A PÉNZÜGYI KULTÚRA MÉRHETŐSÉGE Süge Csongor főiskolai adjunktus Tomori Pál Főiskola A pénzügyi kultúra kérdéskörébe sorolhatjuk mindazokat a tényezőket, amelyek segítik az emberek pénzügyi kérdésekben való eligazodását és anyagi jólétük megteremtését. Rövid eszmefuttatásom során bemutatom, hogy egy piackutatás során milyen szempontokat soroltak a pénzügyi kultúra kérdéskörébe, valamint, hogy mi jellemezte a kutatás során vizsgált 14-30 éves korosztály pénzügyi tájékozottságát. Kutatásom során a nemzetgazdaság integrált számláinak adatai segítségével megmutatom, hogy a pénzügyi kultúra javulásának országosan is mérhető jelei vannak, s az adatok értékelését összevetésre javasoltam további, országos mintán felvett pénzügyi kultúrára vonatkozó adatfelvételekkel. A tanulmányban igyekszem bemutatni, hogy a pénzügyi kultúra vizsgálata nem csak a megkérdezésen alapulhat, de fontos következtetéseket vonhatunk le a lakosságra vonatkozó országos statisztikák alapján is, amelyeket érdemes a kérdőíves felmérésekkel egybevetni, azokat párhuzamosan vizsgálni. Bevezetés „Takarékoskodjon – tovább élhet!” „Feléljük a jövőt”[1] Ilyen, és hasonló kérdésekkel, szlogenekkel találkozhatunk az újságok hasábjain, amikor a pénzügyi kultúrával kapcsolatos cikkeket olvasunk. Az MNB és a PSZÁF már 2006ban, a deviza-alapú hitelek tömeges felvétele során felemelte a szavát, felhívandó a figyelmet arra, hogy ez milyen komoly kockázatokkal jár egyéni és össztársadalmi szinten egyaránt. Hangjuk persze pusztába kiáltó szó volt és maradt is, hiszen kinek jutott volna eszébe kétszer akkora kamatteher mellett forint alapon finanszírozni egy építkezést, vagy egy ingatlanvásárlást? Ez akkortájt egyáltalán nem tűnt ésszerű megoldásnak, még a pénzügyi tanácsadók sem ajánlották volna senkinek, a banki alkalmazottakról nem is beszélve. Az EUR/HUF és a CHF/HUF árfolyam alakulása 2001 jaunártól 2010 augusztusig 300,00 280,00 260,00 240,00
EUR/HUF CHF/HUF
220,00 200,00 180,00 160,00 jan.10
jan.09
jan.08
jan.07
jan.06
jan.05
jan.04
jan.03
jan.02
jan.01
jan.00
140,00
forrás: mnb.hu
-1-
1. számú ábra
Persze, itt kell kijelentenünk, hogy 2006-ban még arra sem számított senki, hogy a forint valamilyen csoda jelentősebb gyengülésbe kezdene. Hiszen a nem túl távoli múltban, alig pár évvel korábban még a gazdaság újra és újra a magyar fizetőeszköz a túlzott mértékű erősödéssel küzdött, és a jegybank többször is forintot gyengítő lépéseket volt kénytelen tenni. 2006-ban még éppen csak stabilizálódni látszott a 260-270 forintos euró-árfolyam, amelyet az akkor regnáló kormányzat egészséges célárfolyamként már évekkel korábban megjelölt. A laikusokat méltán érhette váratlanul a feltételezés, hogy az év eleji árfolyamokhoz képest a forint esetenként akár 20%-ot is gyengülhet az euróval, s közel 40%ot a svájci frankkal szemben. Az 1. számú ábrán is jól követhető, hogy a forint árfolyama 2009-2010 évekre jelentősen gyengült, aminek egyik legsúlyosabb össztársadalmi hatása a devizahitelesek sorozatos fizetésképtelensége lett. Ennek hatására került ismét a kormányzati kommunikáció és a társadalmi érdeklődés középpontjába a téma, amelyben a jelenlegi nehéz helyzet egyik legnagyobb okozójaként a pénzügyi kultúra alacsony hazai szintje került megjelölésre. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a fenti okfejtés alapján már kimutatható, hogy a pénzügyi tájékozottság hiánya lényegesen kisebb mértékben okolható a probléma kialakulásáért, mint az ország külföldi megítélésének jelentős romlása, és azok a folyamatok, amelyeknek következtében a forint értékének csökkenéséhez vezettek. Úgy gondolom, hogy a fentiekben vázolt folyamatok évekkel történő előrejelzése még a pénzügyi szakemberek számára is lehetetlen feladat lett volna, s azzal, ha a magyar lakosság fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezne, még messze nem lett volna elkerülhető a baj, legfeljebb csak mértékében lett volna valamelyest csökkenthető. Érvelésem során a KSH a nemzetgazdaság integrált számláira vonatkozó adatai alapján próbálok következtetéseket levonni arra, hogy a magyar lakosság pénzügyi kultúrája érzékelhetően javult az 1999 és 2007 közötti időszakban. Ezek az adatsorok később kibővíthetőek lesznek az időszak utáni adatokkal, és egy másik tanulmány során a pénzügyi kultúráról szóló felmérések eredményeivel egybevetve megállapíthatóvá válik, hogy alkalmazzuk-e a mindennapokban azokat a pénzügyi ismereteket, amelyeknek birtokába kerülünk. Kimutatható-e a pénzügyi kultúra jelen tanulmányban levezetett javulása a lakosság körében felvett adatok segítségével is, vagy máshol kell keresnünk a makrogazdasági viselkedés indító-okait. 1. Mi a pénzügyi kultúra? Pénzügyi kultúra alatt általánosságban a pénzügyi fogalmak körében megnyilvánuló jártasságot értünk. A téma Magyarországon csak az elmúlt évek során került a figyelem középpontjába, amikor a 2006-2008 évek során korábban nem látott szintre emelkedett a devizaalapú hitelek állománya a magyar lakosság körében. A pénzügyi kultúra fogalmát az alábbiak szerint definiálhatjuk: „A pénzügyi ismeretek és képességek olyan szintje, amelynek segítségével az egyének képesek az alapvető pénzügyi információkat értelmezni, tudatos döntéseket hozni, felmérve döntésük lehetséges jövőbeni pénzügyi következményeit.„ A Magyar Nemzeti Bank 2008. évi célkitűzései szerint a pénzügyi kultúra fejlesztésére fordított munka és erőfeszítések következményeként az alábbi jövőképet festi: [Az emberek…]: •
„egyre inkább képesek lesznek megérteni a pénzügyi fogalmakat és termékeket;
-2-
•
pénzügyi jártasságuk növekedésével egyre tudatosabban kezelik a pénzügyi kockázatokat, és képesek megfelelően hasznosítani a rendelkezésükre álló információkat;
•
a döntéshozatalt megelőzően kellőképpen tájékozódnak, és tudják, hogy milyen lépéseket kell tenni pénzügyi helyzetük javítása érdekében.”[5]
Kimondható ugyanakkor, hogy minden társadalom számára kívánatos, hogy polgárai tájékozottak legyenek a pénzügyeiket érintő kérdések területén, hiszen annál könnyebben tudnak boldogulni a mindennapi életük során, annál inkább eligazodnak a pénzügyi szolgáltatók kínálatában, és annál nagyobb az esélye annak, hogy javaikkal úgy fognak gazdálkodni, hogy anyagilag is gyarapodni tudjanak. Természetesen vitatható, hogy hol van a határa azoknak a pénzügyi alapismereteknek, készségeknek és cselekvés-mintáknak, amelyeket a pénzügyi kultúra köreibe sorolunk. Ezt a határt a különböző kutatások máshol húzzák meg, és esetenként egymástól lényegesen eltérő kérdéseket, lényegesen eltérő módszerrel vizsgálnak. A pénzügyi kultúra fogalomköre tehát képlékenynek tekinthető. A pénzügyi kultúra kutatása, feltérképezése és fejlesztésének igénye Magyarországon gyerekcipőben jár. Az első híresebb és nagyobb szabású kutatás a területen a Magyar Nemzeti Bank megbízásából, 2006 novemberében zárult le, amelynek értékelése során kiderült, hogy a 2000 főt kismértékben meghaladó országos reprezentatív minta alapján a magyar lakosság számos területen lépéshátrányban van, és nagyon sok hiányossággal küszködik. Ez a felmérés alábbi tényezőket különbözteti meg, amely során a 14-30 éves korosztálynak az alábbi témakörökben tettek fel kérdéseket: Általános pénzügyi ismeretek A kutatás során megállapították, hogy a célcsoport, bár fontosnak tartja a pénzügyi ismereteket, azonban nem igazán érdeklődik a téma iránt. A pénzügyi nyelvezet és az alapvető pénzügyi fogalmak hiányos ismerete már önmagában is egyenes úton vonja maga után az érdeklődés alacsony fokát, azonban a tájékozatlanság okaként a bizalmatlanságot, és az információforrások megbízhatatlanságát is felvonultatja. Hiányzik továbbá az a családi minta is, amely generálná a pénzügyi fogalmak iránti érdeklődést, és a lehetőségek felmérésének igényét. A megkérdezettek által felhasznált információ-források is nagyon alacsony szintűnek minősülnek, hiszen az ismeretek jellemzően a szolgáltatók reklámjaiból és magazinokból származnak, ám a PSZÁF, az MNB, az OBA fogalma, szerepe és tájékoztatói anyagai szinte teljesen ismeretlenek a célcsoport számára. Pénzforgalmi szolgáltatások A korcsoport közel 40%-a rendelkezik bankszámlával, amelynek legfőbb fontosságát a bankkártyával való rendelkezés adja. Mivel a hatályos jogszabályok alapján a havi munkabér kifizetése átutalással történik, az adatokból az is látható, hogy a csoport milyen arányban rendelkezik munkahellyel. Az általánosan passzív attitűd következményeként a fiatalok elfogadják, amit szüleik, ismerőseik, vagy munkahelyük ajánl nekik, nem hasonlítják össze, és nem versenyeztetik a bankok által felkínált szolgáltatás-csomagokat, bár igaz, hogy többségükben csak a bankkártyát használják fel a hitelintézetek kínálatából. A pénzforgalmi szolgáltatások körében a készpénz-átutalási megbízást használják a leggyakrabban, míg az állandó átutalás és a csoportos beszedési megbízás alkalmazása sokkal kevésbé jellemző. A legtöbben a papír alapú fizetést részesítik előnyben, s nem túl magas a telefonon és az interneten adott megbízások átlagos aránya. Értékelhető (25%) ugyanakkor
-3-
azoknak az ügyleteknek az aránya, amelyek a bankok által felajánlott szoftver segítségével kerülnek megadásra. Bankkártya A bankkártya a legelterjedtebb termék a korcsoportban. Míg a fiatalabbak jellemzően azért alkalmazzák ezt szívesen, mert készpénz nélkül is tudnak vele fizetni, az idősebbekre igaz, hogy fizetésüket bankszámlára kapják. A felmérés azt is kimutatta, hogy a bankkártyakonstrukciók tekintetében a megkérdezettek nem tájékozottak, könnyen elfogadják a számukra ajánlott vagy felajánlott csomagot. Nagy ugyanakkor a bankkártyával szembeni bizalmatlanság is, hiszen azok, akik nem rendelkeznek ilyen eszközzel, nagy arányban ítélik meg úgy, hogy nekik arra nincs is szükségük, és a megkérdezettek többsége nem is tekinti biztonságosnak ezt a fizetési módot. A bankkártyával végezhető műveletek közül a jellemző a készpénzfelvétel, az eszközzel rendelkezők 50%-a havonta 1-3 alkalommal használja azt e célra. Sokkal kevésbé jellemző a kártyával való fizetés, hiszen a csoport 51%-a szinte sosem használja ilyen módon a bankkártyát. Hitelezés A hitelfelvétel kérdésében két teljesen eltérő, családtól örökölt mentalitás jelent meg a fiatalok körében: egyik részük teljesen elutasítja azt, míg mások el sem tudják képzelni az életüket hitelek nélkül. A személyes boldogulás szempontjából természetesen mindkettő káros, és visszatartó hatást fejt ki a pénzügyi stabilitás és jólét felé vezet úton. A területen a három legismertebb fogalom a törlesztő részlet, a jelzálog és a futamidő volt, ám a devizanem, az árfolyamkockázat, a THM, valamint a BAR rendszer fogalmát csak kevesen tudták értelmezni, ami a hitelfelvétellel járó kockázatok ismereteiben mutat komoly és veszélyes hiányosságokat. A megkérdezettek körében legalább 20% azok aránya, akik nem képesek megítélni, hogy a pénzügyi változások milyen hatást fejtenek ki a deviza alapú hitelek törlesztő-részleteinek alakulására. Nyugdíj-előtakarékosság A fiatalok a nyugdíj-előtakarékossággal kapcsolatban rendelkeznek a legkevesebb ismerettel, mert, mint mondják, a számukra időben beláthatatlanul távol van a nyugdíjba vonulás időpontja, s így kiszámíthatatlanok azok a történések, amelyek addig lezajlanak. A megkérdezetteknek alig több mint a fele volt tisztában a magánnyugdíj-pénztárak fogalmával, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak ismerete még ennél is alacsonyabb, mintegy 23%-nál volt jellemző. A magánnyugdíj-pénztárak közötti választás a megkérdezettek körében mindössze 11%-ban volt jellemző, a hozamok alakulását 46%-uk figyelemmel kísérte, ám a befektetési portfólió összetételét mindössze 17%-uk vette figyelembe. A pénzügyi kultúrára vonatkozó 2006 évi felmérés megállapította, hogy a pénzügyi kultúra szintje alacsonynak számít, az érintettek nincsenek tisztában olyan alapfogalmakkal, amelyek fontosak lennének a pénzügyekben való jártasság és boldogulás érdekében. A felmérés eredményeként elkészült egy tájékoztató anyag is, amelyet a végzős középiskolások számára adtak át, ezáltal is bővítve a korcsoport pénzügyi látókörét. [2] 2. A pénzügyi kultúra statisztikai jelei Kissé leegyszerűsítve a kérdést, a pénzügyi kultúrát két tényezővel tudjuk igazán könnyen tetten érni – össznépességi szinten. Az egyik ilyen tényező a megtakarítási
-4-
hajlandóság, amely megmutatja, hogy a háztartási szféra jövedelmének mekkora részét takarítja meg. A másik ilyen kérdés, hogy a megtakarításaikat hogyan helyezik el az emberek, és milyen hosszú időre kívánják azokat félretenni. Általában biztató jel, ha a lakosság hosszú távra takarékoskodik, az pénzügyi kultúrájának fejlettségét mutatja. Ez ugyanis magában hordozza az öngondoskodás gondolatát (nyugdíj-előtakarékosság) és a pénzbe, a pénzrendszerbe, a pénzügyi intézményekbe valamint az államba vetett bizalmat. Arról nem is beszélve, hogy a hosszú távú megtakarítások legfőbb eszközei a részvények, amelyektől minden, pénzügyi területen avatatlan és bizonytalan megtakarító idegenkedni fog, s ha a részvény-befektetések aránya érzékelhetően növekszik, az a pénzügyi kultúra mértékének növekedését is jelzi. 2.1. A megtakarítási hajlandóság vizsgálata Jóléti társadalmakban kimondható, hogy a jövedelem 10-20%-ának megtakarítása nem igazán jelent lényeges, az életszínvonalon is érezhető lemondást. Ahogyan egy kissé közhelyesen fejezik ki, a nettó bér 10%-a különösebb erőfeszítés nélkül is megtakarítható, ha „nem kenyérre kell.” Erről a pontról kiindulva, és feltételezve, hogy hazánk a jóléti államok közé sorolható, kimondhatjuk, hogy ekkora hányad megtakarítása csak szándék kérdése. Így a pénzügyileg is tudatosabb csoportok, amennyiben nem a létminimumon tengődnek, a rendelkezésükre álló jövedelmük bizonyos hányadát évről évre félreteszik, s ezzel megállapítható, hogy mennyire tartják fontosnak az anyagi biztonságot. A jövedelem fogyasztásra és megtakarításra elköltött része a magyar háztartási szektorban 90%
megtakarítás
88% 86% fogyasztás
84% 82% 80% 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3]
A 2. számú ábrán megállapítható, hogy a megtakarított összeg nagysága 2003-ban volt a legkisebb a rendelkezésre álló jövedelemhez képest, amikor a háztartási szféra jövedelmének mindössze 11,4%-át tudta félretenni. A legnagyobb értéket 2005-nél látjuk, amikor 16,2%-ot takarítottak meg. A görbére illeszthető lineáris trendvonal képlete -0,0606x + 86,17, ami a megtakarítások alig érzékelhetően kismértékű, évi 0,06%-os növekedését jelenti. A teljesség igénye nélkül az alábbi magyarázó ismérveket fűzetjük a megtakarítási hajlandóság alakulásához: 1. Nagyobb megtakarítási hányad jelentheti a jövedelem nagyobb szintjét, így alacsonyabb lesz a mindennapi megélhetéshez szükséges jövedelem nagysága, s amennyiben a háztartás nem költi el a többlet-jövedelmét különböző, a megélhetéshez csak közvetetten kapcsolódó dolgokra, akkor a fennmaradó részből nagyobb rész takarítható meg. Leellenőrizhető, s át is fogjuk tekinteni, hogy az egyes években hogyan alakult a háztartások reáljövedelme, s így igazolhatjuk, vagy elvethetjük a jövedelem-változás hatásait. 2. Tapasztalati adatokból megállapítható, hogy optimista közhangulatban a háztartások emelik a fogyasztásaik szintjét, és kevéssé gondolnak a holnap nehézségeire. Ilyenkor -5-
mintha elfelejtenénk, hogy a bőség időszakait szűk évek követhetik, s a nagy derűlátás közepette olyan költekezésekbe is belevágunk, amelyeket esetenként csak a jövőben várható jövedelmeink terhére tudunk finanszírozni. Felmérések alapján megállapítható, hogy adott években mennyire uralkodott el az optimizmus a lakosság köreiben, s így igazolhatjuk, vagy elvethetjük ennek a kapcsolatnak is a magyarázó hatását. 3. Harmadik magyarázó tényezőként említhetjük magát a pénzügyi kultúra meglétét, amely az öngondoskodás és a megtakarítások fontosságának hangsúlyozásával arra sarkallja a háztartásokat, hogy gondoljanak a holnapra is. Mivel folyamatos adatokkal nem rendelkezünk a pénzügyi kultúra évenkénti állapotáról, az előző két magyarázó ismérv által nem igazolható, trendszerű mozgásokat ezzel az ismérvvel magyarázhatjuk. 2.1.1. A megtakarítások és a reáljövedelem kapcsolata A megtakarítás aránya és a reálkereset változása 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 -10,0
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
-20,0 megtakarítás változás
reálkereset változás
3. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3]
A fenti ábrán a reálkereset és a megtakarítási hányad évről évre mért változását tekinthetjük át. Az ábrán a két függvény egymástól teljesen elrugaszkodva, egymástól teljesen függetlenül változik. Egy-két évet találhatunk arra, amikor a két görbe valamilyen szinten követi egymást, de összességében megállapíthatjuk, hogy a reálkereset változása nem az időszak alatt nem befolyásolja a jövedelem megtakarított részének alakulását. 2.1.2. A megtakarítások és az optimizmus kapcsolata Az optimizmus kérdését a fogyasztói várakozások alakulásával, vagy más néven a fogyasztói bizalmi indexszel mérhetjük. A GKI Gazdaságkutató Zrt adatai szerint a fogyasztói bizalmi index az alábbiak szerint alakult az elmúlt időszak alatt:
-6-
A megtakarítási hajlandóság és a fogyasztói bizalmi index alakulása 22,0 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
4. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3], gki.hu [4]
A magyar fogyasztói bizalmi index gyors váltásokon megy át az időszak alatt, ám a megtakarítási hajlandósággal kevés összefüggés mutatható ki. 2002-ben, amikor a bizalmi index a legmagasabb értékeket veszi fel, a megtakarítási hajlandóság csökken az előző évekhez viszonyítva, míg 2003-ra, amikor a bizalmi index jelentős visszaesésen megy keresztül, a megtakarítási hajlandóság tovább csökken. A 2004-2006 években a bizalmi index lassú növekedésnek indul, majd 2007-re jelentősen visszaesik, amely folyamatot bizonyos mértékig követ a megtakarítási hajlandóság is. Összességében, az időszak második felére igaz, hogy minél bizakodóbbak az emberek, annál többet takarítanak meg, és minél kilátástalanabbnak látják a helyzetüket, megtakarításaikat is annál inkább visszafogják. Természetesen könnyen elképzelhető, hogy mindkét mutatót egy harmadik mozgatja, de hogy ez a harmadik tényező mit takarhat, azt ezek az adatok alapján elég nehéz lenne megmondani. 2.1.3. A megtakarítások és a pénzügyi kultúra kapcsolata Ésszerű magyarázatként adódik, hogy a harmadik, az eddigiekben nevén nem nevezett magyarázó tényező a pénzügyi kultúra fogalma lehet. A bevezetésben már röviden bemutattam, hogy pénzügyi kultúra alatt elég sok tényező együttesét értjük, amely nem csak a pénzügyi fogalmak ismeretét, hanem a pénzügyi gondolkodásmódot, a pénzügyi szokásokat, a változások nyomon követését is magában foglalhatja. Amennyiben ez így lenne, könnyen elképzelhető, hogy 2004-2005 környékén a gazdasági helyzetről több információ jutott el a lakossághoz, azonban ezt semmi sem indokolja. Sokkal inkább igaz lehetne a tény, hogy a 2006 májusában elhangzott, majd 2006 őszén nyilvánosságra kerülő balatonőszödi beszéd felébresztette a kétkedés szellemét és a gondolkodás igényét a társadalom széles rétegeiben, és érzékenyebbé tette őket az ország gazdasági helyzete mellett a saját személyes pénzügyeik iránt is. Amennyiben azonban ezt a magyarázatot fogadnánk el, úgy 2006-2007-ben a biztonságra való törekvés igénye miatt pontosan a megtakarítások növekedését kellene látnunk. A fentiekben bemutatott folyamatok eredményeként nem sikerült magyarázatot találnunk a megtakarítási hajlandóság változásaira, s ezt a pénzügyi kultúra fejlődése sem magyarázná. Ha a pénzügyi kultúra magyarázná a folyamatokat, akkor egy kis mértékben, évről-évre emelkedő, vagy legalábbis stagnáló megtakarítási hajlandóságot látnánk. Így kimondhatjuk: a pénzügyi kultúra (feltételezett) növekedése sem magyarázhatja a megtakarítási hajlandóság változásait.
-7-
2.2. A megtakarítások elhelyezésének vizsgálata Érdemes megvizsgálnunk ugyanakkor, hogy a lakossági megtakarítások milyen arányban áramlanak a különböző banki és befektetési termékek irányában. Elméleti szinten igazolható a tény, hogy a különböző megtakarítási formákat más és más indíttatásból választják az emberek, és más a céljuk, amikor valamelyiket kiválasztják. A fejezet során bemutatom, hogy az időszak alatt a készpénzben és bankbetétben elhelyezett összegek folyamatos csökkenésen mentek át, a részvény-befektetések és a biztosításokba áramló összegek viszont növekedtek, amely folyamatok együttesen a pénzügyi tudatosság, a hosszú távú tervezés és az öngondoskodás jelei, amelyek arra utalnak, hogy a pénzügyi kultúra szintje emelkedett az időszak alatt. 2.2.1. Készpénz és bankbetét A készpénz és a bankbetét jellemzően a leglikvidebb és legbiztonságosabb megtakarítási formának számítanak. Mivel a készpénz semmiféle hozammal nem jár, ezt jellemzően likviditási céllal érdemes tartani. A bankbetétek ugyanakkor a legbiztonságosabb és mindenki számára ismert befektetési célpontot testesítenek meg, amelynek a hozama ugyanakkor minimális. A szakirodalom a bankbetétet jellemzően rövid távú befektetési célpontként határozza meg, amelyet olyan esetekben érdemes választani, amikor pontosan tudjuk, vagy legalább sejtjük, hogy a megtakarításunkat egy-két éven belül fel kívánjuk használni. Léteznek ugyanakkor hosszabb távú betétlekötési lehetőségek is, azonban ezek választása alacsony pénzügyi kultúrára vall, hiszen két éven túli időtáv esetén elérhetőek olyan befektetési formák is, amelyek elfogadható mértékű kockázat mellett érzékelhetően nagyobb hozamot produkálnak. A lakossági megtakarítások elhelyezési iránya 1999-2007
100% 80% 60% 40% 20% 0% 1999
2000
készpénz+bankbetét
2001
2002
értékpapírok
2003
2004
hiteltörlesztés
2005
részvény
2006
2007
biztosítás
egyéb
5. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3],
A megtakarítások készpénzben, illetve bankbetétekben megjelenő részaránya az időszak alatt érzékelhetően csökkent, ami egyrészt arra utal, hogy a lakosság más befektetési formák felé fordul, tehát ismeri és használja azokat, másrészt pedig vélhetően nagyobb azoknak az aránya, akik egy-két évnél hosszabb időtávra takarékoskodnak. Ez a pénzügyi kultúra javulására utaló jel. 2.2.2. Nem részvény-értékpapírok
-8-
A nem részvény-értékpapírok nagy hányada hitelviszonyt, egy részük pedig áruval kapcsolatos jogokat testesít meg. A nemzeti számlákban szereplő kategória vélhetően első sorban állampapírokat, befektetési jegyeket, kisebb mértékben vállalati, banki kötvényeket és egyéb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat jelenít meg. Az ilyen papírokat középtávra, 25 évre ajánlják befektetési célpontként. Ezeknek az aránya a lakossági megtakarítási portfólióban nagyjából állandónak tekinthető, ezért jelentős változást, és következtetéseket nem tudunk ez alapján levonni. 2.2.3. Részvények A lakosság részvényekhez való viszonyulása fontos mérföldkő, mert ezek azok a híres és hírhedt befektetési instrumentumok, amelyekkel gyorsan és könnyen komoly vagyon halmozható fel, vagy veszíthető el. A részvények vállalatokban való részesedést, tulajdonviszonyt testesítenek meg, s így, hozamukat nem is a nyereségből való részesedés, azaz az osztalék, hanem az elérhető nyereség adja. Még a profi befektetők is azt javasolják, hogy azok, akik nem hivatás-szerűen kezelik a befektetéseiket, jobban teszik, ha részvényeket kizárólag hosszú távra, tehát öt éven túli időtartamra vásárolnak. Ez az a mágikus határ, amely felett az árfolyam-ingadozások hatásai kiegyenlítődnek, és a kockázat felvállalható mértékűre szelídül. Hosszú távon ugyanakkor magas és bizonyos mértékig kiszámítható hozamot produkálnak, árfolyam-nyereség formájában. Magánbefektetők részvényeket két alapvető motivációból vásárolhatnak: 1. Azért, mert a tőzsdei árfolyamok már emelkednek egy ideje, és a híradásokban látják, hogy ezzel milyen szép nyereséget lehet bezsebelni. A gyors meggazdagodás reménye ilyen formában általában azokat éri el, akik pénzügyi kultúrája egyébként kevéssé fejlett; sok esetben nem is tudják, hogyan viselkedik a piac, amelyre a pénzüket befektették. Itt kell ugyanakkor megjegyeznem, hogy ez a fajta tanulási folyamat a magyar társadalomban az 1998-as orosz tőzsdeválság során nagyot lépett előre. A ’90es évek második felében ugyanis látványos árfolyam-emelkedésen ment keresztül a magyar részvénypiac, aminek köszönhetően nagyon sokan beléptek a tőzsdére. Ezek a befektetők ugyanakkor 1998 során nagyrészt csalódottan el is hagyták a piacot, és könnyen lehet, hogy többé hallani sem akarnak róla. Erre alapozva feltételezem, hogy a vizsgált időszakban a részvénybefektetések arányának növekedése nem hasonló folyamatokat takar. 2. A másik motivációs tényező, ha a megtakarító többé-kevésbé tisztában van a részvénypiacok működésével, vállalja a kockázatokat, és pénzét hosszabb időtávon kívánja elhelyezni a piacon. Ha maradunk a feltételezésnél, hogy a részvényekbe fektetők egyre kisebb hányada lép a piacra a gyors meggazdagodás reményében, úgy azt kell elfogadnunk, hogy a részvénybefektetések növekedése a tudatosság és a hosszú távú tervezés eredményeként vezethető le. Ez jelezheti a pénzügyi kultúra emelkedését az időszak alatt. 2.2.4. Biztosítások Mielőtt a biztosításokba arányló pénz mennyiségének növekedését értelmeznénk meg kell különböztetnünk azok két alapvető formáját: 1. A hagyományos biztosítások a kockázatközösség létrehozásának elvén alapulnak, vagyis, hogy egy viszonylag alacsony díjtételért cserében kártalanítják azokat, akik a biztosításban szereplő káreseményt elszenvedik. A biztosítások terjedése össztársadalmi szinten ebben az értelemben azt jelenti, hogy az emberek igyekeznek védeni magukat a váratlan káresemények hátrányos következményeitől. Ez a fajta
-9-
viselkedés mindenképp az előrelátást, a tervezést és a tájékozódást sejteti maga mögött, ami a pénzügyi kultúra részeként is értelmezhető. 2. A biztosítások egyre inkább elterjedő formája a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítás, amelynek lényege, hogy a szerződő a biztosítási díj sokszorosát fizeti be a biztosítónál vezetett számlájára, amiért cserében nem csak káresemény esetén számíthat kifizetésre, de a biztosítási szerződés lejáratakor jelentős összeghez is juthat. A befektetési egységekhez kötött biztosítási szerződések lejárata jellemzően 10 és 30 év közötti, amely időszak alatt a szerződésre befizetett felhalmozási egységek értéke folyamatosan befektetésre kerül a biztosító által felajánlott eszközalapok valamelyikébe. Ilyen hosszú távon a közvetítők jellemzően valamely részvény-alapot ajánlják fel, tehát a várható hozam statisztikailag a hosszú távú befektetések magasabb hozamát jelenti. Így, ezek a konstrukciók hosszú távú megtakarítási formaként értelmezhetőek, s mint ilyenek, az öngondoskodás egyik legfejlettebb, legjobb formájaként értékelhetőek. Ha a megtakarítások egyre nagyobb hányada ilyen szerződésekre kerül befizetésre, az mindenképp a pénzügyi kultúra emelkedésére utal.
- 10 -
Irodalomjegyzék [1]
http://index.hu/gazdasag/magyar/pokt061003/
[2]
http://penziranytu.mnb.hu/Root/Penziranytu/Jobboldali_menu/Kutatasok
[3]
http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,606665&_dad=portal&_schema=PORTAL
[4]
http://www.gki.hu/hu/novelties/monthlysurvey/consumer//090410consumer.html
[5]
http://www.ofe.hu/inet/ofe/hu/menu/rendezveny/konf08ea/mnb/object/MNB_OFE_080 5.ppt
- 11 -
