A papság sajátossága

2010. Június - XV. évfolyam 3. (118.) szám

TA R TA L O M Egy marék földdel a kézben . . . . . .2 „Ez a búcs más volt, mint a többi” . .3 Bérmálkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Pünkösdölõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Lelki nap Ópusztaszeren . . . . . . .6-8 Az Élet Igéje, 2010. június . . . . . . .9 Teremtésvédelem . . . . . . . . . . .10-11 Látogatáás a torinói lepelnél . . . .12 Amint az Atya szerett engem . . . .12 Tízéves „A boldogabb családokért” körlevél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Rózsafüzér zarándoklat . . . . . . . .13

Mit tesz a pap az emberi közösségért? Nem a pap politizál, de õ figyelmezteti a politikusokat és a polgárokat, hogy az evangéliumi „stílus” átalakítja a politikát, és ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor a politika és a közélet dzsungellé válik. A pap nem családban él, nincsenek családi feladatai, lekötöttségei mint másoknak, de segíthet fölfedezni a jegyeseknek, a szülõknek és a gyerekeknek, a szeretetet, amely mindenkibõl a legjobbat hozza ki, a szeretetet, amely tud megbocsátani, önmagát adni másokért, túl a saját szûk körén is. A pap segít fölfedezni, hogy a szeretet a legszebb, amit élhetünk. Saját megvalósulását nem iskolai, adminisztratív, hivatásos szerepektõl várja, hanem miközben meghív, hogy tekintsünk Arra, aki „megmosta a tanítványok lábát”, együttmûködik abban, hogy minden szerepet „kapcsolattá” alakítson át. HUBERTUS BLAUMEISER ÉS TONINO GANDOLFO (Forrás: Amint az Atya szeretett engem... 365 gondolat a papság évére)

A papság sajátossága A papság évének végén mélyítsük el újból magunkban, mit is kaphatunk ezen szolgálat által. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt tanítja, hogy a krisztushívõk egyenlõségén túl az egyes tagok között állapotuk és feladatuk szerint különbözõségek vannak. Ezek a különbözõségek „melyeket maga az Úr akart Testének tagjai között, annak egységét és küldetését szolgálják.” Illetve „az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására Egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák.” A hierarchikus papság, mely egyértelmû sajátosságokat hordoz a hívõk sokaságában, ezen alapszik. Állapotuk és feladatuk tehát sajátos, ennek megfelelõen életformáik és cselekvésük is másak ebben az egy titokzatos testet alkotó közösségben. Ez hasonló például ahhoz, hogy más egy tanszékvezetõnek, rektornak, nagykancellárnak, diáknak, doktorandusznak, vagy könyvtárosnak a feladata és jogköre egy egyetemen. És amint az idejükbõl is másképpen áldoznak a közösségre, az másképp hat ki tevékenységükre, úgy érvényes ez a hierarchiára is. Egy kivételt azért meg kell fogalmaznunk, amiben alapjában véve sajátos ez a különbözõség: az egyházi rendben a szolgálatok hátterében egy személyes Krisztus iránti elkötelezõdés áll, nem pedig szerzõdés, szakmai hozzáértés csupán. Egy olyan egzisztenciális kötõdés a Megváltóhoz, az Õ Atyjához és Szent Lelkéhez, ami szol-

gálatuk sajátosságát nem funkcionális sajátossággá, hanem személyes kapcsolattá teszi. A személyes elkötelezettség, kapcsolat van minden odaszentelt idõ, energia mögött, csak ez alapozhatja meg igazában a cölibátus intézményét és annak hatékonyságát. Fontos ezt szemünk elõtt tartani, nehogy Egyházunkat és annak küldetését összekeverjük bármiféle földi intézménnyel és annak hatékonyságával. Ez az a kincs, amit csak azok értenek meg, csak azok kezdenek el keresni, akik bensõjükben megtapasztalták Jézus meghívását, személyiségük általa történt sajátos lefoglalását. Ami természetesen arányos módon valamennyi hívõre is vonatkozik saját életállapotuk (szerzetesi, vagy családos, esetleg egész életre egyedülálló, de külsõ okok miatt el nem kötelezõdött helyzetük) viszonylatában. Köszönet... A papság évének vége közeledtével szeretném megköszönni Valamennyiõtöknek, akikkel bármikor is találkozom, azt a sok-sok figyelmességet, kedvességet, segítõkészséget és segítséget, az õszinte visszajelzéseket, hálás szavakat, kedves mosolyt, megértõ elfogadást és felelõs helytállást, amivel papságomban mellettem álltok. Öröm köztetek papnak lennem! Hálát adok Istennek, hogy ilyen munkatársakkal, hívõ közösséggel ajándékozott meg. Kérem továbbra is alázattal imádságaitokat értem, szolgálatomért, hogy tovább építhessük ebben a lelkületben Isten Országát. DR. LAURINYECZ MIHÁLY

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Egy marék földdel a kézben – Feltámadási menet 2010 „Szent Atyám, tartsd meg õket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Jn 17,11)

Ezzel a mottóval indult ismét útjára a Kárpát-medencei összefogást jelentõ Feltámadási menet, hogy hirdesse a Krisztusban való egységünket. Az eseményt a 2004. december 5-i népszavazás elszomorító eseménye indította útjára, 5 évvel ezelõtt. A kb. 3000 km-es nemzeti zarándoklat nagypénteken a tihanyi Kálváriáról indul és a Kárpát-medence mindegyik magyarok lakta utódállamán áthalad, eszmeileg egy szívet alkotva. 48 nap alatt, pünkösdre érkezik meg Csíksomlyóra. Mind a zarándoklat, mind annak a jelvénye – az Árpádkori motívumú szárnyas kereszt – minden felekezet számára elfogadható. Valamennyi résztvevõ település, egyházközség a keresztre szalagot köt. Mire egyházmegyénkbe érkezik a kereszt, már gyönyörûen fel van szalagozva, valamennyi mögött soksok ember szeretete rejlik. Ez a szeretet sokszorozódott: olyan sokan szerettek volna részesei lenni ennek a nemzeti közösségnek, hogy idén már nem is kettõ, hanem három ágon haladt a zarándoklat! A három felszalagozott kereszt a csíksomlyói nagymisén ért össze. Pünkösd után a következõ évi nagyböjtig a jelvények a somlyói Péter-Pál templomban láthatóak, majd a faragványok visszakerülnek a Balatonhoz, a szalagok viszont minden évben a somlyói templomban maradnak. Az egyházmegyénkben is több település csatlakozó, illetve õrzõ állomás volt: Röszke, Szeged-Szentmihály, Szeged-Tarjánváros, Algyõ, Hódmezõvásárhely-Belváros, Szentes, Békéscsaba, Újkígyós, Mezõkovácsháza. Április 29-én hosszú útja volt a keresztnek: Magyarkanizsáról kora délután került át Horgosra, ahonnan Bata Jánosék hozták át a határon: ott Liszkai Tamás atya fogadta és vitte Röszkére, onnan pedig SzegedSzentmihályra. Fejes Ferencék már kedves barátaink: idén is õk hozták hozzánk a zarándoklat jelvényét, melyet a templom elõtt sorfalban állva fogadtunk.

A tavalyi alkalmat az anyák napja tette még különlegesebbé, idén pedig a kispapok és a LUMEN EGYÜTTES zenei szolgálata. A szemináriumból az egyházmegyénkben tanuló kispapok közül 17-en fogadták el a meghívásunkat – közöttük két diakónus –, akik búcsúzáskor elmondták: jól érezték magukat a közösségünkben. A szentmisét követõen Erikáék a papság éve alkalmából egy nagyon szép, lelkiekben felemelõ és gazdagító zenés szentségimádást tartottak. Akik szolgáltak énekekkel és versekkel, imákkal: KOVÁCS EMESE, MÁRTONNÉ IVASKÓ LÍVIA, NAGY MARCSI, ÓTOTT BARBI, SÁRI ZOLI, SÁRINÉ HORVÁTH MÓNIKA, SZÛCSNÉ T. KIS GABRIELLA, TÓTH TIBI ÉS TÓTHNÉ CSEH ERIKA. Másnap, április 30-án 10 órakor a SZÉKELYNÉ KLÁRIKA által vezetett nyugdíjas klub tagjai látták vendégül a Kálvin téri református gyülekezet szépkorú híveit CZIROKNÉ BOTÁR ÉVA református lelkipásztor, egyházmegyei missziós lelkész vezetésével. A lelkésznõ szavai a lelkek mélyéig hatoltak, többek szemébõl a könny kicsordult. Õ a kereszt titkáról beszélt, melyet két oldalról közelített meg, abból a szempontból, kik is voltak a keresztnél. Egyik oldalon Jézus Krisztus, akinek borzasztó szenvedéseket kellett átélni, ezeket szó nélkül bírta. A lelkésznõ elgondolkodásra

2010. JÚNIUS

hívta a résztvevõket: mi vajon bírtuk volna-e, bírjuk-e ezt? A másik oldalon ott voltak a kereszt alatt az emberek. Felhívta a figyelmünket: ne ítéljük el õket olyan nagyon, hiszen mi is lehetünk: anyagiasak, gúnyolódók, gyilkosok (abortusz), farizeusok (csak én, csak én; csak nekem lehet igazam). Jézus pedig imádkozott értük! És ez nekünk is hatalmas örömhír: ha mi is odamegyünk Jézus keresztjéhez, Õ nekünk is, értünk is szól. Az imaalkalom után átmentünk a közösségi házba, ahol agapé mellett a katolikus és a református hívek élénk beszélgetésbe merültek. A lelkésznõ beszámolt a 2009. május 22-i nagy fontosságú eseményrõl is: ekkor az Alkotmányozó Zsinat Debrecenben ült össze, hogy egységesüljenek a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. A Kárpát-medencében egyetlen egységes magyar református egyház van. Minden résztvevõ vitt magával egy marék földet, amit a Kárpát-medence kicsinyített domborzati mására helyezhettek el Debrecen belvárosában – ezzel vallották meg: egy a gyökérzet! Idén a báli idõszakban jótékonysági bált szerveztek, melynek bevételét egy határon túli református gimnáziumnak ajánlották fel. Délután indultunk tovább a kereszttel Hódmezõvásárhelyre. A Feltámadási menet zarándokútja során betért Algyõre, ahol harangszó és

3

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2010. JÚNIUS

a helyiek képviselete fogadott bennünket. Rövid imádság, éneklés, szalagkötés, emlékkönyvbe írás és közös fotó után folytattuk az utunkat. Hódmezõvásárhelyen VARGA ÁRPÁD fogadott bennünket egy diakónussal együtt. Énekelve vittük a felszalagozott keresztet a templomba ahol az emlékkönyvvel együtt NÉMETH LÁSZLÓ atya vette át. A szentmisét követõen agapéra került sor, ahol jókat beszélgettünk és már voltak ismerõs arcok tavalyról. Ezáltal is erõsödött az a közösség, melyet a Feltámadási menet zarándoklata hozott létre. A zarándoklatról este 9 óra körül érkeztünk vissza a Tátra térre, ahol Taize-i dalokat énekelve vártuk, hogy kinyíljon a templom ajtó. A templomban Misi atya imájával adtunk hálát. Lelkiekben feltöltõdve és gazdagodva érkeztünk meg otthonainkba. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában is bekapcsolódott a közös munkába, imájával segítette, kísérte a kereszt útját. Köszönet a gépkocsivezetõknek, akik lehetõséget teremtettek arra, hogy minél többen részesei lehessenek a Feltámadási menet zarándoklatának! FODOR MÓNIKA

„Ez a búcsú más volt, mint a többi” A Csíksomlyói búcsút már több mint 400-szor tartották meg, melynek még ma is ugyanakkora a jelentõsége mint évszázadokkal ezelõtt. Ez a hagyomány attól az eseménytõl ered, amikor a székely harcosok a hitükért küzdöttek, legyõzték a császári hadakat és a Tolvajostetõn diadalmaskodtak. Ennek emlékére tartják meg minden évben Pünkösdkor Erdély legnagyobb ünnepét a csíksomlyói búcsút. Ez az esemény lenyûgözõ, amikor a több tízezres tömeg együtt hallgatja, éli át a szentmisét a Csíki nyeregben. Ez a búcsú más volt, mint a többi, de nem azért mert többen voltak vagy több idõt vett igénybe feljutni a hegyre, hanem amit Böjte Csaba testvér mondott: merjünk hinni és merjünk remélni, szeressük egymást, segítsünk egymásnak bízni és remélni, de ami a legfontosabb, hogy engedjük be szívünkbe a szeretetet és a Szûzanyát. A hegyre fölmenet az emberek nem azért énekelnek olyan lelkesen és olyan magabiztosan, hogy gyorsabban teljen el az idõ, hanem azért mert a Mária énekek a hitet és a reményt erõsítik. Sok ember azt mondja, minek elmenni a csíksomlyói búcsúra, hiszen az ugyanolyan, mintha itt Szegeden vagy bárhol máshol az országban elmenne. Nem egyáltalán nem ugyanaz! Mert ez a szentmise többet

tartalmaz és többet ad vissza, mint ahogy a Mária rádió mottója fogalmaz: ,,egy fénysugár a szívedben”. A sok-sok zarándok között rengeteg idõs ember és számos fiatal, óvodás korú, és karon ülõ gyerek is részvett a zarándoklaton. Nem panaszkodtak vagy mondták azt szüleiknek, hogy álljunk meg, hanem mentek, mentek és mentek...! Mert a Szentlélek átjárta a lelküket és az enyémet is átjárta és mindenkiét. Ilyenkor lehet igazán kitárni az embereknek a szívét Isten felé. A hegyre vezetõ keresztutat is rengetegen tette meg nagy bizalommal, és segítettek egymásnak az emberek: kicsi a nagynak és nagy a kicsinek egyaránt. Bíztak Istenben és bíztak egymásban és a Szûzanyában. És köszönet Böjte Csaba testvérnek, aki több mint 2000 gyereket karolt föl és nevel szeretetben ebben a válságos világban. Amen. PÁSZTOR GERGÕ

4

Bérmálkozók lelki napja 2010. május 22-én, szombaton tartottuk a bérmálkozásra készülõk lelki napját. Mivel a bérmálkozás a felnõtt tevékeny keresztény életbe való bevezetés, ez adta azt az ötletet, hogy ezt a napot a bérmálkozók aktív bevonásával valósítsuk meg. Így aztán három munkacsoportot alakítottunk ki: egy lelki elõkészítõ, egy játék és egy bevásárlási-étkezési munkacsoportot. Reggel 8,30-kor gyülekeztünk és elmentünk bevásárolni. Ez a jó elõkészítésnek köszönhetõen közel fél óra alatt meg is volt. 9,05-kor szentségimádással kezdtük a napot, majd ismerkedõ játékkal folytattuk.

Bérmálkozóink 2010. május 23. Balog Attila Balog Enikõ Farkas Zsolt Fazekas Mihály

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2010. JÚNIUS

Ezután a Szentlélek hét ajándékához kapcsolódóan képmeditációt tartottunk. Ennek alapgondolatait az egyik bérmálkozó angolból fordította, mert azt találta leginkább illõnek és praktikusnak a közös programhoz. Kis tízórait (kekszet és almát) fogyasztottunk, majd bizalomjátékok következtek. 11 órától három csoportban telt az idõ: egyik csoport az ebédet készítette elõ, másik csoport tagjai magánimádsággal töltötték az idõt a templomban, míg a harmadik csoport tagjai egyenként megbeszélték a plébános atyával elsõáldozásuk óta lelki fejlõdésük történetét (a csoportok nagyjából háromnegyed óránként váltották egymást). Ez a program kissé elhúzódott, de nem

volt gond belõle, mivel a fõzés is legalább egy órát csúszott. Így 14 óra után nem sokkal fejeztük be az ebédet, majd a rendrakás következett. Ezt bibliai élõképek és bibliai történetek alapján zsebszöveg követte, amiken sokat derültünk. Rövid uzsonna után kis játék (métázás) még belefért a szentmiséig, ami elõtt még egyszer elpróbáltuk a másnapi bérmálási szertartás menetét. Hálás szívvel köszöntünk el egymástól, hiszen ennek a napnak a sikere valamennyiünk közös munkája volt.

Földvári Dóra Fröhlich Ferenc Gardi Máté Hegedûs Henriett Kelly Bernadett Kelly Sára Muhari Petra

Nacsa Nikolett Ocskó Eszter Országh Noémi Tarjányi Martin Urbán Emese Vecsernyés Andrea

Köszönet mindenkinek a közös fáradozásáért! MISI A.

2010. JÚNIUS

Szentimrei Jenõ: Pünkösdölõ

Leszakadt lakatok, Megoldódott nyelvek, Befogadó szívek Együtt ünnepelnek. Fák, füvek, virágok Ékes madárkarral Versenyt énekelnek Iszonyattal, bajjal.

Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja, Annak is, annak is A legelsõ napja. Bazsarózsa-bimbók Fesledezésének Örvendj hát, örvendj hát, Búbánatos lélek. Ámulj el, bámulj el Zöld selymén a fûnek, Kék selymén az égnek, Vakságán a bûnnek. S körülfog az ünnep Zengõ ragyogással, Megszáll a Szentlélek Galambszárnyalással. Akarj hát, akarj hát, Megriasztott ember, Ünnepelni végre Ünneplõ víg kedvvel, Elszorult szívednek Szûnjön remegése, Tekints a határban Zsendülõ vetésre. A búza, az árpa Kalászát kihányta, Hûsével hívogat Ifjú erdõk sátra, Tüdõdrõl a rozsdát, Szívedrõl a szennyet, Most letakarítja Egyetlen lélegzet.

5

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Túlharsogják mindjárt, Ha mi is beállunk, Ha már egyszer mi is Hangunkra találunk, Ha megszólaltatjuk Pünkösdi nyelvünket, S fejünk megalázván Kitárjuk szívünket. Lépj hát ki, áradj ki, Fogoly-önmagadból, Mint patak medrébõl, Mint sugár a napból; Lengesd meg, lengesd meg Béna lelked szárnyát, Gondjaid felhõin Galambként cikázz át. Nyíljanak, nyíljanak Eldugult füleid, Halld meg Tanítványok Tüzes beszédeit. Közelget, közelget Mennyeknek országa, Mindenki beléphet, Aki méltó rája.

Elõször kicsit meghökkentett Erzsi kérése, hogy legyünk egymás lányának bérmaszülei. Attól tartottam, hogy így nem tudok eléggé odafigyelni a saját gyerekemre, de ennek épp az ellenkezõje bizonyosodott be. Emese bérma-keresztanyjaként sokkal mélyebben éltem meg az ünnepi szentmisét, mintha „csak” szülõként ültem volna a hívek között. A templom takarításában valószínûleg különben is részt vettem volna, de így igazán jó móka volt összemosolyogni az ablak tisztogatása közben, Erzsi és Mesi belülrõl, Noémi és én kívülrõl. Pünkösdkor beragyogott ránk a nap a tiszta ablakon keresztül, a mi négyesünkben ekkorra már felcserélõdtek a párok. FÜLEKI MÁRTA

Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja. Megoldódott nyelvek Áldott csodanapja. Megváltás adatik Zsidónak, pogánynak, – Ki Jézusban meghal, Kisztussal feltámad.

6

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

(M)értékadó lelkipásztoraim, plébánosaim Pünkösdhétfõi lelkinap beszámolói Az idei pünkösdhétfõi lelkinapunkat, kissé rendhagyó módon, Ópusztaszeren tartottuk. Több mint hatvanan vettünk részt rajta. Az utat autókkal tettük meg. A lelki programot az ópusztaszeri plébánia közösségi házában kezdtük. Hat csoportban beszélgettünk a Misi atya által megadott témákról. Szentmisével, majd közös uzsonnával zártuk a napot. Az alábbiakban a csoportbeszámolókból közlünk részleteket: A mi csoportunkban a fiatalabbaknak a (m)értékadó plébános, lelkipásztor Misi atya, akik pedig már hosszabb idõ óta a közösség tagjai, azoknak Singer Ferenc illetve Kiss Imre atyák is azok voltak. Mindenki számára meghatározó volt a velük való elsõ találkozás és a személyiségük. Többen a szentségekre való felkészülés alkalmával kaptak a plébánostól oly sokat, hogy lelki vezetõjüknek választották; volt, aki elõször csak a gyermekét kísérte misére és a homíliák hatására õ is ott maradt. Másoknál az elsõ gyónás volt a meghatározó élmény. Arra a kérdésre, hogy „Mit jelent számodra a plébániai, mint lelkipásztori adottság?” többféle válasz is érkezett. A valahová tartozás érzésétõl kezdve a nagy család, ahol jó családtagnak lenni is elhangzott. Többen is elmondták, hogy a jó lelkipásztor rendkívül nagy kincs: összefogó erõ-

vel bír, s ugyanakkor a közösség is tud hatni a plébánosra. Fontos továbbá a közösségben egy erõs mag, amelyhez az újonnan érkezõk csatlakozhatnak. A plébániai struktúra értékeit, nehézségeit illetõen negatívumként az alábbiak jutottak eszünkbe: A lelkipásztor elhelyezése nagyon megviselheti a közösséget, az önkéntelen összehasonlítás az elõzõ plébánossal zavart okozhat. Az egyensúly helyreállítása pedig hosszú idõt vehet igénybe. Templomunkra földrajzi elhelyezkedése illetve modern építészeti stílusa miatt nehezen találnak rá. Ennek következtében közösségünkre is. Ami pedig a legnagyobb probléma a közösségi élet mûködtetésében: az anyagi helyzet. Pozitívumként az alábbiak merültek fel: Az itteni közösség számunkra egy erõs alap, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Nagyon jó, hogy van saját plébánosunk, aki a lelki vezetõnk is. Örülünk annak, hogy elfoglaltsága esetén az akolitusainknak köszönhetõen igeliturgián tudunk részt venni. Õk sokféle szolgálatuk mellett még példát mutatnak a ministránsoknak és tanítják is õket. Örvendetes, hogy a sekrestyések is hozzájárulnak a hívek közösségbe való bekapcsolódásához.

2010. JÚNIUS

Jó, hogy van: – honlapunk, örömteli azt folyamatosan böngészni; a galériában a képek visszatekintésével felidézõdnek közösségi élményeink, akár csak az újságunk olvasásával, mely igen sokszínû. – LUMEN együttes, amely énekekkel és imákkal felemelõbbé teszi a szentmisét. Mindannyian megszerettük dalaikat. Azért is fontosak õk, mert vonzzák a fiatalokat a közösségbe. (Az is elhangzott: kár, hogy nem szolgálnak többször. :)) – megfelelõ tudással rendelkezõ kántoraink. – elkötelezett, megalapozott hittel, szeretettel és tudással rendelkezõ hitoktatóink. – közösségi házunk (egy kis játszótérrel), ahol össze tudunk jönni különbözõ alkalmakra, rendezvényekre. – különféle csoportok (pl.: Nyugdíjas Klub, Rózsafüzér Társulat, Karitász, Gyertyaláng csoport, BabaMama Klub, KNK, TKK, teremtésvédelem, cserkészet, stb.) Nagyon örömteli az is, hogy van egy jó kis terünk, ahol vasárnaponként a mise után az emberek megállnak beszélgetni, a gyerekek szabadon szaladgálhatnak, mindenki jól érezheti magát – igazi családias a hangulat. MÓNI

Kedves Misi atya! Az általad megadott téma nagyon nyitott, õszinte beszélgetésre indította a csoportunkat. Nem a mértékadó, hanem inkább az értékadó lelkipásztorokra emlékezett és fõleg gyermekkorából a csoport valamennyi tagja. Mennyire meghatározó, hogy egy gyermek milyen lelkipásztorral találkozik, bármerre is kanyarodjon késõbbi életútja. Tudja, hogy merre van a visszaút. Akik hivatalosan másik plébániához tartoznak, örömmel mondták, hogy milyen szívesen jönnek közösségünkbe, mennyire nyitott, befogadó és családias. Ezt megtapasztalni nekik nemcsak élmény, de lelki feltöltõdés is. Pásztor nélkül nincs nyáj, lelkipásztor nélkül nincs közösség és fordítva is így van.

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

2010. JÚNIUS

A plébános mindig meghatározza a plébánia arculatát. A lelkipásztor adottságai hatnak a közösségre, formálják lelkiségét. A lelkipásztor türelme, õszintesége, bölcsessége, szerénysége, együttérzõ képessége mind-mind hatnak a közösségre és az egyénekre is. Szavai összhangban legyenek életvitelével. Plébániai struktúra értéke a nyitottság, egymás elfogadása. Úgy mûködjön mint egy család, ahol van öröm és bánat. A nehézségek megoldója és a fájdalmak elsimítója a szeretet legyen. Többen mondták, hogy milyen jól esik nekik, amikor megkérdezed tõlük: hogy vannak. És mi mikor kérdeztük meg Tõled: Misi atya te hogy érzed magad, jól vagy? Köszönöm Neked és Nektek ezt a szép délutánt, alkalmat. KLÁRI

Csoportunkban, hála Istennek, senkinek nem jelentett gondot felidézni annak az egy-két lelkipásztornak az emlékét, akik meghatározó szerepet játszottak a lelki életükben. Beszélgettünk a cölibátusról, mint a papi életállapot sajátosságáról, és felmerült a kérdés, hogy fiatal papjaink pontosan tudják-e, hogy mit vállalnak. Az egyházi struktúra önmagában véve nem jó, vagy rossz, hanem attól függ, hogyan él vele az adott plébániai közösség. Tudjuk, hogy a plébánosnak teljhatalmat biztosít az egyházjog, amivel van, aki helyesen él (tud feladatot delegálni) van, aki visszaél (mindent csak õ intézhet). Szóba került, hogy a képviselõ testületi küldetésmondatban szereplõ evangelizációt meg kell, hogy elõzze az ún. preevangelizáció, melynek során hétköznapjaink egyszerû mozzanataival próbálunk közel kerülni embertársunkhoz, és szavak nélkül cselekedeteinkkel tanúskodunk hitünkrõl. Egyetértettünk abban, hogy leginkább imáinkkal támogathatjuk jelenlegi és jövendõ lelkipásztorainkat. TIBI

Viszonylag kis létszámú csoportunkban az elsõ kérdésre, kinek mit adtak lelkipásztoraik szinte mindenki gyerekkori élményekkel kezdte. Az már ekkor kiderült, hogy azok az atyák, akik nem csak szavaikkal, hanem tetteikkel is tanúságot tettek egy életre szóló emléket hagytak maguk mögött. Ilyenek hangzottak el, szolgált, irányt adott és utána szabadon hagyott, megszólított, elfogadott. Ezeket a tulajdonságokat hála Istennek plébániánk papjai is sajátjuknak tudták, tudják. Közösségünk befogadó oldalát még erõsíteni kell, van, aki kizártnak érzi még magát egy-egy csoportból, de mint egyikõnk mondta, hála Istennek az ima ebben az esetben is sokat segíthet. Misi atya (aki a csoportunkban volt) kérdésétõl, hogy a plébániáknak lesz-e létjogosultsága, illetve a lelkiségi mozgalmak nem veszik-e át a szerepüket, kicsit megdöbbentünk. Számunkra úgy tûnik, hogy nálunk legalább is mûködõképes a plébániai struktúra. Szerencsénk van, mert még van saját plébánosunk. Ha ez nem így lesz, kell, hogy legyen a közösség által elfogadott vezetõ személyiség, aki úgy tudja a közösséget szolgálni, hogy az eddig felépült értékek ne csorbulhassanak és a majd akkori plébánossal is tudjon együtt dolgozni. Addig viszont a most meglévõ csoportokat meg kell erõsíteni. A csoportok vezetõjével személyesen kell törõdni. SZELES ISTVÁN

7 Csoportunkban egyértelmûen az volt a vélemény, hogy egy közösségben meghatározó a plébános egyénisége. Akiknek pozitív tapasztalatuk volt a lelkipásztorokkal kapcsolatosan, elmondták, hogy a derûs egyéniség, a következetes magatartás, és a szigor (gyóntatás) egyaránt vonzó lehet az útmutatást váró fiatal, vagy éppen útkeresõ felnõtt számára. Gyermekkorunkból sokan õrzünk olyan képet a plébánosról, ami tisztelettel, megbecsüléssel jellemezhetõ. Ugyanakkor egy bizonyos távolságtartással is kapcsolódott az, hogy felnéztünk rá. Tarjánváros kivételesen jó helyzetben volt a templomépítés miatt. A közös munka összekötötte az embereket, sikerélményt adott, és az erõfeszítésektõl sem riadtak vissza. Singer atya agilitása és szeretetteljes atyai „követelései” végül meghozták az eredményt. Olyan szervezõ, modern gondolkodású pap, mint Benyik atya tovább tágította a plébánia kereteit. Az énekkar megalakulása tovább erõsítette a közösséget. Késõbb Kiss Imre atya közösségszervezõ munkája lendítette tovább a plébániai életet. Többen találták úgy, hogy életükben meghatározó fordulatot jelentett egy-egy szentbeszéd, ami útbaigazított, Isten-élményt közvetített, vigaszt nyújtott. A Közösségi Ház építése egy újabb közösségformáló momentum volt. A feladatok kiosztása, ami személyes megszólítással jár, nagyon fontos: ettõl még jobban érezzük, hogy fontosak vagyunk, számítanak ránk, számít, hogy mit teszünk. Nagyon fontosnak találtuk a személyes megszólítást, különösen azoknál, akik a már „kész” közösségbe érkeztek. A kialakult közösség egy újonnan érkezõ számára zártnak tûnik. A mi közösségünket is érte már az a vád, hogy nem vagyunk befogadók. Ezen tudatosan próbáltunk változtatni azzal, hogy a rendszeresen felbukkanó újakat megszólítjuk. A missziós próbálkozásunk egyelõre nem hozott látványos változást a panelváros lakói között. Azt megállapíthatjuk, hogy a plébános hívása nagyobb súlyú, hatásosabb, mint a miénk, egyszerû híveké. Egy plébánosi látogatás, meghívás megtisztelõ, és nagyobb

8

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

eséllyel vonható be a személy a közösségbe. A fiatalok, kisgyerekek sok odafigyelést igényelnek, de fontos a jelenlétük. Vonzó számukra pl. a cserkészet, amely szintén sok erõfeszítést igényel a velük foglalkozóktól. Felvetõdött az a kérdés is, hogy milyen következménye van annak, ha túlságosan nyitunk, rendszeresen más-más templomokba járunk szentmisére. Úgy hisszük, hogy elsõsorban mindenkinek a saját plébániájára kell járnia, egyébként sehol sem lesz otthon. Azonban más egyházközségek ünnepi alkalmait is megtisztelhetjük, mint ahogyan vendégségbe is el szoktunk menni. A jó, összekovácsolódott közösségnek egy hátrányát is megemlítettük: a hívek szinte barátként üdvözlik egymást, elbeszélgetnek egymással – sokszor sajnos a templomon belül. Jó lenne több fórumon is hangoztatni azt az intelmet, amit nemrég hallottunk: Szentmise elõtt figyelj magadra, közben a Jóistenre, utána pedig a felebarátodra. MAJA

Csoportunk a beszélgetést a „Most segíts meg Mária” imával kezdte, arra utalva, hogy az Õ segítségével legyen termékeny és hasznos a mostani együttlétünk. A (m)értékadó lelkipásztoraim, plébánosaim témához sorban mindenki hozzászólt. Legtöbben gyermekkori vagy a saját ifjúságukhoz kapcsolódó régi élményekre emlékeztek vissza, kiemelve az akkori

plébános atyák szeretetteljes szigorát, tiszteletreméltó tekintélyét. A múltbeli élmények megbeszélése után a jelenidõbõl Emike és Irénke Misi atya közösségépítõ tevékenységét emelték ki hozzászólásukban. Emike elmondta, hogy boldogsággal és reménnyel tölti el a plébánián nyüzsgõ gyermekhad látványa, örül, hogy Misi atya oly nagy szeretettel foglalkozik a jövõ nemzedékével. Összefoglalva megállapítottuk, hogy a gyermekkorban kapott benyomások kitörülhetetlenek és ezért kiemelt fontosságúak az ember hitéletének alakulásában. Másrészt a felhozott konkrét példákból leszûrhetõ, hogy a pap és a hívek közötti kapcsolat akkor válik életünk meghatározó eseményévé, ha azt az õszinte odafigyelés és a kölcsönös megértõ szeretet jellemzi. A beszélgetés másik fõ vonulata a plébániáról, a plébániai struktúráról szólt. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a közösségben megélt vallásgyakorlat sokkal többet ad, gazdagabbá tesz, mint az anélküli. Különös fontosságúnak tartjuk ezt, mivel olyan idõszakban lehetünk egy jó közösség tagjai, amikor általában nem ez jellemzõ körülöttünk. Ezért hálát adva szent Pál szavaival és egy Üdvözlégy Mária imával fejeztük be a beszélgetést. B-NÉ JUTKA

2010. JÚNIUS

A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezõleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sõt a test alacsonyabb rendû tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendû tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törõdjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. (1 Kor 12,12-27)

A Szõlõfürt melléklete 2010. Június

Ismét Baba-Mama Klub! Idén újraindult Közösségi Házunkban a Baba-Mama Klub. Találkozásaink helye a Szent Mónika bababarát terem, ahol csemetéink kedvükre forgolódhatnak, mászkálhatnak a padlószõnyegen (a bátrabbak a benti csúszdát is birtokba vehetik), ideje csütörtök délelõtt 10 óra. Lelkesedésünket jól tükrözi, hogy elsõ alkalommal egy szûk órás idõtartamban állapodtunk meg, mely rendszerint 2–2 és fél órára csúszik. Így az ebédet még általában helyben fogyasztják az apróságok. Alkalmanként 5-6 lelkes kismama és kisbaba vesz részt a találkozásokon. Jó alkalom ez arra, hogy megbeszéljük tapasztalatainkat, megvitassuk nézeteinket a csecsemõgondozásról. Fontos kérdések merülnek föl hétrõl hétre: Mivel keverjük az almát? Mikortól adhatjuk a spenótot, sóskát, joghurtot? Mit tegyünk, ha este gyermekünk önálló indivídumként nem hajlandó nyugovóra térni? Kinek hány foga van? (E kérdés kizárólag a gyerekekre vonatkozik).

testi érintés, az elismerõ szavak, a minõségi idõ, az ajándékok nyelve, netán a szívességeké? Tervezzük szakemberek: védõnõ, gyermekorvos, fogorvos meghívását. És a kapcsolatfelvételt a város más pontjain mûködõ klubokkal. Közösen próbáljuk ki a babaúszást június 10-én délelõtt az algyõi Borbála fürdõben. Szívesen látjuk a csatlakozni vágyókat. Érdeklõdni a közös indulásról a plébánián lehet. A részvételi szándékot kérjük június 2-ig jelezni (ennek függvényében változik a pontos kezdési idõ). ERDEI GRÉTA

Gyermekeink Lacika, Zselyke, Csenge, Andris, Nadin, Bernát életkora felöleli a csecsemõkor egészét: 5 hónapostól 2 és fél évesig. Ezért a „mikor fordul meg a baba?”, és a „melyik játszótér a jó?” kérdések egyaránt felmerülnek. Az „idõsebbek” tanácsot adhatnak, a „fiatalok” megismerkedhetnek azzal, hogy mire kell a következõ fejlõdési szakaszban odafigyelni. Alkalmainkon Gary Chapman Gyerekekre hangolva címû könyvét is átolvassuk, megvitatjuk. Ismerkedünk a különbözõ szeretetnyelvekkel, megpróbáljuk kitalálni, melyik áll hozzánk és gyermekünkhöz legközelebb. A

2010. Június

A Szõlõfürt Családi Melléklete

HÁZASTÁRSAK ÉRTÉKTÁBLÁJA

Miben mutatkozik meg a férj - és ebben a 3 szóban: „kérem”, „köszönöm”, „szívesen” becsülete felesége iránt? - a reggeli köszöntésben

Miben mutatkozik meg az asszony - a háztartási segítségben megbecsülése férje iránt? - hogy elismeri a házért, a családért - ápolt a ruházata és a külseje - elismeri férje hivatásbeli munkáját - osztozik gondjaiban, problémáiban - otthonos légkört teremt - abban, ahogyan az asztalt megteríti - ahogyan férjét köszönti, és ahogyan búcsúzik tõle - hogy érdeklõdik munkája iránt - idõt szakít közös programokra - erõsíti válságok idején - hogyan beszél róla a gyerekek elõtt - tiszteli világnézetét (vallásosságát) - elismeri személyes szabadságát - elviseli apró gyöngéit

C

végzett munkáját és személyi szabadságát - apró figyelmességekkel halmozza el (nem csak ünnepnapokon!) - gyöngéd iránta - tisztelete és szeretete a gyakorlatban nyilvánul meg - ahogyan az ünnepnapokat alakítja - vágyakozik a kettesben való együttlétre, és ezt ki is mutatja - dicsér „magától értetõdõ” dolgokat - abban, ahogy beszél vele - hogy mindig próbálja megérteni méltányolja gondolatait - tekintettel van rá - hûséges és részt vállal a problémákból - abban, ahogy elalvás elõtt viselkedik

S A L Á D I

F

Milyen értékeket kell közösen megbecsülnünk? - hogy egymást választottuk - hogy bízhatunk egymásban - hogy megosztunk egymással örömöt, bánatot - hogy egymásért dolgozunk - hogy mindig van idõnk egymásra - hogy hûségesek vagyunk egymáshoz - hogy gyermekeink mindkettõnkre vannak bízva - hogy gyermekeink mindkettõnk tulajdonságaiból örököltek - hogy bennük kettõnk adottságai gyakran összeadódnak - hogy nincsenek egymás elõtt titkaink - hogy tudunk közösen felejteni - hogy tudunk egymással és egymásért sírni és örülni

O T Ó I N K Bucskó Veronika keresztelõje (2010. május 9.)

Anyák napja

Tatár Benedek keresztelõje (2010. május 30.)

Május elsõ vasárnapján az édesanyákat és a nagymamákat köszöntöttük templomunkban Anyák napja alkalmából. Szokásainknak megfelelõen minden évben más-más közösség készül egy kis mûsorral az ünnepre. Idén ezt a szép feladatot az elsõáldozásra készülõ gyerekek és szüleik vállalták. Hála nekik, hogy szebbé tették ezt a napot! Köszönjük Pechan Krisztinának, hogy kézbe vette a szervezést, és ötleteivel gazdagította a mûsort! SZÖGI ILDIKÓ

„Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az õ édességét meg nem hálálhatom” (Mécs László: A királyfi három bánata – részlet)

A Szõlõfürt Családi Melléklete

2010. Június

A szeretet elfogadás XXII. Egyházmegyei Családnap – Kétsoprony, 2010. április 10. „Nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitõl.” Ezzel a szent ágostoni gondolattal fogadtak bennünket Kétsopronyban a kultúrház nagytermében. Plébániánkat hatan képviseltük a XXII. Egyházmegyei Családnapon. A Horváth házaspár, kislányaik, Kata és Kinga, Misi atya és jómagam április 10-én útra keltünk, hogy egy ígéretes napon vegyünk részt. Illyés Zsolt atya és munkatársai, akik nagy örömmel fogadták a csaknem 200 vendéget, nagyon jó házigazdáknak bizonyultak. Az alábbiakban az egyházmegyei honlapról átvett beszámolót olvashatják. (Sz.M.) A nap meghívott elõadója PÁL FERENC atya „Férfi és nõ különbözõsége, lehetõségek az egységre” címmel tartott elõadást. Az elhangzottakat elsõsorban az agykutatás és a pszichológia tudomány eredményeire alapozva tárta a hallgatóság elé rendkívül szórakoztató formában. A két nem közötti különbözõséget vizsgálva érintette a férfi és a nõi agy felépítését és mûködését, az érzékelés egyes területeinek (látás, hallás, tapintás) különbözõségeit; a gondolkodás és a beszéd kapcsolatát, a problémaérzékelés és -felvetés kérdésköreit. A fiatalokkal, párokkal a mindennapokban lelkipásztorként is fog-

lalkozó Pál Ferenc atya nagyon érzékletes, gyakorlati példákkal illusztrálta színesen állításait. Az elõadás után a Horenka szlovák népdalkör elõadását hallgattuk meg. Ebéd elõtt a résztvevõk a kétsopronyiakkal szentmisén vettek részt a helyi templomban. A XXII. Családnap tanúságtevõi NOÉ ZOLTÁN és felesége, GABRIELLA voltak. Az elfogadás folyamatát négy lépcsõben, az életükbõl vett példákkal szemléltetve mutatták be a hallgatóságnak. Az elsõ, hogy mindkét félnek tudatosítania kell a különbözõség felett érzett fájdalmat. Második lépésként el kell távolodni a tudatosított fájdalomtól, magasabbról, összefüggéseiben kell látni a Miért vagy tõlem annyira különbözõ? problémát. Talán legfontosabb a meghallgatás, a

különbözõségek megbeszélése. Tudni kell rákérdezni a tüskékre, a tüskének érzett eltérésekre. Végül negyedik lépcsõben a különbözõségek jó oldalát kell felfedezni, hiszen felszabadító azt tudni, hogy házaspárként kiegészítjük egymást, tanulhatunk egymástól. Mindenki számára nagy felismeréseket hozott a családnap. A résztvevõk véleménye megegyezett abban, hogy a párkapcsolaton mindenkinek minden nap dolgozni kell, de mindez csak akkor eredményes, ha tudjuk, mit miért mond és tesz a másik, és nem értelmezzük félre akár ki sem mondott szavait. Mivel a férfi és a nõ úgy egészítik ki egymást, hogy sok szempontból alapvetõen különböznek, a kölcsönös megértés nehéz. De ha megtanuljuk elfogadni a különbözõségeket, akkor megtaláljuk mindennek Istentõl rendelt elõnyeit, és ez az egészséges házasság záloga. K. ZS / B. K.

Túrmezei Erzsébet:

Tavaszi imádság Tavasz! Színek, fények, illatok! Simogató, meleg sugarak. Zsendülõ vetések közt járhatok felhõtlen, kék ég alatt. Bimbók bomlanak a fákon, bokrokon, orgonák nyílnak nemsokára. S tavaszi reménnyel vágyakozom „Krisztus jó illatára”. Mert az megújult életekbõl árad, s minden virágillatnál édesebb. Felüdül tõle a fáradt, begyógyul tõle a seb. Megszépül tõle az élet, könnyûvé lesz a nehéz. A szív boldog tavaszra ébred, segíteni mozdul a kéz. Élõ Krisztus, végy lakozást bennünk! Virágok illatoznak szerteszét. Segíts a Te jó illatoddá lennünk, árasztani szíved szeretetét!

2010. Június

C

S A L Á D I

A Szõlõfürt Családi Melléklete

F

O T Ó I N K

Humorsarok Asztali áldás Egy család vendégül lát egy házaspárt. Vacsora elõtt, az asztalnál ülve a házigazda anyuka odafordul hatéves kislányához, és azt mondja: – Szeretnéd most te mondani az asztali áldást? – Nem tudom, mit kell mondani – feleli a kislány. – Csak mondd azt, amit én szoktam. A kislány lehajtja a fejét és ezt mondja: – Istenem! Mi a fenének hívtam ennyi embert vacsorára?

Tünetek

Szent Mónika imacsoportok országos találkozója Dunaföldváron. (2010. május 29.)

A gyerekek arról tanulnak a hittanórán az iskolában, hogyan teremtett Isten mindent, beleértve az embert is. Jancsit nagyon érdekli a történet, fõként az a rész, amelyik arról szól, hogy Évát Ádám bordájából teremtette az Úr. Pár nappal késõbb, egy délelõttön anyukája látja, hogy Jancsi még mindig az ágyban fekszik, látszólag betegen. – Mi a baj, Jancsi? – Hát... Fáj az oldalam... Azt hiszem, feleségem lesz.

Ima

Pünkösdhétfõi lelkinap Ópusztaszeren. (2010. május 24.)

Négy szerzetes ül egy szobában, egy bencés, egy domonkos, egy ferences és egy jezsuita, mindegyik kezében a breviáriuma, mondják az esti zsolozsmát. Egyszer csak kialszik a lámpa. Mi fog történni? A bencés folytatja tovább, õ fejbõl is tudja az imát. A domonkos prédikálni kezd a sötétségrõl és a világosságról. A ferences köszönti sötétség testvérünket, majd fohászkodni kezd Istenhez, hogy legyen ismét világos, és egyszer csak világosság lesz. A jezsuita közben ugyanis kicserélte a biztosítékot...

A Szõlõfürt melléklete 2010. nyár

Vakáció! Micsoda bûvös szó! Vége a tanításnak, itt a szabadság! És te mire használod föl szabadságodat? Egyedül vagy az élet kormányrúdjánál! Igen, és éppen azért még inkább légy ura gondolataidnak, vágyaidnak, cselekedeteidnek! Az üdülésben, barátkozásban is csak azt válaszd, ami fölemel! Csak ott állapodj meg, ahol az örömök is tiszták számodra! Ne engedd magad másnak hálójába keríteni! Légy a magad irányítója! Indulj ennek a szünetnek vasakarattal, megõrizve mindig a leglényegesebbet: a barátságot Krisztussal!

IMÁDSÁG

SZÜNIDÕBEN

Uram, oly boldog vagyok, hogy most vakáció van! Sokat várok tõle: sok örömet, sok pihenést! Engedd, hogy észrevegyem, meglássam a világ szépségeit!... Add, hogy meghalljam hívásodat!... Tölts el a te örömöddel, engedj minél többet ízlelni világod csodálatos ragyogásából és gazdagságából! Vigyázz reám minden utamon, hogy a szünet végén újult erõvel térhessek vissza! (Hetényi Varga Károly: Beszélgetés a Mesterrel)

Rejtvény E

S

Oszlopba rejtett mondat

Z

T

Í

A

Z

R

E

É

Olvasd össze a két oszlop betûit váltakozva a nyíllal jelzett módon, így az itt olvasható székely asztali áldás elsõ két sorát kapod.

G

T

T

I

M

L

A

A

D

T

Z

Á

R

S

A

N

A

I

K

K

“... ... Nyújtsd ki, Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet, Adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bõven részünk, Gondviselõ Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen” Família Családi Magazin 2010. ápr.-máj.

A Szõlõfürt melléklete

2010. nyár

Mesesarok

A

LÁTOGATÁS

Bruno Ferrero Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel késõbb már ment is tovább. Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak. - Imádkozni jövök - válaszolta a férfi. - Imádkozni… Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni? - Hát… mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat. Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba. Mi Atyánk, ki a Földet látod, keressél neki több barátot. Nagyanyót: cérnát találna hozzá, s az ózonlyukat befoltozná. Nagyapót: mintha otthon tenné, sivatagjait megöntözné.

G Y E R M E KIMA

S olyan apát, aki mától gyilkos kezekre ütni bátor. Testvérkét: hogyha összevesznénk, egymást estére megkeresnénk. Add játszótérnek az egész Földet kerítés nélkül, hegyet, völgyet!

Édesanyát, ki minden éhes gyermekét megszoptatni képes.

HU M OR

Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt. Nemsokára az õ szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye. Fiatalok és idõsek ültek az ágya mellett és õ mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava. A plébános is eljött meglátogatni és egy nõvér kíséretében odament a fiatalember ágyához. - Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre? - Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám. Az ápolónõ félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki! - Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

Kovács Tibor (Vetés és Aratás 48. évf. 1. sz.)

Rengeteg levél érkezik a Jóistenhez, ezekbõl szemezgettünk: Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egybõl írtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom. Kata Te tudsz a dolgokról, mielõtt feltaláljuk õket? Szandra Kérlek, tegyél még egy ünnepet a karácsony és a húsvét közé! Pista Nem gondoltam volna, hogy a narancsssárga megy a lilához, amíg kedden nem láttam a naplementét, amit te készítettél. Klassz volt. Kriszti Kérlek, küldj egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit. Utánanézhetsz. Tomi

2010. JÚNIUS

9

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Az Élet Igéje

2010. június

„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,39) Jézusnak ezt az igéjét olvasva kétféle élet tárul elénk: a földi, melyet ezen a világon élünk, és a természetfeletti, melyet Istentõl kapunk Jézus által: ez nem fog véget érni a halállal, és el sem veheti tõlünk senki. Így kétféleképpen viszonyulhatunk a léthez: ha földi életünkhöz ragaszkodunk, és azt egyetlen kincsünknek tekintjük, akkor csupán saját magunkkal, saját dolgainkkal, a szívünkhöz közel álló emberekkel törõdünk: csigaházunkba zárkózva önmagunk körül forgunk, aminek következménye elkerülhetetlenül a halál lesz. Viszont ha hisszük, hogy Istentõl ennél sokkal mélyebb, igazi életet kaptunk, akkor lesz bátorságunk úgy élni, hogy ki is érdemeljük ezt az ajándékot, olyannyira, hogy földi létünket képesek leszünk föláldozni másokért. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Amikor Jézus kimondta ezeket a szavakat, a vértanúságra gondolt. Nekünk – ahogy minden kereszténynek –, ha követni akarjuk a Mestert, és hûek akarunk maradni az evangéliumhoz, késznek kell lennünk elveszíteni életünket, vállalva a halált, akár az erõszakos halált is. Így Isten kegyelmébõl el fogjuk nyerni az igazi életet. Elsõként Jézus veszítette el az életét, és megdicsõült formában kapta vissza. Korábban is figyelmeztetett már, hogy ne féljünk azoktól, „akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni”. Most pedig így szól hozzánk: Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Ha figyelmesen olvasod az evangéliumot, látni fogod, hogy Jézus hatszor tér ide vissza, jelezve, mennyire fontos téma ez, milyen nagy jelentõséget tulajdonít neki. Veszítsük el az életünket: Jézusnak ez a biztatása nemcsak meghívás a vértanúságra, hanem a keresztény élet egyik alaptörvénye is. Késznek kell lennünk lemondani arról, hogy önmagunkat tegyük életünk fõ céljává; meg kell tagadnunk önzõ természetünket. Ha igazi keresztények akarunk lenni, akkor a lét középpontjába Krisztust kell állítanunk. S mit kér tõlünk Krisztus? Azt, hogy szeressük a többi embert. Ha magunkévá tesszük az õ programját, biztosan elveszítjük önmagunkat és megtaláljuk az életet. Valaki azt gondolhatná, hogy ha nem önmagunkért élünk, akkor ez passzivitást, folytonos lemondást jelent. Pedig nem így van. A keresztény elkötelezettség nagyon komoly és felelõsségteljes magatartást kíván meg. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Már itt a földön megtapasztalhatjuk, hogy az élet úgy növekszik bennünk, ha önmagunkat odaajándékozzuk, és szeretetben élünk. Ha egész napunkat mások szolgálatában töltjük, ha mindennapi – talán egyhangú és kemény – munkánkat át tudjuk alakítani a szeretet megnyilvánulásává, akkor boldogság tölt el, mert érezni fogjuk, hogy egyre jobban sikerül megvalósítani önmagunkat. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Jézus parancsait követve, melyek mind a szeretetre összpontosítanak, e rövid földi lét után meg fogjuk találni az örök életet is. Emlékezzünk rá, hogy az utolsó napon Jézus minek az alapján fog megítélni bennünket! Így szól majd a jobbján állókhoz: „Gyertek, Atyám áldottai (…), mert éhes voltam és ennem adtatok, (...); idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok (…).” Ahhoz, hogy az el nem múló életben részesítsen bennünket, kizárólag azt fogja nézni, hogy szerettük-e a felebarátainkat, s úgy veszi majd, hogy neki tettük mindazt, amit testvéreinknek tettünk. Hogyan éljük tehát ezt az igét? Hogyan veszítsük el életünket már mostantól, hogy meg is találjuk? Úgy, hogy felkészülünk a nagy napra, a végsõ számadásra, amiért születtünk. Nézzünk körül és töltsük meg napjainkat a szeretet tetteivel! Krisztus elébünk jön gyermekeinkben, feleségünkben, férjünkben, munkatársainkban; azokban, akikkel egy párthoz tartozunk, vagy akikkel együtt szórakozunk, és még sokféle módon. Tegyünk jót mindenkivel! És ne feledkezzünk meg azokról sem, akikkel a sajtó, a televízió vagy egyikmásik barátunk megismertet bennünket nap mint nap! Erõnkhöz mérten tegyünk valamit mindenkiért! S ha úgy látszik, hogy már az összes lehetõséget kimerítettük, akkor még imádkozhatunk értük. Csak a szeretet számít. CHIARA LUBICH

10

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

Mintegy 30 fõ gyûlt össze május 9-én a Közösségi Házban A hülyeség kora (Age of Stupid) címû film vetítésére. A 2009-ben készült alkotás bár sci-fi-re emlékeztetõ keretbe van foglalva, valójában egy tényfeltáró dokumentumfilm a környezetünk ember általi pusztulásáról. A film tudatosan figyelemfelkeltõ és provokatív címét az egyik szereplõ mondatából vették: „Az utóbbi körülbelül 100 éves erõforrás-használatunk után azt hiszem átnevezném ezt a kort olyasmire, mint a tudatlanság kora, a hülyeség kora.” Az alábbiakban az egyik nézõ gondolatait közöljük.

Ne légy hülye! „Mert hülye azért nem vagyok!” – Ez a szlogen volt sokáig látható, hallható, olvasható egy szupermarket reklámjában. A címben és az idézetben hasonló két mondatról van szó, mégis szöges ellentétei egymásnak. Az egyik fogyasztásra késztet, a másik ellene. Az egyik csábító jellegû, a másik figyelmeztetõ erõvel hat. Melyik csoportnak szeretnél a tagjává válni? A fogyasztóé, vagy a környezetvédõé? Csak rajtad múlik! Hallgassunk bele egy megrögzött, már szinte beteges fogyasztó szövegébe: „Aztán meglátod, megszagolod, ragacsos, csúnya és nagyon-nagyon pénz szaga van. Egyszerûen gyönyörû.” – hát igen, a kõolaj. Ismerkedjünk meg közelebbrõl az olajjal, pontosabban az olaj szerepével világunkban: „A modern élet minden része – szó szerint – olajból készül: CD-k, mûanyagszatyrok, gyógyszerek, számítógépek, ruhák, szõnyegek, kozmetikumok és mobiltelefonok. Valóban csodálatos és szükséges anyag. Aztán ott van az ételünk; minden kalóriájához majdnem száz olaj-kalóriát használunk fel termelésre, csomagolásra, hûtésre, szállításra. Az olaj alapú mûtrágyák pedig manapság már többmilliárd embert látnak el élelemmel, akiket máshogyan nem lehetne eltartani. Bölcs dolog lenne az emberiség részérõl, ha a maradék olajat okosan arra használná fel, hogy egy új társadalmat építsen, ami olaj nélkül mûködik. Ehelyett naponta több tíz milliónyit égetünk el. El fog tehát fogyni, nagyjából semmi sem marad a jövõ generációknak.” – El fog fogyni az olaj? „Sok gondolat próbálta meghódítani a világot, de csak egy

gyõzedelmeskedett: a FOGYASZTÁS. 3000 reklám bombáz minket nap mint nap.(...) Az amerikaiak kapják a legtöbb ideje a reklámokat, és kétszer annyi energiát fogyasztanak, mint egy európai, kilencszer többet mint egy kínai, tizenötször annyit mint egy indiai és ötvenszer annyit mint egy kenyai. Ha a Földön mind a 6,5 milliárd ember úgy fogyasztana, mint egy európai, vagy egy japán, még két bolygónyi erõforrásra lenne szükségünk. Ha mindenki úgy fogyasztana, mint egy amerikai, ausztrál vagy kanadai, akkor 4 kellene.” – és késõbb még 2! Éljük megszokott életünket, napról-napra. Felkapcsoljuk, lekapcsoljuk a lámpát, fûtûnk, hûtünk, tv-t nézünk, rádiót hallgatunk, vásárolunk, utazgatunk, vizet használunk és persze szemetelünk. Fogyasztjuk az olajat. Napjaink olyan cselekvései, melyeket egyáltalán nem lehet nélkülözni és nehéz lenne kontrollálni. De csak úgy tûnik! Mégis ezekkel az apró, újra és újra megismétlõdõ tettekkel feléljük bolygónkat. Elpusztítjuk saját fészkünket, mielõtt megtanulnánk repülni. Az elõbb általam felhasznált idézetek A hülyeség kora címû filmbõl származnak. Ezt a filmet 7 különálló civil szervezet közösen hozta létre,

2010. JÚNIUS

itt, Magyarországon is indult általa egy környezet- vagy inkább bolygóvédõ kampány. Egész pontosan petíciót szerkesztettek. Aki ezt aláírta a weboldalon, kiállt emellett: „...kérem a magyar kormánytól, hogy a Koppenhágai Klímacsúcson és az EU közös álláspontjának kialakításánál a magyar delegáció a 2°C-os globális átlaghõmérséklet-emelkedés elkerülése melletti elkötelezettségéhez híven tárgyaljon!”

A film utáni reakciók nálunk: Még ilyen élményben nem volt részem! Mindenki síri csöndben nézte a filmet, még egy moccanás sem volt. A végén, mikor a képernyõre már csak a közremûködõk nevei sorjáztak, még mindig semmi hang, semmi reakció csak magunkba néztünk, s a meghökkentõ valóságba. Egyszerûen rémisztõnek tûnt az igazság. Ijesztõ volt a tömérdek hazugság, a hiányt pótló fogyasztási kényszer, a jövõt felélõ kényelem, amiben élünk, az emberek megtévesztése, s fõként a veszély, ami fenyeget minket a jövõre nézve. Nem csoda tehát, hogy amikor csak arra kértek minket, hogy 2 szóval jellemezzük a filmet, mindenkibõl ömlöttek a szavak, megállíthatatlanul folyt a beszélgetés, merültek fel a kérdések, s a lehetséges megoldások.

2010. JÚNIUS

Minden korosztályt megérintett, és változtatásra inspirált a film. Csak pár apró ötletet sorolnék itt föl, amit a beszélgetéskor összegyûjtöttünk: Repülj kevesebbet, nyaralj többet! Utazz repülõ helyett vonattal, pihenj közelebb az otthonodhoz, nyaralj kevesebbszer, de hosszabb ideig, így sokkal kevésbé szennyezed a környezetedet. Takaríts meg legalább 10%-ot a fûtésen! Tekerd lejjebb a termosztátot, zárd le a radiátort, ha elmész. Szigeteld a falakat, korszerûsítsd a fûtést és cseréld ki a nyílászárókat. (Panelprogram.) Ellenõrizd a számlákon, hogy sikerül-e 10%-kal kevesebbet fizetned 2010-ben. Már leszigetelted a házadat? Takaríts meg 10%-ot az elektromos áramon! Sokat megtakaríthatsz, ha energiatakarékos izzóra váltasz, lecseréled a régi, energiapazarló hûtõdet és lekapcsolod a gépeket, amikor már nem használod õket. (A számítógépet használat után lekapcsolod, nem hagyod áram alatt, vagyis kikapcsolod az elosztót.) Soha ne hagyj semmit feleslegesen bekapcsolva és még a készenléti üzemmódot is kapcsold ki! Autózz kevesebbet! Sétálj, biciklizz inkább, vagy utazz tömegközlekedéssel. Hagyd otthon az autódat legalább hetente egyszer, és aztán egyre gyakrabban! Járjatok közös autóval munkába a kollégáiddal! Ha mégis elhagyhatatlanul fontos szerepet tölt be életedben az autód, gyûjts egy hibridautóra. Nézd meg mit eszel! Vásárolj helyi termelõktõl a piacon, hogy a termék szállítása se szennyezze a környezetet. Ne vásárolj és ne is fõzz többet, mint amennyit a család elfogyaszt. Ne a szuper- vagy hipermarketek akcióin próbálj spórolni. Vásárolj kevesebbet, élj többet! Ha kevesebb a termék › kevesebb a károsanyag-kibocsátás › kevesebb a környezetszennyezés. Vásárolj jó minõségû, tartós dolgokat, javíttasd meg, ami elromlik, vegyél másodkézbõl és add tovább, amire nincs szükséged. Vásárolj tudatosan! Bevásárlás elõtt írd össze, mi az ami szükséges, s mást ne vásárolj! Nézz körül a különbözõ márkájú termékek között, melyik hazai, melyik nem

11

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t tartalmaz sok fölösleges és káros anyagot, s azt válaszd! Légy szemfüles, sokszor az olcsóbb termékek a legalsó polcon lapulnak. Gyûjtsd szelektíven a szemetet! Ne pazarold a vizet! Légy boldogabb! Képzeld el, hogy egészségesebb lettél a sok sétától és biciklizéstõl, új barátokra tettél szert a közös piacra járások alatt, spóroltál egy csomó pénzt... és tudod, hogy aktív részese vagy egy közös célnak, hogy megelõzzük a katasztrofális klímaváltozást... Na? Tõlünk függ az emberiség jövõje! Most azt gondolod, hogy nincs hatalmad, és bármit is teszel, nem számít? Épp ellenkezõleg: minden egyes dolog, amit teszünk vagy nem teszünk, döntõnek bizonyulhat abban, hogy túléljük-e együtt a bolygóval, vagy sem. Így kerül a kezünkbe minden idõk legnagyobb hatalma. Végül egy jó példa: „Hát figyelj, nekem elég tiszta a lelkiismeretem. Hibridautóval járok vagy biciklivel. Egy akkora házban élünk, amely négyzetméterre pontosan megfelel az igényünknek, tehát semmivel sem nagyobb. Energiatakarékos izzókat használok, szelektíven gyûjtjük a szemetet. Komposztálok, most építem az esõvízgyûjtõ ciszternámat, saját palántáim vannak. Nem vásárolok nagy boltokban, mit mondhatnék még? Ennyit teszek.” (Novák Péter nyilatkozta, a videó megtalálható itt: http://www.youtube.com/watch?v= MbgSea4OD3E) FÖLDVÁRI DÓRA (Forrás: www.nelegyhulye.com)

TEREMTÉSVÉDELEM A film vetítésével az volt a célunk, hogy észrevegyük: rajtunk, a mi nemzedékünkön, a mai hétköznapjainkon múlhat gyermekeink, unokáink sorsa. Azt szeretnénk, hogy ami a filmben megdöbbentõen közeli jövõként 2055-re körvonalazódik – elpusztul a Föld, az ember, mint faj kipusztítja önmagát –, ne teljesedhessék be. A tudósok már egyetértenek abban, hogy hajszálon múlhat Földünk sorsa: attól függ, hogy az emberek idejében megteszik-e a megfelelõ lépéseket. Ha az elõtt cselekszünk, hogy a környezetünket átalakító globális

klímaváltozás elérné a visszafordíthatatlan állapotot, élhetõ marad a bolygónk. Mindannyiunk felelõssége, hogy minden tõlünk telhetõt megtegyünk a teremtett világ megvédéséért. A mi részünk ugyan csepp a tengerben, de én hiszem, a mi cseppünkön is múlik... Ehhez az alábbi honlapot ajánljuk: http://www.zoldkoznapok.hu A film (Máramarosi Mária neve alatt jogtiszta) kölcsönözhetõ a plébánián, javasolom, hogy minden közösség jelöljön ki egy alkalmat a film megnézésére és ehhez kapcsolódó beszélgetésre. Továbbra is várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnának a Teremtésvédelmi Csoport munkájába! M2 (A filmbõl kivett animációs részletek letölthetõk honlapunkról!)

FELHÍVÁS Az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) Teremtésvédelmi Munkacsoportja és a Teremtésvédelmi Mûhely tagjai a 40. alkalommal megrendezésre kerülõ Föld Napja alkalmából meghirdetik az „Együtt a teremtés védelméért!” akciónapot. 2010. június 12-ére, szombatra, országos konferenciára hívjuk a helyi akciók szervezõit. Fontosnak tartjuk, hogy az akciónap alkalmával az elméleti megbeszélést és a sikerért végzett imádságot konkrét, kézzel fogható cselekedet kísérje. Tennivalónk számtalan, hiszen ma aligha létezik hazánkban olyan település, ahol ne okozna gondot pl. a szemét. A szelektív hulladékgyûjtés megszervezésével, az illegális szemétlerakók megtalálásával, bejelentésével és felszámolásával csökkenthetjük környezetünk terhelését, a környezetrendezéssel, virágok, fák ültetésével szépíthetjük, élhetõbbé tehetjük közvetlen világunkat. (A közös cselekvéshez további ötletek, javaslatok is találhatók az alábbi oldalon: http://teremtesvedelem.hu/akcionap).

12

Látogatás a torinói lepelnél Amikor meghallottam a hírt, hogy a leplet kiállítják Torinóban, az elsõ gondolatom az volt, hogy azt mindenáron meg kell nézni. Így kerültem én is oda. A leplet 2010. április 10-tõl május 23-ig állították ki a Keresztelõ Szent János Katedrálisban, ahová külön jeggyel lehetett bemenni. A templomba vezetõ úton egy Jézus arcát ábrázoló képpel ajándékoztak meg. A hátoldalán lévõ imát a lepelnél olasz nyelven olvasták fel: „Uram Jézus, miközben csendes imával szemlélem a Szent Leplet, a szívem megtelik meghatódottsággal, mert látom a szent vásznon a Te szörnyû szenvedésed minden jelét, amelyet átéltél a passiódban, ahogyan azt az evangéliumok is elbeszélik. A Te fájdalmaid drámája látszik a vérbõl is, amelyet a töviskorona, a korbácsütések, a kezeden és lábadon átvert szögek, valamint a szívedbe döfött lándzsa okozott. Amikor Szûz Máriával, a Te és a mi édesanyánkkal együtt imádlak Téged, szenvedett és feltámadott Jézus, tisztán megértem, hogy a Te fájdalmad az egész emberiség keresztje. Minden szenvedésem, a »passio hominis« egyesül a »passio Christi«-vel, és szenvedéseim megváltó szenvedéssé válnak, ami által érzem, hogy megtartasz, vígasztalsz és megbocsátasz nekem. Tudom, hogy nincs vigasz megtérés nélkül, és ezért miközben bizalommal hordom az én keresztem, megígérem Neked, hogy új életet kezdek, eltávolodván a bûntõl, és így megtapasztalhatom, hogy a Te sebeid által gyógyulok meg. Amen.” A templomba vezetõ úton a sok zarándokkal együtt nagy izgalommal vártuk a nagy találkozást. Elõbb egy kivetítõn lejátszott kisfilmen mutatták meg, hogy a leplen mi látható. Amikor a sötét templomba léptünk, csak az oltárnál lévõ kivilágított lepel tûnt szembe, amely vitrinbe volt zárva. A zarándokok csak egy bizonyos távolságból nézhették, megérinteni nem lehetett. A leplet csupán 3-5 percig szemlélhettük a nagy tömeg miatt. A lepel 436 cm hosszú, 110 cm széles lenvászon, melyben gyapotmaradványok is vannak. Az idõszámítá-

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t sunk körül a Közel-Keleten elterjedt szövõszékfajtán készítették. Eredetileg fehér, de a hosszú idõ elteltével megsárgult, vajszínûvé vált. A lepel a test elülsõ és hátulsó részét is ábrázolja, úgy hogy a 2 feji rész egymáshoz közel helyezkedik el, a leplet a fejen keresztül hajtották vissza. A test tökéletes lenyomatát õrizte meg, mintha egy festményszerû lenyomat lenne. A lepel sorsa nem volt háborítatlan a történelem folyamán. Jeruzsálembõl Edessába, Konstantinápolyba, Franciaországba és Itáliába, Torinóba került. Franciaországban ezüstdobozban tárolták, amikor tûz ütött ki. A tûz és az oltásához használt víz megrongálta a leplet, melynek nyomai szintén láthatók. Ezek után különbözõ javításokat hajtottak végre rajta. 1997-ben kis híján elpusztult a torinói katedrálisban keletkezett tûzvész során. A tudósok azon vitáznak, hogy e lepel tényleg Jézus halotti leple-e vagy csak egy legfeljebb 700 éves hamisítvány. Mivel sok vélemény érvel mellette és ellene, mindenkinek az egyéni hitére van rábízva a lepel hitelessége, és mégis sokunk számára a lepel a megváltás tanúja. Számomra e lepel Jézus olyan kézzel fogható és szemmel látható tanúja, amely nemcsak Jézus arcát és emberi testfelépítését mutatja meg, hanem értünk vállalt súlyos testi szenvedését, és az emberek számára ismeretlen módon való feltámadását és megdicsõülését. E módon Jézus személye nemcsak egy dogma vagy misztika, hanem egy kézzel fogható valósággá válik. A lepel így azt sugallja számomra, hogy feltámadás és üdvözülés nincs szenvedés nélkül, ami a saját életünkre is vonatkozik. DR. PUSZTI KAROLINA nyomán

2010. JÚNIUS

Amint az Atya szerettt engem... elsõ kötet (Könyvajánlás) Íme 365 gondolat a papság évére, a Szentírásból, az egyházatyáktól, szentektõl és teológusoktól, az egyházi tanítóhivataltól és tanúságtevõktõl vett idézetekkel. Útravaló a papság évére és a továbbiakra is, mely arra hív, hogy a lényegre tekintsünk és gyökeret verjünk benne. Négy egységben tekintjük át a papi élet alapvetõ vonásait: a lét; a cselekvés; a kihívások; a távlatok. A gyûjtemény – mely figyelembe veszi a liturgikus évet is – abból a meggyõzõdésbõl született, hogy a pap hivatása a szolgálatra szól: azért, hogy az egyházat családdá alakítsa és a világban elõmozdítsa a testvériséget. A könyv szerkersztõirõl: Hubertus Blaumeister: pap, teológus, a papképzés szakembere. Korábban a Gregoriana pápai egyetem tanára, jelenleg a Katolikus Nevelési Kongregáció tanácsadója. Tonino Gandolfo: plébános, újságíró és tanár. Évek óta dolgozik a papok állandó találkozása területén. Kiadó: Új Város, Budapest 2010

2010. JÚNIUS

Tízéves A boldogabb családokért! körlevél (Könyvajánlás) A körlevél kiadásának tizedik évfordulóján nem csak emlékezni és ünnepelni akarunk, hanem szembesülni azzal, hogy tíz évvel ezelõtt mi íródott le a körlevélben, és azóta mi történt. Az ebben a kötetben olvasható tanulmányok egyrészt áttekintik az elmúlt tíz év változásait, értékelik a jelenlegi helyzetet, másrészt felmérik a magyar társadalom és egyház elõtt álló feladatokat. Ma, amikor a magyar társadalomban és így a családokban is annyi a gond és nehézség, szavunkkal ismét minden jóakaratú emberhez fordulunk a társadalom egyik legfontosabb intézménye, a család és a házasság érdekében. XVI. Benedek pápa egyik beszédében arról szól, ha valaki megismeri az igazságot, és magáévá is teszi, akkor az igazságtól eljut a jósághoz, és ha azt is magáévá teszi, tehát jóvá válik, akkor eljut a szépséghez. A tízéves A boldogabb családokért! körlevelet ünneplõ tanulmányok hatása hasonló. Engedjük az értelmünkig jutni a tanulmányokban feltárt kemény igazságokat, és hagyjuk, hogy ezek jósággá váljanak bennünk. Ha pedig mindez eléri a szívünket, akkor rácsodálkozhatunk a szépségre. De jó lenne, ha a magyar családokról az igazat mondva csak jóval és széppel találkozhatnánk! Az ebben a tanulmánykötetben leírt igazságokat saját hatósugarunkban bátran és megalkuvás nélkül hirdetve hozzájárulunk ahhoz, hogy megszülethessen családjainkban a jóság, és megjelenjen a szépség. A kötet az alábbi tanulmányokat tartalmazza: BÍRÓ LÁSZLÓ, Lehetõségek és kihívások – Elõszó helyett LUKÁCS LÁSZLÓ, A boldogabb családokért! körlevélrõl – tíz év után

13

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t LÁBADY TAMÁS, A házasság és a család, jogi környezete FARKAS PÉTER, Család a társadalomban Egy keresztény szemléletû családpolitika lehetõségei BOTOS KATALIN, A család: a gazdaság alapegysége VUKOVICH GABRIELLA, Demográfiai helyzetünk és kilátásaink TÖRÖK IVÁN, A magára találó család avagy mit tehetünk a család magára találásáért? SKRABSKI ÁRPÁD – KOPP MÁRIA, A család szerepe a személyiség fejlõdésében NYÉKY KÁLMÁN, Szempontok a házasság teológiájának mai irányzataihoz és néhány aktuális családban elõforduló bioetikai kérdéshez BODA LÁSZLÓ, A család erkölcsformáló küldetése (Fõleg házassági tanácsadóknak) Kiadó: Magyar Katolikus Családegyesület és Új Ember, Budapest 2010.

Sok szeretettel köszöntjük testvéreinket, akik az újjászületés szentségében részesültek: • Bajusz Anna • Barta Bálint • Bucskó Veronika • Csukonyi Andor • Kelemen Dávid • Körmöczi László Hunor • Mészáros Lilien Viktória • Nacsa Nikolett Diána • Nyári Levente • Szabados Balázs • Tatár Benedek • Trényi Zoárd Tibor

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Dr. Kibédi Tiborné Dr. Károlyi Magdolna

† Gregus Sándorné Farkas Margit † Hilák Endre † Kanyó Mihály † Osgyáni Antalné Szalai Mária † Pál Józsefné Oláh Ilona Mária † Papp János † Pintér András † Szentesi Jánosné Lehoczki Margit

Rózsafüzér-zarándoklat, 2010. május 30. Többszázan zarándokoltak Szegeden templomi zászlók alatt, énekelve-imádkozva, hogy kifejezzék a Magyarok Nagyasszonya iránti tiszteletüket, szeretetüket és hálájukat. A menet varánap délelõtt Tápéról indult, érintette templomunkat, majd a Felsõvárosi plébánia híveinek csatlakozása után a Dómba zarándokolt. A nagymisét követõen együtt indultak tovább az Alsóvárosi ferences templomba. Plébániai közössáégünkbõl többen is részt vettek ezen az eseményen.

· · · · · · · · · · · ·

Minden hétfõ, 18.00: Szent Mónika imacsoport Minden kedd, 9.00-19.00: Szentségimádás. 9.00: Laudes, 17.30: Vesperás Elsõ szerda, 17.00: Rózsafüzér társulat Minden szerda, a szentmise után: Bibliamagyarázat (plébános atya tartja) Elsõ csütörtök, 17.30: Szentségimádás Minden csütörtök, 17.00: Mária Légió Minden csütörtök, 17.00-18.00: Ministráns-foglalkozás Elsõ péntek, a szentmise után: Jézus Szíve litánia Utolsó péntek, 10.00: Nyugdíjas Klub Elsõ szombat, 17.30: Közös ima Szûz Mária szándékára Minden szombat, 10.00-11.30: Cserkészfoglalkozás Minden szombat, 15.30: Igeliturgia az Acél utcai Idõsek Otthonában – Havonta egyszer szentmise · Harmadik vasárnap, 17.00: Karitász gyûlés

Karitász hírek A Karitászba várunk használt háztartási gépeket és ruhásszekrényt. A Közösségi Házban továbbra is folyamatos a ruhaosztás, június 9-tõl két hetente szerdánként 16-17 óra között.

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Ovis mise: elsõ vasárnap 16 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente nyolc alkalommal. Lapzárta: 2010. május 31.

Tegyünk együtt a bajban lévõkért! Ha teheti, csatlakozzon Ön is a Katolikus Karitász országos kezdeményezéséhez az árvízkárosultak megsegítésére. Elkülönített számlaszámon várjuk azok felajánlását, akik pénzadományukkal akarják segíteni a bajba került családokat: 12011148-0012453400800007. A támogatások felhasználásról friss információkat a www.karitasz.hu oldalon talál. Köszönjük a segítségét! Nemzeti segélyvonal: 1752 A Nemzeti Segélyvonal villámgyûjtést szervez a májusi ítéletidõ károsultjai számára. A 1752-es Nemzeti Segélyvonallal összegyûjtött pénzadományok az öt legnagyobb karitatív szervezeten keresztül jutnak el károsult honfitársainkhoz. A fenti hívószám a Telenor és a Vodafone hálózatából nem érhetõ el. A pénzadományok szétosztásának részleteirõl a http://nsv.hu/fooldal-top oldalon tájékozódhatnak.

Szerkesztõség tagjai: dr. Laurinyecz Mihály felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu