A Ny-mecseki felsőpermi üledékgyűjtő morfológiája*

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Qeol. Soc. (1988) 118. 333—350

A Ny-mecseki felsőpermi üledékgyűjtő morfológiája* Wéber Béla** ( 9 ábrával)

Ö s s z e f o g l a l á s : A tanulmány fúrási adatokra támaszkodva megkísérli rekonstru­ álni a Ny-mecseki felsőpermi üledékgyűjtő morfológiájának fejlődését és perm időszak végi állapotát.

Bevezetés A tanulmány tárgya a felsőpermi üledékgyűjtő morfológiai vizsgálata. Az ilyen irányú m u n k á k folyamatosságát elsősorban a Ny-mecseki uránlelő­ hely teszi szükségessé, amelynek még nem ismert földtani h a t á r a i t a befogadó üledékgyűjtő szabja meg. A vizsgálatok időszerűsége négy szempontból külö­ nösen indokolt: 1. a közeljövőben nem várható jelentősen több adat a felsőperm teljes harántolásával, 2. megjelent egy olyan geokémiai ércesedési modell (VINCKE J . 1 9 8 6 . ) , amely mai megfogalmazásában a Ny-mecseki felsőpermi

üledékgyűjtő morfológiájába ágyazva hasznosíthatónak látszik. 3. Folyamat­ b a n v a n a Ny-mecseki újpaleozóos medence mélyszerkezetének feltárása. A felsőpermi üledékgyűjtő morfológiai vizsgálatának tapasztalatai segíthetik a mélyszerkezeti adatok értelmezését az egész medence fejlődésére vonatkozó­ an. 4. A MÉV Ny-Mecseken kívüli DK-dunántúli kutatásai a felsőpermi üledék­ gyűjtő újabb területeit t á r t á k fel. Morfológián a felsőpermi Kővágószőlősi Homokkő Formáció és egyes tago­ zatainak egy a d o t t rétegtani szinthez viszonyított vastagságát és vastagsági változásait értjük. A vizsgálatok folyamatosságának hangsúlyozása szükséges, mert a Ny-mecseki perm térképezésével, üledékföldtanával foglalkozó kutatók eddig is keresték, vizsgálták és értelmezték azokat az adatokat, amelyek az üledékgyűjtő morfológiájával is kapcsolatban vannak. Ezeket az adatokat három csoportba lehet sorolni. Az első csoportba a kőzettani minőségű adatok tartoznak. (ALFÖLDI L . 1 9 5 8 . , BARABÁS A. 1 9 6 6 . , D O B O S I I . 1 9 7 8 . , F A Z E K A S V . 1 9 7 9 . , 1 9 8 6 . , J Á M B O R Á . — SZABÓ J . 1 9 6 1 . , J Á M B O R Á . —TŐZSÉR O . — W E B E R B . 1 9 6 2 . , JÁMBOR Á . 1 9 6 4 . , KASSAI M . 1963., Kiss J . 1 9 6 1 . , K i s s J . - G R O S S Z Á . 1 9 5 8 . , K O N R Á D Gy. 1 9 7 8 . , K O V Á C S M.-né 1 9 6 3 . , 1 9 7 7 . , 1 9 8 1 . , 1 9 8 2 . , N A G Y E. 1 9 5 8 . )

A második csoportot a földtani térképezés és bányászat során előkerült közvetlenül szállítási irány mérésére alkalmas adatok alkotják. (BARABÁS A. 1 9 5 6 . , D O B O S I I. 1 9 7 8 . , J Á M B O R Á. 1 9 6 4 . , K A S S A I M. 1 9 6 8 . , K O N R Á D Gy. 1 9 7 8 . , M É H E S K. 1 9 5 9 . , SOMOGYI J .

1 9 6 5 . , 1 9 7 9 . , SZABÓ J . 1 9 6 5 . é s a MEV bányageológusainak fatörzs iránymérési alapada­ tai.) • Előadta a Déldunántúli Területi Szervezet 1987. szeptember 22-i szakülésén. *• Mecseki Ércbányászati Vállalat, 7633 Pécs.

334 Földtani Közlöny 118. kötet 4. füzet .ábra. A felsöpermi Kővágfezőlősi Homokkő Formációt harántolt és a Bodai Aleurolit Formációt elért fúrások helyzete, valamint vázlatos rétegoszlopa a Ny-Mecsekben. £ « V 2 . \ ™ ÍÍAÍAÍÍ К Ä^ i A A Köyágószőlósi Homokkő Formáció Cserkúti Homokkő Tagozatának (cserkúti vörös homokkő) a lila, kavicsos homokkő alatti része és a Kővágótöttösi Homokkő Tagozat (kőyágótottosi szürke homokkő), 3. A Bakonyai Homokkő Tagozat (bakonyai tarka homokkő), 5. A felső rendezőszint (a lila, ka­ vicsos homokkő fekűszintje) azoknál a fúrásoknál jelölve, amelyek a Kővágószőlősi Homokkő Formációt teljes egészében harántolták члы^;,,™? i l " . ™ ' äj . oberpermische Kővágószőlős Sandstein Formation durchgeteuft und die Boda Alenrolith Formation erreicht haben sowie ihre skizzenhafte ( ^ ^ ^ t Z m ^ ^ V ^ ^ ' ^ W - Á ^ ^ J ^ ? 1-Stellen der Bohrungen, 2. der unter dem lilafarbigen, sehottrigen Sandstein befindliche Teil des Cserkút Sandstein Glied derJKővágószőlős Sandstein Formation (Cserkúter roter Sandstein) und das Kővágótöttös Sandstein Glied íKőváffótöttnser armier ы м . я н„ 8

h e l y e

f u

B o h r u

n g

2

e á l e 1

>

e

1

C

e

n

}

í

l

I

e

:

l

а

Wéber

В. : A nyugat-mecseki

felsőpermi

üledékgyűjtó

morfológiája

335

A harmadik csoport már a részletes üledékföldtani vizsgálatok eredménye. (BARABÁS A . 1 9 5 6 . , BARABÁSNÉ S T U H L Á . 1 9 6 2 . , 1 9 6 9 . , 1 9 7 3 . , 1 9 7 6 - 1 9 7 7 . , 1 9 8 1 . , 1 9 8 6 . , K A S S A I M . 1963., 1973., 1976.) Külön említést érdemel BARABÁSNÉ S T U H L Á. 1 9 7 7 . évi tanulmánya, amelynek nem publikált része már az „A", ,,B", „G" kisciklusokra szerkesztett rekonstrukciós szelvé­ nyeket is tartalmaz, rendező szintként a Jakabhegyi Főkonglomerátum fekű felületét felhasználva. Valamennyi vizsgálat elsősorban a folyóvízi fáciesű felsőpermi üledék lehordási területe földtani felépítésének, a szállítás fő irányának és távolságának a megállapítását szolgálta, az uránérc származásának, lerakodási és jelenlegi előfordulási körülményeinek megisme­ résére. (BALLÁ Z. — D U D K O A . 1 9 7 2 . , 1 9 7 3 . , BARABÁS A . — K i s s J. 1 9 5 8 . , SELMECZINÉ A N T A L P . - V I N C Z E J. 1 9 8 6 . , T Ó T H I . 1 9 7 7 . , V I N C Z E J. 1 9 6 5 . , 1 9 8 5 . , 1 9 8 6 . , V I N C Z E J.— F A Z E K A S V. 1 9 7 9 . , VINCZE J. —SOMOGYI J. 1 9 8 4 . , V I R Á G H K . — V I N C Z E J. 1 9 6 7 . , V I R Á G H K. 1 9 7 9 . )

Módszer A morfológiai vizsgálatok adatai, eredményei térképeken és földtani szel­ vényeken jelennek meg. — A térképek és szelvények fúrási adatokra támaszkodnak. A vizsgált Ny-mecseki területen most 23 db olyan mélyfúrás van, amely felsőpermi ré­ tegek a l a t t a fekű (középsőpermi) Bodai Aleurolit Formációbei j u t o t t (l.ábra). — A felsőpermi Kővágószőlősi Homokkő Formáció és tagozatai (alulról felfelé: Bakonyai Homokkő Tagozat, Kővágótöttösi Homokkő Tagozat, Cserkúti Homokkő Tagozat) elválasztásánál a MÉV földtani dokumentálási gyakorlata érvénye­ sült. A fúrási adatok a MÉV Kutató-Mélyfúró Üzem geológusainak fúrás­ dokumentációiból származnak. — Az izovonalas térképek az egyes fúrásokban harántolt adatokra támasz­ kodnak, de a földtani szelvények alapján feltételezhető tendenciákat is tartal­ mazzák. — A rekonstrukciós földtani szelvények szerkesztésénél a felső rendező szint a Cserkúti Homokkő Tagozat felső részén általános elterjedésű lila, kavicsos homok­ kő fekűszintje. Megelőző vizsgálatok (WÉBEB B . 1987.) szerint ez a felsőpermre vonatkozóan alkalmasabb, mint a korábbi szerzők által figyelembe vett alsó­ triász korú Jakabhegyi Főkonglomerátum fekűszintje. A lila, kavicsos homokkő fekűszintjének jelentőségét a Ny-mecseki felsőpermre vonat­ kozóan az is érinti, hogy BARABÁSNÉ S T U H L Á. palynológiai adatait figyelembe véve (in: BARABÁS S T U H L Á . — B É R C Z I M A K K A . —GÓCZÁN F . — H A A S J . — M A J O R O S Gy. —ORAVECZ S C H E F F E R A . 1 9 8 6 . ) időben közelebb állhat a perm-triász biosztratigráfiai határához, mint az eróziós diszkordanciával települő Jakabhegyi Főkonglomerátum.

A morfológiai térképek és szelvények 1. A m a ( 1 9 8 7 . ) érvényes rétegtani elhatárolás szerint a felsőpermi Bakonyai Homokkő Tagozat (bakonyai tarka homokkő) rétegei a középsőpermi Bodai Aleurolit Formációra (bodai aleurolit) települnek, amely a Ny-mecseki felső­ p e r m rétegtani fekűje. A két összlet érintkezésének módja mindmáig nem is­ mert a szükséges részletességgel. A terepi megfigyelések (BABABÁS A. 1 9 5 6 . , JÁMBOB Á. 1 9 6 4 . ) szerint és az összlethatárt harántolt fúrások egy részében a bakonyai t a r k a homokkő közvetlen fekűjét adó legfelső aleurolitban homokkő

336

Földtani

Közlöny

118. kötet 4. füzet

közbetelepülések vannak. Más esetekben a két összlet közötti h a t á r t átmenet nélkül, diszkordánsan települő, durva törmelékes rétegekkel induló folyóvízi üledékritmus adja (2. ábra).

2. ábra. Fúrások szín és szemnagysági szelvénye a Bodai Aleurolit Formáció és a KővágószőlŐsi Homokkő Formáció határáról, valamint a Bakonyai Homokkő Tagozat és a Kővágót öttösi Homokkő Tagozat határáról. (A MËV KutatóMélyfúró Üzem geológusainak fúrási dokumentációi.) J e l m a g y a r á z a t : I. Bodai Aleurolit Formáció, I I . K6vágószŐlÖsi Homokkő Formáció, A. Bakonyai Homokkő Tagozat (bakonyai tarka homokkő), B. KővágótöttÖsi Homok­ kő Tagozat (kővágótöttösi szürke homokkő). 0. Kőzet színek: 1. vörösbarna, 2. zöldesbarna, 3. barnásvörös, 4. vörös, 5. barnászöld, 6. zöld, 7. szürkészöld, 8. zöldesszürke, 9. szürke. D. Szemnagyság: 1. aleurolit, 2. finomszemű homokkő, 3. aprószemü homokkő, 4. középszemŰ homokkő, 5. nagyszemű homokkő, 6. durvaszemű homokkő, kavicsos homokkő Abb. 2. Farben- und KorngrÖssenprofil der Bohrungen, von der Grenze der Boda Aleurolith Formation und der KŐvágószölós Sandstein Formation sowie von jener des Bakonya Sandstein Gliedes und des KŐvágótÖttös Sandstein Gliedes. (Dokumentationen der Geologen des Betriebs für Erkundung und Tiefbohrung des Unternehmens für Erzberg­ bau Mecsek.) Z e i c h e n e r k l ä r u n g : I. Boda Aleurolith Formation, I I . Kővágószőlős Sandstein Formation, A. Bakonya Sandstein Glied (Bakonyaer Buntsandstein), B. KŐvágótÖttös Sandstein Glied (Kővágótöttöser grauer Sandstein), C. Gesteinsfarben: 1. rotbraun, 2. grünlich-braun, 3. braunlichrot, 4. rot, 5. braunlichgrün, 6. grün, 7. grau­ lichgrün, 8. grünlichgrau, 9. grau, D. Korngrösse: 1. Aleurolit, 2. feinkörniger Sandstein, 3. kleinkörniger Sandstein, 4. mittelkörniger Sandstein, 5. grosskörniger Sandstein, 6. grobkörniger Sandstein, schottriger Sandstein

Wéber

В. : A nyugat-mecseki

felsőpermi

üledékgyűjtő

morfológiája

337

3. ábra. A Ny-mecseki felsőpermi üledékgyűjtő kialakulásának szelvény szerinti rekonstrukciója (WÉBER B. 1 9 8 7 ) . J e l m a g y a r á z a t : 1. Bodai Aleurolit Formáció, 2 . Homokkő közbetelepülések a Bodai Aleurolit Formáció felső részén, 3 . Bakonyai Homokkő Tagozat, 4. Kővágótöttösi Homokkő Tagozat, 5. Felső rendező szint, 6. Fúrás, 7. Az üle­ dékgyűjtő süllyedése, 8 . Az üledékgyűjtő süllyedésének súlypontja Abb. 3. Profilmässige Rekonstruktion der Entstehung des oberpermischen Sedimentationsbeckens im westlichen Mecsek-Gebirge (B. WEBER 1 9 8 7 ) . Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Boda Aleurolith Formation, 2 . Sandsteinzwischen­ lagerungen im oberen Teil der Boda Aleurolith Formation, 3 . Bakonya Sandstein Glied, 4. Kővágótöttös Sandstein Glied, 5 . oberer Kontrollhorizont, 6 . Bohrung, 7. das Absinken des Sedimentationsbeckens, 8 . Gewichtspunkt des Absinkens des Sedimentationsbeckens

A Kővágószőlősi Homokkő Formációt átharántolt 23 fúrásban 4 esetben jelentek meg a bodai aleurolit tetején közbetelepült homokkő rétegek. 9 esetben fúrástechnikai és dokumentálási okok miatt kétséges az előfordulásuk. 10 esetben nem voltak ilyen kőzetminőségű közbetelepülések.

2. A bodai aleurolitot morfológiai bázis (alsó rendező') szintként mérlegelve, elsősorban BARABÁS A . ( 1 9 5 6 ) és JÁMBOR Á . ( 1 9 6 4 ) vizsgálatait és megállapí­

tásait kell figyelembe venni. Minősítésük szerint a bodai aleurolit peneplénesedett környezetben lerakódott állóvízi, síkparti képződmény. FAZEKAS V. leg­ újabb vizsgálatai a formáció felső részében a vegyi üledékképződés jelentős szerepét m u t a t t á k ki. (Szóbeli közlés, FAZEKAS V. 1987.) Tehát üledékföldtani sajátosságai és az ezek hátterében (а ~ Л 0 0 0 m vastag középsőpermi Cserdi Konglomerátum Formáció lerakódása u t á n a 7 0 0 — 9 0 0 m vastag aleurolit leülepedésével) kialakult tektonikus egyensúlyi helyzet a bodai aleurolit felszínét a felette következő rétegek természetes és kőzettani szem­ pontból is jól követhető morfológiai bázisává teszi. A közvetlen adatok közül megerősítésül szolgálnak a bodai aleurolit legfelső részében lévő — m á r emlí­ t e t t — homokkő közbetelepülések. Ezek az üledékképződés folyamatosságát is bizonyítva a z t jelzik, hogy a környezet reliefenergia viszonyaiban bekövet2 Földtani Közlöny

4. ábra. A Bodai Alenrolit Formáció felszínének (a felsőpermi üledékképződés bázisának és keretének) rekonstruált morfológiai térképe a felsőpeim végén (WÉEEK B. 1987). J e l m a g y a r á z a t : 1. Szintvonalak a relatív mélységkülönbség jelzésével (m), 2. A 9. ábra földtani szelvényeinek helyzete, 3. Az „A", „B" szelvényekbe eső mélyfúrások helye Abb. 4. Bekonstruierte morphologische Karte der Oberfläche der Boda Aleurolith Formation (Basis und nahmen der oberpermischen Sedimentation) am Ende des Oberperms (B. WEBER 1987). Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Isohypsen mit Bezeichnung des relativen Tiefenunterschiedes (m), 2. Positionen der geologischen Profile in Abb. 9, 8. Stellen der Tiefbohrungen in den Profilen „A" und „B"

338 Földtani Közlöny 118. kötet 4. füzet

Weber

B.^

A

nyugat-mecseki felsôp етчтьъ üledélcgyujtő

wioTfológiája 339

340

Földtani

Közlöny

118. kötet 4. füzet

kezett változás ellenére (JÁMBOR Á. 1 9 6 4 . ) az üledékgyűjtő területén ekkor még nem voltak jelentős szintkülönbségek. A 3/a. ábra ezt a helyzetet rögzíti azzal a feltételezéssel együtt, hogy a bakonyai tarka homokkő általában folyó­ vízi fáciesű rétegei közel azonos vastagságban rakódtak le. Kivételt képezhet a 9. ábra „A" jelű szelvényének DK-i végén lévő 4724 sz. fúrás kör­ nyéke, mert az itt harántolt és a bakonyai tarka homokkő tagozatba sorolt rétegek (D fe­ lől történt szállítással) proluvium és iszapár (zagy-) fácies bélyegeket is hordoznak (1. még 5. ábra).

3 . A morfológiai viszonyok változásának további menetét már tényleges adatok alapján vizsgálva készültek a 3\b. és 3/c. ábrák szelvényei. Ezek a szel­ vények a korábban meghatározott és említett felső rendező szintet is mutatják. A 3jb. ábra szelvénye átmenetként a bakonyai tarka homokkő és a közvetlen fedőjében lévő (már a KővágótöttÖsi Homokkő Tagozatba tartozó) kővágótöttösi szürke homokkő közötti morfológiai diszkordanciának, valamint a felső­ permi üledékgyűjtő területünkön aszimmetrikus süllyedése kezdetének érzékel­ tetését szolgálja, időben még a morfológiai bázis (a bodai aleurolit) közelében. A 3/c. ábra már a felső rendező szint (a lila, kavicsos homokkő fekűje) létre­ jöttének idejére, mintegy a felsőperm végére kialakult helyzet szelvény szerinti rekonstrukciója. 4. A rekonstrukciós szelvényekből levont következtetések területi vizsgála­ t á t szolgálják a 4. és 5. á&raként szereplő térképek. A 4. ábra a bakonyai tarka homokkő bázisát képező bodai aleurolit felszínének rekonstruált morfológiai térképe, a 3/c. ábra szelvénye szerinti felfogásban. A bodai aleurolit felületének ez a térbeli helyzete közel a felsőperm végére alakult ki, a felsőpermi üledékképződés általános morfológiai feltételeinek egyik meghatározó elemeként. A térkép jól mutatja a felsőpermi üledékgyűjtő egyen­ lőtlen mértékű süllyedését, amelynek súlypontját a vizsgált terület DK-i részén adja meg. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a bázisszint süllyedésének súlypontja a Ny-Mecsek egyik meghatározó szerkezeti felülete, a K E K - N y D N y - i (és K-Ny-i) csapású, ún.,,mecsekalja vonal" közvetlen közelében van. Mivel ez a formailag összetett („vetők", „feltolódások") és időben változó tulajdonságokat (süllyedést, emelkedést, eltolódást) mutató szerkezeti felületegyüttes (WÉBEB, B . 1 9 7 7 . , 1 9 8 5 . ) legalább a breton fázis óta létezik ( S Z E D E R K É N Y I T . 1 9 7 0 . , 1 9 7 7 . ) , ezért valószínű, hogy hogy hatással volt a permi medence egészének morfológiai fejlődésmenetére. Ennek egyik jele lehet a felsőpermi üle­ dékgyűjtő aszimmetrikus süllyedésének ténye. A medencefejlődés szerkezeti összefüggései csak a mélyszerkezet feltárásának befejezését követően válnak érdemben vizsgálhatóvá.

A „szintvonalak" lefutását figyelembe véve a bodai aleurolit felszínéből alakult nagyformába beleillenek a bakonyai tarka homokkőben és a magasabb felsőpermi rétegekben a különböző szerzők által korábban végzett más-más minőségű szállítási iránymérések és következtetések eredményei. Vizsgálataik szerint a különböző mellékirányok mellett az ÉNy-ról D K felé történt fő szál­ lítási irány a legvalószínűbb. A rekonstrukciós térkép (4. ábra) szerint a vizs­ gált terület ÉK-i részén a szintvonalak főleg E N y —DK és kisebb mértékben K —Ny csapású lefutása miatt — szintén a süllyedés súlypontja felé tartó — ÉK-ről DNy-ra és É-ról D-re történt főirányú üledékszállítás is valószínű. (A súlypont helyzete a K-ről történt szállítást sem zárja ki.)

Weber

В.:

A nyugat-mecseki

felsőpermi

üledékgyűjtő

morfológiája

341

Földtani

342

Közlöny

118. kötet 4. füzet

Fenti,morfológiai alapú következtetések a lényeget tekintve egyeznek B A R A B Á S N É S T U H L A. ( 1 9 8 1 ) kavicsnagyság és durvasági index vizsgálatainak eredményeivel a „G + D" kisciklusokra vonatkozóan, valamint K A S S A I M. ( 1 9 6 3 . , 1 9 7 9 ) szemcsenagyság vizsgálatainak eredményeivel közel ugyanabból a ciklushalmazból. Az 5. ábra térképe a bakonyai

tarka homokkő

vastagságát

mutatja

az alsó ren­

dező s z i n t k é n t szereplő b o d a i aleurolit bázisra felépítve. E z a viszonylag vál­ t o z a t o s morfológiai k é p , amely a t a r k a h o m o k k ő jelentős v a s t a g s á g á t ó l a n n a k csaknem

teljes

belüli kiterjedt

hiányáig

terjedő

hidrodinamikai

rendszert

jelez,

a

kővágószőlősi

formáción

erózió e r e d m é n y e k é n t j ö h e t e t t létre. K i a l a k u l á s a

i d ő b e n a k ő v á g ó t ö t t ö s i szürke h o m o k k ő összlet l e r a k ó d á s á n a k kezdetével függ össze. A

morfológiai

diszkordancia

a l a p v e t ő oka a b a k o n y a i t a r k a

homokkő

l e r a k ó d á s a idején a Ny-mecseki felsőpermi ü l e d é k g y u j t ő r e még á l t a l á b a n jel­ lemző k e z d e t i egyensúlyi

állapot

evolúciós

változása,

megbomlása.

A formáción belüli hidrodinamikai erózió a Ny-mecseki felsőpermi üledékképződésben gyakran tapasztalt földtani jelenség. Kisebb méretű (fúrómagokon is észlelhető) nyomai a folyóvízi üledékritmusok kezdő durvaszemű rétegei alatt „kimosási felszín" formájában jelennek m e g . Ezek az eróziós felületek általában e g y korábbi ritmus már leülepedett anyagának feltépése és továbbszállítása során keletkeztek (6. ábra). Ugyanilyen eredetű formák a sodorvonalat jellemző megfigyelt „áramlási csatornák" is. A példának felhozott elsődleges kisformák általában a folyóvízi szállítási közegre közvetlenül ható évszakos változásokhoz kapcsolódnak. A Ny-mecseki felsőperm részletes vizsgálata során B A R A B Á S N É S T U H L A. ( 1 9 7 3 . , 1 9 8 1 . ) a B A R A B Á S A. és J Á M B O R A . közreműködésével kialakított módszer segítségével az üledé­ kes ritmusra mint alapegységre olyan hierarchikus, 1 — 1 8 apróciklusból és „A", „B", „G + D" kisciklusokból álló rendszert épített fel, amely az üledékgyűjtő egészére egy­ idejűleg ható tektonikus változásokat is tükrözheti. Közölt adatai ( 1 9 8 1 . ) szerint a „kro­ nológiai egységként" is felfogható kisciklusokra az a jellemző, h o g y egyrészt a változó vastagságok ellenére azonosíthatók, másrészt, hogy kezdő szakaszaik megkülönböztet­ hetően durvább szemnagyságúak. A jelen tanulmány szempontjából szükséges kiemelni azt, h o g y a felsőpermi rétegsor alsó kétharmadára jellemző ,,A" és ,,B" kisciklusok való­ jában csak félciklusok! Teljes ciklusnak csak a ,,C - j - D" kisciklus tekinthető ( 7 . ábra). Ez tényszerűen a z t jelenti, hogy az „A" és ,,B" kisciklusok kezdő felének leülepedését követően az üledékgyűjtőre ható reliefenergia viszonyok pozitív irányba tolódtak el. Időlegesen megnövekedett az üledékszállítási és egyidejűleg az eróziós energia is! Az a földtani jelenség, amely a fentebb már említett (6. ábra) eróziós kisformákat hozta létre, morfológiai diszkordanciaként kiterjedt nagy formában is megjelent. Mivel a fáciesviszonyok

6. ábra. Példák a hidrodinamikai erózió kisformáira a Ny-Mecsek felsöpermi körű folyóvízi rétegeiből (WÉBEK B. 1987) Az értelmezett képek a henger alakú fúrómagok palást-felületének fényképei. (Fotó és montázs: EGYED I.—HÁMOS Q.) J e l m a g y a r á z a t : a. 1 . Középszemu homokkő, aprószemü homokkő sávos közbetelepülésével, 2 . Éles határú, egyenletes eróziós felszín, 8 . DurvaszemO, aprókavicsos homokkő (az eróziós felszín fölött a sötétebb tónusú riolit kavicsok hossztengelyük szerinti irányított helyzete figyelhető meg), b. 1 . Aprószemu, jól osztályozott, rétegzetlen homokkő, 2 . Áramlási csatornafenék durván tagolt eróziós felszíne, 3 . Konglomerátum, с. I . Középszemű-aprószemű, osztályozatlan homokkő, 2 . Éles határú, egyenetlen eróziós felszín, 3 . Aprókavicsos konglomerátum, 4 . Zárvány az eróziós felszín alatti középszemű-aprószemű, osztályozatlan homokkő anyagából.*?. 1. Aprószemű homokkő, finomszemű homokkő sávokkal, 2 . Éles határú, egyenetlen eróziós felszín, 3 . Durvaszemfl, koptatatlan kavicsokból álló aprőkavicsos homokkő, a közvetlen fekűből származó mátrix anyaggal, 4 . Az eróziós felszín alatti aprószemű, sávos homokkő már diagenizálódott üledékanyagából feltépett legömbölyített kavics, 5 . A kavics alsó felületébe nyomódott szögletes kavicsok. KA — a mag függőleges tengelyének helyzete, О — fent, U — lent Abb. 6. Beispiele für die Kleinformen der hydrodynamischen Erosion aus den oberpermischen fluviatilen Schichten des westlichen Mecsek-Gebirges (B. WEBER 1987). Die interpretierten Bilder sind Photographien der Mantelfläche der zylindrischen Borkerne (Photo und Montage: I . EGYED—G. HÁMOS). Z e i c h e n e r k l ä r u n g : a. 1. Mittelkörniger Sandstein mit streifiger Zwischenlagerung von kleinkörnigem Sandstein, 2 . Gleichförmige Erosionsoberfläche, 3. Grob­ körniger Sandstein mit kleinen Gerollen (über der Erosionsoberfläche lässt sich die nach den Längsachsen orientierte Lage der dunklertönigen Bhyolithgerölle beobachten), b. 1. Kleinkörniger, gut sortierter, ungeschichteter SandsteiD, 2 . Grobgegliederte Erosionsoberfläche des Bodens eines Strömungskanals, 3 . Konglomerat, c. 1 . Mittel- bis klein­ körniger unsortierter Sandstein, 2 . Unebene Erosionsoberfläche von scharfer Grenze, 3. Kleinschottriges Konglomerat, 4 . Einschluss aus dem Material des unter der Erosionsoberfläche befindlichen mittel- bis kleinkörnigen, unsortierten Sandsteins, d. 1 . Kleinkörniger Sandstein mit Bändern von feinkörnigem Sandstein, 2 . Unebene Erosionsoberfläche von scharfer Grenze, 3 . Kleinkörniger Sandstein aus grobkörnigen, unabgerundeten Gerollen mit einer Matrix aus dem unmittelbaren Liegenden, 4 . Abgerissenes, abgerundetes Geröll aus dem diagenisierten Sediment des unter der Erosions­ oberfläche befindlichem kleinkörnigem, gebändertem Sandstein, 5 . I n die Unterfläche der Gerolle eingequetschte winkelige Gerolle. KA — Position der vertikalen Achse des Kerns, О — oben, U — unten

Wéber

В.:

A nyugat-mecseki

felsőpermi

üledékgyűjtő

morfológiája

343

344

Földtani

Közlöny

118. kötet 4. füzet

7. ábra. A Kővágószőlősi Homokkő Formáció apróciklusai és kisciklusai (BARABASNÉ STUHL Á . 1981. után, részlet) J e l m a g y a r á z a t : I . Bodai Aleurolit Formáció, I I . Kővágószőlősi Homokkő Formáció, I I I . Szemnagysági görbe, I V . Apróciklusok, V . Kisciklusok Abb. 7. Kleinzyklen und Mikrozyklen der Kővágószőlős Sandstein Formation (Detail, nach Ä. BARABAS-STTJHL). Z e i c h e n e r k l ä r u n g : I . Boda Aleurolith Formation, I I . Kővágószőlős Sandstein Formation, I I I . Granulometrische Kurve, I V . Kleinzyklen, V . Mikrozyklen

továbbra is változatlanok maradtak, a Ny-mecseki felsőpermben ez a folyamat a folyóvízi „formáción belüli kiterjedt hidrodinamikai erózió" fogalmának földtani tartalma. Tekin­ tettel arra, hogy a felsőpermi üledékképződés hátterében ható (előpfalzi ? W E I N Gy. 1 9 6 9 . ) tektonizmus eredménye az üledékgyűjtő aszimmetrikus mélyülésének kezdete, ezért a változás „evolúciós" jelzője is indokolt. A kiterjedt morfológiai diszkordancia felismerésével egyidejűleg még nem lehet állást foglalni a B A B A B Á S N É S T U H L A. által kimutatott „A" és „B" félciklusokkal való korrelációra vonatkozóan. Az üledékgyűjtőben nemcsak egy, hanem több morfológiai diszkordancia szint is kialakulhatott.

A morfológiai diszkordancia fenti értelmezése a bakonyai tarka homokkő és a fedőjében lévő kővágótöttösi szürke homokkő közötti viszonyra a korábbi munkákban feltüntetett heterópia lehetőségét kérdésessé teszi. A Ny-mecseki felsőperm rétegtanában jelentős szerepet kaptak az uralkodó színfáciesek (1. tagozatok: tarka, szürke(zöld), vörös). A színfáciesek közötti geokémiai eredetű heterópia a Kővágószőlősi Homokkő Formáción belül csak a kővágótöttösi szürke (-zöld-) és a cserkúti vörös homokkő rétegei között bizonyítható egyértelműen. E „heterópia" fel­ ismerésének — a zöld színű geokémiai határfácies kezdetben kizárólagos uránhordozóként ismert szerepe miatt — meghatározó kutatásmódszertani jelentősége volt. Újabban a Ny-mecseki felsőperm geokémiai nagyszerkezetének vizsgálatára irányuló kísérletek szá-

Weber

В. : A nyugat-mecseki

felsőpermi

üledékgyűjtő

morfológiája

345

mólnak a bakonyai tarka homokkő „heterópikus" helyzetevei, alsó tarka határ — vagy köz­ tes — fáciesként. A heterópia fogalma megjelenésének és a publikált rétegoszlopokba való beépülésének tehát elsősorban geokémiai, de megismeréstörténeti háttere is van. Üledékföldtani értelemben vett heterópiáról nem lehet szó. Mind a korábbi, mind az újabb (pl. D O B O S I I. 1978., K O N R Á D Gy. 1978) vizsgálatok a bakonyai tarka homokkő és a kővágótöttösi szürke homokkő egyaránt folyóvízi főfáciesbe való tartozását mutatták ki. Ennek ellenére vannak és lehetnek még olyan további különbségek, amelyek vizsgálata a felsőpermi folyóvízi üledékképződés fejlődésének részletesebb elemzését teszik lehetővé. A permen belüli heterópia lehetőségének bírálatával korábban már T Ő Z S É R O . is foglal­ k o z o t t (in: J Á M B O R Á . — T Ő Z S É R O . — W É B E R

B. 1962.).

S. ábra. A Cu-, U- és V-tartalom eloszlása a Kővágószőlősi Homokkő Formáció redox fácieseiben (VINCZE J". 1985). J e l m a g y a r á z a t : 1. Redox fácies, 2. Vasoxidációs fok és redox potenciál, 3. Átlag és eloszlás jelleg, 4. Oxidált, 5. Redukált, 6. Oxidált, 7. Vörösbarna tarka, 8. Alsó tarka határ vagy köztes fácies, 9. Fekű és köztes szürke, 10. Felső zöld határ vagy köztes fácies, 11. Fedő és köztes vörös, 12. Bodai Aleurolit Formáció, 13. Bakonyai tarka homokkő, 14. Kővágótöttösi szürke homokkő, 15. Cserkuti (vörös) Homokkő Tagozat Abb. 8. Verteilung des Cu-, ü - and V-Gehaltes in den Redoxfazies der Kővágószőlős Sandstein Formation (J. VINCZE 1985). Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Redoxfazies, 2. Eisenoxydationsgrad und Redoxpotential, 3. Durchschnitt und Verteilungscharakter, 4. oxydiert, 5. reduziert, 6. oxydiert, 7. rotbraun bunt, 8. untere Buntgrenze oder Zwischenfazies, 9. Liegendes und dazwischen gelagertes graues Gestein, 10. obere Grüngrenze oder Zwischenfazies, 11. hangendes und dazwischen gelagertes rotes Gestein, 12. Boda Aleurolith Formation, 13. Bakonyaer Buntsandstein, 14. Kővágótöttöser grauer Sandstein, 15. Cserkút (rotes) Sandstein Glied

Jelen tanulmány a bakonyai tarka homokkövet, mint kőzettani egységet és nem mint geo­ kémiai színfáciest kezeli. Alapul a terepi térképezési és fúrásdokumentálási tapasztalatok szolgálnak. Ezek szerint az egyes megfigyelési pontokban (feltárások, fúrások), esetenként látható folyamatos üledékátmenet ellenére általában jól felismerhető a fedő kővágótöttösi szürke homokkőtől való elhatárolás lehetősége. A kialakult gyakorlat szerint a makrosz­ kópos határt a szürke homokkő fehér színű földpátjaival szemben a tarka homokkőben a vörös színű földpát-szemcsék jelleget adó mennyisége, ezzel párhuzamosan a szürke homokkőben uralkodó szürke alapszínű riolit (kvarcporfír) kavicsok előtt a tarka homok­ kőben a vörös alapszínű riolit (kvarcporfír) kavicsok túlsúlya, valamint a bakonyai tarka homokkőben a homokkő, kavicsos homokkő és a konglomerátum rétegek között a vörös aleurolit és vörös, finomszemű homokkő rétegek előfordulásának együttese jelzi. E fő bé­ lyegek alapján — néhány méteren belül — a bakonyai tarka homokkő a kővágótöttösi szürke homokkőtől jól elhatárolható. A bakonyai t a r k a homokkő elkülönülését-elkülönítését a Kővágószőlősi H o m o k k ő Formáción belül egyrészt az üledékföldtani alapadatok nem zárják ki, másrészt geokémiai adatok h a t á r o z o t t a n megerősíteni látszanak. A VINCZE J . (1985.) által vizsgált és értelmezett geokémiai a d a t o k azt bizonyítják, hogy a Ny-mecseki felsőpermben a b a k o n y a i t a r k a homokkőhöz kötődve ismert réz—urán indikáció és ércesedés elkülönül a kővágótöttösi szürke homokkő felső (zöld) részében ismert v a n a d i u m — u r á n geokémiai elemtársulástól (8. ábra).

346

Földtani

Közlöny

118. kötet 4. füzet

9. ábra. Rekonstrukciós földtani szelvények a Ny-Mecsek felsőpermi üledékgyűjtőjéről a felsőperm végi állapotra szerkesztve (WÉBER B. 1987). J e l m a g y a r á z a t : 1. Bodai Aleurolit Formáció (középsőperm), 2 . Bakonyai Homokkő Tagozat (felsőperm), 3 . KővágótöttÖsi Homokkő Tagozat (felsőperm), 4 . Felső rendező szint, 5 . Mélyfúrás Abb. 9. Geologische B,ekonstruktionsprofile über das oberpermische Sediroentationsbecken des westlichen MecsekGebirges, konstruiert für den Zustand, in dem das Becken am Ende des Oberperms war (B. WEBER 1987). Z e i c h e n ­ e r k l ä r u n g : 1. Boda Aleurolith Formation (Mittelperm), 2 . Bakonya Sandstein Glied (Oberperm), 3 . KŐvágó­ tÖttös Sandstein Glied (Oberperm), i. Oberer KontroUhorizont, 5. Tiefbohrung

A bakonyai tarka homokkő vastagságtérképét is nézve figyelemre méltó az a tény, hogy a ,,B" jelű szelvény végén lévő V I I I . sz. szerkezeti fúrásban (1. még az 5. ábrát) ismert ércesedés „kifejezetten réz —urános" (VINCZE J . 1985.) jellegű. H a tényként kezeljük azt, hogy a Ny-mecseki felsőpermi üledék­ képződés súlypontja a kővágótöttösi szürke homokkő nagy vastagságú kifejlő­ dését jelenti, akkor VINCZE J. fentebb ismertetett geokémiai adatait is mérle­ gelve alapos indokkal merül fel a V I I I . sz. szerkezeti fúrás területének paleomorfológiai hovatartozása. Vajon a szoros értelemben vett Ny-mecseki felső­ permi üledékgyűjtő szegélyét képviseli-e, vagy már egy másik paleomorfológiai egység része? Ezek a kérdések földtani adatok alapján merültek fel. Megvála­ szolásuk ugyanilyen módon indokolt, mert szorosan összefügg a Ny-mecseki felsőperm és ezen belül az urán (réz?) előfordulás kutatásának további szük­ ségességével és lehetőségeivel E és E K felé. 5. Fúrási adatokból, a felső rendező szintre szerkesztve, a Ny-mecseki felső­ permi üledékgyűjtő morfológiájának részleteit két rekonstruált földtani szel­ vény mutatja be (9. ábra). A szelvények az üledékgyűjtő eddig ismert méretei­ nek, de főleg arányainak érzékeltetését szolgálják. Ezek a szelvények kevésbé torzítva jelzik azt a valósághoz közelebb álló keretet, amelyet pl. az uránlelő­ helyre már kidolgozott és még készülő ércesedési modellek alapvető földtani körülményeinek vizsgálatához célszerű figyelembe venni.

Weber

В.:

A nyugat-mecseki

felsőpermi üledékgyűjtő

morfológiája

347

Befejezés A felsőpermi üledékgyűjtő morfológiájának vizsgálata során felhasználtuk a korábbi k u t a t ó k leglényegesebb eredményeit. Szükséges hangsúlyozni, hogy ezek nélkül a b e m u t a t o t t tanulmány nem fogalmazódhatott volna meg. A munka során számos olyan támogató, valamint továbbra is vitaalapul szolgáló részletkérdés merült fel, amely reambuláló vizsgálatok elvégzését igényli. Ezeken túlmenően szükségesnek látszik a Ny-mecseki permi medence üledékképződési viszonyainak részletesebb elemzése is. Irodalom — Literatur ALFÖLDI L. (1958): Jelentés a mecseki perrai összlet mélyfúrásokkal harántolt rétegcsoportjainak részletes anyag­ vizsgálatáról. MÉV KMÜ adattár. BALLÁ Z.—DTJDKO A. (1972): A Ny-mecseki urán elsődleges felhalmozódásáról — Földtani Közlöny 1 0 2 . pp. 3 2 4 — 3 3 3 . BALLÁ Z.—DUDKO A . (1973): Az uránáthalmozódás ércképzôdésben játszott szerepéről — Földtani Közlöny 1 0 3 . pp. 49—57. BARABÁS A . (1956): A mecseki perm időszaki képződmények földtana — Kézirat, Kandidátusi értekezés, ELTE, Budapest. BARABÁS A.—KISS J . (1958): La genèse et caractère pétrographicjue sedimentaire de l'enrichessement de minerai d'uranium dans la Montagne Mecsek — Actes de la deux. Conf. Int. d. Nation Un. Genève. BARABÁSNÉ STUHL Á. (1962): Jelentés a Mecsek hegységi permi képződmények palynolőgiai vizsgálatáról — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. BAKABÁSNÉ STUHL Á. (1969): A Ny-mecseki felsőpermi üledékek tagolása ciklusos kifejlődésük alapján — Földtani Közlöny XCIX. 1 . pp. 6 6 - 8 0 . BARABÁSNÉ STUHL Á. (1973): A Ny-mecseki felsőperm összlet üledékfőldtani jellegei statisztikus értékelésének réteg­ tani és egyéb földtani eredményei — Földtani Közlöny 1 0 3 . 3 — 4 . pp. 3 8 1 — 3 8 8 . BARABÁSNÉ STUHL Á. ( 1 9 7 6 — 1 9 7 7 ) : A Ny-mecseki felsőpermi Kővágószőlősi Homokkő Formáció fejlődéstörténetének vizsgálata kisciklusainak földtani adatai alapján — Tanulmány, Kézirat, MÉV KMÜ adattár. BARABÁSNÉ STUHL Á. (1981): A Kővágószőlősi Homokkő Formációt alkotó kisciklusok földtani vizsgálata — Földtani Közlöny 1 1 1 . 1. pp. 2 6 - 4 2 . BARABÁS STUHL Á.—BÉRCZI MAKK A.—GŐCZÁN F.—HAAS J.—MAJOROS GY.—ORAVECZ SCHEITER A . (1986): PermianTriassic Boundary in Hungary. Field conference on Permian-Triassic Boundary in the South-Alpine segment of the Western Tethys. Brescia, Italy. DOBOSI I. ( 1 9 7 8 ) : A Töttösi Homokkő Tagozat (szürke homokkő összlet) földtani vizsgálata és alapszelvényének le­ írása — Szakdolgozat, ELTE, Földtani Tanszék. FAZEKAS V. ( 1 9 7 9 ) : Kutatási jelentés. A mecseki alsópermi törmelékes formációk ásvány-kőzettani vizsgálata és össze­ hasonlítása a Kővágószőlősi és Jakabhegyi Formációkkal — MÉV KMÜ adattár. FAZEKAS V . ( 1 9 8 7 ) : A mecseki perm-alsótriász törmelékes formációk ásványos összetétele — Földtani Közlöny 1 1 7 . 1 . pp. 1 1 - 3 0 . JÁMBOR Á. ( 1 9 6 4 ) : A Mecsek-hegység alsópenni képződményei — Kézirat, MEV KMÜ adattár. JÁMBOR Á.—SZABÓ J . (1961): A I I . sz. kut. csop. 1 9 6 0 . évi jelentése a permi összletben végzett kavicsvizsgálatok eredményéről — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. JÁMBOR Á.—TŐZSÉR О.—WÉBER B. (1962): A I I . sz. kut. csop. 1 9 6 1 . évi előzetes jelentése a mecseki permi antiklinális 1 : 1 0 000-es földtani térképezéséről — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. KASSAI M . ( 1 9 6 3 ) : A mecseki permi antiklinális északi szárnyán települő fedő vörös homokkő kőzettani vizsgálata — Diplomaterv, Kézirat, MÁFI Dél-dunántúli Területi Szolgálat. KASSAI M . (1968): Szintvonalas térképek iránystatisztikai vizsgálatának eredményei — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. KASSAI M . (1969): A Jakabhegyi Homokkő összlet fácies és korkérdései — Kézirat, Doktori értekezés, NME Miskolc. KASSAI M . (1973): A DK-dunántúli paleozóos rétegsorok fácies meghatározásának problémái — Földtani Közlöny 1 0 3 . 3 - 4 . pp. 3 8 9 — 4 0 2 . KASSAI M . ( 1 9 7 6 ) : A Villányi hegység É-i előterének perm képződményei — Geologica Hungarica Ser. Geol. 1 7 . Buda­ pest. Kiss J . (1961): A mecseki uránérc ásványos alkata és genezise — Kézirat, Kandidátusi értekezés. Kiss J . —GROSSZ Á. (1958): Konkrécióképződés és egy karbonátos fácies a Mecsek-hegységi permi pszamitos összlet­ ben — Földtani Közlöny LXXXVIII. pp. 4 1 6 - 4 2 7 . KONRÁD Gy. ( 1 9 7 8 ) : A Bakonyai Tarka Homokkő Tagozat (tarka homokkő összlet) földtani vizsgálata, alapszelvényé­ nek leírása — Szakdolgozat, ELTE Földtani Tanszék. KOVÁCS M.-né (1963): A Ny-mecseki permi homokkő kvarc és földpát szemcséinek koptatottsági vizsgálata — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. KOVÁCS M.-né ( 1 9 7 7 ) : A mecseki perm-triász homokkő összlet ásványos összetétel vizsgálata — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. KOVÁCS M.-né (1981): Kiértékelés a Gálosfa-1 sz. fúrás törmelékes összletének mennyiségi szemcseösszetétel vizsgála­ táról - Kézirat, MÉV KMÜ adattár. KOVÁCS M.-né ( 1 9 8 2 ) : Összefoglaló jelentés a mecseki perm-triász törmelékes összlet ásványos összetétel vizsgálatá­ ról — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. MÉHES K. (1959): Kovás fatörzseket körülvevő üledékes anyag részletes ásványtani vizsgálata — Kézirat, MÉV KMÜ adattár. NAGY E. (1958): A szürke, a konglomerátum alatti és a Jakabhegyi homokkő rétegcsoport anyagvizsgálata — Kézirat, MÉV KMÜ Adattár. SELMEOZINÉ ANTAL P . —VINCZE J. (1986): A szénült és ásványosodott növényi maradványok szerepe a mecseki uránércesedésben — Földtani Közlöny 1 1 6 . pp. 1 1 1 — 1 3 6 . SOMOGYI J. (1965): A mecseki alsópermi összlet felső részének hullám fodrairól — Földtani Közlöny XCV. 1. pp. 4 7 — 5 3 .

348

Földtani

Közlöny

118. kötet 4. füzet

SOMOGYI J. (1979): Keresztrétegzettség a Kővágószőlösi Homokkő Formáció zöld redoxfáciesében — Kézirat, MÉV. SZABÓ Í. (1965): A mecseki felsópermi és alsószeizi összletek ferderétegzettségi adatainak értékelése — Földtani Köz­ löny XCV. 1. pp. 4 0 - 4 6 . SZEDERKÉNYI T. (1970): A DK-dunántúli ópalezóos képződmények geokémiai vizsgálata — Kézirat, MÁFI. SZEDERKÉNYI T . (1977): Geological evolution of South Transdanubia (Hungary) in paleozoic time — Acta Min. Petr. Szeged X X I I I / 1 pp. 3 - 1 4 . TÓTH I. (1977): Ercteleptani statisztikai vizsgálat a mecseki uránérclelőhely É-i szárnyán — Doktori disszertáció, Kézirat. VINCZE J. (1965): Érclencse típusok meghatározása a mecseki uránérc lelőhelyen morfológiai-, ásvány-, kőzettani-, genetikai- és fácies vizsgálatok alapján — Kézirat, MÉV. VINOZE J. (1985): Kéz-urán ércesedés a mecseki felsőpermben — Ásványtan-geokémiai szemelvények, Magyarhoni Földtani Társulat kiadása, Budapest. VINCZE J. (1986): A Kővágószőlösi Homokkő Formáció uránércesedésének vizsgálata modell kísérletekkel — Kézirat, Kandidátusi értekezés MÉV. VINCZE J.—FAZEKAS V. (1979): A mecseki uránérc ásványtani és paragenetikai kérdései — Földtani Közlöny 1 0 9 . pp. 161 — 198. VINCZE J.—SOMOGYI J. (1984): A mecseki felsőpermi homokkő uránércesedési formaelemei és fácies kapcsolatai I., I I . — Földtani Közlöny 114. 2 . pp. 1 8 9 — 2 1 3 . és 114. 3 . pp. 3 0 9 - 3 1 9 . VntAGH K.—VINCZE J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai — Földtani Közlöny XCVII. pp. 39-59. VIBÁGH K. (1979): A mecseki érclelőhely földtani, teleptani adottságai és kutatáselméleti vonatkozásai — Földtani Közlöny 1 0 9 . pp. 3 6 6 — 3 7 3 . WEIN Gy. ( 1 9 6 9 ) : Ujabb adatok a Villágyi-hegység szerkezetéhez — Földtani Közlöny XCIX. pp. 4 7 — 5 9 . WÉBER B. ( 1 9 7 7 ) : Nagyszerkezeti szelvény vázlat a Ny-Mecsekből — Földtani Közlöny 1 0 7 . 1 . pp. 27 — 37. WÉBER В . (1985): Jelentés a tervezett VI. üzem D-i szerkezeti határainak ismeretéről — Kézirat, MÉV KMÜ. WÉBER B. (1987): A perm-triász határképződmények morfológiája a Ny-Mecsekben — Földtani Közlöny 1 1 7 . 1. pp. 1-10.

A kézirat beérkezett: 1987. X I . 17.

Morphologie des oberpermischen Sedimentationsbeckens des westlichen Mecsek-Gebirges B.

Wéber*

Auszug Das Untersuchungsgebiet ist der Westteil des Mecsek-Gebirges in Südungarn. Das aus permischen und triadischen Schichten bestehende Grundgebirge stellt eine strukturelle Einheit dar, die durch eine Antiklinale mit einer ONO-WSW orientierten longitudinalen Achse kontrolliert ist. Das Perm ist durch unter-, mittel- und oberpermische Schichten gleichermassen vertreten. Sich vor allem auf Bohrdaten stützend (Abb. 1 ) , wird es versucht die morphologische Entwicklung des vom Gesichtspunkt der Volkswirtschaft wesentlichen Sedimentationsbeckens und seinen bis zum Ende der Permperiode erreichten Zustand skizzenhaft zu rekonstruieren. Die zum mittleren Perm gerechnete Boda Aleurolith Formation bildet die stratigraphische und morphologische Basis der oberpermischen Sedimentation. Diese, ca. 900 m mächtige Formation besteht aus roten Strandablagerungen, die in einem Peneplain umgewaldeten Milieu abgelagert wurden und unter denen die chemische Sedimentation eine wesentliche Rolle spielte. Die Boda Aleurolith Formation wurde früher mit dem Rotlie­ gend identifiziert. I m Ergebnis der in der Umgebung des Sedimentationsbeckens durch tektonische Beanspruchungen hervorgerufenen Veränderung der Reliefenergie beginnt die oberpermische Sedimentation, deren Ablagerungen die Kővágószőlős Sandstein For­ mation aufbauen. Die Kővágószőlős Sandstein Formation besteht aus drei Gliedern: dem Bakonya Sandstein Glied (bunter fluviatiler Sandsteinkomplex), dem Kővágótöttös Sandstein Glied (grauer, fluviatiler Sandsteinkomplex) und dem Cserkút Sandstein Glied (rotfarbiger fluviatiler Sandsteinkomplex). In der ersten Phase der oberpermischen Sedi­ mentation lagern sich die Schichten des Bakonya Sandstein Gliedes ab, die sich mit einer Sedimentationskontinuität aus der Boda Aleurolith Formation entwickeln (Abb. 2). Zur Zeit der Ablagerung des Bakonya Sandstein Gliedes sind noch die durch die Ablage­ rung der Schichten des Boda Aleurolith Formation gekennzeichneten Gleichgewichtsver­ hältnisse determinant (Abb. 3/a). Danach, wahrscheinlich bereits unter dem Einfluss der Vorperiode der pfälzischen Phase, beginnt das asymmetrische Absinken des oberper­ mischen Sedimentationsbeckens (Abb. Sjb). I m Ergebnis des Absinkens wird einerseits * Unternehmen für Erzbergbau Mecsek, Pécs H - 7 6 3 3 , Ungarn.

Wéber

В. : A nyugat-mecseki

felsőpermi üledékgyűjtő

morfológiája

349

die Oberfläche des Bakonya Sandstein Gliedes durch intraformationelle hydrodynamische Erosion gegliedert (Abb. 5), andererseits kommt der Gewichtspunkt des asymmetrischen Absinkens des Sedimentationsbeckens (Abb. 3/c), sowie sein durch die Oberfläche des Boda Aleurolith Formation gekennzeichneter morphologischer Rahmen zustande (Abb. 4), der zum Ende des Oberperms seine endgültige Form annimt. Die hydrodynamische Erosion ist eine im westlichen Mecsek-Gebirge im Oberperm oft vorkommende geologische Erscheinung. Ein Beispiel ihrer auch auf Bohrkernen beobachtbaren Grundformen ist in Abb. 6 zu sehen. Über die Zyklen der oberpermischen Kővágószőlős Sandstein Forma­ tion von fluviatiler Hauptfazies im westlichen Mecsek-Gebirge gibt die Abb. 7 eine Über­ sicht. Vom Gesichtspunkt des Gegenstandes des vorliegenden Aufsatzes sind die Klein­ zyklen „А", „ B " grösserer Aufmerksamkeit wert. Diese Halbzyklen beweisen eindeutig das kumulativen Effekt der wesentlichen Veränderungen der Sedimenttransport-Energie­ verhältnisse innerhalb der oberpermischen Formation (die auf die morphologischen Ver­ hältnisse innerhalb der Formation wirkende hydrodynamische Erosion). Der Gewichtspunkt des asymmetrischen Absinkens des oberpermischen Sedimenta­ tionsbeckens steht mit einer regionalen Bruchstörung, die beweislich seit der bretonischen Phase bis zum Pleistozän aktiv war, im Zusammenhang. Innerhalb der Kővágószőlős Sandstein Formation kommt Uran in zwei Horizonten vor. Im unteren Horizont (an das buntfarbige Bakonya Sandstein Glied gebunden) wird die Vergesellschaftung von Elementen durch Kupfer gekennzeichnet, im oberen Horizont (an der Grenze zwischen dem KŐvágótÖttös Sandstein Glied von grauer Farbe und redu­ ziertem Zustand und dem roten und oxydierten Cserkút Sandstein Glied) ist Vanadium das charakteristische Element (Abb. 8). In der auf den Profilen der ^466. 9 durch VIII bezeichneten Bohrung ist eine Kupfer—Uran-Vergesellschaftung charakteristisch. Angesichts der Lage dieses Punktes (siehe noch Abb. 4, 5) taucht die Möglichkeit auf, dass das Gebiet von Bohrung V I I I schon einer anderen oberpermischen morphologischen Einheit angehört.

Морфологические особенности позднепермского бассейна на западе Мечекских гор Бела Вебер Рассматриваемый район находится в западной части гор Мечек в Южной Венгрии. Пермскими и триасовыми отложениями здесь сложена единая антиклиналь BCB— ЗЮЗ простирания. Пермская система представлена нижним, средним и верхним отделами. В настоящей работе в первую очередь на базе буровых данных (рис. 1 ) делается попытка схематической реконструкции бассейна позднепермского осадконакопления, столь важно­ го и в практическом отношении. Основанием, на котором имело место поздепермское осадконакопление, как в стратигра­ фическом, так и в морфологическом отношении является бодайская свита алевролитов, от­ носимая к средней перми. Она сложена красноцветными прибрежными отложениями, на­ копившимися на фоне пенепленизированного ландшафта, в составе которых значительную роль играют химические осадки. Бодайская свита алевролитов раньше сопоставлялась с Красным лежнем. В результате тектонических процессов в окрестностях бассейна произошло изменение энергии рельефа, чем обусловлено начало позднепермской седиментации, продуктом кото­ рой является кёвагосёлёшская свита песчаников. Последняя состоит из трех подсвит: баконяйской (пестроцветные аллювиальные песчаники), кёваготёттёшской (сероцветные аллю­ виальные песчаники) и черкутской (красноцветные аллювиальные песчаники). На первой стадии позднепермской седиментации накапливаются песчаники баконяйской подсвиты, сменяющей бодайскую свиту алевролитов с постепенным переходом (рис. 2). Во время накопления песчаников баконяйской подсвиты определяющими в бассейне явля­ ются еще равновесные условия, характерные для накопления алевролитов бодайской свиты (рис. За). Вслед за этим, вероятно, уже в связи с предвестниками пфальцской фазы начинается асимметричное опускание дна позднепермского бассейна (рис. ЗЬ). В результате опусканий, с одной стороны, поверхность баконяйской подсвиты расчленяется внутриформационной гидродинамической эрозией ( рис. 5), а с другой, — оформляется осевая зо­ на асимметричного опускания дна бассейна (рис. Зс), а также морфологическая рама бас­ сейна (рис. 4), обозначенная поверхностью бодайской свиты; эта рама в окончательном виде сформировалась к концу поздней перми.

350

Földtani

Közlöny

118. kötet 4. füzet

Гидродинамическая эрозия представляет собой геологическое явление, широко распро­ страненное в верхней перми западной части гор Мечек. Характерные проявления наблю­ даются на кернах буровых скважин, один из примеров приводится на рис. 6. Циклы кёвагосёлёшской свиты песчаников позднепермского возраста и аллювиального генезиса при­ водятся для обзора на рис. 7. Для темы настоящей работы особое значение имеют малые циклы «А» и «В». Этими полуциклами однозначно доказываются суммарное воздействие су­ щественных изменений в энергетических условиях переноса осадка, то-есть гидродинами­ ческую эрозию, влияющую на интраформационные морфологические особенности. Ось асимметричного погружения внути позднепермского бассейна осадконакопления связана с региональным тектоническим нарушением, активность которого доказываетсяот бретонской фазы до плейстоцена. В пределах кёвагосёлёшской свиты песчаников ураноносными являются два горизонта. В нижнем из них, связанным с баконяйской подсвитой пестроцветных песчаников, наблю­ дается и обогащение медью, а в верхнем, связанным с контактом кёваготёттёшской подсвиты восстановленных сероцветных песчаников и черкутской подсвиты окисленных красноцветных песчаников — ванадием (рис. 8). В скважине VIII на профилях рис. 9 характерна ассоциация урана с медью. Учитывая положение данного пункта (см. также и рис. 4 и 5), можно выдвинуть идею о том, что окрестности скважины VIII относятся уже к иной морфологической единице позднепермского возраста.