A nyelőcsődaganatok radiológiai vizsgálata 2011-ben

A nyelőcsődaganatok radiológiai vizsgálata 2011-ben Szerző:Forrai Gábor www.radiologia.hu

Rövidítések: 18F-FAMT-PET: 18F-alfa-metiltirozin-PET ADC: apparent diffusion coefficient DWI: diffúziósúlyozott képalkotás EGJ: oesophagogastricus junctio EUS: endoszkópos ultrahang FDG: fluorodeoxiglükóz FNA: finomtű-aspirációs biopszia GTV: gross target volume MDCT: multidetektoros CT PDT: fotodinámiás kezelés PET: pozitronemissziós tomográfia PPV: pozitív prediktív érték SCC: laphámsejtes carcinoma SUV: standardized uptake value

A nyelőcsődaganatok radiológiai diagnosztikájáról és összefüggéseiről a 2011. évben megjelent közlemények a MEDLINE rendszer találatai alapján kerültek összeállításra. Mivel a releváns közlemények nem mind 2011-ben jelentek meg, többször szükség volt a 2009-2010-es irodalmak áttekintésére és hivatkozására is. • A daganat felfedezése és stádiummeghatározása képalkotó és célzott biopsziás módszerekkel: röntgen, ultrahang, CT, MR, PET, PET-CT, EUS, EUS-FNA. • Prognózis, a terápia megítélése, recidíva, reziduum kimutatása, radiológiai intervenciók.

A daganat felfedezése és stádiummeghatározása képalkotó és célzott biopsziás módszerekkel A nyelőcsőcarcinoma a hetedik leggyakoribb daganatos halálok a fejlett világban. Hosszú távú túlélése továbbra sem nagyobb 30%-nál. Gyakorisága folyamatosan és drámaian növekszik, ez elsősorban az adenocarcinomára vonatkozik (1). Leggyakrabban nyelészavarok irányítják a figyelmet a betegségre, amit báriumos nyelésvizsgálat és endoszkópia erősíthet meg. Érdekes cikk jelent meg a japán PET-CT szűrőprogram tanulságairól, 1219 szűrővizsgálat adatai alapján. A kilenc ritkábban talált daganat közé tartozik a nyelőcsődaganat is, szövettanuk döntően laphámsejtes carcinoma (SCC) volt. A 0. és I. stádiumban a PET-CT érzekenysége gyenge, 12,5% volt. A II–IV. stádiumokba tartozó összes esetnél az érzékenység 100%-os volt. Összesen 35 nyelőcsődaganatot találtak a 85, klinikailag gyanús eset közül. A PET és a PET-CT között nem találtak különbséget érzékenység és PPV szempontjából. Összegzett érzékenység: 65,7%, PPV: 38,3% (2). Az AJCC (American Joint Committee on Cancer) 7. kiadása határozza meg a klinikai TNM staging tartalmát, ez nemrég változott (3, 4). A legújabb statisztikai módszerekkel elemeztek 4627 beteget, ennek alapján születtek az újabb ajánlások. A T stádiumot a legjobban endoszkópos ultrahanggal (EUS) lehet megadni. A módszer pontossága 80-90%, ez az invázó mélységével növekszik (5). T1 stádiumban az EUS pontossága alacsonyabb (22%) (6), ez lényegesen tovább romlik neoadjuváns terápiát követően (6, 7), illetve amikor a heges malignus stricturák megakadályozzák a teljeskörű ultrahangos képalkotó megítélést. Ez az esetek 30%-ában előfordul. A CT általában nem elég pontos a korai T stádiumok megítélésében, de jelentős információkat hordozhat a lokoregionális invázió megadásában (T4). Felhívják azonban a figyelmet, hogy a mesenterialis nyirokcsomók érintettségének megadásában alacsonyabb érzékenységű és nem képes a mélységi infiltráció meghatározására (8). A mesenterialis

Oldal 1/7


nyirokcsomó-metasztázisok a 2010-es új TNM szerint regionális érintettségnek számítanak, függetlenül a primer tumor lokalizációjától és szövettanától. A prognózis mindamellett rossz, még akkor is, ha a tumor a nyelőcső distalis részén vagy az o esophagogastricusjunctio (EGJ) magasságában helyezkedik el. Kísérleti jellegű hidro-MDCT vizsgálattal 70% körüli pontosságú lokális tumorstádium-meghatározást (T-staginget) sikerült elérni egy tanulmányban. Ez a speciális technika abból áll, hogy 1-1,5 liter, szénsavval dúsított csapvíz itatása alatt zajlik az MDCT-vizsgálat, amelynek során megbízhatóan, végig ki lehet tölteni a nyelőcsövet, és másodlagos rekonstrukciók készülhetnek (9). Szintén vízitatással kiegészített MR-oesophagographiát használtak kínai kutatók. Ez 88%-ban helyesen határozta meg a tumor hosszát, 88%-ban a patológiai típusát, a staging 80,8%-ban volt hibátlan (10). Argentin kutatók nemrég egy új, levegőfeltöltéses technikát javasoltak, amelynek során a garat alá helyzett Foley-katéterrel elzárták a levegő útját, és széndioxiddal feszesre feltöltötték a nyelőcsövet és a gyomrot, 10-20 Hgmm nyomásra. 64 szeletes MDCT vizsgálatot követő multiplanaris rekonstrukciókat készítettek, rendkívül jó képi eredményeket elérve. Sajnos, eddig csak a technika bemutatása történt meg, a kontrollált eredmények még váratnak magukra (11). Mindezek mellett egy összefoglaló tanulmány szerint a klasszikus MDCT csak 42%-ban volt képes a helyes lokoregionális stádiummeghatározásra (12). Ha a tumor 90 foknál jobban körülveszi az aortát, annak inváziója valószínűsíthető. A tracheainváziót bronchoszkópia erősíti meg. A bronchoszkópia korábban jobbnak bizonyult a légúti infiltráció kimutatásában a CT-nél, mivel a betegek 10%-ánál CT-vel nem igazolt érintettséget találtak (13). Nem ismert olyan újabb tanulmány, amely ezt az állítást a korszerűbb MDCT-vel felülírta volna, ellenben pontosítják, hogy a CT információit a korszerű endobronchialis ultrahangvizsgálat sikerrel egészítheti ki. A kisméretű metasztázisok megtalálása is sokszor sikertelen CT-vel, elsősorban a peritoneum területén – ez a korszerű berendezések birtokában is érvényes megállapítás. Az MR azokban az esetekben adhat kiegészítő információt, amikor fontos a T4 stádium pontosítása. A fentiek miatt a diagnosztikus laparoszkópia is a mai napig megőrizte szerepét. A nodalis (N) stádiumot az alábbi három vizsgálómódszer kombinációjával lehet a legjobban megadni: kontraszos CT + FDG-PET és EUS (14). A CT-vizsgálat csak a méretkritériumok alapján képes a nyirokcsomók érintettségét meghatározni. Az FDG-PET további kiegészítő adatokat szolgáltat, de közvetlenül a tumor körüli nyirokcsomók megítélése nehéz vagy lehetetlen. A PET-vizsgálat által hozzáadott legfontosabb információ a távoli nyirokcsomók érintettségének jelzése, de felhívják a figyelmet arra, hogy a sebészileg jól megoldható esetekben ezt szövettanilag alá kell támasztani. A kis metasztázisok felfedezésében a PET továbbra is gyenge teljesítményű (15). Az EUS a legjobb modalitás a lokoregionális nyirokcsomók megítélésére (85% érzékenység, 97%-os specificitás), főleg ha kiegészítik a képileg gyanús nyirokcsomók célzott aspirációs citológiai mintavételével. Fontos tudni, hogy az érintett nyirokcsomók sokszor benignus morfológiájúak, így a biopsziás indikációk kiszélesítésében és az „agresszívabb” EUS-FNA megközelítésben a kutatók egyetértenek. Ugyanebben a munkában komoly kritikát kap az az amerikai gyakorlat, hogy a cT1-2N0 stádiumú betegek csupán 22,7%-a esett át EUS-FNA-vizsgálaton, összehasonlítva az előrehaladott stádiumú betegeknél észlelt 32%-os gyakorisággal (16). Egy német munkacsoport 776 EUS-vizsgálatot és ezen belül 21,5%-nyi, 167 EUS-FNA-t dolgozott fel. Igen alacsony, 0,6%-os szövődményrátát találtak, amely csupán minimális vérzéseket jelentett a biopsziák helyén. 12,5%-ban nem sikerült biztos patológiai diagnózishoz jutni. Az EUS-FNA érzékenysége ebben a szériában 77,8%, specificitása 98,5%, PPV 98,4%, NPV 78,1%-nak bizonyult. Az összegzett pontosság 87%, ami biztonságos és megbízható módszerre utal (18). Az EUS- és a PET-CT-vizsgálatok képfúziójával kívánják javítani a diagnosztikai eredményeket Walker és munkatársai. Kézi koregisztrálást alkalmaztak a képek egymásra fedésének megoldására. A vizsgálatok előtt valamennyi betegnél műtétet terveztek. Az EUS 81 tumort igazolt, ebből 91,4%-t sikerült PET-CT-vel is ábrázolni. A hét, nem felfedezett tumor közül öt a T1-2 stádiumba tartozott. A regionális adenopathiás betegek közül EUS-sal 60,5% volt azonosítható, PET-CT-vel csupán 35,8%. Egyetlen PET-CT-vel látható, de EUS-sal nem ábrázolható kóros nyirokcsomót találtak, ellenben 22 EUS-sal látható, de PET-CT-vel nem ábrázolható kóros nyirokcsomó igazolódott. A mesenteriumban a PET-CT az adenopathiák 9,9%-át, az EUS 13,6%-át mutatta ki. Az N-staging pontossága PET-CT-vel 54,2%-nak bizonyult, míg EUS-sal 62,5% lett. A betegek ellátása jelentősen megváltozott: PET-CT 24,6%-ban metasztázisokat talált, ezért ezek a betegek nem kerültek műtétre, az EUS-vizsgálat következménye 37,7%-ban neoadjuváns kemoterápia lett. A kutatók megállapítják, hogy egyik vizsgálat sem tökéletes, de kombinált alkalmazásuk a megelőzően tervezett terápiát 76,6%-ban módosítja (18). A nyelőcső adenocarcinomájának M stádiuma CT-vel határozható meg, általában a máj, a tüdő, a csontok területén. Az FDG-PET ezt akár 20%-kal kiegészítheti az okkult metasztázisok kimutatásával (19). A primer daganaton kívüli 4,9 feletti SUVmax érték N2-3 stádiumra utal Hsu és munkatársai kutatása alapján (20).

Oldal 2/7


A 18F-FAMT-PET (L-[3-18F]-a-metiltirozin) pontosabb N-staginget tesz lehetővé. Míg a primer tumor kimutatásában gyengébb (76,2% vs 90,5%), mint a hagyományos 18F-FDG-PET, a nyirokcsomók megítélésében eltérőnek, egyes pontokon jobbnak is bizonyult: a 18F-FAMT-PET 18,2% érzékenységet, 100% specificitást, 71,9% pontosságot, 100% pozitív prediktív értéket és 70% negatív prediktív értéket mutatott, szemben a 18F-FDG-PET 24,2%, 93,7%, 69,8%, 66,6%, 70,2% adataival (21). A kétféle szövettanú nyelőcsődaganat eltérő FDG-felvételt mutatott Gillies tanulmányában. A PET-CT előnyeit ismertetve hangsúlyozzák, hogy a CT- és EUS-eredményekkel összevetve, downstaging elérésére is alkalmas, több betegnek lehetővé téve a kuratív beavatkozásokat. Az ő anyagukban ez a betegcsoport 7,5% gyakoriságúnak adódott (22). A kuratív beavatkozások tervezésében, az alkalmas betegek kiválasztásában szintén nagyon fontosnak tartják a képalkotó mószereket Wolf és munkatársai (23). Az NCCN Guideline 2.2011-es verziója volt publikus a review írásakor (24). A nyelőcső- és EGJ-carcinomák kezdeti kivizsgálásához a következő eljárásokat tartják szükségesnek: • felső panendoszkópia; • mellkasi-hasi CT oralis és iv. kontrasztanyaggal; • medence-CT, ha klinikailag szükséges; • PET, ha nem egyértelmű az M1 stádium (mindig PET-CT javasolt PET helyett); • EUS, ha nem egyértelmű az M1 stádium; • EUS-FNA, ha szükséges; • laboratóriumi vizsgálatok; • bronchoszkópia ha a tumor a carina felett van, és ha nem M1 a betegség stádiuma; • laparoszkópia, ha a tumor a GE átmenetben van, és nem M1 a betegség stádiuma; • a gyanított metasztázis biopsziás megerősítése; • HER2-neu és Siewert-kategória meghatározása.

Prognózis, a terápia megítélése, recidíva, reziduum kimutatása, radiológiai intervenciók A prognózis meghatározásában egy korábbi PET-tanulmány alapján a SUV (standardized uptake value) fontos információt szolgáltat (25). A magasabb SUV rosszabb túlélési prognózist jelez, ennek oka a magasabb tumormetabolizmus. Ezt egy másik tanulmány nem erősíti meg (26). Eszerint a jobb reakció a kezelés során nem feltétlenül függ össze a túlélési adatokkal. Kwee tanulmánya egyenesen azt a következtetést vonja le, hogy a PET nem használható a neoadjuváns terápiás klinikai döntésekben, mert túl nagy a szórás a PET terápiás válaszra vonatkozó előrejelzéseiben (27). Még egy negatív EUS-vizsgálat sem képes teljes biztonsággal megerősíteni a teljes patológiai regressziót. Egy tanulmány szerint 69%-ban a patológiai feldolgozásnál mégis kimutattak daganatszövetet a kemoterápia és irradiáció után, negatív EUS mellett (28). Még a biopsziával kiegészített endoszkópia és EUS kombinációja is inadekvát eredményű egy prospektív vizsgálat tanulsága alapján (29). Az előrehaladott daganatok indukciós terápiája utáni PET-restaging vonatkozásában kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Blom és munkatársai 50 betegből származó tapasztalata szerint a neoadjuváns terápia után a PET-CT csupán 2%-ban adott álnegatív eredményt szervi metasztázisok vonatkozásában, így feltétlenül javasolják a második PET-CT-vizsgálatot a tervezett műtétet megelőzően (30). A teljestest-PET-CT a távoli metasztázisokban a reziduális tumort csupán 8%-ban detektálja, nulla százalékos pozitív, 69%-os negatív – elfogadhatatlan – prediktív értékeket produkálva. A primer tumorban a reziduális daganatot is csupán 39% PPV, 64% NPV értékekkel tudja meghatározni (31). A kezeléssel összefüggő gyulladást tartják a sikertelenség okának.

Oldal 3/7


Az NCCN Guidelines a terápiás válasz megítélésére kontrasztos CT-t (ha nem történik PET-CT), felső panendoszkópiát és biopsziát és a 2B kategóriában PET-CT-t tart szükségesnek. Definitív radiokemoterápia esetén ugyanezek az eljárások ajánlottak (24). A tumor fizikai hosszának megállapítása Wang és munkatársai szerint fontos független prognosztikus faktor (32). 1, 2, 3 és 3 cm-nél hosszabb daganat 5 éves túlélése 77,3%, 48,1%, 38,5% és 23,3%-nak bizonyult. Az összegzett túlélési értékek: 1 éves 70,4%, 3 éves 37,8%, 5 éves 20,0% voltak. A tumor hosszát szignifikánsnak találták a T1 stádiummal összefüggésben, de nem volt bizonyítható összefüggés az N stádiummal. Ugyancsak a tumor hosszát vizsgálták Jeganathan és munkatársai. A kutatás célja annak megállapítása volt, hogy az FDG-PET-CT-vel talált hosszúság megegyezik-e a patológiai mérettel. Az eredmények alapján igen nagy pontosságot találtak a gross target volume (GTV) PET-CT-vel történő meghatározásában (33). A nyelőcsődaganatos betegek energiafelhasználásának mértéke pozitív korrelációban van az FDG-PET-el mért SUVmax -értékkel. Ez fontos fejlődést hozhat a malnutríció megelőzésében és a betegek táplálásának egyénre szabásában (34). Az onkológiai betegek MR-vizsgálatainak fontos előrelépése volt az utóbbi években a diffúziós szekvenciák (diffusion weighted imaging, DWI) bevezetése. Elméleti alapja: a magas sejtszámmal járó tumoros szövetnél gátolt diffúzió (emelkedett jeladás) mérhető, ez a tumor pusztulásával arányosan javul. A terápiás válasz megállapítására különböző tumorok (tüdő, nyelőcső, gyomor, rectum, máj) méretének és ADC- (apparent diffusion coefficient) értékének változását követték a kezelés után. RECIST-kritériumok szerint elemezték a választ. Új biomarkerként tekintenek az ADC-értéknek a kezelés megkezdése utáni korai emelkedésére, amely a jó terápiás válasszal függött össze (35). A nyelőcsőműtétek szövődményeinek ellátásában nagyon jelentős szerepe van a radiológiai eljárásoknak (36). A kiváló képi anyaggal illusztrált munkában a jóindulatú és malignus elváltozások különböző sebészi beavatkozásit ismertetik, és demonstrálják a perforáció, szűkület, varratelégtelenség, gyulladás, aspiráció, ptx, vérzés, katétermigráció eseteit és differenciáldiagnosztikai nehézségeit. A fotodinámiás kezelést követően kialakult stricturák fémstentes kezelését ismerteti Cheon. A PDT okozta szűkületek annyiban térnek el az egyéb benignus stricturáktól, hogy itt sokkal több tágításra van szükség a megfelelő eredmény eléréséhez. Bemutatott esetükben az öntáguló fémstent alacsonyabb arányban szűkül be újra, mint a műanyag (38). A malignus oesophagorespiratoricus fistulák kezelésében szintén átvilágítás alatt behelyezett öntáguló fémstentet ajánlanak Chen és munkatársai, amely eljárást több esetben sikerrel alkalmaztak (38). A neoadjuváns kemoradioterápiának sajátos szövődménye lehet a bélfali és portalis levegőgyülem. Ismerni kell ezt a differenciáldiagnosztikai lehetőséget, mert ennek a jelnek a normális beteganyagon a szokásos oka a mesenterialis ischaemia és a bélnecrosis (39). A ductus thoracicus direkt ábrázolásának sikeres módszerét ismertette Kato munkatársaival. MDCT-t használnak MRI-vel kombinálva, háromdimenziós rekonstrukciókkal. A nyaki, felső, középső és alsó szakaszok sikeres ábrázolása az alábbi arányokban sikerült: 46 (76,7%), 50 (83,3%), 58 (96,7%) és 60 (100%) (40). Sugárterápiás célzásra behelyezett belső markerek sikeres, mozgás közbeni ábrázolását bizonyították 320-szeletes MDCT-vel japán kutatók (41). A táplálás fontosságára utal, hogy a radiológiailag behelyezett gastrostomával ismét foglalkoznak. Ez a technika külföldön a 80-as évek óta rutinnak számít. A módosított technikát ismertetik, amelyben az eddigi átvilágítás alatti intervenciót ultrahangvezérlés, levegőbejuttatás és átvilágítás kombinációjával helyettesítik. Szövődménymentes behelyezést követően a további követés során sem találtak komplikációt, így ajánlják módszerüket a hagyományos radiológiai gastrostoma technikailag megoldhatatlan eseteire (42).

Oldal 4/7


Irodalom: 1. Donald E. LowUpdate on Staging and Surgical Treatment Options for Esophageal Cancer. J Gastrointest Surg 2011;15:71929. 2. Minamimoto R, Senda M, Terauchi T, et al. Analysis of various malignant neoplasms detected by FDG-PET cancer screening program: based on a Japanese Nationwide Survey. Ann Nucl Med 2011:25:45–54. 3. Edge SB, Byrd DR, Compton CC, et al (eds). American Joint Committee on Cancer Staging Manual, 7th. New York: Springer; 2010. p. 103. 4. Rice TW, Rusch VW, Ishwaran H, Blackstone EH, et al. Cancer of the esophagus and esophagogastric junction: data-driven staging for the seventh edition of the American Joint Committee on Cancer/International Union Against Cancer Cancer Staging Manuals. Worldwide Esophageal Cancer Collaboration. Cancer 2010;116(16):3763. 5. Puli SR, Reddy JB, Bechtold ML, et al. Staging accuracy of esophageal cancer by endoscopic ultrasound: a meta-analysis and systematic review. World J Gastroenterol 2008;14:1479-90. 6. Young PE, Gentry AB, Acosta RD, Greenwald BD, Riddle M. Endoscopic ultrasound does not accurately stage early adenocarcinoma or high-grade dysplasia of the esophagus. Clin Gastroenterol Hepatol 2010;8(12):1037-41. 7. Smith BR, Chang KJ, Lee JG, et al. Staging accuracy of endoscopic ultrasound based on pathologic analysis after minimally invasive esophagectomy. Am Surg 2010;76:1228-31. 8. van Vliet EP, Heijenbrok-Kal MH, Hunink MG, Kuipers EJ, Siersema PD. Staging investigations for oesophageal cancer: a meta-analysis. Br J Cancer 2008;98(3):547. 9. Ba-Ssalamah A, Matzek W, Baroud S, et al. Accuracy of hydro-multidetector row CT in the local T staging of oesophageal cancer compared to postoperative histopathological results. Eur Radiol 2011;21:2326-35. 10. Zhanga J, Hub W, Zang L, et al. Clinical investigation on application of water swallowing to MR esophagography. Eur J Radiol 2012;81(9):1980-5. 11. Ulla M, Gentile EMJ, Cavadas D, et al. Esophageal cancer characterization with pneumo-64-MDCT. Abdom Imaging 2012;37(4):501-11. 12. Lowe VJ, Booya F, Fletcher JG, Nathan M, Jensen E, Mullan B, et al. Comparison of positron emission tomography, computed tomography, and endoscopic ultrasound in the initial staging of patients with esophageal cancer. Mol Imaging Biol 2005;7(6):422. 13. Riedel M, Hauck RW, Stein HJ, Mounyam L, Schulz C, Schömig A, et al. Preoperative bronchoscopic assessment of airway invasion by esophageal cancer: a prospective study. Chest 1998;113(3):687. 14. Kayani B, Zacharakis E, Ahmed K, HannaGB. Lymph node metastases and prognosis in oesophageal carcinoma. A systematic review. EJSO 2011:37;747-53. 15. Wieder HA, Krause BJ, Herrmann K. PET and PET-CT in esophageal and gastric cancer. Methods Mol Biol 2011;727:59-76. 16. Crabtree TD, Yacoub WN, Puri V. Endoscopic ultrasound for early stage esophageal adenocarcinoma: implications for

Oldal 5/7


staging and survival. Ann Thorac Surg 2011;91:1509-16. 17. Moehler M, Voigt J, Kastor M, et al. Endoscopic ultrasonography-guided fine-needle aspiration (EUS-FNA) as primary diagnostic tool for unclear lesions in the upper gastrointestinal tract. Dtsch Med Wochenschr 2011;136:303-8. 18. Walker AJ, Spier BJ, PerlmanSB. Integrated PET-CT fusion imaging and endoscopic ultrasound in the pre-operative staging and evaluation of esophageal cancer. Mol Imaging Biol 2011;13:166Y171. 19. Weber WA, Ott K. Imaging of esophageal and gastric cancer. Semin Oncol 2004;31:530-41. 20. Po-Kuei Hsu, Ko-Han Lin, Shyh-Jen Wang, et al. Preoperative positron emission tomography/computed tomography predicts advanced lymph node metastasis in esophageal squamous cell carcinoma patients. World J Surg 2011;35:1321-6. 21. Sohda M, Kato H, Suzuki S, et al. 18F-FAMT-PET is useful for the diagnosis of lymph node metastasis in operable esophageal squamous cell carcinoma. Ann Surg Oncol (2010) 17:3181-6. 22. Gillies RS, Middleton MR, Maynard ND, et al. Additional benefit of 18F-fluorodeoxyglucose integrated positron emission tomography/computed tomography in the staging of oesophageal cancer. Eur Radiol 2011;21:274-80. 23. Wolf MC, Stahl M, Krause BJ, et al. Curative treatment of oesophageal carcinoma: current options and future developments. Radiation Oncology 2011;6:55. 24. NCCN Gudelines, Version 2.2011, 05/13/2011, www.nccn.org 25. Pan L, Gu P, Huang G, Xue H, Wu S. Prognostic significance of SUV on PET/CT in patients with esophageal cancer: a systematic review and meta-analysis. Eur J Gastroenterol Hepatol 2009;21(9):1008. 26. Rizk NP, Tang L, Adusumilli PS, Bains MS, Akhurst TJ, Ilson D,et al. Predictive value of initial PET-SUVmax in patients with locally advanced esophageal and gastroesophageal junction adenocarcinoma. J Thorac Oncol 2009;4(7):875. 27. Kwee RM. Prediction of tumor response to neoadjuvant therapy in patients with esophageal cancer with use of 18F FDG PET: a systematic review. Radiology 2010;254(3):707. 28. Sarkaria IS, Rizk NP, Bains MS, Tang LH, Ilson DH, Minsky BI, et al. Post-treatment endoscopic biopsy is a poor-predictor of pathologic response in patients undergoing chemoradiation therapy for esophageal cancer. Ann Surg 2009;249(5):764. 29. Schneider PM, Metzger R, Schaefer H, et al. Response evaluation by endoscopy, rebiopsy, and endoscopic ultrasound does not accurately predict histopathologic regression after neoadjuvant chemoradiation for esophageal cancer. Ann Surg 2008;248(6):902. 30. Blom RLGM, Schreurs WMJ, Belgers HJ, et al. The value of post-neoadjuvant therapy PET-CT in the detection of interval metastases in esophageal carcinoma. EJSO 2011;37:774-778. 31. Bruzzi JF, Swisher SG, Truong MT, et al. Detection of interval distant metastases: clinical utility of integrated CT-PET imaging in patients with esophageal carcinoma afterneoadjuvant therapy.Cancer. 2007;109(1):125. 32. Bing-Yen Wang, Yih-Gang Goan, Po-Kuei Hsu, et al. Tumor length as a prognostic factor in esophageal squamous cell carcinoma. Ann Thorac Surg 2011;91:887-93. 33. Jeganathan R, McGuigan J, Campbell F, Lynch T. Does pre-operative estimation of oesophageal tumour metabolic length using 18F-fluorodeoxyglucose PET/CT images compare with surgical pathology length? Eur J Nucl Med Mol Imaging

Oldal 6/7


2011;38:656-62. 34. Mitamura A, Kaneta T, Miyata G, et al. Positive correlations between tumor uptake on FDG PET and energy expenditure of patients with esophageal cancer. Ann Nucl Med 2011;25:241-6. 35. Sun YS, Cui Y, Tang L. Early evaluation of cancer response by a new functional biomarker: apparent diffusion coefficient. AJR 2011;197:W23-W29. 36. Devenney-Cakir B, Tkacz J, Soto J, et al. Complications of esophageal surgery: role of imaging in diagnosis and treatments. Curr Probl Diagn Radiol 2011;40:15-28. 37. Cheon YK. Metal stenting to resolve post-photodynamic therapy stricture in early esophageal cancer. World J Gastroenterol 2011;17(10):1379-82. 38. Chen J, Chen ZM, Pang LW, et al. Deployment of self-expanding metallic stents under fluoroscopic guidance in patients with malignant esophagorespiratory fistula. Hepatogastroenterology. 2011;58(105):64-8. 39. Duchon R, Pindak D, Sucha R, Bernadic M, Dolnik J, Pechan J. Portomesenteric vein gas and pneumatosis intestinalis – a rare complication after neoadjuvant radiochemotherapy in oesophageal cancer. Bratisl Lek Listy 2011;112(8):463-5. 40. Kato T, Takase K, Ichikawa H, Satomi S. Thoracic duct visualization: combined use of multidetector-row computed tomography and magnetic resonance imaging. Comput Assist Tomogr 2011;35(2):260-5. 41. Yamashita H, Kida S, Sakumi A, et al. Four-dimensional measurement of the displacement of internal fiducial markers during 320-multislice computed tomography scanning of thoracic esophageal cancer. Int J Radiat Oncol Biol Phys 2011;79(2):588-95. Epub 2010 Aug 1. 42. Siu-Cheung Chan, Winnie Chiu-Wing Chu, Kar-Wai Liu, et al. Modified radiology-guided percutaneous gastrostomy (MRPG) for patients with complete obstruction of the upper digestive tract and who are without endoscopic or nasogastric access. Korean J Radiol 2011;12(2):216-9 Absztrakt: A 2011. év szakirodalmának áttekintésével a nyelőcső daganatok radiológiai diagnosztikájának eredményei, illetve az egyes képalkotó módszerek aktuális helye kerül bemutatásra. Kulcsszavak: ultrahang,CT,MRI,PET CT,endoszkopos ultrahang,EUS FNA Article Title: Esophageal tumours: review of the year 2011 radiological diagnostics news Abstract: Systematic review of the recent articles of the year 2011 about esophageal tumours’ radiological diagnostics, the actual place of the imaging methods. Keywords: ultrasound, CT, MRI, angiography, PET/CT, EUS, EUS-FNA Szerző munkahelye: Honvédkórház, Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály/Military Hospital, Department of Radiology; Budapest Szerző e-mail címe: [email protected] Szerző levelezési címe: dr. Forrai Gábor, Honvédkórház, Központi Radiológiai Diagnosztika Osztály, H-1134 Budapest, Róbert Károly krt. 44.

Oldal 7/7

A nyelőcsődaganatok radiológiai vizsgálata 2011-ben

Recommend Documents