiókra vagy tevékenységi területekre vonatkozik. A megállapodás ilyen esetben a fennmaradó részre nézve továbbra is hatályban marad, hacsak azt a másik Fél vagy Felek fel nem mondják a részleges felmondásról szóló értesítés kézhezvételétől számított négy hónapon belül. 4. A Felek bármikor felfüggeszthetik a jelen megállapodás alkalmazását meghatározott időtartamra. Hasonlóképpen megállapodhatnak egy adott bizottság tevékenységének felfüggesztésében vagy beszüntetésében is.

1.1. A határmenti együttmûködés elõsegítésére irányuló államközi 142


mintamegállapodások Bevezető megjegyzés: Ez egy olyan, általános alapvető rendelkezéseket tartalmazó államközi mintamegállapodás, amely vagy önmagában, vagy pedig az alábbiakban megjelenő egy vagy több államközi mintamegállapodással együtt köthető meg. A ................ ország és a ........ ország kormányai ismerve a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló Európai keretegyezményben leírt határmenti együttműködés előnyeit, az alábbiakban állapodnak meg: 1. Cikk A Felek vállalják, hogy regionális és helyi szinten igénybe veszik és elősegítik a határmenti együttműködés eszközeit. A határmenti együttműködés alatt a Felek a határ bármely oldalán elhelyezkedő területek közötti szomszédos együttműködés erősítésére és elmélyítésére irányuló összehangolt közigazgatási, műszaki, gazdasági, társadalmi vagy kulturális intézkedéseket, valamint az ezeken a területeken felmerülő problémák megoldására irányuló megfelelő megállapodások megkötését értik. Ezek az intézkedések - többek között - a regionális és városfejlesztés feltételeinek javítására, a természeti erőforrások megóvására, katasztrófahelyzetekben vagy 143


más szerencsétlenségek esetében a kölcsönös segítségnyújtásra és a közszolgáltatások javítására irányulnak. 2. Cikk A Felek kölcsönös egyeztetés útján arra törekednek, hogy a joghatóságuk alá tartozó regionális hatóságok számára biztosítsák az együttműködés kialakításához szükséges erőforrásokat. 3. Cikk Vállalják továbbá, hogy ösztönzik a helyi hatóságoknak a határmenti együttműködés kialakítására és fejlesztésére irányuló intézkedéseit. 4. Cikk A jelen megállapodásnak megfelelően a határmenti együttműködésben részt vevő helyi és regionális hatóságok ugyanazon lehetőségekre és védelemre jogosultak, mintha az együttműködés országos szinten történne. Az egyes Felek illetékes hatóságai gondoskodnak arról, hogy a jelen megállapodás hatálya alá tartozó határmenti együttműködés elősegítéséért felelős testületek működési költségeinek fedezését biztosító kiadásokra költségvetési tartalékot képezzenek.

144


5. Cikk Az egyes Felek felkérik az általuk kijelölt testületet, bizottságot vagy intézményt a hatályos belső jogszabályok és szabályozások tanulmányozására annak érdekében, hogy a helyi határmenti együttműködés fejlesztését akadályozó rendelkezések megváltoztatására javaslatot tegyenek. Ezek a testületek különös figyelmet szentelnek az adó- és vámszabályok, a deviza- és tőkeátutalási szabályok, valamint a felettes hatóságok beavatkozására irányadó szabályok javítására, különösen a felügyeletet és az ellenőrzést illető szabályokra. A fenti bekezdésben hivatkozott lépések megtétele előtt a Felek az adott helyzetnek megfelelően kicserélik egymással és egyeztetik a tárgyra vonatkozó ismereteiket. 6. Cikk A Felek arra törekednek, hogy választottbíróság vagy más eszköz igénybevételével megoldást találjanak azokra a helyi jelentőségű, vitatott kérdésekre, amelyek előzetes megoldása szükséges a határmenti együttműködési projektek sikeréhez. 1.2. A határmenti területi konzultációkról szóló államközi mintamegállapodás Bevezető megjegyzés: A jelen megállapodás megköthető vagy önmagában, vagy pedig egy vagy több államközi mintamegállapodással együtt (1.1-1.5. szövege).

145


1. Cikk A jelen szöveghez fűzött mellékletben meghatározott régiók közötti határmenti egyeztetés elősegítése érdekében a Felek közös bizottságot hoznak létre (a továbbiakban: Bizottság, hivatkozással), és ha szükséges, egy vagy több területi/regionális bizottságot (a továbbiakban: Bizottságok, hivatkozással), amelyek a határmenti konzultációkkal foglalkoznak. 2. Cikk 1. A Bizottság és a Bizottságok olyan küldöttségekből állnak, amelyek tagjait az egyes Felek választják ki. 2. A Bizottságban részt vevő küldöttségek legfeljebb 8 tagból állnak, akik közül legalább 3 fő képviseli a regionális hatóságokat. A Bizottságokban részt vevő küldöttségek elnökei vagy képviselőik tanácsadói minőségben részt vesznek a Bizottság munkájában. 2 3. A Bizottságok ... küldöttségből, amelyek különkülön ... tagból állnak, és azokat a Bizottságnak a jelen megállapodás hatálya alá tartozó területek regionális és helyi hatóságaival kötött megállapodásban foglalt kezdemé2

A Bizottság tagjainak megadott száma csak iránymutatásui szolgál, és a létszámot a konkrét helyzethez kell alkalmazni, mint ahogyan a jelen mintamegállapodás minden rendelkezését is. A számok megadásával a mintamegállapodás összeállítóinak az volt a szándéka, hogy rávilágítsanak egy viszonylag kevés taggal rendelkező hatékony bizottság igényére. Arról az arányszámról is csak jelzést kívántak adni, amelyet egyrészről a központi hatóságok képviselői és másrészről a regionális hatóságok képviselői között kell fenntartani.

146


nyezésére állítják fel. A Bizottságokban részt vevő küldöttségek az adott hatóságok, vagy regionális, vagy helyi testületek képviselőiből állnak. Egy küldöttet a központi hatóságok jelölnek ki. Ez a személy adott esetben kiválasztható azon határmenti területeken működő központi hatóságokat képviselő testületek köréből, amelyre nézve a Bizottságok felelősek. 4. A Bizottság legalább évente egyszer ülésezik. A Bizottságok a körülményeknek megfelelően, de évente legalább kétszer üléseznek. 5. A Bizottság és a Bizottságok saját maguk határozzák meg ügyrendjüket. 3. Cikk Az egyes Felek viselik a Bizottságban részt vevő küldöttségük költségeit. A Bizottságokban részt vevő küldöttségek költségeit az adott küldöttségeket felállító hatóságok viselik. 4. Cikk A Bizottság és a Bizottságok munkájának koordinálása és folyamatossága érdekében a Felek adott esetben titkárságot állíthatnak fel, amelynek összetételét, székhelyét, működési módját és a költségviselést egy közöttük megkötött ad hoc jellegű szerződés rögzíti a Bizottság javaslata alapján. A Felek közötti ilyen megállapodás hiányában a Bizottság maga is felállíthatja a titkár147


ságot. 5. Cikk A jelen megállapodás hatálya alá tartozó határmenti területeket a csatolt melléklet határozza meg, amelynek tartalma egyszerű jegyzékváltás útján módosítható. 6. Cikk 1. A határmenti konzultációk során az alábbi területeken felmerülő kérdésekkel foglalkoznak: 3 ⇒ városi és regionális fejlesztés; ⇒ szállítás és közlekedés (tömegközlekedés, közutak és autópályák, közös repülőterek, vízi utak, tengeri kikötők, stb.); ⇒ energia (erőművek, gáz-, villamos áram- és vízszolgáltatás); ⇒ természetvédelem (védelmet igénylő helyek, pihenőterületek, természetvédelmi parkok, stb.); ⇒ vízvédelem (szennyezés ellenőrzés, kezelőüzemek, stb.); ⇒ a légkör védelme (légszennyezés, zajszennyezés, zajmentes övezetek, stb.); 3

A lista pusztán iránymutatásuI szolgál, amelyet az egyes együttműködési projektekhez alkalmaznak. Nem értelmezhető úgy, hogy módosítja a belső jog által a területi hatóságokra ruházott jogköröket. A központi és a regionális hatóságok mindenesetre képviseltetve vannak a Bizottságban.

148


⇒ oktatás, képzés és kutatás; ⇒ közegészségügy (pl. orvosi létesítmények használata egy adott területen a másik terület lakosai által); ⇒ kultúra, szabadidő és sport (színházak, zenekarok, sportközpontok, üdülők és táborok, ifjúsági központok, stb.); ⇒ kölcsönös segítségnyújtás katasztrófahelyzet enyhítése során (tűzvész, árvíz, járványok, légi katasztrófák, földrengések, hegyi balesetek, stb.); ⇒ idegenforgalom (közös projektek az idegenforgalom elősegítésére); ⇒ határmenti munkásokkal kapcsolatos problémák (közlekedési lehetőségek, lakásépítés, társadalombiztosítás, adózás, foglalkoztatás, munkanélküliség, stb.); ⇒ vegyes projektek (szemétlerakó üzem, szennyvízelvezetés, stb.); ⇒ a mezőgazdasági rendszer javítása; ⇒ szociális létesítmények. 2. A Felek megállapodhatnak a lista módosításában egyszerű jegyzékváltás útján. 7. Cikk 1. Ellenkező rendelkezés hiányában a Bizottság hatáskörébe tartoznak az olyan általános és elvi jelentőségű ügyek mint például programok összeállítása a Bizottságok számára, koordináció és kapcsolattartás az érintett központi közigazgatási egységekkel és a jelen megállapodás hatálybalépése előtt létrehozott közös 149


Bizottságokkal. 2. A Bizottság felelős különösen azért, hogy adott esetben az illető kormányok elé terjessze a saját és a Bizottságok ajánlásait, valamint a nemzetközi megállapodások megkötésére irányuló tervezeteket. 3. A Bizottság – adott kérdések kivizsgálása tekintetében – külső szakértők szolgáltatásait is igénybe veheti. 8. Cikk 1. A Bizottságok elsődleges feladata a 6. Cikkben meghatározott területeken felmerülő problémák vizsgálata, és az ennek alapján megfelelő javaslatok és ajánlások kidolgozása. A vizsgálandó témakörökre a Bizottság, a Felek központi, regionális és helyi hatóságai, valamint intézmények, egyesületek vagy egyéb magán- vagy állami testületek is javaslatot tehetnek. Az ügyekkel saját kezdeményezésükre is foglalkozhatnak. 2 A Bizottságok e kérdések tanulmányozása érdekében munkacsoportokat állíthatnak fel. Igénybe vehetik szakértők szolgáltatásait is, és jogi véleményt vagy műszaki jelentéseket kérhetnek. A Bizottságok - a lehető legszélesebb egyeztetés útján az érintett lakosság érdekeinek megfelelő eredmények elérésére törekednek. 9. Cikk 1. A Bizottságok tájékoztatják a Bizottságot az eléjük 150


terjesztett kérdésekről és az általuk hozott következtetésekről. 2 Ha az általuk hozott következtetéshez a Bizottság vagy az illető kormány döntése szükséges, akkor a Bizottságok ajánlást tesznek a Bizottság számára. 10. Cikk 1. A Bizottság és a Bizottságok egyaránt fel vannak hatalmazva arra, hogy döntsenek a tagok megállapodása útján hozott, általános érdekeket szolgáló kérdésekben, amennyiben a tagok ezt hatáskörükben, a Felek jogszabályaiban foglaltaknak megfelelően terjesztették elő. 2. A Bizottság és a Bizottságok kicserélik az e tekintetben hozott döntésekkel kapcsolatos ismereteiket. 11. Cikk 1. A Bizottságban vagy a Bizottságokban részt vevő küldöttségek kicserélik ismereteiket az illetékes hatóságoknak a 7.2. Cikkben és a 9.2. Cikkben foglaltaknak megfelelően hozott ajánlásokkal vagy megállapodásokkal kapcsolatban tett intézkedéseiről. 2 A Bizottság és a Bizottságok az 1. bekezdésben hivatkozott illetékes hatóságok által hozott intézkedésekkel kapcsolatban meghatározott teendőkkel is foglalkoznak. 1.3. A helyi határmenti konzultációról szóló államközi mintamegállapodás 151


Bevezető megjegyzés: A jelen megállapodás megköthető vagy önmagában, vagy pedig egy vagy több államközi mintamegállapodással együtt (1.1-1.5. szövege). 1. Cikk A teljesebb információcsere és a fejlődő konzultáció biztosítása érdekében a határ bármely oldalán található helyi hatóságok között, a Felek felszólíthatják ezeket a hatóságokat, hogy Konzultatív Bizottságok útján közös tanulmányt készítsenek a valamennyiüket érintő problémákról. 2. Cikk E Bizottságok eljárási szabályait a tagok állapítják meg. A felettes hatóságokat bevonják az eljárásba, vagy arról tájékoztatást adnak. A Konzultatív Bizottságok részt vesznek a regionális Konzultatív Bizottságok munkájában - az utóbbiak által meghatározott feltételek szerint -, amennyiben ilyen bizottságokat a kérdéses régiókban létrehoztak. E Bizottságok hasonlóképpen támogatják a Konzultatív Bizottságok munkáját. 3. Cikk A Konzultatív Bizottságok feladata az információcsere és a konzultációk megszervezése mindkét oldalon, valamint a közös gondot okozó kérdések tanulmá152


nyozása és a közös célok meghatározása. A Bizottságok tevékenységére a tagok feladatköre az irányadó, és a tevékenység nem jár hatáskör átruházással. A Bizottságok tagjai azonban – az együttműködési megállapodások keretein belül – közösen dönthetnek arról, hogy milyen intézkedések vagy korlátozások irányadóak az egyes tevékenységekre, vagy hogy milyen előzetes konzultációs eljárást kívánnak lefolytatni. 4. Cikk (alternatíva) A Konzultatív Bizottságok munkájának támogatása érdekében az érintett helyi hatóságok - a belső jog alapján a rájuk ruházott hatáskör határain belül- egyesületbe tömörülhetnek, hogy jogi kereteket biztosítsanak egyűttműködésükhöz. Ezek az egyesületek az egyik érintett államban az egyesületekre alkalmazandó polgári jog vagy kereskedelmi jog alapján állíthatók fel. A kiválasztott jogrendszer alkalmazására nézve, az esemény bekövetkezésekor az egyesület tagjainak állampolgárságával kapcsolatos feltételektől, formalitásoktól és egyedi engedélyezésektől el kell tekinteni. A 2. Cikkben foglaltaknak megfelelően a felettes hatóságok számára továbbított tájékoztatók a jelen Cikkben említett egyesületek tevékenységével kapcsolatos tájékoztatásokat is tartalmazzák.

1.4. A helyi hatóságok közötti szerzõdéses 153


határmenti együttmûködésrõl szóló államközi mintamegállapodás Bevezető megjegyzés: A jelen megállapodás megköthető vagy önmagában, vagy pedig egy vagy több államközi mintamegállapodással együtt (1.1-1.5. szövege). 1. Cikk A helyi hatóságok közötti határmenti együttműködést – többek között – közigazgatási, gazdasági vagy műszaki szerződések útján lehet szabályozni. 2. Cikk A helyi hatóságok határmenti együttműködési szerződéseket a belső jog alapján rájuk ruházott hatáskör keretei között köthetnek. Ezek a szerződések – többek között – a beszállítások vagy szolgáltatások nyújtására, közös intézkedések megtételére, az egyik állami Fél polgári vagy kereskedelmi joga alapján létrehozott egyesületekre vagy az ilyen egyesületekben való tagságra vonatkoznak. 4 3. Cikk A szerződést kötő Felek a jelen megállapodás egyik 4 A jelen megállapodás koherenciája ugyanaz marad, akár belefog lalják ezt a bekezdést, akár nem.

154


aláíró Felének kötelmi jogára (közjogi és magánjogi egyaránt) való hivatkozással határozzák meg a szerződésre alkalmazandó jogot. Amennyiben szükséges, meghatározzák az adott jog rendelkezéseitől való eltérések lehetőségeit is. Amennyiben a szerződés eltérő kikötést nem tartalmaz, az alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelynek helyi hatósága a szerződés alapján felelős a szolgáltatás nyújtásáért, vagy ennek hiányában, amelynek helyi hatósága a legjelentősebb pénzügyi hozzájárulással rendelkezik. A szerződés helyi hatósági Felei alá tartozó személyek minden körülmények között rendelkeznek azzal a joggal, hogy olyan pert indítsanak vagy jogorvoslatért folyamodjanak az adott hatósággal szemben, amelyre jogosultak lennének, ha az utóbbinak a feladatkörébe tartozna az említett személyek számára a kérdéses beszállítások vagy szolgáltatások nyújtása. Az a helyi hatóság, amellyel szemben pert indítottak vagy jogorvoslatért folyamodtak, jogosult arra, hogy eljárást kezdeményezzen azon helyi hatósággal szemben, amely a beszállítások vagy szolgáltatások nyújtásáért felelősséget vállalt. 4. Cikk A szerződések megkötésére vagy módosítására irányuló javaslatokat az egyes államokban egy időben bocsátják a felettes hatóságok utólagos jogi ellenőrzésére, az erre vonatkozó szabályok szerint. Azonban semmilyen jóváhagyást nem kell kérni a szerződés hatósági 155


Felei részéről. A felettes hatóság olyan döntése esetében, amely megakadályozhatja egy határmenti együttműködési megállapodás megkötését vagy alkalmazását, vagy annak érvénytelenítését idézi elő, előzetes konzultációra van szükség az érintett többi állam megfelelő felsőbb hatóságaival. 5. Cikk Vita esetében az illetékes bíróságot az alkalmazandó jog határozza meg. A határmenti együttműködési szerződések azonban választottbíróságról szóló rendelkezéseket is tartalmazhatnak. Az ilyen rendelkezések ellenére a felhasználók és harmadik személyek a hatályos jogszabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőséggel élhetnek annak az államnak a helyi hatóságaival szemben, amelyhez tartoznak, és az adott hatóságokon múlik, hogy a mulasztó szerződő társsal szemben jogorvoslattal élnek-e. A felettes hatóságok hatáskörükben minden intézkedést megtesznek a bírósági döntések azonnali végrehajtása érdekében, tekintet nélkül a döntést meghozó bíróság hovatartozására. 6. Cikk A jelen megállapodás alapján megkötött szerződések a visszavonásig maradnak hatályban. A szerződések azonban olyan rendelkezést is tartalmazhatnak, amely a Feleket a jelen megállapodáshoz történt csatlakozás visszavonása esetén felmondására jogosítja fel, ötéves felmondási idővel. Az állami Feleknek jogában 156


áll e rendelkezés alkalmazásának végrehajtása. 1.5. A helyi hatóságok közötti határmenti együttmûködés szerveirõl szóló államközi mintamegállapodás Bevezető megjegyzés: A jelen megállapodás megköthető vagy önmagában, vagy pedig egy vagy több államközi mintamegállapodással együtt (1.1-1.5. szövege). 1. Cikk Azokra a célokra, amelyekre nézve a belső jog egyesület vagy konzorcium létesítését engedélyezi, a helyi hatóságok és más közjogi testületek részt vehetnek helyi hatóságoknak a másik Fél területén létrehozott egyesületeiben vagy konzorciumaiban az utóbbi Fél belső jogának megfelelően. 2. Cikk A tagok jogkörének határain belül az 1. Cikkben hivatkozott egyesületek vagy konzorciumok az egyes érintett Felek területén jogosultak az alapszabályukban meghatározott célok szerinti tevékenységet folytatni. Ennek során rájuk az adott állam által megállapított szabályok vonatkoznak, hacsak az adott állam azok alól mentességet nem biztosít. Ennek során rájuk az adott állam által megállapított szabályok vonatkoznak, hacsak az adott állam azok alól mentességet nem biztosít. . 3. Cikk 157


1. Az egyesület vagy konzorcium alapító okiratához, a társasági szerződésekhez vagy azok módosításához meg kell szerezni az összes részt vevő helyi hatóság felettes hatóságainak jóváhagyását. Ugyanez vonatkozik a már működő egyesülethez vagy konzorciumhoz való csatlakozásra is. 2 Az érintett lakosságot értesíteni kell ezekről az okiratokról és azok jóváhagyásáról az egyes országok rendes közzétételi megoldásainak megfelelően. Ugyanez vonatkozik a hivatalos főirodákkal kapcsolatos változásokra és az egyesület vagy konzorcium nevében eljárni jogosult személyekkel és jogkörük korlátozásával kapcsolatos döntésekre. 3. A fenti okiratokat az azokban az államokban használatos hivatalos nyelveken állítják össze, ahol azok hatályba lépnek. A szöveg minden egyes ilyen változata hivatalosnak tekintendő. 4. Cikk 1. A társasági szerződés határozza meg az egyesület vagy a konzorcium jogviszonyára irányadó szabályokat. Tartalmazzák a vonatkozó jogszabályok által előírtakat az 1. Cikknek megfelelően. A társasági szerződések minden esetben megnevezik tagjaikat, elnevezésüket és székhelyüket. Meghatározzák az egyesület vagy a konzorcium célját, és adott esetben a beiktatási feladatokat és azok helyszíneit. Megállapítják a vezető és az ügyviteli testületek kinevezésének módját, a tagok kötelezettségeinek mértékét és a közös kiadásokhoz való hozzájárulásaikat. A vezető testületekben részt vesz az 158


egyes tagországok helyi hatóságainak legalább egy képviselője. A társasági szerződés meghatározza a közgyűlés összetételét és tanácskozási módját, az ülésekről felvett jegyzőkönyvek formáját, a feloszlatás vagy felszámolás módját, valamint a költségvetésekre és az elszámolásokra irányadó szabályokat. 2 A társasági szerződés olyan rendelkezést is tartalmaz, amelynek alapján a tagok kiléphetnek az egyesületből a társasági szerződésben rögzített felmondási értesítéssel, az egyesület irányában való tartozások rendezése után és az egyesület számára a szakértők által felbecsült díjak kifizetésekor az érintett tagok nevében az egyesület által eszközölt befektetés vagy az egyesületnél felmerült kiadások tekintetében. Meghatározzák azokat a szabályokat is, amelyek a vállalt kötelezettségüket elmulasztó tagok felmentése vagy kizárása esetén irányadóak. 5. Cikk A Felek vállalják, hogy területükön az egyesület vagy a konzorcium számára biztosítják a feladatok ellátásához szükséges engedélyeket az állami politika és a közbiztonság követelményeitől függően.

6. Cikk Ha a belső jog értelmében az egyesület vagy konzorcium egy állam területén nem tud bizonyos, az adott tag159


állam helyi hatósága javát szolgáló feladatai ellátásához szükséges jogköröket, jogokat gyakorolni vagy előnyökkel élni, akkor ez utóbbinak jogában áll és kötelessége, hogy az egyesület vagy konzorcium javára és nevében eljárjon e jogkörök, jogok vagy előnyök gyakorlása vagy biztosítása céljából. 7. Cikk 1. Az egyesület vagy a konzorcium feletti felügyeleti vagy ellenőrzési jogkört a belső jognak megfelelően annak az államnak a felelős hatósága gyakorolja, ahol a székhely-iroda található. Ez a hatóság a többi állam helyi hatóságainak érdekeit is köteles biztosítani. 2. A többi államok felelős hatóságai jogosultak arra, hogy tájékoztatást kapjanak az egyesület vagy konzorcium tevékenységéről és döntéseiről, valamint a felügyelet vagy az ellenőrzés gyakorlása során hozott intézkedésekről. Kérésre átadják nekik az elfogadott szövegeket és az egyesület vagy a konzorcium testületi üléseiről készített jegyzőkönyveket, az éves elszámolásokat és az esetleges költségvetés tervezeteket, amennyiben a belső jog előírja ezek közlését a felügyeletet vagy az ellenőrzést ellátó szervek számára. Közvetlenül tárgyalhatnak az egyesületi vagy konzorciumi testületekkel és a felügyeleti vagy ellenőrző hatóságokkal, átadhatják részükre tapasztalataikat, vagy kérhetik, hogy közvetlenül tanácskozzanak velük meghatározott esetekben és meghatározott kérdésekről. 3. A többi állam felelős hatóságainak jogában áll az is, hogy értesítsék az egyesületet vagy konzorciumot arról, hogy ellenzik a hatáskörükbe tartozó hatóságok számá160


ra az egyesületben vagy a konzorciumban való további részvételt. Az ilyen, kellően indokolt értesítés kizárási alapnak tekintendő, és azt ilyenként bele kell foglalni a társasági szerződésbe. A jelen Cikk 1. és 2. bekezdéseiben hivatkozott hatóságok arra is jogosultak, hogy képviselőt delegáljanak az egyesület vagy a konzorcium vezető testületeibe; ennek a képviselőnek jogában áll, hogy részt vegyen valamennyi testületi ülésen, és hogy megkapja azok napirendjét és jegyzőkönyvét. 8. Cikk A társasági szerződésnek megfelelően az egyesület vagy a konzorcium a beszállításokat vagy szolgáltatásokat a tagok területén az egyesület vagy a konzorcium felelősségére nyújtja, ezáltal a tagok teljes mértékben mentesülnek az azokkal kapcsolatos kötelezettségek alól. Az egyesület vagy a konzorcium felelős a felhasználókkal és a harmadik személyekkel szemben is. Ez utóbbiakat azonban az azon helyi hatóságok tekintetében, amelyek javára és nevében a beszállításokat vagy szolgáltatásokat nyújtják, továbbra is olyan kereseti és jogorvoslati jogok illetik meg, mintha maguk a hatóságok lennének kötelesek a kérdéses beszállítások vagy szolgáltatások nyújtására. Azok a hatóságok, amelyekkel szemben pert vagy jogorvoslatot kezdeményeztek, pert indíthatnak az egyesülettel szemben. 9. Cikk 1. Ha az egyeztetés sikertelennek bizonyul, az egyesület és a tagok vagy a több tag közötti, a működéssel kapcsolatos vitát azon állam közigazgatási szerve és bíró161


sága elé terjesztik, ahol az egyesület vagy a konzorcium székhelye található. 2. Az 1. bekezdésben hivatkozottakon kívül minden vitát az állami Felek területén alkalmazandó rendes szabályok szerinti közigazgatási szervek és bíróságok elé terjesztik, hacsak az érdekelt Felek úgy nem döntenek, hogy az ilyen vitát az általuk kijelölt választottbíró elé terjesztik. 3. Az állami Felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy területükön biztosítsák a fenti rendelkezésekkel kapcsolatos határozatok és ítéletek végrehajtását. 10. Cikk A jelen megállapodásnak megfelelően létrehozott egyesületek és konzorciumok a jelen megállapodás megszűnése után is fennmaradnak, kivéve a 7. Cikk 3. bekezdésében szabályozott esetet.

2. A helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti együttmûködésre vonatkozó keretmegállapodások, szabályzatok és szerzõdések 162


Bevezető megjegyzés: A helyi hatóságoknak szánt keretmegállapodások, szerződések és szabályzatok. Az államokhoz hasonlóan a helyi hatóságok számára is fel lehetne kínálni a megállapodások és szerződések választékát. Valójában ilyen választék már létezik számos országban, mint ahogyan azt a már összegyűjtött, megkötött megállapodásokra vonatkozó dokumentáció figyelemre méltó terjedelme mutatja. A javasolt rendszer hat keretmegállapodást, szerződést és szabályzatot ölel fel, amely megfelel a különféle szintű és szabályozású helyi határmenti együttműködésnek. A belső jogi szabályozás rendelkezéseitől függően azok vagy azonnal hatályba lépnek, vagy azt a vonatkozó államközi megállapodás megkötésétől teszik függővé. Általában véve az államközi megállapodások megkötése még akkor is, ha nem tűnik abszolút értelemben alapvetőnek, segítséget jelenthet azoknak a feltételeknek a tisztázásában, amelyek szerint a helyi hatóságok alkalmazhatják ezeket a megállapodásokat. Mindenesetre úgy tűnik, hogya 2.6. szám alatti megállapodás (határmenti együttműködési szervek) előfeltétele egy államközi megállapodás megkötése lenne. A helyi hatóságoknak szánt keretszerződés e rendszere megfelel az államközi modellmegállapodásoknak. Minden egyes keretszerződés bevezetőjében utalás történik az államközi megállapodásokra. 163


Ezt követően lehetséges a helyi szintű megállapodások és helyi szinten felállított szervek beillesztése a regionális vagy nemzeti szinten felállítandó államközi konzultációk rendszerébe. Például a helyi konzultatívbizottságokat (2.1. szám) be lehetne illeszteni a bizottságok és az együttműködő Felek rendszerébe, melyet a határmenti regionális konzultációra vonatkozó (1.2. szám) államközi mintamegállapodásban rögzítenek. Emellett a fenti modellek összeállítása szükségszerűen leegyszerűsített, mivel nincs lehetőség átfogóan áttekinteni az egyes esetek valamennyi problémáját. A tervezetek értékes útmutatók, de módosíthatók az azokat alkalmazó helyi hatóságok részéről felmerülő igényeknek megfelelően. Ugyanígy a helyi hatóságoknak meg kell határozniuk, hogy milyen eszközökkel ösztönözhetik az állampolgárok részvételét a határmenti tanácskozásokon, a társadalmi-kulturális területen. Az ilyen részvétel bizonyára legyőzné azokat a pszichológiai akadályokat, amelyek néha komolyan gátolják a határmenti együttműködést. A közérdekű támogatást élvező tanácskozás szintén szilárd alapokra épülne. A közvélemény részvételét ösztönző utak egyike lenne egy társaság igénybevétele. Így a tervezetek egyike (2.3.) a magánjogi társaság megalakítására vonatkozik. 2.1. Keretmegállapodás a helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti Konzultatív Bizottság létrehozására Bevezető megjegyzés: Rendes körülmények között 164


egy ilyen Bizottság létrehozása államközi megállapodás nélkül is lehetséges. Számos példája van ennek a lehetőségnek. Ha azonban jogi vagy egyéb bizonytalanságok állnak fenn, államközi megállapodás biztosítaná azokat a feltételeket, amelyek között az ilyen konzultáció igénybe vehető lenne (lásd az 1.3. keretmegállapodást). A Bizottság célja és székhelye 1. § A helyi hatóságok, a jelen megállapodásban résztvevő felek vállalják, hogy az alábbi területeken összehangolják erőfeszítéseiket, hatáskörükön belül rögzítve a felelősség területe(i)t. E célból ezennel Konzultatív Bizottságot hoznak létre (a továbbiakban: Bizottság), melynek székhelye:........................................................ A Bizottság feladata az információcsere, az összehangolás és az egyeztetés biztosítása a tagok között az előző bekezdésben megnevezett területeken. A taghatóságok vállalják, hogy ellátják a Bizottságot minden, a feladata gyakorlásához szükséges ismerettel, és hogy a Bizottság útján tanácskoznak egymással a fent megnevezett területeket érintő döntések vagy intézkedések meghozatalát megelőzően. Tagság 2. § Minden, a Bizottságban résztvevő helyi hatóságot 165


az általa kinevezett, .................................tagból álló küldöttség képviseli. Mindegyik küldöttséghez kapcsolódhatnak – a Bizottság beleegyezésével – társadalmigazdasági független szervezetek képviselői és szakértői (ez az alternatíva kizárja a helyi hatóságokon kívüli más szervezeteket a tagságból, amely megkülönbözteti a jelen szervezetet a magánjogi társaságoktól, amelyekkel a 2.3. pont foglalkozik). Lehetséges variáns: Az egyes küldöttségekben a tagok száma változó lehet. A tagság nyitott a jelen megállapodást aláíró helyi és regionális hatóságok, társadalmigazdasági csoportok és magánszemélyek számára. A Bizottság dönt az új tagok felvételéről. Minden egyes küldöttséghez kapcsolódhatnak – a Bizottság beleegyezésével – független szervezetek képviselői és szakértők. Hatáskör 3. § A Bizottság minden, az 1. §-ban megnevezett kérdést megvitathat. Minden olyan kérdést, amelyre nézve teljes egyetértés jött létre, és minden olyan ajánlást, amelyet a Bizottság az illetékes hatóságok vagy csoportok felé tenni kíván, jegyzőkönyvben rögzítik. A Bizottságot a hatáskörébe tartozó ügyekben felhatalmazzák bizottsági tanulmányok elkészítésére és vizsgálatok végzésére. 4.§ A Bizottság tagjai megállapodhatnak abban, hogy 166


megbízzák a Bizottságot meghatározott gyakorlati feladatok elvégzésével. A Bizottság bármely egyéb feladatot is elláthat, amellyel más hatóságok megbízzák. Működés 5. § A Bizottság maga határozza meg ügyrendjét. 6. § A Bizottságot – fő szabályként – évente kétszer, vagy a tagok egyharmadának kérésére, meghatározott napirendi javaslattal hívják össze. Az ülésre szóló meghívót a napirendi javaslattal együtt legalább 15 nappal korábban küldik el annak érdekében, hogy a tanácskozásra minden egyes képviselt intézmény fel tudjon készülni. 7. §. A Bizottság a tagjai köréből állandó vezetőséget választ, és meghatározza ennek összetételét, hatáskörét Az elnöki teendők ellátása az ügyrend szabályai szerint történik, ilyen rendelkezés hiányában a jelenlévő legidősebb tag tölti be ezt a funkciót. Külső személyekkel és felettes hatóságokkal való kapcsolatok 167


8. § Külső személyekkel való kapcsolatait tekintve a Bizottságot az elnök képviseli, kivéve, ha az ügyrend erre nézve másképpen rendelkezik. Azon felettes hatóságok, amelyekhez a Bizottság tagjai tartoznak, a Bizottság működéséről - kérésükre - tájékoztatást kaphatnak, valamint jogukban áll az ülésekre megfigyelőt küldeni. Titkársági feladatok és ezek költségei 9. § A titkársági feladatokat az egyik tagintézmény biztosítja (évenkénti váltásban, vagy anélkül). Minden egyes hatóság hozzájárul a titkársági feladatok költségeihez a következők szerint: ................ A tájékoztatókat és egyéb iratokat rendes körülmények között a küldő ország nyelvén továbbítják. Csatlakozás és kilépés 10.§ A Bizottság tagsága nyitott minden olyan további helyi és regionális hatóság számára, amelyek a jelen megállapodáshoz csatlakozni kívánnak. Az új tagok felvételéről a Bizottság dönt.

11.§ 168


Bármelyik tag kiléphet a Bizottságból, értesítve e tényről az elnököt. Egy tagnak a Bizottságból történő kilépése nem befolyásolja annak működését, hacsak a Bizottság másképpen nem dönt. 12.§ A Felek tájékoztatják az Európa Tanács Főtitkárát a jelen megállapodás megkötéséről, és annak szövegét a rendelkezésére bocsátják.

2.2. Keretmegállapodás a határmenti helyi közügyek vitelében való együttmûködésrõl Bevezető megjegyzés: Ilyen típusú, határmenti együttműködési megállapodás már több államban lehetséges. Ahol nem ez a helyzet, ott meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen megállapodás alkalmazható egy államközi megállapodás keretén belül (lásd az 1.3. mintamegállapodást). A megállapodás célja 1. § Az 1. § határozza meg a megállapodás célját (pl. a határmenti térség harmonikus fejlesztése) és az együttműködés területeit. A megállapodás területi hatálya 2. § 169


A 2. § határozza meg a megállapodás által érintett településeket a határ egyik oldalán, illetőleg valamennyi oldalán. Kötelezettségvállalás 3.§ A 3. §-ban határozzák meg a megállapodás célkitűzései megvalósításához szükséges eszközöket (1. §). A megállapodás lényeges célkitűzéseiként az alábbi kötelezettségvállalásokat lehet megállapítani: • a Felek vállalják, hogy betartják az előzetes egyeztetési eljárást, mielőtt döntést hoznak valamennyi hatáskörükbe és illetékességükbe tartozó kérdésben; • a Felek vállalják, hogy illetékességi területük és hatáskörük keretein belül minden olyan intézkedést meghoznak, amely a megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges; •

a Felek vállalják, hogy semmi olyat nem tesznek, ami a jelen megállapodás célkitűzéseit hátrányosan befolyásolná. Koordináció 4.§

A 4. § határozza meg – az egyes megállapodások konkrét körülményeivel és következményeivel összhangban – a koordinációt szolgáló eljárást: • vagy a 2.1. keretmegállapodás tervezetében hivatkozott általános célú Bizottságot jelölik ki a koordi170


náció ellátására; • vagy a jelen megállapodás céljait szolgáló külön konzultatív csoport létesítéséről intézkednek; •

vagy egyszerűen az érintett hatóságok közötti közvetlen kétoldalú szerződések útján határozzák meg azt. Egyeztetés 5. §

A Csoport minden tagja (mindegyik fél, ha nincs csoport) felhívhatja a Csoport (a másik fél, ha nincs csoport) figyelmét olyan esetre, amely során véleménye szerint a megállapodást nem tartották be: • nem volt előzetes konzultáció; • a megtett intézkedések nem felelnek meg a megállapodásnak, vagy • nem került sor a megállapodás céljai eléréséhez szükséges intézkedések megtételére. Ha a Felek nem tudnak megállapodni, a vitát az Egyeztető Testülethez utalják, amely a vállalt kötelezettségek teljesítésének biztosítására kapott felhatalmazást. Ellenőrző Testület 171


6. § A Felek megállapodhatnak egy külön Ellenőrző Testület felállításában, amely biztosítja a vállalt kötelezettségek teljesítését. Ez a testület az egyes Felek által kijelölt, egyenlő számú szakértőből, valamint egy semleges szakértőből áll, akinek kijelöléséről vagy kijelölésének módjáról előzetesen rendelkezni kell. Az Ellenőrző Testület véleményt nyilvánít a megállapodás fenntartásáról, s véleményét nyilvánosságra hozhatja. 7. § A Felek tájékoztatják az Európa Tanács Főtitkárát a jelen megállapodás aláírásáról, és annak szövegét a rendelkezésére bocsátják. 2.3. Keretmegállapodás a határmenti együttmûködést szolgáló magánjogi szervezetek létrehozásáról Bevezető megjegyzés: Feltételezzük, hogy az egyik állam helyi hatósága csatlakozhat egy másik állam polgári jogi társaságához ugyanazon szabályok és feltételek szerint, mint amelyek a helyi hatóság államában a magánjogi/polgári jogi társasági tagságra vonatkoznak. Ha jelenleg nem ez a helyzet, akkor ezt a lehetőséget kifejezetten biztosítani kell államközi megállapodás révén a két érintett állam között (lásd az 1.3. és az 1.4. államközi mintamegállapodásokat). 172


A polgári jogi társaságok rendes körülmények között azon ország belső joga szerint működnek, ahol székhelyük van. Az alábbi lista felsorolja azokat a rendelkezéseket, amelyeket törvényi rendelkezés hiányában a társaság alapító okiratába kell belefoglalni. A Konzultatív Bizottságra vonatkozó rendelkezések (lásd a 2.1. keretmegállapodást) szintén alkalmazhatók mutatis mutandis az ilyen típusú társaságokra. 1) A társaság alapító okiratában rögzíteni kell: 2) (a társaság) alapító tagjait és az új tagok felvételének feltételeit; 3) nevét, székhelyét és jogi formáját (a vonatkozó belső jogszabályra való hivatkozással); 4) célkitűzéseit, azok elérésének módját és a társaság rendelkezésére álló forrásokat; 5) testületeit, különösen közgyűlésének hatáskörét és működésének módját (képviselet és szavazás); 6) az ügyvezető igazgatók vagy a vezető tisztségviselők kinevezését, és azok hatáskörét; 7) a tagok felelősségének mértékét harmadik személlyel szemben; 8) az alapító okirat módosításának és a szervezet feloszlatásának a feltételeit 9) a felek kötelezettségvállalását arra nézve, hogy tájékoztatják az Európa Tanács Főtitkárát a határmenti szervezet létrehozásáról, és hogy az alapító okirat szövegét a rendelkezésére bocsát173


ják. 2.4. Keretszerzõdés a határmenti helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti beszállítások vagy szolgáltatások nyújtásáról (magánjogi típusú megállapodás) Bevezető megjegyzés: Feltételezzük, hogy a helyi hatóságoknak jogában áll ilyen szerződést kötni más országok helyi hatóságaival. Ahol ez nem áll fenn, a lehetőséget kifejezetten biztosítani kell egy államközi megállapodás keretében (lásd az 1.4. mintamegállapodást). Ez olyan típusú szerződés, amelyet a helyi hatóságok felhasználhatnak értékesítésre, lízingre, munkaszerződésekre, áruk vagy szolgáltatások szállítására, üzemeltetési koncessziók nyújtására, stb. A „magánjogi” szerződések helyi hatóságok által történő igénybevételét a belső jog és a joggyakorlat különböző mértékben teszi lehetővé, ezért nehéz meghúzni a határt a „közjogi” és a „magánjogi” szerződések között. Mindazonáltal, az egyes országokban uralkodó értelmezés szerint feltételezhető, hogy az ilyen típusú szerződés ott vehető igénybe, ahol a megállapodás kereskedelmi vagy gazdasági típusú tevékenységre vonatkozik, amelyre egy magánszemély vagy testület úgyszintén szerződhetne. Olyan tevékenységek esetében, amelyek a helyi hatóságok intézkedését foglalják magukban, a közhatóságoknak fenntartott tevékenység köréből a „közjogi” keretszerződésben (lásd a 2.5. pontot) rögzített kiegé174


szítő rendelkezéseket szem előtt kell tartani az alábbi kikötések mellett: Felek Az 1. § nevezi meg a Feleket (és azt, hogy a megállapodás nyitott-e más helyi hatóságok számára). A 2. § határozza meg a szerződés általános tartalmát, így különösen a kedvezményezetteket és a feltételeket. Adott esetben meghatározhatják a szükséges fenntartásokat például a felettes hatóságok engedélyezése tekintetében, ha ez érinti a szerződés alkalmazhatóságát. A szerződés tárgya A 3. § határozza meg a szerződés tárgyát az alábbiakra hivatkozással: • a sajátos ügyek; • a földrajzi területek; • a korporatív testületek (helyhatóságok, helyi hatáskört is gyakorló országos testületek, stb.); • a sajátos jogi formák. A 4. § határozza meg a szerződés időtartamát, a meghosszabbítás feltételeit és a teljesítés idejét. Jogi és pénzügyi rendelkezések 175


Az 5. § jelzi a szerződés aláírásának és teljesítésének helyét és rögzíti az alkalmazandó jogágat és az alkalmazandó jogszabályt (nemzetközi magánjog). A 6. § foglalkozik a pénzügyi kérdésekkel, pl. a pénznem meghatározásával, amelyben a fizetés teljesítendő, és az ármegállapítás módjával a hosszú távú szolgáltatások esetében, valamint a biztosítással. Választottbíróság A 7. § rögzíti - adott esetben - az egyeztetési eljárás és a választottbírósági eljárás ügyrendjét. Választottbíróság esetén annak összetétele az alábbiak szerint alakul: • az ellentétes értékű Felek mindegyike (variáns: azon közigazgatási bíróságok elnökei, amelyek illetékesek a Felek mindegyike vonatkozásában) kijelöl egy választottbírósági tagot és a Felek együttesen kijelölnek egy vagy két független tagot úgy, hogy a tagok száma páratlan legyen; • ha a választottbíróság tagjainak száma páros, szavazategyenlőség esetén a független tag szavazata lesz a döntő.

A szerződés módosítása és megszűnése 176


A 8. § részletezi azokat a szabályokat, amelyek a szerződés módosítása vagy megszűnése esetén alkalmazandók. 9. § A Felek tájékoztatják az Európa Tanács Főtitkárát a jelen megállapodás megkötéséről, és rendelkezésére bocsátják ennek szövegét. 2.5. Keretszerzõdés a határmenti helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti szállításokról vagy szolgáltatásokról (közjogi típusú) Bevezető megjegyzés: Az ilyen típusú szerződés anynyiban hasonlít a 2.4. pontban említett („magán-jogi”) szerződésekhez, amennyiben ez is sajátos célokra vonatkozik. Ez a szerződéstípus részletesebben foglalkozik a közszolgáltatásokra vagy közszolgáltatókra vonatkozó koncessziókkal, szerződésekkel (vagy olyan szolgáltatásokkal vagy tevékenységekkel, amelyek „közszolgáltatásnak vagy közszolgáltatóknak” tekintendők az egyik érintett ország részéről), vagy az egyik hatóság részéről a határ túloldalán lévő másik számára nyújtandó anyagi hozzájárulás feltételeivel. 5 Az ilyen közkoncessziók sajátos kockázatokkal és kötelezettségekkel járnak a biztosított közszolgáltatás5 Ez az intézkedés különösen hasznos lehet a határmenti hatóságok számára (pl. a környezetszennyezés esetében: az egyik hatóság hatóterén belül, anyagi hozzájárulást ajánlhat fel a másiknak a munka elvégzésére).

177


ok tekintetében, amelyek a „magánjogi” keretszerződésben feltüntetetteken túlmenően további kikötések rögzítését is megkívánják a szerződésben. Az ilyen típusú „határmenti” szerződések nem minden országban megengedettek. Ennek következtében az ilyen szerződéskötést és annak feltételeit gyakran rögzíteni kell előbb egy államközi megállapodásban (lásd az 1.4. mintamegállapodást). Egy ilyen szerződéskötés, amely elég egyszerű ahhoz, hogy létrehozására és végrehajtására sor kerüljön, bizonyos esetekben életre hívhatja a „Helyi Hatóságok Határmenti Közös Szervezetét” (lásd 2.6.), amely egyéb jogi problémákat vet fel. Szerződési feltételek Ahol a szerződés magában foglalja köztulajdon, közszolgáltatás vagy egyéb ellátás létesítését vagy kezelését, amely legalább az egyik országban helyi hatósághoz tartozik, az érintett ország jogszabályai szerint meg kell határozni a szerződéses garanciákat. A szerződés - ahol szükséges - tartalmazza az alábbi sajátos feltételeket is: 1) A szóban forgó létesítmény vagy szolgáltatás létesítését, vagy működését szabályozó rendelkezéseket (pl. menetrend díjak, használati feltételek, stb.); 2) a létesítmény vagy szolgáltatás felállítását szabályozó sajátos feltételeket (pl. a szükséges engedélyek, 178


eljárás, stb.); 3) a létesítmény vagy szolgáltatás szerződéses feltételeit; 4) a szerződés közérdekből és pénzügyi szempontokból történő módosításának eljárását; 5) a létesítmény vagy szolgáltatás fogyasztói és az üzemeltető közötti kapcsolatokat (pl. hozzájárulási feltételek, díjak, stb.); 6) a szerződéstől való elállást, annak felmondását vagy megszűnését. E sajátos követelményeken túl a "magánjogi" keretszerződésben (2.4.) rögzített feltételek is alkalmazandók. 2.6. Keretmegállapodás a helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti határmenti együttmûködési szervezetek létrehozásáról Bevezető megjegyzés: Feltételezzük, hogy számos helyi hatóság közösen létrehozhat jogszabályokban meghatározott szervezeteket valamilyen közhasznú szolgáltatás vagy létesítmény biztosítására és működtetésére. Egy ilyen társaság/közös szervezet megalakítása és működése főleg azoktól az alkalmazandó jogszabályoktól és a megelőző államközi megállapodásoktól függ, melyek erre az együttműködési formára felhatal179


mazást tartalmaznak (lásd az 1.5. mintamegállapodást). Az alábbiakban listát közlünk azokról a rendelkezésekről, amelyeket az alapító okiratnak tartalmaznia kell, amennyiben azokat a vonatkozó jogszabályok nem foglalják magukban. A társaság alapító okiratának – inter alia – részletezni kell: 1) a társaság alapító tagjainak nevét és azokat a feltételeket, amelyek mellett új tagok csatlakozhatnak; 2) a társaság nevét, székhelyét, fennállási idejét és jogi státusát (utalással arra a jogszabályra, amely a jogi státussal felruházza); 3) a társaság tevékenységi körét, annak gyakorlási módját és a társaság rendelkezésére álló forrásokat; 4) azt a módot, ahogyan a bejegyzett tőke képzése történik; 5) a tagok felelősségének mértékét és korlátait; 6) a társaság vezetőinek vagy igazgatóinak kinevezési (kijelölési) és felmentési eljárását, valamint jogkörüket; 7) a társaság kapcsolatát tagjaival, harmadik személylyel, felsőbb hatóságokkal, különösen a költségvetéssel, a mérleggel és az elszámolással kapcsolatos tájékoztatást illetően; 180


8) a pénzügyi és műszaki ellenőrzést ellátó személyek felelősségét és az ilyen ellenőrzésekből eredő jelentéseket; 9) a társasági alapító okirat módosításának és a társaság feloszlatásának a feltételeit; 10) a személyzetre vonatkozó rendelkezéseket; 11) nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat.

KIEGÉSZíTÕ JEGYZÕKÖNYV A TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK HATÁRMENTI EGYÜTTMÛKÖDÉSÉRÕL SZÓLÓ EURÓPAI KERETEGYEZMÉNYHEZ Strasbourg,1995. november 9. Az Európa Tanács azon tagállamai, amelyek aláírják jelen Jegyzőkönyvet a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló európai Keretegyezményhez (a továbbiakban: Keretegyezmény), megerősítve a határmenti területek önkormányzati vagy közigazgatási szervei közötti határmenti együttműködés jelentőségét; abból az elhatározásból kiindulva, hogy további lépéseket tegyenek a területi önkormányzatok vagy köz181


igazgatási szervek határmenti együttműködésének biztosítása érdekében; megkönnyíteni és fejleszteni kívánván a határok közelében lévő területek önkormányzati vagy közigazgatási szervei közötti határmenti együttműködést; elismervén annak szükségességét, hogy a Keretegyezményt a tényleges európai viszonyokhoz igazítsák; tekintetbe véve, hogyahatármenti területek önkormányzatainak vagy közigazgatási szervei együttműködésének megerősítése érdekében célszerű kiegészíteni a Keretegyezményt; szem előtt tartva a Helyi Önkormányzatok Európai Kartáját; emlékeztetvén az európai határmenti együttműködésről szóló Nyilatkozatra, melyet a Miniszteri Bizottság fogadott el az Európa Tanács 40. évfordulója alkalmából és amely, egyebek mellett, a határmenti projektek fejlesztését gátló mindennemű akadály – legyen az akár adminisztratív, jogi, politikai vagy pszichológiai természetű – leküzdése érdekében folyamatos erőfeszítésekre szólít fel; az alábbiakban állapodtak meg: 1. Cikk 1. Minden Szerződő Fél elismeri és tiszteletben tartja a joghatósága alá tartozó és a Keretegyezmény 1. és 2. 182


Cikkeiben említett területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek azon jogát, hogy más államok azonos szintű felelősséggel bíró önkormányzataival vagy közigazgatási szerveivel, az alapszabályaikban lefektetett eljárásokkal, valamint a belső jogukkal összhangban határmenti együttműködési megállapodásokat kössenek, amennyiben ezen megállapodások tiszteletben tartják a Fél nemzetközi kötelezettségeit. 2. A határmenti együttműködési megállapodás csak az azt aláíró területi önkormányzatokra vagy közigazgatási szervekre ró kötelezettségeket. 2. Cikk A határmenti együttműködési megállapodás keretein belül közösen meghozott döntéseket a területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek a nemzeti jogrendszerükön belül hajtják végre, a belső jogukkal összhangban. Az ily módon végrehajtott döntések jogi ereje és hatálya megegyezik az ezen önkormányzatok vagy közigazgatási szervek által a hazai jogrendszerükön belül foganatosított intézkedésekével. 3. Cikk A területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek által kötött határmenti együttműködési megállapodások rendelkezhetnek határmenti együttműködési testület létrehozásáról, amely jogi személyiséggel rendelkezhet vagy nem rendelkezhet. A megállapodás határozza meg, hogy a testület, figyelembe véve a ráru183


házott felelősségeket és a belső jog rendelkezéseit, közjogi vagy magánjogi személyiségnek tekintendő azon nemzeti jogrendszer szerint, amelyhez a megállapodást aláíró területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek tartoznak. 4. Cikk 1. Amennyiben a határmenti együttműködési testület jogi személyiséggel bír, ezen személyiséget azon Szerződő Fél jogrendje határozza meg, amelynek területén a testület székhelye található. A testület jogi személyiségét a többi Szerződő Felek, amelyeknek területi önkormányzatai vagy közigazgatási szervei a határmenti megállapodást aláírták, belső joguk szerint ismerik el. 2. A határmenti együttműködési testület és területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek által ráruházott kötelességeket a céljaival összhangban és a rá vonatkozó belső jog által meghatározott módon köteles teljesíteni. Ennek megfelelően: a) a határmenti együttműködési testület intézkedéseit annak alapszabálya, valamint a székhelye szerinti állam belső joga vezérli; b) ugyanakkor a határmenti együttműködési testületnek nem áll jogában olyan intézkedéseket hozni, amelyek általános hatályúak vagy amelyek egyéni jogokat és szabadságokat érintenek; c) a határmenti együttműködési testületet a területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek költ184


ségvetéseiből finanszírozzák. Nem áll jogában fiskális természetű közterheket kivetni. A területi önkormányzatoknak vagy közigazgatási szerveknek, felhasználóknak vagy harmadik feleknek nyújtott szolgáltatásaiért szükség esetén jövedelmet kaphat; d) a határmenti együttműködési testület éves előirányzott költségvetéssel működik és elszámolási mérleget köteles készíteni, amelyet a megállapodásban részes területi önkormányzatoktól vagy közigazgatási szervektől független könyvvizsgálók hagynak jóvá. 5. Cikk

1. Amennyiben belső joguk erre lehetőséget ad, a Szerződő Felek dönthetnek a határmenti együttműködési testület közjogi személyiségként való működéséről, és minden Szerződő Fél jogrendszere vonatkozásában a testület által hozott intézkedések olyan törvényes hatállyal és érvénnyel bírnak, mintha azokat a megállapodásban részes területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek hozták volna meg. 2 Ugyanakkor a megállapodás kikötheti, hogy a megállapodást aláíró területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek kötelessége az ilyen intézkedések foganatosítása, különösképpen, ha ezek egyéni jogokat, szabadságokat vagy érdekeket érinthetnek. Ezen kívül minden Szerződő Fél kikötheti, hogy általános felelősséget nem lehet határmenti együttműködési testületre ruházni és ezen testületeket nem lehet álta185


lánosan alkalmazandó intézkedések meghozatalára felhatalmazni. 6. Cikk l. A területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek által a határmenti együttműködési megállapodás keretein belül meghozott intézkedések ugyanazon felügyelet alá esnek, mint amelyet az egyes Szerződő Felek törvényei előírnak a megállapodást megkötő területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek által hozott bármely intézkedés vonatkozásában. 2. A megállapodás révén felállított határmenti együttműködési testület által hozott intézkedések azon állam törvényeiben megszabott felügyelet alá esnek, amelyben a testület székhelye található, figyelembe véve továbbá a többi állam területi önkormányzatainak vagy közigazgatási szerveinek érdekeit is. A határmenti együttműködési testület eleget tesz azon államok hatóságaitól származó tájékoztatási felkéréseknek, amelyekben a területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek működnek. A Szerződő Felek felügyeleti hatóságai kötelesek a koordináció és tájékoztatás megfelelő módjainak kialakítására törekedni. 3. A testület által, az 5. Cikk 1. bekezdése szerint hozott intézkedések felett olyan felügyelet érvényesül, mint amelyet az egyes Szerződő Felek törvényei a megállapodást megkötő területi önkormányzatok vagy közigazgatási szervek által hozott intézkedések vonatkozásában előírnak. 186


7. Cikk A határmenti együttműködési testület tevékenységéből származó minden vitás ügyet a belső jog alapján vagy valamely nemzetközi megállapodás értelmében illetékességgel bíró bíróságok elé kell terjeszteni. 8. Cikk 1. Ezen Jegyzőkönyv aláírásakor vagy a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésekor minden Szerződő Fél köteles nyilatkozni arról, hogy alkalmazni kívánja-e mind a 4. és 5. Cikk rendelkezéseit, vagy csak ezen cikkek egyikének rendelkezéseit. 2. Ezen nyilatkozatok bármely későbbi időpontban módosíthatók. 9. Cikk Ezen Jegyzőkönyv rendelkezéseihez fenntartásokat nem lehet fűzni. 10. Cikk 1. Jelen Jegyzőkönyv aláírásra nyitva áll a Keretegyezményt aláíró államok számára, amelyek az alábbiak valamelyikével fejezhetik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy az rájuk nézve kötelező érvényű legyen: a) megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást nem kikötő aláírással; 187


b) megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást kikötő aláírással, melyet megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ. 2 Az Európa Tanács egyetlen tagállama sem írhatja alá ezen Jegyzőkönyvet megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást nem kikötő aláírással, és nem helyezhet letétbe megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okiratot, amennyiben korábban nem helyezte letétbe vagy egyidejűleg nem helyezi letétbe a Keretegyezmény megerősítésére, elfogadására vagy jóváhagyására vonatkozó okiratát. 3. A megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni. 11. Cikk 1. Jelen Jegyzőkönyv az azon időpontot követő három hónap leteltekor lép hatályba, amikor az Európa Tanács négy tagállama a Jegyzőkönyv 10. Cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kifejezte hozzájárulását ahhoz, hogy az rájuk nézve kötelező érvényű legyen. 2. Minden állam számára, amely egy későbbi időpontban nyilatkozik a Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek vállalásáról, a Jegyzőkönyv az aláírás vagy a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezésétől számított három hónap leteltével lép hatályba. 188


12. Cikk 1. A jelen Jegyzőkönyv hatályba lépését követően minden olyan állam, amely csatlakozott a Keretegyezményhez, csatlakozhat a Jegyzőkönyvhöz. 2. A csatlakozást a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezésévei lehet megtenni, amely a letétbehelyezés napjától számított három hónap elteltével lép hatályba. 13. Cikk 1. Bármely Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítés útján bármikor felmondhatja a jelen Jegyzőkönyvet. 2. A felmondás az értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvételétől számított hat hónap elteltét követően válik hatályossá. 14. Cikk Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait és a jelen Jegyzőkönyvhöz csatlakozott minden államot: a) a jelen Jegyzőkönyv 8. Cikkévei összhangban bármely Szerződő Fél által benyújtott nyilatkozatról; b) minden aláírásról; 189


c) minden megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről; d) a jelen Jegyzőkönyv minden, a 11. és 12. Cikkekkel összhangban lévő hatályba lépési időpontjáról; e) minden egyéb, a jelen Jegyzőkönyvvel összefüggő intézkedésről, értesítésről vagy közlésről. Minek hiteléül az alulírottak, kellő felhatalmazás birtokában, aláírták a jelen Jegyzőkönyvet. Készült Strasbourgban, 1995. november 9-én, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet az Európa Tanács levéltárában kell letétbe helyezni. Az Európa Tanács Főtitkára hitelesített másolatot küld az Európa Tanács minden tagállamának és a jelen Jegyzőkönyvhöz való csatlakozásra felkért minden államnak.

190


MÁSODIK KIEGÉSZÍTÕ JEGVZÕKÖNYV A TERÜLETI ÖNKORMÁNVZATOK ÉS KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK HATÁRMENTI EGYÜTTMÛKÖDÉSÉRÕL SZÓLÓ EURÓPAI KERETEGYEZMÉNYHEZ Strasbourg, 1998. május 5. BEVEZETŐ Az Európa Tanácsnak azon tagállamai, amelyek aláírják a jelen Második kiegészítő jegyzőkönyvet a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló európai Keretegyezményhez, tekintetbe véve, hogy 1995. november 9-én megkötötték a Keretegyezmény Kiegészítő jegyzőkönyvét a határmenti együttműködés keretében végrehajtott intézkedések jogi hatásaira és a határmenti együttműködési megállapodások által létrehozandó együttműködési szervek jogállására vonatkozóan; tekintetbe véve, hogy feladataik hatékony ellátása érdekében a területi önkormányzatok egyre gyakrabban együttműködnek nemcsak más államok szomszédos hatóságaival (határmenti együttműködés), hanem a közös érdekekkel bíró külföldi nem-szomszédos hatóságokkal is (területközi együttműködés), és ezt nemcsak a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködési szervei és szövetségei keretében teszik, hanem kétoldalú szinten is; 191


szem előtt tartva a tagállamok állam- és kormányfőinek 1993. évi bécsi nyilatkozatát, amely elismerte az Európa Tanács szerepét a toleráns és virágzó Európa megteremtésében a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködése útján; figyelembe véve, hogy a területközi együttműködés területén nem létezik a Keretegyezményhez hasonló okmány; azzal a szándékkal, hogy megteremtsék a területközi együttműködés nemzetközi jogi keretét, az alábbiakban állapodtak meg: 1. Cikk Jelen Jegyzőkönyv alkalmazásában a „területközi együttműködés” minden olyan összehangolt cselekvést jelent, amelynek célja két vagy több Szerződő Fél területi önkormányzatai vagy közigazgatási szervei közötti kapcsolatok kiépítése, amelyek nem minősülnek a szomszédos hatóságok határmenti együttműködési kapcsolatának, beleértve más államok területi önkormányzataival vagy közigazgatási szerveivel együttműködési megállapodások kötését. 2. Cikk 1. A Szerződő Felek elismerik és tiszteletben tartják a joghatóságuk alá tartozó - és a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek határmenti együttműködéséről szóló európai Keretegyezmény (a továbbiakban: „Keretegyezmény”) 1. és 2. cikkeiben 192


említett - területi önkormányzatok és közigazgatási szervek jogát, hogy eszmecserét folytassanak és az azonos feladatkörökben az alapszabályaikban lefektetett eljárásokkal és a belső joggal összhangban területközi együttműködési megállapodásokat kössenek, amennyiben ezen megállapodások tiszteletben tartják a Szerződő Fél nemzetközi kötelezettségeit. 2. A területközi együttműködési megállapodás csak az azt aláíró területi önkormányzatokra vagy közigazgatási szervekre ró kötelezettségeket. 3. Cikk A jelen Jegyzőkönyvben részes államok értelemszerűen (mutatis mutandis) alkalmazzák a Keretegyezmény rendelkezéseit a területközi együttműködésre. 4. Cikk A jelen Jegyzőkönyvben részes államok, amelyek részesei a Keretegyezmény Kiegészítő jegyzőkönyvének (a továbbiakban: „Kiegészítő jegyzőkönyv”) is, értelemszerűen (mutatis mutandis) alkalmazzák azon Jegyzőkönyv rendelkezéseit a területközi együttműködésre. 5. Cikk A jelen Jegyzőkönyv szempontjából az „értelemszerű alkalmazás” azt jelenti, hogy a Keretegyezményben és a Kiegészítő jegyzőkönyvben a „határmenti együttműködés” kifejezés helyett „területközi együtt193


működés” értendő, valamint hogy a jelen Jegyzőkönyv ellenkező rendelkezése hiányában a Keretegyezmény és a Kiegészítő jegyzőkönyv cikkei alkalmazandók. 6. Cikk 1. A jelen Jegyzőkönyv aláírásakor vagy a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezésekor a Keretegyezményben és a Kiegészítő jegyzőkönyvben részes államok nyilatkozatot tesznek, hogy a jelen Jegyzőkönyv 4. Cikke alapján alkalmazni kívánják-e a Kiegészítő jegyzőkönyv mind 4. és 5. Cikkének rendelkezéseit, vagy csak ezen cikkek egyikét. 2 Ezen nyilatkozatok az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozattal bármely későbbi időpontban módosíthatók. 7. Cikk A jelen Jegyzőkönyv rendelkezéseihez fenntartás nem fűzhető. 8. Cikk 1. A jelen Jegyzőkönyv aláírásra nyitva áll a Keretegyezményt aláíró államok számára, amelyek az alábbiak valamelyikével fejezhetik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy az rájuk nézve kötelező érvényű legyen: a) megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást nem kikötő aláírással; 194


b) megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást kikötő aláírással, amelyet megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ. . 2 Az Európa Tanács egyetlen tagállama sem írhatja alá ezen Jegyzőkönyvet megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást nem kikötő aláírással, és nem helyezhet letétbe megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okiratot, amennyiben korábban nem helyezte letétbe vagy egyidejűleg nem helyezi letétbe a Keretegyezmény megerősítésére, elfogadására vagy jóváhagyására vonatkozó okiratát. 3. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál helyezik letétbe. 9. Cikk 1. A Jegyzőkönyv az azon időpontot követő három hónap leteltekor lép hatályba, amikor az Európa Tanács négy tagállama a Jegyzőkönyv 8. Cikkének megfelelően kifejezte hozzájárulását ahhoz, hogy az rájuk nézve kötelező érvényű legyen. 2 Minden tagállam számára, amely egy későbbi időpontban nyilatkozik a Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek vállalásáról, a Jegyzőkönyv az aláírás vagy a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezésétől számított három hónap leteltével lép hatályba. 10. Cikk 195


1. A jelen Jegyzőkönyv hatályba lépését követően minden olyan állam, amely csatlakozott a Keretegyezményhez, csatlakozhat a Jegyzőkönyvhöz. 2 A csatlakozás a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezéséveI történik, amely a letétbehelyezés napjától számított három hónap elteltével lép hatályba. 11. Cikk 1. A jelen Jegyzőkönyvet bármely Szerződő Fél bármikor felmondhatja az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel 2. A felmondás az értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvételétől számított hat hónap elteltét követően válik hatályossá. 12. Cikk Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait és a jelen Jegyzőkönyvhöz csatlakozott államokat: a) a jelen Jegyzőkönyv 6. Cikkének megfelelően bármely Szerződő Fél által benyújtott nyilatkozatról; b) minden aláírásról; c) minden megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezéséről; 196


d) a jelen Jegyzőkönyv minden, a 9. és 10. Cikk szerint történt hatálybalépési időpontjáról; e) minden egyéb, a jelen Jegyzőkönyvvel összefüggő intézkedésről, értesítésről vagy közlésről. f) Minek hiteléül alulírottak, kellő felhatalmazás birtokában, aláírták a jelen Jegyzőkönyvet. Készült Strasbourgban, 1998. május 5-én, egyaránt hiteles angol és francia nyelvű egyetlen eredeti példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában helyeznek letétbe. Az Európa Tanács Főtitkára hiteles másolatot küld az Európa Tanács valamennyi tagállamának és a jelen Jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásra meghívott minden államnak.

197


Az elõadók és hozzászólók listája • Balla Lajos-Laci, szövetségi képviselő, Kanizsa község polgármestere • Besenyi Sándor dr., a Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke • Bozóki Antal, jogász, az ARGUS - Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület ügyvezető elnöke • Búrány Béla dr., szakorvos, a Magyar Nemzeti Tanács tagja • Egeresi Sándor, a vajdasági parlament alelnöke, a VMSZ elnökségi tagja • Hódi Sándor dr., pszichológus, a Széchenyi István Stratégiakutató Intézet igazgatója, a Magyar Nemzeti Tanács tagja • Huszár János, szabadkai magyar főkonzul • Jeszenszky Géza dr., egyetemi tanár, az Antallkormány külügyminisztere • Szecsei Mihály, közgazdász • Szloboda János, nyugalmazott pedagógus, magyartanár és szakfordító • Szöllősy Vágó László, nyugalmazott pedagógus, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség titkára • Utasi Jenő plébános, a Logos Grafikai Műhely (Tóthfalu) megbízott igazgatója • Varga Imre, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője

198


A tanácskozás támogatói ♦ LOGOS Grafikai Műhely, Tóthfalu ♦ Katolikus Ifjúsági Központ, Tóthfalu ♦

Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet, Tóthfalu.

199


200


KÉPMELLÉKLETEK

201


1) Utasi Jenő 2) Hódi Sándor 3) Huszár János 4) Egeresi Sándor 5) Szecsei Mihály 6) Balla Lajos-Laci 7) Szöllősy Vágó László 8) Burány Béla 9) Besenyi Sándor 10)Hódi Sándor (könyvbemutató) 11)A közönség egy része 12)A közönség egy része

202


203


204


205


206


207


208


TARTALOM Utasi Jenő köszöntő szavai ...................................................5 Hódi Sándor: Kiskapu a fejlett világra .................................5 Huszár János fölszólalása ...................................................18 Egeresi Sándor: Az eurointegráció magyar vonatkozásai .21 Jeszenszky Géza: A régiók és autonómiák Európája felé ..30 Varga Imre: Szomszédságpolitika – regionális politika ....39 Balla Lajos-Laci: Gondolatok a tanácskozás kapcsán .......54 Szecsei Mihály: Szerbia stratégiai fejlesztési terve ...........63 Bozóki Antal: Európai dokumentumok és egyezmények ..82 Szloboda János hozzászólása ...........................................103 Hódi Sándor: Interetnikai viszonyok a régióban ..............114 Dokumentumok ..............................................................121 Duna–Körös–Maros–Tisza-eurorégió ..............................123 Európai keretegyezmény................................................. 128 Kiegészítő jegyzőkönyv ...................................................181 Második kiegészítő jegyzőkönyv .....................................191 Az előadók és hozzászólók listája ....................................198 A tanácskozás támogatói ..................................................199 Képmellékletek ...............................................................201

209


210


211

A RÉGIÓK EURÓPÁJA A Duna Körös Maros Tisza-eurorégió jelene és jövõje. Tóthfalu, június 21

Recommend Documents