A realizmusról van szó

A realizmusról van szó A forradalm i burzsoázia a m aga korában heves h arcot v ív o tt osztálya ü gyéért minden eszközzel, a szépirodalom eszközével is. Mi te tte a lovagság csökevényeit köznevetség tárg y áv á? Cervantes Don Quijote-je, a Don Quijote a legerősebb fegyver volt a burzsoázia kezéban a feudalizmus, az arisztokrácia elleni harcban. A forradalm i proletariátusnak leg­ alább egyetlen kis Cervantesre van szüksége (Derültség.), aki ugyanilyen fegyvert ad hatna neki. (Derültség, taps.) O. Dimitrov beszéde a m oszkvai írók H ázában rendezett an tifasiszta estén.

A »Wort« expressz,ioniy.miiHról folylatol.1, vitájában az elkésett résztvevőnek bizonyos tekintetben nehéz dolga v a n : sokan szenvedélyesen védői....... vették az expresszionizmust. De mihelyt konkréten meg kellene mondaniuk, k i hát igazán miniiw/críícn expresszionista író, sőt ki érdemli meg egyáltalában az oxpresszionista nevet, a nézetek annyira eltérnek egymástól, hogy nincs egyetlen vitán felül álló név. Mi több, az embernek éppen a legszenvedélyesebb védőbeszédek olvasása közben az az ér­ zése támad néha: léteztek hát egyáltalában expresszionisták? Mivel mi itt nem egyes írók értékeléséről, hanem az irodalmi fejlődés alapelveiről fogunk vitázni, e kérdés eldöntése számunkra nem túlságosan fontos. Az irodalomtörténet számára kétségtelenül van expresszionizmusnak nevezett irány, vannak költői és kritikusai. Az itt követ­ kező megjegyzésekben az elvi problémákra szorítkozom. I. Mindenekelőtt egy kis előzetes k érd és: vájjon a modern irodalom és a klasszika (vagy éppen a klasszicizmus) közötti ellentétről van itt szó, mint egyes írók különösen

286

akkor kiemelik, ha kritikai tevékenységemet teszik tám a­ dásaik tárgyává? Azt hiszem, ez a kérdésfeltevés alap­ jában helytelen. Mögötte a jelenkor művészetének azo­ nosítása rejlik bizonyos irodalmi irányok fejlődési vona­ lával, azzal a vonallal, amely a felbomló naturalizmustól és impresszionizm ust ól az e x |>re hnzio nizmuson át a szürrea­ lizmushoz vezet. Ha w. ilyen menők modern művészetről beszélnek, unnak képviselőit kizárólag a fent nevezett fejlődési vonul képviselőiben látják. Egyelőre tartóy,kódunk minden értékítélettől. Csak ezt kérdezzük : helyt áll-e ez a,/, elmélet mint korunk irodalomtörténetének alapja ? Annyi bizonyos, hogy van egy másik felfogás is. Az irodalom — különösen a kapitalizmusban, különösen annak válsága idején — rendkívül bonyolult jelenség. Durván és nagy egyszerűsítéssel mégis megkülönböz­ tethetünk korunk irodalmán belül három nagy kört, amelyek természetesen egyes írók fejlődésén belül gyakran metszik egymást : először a fennálló rendszer megvédésének és apologetikájának részben nyiltan antirealista, részben ál­ realista irodalmát ; erről itt nem beszélünk ; másodszor az úgynevezett avantgárda (az igazi avantgárdáról később) irodalmát a naturalizmustól a szürrealizmusig. Mi ennek alaptendenciája? I t t csak ennyit bocsát-Itatunk előre : főtörekvése mind erősebb eltávolodás a realizmustól. A realizmus mind energikusabb felszám olása; harmadszor a korszak jelentős realistáinak irodalma. Ezek az írók u legtöbb esetben irodai mi lúg egyedül állnak, az irodalmi fejlődés árja ellen úsznak, és pedig uz irodalom m indkét font em lített csoportjának árja ellen. Ennek a kortársi realizmusnak előzetes jellemzésé re elegendő (íorkij, Thomas és Heinrich Mann, Romáin Holland stb. nevét említenem. A vitázó cikkekben, amelyek szenvedélyesen síkra szállnak a modern művészet jogaiért az állítólagos klasszi­ cisták elbizakodottságával szemben, mai irodalmunknak ezeket a kiemelkedő alakjait meg ser.x említik. A mai irodalom »avantgárdista« történetírása és megítélése számára ők nem léteznek. Ern st Bloeh érdekes,

287

gondolatokban és anyagban gazdag kftny v<'l»-n (#Iírb sohaft dioser Zeit« Korunk öröksége), ha <miékrzotem nem OHal, Thomas Mann neve csak egyszer fordul I gáriasságáról«. Ezzel Ern st Bloch elintézettnek íh látja a kérdést. A/, ilyen felfogások az egész vitát fejetetejére állítják. Nagyon is itt az ideje, hogy ism ét talpára állítsuk és a mai irodalom legjavát védelmünkbe vegyük értetlen megvetői ellen. A vita tehát nem klasszika és modernség között folyik, hanem a körül a kérdés körül, hogy mely írók, mely irodalmi irányok képviselik a haladást a mai irodalomban. A realizm usról van szó.

II . Különösen azt veti szememre Ern st Bloch, hogy az expresszionizmusról írt régi tanulmányomban* túlságosan sokat foglalkozom ez irány teoretikusaival. Talán meg­ bocsátja nekem, ha ezt a »hibát« itt is megismétlem, és az ő kritikai megjegyzéseit veszem vizsgálóra a modern irodalomról. Mert nem hiszem, hogy művészi tendenciák elm életi megfogalmazásai lényegtelenek • — még akkor sem, ha elméletileg helytelent mondanak. Éppen ilyen esetekben árulják el az irány különben óvatosan ta k a r­ gatott »titkait«. É s mivel Bloch egészen más szabású teoretikus, mint annakidején Picard, Pinthus stb. volt, érthető, hogy elméleteit kissé behatóbban tárgyalom. Bloch a »totalitásról« vallott felfogásomat tám adja. (Mellőzöm a kérdést, mennyire helyesen interpretálja felfogásomat. Nem arról van itt szó, hogy igazam van-e vagy hogy Bloch helyesen interpretál-e, hanem az ügyről magáról.) Az ellenséges princípiumot ő a »k lamiz.ikn szét nem hullott objelctiv realizmusában « látja. Jilooli ir/.i rml. én » m i n d e n ü t t Zlíl'l., <">■■• í I!: ■i ■■• v i l i i I nt< I' /.i’ ll f e l . . . A z a k ó n l i V . »•<>n,Ii( i'ui n <•■/. , I nt h z , tt U I <*■ ív/, e x p r e s s z , Í o i i Í k I , a . :i'/iM,|,iiri'''ii ív. iuIIM‘ |uilr«« i<>n I, i:» V li< |i' U , akárcsak letek

az

való b an

Új&lVl)

m i i i m ii Inlrt

I■ ,

l l i n n l II ■1 1 r . ó r

ui'nw j i í t ó h . »

* International o Lit-temt in*, Ill.'l I <'>vl ; I, Hízni..

288 Már most B loch ebben az összefüggő valóságban csak a klasszikus idealizmus rendszereinek maradványait lá tja gondolkodásomban és a maga felfogását így fejti ki : »Lehet, hogy i'gy igazi valóság m egszakítás is. Mivel Lukácsunk objokl i\ Isi,a módon z árt realitás­ foga! unt vim, ii'/. i'xpívss'/.ionizmus kapcsán minden művészi k i -1■11M (‘fordul, hogy széthasognsson világk ép 1!. (m íj; akkor is, h a az a k api­ talizmus viliÍKUnpu.) lO'/.órt abban a művészetben, uini'ly a, fnliilxi.i
I t t zárt, a világnézeti alapokig lenyúló elméleti meg­ alapozása van a modern művészeti fejlődésnek. Blochnak teljesen igaza van : az alapvető elméleti vitában ezekről a kérdésekről »a dialektikus-m aterialista tükröződési elmélet min­ den problémájának szőnyegre kellene kerülnie«

Ennek itt érthetően nincs helye, jóllehet személyesen az ilyen v itát rendkívül helyesnek tartanám . I t t tárgya­ landó kérdésünk szempontjából sokkal egyszerűbb kér­ désről van szó. Arról, hogy a kapitalista rendszer, a polgári társadalom »zárt összefüggése«, »totalitása« a maga folya­ matos gazdasági és ideológiai egységében objektíve, függet­ lenül a tudattól, a valóságban egy egészet alkot-e? Erről m arxisták között — pedig Bloch utolsó könyvé­ ben energikusan m arxistának vallja magát — nem volna szabad vitázni. Marx ezt mondja : *>IV1indon I nrsiidnlom toóniolési viszonyai ogy egóHzot alkot nak.«

Alá kell húznunk i(t a »minden« szót, mert Bloch éppen korunk kapitalizmusára vonatkozólag v ita tja ezt a »totalitást«. A köztünk fennálló elleniét tehát közvet­ lenül, formálisan nem látszik ugyan fii Szófiainak, hanem magának a kapitalizmusnak gazdasági (¡ii'Hadalmi fel­ fogásában uralkodó ellentétnek ; mivel azonban a filo­ zófia a valóság gondolati tükröződése, ebből filozófiai szempontból is fontos ellentétek következnek. Természetesen Marx idézett mondata történelmileg értendő, azaz : a gazdaság totalitása maga is valami

28» történelmileg változó. Do özek a váHozáHok lényegileg az egyew gazdasági jolenségelt közötti ohjekKv ÖHHzefOggéH és megerősödésében állam ik. I« IiiVI abban, hogy ii- »lotaJitás« egyre uralkodóbb óh tartalommal teli tetli'ld) Ichz. Hiszen Marx szerint a ktí/pitaliznuiH döntő töri i n Ini i progresszív szerepe éppen abban áll, hogy nirgli rrniti a világpiacot, m iáltal az egész világgazdaság objektíve összefüggő egésszé lesz. A primitív gazdaságok nagyon zártnak látszó felületet produkálnak ; gondoljunk csak egy őskommunista falura vagy akár egy korai közép­ ia ¡rí városra. Ez a »zártság« azonban éppen azon alapszik, hogy az ilyen gazdasági területet nagyon kevés szál köti környezetéhez, az emberi társadalom összfejlődéséhez. A kapitalizmusban ellenben a mozzanatok, a gazdaság részei soha azelőtt nem létezett módon önállósulnak (gondoljunk csak a kereskedelem, a pénz önállósulására a kapitalizmusban, amely a pénzforgalomból fakadó pénzkrizisek lehetőségéig fokozódik stb .j. A kapitalizmus felülete e gazdasági rendszer objektív felépítése következ­ tében »szétszaggatottnak« tűnik, objektíve szükségszerűen önállósuló mozzanatokból áll. Ennek természetesen tükrö­ ződnie kell az emberek tudatában, akik ebben a társa­ dalomban élnek, tehát ak öltők és gondolkodók tudatában is A részmozzanatok önállósulása tehát objektív ténye a kapitalista gazdálkodásnak. De csak egy része, mozza­ n ata az összfolyamatnak. É s minden rész egysége, totalitása, objektív összefüggése az objektíve meglevő és szükséges önállósulás ellenére a legkiütközőbben éppen a válságban nyilvánul meg. Marx így elemzi a mozzanatok e szükségszerű önállósulásának dialektikus összefüggését : »Mivel mégis összetartoznak, az összetartozó mozza­ natok önállósulása csak erőszakosan jelenhetik m ift pusztító folyam atként. E folyam at éppen a válság, am olyb'ii egységük érvényre' jut» a különböznie ofjfy•©#<>. Az önállóság» amolyot az ogymi'iHnoz tarló//» ÓHni/ym/iHtkiomW.ilo mozzanatok op\ ohimshI MZOmlxMI

Íi'lí il I.C-llok •

OI’oMZIt UoHM II

IIl('p H< IMIIIÍHÜ I .

A válHMf.1 lóhát nz ntrynuoifial Mzrmbcn Önállósult mozzanatok opymtyy»! liVrJa fctl.t

Ezek a társadalm i ö h h z < függén totál itrí Mának alapvető objektív mozzanatai a kapitulizmuiban. É» minden ■A re»’íí!tiu i prGb’.dmAi

290

m arxista tudja, hogy a kapitalizmus alapvető gazdasági kategóriái az emberek fejében közvetlenül mindig megfor­ dítva tükröződnék. Ez a mi esetünkben annyit jelent, hogy a kapitalista élet közvetlenségében megrekedt emberek a kapitalizmus úgynevezett normális működése idején (az önállósult, mozzanatok szakasza) egységet élnek át és gondolnak el, válság idején (az önállósult mozzanatok egységének helyreál Iá sa) viszont, a szétszakítottságot tekintik élményüknek. A kapitalista rendszer általános válsága következtében ez utóbbi élmény hosszabb időre megszilárdul azok széles köreiben, »kiknek a kapitalizmus jelenségeihez csak közvetlen éhnényi viszonyuk van. III. Mi köze van mindennek az irodalomhoz? Az olyan expresszionista vagy szürrealista elmélet szerint, amely az irodalom viszonyát az objektív valóság­ hoz tagad ja, sem m i; minden m arxista irodalomelmélet szempontjából igen sok. Ha az irodalom tényleg az objektív valóság tükröződésének különleges form ája, akkor nagyon is fontos számára, hogy ezt a valóságot úgy fogja meg, amilyen valóban, és ne szorítkozzék annak visszaadására, aminek és ahogyan közvetlenül megjelenik. Ha az író a valóságnak arra a megfogására és ábrázolására törekszik, amilyen valóban, más szóval, ha valóban realista, akkor a valóság objektív totalitásának problémája döntő szerepet játszik tekintet nélkül arra,, hogyan fogalmazza azt meg az író. Lenin a totalitás kategóriájának gyakorlati jelentőségét többízben energikusan előtérbe állította : »Hogy egy tárgyat valóban ismerjünk, minden olda­ lát, minden összefüggését és ,közvetitettsecét1 kell meg­ értenünk és kutatnunk. E z t soha teljesen elérni nem fog­ juk, de a m indenoldalúság követelése megóv bennünket hibáktól és megmerevedéstől.« (Aláhúzás tőlem L . 0 .) Minden igazi realista irodalmi gyakorlata az objektív társadalmi totális összefüggés és az ennek ábrázolásához szükséges »mindenoldalúság követelésének« fontosságát igazolja. A realista író ábrázolásának mélysége, hatásá­ nak szélessége és tartam a messzemenően attól függ, meny-

a«i nyiro van tisztában — mint alkotómttvtW. ivr/,ni, ami egy általa ábrázolt jelenség valóban. A jolml/m író való jogviszonyának ez a felfogása egyáltalában nem -/.árja ki — mint Bloch gondolja — azt a felismerést, hogy a, túr sadalmi valóság felülete »szétmállásokat« m utat óh ehhezképest tükröződik az emberek tudatában. Hogy a val<Wi,g felfogásának ezt a mozzanatát mennyire nem hagytam figyel mén kívül, az expresszionizmusról írt régi tanulmányom jel igéje m utatja. A jeligéül használt Lenin-idézet így kezdődik: « . . . A lényegtelen, látszólagos, felületien lévő gyakrabban tűnik el, nem olyan áth atolhatatlan * nem ta r t olyan ,szilárdan’ m int a ,lényeg’.«

De nemcsak az fontos, hogy elismerjük a totális összefüggés e mozzanatának létezését, hanem — és ma különösen — az is, hogy ezt a mozzanatot a totális össze­ függés m ozzanatának ismerjük fel és gondolatilag és érzésileg ne duzzasszuk fel egyedüli valósággá. Tehát a jelenség és lényeg helyes dialektikai egységének felismerése a fontos, m ásszóval: a »felület« művészileg alakított, újra átélhető ábrázolására, amely kívülről belevitt kommentár nélkül alkotóan tá rja fel a lényeg és jelenség összefüggését az ábrázolt életmetszetben. Aláhúzzuk a lényeg és jelen­ ség közötti összefüggés alakított voltát, mert tételeknek politikailag baloldali szürrealistáknál nagyon kedvelt »montírozását« olyan valóságfoszlányokba, amelyeknek azokhoz bensőleg semmi közük, Bloch-al ellentétben, nem tartju k e probléma művészi megoldásának. Hasonlítsuk csak össze Thomas Mann »soignirozott polgáriságát« Joyce szürrealizmusával. M indkettőjük hő­ seinek tudatában az a szétszakítottság, folyamatosság­ hiány, azok a megszakítások és »űrök« vannak ábrázolva, amelyeket Bloch nagyon helyesen az imperialista kor sok emberének tudatállapotára jellemzőnek tart. Bloch hibája csak abban van, hogy ezt a tudatállapotot köz,vei .lenül és fenntartás nélkül magával a valósággal, a,/. •■tudatban feltalálható képet minden torzítottnágávM.I niuf/á val a dologgal azonosítja,, ahelyett, hogy a. képnek » valósággal való összehason Utána, által Imnltii'l« ti leliárná a torzított kép lényegét, okait, Iwv/.v tIfi 11,/«' llym ód on B loch elméletileg ugyanaz,I, w lm llja , am it a* exprcw/á«>nímUí I ^ óh nMÜrrea.lwlák in üvi'm ileg «'nináliiak, S 1U*

292 Nézzük meg csak Jo y ce ábrázolásmódját. Hogy képét az olvasó szemében ne helyezze, hamis megvilágításba az én elutasító magatartásom, idézem azt, am it Bloch maga mond róla : »Egy ént'i'loii száj vim il.t. a folyékony ösztön köze­ pén, sói. a la tta , i r , n , giigydgi, kipakolja. A nyelv mindenben I li ezt a széthullást, nem kész és mii i* l
Ez a leírás, és most következik a végleges értékelés : »Üres dió és ugyanakkor a leghallatlanabb végkiárulás ; valam i, »ahogy tetszik«, csupa összegyűrt lapokból, majomfecsegésből, angolna-gubancokból, a semmi töredékeiből és ugyanakkor a kaoszban skolasztika kialakításának kísérlete . . . Az elveszett otthonérzés fenn-, lenn-, jobbra-, balra-héjázása ; úttalanság, csupa ú tta l, céltalanság csupa céllal. A montázs m ost sokra képes, eddig csak a gondolatok lak tak lazán egymás m ellett, m ost a dolgok is, legalább az áradási területen, az üresség fantasztikus őserdejében.«

Idéznünk kellett ezt a hosszabb részletet, m ert a szürrealista montázs Bloch történelmi értékelésében az exprcsszioniiinut illetően nagyon fontos, sőt döntő sze­ repet játszik. Könyve egy előbbi helyén az expresszionizmus minden védőjéhez hasonlóan ő íh különbséget tesz annak felületes és valódi képviselői között. J íJh a valódi expresszionizmus tendenciái Bloch szerint tovább élnek. E zt mondja : »De még m a sincs nagy tehetség expresszionista leszármazás nélkül legalább i?; annak legtarkább, legviharteltebb u tóh atása nélkül. Az utolsó ,exresszionizmust’ az úgynevezett szürrealisták csi­ nálták ; kis csoport csupán, de újból nálunk az avantgárda és : a szürrealizmus aztán igazán —montázs . . . a megélt valóság összevisszaságénak leírása beomlott szférákkal és cezúrákkal.« (K iemelés tőlem. L . Gy.)

393

A* diva,bú itt világosan láth atja, mit tok int Itloob, az expressz,ionizmus védője a mai irodalmi fejlődén vona Iának, In>>>,ym,ii zárja ki az irodalomból úgyn/.olván n kmvalamennyi jelentős realistáját. Thomas Mann bocsássa meg nekem, ha ebben «,/. össze l'ii ekésben ellenpéldának állítom oda. Képzeljük H a tehát Thomas Mann például Tónin Kröjjert nem ónak »eltévedt polgárnak« jelenti ki, hanem ábrázol ágiban

294

megm utatja, hogyan és m iért »eltévedt polgár«, a polgár­ sággal való közvetlen ellentéte, a polgári életben való otthontalansága, a polgárok életéből való kizártsága ellenére, sőt éppen azért ezzel nemcsak mint ábrázoló, hanem a társadalmi fejlődés megértésében is toronymaga­ san emelkedik fölébe azoknak az »ultra-radikálisoknak«, akik azt képzelik, hogy |)olgá,roilenes hangulataik, a kis­ polgári dohosság gyakran csak esztétikus — elutasítása, a plüssbútorok vagy az építészeti álreneszánsz megvetése már — objektíve enge;;/,l,elhotetlen ellenségeivé tette őket a polgári társadalomnak. IV. Az imperialista korszak egymást gyorsan felváltó modern irodalmi irányai a naturalizmustól a szürrealiz­ musig abban hasonlítanak egymáshoz, hogy úgy veszik a valóságot, ahogyan az az írónak és alakjainak közvet­ lenül megjelenik. Ez a közvetlen megjelenési forma a tá r­ sadalmi fejlődés folyamán változik. É s pedig objektíve is, szubjektíve is, aszerint, ahogyan a kapitalista valóság már ecsetelt objektív megjelenési formái változnak és aszerint, ahogyan az osztály átrétegeződés és osztályharc ennek a felületnek különböző tükröződési formáit hozzák létre. Ez a változás idézi elő mindenekelőtt a különböző irányok gyors egymásra következését és elkeseredett egymáselleni harcát. De valamennyien gondolatilag és érzelmileg egyfor­ mán megállanak ennél a közvetlenségnél, nem ásnak le a lényegig, tehát élményeik valóságos összefüggéséig a társadalom valóságos élőiével, a rejtett okokig, amelyek ezeket az élményeket objektíve létrehozzák, a, Icözvetítettségelcig. amelyek ezek az élményeket a. társadalom ob­ jek tív valóságával összekapcsolják. Ellenkezőleg, többékevésbbé tudatosan éppen ebből a, közvetlenségből, spon­ táné alakítják k i művészeti stílusukat. Valamennyi modem irány ellentéte a régi irodalom és irodalomelmélet ezidőben nagyon gyéren meglevő hagyományaival egyszersmind szenvedélyes tiltakozásban éri el tetőpontját, egy kritika pretenziójával szemben,

amely állítólag eltiltja nekik, liogy úgy írjanak, »ahogy a nyolviikro jön«. Ezeknek a különböző irányoknak kép vinolói im’in voszik észre, hogy a valóságon M/,abndMág, m iin |k ria.l intn, korszak reakciós előítéleteitől vak) H'/.ithiulnág (én pedig nemcsak művészeti téren) a spo.nla.m iljVh, a kö/.vd.li nm-gben való megrekedés alapján semmiképpen nem érhető el. Mert az imperialista kapitalizmus spontán l'ojlődéno állandóan magasabb fokon produkálja és repró dukálja szakadatlanul éppen ezeket a reakciós előítéletekei, (i x >111 is beszélve arról, hogy az imperialista burzsoázia ezt a reprodukciós folyam atot tudatosan elősegíti). És kemény munka, a közvetlenség elhagyása és legyőzése, minden szubjektív élmény le- és megmérése a társadalmi valóságon — ez élmények tartalm áé és form ájáé egyaránt, — a valóság mélyebb felkutatása kell hozzá, hogy a kör­ nyező imperialista világ reakciós befolyásait saját élmé­ nyeiben felfedezze és kritikusan túlhaladjon rajtuk valaki. E z t a kemény munkát korunk jelentős realistái művészileg, világnézetileg és politikailag szakadatlanul elvégezték és végzik ma is. Gondoljunk csak Romain Rolland, Thornas és Heinrich Mann fejlődésére. Akár­ milyen különbözők is ezek a fejlődések minden más szem­ pontból — ez a vonás valamennyiben közös. Ha a közvetlenség fokán való megállást a különböző modern irányokra vonatkozóan megállapítjuk, ezzel nem akarjuk tagadni a művészi munkát, amelyet a komoly írók a naturalizmustól szürrealizmusig teljesítettek. Élm é­ nyeikből stílust terem tettek, következetesen keresztül­ v itt, gyakran artisztikusan vonzó és érdekes kifejezésmódot. De ez az egész munka, ha a társadalmi valósághoz való viszonyát nézzük, sem világnézetileg, sem művészileg nem emelkedik a közvetlenség színvonala fölé. É s ezért elvont, egyvágányú az itt keletkező művén/i kifejezés. (Teljesen mellékes ebből a szempontból, hogy az illető irányt kísérő esztétikai elmélet a. in íivénzel.i »absztrakció« m ellett vagy ellene van <•. Az exprennzio nizmus óta egyébként az abn/tnikeiol,
*96

szernek egyik legnagyobb gondolati vívmánya — már Hegelnél, — hogy a közvetlenség és absztrakció belső összetartozását feltárta és bebizonyította, hogy a közvet­ lenség talaján csak elvont gondolkodás jöhet létre. Marx itt is tál[)ára állította a hegeli filozófiát és a gazdasági összefüggések elemzésében ismételten konkré­ ten kim utatta, hogyan ju t kifejezésre a közvetlenség és elvontság ez összotartny/mágii. a gazdasági tények tükröző­ désében. Nekünk itt egy ilyen példa rövid, utalásszerű megvilágítására kell szorítkoznunk. Marx kim utatja, hogy a péiizeirkuláeiónak és ügynökének, a pénztőkének összefüggései a kapitalista összfolyamat végső absztrak­ cióját, minden közvetítettség eltüntetését jelentik. Ha úgy vesszük őket, ahogyan megjelennek, az összfolyam attól való látszólagos függetlenségükben, merőben gon­ dolatmentes, teljességgel fetisizált elvontság alak ját öltik magukra : »pénzt fiadzó pénz«. De éppen ezért érzik a kapitalizmus megjelenési felületében megrekedő vulgáris közgazdászok igazoltnak közvetlen viszonyukat a való­ sághoz a fetisizált absztrakció világában, ezért érzik magu­ kat jól itt, mint hal a vízben és ezért tiltakoznak olyan szenvedélyesen a m arxista kritika »pretenziója« ellen, amely a közgazdászoktól a reprodukció társadalmi összfolyamatának számbavételét követeli. Az ő »mélyértelműségük itt mint minden másban csak az, hogy látják a felület porfelhőit és ezt a poros valam it nagyigényűen titokzatosnak és jelentősnek nyilvánítják«, m int Marx mondja Adam Müllorről. Ilyen meggondolásokból jelle­ meztem régi tanulmányomban az expressz ionizmust »a valóságté>l való elvonatkoztatásnak«. Természetesen absztrakció nélkül nincsen művészet — hogyan állhatna elő különben a tipikus? De az absztrahálásnak — mint minden mozgásnak Iránya van és itt ez a fontos. Minden jelentős realista, a, maga élményanyagát dolgozza fel -— az absztrakció eszközeivel is, hogy az objektív valóság törvényszerűségeihez, a. társadalmi való­ ság mélyebben fekvő, elrejtett, közvetíteti-, közvetlenül nem észlelhető összefüggéseihez eljusson. Mivel ezek az összefüggések nem fekszenek közvetlenül a felületen, mivel ezek a törvényszerűségek összefonódottan, nagyon egyenetlenül, pusztán tendenciájukban érvényesülnek,

i»T azórt. adódik a jelentős realista számú in, egy roppant, művészikig és világnézetileg kettős munka In így elő­ ször is gondolatilag feltárja és művészi ábrázolásban inog mutassa özeket az összefüggéseket ; másodszor pedig, ettől elválaszthatatlanul, művészileg betakarja az ubszl ra hálási munkát, mely az összefüggéseket felfedte, meg szüntesse az absztrahálást. E kettős munka által új, teremtőeiL közvetített közvetlenség áll elő, az élet művé­ szileg ábrázolt felülete, amely, noha minden mozzanatában világosan átlátszani engedi a lényeget (ami magának az életnek közvetlenségében nem történik meg), mégis úgy jelenik meg, mint az élet közvetlensége, felülete. É s pedig m int az élet egész felülete valamennyi lényeges meg­ határozottságában — nemcsak mint egy szubjektíve észlelt és absztraháltan felfokozott és izolált mozzanat ennek a totális összefüggésnek egészéből. Ez a lényeg és jelenség művészeti dialektikája. Minél sokrétűbb, gazdagabb, összefonódottabb, »ravaszabb« (Lenin) ez, minél jobban megfogja az élet eleven ellent­ mondását, amaz ellentét eleven egységét, mely a társadalmi meghatározottságok gazdagságában és ugyanakkor egy­ ségében rejlik, annál nagyobb és mélyebb lesz a realizmus. Mit jelent ezzel ellentétben a »valóságtól való el­ vonatkoztatás«? Az átlátszó, szaggatottan tükröződő, kaotikusnak látszó, meg nem értett, csak közvetlenül á télt felület az objektív közvetítések többé-kevésbbé tudatos kirekesztésével és ignorálásával az e színvonalon való gondolati felülemelkedés nélkül mint ilyen rögzítődik. A valóságban sehol sincs megállás. A gondolati és művészi munkának csak a valóság felé vagy attó l él kell mozognia. Ez utóbbi mozgás — látszólag paradox módra — már a naturalizmusban létrejött. A miliő-elmélet, a m itoló­ giává, fetisizált átöröklés, a közvetlen élet külsőségeit elvontan rögzítő kifejezésforma és egyebek már itt meg­ akadályozták n, m fi vészi áttörést a jelenség és lényeg élő dialektikájához ; helyesebben m ondva: az ilyen áttörésnek a natiirallNtn, íróknál található hiánya hozta létre ezt a kifejezésmódot. A tol tő eleven kölcsönhatásban van. Ezért kellett a, naturalizmus foto- és fonografikusan oly híven másolt életfolületeinek mégis holtaknak marad­ niuk, belső mozgásnélk ülieknck állapotszcrűeknek.

298

Ezért hasonlítottak egymáshoz annyira az összetéveszt­ hetőségig a külsőleg oly különböző naturalista drámák és regények. (Ebben az összefüggésben kellene tárgyal­ nunk korunk egyik legnagyobb művészi tragédiáját, hogy m iért nem lett (V ih art Hauptmann ragyogó elin­ dulása után mégsem nagy realista. Erre nincs helyünk. Beérjük azzal az utalásnal, hogy a »Takácsok« és a »Bunda« költőjének a naturalizmus gátlás és nem segítség volt, hogy a naturalizmus legyőzése nála a világnézeti alapjain való túlhaladás nélkül ment végho.) A. naturalista kifejezésmód művészi korlátait gyorsan felismerték. De soha alapjában nem kritizálták. Az egyik elvont közvetlenséggel mindig m ásfajtájú, látszólag vele ellentétes, de ugyanolyan elvont közvetlenséget helyeztek szembe. Ennek az egész fejlődésnek művészeti elméletére és gyakorlatára jellemző, hogy a múlt lényegében mindig a közvetlenül megelőző irányra korlátozódik: az im ­ presszionizmusnál a naturalizmusra stb. Ezzel elmélet és gyakorlat bennereked ebben az egészen külsőleges, egé­ szen elvont ellentétben. Ez a szemléleti mód még benyúlik vitánkba. Rudolf Leonhard ugyancsak;ezen a módon vezeti le az expresszionizmus történelmi szükségszerűségét : »Mert ez az ellentét az elviselhetetlenné, lehetet­ lenné vált impresszionalizmussal az expresszionizmus egyik oka«, mondja és tisztán végigviszi ezt a nézetet, de nem foglalkozik a többi okokkal. Látszólag az expresszionizmus egészen rikító, egészen kizáró ellentétben áll a korábban fellépett irodalmi irányokkal. Hiszen éppen a lényeg kiemelését hangsúlyozza mint ábrázolásmódja középpontját ; ezt nevezi Leonhard a »nihilizmus nélküli« vonásnak az expresszi on izmusban. De ez a lényeg nem a valóság, az összfolyamat objektív lényege. Ez a lényeg éppen a, merőben szubjektív. Nem akarok itt hivatkozni az expresszion izmus megvetett, régi teoretikusaira. Mikor Ern st Bloeh n. voltaképpeni és nem voltaképpeni expresszionizmust megkülönbözteti egy­ mástól, éppen a szubjektív mozzanatot, hangsúlyozza : »Az expresszionizmus eredetiben sokkal inkább kép­ robbantás volt, felszakított felület az eredeti felől, tudniillik az alany felől, amely erőszakosan felszag­ gato tt és összebonyolított.«

299

Rppon a lényegnek ez a meghatáro7,árm te«7,i H7iükfiégtmnn, hogy tudatosan stilizálva, az öBszeínp,géntől absztra hdltan, a közvetítésektől elválasztva, elszigetelten önma giVhan vegyék. A következetes expresszien izmus niinilcn vin/.onyt tagad a valósággal, a valóság minden tintái inának H/.ubjektíve hadat üzen. Nem akarok beleelegyedni abba a vitába, hogy Gottfried Benn tipikus expresszionis I ának fogható-e f e l ; de úgy találom , hogy az az életérzés, amelyet Bloch oly pittoreszken és lenyűgözően ír le az expresszionizmusról és szürrealizmusról szóló fejtegeté­ seiben, Benn Művészet és zene című könyvében a legéle­ sebben, legőszintébben és legplasztikusabban kifejezésre t>. . . Európában 1010 és 1925 között egyáltalán alig volt m ás, m int an tin atu ralista stílus. De hiszen valóság sem v o lt, legfeljebb annak fintorai. A v aló ­ ság kapitalista fogalom volt . . . A szellemnek nem vo lt valósága.«

Világosan és döntő fogalmazásban m egtaláljuk ezt a tényállást és következményeit Heinrich Vogelemél. Az expresszionista absztrakció helyes felismeréséből erre a helyes következtetésre ju t.: »Ez (tudniillik az expresszionizmus L. ö y .) a polgári művészet haláltánca volt . . . Az expresszionizmus azt h itte, hogy a ,dolgok lén yegét’ ad ja, de csak roth ad ását ad ta.«

Mint a valóságtól elidegenedett vagy azzal szemben éppen ellenséges beállítás szükségképpeni következménye, az »avantgardista« művészetben fokozódó mértékben egyre nagyobb tart álm atlanság mutatkozik, amely a fe j­ lődés során elvi tartalomnélküliséggé, elvi tartalomellenességgé fokozódik. E zt az összefüggést is Gottfried Benn mondta ki a legvilágosabban : » .. . m agának a tartalom n ak fogalma is kérdésessé lett. T artalm ak — m it kezdjünk velük, ez mind kilúgozott, olvértslonodott, valam i staffázs — a szív kényolmosHÓgoi, uz érzés mogmorovodÓHoi, hazugság prédájává lótI. s/.iiblztuiu'íák kin fészkei élotlliUMlKHíVgOk. toriuátliliiHágok . . .«

Ifiz a leírás mint az olvasó maga megítélheti — az expresszien izmus én szürrealizmus világának Blochtól adott leírásához rendkívül közel áll. Persze Bonn és Bloch egészen ellentétes következtetéseket vonnak le ezekből

300

a megállapításokból. Bloch könyve, egyes helyein eléggé világosan lá tja a mai művészet, problem atikáját, amely a világgal szemben elfoglalt , tőle leírt beállításból fakad : »így h á t ív fontos költők nőm tudnak többé közvet­ lenül élboly™ kemIni a tárgyban, hanem csakúgy, hogy széttörik. A/, uralkodó világ nem tá r eléjük m ár ábrázolható látü/.atot, amelyben a mese elkalandoz­ hatnék, Immun csak ürességet, tetszeleg keverhető töredékekkel benne.«

Bloch ezután a burzsoázia forradalmi korszakának ú tjá t vizsgálja meg Goethéig óh így fo ly tatja : »Gootlio után azonban a további növelési regény helyett a kiábrándulás francia regénye k övet­ kezik ; és m a, a tökéletes nem-világban (Aláhúzás tőlem. L . Oy.), a polgári üresség ellenvilágában vagy ak ár rom -világában a ,kibékülés’ konkrét költők szám ára sem nem veszély, sem nem lehet­ séges. Nincs m ás m ag atartás itt, m int a dialektikus ( 1 L . O y.): vagy m int az anyag dialektikus m ontázs­ hoz, vagy m int ennek kísérlete. Még Odysseus világa is a mindent szétzúzó, mindent szétm álasztó jelen séta folyosójává lett a költő Joyce-nál ; kis körökben, mellékpályákon fut minden. Mellék­ pályákon, m ert az embereknek hiányzik valam i, tudniillik a fődolog . . . «

Nem akarunk itt Blochhal kicsiségekről vitatkozni. Sem a dialektika szó merőben egyéni használatán, sem a hamis konstrukción, amely a kiábrándulást regényt közvetlenül Goethéhez kapcsolja. (Az én korábbi »A regény elmélete« c. munkám szintén hibás Blochnak ebben a történelmi tévedésében.) Fontosabbról van itt szó. Arról, hogy Bloch — ugyan fordított előjelű értékeléssel — ki­ mondja azt a gondolatot, hogy az irodalmi müvek meséje és szerkezete az embernek az objektív valósághoz való viszonyától függ. Ez mind helyes. De mikor Bloch az expresszionizmus és szürrealizmus történelmi jogát akarja kim utatni, m ár nem a korunkbeli társadalom én cselekvő embereinek objektív viszonyait vizsgálja, amelyek, mint a »Jean Christophe« m utatja, még n evelési regényt is lehetővé tesznek, hanem bizonyos értelmiségi réteg el­ szigetelten vett tudatállapotából eszkábálja meg magának a mai világ objektív állapotát, amely világot aztán egé­ szen konzekvensen — és sajnos Benn felfogásához nagyon

>01

hasonló módon — »nem világnak« Iái. A valósághoz így visszanyúló költők számára természetem 11 nem 1«hotséges cselekmény, felépítés, tartalom , kom pozíció »n, hagyó mányos értelemben«. Olyan embereknek, akik a világot így élik át, valóban az expresszionizmus én nzürtva,lizmus a világérzés egyetlen lehetséges kifejezésmódja.. Az expresszionizmus és szürrealizmus e filozófiai igazolásának »csak« az a bibije, hogy Bloch, ahelyett, hogy a valósághoz fellebbezne, egyszerűen és kritikátlanul a valósággal szem­ ben való expresszionista és szürrealista m agatartást színes fogalmi nyelvre teszi át. Az értékelés minden éles ellentéte ellenére bizonyos tények megállapítását mégis helyesnek és becsesnek tartom Bloehnál. Ö ugyanis az expresszionizmustól a szürrealiz­ mushoz vezető szükségszerű fejlődési vonal feltárásában a legkövetkezetesebb valamennyi »avantgardista« közül. Ebben a tekintetben az az érdem is megilleti, hogy fel­ ismerte a montázst mint e fejlődési szakasz szükségszerű művészi kifejezési form áját. (Érdemét még az is növeli, hogy a montázst nemcsak az »avantgardizmus« mostani művészetében, hanem korunk polgári filozófiájában is éleselméjűen kim utatja.) De éppen ezáltal domborodik ki nála ennek az egész fejlődésnek realizmusellenes egyvágányúsága világosabban, mint ez irány más teoretikusainál. Ez az egyvágányúság — és erről nem beszél Bloch — már a naturalizmusban megvan. Aművészi »kifinomultság«, amelyet azimpresszionizmus a naturalizmussal szemben hoz, még jobban »megtisztítja« a művészetet az objektív valóság, a lét és tudat objektív dialektikájának bonyolult közvetítéseitől, ka­ nyargós útjaitól az ábrázolt emberekben és mesékben. A szimbolizmus már világosan és tudatosan egyvágányú. M< i t a. H/.imlióhim érzéki h éja és a szimbolikus tartalom kttafttl i In ti rogenoháM már szimbolikus kapcsolatuk Mzwlíjckl(v Iá mii áfának kenketiy, egynínű útján halad. A monlá/n I ( tő|i(iiiljál ji'lin li rnin k a fejlődésnek, vh i'V.rrt (IdWV/.OljÜk n/l ti. hal n rozol I Mi'igot, amellyel Bloch a montázst mftvéiiw.ti én filozófiai téren az »«.vauigardista« I örekvések I tV/.ép11<>nI jii I ii. » IlílJn Ahol n monlázM eredeti alakjában, mint fényki'|minnlií/.ii meghökkentően és néha agil atórildis erővel tud hatni, ez a hatása éppen onnan

3U2

ered, hogy meglepően állítja össze a valóság egészen heterogén, egymással tárgyilag semmi összefüggésben nem álló, izolált és kiszakított, darabjait. A jó fotomontázsnak az a hatása, mint a jó élőnek. De abban a pillanatban, mikor ez az — egyes éloeknél jogos és hatásos — egy­ vágányúkapcsolás a valósága brázoh'iH (még ha ezt a valósá­ got nem valóságosnak fogják íh fel), az (akár összefüggés­ telennek meg foga Ima.zott) összefüggés, a (még ha káoszként átélt) totalitás igényével lép fel, a végső eredmény mélysé­ ges monotonia kell hogy legyen. A részletek a legtarkább színekben ragyoghatnak, az egész csak vigasztalan szürke­ séget adhat, ahogyan a pocsolya piszkos víz marad, hiába csillognak egyes részei a legkülönbözőbb színekben. E z az egyhangúság szükségszerű következménye annak, hogy lemondtak az objektív valóságtükrözésről, a művészi küzdelemről a közvetítések gazdagon össze­ fonódó sokféleségének és egységének ábrázolása céljából és ezek megszüntetéséről az alakokban. Mert ez a világ­ érzés nem engedi meg a kompozíciót, a crescendót és decrescendót az ábrázolt életanyag valódi természetéből, belőlről való felépítést. Ha már most ezeket a művészi törekvéseket dekaden­ seknek nevezzük, gyakran halljuk a felháborodott fel­ kiáltásokat az »eklektikus akadémikusok tanára pretenziója« m iatt. Legyen teh át szabad a dekadencia egy szak­ értőjére hivatkoznom, akit ellenfeleim tábora is nagy tekin­ télynek ismer e l, Eriedrich Nietzsehére. »Mi jellemez minden irodalm i dekadenciát?« kérdezi Nietzsche. És így felel : »Az, hogy az (Slot. m ár nőm lakik többó az egészben. A szó szuverén lösz és kiugrik a mondatból, a mon­ dat. uralkodó lösz és elhomályosítja az oldal értel­ m ét, az oldal az egész rovására kozd élni — és az egész nőm egész m ár. De oz a dekadencia minden stílusának példázata : mindig az atomok anarchiája, az ak ara t szétbom lása . . . Az élőt, ugyanaz az elevenség, az élet vibrációja és túlcsapongása a legkisebb képződménybe sűrítve, am i megmarad, élettelen, szegény. Mindenütt bénultság, fáradtság, megmerevedés vagy ellenségesség és káosz : m ind­ kettő mindinkább szembeszökőon, minél magasabb form ájába szállunk fel a szervezésnek. Az egész egyáltalán nem ól m á r ; összetett, kiszám ított, m esterkélt, csinálm ány.«

303

Nietzschének ez a jellemzése ugyanolyan jó leírása ez irányok művészeti törekvéseinek. Százszázalékos következetességgel, térin észel,esen, senki sem valósította meg ezeket az elveket, még Joyce sem. Mert százszázalékos káosz csak az őrültek fejében van, aminthogy már Schopenhauer helyesen mondta, hogy százszázalékos szolipszizmust csak a tébolydában találni. De mivel a káosz az avantgardista művészet világszemléleti alapja, minden összetartó elvnek tárgyilag idegen anyagból kell származnia. Innen a m ontírozott kommentárok, innen a szimultánizmus stb. Mindez csak pótlék lehet, mindez csak e művészet egyvágányúságának fokozását jelenti. V. Hogy mindezek az irányok létrejöhettek, az imperia­ lista kor gazdaságából, társadalmi szerkezetéből, osztály­ harcaiból érthető meg. Ezért van Rudolf Leonhardnak teljesen igaza, ha az expresszionizmusban szükségszerű történelmi jelenséget lát. De csak félig van igaza, mikor, a híres hegeli tételt alkalmazva így fo ly ta tja : »Az expresszionizmus volt ; te h á t h a volt, akkor észszerű volt.«

Ennyire a »történelem észszerűsége« még Hegelnél sem egyszerű, noha az ő idealizmusa az ész fogalmába olykor a meglevőnek apológiáját viszi belé, és a m arxiz­ mus számára még ennél is sokkal kevésbbé egyszerű az »észszerűség« (a történelmi szükségszerűség). A történelmi szükségszerűség elismerése a marxizmusban éppoly kevéssé n fennálló igazolása (akár fennállása idején is), mint egy Iliin,lista történelmi szükségszerűség kifejezése. E zt leg­ jobban ímiiiói. egy gazdasági példán szemléltethetjük. Nem kétes, hogy a/, eredeti l/>koíel halmozódás, a kistermelő elválasztásit, termelőeszközeitől, a proletariátus létrejötte hU>. minden embertelen borzalmával egyult történelmi szükségszerűsége volt. De azért egy marxistának sem jut eszébe, hogy ama kor angol burzsoáziáját mint — az lísz hegeli hordozóját dicsőítse, fts még kevésbbé fog eszébe ju tn i, hogy ebben a kapitalizmuson túl a szocializ­

304 musba való fejlődés fatalista szükségszerűségét lássa, Marx ismételten tiltakozott, az ellen, hogy akár az akkori Oroszország számára is az en (lei i akkumuláción át vezető u tat a kapitalizmushoz f aluli nztikusan az egyetlen lehet­ ségesnek tekintsék, ma. pedig, a Szovjetunióban megvaló­ síto tt szocializmus feltételei között az az elgondolás, hogy a kezdetleges országok az ért deli akkumuláción át ju t­ hatnak el a, kapit a Ii/mu: hoz és csak ezen keresztül a szo­ cializmushoz, egyenesen ellenforradalmi programm. Ha tehát Leonharddal elismerjük az expresszionizmus létre­ jöttén--k történelmi szükségszerűségét, ebben semmi­ képpen sincs benne művészi helyességének vagy annak elismerése, hogy szükségszerű építőköve a jövő művészetnek. E zért nem érthetünk egyet Leonharddal, ha az expresszionizmusban »az ember megragadását és a dolgok megedzését« lá tja »az ú j realizm us lehetővé tétele céljából«. I t t teljesen igaza van Blochnak ’L eonharddal szemben, ha a szürrealizmusban, a montázs uralmában az expreszszionizmus szükségszerű és következetes folytatását látja. Az expresszionizmus történelmi értékeléséből, ame­ lyet régi tanulmányomban már világosan kimondtam, Bloch most a következő vádat fogalmazza meg ellenem : »Eszerint a késő kapitalista társadalom ban nincs avan tgárd », anticipáló mozgalmak a felépítmény­ ben nem lehetségesek.«

Rz a vád onnan származik, hogy Bloch a mai művéezet ú tjá t kizárólag a szürrealizmushoz és a montázshoz vezető útban látja. I fa valaki v itatja ezeknek az irányok­ nak avantgardista voltát, líloeh szerint m inden ideológiai megelőzését vonja kétségbe a társadalmi fejlődési tenden­ ciáknak. Ez azonban helytelen. A marxizmus mindig elismerte az ideológiának ezt a megelőző funkcióját. Ila. az irodalom terén akarunk maradni, emlékeztetünk arra, am it Paul Lafargue mond Balzac m arxi érteki léséről : »Balzac nemcsak kora társadalm ának történetírója volt, hanem profetikus alakok me> ;ter< intője is, akik Lajos Fülöp a la tt még embrionális álla] óiban voltak és csak halála u tán , Ili. Naj oleon idején fejlődtek ki teljesen . . « (Kiemelés tőlem. L. Oy.)

305

törvényes-ó már most ez ft marxi felfogás a jelenkorra ¡M'{ Természetesen. Csak éppen ilyen »proletil. uh alakokat« ki'.áfóhm a jelentős realistáknál találunk. Maxim Gorkij regényt ilu n, elbeszéléseiben és drámáiban no szeri se száma m/ ilyen alakoknak. Aki a legutóbbi eseményeket a (Szovjetunióban figyelmesen és tiszta látással követte, liil Imi In hogy Gorkij K ar amor ál) ári, Klim Szamgjnban, Dosztigajevben stb. Marx értelmében »profetikusán« előre kiformált több típust, amelyek igazi lényüket csak most tárták fel teljesen előttünk. Hasonló példákat a német irodalomban is találhatunk. Gondoljunk Heinrieh Mann régebbi regényeire, pl. az »Alattvaló«-ra, a »Ronda tanár úr«-ra és több másra — ki tagadhatná, hogy itt »profe­ tikus« előrelátással előre megmutatta az író a német burzsoázia és a demagógiával félrevezetett kispolgárság sok visszataszító és kicsinyesen bestiális vonását, amely csak a fasizmusban bontakozott k i egészen? És nézzük meg ugyanebből a szempontból az ő IV . Henrikjének alakját. Valóban élethű, történelmileg valódi alak, egy­ szersmind azonban előzetes megmutatása azoknak a huma­ nista vonásoknak, amelyek az antifasiszta front harcai­ ban csak a fejlődés folyamán, csak a fasizmus legyőzése közben bontakoztak ki. Vegyünk egy ellenpéldát, ugyancsak a magunk korá­ ból. A háború elleni ideológiai harc egyik főtém ája volt a legjobb expresszionistáknak. De mi m aradt meg ebből az irodalomból a körülöttünk dühöngő, az egész civilizált világot fenyegető új imperialista háború előre megrajzolt képeként? Azt hiszem, senki sem fogja vitatni, hogy ezek az alkotások ma teljesen elavultak és a jelenkorra alkaImazhatatlanok. (Viszont Arnold Zweig, a realis­ ta »Grisa őrmester «-ben, a »Verduni nevelés«-ben úgy ábrázolta a háború és hátország összefüggését, a »noríná.1ih« kapitalista bestialitás társadalmi ént egyéni folylnliiMiít én fokozódását a háborúban, hogy ezáltal az új háború mozzanatainak egész sorát tárta lel elOro). Mindebben nemml IIfnltzatoN vagy paradox nincs hiszen éppen ez minden valódi én jelentőm realizmus lényegit. Mivel ez a realizmus Don Qilljofe-t/il Ohlomovon át napjaink realistáiig típusok megteremtésére törekszik, iA reMMumu problém át^*.

^

SOÖ kell hogy az emberekben, az emberek egymáshoz való viszonyában, a helyzetekben, melyek közt az emberek cselekszenek, olyan tartós vonásokat keres­ sen, melyek mint a tárna,dalom, sőt az egész emberi fejlődés objektív fejlődési tendenciái hosszú korszakokon á t hatnak. A z ilyen írók igazi ideológiai élgárdát alkotnak, mert olyan mélyen és olyan igazsággal ábrázolják az objektív valósiig eleven,
307

Itöviden : nőm annak elvi tagadásáról folyik itt u vita, hogy a felépítményben lehetséges-e az ilyen a való­ ságos kibontakozást megelőző, anticipa, ló mozgás, hanem arról, hogy /.:/ antioipálta a fejlődést? M iben antieipi'dta'( Mit antloipált? I<'< 111< 1.1> néhány könnyen szaporítható példán m utat­ tuk meg, m it a,nticipáltak korunk jelentős realistái művészi ti|>iI.MKIk<>1.¡Vsaikkal. H a most feltesszük az ellenkérdést, hogy mit anticipált az expresszionizmus, még Blochtóí íh esa.k ezt a választ kapjuk : a szürrealizmust — teh át egy másik irodalm i irányt, amelynek elvi képtelensége arra, hogy az emberábrázolásban társadalmi fejlődéseket antie.ipáljon, legnagyobb tisztelőitől kapott jellemzéséből is világosan kiderül. »Profétikus alakok« megteremtéséhez, későbbi fejlődések igazi előzetes megformálásához az »ii,v;i.ntgardizmusnak« semmi köze, nem is volt soha

köze. Miután ilymódon tisztáztuk az avantgardizmus krité­ riumát az irodalomban, nem nehéz a konkrét kérdésekre sem válaszolni. K i hát irodalmunkban az élgárdista? A (Gorkij-,szabású »profétikus« ábrázolók vagy az elhúnyt 111■rmann Bahr, aki a naturalizmustól a szürrealizmusig minden új divat előttm int nagydobos lépdelt, hogy min­ it n irányt »túlhaladjon« egy évvel az előtt, hogy kiment a, divatból? Bahr úr, természetesen, karikatúra, és nem gondolok arra, hogy az expresszionizmus meggyőződéses védőit vele egy szintre állítsam. De valami valóságosnak a karikatúrája : a formalista, tartalm atlan, a társadalmi összoíejlődés nagy folyam ától elszakadt avantgardizmusé. Régi igazsága a marxizmusnak, hogy minden emberi tevékenység aszerint ítélendő meg, am it objektíve a totális összefüggésben képvisel és nem aszerint, am it a cselekvő illan!/ maga a saját tevékenységéről gondol. Nem szüksé­ gen tehát egy részt, hogy valaki minden tekintetben tuda­ tomul »aviMilgardista« akarjon lenni (gondoljunk csak a royalÍMta Halzaera), mámén/,!, pedig a legizzóhlt akarat, n. legr/.y.óbb meggyőződés hogy valaki lorradídmaNÍtotta a inftveszet,el,, valami "radikálisaii újat " alkotott, ha, megmarad a, puszta, akaratnál, a. puszta meggyőződésnél, egy Írót sem tett, még Jövendő lej|fldénl fendeneiák előzetes Ábrázoló iává, ’X

9(1*

308

VI. E zt a régi igazságot nagyon népszerűén is kifejezhet­ jük egy régi közmondással : a. pokol ú tja jószándékokkal van kikövezve. E n n e k igazságát időnként mindenki be­ látja , aki komolyan veszi Haját; fejlődését és ezért könyör­ telenül és objektíve k ritizálja,. IIadd kezdjem alkalm a­ zását saját maga,inon. ID I 4 / I r> t e le : szubjektíve szen­ vedélyes tilta k o z á s a, h áb o rú, annak értelmetlensége és em bertelensége, k u ltú rá b a n én civilizációban mutatkozó pusztítá na, ellen. Kétségbeesett, pesszimista összhangulat. A kapitalista jelen megítélése mint a fichtei »tökéletes bűnösség koráé«. A szubjektív akarás teh át előretörekvő tiltakozás. Ennek objektív terméke »A regény elmélete«, ez a sok tekintetben reakciós, idealista misztikával telített, a történelmi fejlődés számos értékelésében hamis m ű . 1 9 2 2 : izgatott, forradalmi türelmetlenséggel telt hangulat. Még hallom, hogyan fütyülnek körülöttem az imperialisták elleni vörösháború golyói, még bennem reszket a magyarországi illegalitás izgalma, lényemnek egyetlen ízével sem akarom megengedni, hogy az első nagy forradalmi hullám elmúlt, hogy a kommunista él­ gárda eltökélt forradalmi akarata képtelen a kapitalizmus megdöntésére. Tehát szubjektív alap : a forradalmi türel­ metlenség. Objektív termék : »Történelem és osztálytudat«, ez az idealizmusa, a tükröződési elmélet hiányos felfogása, a természetben érvényesülő dialektika tagadás stb. m iatt reakciós mű. Természetesen, nem én vagyok ebben a k o rb a n az egyetlen akivel ez megtörtént. Ellen­ kezőleg, tömegjefenséggel állunk szemben. És a vita annyi résztvevőjét ellenzékbe vivő régi, expresszionizmusró l szóló tanulmányom felfogása, az expresszionizmus szoros összekapcsolása a Független Szocialista P árt (USP) ideológiájával, lényegileg éppen a fentem lített régi igaz­ ságon alapszik. Az expresszionizmusról szóló vitánkban — jó expreszszionista módra —- szembeállítják egymással a forradalmat (az expresszionizmust) és Noskét. De vájjon a valóságban győzhetett volna-e Noske a FSzP nélkül, annak ingadozó, habozó, a Tanácsok hatalomra jutását megakadályozó, a reakció megszervezését és felfegyverzését és sok mást

309

‘ Ilin - tevékenysége nélkül? A FSzP éppen annak párth/,(>i íi lucgHzcrvezett kifejezése volt, hogy a német nmnkásnágnak még érzésben radikális tömegei sem voltuk ideo­ lógiai lae felkészülve a forradalomra. A Spartacus-SzövetHÓg Ij i mii leválása a FSzP-ről, elégtelen elvi k ritik ája ellene, fontos oldalát fejezi ki a német forradalom szubjektív t é n y e z ő j é b e n található gyöngeségnek és elmaradottság­ nak, amelyet Lenin kezdettől fogva oly élesen kritizált a Spa,rtacus-Szövetségnél. Természetesen, ez az egész helyzet nem egyszerű; régi tanulmányomban is éles különbséget tettem a FSzP vezetői és tömegei között. A tömegek ösztönösen forra­ dalmiak voltak. Objektíve is forradalmiak voltak, amennyi­ ben a hadiüzemekben sztrájkoltak, a frontot szétbomlasztották és forradalmi lelkesedésük a januári sztrájkhoz v e z e te tt: mindemellett azonban zavarosak és ingadozók voltak, engedtek vezetőik demagógiájának. A vezetők részben (Kautsky, Bornstein, Hilfording stb.) tuda­ tosan ellentorradaImáre>k voltak, objektíve pedig, a régi német szoeiáldomok ra.l a vezetőséggel munkáim gosztásban, a burzHoá-nralmn megteremtésén igyekeztek (s ezt maguk in bevallottak) A szubjekt(ve becsületesen forra­ dalmi ei . iilel i vezetők azonban a válság idején képtelenek voltak a lorradaliiiiinak <•/ ellen a szabotázsa ellen komoly ellen ■H e i k i Iej len i i'/.ii bjekftv becsületességük, szabódaruik i II u n a jo b b o ld a li vezetők uszályába kerültek, mlg véglll ellenállásuk nzakítássá, a FSzP szétzúzásává ezzel elbukásává érlelődött. Igazán forradalmiak a l(’S z l’ ben a■/.<>k a, tendenciák voltak, amelyek Halle után a FSzP felbomlására, a FSzP-ideológia megszűnésére vezettek. É s az expresszionisták? Ők ideológusok. A vezetők és tömegek között állanak. Szubjektíve többnyire becsü­ letes, de többnyire nagyon éretlen, tisztázatlan és zavaros meggyőződéssel. Ugyanakkor azonban mélyen bennük vannak azok az ingadozások, amelyek az éretlen forra­ dalmi tömegeket is elfogták, hanem a korszak minden lehetséges reakciós előítéletei is, amelyek hozzáférhetővé tették őket a legkülönfélébb ellenforradalmi jelszavak (elvont pacifizmus, az erőszaknélküliség ideológiája, a polgárság elvont k ritik ája, anarchista rigolyák stb.)

310 számára. É s mint ideológusok gondolatilag és művészileg rögzítik ezt a meghatározott ideológiai átmeneti állapotot. Éspedig forradalmi szempontból egy sok tekintetben jóval elmaradottabb ideológiai átm eneti állapotot, mint amilyen az volt, amelyben az ingadozó ESzP-tömegek leledztek. De az ilyen ideológiai átm eneti állapot forra­ dalmi jelentősége éppen abban áll, hogy folyékony, hogy előretör, hogy nem, rögzítődik. Ennek az átmeneti ideoló­ giának gondolati és művészi expresszionista rögzítése akadályozta meg az expresszionistákat magukat és az ideológiai befolyásuk alatt állókat abban, hogy forradalmi irányban továbbhaladjanak. Ez a káros hatás, amely ingadozó átmeneti ideológiák minden rendszerezésében megvan, különösen reakcióssá válik az expresszionizmusban. Először is a vezetők fellengző igényessége m iatt, hogy örök igazságként hirdetik azt, ami az expresszionizmus lényegi jegye volt a forradalmi években. Másod­ szor pedig az expresszionizmus specifikus antirealista tendenciája m iatt, amely megakadályozza azt, hogy a hamis tendenciákat művészileg mélyen megfogott való­ sággal ellenőrizzék és legyőzzék. Mikor az expresszioniz­ mus, m int láttuk, ragaszkodik a közvetlenség álláspont­ jához és ennek művészileg és világnézetileg álmélységet, látszólagos tökélyt akar adni, növel minden veszélyt, amely szükségszerűen az ilyen átm eneti ideológia rögzí­ tésével jár. Amennyiben tehát az expresszionizmusnak valóban volt ideológiai befolyása, a tőle befolyásoltak forradalmi tisztulás-folyam atát inkább gátolta, mint elősegítette. Ez a hatása is párhuzamos a ideológiájának vonalá­ val : nem véletlen, hogy mindkettő ugyanazon a való­ ságon szenved hajótörést, líxprosszionista leegyszerűsítése a valóság összefüggéseinek, ha azt mondják, hogy Noske győzelme zúzta szét az expresszien izmust. Az expresszio­ nizmus egyrészt az első forradalmi hullám végével bukott el, amelynek eredménytelenségében a ES/d’-ideológia igen erősen hibás, másrészt a tömegek forradalm i tudatának tisztázódásánhxxkottm eg, amely tömegek az éretlen elindulás for­ radalmifrázisain egyre energikusadban kezdenek túlhaladni. Ne feledjük el, hogy nemcsak az első németországi forradalmi hullám visszaszorítása fosztotta meg trónjától

311

az i'xiin 'hm/ionizmust, hanem a proletár forradalom győzel­ mének ijmizí konszolidálása is a Szovjetunióban. Minél n/lImi i InI>1i lett a proletariátus uralma, minél ;i i I<>”<>bbixn én nti*lyr|,)l)cn hatotta át a szocializmus a Szovjetunió közgazdai híf.'át, minél szélesebben és mélyebben ragadta magúval n. knltúrforradalom a dolgozók tömegeit, annál cróiii |i|>rn én reménytelenebbül szorította vissza a Szovjet­ unióban az »avantgardista« művészetet az egyre tudatonaliliii vií ló realizmus. Az expresszionizmus veresége tehát végHŐleg n, forradalmi tömegek érettségének következ­ ménye. Éppen olyan költők fejlődésmenete, amilyen M ajakovH/kij vagy Becher m utatja, hogy itt keresendő és ta lá l­ hatói meg az expresszionizmus elsorvadásának igazi oka. V II. ('Imipiín irodalm i vita e/.'f Azt hiszem, nem. Azt hlw/eni, mz Irodalmi irányok éw elméleti megalapozásuk közli küzdelem nem verne olyan h z Ó I c n hullámokat, nem ldi' /ne elő nkkora érdeklódéul, ha ennek a vitának végső kövei ki/l el éneit írni mi i nem éreznék fontomul,k egy vala­ mennyiünkéi éi ml ó, valit menn viliket egyformán magával riifiiidó |iolilikai keidén H/.ein|ionl jáhól : a Népfront szemIx ml )n itói Ii- rniiid Ziegler vagyon kiélezett formában dobta bele mv 111d ia a m'pMi'd kérdését. Mindenütt érezzük az izgalmat, ami ly( I ez a kérdésfeltevés kelt és ez az erős érdeklődés feltétlenül pozitívum. Bloch mostmár a néplséget is meg ak arja menteni az expresszionizmus számára. E zt mondja: »Az expresszionizmus nem esett népellenes gőgbe, ism ét ellenkezőleg: a ,Blauer R eiter’ murnaui üvegfestményeket közölt, először fordította figyel­ m ét erre a megható és rejtelmes parasztm űvészetre, a gyermekek és foglyok rajzaira, az elmebetegek megrázó megnyilatkozásaira, a primitív m ű vé­ szetre.«

A népiségnek ez a felfogása azonban mindent össze­ zavar. A népiség nem ideológiailag válogatásnélküli artisztikus, ínyenc elfogadása minden »primitív« terméknek. Az igazi népiségnek mindehhez semmi köze. Különben minden %

312

smokk, aki üvegfestményeket vagy négerplasztikát gyűjt, minden sznob, aki az őrületben az ember felszabadulását ünnepli a gépies értelem bilincseiből, a népiség előharcosa volna. Természetesen, nem Könnyű ni a eljutnunk a népiség helyes felfogásához. Mert a népi élőt régi életformáinak a kapitalizmus által bekövi H rzett önmagában véve gazda­ ságilag haladó felbomlása a népben magában a világnézet, a kulturális törekvések, az ízlés, az erkölcsítélet bizony­ talanságát idézi elő — a demagóg mcgmérgeződés lehető­ ségeit teremti meg. Eh a régi népi alkotások egyszerű és válogatá «nélküli kiemelése .semmi twetre .sem minden körül­ mények között-, minden összefüggésben haladó és nem jelent a nép élő, minden gátlás ellenére előretörő ösztöneihez való fordulást. Ugyanezekből az okokból egy irodalmi termék vagy irodalmi irány széles elterjedése önmagában még szintén nem kritériuma a népiségnek. Elm aradottan hagyományos dolgok (pl. a »Heimatskunst«) és rossz érte­ lemben modern dolgok (detektívregények stb ) egyaránt tömegesen terjedtek el, pedig semilyen tekintetben sem igazán népiek. Mindezen fenntartások ellenére mégsem egészen lényeg­ telen, m i hatolt korunk igazi irodalm ából a tömegek közé és mennyire. De melyik írója hasonlítható az utolsó évtizedek egész »avantgárdájának« ebben a tekintetben Gorkijhoz, Anatole Franee-hoz, Romain Rolland-hoz vagy Thomas Mamihoz ? A művészileg oly magas színvonalú és megalku­ vást alan »Buddenbrooks« milliós kiadásai intő példa. A népszerűség egész problémakörének felvetése itt messze vinne. K é t mozzanatra szorítkozunk, de még azt sem állítju k , hogy ezt a kettőt kimcríthotőcn tárgyalhatjuk. Először is tehát az örökséghez való viszony. A népi élethez való minden eleven vonatkozásban az örökség a haladás mozgó folyam atát jelenti, a népéh l hagyományai­ ban, a nép örömének-bújának hagyományaiban, a, forra­ dalmak hagyományaiban található ( leve n alkotóerők igazi elfogadását, megőrzését, továbbfejlesztését. A / örökség­ hez való eleven viszony azt jelenti, hogy valaki a nép fia, benne áll népe fejlődésének folyamában. íg y fia Maxim Gorkij az orosz, Romain Rolland a francia, Thomas Mann a német népnek. írásaik tartalm a és hangja — minden

313

egyéni eredetiség, a mesterséges,, artisztikus, gyűjtői, ínyenekedd primitivizmustól való minden távolállásuk m e lle lI népük életéből, történetéből falóid, «/.orvos produktuma népűk fejlődésének. Ezért ütnek inog írása,ikImii. ir/,11k minden művészi nagysága m ellett, olyan hangot, mely a nép legszélesebb rétegeiben visszhangot találhat és (a lu l íh .

líleM elleni étben áll ezzel az »avantgardizmus« viszonya II//, öröküéghez ; ez amolyan végkiárulást lát népe történe­ tében. H a Bloch írásaiban lapozunk, az örökségről és örök­ lésről rsa k ilyen kifejezéseket találunk : »Használható hagyaték«, »kifosztható« stb. Bloeh túlságosan tudatos gondolkodó és stiliszta ahhoz, hogy ezek a szavak tolla v é le lk n k is ik lá s a i I. gyének ; általános m agatartását feje­ zik ki az örökséggel szem ben. Számára az örökség holt maiiuza, mii« lylu n 1« Iw/é» szerin t lehet, kotorászni, tetszés M/i'i'inl p íIIn iinI n y ila g hiiH/.náIlin,tó d a ra b o k a t kikaparni •'a n p illá n á l nyi nzükt,« g hzi rin t ogybemontírozni. M im in KinleT nagyon pregnánsan kifejezte ezt. a magal iu l i'imI így Itl oeldial együli írott, cikkében. A »Don ('ni Ion« I dilli I«'h llerlinln n joggal nagyon fellelkesí(ett o, I ><< iá ni azon gondolkozott el, mi volt S<’lii11< r valóImii, mi voIi igazi nagysága én hol voltak korlátai, mit jeleni* II a in niel népnek és mit jeh'iit ma még, milyen oinlinl« I ni l i l l a- reakció ideológusaitól összehordott előll-éli'l i'l nel, eltakarítani az útból, hogy Schiller népszerű és haladó hal ása, fegyverévé válhasson a Népfrontnak, a német nép felszabadításában —- hanem ehelyett az örökségre vonatkozóan a következő programmot adja az emigráció íróinak : »Miben áll feladatunk Németországon kívül? Vilá­ gos, hogy nekünk kizárólag csak segítenünk kell az ilyen harchoz alkalm as klasszikus anyag kiválasztá­ sában és preparálásában. « (Kiemelések tőlem. L. Qy.)

Eisler tehát azt aján lja, hogy a klasszikusokat szedjék szét antifasiszta idézet-lexikonná, aztán pedig montíroz­ zák össze az »arra alkalmas darabokat«. Idegenebbül, dölyfösebben elutasítóbban nem állhat valaki a német nép dicsőséges irodalmi m últjával.

314

A nép élete azonban objektív folytonosság. Az a tan , amely az »avantgar(listákkal« a forradalmakban csak hasadásokat, csak minden m últat megsemmisítő katasztrófákat lát, minden folytonosságot szét akar sza­ kítani a nagy és dicső m últtal, Ouvier elmélete, nem Marxé és Leniné. Anarchista, megfelelője a reformizmus fejlő­ déselméletének. Kz esnie folytonosságot lát, azok csak hasadásokat, szak adó k okát és katasztrófákat. A tö rté­ nelem azonban a kon Unni lm és diszkontinuitás, az evolúció eleven dialektikus egysége. Tehát Itt ím, mint mindenütt, a helyesen felism ert tartalom a fontos. Lenin mondja az örökség m arxista és a forradalm ak felfogásáról. »A m arxizm us azáltal érte el világtörténelm i jelentőségét mint a forradalm i proletáriátus ideoló­ giája, hogy a polgári kor legértékesebb vívm ányait egyáltalában nem u tasíto tta el, hanem ellenkezőleg, az emberi gondolkodás és az emberi kultúra több, mint kétezeréves fejlődésének minden érték ét m agáévá te tte és feldolgozta.«

Mindenekelőtt tehát azt kell világosan látnunk, hol keresendő az igazi érték. H a az örökség kérdését helyesen, azaz a népélettel és annak haladó tendenciáival való szoros összefüggésben tesszük fel, szervesen elvezet második kérdéscsoportunk­ hoz, a realizmus kérdéséhez. A népművészetnek az »avantgardista« művészetelméletektől erősen befolyásolt modern felfogása, a./, ősi realizmust a nép művészi tevékenységében nagyon az érdeklődés hátterébe szorította. Ebben a kér­ désben sem tárgyalhatjuk a problémát egész szélességében, hanem arra kell szorítkoznunk, hogy (így fontos pontra rámutassunk. írókhoz beszélünk itt az irodalomról. É s emlékez­ tetnünk kell arra, hogy a német történelem tragikus menete következtében a népi realista irány a német iro­ dalom ban korántsem volt olyan erős, mint Angliában, Francia- vagy Oroszországban. De éppen ez sarkaljon bennünket arra, hogy feszült figyelmet fordítsunk a német múlt meglevő népi-realista irodalmára, tartsuk fenn annak életadó produktív hagyományait. É s ha ebben az irányban tájékozódunk, azt látjuk, hogy minden »német

31ő

ml/,étin ■1■11<-j<■/,<■: re a nagy realista alkotás aktuális, kulturális in |ti>111ikni értéke : kim eríthetetlen sokoldalúsága ellentét­ ben az »avantgardizmus« — legjobb esetben elmés — rgi/rágáiujiWwjiíval. Cervanteshez és Shakespeare-hez, Balziti'hoz én Tolsztojhoz, G rimmelshausenhez és Gottfried K<11. rln /,, Gorkijhoz, Thomas és Hcinrieh Mannhoz u nép n/.i'h'M tömegeiből való olvasó saját élettapasztalata I' ! ülOnbözőbb nldiihi i felől hozzálérkőzhet. A nagy realizinii ' n/i I' mcm I mrtŐM InitiÍMM éppen azon alapszik, hogy ennek m lei/ /HI li 11•'Iőnége, úgyszólván, végtelenül sok Mjl.fin l i ni Ilii van mlvit Az iíbnízohÍN gazdagsága, az emberi élet I iirléifi tipikiiM megjeleneni módjainak mély és helyen b IIu|mi. M 111ív/.a h i te e mesterművek nagy progriMM.-iv IimIm iíI nlvnséúk, mikor magukévá teszik őket, I im/.Ii'i■/.'/,iik mii |mi élményeikéi, én élettapasztalataikat, szélenilik emberi m |éir.uiiIm.Imi látóhatárukat és az élő liuma•11/ 1111111 élőkén-/,iti őket arra, hogy a Népfront politikai jelii/.iivn.iI magukba fogadják és politikai humanizmusát lelli•/',ják ; az emberiség nagy haladó és demokratikus fejlődési korszakainak a realista művészi alkotástól köz­ vetített megértés terem ti meg a széles tömegek lelkében a termékeny ta la jt az újtípusú forradalmi demokrácia szá­ mára, ahogyan azt a Népfront képviseli. Minél mélyeb­ ben gyökeredzik az antifasiszta harcos irodalom ebben a talajban, annál mélyebbre nyúló típusait fogja megterem­ teni a példásnak és a gyűlöletesnek — annál erősebb lesz visszhangja a nép között. Joyce-hoz és az »avantgardista« irodalom más kép­ viselőihez csak egy egészen szűk kapu vezet : rá kell jönni egy bizonyos »csalafintaságra« hogy egyáltalán megértse valaki, miről van náluk szó. És míg a nagy realizmusnál a könnyebb hozzájutás nagy emberi gazdagodást is jelent, -

316

a nép széles rétegei az »avantgardist a« irodalomból semmit sem tanulhatnak. Éppen mert ebből az irodalomból hiány­ zik a valóság, az élet, kényszerít olvasóira (politikai nyel­ ven : szektáns módra) egy szűk és szubjektivista életfelfogást, míg a realizmus az ábrázolt valóság gazdaságá­ val ad feleletet az olvasó feltette kérdésekre — megadja maga az élet feleleteit oly kérdésekre, amelyeket az élet maga tesz fel. Az »a.va.nlga.rdista« művészet nehezen kiharcolt megértése ellenben n valóság olyan szubjektivista, eltorzult és elferdített lia nj.'iila ti utó rezgést adja, amelye­ ket a nép fia. semmiképpen seili fordíthat vissza saját élettapasztalatainak nyelvére. A népi élethez való eleven viszony, a tömegek saját élettapasztalainak haladó továbbfejlesztése — ez éppen az irodalom nagy szociális küldetése. Nem véletlen, hogy a fiatal Thomas Mann, m ikor műveiben keserűen k riti­ zálta a nyugateurópai irodalom problem atikáját és élettől való elszakítottságát és alkotó kritikával az irodalmi össze­ függés kellő helyére állította azt, a 19. század orosz iro­ dalmát »szent irodalomnak« nevezte. Amire itt gondolt éppen ez az életadó népi haladás. A Népfront harcot jelent az igazi népiségért, sokoldalú összekapcsolódást az illető nép egész történelmileg k ife j­ lődött, történelmileg sajátszerűvé lett életével; irányvonalak és jelszavak megtalálását, amelyek ebből a népéletből új, politikailag ható életre keltik a haladó tendenciákat. A nép­ élet történelmi sajátosságának ez az eleven megértése, természetesen, nem zárja ki az illető történelem kritikáját — ellenkezőleg : ez a kritika saját történelmünk igazi megismerésének, saját népéletünk valóságos megértésé­ nek szükségszerű következménye. Mert a haladó demokra­ tikus tendenciák egy népnél sem tudtak tökéletesen és súrlódás nélkül érvényesülni, különösen nem a német nép történetében. A kritikának azonban a, valóságos tö r­ ténelem helyes és mély megértéséből kell kiindulnia. És mert a haladás és a demokrácia legerősebb gátlásait (poli­ tik a i és kulturális téren egyaránt) éppen az im perialista korszak hozta magával, e korszak politikai kulturális és művészi hanyatlás jelenségeinek éles kritikája, szükségszerűleg hozzátartozik az igazi népiség felé való áttöréshez. Mű­ vészi téren a hanyatlás lényeges jelenségei közül való a

317

Imlnl hm vagy tudattalan harc a realizm us ellen és az iroila.ltmi i n művészet ebből adódó elszegényedése, és elszigeI,idlul fejtegetéseink során, hogy ez a hanyatlási folyamid m in miképpen sem veendő fatalisztikusan, hogy mltlilniillll eleven erők mozdultak meg és mozdulnak un ír mn in, erők, amelyek ezt a hanyatlást r; mcsak politlkttll«K i'h elméletileg, hanem a művészi alkotás eszközével | U trtritii*ijok. A mi feladatunk az, hogy az igazi, mély és JwInnlŐM ri'iil-bmns e pozitív erői felé tájékozódjunk. Az emigráció, a Népfront harcai Németországban és mnn . .¡wágokban ezeket a termékeny tendenciákat szük.. ............... megerősítették. Elég itt talán Heinrich és Thomas [VIti1111rn. 11ivn.ikoznunk, akik különböző oldalról elindulva, viliuon y.i'l ¡kp: óh irodalmilag éppen ezekben az években n< eddeMii'l in miijén nbbra nettel'.. De itt egy széles lhhli ■■<> ii'iiiI* ii- inról van hzó a/, anlifaNÍnzla irodalomban. 111mH n lej. ji |i ni ■i... bb óm li'gl.ehi'I.MégOMobl) írók tértek mii- ii.* ülni vituy l.>>/,Ilinek ráférni. |i!//i'l n lm ¡1 dlnpllnniiii.l a/,ónban nem azt akaróin mon­ dani. In in y n Imre ha Impi'rialiitfa korn/ak antirealista

Í

l m | | ......... . ii \ ni

i ...............i n

/■ m u l l

YHi'tlll'

ellen k ez ő leg

azt

In i'iiiiiiin 11ojiy . . I nd, n hagyotnánynknak még erős ynlieielit viimink n Ncplronf lonl,oh, politkailag haladó r/ lile) ii 111\. i liii/,011 li'.ppen ezért volt nagyjelentőségű ív n lm 11Tii inm n k Imi'l« I néIküli vita. Mert nemcsak a lönii "■ t n,. id< ■iló^imok ím(írók és kritikusok) saját tapasz­ talataikból tanulunk az osztályharcban. Nagy hiba volna, lm nem látnák azt a realizmus felé mutató eleven és nö­ veli vő tendenciát, amely éppen a Népfront harci tapasz­ talatai következtében azokat az írókat is magával ragadja, akik az emigráció előtt még egészen másként álltak ezekkel a kérdésekkel szemben. Ezeknek a fejtegetéseknek az volt a célja, hogy k i­ mutassák a benső sokoldalú, sokrétűen közvetített össze­ függést a N épfront, az irodalom népisége és a valóságos realiz­ mus között.

Í

1938.

Levélváltás Anna Seghersszel 1938 június 2 8 .

Kedves Lukács György ! Az asztal, ahol utolsó vitaesténk lefolyt — azt hiszem, a Friedrichstrasse egy helyiségében volt — azóta nagyon nagy asztal lett. Messze ülsz már tőlem. Mégis ebben a levélben többé-kevésbbé ugyanazt szeretném tenni, am it az ilyen vitaestéken. Nem dolgoznék ki cikket, csak né­ hány kérdést tennék fel, ahol érveidet nem éreztem vilá­ gosaknak. Az utolsó években különböző témákon dolgoztál, amelyek rendkívül fontosak az írók számára, talán a leg­ fontosabbak. Olyan mozzanatokra irányítottad a magam és valamennyiünk figyelmét, amelyekhez magunktól talán nem jutottunk volna el. Sok kérdést világossá tettél előttünk. Ahol ellentmondunk, ez az ellentmondás erős és közvetlen és azáltal hasznos és munkánk szempontjából sokat tisztáz. Utolsó munkád is sokat tisztázott a módszerről, a realizmusról. É n itt azzal az érdeklődéssel olvastam fe j­ tegetéseidet, az utolsó zárófejtegetésekot is, amelyet ennek a témának minden írónál találnia kell. Noha ez a munka is sokat tisztázott, noha a fontos pontok ellen nincs lényeges ellenvetésem, (különböző kifogásokról a levél folyamán még szó lesz), mégsem csuktam be hiánytalan megelégedéssel a füzetet, amelyben a realizmusról szóló vita zárul. Egész héten gondolkoztam, mi okozhatja ezt az elégedetlenségemet, m ert mint mondtam, csupán k i­ fogásaim nem okolhatják meg az ürességnek azt a bizonyos

31 ü

* i i ni i Miiinly«'!, oz az égisz hosszú 6« tömör vita mégis hm "I l bennem. Azt hiszem tehát, ennek oka nem ...... ninniltak, hanem amit nem mondtak, talán míg ■n..........nnndlál. Kgy i'|ii/,n(|nl, hoznék fel a német irodalomtörténetből, miiikI\ lii n I mhi n kifejezésre ju t egy és más, ami a vitából Miiuinnll Tudvalevőleg Goethe,különösen élete egy meghft1árn/,ul l M/.ukanzában, rendkívül kedvezőtlenül nyilat­ kozni I ti/, iljú in.....mzcdék bizonyos jelenségeiről. Nyilván iittliircil élen II/.<■inbeállítását, amely szerint »klasszikus itunvi, ...... . egéii/.négos, romantikus annyi, mint beteg«, Mm Hinni Tijál n, »kényszeredett tehetségekről« stb. Kleistot mii nin ti hidegen fogadta. Viszont, azt a bizonyos '/.>*> lm mm W ....... . alul, ma már senki sem ismer, rend­ it u ul un h (Mn ki vi III i n tőle telhetőén pártolta ezt a 1.11, i 11,./. in n\»11111nilf'iíi(., aki módszertani kérdésekben I in MIII|nMl Aliul I vele (lyukul í eite|, mármost,, hogy geniáIÍN llllllM.k Ilii Ik Ilik migy k imi i |ii injuk van, csak ebből I mlmik 1* i11nIn 1111 i i Hk
i I

In ll

Imii

I,|||I>, i I I i i i h

li I I

I ,i n / .

krfll 1711'.’

IÍ m m ilyenről ! ben

Imik

m e g

............. *1*111 \t 1 Huhlei Ilii IH I;i bán már I SO I ól,a elImiillt » hm vul lllliger r/n I Imii elmebetegen, Günderode m i m, ,n ii 11 II. vi fn I i leiének nl, |>., nt,b. M ásfelől: Goethe HIMUhn I "ii iii .1 beli j. „le müvét,, azt a művet, amelyet in |.......... |ií 11 i . ki |/iI. a mely mélységével és szélességével, Kinn |mk I mmpi xi11 én kukn,l igásával e nép előtt szinte megmngyti,rá/,hatatlan, szinte megdöbbentő, vagyis azt a mű­ vel, mely n,/, embert m utatja be minden emberi lehető­ ségével S/.ubjokLíve azonban ennek a műnek ára az volt, IInfi y al kotója erősen a fennálló társadalomra tám aszkodott, lii ■/,ni Ifi: »1, el lene alighanem veszélyeztette volna művét. ( |. iél,he nagy ellenszenvvel viseltetett a felbontás minden ínjlújával, az írónemzedék diszharmóniájával szemben, iniielynek betegségét szükségszerűnek ítélte (I. G o rk ij: ••A/, őrület társadalmi jelentőségéről«, 1. a halál feloldását iliiekho barátjánál, Schillernél stb.). Elfelejtettem említeni, Imgy I H.‘H)-ban meghalt August Goethe : apja nem engedte ineg neki, hogy résztvegyen a szabadságharcban. Azt ■b.

320

akarta, hogy »földi létét folytassa ezen a földön«. Id e­ tartozik talán még egy papjelölt levele, aki Goethe korában já rt Szász-Weimarban és megállapítja, hogy az egész német nyelvterületen nem talált annyi piszkot, tudatlan­ ságot és babonát, ami n agy"" 1sodálatos olyan kis ország­ ban, amelynek f<'ívám:;a a. nép leghíresebb és legragyogóbb elméit gyűjtötte össze. Nem ezért, időzöm ezeknél a dolgok­ nál, hogy innen vizsgáljam az »örökség« kérdését, hanem más összefüggésben, amelyről később szólok. Most egyelőre térjünk vissza Kleisthoz, illetve Zacharias Wernerhez.
321 renkeiónak ezen az első fokán túl jussunk, nőm kevésbbé Inul,oh annak szem előtt tartása sem, hogy ez a/, elsődli i.cm reakció mégis csak előfeltétele a m ű v é s z i alkotásnak én nélküle éppoly kevéssé jutunk el a szintézishez, mint unkInzer nélkül. Lehet, hogy mindezt magától értetődő­ nek találtad és ezért nem akartál még külön rám utatni. Haj nos azonban, semmi sem magától értetődő. Az utolsó öl, évben gyakran jö ttek hozzám elvtársak, tehetségesek, kevésbbé tehetségesek és tehetségtelenek, a realizmus mód­ ii/,erének birtokában levők, ábrázolók és nem leírók, legalálib ahogy ők maguk hitték önmagukról. Ami a goethei bűvészinassal történt, idill ahhoz képest, am it ezek a bará­ taim esináltak. Sikerült nekik a világot megfosztani minden varázsától. Náluk az az elsődleges reakció (amelyről Tolsztoj azt mondja, hogy az egész valóságnak még egyszer egészen ¡idén és tudattalanul kell hatnia az emberre, hogy aztán an­ nál tudatosabban ábrázolhassa) teljesen botemetődött vagy egyáltalában nem is volt soha. Át nem élt világot rajzoltak, amelynek utánaélése az olvasó számára is lehetetlen volt. A munkásosztály életéből még személyesen is átélt nagyHzerű pillanatokat is igyekeztek valami látszatniesébe bele­ gyömöszölni —- igazi mesét kitalálni érettségüknek ezen ii. pontján nem tudtak és azt hitték, így megoldhatják ii. maguk számára az »ábrázolás vagy leírás« dilemmáját. Vnll iik köztük tehetséges emberek, csak előbb vissza kellett őket vinni alapélményükre. Mert minél tudatosabban él a/, ember, minél világosabban lát bele a társadalmi Ö»N/,(»függésekbe, általában annál nehezebben éri el azt, ami 'Tolsztoj megfogalmazásában a »újra tudattalanná válás«. Igaz, hogy ha aztán eléri, annál termékenyebb az. Kire azt fogod mondani, hogy félreértésekről vagy éppen félresikerült regényekről aztán már igazán nem tehetsz. l'<41■ is csak azért említem ezt, m ert most igen gyakran hozzák fel a módszert ott, ahol a hiba a művészi folyamat egy sokkal korábbi pontján kezdődik. Most térjünk újra vissza Kleisthoz. Nemzedékét ter­ mészetesen nem hasonlíthatjuk a mienkhez. Ma van ben­ nük közös, az csak bizonyos megrekedés »az első fokon«. Koruk és társadalmuk realitása nem lassú és I: rtós be­ nyomást te tt rájuk, hanem shock szerű hatást. Hogy egy művész ezt az első közvetlen benyomást miért nem gyúr (A ro»M®mu» p ro b lé m á i

:-

•

21

322

le, hogy vagy nem tu dja legyűrni és ezért kínlódik vagy nem is akarja legyűrni és rögzíteni, annak igen sok oka lehet, szubjektív oka, amely azonban természetesen azért mindig társadalmi helyzetéből következik. Tegnap és ma egészen különböző okúi lehettek egy művész habozásá­ nak, hogy a realitás felé törekedjék. Puszta képtelenség (pl. valamilyen izmussá fel Hivalkodott) vagy többek kö­ zött az ú. n. »elhajlástól vak'» félelem«. Ez nagyon a realitás ellen hat. Ilyenkor a művész elfelejti, hogy mint minden cselekvő ember számára, számára is elengedhetetlen a bátorság és felelősség. De még mielőtt a módszerhez ju ­ tunk, mielőtt a közvetlenség legyőzésére rátérünk, az első folyam attal kell foglalkoznunk, a közvetlennel. És hogy itt se érts félre : természetesen nem arra gondolok, hogy itt hangsúlyozzuk a »magától jövést«, a mágikus ihlet egy fa jtá já t, hanem az a fontos, hogy a valóságban m i tesz benyomást kire. íg y hát az a kettős feladat, amelyet magad rajzolsz, annál nehezebbé válik, minél erősebb a közvetlenség (mert annál nehezebb annak legyőzése, de persze annál na­ gyobb a teljesítm ény is), minél vadabbul, hatalmasabban hat a realitás a művészre. A válság korának, a háborúknak stb. ezt a realitást tehát először el kell viselni, szemébe kell nézni, másodszor pedig formálni kell. Számtalan ú. n. művész egyáltalában nem vagy csak látszólag néz vele szembe. Az ilyen válságidőket a művészettörténelemben mindenkor hirtelen stílustörések, kísérletezések, különös formavegyülések jellemzik, aztán a történész m ajd meg­ mondja, melyik út bizonyult járhatónak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kudarcok és meddő járatok szükségszerTiek. (W k abban kételkedem, hogy sok kísér­ let valóban meddő járat volt-e. Mikor az antik kultúra összeomlott, azokban az évszázadokban, amelyekben a nyugati keresztény kultúra kifejlődött, kimondhatatlanul sok kísérlet volt abban az irányban, hogy megragadják a realitást. De egy kevésbbé távoli korban is, a középkor hajlatán, mikor a polgári művészet kezdődött, a polgár az oltárképen mint alapítót, a síremlékeken stb. szintén ábrázoltatta magát. Végül megszülettek az első külön lezárt arcképek, nagyon kérdéses kísérletek, melyek azon­ ban mégis Bem brandt előfutárjai voltak. Az ókori művé-

323

szét, a, virágzó középkori művészei szem ponl jából az, ami később jö tt, igazi bomlás volt. A legjobb em l ben kép kelen, kísérletező. Pedig mégis valami ú jnak volt- n, key,de|,<\ Erre azt fogod felelni, am it legutóbbi cikked rímében mondasz, hogy mindig a realizmusról van szó. Ili esak egy pár kérdést szeretnék beiktatni. írd mégegyszer pon Iosan körül, m it értesz realizmuson. Ez a kérés nem feles­ leges. Vitátokban az egész terminológiát nagyon külön­ bözőképpen és gyakran pontatlanul használják. Össze­ lőuszálódik egyebek között a realizmus m a vagy a realiz­ mus egyáltalán, tehát a mindenkor elérhető legnagyobb realitásra való törekvés. Sok nekünk már valóságától megfosztott vallásos képzet a maga korában kétségtelenül lépés volt a realitás felé. Ha valamelyik művész még mindig vagy újra ilyen nem érvényes szemszögből dolgo­ zik — az eredményről a módszer tehet-e vagy a termelői folyamat korábbi helyén van a hiba? É s ilyen »hibák« éppen most gyakran fordulnak elő, m int sok Németország­ ból érkező kéziratból látom, hiszen a Hitler-fasizmus úgy­ szólván megint visszaesik a barbár kultúra fokára, úgy­ hogy vele összehasonlítva az emberi történelem régen tú l­ haladott szakaszai újra látszólag valóságosak és ismét ta r­ talmasak lesznek. Nagyon remélem, hogy megértesz. Feltéve, hogy az embér a fogalmakat úgy fogja fel, mint az a vita folyamán történt, például a gótikában is volt rea­ lista, naturalista stb. irány. Kétségtelenül voltak egész nemrealista szakaszok is a művészetben, ha a realizmus fogalmát úgy érted, ahogyan a vitában többnyire, de nem mindig értették. Az ókori művészet évszázados folyamán, annak különböző stílusszakaszaiban a művészek minden lehető módszert használtak. Ha a szobrokat kiegészít­ jük a vázák képeivel, akkor látjuk, mi minden volt lehet­ séges az ókorban. Az ókori művészet Myron atlétájának felállítása előtt részben lényegileg más volt mint utána. Mint tudod, minden nemzedék más ókort szeret. Goethe és Winkelmann ókora attól az ókortól, amelyek példáid az én generációm legjobban szeret, éppúgy kiilönbíV/.filX, mink ii. gótika, vagy mint a román művészet, a gótikától, E h minden korszakon bellii több módszer dolgozolI, n megoldá m oh. (A módszer és stílus viszonyáról is kellene valamit írni.) Noha most csak utalásszerűén, hevenyészve és nem 81*

324

élesen fogalmaztam, bizonyára így is megérted kérdéseim irányát és hogy nézetem szerint hol van hézag a realiz­ musról szóló vitában. Most pedig még egy mozzanat, amely nek sajátossága ugyancsak a, képzőművészetben lesz a leg­ világosabb. E n magam, és alighanem még sokan jártak úgy, sok művészt sóhajt m tartottam realistának, míg nem állott módomban, h o g y társadalmi létüket közelről meg­ ismerjem. Micsoda. idealisztikus, szürke ivadékai voltak az olasz festészetnek Németországban ! Csak Olaszországban lá tta az em ber: ezek az olasz lestők valóban realisták voltak, som mi ben sem voltak idealisztikusak, ezek voltak náluk a színeik, ez az élet totalitása. Vagy megfordítva. Greco sok tekintetben hatott korunk művészeira. Csak tavaly nyáron, mikor életemben először Spanyolországban jártam , lett világossá előttem, mennyire realista volt ez a sokakra irreálisan ható festő. Színei nem látom á­ sok voltak, hanem környezetének színei. Arányait emberei arányaihoz szabta, csak éppen mindezt m erte meglátni. Idetartozik az a jelenség is, hogy olyan festők, akiket ifjúkorunkban forradalmároknak, fantasztikusoknak stb. éreztünk, ha néhány év múlva viszontlátjuk őket, hirtelen mérsékelteknek, megszelídülteknek tűnnek fel, jóval reáli­ sabbak, mint annakelőtte. A francia művészet milleniumi kiállításán a párizsi világkiállításon nemcsak nekem volt az a személyes benyomásom, hogy a nagy francia impreszszionistálc igen rövid idő alatt klasszikusok lettek, akik koruk és francia társadalmuk realitását ugyanúgy rögzí­ tették minden idők és minden társadalom számára, m int Rembrandt vagy Tizian a magukét. A látszólag véletlen elemek kapcsolása, ugyanis csak utólag bizonyult a típus, az osztály arculatában feltalálható lényeges mozzanatok k i­ dolgozásának. Csak a. szemlélő megszokta, hogy valami mást érezzen lényegesnek egy a,reban. Mert az ember ma igen gyakran a realitást hasonlítja annak másához, nem megfordítva. »Ez a naplemente olyan, mintha festették volna.« »Ezt az arcot m intha Rembrandt f e s t e t t e volna.« A plakát-montázs-ék problémájánál megengedtél egy kivételt. Durus egy m ásikat enged meg : a Marc-ét (jel­ lemző módon hangsúlyozza a meseszerül. a kék lovakon, és vájjo n a mese nem az éle bizonyos ellentéte-e?). Az elején azt kérdezed, van-e egyáltalában akárcsak egy valódi

325

is. É n crro megfordítva azt k é r d e z n é m , \nn i> ( gyáltalán akármilyen valódi mfivéw.i alkotás, a m e l y b e n nincs realista szubsztancia, a valóság kiidntosíI Mimin való tendencia. Ebben azonban nagy veszély van, mm ebben a levélben, nem egy kettőnk közftl.f. folyó ImNy.élgetésbcn, hanem a művész és a sajátosan művészi Mániára. (Isak az egészen nagy művész teheti a valóság egy újabb darabját egészen tudatossá, a többiek ezt a VluÓHágdarabot csak látják és nem teljesen vagy csak H ó k nehézség után sikerül nekik tudatossá tenni. De ez a tudatosítás még az egészen nagyoknak sem mindig sikerül a mindenkori időpontban a mindenkori társadalom szá­ mára. Rem brandtot az »Éjjeli őrség« után kinevették és tönkretették. És minden nagy szintézist mind az egyes művésznél, mind az egész művésznemzedéknél az új való­ ság leltározása, kísérletezések stb. előzték meg. Még a logrealistább művésznek is megvannak bizonyos m érték benam aga »elvontkorszakai«ésm egiskell, hogy legyenek. Minden fontos mozzanat, amelyet a módszerek kriti­ k á ja m utat, ha helyes, szükségképpen a kritika m ód­ szerére is érvényes az antifasiszta írók kitanításának mód­ szerére. Minden mozzanat, tehát totalitás, a közvetlenség leküzdése, társadalmi,: összefüggések mély ismerete, meg­ ta rtja érvényét. A kritikus vagy éppen a tanító tárgya a művész és műve, a szubjektív és objektív tényezők különleges, sajátos társadalm i összeszövődése, az a hely, ahol az objektum a szubjektumba, aztán megint az ob­ jektumba csap át. Ha mindezeket a mozzanatokat a kri­ tika módszerére alkalmazzuk, kívánnunk kell, hogy az eddigitől különböző módon behatol jón a művészi folyamat totalitásába, hogy az egyes munkákat besorozza a minden­ k o r i író összmunkájába, hogy képes legyen közvetlenül reagálni a művészetre, de másfelől túlmenjen a spontán ítéleten, hogy a művészi munkát közvetítse és ne plakál írozza, hogy ne kritika-montázst adjon, hanem kritikát. ( Isak akkor kerülhetünk cl kritikánkban olyan léves (lé­ iéi eket., amelyek részben minden közvetlen művészi érzés teljes elkallódására vezethető vissza, részben a közvetlen benyomáson való túljutáH képtelenségére. Akkor, hogy néhány példát említsek, nem fogják mondjuk a (llll.Her legényét a népfront epika. mintaképének magasztalni, e x p re iiM z io n is ta

326

nem fogják azt állítani, hogy Brontanot Gläser inspirálta, hanem komolyabban tanulniányozni fogják »Chindler« című komoly könyvét. Akkor látni fogják, hogy Marchwitza a »Kumiax«-ban valami egészen ú jat próbált és segíteni fognak neki. Wieki Raum már a Hitler-fasizmus előtt is igen rendes dolgokul. írt. Közel tízéves Hollywoodregényében pl. jó adag realizmus volt, ezt én, mint a »Berliner Illustrierte« becsületes régi. olvasója kénytelen vagyok megállapítani. I)u ha Döblint egy-két hasábon rendkívül szűkösen tárgyalják és Baumot igen sok hasá­ bon nagyon alaposan, akkor úgy érzem, hogy rosszul tartják szem előtt az arányt, amely pedig a realizmus egyik legfontosabb mozzanata. Most pedig engedd meg, Lukács, hogy közvetlenül Hozzád forduljak. Az utolsó években nagyon sokat tanultam Tőled. De hát Te nemcsak nekem írsz és szűkebb baráti körünknek, nemcsak mint irodalomtörténész írsz, hanem végsőleg mint tanító, aki minden antifasiszta íróhoz beszél. Mikor bizonyos írócsoportokról ítélkezel, a Te ítéleted is közvetlen lehet, amennyiben csak kedves kísérletezéseket ismersz el róluk és szemükre veted, hogy formajátékok porondjává tették a német irodalmat. Még ha feltételezzük is, hogy ez az ítélet helyes, kérdeznünk kell, hogy ez a forma alkalmas-e a tanításra, a segítésre. Ha szegény Dos Passosnak m ár a többiekért kell szenvednie, legalább annyit el kellene ismerni róla, hogy nagy tárgyakkal gazdagította korunk irodalmát. Tárgyfoszlányoklud? Lehet, de olyan foszlányokkal, mint annak a munkanélküli szerelmes párnak története, ame­ lyet elűznek a dokkról, kidobtak a lakásáról és nem talál New Yorkban helyet, ahol lelökhessék. Vagy olyanokkal, mint az Ismeretlen Katona temetése, amely magában költemény. Romain Rolland és Thomas Mann, akit a Dos Passosokkal szembeállítsz, bizonyára két nagy író, bizonyára avantgárda. De nem szólva arról, hogy más időben bon­ takoztak ki, mint a legtöbb író, akihez szólsz, még ha Shakespeare, Homeros, Cervantes feltámadna is, ők sem tudnák alapélményeik közvetlenségét odaajándékozni az új íróknak. Legfeljebb megmutathatnák nekik, milyen mód­ szerrel lettek alapélményeikből örökbecsű művek. Csakis

327

«, realizmus módszerével, válaszolsz ' I V , o m h Iu h ama kettős le Iadat megoldásával. A z antifasiszta íróktól azonban n e m e s a k a z l a. k e l l ő n feladatot követelik, amelyet Te magad benm lallnl, h a n e m hármast : a teljes fizikai és intellektuális kiállási, i i i o n d Itatnám a mű visszatranszportálását a realitásba.. I l a a z e g y e s embernek, ba az antifasiszta íróknak sikerül e z a I t a l a i más szintézis, akkor minden sikerült. Olyan íróknak, a k i k ebben a kulcsállásban vannak, szükségük van a szen­ v e d é l y e s , legalaposabb tanításra, a leggondosabb, legdifferenciáltabb kritikára. Hiába, az írók érzékeny, fogé­ kony emberek. Hiszen hivatásuk egy része ebből az érzé­ kenységből, fogékonyságból áll. A művészi alkotásnál, mint minden emberi cselek­ vésnél a mértékadó a realitásra való törekvés, itt pedig, mint Te is mondod, nincs megállás. De am it Te bomlás­ nak látsz, én inkább leltározásnak érzem ; am it formakísérleteknek minősítesz, új tartalom heves és egészen k ikerülhetetlen kísérletének. Kedves Lukács, hát ez bizony csak levél. Mindössze néhány benyomást tartalm az, amely olvasás közben tám adt bennem, tehát „spontán kiform álatlan benyomá­ sokat. Sok talán hamis, sok talán nem fontos. De azt hiszem, mégis szereted, ha írok. Ha van kedved válaszolni, gondold meg : T i o tt vitatkoztok, kifejtitek egymásnak nézeteiteteket, előttem itt csak a vita kinyom tatott ered­ ménye fekszik. Szívélyes üdvözlettel A n n a Seghers 1 9 3 8 . július 2 8 .

Kedves Anna Seghers, mikor kifogásaidra és kérdéseidre válaszolok, én in régi, berlini vitáinkra gondolok, amelyeket. Haj nő tt , n e m folytathatunk már személyes k ö z v e t l e n s é g b e n . I> e Te meg fogod érteni, sőt bizonyára nem in vársz utáni, m i n i hogy én, ahogyan akkoriban B erlin b e n , i i i o h I ih m indenek' e l ő l i mindent kirekesztők, ami n e m tarloz i k v i t á n k H a j á t MAÍikebb tárgyához.

328

Mindenekelőtt nem szabad elfelejtened, hogy cikkem válasz volt egy bizonyos vitában. (Ez mellékesen nem a realizmus körül forgott. (ínak Tn kíséreltem meg, hogy a vitatkozók figyelmét a realizmusra irányítsam.) íg y hát az érvelésben, a példákra való hivatkozásban stb. a meg­ előző vitacikkekhez kellett ragaszkodnom. Pl. Joyce vagy Dos Pannon példáját m ik azért idéztem, mert Blooh szerint ők a modern a.vaut gárdista irodalom csúcsalakjai. Továbbá azt íh ki kell rekesztenem, amit általában monda,hz a kritikáról. ( ínak a magam saját álláspontját védem meg. Hogy egyen íróinkat folyóirataink milyen arányban tárgyalják, arra jóformán semmi befolyásom nincs. Arról sem akarok beszélni, am it más kritikusok mondanak — esetleg rám való hivatkozással. Nemcsak az irodalom van nehéz átm eneti állapotban, hanem a kritika is. É s itt nincs más lehetőség, mint külön fel­ vonulni és együtt megütközni. Más szó v al: am it közülünk valamelyik helyesen csinál, a közösség hasznára szolgál. A hibák azonban mindegyikünket külön terhelnek. É s én csak azt szeretném vállalni, am it magam állítottam . Végül még egy kis előzetes kérdés. Olyan elvtársak­ ról beszélsz, akik »realizmus módszerének teljes birtoká­ ban ábrázolók és nem leírók« voltak és akik, m int a leg­ több esetben bizonyára helyesen látod, művészileg ször­ nyűségeket hoztak létre. Hidd el nekem, kedves Anna Seghers, hogy én ezeknek a bűvészinasoknak még el nem varázsolt seprűt sem adtam. Emlékezzél 1931/32 telére Berlinben. Tudtommal én voltam irodalmunkban az első kritikán, aki éppen az ilyen fa jtá jú ábrázolásbeli hibákat feltárta, límlékezni fogHz, hogy lteserű szemrehányásokat kaptam értő és azzal vádoltak, hogy a proletár-irodalom rovására túlbecsülöm a polgári!-. I )e am i íh emlékezni fogsz, hogy akkoriban éppen azt hangsúlyoztam : ezek az írók az ábrázolás helyébe ^tudósítást teszik. A levegőés a papír tü ­ relmes. Szóban és írásbanmindenki arra hivatkozhat, amire akar. Mégis vannak objektív összefüggések és ezek feljogosí­ tanak annak kijelentésére, hogy a cikkeimre való minden ilyen hivatkozásnak semmi tárgyi alapja nincs. Most rátérek a valóban fontos kérdésekre. Teljesen igazad van, mikor az alkotói folyamat két szakaszát vagy mozzanatát élesen kiemeled. E n is nagyrészt egyet­

329

értők fejtegetéseiddel, csak egy, igaz, fonton ké rdésbon E zt a kérdést szerelné........ ..«ni, minden polémia nélkül kissé szabatosabban m egfogalm azni (ük kömben többször beszélek arról, hogy az írok megreked i.ek a közvetlenség színvonalán. A kö zvetlen ség n ek ez a fogalma első tekintetre mintha egybeesnék a n n a k a közvetlenségnek fogalmával, amelyről mint az alkotói folyamat első szakaszáról beszélsz. Ez azonban helytelen. Közvetlenség az én cikkemben nem pszichológiai magatartást jelent, amelynek ellentéte, illetve továbbfejlesztése a tudatosítás volna ; közvetlenség ott a külvilág tartalm i befogadásának meghatározott színvonalát jelenti, akármilyen sok vagy kevés tudatossággal történik ez a befogadás. Em lékeztetlek a tőlem idézett gazdasági pél­ dákra ; megmaradok mellettük, mert világosabbak és szabatosabbak az irodalomból meríthetőknél. Ha tehát valaki a kapitalizmus lényegét a pénz cirkulációjában látja , szemléleti módjának színvonala közvetlen — még akkor is, ha tízévi megfeszített gondolkodás után k ét­ ezer oldalas tudós könyvet ír erről a szemléletről. Ha ellen­ ben egy munkás ösztönösen felfogta az értéktöbblet pro­ blém áját, akkor tú lju to tt ezen a gazdasági közvetlen­ ségen, ha a szavak, amelyekben magának és másoknak megmagyarázza ezt a felismerését, spontánok, érzésszerűek, »közvetlenek«. Ennek a közvetlenségnek legyő­ zését kívántam én az íróktól. Ez a közvetlenség elvontan nézve független attó l, amelyről Te beszélsz. Egyetértek Veled, ha az írói m inta­ képekről azt mondod, hogy »nem ajándékozhatják alap­ élményeik közvetlenségét az új íróknak«. Ez teljesen helyes. Ez alapélmények közvetlensége nélkül nincs írói tehetség, nem keletkezik olyan mű, amelyről érdemes volna szót is vesztegetni. É s ha valamelyik elvtárs vagy kolléga azt mondaná Neked, hogy ellene vagyok annak n, közvetlenségnek, amelyről beszéltél, mondd meg neki, hogy valószínűtlenül buta, és tanuljon meg előbb loírotI nkat olvasni, m ielőtt elmélet i kérdések he/, hozzászól. Az alapélménynek ez az általad helyesen meghatározott kö/,vétlenségé tehát az a közös alapunk, amelyből most megkíséreljük néhány kérdést közelebbről megvilágítani, mint az cikkemben lohol,séges volt

értettél félre.

330

Minden bizonnyal egyetértőm velem, ha az általad kiemelt közvetlenség szükségszerűségét ugyan elismerem, de azt állítom, hogy ez a közvetlenség nem elszigetelt valami, ami az író élet folyamul,ától (tehát a társadalom életfolyam atától íh) misztikus elkülönülésben létezik. Hiszen, Te magad in méltán tiltakoztál az ilyen értel­ mezés ellen. Velem szemben ez a tiltakozás szükségtelen, mert eszembe Ne jut , hogy ilyen dekadens-misztikus fetisizinust tételezzok fel rólad. Az alapélmény közvetlensége tehát egy mozzanat az író életfolyamii,Iában. Mint, mozzanat összefügg egész m últjával, sőt, ennek a múltnak összefogása, kirobbanó megnyilatkozása. Másfelől, m int helyesen mondod, tovább­ mutat a későbbi alkotói folyamatra — és nemcsak az alkotói folyamatra, hanem az író egész későbbi éle­ tére is. Nézzük meg most már kissé közelebbről ezt a viszonyt az író múltjához. Világos, hogy ez semmiképen sem áll kizárólag a közvetlenség ilyen mozzanataiból. Az író egész tudatos és tudattalan élete, önmagán végzett szellemi és erkölcsi munkája dönti el, mi lesz az ilyen élmény tartalm a. H a igazi íróról van szó, az önmagán végzett legenergikusabb és legtudatosabb előzetes szellemi és erkölcsi munka nem fog elvenni semmit a spontaneitásból, a valódi átéltségből. Ellenkezőleg. A legnagyobb írók és művészek ékít,rajzából látjuk, hogy ez az intenzív munka az alap­ élmények spontaneitását kimélyíti és felgazdagítja. Más­ felől azt látjuk, hogy minden félig megemésztett tudás (még ha annak tartalm a állítólag a marxizmus is), az ön­ magán végzett erkölcsi munka minden felemássága (ön­ csalás stb.) kedvezőtlenül hal, ennek az élménynek széles­ ségére, mélységére, horderejére, termékenységére — és igazi spontaneitására. H a tehát a világ alkotó befogadásának spontaneitá­ sát az egész életfolyamat egy részének tekintjük, ha azt látju k , hogy az író önmagán végzett tudatos munkájának nagyon mély — bár gyakran igen bonyolult és sokszoro­ san közvetített — behatása van erre az élményre, akkor további félreértések veszélye nélkül rátérhetünk arra, hogyan függ össze ez a közvetlenség azzal, amelyről cik­ kemben beszéltem.

»»1 önm agában mindkettő független egynniNlól. Mán szóval, a világ lényegi, tehát objektíve nem kíV/,vétlen összefüggései művészi értelemben közvetlenül álélhelők (ilyenok minden valóban nagy író élményei), de máiinW.t fáradságos és tudatos munkával el lehet jutni akapilalÍMta felszín közvetlenségéhez; gondolj előbbi példám ni a pénzről. Ez a függetlenség azonban ilyen tisztaságban ewi.k elvontan létezik. A valóságban a legbonyolultabb köl­ csönhatások állanak fenn. É s nem fogod vitatni, sőt bi­ zonyára saját tapasztalatadból is számtalan példával il­ lusztrálhatod a következő állítást : egy társadalm i álla­ pot felszínének objektív tartalm i közvetlensége és a mű­ vészi alkotási folyam at misztikusan elszigetelt közvetlen­ ségével űzött kultusz között határozott, néha erősen ható rokonsági viszony áll fenn. Azaz : olyan művészek, akik m int emberek nem dolgoznak energikusan szellemi és erköl­ csi továbbhaladásukon, többnyire élményeikben is megállanak a társadalmi felszín ez objektív közvetlenségénél. Szeretnék itt újra rám utatni o kölcsönhatások nagy bonyolultságára és közvetettségére. Az író önmagán vég­ zett szellemi munkája közben sem arról van szó elsősor­ ban, milyen szellemi, tudományosan megfogalmazható eredményeket ér el közben. Hanem arról, hogy ez a munka éppen az alapélmények spontaneitásában mennyire ju tta tja tú l a felszín objektív közvetlenségén. Vitacikkeimben szándékosan m utattam rá Thomas Mannra, mert nála az önmagán végzett szellemi és erkölcsi munka írói term é­ kenysége oly tisztán látható. Amit ábrázol, összehason­ líthatatlanul mélyebb és közelebb áll az objektív valóság­ hoz, mint amit kutatásai gondolati sorának eredménye­ ként elméletileg kimond. Teljesen egyetértek tehát Veled, ha azt írod, hogy »az a fontos, m i hat a valóságban és kire«. Fontos csak a n nák konkretizálása, hogyan értsük ezt a m it és k i t . , fis m i helyt a művészi alapélmény spontaneitását n e m ny.i;• e I <• I jü k el mesterségesen és misztifikáljuk e z á l t a l , h a n e m a z egész életfolyamat összefüggésében nézzük, a d o l o g m a gától megvilágosodik. Ha írásaim at az utolsó évekből olvastad, nem fogod szememre hányni, hogy akármiképen íh lekicsinyelni idearom a világ művész általi befogadásának tisztaságát és

332

spontaneitását. Éppen ellenkezőleg, emlékeztetlek Maxim Gorkijról írott cikkem harmadik fejezetére. (Nagy orosz realisták. Szikra.) É h kérlek, olvasd el ezt a feje­ zetet mégegyszer, hogy erről a kérdésről való néze­ tem et világosabban lásd, mini levélben kifejthetem. Ott Gorkij egy mondánál, idézem: »Az író nem a világ tükre már, esak kin szilánk, a szociális amalgam letörülődöt.t róla., én mivel a. városi utcák porában fekszik, töredéklapjaival nem tükrözheti a világ nagy életét, csak az utcai élet kin töredékeit tükrözi, Bzéttört lelkek kis szilánkjait..« Látod, így gondolkozik egy nagy író, egy nagy realista arról, hogy az a fonton, m i tesz a valóságból be­ nyomást kire. De az alkotói folyam at tőled kiemelt második szaka­ szát sem szabad mesterségesen elválasztani az elsőtől. A világ művészi befogadásában benne van a tudatos áb­ rázolás legtöbb formaproblémája — legalább szándéká­ ban, tendenciájában. Leveled egyik helyén bizonyos íróknak arról a képtelenségéről beszélsz, hogy igazi mesét találjanak ki. Az ember azt hihetné, hogy éppen itt a leg­ tisztább, a legimmanensebb művészi problémáról van szó. Pedig éppen ellenkezőleg van. Hogy egy író a maga világ recepciójából mesét tud-e formálni, hogy alakjai alkalm a­ sak-e az ilyen mese különböző szakaszaiban növekedő elevenséggel és szuggesztivitással való szereplésre, éppen attó l függ, vájjon a művész lelke valóban a világ tükrévé lett-e vagy kis szilánkként a valóság kiszakított darabjait adja-e vissza torzítottan. Mert az igazi mese napfényre hozza a lényegest, az ember lényegi és nagyon bonyolult összefüggéseit világával, líhhez nem elég egy ember puszta megfigyelése, akármilyen finomlelkü is művészileg. Min­ den mese arra kényszeríti az írót, hogy alakjait olyan helyzetekbe állítsa, amelyeket maga nem figyelhetett meg. Mikor az író ilyen helyzeteket kitalál, kénytelen alakjait is tovább kitalálni, továbbvinni, mint. közvet le n megfi­ gyelésében voltak. Hogy képes-e e r r e , az attól függ, mennyire széles, mennyire mély stb. volt művészi alap­ élménye. É s remélem, abban már egyetértünk, hogy ez az alapélmény viszont a művész önmagán végzett szellemi és erkölcsi munkájának energiájától és mélységétől a leg­ messzebb menően függ.

333

Az alkotói folyamat első és második szakasza, között teh át nagyon bonyolult dialektikus kölcsönhatás van. Ennek a második szakasznak igen különböző irányai le lietnek. Hogy a dolgot leegyszerűsítsem, itt csak igazi én l)ecsületes írókról beszélek. De ezeknél is arról van szó, hogy az író az élményanyagból kihozza-e ezt az objektíve lényegest, hogy jellem ét mint a világ tükrét a tudatos alkotói folyam atban erősíti és tökéletesíti-e vagy »artiszl ikus« eszközöket keres, melyek segítségével az összefüg­ géstelen szilánkokat mesterséges látszategységgé kapcsol­ hatja. Szubjektíve ez utóbbi a legnagyobb tehetséggel, a legnagyobb, legodaadóbb becsületességgel történhet — objektíve mégis csak érdekes egyes esetek romhalmaza lesz az eredmény. É s ezzel eljutottunk központi problémámhoz, a deka­ dencia kérdéséhez. Engedj meg itt egy kis irodalomtör­ tén eti kitérést, válaszképon Goethének az utána követ­ kező fiatal nemzedékhez való viszonyáról mondottakra. Ne haragudj, kedves Anna, de itt romantikus irodalmi legendákat ismételsz meg, amelyeket nem vizsgáltál meg közelebbről. Mert gondold csak meg, ha a kései Goethe minden ítéletét közelebbről nézzük, úgy azt találjuk, hogy szenvedélyes érdeklődéssel viseltetett Byron, W alter Scott a fiatal Carlyle, Manzoni, Victor Hugó és Mérimée stb. iránt. Nem gondolhatunk megilletődés és csodálat nélkül a/, öreg <JoeMie szellemi fiatalságára és elfogulatlanságára, ha Imijük, hogy nyolcvanéves aggastyán korában, m i­ közben a »h’aust« befejezésén dolgozott, Balzac és StendIml első nagy regényeit (Peau de chagrin és Le rouge et le női r) nagy érdeklődéssel, megértéssel, sőt lelkesedéssel olvasta. Kérdezlek teh át : ha Goethe 1 83 0 -ban nem volt annyira öreg és klasszicista, hogy Balzacot és Stendhalt no olvasta volna helyesen, m iért beszéljünk »öregségéről« és »klasszicizmusáról«, hogy ezekkel magyarázzuk meg magunknak húsz évvel korábbi elutasító véleményét Kleistról ? Hogy én hogyan vélekedem Kloistról, az »Internatio­ nale Litteratur«-ban megjelent cikkemből tudod. A Goethe és K leist közötti ellentét természetesen a legkimerítőbb levélben sem írható le. Csak egyre akarlak figyelmeztetni, m indkettőjük Franciaországhoz, Napo-

334

leonhoz való viszonyára. Akármi voll íh Napoleon egyéb­ ként, Németország egyre ,K/,e h/iíiiuí in. ». feudális csökevények szétrombolója voll Ilyennek l in/.l ellék a kor legna­ gyobb németjei, a Goel bek én 11 <<•< l< I. _ ICs II ciné később na­ gyon helyesen írjn , hogy n ........ -m Ion ;idalom és Napoleon nélkül az akkori N éniéi orn/.ág m in ia tű r abszolutizmusa eltiporta v o ln a a/. «•)-/•!>•/. nénid, kln.nn/.ikus költészetet és filozófiát. K irín i ebben n. ko rb an a reakció és dekadencia k e ve ré ké i. UépvÍHoll.o. Kr.t'r! utánitól In. r l Goethe. (Kleist m ii vészi nagyságáról réH/.IrtrHrn boHzéltcm cikkemben.) TorniéH/.ot.eHon m n r k n. korunk ném et fejlődése tele van cl Iont mondásokkal. A N apoleon
33/5

(lilikemből! kíméletlen önkritikát gyakoroljuk korábbi (ni. Hii.im objektíve reakciós jellegén. Saját írásaimat v e t t e m líí, hogy olyan példát mutassak, amelynek egyik e l l e n felem sem mond m ajd ellent. De komolyan azt hiszed, kedves Anna, hogy én vagyok az egyetlen antifasiszta, író akinek m últjában ilyen objektíve reakciós művek talál hatók? Minden önteltség nélkül azt hiszem, hogy nem állok ebben egyedül. A különbség csak az, hogy felismértem és kimondtam ezt, viszont sokan még ma is gyöngéd tisztelettel viseltetnek még mindig élő reakciós előítéleteik iránt, amelyeket néha még marxizmusnak is neveznek. Másodszor felismertük, hogy körülöttünk sokkal na­ gyobb, erősebb, egészségesebb erők hatnak a fasizmus ellen, mint akkor ugyancsak önhittségükben gondoltuk. Ezért sok író haladottságát, népszerűségét, igazi huma­ nizmusát illető véleményünket alapos revíziónak kellett alávetnünk és nem maradhattunk meg annak a céhbeli »avantgardizmusnak« szűk sem atikájában, amely nálunk kiegészítő pendantja volt a szűk, minden művészit megvető osak a közvetlen agitációt becsülő szektáns álmarxizmus­ nak. Ezek a jelen számára értékesíthető tanulságok a legszorosabban összefüggenek azzal, hogy fel kell adnunk szűk álláspontunkat a valósággal szemben. I t t is kiegé­ szítik egymást a látszólag poláris ellentétek : az álmarxista Hzííkkebiííség, amely minden nem közvetlenül proletár forradalmi elemet kitörölt a német történelemből, ugyan­ azon a színvonalon áll, m int az »avantgardizmus« ínyenc korlátoltsága, amely a néger plasztikát és Phidiast, a (/■b o l y dák lakóinak rajzait és Rem brandtot egy szín­ vonalra helyezi, sőt lehetőleg még amazt részesíti előny­ ben. De nem mondhatom el itt egész nézetemet a dokadeneiáról. Egyetm ást ismersz már cikkeimből, különösen az utolsó vitacikkből. Az »Internationale Litteratur« 7. száma* nagy tanulm ányt hoz tőlem erről a, témáról ; ha, már meg­ jeleni,, részletesebben beszélhetünk róla,. Most, mivel levelem úgy In túlságosan hosszúra, nyúlt, már, még csak egy + l.i'iml (i lt/lnyvonibon : Muris fa tv itlrolóyitii hanyatlás prob-

hUtiiIjn

« in n i | m m Im i'i,n y o m n i.

336

kérdésre akarok rátérni. Azt mondod a vitáról ^összekeve­ redik benne a realizmus m a és a realizmus egyáltalán, tehát a mindenkor elérhető legnagyobb realitásra való törekvés.« Azt hiszem, ez a kéj, kérdés nem választható el egymástól. Ha a. kritikus nem (ujyáltalán a realizmus fel­ tételeinek és törvényeinek föltárására törekszik, m a csak eklektikus állásponton lehel, a realizmussal szemben. Akkor nem azt fogja követelni, amit nagyon helyesen kiemelsz, t. i. a ma, leliel.íiégou legnagyobb realitást. A helyes k riti­ kának a míí vészi, történelmi és társadalmi elemzés segít­ ségével mindig azt kell megmutatnia, milyen realizmus lehetséges ma objektíve., ezt pedig csuk akkor teheti, ha van hozzávaló mértéke (a realizmus egyáltalán). Különben be fogja érni azzal, ami ma általában realizmusnak számít (még ha alaptendenciája antirealisztikus is) és szentesíteni fogja korunk hibáit, tévelygéseit, fogyatkozásait, a benne még élő dekadens tendenciákat, mint »mai realizmust«. Természetesen mindenütt vannak elemei a realizmusnak (realista részletek stb.) antirealisztikus művekben is. Az egészen következetes antirealizmus művészileg csaknem ugyanolyan lehetetlen, mint a filozófiában egészen konzek­ vens szolipszizmus, amelyről vitánkban beszéltem. De ez az alapkérdésen sem itt, sem ott nem változtat. Az ilyen kritika nézetem szerint — egészen függetlenül attól, m it gondol a kritikus magáról — objektíve reakciós. Igen sok példát hozol fel leveledben annak bem utatá­ sára, milyen könnyen tévedhet a kritikus új művészi jelen­ ségek értékelésében. Ebben teljesen igazad van. Nem akarok arról vitatkozni, hogy néhány példád pro­ blematikus, magam in megtold hatnám (ízeknek a tévedési lehetőségeknek és tényleges tévedéseknek számát. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a kritikus ama-feltétlenül szükséges dekadencia, elleni harcban az elkövet­ kezhető hibákra való tekintettel félénken vissza,vonuljon-e vagy á corps perdu belevesse magát a harcba, fikarcnyit sem törődve tekintélyével, »csalhata,(hiúságával«, halála utáni hírnevével, ha az ártalmas tendenciák ellen a fogal­ mak szükséges tisztázásáért vívott harcban hasznos szol­ gálatokat tehet. Ez hát, kedves Anna, az én pozícióm. Régen ismersz, tudod tehát, hogy nézeteim minden határozottsága ellenére

337

)
\

22

338

ségétől való félelem és az utókor esetleges ítélete m iatt, nem fogadom el. H a igen sok egyes esetben tévedtem — am it négyszemközt szólva nem hiszek — ám mondjanak tökfilkónak a jövő irodalomtörténészei. (Sok mai ellen­ felem már úgyis ezt teszi vagy telteti. Ez elkerülhetetlen következménye az i d e o l ó g i a i ellentéteknek, amelyek többékevésbbé tudatosakká válnak döntő kérdésekben. De kár volna miattuk túlságosan izgulni.) Ha valóban gyakran tévedtem, a jövő történészeinek igazuk is lesz és hamvaim nem tognak tiltakozni ítéletük ellen. De ha a harc a deka­ dencia, ellen ma «ZÜkséges, nem szabad, hogy visszariadjunk az ilyesmitől. Nekem pedig mély és szilárd meggyőződésem, hogy ez a harc időszerű, szükséges és helyes. A régi barátsággal üdvözöl híved L u kács György 1 9 3 9 . február.

Kedves Lukács György ! Júliusi leveledre nem tudtam rögtön válaszolni. A másik levéllel több bajom volt, mint az elsővel. Aztán mindenféle dolgok jöttek. A realizmusról szóló vitát abba­ hagyták és elfelejtettük. Ablakainkat már kékre mázolták a a légitámadások ellen és gyujtóbombák eloltására homo­ kot hordtak a házakba. Aztán a háborút lefújták, a védő­ festéket lekaparták, és Hans Eisler a »Neue Weltbühne«ben változatlan hevességgel válaszol a múlt nyári szemre­ hányásokra-, hogy szétszaggatja és montírozza a német nép klasszikusait. H a valami szívósnak és stabilnak bizonyult, a realiz­ musról szóló vita az. Ez m utatja, hogy olyasvalamiről van benne szó, amely az egyáltalában legfontosabb dologgal függ össze. Még ha ez a legfontosabb nem is domborodott ki mindig, hanem mellékkérdések elhomályosították. Most megpróbálok válaszolni leveledre. Nehezemre esik, először, m ert megint olyan hónapban vagyunk, mikor az embernek — mint ez év minden hónapjában — különösen nehezére esik a levélírás, másodszor pedig, mert

339

linkem M/iViif leveled igazában csak részben volt válasz­ levél Holt kérdénbo belementéi ugyan, de inkább csak fel­ vett! il hm variáltad a motívumot, m int válaszoltál rá. Ám <'/, mnwl. in ni I<ml;oh, szeretnék oldalanként ragaszkodni nlilto1/, ant 11 To írsz. A/l kívánod, liogy kapcsoljunk ki mindent, aminek liír/H vilii ii kritikához. Látod, ez nehéz nekem. Mert level< 111Imii <11|11 ez a kritikára vonatkozó passzus nekem klIlAhOwnn Imii oh volt. Az a kérdés, hogy a kritika művéw.n|,n iii'iii ugyanazoknak a módszereknek és törvényeknek lii'll hogy engedelmeskedjék, amelyeket Te a művészi alkoI ihiiui.k iiin./ni mik elébe szabsz. De szerinted a kritikára magára lűncH befolyásod, itt külön kell menetelni és együtt nuy iit közni. Nem tudom, hogy az együtt megütközés mindig Jól bevált ív Az évek folyamán rengotcg pofont és gyöngi i li <|•i ( In pl iik az írók, nini ugyan nem ártana, ha az iiilngnlíiri linii/.iinn volna Nokat még enuk meg sem ütöttek 1/ lir/1niyoimn im iii a Te hibád. A léimértének sem. Te •niinl< ii 1■i/•11111ynI nem akartál <*1varázsolt seprőt adni m'iili Ilink A vnni/nló tévedénn nem a seprűben volt, hanem II III in II

III így i >1 I le le jle l I e A Ilii ('Hetünk ben I liléi II o t t a. lillm In így n m ó d 'veri (el I l i k m érlek Il i . íg y a z a, f i k c i ó A liim tó l! t'lfi, lu íg y n m ó d n /e r ö n m a g á b a n m á r v ih e t n e v n lin n lie K/.l n I e \ h ll.nl. i n nem a k a r t a i n h e ly e t t e s ít e n i a/,/n i n nniMiklini, h o g y ( 'g y e d ü l a k ö z v e t le n s é g g e l m in d e n n lé i In 'lő ,

Mert levelednek ezt. az egész fejtegetését a közvetlen­ né)» ml iienic Mnk hogy helyénvalónak, hanem nagyon is iiy,épnek InInlom. ( Vak az »erkölcsi-intellektuális munká­ iul aluidok meg, nem ellentmondás kedvéért, hanem mert félek egy bizonyos félreértéstől. Hiszen elég embert isme­ rünk, akik kétségbeesetten dolgoznak önmagukon, igazi intellektuális és erkölcsi »küzdőket«, akiknek a behatolás, az igazi közvetlenség mélysége mégsem sikerül, míg viszont sok Francois Villon, sok Verlaine . . . . a közvet­ lenség nem sikerült, m ert ez az önmagán végzett munka, ez a keserves küzdelem önmagával csak látszatmunka volt, az illető csak »önmagán« végezte, nem vonatkoztatta valójában semmire. E z nem új dicsőítése akar lenni a köz­ vetlenségnek. Igazad van. A két közvetlenségről nem lehet jobbat mondani annál, ami leveledben áll.

340

Aztán annak bizonyítóimul hogyan történjék a világ tökéletes befogadása a. m űvem á lta l, Gorkijt idézed. Lukács, kedves Lukács, n< h arag u d j, de nincsen még a leggrandiózusabb idézel, felhasználásában mindig valami bűvös seprőre em lékeztető ? Nevezetesen annak a téve­ désnek lehetősége, hogy m ert egy bölcs és belátó ember végre megtalálta, a kulcsol, egy bizonyos ajtóhoz, azzal most minden hasonló a jtó felnyitható 1 Milyen »tükreink.' vo lta k nekünk a háborúban és kevéssel a háború után. mikor felnőttünk ? Vagy idegen alapélményük elmúlt világát tükröztettók, amelyet mi a magunk élményeinek súlya alatt nem tudtunk igazán fel­ fogni, vagy torzítottan ábrázolták a társadalmat, mint görbe tükrök. (Én is ezt a szót használom, noha a művé­ szet nem »tükröztet«.) Nem volt német Barbusse, sem német Romain Rolland. Ma hozzávetőleg meg tudjuk magyarázni, miért nem volt. Nekünk azonban azok a kis szilánkok, amelyek saját világunk valamilyen töredékét őszintén tükröztették, kedvesebbek voltak minden lá t­ szólagos tükörnél. A szilánk szót is felhasználom, noha valami eltörtet fejez ki, pedig ez egyáltalában nem helyes. Hiszen nem arról van szó, hogy itt valami új szertetört, csak éppen elkezdődött valami, ami még nem zárult le : az új alapélmények ábrázolása, korunk művészete. É rth e­ tőség kedvéért újra a művészettörténetből veszek egy példát. A késői ókorban valóban sokszor »lekopott a foncsor«, már csak a »szilánkok« voltak megkaparinthatok, de a korai keresztény m űvészet első kifejezési formái már nem csak a nagy ókori művészet »szilánkjai« voltak, hanem ugyanakkor lényegükben különbözők. Egyáltalán mikor olyan átmeneti kor művészetéről van szé>, amilyen a mienk, jól tesszük, ha megnézzük a. párhuzamos korokat a tö rté­ nelemben, az elmúlt »átmeneti korokat«, nem hogy a művészeket ilyen elindulásokhoz rögzítsük, hanem m ert ez más érzést ad a folyam attal és a kezdeti nehézségekkel szemben. A művészi alkotásban a művész viszonya van benne tárgyához. I t t a kritikának azt kell megállapítania, hol kezdődik a realitásra való törekvés és ebbe az irányba kell tolnia. Most következik leveled legfontosabb passzusa. Lessingre hivatkozol.

341

I a

.

fe u d a lizm u sb a n lá tt a leg fő bb ellenségét.

Ahogyan ö liu re o lf a fe ud a lizm us, a n n a k a m űvészetben tuláfíudn m inden lecsapódása ellen , ú g y k e ll n e k ü n k h a roolm ihk m •h l it(l< nt ia, ellen , m ondod.

A un legfőbb ellenségünk a fasizmus. Minden testi és je lle m I i'iunl Im I k ü z d ü n k ellene. Olyan ellenségünk, am i­ lye n I,«-in11ni■11< k voll, a feudalizmus. Ahogyan Lessing Im iid! nv. udvari-feudális művészet ellen, úgy küz­ dünk nu n. fn.Mizmusnak a művészetben való leohii 11< ic I m mm ellen. De vájjon az a harc-e ez, m int a dekadencia (illeni ? ív/,erinl.ed im íji korántsem ütöttük eléggé a dekaden■ Iái K ike l, é lle k ezek a csapások ? A fasiszta írókat, a háborún k ö ltő ke t, a vérrő l és rögről feosegőket ? (A-Marineilikei, é:i < rA n m m zió k a t '{ Derék német kollegáikat ?) ICr.ekel, nem érheti ('lég csapás. B iz o n y még az első igazi nmipám ikn.l, nem m é rtü k rá ju k . De h isz a verekedés, a m e ly m i In ive In/,, <**v egy liléiméi löltb VM-gy kevt'sebb nőm fontos. Ily e n Itni iiH gvoii m< i legeim k ell m indent, nem az utókor m iatt nem leven j|,é le le k Iö l való félelemből, hanem hogy meg im' sei iii senim i elevent és újat. Meri, hogy Lessingnél m aradjunk, rettenthetetlen harca, a. feudalizmus ellen a művészetben nem gátolta altban, hogy a sárga földig lerántsa a »Götz von Berlichin-

gen« I., Üres felfúvódott bélnek nevezte, nem ismerte fel a darabban egy nagy szövetséges társ művét. Goethe azért Goethe lett, de hát a költő ne a k riti­ kusok ellenére váljék azzá, ami. Lessing a feudalizmus elleni művészeti harc kérdését bizonyos módszertani ké pzetekkel és kérdésekkel kapcsolta össze. Később Goethe a. maga módján ugyanolyan hozzáférhetetlen volt — ha Kleist példája nem tetszik, vedd Hölderlint vagy vala­ m elyik m ásikat, k it kritikája sújtott. Egyébként Goethe bizonyára nem azért vágta szét az »eltört korsó«-t két

342

részre és te tt a közepébe egy némajátékot, mert Kleistban reakcióst látott. Abból indulsz ki, és joggal .hogy a fasizmus elleni harc az irodalomban csak egészen méregtől m entesített, jó l kifüstölt fejjel folytatható. A mi területünkön ezt a har­ cot szorosan egybekapcsolod bizonyos meghatározott módszertani kéri lésekkel. Félek, hogy itt megszűktilés áll be ugyanakkor, mikor Te magad nyitottál teret : az irodalom teljességé­ nek és Bzínességéneh elszegényedése. Félek, hogy itt olyan alternatívához jutunk, ahol nem is a vagy-vagy a kérdés, hanem ez esetben az összefogás, az erős, sokrétű anti­ fasiszta művészet, amelyben mindenki résztvesz, akit antifasiszta meggyőződése és íróvolta arra képesít. H a az embereket ahhoz akarjuk hozzásegíteni, hogy a realitás felé törekedjenek, ehhez kell szabnunk a segít­ séget. Nem tudom, hogy ebben az egész realizmusról folyó vitában úgy törekedtek-e a realitásra, mint azt az íróktól maguktól megkívánjátok. Az ilyenfajta levélben az ellenkérdések és kifogások a legszenvedélyesebben kidomborodnak, mert a legfonto­ sabb kérdésekben való egyetértést mint magától értetődőt elhallgatjuk. Most még valami vidámat. Sok kollégánk és barátunk, úgy veszem észre, a legfurcsább érzésekkel olvassa és h allja az ilyen vitákat. Feszült kíváncsisággal várják, ki intézi el a másikat. Azt hiszik, hogy az egyik félnek mindenképpen a porondon kell maradnia, különben semmit sem ér a mérkőzés. Do ilyen hasonló síkon folytatott vitákban, ahol a kiinduló pont és a cél közös, csak a homályosság marad a porondon, libben a levélben ismét megkíséreltem, hogy kiemeljek egyet-mást, ami előttem homályos maradt. Tudom, hogy nem lehet néhány oldalon válaszolni rájuk, hogy rengeteg munkát kívánnak. Ilii,kán sajnáltam még levelezés közben ennyire, hogy írnom kell, ahelyett, hogy beszélnék. Sokszor üdvözöllek kedves Lukács, híved A nna Seghers

43

]!) 3 9 . március 2 . K ed v ö k Anna Seghers, váhwzod nagy örömet szerzett nekem. Mindig szép örvendetes, Iia azt érezzük, hogy az eszmecsere a főI/m>lvItii n közelebb hozott egymáshoz. É s ez itt köztünk t <1 neleleiiiiI megtörtént. Ha a közvetlenségről szóló ll|',|t|'^,eléneimmol lényegében egyetértesz, máris elértük U t, a ni i a. legfontosabb. Tudom persze, milyen labilis dolog ii »íőkérdésben való egyetértés«. Éppen itt fájdal1111 fennálló kis félreértést kiküszöbölni. Ugyanígy egyetértek Veled annak a vitának megíté­ ld 1 Im'ii, amilyennek lennie kellene köztünk írók között. Av, ii, fogalmazásod, hogy csak a homályosságnak szabad n porondon maradnia, nagyon helyen. A magam részéről i'nak azt fűzném hozzá kiogénzltőlog; és a hamisnak. Meri n, nézeteit,érések természetesen nemcsak végig nem Komlóit homályos nézetekből lukadnak, hanem hamis név.«>t* khői ih. Tud..... termés/,el,énen, hogy a, ha,mis nézetek­ nek In I árun,dal mi én n/emélyeH okaik vannak és ugyancsak h(ig,> ........... iol "ii i |.|m n halnia nézeteikhez érzik magukat ti legmélyebben Itéil ve lappén ehhen áll az éles, de tárgyi pulémla m Im■/ih i" I>e engem eléggé ismersz ahhoz, hogy I udd, mindie, nézetek én irányok ellen küzdők, nem emlii i* I ellen T< hát hogy az egyik főkérdésre térjek — a dekadencia, ellen, a dekadens alapon előálló nézetek és érzések ellen, nem pedig olyan írók ellen, akikben az ilyen nézetek és érzések megnyilvánulnak. Jórészüket emberileg és íróilag igen nagyra becsülöm, de — ez nem el lent,mondás — éppen ezért nagyon felingerel, hogy ben­ nük; még csökevényei találhatók ama nézeteknek és érzéseknek. Egy kis félreértés m intha becsúszott volna köztünk o tt, ahol a kritikáról írtam . Azt akartam mondani, hogy a m i vitánk szorítkozzék arra, amit elméletileg és kritikai­ lag mondtam, hogy kettőnk között ezekben a kérdések­ ben lehetőleg szoros egyetértés jö jjö n létre. Ha tehát, a t erepet tulajdonképpeni vitánk számára megtisztítandó,

344

arról beszéltein, hogy nekünk, kritikusoknak ma külön kell menetelnünk és együtt,oson kell megverekednünk, ez természetesen óhaj, de nem azt mondja, hogy ez az együt­ tes megverekedés mindig hí keres. Ha itt volnál és részt vehetnél belső vitáinkon, közvetlen tapasztalásból lá t­ hatnád, milyen k e v é s s é vagyunk megelégedve kritikánk mai állapotával, mennyire a legelégedetlenebbekhez ta r­ tozom. ' R e m é l e m , s i k e r ü l n i fog nekünk itt legalábbb egyetmást helyrehoznunk, a, kétségtelenül előfordult nagy hibákat a j ö v ő b e n e l k e r ü l n ü n k . lO r re a tág területre azon­ ban n e m akartam lépni, mert ez vitánkat eltérítette volna a főkérdésekről. Van azonban egy elvi kérdés és egyszersmind a lehet­ séges félreértés egy látszata, amelyet remélhetőleg ugyan­ csak ki fogunk küszöbölni. Azt írod : i>. . . hogy a kritika művészete nem ugyanazoknak a módszereknek és törvé­ nyeknek kell-e hogy engedelmeskedjen, amelyeket a mű­ vészi alkotásnak magának szabsz elébe.« Ha ezzel azt akarod mondani, hogy a kritikában is ugyanaz a valóság tükröződik gondolatilag, amelynek visszképe a művészi alkotás, akkor teljesen egyetértek Veled. Ez esetben a »művészet« szó nem jelent többet az anyag fölötti igazi uralomnál. De ha ezt a szót voltaképpeni értelmében érted, tehát a kritikában nem a tudomány és publicisztika egy ágát akarod látni, akkor nézeteink nagyon eltérnek. Ebben az esetben erről egészen új vitát kellene kezdenünk, mert, a modern kritikusoknak azt az igényét, hogy művészi alkotásokat hozzanak létre, kényelmes öncsalásnak látom, amely gyakran fel hivalko do tt szubjektivitásuknak hí­ zeleg és megengedik nekik, hogy a művészeti elmélet min­ den lényeges kérdésében felületesek én (a közöttünk már tisztázódott értelemben) közvetlenek maradjanak. De mint mondtam, itt egész á j vita tárgya van, és most beérem azzal, hogy rögzítem ezt az esetleges ellen­ tétet, minden továbbit pedig azzal a feltevéssel fejtek ki, hogy a kritika nem művészet, hanem tudomány és publi­ cisztika. Ebben az összefüggésben először az ú. n. mód­ szer kérdését kell tisztáznom. Természetes, hogy az olyan írók, akik számára a tulajdonképpeni költői,ség, saját teremtő tevékenységük áll az érdeklődés középpontjában, minden elvre és módszerre összpontosult kritikában min-

345 dwiiwkelől I m »voltaképpenit« hiányolják. Azt hiszem azonI.iim, 11•>my a, helyes én jó kritika csak akkor lesz termékeny nv, linli iiltutálta szempontjából, ha ezt az érzést leküzdik. Nemréji h 111.1 mi Hum rá a Gottfried K eller és a kritikus és Irodaimul.örténész Hermann Hettner között folytatott Invólválliinhiin, hogy eleinte Keller is olyanféle érzéssel állott ti/. <•Ivi fejtegetésekkel szemben, mint Te. E zt az ér/,énét azonban fejlődése folyamán korrigálta : »Ennél­ fogva, búcsút mondtam a magánkedvtelésnek, az ú. n. nnju tIn«■,<>: :i11 költőivel szemben, mert úgy találom, hogy egyszerűen fel kell tételezni, mint valam it, ami pusztán ír/, alkotó egyén dolga és nem szabad bevonni az elvi vitába.« Ezzel azonban még valam i olyat is mondott ki, am it nézetünk szerint nekünk is nyíltan és brutálisan ki kell mondanunk végre : az írósághoz tehetség kell. Messzevozetne, ha ki akarnám fejteni, m iért követtünk el ebben a tekintetben gyakran hibákat. Ezeket az okokat Te is éppoly jól ösmered, m in t én. D e szeretném, ha a legcse­ kélyebb félreértés sem m aradna köztünk ebben a kérdés­ ben. Tehát — hogy a dolgot ú j rn m agam m al példázzam — tegyük fel, hogy niég öl vén évem volna alilioz, hogy bele­ m élyedjek ti, irodalom elvi kérdém ihe, a legalaposabban tanulmányi)/,/,am a módszer problém áit azt hiszed, kedves A m i n , azzal hitegetem magam, hogy ennek az ö t­ v e n évnek vége/,tével akár osak egy művészileg sikerült n o v e l l á t in tudnék írn i? Természetesen tudom, hogy ez l e h e t e t l e n , és pedig azért, mert hiányzik belőlem a művéH/.ileg produkl ív tehetség. De nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen irodalmunkban, akiből hiányzik. H át még ak ko r mi történik, mikor a tehetségtelenség félreértett és otrombán értelm ezett »módszerekre« hivatkozik? Az a gyanúm van, kedves Anna, hogy fele­ lőssé teszel ezekért a vulgarizálásokért. Az ottfelejtett seprő hasonlata erre látszik m utatni. De azt hiszem, éppoly kevéssé felejtettem ott a seprőt, mint halhatat­ lan mintaképem. Legalábbis nem abban az értelemben, amelyet leveledből vélek kivenni. Egészen általános érte­ lemben természetesen minden cikk leírásánál van valami, ami »ottfelejtődik«. Különösen azért, mert a kritika ép­ pen a tudomány^egy része. Tehát egy kritikai munka sem

346

lehet tökéletes és kerek ; tökéletes — viszonylagos töké­ letes — csak a művészetelmélet (így tökéletes rendszere lenne, amely egyúttal a művészeti fejlődés tökéletes tö r­ ténetét is tartalm azná. Minden egyes kritikai munkát bizonyos erőszakkal Kell kiragadni ebből a nagy összefüg­ gésből és ezáltal formailag egyoldalú és tartalm ilag töké­ letlen lesz, ha még olyan nokoldalú és átfogó összefogla­ láson alapszik íh. »Sohasem lehet olyan önmagában zárt, mint a művén/,i alkotás. Hogy ez milyen nehéz, saját pá­ lyám tapasztalataiból tudom. Barátaim gyakran csúfol­ nak, hogy mennyi szer írom : »Nincs itt terünk arra, hogy ezt kifejtsük.« De Te meg fogod érteni, hogy éppen itt valamennyi probléma összefonódottságának érzése feje­ ződik ki, az az érzés, hogy minden megállapításban, ha legalább röviden nem utal erre a nagy összefüggésre, van egy kis lehetősége az egyoldalúságnak, a félreérthetőségnek. É s ha már ezeknél a vallomásoknál tartunk, hozzáteszem : más barátaim azt vetik szememre, hogy nem írok epigrammatikus kihegyezettséggel, eléggé »idézhetően«. Szándékosan teszem, ugyanebből az érzés­ ből folyólag. Igyekszem minden egyes külön fejtegetésben legalább utalni a nagy összefüggésre, a rendszeres és tö r­ ténelm i fejlődésre. Természetesen objektíve még így is minden külön fejtegetésben van valami töredékes. Az olvasó pedig szükségszcrűleg még jobban feldarabolja. Hogy ez mennyire mi ndig bekövetkezik, hogy az olvasó a töredékekből meny­ nyire »ottfelejt,ett seprőket« csinál, válaszod egyik passzusa m utatja. Le velemben arra kértelek, hogy olvass el egy részt Gorkij-tanulmányomból, mert megismerheted belőle fel­ fogásomat a művészi bofogadókészségről. Ebből a rész­ ből — az alaphangulat érzékeltetése céljából — idéztem Gorkij néhány szavát. Te erre a kiragadott idézet ellen polemizálsz. De hát ami az egyiknek szabad, az másnak is szabad. Mások ugyanígy csinálják. É s egyikért épp­ oly kevéssé vagyok felelős, mint a másikért, mert egyik esetben sem akadályozhatom meg, hogy írásaim at így olvassák. É s a kiragadott idézet elleni polémiából kiindulva, Te is félreérted nézeteimet. Úgynevezett látszat tükröt állítasz szembe a Gorkij-említette szilánkokkal és — ilyen

:m 7

lm in in föltételezés m ellett érthetően — n szilánkok im ll< 11. 11•j•In I / állást. Érthetően, de nem helyette n. Mert ¡11 nem orról n.ih lommáról van szó. A »látszat tükör« nem elleniéin m n/.i Iá tikoknak, hanem párhuzamos jelenség, kövei ke/, ményo a társadalm i erőknek, melyek mindkettőI lel re Ini7,rák. A realizmusról szóló cikk bevezető soraiban kör vimii,laztam ezt a k é rd é st; egy előbbi cikkemben, amely ugyancsak a vitához tartozott (»A harmonikus ember eH/ménye a polgári esztétikában«) ezt az egész komp­ lexust részletesen tárgyaltam . Álláspontomat tehát csak akkor értheted meg és csak akkor polemizálhatsz ellenem va lóban—amennyiben még akkor sem értesz velem egyet,— fia tisztán látod, hogy éppúgy ellene vagyok a »látszat tükörnek«, mint a szilánkoknak. (Ugyanez áll a tehetség kérdéséről. Az a megállapítás, hogy a művészethez feltét­ lenül szükséges a művészi tehetség, nem jelenti azt, hogy osztom a tehetségről való modern felfogást, amely abban, mint Tolsztoj szellemesen mondja, az ember minden em­ beri és erkölcsi sajátságáról elszigetelt, úgyszólván bioló­ giai tulajdonságát lá tja .) Csak ha ennek a kettős harcnak irányát látod, látod azt is, m iért tartom olyan központ,ián fontosnak az író intellektuális és erkölcsi munkáját ön­ magán. Ez a munka természetesen a tehetségtelent nem segíti hozzá, hogy művész legyen, de a tehetség számára mégis az egyetlen lehetőség, hogy valóban művészileg je ­ lentőst hozzon létre. Hogy m iért kritizálom mindig éppen a szilánkokat ? Mert éppen itt van irodalmunk tehetséges képviselőinek gyöngéje. Az az optimista hitem, hogy a tehetségtelenség előbb-utóbb önmagát intézi el, amivel semmiképpen sem akarom azt mondani, hogy sok tehetségtelen író pszicholó­ giája nem épp olyan sziliánkszerű, m int sok tehetségesé. Azonkívül — és ez talán a legfontosabb — láitom, hogy az a nagy kor, amelyben élünk, és a fasizmus elleni harc tapasztalatai spontánul ennek a szilánkHzerÜHégnek le győzése irányában hatnak. Alig van köztünk tehetségen író, aki az utolsó öt-hat év folyamán éppen ebben az irányban ne haladt volna döntően előbbre, libben a, kor jelét látom és azt hiszem, hogy a kritika feladata ennek a spontán folyam atnak tudatos meggyorsítása. UgyanebbStk az összefüggésben arról beszélsz, hogy

348

a németeknek a háborúban n e m volt Romain Rollandjuk és Barbnsse-nk. Ez nagyon helyes és vitánk központi kérdését érinti. H o n n a n vette Rolland és Barbusse az erőt a nem szilánks'/.eríí ábrázolásra, a realista szintézisre? Vissza k e l l ( . é r n e m a Gorkij-idézetre : mert náluk az a »szociális f ő n e s o r « erősebben megvolt, m int a kor legjobb baloldali n é n id íróinál. É s a »szociális foncsor« ebben az e s e t h e t i mm! már a realizmusról szóló cikkben részletesen kifejhettem n. társadalmi élet demokratikus hagyományainak és a művészet, realista hagyományainak egységéi, jeleni i ; ennek az egységnek következménye az állandó törekvés a népiségre, a széttéphetetlen össze­ függés a nemzeti élet nagy problémáival. Mindez a háborús idők német íróiból hiányzott. É s azt hiszem, nem fogsz már félreérteni, ha most azt mondom : a német írók nagy részének szégyenletes kapitulációja az imperialista háború ideológiája előtt, valamint egy csekély kisebbség ellenzé­ kisége, amely tartalm ilag és művészi form ájában olyan volt, hogy igazán nem rázta fel a népet a háború ellen, egyaránt Németország nem demokratikus fejlődéséből ered, a »német mizériából«. És ha ma összefoglaljuk a weimari idők tapasztalatait, meg kell állapítanunk, hogy a baloldali értelmiség — a kommunista és a nemkommunista egyaránt — a német fejlődésnek ezt a fogyatékosságát nem győzte le igazán és alaposan, sőt legtöbbször még kísérle­ te t sem te tt legyőzésére. No mondd, hogy itt objektív történelm i helyzetről van szó. E zt természetesen tudom. De arról van szó, hogy valamennyien nem kíséreltük meg olyan intenzíven kap­ csolódni a német, jelen és múlt meglevő és élő demokratikus és népi erőihez, m int az objekt íve lehetséges és szükséges le tt volna. Ezért voltunk mi, Németország baloldali értel­ misége, szilánkok : ezért kell a. fasizmus elleni harc érde­ kében legyőznünk ezt a szilánkszerűséget,, a szociális és nemzeti amalgam e hiányát. Nincsenek demokratikus tradícióink; ezért nem dön­ tően elég, nem eléggé átfogó és mély a, realizmusunk. Tudom : Németország demokratikus hagyományai kevésbbé nagyok és dicsőségesek, mint Franciaország vagy Anglia ilyen hagyományai. De éppen ezért kell annál erősebben ápolni őket, általuk erősödnünk és fejlődnünk,

349

liovinni ő k e t n, német nép közé. (Em lékeztetlek arra, hogy n Imim/In demagógia a demokráciát »nyugati importnak« nevezi.) IC/.t ma is igen kevéssé tesszük, túl kevéssé ]tatá­ in/,ottan ó h tudatosan. É s meg kell értened, liogy valaliá nyH/.or a német múltról beszélek, ebben az összeftiggésI>
és

lö ilé s e .

L e ssin g

egyengette Shakespeare megértéséhez az

ülni,. A »Götz« epikusán szétfolyó form ája Lessing elmé­

letével és drámai gyakorlatával szemben egy lépés hátraf
350 Goethe közötti kapcsolatiul]-. ; nagy értekezést kellene írni, hogy kettőjük valóságon kapcsolatait távolról is érzé­ keltessük. Levélben kénytelen 117, ember a tények puszta bizonyíték nélküli k i m o n d á s a i n szorítkozni. Erre a kér­ désre csak azért térlom rá, m e r t . utalni akartam legalább néhány szempontra, a m e l y I.. .sing és Goethe viszonyának ábrázolásában t ö r t é n e l m i l e g és esztétikailag döntő. Persze rögtön látom, m i l y e n r e m é n y t e l e n dolog ez egy levélben. Mert hogy az összefüggést valóban érthetővé tegyem, legalább röviden vázolnom kellene a fejlődés különböző­ ségét a. 18 . század végén Franciaországban és Németország­ ban. Csak ebből d e r ü l n e k i , m e n n y i r e összefügg egyrészt Lessing nagysága és korlátja a francia felvilágosodás rousseaui vonalának elutasításával, másrészt pedig, hogy Goethe és Schiller német klasszicizmusa a demokráciát illetőleg ugyanakkor egy lépés hátrafelé Lessingtől és egy­ ú ttal az egyetlen társadalmilag konkrét, lehetséges út, amelyen a német kultúra akkor haladhatott. Megérted, hogy ezeknek az összefüggéseknek itt még csak felvázolá­ sára sem vállalkozhatom, hiszen ehhez a plebejusság ellentmondásait kellene elemeznem az akkori polgári forra­ dalmakban, a Franciaországban lezajlott igazi forradalom és Németoszágra gyakorolt ideológiai hatásainak irodalmi és kulturális különbségét stb. (Ha »A realizmus történeté­ hez« c. könyvem megjelenik, találsz benne egyetmást erről az összefüggésről.)* Kedves Anna, nem az irodalomtörténész akadékosko­ dása vagy szőrszálhasogatása, hogy ilyen makacsul pole­ mizálok irodalomtörténeti anekdotáid ellen. Neked a jelenkor jelenségeinek felfogásában rendkívül finom érzé­ ked van. Ha a német múlt legnagyobb alakjainál beéred olyan elvontságokkal, mint az új dolgokkal szemben való értetlenség, a nemzedékek közti különbség stb. és nem próbálod meg, hogy a legnagyobb németek látszólag paradox, az első pillanatban meglepő megnyilatkozásaiban ugyanolyan finom érzékkel átgondold a valóságos okokat, a valóságos mélységet, ez kissé lehangol. Mert hogyan festhetnek ezek az alakok átlagfej okben, ha Te ilyen anek­ dotákkal megelégszel? * Lásd : B alzac, Stendhal, Zola és a N agy orosz Realisták c. könyveimet.

351

azonban, nagyon in a k t u á l i s kérdés ez. mindent, am it előbbi l e v e l e m b e n mondI t u ti n d e k a d e n c i a elleni irodalmi harc i d ő s z e r ű ó h p o l i t i k a i ii Im ió ( im tői. Hiszen Te is igazat adsz nekem abban, In í g y a f a s i z m u s ellen hathatósan csak »egészen méregtől m e n t i ' H Í l e t t , egészen kifüstölt fejjel« küzdhetünk. I t t i s l e n t i k ( v ( d ö r ü l ö k , hogy ebben a döntő kérdésben ennyire i g y i li 11 l i n k . Csak abban nem értek Veled egészen egyet, h o g y e n n e k a harcnak a dekadencia legkirívóbban reakciós a l a k j a i r a , a, Mari nettikre vagy D ’Annunziókra kellene n / «n íl k o z n i a , . Természetesen mindenekelőtt a fasiszta bar­ b á r s á g d e k a d e n c i á j a ellen kell küzdenünk. De az antiliiiiirr/,1 l i k n n . k in v a n n a k belső fejlődési problémáik. É s itt m e g k é rd e z e m tő le d k i k r e v a u a Marinettiknek vagy a d ' A i u m n / . i ó i u i a k m é g v a l ó s á g o n b e f o l y á s a ? Van ellenben t e / á l u l u h u i t(ii n l ' o n l u i i d i I, m i i u n á r a m l a t , (irracionalizmus n l l i ) m i n t y m é g n m i mohiinkI u n t in erŐH Cti hat a l e g j o b b A -t

Ni 111

h iszem

m m é l lek

le je k re ,

n

lej. J e l e n t ő i t e b b

nn t ll'in iin z Iá k tn lö ljltk

éti

el

llog\.

tin i m ,

mini

m é r e g , i l l e n i i nlt n lik

Ti n

it

leg m cgg yőző désesebb

m k i v n i i i >«I , v a l ó b a n k i f i i s le je k e t, é p p e n

e i á n a k e z e k e t a s o r a i n k b a n I m i n om öI k \ i ■11%« il

a

d e k lid e n -

kel l le g y ő z

Iliink. Tudom, hogy ez nagyon m pn. i t dl len lehulld,, hogy még az olyan jó és hű barát in. mini Te néha haragudott rám én minden valószínű Hég nzi i ml n jövőben in nem egynzer szidni fog még. De ha valaki meg van győződve ennek a harcnak szükségességéről, koiiiproiniHH'/.um t.öbbé nem lehetséges. I t t nekem csak a/, a« érzésem lehet, mint l'lutarehos Themistoklesének a nalamisi ütközet előtti haditanácsban volt, mikor ezt mondta : Oss, de hallgass meg. Amennyire az új németországi eHeinényeket megítél­ hetem, azok megerősítenek ebben a felfogásomban. F oly ­ ton új ellenzék áll elő a fasizmus ellen. Tá rsadalmi rétegek és egyének, akik régebben az imperialista, kapitalizmus minden form áját ellent,mondás nélkül tűrték, sőt, néha maguk is elősegítették, egyre határozol.I.abban lázadnak fel a totális barbárság ellen. Iflllenzékinéglik módja, ideo­ lógiájuk természetesen telő van a fasizmus befolyásával. Csak nagyon lassan, ösztönösen és spontánul alakul ki bennük a világosság. Amellett ezek az emberek sokkal •s

352

mélyebben gyökeredznek Németország nemzeti életében, mint általában hinnők. Igaz, hogy a németség sokszor nagyon reakciós felfogásában. Mit adhatunk nekik, hogy világosságért való harcukat megkönnyítsük és meggyor­ sítsuk? Bizonyára mm szervetlenül összetákolt foszlá­ nyait egy félig legyőzöl,li dekadens ideológiának, hozzá még olyan dekadenciának, amely a nemzeti foncsor hiánya m iatt éppen ezektől az >mberektől mindig idegen fog maradni. Azl hiszem : esa'k a német múlt igazi nagyságá­ nak feltárása,, az <">sH’/,oluggés föltárása a nagy német múlt (amely persze egészen ma,síéle, mint közülük legtöbben képzelik) és ogy valóban demokratikus Németország, egy demokratikus német kultúra jövendő nagysága között segíthet. Ahogyan a realizmus, népiség és antifasizmus közötti összefüggésről meg vagyok győződve, úgy bizo­ nyos vagyok abban is, hogy a német kultúra demokra­ tikus m últjának általunk történő felfedezése nem vissza felé vivő út, hanem a jövőbe mutató út, ideológiai segítség Németország felszabadításához. Levelem újra hosszúra nyúlt, pedig egytizedét sem mondtam el annak, am it mondani akartam . Minél jobban előtérbe lépnek beszélgetésükben az egyetértés mozzanatai, annál fájdalmasabban nélkülözöm a valóságos párbeszéd közelségét. Mert a kis árnyalatbeli eltérések levélben sok­ kal nyersebben domborodnak ki, mint a közvetlen eszme­ cserében. De számítok költői beleérző képességedre : sokkal darabosabb alakokba is beleélted magad, mint amilyen én vagyok.

A régi barátsággal üdvözöl híved Lukács György