A psziché természete

JANE ROBERTS

A psziché természete ÉS EMBERI KIFEJEZŐDÉSE

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2003 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jane Roberts / The Nature of Psyche Co-published by Amber-Allen Publishing and New World Library California, 1994 Fordította Pordán Ferenc

Jane Roberts: A psziché természete 2

TARTALOM

JANE ROBERTS ELŐSZAVA.................................................................3 1. A PSZICHÉ KÖRNYEZETE................................................................9 2. ÁLMODÓ PSZICHÉTEK ÉBREN VAN...........................................25 3. ASSZOCIÁCIÓK, ÉRZELMEK ÉS ÚJ VISZONYÍTÁSI RENDSZER........................................................................................40 4. A PSZICHÉ ÉS A SZEXUALITÁS KAPCSOLATA. A FÉRFI ÉS A NŐ - A NŐ ÉS A FÉRFI...........................................60 5. PSZICHÉ, SZERETET, SZEXUÁLIS KIFEJEZŐDÉS ÉS KREATIVITÁS..................................................................................82 6. A SZERETET NYELVE. KÉPEK ÉS SZAVAK SZÜLETÉSE......103 7. A PSZICHÉ, A NYELVEK ÉS AZ ISTENEK.................................117 8. ÁLMOK, KREATIVITÁS, NYELVEK ÉS „KORDELLÁK".........135 9. A TISZTA ENERGIA JELLEMZŐI, A PSZICHÉ ENERGETIKÁJA ÉS AZ ESEMÉNYEK SZÜLETÉSE................................................154 10. JÁTÉKOK, AMELYEKET BÁRKI JÁTSZHAT. AZ ÁLMOK ÉS AZ ESEMÉNYEK KIALAKULÁSA..................189 11. AZ UNIVERZUM ÉS A PSZICHÉ................................................209


Jane Roberts előszava Amikor ezeket a sorokat írom, már elfeledtem azt a rengeteg névtelen éjszakát, amelyek során Seth, az én transzszemélyiségem ezt a könyvet diktálta. Csak a férjem, Robert Butts által írt jegyzetek emlékeztetnek, milyen események is történtek velünk a könyv elkészültének ideje alatt. Egy dolog biztos: az ülések éjszakáin transzba kerültem, és Seth-ként lediktáltam ezt a könyvet. Az adott napok sikerei és kudarcai többékevésbé a feledés homályába merültek, azonban ezek az oldalak valamilyen módon megőrizték azokat a késő esti órákat, és ilyen értelemben azok tovább élnek. Vajon Seth valóban az én transzszemélyiségem - az idő nélküli pszichológiai birodalmak lakója, aki idővel árnyalt világunkba küldi üzeneteit? Vagy én lennék Seth térben és időben élő transzszemélyisége, aki kis híján megfeledkezett örökségéről? Talán sosem fogok választ kapni ezekre a kérdésekre. Azonban sorozatos élményeim nyilvánvalóvá tették számomra, hogy Seth személyisége rányomta bélyegét az ülésekre és írásaira, és egyfajta egyedi módon talán az én tudatosságomra is. Ha nem „változom Seth-té", ha nem csinálom végig az egészet, ha nem változtatom meg alapvető pszichológiai beállítottságomat - ha Seth nem mosolyog és nem beszél -, akkor nincs a Seth-anyag. Tehát, bár az ülések alkalmával csak két ember van jelen a nappalinkban, mégis joggal mondhatom, hogy nem vagyunk négyszemközt. Jól tudom, hogy voltak olyan esték, amikor „meg kellett volna" tartanunk a menetrend szerinti Seth-ülésünket, azonban mára már elfeledett okok miatt mégsem tettük. Talán úgy éreztem, nem vagyok formában, vagy az íróasztalom mellett ültem, a saját munkámba merülve. Esetleg betoppant egy váratlan vendég, vagy az ünnepek jöttek közbe. Valójában nagyon nyugtalanított az idő gyors múlása, a kézirat elkészítésével kapcsolatos határidő. Azon időszak alatt, amelyet Seth e könyv diktálásának szentelt, Robert legépelte az előző könyv, Az „ismeretlen" valóság (The „Unknown" Reality) két kötetét, és számtalan jegyzetet fűzött hozzá, amelyek összefüggést teremtettek


ezen könyv és Seth korábbi munkái között. Tudtam, hogy az ülések éjszakái alatt Robert értékes időt „vesz el" saját munkájától, és másnap ráadásul az új anyagot is le kell gépelnie, míg nekem mindössze annyit kellett tennem, hogy... mit is? Hogy Seth-té válok. Sok levelezőtársunk ír, kommentálva az ülések drámai eseményeit, és ez az egész ügy kívülről minden bizonnyal egy termékeny pszichológiai dráma. Mindazonáltal a legtöbb ember nem ismeri fel, mennyi időt és munkát igényel lépést tartani Seth látszólag végtelen kreativitásával: az ülések anyagát le kell gépelni, ellenőrizni kell a kézirat elkészültének különböző fázisait, és mindvégig ki kell tartanunk, hogy az ülések az élet mindennapi gondjai ellenére is folytatódhassanak. Rob gépelte le az eddigi könyveket: a Seth megszólalt, a Seth könyvét, A személyes valóság természetét és Az „ismeretlen" valóság mindkét kötetét, ellátta azokat a jegyzeteivel, és ő végezte szinte az összes, a kiadatásukat megelőző munkát. Amikor Seth befejezte ezt a könyvet, Robert még mindig az utóbbi kéziraton dolgozott. Aztán Seth szinte azonnal belekezdett egy újba, Az egyén és a világméretű [tömeges!] események természete (The Individual and the Nature of Mass Events) című munkába. Én ezalatt a saját könyveimen dolgoztam, előkészítettem azokat a kiadásra, meggyőződve arról, hogy Seth semmit sem fog elvenni a kreativitásomból. Mégis, amikor Seth befejezte a diktálást, rámeredtem az anyagra, és azt kívántam, bárcsak ő is tudna gépelni! Visszagondoltam az elfeledett, transzban töltött órákra, új nézőpontból szemlélve azokat - és szinte megijesztett az az egyszerű gondolat, amely ebben a formában korábban nem jutott eszembe: ezek az órák termékenyek voltak. Eredményeket hoztak az idő világában. Ez a transztudatosság - akárhogyan is nevezzük - tudta, mit tesz. És eltűnődtem: vajon milyennek láthat engem Robert, miközben Seth-ként előrehajolok, mosolyogva (az én szemüvegem nélkül, Seth sötétebb szemével), viccelődöm, gesztikulálok és várok, amíg ő hoz nekem (Jane-nek) egy sört. Biztos vagyok abban, hogy létezik egyfajta transzemlékezet, de hagyományos memóriám vajmi keveset jegyzett fel ezekről a transzban töltött órákról. Azonban arra sem egykönnyen vagyok képes emlékezni, hogy a megszokott hétköznapi életemben mi történt az elmúlt napok során, úgyhogy a „valós" és a transzban töltött idő egyformán semmivé foszlik: és ezen a héten újra transzba fogok kerülni, és Seth újra lediktálja egy újabb könyv egy részletét, amelyet Rob mához körülbelül


egy évre fog majd végleges formába önteni. Tehát ez a „ma" szintén a múlt részévé válik majd. A mi fogalmaink szerint. Azért teszem hozzá, hogy „a mi fogalmaink szerint", mert - mindannak ellenére, amit az imént mondtam - maguk az ülések örökké jelen idejűnek tűnnek. Úgy érzem, olyan energiát tartalmaznak, amely megelevenedik Seth szavaiban, így hát azok egyaránt részei a múltnak és a jövőnek is. Ezen szavak mind eredeti és spontán módon, erőteljesen és lendületesen hangzottak el, bár elég lassan ahhoz, hogy Robert képes legyen lejegyezni őket. Mindegyik Seth sajátos hangszínét hordozta taglejtésekkel kísérve, egy élő előadás keretében, és remélem, ezt minden olvasó észben tartja. Transzban töltött órák százai! Íme, itt vannak. De ha én transzban voltam, vajon Seth-ről is elmondható-e ugyanez? Ő bizonyosan éber, aktív, fogékony, törődik az emberekkel egyénileg és általában is, valamint a világgal is. Mégis úgy érzem, hogy tudatosságának csak egy része van jelen az ülések alatt - annak rajtam keresztül kifejeződő része -, így hát akármilyen is Seth eredeti létezésének természete, a mi világunkban való megnyilvánulása pusztán sejtet egy, a jelenlegi megértésünket messze meghaladó pszichológiai komplexitást. Ebben a könyvben Seth kiadatásra kerülő munkái során első alkalommal szenteli magát az emberi szexualitás témájának, kifejtve, hogyan viszonyul az az egyéni és a tömeges pszichéhez, és kapcsolatot teremtve a szexualitás és annak spirituális és biológiai forrásai között. Amint azt a legtöbb olvasónk tudja, Seth már a kezdeti ülések során elnevezett engem Ruburtnak, a férjemet, Robot pedig Joseph-nek. Elmagyarázta, hogy ezek a mi teljes személyiségünk nevei, és engem valamelyest mulattatott, hogy az én nevem férfinév, valamint hogy Seth néha férfiként hivatkozik rám. Sok tanulónak is elárulta a személyiségnevét, és számtalan alkalommal folytattunk rengeteg élénk beszélgetést a nevek nemet jelölő tulajdonságáról. Mára felfedeztük, hogy az ilyen utalások a mi, nemeknek tulajdonított minőségekkel kapcsolatos, meglehetősen korlátolt fogalmainkhoz igazodnak, mivel Seth a könyvében egyértelművé teszi, hogy a psziché nem női és nem férfi, hanem „maga a szexuális beállítottság tárháza". Kihangsúlyozza az emberiség biszexuális természetét, és a biszexualitás jelentőségét mind spirituális, mind biológiai értelemben. Ám Seth biszexualitás kifejezése sokkal hatalmasabb és komplexebb fogalom annál, mint amit általában ez a kifejezés sugall, és ő ezt a nemi meghatározások alapvető forrásának tekinti. Melyek ezek a meghatározások? Hány alapvető ezek közül, és hány tanult definíció?


Olyan kérdések ezek, amelyeket Seth is felvet. Sőt, a szexualitásról szóló értekezésébe beágyazta a nyelvek születését és „a rejtett Isten" természetét is. A psziché azonban nem csak a nemi irányultság tárháza, de olyan lappangó képességeket és tulajdonságokat is tartalmaz, amelyek külső ingerek hatására lépnek működésbe. A harmadik fejezetben Seth azt mondja: „az egyes matematikai formulák nincsenek bevésve az agyba, azonban veleszületetten jellemzők az agy szerkezetére, és benne foglaltatnak annak létezésében". Seth szerint saját vágyaink, fókuszaink és szándékaink határozzák meg, milyen belső információkat hívunk elő a rendelkezésünkre álló végtelen területekről. Ő látja, hogy minden tudás egyszerre létezik, nem száraz adatokként vagy feljegyzésekként, hanem az őket érzékelő elme által élővé varázsolva. A múlt és a jelen elméi nyitva állnak előttünk, vagy legalábbis a tartalmuk elérhető számunkra, nem egyfajta parazita kapcsolat, hanem eleven csere által, amelyben az összes különböző korból származó tudás gazdagítja az összes többi történelmi kor tudását. Seth spirituális és biológiai valóságot ad a tudás ezen szövetségének. Ha ezeket az állításokat az oktatásra vonatkoztatjuk, az elképesztő dolgokat eredményez: az információ gépies ismételgetésén túl iskoláink és egyetemeink a lehető legtöbb területtel ismertetnek meg bennünket, mivel ezek külső aktivátorokként működnek, előhozva a természetes belső tudást, olyan készségeket léptetve működésbe, amelyek csak a külső világból érkező megfelelő impulzusokra várnak. Mialatt Seth ezt, a psziché lehetőségeinek és információbefogadási módjának szentelt könyvet diktálta, úgy tűnt, a saját élményeim - mint mindig - az ő tézisét megerősítő leckék szerepét töltik be. Például Seth épp hogy csak belekezdett a munkába, amikor hirtelen egy, a művészetfilozófiáról és művészeti technikákról szóló könyv pszichikus befogadója lettem. A könyv anyaga arra engedett következtetni, hogy Paul Cézanne-tól, a huszadik század elején elhunyt híres francia festőtől származik. Seth Az „ismeretlen" valóságban kezdte el kifejteni a világképek lényegét. Egyszerűen fogalmazva: a világkép az egyéni élet élő pszichológiai képe annak tudásával és tapasztalásával, amely fogékony és életképes marad hosszan azután is, hogy a fizikai élet véget ér. Tehát az általam érzékelt anyag nem személyesen Paul Cézanne-tól érkezett, hanem az ő világképéből származott. Valójában miközben e könyv anyaga áramlott hozzám, úgy éreztem magam, mint egy titkárnő, akinek mentális úton diktálnak. De micsoda


diktálás volt ez! Ez a kézirat nem pusztán magával ragadó képet adott egy zseni munkájáról, de egy olyan terület - a művészet - szakirányú tudását is közvetítette, ahol én a legjobb esetben is csak amatőrnek számítok. Seth maga írta a könyv előszavát, az ülések során egyrészt a saját, ezzel a kötettel kapcsolatos anyagát diktálva, majd átváltva a Cézanne-könyv bevetésére. A Paul Cézanne világképe (The World View of Paul Cézanne) 1977ben jelent meg a Prentice-Hall kiadónál. Amint befejeztem, részem volt egy hasonló tapasztalásban, épp amikor Seth a jelen könyv végére ért. Az Egy amerikai filozófus halálon túli naplója: William James világképe (The Afterdeath Journal of an American Philosopher. The World View of William James) című könyv hasonló módon született, akár egy mentális diktálás: azonban míg a Cézanne-könyv kifejezetten a művészetről szólt, a James-anyag szélesebb körű volt. Kiterjedt a James halála utáni világra, és lefedte az amerikai történelem teljes egészét, a spiritualitás, a pszichológia és a demokrácia összefüggéseiben. Seth véleménye szerint mindannyian képesek vagyunk ráhangolódni az ilyen „plusz" információkra, de saját vágyainknak és szándékainknak megfelelően kapjuk meg azokat. Például a Cézanne-könyvet a saját, a művészet iránt tanúsított érdeklődésem segített működésbe hozni, és az, hogy Robert oly nagyra értékelte e festő műveit; a James-anyagot pedig a saját, William James munkái iránt tanúsított kíváncsiságom, és Róbertnek a James munkái iránt érzett nagyrabecsülése hívta elő. Seth fenntartja, hogy gyakran érkezik az elménkbe belső információ, bár saját egyéni pszichénken áramlik keresztül, és az életünk beárnyékolja azt, így rendszerint nem ismerjük fel valódi forrását. Néha ez az álmodás során vagy ihletett állapotban történik meg: például a feltalálók egy adott ötletet esetleg a jövőből kapnak, vagy egy archeológus a múltból érkező információ hatására fedez fel egy ősi leletet. Seth azt állítja, belső tudásunk rendszerint oly simán és lágyan vegyül el jelenlegi dolgainkkal, hogy csak ritkán ismerjük fel annak forrását, mégis ez biztosít megbízható, folyamatos információáramlást az egyén és a fajunk számára, egy olyan pszichológiai forrás révén, amellyel mindannyian kapcsolatban állunk. Mélységeiben tárgyalja a korai ember tapasztalását és az érzékelés akkoriban uralkodó, a jelenlegitől eltérő szerkezeteit, és kihangsúlyozza, hogy fajunk mindig hozzáférhetett a „belső adatokhoz", tehát a tudás forrása sohasem kizárólag a külső körülményekből állt. Seth véleménye szerint ez alakítja ki a tudás azon belső testét, amely a mi


rendszerezett, objektív, információtároló társadalmi folyamataink alapját képezi. Tehát ebből az következik, hogy a megérzések részei az evolúciós módosulásoknak, így a különböző fajok már a jelenben felkészülhetnek, hogy végrehajtsák a jövőben szükségessé váló változtatásokat. És mindeközben Seth, ahogy mindig, most is nagy hangsúlyt helyez a lehetőségekre, amelyek életbevágóan fontos szerepet töltenek be az egyén és a faj fejlődésében, és a szabad akarat alapját jelentik. Véleménye szerint a psziché az álomállapot során elsősorban a lehetséges cselekedetekkel kísérletezik. Említést tesz az emberiség tömeges álmairól, mivel ezek biztosítják azt a belső eszközt, amelynek segítségével az ember kialakítja a világméretű eseményeket. A psziché egyéni, ám összességében minden psziché képes kapcsolatba lépni a közös pszichével. Mindazonáltal - amint azt Seth egyértelművé teszi - ez a könyv nem egy, a pszichéről szóló tanulmány. Segítségével minden olvasó közvetlenebb módon teremthet kapcsolatot saját egyéni pszichéjével. Sok gyakorlatot tartalmaz, amelyek megismertetik az egyént az Én mélyebb részeivel, és ösztönzik az olvasót, hogy sok szinten kutasson mélyebb gondolataiban és tapasztalásaiban. A szexualitással kapcsolatos eltorzult hiedelmek például gátolhatják a pszichikus és spirituális fejlődést, és Seth kimerítően tárgyalja ezt a témát. Érinti a férfi és női homoszexualitás kérdését is, annak egyéni és társadalmi hatásaival együtt. Alig várjuk, hogy a nyilvánosság elé tárjuk ezt a sajátos anyagot, mivel sok olvasónk kérdezett minket levélben Seth-nek a szexualitással kapcsolatos álláspontjáról. Ez a vágy Seth láthatólag végtelen kreativitásával társulva, arra az elhatározásra juttatott bennünket, hogy mostantól a Seth-könyvekben jóval kevesebb jegyzet lesz. Az „ismeretlen" valóság két kötetében Robert megpróbálta rendszerezni Seth különböző témákról alkotott álláspontjait, visszavezetve azokat a korábbi könyveihez (és gyakran ki nem adott anyagokhoz is), megmutatva azt a kontextust, amelyben az adott könyvek megszülettek. Ezen könyv tartalmazza a szokásos, az üléseken született jegyzeteket, de az olvasónak saját magának kell nyomon követnie az elméletek fejlődését, és összefüggést teremtenie Seth jelenlegi és korábbi könyvei között. Amikor ezeket a sorokat írom, Seth már nagyjából lediktálta Az egyén és a világméretű események természete című könyvet, amely ki fogja fejteni, hol és hogyan válnak világméretű eseményekké az egyéni


hiedelmek. Én előkészítettem a kiadatásra Az emír tanítása a mágia helyes használatáról (Emir's Education in the Proper Use of Magical Power) című kötetet, amelynek teljes első fejezete egy álom során „jött le", és a Hetes, a mindenekfelett való lélek további iskolája (The Further Education of Oversoul Seven) című munkát. Seth és jómagam könyvei is kétségkívül a psziché hatalmas kreativitásának bizonyítékául szolgálnak, valamint azon képességének, hogy egyformán tudja érzékelni és hasznosítani a belső, illetve a külső környezetből érkező információkat. Az én esetemben ez a kreativitás az írásban nyilvánul meg. Másoknál lehet, hogy a családi kapcsolatok és érzelmek terén jelentkezik, vagy különféle művészeti tevékenységekben, a tudományokban, a sportban vagy egyszerűen abban, hogy életük minőségét új, gazdagabb szintre emelik.

***

1. A psziché környezete 752. ÜLÉS, 1975. JÚLIUS 28., HÉTFŐ, 21:25 (Vacsoraidőben azt mondtam Jane-nek, hogy ma este egy újabb könyvet kezd majd el diktálni Seth-ként — azon „energiaszemélyiségesszenciaként", aki akkor szólal meg rajta keresztül, amikor ő transzállapotban van —, és hogy most ő maga fogja elkészíteni a jegyzeteket is. En rögzítem az üléseket, dátumozom őket, és feljegyzem a legszükségesebb dolgokat, így Jane majd ezen anyag köré csoportosítva képes lesz összeállítani a saját jegyzeteit. Az volt az elképzelésem, hogy amint a gyorsírással készített feljegyzéseket legépelem, Jane azonnal hozzáadhat bármit, amit csak akar, a transzállapotaival, érzéseivel és gondolataival kapcsolatban, amíg az ülés körülményei még frissen élnek az elméjében. Mondtam neki, nem törődöm azzal, hogy a könyv rövid vagy hosszú lesz-e — és azzal sem, hogy hat hónap, egy vagy akár öt év alatt készüle el, hogy hetente egy vagy két ülést tart-e, vagy csak havonta egyet; mindenképpen megszületik a könyv, és övé lesz e „megnyugtató bölcsesség". S ha inkább azt szeretné, hogy egyáltalán ne legyenek jegyzetek, nekem az is tökéletesen megfelel.


Seth három hónappal ezelőtt, az április 23-án tartott 744-ik ülésen fejezte be legutóbbi könyve, Az „ismeretlen" valóság diktálását. Jane a mai nap folyamán végre beismerte, hogy azóta azért tartott csak hét ülést, mert nem akarta, hogy túl sok pluszmunkám legyen, mivel annyira lefoglaltak a könyv bonyolult jegyzetei. Amint rájöttem, miért késlekedett, elhatároztam, hogy ráveszem, folytassa a munkát a Sethanyaggal, mégha jelenleg nem is fejezte be a saját könyvét, a Pszichikus politikát (PsychicPolitics). Jane szinte egy szót sem szólt vacsora alatt, miután előálltam az új könyv ötletével. - Megleptél engem - mondta 21 óra 10-kor, mielőtt elkezdtük volna az ülést. — A hiúságomra apelláltál, vagy valami ilyesmi... - Pont, ahogy terveztem - feleltem. Nagyon elnézőnek kell lenned velem. Ha én írom majd a jegyzeteket, nem lesz belőlük sok. És nem vagyok biztos abban, hogy ma este el kellene kezdenünk egy új könyvet. Legalábbis egyetlen ötletem sincs. —

Neked nem is kell, hogy legyen — viccelődtem. — Mihez lenne inkább kedved1? Belekezdeni egy könyvbe, vagy szülni egy gyereket'? —

Ehhez — vágta rá azonnal, az ülésre célozva. — A gyermekáldás gondolatának megszokására azonban van kilenc hónapod. Es én még azokra a könyvekre sem készültem fel, amelyekről már beszéltünk: a Krisztus-könyvre vagy a múlt hónapban említett munkára a kulturális valóságról. Úgyhogy miről is szólhatna egy új könyv ? —

Elnevettem magam, látván, hogyan húzza az időt. Beszélgettünk néhány percig, aztán Jane megszólalt, némileg csodálkozva: — Azt hiszem, már tudom, mi lesz a címe: A psziché természete, kettőspont: És emberi kifejeződése. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, ez lesz az... Szóval úgy tűnt, épp azon vagyunk, hogy belekezdjünk egy nagyszerű, új Seth-könyvbe, Jane jelentős — valójában elengedhetetlen — segítségével. Megértettem, hogy ő kissé aggódik amiatt, hogy Seth minden előzetes bejelentés nélkül belevág egy új könyvbe, de ugyanakkor semmi kétségem sem volt afelől, hogy Seth - és Jane — képes lesz a dologra. És azt akartam, hogy Jane kreatívan részt vegyen egy folyamatos munkában. Úgy gondoltam, ez képezhetné mindennapi életének alapját.


- Amint megvan a kapcsolat, hozzákezdünk — mondta Jane. Néhány percig csendben üldögéltünk, vörösbort kortyolgatva. Jane rágyújtott egy cigarettára. Hallgattunk. - Már jön - mondta. — Már csak egy perc, hogy összeszedjem magam... Aztán, 21 óra 25 perckor, elég szaggatottan elkezdte:) Nos... (—Jó estét, Seth.) Nincs előszó. Első fejezet: Beleszülettek az életnek nevezett körülményekbe, majd elhagyjátok azokat. Érkezésetek és távozásotok között leéltek egy életet. Az élet és a halál közt függve - legalábbis számotokra így tűnik - saját lényetek természetén tűnődtök. Megvizsgáljátok a tapasztalataitokat, és tanulmányozzátok a múlt hivatalos történetét, azt remélve, hogy meglelitek bennük a saját valóságotok természetére vonatkozó iránymutatásokat. Életetek látszólag azonos a tudatosságotokkal. Ennélfogva úgy tűnik, hogy önmagatokról alkotott tudásotok fokozatosan nő, ahogy öntudatotok fejlődik a születésetektől kezdve. Továbbá úgy tűnik, hogy tudatosságotok találkozni fog a halállal, és Én-tudatotok nem éli túl ezt a randevút. Talán vágyakozva és szinte reményteli nosztalgiával gondoltok gyermekkorotok vallására, és egy olyan hiedelemrendszerre emlékeztek, amely halhatatlanságot biztosított számotokra. A legtöbben közületek valamiféle személyes és közvetlen bizonyítékra vágytok, és valamiféle belső bizonyosságot kerestek arra nézvést, hogy az egyéniségetek nem ér véget egy csapásra a halálotok pillanatában. (21:35) Minden ember ösztönösen tudja, hogy a létezése valamilyen módon fontos, és van valamiféle értelem, amely — habár rejtett módon - egy nagyobb teremtő mintához kapcsolja az egyént. Mindenki érzékeli időnként a saját célját, és mégis sokan frusztráltak, mivel ezt a belső célt nem ismerik tudatosan, és nem értik meg egyértelműen. (Rövid szünet.) Gyermekkorotokban tudtátok, hogy a felnőttkor felé haladtok. Életben tartott titeket az eltervezett képességekbe vetett hitetek: magától értetődőnek vettétek, hogy a tanulás és a növekedés folyamatában vesztek részt. Mindegy, mi történt veletek, egyfajta elvont pszichikai közegben éltetek, amelyben lényetek ragyogó és életerős volt. Tudtátok, hogy a valamivé válás állapotában vagytok. A világ ebben az értelemben szintén a valamivé válás állapotában volt. A magánéletben és a világ színpadán folyamatosan jelen van a tett. Könnyű magatokra vagy a világra tekinteni, vessző, látni magatokat és


hipnotizálttá válni jelenlegi állapototoktól, amitől mindenféle változás és növekedés lehetetlennek tűnik számotokra, s hasonlóképpen látjátok a világot is. Törvényszerű, hogy nem emlékeztek a születésetekre. Bizonyára úgy tűnik, a világ születésére sem emlékeztek. Mindazonáltal van egyfajta születés előtti történelmetek - amint a világnak is megvan a születésetek előtti történelme. (Rövid szünet 21:49-kor.) A tudósok még mindig titkolóznak egymás előtt. A természettudományok azt a látszatot keltik, hogy a századok egymás utáni sorrendben léteznek, miközben a fizikusok már felismerték, hogy az idő nemcsak, hogy a szemlélőtől függ, de minden esemény egyidejű. A régészek továbbra is vígan folytatják a „múlt" civilizációinak datálását anélkül, hogy valaha is megkérdeznék maguktól, mit is jelent a múlt - vagy azt mondanák: „Ez az én nézőpontomból tekintett relatív (aláhúzva) múlt". A csillagászok a világűrről beszélnek és olyan galaxisokról, amelyek mellett a sajátotok eltörpül. Az általatok ismert világban vannak háborúk is, háborús hírek és a pusztítás próféciái. Mindezek ellenére az egyének, a világ számára ismeretlen, névtelen férfiak és nők egy ébredő, határozott megerősítést éreznek magukban, amely azt mondja: „Fontos vagyok. Célom van, még ha nem is értem, mi az. Életem, amely oly jelentéktelennek és eredménytelennek tűnik, mégis elsőrendű fontossággal bír valamiféle általam nem ismert módon." Pont. Bár foglyul ejtett titeket egy látszólag frusztráló élet, bár családi gondok gyötörnek, aggódtok a betegségek miatt, úgy tűnik, minden gyakorlati célkitűzésetekben vereséget szenvedtek, mégis minden egyes ember személyiségének egy része kikel ezen csapások és elbátortalanítások ellen, és olykor-olykor, legalább futólag, egy pillanatra megérzi tagadhatatlan, maradandó érvényességét. Ez minden egyes egyén azon „tudó" részéhez szól, amelyet én önmagamnak nevezek. Pont. (22:01. Nyomatékosan.) Egyrészt nem könnyű együtt dolgozni velem mint szerzővel, mivel a tudatosságnak egy számotokra ismeretlen szintjéről szólok hozzátok. Másrészt viszont a hangom oly természetes, mint a szélben szálló tölgyfalevelek tánca, mivel a tudomás olyan szintjéről szólok, amely a pszichétek számára természetes, mint az évszakok a lelketek számára. Egy Jane Roberts nevű személyiségen keresztül írom ezt a könyvet. Ez a születésekor kapott neve. Ő veletek együtt osztozik a fizikai


létezés örömeiben és fájdalmaiban. (Egyperces szünet.) Akárcsak ti, ő is olyan életet kapott ajándékba, amely látszólag a születésével kezdődik, és a színre lépés ezen pillanatától egészen a halál bekövetkeztének pillanatáig tart. Ő is ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amelyeket ti kérdeztek csendes pillanataitokban. Azonban ő olyan hévvel kérdezett, hogy keresztültörte a legtöbbetek által felállított korlátokat, így megkezdődött egy, az ő és a ti javatokat egyaránt szolgáló utazás - mivel minden egyes tapasztalat, legyen akármilyen apró vagy látszólag jelentéktelen is, fajotok tudásának részévé válik, gazdagítva azt. Honnan jöttök és merre tartotok? Mik vagytok ti? Milyen a psziché természete? Én ennek a könyvnek csak egy részét írhatom meg. Nektek kell kiegészítenetek, mivel „A Psziché" értelmetlen, ha nem áll kapcsolatban az egyéni pszichével. Énetek olyan szintjeiről beszélek nektek, amelyeket már elfeledtetek, és mégsem feledtetek el. Nyomtatott oldalakon keresztül szólok hozzátok, szavaim mégis újra felébresztik bennetek azokat a hangokat, amelyekre gyermekkorotokban és születésetek előtt hallgattatok. Ez a könyv nem száraz értekezés, amely precízen informál titeket valamilyen hipotetikus, pszichének nevezett szerkezetről. Előhívja már elfeledett tapasztalásaitokat a mélyből, és az idő és a tér végtelen kiterjedéséből összeállítja azokat a varázslatos egyéniségeket, amelyek ti vagytok. Tartsatok szünetet. (22:17. — Még a címet is elfelejtettem — mondta Jane, amint magához tért a kiváló transzból, vagy tudathasadásos állapotból. - Gratulálok, Kedves — feleltem neki. Jane nevetett. - Azt mondtad, csináljak valamit, és én megtettem. Most már muszáj

végigcsinálnom — és ráadásul, úgy érzem, most azonnal képes lennék lefeküdni, és órákig aludni... - Rendben, tedd azt! — mondtam évődve. — Szállj csak ki, futamodj

meg, ha akarsz! — Emlékeztettem őt a könyv teljes címére, és tettem pár javaslatot arra nézvést, hogyan tudná a saját kommentárjaival ellátni a kéziratot, kihangsúlyozva, hogy úgy kezeli azokat, ahogyan csak akarja. Nekem egyszerűen csak arra lesz időm, hogy a minimális jegyzeteket mellékeljem. Am természetesen nem várom tőle, hogy egyedül készítse el a könyvet, közvetítse Seth-et, és aztán elvégezze az összes, a jegyzetek


megírásával együtt járó munkát is — bár, amint az később kiderült, Jane valóban segített nekem a jegyzetek elkészítésben. Végül: — Csak várok - mondta Jane. - Úgy érzem, jön még több anyag is... Az ülés 22:41-korfolytatódott, gyorsabb tempóban.) Nos: A földnek van egyfajta szerkezete. Ebben az értelemben (aláhúzva) a pszichének is van egyfajta szerkezete. Ám ti a bolygótok felszínének csak egy bizonyos részén éltek, és egy adott időben csak ennyit vagytok képes látni - mégis bizonyosnak veszitek, hogy az óceánok akkor is léteznek, ha nem látjátok a hullámaikat és nem érzitek a vízpermetet. És még ha egy sivatagban éltek is, biztosak vagytok benne, hogy valóban léteznek hatalmas, megművelt földterületek és vannak helyek, ahol ömlik az eső. Igaz, hogy hitetek bizonyos része a tudáson alapul. Vannak emberek, akik elutaztak oda, ahol ti nem jártatok, a televízió pedig az otthonotokba hozza a képeket. Mindennek ellenére az érzékeitek csak a közvetlen környezetetek képeivel látnak el titeket, hacsak nem fejlesztitek őket bizonyos, viszonylag szokatlan módokon. Magától értetődőnek tartjátok, hogy a földnek van egyfajta történelme. Ebben az értelemben saját pszichéteknek is van történelme. Megtanítottátok magatokat kitekinteni a fizikai valóságba, de lényetek belső érvényességét ott nem lelhetitek meg - csak annak hatásait. Bekapcsolhatjátok a televíziót, és láthattok egy történetet, de pszichétek belső elevenségét és tapasztalásait rejtélyes módon elfedik a külső megnyilvánulások, az olyan egyszerűek is, amelyek például azt teszik lehetővé, hogy bekapcsoljátok a televíziót, és értelmezzétek a látott képeket. Így hát saját pszichétek elevensége általában kicsúszik a markotokból. Hol van a tévéfilm, mielőtt feltűnik a képernyőn - és hová tűnik azután? Hogyan létezhet az egyik pillanatban és érhet véget a következőben, és hogyan tűnhet fel újra, ha megfelelők a körülmények? Ha megértitek a tévé működését, tudni fogjátok, hogy a film nyilvánvalóan nem tűnik sehová. Egyszerűen csak van, amíg a megfelelő körülmények ébren tartják azt a figyelmetek számára. Ugyanígy ti is léteztek, függetlenül attól, hogy szerepeltek-e a föld egyik „adóján" vagy sem. Ti vagytok, függetlenül attól, hogy az időben vagytok-e, vagy sem.


Remélem, ez a könyv segít nektek kapcsolatba kerülni saját lélényetekkel, ahogyan az az általatok megszokott kontextuson kívül létezik. (22:55. Egyperces szünet.) Mint ahogy egy adott városban vagy faluban éltek, úgy „éltek" jelenleg a psziché belső bolygójának egy kicsiny területén. Ezt a területet az otthonotokként azonosítjátok be, az Énetekként. Az emberiség megtanulta felfedezni a fizikai környezetét, de épp hogy csak elkezdte a nagyobb belső utazásokat, ame-lyeket örömmel telve és bátran fog megtenni, felfedezvén a psziché belső területeit. Mindazonáltal ez a szűz föld minden egyén öröksége, és nincs két tökéletesen egyforma tartománya. Mégis van egyfajta belső érintkezés, és ahogy a felszíni kontinensek kiemelkednek a föld belső szerkezetéből, úgy emelkedik ki a psziché területe egy még hatalmasabb, láthatatlan forrásból. (Hangosabban.) Mára vége a diktálásnak. (— Rendben. 23:14-kor Seth kézbesített egy üzenetet egy tudósnak, aki írt nekünk, és az ülés végül 22:43-kor fejeződött be.)

753. ÜLÉS, 1975. AUGUSZTUS 4., HÉTFŐ, 21:21 (Sok rövid szünettel, de elkezdődik:) Jó estét. (-Jó estét, Seth.) Tehát. Diktálok (A psziché természetéhez): mint ahogy a Föld rengeteg különböző környezetből áll, éppúgy a psziché is. Mint ahogy vannak különböző földrészek, szigetek, hegyek, tengerek és félszigetek, éppúgy a psziché is többféle formával bír. Ha egy adott országban éltek, a világ más részeiről származó embereket gyakran idegeneknek tartjátok, és közben ők természetesen szintén idegeneknek tartanak titeket. Ebben az értelemben a psziché a valóság rengeteg eltérő szintjét foglalja magában. A ti szemszögetekből ezek esetleg idegennek tűnhetnek, mégis éppannyira a pszichétek részei, mint ahogy a szülőföldetek is a világ része. A különböző országokban különbözők a törvények, és még egy-egy földrajzi területen belül is lehetnek olyan részek, ahol a lakosság a helyi törvényeket követi. Például ha autót vezettek, bosszúsan fedezhetitek fel, hogy a helyi sebességhatár az egyik kisvárosban kilométerekkel alacsonyabb, mint a másikban. Hasonló értelemben a psziché


különböző részeinek is megvannak a maga helyi „törvényei", a saját „államformái". Mindnek megvan a maga jellegzetes föld- és természetrajza. Ha körbeutazzátok a világot, rendszeresen alkalmazkodnotok kell a helyi időhöz. Amikor a pszichében utaztok, akkor is fel kell fedeznetek, hogy a saját időtök automatikusan torzul. Ha egy percre elképzelitek, hogy képesek vagytok magatokkal vinni a saját időtöket egy ilyen utazásra, szépen takarosan becsomagolva egy karórába, nagyon meglepődnétek azon, ami történne. (21:34) Egyes pszichétartományok határára érve, órátok elkezd visszafelé járni. Amint a psziché más tartományaiba léptek be, órátok sietni vagy késni fog. Na mármost, ha az idő kellőképpen gyorsan haladna visszafelé, azt észrevennétek. Ha eléggé sietne vagy késne az órátok, szembeötlő lenne az eltérés. Ha az idő nagyon lassan vagy a körülményeknek megfelelően haladna visszafelé, talán nem lennétek tudatában az eltérésnek, mivel túl sok „időnek" kellene eltelnie ahhoz, hogy eljussatok a jelenlegi pillanattól az azt „megelőzőhöz", és talán egyszerűen csak az lepne meg titeket, hogy úgy ereznétek, valami ismerős dolog történik veletek, amely mintha már megtörtént volna egyszer. Mindazonáltal a psziché más tartományaiban még ennél is különösebb események következhetnek be. Maga az órátok is megváltozhat, más alakot ölthet, nehézzé válhat, mint egy kő, vagy köny-nyűvé, mintha légnemű lenne, úgyhogy nem is lennétek képesek leolvasni róla az időt. Vagy esetleg meg se mozdulnának a mutatói. A psziché egyes részein az említett jelenségek mind megszokottak, mivel a psziché szétfeszít minden, általatok „hivatalosnak" ismert helyi törvényt, és megvan az a képessége, hogy egyszerre végtelen számú valóságotkötőjel-tapasztalást kezeljen. Nos (odafigyelve és halkan): fizikai testeteknek nyilvánvalóan vannak képességei, amelyeket csak kevesen használnak ki teljes mértékben. De ezeken túl fajotok maga is rendelkezik az alkalmazkodás képességével, amely lehetővé teszi, hogy létezzen és fennmaradjon a fizikai környezet drasztikus változásai közepette is. A test biológiai szerkezetébe rejtve léteznek olyan látens specializálódások, amelyek lehetővé teszik fajotok fennmaradását, és ezek figyelembe veszik az összes, a bolygó körülményeiben esetlegesen bekövetkező változást, bármi okozza is azokat.


A pszichének - habár tapasztalásaitok szerint az evilági létre van ráhangolódva - szintén rengeteg valóságrendszerrel kell „megküzdenie". Tehát minden egyes psziché tartalmazza az összes lehetséges, adott körülmények között működésbe lépő lehetőségeket, képességeket és erőket. (Rövid szünet 21:5l-kor.) A psziché, a ti pszichétek képes felje-gyezni és megtapasztalni az időt hátrafelé, előrefelé, gondolatjel -vagy oldalirányban, az alternatív jelen rendszerei által (határozot-tan) -, vagy akár egy idő nélküli környezetben is képes fenntartani saját integritását. A psziché az időkomplexumok teremtője. Elméletileg napotok leggyorsabban elszálló pillanatát a végtelenségig fenn lehet tartani. Mindazonáltal ez nem valamiféle statikus meghosszabbítás lenne, hanem egy életteli alámerülés abba a pillanatba, amelyből az összes idő, a ti időfogalmaitok szerint a múlt, a jövő és az összes valószínűség kiemelkedhet. Ha ezt a könyvet olvassátok, már unjátok a hivatalos elképzeléseket. Már elkezdtétek érzékelni saját lényetek tágabb dimenzióit. Készen álltok szakítani az összes konvencionális doktrínával, és türelmetlenül várjátok, hogy megvizsgáljátok és megtapasztaljátok a természetet a maga természetességében, hiszen ez születéseteknél fogva megillet titeket. Oly sokáig rejtették e jogotokat szimbólumokba és mitológiákba. A tudatosság szimbólumokat alkot. Ezek nem a dolgok valós működését ábrázolják. A szimbólumok nagyszerű, termékeny játékszerek. Építkezhettek belőlük, ahogy a gyermek játszik az építőkockáival. Tanulhattok belőlük, ahogy egykor az ABC-kockákat raktátok halomba az iskolában. A szimbólumok olyan természetesek az elmétek számára, akárcsak a fák a Föld számára. Azonban van különbség a gyermekeknek elmesélt, erdőről szóló történet és egy valódi erdőben kószáló valódi gyermek esete között. Mind a mese, mind az erdő „valódi". De a ti fogalmaitok szerint a valódi erdőbe belépő gyermek része lesz az erdő életciklusának, a tegnap lehullott leveleken lépked, emlékezeténél sokkal idősebb fák alatt pihen meg, és éjszakánként felnéz a Holdra, amely nemsokára eltűnik. Ha az erdő képét nézegeti, talán kiváló képzeletbeli tapasztalatot jelent a gyermek számára, de mégis más lesz; és ő tudja, mi a különbség a két dolog között. (22:09) Ha összetévesztitek a szimbólumot a valósággal, programozni fogjátok létezéseteket, és azt fogjátok bizonygatni, hogy minden erdő úgy néz ki, mint a könyvben lévő képen. Másképp fogalmazva: azt fogjátok elvárni, hogy a psziché különböző részeivel kapcsolatos


tapasztalataitok többé-kevésbé ugyanolyanok legyenek. Magatokkal viszitek a helyi törvényeket, és megpróbáljátok egy karórával meghatározni a pszichikai időt. (Hosszas szünet, egy a sok közül.) Mindazonáltal használnunk kell néhányat a ti kifejezéseitek közül, különösen az elején. Az ismerőstől eltérő terminológiát megismerés útján fogjuk magunkévá tenni. Saját lényetek valóságát senki más nem határozhatja meg, csakis ti, és így a saját meghatározásotokat kell a legjobban megérteni mint viszonyítási pontot. A pszichológusok, a papok, a fizikusok, a filozófusok és a guruk csak akkor magyarázhatják el nektek a saját pszichéteket, ha megfeledkeznek arról, hogy ők szakemberek, és közvetlenül az egyéni pszichével foglalkoznak, amelyből az ösz-szes specializáció származik. Tartsatok szünetet. (22:21. Jane transza csak egy órát tartott. - Valóban belevágott - mondta. Azt javasoltam neki, hogy az ülés hátralévő részét szentelje annak, hogy feltegyen Seth-nek néhány személyes kérdést, amelyekre választ szeretne kapni. Jane egyetértett velem, úgyhogy ez a szünet a diktálás végét jelentette arra az estére.)

755. ÜLÉS, 1975. SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ, 20:59 Egyéb, a 753-ik ülést követően felmerült sürgető dolgok — az én munkám, hogy jegyzetekkel kellett ellátnom Seth előző könyvét, Jane elfoglaltsága, amelyet az okozott, hogy egy saját könyve kijött új, puhakötésű kiadásban, és a váratlan látogatók áradata — miatt néhány hétig nem tartottunk üléseket. [A kérdéses könyv a Seth megszólal volt, amely eredetileg keménykötésbenjelent meg - Hogyan fejlesszük ESPképességeinket címmel.] Aztán augusztus 25-én, a 754-ik ülésen Seth egy nagyszerű értekezést özölt az általa a „személyiség bélyegének" nevezett dologról, elmagyarázva, az egyén hogyan jelöli meg fizikailag a valóság bizonyos külső aspektusait, és hogyan „teszi azokat a magáévá" sorjában, személyes belső szimbólumokkal. Az ülés során Jane azt érezte, hogy Seth elvitte őt egy vezetett túrára Jeruzsálembe, az időszámításunk szerinti első évszázadba. Mindazonáltal ezen dolgok egyike sem tartozott a könyv anyagához, így pusztán a feljegyzéseinket gyarapítják más anyagokkal egyetemben, amelyekről reméljük, hogy egy nap majd kiadatásra kerülnek. Egy órával azelőtt, hogy Jane transzállapotba került volna ezen az estén, azt mondta, különböző csatornákon érintkezik Seth-tel, mindegyik


más is más téma esetén használatos, és „majd meglátjuk", milyen anyag jön át ma este. Aztán közvetlenül azelőtt, hogy a diktálás megkezdődött volna, azt mondta, ma este Seth új könyvét folytatjuk.) Nos: Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Kezdem a diktálást. Amikor a „psziché" kifejezést használom, sokan rögtön elcsodálkoznak a definíciómon. Bármely szó, egyszerűen azáltal, hogy elgondoljátok, leírjátok vagy kimondjátok, azonnal egyfajta specifikációt von maga után. Mindennapi valóságotokban roppant praktikus megkülönböztetni egymástól a különböző dolgokat azáltal, hogy mindegyiknek nevet adtok. Mindazonáltal, amikor szubjektív tapasztalatokról van szó, a meghatározások gyakran sokkal inkább korlátoznak, mintsem kifejeznek egy adott tapasztalást. A psziché természetesen nem valamiféle „dolog". Nincs eleje és nincs vége sem. A hagyományos értelemben nem lehet látni vagy megérinteni. Ennélfogva haszontalan és felesleges próbálkozás megkísérelni bármilyen hagyományos szókincs segítségével jellemezni, mivel nyelvetek elsősorban inkább fizikai, nem pedig nem-fizikai élmények azonosítását teszi lehetővé. Nem azt mondom, hogy a pszichét nem lehet szavakkal leírni, de nem lehet meghatározni a segítségükkel. Hiábavaló feltenni a kérdést: „Mi a különbség a pszichém és a lelkem között, az egyéniségem és felsőbb lényem között?", mivel mindezen kifejezéseket az önmagatokban érzékelt nagyobb, magasabb rendű rész kifejezésére irányuló erőfeszítéseitek során alkalmazzátok. Ráadásul amiatt a mód miatt, ahogy a nyelvet használjátok, sóvárogtok a meghatározások iránt. Remélem, ez a könyv lehetővé tesz számotokra bizonyos meghitt tudást, néhány konkrét élményt, amelyek megismertetnek saját pszichétek természetével, és akkor látni fogjátok, hogy a psziché valósága kibújik az összes definíció alól, ellenáll mindenféle kategorizálásnak, kirobbanó kreativitással taszít félre minden törekvést, amely arra irányul, hogy csinosan becsomagolja. Amikor megkezdtek egy fizikai utazást, különállónak érzitek magatokat a tájtól, amelyen keresztülhaladtok. Nem számít, milyen messzire utaztok - motorbiciklin, autóval, repülőgéppel, vagy gyalog (Jane Seth mozdulatával legyintett a mondat közben), kerékpárral vagy tevével, teherautóval vagy csónakkal -, mindig ti maradtok a vándor, és


a vidék vagy az óceán, a sivatag pedig a környezet, amelyben barangoltok. Ám amikor megkezditek utazásotokat a saját pszichétekben, minden megváltozik. Továbbra is ti vagytok a vándor, az utazó - de ti vagytok a jármű és a környezet is. Utazásotok során ti alakítjátok ki az utakat, az utazás módját, a dombokat és a hegyeket, az óceánokat, az Én vagy a psziché hegyeit, farmjait és falvait. (21:15) Amikor a gyarmati időkben a férfiak és a nők nyugatra tartva átszelték Észak-Amerikát, sokan közülük abba vetették hitüket, hogy a föld valóban folytatódik az eléjük tornyosuló hegyek mögött. Amikor úttörőként utaztok keresztül a saját valóságotokon, ti teremtetek meg minden egyes fűszálat, minden négyzetcentiméternyi földet, minden napfelkeltét és naplementét, minden egyes oázist, barátságos kunyhót és ellenséges idegent az utatok során. Tehát ha egyszerű meghatározásokat kerestek, amelyek megmagyarázzák a pszichét, ebben én nem segíthetek. Ha azonban saját lényetek csodás kreativitását kívánjátok megtapasztalni, olyan módszereket kínálok nektek, amelyek fel fogják ébreszteni legnagyszerűbb kalandvágyatokat, a magatokba vetett leghatározottabb hiteteket, és olyan képeket fogok festeni a pszichétekről, amelyek segítenek akár a legtágabb kiterjedésében megtapasztalni azt. A psziché tehát nem ismert terület. Nem egyszerűen csak idegen birodalom, ahová vagy amelyen keresztül az utatok vezet. Nem egy befejezett vagy majdnem befejezett szubjektív univerzum, amely készen várja, hogy felfedezzétek. Örökké a kialakulás állapotában van, s létezésetek jelenlegi érzete rejtőzik benne. Ti teremtitek meg a pszichéteket, és az teremt meg titeket. (Hosszas szünet.) Az általatok elfogadott fizikai értelemben teremt. Másrészt viszont ti teremtitek meg a fizikai időt a pszichétek számára, amely nélkül nem tapasztalnátok meg az évszakokat és azok váltakozását. Nem lenne olyan tapasztalat, amelyet Ruburt (Seth így nevezi Jane „teljes entitását") „a pillanat édes magányának" nevez, tehát ha lényetek egy része szeretne a pillanat magányos menete fölé emelkedni, a pszichétek egy másik része elragadtatva beleveti magát a saját konkrét időfókuszotokba. Ahogy most vágytok arra, hogy felfedezzétek nagyobb létezésetek időtlen, örök dimenzióit, úgy ennek a nem földi identitásnak nagyszámú eleme „éppen most" ugyanolyan hevesen vágyik arra, hogy felfedezze a földi és teremtett létet. (21:30) Korábban említettem néhány szokatlan eseményt, amelyek előfordulhatnának, ha megpróbálnátok magatokkal vinni az órátokat


vagy valamilyen más időmérő eszközt a valóság más szintjeire. Nos, ha megpróbálnátok a létezés más formáiban értelmezni a személyiségeteket, látszólag ugyanilyen meglepetések, torzulások vagy változások következnének be. Azt gondoljátok: „Persze, a pszichém rengeteg fizikai életet él, egyiket a másik után. Ha a jelenlegi létezésemet a gyermekkori létezésem határozza meg, akkor nyilvánvaló, hogy a jelenlegi életem a korábbiak eredménye." Tehát megpróbáljátok az idő szempontjából meghatározni a pszichéteket, és ezáltal korlátozzátok a megértéseteket és a vele kapcsolatos tapasztalásaitokat is. (Hosszas szünet.) Lássunk egy másik analógiát. Képzeljetek el egy, az alkotás lázában égő festőt. Előtte a vászon, és egyszerre dolgozik annak minden területén. Az ő szempontjából a vászon minden egyes része egy időtartam - mondjuk egy-egy adott század. Megpróbál valamiféle általános egyensúlyt és célt fenntartani az elméjében, úgyhogy ha tesz egy ecsetvonást a vászon bármely adott területén, a teljes területen belüli összes kapcsolat megváltozik. Azonban soha egyetlen ecsetvonás sem törlődik ki teljesen analógiánk ezen misztikus vásznán, mindegyik megmarad, továbbra is megváltoztatva az összes kapcsolatot az adott szinten. Ezen varázslatos ecsetvonások nem csak egy sík felület mintái, hanem élnek, mindegyikük magában hordozza a festő szándékát, az adott egyéni ecsetvonáson keresztül összpontosítva azt. Ha a művész egy kaput fest, ezen keresztül az összes érzékelt perspektíva megnyílik, és a valóság további dimenzióit adja a képhez. Mivel ez a mi analógiánk, addig nyújthatjuk, ameddig csak akarjuk sokkal tovább, mint bármilyen művész képes lenne nyújtani a vásznát (viccesen biccentve). Ennélfogva nem kell korlátok közé szorítanunk magunkat. Maga a vászon is megváltoztathatja formáját és méretét, ahogy a művész dolgozik. A művész festményén lévő emberek sem csak puszta alakok, akik örökké csak visszabámulnak a festőre, üveges szemmel vagy feltűnő mosollyal (megint humorosan), legszebb ünneplő ruhájukban. Ehelyett vitába szállhatnak vele, és visszabeszélhetnek neki. Oldalra fordulhatnak a festményen, és rápillanthatnak a társaikra, megvizsgálhatják a környezetüket, sőt még a kép dimenzióiból is kinézhetnek, és kérdéseket tehetnek fel alkotójuknak. Nos, analógiánkban a psziché a kép és a művész is, mivel a művész úgy találja, hogy a kép összes eleme az ő része. Sőt, ha jobban megnézi, művészünk felfedezi, hogy szó szerint körülveszik őt más festmények, amelyeket szintén ő hoz létre. Amint közelebbről megszemléli a dolgot,


rájön, hogy van egy még ennél is nagyobb műalkotás, amelyen ő művészként jelenik meg, amint azt a képet festi, amelyet éppen elkezd felismerni. Tartsatok szünetet. (21:55. Jane-t nagyon feltöltötték a nap eseményei: aznap kapta meg verseskötete, A lélek és a halandó én beszélgetései az időben első hat példányát, amely most jött ki a Prentice-Hall nyomdájából, és a szünet alatt erről a könyvről beszélgettünk. 22:05-korfolytattuk az ülést.) Művészünk ekkor felismeri, hogy az összes ember, akit ő festett, szintén festi a saját festményét, és mindannyian a saját valóságukban léteznek oly módon, amelyet ő még nem képes érzékelni. A tisztánlátás egy pillanatában megérti, hogy ő maga is egy festett figura - hogy mögötte is áll egy másik művész, akitől az ő kreativitása származik, és ő is elkezd kitekinteni a vászonról. Tehát: ha most össze vagytok zavarodva, az jó - mivel ez azt jelenti, hogy áttörtünk a hagyományos fogalmakon. Bármi, amit ezen analógia alapján mondok, viszonylag egyszerűnek tűnik, mivel mostanra meg kellett értenetek, hogy minimum egy kis reményetek van arra, hogy felfedezzétek saját tágabb dimenzióitokat. (Rövid szünet.) Ahelyett, hogy megpróbálnám meghatározni a pszichét, megint csak megkísérlem ösztönözni a képzeleteteket, hogy képesek legyetek a tanult énképetek mögé pillantani, hogy valamiféle közvetlen tapasztalatra tegyetek szert. Bizonyos értelemben ez a könyv önmaga demonstrációja. Jane Robertset én Ruburtnak hívom (ennélfogva Seth néha férfiként hivatkozik rá) egyszerűen azért, mert ez a név a valóságának másik részét jelzi, míg ő Jane-ként azonosítja magát. Írja a saját könyveit, intézi a saját ügyeit, akárcsak ti az élet megszokott kontextusában. Megvannak a maga egyedi rokonszenvei és ellenszenvei, megvannak a maga egyedi jellemzői és képességei; a saját ideje és tere éppolyan, mint a tiétek. Ő a psziché egy élő portréja, független a saját összefüggéseiben és az adott környezetben. Na már most, én a valóság festményének egy másik részéről érkeztem, a psziché egy másik dimenziójából, amelyben a létezéseteket meg lehet figyelni úgy, ahogy esetleg ti néztek egy hagyományos festményt. Ebben az értelemben én kívül vagyok a ti összefüggési „kereteteken". A ti saját valóságfestményetek nem tartalmazhatja az én nézőpontomat. A könyveimet én írom, de mivel az én elsődleges fókuszom egy olyan


valóságban van, amely „nagyobb, mint a tiétek", nem jelenhetek meg teljes önmagamként a ti rendszereteken belül. (22:20) Így hát a saját vágya és kíváncsisága miatt Ruburt szubjektív nézőpontja megnyílik, és felfedi az enyémet. Ő felnyit magában egy ajtót, amely lényének egyéb szintjeire vezet, egy olyan lényhez, aki nem nyilvánulhat meg teljesen a ti világotokban. Ez a létezés az enyém, a valóság egy másik szintjén észlelt tapasztalásaimon át nyilvánul meg, úgyhogy Ruburton keresztül kell megírnom a könyveimet. A psziché ajtajai nem egyszerűen nyílások, amelyek egyik szobából a másikba vezetnek; könyveim csak felvillantják előttetek a létezésemet. Mindannyiótoknak vannak ilyen pszichológiai ajtajai, amelyek a pszichének nagyságrendekkel nagyobb területeire nyílnak, úgyhogy kisebb-nagyobb mértékben lényetek azon egyéb aspektusaihoz szólok, amelyek nem jelennek meg a mindennapjaitokban. Amögött, amit én a saját létezésemként ismerek, vannak még más létezések is. Valamilyen mértékben osztozom a tapasztalataikban sokkal nagyobb mértékben, mint amennyire például Ruburt osztozik az enyéimben. (22:29) Adj neki egy sört és egy cigarettát, és folytassuk. (— Rendben.) Néhány, viszonylag ritka alkalommal Ruburt például képes volt kapcsolatba lépni azzal a lénnyel, akit ő Seth Kettőnek hív. A valóságnak ez a síkja mindazonáltal még távolabb esik a tiétektől. A ti fogalmaitok szerint ez a psziché még tágabb kiterjesztését képviseli. (Hosszas szünet.) Létezik egy sokkal közelebbi kapcsolat, amelyben én a saját személyiségemet Seth Kettő létezésének egy elhatárolható részeként ismerem fel, ahol Ruburt csak kevés egyezést érez. Bizonyos értelemben Seth Kettő valósága magában foglalja az enyémet, mégis tudatában vagyok az én közreműködésemnek az ő tapasztalásaiban. Ugyanígy minden egyes olvasómnak van kapcsolata a pszichikus valóság ugyanezen szintjével. Átfogóbb értelemben ez mind egyszerre történik. Ruburt közreműködik az én tapasztalásaimban, ő alakítja ki azok egy részét, éppúgy, ahogy én alakítom az övéit. Az identitásotok nem valamiféle befejezett dolog. A legapróbb tetteitek, gondolataitok és álmaitok is hozzáadódnak pszichétek valóságához, nem számít, milyen nagynak vagy szigorúnak tűnik számotokra a hipotetikus értelemben vett psziché. Vége a diktálásnak.


(22:37. — Rendben - mondtam.) Pihentesd egy kicsit a kezed, aztán folytatjuk. (Seth kettőnknek szóló, személyes anyagokkal folytatta. Ezután rendszerint véget értek az ülések, azonban ezen az estén Jane annyi energiát érzett magában, hogy Seth még lediktált valamennyit a könyv anyagából — emlékezetem szerint ez volt az első ilyen alkalom. Mindenesetre Seth 23:30-kor így fejezte be személyes anyagát): Tehát: Mivel úgy gondolom, még nem vagy kész az első fejezetünk folytatására, most... (— Nekem belefér még egy félóra - mondtam.) Tartsatok szünetet. (23:31. De nem volt szünet. Seth folytatta): Diktálok: Ruburt a tudatosság és a psziché tanulmányozására szakosodott. A legtöbb olvasómat nagyon érdekli ez a téma, azonban vannak, akik aggodalmat éreznek ezzel kapcsolatban, és ez megakadályozza, hogy belevágjanak egy ilyen kiterjedt kutatásba. Mindenkinek van fizikai valósága, amellyel foglalkoznia kell. Ez egyaránt érvényes Ruburtra és Josephre is (Seth ezzel a névvel illeti az én teljes entitásomat). Ez idáig a könyveim Joseph kiterjedt jegyzeteit is tartalmazták. Úgymond azok alkották a hátterüket. Azonban a munkáim túlmentek ezeken a határokon. A ti fogalmaitok szerinti időben ennél többet nem lehetett megtenni. Joseph még most is az ezt megelőző kéziratomat gépeli. (Az „ismeretlen" valóságot). Ez a könyv oly módon készült, amely Ruburt és Joseph személyes tapasztalását egymástól elválaszthatatlanul egy nagyobb, elvont, elméleti szerkezethez kapcsolta. Következésképpen ebben az új könyvben néha én fogom megteremteni a saját „díszleteimet". Másként fogalmazva: a psziché bemutatása kibújik a gyakorlati, fizikai korlátok közül, úgyhogy az én valóságszintemről többé már nem várhatom el, hogy Joseph az ülések rögzítésénél többet tegyen. Arra kérlek hát titeket, legyetek elnézők velem szemben. A saját módomon megpróbálok megfelelő referenciákat biztosítani számotokra, hogy ezek által megtudhassátok, mi is megy végbe fizikailag a ti időtökben, miközben ezt a könyvet írom. Ezen könyv nagyrészt egy „idő nélküli vagy időn kívüli kontextusban" születik. Mindazonáltal fizikailag Robert és Joseph rengeteg


órát tölt ezzel a munkával. Új házba költöztek. Ruburt szokás szerint dohányzik, miközben beszélek. Lába a dohányzóasztalon pihen, miközben fel-alá ringatózik a hintaszékében. Már majdnem éjfél van (23:42). Korábban hatalmas égiháború volt, úgy tűnt, a villámok szétszaggatják az égboltot. Most minden csendes, csak Ruburt új hűtőjének zümmögését hallani, mintha valamilyen mechanikus állat dorombolna. Miközben ezt a könyvet olvassátok, szintén hasonló, bizalmas fizikai tapasztalatokba merültök. Ne tekintsétek ezeket elválasztottnak lényetek nagyobb, magasabb szintű valóságától, tekintsétek annak részeiként. Nem a pszichéteken kívül, hanem azon belül léteztek. Talán épp most fektettétek le aludni a gyermekeiteket. Talán egy asztal mellett ültök. Talán épp most mentetek ki a fürdőszobába. Ezek a világi tevékenységek esetleg roppant távolinak tűnnek attól, amit mondok nektek, mégis minden egyes mozdulatban, a legszükségesebb fizikai cselekedetben is ott van az az ismeretlen, varázslatos könnyedség, amelyben éltek - és a leghétköznapibb mozgásban is jelek és utalások találhatók a psziché természetére és emberi kifejeződésére vonatkozóan. (Hangosan és kedélyesen.) Vége az első fejezetnek, és vége az ülésnek. (— Köszönjük, Seth. Jó éjt...)

2. Álmodó pszichétek ébren van (23:50. Jane nagyszerű transzállapotban volt. Pár percig beszélgettünk, majd azt mondta: - Istenem, jön a második fejezet. Nem, ehhez már túl késő van! Még az első fejezet címe sincs meg, de a következőét tudom... -Szeme elfátyolosodott, sötét lett. Azt mondtam, fáradtnak tűnik a folytatáshoz. — Nem, nem vagyok fáradt - vágott vissza. Konok tagadása mulatságos volt, mivel jól láttam, hogy igenis kókadozik. De folytatta: — Csak pár bekezdést a következő fejezetből... A címe: „Álmodó pszichétek ébren van ". — Aztán azonnal átjött Seth:) Hipnotizáljátok magatokat, és így úgy tűnik, hatalmas eltérések vannak ébrenléti és álombeli tapasztalásotok között. Habár álomba fogtok merülni ma éjszaka, és megtapasztaltok bizonyos dolgokat, ezekre utólag nem fogtok emlékezni, pusztán azért, mert arra tanítottak,


hogy nem emlékezhettek rájuk. Ám alvás közben valóságotok rengeteg dimenziója tárul föl előttetek tisztán és egyértelműen; elfelejtitek az összes meghatározást, amelyet önmagatokkal és létezésetekkel kapcsolatban belétek neveltek. Miközben alszotok, eredeti és tiszta formájukban használjátok a képeket és a szavakat. Álomállapotban a szavak és a képek oly módon kapcsolódnak egymáshoz, amely pusztán azért tűnik idegennek számotokra, mivel elfelejtettétek nagyszerű szövetségüket. Kezdetben a nyelv célja a kifejezés és a közlés volt, nem a meghatározás és a korlátozás. Ennélfogva álmaitok során a szavak gyakran egybeolvadnak a képekkel, hogy egymás megnyilvánulásaivá, kifejeződéseivé váljanak, és kiegészítsék egymást. Így gyakorlati hasznát vehetitek a köztük lévő belső kapcsolatnak. Amikor ébren vagytok, megpróbáljátok a nyelvet definíciókra korlátozni. Azt hiszitek, a szavak és a képek különböző dolgok, így hát megpróbáljátok „összehozni" őket. Azonban álmaitokban lényetek valódi, ősi nyelvét használjátok. Ennyi elég lesz mára. Vége az ülésnek. Ahogy Ruburt mondaná: béke és barátság veletek. (— Köszönjük, Seth. Jó éjt. Az ülés 23 óra 59 perckor ért véget, és Jane most is teli volt energiával. Ügy döntött, a szokásos jegyzeteim — olyan röviden, ahogy vannak — elégségesek ehhez a könyvhöz, és ő csak nagyon keveset fog hozzátenni a sajátjaiból, ha egyáltalán... Azonban úgy határozott, írni fog egy előszót. Mielőtt Seth befejezte volna a második fejezet diktálását, Jane mentális úton megkapta tőle az első fejezet címét, amelyet beillesztett a kéziratba.)

756. ÜLÉS, 1975. SZEPTEMBER 22., HÉTFŐ, 21:17 (Röviddel az ülés előtt Jane azt mondta, szerinte kapunk anyagot az új könyvhöz is, és egyéb, minket érdeklő információkat is. A legutóbbi ülés óta volt néhány vendégünk. Én buzgón rendeztem a Seth előző könyvéhez készített jegyzeteimet, és minden nap engedélyeztem magamnak egy kis időt a festésre. Jane-t lefoglalták a


saját feljegyzései — három olyan álma is volt, amelyekben lehetséges valóságokban tett látogatást, és ezeket írta le.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Tehát: diktálással kezdünk - folytatjuk a második fejezetet. (Rövid szünet.) Álmodó pszichétek csak azért tűnik álmodónak, mert nem fogadjátok el sajátotokként ezt a tudatossági állapotot. Az álmodó psziché valójában éppolyan éber, mint amilyenek hagyományos, ébren töltött időtök során vagytok. Mindazonáltal ezen éberség másfajta szerkezetű. Úgymond, más szögből közelítitek meg az álmodást. Az álombeli tevékenységekben megfigyelt „eltolódott" minőség, vessző, a különböző nézőpontok és a perspektíva megváltozása együttesen kaotikus képet eredményezhetnek, ha az álomállapotot az ébrenléti állapot felől közelítjük meg. A ti fogalmaitok szerint évszázadokkal ezelőtt a szavak és a képek szorosabb kapcsolatban álltak egymással - ez a kapcsolat mára valamelyest megfakult, meggyengült-, és ez a régebbi kapcsolat jelenik meg az álmok szövedékében. Használhatjuk példaként a ti nyelveteket is. Például a személynevek nagyszerű leíró természete jelezheti számotokra a képek és a szavak álmaitokban megnyilvánuló egységét. Valaha azt az embert, aki ruhákat szabott és varrt, Szabónak hívták. Aki rabolt, azt Rablónak. Ha a szabó keresztneve történetesen Péter volt, és a fia ugyanazt a szakmát választotta, akkor - hogy meg tudják különböztetni apát és fiát - a fiú a Péterfi nevet kapta. Számos ilyen példát találhatunk. Ma a nevek már nem ennyire leíró jellegűek. Mindazonáltal lehet egy álmotok, amelyben egy szabóműhelyt láttok. A szabó táncol vagy éppen haldoklik, esetleg megházasodik. Később, az ébrenléti életetekben egy barátotok, bizonyos Szabó úr (betűzve) partit ad vagy haldoklik, esetleg megházasodik, vagy amit éppen álmotokban láttatok, ti mégsem hozzátok soha kapcsolatba az álmot a bekövetkező eseménnyel, mert nem értitek a módot, ahogyan a szavak és a képek egyesülnek az álmaitokban. (21:32) Ébrenléti életetek egy végletekig gondos szervezés eredménye, lenyűgöző tisztasággal karbantartva. Habár minden ember egy kicsit eltérő szemszögből látja a valóságot, mégis előfordulnak ezeken belül bizonyos irányok vagy frekvenciák. Ezekre szinte ugyanúgy fókuszáltok, ahogy a televízió képét állítjátok be, ám ebben az esetben nem csak a képet és a hangot hozzátok összhangba, hanem egy sokkal


összetettebb valóság jelenségét. Ennél a példánál maradva, mindenki a valóság egy kicsit eltérő képét látja, és a saját csatornáján követi - a „beállítások" mégis azonosak. Azonban amikor álmodtok, egy teljesen eltérő „készüléken" tapasztaljátok meg a valóságot. Tehát amikor megpróbáljátok álmodó készüléketeket ugyanúgy beállítani, mint az ébrenlétit, a végén zavaros és homályos képet kaptok. Ám maga a készülék nagyjából éppolyan jól működik, mint az ébrenléti, és sokkal több sávot képes fogni. Rengeteg csatornát be tudtok hozni rajta. Amikor a megszokott televízióműsorotokat nézitek, mondjuk szombat délután, megfigyelőként szemlélitek az adást. Hadd mondjak erre egy példát. (Kedélyesen.) Ruburt és Joseph gyakran nézik a Star Treket vacsora közben. Kényelmesen üldögélnek a nappalijukban lévő kanapén, előttük a dohányzóasztalon a vacsorájuk, és körbeveszik őket a társadalmatokban megszokott kedves, otthonos dolgok. Miközben így kényelmesen a kanapéra kucorodnak (Seth mosolyogva előrehajol), olyan drámákat figyelnek meg, amelyekben bolygók robbannak fel, és más világokból érkezett intelligenciák különböző kihívások elé állítják, vagy éppen segítik a jó öreg Enterprise rettenthetetlen kapitányát és a félelmet nem ismerő Mr. Spockot - de ezen drámák egyike sem rémíti meg a barátainkat, Ruburtot és Josephet. Iszogatják a kávéjukat, és majszolgatják a kekszüket. Tehát: Megszokott, ébrenléti valóságotokat egy olyan tévéjátékhoz lehetne hasonlítani, amelyben közvetlen módon vesztek részt az összes történésben. Először is, ti teremtitek meg ezeket. Ti alakítjátok ki egyéni és közös kalandjaitokat, és ti teszitek ezeket tapasztalássá fizikai készüléketek — a testetek - segítségével egy bizonyos módon, egy nagy programsávra ráhangolódva, amelyben rengeteg különböző csatorna van. Ti vagytok a megtapasztalt cselekmény, és úgy tűnik, minden tevékenység körülöttetek forog. Ti magatok vagytok az észlelő is. Az álomállapot olyan, mintha egy másfajta tévékészüléket néznétek, amely mindazonáltal kapcsolatban áll a sajátotokkal. Ha ezt használjátok, az eseményeket nem csak a saját szempontotokból vagytok képesek megtapasztalni, de más nézőpontokból is. Ezzel a készülékkel, úgymond, állomásról állomásra ugrálhattok - nem pusztán csak érzékelve, de meg is tapasztalva azt, ami más helyeken és más időkben történik. (21:51) Tehát az események másféleképpen szerveződnek. Nem csak, hogy megtapasztalhatjátok a drámákat, amelyekben érintettek vagytok,


de a tevékenységeitek köre is megsokszorozódik, így képesek vagytok az eseményeket a megszokott kontextusotokon „kívülről" látni. Például végignézhettek egy drámát, ugyanakkor részt is vehettek benne. Amikor a normál, ébrenléti valósággal van dolgotok, a számtalan szint egyikén működtök, amely pszichétek számára természetes. Amikor álmodtok, a ti szemszögetekből a valóságnak más, a psziché számára éppoly természetes szintjeire léptek be, de általában az eseményeket továbbra is a bevett ébrenléti készüléketeken keresztül tapasztaljátok meg. Azon álmaitokat, amelyekre emlékeztek, bizonyos mértékben kiszínezitek, megváltoztatjátok vagy akár cenzúrázzátok is. Ezt semmiféle elengedhetetlen pszichológiai vagy biológiai szükségszerűség nem indokolja, ám a valóság és az ép-elméjűség természetéről alkotott elképzeléseitek és hiedelmeitek ilyen szakadást eredményeznek. Térjünk most vissza barátainkhoz, Ruburthoz és Joseph-hez, akik a Star Treket nézik, ahogy ti valamennyien nézitek a kedvenc műsorotokat. Ruburt és Joseph tudja, hogy a Star Trek nem „valódi". Bolygók robbanhatnak fel a képernyőn, Ruburt mégsem fog kilöttyinteni egyetlen csepp kávét sem. A lakályos, barátságos nappali teljesen biztonságban van a kanapétól mindössze néhány méterre bekövetkező képzeletbeli katasztrófáktól. Mégis, valamilyen módon, a program általánosságban tükrözi társadalmatok bizonyos hiedelmeit, ezért olyan, mint egy sajátságos, tömeges éber álom - valódi, és mégsem az. Azonban egy percre váltsunk át a kedvenc „rendőrök akcióban" műsorotokra. Egy nőt lelőnek az utcán. Ez a dráma sokkal „valódibb", sokkal valószerűbb, kevésbé biztonságos. így hát, ha egy ilyen műsort néztek, némileg megfélemlítve érzitek magatokat, mégis jórészt közömbösek maradtok. Barátaitok közül néhányat talán egyáltalán nem érdekelnek az ilyen történetek, ehelyett inkább épületes sagákat vagy vallási darabokat néznek. Talán ott áll a tiszteletes, sugárzó arccal, átható tekintettel, magasztalva a szívjóságot, és megátkozva a sátán légióit - és néhányótoknak ez a sátán, amelyet soha nem láttatok, amely soha nem jelent meg előttetek, esetleg ugyanúgy tökéletesen valódinak tűnik. Tehát kialakítotok bizonyos fókuszokat. Vígan figyelmen kívül hagytok egyes, a televízióban látható veszélyeket és hamisítatlanul jó kalandokat, míg mások szíven ütnek, mert „túl valódiak". Azaz mind ébrenléti, mind álomállapototokban elvégzitek ugyanazt a fajta


különbségtételt. Az éber állapotban vagy az álomban történő események aszerint érintenek meg vagy hagynak hidegen titeket, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítotok nekik. Ha nem tetszik az egyik műsor a tévében, ujjatok egyetlen mozdulatával átkapcsolhattok egy másik csatornára. Ha nem szeretitek saját fizikai tapasztalásaitokat, akkor is átválthattok egy másik, előnyösebb állomásra - de csak akkor, ha felismeritek a tényt, hogy ti vagytok ezen tapasztalások megteremtői. (22:15) Az álomállapot során sok ember megtanulja, hogyan meneküljön el egy rossz álomból azáltal, hogy felébred, vagy tudatosan megváltoztatja a fókuszát. Mint már mondtam, Ruburtot és Josephet nem rémítik meg a Star Trek eseményei. (Hosszas szünet.) Nem érzik magukat kevésbé biztonságban, ha ezt a műsort nézik. Azonban egy rémisztő fizikai élmény közepette, vagy ha foglyul ejt titeket egy fájdalmas rémálom, azt kívánjátok, bárcsak tudnátok, hogyan „váltsatok csatornát". Tartsatok szünetet. (Szünet 22:20-tól 22:44-ig.) Diktálok, röviden. Gyakran annyira magával ragad titeket egy tévéműsor, hogy egy percre elfelejtitek: az „nem valódi", és annyira összpontosítotok rá, hogy átmenetileg elfeledkeztek a titeket körülvevő nagyobb valóságról. Néha például nagyon megrémültök egy horrorfilmtől. Muszáj végignéznetek, hogyan alakulnak az események, és azt veszitek észre, hogy képtelenek vagytok lefeküdni aludni, amíg meg nem oldódik a szörnyűséges szituáció. Egész idő alatt tudjátok, hogy kezetek ügyében van a megváltás: bármikor csatornát válthattok. Mennyire komikusnak tűnne, ha valaki egy véres éjszakai filmet nézve hirtelen felsikítana, felkiáltana vagy felpattanna a fotelből, hiszen cselekedete nem a „valódi" szituációban, hanem egy pszeudodrámában lenne megfelelő! A sikoltásnak és a kiabálásnak abszolút semmiféle hatása nincs a történetet játszó színészekre, és fikarcnyival sem változtatja meg a cselekményt. A megfelelő cselekedet az lenne, ha csatornát váltana. Ebben az esetben a megrémült szemlélő tökéletesen tudja, hogy a képernyőn látható borzalmas események nem fognak hirtelen berobbanni a nappalijába. Amikor egy ijesztő fizikai élményt éltek át, ugyanilyen ostoba dolog kiabálni, sikítani vagy toporzékolni,


mivel a cselekmény nem ott játszódik le (mosolyogva). Újfent csak annyit kellene tennetek, hogy csatornát váltotok. De gyakran any-nyira elmélyültök az élethelyzetetekben, hogy nem ismeritek fel haszontalan reakcióitokat. Ebben az esetben ti magatok állítjátok elő a programot, és a valódi események nem ott zajlanak le, ahol gondoljátok - nem a külső történésekben -, hanem a pszichében, ahol az adott darabot írjátok és előadjátok. Álmaitok során rengeteg ilyen drámát írtok, és játszotok el. Vége a diktálásnak. (22:57. Seth még átadott nekünk néhány oldalnyi, egyéb témával kapcsolatos anyagot. Az ülés végül 23 óra 42 perckor ért véget.)

758. ÜLÉS, 1975. OKTÓBER 6., HÉTFŐ, 21:14 (A 757-ik ülést egyéb, Jane-t és engem érdeklő anyagoknak szenteltük.) Jó estét. (—Jó estét, Seth. Kedélyesen suttogva): Diktálok. Újfent egy példával élve: az agy tökéletesen képes számtalan különböző „frekvencián" működni, amelyek mindegyike a saját valóságképét közvetíti az egyén számára, adott módon hatva a fizikai érzékszervekre, a rendelkezésre álló adatokat a saját egyedi módján rendszerezve, és valamelyest eltérően kezelve magát a testet és az elme tartalmát. Életetek ébren töltött részében általában egy adott frekvenciát használtok. Ennélfogva úgy tűnik számotokra, hogy nem létezik másik valóság az általatok érzékelten kívül - és nem áll rendelkezésre több adat annál, mint ami normál esetben ismerős számotokra. Úgy tűnik, a dolgok csak megtörténnek veletek. Gyakran érzitek úgy, hogy nincs nagyobb befolyásotok életetek eseményei felett, mint egy tévéfilm végkimenetele esetében. Néha azonban az álmaitok vagy megérzéseitek olyan információkkal lepnek meg titeket, amelyek az események elfogadott menete szerint általában nem elérhetők. Az ilyen jelenségeket roppant nehéz megmagyarázni a hagyományos mentális programozás kínálta történetmenet és hely-zetek összefüggéseiben.


Annyira erős a kondicionálásotok, hogy még alvás közben is megpróbáljátok az álombéli eseményeket a szerint a megszokott frekvencia szerint ellenőrizni és értelmezni, amelyet a valóság egyetlen ismérvének tanultatok meg elfogadni. Ám amikor álmodtok, szinte szó szerint más frekvenciákra hangolódtok rá, és a testetek biológiailag sok szinten válaszol ezekre. Ami azt illeti, a test természeténél fogva tökéletesen alkalmas a „tudatosság kivetülése" vagy a testen kívüli utazás kezelésére - ki melyik névvel szereti illetni ezt a jelenséget. Biológiai szerkezetetek tartalmaz olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik, hogy tudatosságotok egy része elhagyja a testeteket, majd visszatérjen belé. Ezek a mechanizmusok éppúgy részei az állatok természetének is. A test fel van szerelve arra, hogy sokféle olyan élményt is érzékeljen, amelyeket általában nem tartotok természetes emberi tapasztalásnak. Tehát kisebb-nagyobb mértékben megtanuljátok folyamatosan ellenőrizni a viselkedéseteket, hogy az megfeleljen az épelméjű, racionális tapasztalások kritériumainak. Társadalmi lények vagytok, akárcsak az állatok. Sok dédelgetett, téves hiedelmetek ellenére fajotok az együttműködés és nem a versengés eredményeképpen létezik. Kiközösítettnek lenni nem tréfadolog. A társadalmi érintkezés vigasza egyike a családok és a civilizációk nagyszerű építőköveinek. Következésképpen a valóság kritériumai egyfajta szervező, lelki és fizikai szerkezetként működnek. Mindamellett ez a szerkezet rugalmasabb annál, mint amilyennek ismeritek. Azonban még az álomállapotba is megpróbáljátok magatokkal vinni saját kulturális valóságváltozatotokat, de testetek és elmétek természetes öröksége ellenáll az ilyen elfojtásnak - és álmaitokban minden igyekezetetek ellenére kapcsolatba kerültök a valóság egy nagyobb képével, amelyet lehetetlen figyelmen kívül hagyni. (21:39) Az ébrenléti állapotnak sem kell szükségszerűen ilyen korlátozottnak lennie. A korlátokat ti magatok állítjátok fel. Például a test természetéből fakadóan meggyógyítja önmagát. Sokan tettetitek álszent módon, hogy hisztek ebben, ám valójában egy teljesen más képben hisztek - és azt is tapasztaljátok meg -, amelyben a testet, kerül amibe kerül, meg kell óvni, hiszen természetes hajlama van a betegségekre és a rossz egészségi állapotra. El kell hárítani a vírusokat, mintha nem lennétek védettek ellenük. Az álom során gyakorta bekövetkező természetes gyógyulást semmivé teszi az ébrenléti állapot, amelyben bármilyen ilyen gyógyulást „csodálatosnak" és „a szabályokkal ellentétesnek" tekintetek.


(Rövid szünet.) Álmaitokban gyakran teljesen pontosan látjátok fizikai problémáitok okait, és elkezdtek egy olyan terápiát, amelynek tudatosan hasznát vehetitek. Ébren azonban megfeledkeztek erről - vagy nem bíztok abban, amire emlékeztek. Esetenként konkrét fizikai gyógyulások történnek álomállapotban, még ha talán azt is gondoljátok, hogy éber állapototokban értelmesek és intelligensek vagytok, álmaitokban pedig tudatlanok és félig bolondok. Ha éber állapototokban is ilyen „ostobák" lennétek, sokkal jobban szolgálna az egészségetek. Az ilyen álmok során olyan másféle frekvenciákra hangolódtok rá, amelyek valójában közelebb állnak biológiai teljességetekhez, és semmi oka nincs annak, miért ne tehetnétek meg ugyanezt ébren is. Az ilyen látszólagos csodák azért következnek be, mert néha túlléptek megszokott, a testetekről és annak egészségéről, betegségeiről alkotott hivatalos hiedelmeiteken, ezáltal lehetővé teszitek, hogy a dolgok a maguk természetes módján folyjanak. Gyakran megesik, hogy az álmok során valóban tudatotokra ébredtek, és úgymond mindkét kezetekkel megragadjátok saját teremtménylétetek és lelkiségetek lényegét, megértve, hogy mindannyian rendelkeztek egy sokkal nagyobb és magasabb rendű valósággal, nem csak azzal, amit nevelésetek feltételezni enged. Mindazonáltal a leggyakrabban csak zavaros sejtések és szívfájdító emlékek maradnak meg bennetek egy sokkal tágabb létezésről. És hogy még zavarosabbá tegyétek a dolgokat, automatikusan megpróbáljátok az álombeli eseményeket a valóságról alkotott hagyományos képetek szerint értelmezni, és úgymond csatornát váltani, amikor ébren vagytok. (21:57) Tegyük fel például, hogy bekapcsoljátok a tévékészüléket, hogy megnézzetek egy műsort, és azt veszitek észre, hogy valamilyen működési zavar miatt bizonyos csatornák egyszerre jönnek be, összekeveredve és zavarosan, látszólag kiszámíthatatlanul és értelmetlenül. Semmiféle rendező elvet nem ismertek fel a képekben. Némelyik dolog talán ismerős, a többi nem. Lehet, hogy egy űrhajósnak öltözött férfi egy lovon ülve indiánokat üldöz, míg az indián főnök egy repülőgépet vezet. Ha mindezek a dolgok így „rákeverődnének" az általatok megtekinteni kívánt műsorra, nyilván azt gondolnátok, az egésznek nincs semmi értelme. Mindazonáltal az összes dolog vagy jelenetrészlet egy másik, szintén érvényes műsor töredékes részét képviseli (vagy egy másik valóságét, zárójelben).


Álmaitokban gyakran túl sok csatornát néztek egyszerre. Amikor megpróbáljátok ezeket a saját észlelt valóságképetekhez igazítani, kaotikusnak tűnhetnek számotokra. Léteznek módszerek, hogy élesre állítsátok a képet; léteznek módszerek, hogy ráhangolódjatok ezekre a teljesen természetes frekvenciákra, és ezáltal azok egy sokkal tágasabb rálátást nyújtsanak számotokra mind a világra, ahogy azt definiáljátok, mind pedig annak magasabb rendű, nagyobb aspektusaira. Pont. (Derűsen.) A psziché nincs bezárva valamiféle ládába, amely túl törékeny volna a felnyitáshoz. Csak a pszichéről és a testről alkotott hiedelmeitek korlátozzák tapasztalataitokat a jelenlegi szintjükre. Tartsatok szünetet. (22:09-től 22: 25-ig szünet.) Diktálok. (Seth-Jane előrehajolt, suttogva és mosolyogva, mintha viccet mesélne.) Álmotokban annyira „ostobák" vagytok, hogy azt hiszitek, van valamiféle kapcsolat az élők és a holtak között. Annyira „irracionálisak" vagytok, hogy néha azt képzelitek, halott szüléitekkel beszéltek. Annyira „irreálisak" vagytok, hogy úgy tűnik, mintha réges-rég lerombolt öreg házakban járnátok, vagy olyan egzotikus külföldi országokba utaznátok, ahol valójában még sosem jártatok. Álmotokban annyira „őrültek" vagytok, hogy nem érzitek az idő és a tér börtönét, hanem az az érzésetek, hogy az egész örökkévalóság csak rátok vár. Ha ugyanilyen értelmesek és fortélyosak lennétek ébren is, akkor megfeledkeznétek az összes vallásról és tudományról, mivel megértenétek pszichétek nagyobb valóságát. Tudnátok, „hol játszódik a cselekmény". A fizikusok a kilincsen tartják a kezüket. Ha több figyelmet szentelnének az álmaiknak, tudnák, milyen kérdéseket tegyenek fel. (Hosszas szünet 22:33-kor.) A psziché az éber energia gestaltja, amelyben saját identitásotok rejlik, sértetlenül, mégis folyamatosan változva, amint beteljesítitek lehetőségeiteket. (Hosszas szünet.) Halott rokonaitok továbbra is élnek. Gyakran feltűnnek előttetek álmaitokban. Azonban látogatásaikat általában saját valóságállapototok szerint értelmezitek. Olyannak tekintitek őket, amilyenek voltak, korlátok közé szorítjátok a veletek kialakított kapcsolatukat, és általában nem észlelitek létezésük egyéb aspektusait,


amelyeknek a saját hiedelmeitek szerint nincs értelmük - vagy nem emlékeztek ezekre a dolgokra. Így hát az ilyen álmok gyakran olyanok, akár egy programozott színdarab: ismerős környezetbe helyezitek, ismerős kellékkel ruházzátok fel az ilyen látogatásokat. Ugyanez a dolog gyakran előfordul olyankor is, amikor az inspiráció különleges felvillanásait tapasztaljátok meg, vagy amikor egyéb „nem hivatalos" adatokat kaptok. Gyorsan megpróbáltok a hagyományos értelemben vett értelmet adni az ilyen anyagoknak. Például egy testen kívüli élmény, amely során a valóság másik szintjét tapasztaljátok meg, a mennyországban tett látogatássá válik, vagy saját nagyobb entitásotok eddig fel nem ismert hangja Isten, egy űrlény vagy egy próféta hangjává lesz. Mindazonáltal álombeli tapasztalásaitok olyan iránymutatásokat nyújtanak nektek, amelyek segíteni fognak megérteni saját pszichétek természetét és a mélyebb valóságot, ahol az létezik. Ismétlem: álmodó pszichétek ébren van. Vége a diktálásnak. Most adj nekünk egy kis időt, vagy tartsatok szünetet, ahogy tetszik. (22:44. -Folytassuk - mondtam, és Seth azután más dolgokkal kapcsolatos anyagokat adott át nekünk. Mostanra már láttuk, hogy gyakran két részre osztja az üléseket — az egyik részben a könyvét diktálja, majd más dolgokról beszél, vagy személyes kérdéseinkre ad válaszokat. Az ülés 23 óra 34 perckor ért véget.)

759. ÜLÉS, 1975. OKTÓBER 27., HÉTFŐ, 21:31 (— Úgy érzem, a mai ülésen a könyvről lesz szó — mondta Jane közvetlenül, mielőtt transzba merült volna. Bólintottam, de mivel éjszaka volt egy különösen érdekes álmom, reméltem, hogy Seth arról fog beszélni. Amint azt látni fogják, sikerült mindkettőt megoldania, az álmomról szóló beszélgetést beleszőtte a saját, pszichéről szóló anyagába.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok. Ismételem: álmodó pszichétek ébren van. Másfajta élményekben van része, mint annak, amely fizikailag ismerős a számotokra, habár ez a tapasztalat is a psziché része. A mindennapi életben a psziché adott részének pusztán az Ennek hitt darabjára fókuszáltok, ám ezen kívül még rengeteg ilyen fókusz létezik. A psziché soha nem omlik össze. És saját egyedi egyéniségetek sem


csökken soha. Mindazonáltal a psziché tapasztalásai szétfeszítik az időről alkotott elképzeléseiteket. Meglehetősen bizonyosnak tűnik számotokra, hogy megszülettek és meghaltok. Tudatosságotok adott fókusza esetén semmi sem győzhetne meg titeket ennek ellenkezőjéről, mivel mindenütt ezen „tény" fizikai bizonyítékai vesznek körül benneteket. Lehet, hogy valamilyen mértékben hisztek a halál utáni életben, vagy talán általában véve hisztek a reinkarnációban. A legtöbben bizonyosan osztjátok azt a látszólag megcáfolhatatlan hiedelmet, miszerint bizonyosan élő, nem pedig halott emberek vagytok. A halottak nem olvasnak könyveket. Pont. (Derűsen:) Másrészt viszont a halottak általában nem is írnak könyveket - vagy mégis? Egyfajta különös értelemben azt mondom nektek, hogy az életetek egyszerűen csak azon része a létezéseteknek, amelynek jelenleg tudatában vagytok. Átfogóbb értelemben egyszerre vagytok élők és holtak, akárcsak én. Mindazonáltal az én fókuszom egy olyan tartományban van, amelyet ti nem észleltek. Ismétlem: a létezések olyanok, mint a különböző frekvenciákon játszott hangjegyek. Ennél a példánál maradva: a Föld dalára vagytok ráhangolódva, azonban csak a saját dallamotokat figyelitek, és általában nem vagytok tudatában annak a nagyobb hangszerelésnek, amelynek szintén részei vagytok. Néha álmotokban ráhangolódtok egy nagyobb képre, de újra csak az történik, hogy bizonyos dolgokat tényként fogadtok el, és ezen úgynevezett tények ellenében még a konkrét élmények is nevetségesnek, groteszknek vagy kaotikusnak tűnhetnek. Tegnap éjjel Joseph barátunknak volt egy olyan álomélménye, amely roppant kíváncsivá tette, és sok fejtörést okozott neki, mivel jelenleg teljesen értelmetlennek tűnik számára. Álmában rengeteg emberrel találkozott. A családtagjainak hitte őket, bár csak néhányukat ismerte fel. Ott voltak elhunyt szülei. Egyik bátyja és sógornője, akik még élnek, szintén jelen voltak. A bátyját egyértelműen felismerte, azonban a megjelenése valahogy mégis más volt, határozottan keleti jellegű külsővel bírt. Az egész álom nagyon kellemes volt, olyan, akár egy hazatérés. (21:50) Joseph azonban eltűnődött az élők és a holtak ilyen keveredésén. Könnyű lenne azt hinnetek, hogy az álom Joseph saját halálát vetítette előre, valamint a bátyjáét és a sógornőjéét is. Mindazonáltal ti a saját időrendeteket követitek. A pszichét nem kötik ilyen


korlátok. Számára a halálotok - ahogyan ti értelmezitek azt -már bekövetkezett. Mindamellett az is igaz, hogy a psziché szempontjából a születésetek még nem történt meg. Tehát létezik egy, az általatok ismert idő- és létszerkezetnél tágabb tapasztalás is. Ebben találkozhattok régóta halott rokonaitokkal vagy még meg sem született gyermekeitekkel. Találkozhattok személyiségetek egyéb részeivel, amelyek a sajátotokkal egy időben léteznek. Ebben a szerkezetben az úgynevezett élők és az úgynevezett holtak szabadon elvegyülhetnek egymással. Ilyen körülmények között szó szerint tudatában vagytok a létezés más perspektíváinak, és felfedezitek a psziché multidimenzionális mélységeit. A festők a perspektíva segítségével próbálják meg foglyul ejteni a mélység érzését és élményét a sík felületen, mivel ezek a fogalmak alapvetően idegenek a sima vászontól, papírlaptól vagy táblától. A művész élettelin idézi fel egy távolba vesző út képét, amely szélesen fut a kép előterében, hogy egyre keskenyebbé és keskenyebbé váljon, míg végül úgy tűnik, semmivé enyészik egy távoli, láthatatlan pontban. Mindazonáltal soha semmiféle fizikai személy sem fog ezen az úton sétálni. Ha egy hangya keresztülmászna egy efféle vásznon, csak egy sík felületen haladna előre, és egyáltalán nem lenne tudatában a hívogató útnak, a festett mezőknek és hegyeknek. Na már most az álom során esetenként hirtelen tudatára ébredtek egy nagyobb perspektívának. Ez a perspektíva „nem érvényes" a megszokott tudatszinteteken, éppúgy, ahogy a festő perspektívája sem működik a hangya számára - bár több dolgot is elsajátíthatnátok a hangya tudatosságából (határozottan). Írd le, hogy mosolyogtam. (22:07) Ébrenléti állapototokban kizárólag bizonyos megkülönböztetésekkel foglalkoztok. Ezek segítenek kialakítani a fizikai létezés alapvető szerkezetét. Megvilágítják az életeteket, egyfajta keretet is adva neki. Meglehetősen egyszerűen, egy bizonyosfajta valóságot akartok megtapasztalni, így hát határokat állítotok fel az események köré, ezáltal válik lehetségessé számotokra, hogy összpontosítsatok rájuk. Amikor a művész egy képet fest, ő is megkülönböztetést alkalmaz. Kiválaszt egy adott területet, és arra koncentrál. A festményen belül minden illeszkedik egymáshoz, és így van ez a fizikai életben is, mivel ti is ugyanezt teszitek. A művész tudja, hogy rengeteg képet festhet, és tudatában van a már elkészült festményeknek éppúgy, mint azoknak, amelyek még csak a fejében léteznek. Hasonlóképpen a psziché is egyaránt tudatában van a


folyamatban lévő, a már megélt, illetve a még meg nem élt életeknek, és egy olyan nagyobb perspektívával foglalkozik, amelyből a megszokott nézőpontotok ered. Gyakran úgy beszélek rólatok, illetve a pszichétekről, mintha különálló dolgok lennének, de természetesen szó sincs erről. Ti a psziché azon része vagytok, amelynek jelenleg tudatában vagytok. Sok ember mondja, hogy „szeretném megismerni önmagam", vagy hogy „meg akarom találni önmagam", miközben az igazság az, hogy valójában csak kevesen akarják tényleg rászánni erre a szükséges időt és energiát. (Rövid szünet.) Mindazonáltal ezt a munkát csak egy helyütt lehet elkezdeni: próbáljátok meg jobban megismerni azt, akik jelenleg vagytok. Ne mondjátok többé azt magatoknak, hogy nem ismeritek önmagatokat. Nem sok haszna van, ha megpróbáljátok saját valóságotok más szintjeit felfedezni, miközben kitartotok amellett, hogy továbbra is a fizikai világ törvényei érvényesek magasabb rendű tapasztalataitokra, így mindig nagyon nehéz helyzetben lesztek, és egyetlen tény sem fog megfelelni a megtapasztalt valóságnak. Azonban ahogy felfedezitek tágabb létezésetek törvényeit, nem ragaszkodhattok ahhoz, hogy azok helyettesítsék az ismert élet fizikai körülményeit — mivel ezek nem feleltethetők meg egymásnak. Arra számítotok majd, hogy örökké fogtok élni fizikai testetekben, vagy azt fogjátok hinni, hogy akaratotok szerint képesek vagytok levitálni? Valóban képesek vagytok levitálni, de gyakorlati értelemben véve nem a fizikai testetekkel. Rendelkeztek egy testtel, és ez a test meg fog halni. Vannak korlátai, de ezek azt a célt is szolgálják, hogy rávilágítsanak bizonyos tapasztalásokra. A testek, amelyekben Joseph barátunk látta a rokonait (a korábban már említett álom során), gyakorlatilag nem fizikai testek voltak. Mindazonáltal teljesen valódi, a valóság egy másik szintjén működő, az adott környezetnek tökéletesen megfelelő testek. Tartsatok szünetet. (22:27-től 22:50-igszünet.) Tehát, sok tekintetben egyszerűen túl kicsi a figyelmetek „fesztávolsága". A „valódi tény" az, hogy egyidejűleg léteztek ebben az életben és ezen kívül is. Egyszerre vagytok „életek között" és adott „életekben". A valóság mélyebb dimenzióinak szerkezete miatt gondolataitok és tetteitek nem pusztán az általatok ismert életetekre vannak hatással, de elérnek az összes ilyen egyidejű létezéshez is. Amit most gondoltok, azt


öntudatlanul érzékeli egy hipotetikus, tizennegyedik századbeli Énetek. A psziché nyitott intervallum. Egyetlen rendszer sem zárt, legkevésbé a pszichológiai rendszerek. Jelenlegi életetek nem más, mint tágabb valóságotok máshová összpontosuló részeinek álombeli tapasztalása. Az ő tapasztalataik szintén részei álombeli örökségeteknek. Talán azt kérditek, mennyire valódi a többi létezés, de ha így tesztek, azt is meg kell kérdeznetek, hogy kinek a szemszögéből. A létezésnek van egy fizikai formája. Ebben a szerkezetben megszülettek és meghaltok, mindezt meghatározott sorrendben. A halál fizikai valóság. Azonban pusztán fizikai értelemben valódi. Ha ezeket a dolgokat fogadjátok el a valóság egyedüli ismérveiként, akkor bizonyosan úgy tűnik, hogy a halál egyben tudatosságotok végét is jelenti. Ha azonban megtanuljátok jobban megismerni önmagatokat a mindennapi életben, hogy jobban tudatában legyetek e világi életeteknek is, akkor valóban kapni fogtok egyéb információkat, amelyek sejtetni engednek egy mélyebb, támogató, pártfogó valóságot, amelyen a fizikai lét nyugszik. Egyszer csak azt veszitek észre, hogy olyan dolgokat tapasztaltok meg, amelyek nem illenek az elfogadott tényekhez. Ezen tapasztalatok egy alternatív tényrendszer felismerését eredményezhetik, egy másfajta valóság felé mutatnak, és bizonyítékul szolgálnak egy olyan belső létezésre, amely meghaladja, felülmúlja a fizikai feltevéseket. Azonban szükségetek lesz egyfajta megfontoltságra és összhangra. A belső valóság alapvetően a fizikai valóság kreatív forrása, tehát a fizikai szabályok bizonyos mértékben mégis érvényesek - a saját szintjükön. (23:07) Képesek vagytok megtanulni, hogyan tegyétek sokkal gazdagabbá saját létezéseteket. Elméletileg bizonyos mértékben még más létezéseknek is tudatára ébredhettek. Az álomállapot során a tiétektől független valóságszintekre is ellátogathattok. Megtanulhatjátok másfajta módokon megtapasztalni és használni az időt. Saját lényetek más részeitől kaphattok információkat, és megcsapolhatjátok a psziché forrásait. Jobbá tehetitek a világot, amelyben éltek, és emelhetitek saját életminőségeteket is. De ameddig fizikai testben éltek, továbbra is meg fogjátok tapasztalni a születést és a halált, a hajnalt és a szürkületet, s a pillanat magányosságát, mivel ezt a tapasztalást választottátok. Még ebben a kontextusban is várnak rátok meglepetések és varázslatok, elég, ha egyszerűen csak megtanuljátok kiterjeszteni a tudomásotokat, és kalandvágyóbb módon felfedezni nem csak az álomde az ébrenléti állapotot is. Álmodó pszichétek ébren van. Sokan


közületek megengedik, hogy normál ébrenléti tudatosságuk elhomályosuljon - viszonylag tétlenné váljon, és így csak félig vannak tudatában az életnek, amelyet élnek. Ti vagytok a psziché élő kifejeződése, emberi megnyilvánulása. (Rövid szünet.) Mégis gyakran megengeditek magatoknak, hogy vakká váljatok saját létezésetek nagyszerű, ragyogó aspektusaira. Joseph álmában bátyja keleties külsőt öltött. Joseph tudta, hogy a bátyja önmagaként és egy keleti férfiként is él, azonban ez utóbbi élete ismeretlen Joseph jelenlegi élete számára. Ha két férfit látott volna - a bátyját és egy keleti férfit -, nem ismerte volna fel az idegent, így hát álmában a bátyja ismert megjelenése volt a meghatározó, és a keleti jelleg pusztán jelzésszerű. A saját életetekben ilyen, pszichikai „gyorsírást" vagy jelképeket használtok, hogy egy ismert valóság kifejezéseivel próbáljátok megmagyarázni egy másik valóság tágabb dimenzióit. Újra csak azt mondom, hogy legalább bizonyos mértékben fel kell fedeznetek a psziché dimenzióit. Nem lehet egyszerűen definiálni őket. A következő fejezetben javasolni fogok néhány gyakorlatot, amelyek lehetővé teszik, hogy közvetlen módon tapasztaljátok meg saját valóságotok néhány olyan részét, amely eddig elérhetetlen volt számotokra. (Hangosabban és mosolyogva): Vége a második fejezetnek.

3. Asszociációk, érzelmek és új viszonyítási rendszer Tartsatok rövid szünetet, aztán folytatjuk. (23:25-től 23:32-ig szünet, majd humoros hangsúllyal): Harmadik fejezet: „Asszociációk, érzelmek és új viszonyítási rendszer". Ez a cím. Tapasztalataitokat általában időrendbe szervezitek. Tudatosságotok áramlása azonban nagymértékben asszociatív. Például a jelen bizonyos eseményei múltbéli történésekre emlékeztetnek, és néha a múlt emlékei színezik ki a jelen eseményeit. Asszociációk ide vagy oda, fizikailag időrendben emlékeztek az egyes eseményekre, a jelen pillanatai sorban követik a múltbelieket. A


psziché azonban főként asszociatív folyamatokkal dolgozik, mivel képzettársítások segítségével rendszerezi az eseményeket. Az időnek mint olyannak nincs túlzottan nagy jelentősége ebben a működésben. Az asszociációk úgymond az érzelmi tapasztalások révén kapcsolódnak össze. Átfogóbb értelemben az érzelmek dacolnak az idővel. Vége a diktálásnak. (23:39) Adj nekünk egy percet... Ennyi most elég, hogy Ruburt tudja, már a következő fejezetnél tartunk. (Ezután Seth kézbesített némi anyagot más témákkal kapcsolatban, és az ülés végül 23 óra 52 perckor ért véget.)

762. ÜLÉS, 1975. DECEMBER 15., HÉTFŐ, 21:10 (A 760— 761-dik üléseket Seth más, e könyvhöz nem tartozó témáknak szentelte. — Félig-meddig elnehezültem, ugyanakkor mégis ellazultnak érzem magam — mondta Jane, miközben arra vártunk, hogy megkezdődjön az ülés. — Különös frusztrációt érzek, vagy talán pontosabb lenne, ha türelmetlenségnek nevezném... Ügy gondolom, ezt az egész pszichés dolgot, aminek félig-meddig a tudatában vagyok, rendszerezni kell, és úgy kell kifejeznünk a mi világunkban — Seth-et, Cézanne-t, ezt a könyvet —, hogy értelmet adhassunk ennek az egésznek. Jane Paul Cézanne-nal, a francia festővel kapcsolatos utalása egy olyan élményre vonatkozott, amely csak az előző nap kezdődött. Mivel maga Seth is szót ejtett erről az ülés során, hagyom érvényesülni az ő szavait.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok: folytatjuk a harmadik fejezetet. Amikor kapcsolatban vagytok a pszichétekkel, közvetlen tudást tapasztaltok meg. A közvetlen tudás megértés. Álmodás közben közvetlen tudást tapasztaltok meg önmagatokról és a világról. Más módon értitek meg saját lényeteket. Ha egy könyvet olvastok, közvetett tudást tapasztaltok meg, amely vagy elvezet a megértéshez, vagy nem. A megértés önmagában létezik, akár rendelkezésetekre állnak hozzá a szavak - vagy akár a gondolatok -, akár nem. Megeshet, hogy megértitek egy álom jelentését anélkül, hogy a szó minden értelmében


felfognátok azt. Szokásos gondolataitok talán akadoznak vagy elsiklanak belső megértésetek mellett anélkül, hogy valaha is közel kerülnének a kifejeződéshez. Az álmok az asszociációkkal állnak kapcsolatban, és olyan érzelmi érvényességgel bírnak, amely a megszokott világban gyakran értelmetlennek tűnik. Korábban már említettem, hogy senki sem képes igazán meghatározni a pszichét. Azt meg kell tapasztalni. Mivel a tevékenységei, a bölcsessége és az érzékelése túlnyomó részben egy másfajta viszonyítási rendszerből származik, meg kell tanulnotok, hogyan értelmezzétek a vele történő találkozásaitokat a megszokott Énetek számára. A legnagyobb nehézségek egyikét a rendszerezés kérdése jelenti. A hétköznapi életben roppant takarosan rendszerezitek a tapasztalásaitokat, és bevett mintákba vagy csatornákba erőltetitek ezeket, előre kialakított elképzelésekbe és hiedelmekbe. Olyanná alakítjátok ezeket, hogy illeszkedjenek az idő megszokott rendjébe. Újra mondom: a psziché rendszere nem követ semmiféle ilyen tanult elrendezést. E rendszer termékei gyakran kaotikusnak tűnhetnek, pusztán azért, mert meghaladják a tapasztalatokról alkotott, bevett elképzeléseiteket. (21:25) A Seth könyvéhen oly módon kíséreltem meg leírni saját valóságotok bizonyos kiterjesztéseit, hogy megértsétek azt. A személyes valóság természete című könyvben megkíséreltem kitágítani a hagyományosan megtapasztalt egyéni létezés gyakorlati határait. Próbáltam olyan utalásokat és jeleket adni nektek, amelyek fokozzák a mindennapi élet gyakorlati, spirituális és fizikai örömét és teljességét. Ezeket a könyveket többé-kevésbé direkt narratív stílusban diktáltam. Az „ismeretlen" valóságban tovább mentem, megmutatva, hogyan bukkannak napfényre a psziché tapasztalásai. Reményeim szerint abból a könyvből az én szavaim, valamint Ruburt és Joseph tapasztalásainak segítségével látni fogjátok azokat a magasabb dimenziókat, amelyek megérintik a hétköznapi életet, és érezni fogjátok a psziché mágiáját. Az a könyv rengeteg munkát követelt meg Josephtől, és maga ez az erőfeszítés jó példája volt annak, hogy a psziché eseményeit nagyon nehéz rögzíteni az időben. A psziché tettei látszólag minden irányba áramlanak. Például lehet, hogy könnyebb azt mondani: „ez vagy az az esemény ebben az adott időpontban kezdődött, és később, ekkor és ekkor fejeződött be". Ám miközben Joseph a jegyzeteit írta, nyilvánvalóvá vált, hogy néhány eseményt nehéz lenne ilyen pontosan körülhatárolni, és valóban úgy tűnik, hogy nincsen kezdetük és végük.


Mivel ennyire közvetlenül az időhöz rögzítitek az élményeiteket, csak ritkán, talán csak álmotokban engedtek meg magatoknak bármiféle olyan tapasztalást, amely látszólag dacol az idővel. Ennélfogva a pszichéről alkotott elképzeléseitek korlátozzák annak megtapasztalását. Ruburt e téren sokkal engedékenyebb a legtöbbeteknél, ám gyakran még ő is azt várja el, hogy az ő, meglehetősen kevéssé ortodox élményei abban a hagyományos öltözékben tűnjenek fel, amelyet mindannyian oly jól ismertek. Legutolsó olyan ülésünk alkalmával, amikor ezt a könyvet diktáltam, közöltem ezen fejezet címét, megemlítve az érzelmeket és az asszociációkat, valamint azt tényt, hogy a pszichét közvetlen módon kell megtapasztalnotok. Azóta nem diktáltam e könyvet a mai estéig. Az eltelt idő nagy részében Ruburt a psziché számára új dimenziókat tapasztalt meg. (21:43. Willy, a macskánk felébredt, és megkísérelt felmászni a transzban lévő Jane ölébe. Végül be kellett tessékelnem a dolgozószobába, és rá kellett zárnom az ajtót.) Nem jutott eszébe, hogy ezeknek a tapasztalatoknak bármiféle közük lehetne ehhez a könyvhöz, vagy hogy spontán cselekvései során bármiféle belső rendet követett volna. Ő azt akarta, hogy ezek az oldalak szép sorjában kövessék egymást, egyik a másik után. Mindazonáltal minden egyes élménye azokat a módokat demonstrálta, amelyeken a psziché közvetlen megtapasztalásai dacolnak az időről, a valóságról vagy az események időrendi sorrendjéről alkotott prózai elképzeléseitekkel. Ezenkívül a tudás és a megértés közötti különbségekre is rámutatnak, valamint kihangsúlyozzák a vágy és az érzelmek fontosságát. Természetesen bizonyos értelemben az én tapasztalásaim is elkülönülnek a ti tapasztalásaitoktól. Mivel ez az információ - a Sethanyag - Ruburt tapasztalásán szűrődik át, képesek vagytok látni, hogyan illeszkedik ahhoz a létezéshez, amely „jelenleg" a tiétek. Ruburt legutóbbi tapasztalatai különösen fontosak, amennyiben közvetve ellentmondanak rengeteg bevett, sokak által osztott alapvető hiedelemnek. Ki fogjuk használni ezt a lehetőséget, hogy szót ejtsünk a „szupernormálisnak" tűnő tudás jelenlétéről - ez a tudás elérhető, de általában nem jut el hozzátok. Továbbá le fogjuk írni azokat a mechanizmusokat, amelyek felhasználhatóvá teszik az ilyen tudást, illetve elérhető közelségbe hozzák azt. Először is néhány alapvető kijelentést szeretnék tenni.


Már születésetekkor fogékonyak vagytok a nyelvre, bennetek rejlik használatának képessége, és vágytok is az alkalmazására. Fizikai szerkezetetek magában foglalja a nyelvet. Azzal a hajlammal születtek, hogy tanuljatok és felfedezzetek. Amikor megfogantok, már létezik felnőtt fizikai testetek teljes mintája - egy minta, amely eléggé meghatározott ahhoz, hogy megadjon számotokra egyfajta felnőtt formát, azonban mégis eléggé változékony ahhoz, hogy szó szerint végtelen számú variációt tegyen lehetővé (nagyon határozottan). Azonban teljes képtelenség lenne számotokra, ha azt mondanám, hogy kényszerítve vagytok felnőni. Először is bármely adott időpillanatban véget vethettek ennek a folyamatnak - és sokan meg is teszik ezt. Más szavakkal: mivel a fejlődés mintája a ti fogalmaitok szerint létezik, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egyedi minden egyes ilyen fejlődés. Megint csak a ti fogalmaitok szerint, bármely adott földi időpontban rengeteg ilyen minta létezik. Mindazonáltal nagyobb ösz-szefüggésben szemlélve a dolgokat, minden időpont egyidejűleg, ennélfogva az összes ilyen fizikai minta is egyszerre létezik. (22:02) Pihentesd az ujjaidat. Adj Ruburtnak egy cigarettát, én transzban tartom őt. Akarsz esetleg pihenni? C Nem. -

Egy perccel később): A psziché területein a tudás, a kultúrák, a civilizációk, a személyes és csoportos teljesítmények, a tudományok, a vallások, a technológiák és a művészetek összes mintája ugyanúgy létezik. Az egyéni psziché, azon részetek, amelyet nem ismertek fel, tudatában van ezeknek a mintáknak, éppúgy mint a külsőtöket kialakító személyes, fizikai természetű biológiai mintáknak is. Bizonyos hajlamok, vonzalmak és valószínűségek jelen vannak a biológiai szerkezetetekben, és hogy működésbe lépnek-e, az a ti céljaitoktól és szándékaitoktól függ. Lehet például, hogy egy adott embernek személy szerint megvannak az ahhoz szükséges képességei, hogy kiváló atléta legyen. A hajlamai és a szándékai mégis egészen más irányba vihetik, és így nem lépnek működésbe a szükséges mechanizmusok. Minden egyén sokféle tehetséggel rendelkezik. A saját vágyai és hiedelmei ezek közül néhányakat mozgósítanak, másokat pedig figyelmen kívül hagynak.


(22:11) Az (emberi) faj beépítette ezekbe a mintákba az összes tudást, információt és „adatot", amelyre bármilyen lehetséges körülmények között szüksége lehet. Ezt az örökséget mindazonáltal aktiválni kell pszichikailag, mivel a fizikai mechanizmusok a zenéhez hasonlíthatók, amely a vágyon és a szándékon keresztüljut kifejezésre. Ez nem azt jelenti, hogy ha például egy adott jártasságot sajátítotok el, akkor azt tanuljátok meg, amit átfogóbb értelemben már tudtok. A szükséges aktiváló vágyak híján az adott jártasság nem fog kifejlődni, és még ha el is sajátítjátok, akkor is a saját, egyéni módotokon fogjátok használni. Mégis, például a matematika és a művészetek éppúgy a részeteket képezik, mint a génjeitek. Azonban általában azt hiszitek, hogy az összes ilyen információnak valahonnan rajtatok kívülről kell érkeznie. (Határozottan:) Az egyes matematikai formulák nincsenek bevésve az agyba, azonban veleszületetten jellemzők az agy szerkezetére, és benne foglaltatnak annak létezésében. A saját fókuszotok határozza meg, hogy milyen információk érhetők el számotokra. Mindjárt mondok is erre egy példát. Ruburt kedvtelésből fest. Néha egészen hosszú ideig alkot, aztán megfeledkezik a dologról. Joseph festőművész. Ruburt eltűnődött, milyen dolgokat tartalmaz az emberi elme, kíváncsi volt, milyen információk érhetők el a számára. Közeledett a karácsony. Amikor Ruburt megkérdezte Josephet, mit szeretne ajándékba, Joseph azt felelte: „egy Cézanne-ról szóló könyvet". Ruburt Joseph iránt érzett szeretete, a saját céljai és egyre erősödő kérdései, valamint a festészet iránti általános érdeklődése pontosan azt a fajta stimulust jelentették, amely áttörte az időről és a tudásról alkotott konvencionális hiedelmeket. Ruburt ráhangolódott Cézanne „világképére". Nem személyesen Cézanne-nal lépett kapcsolatba, hanem Cézanne-nak a festészetről mint művészetről alkotott megértésével. Ruburt technikailag nem elég gyakorlott ahhoz, hogy akár csak kövesse is Cézanne útmutatásait. Joseph elég képzett ehhez, de ő nem akarja valaki más vízióját követni. Mindazonáltal ez az információ kivételesen értékes, és bármilyen témára vonatkozó ismeretanyag elérhető ily módon - de csakis a vágyon és a szándékon keresztül. Ez nem jelenti azt, hogy bármely ember spontán módon, instrukciók nélkül egyszeriben remek művésszé, íróvá vagy tudóssá válhat. Azt azonban igen, hogy az emberi faj alapvetően rendelkezik azokkal a hajlamokkal, amelyek ezt eredményezhetik. Jelenti továbbá azt is, hogy


ti magatok korlátozzátok tudásotok hatókörét azáltal, hogy nem éltek az efféle módszerek lehetőségével. Arról sincsen szó, hogy minden tudás már eleve létezik, mivel amint elsajátítjátok, a tudás azonnal egyedivé, és így újjá válik. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy gondoljátok. (— Szünetet tartunk. 22:30. Seth kiváló munkát végzett, amikor leírta a Cézannne-könyv megszületését eredményező körülményeket. Mégis, egész pontosan a következő történt: december 11-én a kora hajnali órákban Jane teljesen meglepetésszerűen elkezdett írni egy önmagától születő kéziratot, amely arra engedett következtetni, hogy Paul Cézanne-tól, az 1839 és 1906 között élt francia festőtől származik. Jane-nek fogalma sem volt, vajon „jön-e" még több hasonló anyag. Azonban engem máris teljesen lenyűgözött, hogy betekinthetek Cézanne világnézetébe és a művészetről alkotott felfogásába. Az ülés 22:42-korfolytatódott, hasonló stílusban.) Vágyatok automatikusan bevonzza az általatok kívánt információt, függetlenül attól, hogy tudatában vagytok-e ennek a ténynek vagy sem. Például ha zenészek szeretnétek lenni, és tehetségesek vagytok, akkor szó szerint tanultok alvás közben, ráhangolódva más zenészek világképére, legyenek akár élők, akár holtak a ti fogalmaitok szerint. Amikor ébren vagytok, belső útmutatásokat, ösztönzéseket és sugallatokat kaptok. Továbbra is kell gyakorolnotok, de a gyakorlás számotokra jórészt öröm lesz, és nem tart majd annyi ideig, mint mások esetében. Az ilyen információk befogadása fejleszti az adott jártasságot, és alapvetően a megszokott időfolyamon kívül működik. Ruburt Cézanne-anyaga ezért roppant gyorsan érkezik, napjának egyébként kihasználatlan óráit véve igénybe. Ez az anyag mégis olyan kiváló minőségű, hogy a hivatásos kritikusok is tanulhatnának belőle, bár az ő egyes munkáik elkészülte sokkal több időt vesz igénybe, és a művészet olyan tökéletesen tudatos ismeretére támaszkodik, amelynek Ruburt csaknem teljes egészében híján van. A psziché termékei tehát természetüknél fogva érvénytelenítik számos, féltő gonddal ápolt hiedelmeteket. Szinte eretnekségnek tűnik feltételezni, hogy az ilyen tudás elérhető, hiszen akkor mi értelme van az oktatásnak? Az oktatásnak azt a célt kellene szolgálnia, hogy a lehető legtöbb területtel ismertesse meg a tanulót, hogy az felismerhesse azokat, amelyek természetes módon


működésbe hozzák a benne rejlő képességeket, és lehetőséget kínálnak a további fejlődésre. Így képes lesz választani. A Cézanne-anyag a múltból érkezett, de a jövőbeli tudás is elérhető. Természetesen a múltatok szemszögéből több lehetséges jövő is létezik. A jövőbeli tudás elméletileg elérhető, akárcsak a test „jövőbeli" fejlődési mintája a születés pillanatában - és ez bizonyosan roppant célszerű dolog. Vége az ülésnek. Kellemes, szép éjszakát kívánok nektek. (-Köszönjük, Seth.) Hacsak nincsenek kérdéseid... (22:55-kor valóban feltettem néhány kérdést Seth-nek, amelyekről egészen 23:24-ig beszélgettünk.) 763. ÜLÉS, 1976. JANUÁR 5., HÉTFŐ, 21:28 (Miközben tegnap a környéken kocsikáztunk, Jane egyszer csak hangosan azon kezdett tűnődni, vajon szokott-e Seth álmodni. Ha igen, milyen az ő álomállapota? Ma este kilenckor azt mondta, úgy gondolja, Seth felelni fog a kérdéseire, beleszőve válaszait a könyv anyagába. Miután az ünnepek alatt gyönyörködtünk benne, ma leszedtük a karácsonyfánkat. Jane az ünnep napjait „Cézanne-napoknak" hívta, mivel még mindig folyamatosan kapta a Cézanne-ról szóló anyagot.) Nos: diktálok. (—Jó estét, Seth.) Tehát vannak az információgyűjtésnek az általatok elfogadottól eltérő módjai is. A tudásnak is vannak egyéb fajtái. Ezek olyan szerkezetekhez kapcsolódnak, amelyek általában ismeretlenek számotokra. Ez nem pusztán azon múlik, hogy elsajátítjátok-e a tudás befogadásának újfajta módjait; ez egy olyan helyzet, amelyben félre kell tenni a régi módszereket - a tudás hozzájuk kapcsolódó fajtáival egyetemben. Nem is arról van szó, hogy a tudásnak egyszerűen egyetlen másfajta kategóriája létezne, mivel számtalan ilyen kategória van, és közülük sok biológiailag elérhető számotokra. A különböző, úgynevezett ezoterikus tradíciók kínálnak bizonyos módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén félretegye az érzékelés bevett módjait, és kínálnak bizonyos mintákat, amelyek mintegy tárolóedényül szolgálnak ezen másfajta tudás számára. Azonban még ezeknek a tárolóedényeknek is


szükségképpen alakítaniuk kell a befogadott információt. (Rövid szünet.) Ezen módszerek némelyike roppant előnyös, de még ezek is túlzottan merevvé és autokratikussá váltak, alig hagyva helyet az egyéni eltéréseknek. Dogmák fonódtak köréjük, így csak egy bizonyos adatot tartanak elfogadhatónak. A rendszerek többé már nem rendelkeznek azzal a rugalmassággal, amely valaha életet adott nekik. Az a fajta tudás, amelyre támaszkodtok, szóbeli kifejezést igényel. Roppant nehéz számotokra bármilyen fajta tudás felhalmozását fontolóra venni a nyelvnek az általatok vett értelemben történő használata nélkül. Még felidézett álmaitok is gyakran szóban kifejezett szerkezetek. Esetleg használtok képeket is, de ezek ismerős képek, amelyek a tanított, ennélfogva elfogult, előítéletekkel terhes fizikai észlelés képződményei. Ezek a felidézett álmok roppant értékesek és komoly jelentésük van, de bizonyos mértékben már rendszerezve vannak, és formába vannak öntve számotokra, hogy valahogy képesek legyetek elfogadni őket. (21:41) Mindazonáltal ezen szintek alatt teljesen más módon fogjátok fel az eseményeket. Ezek a tökéletes megértések aztán becsomagolódnak, még az álmaitok során is, majd lefordítódnak a bevett érzékszervi fogalmak szintjére. Ahhoz, hogy egyáltalán felfogjátok, bármilyen információnak és tudásnak kell legyen egyfajta mintája. Ruburt saját festménye, a pszichikai képességeiről alkotott tudása, Joseph iránti szeretete — mind azt a célt szolgálták, hogy kialakuljon egy forma, amely aztán bevonzotta a Cézanne-anyagot. Ruburt „automatikusan" kapta az anyagot: egyszerűen csak leírta a szavakat, amelyek oly gyorsan áramlottak, hogy szinte alig tudta követni őket. Az írásban való mesterségbeli tudása, az írásművészete állította fókuszba az anyagot. Mindazonáltal magának az anyagnak semmi köze sincs a szavakhoz, sokkal inkább a festészet természetének átfogó megértéséhez, egy közvetlen tudáshoz. Ruburt tehát egyfajta tárolóedényként használta a saját képességeit. Újra elmondom, a tudásnak ez a közvetlen formája bármely témában elérhető bárkinek, aki a vágyon, a szereteten, a szándékon vagy a hiten keresztül megfelelő tárolóedényt biztosít számára. Ruburt korábban azon tűnődött, vajon szoktam-e álmodni. Az én normál tudatossági állapotom nagymértékben eltér a tiétektől: az én ébrenléti és álomállapotom nem váltakozik úgy, mint a tiétek. Mégis, nekem is vannak olyan tudatossági állapotaim, amelyeket a ti álomállapototokhoz lehet hasonlítani, amelyekben nem veszek oly


tudatosan részt, mint a többiben. Ha azt mondanám, hogy „irányítom az álomállapotomat", akkor lenne némi fogalmatok, hogy miről is beszélek. Azonban én nem irányítom az álmaimat - én beteljesítem őket. Amit az álmodó állapotomnak nevezhetnétek, az azokon az általam említett szinteken zajlik, amelyek a ti felidézett álmaitok alatt léteznek. (Rövid szünet.) Ahogy azt korábban már mondtam, sokféle tudás létezik. Inkább úgy gondoljatok ezekre, mint a tudás állapotaira. Ezek bármelyikének érzékeléséhez arra van szükség, hogy tudatosan rájuk hangolódjatok. „Ébrenléti" körülményeim között én egyszerre működöm a tudatosság sok szintjén, és ennélfogva a tudás sok rendszerével van dolgom. „Álomállapotomban", vagy helyesebben szólva inkább -állapotaimban, olyan tudatossági kapcsolódásokat teremtek, amelyek összekapcsolják ezeket a különböző rendszereket, kreatívan új rendszerekké alakítva őket. Amikor „felébredek", tudatára ébredek ezeknek a tevékenységeknek, és arra használom a rendszereket, hogy hozzáadjam azokat szokásos állapotomhoz, kreatívan kiterjesztve a valóságérzékelésemet. Amit megtanultam, az automatikusan átkerül a hozzám hasonlókhoz is, az ő tudásuk pedig az enyémet is gyarapítja. (Rövid szünet 22:05-kor.) Mindannyian teljesen tudatában vagyunk ennek az információtovábbításnak. A számotokra általában ismerős fogalmak szerint ti a „tudatos elmére" gondoltok. Ebben az értelemben rengeteg tudatos elme van. Azonban annyira tele vagytok előítéletekkel, hogy figyelmen kívül hagyjátok azokat az információkat, amelyekről azt tanították nektek, hogy nem tudatosak. Ennélfogva minden tapasztalásotok egy, a hiedelmeiteknek megfelelő rendszerbe szerveződik. Sokkal természetesebb dolog emlékezni az álmokra, mint nem emlékezni rájuk. Jelenleg divatos dolog azt mondani, hogy a ti fogalmaitok szerint értelmezett tudatos elme a túléléssel foglalkozik. Csak annyiban igaz ez, amennyiben a tudatos elme biztosítja a túlélést az adott társadalomban. Ebből a szempontból, ha emlékeztek az álmaitokra, és tudatosan hasznukat veszitek, az még a fizikai túléléseteket is elősegíti. Az álomélet egyik része kifejezetten a test biológiai állapotával foglalkozik, nem csak utalásokat nyújtva számotokra az egészségi problémákkal kapcsolatban, de azok okait és megoldásait is közli veletek. A valószínű jövővel kapcsolatban szintén kaptok információkat, hogy azok segítsenek nektek tudatos választásaitokban. Azonban arra tanítottátok magatokat, hogy álmaitok során nem lehettek


tudatosak, mivel a „tudatos" szó a ti értelmezésetekben pusztán egy előítéletekkel terhes fogalomra utal. Ennek eredményeképpen semmiféle olyan kulturálisan elfogadható mintával nem rendelkeztek, amely lehetővé tenné, hogy megfelelően hasznosítsátok az álmaitokat. A transzállapotok, az álmodozás, a hipnózis - ezek adnak nektek bizonyos utalásokat arra nézvést, milyen sok, az ébrenléti tudatosságotoktól eltérő állapot létezik. Mindegyikben másfajta módon mutatkozik meg a valóság, és ami azt illeti, az adott állapotokban mindenütt más és más szabályok uralkodnak. Az álomállapot során még nagyobb különbségek jelentkeznek. Mindazonáltal, ami titeket illet, az álomállapot kulcsa az ébrenléti állapotban rejlik. Mielőtt hozzáláthatnátok az álomállapot felfedezéséhez, meg kell változtatnotok az álmodásról alkotott elképzeléseiteket és fogalmaitokat. Ha ezt nem teszitek meg, saját ébrenléti előítéleteitek zárják be előttetek az ajtókat. Tartsatok szünetet. (22:24-től 22:35-ig szünet.) Mivel ez a helyzet, csak nagyon keveset fejeztek ki saját teljes személyiségetekből. Ennek a megjegyzésemnek semmi köze sincs az általatok elfogadott, az Én tudattalan részeiről alkotott fogalmához. A ti elképzeléseitek a tudattalanról olyannyira a személyiségről alkotott korlátozott elképzeléseitekhez kötődnek, hogy ebben a kontextusban tökéletesen értelmetlenek. Olyan ez, mintha csak az egyik kezetek egyetlen ujját használnátok, aztán azt mondanátok: „Ez az én személyiségem tökéletes kifejeződése". Nem csak arról van szó, hogy az elmének vannak egyéb, kihasználatlan funkciói is, de ebben az értelemben egyéb elméitek is vannak. Egy agyatok van, ez igaz, de csak agyatok egyetlen állomásának használatát engedélyezitek, vagy azt, hogy önmagát csakis a rengeteg elme egyikével azonosítsa. Magától értetődőnek tűnik számotokra, hogy egy embernek csak egyetlen elméje van, és az általatok használt elmével azonosítjátok azt. Ha lenne másik elmétek is, akkor úgy tűnik, valaki másnak kellene lennetek. Az elme egy pszichés minta, amelynek segítségével a valóságot értelmezitek és alakítjátok. Vannak látható fizikai végtagjaitok, és vannak láthatatlan elméitek. Mindegyik elmétek képes egy bizonyos módon rendszerezni a valóságot. Mindegyik a saját tudásformájához kapcsolódik.


Ezek az elmék együttműködnek, hogy az agy fizikai szerkezetének segítségével életben tartsanak titeket. Ha az összes elméteket használjátok, akkor és csak akkor lesztek teljesen tudatában a környezeteteknek: sokkal tisztábban érzékelitek majd a valóságot, mint most, sokkal élesebben, sokkal ragyogóbban és sokkal tömörebben, sokkal lényegibben. Ugyanakkor közvetlenül fogjátok megérteni azt. Megértitek mindazt, amit fizikai érzékszerveitekkel nem vagytok képesek felfogni. A tudatosságnak egyéb, az elméitek számára természetes állapotait önmagatokként fogadjátok el. Megvalósítjátok a teljes személyiséglétet. A történelem során néhány ősi faj elért ilyen eredményeket, de ez a ti fogalmaitok szerint oly régen történt, hogy nem találhattok bizonyítékot a tudásukra. (Hosszas szünet.) Az évszázadok során különböző egyének közel kerültek ehhez a tudáshoz, de nem állt a rendelkezésükre megfelelő kifejezési eszköz, amellyel ezt megértethették volna az emberi faj tagjaival. Birtokában voltak bizonyos módszereknek, de ezek a módszerek előre feltételeztek vagy megköveteltek egy olyan tudást, amellyel a többiek nem rendelkeztek. (22:54) Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt. (Seth azonnal elkezdett egy rövid értekezést Jane előző éjszakai álmáról. Jane alig emlékezett rá, de reggel feljegyezte a noteszébe, hogy az álom egy új, meglehetősen különös érzékelési móddal volt kapcsolatos, amelyet egyáltalán nem tudott szavakba önteni. Mivel ez illeszkedik Seth ezen fejezetéhez, csatolom a hozzá fűzött megjegyzéseit:) Ruburt csaknem elfeledett, tegnap éjszakai álma komoly áttörést jelent, mivel az álom során legalább tudatában volt annak, hogy egyelőre szokatlan módon kapott információt. Képtelen szavakba önteni az információgyűjtés ezen módját, és nincsen semmiféle megfelelő mintája sem, amely tartalmazná azt. Mindazonáltal az ismeretanyag eljutott hozzá. A legutóbbi festménye nem véletlen egybeesés volt, hanem arról van szó, hogy - mivel nonverbális információkkal van dolga - más módon rendszerezi az adatokat, ezáltal az elme más „részeit" működteti.


A Cézanne-anyag, az álom és a festmény, mind az érzékelés másfajta módjai. Közös könyvtári tapasztalataitok1 segítettek megteremteni a szükséges körülményeket, mivel hozzáadódtak amúgy is meglévő ösztönzéseitekhez. Ez mind segítségére lesz Ruburtnak, hogy eljusson egy nonverbális megértéshez, amely - egy másik szinten - újraszervezi majd néhány hiedelmét. Ezt a fajta érzékelést nem lehet leírni, amíg Ruburt nem alakít ki megfelelő verbális mintákat, amelyek csakis a további tapasztalásaiból származhatnak. E folyamatban én egyfajta próbakő vagyok. Ruburt mentálisan egy bizonyos szintre ugrik, és ezáltal kapcsolatba kerül velem - egy kiegészítő energiaforrással. Agya olyan részeit hozza működésbe, amelyek segítségével kapcsolatba lép egy másik elméjével, egy olyan elmével, amelynek létezésével az emberek általában nincsenek tisztában. (Hangosan és kedélyesen:) Nos, vége az ülésnek, kellemes és szép éjszakát kívánok nektek. (- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. 23:05)

764. ÜLÉS, 1976. JANUÁR 26., HÉTFŐ, 21:12 Nos: Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálok: Bizonyos módon csak Énetek úgymond felső részét tapasztaljátok meg, így a célból, hogy a tudatosság más szintjein hasznát lássátok az információnak, meg kell tanulnotok, hogyan tapasztaljátok meg ezeket a számotokra általában ismeretlen szerveződési rendszereket. Az álmok látszólagos értelmetlensége gyakran annak az eredménye, hogy nem vesztek tudomást szimbólumrendszerükről és szerveződésükről. Például lehet, hogy bizonyos „látomásszerű" dolgokat is félreértelmeztek, mivel megpróbáljátok azokat a megszokott tudatos rendszeretekbe foglalni. Így rengeteg értékes és roppant praktikus, hasznosítható meglátásotok terelődik tévútra. Ezért javasolni fogok nektek néhány egyszerű gyakorlatot, amelyek lehetővé teszik, hogy közvetlenül tapasztaljátok meg „lényetek érzését" egy másfajta módon.

1

Jane Pszichikus politika (Psychic Politics) című könyvében írja le az ő pszi-

chés „könyvtárát".


Először is, a psziché által használt különféle szerveződéseket a művészetekhez lehetne hasonlítani, legalábbis egy bizonyos szinten. Például a zene nem jobb, mint a képzőművészetek. Egy szobrot nem lehet összehasonlítani egy hangjeggyel. Tehát nem azt mondom, hogy vannak jobb és vannak rosszabb szerveződési formák. Egyszerűen csak a tudatosság művészetének egy bizonyos formájára szakosodtatok, és ez az egy nagymértékben gazdagítható a többi forma tudása és azok gyakorlása által. (21:20) Először is, az összes többi szerveződés elsődlegesen egyáltalán nem az idővel, hanem az érzelmekkel és az asszociációs folyamatokkal foglalkozik. Ha megértitek, hogyan működnek a saját asszociációitok, sokkal jobb helyzetben lesztek például ahhoz, hogy értelmezzétek az álmaitokat, és végül művészetté alakítsátok őket. Ezeket a gyakorlatokat különböző módokon lehet megközelíteni. Az elgondolás az, hogy a lehető legnagyobb mértékben az időrendiségen kívülről tapasztaljátok meg az érzelmeket és az eseményeket. Amint azt már sokszor említettem, a sejtek szintjén történő megértés a lehetőségekkel foglalkozik, és magában foglalja a jövőt és a múltat is, tehát a tevékenységek ezen szintjén az idő nem létezik az általatok értelmezett formájában. Azonban nem vagytok teljesen tudatában az ilyen adatoknak. A pszichét - amely úgymond a skála másik végén helyezkedik el - szintén nem köti az idő. Mindemellett gyakran saját tudatosságotok áramlása vezet oda, hogy az eseményeket megszokott sorrendjüktől eltérő rendben gondoljátok végig. Esetleg például kaptok egy levelet Bessie nénikétektől. Ez beindít bennetek egy folyamatot, amelynek során eszetekbejutnak bizonyos gyermekkori élményeitek, és így rengeteg mentális kép bukkan fel az elmétekben. Talán eltűnődtök azon, hogy a nénikétek jövőre Európába szeretne utazni, és ez a gondolat életre hívja egy elképzelt jövő képeit. Mindezen gondolatokat és képeket kiszínezik a levélhez, illetve a veletek és a nagynénétekkel kapcsolatos összes eseményhez fűződő érzelmeitek. Legközelebb, amikor egy ehhez hasonló élményben lesz részetek, amelyben szabadon áramlanak az asszociációk, figyeljetek oda jobban, mit is tesztek. Próbáljátok meg érzékelni az események képlékenységét; látni fogjátok, hogy a történések nem szükségszerűen a megszokott időrendi sorrendbe szerveződnek, sokkal inkább az emocionális tartalmuk meghatározta szabályrendszerben jelentkeznek. Például ha a következő születésnapotokra gondoltok, az egyszerre azt eredményezheti, hogy visszaemlékeztek az ezt megelőzőre, vagy egy


csomó kép juthat eszetekbe a huszadik születésnapotokról, vagy a harmadikról, a hetedikről egy csakis rátok jellemző sorrendben. Ezt a sorrendet az érzelmi asszociációk határozzák meg - és ugyanez történik álmotokban is. Milyen ruha volt rajtatok három nappal ezelőtt? Mit reggeliztetek egy hete? Ki ült mellettetek az óvodában? Mi ijesztett meg titeket utoljára? Féltek elaludni? Bántottak titeket a szüleitek? Mit csináltatok tegnap ebéd után? Milyen színű cipőt viseltetek három napja? Csak jelentős eseményekre és részletekre emlékeztek. Az érzelmeitek életre hívják az emlékeiteket, és azok rendszerezik az asszociációitokat. Az érzelmeiteket a hiedelmeitek hívják életre. Ezek össze vannak kapcsolva, így bizonyos hiedelmek és érzelmek szinte rokon értelműnek tűnnek. (21:40) Amikor legközelebb lehetőségetek adódik, és felismeritek magatokban egy meglehetősen erőteljes érzelem jelenlétét, engedjétek szabadon áramlani az asszociációitokat. Események és képek fognak az elmétekbe ötleni egy időn kívüli összefüggésben. Néhány ilyen felidézett esemény értelemmel bír majd számotokra. Tisztán látni fogjátok az esemény és az érzelmeitek közötti kapcsolatot, azonban más események esetében ez az összefüggés nem lesz ennyire nyilvánvaló. Éljétek meg olyan tisztán ezeket az eseményeket, amennyire csak tudjátok. Ha végeztetek, céltudatosan változtassátok meg a sorrendjüket. Idézzetek fel egy eseményt, majd kövesse azt egy olyan, amely valójában korábban következett be. Tegyetek úgy, mintha az időben későbbi esemény megelőzte volna a korábbit. Most lássunk egy másik gyakorlatot. Képzeljetek el egy nagyon nagy festményt, amelyen tisztán meg vannak festve életetek legfontosabb eseményei. Először is lássátok őket kis négyzetekbe rendezettjelenetek sorának, mintha mondjuk egy képregény elemei lennének. Mindenképpen számotokra jelentőségteljes történéseket válasszatok. Ha például az érettségitek semmit sem jelent számotokra, ne fessétek meg. A képek a bal felső sarokban kezdődjenek, és a jobb alsóban végződjenek. Ezután fordítsátok meg a sorrendjüket úgy, hogy a legkorábbi esemény kerüljön a jobb alsó sarokba, a legutóbbi pedig a bal felsőbe. Miután ez megtörtént, tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy melyik esemény kelti bennetek a legerősebb érzelmi reakciókat. Mondjátok azt magatoknak, hogy az adott esemény egyre nagyobbá válik, és vizualizáljátok, hogyan növekszik meg a képe. Bizonyos mozgást fogtok észlelni, ahogy az adott jelenet más jelenetek elemeit is


magához vonzza. Aztán hagyjátok, hogy a többi jelenet szertefoszoljon. A fő kép más képek elemeit is magához vonzza, míg a végén egy teljesen más képet kaptok majd - egy olyat, amely sok apróbb jelenetből áll össze, de teljesen új módon. Ezt a gyakorlatot ténylegesen el kell végeznetek, mivel ha egyszerűen csak végigolvassátok, az nem adja meg nektek a valódi tapasztalást. Minél többször gyakoroljátok, annál jobb. (21:54) Ezután alkossatok meg tudatosan egy álmot. Mondjátok magatoknak, hogy ezt fogjátok tenni, és kezdjétek az első, eszetekbe ötlő gondolattal vagy képpel. Amikor befejeztétek az álmodozást, értelmezzétek azt a magatok számára szabad asszociációk segítségével. Lehet, hogy bizonyos ellenállást fogtok tapasztalni ezekkel a gyakorlatokkal kapcsolatban. Élvezitek, ha olvastok róluk, de mindenféle kifogást fogtok találni, hogy ne kelljen valóban kipróbálnotok őket. Ha őszinték vagytok magatokkal, sokan közületek egyfajta vonakodást fogtok érzékelni, mivel a tudatosságotok olyan minőségei lépnek működésbe, amelyek ellentmondanak a megszokott tudatos tapasztalásotoknak. Talán úgy fogjátok érezni, hogy úgymond mindent be kell dobnotok, vagy hogy túl kell feszítenetek egyelőre még csak bizonytalanul érzékelt pszichés izmaitokat. Az ilyen gyakorlatok esetében a cél nem annyira az, hogy tökéletesen hajtsátok végre őket, inkább az, hogy ráérezzetek a tapasztalás és tudatosság egy másfajta módjára, amely akkor következik be, ha a javasolt módon jártok el. Arra tanítottak titeket, hogy ne keverjétek össze az ébrenlétet az álommal, ne álmodozzatok. Azt tanultátok, hogy minden figyelmeteket egyértelműen, nagyra törőn, energikusan egy adott módon kell összpontosítanotok - így az álmodozás vagy a tudatosság fajtáinak keverése vagy párosítása méltatlanul passzív, inaktív vagy lusta dolognak tűnik számotokra. (Hangosan:) „A tétlen kezeknek munkát talál az ördög" - tartja a régi keresztény mondás. Sajnos a kereszténység bizonyos vonásait a többinél jobban kihangsúlyozták, és ez a mondás az Én alapvető bűnösségén alapul, azon, hogy az Ént meg kell fegyelmezni, és konstruktív tevékenységekre kell szorítani. Az ebben a „bűnös Énben" való hit rengeteg embert akadályozott meg abban, hogy bármilyen mértékben is felfedezze belső Énjét - és ezáltal abban is, hogy bármilyen közvetlen tapasztalásban legyen része, amely megcáfolta volna ezt a hiedelmet. Ha féltek saját magatoktól, gátolni fogjátok az asszociációs folyamataitokat, attól


tartva például, hogy azok olyan dolgokra világítanak rá, amelyeket jobb lenne elfelejteni - és ezek általában a szexualitással kapcsolatosak. (22:08) Néhány ember az erős energiával bíró területek közül kizárólag a szexualitással áll kapcsolatban, úgyhogy ez a terület lesz az Énnel kapcsolatos összes hiedelmük fókuszpontja. Ezen gyakorlatok során lehet, hogy a maszturbációval, a homoszexualitással vagy leszbikus élményekkel kapcsolatos képek merülnek fel bennetek, vagy egyszerűen régi szexuális fantáziák, és azonnal visszakoztok, mivel a hiedelmeitek szerint ezek bűnös dolgok. Ugyanebből az okból kifolyólag nem fogtok vagy nem akartok majd emlékezni az álmaitokra. Ennélfogva rengeteg ember azt mondja magának, túl türelmetlen ahhoz, hogy felfedezze a psziché természetét és kiterjedését, és képtelen megérteni, miért csak olyan kevés sikerben van része. Ugyanakkor az ehhez hasonló hiedelmek meggyőzik őket, hogy az Énjük alapvetően bűnös. Ezeket a hiedelmeket ki kell gyomlálnotok magatokból. Ha nem vagytok képesek őszintén szembenézni saját teremtménylétetek tágabb dimenzióival, egész biztosan nem lesztek képesek felfedezni a psziché tágabb dimenzióit sem. Mindamellett az asszociációs folyamat megakasztása roppant jelentős gátló tényező sok ember életében. A psziché szerveződései nagyobb kiterjedésűek, és a maguk módján racionálisabbak, mint a legtöbb, az Énetekről alkotott tudatos hiedelmetek. Sok egyén fél attól, hogy elsöprik a belső felfedezések, hogy legyűri őket ez a téboly, pedig a test fizikai állapota és a személyiség erős gyökerekkel rendelkezik ezekben a másfajta szerveződésekben. Nincs semmi baj a tudatos elmével. Egyszerűen csak korlátozzátok azt, nem engedélyezve, hogy egy bizonyos foknál tudatosabb legyen. Azt mondjátok: „Itt biztonságos dolog tudatosnak lenni, itt pedig már nem." Sokan úgy tartják, hogy atombombát készíteni biztonságos dolog, az álmaitokat egy másfajta módszerként a mindennapi élet befolyásolására felhasználni viszont őrültség; vagy hogy minden rendben van azzal, ha tudatában vagytok a vírusaitoknak, a háborúitoknak és a katasztrófáitoknak, viszont az nincs rendben, ha tudatában vagytok az Én egyéb részeinek, amelyek képesek megoldani ezeket a problémákat. Az elgondolás tehát nem az, hogy megsemmisítsétek a hagyományos tudatosságot, hanem hogy szó szerint kiterjesszétek azt azáltal, hogy fókuszát a valóság olyan más szintjeire emelitek, amelyeket az valóban képes érzékelni és felhasználni.


E könyvben sok gyakorlatot fogok javasolni nektek. Közülük néhány a hagyományos tudatosság szükségszerű megváltoztatásaival jár együtt. Talán arra kérlek majd titeket, hogy felejtsétek el a fizikai ingereket, vagy azt javaslom, hogy erősítsétek fel őket, de sohasem fogom azt állítani, hogy a tudatosságotok módja rossz lenne. Tudatosságotok nem természetétől fogva korlátozott, hanem a saját hiedelmeitek és megszokásaitok által. Nem használjátok ki eléggé. Tartsatok szünetet. (22:27-től 22:43-ig szünet.) Néha este, mielőtt elalszotok, próbáljátok meg azt mondani magatoknak, hogy úgy tesztek, mintha ébren lennétek álmotokban. Szuggeráljátok magatoknak, hogy az álomba merülés helyett egy másfajta ébrenlétbe léptek be. Próbáljátok meg elképzelni, hogy ébren vagytok alvás közben. Máskor, amikor aludni tértek, feküdjetek le, lazítsatok, s amint álomba merültök, képzeljétek el, ahogy másnap reggel felébredtek. Nem mondom meg, mire számítsatok. Ezen gyakorlatok esetében az a fontos, hogy elvégezzétek őket - nem pedig a hagyományos értelemben vett eredmények. Említettem már, hogy a tudásnak több különböző fajtája létezik; és ezen gyakorlatok ezeket az eltérő tudásfajtákat felhasználva közölnek majd veletek információkat. Végezzétek ezeket egy ideig, és az érzékelés megváltozott, új módjait nyitják meg előttetek, így egynél több szemszögből láthatjátok majd a létezéseteket. Ez annyit tesz, hogy maga a tapasztalásotok minősége is megváltozik. Néha, amikor ébren vagytok, és megfelelők a körülmények, képzeljétek el, hogy az adott pillanat élménye egy álom, így tehát szimbolikus. Aztán próbáljátok meg ennek megfelelően értelmezni a történéseket. Kik az „álomban" szereplő emberek? Mit képviselnek? Ha ez az élmény álom lenne, mit jelentene? És miféle ébrenléti életre ébrednétek reggel? A tudatosság minőségeit nem lehet megmagyarázni. Ezen gyakorlatok segítségével kapcsolatba kerülhettek másfajta megértésekkel, és megismerkedhettek a tudatosság számotokra eleddig ismeretlen érzéseivel. Maga a tudatosságotok lesz más érzés a gyakorlatok során. Választ kaphattok bizonyos általatok esetleg feltett kérdésekre, de nem olyan módokon, amelyeket képesek lennétek előre látni, és a válaszokat sem tudjátok majd ismert kifejezésekbe önteni. Mindazonáltal a tudatosságnak ezen módjai, amelyeket reményeim szerint meg fogtok


ismerni, nem idegenek tőletek. Újra csak azt mondom, ezek teljesen természetesek az álomállapotokban, és a szokásos tudatosság mögött mindig jelen vannak alternatívaként. (22:58) Néha, amikor az utcán sétáltok, tegyetek úgy, mintha egy repülőgépről látnátok az egész jelenetet, önmagatokat is beleértve. Máskor, miközben az otthonotokban üldögéltek, képzeljétek azt, hogy odakint vagytok a parkban vagy az utcán. Az összes ilyen gyakorlat után vissza kell térnetek a jelenbe: összpontosítsátok figyelmeteket a lehető legtisztábban a jelen pillanat külvilágára, hagyva, hogy tudatosuljanak bennetek a fizikai élethelyzet zajai és képei. A további gyakorlatok eredményeképpen valóban tisztább képet kaptok a világról, mivel azok pontosan érzékelésetek elmozdulását könnyítik meg, lehetővé téve, hogy a fizikai esemény olyan apróságait is érzékeljétek, amelyek korábban elkerülték a figyelmeteket. Gyakorlati, közvetlen élményekkel fogunk foglalkozni. Azonban ezeknek nem fogjátok hasznát látni, ha intellektuálisan ugyan tudatában lesztek annak, amit mondok, de nem valósítjátok meg azt a gyakorlatban. Pont. Ennélfogva a gyakorlatok fontosak lesznek, mivel ezek fognak bizonyítékot szolgáltatni nektek nagyobb érzékelési képességeitekről. Továbbra is hagyatkozzatok az ismert információs csatornákra, de egészítsétek ki őket, és kezdjétek el felfedezni a szintén rendelkezésetekre álló, de eddig ismeretlen csatornákat is. Például jelenleg milyen információk ismeretlenek számotokra? Próbáljátok ki, vajon képesek vagytok-e megjósolni a jövő eseményeit. Kezdetben nem számít, vajon „igazak-e" a jóslataitok. Olyan területekre fogjátok kiterjeszteni a tudatosságotokat, amelyeket általában nem használtok. Ne tulajdonítsatok túlzottan nagyjelentőséget a jóslataitoknak, mert ha így tesztek, csalódtok, ha azok nem válnak be, és véget fogtok vetni az egész folyamatnak. Ha folytatjátok a dolgot, azt fogjátok tapasztalni, hogy tudatában lesztek bizonyos jövőbeni eseményeknek, akkor is, amikor az ilyen tudás a megszokott értelemben nem elérhető. Ha kitartotok, egy idő után fel fogjátok fedezni, hogy bizonyos területeken jól működnek a jóslataitok, míg máskor nyomorúságosan kudarcot vallanak. Lesznek asszociációs minták, amelyeket sikeresen követtek, és amelyek további „korrekt" megérzéseket eredményeznek. Azt is észre fogjátok venni, hogy az effajta eljárásokban jelentős szerepet játszanak az érzelmek: olyan információkat fogtok kapni, amelyek valamilyen oknál fogva


fontosak számotokra. Ez a fontosság mintegy mágnesként fog működni, és bevonzza hozzátok az adott információkat. Nos, az események megszokott folyamatában ugyanilyen módon vonzzátok magatokhoz a tapasztalásokat. Bizonyos eseményeket megéreztek. Tudatukban vagytok, mielőtt bekövetkeznének, függetlenül attól, hogy értetek-e el valaha is sikereket a tudatos előrejelzés terén. Akárhogy is, életeteket tudatos céljaitok és hiedelmeitek meghitt együttműködésének segítségével formáljátok. (23:17) Bár saját jövőtöket tehetséges pszichével alkalmanként pontosan előre lehet látni, a holnap túl képlékeny ahhoz, hogy bármiféle rendszerbe foglaljátok. Mindig szerepet kap a szabad akarat. Mégis sok ember fél emlékezni az álmaira, mivel attól tartanak, hogy egy álombeli katasztrófát szükségképpen annak fizikai bekövetkezte kísér. A tudatosság mozgékonysága azonban ennél jóval nagyobb szabadságot biztosít számotokra. Valójában egy ilyen álmot fel lehet használni arra, hogy a segítségével elkerüljétek az adott események bekövetkeztét. Csak ha megértitek, mekkora szabadsággal bírtok ezen a téren, akkor fogjátok megengedni magatoknak, hogy felfedezzétek a tudatosság váltakozó állapotait vagy az álmok környezetét. Ezek a gyakorlatok nem azt a célt szolgálják, hogy feleslegessé tegyék az általatok ismert világot, hanem hogy kiegészítsék, kiteljesítsék, és lehetővé tegyék, hogy valódi dimenzióiban érzékeljétek azt. Nincs szükség arra, hogy a jelenlegi módon különválasszátok egymástól az ébrenléti és az álomállapotot - mivel ezek nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő állapotok. Az, hogy megtanuljátok jól kezelni az élet megszokott dimenzióit, álombeli létezésetektől függ. A szimbólumok világával kialakított teljes kapcsolatotok közvetlenül az álmodó Énből származik. Bizonyos értelemben maga a nyelv is az álombeli körülményekből ered - és az ember már a nyelv megszületése előtt megálmodta azt, hogy beszél (határozottan). Álmodott a repülésről, és ez az ösztönzés vezetett el a repülést lehetővé tévő fizikai találmányokhoz. Nem jelképesen értem ezt, hanem teljesen szó szerint. A kezdetektől azt mondom, hogy az Én nem korlátozódik a testre. Ez annyit tesz, hogy a tudatosságnak vannak egyéb módszerei is, amelyekkel képes információhoz jutni, és hogy még maga a fizikai élet élménye sem korlátozódik a szokásos értelemben vett érzékelésre. Azonban ez pusztán egy szép elmélet


marad, hacsak nem engedélyeztek magatoknak kellő szabadságot, hogy az érzékelés egyéb módjaival kísérletezzetek. Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek - ha nincsenek kérdéseid. (— Nincsenek, hacsak nem akarsz válaszolni a Jane elméjében megfogalmazódott kérdésekre.) Tarts rövid szünetet, és adj nekünk egy percet. Pihentesd a kezed... (A könyv anyagának diktálása 23 óra 35 perckor ért véget, majd ezután Seth néhány Jane-t érdeklő témához fűzött megjegyzéseket.)

4. A psziché és a szexualitás kapcsolata. A férfi és a nő - a nő és a férfi 765. ÜLÉS, 1976. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ, 21:23 Jó estét. (-Jó estét, Seth.) Diktálok. Negyedik fejezet: "A psziché és a szexualitás kapcsolata. A férfi és a nő, kötőjel - a nő és a férfi." Ez a cím. Tehát: a szexualitással kapcsolatos eltorzult fogalmak sok embert megakadályoznak abban, hogy bármilyen szoros kapcsolatot kialakítsanak azzal a belső létezéssel, amely folyamatosan ott kavarog a hagyományos tudatosság mögött. Tehát jó ötlet, hogy megvizsgáljuk a psziché kapcsolatát a szexuális önazonossággal. A psziché nem férfiúi és nem női. Mindazonáltal az emberek hiedelemrendszerükben gyakran nőinek vélik, a kreativitásából fakadó művészi alkotásokkal egyetemben. Ebben az összefüggésben a nappali órákat, az ébrenléti tudatosságot és Napot hímneműnek - az éjszakát, a Holdat és álmodó tudatosságot nőneműnek, passzívnak tartjátok. Hasonlóképpen az agressziót általában magabiztos, erőszakos, férfiúi tevékenységnek fogjátok fel, míg a női elemeket a tápláló, nevelő alapelvvel azonosítjátok. Fizikai értelemben sem férfiak, sem nők nem lennének, ha elsősorban nem léteznének egyének. Mindannyian elsősorban egyének vagytok. Ezután biológiai értelemben egy adott


nem egyedei vagytok. Saját fókuszálásotok tehet arról, hogy a férfi, illetve női létnek ilyen óriási jelentőséget tulajdonítotok. A lábatoknak és a kezeteknek különböző feladatai vannak. Ha a viselkedésük közti különbségekre akartok összpontosítani, egy teljes kultúrát építhetnétek eltérő képességeikre, működésükre és tulajdonságaikra. Azonban a kéz és a láb nyilvánvalóan mind a két nem alapvető tartozéka. S ez a hasonlat tökéletesen érvényes egy másik szinten is. A psziché egyformán férfiúi és női; de amikor ezt mondom, tudatában vagyok, hogy nektek megvan a saját értelmezésetek ezekre a fogalmakra. (Rövid szünet 21:38-kor.) Biológiailag a szexuális irányultság a fajfenntartás módszere. Mindamellett semmiféle különleges pszichikai jellemző nem tartozik ehhez a biológiai működéshez. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az emberi létezésben igenis vannak bizonyos fizikai és pszichológiai különbségek. Ezek egyfajta programozás eredményei, és még biológiailag sem veleszületetten jellemzők a fajra. Az emberi faj életképességét valójában az biztosította, hogy szexuális értelemben véve nem specializálódott túlzott mértékben. Például nem volt rögzített párzási időszaka. Ehelyett szabadon szaporodhatott, úgyhogy nem kötődött oly szoros mértékben merev mintákhoz, amelyek bármilyen esetleges katasztrófa esetén a kipusztulását eredményezhették volna. (Hosszas szünet, egyik a sok közül.) Az ember problémái és a kihívások, amelyekkel szembesülnie kellett, eltérők voltak a többi fajétól. További biztonsági intézkedésekre volt szükség. Ezek egyike volt a rugalmas párzási minta. Ezáltal nagyobb változatosság jelentkezett az egyéni jellemzőkben és viselkedésben, így egyetlen egyed sem kötődött egy szigorú biológiai szerephez. Ha ez igaz, az embert sosem aggasztotta a fizikai túlélés kérdése, és ez ma sincsen másképp. Fizikailag tökéletesen képes fennmaradni mindenféle filozófia, művészet, politika, vallás vagy akár szerkesztett nyelv nélkül is. Így követhetett teljesen más, a biológiai irányultsághoz szorosan nem kötődő utakat. Nem volt kérdéses, hogy a férfiak elláthattak-e úgymond nőies feladatokat, vagy hogy a nők elvégezhették-e az úgynevezett férfias tevékenységeket, mivel nem volt olyan eltérés, amelynek alapján létezhettek volna ilyen egyedi cselekedetek. Ami azt illeti, az állatok viselkedése nagyban eltér attól a képtől, amelyet az ember alkotott a témáról, mivel minden faj viselkedését a


saját hiedelmei szerint értelmezi. A történelmet is hasonlóképpen magyarázza. Például úgy tűnik számotokra, hogy a nők mindig is az utódokra összpontosítottak, gondozták őket, hogy mindig is arra voltak kényszerítve, hogy otthon maradjanak, mialatt a férfiak az ellenséggel harcoltak vagy vadásztak. Ennélfogva a kóborló férfiak sokkal kíváncsibbnak és agresszívabbnak tűnnek számotokra. Azonban más volt a helyzet. A gyermekek - az állatok utódaitól eltérően - általában egyesével születtek, nem öt-hat utód jött egyszerre a világra. A barlanglakók családja sokkal „demokratikusabb" csoport volt, mint ahogy azt feltételezitek - a férfiak és a nők egymás mellett dolgoztak, a gyermekek mind a két szülőtől tanultak vadászni, a nők vándorlás közben nem szoptatták a csecsemőket, és az emberi faj elkülönült a többitől, mivel nem kötődött olyan szertartásosan a szexuális viselkedéshez. (22:00) Eltekintve attól a ténytől, hogy a férfiak nem voltak képesek gyermeket szülni, a nemek képességei felcserélhetők voltak. A férfiak általában súlyosabbak voltak, ez praktikus fizikai előnyt jelentett bizonyos területeken - de a nők kisebb súlyuk miatt gyorsabban tudtak futni. A nők azért is voltak valamivel könnyebbek, mivel így képessé váltak időnként egy gyermek pluszsúlyát hordozni. Természetesen még ez alól a „szabály" alól is voltak bizonyos kivételek, mivel egyes nők nagyobbak és súlyosabbak voltak a kistermetű férfiaknál. Ha a könyörületesség, a kedvesség és a szelídség pusztán a nőkre lett volna jellemző, akkor egyetlen férfi sem lehetett volna kedves vagy könyörületes, mivel ezek az érzések biológiailag nem lennének lehetségesek számukra. Ha az egyéniségeteket biológiai nemetek határozná meg, szó szerint lehetetlen lenne, hogy bármilyen, szexuálisan be nem programozott cselekedetet végrehajtsatok. A nők nem képesek gyermeket nemzeni, és a férfiak nem képesek életet adni egy kisdednek. Mivel egyéb területeken szabadon végrehajthattok más, nemtől függőnek tartott tevékenységeket, ezeken a területeken az irányultságotok kulturális eredetű. Mindemellett a férfiakat agresszívnek, aktívnak, logikusnak, ötletesnek, találékonynak, extrovertáltnak tartjátok, őket hiszitek a civilizáció építőinek. Ennélfogva a tudattalan nőiesnek tűnik, és a nőket általában passzívnak, intuitívnak, táplálónak, gondoskodónak vélitek, azt gondoljátok róluk, hogy nem találékonyak, aggódnak a status quo megőrzése miatt, és nem szeretik a változásokat. Ugyanakkor az intuitív


elemeket meglehetősen ijesztőnek tartjátok, mintha azok szétrombolhatnák az ismert mintákat, gondolatjel - valami ismeretlen módon. Azok a férfiak, akik kreatívan tehetségesek, egyfajta dilemmában találják magukat, mivel gazdag, érzékeny kreativitásuk közvetlen konfliktusba kerül a férfiasságról alkotott elképzeléseikkel. S azok a nők, akik férfiasnak tartott tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanezzel a problémával küszködnek. A ti fogalmaitok szerint a psziché együttműködő tulajdonságok tárháza, egyaránt áll férfias, illetve nőies alkotóelemekből. Az emberi psziché olyan mintákat tartalmaz, amelyeket számtalan módon lehet összekapcsolni. Kategóriákba rendezitek az emberi képességeket, ennélfogva úgy tűnik, hogy elsősorban férfiak vagy nők, illetve nők és férfiak vagytok, és csak másodsorban emberek. Ám elsősorban személyiséglétetek létezik. Az egyéniségetek ad értelmet a nemeteknek, és nem fordítva. Tartsatok szünetet. (22:23-tól 22:38-ig szünet.) Tehát: a jelenleg érvényes, a múltra vonatkozó elméletekkel épp ellentétben a barlanglakó emberek korában jóval kisebb volt a szexuális specializáció, mint manapság. A család magas szinten együttműködő egység volt. A korai társadalmak alapja az együttműködés volt, nem pedig a versengés. A családok csoportokat alkottak. Egy ilyen csoportban különböző életkorú gyermekek voltak jelen egy időben. Amikor a nők szülni készültek, ezek a gyermekek végezték el a barlangi otthonban vagy a környékén adódó feladatokat, és ők vigyáztak a kisebbekre is; amikor a nők nem voltak terhesek, akkor pedig a férfiakkal tartottak vadászni vagy élelmet gyűjteni. Ha az anya meghalt, az apa vette át a feladatait, mivel benne éppannyira élő volt a szeretet és a gyengédség tulajdonsága, mint a nőkben. A nők szülés után gondozták a gyermekeiket, magukkal vitték őket élelemgyűjtő útjaikra, vagy néha a csoport más nőtagjainak felügyeletére hagyták őket. A gyermekszülés után a nők gyakran azonnal csatlakoztak a vadászexpedíciókhoz, és a férfiak otthon maradtak, hogy állatbőrökből ruhát készítsenek. Ez lehetővé tette, hogy a férfiak kipihenjék magukat a hosszas vadászatok után, és biztosította,


hogy a család egyetlen tagja se merüljön ki túlságosan. Tehát a feladatok felcserélhetők voltak. (Lassan:) Amint képesek voltak rá, a gyermekek - a lányok éppúgy, mint a fiúk - idősebb társaik vezetése mellett elkezdtek élelmet gyűjteni és vadászni, egyre messzebb kóborolva, ahogy nőttek és erősödtek. A találékonyság, a kíváncsiság és a leleményesség értékei nem pusztán az egyik vagy a másik nem kiváltságai voltak. Egy ilyen elkülönítés mellett a faj nem lett volna képes fennmaradni. (22:52) Annyira hozzászoktatok egyfajta gépies gondolkodásmódhoz, hogy úgy tűnik számotokra, a tanulatlan emberek nem fogják fel a szexuális aktus és a gyermekszülés közti kapcsolatot. Annyira megszoktátok a gyermekszületés egyik magyarázatát, annyira megszokottá vált számotokra egyetlen adott szerkezet, hogy az attól eltérő értelmezések abszolút értelmetlennek tűnnek nektek. Úgyhogy divatos dolog azt hinni, hogy a korai korok emberei nem értették meg a közösülés és a gyermekszülés közti kapcsolatot. Mindazonáltal még az állatok is, a szavak vagy a nyelv használata nélkül is, felfogják a szexuális viselkedés jelentőségét. Nem valószínű, hogy a korai emberek ennél ostobábbak lettek volna, vagy figyelmen kívül hagyták volna ugyanezt. A férfiak a folyamatot részletesen leíró tankönyvek nélkül is pontosan tudták, mit tesznek. A nők megértették a gyermekek születése és a szexuális aktus közötti összefüggést. (Határozottan:) Teljesen idióta dolog azt képzelni, hogy a terhességnek a közösülés és a szülés között eltelt hónapjai miatt a nők képtelenek lennének felfogni, hogy a gyermekek a szexuális aktus eredményei. A test tudásának nincs szüksége bonyolult nyelvre. Ami azt illeti, a gyermekszülésre adott szó szerinti magyarázatotok bizonyos normák szerint magas színvonalú. A ti fogalmaitok szerint technikailag korrekt. De a szülőktől születő gyermek ugyanakkor a Föld sarja is, szövetei éppoly bizonyosan a Föld részei, akár a fák vagy a virágok, az óceán hullámainak permete. Emberi gyermek, ez igaz; de olyan sarj, akinek a Föld teljes történelméhez köze van - egy új teremtmény, aki nem csak két szülőtől származik, de a természet gestalt-jától is, amelyből valaha a szülők is kiemelkedtek; egyedi, mégis közös, akiben egyedivé válnak a Föld fizikai alkotóelemei, akiben a psziché és a Természet együttműködik egy emberi, más értelemben mégis isteni születésben. Nos, történelmi értelemben a korai ember a maga módján sokkal jobban megértette ezt a kapcsolatot, mint ti, és amint kifejlesztette a


nyelvet, elsősorban a születés csodájának kifejezésére használta azt, mivel látta, hogy folyamatosan újra feltölti a fajtáját, és hogy más fajok is hasonló módon töltődnek fel. Akkoriban mindig voltak újabb földterületek. Mindegy, milyen gyorsan futott vagy milyen messzire utazott, a korai ember soha nem fogyhatott ki a földből, a fákból, az erdőkből és az élelemforrásokból. Ha sivatagba ért, tudta, hogy valahol vannak még elérhető termőföldek, még akkor is, ha nem volt egyszerű megtalálni azokat. De maga a világ végtelennek tűnt. Szó szerint határtalan birodalom volt, oly módon határtalan, amelyet ti roppant nehezen érthettek csak meg: számotokra a világ már összezsugorodott. (23:16) Ez a határtalan világ folyamatosan újratermelte önmagát. Gyermekek bújtak ki a nők méhéből. A férfi ismerte a halált, és rengeteg gyermek született holtan, illetve sok volt a spontán vetélés is. Azonban ez is hozzátartozott a dolgok természetes rendjéhez, és sokkal könnyebben vették, mint ma. A virágok nem minden magva hullott termékeny talajra, és nem mindegyikből született új növény. A magok, amelyek nem szökkentek szárba, visszatértek a földbe, hogy új élet alapját képezzék. Biológiai értelemben a magzatok nőnek és fejlődnek lassan fogok beszélni, mivel ez nehezen felfogható -, és ha a velük született tudatosságuk a kellő formával egyesül, akkor a körülmények megfelelők egy egészséges gyermek születéséhez. Ha a körülmények nem alkalmasak, a gyermek nem fejlődik megfelelően. A természet megszakítja a folyamatot. A fizikai alkotóelemek visszatérnek a földbe, hogy új élet alapjául szolgáljanak. Csak az adott idő- és térbeli környezetükre tökéletesen ráhangolódó gyermekek maradtak életben. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek tudatossága megsemmisült, ha például az anya spontán elvetélt: fejlődésnek sem indult. Habár nem volt párzási időszak, volt azonban egy szoros biológiai kapcsolat a faj és a Föld között, így hát a nők természetes módon érzékelték, hogy a körülmények - az éghajlati viszonyok, az élelemkészletek és egyéb anyagi tényezők - mikor kedveznek a gyermekszülésnek. Biológiailag az emberi faj előre tudta, mikor következik be például szárazság, és automatikusan megváltoztatta fogantatási arányait, hogy kompenzálja a változást. Zavartalan körülmények között az állatfajok ugyanezt teszik. Általában véve a korai embert lenyűgözte az a tény, hogy úgy tűnt, az összes dolog reprodukálja önmagát, és pontosan ez


ragadta meg elsőként a figyelmét. Később olyan magyarázatokat talált erre, amelyeket ti mítoszoknak tartotok. Mégis, ezek a mítoszok olyasfajta tudást hordoztak, amely kisiklik a szexuális eseményekre adott szó szerinti, sajátságos értelmezéseitek elől. Ám ez a tudás a pszichében rejlik. Ha lenne bármiféle közvetlen tapasztalatotok a pszichével kapcsolatban, minden valószínűség szerint azon kapnátok magatokat, hogy olyan eseményeket tapasztaltok meg, amelyek nem egykönnyen felelnek meg a szexualitásról alkotott elképzeléseiteknek. Tartsatok szünetet. (23:35-lől 23: 49-ig szünet. Seth aznap már nem folytatta a könyv diktálását; közvetített még számomra néhány oldalnyi személyes anyagot, és az ülés 24 óra 15 perckor ért véget.) 766. ÜLÉS, 1976. MÁRCIUS 22., HÉTFŐ, 21:43 (A legutóbbi két ülés roppant érdekes volt, de azokon nem Seth új könyvével foglalkoztunk. Mindkettő tartalmazott információkat az öngyilkossága nézvést. Azután került rájuk sor, hogy megtudtuk, egy fiatal barátunk önkezével vetett véget az életének. Remélem, egyszer majd ezen ülések anyaga is kiadatásra kerül. Azonban ma este Seth ezen a könyvön kezdett dolgozni, és ott folytatta a munkát, ahol másfél hónappal korábban abbahagyta.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok: folytatjuk a mi kis közvetlen hangulatú csevegésünket a szexualitásról. (Viccesen:) Ez egy amolyan „félre-megjegyzés" volt - és nem feltétlenül képezi részét a könyvnek, bár ha akarjátok, benne hagyhatjátok. A szexualitáshoz fűződő hiedelmeitek és ennélfogva az ezzel kapcsolatos élményeitek is azt eredményezik, hogy csak nagyon korlátozott fogalmaitok vannak a dologról. Természetesen a psziché saját tudása ennél sokkal kiterjedtebb. A tudatosság módosulásai és az


egyénnek a belső Én felfedezésére tett törekvései így könnyűszerrel feltárhatnak bizonyos röpke képeket olyan szexualitásról, amely deviánsnak vagy természetellenesnek tűnhet számotokra. Még ha a társadalomtudósok vagy a biológusok vizsgálják is az emberi szexualitást, ezt a szexualitásnak a ti világotokban megmutatkozó szerkezetében teszik. Vannak azonban a szexualitásnak olyan, akár még az utódnemzést is magukban foglaló változatai is, amelyek jelenleg nem mutatkoznak meg az emberi viselkedésben, bármilyen kultúráról legyen is szó. Ezek csak meglehetősen mikroszkopikus szinten fordulnak elő a ti világotokban, vagy csak más fajok viselkedésében tapasztalhatók. Új bekezdés: Ha egy adott faj körülményei megkövetelik, teljességgel valószínű, hogy egy egyed egyszerre legyen egy gyermek apja és anyja is.2 Ezekben az esetekben olyan dolgok következnek be, amelyeket ti teljesen spontán szexuális válaszoknak vagy átalakulásoknak neveznétek. Ezek a folyamatok mikroszkopikus szinten abszolút lehetségesek, és a sejtszerkezetek veleszületett jellemzői. Még a ti világotokban, a jelenlegi helyzetben is, néhány nőként elfogadott egyén képes saját gyermekei nemzőapjává válni. Néhány egyén tudja, hogy a férfiak képesek lennének világra hozni egy gyermeket, akit ők maguk nemzettek - képesek lennének (aláhúzva). A képességek adottak. A női-férfi, férfi-női beállítottság közel sem különül el annyira, ahogy az nektek a jelenlegi létezésetekben tűnik. Közel sem kötődik annyira a pszichológiai jellemzőkhöz, ahogy azt feltételezitek. És nem is veleszületetten összpontosul arra az adott életszakaszra, amelyben jelenleg megmutatkozik. A pubertás úgymond bekövetkezik, de bekövetkeztének időpontja a faj igényeinek, körülményeinek és hiedelmeinek megfelelően változik. Egy életen át egy adott faj egyedei vagytok. Általában azonban szaporodó egyedek csak ennek az időtartamnak egy bizonyos hányadában vagytok. (Rövid szünet 22:01-kor.) Ez alatt az időtartam alatt rengeteg dolog lép működésbe abból a célból, hogy vonzóvá tegye a folyamatot a benne részt vevő egyedek, valamint törzseik, társadalmuk és civili2

* Itt Seth egy, a szűznemzéshez nagyban hasonlító jelenségről beszél: a meg nem termékenyített petesejt, mag vagy spóra reprodukciójáról, mint például egyes rovarok, algák stb. esetében. Létezik mesterséges partenogenézis is, amelyet egy mechanikusan vagy kémiailag stimulált petesejt fejlődése idéz elő.


zációjuk számára. Ezen körülmények között fontos egy viszonylagosan erős „szexuális" önazonosság - de (hangosabban) ha korábban vagy ezt követően az egyén túlzott mértékben azonosítja magát ezzel a beállítottsággal, az sztereotipizált viselkedéshez vezethet, azt eredményezve, hogy nem válik lehetővé az egyén nagyobb igényeinek kielégítése és magasabb rendű képességeinek kiteljesítése. Mindezen dolgok roppant bonyolulttá válnak az értékítéleteitek miatt, amelyek - ha megbocsátotok - úgy tűnik, gyakorta teljesen híján vannak minden józan észnek. Nem vagytok képesek elválasztani a biológiát a saját hiedelemrendszeretektől. A kettő közti kölcsönhatás túlzottan fontos és eleven. Ha minden egyes közösülés célja a gyermeknemzés lenne, bolygótok túlnépesedne, mielőtt akár csak hozzákezdenétek a dologhoz. Ennélfogva a szexuális tevékenység örömforrásként is szolgál, mint a tiszta érzékiség kifejeződése. A nők gyakran a menstruációjuk során érzik magukat szexuálisan a legaktívabbnak, pontosan akkor, amikor a legkisebb esély van a fogantatásra. Mindenféle, a szexuális aktust tiltó tabuk szerepet játszanak ebben a dologban, különösen az úgynevezett természeti népek körében. Ezekben a kultúrákban a tabuknak jelentőségük és értelmük van. Ezek a népek, akik az emberiség törzsét alkotják, intuitívan tudják, hogy a népesség növekedne, ha a szexuális kapcsolatukat kizárólag arra az időszakra korlátoznák, amikor a legvalószínűbb a fogantatás. A vér szemmel látható jele annak, hogy a nő a ciklusa jelenlegi szakaszában viszonylag „terméketlen"; bősége eltávozott. Úgy tűnt számukra, hogy ezalatt az időszak alatt a nőket valóban „átok sújtja" (nyomatékosan). Korábban már szóltam az általatok az ego tudatosságának nevezett dolog növekedéséről, fejlődéséről - aminek, hadd ismételjem meg, megvannak a maga egyedi előnyei. Ez a pszichológiai irányultság a tudatosságnak egy új, szintén egyedi formáját eredményezi az emberi faj esetében. Mindazonáltal amikor ez a folyamat kezdetét veszi, „ellenőrizni" kell a természet mélyről fakadó erejét, hogy a növekvő tudatosság képes legyen magát természetes forrásától elkülönítve látni. Mégis, a gyermekek továbbra is a nők méhéből származnak, mivel ez a fajra jellemző szükségszerűség. Tehát ez a természetes forrás volt a legkirívóbb, a legszembetűnőbb és a legkevésbé letagadható. Ebből az okból kifolyólag az ember - és nem pusztán a férfiak — számtalan tabuval övezte a női viselkedést és a szexualitást. Saját női alkotóelemeinek „leigázása" során a faj megpróbált bizonyos pszi-


chológiai távolságra szert tenni attól a nagyszerű természetes forrástól, amelyből - saját okainál fogva - megpróbált kiemelkedni. (Rövid szünet 22:25-kor.) Szeretnél szünetet tartani? (- Nem.) Jelenlegi világotokban a szexuális különbözőségek idősebb korban kevésbé kézzelfoghatók. Néhány nő olyan tulajdonságokat vonultat fel, amelyeket férfiasaknak tartotok: bajuszkájuk nő, mélyebb hangon kezdenek beszélni vagy „szögletesebbek" lesznek; bizonyos férfiak pedig magasabb, lágyabb hangon beszélnek, az arcuk csupaszabb lesz, a testük körvonalai pedig ellágyulnak. A pubertás előtt ugyanez a látszólagos kétértelműség uralkodik. Nagy hangsúlyt fektettek a szexuális önazonosság kérdésére, mivel úgy tűnik számotokra, hogy egy fiatal gyermeknek a legaprólékosabb szempontból is tudnia kell, hogy férfivá vagy nővé fog-e felserdülni (hangosabban) és tökéletesen alkalmazkodnia kell az adott nemre vonatkozó előírásokhoz. A legkisebb eltérést is kétségbeesve fogadjátok, ennek következtében az önazonosság és az értékesség teljes mértékben a férfiúi vagy női léttel való azonosuláshoz kötődik. Mindkét nemtől teljesen más tulajdonságokat, képességeket és teljesítményeket vártok el. Ennélfogva egy férfi, aki nem érzi magát teljes mértékben férfinak, nem biztos saját önazonosságában sem. Egy nő, akinek kétségei vannak tökéletes nőiességét illetőleg, ugyanezen okból nem bízik személyiségének teljességében sem. A leszbikus nők és a homoszexuális férfiak roppant ingatag pszichológiai talajon állnak, mivel pontosan az általuk abszolút a sajátjuknak érzett érdeklődések és képességek bélyegzik őket szexuális szempontból különcnek. Ezek elég egyszerű példák, de az a férfi, aki érdeklődést tanúsít a kultúrádban nőiesnek tartott dolgok iránt, és természetes módon szeretné megismerni a nőiesnek vélt érdeklődési területeket, drámai konfliktusokat fog megtapasztalni személyiségérzete és identitása valamint a kultúra által meghatározott szexualitása között. Természetesen ugyanez igaz a nőkre is. Ennélfogva túlzásba vitt összpontosításotok miatt viszonylag vakká váltok a „szexualitás" egyéb aspektusaira. Először is a szexualitás önmagában véve nem szükségszerűen vezet közösüléshez. Olyan cselekedeteket is eredményezhet, amelyek nem járnak gyermek-


nemzéssel. Amit leszbikus, illetve homoszexuális tevékenységnek tartotok, az mind biológiai, mind pedig pszichológiai értelemben teljesen természetes szexuális megnyilvánulás. „Ideálisabb" körülmények között az ilyen tevékenység bizonyos mértékben virágozna, különösen az elsődlegesen reproduktív évek előtt, illetve után. A prózai gondolkodású olvasók számára el kell mondanom, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezekben a periódusokban az ilyesfajta tevékenységek lennének uralkodók. Azt viszont igenis jelenti, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy minden szexuális tevékenység gyermeknemzéssel végződjön - ez biológiai lehetetlenség volna, és bolygóméretű katasztrófát idézne elő. Tehát ha akarjátok, áldás az emberiség számára, hogy a szexualitás kifejeződésének ilyen sok módja áll rendelkezésére. Az, hogy jelenleg annyira erősen összpontosítotok a férfiúi-női irányultságra, meggátolja bizonyos barátságok kialakulását, amelyeknek nem mindegyike eredményezne feltétlenül szexuális tevékenységet. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy gondoljátok. (- Szünetet tartunk.) 22:50. A szünet után Seth nagyszerű, Jane-nek, illetve nekem szóló anyagokkal tért vissza. Ezekben kitért a velünk való kapcsolatára, és könyveinek az életünkben játszott szerepére. Az ülés 24 óra 5 perckor ért véget.)

769. ÜLÉS, 1976. MÁRCIUS 29., HÉTFŐ, 21:20 (Jane befejezte könyve, a Pszichikus politika gépelését, és további anyagokat kapott a kéziratához, amelynek a Paul Cézanne világképe címet adta. Egész télen pirkadat körül kelt, hogy írhasson, és gyönyörködhessen a hajnalban. A mai ülés előtt arról beszélgettünk, mennyire fontos Seth-nek az emberi szexualitásról szóló anyaga, és reméltük, folytatni fogja a témát.) Nos: jó estét. (- Jó estét, Seth.) Az úgynevezett nemek harca, annak elhajlásaival együtt, nem természetes dolog - és ebben az összefüggésben nem az az azonos


neműek közti harc sem. Például természetes állapotukban még az állatok hímjei sem vívnak halálos csatákat egymással. Később majd tisztázni fogom, mit is értek pontosan „természetes" alatt. Mindazonáltal még ha a leginkább természetesnek tűnő környezetükben tanulmányozzátok is az állatokat, nem a teremtmények alapvető viselkedésmintáit figyelitek meg, mivel ezek a viszonylag elszigetelt területek a ti világotokban léteznek. Egész egyszerűen nem várhatjátok el, hogy ha vesztek egy, két vagy akár húsz tudományosan megtervezett természeti területet, és itt megfigyelitek az állatok viselkedését, akkor bármi mást tapasztaljatok, mint az adott teremtmények bizonyos változatát - egy változatot, amely felülírja a „természetes" reakciókat. A források egyensúlyát, az állatok vándorlási mintáit, a költözést, az időjárási körülményeket mind-mind számításba kell vennetek. Ezek az elszigetelt vizsgálati területek csak az állati viselkedés eltorzított képét nyújthatják számotokra, mivel itt az állatok mindig is be lesznek börtönözve. A civilizáció körülveszi őket. Bizonyos állatokat kirekesztetek ezekről a területekről. Szigorúan szabályozzátok a táplálékláncot. Az állati viselkedés összes területe megváltozik, beleértve a szexuális tevékenységeket is, hogy a lehető legjobban igazodjon a körülményekhez. Az állatok bizonyos mértékben hozzászoknak a változó világhoz. Na már most, az ember a természet része, úgyhogy esetleg azt mondhatjátok: „az általa létrehozott változások természetesek". Azonban amikor az ember az ilyen állati viselkedéseket tanulmányozza, és esetenként az állatok szexuális mintáiból von le bizonyos következtetéseket az emberi szexualitásra nézvést, nem veszi figyelembe ezeket a változtatásokat, és úgy beszél, mintha a megfigyelt állati viselkedés egy elsődleges vagy alapvetően veleszületett minta lenne. (21:35) Ennélfogva nem természetes, ha a férfiak harcolnak a nőkkel. Ez pusztán egy kulturálisan elsajátított viselkedés. Történelmi szempontból, a ti fogalmaitok szerint, a faj nem képes elviselni az ilyen, helytelenül alkalmazott energiát, és nem volt képes elviselni az efféle folyamatos ellentmondást. Minden egyes faj részese egy közös kockázatvállalásnak, amelyen végső soron minden földi lét alapul. Visszavetítitek jelenlegi hiedelmeiteket a történelemre, és félremagyaráztok sok, a természeti világban megfigyelt körülményt. Ez az együttműködés, amelyről beszélek, a szereteten alapul, és ennek a szeretetnek éppúgy van


biológiai, mint spirituális alapja. Hiedelmeitek például azt eredményezik, hogy tagadjátok, hogy az állatoknak lehetnének érzelmeik, és a köztük lévő szeretet bármilyen példáját „vak" ösztönnek tituláljátok. Bizonyos mértékben az egyházak és a tudósok is felelősek ezért, de a papok és a tudósok nem idegen emberek, akiket úgy erőszakoltak rátok. Ők a ti különböző oldalaitokat képviselik. Fajotok kifejlesztette a saját tudatossági formáját, mivel szükségesnek tartotta, hogy bizonyos mértékben elszigetelje magát a környezetétől és az abban található egyéb teremtményektől. Ennek eredményeképpen a vallások azt hirdetik, hogy kizárólag az embernek van lelke, és csak az ember van kitüntetve az érzelmekre való képességgel. A tudomány a maga módján még tovább ment azáltal, hogy az embert egy olyan gépies világba helyezte, amelynek minden teremtményét az ösztönök tökéletes, a fájdalomra és a vágyra egyformán vak gépezete mozgatja. Mindazonáltal a minden élet alapját képező szeretet és együttműködés rengeteg formában megmutatkozik. A szexualitás ezek egyik aspektusát képviseli - egy nagyon fontos aspektust. Átfogóbb értelemben, éppannyira természetes, ha egy férfi egy másik férfit szeret, illetve ha egy nő egy nőt szeret, mint hogy az ellenkező nem egyik tagja felé mutatja ki a szeretetét. Ez része az emberi faj alapvető természetének. Ehelyett ti körülhatárolt kategóriákba soroljátok a szeretetet, úgyhogy annak létezése csak a legkorlátozottabb körülmények között helyénvaló. A szeretet illegalitásba vonul, de eltorzult formákban és túlzásba vitt mértékben újra és újra előtör. Különböző időkben különböző okokból kifolyólag követitek ezt az irányt. Semmiféle szex nem hibás vagy bűnös dolog. A szexuális helyzeteitek inkább egyszerűen a tudatosságotok állapotának újabb kifejeződései. Az emberi faj, legalábbis a jelenlegi nyugati világban, azonosnak tekinti a szexet és a szeretetet. Azt képzeli, hogy a szexualitás a szerelem egyetlen természetes kifejeződése. Másként fogalmazva, úgy tűnik, a szeretetnek kizárólagosan a szeretett személy szexuális részeinek ilyen vagy olyan formában történő felfedezésén keresztül kell megnyilvánulnia (kedélyesen, és mélyebb hangon). Azonban nem ez a szeretet kifejezésének egyetlen korlátozása. Rengeteg könyv született, amely erre vonatkozó előírásokat tartalmaz, és mindegyik azt állítja, hogy az adott módszer az egyetlen helyes út. Az orgazmus bizonyos fajtái a „legjobbak". Ráadásul a szeretet


kifejezése csakis az ellenkező nem tagjai között engedélyezett. Általában véve ezeknek az egyedeknek többé-kevésbé egyidősnek kell lenniük. Vannak egyéb tabuk is, ideértve például a faji, kulturális, társadalmi vagy gazdasági korlátozásokat is. Ha ez még nem lenne elég, a népesség tekintélyes hányada alapvetően bűnös dolognak tartja a szexet - spirituális lealacsonyodásnak, amelyet Isten csak azért engedélyezett, hogy a faj fennmaradhasson. (Rövid szünet 22:02-kor.) Mivel egyenlőnek tartjátok a szeretetet és a szexet, nyilvánvaló konfliktusok merülnek fel. Egyedül az anyai szeretetet tartjátok teljesnek, és ennélfogva a legtöbb esetben szexmentesnek. Egy apa bűnösnek érezheti magát a gyermekei iránti szeretete miatt, mivel arra nevelték, hogy azt higgye, a szeretet csak a szexen át fejeződhet ki, mivel annak összes többi formája férfiatlan, azonban a saját gyermekeivel folytatott szex tiltott dolog. A kreativitás a szeretet hullámait lovagolja meg. Ha megtagadják a szeretet természetes kifejeződését, azt megsínyli a kreativitás is. A hiedelmeitek miatt azt feltételezitek, hogy a természetes biszexualitás a család pusztulásához, az erkölcsök romlásához, a szexuális bűncselekmények mértéktelen megsokasodásához és a szexuális önazonosság elvesztéséhez vezetne. Mindazonáltal én azt mondom, a legutóbbi mondatom pontosan a jelenlegi helyzeteteket írja le (száraz humorral). Az emberi faj természetes biszexualitásának elfogadása végső soron nemcsak ezeket a problémákat segítene megoldani, de sok mást is, beleértve a növekvő erőszakot és a gyilkosságokat is. Azonban a ti szempontotokból az adott körülményeitek között ez nem mutatkozik egyszerű átmenetnek. A szülő-gyermek kapcsolatnak megvan a maga egyedi érzelmi szerkezete, amely még a köréje font torzulásokat is túléli, és ősi teljessége nem gyengül, hanem éppen erősödik, ha nagyobb nyomás nehezedik biszexuális természetetekre. A gyermekek sokkal jobban járnának, ha az ősi szülői értékeket az emberek nem összpontosítanák annyira erőszakosan az anya személyére. Ez önmagában azt eredményezi, hogy anya és gyermeke között az egészségesnél jóval erősebb kötődés jön létre, és mesterséges szövetség születik közöttük az apa ellen. Tartsatok szünetet. (22:16-tól 22:38-ig szünet.)


Tehát: a heteroszexuális szerelem a biszexualitás egyik fontos kifejeződése, a szexualitás pedig a szaporodási képességek megjelenési módja. Azonban a heteroszexualitás biszexuális alapokon nyugszik, és (határozottan) az ember biszexuális természete nélkül a család nagyobb szerkezetei - a klán, a törzs, a kormány, a civilizációk -kialakulása és fennmaradása lehetetlen lenne. Alapvetően az ember veleszületett biszexualitása képezi a fizikai túlélés és a bármilyen fajta kulturális kapcsolatokat lehetővé tévő együttműködés alapját. Ha a „nemek harca" annyira elterjedt és uralkodó lenne, mint azt feltételezik, valamint annyira természetes, kegyetlen és vérengző, akkor szó szerint nem lenne semmiféle együttműködés a férfiak és a nők között, semmilyen cél érdekében. Semmi más nem lenne a férfiak és a nők között, mivel az egymás ellen vívott folyamatos harc állapotában vergődnének. Az ember életének természetes biológiai menetében vannak változó intenzitású időszakok, amikor a szeretet és annak kifejeződése megváltozik, és más irányt vesz. Vannak továbbá nagyjelentőségű egyéni eltérések is. Azonban ezeket a természetes ritmusokat csak elvétve figyelitek meg. A gyermekben meglévő, a homoszexualitás-ra, illetve a leszbikusságra való hajlam teljesen természetes dolog. De annyira tartotok ezektől, hogy gyakran az éppoly természetes heteroszexuális hajlamot is gátoljátok. Ehelyett inkább sztereotipizáljátok a fiatal embert. A kreativitásra való egyéni hajlam gyakran a serdülőkorban tör fel erősen. Ha ez a lendület bármelyik nem esetében nincs összhangban a férfiként vagy nőként elvárt viselkedési mintákkal, akkor ezek a fiatal emberek összezavarodnak. Úgy tűnik, a kreatív megnyilvánulások közvetlen ellentétben vannak az elvárt szexuális normákkal. Nem azt mondom, hogy a leszbikusság és a homoszexualitás pusztán állomások lennének a heteroszexualitáshoz vezető úton. Azt mondom, hogy a leszbikusság, a homoszexualitás és a heteroszexualitás egyaránt az ember biszexuális természetének kifejeződése. (22:54-kor lassan:) Hangsúlyozom azt a tényt is, hogy a szerelem és a szexualitás nem ugyanaz a dolog. A szex a szeretet kifejeződése, de pusztán egyik kifejeződési formája. Néha teljesen „természetes dolog másképp kifejezni a szeretetet. A szex szó konnotációja miatt azonban némelyeknek esetleg úgy tűnhet, a szabados szexuális kapcsolatokat támogatom, amelyekben „nincsenek tiltott lyukak" (mosolyogva). Ezt kihúzhatod.


Ez nem így van. Én azt mondom, hogy a biológiai és a spirituális szeretet mélyebb kötelékei a személyes és kulturális kapcsolatok alapjain nyugszanak, a szeretetén, amely meghaladja a szerelemről alkotott elképzeléseiteket. A heteroszexuális szerelem, legalábbis a ti fogalmaitok szerint, egy szülőkből és gyermekekből álló családot eredményez — egy fontos egységet, amely köré egyéb csoportok szerveződnek. Azonban ha csak a féri-nő kapcsolatok sztereotipizált formái működnének, nem léteznének elég erős kötelékek vagy ösztönzések, amelyek összekovácsolhatnák a családokat. A férfiak közötti szembenállás túl nagy lenne. A nők közötti versengés túl komoly lenne. A háborúk kimerítenék a harcoló törzseket, mielőtt bármiféle tradíció kialakulhatna. A társadalmi világban, akárcsak a mikroszkopikusban, ismét csak mindenek fölött való az együttműködés. Csak az alapvető bi-szexualitás képes biztosítani az emberi faj számára a szükséges eltéréseket, és megelőzni a kreativitást és a társadalmi érintkezéseket meggátló sztereotipizált viselkedést. Ez az alapvető szexuális beállítottság lehetővé teszi számotokra egyéni képességeitek kiteljesítését, így az emberi fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye. Következésképpen szükségessé válik, hogy a jövőben az ember felismerje saját biszexuális természetét. Ismétlem, nyilvánvaló különbségek vannak a két nem között. Ezek jelentéktelenek, és jórészt csak azért jelentkeznek, mivel akkora figyelmet fordítotok rájuk. A szeretet, az erő, a könyörület, az intelligencia és a képzelőerő nagyszerű emberi tulajdonságai nem tartoznak kizárólagosan az egyik vagy a másik nemhez. (23:13) Csak ennek a veleszületett biszexuális természetnek a megértése szabadítja fel ezeket az értékeket az egyénben, nemétől függetlenül. Ugyanezek a képességek persze minden egyes ember természetes tulajdonságai, függetlenül attól, mely rassz tagja, mégis ugyanazokat a megkülönböztetéseket alkalmazzátok e tekintetben is, amelyeket szexuálisan, ennélfogva bizonyos fajok férfiasnak, mások pedig nőiesnek tűnnek számotokra. Tehát kivetítitek szexuális hiedelmeiteket a nemzetekre, és a nemzetek és a háborúk leírására alkalmazott kifejezések gyakorta ugyanazok, amelyekkel a szexet jellemzitek. Például hódításról és behódolásról beszéltek, hódítóról és rabszolgáról, egy nemzet megerőszakolásról - mind a szexben, mind a háborúk során ezeket a kifejezéseket alkalmazzátok.


A férfiak és a nők egyaránt az emberi faj - vagy fajta, ha úgy jobban tetszik - tagjai, úgyhogy ezeket a különbségtételeket maga a faj alkalmazta saját magára. Ezek újra csak annak a megkülönböztetésnek az eredményei, amely során a faj megtapasztalja a tudatosság vonalát, és elkülöníti magát a természeti világ többi részétől. Tartsatok szünetet. (23:24-től 23:33-ig szünet.) Nos. (Megint száraz humorral:) Először is Ruburtnak szeretnék mondani valamit: úgy gondolom, hogy merész megjegyzésem a „lyukakról" teljesen összhangban volt az anyag tartalmával. Nehéz finomkodónak lenni, amikor egy ilyen témáról van szó - de ha úgy érzitek, hogy az olvasók esetleg megsértődnek, hagyjátok ki nyugodtan. (Miután átadott némi anyagot Jane-nek, Seth 24 óra 9 perckor fejezte be az ülést. Míg az ülést követően Jane el nem mondta nekem, nem jöttem rá, hogy őt némileg kellemetlenül érintette Seth-nek ez a megjegyzése. Engem egyáltalán nem zavart a dolog. Úgy gondoltam, Jane reakciója önmagában is humoros, nyilvánvalóan Seth is így érezte. Akárhogy is, láthatólag nem töröltük az adott mondatot. Mindketten nagyon boldogok voltunk, hogy Seth átadta nekünk ezt az anyagot a szexszel kapcsolatban, mivel nagyon sok levelet kaptunk olyan férfiaktól és nőktől, akik zavarodottak voltak a szexuális önazonosságukat illetően, és gyakran legyűrte őket a bűntudat, amelyet a leszbikusság vagy homoszexualitás iránti hajlamuk miatt éreztek.)

770. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 5., HÉTFŐ, 21:41 (Minden további üdvözlés nélkül, kedélyesen:) Szex. (— Rendben.) Önazonosságotok egész egyszerűen nem a pszichológiai vagy biológiai szexualitáson múlik. Szexuális jellemzőitek személyiségetek egy részét képviselik. Az önkifejezés lényegi részeit jelentik, és olyan középpontokat, amelyek köré tapasztalásaitok csoportosulhatnak. Szexuális tulajdonságaitok természetetek részei, de nem határozzák meg azt.


A hiedelmeitek tehát egyénileg és en masse is szerkezetbe foglalják a tapasztalásaitokat, azonban az ezen elképzelésekkel ellentétes, bizonyítékokon alapuló tények csak ritkán vagy eltorzult, illetve túlzásba vitt formában nyilvánulnak meg. Biológiailag és pszichológiailag teljesen természetes dolog, ha bizonyos, a társadalomban el nem fogadható módon működtök, és ez ellentmondani látszik az emberiség történetéről alkotott elképzeléseiteknek. Tehát a ti meghatározásaitok szerint teljesen természetes dolog, ha néhány ember szexuálisan férfiként, pszichológiailag pedig nőként viselkedik. Az is meglehetősen „természetes", ha mások pont fordítva működnek. Ez talán megint nehezen érthetőnek tűnik, mivel pszichológiai tulajdonságokat tulajdonítotok mindenféle szexuális hovatartozásnak. Mindig lesznek olyan emberek, akik természetszerűleg meg akarják tapasztalni a szülőség élményét. És soha nem lesz mindegyikük feltétlenül heteroszexuális. Az emberi lét nagyobb mintája biszexuális beállítottságot követel meg, ami hagy egy kitérőt a szexuális tevékenységek számára, egy kitérőt, amely olyan szerkezetet hoz létre, amelyben az egyének kifejezhetik azokat az érzéseket, képességeket és tulajdonságokat, amelyek sokkal inkább a személyes psziché természetes hajlamait követik, mintsem a szexuális sztereotípiákat. Nem egyszerűen arról beszélek, hogy nagyobb szabadságot kell biztosítani a nőknek, vagy hogy lehetővé kell tenni, hogy a férfiak megszabadulhassanak a hagyományos kenyérkereső szerepétől. Nyilvánvalóan nem is a „nyitott házasságról" beszélek, ahogy azt jelenleg értelmezitek, hanem ennél sokkal nagyobb dolgokról. Azonban mielőtt ezeket megtárgyalnánk, szeretnék leszögezni néhány dolgot. (21:58) Léteznek olyan, a jelenlegi körülményeitek között csak ritkán aktivált biológiai lehetőségek, amelyek kapcsolatban állnak a szóban forgó témával. A pubertás egy adott korban következik be, a természetes világ állapotához, a faj körülményeihez és azokhoz a kulturális hiedelmekhez kapcsolódó mély mechanizmusok által beindítva, amelyeket bizonyos értelemben kivetítetek a természetes világra. Más szempontból persze a kulturális környezetetek is természetes környezet. Tehát a pubertás bekövetkeztének időpontja változó, és utána lehetségessé válik a gyermeknemzés, illetve a gyermekszülés. Aztán elérkezik az az idő is, amikor ennek a periódusnak vége szakad. A kettő közötti időszakot nevezik szexuálisan aktív időszaknak; a személyiséglét nagyobb dimenzióit szigorúan szexuálisan sztereotipizált szerepekbe szorítjátok -


és az önazonosság összes, ezekhez a szerepekhez nem illeszkedő elemét figyelmen kívül hagyjátok vagy letagadjátok. A helyzet az, hogy ezek a szerepek csak nagyon kevés emberre illenek. E szerepek túlnyomórészt a vallás hagyományosan megszokott értelmezésének eredményei. És a tudósok, minden látszólagos függetlenségük ellenére, gyakran egyszerűen csak új, intellektuálisan elfogadható okokat találnak tudattalanul fenntartott érzelmi hiedelmeitekre. Biológiailag létezik egy, csak nagyon ritkán megtapasztalt periódus, amint azt tréfásan a szenilitással és a második gyermekkorral kapcsolatos „betegviccek" is sugallják. Ez a sajátos, látens biológiai képesség csak a legritkább esetekben mutatkozik meg - mivel jelenleg elsősorban egy kétségbeesetten vágyott teljesítményt képvisel. Azonban a test fizikailag képes tökéletesen regenerálni magát, amikor eléri az öregkort. Valóban abszolút lehetséges egy teljesen szabályszerű második pubertás bekövetkezte, amelyben a férfiak magja fiatalosan erős és életteli, a nők méhe pedig ruganyos, és képes kihordani egy gyermeket. Hitem szerint az ilyen születéseket örökítik meg a bibliai történetek. A túlnépesedés esetén ez a működés nem kifejezetten kívánatos, de ez az emberi faj egy jelenleg felfüggesztett képessége, amely a természet képességeit mutatja meg. A világ egyes elszigetelt részein az emberek több mint száz évig élnek, erősen és élettelin, mivel őket nem érintették meg a hiedelmeitek, és mivel összhangban léteznek az általuk ismert és megértett világgal. Tehát amikor egy kis csoport megkísérli fenntartani saját biológiai helyzetét, akkor alkalomszerűen bekövetkezik ez a második pubertás, amely gyermekszülést eredményez. (22:18) A második pubertáskort általában ugyanaz a szexuális irányultság követi, mint az elsőt, de ez nem mindig van így - mivel teljesen elképzelhető, hogy a második szexuális beállítottság épp az első ellentéte lesz. Ez még ritkább dolog - de a faj így óvja önmagát. Különböző orvosi eljárások segítségével néhány idős embert elég hosszan életben tartanak ahhoz, hogy esetükben elkezdődjék ez a folyamat, eltorzult formában jelentkezve, pszichológiailag néha megfelelő módon, biológiailag azonban érvénytelenül. Így ez a második serdülőkor kilátástalan. Nincs hová kinőnie magát. Jelenleg ez biológiailag nem helyénvaló és nem is kívánatos. Magára hagyatva néhány ember elégedetten hal meg. Ha bizonyos orvosi technikák segítségével életben tartják őket, a fizikai mechanizmus tovább küzd, hogy megfiatalítsa a testet, és előidézi a


második pubertást - amely természetes módon csak másfajta körülmények között következne be, sokkal éberebb tudattal és sértetlen akarattal. Tehát bizonyos mértékben (aláhúzva) kapcsolat van e között az innatív, ritkán megfigyelt második serdülőkor és a rák kifejlődése között, amely a daganat növekedésében nyilvánul meg, egyfajta eltúlzott módon. (Hosszas szünet.) Adj nekünk egy kis időt... Szinte az összes rákos megbetegedéssel kapcsolatos esetben a spirituális és pszichés növekedést megtagadják, vagy az egyén úgy érzi, hogy személyes, pszichés értelemben nem képes megfelelően növekedni. Így hát ez a növekedési, fejlődési kísérlet a testi mechanizmusokat hozza működésbe, és bizonyos sejtek túlburjánzását idézi elő. Az egyén ragaszkodik ahhoz, hogy ha nem fejlődik tovább, akkor meg kell halnia, és egy olyan mesterséges helyzetet kényszerít ki, amelyben maga a növekedés válik fizikailag végzetessé. Azért van ez így, mert egyfajta akadályoztatás következik be. Az egyén szeretne személyiségként fejlődni, de fél is ettől. Bár mindig vannak olyan egyedi eltérések, amelyeket számításba kell venni, de általában véve elmondható, hogy az ilyen személyek gyakran saját nemük mártírjának érzik magukat, úgy érzik, nemi szerepük bebörtönzi őket, és képtelenek szabadulni tőle. Ez a megállapítás nyilvánvalóan alkalmazható azokban az esetekben, amikor a rák a nemi szerveket támadja meg, de gyakran ez áll a más területeket romboló rákos megbetegedések hátterében is. Az energiát gátolják azok a problémák, amelyek - a ti fogalmaitok szerint - a pubertáskori szexuális kérdésekkel kezdődtek. Az energiát szexuális energiaként tapasztaljátok meg. Na már most az idős emberek, akiket szenilisnek vagy tehetetlennek tartanak, néha a szexuális aktivitás fellobbanását élik meg, amely nem nyerhet feloldást. Ezen túl elveszítik azokat a hagyományos szexuális szerepeiket, amelyekben korábban kifejezték az energiájukat. Gyakran mennek végbe észrevétlen hormonális változások is. Sokan ezen változások hatására idegesen, szeszélyesen viselkednek - néhányan nem csak szexuális, de intellektuális értelemben is. Az új kamaszkor soha nem következik be. Az új pubertás lassan elsorvad, mivel a társadalomnak nincs olyan rendszere, amelyben felfoghatná azt. Ráadásul valóban annyira eltorzult formában jelentkezik, hogy az roppant groteszknek tűnhet. Tartsatok szünetet. (22:39-től 23:02-ig szünet.)


Tehát: a szeretet biológiai szükségszerűség, olyan erő, amely valamely mértékben minden egyes biológiai életben megnyilvánul. Szeretet nélkül nem létezik fizikai elkötelezettség az életre - nincsen pszichés kapaszkodó. A szeretet létezik, függetlenül attól, hogy kifejeződésre kerül-e szexuálisan, bár természetes számára, hogy a megnyilvánulásra törekedjen. Ez éppúgy érvényes a leszbikus, illetve a homoszexuális párkapcsolatokra, mint a heteroszexuálisakra. Azonban a társadalomban az önazonosság annyira erősen kötődik a szexuális sztereotípiákhoz, hogy csak kevés ember ismeri elég jól önmagát ahhoz, hogy megértse a szeretet természetét, és ily módon elkötelezze magát. Jelenleg egy ideiglenes időszakban éltek, amelyben a nők látszólag a férfiak számára sokkal általánosabban biztosított szabados szexuális életre törekszenek. Az a hiedelem tartja magát, hogy a férfiakra természetüknél fogva jellemző a promiszkuitás, és erőteljesen hatnak rájuk a mindenféle „mélyebb" kiegészítő reakciótól szinte teljesen független szexuális ingerek. Tehát úgy tartják, hogy a férfiak le akarnak feküdni a nőkkel, függetlenül attól, hogy éreznek-e bármiféle szerelmi választ - vagy hogy néha pontosan azért kívánják az adott nőt, mert nem szerelmesek belé. Az ilyen esetekben a szex nem a szeretet kifejeződése, hanem a gúnyé vagy a megvetésé. Így hát a nők, gyakran elfogadva ezeket az elképzeléseket, keresik az olyan helyzeteket, amelyekben azt érezhetik, hogy nyíltan kifejezhetik szexuális vágyaikat, függetlenül attól, hogy szerelmesek-e vagy sem. A hűség mégis a szerelem társa, és eltérő mértékben ugyan, de az összes főemlős tanújelét adja ennek. Különösen a férfiakat tanítják arra, hogy válasszák külön a szexet és a szerelmet, és ennek eredményeképpen olyan skizofrén állapot következik be esetükben, amely gyakorlati értelemben vett törést eredményez a pszichéjükben, ha a feleségükkel élnek. A szexualitás kifejeződését férfiasnak tartjátok, míg a szeretetét nem. Tehát bizonyos mértékben arra kényszerítitek a férfiakat, hogy válasszák külön a szexualitás kifejeződését és a szerelemet. Katasztrofális lenne a nők számára, ha ők is ugyanezt tennék. Ez a hatalmas megkülönböztetés vezetett a legnagyobb háborúkhoz. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúkért csakis a férfiak a felelősek. Azt jelenti, hogy a férfiak annyira elkülönítik magukat a szerelem és a szex közös forrásától, hogy visszafojtott energiájuk a születés helyett a


kulturális erőszak agresszív cselekedeteiben és a halálban nyilvánul meg. Ha szemügyre veszitek az állatok világát, azt feltételezitek, hogy a hímek vakon, „ostoba" ösztönöktől vezéreltetve választanak párt, tehát általában véve bármelyik nőstény megfelel számukra. Például ha felfedezitek, hogy egy bizonyos kémiai anyag vagy illat vonzza egy bizonyos rovarfaj hímjét, akkor bizonyosnak veszitek, hogy a hím pusztán emiatt az anyag miatt vonzódik a nőstényhez. Másként fogalmazva, bizonyosnak veszitek, hogy a ti valóságotoktól ilyen távol eső esetekben nem jelentkeznek egyéni eltérések. Egyszerűen képtelenek vagytok felfogni az efféle tudatosság természetét, ennélfogva az ilyen viselkedést a saját hiedelmeiteknek megfelelően magyarázzátok. Ez önmagában is elég szomorú lenne, akkor is, ha az ilyen adatokat nem alkalmaznátok gyakran arra, hogy a továbbiakban meghatározzátok a férfiúi és a női viselkedés természetét. A szexről alkotott ilyen eltorzult elképzeléseitek miatt tovább korlátozzátok a nagyszerű és csodás emberi hűség lehetőségeit, amely mindig kapcsolatban áll a szeretettel és annak kifejeződésével. A leszbikus és homoszexuális párkapcsolatok így legjobb esetben is erőtlenek, kimerítik őket a zavaros érzelmek, és csak nagyon ritkán képesek olyan szilárddá válni, hogy lehetségessé tegyék az egyéni fejlődést. A heteroszexuális párkapcsolatok szintén tönkremennek, mivel a partnerek önazonossága szexuális szerepeken nyugszik, amelyek nem feltétlenül illenek az adott egyénekre. Mivel úgy érzitek, hogy a szeretet egyetlen helyes kifejezési formája a szex, és mégis azt hiszitek, hogy a szerelem és a szex két külön dolog, nehéz helyzetben vagytok. Ezek a szexuális hiedelmek sokkal fontosabbak a nemzetek közötti kapcsolatokban is, mint amennyire azt felismeritek, mivel nemzeti szinten is megpróbáltok általatok férfiasnak tartott viselkedést tanúsítani. Így tesz például Oroszország. India pedig nőies nemzet - a ti hiedelmeitek szerint. Tartsunk rövid szünetet. (23:35. — Még mindig félig transzban vagyok — mondta Jane —, de azt hiszem, a könyv diktálásának mára vége... - Adtam neki egy sört. Aztán, 23:37-kor:) Még egy apró megjegyzés: az a férfi, akinek bármilyen testi rendellenessége van - például veseköve vagy gyomorfekélye -, hajlamos ezt nőiesnek, és ennélfogva „függőnek" tartani, és szégyelli magát


miatta. Egy gúnyos biológiai ceremónia során mintegy életet ad valaminek, mivel a testén belül létrehoz valamit, ami korábban nem volt ott. A fekély esetén a gyomor válik méhhé - vérzik és fekélyeknek ad életet -, így nyilvánul meg groteszk módon a férfi azon kísérlete, hogy női tulajdonságokat fejezzen ki. Vége a diktálásnak. (23:41. Seth még öt percen keresztül közvetített anyagokat Jane-nek, és az ülés 23 óra 46 perckor ért véget. — Ma este nem álltam készen rá — mondta Jane —, de még rengeteg anyaga van a gyomorfekélyről, amit most azonnal át tudott volna adni nekünk. Ott van minden. Talán rövid szünetet kellene tartanom, és megvárni, hogy visszajön-e, ahelyett hogy befejeznénk az ülést... Jane fáradt volt, mégis élénk. Ügy döntöttünk, befejezzük az ülést.)

5. Psziché, szeretet, szexuális kifejeződés és kreativitás 771. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 14., SZERDA, 21:05 Tehát... (—Jó estét, Seth.) Jó estét. A szexualitással kapcsolatos elképzeléseitek és a psziché természetéről alkotott hiedelmeitek gyakran egy egymásnak teljesen ellentmondó elemekből álló képet festenek elétek. A psziché és annak a szexualitással való kapcsolata befolyásolja az egészségről és a betegségről, a kreativitásról és az egyéni élet összes hagyományos területéről alkotott elképzeléseteket. Ezért ebben a fejezetben számba fogunk venni néhányat ezek közül. A fejezet címe: „Psziché, szeretet, szexuális kifejeződés, (hangosabban és kedélyesen) és kreativitás". Adj nekünk egy kis időt... Újra csak a ti fogalmaitok szerint, a psziché egyaránt magában foglalja az általatok férfiasnak és nőiesnek tartott tulajdonságokat, míg önmagában sem nem férfi, sem nem nő. Ebben az értelemben, és erre való tekintettel, a psziché egy bank, ahonnan a szexuális beállítottságok származnak. Azonban alapvetően


nincsenek olyan egyértelmű, meghatározott, emberi, pszichológiai tulajdonságok, amelyek az egyik vagy a másik nemhez tartoznának. Ez megint csak egy olyan mintához vezetne, amely túl merev lenne a faj fejlődéséhez, túlspecializált viselkedési mintákat eredményezne, amelyek lehetetlenné tennék, hogy az emberi faj megállja a helyét különösen a társadalmi csoportosulások rengeteg lehetséges formája mellett. A pszichológiai tesztek csak a férfiak és nők jelenlegi képét mutatják meg, amelyek az adott szexuális hiedelmekkel együtt a gyermekkorból erednek. Ezek a hiedelmek természetesen egészen kis koruktól kezdve programozzák a gyermekeket, így hát azok egy adott módon viselkednek felnőttkorukban. Úgy tűnik, a férfiak jobbak a matematikában és az úgynevezett logikus mentális tevékenységekben, a nők pedig jobban teljesítik a szociális feladatokat, jobbak a nevelésben és a személyes kapcsolatok terén. A férfiak jobbnak tűnnek a tudományokban, a nőket pedig intuitívnak tartják. (21:20) Sok olvasóm számára nyilvánvaló kell legyen, hogy ezek tanult viselkedések. Ha egy kisfiút arra tanítotok, hogy „erős és hallgatag" férfi legyen, nem várhatjátok el tőle, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson akár a verbalitás, akár a szociális kapcsolatok terén. Azt sem várhatjátok el, hogy egy lány „erős, logikus gondolkodásmódot tanúsítson", ha azt tanítottátok neki, hogy a nők intuitívak - hogy az intuíció a logika ellentéte, és hogy kerül, amibe kerül, nőiesnek és illogikusnak kell lennie. Ez teljesen nyilvánvaló. A gyermekek azonban születésükkor nem olyanok, mint egy száraz szivacs, amely készen áll magába szívni a tudást. Már magukba szívott tudással érkeznek. Ezen ismeretek közül van, amely úgymond felszínre kerül, és a gyermek tudatosan használni fogja őket, néhányuk pedig rejtve marad. Azt akarom mondani, hogy a gyermek a méhben valamilyen mértékben tudatában van az anyja hiedelmeinek és ismereteinek, és hogy ennek eredményeképpen bizonyos mértékben (aláhúzva) arra van „programozva", hogy egy adott módon viselkedjen, vagy egy adott módon nőjön fel. Az emberi faj alapvetően oly szabadon cselekedhet, annyi lehetőséggel rendelkezik, hogy szükséges, hogy az anya hiedelmei a kezdetekkor egyfajta szerkezetet biztosítsanak a gyermek számára, lehetővé téve, hogy az az általa megkívánt irányba összpontosítsa a képességeit. Így már előre ismeri azt a biológiai, spirituális és társadalmi környezetet, amelybe beleszületik. Felkészül, hogy milyen irányba fog fejlődni - tudja, mely irány felel meg a körülményeinek.


Természetesen a gyermek szexuális természetével kapcsolatos hiedelmek is részei ennek az előzetes programozásnak. Nem azokról az erőszakolt fejlődési mintákról vagy a pszichikai vagy biológiai irányokról beszélünk itt, amelyeket annyira ráerőltetnek a gyermekekre, hogy az azoktól való bármilyen későbbi eltérés elkerülhetetlenül fájdalommal és feszültséggel jár. A tény az, hogy a gyermek viselkedésmintákat kap, amelyek szelíden egy bizonyos fejlődési irányba terelik őt. A hagyományos tanulás során természetesen mind a két szülő arra ösztönzi gyermekét, hogy egy adott módon viselkedjen. Azonban a gyermekek ezen túl bizonyos általános, tanult mintákat is kapnak biológiai úton, a génjeiken keresztül. Ily módon bizonyosfajta tudás átadódik nekik azon általánosan tudott ismereteken kívül is, amelyeknek a sejtszerkezethez és a hasonló dolgokhoz van köze. (Szünet 21:35-kor.) Adj nekünk egy kis időt... Az emberi faj fejlődésének következtében a hit jóval nagyobb szerepet játszik a túlélésben, mint azt gondolnátok - mivel bizonyos hiedelmek teljesen beépültek a faj szerkezetébe. Biológiailag helyénvalóvá váltak, és az öröklődés során átadásra kerülnek. Ezen valami mást is értek, nem csak például egyfajta telepatikus átvitelt: azt a folyamatot, amelynek során a hiedelmek fizikai kódokká, majd pedig biológiai útmutatásokká válnak. Ennek eredményeképpen egy fiú számára biológiailag könnyebb lesz a lehetséges viselkedésminták közül egy adott sablont követni. Ha például a nők azt érzik, hogy biológiai túlélésük azon múlik, hogy bizonyos tulajdonságokat előnyben részesítenek a többivel szemben, akkor ez az információ beépül a kromoszómákba, mivel ez éppannyira életbevágó az új élőlény fejlődése szempontjából, mint a többi fizikai adat, ideértve akár a sejtszerkezet felépítését is. Az anya ugyanezeket az információkat a fiúgyermekek számára is biztosítja. Az apa ehhez minden esetben hozzáteszi a saját részét. Tehát a nemzedékek során bizonyos tulajdonságok teljesen természetesnek tűnnek a férfiak, illetve a nők számára, és ezen dolgok bizonyos mértékben a civilizációtól és a világ körülményeitől függően változnak. Mindamellett minden egyén teljesen egyedi, úgyhogy ezek a viselkedésminták eltérők lehetnek. Valójában akár egyetlen generáció alatt is megváltozhatnak, mivel minden egyes ember tapasztalata megváltoztatja az eredeti információt. Ez a tény nagyon fontos eltérési lehetőséget biztosít. A gyermekek is csak útmutatókként használják ezeket az információkat; mintegy premisszákként, amelyekre életük korai szakaszában a viselkedésüket alapozzák. Ahogy az elme fejlődik, a gyermekek


azonnal elkezdik megkérdőjelezni az eredeti feltevéseket. Ez az egyik legnagyobb különbség az emberek és az állatok között: az állatok sohasem kérdőjelezik meg az alapvető feltevéseket. Tehát újra csak azt mondom, a psziché mind férfiúi, mind női tulajdonságokat tartalmaz. Ezek úgymond összeállnak az emberi tulajdonságokban, nagy eltérési lehetőségeket hagyva, rengeteg különböző arányban. Új bekezdés: a lehető legegyszerűbben fogalmazva, a szeretet az az erő, amelyből az összes lény születik - ezt az állítást később még alaposabban is meg fogjuk vizsgálni. A szeretet kifejeződésre és kreativitásra törekszik. A szexuális kifejeződés a kreativitás egyik lehetséges, mindazonáltal nem az egyetlen módja. A szeretet képes megnyilvánulni a művészetek, a vallás, a játék vagy a másoknak nyújtott segítség által is. Pont. Nem lehet pusztán a szexuális megnyilvánulásokra korlátozni, és szabályokat sem lehet felállítani arra nézvést, hogy milyen gyakran kell egy normális felnőtt embernek szexuálisan kifejeznie magát. Sok férfi van, akiket környezetük homoszexuálisnak tart, és nekik is ez a véleményük saját magukról, mégis szeretnék megtapasztalni az apaság élményét. Az egyén és a társadalom hiedelmei azt eredményezik, hogy azt képzelik, vagy heteroszexuálisnak, vagy homoszexuálisnak kell lenniük. Sokan éreznek vágyat a nők iránt, és ezt is elfojtják. Férfiúi vagy női működésetek általatok fel nem fogott módokon korlátoz titeket. Például sok esetben egy szelíd „homoszexuális" apában jobb ösztönös kép él a férfiassággal kapcsolatban, mint egy heteroszexuális férfiban, aki azt hiszi, egy férfinak kegyetlennek, érzéketlennek és versengőnek kell lennie. Ezek azonban mind csak sztereotip képek. A szeretet meglehetősen legitim módon fejeződhet ki a művészeteken keresztül. Ez nem jelenti azt, hogy egy művész minden esetben elfojtja a szexualitását, és annak energiáját kreatív alkotásokra fordítja - bár természetesen erről is szó lehet. Sok művész -legyen akár festő, akár zenész és így tovább - általában inkább kreatív erőfeszítéseken keresztül fejezi a szeretetét, nem pedig a szexualitás által. (22:05) Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen emberek sosem élnek örömteli szexuális életet, vagy nincsenek tartós kapcsolataik. Ez annyit tesz, hogy szeretetük ereje általában véve a műalkotásokon keresztül fejeződik ki, amelyek segítségével egy, nem a test nyelvén szóló állítást fogalmaznak meg.


A nagy művészek minden időben ösztönösen éreznek egy olyan privát személylétet, amely magasabb rendű, mint adott szexuális önazonosságuk. Aki egyenlőségjelet tesz az önazonosság és a szexualitás közé, az mind az egyén, mind a faj lehetőségeit egyaránt korlátozza. Általában véve minden egyes ember könnyebbnek fogja találni, hogy férfiként vagy nőként, leszbikusként vagy homoszexuálisként működjön, de minden egyes ember elsősorban biszexuális. A biszexualitásban benne foglaltatik a szűlőség éppúgy, ahogyan a leszbikus vagy homoszexuális párkapcsolatok is. Megint csak arról van szó, hogy a szexuális aktus a szeretet kifejeződésének természetes része, de nem egyetlen lehetséges formája. Sok roppant nemes és tiszta, szexmentes kapcsolatot megtagadtok, a homoszexualitáshoz és a leszbikussághoz kapcsolódó konnotációjuk miatt. A nem heteroszexuálisnak bélyegzett emberektől sok heteroszexuális kapcsolatot is megtagad a társadalom, vagy éppen ők maguk zárják el ezt a lehetőséget saját maguk elől. Ezek az emberek gyakran merő zavarodottságtól hajtva úgy érzik, kizárólag a szexualitáson keresztül fejezhetik ki a szeretetüket. Úgy érzik, olyannak kell tettetniük magukat, amilyennek szerintük egy férfinak vagy egy nőnek természetes módon lennie kell, és esetenként a férfiak, illetve a nők groteszk karikatúráivá lesznek. Ezek a karikatúrák felbosszantják azokat, akiket utánoznak - mivel oly sok utalás van bennük az igazságra, és oly ügyesen mutatnak rá a férfiúság vagy nőiség túlzásaira, amelyeket sok heteroszexuális ember felölt saját természetes lénye fölé. Tartsatok szünetet. (22:29-től 22:37-ig szünet.) Tehát: bizonyos történelmi időszakokban gyakorlati szempontokból kívánatos volt, hogy a férfiaknak több feleségük legyen, mivel így, ha elhunytak a csatában, magjuk akkor is több méhben foganhatott meg különösen azokban az időkben volt ez így, amikor a járványok és a betegségek gyakran fiatalkorukban ragadták el az embereket. Amikor a fizikai körülmények kedvezőtlenek, gyakran bukkannak fel ilyen társadalmi hagyományok. A túlnépesedés korszakaiban az úgynevezett homoszexuális és leszbikus tradíciók kerülnek felszínre — de ott van mellettük az a hajlam is, hogy a szeretetet az emberek a fizikaitól eltérő módon fejezzék ki; és azoknak a nagy társadalmi kérdéseknek és kihívásoknak a felbukkanása, amelyekre a férfiak és a nők az energiáikat fordíthatják. Vannak a Bibliának „elveszett", a


szexualitással és az arra vonatkozó keresztény hiedelmekkel foglalkozó részei, amelyeket istenkáromlónak tartottak, és nem jutottak el az emberekhez a történelem során. Újra elmondom: természetes dolog a szeretetet a szexualitáson keresztül kifejezni - természetes és jó dolog. Viszont nem természetes a szeretetet csakis a szexualitáson keresztül kifejezni. Freudnak nagyon sok, a szexualitással kapcsolatos elmélete nem az ember természetes állapotát tükrözi. A leírt és vázolt komplexusok és neurózisok a hagyományok és a hiedelmek termékei. Természetesen bizonyítékokat fogtok rájuk találni a megfigyelt viselkedésben. Rengeteg hagyomány a görögöktől származik, a görög drámaíróktól, akik gyönyörűen és tragikusan ábrázolták a psziché minőségét, ahogy az a görög hagyományok fényében megmutatkozott. A fiúgyermek nem törekszik természetétől fogva arra, hogy „letaszítsa trónjáról" az apját. Arra törekszik, hogy versenyezzen vele: arra törekszik, hogy annyira teljesen önmaga legyen, amennyire számára az apja önmagának tűnik. Azt reméli, túlhaladja önmagát és a saját képességeit, a saját és az apja kedvéért. Gyermekként valaha azt gondolta, az apja emberi értelemben halhatatlan - és soha nem hibázik. A fiú megpróbálja megvédeni az apját azáltal, hogy ő maga sem hibázik, és esetleg azáltal is, hogy sikereket ér el azokon a területeken, ahol az apja talán kudarcot vallott. Sokkal természetesebb a férfiak számára az, hogy megpróbálják megvédeni az apjukat, mint hogy legyőzzék őt, vagy negatív értelemben irigyek legyenek rá. (22:54) A gyermek egyszerűen a fiúgyermek. Nem féltékeny az apjára az anyjával kapcsolatban - nem úgy, ahogy azt gyakran feltételezik. A fiúgyermek nem rendelkezik olyan identitással, amely ilyen erősen a férfiúi mivoltára összpontosítana. Nem azt mondom, hogy a gyermekeknek nincsenek már születésüktől fogva szexuális jellemzőik. Egyszerűen csak nem összpontosítanak annyira a férfiúi vagy női mivoltukra a feltételezett módon. A fiúgyermek számára a pénisz valami olyan dolog, amely éppúgy személyesen hozzá tartozik, mint a karja vagy a lába, a szája vagy az anusa. Nem tekinti azt fegyvernek (kedélyesen). Nem féltékeny apjának az anyja iránt érzett szeretetére, mivel tökéletesen felfogja, hogy az anyja őt ugyanannyira szereti. Nem akarja szexuálisan birtokolni az édesanyját oly módon, ahogy a felnőttek jelenleg feltételezik. Eszébe sem jut ilyesmi, nem is érti meg ezeket a fogalmakat. Néha talán


féltékeny az édesanyja szeretetére, de ez nem a hagyományos értelemben vett szexuális féltékenység. Ezek a hiedelmek vakok a gyermekek szexuális természetére. A gyermekek igenis élvezik a testüket. Szexuálisan izgatottak. Mindazonáltal ezen jelenség pszichológiai értelme nem az, amit a felnőttek tulajdonítanak neki. Ezek a hiedelmek, amelyek magukban foglalják a fiú veleszületett versengését az apjával, és a legyőzésére irányuló igényeit, sokkal inkább kulturális és tradicionális, gazdasági és társadalmi, semmint biológiai vagy pszichológiai mintákat követnek. Ezek az elképzelések praktikus magyarázattal szolgálnak a nem veleszületett vagy biológiailag nem megfelelő viselkedésekre. (23:05. Ez jelenlelte a diktálás végét. Miután még átadott pár oldalnyi anyagot Jane-nek és nekem, Seth 23 óra 18 perckor befejezte az ülést.)

772. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 19., HÉTFŐ, 21:18 Diktálás. (- Rendben.) Bizonyos értelemben az emberiség különböző korokban különböző uralkodó témákkal foglalkozik. Lehet, hogy ebbe belekeverednek bizonyos kisebb dolgok is, de a személyiség, a vallás, a politika, a család és a művészetek természetét mind az uralkodó téma fényében vizsgálja. Hagyományos értelemben az emberiség tudatosságának egyedi módjával kísérletezett, és — amint azt már sokszor említettem - ehhez szükség volt a vizsgálat tárgyának és a megfigyelőnek - a természetnek és az embernek — egyfajta önkényes elkülönítésére, ami olyan helyzetet eredményezett, amelyben az emberi faj elkezdte magát a létezés többi részétől különállónak tartani. Azok a tulajdonságok, amelyeket ti ego-orientáltnak hisztek (aláhúzva), egyszerűen csak azok a jellemzők, amelyeket az ember ösztönzött, előtérbe helyezett és kihangsúlyozott. Eddig gyakorlatilag ezeket irányelvként használva tekintett a világra, és alakította ki kultúráját. Vannak bizonyos kivételek, de én most történelmi értelemben a nyugati világról beszélek, annak római és görög örökségével. Tehát az isteneik hímneműek lettek, és ennélfogva versengők. Az


emberi faj a természet ellen lázadt, az emberek pedig egymás ellen. Nagyszerűnek tartjátok a görög tragédiákat, mivel azok olyan határozottan visszhangozzák a hiedelmeiteket. A férfiak a legközvetlenebb módon állnak szemben az apjukkal. A családi kapcsolatok ezen hiedelmek tükörképeivé válnak, hiszen ezeket persze valós tényállásként fogadjátok el az emberi körülményekre nézvést. Ennélfogva egy nagyon erősen polarizált férfi-nő fogalom alakult ki bennetek. Tehát az általatok nőiesnek tartott tulajdonságok azok, amelyek nem váltak meghatározóvá, mivel a természet azon forrását képviselték, amelytől a faj el akart szakadni. Bizonyos mértékben ez egy valódi, kreatív, szexuális dráma volt - egy újabb hatalmas színlelés, mivel a saját módján a faj tudatossága nagy szerepet játszott benne, és a drámának hihetőnek kellett lennie. (Rövid szünet 21:34-kor.) A tudatosság megsokszorosítására törekedtek, arra, hogy új hajtásokat hozzanak létre annak saját forrásaiból. Úgy kellett tenniük, mintha nem szeretnék és megtagadnák a forrást, ugyanúgy, ahogy a kamaszok időlegesen szembefordulnak a szüleikkel, hogy elősegítsék a függetlenségüket. A görög, illetve a római kultúra úgynevezett virágkora előtt a tudatosság még nem volt ennyire specializált. Szép számmal akadtak istenek és istennők is, és olyan istenségek, akikben összeolvadtak a férfiúi és a női tulajdonságok. Voltak részben emberi, részben állati istenségek. Tehát a faj még nem tette magáévá a később a nyugati kultúrában meghatározóvá lett témákat. Ezek a változások először az embereknek az istenekről szóló történeteiben jelentek meg. Ahogy az ember elkülönítette magát a természettől, úgy kezdtek eltűnni az állati istenségek. Az ember először megváltoztatta a mítoszait, aztán megváltoztatta a valóságot, amely a mítoszokat tükrözte. Ennek előtte voltak különböző munkamegosztások, de a szexuális kifejeződéseknek sok fajtája volt lehetséges. A gyermekek a család szükségszerű részei voltak, mivel a család együvé tartozó emberek csoportja volt, akik együttműködve kerestek élelmet és menedéket. A ti fogalmaitok szerinti homoszexuális és leszbikus párkapcsolatok meglehetősen szabadon és a heteroszexuális kapcsolatokkal egyidejűleg léteztek. Helyénvalónak tartották őket, akár részüket képezte a szexualitás, akár nem, és a férfiúi, illetve a női testvériség erős kötelékeiként szolgáltak.


Ha megfigyelitek az állatok birodalmát, azt szintén a saját konkrét szexuális hiedelmeiteken keresztül teszitek, a hím és a nőstény viselkedését tanulmányozva, az agresszió, a területféltés, a passzivitás, az anyai ösztönök mintáit keresitek, és így tovább. Érdeklődésetek ilyen sajátosságai vakká tesznek titeket az állati viselkedés tágabb dimenzióira. Bizonyos mértékben az úgynevezett anyai ösztön egyformán sajátja azon fajok hímjeinek és nőstényeinek, amelyeknek egyáltalán tulajdoníthatunk ilyesfajta viselkedést. Az állatok körében léteznek szoros barátságok az azonos nemű egyedek között, függetlenül attól, hogy vannak-e ezeknek szexuális megnyilvánulásaik. A szeretet és az odaadás nem az egyik nem, és nem csak egyetlen faj kiváltsága. Tartsatok szünetet. (21:52-től 22:19-ig szünet.) Ennek eredményeképpen csak azt látjátok meg a természetben, amit látni akartok, és a természet egy olyan mintáját vagy modelljét biztosítjátok a magatok számára, amely megfelel a hiedelmeiteknek. A szeretetet és az odaadást túlnyomórészt női tulajdonságoknak tekintitek. A társadalmakat, az egyházi szervezeteket és az államokat férfiasnak hiszitek. Nem annyira arról van szó, hogy egyenrangúnak kellene tekintenetek ezeket a dolgokat, sokkal inkább arról, hogy a férfiúi és a női alkotóelemeket minden emberben fel kellene szabadítani és ki kellene fejezni. Most sokan azonnal feldühödnek vagy megrémülnek, mert persze azt hiszik, a szexuális kifejeződésről beszélek. Ez is része az ilyen kifejezésnek. De én arról beszélek, hogy minden egyénben fel kell szabadítani azokat a nagyszerű emberi tulajdonságokat és képességeket, amelyek kifejeződését gyakran megtagadjátok, pusztán azért, mert az ellenkező nemmel társítjátok. A jelenlegi szerkezetetekben, a férfiúi-női elkülönülés miatt - a férfias beállítottság, a feltételezés miatt, miszerint az ego férfi, a psziché pedig nő - olyan hatalmas különbségtételre kényszerítitek magatokat, amelyben gyakorlatilag az intellektus elkülönültnek tűnik az intuíciótól, és olyan helyzetet teremtetek, amelyben ellentéteket érzékeltek ott is, ahol egyáltalán nincsenek. Ha egy tudósra gondoltok, általában férfi jut eszetekbe, egy intellektuel, egy „objektív" gondolkodó, aki nagy gondot fordít arra, hogy ne legyen érzelmes, ne tekintse azonosnak magát a tanulmányozott témával. Ügy tűnik, a tudomány és a vallás elkülönül egymástól, mivel még a szervezett vallásnak is van valamiféle intuitív alapja. A férfi tudós gyakran szégyelli, hogy az intuícióját használja, nemcsak azért, mert az


tudománytalannak tűnik, de azért is, mert nőiesnek. A többi ember olyan képet alkot az ő férfiasságáról, amelyben ő ilyen dolgokkal nem foglalkozhat. „Illogikusnak" lenni tudományos „bűntett" - nem annyira azért, mert ez egy tudománytalan tulajdonság, inkább, mert nőies. A tudomány a férfias irányultságot követte, és annak összegzésévé lett. Egészen napjainkig a tudomány tudatosan megpróbált az úgynevezett nőies értékek nélkül működni. Elválasztotta a tudást az érzelmektől, a megértést a dolgokkal történő azonosulástól és a hangsúlyozott szexualitást a személyléttől. Bizonyos mértékben néhány tudományos embernek sikerül egybeolvasztania az úgynevezett férfias, illetve nőies tulajdonságokat. Ha ezt megteszik, a látszólagos ellentétek és ellentmondások eltűnnek. Akármilyen mértékben is valósítják meg ezt az összhangot, ők kortársaiktól eltérően nem engedik, hogy a szexuális szerepek pszichológiai értelemben elvakítsák őket. Ennélfogva sokkal jobb esélylyel képesek összekapcsolni az értelmet és az érzelmet, az intuíciót és az intellektust, és ezáltal olyan elméletekkel állnak elő, amelyek feloldják a korábbi ellentéteket. Egyesítenek, kiterjesztik a tudományt, és új dolgokat teremtenek ahelyett, hogy a régieket variálnák. Einstein ilyen ember volt. Bár bizonyos mértékben megfertőzték a hagyományos szexuális hiedelmek, még mindig oly módon érezte saját személyiséglétét, hogy boldogan élt a nőinek tartott tulajdonságok nyújtotta előnyökkel. A lázadás pszichológiai volt - azaz szexuális tevékenységeiben továbbra is fenntartott egy társadalmilag elfogadható férfias beállítottságot, de elméjét és lelkét nem korlátozta ilyen értelmetlen dolgokkal. A világ megérezte nagyszerű intuitív képességeinek és odaadásának eredményét. (22:47) A világ helyzete és a tudomány általános férfias beállítottsága miatt munkájának eredményeit nagyrészt a befolyásolás és a hatalom céljaira használták fel. Általában az értelmet és az intellektust tehát férfiúi tulajdonságoknak tartjátok, a civilizáció, a tudomány és a szervezett világ vázának. Az intuíciót és az ihletet szeszélyesnek, megbízhatatlannak és nőiesnek vélitek, amelyeket ellenőrizni és irányítani kell. A világ a spontán rend miatt létezik. A civilizációk amiatt indultak fejlődésnek, hogy az emberek késztetést éreztek az együttlétre. Spontán módon növekedtek, és rendszereződtek. Csak azért szemléltek rengeteg folyamatot kívülről, mivel objektivizált látásmódotok nem teszi lehetővé azt az azonosulást, amely többet mutatna meg nektek a dolgok valódi természetéből. Úgy


tűnik számotokra, hogy egyszer minden rendszer tönkremegy - veszít a rendezettségéből vagy kaotikussá válik. Ezt a hiedelmet alkalmazzátok a fizikai és a társadalmi rendszerekre. A szex esetében kitartotok egy olyan kép mellett, amely azt mutatja, hogy az ember belenő egy szexuális önazonosságba, és aztán időskorában eltávolodik ettől a tiszta azonosítástól, és „szexuális zűrzavarba" kerül. Nem tűnik fel nektek, hogy az eredeti feltevés vagy fókusz, az önazonosságnak a szexuális természettel történő azonosítása „természetellenes" dolog. Tehát ti alakítjátok az egész rendszert, amelynek alapján ítéletet hoztok. Sok esetben az ember hűbb saját önazonosságához gyermek- vagy időskorában, amikor nagyobb személyes szabadság áll rendelkezésére, és rugalmasabbak a szexuális szerepek. Az Én bármilyen mélyebb megismerése olyan területekre vezet el titeket, ahol a szexualitással kapcsolatos konvencionális hiedelmeitek összezavarodnak és megsemmisülnek. Felfedeztek egy önazonosságot, egy pszichológiai és fizikai önazonosságot, amely a ti fogalmaitok szerint egyszerre férfiúi és női, és amelyben mindkét nem képességei felerősödnek, felszabadulnak és kifejezésre kerülnek. Lehet, hogy ezek nem szabadulnak fel a hétköznapi élet során, de találkozni fogtok saját valóságotok nagyobb dimenzióival, és legalább az álomállapot során megpillantjátok azt az Ént, amely túlhaladja az egynemű beállítottságot. A pszichével történő ilyen találkozás gyakran bekövetkezik a nagyszerű művészek, írók vagy a misztikusok esetében. Ez a fajta felismerés elengedhetetlen, ha valaha is túl akarjátok haladni a világra jellemző látszólagos ellentétek szerkezetét. Tehát ez a túlzottan specializált szexuális beállítottság a tudatosság alapvető kettéosztását tükrözi. Ez nem csak, hogy bizonyos mértékben elválasztja a férfiakat saját megérzéseiktől és érzelmeiktől, illetve a nőket saját intellektusuktól, de hatékonyan fenntart egy olyan civilizációt, amelyben az elme és a szív, a tények és a látomások teljes mértékben elkülönülni látszanak egymástól. Bizonyos értelemben minden ember harcban áll a pszichével, mivel az összes egyéni emberi tulajdonságot meg kell tagadnia, hacsak nem illeszkednek a szexuális önazonossággal kapcsolatban normálisnak tartott képbe. Tartsatok szünetet. (23:12-től 23:33-ig szünet.)


A mindennapi életben bizonyos fokig szexuális karikatúraként végzitek a gyakorlati létezésben. Nem fogjátok fel, milyen is a valódi nőiesség, illetve férfiasság. Ehelyett arra vagytok kényszerítve, hogy egy sekélyes megkülönböztetésre összpontosítsatok. Ennek eredményeképpen a szexuális elkülönülés visszatükröződése megfertőzi az összes tevékenységeteket, és ami a legrosszabb, korlátozza a pszichikai valóságotokat. Mivel a szexuális teljesítményt csak a legkorlátoltabb értelemben értékelitek, és főként az azonosság fókuszaként használjátok, mind az idős, mind a fiatal emberek olyan dolgoktól szenvednek, amelyek nem annyira az életkoruk, sokkal inkább a szexuális előítéletek következményei. A fiatalok gondolataikban sokkal kötetlenebbek, mielőtt elfogadják a szexuális szerepeket, és az idősebbek is sokkal kötetlenebbül gondolkozhatnak, mivel megszabadulnak szexuális szerepeiktől. Nem azt mondom, hogy az idősek, illetve a fiatalok nem fejezik ki magukat szexuálisan - de egyik csoport tagjai sem azonosítják magukat szexuális szerepeikkel. Természetesen ez alól vannak kivételek. Mindazonáltal ha egy férfit vagy egy nőt arra tanítanak, hogy az önazonosság a szexuális teljesítményen múlik, és egy ideig fel kell függesztenie azt, akkor önazonosság-érzete is elkezd megsemmisülni. Ha a gyermekek úgy érzik, hogy azonosságuk ezen a teljesítményen múlik, elkezdenek olyan hamar teljesíteni, amilyen hamar csak lehetséges. Szexuális szerepekbe kényszerítik a személyiségüket, és a társadalom szenvedni fog emiatt, mivel a fejlődő intellektus és intuíció nagyszerű kreatív lendületei elkülönülnek egymástól a pubertáskorban, pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ideális esetben a férfiak és a nők örömüket lelnék a szexuális kifejeződésben, és rálelnének ugyan egyfajta általános irányultságra, de egy nagyobb pszichológiai és fizikai egyéniséget is élveznének, amely megtapasztalná és kifejezné az elme és a szív összes nagyszerű, minden mesterséges elkülönítést meghaladó emberi lehetőségét. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:49. Miután Seth kézbesített körülbelül egyoldalnyi anyagotJanenek, az ülés 24 óra 12 perckor véget ért.)

773. ÜLÉS, 1976. ÁPRILIS 26., HÉTFŐ, 21:28 Tehát: diktálok.


Szexuális címkéket ragasztotok az értelemre és az intuícióra, így azok ellentétesnek tűnnek számotokra. Megkísérlitek felosztani a mentális és az emocionális tulajdonságokat a két nem között, egy sztereotipizált viselkedést erőltetve. Újra csak elmondom, azok a férfiak, akik intuitívak vagy valamilyen módon tehetségesek, gyakran homoszexuálisnak tartják magukat, függetlenül attól, hogy azok-e vagy sem, mivel érzelmi és szellemi tulajdonságaik inkább a női, mintsem a férfi nemhez tartozónak tűnnek számukra. Azok a nők, akik a nőknél általánosan elfogadott területeken túli ismeretek iránt is érdeklődnek, gyakran hasonló helyzetben találják magukat. Mindamellett, mivel az intellektust és az érzelmeket annyira különálló dolgoknak tartjátok, az intuitív képességek kifejezésére való hajlamot gyakran „értelmetlennek" minősítitek, és ennélfogva az gyakran valóban értelmetlen viselkedést eredményez. Bizonyos körökben mostanában divatos dolog megtagadni az intellektuális képességeket az érzések, az érzelmesség vagy az ösztönös, intuitív cselekedetek javára. így az intellektuális dolgok gyanússá válnak, és ha valaki az értelemhez fordul, azt kudarcnak ítélik meg. Ehelyett az intellektuális és az érzelmi viselkedésnek természetesen gyönyörű harmóniában kellene eggyé olvadnia. Hasonlóképpen arra törekedtek, hogy a szeretet kifejeződését erőszakos módon pusztán vagy kizárólagosan - szexuális irányultsággá tegyétek. Általában nem tartotok helyesnek egy szenvedélyes ölelést vagy csókot az azonos neműek között. A tabuk kiterjednek az emberi testtel kapcsolatos érintések érzetének legtöbb fajtájára. Az érintést alapvetően szexuális dolognak tartjátok, olyannyira, hogy ha egy másik ember a legártatlanabb módon megérinti testetek bármely pontját, azt azonnal veszélyesnek értékelitek. Egyrészt túlzottan specifikusan használjátok a „szexualitás" kifejezést; másrészt viszont ebben az összefüggésben úgy érzitek, hogy a gyengédség bármilyen megnyilvánulásának természetes módon szexuális együttléthez kell vezetnie, ha a lehetőségek adottak. A hiedelmeitek alapján ezt végső soron tapasztalati tényként kezelitek. Ez arra is rákényszerít benneteket, hogy roppant kínosan ügyeljetek az érzelmi életetekre. Ennek eredményeképpen bizonyos mértékben a szeretet összes kimutatását elnyomjátok, hacsak az nem találhat legitim módon valamiféle szexuális kifejeződést. Sok esetben maga a szeretet is rossznak tűnik, mivel egyszerűen úgy gondoljátok, hogy szexuális


megnyilvánulást kell eredményeznie, olyan alkalmakkor is, amikor az nem lehetséges vagy nem kívánatos. Néhány embernek nagy tehetsége van a szeretethez, az odaadáshoz és a hűséghez, ami természetesen sok különféle módon igyekszik megnyilvánulni - erős, állhatatos barátságon keresztül, azáltal, hogy az ember olyan ügyeknek szenteli magát, amelyekben hisz, vagy olyan hivatást választ, amelynek során segíthet másokon. Lehet, hogy ezek az emberek nem különösképpen érdeklődnek a szexualitás iránt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy elfojtják a szexualitásukat. Patetikus és groteszk lenne számukra, ha elhinnék, hogy fiatalkorukban rendszeres szexuális életet kell élniük, vagy ha felállítanának bizonyos normákat, hogy azok segítségével állapítsák meg, vajon normális-e a szexuális életük. (21:51) Valójában a nyugati társadalmak megkísérlik a szeretet és az odaadás minden megnyilvánulását szexuális tevékenységek formájába kényszeríteni, máskülönben teljes mértékben megtiltják és kiközösítik ezen érzéseket. A szexuális teljesítményt tartják az emberi érzelmek használatának egyetlen biztonságos módjának. Amikor úgy tűnik számotokra, hogy a társadalom szabadossá válik, sok tekintetben akkor a legkorlátozottabb és a legelfojtottabb. Ez azt jelenti, hogy a szexuális szabadságon kívül az összes lehetőséget megtagadjátok. Az egyéni kreativitás személyes területeit céltudatos munkával megfosztjátok a szeretet és az odaadás nagyszerű erejétől. A kormányok és a törvények betiltják a szeretet kifejeződéseit. Megtagadjátok jelentőségteljes megnyilvánulásait a személyes kapcsolataitokban, és a szexualitás keskeny medrébe terelitek, amely ezáltal valójában értelmetlenné válik. Néhány, a nők „egyenjogúságáért" harcoló nő azt mondta, az emberi faj csak lehetőségeinek felét használja ki, ha elfojtja a nők képességeit. Mindazonáltal átfogóbb értelemben minden egyén szenved, ha a személyiséget elsősorban a szexuális beállítottsága határozza meg. Általában véve lesz egy adott, biológiai jellegű általános szexuális irányultság, de a mentális és emocionális emberi tulajdonságok eloszlása nem a nemi hovatartozástól függ. Az ilyen azonosítás félbevágja az egyént, és így minden egyes ember csak képességeinek felét használja ki. Ez súlyos szakadást eredményez minden kulturális tevékenységetekben. (22:05) Adj nekünk egy kis időt... Egyrészt közületek sokakat arra tanítottak, hogy a szexualitás rossz, ördögi, közönséges és lealacsonyító. Azt is mondták nektek, hogy ha nem fejezitek ki a szexualitásotokat, akkor természetellenesen elnyomjátok az ösztöneiteket, és


ráadásul azt is elhitették veletek, hogy elsősorban arra kell kényszerítenetek magatokat, hogy élvezzétek zavaros és kétes szexuális természeteteket. Az a régi elképzelés, hogy a tisztességes nők nem élvezik a szexet, valamelyest még mindig tartja magát. Sőt, a nőket arra tanították, hogy helytelenek a szeretet természetes kifejeződései, a játékos ölelések, hacsak nem követi őket azonnal szexuális aktus. A férfiakat arra nevelték, hog)' saját értékességüket a szexuális ösztön erőssége és annak győzelmei alapján ítéljék meg. Arra tanították őket, hogy fojtsák el a szeretet kifejeződéseit mint gyengeségeket, s igyekezzenek a lehető leggyakrabban szexuális teljesítményt nyújtani. Ilyen szexuális környezetben nem csoda, ha összezavarodtok. Tartsatok szünetet. (22:13. - Nem igazán érzem ma a dolgot - mondta Jane, miután megjegyeztem, hogy egy kicsit korán jött ma a szünet. 22:44-kor folytatluk az ülést.) A szexuális szakadás akkor kezdődik, amikor a fiúgyermeket arra tanítjátok, hogy kizárólag az apa, a leánygyermeket pedig arra, hogy kizárólag az anya képével azonosítsa magát - mivel ezen a ponton alattomos módon bűnt építetek be a fejlődési folyamatba. A gyermekek, tartozzanak akármelyik nemhez, természetes módon mindkét szülővel azonosítják magukat, és bármilyen erőszakos módszer, amely egy kizárólagos azonosítás irányába tereli őket, nem más, mint korlátozás. Ilyen körülmények között azonnal felüti fejét a bűntudat érzése, amikor a gyermek természetes közösséget érez a másik szülővel. Minél erősebb a természetes hajlam, társadalmatokban annál inkább arra nevelitek a gyermekeket, hogy hagyják figyelmen kívül azt, mivel bizonyos tulajdonságokat megint csak kizárólagosan nőiesnek vagy férfiasnak tartotok. Arra is rákényszerítitek a gyermekeket, hogy hagyják figyelmen kívül vagy tagadják meg személyiségüknek azon részeit, amelyek a számukra „tiltottnak" bélyegzett nemmel vannak összhangban. Tehát már korán elkezditek egy szexuális mintába torzítani a személyiségüket. Folyamatos bűntudatot keltetek a gyermekekben, mivel ők csalhatatlanul tudják, hogy a saját valóságuk túlmutat egy ilyen egyszerű irányultságon. Minél inkább képes a gyermek kierőszakolni ezt a mesterséges önazonosságot, annál erősebbek benne a belső lázadás érzései. A „megfelelő" apa- vagy anyakép hiánya sokkal több gyermeket „óv meg", mint ahánynak fájdalmat okoz. A psziché, magasabb rendű


tehetségeivel mindig akadályoztatva érzi magát, ezért ellenlépéseket tesz. Azonban iskoláitokban tovább folytatódik ez a folyamat, úgyhogy a kíváncsiság és a tanulás területeit elkülönítitek a fiúk és a lányok számára. A fiúkban élő „nő" valójában személységük egy részét képezi, amely nem kerül kifejezésre - nem a mentális vagy emocionális tulajdonságok bármiféle természetes túlsúlya miatt, hanem a mesterséges specializáció miatt. Ugyanez igaz a lányokban élő „férfira" is. Megint csak a tudatosság természetéről alkotott elképzeléseitekkel összhangban fogadtátok el a személylétnek ezen változatát. Ezek az elképzelések változnak, és ahogy változnak, fajotoknak el kell fogadnia igazi személylétét. Ha ez megtörtént, megértésetek lehetővé teszi, hogy megpillantsátok az istenek valóságának az idők során felismert természetét. Többé nem lesz szükségetek arra, hogy korlátolt szexuális álruhákba öltöztessétek azt. Számottevően meg fognak változni a vallási fogalmaitok és a velük kapcsolatos képzeteitek is. A vallás és a kormány kelletlen szövetségben állt egymással. Mindkettőt férfiak irányították (és még mindig férfiak irányítják), mégis, a vallási szervezetek legalább felismerték és elismerték intuitív alapjaikat. Folyamatosan ugyanazokkal az elfogadható férfimódszerekkel próbálták meg manipulálni a vallás alapjait, amelyeket a kormányzati vezetők mindig is alkalmaztak, hogy elfojtsák, illetve kihasználják az érzelmeket. (Hosszas szünet 23;07-kor.) Az eretnekséget női és romboló dolognak tartották, mivel ez összeomlással fenyegette az elfogadható vallásos buzgalom köré épített szerkezetet. Az egyházban a női szereplőket mindig gyanúsnak tekintették, és a kereszténység korai időszakában némileg aggódtak is amiatt, nehogy Szűz Mária istennővé váljon. A kereszténység bizonyos kihalt oldalágai esetében pontosan ez volt a helyzet. Az egyház és a kormányzatok párhuzamos fejlődése mindig a tudatosság állapotát és céljait tükrözte. A szexuális önazonosságnak és kifejeződési formáinak sokkal tágabb teret biztosító „pogány" gyakorlatok a tizenhatodik századig folytatódtak, és az úgynevezett földalatti eretnek tanok megkísérelték az embereket a személyes intuíció fejlesztésére ösztönözni. Mindazonáltal mindenféle valódi lelki fejlődés elkerülhetetlenül a psziché természetének megértéséhez vezet, amely messze túl hatalmas ahhoz, hogy bármilyen módon össze lehessen keverni az alapvető önazonosságot a szexualitással. Magában a reinkarnáció fogalmában egyértelműen megfigyelhető a szexuális irányultság megváltozása, és a szexuális beállítottságtól független Én létezése, amely azonban egy


adott szexuális állapoton keresztül nyilvánul meg. A reinkarnációs tudomás gátolásáért túlnyomó részben a szexualitással kapcsolatos hiedelmek felelősek. Az ilyen „emlékezet" szükségszerűen olyan tapasztalatokról informálna titeket, amelyek nagyon nehezen lennének összeegyeztethetők a jelenlegi szexuális szerepetekkel. Ezek az ellenkező nemű létezések tudattalanul jelen vannak a pszichében. Személyiségetek részeit képezik. Ennélfogva amikor ilyen sajátságosan azonosítjátok magatokat a saját nemetekkel, olyan emlékeket is elfojtotok, amelyek esetleg korlátozhatnák vagy lerombolhatnák ezt az önazonosítást. Tartsatok szünetet. (23:28-tól 23:57-ig szünet.) Az egyház a korai századaiban nem annyira korlátozta a papok szexualitását vagy a szexualitás kifejeződését, mint inkább megkísérelte elkülöníteni a szeretet és az odaadás kifejeződését a szexualitástól. A középkorban például a papok nagy hányadának voltak törvénytelen gyermekei. Ezt a jelenséget a gyenge és kéjsóvár test következményének tekintették - elítélték, de tekintettel voltak az ember bukott állapotára, így érthető botlásként kezelték a dolgot. Az ilyen helyzetek felett szemet hunytak, vagy akár meg is bocsátották őket mindaddig, amíg az adott papok szeretete és odaadása továbbra is az egyház felé irányult, és nem „pazarolták el" azt utódaik anyjára. Az apácákat alárendelt helyzetbe kényszerítették. Az apácarendek mégis sok nő számára menedékként szolgáltak, akik még ilyen körülmények között is képezni tudták magukat. Természetesen nem kevés apáca esett teherbe az ilyen papok gyermekeivel, és az ezekből a kapcsolatokból származó utódok aztán néha cselédként szolgáltak a kolostorokban, illetve az apácazárdákban. Azonban a különböző zárdákban többször fellázadtak a nővérek, mivel úgy találták, magányos környezetben sokkal hatékonyabban képesek működni. Elkezdték megkérdőjelezni az egyház egész szerkezetét és az abban elfoglalt helyüket. Néhányan csoportosan kiléptek a rendből, különösen Franciaországban és Spanyolországban, és megalakították saját közösségeiket. Mindazonáltal az egyház sosem talált igazán alkalmas módszert ezen nők vagy saját hiedelmei intuitív elemeinek kezelésére. Az attól való félelem, hogy istennő születik, minden egyes alkalommal kiújult,


amikor a világ valamelyik szegletéből egy újabb Szűz Mária-jelenésről számoltak be. Akadtak olyan nők is, akik szerzetesnek álltak, és éveken át kitartva magányos életet éltek. Semmilyen munka nem viseli női nevüket, mivel férfinevet használtak. Mondanom sem kell, az ilyen környezetben virágzottak a leszbikus és homoszexuális kapcsolatok. Az egyház mindaddig szemet hunyt felettük, amíg ezek a kapcsolatok megmaradtak kizárólag szexuális jellegűnek. Csak az jelentett gondot, ha a szeretet és az odaadás már nem az Anyaszentegyház felé irányult. Így az intellektus és az érzelmek még inkább elkülönültek egymástól. Ez természetesen a dogmák túlzottan hangsúlyossá válását eredményezte - szabályokét és a rituálékét, amelyeknek színpompásaknak és gazdagoknak kellett lenniük, mivel ez volt a kreativitás egyetlen engedélyezett megnyilvánulási formája. Az egyház hitt abban, hogy a szexuális élmény az úgynevezett alacsonyabb rendű vagy állati ösztönök kategóriájába tartozik, akárcsak a hagyományos emberi szerelem. Másrészt viszont a spirituális szerelemet és odaadást nem volt szabad szexualitással beszennyezni, és így bármilyen, átlagosan erős párkapcsolat fenyegetést jelentett a vallásos áhítat kifejeződésére nézvést. Vége a diktálásnak és vége az ülésnek. Szívből jó éjszakát kívánok nektek. (- Nagyon köszönjük, Seth. Ez érdekes volt. Jó éjt. 24 óra 17 perc.)

774. ÜLÉS, 1976. MÁJUS 3., HÉTFŐ, 21:24 (Amióta Seth ezeket az üléseket az emberi szexualitásról szóló anyaggal kezdte, úgy tűnt, még az eddiginél is több kérdést kapunk levélben a témával kapcsolatban. Csak azt bántuk, hogy oly sokáig tart, amíg eljuttatjuk ezt az információt a közönséghez. Az idő melegebbre fordult, és ez lehetővé tette, hogy a dupla garázsunk egyik felében felállított piknikasztalnál reggelizzünk. Jane gyakran írt ott, miközben a garázsajtó nyitva volt, így gyönyörködhetett a ház mögötti hegyek látványában.) Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálok: a szexuális viselkedés megszállottjaivá váltok, ha bűnösnek, visszataszítónak vagy lealacsonyítónak kiáltjátok ki azt, ha elrejtitek, és


úgy tesztek, mintha elsősorban „állatias" dolog lenne. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az érdemeit túlzó módon közhírré teszitek a piactéren. Akkor is a megszállottjai lesztek, ha szigorú, irreális tilalmakat szabtok a kifejeződésének, vagy ha hasonlóképpen irreális normákat állítotok fel az aktív teljesítményre, és elvárjátok, hogy a normális emberek eleget tegyenek azoknak. Tehát a szexuális szabadság nem eredményez egyfajta erőltetett promiszkuitást, amelyben például a fiatalok arra van késztetve, hogy természetellenesnek érezzék magukat, ha a másik nemmel történő találkozásaik nem az ágyban érnek véget. A szexuális aktivitást programozni kezditek, amikor elválasztjátok azt a szeretetettői és az odaadástól. Így roppant könnyű az egyháznak vagy az államnak megkövetelni és magához vonzani összpontosítatlan szereteteteket és odaadásotokat, csakis a szexualitás legmélyebb értelmétől megfosztott megnyilvánulásait hagyva meg számotokra. Nem azt mondom, hogy minden egyes szexuális tevékenység „rossz", értelmetlen vagy közönséges dolog lenne, ha nem társul a szeretet és az odaadás érzésével. Egy bizonyos idő után azonban a szex megnyilvánulását a szív hajlandósága követi. Ezek a hajlandóságok teszik színessé a szexualitás kifejeződéseit. Ebben az értelemben „természetellenes" dolog, ha az ember szexuális vágyat érez valaki iránt, akit nem szeret, vagy lenéz. Az uralkodás és a behódolás szexuális elképzelései nem képezik fajotok vagy az állatok természetes életének részét. Megint csak a saját hiedelmeiteknek megfelelően értelmezitek az állati viselkedést. Az uralkodást és a behódolást az egyházi irodalom gyakran használta azokban az időszakokban, amikor a szeretetet és az odaadást elválasztották a szexualitástól. Csakis vallási látomásokon és élményeken keresztül válhattak eggyé, mivel csakis Isten szeretetét tekintették „elég jónak" ahhoz, hogy igazolja az egyébként állatiasnak érzett szexualitást. Az „uralkodás" és a „behódolás" szavaknak azonban valójában a tudatosság területeihez és annak fejlődéséhez van köze. Az e könyvben korábban már említett értelmezések miatt a tudatosságnak egy olyan feltűnő irányvonalát tettétek magatokévá, amely valamilyen mértékben az uralkodó természethez kötődik. Ezt alapvető férfiúi értéknek tekintettétek. Ezért hát a női princípiumot a Földhöz, és életének összes azon eleméhez kapcsoltátok, amely fölött fajként hatalmat reméltetek nyerni. (21:47) Ennélfogva Isten férfi lett. A szeretetet és az odaadást, amelyet máskülönben esetleg a természet aspektusaihoz és a női


princípiumhoz kapcsoltatok volna, „el kellett ragadni" a szexualitás bármilyen természetes megnyilvánulásától. Ily módon a vallás, amely tudatosságotok állapotát tükrözte vissza, képes volt igába fogni a szeretet erőit, és az uralkodás céljaira felhasználni őket. Ezek az erők az állam érdekeit szolgálták. A férfi szeretete és odaadása politikai előny volt. A szenvedély és az odaadás éppoly fontos volt, mint az államkincstár, hiszen az állam állampolgárai odaadására is számíthatott, mivel rengeteg fanatikus fizetség nélkül dolgozott nekik. (Hosszas szünet.) Adj nekünk egy kis időt... (Egyperces szünet 21:56kor.) Néhány ember természetétől fogva magányos. Magányos életet akar élni, és így elégedett. Azonban a legtöbb embernek igénye van a hosszan tartó, szoros kapcsolatokra. Ez egyfajta pszichés és társadalmi vázat biztosít a személyes növekedés, a megértés és a fejlődés számára. Könnyű az égre kiáltani, hogy „szeretem a felebarátaimat", ha ugyanakkor nem alakítotok ki erős, maradandó kapcsolatot az emberekkel. Könnyű jogot formálni a faj minden tagját megillető egyenlő szeretetre, de maga a szeretet megköveteli annak egyfajta megértését, és ez a megértés a ti tevékenységi szinteteken a meghitt élményeken alapul. Nem szerethettek valakit, akit nem ismertek hacsak nem hígítjátok fel oly mértékben a szeretet meghatározását, hogy az már értelmetlenné válik. Ahhoz, hogy szeressetek valakit, értékelnetek kell azt, amiben az adott személy különbözik tőletek és a többi embertől. Olyannyira észben kell tartanotok az adott személyt, hogy bizonyos értelemben a szeretet egyfajta meditációvá válik - egy másik egyénre való szeretetteli összpontosítássá. Ha egyszer megtapasztaljátok ezt a fajta szeretetet, akkor le tudjátok fordítani azt más kifejeződési formákra is. Maga a szeretet szétterül, kiterjed, úgyhogy képesek lesztek az embereket a szeretet fényében látni. A szeretet természeténél fogva kreatív és felfedező jellegű - azaz kreatívan fel akarjátok fedezni a szeretett személy különböző oldalait. Még azok a tulajdonságai, amelyek egyébként hibának tűnnének, azok is egyfajta szeretetteli jelentőséget nyernek. Elfogadjátok őket érzékelitek őket, de mégsem jelentenek semmi különbséget. Mivel ezek a szeretett személy tulajdonságai, még a látszólagos hibákat is kiegyensúlyozzátok a jó tulajdonságaival. A szeretett személy elsőbbséget élvez mindenki mással szemben.


Egy isten szeretetének kiterjedése talán egyidejűleg és egyformán látóterében tartja az összes egyén létezését, egyetlen szerető pillantásban, amely minden egyes személyt meglát, látja minden sajátos jellemzőjüket és hajlamukat. Egy ilyen isteni pillantás örömét lelné abban, amiben minden egyes személy különbözik a többiektől. Ez egy mindenkire kiterjedő szeretet lenne, olyan, akár egy pillantás híg zabkásája, amelyben minden egyén egybeolvad, mégis olyan szeretet, amely minden egyes egyén tökéletes megértésén alapul. A szeretet érzelme visz titeket a legközelebb Minden Létező Dolog megértéséhez. A szeretet felajánlásra és elkötelezettségre ösztönöz. A szeretet felsorol. így hát nem állíthatjátok őszintén, hogy szeretitek az emberiséget és egyformán szerettek minden egyes embert, ha nem szeretitek az egyes embereket. Ha nem szeretitek önmagatokat, akkor elég nehéz valaki mást szeretni. Tartsatok szünetet. (22:20-tól 22:41-ig szünet.) Ismétlem: a szeretet nem szexuális beállítottságú. Mégis, természeténél fogva törekszik önmaga kifejezésére, és ennek egyik módja a szexualitás. Azonban ha mesterségesen elválasztjátok egymástól a szeretetet és a szexualitást, vagy egymással ellentétesnek állítjátok be őket, akkor sokféle gond merül fel. Az állandó kapcsolatok fenntartása ilyen körülmények között a legnehezebb, és a szeretet gyakran alig talál kifejeződési formát, mivel el van zárva az egyik legtermészetesebb csatornája. Sok gyermek a játékai, babái vagy képzeletbeli játszótársai felé fejezi ki legnagyobb mértékben a szeretetét, mivel oly sok sztereotipizált minta korlátozza az egyéb kifejezési formákat. A rájuk erőszakolt önazonosítási minták miatt zavarosak lesznek a szüleik iránti érzéseik. A szeretet, a szexualitás és a játék, a kíváncsiság és a kutatásra irányuló jellemvonások természetes módon olvadnak össze a gyermekekben. Mégis hamar megtanulják, hogy a felderíthető területek - így például a saját testük is - korlátozva vannak. Testük már korán tiltott területté válik számukra, így azt érzik, helytelen dolog bármilyen módon is szeretniük önmagukat. Így a szeretet ideái nagymértékben eltorzultak, annak kifejeződéseivel egyetemben. Például nem az emberek testvériségéért vívjátok a háborúitokat. Azok az emberek, akik kapcsolataikban ismerik a szeretet torzítatlan fogalmát, lehetetlennek találnának egy ilyen feltételezést. Egy olyan férfitól, akit úgy neveltek, hogy szégyellje természete


„nőies" oldalát, nem lehet elvárni, hogy szeressen egy nőt. Az ilyen férfiak saját valóságuk lenézett, rettegett és mégis érzelmileg túlfűtött aspektusait fogják látni a nőkben, és ennek megfelelően fognak viselkedni a párkapcsolataikban. Egy olyan nőtől, akit arra tanítottak, hogy rettegjen saját természete „férfias" oldalától, szintén nem lehet elvárni, hogy szeressen egy férfit, ez a nevelés az ilyen nők esetében is hasonló viselkedést eredményez. Az, amit ti a nemek harcának neveztek, abból a mesterséges elkülönítésből ered, amelyet az Én természete köré fontatok. A psziché valósága túlmutat az ilyen félreértéseken. Anyanyelve kisiklik a markotokból. Szoros kapcsolatban áll azzal, amit tágan értelmezve a szeretet nyelvének lehetne nevezni. Vége a fejezetnek.

6. A szeretet nyelve. Képek és szavak születése (22:59) A következő fejezet címe: „A szeretet nyelve. Képek és szavak születése". Szinte megszokott dolog azt mondani, hogy a szerelmesek képesek szavak nélkül beszélgetni. Mindenféle színdarabok és filmek szólnak erről az anya és gyermeke, fivér és nővér, illetve a szerelmesek között látszólag létező belső kommunikációról. Úgy tűnik, maga a szeretet kiélesíti az érzékeket, úgyhogy még a legkisebb gesztusok is többletjelentőséget és -értelmet nyernek. A szeretet élménye elmélyíti a pillanat örömét is, még ha úgy is tűnik, hogy kihangsúlyozza a halandó lét rövidségét. Habár a szeretet megnyilvánulásai ragyogóan megvilágítják annak pillanatnyi mivoltát, ám az a pillanatnyi ragyogás olyan intenzitású, amely dacol az idővel, és valamilyen módon örökkévaló. Világotokban csakis önmagatokkal azonosultok, azonban a szeretet képes oly mértékben kiterjeszteni ezt az azonosulást, hogy egy másik egyén meghitt tudomása gyakran jelentős részét képezi a tudatosságotoknak. Nem csak a saját szemetekkel szemlélitek a világot, de - legalábbis valamelyest - a másik egyén szemével is. Tehát joggal


mondhatjuk, hogy egy részetek átvitt értelemben eggyé válik egy tőletek a térben elkülönülő másik egyénnel. Különböző mértékben mindez az állatokra is igaz. Az egyes egyedeket még az állatok csoportjaiban sem pusztán a személyes túlélés foglalkoztatja, hanem a „család" tagjainak túlélése is. Az állatok csoportjaiban minden egyed tudatában van a többiek helyzetének. Tehát a szeretet kifejeződése nem csak a ti fajotokra jellemző, ahogy a gondoskodás, a hűség és a törődés sem. A szeretetnek valóban van saját nyelve - egy alapvető, nonverbális nyelv, amely mély biológiai konnotációval rendelkezik. Ez az az alapvető, eredeti nyelv, amelyből az összes többi származik, mivel az összes nyelv céljai a szeretet megnyilvánulásainak természetes tulajdonságaiból fakadnak - a kommunikáció, a teremtés, a felfedezés és a szeretett lénnyel való egyesülés vágyából. (Hosszas szünet 23:22-kor.) Adj nekünk egy kis időt... Történelmi értelemben véve az ember először a természettel azonosult, és szerette azt, mivel látta, hogy az saját maga kiterjesztése, még akkor is, ha eközben önmagát a természet kiterjesztésének érezte. Miközben felfedezte a természetet, felfedezte önmagát is. Nem csak önmagával azonosította magát, de a szeretete miatt a természet azon részeivel is, amelyekkel kapcsolatba került. Ez a szeretet biológiailag bele volt programozva, és biológiailag még ma is helytálló. Fizikailag és pszichikailag fajotok kapcsolatban van a természet egészével. Az ember nem félelemben élt, szemben azzal, ahogyan azt manapság feltételezitek, és nem is valamiféle idealizált természeti mennyországban. Egy intenzív pszichikai és biológiai csúcstapasztalást élt meg, és a kreatív izgatottság olyan érzését élvezte, amely ebben az értelemben csak akkor létezett, amikor fajotok még fiatal volt. Nehéz ezt elmagyarázni, mivel ezek a fogalmak maguk is túlmutatnak a szóbeliség lehetőségein. Mindenképpen felmerül néhány látszólagos (aláhúzva) ellentmondás. Mindazonáltal, azokhoz az időkhöz képest a gyermekek manapság idősnek születnek, mivel biológiailag is magukban hordozzák elődeik emlékeit. Azokban a kezdeti időkben azonban ebben az értelemben maga a faj még fiatal volt: újonnan emelkedett az időbe az időtlenség méhéből. (Hosszas szünet.) Új bekezdés. Mélyebb értelemben őseitek létezése továbbra is folytatódik, minden irányba elágazó új hajtásokkal. Az általatok ismert világ csak egy időbeli fejlődés, az általatok ismert egyetlen változat. Fajotok jelenleg is számtalan ismeretlen, a történelem


során fel nem jegyzett úton jár. Még ma is friss kreativitás születik azon a „ponton". (Hosszas szünet, egy a sok közül.) Az egyik elfogadott nézet szerint fajotok gyermekkorában nyilvánvalóan más értelemben tapasztalta meg saját egyéniségét. Mivel ez a tapasztalás olyannyira idegen a jelenlegi fogalmaitoktól, és mivel időrendben megelőzte a jelenlegi értelemben vett nyelv kialakulását, roppant nehéz szavakba foglalni. (23:39) Éneteket általában a természettől elszigeteltnek tapasztaljátok meg, és úgy érzitek, elsődlegesen a bőrötök által határolt területre korlátozódik. A korai ember nem egy üres kagylónak érezte magát, számára az Én épp annyira létezett a testén kívül, mint azon belül. Létezett egy állandó kölcsönhatás. Könnyű azt mondani, hogy ezek az emberek képesek voltak azonosulni mondjuk a fákkal, de teljesen más dolog megpróbálni leírni, milyen lenne, ha egy anya annyira részévé válna a fának, amely alatt a gyermeke játszik, hogy képes lenne a fa nézőpontjából figyelemmel kísérni a kicsi tevékenységét, akkor is, ha kilométerekre van az adott helytől. Tartsatok szünetet. (23:46-tól 23:59-ig szünet.) A tudatosság sokkal élőbb, mint azt gondoljátok. Gyakorlatilag ti elsősorban a testetekre koncentráljátok a tudatosságotokat. Nem vagytok képesek „kívülről" megtapasztalni a szubjektív viselkedést, úgyhogy a tudatosságnak ez a természetes elevensége, amelyet az állatok például megőriztek, pszichológiailag láthatatlan számotokra. Mivel szerettek egységekben és meghatározásokban gondolkodni, ezért még a tudatosságotokra is egyfajta „dologként" vagy egységként gondoltok - egyfajta láthatatlan valaminek képzelitek, amelyet egy láthatatlan kézzel esetleg meg lehetne ragadni. A tudatosság azonban a létezés egy sajátos minősége. Minden egyes része magában foglalja az egészt, úgyhogy elméletileg bármikor képesek lennétek egyidejűleg a testetekben, illetve azon kívül tartózkodni. Csak ritkán vagytok tudatában az ilyen élményeknek, mivel lehetetlennek hiszitek őket, és úgy tűnik számotokra, hogy még a tudatosság - különösen annak egyéniesült formája - sem tartózkodhat egy időben több helyen. Nyilván a lehető legegyszerűbb módon fogalmazom meg ezt, de a madaraknak lehet fészkük, mégis rendszeresen elhagyják azt, és soha nem keverik össze saját magukat a fészkükkel. Bizonyos értelemben ti pontosan ezt teszitek, habár a testetek sokkal inkább élő, mint egy madárfészek.


Tehát azokban a korai időkben elevenebb volt a tudatosság, az identitás pedig demokratikusabb. Egyfajta furcsa módon ez nem jelentette azt, hogy az egyéniség erőtlenebb lett volna. Elég erős volt ahhoz, hogy képes legyen sok különféle létezést elfogadni a határain belül. Tehát az ember, ha kinézett a fák, a patakok és a sziklák, a vadállatok és a növények világára, szó szerint azt érezte, hogy a személyes egyéniség nagyobb, anyagiasuk, szubjektív területeit látja. Ezen külső világ felfedezése a belső világ felfedezését jelentette. Mindamellett, ha ez az ember egy erdőn sétált keresztül, azt is érezte, hogy ő maga is anyagiasuk része minden egyes kő és fa belső életének. Mégsem volt semmiféle ellentmondás ezen egyéniségek között. (24:19) Az ember megmárthatja a tudatosságát egy rohanó patakban, és kilométereket utazhat ily módon, hogy felfedezze a környező tájat. Ha ezt megteszi, a patak részévé válik egyfajta azonosulás során, amelyet aligha értenétek meg - miközben a patak ugyanúgy az ember részévé lesz. Különösebb nehézség nélkül képesek vagytok elképzelni a tárgyakat alkotó atomokat és molekulákat. Azonban az egyénivé vált tudatosság részei ugyanígy képesek keveredni és összeolvadni, szövetségeket hozva létre. Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek. (—Rendben. Köszönjük.) Kellemes jó estét mindkettőtöknek. (- Köszönjük, és jó éjszakát. 24 óra 26 perc.)

776. ÜLÉS, 1976. MÁJUS 17., HÉTFŐ, 21:14 (A legutóbbi ülésen, a 775-iken, Seth nem folytatta a könyv diktálását. Ehelyett a „tudatosság húrjainak" szentelte azt — megmagyarázva, Jane miért „talált rá" a könyvében, a Pszichikus politikában ismertetett „William James-anyagra". Jane néha úgy érezte, mintha még több anyagot is kaphatna „Jamestől", bár soha nem érkezett több.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.)


Diktálok. Léteznek ezen kölcsönös kapcsolatnak olyan csatornái, amelyek összekötnek egymással minden fizikai dolgot - csatornák, amelyeken keresztül a tudatosság áramlik. Abban az értelemben, ahogy én értem ezt, az embernek a természettel történő azonosulása lehetővé tette számára, hogy hasznosítsa ezeket a csatornákat. Úgymond számtalan folyóban márthatta meg saját tudatosságát, olyan folyókban, amelyekben a tudatosság egyéb formái úsztak. Azt mondtam, az alapvető nyelv a szeretet nyelve volt, és ezt teljesen szó szerint értettem. Az ember szerette a természetet, azonosult annak részeivel, és saját lényének érzetét hozzáadta azáltal, hogy csatlakozott a természet hatalmához és azonosult az erejével. Nem annyira arról van szó, hogy megszemélyesítette volna a természet elemeit, mint inkább arról, hogy úgymond belevetette azokba személyiségét, mintegy meglovagolva azokat. Mint azt már említettem, a szeretet ösztönzi a tudásvágyat, a felfedezés iránti vágyat és a szeretett személlyel történő kommunikáció vágyát; így hát a nyelv akkor kezdett kialakulni, amikor az ember megpróbálta kifejezni a természeti világ iránt érzett szeretetét. A kezdeti nyelvnek semmi köze sem volt a szavakhoz, és a verbális nyelv valójában csak akkor alakult ki, amikor az ember, elfeledve valamennyit a természettel való azonosulásából, elveszítette szeretetének egy részét, így többé már nem értette meg, hogy a természet hangja az ő hangja is. Ezekben a korai időkben az embernek hatalmas színtér állt a rendelkezésére, hogy kifejezze az érzelmeit. Például nem jelképesen dühöngött együtt a viharral, hanem teljesen tudatosan azonosult vele, olyannyira, hogy törzsének többi tagjával együtt alámerült a szélben, a villámlásban és a mennydörgésben, és a vihar erőinek részévé vált. Érezte, és tudta is, hogy a vihar felfrissíti a földet, bármennyire tomboljon is. A természettel történő ilyen azonosulás miatt a halál élménye, ahogy ti értelmezitek azt, semmiféle formában nem számított végnek. A tudatosság elevensége tapasztalati tény volt. A korai emberek nem hitték azt, hogy Énjük a testük rabja. A testet többé-kevésbé egy barátságos otthonnak vagy barlangnak tartották, amely jóindulatúan menedéket nyújtott az Én számára, de nem börtönözte be azt. (Szünet 21:35-kor, egy a sok közül.) A szeretet nyelve kezdetben (aláhúzva) nem járt együtt képekkel sem. A ti felfogásotok szerinti képek szintén csak akkor jelentek meg az elmében a jelenlegi formájukban, amikor az ember elveszítette szeretetének és azonosulásának


egy részét, és elfeledte, hogyan azonosuljon egy belső képpel, ezért elkezdte kívülről szemlélni a dolgokat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy roppant nehéz dolog egy ilyen nyelvet szavakkal jellemezni. A szeretet nyelve valamiféleképpen molekuláris gyökerek szerint működött - egyfajta biológiai ábécé szerint, bár az „ábécé" kifejezés messze túl korlátozó. (Egyperces szünet.) A természet minden egyes alkotóelemének megvolt a maga kulcsszerkezete, amely összekapcsolta a többivel, olyan csatornákat alakítva ki, amelyeken keresztül a tudatosság az egyik életformából a másikba áramolhatott. Az ember különálló entitásnak tekintette magát, de olyan entitásnak, aki a természet összes többi részével kapcsolatban áll. Szubjektív életének emocionális kiterjedése így messze meghaladta azt, amit ti egyéni tapasztalásként értelmeztek. Például minden egyes ember teljes mértékben részt vett egy viharban, mégis saját egyedi módján tette ezt. Teljes mértékben megtapasztalhatta az érzelmek nagyszerűségét, és közösen érezték a Föld és a világ évszakait. A nyelv vagy a kommunikáció módszerét a legjobban a közvetlen megismeréssel lehet leírni. A közvetlen megismerés egyfajta szerető azonosulás függvénye, amelyben minden tudott dolog valóban tudottá és ismertté válik. A korai embereknek ebben az állapotban egyetlen szóra, sőt képre sem volt szükségük. Egynek és azonosnak érezték a barlangon kívül fújó szelet és az emberi lélegzetet, így a szél volt számukra a Föld lélegzete, a lélegzet, amely az élet szájából emelkedett ki, és szétterjedt a Föld testén. Az ember egy része távozott a lélegzettel - ennélfogva az ember tudatossága bárhová eljuthatott a széllel. Az ember tudatossága a szél szárnyán utazva minden egyes hely részévé vált. (Hosszas szünet.) Az emberek identitása egyedi volt, amennyiben az ember mindig tudta, ki is ő. Annyira biztos volt az önazonosságában, hogy nem érezte szükségét megvédeni, így hát kiterjeszthette a tudatosságát, számotokra mára már teljesen idegen módokon. (Hosszas szünet 22:00-kor.) Adj nekünk egy kis időt... Vegyük a következő mondatot: „Egy fát nézek". Ha az eredeti nyelvnek lettek volna szavai, ennek a mondatnak ez lenne a megfelelője: „Én, mint fa nézem önmagam". (Hosszas szünet 22:03-kor.) Vagy: „Fa természetemet magamra véve, megpihenek az árnyékomban". Vagy még inkább: „Emberi Énemként megpihenek fa Énem árnyékában". Az ember nem annyira megállt egy


tó partján, és letekintett a vízre, mint inkább belemerítette a tudatosságát. Azt ember kezdeti kíváncsiságát nem a látás útján elégítette ki, és nem is a tárgyak megérintése által, hanem sokkal inkább egy örömteli pszichikai felfedezés által, amely során úgymond inkább a tudatosságát és nem a lábát merítette bele a patakba - bár mindkettőt megtette. Ha a nyelv, amelyről beszélek, verbális lett volna, az ember soha nem mondta volna: „A patak keresztülfolyik a völgyön". Ehelyett ez a mondat valahogy így szólt volna: „A kövek felett rohanva víz Énem sikamlós egységben folyik együtt a többiekkel". Még ez a fordítás sem a legjobb. Az ember nem minősítette mindenáron a saját tudatosságát az egyetlen tudatosságnak. Például kegyesen megköszönte a fának, hogy az árnyékot adott neki, és megértette, hogy a fa akkor is megőrizte az egyéniségét, ha megengedte neki, hogy a tudatossága csatlakozzon hozzá. A ti fogalmaitok szerinti nyelv használata akkor kezdődött, amikor az ember elveszítette ezt a fajta azonosulást. Újra hangsúlyoznom kell, hogy ez nem jelképes azonosulás volt, hanem gyakorlati, mindennapi megnyilvánulás. A természet beszélt az emberhez, és fordítva. (Hosszas szünet 22:18-kor.) Egy bizonyos értelemben azonos volt a főnév és az ige. A főnév nem tűnt el, hanem igeként fejezte ki magát. (Hosszas szünet 22:20-kor.) Egyfajta, számotokra ismeretlen érzelmi felnagyítás során minden egyes személy egyéni érzelmei hozzáadódtak egy megnyilvánuláshoz, és a természet változásain keresztül szabadultak fel - egy megértett és biztosnak vett felszabadulás során. Az időjárás és az érzelmek a legmélyebb értelemben vett kapcsolatban álltak egymással. A belső körülmények okozták a külső időjárásbeli változásokat, bár természetesen manapság úgy tűnik számotokra, hogy ez fordítva történik. (Hosszas szünet 22:26-kor.) Tehát megfosztottak benneteket, vagy ti magatok fosztottátok meg magatokat az egyik legalapvetőbb kifejezési formától, mivel többé már nem vagytok képesek azonosítani magatokat a természet erőivel. Azonban az ember egy bizonyosfajta tudatosságot akart gyakorolni. A ti fogalmaitok szerint egy bizonyos idő után úgymond visszafogta a tudatosságát; többé már nem úgy azonosult a természeti világgal, mint korábban, és elkezdte saját tárgyiasult teste által szemlélni a tárgyakat. Többé már nem vegyítette el a tudatosságát, azaz megtanulta tárgyaknak látni a fákat, amelyekkel korábban azonosult, és esetleg a saját testét is az ő nézőpontjukból szemlélte.


Ekkor történt az, hogy a mentális képek a hagyományos értelemben véve fontossá váltak - mivel azokat már korábban is megértette, csak másképp, belülről kifelé haladva. Ekkor kezdett el rajzolni is, és megtanulta, hogyan építsen fel elméjében a valódi külső tárgyakkal a jelenleg elfogadott módon kapcsolatban álló képeket. Ekkor már nem csak a gyaloglás kedvéért gyalogolt, hanem azért is, hogy begyűjtse a kívánt információkat, hogy átkeljen azokon a földeken, amelyeket tudatossága korábban szabadon beutazhatott. Így hát primitív térképre és jelekre volt szüksége. Részleges képeket használt a teljes képek helyett, körök és vonalak töredékeit, hogy ezek segítségével fejezze ki a természeti tárgyakat. Az ember mindig is adott ki hangokat, amelyekkel az érzelmeit, az ösztöneit és túláradó érzéseit közölte. Amikor vázlatos vagy rajzolt képeket kezdett használni, ajkaival elkezdte utánozni azok alakját. Az „O" tökéletes forma volt, és a verbalizált nyelv első szándékos hangjainak egyikét jelentette. Tartsatok szünetet. (22:41-től 23:08-ig szünet.) Tehát: Függetlenül attól, milyen nyelvet beszéltek, hogy milyen hangokat vagytok képesek kiadni, az a fizikai szerkezetetektől függ, azaz az emberi nyelv csak egy bizonyos korlátozott számú hangból állhat. Fizikai szerkezetetek a belső molekulaszerkezet eredménye, így az általatok képzett hangok is ezzel a molekulaszerkezettel vannak kapcsolatban. Korábban már említettem, hogy a korai idők embere bizonyos érzelmi felnagyítást érzett, hogy a sajátjának érezte például a szél hangját. Bizonyos értelemben a nyelveitek, miközben egyéni szándékaitokat és mondanivalótokat fejezik ki, szintén képviselnek egyfajta, a molekulaszerkezetetekből fakadó felerősítést. A szél kiad bizonyos, a Föld jellemzőitől függő hangokat. A lélegzet kelt bizonyos, a test jellemzőitől függő hangokat. Az ábécé és a szöveteiteket alkotó molekulaszerkezet kapcsolatban áll egymással. Tehát az ábécé egyben egy természetes kód is. Az ilyen természetes kódoknak történelmük van. Ezeket a kódokat sajátos értelemmel bíró hangmintákká formáljátok. (23:19) Ez biztosítja számotokra a kommunikációt, ugyanakkor egy, a maga szintjén természetes molekuláris kifejeződést is lehetővé tesz, majd a saját céljaitokra használjátok fel azt. Nem állítom, hogy a


molekulák beszélnének. Azt azonban igen, hogy a molekulák is megnyilvánulnak a beszédetek által - és hogy a beszéd létezésük egyfajta felerősítését képviseli. Szavaitok által felerősödik a valóságuk, ugyanúgy, ahogy az ember érzelmei erősödtek fel egykor a természeti elemek által. (Hosszas szünet 23:26-kor.) Léteznek „belső hangok", amelyek mintegy rétegekként működnek a szövetek között, egyfajta „kabát-ként" terítve be azokat, és ezen hangok szolgálnak a külső hangok alkotóelemeinek alapjául. Ezek a hangok a magában a testben lévő ritmusokkal is kapcsolatban állnak. Bizonyos mértékben a központozás, az írásjelek használata is olyan hang, amelyet nem hallotok; egy szünet, amely visszafojtott hangok jelenlétére utal. Tehát bizonyos mértékben a nyelv épp annyira függ a ki nem mondott dolgoktól, mint a kimondottaktól, illetve a csendek és a hangok ritmusától is. Mindazonáltal a csend ebben az értelemben pusztán a hangok közötti szünetet jelenti, olyan szünetet, amely egy visszafojtott hangra utal. A belső csendnek elsősorban ehhez a kapcsolathoz van köze. A nyelv csak az általa meglovagolt csend ritmusa miatt bír jelentéssel. (23:33) A nyelv értelmét legalább annyira a hangok közötti szünetek adják, mint maguk a hangok. Nyilvánvalóan fontos a lélegzet áramlása, mivel ez szabályozza a szavak ritmusát és eloszlását. A lélegzet teljessége közvetlenül a sejtek közti folytonos cserékből, a szövetek működéséből ered; és ezekben mind a molekulák hatóköre nyilvánul meg. Nyilvánvalóan ez a hatáskör felelős a nyelvért, de ezen túl bizalmas kapcsolatban áll magukkal a nyelvi mintákkal, a szintaxis szerkezetével és még a használt nyelvi mintákkal is. Ismétlem, ti a saját érdeketekben beszéltek: mégis miközben ezt teszitek, olyan nyelvet használtok, amely nem pusztán a ti nyelvetek, de azon belső kommunikáció eredménye is, amely túl gyors ahhoz, hogy követni tudjátok, és amely kommunikáció a testi és a szubjektív valóságokat ugyanúgy érinti. Ezen okból kifolyólag nyelveitek több szinten is jelentéssel bírnak. Az általatok kiadott hangoknak hatása van a testetekre és mások testére is. Tehát a jelentésükön kívül egyfajta hangértékük is van. A szavakat, amelyeket valakihez intéztek, a hallgató bizonyos értelemben alapelemeire bontja le, és különböző szinteken fogja fel őket. Pszichológiailag és molekuláris szinten is értelmezi őket. A hangok és a


köztük lévő szünetek érzelmi állapotokat fejeznek ki, és az erre adott válaszreakciók bizonyos mértékben megváltoztatják a test állapotát. Tehát a hallgató lebontja a nyelvet. Felépíti a saját válaszát. Anynyira kötődtök a szavakhoz és a képekhez, hogy a nyelv számotokra látszólag képeket sugalmazó hangokból áll. Azonban néhány nyelvnek vannak szavai az érzésekre és a szubjektív állapotokra, és ezekben a nyelvekben nem létezik alany és állítmány, sőt általatok elismert mondatszerkezetük sincsen. A nyelveteknek az érzékeléseteket kell követnie, bár a mögötte rejtőző hangszerkezetnek nem. Azt mondjátok: „ma vagyok, tegnap voltam, holnap pedig leszek", mégis néhány nyelv felfoghatatlannak találná ezeket a kifejezéseket, és minden esetben az „én vagyok" kifejezést használná. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy szeretnétek (— Szünetet tartunk, aztán majd meglátjuk, mi lesz. 23:55. Jane a szünet során rádöbbent, mennyire elfáradt, úgyhogy úgy döntött, nem folytatjuk az ülést.) 777. ÜLÉS, 1976. MÁJUS 24., HÉTFŐ, 21:45 Nos... jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok: Kezdetben azonban, a szavaknak és a képeknek az általatok vett értelmükben (aláhúzva) való megszületése előtt, a világ a ti fogalmaitoktól eltérő módon létezett. Az általatok képeknek értelmezett dolgok még nem vették fel jelenlegi formájukat. Például számotokra úgy tűnik, hogy vizuálisan a természeti világot egy adott módon össze kell állítani, vagy érzékelni. Bármilyen nyelvet beszéljetek is, érzékelitek a fákat, a hegyeket, az embereket, az óceánt. Soha nem láttatok például olyasmit, hogy egy ember összeolvadjon egy fával. Ezt érzéki csalódásnak tartanátok. A vizuális adatokat oly módon tanultátok meg értelmezni, hogy az efféle látványnak ez lenne az egyetlen lehetséges magyarázata. A belső víziók összezavarhatnak titeket, mivel az elmétekben gyakran teljesen tisztán láttok olyan képeket, amelyek semmivé foszlanak, amint kinyitjátok a szemeteket. Mindazonáltal a ti fogalmaitok szerint a fiatal fajok nálatok sokkal nagyobb mértékben hasznosítják a „belső érzékeknek" nevezett


dolgokat. A korai emberek vizuálisan nem a számotokra ma természetesnek tűnő módon érzékelték a világot. Adnod kell nekünk egy kis időt... (Rövid szünet, egyik a sok közül.) Például, ha egy ember tudatossága elvegyült egy fáéval, ez az adat „vizuálissá" vált a folyamatot érzékelő többi ember számára. Ha egy ember tudatossága elvegyült egy állatéval, ez a keveredés szintén vizuális adattá vált. Bizonyos értelemben az agy összegyűjtötte a vizuális információkat, így a világ vizuális tartalma nem volt annyira rögzített, mint ma. Azt tanultátok, hogy pszichikai látásotok és értelmezéseitek roppant specifikusak legyenek. Mentális látásotok tartalmaz bizonyos utalásokat azokra az adatokra nézvést, amelyeket érzékelhetnétek vizuális, fizikai módon, de mégsem teszitek. Arra neveltétek magatokat, hogy reagáljatok bizonyos vizuális utalásokra, amelyek beindítják mentális értelmezéseiteket, és figyelmen kívül hagyjátok az egyéb adatokat. Ezeket az utalásokat később túlzottan részletesnek is jellemezhetitek. Azonban valójában nem aprólékosabbak, mint az általatok elismert utalások. (Hosszas szünet 22:05-kor.) Azt mondjátok, az adatok bizonyos módon a kromoszómáitokban vannak elraktározva, felfűzve. Nos, biológiai értelemben ez egy közvetlen megismerés. A belső érzékek ugyanilyen közvetlen módon működnek. Számotokra a nyelv szavakat jelent. A szavak mindig az érzelmek és az érzések, az ösztönök és a vágyak jelképei. A közvetlen megismerésnek nincs szüksége szavakra. Az első, az eredeti nyelv nem tartalmazott szavakat vagy képeket, hanem a közvetlenül megismert dolgok szabad áramlása jellemezte. Az ember, ha azon tűnődött, milyen egy fa, fává lett, és hagyta, hogy saját tudatossága a fába áramoljon. Az ember tudatossága elkeveredett és elvegyült másfajta tudatosságokkal a szeretet hatalmas kíváncsiságában. A gyermekek nem egyszerűen megnéznek egy állatot, hanem hagyják, hogy a tudatosságuk elvegyüljön az állatéval, és bizonyos mértékben a gyermek szemén keresztül az állat szemléli a világot. (Hosszas szünet.) Egy bizonyos módon, amelyet roppant nehéz lenne elmagyarázni, az ember „magába szívta" az állatok szellemét, mielőtt megölte őket, így az állat szelleme elvegyült a sajátjával. Aztán amikor felhasználta az állat húsát, a vadász úgy hitte, hogy új fókuszt adott az állat létezésének. Ő magához vette az állat erejét, az állat pedig


csatlakozhatott az emberi tudatossághoz. Ennélfogva a természet és a lélek egyek voltak. (22:22-kor kétperces szünet következett. Az anyag utolsó bekezdése tartalmazhat bizonyos kulcsokat a mai ember viselkedésének megértéséhez. Az ember megöli az állatokat — megeszi őket — olyan okokból kifolyólag, amelyekre tudatosan már nem emlékszik. Legalább manapság ezek az ölések intuitív megértésen alapulnak... Az ember eltűnődik, vajon ugyanezek az okok érvényesek-e azokra az esetekre is, amikor az ember embert öl...) Saját fókuszotok ilyen háttérből emelkedett ki, tehát milliárdnyi olyan tudatosságot hordoztok magatokban, amelyeknek nem vagytok tudatában. Saját egyedi fókuszotok által alámerülnek a természeti világ tudatosságai, hogy létrehozzanak egy olyan szintézist, amelyben például szimfóniák jöhetnek létre. Amikor a saját céljaitokat követitek, mások céljait is követitek, olyan lényekét, akiket már elfeledtetek. Amikor a saját egyéni gondolataitok járnak a fejetekben, hozzájárultok egy nagyobb mentális és pszichikai valósághoz is, amelynek részei vagytok. Nyelveitek programozzák az érzékeléseteket, és bizonyos értelemben éppannyira korlátozzák is a kommunikációtokat, amennyire megkönnyítik azt. (Rövid szünet.) Azonban egy zenész, aki egy szimfóniát ír, nem használja fel az összes rendelkezésére álló hangjegyet. Kiválaszt és osztályoz. Osztályozása azonban a rendelkezésére álló információkon és tudáson alapul. Hasonlóképpen a nyelveitek is a nagyobb rendelkezésre álló kommunikáció belső tudásán alapulnak. A nyelv „titkai" tehát nem a rendelkezésre álló hangokban, hangsúlyokban, alapszavakban vagy szótagokban rejlenek, hanem a szavak közötti ritmusban; a szünetekben és a megtorpanásokban; az áramlásban, amellyel a szavak összeállnak; illetve a verbális és a vizuális adatokat összekapcsoló, kimondatlan következtetésekben. (Hosszas szünet 22:37-kor.) Fajként ti bizonyos típusú tapasztalásokra törekedtek. Egyénként, illetve törzsként vagy nemzetként bizonyos „fejlődési irányokat" követtek - és mégis, eközben a természet egészének részeként is cselekedtek. Átalakított formában testetek részévé teszitek minden egyes általatok elfogyasztott dolog tudatosságát. (22:41) Ezek a tudatosságok aztán elvegyülnek a sajátotokkal, hogy az általatok a sajátotoknak nevezett módon érzékeljék a világot. Ragadozók, növényevők és madarak érzékelik szemetekkel a hajnalt és


a napfényt úgy, ahogy ti teszitek - másrészt viszont az ő tapasztalásuk a tiétek is. (22:44) Bizonyos mértékben igaz az, hogy a nyelvek akkor születtek meg, amikor kezdtétek elveszíteni a saját és a mások tapasztalásaival való közvetlen kommunikációt. Ennélfogva a nyelv a közvetlen kommunikáció helyettesítője. A szavak a saját tapasztalásaitokat és mások tapasztalásait képviselik, és közben távol is tartanak titeket ezektől a tapasztalásoktól. A vizuális adatok, abban a formában, ahogy ti érzékelitek őket, egyenértékűek a vizuális nyelvvel; az érzékelt képek olyanok, akár a vizuális szavak. Egy tárgy jelenik meg vizuális érzékelésetek számára, így képesek vagytok azt biztonságosan, kívülről érzékelni. A tárgyak, ahogy ti látjátok őket, szintén jelképek. Tartsatok szünetet. (22:50. Jane-nek furcsa érzései voltak a ma esti üléssel kapcsolatban. Valahogy zavartnak érezte magát, habár nem volt képes pontosan kifejezni, miről is van szó. Sok hosszú szünetet tartott az anyag közvetítése közben - néhányat jeleztem is ezek közül -, de miközben transzban volt, ezek a szünetek egyáltalán nem aggasztották. Azt mondta, olyan volt, mintha arra várna, hogy az anyag összegyűjtse és lefordítsa magát, mivel eredetileg egyáltalán nem szóbeli formában létezett. 23:13-kor folytattuk az ülést.) Tehát: Ruburt furcsa érzése valóban a ma esti anyaggal kapcsolatos. Habár csak kis mértékben, de részesévé lett egy olyan folyamatnak, amely képessé tette őt a verbális és képeken alapuló nyelv mögé hatolni. Bizonyos értelemben Ruburt az érzékelés új küszöbeit közelítette meg, és a segítségemmel lefordította ezeket az adatokat az adott szövegre. Úgy érezte, mintha egy hosszú utazáson vett volna részt - és valóban ez történt, bár ez az utazás nem volt tudatos az általatok használt értelemben. A nevelés, amely összekapcsolja vizuális és verbális kultúrátokat, megakadályozza a tökéletes tolmácsolást, de Ruburt a segítségemmel olyan információkat gyűjtött össze, amelyek általában nem elérhetők. Vannak szakadékok a tudomásotokban, amelyek valójában telve vannak adatokkal, és Ruburt úgymond hagyta előjönni ezeket az adatokat. Idővel nagyobb jártasságra tesz majd szert ebben a folyamatban, de ebből az okból kifolyólag most berekesztem az ülést.


Ruburt úgy érzi, mintha a tudatossága egy bizonyos módon túlnyúlt volna a formáján; olyan érzés ez, mintha teljesen új módon dolgoztatnátok meg az izmaitokat. Hagyd őt pihenni. Tudatára ébredt a saját tudatosságában lévő távolságoknak, olyan módon, amelyet nehéz lenne leírni. Neurológiailag bizonyos mértékben ismerőssé vált számára a nyelv mögött rejlő anyag, a ki nem fejezett ritmus, és megérezte a szavak és az idő érzete között létező sajátos kapcsolatokat. Ez megzavarta őt, mivel ez az anyag közvetlenül érezhető volt, szavakkal mégsem fejezhető ki. „Semmi perc alatt" rendbe fog jönni. Vége az ülésnek. (— Köszönöm, Seth. 23:35. - Furcsán érzem magam - mondta Jane. - Mintha olyan helyen lettem volna, ahol minden túl sima lett volna a tudatosságomnak: semmin sem tudtam fogást találni. — Nem volt könnyű számára, hogy szavakba öntse az érzéseit. — Mégis úgy érzem, mintha tettem volna ott dolgokat... másfajta módon érzékeltem, mialatt Seth megtartotta az ülést. — Azt is érezte, hogy Seth lefordított néhányat azon bizonyos, mára már elfeledett tapasztalások közül a mai ülés során. Mire lefeküdtünk aludni, Jane különös érzései elmúllak. Másnap reggel azonban olyan álomélményekről számolt be, amelyek akkor ragyogón tiszták voltak; és amelyek során a képeket és a tárgyakat egyfajta nyelvként érzékelte.)

7. A psziché, a nyelvek és az istenek 779. ÜLÉS, 1976. JÚNIUS 14., HÉTFŐ, 21:17 (A 778-ik ülésen nem folytatódott e könyv diktálása. Ehelyett Seth a röntgensugarak és az egészségi állapot közötti kapcsolatról beszélt. Valamikor majd ezt az anyagot is szeretnénk közzétenni. Amint az a többi Seth-könyvből már kiderült, Jane-nek megvannak a saját fizikai bajai. A tavasz során az általános felfrissülés és fizikai fejlődés hosszan tartó időszakaiban volt része, és az elmúlt héten egyetlen ülést sem tartottunk, mivel folytatódott ezen üdvös események sora. Ezen kívül az elmúlt éjjel, miközben az ágyban feküdtünk, része volt egy alapos gyógyító ülésben is — ahogy mondta, egyfajta eksztázisszerű állapotba alélt, amely több, mint két órán át tartott, és közben folyamatosan érezte, hogyan áradnak keresztül rajta a gyógyító erők. Ma reggel emlékeztettem, hogy írja le az élményét, de annak utóhatása és a gyógyulás új érzése annyira erős volt, hogy képtelen volt kellőképpen összpontosítani a feladat elvégzésére; csak egy-két mondatot vetett papírra. Tulajdonképpen Jane nem volt igazán „formában " a ma esti ülés előtt, de úgy döntött, tesz egy kísérletet.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok, mialatt Ruburt folytatja a felépülését. Elkezdjük a következő fejezetet, a címe: „A psziché, a nyelvek és az istenek" - kis „i"vel. Szinte bármely kérdést, amelyet Istennel - nagy „I"-vel - kapcsolatban feltehettek, teljes joggal feltehettek a pszichével kapcsolatban is. Úgy tűnik számotokra, hogy ismeritek magatokat. Legjobb esetben is gyakran úgy gondoljátok, hogy azok vagytok, amit a pszichétekről tudtok, és panaszkodtok amiatt, hogy nem ismeritek magatokat. Amikor azt mondjátok: „meg akarom ismerni magam", rendszerint biztosra veszitek, hogy Éneteknek van egy befejezett, teljes, végső változata,

amelyet valahol elveszítettetek. Amikor Isten keresésére gondoltok, gyakran azt is ugyanebben az értelemben értitek. Na mármost, mindig „önmagatok közelében" vagytok. Folyton önmagatokká váltok. Bizonyos értelemben a mindenütt összeálló Énmintákból „álltok". Nincs más választásotok, mint hogy önmagatok legyetek. Biológiailag, mentálisan és spirituálisán másoktól, mindenki mástól különböztök, és a konvenció semmilyen köpönyege sem rejtheti el soha ezt a kifejezhetetlen egyediséget. Tehát nem tehettek mást, mint hogy önmagatok vagytok. (Hosszas szünet 21:27-kor.) Fizikailag bizonyos szempontból egy molekuláris nyelv vagytok, amely kommunikál másokkal, azonban olyan nyelv, amelynek megvannak a maga sajátosságai, mintha olyan biológiai akcentussal beszélnétek a közös nyelvet, amelynek megvan a maga egyedi íze és jelentése. Amikor azt kérditek: „Mi a pszichém, mi a lelkem, és ki vagyok én?" - természetesen a saját értelmeteket keresitek, mint egy, az önmagatokról már tudott dolgoktól különálló valamit. Ebben az összefüggésben Isten épp annyira ismert, mint amennyire ismeretlen számotokra. Mind Isten, mind a psziché folyamatosan tágul kifejezhetetlenül és mindig valamivé válva. Most jó eséllyel azt kérdezitek: „és mivé válik?", mivel rendszerint úgy tűnik számotokra, hogy minden mozgás a beteljesedés valamilyen állapota felé irányul. Ennélfogva a tökéletessé vagy a szabaddá válás értelmében gondolkoztok. Maga az a kifejezés, hogy „valamivé válni", azt az érzetet kelti bennetek, hogy egy légüres térben tartózkodtok, ahol semmiféle definíció nem áll rendelkezésetekre. Ha azt mondom, „azzá váltok, akik már vagytok", akkor ez a megjegyzésem értelmetlennek tűnik, mivel ha már vagytok, hogyan válhatnátok azzá, amit már megvalósítottatok? Ám átfogóbb értelemben Énetek sokkal hatalmasabb, mint az önmagatokról alkotott tudásotok, mivel a fizikai életben képtelenek vagytok lépést tartani saját pszichológiai és pszichikus tevékenységeitekkel. Ismétlem: a testetek bizonyos szempontból egy biológiai nyelvet beszél, de ebben az értelemben minimum kétnyelvűek vagytok. Különféle szerveződési formákkal dolgoztok. Ezeket egyenlővé lehet tenni biológiai igékkel, melléknevekkel és főnevekkel. Bizonyos időrendben ez azt eredményezi, hogy mondatokhoz lehet hasonlítani őket, amelyeket mondjuk balról jobbra haladva írtok le és olvastok el.

Tegyük fel, hogy élettapasztalatotok egy könyv egyik oldala, amelyet ti írtok, olvastok és tapasztaltok meg, a lap tetejétől az alja felé, balról jobbra, mondatról mondatra és bekezdésről bekezdésre haladva. Ez az általatok ismert Énetek, a világkép, amelyet felfogtok. De egy ugyanannyira jogos Énetek megtapasztalhatja ezt az oldalt visszafelé, vagy elolvashat minden egyes betűt felülről lefelé, aztán lentről felfelé haladva, ahogy ti tennétek egy számoszlop esetén. Megint más Énetek összekeverheti és aztán teljesen más formában állíthatja össze a betűket, teljesen más mondatokat alakítva ki. Megint csak egy másik, hatalmasabb Énetek tudatában lehet az adott oldal megtapasztalásának különböző módjainak, és ez az oldal tulajdonképpen nem más, mint az általatok értelmezett Énetek. Azt gondoljátok, hogy a saját tudatosságotok testetek valóságának egyetlen logikus kulminációja. Egyfajta bevett módon olvassátok önmagatokat. Azonban, kizárólag fizikai értelemben, az „élet könyvének" minden egyes lapján vannak kölcsönhatások az általatok nem érzékelt, szomszédos szintek között, amelyeket az határoz meg, ahogyan saját biológiai tudatosságotok vagy biológiai nyelvetek egyéb részei a világ teljes, élő szövedékéhez viszonyulnak. Fizikai értelemben olyan alszerkezetek - fizikai, spirituális és biológiai szerkezetek - miatt vagytok életben, amelyeket szinte egyáltalán nem fogtok fel. Ám ezek a szerkezetek benne foglaltatnak saját tudatosságotok természetében, amely - véleményetek szerint - nem is létezhetne az általatok ismerttől eltérő formában. Ahogy a nyelv nem csak a benne foglalt dolgok segítségével kap értelmet, de azon dolgok által is, amelyek nincsenek benne, ugyanúgy a tudatosságotok is többek közt a kirekesztések által valósítja meg a stabilitását. (21:55) Az, ami vagytok, benne foglaltatik azon dolgok természetében, amelyek nem vagytok. Ugyanezen az alapon a tőletek eltérő dolgok - amelyek nem vagytok - létezése miatt vagytok azok, akik vagytok. (Hosszas szünet.) A lap tetejétől az alja felé, illetve az általatok kezdetnek tartott dolog felől a végének tartott dolog felé haladva olvassátok magatokat. Azonban nagyobb valóságotok az intenzitások szerint határozza meg az olvasás mikéntjét, úgyhogy a psziché eltérő módon állít össze benneteket. A psziché nem jegyzi az időt. Számára egyidejűleg léteznek életetek intenzív élményei. A ti fogalmaitok szerint ezek alkotják a psziché jelenét. A psziché azonban lehetséges eseményekkel dolgozik, így néhány esemény, amelyeket esetleg megálmodtatok, de nem valósítottatok meg, teljesen valódi a psziché

számára. Sokkal valódibb, mint a legtöbb jelentéktelen, de konkrét fizikai esemény, mint például a tegnap elfogyasztott reggelitek. A psziché belső eseményei alkotják azt a nagyobb létezést, amelyből a fizikai események keletkeznek. Olyan aurát hoznak létre, amely szinte mágikusan teszi sajátotokká az életeteket. Még ha két ember pontosan ugyanazokat az eseményeket tapasztalja is meg, pontosan ugyanakkor, valóságélményeik akkor is csak alig kapcsolódnak egymáshoz. Tartsatok szünetet. (22:09-től 22:30-ig szünet.) Tehát, mint mondtam, saját egyéniségeteket egy adott, sajátos módon olvassátok. Mindazonáltal biológiai létezéseteken belül növényi, ásványi, állati és emberi tudatosságok keresztezik egymást. Az Én általatok beszélt nyelvében olyanok ezek a találkozások, mint a verbális nyelvben lévő szünetek. Ezek a másfajta tudatosságok tehát egyfajta belső ritmust képeznek, amely saját tudatosságotok alapjául szolgál. A tudatosság ezen találkozásai folyamatosan zajlanak. Kialakítják a maguk szomszédos identitásait. Ti a tudatosság alfajainak neveznétek őket, de valójában ezek olyan identitások, amelyek egyfajta fajok közötti módon működnek. Ha ily módon, oldalirányban haladva „olvassátok magatokat", saját tudatosságotoknak olyan részeit fogjátok felfedezni, amelyek a ti fogalmaitok szerint a Föld teljes szövedékét behálózzák - minden egyes alkotóelemének részét képezik, még akkor is, ha ezek az alkotóelemek az általatok érzékelt Énetek részeivé válnak. így a tudatosságotok sokkal kevésbé lesz körülhatárolt. Az idő kiterjed oldalirányban. Fizikailag azonban egyfajta csúcslényként gondoltok magatokra, elkülönítve az embert a többi fajtól és életformától, aminek eredményeképpen korlátozzátok a pszichétekkel kapcsolatos tapasztalásaitokat. Ha ily módon éreztek és gondolkodtok, értékelnetek kell azt a tényt, hogy biológiailag a testetek azon ásványi, növényi és állati életek következtében a tiétek, amelyekből táplálékát nyeri. Ekkor eltűnik az a gyakori érzésetek, hogy be vagytok börtönözve egy adott testi formába, mivel megértitek, hogy maga a test a Föld alkotóelemeinek folyamatos áramlása révén tartja fent viszonylagos állandóságát, amely alkotóelemek maguk is rendelkeznek tudatossággal.

Bizonyos mértékben érezhetitek, hogy testetek folyamatosan összeáll és felbomlik, és megérthetitek, hogyan lebegtek benne, anélkül hogy félnétek a megsemmisüléstől annak széthullása miatt. (Hosszas szünet 22:47-kor.) Amikor azt kérdezitek: „Ki vagyok én?" - úgy próbáljátok olvasni magatokat, mintha már egy megírt egyszerű mondat lennétek. Ám önmagatokat aközben írjátok, miközben élitek az életeteket. Az a mondat, amelyet felismertek, csak egy a lehetséges változatok közül. Ti — és senki más - választjátok meg, mely tapasztalatokat akarjátok átélni. Olyan spontán teszitek ezt, ahogyan a szavakat kimondjátok. Természetesnek veszitek, hogy a megkezdett mondat be is fejeződik. Önmagatok kimondásának folyamatában vagytok. A beszéd, amely az életetek, úgy tűnik, magától történik, amíg nem vagytok tudatában, hogy ti tartjátok magatokat életben. A szívetek akkor is ver, ha nem ismeritek az anatómiát. (Hosszas szünet 22:55-kor.) Adj nekünk egy kis időt... Túlzottan szűken értelmezve olvassátok magatokat. A súlyos betegségekkel és a halállal járó fájdalmak legnagyobb része azért jelentkezik, mivel nem hisztek saját folyamatos valóságotokban. Harcoltok a fájdalom ellen, mivel nem tanultátok meg átalakítani, vagy még inkább felhasználni azt. Nem bíztok a test természetes tudatosságában, így hát amikor közel a vég - és ez a fajta vég elkerülhetetlen -, nem bíztok azon jelzésekben, amelyeket a testetek küld nektek, hogy felszabadítson titeket. A fájdalom bizonyos fajtái automatikusan kilakoltatják a testből a tudatosságot. Az ilyen fájdalmat nem lehet szavakba foglalni, mivel ez egyfajta keveréke a fájdalomnak és a gyönyörnek, egy kínzó szabadság, amely automatikusan a tudatosság szinte pezsdítő felszabadulását idézi elő. Az ilyen fájdalom nagyon rövid is. Jelenlegi rendszeretekben általában gyógyszerekhez fordultok, és ebben az esetben a fájdalom valamelyest csökken ugyan, de hosszabb lesz - mivel így nem indulnak be a természetes felszabadító folyamatok. Ha oldalirányban olvassátok Énjeiteket, bízni fogtok a testetekben és az azt kialakító együttműködő tudatosságokban. Közvetlen tudomásotok lesz a test gyógyító folyamatairól is. A halált nem megsemmisülésként fogjátok félni, hanem érezni fogjátok, ahogyan tudatosságotok szelíden megszabadítja magát az azt kegyesen megalapozó lények tudatosságától. Tartsatok rövid szünetet, aztán folytatjuk. (23:09. Seth azért tartott szünetet, mert megszólalt a telefon, amit elfelejtettünk kihúzni az ülés előtt. 23:23-kor visszatért, kézbesített

Jane-nek és nekem egy-két oldalt, és az ülés végül 23 óra45 perckor ért véget.)

780. ÜLÉS, 1976. JÚNIUS 22., KEDD, 21:19 (Közvetlenül az ülés előtt Jane emlékeztetett, hogy Seth ma este előszót fog írni a Paul Cézanne-ról szóló könyvhöz. Ez az érzés először a mai nap folyamán ébredt fel benne. — Nem lesz ebből lázadás ? — nevetett Jane. — Bár én is írtam előszókat Seth könyveihez, úgyhogy miért ne írhatna ő is előszót az enyémhez? — És igen, a korábban említett Cézanne-könyv — lásd Jane jelen könyvhöz írt előszavát - mára már önálló kötetté nőtte ki magát. Egy érdekes megjegyzés: az Elmirát közvetlenül körülvevő területet ma elöntötte a víz, bár a várost magát szinte egyáltalán nem érintette az áradás. Akárhogy is, Jane és én ez idő alatt biztonságban voltunk a mi kis hegyünkön, amely mindvégig tökéletesen szárazon maradt emlékeztető az 1972-es nagy áradással kapcsolatos élményeinkre, amelyeket A személyes valóság természetében írtam le. Ez után az esemény után úgy döntöttünk, hogy az áradás olyan valóság, amely nélkül nagyon jól elvagyunk!) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok. (Hosszas szünet.) A világ részei, mégis önmagatok vagytok. Ez a kettősség nem zavar össze benneteket, és minden nehézség nélkül fenntartjátok saját egyéniségérzeteteket, még ha mindenütt egyéb egyéniségek vesznek is körül benneteket. Ezen analógiából kiindulva, pszichétek, lelketek részei vagytok, abban lakoztok, ugyanakkor könnyűszerrel fenntartjátok a saját egyéniségérzeteteket, még akkor is, ha ez a psziché a sajátotoknak tartott identitáson kívül egyéb egyéniségeket is tartalmaz. Táplálékot kaptok a világtól, és annak közegén keresztül fejlődtök. Hozzáadjátok a képességeiteket és a tapasztalásaitokat, segítetek kialakítani a világ civilizációit és kultúráját. Bizonyos mértékben ugyanez a kapcsolat áll fent köztetek és a saját pszichétek között is. A kommunikáció hagyományos módszereinek segítségével azt is képesek vagytok megmondani, mi történik más országokban, akár anélkül is, hogy odautaznátok. A híradó tudósít benneteket a világ távoli részeinek állapotáról.

Nos, léteznek folyamatosan futó belső „híradók" is - azonban ezekre nem vagytok tudatosan ráhangolódva. Ezek folyamatosan kapcsolatban tartanak benneteket pszichétek egyéb részeivel. Oly módon vagytok részei a világnak, hogy a legcsekélyebb tettetek is hozzájárul annak valóságához. A lélegzetetek megváltoztatja az atmoszférát. Találkozásotok az emberekkel megváltoztatja életük szövedékét, és a velük kapcsolatba kerülők életét is. Könnyen megfigyelhetitek, hogyan alakítják ki a testet annak sejtjei azaz legalább a sejtek tevékenységének együttműködő természetét értitek. Ha egy sejt megváltozik, az azonnal változásokat eredményez a többi sejtben is, és ennek következtében testetek eltérő módon fog viselkedni. Ennél valamivel nehezebb megértenetek, hogyan egyesülnek a cselekedeteitek és mások cselekedetei, hogy világméretű eseményeket idézzenek elő. Egyrészről olvasóim mindegyike pusztán egyetlen egyén, aki egy adott „időben" él ezen a bolygón. Talán úgy tűnik, az egyén kevés hatalommal bír. Másrészt viszont minden életben lévő egyénre szükség van. Joggal mondhatjuk, hogy a világ minden egyes emberrel elkezdődik és véget is ér. Azaz minden egyes tettetek annyira fontos - mivel hozzájárul az általatok nem ismert emberek tapasztalásaihoz -, hogy minden egyes ember a világ középpontjának tekinthető. Például az egész világ másmilyen lenne, ha nem tettétek volna meg azokat a dolgokat, amelyeket ma megtettetek. Tetteitek általatok fel nem fogott módon gyűrűznek tova, kölcsönhatásba lépve mások tapasztalásaival, így alakítva ki a világméretű eseményeket. A leghíresebb és a legismeretlenebb ember ilyen szövedéken át kapcsolódik össze, és egy látszólag kicsiny és jelentéktelen cselekedet végül megváltoztathatja a történelmet, amelyet mindannyian érzékeltek. (21:41) A gyermekek gyakran úgy érzik, hogy a világ és az idő a születésükkel kezdődött. Pusztán elfogadják, hogy a világnak van múltja. Bizonyos, nagyon fontos szempontból ez teljesen jogos érzés, mivel mindenki csakis a saját nézőpontjából képes megtapasztalni a világot, és csakis a saját egyéni cselekedetein keresztül képes hatni rá. Ezek az egyéni tettek tömegesen nyilvánvalóan világméretű eseményeket eredményeznek. Metafizikai értelemben hasonlóképpen létezik saját lényetek a pszichétekben, a lelketekben. Az identitások nyilvánvalóan elsősorban lelki, nem pedig fizikai dolgok. A fizikai tárgyak nem képesek áthatolni

egymáson: egy asztal például nem képes áthatolni egy széken. A mentális események másképp működnek. Képesek keveredni és egymásba olvadni, áthatolni egymáson, miközben továbbra is megtartják saját fókuszukat. Képesek úgy hatni egymásra a pszichikus szinteken, akárcsak az események a fizikai szinteken, de a fizikai korlátozások nélkül. Bár pszichétek részei vagytok, egyéniségetek mégis sértetlen marad. Nem merül el és nem oldódik fel egy nagyobb Énben. Magán hordozza saját teljességének bélyegét - egy isteni jelet. Saját fókuszát követi, és önmagaként ismeri magát, még ha önmagaként való létezése egy másik „identitás" részét képezi is. Sőt, mi több, semmi sem akadályozza meg, hogy felfedezze ezt a nagyobb identitást, vagy hogy úgymond belehatoljon abba. Ha ez megtörténik, mind a két identitás megváltozik. Átfogóbb értelemben a psziché vagy a lélek sehol sem létezik befejezett termékként vagy entitásként, hanem mindig valamivé válik, és ez a fejlődés minden egyes részére vonatkozik. Saját fizikai helyzetetek és létezésetek pontosan a pszichétek valóságának részein, a lelketek létezésén múlik, olyan részeitektől függ, amelyekről általában nincsen tudomásotok. Mindazonáltal ezek a részek a ti létezésetektől is függnek. (Hosszas szünet 22:01-kor.) A lélegzéseteket, a mozgásotokat magától értetődő dolognak veszitek, bár ezek öntudatlanul végzett tevékenységek. Ám bizonyos értelemben „valamikor" meg kellett tanulnotok, hogyan tegyétek meg ezeket a dolgokat, amelyekkel ma már nem álltok tudatos kapcsolatban. A valóságnak megint csak másik szintjein azok a tevékenységek, amelyeket ma tudatosan a sajátotoknak tartotok - ugyanabban az értelemben, és más szemszögből -, öntudatlanná válnak, olyan pszichikus történelmet nyújtva ezáltal számotokra, amelyből más identitások fejlődhetnek ki, mint ahogy úgy tűnik, hogy a ti identitásotok az öntudatlan testi tevékenységekből jött létre. Tartsatok szünetet. (22:05. — Ez egy nehéz anyag - mondta Jane annak ellenére, hogy remekül közvetített. — Egyike azon dolgoknak, amelyek úgy bogozódnak ki, ahogy az ember egyre előrébb halad velük. Nagyon nehéz szavakba foglalni... — Az ülés 22:25-kor folytatódott, hasonló stílusban.) Bizonyos, pontosan meghatározott értelemben egy személy létezése más, valaha élt vagy majd a jövőben létező személyek létezését vonja

maga után. Tehát a ti létezésetek benne foglaltatott mások létezésében, és mások létezése benne foglaltatik a tiétekben. Mint már mondtam, a nyelv értelme leginkább a hangok közötti szünetekből és megtorpanásokból származik. Nyilvánvalóan a nem használt hangokból is, így hát bármelyik nyelv magában foglalja az összes többi létezését. Ennyiben az összes nyelv ott rejtőzik bármely adott, beszélt nyelv csendjében. Ugyanez érvényes az írott nyelvekre is. Az írott karakterek az elrendezésük miatt értelmesek, és pontosan azért, mert ezeket választottátok ki más, meg nem jelenő karakterek helyett. Hasonló módon a koncentrált létezésetek is mindazon létezésetektől függ, amelyek nem ti vagytok. A részeik vagytok. Az ő létezésüket lovagoljátok meg, habár ti elsősorban önmagatok vagytok és nem mások. Mindamellett ugyanez igaz az összes többi emberre is. Mindegyikük egy elsődleges fókusszá vagy identitássá válik, amelyben a többiek mind benne foglaltatnak. Hétköznapi értelemben nem ti „készítitek el magatokat". Olyanok vagytok, akár egy élő nyelv, amelyet nem a megalkotója beszél - a nyelv már eleve rendelkezésetekre állt. Ez a nyelv ebben az esetben az a molekuláris nyelv, amely fizikai lényeteket beszéli el. A nyelv vagy akár a Földnek a testeteket kialakító alkotóelemei már léteztek, amikor megszülettetek, akárcsak adott nyelvetek ábécéje, amely már készen állt arra, hogy használjátok. Tehát a saját pszichikai életetekben benne foglaltatik egy forrás, egy élet, amelyből a fizikai élet kiemelkedik, gondolatjel - a benne foglaltatott, el nem mondott, nem anyagiasult, ki nem mondott életerő, amely a fizikai, testi, molekuláris „ábécé" összetevőit biztosítja. Ennélfogva fizikai életetekben benne foglaltatik egy nem-fizikai élet is. Olyannyira magától értetődőnek veszitek ezt az adott „nyelvet", és olyannyira könnyedén használjátok azt, hogy egyetlen gondolatot sem szenteltek annak a ténynek, hogy az más nyelveket is magában foglal, vagy hogy a ki nem mondott belső feltételezések miatt kap értelmet, illetve azon szünetek miatt, amelyekben egyetlen hang sem hangzik el. Hasonló módon élitek az életeteket is. (22:49) Rengeteg nyelv létezik, bár a legtöbb ember csak egyet, kettőt, legfeljebb hármat beszél. A nyelveknek léteznek különböző tájszólásai is, amelyek mindegyike némileg különbözik a többitől, mégis továbbra is megtartja az adott nyelv egységét. Bizonyos mértékben képesek vagytok megtanulni, hogyan fejezzétek ki magatokat úgymond tájszólással - mondd, hogy mosolyogtam -, amikor is,

miközben továbbra is önmagatok maradtok, lehetővé teszitek, hogy felvegyétek egy másik „nyelv" bizonyos jellemzőit. Olvashatjátok másképp a világot, miközben továbbra is megtartjátok az egyéniségeteket, vagy elutazhattok egy másik országba, ahol a ti anyanyelveteket beszélik, de másféle akcentussal. Bizonyos mértékben minden egyes alkalommal ezt teszitek, amikor olyan adásokra hangolódtok rá, amelyekre általában nem fordítotok figyelmet. A hírek valamelyest idegenek, de továbbra is az általatok ismert nyelven hangzanak el. Így a valóság egyfajta fordítását kapjátok. A pszichének, amely folyamatosan a valamivé válás állapotában van, nyilvánvalóan nincsenek konkrét határai. Ismétlem, az egyén létezése magában foglalja az összes többi ember létezését, és így bármely adott psziché is azon más pszichék létezése miatt kerül előtérbe, amelyek a valóságból áradnak. A tévécsatornák ugyanilyen módon léteznek, mivel - elméletileg - ha az egyiket nem lehetne behangolni, akkor egyetlen másikat sem. Ez a belső kommunikáció aztán minden irányba kiterjed. Minden identitás örökérvényű a psziché nagyobb valóságában. Tehát egy bizonyos szinten (aláhúzva) bármely személy, aki kapcsolatba lép a saját pszichéjével, elméletileg képes kapcsolatba lépni az összes többi pszichével is. Az élet magában foglalja a halált, és a halál magában foglalja az életet — a ti világotok fogalmai szerint. Ebben az értelemben az élet egy kimondott alkotóelem, a halál pedig egy kimondatlan, de „alul" mégis jelenlévő alkotóelem, amelyen az életetek alapul. Mindkettő egyformán jelen van. Hogy tudatosan az általában rendelkezésre állótól eltérő információhoz jussatok, figyelmet kell szentelnetek a szüneteknek, a nyelvben benne foglalt alkotóelemeknek, bármilyen érzett vagy érzékelt minőségnek, amelyen a fel- és megismerhető világ nyugszik. Ezen információk mind elérhetők számotokra, de továbbra is a saját fókuszotokon vagy identitásotokon keresztül kell érzékelnetek őket. Említettem már, hogy az összes esemény egyszerre történik - bár nehéz megérteni ezt az állítást. Minden identitás is egyszerre létezik. Minden esemény megváltoztatja az összes többit. A jelenlegi események megváltoztatják a múltbelieket. Bármely tetszőleges esemény magában foglalja azon lehetséges események létezését, amelyek nem „történnek meg", nem „mondatnak ki". A pszichikai világ eseményei ennélfogva a magukban foglalt lehetséges események létezésén alapulnak. A különböző nyelvek a maguk sajátos módján

használják a hangokat, a saját ritmusukban; az egyik kihangsúlyozza azt, amit a másik figyelmen kívül hagy. Ennélfogva az egyéb lehetséges valóságok kihangsúlyozzák azokat az eseményeket, amelyek a ti valóságotokban pusztán benne foglaltatnak (mintegy szünetekként), így hát ezekben a lehetséges valóságokban a ti fizikai eseményeitek válnak azokká a bennfoglalt lehetséges eseményekké, amelyeken ezek a másik valóságok alapulnak. Tartsatok szünetet. (23:13-tól 23:23-ig szünet.) Tehát: diktálok - most Ruburt könyvének előszavát. (Ekkor Seth a saját könyvéről egy másik témára — a Paul Cézanne világképére váltott - könnyed és magától értetődő lendülettel. Ez volt az első olyan ülés, amely során két könyvvel kapcsolatban is közvetített anyagot. Mindamellett aznap este nem fejezte be a Cézanne-anyaggal kapcsolatos munkáját. Az ülés 23 óra 41 perckor ért véget.)

781. ÜLÉS, 1976. JÚNIUS 28., HÉTFŐ, 21:15 (Seth az ülés első részében folytatta Jane Cézanne-könyv éhez írt előszavának diktálását — és most be is fejezte azt. Aztán 22:01-kor:) Tehát: diktálom a könyvet - a sajátomat. Bizonyos értelemben a saját egyéni módotokon használjátok az atomok és molekulák nyelvét. Megjelölitek az univerzumot. Megjelölitek, „megbélyegzitek" azt a saját egyéniségetekkel. Attól kezdve (zárójelben: ebben az értelemben) az mindig a ti Énetekkel fog azonosítani benneteket, nem pedig valaki mással. Tehát ismerni fog titeket. Átfogóbb értelemben, mialatt ti a saját nyelveteket beszélitek, az univerzum szintén beszéli a „ti" nyelveteket, mivel folyamatosan lefordítja magát a ti érzékelésetekre. Ne feledjétek, már említettem, hogy ugyanúgy lakoztok a pszichétekben, ahogyan fizikailag a világban lakoztok. A világnak rengeteg nyelve van. Fizikailag olyanok vagytok, mint egy saját nyelvvel rendelkező adott ország a pszichéteken belül. Az emberek mindig az eredeti nyelveket keresik, vagy egy adott nyelvet,

amelyből az összes többi származik. Bizonyos értelemben a latin egy ilyen eredeti nyelv. Hasonlóképpen keresik az emberek az isteneket vagy Istent, akitől az összes psziché ered. Ez esetben a belső forrást keresitek, a kimondatlan, láthatatlan „szünetet", a belső szerkezetet, amely a kifejezés eszközét biztosítja a nyelv vagy az Én számára. A nyelvek végül archaikussá válnak. Az egyik nyelvben bizonyos szavak teljesen feledésbe merülnek, azonban megváltozott formában felbukkannak egy másikban. Mindazonáltal a Föld összes nyelve egységes, azok miatt a jellegzetes szünetek és megtorpanások miatt, amelyeket a különböző hangok meglovagolnak. Még a nyelvek közötti szünetek nyilvánvaló megváltozásai is csak egy magukban foglalt, ki nem mondott belső ritmus miatt válnak értelmessé. A történelmi istenek egyaránt archaikussá válnak. A köztük lévő különbségek gyakran nyilvánvalók. Amikor egy nyelvet tanultok, úgy tűnik, hatalmas rejtéllyel van dolgotok. Amikor a psziché természetéről tanultok, akkor az ismeretlen még nagyobb aurájával kerültök kapcsolatba. A psziché ismeretlen részeit és szélesebb és nagyobb látókörét következésképpen gyakran a psziché forrásául szolgáló isteneknek vagy nagyobb pszichéknek érzékelitek - mint ahogy például a latin a román nyelvek forrása. (22:40) Adj nekünk egy kis időt... A hétköznapi nyelvet használva beszéltek az embertársaitokkal. Ezen a nyelven írtok történeteket és közleményeket. Rengeteg könyv születik, hogy elolvassák őket, azonban hangosan soha nem hangzanak el. Tehát a kommunikáció nagymértékben kitágul az írott nyelv által. Azonban a közvetlen kapcsolatok során nem csak mások beszélt nyelvével, de a beszélő személyével is találkoztok. A beszélt nyelv mosolyokkal, komor tekintetekkel és gesztusokkal gazdagodik, és ezek mind hozzáadódnak a jelentéshez. Amikor egy könyvet olvastok, gyakran csendben formáljátok ajkaitokkal a szavakat, mintegy megerősítve azok jelképes tartalmát egy emocionálisabb közvetlenséggel. Mindazonáltal a psziché nyelve sokkal gazdagabb és változatosabb. „Szavai" élőn törnek elő. „Igéi" valóban mozognak, és nem egyszerűen csak kifejezik vagy képviselik a mozgást (nyomatékosan). E nyelv „főnevei" az általuk jelzett dolgokká válnak. Ragozásai többdimenziósak. Igéi és főnevei felcserélhetővé válhatnak. Bizonyos módon (aláhúzva) a psziché saját maga nyelve. „Bármely adott időben" az összes ideje jelen idő. Másképp fogalmazva, számtalan ideje van, és mindegyik a jelenben létezik - számtalan jelen ideje van. Egyetlen

„szava" sem hal ki, nem válik archaikussá. Tehát pszichikailag mondhatjuk is, és nem is, hogy létezik egy forrás. Maga a tény, hogy azt kérditek: „Létezik egy Isten vagy Forrás?", azt mutatja, hogy félreértitek a dolgot. Hasonlóképpen, amikor ezt a kérdést teszitek fel: „Létezik-e eredeti nyelv?", nyilvánvaló, hogy nem értitek meg, mi is maga a nyelv. Ha megértenétek, tudnátok, hogy a nyelv a benne foglalt többi nyelvtől függ; és hogy ezek mind önmaguk, mégis elválaszthatatlanok, oly szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy lehetetlen elkülöníteni őket, még akkor is, ha esetleg csak egyetlen nyelvre összpontosítotok. Így hát a psziché és annak forrása, vagy az egyén és Isten olyanynyira elválaszthatatlanok és szorosan összefüggők, hogy minden arra irányuló kísérlet, hogy megtaláljátok az egyiket a másiktól elkülönítve, automatikusan összekuszálja a kérdést. Tartsatok szünetet. (23:01. Jane nagyon határozottan közvetítette az anyagot. A szünet alatt rájött, hogy Seth két részben fogja közölni a Cézanne-anyagot — az egyik rész a világképekkel foglalkozik, a másik inkább Cézanne-nal és a világképekkel. — Úgyhogy most melyik legyen a könyv előszava? — kérdezte. Az ülés 23:25-korfolytatódott.) A fizikai világ magában foglalja egy isten létezését. Isten létezése szintén magában foglalja a fizikai világ létezését. Ez az állítás magában foglalja a ki nem mondott állításokat, és ennek a fordítottja is igaz. Tehát ha megtagadjátok az egyén jelentőségét és érvényességét, azzal Isten jelentőségét és érvényességét is megtagadjátok, mivel ők egymásban léteznek, nem különíthetők el. A valóság egyik végéről ti kiáltotok: „hol van Isten?" és a másik végéről érkezik a válasz: „én Én vagyok", nagybetűvel. A valóság másik végéről Isten kiált: „ki vagyok én?", és bennetek leli fel önmagát. Tehát a forrás részei vagytok, akárcsak minden más, megnyilvánult dolog. Mivel Isten létezik, ti is léteztek. Mivel ti léteztek, Isten is létezik. Egy tudatos szinten természetesen egyáltalán nem vagytok mindaz, ami Isten, mivel Isten az Énetek ki nem mondott, meg nem nyilvánult része. Lényetek ezen a ki nem mondott valóságon alapul, ahogy az ábécé betűi is a létezésükben benne foglalt belső szerkezeten nyugszanak. Ebből a szempontból saját ki nem mondott részeitek „visszanyúlnak az Istennek nevezett Forráshoz", mint ahogy a

különböző nyelveket is vissza lehet követni a forrásukhoz. Az eredeti nyelveket az ősi istenekhez lehet hasonlítani. Minden élő ember része az élő Istennek, életükben a természet pompás, bőkezű ereje támogatja őket, és ez az erő nem más, mint a Föld és a mindenség alkotóelmeire lefordított Isten. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy percet... (23:40. Seth kézbesített még némi anyagot Jane-nek és nekem, aztán 24 óra 9 perckor véget vetett az ülésnek.)

782. ÜLÉS, 1976. JÚLIUS 5., HÉTFŐ, 21:56 Tehát: diktálok. Mindennapi nyelvetek az elkülönítéssel, a megosztással és a megkülönböztetéssel dolgozik. Bizonyos mértékben rendszerbe szervezi az érzéseiteket és az érzelmeiteket. Ám a psziché nyelvének jóval több jelkép áll rendelkezésére, és ezeket jóval többféleképpen lehet kombinálni, mint az ábécé betűit. A mindennapi nyelvben a tárgyaknak konkrét neveik vannak. A nevek nyilvánvalóan nem maguk a tárgyak, hanem azok jelképei. Mindazonáltal még ezek a szimbólumok is elválasztanak benneteket mint érzékelőket a világ többi, tárgyiasult részeitől. Például ti magatok sokkal többet érthettek meg a psziché természetéről, mint ahogy azt hinnétek. Ám ahhoz, hogy ezt megtegyétek, legalább időlegesen el kell szakadnotok a mindennapi nyelvtől, és figyelmet kell fordítanotok a saját érzéseitekre és képzeletetekre. A nyelvetek azt mondja nektek, hogy bizonyos dolgok igazak, tények, mások pedig nem azok. Legelevenebb és legmegkapóbb érzéseitek közül sok nem felel meg nyelvetek tényeinek, ezért figyelmen kívül hagyjátok őket. Azonban ezek az érzelmi élmények gyakran a psziché nyelvét fejezik ki. Ez nem a rajtatok túlmutató psziché megértése: általában arról van szó, hogy az egyik legbonyolultabb módon próbáljátok meg megérteni, illetve megtapasztalni azt - a mindennapi nyelvetek segítségével. A képzelet a psziché nyelvéhez tartozik. Ezen okból kifolyólag gyakran olyan tapasztalatokkal lát el benneteket, amelyek összeütközésbe kerülnek a mindennapi nyelv alapvető feltételeivel. Tehát a képzeletet sokszor gyanúsnak tartjátok. Esetleg ott álltok egyedül a házatok ajtajában vagy egy mezőn -vagy akár egy nagyváros egyik utcáján, rengeteg emberrel körülvéve -, felnéztek az égre, és hirtelen lenyűgöznek titeket az odafent száguldó

hatalmas felhők, és úgy érzitek, ti is a részeik vagytok. Talán átmenetileg emésztő vágyat éltek meg, vagy azt érzitek, a saját érzéseitek egyszeriben ugyanezzel a megindító magasztossággal telnek meg, így arra a pillanatra egynek érzitek magatokat az éggel. (Rövid szünet 22:12-kor.) A világi nyelvek azt mondják nektek, amint azt a mintáitoknak megfelelően gondoljátok, hogy elszalad veletek a képzeletetek, mivel nyilvánvalóan nem vagytok azonosak az éggel vagy (derűsen) ahogy azt barátunk, Mr. Spock mondaná: „Ez nem logikus". Az érzés gyorsan elhalványul, miután elbódított titeket. Lehet, hogy spirituálisán felfrissültök, de általában szerintetek ez az érzés egyáltalán nem legitim valóság, vagy a pszichétek létezésének megnyilvánulása. Mindazonáltal az érzelmek és a képzeletetek szorosabb kapcsolatot alakítanak ki köztetek és saját valóságotok egyéb részei között. Ezenkívül felszabadítják az intellektusotokat, így annak erejét nem azon fogalmak és elképzelések határozzák meg, amelyeket igaznak tanultatok meg elfogadni. Ezek a fogalmak pusztán viszonylagosan igazak - gyakorlatilag igazak. Például a számotokra ismerős fizikai törvények a ti valóságotokban működnek. Viszonylagos értelemben véve igazak. Ebben az értelemben az imént említett élethelyzetben ti fizikailag tárgyiasult személyek vagytok, akik a tárgyiasított égboltra merednek. Ennyi és ennyi kilót nyomtok, ilyen és ilyen szögben hajtjátok hátra a fejeteket, hogy a felhőkre pillantsatok, és fizikai értelemben kategorizálni lehet benneteket. Ebből a szempontból a felhőket meg lehet mérni fizikailag, és meg lehet mondani, milyen magasan vannak felettetek - azt mondhatjuk, hogy készek egy bizonyos mennyiségű csapadékot alázúdítani, és így tovább. Tehát fizikai értelemben nyilvánvalóan különállók vagytok a felhőktől, és így ebben az értelemben a velük való egység pillanatnyi érzete hazugságnak tűnik - vagy legalábbis nem tényszerű dolog, pusztán „a képzeletetek szüleménye". Azonban egy ilyen esemény valójában a psziché tudásának közvetlen megtapasztalása. A psziché érzékeli a természettel való teljesen jogos azonosulást, gyakorolja elevenségét, és érzi saját érzelmi erejének növekedését. Egy ilyen esetben az érzelmeitek pillanatnyilag felnagyítódnak - úgymond nagyobb erőre emelkednek. Számtalan ilyen példát sorolhatnék fel, mivel a psziché minden nap bizonyítékát adja saját nagyobb lényének - olyan bizonyítékát, amely felett megtanultatok átsiklani, vagy amelyet megtanultatok elutasítani, mivel nem tényszerű.

A képzelet nem valódi: erre már gyermekkorotokban megtanítottak benneteket. Azonban segítségével kapcsolatba léphettek egy másfajta igazsággal, egy másfajta rendszerrel, amelyben az élményeket valósnak érzékelhetitek. A psziché nagyobb igazságai ebben a dimenzióban léteznek. (22:32) Kiválaszthatsz fizikai tényeket ebből a dimenzióból. A gondolatok valódiak. Természetesen csak néhány gondolat válik fizikai cselekedetté. Azonban ez utóbbi állítás eltorzított értelmezéseinek ellenére továbbra is nyilvánvalóan különbség van mondjuk a házasságtörés gondolata és annak fizikai megnyilvánulása között. Nem kezelhetitek ennyire szó szerint a gondolatokat és a képzeletet, és nem szabad megpróbálnotok nagymértékben „ellenőrizni" sem a gondolataitokat, mintha azok valamilyen állatfajok lennének, amelyeknek meg akarjátok őrizni a „fajtatisztaságát". A gondolataitok valóban alakítják a valóságotokat. Azonban ha nem féltek tőlük, megteremtik saját egyensúlyukat. A psziché egy, az általatok általában érzékelt valóságtól olyannyira különböző valóságban lakozik, hogy ott a ti fogalmaitok szerint értelmezett jó és gonosz gyakorlati értelemben és viszonylagosan ugyanolyan igaz, mint az érzékelő és az érzékelt tárgy közötti különbség. Tartsatok szünetet. (22:42. — Nem feltétlenül érzem azt, hogy együtt lennék vele ma éjjel — mondta Jane, annak ellenére, hogy az ülés meglehetősen jól haladt, és az anyag is jó volt. 23:05-kor folytattuk.) Azt tanították nektek, hogy az álmok képzeletbeli események. Átfogóbb értelemben haszontalan dolog feltenni azt a kérdést, hogy az álmok valóságosak-e vagy sem, mivel egyszerűen léteznek. Ám valóban igaznak tartotok egy álmot, ha az abban látott események később bekövetkeznek. A psziché életében egy álom nem „igaz" vagy „hamis" attól függően, hogy annak eseményei bekövetkeznek-e az ébrenléti életben. Az álomesemények másféle kontextusban zajlanak - olyan kontextusban, amelyet a képzelet szüleményének nevezhetnétek. Itt érvényes valóságot tapasztaltok meg: olyan valóságot, amelyben nagyobb szabadságot kap a psziché saját nyelve. Néhányan esetleg megpróbáltok emlékezni az álmaitokra, de egyikőtöknek sem kell úgy viszonyulnotok az álombéli valósághoz, ahogy a fizikai élethez.

Azonban az álmodás során bizonyos mértékben fizikai eseményeket hoztok létre. Tehát ébrenléti életetek kötöttségeitől mentesen feldolgozzátok az élményeiteket, saját szándékaitokhoz és céljaitokhoz mérve azokat, olyan ismeretekhez viszonyítva őket, amelyek túl hatalmasak ahhoz, hogy tudatosan birtokukban legyetek. Álmaitokban leggyakrabban nem egyszerűen csak gondoltok egy helyzetre. Képzeletben a részeivé is váltok annak. Ez a helyzet a fizikai tényeket kivéve minden tekintetben valóságos. Amikor valamilyen ténnyel találkoztok, egyfajta kreatív folyamat utolsó fázisával van dolgotok. Ezen tények életre hívásáért a psziché a felelős. Ebben a valóságban minden úgynevezett tény egyszerre igaz és hamis. Az álmok, amelyekre emlékeztek, már a mélyebb tapasztalások lefordított változatai. Az álmok összekötik a psziché és álmodó Énetek érzékelését. Egyfajta színdarabokként szolgálnak, amelyek a psziché egyik szintjéről a másikra továbbítják a tapasztalásokat. Az alvás bizonyos fázisainak során tapasztalásotok olyan hatalmas területekre terjed ki, hogy azt az álmoknak kell tolmácsolniuk számotokra. Az álmodáshoz szükséges erő ebből a forrásból ered. Az álmodás nem passzív tevékenység. A különféle tudatosságok különleges és jellegzetes keverékét igényli, valamint azt, hogy olyan jelképekké és kódokká alakítsátok át a „nem fizikai érzékelést", amelyeket képesek vagytok érzékszervileg felfogni, bár nem oly közvetlen módon tapasztaljátok meg őket, mint az ébrenléti élményeket. Az álmodást magától értetődő dolognak tartjátok, habár az valójában az általatok tudatos életnek nevezett roppant szubjektív tapasztalásért felelős, jellegzetes képesség eredményeképpen jön létre. Az álmodás nélkül nem volna lehetséges a hagyományos tudatosság. Ismétlem: egy beszélt nyelv az összes lehetséges beszélt nyelvtől függ, és így hangjai a köztük lévő csendek és szünetek miatt válnak szembetűnővé, és rendeződnek el; ugyanígy az ébrenléti tudatosságotok is az általatok alvó vagy álmodó tudatosságnak tartott dologtól függ. Ez a tudatosság valahogy hasonló módon válik szembetűnővé, önmaga egyéb lehetséges változatait lovagolva meg; a ti fogalmaitok szerint pusztán az éberségében lévő szünetekre éberként. (23:33) Az álmodás képessége eleve feltételezi ezen nem fizikai tényként meghatározott tapasztalás létezését. Olyan, sokkal nagyobb szabadságot feltételez, amelyben az érzékelés nem a tértől és az időtől függ, egy olyan valóságot, amelyben a tárgyak egyforma könnyed-

séggel tűnnek fel és foszlanak semmivé, egy szubjektív szerkezetet, amelyben az egyén szabadon, a legközvetlenebb módon fejezi ki akaratát a hagyományos értelemben vett fizikai érintkezés nélkül. Ez a valóság jeleníti meg az eredeteteket, és ez az a természetes környezet, amelyben a psziché lakozik. Hiedelmeitek, kulturális hátteretek és bizonyos mértékben még a nyelveitek is korlátoznak benneteket, így ez az álomdimenzió valótlannak tűnik számotokra. Még ha a legelevenebb álombeli kalandokon kapjátok is magatokat, vagy azon, hogy álmodás során elhagyjátok a testeteket, továbbra sem tulajdonítotok olyan érvényességet ezeknek a tapasztalásoknak, mint ébrenléti élményeiteknek. Tartsatok szünetet. (23:42-től 23:55-ig szünet.) Szubjektív értelemben véve mindenütt körülvesz benneteket saját nagyobb valóságotok, azonban nem a megfelelő helyeket veszitek szemügyre. Azt tanították nektek, hogy ne bízzatok az érzéseitekben, az álmaitokban és a képzeletetekben, pontosan azért, mivel azok gyakran nem felelnek meg a tények elfogadott valóságának. Azonban ezek a dolgok tényeket teremtenek. Ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy lenézném az intellektust. Ám arról van szó, hogy a tények világa egyeduralkodóvá lett, ez rendelkezik a legnagyobb hatalommal. Az értelem megtagadta szárnyait. Tevékenységi köre korlátozott, mivel kizárólag tényekkel látjátok el. Biológiailag tökéletesen képesek vagytok arra, hogy ugyanúgy kezeljétek az álombéli és az ébrenléti valóságot, és hogy sokkal hatékonyabb szintézisüket hozzátok létre. Összes kreatív sugallatotok és impulzusotok ebből a dimenzióból ered - pontosan azok az impulzusok, amelyeknek legnagyobb városaitokat, a technológiátokat és a kulturálisan szervezett világotokat összetartó fizikai kötőanyagot köszönhetitek. A kreatív impulzusok a nyelveitek mögött léteznek, mégis gyakran arra használjátok ezen nyelveket, hogy elnémítsátok a belső kommunikációt, ahelyett hogy felszabadítanátok azt. A tudatosságnak mindig is voltak történelmileg nem nyilvánvaló ritmusai. Bizonyos korokban néhány viselkedés elsősorban az éber állapot során nyilvánult meg, más korokban pedig az álomállapot során. A hangsúly sosem állandó, mindig változik. Tehát némely korokban a hagyományos viselkedés „álomszerűbb" volt, miközben a specifikusabb fejlődések az álomállapot során mentek végbe, amely az adott korban a tisztább vagy

sajátosabb volt a két állapot közül. Másként fogalmazva, az emberek lefeküdtek aludni, hogy elvégezzék a feladatukat, és az álmok birodalmát sokkal valóságosabbnak tartották az ébrenléti valóságnál. Most ennek az ellenkezője igaz. Vége az ülésnek. Minden jót kívánok nektek, és izgalmas tapasztalásokat a ma esti álmaitokban, miután már elmondtam nektek, hogyan álmodjatok (derűsen). (— Rendben. Köszönjük Seth, jó éjszakát. 24 óra 9 perc.)

8. Álmok, kreativitás, nyelvek és „kordellák" 783. ÜLÉS, 1976. JÚLIUS 12., HÉTFŐ, 21:25 Tehát: diktálok. (— Rendben.) A következő fejezet, ha jól számolom, a nyolcadik: „Álmok, kreativitás, nyelvek és »kordellák«". A kordellákat idézőjelbe teheted. Bár talán nem vagytok tudatában, szubjektív életeteket valójában körkörös módon élitek. Tegyük fel, hogy a jelenlegi pillanat olyan, mint egy kerék, és összpontosításotok a kerékagy. Hogy fenntartsa azt, amire ti az idő mozgásaként gondoltok, a kerékagy küllőkkel kapcsolódik a külső körhöz. Ha nem így lenne, a kerékagy önmagában sehová sem jutna el, és „pillanataitok" egyetlen döcögős méter megtételéhez sem lennének elegendők. Mindazonáltal az időben folytatott utazásotok zökkenőmentesnek tűnik, kettőspont: a kerék mindig tovább forog. Ugyanígy képes arra is, hogy hátrafelé guruljon, de a ti szándékaitok előre irányulnak, és a hátrafelé haladás a célotoktól való eltérésnek tűnik számotokra. Az előrehaladó mozgás eljuttat benneteket a múltból - ahonnan látszólag jöttök - a jövőbe. Ennélfogva úgy tűnik, egyenes irányt terveztek magatoknak, keresztül az időn, soha nem ismerve fel, hogy példánkban a kerék körkörös mozgása teszi lehetővé számotokra ezt a folyamatos, előre irányuló mozgást. Következésképpen a jelen kerékagyát a „küllők" tartják össze. Ennek semmi köze sincsen az okról és okozatról alkotott elképzeléseitekhez. Ezek a küllők saját pszichétek

körkörös mozgására utalnak, miközben az látszólag előrehalad az időben. Tapasztalásotok minden egyes jelen pillanata épp annyira függ a jövőtől, mint a múlttól, a halálotoktól éppúgy, mint a születésetektől. Születésetek és halálotok úgymond be van építve ebbe a szerkezetbe, és mindkettő magában foglalja a másikat. Nem halhatnátok meg, ha nem olyan teremtmények lennétek, akikre alapvetően jellemző a születés, és ez esetben nem léteznének a ti fogalmaitok szerint vett jelen pillanataitok sem. A testetek tudatában van halála tényének a születésekor, és születése tényének a halálakor, mivel összes lehetséges tette ezen két esemény között zajlik le. Következésképpen a halál éppannyira kreatív, mint a születés, és éppannyira szükséges a ti fogalmaitok szerint értelmezett tettek és tudatosság szempontjából. (Szünet 21:40-kor.) Azonban a dolog nem ilyen egyszerű, mivel folyamatosan számtalan kis születés és halál közepette éltek, és a test, illetve a psziché mindezeket feljegyzi. Tudatosan általában nem tudtok róluk. A hagyományos meghatározás szerinti logikus gondolkodás okokkal és okozatokkal foglalkozik, és szerkezetének egyenes időrendre van szüksége. Lépésről lépésre halad. Bele van szőve a nyelvetekbe. A logikus gondolkodásnak és a nyelvnek megfelelően azt mondhatjátok: „elmegyek ma egy partira, mivel a múlt héten meghívtak, és azt mondtam, ott leszek". Ennek van értelme. Ezt viszont nem mondhatjátok: „elmegyek ma egy partira, mert találkozni fogok ott valakivel, aki öt év múlva fontos szerepet fog játszani az életemben". Ennek a logikus gondolkodás és a nyelv szempontjából nincs értelme, mivel ez utóbbi példa esetén az ok és az okozat egyidejűleg létezne vagy, ami még rosszabb, az okozat megelőzné az okot. Mindazonáltal az összes, a megszokottól eltérő tudatossági szinten nagyon hatékonyan foglalkoztok a lehetőségekkel. A sejtek azáltal őrzik meg integritásukat, hogy egyetlen lehetőséget választanak ki a sok közül. Következésképpen a jelenlegi kerékagy nem más, mint egy gyakorlati értelemben véve érvényes, szembetűnő jelen. Az ok és okozat, ahogy ti értelmezitek őket, csak a példánkban szereplő kerék relatív mozgása miatt jelentkezik. Amikor tekinteteteket az idő útjára szegezitek, elfeledkeztek lényetek körkörös mozgásáról. Azonban alvás vagy álmodás közben az ok és okozat világa eltűnik, ezért látszik minden zavarosnak és kaotikusnak. A megszokott nappali képek összekeverednek és összekapcsolódnak, így a napvilágnál látottól teljesen eltérő elrendeződések alakulnak ki. Úgy tűnik, az álomban többé nem érvényesek a lényeteket és a

tárgyakat uraló, ismert szabályok. A múlt, a jelen és a jövő látszólag bizarr szövetségben olvad össze, amelyben, ha ébren lennétek, elveszítenétek minden mentális alapotokat. A psziché bizonyos mértékben tudatja veletek saját körkörös természetét. Amikor az álmokra gondoltok, általában azoknak csak bizonyos aspektusai jutnak eszetekbe, esetleg a különös tevékenységeket kommentáljátok, a szokatlan mellérendelések és az álomélet furcsa tulajdonságai járnak a fejetekben. Csak keveseket érint meg az álmok saját rendje, az a végső korlát, amely lehetővé teszi, hogy egy ilyen viszonylag korlátozott fizikai keretben néha ennyire látványos események forduljanak elő. Például egy húszperces álomban olyan történéseket tapasztalhattok meg, amelyek rendszerint éveket vennének igénybe. A test húsz percet öregszik, ennyi az egész. Az álmokban a tapasztalás periférikus, amennyiben alámerül a ti időtökbe és megérinti azt, fodrokat keltve annak tükrén, de maguk az álomesemények nagyrészt az időn kívül léteznek. Az álombeli tapasztalások körkörösen vannak elrendezve. Néha meg sem érintik jelen pillanatotok kerékagyát, legalábbis a ti fogalmaitok szerint nem, az álom mégis létezik, és létezésetek minden egyéb szintjén feljegyzésre kerül, beleértve a sejtek szintjét is. (Hosszas szünet.) A tapasztalásokat mindig olyan kifejezésekre fordítjátok le, amelyeket megértetek. Természetesen ez a fordítás is valódi. Tehát a felidézett álom egy fordítás, azonban egy megtapasztalt fordítás. Ismétlem: mint ahogy bármely általatok ismert nyelv a többi nyelvtől függ, ugyanúgy az általatok megtapasztalt és felidézett álmok is más eseményektől függnek, olyanoktól, amelyeket nem idéztek fel; és a tudatosságotoknak, jelenlegi működése szerint, automatikusan le kell fordítania azokat a saját kifejezéseire. Tartsatok szünetet. (22:15-től 22:33-ig szünet.) Tehát: fizikai szinten a testetek reagál a környezetetek tudatosan nem érzékelt információira. Mindamellett ezek az információk roppant fontosak a test teljességének szempontjából, és ezáltal fontosak a saját mentális állapototok számára is. A sejtek szintjén a test nemcsak jelenlegi állapotának van tudatában, de a fizikai környezet összes olyan aspektusának is, amelyek befolyásolják azt. A saját kodifikált módján nem pusztán a helyi időjárási körülményeknek van például tudatában, de a világ összes olyan időjárási mintájának is, amelyek befolyásolják a helyi időjárást. S jó előre felkészül, hogy szembenézzen „beállításának" bármilyen

szükséges változtatásával. Mérlegeli az eshetőségeket, és reagál a különböző hatásokra. A nyomásnak például az érintés segítségével vagytok tudatában, de egy másféle tapintás segítségével érzékeltek mindent, és a sejtjeitek reagálnak a légnyomásra. A test a legnagyobb részletességgel ismeri ezeket a dolgokat, beleértve a különböző sugárzásokat is. Tehát egy adott szinten maga a test rendelkezik egy saját valóságképpel, amelyen a tudatos valóságnak alapulnia kell - mégis, a test megismerési vagy tudásfogalmai az érthetetlenségig idegenek tudatos Énetek számára. Ennélfogva tudatos rendetek ezen a magasabb rendű, körkörös tudáson alapul. Általában véve a psziché ugyanolyan azonnali, átfogó megértéssel rendelkezik a pszichológiai környezetről és eseményekről, mint amilyennel a testetek rendelkezik a fizikai eseményekről és körülményekről. Tehát a psziché tudatában van mind a benneteket személyesen érintő, mind a világméretű, átfogó pszichológiai időjárásnak. Cselekedeteitek olyan zökkenőmentesen mennek végbe, hogy nem veszitek észre a bennük rejlő rendet. Ha a világ egyik sarkában kitör egy vulkán, az végső soron bizonyos mértékben az egész világra hatással van. Egy érzelmi kitörés ugyanezt teszi egy másik szinten; elsősorban a közvetlen környezetét változtatja meg, de fodrozódásai kihatnak az egész világméretű pszichológiai környezetre is. Tehát a psziché valóságképe ugyanolyan felfoghatatlan lenne a tudatos elme számára, mivel hagyományos tudatosságotoknak intenzíven az egyediségre kell fókuszálnia. Mindazonáltal álmaitok révén egy-egy pillanatra gyakran betekintést nyerhettek a psziché valóságképébe. (Hosszas szünet 22:51-kor.) Tudatára ébredtek a lehetőségeknek, olyan cselekedetek formájában, amelyeknek látszólag semmi kapcsolatuk nincs a saját cselekedeteitekkel, azonban mégis kapcsolatban állnak egymással a kölcsönhatások azon nagyobb rendszerében, amelyet általában nem fogtok fel. Új bekezdés. Amikor kisdedből felnőtté serdültök, nem csak magasabbak lesztek: minden tekintetben növekedtek, súlyosabbá és testesebbé váltok. Az események bizonyos szempontból hasonlóképpen „növekednek", és ez a növekedés belülről kifelé irányul, akárcsak a ti esetetekben. Álmaitok során közelebb vagytok azokhoz a helyekhez, ahol az események születnek. A ti fogalmaitok szerint az események a jövőből származnak, és kialakítják a múltat, és a születéseteknek, illetve

a halálotoknak tartott esemény között létező kreatív feszültség miatt válnak elevenné. Tartsatok szünetet. (22:57-től 23:12-ig szünet.) Mondatokat alkottok nyelvetek ábécéjének betűiből. Kimondjátok vagy leírjátok ezeket, és kommunikáltok a segítségükkel. Hasonlóképpen az eseményeket is tekinthetjük az érzékszervek ábécéjéből összeállított pszichológiai mondatoknak - megtapasztalt mondatoknak, amelyek nem leírt szavakból állnak, hanem élő dolgok; nem egy történelemkönyv oldalain szerepelnek, hanem maguk alakítják a történelmet. Azt mondtam, hogy bizonyos mértékben a nyelvetek programozza a tapasztalásotokat. Az érzékszerveknek is létezik egy nyelve, amely biológiai érzékelést, tapasztalást és kommunikációt biztosít számotokra. Ez alakítja ki az általatok érzékelt események természetét. Ez állítja össze az élményeket, hogy képesek legyetek érzékelni azokat. Minden írott vagy beszélt nyelveteknek ezen a biológiai ábécén kell alapulnia. Ez sokkal nagyobb szabadságot biztosít számotokra, mint bármely írott vagy beszélt nyelv. A „kordella" szót használom, hogy kifejezzem a forrást, amelyből az ilyen nyelvek erednek. Természetesen rengeteg összefüggés van a nyelvetek és a testetek között. Beszélt nyelvetek a légzésetektől függ, és még az írott nyelv is függ attól a gyorsaságtól, amellyel az üzenetek végigfutnak az idegeken. Tehát a biológiai kordelláknak kell a fizikai nyelvek forrásainak lenniük, de maguk a kordellák is a psziché nagyobb tudásából származnak, mivel az alakítja ki a kezdeti fizikai mechanizmusokat. Az álmok képezik a psziché nyelvét, az álmok során az emberi természet alámerül az időben és kibukkan abból. Az álmok során vannak érzékszervi élményeitek. Rohantok, habár az ágyban fekszetek. Kiabáltok, bár egyetlen szó sem hagyja el ajkatokat. Továbbra is rendelkeztek a hús nyelvével, és ez a nyelv mégis csak korlátozott mértékben kapcsolódik a test mechanizmusaihoz. Eseményekkel van dolgotok, amelyek mégsem a hálószobában történnek, és nem is szükségszerűen bármely olyan helyen, amelyet az ébrenlét során fellelhetnétek. (Hangosabban.) Vége a diktálásnak - és vége az ülésnek is. Szép jó estét kívánok mindkettőtöknek.

(— Köszönjük szépen, Seth.) (23:26. Jane azt mondta, szerinte Seth-nek rengeteg közölnivalója volt a mai ülésen, és miután mindet elmondta, befejezte a munkát.)

784. ÜLÉS, 1976. JÚLIUS 19., HÉTFŐ, 21:23 (Seth újra a Cézanne-könyv előszavának szentelte az ülés első részét. Jane buzgón gépelte a kézirat végső formáját. Ami engem illet, én továbbra is Az „ismeretlen" valósághoz írt jegyzeteimmel birkóztam. 22:15-tól 22:30-ig szünetet tartottunk. Majd:) A mi könyvünk következik. Az információk olyan arányban és olyan mennyiségben áramlanak keresztül a világegyetemen, hogy csak egy kis hányadukat vagytok képesek feldolgozni. Fizikai érzékszerveitek szinte egyfajta biológiai ábécéként működnek, lehetővé téve számotokra, hogy rendszerezzetek és érzékeljetek bizonyos típusú információkat, amelyekből világotok eseményeit és valóságotok körvonalait alakítjátok ki. Tudatos tudásotok egy láthatatlan, kimondatlan, pszichológiai és fizikai nyelven nyugszik, amely a tudatos élet belső kommunikációinak és felismert történéseinek belső támaszát nyújtja. Ezek a belső nyelvek kordellákként épülnek be. A kordellák azok a pszichikus szervezeti egységek, amelyekből aztán az összes ábécé megszületett. Az ábécék magukban foglalják a kordellákat, de azok nincsenek bennük jelen nagyobb mértékben, mint ahogy például az angol nyelv tartalmazhatja az orosz, a francia vagy a kínai nyelvet, illetve ezen nyelvek bármilyen kombinációit. Ha megpróbáltok angolul beszélni, nem beszélhettek ezzel egy időben kínaiul is. Az egyik eleve kizárja a másikat, még ha az magában is hordozza annak létezését, mivel valamilyen mértékben minden nyelv azonos tőről fakad. Bizonyos értelemben az események olyanok, mint a nyelvek kimondott elemei, azonban nem csak kimondatnak, hanem élő formában hangzanak el. Azon az érzékszervi ábécén alapulnak, amely maga is a nem-érzékszervi kordellákból származik. A mondatok szavakból, a beszéd elemeiből, igékből, melléknevekből, alanyokból és állítmányokból, magánhangzókból és szótagokból épülnek fel, és mögöttük ott van az az egész struktúra, amely alapvetően lehetővé teszi

számotokra, hogy beszéljetek és olvassatok. Az események is hasonlóképpen épülnek fel. Ti alakítjátok és rendszerezitek a mondatokat, mégis egyfajta megszokás alapján beszéltek, anélkül hogy valójában értenétek a beszéd során lezajló folyamatokat, így hát ezen tevékenységnek csak a felszínét ismeritek. Ugyanígy alakítjátok ki az eseményeket, gyakran anélkül, hogy ennek tudatában lennétek. Úgy tűnik, az események csak megtörténnek, mint ahogy úgy tűnik, hogy a szavak is csak kimondatnak. Az iskolában megtanítottak benneteket, hogyan szerkesszetek mondatokat, elődeitektől pedig megtanultatok beszélni. Ám már a születésetek előtt részt vesztek az eseményalkotó folyamatban. A psziché ugyanúgy eseményeket hoz létre, ahogyan az óceán hullámokat képez - azzal a különbséggel, hogy az óceán hullámai csak a víz felszínére korlátozódnak, és csupán a partig tartanak, míg a psziché eseményei azonnal lefordítódnak, és kiáramlanak fajotok pszichológiai valóságába. Ébrenléti életetek során úgymond a befejezett eseménnyel találkoztok. Az ébrenléti tudatosság színterén tapasztaljátok meg az eseményeket. Az álomállapot során, illetve a tudatosság egyéb szintjein sokkal közvetlenebb módon van dolgotok az események kialakulásával. Általában épp olyan kevéssé vagytok tudatában ennek a folyamatnak, mint mondatformálásotok mikéntjének, amely látszólag teljesen automatikusan megy végbe. (22:56) A psziché, mivel a fizikai valóság felé fordul, az események teremtője, és azokon keresztül tapasztalja meg a saját valóságát, mint ahogy ti a saját beszédeteken keresztül halljátok a hangotokat. Tehát az álmok során részesei vagytok annak a belső folyamatnak, amely által a fizikai események kialakulnak. A tettek azon pszichológiai alkotóelemeivel van dolgotok, amelyeket ébren a mindennapjaitok tetteit eredményező, egymásra következő testi „nyelvvé" alakítotok. Az általatok hivatalosnak elismert eseményeknek van egy időben egységes természete, amely eleve kizárja azok lehetséges változatait, amelyekből származnak - azokat a változatokat, amelyek bizonyos mértékben megjelennek az álomállapot során. Ismétlem, ha magyarul kimondjátok azt a mondatot, hogy „itt vagyok", nem mondhatjátok ki ezzel egy időben annak kínai megfelelőjét is. Ami azt illeti, tetteitek szerkezetében azt választjátok, hogy inkább az egyik eseményt „mondjátok ki", mint a másikat. Azonban természetesen az, ahogyan az eseményeket kialakítjátok, nem pusztán az egyedi pszichológiai sajátosságaitokon alapul, hanem elsősorban a hús testi ábécéje miatt lehetséges.

(Hosszas szünet.) Nos, mint ahogy bármely emberi lény számára lehetséges az, hogy több nyelven beszéljen, ugyanígy lehetséges számotokra az is, hogy az általában használtaktól eltérő módokon állítsátok össze a fizikai adatokat. Tehát a test képes arra, hogy a valóság eltérő nyelveit állítsa össze. Például a hagyományos értelemben a testetek egy időben csak egy helyen lehet, és azt, hogy hogyan tapasztaljátok meg az eseményeket, nagymértékben meghatározza ez a helyzet. Mégis vannak olyan biológiai mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik számotokra, hogy kiküldjétek testetek változatait vagy mintáit elsődleges helyzetén kívülre, és ezekről a helyekről is érzékeljetek információt. Alvás közben és az álomállapotok során gyakran megteszitek ezt, összevetve az újonnan érzékelt adatokat a hagyományos érzékszervi információkkal, és minden kétség nélkül rendszerezve azt. Ami azt illeti, hagyományos érzékszervi érzékelésetek pontossága ezen a belső rugalmasságon nyugszik, oly széles alapot nyújtva számotokra, amelyből biztonságos fókuszotokat kialakíthatjátok. (Hosszas szünet.) Tehát az események úgy keletkeznek, mint a kimondott szavak, s részei lesznek tudomásotoknak. Ti beszéltek, mégis, ki az, aki beszél? És mi történik a legrövidebb mondataitokban? A hangszálaitokban, a tüdőtökben és az ajkatokban lévő atomok és molekulák egyetlen szavát sem értik annak a nyelvnek, amelyet általuk vagytok képesek oly folyékonyan beszélni. Azonban az együttműködésük és a tudomásuk nélkül mégsem hangozhatna el egyetlen szó sem. (23:15) Mégis, ezen névtelen atomok és molekulák mindegyike együttműködik abban a hatalmas és számotokra felfoghatatlan vállalkozásban, amely a beszédeteket lehetségessé teszi. Eseményvalóságotok a tevékenységek olyan kordellájából épül fel, amelyben minden egyes kimondott szónak a legöregebb őskori maradványok emlékezetét is meghaladó történelme van az idő krónikáiban. A ti tapasztalásaitok szemszögéből mondom ezt, mivel minden egyes, a ti jelenetekben kimondott szóban felidézitek az elmúlt időt, vagy létezésre ösztönzitek azt, így annak valósága egyidejűleg létezik a ti valóságotokkal. Az álmok során még a múlt is jelen idejű. Az események mindenütt kialakulófélben vannak. A múltat éppúgy megteremtitek és újrateremtitek, mint a jövőt. Kiválasztotok néhányat ezekből a tapasztalatokból, és azokat tekintitek a megszokott ébrenléti valóság eseményeinek. Nem fáradt a kezed?

(- Nem. 23:22) Habár egyszerre csak egy mondatot vagytok képesek kimondani, és csak egy adott nyelven, és habár ebből a mondatból egyszerre csupán egyetlen magánhangzó vagy szótag hangzik el, az adott mondat mégis egyfajta körkörös tudás vagy tapasztalás eredménye, amelyben egyszerre ismert a mondat kezdete és vége. Ha a mondat végét nem ismernétek, nem lennétek képesek ilyen könnyedén belekezdeni. Hasonlóképpen: az időben előforduló, megtapasztalt események is egy körkörös történéstől függnek, amelyben egybefonódik a kezdet és a vég, amely csakis egymás mellett, egyidejűleg létezik. Vége a diktálásnak - néhány személyes megjegyzés következik. Tartsatok előtte rövid szünetet, ha gondoljátok. (— Rendben. 23:28-tól szünetet tartottunk. Seth 23:35-kor tért vissza, és átadott némi anyagot Jane-nek, majd az ülés 24 óra 13 perckor véget ért.)

785. ÜLÉS, 1976. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ, 21:32 (Az elmúlt napokban nagyszerű volt az idő. Az ülések során nyitva hagytuk házunk első és hátsó ajtaját is, így a hegyekből érkező hűvös szellő átjárhatta az épületet. Mindezidáig senki sem zavart meg bennünket ilyenkor, habár egyre több és több látogató érkezett hozzánk. Bár szeretünk emberekkel találkozni, valamelyest mégis aggódtunk, hiszen ezek a látogatások felborították az időbeosztásunkat. Egy szórakoztató adalék: még ha Jane-t zavarta is a hőség egy-egy estén, Seth-et ez soha nem befolyásolta. Amikor transzban van, Jane olyan „hűvös, akár egy jégcsap" - egészen addig, amíg szünetet nem tartunk, amikor is ugyanúgy meg kell küzdenie a hőséggel, mint bármelyikünknek.) Tehát: jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok, a mi könyvünket. Tudatos szinten nem tudjátok az összes, egyéb szinteken rendelkezésetekre álló információt kezelni - azokat az információkat, amelyektől alapvetően függ a fizikai túlélésetek is. Tehát a nyelv bizonyos mértékben egyfajta szűrőként működik, amely lehetővé teszi

számotokra, hogy kommunikáljatok bizonyos adatokat, míg másfajta adatokat hatékonyan kizár. Amikor kimondtok egy mondatot, nem álltok le sorra venni az összes nyelvtani szabályt. Nem ábrázoljátok gondolatban az adott mondatot. Egyszerűen csak többé-kevésbé automatikusan kimondjátok azt. Ez mind mentálisan, mind fizikai értelemben a legtökéletesebb pontosságot eredményezi. Amikor megtapasztaltok egy adott eseményt, általában nem torpantok meg sem azért, hogy sorra vegyétek az érzékelés szabályait, sem azért, hogy eltűnődjetek, mik is ezek a szabályok. Egyszerűen csak érzékeltek és megtapasztaltok. Mindazonáltal ezen megtapasztalt események szintén egyfajta szűrési eljárás eredményei. Fókuszukat, ragyogásukat és fizikai érvényességüket egyéb, látszólag nem érzékelt események által nyerik el. Az álomállapot során közvetlenül az események „belső nyelvtanával" van dolgotok. Álmaitokban fellelitek a kimondatlan mondatokat és a fizikailag meg nem tapasztalt tetteket. Ilyenkor sokkal nyilvánvalóbb az események belső működésének váza. A cselekedetek még nem alakultak ki teljesen. Ragyogóan kirajzolódnak ébrenléti állapototok pszichológiai viselkedésének mechanizmusai. Ezt az állapotot a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben felfedezhetitek és hasznosíthatjátok, és így is kell tennetek. Azonban mindig lesz egy fátyol ébrenléti és alvó tudatosságotok között, mivel amíg fizikai formában léteztek, az ébren lévő elme mindig csak adott mennyiségű információval lesz képes foglalkozni. Egyszerűen elfelejti azt, amit nem tud tárolni. Álmaitok hatással vannak sejti valóságotokra, pontosan úgy, mint ahogy ez a valóság nagymértékben felelős azért a tényért, hogy egyáltalán álmodtok, a ti fogalmaitok szerint. Az álmok a sejtek szintjére hangolt tudatosság természetes „termékei". Ahogy a tűz fényt bocsát ki, a sejtszintű tudatosság álmokat bocsát ki. Az ilyen tudatosság olyan létállapot, amelyben annak valósága több energiát és erőt hoz létre, mint amennyit a fizikai valósággal történő nagyszerű találkozása során fizikailag ki tud fejezni. A létezésének minden egyes pillanata által teremtett „szikrák" további tapasztalásokat, érzékeléseket okoznak, amelyek nem felelnek meg a jelen ismert pillanatának - mivel a ti fogalmaitok szerint ez a jelen már a múltba enyészett. (21:53) Mindazonáltal ezek az események és reakciók tovább működnek, különösen az álomállapot során, ahol nem érintkeznek olyan közvetlenül a teljes fizikai tapasztalással, mint ahogy az ébrenléti események. Tehát az összes ilyen párhuzamos vagy alternatív

tapasztalást felhasználjátok, hogy megalkossátok az általatok felismert fizikai eseményeket. Ismétlem, pontosan mondjátok ki a mondatokat, azok vége könnyedén megszületik, bár amikor bele-kezdtek egy mondatba, talán még nem tudjátok tudatosan, mit fogtok mondani. Azonban bizonyos részetek egyidejűleg ismeri az adott mondat kezdetét és végét is. Álmaitok során ugyanígy ismeritek az események kezdetét és végét. Bármely cselekedetetek kapcsolatban áll életetek összes többi eseményével, a születésetektől egészen a halálotokig. Tehát úgy tűnik számotokra, hogy mivel egy adott időben egy adott mondatot mondtok ki, és nem annak tíz egyéb lehetséges változatát, a kimondott mondat a „helyes". Az egyéb lehetséges nyelvtani, időbeli vagy ragozási változatokat tökéletesen figyelmen kívül hagyjátok. Mégis, öntudatlanul talán az összes változatot kipróbáljátok és elvetitek, még ha nem is emlékeztek az ilyen tapasztalásokra. Tehát még a mondatok megalkotása során is lehetőségekkel dolgoztok, és bizonyos mértékben a testetek úgymond utánozza az összes ki nem mondott mondat esetén végbemenő különböző izomválaszokat. Még ha ilyen tiszta, tudatos nemtörődömséggel mondjátok is ki a mondataitokat, akkor is hoztok belső döntéseket, mivel beszéd közben öntudatlanul összehasonlítjátok a kommunikációtokat a rajtatok kívül történő eseményekkel. Tehát, habár életetek összes eseménye összefüggésben van az összes többi, a születésetektől a halálotokig lezajló eseménnyel, ez nem azt jelenti, hogy halálotoknak eleve elrendelten egy adott időpontban kell bekövetkeznie. Ahogy akár egy mondat közepén is megváltoztathatjátok a mondanivalótokat, akár anélkül is, hogy annak tudatában lennétek, éppúgy életetek során is lehetőségekkel dolgoztok. Ti vagytok az az Én, amely a mondatot mondja, és ti vagytok az az Én, amely az életet éli. Többek vagytok a kimondott mondatnál, és többek vagytok az általatok élt életnél is. Nem emlékezhettek az összes mondatra, amelyet a mai nap folyamán kimondtatok. Talán van egy átfogó képetek arról, hogy mit mondtatok. Bizonyosan úgy tűnik számotokra, hogy egy adott időben egy adott mondatot mondtatok, nem pedig egy másikat. Úgy tűnik, a tanúk alátámaszthatják ezen feltevéseteket. Minden bizonnyal úgy tűnik, hogy az ébrenlét során történő események sokkal állandóbbak és megbízhatóbbak, mint az álombéliek. Tartsatok szünetet.

(22:12-től 22:32-ig szünet.) Az ébrenléti események gyorsan történnek meg, és gyorsan is enyésznek el. Az érzékszervek teljes közreműködésével tapasztaljátok meg őket, de annyira beléjük vagytok bonyolódva, hogy feladjátok ugyanezen események nagyobb dimenzióit, amelyek az érzékszervek aktív közreműködésének szintje mögött léteznek. Az álmok során a megtapasztalt eseményekre készültök fel, nem csak a legapróbb részletekben, hanem a világ színpadának nagyobb összefüggéseiben is. Az események illeszkednek egymáshoz, olyan összetartozó egészt alakítva ki, amely a cselekedetek teljes skáláját nyújtja számotokra. Például a világ „jövőbeli" történelme most alakul ki, amikor az álomállapot során minden egyén az egyéni élet lehetséges eseményeivel dolgozik. Mindamellett az egyéni élet öntudatlanul érzékelt társadalmi, politikai és gazdasági összefüggésekben létezik. Amikor egy személy különféle lehetséges eseményeket alkot meg az álomállapot során, ezt egy nagyobb összefüggésben is teszi, amelyben ismert számára a világ lehetséges állapota. Itt az események egy, a fizikai, technikai kommunikációs rendszereiteknél sokkal hatékonyabb pszichikus hálózaton keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ez a hálózat felhasználja a valóság kódjait. A tudást elektromágneses mintákban kapjátok és továbbítjátok, és egy-egy minta sokkal több információegységet képes hordozni, mint bármely technikai berendezésetek. Testetek minden egyes sejtje szerepet játszik az ilyen jelek fogadásában és továbbításában. Bizonyos dekódolás is végbemegy ezen a szinten, úgyhogy fizikai értelemben szólva minden információ a megfelelő helyre kerül. Sok információ el sem jut az agyhoz (mindazonáltal az elme tudatában van ezeknek). Az ember pszichikai-fizikai szerkezete minden pillanatban rendelkezik az összes olyan esemény megfelelő információinak teljes, naprakész képével, amelyek bármely formában hatással lehetnek a szervezetre. Minden egyes esemény ezen rendelkezésre álló információk segítségével zajlik le. Az álomállapot során az ilyen adatok pszeudofizikai képekké alakulnak át - az esetlegesen bekövetkező események tükröződéseivé, a lehetséges jövők előrejelzéseivé. Ezen képek felvillannak a tudatosság előtt, amely átmenetileg inkább a valóság belső, semmint külső színterére fókuszál. Nos, ezek a képek nem csak az elme számára játszódnak le, hanem a test számára is. Ismétlem: alvás közben minden egyes sejt mérlegeli, hogy a különböző lehetséges események milyen hatással lennének a

saját valóságára. Számításokat végez, hogy előre meghatározza a test reakcióit, és mérlegeli az előnyöket és a hátrányokat. A test a legaprólékosabb módon részt vesz az álmodásban. Maguk az atomok és a molekulák olyan tudatossággal rendelkeznek, amelyet képtelenek vagytok elemezni, mivel a ti tevékenységi körötök olyannyira eltér az övéktől. Mindazonáltal ez a tevékenység egy kodifikált elektromágneses sajátosságokkal bíró információgyűjtő eljárás. Ismétlem: az atomok, a molekulák és az összes bennük lévő, látszólag kisebb „részecske" egy-egy információhordozó folyamat, és ezek határozzák meg az események természetéről alkotott teljes értelmezéseteket. A sejtek szintjén egyeztetett tudatosság álmokat alkot. A molekulákon alapuló tudatosság fizikai valóságot és annak megfelelő eseményeket hoz létre. Tartsatok szünetet. (23:00-tól 23:20-ig szünet.) A gondolkodás szintén a sejtek szintjén összehangolt tudatosságon nyugszik. A gondolatoknak időre van szükségük, és a sejtek összetételénél fogva léteznek. A nem a sejtek szerkezetére koncentrált tudatosságnak egyfajta közvetlen megismeréshez van köze, egy sokkal körkörösebb természetű megértéshez. A közvetlen megismeréssel kapcsolatos legközelebbi tapasztalásaitokat a kreatív tettek képviselik. Mivel - legyetek akár élők, akár halottak - tudatosságotok fizikai értelemben gondol magára, ezért a számotokra ismerős gondolati mintákat használjátok fel. Tudatosságotok a sejtek szintjén össze van hangolva az élettel, amelyben saját valóságát a testi apparátust kialakító sejtszintű funkció segítségével tapasztalja meg. Azonban a psziché nagyobb ennél a fizikailag összehangolt tudatosságnál. Ez az a nagyobb összefüggés, amelyben léteztek. Össze van fonódva saját valóságotokkal. Azon alkalmakkor, amikor időlegesen képesek vagytok megváltoztatni a fókuszotokat, szerepet kapnak a psziché nagyobb tapasztalásai. Legalábbis képesek vagytok saját létezéseteket annak sejti irányultságától elkülönítve észlelni. Ez a tapasztalás mindazonáltal körkörös, és ennélfogva roppant nehéz szavakba önteni vagy a megszokott információs mintáitokba rendezni azt.

(23:32. Itt véget ért a könyv anyagának diktálása. Seth átadott néhány oldalnyi egyéb anyagot Jane-nek és nekem, és 23 óra 45 perckor befejezte az ülést.) 786. ÜLÉS, 1976. AUGUSZTUS 16., HÉTFŐ, 21:19 (Csodálatosan kellemes este volt. Kissé fáradtak voltunk, bár igaz, hogy az elmúlt héten nem tartottunk üléseket. A nyár folyamán találkoztunk különböző, a munkánk iránt komoly érdeklődést tanúsító szakemberekkel, és ez sok időt és figyelmet vett igénybe. Természetesen mindkettőnket nagyon érdekelnek a különböző művészeti- és tudományágak, illetve a humán témakörök, ezért mindig örömmel látjuk az ilyen látogatókat — bár néha bármilyen új kapcsolat „elvesz" valamit az embertől. Akárhogy is, kissé törődöttnek éreztük magunkat, és úgy döntöttünk, egy időre elég személyes találkozóban volt részünk. Mégis, paradox módon, Seth éppoly energikusnak tűnt, mint mindig:) Jó estét - diktálom a könyvünket. (—Jó estét, Seth.) Elismeritek, hogy a Földnek van atmoszférája. Korlátozott űrutazásaitok során bizonyosra veszitek, hogy más helyeken a bolygótokon megtapasztaltaktól eltérő körülményekkel fogtok találkozni. Számításba vesztek bizonyos eltéréseket, így az űrhajósok előre tudják, hogy fel kell készülniük például a súlytalanságra. Az űrről és az anyagról alkotott elképzeléseiteket és tapasztalataitokat mindazonáltal saját érzékszerveitek határozzák meg. Ami számotokra anyag, az lehet, hogy „űr" a tieitektől tökéletesen eltérő érzékszervekkel rendelkező lények számára. Tudatos elmétek, ahogy ti értelmezitek azt, egy, a körülményekkel fizikai alapon foglalkozó „pszichológiai szerkezet". Az érzékszervi adatokat úgymond többé-kevésbé előrecsomagoltan kapjátok. A psziché nagyobb belső valósága mindazonáltal éppolyan terjedelmes, mint amilyennek a világűr tűnik számotokra. Amikor ezekről a nagyobb területekről információ „érkezik" tudatos elmétekbe, az megváltozik, miközben keresztülutazik a pszichológiai atmoszféra különböző szintjein, mig végül képek és gondolatok sorozataként berobban az elmétekbe. Pont. Folyamatosan efféle „idegen hatások" bombáznak benneteket. Megszokott ébrenléti állapototok során tudatosságotok fókusza el-

feledteti veletek ezeket a dolgokat. Például mindenütt hullócsillagok bukfenceznek keresztül az éjszakai égbolton, bár csak néhányukat látjátok. Fontos, hogy napközben egyfajta szűrési folyamat menjen végbe bennetek, hogy képesek legyetek szabatosan cselekedni. Azonban ez a szabatosság a pszichológiai valóságotokkal érintkezésbe lépő, határtalan mennyiségű információn alapul. Tehát ezek az adatok képezik azt a nyersanyagot, amelyből a fizikai eseményeitek kialakulnak. Az álomállapot során, miközben testetek többé-kevésbé biztonságban és nyugalomban van, és nincs szükség arra, hogy szabatos cselekedeteket hajtsatok végre, ezek a pszichológiai hatások nyilvánvalóbbá válnak. Sok álmotok olyan, mint egy üstökös farka: valós életük már véget ért, és eltűnésük villanását látjátok, amint behatolnak mentális atmoszférátokba, és álomképek szikráivá robbannak szét. Tehát átalakulnak, miközben átutaznak pszichológiai atmoszférátokon. Nem vagytok képesek saját állapotukban érzékelni őket - és ők sem képesek fenntartani eredeti állapotukat, miközben belemerülnek a psziché távoli tartományaiba. Mintákba rendezőnek, természetes módon az elmétek körvonalainak megfelelő álomtartalommá formálva önmagukat. Az álmok ennek eredményeképpen létrejövő szerkezete csakis a ti egyedi valóságotokhoz illik: miközben ez a betolakodó anyag alázuhan vagy elmozdul saját pszichológiai atmoszférátok szintjeiben, átalakítják az ott uralkodó körülmények. Az esőcseppek mintái egy pocsolyában bizonyos törvényeket követnek, amelyeket a talaj felszíne, az időjárás, az eső és a felhők természete, a magasság, amelyből az esőcsepp aláhullik, valamint a világ közeli és távoli részeinek körülményei határoznak meg. Ha képesek lennétek tökéletesen megérteni mindezen dolgokat, egy egyszerű pocsolyába pillantva meg tudnátok mondani az egész bolygó múltbéli és jelenlegi időjárási körülményeit, és előre látnátok a viharokat és a vulkánkitöréseket. Természetesen erre nem vagytok képesek, ám a lehetőség adott. (21:44) Az álmok pszichológiai tócsákat formálnak. Pszichológiai valóságotok mintáit követik. Örökké mozgásban lévő, fodrozódó pszichikus mintákat hoznak létre az elmétekben. Az udvarotokba hulló langyos, puha és tiszta eső valahol magasan a házatok felett talán jégeső volt, de megváltoztatta a formáját, miközben lehullott - újra csak a környezeti feltételeknek megfelelően. Ugyanezt teszik ezek az „idegen hatások" is, és az álmok olyanok, mint az esőcseppek, mivel „magasabb" szinteken valójában talán teljesen más formájuk volt.

A Földön léteznek patakok, dombok, hegyek és völgyek, hatalmas földrészek, kis szigetek, és az eső ezek körvonalaihoz igazodik. Gondolataitok, álmaitok, szándékaitok, érzelmeitek és érzéseitek - ezek elmétek természetes jellemzői, így a mentális világotokkal érintkezésbe lépő információ is ezek körvonalaihoz igazodik. Ha van egy patak a kertetekben, az mindig összegyűjti a lehulló esőt. Hiedelmeitek olyanok, akár a vízgyűjtő területek - nyitott medencék -, és arra használjátok őket, hogy összegyűjtsétek az információkat. A behatoló adatok gyakran hullanak az ilyen tárolókba, és természetesen felveszik azok alakját. A valóságot többek között a hiedelmeitek segítségével szerkesztitek meg. Azonban ha túlszerkesztitek azt, végül egy formális mentális keretet kaptok - amelynek precíz kialakítása esetleg olyan mereven szerkesztett, hogy a növények és a virágok természetes aspektusa tökéletesen feledésbe merül benne. Így tehát még az álombéli információk is megszerkesztett mintákba tömörülnek. (Hosszas szünet.) Tudjátok, hogy a természeti világ folyamatosan változtatja a formáját. Ám a tárgyak bizonyos fizikai természetű törvényeket követnek tapasztalásaitokban, éppúgy, ahogy a földön lévő ibolyák sem változnak át egyszeriben kövekké. Ezek a körülmények azonban pusztán érzékelésetek tudatos szintjén léteznek. A psziché az események nagyobb dimenzióival foglalkozik, és maga az álomállapot olyan, akár egy laboratórium, ahol ébrenléti valóságotok kialakul. A fizikai Földet kozmikus sugarak bombázzák, és egyéb olyan jelenségek, amelyeket bár nem érzékeltek, mégis roppant fontosak a túlélésetek szempontjából. A pszichét hasonlóképpen a túlélésetek szempontjából fontos jelenségek bombázzák. Az álmok laboratóriumában ezek az információk feldolgozódnak, összegyűlnek, és végül álmokká alakulnak, amelyekre aztán vagy emlékeztek, vagy nem; álmokká, amelyek már maguk is egyéb eseményeknek az általatok elismert formába átalakult tolmácsolásai. Minden egyes álom, amelyre emlékeztek, tökéletesen jogos abban a formában, amelyben felidézitek, mivel az információk szándékaitok és céljaitok körvonalaihoz illeszkedő mintákba bomlanak le. De az ilyen álmok egyben más, fel nem idézett események jelképei is, tudatosan nem regisztrált „hullócsillagok", és jelzések arra nézvést, hogyan alakulnak ki a különböző környezetek. Tartsatok szünetet. (22:10-től 22:25-ig szünet.)

Bizonyos értelemben az álombéli valóság közelebb áll az események valódi természetéhez, mint azt a fizikai eseményekkel való tapasztalataitok feltételezni engedik. Az álmok gyakran kaotikusnak tűnnek, mivel viszonyítási pontotok túl kicsi ahhoz, hogy tartalmazza az adott helyzet többletdimenzióit. Ismétlem: a természetben bizonyos értelemben sokkal körkörösebbek az események. Álmaitokban megtapasztalhatjátok a múltat vagy a jövőt. A fizikai események a ti fogalmaitok szerint valójában a jelenben alakulnak ki, a múlt és a jövő közti kölcsönhatás miatt, mivel a múlt és a jövő csak a ti érzékelésetekben különül el egymástól, a valóságban nem. Az álmok olyanok, mint egy gumiszalag csattanása, de nem azonosak magával a szalaggal. Olvastok újságokat, és állandó kommunikációban álltok fajotok egyéb tagjaival. A hírek befolyásolják a „jövőbeni" eseményeket. Az egyének és a kormányok is figyelembe veszik ezt a kommunikációt, amikor döntéseket hoznak. A hírek nem azonosak azokkal az eseményekkel, amelyekről szólnak, bár a maguk módján a hírek is események. Az írott hírek valójában jelképek csoportjaiból állnak. Az olvasás segítségével megtanuljátok, hogyan értelmezzétek ezeket. Ha a tévében nézitek a híreket, átfogóbb képet kaptok az adott eseményekről. Ám ha háborút láttok a híradóban, akkor sem az embereket látjátok meghalni. A képek az embereket jelképezik, de nem azonosak velük. A jelképek hordozzák az üzenetet, de nem azonosak az általuk leírt eseményekkel. Néhány álmotok olyan, mint az újságokban szereplő történetek: a psziché más részeiben lezajló eseményekről tájékoztat titeket. Más álmok olyanok, mint a televízióban látott hírek: talán több információt hordoznak az adott eseményről, de továbbra sem tartalmazzák azt. Mindazonáltal pszichológiailag és fizikailag folyamatosan álomjelentéseket adtok közre egy állandó belső kommunikáció során. Ezen a szinten az egyéni álmok segítenek kialakítani a tömeges valóságot, mégis bizonyos mértékben abból származnak, ugyanúgy, ahogy a helyi időjárási körülmények is hozzájárulnak a világ időjárásához, miközben abból alakulnak ki. (Hosszas szünet 22:44-kor.) A ti Földetek a fizikai univerzum öszszefüggésében létezik. Ti magatok a pszichétek összefüggésében léteztek. Az általatok valódinak elfogadott események az összes többi, a pszichétekben lezajló eseménytől függnek, éppúgy, ahogy a Föld létezése is a fizikai univerzum egyéb aspektusaitól függ.

Az események, ahogy ti értelmezitek őket, pusztán multidimenzionális tevékenységeknek az időbe és a térbe történő behatolásai. Az események álmaitok tükröződései éppúgy, ahogy álmaitok az általatok ismert eseményeket tükrözik; azokat, amelyeket megtapasztaltok, és azokat, amelyeket valamilyen módon előre megéreztek. Tehát bizonyos értelemben - anélkül, hogy tagadnám tapasztalásotok hatalmas érvényességét - az események, ahogyan ti ismeritek azokat, nem mások, mint egyéb események szilánkjai, amely eseményekben szintén fontos szerepet játszotok. Azonban az események belső multidimenzionális formája egy olyan szerkezetben jelentkezik, amelyet nem vagytok képesek rendszerezni, mivel általában nem fókuszáltok abba az irányba. Jobban szerettek a fizikailag befolyásolható eseményekkel foglalkozni. Az események fizikai befolyásolása valóban figyelemreméltó pszichológiai fogás, amelynek során a tudatosság és a figyelem túláradón és teljes odaadással fókuszálódik, értelmet adva a tevékenységek egy viszonylag szűk körének, és elevenné téve azt. Ismételem, nem az a célom, hogy tagadjam ezen tapasztalás érvényességét, hanem hogy rámutassak annak specializálódott természetére. Mindazonáltal természeténél fogva ez a precíz szakosodás és a tudatosságnak az időre és térre való hangolása nagymértékben eleve kizárja a valóságok kevésbé specializálódott megtapasztalásait. Az álmok néha látszólag félreérthetők és átláthatatlanok, mivel hiányzik belőlük az azonnali idő- és térbeli pszichológiai tevékenység. A ti szemszögetekből gyakorta úgy tűnik, hogy az álmok nem események, vagy hogy megtörténnek ugyan, de valójában mégsem történnek meg. A hagyományos idő- és térbeli csomópontok hiánya azt jelenti, hogy nem vagytok képesek úgy megosztani álmaitokat másokkal, ahogyan a hagyományos ébrenléti eseményeket. Emlékezni sem vagytok képesek az álmaitokra úgy, ahogy a hagyományos ébrenléti élményeitekre vagy legalábbis úgy tűnik számotokra. Gyakorlatilag tudatosan csak életetek bizonyos kiemelt eseményeire emlékeztek, és napjaitok átlagos részletei homályba vesznek, akárcsak az álmok. Természetesen rendelkeztek álomemlékezettel, bár ennek rendszerint nem vagytok tudatában. Ez egy, az események kialakulásával kapcsolatos jártasság. Ezt a jártasságot gyakoroljátok álmodás közben. Az események kialakítása már a születésetek előtt megkezdődik, és a még meg sem született gyermekek álmai gyakran összeolvadnak édesanyjukéval. A halál közelében lévő emberek álmaiban gyakran olyan álomszerkezetek jelennek meg, amelyek felkészítik őket jövőbeli létezésükre. Valójában a halál közeledtével az álmok roppant módon

felfokozódnak, mivel új lehetőségek merülnek fel - és ez a felfokozódás ösztönzi fizikailag az újbóli megszületést. Tartsatok szünetet. (23:07-től 23:34-ig szünet.) Ezen dolgok közül néhányat roppant nehéz elmagyarázni, mégis joggal mondhatjuk, hogy egyetlen eseménynek sincs kezdete és vége. Ez igaz az életre. Igaz az álmokra is. Az információ a ti fogalmaitok szerint nem gyakorlati jellegű, mivel tagadja a közvetlen tapasztalásaitokat. Mindazonáltal ha akarjátok, és szert tesztek bizonyos gyakorlatra, akkor képesek vagytok azt javasolni egy álom közepén, hogy az kiterjedjen annak nagyobb hányadaira is. Ekkor meg fogjátok tapasztalni, hogy az egyik álom a másikba van burkolva, vagy hogy egy időben több álom is jelen van - mindegyikben egy adott téma vagy lehetőség aspektusai bukkannak fel, bár a köztük lévő kapcsolat talán nem nyilvánvaló számotokra. Életetek minden egyes eseménye magában foglalja az összes többi eseményt. Hasonlóképpen minden egyes életben benne foglaltatik az összes többi. A valóság érzete „valódibb", mint az álmok során. Bizonyos mértékben tudatában lehettek az álmaitoknak -azaz tudatában lehettek az álmodásotoknak. Azt is lehetővé tehetitek, hogy „álmodó Énetek" nagyobb mértékben fejeződhessen ki az ébrenléti állapot során. Ezt bizonyos, a kreativitással szoros kapcsolatban lévő technikák segítségével valósíthatjátok meg. A kreativitás összekapcsolja az ébrenléti és az álombéli valóságot, és önmagában egy olyan kezdet, amelyben az ébrenléti és az álmodó Én elvegyül egymással, hogy mindkét valósághoz egyaránt tartozó szerkezeteket hozzon létre. Nem fogjátok megérteni, hogyan alakítjátok ki fizikai életetek eseményeit, ameddig nem értitek meg a kreativitás, az álmok, a játék és az ébrenléti óráitokat kialakító események közötti kapcsolatot. Bizonyos tekintetben az álmok egyfajta rendszerezett, öntudatlan játékok. Elmétek örömteli módon álmodik, játszik önmagával, használva a gyakorlati élet gondjait, és megszabadulva ezektől. Az álmok az elme szabad játékai. S ez a spontán tevékenység felkészülés is a gyakorlati események kialakítására. Bűvészkedhettek a lehetőségekkel is, kipróbálhatjátok őket anélkül, hogy ennek fizikai következményei lennének. Az elme a természetes hajlamát követi. Sokkal több energiája van, mint amennyit használni engedélyeztek, és azt nagyszerű „fantáziálásokban" szabadítja fel -

fantáziálásokban, amelyekből kiválasztjátok azokat a tényeket, amelyeket meg fogtok tapasztalni. Ugyanakkor az álmodás a legmagasabb rangú művészet, és ennek a művészetnek mindannyian mesterei vagytok. Vannak szerkesztett álmok, mint ahogy az ébrenléti életben is vannak szerkesztett játékok. Vannak tömeges álmok, amelyeket „rengetegen álmodnak". Vannak témák, tömeges és egyéni témák is, amelyek a szerkezet alapjaiul szolgálnak. Mégis mindent figyelembe véve, az elme spontán tevékenységeinek oka az, hogy elmétek élvezi saját tevékenységeit. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:55. Jane Seth-ként kézbesített még néhány oldalnyi anyagot saját magának, és az ülés 24 óra 8 perckor ért véget.)

9. A tiszta energia jellemzői, a psziché energetikája és az események születése 787. ÜLÉS, 1976. AUGUSZTUS 23., HÉTFŐ, 21:40 Jó estét. Diktálok. (—Jó estét, Seth.) A mi könyvünk. Új fejezet. A címe: „A tiszta energia jellemzői, a psziché energetikája és az események születése". Ha az emberek érdeklődést tanúsítnak az álmok természete iránt, általában vannak bizonyos előre gyártott kérdéseik, mint például: Mennyire valódiak az álombeli események? Mit jelentek az álmok? Hogyan befolyásolják a mindennapi életet? Minden ember tudatában van az álmok elképesztően bizalmas jellegének. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy bizonyos jelképek meglehetősen egyetemesek a tapasztalásotokban. Mindazonáltal egyes témák, habár nyilvánvalóan fontosak, nem érintik az álombeli tevékenységek mögött húzódó nagyobb eseményeket - és az események észlelése mögött rejtőző misztikus pszichológiai tevékenységeket. Az álmok természetesen elsősorban események. Jelentőségüket pontosan az ébrenléti eseményekkel való hasonlóságaik és eltéréseik adják.

Ezen kérdések mögött léteznek sokkal mélyebb szempontok is. Magához a kreativitáshoz van közük, és az energia sajátosságaihoz, amelyek nélkül semmilyen tevékenység nem lehetséges. A psziché alapvetően a tiszta energia egy adott formában történő megnyilvánulása. Roppant nehéz létezését a számotokra ismerős szerkezeten kívül szemlélni. Ti mindig a meghatározások és a terminológia bizonyos precizitását igénylitek. Ez a szókincs természetesen automatikusan megszerkeszti az információkat. A psziché az energia gestaltjainak halmaza. Hogy ezt megértsétek, fel kell ismernetek, hogy a tiszta energiának olyan átalakító, mintaformáló hajlamai vannak, hogy az mindig saját megnyilvánulásaiként jelentkezik. Saját „álcázásává" lesz. Lehet, hogy részecskéket alakít ki, mégis mindig önmaga marad, a részecskék létezésétől függetlenül. A legalapvetőbb fogalmak szerint, amelyek szinte értelmezhetetlenek a ti szókincsetekben, az energia nem megosztott. Nem lehetnek részei vagy adagjai, mivel nem olyan egység, mint például egy torta, amelyet fel lehet szeletelni, és szét lehet osztani. Azonban a célból, hogy beszélni tudjunk az energiáról, azt kell mondanunk, hogy a ti fogalmaitok szerint a legkisebb adagjai is - a tiszta energia legkisebb egységei is — tartalmazzák azt az erőt, amely saját maguk összes lehetséges változatának kialakítására ösztönzi őket. Ennélfogva a tiszta energia legkisebb egysége, amelynek a ti fogalmaitok szerint nincsen súlya, önmagában nincsen tömege, minden formájában saját természetében hordozza az anyag teremtésére irányuló hajlamot. Ebben az értelemben az energiáról nem beszélhetünk anélkül, hogy az fel ne vetné az Isten, avagy a Minden Létező Dolog természetére vonatkozó kérdést, mivel ezen kifejezések azonos jelentésűek. (22:02) Azt mondhatom, hogy a tiszta energia mindenütt tudatos önmagában, de pontosan maguk a szavak torzítják el valamelyest a mondanivalómat, mivel egy roppant nehezen leírható tudatosságról beszélek. A tiszta energia vagy annak bármilyen „adagja" magában foglalja az egyéniesedésre való hajlamot, azaz bármely adott adagban benne foglaltatik az összes egyénileg tudatos élet, ezek által teremtődik meg, és marad életben. A tiszta energiát nem lehet elpusztítani, és „minden egyes ponton" egyidejűleg teremtődik. Fizikai univerzumotok és törvényeitek csak kevés bizonyítékát adják ennek a fajta tevékenységnek, mivel ezen a szinten a bizonyítékok az idő vagy a

hanyatlás látszatát keltik. Saját pszichológiai tevékenységeitek a legközvetlenebb bizonyítékok, habár ti ezt nem ismeritek fel. A tiszta energiának nincsen kezdete és vége. A psziché, a ti pszichétek létezésének „minden egyes pontján" újonnan teremtődik meg. Ebben az értelemben, minden látszat ellenére, a fizikai univerzum nem valamiféle, az energiát szétszóró robbanás során jött létre, hanem minden egyes pontján teremtődik „minden egyes pillanatban". Tehát a psziché alapvető tapasztalása egy olyan tevékenységgel foglalkozik, amelyet nem vagytok képesek érzékelni, mégis ez a létezés felelős az általatok érzékelt eseményekért, és ennélfogva azon közeg szerepét tölti be, amelyben az ébrenléti és álombeli eseményeitek megtörténnek. Ebben az értelemben nem hasíthatjátok szét az eseményeiteket, hogy megtaláljátok a mögöttük lévő valóságot, mivel ez a valóság nem valamiféle ragasztó, amely összetartja az eseményeket, hanem láthatatlanul össze van fonódva saját pszichológiai lényetekkel. Vannak nyilvánvaló különbségek az általatok ébrenlétinek, illetve álombélinek tartott események között. Határozottan megkülönböztetitek ezeket egymástól, nagy erőfeszítéseket téve, hogy takarosan elkülönítettnek lássátok őket. A ti világotokban a hagyományos és a gyakorlati épelméjűség és a fizikai műveletek a megkülönböztetési képességetektől függnek, és csak azon eseményeket fogadjátok el valódinak, amelyekkel a többiek többé-kevésbé egyetértenek. Mindamellett az úgynevezett valós események radikálisan megváltoztak az évszázadok során. Valaha az istenek a Földön jártak, és az egekben és a tengerekben háborúskodtak egymással. Azokat az embereket, akik hittek az ilyen dolgokban, épeszűnek tartották - és azok is voltak, mivel az események elfogadott szerkezete nagyban különbözött a maitól. Történelmi értelemben az elfogadott események változó természete sokkal többet nyújt, mint mondjuk a civilizáció történelmét: a psziché örökké teremtő természetét tükrözi. (Rövid szünet 22:23-kor.) A fizikai létezés összes eleme bármely adott korban jelen van az álomállapotban. Gyakorlati értelemben fajotok az álomvalóság bizonyos részeit bizonyos korokban valós eseményekként fogadja el, és ezen sajátságos eseményekkel összefüggésben alakítja ki az adott kor civilizációját. Történelmi értelemben a korai ember megálmodta a repülőgépeket és az űrhajókat. Ami azt illeti, az ő természetes televíziójuk bizonyos szempontból jobban működött, mint a ti technikai készülékeitek, mivel mentális képeik lehetővé tették számukra, hogy érzékeljék a szomszédos területeken

vagy a Föld más részein történő eseményeket is. Ám nem nyomhattak meg egyszerűen egy gombot, hogy előidézzék ezt. A pszichológiai és biológiai mechanizmusok adottak voltak, lehetővé téve fajotoknak különösen a nehézségek vagy a veszély idején -, hogy tudjátok, milyen események veszélyeztethetik a túléléseteket. Azonban az álomállapot során, régen éppúgy, mint most, az ilyen események egyidejűek voltak, egyfajta modellekként szolgáltak, amelyekből fajotok aztán kiválasztotta a fizikai tapasztalását alkotó gyakorlati eseményeket. Tehát az álomállapot vizsgálata bizonyos mértékben betekintést enged számotokra a psziché természetébe. Bizonyos értelemben „előrecsomagoltak" vagytok. Mindig a pszichológiai valóság egy adott csomagját ismeritek el Énetekként. Azonban mindig új elemekkel bővítitek ezt a csomagot. Öntudatlanul belemerültök a tiszta energiába, és részei vagytok annak a célból, hogy atomjaitok és molekuláitok energiája és fizikai egyetemes szerkezetetek minden egyes pillanatban újra kiegészüljön. Pszichétek visszahúzódik önmagába, és Minden Létező Dologba, és „önmagán kívülre", az egyéniesedésetekbe, a tevékenységek olyan pszichológiai pulzálása során, amely összefüggésben van világotok elektronjainak viselkedésével. Az álom vagy az alvás során, amikor nem érintkeztek olyan közvetlenül a fizikai tevékenységekkel, lehetőségetek van arra, hogy az álmok tanulmányozása által többet tanuljatok meg a pszichéről - azon események tanulmányozása által, amelyek olyannyira hasonlítanak és olyannyira különböznek ébrenléti tapasztalásaitoktól. Tartsatok szünetet. (22:44-től 23:10-ig szünet.) Tehát: életetek minden lehetséges eseménye egyidejűleg létezik bizonyos, az álomállapothoz kapcsolódó szinteken. Mivel tevékenységeiteknek fizikailag illeniük kell egy tér-idő szerkezetbe, ezen lehetséges eseményeknek csak minimális hányada valósul meg fizikai formában. Azokat, amelyek megvalósulnak, nagyszerű ítélőképességgel választjátok ki, és az álmok egyfajta módszert kínálnak, hogy megállapítsátok bármely adott lehetséges tett kívánatosságát. A létezés ezen egyéb szintjein alapvetően nincsen különbség az ébrenléti és az álombéli események között. Tehát ily módon kreatívan szerkesztitek meg a tapasztalásotokat, és ebben a folyamatban az általatok tudatos elmének tartott dolog is szerepet kap. Azok az események, amelyeket

nem fogadtok el fizikaiakként, mindazonáltal szintén léteznek, és csatlakoznak saját rendszereikhez. Nem morzsolódnak le egyszerűen a tapasztalásotokról, hanem olyan események fókuszpontjaiul szolgálnak, amelyek közvetlenül nem érintenek benneteket, ám indirekt módon egy meghatározott pszichológiai hátteret alakítanak ki. Bizonyos mértékben ezek válnak a tapasztalás láthatatlan közegévé, amelyből sajátságos tevékenységeitek származnak, így hát a természetük benne foglaltatik az életetekben - és így életetek benne foglaltatik ezekben a rendszerekben. Ily mértékben az álmok az összefonódott lehetőségek színjátékaiként is szolgálnak, egyfajta ugródeszkaként a minden irányba áradó események számára. Bár egy álom minden egyes aspektusa személyes jelentőséggel bír, ugyanakkor saját változatotok is egy jelképre: hasonló fajta eseményt szimbolizál, de a valóságnak egy teljesen más szintjén. (Hosszas szünet.) Ha egy álom minden egyes aspektusát megszámoznátok, akkor minden egyes esemény önmagában egy teljesen eltérő számrendszert jelenítene meg. A felületi számok, vagy az ismerősek továbbra is az álomnak a saját világotokban történő értelmezésére szolgálnának. Ahogy egy nyilvánvaló fizikai univerzumban éltek, osztozva annak valóságában, ugyanúgy léteztek mindannyian egy sokkal hatalmasabb pszichés univerzumban is - pszichikus vagy pszichológiai entitások által körülvéve, fenntartva és azok részeiként, és ezen entitások (hosszas szünet) végtelenek a maguk sokféleségében. Legkisebb cselekedetetek is befolyásolja a valóságukat, mint ahogy az ő cselekedeteik is befolyásolják a ti valóságotokat. Az álomállapot során bizonyos mértékben tisztábban tudjátok érzékelni az ilyen entitásokat, mivel éjszaka a csillagok kézzelfoghatóbbakká válnak, fizikai értelemben szólva. A pszichológiai valóságokat nem lehet méret alapján összehasonlítani: egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál, mivel minden létezés érvényessége és ragyogása olyan egyedi, megszemélyesített valóságot hordoz, amely minden efféle szempontot elhomályosít. (23:35) Egy csillag élete és egy virág élete időtartamát, méretét és jellemzőit tekintve teljesen eltérő a ti fogalmaitok szerint, mégis mindkettő a tapasztalás olyan érvényességében létezik, amely végül értelmetlenné teszi az ilyen összehasonlításokat. Nem segít az sem, ha saját tudatosságotokat csillagszerű pszichológiai vagy pszichés tulajdonságokhoz hasonlítjátok. Mindazonáltal a tudatosság pszichológiai elevensége lehetővé tesz egy szavakba nem foglalható belső kommunikációt, egy összefonódott spirituális és biológiai nyelvet,

amely közvetlen módon alakítja át a tapasztalást. Következésképpen sok tapasztalásotok a nagyobb psziché egyéb szintjein végbemenő események egyfajta fordítása. Az események ott nem függnek az időtől. Másrészt viszont nektek az események időbeli változataival kell dolgoznotok. Az álmok elegáns szerkezetet biztosítanak számotokra, amely lehetővé teszi, hogy alkotóelemeire bontsátok az időtlen eseményeket, hogy azokat pontosan elhelyezzétek saját világotok összefüggéseiben. Ez az elhelyezés teljes egészében a lehetséges jövőbeni események belső ismeretétől függ, és jelen időtök lehetetlen teljesítmény lenne a „jövő" ezen öntudatlan ismerete nélkül. Az álmok gyakran a múlt, a jelen és a jövő szintézisei, ahol egy fő esemény működik fókuszpontként, és aköré gyűjtitek össze a „jelen" eseményeit. Tartsatok szünetet. (23:47. A következő kétoldalnyi anyag Jane-nek szólt. Az ülés 24 óra 21 perckor ért véget.)

788. ÜLÉS, 1976. SZEPTEMBER 6., HÉTFŐ, 21:27 (Jane most fejezte be a Paul Cézanne világképe végső változatának gépelését, én pedig készen állok rá, hogy nekilássak legépelni Az „ismeretlen" valóság második kötetének végső változatát. Amint azt könyvének bevezetőjében kifejtem, úgy döntöttünk, hogy Seth-nek ezt a roppant hosszú kéziratát két kötetben fogjuk kiadni. Így olvasóink hozzájuthatnak körülbelül az anyag feléhez, míg én a még hosszabb második köteten dolgozom, hogy az is kiadásra kerülhessen. Jókora meglepetésemre — mivel a gépelés nem tartozik éppen a kedvenc elfoglaltságai közé — Jane bejelentette, hogy segít nekem az első kötet legépelésében, így napjaink legnagyobb részét mindketten az írógépünk előtt töltöttük. Ezzel egyidejűleg Seth tovább haladt ezzel a könyvvel. Jane viccesen megjegyezte, hogy azt kívánja, bárcsak Seth is tudna gépelni.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Diktálok: az eseményeknek alapvetően semmi közük sincsen az általatok ok-okozati rendszernek tartott összefüggéshez. Ez olyankor is igaz, ha álombéli eseményeket tanulmányoztok, mivel ez esetben az

általatok az események összekapcsolásában megszokott folyamatosság jórészt semmivé enyészik. Ehelyett az események úgymond jelentőségekből épülnek fel. De egy percre felejtsük el ezt a kifejezést, és vizsgáljuk meg a mindannyiótok által jól ismert asszociációkat, mivel tudatosságotok áramlása is hasonlóképpen működik. Természeténél fogva minden egyes tudatosság a tudomás sajátos, jellegzetes és egyedi fókusza, amely saját tulajdonságai segítségével tapasztal meg bármely lehetséges valóságot. Ezenkívül „rá is nyomja" saját lenyomatát az univerzumra. A világegyetem egyetlen része sem passzív vagy inaktív, függetlenül látszólagos szervezettségétől vagy szervezettségének látszólagos hiányától. Tehát minden egyes tudatosság a maga módján jelöli meg az univerzumot. Pontosan a létezése által egyfajta jelentőséget hoz létre, és az univerzum többi részét ennek segítségével értelmezi. Az univerzum az ilyen jelentőségek által ismeri önmagát. Minden egyes tudatosság multidimenzionális természetű kreativitással van megáldva, így arra fog törekedni, hogy a lehető legtöbb lehetséges valóságot teremtse meg saját maga számára, saját jelentőségét használva fókuszként, hogy bevonzza tapasztalásába az univerzumból a számára lehetséges eseményeket. Tehát eseményeket vonz magához az univerzumból, éppúgy, ahogy saját létezése eseményként jelöli meg az univerzumot saját természetének kitörölhetetlen bélyegével. Egyszerűbben fogalmazva: egy másik szemszögből mindannyiótoknak megvannak a saját egyéni képességeitek és tulajdonságaitok. Ezen képességeken és tulajdonságokon keresztül tapasztaljátok meg a valóságot, de meg is jelölitek az univerzumot az egyéniség csakis rátok jellemző lenyomatával, és bevonzzátok életetekbe a csakis a ti természeteteknek megfelelő eseményeket. A jelentőségek bizonyos mintában történnek meg, és ha a minták nagyon szembetűnők, akkor ok-okozati rendszerként jelennek meg számotokra. Asszociációs eljárásaitok és szokásaitok talán a legközvetlenebb olyan dolgok, amelyek utalásokkal szolgálhatnak számotokra a jelentőségek működésére nézvést. Mindazonáltal az asszociációk még ilyenkor is az idő múlásához kapcsolódnak, a jelentőségeknek pedig alapvetően nincs közük az időhöz. Például Sarah nénikédre gondolsz, és az asszociációs folyamat néhány perc alatt képeket idéz fel benned olyan múltbeli történésekről, amikor a nagynénédnél voltál látogatóban, vagy a barátnői, a szomszédai képét

idézi fel, a házában lévő tárgyak képeit, és kettőtök kapcsolatának bizonyos epizódjait. (21:49) Ugyanebben az időpontban Sarah néni, tudtodon kívül, esetleg éppen felemel egy kék vázát, azt, amelyet most láttál az elmédben, amint az nénikéd nappalijában áll egy polcon. Ahogy megérinti a vázát, Sarah néni talán arra a személyre gondol, akitől azt kapta, és aki jelenleg a földrész másik felén tartózkodik. Az a személy, aki épp ajándékot akar venni egy ismerősének, pillanatnyi ihlettől vezéreltetve esetleg pont egy váza mellett dönt, vagy egy olyan dalt kezd dúdolni, amelynek a címében szerepel a „Sarah" név, vagy még az is lehetséges, hogy eszébe jut a nagynénéd. Ha azonban bármilyen ellentétes asszociáció létezik ezen „vonal" során, az asszociációk „lánca" megszakad. Ez a bizonyos második hölgy talán fontolóra veszi, hogy vásároljon egy vázát, de aztán elveti az ötletet. Az időtényező miatt úgy tűnik, az első esemény okozta a többit, és az első, a nagynénéddel kapcsolatos asszociációd idézte elő a „későbbi" eseményeket. Mindazonáltal a belső jelentőségek, az asszociációk mind egyidejűleg léteznek. Megvan a maguk, időtől alapvetően független valóságuk, még akkor is, ha látszólag időbeliek. Gyakorlatilag az események ezen három sorozata könnyűszerrel megtörténhet egyszerre az adott három emberrel, és ha nincs köztük hagyományos kommunikáció, egyikük sem lesz bölcsebb a többinél. Az események belső szövedéke éppen az efféle asszociációkkal kapcsolatos. Az érzelmi intenzitások és jelentőségek képezik az események természetét. Álmotok során az ehhez kapcsolódó intenzitásokkal dolgoztok, számtalan jelentőséget tárva fel. Olyanok ezek, mint a feltöltött érzelmi minták, amelyek roppant személyes érzelmeitekből és szándékaitokból alakulnak ki. Az ilyen jelentőségek segítségével mérlegelve fogadjátok vagy utasítjátok el a lehetséges eseményeket. Megjelölitek az univerzumot saját jelentőségetekkel, és fókuszként használva azt, magatokhoz rántjátok, bevonzzátok azokat az eseményeket, amelyek illenek egyéni céljaitokhoz és igényeitekhez. Eközben bizonyos mértékben megsokszorozzátok az univerzum kreatív lehetőségeit, olyan személyes valóságot alakítva ki belőlük, amely ebben a formájában egyébként nem létezne; és ezáltal egy végtelen, fel nem fogható formát nyújtotok az összes többi tudatosság számára, mivel kibővítitek a valóság tárházát, amelyből az összes tudatosság meríthet.

Tartsatok szünetet. (22:10-től 22:23-ig szünet.) Tehát: alapvetően nem létezik véletlen mozgás. Nincs olyan dolog, hogy káosz. Az univerzum, bármi is legyen a neve, és bármilyen formában nyilvánuljon is meg, a jelentőségek rendezett sora által valósítja meg a valóságát. Bizonyos körülmények között ezek a valóságok elkülönítve maradnak, habár egyfajta átfogó módon továbbra is egyesülnek. Megértitek az ok-okozati sorrendet, de ez a jelentőségek nem-oksági aspektusaira épül. Az általatok felidézett álmok bizonyos tekintetben olyanok, akár a számozott festmények, amelyek úgy vannak szabva, hogy igazodjanak a ti szándékaitokhoz és céljaitokhoz, oly tökéletesen illeszkedve elmétek körvonalaihoz, hogy elfeleditek a nagyobb tapasztalásokat, amelyekből származnak. Fizikailag és pszichikailag maguk az álmok a legprecízebb kalkuláció és tevékenység eredményei, bonyolult drámák és interakciók zajlanak le bennük, gyakran érzelmileg erősen túlfűtöttek és intenzívek, azonban a test mégsem vesz részt bennük teljes mértékben. Tehát ezek a jelentőségek biológiai célzásokat tartalmaznak a ti részetekről, amelyek szabályozzák a pszichológiai események és a fizikai tevékenységek közti kölcsönhatásokat. A szükséges utalások csak akkor lépnek működésbe, ha minden körülmény megfelel roppant sajátságos követelményeiteknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy fizikai tapasztalásokban legyen részetek. Ebben az értelemben álmaitokban be vagytok burkolva a tettek olyan sorozatába, amely túl széles ahhoz, hogy a gyakorlati földi tapasztalás körvonalaihoz illeszkedjen. Tehát, ezek a jelentőségek létrehozzák a saját kódjaikat, így a fizikai eseményeket egy bizonyos módon kell kódolni, az álmokat pedig másképp. Tehát létezik egyfajta, álom előtti állapotnak nevezhető állapot, a tapasztalás olyan állapota, amelyből az álmok kialakulnak. Az ilyen tapasztalás másfajta kódot tartalmaz, ezáltal még jobban elkülönül az elfogadható testi tevékenységektől, a tér és az idő csomópontjaitól. Fizikai eseményeitek az általatok elismert Énetekkel történnek meg. Álmaitok során esetleg látszólag valaki más bőrében tapasztalhatjátok meg az eseményeket, vagy a jelen helyett a múltban vagy a jövőben találjátok magatokat. Ébrenléti életetek során az általatok elismert családdal, barátokkal, hivatással rendelkeztek. Álmaitok során talán valaki mással éltek együtt, vagy esetleg egy teljesen másfajta életet éltek. Bizonyos értelemben az álmok életetek témáinak egyfajta

variációi, bár valójában az életetek az a téma, amelyet a lehetséges változatok közül választottatok. Mindazonáltal az idő nagy részében az álombeli események bizonyos mértékben olyanok, mint a fizikai események. Álombeli érzékelésetek fizikainak tűnik: sétáltok, szaladtok, esztek és egyéb fizikai tevékenységeket végeztek. Valójában a létezésnek számtalan más állapota is van, de most az álom előtti állapotról fogunk beszélni, amely valójában a fennálló valóság különböző állapotaiból tevődik össze. Itt viszonylagos értelemben - nagyrészt eltűnnek az események fizikai aspektusai, annál messzebbre, minél inkább a belső valóság felé haladtok az álomállapotból. Úgy tűnik számotokra, hogy a tapasztalás egyre széleskörűbb lesz, de egyre kevésbé specifikus, azonban nem erről van szó. A tapasztalás valóban széleskörűbb lesz, de minőségileg megváltozik, így például az ilyen tapasztálasnak a ti fogalmaitok szerint vett egyetlen perce az álmodás öt évre elegendő anyagát biztosítja számotokra. Ez pusztán egy hasonlat, mivel ez a másik valóság folyamatosan átitat benneteket; de megvilágosodásai és természete az álmok segítségével jut el az általatok ismert Énetekhez, és a ti fogalmaitok szerint „az álmodáshoz időre van szükség". Ez a nagyobb tapasztalás, amelyből végül álmaitok kialakulnak, egyfajta utazásra hív benneteket. Pont. Hogy egy másik hasonlattal éljek, olyan ez, mintha örömtelin magatok mögött hagynátok a mindennapi élet kellékeit, és saját nagyobb pszichéteken a tapasztalás hatalmasabb tengerei felé hajóznátok. (22:55) Magatok mögött hagyjátok az események fizikai természetét, és azon nagyobb területek felé veszitek az irányt, ahol az álmok kialakulnak. Oly módokon, amelyeket szinte lehetetlen leírni, közvetlenebbül tapasztaljátok meg az univerzumot: a sokkal nagyobb hatókörű belső érzékszerveiteket használjátok ilyenkor. Saját elpusztíthatatlan érvényességeteket használva „csalétekként", elindultok, hogy bevonzzátok az univerzumból a tapasztalás nyersanyagát. Ti önmagatok vagytok, mégis ezen a szinten részei vagytok annak az univerzumnak is, amelyből ez az „Én" származik, rendelkeztek annak erejével és elevenségével, hogy egyedi módon fókuszáljátok azt. A ti fogalmaitok szerint szó szerint látjátok az időben korábbi és későbbi egyéni Éneteket és civilizációtokat, látva, hol olvadnak egybe ezek az Ének, és érezve a köztük lévő örökérvényű kapcsolatot, így hát minden egyes esemény, amelyet a sajátotoknak választotok, világméretű eseménnyé is kiválasztódik - valamilyen mér-

tékben mindenki más is részt vesz benne, és hozzáadódik a faj rendelkezésre álló tapasztalásához, amelyből minden ember meríthet. Olyan közvetlen megismerésről van itt szó, amelyben minden egyes tudatosság tudja, mit tesznek a többiek, ismeri a „helyzetüket" és tapasztalásuk implikációit. Az idő és a valóság egész szövedéke és szerkezete minden egyes ponton ismert, a lehetőségek kipróbáltak és megértettek. Nos, mindez roppant bonyolultnak hangzik. Mégis, eltérő módon ugyanez a folyamat zajlik le minden egyes szinten, mivel a maga módján a sejtszintű tudatosság a legmesszebbmenő bonyolultságában érzékeli az összes, a fizikai túléléssel kapcsolatos lehetőséget. Testetek sejtjei ebben a percben ismerik bolygótok bármely helyének életkörülményeit, számolnak azokkal, és meghatározzák, milyen testi cselekedeteket követelnek meg ezek a körülmények. Sejtjeitek tudatában vannak a bolygó mozgásának, és a test egyensúlyát, biztonságát és túlélését érintő körülményeknek. Tehát a test folyamatosan alakul, változik, ezen számításoknak megfelelően. Átfogóbb értelemben az álom előtti állapot során tudatában vagytok saját nagyobb pszichétek minden cselekedetének, amint az részt vesz és hozzájárul - az általatok értelmezett pszichikai tudatosság végtelen létezésében, és tudatára ébred a saját stabilitását kialakító pszichológiai valóságoknak. Tartsatok szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy gondoljátok. Én nem voltam fogorvosnál. (— Szünetet tartunk. 23: 12. Seth azért tette ezt a vicces megjegyzést, mivel múlt pénteken kihúzták egy fogamat, és még mindig nem voltam igazán formában. 23:30-korfolytattuk az ülést.) Tehát: az események csak akkor válnak fizikaivá, ha teljesülnek bizonyos követelmények, és működésbe lépnek bizonyos kódok. Az álom előtti állapotban a tapasztalások a saját intenzitásukban vannak jelen. A tudás olyan információvá alakul át, amely aztán az álomállapotban további, még sajátságosabb, az egyéni igényeknek megfelelő jelképekbe foglalt adatokká bomlik, és egyfajta megfoghatatlan módon „keresztülszáguld a testen". Aztán ez az információ további egyéni jelentőségekké, energiákká és szándékokká alakul, amelyek a szükséges kódokba formálják. A

továbbiakban ezek a kódok fogják meghatározni a megvalósított ébrenléti események természetét. Az adatoknak bizonyos intenzitási formával kell rendelkezniük, mielőtt fizikai formában rögzítenétek, vagy fizikai eseményekként tapasztalnátok meg őket. Ezen eljárás egy része az álomállapot során zajlik le, és a kreativitás nagy szerepet játszik az előkészítő folyamatban. Vége az ülésnek - ez jó kezdet lesz a következő alkalommal. Fogadjátok szívből jövő jókívánságaimat, kellemes, jó éjszakát kívánok nektek. (— Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. Jane azt mondta, Seth anyaga elvezet az EE-egységek - az elektromágneses energiaegységek - kialakulásához, és a fizikai anyag teremtésében játszott kollektív szerepükhöz.)

789. ÜLÉS, 1976. SZEPTEMBER 27., HÉTFŐ, 21:30 (Jane két napja megkapta postán a Pszichikus politika első példányát. Nagyon örült neki, akárcsak én. Mivel olyannyira elfoglaltak voltunk, nem írtam hosszas jegyzeteket a Pszichéhez, amint azt az egyéb Seth-könyvek esetében tettem. Amint azt Seth korábban megígérte, őmaga „állította fel a díszleteket", időnként megemlítve, mit is teszünk éppen, de nyilvánvalóan - és helyesen jobban érdekelte a saját anyagának átadása. Jane-nek sem volt elég ideje a jegyzetkészítéshez. Nem számít, mit csináltunk a nap korábbi részében, amikor az ülés megkezdődött — Seth ott volt. Viccelődött, vagy komoly volt, lediktált egy fejezetet vagy megjegyzéseket tett az életünkkel vagy általában a világgal kapcsolatban. Akárhogy is, mindig készen ált arra, hogy megossza velünk megfigyeléseit és tudását, amennyire képes azokat a szavak általunk is érthető nyelvére lefordítani. Amikor Jane az ő nevében beszél, szeme látszólag megnő, sötétebb lesz és lenyűgözően fénylik, egyszerre rejtélyes és megigéző. Seth hangja, a maga egyedi akcentusával törve elő Jane-ből, lehet oly gyengéd, akár a suttogás, de olyan fülhasogató is, amilyennek csak akarja, amikor valamit ki akar hangsúlyozni. Amikor Jane kijön a transzból, néha emlékszik az elmondottakra, néha pedig fogalma sincs az átjött anyagról. Ma este Seth azonnal belevágott a Psziché diktálásába:)

Tehát: jó estét. (- Jó estét, Seth.) Diktálok. Amit álom előtti állapotnak neveztem, valójában olyan állapot, amelybe mindig elmélyültök, függetlenül attól, hogy ébren vagytok, vagy alszotok, illetve hogy a ti fogalmaitok szerint életben vagytok-e vagy már meghaltatok. Azokkal a körülményekkel van kapcsolatban, amelyekben a közvetlen tudás elsődlegesen működik. Ez a természetes létállapototok. Tehát nagyobb aspektusaiban a természet magában foglal olyan állapotokat, amelyek egy sokkal rugalmasabb viszonyítási rendszerben egyaránt tartalmazzák az életet és a halált. Adj nekünk egy kis időt... Ezt az állapotot leginkább talán a jobban érzékelő pszichológiai szervezetek jellemzik. Az álom előtti állapotban egyesültök ezekkel a szervezetekkel, bár fizikai Éneteknek csak olyan adatokat visztek haza - álmok formájában —, amelyeket az képes fizikai értelemben felismerni és hasznosítani. Roppant fontos emlékeznetek arra, hogy tapasztalásotok és tudásotok megnövekszik a valóság ezen egyéb szintjein. A tapasztalásotok még fizikai élettartamotok alatt sem pusztán a hagyományos fizikai eseményekre korlátozódik. Ezek a megszokott események a más szinteken megnyilvánuló kreatív ösztönzésből erednek. Értsétek meg, nem azt mondom, hogy nincs tudatos ellenőrzésetek az események fölött, mivel azokat ti alakítjátok ki, az érzéseiteknek, hiedelmeiteknek, céljaitoknak és szándékaitoknak megfelelően. Az eseményeket „valódivá tevő" belső anyag mindazonáltal más forrásokból származik. A legtöbben nem vagytok tudatában az események ezen alapvető, rejtélyes természetének, mivel nem jut eszetekbe, hogy megvizsgáljátok azok belső szövedékét. Bármely adott esemény múltja és jövője egyfajta sűrűséget biztosít számotokra, egy időbeli mélységet. Az események egyéb lehetséges változatai gyakorlati értelemben kisiklanak a kezeitek közül. Az álom előtti állapotban közvetlenül találkoztok egy valósággal, amelyben ezek a valószínűségek mind egyszerre léteznek az érzékelésetek számára. Egy kápráztató megnyilatkozásban végtelen perspektívákból vagytok tudatában az ilyen eseményeknek. Tudatosan képtelenek vagytok megragadni ezt az információt, még kevésbé vagytok képesek hatást gyakorolni rá, és nem tudjátok fenntartani sajátos, egyedi pszichológiai állapototokat sem. Mindazonáltal továbbra

is éltek a létezés ezen szintje nyújtotta előnyökkel, ezt a végtelen mennyiségű adatot az általatok ismert valóság alapjaként használva fel. Bizonyos mértékben álomállapototok egyfajta kapcsolat az általatok elismert élet és annak forrása, azaz ezen sokkal hatalmasabb dimenzió között. Tehát az álmok során egy, az ismertnél sokkal nagyobb információbevitelre kerül sor - azaz sokkal több adatot vesztek fel álmodás közben, mint amikor ébren vagytok, bár ezek másfajta adatok. Álmaitokat ezen információk egy részéből alakítjátok ki. Maguk az álmok további feldolgozásra kerülnek, hogy az elismerhető ébrenléti események szövedékévé váljanak. (21:48) Az álombeli történések roppant bonyolult, művészi teljesítmények. Egyrészt az álom előtti állapot egyéb eseményeit jelképezik, olyan eseményeket, amelyek „természetes állapotukban" meghaladják a felfogóképességeteket. Azonban ezek az események nem vesznek el, hanem álmokká alakulnak át, amint saját tudatosságotok visszafelé közeledik „otthonához". Egy adott álom minden egyes aspektusa nagyobb, megfejthetetlen eseményeket jelképez kódolt formában. Ezek a jelképek annyira pontosan és precízen vannak megszerkesztve, hogy egyidejűleg szolgálnak meghitt mindennapi életetek aspektusaiként is. Mivel a mindennapi események részben az efféle álombéli információk eredményeképpen alakulnak ki, így fizikai életetek minden egyes eseménye más, egyébként megfejthetetlen események jelképe is, amely események a psziché azon részein fordulnak elő, ahová saját lényetek belemerül. Ez a tény semmiképpen sem tagadja az események általatok értelmezett érvényességét, mivel minden egyes fizikai tevékenységetek azonnal megváltoztatja a létezés más szintjeinek kapcsolatait. A legtöbbetek számára ismerős az ihlet valamilyen formája. Azok az emberek, akik nem írók, festők, költők vagy muzsikusok, gyakran azon kapják magukat, hogy egy rövid időre szinte átváltoznak - hirtelen átjárja őket egy vers, egy dal, egy dallamfoszlány vagy egy kép, amely látszólag a semmiből érkezik, a megszokott gondolati minták összefüggésein kívülről, és egyfajta olyan megértést, örömöt, könyörületet vagy művészi hajlamot hoz magával, amely egy pillanattal korábban látszólag még nem létezett. Honnan jönnek ezek a dalok, versek és dallamok? Ilyenkor ezek az emberek azt érzik, hirtelen egyfajta közvetlen módon „tudják" őket. Olyan tudást tapasztalnak meg, amely sokkal inkább belülről fakad, mint a kívülről érkező információ.

Nos, az álmok hasonló módon érkeznek. Este, lefekvés előtt nem kell azon töprengenetek, hogyan alakítsatok ki egy álmot. Nem kell ismernetek az adott mechanizmusokat, így hát az álmodás látszólag gyakran egyszerűen csak „megtörténik", ugyanúgy, ahogy látszólag az ihlet is egyszerűen csak megérkezik. Könyveket írtak az álmok természetéről. Léteznek klasszikus beszámolók a prekognitív álmokról vagy a látnoki álmokról, amelyekben szentek vagy biblikus személyiségek szerepelnek. Bizonyos mértékben minden álom megváltoztatja a fizikai világot. Egy kreatív ötlet esetleg eredményezhet egy könyvet - ami minden bizonnyal kellőképpen fizikai teljesítmény. Az álmok során a fizikai eseményeket kialakító legmeghittebb mechanizmusokkal kerültök kapcsolatba. Az álombéli tapasztalásra adott közvetlen válaszokként hormonális és kémiai változások zajlanak le a testben - gyakran csak apró, mégis fontos szinteken. Tehát álmaitok szorosan kötődnek a biológiai felépítésetekhez. Magukon az álmokon belül is léteznek kódolt biológiai kapcsolatok, amelyek a sejtek tevékenységeihez kapcsolódnak - nem általánosságban véve, hanem egyénien. Minden álombeli tárgyat a legmagasabb szintű elkülönítéssel választotok meg a célból, hogy azok rengeteg különböző szinten szolgáljanak jelképekként, és ugyanakkor a megfelelő üzeneteket küldjék az egyes sejteknek és testetek szerveinek is. Tartsatok szünetet. (22:15-től 22:38-ig szünet.) Diktálok. A kreativitás, az álmok és a fizikai események gyakorlati kialakulása közötti kapcsolatról fogok beszélni. Megértem, hogy egyfajta szabatos terminológiát igényeltek, még ha tudom is, hogy bizonyos értelemben minél „szabatosabban" fogalmazok az érdeketekben, annál inkább kicsúsznak a kezeink közül az ezen korlátok közé be nem szorítható nagyobb témák. Ezen kívül el akarom kerülni az egyes kifejezésekhez kapcsolódó előítéleteket is. Mint ahogy egy földrész sem önmagában létezik, hanem kapcsolatban áll más fizikai képződményekkel, a ti fogalmaitok szerint ti is úgy alakítjátok ki az eseményeket, hogy azok egy átfogó szerkezetbe illeszkedjenek. Ti alakítjátok ki saját valóságotokat. Mindazonáltal nem elszigetelten és nem egyedül formáljátok azt. Tudatában vagytok egyéb eseményeknek, és a látszat ellenére tekintetbe is veszitek azokat. Nem kényszeríthettek másokat, hogy megtapasztaljanak olyan eseményeket, amelyeket elutasítanak, és veletek sem teheti ezt meg senki. Az

úgynevezett jó vagy rossz dolgok mind hűen követik a belső mechanizmusokat. Annak érdekében, hogy fizikaivá váljanak, a lehetséges eseményeknek eleget kell tenniük bizonyos feltételeknek. A megfelelő idő- és térbeli formát kell magukra ölteniük. Bizonyos pszichológiai követelményeket is ki kell elégíteniük, szert kell tenniük egy adott, a vágyak, a hiedelmek vagy a szándékok segítségével elért intenzitásra. Intenzitás alatt nem feltétlenül erőfeszítést, heves vágyat vagy határozott, tudatos szándékot értek. Inkább bizonyos felfoghatatlan minőségeket, amelyek pontosan a fizikai tevékenységek irányába összpontosulnak. A fizikai események alapvetően nem-fizikai erőket foglalnak olyan szerkezetbe, amely eleinte az idő-tér rendszeren kívül létezik. Ez egy pszichológiai szerkezet, amely a kiválasztott lehetséges események választékát foglalja magában. Ezen események úgymond a színfalak mögött várakoznak arra, hogy fizikai formát öltsenek. Ezen megvalósulás végső beindító mechanizmusa egyaránt származhat az ébrenléti és az álomállapotból is, de képviselni fogja a szükséges tényezőt - az ihlet, vágy vagy cél serkentését -, amely egyszeriben fizikai megvalósulássá aktiválja a kezdeti pszichológiai szervezetet. (Rövid szünet 22:56-kor.) Az EE-egységek, amelyekről egy másik anyagban már beszéltem, azért fontosak, mivel ezek a tevékenységek egyfajta elektromágneses szférájában léteznek, és ezek hoznak működésbe bizonyos agyi, illetve idegrendszeri válaszokat. Mindazonáltal maguk az események a tevékenység területeinek egyfajta állandó körülményeit vonják maguk után, amelyek úgymond az EEegységek között léteznek. Ezek a mezők fizikailag nem érzékelhető pszichológiai reakciókat vonnak maguk után, és mégis a maguk módján olyan robbanékonyak, akár egy nukleáris detonáció. Azaz ezek a pszichológiai tevékenységek egyfajta átalakulás és töltés révén „berobbannak" a fizikai tevékenységekbe, lehetővé téve, hogy a pusztán mentális tettek „áttörjék az idő és a tér korlátait", és valóságként jelenjenek meg a fizikai világban. Bizonyos módon az EE-egységek ezen tevékenység hatótávolságának legtávolabbi területein nyilvánulnak meg. Ha egy esemény egy fizikai jármű lenne, mondjuk egy űrhajó, akkor az EEegységek tennék lehetővé, hogy landoljon a világotokban, de nem azok képeznék az eredeti hajtóanyagát. Ez a hajtóanyag a kölcsönhatások fizikai mezője lenne.

Hadd mondjak erre egy példát. Tételezzük fel, hogy mindegyikőtök egy-egy bolygó, mint ahogy bizonyos értelemben valóban az is. Egy roppant összetett és kifinomult univerzumban léteztek. Tudjátok, hogy az űr tele van mindenféle lényekkel, akiket a lehetséges eseményekhez fogunk hasonlítani. Bolygóként vannak bizonyos jellemzőitek. Néhány űrlakó egyáltalán nem képes leszállni ilyen körülmények között. Ezek a körülmények a ti pszichológiai egyéniségeteket képviselik. Üzeneteket küldtök a csillagok felé, mivel magányosak vagytok, és az események vagy a látogatók a tapasztalatszerzés és a tudásgyűjtés legfontosabb módjainak egyikét jelentik számotokra. Ha az űrutazók le akarnak szállni a saját űrhajóikkal, be kell lépniük az atmoszférátokba, és fel kell használniuk az adott körülményeket, miközben továbbra is megőrzik saját integritásukat. Ezen kívül jó okuk is kell, legyen egy ilyen látogatásra. Na már most, bármely fizikai esemény valamelyest olyan, mint egy „valahonnan máshonnan" a világotokba érkező űrhajó hatása. Gyakran úgy tűnik, a gondolatok beúsznak tudatosságotok rendszerébe, majd távoznak onnan, ti pedig szinte észre sem veszitek őket. Az események sokszor hasonlóképpen tűnnek fel és el, mégis rajtahagyják lenyomatukat a valóságotokon. Bizonyos mértékben ti vonzzátok be őket, és azok vonzanak benneteket. Minden pillanatban egy nagy töltésű összefüggési mezőt állítotok fel, amely úgymond egy belső ösvényt kínál, amelyen a lehetséges események beáramolhatnak az általatok elismert események területére. Ez az ösvény pszichológiai szinteken létezik, és működésbe hozza érzékelési mechanizmusaitokat, amelyek aztán természetesen reagálnak és kötelességtudón érzékelnek. A legnagyobb vonzerőket többek között a szándékaitok, elhatározásaitok, céljaitok és hiedelmeitek képviselik. Úgy működnek ezek, mint az univerzumot vizsgáló fénynyalábok, de adottak kell legyenek a megnyilvánulás körülményei is. Pontos egyezésre van szükség. Tartsatok szünetet. (23:21-től 23:40-ig szünet.) Tehát: diktálok. Először is, a saját univerzumotok egyáltalán nem egy elszigetelt világegyetem. Egyszerűen csak ez az általatok érzékelt egyetlen univerzum. Az általatok ismert univerzumon belül létezik az egyéb világegyetemek alapvető érzete, és ezekben a más világegyetemekben folyamatosan történnek olyan események, amelyeknek nem vagytok

tudatában. A világegyetemek úgymond egymásban léteznek, mint ahogy az eseményeik is, úgyhogy míg az általatok elismert fogalmak szerint bármely adott esemény különállónak tűnik, valójában az végtelen, egymásban létező egyéb események része, és ezeket az „adagokat" bizonyos szinteken lehetetlen elválasztani egymástól. Mindennapi életetek látszólag kevés bizonyítékát adja ennek a ténynek. Mindazonáltal álmaitok gyakran tartalmaznak ilyen kölcsönös kapcsolódási viszonyokat. Mivel az eseményeket a saját adott módotokon érzékelitek, természetesen csak az ismerős fizikai univerzumot látjátok. Az idő- és térbeli helyzetüket illetőleg kevésbé precíz álombeli események gyakran olyan szerkezetekként szolgálnak, amelyek segítségével megpillanthattok néhány, az egyéb világegyetemek létezésére vonatkozó bizonyítékot. Egyetlen pszichológiai rendszer sem zárt rendszer, még ha megőrzi is önnön elpusztíthatatlan, sérthetetlen természetét. Tehát az álmok egyfajta hatalmas tömegkommunikációs hálózat szerepét töltik be a psziché bizonyos szintjein, sokkal hatékonyabban, mint például a televízió a fizikai szinten. Az álomállapotot használhatjátok pszichológiai vagy pszichikus platformként, hogy meglássatok más valóságokat, és megpillantsátok azokat a belső mechanizmusokat, amelyek által a nem-fizikai események megvalósulnak a világotokban. Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek, hacsak nincsenek kérdéseitek. (23:50. Seth ezután még átadott egy bekezdésnyi anyagot azzal a kérdéssel kapcsolatban, amelyet Jane írásaira vonatkozólag tettem fel, és az ülés 23 óra 54 perckor ért véget.)

790. ÜLÉS, 1977. JANUÁR 3., HÉTFŐ, 21:20 (Ma este, három és fél hónapos szünet után, újrakezdtük az üléseket. Ez alatt az idő alatt Jane segítségével legépeltem Az „ismeretlen" valóság első kötetének végleges formáját, és el is küldtük azt a kiadónak, a Prentice-Hallnak. Most hozzáláthatok a második kötet elkészítéséhez. Egyébként is roppant elfoglaltak voltunk ebben az időszakban. Rengeteg egyéb dolog mellett most került sor az utolsó néhány szakember látogatására, akiknek az érkezését még a múlt nyáron

tábláztuk be. Volt néhány olyan hetünk is, amikor nem kaptunk váratlan látogatókat. Habár sok tervünk közeledett a megvalósulásához, a november mégis szomorú — és tanulságos - hónap volt számunkra. Tizenhat éves macskánkon, Willyn először a nyáron mutatkoztak a betegség jelei. Az állatorvos azt mondta, gondok vannak a szívével. Miközben Jane Az „ismeretlen" valóságon dolgozott, Willy gyakran hevert az ölében, és nehéz szívvel éreztük, hogy már nincs sok ideje hátra. 1976. november 5-én hunyt el, az otthonunkban, s mindvégig vele voltunk. Az általa tanúsított bátor belenyugvás láttán alázatosnak és tudatlannak éreztük magunkat - és ez áhítatot ébresztett bennünk a természet rejtelmei iránt —, mivel Willy kétségkívül olyan bizalommal eltelve halt meg, amelyre az emberek csak nagyon nehezen tudnak szert tenni. A hátsó udvarban temettem el. Manapság — akár elmegyünk itthonról, akár hazaérkezünk — ritkán haladunk végig a kocsifelhajtón anélkül, hogy ne pillantanánk a kőhalomra, amelyet a sírjára tornyoztam. A Willy halálát követő héten Jane felvetette, hogy szerezzünk egy „új" kismacskát. Attól tartott, ha ezt nem tesszük meg, végül soha nem lesz másik háziállatunk — így hát rátaláltunk Willy Kettőre egy állatmenhelyen. Olyan parányi, hogy szinte elfér egy kezemben. A ma esti ülés alatt összegömbölyödve feküdt mellettem a heverőn. Seth az ülés elején befejezte a Paul Cézanne világképe című könyvhöz írt előszavának diktálását - a Prentice-Hall még az idén meg fogja jelentetni ezt a kötetet. Ezen munkájában Seth remekül összefoglalta a „világképekről" szóló magyarázatát. Úgy gondolja, Jane könyve fantasztikus bizonyítékát adja annak, hogy mi mindent lehet véghezvinni ezen a területen. Seth 21 óra 33 perckor folytatta a Psziché diktálását.) Diktálok: az én valóságomat hatalmas pszichológiai és pszichikai távolságok választják el a tiétektől. Bizonyos értelemben Ruburt elméje tölti be köztünk a közvetítő szerepét. Következésképpen amikor az üléseken beszélek, nem vagyok teljesen önmagam. Én az vagyok, ami vagyok, a ti valóságotokban megnyilvánulva. Vannak bizonyos személyes tulajdonságaim, amelyek segítségével az ülésen részt vevő emberek be tudnak azonosítani engem. Vannak jellegzetességei a hangomnak és az akcentusomnak, amelyek, ha mondhatom ezt, egyediek és egyéniek. Mégis furcsa úton érkezem a valóságotokba - olyan úton, amelynek semmi köze nincs az

országutakhoz, hanem olyan pszichológiai történésekkel áll kapcsolatban, amelyek hátrafelé vezetnek, fajotok „pszichológiai történelmébe" kanyargó ösvényekként. Bizonyos mértékben olyan vagyok, mint egy különlegesen eleven, állhatatos, a tömegpszichében felbukkanó, folyton visszatérő álomkép, azzal a különbséggel, hogy az én valóságom nem korlátozódik az álmokra. Egy álomkép, amely olyan pszichológiai teljességet ér el, amely - pszichológiai értelemben szólva úgy tűnhet, hogy a kontraszt miatt halvány jelenéssé teszi a hagyományos tudatosságot. Beszéltünk az álombeli eseményekről és az ébrenléti valóságról, a kreativitás természetéről és arról, hogyan alakulnak ki az események. Érintettük a ti fogalmaitok szerinti hatalmas pszichológiai entitások témáját is, amelyek a saját valóságotok alapjául szolgáló pszichológiai struktúrákat alakítják ki. Ebben az összefüggésben találóvá válik a valóságom. Nem istenekről beszélek, hanem az általatok ismertektől eltérő pszichológiai szerkezetekről. Ezek „jelenlegi" szerkezeti formájukban nem képesek közvetlenül érzékelni vagy megtapasztalni a ti valóságotokat. Bizonyos értelemben abban a háttérben léteznek, amelyből tapasztalásotok előtere származik. Sokféleképpen megjelennek az álmaitokban. Olyanok, akár a kelme, amelyből titeket szabtak. Olyan erők ők, amelyeknek nincsen szükségük nevekre, csak a ti kedvetekért használják azokat. (21:50) Ezek a pszichológiai struktúrák hatalmas energiaaktivátorok is, és mint ilyenek, fontos szerepet játszanak az események kialakulásában. Csak ritkán öltenek fizikai formát, ha egyáltalán anyagiasulnak. Mégis roppant fogékonyak az emberek pszichikus igényeire, így a történelem különböző időszakaiban „felbukkannak" bizonyos üzenetekkel, ugyanúgy, ahogy egyes álmok újra és újra visszatérnek az egyén elméjében. A fizikai tapasztalás a legkozmikusabb és a legparányibb módon származik a belső valóságból. Az események ebből a belső valóságból származnak, és aztán felbukkannak ezen kívül is. A ti fogalmaitok szerint nekem nincsen fizikai létezésem. Mindazonáltal ezen könyvek valódi fizikai eseményeket idéznek elő, mivel az olvasók megtanulják jobban irányítani az életüket, kiterjeszteni a tudatosságukat, és tudatára ébrednek saját nagyobb képességeiknek. Ha akarjátok, azt is mondhatjátok, hogy én pusztán egy még képi formával sem rendelkező álomkép vagyok - de ha ezt teszitek, akkor

minden egyén, akinek az életét megváltoztatták a szavaim, fel kell tegye magának a kérdést: „mi is az álom valójában". Ahogy az én személyiségem létezik fizikai megnyilvánulás nélkül is, ugyanúgy a tiétek is. Álombéli és ébrenléti tapasztalataitok közvetlen hatást gyakorolnak az egész univerzumra. A különbség pusztán az, hogy ti nem vagytok tudatában annak, hogy mit tesztek, én viszont igen. Bizonyos mértékben megváltoztatom a világot, habár a ti fogalmaitok szerint valójában nem ülök egy székben, nem sétálok az utcán, nem rázok kezet senkivel, és nem látom a naplementét vagy a napfelkeltét. Számomra a ti világotok egy álombeli univerzum, amelyet azért látogatok meg, mert valaki meghívott ide; egy lehetséges valóság, amelyet egyedinek és roppant kedvesnek találok - de olyan valóság, amelyet közvetlen módon többé már nem tapasztalhatok meg. Mivel én nem merülök bele annyira ebbe a valóságba, mint ti, sokkal többet mondhatok róla nálatok, mivel a ti pontos irányultságotok szűkebb és koncentráltabb látásmódot követel meg. Na már most, álmaitok során gyakran látogattok meg efféle másik valóságokat, azonban nem tanultátok meg rendszerezni és irányítani az érzékeléseteket. Ha a hozzám hasonló entitások alakítják ki a ti létezésetek hátterét, akkor ugyanúgy a hozzátok hasonló entitások képezik azokat a háttérben lévő pszichológiai szerkezeteket, amelyekben az egyéb ilyen szervezetek léteznek. Minden ilyen kapcsolatban van egyfajta adok-kapok viszony. A ti pszichológiai valóságotok ennélfogva benne foglaltatik az enyémben, az enyém pedig a tiétekben, éppúgy, ahogy a ti valóságotok benne foglaltatik Willy Kettőében (a cicánkéban) —az övé pedig a tiétekben. Tartsatok szünetet. (22:07-től 22:20-ig szünet.) Nem könnyű elmagyarázni a belső psziché működését vagy az álmok mögötti tevékenységeket, mivel az efféle tapasztalás a szavak vagy a képek szerkezetén túl létezik, és alapvetően a pszichológiai és pszichikus energia természetével és viselkedésével áll kapcsolatban. Én egy megszemélyesített energiaforrás vagyok - de ugyanúgy ti is azok vagytok. A ti fogalmaitok szerint rengeteg életem volt, ám más nézőpontból én nem éltem fizikai formában, inkább kölcsönadtam az energiámat olyan életeknek, amelyek az én valóságomból származtak, de nem voltak azonosak velem. Hasonlóképpen adtok ti is életet a saját

álomképeiteknek - alig lévén tudatában annak, hogy így cselekedtek, vagy annak a ténynek, hogy ti adtok ösztönzést és lendületet egyfajta pszichológiai valóságnak, amelyet egyáltalán nem vagytok képesek megragadni. Az általatok megkezdett álombeli történetek folytatják saját magukat. Egyetlen álom sem halva született. Ezen könyv minden egyes fejezete oly módon íródott, hogy a bennük foglalt gondolatok működésbe hozzák saját intuícióitokat, és utat nyissanak álmodó és ébrenléti állapotaitok között. Saját nagyobb valóságotok minden egyes pillanatban ott időzik körülöttetek. Ha pontos terminológia szerint tudnátok, fizikailag hogyan fejlődtök magzatból felnőtté, ha tudatosan figyelemmel tudnátok kísérni ezt a folyamatot, nem feltétlenül járnátok jobban, sőt ez valószínűleg akadályozná a növekedéseteket, mivel elkezdenétek kérdezgetni: „vajon jól csinálom?" Azonnal odalenne a folyamat tökéletessége. Hasonlóképpen: az álomállapot lépésről lépésre történő illusztrálása minden bizonnyal túlzottan zavarttá és félénkké tenne benneteket. (Viccesen:) Azt kérdezgetnétek magatoktól: „vajon jól csinálom?" (22:32) Sok ember fél az álmaitól. Félnek mindentől, amit nem irányítanak tudatosan. Azonban ha álmaitokat saját nagyobb létezésetek más összefüggésben lévő kiterjesztésének fogjátok fel, akkor valóban megtanulhatjátok, hogyan békéljetek meg velük, és hogyan nyerjetek békét általuk. Sokkal könnyebben fogjátok felidézni őket, és így képesek lesztek egyfajta folyamatosságot fenntartani az ébrenléti és az álomállapotok között. Amikor ez megtörténik, tisztábban fognak kirajzolódni saját pszichétek körvonalai. Mindazonáltal ezek a körvonalak nem egyfajta matematikai tételként fogják megmutatni magukat, hanem az általában a kreativitás jellemzőinek tartott technikákon, jelképeken, érzéseken és vágyakon keresztül fognak felszínre bukkanni. A kreativitás jellemzői sokkal egyértelműbben mutatkoznak meg a gyermekekben. A kreativitás magában foglal egy bizonyos nemtörődömséget egy olyan rendszerben, amely önmagáért és csak önmagában elfogadott. Ha ébrenléti óráitokban játékosan teremtetek magatoknak egy álmot, majd játékosan értelmezitek azt anélkül, hogy a következtetések miatt aggódnátok, pusztán az álom kedvéért, akkor akaratlanul is megtudtok valamit saját éjszakai álmaitok természetéről. Hagyományos és „előre gyártott" álmaitok sokban fognak hasonlítani egymásra, és az álmok gyártásának folyamata megismertet benneteket a tudatosság

változásaival, amelyek nagyobb mértékben mennek végbe alvás közben. Ez egy nagyszerű gyakorlat. Különösen azok számára előnyös, akik túlzottan merev mentális szerkezettel rendelkeznek. A legtöbb, álmokkal foglalkozó kutatás jócskán alábecsüli az álmok játékosságát és kreativitását. A gyermekek gyakran szándékosan megijesztik önmagukat játékaik során, miközben folyamatosan ismerik a játék szerkezetét. A kertben a mumus eltűnik, amikor felhangzik a vacsorára szólító kiáltás. A gyermek visszatér a tea és a kétszersült biztonságos univerzumába. Az álmok gyakran ugyanezt a célt szolgálják. Megtapasztaljátok a félelmet, de eljön a hajnal. Az álmodó felébred, és megreggelizik. A félelmek végül is alaptalannak bizonyulnak. Ezzel nem akarom mindenáron megmagyarázni az összes kellemetlen álmot, de ez a tény emlékeztet benneteket arra, hogy nem az összes ilyen esemény neurotikus, illetve nem mind jelenti jövőbeni fizikai problémák bekövetkeztét. Ruburtnak és Josephnek van egy kismacskája. Nagyszerűen szertelen fizikai energiával kergeti a saját farkát, élesíti körmeit a bútorokon, fárasztja ki magát - és az ember elméje valahogy hasonlóképpen játszik önmagával. Az álmok során szabadon használja mindezen pompás energetikai képességeket anélkül, hogy fizikai visszajelzésekre lenne szüksége, óvatosnak kellene lennie, vagy kérdéseket kellene feltennie. Felfedezi a valóságokat, és pszichológiai mintáknak ad életet. Ugyanolyan teljességgel használja magát a mentális tevékenységek során, mint ahogy a kismacska teszi azt a fizikai játékok során. Amikor halálos komolysággal kísérlitek meg felfedezni a pszichét, az mindig ki fog csúszni a markotokból. Almaitokat esetleg lehetséges drámákként értelmezni, de diagramokként soha. Ne próbáljátok meg „álomértelmezéseiteket" lehozni a saját szintetekre, inkább próbáljatok meg játékosan és fantáziadúsan belépni ebbe a valóságba. Tegyétek lehetővé, hogy saját ébrenléti tudatosságotok felemelkedjen az események szabadabb értelmezésébe, ahol az energiát nem béklyózza le az idő, a tér és a korlátozások. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (22:5 7. Seth átadott néhány oldalnyi anyagot Jane-nek és nekem, aztán 23 óra 12 perckor véget ért az ülés.)

791. ÜLÉS, 1977. JANUÁR 17., HÉTFŐ, 21:42 (Habár gyűlöltük a gondolatot, Jane és én végre elintéztük, hogy új, titkos telefonszámot kapjunk. Nagyjából húsz hívás érkezett hozzánk naponta - néha jóval több is, éjjel-nappal. Nem nehéz kiszámolni, hogy ilyen gyakoriság mellett ez több mint havi hatszáz üzenet. A legtöbb hívást Jane kapta, mivel az emberek általában vele akartak beszélni. Ő rendszerint élvezte a személyes kapcsolatot, és gyakran félórát vagy még többet is eltöltött azzal, hogy telefonon keresztül próbált meg segíteni valakinek. Am végül eljutott arra a pontra, hogy egyszerűen nem maradt ideje ilyen gyakran felvenni a telefont, és közben a saját munkáját is elvégezni.) Tehát: diktálok. (Hosszas szünet.) Képzeljétek el, hogy nagyszerű színészek vagytok, és egy multidimenzionális színházban játszotok, így minden egyes szerepetek a hagyományos színdarabok kreatív erejét jócskán felülmúló elevenségre tesz szert. Mindannyian ilyen próbálkozásokba kezdtek bele. Elveszítitek önmagatokat szerepeitek sokaságában. Egyfajta kreatív dilemma előtt is álltok, mivel bizonyos értelemben oly meggyőzően keveritek össze színész Éneteket az általatok játszott szerepekkel, hogy végül tökéletesen becsapjátok magatokat. Azt mondjátok: „a halál után is meg kell őriznem az egyéniségemet", mintha a darab vége után a Hamletet játszó színész továbbra is a szerepének megfelelően viselkedne, megtagadva, hogy más szerepeket tanuljon meg, vagy hogy folytassa a pályafutását. Mintha azt mondaná: „Én Hamlet vagyok, örökre sorsom kérdéseihez és kihívásaihoz láncolva. Ragaszkodom az egyéniségem megőrzéséhez." Az álomállapot során a színész bizonyos mértékben tudatára ébred az általa játszott darabnak, és érzékeli a színészmestersége mögötti valódi személyes egyéniségét. Korábban már beszéltem erről, de fontos emlékeznetek arra, hogy még az általatok ismert Énetek számára is az eltúlzott folytonosság egyfajta „mesterséges" érzetét írjátok elő. Tapasztalásotok folyton változik, akárcsak életetek közvetlen kontextusa - de ti a ti fogalmaitok szerint vett rendszerre összpontosítotok, hogy kisebbítsétek tapasztalásaitok kontextusát, ezáltal téve felfoghatóbbá azt. A természet nem szabott ilyen korlátokat a tudatosságotoknak. Létezik egy világméretű, tömeges pszichológiai környezet, amely világotok kultúráját alakítja ki, összhangban azzal a világméretű rendszerrel, amelyben aztán megtörténik a tapasztalás. Bizonyos

pszichológiai megegyezések szolgálnak ennek támaszául. Tehát vannak többé-kevésbé formális pszichológiai elrendezések, amelyeket viszonyítási pontokként és szabályokként használtok. Ezen elrendezéseken belül csoportosítjátok a tapasztalásaitokat. Ezek formálják azokat az általatok fizikailag érzékelt formába. Az utolsó mondat különösen fontos, mivel életetek során a tapasztalásaitokat fizikailag kell megélnetek és értelmeznetek. Az események azonban ennek ellenére egy nem-fizikai forrásból erednek. Amint azt korábban már említettem, felidézett álmaitok maguk is már egyéb, nem-fizikai események értelmezései. Hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazzak: aktuális tapasztalásotok messze túl hatalmas ahhoz, hogy fizikailag követni tudjátok. Saját, csak rátok jellemző tudatosságotok egy adott területen belüli sajátos fókusz eredménye. „Abszolútnak" képzelitek azt, amennyiben az látszólag egy olyan, mindent mást kizáró állapottal kapcsolatos, amely magában foglalja az általatok értelmezett egyéniségeteket - de ezzel csak behatároljátok azt, mintha egy királyság lenne. Tudatosságotok valójában egyfajta szerkezet, amely valóban sérthetetlen, még akkor is, ha maga is másfajta tudatosságok részét képezi, amelyeknek mind megvannak a maguk fókuszpontjai. Testetek a tudatosság öntudattal rendelkező szervezeteiből áll, amelyek elkerülik a figyelmeteket, és számotokra teljességgel érzékelhetetlen, tökéletesen idegen észleleti anyaggal van dolguk. (22:10) Léteznek olyan, a „végletekig kifinomult" kapcsolatok, amelyek még fajotok korlátait is meghaladják. Szemügyre veszitek saját kulturális világotokat, annak művészetét és iparát városaival, technológiájával és az intellektuális elme iskolázott használatával egyetemben. Számba veszitek vallásaitokat, tudományaitokat, régészeteteket és a természet felett aratott győzelmeiteket, és úgy tűnik számotokra, hogy egyetlen más tudatosság sem alkotta meg azt, amit az ember. Tudatosságotok ezen „termékei" valóban egyediek, kreatívak, és olyan sajátos mozaikot formálnak, amelynek megvan a maga szépsége és eleganciája. Mindazonáltal léteznek a tudatosságnak olyan szerkezetei, amelyek mintegy átlépnek fajotok felett: ezek személyesen nem hoztak létre művészeteket vagy tudományokat - mégis ezek összessége alkotja a Föld élő testét és a rajta élő fizikai teremtményeket. Az ő termékeik az óceánok, amelyeken hajóitokkal hajóztok, az ég, amelyet átszelnek repülőgépeitek, a föld, amelyen városaitok terpeszkednek, és maga a

valóság, amely kultúrátokat - és egyáltalán bármely kultúrát lehetségessé teszi. Az ember része ezen fajok közötti tudatosságnak, akárcsak a növények és az állatok. Az emberi valóság egy része részt vesz a fajok közötti szerkezetben is, de fajotok azt választotta, hogy mindennapi, gyakorlati tudatosságát nem ebbe az irányba koncentrálja, illetve nem azonosítja egyéniségét ezzel a szerkezettel. Ennek eredményeképpen nem értitek azt a nagyobb természetes elevenséget, amellyel magatok is rendelkeztek, és gyakorlatilag képtelen vagytok érzékelni azt a természetes pszichológiai gestaltot, amelynek részei vagytok, és amely egész természetes - fizikai - világotokat kialakítja. Az álmok során gyakran megmutatkozik ez a kapcsolat. Az ilyen kapcsolatok mögött meghúzódó bizalom elválaszthatatlan része az összes Isten-Ember, Isten-Asszony, Állat-Ember és Állat-Asszony legendának és mítosznak. Tehát léteznek bizonyos, pszichológiai és természeti valóságokra utaló kapcsolatok az emberek és az állatok és az úgynevezett istenek (kisbetűvel) között. Úgymond a talaj minden részének van identitása, és ezt nem jelképesen értem. Ezek az identitások a talaj, az emberek és az állatok tudatosságának összetett szerkezetét képviselik, bármely adott tartományon belül. Meglehetősen egyszerűen fogalmazva: végetlenül sokfajta tudatosság létezik, mivel léteznek részecskék, és ezek végtelen számú módon kapcsolódhatnak. (Hosszas szünet.) Az álomállapot során ezen, egyébként előletek elzárt tapasztalások némelyike alakítja ki az álombeli történetek hátterét. (Egyperces szünet.) A ti tudatosságotok nem olyan dolog, mint egy jelzőfény, amelyet birtokolhattok. Ehelyett a tudatosság pontjainak szó szerint végtelen halmaza, amely pontok összegyűlnek, hogy kialakítsák az érvényességeteket - egyéniségetekkel megjelölve azt. (Határozottan:) Legyen akár szétszóródott vagy szoros csoportosulásba koncentrált, tűnjék fel „egyedül" vagy repüljön keresztül más nagy rajokon, ez az egyedi szervezet reprezentálja az egyéniségeteket. Hogy egy hasonlattal éljek, „részecskéi" szétszóródhatnak az univerzumban, galaxisok lehetnek közöttük, az egyéniség mégis fennmarad, így hát tudatosságotok részei tudtotokon kívül elkeverednek, elvegyülnek egyéb fajok tudatosságaival, anélkül hogy ez a legkisebb mértékben is megzavarná saját egyéniségérzeteteket -mégis olyan egyéb pszichológiai valóságokat hozva létre, amelyeknek nem vagytok tudatában.

Az álomállapot során az állatok, az emberek és a növények tudatossága bizonyos mértékben elvegyül egymással, így egy, a világotokban egyébként ismeretlen belső kommunikáció és érzékelés során az egyik fajhoz tartozó információ átadódik a többi fajnak is. Tartsatok szünetet. (22:45-től 23:05-ig szünet.) A Föld természetes struktúrája az összes faj biológiai együttműködésének eredményeképpen alakult ki, és maga a tudatosság független bármely, egy adott időben magára öltött formájától. Következésképpen bizonyos, számotokra kaotikusnak tűnő szinteken a tudatosság nagy elvegyülése és keveredése, úgymond az információ folyamatos cseréje megy végbe, a lehetőségek nyitva hagyott feltárása, és a ti fogalmaitok szerint ebből származnak az események, mind egyénileg, mind pedig en masse. Egyszerűen csak a Természet (nagy T-vel) jellemzőit, adottságait, képességeit és hajlamait magyarázom. Oly sok különböző szint létezik az általatok álomállapotnak nevezett dologban, hogy lehetetlenség felsorolni, illetve ezt csakis sablonosan lehetne megtenni. Ez főleg azért van így, mert bizonyos álombeli képsorok szó szerint le nem fordítható biológiai megértéseket vonnak maguk után. Őszintén elmondhatjuk, hogy a „tudattalan" közvetlen módon van tudatában egészségi állapototok, lelki állapototok és kapcsolataitok legkisebb részleteinek is. Szintén tudatában van a Föld egészségügyi állapotának is - még a bolygó másik felén uralkodó környezeti viszonyoknak is. Ismeri a kulturális éghajlatot is. Elismert tudatosságotok a hatalmas információgyűjtő folyamatok miatt működik úgy, ahogy - olyan folyamatok miatt, amelyek az összes fajt egyesítik. Biológiailag az ilyen információ kódolva van, de például a génjeitekben és a kromoszómáitokban található fizikai információt más fajok esetében éppúgy meg lehet változtatni a tapasztalás és a mentális tevékenységek segítségével, mint a ti esetetekben. (23:23) Egyrészt az álmodás az állatok részéről - és különösen az emberek részéről - nem csak információfeldolgozással, de információgyűjtéssel is jár. Az álmodás megelőzi azt, hogy az élet túlzottan merevvé váljon, azáltal hogy az ébrenléti állapot során gyakorlatilag nem hozzáférhető forrásokat nyit meg, és a megszokott világon kívülről érkező visszajelzéseket biztosít. Az álmodás során ellenőrzitek az ébrenléti állapot alatt történő tanulási kísérletek és tapasztalások segítségével gyűjtött információt, nem csak a fizikai tapasztalással összevetve, hanem „biológiai" és „spirituális" adatok alapján is

feldolgozva azt, kettőspont: ismétlem, erre az információra akkor tesztek szert, amikor a tudatosság bizonyos értelemben szétszórja önmagát, és elvegyül saját faja és egyéb fajok tudatosságával, mialatt továbbra is megőrzi saját átfogó egyéniségét. Ezek a más tudatosságok ugyanígy szóródnak szét. Hasonlóképpen minden egyes egyén megőrzi a folyton változó világméretű fizikai és pszichológiai környezet adott képét. A fizikai események, ahogy ti értelmezitek őket, máskülönben nem létezhetnének. (Hosszas szünet.) Az információ alapvetően tapasztalás. Következésképpen az alvás állapota nem egyszerűen tudatosságotok másik oldala, hanem ez teszi lehetővé életeteket és kultúrátokat is. A halál is hasonlóképpen működik. Különösen az állatok ismerik fel ezt, mivel ők nem úgy rendszerezik az időt, ahogyan ti. Így hát az álom biztosítja az élet és a halál feltételeit - olyan tény ez, amely gyakorta rémülettel tölti el ébren lévő Éneteket. De itt az érzékelő szervezetek olyan kreatív keverékéről van szó, amelyből a hétköznapi módon behangolt tudatos élet származik. Ebben rejlik az összes egyénileg, illetve világméretekben elismert események nyersanyaga. A természetben semmi sem vész el, így az emberek álombeli képeinek pazar növekedése is hasznosításra kerül. Akár megvalósulnak ezek az álmok fizikailag, akár nem, megvan a saját valóságuk. Személyiségetek bizonyos mértékben ébrenléti tapasztalásotok eredménye. De álombeli tapasztalásaitok ugyanúgy formálják azt - a tanulás, a tudás és a találkozások, amelyek abban az állapotban fordulnak elő, amikor sokak szerint túl vagytok a szabályszerű érzékelésen. Tehát az álmok a tanulási folyamatok alapvető részét képezik. Az olyan álmok, amelyekben a gyermekek járnak vagy futnak, sokkal korábban megjelennek, mint hogy a kisded mászni tudna, és ezen álmok szolgálnak a mozgás ösztönzéseként. A gyermekek álmai kezdetleges formájú matematikai fogalmakat is tartalmaznak, így hát a formális matematikai képzés már eleve termékeny talajra hull. A művészetek, a tudományok, a mezőgazdaság ezek mind az emberi elmére veleszületetten jellemző természetes körvonalakat és hajlamokat tükröznek, mivel az általános tulajdonságok elsőként az álomállapot során jelentkeznek, majd sajátos intellektuális hajlamokat hoznak működésbe az ébrenlét során. Ennélfogva az álmok birodalmában a városok már a törzsek ideje előtt léteztek. Az álomállapot biztosította a növekedés ösztönzését, és

megnyitotta a földre összpontosító tudatosság számára az információ útjait a fizikai túlélés érdekében. (23:59) Mivel ez az állapot szintén kapcsolatban van az ébrenléti élettel, mindennapi létezésetek sok alkotóelemébe is bevonjátok azt, így hát felidézett álmaitok gyakran meglehetősen konvencionális fogalmak formájában jelentkeznek. A hagyományos tudatossági szintetek elérésekor rendszerint emlékeztek az álom külsődlegességeire vagy arra, hogy mivé vált. Álmotokban alapvetően egy adott esemény oly sok oldalának vagytok tudatában, hogy ébrenléti memóriátok szükségszerűen sokukat képtelen megőrizni. Azonban minden valós oktatásnak számításba kell vennie az álmok során végbemenő tanulási folyamatot, és senki sem remélheti, hogy bepillantást nyerhet a psziché természetébe, ha nem bátorítja az álombeli tapasztalás, a felidézés és az álombeli oktatás kreatív használatát az ébrenléti élet során. (Hangosabban:) Van kérdésetek? (-Nincsen...) Akkor visszatérnék a kiscicátokra - aki pontosan azt teszi, amit mindketten elvártok tőle. (- Rendben.) Ő az élet természetes, spontán kreativitására emlékeztet benneteket saját kreativitásotok, céljaitok és szándékaitok forrására. Így hát az élet néha művészetetek útjában állhat (mulatva). Fogadjátok szívből jövő jókívánságaimat, legyen kellemes és szép az éjszakátok. (- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. 24:18. Nevettünk: Seth Willy Kettővel, vagy ahogy gyakran neveztük, Billyvel kapcsolatos megjegyzése nyilván arra a vicces bosszankodásra vonatkozott, amit az ülés előtt éreztünk, amikor a cica nagyszerű formában volt: egyik bútorról a másikra ugrált, a függönnyel játszott, felmászott a papírjainkra és így tovább.) 792. ÜLÉS, 1977. JANUÁR 24., HÉTFŐ, 21:22 Tehát: diktálok. Az ébrenléti valóságban nyilvánvalóan éppúgy osztoztok egyfajta tömeges világtapasztaláson, mint egy fizikai világkörnyezeten. Ezenkívül az általatok érzékelt események időrendbe csomagolva érkeznek, így hát hozzászoktatok egyfajta előtt-után rendhez. Amikor fizikai szerkezeteket építetek, téglát téglára tesztek. Úgy tűnhet, a

pszichológiai eseményeknek hasonló a szerkezete, végeredményben valóban az időben érzékelitek őket.

mivel

Amikor azt kérdezitek: „Hogyan alakulnak ki az események?", többékevésbé egy ezen fogalmak szerinti választ vártok. A válasz azonban nem ilyen egyszerű. Az események eredete a létezés azon kreatív, szubjektív birodalmában rejlik, amelyhez általában szinte semmi közötök sincs. Az álmodás ezen állapota a kommunikáció olyan belső hálózatát biztosítja számotokra, amely a maga módján messze felülmúlja a technikai kommunikációt. Ez a belső hálózat teljes egészében egy másfajta érzékelési szervezettel áll kapcsolatban. A rózsa az rózsa. Mindazonáltal az álomállapotban egy rózsa egyaránt lehet egy narancs, egy dal, egy sír vagy egy gyermek, illetve mindegyik egyszerre. Álmaitok során természetesen jelképekkel foglalkoztok. Mégis, a szimbólumok egyszerűen másfajta, szintén teljesen „objektív" események példái. Ezek az események azok, amiknek tűnnek, és olyan események is, amelyek „közvetlen módon" nem mutatkoznak meg. Következésképpen egy úgynevezett esemény rengeteg másik esemény „tárolóedénye" lehet, míg ti csak a külső arcát érzékelitek - és ezt az arcot jelképnek nevezitek. A jelképen belüli egyéb események ugyanolyan érvényesek, mint az általatok érzékelt esemény. Alapvetően az események nem egymásra épülnek. Egymásból fejlődnek ki, a kreativitás bőségének egyfajta spontán terjeszkedése során, a tudatos elme pedig kiválasztja, melyik aspektusokat tapasztalja meg - és ezek az aspektusok válnak az általatok objektívnek nevezett eseményekké. (21:40) Az eseményeket nyilvánvalóan nem csak a ti fajotok hozza létre, így hát - amint azt a legutóbbi fejezetben említettem - az álomállapotnak létezik egy olyan szintje, amelyben az összes faj és szint összes földi tudatossága összegyűlik. A ti nézőpontotokból ez az öntudatlan kreativitás egy mély állapotát képviseli - különösen a sejtek szintjén -, amely által az összes sejti tudatosság kommunikál egymással, kialakítva az összes „magasabb" tapasztalás alapját képező eleven biológiai rendszert. Az általatok álmodásnak nevezett dolog nyilvánvalóan ettől a sejtkommunikációtól függ, amely az életerőt osztja szét a Földön. Következésképpen minden fizikai esemény ettől a fajok közti kapcsolattól függ.

A számotokra természetes értelemben ismerős pszichológiai jelképek füstként emelkednek fel, a sejtek szerkezetétől elválaszthatatlanul. A legmélyebb értelemben az állatok és a növények szintén rendelkeznek jelképekkel, és reagálnak is azokra. A szimbólumokat nevezhetjük pszichés kódoknak, amelyeket végtelen számú módon interpretáltok a tudatosság adott körülményeinek megfelelően. Az álomesemények ugyanúgy „állnak össze", ahogy a világegyetem. Következésképpen az eseményeket nem lehet pontosan meghatározni. Feltárhatjátok egy adott esemény általatok történő megtapasztalását, és maga ez a felfedezés megváltoztatja a vizsgálni kezdett, látszólag független esemény természetét. Tehát osztoztok egy tömeges valóságon, ahogy egy tömeges ébrenléti világon is. Mindennapi tapasztalásaitok egyéniek és csakis a tieitek, mégis egy közös környezet összefüggéseiben történnek meg. Ugyanez igaz az álomállapotra is. Álmaitok szintén csakis a tieitek, mégis egy közös kontextusban történnek meg, abban a környezetben, amelyben a világ álmai megnyilvánulnak. Ebben a kontextusban a saját létezésetek „örökké" biztosított. Ti vagytok saját magatok egy adott időbe és térbe helyezett fizikai eseményei, és ezen idő- és térszerkezet körülményeiből adódóan ezen belül automatikusan kizárjátok saját személylétetek egyéb megtapasztalásait. Saját magatok nagyobb eseménye egy, az események általános érzékelésén túl lévő kontextusban létezik. Mindazonáltal Énetek ezen nagyobb része alakítja ki az általatok ismert Éneteket. Az álomállapot során bizonyos mértékben egy nagyobb kontextusba léptek be. Ezért elveszítitek a számotokra általában ismerős precíz beállítottságot. Néha mégis érzékelhetitek az események nagyobb formáját és saját létezésetek időtlen természetét. Egyénileg és en masse az álomállapot során megváltoztatjátok tudatosságotok beállítottságát, és olyan események születésével foglalkoztok, amelyeket csak később rendeztek el az időben, vagy csak később tapasztaltok meg fizikailag. Tartsatok szünetet. (22:07-től 22:29-sig szünet.) Először is a fizikai események nem-fizikai dolgok végtermékei. Az események kialakítása kezdetben egy érzelmi, pszichés vagy pszichológiai funkció. Az események fizikai interpretációk, belső érzékelési élmények konvencionalizált változatai, amelyek aztán térben

és időben „egybeolvadnak". Az események a szeretetet, hitet, szándékot és az irántuk táplált intenzitásokat is magukban foglaló törtvényeknek megfelelően szerveződnek. Az eseményeket a saját szeretetetek, hiedelmeitek, szándékaitok és céljaitok szerint vonzzátok magatokhoz vagy utasítjátok el. Világotok olyan színházat biztosít számotokra, amelyben bizonyos események előfordulhatnak, mások pedig nem. A háborúk, az erőszak, a katasztrófák - ezekben az eseményekben nyilvánvalóan sokan osztoztok, és pszichológiai és fizikai környezetetek részeit képezik. Mindazonáltal néhány ember közvetlenül találkozik a háborúval, közelharcokban vagy bombázásokban részesül. Másoknak csak kellemetlenséget okoznak a harcok. Ez esetben a tömegesen elfogadott környezetet az egyéni hiedelmeknek, szeretetnek és szándékoknak megfelelő fizikai valóságként tapasztaljátok meg. A legmélyebb értelemben nem léteznek áldozatok: sem háborús áldozatok, sem olyanok, akik a nyomorúságnak vagy a betegségeknek esnek áldozatul. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell küzdenünk a háborúk, a nyomorúság vagy a betegségek ellen, mivel a hagyományos értelemben bizonyosan úgy tűnik, hogy a férfiak és a nők gyakran esnek ilyen dolgok áldozatául. Ennélfogva áldozatként viselkednek, és a hiedelmeik megerősítik az ilyen tapasztalásokat. Minden bizonnyal már több századszor mondom azt, hogy a hiedelmeitek alakítják ki a valóságotokat, ami annyit tesz, hogy a hiedelmeitek építik fel az általatok megtapasztalt eseményeket. Ezen tapasztalások aztán még alaposabban meggyőznek benneteket az általatok érzékelt valóságról, míg végül ördögi körbe kerültök, amelyben az összes esemény oly tökéletesen tükrözi a hiedelmeiteket, hogy látszólag semmiféle kivezető út nem marad számotokra. Mindazonáltal ha valóban ez lenne a helyzet, az emberiség történelme során egyetlen valódi értelemben vett változás sem történt volna. Az álomállapot során folyamatosan jelentkeznek a tapasztalás alternatív útjai - új lehetőségek és intuitív megoldások -, így az emberi tanulás nem egyszerűen egy, a kreatív anyagok beillesztését lehetővé nem tévő visszacsatolási rendszertől függ. Tehát az álmodás máskülönben nem elérhető tanulási tapasztalásokat biztosít fajotok számára, amelyben a viselkedéseket és az eseményeket egy fejlettebb és magasabb szintű megértéshez mérhetitek, amely aztán minden szinten megjelenik a mindennapi valóságban.

Például egy adott ember szándékainak, szeretetének és vágyainak kapcsán felléphetnek olyan komplikációk, amelyek azt okozzák, hogy az egyén olyan események megtapasztalására törekedjen, amelyeket lehetetlenné tesznek a hiedelmei. Az általánosan elfogadott tapasztalás olyan dilemma elé állítja az egyént, amelyben a kívánt cél elérése lehetetlennek tűnik. Az ilyen esetekben az álmok vagy az álmok egy sorozata gyakran másképp nem lehetséges módon változtatja meg az adott személy hiedelmeit, mivel új információkat nyújt számára. Ugyanezek az adatok érkezhetnek egyfajta ihletett állapotban is, de minden esetben egy máskülönben elérhetetlen információ gyűjtésének eredményeikéntjelentkeznek. A szeretet, az elhatározás, a hit és a szándék ezek formálják fizikai testeteket, és munkálkodnak rajta, dolgoznak vele éppúgy, ahogy egyéb szinteken a sejttudatosság alakítja azt. (22:59) A szeretet egyformán biológiai és spirituális tulajdonság. A szeretet és a kreativitás alapjában véve egymás szinonimái. A szeretetnek nincs szüksége arra, hogy valamire irányuljon. Ez az az ösztönzés, amely által minden lény testet ölt. A vágy, a szeretet, a szándék, a hit és az elhatározás - ezek alakítják ki testetek tapasztalását és az összes általa érzékelt eseményt. Nem változtathatjátok meg a hiedelmeiteket, de azok megváltoztatják testi tapasztalásaitokat. A biológiai és pszichológiai teljesség között folyamatosan egyfajta nagyszerű csere megy végbe. Gondolataitok éppoly aktívak, mint a sejtjeitek, és éppoly fontos szerepet játszanak fizikai létezésetek fenntartásában. Gondolataitok éppoly természetesek is, mint a sejtjeitek. Mindemellett gondolataitok a túlélésre és a fejlődésre is ösztönöznek benneteket, pont úgy, ahogy a sejtjeitek teszik. Ha egészségileg nehéz helyzetbe kerültök, nem mondhatjátok: „miért nem állít le engem a testem, miért nem bizonyítja be bölcsességét?", mivel a legigazabb értelemben a gondolataitok és a testetek nem különül el egymástól. Megadatott nektek a gondolkodás képessége éppúgy, ahogy a mozgás képessége is. A gondolataitok megsokszorozódnak, ahogy a sejtjeitek is. Ebben az értelemben a gondolataitok éppannyira szerepet játszanak a testi túlélésetek biztosításában, mint testi mechanizmusaitok. A kettő közötti csere főként az álomállapotban zajlik le, ahol is az adatok folyamatos fordítása történik. Gondolataitok és testetek sejtjei egymást tükrözik, egymásban tükröződnek.

Javasolni fogok nektek néhány gyakorlatsort. Kezeljétek ezeket kreatív, termékeny játékokként. Ezek a gyakorlatok megismertetnek majd benneteket a pszichétekkel, saját magatok nagyobb tapasztalásával, mivel segítenek saját létezésetek olyan aspektusaira összpontosítani, amelyek általában elkerülik a figyelmeteket. Azonban ezek a gyakorlatok nem fognak megfelelően működni, ha túl komolyan veszitek őket. Tekintsétek ezeket kreatív játékoknak, bár mentális természetű játékoknak, amelyek valóban tartalmaznak a gyermekek által teljesen spontán módon kipróbált mentális kísérleteket. Tehát ne kezeljétek ezeket a gyakorlatokat ezoterikus feladatokként. A céljuk az, hogy újra felfedezzétek azt a valódi, őszinte és tiszta örömöt, amelyet valaha éreztetek, amikor saját tudatosságotokkal játszottatok, össze- majd kicsomóztátok azt, mint egy gyermek az ugrókötelét. Tartsatok szünetet. (23:15-től 23:30-ig szünet.) Az álomállapot az összes fizikai esemény forrása, amennyiben ez biztosítja azt a nagyszerű kreatív szerkezetet, amelyből mindennapi valóságotokat kiválasztjátok. A gyermekek hamar megtanulják a szüleiktől, hogy a tapasztalásaikat egy bizonyos elfogadott minta szerint kell rendszerezniük. Mindazonáltal saját fantáziajátékaik során hasznosítják az álomeseményeket vagy az álmaik során érzékelt eseményeket, mialatt tisztán átlátják, hogy ezek a „való" világban nem minősülnek valódinak. A fizikai játék kellemes, nagymértékű képzeleti működéssel társul. Egyaránt erősíti az izmokat és az elmét. Ugyanez a fajta tevékenységjelentkezik a gyermekek álomállapota során, amikor megtanulják kezelni az eseményeket, még mielőtt azok fizikailag bekövetkeznének. Ilyenkor egyfajta intenzív álombeli tevékenység megy végbe. Néhány álom a gyermekek számára még valódibb is, mint az ébrenlét bizonyos eseményei - nem azért, mintha ők nem értenék a tapasztalások természetét, hanem mert még oly közel vannak az események mögöttes érzelmi alapjaihoz. Néhány általam javasolt gyakorlat révén kapcsolatba kerülhettek az események kialakulásának módjával. A gyermekek játékai, a kreativitás és az álmok mind a lehető legközvetlenebb módon teremtenek kapcsolatot köztetek és az események születésének módja között. Természetesen az általatok játszott, szokásos módon megfigyelt játékok inkább a saját tapasztalásotokban

végbemenő szerveződésről fognak többet mondani nektek. Ezen játékok lehetnek harciasak, és ilyenkor mindig lesznek jó csapatok és rossz csapatok, mindig lesz megváltás és pusztítás, nyertes és vesztes, győzelem és kudarc. Életetek eseményei hasonló struktúrával rendelkeznek. A neveltetés előtt a gyermekek játékai az előadás, a test vagy a képzelet szeretete alapján szerveződnek, pusztán az előadás kedvéért zajlanak; a mentális fizikai képességek növelésének érdekében. A legkielégítőbb eseményeket is ezek a dolgok jellemzik. Az általam javasolt gyakorlatok tehát „játékok, amelyeket bárki játszhat" - a képzeletnek a gyermekek által használt örömteli felhasználásával. Vége a diktálásnak. A következő fejezet címe: „Játékok, amelyeket bárki játszhat. Az álmok és az események kialakulása." (23:47. Miután szokás szerint megközelítőleg még egy oldalnyi információt közölt Jane-nel és velem, Seth 23 óra 55 perckor befejezte az ülést. Másnap reggel Jane egy könyv címével a fejében ébredt: Egy amerikai filozófus halálon túli naplója. Tudta, hogy a cím William Jamesre, az 1842 és 1910 között élt amerikai pszichológusra és filozófusra utal, és hogy a dologban szerepel egy álom is, bár már elfelejtette, miről szólt. Mindössze a könyv címe maradt meg benne. Amint azt már korábban említettük ebben a kéziratban, Jane már kapott pár oldalt a „James-anyagból", amelyet beillesztett Pszichikus politika című könyvébe; és Seth tavaly tartott néhány ülést, amelyek során elmagyarázta Jane „szubjektív kapcsolatát" James-szel. Azonban soha nem tett említést egy jövőbeni James-könyvről. Mindazonáltal Jane a délelőtt folyamán hirtelen azt érezte, hogy valami „készen van". Új papírt fűzött az írógépébe, és tüstént elkezdett gépelni egy anyagot, ami jó eséllyel egy új könyv lesz. Én kábultan és örömtelin néztem fellángoló munkakedvét. Ahogy a Cézanne-hézirat esetében, az anyag ezen a reggelen is olyan gyorsan „jött", hogy Jane alig tudott lépést tartani az áramlásával. Roppant érdekes lesz látni, mi lesz ebből.)

10. Játékok, amelyeket bárki játszhat. Az álmok és az események kialakulása 793. ÜLÉS, 1977. FEBRUÁR 14., HÉTFŐ, 21:28 Jó estét. Diktálok. (—Jó estét, Seth.) Diktálok. Az agy elsősorban eseményformáló pszichikai gépezet, amelyen keresztül a tudatosság működik. Az események kialakítására való hajlama már az egészen fiatal gyermekek esetében is nyilvánvaló. Nyilvánvaló alatt azt értem, hogy aktív azokban az esetekben, amikor a gyermek a már kifejlődött fizikai képességeket messze meghaladó tevékenységekről fantáziál. A gyermekek álmai sokkal intenzívebbek a felnőttekénél, mivel az agy ilyenkor az eseményformáló tevékenységeit végzi. Először ezt kell fejleszteni, mielőtt bizonyos fizikai képességek működésbe léphetnének. A csecsemők játszanak álmukban, és érvényes fizikai képességeiket meghaladó tevékenységeket végeznek. Habár a külső ösztönzés rendkívül fontos, az álombeli játékok belső ösztönzése még ennél is sokkal lényegesebb. A gyermekek összes érzékszervük használatát gyakorolják álombeli játékaik során, amely játékok aztán serkentőleg hatnak magukra az érzékszervekre, és valójában segítenek gondoskodni azok koordinációjáról. A ti fogalmaitok szerint az események a fiatal gyermekek esetében még plasztikusak, amennyiben még nem sajátították el annyira a ti szigorú szerkezetetekhez való igazodást. Létezik egy érdekes kérdés, amely kapcsolatban áll az érzékszervi működés koordinálásának szükségességével, mivel mielőtt ez a folyamat végbemegy, az eseményeknek nincsen merev rendszere. Ez a rendszer tanult dolog. A koordinálatlan gyermeki érzékszervek például valóban hallhatnak olyan szavakat, amelyek az előző nap hangzottak el, és közben látják is azt a személyt, aki akkor beszélt hozzájuk. Tehát az érzékszervek időbeli és térbeli fókuszálása bizonyos mértékben tanult képesség - olyan dolog, amely természetesen elengedhetetlen a precíz fizikai műveletekhez. De mielőtt ez bekövetkezik, a gyermekek - különösen az álomállapot során - az események olyan általános változatát élvezik, amely fokozatosan egyre élesebb és szűkebb területű lesz.

Bizonyos mértékű időbeli és térbeli eltérés mutatkozik, mivel a gyermekek még biológiailag is ösztönösen fel vannak szerelve egy olyan „előrelátással", amely lehetővé teszi számukra, hogy bizonyos mértékben „öntudatlanul" előre lássanak némely, a közvetlen jövőben bekövetkező eseményeket; ez például figyelmezteti őket a veszélyekre. Ebből a plasztikusabb, lazább tapasztalásból a gyermekek aztán elkezdik kiválasztani a konkrétabb alkotóelemeket, és ezáltal egy szűkebb érzékenységre edzik az érzékszerveiket. A játék időszakaiban a gyermekek valóban gyakran folytatnak bizonyos, az álomállapot során teljesen természetes módon megkezdett játékokat. Ezekbe beletartozik a szerepjátszás is, és azok a játékok is, amelyek egész egyszerűen fizikai izomtevékenységeket vonnak maguk után. Mindez pontos körülírásra tanítja őket. Az álomállapot során az elme szabadon játszhat az eseményekkel, és azok kialakulásával. Ám ezen események megvalósítása megkövetel bizonyos gyakorlati feltételeket. Játékaik során a gyermekek kipróbálnak bizonyos, az álmaikban kezdődött eseményeket, és a gyakorlati feltételekhez „mérik" ezeket. Hasonlóképpen bűvészkednek a valószínűségekkel, és sorolják be fizikai szerkezetüket a lehetőségek egy adott helyére. Alapvetően (duplán aláhúzva) az álmodás során az agy nincs pusztán a fizikailag megtapasztalt élményekre korlátozva. (21:58) Mentálisan az agy végtelen számú eseményt képes kialakítani, és a tudatosság végtelen számú szerepet tud eljátszani. A gyermek könnyűszerrel képes azt álmodni, hogy ő a saját apja, anyja, nővére vagy bátyja, a család kutyája, egy légy vagy egy katona. Aztán amikor ébren van, kipróbálja ezeket a szerepeket, és hamarosan belátja, hogy ezek nem felelnek meg a fizikai körülményeinek. A gyermekek álmodhatnak a hegyekről, mielőtt fizikailag látnák őket. Bolygótok környezetének ismerete örökségetek öntudatlan része. Egy öntudatlan környezetet birtokoltok, egy adott, a fizikai világgal összhangban lévő pszichológiai világot, és tanulásotok szubjektíven ebben játszódik le, még ha objektív módon el is sajátítjátok a külső műveleteket. A képzelet nagy szerepet játszik az események kialakításában. A gyermekek képzelőereje megóvja őket szüleik túlzottan korlátozó világától. Akár ébren vannak, akár álmodnak, a gyermekek „színlelnek". Színlelésük során egy különlegesen előnyös módon gyakorolják a tudatosságukat. Habár elfogadnak egy adott valóságot a maguk számára, mindazonáltal úgymond fenntartják maguknak a „jogot", hogy „másodlagos" létállapotokkal kísérletezzenek. Bizonyos mértékben

azonosulnak a szerepükkel, és ezáltal szintén növelik a saját tudásukat és tapasztalásukat. Magukra hagyva a gyermekek megtanulják, hogyan érintkezzenek az állatokkal azáltal, hogy eljátsszák azok szerepét. Az állatok reakcióinak megvizsgálása által meg fogják érteni, hogyan viselkedjenek ők maguk. A gyermekek, különösen a játékaik során, úgymond felpróbálják az összes elképzelhető szituációt. Az álomállapot során a felnőttek és a gyermekek egyaránt ezt teszik, és sok álom valójában egyfajta játék. Maga az agy soha nem elégszik meg egy eseménynek pusztán egyetlen változatával, és a képzelőerő használatával mindig kialakítja annak másféle változatait, egy az álomhoz hasonlóan teljesen spontán tevékenység során. Ugyanúgy végzi az események kialakítását, ahogy az izmok a mozgást. Az agy az események legtermékenyebb változatára törekszik. Kifejezetten az agyról beszélek, mint az elmétől elkülönült fizikai dologról, hogy kihangsúlyozzam azt, hogy ezek a teremtménylét képességei. Az agy géniusza az elmétől ered, amelyet az agy biofizikai megfelelőjének nevezhetünk. Tartsatok szünetet. (22:15-től 22:31-ig szünet.) Vannak belső érzékszerveitek, amelyek nagyjából összefüggnek a fizikai érzékszerveitekkel. Mindazonáltal ezeket egy sajátságos idő- és térbeli irányultság felé kell edzenetek. Amikor a gyermekek álmodnak, ugyanúgy használják ezeket a belső érzékeket, mint a felnőttek, tehát az álmodás segítségével megtanulják lefordítani az ilyen anyagot a külső érzékszervek pontos szerkezetének nyelvére. A gyermekek játékai mindig a „jelenben" játszódnak - azaz azonnal tapasztalják meg őket, bár a játékbeli események esetleg a jövőt és a múltat is érintik. A mondás, miszerint „hol volt, hol nem volt", erősen felidéző jellegű és rugalmas a felnőttek számára is, mivel a gyermekek oly módon játszanak az idővel, amelyet a felnőttek már elfelejtettek. Ha érzékelni akarjátok pszichétek mozgását, arra talán az a legkönnyebb mód, ha egy adott helyzetet a múltban vagy a jövőben képzeltek el, mivel ez automatikusan egy újfajta módon mozdítja el mentális érzeteiteket és érzékeléseteket. A gyermekek megpróbálják elképzelni, milyen volt a világ a születésük előtt. Tegyétek ezt ti is. Az, ahogyan ezt az irányt követitek, megvilágosító erejű lehet, mivel az általatok megválasztott tevé-

kenységi körök saját tudatosságotok egyedi tulajdonságairól mondanak majd el nektek valamit. A felnőtt játékokban a térbeli műveleteknek van a legnagyobb szerepük, míg a gyermekek játékaiban gyakran szerepet kapnak az időbeli változások. Nézzetek egy természeti tárgyra, mondjuk egy fára: ha tavasz van, próbáljátok meg elképzelni, hogyan festene ősszel. Változtassátok meg az időbeli irányultságotokat ilyen gyakorlatok segítségével. Ez automatikusan lehetővé teszi számotokra, hogy elszakadjatok egy túlzottan szűk fókusztól. Bizonyos mértékben szétválasztja érzékeiteknek a valósággal való merev kapcsolatát, megváltoztathatja tanult valóságérzékeléseteket. A gyermekek olyan elevenen képesek játszani, hogy például elképzelik, hogy a sivatagi nap alatt aszalódnak, bár közben valójában egy hűvös, légkondicionált szobában tartózkodnak. Egyrészt tökéletesen elmerülnek tevékenységeikben, másrészt viszont teljes mértékben tudatában vannak „valódi" környezetüknek. Azonban a felnőttek gyakran attól tartanak, hogy tudatosságuk bármilyen ilyen játékos, nem hivatalos megváltoztatása veszélyes, és aggódni kezdenek, hogy az elképzelt szituáció hatálytalanítja a valódit. (22:49) A nevelés során sok felnőttet arra tanítottak, hogy maga a képzelet gyanús dolog. Ez a hozzáállás nemcsak, hogy gátolhat mindenféle művészi kreativitást, de akadályozhatja azt az alkotóerőt is, amely ahhoz szükséges, hogy képesek legyetek a fizikai események természetével foglalkozni. Az ember kreatív elevensége, precíz idő- és térbeli fókusza és az a képessége, hogy gyorsan reagáljon az eseményekre, természetesen mind roppant fontos tulajdonságok. Képzelőerőtök tette lehetővé számotokra, hogy kifejlesszétek az eszközhasználatot, és életet adjatok a találékonyságotoknak. Ez a képzelőerő teszi lehetővé, hogy a jelenben megtervezzétek azt, ami esetleg a jövőben fog bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy a képzelőerőnek bizonyos mértékben az érzékszervek precíz irányultságán kívül kell működnie. Ezért a képzelőerőt az álomállapot során használjátok a legszabadabban. Alapjában véve a képzelőerő nem kötődhet a gyakorlati dolgokhoz, mivel ha így lenne, akkor az ember csakis fizikai visszajelzéseket kapna. Ha pusztán erről lenne szó, akkor nem születnének új találmányok. Mindig van más elérhető információ is, nem csak az, amelyet a fizikai környezet nyújt számotokra.

Ezeket a plusz adatokat az agy magas szintű játéka eredményezi, amint az az események kialakításával kísérletezik, az időben és térben nem megszerkesztett belső érzékeket használva. Helyezzétek magatokat másik időbe. Mielőtt elaludnátok, lássátok magatokat úgy, ahogy vagytok, de az előző vagy a következő században - vagy egyszerűen csak képzeljétek el, hogy tíz vagy húsz évvel korábban születtetek. Ha játékosan végzitek, az ilyen gyakorlatok során jó szubjektív érzést kaptok saját, az idő kontextusától független belső létezésetekről. (23:04. Seth ezen a ponton eltért a könyv anyagától, hogy megvitassunk néhány kérdést, amelyek a mi meglehetősen terjedelmes — és továbbra is növekvő - levelezésünkkel kapcsolatban merültek fel. Aztán 23:20-tól 23:30-ig szünetet tartottunk.) Diktálok: hogy ösztönözzétek a kreativitásotokat, alkalmazzátok a képzelőerőtöket úgy, hogy megbontjátok a szokásos tér-idő fókuszotokat. Amikor álomba merültök, képzeljétek el, hogy ugyanazon a helyen vagytok, pontosan ugyanabban a helyzetben, de valamikor a távoli jövőben vagy múltban. Mit láttok, mit hallotok? Mi van ott? Egy másik gyakorlat során képzeljétek el, hogy a világ egy teljesen más részén vagytok, de a jelenben, és tegyétek fel magatoknak ugyanezeket a kérdéseket. A változatosság kedvéért lelki szemetekkel kövessétek végig előző napi tevékenységeiteket. Helyezzétek magatokat egy héttel előre az időben. Alakítsátok ki a saját változataitokat ezekre a gyakorlatokra. Lehetetlen elmondani, mire fognak megtanítani benneteket, mivel a tapasztalás egy olyan dimenzióját, az Énetek egy olyan érzését fogják nyújtani nektek, amelynek csakis számotokra lesz értelme. Meg fogják tanítani nektek, hogy felleljétek saját Énetek érzését, elkülönítve azt a valóság hivatalos összefüggésrendszerétől, amelyben lényeteket általában érzékelitek. Ezenfelül nagyobb mértékben lesztek képesek kezelni az aktuális eseményeket, mivel képzett képzelőerőtök hihetetlenül értékes információkat fog biztosítani számotokra. Ne azzal kezdjétek, hogy csakis arra használjátok a képzeleteteket, hogy az a jelenlegi problémák megoldását szolgálja, mivel ha így tesztek, akkor ehhez fogjátok kötni a kreativitásotokat, és gátolni fogjátok azt a gyakorlatiassággal kapcsolatos hiedelmeitek miatt. Ha játékosan végzitek őket, ezek a gyakorlatok egyéb kreatív eseményeket is eredményeznek majd. Ezek a belső érzékek néme-

lyikének hasznosítását fogják maguk után vonni, amelyekkel nincsen objektív érzékszervi kapcsolatotok. Jobban meg fogjátok érteni mindennapi életetek eseményeit, mivel olyan belső képességeket fogtok működésbe hozni, amelyek lehetővé teszik számotokra, hogy szubjektív módon érzékeljétek más emberek valóságát, ahogy a gyermekek teszik ezt. Létezik egy belső trükk, amelynek segítségével érzékenyebbé válhattok mások érzéseire. Ez a trükk működésbe fog lépni. Ismétlem: az agy ereje az elmétől származik, így hát, habár megtanuljátok tudatosságotokat a testetekbe összpontosítani - és ezt szükségszerű is megtanulnotok - mindazonáltal belső érzékelésetek sokkal messzebbre is elkalandozhat. Mielőtt elaludnátok, képzeljétek el, hogy a tudatosságotok végighalad egy úton, vagy a világban kóborol — ahogy tetszik. Feledkezzetek meg a testetekről. De ne próbáljátok meg elhagyni testeteket a gyakorlat során. Mondjátok azt magatoknak, hogy képzeletbeli utazáson vesztek részt. Ha ismerős úticélt választottatok, képzeljétek el a házakat, amelyek mellett elhaladtok. Mindazonáltal néha könnyebb elvégezni a gyakorlatot, ha ismeretlen úticélt választotok, mivel így nem estek kísértésbe, hogy utazás közben teszteljétek magatokat, vajon az elképzelt helyszínek összhangban vannak-e az emlékeitekkel. Ilyen vagy olyan mértékben tudatosságotok valóban utazni fog. Ismételem, legjobb, ha játékos hozzáállással végzitek ezeket a gyakorlatokat. Ha megőrzitek ezt a hozzáállást, és emlékeztek a gyermekkor játékaira, a dolog tökéletesen élvezetes és kellemes lesz; és még ha ijesztőnek látszó eseményeket tapasztaltok is meg, azokat ugyanabba a kategóriába fogjátok sorolni, amelybe a gyermekek játékainak ijesztő eseményei tartoznak. A gyermekek gyakran megijesztik magukat. Az ilyen viselkedésnek számtalan oka van. Az emberek gyakran ugyanezen okok miatt döntenek úgy, hogy megnéznek egy horrorfilmet. Általában a test és az elme unja magát, és valójában dramatizált stresszre vágyik. A megszokott körülmények között a test felüdül - úgymond kitisztul azon hormonok felszabadulása miatt, amelyeket elfojtotok, néha elnyomó szokások segítségével. A test törekszik a felszabadulásra, akárcsak az elme. Az ijesztő álmok vagy akár még az álmodozások is megfelelnek ennek a célnak. Az elme kreatív játékai gyakran idéznek elő olyan szimbolikus eseményeket,

amelyek terápiás fizikai reakciókat eredményeznek, és álom utáni, gyakran gyógyító tettekre utaló sugallatokként is szolgálnak. Egyszerűen azért említem ezt, hogy rámutassak bizonyos álmok és a gyermekek bizonyos játékai közötti egyezésekre, és hogy megmutassam, minden egyes álomban és minden egyes játékban meghitt szerepet kap az események teremtése és megtapasztalása. És most (hangosabban) ezen ülés eseménye véget ért. Van kérdésetek? (24:01. Nekem volt néhány, egyéb dolgokkal kapcsolatos kérdésem. Miután körülbelül féloldalnyi anyagot átadott ezekkel kapcsolatban, Seth 24 óra 12 perckor elbúcsúzott tőlünk.)

794. ÜLÉS, 1977. FEBRUÁR 21., HÉTFŐ, 21:31 (A múlt hét elején egy barátunk elküldte nekem egy „dupla álom" leírását, amelyet a kedvese álmodott. Amikor múlt pénteken erről beszélgettünk Jane-nel, azon kaptam magam, hogy azt mondom, a dupla álmok - azaz azon esetek, amikor valaki két álmot tapasztal meg egyszerre, vagy egy álmot egy másik álmon belül — egyik magyarázata az lehet, hogy az agy mindkét felének megvan a maga külön álma, és aztán ez a két álom együtt próbál felemelkedni a hétköznapi tudatosságba. Mindkét álom az agy azon féltekéjének funkcióira jellemző, amely megtapasztalta azt - tettem hozzá —, legalábbis ahogy jelenlegi tudásunk fényében látjuk ezen funkciókat. Az analitikusabb és intellektuálisabb bal agyfélteke álmai ezeket a tulajdonságokat testesítik meg; míg a kreatívabb jobb agyfélteke álmai a jelképekkel, művészetekkel és az érzelmekkel kapcsolatosak. Amint ilyen könnyedén kimondtam ezeket a dolgokat, mindenféle tudatos előre tudás vagy felkészülés nélkül, rájöttem, hogy a barátunk levelén járt az eszem, és így születtek meg bennem spontán ezek az ötletek. Továbbá azt is mondtam, hogy bár a két agyfélteke elkülönül egymástól, az agytörzs és a corpus callosum egyesíti őket, és így mindenféle információcsere zajlik közöttük. Ugyanígy a dupla álmok során is lehetnek kapcsolatok az adott álmok között. Később Jane azt javasolta, az ülés során kérjem ki Seth véleményét az ötleteimmel kapcsolatban. Természetesen rengeteg egyéb oka is lehet a

kettős álmoknak. Röviden már volt szó róluk Az „ismeretlen" valóság első kötetében — lásd a 692. ülés jegyzeteit.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Tehát: Kezdjük a te kérdéseiddel. Először is, az emlékeitek, az érzéseitek és az érzelmeitek, habár kapcsolódnak a testetekhez, és nyomokat is hagynak benne, mégis különálló dolgok. Olyan ez, mintha foglyul ejtenétek életetek élményeit egy filmen. Ebben az esetben a film lenne a test szövete, az agyszövet. Maguk az élmények mindazonáltal a filmtől függetlenül léteznek, amely semmilyen esetben sem ejtheti foglyul teljességüket. Bizonyos értelemben agyatok tevékenysége állítja be azt a sebességet, amellyel ti mint fizikai teremtmények az élet eseményeit érzékelitek. Elméletileg ezeket az eseményeket le lehet lassítani vagy fel lehet gyorsítani. Megint csak egy bizonyos értelemben, a hang, a látvány, a dimenzionális összetartás és így tovább „szinkronizálva van". A kép többé-kevésbé azonos sebességgel pereg. A fizikai érzékszervek mind kiveszik a maguk részét a feladatból, hogy egy drámai érzékszervi kórussal ajándékozzanak meg benneteket, minden egyes „hang" pontosan tartja az ütemet az összes többi érzékszervi mintával, így rendszerint harmónia és folytonosságérzet jön létre, zavaró botlások nélkül. Ugyanez érvényes a gondolataitokra is, amelyek, ha odafigyeltek rájuk, látszólag simán következnek egymásra, többé-kevésbé a külső tevékenységek időrendjét követve. Az agy, akár egy mozivászon, a belső tevékenységek olyan fizikai képét biztosítja számotokra, élő sztereóban (viccesen), amelyek önmagukban sehol sem léteznek. (21:44) Agyatok egy praktikus és teljesen szükségszerű vonatkoztatási rendszert ad számotokra, amellyel a testi életet igazgathatjátok. Ez állítja össze számotokra „helyes" sorrendjükben az eseményeket, amelyeket másfajta szerkezetek használatával rengeteg egyéb módon is meg lehetne tapasztalni. Természetesen az agy és a test egyéb részei a bolygótokra vannak behangolva, és számtalan - molekuláris, sejti és így tovább - időrenddel kapcsolnak össze benneteket, így hát szinkronban vannak a világ eseményeivel. Az agy rendszerezi a tevékenységeket, és lefordítja az eseményeket, de nem az idézi elő őket. Az eseményeknek van egy elektromágneses valóságuk, amely aztán kivetül az agyra, hogy fizikailag aktiválódjon.

Készülékeitek pusztán az agy tevékenységének bizonyos szintjeit érzékelik. Egyáltalán nem érzékelik az elme tevékenységeit, kivéve, ha azok bevésődnek az agyba. Még az álmok is így be vannak vésve agyatokba. Például amikor az agy egyik része vagy az egyik fele aktiválódik, a másik agyfélteke megfelelő része szintén működésbe lép, de olyan szinteken, amelyeket a tudósok nem érzékelnek. Nevetséges dolog az egyik vagy a másik agyféltekét dominánsnak nevezni, mivel a teljes földi tapasztalás teljes bősége mindkét agyfélteke hasznosítását kívánja meg, akárcsak az álmok. Mindazonáltal az álmodás során ez az egész, rendszerint az agy által kivetített, és a testi cselekedetek által megerősített érzéskép nem szükségszerű. Ezek az álombeli tapasztalások gyakran kizökkentnek vagy elmosódottnak tűnnek a reggel utólagos éleslátásánál, egyszerűen, mert olyan bonyolultsággal mennek végbe, amelyet az agy nem képes a megszokott ébrenléti értelemben kezelni. A testnek nyilvánvalóan a ti hivatalos jelenetekben kell reagálnia, ennélfogva az agy az elosztott idegi válaszokkal takarosan betartja a saját fizikai időrendjét. A fizikai valóság egész csomagja az időzített szinkronizált - érzékszervi adatoktól függ, amelyek lehetőséget adnak a testnek a pontos reagálásra. Biztonságosan megtapasztalhatjátok a múlt, a jelen és a jövő eseményeit, akárcsak a megszokott nézőpontotok szerint lehetségesnek tekintett eseményeket, mivel - ismétlem - a testnek nem muszáj reagálnia rájuk. Az agy szükségszerű szakosodása miatt nem támogathatja saját nagyobb valóságotok nagy részeinek megnyilvánulását. Az agy esetleg háttérzajnak vagy megfejthetetlen zagyvaságnak tartja az ilyen mellékes tevékenységeket. Tehát az elme az, amely az agy nem-fizikai megfelelőjeként eldönti, hogy melyik adat aktiválja az agyat. Az agy úgynevezett ősi részei (köztük az agytörzzsel — limbikus rendszerrel) tartalmazzák az „agy emlékeit". Általában véve ez olyan fontos adatokat jelent, amelyekre tudatosan nem fordítotok figyelmet. Nem fordulhat feléjük tudatos figyelem, mivel ezen információnak olyan időskálákhoz van köze, amelyeket az agy „kifinomultabb" részei többé már nem képesek kezelni. (22:22) A test saját biológiai lehetőségeinek tudása ezeken az ősi szinteken foglal helyet, és olyan tevékenység zajlik itt, amely egy, az összes faj között fennálló sejtszintű kommunikációt eredményez. Az agy lenyűgöző mértékű beépített alkalmazkodóképességgel bír, így

bármely része természeténél fogva képes átvállalni bármely más rész szerepét, és éppolyan jól elvégezni annak feladatát, mint a sajátját. Azonban az arról alkotott hiedelmetek, hogy mi lehetséges és mi nem, gyakran legyengíti ezt a képességet. Habár az idegi kapcsolatok specifikusak, és alapvetően a tanult biológiai viselkedés dominál, az agy különböző részei veleszületetten felcserélhetők, mivel az elme tettei irányítják őket. Ezt roppant nehéz elmagyarázni, de a tökéletesen tudatos életre való képesség veleszületetten jellemző a test minden egyes részére. Ha nem így lenne, gyakorlatilag lehetetlen lenne annak könnyed egyidejűsége. Az agynak vannak olyan képességei, amelyeket nem használtok tudatosan, mivel hiedelmeitek megakadályozzák, hogy beindítsátok a megfelelő idegi kapcsolatokat. Az agy bizonyos részei csak az adott civilizáció vagy kor által adoptált idegi szokások miatt tűnnek dominánsnak. De múltatok más kultúrái teljesen eltérő módon tapasztalták meg a valóságot, mivel eltérő idegi mintákat ösztönöztek, és másfajta fókuszok segítségével állították össze az információkat. Például az álmodást sokkal élesebb módon lehet „fókuszba hozni" a célból, hogy legalább ezen tapasztalások némelyikének tudatosan hasznát vehessetek. Amikor ez megtörténik, tudatosan hasznát veszitek a fizikailag és logikailag elfogadottól eltérő tapasztalásoknak. Olyan események nyomait hozzátok be tudatosságotokba, amelyeket az agy nem úgy regisztrál, ahogy az ébrenléti állapot eseményeit (határozottan). Az agy aprólékosan feljegyzi az álombeli eseményeket is, de elkülöníti őket az ébrenlétiektől. Az álmok olyan tapasztalásokat nyújthatnak nektek, amelyek - legalábbis bizonyos értelemben - nem időbeliek. Az álom feljegyzésre kerül az agy időrendjében, de maga az álom olyan időtartam, amely „időn kívüli". Elméletileg bizonyos álmok egy egész életre elegendő tapasztalást nyújthatnak nektek, bár maga az álom a ti időtök szerint még egy órát sem vesz igénybe. Bizonyos módon az álmok megszokott tudatosságotok láthatatlan rétegei. Az agy mindkét része szerepet kap bennük. Sok álom valóban megfoghatatlan módon aktiválja az agyat, olyan reakciókat indítva el, amelyek a hagyományos értelemben valójában nem helyénvalók. Azaz nem igényelnek közvetlen cselekedeteket, hanem a cselekedetek anticipátoraiként működnek, emlékeztetve az agyat, hogy a jövőben idézzen elő bizonyos cselekedeteket.

(22:33) Az álmok annyira sokszintűek, hogy teljes kifejtésük szinte lehetetlen verbális tudást igényelne. Bár az álmok nem igényelnek cselekedeteket az egész testtől, és az agy nem jegyzi fel a teljes álmot, azért az álom azt a célt szolgálja, hogy biológiai tetteket szüljön például a hormonok felszabadítása által. Léteznek általam testi álmoknak nevezett dolgok is. Egyetlen tudatosság sem manifesztálódik teljesen az anyagban. Mindig van kommunikáció a test minden része között, de ha a tudatos elme nem megfelelően működik, akkor ez a tevékenység gyakran lecsökken. Tehát a sejti tudatosság a saját szintjén egy testi álmot hoz létre. Ez nem jár együtt szavakkal vagy képekkel, sokkal inkább olyan, mint az elektromágneses szándék kialakulása: megérzi a bekövetkező tetteket, és esetleg gyógyító álmok kiindulópontjául szolgálhat, amelyekben a tudatosság „magasabb" szintjei pszichológiailag tudatára ébrednek bizonyos körülményeknek. Mindazonáltal sok problémát előre láttok a testi álmok segítségével, és egyedül azon a szinten tisztázzátok a körülményeket. Tartsatok szünetet. (22:42-től 23:10-ig szünet.) Tehát: habár a tudatosság élvezi fizikai beállítottságát, ugyanakkor túlzottan kreatív ahhoz, hogy tevékenységeit pusztán egyetlen irányba korlátozza. Következésképpen az álmok biztosítják a tudatosság saját kreatív játékát, amelynek során nem kell oly gyakorlatiasnak vagy „világinak" lennie, és lehetővé teszik számára, hogy szabadabban használja veleszületett tulajdonságait. Sok ember tudatában van a dupla vagy tripla álmoknak, amikor látszólag két vagy három álmot álmodik egyszerre. Általában ezek az álmok egyetlen uralkodó álomba sűrűsödnek az ébredés előtt, amelyben a többi álom alárendelt szerepet tölt be, habár az álmodó bizonyos abban, hogy álmai egy perccel korábban még egyformán intenzívek voltak. Az ilyen álmok a tudatosság nagyszerű kreativitását bizonyítják, és arra a képességére utalnak, hogy egy időben a tapasztalásnak egynél több vonalát is képes követni anélkül, hogy elveszítené a fonalat. Az ébrenléti fizikai élet során általában véve mindig egy adott dolgot kell tennetek. Most nyilvánvalóan leegyszerűsítem a dolgot, hiszen képesek vagytok mondjuk narancsot enni, tévét nézni, a lábatokat vakargatni, és rákiabálni a kutyára - mindezt nagyjából egy időben. Mindazonáltal nem vagytok képesek egyszerre Bostonban és San

Franciscóban tartózkodni, vagy egy időben huszonegy és tizenegy évesek lenni. A dupla, illetve tripla álmok során a tudatosság feltárja valódi, egyidejű természetét. Egy időben több álombeli vonalat is megtapasztalhattok, amelyek mindegyike teljes önmagában is, amikor azonban az álmodó felébred a tények valóságában, nem képes neurológiailag továbbítani a tapasztalást; így hát az egyik álom rendszerint uralkodóvá válik, míg a többi leginkább egy szellemképre fog hasonlítani. Túlzottan sokféle változatai léteznek az efféle álmoknak ahhoz, hogy itt és most mindet megtárgyaljuk, de a tudatosság mindegyikük során szétszóródik, miközben mégis mindig megőrzi saját egyéniségét, mintegy hurkokat kötve magára. Az ilyen álmokban a számotokra ismerőstől eltérő időrendek játszanak szerepet. A tudatosság valódi dimenzióira utalnak, amelyek rendszerint elérhetetlenek számotokra, mivel gyakorlatilag hasonlóképpen alakítjátok ki a történelmi világotokat, amelyben minden más tapasztalás felett uralkodó a világ, és annak filmje fut agyatok vetítővásznán. Vegyünk egy olyan egyszerű eseményt, mint például egy narancs elfogyasztása. Képzeljétek el játékosan, hogyan értelmezik ezt az eseményt testetek sejtjei. Hogyan érzékelik a narancsot? A nyelvetek hegye talán közvetlenül érzi azt, de vajon tudatában vannak-e a lábatokban lévő sejtek is? Térdetek sejtjei vajon tudják-e, hogy narancsot esztek? Annyi időt töltsetek ezzel a gyakorlattal, amennyi jólesik. Aztán fedezzétek fel a naranccsal kapcsolatos saját tudatos érzeteiteket. Időzzetek el ízénél, illatánál, állagánál, formájánál. Ismételem: játékosan végezzétek a gyakorlatot, és szánjatok rá elég időt. Aztán engedjétek szabadon áramolni elmétekben az asszociációkat. Mire emlékeztet benneteket ez a narancs? Mikor láttatok vagy ízleltetek először narancsot? Láttatok már valaha növekvő narancsokat vagy narancsvirágot? Mire emlékeztet benneteket a színe? Aztán tételezzétek fel, hogy álmot láttok, amely egy narancs képével kezdődik. Kövessétek elmétekben ezt az álmot. Ezután képzeljétek el, hogy felébredtek ebből az álomból, csak hogy felismerjétek, hogy ezzel egy időben egy másik álom is fut, és gyorsan tegyétek fel magatoknak a kérdést, mi volt az. Ugyanezt a sorrendet követve, ez a gyakorlat lehetővé teszi számotokra, hogy úgymond hurkokat kössetek saját tudatosságotokra, hogy tetten érjétek annak „jövés-menését". És az

utolsó kérdés - hogy mi másról álmodtok még - a képek és gondolatok teljesen új sorozatát idézi fel elmétekben, amely valójában ugyanakkor történik, amikor a narancsról álmodoztok. Ezen gyakorlatok lényege az átérzésük és az elvégzésük - a kreatív tudatosság kezelése. Jelenlegi összefüggéseiteken kívül léteztek, azonban az efféle állítások értelmetlenek, ha nem adtok magatoknak némi szabadságot, hogy az ezen merev szerkezeten kívül eső eseményeket is megtapasztaljátok. Ezek a gyakorlatok megváltoztatják szokásos szerkezeteteket, és ezáltal lehetővé teszik, hogy frissebb módon tapasztaljátok meg a dolgokat. A dupla álmok olyanok, mint a kettős életek, amelyeket azok az emberek élnek, akiknek két családjuk van - két külön városban -, és akik látszólag az események két olyan csoportját kezelik, amelyekbe a legtöbb ember teljesen belezavarodna. Ha a test csak bizonyos sorrendet képes is követni, a tudatosságnak akkor is vannak nagyobb mélységű tettei, amelyek nem mutatkoznak meg a tapasztalási rend felszínén. A dupla álmok az efféle tevékenységekre utalnak. Habár minden egyes ember a tudatosság egy adott szálát követi, és Énként azonosítja be önmagát, a felszín alatt vannak alternatív vonalak is. Ezek éppoly helyénvalók az adott egyéniség számára, de figyelmeteket nem összpontosítjátok ezekre, mivel a test egyetlen tiszta, közvetlen cselekvési móddal kell, hogy rendelkezzen. (23:41) Ezek a vonalak olyanok, mint a folytatólagos dupla álmok. Szintén egyfajta rendszerként szolgálnak az elismert Én számára. Stressz vagy nagyobb kihívások idején elismert Énetek esetleg érzékeli a tudatosság ezen más vonalait, és felismeri egy teljesebb létezés lehetségességét, egy nagyobb pszichológiai sűrűséget. Bizonyos alkalmakkor az álomállapot során az elismert Én tehát esetleg eléggé kitágítja érzékelését ahhoz, hogy hasznát vegye saját egyénisége ezen más részeinek. A dupla vagy a tripla álmok időnként ilyen tapasztalásokat képviselnek. A tudatosság mindig a legtermékenyebb, leginkább kreatív formára törekszik, mindvégig megőrizve integritását. A képzelet, a játékok, a művészetek és az álmodás lehetővé teszik tudatosságotok számára, hogy gazdagítsa tevékenységét azáltal, hogy a fizikai környezetben kapottaktól eltérő visszajelzéseket nyújtanak számára. Ez az ülés a könyv diktálása - és ugyanakkor válasz a kérdéseidre is. És (viccesen) egyben példa a dupla ülésekre is. Tehát, ha nincsenek kérdéseid...

(—Nincsenek...) ...akkor duplán kellemes, jó éjszakát kívánok nektek, és remélem, lesz néhány kiváló dupla álmotok. (— Én is remélem, Seth. Jó éjt, és köszönjük. 23:49. Ez az ülés nyilvánvalóan kiváló példája annak, hogy Seth gyakran beleszövi a kérdéseinket és mindennapi dolgainkat könyveinek diktálásába, úgy fogalmazva meg a válaszait, hogy azok mindig illeszkedjenek az elméjében lévő nagyobb szerkezethez. Ám még ha a magánéletünk néha befolyásolja is azt, ahogyan Seth közvetíti a saját anyagát, már felfedeztük, hogy ilyenkor is teljesen lefedi az adott témát, amelyről beszélni akar.)

795. ÜLÉS, 1977. FEBRUÁR 28., HÉTFŐ, 21:33 (Jane-nel átnéztük Az „ismeretlen" valóság első kötetének első szerkesztett változatát, amelyet a Prentice-Hall e célból küldött vissza nekünk, miután a szerkesztő és a tördelő elvégezte a maga munkáját az anyagon. Csak kevesen tudják, milyen sok munka van egy könyvvel, miután a szöveg elkészült. Később például Az „ismeretlen" valóság kefelevonata - amely már a végleges formában lesz kiszedve — szintén visszakerül hozzánk részletes ellenőrzésre. És egy napon ezen ülés anyaga szintén keresztül fog menni ugyanezen a folyamaton.) Tehát: jó estét. (-Jó estét, Seth.) Diktálok: játékaik során a gyermekek képzeletben gyakran nemet váltanak. A fiatal egyéniség szabadabb az önazonosságában, és még nem tanították meg, hogy személyiségét kizárólag nemi hovatartozásával azonosítsa. A gyermekek álmaiban tovább folytatódik ez a tevékenység, így a fiúknak gyakran vannak lányként megélt álomélményeik, és fordítva. Ezenkívül a gyermekek álmaiban az életkor megváltozása is gyakori jelenség, akárcsak a játékaik során. A saját idősebb megfelelőjéről álmodó gyermek például saját világának a jövőbe történő egyfajta kivetítését valósítja meg. A felnőttek rengeteg álmukat cenzúrázzák, így nem emlékeznek nemi identitásuk gyakori változásaira.

Játsszatok most egy újabb játékot: képzeljétek el, hogy ellenkező neműek vagytok. Egy olyan élmény után tegyétek meg ezt, amelyben szerepet játszottak a nemek szerinti konvenciók. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy jelenlegi hiedelmeitek közül vajon hány változna meg, ha ellenkező neműek lennétek. Ha van gyermeketek, képzeljétek magatokat a házastársatok szerepébe, és tűnődjetek el a csemetéteken. Az álmaitokról alkotott hiedelmeitek kiszínezik az álmokkal kapcsolatos emlékeiteket és azok értelmezéseit, így hát az ébrenlét állapotában fényűző pszichológiai alattomossággal gyakran az utolsó pillanatban eszközöltök olyan változtatásokat az álmaitokon, amelyektől azok jobban igazodnak tudatos elvárásaitokhoz. Például az álmokkal gyakran társított szexuális jelképek túlságosan leegyszerűsítettek. Arra programoznak benneteket, hogy egy adott módon értelmezzétek az álmaitokat. (21:45) Adj nekünk egy kis időt... Fajként valóban rendelkeztek egy „álomemlékezettel", bizonyos természetes jelképekkel. Ezeket egyénileg és nagy változatossággal tapasztaljátok meg. Azonban a férfiakon és nőkön álmodás közben végzett kutatásokhoz mind a vizsgálatot végző személyek, mind pedig maguk az álmodók előítéletekkel terhelten állnak hozzá. A férfiak általában véve „férfias" álmokra emlékeznek, míg a nők hasonlóképpen azokra az álmaikra emlékeznek, amelyeket a hiedelmeikkel összhangban a nemükhöz illőnek tartanak. Az emberek gyakran ugyanígy programozzák ébrenléti emlékezetüket is. Ismétlem, a pszichének nemcsak, hogy nincs nemi irányultsága, de egyben azon pszichés és pszichológiai lehetőségek tárháza is, amelyekből a szexualitás összes fokozata származik. A psziché nem aszexuális, hanem a férfiasnak és nőiesnek tulajdonított leggazdagabb összetevők kombinációja. Ennélfogva az emberi személyiség szexuálisan és pszichológiailag mentes a mereven előírt nemi irányultságtól. Ez a tény hozzájárul a faj túléléséhez azáltal, hogy nem különíti el két táborra a mentális és pszichológiai képességeket. A szaporodás fizikai folyamatától eltekintve fajotok olyan szabadon alkalmazhatja pszichológiai tulajdonságait, ahogy csak akarja. Nem létezik olyan belső programozás, amely másképp rendelné ezt. Az álmok során nyilvánvalóbb ez a pszichológiai komplexitás. A programozás miatt sok ember a legártatlanabb természetes reakcióktól

is tartózkodik, amelyek gyakran az álomállapot adott élményei. Mindazonáltal pontosan ezekre az álmokra emlékeznek a legkevésbé annyira megszokták a cenzúrázást. A férfiúi agresszivitás, amelyet gyakran a faj alapvető tulajdonságának tartanak, tipikusan ilyen dolog. Ez egy eltúlzott, tanult agresszív reakció, amely ebben az értelemben nem természetesen jellemző a fajotokra vagy bármely más fajra úgy, ahogyan ti értelmezitek azt. Alapvetően a mesterséges agressziónak semmi köze sincs a túlélésért folytatott harchoz. Ez annak a ténynek a közvetlen eredménye, hogy a férfiakat megtanították megtagadni bizonyos bennük létező, alapvető érzelmeket. Ez azt jelenti, hogy megtagadják saját emberiességük egyes részeit, és aztán arra vannak kényszerítve, hogy túlreagálják a számukra engedélyezett érzelmeket. Az ilyen kiegyensúlyozatlan, aránytalan fókusz okát már többször kifejtettem a könyveimben. A férfiak azt választották, hogy a tudatosság olyan specializációját veszik magukra, amely - ha túlzásba viszik -egyfajta eltúlzott objektivitáshoz vezet. A ti korotokban, a ti társadalmatokban a férfiak pusztán az álmaikban sírhatnak szabadon, anélkül hogy emiatt szégyenkezniük kellene, csak ott ismerhetik be bármiféle függőségüket, és pusztán bizonyos alkalmakkor és viszonylagos magányban mutathatják ki a szeretet érzését. A férfiak haragja agresszióként nyilvánul meg. Azonban a legnagyobb fokú ostobaság ezt az agressziót általában véve az állatok birodalmára is kiterjeszteni. Az efféle hiedelmek láthatatlanul befolyásolják az összes kutatásotokat - és ami még rosszabb, segítenek félreértelmezni a természetben lezajló tevékenységeket is. Akik azt képzelik, hogy a lehető legobjektívebb módon tekintenek a természetre, pontosan ők azok, akiket a leginkább elvakítanak szubjektív hiedelmeik, mivel képtelenek átlátni saját félreértelmezéseiken. Azt szokták mondani, statisztikákat lehet úgy készíteni, hogy egyszerre két, egymásnak ellentmondó dolgot bizonyítsanak; tehát a természet tényeit tökéletesen eltérő módon lehet értelmezni, ahogy egybevetitek őket az elmének az agy hiedelmein keresztül megnyilvánuló szervezeti képességeivel. Az álmok külső magja szintén hasonló mértékben szennyezett, de belső magja biztosítja számotokra a pszichéből érkező anyag, visszajelzés és megérzés folyamatos, új beáramlását, így hát a személyiség nincs pusztán a külső tapasztalások kegyére bízva - nincs csupán a környezeti visszajelzésekre szorítva, mindig állnak rendelkezésére friss intuitív adatok és tanácsok.

Még ha az ilyen álmokat nem is idézitek fel, azok úgymond benne keringenek a pszichológiai rendszerben. Ezek felelősek fajotok találékonyságáért és kreativitásáért, még olyan új megértéséket is biztosítva, amelyeket felhasználhattok arra, hogy hatást gyakoroljanak a fizikai világ életére. Tartsatok szünetet. (22:17-től 22:39-ig szünet.) Diktálok: tehát ismétlem, fajotoknak a ti fogalmaitok szerint van egy fizikai múltja, így van pszichológiai múltja is. Semmiféle tapasztalás nem vész el. A legszemélyesebb esemény is bele van írva fajotok tömeges pszichéjébe. Ezeket a dolgokat most a múlt-jövő-jelen fogalomrendszerében fogom kifejteni, mivel bizonyos dolgokat csak akkor érthettek meg, ha ily módon vannak megfogalmazva. Magától értetődőnek vehetjük, hogy mindannyian egyfajta korábbról származó tudatos tudással jöttök világra. Agyatok messze nem tabula rasa, amely a tapasztalás első lenyomatára vár; már teljes „egyenletekkel" van felszerelve, amelyek megmondják nektek, kik vagytok, és honnan jöttetek. Jelképes értelemben még csak tisztára sem törlitek ezt a táblát, mielőtt ráírnátok az életeteket. Ehelyett a már rajta lévő ábrákra rajzoltok: elődeitek tapasztalásaira az ősi időn keresztül - és ezt most a ti fogalmaitok szerint értem. Az egyén már emberségével és a fejlődésre irányuló bizonyos hajlamokkal és vonzalmakkal felszerelve születik. Már azelőtt tudja, hogyan hangzik az emberi hang, mielőtt füle fizikailag először hallaná azt. Úgy születik, hogy civilizációkat akar kialakítani, mint ahogy például a hódok gátakat akarnak építeni. A gyermekek álmai belső pszichológiai mechanizmusokat hoznak működésbe olyankor, amikor koruk alapján még nem állhat rendelkezésükre széles körű fizikai tudás. Almaik során a környezetükre vonatkozó információkat kapnak. Természetesen a fizikai visszajelzések szükségesek a fejlődéshez, és ha egy gyermeket megfosztanak ezektől, sohasem válik teljesen éretté. Mégis, az álmok fejlődése olyan belső mintákat követ, amelyek ösztönzik a növekedést. A csecsemőkorban vannak kulcsfontosságú álmok is, amelyek a szükséges hormonális működés beindítását szolgálják. A gyermekek már másznak és járnak álmaikban, mielőtt

ezek a cselekvések fizikailag megvalósulnának - az álmok az izmok koordinációjának és fejlődésének ösztönzésére szolgálnak. A csecsemők gyakorolják a nyelvet az álomállapot során: ez valójában egyfajta mentális gyakorlás, amely azt eredményezi, hogy a kicsi sokkal korábban kezd mondatokban beszélni, mint ahogy az egyébként lehetségesnek látszana. Tehát az álombéli világ gyorsabban fejlődik, mint a fizikai tapasztalás. Bizonyos ideig a gyermekek nagyobb biztonságban vannak ott. Az álmodás nélkül nem létezne tanulás és emlékezet sem. Az események feldolgozásra kerülnek az álmokban, de kellő távlatban, illetve osztályozva és elrendezve. Ez akkor megy végbe, amikor a tudatos elmét nem érintik olyan közvetlenül a fizikai események. Az álmok azt a célt szolgálják, hogy letompítsák az éppen elmúlt nap eseményeit, míg az ilyen tevékenységek értelme és jelentése keresztüláramlik a személyiség különböző szintjein, és végül leülepedik a szándékok és hiedelmek „tárolórekeszeiben". Egy esemény valódi hatása gyakran nem is következik be, amíg egy álom segítségével nem értelmezitek vagy nem tapasztaljátok meg azt újra. Mivel az álmok az asszociáció útjait követik, áttörik a határokat, lehetővé téve az egyén számára, hogy összevegyítse, párosítsa és összehasonlítsa élete különböző fázisainak eseményeit. Mindezt valahogy úgy teszitek, ahogy a gyermekek játszanak, kreatív álombeli drámák létrehozásának segítségével, amely drámákban az egyén szabadon eljátszhat ezernyi különböző szerepet, és egy „játék" szemszögéből vizsgálhatja meg a lehetséges események természetét. (23:05) Játékaik során a gyermekek „egy időre" magukévá tesznek bizonyos szabályokat és feltételeket. Bármikor abbahagyhatják a játékot. Megszámlálhatatlanul sok, változó intenzitású játékesemény létezhet, mégis általában véve azok eredményei megszűnnek, amikor a játék véget ér. A gyermekek azt játsszák, hogy felnőttek, és aztán amikor a szüleik szólítják őket, újra visszaváltoznak gyermekké, azaz a játék hatása nem tart sokáig. Mégis fontos részét képezi a gyermekek mindennapi életének, és hatással van a másokkal kialakított kapcsolataikra. Szóval álmodás közben az eseményeknek csak addig van hatásuk, amíg az álom tart. Gyakorlatilag nem hatolnak be az ébren töltött órákba - a hozzájuk kapcsolódó dolgok eltűnnek, amint kinyitjátok a szemeteket; nem ólálkodnak körülöttetek a hálószobában. Fajotoknak az eseményekre történő reagálásaiban tanúsított nagyszerű rugalmassága nagymértékben az álmodásra való képes-

ségetektől függ. Fajotok az álomállapot során kipróbálja a lehetséges eseményekre adható lehetséges válaszokat, és ezáltal jobban felkészül a „jövőbeli" cselekedetekre. Álmaitokban bizonyos mértékben a sejtszintű tudatosság is részt vesz, mivel a sejtek egyformán érdekeltek az egyén pszichikai és testi eseményeiben. Az álmok bizonyos mértékben természetesen összetett viselkedések - mentális és pszichikai játékok, amelyek egyformán megfelelnek az elme és a test céljainak. A fizikai környezetből érkező visszajelzések akár egy figyelmeztető álmot is elindíthatnak, amely felébreszti az egyént. Bizonyos kemikáliák a sejtek valóságának megváltoztatásával hatással lehetnek az álmodásra. Sok altató ártalmas, mivel alvás közben elnyomja a testnek a környezetre adott természetes válaszait, és letompítja az álmodó elme és az alvó test közötti meghitt kapcsolatot. Mivel csak nagyon korlátozott elképzeléseitek vannak arról, hogy mi logikus és mi nem, úgy tűnik számotokra, hogy az álmodó Én nem kritikus és nem „logikus"; mégis lenyűgöző különbségtétellel működik: átrostálja az adatokat, némelyiket a test bizonyos részeihez küldi, és ezáltal megszerkeszti az emlékezetet. Az altatók gátolják az álmodás azon fontos funkcióit is, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagytok vagy lekicsinyeltek. A tény az, hogy az álmok során a kreativitás nagy tettei nyilvánulnak meg. Ezek nem csak az intuíciókon alapulnak, de olyan logika szerint jönnek létre, amely messze meghaladja a logikáról alkotott elképzeléseiteket. Tehát ezek a kreatív cselekedetek asszociatív folyamatok révén állnak össze, amelyek pontosan azért gyűlnek össze, hogy az álomeseményeket kialakítsák. Tartsatok szünetet. (23:25-től 23:33-ig szünet.) Bizonyosan nyilvánvaló kell legyen számotokra, hogy az álmok nem passzív események. Néhányuk intenzitás, sőt még hatás tekintetében is vetekszik a fizikai eseményekkel. Az elme és a test tökéletesen aktív koordinációját vonják maguk után, és elérhetővé teszik az egyébként elérhetetlen egyéni információkat. A lefekvés előtt kis mennyiségben fogyasztott hagyományos serkentők jótékony hatásúak, mivel ösztönzik az álombeli aktivitást, és segítik az álmok felidézését. Természetesen, ha túlzottan sokat fogyasztotok belőlük, akkor egyszerűen felébredtek, de ha már álmosak vagytok, akkor a kis mennyiségek lehetővé teszik számotokra, hogy

tudatos elmétek felkészültebb legyen az álomállapot során, s így ott megfigyelőként működhessen. A minimális mennyiségű alkohol jó szolgálatot tehet. Bármi, ami elfojtja az aktivitást, elfojtja az álmokat is. Mint az köztudott, ha valakit megfosztanak a kielégítő alvástól, az jó eséllyel hallucinálni kezd az ébrenlét során, mivel túl sok, feldolgozást igénylő élményben van része. Sok olyan másodlagos hormonális tevékenység is létezik, amely csakis az álomállapot során mehet végbe. Még a sejtek növekedése és újjáéledése is felgyorsul, mialatt a test alszik. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:44. Miután átadott néhány oldalnyi anyagot Jane-nek és nekem, Seth 23 óra 56 perckor befejezte az ülést.)

11. Az univerzum és a psziché 796. ÜLÉS, 1977. MÁRCIUS 7., HÉTFŐ, 21:52 (Az ülés első felében Jane előző éjszakai álmáról, és annak értelmezéséről esett szó. Habár az elhangzottak nem a könyv anyagaként jöttek át, mégis közöljük Seth mondanivalójának egy részét, mivel általában véve hasznos dolgokat mondott, amelyek illeszkednek a korábban az álmokról elhangzott anyaghoz. Az ülés hátralévő részének anyaga mintegy válaszként hangzott el egy korábbi beszélgetésünkre, amelyet Jane-nel folytattunk az evolúcióról. Erre az egyik, Az „ismeretlen" valóság második kötetéhez írt jegyzetem miatt került sor, és idézem is Seth ezen témához kapcsolódó anyagának bizonyos részeit e jegyzet során. Nem számítottunk arra, hogy Seth e két téma bármelyikével foglalkozni fog a mai ülés során, mivel nem kérdeztük meg, mi a véleménye ezekről a dolgokról. Ő azonban egyértelműen megvilágította mind a Jane álmával, mind az evolúcióra vonatkozó kérdéseinkkel kapcsolatos témát. Először Jane álmával foglalkoztunk, aztán a következőképpen folytattuk:) Gyakran nem elég - valójában csupán nagyon ritkán -, ha a mély érzelmi félelmeket egyszerűen felismeritek egy-két alkalommal. Többékevésbé közvetlenül kell megtapasztalnotok ezeket, máskülönben a régi szokások miatt sok félelmet újra eltemettek magatokban. Így Ruburt álma lehetővé tette, hogy érzelmileg tudatosan felismerje a félelmét - mi több, meg is szabadította őt ettől a félelemtől, illetve megoldást nyújtott számára egy mély érzelmi problémára. Ez ebben az esetben az az érzelmi felismerés volt, hogy az életet nem a szüleitől kapja az ember, hanem a szülei által magától a nagybetűs ÉLET-től, vagy Minden Létező Dologtól, és hogy az élet „minden feltétel nélkül való" ajándék. Az álom második része, a megoldás tudatosan és emocionálisan korábban még nem állt Ruburt rendelkezésére. Intellektuálisan ismerte azt, de nem vált érzelmi egyenlete részévé, amíg az álom össze nem kapcsolta a két dolgot. Az efféle érzelmi valóságokat nem magyarázhatjátok meg logikailag vagy matematikailag. Például bi-

zonyos esetekben a hosszan tartó betegségek valóban egy csapásra megoldódnak egy álom segítségével. Mindazonáltal a legtöbb esetben az álmok megelőzik az efféle krónikus betegségek kialakulását, apró kezelésekben részesítve titeket egy sor kisebb, de jelentős személyes felismerés által. Azaz az álmok a legjobb preventív gyógyszerek. Néhány pszichológiai probléma esetén arra van szükség, hogy egyértelműen, tudatosan megértsétek őket, mások azonban mindenféle tudatos közreműködés nélkül működnek, és ezek gyakran ugyanazokon a szinteken oldódnak meg, nyernek orvoslást, a tudatos elme beavatkozása nélkül. Éppúgy, ahogy a test rengeteg fizikai műveletet hajt végre anélkül, hogy tudatában lennétek, mi és hogyan megy végbe, ugyanúgy saját pszichológiai rendszeretek megnyilvánulásai is gyakran automatikusan megoldják „a saját problémáikat" olyan álmok segítségével, amelyeknek nem vagytok tudatában. Fizikailag nem tudnátok mit kezdeni egy tökéletesen felidézett álommal. (Halvány mosollyal:) Tudatosan nem vagytok képesek foglalkozni az ezen tevékenység által feltárt pszichológiai mélységekkel és bőséggel. Először is, az időről alkotott reális, gyakorlati fogalmaitokat roppant nehéz lenne fenntartani a megszokott életetek során. Ez nem jelenti azt, hogy a megszokottnál magasabb szintű álomfelidézés ne válna a hasznotokra - pusztán azt akarom megmagyarázni, miért feleditek el oly sok álmotokat. És bár álmaitok nagy többsége viszonylag rejtve marad előttetek, az átlagos ember gyakran találkozik olyan álomtöredékekkel, amelyek közvetlenül a megszokott tudatossági szintje alatt léteznek, azonban nem ismeri fel, hogy mik is azok - csak egyfajta késztetést érez arra, hogy az adott napon megtegye ezt vagy azt a dolgot; hogy egy bizonyos ételt egyen, vagy hogy tartózkodjon valami mástól. Egy meglehetősen egyszerű példa erre az az eset, amikor az egyén anélkül, hogy emlékezne az ilyen jellegű álmára, úgy dönt, lemondja egy adott napra foglalt repülőjegyét, és később azt látja, hogy a repülőgép lezuhant. A foglalás lemondására való késztetésnek vagy van elfogadható, racionális magyarázata, vagy nincs; arról van szó, hogy az egyénnek minden látszólagos ok és gondolkodás nélkül egyszerűen rossz előérzete támadt. Másrészt ez a késztetés jelentkezhet az útiterv normális, logikus megváltoztatásának formájában is. (22:17) Biztosra vehetjük, hogy egy elfeledett álom előre jelezte a lehetséges katasztrófát. Ezt az információt az egyén öntudatlanul feldolgozta, mérlegelte a lehetőséget, és elutasította azt: az adott

személy pszichológiailag vagy fizikailag még nem állt készen a halálra. Mások, ugyanezen tudás birtokában, úgy találták, hogy a halál elfogadható lehetőség. Ez nem azt jelenti, hogy ezen személyek bármelyike képes lenne elviselni azt, ha tudatosan ismerné saját döntését - vagy hogy képes lenne felszállni az adott repülőgépre úgy, hogy tudatosan ismeri ezen döntése következményeit. Az ilyen belső döntéseket nem kell ráerőltetni a tudatos személyiségre, mivel az ehhez hasonló esetekben a tudatos személyiség bizonyos alkalmakkor már közel került ahhoz, hogy elfogadja a halál gondolatát életének adott pillanataiban. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek ugyanúgy öngyilkosságot követnek el, mint az, aki eldobja magától az életet - azonban egy egyedi pszichológiai folyamat során elveszítik azt a ragaszkodást, amely addig az élethez fűzte őket. Úgymond a „Sors kezébe adják az életüket", nem azt mondva többé, hogy „élni fogok", hanem azt, hogy „élni fogok, vagy meghalok - ahogy a Sors akarja". Természetesen talán nem a „Sors" kifejezést használják, de az eleven, személyes, közvetlen, életigenlő szándék már nincsen meg bennük. Már egy másik valóság felé tartanak, és felkészültek arra. Azonban a tudatos elme csak ennyit képes befogadni. Az élet, az általatok ismert formájában, nem létezhetne, ha ebben az értelemben minden dolognak tudatában lennétek. Már mondtam nektek, hogy a fizikai létezés öröme éppannyira múlik azon, hogy a tapasztalásotok nem tartalmaz bizonyos dolgokat, mint azon, hogy tartalmaz más dolgokat. Bizonyos roppant fontos módokon az álmaitok teszik lehetővé az életeteket azáltal, hogy automatikusan szabályozzák pszichológiai életeteket, éppúgy ahogy fizikai testetek működése is automatikusan szabályozott. Komoly előrehaladást érhettek el, ha felidézitek és megértitek az álmaitokat, és nagyobb mértékben vesztek részt bennük. De nem lehettek tudatában álmaitoknak a maguk teljességében, ha közben fenntartjátok a megszokott fizikai állapototokat. Civilizációként elmulasztjátok hasznosítani az álmok által nyújtott nagyobb előnyöket, és a tudatos elme sokkal több felidézett álmot képes kezelni, mint amennyit lehetővé tesztek számára. Az ilyen irányú képzés nagymértékben kibővíti életetek dimenzióit. Az álmok még a térbeli kapcsolatok tekintetében is oktatnak benneteket, és sokkal szorosabb kapcsolatban vannak a szervezetnek a környezetében betöltött helyzetével, mint azt gondolnátok. A gyermekek álmaikban sajátítják el a térbeli kapcsolatokat.

Most adj nekünk egy kis időt... (Nagyon kedélyesen:) Az álmokra vonatkozó kérdésetek jó kérdés volt, és amint látjátok, nekem jó válaszom volt rá. (-Igen...) Ruburtnak tudnia kellett, mitől is félt, és álmának értelmezése biztosította számára ezt a tudást, így képessé vált kezelni a félelmét. Ez a félelem a haláltól való félelem volt - amelyet természetesen nem ő maga választott -, az a félelem, hogy ha nem kézbesíti a tőlem kapott anyagot, ha nem dolgozik keményen, és nem fizeti meg azt, amivel az anyjának tartozik az életéért, amit az mágikus módon, mégis kelletlenül adott neki, akkor egy mágikus kiegyenlítődés során az anyja visszaveheti azt tőle. Azonban nem az anyja adta neki az életet. Az élet Minden Létező Dolog Forrásától származik, magától az élet szellemétől, és ingyen kapjátok azt - senki nem veheti el tőletek, egyetlen személy és semmilyen erő nem fenyegetheti azt, amíg az élet be nem teljesíti a saját céljait, és úgy nem dönt, hogy tovább utazik. (Jane Seth-ként a lehető legerőteljesebben mondta a fenti mondatokat.) Ruburt úgy érezte, nem biztonságos dolog lazítani, attól tartott, a pihenés egyenlő a halállal. Az élet megnyilvánulás. A saját erejéből nyilvánul meg, és semmiféle erő nem állhat ellen neki, és nem fenyegetheti azt. A halál a ti fogalmaitok szerint bizonyosan egyfajta végnek tűnik, de nem az, hanem az életnek egy másik formába történő átalakulása. Ez a kijelentés természetes módon elvezet a következő témámhoz (az evolúcióval kapcsolatos kérdéseinkre utalva). Először is, az élet meghatározásával kapcsolatban komoly verbális nehézségek lépnek fel. Úgy tűnik, hogy létezik élő és élettelen anyag, és ez efféle kérdések felvetéséhez vezet: „Hogyan válik élővé az élettelen anyag?" (Nevetve:) Tartsatok szünetet. Ez nagyobb falat lesz. (22:42-től 22:53-ig szünet.) Nem létezik a ti fogalmaitok szerint értelmezett élettelen anyag. Egyszerűen van egy olyan pont, ahonnan kezdve elismeritek, hogy egy adott dolog rendelkezik az életnek tulajdonított jellemzőkkel vagy az élet feltételeivel - egy pont, ahonnan kezdve egy adott dolog megfelel az önkényesen felállított követelményeiteknek.

Azonban ez nagyon megnehezíti, hogy erről a témáról beszéljünk, mivel nincsen olyan meghatározott pont, ahol az élet az élettelen anyaghoz kapcsolódik. Nem létezik olyan pont, ahol megjelenik a tudatosság. Függetlenül attól, hogy mik látszólag az élet feltételei, a tudatosság a legkisebb részecskében is jelen van, bármennyire híján is van valami az általatok az élet feltételeinek tartott dolgoknak. Adj nekünk egy kis időt... Ha az állandóság fogalmaival kell élnünk, amit én nagyon sajnálok, akkor ezen fogalmak szerint azt mondhatnátok, hogy az élet a fizikai univerzumban, a ti bolygótokon „spontán módon" egyszerre kezdődött el adott számú faj esetében. Lassan fogok beszélni, hogy a lehető legegyértelműbbé tegyem a mondanivalómat. (23:01. Jane nagyon lassan közvetítette az anyagot. Sokszor tartott szünetet, néha egészen hosszúkat is. Szemét az idő legnagyobb részében lehunyva tartotta. Amit Seth mondott az életnek a mi fogalmaink szerint értelmezett spontán kezdetéről, nagy meglepetést okozott nekem.) A Földön már az általatok az ember evolúciós elődjeinek tartott teremtményekkel egy időben is éltek teljesen kifejlett - azaz tökéletes értelemmel, érzelmekkel és akarattal rendelkező - emberek. Olyan fajok jelentek meg és tűntek el a Föld felszínéről, amelyekről semmiféle tudással nem rendelkeztek. A fejlődés párhuzamos. Azaz például voltak „emberszabásúak", akik megalkották a saját civilizációikat. Szerszámokat használtak. Ők nem „emberkezdemények" voltak, és nem is váltak emberekké. Helytelen dolog lenne azt mondani, hogy ők nem fejlődtek, vagy hogy fejlődésben visszamaradottak lettek volna, mivel ez nem igaz. Az ő valóságuk teljesen eltérő módon tárta fel az állati lét elágazásait. Az ő fejlődésük sok tekintetben párhuzamos az emberével, amennyiben egyszerre éltek a Földön, és ugyanazon a környezeten osztoztak. Különböző alkalmakkor már utaltam ezekre a lényekre mint állati orvosságos emberekre, mivel az emberek sokat tanultak tőlük. Múltbéli kijelentéseim hatásait figyelmen kívül hagytátok, vagy az is lehet, hogy elhamarkodottnak tűntek a szavaim, de az életnek vannak más körülményei is, amelyeket ti nem ismertek fel; néha azért, mert olyannyira különböző az időrendiségetek. Mielőtt még a ti fogalmaitok szerint megjelentek voltak a legkisebb egysejtűek, már jelen volt a sejteket kialakító tudatosság. (Hosszas szünet.) Olyan hatalmasak a szemantikai különbségek, hogy szinte cserbenhagynak a szavak. Ha azt mondom nektek: „az élet egy

álomból származik", ez az állítás értelmetlennek tűnik. Mégis éppúgy, ahogy a fizikai valóságotok személy szerint nagymértékben az álomállapototoktól függ, és nem volna lehetséges anélkül, éppúgy az első sejt csakis tudatosságának saját belső valósága miatt öltött testet és vált létezővé. Ebben az értelemben volt egy olyan pont, amikor a tudatosság a szándék segítségével belevéste magát az anyagba, másként fogalmazva: anyagba formálta magát. Ezt az „áttörést" nem lehet logikusan megmagyarázni, csak úgymond egyfajta megvilágosodáshoz lehet hasonlítani - azaz egy fényhez, amely egyszeriben mindenütt megjelent, s a ti fogalmaitok szerint az élet közvetítőjévé vált. Ennek nem bizonyos sejtek szaporodási hajlamához van köze, hanem egy általános megvilágosodáshoz, amely létrehozta azokat a körülményeket, amelyekben a ti fogalmaitok szerint értelmezett élet lehetségessé vált és ezen a képzeletbeli, hipotetikus ponton minden egyes faj léte látens módon egyszerre jelent meg. Nem létezik egy adott pont, amikor megjelent a tudatosság, mivel a tudatosság volt az a megvilágosodás, amelyből az első sejtek megszülettek. Tehát ez a megvilágosodás mindenütt minden adott pillanatban tudatában volt önmagának és a jelenléte által kialakított körülményeknek. A ti fogalmaitok szerint minden egyes faj tudatában van az összes többi faj és az egész környezet körülményeinek. Ebben az értelemben a környezet alakítja ki a fajokat, és a fajok alakítják ki a környezetet. Amint már utaltam rá, léteztek mindenféle állat-ember és ember-állat fajok, amelyekről a tudományotoknak nincs tudomása, és bizonyos csontok, amelyekről mondjuk azt gondolják, valamilyen állat vagy egy ember csontvázát alkották, valójában ugyanabból a teremtményből származnak. Afgasztán... (— Afganisztán? — kérdeztem, mivel Jane-nek transzban gondot okozott ez a szó. ) Valóban: Afganisztán jut eszembe, mint egy különösen előnyös környezet. Saját tudatossági formátok nagyszerű, lenyűgöző és egyedi. Mindazonáltal azt eredményezi, hogy az élet minden egyéb formáját a saját körülményeitek és tapasztalásaitok alapján értelmezitek. Az egyéb állati tudatosságotok természete teljes mértékben elkerüli a figyelmeteket. És ahogy technológiátokat, tanulásotokat, logikus gondolkodásotokat, kultúrátokat és művészeteiteket összehasonlítjátok azzal, amit ti állati

tapasztalásnak gondoltok, kétségkívül úgy tűnik, ti vagytok a felsőbbrendűek, „az evolúció csúcsa" - és hogy az élet minden egyéb fajtáját, minden egyéb életformát a ti létezésetek koronáz meg. Közel álltok az állatok bonyolult, érzéki, kéjvágyó, társadalmi létezéséhez, vagy akár a növényekéhez is - de nem vagytok képesek érzékelni ezt az eltérő biológiai érzelmet és hovatartozást, a Földdel való ezen termékeny, érzéki azonosulást, és elzárkóztok attól a biológiai beállítottságú kultúrától, amely mindenütt része az állati és növényi létnek. Ezen kultúrának ti is részei vagytok, de sajátos módon specializálódott, tudatos elmétek nem képes kezelni ezt a fajta tudást. (Rövid szünet 23:29-kor.) Léteztek olyan - a ti fogalmaitok szerint vett - emberek is, akik - ugyancsak a ti fogalmaitok szerint - fejlettebbek voltak nálatok, mivel a fejlődésről alkotott elképzeléseitek igencsak tévesek. Technológiai értelemben leköröztek benneteket, ha ez a fejlettség kritériuma. Sok esetben habozok kimondani azt, amit akarok, mivel könnyen félreérthetitek a szavaimat; amikor azt kérdezitek, mi a tudatosság célja, bizonyosra veszitek, hogy létezni kell egyetlen célnak - holott az a nagyobb igazság és kreativitás, amely maga ez a tudatosság, nem lehet tudatában saját céljai mindegyikének, hanem mindig megnyilvánulása által fedezi fel saját természetét. Azoknak, akik egyszerű válaszokat akarnak, bevallom, hogy nem létezik válasz erre a kérdésre. Tudom, hogy egyfajta emberfeletti értelemben létezik egy szeretet, egy tudás, egy részvét, egy kreativitás, amelyet a minden egyes teremtményben élő Forrásnak lehet tulajdonítani. Tudom, hogy a tudatosság legkisebb „részecskéjét" sem lehet soha megsemmisíteni, és hogy minden egyes „részecske" a kreativitás és a fejlődés végtelen lehetőségeit hordozza magában - és hogy mindegyikük határtalanul áldott. Létezik egy terv és egy tervező, de annyira össze vannak fonódva egymással, egyik a másikban és egyik a másikon kívül, hogy lehetetlen elkülöníteni őket. A Teremtő szintén benne van minden egyes teremtményében, és maguk a teremtmények is meg vannak áldva kreativitással. Ha van még kérdésetek ezzel a témával kapcsolatban, azt a következő ülésen tegyétek fel. (Hangosan:) Vége az ülésnek. (— Köszönjük Seth, ez nagyon jó volt.)

(Kedélyesen:) Ez természetes. Nos: egy apró megjegyzés neked. Nagyon jó munkát végeztél múlt télen, amikor ellenálltál annak a gyengeségnek, amely januárban és februárban néha majdnem a hatalmába kerített. Gratulálok. (- Köszönöm. 23:40. Meglepett Seth megjegyzése, mivel számomra úgy tűnt, hogy — amennyire emlékszem — minden „rendben volt" az energiámmal. És azt is felfedte, hogy idéztem Seth-nek az evolúcióra és az időre vonatkozó, Az „ismeretlen" valóság második kötetében szereplő anyagából.)

797. ÜLÉS, 1977. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ, 21:32 (Ma reggel megérkezett a kiadótól a Paul Cézanne világképe című könyv kefelevonata, és Jane a nap nagy részét annak átvizsgálásával töltötte — kijavította a nyomdahibákat, ellenőrizte a központozást és így tovább.) Jó estét. (—Jó estét, Seth.) Tehát folytatom: amikor az univerzum keletkezéséről kérdeztek, egy látható univerzumról beszéltek. A tudatosság az univerzum minden egyes elképzelhető, hipotetikus pontján jelen van. Következésképpen létezik egy „láthatatlan univerzum" is, amelyből a látható, objektív univerzum származik. Nem szándékozom ezerszer elismételni, hogy roppant nehéz erről a témáról beszélni, ám nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Adj nekünk egy kis időt... Az univerzumotok nem egy adott pillanatban keletkezett, és nem is valamiféle alapsejttel kezdődött -hanem mindenütt egyszerre kezdett el létezni, ahogy a láthatatlan világegyetem pulzálása elért bizonyos intenzitást, amely egy időben „termékenyítette meg" az egész fizikai rendszert. Ekkor a fény jelent meg először. Ugyanakkor az EE (elektromágneses energia) is elkezdett testet ölteni, a láthatatlan univerzumból a megnyilvánultság állapota felé törekedve. Ismételem: előre kialakított fogalmaitok pszichológiai erőssége miatt sok kifejezésetekkel kell megküzdenem, amikor erről a témáról beszélek. Anyagom nagy részében mégis határozottan utalok arra, amit most mondok, de a következtetések nyilván elkerülték a figyelmeteket.

(—Nem, egyáltalán nem, legalábbis Jane és az én figyelmemet nem...) Például már mondtam, hogy a világegyetem úgy terjed ki, akár egy gondolat, és a látható univerzum is ugyanígy született meg. Az egész ügy meglehetősen bonyolult, mivel - ahogy arra már szintén utaltam - a világ minden egyes pillanatban új kreativitásra születik. Nem számít, mi a ti elképzelésetek a kreativitással vagy a világ teremtésével kapcsolatban, foglyul ejtenek benneteket az efféle energia származására vonatkozó kérdéseitek, mivel úgy tűnik, hogy ez az elképzelhetetlen energia többé-kevésbé egy időben szabadult fel, tehát ennek az energiának egyszer el kell fogynia. Mindazonáltal ugyanez az energia még mindig újra és újra életet ad a világegyetemnek. Ebben az értelemben a világegyetem még mindig a teremtés állapotában van. A lehetséges fizikai mezőkre ható EEegységek magukban foglalják az összes különböző faj látens tudását, amelyek az adott körülmények között kialakulhatnak. Ezek a csoportosulások a láthatatlan univerzumban „kezdődnek". Mondhatjátok azt, hogy hosszú évszázadokat vett igénybe, mire „kezdetben" összeálltak ezek az EE-egységek, az anyag és a különböző fajok osztályait kialakítva; vagy mondhatjátok, hogy ez a folyamat egyetlen pillanat alatt játszódott le. Mindez összhangban van a ti viszonylagos helyzetetekkel, azonban a fizikai univerzum mindenütt egyszerre hozott magot, egy időben termékenyült meg. Másrészt viszont ez a folyamat ma is tart, és nem létezik valódi „kiindulási pont". (21:53) Adj nekünk egy kis időt... Megkülönböztetitek a tudatosságot és a saját tudatosságotokat, amely alatt az Én-tudatot értitek. Amikor tudatossággal rendelkező atomokról és molekulákról beszélek, azt értem ezalatt, hogy identitástudattal rendelkeznek. Nem azt mondom, hogy a ti fogalmaitok szerint szeretnének vagy gyűlölnének, hanem azt, hogy tudatában vannak saját elkülönültségüknek és annak a módnak, ahogyan az elkülönültségek együttműködnek az egyéb szerkezetek létrehozásának érdekében. Valójában kezdettől fogva tudatában vannak az efféle lehetséges kooperatív vállalkozásoknak, és átitatja őket a kiteljesedésre irányuló „ösztön". Tehát minden ismert faj természetszerűleg „jelen volt" a látható világegyetem általános fogantatásánál. Ha például az univerzum egy festmény lenne, azt mondhatnánk, hogy a festő először nem sötétséget festene, aztán egy robbanást, majd egy sejtet, aztán azt, ahogyan a sejtek sejtcsoportokká állnak össze egy egyszerű organizmus kialakítása érdekében, majd, hogy az organizmus

hozzá hasonló organizmusokká sokasodik; vagy nem egy sablont rajzolna meg, amelyből egy amőba vagy egy papucsállatka kifejlődik hanem inkább egy fénymezővel kezdené, egyfajta alapozással, amelyben benne lenne a világ összes organizmusa, bár nem aprólékosan megformálva. Aztán egyfajta, magából a festményből fakadó kreativitásban a színek gazdagabbá válnának, a fajok felöltenek körvonalaikat, fújni kezdene a szél, és a tenger hullámai megkezdenék mozgásukat. Az univerzum mozgása és energiája továbbra is belülről fakad. Beismerem, ez nem igazán tudományos kijelentés - mégis a pillanat, amikor Minden Létező Dolog Forrása kigondolt egy fizikai világegyetemet, láthatatlanul teremtődött meg, kreativitással és a születés iránti elkötelezettséggel megáldva. Mivel az univerzum minden egyes elképzelhető, hipotetikus része tudatos, a Tervező a legnagyszerűbb értelemben van jelen magában a tervben - bár ez talán alapvetően elképzelhetetlen számotokra. Természetesen nincsen olyan „különálló terület", amelybe a fizikai univerzum materializálódott, mivel az az összes, teljességgel leírhatatlan mentális, pszichikus vagy spirituális valóságban létezik. Számotokra a világegyetem objektívnek és valósnak tűnik, és úgy látszik, hogy valaha ez másképp volt, ezért kérdéseket tesztek fel az univerzum teremtéséről és a fajok evolúciójáról. A válaszom azokban a fogalmakban rejlik, amelyeknek segítségével a kérdéseiteket megfogalmazzátok. Ameddig hisztek az idő múlásában, és meg is tapasztaljátok azt, addig teljesen természetes, hogy ilyen kérdéseitek támadnak, és ebben a formában teszitek fel azokat. Ebben a szerkezetben van értelmük. Amikor magáról az idő természetéről kezdtek kérdezősködni, akkor a világegyetem „mikor"-ja kívül esik a kérdésen. Azt kell remélnem, szinte mindenki egyet fog érteni azzal, hogy az univerzum a kreativitás legnagyszerűbb példája. Azonban csak kevesen értenének egyet azzal, hogy többet tudhattok meg az univerzum természetéről azáltal, ha a saját kreativitásotokat tanulmányozzátok, mint ha különböző műszerekkel vizsgáljátok a világot - és ez egy pompásan ironikus dolog, mivel ti teremtitek meg a kreativitás eszközeit, még ha ugyanakkor gyakran olyan elméleteket okádtok is ki magatokból, amelyek a leggépiesebb reakciókon kívül mindent mást megtagadnak az embertől.

Másképp fogalmazva: a világ önnön tudatára ébred, felfedezi önmagát, mivel a Tervező hagyott helyet az isteni meglepetésnek, és a terv sehol sem eleve elrendelt; és semmi olyasmi nincs benne, ami megfelelne a ti csak-a-legerősebb-éli-túl elméleteiteknek. Léteznek bizonyos, a tudatosság azon specializációihoz közvetlen módon kapcsolódó kreatív torzításaitok, amelyeket elkülönítetek a tudatosságnak a fajotok és a Föld között létező nagyobb találkozási pontjától. Ismétlem, a tudatosság mindenütt áthatja az univerzumot, és mindennek tudatában van. A természet egyensúlya a bolygótokon nem véletlenszerű, hanem azon folyamatos, minden pillanatban lezajló számvetés eredménye, amelyben a legparányibb tudatosságok is részt vesznek, legyenek bár egy szikla, egy ember, egy állat vagy egy növény részei. Állapotuktól függetlenül, mindegyikük láthatatlanul „összetartja a teret". Ez egy kooperatív vállalkozás. Saját tudatosságotoknak megvannak a maga sajátságos, egyedi minőségei, mivel - akárcsak a többi, viszonylag hosszú életű faj - saját identitásotokat sokkal merevebben társítjátok a külső formátokkal. A tudatosság más fajtái sokkal szabadabban hagyják el a formájukat, és térnek vissza abba. Például létezik egyfajta biológiai megértés, amikor az egyik állat táplálékszerzés céljából megöli a másikat. Ilyenkor a zsákmány tudatossága egy számotokra ismeretlen indíték ösztönzésének hatására elhagyja a testét. Nagyon óvatosnak kell lennem, mivel az állatok közötti természetes kapcsolatokról beszélek. Semmilyen körülmények között sem szeretném jogosnak feltüntetni az állatok kegyetlen lemészárlását. Tartsatok szünetet. (22:35. Seth következő anyaga annak köszönhető, hogy a szünet alatt tettem néhány dühös megjegyzést. A hírek és mai negatív gondolkodásom miatt valóban telve voltam haraggal az emberi világ számomra kaotikusnak tűnő állapota miatt. Az ülés előtt elolvastunk néhány könyvkritikát, és ez szintén közrejátszott abban, hogy felidegesítettem magam. Az egyiket egy „agykutató" írta, aki véleményünk szerint feltűnően kevés megértést tanúsított az emberi állapottal kapcsolatban. Akaratom ellenére roppant humorosnak találtam, hogy maga a kritikus is írt könyveket az agyról — amelyeket viszont más kritikusok támadtak meg. Biztos vagyok abban, hogy Jane-t fárasztja, hogy újra és újra végig kell hallgatnia a véleményemet, miszerint fajunk legkevesebb három nagy háborút vívott meg alig több mint fél évszázad alatt, plusz

rengeteg „kisebbet" is. Továbbá — tettem hozzá — mivel „gyakorlatias" világunkban általában lemondunk minden, a reinkarnációval kapcsolatos hitünkről, és arról a dologról, amit én valódi vallásos áhítatnak tartok, minden egyéni életet a „jelenbe", a „mostba" helyezünk. Tehát az, hogy ilyen körülmények között a csataterekre küldjük fiainkat, hogy megfosszuk őket egyetlen életük egyéniségétől — egyetlen megfizethetetlen, kiválthatatlan örökségüktől —, az elképzelhető legnagyobb bűnnek tűnik. Több dolgot is mondtam hasonló stílusban, mialatt valahol legbelül mindvégig tudtam, hogy túlzottan leegyszerűsítem az emberi állapotot. Az ülés 22:58-korfolytatódott.) Íme egy elfogulatlan, körültekintő és óvatos válasz a beszélgetésetekre. Az általatok ismert történelmi és kulturális világ természetesen az egyetlen objektív világnak tűnik, annak már rögzített múltjával, jelenével és remélhetőleg lehetséges jövőjével egyetemben. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a jövőnek egyetlen ismert fajra vagy a világ múltjára kell épülnie. Amikor a lehetséges valóságokról beszélek, az gyakran talán egyszerű metaforának tűnik. Valóban sok szempontból szinte felháborítónak tűnhet fontolóra venni, hogy „nem csak egyetlen Föld létezik", vagy hogy több Föld létezik, amelyek mindegyike elég hasonló ahhoz, hogy felismerhető legyen, mégis mindegyik a legelevenebb aspektusaiban különbözik a többitől. Ez az adott ház létezik. Mégis bármely adott nap egy, a legközvetlenebb nézőpontodból nézve különböző, másik világra nyithatsz ajtót, és soha nem ismered fel a különbséget. Folyamatosan ez történik, úgy értem, valóban folyamatosan. Úgy haladtok keresztül a lehetséges valóságokon, hogy nem is vagytok ennek tudatában. Az átmenetek szó szerint láthatatlanok számotokra, bár nyomaik megjelenhetnek álmaitokban. Mint ahogy egy gyémántnak rengeteg síkja van, ebből a szempontból a valóságotoknak is rengeteg aspektusa létezik. (Seth hozzám fordult:) Születésedtől fogva élhetnél egy olyan létező, lehetséges valóságban is, amelyben a háborúitok nem történtek meg. Létezik egy másik valóság is, amelyben a második világháború egy nukleáris katasztrófával ért véget, és ebbe a valóságba sem lépsz be. „Ezt" a lehetséges valóságot választottad, hogy feltegyél bizonyos kérdéseket az ember természetére vonatkozólag - egy olyan világban

szemlélve őt, ahol a kreatív teremtés és a pusztítás, a tudás és a tudatlanság között ingadozik; de olyan ponton, amely a te szemedben a legkedvezőbb fejlődés lehetőségét tartalmazza. Ugyanez igaz Ruburtra is. Bizonyos módon az ember a lehetőségek ezen pontján egy köztes faj. Olyan kor és valóság ez, amelyben a legkisebb segítségre is szükség van, és a tehetségetek, képességeitek és előítéleteitek mindkettőtöket egyedülálló módon készítettek fel egy ilyen történésre. Ugyanakkor ne időzzetek el túl hosszasan a világ ezen helyzeténél, mivel ha saját természetetekre és világotok fizikai természetére koncentráltok - az évszakok változására és így tovább -, az lehetővé teszi számotokra, hogy felfrissítsétek az energiátokat, felszabadít benneteket, hogy éljetek annak a tiszta látásmódnak az előnyeivel, amelyre oly nagy szükség van. (Olyan dolog volt ez, amit a szünet alatt említettem: annak fontossága, hogy az ember tisztán lássa fajának feladatát.) Ezenkívül mindannyian részeseivé váltatok ennek a lehetséges valóságnak, pontosan azért, hogy olyan kreatív impulzusként használjátok azt, amely arra késztet benneteket, hogy egy bizonyosfajta megértésre törekedjetek. Az egyén és világa között mindig létezik egyfajta kreatív áramlás. Bizonyos mértékben minden ember érintett ebben a saját okai miatt választott, lehetséges valóságban. Mindazonáltal amikor ezt mondom, azt is állítom, hogy sokan elhagyják ezt a valóságot, ha már megtanulták, amiért itt voltak, és elvégezték a feladatukat. Most kellemes, jó éjszakát kívánok nektek, hacsak nincsenek kérdéseitek. Lenne még egy megjegyzésem. (Hozzám:) Te személy szerint gátolod álmaid felidézését, mert nem akarsz időt szánni arra, hogy emlékezz rájuk, és értelmezd őket. Most, hogy már tudod ezt, változtathatsz a dolgon. (Seth ezután átadott még némi anyagot Jane-nek és nekem, és végül 23 óra 22 perckor fejezte be az ülést.)

798. ÜLÉS, 1977. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ, 21:54 Jó estét. (—Jó estét, Seth.)

Tehát: a legutóbbi két ülés anyagát, amely többé-kevésbé az evolúcióról szólt, beilleszthetitek ebbe a könyvbe, és egy új fejezet kezdetéül szolgálhatnak. A fejezet címe: „Az univerzum és a psziché". Diktálok: Természetesen könnyű előre látni a következő kérdéseteket, mivel ezen „belső" univerzum eredetét szeretnétek megismerni, amelyből, mint mondtam, a külső univerzum származik - és ennél a pontnál el kell búcsúznunk a nagyra becsült objektivitástól, és egy olyan mentális tartományba kell belépnünk, amelyben látható, hogy az ellentmondások nem jelentenek hibákat. Egy belső tartományba, amely elég nagy ahhoz, hogy egy szinten ellentmondásokat tartalmazzon, míg egy másik szinten nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem léteznek ellentmondások. A tudományban a dolgok jelenlegi állása mellett megengedhetetlen, hogy önellentmondások merüljenek fel. Ha egy hipotézis „igaznak bizonyul", akkor nem bizonyulhat hamisnak is - vagy persze már kezdetben sem volt igaz. Következésképpen az univerzumnak vagy van egy „teremtője", vagy nincsen; vagy a Nagy Bumm-elméletben leírtaknak megfelelőenjött létre, és jelenleg is folyamatosan tágul, vagy nem. Vagy létezik evolúció, vagy nem. Az efféle teóriák rendszerint azon egyszerű eljárás által bizonyulnak „igaznak", amely során kizárunk mindent, ami ellentmondásosnak tűnik, és így általában a tudományos elméleteitek erős érvényességgel bírnak a saját rendszerükön belül. Ezekben a szerkezetekben bizonyos, teljesen kézenfekvőnek tűnő kategóriákat alkottok meg. A józan ész támogatja őket, és lehetetlennek tűnik, hogy másképpen tekintsetek a valóságra. Mégis, az efféle kategóriák természetüknél fogva oly mértékben strukturálják magáról a valóságról alkotott élményeiteket, hogy az élet bármilyen, ettől eltérő módon történő érzékelése nemcsak hiteltelennek, de egyenesen lehetetlennek látszik. Ily módon a különböző fajok általatok alkalmazott csoportosítása tűnik számotokra az élő dolgok egyetlen logikus elkülönítésének. Azonban pontosan ennek ellenkezőjéről van szó. A felosztásnak ez a sajátos módja olyan kérdéseket eredményez, mint például: „melyik faj alakult ki elsőként, és melyek később, és hogyan jöttek létre a különböző fajok - egyik a másikból fejlődött ki?" Ezek a kérdések tovább erősítik azt az időbeli kategorizálást, amely nélkül az ilyen kérdések értelmetlenek lennének.

Az ilyen alapon történő osztályozás külső elkülönítéseket hoz létre. Ezek teljesen gyakorlatias viszonyítási pontként szolgálnak, de alapvetően semmilyen módon nem befolyásolják azon egyéb élőlények természetes tapasztalását, amelyekre „más fajokként" hivatkoztok. A specializációitok mindaddig működnek, ameddig megmaradtok az adott rendszer keretein belül, bár így meg kell birkóznotok azokkal a kérdésekkel, amelyeket az ilyen felosztások automatikusan felvetnek. Talán nehéz felismernetek, hogy ezek pusztán írott és szavakba foglalt kategóriák, amelyek semmiféle valós módon nem mondanak nektek semmit az egyéb teremtmények valódi tapasztalásáról - pusztán szokásokat, hajlamokat és a legkülsődlegesebb elkülönítéseket jegyeznek fel. Ha az a célotok, hogy felfogjátok, mit érzékelnek más élőlények, akkor az általatok használt módszerek a legjobb esetben is szűklátókörűek, a legrosszabb esetben pedig tökéletesen lehetetlenné teszik e cél elérését. Például nem számít, milyen információt vagy adatot kaptok a tudományos célú állatkísérletek vagy az állatok felboncolása során, és nem számít, mennyire értékesnek tűnik az eredmény, az efféle módszerek következményei annyira eltorzultak, hogy e kísérletek elvégzése után kevesebbet fogtok tudni az életről, mint előtte. (22:17) Attól tartok, az univerzum és a fajotok eredetére vonatkozó kérdések válaszai olyan birodalmakban rejlenek, amelyeket jórészt figyelmen kívül hagytok - pontosan azokban a tartományokban, amelyeket a legkevésbé tartotok tudományosnak, és azokban, amelyekből látszólag a legkevesebb gyakorlati eredmény származik. Jelenlegi módszereitek egyszerűen frappáns, előre gyártott eredményeket és válaszokat eredményeznek. Sem az intellektust, sem a lelket nem elégítik ki. Mivel univerzumotok egy belső világegyetemből származik, és mivel ez a belső világegyetem átjárja saját létezésetek minden apró zugát, oda kell pillantanotok, ahová még nem néztetek: saját elmétek és érzelmeitek valóságába. Az általatok ismert természetes univerzumot kell szemügyre vennetek. A körülöttetek lévő teremtményekre kell pillantanotok intuícióitok és kreatív ösztöneitek segítségével, nem bizonyos szokásokkal rendelkező más fajoknak látva őket, nem a Föld alacsonyabb rendű termékeinek, amelyeket fel kell boncolnotok, hanem a világegyetem természetének a folyamatos létezés és átalakulás állapotában lévő élő példáinak. Az élet minőségét kell megvizsgálnotok, bátran arra, hogy saját gondolataitok és érzelmeitek mintáit kövessétek, és meglovagoljátok ezt

az elevenséget, mivel ebben az elevenségben az univerzum és a psziché eredetére utaló jelek rejlenek. Tehát az, ahogyan a költők látják a világot és a természetet, egy sokkal tudományosabb látásmód, mint a tudósoké, mivel ők többet értenek meg a természetből. Az örömtelin nevető, az első ibolya látványát áhítattal szemlélő gyermek a legmélyebb értelemben sokkal többet ért meg, mint egy botanikus, aki már réges-rég elfeledte, milyen élmény egyetlen szál ibolya érzékelése, bár képes „mentális kisujjából" kirázni a világ összes virágának nevét és osztályozását. Az információ nem feltétlenül tudás vagy megértés. A gondolatok úgy bukkannak fel az elmétekben, ahogy az objektív univerzum beúszik a valóságba - ugyanúgy. A sematikus mondatok roppant keveset mondanak el a beszélt nyelvről, és semmit sem közölnek a beszédet lehetővé tévő csodálatos fizikai és mentális teljesítményekről - és hasonlóképpen a világ fajainak sematikus ábrázolása is teljesen elkülönül bármilyen valódi megértéstől. Lényetek szubjektív érzete, a pillanatról pillanatra történő közvetlen, meghitt tapasztalás - ezen dolgok ugyanazzal a csodálatos minőséggel rendelkeznek, amelyet az univerzumnak tulajdonítotok. Halandók vagytok, és mindenütt a halandóság bizonyítékaiba ütköztök, s mégis, ezen a szerkezeten belül gondolataitok és érzelmeitek olyan valósággal bírnak számotokra, amely az összes ilyen kategorizáláson túlmutat. Tudjátok, hogy fizikailag meg fogtok halni, mégis minden egyes ember valahol titkon biztos abban, hogy az ő végzete más, és az élet valamilyen módon örökkévaló. Az efféle érzések segítségével a psziché áttör minden tévképzeten, egyszerre sejtetve az Én és a világegyetem természetét. A valóság magasabb szintjén tehát a világegyetemnek nincsen kezdete és vége, és azon a szinten nincsenek ellentmondások. A pszichének sincsen kezdete és vége. Esetleg azt mondjátok: „jó, rendben", mégis kételkedtek, így szólva: „mindazonáltal a mi fogalmaink szerint, mikor és hogyan keletkezett az univerzum?" Azonban pontosan maga a szándék, hogy egy ilyen eredetet elhelyeztek az időben, szinte minden választ eltorzít. Az igazság az, hogy a válaszok saját létezésetekben rejlenek. Benne foglaltatnak saját spontán viselkedésetekben - azaz testetek és elmétek csodálatos tevékenységeiben. Tartsatok szünetet.

(22:41-től 22:58-ig szünet.) Teljesen jól jártok anélkül, hogy a lábujjaitok bármiféle tudatos tudással rendelkeznének a belső mechanizmusok tevékenységéről. Talán elmondták nektek, hogyan működnek ezek a mechanizmusok, vagy esetleg olvastatok a test anatómiájáról és a részei közti kölcsönhatásokról. Mégis ugyanolyan jól jártok, akár rendelkeztek ilyen információval, akár nem. Következésképpen az ilyen adatok semmilyen mértékben nem segítik elő a járási teljesítményeteket. Ami azt illeti, egy atléta talán nagy élvezetét leli a mozgásban, és untatja őt az olvasás, cseppet sem törődve azzal, hogy a testen belül mi mozgatja őt, ameddig annak teljesítménye nagyszerű - míg egy rokkant ember, aki hatalmas lexikális tudással rendelkezik a test összes részéről, teljességgel képtelen fizikailag a megszokott módon teljesíteni. A testetek tudja, hogyan kell járni. Ez egy beépített tudás, és a test ennek alapján cselekszik. A test tudja, hogyan gyógyítsa meg magát, hogyan hasznosítsa a táplálékot, hogyan pótolja az elhalt szöveteket, mégis, a ti fogalmaitok szerint, a testnek nincsen hozzáférése az agy által birtokolt információhoz. Ha ennyire tudatlan, akkor hogyan képes ilyen jól működni? Ha tudományos hajlamai lennének, a test tudná, hogy az ilyen spontán működés lehetetlen, mivel a tudomány jelenlegi formájában nem képes megmagyarázni magát az élet valóságát, és még kevésbé annak eredetét. A testen belüli tudatosság egyidejűleg ismeri a létezését a test összefüggésein belül, és azoktól függetlenül is. A köznapi élet során a nappali tudatosság úgymond gyakran szünetet tart - az álmodozások során, vagy másképp tapasztalja meg önmagát, mintha valamiképpen különálló lenne a test valóságától. Éjjelente, alvás közben az Én tudatossága hosszabb időre, szabadabban függetlenedik a fizikai valóságtól, és mindezt oly spontán módon teszi, ahogy maga a test jár. Ezek a tapasztalások nem pusztán hipotetikusak. Ezen alkalmakkor valamilyen mértékben minden ember tudatában van egy bizonyos megértésnek, amely nem az adatok felhalmozásától függ, hanem egyfajta mélyebb tapasztalástól és a közvetlen találkozástól azon valósággal, amelyből a világ kialakult. Ez az a fajta szavak nélküli tudás, amellyel a test rendelkezik, amely fizikai mozgásotokat előidézi, és amely a testi reakciók látványos precizitását eredményezi. Tehát ez a tudás abszolút gyakorlati jellegű. A ti fogalmaitok szerint a világot létrehozó erő alakítja ki most a ti

szubjektív valóságotokat, és ez az erő a természetes univerzum egyik forrása. Ha szeretetteljesen felfedezitek ezeket a valóságokat, akkor közvetlen kapcsolatba kerültök lényetek belső dimenzióival, és ez a legnagyobb jelentőséggel bíró megértést biztosítja majd számotokra. A világegyetem mozgása megjelenik saját közvetlen tapasztalásotok mozgásában, és ezen a látszólag homályos, bizonytalan területen megtalálhatók a válaszok is. Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy kis időt... (23:39. Miután átadott nekünk néhány oldalnyi, más témákkal kapcsolatos anyagot, Seth 23 óra 40 perckor befejezte az ülést. Megint meglepett bennünket azzal a javaslatával, hogy a legutóbbi két ülés anyagát tekintsük a Psziché részének — és újfent láthattuk, hogy a kérdéseink minden esetbe pontosan oda vezetnek, ahová Seth el akar jutni! Az évek során azt is felfedeztük, hogy kérdéseink általában sok olvasó kérdéseit tükrözik.)

799. ÜLÉS, 1977. MÁRCIU 28., HÉTFŐ, 21:42 (Néhány nappal ezelőtt Jane kapott a postával egy roppant alaposan megszerkesztett és nagyon bonyolult, színes határidőnaplót. A szponzor az 1976-os évre is küldött neki egy ilyet, amelyben szerepelt egy idézet Seth-től. Minden egyes dátum alatt egy bevonalazott oldal volt a feljegyzések és a találkozók számára, a szemben lévő oldalon pedig különböző hírek, illetve idézetek álltak. Tegnap átlapoztam, hogy lássam, említik-e benne Jane-t — nem említették —, aztán beleolvastam az idézetekbe. Azt hiszem, a könyv szerkesztője megváltoztatta álláspontját, mivel most a kormány őrült költségvetési kiadásainak és korrupcióinak egyre több példájával találkoztam, amelyek közül néhányat hangosan fel is olvastam Jane-nek. Egyszerre tűntek nevetségesnek és tragikusnak. Ezenkívül gyönyörűen illettek a jelenlegi, a fajunk viselkedésével kapcsolatos érzéseimhez és kérdéseimhez, és Seth ehhez kapcsolódó anyagához is. Valójában Seth-nek még sokkal több mondanivalója is volt ezzel a tárggyal kapcsolatban ezen az estén, úgyhogy - bár nem említette - biztosra vettük, hogy ennek az ülésnek az anyaga a Pszichéhez tartozik.) Tehát: jó estét.

(—Jó estét, Seth. Némi iróniával:) Értekezés az ez emberi természetről, az épülésetekre és okulásotokra. Azt elismeritek, hogy egy, a természetének megfelelően viselkedő tigris nem gonosz. A saját fajotokra tekintve gyakran kevésbé vagytok jóindulatúak, könyörületesek és megértők. Könnyű elítélni a saját fajtátokat. Talán nehéz ezt megértenetek, de a fajotok jót akar. Megértitek, hogy a tigris egy adott környezetben létezik, és természetének megfelelően reagál a dolgokra. Akárcsak az emberek. Még rémtetteiket is abbéli eltorzult törekvésükben követik el, hogy megvalósítsák az általuk jónak tartott célokat. Gyakran kudarcot vallanak, vagy akár meg sem értik, hogyan hiúsítják meg a módszereik a céljaikat. Az emberi faj mindazonáltal éppolyan áldott, mint az állatok, és kudarcait a megértés hiánya okozza. Az embernek közvetlenül kell szembenéznie egy sokkal bonyolultabb tudatos világgal, amely világ jórészt jelképekkel és ideákkal dolgozik, amelyeket aztán kivetít a valóságra, ahol tesztelni kell azokat. Ha ezeket lehetne mentálisan tesztelni a ti kontextusotokban, nem lenne szükség arra, hogy az ember fizikai formában létezzen. Túl sok bonyolult kérdés játszik itt szerepet, úgyhogy a lehető leginkább le kell egyszerűsítenem a dolgot. Olyan ez, mintha az ember azt kérdezné: „Akkor mi a helyzet ezzel az ötlettel? Mihez tudunk kezdeni vele? Mi történik, ha fizikai értelemben kivetjük a valóságba? Milyen messzire mehetünk el bármely nagyszerű társadalmi, tudományos vagy vallási ideával, amely az emberi elme olyannyira sajátos hajtása?" Ha az összes ilyen kérdést meg lehetne oldani mentálisan, valami nem-fizikai rajztáblán, akkor a fizikai lét nagyszerű kihívása nem lenne sem szükségszerű, sem jelentőségteljes. Mondjuk, milyen messzire lehet elmenni a nacionalizmusban? Milyen mértékben lehet úgy kezelni a világot, mint egy tárgyat, mintha az különálló lenne az embertől? Mit tanulhat az ember abból, ha úgy kezeli a testét, mintha az egy gépezet lenne? Vagy mintha csak káprázat lenne? Mintha vak ösztönök vezérelnék? Mintha a lelketek birtokolná azt? Bizonyos mértékben ezek mind egyedi és kreatív töprengések, amelyeket egyedül az állatok tartanának a legkülönösebb és leginkább megvilágosító intellektuális vívmányoknak. Az állatoknak vi-

szonyulniuk kell a Földhöz, és ugyanúgy az embernek is. Ahogy a Nap, a talaj, a fák, a hó, a zápor és a szél fizikai összefüggésein belül kell az állatoknak játszaniuk, párosodniuk, vadászniuk vagy bogyót enniük, úgy egy eltérő módon az embernek hajszolnia kell az ideáit azáltal, hogy a Föld elsődleges valóságaiba öltözteti, s eseményekként érzékeli azokat. (22:01) Az ember nem azért rombol, mert destruktív akar lenni, hanem mert az iránti vágyában, hogy elérje számára jónak tűnő célkitűzéseit, elfelejti megvizsgálni, hogy vajon jók-e a módszerei. Egy zsákmányára vadászó és azt elpusztító állat a természeti egyensúly megőrzésének nagyobb célját szolgálja, akár tudatában van ennek, akár nem - és ismételem: az állat szándéka nem gonosz. Az ember ideákat használ. Eközben egy másfajta egyensúlyhoz járul hozzá, melynek rendszerint nincsen tudatában. De egyetlen ember sem cselekszik tisztán rosszakaratból vagy kegyetlenségből. A vihar szétszaggatja a nyári égboltot, villámok és mennydörgés kíséretében. A földrengések feldúlhatják a tájat. Mélyen sajnálkozhattok a pusztítás felett, tudván, hogy sem a vihar, sem a földrengés nem gonosz. Nem csak, hogy nem rossz szándéktól vezéreltetve cselekszenek, de az általános körülmények javítják a Föld egyensúlyát. (Ezen ülés során Jane gyakran gyorsabban és határozottabban közvetítette az anyagot, mint szokta, sokszor felemelve a hangját olyankor is, amikor az nem volt indokolt. Sokkal gyorsabb ütemben is képes lenne kézbesíteni az anyagot - gondoltam -, ha képes lennék lépést tartani vele.) Ez bizonyos egyedi megértést igényel. Tudatában vagyok ennek - és mégis az emberiség által működtetett pusztító vihart végső soron nem lehet gonoszabbnak nevezni, mint egy földrengést. Habár az emberek tettei gyakran minden bizonnyal rombolónak tűnnek, nem szabad szándékukat okolnotok, és azt a hibát sem szabad elkövetnetek, hogy összetévesztitek az embereket a tetteikkel. Az, hogy rengeteg jó szándékú művész időnként a legnagyobb jóakarattal is selejtes, hitvány műalkotást hoz létre, még inkább kiábrándító és nyomorúságos számukra szándékuk eredeti jósága miatt. A technika, a megfelelő módszer és a tudásuk hiánya tehát nyilvánvalóvá válik. Ha túlzottan a hírek és az emberek negatív cselekedeteiről beszámoló riportok világára összpontosítotok, roppant könnyen szem elől téveszthetitek azt, amit mondok nektek: (hangosabban) minden férfi és nő alapvetően jóakaratú.

A szándék lehet zavaros, gyengén kivitelezett, talán összekuszálódik a konfliktusok és a hiedelmek között, talán megfojtja a gyilkosságok és háborúk véres keze - és mégis, egyetlen férfi és nő sem veszíti el soha. Ez a szándék jelenti fajotok reményét, és fajotok minden egyes egyedében mindig fényes marad, akár egy ragyogó fénysugár; és örökül hagyják egymásra a nemzedékek ezt a jó szándékot. Ez a megvilágosodás sokkal erőteljesebb, mint bármilyen gyűlölet vagy nemzeti ellenszenv, amelyet szintén átadhatnak egymásnak a generációk. A lelki nyugalmatok érdekében elengedhetetlen, hogy higgyetek az ember veleszületett jóakaratának létezésében. Ez az összes állatra is jellemző. Minden egyes állat tudja, hogy bizonyos körülmények között a másik esetleg harcolni fog vagy agresszív magatartást tanúsít, vagy megvédelmezi területét. Minden egyes állat tudja hogy az éhség idején egy másik állat zsákmányává válhat. Ezeket a helyzeteket kivéve azonban nem félnek egymástól. Tudják, hogy minden egyes állat jó szándékú. (Hangosabban:) Engedjétek meg magatoknak, hogy ugyanezt higgyétek a saját fajotokról. (22:20) Tehát: Tegyetek különbséget elmétekben az emberek és az emberek cselekedetei között. Érveljetek, amennyit csak akartok a tettek ellen, amikor az újságokban a hibákról, korlátoltságokról, árulásokról vagy háborúkról olvastok. Gyűjtsetek oldalakat vagy akár teljes lapokat is ilyen hírekből, ha úgy tetszik - és most nem csak hozzád beszélek, vagy Ruburthoz, hanem bárkihez, aki reméli, hogy felleli az igazság, a lelki nyugalom vagy a kreativitás jeleit. Gyűjtsetek könyveket az emberek kudarcairól. Én személy szerint nem értem, miért gyűjtene bárki egy művész legrosszabb munkáit, és mi örömöt talál abban, hogy széttépi őket. Az ember alkotott néhány remekművet: a verbális kommunikáció nagyszerű művei, az érzelmi kölcsönhatások és a kultúrcsere nagyszámú változatossága, az ideák és fogalmak tárgyiasítása, a képzelőerő kiterjedése - ezek, és még sok más dolog, mind egyediek a világegyetemben. Ha az embert a leghitványabb cselekedeteivel azonosítjátok, az egyenlő azzal, mintha céltudatosan egy nagy művész félresikerült munkáit keresnétek, a hibáit, a tévedéseit, és aztán elítélnétek őt. Amikor a tudósok azt mondják, hogy a tudatosság a véletlen műve, vagy Darwin elmélete kimondja, hogy az ember alapvetően gyilkosok győzedelmes sarja, az ellen sokan tiltakoznak. Ám ha azt mondjátok,

hogy az emberek idióták, vagy hogy nem érdemlik meg a levegőt, amit belélegeznek, akkor ugyanezt jelentitek ki. Mivel törődnötök kell az általatok ismert valósággal, ebben az értelemben az, ha elítélitek az embert, azt jelenti, hogy elítélitek fajotokat abban a formájában, amelyben ti ismeritek azt, és elítélitek világotok gyakorlati tételeit. Azt mondani, hogy az ember megszökhet egy másik lehetséges valóságba, gyakorlatilag átverés - ez távol áll a lehetőségek valóságától, mivel én most a ti érzelmi álláspontotokból beszélek. Tehát: Fizikailag a testeteknek van egy idő- és térbeli állapota. Elsődleges és másodlagos tapasztalásokról fogok beszélni. Nevezzük elsődleges tapasztalásnak azt, ami közvetlenül érzékszervi értelemben létezik a ti időpillanatotokban - a testnek a környezetével való kapcsolatát. Bizonyos megkülönböztetéseket fogok alkalmazni, hogy megkönnyítsem ezt a beszélgetést - vagy (mosolyogva) monológot. Következésképpen másodlagos tapasztalásnak fogom nevezni azt az információt, amely mondjuk az olvasás, a televízió, a másokkal való beszélgetés stb. által jut el hozzátok. A másodlagos tapasztalás nagymértékben szimbolikus. Ennek egyértelműnek kell lennie számotokra. Ha egy napos nyári délután a háborúról olvastok, az nem ugyanaz, mintha ott lennétek a háborúban, bármilyen eleven legyen is az adott leírás. Ha az energiahiányról olvastok, az nem ugyanaz, mintha egy fűtetlen, hideg házban ülnétek. Ha arról olvastok, hogy az emberiség kipusztulhat egy nukleáris háborúban vagy valami más korlátolt hülyeség miatt, mialatt nyugodtan ücsörögtök a nappalitokban, az nyilvánvalóan messze nem azonos a cikkben leírt dolgok valóságával. Azon a szinten, amellyel most foglalkozunk, a testnek elsődlegesen kell reagálnia a jelen idejű, közvetlen, elsődleges, idő- és térbeli létezésre. Más szinteken fel van készülve arra, hogy sokfajta adatot kezeljen: korábban már beszéltem a sejtek előzetes megérzéseiről. De a test a tudatos elmétől függ, attól, hogy az egyértelmű, világos becsléseket ad-e számára az adott idő- és térbeli körülményekről. A test ettől a tudástól függ. Akarsz szünetet tartani? (22:41.-Nem.) Ha biztonságosan elrejtőztök egy kényelmes szobában, ahol semmi veszély nem fenyeget benneteket, az érzékszerveitek pontosan közvetíteni fogják ezeket az információkat. Tudatos elmétek beépíti azt.

Nem lesz túlzottan nehéz dolog körülnéznetek és látnotok, hogy nem vagytok veszélyben. Tudatos elmétek azt a célt szolgálja, hogy egy becslést nyújtson a testeteknek az általam kulturális körülményeknek hívott dolgokról, mivel léteznek olyan álokoskodások, amelyeket a ti fogalmaitok szerint csakis a tudatosság képes értékelni. Ha az elsődleges tapasztalás szempontjából biztonságos körülmények között elárasztanak benneteket a másodlagos tapasztalásból - azaz például az olvasmányotokból származó veszélyes jelek, akkor a különbségtétel hiányáról tesztek tanúbizonyságot. Nem vagytok képesek különbséget tenni a fizikailag biztonságos, adott szituáció és az elképzelt között, amely talán veszélyes, és a veszély riadójeleit idézi elő. A testi mechanizmusok nagymértékben összezavarodnak. A testhez érkező jelzések roppant ellentmondásosak lesznek, így bizonyos idő elteltével, ha továbbra is fennállnak ezek a körülmények, többé már nem lesztek képesek megmondani, vajon valódi vagy pusztán elképzelt veszély fenyeget-e benneteket. Tehát az elmétek arra kényszeríti a testeteket, hogy legyen az állandó riadókészültség állapotában - de ennél sokkal rosszabb, hogy arra nevelitek magatokat, ne vegyetek tudomást a közvetlen, a jelen pillanatból származó érzékszervi visszajelzésekről. (Jane Seth-ként roppant határozottan és nyomatékosan mondta ki ezeket a szavakat.) Tehát testetek esetleg azt mondja nektek, biztonságban vagytok, és ez érzékszerveitek megmutatják, hogy nem vagytok veszélyben - mégis elkezdtek a másodlagos tapasztalásban bízni, mivel nem bíztok a saját reakcióitokban. Ám mivel az ember meg van áldva a képzelőerő ajándékával, a riadójelek nem csak egy biztonságos jelen pillanatba hatolnak be, de tovább szólnak a következőben, és az azt követőben is - kivetítitek azokat a jövőbe. Következésképpen minden egyén megfosztja magát a jelenben történő, jelentőségteljes vagy céltudatos cselekedetekre való személyes képességbe vetett hitétől. A test soha nem cselekedhet a múltban. Érzékszervi adatainak egyértelműnek kell lenniük. Az így keletkező cselekvésképtelenség érzése változó mértékű reménytelenség állapotához vezet - és ez a kedélyállapot nem kötődik konkrét részletekhez, hanem ha hagyjátok, teljes mértékben átitatja egész érzelmi életeteket. Bizonyos mértékben az elítélő, kritikus anyag túl gyakran önbeteljesítővé válik - mivel azok,

akik hasznát látják ennek (hangosan) lehetővé teszik, hogy ez elködösítse a reakcióikat. A ti fogalmaitok szerint amíg éltek, addig közvetlen érzéseitek szempontjából az kell legyen a valóságotok, amit időtök szerkezetén belül érzékeltek, és amit ezen a szerkezeten belül megteremtetek, mivel ezen dolgokat tapasztaljátok meg. Ennélfogva könyörgöm, ne viselkedjetek úgy, mintha az ember valamikor a jövőben elpusztítaná magát - ne viselkedjetek úgy, mintha az ember egy félkegyelmű, kihalásra kárhoztatott, tompa elméjű, őrjöngő, félkegyelmű állat lenne. Az ember által olyannyira félt, megjövendölt pusztulások egyike sem valóságos a ti korotokban; és az ember kreativitása az idők során megjövendölt válságos próféciák és a romlás minden előjelének dacára sem pusztította el magát ilyen értelemben. (Hangosan:) Léteznek olyan emberek, akik hivatásuknak tekintik, hogy elítéljék mások vagy az egész fajotok hibáit és kudarcait, és ezen hozzáállás miatt az ember nagyszerű energiája és jó szándéka láthatatlan marad. Az ember a valamivé válás folyamatában van. Cselekedetei törékenyek - de ezek a cselekedetek egy alkotás közben lévő zseni törékeny tanulómunkái, és e zseni kudarcai valójában pusztán az őt mindig továbbvezető géniuszának fényében jelentősek vagy groteszkek. Amikor a ti fogalmaitok szerint vett jövőn tűnődtök, az építő tettek éppoly valóságosak, mint a rombolók. Ebben az értelemben az ember létezésének minden egyes esztendeje valóban inkább derűlátó, mint borúlátó látásmódot igazol. Nem helyezhetitek az ember jó szándékát a fizikai kontextuson kívülre, mivel ezen kontextuson kívül fajotok nem létezik az általatok vett értelemben. Nem mondhatjátok azt, hogy a természet jó, de világra hozta az embert, aki egy rákos daganat a testén, mivel a természet sokkal értelmesebb ennél. Azt sem mondhatjátok, hogy a Természet - nagy T-vel - el fogja pusztítani az embert, ha az megbántja őt, vagy hogy a nagybetűs Természet alig veszi hasznát a fajotoknak, csak támogatni akarja a nagybetűs Életet, mivel a Természet minden faj minden egyes egyedében benne él; és ezen fajok tagjainak összessége nélkül nem létezne sem a kis-, sem a nagybetűs Természet. (Derűsen:) Hagyom, hadd pihenjenek a te természetes ujjaid. (23:09. A kezem elfáradt — ez egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor ez megtörtént az ülések során. Jane a szokásosnál sokkal gyorsabban, és gyakran sokkal hangosabban beszélt. Kiválónak tartottam az anyagot. Jane nem igazán akart szünetet tartani.

Valójában pár perc múlva már készen állt a folytatásra, de megkértem, várjon még egy kicsit, hadd pihentessem a kezem. Az ülés 23:14-kor folytatódott, hasonló stílusban.) Mivel természeti teremtmények vagytok, létezik bennetek egy természetes létállapot. Ez az állapot az örökké jelenlévő béke, életerő és megértés tárháza lehet. Bármit is gondoljanak a tudósaitok, a testetek, a tudatosságotok és a világegyetemetek folyamatosan a megvalósulás felé tart. Következésképpen saját tudatosságotok tiszta megismerésének fejlesztése által, és egységben az általatok érzékelt idővel és az adott pillanattal, meríthettek a rendelkezésetekre álló nagyobb életerőből és energiából. Ahhoz, hogy ezt megtegyétek, a leírt közvetlen érzékszervi adatokra kell hagyatkoznotok, nem pedig a másodlagos tapasztalásokra. Ez az elsődleges érzékszervi információ, ameddig a jelenre összpontosul, és megteremti számotokra a kívánt időbeli állapotot, továbbra is képes nyitottá tenni benneteket arra az időtlenségre, amelyből minden idő származik, és képes közvetlen utalásokat nyújtani számotokra az örökké jelen idejű, valamivé váló univerzum valódi természetére nézvést. Az ilyen tapasztalás lehetővé teszi, hogy megpillantsátok az emberi kreativitás nagyobb mintáit, és az abban betöltött szerepeteket. Arra tanítottak benneteket, hogy a kritikára és társadalmaitok hibáira összpontosítsatok; és úgy tűnik, a ti korotokban minden rosszra fog fordulni - mivel ezen kor emberei hagyják, hogy a világ tönkremenjen, az univerzum meghaljon, az ember elpusztítsa önmagát; és ezek a hiedelmek annyira áthatják a viselkedéseteket, hogy ezek rendszerezik tapasztalásaitok nagy részét, és megfosztanak benneteket a természet nyújtotta előnyöktől, amelyeket mindenütt közvetlen, elsődleges módon tapasztalhatnátok meg. Tehát gyakran figyelmen kívül hagyjátok a világ általatok érzékelt érzékszervi valóságát - az adott pillanat pompás életerejét és vigaszát -, mivel eltúlozzátok a már említett másodlagos tapasztalások fontosságát. Számotokra a legnegatívabb próféciák tűnnek a leggyakorlatiasabbnak; amikor a világ bajairól olvastok, azt mondjátok, teljesen őszintén, minden humor nélkül: „Hogyan is lennék képes arra, hogy ne vegyek tudomást a jelen romboló valóságáról?" Mindazonáltal az alapján, amit testi érzékszerveitek az adott pillanatban érzékelnek, a leggyakorlatiasabb, a legközvetlenebb és a leginkább világi értelemben ti és a világotok az adott pillanatban természetes biztonságban vagytok.

A legalapvetőbb testi értelemben nem az adott körülményekre reagáltok. Ez a látásmód csak akkor lenne jogos, ha fizikailag tapasztalnátok meg azokat a dolgokat, amelyekről olvastok. Ha a világ „nem a ti vállaitokon nyugodna", megértenétek, hogy „korábban" egy elképzelt, nem pedig egy valós szituációra reagáltatok. Attól tartok, ezen gondolatok egy részét képtelenek vagytok felfogni értem ezt Ruburtra, rád, Joseph, és az olvasókra is. S bár a jövőben valóban bekövetkezhetnek bizonyos elképzelt vagy másodkézből megtapasztalt katasztrófák, ezek nagyban különböznek az elsődlegesen, fizikailag átélt szerencsétlenségektől. Csak elősegítitek ezen dolgok balszerencsés természetét azáltal, hogy negatívan azon tépelődtök, mennyi rossz történhet a jövőben, és rontjátok saját helyzeteteket. Pedig időbeli helyzetetek roppant fontos, mivel ez képezi működésetek gyakorlati alapját. Ezért bíznotok kell érzékszervi adataitokban. Máskülönben öszszekeveritek pszichológiai és testi állapototokat, mivel a test nem képes egyszerre veszélyes, ugyanakkor biztonságos helyzetben lenni. Arra pazarolja az energiáját, hogy képzeletbeli harcokat vívjon meg. (23:40) Bizonyos emberek számára elsődleges tapasztalás a háború, a nyomorúság, a gyilkosság, az árulás, a korrupció, és muszáj foglalkozniuk ezekkel a dolgokkal - mivel azonnali cselekvést követelnek meg. A testnek reagálnia kell, mivel ezek közvetlen érzékszervi adatok, és az emberek valamilyen módon reagálnak is rájuk. Nem reagálhattok ugyanígy fizikailag a kivetített vagy elképzelt veszélyekre. Ilyenkor úgy tűnik, nincs megfelelő reakció. Arra születtetek, hogy a közvetlen, elsődleges tapasztalásaitokkal foglalkozzatok, és ezáltal ellássátok a saját feladataitokat. A saját létezésetekben képesek vagytok cselekedni, és ezáltal hatni mások létezésére is. Nem kell figyelmen kívül hagynotok a világ más részeiben zajló háborúkat, és nem kell elfordítanotok a tekinteteteket. De ha hagyjátok, hogy ezek a tapasztalások elhomályosítsák a valósággal való jelen idejű, érvényes kapcsolatotokat, akkor olyan pozícióból fogtok beszélni és cselekedni, amely nem a tiétek, és megtagadjátok a világot, akármilyen előnyöket nyújthatna is számotokra a saját valóságváltozatotok. Tisztán kell megőriznetek saját érzékeitek természetes teremtményérvényességét, mivel csak így lesztek képesek teljes mértékben hasznosítani a saját idővel és térrel való találkozásotok során működésbe lépő intuíciótokat és vízióitokat.

Ebben az értelemben mindenütt körülvesz benneteket a természet örökérvényű egysége. Ez képviseli közvetlen tapasztalásotokat. Vigaszt, kreativitást és inspirációt kínál nektek, amelyet csak hátráltattok, ha hagyjátok, hogy a másodlagos tapasztalás helyettesítse a fizikai Földdel történő mindennapos, pillanatról pillanatra történő találkozásotokat. Tudatában vagyok, hogy kérdéseitek a földi élet ébren, illetve álomban töltött részére is kiterjednek. Ezekre a kérdésekre vagy ma este, vagy a következő ülésen fogok válaszolni, ahogy akarjátok. (-Nos, a következő alkalommal is megfelel.) Rendben, akkor legközelebb ezzel fogunk kezdeni. A teljes ma esti anyag érvényes rátok mint emberekre általában, rád és különösen Ruburtra. (Rövid szünet 23:47-kor.) Ha nem vagy fáradt, folytatom. (—Rendben, egy darabig még folytathatjuk, ha akarod. Seth ezután átadott még némi személyes anyagot Jane-nek és nekem, és végül 23 óra 59 perckor fejezte be az ülést. Jane készen állt a folytatásra, és még azt is felvetette, hogy használjuk a diktafonunkat. Azt mondtam neki, én is hajlandó vagyok még egy darabig jegyzetelni, de végül úgy döntött, mára végeztünk.)

800. ÜLÉS, 1977. ÁPRILIS 4., HÉTFŐ, 21:43 (Húsz percig vártunk az ülés kezdetére. Jane néhány alkalommal megjegyezte: — Roppant különös ez a késlekedés... - De Seth folytatta a fajunk viselkedésével kapcsolatos anyagot, és a könyv a végéhez közelített.) Ti teremtitek meg a saját valóságotokat. Ez a valóság hozzájárul a többi ember tapasztalásaihoz, de mindannyian egy egyedi, eredeti helyzetet birtokoltok a térben és az időben, amely helyzet gyakorlati értelemben véve csakis a tiétek, az idő relatív létezésétől függetlenül. Csakis saját helyzetetekből cselekedve segíthettek legjobb képességeitek szerint másokon. Ha előre jelzitek a veszélyt, vagy ha képzeletben magatokra veszitek mások bajait, az éppen attól az energiától foszt meg benneteket, amellyel embertársaitoknak segíthetnétek, így hát nem azt mondom, hogy fordítsátok el a tekinteteteket a világ problémáitól. Az emberi élet minden területén

gyakorlati segítségre van szükség. Mégis sokkal jobb és végső soron sokkal gyakorlatiasabb, ha a civilizáció üdvös alkotóelemeire összpontosítotok - sokkal jobb, ha gondolataitokat az elért eredményekre irányítjátok, mint ha mentális listát készítetek az emberek tökéletlenségeiről és hiányosságairól. Ha ezt teszitek, az a reménytelenség és az elhagyatottság érzését fogja eredményezni, és ebben az állapotban lehetetlennek tűnik majd, hogy hatékonyan cselekedjetek. Az élet termékeny dolog. Ha ápoljátok, tápláljátok és ösztönzitek, akkor a mindennapi magánélet során fel nem használt, többletenergia képződik - olyan energiafölösleg, amelyet hatékonyan irányíthattok a világ azon részeire, ahol a leginkább szükség van a segítségre. Csak ritkán veszitek figyelembe ezt az erőt, elevenséget és a gondolatoknak ezt az erejét és hatékonyságát. A gondolatok, mondhatjátok, nem képesek megállítani egy háborút - mégis, szerintetek mi robbantja ki a háborúkat? A történelem során az elnyomottak gyakran hatalomra emelkedtek, erőt és lázadást használva elnyomóik ellen; és mégis, oly keveset tanulván, megváltoztak, és ők lettek az új előkelőségek, a hatalom új birtokosai. Lehet, hogy a fizikai körülményeik teljesen megváltoztak. Most az övék, a kormány tagjaié a jólét. Elmúltak azok a körülmények, amelyek - esetleg úgy tűnhet - a felkelést okozták. Megtorlásul mégis újra felbukkannak, az elnyomottak új osztályát alakítva ki, akiknek, amikor rájuk kerül a sor, fel kell lázadniuk, és vissza kell vágniuk. Minden látszat ellenére a külsődleges természeti körülmények nem vezetnek háborúkhoz, nyomorúsághoz, betegséghez vagy a világban kézzelfogható bármilyen kedvezőtlen körülményhez. A hiedelmeitek teremtik meg a valóságot. A gondolataitok hozzák létre a gyakorlati tapasztalást. Ha ezek megváltoznak, megváltoznak a körülmények is. Ha hozzáadjátok az energiátokat, a fókuszotokat és a figyelmeteket a világ más részein uralkodó szörnyű körülményekhez, az mit sem segít, csak hozzájárul ezekhez a körülményekhez. Ha tagadólag elfordítjátok róluk a tekinteteteket, ha úgymond mossátok kezeiteket, az ugyanolyan rövidlátó dolog. Ha úgy tesztek, mintha nem léteznének ilyen helyzetek, vagy ha féltek tőlük, az csak közelebb hozza ezt a rettegett valóságot. Sokkal jobb, ha szilárdan a saját valóságotokba helyezitek magatokat, elfogadjátok azt a sajátotoknak, ösztönzitek az erőtöket és a kreativitásotokat, és ebből a kedvező helyzetből veszitek szemügyre a világ vagy a saját társadalmatok azon területeit, ahol építő segítségre van szükség. Ha céltu-

datosak vagytok, megerősödtök a saját életetekben, másokkal folytatott mindennapi beszélgetéseitekben, kapcsolataitokban éppúgy, ahogy képesek vagytok növelni mások erejét és képességeit is. Ez a megerősödés mindazon emberek személyes erejéhez hozzáadódik, akikkel kapcsolatba kerültök. Találjátok meg a kedvezőtlen körülményekért felelős hiedelmeket. Ha tökéletesen megértenétek az ebben a könyvben foglalt gondolatokat, akkor minden egyes ember képes lenne reálisan értékelni a saját valóságát. Nem lenne szükség arra, hogy felfegyverezzétek a nemzeteket egy másik nemzet előre megérzett - azonban pusztán képzeletbeli - támadása ellen. (22:10) Nem alakulnának ki személyes ellentétek, így az emberek nem félnének annyira attól, hogy további fájdalmakat kell elszenvedniük, és így nem menekülnének az élet és a kapcsolatok elől, és nem húzódoznának a másokkal való érintkezéstől. Nem érdemes a gyarlóságaitokat számolgatni. Az öntudatos becsületesség roppant szűk ösvény. Ha mindannyian megértenétek és érzékelnétek saját egyéniségetek méltóságteljes teljességét éppúgy, ahogy más természeti teremtmények szépségét próbáljátok meg érzékelni, akkor felismernétek saját kreativitásotok nagyobb birodalmát. A természet minden alkotóelemében megnyilvánul a rend, és ti részei vagytok ennek a rendnek. Az évszakok nagyobb íve képviseli lelketek kiterjedését. Nem fogtok fejlődni spirituálisán, ha elfordítjátok a tekinteteteket a természettől, vagy ha megpróbáljátok megszabadítani magatokat tőle. Nem fogjátok „megpillantani az öröklétet", ha megkísérlitek megtagadni jelenlegi életeteket - mivel az élet önmaga saját egyéni útja, és megvannak a maga jelei, amelyeket követnetek kell. A Minden Létező vággyal teli. (Hangosabban:) Ha megtagadjátok a vágyat, az csak közömbösséghez és fásultsághoz vezet. A vágy azokat kínozza a legjobban, akik megtagadják azt. Mindannyiótok élete miniatűr, mégis óriási epizód, egyszerre halandó és halhatatlan, olyan tapasztalásokat nyújtva, amelyeket jelentőségteljesen, értelmesen alakítotok, a valóság senki más számára nem elérhető új dimenzióit nyitva meg. Ezek a dimenziók csakis a ti számotokra elérhetők, mivel senki más nem képes a ti nézőpontotokból szemlélni a világot. Te csakis te lehetsz, senki más. Egyéb szinteken léteznek bizonyos kommunikációs formák, de a létezésnek általatok megtapasztalt módja tökéletesen egyedi, eredeti és nagyra becsülendő.

Senki, semmilyen kiindulási pontról, legyen az akármilyen nagyszerű, nem képes olyan könyvet írni, amely meghatározná a pszichét, csak jeleket, utalásokat, szavakat és jelképeket képes bemutatni. Ezen könyv szavai és gondolatai mind belső valóságokat képviselnek - azaz olyanok, mint a zongora billentyűi, amelyek más akkordokat szólaltatnak meg; akkordokat, amelyek remélhetőleg minden egyes olvasó pszichéjében működésbe lépnek. Jelenleg mindannyian a természetes világban léteztek, és ez a világ abban a valóságban létezik, amelyből a természet származik. A psziché gyökerei biztonságosak, úgy táplálván azt, mint egy, a létezés talajából eredő fát. A psziché forrása minden egyes egyénben erős, ez alkotja az ember létezésének láthatatlan szövedékét. (Hosszas szünet.) A természet gazdag, pazar és fényűző módokon nyilvánul meg. Az a nagyobb valóság, amelyből a természet származik, még gazdagabb és még termékenyebb, és ezen a multidimenzionális létezésen belül egyetlen ember sincs elfeledve, elutasítva, elbocsátva, elveszítve vagy magára hagyatva. A fáknak nem kell megkérniük a Napot és a Földet, hogy táplálja őket, és ugyanez a helyzet a ti esetetekben is: minden, amire szükségetek van, rendelkezésetekre áll gyakorlati létezésetekben. Ha azt hiszitek, nem vagytok méltók a táplálásra, ha azt hiszitek, maga az élet veszélyes, akkor a hiedelmeitek lehetetlenné teszik számotokra, hogy tökéletesen használjátok a rendelkezésetekre álló segítséget. Altalános értelemben persze mindannyian táplálva vagytok, hiszen még éltek. Nem zárhatjátok ki ilyen könnyedén saját lényetek elevenségét, mivel a depresszió mélyebb rohamaira „elpazarolt" életerő gyakran nagyobb, mint a kreatív célok érdekében használt energia. Részei vagytok Minden Létezőnek, következésképpen „felétek hajlik az univerzum keze". A világmindenség adakozó. Életerőtől, elevenségtől visszhangzik. Szakítsatok hát azokkal a hiedelmekkel, amelyek mást mondanak nektek. Kutassátok magatokban - mindannyiótokban - a termékeny gazdagság azon érzéseit, amelyekkel rendelkeztek, még akkor is, ha ezek csak alkalomszerűek, és ösztönözzétek azokat az eseményeket és gondolatokat, amelyek előidézik ezeket. Nem lelhetitek fel a pszichéteket, ha különálló dologként gondoltok rá, akár egy páncélszekrényben heverő, tiszta gyémántra. Csak akkor tapasztalhatjátok meg annak erejét és elevenségét, ha felfedezitek saját szubjektív valóságotokat, mivel ez csalhatatlanul elvezet benneteket a létezés téren és időn túlmutató nagyobb forrásához.

Vége az ülésnek. Vége a könyvnek. (Rövid szünet.) A következő munkánk igazi gyöngyszem lesz. (— Valóban? - próbáltam nógatni kicsit Seth-et. Az ülés nem tűnt hoszzúnak, és már menet közben rájöttem, hogy Seth már a könyv végét diktálja. Még Jane általa használt hangja is valahogy egyfajta összegezésre utalt.) Valóban. (22:40) Tehát, röviden: fajotok általános állapotát főként a ti ébrenléti-alvási mintáitok tartják fent. Hasonlóképpen fajotok egy nagy része a fizikai valóságra összpontosít, míg egy másik nagy része fenntart magának egy talpalatnyi helyet a belső valóságban... (A macskánk, Willy Kettő — másnéven Billy — mellettem aludt a díványon. Most felébredt, nyújtózkodott, leugrott a földre, aztán felpattant Jane ölébe, miközben Seth beszélt „általa". Billy leült, és Jane arcába nézett. Letettem magam mellé a jegyzetfüzetemet, és felkaptam a cicát. Seth megszólalt, miközben a pince ajtajához vittem a macskát:) Aranyos teremtmény. (- Az. - Amint visszaültem, Seth folytatta a Billy közbelépése előtt megkezdett gondolatot:) Azon belső mintákon dolgoznak, amelyek a következő nap valóságait fogják kialakítani, és lehetséges előrejelzéseit adják a jövőbeli eseményeknek. Következésképpen az ébrenléti és az álombeli valóság a világ elméjében van egyensúlyban - nem pedig a világ agyában. Mindamellett fajotok alvó része az elmének a testben zajló öntudatlan munkáját képviseli - különösen akkor, amikor egy bizonyos módon en masse gondoltok az összes faj tevékenységeinek mozgására. A tudatos mozgások öntudatlan alapokon nyugszanak. Ha az összes mindennapi tettre mint egy hatalmas lényre gondoltok, akkor ezen tudatos tevékenységeknek megvannak az öntudatlan párjaik, és ebben a belső idegrendszerben egyfajta hatalmas belső kommunikációnak kell lezajlania. Egy ilyen agy egy részének mindig ébren kell lennie, egy részének pedig öntudatlan tevékenységekkel kell foglalkoznia. És pontosan ez is történik. A különböző kultúrák így tehát képesek kommunikálni, mivel a világ bizonyos részeinek kulturális tudása hozzáadódik az egész organizmus alvó részéhez. Amikor alszanak, a nemzetek hozzáadják az

adott nap eseményeit a világ emlékezetéhez, és lehetséges jövőbeli valóságokat dolgoznak ki. Többet is fogok mondani nektek ezekről a dolgokról. Megfeledkeztem erről, amikor idő előtt fejeztem be az ülést. Ruburt ma esti tétovázását egyfajta, a könyv befejezése miatt érzett, nem helyénvaló nosztalgia okozta. Valójában mindkettőtök életében egy új, produktívabb, meglepően kellemes, és valamelyest különleges időszak következik. És most kellemes, jó éjszakát kívánok nektek. (- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. Amint azt Seth-nek a világ elméjéről-agyáról tett megjegyzései is mutatják, ő mindig készen állt arra, hogy új témába kezdjen. Es bár említést tett egy új könyvről, sem Jane, sem én nem sejtettük, hogy néhány héten belül bele is fog kezdeni — ám pontosan ez történt. Az „ismeretlen" valóság első kötete 1977 őszén jelent meg — és Seth addigra már jócskán belemerült új könyvébe Az egyén és a világméretű események természetébe, bár még a Psziché végleges gépelt változata sem készült el. Még mindig Az „ismeretlen" valóság második kötetének jegyzetein dolgoztam. Jane William James-ről szóló anyaga szintén önálló kötetté nőtte ki magát, Egy amerikai filozófus halálon túli naplója címmel. Azaz miközben Seth ezt az anyagot diktálta, Jane elkészítette a saját Cézanne- és James-könyvét. Minden bizonnyal ez volt a „puding próbája" az ezen jegyzetben idézett kreativitás esetében — azaz a psziché termékenységének és képességeinek bizonyítéka. Jane esetében ez természetesen a saját egyedi módján nyilvánul meg, azonban ennek megfelelői minden egyes ember veleszületett jellemzői, és csak arra várnak, hogy hasznosítsátok őket.)

A psziché természete

Recommend Documents