A processzor és a memória

A processzor és a memória A processzor: A központi feldolgozóegység (CPU: Central Processing Unit) feladata a műveletek sorrendben történővégrehajtása és végrehajtatása. A számítógép e nélkül működésképtelen. Hazánkban a legelterjedtebbek az Intel és az AMD cégek által készített processzorok. Az IBM AT számítógépekbe az 1980-as évek közepén az Intel 80286-os jelzésűprocesszorait építették. Ezeket a gépeket a köznyelv röviden 286-os gépeknek nevezte. Ezt a processzorcsaládot fejlesztve készítették el a 80386-os, 80486-os processzorokat és a köréjük épített gépeket. A fejlesztés következő állomása a Pentium processzorok elkészítése. Ebben a sorban megtalálható a Pentium, Pentium Pro, Pentium II, Pentium III és a napjainkban használatos Pentium 4. Nagy konkurenciát jelent az olcsó processzorok piacán az AMD. Ennek a cégnek a mai processzorai a Duron, AthlonXP, Athlon64 fantázia neveket viselik. Egy személyi számítógépben általában egy processzor található, de számításigényes grafikai, tervező alkalmazások futtatásához, nagy teljesítményűszerverekhez építhetőolyan számítógép, ami két vagy több processzort tartalmaz. A processzor tartalmaz:  Egy vezérlőegységnek nevezett részt (CU: Control Unit), amelynek feladata az utasítások beolvasása, értelmezése, s ennek alapján a számítógép összes részének irányítása.  Egy aritmetíkai és logikai egységnek nevezett részt (ALU: Arithmetich and Logical Unit), ami a matematikai és logikai műveletek végzéséért felelős.  Regisztereket. Ezek a processzor gyors elérésű memóriarekeszei. Feladatuk az adatok ideiglenes tárolása. A processzoron belül 32 féle regisztert lehet elkülöníteni. A processzor főjellemzői:  Műveletvégzési sebesség: Az egyes részegységek működésének szinkronizálását egy órajel segítségével végzik. Ezt egy órajel-generátor állítja elő, és minden másodpercben azonos számú jelet ad, ami az egységekben egy-egy elemi utasítás elvégzésére ad lehetőséget. A számítógépen belül a legmagasabb órajellel a processzorok dolgoznak. Ennek mértékegysége a Hz, illetve a processzorok sebességéből adódóan a MHz és a GHz. Egy új számítógép vásárlásakor választhatunk olyan CPU-t, amelyik 3 GHz-es. Ez azt jelenti, hogy másodpercenként 3 milliárd elemi művelet végrehajtására képes.  Regiszterméret: meghatározza, hogy a processzor milyen nagyságú adatokat tud kezelni.  Címtartomány: a használható memória nagyságát határozza meg. A processzorok a hatalmas számítási teljesítményt jelentős áramfelvétellel képesek megoldani. Ennek egy mellékhatása, hogy a felhasznált elektromos energia egy része hővé alakul. Ezt a processzortól el kell vezetni, mert az a túlmelegedés hatására tönkremehet A hűtést hűtő bordákkal és hűtőventilátorokkal oldják meg. Mivel a processzorok rendelkeznek a legnagyobb órajellel, ez azt is jelenti, hogy például a memória, ami tárolja az éppen futó programokat, adatokat lassabb működésű. Ha a processzornak valamilyen adatra van szüksége a memóriából, akkor a sebességkülönbségek miatt gyakran előfordul, hogy várnia kell az adatra. Ezt a gép használója úgy érzékeli, hogy az adott program lassabban működik. Ennek a várakozásnak a csökkentésére a processzorokba beépítenek egy átmeneti tárolásra alkalmas gyors memóriát, ami a processzorral azonos sebességen működik. Amikor egy adatot a processzor megkap a memóriától, azt ebbe az úgynevezett cache memóriába helyezi el. Ha legközelebb szükség van ugyanerre az adatra, azt már ebből a gyorsítótárból tudja elővenni. Felvetődhet a kérdés, hogy miért nem az összes memóriát építik a processzorba. Ennek az oka a gyártásból adódó árban keresendő. A gyorsítótárnak használt memória előállítása sokkal költségesebb, mint a számítógépben használt egyéb memóriáké. A programok futásának sebességét tehát nemcsak a processzor órajele határozza meg, hanem a processzorba épített cache memória mérete is. Ez az érték jellemzően 256

és 512 KB. Aritmetikai processzor Az aritmetikai műveletek nagy száma és a lebegőpontos (hatványkitevős) számokkal való műveletvégzés gyakorisága miatt, a számítógépekbe beépítettek egy ún. társ vagy koprocesszort. Feladata a bonyolultabb matematikai mű veletek, számolások segítése, elvégzése és felgyorsítása. Az aritmetikai processzort lebegőpontos processzornak is szoták nevezni (FPU: Floating Point Unit). A régebbi számítógépeknél egy külön foglalat szolgált az aritmetikai processzor behelyezésére, míg az újabb gépeknél már egybeépítik a processzorral. Önállóan működésképtelen. Az órajel és időzítő Az órajel a processzor működését ütemezi. A két feladatvégzés között a processzor tétlen. Minél nagyobb az óraimpulzusok száma, tehát az órajel, annál gyorsabb a processzor. Az óraimpulzusokat frekvenciával fejezik ki. A frekvencia mértékegysége a hertz. A mai számítógépek 40-400 MHz közötti órajellel dolgoznak. Az időzítőszolgál arra , hogy az órajelet négyfelé ossza. Eszerint használhatjuk: 0. nem használjuk (régen az időmérése, de ma már elemek vannak) 1. DRAM frissítését ütemezi (kondenzátorok elektronvesztesége miatt) 2. hangszórónak szolgáltat jeleket szabadon felhasználható pl. programozáshoz Memóriák A számítógép működéséhez a központi feldolgozóegységen kívül elengedhetetlenül szükséges az operatív memória. Ez tárolja az éppen végrehajtás alatt álló programokat és a hozzájuk kapcsolódó adatokat. Ezt a feladatot a RAM (Random Access Memory: véletlen elérésűmemória) látja el. Ennek a memóriának a tartalma tetszőleges (akár véletlen) sorrendben elérhető, írható, olvasható. A programok által feldolgozott adatok először mindig a RAM-ba kerülnek. A futó programok is itt helyezkednek el, és a központi feldolgozóegység innen veszi az éppen következőutasítás kódját. A RAM egyik hátránya, hogy működéséhez folyamatos áramellátásra, frissítésre van szükség. Az áramellátás megszakadása esetén tartalmát elveszíti. Emiatt a gép szabálytalan kikapcsolása vagy egy áramszünet adatvesztést eredményezhet, mert az éppen feldolgozás alatt álló, nem mentett adatok megsemmisülnek. A RAM-nak az elmúlt évtizedekben több fajtájával találkozhattunk a személyi számítógépekben. A lassabb változat a DRAM (Dynamic RAM), a gyorsabb, de jelentősen drágább az SRAM (Static RAM). A DRAM továbbfejlesztéseként készítették el az SDRAM-okat (Synchronous DRAM). Ezek a memóriák megtalálhatók a néhány évvel ezelőtti számítógépekben. Napjainkban a megfizethető árral és az ezért nyújtott teljesítménnyel az újabb DDR SDRAM-ok (Double Data Rate SDRAM) hódítanak. Ennek a memóriának az a sajátossága, hogy egy órajel alatt két művelet elvégzésére alkalmas, azaz elvileg kétszeres adatátviteli sebesség érhető el az azonos frekvencián működő SDRAM-okhoz képest. Az Intel Pentium processzorokhoz még használható az RDRAM (Rambus DRAM). Ez a DDR SDRAM-ok sebességének többszörösével képes működni, ezért a nagy; számolási teljesítményt igénylőgépekbe szokták építeni. Szélesebb körűelterjedését hátráltatja a gyártásból és a jelentős licencdíjból adódó magas ára. Az adatátviteli sebesség alapvetően két tényezőtől függ.  Az egyik az egy időben átvihetőadatbitek száma. A DDR SDRAM-oknál ez 64 bit, azaz egy lépésben 8 byte adat továbbítására alkalmas.  A másik fontos érték az alkalmazott órajel. DDR memóriáknál a már megduplázott értéket

szokták megadni. A két érték szorzata adja meg, hogy egy másodperc alatt mennyi adat fogadására, illetve kiszolgálására alkalmas a modul. A számítógépekbe épített memória mennyisége nagymértékben függ a géppel elvégzendő feladatoktól. A programokhoz a szoftvercégek megadják a hardverfeltételek között a működéshez szükséges minimális és optimális memóriamennyiséget. A gép építésekor az egy időben futtatandó programokhoz szükséges memóriamennyiségek összegével kell számolni. Egy átlagos irodai felhasználáshoz megfelelőlehet 128 MB, de egy komolyabb grafikai feladathoz szükséges akár 512 MB. A szerver számítógépek között nem ritka a 3-4 GB memóriával szerelt sem. A ROM (Read Only Memory: csak olvasható memória), mint nevéből is látszik, nem írható, csak olvasható memóriafajta. Ennek tartalmát a ROM készítésekor rögzítik, a későbbiekben ez nem módosítható. Ennek előnye a RAM-mal szemben, hogy tartalma nem vész el a számítógép kikapcsolásakor. A számítógép bekapcsolásakor a tartalma a gép számára elérhető, ezért a rendszerindító folyamatokhoz tartozó utasításokat érdemes ilyen memóriában rögzíteni. Az ily módon rögzített program lesz felelős a rendszer indulásáért, a gép önellenőrzéséért, az operációs rendszer megfelelőbetöltéséért. A rendszerbetöltőfeladatokat a BIOS (Basic Input Output System: Alap be- és kiviteli rendszer) végzi el. Mivel ezt ROM-ba írják, szokás ezt ROM BIOS-nak is nevezni. A ROM tartalmát a gyártás során rögzíteni kell. Ez azt jelenti, hogy egy új programhoz a gyártósort kell átalakítani. Ez elég költséges, és csak nagy szériák esetében gazdaságos Elkészítették azt a ROM-fajtát, amely a gyárból kikerülve nem tartalmaz programot, hanem egy speciális programégető eszközzel később lehet azt beleírni. Ez a PROM (Programable ROM) egy alkalommal írható. Ettől kezdve működése megegyezik a ROM-mal. Később elkészítették az EPROM -ot (Erasable PROM). Ez ultraibolya fénnyel törölhető, majd a PROM-hoz hasonlóan egy speciális eszközzel írható. Ezeket a memóriákat a tetejükön lévőkis üvegablakról lehet felismerni. Az EEPROM (Electrically EPROM) törlését elektromosan lehet megtenni. Ez a memóriafajta nagymértékben hasonlít a RAM-ra, mivel az adatok felírása és kiolvasása nem igényel speciális eszközt. Előnye, hogy a gép kikapcsolásakor is megtartja tartalmát, hátránya a kisebb adatátviteli sebesség, magasabb ár. Az EEPROM egy speciális változata a Flash memória. A számítógépek alaplapján található BIOS-t napjainkban legtöbbször már Flash memória tartalmazza. Ez lehetővé teszi a gyártóknak, hogy úgy fejlesszék az alaplap képességeit, hogy ehhez csak egy programot kell elérhetővé tenni a felhasználók számára az interneten. Ezt a BIOS-ba beírva akár nagyobb méretűháttértárak kezelése, újabb típusú processzorok támogatása válik; elérhetővé. A Flash memóriák széles körűelterjedését kezdetben a hordozható számítógépekhez készült kiegészítőmemóriakártyák segítették. Ezek a kártyák a hordozható gépek PCMCIA csatlakozójába dughatók közvetlenül, vagy egy átalakító segítségével. A digitális fényképezőgépekhez, diktafonokhoz és egyéb hordozható eszközökhöz különböző méretű és formájú tokozásban találhatunk Flash memóriát. Jellemzően 2 és 5 V közötti üzemi feszültség mellett működnek. A leggyakoribb kártyák:  A SmartMedia Card (SM) egyik oldalán egy nagyméretűaranyozott csatlakozósor található. Vékony kivitele csak a memóriát rejti, ezért a használatához a vezérlést annak a készüléknek kell megoldania, amelyikhez csatlakoztatják. Emiatt a régebbi eszközök nem mindig kezelik a mai nagyobb kapacitású kártyákat. A felületén elhelyezett nagy csatlakozó könnyen megérinthető, ami a statikus feltöltődésekből adódó kisülések szempontjából nem kedvező, könnyen tönkremehet. 3,5 x 4,5 cm-es mérete mellett kevesebb, mint 1 mm vastag.  Compact Flash Card (CF) vastagabb, mint a SmartMedia Card. A csatlakozósor az élébe építve jobban védett helyen található. A tokozás magában rejti a memória üzemeltetéséhez

szükséges áramkört is. Vastagsága 3,3 vagy 5 mm. Kapacitása akár 1 GB is lehet.  A MultiMediaCard (MMC) és Secure Digital (SD) kártyák méretben azonosak. Az MMC a Panasonic termékeket gyártó cég (Matsushita Electronic Corporation) fejlesztette ki, de a körülbelül 2 g-os tömege miatt több gyártó is alkalmazza digitális fényképezőgépekben, videokamerákban. 512 MB-os változata több ezer fénykép, vagy akár három óra tömörített videó tárolására is alkalmas. Az SD az MMC továbbfejlesztett változata, ami biztonsági funkciókkal egészíti ki az adattárolást.  Az IBM Microdrive nevűterméke átmenetet jelent a memóriakártyák és a mágneses elvű adattárolók között. Méretre, csatlakoztathatóságra megegyezik a nagyobb méretűCF kártyákkal, de belsejében egy kis méretűmerevlemezes egység dolgozik. Jelenleg 1 GB kapacitású változata kapható, de már tervezik a 6 GB kapacitásút is.

Buszrendszer A buszrendszer az alaplapon futó vezetékek és csatlakozók összegsége. A buszrendszer 3 részre osztható fel: adatbusz, címbusz, vezet busz. Az adatbusz szállítja az adatokat pl.: pentiumoknál már 64biten. A címbusz azonosítja az eszközöket pl.: memória címzés 32 biten. A vezérl busz pedig vezérli az adatforgalmat. A leggyorsabbak a processzor és a memória között húzódnak, ideális esetben ezek a legrövidebbek is. Másik fajtájuk a ki/bemeneti egységeket köti össze a processzorral. Kiemelt szerepe van a videókártyák buszainak (ezek gyorsabbak a többinél, a videómegjelenítés számításigénye miatt) ezek a mai számítógépekben a PCI Express buszok.

Tápegység A tápegység feladata, hogy a gépházban lév hardver eszközöknek a megfelel nagyságú feszültséget biztosítja. A hálózati 230 voltot 5 illetve 12 voltokra transzformálja le. A különféle eszközöknek különféle tápcsatlakozói vannak. Pl.: floppy tápcsatlakozó, alaplapi tápcsatlakozó, stb. A tápegységeket a maximális teljesítményeik alapján is lehet csoportosítani. Pl.: 320 wattos, 450 wattos, stb. Ez azt jelenti, hogy mekkora teljesítmény rendszert képesek ellátni. Az újabb tápegységeket már felszerelik túlfeszültség véd vel, teljesítmény szabályzókkal, rövidzár elleni védelemmel, stb. A munka szünetmentességét is a szünetmentes tápok biztosíthatják, amelyekben egy kondenzátor tölt dik folyamatosan és áramszünet esetén, innen kap energiát. Régebben kétfajta táp létezett az AT-s és az ATX-es. Az AT tápok, ma már nem jellemz ek, mivel ott a hálózati feszültséget szakítják meg, míg az ATX-es tápoknál az alaplapon mindig van feszültség. Mostanság tört be a piacra egy új típusú tápegység a móduláris tápegység. Lényege és el nye, hogy a tápkábelek szabadon lecsatlakoztathatóak a tápegységr l így kevesebb kábel található a gépházban!

Interfészek ( vezérlőkártyák, illesztőkártyák, adapterek, csatolókártyák) A processzornak nem csak a memóriával, hanem a perifériákkal is kapcsolatot kell létesítenie. Ez sok problémával jár, mivel a processzor sokkal gyorsabb, és a perifériák nagyon eltérőtípusúak lehetnek. Ezért van szükség a különbözővezérlőkártyákra. A vezérlőkártyák feladata tehát a különböző perifériák csatlakoztatása a számítógéphez. A buszrendszerhez többnyire az alaplapon lévőbővítő

helyeken keresztül csatlakoznak, de a csatlakozási hely lehet az alaplapba beépített is. Az alaplapon lévőüres bővítőhelyekre, azaz ezekre a keskeny aljzatokra azért van szükség, hogy legyen hova dugni a később vásárolt eszközök vezérlőkáryáit. A legfontosabb bővítőhelyek az alaplapon:  monitorvezérlő  lemezvezérlő  multi I/O kártya  hálózati kártya  hangkártya stb.

Lemezvezérlő Ez a kártya vezérli a lemezegységek mechanikáját és bonyolítja az adatforgalmat. A kártya vége „ kilóg”a gépből, az itt lévősoros és párhuzamos kaput (portot) az egyéb perifériák használják. Hangkártya Viszonylag olcsón is beszerezhetőbővítőkártya, amely segít kiküszöbölni az IBM PC-k egyik hiányosságát: a gyenge hangminőséget. A hangkártyák kettőfeladatot látnak el: analóggá alakítják a digitalizált hangot, illetve digitalizálják –vagy számítógépen elraktározható formátumra alakítják át –a bemenőanalóg hangot. A hangkártyák fizikai felépítése többé-kevéssé azonos. Van a kártyán mindenekelőtt egy DAC/ACD átalakító, vagyis egy analóg-digitális , illetve digitális-analóg konverter, az analóg-digitális átalakítás elvégzésére. A kártyák általában PCI felületen csatlakoznak a számítógéphez. A memória adatait a DMA-n (Direct Memory Access, azaz közvetlen memória hozzáférés) keresztül érik el. A DMA olyan módszer, amikor a memória és a perifériák a processzor megkerülésével folytatnak adatátvitelt, tehermentesítve annak működését. A PC-k egy részénél már beépítik az alaplapba a hangkártyát, így azt nem kell külön megvenni. Időrendben a következőfontosabb típusai vannak a hangkártyáknak:  AdLib: Ez egy 11 csatornás FM szintetizátor, nem túl jó hangzással.  SoundBlaster: AdLib kompatibilis és van rajta egy darab digicsatorna (digitalizált zajok, hangok lejátszására).  SoundBlaster Pro: Két darab SoundBlaster egy kártyán (2x11 darab FM, 2x1 darab digicsatorna).  SoundBlaster 16: Már 16-bites digi visszajátszást tesz lehető vé.  SoundBlaster AWE32: 32 digi csatorna, szuper MIDI hangszerek és lehető ségek, minden, amire egy laikusnak szüksége lehet.  GUS, GUSMax, GUSAce, GUSPnP: Kb. annyit tudnak, mint az SB AWE32, csak olcsóbban.

Grafikus kártyák A számítógépek grafikai képessége alapvetően hardware függő. Ezt meghatározza, hogy milyen grafikus kártya van a számítógépben, és természetesen, hogy milyen monitor. Ezek a kártyák elég sok paraméterben különböznek egymástól, ezek közül a fontosabbak  memória  felbontás  színmegjelenítőképesség

Minden monitorhoz szükség van egy grafikus kártyára, amely a számítógép által küldött adatokat, parancsokat a monitor számára érthetődigitális vagy analóg jelekre bontja. Ezenkívül a grafikus kártyán található a képernyő-memória (RAM), amely a megjelenítendőkép tárolására szolgál. A grafikus kártyán található egy speciális chip, a grafikus vezérlő, amely a monitor vezérlését látja el. A grafikus kártya a képet egyesek és nullák sorozatából rakja össze, így is ábrázolja, a monitor viszont analóg jelet vár. Ezért a grafikus kártyát ellátják egy digitális-analóg átalakítóval (RAMDAC), amely elkészíti a szükséges kimeneti jelet. Tulajdonképpen ennek a sebessége határozza meg a pontfrekvenciát, vagyis azt, hogy a rendszer milyen időközönként képes egy-egy képpont adatait előállítani. (Természetesen a grafikus processzor teljesítménye is számít, hiszen a képet el is kell készíteni). A RAM-DAC-hoz kapcsolódik az a mágikus szám, hogy „ hány bites”a grafikus kártya. Kapható 32, 64, sőt 128 bites videokártya is. Ez a videomemória és a RAM-DAC közötti kapcsolat szélességét jelöli. A grafikus kártya kimenetének szinkronban kell lennie a monitorral, tehát ugyanolyan frissítési frekvenciát kell használnia, mint a monitornak. Színmélység 4 bit 8 bit 16 bit 32 bit

Elnevezés Standard VGA High Color True Color

Színek száma 16 256 65.536 16,7 millió

A kezdeti időkben, amikor a karakteres megjelenítés dominált, még nem volt gond a sebességgel. (Hercules kártyák.) A grafikus felhasználói felületek elterjedésével azonban megnőttek a követelmények. Ezért kitalálták, hogy a számítógép processzorától a grafikus processzor vállalja át a gyakran ismétlődőgrafikus elemeket, feladatokat: ez egyrészt tehermentesíti a központi processzort, másrészt lehetővé teszi, hogy a célfeladatra gyorsabb processzorokat fejlesszenek ki. Így születtek meg a kétdimenziós (2D) gyorsítóval szerelt kártyák: ezek processzorai maguk megrajzolták az egyeneseket, köröket, téglalapokat, valamint a felületek kitöltéseit. Mivel ezek a feladatok a Windows felületén gyakran fordulnak elő, a megjelenítés sebessége valóban nőtt. A következőlépés a háromdimenziós (3D) gyorsítás volt, amelyet főleg a játékprogramok kényszeríttettek ki. Ez jóval komolyabb feladatokat végez el, térbeli alakzatok adataiból számolja ki a monitoron megjelenőképet, beleértve a felület mintázatát is. Erre a feladatra már külön kártyákat készítenek, amelyeket a grafikus kártya mellé kell telepíteni, és azzal összekötni. (Ilyenek voltak a régi Voodoo kártyák.) A technika fejlődésének köszönhetően a grafikus vezérlők egyre több funkciót kaptak. Sebességük sokkal gyorsabban nő, mint a főprocesszoroké (CPU-ké). A grafikus célprocesszoroknak ma már ugyanannyi tranzisztoruk van, mint a főprocesszornak.

Alaplap Ahogy a szoftverek világában óriási változásokat hoztak az elmúlt évek, úgy a hardverek is hatalmas mértékben változtak. Aki számítógépet vásárol, vagy bővít, mindenképpen tekintettel kell legyen az alaplap tíusára, mert az alaplap megszabja a felhasználható processzor(ok) típusát és sebességét, a bővítőkártyahelyek számát és fajtáját, a felhasználható memória típusát, az adott gép által kezelhető maximális memóriaméretet, a használható számítógépházat és tápegységet. Méretét legtöbbször az ATX (régebben az AT) szabvány szerint alakítják ki. A számítógép legfontosabb és legterjedelmesebb, a processzort kiszolgáló alkatrésze az alaplap. Főelemei: - a processzorok foglalata: A processzorok fejlődése eredményeképpen az eltérőtípusú processzorok más-más foglalatban kapcsolódhatnak az alaplaphoz:

Socket7: Az Intel Pentium, Cyrix és az AMD K6 processzorok foglalata. Slot1 foglalat: a processzorral egy tokba épített külsőgyorsítótárral (cache) rendelkezőPentium II és a korai Pentium III és egyes Celeron processzorok foglalata. A később bevezetett Socket370-es foglalatba illeszkedőprocesszorok egy Slot1-Socket370 átalakítóval Slot1-es foglalattal épített alaplapokban is használhatóak. Socket370 foglalat: A Celeron, és a Pentium III processzorok foglalattípusa. SlotA foglalat: az elsőgenerációs Athlon processzorok használják ezt a foglalatot. SocketA foglalat: A Slot formátumnál olcsóbb a Socket forma, ezért az újabb Athlon és Duron processzorai a SocketA foglalatba illeszkednek. - memória foglalatok: A fizikai memória modulok fogadására szolgálnak. - órajel-generátor - chipkészlet (chipset): az alaplap működéséért felelős. Az alaplap és a számítógép képességeit döntően meghatározza az alkalmazott lapkakészlet. A lapkakészletek sok különbözőfeladatot látnak el, jellemzően az alábbiakat:  Memóriavezérlés: a memóriafrissítés, memóriához való hozzáférés kezelése  (E)IDE-vezérlő : a háttértárak illesztését és kezelését végzi  valós idejűóra, RTC (Real Time Clock)  DMA-vezérlő : a közvetlen memória-hozzáférést vezérlőáramkör. Segítségével egyes

eszközök a processzor terhelése nélkül képesek elérni a fizikai memóriát.  IrDA-vezérlő : infravörös átvitelre szolgáló vezérlő  Billentyű zetvezérlő, PS/2-es egérvezérlő, USB-portok  ACPI-vezérlőaz energiatakarékos üzemmódok kezelésére  AGP illesztővezérlése  PCI bridge  CMOS memória kezelése

Hasonlóan a processzorokhoz, a chipkészleteknél is az Intel az uralkodó, de jelen van a piacon a Via, a SiS és az nVIDIA is. Az alaplapi lapkakészlet tartalamzhat további beépített elemeket is. Nem ritka például, hogy az alaplapra van integrálva a grafikus rendszer, illetve a hangrendszer, a hálózati kártya, vagy a RAID vezérlőis. - buszrendszer - CMOS RAM - akkumulátor: feladata a gép kikapcsolt állapotában a CMOS RAM tartalmának megőrzése - bővítőkártya helyek: előfordulhat, hogy az alaplapunkra épített és annak részét képező(integrált) funkciók (videókártya, hangkártya, modem, hálózati csatoló) valamelyike nem található, annak minőségével nem vagyunk megelégedve, vagy oylan eszközt szeretnénk csatlakoztatni, amely speciális vezérlést igényel. Ebben az esetben különálló bővítőkártyára van szükségünk, amelyet az alaplapon kiépített csatlakozóban tudunk elhelyezni. Ezek a kártyák az alaplapra merőlegesen helyezkednek el, a számítógép összeszerelése után az adott eszközhöz tartozó csatlakozót a ház hátoldalán találhatjuk meg. - periféria csatlakozók: egy részük a számítógépen belül elhelyezkedőeszközök csazlakozásaát biztosítja (merevlemez vezérlőcsatlakozó (IDE), floppy vezérlőcsatlakozó, hűtőventillátor csatlakozó). Más részük a házon kívül elhelyezkedőeszközök csatlakozását biztosítja: monitor, hangkártya, modem csatlakozók, hálózati csatoló (integrált alaplap esetén), valamint a soros, párhuzamos, PS/2 portok csatlakozói, USB csatlakozó. Az alaplapon található egyéb csatlakozók A régebben gyártott alaplapokon nem volt csatlakozóhelyük az AT-bus csatlakozással rendelkező

eszközeink számára, külön vezéslőkártyára volt szükségünk arra, hogy a merevlemezünket használni tudjuk. A CD meghajtók is külön (gyártónként különböző) kártyáról, vagy éppen a hangkártya erre a célra speciálisan kiépített csatlakozója segítségével üzemeltek. Hasonlóan az előzőhöz, külön vezéslőkártyára volt szükség, ha egeret szerettünk volna a számítógépünköz csatlakoztatni. A napjainkban kereskedelemben kapható alaplapokon minimálisan a következőcsatlakozóhelyeket találjuk: IDE1 és IDE2: Két AT-bus csatlakozóhely, maximum 2-2 IDE illesztésűeszköz (merevlemez, CD olvasó, CD író, DVD író, olvasó) számára. Párhuzamos interface: olyan csatlakozóhely, amelyen keresztül az adatbitek egyidőben egymás mellett haladnak. Leggyakoribb felhasználása nyomtatók csatlakoztatása, vagy számítógépek ideiglenes kapcsolatának kiépítése (link). Előnye a gyors adatátvitel, hátránya, hogy az interface kábel hossza 5-10 m lehet maximálisan. Soros interface: olyan csatlakozóhely, amelyen keresztül az adat bitjei sorban egymás után haladnak. Ilyen csatlakozóhelyre kell illeszteni az egerek nagy részét és a faxmodemeket is. Lassúbb adatátvitelt valósít meg, mint a párhuzamos interface, azonban 100 m távolságon belül biztonságos kapcsolatot biztosít. SCSI interface: Small Computer System Interface szabványának megfelelőeszközök csatlakoztathatók rá, külön vezérlőkártya nélkül. Előnye a csatlakoztatható eszközök száma (7db). Ethernet interface: Az Ethernet típusú (napjaink legelterjedtebb lokális hálózata) hálózatokhoz biztosítja a hardver csatlakozását.