A nyolcosztályos gimnázium idıszaka (1934 – 1945) Bethlen István miniszterelnöksége alatt Magyarországon gazdasági és politikai szempontból is megkezdıdhetett a konszolidáció. Ezt a folyamatot szakította meg a harmincas évek elejének világgazdasági válsága, melybıl csak a diktatórikus tendenciák megerısödésével tudott az ország kilábalni. Gömbös Gyula, Darányi Kálmán és Imrédy Béla alatt erısödött a német orientáció, és ezzel együtt a revíziós törekvések is. A húszas és a harmincas éveknek hármas jelszava a vallás, haza és az erkölcs volt, mely szellemiségnek az alapozását az iskolákban akarták kialakítani. Az iskolai évkönyvekben külön címszó alatt szerepelt a vallásos, a hazafias, majd késıbb a katonás nevelés. Az elsıt jelentısen segítette az, hogy 1925 óta minden felekezet (római katolikus, református, evangélikus és izraelita) vallási órái délelıtt voltak. Kivételt jelentett ez alól a két kisszámú felekezet, a görögkeleti és az unitárius, ık ugyanis csak iskolán kívül, délután tarthatták hittan óráikat. A nevelési elvek alátámasztására néhány évkönyvi idézet: „Nem szabad elfelejteni, hogy az iskola nemcsak ismereteket ad, hanem a lelkiség fejlesztésére is hivatott. Véget kell vetnünk annak a felfogásnak, mely az iskolától csak bizonyítványt, még pedig lehetıleg jó bizonyítványt vár. Társadalmi szempontból nem tagadható a középiskola nagy szelektáló szerepe. Ebben a munkában az egyes tantárgyakból nyert érdemjegyeken kívül az erkölcsi szempontok vezetik a tanári testületet.” (1937) „Régi idık színes diákélete elevenedik meg az elkövetkezı években. Országos Bizottság alakult a magyaros öltözködés fellendítésre. A minisztérium átlátva e kérdés pedagógiai és fegyelmezı horderejét és magyar szempontból gazdasági fontosságát: bölcs intézkedésével magyaros formaruha bevezetését rendelte el. Iskolánk örömmel üdvözölve e rendeletet, szülıi értekezleten foglalkozott a kérdéssel, megállapodott egy iskolai formaruhában. Ez akció lelkes fogadtatásra talált az ifjúságnál is, ennek bizonysága, hogy különösen a kisebbek már formaruhában látogatják az iskolát. Szükségesnek tartottuk a szülık tájékoztatását, hogy a szükségessé vált ruhabeszerzéskor már az Eötvös-ruhát szerezzék be. (…) Te pedig Eötvösdiák, viseld egészséggel s becsülettel, hogy ahhoz folt ne tapadjon!” (1935) „Lelkesedéssel végzik ifjaink azt a belsı szolgálatukat is, amelyet az intézet fegyelmi rendtartása rájuk ró. A hetes, az ırségi és vezéri intézmény mind-mind csak azt a célt szolgálják, hogy a diák is érezze a felelısség terhét. Tanuljon kötelességteljesítést, szokja meg a rend elınyét a hanyagsággal szemben. … minden elme rosszul van nevelve, amely elıbb spártai fegyelem alá nem került. Nálunk erısebb és szerencsésebb helyzető nemzetek követik ezt az elvet és így letiportakból rettegett egységgé lesznek. … e cél szolgálatában honosítottuk meg ifjúságunk számára az egyenruhát. (…) Az egyenruha erısíti az összetartozás érzését, növeli a jó közszellemet és egyetértést.” (1936) Nyolcosztályos korszakunk végére megindult a háborús készülıdés, majd a korábban elcsatolt területek egy részének visszaszerzése kapcsán Magyarország 1941-ben belépett a második világháborúba. A készülıdést jól mutatják a kiadott központi rendeletek is. Már 1937-ban a fıvároshoz be kellett küldeni a férfiszemélyzet névjegyzékét, s az adatok között szerepeltetni 1
kellett a katonasággal kapcsolatos adatokat is. Ugyanekkor a Légoltalmi Liga vándorkiállítást rendezett és filmbemutatót tartott az iskolák részére. A Vöröskeresztnél jelentkezni lehetett mentıjárır szolgálati képzésre. 1938-ban a közalkalmazottak igényelhettek gázálarcot. A felszabadult felvidék magyar gyerekei részére megengedték a hazafias könyveket győjtését. 1939-ben rendeletek jelentek meg a felvidéki tanulók felvételérıl. Ebben a tanévben már légvédelmi napok is voltak. 1941-ben a honvédség nyáron lefoglalta a két tornatermet s az egyik öltözıt. A honvédelmi törvény hatása az iskolában is érzıdött, hiszen „ifjúságunk a törvény célját átérezve, a nagy idıkhöz méltóan készült a meggyarapodott nemzet építı és megtartó hivatására. Ifjú haderınk keleten és délen végrehajtott hadmőveletei uralták lelküket. Az évet ezért nem az ünnepélyesség, nem a lelkes szavak, hanem a hétköznap munkája, a honmentı cselekmények jellemezték. Légvédelemben, árvízvédı munkálatokban egyaránt keményen és lelkesen dolgozott az ifjúság, sıt volt ifjúnk, aki az iskolapad helyett a harcteret választotta.” (1940) Az 1934. XI. törvénycikkel létrejött az egységes középiskola. Megkezdıdött a reáltanoda folyamatos átalakulása, mely szerint az elsı osztályok gimnáziumi, a második osztályok pedig reálgimnáziumi osztályok lettek. Az új középiskola neve: gimnázium. Feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti mővelıdés szellemének megfelelı általános mőveltséghez juttassa s az egyetemi és más fıiskolai tanulmányokra képessé tegye. A gimnázium alsó tagozata (I-IV) egységes. Elsı két osztályban latin, második két osztályban német nyelvvel. A felsı tagozat elágazik. A tanulók választhatnak a görög vagy egy másik élı idegen nyelv között. A reáliskola alsó négy osztálya reálgimnáziummá vált, de a felsı osztályok kettıs tagozattal (reál és reálgimnáziumi) folytatódhattak, s így a tanulók képességeiknek megfelelıen választhatnak. Arra nagyon ügyeltek, hogy a felsıbb osztályokba csak olyan tanulók kerülhessenek, akik elıreláthatóan képesek lesznek letenni az érettségit. A diákság akkori életérıl részletesen beszámolnak az ifjúsági egyesületekrıl szóló jelentések, de az iskolai értesítık is minden évben szentelnek néhány sort a „tanulóifjúságnak”. Az ezekbıl kiemelt idézetek jól mutatják a diákélet hivatalos oldalát, vagyis ahogy a tanárok látták azt. „Villamos baleset áldozata lett Schubert Frigyes VII. osztályosa tanuló. Temetésén részt vett az igazgató, a tanári kar, osztálytársai és a felsı osztályos iskolatársai. Itt is figyelmeztetjük tanulóinkat, nehogy szüleiknek egy életre szóló szomorúságot okozzanak könnyelmőségükkel vagy vigyázatlanságukkal.” (Iskolai értesítı, 1935) „A felsıbb osztályok népesebbek voltak, sıt némelyik Az engedélyezett legmagasabb (50 fı) létszámot is meghaladta, míg az alsó osztályok létszáma lényegesen kisebb volt. ennek érezhetı jó hatása abban mutatkozott, hogy maga a tanítás is behatóbbá vált, és minthogy gyakrabban kerülhetett sor a számonkérésekre is, a tanulók munkája is fokozódott: a kisebb létszámú osztályok tudása mélyebb és alaposabb lett.” (Iskolai értesítı, 1929) „A tanulmányi eredmény még mindig nem érte el a kívánt mértéket. Különösen károsan befolyásolja az eredményt a sok idegenbıl jött javítóvizsgás és ismétlı gyönge tanuló. Sajnos ezek legtöbbje kevés igyekezettel próbál helytállni az új környezetben.” (Iskolai értesítı, 1936)
2
A második világháború sokkal erıteljesebben érintette az iskolát is mint az elsı. Az idıszakban kiadott központi rendeletek jól mutatják, akkoriban milyen problémákkal kellett megküzdenie a fıváros oktatási intézményeinek. „Az iskolában elszaporodó lopások és betörések miatt biztonsági zárak felszerelése szükséges. (1941) Amennyiben a tanítást megelızı éjszaka folyamán a lakosság legfeljebb három órát a légitámadás miatt az óvóhelyen töltött, akkor másnap 10 órakor kezdıdik a tanítás. Ha három óránál tovább tartott a légitámadás, a tanítás másnap szünetel. Az iskolák győjtsenek folyóiratokat, újságokat a harctéren küzdı katonák számára. A takarékosság miatt a tanárok mellızzék az egyébként szokásos üdvözletek küldését a kinevezések alkalmából. A hadbavonultak gyermekeire fokozottan figyelni kell. Ez nem azt jelenti, hogy kapjanak érdemtelenül jobb osztályzatot, hanem hogy többször feleltessük ıket és kísérjük figyelemmel fejlıdésüket. A tanárok pontosan jegyezzék fel nyári tartózkodási helyüket, mert adott esetben táviratban is szolgálattételre berendelhetik ıket. A tanárok akkor is tartózkodjanak az iskolában, amikor nincs órájuk, mert a katonai vagy légoltalmi szolgálatot teljesítıket helyettesíteni kell. A légoltalmi szolgálatra jobban oda kell figyelni, mert egyes tanulók akkor is hiányoztak, amikor nem teljesítettek ilyen szolgálatot. Ezt úgy tehették meg, hogy szereztek üres igazolványokat, és utólag kiállították. (1942) A háború alatti iskolai évkönyvek és iratok a gimnázium sajátos eseményeit is bemutatják: „1942. januárjában kivonultunk Ribbentrop német, majd Ciano olasz külügyminiszter fogadásához, márciusban pedig katonákat szállásoltak be iskolánk elsı emeletére. „A felsı osztályok növendékei szinte kivétel nélkül részt vettek az ıszi légoltalmi szolgálatokban, és legtöbb tanulónk az éjszakai kimerítı szolgálatot letéve, másnap reggel mégis pontosan megjelent az osztályban.” (1942) „Az öthónapos rövid iskolai év alatt, de elıtte és utána is növendékeink tanuságot tettek arról, hogy az iskolában megismert dicsı hazafias tetteket, a köz iránti kötelességeket ık nem tekintik üres szónak, hanem ha kell a fürge diák is segít ott, ahol dolgos kézre van szükség, vagy a bajbajutottak jajszava hallatszik. (…) a tanítási idın kívül a diákok ellátták a közületi hírvivı és győjtési szolgálatot, éjszaka virrasztottak a békés lakosságnak nyugodt álmáért, majd rohantak az összeomlott házak romjai alá temetetteket kiszabadítani.” (1944) „Az ısszel csak a pincefolyosót használhattuk óvóhelynek, de ennek kicsiny befogadóképessége miatt úgy kellett eljárnunk, hogy a légiveszély jelzésekor a 10 percnél nem késıbb hazaérı tanulókat elbocsátottuk és szülıi beleegyezéssel egy távolabb lakót is beosztottunk mellé. (…) Azóta az óvóhelyünk átépítése befejezést nyert, úgyhogy majd az új tanévben tanulóinkat riasztás esetén biztos helyre vezethetjük.” (1944) „Szeptember 8-án az elsı és második emeleti tantermeket német katonaság vette igénybe, ettıl kezdve a tanulmányi ügyeket a szertárak elıadótermeiben és a tanári teremben tudtuk csak lebonyolítani.” (1944) A bombázások már 1944 ıszén az iskola épületét is sújtották. „A szeptemberi szóbeli érettségi vizsgálat alatt érte az épületet az elsı romboló és gyújtóbomba támadás, mely megsemmisítette mőhelyberendezésünket és a fizikai szertár állományának jórészét. (…) Egy évvel ezelıtt még rajz-, ábrázoló-, kémia és fizika múzeumunk az ország legjobb iskolai
3
szertáraival vetekedtek. (…) Hogy a tanítást eredménnyel folytathassuk, a tantermeket rendbe kellett hozni, a szemléltetı és kísérletezı eszközöket használhatóvá tenni. (…) A tanári kar tagjai szintén munkához láttak, még a csikorgó télen hordták a törmeléket, ajtózárat kovácsoltak, ablakot illesztettek (…) A diákság segítı keze sokat fáradt a romeltakarításban, a jóérzéső tanulók önként vállalkoztak terhek hordására, ajtók javítására, a berendezés megmentésére. (…) Az anyagi veszteségekhez még lelki fájdalmak is járultak. Sőrő egymásutánban érkeztek a hírek arról, hogy ifjúságunk színe-javát a hatalomnak kényszerítı parancsa messzi táborokba vitte, a világháború a tanári kar és az ifjúság soraiból egyaránt szedett áldozatokat. A szomorú hírek hallatára a tanári kar tagjai a bánattól lehorgasztott fejjel mondtak fohászt elesett hıseinkért.” December végétıl az igazgató és a Budán lakó tanárok az ostromzár miatt nem jöhettek az iskolába, így december 27-én átmenetileg Székely Károly tanár vette át az iskola vezetését. A legsúlyosabb légi csapás 1945. januárjában érte az iskolát, amikor a teljes Károlyi utcai épületszárny leomlott. Az épület többi részében viszont a romok eltakarítása sikeres volt, s így mikor 1945. február végén a kerületi mérnöki hivatal megvizsgálta az épületet, a termek használatára engedélyt adott. Március elején a tanári létszám 11, a diákoké 72 volt. Kezdetben csak az alsó tagozatosok jártak iskolába, de április elejétıl (a húsvéti szünet után) a felsıbb osztályokban is megkezdıdött a tanítás. A tanulók száma 319-re emelkedett. 1945. április 9-én Ghymes Béla ismét átvette az intézet vezetését. Az európai háború végérıl, gyızelem napjáról röviden tudósított az iskolai évkönyv: „Május 9-én az ellenségeskedések befejezése alkalmával iskolai szünet volt.” Az 1941 és 1943 közötti két tanévben még folyamatosan lehetett tanítani az iskolában, az ifjúsági egyesületek is mőködtek, sıt 1942-ben Tompa Mihály szavalókör alakult az alsós osztályok tanulóiból. Ugyanebben az évben új tantárgy jelent meg, a honvédelmi ismeretek, melynek célja a honvédelmi szellem megteremtése, és a legszükségesebb katonai ismeretek elsajátítása volt. Ennek az évnek komoly sikere volt, hogy az országos tanulmányi versenyen Kátai Pál természettanból második helyen végzett. A kirándulásokat is megtartották, de természetesen csak egy napra és a fıváros környékére mentek az osztályok. Az 1943-44-es tanév azonban már mindössze öt hónapig tartott (november elejétıl április elejéig), ezért amikor az iskola kézhez vette a késıbbi tanévkezdésrıl szóló rendeletet, „már szeptemberben megkíséreltük tanulóinkkal körlevelek útján érintkezésbe lépni, amelyekben ıket a rádióiskola hallgatására buzdítottuk, de könnyen elvégezhetı tanulmányok kijelölésével emlékezetüket erısíteni akartuk. Törekvésünk nem hatott ki elég széles körökre (…) Így a tanévet megelızı öt hónapos szünet alatt elhalványultak a tanulóknak addig tanult ismeretei és különösen azoknál, akik a nyáron állást vállaltak, meglazult a magyarázatoknak rendszeres feldolgozására vonatkozó lelki készség.” A gyakori riasztások miatt sok óra elmaradt, a közlekedési nehézségek, a
4
közmunkák és a szellıs tantermek következtében a tanulók rendszertelenebbül jártak az iskolába, mint a rendes tanévekben, így a tanári kar ezeket a rendkívüli körülményeket az osztályzásnál figyelembe vette. A következı tanév szeptemberében bombatalálatok érték az iskolát, majd októberben megtörtént a nyilasok hatalomátvétele. Ez utóbbi következtében 1944. október 29-étıl az iskolai munka meghatározatlan ideig szünetelt, s csak a fıváros felszabadítása után, 1945. február 26-án indították újra az oktatást. Ezzel a tanulmányi idı megrövidült, tanév közben az osztályokat többször át kellett rendezni, új órarendet kellett készíteni. A közlekedés hiánya miatt a távolabb lakók csak több órai gyaloglással érhették el az iskolát, ezért a tanítást csak 9 órakor kezdték. A tanítási órák 45 percesek voltak, öt perces szünetekkel. Természetesen a „növendékeink tanulásbeli szorgalma a nagy események hatása alatt erısen lecsökkent, ami érthetı is volt, ha figyelembe vesszük, hogy a gyaloglástól, otthoni segítéstıl kifáradt kis diákok sokszor kénytelenek voltak még alkalmi vállalkozásokkal a kenyerüket is megkeresni.” Azok a tanulók, akik az év folyamán a szorgalmi idıbıl legalább három hónapot az iskolában töltöttek, az év végén bizonyítványt kaptak, a többieknek pedig külön vizsgázniuk kellett. Az év végi érettségi vizsgán is csak a jobb tanulók tudtak igazán megfelelıen teljesíteni. Az 76 nyolcadikos tanulóból 19 osztályozatlan maradt, a többiek sikeresen letették az érettségit. A háború utáni elsı tanítási év sem zajlott zökkenımentesen, noha az iskola diákjai és tanárai a rövid nyári szünet ideje alatt sokat haladtak elıre a romok eltakarításában és az épület újjáépítésében, hogy abban ismét tanítani lehessen. Ennek ellenére az épületben a tanév során többször történt falomlás, ami miatt egyes folyosórészeket téglarakásokkal zártak el. A tüzelıanyag hiánya miatt a tanítás december 15-tıl március 4-ig szünetelt. Mivel a szülıi és állami segítséggel csak 10 terem főtését tudták megoldani, délelıtt fél 9-tıl fél 12-ig az alsós, délután fél 12-tıl fél 3-ig a felsıs osztályoknak volt csak tanítás. A tankönyvellátás is olyan szerény volt, hogy a nagy nehezen beszerzett néhány tankönyvvel egy egész osztálynak be kellett érnie. A szülık kérésére az angol nyelvet is felvette az iskola a rendes tantárgyak közé, ugyanis harmadik osztályban a német helyett inkább ezt a nyelvet választották. Érdekessége volt ennek a tanévnek, hogy megalakult az iskola diákságának választott képviselıibıl egy iskolabizottság, melynek irányítása mellett létrejöttek a különbözı önképzıkörök. A bizottság faliújságot adott ki, gyermeknapot tartott, küldöttséget delegált a városházára az iskola épületének renoválását kérve és fegyelmi bizottságot is választott. Ebben az évben még a cserkészcsapat is mőködött.
5
