I/ Bevezetés Az edzok egyik fo célja minden sportban, hogy sportolóikat motiválni tudják a számtalan órányi edzésmunkára. Egyes edzok úgy gondolják, hogy a sportoló belso motivációja az, ami ot képességei teljes kiaknázáshoz segíti. Sok edzonek nincs ideje a sportban szerepet játszó összes pszichológiai tényezo megismerésére, de a legtöbb esetben az edzo nagyjából tisztában van a motiváció problémájával. Lehet ez az egyszeru ’répa’ (jutalom) vagy ’bot’ (büntetés) elve vagy az önhatékonyság elméletének teljes ismerete, az edzok tudják, hogy a sportolókat motiválni kell, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Van azonban néhány olyan sport, amely megteremti a maga motivációs környezetét. A karate olyan tevékenység vagy sport, amely úgy tunik, megteremti a maga motivációs környezetét. Bár az oktatóknak megvan a maguk motivációs filozófiája, a tevékenység maga teremti meg a motivációt. A karatéban a sportolókat gyakran emberi képességeik határáig hajtják. A küzdosportok általában is a test és lélek fejlesztésére törekszenek. Kevés olyan tevékenység van, amely az ember korlátait annyira kitolja, mint a küzdosport edzés. Ennek eredményeként abból a késztetésbol adódóan, hogy önmagát fejlessze sok karatéka magas edzésidotartammal és –intenzitással edz. Az egyik leggyakoribb oka annak, hogy valaki küzdosportot választ az önbizalom növekedése; nemcsak küzdelemben, hanem az élet minden területén. Vannak, akik szerint a magabiztosság növekedésének egyik lehetséges magyarázata a magas edzésintenzitás. A karatékáknak gyakran mondják, ho gy hallgassanak a belso hangra és ezen keresztül a sportoló meg fogja érteni a pszicho- fiziológiai (test és lélek) leckéket, amit a rendkívul nehéz edzések során megtanulhat. A test és lélek kapcsolatának ilyen ismeretét gyakran figyelmen kívül hagyják a sportolók a sport minden területén. Ennek történelmi oka, hogy a fájdalmon túl kell tenni magunkat, hogy a legjobbak
lehessünk és mint az emberi természetbol adódóan mindig, ezt a kijelentést is a végletekig követjük: kikapcsoljuk testünk fájdalomérzo központjait. Így átvészeljük az intenzív edzés hosszú óráit. Hogy milyen áron? Sokszor igen magas áron. Az elit sportban nagy gond a túledzés. Ennek egyik legfobb jele a motiváció elvesztése. Ha a sportolók jobban rá lettek volna hangolva a testükre, esetleg elkerülhették volna a túledzést és motiváltak maradhattak volna. Gunnar Borg (1970) által kidolgozott Észlelt Erokifejtés Értékelése skála lehet a megoldás arra, hogy a sportolók ismét ráhangolódjanak testükre (Rating of Perceived Exertion, RPE). Ez az értékelés egy pszicho- fiziológiai skála mely úgy változik, ahogyan a pszichológiai és fiziológiai rendszer terhelodik. A skála használatakor lehetséges, hogy ráadásként a sportolók tudatában lesznek aznapi edzésszintjüknek. Felismerik, hogy egy kemény és hasznos edzés van a hátuk mögött, nem úgy fognak visszagondolni rá, mint egy újabb hosszú, monoton edzésnapra. A Borg- féle RPE a teljesítmény mérésének is eszköze lesz a pszicho- fiziológiai skála mentén. A motiváció a sportpszichológia egyik leggyakrabban kutatott területe. Egy aktuális meta-analízis szerint több mint 218 tanulmányt folytattak csak a magabiztosság területén és ez csupán egyik elmélet a motiváció körében (Moritz, et al. 2000). Ritkán jelenik meg úgy sportpszichológiai szaklap, hogy ne lenne benne motivációs tanulmány. A motivációs elméletnek 32 szubteóriája van (Roberts, 2001), melyek közül sok összefügg egymással. Ezek közül a leggyakrabban kutatottak: Önhatékonyság elmélete, Teljesítménycél elmélet, Motivatiós környezet elmélet, Intrinsic-extrinsic motivációs elmélet és mások. Ezen szubteóriák között sok az összefonódás, így annak eldöntése, hogy melyik elméletet használjuk, ijeszto feladat. Dr. Marsh az Advances in Sport and Exercise Psychology Measurement 1998-ban írt könyve eloszavában egy fontos dologra mutat rá, amit figyelembe kell venni minden olyan tudományban, amelyben összefonódások vannak.
Az o szavaival ez a jingle-jangle tévhit. Vagyis a jingle (ahol az azonos nevu skálák nem ugyanazt a fogalmat takarják) és a jangle (ahol más nevu skálák esetleg nem takarnak különbözo fogalmakat) tévhit félreértéseket eredményezhet a motivációval kapcsolatos elméletekben (Duda, 1998, p.xviii). Ezek a bölcs szavak vezérlik ezt a tanulmányt több szubteória bevonásában és azok integrált vizsgálatában. A vezérelmélet ebben a tanulmányban Bandura önhatékonyság elmélete (1977). Ez az elmélet sok vizsgálat tárgya volt hosszú évek során a sportpszichológiában és érvényesnek és megbízhatónak találták. Az önhatékonyság egy helyzet-specifikus önbizalom vagy más szóval magabiztosság. Az önhatékonyságot és magabiztosságot sokféleképpen definiálták, és ennek eredményeként sokféle felmérést fejlesztettek ki és használtak a témában. A pontosítás kedvéért álljon itt McAuley, Pena és Jerome, 2001 definíciója: A magabiztosság hajlamosság arra, hogy az egyén optimista legyen képességei felol hogy sikeres lehessen különbözo, egymástól független területeken. Ez teljesen elkülönül az önhatékonyságtól, ami specifikus helyzetekben vagy területeken való képességekben való meggyozodésre vonatkozik. Self-Confidence is a dispositional quality to be optimistic about one’s abilities to be successful across a broad array of unrelated domains. This is clearly distinct from self-efficacy, which concerns beliefs about capabilities in specific domains or situations.” (McAuley et al., 2001, p. 239) Az önhatékonyság elmélete szerint négy módja van a magabiztosság fejlesztésének: 1) Enactive Mastery (Pozitív eredmények) Ez elsosorban saját tapasztalatokat jelent. 2) Vicarious Experience (Belso beszéd és modellek - Self- talk and modeling). Ez lényegében helyettesíto tapasztalat, tehát mások példája. 3) Physiological and Affective States (Control of autonomous system), amely érzelmi állapotot jelent és végül 4) Verbal Persuasion (transferred confidence through communication) a szóbeli meggyozés, amelyet az edzotol és társaktól kaphat a versenyzo. A Borg RPE skála használatával e négybol két technika is alkalmazható az önhatékonyság
fejlesztésére: pozitív eredmények és az autonóm rendszer ellenorzése. A kutatók a pozitív eredményeket tartják a legfontosabb tényezonek az önhatékonyság elméletében az eredményesség növelésére. Eddig még nem jelent meg tanulmány az edzésszintek (mennyiség és intenzitás) és az önhatékonyság mértékének kapcsolatáról elit karatézóknál. Habár van néhány tanulmány felnott sortolókról (McAuley et al. 1991 és McAuley et al. 1993), melyek arra mutatnak, hogy az eros edzésterhelések jelentosen növelhetik az önhatékonyságot. McAuley (1991) talált néhány érdekes különbséget a nemek között is, miszerint a férfiak magasabb önhatékonyságot értek el már az edzésprogram megkezdése elott. Továbbá, McAuley szólít fel a dózis-reakció edzésszintekkel való kapcsolatának (Roberts, 2001, p. 253-54) további tanulmányozására. II/ A probléma jelentosége Mint a bevezetoben már szó volt róla, sok edzo szeretné sportolóit motiválni, de az esetek többségében a motivációs technikákra sem a sportolók, sem az edzok nem akarnak annyi idot áldozni, mint azok igényelnének. Függetlenül attól hogy ez jó vagy rossz, az igazság az, hogy az elit szintu edzéseken a fiziológiai felkészülésen van a hangsúly. Sok esetben abban bízik az edzo, hogy a fizikai edzés maga nyújtja majd a pszichológiai felkészülést is. Az ismert mondás: „Gyakorlat teszi a mestert” próbája ez. Valóban gyakorlat teszi a mestert – vagy ebben az esetben a motivációt? Ez a tanulmány az edzésszintek, ezek tudatos ismerete és az önhatékonyság kapcsola tát vizsgálja. Három csoporttól három alkalommal történt adatgyujtés az önhatékonyság szintjének mérésére. A begyujtött adatok: egy vonás- és egy állapot szerinti sport önbizalom kérdoív adatai, egy kérdoív mely a sportoló motivációs hátterét mérte fel, valamint a Borg-csoport részérol egy edzésnapló. Az adatgyujtés a kísérlet elején, a felénél (három hét után) és a végén (újabb három
héttel késobb) történt. A kísérlet teljes idotartama hat hét volt. Az elso csoport a kontroll csoport volt, a második idoszakos edzéstervet kapott, a harmadik pedig még emellett le kellett hogy írja a Borg RPE szintjét minden edzés után. Ez a felmérés a nemek közötti különbségeket is vizsgálta Lirgg (1991) kritériumai alapján. E téma elemzése egy fontos hiányt fog pótolni a motivációs kutatásban. Általános hiedelem, hogy aki keményen edz, több szempontból is elonyt nyer a többiekkel szemben; ezek egyike a megnövekedett önb izalom. Ez a tanulmány megválaszolja ezt a kérdést és egy gyakorlatiasabb motivációs technikát igyekszik nyújtani az edzoknek és sportolóknak. III/ A probléma A tanulmány célja az volt, hogy megállapítsuk vajon az edzés intenzitása befolyásolja-e az önbizalmat. A vizsgálatot két egymást követo három hetes edzésciklus során végeztük (összesen hat héten át) két vizsgálati és egy kontroll csoport részvételével. Az elso vizsgálati csoportot (tréning) nagy edzésterhelésnek vetettük alá. A második vizsgálati csoport (Borg) ugyanezt a terhelést kapta és naplót vezettek arról, mennyire találták kimerítonek az edzést az eloírt szinthez viszonyítva. Ennek célja az volt, hogy kiderüljön vajon az edzésintenzitás ismerete jobban elosegíti-e a magabiztosság fejlodését. Az adatokat ettol a három elit karatésokból álló csoporttól gyujtöttük. A pszichológia felmérések magukban foglalták a Sport önbizalom állapot kérdoívet (SSCI), a Sport önbizalom vonás kérdoívet (TSCI), Borg RPE skálát és egy kérdoívet mellyel a sportoló motivációs hátterét mértük fel. Az eredményeket elemzésének több motivációs elmélet az alapja.
IV/ Eredmények összegzése
Az összegzés négy részbol áll: 1/ Nemek közötti különbségek (egyirányú ANOVA); 2/ Felmérések különbségei csoporton belül (ismételt méréses ANOVA); 3/ A sport önbizalom vonás és az állapot szintjének elorejelzése (stepwise regression) 4/ Felmérések különbségei csoportok között (ismételt méréses MANOVA). Minden eredmény mellett elméleti magyarázat is áll. 1/ Nemek közötti különbségek A vizsgálat eredménye vegyes volt az önbizalom mérésénél a nemek közötti különbség tekintetében. A Borg és kontroll csoportokban szignifikáns különbség volt a férfiak javára. A tréning csoportban azonban nem volt különbség a nemek között. Igazolható lenne, hogy a kontroll csoport eredménye a legfontosabb, hisz itt nem voltak olyan befolyásoló tényezok (eros edzés), amelyek változásokat eredményezhetnek. A tréning csoport mégis kitunt már az elso önbizalmi eredményekkel. Talán ez a sportklub képes a nok magabiztosságát fejleszteni leginkább ebben a férfiak által dominált sportban? (Az arány 1:10 a Karate Kanada szervezetében versenyzo noi és férfi karatésok között). Az is lehet, hogy ez a csoport gyakrabban hasonlítja a magabiztosságát ugyanahhoz a nemhez, mint a másik két csoport. A vonás és állapot sport önb izalom kérdoív áttekintése felszínre hoz egy esetleges – komoly – hibát. Mind a TSCI és az SSCI kérdoív „alap” kérdésében ez áll „a saját önbizalmadat egy általad ismert legmagabiztosabb versenyzojével kell összehasonlítani”. Bár a feltevésre nincsen empirikus bizonyíték, de lehetséges, hogy a legtöbb esetben férfi sportolóval történik az összehasonlítás férfias sportok esetében. Ettol függetlenül a kérdoív jövobeni használatakor legjobb lenne, ha az alapkérdés nemre vonatkozó lenne, különösen ha a magabiztosság nemek közötti különbségeit vizsgálja. 2/ A felmérések különbségei csoporton belül
Elméletileg a kontroll csoport kis vá ltozékonyságot kellett volna hogy mutasson a felmérések között mind a TSCI, mind az SSCI tekintetében. Az edzésszint azonos kellett hogy legyen az egész vizsgálat alatt. A második és harmadik mérés közötti különbség két lehetséges oka: 1/ a második edzésblokk nehezebb lehetett a magasabb külso homérséklet miatt. Ez bizonyítaná, hogy minél keményebben edzel, annál jobban no a magabiztosságod. Ez azonban nem magyarázná, hogy az SSCI-nél ez elso két felmérés között is volt különbség. 2/ a sportolók megszokhatták a kérdoíveket. Habár ez nem jellemzo csupán három, egymást három hétre követo felmérés esetében, de lehetséges. A tréning csoport eredményei sokkal következetesebbek voltak mind a TSCI, mind az SSCI tekintetében. Mind a jelleg, mind az állapot magabiztosság szignifikánsan változott az elso és második felmérés között, amíg nem volt szignifikáns változás a második és harmadik felmérés között. Ez részben azzal igazolható, hogy a második edzésciklusra megadott edzésszint a túledzéshez közelített és ennek eredményeként a sportolók pszichológiai állapota vagy pozitívabban, vagy negatívabban változott motivációs beállítottságuktól függoen. A Borg csoport adatai csoporton belüli különbözoségekre mutattak. Voltak sportolók, akik elérték a kituzött célt, voltak, akik túlteljesítették és voltak, akik nem érték el. Ennek eredményeként mind a TSCI, mind az SSCI tekintetében szignifikánsak voltak a különbségek a SSCI második és harmadik mérése közötti kivételével. Itt is fenn áll a lehetoség, hogy a második blokk edzésszintje olyan magas volt, ami már befolyásolta az önbizalmat. Érdekes megjegyezni hogy a független változó szinte minden esetben befolyásolta a vonás magabiztossági kérdoív (TSCI) eredményét, kivéve a kontroll csoportot (nem volt független változó) és a tréning csoport TSCI értékét.. Bármely pszichológiai kérdoívben a vonás értékeknek viszonylag állandónak kellene maradniuk ilyen rövid idoszakon belül
(hat hét). Lehetséges, hogy ez a független változó képes volt az önbizalom vonás értékét megváltoztatni, bár ez nagyon valószínutlen. Ez kérdésessé teszi a TSCI pszichometriai megbízhatóságát. 3/ A vonás- és állapot sport önbizalom elorejelzése Mindhárom csoport majdnem minden regressziós modelljében a fo prediktor az elozo vonás- vagy állapot önbizalmi érték volt. Ez arra enged következtetni, hogy a önbizalom szintje elore meghatározott, az egyéni motivációval kapcsolatos alap beállítottságától függoen. Azok a sportolók, akik célorientáltak (akik elérték céljukat) képesek voltak magabiztosságuk növelésére két nagyon kemény edzésciklus alatt, míg azoknak a magabiztossága, akiket egojuk gyengébben motivált (alulteljesítok) vagy erosebben (túlteljesítok), önbizalmuk csökkent. Ezt az elméletet támasztja alá Kane és mások (1996). Az o path analízisük azt mutatja, hogy az elozo teljesítmény szignifikáns prediktora az önhatékonyságnak, ami majd az egyéni célok elorejelzéséhez vezet. Ebben a kísérletben az alulteljesítok egocentrikus megjelölése igazolt, mivel a célokat saját teljesítményükhöz viszonyítva állapították meg a sportolók (Galloway, 2003). A Borg RPE a végzett erofeszítés önértékelése. Következésképpen azok, akik Borg RPE szintjüket folyamatosan a megcélzott szint alatt értékelik azért teszik, mert edzopartnereikhez viszonyítják magukat és nem versenyképesek velük szemben. Ezzel szemben azok, akik többre képesek (túlteljesítok), állandóan szeretnék megmutatni, hogy ok dominálnak. A célorientált sportolók a folyamat során végig célorientáltak lesznek és ennek eredményeként pozitív lesz az eredményük. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy ez a program hasznos volt a célorientált sportolók számára, nem volt hasznára másoknak. 4/ A felmérések különbségei csoportok között
A különbözo független változók tréning- és Borg csoportra gyakorolt hatása nem volt olyan egyértelmu, mint az várható lett volna. Mondhatnánk hogy a „Gyakorlat teszi a mestert, még több gyakorlás még jobb mestert” elmélet nem nyert me gerosítést. Úgy tunik, hogy a magas intenzitású edzésprogram a sportolók magabiztosságára rossz hatással lehet attól függoen milyen a természetes beállítottságuk az észlelt erokifejtés tekintetében. A TSCI mérések nem voltak szignifikánsak a három csoport és a három felmérés között. Ezek az eredmények is azt az elméletet támasztják alá, hogy a vonás értéknek viszonylag állandónak kéne maradniuk ilyen rövid idoszakon belül. A tréning- és Borg csoport SSCI eredményei is alátámasztják a nagy edzésintenzitás hatását az önbizalmi állapot szintjére. A Borg csoport szignifikánsan eltért a kontroll csoporthoz viszonyítva, a sportolók beállítottságától függoen pozitív vagy negatív irányban. A tréning és kontroll csoport között is szignifikáns volt az eltérés a tréning csoport javára. A legérdekesebb az a tény, hogy a Borg és tréning csoport között nem volt eltérés. Az egyetlen különbség az volt, hogy a Borg csoport tudatában volt a megadott edzésintenzitásnak. Az, hogy nem volt szignifikáns eltérés azt jelenti, hogy az érzékelt erofeszítés ismerete nem befolyásolja az önbizalom szintjét.
V/ Összegzés Összegzésként elmondható, hogy a Borg RPE ígéretes, mint teljesítményméro eljárás, ha használatakor e tanulmány eredményeit figyelembe veszik. Fontos, hogy a gyakorló instruktor megértse, hogy a sportolók egy bizonyos beállítottsággal érkeznek az edzésre és ezeket a vonásokat és állapotokat figyelembe kell venni olyan célirányos program felállításakor, mely az edzésintenzitást is magában foglalja.
Egy másik szempont, hogy fontos a megfelelo motivációs környezetet is figyelembe venni. Ilyen irányú kutatások folytatása segítheti, hogy a kutatók és edzok találjanak egy az edzés folyamába jól illeszkedo motivációs elméletet.
