1958-ban beszerzett, mes, mozgó
korszerű, kényel munkáspihenő
Navratyl lenőrzi
János kerületvezető-erdész el Schoffhauzer József fűrészkar bantartó dolgozót
a szükséges m e n n y i s é g ű ó s minőségű szerszámot, azonban a munkaeszközök kihasz nálását m á r az Erdőgazdaságnak kell megszerveznie. Általánossá kell tenni a fűrész használatát, anélkül azonban, hogy az elért átlagos teljesítményben csökkenés állna be! Az Erdészeti Dolgozók Országos Tanácskozásán (Budapest, 1958. november 28— 29.) kifejtették, hogy célul kell kitűzni a munkabérek további javítását, s a m u n k a termelékenységét további 8—9% kal növelni kell. Ügy gondolom, hogy a negatív irányban közrejátszó körülmények (kisebb fatömeget adó állományok, rontott erdők termelése, a munkaigényesség) fokozódása ellenére ez — a megkezdett úton tovább haladva —, megoldható. j
A r a k o d ó k o n tárolt r ö n k a n y a g f e r t ő z ö t t s é g e G Y Ö R F I
J Á N O S
a biológiai t u d o m á n y o k d o k t o r a
1958 s z e p t e m b e r végén azt a megbízást k a p t a m az Országos Erdészeti F ő igazgatóságtól, hogy a n y á r végén beérkezeti jelentések alapján vizsgáljam meg a budapesti fűrésztelepek rönkterén fellépett nagy a r á n y ú rovarkárosí tásokat és mondjak véleményt a rovarkárosítókról, m i okozta azok ily nagy a r á n y ú fellépését és mi módon védekezhetünk ellenük. A felhívásnak kész séggel t e t t e m eleget. Szeptember 30-án az Országos Erdészeti Főigazgatóság Faipari Főosztályán értekezletet t a r t o t t u n k , összeállítottuk a programot és a bizottságot kijelölték. A bizottság egyhangú véleménye szerint legnagyobb a k á r a Hárosi F a lemezműveknél, ezért első u t u n k október 1-én Budafokra vezetett. A m i t itt a r ö n k t é r e n láttunk, az elképesztő volt. A fenyő- és a lombrönkök felülete rovar-rágcsálékkal annyira tele volt, m i n t h a fűrészporral hintették volna be az egyes rönköket. Egy egészséges rönköt s e m találtunk az egész telepen. Leg nagyobb k á r az importfenyőt és a hazai tölgyet, csertölgyet, diót érte. A labo ratóriumba beszállított r ö n k d a r a b o k b a n a következő károsítókat t a l á l t a m : Fenyőből c.inus aedilis
Boern.
a Tetropium castaneum L., Criocephalus rusticus L., L. n e v ű cincéreket, az Ips typographus L. és az Ips
nevű szukát tenyésztettem ki.
Acanthosexdentatus
Tölgy-,
cser-
és diórönkből
a Plagionotus
arcuatus
L., Cerambyx
cerdo
L.
nevű cincéreket és igen nagy mennyiségben Xyleborus monographus F. m ű szakilag k á r o s szúfajt és a Platypus cylindrus F. törzsszút neveltem. Természetesen az itt felsorolt rovarok csak a főkárosítók voltak, de eze ken k í v ü l sok m á s faj is károsított. A t o v á b b i a k b a n m é g újabb károsítok előjövetelét is v á r o m a laboratóriumban elhelyezett költetőszekrényekben. A telepen a fertőzés veszélyessége a rajzás idejéig fokozódik — különösen a lombfafajoknál. Október 2-án a Budapesti F u r n é r és L e m e z m ű v e k e t látogattuk meg. A károsítás itt is elég erős volt, b á r a hárosi telepnek nyomába sem érhetett. A kitenyésztett károsítok a következők voltak: Fenyőből pogóbogarat,
az Anobium a Tetropium
cinus aedilis neveltem.
L. nevű cincéreket és tömegesen az Ips typographus
Lombfákból
slriatum Oliv. (domesticum, castaneum L,, Criocephalus
a Pyrrhidium
sanguineum
Geoffr.) rusticus
L., Plagionotus
n e v ű kis k o L., Acantho-
nevű szút
arcuatus
L. és a
Cerambyx cerdo n e v ű cincéreket tölgyből és csertölgyből, Leperisinus fraxini Panz. n e v ű szút kőrisfából, Xyleborus monographus F.-et, a szarvastölgyszút igen n a g y mennyiségben a tölgyből k a p t a m , a Xyleborinus saxeseni Rtzb.-t pedig diórönkből neveltem. Ezeken kívül n y á r r ö n k ö n olyan nagy mennyiségben találtam a Pholiota destruens Fris. nevű gombát, amilyen mennyiséget sem azelőtt, sem azóta még n e m láttam. Október 3-án a Budapesti Fűrészek szolnoki telepére utaztunk, ahol a károk szintén nagyok voltak, különösen az importfenyőben. Mint érdekessé get megjegyzem, hogy az itt tárolt hazai tölgy- és csertölgyrönköket a szúk nem t á m a d t á k m e g . Kitenyésztett károsítok a következők voltak: Fenyőből a Tetropium. castaneum L., Criocephalus clxamus sartor F. n e v ű cincéreket, az Ips typographus
Boern.
rusticus L. és a MonoL. és Ips sexdentatus
n e v ű szúkat tenyésztettem ki.
Lombfákból
a Plagionotus
arcuatus
L. és a Pyrrhidium
sanguineum
L.
nevű cincérek jöttek elő. Október 8-án a Nugatmagyarországi Fűrészek szombathelyi telepére utaztunk. A károsítás itt aránylag kicsi. Legnagyobb k á r t a hazai tölgyben, csertölgyben észleltünk, ami a bizottságnak feltűnt. A rönkök a fűrészüzem vezetőjének bejelentése szerint a sárvári, szombathelyi, keszthelyi, északzalai és vértesi erdőgazdaságok területéről s z á r m a z t a k . Itt a bizottság megállapí totta azt, hogy a tölgyben fellépő szúkárosítók elszaporodása az erdőgazda ságok területén kezdődött. Az említett erdőgazdaságokban a tölgy- és cser rönkök sokáig az erdőn feküdtek és ez okozta a szúk fellépését. A r ö n k ö k n e k az erdőben t ú l sokáig való tárolására m u t a t az a t é n y is, hogy a r ö n k ö k n e k azon az oldalán, ahol azok a talajon levő alommal közvetlenül érintkeztek, a Clitocybe mellea Vahl. rhizomorphái jól l á t h a t ó k voltak. A szombathelyi fűrészről laboratóriumba beszállított anyagból a következő károsítókat tenyész tettem ki: Fenyőből Sirex gigás L - t , Pissodes piniphilus Herbst.-et. Lombfákból a Cerambyx cerdo L. n e v ű cinéért, Leperisinus
fraxini
Panz.
és a Xyleborus monographus F. nevű szúkat neveltem ki. Október 9-én a Nyugatmagyarországi Fűrészek lenti telepét kerestük fel. A károsítás igen n a g y m é r v ű volt, különösen az importfenyőben, de nagy volt a k á r a hazai származású tölgyben és csertölgyben is. Ezen a telepen
nemcsak a Nyugatimagyarországi Fűrészek rönikanyagát tárolták, h a n e m köz vetlenül m e l l e t t e kétoldalt a zalaegerszegi erdőgazdaság lenti erdészete fa a n y a g á n a k egy részét is ideszállították. A vizsgálatot természetesen ezekre is kiterjesztettük. A kitenyésztett károsítok a következők voltak: Fenyőből Tetropium castaneum L. n e v ű cincér, Blastophagus piniperda L., Ips typographus L. és Ips sexdentatus Boern. n e v ű szúk. Lombjukból a Cerambyx Cerdo L., a Pyrrhidium sanguineum L. és a Plagionotus arcuatus L. n e v ű cincérek, v a l a m i n t a Xyleborus monographus F., Xyleborus dryographus Rtzb. és a Xyloterus lineatus Oliv. n e v ű szúk jöttek
elő. A Blastophagus piniperda L. a zalaegerszegi erdőgazdaság rakodójára összegyűjtött és kéregben hagyott fenyő-tűzifából jött elő oly n a g y m é r t é k ben, hogy a fenyő k é r g e olyan képet m u t a t o t t , m i n t h a sör éttel lőttek volna bele. Ugyancsak az erdőgazdaság rakodóján felhalmozott erdeifenyő r ö n k ö k ből jött elő a Xyloterus lineatus Oliv. nevű műszakilag káros szú is. Az e r d ő gazdaság az erdeifenyő-törzsekből faragott épületfát állított elő, a törzseket azonban sokáig k é r e g b e n hagyta, későn kezdte azokat faragni és közben a szúk a le n e m kérgezett erdeifenyő-rönkökben elszaporodtak. Október 10-én a Délmagyarországi Fűrészek barcsi telepét vizsgáltuk meg. A k á r az importfenyőben igen nagy volt, de érzékeny károsítást l á t t u n k a hazai tölgy- és k ő r i s r ö n k ö k b e n is. amelyek a nagyatádi erdőgazdaság t e r ü letéről származtak. Kitenyésztett károsítok az alábbiak: Fenyőből a Tetropium castaneum L. és a Criocephalus cincéreket, az Ips typographus L., Ips sexdentatus Boern.
piniperda
rusticus L. n e v ű és a Blastophagus
L. n e v ű s z ó k a t neveltem.
Lombfákból
a Xyleborus
monographus
F., Xyleborus
dryographus
Rtzb.
és a Hylesinus crenatus F. n e v ű szúk jöttek elő. Visszafelé jövet megtekintettük a somogyszobi vasúti rakodót is, ahol a vakodóra frissen szállított tölgy- és cserrönkökben a károsítás elég nagy volt. Az észlelt károsítok a következők voltak: Pyrrhidium sanguineum L., Plaaionotus
arcuatus
L. n e v ű
cincérek
és a
Xyleborus
monographus
F.
nevű
tölgyszarvas szú károsítottak. A rönkök m é g a téli vágásból s z á r m a z t a k és csak október 10-e körül Viozták be azokat a somogyszobi rakodóra, t e h á t közel egy évig az erdőn hevertek k é r e g b e n . Ugyancsak október 10-én t e k i n t e t t ü k m e g a kaszópusztai erdei rakodót is. A rakodón tölgy- és cserrönkök voltak elég nagy mennyiségben, de a r ö n kök a n n y i r a tele voltak szúrágással, hogy a rágcsálók úgy t ű n t fel, m i n t h a fűrészporral szórták volna azokat be. Itt a Xyleborus monographus F. és a Xyleborus
dryographus
Rtzb.
szaporodtak el.
O k t ó b e r 16-án az Északmagyarországi Fűrészek ládi fűrészüzemét láto gatta m e g a bizottság. A károsodás itt is igen n a g y volt. F^ülönösen a z i m p o r t fenyőben, de a hazai tölgyrönkökben is sok károsító élt. A következő k á r levőket figyeltem m e g : Fenyőben a Tetropium castaneum céreket és a Polygraphus polygraphus
Boern.
L., Criocephalus rusticus L. n e v ű cin L., Ips typographus L., Ips sexdentatus
n e v ű szúkat.
Lombfákban a Pyrrhidium sanguineum L. n e v ű cincért, a Xyleborus nographus F. és Xyleborus dryographus Rtzb. n e v ű szúkat.
mo
Mint feltűnőséget megemlítem, hogy a tölgyrönkökben oly erős volt a Stereum frustulosum Pers. n e v ű gomba támadása, hogy a m e g t á m a d o t t r ö n -
kök szijácsát teljesen befüllesztette. Ez a jel megint a r r a m u t a t , hogy a rönkök sokáig az erdőn hevertek. F e l n é m e t felé utazva a bizottság a Kelet- és N y u g a t b ü k k i állami erdőgaz daságok egy-egy rakodóján tárolt rönkök rovarkárosítóinak megvizsgálását is t e r v b e vette. Megállapította a bizottság, hogy az ott tárolt tölgy- és cserrönkök kizárólag egy évnél régebbi döntésűek, alátétfák n é l k ü l feküsznek a földön és a fentebb említett rovarkárosítók m i n d felismerhetők voltak bennük. E n n e k alapján megállapítható, hogy a rovarok által megtámadott rönköket m á r az erdőből fertőzötten szállítják a fűrészüzemek területére. Október 16-án vizsgáltuk m e g az Északmagyarországi Fűrészek felnémeti üzemének r ö n k t e r é t is, ahol csak lombfát v á g n a k fel. Az innen beküldött anyagból a következő károsítókat n e v e l t e m k i : Bostrychus capucinas L. nevű csuklyásbogarat, a Pyrrhidium sanguineum L. nevű cincért és a Xyleborus monographus F. nevű szút. A r o v a r o k o n kívül igen n a g y m e n n y i s é g b e n borította a tölgy- és cser rönköket a Stereum frustulosum Pers. n e v ű gomba is. A bizottság azt is megállapította, hogy a b ü k k i erdőgazdaságok két-három éves döntésű, akkor értékes vastag és hosszúméretű t ö l g y r ö n k ö k e t küldtek be az említett fűrész üzemek rakodójára, amelyeket m i n d a szú, mind pedig a gomba erősen meg támadott. Október 18-án a Budapesti F ű r é s z e k budapesti üzemét néztem végig, ahol lombfa rönköket dolgoznak fel. A k á r a hazai tölgyben és a csertölgy ben igen n a g y volt. I t t a következő k á r o s í t ó k a t t a l á l t a m : Phymatodes testaceus L., Pyrrhidium graphus F.
sanguineum
L., Plagionotus
arcuatus
L. és Xyleborus
mono
Különösen a cincérkárosítók léptek fel erősen. Október 27-én a Nehézipari Minisztérium alá tartozó Szénbányászati Tröszt t a t a b á n y a i telepét vizsgáltam m e g , ahol m i n t e g y 40 000 m lucfenyő volt tárolva. Az itt tapasztalt károsítok a következők voltak: Tetropium casta 3
neum
L., Criocephalus
rusticus
L., Monochamus
sutor
L. és az
Acanthocinus
aedilis L. nevű cincérek. A r ö n k t e r e k e n fellépett károsítókat k é t csoportra oszthatjuk. Az első csoportba az importfenyő károsítóit soroljuk, a második csoportba pedig a hazai tölgy és csertölgy károsítói tartoznak. Az importfenyőben legnagyobb k á r t a cincér-íélék okozták, név szerint a Tetropium aedilis L.
castaneum
L., a Criocephalus
rusticus
L. és az
Acantriociniis
A fenyő-félék kérge alatt élő szúk az ipari választékokban k á r t n e m okoztak, ellenben veszélyessé válhatnak a fűrésztelepek közelében levő olyan erdőgazdaságokra, ahol l u c - és erdeifenyőt nevelnek, pl. Lenti, Barcs, Ládi fűrészek. Ezekre a fűrészekre n e m lett volna szabad importfenyőt szállítani, vagy szállítás előtt a fenyőt le kellett volna kérgezni. Ugyanez áll a fenyő félékben élő egyéb műszakj károsítókra is (cincérek). A fenyő-félékben fel lépő károsítok ellen tehát csak úgy t u d u n k védekezni, ha a fenyőrönköket kitermelés u t á n azonnal lekérgezzük. Fellehetné valaki azt a k é r d é s t is, hogy miért n e m kérgeztették le a beérkezett fenyőrönköket a fűrésztelepek? Erre vonatkozólag iazt felelhetjük, hogy egyrészt a károsítok m á r b e n t éltek a kéreg alatt, illetve a fa belsejében, másiészt pedig az ott tárolt hatalmas tömegnek kézzel lekérgezése oly nagy m u n k á t vett volna igénybe, a m i t a fű résztelepek n o r m á l i s üzemeltetése n e m bírt volna el. I t t m i n t érdekességet megjegyzem, hogy l á t t a m a Szénbányászati Tröszt t a t a b á n y a i telepén Pauli
István üzemvezetőhelyettes újítását, egy olyan kérgezőgépet, a m e l y n e k b e szerzését a fűrészüzemek részére is ajánlom. A hazai cser- és tölgyrönkök védelmére a r ö n k ö k mielőbbi feldolgozását javaslom, n e várják b e az erdőgazdaságok azt, a m í g a rönk az erdőn befülled, h a n e m idejekorán szállítsák ki az erdőből szellős rakodóra, h o g y ott a rönk mielőbb kiszáradhasson és o n n a n úgy szállítsák a fűrésztelepekre, ahogyan a fűrészüzemek m u n k a t e r v e azt megkívánja. Természetesen nemcsak az erdőgazdaságokat érheti vád a rovarkárosítók n a g y m é r v ű elszaporodása miatt, h a n e m a fűrészüzemeket is. A baj legfőbb okát a b b a n l á t o m hogy a fűrészüzemek rönktere a r á n y l a g kicsi, a kis t e r ü l e ten összegyülemlett nagytömegű rönköt n e m tárolják szabályosan. Ez alatt azt értem, h o g y a rönköket levegősen kellene tárolni, hézagos máglyákban, n e m pedig olyan össze-vissza egymásra dobált állapotban, amilyenbe azok a vasúti kocsikból való kirakásuk folytán kerültek, hogy addig is száradhas sanak, amíg feldolgozásuk megtörténik. A fűrészek kis kapacitása is egyik oka az a n y a g r o m l á s n a k . A fűrészek nem képesek feldolgozni a lökés szerűen beérkezett nagytömegű anyagot. Ezért ajánlatos volna fűrészeink korszerűsítése, v a g y n é h á n y új fűrésztelep létesítése az olyan vidékeken, ahol túlnyomóan cser- és tölgyrönköt termelnek. Figyelmet kellene fordítani a fű résztelepeknek a r r a is, hogy a tárolt rönköket a beérkezés sorrendjében v á g j á k fel, továbbá gondoskodni kellene arról is, hogy a r ö n k t e r e k e t tisztán t a r t sák. Legalább é v e n t e egyszer a hulladékot és a gyomokat t a k a r í t s á k el. Ha az e l m o n d o t t a k a t megszívleljük, akikor a r ö n k t e r e k rovarfertőzöttsége a m i n i m u m r a csökken és ezzel népgazdaságunkat igen n a g y anyagi károktól óvjuk meg.
Megjegyzés az akácmagnak vetéshez való előkészítésére Az Erdő 1958. évi márciusi számában Tompa Károly rámutatott arra, hogy az akácmag keményhéjúsága az egyes minták között is nagyon különböző, és így a leghelyesebb forrázási módszert magának az erdészetnek kell elővizsgálatokkal ki kísérleteznie. Gondolom, nem lesz érdektelen ezért, ha erre vonatkozó gyakorlati ta pasztalataimat közreadom. Az akácmag kétféle színben fordul elő: az egyik szürke, a másik fekete. Tapasz talatom szerint mindkettő csírázóképessége jó, csak a szürkének a héjában a csírá zásgátló anyag \kevésbé van kifejlődve, mint a feketéében. Erre a vetésre való elő készítés során, a forrázáskor, illetve áztatáskor figyelemmel kell lenni*. Az előkészítés különbözősége miatt célszerű a kétféle magot már külön gyűjteni, meg kell ''nézni, hogy melyik fa milyen magot terem. A világos színű mag áztatásához a vizet csak annyira melegítem fel, hoígy at ujjam kibírja a víz hőfokát. Ezt reá öntöm a hordóban már előre elhelyezett magra és 12 óráig hagyom rajta. Ez után a vizet rostán át leöntöm róla és a magot további 10 órán át pihentetem a hordóban. A sötét színű akácmagnak a forrázásához a vizet forráspontig melegítem fel, ráöntöm a hordóba helyezett magra és 'két percig rajta hagyom állandó keverés mellett. A két perc eltelte után a vizet hideg víz hozzáöntésével annyira {hűtőm le, hogy a víz hőfokát az ujjam elbírja. Ebben hagyom azután állni 12 órán keresztül, majd leöntöm róla és ugyanúgy pihentetem, mint a világos színű magot. Ha vegyes színű akácmagot kell vetésre előkészítenem, akkor a vizet suhogásig felmelegítem, reá öntöm a magra, de csak egy percig hagyom rajta keverés mellett, majd ugyanúgy lehűtöm és pihentetem, mint a sötét színű magot. A szürke színű mag könnyebb csírázását a természetben is megfigyelhetjük. Ha a földrehullott hüvely kinyílik, a mag a földre hull és a tavasz folyamán felmelegedő tataijon a szürke magok több napos esőzés után minden egyéb segítség nélkül Zcicsíráznak. Szabó Ferenc erdész, Börzsönyirtás
