A pleisztocén - holocén hordalékkúpok fejlődés-típusai Magyarországon LOVÁSZ GYÖRGY1
A korábbi geomorfológiai kutatások már minden jelentősebb vízfolyásunk - és az általuk épített hordalékkúp - fejlődéstörténetét főbb vonásaiban feltárták. Ezek ismeretében lehetőség van a különböző fejlődésmenetek összehasonlítására, így típusok elkülönítésére. A Kárpát-medence a pannon vége óta a hegységkeretének általános kiemelkedése következtében egyre sűrűbb, és hosszabb vízhálózat erózióbázisa volt. A sekélyesedő, és kiédesedő pannon tengerben kezdetben a nagyobb vízfolyások deltákat építettek, amelyek a szárazföldi időszak beköszöntésével hordalékkúp fejlesztéssel folytatódtak a medence peremén. Jelenlegi ismereteink szerint ebben a periódusban egymástól jelentősen eltérő fejlődés-típusok még nem állapíthatók meg. Ezeket a formákat egyrészt a folyóvízi eredetű kavicsos-homokos képződmények jelzik, másrészt - legfőképpen az újpleisztocén-holocén fejlődésük - a jelenkori völgyhálózat jellegzetes futásának tükrében is tanulmányozható. A Kis- és Nagy-Alföld változó mértékű pleisztocén-holocén süllyedése, illetve a „Magyar középhegység" emelkedése következtében a hordalékkúpok felszíne egyrészt hordalékkúp dombsággá, másrészt hordalékkúp síksággá alakult. Ez a két nagy fejlődés-típus elsősorban a tektonikai folyamatok térbeli különbözőségének következtében további változatokra tagolódik. 1./ A változatos felszínfejlődés során hordalékkúp-dombsággá alakult térségeknek az alábbi változatai állapíthatók meg. l.a. Az ország Ny-i peremén, a Rába a legidősebb hordalékkúpját valószínűleg az ópleisztocén végéig fejlesztette a Zalai-dombság területén. Legidősebb hordalékkúp-részletét DK-felé rakta le. A mai Dráva-völgy tágabb térségében helyezkedett el ui. a Kárpát-medence egyik legnagyobb beltava, az ún. Szlavóniai-tó, amely az Ős-Rába erózióbázisát jelentette. Hordalékkúpjának gyengén görgetett kavicsfoszlányai a Zalai-dombság legmagasabb pontjain jelzik a fluviatilis akkumulációt (STRAUSZ L. 1949). Az ópleisztocén hordalékkúp síkság azonban szakaszosan emelkedni kezdett, miközben kisebb szerkezeti egységekre bomlott. Erre a folyamatra enged következtetni a Zalai-dombságon ismeretes négytagú, egymás alatt elhelyezkedő terasz-szerű felszínlépcső-rendszer, amely a hajdani völgytalpak maradványa (LOVÁSZ GY. 1970). A pleisztocénban tehát fokozatos emelkedés következtében alakult ki a ma, magasra emelt hordalékkúp-dombságként is értelmezhető Zalai-dombság. l.b. Az Ős-Rába hordalékkúpjához igen hasonló az Ős-Bódva, és az Ős-Hernád közös hordalékkúpjának pleisztocén-holocén fejlődése. A két vízfolyás a pleisztocén elején a Gömör-Szepesi-érchegység D-i előterében elterülő hegylábfelszínen síkságot akkumulált a Cserehát É-i részén (SZABÓ J. 1978). A felszín azonban a pleisztocénban megemelkedett, feldarabolódott és a terület a holocénra szintén magasra emelt hordalékkúp dombsággá alakult. 1
egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajz Tanszék
117
I.e. A középső pleisztocénban a Rába már ÉK-felé akkumulált. Az irányváltásra a Kisalföld jelentős süllyedése kényszerítette (PÉCSI M. 1959). A Kemeneshát fejlődésének kezdeti állapotában hordalékkúp-síkság volt. A pleisztocén második felének gyenge emelkedése következtében azonban a holocénra mérsékelten kiemelt hordalékkúp dombsággá alakult. Felszínét ennek következtében a ritka völgyhálózat közötti széles völgyközi hátak, illetve platók jellemzik. l.d. A Vértes Ny-i előterében, szintén gyengén kiemelt hordalékkúp dombság fejlődött, eredetileg síkságból, de a pleisztocén emerzió során a tektonika jelentősen módosította a hordalékkúp síkság domborzatát. A geológiai térképezések eredményei a hegység előterében még a pleisztocén elején ÉNy-i irányultságú akkumulációra utalnak, amit a Vértesből érkező kicsiny vízfolyások végeztek (SZENTES F. et al. 1964). Az Altal-ér kialakulása azonban az újpleisztocén akkumulációt már csak a Vértes közvetlen Ny-i hegylábi felszínére korlátozta. Az Altal-ér Ny-i, baloldali vízgyűjtője szárazon maradt. Az elhagyott medrekből ÉNy-i lefolyású hosszú önálló völgyek fejlődtek, miközben völgyi obszekvenciák és nyergek valamint rövid deráziós völgyek alakultak ki DK-felé (1. ábra).
1. ábra Hordalékkúp képződésre utaló lefolyási irányváltozások a Vértesalján (szerk: Lovász Gy.) 1: általános lefolyás az ópleisztocénig (?); 2: általános lefolyás a középső pleisztocéntől; 3: vízválasztó I.e. A Dunántúli-középhegység ÉNy-i lejtővidékét hozzávetőlegesen 200 m. tszf magasságig pleisztocén kavicsos homokos képződmények fedik, tanúsítva, hogy a mai hegylábi dombvidék a pleisztocén korábbi szakaszaiban fluviatilis akkumuláció színtere
118
volt. A geológiai térképezések tanúsága szerint gyakran a mezozóos kőzetek szomszédságában közép- és ópleisztocénnak minősülő kavicsos homokos rétegek jelzik, hogy a fluviatilis felhalmozódás már a pleisztocén első felében megkezdődött (FRANYÓ F. 1966.). A két legnagyobb vízfolyás, a Gerence-, és Torna patak a pleisztocén elején már kilépett a Bakony mai Ny-i előterébe, és ott akkumulációs tevékenységet végzett. Erre egyrészt a már említett idős pleisztocén kavicsos-homokos rétegek, másrészt a hordalékkúpra jellemző völgyhálózat utal (2. ábra). A Hajagos-patak völgye pl. minden bizonnyal a legidősebb hordalékkúp egyik szárazon maradt ágának önállóan továbbfejlődött változata. Erre utal az Ajka Ny-i szomszédságában kialakult völgyi obszekvencia, és a nyereg. Az emelkedő Bakony Ny-i lejtőjén a vízfolyásoknak ún. lecsúszó hordalékkúpjai fejlődtek a mindenkori hegylábfelszínen. Ez a térség a holocénra hordalékkúp dombsággá alakult. A Gerence és a Torna patak közötti területen a völgyhálózat három különböző tszf-i magasságban kirajzolódó hordalékkúp-csúcsot látszik igazolni. A csúcsok térségében ezenkívül szinte minden esetben völgyi obszekvenciák, és az ezekhez kifejlődött nyergek csatlakoznak. Az idősebb, pleisztocén hordalékkúpok területe mára dombsággá alakult, a fiatal holocén felszín síkság maradt.
2. ábra Lefolyási irányváltozások (lecsúszó hordalékkúpok) az ópleisztocén óta a D-i Bakony Ny-i lejtővidékén (szerk: Lovász Gy.) l:mai völgyek 2: korábbi (pleisztocén) medrekből fejlődött ma már önálló völgyek 2. A folyóvízi akkumulációs felszínek másik típusa megőrizte ugyan eredeti síksági jellegét, de a felhalmozódás horizontális folyamatában jelentős különbségek mutathatók ki. Ennek következtében némi idő-különbség van a felszín akkumulálódásában. 119
2.a. Az egyik változat a fluviatilis akkumulációval azonos időben a holocénig süllyedő térségben keletkezett „ egykorú " hordalékkúp-síkság. A Duna kisalföldi hordalékkúpjának képződése minden bizonnyal a pannon tenger regressziójával párhuzamosan kezdődött (PÉCSI M. 1975). A legidősebb felszín maradványai egyrészt a Fertőtől É-ra plató, (Parndorf), illetve a Gerecse Ny-i szomszédságában terasz-sziget (Bana-Bábolnai-hát) formájában ma is megtalálhatók. A pleisztocén közepén azonban a szerkezeti mozgások kisebb térre korlátozódtak. Ennek következtében a hordalékkúpnak csak az említett Ny-i és K-i része maradt a felszínen. A holocénban is folyamatos akkumuláció Győr tágabb térsége. A gyenge holocén mozgásokra utal a hordalékkúp felszínének két szintje. A magasabb ui. Pozsonytól DK-re kb. 1-2 m-el emelkedik az alacsonyabb fölé. Az elhagyott, pusztuló morotvák is jelzik a magasabb, idősebb jellegét. Ott ui. az elhagyott morotvák gyengébb kifejlődésűek, mint a holocén végi alacsonyabb felszínen. A középső pleisztocén óta süllyedő Győri-medencében olyan hordalékkúp-síkság képződött, amelyet a feltöltő folyó soha nem hagyott el, a feltöltődés tehát folyamatos volt. A Rába Rába-közi hordalékkúpjának fejlődése főbb vonásaiban a Dunáéval azonosnak minősíthető. Az akkumuláció az újpleisztocén óta legfőképpen a Győri-medence felé irányult (3. ábra). Az egyre kisebb térségre jellemző süllyedés azonban a holocénban már csak a Hanság területén igazolható. Ennek következtében, miközben szerkezeti hatásra a Rába nagyterületű hordalékkúpjának K-i peremére kényszerült, rövid ideig azonban továbbra is a Hanság felé akkumulált.
3. ábra A Rába folyásirány változásai a Rába-közi hordalékkúpján, (szerk: Lovász Gy.). 1: legidősebb (újpleisztocén vége Ili); 2: holocén eleji; 3: holocén végi szakasz 2.b. Néhány hordalékkúp fejlődését az akkumuláció alatt bekövetkező változó intenzitású süllyedő mozgások jelentősen befolyásolták. Ennek következtében különböző korú síkságok keletkeztek.
120
A Körösök nagykiterjedésű hordalékkúpja a pannon óta süllyedő térségben képződött a Bihar hegység Ny-i előterében. A medence aljzat egyenlőtlen mélyülése következtében a holocénban az akkumuláció irányultsága két szakaszra tagolódik. A holocén elején az elhagyott medrek tanúsága szerint a hordalékkúp legfőképpen ÉNy-i irányba terjeszkedett (PAPP A. 1960). A középső miocén (kárpáti-kora-bádien) óta fejlődő Körösök menti un. Békési-medence (HÁMOR G. 1998, JUHÁSZ GY. 1998). újabb, valószínűleg a holocén második felében bekövetkezett mozgása változtatta Ny-i irányúvá az akkumulációt. A medence aljzat eltérő pleisztocén süllyedése a Marost a ma ismertnél lényegesen nagyobb hordalékkúp fejlesztésére kényszerítette. Az akkumuláció tér- és időbelisége három szakaszra tagolódik. A román teraszkutatások a Maros által akkumulált ópleisztocén teraszt mutattak ki Déva Ny-i szomszédságában, a Béga egyik DNy-i lefolyású mellékvízének völgyében (MIHAILESCU V. 1966, TUFESCU V. 1974). Az akkumuláció és a hordalékkúp csúcsa a pleisztocén első felében fokozatosan Ny-felé terelődött. Ezt a folyamatot a Béga vízgyűjtő jobboldali völgyhálózatának irányultsága egyértelműen igazolja (4. ábra).^4 Maros tehát valószínűleg a pleisztocén közepéig DNy-felé építette hordalékkúp-síkságát, amelynek K-i pereme azóta gyengén kiemelt dombsággá alakult.
4. ábra A Maros lefolyási irányváltozásai a pleisztocénban (szerk: Lovász Gy.) 1: ópleisztocén (Mihailescu V. 1996); 2: középsőpleisztocén/?/; 3: újpleisztocén; 4: holocén A pleisztocén második felében a Körösök vidékének (Békési-medence) süllyedése a Maros lefolyását DNy-i irányból ÉNy-ra kényszerítette. A hordalékkúp csúcsa ekkor Máriaradna-Lippa térségében volt.
121
A harmadik, legfiatalabb fejlődési szakasz a holocén második feléhez köthető, amikor az ismételt szerkezeti mozgások következtében a folyó a mai helyét foglalta el. Az ekkor keletkezett hordalékkúp csúcsa Arad szomszédságában helyezkedik el. Északi szárnyán a Száraz-ér, a D-i peremén pedig az Aranka folyik. Az újpleisztocén akkumulációs térség ma már kissé kiemelt helyzetben van, felszínét számos helyen víz által áttelepített infúziós lösz fedi, amely alól ritkán futóhomok is előbukkan. Az Északmagyarországi-középhegység D-i előterében képződött és a Zagyva, Tárna, Eger-Laskó által épített kicsiny hordalékkúpok fejlődését a Jászsági-medence mozgásai befolyásolták. Az újpleisztocén-holocén különböző mértékű és helyű mozgásai következtében ezek a vízfolyások egyszer DDK-, másszor DDNy- felé akkumuláltak (SZÉKELY A. 1969) a Jászsági-medence É-i peremén (5. ábra). A Zagyvának a valószínűleg posztpliocénban fejlődött lefolyási irányai azonban már a Jászsági-medence süllyedésének a posztpannon óta kimutatható hatását jelzik. Erre a hordalékkúp fejlesztésre az Ős-Zagyva idős, és DDK-i irányú lefolyási irányai egyértelműen utalnak.
5. ábra
Lefolyási irányváltozások az Észak-alföldi hordalékkúp-síkságon az újpleisztocén végétől (SZÉKELY A. - GÁBRIS GY. - HERTELENDI E. et. al. adatainak felhasználásával szerk: Lovász Gy.) 2.C. Két folyónk eredetileg nagy térségre terjedő hordalékkúp-fejlődését a fiatal újpleisztocén-holocén medenceképződések jelentősen kicsiny térségre kényszerítették.
122
A Sajó-Hernád még az újpleisztocén végén is építette közös hordalékkúpját D-felé, a Hajdúság Ny-i szomszédságában (FRANYÓ F. 1966). Erre a ma már eltemetett kavicsos homokos rétegek egyértelműen utalnak. A Nyírség É-i szomszédságában a pleisztocén végén, illetve holocénban kialakult a Bodrog medencéje, amelyben 20 000 BP-kor megjelent a Tisza (BORSY Z. 1989, 1994). A folyó kezdetben D-felé haladt. A pannon óta intenzíven fejlődő Jászsági-medence - valószínűleg újpleisztocén végi újabb bezökkenése DK-i irányba kényszerítette (JUHÁSZ GY. 1998). Ez utóbbi mozgásra utal a 300 m-t is meghaladó pleisztocén rétegvastagság. A süllyedés azonban magához vonzotta a SajóHernád akkumulációját is. A két folyó ennek következtében a holocénban mai fiatalabb hordalékkúpját építette a Tisza E-i szomszédságában (GÁBRIS GY. 1970). Sok tekintetben hasonlóan alakult a Sárvíz által épített hordalékkúp is. Az akkumuláció a pleisztocén elején és közepén még a mai Duna-Tisza-közben is aktív volt. (BORSY Z. 1989). Amint azonban a Paks- és országhatár közötti un. Paksi-süllyedék aktivizálódni kezdett (TÓTH T. - HORVÁTH F. 1998). A Duna Ny-felé terelődött, az ŐsSárvíz akkumulációja pedig Paks-tól DK-re megszűnt. A Duna Duna-Tisza-közi hordalékkúpjának, a többi hazai képződménytől alapvetően megkülönböztető fejlődési sajátossága az, hogy az ópleisztocén óta folyamatosan képződött, miközben a fent említett süllyedés hatására fokozatosan Ny-felé terelődött (BULLA B. 1935,1953,PÉcsiM. 1959). 2.d. A Nyírség tágabb térsége újabb változatot képvisel, amelynek pleisztocénholocén fejlődése a korábban vázoltakétól alapvetően különbözik. A Tapoly, a Labore, az Ung és a Talabor, valamint legfőképpen a Tisza és a Szamos a mai Nyírség területén hatalmas, közös hordalékkúpot fejlesztett már a poszt-pannon kezdetén, közös delta rendszerben. A folyamat térbeliségét a pleisztocén végi-holocén eleji tektonikus süllyedés alapvetően megváltoztatta. A Nyírség É-i szomszédságában lejátszódó medence-képződés során a Tisza 20 000 BP. táján a Nyírség peremére, illetve a Tokaji-kapuba helyeződött, és az Ondova, Tapoly, Ung akkumulációs tevékenysége a Bodrogközben folytatódott (BORSY Z. 1989). A Nyírség kiemelkedett, és futóhomok felszínné formálódott.
Irodalom BORSY Z. 1989: Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete - Földr. Ért. 211-224.0. BORSY Z. 1994: A Bodrog-köz kialakulása és felszíne - In: Észak- és Kelet-magyarországi Földrajzi Évk. 177-186. o. BULLA B. 1936: A Solti halom—Földr. Közi. 116-120. o. BULLA B. 1953: Az Alföld felszínének kialakulása - Alföldi Kongresszus Budapest FRANYÓ F. 1966.a.: Magyarországföldtanitérképe 200 000-es sorozat L-33-VI-Győr FRANYÓ F. 1966.b.: A Sajó-Hernád hordalékkúpja a negyedkoriföldtaniesemények tükrében - Földr. Ért. 153-178. o. GÁBRIS Gy. 1970: Fiatal mederváltozások kutatásának módszerei a Sajó hordalékkúpjának példáján Földr. Közi. 294-303. o. FLÁMOR G. 1998: A magyarországi miocén rétegtana - In: Bérci I. - Jámbor A. (szerk.): Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana, MOL Rt. és MÁFI K., Budapest, 437452. o.
123
HERTELENDI E. - LÓKI J. -
SÜMEGÍ P. 1993: A Háy-tanya melletti feltárás
rétegsorának
szedimentológiai és szedimentológiai elemzése - Acta Geogr. Debrecina, 65-75. o. JUHÁSZ GY. 1998: A magyarországi neogén mélymedencék pannóniai képződményeinek litosztatigráfiája - In: Bérezi I. - Jámbor Á. (szerk): Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. MOL Rt. és MÁFI K., 469-484. o. LOVÁSZ Gy. 1970: A Zalai-dombság főbb morfológiai problémái. - In: Földrajzi tanulmányok a DélDunántúl területéről. Akad.K. Bp., 11-85. o. MIHAILESCU V. 1966: Dealurile §i cámpiile Románéi. Ed. $tiin. Bucuresti PAPP A. 1960: Fiatalkori vízrajzi változások a Tiszántúl középső részében történelmi adatok alapján. -Földr. Közi. 77-58. o. PÉCSI M. 1959: A Magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana - In: Bulla B. (szerk.): Földrajzi monográfiák III. Akad. K. Budapest PÉCSI M. 1975: A Kisalföld természetföldrajzi jellemzése. A felszín kialakulása - In: Ádám L. Marosi S. (szerk.): A Kisalföld és a Nyugatmagyarországi peremvidék, Magyarország tájföldrajza 3., 46-60. o. STRAUSZ L. 1949: A Dunántúl DNy-i részének kavicsképződményei - Földt. Közi. 1-63. o. SZABÓ J. 1987: A Cserehát felszínfejlődésének fő vonásai - Földr. Közi. 246-267 o. SZÉKELY A. 1958: A Tarna-völgy geomorfológiája - Földr. Ért. 289-415. o. SZÉKELY A. 1954: A Zagyva-völgy geomorfológiája - Földr. Ért. 3-25. o. SZÉKELY A. 1969: Észak-alföldi hordalékkúp-síkság. A domborzat kialakulása és mai képe - In: Marosi S. - Szilárd J. (szerk.): A Tiszai-alföld, Magyarország tájföldrajza 2. Akad. K. Bp., 166182.0. SZENTES F. - BÖJTÖSNÉ VARRÓK K. 1964: Magyarország földtani térképe 200 000-es sorozat L-34-I, Tatabánya TÓTH T. HORVÁTH F. 1998: Van bizonyíték a negyedidőszaki tektonizmusra Paks környékén Földt. Közi. 109-124.0. TUFESCU V. 1974: Románia. Natura om economic Ed. Stiintificá Bukarest.
124
