A privatizációs alternatíva

.PENELOPE BROOK COWEN – TYLER COWEN.

A szabályozatlan vízprivatizáció mellett

.A privatizációs alternatíva. Fordította: Antal Dániel

A

fejl√d√ és az átmeneti gazdaságokkal rendelkez√ a kormányok által meghatározott megtérülési szint országok polgárai közül sokan nem élvezhetik a biz- alatt vannak, nem ösztönzik újabb háztartások betonságos és megbízható vízszolgáltatás el√nyeit. Sok kötését a hálózatba. A fejl√d√ országokban a vízszolországban a lakosság 30–60 százaléka nincsen be- gáltatók általában csak költségeik mintegy harminc kötve a vízhálózatba, ezért kutakra, vödrökre és laj- százalékát látják viszont.2 Ennek eredményeként toskocsikra, a víz szállításának munkaigényes mód- ezek a szolgáltatók nincsenek arra ösztönözve, hogy jaira van utalva. a lakosság bizonyos nagy csoportjainak, szinte minNéhány egyszer∫ példával könnyen illusztrálhat- den esetben az alacsony jövedelm∫eknek, elvigyék juk a probléma súlyosságát. Jakartában a lakosság a vezetékes vizet. A kutatás és fejlesztés motiváció75 százalékának nincsen hozzáférése a vezetékes víz- ja szintén gyenge, tekintve, hogy az árkontroll alatti hálózathoz, Maputóban pedig 65 százaléknak. Madras monopolisták nem tudják fejlesztésük eredményeilakosságának csak 50 százalékát szolgálja ki a városi nek gyümölcsét teljes mértékben élvezni. hálózat, és még a relatíve gazdag Manilában is a laAz ilyen intézményi berendezkedés „emberi költ1 kosság 29 százaléka nincsen bekötve. Amikor az em- ségei” mindig is hatalmasak voltak. Egy, az ENSZ bereknek a nem-vezetékes vízutánpótlásra kell ha- egészségügyi szervezete, a WHO számára készült3 becsgyatkozniuk, akkor az árak gyakran minimum 10- vagy lés szerint a szennyezett ivóvíz a felel√s az indiai 20-szorosai a vezetékes vízének. Luandában, ahol a megbetegedések nyolcvan százalékáért, ebbe belevezetékes hálózat hasznáértve azt az 500 ezer indiai Els√ táblázat lói 9 centet fizetnek egy köbgyereket, aki minden évben A vezetékes és nem vezetékes vízszolgáltatók árai néhány méter vízért, a lajtoskocsimeghal a diaré miatt. Ez a fejl√d√ országban ra szorultak 16 dollárt fizet- Város és év megbetegedés világszerte Vezetékes víz Vezetékes víz Nem vezetékes nek ugyanezért. Az els√ tábévente körülbelül háromnélküliek ára (amerikai víz ára (amerikai aránya dollárcent/m3) dollárcent/m3) lázat a bekötöttségi szintre millió embert öl meg, és köBandung (1991) 61 9,9 cent 616 cent és az árkülönbségekre mu- Jakarta (1991) rülbelül 900 millió megbe75 17,2 cent 185 cent tat be néhány példát. tegedést okoz.4 Manila (1992) 29 10,5 cent 187 cent Karacsi (1992) 17 7,5 cent 175 cent Javaslatunk szerint a A probléma alapvet√en Ho Si Minhváros (1991) 35 7,6 cent 151 cent szabályozás nélküli privatiintézményi, nem pedig techForrás: Ázsiai Fejlesztési Bank (1993). záció eme emberi tragédinikai. Azok a díjak, amelyek Deregulated Private Water Supply: A Policy Option for Developing Countries. Cato Journal, 18. évf 1. szám, 1998 tavasz/nyár. Penelope Brook Cowen a Világbank magánszektor-fejlesztési szakért√je, Tyler Cowen a George Madison Egyetem közgazdaságtan professzora. Ennek az írásnak a gyökerei 1995 júniusáig, egy tiranai beszélgetésig nyúlnak vissza. A szerz√k köszönetüket szeretnék kifejezni a következ√ személyeknek: Meyer Burstein, David Ehrhardt, Timothy Irwin, Daniel Klein, Michael Klein, Warrick Smith, Alex Tabarrok, Katarina Zajc és azoknak az anonim hozzászólóknak, akik javaslataikkal és véleményükkel segítették a szerz√k munkáját. A szövegben szerepl√ értelmezések és konklúziók kizárólag a szerz√k véleményét tükrözik, nem tekinthet√k a Világbank, annak igazgatóságának vagy az általa képviselt országok véleményének.

55

Penelope Brook Cowen – Tyler Cowen

gazdaságok, történelmi hátterükt√l vagy földrajzi helyzetükt√l függetlenül úgy t∫nik, hasonló módon problémás kormányokkal küzdenek. Ezeknek a kormányoknak relatíve alacsony szint∫ a megbízhatóságuk, rosszak a róluk feljegyzett adatok, és nagyon rövid id√horizonton belül gondolkodnak. Az ilyen kormány különösen gyenge teljesítményt nyújt szabályzóként vagy tulajdonosként, részben a gyakorlat hiánya, részben a helytelen ösztönz√k és a korrupció miatt.8 Guineában például, ahol a vízszolgáltatást lízingbe adták, a fejl√dést megfojtotta a szabályozási funkció meghatározásának és végrehajtásának problémája, és a vízkészleteket birtokló, állami tulajdonú vállalat vitája a magán vízhálózat üzemeltet√jével. A magán üzemeltet√ felel√s a hálózat fejl√désének hiányosságai és a kimaradások miatt. Noha a lízing megnövelte a bekapcsolt háztartások számát és javította a vízszolgáltatást, a fejl√dés elmaradt a várakozások mögött.9 A szabályozás nélküli privatizáció eddig kevés figyelmet kapott, és általában elutasították vagy helytelenítették, minden komolyabb analitikus megfontolás nélkül. Kevés olyan gazdasági szektor van, amelyet általánosabban jellemeznének piaci kudarccal, mint a háztartásoknak nyújtott vízszolgáltatás. Világszerte igaz, hogy a vízrendszerek jelent√s állami tulajdonnal vagy súlyos ellen√rzéssel és szabályozással jellemezhet√k. A vízszolgáltatást általában természetes monopóliumnak tartják, és éppen ezért nem tartják megfelel√ jelöltnek a szabályozás feloldására. A technikai elemz√ irodalomban Guislain és Kerf10 az infrastruktúra-privatizációval kapcsolatos vizsgálódásaikat kizárólag a koncessziók magánkézbe adására és más hatósági engedélyekre korlátozzák. Klein11 abból az alapfeltevésb√l indul ki, hogy a verseny nyomásának hiánya miatt a vízszolgáltató szektor mindenképpen megteremti a szabályozás valamilyen formájának a szükségét. Breyer12 ugyan vázlatosan ismerteti az árdiszkriminációval él√ természetes monopólium lehet√ségét, de nem elemzi azt mélységében. Loeb és Magat13 szabályozás útján mesterségesen próbálják lemásolni a magán árdiszkriminációs megoldást; modelljükben a monopolistát a kormány díjazza az általuk elért fogyasztói többletért.14 Armstrong, Cowan és Vickers15 amellett érvelnek, hogy mivel a verseny kizárt, a szabályozás szükséges. Ennek a cikknek a hátralev√ részében megpróbáljuk bemutatni a vízpiacok potenciális hatékonytalanságait, megmagyarázni, hogy az állami tulajdon

ák korlátozásának megfontolandó eszköze lehetne. Napjainkig a világ négy vízszolgáltatási intézményes megoldást ismer: leplezetlenül közösségi – állami, önkormányzati – vízszolgáltatás (világszerte sok helyen alkalmazzák), a kormány támogatását élvez√ természetes monopólium árszabályozással (az angol modell), a kormány támogatását élvez√ természetes monopólium a megtérülési ráta szabályozásával (az amerikai modell), vagy a kormányzati ellen√rzés alatt megvalósuló franchise, lízing, illetve koncessziós megoldás (a francia modell és variációi).5 Ehhez szeretnénk egy ötödik megoldási lehet√séget hozzátenni: a vízkészletek teljes privatizációját és a szabályozás nélkül természetes monopóliumok kialakulását. Ez a megoldás kizárná az árszabályozást, a megtérülési ráta szabályozását, a vízkészletek részleges állami tulajdonlását és a mindenféle lopakodó antitröszt szabályozást. A szabályozás nélküli privatizáció értelme könynyen átlátható. Egy szabályozatlan magánmonopólium érdeke a lehet√ legtöbb potenciális vásárló bekapcsolása a rendszerbe, hogy így maximalizálja a nyereségét. A szabályozatlan magánmonopóliumok így jelent√sen növelhetnék a vezetékes ivóvízellátottságot a fejl√d√ országokban. Ha a szabályozatlan privatizáció eredményeként újabb háztartásokat kapcsolnának be a rendszerbe, akkor a jelenleg figyelmen kívül hagyott szegények magasabb reáljövedelemmel, jobb min√ség∫ vízszolgáltatással, több másra fordítható id√vel és a hosszú élet valószín∫ségének megnövekedésével számolhatnának. London 18. és 19. századi relatíve szabályozatlan magán-vízszolgáltatói is kedvez√ eredményeket tudtak felmutatni a bekapcsolt háztartások számát illet√en.6 Miközben általában a közgazdasági elmélet a monopólium kibocsátásának korlátozását hangsúlyozza, azt is figyelembe kell venni, hogy egy szabályozatlan monopólium élhet az árdiszkrimináció7 és a fix alapdíjak eszközével, ezzel lehet√vé téve azt, hogy profitját a kibocsátás korlátozása nélkül tudja növelni. Az állami és szabályozott megoldásokkal ellentétben a szabályozatlan magánmonopólium arra is ösztönözve volna, hogy leszorítsa a költségeit, és termékét az optimális min√ségben kínálja. A f√ állításunk az, hogy a monopolisztikus megoldások komoly megfontolás tárgyát kellene, hogy képezzék. Egy intézményi összehasonlító kontextusban kiderülhet, hogy a súlyosabban szabályozott megoldások több potenciális vízvásárló kizárásához vezethetnek a szolgáltatásból. A fejl√d√ vagy átalakuló

56

A privatizációs alternatíva

és szabályozás miért nem vezetett teljesen kielégít√ eredményekhez; megvizsgáljuk annak a lehet√ségét, ha a monopolista árdiszkriminációt alkalmazhat, amikor eladja vizét a háztartásoknak; megvitatjuk, hogy a szabályozás nélküli privatizáció miként oldhatja fel azokat a hatékonysági problémákat, amelyeket az állami szabályozás és tulajdonlás okoz. Ezenfelül megtárgyalunk pár olyan részproblémát, amelyet az általunk javasolt szabályozatlan természetes magánmonopólium vethet fel. Úgy találjuk, hogy a szabályozás nélküli privatizáció nem egyértelm∫en a legjobb megoldás, de legalábbis komoly megfontolás tárgyát kell, hogy képezze.

mok és Kanada 19. századi történelme több példával rendelkezik, és néha még ma is el√fordul, amikor a vizet különböz√ min√ségi szinteken párhuzamosan kínálják. Például Hong Kongban egy tengervizes hálózat kínálja az öblít√vizet.16 Persze ebben az esetben a fogyasztóknak végs√ soron két cs√hálózatot kell finanszírozniuk. A párhuzamos hálózatok fenntartásának magasabb költségei végs√ soron ugyanúgy korlátozhatják a vízkínálatot, mint a monopolista megoldás. Ráadásul a piaci egyensúly kialakulása problematikus olyan esetekben, ahol a versenytársaknak több magas fix költség∫ hálózatot kell fenntartaniuk.17 A verseny ugyan az árakat le fogja szorítani a határköltségek szintjére, de az így kialakuló marginális költségek nem fogják fedezni a szolgáltatók fix költségeit, és így veszteségessé fogja tenni a vállalkozásokat. Néhány javaslat született a természetes monopóliummal kapcsolatos probléma piaci eszközökkel való feloldására. Az egyik szerint a vizet egy klubtulajdonban álló hálózatnak kell elosztania, és a különböz√ szolgáltatóknak versengeniük kell azért, hogy újabb szerz√d√ fogyasztókat nyerjenek meg maguknak. Vagy a szolgáltatók vagy a fogyasztók a tulajdonosai, illetve ellen√rz√i a szolgáltatónak. Mi is látjuk ennek az ötletnek az erényeit, de okfejtésünk céljából feltételezzük, hogy a természetes monopólium problémája nem oldható meg ilyen egyszer∫en. Annak a lehet√sége azonban, hogy a piacot valahogy verseng√bbé lehet tenni, csak támogathatja az alapvet√ javaslatunkat.18 Feltéve, hogy a verseny nem lehetséges, az alapvet√ problémát az jelenti, hogy létre kell hozni egy olyan vízelosztó hálózatot, amelynek a fix költségei nagyok a vízkínálat határköltségéhez képest. Tehát a vízszolgáltatással kapcsolatos probléma a kábeltelevíziós, a villamosáram- és gázszolgáltatással kapcsolatos analóg problémákra vezethet√ vissza. A vízszolgáltatással kapcsolatos intézményi megoldások három hatékonyságbeli problémával kell, hogy szembesüljenek. Ezek a nem hatékony outputszint, a nem hatékony költségszint és a nem hatékony termékmin√ség. Egy olyan monopolista, aki nem él az árdiszkrimináció eszközével, a szabályozás hiányában az árakat a határköltségeknél magasabban fogja megállapítani, és korlátozni fogja a kínálatát az els√ legjobb (first best) társadalmi megoldáshoz képest. Ez azt jelenteni, hogy a fogyasztók többet volnának hajlandók fizetni a vízszolgáltatás pótlólagos egységeiért, mint amennyiért a társadalom azokat el√ tudná állítani. A monopolista ennek

A HATÉKONYSÁG -VESZTESÉG FORRÁSAI

A

z idevágó természetes monopóliumprobléma sokkal inkább a víz elosztásából, mint magából a vízb√l fakad. A víz, ha eltekintünk elosztásának problémáitól, kielégíti a magánjószág hagyományos definícióját: fogyasztásában nincsen versengés. Ha egy ember megiszik egy liter vizet, akkor azt egy másik ember már nem ihatja meg. Noha a közösségnek is származik haszna a tiszta ivóvíz fogyasztásából, mert javul a higiéniás-egészségügyi helyzet, a vízfogyasztás magánhaszna is jelent√s – ezért a fogyasztók er√teljesen ösztönözve vannak arra, hogy fizessenek is érte. A víz magánjószág jellegével összhangban a vízszolgáltatás hatékony megoldásokhoz vezet sok részterületen, számtalan körülmény mellett is. Palackozott vizet vásárolunk a szupermarketben, és fizetünk a profitorientált autómosó szolgáltatásáért. A magánszektor figyelemre méltó sikereket ér el a vízszolgáltatásban a kutak fenntartásán és m∫ködtetésén keresztül azokon a helyeken, ahol a kutas rendszer a vízszolgáltatás hatékony módját képviseli. A vízelosztó rendszer kiépítése és fenntartása azonban már bonyolult problémát jelent, ahol a piac nem feltétlenül tökéletesen m∫ködik. Amint egy vízvezeték-hálózatot kiépítettek, annak tulajdonosa monopolista el√nybe kerül a piacon. Ha csak egyetlen hálózat létezik, akkor a tulajdonos élhet a piaci hatalmával, és a vízért a marginális költségeinél magasabb árat is elkérhet. Mégis, ahogy korábban láttuk, a lajtoskocsis megoldás esetében a víz költségei tíz-hússzorosára rúgnak a vezetékes víz költségeinek. Alternatívaként elképzelhetjük több párhuzamos vízhálózat kiépítését is. Erre az Egyesült Álla-

57


ellenére nem növeli a kínálatot, mert ezek a további vízegységek már csak az általa megállapított árnál olcsóbban volnának eladhatók, viszont árdiszkrimináció hiányában ehhez minden vízegység árát csökkenteni kellene, ami a monopolista profitjának csökkenéséhez vezetne. A szabályozók számára nagyon nehéz probléma a monopólium ezen tulajdonságának kezelése a rendszerbe vitt újabb torzítások létrehozása nélkül. Az egyik megközelítés lehet√vé teszi a magántulajdont, de meghatároz egy árplafont. (Ez a vízszolgáltatás brit modellje.) Ugyanakkor az árplafon a vízszolgáltatót a szolgáltatás és a termék min√ségének csökkentésére ösztönzi. Mint általában minden árszabályozott esetben, a szolgáltató a reál árat úgy fogja a számára kívánatos szintre emelni, hogy a termék min√ségét fogja alacsonyabbra állítani. Rövid távon nemcsak a min√ség fog romlani, de a rendszer fenntartásához szükséges hosszú távú beruházások is el fognak maradni az optimális szintt√l. Már említettük, hogy ez a probléma különösen drasztikusan jelentkezik a fejl√d√ és az átalakuló gazdasággal rendelkez√ országokban. A szabályozás egy alternatív módja, amely az Egyesült Államokban általános megoldás, hogy megszabják a megtérülési ráták fels√ határát, és így szorítják vissza a monopolista profitot. A gyakorlatban a megtérülési ráta szabályozása általában árplafonnal is párosul, implicit vagy explicit módon, és ilyeténképpen szintén a szolgáltatás és a termékmin√ség hanyatlásához vezet. Ezenfelül a megtérülési rátaszabályozás újabb torzításokat visz a rendszerbe magasabb költségek formájában. Ahol alkalmazzák a megtérülési ráta-szabályozást, a cégeknek általában garantálják a megtérülési ráta minimumát és maximumát is. A minimum-korlát nélkül a cégek nem vennének részt a megegyezésben, mivel √k már feláldozták a potenciális profit magasabb régióit. A cégek a költségek növelését azután arra használhatják fel, hogy igazolják az árak emelését: nem meglep√ módón az ilyen rendszerek esetén a költségcsökkentés motivációja alacsony. A végeredmény: magasabb költségek és az optimálisnál kevesebb vízfogyasztás. A lízing- és koncessziós megoldások mindenféle formái egy másik irányt képviselnek a természetes monopóliummal kapcsolatos alapvet√ probléma feloldására. Ezek az intézményi megoldások azonban nem szüntetik meg a szabályozással kapcsolatos alapvet√ problémákat. A lízing- és koncessziós megoldások alkalmazásakor általában valamilyen szinten – implicit vagy explicit módon – szabályozzák a meg-

térülési rátákat vagy az árakat. Így a szabályozás jóléti veszteséget okoz. A lízing- vagy koncessziós megoldások esetén a szabályozás lazább vagy informálisabb formát ölthet, tekintettel a helyi állami szerv és a vízszolgáltató vállalat állandó kapcsolatára, de a végs√ kérdés mindig az, hogy a szolgáltató szabadon állapíthatja-e meg az árait vagy sem. Ha az árakat szabadon lehet megállapítani, akkor de facto szabályozatlan monopóliummal állunk szemben (persze éppen ez a koncessziók egy lehetséges el√nye is lehet, ahogy kés√bb látni fogjuk). Ha az árakat és a megtérülési rátákat a vállalat nem szabadon állapítja meg, akkor viszont visszatérünk a szabályozással kapcsolatos torzításokhoz és az újabb fogyasztók bekapcsolására való alacsonyabb szint∫ motivációhoz. Különös problémák merülnek fel akkor, ha a koncessziós szerz√dés kötelezi a vízszolgáltatót az alacsony jövedelm∫ területekre való terjeszkedésre, és az alacsony jövedelm∫ek számára költségszint alatti alacsonyabb díjak megállapítására. A lízing- és koncessziós megállapodások további torzításokat okozhatnak a rendszerben, abból fakadóan, hogy az állam részleges tulajdonosa marad vízzel kapcsolatos eszközöknek. Ahogy a koncessziósvagy lízingmegállapodás a végéhez közeledik, a vállalkozónak érdeke lehet, hogy ne költsön többet a javításokra, vagy hogy akár le is szerelje a vízeszközöket. A lízing különösen akkor vezet szerény eredményekhez, ha a vállalkozó rövid id√távra kap engedélyt. Az állam persze javíthat a helyzeten azzal, hogy a lízingszerz√dés megújítására tesz ígéretet, vagy a szerz√dés megsz∫nésének esetére kompenzációt ígér, de ha ezek az ígéretek hihet√nek bizonyulnak, akkor a lízing- vagy koncessziós szerz√dés nem nagyon fog különbözni a szabályozott privatizációtól. Ha az ígéretek nem hihet√ek, akkor viszont újra felmerül a karbantartásra való ösztönzöttség hiánya.19 A negyedik megoldási javaslat az egyértelm∫ állami tulajdonlás és a teljes állami ellen√rzés. A vízszolgáltatással kapcsolatos tapasztalatok az állami tulajdonlás esetében azonban meglehet√sen rosszak. A fejl√d√ országokban, ahol az állami tulajdonlás volt a norma, a díjakat mindig a megtérülési szint alatt állapították meg – így általában az eladott víznek kevesebb mint a felét fizették meg a fogyasztók —, ami ahhoz vezetett, hogy a lakosság nagy része végül is kimaradt a szolgáltatásból.20 Politikai okokból kifolyólag az állam nem nagyon van arra ösztönözve, hogy csökkentse a költségeket, hogy az árakat a határköltség szintjén állapítsa meg, hogy normálisan karbantartsa a rendszert, bevezesse az újításo-

58


kat, és ne alkalmazzon a hatékony szintnél több alkalmazottat. Nem meglep√, hogy az országok világszerte távolodnak az állami tulajdonú megoldástól, és a magánszektor részvételével dolgoznak ki újabbakat.21 A második táblázat jelenleg érvényes magánszerz√désekre mutat példákat.

korlátozása, árazás, a szolgáltatás-nyújtásra vonatkozó megkötések, exkluzivitási kitételek – hiányára utal. A laissez-faire politika mellet a szolgáltatások nyújtását a piaci er√k és a gazdasági ösztönz√k szabályozzák. Ebb√l a szempontból tekintve elemzésünk az egyikfajta szabályozást egy másikkal hasonlítja össze, ahelyett, hogy a szabályozást a szabályozatlansággal állítaná szembe. Továbbá minden rendszer A SZABÁLYOZATLAN az állami szabályozás egy implicit, ex post formájával szembesül, amely a felel√sséggel kapcsolatos TERMÉSZETES törvényi szabályozás formájában van jelen. Az áltaMONOPÓLIUM VÁZLATA lunk vizsgált helyzetben a magán vízszolgáltatók továbbra is peres úton támadhatók volnának szerz√épzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor az állam désszegés, csalás vagy veszélyes min√ség∫ víz szolengedélyezi a vízeszközök teljes magántulajdonlá- gáltatása esetén. Ett√l függetlenül a továbbiakban sát a vízgy∫jtést√l a víz is a „szabályozatlan” jelz√t Második táblázat tisztításán át az elosztá- Példák a magánszektor részvételére a víz- és közegészségügyi fogjuk használni a kifejezsáig. A magánszektor a tués egyszer∫sége és a ponszolgáltatásokban lajdonosa minden víz- Szerz√dési típus Víz tosabb leíró fogalom hiáKözegészségügy Víz és közeszköznek (amelyek vagy nyának okán. egészségügy Kolumbia Egyesült Államok Puerto Rice integráltak vertikálisan, Menedzsment Szabályozatlan környeszerz√dés Gáza Trinidad és Tobago vagy nem),22 ugyanúgy, zetben a természetes moMalajzia Törökország ahogy a magánszektor kenopólium irányába ható Guinea Cseh Köztársaság zében van az autóipar vagy Lízing er√k egy adott földrajzi teOlaszország Franciaország Szenegál Lengyelország a számítógépgyártás minrületen er√sek volnának. Spanyolország den eszköze is. Továbbá teA tapasztalatok azt mutatgyük fel, hogy a vízeszköják, hogy a legalább ötvenÉpítés-üzemeltetés- Ausztrália Chile zök tulajdonosa minden transzfer vagy százezer embert kiKína Mexikó Malajzia Új-Zéland megkötés nélkül állapítszolgáló hálózatok esetéThaiföld hatja meg a felkínált meny- Koncesszió ben mérethatékonyság áll Elefántcsontpart Malajzia Argentína Makaó Franciaország nyiségeket és az árakat. fenn. A rendszer menedzsSpanyolország Fülöp-szigetek A vízszolgáltatók és a fo- Szétdarabolás mentjénél meglév√ méretAnglia és Wales Anglia és Wales gyasztók kizárólag a közöthatékonyság még jelenForrás: Világbank, 1997. tük megkötend√ szerz√t√sebb (bár brit példák azt désre volnának utalva, amelyek részleteznék a víz- mutatják, hogy az ilyen forrásból származó méretszolgáltatás feltételeit és kondícióit, a bíróságok pe- hatékonyság fél-egymilliós lakosságszám felett kimedig minden fennálló szerz√dést betartatnának. rül). Bizonyos határesetekben a természetes monoA szabályozás hiánya, ahogy ebben a cikkben defi- póliumot kihívás érheti, például amikor a nagy ipari niáljuk, hihet√ laissez-faire antitröszt politikát impli- fogyasztók saját kutakat építenek ki és maguk biztokál az árazási és kibocsátási döntésekkel kapcso- sítják vízutánpótlásukat. A lakossági szinten egyes latban. Ha a vízszolgáltató vállalatoknak fél szemü- háztartások kifizet√d√bbnek tarthatják saját kutak ket mindig a „versenyellenes árak” és „áradagolás” ásását, vagy az es√víz összegy∫jtését és raktározávádjain kellene tartaniuk, akkor már megint az imp- sát bizonyos célokra. A tipikus lakossági fogyasztót licit árszabályozás problémájába botlanánk. Az ál- azonban úgy képzeljük el, hogy az legolcsóbban az talunk elképzelt laissez-faire antitröszt politika a adott földrajzi terület domináns szolgáltatójától tudvállalati összeolvadásokkal és különböz√ cégek kö- ja a vizet beszerezni. zötti kooperatív kapcsolatokkal szemben is teljesAzt várjuk, hogy a szolgáltatók standardizált csoséggel megenged√. magokat ajánlanak fel fogyasztóiknak. Amikor egy Az általunk használt „szabályozatlan” kifejezés a magánszemély házat épít, akkor a vízszolgáltató válnapjaink uralmi rendszereit jellemz√ állami szabá- lalhatja a hálózatba való bekötést valamilyen egylyozás eszköztárának – vízkészlet tulajdonlásának szeri díjért, esetleg a ház értéke és a környék státu-

K

59


és a szolgáltató piacra dobja. A tökéletes árdiszkrimináció esetén a szolgáltató ugyanis soha nem tudja profitját a kínálat visszafogásával növelni. Másodszor a szolgáltatónak els√ legjobb ösztönzése van a költségek csökkentésére. A költségek csökkentése ugyanis egy az egyben profitnövekedéshez vezet. A szolgáltatók tehát addig fogják leszorítani a költségeiket, ahol a költségleszorítás további társadalmi költsége egyenl√vé válik annak társadalmi hasznával. A magasabb költségeket nem lehet a társadalommal feletetni, mert azok rögtön a profitba vágnak. Harmadszor, a tökéletes árdiszkrimináció esetén a monopolistának els√ legjobb ösztönzése van a termékszínvonal fenntartásával kapcsolatban. A szolgáltató ugyanis elvonja a teljes fogyasztói többletet a nyereség formájában. Éppen ezért ugyanez a szolgáltató a szolgáltatás min√ségi szintjét úgy fogja megállapítani, hogy azzal a nettó, költségekt√l megtisztított fogyasztói többletet maximalizálja. A természetes monopólium tulajdonosának az a képessége, hogy tökéletes árdiszkriminációt hajtson végre, több okból korlátozott lehet. Ezért az eredmények els√- legjobb jellege nem minden esetben fog teljesülni. Ett√l függetlenül egy szabályozatlan természetes monopólium els√ legjobb eredményre vezet azon alapfeltevés mellett, hogy a vállalat sikeresen maximalizálja nyereségét. Még egy második legjobb környezetben is nagyobb mennyiség∫ és jobb min√ség∫ vizet fog szolgáltatni, mint napjaink agyonszabályozott vállalatai. A legtöbb fejl√d√ és átmeneti gazdaságban ugyanis a f√ kérdés a lehet√ legtöbb fogyasztó minimális mennyiség∫ tiszta vízhez juttatása, nem pedig egy minden kritérium szerint optimális megoldás kialakítása az els√dleges cél. Vegyük észre, hogy az árdiszkrimináció potenciális hatékonysága azt is megmutatja, hogy miként lehetséges a lízing- és koncessziós megállapodások, a korábbi monopólium szétdarabolásának els√ legjobb vagy majdnem els√ legjobb végkifejlete. Ha a koncessziót birtokló vállalat elég bennfentes viszonyban áll a házigazda állami szervvel, akkor a cég számára megnyílhat a hatékony árdiszkriminatív megoldás lemásolásának horizontja. A mennyiségi és min√ségi döntések ismét csak optimálisak lesznek, ha a „szabályozatlan” végkifejlet az ilyenfajta szabályozás álarca mögött létrehozható. A gyakorlatban azonban az állam gyakran egységes díjszabályokat kényszerít a vállalatokra, vagy más módon korlátozza az árdiszkrimináció lehet√ségét az ilyen módon szabályozott magán vízszolgáltatók esetében.

sa alapján. Az olyan esetekben, amikor az ingatlanfejleszt√k felel√sek a háztartások csatlakoztatásáért, akkor rutinszer∫en alkalmazzák is ezt a módszert. Ha egy ház már készen áll és már be is van kötve a rendszerbe (mondjuk egy el√z√ szabályozott rendszer örökségeként), akkor a vízszolgáltató megszabhatja, hogy ennyi vizet hajlandó szolgáltatni egy adott áron, annyi további egységnyi vizet egy másik áron, és így tovább. A háztartások vagy elfogadják vagy visszautasítják az adott ajánlatcsomagot a kínált szolgáltatástól és ártól függ√en. A vízszolgáltató vállalat er√teljesen ösztönözve van arra, hogy elfogadható ajánlatokat tegyen. A vállalat annyi többletet próbál bezsebelni háztartásonként, amennyit csak lehet, de ehhez a vállalatnak azt is el kell érnie, hogy az adott háztartás szerz√désbe lépjen vele. Természetes monopóliumot feltéve a vállalat újabb háztartásokat viszonylag alacsony marginális költséggel tud kiszolgálni. Vegyük észre, hogy egy olyan széls√séges esetben, amikor a vállalat tökéletesen ismeri a háztartás vízigényét, és elkötelezheti magát egy sor árajánlat mellett, els√ legjobb (first-best) eredmény adódik. A vízszolgáltató vállalat el fogja vonni a teljes fogyasztói többletet. Ezt az els√ legjobb megoldást nem ábrázoljuk a valóságban ténylegesen elérhet√ eredményként; a releváns összehasonlítást a tökéletlen piacok és a tökéletlen állami szabályozás között kell megtennünk. Mindazonáltal az els√ legjobb jelleg jól illusztrálja a szabályozatlan monopólium mögötti alapvet√ motivációt, és összehasonlítási alapot képez, megmutatva a szabályozatlan monopólium és az ideális végeredmény közötti kontrasztokat. A releváns fogyasztói többletet kétféleképpen lehet elvonni. A vállalat megteheti, hogy fix csatlakozási díjat szed, majd a víz egységeiért azok határköltségének megfelel√ árat kér el egy adott id√távon keresztül. Mind a fix díjat, mind a további egységek díjait az eredeti szerz√désnek kell rögzíteni – Oi23 elemezte ennek a rendszernek a hatékonyságát. Alternatív megoldás lehet – amikor a csatlakozás már megtörtént, vagy a csatlakozási díjról túl költséges volna egyezkedni –, hogy a vállalatok egyszer∫en odaadják a csatlakozást, és a víz egységéért valamivel többet kérnek, mint annak a határköltsége. Ebben a helyzetben, ha sikerül idáig eljutni, a korábban idézett mindhárom hatékonysági probléma megoldódik. El√ször is a szolgáltató társadalmi szempontból optimális mennyiség∫ vizet fog kínálni. Minden olyan vízegység, amelynek értéke magasabb, mint el√állításának határköltsége, el√állításra kerül,

60


mivel a monopolista nem aknázhatja ki a min√ségfejlesztés teljes hasznát (ugyanis nyolcvan dollár fölött a jobb min√séggel kapcsolatos magasabb költségek nem érvényesíthet√k az árban, vagyis az innováció végrehajtója nem tudja a teljes innovációból fakadó z árdiszkrimináció akkor tartható megoldás, ha fogyasztói többletet kisajátítani), de ett√l függetlenégy feltétel teljesül. El√ször is az eladónak valami- nül is fennmarad valamilyen szinten a min√ségjavílyen szint∫ piaci hatalommal kell rendelkeznie. Má- tásra való ösztönzés. sodszor ki kell zárni annak a lehet√ségét, hogy az A harmadik és egyben legkritikusabb feltétele a alacsonyabb áron vásárlók továbbadhassák az árut tökéletes árdiszkriminációnak, hogy a szolgáltató a magasabb áron vásároló teljes mértékben meg tudAntal Dániel: Közjavak és magánmonopóliumok vev√knek. Harmadszor az Európában a tizenkilencedik század közepét√l vált egyre hang- ja becsülni a piacon lév√ eladónak jól kell felmérnie súlyosabbá az állam szerepvállalása a közszolgáltatásokban, fogyasztók igényeit. A a vásárlói igényeket, ne- majd ezen keresztül a gazdaságban. A huszadik század els√ felé- vízszolgáltató két különbgyedszer pedig az eladónak nek gondolkodói közül sokan könnyen kiáltottak államot, ha öz√ szempontból kell, hogy kötnie kell magát az eredeti valami nem az elvárásoknak vagy a vágyálmoknak megfelel√en becsülje a vízkereslet jelm∫ködött. Az akkori kortárs gazdaságelméletnek volt egy olyan árajánlatokhoz. E feltételek irányzata, amely alátámasztotta a politikusoktól, a szakszerve- lemz√it: mennyire értékeli valamilyen szinten mindig zetekt√l és a szinte mindenkit√l érkez√ igényeket, s amelyb√l a vev√ a hálózatba való bekés√bb kibontakozott a jóléti közgazdaságtan irányzata. A jó- kötöttséget és mennyire teljesülnek a vízpiacon. A piaci fölényt adottnak léttel foglalkozó közgazdászok a keresleti függvény és a mögötte értékeli a pótlólagos vízhasznossági függvény mintájára társadalmi jóléti, társavesszük a természetes mo- álló mennyiségeket. Úgy képdalmi hasznossági függvényeket kezdtek feltételezni, és az így nopólium feltételezéséb√l megkomponált görbék, amelyeket persze pontosan soha nem zeljük, hogy a vízszolgáltakifolyólag. Ha valamiféle sikerült empirikusan kalibrálni, megmutatták szép grafikono- tó az árakat a korábbi vízpiaci hatalom nem volna kon: az egyéni önérdekek ered√je nem egyezik meg a társa- fogyasztási szokásokra vojelen, akkor az árdiszkri- dalmi érdekek metszéspontjaival, az egyéni döntések nem ve- natkozó adatokból, a vízzetnek el a társadalmi optimumig. mináció nem volna kivite- Akkor is voltak, (ma is vannak) olyan szakemberek, akikben használó ingatlanjának érlezhet√, de a szabályozat- nem okozott fennakadást egy „társadalom” nev∫ szubjektum tékéb√l és a környék gazlan vízpiac így is hatékony hasznosságát leíró görbe. Az ilyen elméletek olyan konklú- dagságából becsli. A jobb ziókhoz vezetnek, amelyeket a hatalom szívesen hall: vegyük módú környékeken a szolmegoldásra vezetne. a közm∫veket állami kézbe, vegyük a szociális gondoskodást A természetes monopó- állami kézbe, mert az önérdeknél nemesebb a társadalmi-ál- gáltató figyelembe veheti a lium feltevéséb√l az is kö- lami érdek, és az egyéni döntések nem vezetnek el a „társada- házakon belüli fürd√szobák vetkezik, hogy az alacso- lom jólétének” maximumához. számát, azt, hogy tartozikA jóléti közgazdaságtan az állami beavatkozást tudományos nyabb árakat fizet√ vev√k e gyepes kert a házhoz, és igyekezett alátámasztani. A jóléti közgazdaságtan nem tudják olcsón tovább- apparátussal olyan segédinformációkat m∫vel√i alapvet√en négy indokot látnak az állami beavatkoadni a magasabb árral súj- zásra: az externális hatások meglétét, a közjavak problémáját, is, mint a vízfogyasztó kotottaknak a vizet. Például a azt hogy az egyének gyakran tudatlanok és magukra káros ra, munkahelye vagy hitelvízhálózaton keresztül sok- döntéseket vállalnak, valamint a piaci intézmények cs√djét. képessége.25 Ha a vízigény kal olcsóbb szállítani a vi- A továbbiakban az els√ kett√vel foglalkozunk, mivel ezek a jól korrelál az ingatlan és a zet, mint mondjuk vödrökben vagy üvegekben. Még vásárló megfigyelhet√ tulajdonságaival, akkor az árabban az esetben is, ha a továbbadás megvalósítha- diszkrimináció viszonylag könnyen kivitelezhet√. A tó, a piaci igények csak eltolódnának, anélkül, hogy vízszolgáltató nyilván fogja tartani a fogyasztók és a probléma alapvet√en megváltozna. Képzeljük el, ingatlanjaik adatait az árazási osztályon, amely azhogy a továbbadás lehetetlensége esetén az alacsony tán kiszámolja a kezdeti árajánlatot a bekapcsolásértékelés∫ vev√k húsz, a magas értékelés∫ vev√k ra és a pótlólagosan felhasznált vízmennyiség árászáz dollárt fizetnének a víz egységéért. Mondjuk a ra. Például Los Angelesben a vízügyi osztály az alapvizet csak nyolcvan dollár feletti áron érdemes to- díjat a fogyasztókra nézve olyan tényez√k alapján vábbadni.24 Ekkor elég, ha a monopolista valamivel mint a földterület, h√mérsékleti zóna és a háztartás nyolcvan dollár alá megy a magasabb árral, és még nagysága, testre tudja szabni.26 mindig teljes mértékben arra lesz ösztönözve, hogy Az árdiszkrimináció gyakorlati megvalósítása pera határköltségeket optimális szinten tartsa. Ebben sze soha nem tökéletes. Az árakat olykor túl magaaz esetben az optimális min√ség nem garantálható, san fogják megállapítani, ezáltal egyes potenciális A VÍZSZOLGÁLTATÁS TARTHATÓ ÁRDISZKRIMINÁCIÓJA

A

61


fogyasztókat kizárva a hálózatból vagy további víz gáltatást magában 320 dollárra értékeli, akkor a cégmegvásárlásából, noha a további vásárlás társadal- nek kevesebb határprofit vesztesége van akkor, ha mi haszna nagyobb volna annak társadalmi költsé- a vállalat megpróbálja kifacsarni a fogyasztók teljes geinél. Bár egy ilyen hibával néhány háztartás nem többletét. Lehet, hogy az ilyen fogyasztók egy része hatékony kizárása következhet be, a vízkínálat még kimarad a rendszerb√l azzal, hogy a vízszolgáltató így is jóval magasabb lehet a mostani rendszereké- nem egészen pontosan becsli meg a keresletét és alnél a fejl√d√ országokban. ku nélkül 320 dollár feletti árajánlattal áll el√. Ebben A szolgáltatók árazási hibája nem feltétlenül zár az esetben azonban a jóléti veszteség viszonylag ki fogyasztókat a rendszerb√l. Ha a monopolista ha- alacsony. Példánkban a vev√jelölt a terméket alig talom jelent√s, az árak jelent√sen meghaladják a ha- értékeli többre annak határköltségénél. Amikor a tárköltséget és ezáltal nagy legfontosabbak, és ezek kapcsolódnak Cowenék cikkéhez. várható nyereség és így a lesz a vízeladások nyeresé- A liberális akadémiai közösség a jóléti közgazdaságtannal szem- várható társadalmi többlet ge. Minden egyes kizárt vá- behelyezked√ álláspontját egy mára klasszikussá vált esszé, a alacsony, akkor kevesebb sárló egy darabka elvesz- Nobel-díjjal kitüntetett George J. Stigler írása foglalja össze er√forrást fognak a pontos tett profitot jelent. Képzel- (A közgazdászok hagyományos elmélete az állam gazdasági fel- becslés szolgálatába állítaadatairól).* Stigler kritikájának f√ üzenete: „A piacnak […] csak jük el egy olyan vízszolgál- két lehet√sége van: az állam és az imádság. […] A két lehet√ség ni, és így egyes újabb üzlettató vállalat esetét, ahol azt bizonyos közgazdászok számára voltaképpen egy.” Stigler szá- kötések potenciális kis nyehiszik, hogy egy adott fo- mára az állam vagy a mindenható Jehova segítségül hívása kö- reségei elveszhetnek. gyasztó a normális vízfo- zött nincsen lényegi különbség. Ha az ilyen kizárásos Cowenék szövegének értelmezéséhez és elméleti kontextusba gyasztását ezer dollárra ér- ágyazásához pár fogalmat világosan kell használnunk. A neo- esetek valamiért elfogadhatékeli, miközben a vállalat klasszikus közgazdaságtan, napjaink uralkodó közgazdasági tatlanok, mondjuk valaezt háromszáz dolláros paradigmája a módszertani individualizmus talaján áll – ez milyen igazságosság vagy költség mellett tudja kí- persze nem könnyen egyeztethet√ össze a társadalmi hasznos- egyenl√ség igény nevében, nálni. A vállalat tudja, hogy sági függvénnyel –, és az embereket a saját maguk által kije- akkor az állam elhatározlölt célok érdekében cselekv√ aktorokként írja le. Ezen ema környéken a fogyasztók- berek céljaik elérésével ún. hasznosságuk növeléséhez járulnak hatja, hogy közbeavatkozik nak általában ezer dollárt hozzá. Individualizmusuk nem antiszociális jelleg∫: céljaik el- a piacon, és olyan árakat ér meg a szolgáltatás, de azt érése érdekében kölcsönösen el√nyös szerz√déseket kötnek, követel meg a szolgáltatókpersze nem tudhatja, hogy amelyek jellemz√je a Pareto-hatékonyság, az az állapot, amikor tól, amelyet az alacsony jölegalább az egyik félnek n√ a hasznossága, miközben senki a kérdéses fogyasztónak másé nem csökken. Egy-egy ilyen cserére implicit szerz√dést vedelm∫ek is meg tudnak pontosan mennyit is ér kötnek, amelyek átszövik az egész társadalmat. S√t, a liberá- fizetni. Ebben az esetben mindez. Ekkor a vállalat lis közgazdászok az államot is ilyen implicit szerz√dések szö- azonban már nem beszélazonban inkább túl ala- vedékének fogják fel, olyan intézménynek, amelybe az embe- hetünk tisztán szabályozatinputokat adnak (adót, katonai kényszerszolgálatot, „tárcsony, mint túl magas árat rek lan piacról, és megjelennésadalmi munkát” stb.), cserébe támogatásokat, törvényes renfog megszabni. Ha ugyanis det, tiszta rendes környezetet, valamint értelmes monopolsza- nek az árszabályozás költa vállalat 1001 dollárt kér a bályozást kapnak. Mindezt úgy, hogy legalább egy embernek ségei is, legalábbis bizonyos szolgáltatásért, akkor hét- jobb legyen, miközben senkinek sem lesz rossz. vásárlók vagy lakókörzetek száz dollárt tiszta nyeresé- Azok a közgazdászok, akik el√ször szálltak síkra a közm∫vek esetében. Ez jelenti javasközösségi tulajdonba vétele mellett, nem így képzelik el a tárget tesz kockára. Az alacsolatunk szempontjából a legnyabbra becslés várható eredménye meghaladja a rosszabb lehetséges kimenetelt, ami azonban még túl magasra becslés várható eredményét. A mikro- mindig jobb általános eredményhez vezethet ahhoz ökonómiai érvelés intuitív része egyszer∫: ha az képest, mint amikor minden egyes szerz√dés minden egyének vagy intézmények jó eséllyel jelent√s díjat egyes vev√vel szabályozás hatálya alá esik. szerezhetnek meg, akkor óvatosan fognak a nyereA káros kizárás esetei inkább a pótlólagos vízséges tartományon belül viselkedni. Hasonlóan ma- mennyiségre kivetett túl magas árakból fognak fagyarázható az is, hogy a monopolisztikus cégek más kadni, nem pedig a túl magasan megszabott belépéterületeken is inkább a termékbiztonság magasabb si alapdíjban. A vállalatok az árdiszkriminációnak szintjét választják a monopolprofitjuk védelmében.27 egy olyan formáját fogják választani, ahol a víz ára A kizárt vásárlók els√sorban azok köréb√l fognak a fogyasztott mennyiségt√l függ. Tegyük fel, hogy vákikerülni, akiknek a saját értékelése nem sokkal ha- sárlónk a víz els√ egységét 100 dollárra értékeli, a ladja meg a víz el√állításának határköltségét. Ha az második egységet 60 dollárra, a harmadikat pedig el√állítás határköltsége 300 dollár és a vásárló a szol- 30-ra. A vállalat igyekszik ennek megfelel√ díjtáblá-

62


zatot felkínálni, de rosszul becsli meg a fogyasztó határköltségét, valóban keletkezhet ilyen jelleg∫ jóigényeit,28 és mondjuk egy 100–60–40-es sémát ajánl léti veszteség. A fogyasztó késleltetheti a bekötés fel. Ezzel a fogyasztót csak a harmadik vízegység el- megvásárlását vagy megpróbálhatja magát alacsofogyasztásából zárja ki. A vásárló a társadalmi opti- nyabb értékelés∫ fogyasztónak álcázni, miközben a mumhoz képest rövidebb ideig fog zuhanyozni, de vállalat arra fordíthat er√forrásokat, hogy hajthaazért valamennyi egészséges vízhez így is hozzájut. tatlanságát jelezze. Minden ilyen er√feszítésbe való A töredékes adatok és a szabályozatlan privatizá- beruházás jóléti transzfer megszerzéséért folyik, és cióval kapcsolatos tapasztalat hiánya nem teszi le- megsérti az els√ legjobb hatékonyság feltételeit. het√vé, hogy a különböz√ intézményrendszerek alatt Azt gondoljuk, hogy az alkudozás költségei csak a megvalósuló kizártság mértékét empirikusan össze nagyon nagybani fogyasztók esetében jelentenének tudjuk hasonlítani. Ezzel sadalmat. Feltételezik, hogy egy – a liberálisok szerint elérhe- fontos problémát, vagy az együtt nem látunk okot ar- tetlen isteni – néz√pontból megragadható az a függvény, amely olyan nagy üzleti, esetleg ra, hogy a szabályozatlan a társadalom jólétét/hasznosságát leírja. A jóléti közgazdaság- társasházak fejlesztésekprivatizációt vita nélkül el- tan m∫vel√i szerint nem kölcsönösen el√nyös cserékre kell tö- kor, amikor kollektív vízvessék. A szabályozatlan rekednie az államnak, hanem ezt a függvényt kell maximali- vásárlásról lehet szó.29 Úgy zálnia. Monopóliumok esetén például azt feltételezik, hogy a monopólium ugyanis állan- társadalomnak érdeke az olcsó szolgáltatás vagy az ún. töké- képzeljük, hogy a vízszoldóan ösztönözve van arra, letes verseny által elméletileg elérhet√, de gyakorlatilag nem gáltató vállalat az egyéni hogy maga csökkentse a megvalósuló végeredménye. háztartások szintjén kötni kizárásból fakadó problé- A következetes módszertani individualizmus talaján álló köz- fogja magát egy el√re megközött is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy mát, míg a szabályozott gazdászok állapított árhoz, és nem fog az emberek, miközben saját céljaikat követik, döntéseikbe monopólium esetében ez bizonyos küls√dleges (externális) hatásokat nem kalkulálnak alkuba bocsátkozni házról nem igaz. S√t, a szabályo- bele. Ezt a jelenséget nevezi a közgazdasági irodalom externá- házra. A háztartásoknak zott monopóliumnak érde- liának – ezek megléte volna az állami beavatkozás els√dleges nyújtott szolgáltatások ke lehet a költségek és így indoka. A pozitív externáliákra a leggyakrabban emlegetett nagybani szabályozatlan elpélda az, hogy egy városi vízhálózat magán- és externális haszaz árak növelése, például a nokat is hoz. Használói szomjukat olthatják és tisztálkodhatnak; adói ugyanis más területemegtérülési ráta alapú sza- a közösség pedig externális hasznot zsebel be azon, hogy több ken is pontosan ezt teszik. ember jut tiszta vízhez, és ezért kevesebben betegszenek meg, Ha egy városnak csak egybályozás esetén. Eddig azt feltételeztük, csökken a járványveszély, és ezért sokkal kevesebb pénzt kell fajta újságja van, akkor azt költeni mondjuk gyógyszerekre, és általában is sokkal kevehogy a vízszolgáltató válla- sebb lesz az emberi szenvedés, nemcsak a vízhasználók hasz- például a határköltségnél latok alku nélkül felkínálnak nossága emelkedik, hanem rokonaiké is. A negatív externáliá- magasabb áron is kínálhategy árat a fogyasztónak, am- ra példa, ha egy gyár úgy optimalizálja termelését, hogy nem ják. A kiadó nem kezd minit az vagy elfogad, vagy elv- veszi figyelembe a kibocsátott szennyezett víz mértékét, és így den háztartással külön albánatára elpusztulnak a halak és megbetegszenek et. Az elemzés összetetteb- aazközösség kudozni, hanem inkább köemberek. bé válik, ha feltételezzük, Vita abban van, hogy az egyéni döntések során mennyire van- ti magát egy el√re meghogy a szolgáltató egyez- nak az externális hatásokra tekintettel. A közgazdászok egy határozott árhoz, és csak az csoportja államért kiállt, a liberális chicagói iskola hívei pe- ilyen ár mellett is érkedhet is a fogyasztóval. A fogyasztókkal való dig azért, hogy tisztázzák a tulajdonjogokat: ha annak a folyó- dekl√d√ el√fizet√knek adja nak van gazdája, akkor abba nem lehet nem Pareto-hatékony alku folyamatának a jóléti el termékét. Ehhez hasonhatása lehet pozitív és negatív is az alku nélküli al- ló rendszer kialakulását látjuk magunk el√tt is a szaternatívához képest. Ha lehetséges az alkudozás, ak- bályozatlan vízpiacon. Az áralkunak akkor van valókor egyes alku nélkül kizárt fogyasztók elfogadható szín∫sége, ha a vásárlás egyszeri aktus, nem pedig ajánlatot kaphatnak, és ezáltal megsz∫nhet a rend- rendszeresen ismétl√d√, és az árunak jelent√s értészerb√l való kizártságuk. A negatív oldalon az olyan ke van. Ez a helyzet az autók esetében, amikor az alesetek állnak, amikor a fogyasztó ragaszkodik a túl kudozás egyfajta rituális konvergencia valamiféle alacsony árhoz. Ez a helyzet akkor alakul ki, ha nyilvánosan ismert „könyv szerinti árhoz”. mondjuk a határköltség 30 dollár és a fogyasztó 40 Azok az intézmények, amelyek alkudozhatnak a dollárra értékeli magában a szolgáltatást, de ezt el- vízszolgáltató vállalattal, mint például a nagy vállatitkolja és 20 dollárhoz ragaszkodik, mert azt hiszi, latok vagy az ingatlanfejleszt√k, bizonyos mennyihogy a vállalat valójában 19 dollárért is el√ tudja ál- ség∫ er√forrást fognak felélni az alkudozás költsélítani a szolgáltatást. Mivel a fogyasztók valószín∫leg geinek formájában. Hosszabb távú járadékvadászanem tudják könnyen megbecsülni a vízszolgáltatás ti költségek is felmerülhetnek. Az egyéni fogyasz-

63


tók ugyanis egyre valószín∫bben fognak nagy társasházakban élni, ha az erre vonatkozó döntésük a vízszámla csökkenésével kecsegtet. A lakóhely-választási döntések nem lesznek hatékonyak olyan szempontból, hogy a vízszolgáltatótól remélt transzferekért folytatott küzdelemben túl sok közös fejlesztés és túl kevés saját önálló házépítés fog megvalósulni. Ebben a tekintetben a szabályozatlan privatizált vízmonopólium megint csak nem teljesíti az els√ legjobb optimum kritériumait.

nak részvényeket kínálunk fel magában a vállalatban. A kormány mondjuk végrehajthatja a privatizációt a cseh kuponos módszerrel, a kuponokat pedig elküldheti a potenciális vízfogyasztóknak. A magas vállalati profitokból magas részvényárfolyam következne, ezzel megfordítva a jövedelmek vagy a társadalmi többlet transzferjének irányát. Ameddig a vállalat folytatná a nyereség maximalizálását, a megtermelt víz mennyisége és min√sége hatékony maradna, az elfogadhatatlannak tartott jólét-megoszlási problémák nélkül.30 mennyiség∫ mocskot zúdítani a gyárból, feltéve, hogy az állam S√t, a vízpiac még arra is betölti legfontosabb funkcióját, az igazságszolgáltatás m∫ködteTOVÁBBI tését. Ha a folyónak van tulajdonosa, meg a partjának is, meg felhasználható, hogy jövea horgászati jogoknak is, akkor úgy fognak a gyárral szerz√dni, delmet csoportosítsunk át KÉRDÉSEK hogy optimális mennyiség∫ feláldozott gyári profit álljon szem- a szegények felé, ha a korbe az optimális mennyiség∫ hallal. A liberális megoldás alapja az ún. Coase-tétel, amely szerint tranzakciós költségek hiányá- mány úgy dönt, hogy a szeárom további problémát ban a tulajdonjogok kezdeti elosztásától függetlenül Pareto- gényeknek különösen nagy látunk a vízszektor szabá- optimális megoldáshoz jutnak a felek, tehát az állam kitünte- mennyiség∫ részvényt jutlyozatlan privatizált mono- tett szerepére nem tulajdonosként, hanem az alkudozás költ- tat (bár mi nem szükségszecsökkent√jeként, a magántulajdonosok közötti póliumaival kapcsolatban: ségeinek r∫en javasolnánk ezt a poszerz√dések létrehozása és betartatása terén van szükség. részesedési és elosztási cé- A jóléti közgazdaságtan másik klasszikus kérdése a közjavak litikát). Még ha egy külföldi lok konfliktusai merülhet- problémája, ezzel pedig eljutottunk Cowenék cikkének témájá- vállalat volna is a vízszolgálnek fel, járadékvadászati hoz. A közgazdászok magánjószágnak tekintik azt a terméket tató, a kormány akkor is kököltségek jelenhetnek meg, vagy szolgáltatást vagy más dolgot, amelynek használata vagy telezhetné, hogy alapítson elfogyasztása növeli a használó vagy fogyasztó hasznosságát, illetve a kormányok nem de csak az övét; ezt nevezik rivalizálásnak a fogyasztók között. helyi leányvállalatot, amelyképesek magukat teljes (Az egyik ember által elfogyasztott tejet más már nem ihatja ben a kormány azután rémértékben elkötelezni a meg.) A tiszta magánjavak fogyasztásából a többi fogyasztó ki- szesedést vásárolhatna, és laissez-faire szabályozási zárható, és elkérhet√ érte az az összeg, amelybe el√állítása ke- amit azután továbbadhatna rült. A közjavak jellemz√je egyrészt az, hogy el√állításuk költrendszer mellett. a szegényeknek. Ennek alségei között dominálnak a fix költségek, a mennyiség növelésével csökkennek az átlagköltségek, és széls√séges esetben ternatívájaként a vállalatot egy újabb fogyasztó kiszolgálásának határköltsége (közel) nulla. a kormány arra is kötelezMásik tulajdonságuk az, hogy senkit sem lehet élvezetükb√l heti, hogy ingyen adjon TULAJDONLÁS kizárni. Ilyen a klasszikus példák szerint a világítótorony, amely részvényeket a szegényeknulla határköltséggel tud egy újabb hajót kiszolgálni. Ennél a példánál maradva, a közjavak nagy problémája, hogy az egyes nek, és ezzel törlessze az orkommentárok gyakran hajósok sohasem fognak eleget fizetni ezért a szolgáltatásért, szág vízpiacán megszerzett elfogadhatatlannak tartják mert kizárásuk nem lehetséges, és belépésük a fogyasztók közé monopóliumának az árát. a tökéletes árdiszkriminá- nem növeli a költségeket. Mindez arra ösztönzi √ket, hogy el- A kormány belépési díjat is titkolják fizetési hajlandóságukat, széls√ esetben azt mondják, cióval kapcsolatos elosztási szedhetne a piacra lép√t√l, következményeket. Ha a vízszolgáltató vállalat sike- egészen a (kockázattal korrigált) várt profit mértéres árdiszkrimináló, maga szerzi meg az általa el√ál- kéig, majd ezeket a forrásokat a hátrányos helyzet∫ lított társadalmi többletet, és így kevés hasznot hagy csoportok támogatására fordíthatja. De még az ilyen maguknál a fogyasztóknál. Ezt nem tartjuk dönt√ el- visszajuttatások vagy a kuponos rendszer∫ privatizálenérvnek a szabályozatlan privatizációval szemben, ció nélkül is elképzelhet√, hogy a szabályozatlan méghozzá két okból. Egyrészt megoldhatónak tartjuk privatizáció jóléti megoszlási eredményei nem lesza privatizáció olyan lebonyolítását, amely lehetet- nek nagyon negatívak, s√t, még pozitívak is lehetnek. lenné teszik a fogyasztóktól való jóléti elvonást. MáHa a tiszta, fogyasztható víz externális hasznokkal sodszor a vízügyi politika lehet, hogy nem hatékony jár, a lakosság még az árdiszkrimináció mellett is módja az elosztási célok megvalósításának. nyertes lesz, még abban az esetben is, ha a vízmonoHa az árdiszkriminációt követ√ jóléti megoszlást polista magáévá teszi minden fogyasztó többletét is. valamiért nem fogadjuk el, akkor a jövedelmi transz- Ugyan az egyes fogyasztó nem tud egy darabot sem fer megakadályozható azzal, hogy a vízfogyasztók- kihasítani a saját fogyasztói többletéb√l, de a pótló-

H

A

64


lagos vízkínálatból a közösség egésze mégis profitál- liummal kapcsolatban, amiért elvetjük a szociális alahat. A tiszta víz széles kör∫ kínálata segíthet kitörni pú érvelést a határköltség alatti árazásnál. a betegség, szegénység és rossz orvosi ellátás ördögi köréb√l, ami a világnak annyi részét sújtja. A közösség szempontjából a tiszta víz potenciális pozitív JÁRADÉKVADÁSZAT externális hatásai csak er√síthetik a szabályozatlan természetes monopólium melletti érveket. Ha a vizet közjószágnak tekintik, akkor a közösség szempontszabályozatlan magánmonopólium rendszere jából kevésbé lesz az fontos, hogy mennyi fogyasz- komoly járadékvadászati költségekkel járhat, ha kütói többlet marad a fogyasztóknál, és sokkal fonto- lönböz√ vállalatok versenghetnek a monopolista posabbá válik az, hogy minél hogy számukra e szolgáltatás nem ér meg egy fillért sem. A ha- zícióért. A hagyományos játöbb háztartást kössenek gyományos közgazdasági elmélet a közjavak közösségi (állami, radékvadászati modellekbe a rendszerbe, amilyen helyhatósági) biztosítása mellett érvelt, mivel nem megoldha- ben a járadékvadászatra tó a potyázók kizárása, és ezért az emberek által kívánatosnak fordított er√források egyengyorsan csak lehet. A fejlett országok nem tartottnál kevesebb lesz az adott közjószág mennyisége, min- l√k a monopolista helydenki jólétét csökkentve. Természetesen végs√ soron ezzel a valószín∫, hogy jelent√s potyázás jelensége nem sz∫nik meg, mivel az adott közjószá- zettel megszerezhet√ profit jólét-eloszlási problémák- gért minden adófizet√ fizetni fog, nem csak a használói. összegével. Ha egy vízszolkal kellene, hogy szembe- Átmenetet képeznek a magánjavak és a közjavak között a klub- gáltató (jelenértékben) 500 süljenek a szabályozatlan jószágok. Ezek esetében fennáll a csökken√ átlagköltség egy millió dollárnyi profitot refogyasztó bekapcsolása mondjuk növeli a telefonhálózat természetes monopólium újabb mélhet monopolhelyzetéfenntartásának fix költségeit, de a fogyasztók között fennáll a esetén. Azok a háztartá- rivalizálás és a kizárás lehet√sége. A klubjószágok biztosításában t√l, akkor a vállalatok 500 sok, amelyek most lajtos- már egyáltalán nem biztos, hogy az állam a legjobb szolgáltató. millió dollárt lehetnek hajkocsiról veszik a vizet, ala- A piacbarát liberális közgazdászok visszatér√ érvelési alapja, landók a monopolhelyzet csonyabb egységárért sze- hogy a korábban közjószágnak kikiáltott szolgáltatásokról megszerzésére fordítani.31 rend√ri védelem, bíráskodás, egészségügy, vízszolgáltatás stb. rezhetnék be a vizet a ve- kimutatják, hogy azok valójában nem teljesítik a közjavak de- Minél jobban alkalmazhatja zetékes hálózatból, még az finícióját. Ahol meg lehet mutatni, hogy az adott jószág igazá- a monopolista az árdiszárdiszkrimináció esetén is. ból magánjószág, ott a privatizációt tekintik a legjobb megol- krimináció eszközét, annál A kormány egyébként is dásnak, a vegyes tulajdonságú szolgáltatások esetében pedig a nagyobbak lesznek a járamegoldási javaslatok széles skáláját kínálják fel, amelyek az megváltoztathatja vízpoli- állami tulajdontól kezdve az állami tulajdon magánüzemelteté- dékvadászat költségei. tikájának nem kívánatos sén, az államilag szabályozott magántulajdonba vételen átível- Ezért a szabályozatlan majóléti, jövedelemátcsopor- ve eljutnak a szabályozatlan magántulajdonig. gánmonopólium megsz∫ntosítási hatásait az adó- A monopólium problémája olyan kérdés, amely az eddig tár- het els√ legjobb megoldás fogalmakkal megragadható, de a konklúziók száma egynél kulcsok megváltoztatásá- gyalt lenni. A járadékvadászat több. Egyrészt a monopóliumra jellemz√ legalább egy bizonyos val vagy bármilyen más kínálati szintig a csökken√ átlagköltség – a monopolisták a költségeit valóságos probrendelkezésére álló olyan köz- és klubjószágok természetes kínálói lehetnek. A monopó- lémának látjuk. Ezzel együtt eszközzel, amely a társa- lium versenytárs hiányában, élve az ún. piaci hatalmával, a ter- a privatizációt végre lehet dalom vagyonának meg- mékét (a vizet vagy az autót) határköltségénél magasabb áron úgy is hajtani, hogy azzal kínálhatja, vagyis többért, mint amennyibe egy újabb jószág oszlását módosítja. minimalizáljuk a járadékvaA vízpolitika elosztási célokra való használatával dászat költségeit. A járadékvadászat elmélete arra kapcsolatban különösen rosszak a tapasztalatok. tanít minket, hogy csak a biztosan leend√ monopoA kormányok gyakran kötelezték arra a vállalatokat, lista hajlandó járadékvadászatra a várható monopolhogy a határköltségük alatti árat állapítsanak meg a járadéknak megfelel√ összeget költeni; ez az összeg vízre, hogy ekképpen valósítsák meg a kormány szo- azonban csak anyagi transzfert jelent, nem pedig ciális célkit∫zéseit. Szerencsére az ilyen gyakorlatot er√források felélését. Tegyük fel például, hogy a kormár szinte mindenki elveti, még akkor is, ha több hely- mány már meglév√ vízeszközöket kínál árverésre ütt továbbra is alkalmazzák. Az árazás jövedeleme- magánvállalatoknak. A gy√ztes vállalat a kockázattal losztási eszközként való használata sok vízszolgáltatót kiigazított várható nyereség összegéig hajlandó licifizetésképtelenné tett, és nagyon kellemetlen hosszú tálni. Tehát ha a várható profit jelenértéke 500 miltávú hatásokkal járt, ahogy azt már korábban emlí- lió dollár, akkor a vállalat ennél valamivel kevesebtettük. Ugyanazért vetjük el a vagyoneloszlással kap- bet fog kínálni a jogért (megint csak korrigáljunk a csolatos kritikákat a szabályozatlan magánmonopó- kockázattal), és ennyi pénzt hajlandó a kormánynak

A

65


átadni. A járadékvadászat egyszer∫ készpénztranszf- formái esetén fellép√ járadékvadászattal kapcsoer formáját ölti magára, és nem él fel reálvagyont. latos költségeket is. Ezek a költségek is igen magasak Valójában az átadott vagyont akár szociális célokra lehetnek, tekintettel az elérhet√ profit méretére. is lehet fordítani, mondjuk a szegények vízszámlájához a kormány anyagi támogatást nyújthat, ahogy azt már korábban láttuk. A KORMÁNYZAT ELKÖTELEZETTSÉGE A járadékvadászat a monopolhelyzetért csak akkor fog reáler√forrásokat felélni, ha a készpénztranszfer nem megvalósítható. Magunk el√tt látjuk javaslatunkat fenyeget√ legsúlyosabb veszély taa vízszolgáltató vállalatokat, ahogy körüludvarolják lán az, hogy a kormányok nem tudják magukat mega helyi politikusokat, költ- el√állítása belekerült. A monopolista ilyen döntése azonban a felel√en elkötelezni maguséges reklámkampányokba társadalom számos tagját érinti, méghozzá negatívan, mert kat a rendszer mellett. kezdenek, és megbízható- n√nek az árak, és lesz, aki nem fog az adott jószághoz hozzá- Az általunk javasolt rendságukról költséges jeleket jutni, hiszen számára a termék kevesebbet ér, mint annak ára, szerben a vízszolgáltatók és küldenek. Ezekben az ese- de lehet, hogy határköltségénél mégis többet. A többiek is töb- a fogyasztók teljesen mabet fognak a termékért fizetni annak határköltségénél, és ezért tekben a monopolhelyze- fogyasztói többletük az a pénzben kifejezett hasznuk, ami az gukra vannak hagyva abtért folyó verseny valóban általuk még megadásra érdemesnek min√sített maximum ár, és ban a kérdésben, hogy mireálvagyon fogyasztásához az adott esetben ennél alacsonyabb tényleges ár különbsége lyen vízmennyiségekben és fog vezetni, és valóban lát- csökken. A törvényhozók ezt nem mindig tartják helyénvaló- árakban állapodnak meg. és ezért antitröszt törvényeket léptetnek életbe. Az antiható az ilyen jelenség a nak, Az eddigi elemzés azt feltétröszt-szabályozás legkiforrottabb és legrégebbi mintáját az szerz√dés megkötéséig. Ez- Egyesült Államok adja, ahol a hatályos bírósági jogértelmezés telezte, hogy a kormányok zel együtt várható, hogy a szerint az antitröszt-szabályozás célja a fogyasztói jólét maxi- hihet√en támogatni fogják kormány és a vállalatok is malizálása. Ilyenkor explicit gazdaságpolitikai cél, hogy a mo- és kikényszerítik ezeket a inkább a készpénztransz- nopolistától elvegyék a fogyasztói többletet. Az elmúlt száz év szerz√déseket. A valóságtapasztalata szerint erre nem lehet tökéletes módszert találni, fert fogják el√nyben része- és a szabályozott monopólium soha nem fog annyit termelni, ban azonban a kormányok síteni a költséges jelzések- vagy olyan olcsón, mint azt szeretnénk. Az el√bb idézett hanem mindig végeznek valakel szemben, egyszer∫en gyományos antitröszt céllal szemben a piacbarát közgazdászok mi jó munkát a szerz√dések azért, mert az olcsóbb és a Pareto-hatékonyság célját állítják szembe. betartatásában. Sok korEgy olyan gyakorlatilag is kivitelezhet√nek t∫n√ megoldást értékesebb is annak, aki ugyanis ismernek a közgazdászok, amikor a fogyasztóknak nem mány egyszer∫en túlzottan kapja. A járadékvadászattal kell kevesebbet vásárolniuk olyan értelemben, hogy nem lesz inkompetens ahhoz, hogy kapcsolatos költségek non- olyan fogyasztó, aki ugyan megadná egy jószág határköltségét valóban ki tudja kényszeríkompetitív állami beszer- érte, de nem kapja azt meg mégsem – ez pedig a tökéletesen teni a szerz√dések végremonopólium esete. A meglep√ végeredmény: zési gyakorlattal is korlá- árdiszkrimináló hajtását, vagy pedig poliaz ilyen monopólium annyi árut dob a piacra, mint amennyi – tozhatók. Ha egy adott vál- ha annak társadalmi költségei nem volnának magasabbak – tikai nyomásra beavatkolalat kedvez√ helyzetben a tökéletes verseny esetén a piacra kerülne. A végeredmény a zik, szándékosan megszegi van, hogy megnyerjen egy szabályozott monopóliumokéval ellentétben és a tökéletes ver- vagy újraírja a szerz√déseadott szerz√dést, ennek a senyhez hasonlóan minden más megoldással szemben Pareto- ket. Még a fejlett országokhatékony. Senki nem jár rosszabbul, és lesz, aki jobban jár… vállalatnak nem kell nagy ban is szokásos, hogy a korösszegeket befektetnie reálvagyonából, hogy megsze- mány bezavar a szerz√déskötés folyamatába. A szarezze a jöv√beli járadékot. Amikor a járadékvadászat bályozatlan vízpiac kontextusában nagyon is elképpotenciális költségei nagyok, akkor a kormány jobb zelhet√, hogy a kormány újraírat egy olyan szerz√eredményeket érhet el azzal, hogy korlátozza a piacra dést, amelyben a fogyasztóknak magas árat kellene való belépést. A gy√ztes vállalat képes lesz arra, hogy a vízért fizetni cserébe a hálózat kapacitásának és a kiszolgálja az egész piacot, a többi vállalatot pedig csatlakozási pontok számának növeléséért. Amint a semmi sem fogja arra csábítani, hogy er√forrásokat magáncég kiépítette az új hálózatot, a kormány pofektessen be ezen pozíció megszerzésébe. Összeg- litikai nyomásra elkezdheti szabályozni a vállalatot zésképpen, a járadékvadászat költségeit ugyan poten- vagy maximalizálni a víz árát. Ha a vízszolgáltató válciális problémának látjuk mi is a szabályozatlan pri- lalat ezt el√re tudja, akkor lehet, hogy nem fog bivatizáció esetén, de ez nem feltétlenül dönt√ prob- zonyos szerz√déseket végrehajtani a potenciális vízléma. Egy összehasonlító elemzésnek elemeznie kel- fogyasztókkal szemben. Különösen nem szívesen foglene az állami tulajdonlás és a szabályozás különféle ja azokat a szerz√déseket végrehajtani, amelyek nagy

A

66


elsüllyedt t√keköltséggel járnak. (A vízszolgáltatás ja. Ezért a szabályozatlan privatizációval való kísértipikusan a legt√keigényesebb terület az infrastruk- letezés inkább növeli, mint csökkenti az adott korturális szektoron belül.) A kormányzat hiteltelensé- mány megbízhatóságát. ge korlátozhatja az ügylet hasznát. Egyébként is, a regulációs kockázat-érv túl sokat Egy bizonyos fokig a kormányzat megbízhatatlan- állít. Ha elfogadnánk, akkor hasonló elven azt is sága egyszer∫en utánozza vagy újrateremti a szabá- mondhatnánk, hogy jobb, ha a kormányzat a gazdalyozás költségeit. A várható szabályozás költségei sági szektorban mindent szabályozni akar, mert nagyon hasonlítanak a már meglév√ szabályozás akkor csökken annak a veszélye, hogy kés√bb majd költségeire. Ebb√l a szempontból azonban az erede- eszébe jut szabályozni. A sikeres gazdaságú országok tileg szabályozatlan megoldás nem feltétlenül rosz- általában persze nem így m∫ködnek: egy felel√s korszabb a biztosan szabályo- Az antitröszt-szabályozók és a romantikus politikusok a töké- mány el√ször megpróbálja zottnál. Azonban bizonyos letes verseny ábrándképét kergetik, ahol a termel√knek nin- felismerni a helyes politiesetekben a szabályozás csen gazdasági profitja, az árak pedig a határköltségek szint- kát, azután megpróbálja azt kezdeti hiánya a vállalatok- jén maradnak. A tökéletes verseny megteremtése azonban adott bevezetni. A felel√s korra nézve sokkal nagyobb esetben igencsak költséges is lehet. Képzeljük csak el, mennyibe mány nem riad el a helyes kerülne elégségesen sok vízvezeték-hálózat párhuzamos kiépíkockázatot hárít, mint a tése. Arra ritkán gondolnak, hogy a társadalomnak lehet√sé- politikától attól félve, hogy már biztosan meglév√. Ha ge lehet a tökéletes verseny végeredményét is (egy kölcsönö- azt a politikát kés√bb esetugyanis a vállalat biztos sen el√nyös szerz√déssel) megvásárolni. Ez adott esetben a tel- leg fel fogja függeszteni. benne, hogy a kormány jes fogyasztói többlet összegével egyenl√, amelyr√l a monopoTovábbá, egy gazdaságlista javára mondanak le a többiek. Ez volna Cowenék megolel√bb-utóbb úgyis beveze- dási javaslata. politikai „javaslat” az, ami – ti a szabályozást, akkor már egy javaslat arról, hogy miMagyarul megjelent a következ√ kötetben: George J. Stigler: Piac és állami azt is szeretné tudni el√re, *szabályozás, ként m∫ködhetne valami Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1989. hogy milyet és milyen mérjól, nem pedig egy arra irátékig. Ekkor a tranzakciós költségek lehet, hogy úgy nyuló jóslat, hogy a kormány milyen politikát fog folyalacsonyabbak, ha a magánvállalatot már az elejét√l tatni. Lehet, hogy a kormányok nem képesek magukat fogva szabályozzák. Noha ezt a problémát komolyan hitelesen elkötelezni a helyes politikai javaslatok melvesszük, nem gondoljuk, hogy a szabályozás kocká- lett, de ett√l függetlenül a politikai elemz√k akkor zata dönt√ érv volna javaslatunk ellen. El√ször is járnak el helyesen, ha jó javaslatokat tesznek, ameazért, mert egy eredetileg szabályozatlan rendszer lyeket aztán ideáknak vagy aspirációknak lehet tekinnem feltétlenül hordoz magában nagyobb szabályo- teni.32 A szavahihet√ség részben annak is függvénye, zási kockázatot, mint az eredetileg szabályozott. hogy a kormány, a polgárok és a tanácsadók mit hiszUgyanis egy eredetileg szabályozott rendszerben is nek. Azáltal, hogy megpróbáljuk elhitetni valamir√l, fenyegeti a szolgáltatót és a fogyasztókat annak a hogy az jól fog m∫ködni, politikai elemz√ként hozzáveszélye, hogy az állam továbbszabályozza a piacot. járulhatunk ahhoz, hogy az ilyen javaslatok hihet√vé Egy nem szavahihet√ kormányzat nem tudja a politi- váljanak. Azzal érvelni, hogy egy adott politikának ka átalakításának kockázatát azzal kiküszöbölni, hogy nem lesz szavahihet√sége, egyenl√ azzal, mintha felmár ma bevezeti a szabályozást. S√t, a kezdett√l je- tételezzük, hogy maga a politikai vita került veszélybe. len lév√ szabályozás annak is az el√jele lehet, hogy még több állami szabályozás várható. Tipikusan azoktól a kormányoktól várunk nagyobb megbízha- KONKLÚZIÓ tóságot, amelyek hajlandók kísérletezni a piacbarát megoldásokkal, még akkor is, ha ezeknek a kormávízzel kapcsolatos politikai reform sürget√, tekintnyoknak az el√zetes elkötelezettsége nem abszolút érvény∫. Napjaink világában jelent√s pozitív kor- ve hogy a gazdasági fejl√dés és az emberek egészsérelációt figyelhetünk meg a kormányzat azon hajlan- ge van kockán. A szegény számára is elérhet√ bizdósága, hogy hagyja a magánszektort a maga szabá- tonságos ivóvíz hiánya vagy túl magas ára borzaszlyai szerint m∫ködni és aközött, hogy állja a szavát. tó társadalmi és gazdasági következményekkel jár. Ha laissez-faire megoldással kezdenek, az inkább nö- Azt vettük számba, hogy a szabályozatlan, privatizált veli, mint csökkenti az adott kormány szavahihet√sé- vízmonopólium javaslata potenciálisan javíthatja-e gét, mint ahogy azt Szingapúr, Új-Zéland, Chile és a vízzel kapcsolatos gazdaságpolitikát. Bizonyos kömás országok (nem vízpiaci) magatartása is mutat- rülmények fennállása esetén az általunk javasolt

A

67


megoldás megközelítheti az els√ legjobb megoldást mind mennyiségi, mind min√ségi szempontból. Noha nem várjuk, hogy ez az els√ legjobb végeredmény jön létre, azt hisszük, hogy a laissez-faire vízpolitika számottev√en növelheti az egészséges víz hálózatába csatlakozott háztartások számát. Tekintve, hogy mennyi ember nem jut hozzá a tiszta, biztonságos vízhez, ezt a tényez√t nagy súllyal szükséges figyelembe venni a gazdaságpolitikai javaslatok megítélésekor. A szabályozatlan természetes monopó-

lium olyan problémákat fog felszínre hozni, mint a részleges kizártság a rendszerb√l, az alkudozás megnövekv√ költségei, járadékvadászati költségek felmerülése és tökéletlen kormányzati szavahihet√ség, de nem látjuk egy olyan összehasonlító vizsgálat eredményeit, amelyek miatt ezen problémák kizárnák a szabályozatlan magánmegoldást a releváns lehet√ségek köréb√l. A szabályozatlan privatizációt fel kell venni a vízszektorral kapcsolatos számba vehet√ politikai javaslatok sorába.

Jegyzetek

1. Közel 3 millió ember – a ford. megj. 2. Világbank, 1994. 3. Idézi Cooper, 1997. 4. Világbank, 1992. 5. Az amerikai terminológiában e formákat megkülönböztetik, és alapvet√en eltér√ek. Közös jellemz√jük az, hogy a vízm∫vek nem kerülnek magánvállalkozó tulajdonába, csak kezelésébe. A magyar gyakorlatban némiképp eltér√ a koncesszió értelmezése, ugyanis hazánkban a koncesszió privatizációval keveredik, és a közm∫szolgáltatók koncessziós és egy kapcsolódó privatizációs szerz√dést kötnek – a ford. megj. 6. Dickinson, 1954. 102–103. o. 7. Árdiszkriminációnak azt nevezzük, ha egy vállalat (közel) azonos termékért a különféle jól elhatárolható fogyasztói csoportoktól eltér√ árat kér. Erre jó példa, amikor az árérzéketlen olvasók ugyanazt a könyvet el√bb vehetik kézbe kemény kötésben és drágán, amit kés√bb a kevésbé árérzékenyek papírkötésben, majd a szegényebbek még kés√bb a padlóról leértékelve vehetnek meg, vagy ha egy városon belül a különböz√ kerületek lakói nem ugyanannyit fizetnek a víz köbméteréért – a ford. megj. 8. Lásd Zajc, 1996. Cikkét ezen problémákról az átalakuló gazdaságok esetében, és a problémák hatásáról a vízprivatizációval kapcsolatban. 9. Brook Cowen, 1996. 10. Guislain és Kerf, 1996. 11. Klein, 1996. 12. Breyer, 1982. 17. o. 13. Loeb és Magat, 1979. 14. A fogyasztói többlet az az összeg, amelyet a fogyasztók egy csoportja még kifizetne a vízért, ha az drágább volna, de az alacsonyabb ár miatt ez mégis a zsebükben marad – a ford. megj. 15. Armstrong, Cowan és Vickers, 1994. 16. Klein, 1996. 17. Bittlingmayer, 1982. 18. Bizonyos problémákat is látunk a klubjavaslattal kapcsolatban. Még akkor is, ha több szolgáltató verseng a fogyasztókért egy közös cs√hálózaton keresztül, akkor is meg kell térülnie valahogy a közös hálózat fix költségének. A verseng√ árazás nem jelent megoldást a cs√hálózat finanszírozására, és nem teszi lehet√vé, hogy minden vállalat fedezze minden költségét. Feltételezhet√en

valamifajta Ramsay-árazás válhat szükségessé, ahol a rugalmatlan fogyasztókra hárul a legmagasabb mark-up, de ez jóléti veszteségekhez vezethet a piaci er√fölény kapcsán. Más témákkal együtt Demsetz (1968) elemezte a „piacért folyó” ex ante versengést. Ebben a javaslatban a közszolgáltatók kompetitív árajánlatokat tesznek a helyhatóságoknak a vízkínálatért; lásd kés√bb a franchise rendszer tárgyalását. 19. Zajc, 1996 széleskör∫en áttekinti a koncessziókkal és lízingekkel kapcsolatos hatékonysági problémákat. 20. Világbank, 1994. 21. Rivera, 1996. 22. A vertikális integráció azt jelenti, hogy az el√bb említett három fázis közül legalább kett√ egy vállalat kezében van, a hiánya értelemszer∫en azt, hogy a különböz√ szinteken különböz√ független vállalatok tevékenykednek – a ford. megj. 23. Oi, 1971. 24. A szállítási és tranzakciós költségek miatt, amelyek minimum hatvan dollárra rúgnak példánkban – a ford. megj. 25. Mivel az amerikai közm∫szolgáltatók már most is rendszeresen ellen√rzik a háztartások hitelképességét, ez nem jelent újabb beavatkozást a magánszférába. 26. Mann, 1996. 27. Klein és Leffler, 1981. 28. Természetesen a fogyasztó és a szolgáltató között információs aszimmetria áll fenn, ami nem feloldható – vagyis a szolgáltató nem kérdezheti meg a fogyasztót közvetlenül arról, hogy az mennyire értékeli a víz egységét, hiszen a fogyasztó érdeke minél kevesebbet vallani. (A ford. megj.) 29. Ekkor ugyanis már nemcsak a szolgáltatónak van piaci hatalma, hanem a vev√nek is – a ford. megj. 30. A vállalat eltérhet a nyereségmaximalizálástól, ha a részvényeseinek elég nagy hányada maga is vízfogyasztó. A fogyasztóknak ha elég szavazatuk van, elkerülhetik a közvetlen nyereségmaximalizálást és a tökéletesen verseng√ modell szerinti ár- és kínálati magatartásra kényszeríthetik a vállalatot. Azonban még ebben a (valószín∫tlen) esetben is els√ legjobb megoldásra fog vezetni a vízmonopolista viselkedése. 31. Tullock, 1967. 32. Philbrook, 1953.

Irodalom

Armstrong, M.; Cowan, S.; Vickers, J.: Regulatory Reform: Economic Analysis and British Experience. MIT Press, Cambridge, 1994. Ázsiai Fejlesztési Bank: Water Utilities Data Book. Asian Development Bank, Manila, 1993. Bittlingmayer, G.: Decreasing Average Cost and Competition: A New Look at the Addyston Pipe Case. Journal of Law and Economics 25 (October), 201–229. o.

Breyer, S.: Regulation and Reform. Harvard University Press, Cambridge, Mass., 1982. Brook Cowen, P.: The Guinea Water Lease – Five Years on: Lessons in Private Sector Participation. World Bank Viewpoint Note No. 78 (May), 1996. Cooper, K. J.: Battling Waterborne Ills in a Sea of 950 Million. Washington Post, 17 February A27, A30, 1997.

68

A privatizációs alternatíva Demsetz, H.: Why Regulate Utilities? Journal of Law and Economics 11 (April) 55–66. o., 1968. Dickinson, H. W.: Water Supply in Greater London. Newcomen Society, London, 1954. Guislan, P.–Kerf, M.: Concessions: The Way to Privatize Infrastructure Sector Monopolies. Public Policy for the Private Sector: Infrastructure (Special ed.) (June), 21–24. o., 1996. Klein, B.–Leffler, K.: The Role of Market Forces in Assuring Contractual Performance. Journal of Political Economy 89 (August), 615–641 o., 1981. Loeb, M.–Magat, W. A.: A Decentralized Method for Utility Regulation. The Journal of Law and Economics 22 (October) 399–407. o., 1979. Mann, P.: World Bank Seminar. 17 December, 1996. Oi, W. Y.: A Disneyland Dilemma: Two-Part Tariffs for a Mickey Mouse Monopoly. Quarterly Journal of Economics 85 (February), 77–90. o., 1971. Philbrook, C.: Realism in Policy Espousal. American Economic Review 43 (December), 846–859. o., 1953.

Philips, L.: The Economics of Price Discrimination. Cambridge University Press, Cambridge. Rivera, D.: Private Sector Participation in the Water Supply and Wastewater Sector. World Bank, Washington D.C. Tullock, G.: The Welfare Costs of Tariffs, Monopoly and Theft. Western Economic Journal 5 (June), 224–232. o., 1967. Világbank: World Development Report 1992: Development and the Environment. Oxford University Press, New York, 1992. Világbank: World Development Report 1994: Infrastructure for Development. Oxford University Press, New York, 1994 Világbank: Toolkits for Private Participation in Water and Sanitation. Világbank, Washington D.C., 1997. Zajc, K.: Private Sector Participation Options in the Water Sector in Transition Economies. Ph.D. disszertáció, George Mason University, 1996.

Tukánó indián kisfiúk, Brazília 1992

69

A privatizációs alternatíva

Recommend Documents