A parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) és a kultúrnövények közötti versengés szabadföldi additív kísérletekben

A parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) és a kultúrnövények közötti versengés szabadföldi additív kísérletekben KAZINCZI GABRIELLA1 – BÉRES IMRE1 – VARGA PÉTER2 – KOVÁCS IMRE3 – TORMA MÁRIA3 1Pannon Egyetem, Növényvédelmi Intézet, Keszthely 2FVM Szôlészeti és Borászati Kutatóintézete, Badacsony 3BASF Hungaria Kft, Budapest

Összefoglalás Szabadföldi additív kísérletekben a napraforgó és a parlagfû, valamint a kukorica és a parlagfû közötti versengést tanulmányoztuk. Napraforgó állományban a termésveszteség a gyomsûrûség növekedésével arányosan csökkent. A parlagfû 1,2, 5 és 10 db/m2 egyedszáma a napraforgó termést hektáronként 4, 6, 21 és 33%-kal csökkentette a gyommentes kontrollhoz képest. A kukoricában a parlagfû hasonló tôszámú állománynál 24, 33, 30 és 30%-os termésveszteséget okozott, és a nagyobb gyomsûrûségnél megmutatkozó alacsonyabb termésveszteség arra utal, hogy a parlagfû egyedek közötti fajon belüli versengés erôsebb volt, mint a kukorica és a parlagfû között. A napraforgó erôsebb kompetíciós képességgel rendelkezett, mint a kukorica. Kukorica esetében a parlagfû hatására bekövetkezô átlagos termésveszteség 30%, napraforgónál 16% volt. Kulcsszavak: parlagfû, napraforgó, kukorica, versengés

Competition between crops and Ambrosia artemisiifolia L. in additive field experiments GARIELLA KAZINCZI1 – IMRE BÉRES1 – PÉTER VARGA2 – IMRE KOVÁCS3 – MÁRIA TORMA3 1University of Pannonia, Institute for Plant Protection, Keszthely 2Research Institute for Viticulture and Enology, Badacsony 3BASF Hungaria Kft, Budapest

Summary Small plot experiments were set up in order to study the effect of A. artemisiifolia density (1, 2, 5 and 10 plants m-2) on maize and sunflower under field conditions. In the sunflower – A. artemisiifolia competition studies the average yield proportionally decreased as the weed density inceased. A.artemisiifolia at densities of 1, 2, 5 and 10 plant m-2 caused 4, 6, 21 and 33% reduction in sunflower yield, respectively. In the maize – A. artemisiifolia competition studies the yield losses were 24, 33, 30 and 30% at similar weed densities. At higher weed densities

42

Magyar Gyomkutatás és Technológia 2007. VIII. évf. 1. sz.

intraspecific competiton among Ambrosia plants was stronger than competition between maize and A. artemisiifolia. Sunflower was a stronger competitor than maize. A. artemisiifolia caused an average of 30 and 16% yield losses of maize and sunflower, respectively. Key words: common ragweed, sunflower, maize, competition

Bevezetés és irodalmi áttekintés A parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) az Országos Gyomfelvételezések adatai alapján a gyomok jelentôségi sorrendjében hazánkban az elsô helyet foglalja el. Európában hazánkat a parlagfûvel legfertôzöttebb országnak tekintik. Elsôsorban humánegészségügyi okok miatt az utóbbi években a szomszédos európai országok érdeklôdésének is a középpontjába került (Bohren és mtsai 2007). A szigorú hatósági intézkedések, a fajjal kapcsolatos széleskörû biológiai, ökológiai és technológiai kutatások, valamint a felvilágosító munka ellenére jelentôsége még mindig nem csökkent. Hazai elterjedésérôl, biológiai, ökológiai sajátosságairól, az általa okozott gazdasági és humánegészségügyi kártétel mértékérôl több évtizedes adatsorral rendelkezünk (Radics 1988, 2001, Radics – Pusztai 2000; Radics – Gál 2001, Béres és mtsai 2002, Kardeván és mtsai 2004, 2005, Makra és mtsai 2005, Kiss-Béres 2006, Kazinczi és mtsai 2006). Az utóbbi idôben számos összefoglaló közlemény is megjelent (Béres 2003, 2004, Béres és mtsai 2006), és nemzetközi fórumokon is tartottak elôadásokat (Torma és mtsai 2006, Béres és mtsai 2007). Kômíves és mtsai (2006) meghatározták azokat a kutatási prioritásokat, melyek további hasznos elméleti és gyakorlati információkat jelenthetnek az ellene történô hatékonyabb védekezési eljárások kidolgozása szempontjából. Ilyen a gyomfajokra vonatkoztatott gazdasági kártételi küszöbszint ismerete az egyes kultúrákban. Vizsgálatainkban szabadföldi additív kísérletekben a parlagfû változó egyedsûrûségének hatását tanulmányoztuk a kukorica és a napraforgó termésére.

Anyag és módszer A parlagfû-kukorica kompetíciós kísérleteket 2006-ban Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar Újmajori kísérleti telepén, Ramann-féle agyagbemosódásos barna erdô talajon (AK: 42; humusz: 1,65%), a parlagfû-napraforgó kompetíciós kísérleteket Dégen mészlepedékes csernozjom talajon (AK: 38; humusz: 2,4–2,6%) állítottuk be. A kukorica (fajta: Kuxxar) vetése 2006. május 8-án, a napraforgó vetése (Alexandra PR hibrid) április 16-án történt. Közvetlenül a vetést követôen kijelöltük a parcellákat (egy parcella mérete 15 m2 volt (3,00 m széles, 5,0 m hosszú, 4 kukoricasor parcellánként; 75 cm sortáv). A parcellák között 1,8 m széles mûvelôutakat hagytunk, amelyeket a vegetációban talajmaróval és kézi kapálással folyamatosan gyommentesen tartottunk. A következô kezeléseket alkalmaztuk 3 ismétlésben: 1. kezeletlen (gyomos) kontroll 2. gyommentes kontroll (a tenyészidôben folyamatos kapálással tisztán tartva) 3. 3–4 leveles kukorica egyszeri kapálása 4. A. artemisiifolia, 1 növény/m2

Kazinczi et al.: A parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) és a kultúrnövények közötti versengés...

43

5. A. artemisiifolia, 2 növény/m2 6. A. artemisiifolia, 5 növény/m2 7. A. artemisiifolia, 10 növény/m2 A 4–7.sz. kezelésekben a parlagfû kivételével valamennyi más gyomfajt eltávolítottuk. A parlagfû egyedsûrûségét kézzel beállítottuk, melyet a tenyészidôszak folyamán folyamatosan ellenôriztünk. A kultúrnövények virágzásának idején (napraforgóban július 17-én, kukoricánál augusztus 1-én) minden parcellából 10-10 átlagos fejlettségû növény magasságát megmértük. A betakarítás kukoricában 2006 október 14-én kézzel történt. Parcellánként a két középsô sorban lemértük a csöves kukoricák termését. Öt reprezentatív minta alapján (5 x 5 csô) meghatároztuk a csô:szem arányt, és 85 °C-on 10 órán keresztül történô szárítás után kiszámítottuk a betakarításkori nedvességtartalmat. Kiszámítottuk a parcellákon a betakarításkori nedves szemtermést. A területegységre esô termésátlagot a szemek 14%-os nedvességtartalmára vonatkoztattuk (májusi morzsolt). Napraforgóban a desszikálás ideje 2006. szeptember 10-én volt Reglone Air 2,0 l/ha dózisával, cseppnehezítôvel kiegészítve. A parcellák betakarítása szeptember 25-én történt. A terméseredményeket a kaszattermés 8%-os nedvességtartalmára vonatkoztattuk. Az adatokat Excel programban, varianciaanalízis segítségével elemeztük.

Eredmények és következtetések Szignifikánsan csak a gyomos kontroll kukorica parcellák voltak alacsonyabbak. Az A. artemisiifolia különbözô egyedsûrûsége nem befolyásolta a kukorica magasságát (1. ábra). A napraforgó esetében – az A. artemisiifolia 1 db/m2 egyedsûrûsége kivételével – valamennyi kezelés a napraforgó magasságának szignifikáns csökkenését okozta (2. ábra).

1. ábra. A kukorica magasságának alakulása a kezelések hatására (Keszthely, 2006) Figure 1. The height of maize due to the treatments (Keszthely, 2006)

44


2. ábra. A napraforgó magasságának alakulása a kezelések hatására (Dég, 2006) Figure 2. The height of sunflower due to the treatments (Dég, 2006) Kukoricánál a csô:szem arány az ismétlések átlagában 1:5 volt. A szemek betakarításkori nedvességtartalma: 23.5% volt. A legnagyobb termésveszteség kukoricában és napraforgóban is a gyomos kontroll parcellákon volt, ahol a gyommentes kontrollhoz képest 48, illetve 35%-kal csökkent a termésátlag. A parlagfû valamennyi egyedsûrûség esetén a kukorica szignifikáns terméscsökkenését okozta. Az 1, 2, 5 és 10 db/m2 A. artemisiifolia a kapált kontrollhoz képest 24, 33, 30 és 30%-os terméscsökkenést idézett elô. Nagyobb egyedsûrûségnél (5 ill. 10 db A. artemisiifolia/m2) a parlagfûegyedek közötti fajon belüli (intraspecifikus) kompetíció hatása jobban érvényesült, mint a kukorica és a parlagfû között. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a magasabb egyedsûrûség hatására valamivel kisebb mértékû volt a termésveszteség, mint az alacsonyabb egyedszám esetén. A parlagfû egyedek közötti erôs fajon belüli versengést támasztják alá Vidotto és mtsai (2007) kísérletei is. 4, 12.5 és 25 parlagfû/m2 gyomsûrûség esetén a négyzetméterenkénti biomassza produkció 916, 936 és 1180 g volt. A növényegye-

3. ábra. A kukorica termésének alakulása a kezelések hatására (Keszthely, 2006) Figure 3. The maize yield due to the treatments (Keszthely, 2006)


45

denkénti produktivitás ugyanezen gyomsûrûségek esetén 687, 224 és 140 g volt. A fajon beüli erôs versengés más gyomfajnál is érvényesül (Kovács és mtsai 2006). A 2-4 leveles korban egyszer kapált kukorica termésátlaga a gyommentes kontrollhoz képest 12%-kal csökkent, de ez nem volt szignifikáns (3. ábra). Korábbi évek tapasztalatai alapján kukoricában a hektáronkénti termésátlag 0,235 tonnával kisebb volt, ha négyzetméterenként 1 db parlagfû károsított (Varga 2002). Nagyobb egyedsûrûség esetén (9, 18 és 26 növény m-2) a termésátlag 42-54%, 62% és 70-71%-kal kevesebb lett (Varga és mtsai 2000). Napraforgóban a termésmennyiség a gyomsûrûség növekedésével arányosan csökkent. Az A. artemisiifolia 1, 2, 5 és 10 db/m2-es egyedsûrûsége 4, 6, 21 és 33%-ban csökkentette a termésátlagot a kapált parcellákon mértekhez viszonyítva. A négyzetméterenkénti egy darab A. artemisiifolia a kapált kontrollhoz képest nem csökkentette a termést szignifikánsan. A 2–4 leveles korban történô kapálás statisztikailag azonos terméscsökkenést okozott az A. artemisiifolia 5 db/m2-es egyedsûrûség által kiváltott hatással (4. ábra). A parlagfû-napraforgó kompetíciós kísérletekben több év átlagában hasonló volt a különbözô gyomsûrûség hatására létrejövô termésveszteség (Varga és mtsai 2006). Külföldi vizsgálatok szerint szójában a gazdasági kártételi küszöbszint kevesebb, mint egy db parlagfû négyzetméterenként (Cowbrough és mtsai 2003). Kukorica esetében a parlagfû hatására bekövetkezô átlagos termésveszteség 30%, napraforgónál 16% volt. A napraforgó tehát erôsebb kompetíciós képességgel rendelkezett, mint a kukorica. A napraforgó nagy kiterjedésû levélzete viszonylag hamar leárnyékolta a talajfelszínt és az állomány záródása után a gyomnövények növekedésükben jelentôsen lemaradtak a nyílt, napos, szárazabb termôhelyen növô egyedekhez képest. A versenyképesség fajoktól függôen erôsen változó. Elôzetes kísérleteink alapján a selyemmályva (Abutilon theophrasti) például a napraforgó számára nem jelentett versenyképes partnert, hiszen a termésátlag még 10 db/m2 selyemmályva fertôzöttségnél is alig (néhány%-kal) csökkent a rendszeres mechanikai gyomirtásban részesített parcellákhoz képest (Béres és mtsai 2006). Kukoricában a selyemmályva 1, 2, 5 és 10 db/m2 egyedsûrûsége 1, 25, 5 és 10%-kal csökkentette a termésátlagot, de ebbôl csak a 2db/m2 egyedsûrûség

4. ábra. A napraforgó termésének alakulása a kezelések hatására (Dég, 2006) Figure 4. The sunflower yield due to the treatments (Dég, 2006

46


hatására bekövetkezô termésveszteség volt szignifikáns (Kovács és mtsai 2006). Hazai gyomnövény-kultúrnövény additív kísérletek szerint a gyomfajok közül a szerbtövis (Xanthium) fajok versenyképessége a legerôsebb (Dávid és mtsai 2006). A gyomnövény-kultúrnövény közötti versengés kimenetelének a gyomsûrûség csak egyik tényezôje. A relatív levélterület (a gyomnövény levélterületének és a teljes levélterületnek az aránya) és a relatív kelési idô a gyomosodás hatására létrejövô termésveszteség szintén fontos összetevôi (Berzsenyi 2000). Az eltérô termôhelyi adottságok és az évjárathatás miatt még a hasonló módon beállított kísérletek eredményei között is jelentôs különbség lehet.

Köszönetnyilvánítás A Szerzôk ezúton fejezik ki köszönetüket az OTKA Irodának (T 049093, T037931) a kutatások anyagi támogatásáért.

Irodalom Béres I (2003): Az ürömlevelû parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) elterjedése, jelentôsége és biológiája). Növényvédelem 39, 293–302. Béres I (2004): Az ürömlevelû parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) elleni integrált gyomszabályozási stratégiák). Magyar Gyomkutatás és Technológia 5, 3–14. Béres I. – Kazinczi G – Narwal SS (2002): Allelopathic Plants. 4 Common ragweed (Ambrosia elatior L. syn A. artemisiifolia). Allelopathy Journal 9, 27–34. Béres I.- Kazinczi G. – Kiss L. – Novák R. (2007): Distribution and harmful effect of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia) in Hungary. 14th EWRS Symposium (Hamar, Norway) p.13. Béres I.-Novák R. –Hoffmanné Pathy Zs. – Kazinczi G. (2006): Az ürömlevelû parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) elterjedése, morfológiája, biológiája, jelentôsége és a védekezés lehetôségei. Gyomnövények, gyomirtás 6, 1–47. Berzsenyi Z. (2000). Növekedésanalízis a növénytermesztésben. Egyetemi jegyzet, Keszthely. Bohren C. – Delabays N. – Mermillod G. (2007): Ambrosia artemisiifolia – a quick reaction to an invasion of Switzerland. 14th EWRS Symposium, Hamar (Norway), p.19. Cowbrough MJ. – Brown RB. – Tardif FJ. (2003): Impact of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia) aggregation on economic thresholds in soybean. Weed Science 51, 947–954. Dávid I. – Béres I. – Kazinczi G. – Kovács I. (2006): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) és a bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium L.) versengése kukoricával és napraforgóval. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest p.83. Kardeván P,. – Jung P. – Reisinger P. – Nagy S. (2004): Determining the reflectance spectra of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) by field measurements. Hungarian Weed Research and Technology 5 (1), 15–31. Kardeván P. – Reisinger P. – Tamás J. – Jung P. (2005): Remote sensing of common ragweed. Part I. Enhancing classification effectivity of remote sensing pictures by using


47

DGPS for representative spectra of Ambrosia artemisiifolia L. Hungarian Weed Research and Technogy 6 (2), 53–67. Kazinczi G – Bíró K – Béres I – Ferger B (2006): Fajon belüli (intraspecifikus) különbségek az ürömlevelû parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) csírázásában). Növényvédelem 42, 477-481 Kiss L – Béres I (2006): Anthropogenic factors behind the recent population expansion of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia) in Eastern Europe: is there a correlation with politial transitions? Journal of Biogeography 33, 2156-2157. Kovács I. – Béres I. – Kazinczi G. – Torma M. (2006): Competition between maize and Abutilon theophrasti (Medik.) in additive experiments. Z. PflKrankh. PflSchutz Sonderh. 20, 767–771. Kômíves T. – Béres I. – Reisinger P. –Lehoczky É. – Berke J. – Tamás J. – Páldy A. – Csornai G. – Nádor G. – Kardeván P. – Mikulás J. – Gólya G. – Molnár J (2006): New strategy of the integrated protetion against common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L). Magyar Gyomkutatás és Technológia 6 (1), 5-50. Makra L. – Juhász M. – Béczi R – Borsos E (2005): The history and impacts of airborne Ambrosia (Asteraceae) pollen in Hungary. Grana 44, 57–64. Radics L. (1988): Unkrautregulierung durch Bestandesdichte und Saatzeitpunkt in Maiz Z. PflKrankh. Pflschutz, Sonderheft 11, 339–343. Radics L., Pusztai P. (2000): Az árnyékolóhatás szerepe vetésforgókban gyomok ellen. Növénytermelés 49, 69-80. Radics L. – Gál I. (2001): Gyomszabályozás lehetôségei és korlátai sárgarépában gyomirtószermentes illetve takarékos növénytermesztési rendszerekben. Magyar Gyomkutatás és Technológia 2, 41–56. Radics L. (2001): Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó, Budapest. Torma M. – Hódi L. – Benécsné Bárdi G. – Kazinczi G. (2006): Distributon of common ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.) in Hungary. Internat. Symp. Intractable Weeds and Plant Invaders. Ponta Delgada , Azores (Portugal) p.19. Varga P (2002): Herbicid- és tápanyagstressz hatása a gyomnövények és a kukorica produktivitására. PhD értekezés, Keszthely, Hungary. Varga P. – Béres I – Reisinger P (2000): Gyomnövények hatása a kukorica terméseredményére szántóföldi kísérletekben. Magyar Gyomkutatás és Technológia 1, 45–51. Varga P. – Kazinczi G. – Béres I. – Kovács I. (2006): Competition between sunflower and Ambrosia artemisiifolia in additive experiments. Cereal. Res. Comm. 34, 701–704. Vidotto F. – Boni A. – Tesio F.- Patracchini C. – Ferrero A. (2007): Bioecological traits of Ambrosia artemisiifolia L. in North-West Italy. In: 14th EWRS Symposium. Hamar, Norway, 191.

A Szerzôk levélcíme – Address of the authors Kazinczi Gabriella1 – Béres Imre1 – Varga Péter2 – Kovács Imre3 – Torma Mária3 1Pannon

Egyetem, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely, Deák F. u. 16. Szôlészeti és Borászati Kutatóintézete, 8261 Badacsonytomaj, Római út 165. 3BASF Hungaria Kft, 1132 Budapest, Váci út 30. 2FVM

A parlagfû (Ambrosia artemisiifolia L.) és a kultúrnövények közötti versengés szabadföldi additív kísérletekben

Recommend Documents