A Püspökszilágyi Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT) és környezetének bemutatása
Készítette: Szlavov Krisztián 2006
TARTALOMJEGYZÉK
I. Bevezetés……………………………………………………………………...3 II. Az „Atomtemető” és környezetének bemutatása………………................3 II./A A hulladéklerakó ismertetése………………………………………3 II./B Természetföldrajzi leírás…………………………………………....5 II./C Gazdaságföldrajzi leírás……………………………………….........6 II./D Demográfia…………………………………………………………..7 III. Környezeti monitoring és a jövőkép……………………………………...8 IV. Irodalomjegyzék…………………………………………………………..10
-2-
I. Bevezetés Munkám célja a hulladéklerakó és a közelmúltban (1999-2001) lezajlott komplex földrajzi vizsgálatok bemutatása, melyeket a tároló közelgő telítődéséből fakadó esetleges bővítés felülvizsgálatára indított az MTA FKI. Ehhez mindenekelőtt az objektum és közvetlen környezetének feltárása, a felszínfejlődés megismerése, és ezek ismeretében a várható változások előrejelzése valósult meg.. A radioaktív hulladékok elhelyezésének kulcskérdése a „milyen hulladék, hova kerüljön?” kérdés. Itthon a hulladékkategorizálást 1988 és 89-es rendelet ill. szabvány írja elő, viszont nem szabályozták az elhelyezési lehetőségek osztályozását. Így ránk is érvényes a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 1995-ös osztályozási útmutatója: A kis- és közepes aktivitású, rövid élettartamú hulladékok felszíni, vagy felszínközeli létesítményekben tárolandók, viszont a nagy aktivitásúak, és a hosszú élettartamú kisés közepes aktivitású hulladékokat geológiai objektumba kell elhelyezni. A radioaktív hulladékokat akkor kell rövid élettartamúaknak minősíteni, ha hosszú élettartamú komponenseik összegzett aktivitáskoncentrációja nem haladja meg a 400kBq/kg átlagértéket, ill. maximálisan a 4000kBq/kg-ot, élettartam alapján rövid élettartam a max. 30 éves felezési idő. Újrahasznosításra csak külön engedélyezési eljárás után, 10μSv/év járulékos sugárterhelésnél kisebb értékű hulladék kerülhet. Elhelyezéskor az alapvető biztonsági kritérium csak dózis v., kockázati értékben fogalmazható meg, és a kritikus csoport(személyzet) járulékos sugárterhelése a 100-300μSv/év értéket nem haladhatja meg. Egy adott független baleset következményei nem járhatnak 10-6/év-nél nagyobb kockázattal. A hulladékkezelési rendszer 3, az izolációt célzó összetevője: 1. Hulladékforma( az aktivitástartalom fizikai és kémiai formája, beleértve az esetleges hordozóanyagokat, csomagolást) 2. Az elhelyezett hulladék antropogén környezete (térkitöltés, szigetelés, földtakarás) 3. Geológiai és/vagy talajtani környezet (az aktív izotópok lehetséges terjedését akadályozza, a szempontok közül abszolút elsőbbséget élvez). Alapvető elvárások a befogadó földtani objektumra: Elégséges kiterjedés(min.1km2, és 5m-es vastagság) Megfelelő stabilitás(alacsony mértékű összenyomhatóság, és oldhatóság, magas rugalmasság) Alacsony vízáteresztőképesség (<10-9 m*s-1 beszivárgási együttható) Jelentős pufferkapacitás (>10 v%-os agyagtartalom) Tektonikai és szeizmikus stabilitás A három komponens együttesen kell az izolációt biztosítsa minimum 500-600 évig. A hosszútávú biztonságos elhelyezés érdekében az egyes védőmechanizmusok egymást kiegészítik, és szükség esetén helyettesítik.
II. Az „Atomtemető” és környezetének bemutatása II./A A hulladéklerakó ismertetése A püspökszilágyi RHFT-t 1976-ban helyezték üzembe, 3 éves tervezési fázis (1971-73) és kétéves építést követően, Budapesttől mintegy 35-40 km-re, Püspökszilágy és Kisnémedi között. Biztonsági útmutatója a NAÜ ’65-ös „Radioaktív hulladékok földbe temetése” dokumentum volt, mely a fő hangsúlyt a hulladékok környezetében lévő talajok és kőzetek jó
-3-
izotópmegkötő képességére, a csapadék megfelelő elvezetésére, az elfogadható mélységre helyezte. A lerakó megépítésének célja, hogy megnyugtató módon megoldja a hazai radioaktív izotópgyártás és felhasználásnál, ill. a kísérleti reaktor üzemeltetése során képződő (biológiai) kis- és közepes aktivitású hulladékok, szennyvizek és egyéb folyékony hulladékok (szerves oldószer, olajos anyagok) átmeneti, vagy végleges elhelyezését. A NAÜ ajánlását követve a telephelyet dombtetőn, megfelelően magas agyagtartalmú(jó izotópmegkötő képesség, itt még a legkedvezőtlenebb alapozási helyen is 2m-es agyagréteg van), így lassú vízmozgású befogadó kőzetbe kívánták létrehozni. De sem a NAÜ ajánlás, sem a tervek nem foglalkoztak a létesítmény lezárását követő időszakkal, ill. az üzemzavarokkal és azok elhárításával (csak ’95-ben készült el a kárelhárítási terv). A tárolóhely kiválasztását megelőző kutatás fő kritériumai: A telep ne legyen (csapadék-, ill. talaj-)vizek útvonalában és a talajvízszintnél magasabban helyezkedjen el. A telephely Budapesthez viszonylag közel legyen gazdasági (a legtöbb releváns hulladék itt keletkezik) és biztonsági (szállítás) okokból. A közművesítés rövid nyomvonalon legyen megvalósítható. A tervek szerint a megépített tárolóterek kapacitása 15 év volt, beleértve az átmenetileg Solymáron tárolt ~900m2 radioaktív hulladék befogadását. A telephely (0,7km2) felszíne a löszgerincen mesterséges tereprendezéssel lett kialakítva a keleti lejtő több méteres feltöltésével. Három, egymás alatti szinten vannak a különböző létesítmények. A telep bejárata mellett van az inaktív épület, alatta az aktív technológiai épület (a hulladékok pár napos, átmeneti tárolását szolgálja) és a garázs, s ettől 100m-re húzódnak a radioaktív hulladék-tárolók. A telepet csak részben övezi kerítéses védőövezet, betartva az előírásnak megfelelő belterülettől való távolságot (0,8-1km). A létesítmény kiépítésének szovjet előírásrendszerének megfelelően a telephelyen szekcionált vasbeton tárolómedencék (nagyméretű hulladékcsomagoknak) és csőkutak (zárt sugárzó források számára), és a szerves oldószerek szegregált elhelyezésére kisméretű vasbeton cellák lettek kiépítve, melyeket speciális háromrétegű tokrét1vakolattal és kétrétegű bitumen mázzal szigeteltek. A hulladékcsomagokat térkitöltő betonhoz, ill. cementköves összletbe (1cella) darukkal v. konténerekből leejtve ágyazták be. A rekeszek már megteltek, döntően a solymári és paksi szilárd hulladékok egy részével, valamint a csillebérci atomreaktor rekonstrukciós inert törmelékével. Végleges lezárásra kerültek, és ezeket ideiglenesen 2 m-es vastagságban az eredeti iszapos-agyagos földdel fedték le A tárolókat burkolt felszíni vízelvezető árkok (a csapadékvizeket ellenőrzés céljából 3db 60m3-es földbe süllyesztett medencébe vezetik) és 5m széles aszfaltozott utak övezik. A tárolók tágabb környezetét vízelvezető övárok határolja, mely a külső eredetű vizek felfogására szolgál. A Szilágyi-patak vízgyűjtőjére vezetik le burkolt mederben a telephely csapadék-, zuhanyzó- és mosdóvizét. Az intézmény vízellátását (napi 10m3, melyet tartalék-medencében fogadnak) a Vácdukai Regionális Vízmű biztosítja. A radioaktív izotópok átvételét szabályzatba foglalták, mely alapján a hulladék átvételének helyét a megrendelő határozhatja meg. A hulladék azonosítása után a felületi szennyeződések, dózisteljesítmény ellenőrzése következik. A szilárd hulladékot 200l-es (fém)hordókban vagy duplafalú polietilén zsákokban, a folyadékok 20l-es polietilén kannákban vagy tartályokban, a szerves oldószert kovafölddel átitatott fém marmonkannákban helyezik el. 1
Vasalt lőttbetonos rézsűbiztosítás, melynek nagy előnye, hogy általában kiváltható vele a zsaluzat.
-4-
II./B Természetföldrajzi leírás Az RHFT telephelyének alkalmassági minősítését a 7 km-es (1:10.000-es méretarányú), ill. 1,5 km-es(1:50.000-es) geomorfológiai, a lejtőkategória és lejtőkitettség, reliefenergia, felszabdaltság és geoökológiai térképek befolyásolták. A vizsgált terület az Északi-khg. és az Alföld találkozásánál húzódó Kosdi-dg (NyugatiCserhát). részét képezi. Az alacsony (200-250m tszf.-i átlagmagasság) hegységperemi dombság átmenet a Cserhát és a Duna-völgy síkja között. A vidéket felszabdalt, határozottan DK-i lejtésű, keleten lezökkent, nyugaton pedig kiemelkedett pászták alkotják. A tároló környezetének felszíne főként lösz- és löszszerű üledékekből felépülő dombsági felszínrész az uralkodó dőlést követve, keleti asszimetriájú, s a Szilágyi- és Némedi-patakok völgyei határolják Legidősebb rétegeit felsőoligocén képződmények képviselik. Az oligocén fekü (400-1200m vastag) vékony (0,5-1m-es) homokkő, kvarckavics és pliocén vörösagyag, ill. a keleti irányban vastagabb negyedidőszaki üledékekkel fedett (20-30m vastag), melyeket eróziós-deráziós völgyek(lejtőalji hordalékkúpokkal) tagolnak. A hulladéklerakó tektonikai stabilitásának meghatározására ipari szeizmikus szelvények, kőzetfeszültségi adatok (recens adatok nem álltak rendelkezésre, de a bőséges szén-hidrogén kutatófúrások eredményei országosan extrapoláltak), aljzatmélység, geofizikai anomália térkép felhasználásával neotektonikai kutatásokat végeztek. A vizsgálatok eredményeként a püspökszilágyi RHFT szeizmikusan nyugodt, lassan süllyedő (0-0,5mm/év) területen fekszik. Ezt alátámasztja, hogy a térségben mindössze 9 rengést észleltek és az országos átlagnál alacsonyabb geotermikus gradiens. A területet a felszíni geomorfológiát predesztináló ÉNyDK-i esésű normál vetők jellemzik, de mivel mélyfúrásokkal kevéssé feltárt, így az eredmények komoly bizonytalansággal terheltek. Az objektum térsége az Északi-khg. legszárazabb és legvízszegényebb része: a kistáj vízfolyássűrűsége és a fajlagos (talaj)vízhozam is meglehetősen alacsony, mivel a környék viszonylag kedvezőtlen éghajlati adottságokkal bír (évi csapadékmennyiség relatíve alacsony: 580-600mm, és magas a napsütéses órák száma: 1950óra/év). A térséget így hosszú távon évi 150mm-es klimatikus vízhiány sújtja. A 31 megfigyelőkút adatai alapján, 2,5 éves periódus alatt néhány cm és 1-2m közt változott a talajvízszint. A Némedi domboldalon figyelték meg a legnagyobb ingadozást, mivel a felszín alatti vízmozgás a Galga-süllyedék felé tart. A beszivárgó vizek javát a völgytalpak időszakos és állandó vízfolyásai megcsapolják. Míg a talajvíz nyugalmi szintje az RHFT környezetében 16-22m mélységben húzódik, addig ez a szint a két patak alluviális völgyében 3-5m-re emelkedik. Az objektum körzetében kemények és szulfátosak, alapvetően kalcium-magnézium–hidrogénkarbonátos jellegűek, és helyenként nitrátosak a talajvizek. A mélyebb rétegek vízzáró tulajdonsága miatt az artézi kutak száma és hozama is alacsony. A terület jellemző talajtípusai a dombsági térszínen az agyagbemosódásos (csernozjomos) barnaerdőtalajok, és barnaföldek, a patakok mentén pedig réti- és láptalajokat találunk. Az előbbi talajok szelvényeinek vizsgálata kimutatta, hogy a termékeny A-szint sajnos már jórészt lepusztult, ami a keleti lejtős oldalakon a fosszilis talajok kibukkanásáig fokozódott. A térképezett terület túlnyomó része mezőgazdasági művelés alatt áll (ennek 2/3-a szántó, 1/3-a rét, legelő), a lerakó fokozottan zavart üzemi területén csenevész gyomnövényzet, ill. keleti felén szárazságtűrő másodlagos lejtősztyepp-vegetáció (gyakran felégetik a földterületet) dominál. A növénytársulások fajösszetétel-módosulással reagálnak már a kisebb környezeti változásokra, így kiváló természetes indikátorok, másrészt természetes, vagy természetközeli növénytakaró megléte esetén a talajt érő építő és romboló hatások dinamikus
-5-
egyensúlyi állapotban maradnak (a lombos erdei társulás mutatja a legnagyobb stabilitást, ráadásul az erdei talajok szerkezete mechanikai eszközökkel is helyreállítható). Országos viszonylatban a térséget viszonylag alacsony erózió/talajpusztulás (eddig <30% pusztult le) jellemzi. Az objektum környezetében különösen a Némedi-patakra néző meredek (a helyenként 25%-nál meredekebb) fátlan lejtőkön már intenzív az árkos-barázdás erózió. A nyugati lankásabb lejtőjén is kialakulhatnak csuszamlásveszélyes területek a csúszópályaként funkcionáló agyag felszínközeli helyzete miatt, és nagyobb csapadék/olvadás esetén. A csapadékvíz évszakos beszivárgása (és az ezekkel bekerülő szennyezések terjedése) a kitettségtől is nagymértékben függ, melyeket a vizsgált területen gyakorlatilag a völgyek iránya határoz meg. A különböző vizsgálati módszerekkel lefolytatott eróziós kutatások alapján, az RHFT környezetét enyhe talajeróziós veszélyeztetettség jellemzi, és ahol szükséges érdemes a kis hozamú szántóföldi gazdálkodást rideg állattartással, erdősítéssel felváltani. II./C Gazdaságföldrajzi leírás A terület egésze a dombságokra jellemző változatos földhasználati szerkezetet mutat, mivel Püspökszilágy külterületére az extenzív gazdálkodás a jellemző. Az erózióveszélyeztetettség ellenére jelentős kiterjedésű a szántóterület, ui. a gabonahozamok elérik az országos átlagot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése kedvezőtlenül érintette a térséget. A szántóföldek döntő részét bérbe adják, s főleg búzát, kukoricát termesztenek. A szálastakarmányok termesztése a sertéstelepek felhagyásával párhuzamosan erősen visszaesett. A gyepterületek, völgyi rétek jelentős mértékben elvadultak. Az erdők a vizsgált terület közel harmadát fedik (70% tölgyes), és vadban gazdagok. A földhasznosításban jelenleg két tendencia figyelhető meg: A szövetkezeti földekre(a legjobb szántók) épült vállalkozások intenzív fejlődése A 2/A műút kiépülése révén a térség „közelebbi beszállítójává és kitelepülők célpontjává” válhat a fővárosi agglomerációnak, ami remélhetőleg az (öko)kertgazdálkodásos hagyományos kultúrtáj fennmaradását jelentheti. Egészébe véve a térség valószínűleg funkcióváltás elé néz. Az MTA FKI által végzett kutatás során elsődleges fontosságú volt annak megállapítása, hogy a lakosság milyen arányban kapcsolódik be az agráriumba, ill. a saját termelésű élelmiszerek mekkora súlyt képeznek a táplálkozásban. A megkérdezett 526 háztartásból mindössze 35-nek (~6,5%) nem volt konyhakertje, melyek átlagos nagysága meglehetősen nagy (kb.1033m2). Összesen csak 6 zöldséget termesztenek általánosan (5 konyhakertből, négyben megtalálható a sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma, burgonya, zöldborsó, paradicsom) és minden második kertben van földieper és málna. Püspökszilágyon és Kisnémedin nagymennyiségű málnát (leginkább hűtőházak veszik át), Váckisújfalun pedig burgonyát értékesítenek, itt főleg a közeli piacokon. A megtermelt zöldségfélék 84-85%-a az önellátást szolgálja. Az öntözött kertek aránya – az éghajlati vízhiány ellenére – nem éri el a 60%-ot sem, a locsolás/öntözés leginkább Kisnémedire jellemzi. Az öntözővizet elsősorban a központi vízszolgáltatásból (50%), s csak másodsorban nyerik ásott kutakból (1/3) és a patakokból (számottevően Váckisújfalun). A termelés a 90-es évek 2. felében csökkent. Annak ellenére, hogy a térség nem tartozik egyetlen hagyományos szőlő-, ill. gyümölcstermesztő vidékhez, jelentős alma, körte és szilvatermelés, ill. számos szőlőkert (Kisnémediben a háztáji kertek 1/5-ében) van. A háztartások közel 70%-ában tartottak valamilyen haszonállatot - alapvetően saját ellátásra - , ami az esetek többségében kizárólag a tyúkokra szorítkozott., csak 1/3-uk tartott sertést is(főleg Váckisújfalun), számottevő még a kacsa és házinyúltenyésztés is. A
-6-
nagyállatok tartása gyakorlatilag megszűnt: összesen 8 fejőstehenet (!), 3 húsmarhát, 4 lovat (!Kisnémediben), >10db juhot( a dombvidék hagyományos állata volt!), csak kecskéből tartanak számottevő számban (~200). Az állatok itatása döntően ivóvízzel történik(de Váckisújfalún minden negyedik állattartó kútból itat). A vizsgálatot megelőző években a megkérdezettek 40%-a csökkentett az állatállományán, amely tendencia várhatóan mérséklődni fog.. A természetes vadnövények(főleg gomba, csipkebogyó, bodza, szeder, és némi kamilla, kökény, egyéb) gyűjtése mára egyetlen faluban sem jellemző, csak Püspökszilágyon számottevő a gombák begyűjtése, és a vadhús fogyasztása is minimális. A háztartások 12%-ában van aktív horgász (Váckisújfaluhorgásztó). II./D Demográfia Az államszocializmus időszakának javában a legtöbb beruházásnál a társadalmi szempontok közül egyedül a munkaerő jöhetett számításba. A 80-90-es évektől egyre inkább elvárássá válik a korábban létrehozott nagylétesítmények környezeti és társadalmi hatásvizsgálatának végrehajtása. A lerakó esetleges bővítése szükségszerűvé tette a lokális társadalmak és az RHFT kapcsolatának alapos felmérését(népesedési jellemzők, ismertség, vélemény, hatás, jövőkép). Kisnémedi, Püspökszilágy és Váckisújfalu ~50km2-es közigazgatási területén 1824 lakos él (2001, KSH), ami mindössze ~36fő/km-es népsűrűséget jelent. Váckisújfalut leszámítva (népességmegtartó képességének hátterében valószínűleg az előnyösebb földrajzi helyzet következtében kedvezőbb természetes szaporodás és migráció, így fiatalosabb a korszerkezet) a hatvanas évektől indult meg a gyorsuló népességfogyás (Váckisújfalun a falvak körében szinte egyedülállóan férfitöbblet van, ami a szélsőségesen alacsony leánygyermek-arány következménye). A kisfalvas térségekre általánosan jellemző népességfogyás (születésszám visszaesés) különösen a kilencvenes évek második felére vált a 3 község sajátjává. A felnőtt népesség közel fele nyugdíjas, ami lényegesen felülmúlja a nyugdíjas korúak arányát(30%), így viszont a munkanélküliek aránya alacsony(>3%!). Összességében a lakosság gazdasági aktivitása ezért mégis jóval 50% alatt van, ráadásul a szellemi foglalkoztatottak aránya csak 10-13% A hagyományos falusi mentalitás megőrzésének jellemzői, hogy alacsony az elváltak száma, és aggasztóan magas az özvegyek aránya (~1/3), ill. a háztartások többségére jellemző a két generáció együttélése. A peremhelyzetű csoportok hiányát jelzi, hogy alig vannak iskolába nem járt lakosok, viszont a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya fele-harmada az országos értékeknek(Püspökszilágy képzettségi struktúrája a legkiegyensúlyozottabb). A megkérdezettek kevesebb, mint harmada érezte magát kellően informáltnak, ill. összességében 38% érzett veszélyeztetettséget az RHFT felöl, de tömeges elköltözésre nem kell számítani (különösen a püspökszilágyiak gondolták úgy, hogy lakóhelyük megítélése kedvezőtlen a lerakó miatt). Mégis a felszámolást legkevésbé Püspökszilágyon, s leginkább Váckisújfalun támogatják, a bővítéssel csak a megkérdezettek 2/3-a értene egyet. Az RHFT 3,5km-es körzetében lévő települések (Püspökszilágy, Kisnémedi, Váckisújfalu) vízügyi infrastruktúrájának hiányos kiépítettségi színvonalát, a térség agrárszínvonala, az alacsony népességszám, és a szerény pénzügyi keret határozza meg. Míg a községekben a 90-es évek végére gyakorlatilag megvalósult a teljes központi vízellátás (Püspökszilágy és Kisnémedi a váci Duna-menti Regionális Vízműből, Váckisújfalu pedig aszódról kapja a vizet), addig a folyékony hulladékot – a nagyszabású tervek ellenére továbbra is emésztőgödrökből szippantják ki, és a Galgamenti Vízi és Csatornázási Társulás aszódi szennyvíztelepére szállítják. Jelentősebb gazdasági vízfogyasztása csak az egyetlen, talpon maradt Váckisújfalui Összefogás Tsz. állattartó telepének van. A teljes vízfelhasználás kb. 69ezer m3 (1998), melynek ~40,5%-át a locsolásra, itatásra fordított egyéni víznyerés(kút,
-7-
patak) adja. Az elkövetkező években a lakossági és gazdasági vízfelhasználás várhatóan tovább csökken a demográfiai folyamatok és a vízdíj alakulásának megfelelően. Fontos kutatási feladat volt a lakosság egészségügyi állapota, fő tekintettel a rákos megbetegedésekre, fejlődési rendellenességekre ( a rákos halálozások gyakorisága az ionizáló sugárzás hatására emelkedik). A regisztrált halálesetek száma (1976-1998) 2023 volt, melyek 54%-át tették ki a rákos megbetegedések. Köztük is kiemelkedő kockázatatot jelentenek a szájüreg-, nyelőcső-, gyomor-, vastagbél- és a tüdőrák.. A nyolcvanas évektől ezek mellett megnőtt a végbél- és emlőrák kockázata is, összességében viszont a vizsgált időszakban a daganatos halálozások rizikója végig alacsonyabb az országos átlagnál, kivéve a nyelőcső-, és fej-nyaki rákos megbetegedéseket. A fejlődési rendellenességek gyakorisága sem tér el a várható értéktől. III. Környezeti monitoring és a jövőkép A legnagyobb veszélyt a telephelyről a felszíni vizekbe bejutó radioaktív hulladékok jelentik, mivel a vizek hasznosítása során előbb–utóbb közvetlenül, vagy közvetve (a vízi táplálékláncon keresztül) érintkezésbe kerül az emberrel. Az egyéneket érő radiológiai hatások értékelésénél az érintett potenciális dózispontokat kell meghatározni (tartózkodási helyek legalább 2: telephely határán, ill. legközelebbi felszíni befogadó vízfolyásnál), a sugárterhelés jellemzői, a felvételi útvonalakra van szükség. Az RHFT üzembe helyezése előtti években (1974-76) meghatározták a telep és közvetlen környezetének környezeti állapotát, az ún. „0” szintet (a levegő, víz, talaj, növény˛i, állati eredetű reprezentatív minták radioaktivitási értékét határozták meg). A környezeti elemek rendszeres vizsgálatát a lerakó környezeti laboratóriuma a szakhatóságok által elfogadott program szerint végzi. Az egyes környezeti elemek radioaktivitását a sugárvédelmi hatóság (ÁNTSZ Pest megyei Intézete) és szakintézet (OSSKI) évi rendszerességgel ellenőrzi. 1991-ben az új monitoring rendszer üzembe helyezésével a tárolótérnél telepített 16db sugárzás-megfigyelő kút (szonda) 5 különböző adatsora (felszíni talajmozgások, felszínközeli sugárzások, hidrogeológia, izotóp hidrológiai, felszíni vízvizsgálatok) révén végzik az izotópok dózisintenzitásának mérését, így idejekorán lehetőség van a megelőző intézkedésekre. A monitoring rendszer által végzett észlelésekről, elemzésekről évente összefoglaló jelentés készül, melyet megküldenek az ÁNTSZ OTH-nak és a Pest megyei Intézetnek. Az utóbbi években az erőfeszítések az RHFT vonatkozásában arra irányultak, hogy a létesítmény üzemeltetési engedélyét a hatóság meghosszabbítsa. Ennek érdekében megkezdődött az RHFT létesítményeinek rekonstrukciója. A munka a hulladéktároló biztonságának teljes körű értékelésével kezdődött. A szükséges adatgyűjtést követően 2000– 2001-ben két biztonsági elemzés készült. Az elemzések arra keresték a választ, hogy milyen javító intézkedések végrehajtása garantálja a hosszú távú biztonságot. A létesítmény telítődésekor az eredeti elképzelések szerint a megtelt cellákra 19cm-es födémpaneleket helyeznek, s erre háromrétegű bitumennel szigetelt betont terítenek, s végül a tároló közelében deponált kiemelt földdel 50 cm vastagságban terítenék a komplexumot. Javasolt a kráterképződés elkerülésére ill. a kémiai pufferhatása végett a hiányos cellák belső terének cementtel való kitöltése. Míg jelenlegi földtakarás ~10mm/év-re korlátozza az átszivárgó nedvességet, addig a takarásbővítés után ez az érték nem haladja meg az előírt ~5mm/év-es határértéket. A megfelelő védelem elérhető a hulladékok 5m-nél mélyebbre való elhelyezésével, ill. több száz évig funkcionáló akaratlan behatolás-védelmi rendszerrel. A lezárást követően az aktív intézményes ellenőrzés (50-300év) ideje alatt a lerakó felszínről elérhető részeit karbantartani kell, a felszíni vizek tisztításával, gyepgazdálkodással
-8-
(mélygyökerű növények távol tartása), a kerítés felügyeletével. A passzív intézményes ellenőrzés hivatali nyilvántartást jelent, meghatározatlan időtartamig, mely után a létesítmény holléte, jellemzői feledésbe merülnek. A biztonsági elemzésnél a lehetséges nagyszámú szcenáriók megítélésekor, kiemelt figyelmet érdemelnek a kombinált, összetett következményekkel járó események. A kiinduló alapesemény-sorozatok az alábbiak: Normál fejlődéstörténet: Még az intézményes ellenőrzés alatt ~2-3m mély üregképződéssel járó tömörödés várható a hulladékokban, így 500 év múlva a födémpanelek valószínűleg beroppannak. A beomlás után a csapadékvíz közvetlen érintkezésbe kerül a hulladékokkal, s számolni kell a talajvíz nagykiterjedésű elszennyeződésére, a (mikrobiológiai) gázképződés diffúziójára. Telephely eróziója (számítani kell a beszivárgó nedvesség már lerakóhoz közeli felszíni megjelenésére) és lakóterületté válása (az ezt megelőző tereprendezés során könnyen a felszínre kerülhet a radioaktív anyag!). Telephely eróziója és halastó létesülése a telep vízgyűjtőjén Földrengés okozta csuszamlás Megnövekedett infiltráció és talajvízszint-emelkedés. Mérnöki gát megváltozása (mechanikai tulajdonságok már nem jutnak szerephez a védelemben). Emberi behatolás (lakóhely, útépítés a dombok 6-10 m-es átvágása a lerakott hulladék teljes mélységét meghaladó földmunka várható, ami súlyos csapást jelenthet). A 2000-2001-ben elvégzett biztonsági elemzés szerint a preferált szivárgási útvonal a Szilágyi-patak felé mutat, így alapállásban a vízfolyás környezetében kb. 1000 év elteltével a felnőtteket 1μSv/év, a csecsemőket 10μSv/év többletdózis terheli majd. A telephely mellett esetlegesen létesített kút viszont jelentősen növelheti a fenti értékeket. A 2002-ben elvégzett pontosított biztonsági elemzés fényében kimondható, hogy az RHFT üzemeltetése és a környezet biztonsága az intézményes ellenőrzési időszak végéig megfelelően garantált. A pontosított biztonsági elemzés alapján, határozták meg azokat a tennivalókat, melyek a létesítmény hosszú távú biztonságához szükségesek, és ennek alapján készült a 2002. augusztus 29-én jóváhagyott „A püspökszilágyi RHFT biztonságnövelő programja – 2002–2005” című dokumentum is. Ennek keretében a központi épületet átalakították, modernizálták a szállító és mérőeszközöket, valamint az őrzésvédelmi rendszert. A biztonságnövelő program keretén belül megvizsgálják a tárolómedencéken belüli térfogat-felszabadítás lehetőségeit jogi, műszaki, gazdasági és lakossági elfogadási szempontokat is figyelembe véve. Figyelembe vesznek minden olyan lehetőséget, ami olyan mértékű szabad tárolási kapacitást eredményez, mely hosszú távon megoldja a hazai izotópfelhasználók radioaktív hulladékainak a telephelyen történő fogadását. A tervezett feladatok ütemezése: - 2006 – 2008: A biztonságnövelési intézkedések első fázisának befejezése, a második fázis végrehajtása( kapacitás-felszabadítás). - 2009–2047: A létesítmény üzemeltetése és karbantartása - 2048–2050: A létesítmény üzemen kívül helyezése, a létesítményben tárolt hosszú élettartamú radioaktív hulladékok átszállítása a nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok végleges tárolójába. Ha az utóbbi feladat nem valósulna meg maradéktalanul, akkor a mesterséges korlátok teljes szétesése után, beavatkozással kell biztosítani az 1000-10000 év múlva élő generációk, és az élővilág megfelelő sugárvédelmét, melyet célszerű lenne már a közeljövőben végrehajtani.
-9-
IRODALOMJEGYZÉK
Schweitzer F. – Tiner T. – Bérci K. (szerk.): A püspökszilágyi RHFT környezet- és sugárbizonsága. Bp. 2003. MTA FKK FKI.
Schweitzer F. – Tiner T.(szerk.): Nagyberuházások és veszélyes hulladékok telephely-kiválasztásának földrajzi feltételrendszere. Bp., 1996.
Schweitzer F. – Balogh J. : Veszélyes hulladékok felszíni elhelyezése lösszel borított területen (Püspökszilágy). Földrajzi Értesítő 2004. LIII.évf. 3-4 füzet, pp. 157-181
Vlasta J. – Lubica I. : Selection of suitable surface for permament disposal of hazardous waste & other solid low- to medium–active wastes. Slovak Geological Magazine 3/95, pp. 211 – 221
http://www.rhk.hu/tevekeny/
http://www.nepszamlalas.hu/hun/
- 10 -
