A pápasalamoni kincslelet ládaverete GÁSPÁR DOROTTYA
A veszprémi Bakonyi Múzeum kiállítási vezetője olyan domborított medúzafejeket ismertet, amelyek még az 1920-as évek során kerültek a múzeumba más leletekkel együtt.1 A leletegyüttesről bővebben csak a Régészeti Topográfiában olvashatunk. Az idevonatko zó részt idézem: „A temető melletti homokbányában 1923-ban egy javarészt bronzleletekből álló együttest találtak. 1925-ben Kajcsos I. gyűjtéséből a következő tárgyak kerültek a VBM-ba: láda pántdarabjai (34 db), egy bronztükör töredéke, emberi lábat utánzó edényfül, bronz kancsódarabok, bronztöredékek, sző lőlevél idomú bronz edényfül, agyagedény-töredékek, vaspatkó, vaslándzsa és ládafogantyú. Az 52 db-ból álló együttest Kajcsos I. 2 pajzsdudorral, Horváth G. Antal 1926-ban feltehetőleg ládikaveretként szolgáló medúzafejjel gyarapította. A leletek két tárgy kivéte lével elkallódtak, illetve a ládikaveretek tévesen Lovas lelőhellyel kerültek belel tarozásra. Radnóti A. a II—III. sz-ra határozta meg. A ládavaretek alapján azonban a leletegyüttes inkább a III—IV. sz-ra keltez hető." 2 Magát a kiállított tárgyat véve alapul, közli a dara bokat H. Buschhausen,3 aki részletesen foglalkozik a kiállításon látható rekonstrukcióval, amelyet helyes nek fogad el.4 A véreteken kívül H. Buschhausen megemlíti még azokat a pénzeket is, amelyeknek má solatait a kiállításrendezők didaktikai célokból a ladi kéba helyezték. E pénzeknek a leletegyütteshez való tartozását bizonytalannak véli.5 Ezzel a néhány adattal a ládikaveretek kutatástör ténete be is fejeződött egy biztos következtetést hagyva maga után, hogy ti. a darabok körül van bi zonytalanság, amelyet tisztázni kell, a helyesbített adatokra pedig ismét fel kell hívni a figyelmet. Egy ilyen nem lényegtelen helyesbítés a lelőhely meghatározása. A Szerzeményi Napló bejegyzései alapján a Topográfia munkatársai megállapították, hogy a leltárkönyvben téves a lelőhely megnevezése.6 Sajnos, az irodalomban is a hibás LOVAS megjelölés vált köztudottá a tényleges PÁPASALAMON he lyett.7 Buschhausen katalógusa felveti annak kérdését, va jon pénzek tartoztak-e a lelethez? Hogy mik tartoz tak a kincslelethez, azt a Szerzeményi Napló egyértel műen tisztázza, amely érmeket nem említ, tehát nem voltak a kincsleletben. A nagyobb probléma azonban inkább az, hogy ládikaveret-e minden, amit annak tar
tanak, így egyik feladatunk a ládikaveretek és a kincs lelet egyéb darabjainak a szétválasztása. Az 55.277. 1—3. leltári számon nyilvántartott da rabok — egy medúzafej kivételével — az 1. ábrán lát ható összeállításban voltak kiállítva. Ez a rekonstruk ció az, amelyről Buschhausen ír.8 Amennyiben a me dúzafejeket is a ládikához tartozónak gondolnánk, akkor megjegyzendő, hogy a rekonstrukcióról a ne gyedik medúzafej lemaradt. A négyszögletes lemezek kis lyukacskáit pedig automatikusan lefedték az ön tött bronzkúpokkal, feltételezve, hogy valamennyi lyuk szögnek a helye. Kúpokkal felszerelve láthatók a lemezek a 2. ábrán. Vizsgáljuk meg önmagunkban az egyes darabokat külön-külön képen mutatva be őket: 3. ábra: 31,5 x 13,9 cm nagyságú bronz lemez, amelynek közepét domborított és négy vésett kon centrikus kör díszíti. A lemez fetoő szélén egy szaka szon még megmaradt a derékszögben meghajlított, így a doboz élére applikálható, lemezcsík. A lyukak közül a négy sarkon, valamint a kör középpontjában látható lyuk valóban szögek helye, de a domborított kör kül ső oldalán vágott egy-egy lyuk már a fül odaillesztésének helye. A dobozon ez a lemez a fedél előoldalának közepén van. Aranyozott. 4. ábra: 13,1 x 13,7 cm nagyságú saroklemez, ami azt jelenti, hogy két szomszédos oldalán van meg a derékszögben meghajlított lemezcsík, amely azt ered ményezte, hogy( csakis a doboz sarkára volt applikál ható a darab. így ez a fedél előoldalának szélén, a doboz sarkán helyezkedett el. Az előbbivel egyezően, domborított és vésett koncentrikus körökkel van dí szítve. A darab jelentősége az, hogy jobb felső sarká ban látható a szög eltakarására szolgáló szögfej nyo ma, amely 1,8 centiméternyi átmérőjű. Aranyozott. 5. ábra: 13,0 x 13,5 cm nagyságú éllemez, ami azt jelenti, hogy csupán egy oldalán van derékszögben meghajlított lemezcsík, így a doboz előoldalának szé lein helyezkedhetett el. Díszítése az előbbi lemezével azonos. Aranyozott. 6. ábra: 13,4 x 13,0 cm nagyságú éllemez, amely nek egyik oldala profilait. Közepét egy domborított és két vésett koncentrikus kör díszíti. Aranyozott. 7. ábra: Az egyik derékszögben meghajlított lemez csík töredéke. 8. ábra: öntött bronz kúpok. 6 db nagy : d = 5 cm, m = 3,6 cm. 11 db kicsi: d = 3,4 cm, m = 2,0 cm. ön tött bronz karika, amelynek átmérője 4,8 cm. Egy 77
1. ábra. Az egykori kiállításon bemutatott összeállítás Abb. 1. Rekonstruktion in der ehemaligen Ausstellung
2. ábra. A kúpokkal ellátott veretek Abb. 2. Kastenbeschläge mit Kegel 78
3. ábra. Fülalátétlemez. Abb. 3. Unterlageplatte des Henkels.
rövid szakaszán vasmaradványok vannak. Az öntött bronz kúpok legtöbbjében megfigyelhető a vastüske töredéke. Egy darabnál hiányzik teljesen és egy darab nál van meg sértetlenül. (9. ábra) A vastüske érdekes sége, hogy nem hegyes, mint ahogy a szög szokott lenni, hanem lekerekített és nem nyúlik túl a kúp palástján. (10. ábra) A vastüske rögzítése bronzzal való körülöntéssel történt, amely megfigyelhető a 9.
4. ábra. Saroklemez Abb. 4. Eckplatte 5. ábra. Éllemez Abb. 5. Kanteplatte
79
6. ábra. Profilait éllemez Abb. 6. Prifiliertè Kanteplatte
7. ábra. Éllemez töredéke Abb. 7. Bruchstück einer Kanteplatte
ábra egyik darabján. A bronzzal való körülöntés egyedi eset. A szögnek a szögfejhez való rögzítése általában ólommal vagy valamilyen kénes vegyülettel történt. E vegyület kémiai összetételét nem ismerem. A pápasalamoni kúpok ilyen szempontból tehát unicumok.
11. ábra: 10,7 cm átmérőjű médaillon. Széleit vé sett koncentrikus körök, középpontját igen magas reliefben domborított szárnyas medúzafej díszíti. A medaillonon látható két lyuk modern bevésés ered ménye. Aranyozott. 12. ábra: 10,7 cm átmérőjű médaillon. Díszítése mint az előbbié. Szeglyuk nincs rajta. Aranyozott.
8. ábra. Öntött bronz kúpok és a bronz karika
Abb. 8. Gegossene bronzenen Kegel und einen bronzenen Ring
80
11. ábra. Medúzafejes médaillon: a) felülről, b) oldalról Abb. 11. Medaillon mit Medusakopf, a) von oben, b) von seiner Seite
9. ábra. Két bronz kúp hátoldala Abb. 9. Rückseite von zwei bronzenen Kegel
10. ábra. A bronz kúp vastüskéje Abb. 10. Eiserner Stachel des bronzenen Kegel
12. ábra. Medúzafejes médaillon: a) felülről, b) oldalról Abb. 12. Medaillon mit Medusakopf, a) von oben, b) von seiner Seite
81
13. ábra. Medúzafejes médaillon töredéke Abb. 13. Bruchstück des Medaillon von Medusakopf
13. ábra: Az előbbi kettőhöz hasonló médaillon töredéke eredeti szeglyukkal. Aranyozott. 14. ábra: Az előbbiekhez hasonló médaillon töre déke eredeti szeglyukkal.9 Aranyozott. Nézzük először a medúzafejes medaillonokat, ame lyekről minden hasonlóságuk ellenére megállapítható, hogy különböző verőtöveken készültek. Az eltérése ket a következő vonások adják: a homlok különböző magassága, a homlokráncok jelzése (12, 13. ábra) ill. a homlok simasága (11. ábra). Hosszúkás (13. ábra) és gömbölyűbb (12. ábra) szemforma. A haj csomóinak eltérő elrendezése, a kígyófejek más-más magasságú elhelyezése (11/b. és 12/b. képek). Az áll alatt a kí gyók farka különböző helyen csomózódik. A medúza fejet körülvevő vésett körök a 13. és 14. ábrák darab ján szabályosan, egyébként szabálytalanul futnak. A felsorolt kidolgozásbeli eltérések azonban a medaillo nokat nem datálják különböző korra. Keltezésük és rendeltetésük megállapításához a díszpáncélok szolgáltatnak analógiát. Két darabon (11., 12. ábra) nincs szeglyuk,10 ami azt jelenti, hogy nem lehettek fára felerősítve. A másik kettőn már van, ami viszont nem jelenti azt, hogy feltétlenül ládikára voltak felszögelve. A díszpáncélok között van egy olyan csoport, a medaillonok csoportja (a médail lon megnevezés itt nemcsak a tárgy alakját, hanem a leletcsoport fajtáját is jelenti), amely ugyanilyen elté réseket mutat: Miltenberg11, Bonn 12 , Köln 13 ,vala mint egy kisázsiai darab 14 szeglyuk nélküliek. így e négy pápasalamoni bronz a medaillonok közé sorol ható. Ezért ezeket a rekonstrukciónál figyelmen kívül hagytuk. A hosszú, szemöldökkel kapcsolódó orr, a viszony lag rövid homlok, a lekerekített áll, a szemgolyó jel zése a II/III. század fordulójára datálják a darabokat. A felsorolt stílusjegyeket megfigyelhetjük a díszpán célok más fajtáin is, így például a straubingi térdvédő 82
lemez Minerva fején 15 , vagy egy másik bronzrelief Minerva ábrázolásán16, arcmaszk arc kidolgozásán17, páncéltöredék Minerva fején 18 . Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a medúzafejes veretek nem ládikaveretek, koruk pedig a II. és III. század fordulójára tehető. Mely darabok tartoznak tehát ládikához, melyek ládához és azok hogyan rekonstruálhatók? Az ismertetett veretek - a 8. ábrán látható bronz karika kivételével — díszítésük, méretük, lemezvastag ságuk alapján jól beleilleszthetők a ládaveretek egy bizonyos típusába. E típust — egyetlen publikált da rabjáról — nevezhetjük vajtai típusnak. A vajtai kocsi sír ládájáról van ugyanis szó. 19 Hangsúlyozandó, hogy a tárgy, amelyet a bronzveretek díszítettek, nem ládika, hanem láda. A típushoz tartozó darabok közül eddig egyről készült rekonstrukció, amelyet a komarnoi Podunajské Múzeumban őriznek.20 Az eddig említetteken kívül a típus jellemzője még a nagymére tű, díszesebb fül, amelynek hátoldala laposra vágva ráfekszik a dobozra, a kúpos vagy harang alakú dísz szögfej és a veretek nagy mérete. így például a fül alátétlemez hossza legalább 25 cm, de inkább több. A pápasalamoni együttesből hiányzik a zárborító lemez, a fül, a zár, a kulcs, a sarniros pántok, valamint a fedél oldaléleit és a hátsó éleket erősítő pántok. Ezek közül néhány — a Szerzeményi Naplóból meg állapíthatóan — valamikor még megvolt. Itt kell 14. ábra. Medúzafejes médaillon töredéke Abb. 14. Bruchstück des Medaillon von Medusakopf
15. ábra. A veretek rekonstrukciója. A fül kiegészítése
visszautalnom a MRT-ból idézettekre (Vö.: a 2. jegy zetnél), a 34 darab ládikapántra és a ládafogantyúra. A fogantyú és a pántok több darabja kallódott el. Külön kell megemlítenünk a veret kúpjait. Problé mát okoz ugyanis a már említett sajátosság, hogy ti. a
Abb. 15. Die Rekonstruktion der Beschläge. Der Henkel ist Ergänzung
vas „szög" a kúp palástjának magasságával azonos hosszúságú. Ez a tény azonban csak egyetlen esetben figyelhető meg, így talán véletlen törésről is beszélhe tünk. Ezen túlmenően problémát okoz még a kúpok mérete. Általában ugyanis nem szokták kitölteni a
83
ö ©@
16. ábra. A bronz karika dobozának rekonstrukciója Abb. 16. Rekonstruktion der Kästchens mit dem Ring
domborított kör belső átmérőjét, amint ez a jelen esetben megfigyelhető (Vo.: 2. ábra). Sajnos, a típus hoz tartozó aquincumi veret, amelynek kúpos szögle fedése van, még publikálatlan.21 Sokat segítene a pá pasalamoni veret problémájának megoldásában, ha tudnánk az aquincumi darab méretét, a kúpok nagy ságát és azt, hogy vajon a kúpok öntve vagy trébelve vannak-e? Továbbá azt is, hogyan rögzítették a vas szöget a bronz kúphoz? Mindenesetre óvatosságra intenek a különbözőségek, és ezért úgy foglalnék állást, hogy ha egyáltalán ládika szögborító kúpjai a pápasalamoni öntött kúpok, akkor nem ehhez a ládá hoz tartoztak. Ennek megfelelően a pápasalamoni kincsleletben esetleg még egy ládával számolhatunk.
Ezt a feltevést támogatja az egyetlen hiteles szögfej nyoma, amely a 4. ábrán látható. A rekonstrukció ennek a szögnyomnak a figyelembevételével ábrázolja a szögborító fejeket. (15. ábra) A rekonstrukción az árnyékolt részek a meglevő darabokat jelentik, a vo nalas rajz pedig a kiegészítést. Hangsúlyozandó, hogy a fül is kiegészítés. A rekonstrukción nem látható a leletegyüttes bronz karikája, amely ládikához tartozik ugyan, de egy másik típushoz. így a pápasalamoni kincsleletben az eddig említett két ládán kívül még egy másik ládika tartozéka is megtalálható. Ez utóbbi típus alakját egy korai, Durazzoból származó sírkőről ismerjük. A ládikán való elhelyezkedését Patsch alapján közlöm: 16. ábra. 23 Ez a típus a II. század végénél korábbi és inkább a birodalom hellenizált te rületeire jellemző^ A rekonstruált pápasalamoni láda pedig, amely fel tételezésem szerint az elrejtett tárgyak tartóeszközéül szolgált24, a III. század elejénél nem későbbi. A vajtai kocsitemetkezés korát F ülep F. a II. század közepe és a III. század első évtizedei közé teszi,25 amely egyút tal kora a ládaveretnek is. 26 A típushoz tartozó, ed dig ismert darabok ugyanis a III. század elejénél ké sőbb nem fordulnak elő. Ennek megfelelően indokolt nak látszik a pápasalamoni láda veretét is a II. század végére és a III. század elejére datálni. Visszatérve a Topográfiában közöltekre, annyiban helyesbíteném az ott áhítottakat, hogy a ládikaveretek jelenléte nem mond ellent Radnóti A.2 7 datálásának, ellenkezőleg, megerősíti azt. Ugyancsak nem mond ellent ennek a datálásnak az sem, hogy a leletegyüttesben fellelhető egy korábbi ládikatípus maradványa. Végezetül álljon itt még néhány szó a láda medaillonos díszítésű változatáról. Összeállítóit a Pompeiben talált fémveretes ládák inspirálhatták, minthogy raj tuk a síkból kiugró fém applikációk is vannak. (17. áb ra) 28
JEGYZETEK 1. B.-THOMAS, E.-SZENTLÉLEKY, T., Führer durch die archäologischen Sammlungen des Bakonyer Museums in Veszprém. Urzeit-Römerzeit. Budapest 1959. 35. Taf. XXI. 2. Magyarország Régészeti Topográfiája 4. Budapest 1972. 64/1. (MRT) A kincsleletnek egy későbbi feldolgozása és közzététele kívánja majd tisztázni, mily tárgyak tartoz tak hozzá, és hogy mely tárgyak kallódtak el. 3. BUSCHHAUSEN, H., Die spätrömischen Metallscrinia und frühchristlichen Reliquiare. I. Teil: Katalog Wien 1971. A 20. A Taf, 22. 4. BUSCHHAUSEN op. cit. 52. 5. ibid. 6. PALÁGYI,S., MRT 4 op. cit. 7. Tévedések elkerülése végett megjegyzendő, hogy van Balatonlovasról is ládikaveret, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Leltári száma: 67.1899. BUSCHHAUSEN op. cit. A 45. GÁSPÁR, D., Spätrö mische Kästchenbeschläge in Pannonién. Acta Antiqua et Archaeologies XV. 1-2. Szeged 1971. Nr. 2. 8. BUSCHHAUSEN op. cit. A 20. 84
9. A bronz tárgyak értékelését és az említett megfigyelése ket a legutóbbi restaurálás tette lehetővé, amely ZAMADITS ÁGNES munkája. Az anyag restaurálatlansága eredményezhette, hogy a tárgyakat eddig másképp in terpretálták. Fotót készítették: 1-2. ábra: Szepsi Szűcs Levente, 3 - 9 , 1 1 - 1 4 . ábra: Sugár Lajos, Rajzokat (10, 1 5 - 1 6 . ábra) készítette: Szathmáryné, Polgár Ida. 10. A l i . ábrához a megjegyzést lásd a leírásnál. 11. GARBSCH, J., Römische Paraderüstungen. München 1978. R 5. (Megjegyzem, hogy az analógiák közül csak példaként sorolok fel néhányat.) 12. GARBSCH op. cit. R 8. 13. GARBSCH op. cit. R 10. 14. GARBSCH op. cit. R 15. 15. KLUMBACH, H., Ein Paradeschildbuckel aus Miltenberg. Bayerische Vorgeschichtsblätter 25. 1960. 128. Taf. 8/2. 16. GARBSCH op. cit. R 16 17. GARBSCH op. cit. О 24 18. GARBSCH op. cit. P 28 19. FÜLEP F., Római kocsitemetkezés Vajtán. ArchÉrt. 76. 1949.40-54.
20. Leltári száma: II. 4693, II. 4694. Publikációja nyomdá ban. GÁSPÁR D., RATIMORSKÁ, P., Podunajské Mú zeum, Katalog I. 21. Budapesti Történeti Múzeum, Ltsz. 56.202.73, - 7 5 - 7 8 , - 7 9 . Publikációjukat PARRAGI GYÖRGYItől vár juk. 22. PATSCH, С., Aus dem Albanischen Nationalmuseum Jahreshefte d. ÖAI. 23. 1926. Beiblatt 2 0 9 - 2 3 0 23. Op. cit 33. kép 5. 24. Az első" tamási kincsleletnél van erre példa. GÁSPÁR, D., Römischer Kastenbeschlag aus dem Dorf Tamási. A szek szárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve VIII-IX 1977-1978.87-95. 25. FÜLEPop. cit. 5 1 . 26. RADNÓTI, A.,: Möbel- und Kästchenbeschläge, Schlösse und Schlüssel. In: Intercisa II. Ach. Hung XXXVI (Budapest 1957.) 253. - OROSZLÁN Z., Ällatalakos kulcsnyelek Pannóniában (Manchi di cliavi animali, in Pannónia) Dolgozatok 15. 1939. (Szeged) 1 1 8 - 1 1 9 VIII.t. l . é s la. 27. RADNÓTI A., A pannóniai római bronzedények. Diss Pann. Ser. II. No. 6. Budapest 1938. 140. Idézve: MRT 4. 64/1. 7. jegyzet. 28. DE LONGPÉRIER, H., Recherches sur les insignes de la questure et sur les récipients monétaires. Revue Archéo logique IX. année 18 volume 1868 (septembre) pi. XX.
17. ábra. Pompeiben talált ládák H. de Longpérier nyomán. Abb. 17. In Pompeji gefundene Kisten nach H. de Longpérier
KASTENBESCHLAG DES SCHATZFUNDES AUS PÁPASALAMON
Der Ausstellungsleiter des Veszprémer Bakony-Múseums beschreibt solche Relief-Medusenköpfe, welche zusammen mit anderen Funden Während der 1920er Jahre in den Besitz des Museums gekommen waren (1). Der Inhalt des Schatzfun des wird in der Archäologoischen Topographie Ungarns (2) aufgezählt, und hier erfahren wir auch, dass die Gegenstände irrtümlicherweise mit dem Fundort LOVAS inver tar isiért worden waren (6), obwohl sie aus PÁPASALAMON stammen (7). Die für Kästchenbeschläge gehaltenen Stücke (3) wurden
für die Ausstellung falsch rekonstruiert. Diese Rekonstruk tion ist auf der Abb. 1 zu sehen. Die neu restaurierten Stücke (9) sind einzeln auf den Abbildungen 3 bis 14 zu sehen. Während der Restauration kam zum Vorschein, dass die Stücke ursprünglich vergoldet waren. Bei der Bildbezeichnung sind die Beschreibung der Platten sowie die Begründung ihres Platzes an der Rakonstruktion (Abb. 15) angegeben. Von den Medallionen mit Medusaköp fen konnten wir anhand von Analogieschlüssen ( 1 1 - 1 8 ) feststellen, das diese nicht Kastenbeshläge, sondern Me-
85
dallione am Zierpanzer waren. Die Bronzeplatten sind infolge ihrer Grösse nicht Kästchen-, sondern Kastenbeschläge vom Vajtaer Typ (19). Unter Berücksichtigung der Typeneigenschaften wurde bedingt festgestellt, dass die gegossenen Bronzekegeln entsprechend ihrend Dimensionen nicht zu diesem Kasten zu einem noch grösseren Kasten gehören mussten. Diese Hypothese könnte durch den bislang unveröffentlichen Beschlag aus Aquincum bestätigt werden (21). Die an der Rekonstruktion zu sehenden kleineren Nagelköpfe sind anhand der auf Abb. 4 zu sehenden Nagelspur angefertigt worden. Anstelle der verlorengegangenen Öse wur-
86
de eine fiktive Öse dargestellt. Das Kästchen (23) der Abb. 16 zeigt die Anwendung des Bronzeringes der Abb. 8. Der Kasten aus Pápasalamon konnte als Behältnis für versteckte Gegenstände dienen (24), ihr Alter könnte Ende des II. Jahrhunderts bis Anfang des III. Jahrhunderts liegen. Anschrift der Verfasserin: Dr. Dorottya Gáspár MTA Régészeti Intézet H-1014 Budapest Úri u. 49.
