A NYOLC ARANY RAGYOGÓ, DE KOMOLY PROBLÉMÁK IS LÁTSZANAK
A magyar csapat nyolc aranyérme csodálatos teljesítmény, de hiba lenne elhallgatni, hogy egyes, államilag kiemelten támogatott egyéni sportágak csalódást okozva szerepeltek a riói olimpián. A 2008-ban még a MOB sportigazgatójaként dolgozó egykori vívó szövetségi kapitány, Kovács Tamás szerint a magyar sport egyrészt ismét erőn felül teljesített Brazíliában, másrészt viszont Tokióig rengeteg munka vár a sportvezetésre, ha négy év múlva hasonló sikereket szeretnénk megélni. Furcsa kettősség jellemezte a magyar sportolók riói szereplését. Egyfelől a nyolc aranyérem nagyon fényes. Másfelől a 2012-es londoni olimpiához képest a kiemelt egyéni sportágak közül csak az úszás, a vívás és a vitorlázás nyújtott jobb teljesítményt. Mi van az ellentmondás mögött? Először is szögezzük le, hogy a magyar olimpiai csapat riói szereplése valóban kiemelkedő volt. Az úszás és a vívás egészen parádésan szerepelt, de ide kell sorolnom a kajak-kenut is. Akkor is, ha a számok azt mutatják, hogy a magyar kajak-kenu Londonban sikeresebb volt, mint a mostani olimpián. A nyolc aranyérem dicsfénye sem homályosíthatja el a magyar sport meglévő hiányosságait, gondjait. Milyen adatok támasztják ezt alá? Számolgattam egy kicsit. 2012-ben, Londonban a magyar küldöttség tizennyolc érmet szerzett, a mostani riói termés tizenöt. Még szembetűnőbb, hogy Rióban a magyar érmeket mindössze négy sportág (úszás, vívás, kajak-kenu, atlétika) nyerte, míg Londonban nyolc (úszás, vívás, atlétika, kajak-kenu, torna, birkózás, cselgáncs, öttusa). Négy évvel ezelőtt a nyolc magyar aranyat öt sportág szállította, most ugyanezt a nyolcat három. Londonban tizenkét sportág volt pontszerző, Rióban már csak nyolc. A mostani olimpián nem szerzett pontot az evezés, az ökölvívás, az öttusa, a súlyemelés, a tenisz, a tollaslabda, a torna, a triatlon, a vitorlázás, a műugrás, a hosszútávúszás és az asztalitenisz. Londonban ott volt a férfi kézilabda-válogatott, Rióba már nem jutottunk ki ebben a sportágban. A sportvezetésnek mélyreható szakmai elemzést kell végeznie arról, hogy mindez miért történt így. Semmiképp sem szabad a szőnyeg alá söpörni, hogy kiemelt állami támogatások mellett is gyengébben szerepeltünk Rióban, mint az előző olimpián. Ezek szerint a tényleg nagyszerű eredmények ellenére visszaesésről kell beszélnünk? Sajnos igen. Az, hogy az aranyérmeket három sportág érte el, jelzi a magyar sport eredményességének beszűkülését London óta. A brit fővárosból huszonhárom versenyző jött
haza éremmel, míg Brazíliából tizenöt. 2016-ban tizenöt klasszis versenyző hozta fel az éremtáblázat tizenkettedik helyére Magyarországot. Pedig az elmúlt olimpiai ciklusban négyszer annyi állami támogatást kaptak a magyar sportolók, mint London előtt. Vagyis a befektetett pénz mennyisége nincs arányban az eredményekkel. Hosszú Katinka egymaga három egyéni aranyat szerzett. A hazautazás után az lesz az egyik legnagyobb kérdés, hogy az olimpia előtt elmérgesedő Hosszú Katinka kontra Magyar Úszószövetség konfliktust hogyan sikerül kezelni. Egyáltalán, sikerülhet-e? A kiemelkedő eredményekhez több út vezet. Én az edzői szabadság híve vagyok, de a kontroll, a számonkérés soha nem maradhat el. Nem szabad központilag beskatulyázni az edzőket, főleg akkor nem, amikor egyes magyar sportszövetségek élén nem szakemberek ülnek. Amit Katinkáék csináltak, az példaértékű és eredményes. Ugyanakkor ez nem mindenkinek jöhet így össze. Ahány versenyző, annyiféle felkészülés, annyiféle metodika. Szerintem elavult az a szakmai irányítási rendszer, hogy egy ember megmondja, mit kell csinálni. Éppen ezért az egyéni sportágakban megszüntetném a szövetségi kapitányi posztot, ugyanis az égvilágon semmi értelme nincsen. Hosszúék megmutatták, hogy külön utakon is lehet világraszóló eredményeket elérni, de ehhez Shane Tusup szakmai felkészültsége, kreativitása és egy nagyon tehetséges, fanatikus versenyző kellett. Ami a helyzet kezelését illeti, az egész magyar sport nevében azt kívánhatom, hogy a jövő évi budapesti úszó-világbajnokság előtt minden vitás ügy rendeződjön. A szintén háromszoros aranyérmes Kozák Danutát is a férje készítette fel az olimpiára. Ön szerint a magyar sportolók közül lesznek olyanok, akik erre a felkészülési útra lépnek? Biztos, hogy lesznek olyanok, akik megpróbálják. A lényeg nem az, hogy az edző egyben a férj, vagy sem, hanem a tréner szakmai szabadsága. A versenysportban mindig az eredmények igazolják, hogy jó úton jár az edző, vagy sem. Danuta és Katinka jó utat választottak, Katinka rendszeres versenyeztetése nekem különösen tetszett, mivel itthon nagyon sok edző „vattázza”, azaz eldugja a tanítványát a világversenyek előtt. Azt hiszik, ha pihenten megy a sportoló a versenyre, akkor garantált lesz a siker. Messze nem így működik már a világ élsportja. A vívók kiemelkedő szereplésében csak nagyon kevesen reménykedtek. Meglepte önt a magyar vívócsapat riói teljesítménye? Nagyon jó és rutinos gárda utazott ki Rióba. Az egyéni versenyeken indulók valamennyien világ- és Európa-bajnokságokat megjárt vívók voltak. Ebben a tekintetben tehát nem ért meglepetés. Abban nem voltam biztos, hogy ez a 34 és fél év átlagéletkorú együttes hogyan fogja bírni a fizikai és mentális terhelést. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a szakmai, de különösen a mentális felkészítés kitűnően sikerült. Szilágyi Áron kétszeres egyéni olimpiai bajnokként még mindig a jövő embere. Két, de akár három olimpiai szereplés is benne van még a pályafutásában. A férfi párbajtőrözőink mögött pedig ott vannak a tehetséges utánpótlás-
versenyzők, akik a helyükre léphetnek. A tőrvívás továbbra is lukas szakág, ott nagyon sok tennivaló van még. Az idén 41 éves Imre Géza valóban ott lehet versenyzőként a 2020-as tokiói olimpián? Fizikai, mentális állapota, technikai és taktikai tudása alapján igen. De ha engem kérdez Gézáról, én a helyében levezetésként elindulnék a jövő évi világbajnokságon, és utána bekapcsolódnék a magyar vívás szakmai vezetésébe. Azt a technikai tudást, ami neki van, át kellene adnia a fiataloknak. Mi a véleménye Kulcsár Győző nyilatkozatáról, amelyben vezetői hibaként emlegette Imre Géza 14-10-ről elveszített olimpiai döntőjét? Kulcsár Győző ott volt a verseny színhelyén, én meg itthon, a televízió előtt ültem. Egy biztos, a tévében azt láttam, hogy 14-10 után az edző részéről csak biztatás hangzott el, konkrét szakmai észrevétel ekkor már nem érkezett. Ha ez így történt, akkor az valóban hiba. Az olimpia alatt több magyar sportoló nehezményezte, hogy Magyarországról folyamatosan negatív kommentek és vélemények jutottak el Rióba. Mindez egyes versenyzők szerint alapvetően befolyásolta a teljesítményüket. Egy profi sportoló valóban hivatkozhat erre az olimpián? Már a játékok kezdte előtt azt írtam egy bejegyzésemben, hogy idehaza olimpiaellenes hangulat alakult ki. Sokan nem értettek velem egyet. Miért kellett már akkor különféle doppingesetekkel előhozakodni? Az élsportban mindig is ott volt és ott lesz a meg nem engedett szerek használata. A kérdésre visszatérve el tudom képzelni, hogy egyes versenyzőket zavart az, ami idehaza megjelent. Más kérdés, hogy szabad-e, kell-e ezeket a véleményeket a sportolónak akkor olvasgatnia, amikor élete fő versenyére készül? Szerintem nem, de az internettől nem lehet senkit eltiltani. Van négy olyan egyéni olimpiai sportág, amelyből lassan, de biztosan kikopnak a magyarok az olimpiákon: az asztalitenisz, a torna, a súlyemelés, az ökölvívás. Mi lesz ezekkel a sportágakkal? Kezdjük a tornával. Berki Krisztián nagyon hiányzott az olimpiáról, ellenben Hidvégi Vid kilencedik helyezése egyáltalán nem rossz eredmény. Ökölvívásban teljes szakmai megújulásra van szükség. A súlyemelés – ha nagyon lassan is – elmozdult a mélypontról. Az asztaliteniszt a kínai és más ázsiai versenyzők inváziója sújtja. Ha Budapest olimpiát szeretne rendezni, akkor nemcsak új létesítmények kellenek, hanem további tíz-tizenöt sportágban a jelenleginél jobb eredmények. Ezekben a sportágakban kiemelt felzárkóztató programot kell meghirdetni. Egy esetleges budapesti olimpia semmiképp sem lehet sikeres úgy, hogy a rendező ország csupán három-négy sportágban ér el kiemelkedő eredményeket. A Magyar Olimpiai Bizottság mindig is azt az elvet követte, hogy aki kivívta a kvalifikációt, azt kivitte az olimpiára. Nem kellene ezen változtatni? A riói küldöttség tagjainak jó része meg sem tudta közelíteni élete legjobbját, esélye sem volt arra, hogy érmet vagy pontot szerezzen.
Ez nem kérdés, aki megszerezte az olimpiai részvétel lehetőségét, annak mindenképpen ott a helye a játékokon. Az olimpiai indulás kivívása sportáganként igencsak eltérő. A legtöbb versenyszámban nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott jó eredményt elérni. Szakmai és mentális problémának tartom, ha egy sportoló az olimpián nem tudta megközelíteni élete legjobbját. A miértre nemcsak a versenyzőnek, hanem az őt felkészítő szakembereknek is meg kell adniuk a választ. Abban mindenki egyetért, hogy a magyar kézilabda nagyon hiányzott az olimpiáról. A vízilabdázók negyedik és ötödik helyezése pedig kissé elmaradt a várakozásoktól. Hogyan látja a következő olimpiai ciklusban a magyar csapatsportágak jövőjét? Egy olimpián a csapatsportágak szereplése kohéziós erőként szolgál az otthon maradt szurkolók és az egész nemzet számára. A magyar kézilabda nagyon hiányzott a mostani olimpiáról. Lehet, hogy a külföldi világklasszisokkal megtűzdelt klubcsapataink eredményei nem adtak reális képet a magyar kézilabda erejéről. Ezért ebben a sportágban a nemzeti érdeket kellene előtérbe helyezni a klubérdekkel szemben. Ha ez így történik, akkor ott lesznek csapataink a tokiói olimpián. Ami a vízilabdát illeti, a férfiválogatott tudása, vagánysága még nem érte el a korábbi háromszoros bajnokcsapatét. Nem szabad türelmetlennek lenni, mivel komoly őrségváltás történt. Női vízilabdában az Egyesült Államok kiemelkedik, a többi 4-5 csapat közül bármelyik ezüstérmes lehet. A magyar női csapat fiatal, 2020-ban érmet szerezhet. A kosárlabda, a röplabda és a labdarúgás annyira visszaesett, hogy csak nagyon hosszú, kemény szakmai munkával lehet a világelit közelébe visszahozni. Ha Budapest elnyeri a 2024-es nyári olimpia rendezési jogát, akkor ezt sem lehet tovább halogatni. Magyarországon tényleg csak az aranyérem számít? Azaz aki ezüst- vagy bronzérmet nyer, arra már sokkal kisebb figyelem vetül? Igen, Magyarországon csak az aranyérem számít. Magam kétszeres olimpiai bronzérmes vagyok, de a vívásban járatosakon kívül ezt senki nem tudja. Az Olimpiai Bajnokok Klubjának létrehozásával ez a szemlélet tovább erősödött. Ezüst- vagy bronzérmeseknek nincs oda belépés. Ezért alakítottam meg a Magyar Olimpikonok Társaságát, ahol minden olyan ember tag lehet, aki érvényes akkreditációval rendelkezett valamelyik olimpián. Kell egy olyan civil szervezet, amelyben őszintén lehet véleményt cserélni a magyar sport helyzetéről. Rio után azon fogok dolgozni, hogy ezt a testületet újjászervezzem. A magyar állam nagyon bőkezűen dotálja az olimpiai bajnokokat, érmeseket, helyezetteket. Jónak tartja ezt a módszert? Az olimpiai jutalmazással nincs semmi gond. Ezt a pénzt négyévente egyszer kapják meg az olimpiai 1–8. helyezettek. Szerintem az, aki az olimpián a legjobb nyolc közé kerül, egyértelműen megérdemli a jutalmat. Az egyéni olimpiai sportágak állami finanszírozását, valamint a versenyzők és szakemberek havi dotálási rendszerét meg kellene reformálni, mert nem hatékony. Nem igazságos, hogy a versenyző és az edző ki van szolgáltatva a szövetség vezetésének. A csapatsportágak tao-támogatási rendszerének hatékonysága,
eredményessége is felülvizsgálatra és elemzésre szorul. Nyilvánvalóan új finanszírozási rendszerre van szükség, sokkal hatékonyabbra, mint a mostani. A riói rendezési anomáliák mennyiben befolyásolhatják Budapest 2024-es pályázatának az esélyeit? Rióban valóban rengeteg volt a probléma. A brazilok azért, ha nehezen is, megoldották a feladatot, bár a paralimpia megrendezése is óriási nehézségekbe ütközik. A magyar élsport több mint száz éve a világ élvonalához tartozik, de pályázó ellenfeleink nagyon komolyak. Los Angeles, Párizs és Róma is rendezett már olimpiákat. Nagyon szeretném, hogy legyen Budapesten olimpia, de mindig felvetődik bennem a kérdés, hogy elég erősek vagyunk és leszünk-e gazdaságilag egy ilyen esemény lebonyolításához? A kérdésre válaszolva, szerintem nem az fog dönteni, hogy milyen volt a riói rendezés, hanem az, hogy melyik város milyen erős pályázati anyaggal érkezik a jövő évi limai NOB-kongresszusra. A magyar olimpiai csapat nyolc riói aranyérme hatással lehet a NOB olimpiarendezésről szóló döntésére? Biztosan számítani fog, de nem ez a legfontosabb dolog, hanem az, hogy Magyarország az egyetlen olyan nemzet, amely az első tíz legeredményesebb ország között van, de még nem rendezhetett nyári olimpiát. Ez fontos érv lehet a pályázatunkban. Melyik magyar sportoló okozott önnek leginkább pozitív meglepetést az olimpián? Akik megvédték az olimpiai bajnoki címüket, azaz Kozák Danuta és Szilágyi Áron. Egy olimpiai címvédésnél ugyanis nem létezik nehezebb feladat. Egy-egy olimpiai aranyérem mekkora hatással lehet az adott sportág utánpótlására? Kiss Gergely szerint a vízilabdának az is volt a problémája, hogy a három olimpiai bajnoki cím után ugyan tömegek jelentkeztek pólózni, de a mennyiség nem párosult megfelelő minőséggel. Az olimpiai aranyérem, az olimpiai bajnok személye mindig is óriási hatással volt egy sportágban a gyerekekre, a sportági beiskolázásra. Ahhoz, hogy mennyiségből jó minőség legyen, rengeteg jó edzőre van szüksége minden sportágnak. A riói szereplés újabb mennyiségi lökést fog adni, például a vívósportnak a gyerekek őszi beiskolázásánál. A kérdés az, hogy a jelenlegi vívóedzői gárda mennyire lesz fogadóképes, mivel sok tréner külföldön dolgozik. A játékok előtt egy Facebook-bejegyzésben azt írta, hogy az egész olimpiát végignézi. Sikerült? Melyik volt az a nem magyar vonatkozású pillanat, amelyre a legszívesebben emlékszik? Mindent láttam, de engedje meg, hogy elfogult legyek a sportágammal. A vívóérmekre emlékszem vissza legszívesebben. Szász Emesére, Szilágyi Áronra, Imre Gézára és a férfi párbajtőrcsapatra.
Természetesen óriási dolog Kozák Danuta, Hosszú Katinka és a többi érmes versenyző eredménye is. Kenderesi Tamás és Kapás Boglárka az a két érmesünk, akik London óta robbantak be a világ élmezőnyébe. Az összes többi érmes és helyezett tapasztaltabb sportoló. Rendben van ez így? Nincs rendben. Ezt tartom a legnagyobb problémának a jelenkor magyar sportjában. Sok sportágnak vannak ifjúsági, junior világbajnokai, Európa-bajnokai, de a többségük a felnőtt korba lépve megtorpan, fejlődése lelassul, egyesek pedig eltűnnek a süllyesztőben. Vívásban sem jutott ki olyan fiatal Rióba, aki ebben az olimpiai ciklusban került volna be a válogatottba. Ez kétségkívül szakmai, valamint egzisztenciális kérdés. Az utánpótlás-nevelés terén is reformokra van szükség. Csakúgy, mint a finanszírozás és a szakmai munka területén. Mindezek együtt tudják megalapozni a 2020-as tokiói és egy esetleges 2024-es budapesti olimpia sikerét. (Origo)
