A nyugati társadalmak racionalizmusa és a női létezés

A nyugati társadalmak racionalizmusa és a női létezés A nők antropológiai önfelfogása a görög filozófiában Arisztotelész szerint a nőknek egyetlen feladata volt, az utódok világra hozása, férfiörökösök produkálása az apa oikos gazdaságához. Arisztotelész a nőket biológiailag és mentálisan is alacsonyabbrendűnek tekintette, és fizikumuk révén is természetszerűleg jutottak alárendelt pozícióba. A férfiuralom a nő felett, a ráció uralma volt a szenvedély felett. Arisztotelész nézetei másfél évezredre meghatározták a nőkről alkotott elképzeléseket, szisztematizálták a nyugati társadalom értékeit. A filozófia női művelői szerint a filozófia feladata a nők önmeghatározása, a női értékek megjelenítése, és ezzel szemben azon értékek, módszerek, definíciók feltárása, amelyek leértékelték a nőket. A filozófiatörténet a férfi eszmék története, a történelem a nők nélküli történelem, amelyeknek a célja a status quo fenntartása. A női filozófia ezért a főáramú filozófia kihívása, hogy ne a férfiak által felállított standardok alapján ítéljék meg a nőket. A filozófia oktatása Phytagórásszal kezdődik, kr.e. 500 táján. Mindvégig férfiak által művelt stúdiumként oktatták. Mantineai Diotimát, aki Szokratész tanára volt, minden idők legnagyobb női gondolkodójaként tartják nyilván. (kr.e. 4.sz.) Platón szerint Diotima Szokratészra gyakorolt hatása a szerelem filozófiájáról szóló tanításaihoz köthető. Diotima szerint a szerelem a teljesség és hiány, a köztes lét állapota. A szerelem démon, amely a világot összetartja, egésszé teszi, erő, amely az istent és az embert összeköti. A bölcsesség szeretete, nem más, mint Érosz szeretete. A szerelem felfogása az ember életkorával változik, először az embert az ifjú test szépsége űzi, majd meglátja a szépséget minden testben, később a lélek szépségét keresi, és ahogy képes lesz a szépséget minden lélekben megtalálni, úgy megleli a szépséget a jogban, és minden dolog szerkezetében. Végül felfedezi a formák szépségét, az eszmék isteni voltát. A szerelem fontos a kezdésben és fontos egész életutunk folyamatában. Ahogy a szépségről alkotott koncepciónk változik, úgy tárul fel a valóság újabb és újabb rétege. A dolgok melyeket eszméink fognak össze, eszméinkkel változnak, ám a jog örök. Diotima felfogásában az eszmékről való tudásunk mindig mélyebb és mélyebb, ám az emberi tudás mindig karnyújtásnyira marad, sohasem lehet maradéktalan. Az igazság forma, amelyet csak a gyakorlat révén ismerhetünk meg, a szerelem eszméje minden formában más és más. A tudáshoz sokféle úton juthatunk, érzékeink, érzéseink, belső látásunk és képzeletünk révén. A tudás gyakran a köztes létben van, mint a szerelem. (Lásd Platón Symposiumát) Platón művében Diotima a szerelem papnője, az erotikus késztetés spiritualitását, mint doktrinát jelképezi. Erosz a test vonzásától a matematikai felé és azon túlra vezet minket. Erosz a Logoszhoz vezet minket. Az Agathon bankettjén elmondott beszéd a női létezés antropológiai meghatározója. Diotima mellett számos fülozófusnő vált ismertté: Themistoclea, egyike volt a pythagórászi iskola képviselőinek. Delphi papnőjeként az etikai doktrínák kidolgozása fűződik nevéhez. Pythagórász felesége, Crotonai Theano, a létezés elveit, a metafizikát kutatatta, és ebben kifejtette nézeteit a házasságról, szexről, nőkről, etikáról. Theano maga is volt a pythagorászi iskola igazgatója. Miletusi Aspasia a Platon korabeli intelligencia befolyásos személyisége, a Periklész kör tagja, a szofista mozgalom alapítója. Először barátnője, majd felesége volt Periklésznek, kora elismert filozófusa, a szónoklat tanára volt. Szokratész és barátai nála tanultak retorikát és filozófiát. Arcképe az Athéni Egyetem bejáratát ékesíti. Lucaniai Aesara, a harmónia elvét dolgozta ki. A harmónia az elv, amely megtalálható mindenben, a geometriában, matematikában, zenében és kozmoszban. Az emberi természet című könyve a természetjog elmélete. Az emberi lélek természetének tanulmányozásával érthetjük meg a jog, az igazságosság, az egyén, a csalás, a társadalmi szintek természetét.

Aesara kimutatta a jogban, az igazságosságban, és az emberi pszichológiában meglévő harmóniát. Spártai Phyntis a női mértékletesség fogalmát fejtette ki. Perictione, Platón édesanyja a női harmóniát elemezte, II. Theano azt kutatta, hogy az ember morális felelőssége élete formálásában miként kérhető számon körülményeitől függően. A harmónia vallotta, az emberi morális pszichológia és oktatás eredménye.

Alexandriai Hypathia a világ kulturális központjában élt (kr.e.4.sz.), neoplatonista filozófusként és matematikusként. A térségben megerősődő kereszténység hatására betiltották a pogány kultuszokat, miközben a keresztény római császárság a zsidókat és pogányokat üldözte, Hypatiát nevezte ki Plotinus iskolája igazgatójává, miközben a filozófusnő maga is pogány volt. 15 éves igazgatósága alatt filozófiát, geometriát, matematikát, asztronómiát és mechanikát tanított. Hypatiát egy szerzetesekből álló csőcselék rabolta el, csapdába csalta, testét kagylókkal szabdalták szét, elégették. Kora legnagyobb filozófusaként tartották számon, ám életműve 1500 éven át elhallgatott maradt. Cyrenei Arete, Szokratesz kortársa és barátja 40 könyvet írt, 110 filozófust nevelt fel. Összességében az ókori görög női filozófusok egy alternatív, urbanizált, igazságos, harmóniára építő világrend képviselői voltak. Tömeges jelenlétük az akadémia falai között komoly befolyást biztosított számukra, és aláhúzandó, hogy rendszeres volt vezető és igazgató funkciók betöltése az akadémiák falain belül a nők részéről.

A háború formálta római és késő római kori társadalom és Theodóra császárnő A bizánci társadalom asszonyainak élete kevéssé ismert. Azonban a különböző iratok arra engednek következtetni, hogy Bizáncban tovább éltek a görög szokások, a bezártság és a

fátyol viselése.A fátyol itt is, mint több ezer évvel ezelőtt Mezopotámiában megkülönböztetésként szolgált: a fálylat a becsületes és tiszteletre méltó asszonyok viselhették csupán. Ugyanakkor számos foglalkozást űzhettek, ám ezek nem a felsőbb osztályok körébe tartozó nőket jellemezték. A bizánci nők kereskedetek, fontos szerepük volt a pénzkölcsönzésben. A késő római birodalom történetében a nők szerepe a politikában is számottevő. A császárnő kétes származását több szerzőtől olvashatjuk, eszerint Theodora egy bordélyból került az udvarba, mások szerint Konstantinápoly utcáin találták, a harmadik szerző szerint büntetett életű színésznő volt. Valószínűleg Theodóra a monofizita felekezethez tartozott, és amikor I. Justiniánus alatt áttért a dokumentumok eltörölték múltját. A szíriai monofizita források ezzel szemben vallásosságáért tisztelték. Noha Jusztiniánusszal a Szentháromságot illetően sohasem értettek egyet, a császár sohasem kételkedett neje hűségében. Theodorát szír vagy ciprusi medvekereskedő gyerekeként jegyzi Procopius Anekdótája, aki a betanított medvéket gondozta. Apja halála után- fia nem lévén – özvegye vette át az irányítást, de a zöldek nem támogatták. Theodora mostohaapját viszont kinevezték a kékek, és a császsárnő élete végéig a kékek pártját támogatta. Theodora színpadra került, ami a 6. században az erkölcstelenség szinonimája volt, és később az egyház be is tiltotta a színjátszást. Szinte nudista szerepeket játszott. Nemeseket szórakoztatott, bankettokra járt fellépni, miközben számos szeretője volt. Szerelmi afférjaitól hangosak voltak Konstantinápoly utcái. Egy fia és egy lánya született házassága előtt. Szerencséjére a szír Hecebolus barátnőjeként elkísérhette támogatóját Lybiába, ahol a férfi kormányzói posztot kapott. Justiniánus törvénykönyvének 409.paragrafusa alapján megmenekült foglalkozásától, mivel más városba utazhatott. Hecebolus később verte és kitagadta, Theodora Alexandriába menekült. Később az ő javaslatára hozta korrupcióellenes törvényét Justiniánus és tiltatta el Hecebolust a közhivataloktól, amelyeket megvásárlással szerzett. Alexandriában III. Timót patriárcha menekült státuszt adott Theodorának, és a monofizita hitre vette. Ez fontos lépés volt, mivel a színésznőknek tilos volt áldást adni a halálos ágy esetén kívül. Antióchiába ment, ahol Macedónia, a kék frakció sztár balettáncosa barátnője lesz, aki egyébként Justiniánus ügynöke volt. Macedonia jelentette a császárnak, melyik nemes szervezkedik ellene. Theodora egyik álma az volt, hogy a fővárosba megy, ahol a Démonok ura feleségül veszi, és élete végéig barátnője lesz. Macedonia bemutatta a császárnak, mivel Theodorát is a kékek oldalán akarta be vonni a politikába. Theodora és Justiniánus szerelemre lobbant egymás iránt, és sorsukban az volt az új, hogy Jusztiniánus Theodórát intellektuális társként fogadta el. A krónikák szerint kapcsolatuk messze több volt, mint szexuális partnerség, és Jusztiniánus feleségül vette. A császár korábbi felesége rabszolga volt, Lupicina névvel, ami tipikus prostituált név volt. A thrák paraszt és a színésznő házassága egy viszonylag mobil társadalom képét mutatja. Theodora nagysága a Nika lázadás alatt mutatkozott meg, amikor is kiderült retorikai tehetsége. Theodóra betiltatta a bordélyokat a fővárosban, és a prostituáltakat a Dardanellák ázsiai oldalára telepíttette. Beavatkozott a megrontott nők oldalán, azok védelmére kelt. Uralkodásuk alatt jelentősen megváltozott a nők státusa, főként Theodóra hatása következtében. Megtiltotta a gyermekek házasságkötését, a házasságon kívüli gyermekek szolga státusát, lehetővé tette, hogy a nők gyám szerepet tölthessenek be, akkor is, ha nem mentek újra férjhez. Justiniánus kiterjesztette a gyámjogot a természetes anyára is. Humanizálta a házasságtörést, míg korábban a férj megölhette felesége szertőjét, most csak három figyelmeztetés és szemtanú igazolása után tehette. A nőket nem vethették férfi őrök őrizte börtönbe, hogy megvédjék őket az erőszaktól, hanem zárdába küldte őket. A nők azonos jogokat kaptak a férfiakkal a tulajdonjogot illetően. A civil és katonai szféra feletti befolyása mellett Theodora szerepe fontos volt az üldözött monofiziták megsegítésében, a vallási viták szervezésében és politikai kezelésében.

Jusztiniánusz törvénykönyvében a következőket olvashatjuk: A kerítők neve ismert mind az ősi jogból, és a Birodalom jogi anyagából, és azokra vonatkozik akik a következő vétségeket követik el. Mi magunk, már megerősítettük az alkotmányt a büntetések növelésével azok ellen az ördögi következmények ellen, amelyeket a nagyvárosokba hurcolás okoz. Bizonyos emberek gyalázatos kegyetlenséggel és gyűlöletes eszközökkel meg nem érdemelt jólétet szereznek maguknak. Körbeutazzák a tartományokat, más helyeket, elkábítják a nyomorgó lányokat, cipőt, ruhát ígérve nekik. Ezekkel megvásárolják őket, és elhurcolják a városokba őket. Otthonukban tartják őket, megetetik, felruházzák, és átadják azoknak, akik öröm miatt vágynak rájuk. Szégyenletesen magas jövedelemre tesznek szert e lányok testéből. Szerződést kötnek, aminek alapján a lányok kötelezik magukat erre a bűnös és bűnöző foglalkozásra, ameddig uruk úgy akarja. Később a szerző leírja, hogy e bűnöző cselekedeteket a császári városban, vidéken, a tengeren túl egyaránt űzik, sőt a szent helyek közelében speciális házak léteznek. A bűnözés olyan súlyos, hogy aki e lányokat megsajnálván szeretné kivonni ebből az életből, legális házasság révén a jog tiltja ezt nekik. Némely elvetemült bűnözők 10 év alatti lányokat rabolnak el és kényszerítenek jogszerű házasságra, amiért hatalmas összegeket kapnak. Az eredménye ennek olyan súlyos és széleskörű kegyetlenség, ami kiterjed a főváros legeldugottabb zugaira és a városkörnyékre egyaránt. 291. Justinian [3] on pimps. Rome, 6th cent. A.D. (Justinian, Novellae 14 praef.-1. Tr. S.P. Scott, rev. L) A császár átfogó vizsgálatokat követően elrendeli a nők erőszakos, kényszer alatti elnyomását, a prostitúció támogatásának tilalmát, a nyilvános prostitúciót, a haszonszerzést, a nők kényszerű fogva tartását és tisztaságának szétrombolását. Az ilyen szerződéseket érvényteleníti, kiűzik a városból a bűnözőket, mint a közerkölcs megrontóit, mivel a szabad nőket rabszolgaságba döntötték, és testük eladására kényszeríttették. A későbbiekben az ilyen bűncselekményért halálbüntetés járt, hiszen a rabló és gyilkos, ha lakozik bűnéért, miért mentesüljön az ilyen bűnöző? A kerítő ház tulajdonosa 100 font aranyat fizet, majd elveszíti tulajdonát. A nők és a nyugati keresztény vallás A keresztény egyház számos szerzeetes rendet ismert: Bingeni Hildegarde nővér, aki a Jutta nevet vette fel, speciális szokásokat tartott be. Egy cellába temette magát, ahonnan csak egy kis lyukon kersztül adták be élelmét, és intézte tisztálkodását. Megtanulta a latin zsoltárolvasást. Szörnyű migrénjei voltak, amelyek látomásokkal gyötörték. Egy Volmár nevű szerzetes, a titkáraként jegyezte látomásait, és levelekkel bombázta az egyházi hivatalokat látomásai támogatásáért. (1098-1179) Belgiumi begina apáca, Marguerite Porete Egy egyszerű lélek könyve c. írásában a szeretet, az ész, a lélek kapcsolatát tárgyalta, és könyvei kivívták az egyház vizsgálatát. Könyveit elégették, betiltották. Aguitaniai Eleonora VII. Lajos király felesége volt. A francia király magával vitte a keresztes hadjáratában, ahol a nők seregét vezette, páncélba öltözötten. Sajnos az út során Antióchiai Raymonddal kialakult szerelmi kapcsolata miatt a házasságát érvénytelenítették a Szent Földön. Ez nem gátolta második házassága megkötésében, és férje II. Henrik Anglia királya lett. A Rosamundi vásárban négy fiával férje ellen fordult, aki bajba került Thomas Becket meggyilkolása miatt. Rövid időre fogságba vetették, de szabadulása után újra aktív politizálásba kezdett. A bizánci birodalom női szentjeinek tanulmányozása külön stúdiumot igényel, csakúgy mint más katolikus térségek vagy keresztény egyházak női teológusainak tevékenysége. ( Lásd a Szent Margit legendát) A nők és a kereskedelem Mrs Runtiger a 14. században – lánykori neve ismeretlen-, a kereskedelmet férjétől tanulta. Tanú volt a kereskedelmi szerződések aláírásakor, később ő könyvelte az üzleti

dokumentumokat. Férje képviselője és segédje volt, majd férje halála után önállóan vezette üzletét. Rose Burford gyapjúkereskedő volt, még férje életében is. Halála után kezében volt a Calaisba irányuló angol gyapjúexport irányítása. Férje a korona tisztviselője volt, aki II. Edwardnak a legnagyobb kölcsönöket adta. Mivel a király nem fizetett, férje több levelet írt a királynak, amelyek válasz nélkül maradtak. Ekkor Rose egy adosság kezelési tervet készített, amelyet az export vámjából fizetett a király, ajánlatát elfogadták, és adősságait kifeizette a király. Margery Kempe sörfőzőt és malmot működtetett. Tizennégy gyermeke volt, és mégis maradt ideje az üzletre. A bevételeiből divathölgyként öltözött és gyakorta járt zarándokutakra is. A nők és a tudomány Salernoi Trotula gyógyászatot tanult, és az ún. Salernoi Hölgyek” kutatócsoportot vezette. Mivel a férfiak uralták az orvostudományt, nem sokat tudtak a női testről, egészségről, ezért Trotula 2 könyvet írt a nők számára. Fő műve, a Trotula Major, a Női betegségek címmel számos betegséget írt le a fogamzás, a védekezés, az impotencia és a szülés tárgyában. (1113.sz.) Almania Felicia számos nőtársával együtt a Sorbonne orvosi fakultására járt, és engedély nélkül gyógyított, ami egy egyetemi városban megbocsáthatatlan bűn volt. Felicie mesterien védekezett, bebizonyítva képességeit, majd kifejtette véleményét az illegális gyógyításra vonatkozó jogszabályokról. Kifejtette a női orvosok szükségességének okait, a női páciensek kezelésének fontosságát. A fakultás eltiltotta a gyakorlattól, amit nem igazán vett figyelembe. (13.sz.) Peretta Peron a 15. században Párizs leghíresebb sebészeinek egyike volt, ennek ellenére bíróság elé került, és a tárgyalás idejére eltiltották a sebészettől, orvosi szakkönyvét elkobozták. Valószínűleg ő is tovább folytatta engedély nélkül az orvosi gyakorlatot. Perenelle Flammel női alkímista volt, szintén az arannyá változtatást kutatta. Francisca Romano szintén orvos volt, betiltották működését, ám a francia királytól elismerést kapott. Európa első költőnője a germán Hrotsvitha of Gandersheim, a 10. századból, és nevéhez fűződik Európa első színdarabja is. Marie de France költőnő a 13. századból romanitkus költeményeket, legendákatírt. Christine de Pisan (1364-) egy olasz csillagász felesége volt. Férje korai halálát követően irásaiból tartotta el magát és családját, ő volt a legkorábban ismert feminista.

A felvilágosodás és az emberi jogok nyilatkozata Olympe de Gouges, egy mészáros lányaként kapcsolódott a francia forradalomba. 1791-ben megírta az emberi jogok nyilatkozata mellett a női jogok nyilatkozatát. A férfiak dominálta francia politikai vezetők árulással vádolták, letartóztatták, és 1793 november 3-án guillotinnal kivégezték. Asszonyok ébredjetek, az ész vészharangja visszhangzik az egész univerzumban, fedezzétek fel jogaitokat. A természet hatalmas ereje már nem ölel körül minket előítélettel, fanatizmussal, gyanakvással és hazugságokkal. Az igazság lángja szétszórta a butaság és birtoklás felhőit. A rabszolgává tett ember megsokszorozta erejét és széttörte láncait. Szabaddá válván igazságtalanná vált társával szemben. Óh Asszonyok, asszonyok! Mikor hull le a hályog szemeitekről? Milyen előnyöket kaptatok a forradalomtól? Még hangsúlyosabb megvetést és lenézést. A korrupció évszázadaiban, ha hatalomhoz jutottatok, az csak a férfiak gyengesége miatt volt. Apai örökségetek követelése, a természet széles jogán alapul, miért rettegtek átvételétől? A kánai mennyegző törvényhozóinak szellemessége riaszt? Féltek a francia törvényhozóktól, a moralitás korrektoraitól, akik idejét múlt politikai praktikákkal ismételten a nők ellen cselekszenek- asszonyok mi a közös bennünk és közöttünk? Mindenre kell felelnetek. Ha állhatatosak lesztek gyengeségeik idején, ha szembeszálltok végkövetkeztetéseikkel, bátran ellenálltok az ész erejének, amely a felsőbbrendűség üres eszköze, egyesítitek erőiteket a filozófia standardjai révén, jellemetek minden energiáját felhasználjátok, meglátjátok, hogy a dölyfös férfiak, nemcsak szolgaként csúsznak lábaitok előtt, hanem büszkék lesznek arra, hogy a Legfőbb Lény kincseit megoszthatják veletek. Bármilyen akadály áll is előttetek, a kezetekben van a hatalom, hogy felszabadítsátok magatokat, csak akarnotok kell… A házasság a megbecsülés és a szerelem sírja. A férjes asszony büntetlenül adhat fattyút férjének, és gazdagságo,t ami nem az övé. A hajadon nőnek csak gyarló jogai vannak, az idejétmúlt és embertelen törvények tiltják, hogy gyereke legyen, azt nevére vegye, és apja jólétét örökölje, ám az új törvények is ilyenek. Paradoxonnak számít és lehetetlen, hogy nemem tisztességet és igazságos megélhetést tegyen

lehetővé számunkra. Azt a férfiaknak adjuk, hogy dicsőséget szerezzenek ügyeink intézésében, addig, amíg mi várunk, arra, hogy majd a nemzeti oktatás felkészítsen minket az erkölcsünk helyreállítására és a konvenciók betartására.

A forradalmár asszony javaslata a férfi és nő közötti társadalmi szerződés formájára: Mi, ….. akik…. Saját akaratunkból egyesítjük magunkat egész életünkre, kifejezzük közös hajlandóságunkat a következő feltételek mellett: szándékunk és közös akaratunk hogy a jólét közös legyen, miközben megőrizzük jogainkat arra, hogy azt megosszuk gyerekeink között, elismerjük, hogy tulajdonunk gyerekeinkhez tartozik, bármi is történjék. Mindegyiknek joga van apja és anyja nevét viselnie, akik elismerik őket, és büntetőjog alá tartoznak, amidőn ezen kötelezettségük alól ki akarnak bújni. Válás esetén kötelezzük magunkat javaink megosztására, és megfelelő részét gyermekeinknek félre tesszük, és tökéletes házasság esetén, amikor az egyik fél meghal, az örökséghagyó vagyona felét gyermekeire hagyja gyermektelenség esetén a túlélő örökli vagyonát. Ez az a szabályzat, amelyet a házasság esetén javaslok megkötni. E különös dokumentum révén a képmutatók, álszentek, a prűd egyház ellen, az alávetés ellen hívok fel mindenkit. Ez az ami a boldog kormányzat tökéletesítésének morális eszköze. Olyan jogot szeretnék, amelyben az özvegyek és fiatal lányok megszabadulhatnak a gyámságukat fenntartó férfiak hamis ígéreteitől, szeretném, ha a törvény az állhatatlan férfiakat kötelességeinek teljesítésére kényszerítené, arra, hogy biztosítékot adjanak az egyenlő jólétre. Ez a jog szigorú lenne azon asszonyokkal szemben, akik kibújnak a jog alól, megszegik ígéreteiket, és az, bizonyított. A prostituáltakat kijelölt negyedekbe kell visszaszorítani. Ám nem a prostituált, aki a morált lealacsonyítja, hanem a társasági nő. Az utóbbi regenerációja megváltoztatja az előbbit. A testvéri egyesülés először rendezetlenséget okoz, ám később tökéletes harmóniát eredményez. Teljesen biztos módszert ajánlok a nők lelke felemelésére, be kell kapcsolni őket minden férfi tevékenységbe, és amennyiben a férfiak ellenállnak ennek, osszák meg sorsukat a nőkkel, a jogrend alapján. Csak így küzdhető le az előítéletesség, így szerezhetők vissza jogaink. Ehhez társul a papok házasodási joga, a király trónjának megerősítése és a francia kormányzat akkor nem bukhat el. From "Olympe de Gouges, 'Declaration of the Rights of Woman and Female Citizen,"' Darline Gav Levy, H. Applewhite, and M. Johnson, eds., Women in Revolutionary Paris, 17851795 (Urbana, IL: University of Illinois Press, 1979), pp. 9296.

A női jogok 20. század eleji nemzetközi harcosa Alexandra Kollontaj asszony volt. Kollontaj asszony a világ első női diplomatája, és a forradalmi Orszország nevezte ki Svédországba nagykövetnek. Kollontáj a nők felszabadításáért folytatott küzdelmet osztályharcként fogta fel, mivel meggyőződése volt, hogy az elnyomó osztályok megszüntetése a nők szabadságát is elhozza. Véleménye szerint a nőknek aktívan be kell kapcsolódni a politikába. A kérdés aktuális, hiszen ma is számos erő hat a nők politikai részvétele ellen. A nőknek információra van szüksége. Ha nem potlitizálnak nem tudnak egyenlő képviselethez jutni. Kiállt a háború ellen, a kultúráért, a demokráciáért. A nők 20. századi elfoglaltsága még nem a diplomáciai tevékenység volt. Ellenben jelentős számban harcoltak az első és a második világháború idején az antant, ill. szövetségesek oldalán, mint kémek. Az irattári anyagok felnyitása nem igazolta, hogy Mata Hari kém volt, ám a brit titkosszolgáltban közel 160 nőt képeztek ki. A brit kémnők között a legnagyobb tisztelet Szabó Violettát övezi, akiről emléknapot neveztek el. Szabó Violetta angol apa és francia anya gyermeke, 1941-től 1944-ig kapott kiképzést. Egy francia hadnagy feleségeként harcolt El Alameinnél. A hadnagy férje eleste után Violetta bekapcsolódott egy titkos akcióba, amelynek során a megszállt Franciaországban dobták le. Feladata az ellenállási mozgalom újjászervezése volt. Kétszer letartóztatta a Gestapo, de sikerült elmenekülnie. Harmadszorra, a normandiai partraszállást követően vetették be, ám az ellenállási csoportot egy közelharcban, egy dél-franciaországi házban körbezárva megsemmisítették, Violettát megkínozták, ám nem tudták vallomásra bírni. Végül kivégezték. Herefordshire-ben, ahol nem tudtak kettős életéről, ma is hősként tisztelik az első nőt, aki a György-kereszt kitüntetést megkapta, és Nagy-Britannia legmegbecsültebb titkosügynökeinek egyike volt.

Az üldözött istennő: Diana a paparazzók áldozata A szerelmet kereső Diana Az antik görög mitológiában Diana a szűzek és a vadászat patrónusa, és aki felségterületére lépett, halállal bűnhődött. Kevésbé furcsa világunkban Diana szűz volt, akit az ún. brit királyi család, és főként férje Károly herceg cinikusan kihasznált és manipulált. Ő volt, akire vadásztak, akit szimbolikusan és szószerint is halálra üldöztek. Ha Diana élete utolsó pillanataiban imádkozott volna, az az emberi faj paparazzoként ismert sakáljai károgták volna, hogy a vadászatnak vége. És mégis, mégsem az üldözött, az áldozat Diana az, aki a világ szimpátiáját kivívta. Nők és férfiak egyaránt gyászolják, ám jelentősége a nők számára, mítosszal ér fel. Dianában, a tündér-hercegnőben, aki megsebesítve, megalázva, meggyalázva ébredt, idős és fiatal asszonyok önmagukat látják,egy tükörben felnagyítva, sorsukat kihangsúlyozva. Álmaiban, bátorságában, alávetettségében, kétségbeesett lépéseiben , idealizmusában, hogy képes önmagát felfedeznie, képes legyűrni a szenvedést, olyan hétköznapi hősnő jelent meg, akivel a nők továbbra is azonosítják magukat. Joyce Carol Oates (c)Paul Halsall Aug 1997 [email protected]

Nancy Sorkin Rabinowitz and Amy Richlin (edd.), Feminist Theory and the Classics. London: Routledge, 1993. ISBN 0-415-90645-8 (hb). ISBN 0-415-90646-6 (pb). D. Larmour, P. Miller, C. Platter (edd.), Rethinking Sexuality: Foucault and Classical Antiquity. Princeton: Princeton University Press, 1998. Pp. 258. ISBN-0-691-01679-8. $18.95 (pb). Contributors: J. Black, A. Vizier, P. duBois, J. Carnes, L. Foxhall, A. Richlin, P. Miller, D. McGlathery. Thomas A.J. McGinn, Prostitution, Sexuality, and the Law in Ancient Rome. New York: Oxford University Press, 1998. Pp. xvi, 416. ISBN 0-19-508785-2. Susan Deacy and Karen Pierce, eds. Rape in Antiquity: Sexual Violence in the Greek and Roman Worlds.(1)XL, n.s. 16, 1997, 483-96 .(Brody,J.E.: Battered Women Face Pit Bulls and Cobras)