A NEVETŐ EMBER musical két felvonásban

A NEVETŐ EMBER musical két felvonásban

Victor Hugo regénye alapján Forgatókönyv/Dalok: Zónai Tibor 2010.

1

SZEREPLŐK:

GYEREK GWYNPLAINE, eltorzított arcú fiú FELNŐTT GWYNPLAINE DEA, vak lány URSUS, idős komédiás FÍBI, komédiás cigánylány VÍNOSZ, komédiás cigánylány GEORGE, komédiás NICKLESS, a fogadó tulajdonosa JOSIANA HERCEGNŐ, a királyi család tagja HARDQUANNONE, Gwynlapine megcsonkítója BARKILPHEDRO, hivatali tisztviselő SERIFF POROSZLÓ BÍRA 1 BÍRA 2 BÍRA 3 ÍRNOK INAS VÉGREHAJTÓ DOKTOR GEESTEMUNDE LORDKANCELLÁR HAJÓSKAPITÁNY MATRÓZ VALAMINT VÁROSLAKÓK, POROSZLÓK, LORDOK, SZOLGÁK, KOMÉDIÁSOK

2

1.

FELVONÁS

Szín: viharos, ködös, havas tengeri kikötő, süvít a szél. A színpad bal oldalán egy bárka horgonyoz, a vitorlája kissé belóg a színpadra, egy pallón keresztül matrózok árut rakodnak be a hajóba. A kaptány a fedélzetről nézi a cipekedőket, miközben iszik egy kortyot a kezében lévő rumosüvegből. A parton, a színpad közepétől jobbra szegényes ruhát viselő asszonyok és férfiak várakoznak, hogy felszállhassanak a hajóra. Ruhájukat szorosan öszehúzzák maguk előtt. Pár lépéssel távolabb áll a Doktor. 60 év körüli, hosszú, fekete köpenyt és kalapot visel. Lábánál, a földön utazótáska. A Doktor mellett a gyermek Gwynplaine álldogál, szegényes köpenyben, vékony nadrágban. Arcát és fejét sál takarja. Lába rongyba van csavarva. Toporog a hidegben. DAL: NYITÁNY – A KOLDUSOK FÖLDJÉN

3

4

Gwynplaine feltápászkodik a parton, a hajó után néz. Kétségbeesetten integet és kiabál. Gwynplaine:

Uram! Ne hagyjanak itt! Kapitány!

A fiú csüggedten maga elé néz, összehúzza ócska köpenyét. DAL: MIÉRT HAGYTAK EGYEDÜL? Gwynplaine:

Miért hagynak itt magam? Mi a bűnöm, ó uram? Vigyen el, nagyon rossz egyedül. Dermeszt a szél, És a lelkem úgy fél, Átjár a fagy, Meleg otthon, hol vagy! Pedig úgy járt a kéz, Igyekeztem is, nézd! (felmutatja kezeit) Hova menjek most magam? Mi a bűnöm, ó uram? Miért hagytak itt engem egyedül?

Gwynplaine még egyszer a bárka után néz, megtörli könyökével a szemét, majd megfordul, s a süvöltő szélben elindul. (jobbra ki). A köd egyre sűrűbb. (A bárka fájának recsegése hallatszik, a tenger viharzik.) Matróz 1:

(hangja) Uram, a ködtől nem látunk semmit! És nagyon erős a hullámzás.

Kapitány:

(hangja) Fordítsd a bárkát nyugatnak!

Matróz 1:

(hangja) Igenis!

A kapitány meggyújtja a viharlámpát, s a sűrű ködben megjelenik az alakja magasan, a színpad közepén, mintha egy magas bárkán állna. Erősen mozog, mintha a hajót dobálná a tenger. A kapitány lép néhányat, aztán megáll egy öreg mellett, aki a viharban levelet ír. Mikor mellé lép a kapitány, felnéz rá. Doktor:

Sajnálom kapitány, ott kellett hagynunk a fiút.

Kapitány:

Tudom doktor. Ha így tett, minden bizonnyal jó oka volt rá.

Doktor:

Az új törvények magunkkal hozni.

miatt

5

nagyon

veszélyes

lett

volna

Kapitány:

Ne féljen, talál menedéket. Gwynplaine erős fiú. Túl fogja élni.

A kapitány szájához emeli a másik kezében lévő pálinkásüveget, s nagyot húz belőle. Aztán a doktor felé nyújtja. Kapitány:

Kér egy kortyot?

A doktor elveszi az üveget, kiissza a pálinkát, majd a levélre néz. Doktor:

Szükségem lesz az üvegre.

Kapitány:

A magáé.

A kapitány kiabál:

hátat

fordít

az

öregnek,

eltűnik

a

ködben,

miközben

Kapitány:

(hangja) Orral nyugatnak, azt mondtam!

Matróz 1.

(hangja) Ez ezerkétszáz mérföldes szél uram, Lehetetlen szembeszállni vele! Eltörik az árbóc.

A doktor befejezi a levelet, s belegyömöszöli a palackba. A köd mindent elborít. ALÁFESTŐ ZENE: AZ AKASZTÓFA / A CSECSEMŐ MEGTALÁLÁSA Gwynplaine (érkezik jobbról) nehezen birkózva a hideggel összehúzva magát küzd a széllel. Megtorpan, hallgatja a zajokat. Aztán meglátja a ködben egyre jobban kibukkanó akasztófát, melyen egy ember lóg. A fiú csodálkozva nézi, aztán odalép és megérinti. Az akasztófán himbálózik egy holttest. A hulla alatt a földön fekszik a cipője. A fiú felveszi a földről, felpróbálja. Nagy rá, de a lábán hagyja. A fiúnak a kalaptól és a sáltól nem látszik az arca. Újra az akasztott férfit nézi. Ekkor enged egy kicsit a kötél, s a holttest lejjebb zuhan. Gwynplaine hátraugrik ijedtében. Halk gyereksírás hallatszik. Gwynplaine körülnéz, keresi a hang forrását. Egy rakás hó mellett megáll, elkezd kaparni, s egy összegörnyedt női holttest tűnik fel. A sírás egyre hangosabb. A fiú kiveszi a halott anya kezéből a rongyokba bugyolált csecsemőt, s a sírás megszűnik. Leveti köpenyét, s belebugyolálja a kicsit, aztán magához szorítva továbbindul (jobbra ki). ALÁFESTŐ ZENE VÉGE Sűrű köd. (A bárka fájának recsegése hallatszik, a tenger viharzik. Mindenki kiabál a nagy szél miatt.) Matróz 1:

Kapitány! Egyfolytában ömlik a víz a hajóba!

Kapitány:

Van még valami, amit a tengerbe dobhatunk?

Doktor:

Csak a bűneink. Azok süllyesztik el a hajót.

Kapitány:

Mennyi időnk lehet még?

6

Matróz 1:

Úgy negyed óra, a hajóban már térdig áll a víz.

Doktor:

Akkor jobb lesz, ha imádkozunk, kapitány.

Szín: Egy kisváros házai. A köd lassan felszáll. Gwynplaine picivel a karjában megáll az egyik ház előtt, s bekopog. Hang 1:

Mit akarsz?

Gwynplaine:

Kérem, Nagyon fázunk!

Hang 1:

Tűnés innen!

Gwynplaine egy másik ablakon kopog. Hang 2:

Ki zavar ilyenkor?

Gwynplaine:

A nevem Gwynplaine. Nagyon hideg van idekinn.

Hang 2:

Takarodj innen!

Gwynplaine egy harmadik ablakon kopog. Hang 3:

Nyitom!

Fények gyúlnak a házakban, többen kidugják fejüket az ablakokon. Az egyik nő hátrahőköl. Hang 3:

Ááá! Egy szörnyszülött!

DAL: KOTRÓDJ INNEN! Városlakók:

Takarodj innen te korcs! Ilyet ki hallott, ki hallott? Te elképesztő rusnya förmedvény!

Hang 1. Hang 2: Hang 3: Hang 5:

Legyen csend az isten fáját, Még aludni se hagytok! Egy gyerek áll itt! Kérdezd meg, hogy mit akar szegény! Na mit akarsz itt?

Gwynplaine: Hang 4: Hang 5: Gwynplaine: Hang 1: Hang 5: Városlakók:

Hideg van, fázom, és éhes vagyok. Na és ki az ott nálad? Csak nem a kishúgod? Egy csöppség, az úton szedtem fel én. Ez mindennél több már! Legyen elég! Szegény! Elég! Elég!

Hang 5: Hang 7: Városlakók: Hang 1:

Ez egy bátor srác! Túl vakmerő! Egy féreg, egy pondró! Mit képzeltek? Hajnal sincsen még!

7

a

Városlakók:

Oda menj vissza te csúf, Ahonnan jöttél, jöttél, Tűnj innen, mert bajt hozol, Itt nincs rátok szükség! Ez egy kisváros, Mit nem zavarhat semmi jöttment, Arcátlan, csúf, őrült jövevény.

Városlakók:

Takarodj innen, mert zárva Minden ajtó, és ablak. Keresd meg, ki szült, Mert itt nincs számodra remény!

Az ablakban az emberek egymásnak kezdenek magyarázni. Városlakók:

Itt mások a, mások a szokások itt mások, Az ajtó, az ablak az éjszaka zárva, Mert túl sok a tolvaj, a rabló, ki ide-oda kémlel, Az alvó kis utcákat járva. Itt mások a, mások a szokások itt mások, Az ajtó, az ablak az éjszaka zárva, Mert túl sok a tolvaj, a rabló, ki ide-oda kémlel, Az alvó kis utcákat járva.

(Gwynplaine): Csak egy kis tej, mi kéne, És egy rossz, télikabát Egész csontig hatol a szél, Hogy óvjam így meg ezt a babát? Megjelenik egy poroszló, viharlámpával gyerekhez, és lökdösni kezdi durván. Poroszló:

a

kezében,

odalép

a

Ez egy kisváros, Mit nem zavarhat semmi jöttment, Arcátlan, csúf, őrült jövevény. Takarodj innen, mert zárva Minden ajtó, és ablak. Keresd meg, ki szült, Mert itt nincs számodra remény!

Gwynplaine magához szorítja a kicsit, és menekülni kezd, miközben a városlakók kiabálnak. A fiú kirohan a házak közül. Szín: szegényes kunyhó, a színpad szélén, melynek belsejébe belátás nyílik. Gwynplaine a csecsemővel a kezében a kunyhóhoz közelít. A kunyhóban tűz lobog. A fiú megáll a kunyhó előtt. Ursus:

(hangja) Van ott valaki?

Gwynplaine:

Igen.

8

Ursus:

Kicsoda?

Gwynplaine:

Én vagyok.

Ursus:

Ki az az én?

Gwynplaine:

Nagyon fáradt vagyok. És fázok.

Ursus:

Mit akarsz itt?

Gwynplaine:

Éhes vagyok.

Ursus:

Nem lehet mindenki boldog. Hordd el magad, de gyorsan!

Gwynplaine lehajtja fejét, magához szorítja a kislányt, és lassan elindul visszafelé. Ursus kilép a kunyhóból. férfi, szegényes ruhában. Ursus:

Negyvenöt

év

körüli,

kissé

őszes

hajú

Nohát, mért nem jössz be?

Gwynplaine megáll, és értetlenül visszafordul. Ursus:

Gyere már! Ki látott még olyat, fázol, mégis továbbmész?

hogy éhes vagy és

Gwynplaine tétován áll. Ursus:

Teringettét! Azt mondtam, gyere be!

Gwynplaine belép a szegényes kunyhóba, s megáll az ajtóban. Ursus:

Nos, fiam, tedd le a cókmókodat!

Gwynplaine óvatosan leteszi a gyereket egy székre. Ursus:

Nahát, de vigyázva teszed le, mintha hímes tojás lenne. Te kis semmirekellő! Az utcán csavarogsz éjszaka? Ki vagy? Felelj! Különben előbb melegedj át!

Ursus a fiút a tűz felé tolja. Ursus:

Nedves a ruhád. Alaposan átfáztál. Na, dobd le magadról a vizes göncöket, te kis gazfickó!

Ursus néhány ruhát ad a fiúnak. Ursus:

Nesze, száraz ruha.

Gwynplaine lassan, lehajtott fejjel átöltözik, Ursus pedig egy tál főtt krumplit tesz elé.

9

Ursus:

Egyél, látom éhes vagy!

Gwynplaine mohón nekilát villával a krumplinak. Ursus:

Hé, hé! Ne olyan mohón! Ne zabálj te malac! (magában morgolódik) Azt hittem, jól fogok lakni, aztán nem ide pottyan ez a falánk bestia, és elpusztítja az éléstáramat! (hangosan) No, egyél csak te farkaskölyök! Jól van, osztozkodjunk! Odaadtam neked a krumplit, de a tejet magamnak tartom meg.

Ursus felvesz egy fazekat, tejet önt egy kupába, és élvezettel a szájához veszi. Ebben a pillanatban panaszos, elnyújtott sírás tölti be a kunyhót. Ursus felpattan, és a csomag fölé hajol. Ursus:

Szóval a csomagod ordít? Hej, a mindenségit ennek a világnak! Már a csomagok is jajgatnak? Mit károg ez a batyu itt?

Ursus kibontja a csomagot, a sírás még hangosabban hallatszik. Ursus:

Hát ez meg kicsoda? Mi ez? Még egy? Hát ennek sose lesz vége? Mit hoztál nekem ide te rabló? Nem látod, hogy szomjas? Ennek innivaló kell. Na, most már a tejem se marad meg.

Ursus kibontja a gyereket és egy száraz ruhába teszi. Ursus:

Kíméletlenül nyávog!

Ursus a tejeskupát a kislány szájához teszi. Ursus:

No, egyél, te kis teremtés. (élvezettel) megfulladsz! Milyen falánk ez is!

Hé,

még

Gwynplaine leteszi a villát és hálásan Ursusra néz. Ursus:

Nahát, egyél!

Gwynplaine:

Hát maga? Maga nem eszik?

Ursus:

Eszed meg mindjárt az egészet, pokolfajzat?! Nem sok az neked, hisz nekem se lett volna elég.

Gwynplaine tovább folytatja félénken az evést. Ursus felemeli és megfordítja a tejeskupát, a kislány megitta mindet. Ursus:

Mind megitta a szemtelen. Mindig mondtam, az iszákosság a pólyánál kezdődik.

10

Ursus leteszi a kislányt és a tejes fazékhoz lép. Felemeli, aztán ránéz a pólyásra és visszateszi a fazekat, a vizeskancsóból önt egy kupába a fiúnak, aztán meghúzza a kancsót. Gwynplaine végzett a vacsorával. Iszik. Ursus:

No, kis gazfickó, most hogy jóllaktál, felelj, mi a neved?

Gwynplaine:

Gwynplaine.

Ursus:

No Gwynplaine, honnan jössz, kik a szüleid?

Gwynplaine:

Nincsenek szüleim.

Ursus:

Vannak szüleid, hisz kishúgod is van.

Gwynplaine:

Ez nem az én húgom. Egy halott asszonynál találtam.

Ursus:

Egy halott asszonynál?

Gwynplaine:

Igen. Egy órával ezelőtt.

Ursus:

Istenem! Ő legalább már boldog.

Gwynplaine:

Itt maradhatunk éjszakára?

Ursus:

Hogy gondolod?

Gwynplaine:

Én csak...

Ursus:

Nem tudom, hogy férünk el hárman ebben a kis kunyhóban. Na, szép dolog. Családos ember leszek. Egy fiú meg egy lány. (a fiú arcát vizsgálja) Te még nevetsz is ezen?

Gwynplaine:

Nem nevetek.

Ursus:

Nevetsz, ha mondom!

Gwynplaine:

Nem nevetek.

Ursus fáklyával a fiú arcát megvilágítja. Az arca tisztán látszik. El van torzítva. Egy folyton nevető grimasz ül rajta. Ursus megrettenve nézi a fiú arcát. Ursus:

Ki tette ezt?

Gwynplaine:

Nem értem, mit tetszik mondani.

Ursus:

Mióta nevetsz így?

Gwynplaine:

Mindig ilyen voltam.

Ursus:

(csóválja a fejét) Azt hittem, ez megszűnt. Jól van fiam, nevess csak.

11

a

mesterség

már

Ursus a kislányhoz lép. Hosszasan nézi. Belevilágít a szemébe a fáklyával. Ursus:

(morogva) Lám-lám! Ez meg vak.

Ursus feláll. Ursus:

Hozok tüzelőt. Feküdj le, pihenj! kislány, add oda neki a maradék tejet!

Ha

felébred

a

Gwynplaine hálásan bólint, Ursus kilép a kunyhóból. Ursus:

Nem vagyok eszemnél.

DAL: KÉT SZÍV Ursus:

Voltam én is büszke, nagy utazó, Ki mindig tudta mit kell tenni, mi a jó, Már elfáradtam rég, és nem is tudom még Mit kell most tennem, hisz itt van két gyermek. Két szív, amit elsodort az élet, Két szív, ami tényleg összeér, Így hárman lettünk végleg, S lehullik rólam is a büszkeség. Mert így család lesz három jöttment, De így talán még van remény, Hogy szép holnapok is jönnek, S az almainkat megtaláljuk még.

Gwynplaine:

Tudtam, hogy van jóság is a földön, Van étel és ég benn a tűz, Ide nem fúj a szél És a csöppség sem fél, Hazaértünk a nagy vihar előtt.

Ursus:

Mert így család lesz három jöttment, De így talán még van remény, Hogy szép holnapok is jönnek, S az almainkat megtaláljuk még. Egyszer. Egyszer még.

Gwynplaine megsimogatja a kislányt, aztán lefekszik mellé a földre, betakarózik. Ursus kimegy. A dal végén teljes sötétség. ALÁFESTŐ ZENE: 15 ÉV Ursus jön be jobbról, kezében kenyér. Ursus haja teljesen ősz. ALÁFESTŐ ZENE VÉGE

12

Ursus:

Ébresztő hétalvók, felkelni! Milyen gyönyörű a reggel!

A takaró alól feltápászkodik a 25 éves Gwynplaine. 15 év telt el. Gwynplaine szelíden meglöki a mellette lévő takarót. Gwynplaine:

Dea, ébresztő! Megjött a reggeli.

A takaró alól kibújik a vak lány, 16 éves. Nyújtózkodnak, felkelnek, aztán a fiú szeretettel megfogja a lány kezét, és az asztalhoz vezeti. Ursus kenyeret szel. Izgatott. Ursus:

Megvan gyerekek! Kitaláltam, mit fogunk előadni. Szenzációs darab lesz! Sztár leszel Gwynplaine, előre mondom. Már így is nagy sikered van a vásárokon, de ez a darab a világ tetejére repít.

Gwynplaine:

Siker? Ugyan Ursus bácsi, tudod jól, hogy a vásárokban nem ünnepelnek, hanem kinevetnek.

Ursus:

Meglátod fiam, az arcod lesz a szerencséd záloga. Na, figyeljetek! A darab címe: ’A legyőzött káosz’. Jó cím, nem igaz? Egy bizonyos William Shakespeare stílusában írtam.

Dea:

Én is játszom benne?

Ursus:

Még hogy játszol-e? Te leszel benne az angyal, drágám. A fény, aki megmenti az embert a vadaktól. Gwynplaine lesz az ember, én pedig a vadállat, a káosz, aki megpróbálja legyőzni őt. És te fogod megmenteni angyali tisztaságoddal.

Ursus felugrik izgatottan. Ursus:

Figyeljetek! Teljes sötétség a színpadon. A függöny felgördül, a tömeg nem lát egyebet, csak sötétséget. A sötétségben három test kavarog: egy medve, egy farkas és te Gwynplaine, az ember. A medve én leszek. A farkast meglátjuk, ki játssza. Annyi állástalan színész szaladgál mostanság. A vad természeti erőt fogjuk megszemélyesíteni, a nyers éhséget, a bősz homályt, megrohanjuk Gwynplaine-t, vagyis a káosz megtámadja az embert. Senki arcát nem lehet látni, a medve morog, a farkas üvölt, az ember ordít. Aztán az ember alulra kerül, az állatok ránehezkednek. Az ember segítségért kiált, de tompa kiáltása elhal a végtelenben. Még egy perc és győznek a vadak. Küzdelem, kiáltás, aztán csend. És akkor egy hang a sötétben. Egy gyönyörű dallam. Titokzatos zene kíséretében lebeg a láthatatlan énekszó, és akkor hirtelen, nem tudni honnan fehér fény terjed a színpadon. A fehérség fény, a fény asszony, az asszony lélek. Értitek ugye? És akkor Dea nyugodtan, ártatlanul, szelíden ott fogsz állni a glória közepén. A tisztaság alakja a hajnalban. Te leszel a hang. Könnyed, megható, feledhetetlen hang. Mint egy angyal a

13

hajnalban. És akkor e földöntúli jelenségre az ember magához tér, és lesújtja öklével a vadakat. Hogy tetszik? Gwynplaine:

Öööö, tetszik. De nem tudom, meg fogják ezt érteni?

Ursus:

Persze, hogy meg fogják És aztán, ahogy ott felett, Dea odalép megvilágítja arcodat a lesz.

Gwynplaine:

Elszaladnak a rémülettől.

Ursus:

Dehogy is! Ez nagyon hatásos finálé. Meglátjátok, nagy sikerünk lesz, Londonba is eljutunk. Fiam, megcsinálták a szerencsédet azzal, hogy eltorzítottak. Olyan előadást hozunk össze, amilyenről még nem hallott a jó öreg Anglia. Szerződtetni fogom Vínoszt és Fíbit, a két cigánylányt, meg azt a félkegyelmű Georgie-t a szomszéd faluból. Á, megvan, ő fogja a farkast játszani. Ekkora produkcióhoz már kellenek emberek.

érteni. Az emberek nem ostobák. térdelsz a legyőzött állatok hozzád, megérint, s ekkor fény. Meglátod, milyen hatása

Mialatt Ursus izgatottan mesél, a két fiatal gyengéden fogja egymás kezét, inkább egymásra figyelnek, mint az öregre. Ursus észreveszi a két fiatal, nagyot sóhajt. Ursus:

(mormog) Túlságosan szeretik egymást. Ez nyugtalanító. Mérsékelnem kellene szenvedélyüket. Figyeltek rám egyáltalán? Gwynplaine gyere csak fiam, beszédem van veled!

Gwynplaine gyengéden megsimítja Dea kezét, aztán feláll és Ursushoz lép. Ursus félrevonja, barátilag átfogja a vállát és magyaráz neki. Ursus:

Gwynplaine, értsd meg, nem jó, ha két ember közt túl nagy a különbség. Mérsékeld magad! Ne lángolj annyira Deáért! Ugye, nem hiszed komolyan, hogy egymásnak valók vagytok? Nézd meg jól mindkettőtöket! Te idomtalan vagy, ő pedig tökéletes. Fiam, kérlek, csillapodj kissé!

Ursus otthagyja Gwynplaine-t és odalép Dea mellé. Gyengéden odahajol a lányhoz. Ursus:

Dea, ne ragaszkodj annyira Gwynplaine-hez! Csakis másnak élni veszedelmes dolog. A férfiak gyakran kisiklanak a nők kezéből. Ne rajongj annyira érte, mert a végén még Gwynplaine isten tudja, mit gondol magáról! Kislányom, kérlek, légy tartózkodóbb!

Ursus bemegy a kunyhóba, Gwynplaine pedig visszamegy Dea mellé, és kedvesen megfogja a kezét. A lány rámosolyog.

14

Ursus:

Lehetséges, hogy csillapítás helyett csak folyton öntöm az olajat a tűzre? Jól van, csak szeressétek egymást. Így van ez rendjén. Látom, hogy a sors könyvében egymás mellé van írva a nevetek. Nem létezhettek egymás nélkül. Hisz fény sem lehet árnyék nélkül, éjszaka sem nappal nélkül. Mindennek megvan a maga párja ebben a nyomorult világban. Gwynplaine az árnyék, Dea a fény. Egyformán fenséges mindkettő. Hisz a nappal sem előrébbvalóbb, mint az éjszaka.

Ursus:

Most dolgom van, megyek! (Ursus ki)

Gwynplaine Dea-hoz fordul. Gwynplaine:

Tudod-e, hogy én nagyon csúnya vagyok?

Dea:

Mi az, hogy csúnya? Ugye az, aki rosszat tesz. Te csak jót teszel. Tehát szép vagy.

Gwynplaine:

Ha látnál, elrettennél tőlem.

DAL: EGYÜTT A JÓ Gwynplaine:

Ha szépnek látsz, tévúton jársz, Az arcom egy ördögi ránc, Csúf alkotás, vad látomás, Mit ritkán hord csak e világ. Vagy nevet, vagy fél, aki lát, Vagy undorral átkot kiált, Szörnyű csapás, kegyetlen társ, Miért pont én, miért nem más? De így, együtt a jó, A rút szörny és a szépség, A szív nem látható, Két lélek, ki más utakon jár.

Dea:

A tükrödben torz képet látsz, Te jó vagy, s még jobb lenni vágysz, Erős és bölcs, figyelmes társ, Nekem te vagy így a világ. Így, együtt a jó, A bús herceg s a szépség, A szív nem látható, Két lélek, ki más utakon jár.

(Gwyn):

Ó, minden szavad a szívembe hat, Nem látsz hát ó, hogy is érthetnél? Ez egy szörny, aki csúf áldozat, Kit mindenki látni akar.

15

Dea:

El nem mondható Fényt gyújt ez az érzés, A szív mindenható, Két lélek, ki egy világot lát.

(Gwyn):

Menekülj, menekülj, ne légy oly vakmerő, Hogy így játszol a sors kezével, Hiába látsz itt herceget, értsd meg, Űzött bohóc, az vagyok csupán.

Dea:

Mi az, hogy látni? A látás úgy tűnik, rejteget valamit.

Gwynplaine:

Rejteget?

Dea:

A látás elrejti az igazságot.

Gwynplaine:

Miféle igazságot?

Dea:

Azt mondod, csúnya vagy.

Gwynplaine:

Hát persze. Látnál csak!

Dea:

Te szép vagy!

Gwynplaine:

Ijesztő rémség vagyok. Ha mindenki nevet körülötted, tudd meg, rajtam nevetnek, mert rettenetes vagyok. Én vagyok a nevető ember.

Dea:

Fenséges vagy! Nekem te vagy a világ!

DAL: TE MEG ÉN Együtt:

Te meg én, te meg én, két jó testvér, A másiknak támasz, esély, igen, Te meg én, te meg én, több, mint testvér, Egy nagy szív, két remény.

Dea:

Így, együtt a jó, A herceg és a szépség, A szív nem látható, Két lélek, ki más utakon jár.

(Gwyn):

Te meg én, te meg én, két jó testvér, A másiknak támasz, esély, igen, Te meg én, te meg én, több, mint testvér, Egy nagy szív, két remény.

Ursus egy papírlapot lobogtatva boldogan érkezik. Ursus:

Megmondtam! Itt a meghívólevél! Szerződtettem Vínoszt, Fíbit, és Georgeot! Irány London!

16

Szín: London, Nickless kocsmájának udvara, melyen egy színpad áll. Szemben egy bejárati ajtó a kocsmába, az ajtó felett cégér. A háttérben látszik a Tower és még néhány jelképes épület körvonala. Padok és székek vannak a nézőtéren. Kicsit hátrább kialakítottak egy emelvényt, ahol kényelmesebb székek állnak. Az a páholy. A kocsma cégére mellett egy tábla van kiakasztva: ’Gwynplaine, a nevető ember’, alatta ’A legyőzött káosz’ felirattal. Egy hordó áll a kapuban, ott a jegyszedőhely. A dal alatt megtelik az udvar nézőkkel. DAL: LONDON Londoniak:

London! London! London - hömpölygő, színes világ, Szűkös utcák a Temze két partján. Együtt él itt koldus, herceg és király, Ha partra szállsz, biz élet, s nyüzsgés vár.

Londoniak:

Grófok, rablók, bűnös árulás, Sok tudós és oly sok félnótás. Itt él Shakespeare, Cromwell, és néhány fő zsivány, S bujkál egy-két dörzsölt hétpróbás. Dugd az erszényt el, sok tolvaj jár, S hogyha szád túl nagy, majd a Tower vár, Máma itt, holnap ott, de mindenütt bitófa áll, Hát jól vigyázz, mit csinálsz! Az utca végén Nick kocsmája nyitva vár, Híg a bor, de hátul egy színpad áll, Sokszor láttunk már itt sok előadást, De e műsor mégis egészen más. Azt beszélik, lesz egy szörny is tán, Aki torzó arccal táncot jár, Ünnepel egész Southwark, s a száját tátja már, Ez oly vidám, ez oly vidám! Minden ember eljön ma, kíváncsi rá, Hogy tud élni így egy ily csúfság, Izgalommal várjuk a nagy találkozást, A rémes arcú, szánalmas alkotást. Itt nagy ünnep lesz, ha végre színre áll, A népnek cirkusz kell, hogyha nincs is más, Félre minden gondot, s megaláztatást, Kezdjék végre már az előadást!

Ursus érkezik, elégedetten méregeti az elkészült színpadot, tömeget. Odalép Nickless gazdához, a kocsma tulajdonosához.

17

s

a

Ursus:

Látja Nickless gazda, megmondtam, tolongani fog a nép. Mindenki szeretné látni a nevető embert. Az emberek ilyenek. Southwark-ban rengeteg a kötéltáncos, akrobata, pojáca, de ilyen különlegességet, mint amit mi kínálunk, nem kapnak máshol.

Nickless:

Akkor, ahogy megbeszéltük, a bevétel fele a színházáé, a másik fele az enyém. Plusz a fogyasztás. (elégedetten megdörzsöli a kezét). És hol van?

Ursus:

Gwynplaine? Hátul a színpad mögött. Nem szeretném, ha előadás előtt látná a közönség. Elveszítené a hatást.

Nickless:

Oh, igen. A cigánylányai igazán csinosak.

Ursus:

Fíbi és Vínosz? Jól jártam velük. Segítenek öltözni Dea-nak, főznek, rendet tartanak. Vendégcsalogatónak se rosszak, és értenek a zenéhez is.

A két lány tesz-vesz a színpad körül. Ursus a közönséget nézi, akik leülnek a székekre, de a páholyt üresen hagyják. Ursus:

Oda miért nem ül senki?

Nickless:

Barátom, az a páholy. Nemeseknek és lordoknak fenntartva. Londonban vagyunk, számíthatunk uraságokra.

Ursus:

Úgy látom, tömeg.

Nickless:

Ezt jó látni, uram.

lassan

kezdhetünk.

Szépen

összegyűlt

George egy nagydobon kezd ütemesen dobolni, Fíbi és csörgődobot és furulyát vesz a kezébe, és zenélni kezdenek.

a

Vínosz

ALÁFESTŐ ZENE: A SZÍNPAD Ursus elindul a színpad felé, Nickless pedig a színpadot figyeli. Ursus felmegy a színpadra és a tömeg felé fordul. Ursus:

Hölgyeim és uraim, londoni urak és asszonyságok! Üdvözöllek benneteket Ursus színházában! Mindjárt láthatjátok összegyűlt társulatomat. A barátomról csak egy szót mondok: szörny. Meglátjátok, bámulni fogjátok őt. A nő pedig gyönyörű és vak. Ami most következik, egy kivételes kivételes darab egy kivételes társulattól. Hölgyek, urak, kezdődhet az előadás!

A beszéd alatt belép az udvarra egy elegáns nő, Josiana hercegnő, mögötte a szolgája. A tömeg megbámulja a nőt, de az nem foglalkozik velük. Josiana hercegnő odasétál a nemeseknek fenntartott páholyba és leül. A szolga mellette áll. ALÁFESTŐ ZENE VÉGE

18

DAL: A LEGYŐZÖTT KÁOSZ Ursus:

Figyelem! Urak és asszonyok, dicső e tény, Nagy számban itt vagyunk e szép estén. Amit látnak, majd nem is hiszik, S Gwynplaine hírét messze viszik. Előre tudom, hiszen ő nagy sztár, Mindenki várja, hol a fantom már? E pompás darab most színpadra kerül, A jó ma győz-e? Nos, kiderül.

Tömeg:

Ne húzzák tovább, végre kezdjék már! Tele az udvar, a sok vendég vár!

Cigánylányok: Ámulat, izgalom, és végső tánc, Szerelem, bánat, sose látott ránc! Ursus:

Aki ma ideér, és aki idefér Meglátja, mi a mai színház, Rémület, kacagás, sötétség, ragyogás, Ezeregy ilyen csoda vár ránk.

Cigánylányok: Félelem, nevetés és vérontás, Jelmezek, díszlet, csuda színpompás! Ursus:

Aki ma ideér, és aki idefér, Meglátja, mi a mai színház, Rémület, kacagás, sötétség, ragyogás, Ezeregy ilyen csoda vár ránk. Csupán egy felvonás, mégis egészen más, Mint amit valaha itt láttunk, Ármány és szerelem, a lapokat keverem, Ilyen a történet, mit játszunk.

Ursus:

Hölgyeim és uraim! Kezdődjék hát a ’Legyőzött káosz’!

A darab elkezdődik. Gwynplaine megjelenik álarcban és hosszú parókában. A medvebőrbe bújt Ursus és a farkasbőrbe bújt George is színre lép, s rátámadnak a fiúra. Dulakodnak, a medve ordít, a farkas üvölt, a fiú is üvölt, a közönség biztatja őket. Egy idő után a fiú kerül a földre, a medve és a farkas felülre. Gwynplaine segítségért kiált, de hangja elvész a semmiségben. Ekkor megszólal egy dallam, s egy erős fény borítja be a színpadot. Megjelenik Dea. A lány hatására Gwynplaine magához tér, és lesújtja öklével a medvét és a farkast. Gwynplaine térdel a legyőzött állatok felett, Dea odalép hozzá, s megérinti. A közönség tapsol, tombol. Ekkor a fény lassan megvilágítja a fiú arcát, amelyről lehullik a maszk. A közönség döbbenten áll. Aztán hangos hahotában tör ki, ünnepelve a társulatot. A négy színész feláll, a színpad elejére lép és diadalmasan meghajol.

19

Ursus, Lányok:

Aki ma ideért, és aki idefért, Meglátta, mi a mai színház, Rémület, kacagás, sötétség, ragyogás, Ezeregy ilyen csoda várt ránk. Csupán egy felvonás, mégis egészen más, Mint amit valaha itt láttunk, Ármány és szerelem, a lapokat keverem, Ilyen a történet, mit játszunk.

Ursus:

Hölgyeim és uraim! A Nevető Ember színházát látták! Előadás holnap is!

Amikor vége az előadásnak, a hercegnő feláll, és azonnal távozik. A színpadon Gwynplaine megbabonázva néz utána. A nézők vállukra veszik Gwynplaine-t, aki egy darabig még a hercegnő után néz. A tömeg a fiú nevét kántálja. Körbeviszik, aztán kimennek. Ursus átkarolja Dea vállát. Ursus:

(boldogan) ’A legyőzött Gwynplaine igazi sztár lett!

káosz’

diadalmaskodott!

Nickless odalép Ursushoz. Nickless:

Gratulálok, a hatás fenomenális volt!

Ursus:

Megmondtam, hogy így lesz.

Nickless:

A többi southwork-i színházat megeszi a sárga irigység.

Ursus:

Egyszer fenn, egyszer lenn. A komédiázás ilyen.

Nickless elővesz a zsebéből egy aranypénzt. Nickless:

Ide nézzenek! Az a hercegnő egy arannyal váltotta meg a helyét! Hintóval jött. S hogy nézte Gwynplaine-t!

Ursus:

(Dea-hoz): Látod sztár lett.

Dea:

Csak nehogy elbízza magát.

lányom,

megmondtam,

A tömeg visszatér, vállán a fiúval. DAL: GWYNPLAINE, A SZTÁR! Tömeg:

Igen ez ő, Gwynplaine! Igazi sztár, Gwynplaine! Egyedi és mily lenyűgöző a játék!

20

Gwynplaine-ből

Tömeg:

És ez a maszk! Gwynplaine! Remek egy arc! Gwynplaine! Igazi színház ez, fény és szürke árnyék. Taps, éljenzés vár, A csúfság itt nem akadály, A hír messzire száll, E nevetés különös báj. Igen, ez ő, Gwynplaine! A nevető Gwynplaine! Erős és gyengéd, ha úgy hozza a helyzet. Felemelő, Gwynplaine! Rémes és szép! Gwynplaine! Nincs, aki mellette szó nélkül ma elmegy. Gyere és szólj, játssz még! Ilyen itt nem volt rég, Hogy eseményre összegyűlik mindenki,

Tömeg:

Aki látott itt, Soha ilyet nem hitt, Hogy ezen a deszkán így változzék a jellem. Taps, éljenzés vár, A csúfság itt nem akadály, A hír messzire száll, E nevetés különös báj.

Tömeg:

Igen ez ő, Gwynplaine! Igazi sztár, Gwynplaine! Egyedi és mily lenyűgöző a játék! És ez a maszk! Gwynplaine! Remek egy arc! Gwynplaine! Igazi színház ez, fény és szürke árnyék. Gyere és szólj, játssz még! Ilyen itt nem volt rég, Hogy eseményre összegyűlik mindenki, Aki látott itt, Soha ilyet nem hitt, Hogy ezen a deszkán így változzék a jellem. Szépséges, rémséges, Félelmetes, színes, Ragyogó, árnyékos, Tehetséges, ő Gwynplaine!

A dal végén feláll Gwynplaine a színpadra, a tömeg tapsolja.

21

Gwynplaine:

Nyomorúságos barátaim! El nem mondható hálával tartozom nektek, akik felemeltétek ezt a rút szörnyet, aki én vagyok, és megígérem, amíg erőmből telik, szolgálni foglak titeket. Köszönöm, hogy megtöltitek estérőlestére a nézőteret. Nemrég csoda történt itt, a fogadó udvarán. Egy valódi, hús-vér hercegnő látogatott el hozzánk. Fenn ült a páholyban. Bizony! És mily gyönyörű látomás volt! Egy álomkép. De örökre eltűnt. Nem jött el soha többé. Úgy látszik, nem tetszett neki a mi világunk. Vajon miért? Pedig a vérünket szívni szeretik, hisz folyton ezt teszik. Ők tesznek minket ilyenné, mégsem tetszik nekik, ahogy élünk. Úgy tűnik, az a látogatás csak egy véletlen volt. Valószínűleg eltévedt a hercegnő. A dölyfös hatalmasságok, grófok, bárók, hercegek, élükön Anna királynéval, a fenséges élősdivel, nem kíváncsiak ránk. Ők nem ereszkednek le közénk. A léha nagyurakat nem érdekli, élünk-e vagy halunk. Méltóságon aluli nekik a csőcselék közé jönni. De nem baj! Maradjanak csak otthon! Megvagyunk min nélkülük nagyon jól!

A tömeg lelkendezve helyesel. Gwynplaine:

Hölgyek és urak, holnap újra előadás!

A tömeg oszlani kezd. Ursus dühösen Gwynplaine-hez lép és megfogja a karját. Ursus:

Te megőrültél?

Gwynplaine:

Mi a baj?

Ursus:

Neked teljesen elment az eszed! Vigyázz a szádra! Az erősek szabálya, hogy semmit ne tegyenek, a gyengéké meg, hogy semmit ne mondjanak. Hallottam, mit fecsegtél össze-vissza. Vigyázz magadra! Tudd meg, hogy komoly büntetések vannak. Olyan országban vagy, ahol, ha útjába kerülsz valakinek, már azért is szép csendben felkötnek. Az eretneket elevenen megégetik. Aki hűtlen őfelségéhez, azt élve kerékbe törik. Te meg becsmérled a királynőt, ráadásul ennyi ember előtt? Élősködőnek nevezed? Jól vésd a fejedbe: fogd be a szádat! Fecsegés tekintetében a halakat utánozd!

Gwynplaine:

Ne haragudj Ursus bácsi, nem gondoltam, hogy ebből baj lehet.

Ursus:

De igen, ilyesmiből nagy baj lehet.

ZENE: A VÉGREHAJTÓ Megjelenik egy fekete ruhás ember. Rövid vasbotot tart a kezében, melynek mindkét végére korona van faragva. Az emberek az udvaron elcsendesülnek, és szorongva nézik a férfit. ALÁFESTŐ ZENE VÉGE

22

Ursus:

(suttog) Gwynplaine!

Gwynplaine:

Mi az?

Ursus:

Odanézz! Látod azt az embert?

Gwynplaine:

Az a fekete ruhást?

Ursus:

Azt, azt.

Gwynplaine:

Mi van vele? Ki az?

Ursus:

Az a végrehajtó.

Gwynplaine:

Mi az, hogy végrehajtó?

Ursus:

Az a százak megbízottja.

Gwynplaine:

Mi az, hogy százak megbízottja?

Ursus:

Az a praepositus hundredi. A rettenetes hatalom. Ha hozzád lép, és megérint a botjával, menned kell vele. Ez a törvény.

Gwynplaine:

Hová?

Ursus:

Ahová neki tetszik, Gwynplaine. Nem kérdezhetsz tőle semmit, nem beszélhetsz vele egy szót sem, csak követned kell.

Gwynplaine:

És ha ellenállok neki?

Ursus:

Akkor felkötnek.

Közben a fekete ruhás férfi kimérten sétál, nézegeti az arcokat. Rémület ül az embereken. Aztán a végrehajtó továbbsétál, kimegy. Ursus:

Hálistennek elment! vigyázz a szádra!

Nem

hozzánk

Gwynplaine:

Vigyázok Ursus bácsi. Igérem.

jött.

Fiú,

nagyon

Szín: bizottsági meghallgatás. Egy asztal mögött három komor férfi ül parókában és talárban. Bírák. Előttük egy szakadt ruhás tagbaszakadt ember, két poroszlóval közrefogva. DAL: BÍRÁK Bíra 1:

Ön nyilvános helyen lázított őfelsége ellen, Tudjuk mind, ez felségárulás, Mit képzelt, hogy ezt merészelte tenni, A törvény tiltja az efféle szabotázst. Öt év börtön jár a Towerban ezért! Az ítélet jogerős, dátum, pecsét, Fellebbezésnek helye nincs! Vigyék!

23

Vádlott:

Kegyelem! Kegyelem!

A két poroszló kivonszolja a rémült vádlottat. Bíra 2:

(kikiált) Írnok! Ki a következő?

Bejön az írnok egy pergamennel a kezében. Írnok:

A következő kihallgatásra váró egy Ursus nevű komédiás.

Bíra 3:

Mi a vád?

Írnok:

Névtelen feljelentés csendháborítás.

ellene,

nyilvános

szónoklás,

Közben bejön Ursus, megáll az asztaltól kissé távolabb. Mögötte két poroszló. Bíra 1. a pergamenbe olvas. Bíra 2:

Jöjjön közelebb!

Ursus előrébb lép. Bíra 3:

Még közelebb!

Ursus még egy lépést előrelép. Bíra 1:

Nos, azért idéztük meg, mert ön nyilvánosan szónokol.

Ursus:

Komédiás vagyok, ez a dolgom.

Bíra 1:

Az a dolga, hogy a törvényt betartsa, vagy börtönbe vonul!

Ursus:

Azon leszek, az intést észben tartom.

Bírák 2 is belenéz a feljelentésbe. Bíra 2:

Önt feljelentették továbbá csendháborítás miatt. Az utcákon randalíroznak hajnalig. Ön képtelen rá, hogy a nézőit kordában tartsa! Nem tud pihenni, ki a környéken lakik.

Ursus:

Az emberek jól érzik magukat nálam.

Bíra 2:

Ez nem ok a förtelmes hangoskodásra!

Bírák 2 átadja a pergament Bíra 3-nak, aki belenéz. Bíra 3:

Ön visszaél mások rút nyomorúságával! Egy torz embert mutogat, s hasznot húz ez által!

Ursus:

Uram, Gwynplaine a fiam, állat, kin mulat a nép.

24

ő

egy

színész,

nem

pedig

A három bíra összenéz. Bíra 2:

Ön nagyon merész. Vigyázzon!

Bíra 3:

Mi börtönbe küldhetnénk önt.

Bíra 1:

Jobb lenne, ha mielőbb elhagyná Londont.

Bíra 2:

S ha a színházát is viszi, akkor jól dönt!

Bíra 3:

Megértette?

Ursus:

Értem uraim.

Ursus lehajtott fejjel elhagyja a bírákat. Szín: a csapszék udvara. Gwynplaine az udvaron ül a színpad előtt, és a csillagokat nézi. A csapszék bejárata fölött lámpa ég. Egy férfi jön felé határozott léptekkel. Köpeny van rajta, de felismerhető, hogy a hercegnő inasa. Megáll a meglepődött Gwynplaine előtt és odaad neki egy levelet. Inas:

Legyen holnap ugyanebben az órában elején. Én ott leszek. Majd elvezetem.

Gwynplaine:

Hová?

Inas:

Ahol várják.

a

Londoni

híd

Gwynplaine a levélre néz, az inas gyorsan eltűnik. Gwynplaien:

Ez a hercegnő inasa volt.

A fiú feláll és odamegy a csapszék bejáratához, a lámpához tartja a levelet. Hercegnő:

(hangja): Te utálatos vagy, én szép vagyok. Te pojáca vagy, és hercegnő vagyok. Én az első vagyok az országban, te az utolsó. Akarlak! Gyere!

Gwynplaine körül forog a világ. Újra és újra olvassa a levelet, egyre jobban elképedve. Gwynplaine:

Akarlak! Ez nem lehet!

Gwynplaine megnézi a címzést. Megszagolja a borítékot, illatos. Gwynplaine:

Gwynplaine-nek. Ez én vagyok! Semmi kétség!

Gwynplaine a szívéhez szorítja a levelet. Dea jelenik meg álmos szemmel. Gwynplaine a zsebébe gyűri a levelet és elbújik a színpad mögött.

25

Dea:

Valami történik. Érzem, hogy valami Gwynplaine-nel. El fog hagyni hamarosan.

DAL: FÉLTÉKENYSÉG Dea:

Mért van ez így? Mint két idegen, Azt hittem róla, hogy tényleg ismerem. Ez oly különös, a szív nyugtalan, Kicsit félek, hogy csak áltatom magam.

Dea:

Két jó testvér, hát ennyi marad, Hívja egy másik, érzem, hiába is tagad, Most mennie kell, ezt tennék sokan, Máshol és mással majd élhet boldogan. Mért van ez így? Jól van-e így? A lélek alél, ha zaklatott a szív. Túl nagy a csend, az űr idebenn, Érzem, hogy másra vágyik szüntelen.

Gwynplaine:

Ez annyira bánt, neki hogy mondjam el, Hisz Dea mindig álmodozni mer. Két jó testvér, mi egyek vagyunk, S nincs annál több, amit egymástól kapunk. De itt az idő, a testem lebeg, Érzem, a bőröm egy asszonyért remeg, Egy vad szerető, ki mindent megad, Ki elvisz a mennybe, és magával elragad. Mért van ez így? Jól van-e így? A lélek alél, ha zaklatott a szív. Túl nagy a csend, a zűr idebenn, Érzem, hogy másra vágyok szüntelen. Rohannék, futnék, úgy lüktet a szív, Egy ismeretlen erő magához hív, Félek, tudom, mégis annyira vonz, Egy új élmény vár, mit egy hús-vér nő hoz.

Gwynplaine:

Mért van ez így? Jól van-e így? A lélek alél, ha zaklatott a szív. Túl nagy a csend, a zűr idebenn, Érzem, hogy másra vágyok szüntelen.

(Dea)

Mért van ez így, Mint két idegen, Róla azt hittem, ismerem. Oly különös, A szív nyugtalan, Félek, csak áltatom magam.

Gwynplaine előbújik rejtekhelyéről és a lányhoz lép. Gwynplaine:

Dea!

26

történik

Dea:

Felébredtem. Kettőnkről álmodtam.

Gwynplaine:

Igazán?

Dea:

Álmomban mindkettőnknek szárnya volt.

Gwynplaine:

Szárnyunk? Akkor madarak voltunk.

Dea:

Nem, Gwynplaine, angyalok voltunk.

Gwynplaine:

És mi volt?

Dea:

Te elszálltál.

Gwynplaine:

Ettől ne félj, nem hagylak el soha.

Ursus lép be. Gondterhelt az arca. Gwynplaine:

Valami baj van, Ursus bácsi?

Ursus:

Beidéztek a bírák elé.

Dea:

És?

Ursus:

El kell hagynunk Londont. Feljelentettek minket.

ZENE: A VÉGREHAJTÓ ÚJRA MEGJELENIK Megjelenik a végrehajtó, rémülten nézi őket.

két

poroszlóval.

Ursus

és

Gwynplaine

A kocsmaajtón kinéz Nickless, komoran figyeli az eseményeket. Dea nem érzékeli az idegenek jelenlétét, gondolataiba mélyedten ül. A végrehajtó határozottan odalép Gwynplainehez, vállon vasbottal, és maga mögé mutat, hogy kövesse őt a fiú.

érinti

a

Gwynpalne halálra rémülten remeg, Ursus, döbbenten áll, Dea mit sem sejtve mereng a semmibe. A végrehajtó leereszti a botot, hátat fordít, és lépésekkel elindul. Gwynplaine tanácstalanul Ursusra néz.

határozott

Ursus kis némajátékkal válaszol. Felhúzza a vállát, karját csípőjéhez szorítja, kifordítja a tenyerét, felvonja szemöldökét. Gwynplaine Deára pillant: a lány gondolataiba mélyedve ábrándozik. A fiú az ajkához emeli ujjai hegyét, meghatottan búcsúcsókot int felé. Gwynplaine halkan, hogy zajt ne üssön, felveszi kalapját, köpenyét, fülig beburkolózik a köpenybe, a kalapot a szemébe húzza, bizonytalanul int Ursus felé és elindul a végrehajtó után. A poroszlók követik.

27

Ursus egyedül marad Dea-val. Halkan felveszi felöltőjét, s mintha Gwynplaine is ott lenne, úgy beszél. Ursus:

Dea, kislányom, pihenj le kicsit, mi Gwynplannel elmegyünk egy-két ügyes-bajos dolgot elintézni. Igaz? (utánozza a fiú hangját) Igen, Ursus bácsi.

Dea:

Sokáig maradtok?

Ursus:

Nem sokáig. Legfeljebb néhány órát. (sóhajt, kimegy)

ALÁFESTŐ ZENE VÉGE Szín: börtön. Félhomály, négy oszlop a teremben. A végrehajtó lép be, két poroszló mögötte van, közrefogják a rémült Gwynplaine-t. Az egyik oszlop mellett egy karosszékben egy vörös taláros aggastyán ül, ő a seriff. Sápadtan nézi a félig holt alakot, aki a négy oszlophoz rögzített láncokra van feszítve. 60 év körüli lehet. Egy fáklya megvilágítja a megkínzott férfit. A seriff mellett egy hóhér áll, mellette egy írnok, aki pergament és tollat tart a kezében. Mindenkiből nyugalom árad. Csikorogva becsukódik egy kapu. hallatszik, nyomasztó hangok.

Néhol

halk

fájdalmas

üvöltés

A megkínzott alak felhördül. A seriff észreveszi Gwynplaine-t és int neki. Seriff:

Közelebb!

Gwynplaine egy lépéssel közelebb lép. Seriff:

Még közelebb!

Gwynplaine még egy lépéssel közelebb lép. Seriff: Gwynplaine pislant. Seriff:

Egész közel jöjjön! Tudja, ki vagyok? a

fejét

rázza.

Néha

zavartan

a

megkínzott

emberre

A surray-i grófság seriffje előtt áll.

A seriff a megkínzott emberhez fordul. Seriff:

Őfelsége nevében. Hardquannone, ki ide vagy láncolva, hallgasd meg utoljára a törvény szavát. Kiemeltünk börtönödből és idehoztunk, e helyre, hogy kikérdezzünk.

Az elítélt hörög.

28

Seriff:

Hetvenkét órája tart kínzatásod, eljött a negyedik nap. Hardquannone, ez a nap a döntő, mert a törvény a negyedik napra tűzi ki a szembesítést. Tedd meg, amit kérünk. Engedj a törvénynek. Engedelmeskedj. Fordítsd erre a fejed. Pillants fel, és mondd meg: ismered ezt az embert?

Az elítélt nem fordul Gwynplaine felé, és nem pillant fel. A végrehajtó odamegy az áldozathoz, halántékánál két keze közé fogja fejét, s Gwynplaine felé fordítja, felfeszíti szempilláit. Az ember szeme vadul forog. Elítélt:

(ijesztő nevetéssel) Ő az! Igen ő az!

Az elítélt újra lehunyja szemét, és nem mozdul. Seriff:

Írnok, írja!

Gwynplaine ijedten néz az elítéltre és a seriffre. Gwynplaine:

Nem igaz! Nem én vagyok az! Nem ismerem ezt az embert! Nekem játszanom kell ma este! Várnak rám. Nem értem az egészet. Bíró úr, ismétlem, én nem vagyok az! Én ártatlan vagyok! Semmi közöm ehhez az emberhez. Én vándorló fiú vagyok, bohózatokat játszom a piacokon és a vásárokon. Én vagyok a nevető ember. Huszonöt éves vagyok. Gwynplaine a nevem. Bíró úr, könyörüljenek egy emberen, aki senkinek sem vétett! Egy szegény komédiás áll önök előtt.

Seriff:

Előttem lord Fermain Clancharlie áll, Clancharlie és Hunkerville bárója.

A seriff felemelkedik, s a karosszékre mutat. Seriff:

Mylord, kegyeskedjék helyet foglalni!

Gwynplaine lerogy a karosszékbe. Minden elsötétül, csak a fiú arca látszik a reflektorfényben. ALÁFESTŐ ZENE: A PERGAMEN Sheriff:

(hangja) A pergament egy pálinkás palackba rejtve találtuk a tengerparton, az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, az Úr 1690. esztendejének januárius huszonkilencedikén. Gonoszul elhagyatott egy tízesztendős gyermek Portland kietlen partján, hogy ott pusztuljon az éhségtől, a hidegtől egymagában. Ez a gyermek lord Fermain Clancharlie, Clancharlie Hunkerville bárójának egyetlen törvényes utódja. Ez a gyermek atyja javainak és címeinek örököse, akit eladtak, megcsonkítottak, eltorzítottak és eltüntettek. A kétesztendős Fermain Clancharlie lordot én, alulírott vásároltam meg, aki e sorokat írom, s nyolc évig magamnál tartottam. A megcsonkítást és eltorzítást egy

29

Hardquanonne nevű ember vitte végbe. A gyermeket arra szántuk, hogy nevető álarca legyen, s e célból Hardquannone a bucca fissa usque ad aures néven ismert műtétet hajtotta végre rajta, mely az arcot örökös vigyorra kényszeríti. Ma éjjel a tengeren a Gondviselés rendelésére rettenetes vihar támadt ránk, s én teljes kétségbeeséssel és aggodalommal térdre borulok Isten színe előtt, mivel egyetlen segedelmünk gaztetteink töredelmes bűnbánata, mivel el vagyok szánva a halálra abban a reményben, hogy a mennyei igazságszolgáltatás könyörületes lesz irántam, alázatosan, töredelmesen megírtam e nyilatkozatot, és a háborgó tengerre bízom, hogy azt tegyen vele, amit a jó Isten akar. A boldogságos Szent Szűz könyörüljön rajtunk. Ámen. Aláírás: Doktor Gernardus Geestemunde. ALÁFESTŐ ZENE VÉGE DAL: EGY ÉRZÉS Gwynplaine:

Törékeny minden perc és minden kép, Valótlan álom, mit egy új nap ígért, Két perc és fejtetőre állt a világ, Eljött az óra, amit senki se várt. Egy érzés, egy kérdés, Hova érek, míg élek? Van jóság a földön, Nem csak álmomban őrzöm, ami szép. Egy új nap reménnyel, Nekem ébred tiszta fénnyel, Van áldás a földön, Igaz élet, nem csak börtön, bíztam én, Úgy hittem én! Ezer érzés, ezer kérdés, Hova érek, míg élek? Kell támasz itt a földön, Hiszem, érzem, hogy erőmből Lesz elég, hogy segítsek én!

ELSŐ FELVONÁS VÉGE

30

2.

FELVONÁS

NYITÁNY 2. FELVONÁS (EGY ÉRZÉS - REPRISE) Szín: Főúri lakosztály, márványoszlopok, szőnyeg, kényelmes karosszék, asztal. Szolgák jönnek-mennek, van, ki takarít, van, ki tiszta ruhákat hoz a kezében. DAL: CORLEONE-LODGE Szolgák:

Corleone-lodge - fényűző, kevély világ, Bírja grófok, bárók hű hadát, Csak néhány mérföld London, mindig visszajár Egy-két vendég, tíz-húsz-száz lordság. Léha ünneplés, sok dölyfös kiskirály, Ingyenélők, választott szajhák, Mint a pestis, jönnek, s dúlnak éjen át, S mi kiszolgáljuk e kéj hadát. Azt beszélik, lord Fermain itt jár, Visszatért, s hogy minden őrá vár, De mit takar a szűk lepel, arcát miért rejti el? Mindenki vár, kíváncsi már.

Chester: Szolgák:

Chester tegnap látta a hálóajtón át, Mikor résre nyílt, s ő a lépcsőn járt, Mint egy rém, egy szörny ki ott elébem állt! Vajh ki ő, ki vált ki ily hatást? A Corleone-ház lázban égve vár, Barkilpedro éppen nála jár,

Hallgatózó És a tengerről, sorsról, egy palackról beszél, szolgálólány: Mint egy szép kalandregény! Szolgák:

Még ma tudnunk kell, ki ő, és mit kíván, Kell-e félnünk, hisz egy ily csúfság Hogy lehet nagylelkű, bármit is akar, E rémes külső álarc kit takar? Még ma tudnunk kell, ha holnap színre áll, Szívét mi hajtja, düh vagy jóság? Félre minden régi gondot, megszokást, Hisz egy szörny lett ma az új gazdánk!

Szolgák ki. Gwynplaine érkezik, mellette egy pocakos férfi sétál, hátratett kézzel, ő Barkilphedro. Gwynplaine:

Ezt nem tudom elhinni! Olyan, mint egy álom.

31

Barkilphedro: Ön otthon van, mylord. Kegyeskedjék méltóságod megjegyezni a következőket: Az én nevem Barkilphedro. A tengernagyi hivatal tisztviselője vagyok. Én bontottam fel a palackot, mely az ön sorsát tartalmazza. Így szabadít ki az arab mesékben a halász egy óriást a palackból. Gwynplane leroskad a székbe, zavartan maga elő mered. Gwynplaine:

Azt akarja mondani, tengerben sodródott?

hogy

a

palack

tizenöt

évig

a

Barkilphedro: A gondviselés akarta így, mylord. El kell mondanom, hogy e palotán kívül öné a Hunkerville palota, mely még nagyobb. Öné a Clancharlie kastély, az agg Edward korából származó épület. Méltóságod tizenkilenc tiszttartóság fölött rendelkezik, falvakkal és parasztokkal. Körülbelül nyolcvanezer hűbéres adófizető és nemesember szolgálja méltóságodat. Méltóságod minden élőlény és vagyon ura és bírája Clancharlie-ban, ahol bárói törvényszékét tartja. A királynak csak eggyel több joga van önnél. Ő pénzt verethet. Gwynplaine:

Várjon, várjon! Lassabban egy kicsit.

Barkilphedro: Báró mivoltában jogában áll méltóságodnak akasztófát állíttatni fel Angliában… Gwynplaine:

négyágú

Akasztófát? Hát ez remek.

Barkilphedro egy pénzesládát tesz fel az asztalra. Barkilphedro: Mylord, e ládában kétezer legkegyelmesebb királynő szükségletei fedezésére. Gwynplaine:

guinea van. Őfelsége a küldi legsürgősebb

Elküldöm Ursus apónak!

Barkilphedro: Ahogy parancsolja, mylord. Ursusnak, a Tadcaster csapszékbe. A törvényszolga tüstént visszaindul, ő majd eljuttatja hozzá. (gondolkodik) Talán én is bemegyek Londonba. Ez esetben elviszem én. Magamra vállalom. Gwynplaine:

Majd elviszem én magam.

Barkilphedro: Ez lehetetlen. Mylord, ön itt huszonhárom mérföldnyire van Londontól, udvarházában, Corleone-lodge-ban, mely a windsori királyi kastéllyal szomszédos. Ittlétéről senki sem tud. Zárt hintóban hoztuk ide. Az emberek, akik ideszállították, nem tudják, ki ön, de engem ismernek, és ez épp elegendő. A házban emberek alszanak, nem lenne helyes felébreszteni őket. Mylord, e pillanatban mély csend veszi önt körül. A lordok háza csak holnap fog értesülni a történtekről, államérdekből szigorúan titokban tartottuk az ön ügyét.

32

Gwynplaine:

Micsoda összeesküvés!

Barkilphedro: És arról még nem is tud mylord, hogy a királyné személyesen foglalkozik ügyével, nagy tervei vannak uraságoddal a közeljövőben. Valósággal királyi feleséget nézett ki önnek. Gwynplaine:

Feleséget? Ez képtelenség! Nekem van feleségem. Dea.

Barkilphedro: Értse meg végre egyszer s mindenkorra, hogy ön Fermain Clancharlie lord! Ön soha többé nem beszélhet így! Ha a végzet kinyit egy ajtót, bezár egy másikat. Gwynplaine:

Legalább hadd értesítsem őket, hogy Aggódnak értem, nem tudják, mi van velem.

Barkilphedro: Mylord: Gwynplaine Megértette? Gwynplaine:

meghalt!

Most

és

jól

vagyok!

mindörökké!

(halkan) Meg.

Barkilphedro mosolyogva felveszi a pénzesládát, köpenye alá rejti, meghajol és távozik. Gwynplaine:

(halkan) Lord Fermain Clancharlie. Ez csak egy álom. Ez nem lehet igaz! Ursus bácsi, Dea, vajon mit szólnátok, ha most látnátok engem? Meg se ismernétek ebben a maskarában. Ez lenne az új otthonom? Ez a ragyogás, ez a pompa? Nekem ott az otthonom, ahol ti vagytok! Királyi feleség! Őrültség! Vagy mégse? Talán tehetek értetek valamit innen, még, ha titokban is? Hisz hatalmam van! Herceg vagyok! Igazi herceg!

DAL: HERCEG VAGYOK! Gwynplaine:

Nem álmodom mégse, hát herceg vagyok, Kastélyok, földek, szolgák, vagyonok, És a királyné asszonyt is választ nekem, Mindezt most már elhihetem. Meghalt Gwynplaine és lord Fermain megszületett, Így a szánalmas koldusból főnemes lett, Nekem hajbókol mindenki, azt tehetek, Ami jólesik, az lehetek. És kétezer guinea semmi nekem, Hogyha jólesik, egyszerre mind elverem, Ha a szolgától megkapja Ursus, tudom, Szeme könnybe lábad majd, Olyan kár, hogy ezt nem láthatom.

33

Gwynplaine:

Én segítek mostantól, ahol tudok, És majd szónok leszek, mindent elmondhatok, Hiszen éltem a koldusok rút életét, Egy a sok közül voltam én. Így hát mindent tudok, s ezek nem nagy szavak, Mától élhetek értük, kik oly fontosak, Tudom meggyőzök urakat, mit tehetnénk, Hogy a szegénynek jobb legyen még. Fognak hallgatni rám, hisz lord Fermain vagyok, És majd elmondok mindent, mit róluk tudok, Mert a nép, aki számít, ki fontos nekem, Mindezt megtehetem, most már elhihetem, Csak ez fontos nekem!

Gwynplaine:

Uraság lettem! Én, a nyomorult Gwynplaine!

Megtapogatja magát. Gwynplaine:

Én vagyok? Igen én vagyok.

Gwynplaine kimegy. Szín: A csapszék udvara. Néhányan lézengenek az udvaron, isznak. Fíbi, Vínosz és George tesz-vesz a színpad körül. Nickless gazda az udvaron áll, izgatottan lesi, hogy Ursus érkezik. Nickless:

No, mi van?

Ursus a fejét csóválja. Fíbi, Vínosz és George is izgatottan szalad Ursushoz. Nickless:

Visszajön Gwynplaine? Mindjárt gyülekezik a közönség. Megtartják este A Nevető Ember előadását?

Ursus gúnyos vigyorral Nickless szeme közé néz. Ursus:

A Nevető Ember én vagyok.

Ursus odamegy a táblákhoz, amin a ’Gwynplaine, A Nevető Ember’ és a ’Legyőzött káosz’ felirat van, leveszi. Nickless:

Miért szedte le?

Ursus:

Vége. Ma este nincs előadás, se holnap, se holnapután, se azután. Gwynplaine nincs. Végeztünk.

Nickless:

Hogyhogy nincs?

Ursus:

Úgyhogy nincs. Láttam, amikor bekísérte a börtönbe a végrehajtó a két poroszlóval. Onnan nem kerül ki egyhamar.

34

Nickless gazda keresztet vet, aztán részvétteljesen Ursus vállát, és fejcsóválva bemegy a kocsmába. Ursus:

megveregeti

Gwynplaine nélkül mit sem ér az egész. Milyen nagy csapás lesz ez Dea-nak! Szegény lány még elhagyatottabb lesz. A vakok jobban elmerülnek a szomorúságban, mint a látók.

Ursus idegesen járkálni kezd. Ursus:

Dea még mindig alszik. Ha felébred, kertelés nélkül elmondom neki, mi történt. Jó estét Dea! Nincs többé Gwynplaine. Ez a két teremtés elhibázta az életét. Deának nincs szeme, Gwynplaine-nek arca. Majd a jó isten odafenn látóvá teszi Deát és Gwynplaine-t széppé. Nem játszunk, és nem trombitálunk többé. A ’legyőzött káosz’ legyőzetett. A nevető ember holtra nevette magát. Tudtam, hogy ez lesz! Ez az eredménye annak, ha valaki politikába ártja magát, és meggondolatlanul szónokol. Az ördögbe is! Nem érdekel! Úgyis torkig voltam a szerelmeskedésükkel. Ez az akasztófára való Gwynplaine faképnél hagyott. Jó, jó! No, itt jön Dea.

Dea jön álmosan, nyújtózkodva. Ursus:

(morogva) Mosolyog. Ez jól kezdődik.

Dea:

Fíbi, Vínosz, mindjárt kezdődik az előadás. Azt hiszem, sokáig aludtam. Öltöztessetek fel!

A két lány nem mozdul. Dea világtalan pillantása Ursus tekintetébe mélyed. Ursus megrezzen. Dea:

No, hol vagytok? Vínosz, Fíbi! Nem halljátok? Gyorsan! Mindjárt kezdődik az előadás!

A két lány tanácstalanul bámul Ursusra. Ursus néhány pillanatig tétován áll, aztán ránéz szánakozva Dea-ra és kiabálni kezd. Ursus:

Nem látjátok, hogy özönlik a közönség? Fíbi, öltöztesd fel Deát. Vínosz, verd azt a dobot!

ALÁFESTŐ ZENE: HAMIS ELŐADÁS Elhúzzák az öltöztető függönyt, Fíbi pedig a színpad mögött öltöztetni kezdi Dea-t. George elkezd dobolni, Vínosz felveszi a csörgődobot. Ursus:

Nézd Gwynplaine, a tömeg már félig megtöltötte udvart! Mekkora csődület! Mit szólsz Fíbihez Vínoszhoz? Észre se vették. Milyen ostobák!

az és

Ursus arcán könnycseppek jelennek meg. George, Vínosz és a függöny mögül kinéző Fíbi is Ursust bámulja. Ursus tiltó mozdulatot tesz, nehogy elárulják a nők.

35

Néhány lézengő fiút odaint magához Ursus, a zsebébe nyúl, s egy marék aprópénzt nyom a kezébe. Ursus:

(halkan) Tartsátok a markotokat! Maradjatok az udvarban, ugráljatok, táncoljatok, kiabáljatok, fütyüljetek, nyerítsetek, tapsoljatok, nevessetek, röhögjetek, törjetek össze valamit!

A fiúk elindulnak. Nickless kilép a kocsmaajtón és karba tett kézzel figyeli a zajongókat. Vínosz csörgeti a dobot. Dea megjeleni átöltözve. Fíbi furulyát vesz a kezébe, és játszani kezd. A fiúk ricsajoznak odalenn. Ursus:

Dea felöltözött, el lehet kezdeni. Kár volt annyi népet beengedni. Egymás hegyén-hátán állnak. Nézd csak Gwynplaine, milyen zabolátlan a tömeg! Fogadok, ma lesz a legnagyobb bevételünk! Mennyi ember!

Ursus előveszi a zsebkendőjét, odébb áll. Ursus:

(Gwynplaine hangján) Engedd meg, hogy előbb kifújjam az orrom. (Nagyot tülköl a zsebkendőbe).

Ursus:

Micsoda telt ház! Csupa csűrhe! Milyen szedett-vedett népség, Istenem!

Ursus szaladgál, utánozza az embereket, fütyül, tapsol, részegek hangján lármázik, számtalan hangon beszél. A tombolnak az udvaron. Fíbi és Vínosz veri a dobot és zenél. Ursus Dea-t nézi, aki mit sem sejt a színjátékból. fejcsóválva figyeli az eseményeket.

tüsszög, fiúk is Időnként Nickless

Ursus felmegy a színpadra. Ursus:

Hölgyeim és uraim, tisztelt egybegyűltek. Amint látom, rengetegen összegyűltünk ma, ez nagyszerű!

Közben Dea odalép Ursus mellé. ALÁFESTŐ ZENE VÉGE Dea:

Ursus bácsi, hol van Gwynplaine?

Ursus riadtan fordul elcsendesülnek. Dea:

a

lány

felé,

és

a

zajongók

pedig

Tudom. Elment. Elhagyott bennünket. Megálmodtam.

Dea megfordul és otthagyja Ursust. Minden elsötétül, csak Dea áll szomorúan a színpad szélén.

36

lassan

DAL: TE MEG ÉN (REPRISE) Dea:

Tudtam, hogy eljön a nap, Mikor majd felhőkön át messze szállsz, Itt hagysz mindent, meg se állsz, Hisz a végtelenbe vágysz, Hogy valahol új élet várjon rád. Te meg én, te meg én, két jó testvér, Míg élek, a szívemben hordalak én, Te meg én, te meg én, több, mint testvér, Voltunk egy szív, és két remény. Te meg én, te meg én, szétválik az út, Most mindkettőnknek mindenből kijut, Te meg én, te meg én, már nincs többé így, Egymástól távol, mint tűz és víz.

Dea sírva kimegy. Nickless int Ursusnak, aki összecsomagolt ruhák vannak.

odalép

hozzá.

Nickless

kezében

Nickless:

El akarta hitetni szegény vak lánnyal, hogy minden a régiben maradhat.

Ursus:

Felsültem, kocsmáros uram. De szeretném hinni, hogy Gwynplaine visszajön.

Nickless odaadja a ruhákat Ursusnak. A ruhákat Gwynplaine viselte. Nickless:

Sajnálom, mielőtt az egyszemélyes előadás folyt, a rendőrségtől jött valaki, s ezeket adta át, szó nélkül.

Ursus átveszi a ruhákat és letaglózva leül. Felsimeri Gwynplaine holmijait Megjelenik a három bíra írnoka két poroszlóval, mögöttük belép az udvarba Barkilphedro. Az írnok odalép Ursus elé, egy pergament vesz elő, és olvasni kezdi. Írnok:

A southwork-i plébánia tiszteletesei panaszt tettek a vásártéren dúló trágár lárma miatt. A seriff megtette intézkedéseit. Ma este egyetlen komédiásbódé sem lesz a téren. Beszüntetjük a botrányokat. A tiszteletreméltó Barkilphedro úr, aki kegyeskedik jelen lenni, (meghajol Barkilphedro felé) ma érkezett Windsorból. A felső házban rendeletet hoztak: el kell takarítani a komédiásokat!

Ursus:

És a többi színház, cirkusz?

Írnok:

Mindenkinek csomagolnia kell!

Ursus:

Most már nekem sincs miért maradnom.

37

Barkilphedro a zsebéből elővesz néhány pénzérmét és Ursus kezébe nyomja. Barkilphedro: Itt van tíz font sterling. Egy jóakarója küldi. Az írnok, udvart.

a

poroszlók

és

Barkilphedro

megfordul,

elhagyják

az

Szín: Hálóterem a kastélyban, baldachinos ággyal. Az ágy előtt párnák és selyem köntös fekszik, az ágyon egy nő alszik háttal, az oldalán fekve. A takaró alól kivillan mezítelen háta és lába. Gwynplaine lép be lábujjhegyen. Gwynplaine:

(halkan) Van itt valaki?

Gwynplaine meglátja az alvó nőt. Zavartan körbenéz, aztán lassan odalép hozzá és megcsodálja. A nő megfordul és látszik az arca. A hercegnő az, aki a színházban megnézte a darabot, s a levelet küldte a fiúnak. Gwynplaine hátrahőköl. Gwynplaine kiveszi zsebéből a hercegnő levelét, a levélre, aztán a nőre néz tétován, nem tudja, mit tegyen. Halkan, a távolból hallatszik Dea hangja, ahogy egy dallamot dúdol. Gwynplaine bizonytalanul hátralép egy lépéssel. A fejét forgatja, mintha keresné, honnan jön a hang. Aztán újra visszalép határozatlanul az alvó hercegnő mellé és figyeli az arcát. Ekkor a hercegnő kinyitja szemét és ijedten maga elé húzva a takarót felül az ágyban. Gwynplain hátrahőköl. A hercegnő felismeri Gwynplaine-t és elmosolyodik. Hercegnő:

Nicsak, Gwynplaine!

A hercegnő megismeri a levelét a fiú kezében, összetépi, s a fecniket feldobja a levegőbe.

kiveszi

finoman,

Aztán hirtelen szilaj ugrással a fiú nyakába veti magát, s behúzza az ágyba, magára fekteti, arcát simogatja. Hercegnő: Gwynplaine sikerül.

Hát eljöttél! Megtudtad, hogy távoznom kellett Londonból és utánam jöttél! Pompás, hogy itt vagy! próbál

kiszabadulni

a

38

nő

szorításából,

nagy

nehezen

Hercegnő:

Anna, az ostoba királynő Windsorba küldött, sejtelmem sincs, milyen céllal. Gyűlölöm, és ő is ugyanígy érez irántam. De csudába a királynővel, mesélj, hogy jutottál be hozzám? Merész, vagy, igazi férfi, előtted aztán nincs akadály. Hívattalak, hát eljöttél. Remélem, tudod, hogy Josiana hercegnő vagyok. Ki vezetett be a palotába? Nyilván apródom. Okos fiú, hűséges. Száz guineát fog kapni tőlem. Meséld el! Vagy tudod mit? Inkább mégse meséd el! A magyarázat mindent elront. Jobb is így, hogy váratlanul jöttél. Itt vagy, ez a lényeg! Bearanyoztad a mai napom! Tudod te, hogy milyen szánalmas az én életem?

DAL: VÁGYOM MÁR EGY TÁNCRA Hercegnő:

Unalmas itt, és unalmas ott, Az élet egy merő csapás, Oly egyforma mindegyik átkozott nap, Jó lenne kis felfordulás. Úgy vágyom már egy táncra, A fény egészen elvakít, És egy forró, izgalmas társra, Aki éget és megvadít. Mit ér egy lord, ha unalmas, mondd, S ha mindene vagyon csupán, Nekem izgalom kell, egy vad őstehetség, A sok puhány kérő után. Az a jó, ha lüktet a tánc, S oly éles a fény, hogy elvakít, Nekem más kell, és ez is rám vall, Mert itt ez léha mind.

A hercegnő feláll az ágyban, magához húzza Gwynplaine-t és a vonakodó fiúval táncolni kezd, majd vetkőztetni kezdi őt. Hercegnő:

Próbáltam én sok jelentkezőt, Volt herceg, és szolga, és más, Nekem kevés, ha jóképű, inkább legyen merész, Akiben ott az imázs. Úgy vágyom már egy táncra, A fény egészen elvakít, És egy forró, izgalmas társra, Aki éget és megvadít. Az a jó, ha lüktet a tánc, S oly éles a fény, hogy elvakít, Nekem más kell, és ez is rám vall, Mert itt ez léha mind.

Hercegnő:

Züllöttnek érzem magam melletted. Milyen boldog vagyok! Szeretem a szörnyeket, szeretem a komédiásokat! Különös íze van ennek. Bele akarok harapni! A tiéd vagyok!

39

Gwynplaine:

(dadogva) Asszonyom…

A hercegnő a fiú szájára teszi kezét. Hercegnő:

Csitt! Hadd nézzelek! Gwynplaine, mi egymásnak születtünk. Amilyen szörnyű vagy te kívülről, olyan vagyok én belül. Ezért szeretlek. Ezért illünk annyira egymáshoz. Hallgass!

A hercegnő vadul megcsókolja Gwynplaine-t. A falba illesztett csengő megszólal. A hercegnő behúzza az ágyba a fiút és letakarja a paplannal. Hercegnő:

Igen!

Belép egy szolga, s tálcán egy levelet hoz. A hercegnő leveszi a tálcáról a levelet, s int a szolgának, hogy elmehet. A hercegnő unottan nézegeti a levelet. Hercegnő:

(unottan) Ah, minek küld nekem a királyné iratokat? Milyen ünneprontó ez az asszony. Gwynplaine, tudsz-e olvasni?

Gwynplaine kibújik a takaró alól, feláll az ágy mellé, és igenlően bólint. A hercegnő átadja neki a levelet, kényelmesen elnyújtózik az ágyon. Hercegnő:

Gwynplaine, az enyém vagy, szolgálj! Olvasd fel, mit ír a királyné!

ALÁFESTŐ ZENE: A KIRÁLYNŐ LEVELE Gwynplaine:

(egyre remegőbb hangon) Asszonyom! Elküldjük önnek egy jegyzőkönyv másolatát, melyből kitűnik az a nevezetes esemény, hogy Linaeus Clancharlie lord egyetlen törvényes fia megtaláltatott. A nevezett Gwynplaine néven élt kóbor bohócok és komédiások megvetésre méltó társaságában. Rangjától és vagyonától gyermekkorában megfosztották. A törvény értelmében s örökösödési joga alapján Fermain Clancharlie lordot felvesszük és beiktatjuk a lordok sorába. Minthogy jóindulattal vagyunk ön iránt, s meg akarjuk őrizni az ön számára a Clancharlie lordok jószágait és uradalmait, őt ajánljuk az Ön jóságába és kegyeibe. Fermain lordot elhozattuk az Ön kastélyába. Mint királynő ezennel elrendeljük, hogy e Gwynplaine-nek nevezett Fermain Clancharlie lord legyen az Ön férje! Ez a mi királyi akaratunk!

ALÁFESTŐ ZENE VÉGE

40

Míg Gwynplaine olvas, a hercegnő felül és merev tekintettel hallgatja. Aztán kitépi a fiú kezéből a levelet. Gyorsan átfutja ő is a levelet. A hercegnő maga elé húzza a takarót, s az ajtóra mutat. Hercegnő:

(fagyosan) Távozzék! Minthogy a férjem, távozzék! Önnek itt nincs keresnivalója! Ez a kedvesem helye!

Gwynplaine nem mozdul, csak áll némán, remegő térddel. A hercegnő egy ugrással kikel az ágyból. Hercegnő:

Nem bánom. Akkor én megyek. Úgy, Ön a férjem? Pompás! Gyűlölöm Önt!

A hercegnő kiviharzik. Gwynplaine a hercegnő után néz. Zajt hall, fejét a hang irányába fordítja. Két szolgáló jön be, nem veszik hátralép, s takarásba kerül.

észre

a

fiút,

aki

két

lépést

Szolgáló 1:

(a másiknak) Felébredtek a vendégek. Kezdődik ma is minden elölről.

Szolgáló 2:

Ma hátha meglátjuk széthúzza a száját)

a

nevető

embert!

Hrrr!

(torzra

A szolgálók nevetve kimennek. Gwynplaine utánuk néz, aztán ő is távozik. Megjelenik néhány vendég, férfiak és nők, díszes ruhákban. Josiana hercegnőt szólongatják. Észreveszik, hogy nincs az ágyában. Herceg 1:

Hercegnő! Nahát, már felkelt.

Hercegnő 1:

Vagy le sem feküdt!

Herceg 2:

Hol lehet vajon? Még lekési a reggelit.

Hercegnő 2:

Ő már biztosan talált valami finomságot! Tán épp lenn a konyhában.

Herceg 3:

De Clarise! Csak nem gondolja?

Hercegnő 2:

Ugyan, kedves lordom, hát persze, hogy gondolom!

Herceg 3:

Micsoda feltevés!

Hercegnő 2:

Ne legyen naiv! Tudjuk jól, hogy Josiana hercegnő a szolgákkal is beéri.

Herceg 4:

Szolgákkal? Micsoda rangon aluli dolog!

41

Herceg 1:

Hölgyek, urak, kikocsikázunk.

igyekeznünk

kell.

Reggeli

Hercegnő 2:

Kikocsizni? Ezt hogy unom már!

Herceg 2:

Majd meglátja hölgyem, milyen jó móka lesz!

Herceg 3:

Úgy van! Ez jó móka lesz!

Egyre több vendég érkezik. DAL: A FELSŐBB REND Vendégek:

Soha nem számít, hogy honnan jön, Ha dől hozzánk a pénz, A dolce vita könnyen elcsábít, Hova lenne ez a víg kastély, Ha innen elmennénk? Sok finom, kegyes hölgy, lady és márki.

Vendégek:

Egy herceg mindig más, mint a rút pórnép, A jóból így több jár, ez a felsőbb rend! Itt a sok-sok nép mind jó vendég, És előkelőség, Nem bírjuk, hogyha egy szolga megvárat! Ez a jókedv még sok jót ígér, A pezsgőt hordják épp, Időben, a torkunk szörnyen kiszáradt. Egy lordnak mindig jár ez az ünneplés, A fényes udvar vár! Ez a felsőbb rend! Ez a felsőbb szint!

Idős lord:

Néha azért fárasztó e rémes sok vendég, Ha tehetném, már megpihennék rég, De itt kell lenni folyton, ez a szent kötelesség, Az arcom nehogy elfelejtsék még, A nevem nehogy elfelejtsék még, Az arcom nehogy elfelejtsék még, A nevem nehogy elfelejtsék még,

Vendégek:

(Kastély Szolgák, (Kastély Szolgák,

és hintók, pezsgő és nagybirtok, itt vár, és hintók, pezsgő és nagybirtok, itt vár,

ékszer, csak érd el!) ékszer, csak érd el!)

Egy herceg mindig más, mint a rút pórnép, A jóból így több jár, ez a felsőbb rend! Nagy a felhajtás, a csábítás, A harsány éljenzés, Aki itt ma belépsz, készülj hogy máris, Fimon illat vár és száz fogás,

42

után

És sok kis füllentés, Ki vajon az, aki ide nem vágyik? Egy lordnak mindig jár ez az ünneplés, A fényes udvar vár! Ez a felsőbb rend! Ez a felsőbb szint! Szín: A csapszék udvara. Ursus, George, Vínosz és Fíbi lassan végez a csomagolással, minden ládákba van rakva, a színpad lebontva. Ursus:

Kész vagytok a csomagolással?

Vínosz:

Mindjárt.

Fíbi:

Dea hogy van?

Ursus:

Elhagyta magát szegény. Most, hogy Gwynplaine elment, úgy érzi, nincs értelme az életének.

Nickless:

Ugyanúgy jártunk, Ursus mester. Földönfutók lettünk. Nekem is mennem kell. Mihez kezdek a csapszék nélkül? Estére lakat kerül a házra, amiért egész életemben gürcöltem

Ursus:

Öreg barátom, látja, így jár az, aki útjába kerül a hatalomnak.

Nickless:

Mihez kezd most?

Ursus:

Elhajózunk Rotterdamba.

Nickless:

Irigylem magát. Sohasem csügged. Mindig megtalálja az álmait.

Ursus:

Az álmaim? Tudja, szeretném hinni, hogy minden rossz egy új lehetőség csíráját is magában hordja. A világ az emberek öröméből és bánatából ugyanúgy táplálkozik. Menni kell tovább, hisz életünk minden napja egy-egy új fejezete ennek a magunk által szőtt, végtelen történetnek. Az a dolgunk, hogy végigjárjuk, ami meg vagyon írva nekünk.

Nickless:

Ha maga mondja. Sok szerencsét az úthoz. Nem fogom elfelejteni a társulatát.

Ursus:

Jól összeszoktunk az utóbbi időben. Csodás előadások voltak.

Vínosz:

Indulhatunk, Ursus bácsi?

Ursus:

(megszorítja Nickless kezét) Nem Meglátja, az Úr mindig vigyáz ránk.

43

lesz

semmi

baj.

DAL: HIMNUSZ A KOMÉDIÁSOKÉRT Ursus:

Sok sorscsapás, mi eddig ért, Minket nem tudott elválasztani még, Nincs köztünk hős, talán volt egy, Aki sorsa ellen lázadozni mert.

Vínosz:

Segíts, ha kell, nézz mindig ránk, Hisz hozzád szól, hallod imánk. Vínosz+Fíbi: Jóságod küldd, kérjük felénk, Meglássuk újra, újra a fényt. Közben érkeznek más komédiások is csomagokkal. Mindenki:

Mutass utat, adj új erőt, Hisz bízunk benned, mind ittlevők Csak rád figyel, ki köztünk él, Hallgass meg, s küldj ránk egy kis reményt!

Mindenki:

Így jár mindig ki bátor, Félünk mind e világtól, Hittük, hogy itt volna dolgunk, Most mégis elküld a sorsunk.

Mindenki:

Tele reménnyel és hittel, A balsorsot messze vidd el tőlünk, Múljék az árnyék, Hogy holnap új esély váljék.

Ursus:

Volt egy merész, ki hitte, Ő tehet érte, hogy itt legyen jobb jövő.

Vínosz:

Segíts, ha kell, nézz mindig ránk, Hisz hozzád szól, hallod imánk.

Vínosz+Fíbi: Jóságod küldd, kérjük felénk, Meglássuk újra, újra a fényt. Mindenki:

Mutass utat, adj új erőt, Hisz bízunk benned, mind ittlevők, Csak rád figyel, ki köztünk él, Hallgass meg, s küldj ránk egy kis reményt!

KÓRUS Szín: a lordok háza. Félkörbe több sorban székek. Egy asztal mellett írnok ül. Hosszú köpenyes, parókás lordok érkeznek. Néhány oszlopon fáklyák világítanak. DAL: SOK HŰHÓ MINDENÉRT Lordok:

A felső ház, hol minden összeér, Az első száz, aki tudja, mit beszél, Birtok, rend, és főnemesi vér, Név és cím, mi minket összemér.

44

Lordok:

Főhajtás, itt mindenkit ismerünk, Ez szűk félkör, ide mást nem engedünk, S ha őfelsége néha erre jár, Kikérdez minket, az országra mi vár.

Egy lord középre áll, mintha ő lenne a király, négyen eléje mennek, mintha jelentenének neki. Lord Lord Lord Lord

1: 2: 3: 4:

Lordok:

Felség, az adókat emelni kell! A franciákhoz a hír nem juthat el! Lord Seleville nősül, ha asszonyt talál, S egy borzalmas hír: Lord Graham elszórta vagyonát. Színjáték, sok hűhó mindenért, Mi eldöntjük, hogy a téma mennyit ér, És jó lesz majd, vagy kárt okoz nekünk, Attól függ, az ügyben mit teszünk. Nagy egység kell, s makulátlan itt a rend, Ki kintre húz, soha nem lesz többé bent. Ez oly törvény, mit mind betartatunk, A legfőbb rend, mi egyformák vagyunk.

A dal alatt a legtöbben elfoglalják helyüket. Gwynplaine is a lordok közt van, de parókájától nem látszik az arca. A lordkancellár is elfoglalja helyét a képviselőkkel szemben egy emelvényen, ő a parlament elnöke. Néhányan még állva, halkan beszélgetnek. Gwynplaine hátrébb ül, az árnyéktól teljes sötétségben van az arca. Lord 1:

Nos, lehetséges?

Lord 2:

Micsoda?

Lord 1:

A nevető ember!

Lord 3:

Ki az a nevető ember?

Lord 1:

Ön nem tudja, ki a nevető ember?

Lord 3:

Nem én.

Lord 1:

Pojáca. Vásári csepűrágó. Undok szörny, két garasért mutogatták. Egy komédiás.

Lord 2:

No és?

Lord 1:

Most avatták sorban.

fel

képviselőnek.

Ott

ül

A lordok Gwynplaine felé fordulnak, aki maga elé néz. Lord 4:

Hisz akkor ő a Clancharlie vagyon örököse.

Lord 1:

Úgy bizony.

45

a

harmadik

Lord 4:

Ki iktatta be lord Clancharlie-t?

Lord 1:

A beiktatás házon kívül történt.

Lord 3:

Szabályszerű ez?

Lord 1:

Állítólag már volt rá precedens.

Lord 4:

Egy vásári csepűrágó. Pfúj!

Az írnok feláll, a képviselők helyet foglalnak. Írnok:

Mylordok, a tegnapi napon az alábbi pontokban született döntés: Az első pont, melyet az alsóház nyújtott be, azt kéri, hogy a királynő hamptoncourti kastélyának egymillió sterlingre rúgó tatarozási költségeit az állampénztár fizesse. A második felemelte a tizedet és a javadalmazásokat a lichfieldi és coventry püspökség területén. Az adókivetés négy további esztendőre megújítja a tonnaadót, mivel az államérdek előbbre való, mint a kereskedelemi. A harmadik pont elégtelennek jelenti ki az év folyamán beszedett rendes fejadót, s általános pótadót vet ki az egész királyságra: négy shilling esik minden alattvalóra. A törvény megjegyzi, hogy akik vonakodnak ezt megfizetni, azok a kétszeresét fizetik.

Elégedett moraj hallatszik a képviselők között. Az írnok leül, a lordkancellár feláll. Lordkancellár: Mylordok, a ház több nap óta tanácskozik azon a javaslaton, mely őfelsége, a királynő hercegi férjének évi jövedelmét van hivatva százezer fontsterlinggel felemelni. A tárgyat megvitattuk és kimerítettük, most áttérünk a szavazásra. Kérem a lordokat, hogy névsorolvasáskor álljanak fel, s szavazzanak igennel vagy nemmel. Írnok, kezdje a névsort! Az írnok feláll, a lordkancellár leül. Írnok:

Mylord John Hervey báró.

Lord 1:

(felemelkedik) Igen.

Írnok:

Francis Seymour lord, Conway bárója.

Lord 2:

(felemelkedik) Igen.

Írnok:

John lord, Granville bárója.

Lord 3:

(felemelkedik) Igen.

Írnok:

Charles Mountague lord, Halifax bárója.

Lord 4:

(felemelkedik) Igen.

46

Írnok:

Christop lord, Barnard bárója.

Lord 5:

(felemelkedik) Igen.

Írnok:

Fermain Clancharlie lord, Clancharlie és Hunkerville bárója.

Gwynplaine:

(felemelkedik) Nem.

Mindenki felé fordul. Moraj, izgalom fut át a képviselőkön. ’Ki ez az ember?’ hangzik mindenhonnan. Lord 6:

Mit jelent ez? Ki hozta ide ezt az embert a házba? Kicsoda ön? Honnan került ide?

Gwynplaine:

A mélységből.

A fáklyák fénye megvilágítja a fiú torz arcát. Gwynplaine:

Hogy ki vagyok? A nyomor. Uraim, önök magasan ülnek. Önöké a hatalom, a bőség, tekintélyük határtalan, nem kell törődniük senkivel. De önök alatt is van valami. Vagy talán önök felett.

A lordok kezdik viccesnek találni a jelenetet, mosolyogva tapsolni kezdenek néhányan. ’Halljuk, halljuk!’ kiabálnak. Gwynplaine:

Én az emberiség legmélyéről jövök. Önök gazdagok és hatalmasok. Önöknek kiváltságaik vannak. De vigyázzanak! A boldogságuk mások boldogtalanságára épül. Tegnap komédiás voltam, ma lord vagyok. Szeszélyes játéka ez az ismeretlen hatalomnak. Uraim, az önök világa ragyogó. Vegyék hát észre az árnyékokat is! Önök Fermain Clancharlie néven ismernek, valódi nevem sokkal egyszerűbb: Gwynplaine. Nyomorult vagyok, összevagdaltak, aztán ledobtak a mélységbe. Letaszítottak, hogy meglássam, mi van ott. Tudom, miről beszélek. Hallgassanak meg, lordok! Szenvedtem, láttam. A szenvedés halvány szó, uraim! Szegénységben nőttem fel, fagyban dideregtem, éheztem, tűrtem a megvetést, a pestist. Önök oly magasan ülnek, hogy elszakadtak a földtől. Tudják-e uraim, kik önök? Látják-e mit cselekszenek? Nem látják! S ez rettenetes! Nyissák ki végre a szemüket!

A lordok csendben hallgatják Gwynplain-t, akit fojtogat, de ez a torz arcán furcsa nevetéssé alakul.

a

szenvedély

Néhány lord tapsolni kezd. ’Bravó, Gwynplaine, Bravó, nevető ember! Éljen az előadás, Szavamra, mulatságos! Gyerünk, csak beszélj! Tovább, tovább!’ hangzik mindenhonnan. Gwynplaine felemelt hangon folytatja, a lordok elcsendesülnek.

47

Gwynplaine:

Az urak nevetnek? Helyes! A tömeg haldoklik, és önök gúnyolódnak. Kacajuk túlharsogja a halálhörgést. Önök mindenhatók. Lehetséges. Majd elválik. De én közéjük tartozom. Egy uraság adott el, egy szegény fogadott be a házába. Ki torzított el? Az uralkodó. Ki gyógyított meg? Egy éhenkórász. Clancharlie lord a nevem, de Gwynplaine maradok.

A lordok újból zajongani, nevetni kezdenek: ’Elég volt, elég volt! Halljuk, halljuk! Kiabálnak összevissza. Lord 2:

Ez őrült!

Lord 6:

Mit keres itt ez a szörnyeteg?

ALÁFESTŐ ZENE: SZENVEDÉLYES SZÓNOKLAT Gwynplaine:

(kiabál) Hogy mit keresek itt? Azt mondják önök, szörnyeteg vagyok. Nem! Én olyan vagyok, mint mindenki. Én a nép vagyok! Ezt a nevetést a király vésette az arcomra. Ez a nevetés gyűlölet, kétségbeesés. Ez a nevetés a kínok gyümölcse. Én képviselem az emberiséget, olyan vagyok, amilyenné önök tették. Megcsonkították az embert. Amit velem elkövettek, azt követték el a népen. Eltorzították a jogot, a törvényt, az igazságot, mint ahogy nekem eltorzították a szememet, orromat, fülemet. Amire isten az ujjával mutatott, oda a király a karmával kapart. Micsoda visszaélés! De eljön majd a nap, amikor egy vulkánkitörés széttöri a bilincseket, és üvöltéssel felel a maguk szánalmas gúnykacajára. Az ég fog dörögni a fejük felett! És az lesz az én igazi nevetésem!

ALÁFESTŐ ZENE VÉGE A dal alatt Gwynplaine feláll, ledobja magáról parókáját, és dühösen elhagyja a termet. DAL: GWYNPLAINE, A FELFORGATÓ Lordok:

Ki ez, és mit Hogy előttünk Valaki mondja Hogy nincs ez

képzel, így lép fel? meg, rendben.

Ez itt a felső ház, És akiket itt látsz, Döntenek mind, Hogy az ország merre menjen. Mily pimasz Felháborító Hogy jön ez Akárhogy is

egy lény, ez a tény, közénk? egy Fermain.

48

Lordok:

Igen, ez bűn, botrány, Úgy halad a ranglétrán, Ilyet itt nem láttunk még, Mióta élünk. Milyen egy szánalmas, Gonosz és ártalmas Ideológus, Veszélyes rá, mit védünk. Számodra nincs itt hely, Takarodj innen el, Oda menj vissza, Ahonnan tegnap jöttél! Ha neked a nép úgy kell, A helyedről kotródj el, Vissza a sárba, Ott máshogy áll a törvény. Mily pimasz Felháborító Hogy jön ez Akárhogy is

egy lény, ez a tény, közénk? egy Fermain.

Milyen egy szánalmas, Gonosz és ártalmas Ideológus, Veszélyes, mint a pestis, Ki ez a rút, torz rém, Nem lehet lord Fermain, Mielőbb el kell hallgattatni Ezt is! Számodra nincs itt hely, Takarodj innen el, Oda menj vissza, Ahonnan tegnap jöttél! Ha neked a nép úgy kell, A helyedről kotródj el, Vissza a sárba, Ott máshogy áll a törvény. Pimasz, nevetséges, Botrányos, veszélyes, Számító, ártalmas, S legfőképp szánalmas Fermaine! Ki vele! Óriási a hangzavar. A kancellár feláll. Kancellár:

Berekesztem az ülést!

Függöny. Gwynplaine megjelenik feldúlt arccal.

49

DAL: NEM ÍGY AKARTAM! Gwynplaine:

Szélhámos, kapzsi világ ez, Nyomorúság, szegénység, halál lesz, A hatalom pokla feléget Én nem így akartam! Én nem! Gyűlölet, gúny és megvetés, Ármány itt minden rezdülés, Hazugság, önnön érdekek, Így hogyan segíthetek? Segíts nagy isten megértenem, Mért emeltél fel, ha nem vagy velem? Mért adtál rangot és esélyt? Mért adtál szenvedélyt? Már Jól Nem Ezt

látom, hogy derülsz, játszol velem, mulatsz testemen, lelkemen, voltál soha mellettem, miért érdemeltem?

Elfáradtam én, Istenem kísérj haza! Nem így akartam én, Csillagom, vigyél haza! Segíts nagy isten megértenem, Mit vétettem, mért játszol velem? Egy élet ennyi fájdalmat Hogy viselhet így el? Kigúnyoltatsz és mennybe emelsz, Koldusból herceggé teszel, Hogy folyton pokollá legyen Nyomorult életem! Elfáradtam én, Istenem kísérj haza! Nem így akartam én, Csillagom, vigyél haza! Elfáradtam én, Istenem kísérj haza! Nem így akartam én, Vajon látlak-e még Dea? (Dea hangja Te meg én, te meg én, a távolból): Két jó testvér… Gwynplaine:

Dea! Ursus bácsi! Jövök már!

Gwynplaine megtörten ki.

50

Szín: ködös, szeles tengerpart, a színpad bal oldalán egy bárka horgonyoz, a vitorlája belóg a színpadra. A parton ládák, Ursus, Dea, és a többi komédiás holmijai. Csillagos égbolt látszik. Az egyik ládán Ursus ül, Dea úgy fekszik, hogy feje Ursus ölében fekszik. Ursus:

Nemsokára indulunk.

Dea:

Olyan fáradt vagyok.

Ursus:

Pihenj csak, Dea! Gwynplaine még visszajöhet.

Dea:

Nem, Ursus bácsi. Gwynplaine meghalt. Most valóban megvakultam. Eddig nem tudtam, mi az éjszaka. Az éjszaka az, ha hiányzik valaki. Mindig attól féltem, hogy elszáll, olyan mennyei volt. És most tényleg elrepült. Tudtam, hogy egyszer így lesz. A lélek elszáll, mint a madár. Végleg. De én tudom, hol találom meg. Tudom az utat.

Ursus:

Ne izgasd fel magad.

Dea:

Amíg Gwynplaine-nel voltam, minden egyszerű volt. Éltem. Most, hogy Gwynplaine távozott, nincs értelme semminek. Mennem kell utána. Ami itt kialszik, az máshol újra felgyullad. Te tanítottad ezt nekem. Itt, ezen a földön örökös szívszorongás az élet. Az ember nem lehet mindig boldogtalan. Nemsokára, ott fenn a csillagokban, házasságot kötünk, és soha nem válunk el egymástól, csak szeretjük egymást.

Ursus:

Szegény lány. Félrebeszélsz.

Dea:

Apó, én nem vagyok beteg. De értsd meg, még ha akarnék, se tudnék maradni, mert lélegeznem kell. Tavaly tavasszal még együtt voltunk, és boldogok voltunk. Milyen más volt minden. Emlékszem a kisvárosra, fák voltak ott, madarak csicseregtek, aztán Londonba jöttünk és minden megváltozott. Jobb lett volna a kisvárosban maradni. Gwynplaine elment örökre. Belátod ugye, hogy nekem is mennem kell? Mert az életben az egyetlen igaz dolog a szív, és a halálban a lélek. Te megértesz engem, ugye?

Ursus:

Csillapodjál. Néha nem is vagy teljes öntudatodnál. Beteggé teszed magad. Aludnod kell, aztán minden jóra fordul.

Dea:

Eleget fogo aludni, apó.

Ursus:

Félrebeszélsz, lányom.

Dea:

Olyan sötét van, Ursus bácsi.

Ursus:

Sötét! Először hallom tőled ezt a szót.

51

Dea elkezdi dallamot.

énekelni

halkan,

Ekkor megjelenik Gwynplaine, meglepetéstől kővé dermed.

gyengén meglátja

a

„Legyőzött

Ursust

és

káosz’-beli

Dea-t.

Ursus

a

Gwynplaine odalép hozzájuk, letérdel Dea elé. Megfogja a lány kezét, és az arcához teszi. Dea meglepetésében felsikolt. Dea:

Gwynplaine!

Ursus:

Hát mégis él!

Dea fejét a fiú arcához szorítja. Dea:

Te vagy az. Visszajöttél.

Dea szorosan átöleli a fiút, felé fordítja arcát, mintha nézné. DAL: EGY ÁLOM GYÚL Gwynplaine:

Csend, ne beszélj, Halld, mit súg az éj, Száz csillag fényben, Így köszön ránk a világ. Most te meg én: Egy – zúgja a szél, Nem jön több fájó nap Soha tán ezután. És egy álom gyúl, mi a szívben dúl, Nagyon kell most hinnem, hogy túl és innen, Eljön minden jó, és végre béke vár, Hisz ezt láttam már sok éjszakán.

Gwynplaine:

Még, gyere még, szédülök, Fordul a világ, Oly hosszú volt A vágyakozás ezután.

Dea:

Végre így te meg én Most egymás mellett, Hittük és tettük, Mit a szív diktál.

Gwynplaine:

Volt, ami volt, Eltűnt a magány, Két test, egy szív, Ki túl van a múlt viharán.

Dea:

És így minden ott vár, Hol együtt lenni szép, Sok boldog óra vár Végre ránk.

52

Gwynplaine, Dea együtt Gwynplaine, Dea együtt

És egy álom gyúl, mi a szívben dúl, Nagyon kell most hinnem, hogy túl és innen, Eljön minden jó, és végre béke vár. Mert egy álom gyúl, mi a szívben dúl, Nagyon kell most hinnem, hogy túl és innen, Eljön minden jó, és végre béke vár, Hogy mindent elfeledjünk végre már, Ezt vártuk annyi éven át, Ezt vágytuk sok éjen át.

ALÁFESTŐ ZENE: A BÚCSÚ Elsötétül a színpad, csak a két fiatalt világítja meg fény. Gwynplaine:

Igen Dea, itt vagyok. Én vagyok, Gwynplaine. És te vagy a lelkem, a feleségem, az életem. Újra együtt vagyunk, és most már nem választhat el minket semmi. Itt vagyok veled és itt is maradok. Most már örökre.

Dea:

Szeretlek Gwynplaine! Tiszta szívemből! Ugye gondolsz rám? Gondolj rám sokat! Gyere utánam, mihelyt lehet. Olyan szerencsétlen leszek nélküled, még Isten közelében is. Ne hagyj soká magamra, édes Gwynplaineem! Itt volt a paradicsom. Ott fönn csak az ég. Megfulladok, édesem. Édesem!

Gwynplaine:

Irgalom!

Dea:

(suttog) Isten veled! Gwynplaine! Már látom az utam.

Dea feje élettelenül hátrahanyatlik. Gwynplaine lefekteti a lányt, fölé hajol, elsimítja a lány arcát. Leveszi köpenyét és letakarja vele Deát. Aztán fejét az ég felé egy csillagra szegezi. Gwynplaine:

Légy nyugodt. Követlek. Látom, mint intesz.

Gwynplaine feláll, balra ki. Gwynplaine:

Itt vagyok, Dea! Jövök!

Vízcsobbanás hangja hallatszik. ALÁFESTŐ ZENE VÉGE Teljes sötétség. A sötétségben, a színpad közepén, egyre erősödő megvilágításban előre sétál Ursus. Közben elkezdődik a finálé zenéje.

53

háttérben, emelvényen, kivilágítva megjelenik élőképben, statiszták által bemutatva Gwynplaine és Dea néhány emlékezetes, közös jelenete.

Megjelenik fényben.

Ursus

két

oldalán

Dea

Függöny. VÉGE

54

és

Gwynplaine,

egyre

erősödő