A pénzügyi biztonság hírlevele III. évfolyam Augusztus
Hírek, elemzések Növekvı (békés) együttmőködés az offshore adóelkerülés ellen Növekvı (békés) együttmőködés az offshore adóelkerülés ellen Financial Transparency Coalition, 2013. augusztus 8. Szerzı: Ann Hollingshead Ann Hollingshead a Task Force blogjának munkatársa, akinek írásai csütörtökönként jelennek meg. Ann korábban a Global Financial Integrity (Globális Pénzügyi Feddhetetlenség) beosztott közgazdászaként dolgozott, jelenleg az ECO Northwest, a csendes-óceáni partvidék északnyugati részén mőködı közgazdasági tanácsadó cég kutató-elemzıje. Kövesd ıt figyelemmel a Twitteren: @AnnHollingshead. Van egy régi közmondás, amely így szól: "egy ujjal nem lehet felemelni egy kavicsot". És miközben a határon átnyúló adóelkerülést csökkenteni nem olyan, mint egy kavicsot megemelni, az inkább hasonlít egy szikla elvontatásához, de az igaz, hogy egyoldalúan nem lehet megcsinálni. Legalább egy, másik nemzet segítsége nélkül egyetlen ország sem tudja saját állampolgárainak offshore adóelkerülését megállítani, megfékezni de még lassítani sem. És ez igaz, akár egy definíció. Történelmileg sok, az adóelkerülést célzó kétoldalú együttmőködés nem volt éppen barátságos. De ez változóban van. Egyre inkább azt látjuk, hogy a nemzetek, különösen a jómódúak, között az adókérdésekre vonatkozó együttmőködés már nem ellenszenves, és nem is kényszer. Ezek az országok nem csak együttmőködnek, hogy megfékezzék a külföldön történı adóelkerülést, de ezt készségesen és proaktív módon teszik. Az országok, amelyek ezekben a kérdésekben elkezdtek együttmőködni fıként az olyan gazdag nyugati országokból, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió többségébıl állnak. A leginkább figyelemre méltó megnyilvánulása az együttmőködésnek, legalábbis szimbolikusan, az ez év júniusában, a G8 csúcstalálkozón történtek. Ezen a csúcstalálkozón a világ leggazdagabb országainak vezetıi megállapodtak abban, hogy folytatják a munkát " az automatikus információ-megosztás, és az adócsalás büntethetıségéért folytatott küzdelemben ". Ez egy csodálatos cél, még ha a gesztus szimbolikus is. A gazdag nemzetek közötti együttmőködés nem csak szimbolikus. Az Egyesült Államok, valamint Németország, Norvégia, Dánia, Mexikó, az Egyesült Királyság, és négy másik nemzet között, a külföldi számlák adószabályossága törvény alapján (FATCA - Foreign Account Tax Compliance Act) aláírt kétoldalú megállapodások figyelemre méltó példái az együttmőködésre ebben a kérdésben. Más példák szinte anekdotikusak. Például az Igazságügyi Minisztérium a közelmúltban számolt be arról, hogy " a norvég kormány kérésére szövetségi bíróságok hat amerikai államban engedélyezték adóhivatali (IRS) idézés kiadását amerikai bankok felé". Kevin Packman, a Holland & Knight iroda ügyvédje megjegyezte, hogy ez a fejlıdés a növekvı együttmőködést jelzi a nemzetek közötti adókérdésekben, és különösen az Egyesült Államok hajlandóságát, hogy viszonozza is azt. Ahogy John Harrington, a Dentons partnere fogalmazott: "Elég szokatlan látni ezt, de figyelemmel a kormányok együttmőködésére, egyre gyakoribbá fog válni". Az elmúlt években a nemzetek közötti együttmőködést egyre növekvı ellenszenv kísérte, akik inkább nem mőködtek együtt (nagy részben azért, mert nem állt érdekükben) . Ezen a téren Svájc egy nyilvánvaló példa. A legutóbbi esetben láttuk ahogyan Svájci törvényt alkot, megengedve svájci bankoknak, hogy azok amerikai hatóságokkal mőködjenek együtt. Így védték meg az iparágat az amerikaiak adócsalásainak elısegítése miatti büntetésektıl. Ez a történet két ellentmondást tartalmaz. Elıször is fontos, hogy a fejlıdı országok osztozzanak ebben az együttmőködésben. Relatív értelemben ezek azok az országok, akik a legtöbbet veszítik. Azok is ık, akiknek a legnagyobb szükségük van a bevételekre. Az automatikus adóügyi információcsere egy valóban globális rendszere lehetıvé tenné a fejlıdı országoknak, hogy helyet foglaljanak az asztalnál. A közeljövıben a fejlıdı országoknak
csatlakozniuk kellene az adózási kérdésekben történı kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló egyezményhez, amely nyitva áll minden ország alıtt, és jogalapot biztosít az automatikus információcseréhez. A második figyelmeztetésem az, hogy a világ nem olyan egyszerő, mint azt fentebb kifejtettem. Az offshore adóelkerülés során nem igazán tudjuk a világot "nyertesekre" és "vesztesekre" osztani. Ennek eredménye, hogy nem igazán van értelme úgy felosztani a világot, mintha egy sor nemzetnek haszna származik a fokozott együttmőködésbıl, és egy sor nemzetek pedig nem. Az Egyesült Államokat például az ösztönzi együttmőködre ezekben a kérdésekben, mert az offshore adócsalás és az adóelkerülés következtében minden évben rengeteg adóbevételtıl esik el. Másrészt, az Egyesült Államok ad otthont a világ néhány legrosszabb adózási jogrendszerének, így sok szempontból az Egyesült Államok részesedik a status quo elınyeibıl. Változó mértékben, ugyanez igaz más nemzetekre, beleértve az Egyesült Királyságot, Oroszországot, Spanyolországot és Németországot. A jó hír az, hogy a fokozott együttmőködési hajlandóság nagyban segíti enyhíteni ezeket a komplikációkat. Nettó alapon lesznek olyan nemzetek, akik többet nyernek a fokozott együttmőködésben, mint mások. Jelenleg az adóügyi együttmőködés nem egy nulla végösszegő játék. Egy ország vesztesége nem feltétlenül nyeresége egy másiknak. Nagyjából ennek az az oka, hogy az elveszett adóbevétel gazdasági szempontból nem olyan hasznos, mint a megnövekedett banki betétek. Ennek eredményeként, az együttmőködés valójában az egész világ érdekét képviseli. Szerencsére, a helyzet pillanatnyilag így alakul.
Viselkedési közgazdaságtan és leckék az adózási morálról Viselkedési közgazdaságtan és leckék az adózási morálról GFI Today’s News, 2013. július 10. Szerzı: Ann Hollingshead A bőnözés általános közgazdasági elmélete szerint az adózási morál két fontos tényezıtıl függ. Az elsı: a büntetés, amelyre az elkövetı számíthat, ha elkapják; és a második: annak a valószínősége, hogy egy bőnelkövetıt elkapnak. Ha a bírság nagysága arányos a bőncselekmény súlyosságával, és közel 100% annak a valószínősége, hogy a tettest elkapják, kevesen kockáztatják meg a bőnelkövetést. Ugyanígy, ha kicsi a lebukás valószínősége, de a büntetés rendkívül magas, kevesen próbálkoznak majd a bőn elkövetésével. Gary Becker – a libertariánus közgazdász, a Bőn és bőnhıdés: a közgazdasági megközelítés címő könyv írója, amelyben a bőnözés mérvadó közgazdasági elméletét írja le – maga is találkozott már ezzel az átváltással. Kutatása során Becker feltette magának a kérdést amikor a Columbia Egyetemre ment elıadást tartani, parkoljon az egyetem épületéhez közelebb egy tiltott parkolóhelyre, vagy parkoljon szabályosan az egyetemi kampusztól némileg távolabb. A döntéshez szüksége volt egy számításra: mi a valószínősége, hogy elkapják, ha az egyetemhez közel parkol, és mekkora idıbeli és pénzbeli költséggel jár, ha távolabb parkol? A közgazdászok gyakran használják ezt a megközelítést, amikor a bőnözést vizsgálják – beleértve a fehér galléros bőnözést is – és már én is írtam ezekrıl az átváltásokról, különös tekintettel, hogy ezek hogyan érintik a Foreign Corrupt Practices Act-ot (USA-beli korrupcióellenes törvény). Természetesen nem lehetünk mindannyian annyira racionálisak mint Gary Becker, és vannak szakértık akik szerint a bőnözık döntései sem ennyire elıre kiagyaltak. Létezik egy viselkedési közgazdaságtannal foglalkozó kutatócsoport, amely azt találta, hogy az emberek – a külsı, racionális motiváción túlmenıen – belsı késztetéssel is szembesülnek amikor a tisztességes illetve tisztességtelen viselkedésrıl döntenek. Például, Mazar, Amir és Ariely (2005) azt tesztelték, hogy a kutatásban részt vevık hajlandóak-e csalni eltérı lebukási valószínőséggel rendelkezı teszteken. Ugyanazon tesztet adták oda négy csoportnak, és minden egyes jó válaszért 0,1 dollár jutalmat ígértek. Az elsı (kontroll-) csoport eredményeit egy vizsgáztató osztályozta. A maradék három csoport eredményeit különbözı módszerekkel ellenırizték: az egyik csoportnak jelentenie kellett a saját eredményeit, válaszlapjaik leadása mellett, egy másik csoport is a saját eredményeit jelentette, de ott a válaszlapokat összetépték, és nem adták le külön ellenırzésre. Mindegyik csoportnak lehetısége volt csalni, és különbözı lebukási esélyekkel szembesültek. A hagyományos közgazdasági elmélet azt sugallná, hogy mindegyik csoport különbözıképpen reagálna az egyes scenáriókban – többet csalnának, amint a lebukási valószínőség csökken. És valóban, a kutatók azt találták, hogy önbevallás esetén a résztvevık átlagosan 20%-al jobb eredményt értek el mint a kontrollcsoport, de az önbevallás különbözı formáival szembesülı csoportok eredményei között nincs különbség. Az eredmények azt sugallják, hogy az emberek viselkedését nagy mértékben a belsı jutalmazási mechanizmusaik szabályozzák, különösen egy bizonyos küszöb elérése után. Ezek a mechanizmusok valószínőleg inaktívak amikor az
emberek csak kisebb csalásokat követnek el, de egy küszöb elérése után mőködésbe lépnek, és megakadályoznak minket abban, hogy további súlyos csalásokat kövessünk el. Egy sor hasonló tanulmányban, Dan Ariely, a viselkedési közgazdász és a Megjósolhatóan irracionális könyv szerzıje, arra az eredményre jutott, hogy az emberek sokkal etikusabban viselkednek a készpénzt éritnı ügyletekben, mint hasonló értéket megtestesítı más tárgyak esetében. Például, egyetemi hallgatók sokkal nagyobb valószínőséggel visznek el egy doboz üdítıt egy nyilvános hőtıbıl, mint hasonló nagyságú dollár összegeket. Az irodai dolgozók is hajlamosabbak tollakat és ceruzákat lenyúlni az irodából, mint hogy néhány negyeddollárost vegyenek el egy pénztárgépbıl. Ariely azt is megmutatja, hogy a készpénz eltávolítása a mindennapi használatból – akárcsak szimbolikusan, például elektronikus fizetési rendszerek bevezetésével – hasonló hatással van az emberek becsületességére és etikus viselkedésére. Az ebbıl a pénzügyi bőncselekményekre levonható következtetések – mint az adóelkerülés, pénzmosás, megvesztegetés – lesújtóak. Könnyen magunk elé képzelhetjük a svájci bankárt, aki boldogan elrepül az Egyesült Államokba és arra bátorítja ügyfeleit, hogy egy svájci bankszámla segítségével elkerüljék az adófizetést, de nem tenné meg ugyanezt, ha az ügyleten keresett pénzt egy aktatáskában kéne visszahoznia Amerikából. Azokat a HSBC bankárokat is könnyen el tudjuk képzelni, akik "szándékosan nem" tartották be a pénzmosás elleni szabályokat, így járultak hozzá 881 millió dollár tisztára mosásához, de nem fogadtak volna el készpénzt a mexikói drogmaffia képviselıitıl. És elképzelhetjük azokat a Wal-Mart vezetıket is, akik tudatában voltak a vállalatuk illegális mexikói megvesztegetési gyakorlatának, mégis megpróbálták eltussolni azt, de mégsem adták át volna személyesen a készpénzt a mexikói állam hivatalnokainak. Ezek a kutatási eredmények tehát arra engednek következtetni, hogy a bírságok és az ellenırzések gyakoriságának növelése (azaz, a lebukási esélyek növelése) nem feltétlenül oldja meg a problémát. Mivel etikátlan viselkedésünket jelentıs részben szociális és kulturális normák határozzák meg, be kell ruháznunk a szocializációba is, amely a belsı jutalmazási mechanizmusunkat erısíti meg. A multinacionális vállalatoknál tartott antikorrupciós programok, amelyek a személyzetet világosítják fel az FCPA-ról (USA-beli antikorrupciós törvény) egy jó példa. Egy másik a szociális- és médianyomás, amelyet ki lehet fejteni, miután egy vállalat megsérti egy antikorrupciós törvény betőjét vagy szellemét, mint ahogy ez idén meg is történt az Apple-nél. Erısebb nem pénzügyi büntetések, mint börtönbüntetés az elkövetıknek, szintén erıs visszatartó erıvel bírnának, és megváltoztatnák a szociális dinamikákat, amelyek az ilyen bőnök elkövetéséhez vezetnek. Mialatt ilyen átfogó változtatásokat életbe léptetni nem olyan egyszerő, mint a büntetések és ellenırzések számának növelése, a fentebb említett viselkedési hatások miatt, az ilyen változások is épp olyan fontosak lennének, ha hosszú távú eredményeket szeretnénk elérni az emberek viselkedésének megváltoztatásában. Amikor ezeket a problémákat kezelni próbáljuk, az a minimum, hogy emlékezünk: az emberek nem mindig azok a racionális, haszonmaximalizáló robotok, akiknek gondoljuk ıket. A büntetések megállapításánál mind az emberi és a "robot" tendenciákat is figyelembe kéne vennünk.
Újságkivágások
A Globális Pénzügyi Feddhetetlenség (GFI) a hírekben Már a szılıt is pénzmosásra használják A francia Gazdasági Minisztérium pénzmosás elleni részlegének (Tracfin) jelentése szerint az orosz és az ukrán vásárlásokat is figyelemmel kell kísérni. A francia hatóságok figyelmeztetnek: pénzmosásgyanúsak a kínaiak franciaországi szılıvásárlássai South China Morning Post, 2013. augusztus 7. Írta: Patrick Boehler
Franciaországban a pénzmosás ellen küzdı nyomozó hatóságok szerint "fokozott éberségre" van szükség a kínai ügyfelek részére történı szılıültetvények eladásánál, amint egyre több ültetvény kerül eladásra a világ második legnagyobb gazdaságából érkezı befektetıknek. Amint a francia Gazdasági Minisztérium pénzmosás elleni részlegének (Tracfin) múlt hónapban kiadott éves jelentése is megállapítja, az orosz és az ukrán vásárlásokat is figyelemmel kell kísérni. De a jelentés "a kínai kötıdéssel rendelkezı befektetık erısıdı jelenlétére" is felhívta a figyelmet. Számos ilyen befektetı "pénzügyileg kiváltságos helyzetben lévı országok segítségével összetett jogi intézkedéseken keresztül" vásárolja meg a szılıültetvényeket, így rendkívül nehézzé válik a Franciaországba hozott tıke származásának és jogszerőségének megállapítása. A jelentés éppen akkor jelent meg, amikor Kína is nemzetstratégiai szintre emelte a pénzmosás elleni harcot azért, hogy megakadályozza a tıke hatalmas mennyiségő kiáramlását az országból, amint Li Dongrong, a kínai jegybank elnökhelyettese májusban nyilvánosságra hozta. A kínai gazdaság 2000 és 2011 között 3,79 billió dollárt veszített illegális tıkekiáramlás révén, tette közzé az elmúlt évben a Washington központú kutató és érdekképviseleti csoport, a Global Financial Integrity. A kínai befektetık csak Bordeaux környékén jelenleg 50 francia szılıültetvényt birtokolnak, miközben az orosz befektetık Cognac környékén dominánsak – nyilatkozta Jane Anson, a Bordeaux környéki borászati szakértı. Azt is elmondta, hogy úgy gondolja, amint a kínai befektetık még további öt-tíz szılıültetvényt megvásárolnak, a belgák helyett ık válnak a legjelentısebb külföldi nemzetiségő tulajdonosokká a régióban. A régióban egy másik jelentıs trend, hogy néhány korábbi kínai vásárló már árulja a szılıföldjeit, mondta Anson. "Néhány kínai vásárló, akik néhány éve jutottak szılıhöz, már újra eladnák a földjeiket. A folyamat gyorsul, és ık újabb és újabb kínai vásárlóknak adnak el." Anson szerint a pénzmosásról szóló jelentés több jogos kérdést is felvet, mivel, számos estben az eladásokat "rendkívül csendben intézik, és nem lehet tudni, hogy ki a vevı" – nyiatlkozta, hozzátéve, hogy ı személyesen öt olyan szılıültetvényrıl tudott, ahol nem volt ismert a vevı kiléte. Ugyanakkor, a kínaiak érkezése Bordeauxba egy áldás volt a környék gazdaságának – mondta Anson. "Eddig amit tettek, az az volt, hogy hosszú ideje elhanyagolt szılıföldeket vásároltak. Lényegében amit tesznek, az a minıségbe való befektetés" – mondta. Kis társadalmi nyomás lenne arra, hogy ezeket a kétes eseteket felderítsük, nyilatkozta Eric Vernier, a Párizs központú Nemzetközi Kapcsolatok és Stratégiai Kutatások Intézetének szakértıje. Hozzátette, hogy fıként azért, mert ezekre a külföldi forrásokra nagy szükség van Franciaország nehéz gazdasági helyzetében. A Nemzetközi Valutaalap elırejelzései szerint az ország gazdasága 0.2 százalékkal csökken ebben az évben, és 2014-ben is csak egy gyenge 0.8 százalékos növekedést tud majd felmutatni. "Kína kétes hírnevet szerzett magának" – mondta Simon Gleave, a KMGP könyvvizsgáló cég Pekingi központú, Ázsia és Csendes-óceán térséggel foglalkozó regionális központjának vezetıje. Gleave szerint a drogkereskedelembıl származó pénzek tisztára mosása sokkal nagyobb jelentısséggel bír. "Ezek az ügyek csak azt tükrözik, hogy Kínában hihetlen mértékő vagyont állítanak elı" – mondta. "Néhány ember szeretné külföldön tudni a pénzét, és néhányan ennek eléréséhez kerülıutakat is igénybe vesznek, amit nem szabadna megtenniük."
Vállalati átláthatósági és bőnüldözési törvény Levin, Grassley, Feinstein és Harkin szenátorok törvényjavaslata Az emberek világszerte kiállnak és intézkedéseket követelnek a bőncselekményeket elkövetı névtelen háttérrel rendelkezı vállalatok ellen.
Levin, Grassley, Feinstein, Harkin törvényjavaslata a rejtett tulajdonosi hátterő vállalatok mögött álló személyek felderítésére Today’s News, 2013. augusztus 1. WASHINGTON – Carl Levin michigani szenátor, az Állandó Nyomozási Albizottság elnöke, Chuck Grassley iowai szenátor, a Szenátus Jogi Bizottságának tagja Dianne Feinstein californiai és Tom Harkin iowai szenátorral együtt a mai napon beterjesztették a vállalati átláthatósági és bőnüldözési törvényt, hogy eredményesebbé tegyék a terrorizmus, pénzmosás, adóelkerülés és más olyan bőncselekmények elleni harcot, amelyeket Egyesült Államok-beli, ismeretlen tulajdonosi szerkezető vállalatok követnek el. A törvény végetvetne annak a ötven államra kiterjedı gyakorlatnak, hogy ismertlen, azonosítatlan személyek vállalkozásokat tudnak alapítani, helyette köteleznék az adott államot, hogy járjon utána a tulajdonos személyazonosságának. "Manapság több személyes adatra van szükség egy jogosítvány kiváltásához vagy egy bankszámla nyitásához, mint egy vállalkozás megalapításához" – nyilatkozta Levin. "Az állam senkitıl nem követeli meg törvényileg, hogy megnevezze az újonnan alakult vállalatok tulajdonosait, az Amerikai Egyesült Államok a világon az egyik olyan ország, amely a legtöbb ismeretlen hátterő vállalatot hozza létre. Júniusban, a G8-ak vezetıivel együtt Obama elnök elítélte azon vállalatok névtelen tulajdonosait, akik vállalkozásukon keresztül bőncselekményeket, mint az adóelkerülés, követnek el. A G8-ak ki is nyílvánították szándékukat egy közös szándéknyilatkoztban, hogy fellépnek az ilyen elkövetık ellen. Amennyiben az Egyesült Államok szándékozik megtartani vezetı pozíciát és hitelességét az adóelkerülés és pénzmosás elleni harcban, elıbb a saját házunk táján kell rendet tennünk. A rendészeti szerveket, amelyek támogatják törekvéseinket, és már évek óta szorgalmaznak egy hasonló lépést, is szorosan be kell vonnunk, és hallgatnunk kell a tanácsaikra." "A pénzügyi bőncselekmények ügyészei követik a pénzt" – nyilatkozta Grassley szentáror. "Ezt tenniük azonban nem könnyő, hiszen a vállalatok rendkívül könnyen el tudják rejteni tulajdonosi hátterüket. A hamis tulajdonosi háttér bevallásának szankcionálása például segítheti a rendészeti szerveket, hogy megnehezítsék a piramisjátékokat üzemeltetı, pénzmosást és adócsalást végzı vállalatok dolgát." Feinstein szenátor pedig azt nyilatkozta, "Túlságosan könnyő dolguk van a bőnözıknek és drogcsempészeknek, amikor névtelenül vállalatok mögé tudják rejteni tevékenységüket. Ahhoz, hogy a rendészeti szervek valódi ütést vihessenek be az ilyen bőnözık ellen, létfontosságú, hogy ismerjék a vállalatok tulajdonosainak valódi személyazonosságát. Ez a törvénytervezet egy rendkívül fontos eszköz ahhoz, megfosszuk ezeket a bőnözıket törvénytelen profitjuktól." "Ez a már régóta esedékes törvény végre lehetıvé teszi, hogy tisztában legyünk azzal, pontosan ki is a tulajdonosa az összes Egyesült Államokban bejegyzett vállalatnak" – nyilatkozta Harkin szenátor. "Ez az egyszerő, józan ésszel meghozott törvény végre átláthatóságot fog hozni a rendszerbe, azért hogy a bőnüldözı szervek hatékonyabban tudják felvenni a harcot az adóelkerüléssel, a pénzmosással, a terroristák támogatásával, és más bőncselekményekkel, amelyeket jelenleg lenyomozhatatlan kilétő tulajdonosok vállalataikon keresztül bonyolítanak, és az elkövetıket törvény elé állíthassák". Az Egyesült Államokban évente több mint kétmillió korlátozott felelısségő vállalatot (LLC) hoznak létre, többet mint a világ többi részén együttvéve, mindezt anélkül, hogy bárkinek is a nevét kéne adnia a vállalatához. A Levin-GrassleyFeinstein-Harkin törvénytervezet annyit követelne meg, hogy a tagállamok a jelenleg kitöltendı vállalatalapítási őrlaphoz egy újabb kérdést tegyenek hozzá, amely a vállalatok mögött álló természetes személyek személyazonosságát tisztázza. A tagállamokat nem köteleznék, hogy ellenırizzék a válaszok helyességét, de büntetés járna hamis adatok megadásáért. A bőnüldözı szervek hozzáférést nyernének ezekhez az adatokhoz bírósági idézések kiadásakor. A szövetségi közbeszerzéseken induló vállalatoknak ugyanezen információkat a szövetségi hatóságoknak is meg kell majd adniuk azért, hogy biztosak lehessünk benne, hogy az Egyesült Államok hatóságai tudják, hogy az állam kivel üzletel. Az olyan vállalatok, amelyeknek a tulajdonosi szerkezete már most is ismert, mint a nyilvánosan mőködı részvénytársaságok, bankok és biztosítótársaságok természetesen mentesülnek az ilyen kötelezettségek alól. A törvényjavaslatot számos szervezet támogatja, mint a Szövetségi Rendvédelmi Egyesület (Federal Law Enforcement Association), a Federal Order of Police, a Society of Former Special Agents of the Federal Bureau of Investigation és a National Association of Assistant United States Attorneys vagy a Manhattan District Attorney Cyrus Vance. Mindezeken felül számos üzleti és magánszektorbeli érdekeltségő csoport is támogatja, mint a Main Street Alliance, az American Sustainable Business Council, a National Money Transmitters Association, az AFL-CIO, a SEIU, a Global Financial Integrity, a Global Witness, a U.S. Public Interest Research Group, a Transparency International, a Public Citizen, a Project on Government Oversight, a Jubilee USA Network, a Tax Justice Network USA, a Human Rights Watch, a Friends of the Earth, az Open Society Policy Center, a Revenue Watch Institute, a FACT Coalition és még sokan mások.
Ez a negyedik alkalom, hogy a törvényjavaslat a Kongresszus elé kerül. Az elsı alkalommal, 2008-ban, amikor a törvényjavaslatot elıterjesztették, az akkor még szentár Obama is a támogatók között volt. Ez a tervezet a legutóbbi G8 csúcstalálkozó óta újra reflektorfénybe került, hiszen a G8-ak a területet rendkívüli fontosságúnak nyilvánították, és Obama elnök egy ackiótervet is nyilvánosságra hozott, amellyel még ebben az évben jelentıs elırelépést tervez tenni az ügyben. Íme néhány példa olyan bőncselekményre, ahol névtelen tulajdonosok vállalataik segítségével vétettek a törvény ellen: • Viktor Bout, egy fegyverkereskedı, akit 2011-ben bőnösnek találtak több vádpontban, például összeesküvésben amerikai állampolgárok megölésére, fegyverek eladásában terroristák számára, kétes ügyletei lebonyolítására számos amerikai álvállalatot használt, amelyeket többek között Texasban, Delawareben és Floridában jegyeztek be. • Victor Kaganov, az egykori orosz katonatiszt, aki illegális átutalásokat végzı vállalatot üzemeltetett oregoni otthonában, 2011-ben bőnösnek vallotta magát és bevalotta, hogy oregoni vállalatait használta több mint 150 millió dollár átutalására orosz ügyfelek számláira. • 2011 júniusában, több mint kétezer, a Wyoming Corporate Services által alapított olyan vállalat, amelyek tulajdonosainak kilétété homály övezi, egy lakcímre volt bejegyezve egy aprócska házban Cheyenee, wyomingi városban. Ezek között volt egy vállalat is, amelyet egy egykori ukrán miniszterelnök irányított, akit pénzmosás és zsarolás miatt is elítéltek; vagy egy vállalat, amely online-póker forgalmazóknak kínálta a lehetıséget, hogy kikerüljék az Egyesült Államok-beli online szerencsejátékot tiltó törvényt; és volt köztük két olyan vállalat is, amelyeket eltiltottak a szövetségi közbeszerzéseken való részvételtıl a Pentagon számára hamis teherautó alkatrészek eladása miatt. A Wyoming Corporate Sercies honlapja írta a következıt: "A vállalkozás egy jogi személy, állami törvény által szentesítve, amelyet áldozati bárányként, szolgálóként, jóbarátként vagy csaliként használhatsz. Egy személy, amelyet te irányítasz ... mégsem lehet felelısségre vonni a tetteiért. Képzeld el a lehetıségeket! • 2010-ben, Michael Huartét elítélték egészségbiztosítási csalásért, és 22 év börtönbüntetést kapott 29 vállalat létrehozásáért, amelyeket hamis egészségügyi támogatások lehívására használt, így csalva ki több mint 50 millió dollárt az államtól. • 2010-ben a floridai ügyvéd, Scott Rothstein bőnösnek vallotta magát csalásban és pénzmosásban: egy 1.2 millárd dolláros piramisjátékban való részvételét és részesedését próbálta elrejteni 85 korlátolt felelısségő társaság létrehozásával. • 2005-ben a Belbiztonsági Hivatal Immigration and Customs Enforcement (kb. Bevándorlási Hivatal) részlege lezárt egy több mint 800 vállalatot érintı, fıként Utah állambeli vizsgálatot, amely egy panamai vállalatcsoporttal volt kapcsolatos, és adócsalás alapos gyanúját vetette fel, de a vizsgálat nem jutott eredményre, mivel a hatóság nem tudta felderíteni a vállalatok mögött álló természetes személyeket. A törvényjavaslat nem csak a bünüldözı szervek munkáját segítené, hanem összhangba hozná az Egyesül Államok törvényeit a nemzetközi elvárásokkal, amelyek megkövetelik, hogy az állam minden esetben követelje meg a vállalatok mögött álló természetes személyek személyazonosságának bevallását. Mindezek mellett az Egyesült Államok belpolitikai törvényváltozásai az ország külpolitikai céljait is hitelesebbé tennék. "A tény, hogy országon belül a vállalati titokhoz való jog érinti a tulajdonosi szerkezetet nagyban ellentmond annak a törekvésnek, hogy felvegyük a harcot az offshore számlákon és vállalatokon keresztül folyó kétes ügyletekkel" – nyilatkozta Levin. "Az emberek világszerte kiállnak és intézkedéseket követelnek a bőncselekményeket elkövetı névtelen háttérrel rendelkezı vállalatok ellen. Itt az ideje, hogy a Kongresszus is biztosítsa az átláthatóságot a titoktartás biztosítása helyett.”
Pénzügyi biztonság A bíráskodás is szétzüllesztheti a jogállamot Sajnos hazánk bírói kara a feladat ellátására képtelennek bizonyult. Róna Péter: Ismét a devizaalapú hitelekrıl Népszabadság, 2013. július 30. Szerzı: Róna Péter A szerzı az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára, az LMP alapítványának vezetıje
A devizaalapú hitelek értékelésénél a legkülönbözıbb erkölcsi, politikai és gazdasági szempontok ütköznek, de a közbeszédben leginkább valamiféle igazságosság és méltányosság, valamint a felelısök megjelölésének keresése van elıtérben. Legtöbben a megoldást a felelısség igazságos megosztásában látják. Csakhogy ennek megítélésére egy valamirevaló jogállamban nem az ad hoc ötletelés, az elıítéletekre – és a titkolt irigységre – alapozott rögtönzés, hanem annak a jogállamnak a jogrendszere a hivatott. Nincs megoldás, csak elkenés és rögtönzés mindaddig, amíg három kérdésre a jelenleg érvényes törvények alapján nem adunk meggyızı választ, hiszen ezeknek a hiteleknek három nyugtalanító aspektusa van: 1. Mindent megmagyaráz az árfolyam kedvezıtlen alakulása? Mivel a legtöbb hitelben érintett svájci frank árfolyamának változása a törlesztırészek változásának kevesebb mint kétharmadát támasztja alá – és azt is szeszélyesen változó mértékben –, az árfolyam változása nem tekinthetı többnek, mint egy hivatkozási pontnak, azaz inkább ürügynek, mint oknak. Ha az árfolyammozgások csak részleges magyarázatot adnak a törlesztırészek emelkedésére, pontosan mi az a kockázat, amit a hitelfelvevık állítólag vállaltak? 2. Kölcsön-e az a kölcsön, aminek nincs meghatározott összege? A kölcsön névértéke sem a magyar törvényben [lásd Ptk. 523. § (1) bek. a)], sem a nemzetközi gyakorlatban, sem a mindennapi szóhasználatban, sem pedig gazdasági értelemben nem változhat. A kölcsön egy fix összeg, ami egyrészt nem lehet más, mint amit az adós kézhez kapott, másrészt nem változik, mert ha változna, a gazdaság kiszámíthatatlan állapotba kerülne. Ha nem veszek fagylaltot a gyereknek, mert nem tudom, hogy mi lesz a következı törlesztésem bank által elıírt, de ellenırizhetetlen összege, nyilvánvaló, hogy a fagylalt iránti kereslet vissza fog esni. Ha mint vállalkozó nem tudom, hogy a kölcsönbıl finanszírozott beruházásomért mennyivel fogok tartozni a banknak, nem tudom kiszámítani a beruházás megtérülési rátáját. (Rejtély, hogy a hitelt nyújtó bankok ezt hogyan számolták ki.) A változó névértékő hitelezés a fogyasztás és a beruházás fatális ellensége. Ha pedig nincs se fogyasztás, se beruházás, a nyomor felé vezetı út ki is van kövezve. 3. Szerzıdésnek tekinthetünk-e egy olyan írást, amibıl lehetetlen megállapítani, hogy a szerzıdı felek miben állapodtak meg? Ha a devizaalapú adós azt kérné a bíróságtól, hogy a szerzıdés és a befizetett törlesztések alapján állapítsa meg a bank megkérdezése nélkül, hogy még mennyivel tartozik a banknak, a bíróság a feladatra képtelennek bizonyulna, hiszen a szerzıdésbıl nem lehet kiolvasni, hogy a bank pontosan hogyan köteles a törlesztést kiszámítani. Hiába kérné a bíróság szakértık segítségét, hiába böngészné az árfolyamok alakulását, a szerzıdés nem tartalmaz olyan képletet, aminek alkalmazásával az ügyfél tartozását ki lehetne számítani a bank „közremőködése” nélkül. Miféle szerzıdés tehát az, ami szerint az egyik fél kötelességét a másik fél jogosult idırıl idıre, tetszése szerint megállapítani? Az eddig felkínált megoldások mindegyike feltételezi, hogy a felvett kölcsönök mögött érvényes szerzıdések állnak, azaz hogy a fenti három kérdés mindegyikére a válasz igen. Lehet, hogy a tranzakcióban vannak tisztességtelen elemek, hiányosságok – így a feltételezés –, de ezek egyike sem olyan horderejő, hogy megkérdıjelezhetné a dokumentumok alapvetı érvényességét. Ahogy a Kúria is fogalmazott, bár az elıtte tárgyalt esetben a hiba a szerzıdést érvényteleníti, a hiba kijavítható, így a szerzıdés ismét érvényessé tehetı. A probléma ilyen megvilágításában ésszerő és érthetı, hogy a közvélemény és a politika valami méltányosnak mondható megoldást, a rosszul jártak megsegítését keresi, a történtekért való felelısség saccperkábé felosztását szorgalmazza. Így került elıtérbe a most már az OTP vezére által is támogatott három részre osztás, miszerint a veszteség harmadát a bank, másik harmadát az adós, harmadik harmadát pedig az állam vállalná. De lehet-e a gyakorlatiasság nevében mellızni a fenti három kérdés megválaszolását? Lehet-e például a kamat- és a kezelési költségeket felülvizsgálni – kétségtelenül lenne mit –, aminek segítségével az adósokra háruló törlesztırészek érdemben csökkennének? Lehet-e a szerzıdés megkötése óta kialakult árfolyamveszteséget a fentiekben említett három, vagy valami más arányban felosztani? Vagy a forint/svájci frank vételi és eladási árfolyamát az adós számára kedvezıbben alkalmazni? Persze számos megoldás elképzelhetı, ami a jó politikai érzékkel kikevert méltányosság és teherbíró képesség valamilyen vegyülete. De az efféle megközelítések egyike sem nyúl a probléma gyökeréhez, a devizaalapú hitelek okozta bizonytalansághoz, mert nem vezeti ki a gazdaságot bénító devizakitettséget. A „megoldás” könnyen bizonyulhat tiszavirág-életőnek, mert mindaddig, amíg az árfolyamkockázat fennáll, a probléma újratermelıdhet. Hiába csökkentenénk a törlesztırészeket az árfolyamrés számításának újragombolásával vagy az árfolyamveszteség felosztásával, ha a forint tovább gyengülne. A miniszterelnöknek igaza van abban, hogy a fenti kérdések megválaszolása nem a kormány, hanem a bíróság feladata. Sajnos hazánk bírói kara a feladat ellátására képtelennek bizonyult, eddigi tevékenysége inkább a problémakerülés és maszatolás jegyében zajlott, miközben a társadalmi és gazdasági helyzet egyre kritikusabbá vált.
A jogállamiságot nemcsak kétes értékő „sarkalatos” törvényekkel, hanem a létezı törvények hanyag alkalmazásával is szét lehet szedni. Ha a bírói kar nem képes feladatát ellátni, a nyomás a megoldásért elkerülhetetlenül a politikára terelıdik. De a piacgazdaság nem a politika által összetákolt ad hoc megoldások, még kevésbé a visszamenıleges hatályú törvényalkotás, hanem a kiszámítható, gyorsan és hatékonyan alkalmazható jogrendszer alapján mőködik. Ha ennek biztosítására képtelennek bizonyulunk, a jogállam és a piacgazdaság egyaránt visszaszorul, majd eltőnik.
Átláthatóság Nem lehet külföldön pénzük az orosz döntéshozóknak A törvény megsértıit azonnal menesztik állásukból és munkahelyükrıl is. Nem lehet külföldön pénzük az orosz politikusoknak ATV, 2013. augusztus 18. Vezetı beosztású orosz állami tisztviselık, valamint a parlamenti képviselık vasárnapig tarthatnak pénzt külföldön. Hétfın lép ugyanis hatályba a Vlagyimir Putyin államfı által május 5-én aláírt törvény, amely szerint tisztviselık és törvényhozók meghatározott köre már nem rendelkezhet pénzeszközökkel külföldi bankokban, és külföldi értékpapírjaik, részvényeik sem lehetnek. A tiltás minden hivatalos személyre vonatkozik, aki a posztján Oroszország szuverenitását és nemzetbiztonságát érintı kérdésekben hoz döntéseket. A törvény szerint az orosz fıügyész helyetteseitıl és a szövetségi állami tisztviselıktıl kezdve a bírákon, nyomozókon, adó- és vámhatósági tisztségviselıkön át a választott tisztséget betöltı személyekig, beleértve a városi és helyhatósági tisztségviselıket is, senki sem tarthat külföldön pénzt, értékpapírt. A törvény kiterjed az érintettek feleségeire és gyermekeire is. A törvény három hónapot adott az elıírás teljesítésére. A törvény megsértıit azonnal menesztik állásukból és munkahelyükrıl is. A jogszabály eredetileg tiltotta volna a külföldi ingatlanvagyont is, de késıbb ez a rendelkezés kikerült a tervezetbıl. Az érintetteknek ugyanakkor kötelezıen be kell jelenteniük, ha más országban ingatlannal rendelkeznek. A szigorítást Vlagyimir Putyin orosz elnök kezdeményezte tavaly, a parlamenti vita azonban hónapokig folyt. Végül április végén a parlament mindkét háza elfogadta az új szabályozást. Augusztusban a tiltás miatt távozott a kormányból Gyenisz Szerdlov távközlési és tömegkommunikációs miniszterhelyettes. A jogszabály miatt a tavaly márciusi elnökválasztáson harmadik legtöbb szavazatot elérı Mihail Prohorov orosz milliárdos is kénytelen volt lemondani arról, hogy induljon a szeptember 8-án esedékes moszkvai fıpolgármesterválasztáson.
Adócsalás - adóelkerülés Franciaország tiszta A koronatanút Svájcban tartják fogva. A francia adócsalási tanú és a francia politikusok svájci számláinak listája AFP, 2013. augusztus 16. Genf: Egy nagy francia adócsalási nyomozásban a koronatanú hazudott, amikor azt állította, hogy francia politikusok rejtett svájci bankszámláiról rendelkezik listával – jelentették pénteken. A tanú, Pierre Condamin-Gerbier, Svájcban van letartóztatva, miután a volt francia költségvetési miniszter Jerome Cahuzac elleni nyomozásban állítólag tanúvallomásával megsértette az ország banki titoktartási törvényeit.
Nem találnak fogást a könyvvizsgálókon a britek A kritikusok szerint a kifizetett bírság mértéke túlságosan nagyvonalú volt a hatóság részérıl. UK watchdog befejezte a BAE-rıl szóló KPMG auditok ellenırzését Financial Times, 2013. augusztus 1. Szerzı: Adam Jones Az Egyesült Királyság vezetı számviteli szabályozó szerve felhagyott egy hosszú ideje tartó, a BAE Systems számára végzett könyvvizsgálatokat érintı nyomozással azt állítva, hogy túlságosan messzire kellett volna visszanyúlniuk a múltba. A Financial Reporting Council (FRC) kiadott nyilatkozata szerint rendkívül kis remény volt arra, hogy kötelességszegést rá tudják bizonyítani a KPMG-re, a BAE Systems könyvvizsgáló vállalatára, mert 1997 elıtt elvégzett munkákat is figyelembe kellett volna venniük. A watchdog is nyomozásba kezdett a KPMG könyvvizsgálataival kapcsolatban 2010-ben azután, hogy a BAE 300 millió font kifizetése ellenében kötött vádalkut a korrupciós vádakat érintı eljárásban. Az FRC nyomozása a KPMG által végzett, 1997 és 2007 közötti könyvvizsgálói és tanácsadói tevékenységre fókuszált. A szervezet csütörtökön azt nyilatkozta, hogy az eddigi eredmények nem elegendıek, hogy a nyomozás a következı fázisba léphessen, amely azt jelentené, hogy hivatalos fegyelmi eljárás indulna független bíróság bevonásával. "A legújabb vizsgálatok megállapították, hogy a KPMG tevékenységének megfelelı megítéléséhez szükség lenne a korábbi években végzett munkák vizsgálatba vonására is" – nyilatozta az FRC. "Mivel nincs valós esélye annak, hogy a bíróság elmarasztaló ítéletet hozzon egy panasz alapján, amely ilyen régen elvégzett munkákat is érint, arra a következtetésre jutottunk, hogy nem szolgálja a közérdeket, ha kiterjesztjük a vizsgálatot 1997 elıtti évekre is – tették hozzá. A BAE vádalkut kötött az Egyesült Királyság Csalás Elleni Hivatalával (Serious Fraud Office - SFO) bevallva egy kisebb Tanzániában elkövetett könyvelési csalást, amiért 30 millió fontot fizetett ki. A kritikusok szerint a kifizetett bírság mértéke túlságosan nagyvonalú volt a hatóság részérıl. Tony Blair kormányát már hét évvel ezelıtt is nemzetközileg elítélték, amikor kormányzati nyomásra az SFO beszüntette a nyomozást a BAE Systems szaúd-arábiai, több tízmilliárd fontos nagyságrendő ügyleteivel kapcsolatban, nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva. A BAE és az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma által megkötött vádalku keretében a brit vállalat 263 millió fontot fizetett ki és bevalotta a bőnösségét az Egyesült Államok kormányának félrevezetésében, hamis adatok szolgáltatása által. Az Egyesült Államok hatóságai által megvizsgált anyagok tartalmaztak "tekintélyes kifizetéseket" különféle bábvállalatok és kívülálló harmadik, közvetítı személyek felé, amelyek között találtak a BAE által Szaúd-Arábiában végzett munkához köthetı kifizetéseket is. A KPMG elmondása szerint minden szabálytalan és törvénytelen cselekményt tagadott, amikor bejelentették a vizsgálatot 2010-ben. "Üdvözöljük a Financial Reporting Council közleményét, miszerint a vizsgálat lezárult, és további intézkedés nem történik" – nyilatkozták. Prem Sikka, az Esssexi Egyetem számvitel professzora megtámadta az ügy ejtését indítványozó döntést. "Ez is azt mutatja hogy az FRC valójában inkább csak egy asszisztáló szervezet, mint valódi szabályozó hatóság a nagy számviteli és auditcégek számára" – mondta. Sikka professzor, egy ismert ellenzıje a mostani számviteli szabályozási rendszernek, a vizsgálat lassúságát is kritizálta. Az FRC szerint a vizsgálat elhúzódását a biztonsági ellenırzések szükségességével lehet indokolni. Az FRC más hátramaradt ügyeket is igyekszik maga mögött hagyni. A hét elején a bíróság helyt adott egy Deloitte elleni, a vállalat korábbi partnerétıl, Maghsoud Einollahitól származó panasznak, amely számos vállalatnak végzett közös munkájukat érintette, többek között az MG Rovert, és az azt 2000-ben megvásárló üzletembereket.
Adóparadicsomok Felhívás a brit adóparadicsomok ellen Együtt véget vethetünk az Egyesült Királyság szerepének ebben a globális botrányban. Felhívás a brit adóparadicsomok ellen Ekklesia, 2013. augusztus 16. Szerzı: a szerkesztıség A globális fejlesztési civil szervezet a Háború a Nyomor Ellen (War on Want) arra kéri támogatóit, hogy tegyenek lépéseket, és segítsenek a lehetı leghamarabb megszüntetni az Egyesült Királyság adóparadicsomait. Az Egyesült Királyság a felelıs számos, a világ legjelentısebb adóparadicsomaiért, mint a Kajmán-szigetek és Bermuda. Ezek a tengerentúli területek teszik lehetıvé, hogy gazdag egyének és multinacionális vállalatok szerte a világon kikerüljék az adókat, így egyre nagyobb a vagyonra és a hatalomra tegyenek szert, ahelyett, hogy a szegénységet csökkentenék és a közszolgáltatásokat finanszíroznák. A War on Want megjegyzi, hogy ezen a nyáron David Cameron sokszor szólt az adóparadicsomok elleni küzdelemrıl, és arról, hogy ı “az Egyesült Királyság háza táján rendet tesz". Júniusban a miniszterelnök csúcstalálkozót vezetett, arra kérve az Egyesült Királyság adóparadicsomait, írják alá a megállapodást, amely ígérete szerint hatékonyabb együttmőködést alakítnak ki más országok adóhatóságaival. A kormány követelése végül meghallgatásra talált ezekben az adóparadicsomokban. "De Cameron egyezsége kicsorbult az Egyesült Királyság adóparadicsomai titoktartási szabályain - mindez csak színjáték volt, amely a lényeget nem érintette. Az igazság az, hogy az Egyesült Királyság továbbra is felelıs számos, a világ legjelentısebb adóparadicsomaiért", nyiltakozta Murray Worthy, az alapítványi Adó Igazságosság (Tax Justice) közremőködıje. "Itt az ideje megkövetelni a tényleges cselekvést a kormánytól, hogy kezeljék végre a brit adóparadicsomokat.” "Megfelelı szabályozás szükséges ahhoz, hogy az Egyesült Királyság tengerentúli területeit nem lehessen adóelkerülésre használni. Szabályokat kellenek, hogy a társaságok tulajdonosai nem rejthessék el identitásukat, hogy a vállalatok feleljenek meg az olyan alapvetı követelményeknek, mint a számláik bejelentése, és hatékony adót alkalmazzanak a nyereség és a gazdagodás után. Mindez azt jelenthetné, hogy ezek a jogrendszerek már nem lennének többé adóparadicsomok. "A kormány most keményebb szabályokat javasol az adóelkerülés ellen a valódi cégtulajdonosok közzétételével az Egyesült Királyságban. Ez a rendelet nagy lépés lenne elıre. De ezek a javaslatok teljesen kihagyják az Egyesült Királyság adóparadicsomait. Az Egyesült Királyság kormánya is elismerte, hogy joga van a a tengerentúli területeken szabályozás bevezetésére, de ezt nem tette. Szeretnénk felkérni az embereket, hogy csatlakozzanak a felhívásunkhoz, és haladéktalanul keressék meg parlamenti képviselıjüket e-mailben. "A dagály fordul az adóparadicsomok ellen, de ez csak hatalmas társadalmi nyomással történhet, hogy a kormányok feladják az adóparadicsomokat és az adókerülı vállalatokat, amelyek azokat profitnövelésre használják. Együtt véget vethetünk az Egyesült Királyság szerepének ebben a globális botrányban”.
Pénzmosás Pénzt mosott a szoftveróriás? Az egyik tulajdonos a liechtensteini Rennes Alapítvány, melynek vezetı igazgatója egy zürichi ügyvéd.
Pénzt mosott a szoftveróriás? Bloomberg News, 2013. augusztus 6. Szerzı: Greg Farrell Szövetségi nyomozók vizsgálják felül az Ebix Inc. (EBIX) határokon átnyúló pénzügyi tranzakcióit azért, hogy megállapítsák, hogy a szoftvergyártó vállalat részt vett-e pénzmosási ügyletekben, állítja három ember, akik rálátással bírnak az ügyre. Tegnap az Ebix 10.91 dollárra, 88 centtel esett vissza a hír hatására a New York-i értéktızsdén (NASDAQ). A nap folyamán korábban a részvény 30%-os értékvesztést szenvedett el. A vállalat pénzügyi tevékenysége akkor került a figyelem középpontjába, amikor az Ebix éves jelentésébıl kiderült, hogy az Atlanta állami ügyész vizsgálatot indított a vállalat ellen "szándékos szabálytalanságok elkövetése" miatt. Az állami ügyészség vizsgálatai közben Robin Raina, az Ebix elnök vezérigazgatója felállított egy tervet a vállalat részvényeinek visszavásárlására. Az Ebix, amely vállalatirányítási szoftvereket ad el biztosítótársaságoknak, egy 820 millió dolláros üzletet vázolt fel, amelyet a Goldman Sachs finanszírozna. Májusban pedig az Ebix közzétette, hogy Egyesült Államok Értékpapír és Tızsdefelügyelete vizsgálja a vállalat könyvvitelét. Tim Lynch, az Ebix szóvívıje, aki a Joele Franknak is dolgozik, elmondta, a pénzmosási vádak mindegyike "hamis, pontatlan, és valószínőleg komoly pénzügyi károkat fog okozni az Ebix részvényeseinek." Robert Page, az atlantai állami ügyészség szóvívıje nem kívánt regálni a nyilatkozatra, ahogy Judith Burn sem, a SEC szóvívıje. Az egyik ember, aki ismerıs az eljárást érintı ügyekben, egy korábbi Ebix vezérigazgató, akit az FBI ügynökei is felkerestek. Az FBI ügynökök olyan témákban kérdezték ki, mint a vállalat átutalásai indiai, svédországi vagy szingapúri mőveleti helyszínekre. Pénzmosás? Az egyik interjúban, a korábbi vezérigazgató azt nyilatkozta, az FBI ügynökei megkérdezték, tudomása szerint az Ebix átutalásai pénzmosási céllal történtek-e. Az egykori vezérigazgató névtelenséget kért, mivel a nyomozás bizalmas információkat is érint. Az egykori vezérigazgató, és rajta kívül két másik személy, akik látással bírnak a nyomozásra, azt nyilatkozták, hogy a SEC által folytatott vizsgálatba az Igazságügyi Minisztérium is bekapcsolódott. Az egyik nyomozásban megkérdezett személy szerint, aki szintén névtelenségét kérte a nyomozás során felmerülı bizalmas információk miatt, az FBI ügynökeit és a SEC nyomozóit különösen érdekelte az Ebix egyik legnagyobb befektetıje, a Rennes Alapítvány. A Rennes Alapítvány, amely egy Liechtenstein központú szervezet, vezetı igazgatója Rolf Herter, egy zürichi ügyvéd, aki az Ebix igazgatótanácsának is tagja. Az alapítvány 9.6% Ebix részesedéssel rendelkezik, nyilvános bevallások szerint, de ez a bevallás nem nevezi meg az alapítvány tulajdonosait. Nincs hozzáférés A Goldman Sachs sem tudta megállapítani a Rennes Alapítvány tulajdonosainak, haszonélvezıinek kilétét, habár az alapítványnak 11.4 millió dollárt kell majd átutalnia a tervezett kivásárlási program keretében, ráadásul egy május 10-i SEC jelentés szerint a Goldman Sachs és a Rennes Alapítvány között további tranzakciókra lesz szükség az alapítvány 15%-os részesedése miatt az újonnan alakult, privát Ebixben. Az említett jelentésben Sumit Rajpal, a Goldman Sachs egyik partnere azt is leírta, hogy a Wall Street-i bank semmilyen dokumentációhoz nem kapott hozzáférést a Rennes Alapítvány mögött álló személyek kilétét illetıen. Az alapítványt érintı adathiányra utalva Rajpal azt írta: "a világosság kedvéért a Goldman Sachs elfogadta, hogy az alapítvány tulajdonosi hátterére vonatkozó információk nem elérhetınek minısülnek." Andrea Raphael, a Goldman Sahcs szóvívıje elmondta, hogy a jelentésben használt intézkedések nem példa nélkül valók, mivel az ügylet befejezéséig még hónapok vannak hátra.
A SEC már 2005-ben megpróbálta megállapítani a Rennes Alapítvány tulajdonosi hátterét, legalábbis ez derül ki egy a Futuremedia Plc-nek, egy Egyesült Királyság-beli vállalatnak írt levélbıl, amelyben a Rennes Alapítvány számottevı részesedést birtokolt. A Futuremedia válaszában azt írta, hogy nincs információja a Rennes Alapítványon keresztül érkezı tıke kilétét illetıen. Éveken keresztül tartó veszteségek miatt a Futuremedia részvényei egy idı után csak filléreket értek, és kizárásra kerültek a Nasdaq-ról 2008 elején. A SEC nyomozói azonban semmilyen kihágást nem találtak, amelyet a Rennes Alapítvány elkövetett volna. Ami a nyomozók figyelmét megragadta, az az információhiány volt az alapítvány hátterérıl, és a Lichtensteinben található központjuk, amely ország adatvédelmi törvényeit reklámozva igyekszik befektetıket magához csábítani, nyilatozta a három ember egyike, akinek rálátása van a SEC nyomozására. A SEC nyomozóinak figyelmét az is felkeltette, hogy a Rennes Alapítvány mindhárom igazgatója, beleértve Hertert is, akiket a SEC májusi jelentése megnevez, több panamai cég igazgatótanácsában is tagsággal rendelkezik, ahol szintén rendkívül diszkrétek az adatvédelmi törvények. Nem lehet megmondani Herter, aki az Ebix vállalatirányítási és igazgatótanács-jelölı bizottságának is tagja, két másik panamai vállalat igazgatótanácsának is tagja, a Nesbit United SA-nak és a Mellberry Financial SA-nak. Egy válaszemailben Herter elmondta, hogy a titoktartási törvények meggátolják abban ,hogy felfedje a panamai vállalatokban képviselt kliensei kilétét. "Azt megerısíthetem, hogy egyik vállalatnak sincs semmi köze az Ebixhez, és egyik vállalat sem érintett pénzmosási ügyletekben" – írta az emailben. Herter arra kérdésre nem válaszolt, hogy van-e kapcsolat a panamai vállalatok és a Rennes Alapítváy között. Az alapítvány illetıen Herter azt írta: "a Rennes Alapítvány egy diszkrecionális családi alapítvány. Az alapítvány haszonélvezıinek kiléte nem nyilvános adat. Maguknak a haszonélvezıknek sincs tudomásuk ezen státusukról. Továbbá, a kedvezményezettek nem rendelkeznek semmiféle érvényesíthetı követeléssel az alapítvány tıkéjének elosztását illetıen. Ezért, a kedvezményezettek neve nem kerül nyilvánosságra." Panama, Liechtenstein A Rennes Alapítvány másik két igazgatója, Anton Daniel Wyss és Renzo Zanolari az Auday Consulting Trust partnereiként vannak jegyezve, amely szintén egy vaduzi, liechtensteini vállalat. Ezen kívül mindketten igazgatóként szolgálnak panamai vállalatoknál. Vállalatuk, az Audax, levelezési címe megyezik a Rennes Alapítvány levelezési címével a SEC nyomozási anyagainak megállapítása szerint. Egy másik dolog, ami a SEC nyomozóit kíváncsivá tette a Rennes Alapítvány ügyeivel kapcsolatban a SEC nyomozására rálátó egyik személy szerint, az az alapítvány Egyesült Államok-beli tızsdei cégeiben eddigi befektetéseik hiányos nyilvántartása. 1999 óta, a Rennes Alapítvány 5 százalék vagy több részesedést szerzett hét különbözı vállalatban, beleértve az Ebixet is, állapíta meg a SEC. A Futuremedia mellett, az alapítványnak jelentıs befektetése volt a Semiconductor Laser International Corp-ban, a @Common Corp-ban, a Cardiome Pharma Corp-ban, az Inovio Pharmaceutical Incben és az Orthovita Inc-ben, amelyet késıbb a Stryker Corporation vásárolt meg. Mint a Futuremedia, a Semiconductor Laser kénytelen volt kivonulni a tızsdérıl, a @Comm pedig csıdvédelmet kért maga ellen. Felvetett kérdések Az alapítvány befektetési története felveti a kérdést, hogy vajon a Rennes kedvezményezettjei érdekeltek-e befektett pénzük megtérülésében, modnta Joseph Carcello, a Teneessee Egyetemen mőködı Corporate Governance Center társalapítója. "Honnan jön a pénz, és hogyan tud megállás nélkül tovább áramolni az alapítványba? - tette fel a kérdést Carcello. "Ez közgazdaságilag teljes értelmetlen." "A Rennes Alapítvány befektetési politikájának célja természetesen az, hogy pozitív hozamot generáljon, írta Herter emailjében. "Habár az alapítvány nem fogja nyilvánosan megvitatni befektetési tevékenységét vagy pénzügyi eredményességét, annyit elmondhatok, hogy a Rennes igazgatótanácsa teljesen elégedett az alapítvány
teljesítményével. Kérem legyenek tisztában azzal, hogy az alapítvány nem kizárólag az amerikai tızsdén jegyzett válallatokba fektet be. Lynch elmodnta, hogy az Ebix "nem rendelkezik üzleti vagy pénzügyi kapcsolattal a Rennes Alapítvánnyal kapcsolatban álló vállalatokkal, kivéve magának az alapítványnak Ebix-beli részesedését. Más vizsgálatok Az Igazságiügyi Minisztérium az Ebix tranzakcióit érintı vizsgálata is folyamatban van, miközben a SEC a vállalat könyvelési gyakorlatát vizsgálja, mialatt az International Revenue Service az Ebix alacsony adózási országokba, mint India vagy Szingapúr, történı profitkimentési gyakorlatát vizsgálja. Több mint két éve folyamatosan az Ebix a tızsdén a shortolásra játszó brókerek célpontja volt, akik szerint az Ebix kimutatásait manipulálták. Május 1-én, Raina elnök vezérigazgató látszólag végetvetett a shortolási gyakorlatnak, amikor bejelentette a vállalat 820 millió dolláros kivásárlási programját. A tranzakció veszteséget okozott volna a shortolást végzı brókereknek, akik a 20 dolláros felvásárlási ár kevesebb mint felére árazták be a vállalat részvényeit. A befejezett tranzakció azt is demonstrálni tudta volna, hogy az Ebix kimutatásai nincsenek manipulálva, mivel azokat a Goldman Sachs átvilágítási csapata vizsgálná meg. Az ügyészségi vizsgálat nyilvánosságra hozatala és a Goldman Sachs által finanszírozott felvásárlás elhalasztása után az Ebix részvényei közel 50%-ot zuhantak, 19.72 dollárról 11 dollárra. Válaszként a vállalat bejelentette, hogy a következı két évben 100 millió dollárt költenek részvény-visszavásárlásra. Kétkedı nyomozók A SEC vizsgálatára rálátással bíró személyek szerint a nyomozók nem csak azt fogadták kétkedéssel, hogy a vállalat részvény-visszavásárlási programot hirdetett meg, hanem azt is, hogy látszólag az Ebix egyetlen külsı céget jogi céget sem bízott meg azon gyanusítások független kivizsgálására, amelyek végül a vizsgálathoz vezettek. Lynch nem kívánt válaszolni a kérdésre, hogy bíztak-e meg ilyen külsı céget, csak még ezt nem hozták nyilvánosságra. Lynn Turner, a SEC korábbi fıkönyvelıje szerint az Ebix igazgatótanácsának más dolgokkal, nem pedig a részvényárral kéne foglalkoznia. "Igazgatóként én mindenképpen szeretnék egy független szakvéleményt arról, hogy mely vádak, ha vannak ilyenek, igazak" – írta Truner egy emailben. "Az audit bizottság elnökeként vizsgálatot indítanék, hogy minél gyorsabban a dolgok végére lehessen járni. Független jogi tanácsadókat és könyvelıket fogadnék fel. Mindezeket már jóval a botrány kirobbanása elıtt el kellett volna végezni, de ahogy mondják, jobb késıbb mint soha."
Korrupció Lecsapnak a korrupcióra Kínában A párt fegyelmi és ellenırzı bizottsága már megállapította, hogy Liu visszaélt a pozíciójával. Lecsapnak a korrupcióra Kínában hvg.hu, 2013. augusztus 18. Ügyészi szakaszba érkezett a kínai gazdaságirányítás kormányzati szervének volt helyettes vezetıje, Liu Tie-nan ügyében korrupció miatt elindított eljárás - jelentették be vasárnap Pekingben, ugyanazon a napon, amelyen azt is közölték, hogy csütörtökön nyilvános bírósági tárgyalás keretében megkezdıdik Po Hszi-laj volt csungkingi párttitkár pere. A nemzeti fejlesztési és reformbizottság 59 éves volt vezetıjét májusban váltották le "súlyos fegyelmi vétség elkövetése miatt". Késıbb fokozatosan megfosztották minden pártbéli és kormányzati tisztségétıl, a kommunista párt elvégezte a maga nyomozását, s ezzel megkezdıdhetett Liu igazságügyi felelısségre vonása. A közlés szerin a legfıbb ügyészség ezzel kapcsolatban megtette a kötelezıen szükséges intézkedéseket, amelyeket azonban nem részleteztek. A párt fegyelmi és ellenırzı bizottsága már megállapította, hogy Liu visszaélt a pozíciójával, ı maga és családja nagy összegő kenıpénzhez jutott, a szabályok áthágásával rokonait elınyhöz juttatta, készpénzt és ajándékokat fogadott el, "erkölcsileg elkorcsosult".
A napokban megjelent sajtóértesülések szerint Liu csaknem 18 millió dollárt (4 milliárd forintot) tartott több mint két tucat bankszámlán, és 25 ritka gyémántot is ırzött aranyrúdjai mellett. Úgy tudni, különbözı városokban összesen nyolc szeretıt tartott, és állítólag lebuktatásához is köze volt egy régi kapcsolatának. Hszi Csin-ping, a kínai kommunista párt fıtitkára az év elején kijelentette, a korrupció elleni harc során egyszerre csapnak le az alacsonyabb röptő "legyekre" és a magasabb beosztásokban lévı "tigrisekre". Július elején a volt vasútügyi miniszter ügyében már ítéletet is hirdettek. Liu Csi-csünt felfüggesztett halálbüntetésre, vagyis életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Július 25-én bejelentették, hogy vádat emeltek az ország egyik legismertebb politikusa, a párt 25 tagú politikai bizottságának volt tagja, Csungking város egykori párttitkára ellen. A hivatalos indoklás szerint vesztegetéssel, korrupcióval és hatalommal való visszaéléssel vádolják. Ügyében a kelet-kínai Santung tartomány Csinan városi bírósága jár el, perének elsı tárgyalási napja augusztus 22én lesz - jelentették be vasárnap. Po köztisztviselıként, pozícióját kihasználva, másokat anyagi haszonhoz juttatva fogadott el "rendkívül nagy összegő" pénzt és ingatlant - áll a vádiratban. Ugyancsak nagy összegeket sikkasztott el a közpénzekbıl, visszaélt a hatalmával, „súlyosan sértve ezzel az állam és az emberek érdekeit”.
A Haver Szafari, avagy Prága korrupciós túrája "Azért jöttem, mert beteg vagyok és fáradt a korrupció miatt." A Haver Szafari, avagy a Város korrupciós túrája The New York Times, 2013. augusztus 12. Szerzı: Dan Bilefsky Prága - Több tucat emberrel, csehekkel és külföldiekkel egyaránt tömve egy busz fedélzete napjaink határozottan legszokatlanabb túráján, az úgynevezett Haver Szafarin. Néhány a megállók közül: egy befolyásos lobbista, beceneve Lord Voldemort, toronymagas villája; egy elit iskola, ahol a rossznyelvek szerint egy zsák készpénzért lehet végzettséget venni; és egy alig látható cím, ahol közel 600 cég székhelye található. Justin Svoboda, a kedélyes, hosszúhajú vezetı üdvözöli az összegyőlt turistákat, az általa "ornitológiai szafari túrának” nevezett kiránduláson, ahol a luxus "fészkeiken" ülı, "lopós madarakat" látni. Justint terrorelhárítónak öltözött színészek fogják közre, akik "bizonyított korrupció" feliratú, világos narancssárga mellényt viselnek. A régi cseh fıvárost középkori palotáival és hídjaival szokták jellemezni. De a CorruptTour elnevezéső ügynökség a város a sötétebb oldalát mutatja be - a törvénytelenség és a korrupció kultúráját, amely aláásta az országot, miután a bársonyos forradalom 1989-ben megdöntötte a kommunizmust. Petr Šourek (38) a filozófus és elıadómővészbıl lett vállalkozó agyszüleménye a CorruptTour, amely az itteni korrupció miatti mély kiábrándultságba vezet be. A csehek ma is gyakran emlegetik a kommunista korszak népszerő mondását: "Aki nem lop az államtól, az lop a saját családjától." Šourek szerint a túrák jól fogynak, amióta idén júniusban egy lehallgatási botrány, készpénzzel töltött széfek, és egy csipetnyi házasságtörés lemondásra kényszerítette Petr Nečas miniszterelnököt. Nečas, akinek szerény otthona hamarosan kiemelt helyen fog szerepelni a szafarin, elismerte romancát az elbővölı Jana Nagyovával, aki kabinetfınöke és bizalmasa is volt. Nagyovát hivatalvesztéssel súlytották, miután a titkosszolgálatokat a miniszterelnök felesége mtegfigyelésére utasította, bár szerinte ezt csak a feleség biztonsága érdekében tette. Az ország legnagyobb nyomozási akciója júniusban nyolc magas rangú tisztviselı letartóztatásához vezetett. "Sok cseh túlságosan fél, hogy felszólaljon a korrupció ellen, de a közelmúlt botrányai felébresztették ıket," Šourek szerint: "és egyre többeknek van elege, és kinyitják a szájukat." A Cseh Köztársaság, amely az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott, folyamatosan küzdött, hogy úrrá legyen az évtizedes kommunista uralom korrupciós rendszerén. A Transparency International 2012-es Korrupció Érzékelési Indexe, amely az országokat aszerint rangsorolja, hogy az állami szektort mennyire ítélik meg korruptnak, arra a következtetésre jutott, hogy a Cseh Köztársaság pontszáma "komoly korrupciós problémát” jelez. Abban az idıben az Európai Unió 27 tagja közül, csak Szlovákia, Románia, Olaszország, Bulgária és Görögország teljesített rosszabbul.
Ezek a napokban, több, mint elég aljas tevékenység történt a cseh fıvárosban, hogy kitöltön egy három órás gyalogkirándulást. Az elsı állomás egy lerobbant épület volt a munkásosztály környéken. Az idegenvezetı szerint ezt a lakást jelentette be fı lakóhelyeként Ivo Rittig, egy magánrepülıvel, és monaco-i lakással rendelkezı gazdag lobbista. Ahogyan a szafari halad, egy hölgy a túrán hangosan skandálja: "Gyere ki, kismadár, gyere ki!", és a korrupcióérzékenyek célra irányítják a kameráikat, nehogy elvétsék a zsákmányt. Svoboda szerint azok, akik a túra kéretlen csillagai között találják magukat, dühösen hessegetik el a kíváncsi turistát erısen védett otthonuktól, vagy fenyegetıen merednek a sötétített üvegő a luxus szedánok volánjai mögül. Mielıtt a túrát Šourek 2012-ben megindította, konzultált egy ügyvéddel. A szafari közösségi területek érintésére szorítkozik, hogy elkerüljék a tilosban való áthaladás vádját. A szabály az, hogy a személyeknek, vagy intézményeknek korrupciós ügyben legalább két neves újságban kell szerepelniük, mielıtt a szafari útvonalába bekerülhetnek. Rittig és Roman Janousek egy másik befolyásos lobbista, akiket együttesen "keresztapának" neveznek, is szerepelhet a túrában, miután nem sokkal a korrupcióellenes mővelet részeként végrehajtott telefonlehallgatás után az újságok címoldalára kerültek. Ez vezetett a miniszterelnök és támogatottja vesztéhez is. Üzleti partnerei szerint Rittig, akit nem ítéltek el semmilyen bőncselekmény miatt, azzal dicsekedett nekik, hogy a támogatott Nagyovának drága Louis Vuitton pénztárcát küldött. Rittig ügyvédje elutasította, hogy véleményt nyilvánítson az ügyben. A túra, mely 20 dollárba kerül, vonzó minden korosztály számára. Ezen a túrán, részt vettek diákok, egy szushi szakács és egy nı, aki a szafarit születésnapi ajándékként kapta a barátjától. "Látva mindezen korrupciót azt gondolhatnád, hogy Oroszországban vagyunk, de az Európai Uniónak vagyunk tagja," mérgelıdött Jan Schroll (36) középiskolai történelem tanár, akit elkísért terhes felesége. "Azért jöttem, mert beteg vagyok és fáradt a korrupció miatt." A korrupciós szafari hirtelen megáll a lobbista Janousek betonfallal körülvett villájánál, akit a cseh média a gonosz és sötét "Harry Potter" karakter után Lord Voldemort-nak nevez. A nyomozási mővelet során, amely végül eltávolította a miniszterelnököt, a rendırség egy letéti széfben mintegy nyolcmillió dollár készpénzt talált. Gyanújuk szerint az Janousekhez köthetı és a visszafolyatási rendszerben lehetett volna felhasználni. De mivel a kapcsolatot nem sikerült alátámasztani, Janousek ellen nem emeltek vádat. İ visszautasította, hogy bármi rosszat elkövetett volna. Janousek hamarosan a 2012 márciusában történt üss-és-fuss eset gyilkossági kísérlete kapcsán áll bíróság elé. Ez mindössze néhány nappal azután történt, hogy a vezetı napilap a Ma ( Fiatal Front Ma - Mlada Fronta DNES) elnevezéső újság telefonlehallgatáson alapuló cikksorozatban idézte a Prága polgármesterével rögzített, 2007-es beszélgetéseit. A rögzített hívásokban, ahol a polgármester "kolibri" fedınéven jelentett Janouseknek, a két férfi olyan kérdésekrıl tárgyalt, mint a jövedelmezı városi vagyon értékesítése és hivatali találkozók. Amíg az idegenvezetı Janousek szerepét magyarázta az állítólagos nyomásgyakorlás-üzérkedés rendszerében, Šourek "elnöki kegyelem" süteményt kínált két euróért fejenként. Fanyar magyarázata szerint a sütemények tiszteletadás a volt elnök Vaclav Klaus-nak, akit ebben az évben hazaárulással vádolták -, majd késıbb felmentették miután több tucat, pénzügyi korrupcióval vádolt személynek ajánlott fel amnesztiát. A turisták eközben CorruptTour pólókat és lehallgatás-ellenes eszközöket is vásárolhatnak. A szafari a város szélén ért véget, Martin Roman nagy családi mauzóleumánál. A CEZ energetikai óriás korábbi vezérigazgatója, akirıl tisztviselık azt állítják, hogy a gyanúsítás szerint cimboráinak jövedelmezı szerzıdéseket juttatott, bár ı a vádat hevesen tagadta. Roman úr nagyon is életben van, de Šourek szerint az impozáns mauzóleum azért szerepel a túra útvonalában, mert az a feltőnı fogyasztás sokatmondó emlékmőve, egy korrupt korban. A mauzóleum bejáratánál a harmincas, vélhetıen cseh férfi angolul arról beszélt, hogy a turné azóta bosszantotta, amióta megérezte a mások sikerére írigy, tömör cseh ellenszenvet. Nem adta meg a nevét, de azt mondta, hogy egy ilyen nézet nevetségessé teheti a barátai elıtt. Šourek szerint a korrupció növekvı üzlet, amelyet nem érint a recesszió. "A rövid élető korrupciós botrányok nem jelentenek rövid távú nyereséget," mondta. "A korrupció általában marad ott ahol van, jóval azután is, hogy az újságok címlapján elhalványult."
Büntethetık a vesztegetésen ért vállalatok Brazíliában A büntetés akár az elızı évi árbevétel 20%-át, vagy 22 millió dollárt is elérheti. A vállalati vesztegetés dollármilliókkal lesz kockázatosabb Brazíliában Quartz, 2013. augusztus 6. Szerzı: Roberto A. Ferdman A vesztegetés súlyos probléma Brazíliában. A bőnnel kapcsolatos elítélések száma 30%-al nıtt az elmúlt öt évben, és rekord magas, 1600 embert, köztük 100 köztisztviselıt tartóztattak le az elmúlt évben megvesztegetés vádjával. Azonban Brazília dolgozik azon, hogy ezt a folyamatot megfékezze – legalábbi vállalati szinten. Az elmúlt pénteken, a brazil parlament elfogadott egy, Dilma Roussef elnök kormánya által beterjesztett törvényt, amely végre bezár egy eddig nyilvánvaló kiskaput az ország vállalati korrupcióellenes törvényeiben. Eddig Brazília nem volt képes, hogy vállalatokat vonjon felelısségre a dolgozók által elkövetett vesztegetések miatt, de a pénteken elfogadott törvény változtatni fog ezen. A törvény, amely hat hónap múlva lép hatályba, jelentıs büntetéssel fenyegeti a megvesztegetést alkalmazó vállalatokat: a büntetés akár az elızı évi árbevétel 20%-át, vagy 22 millió dollárt is elérheti. A törvény számos intézkedést tartalmaz arra nézve is, hogy hogy lehetne a vállalatokat a gyanús viselkedések kiszőrésébe és felderítésébe. A vesztegetés miatt elítélt vállalatok fekete listára kerülnek, az állami kölcsönöktıl és támogatásoktól eltiltják ıket, és közberszerzésen sem indulhatnak öt évig. Azonban lesznek enyhítések olyan vállalatok esetében, amelyek segítik a vesztegetések önfeltárását, és vesztegetés elleni akciókat szerveznek a dolgozóiknak. aktívan bevonni A törvényt gyorsan elfogadták, méghozzá nem ok nélkül: a sietség a júniusi, egész országra kiterjedı tiltakozási hullámnak köszönhetı, ahol az emberek kifejezhették dühüket és elégedetlenségüket az állami és vállalati szinten is burjánzó korrupcióval. Az OECD egy 2010-ben kiadott jelentése szerint az ország akkorra nem volt képes teljesíteni a vesztegetés ellenes célkitőzéseit, nagy részt az ország vállalati felelısségének hiánya miatt. A korrupciófigyelı szervezet Transparency International is felhívta a figyelmet Brazília látványos csökönyösségére a külföldi vállalatok megbüntetésében: a szervezet szerint a több száz eset ellenére a brazil hatóságok mindeössze egyetlen esetben folytattak korrupció miatt eljárást külföldi tulajdonú vállalat ellen az elmúlt 12 évben. Brazília hosszú ideje képtelen megfelelni a nemzetközi korrupció ellenes sztenderdeknek, amelyeket többek között az Egyesült Államok és Egyesült Királyság is alapvetınek tekint, ami a külföldi vállalatok brazíliai mőködését rendkívül megnehezítette. Brazília engedékenysége a korrupció kezelésében, amely mind az állami, mind a magánszektorban megfigyelhetı, összeütközésbe került ezen országok szigorú antikorrupciós törvényeivel. Ez komoly nehézségeket okozott a külföldi vállalatoknak, hogy Brazíliában mőködjenek, és a brazil vállalatoknak is, hogy a világ más részein terjeszkedjenek. Rousseff elnök erıfeszítése arra, hogy betartsa választási ígéretét, és valóban letörje a korrupciót, egyedül elég lehet arra, hogy javítsa Brazília külföldi megítélését. Néhányan azonban még mindig szkeptikusak a törvény hatékonyságát illetıen – különösen a helyi korrupció visszaszorításának lehetıségét kérdıjelezik meg. A Transparency International egy friss felmérése szerint a brazilok fele szerint a kormány eredménytelenül veszi fel a harcot a korrupcióval, ugyanakkor 80%-uk hajlandó lenne személyesen is tenni a korrupció ellen. Carlos Ayres, a Brazil Gazdasági Jog Intézetében az antikorrupciós bizottság elnökhelyettese a Routersnek nyilatkozta a törvényrıl, hogy "ez egy rendkívül pozitív fejlemény", de továbbra is kérdéses, hogy a törvényt hogyan fogják implementálni állami és helyi önkormányzati szinten.
Igazságszolgáltatás A vád szerint csaltak és hazudtak a JP Morgan bankárai A JP Morgan korábbi alkalmazottait a londoni bálnaként emlegetett kereskedési veszteség ügyében állították bíróság elé New York-ban. A vád szerint csaltak és hazudtak a JP Morgan bankárai portfolio.hu, 2013. augusztus 14.
A JP Morgan korábbi alkalmazottainak botrányos, londoni bálnaként emlegetett ügyében ma ismertették a vádpontokat: Javier Martin-Artajo és Julien Grout ezek szerint csalást követhettek el, amikor könyvelések és egyéb dokumentumok meghamisításával fedték el az általuk okozott több milliárd dolláros veszteséget - írja a Marketwatch. A JP Morgan két korábbi alkalmazottját a londoni bálnaként emlegetett hatalmas kereskedési veszteség ügyében bíróság elé állították New York-ban. Javier Martin-Artajót és Julien Grout-ot a könyvelések és egyéb dokumentumok szándékos meghamisításával vádolják, és az amerikai értékpapír-felügyelet szabályait is megszeghették. A vádlottak az ügyész szerint a bank egyes szintetikus hitelportfólióit jóval magasabb értékkel tüntette fel a nyilvántartásokban, mint amennyit értek, hogy ezzel leplezzék az általuk okozott hatalmas veszteséget. Az ügyészség és a szabályozók ma közös sajtótájékoztatót tartottak. New York déli negyedének fıügyésze, Preet Bharara az ügyrıl elmondta: A JP Morgan szintetikus hitelportfóliókba fektetı kereskedıi 2012 elején nagy tételben fogadtak a piac várható mozgására, azonban hatalmas veszteséget szenvedtek el, mert rossz lóra tettek. "A vádlottak elıre megfontoltan és szánt szándékkal hazudtak ezután a veszteségrıl hónapról hónapra, amivel megtévesztették a befektetıket, a szabályozókat és a nyilvánosságot". A JP Morgan 6 milliárd dolláros kereskedési veszteséget szenvedett el, az ügy kipattanása után a bank vezére, Jamie Dimon nyilvánosan is elnézést kért a befektetıktıl. Bruno Iksilt, az ügyben ugyancsak érintett tradert nem ítélik el, a kereskedı ugyanis védelmet élvez amiatt, mert együttmőködött a hatóságokkal. Errıl a sajtótájékoztatón résztvevık kijelentették, hogy nem hajlandóak ennél többet beszélni.
Vitathatóan ítélt a bukaresti táblabíróság A vitatható ítélet szerint az informatikai szolgáltatásokra jóváhagyott kifizetésekkel 300 ezer eurós kárt keletkezett. Kirúgta Ponta az elítélt RMDSZ-est Kitekintı.hu, 2013. július 31. Victor Ponta miniszterelnök felmentette a találmányi és védjegyhivatal (OSIM) élérıl a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által jelölt Varga Gábor vezérigazgatót, akit júliusban másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt jogerısen a bukaresti táblabíróság. A tisztségviselıt hivatali visszaélésben találta vétkesnek a bíróság, megállapítva, hogy informatikai szolgáltatásokra jóváhagyott kifizetésekkel 300 ezer eurós kárt okozott az OSIM-nek. Varga Gábor az MTI-nek azt mondta, hogy a bíróság igazságtalanul ítélte el és kötelezte 280 ezer lejes kártérítés kifizetésére. Elmondta: ıt még a Tăriceanu-kormány nevezte ki a hivatal élére, de 2009-ben, amikor az RMDSZ nem vett részt a kormánykoalícióban, egy évig nem ı vezette az OSIM-et, és csak 2010-ben került vissza a hivatal élére. Az ügy tárgyát képezı közbeszerzés abból az idıszakból való, amikor nem ı állt az OSIM élén - mutatott rá Varga Gábor. "Az egész kivizsgálás a gazdasági igazgatóság ellen irányult, engem az utolsó száz méteren rángatott bele a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A kifizetésekre minden igazoló papír itt van a kezemben, de ezeket a bíróság nem vette figyelembe, a DNA vádiratát szentírásnak tekintették" - magyarázta a leváltott vezérigazgató.
Hírlevélre feliratkozás: www.secinfo.hu
