Veszprémi Egyetem Interdiszciplináris: Bölcsészettudomány/Társadalomtudomány (nyelvtudomány, neveléstudomány) Doktori Iskola
Doktori (Ph.D.) disszertáció
Papp István
NYELVI-ZENEI PERCEPCIÓK ÉS PRODUKCIÓK NEUROANATÓMIAI ÉS FIZIOLÓGIAI REPREZENTÁCIÓI
7pPDYH]HW
Dr. Dános Kornél Semmelweis Egyetem Nyelvi Kommunikációs Központ
2004
12
13
A neuromuzikológia alapkérdései neurolingvisztikai aspektusból Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
Írta: Papp István Készült a Veszprémi Egyetem Interdiszciplináris: Bölcsészettudomány/Társadalomtudomány Doktori Iskolája keretében Témavezetõ: Dr. Dános Kornél Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton …..86,5 % -ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján…..........% - ot ért el Veszprém/Keszthely,
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minõsítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke
14
Tartalom
1.
(O
V]y
........................................................................................................... 8
2.
Bevezetés .................................................................................................... 12
2.1.
A téma ismertetése ................................................................................... 12
2.2.
Problémafelvetés ...................................................................................... 13
2.3.
Neuroanatómiai háttér ............................................................................. 15
2.4.
A dominancia, kezesség és lateralitás kérdése........................................ 15
2.5.
A Balaton-teszt ......................................................................................... 16
2.6.
A memória szerepe nyelvi és zenei percepció és produkció során ....... 17
2.6.1.
Memóriatípusok és fázisaik...................................................................... 17
2.7.
Zene a nyelvpedagógiában és az anyanyelv elsajátításában ................. 18
2.7.1.
A zene hatása a nyelvre és az emberre.................................................... 18
2.8.
A téma indokolása és aktualitása............................................................. 19
2.8.1.
Nemzetközi háttér ..................................................................................... 19
2.8.2.
$KD]DLKiWWpUpVFpONLW
2.9.
0LWKR]DM|Y
3.
Történeti áttekintés .................................................................................... 22
3.1.
A neurolingvisztika szempontjából .......................................................... 23
3.1.1.
A generatív strukturalista megközelítés .................................................. 24
3.1.2.
Magyarországi kezdetei és fogadtatása.................................................... 27
3.1.3.
Az afáziatípusok jelenlegi osztályozása.................................................... 29
3.1.4
Nyitott kérdések ......................................................................................... 32
3.2.
Áttekintés a neuromuzikológia szempontjából ....................................... 34
3.2.1.
Régebbi nézetek a zene pszichológiai hatásairól ..................................... 34
3.2.2.
$QHXURPX]LNROyJLDHO
]pVHN
.................................................................. 20
............................................................................................ 22
]PpQ\HLD;;V]N|]HSp
15
ig .............................. 36
3.2.3.
$QHXURPX]LNROyJLDN|]YHWOHQHO
3.3.
A két tudományterület nélkülözhetetlen funkcionális............................ 38
]PpQ\HL
............................................. 37
neuroanatómiai háttere 3.4.
Egy új tudományág megszületése ............................................................. 40
4.
Prelúdium egy új tudomány nyitányához................................................ 40
4.1.
Mi a zene? ................................................................................................... 40
4.1.1.
A zene percepciójának határai ................................................................ 42
4.2.
Az amusia fogalma ..................................................................................... 43
4.3.
A Mozart-effektus és kutatásának következményei .............................. 44
4.4.
A neuromuzikológia nemzetközi és magyarországi helyzete ................ 46
5.
Terminusok................................................................................................ 47
5.1
Általános jelenségek.................................................................................. 47
5.2.
Kit nevezünk zenésznek?.......................................................................... 48
5.2.1
A zenészek produkció szerinti osztályozása............................................ 49
5.2.1.1.
A produktív kategória további felosztása ............................................... 51
5.2.1.1.1
Neurológiai szempontok .......................................................................... 53
5.3
Percepciós kategória ................................................................................. 54
5.4
További lehetséges alkategóriák ............................................................. 55
5.5
Egy másik alapfogalom, a “hang” NO|QE|]
5.6
Következtések ........................................................................................... 57
6.
A nyelv és zene processzálásával kapcsolatos agyi régiók .................... 58
6.1
Az agy ontogenezise .................................................................................. 58
6.2
Általános és specifikus neuroanatómiai struktúrák .............................. 59
6.2.1.
A nagyagy (cerebrum s. telencephalon: végagy) felépítése ................... 60
6.2.1.1.
A szürkeállomány (cortex) ...................................................................... 62
16
PHJKDWiUR]iVDL
........... 55
6.2.1.2.
A fehérállomány ........................................................................................ 63
6.1.1.2.1
Asszociációs összeköttetések .................................................................... 65
6.1.1.2.2.
Commissuralis összeköttetések ................................................................ 66
6.1.1.2.3.
Projekciós összeköttetések ....................................................................... 70
6.1.2.
Diencephalon: a thalamusok ................................................................... 73
6.1.3.
Mesencephalon, pons, cerebellum és medulla oblongata ...................... 73
6.2.
A beszéd és zene együttes processzálásának régiói ................................ 74
6.3.
)pUILDJ\Q
LDJ\
...................................................................................... 75
6.3.1.
Corpus callosum és zeneszerzés ............................................................... 76
6.3.2.
Subcorticalis területek és érzelmek ......................................................... 77
7.
Dominancia és kezesség ........................................................................... 79
7.1.
A dominancia fogalma .............................................................................. 79
7.2.
A kezesség fogalma ................................................................................... 80
7.3.
Domináns-e a domináns félteke? ............................................................ 81
7.3.1. 7.3.2. 7.4.
$GRPLQDQFLDNLDODNtWiViEDQUpV]WYHY
DQDWyPLDLVWUXNW~UiN
.......... 82
Általánossá vált nézetek a dominanciáról és következtetések ............. 83 0
YpV]HWHNpVODWHUDOLWiV
......................................................................... 84
7.5
Alteráló dominancia ................................................................................ 86
7.5.1.
Vizuális alteráció ....................................................................................... 86
7.5.2.
Szenzoros és vegetatív alteráció ............................................................... 88
7.6.
A kezesség lehetséges okai ........................................................................ 88
7.6.1.
Anatómiai, fiziológiai okok ...................................................................... 88
7.6.2.
Genetikai okok .......................................................................................... 90
7.7.
Zene és ambidexteritás ............................................................................. 91
7.8.
A dominancia felismerésének gyakorlati szempontjai .......................... 92
8.
Nyelv és zene kapcsolata .......................................................................... 94
17
8.1
$IpOWHNpNHJ\WWYDJ\NO|QP
8.2.
$OHKHWVpJHVNDSFVRODWRNPpUKHW
8.3. 8.4.
N|GQHN" VpJH
.............................................. 94
.................................................... 95
Nemzetközi kutatási eredmények ............................................................ 95 6DMiWQHXURPX]LNROyJLDLNXWDWiVRNHO
]PpQ\HL
.................................... 97
8.4.1.
Neurolingvisztikai alapok: afáziakutatás ............................................... 97
8.4.1.1.
Betegek és módszerek ............................................................................... 97
8.4.1.2.
Eredmények és követekeztetések............................................................. 98
8.5.
Neuromuzikológiai vizsgálatok: a Balaton-teszt .................................. 100
8.5.1.
A vizsgálat anyaga és módszerei ............................................................ 100
8.5.2.
A hangzóanyag segítségével vizsgált zenei komponensek ................... 103
8.5.3.
Amit a teszt nem mér .............................................................................. 106
8.6.
A vizsgálat eredményeinek értékelése ................................................... 107
8.7.
Megjegyzés az eredményekhez .............................................................. 108
9.
A memória ............................................................................................... 109
9.1.
Lokalizálható-e a memória?................................................................... 110
9.2.
Memóriatípusok ...................................................................................... 111
9.2.1.
Kinetikus memória ................................................................................. 113
9.2.2.
Szenzoros memória ............................................................................... 114
9.2.3.
Rövidtávú memória .............................................................................. 114
9.2.4.
Hosszútávú memória ............................................................................ 115
9.2.4.1.
0HPyULiEDW|UWpQ
EHYLWHO
..................................................................... 116
9.2.4.2.
Tanulás, konszolidáció ........................................................................... 117
9.2.4.3.
Tárolás .................................................................................................... 119
9.2.4.4.
(O
9.2.4.4.1.
$]HO
KtYiVWtSXVDL
9.2.4.4.2.
$]HO
KtYiVWEHIRO\iVROyWpQ\H]
KtYiV
.................................................................................................... 121 ................................................................................... 123 N
.......................................................... 123
9.3.
Memória és személyiség.......................................................................... 127
10.
A zene szerepe az alkalmazott nyelvészetben ...................................... 128
18
10.1.
0LYROWHO
V]|U D]pQHNYDJ\DEHV]pG"
................................................ 128
10.2.
A zene az emberi élet során.................................................................... 129
10.2.1.
Prenatális élmények ................................................................................ 129
10.2.2.
3RV]WQDWiOLVpOPpQ\HN FVHFVHP
NRU
..................................................... 130
10.2.3.
Kisgyermekkor: 2-3 év ........................................................................... 131
10.2.4.
Óvodáskor: 3-6 év ................................................................................... 132
10.2.4.1.
Kodály-módszer alkalmazása a gyermekkorban ................................. 133
10.2.5.
Iskoláskor: 6-14 év .................................................................................. 133
10.2.6.
.|]pSLVNROiVpVIHOQ
WWNRU
...................................................................... 134
10.3.
Zene- és nyelvpedagógia az anyanyelvi nevelésben ............................. 135
10.3.1.
Zenész a nyelvészetért............................................................................. 136
10.3.1.1.
Zene és próza ........................................................................................... 136
10.4.
Aggasztó jelenségek ................................................................................ 138
10.5.
Mit hoz a XXI. század............................................................................. 140
11.
Utószó. ...................................................................................................... 141
12.
Összefoglalás............................................................................................ 145
Summary (angol) ........................................................................................................ 146 Resumen (spanyol)...................................................................................................... 147 Zusammenfassung (német) ........................................................................................ 148
13.
Irodalomjegyzék...................................................................................... 149
14.
Mellékletek............................................................................................... 158
19
(O
V]y
$] HYRO~FLy W|UWpQHWH VRUiQ D W|EEVHMW GLIIHUHQFLiOyGQL 0LQpO PDJDVDEEUHQG
OpQ\HN PHJMHOHQpVpYHO D] pO
OpQ\HN VHMWMHL HONH]GWHN
OHWW D] RUJDQL]PXV DQQiO IRQWRVDEEi YiOW KRJ\ HJ\HV
sejtek, sejtrendszerek elkülönüljenek arra a célra, hogy a többi sejt aktivitását és funkcióit NRRUGLQiOMiN (UUH D IHODGDWUD KiURP HOPpOHWLOHJ HONO|QtWKHW
HJ\PiVVDO D]RQEDQ V]RURV
G|WW NL $] HOV
NDSFVRODWEDQ iOOy ELRNpPLDL pV ELRIL]LNDL PHFKDQL]PXV IHMO
PHFKDQL]PXV
olyan kémiai üzenethordozókat – hormonokat – termel melyeket specializálódott sejtek KR]QDN OpWUH pV NHOHWNH]pVL KHO\NW P
N|GWHWpVpUH
D[RQYpJ]
$
GpVVHO
PiVRGLN
V]LQDSWL]iOy
PHFKDQL]PXVRNQDN LQJHUHOKHW
D]
O WiYRODEE IHMWLN NL KDWiVXNDW D V]HUYH]HW W|EEL VHMWMpQHN ]HQHWKRUGR]yNDW
–
OHJIRQWRVDEE
VpJ D]D] D N|UQ\H]HWE
többnyire DODSHOYH
HOHNWURNpPLDL
szomszédos
D
NL]iUyODJ
O YDJ\ D VDMiW EHOV
VWLPXOXVRNUDUHDNFLyNNDOYiODV]ROQDN7|EEVHMW
pO
–
~WRQ
sejtekbe.
MXWWDWMD
HO
D]
Ezeknek
RUJDQL]PXVRNUD
PHWDEROLNXV HJ\VpJHLNE
a
MHOOHP] O pUNH]
OpQ\HNEHQD]LQJHU
t felfogó és az arra reagáló
szerveket az idegrendszer köti össze. Mivel a szervezet minden része összeköttetésben áll az idegrendszer
valamelyik
részével
–
melyek
egy
másik
szinten
hasonlóképpen
összekapcsolódnak –, egy olyan hihetetlenül bonyolult struktúra keletkezik, melynek már önmagában is koordinálásra van szüksége. Az erre a célra kialakult sejtek a továbbiakban az pO
OpQ\HNHJ\LNYpJpQV
D]DODFVRQ\DEEUHQG
U
V|GWHN|VV]HpVVSHFLiOLVLUiQ\tWyIXQNFLyNDWNH]GWHNIHOYHQQL0iU
IpUJHNQpOLVDQHXURQRNpVDN|]WNOHY
V]LQDSV]LVRNVSHFLiOLVG~FRNED
JDQJOLRQRNED W|P|UOQHN (] D] LGHJUHQGV]HU NH]GHWL PHJMHOHQpVH PHO\HW IHMO FHQWUDOL]iFLyUD YDOy W|UHNYpV MHOOHPH] PDMG D PDJDVDEEUHQG
szomatikus és autonóm idegrends]HU
V PLQGNHWW
20
pO
GpVH VRUiQ
OpQ\HNEHQ NLDODNXO D
QHN D N|]SRQWL pV SHULIpULiV UpV]H $
KDUPDGLN PHFKDQL]PXV D JHULQFHVHNQpO PHJMHOHQ UHQGV]HUHPHO\NRRUGLQiOMDD]DJ\NO|QE|]
– ma még kevésbé ismert – agyhullámok
WHUOHWHLQHNpVLGHJVHMWMHLQHNDP
Az idegrendszer egyik legfRQWRVDEE
DODSHOHPH D QHXURQ PHO\E
N|GpVpW
O D] LQIRUPiFLy
felvétele vagy továbbítása céljára nyúlványok indulnak ki. A hosszabb – általában egy – nyúlvány az axon vagy neurit a perikaryonból indul az egyik irányba, míg a rövidebb dendritek a másikba. Az elektromos impulzust az axon továbbítja a másik idegsejthez kémiai anyagok – neurotranszmitterek – útján egy speciális apparátus – a szinapszis – segítségével. Egy neuron több, esetleg több
ezer idegsejttel szinaptizálhat, ezzel hihetetlen mértékben
megnövelve a lehetséges kombinációk számát. Gondoljunk egy generatív-strukturalista nyelvészeti hasonlatra, mely szerint megszámlálható elemek kombinációjával végtelen számú variánst hozhatunk létre. Ennek analógiájára lehet agyunkban az egész több, mint részeinek összege. 9LVV]DWpUYH D] DODFVRQ\DEEUHQG N|]|WW HJ\HQO
OpQ\HNUH D NH]GHWL HJ\HQpUWpN
WOHQVpJHN DODNXOQDN NL D] HOOV
|VV]HWHWWHEEp YiOQDN IHOWHKHW
LGHJV]HOYpQ\HN
WHVWUpV]KH] N|]HOL LGHJV]HOYpQ\HN QDJ\REEi
OHJ D]pUW LWW PHUW D] LGHJUHQGV]HU W|U]VIHMO
specializáltabb érzékszervek (halló-, látó- V]DJOyV]HUY D] HOOV
Gp
se során a
WHVWYpJHQ NRQFHQWUiOyGQDN
(] D MHOHQVpJ D NHIDOLNXV GRPLQDQFLD $] tJ\ OpWUHM|WW N|]SRQWL NpS]
GPpQ\ J\
MWL |VV]H D]
összes információt a perifériákról (érzés, érzékelés), és küldi az utasításokat a végrehajtó rendszereknek (effektorok). Az idegrendszer az évmilliók során reflexek egyre bonyolultabb változatait produkálta szinapszisok végeláthatatlan variációival. Erre azért volt szükség, mert – éppen a fejlettség miatt – a létfenntartáshoz elengedhetetlenné vált a táplálékfelvételen és a szaporodáson kívül a helyzetváltoztatás, menekülési és támadási stratégiák, taktikák NLGROJR]iVD LV $] LGHJL IXQNFLyN HJ\UH PDJDVDEE UpJLyNED W|UWpQ QHRFRUWH[ NLIHMO
GpVpYHO PHJMHOHQW D OHJPDJDVDEE UHQG
21
iWKHO\H]
IXQNFLy D
GpVpYHO PDMG D
tudat, és ezzel létrejött a
WHUPpV]HWQHN HPH FVRGiODWRV ERQ\ROXOWViJiEDQ pV QDJ\V]HU
VpJpEHQ HJ\HGOiOOy DONRWiVD D]
emberi agy, mellyel a homo sapiens NpSHV DONRWQL pV URPEROQL V]HUHWQL pV J\ K
O|OQL IpOQL
és
VQHNOHQQLpOQLpVPHJKDOQL
Agyunk több millió éves evolúció csodája, mely éppen összetettsége miatt roppant VpUOpNHQ\ N|QQ\HQ NiURVRGLN pV ~J\ W IHMO
GpVHVRUiQ DJ\XQNNH]GHWEHQOpSpVWWXGRWWWDUWDQLDFLYLOL]iFLyIHMO
YpJpUH D]RQEDQ pU]pNHOKHW HO
QLN QHP YLJ\i]XQN Ui HOpJJp $] HPEHULVpJ
UHKDODGiViYDO
PHJV]HU]HQG
GpVpYHOD;;V]i]DG
HQ OHPDUDGW $ WXGRPiQ\RN pV D WHFKQLND Q|YHNY
KLKHWHWOHQ
PHQQ\LVpJEHQ
]iSRUR]QDN
LVPHUHWHN PHO\HNHW FVDN QDJ\RQ QHKH]HQ
UiQN
D]
RO\DQ
PpUWpN
HOPpOHWLOHJ
vagy egyáltalán nem tudunk
feldolgozni. De ne higgyük azt, hogy máris evolúciós zsákutcába jutottunk; mert az igaz, hogy DJ\XQNW|U]VIHMO UHMO
OHKHW
GpVpWQHPWXGMXNLUiQ\tWDQLD]RQEDQILJ\HOHPEHNHOOYHQQQNKRJ\DEHQQH
VpJHN VRNNDO QDJ\REEDN PLQW D]W MHOHQOHJ VRNDQ JRQGROMiN .O|QE|]
IXQNFLyN
tudatos összekapcsolásával új kapacitásokat teremthetünk, ellensúlyozva ezzel agyunk evolúciós lemaradását. Ez a természetesen és mesterségesen létrehozott komplex rendszer együttesen alakítja ki bennünk a memóriánk – asszociációk és emléknyomok – révén az éntudatot, melynek N|]SRQWMiWpSSHQ|VV]HWHWWVpJHpVKLKHWHWOHQOERQ\ROXOWVWUXNW~UiLPLDWWHJ\HO ORNDOL]iOQL $] HUUH LUiQ\XOy NXWDWiVRN HJ\LN MHOHQW
UHQHPWXGMXN
V WHUOHWH D] HJRFHQWULNXV pV D]
exocentrikus tér percepciójával foglalkozik. A térérzékelés neurofenomenológiájával foglalkozó agykutatók megállapítása szerint a tér 10%-ban a priori – 90%-ban a posterioriWHKiWDJ\XQNiOWDOOpWUHKR]RWWNpS]
D NOV
YDOyViJ
– és
GPpQ\(]HNDIRO\DPDWRNiOWDOiE
an
a parietális és a limbikus lebenyben lokalizálhatók. Ezt a nézetet osztják azon biológiai valláselméletek kutatói is, akik neurológiai alapon próbálnak magyarázatot adni arra, hogy miért él Isten utáni vágy az emberben. Vizsgálataikban úgy találták, hogy vallásos meditáció 22
N|]EHQ D EDO IpOWHNH RULHQWiFLyV DVV]RFLiFLyV N|]SRQWMiEDQ D YpUHOOiWiV MHOHQW H]]HO OHKHW
Yp WpYH D] HJ\pQQHN D PDWHULiOLV N|UQ\H]HWE
IRO\DPDWRNUyO VLNHUOW LV NRUV]HU
NpSDONRWy WHFKQLNiY
VHQ FV|NNHQ
O YDOy NLHPHONHGpVpW (]HNU
O D
al felvételeket készíteni. A vallás –
szerintük – azért virágozhat a racionalitás korában is, mert az érzetek és az érzelmek nem egy megfoghatatlan misztikumban, hanem az agy genetikailag meghatározott neuronhálózatában gyökereznek. Idegrendszerünk központja nem csak érzékel és tanul, hanem irányít és gondolkozik is. Gondolataink kifejezésére létrejött egy csodálatos eszköz, a nyelv, mellyel párhuzamosan PLQGLJ MHOHQ YROW D] pQHN D ]HQH D UDM] D V]REUiV]DW HJ\V]yYDO D P
YpV]HWHN $J\XQN
tudatos és a tudattalan irányítása hozza létre azokat a mozgásformákat, melyekkel beszélünk, pQHNHOQN MiWV]XQN PXQNiW YpJ]QN pV P
YpV]L DONRWiVRNDW KR]XQN OpWUH YDODPLQW
NRRUGLQiOMDPLQGHQPR]JiVIRUPDMHOHQOHJOHJ|VV]HWHWWHEEMpWDKDQJV]HUHQW|UWpQ
Ezek a
JRQGRODWRN NpV]WHWWpN D V]HU]
MiWpNRW
W DUUD KRJ\ ³LGHJQ\HOYpV]HWL´ DODSRNUyO
kiindulva belépjen a zene csodálatos birodalmába és jelen értekezésben az agyi funkciók közül NHWW
WDQ\HOYLpV]HQHLSHUFHSFLyWHJ\PiVUDNLIHMWHWWKDWiVXNDWYDODPLQWDQ\HOYHWpV
a zenét
feldolgozó agyi apparátust tanulmányozza, különös tekintettel a titokzatos memóriára, a félteke-dominanciákra. A dolgozat másik célja az volt, hogy kihasználva zenei és nyelvi DODSRNUD
pSO
LVPHUHWHNHW
KR]]iMiUXOKDVVRQ
D
MHOHQOHJ
tudományterület terminológiai problémáinak felszámolásához.
23
PpJ
DQRPiOLiNNDO
W
]GHOW
2. Bevezetés
2.1. A téma ismertetése
$ MHOHQ pUWHNH]pV D] DJ\L IXQNFLyN N|]O NHWW
W D Q\HOYL pV ]HQHL SHUFHSFLyW
-produkciót,
valamint a nyelvet és a zenét feldolgozó agyi apparátust kívánja tanulmányozni – különös tekintettel a félteke-dominanciákra, a memóriafunkciókra – és megvizsgálni egymásra kifejtett hatásukat. A kifejtés ezért “másfél” Janus-arcú, hol nyelvi, hol zenei, hol neurológiai DVSHNWXVDNHUOHO
WpUEHD]pSSHQLVPHUWHWHWWWpPDPLO\HQVpJpW
$GLVV]HUWiFLyHOV
HQ
UpV]HDQHXUROLQJYLV]WLNDpVDQHXURPX]LNROyJLDW|UWpQHWpWWHNLQWL
iW0LQWWHUPLQXVPLQGNHWW pYH]UHGHNNHOH]HO
OIJJ
~MNHOHW
EiUD]HO
EELWiUJ\N|UpEHWDUWR]yNXWDWiVRNDWPiU
WWLVIRO\WDWWDND]HOQHYH]
és csak az utóbbi néhány évtizedben vált
iOWDOiQRVVi$]LJD]LWXGRPiQ\RVNXWDWyPXQNDD]RQEDQFVDND;,;V]i]DGEDQNH]G SiUKX]DPRVDQDQ\HOYWXGRPiQ\HO
G|WW
UHKDODGWiYDO/DVVDQN|UYRQDOD]yGRWWDIHOLVPHUpVKRJ\D
beszéd az agynak egy “terméke”, még ha ez a megfogalmazás egészen napjainkig váratott is magára. -yOOHKHWDQHXURPX]LNROyJLDLVWHOMHVHQ~MIRJDORPQDNW
QLNDIHQWLHNKH]KDVRQOyDQ
kijelenthetjük, hogy a zene lélekre, illetve idegrendszerre kifejtett hatásával már régi korok gondolkodói is fogODONR]WDNNH]GYHD]yNRULJ|U|J|NW HOV IHMO
IHOpEHQNH]G GpVpYHO
GWHNHOD]RNDIRO\DPDWRNPHO\HN
OHJpV]HQQDSMDLQNLJ$;;V]i]DG
– párhuzamosan a neurolingvisztika
– megteremtették az alapjait egy új interdiszciplinának, melynek a neve
hivatalosan is neuromuzikológia lett. 1997. június 13-án a ghenti kognitív neurológiai
24
NRQIHUHQFLDYROWD]HOV
1
DKROD]HOQHYH]pVHO
V]|UNDSRWWQ\LOYiQRVViJRW (]WPHJHO
]
HQ
neurolingvisztikai vagy muzikológiai konferenciák külön szekciójaként szerepelt, mint a zenének vagy a pszichológiának többnyire akusztika-kutatási, terápiás vagy pedagógiai aspektusú elágazása. A három éves alkalmazott nyelvészeti doktori iskola és újabb három éves neuroanatómiai PhD-kurzusok látogatása, valamint folyamatos értékelés és összegzés összesen tehát hat év kutatómunka, klinikai vizsgálatok és eredmények feldolgozása - képezte DGLVV]HUWiFLyPHJtUiViQDNDODSMDLW7HNLQWHWWHODWXGRPiQ\WHUOHWUREEDQiVV]HU
IHMO
GpVpUHD
fejezetek jórészét menetközben át kellett írni, mert elavultak az új ismeretek következtében. $]LVYDOyV]tQ
KRJ\PLUHDGROJR]DWHONpV]OEL]RQ\RVDGDWRNpVQp]HWHNPiUPHJYiOWR]QDN
2.2. Problémafelvetés
$
QHXURPX]LNROyJLD
HOPpOHWLOHJ
KiURP
I
WXGRPiQ\iJEyO
WHY
GLN
|VV]H
QHXUROyJLD
nyelvészet és zenetudomány. Mint minden interdiszciplinánál, itt is az lett volna a vezérelv, hogy az azt alkotó tudományok azonos részaránnyal szerepeljenek. A problémát az jelenti, hogy míg a neurológia – mint természettudományos alapokon nyugvó tudomány – konkrét határokkal rendelkezik, addig a lingvisztika és a muzikológia kérdéseinek gyakorlatilag nem V]DE KDWiUW VHPPL P
YHO
LN YLV]RQ\ODJ V]DEDGRQ J\iUWKDWMiN KLSRWp]LVHLNHW 0LYHO H] D NpW
tudományág exponenciálisan növeks]LNV]HPEHQDQHXUROyJLDOLQHiULV IHMO
GpVpYHOD]XWyEEL
részesedése a határtudományokban (neurolingvisztika, neuromuzikológia), a nyelvészek és ]HQHWXGyVRNHOPpOHWLpVJ\DNRUODWLPXQNiLEDQDUiQ\WDODQXONLFVL V]PHOOpNOHW (O
1
Conference on the Foundations of Neuromusicology
25
IRUGXO
hogy ha egy egyébként lingvisztikai tanulmányban megemlítik a corpus callosumot valamint a Broca- és Wernicke-areát, akkor már neurolingvisztikai tanulmánynak nevezik. Ugyanez elmondható a neuromuzikológia esetében is. A neuromuzikológia tudományának –
UpV]EHQ ~MV]HU
V
ége miatt is – a másik
OHJQDJ\REE SUREOpPiMD KRJ\ QpONO|]L D] HJ\VpJHV WHUPLQROyJLiW LOOHWYH D PiU PHJOpY D] HVHWHQNpQW ]DYDUy NpWpUWHOP DQQ\LUD UpJL NHOHW
W LV
KDV]QiODW MHOOHP]L 7HUPpV]HWHVHQ D QHXUROLQJYLV]WLND VHP
KRJ\ QH EtUQD KDVRQOy SUREOpPi
kkal, de ott már az alapfogalmakat
nagyjából definiálták; ugyanez nem mondható még el a neuromuzikológiáról, pedig Q\LOYiQYDOyKRJ\HJ\pUWHOP
WHUPLQROyJLDQpONOHJ\WXGRPiQ\QHKH]HQYiOLNHOIRJDGKDWyYi
A jelenlegi neuromuzikológiai tanulmányok nagy rés]pQHN problémája az, hogy a nemzetközi irodalom – YL]VJiODWLDODQ\RNDWHJ\V]HU
HQ]HQpV]LOOQHP
HJ\LN OHJMHOHQW
FVHNpO\ V]iP~ NLYpWHOW
VHEE
O HOWHNLQWYH
– a
-zenész (musician, non-musician) kategóriákra
osztja. Ez a felosztás a további kutatások során már
QHP WDUWKDWy PHUW HJ\ LG
XWiQ
elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy kit is nevezhetünk zenésznek? A kutatók nagy része mindenkit, aki énekel vagy hangszeren játszik, zenésznek nevez, és úgy gondolja, hogy ezeknek az embereknek a non-domináns féltekéMH
PiVNpSSHQ P
N|GLN PLQW D QHP
-
zenészeké, ami egyébként igaz is lehetne, ha a vizsgált alanyok megfelelnének azoknak a NULWpULXPRNQDN DPHO\HN HJ\pUWHOP
Yp WHKHWQpN D WHUPLQXV KDV]QiODWiW (QQHN KLiQ\iEDQ
azonban, a zenész elnevezés tarthatatlanná válik, és ezt bizonyítja a sok ellentmondás, melyet D YL]VJiODWRN VRUiQ D] HOWpU
ORNDOL]iFLyV HUHGPpQ\HN LJD]ROQDN 0HQHW N|]EHQ PHJiOODStWiVW
nyert, hogy vannak zenészek, akik született tehetségek, míg mások tehetség nélkül is megtanultak zenélni. GondolkozzuQN HO PL YDQ KD D] HOV
NpQW HPOtWHWW V]HPpO\ PpJVHP
kerül zenei pályára? Mennyiben befolyásolja nyelvi produkcióját a nem-]HQpV]W JHQHWLNDLODJ
NyGROW
DJ\EHUHQGH]pVH"
(]pUW
26
D
M|Y
EHQ
D
QHXURPX]LNROyJLDL
O HOWpU
WHV]WHN
elkészítésénél és a vizsgálat során külön kategóriákat kell felállítani, mint ahogy ez a dolgozat során a terminológia fejezetben megkísérelt felosztásban is történik, a jelenleg még egységesen “zenész”-nek nyilvánított terminus további pontosítására.
2.3. Neuroanatómiai háttér
A dolgozaW
N|YHWNH]
UpV]H
QHXURDQDWyPLDL
DVSHNWXVEyO
YL]VJiOMD
D
Q\HOY
pV
]HQH
processzálásával kapcsolatos agyi régiókat, különös tekintettel azokra, melyek mindkét WHUOHWHQ pULQWHWWHN HOV
VRUEDQ D NODVV]LNXVQDN V]iPtWy
- neurolingvisztikában jól ismert -
neocorticalis területekre (Broca, Wernicke, primer és asszociációs). Ezután következnek azok a
subcorticalis területek melyeknek kulcsfontosságú szerepük van a fent említett
folyamatokban. Az ebben a részben tárgyalt agyi régiók áttekintése után kerül sor a nemek közti
anatómiai,
strukturális
(pl.
corpus
callosum)
különbségek
okozta
eltérések
megtárgyalására is. A kérdés azonban továbbra is nyitott marad: vajon anatómiai különbségek YDJ\
D
WiUVDGDOPL
PHJKDWiUR]RWWViJ
MiWV]DQDN
QDJ\REE
V]HUHSHW
DEEDQ
KRJ\
D
Q
N
általánosságban jobb kottaolvasók, hangszeren a férfiakkal azonos szinten játszanak, azonban ]HQHV]HU]
FVDNHOYpWYHDNDGN|]|WWN
2.4. A dominancia, kezesség és lateralitás kérdése
A féltekei commissuralis összeköttetések vizsgálata felveti a dominancia és a lateralitás kérdését is. A napjainkig általánosan elfogadott nézet szerint agyunk rendelkezik egy domináns féltekével, mely jelentése szerint uralkodik a másik, non-domináns félteke fölött. Ez D] HOPpOHW PHJOHKHW
VHQ |QNpQ\HV PHUW D OHJPDJDVDEEUHQG
27
DJ\L IXQNFLyW HJ\ROGDO~DQ D
nyelvben határozza meg, melyre többé-kevésbé érvényes a dominancia-elmélet. Az emberi agynak azonban van számos más, a legmagasabb agyi régiókhoz (neocortex) kötött, szenzoros (pl. látás), illetve alacsonyabb agyi régiókhoz
N|WKHW
PHO\HNQpO D GRPLQDQFLD YiOWDNR]LN $ ODWHUDOLWiV HOV
YHJHWDWtY IXQNFLyMD LV SO OpJ]pV
VRUEDQ D NH]HVVpJKH] N|W
G
IRJDORP
de ez ugyanúgy önkényes meghatározás, mint a dominancia esetében. Az esetek többségében ugyanis – még jobb féltekei verbális központ esetén is - jobboldali lateralitás áll fenn. A kezesség kérdése nem hanyagolható el sem a zenei, sem a nyelvi percepciók és produkciók vonatkozásában, ezért ennek anatómiai és fiziológiai vonatkozásaival a fejezet részletesebben foglalkozik.
2.5. A Balaton-teszt
$ GLVV]HUWiFLy HOV
VRUEDQ QHP KXPiQ ILOROyJLDL V]HPV]|JE
O YL]VJiOMD D Q\HOYL pV ]HQHL
percepciókat, hanem funkcionális humán neuroanatómiai szempontból, ezért a dolgozat egyik részét egy klinikai környezetben végzett kísérletsorozaW HUHGPpQ\HL pV D] HEE
O OHYRQKDWy
konklúziók, hipotézisek képezik. A kísérlet tesztanyaga 2000-ben készült el neurológus és zenész kollégák segítségével, egy 1962-es, Egyesült Államok-beli “Seashore test” alapján, és a célja az volt, hogy megvizsgálja és bizonyítsa annak alkalmasságát a percepció ORNDOL]iOKDWyViJiQDN FpOMiUD 0LYHO 0DJ\DURUV]iJRQ D WHV]W DQ\DJD QHP pUKHW
HO H]pUW
leírások alapján el kellett készíteni hazai változatát, mely a Balaton teszt elnevezést kapta. A vizsgálati anyag a zenét a percepció szempontjából hat komponensre bontotta, mely a NtVpUOHWHN VRUiQ NHYpVQHN EL]RQ\XOW tJ\ D NpV WpQ\H]
EELHNEHQ H]HNHW PDMG E
YtWHQL NHOO DNXV]WLNDL
N H[SHFWDWLR PHPyULiEDQ U|J]OW pU]HOPL W|OWpV VWE $] HUHGPpQ\HN UpV]EHQ
igazolták a nemzetközi lokalizációs elméleteket, de arra is felhívták a figyelmet, hogy a teszt 28
így önmagában nem felel meg komplett lézió lokalizációs diagnosztika követelményeinek. Használata legfeljebb poszt-operatív vizsgálatok során a zenei percepciós funkciók helyreállásának mérésére korlátozható.
2.6. A memória szerepe nyelvi és zenei percepció és produkció során
Az agyi funkciók közül – a témához kapcsolódóan –MHOHQOHJOHJMHOHQW D] HUU HO
O V]yOy IHMH]HW YLV]RQ\ODJ UpV]OHWHVHEEHQ IRJODONR]LN NO|QE|]
iOOtWy
PHFKDQL]PXVRN
OHtUiViYDO
$
PHPyULD
PLQGHQ
VHEEDPHPyULD(]pUW Ii]LVDLYDO pV D] D]RNDW
EL]RQQ\DO
D]
HPEHUL
DJ\
legkomplikáltabb és legtitokzatosabb funkciója. Míg más agyi tevékenységek általában világosan körülhatárolható központokkal rendelkeznek, addig a memória gyakorlatilag PDJiEDQ IRJODOMD D] HJpV] DJ\DW NH]GYH D] DODFVRQ\DEE V]LQW OHJPDJDVDEE
V]LQW
NpUJL
DVV]RFLiFLyV
WHUOHWHNHW
IHOWpWHOHV UHIOH[HNNHO D
DNWLYL]iOy
KLKHWHWOHQO
ERQ\ROXOW
folyamatokig. Mivel a memóriafunkciók nélkül nincs sem tanulás, sem emlékezés, tanulmányozásuk kikerülhetetlen mind a nyelvi, mind a zenei processzáló folyamatok kutatásában.
2.6.1. Memóriatípusok és fázisaik
A fejezetnek ebben a részében megemlítésre kerülnek a nemzetközi irodalomban általánosan használt típusok, mint pl. explicit – implicit, kinetikus – kognitív, rövid távú – hosszú távú memória, stb. kiemelve azokat a típusokat, amelyek logikailag szervesen illeszkednek a GLVV]HUWiFLy WpPiMiKR] (J\ YLV]RQ\ODJ KRVV]DEE UpV] IRJODONR]LN D PHPyULD QpJ\ DODSYHW
fázisáYDO PHO\HN D N|YHWNH]
N
bevitel, input (automatikus vagy tudatos); konszolidáció, 29
consolidation (pathway-teória révén a tulajdonképpeni tanulás); tárolás, storage (neurális: szinaptikus – kémiai, molekuláris, stb.); és végül az
HO
KtYiV
retrieval mely vaOyV]tQ
OHJ D
memória legbonyolultabb fázisa. Ugyanitt kerül ismertetésre a fejezet egyik hipotézise – a mátrix teória, valamint azoknak a gyakorlati szempontoknak az összegezése, melyek alkalmazásával megkönnyíthetjük a tanulás és emlékezés folyamatait.
2.7. Zene a nyelvpedagógiában és az anyanyelv elsajátításában
A zene szerepével foglalkozó fejezetben végigjárjuk az emberi élet stációit a preembrionális iOODSRWWyOHJpV]HQDIHOQ
WWNRULJ(QQHNVRUiQYLOiJRVViYiOLNKRJ\D]HQHKDOOJDWiVpVpQHNOpV
a beszédtanulás periódusában nemcsak a zenei, hanem a nyelvi képességeket is fejleszti. A nyelvi-zenei nevelés – többek között Kodály szerint is – NLOHQF KyQDSSDO D V]OHWpV HO NH]G
GLN pV H]W D PiUD iOWDOiQRVVi YiOW Qp]HWHW D YLOiJ V]iPRV RUV]iJEDQ RV]WM
DONDOPD]]iN
$]
LVNROiVNRUEDQ
OHN]GpVpQHN NLHPHONHG
MHOHQWNH]
SV]LFKpV
JiWOiVRN
HEEHQ
D
WW
ák, módszereit
NRUEDQ
W|UWpQ
IRQWRVViJD YDQ PHUW KD D] pQHNOpVIyELD U|J]O DNNRU pOHWUH V]yOy
negatív (nyelvi, pszichés, stb.) hatásban állandósul.
2.7.l. A zene hatása a nyelvre és az emberre
$GLVV]HUWiFLyQYpJLJYRQXOD]DNHWW
VVpJPHO\DWXGRPiQ\WHUOHWLQWHUGLV]FLSOLQiULVYROWiEyO
DGyGLN+RODQ\HOYLKROD]HQHLDVSHNWXVNHUOHO
WpUEHKLV]HQDV]HU]
nyelvész és zenész is, aki mindent elN|YHWD]pUWKRJ\OHKHW WiUJ\LODJRVDQYL]VJiOMDDNpWWHUOHWMHOHQVpJHLWpVLG
HJ\V]HPpO\EHQ
OHJUpV]OHKDMOiVQpONO
QNpQWLHJ\PiVUDJ\DNRUROWKDWiViW
Ennek következtében többször is felmerül az a probléma, hogy a nyelv és a zene párhuzamos 30
vizsgálata jelenleg egy olyan interdiszciplináris terület, mely terminológiájának, módszereinek és pontosan körülírt alkalmazási területeinek meghatározása még várat magára. Jóllehet a neuromuzikológiát ma még csak a neurológia és a neurolingvisztika egy leágazásának tekintik, mégiV MHOHQW I
OHJ SV]LFKROyJLDL MHOOHJ
felfigyeltek
arra
a
V PpUWpNEHQ MiUXO KR]]i D] XWyEEL NpW WXGRPiQ\WHUOHW
–
– kutatási eredményeihez. Már régebbi korok nagy gondolkodói is
jelenségre,
hogy
az
éneklés
gyógyítja
a
pszichés-
és
beszédfogyatékosságokat, és jótékony hatással lehet a nyelvre is. Az ókorban Demoszthenész, a reneszánszkorban William Byrd, a XX. században többek között Kodály Zoltán, és napjainkban egyre többen vallják a fenti nézeteket. Ezzel szemben a zene összetettsége - nemcsak neurológiai értelemben véve - nem teszi OHKHW
YpKRJ\PLQGHQKDWiViWNDWHJRUL]iOMXN1HPOHKHWNLMHOHQWHQLKRJ\D]HQHFVDNSR]LWtY
hatásokkal bír; erre számos példa hozható fel bizonyítékul akár az irodalomból, akár a W|UWpQHOHPE
O $ ]HQH IHOKDV]QiOKDWy XJ\DQLV Q
egatív érzelmek, pl. agresszió (rap) vagy
fanatizmus (indulók, vallási szektás énekek, stb) közvetítésére is.
2.8. A téma indokolása és aktualitása
2.8.1. Nemzetközi háttér
1961-ben két kutató – egymástól függetlenül – hasonló tesztsorozattal kívánta megvizsgálni a korábban említett hat zenei komponens lokalizálhatóságát. Míg az Egyesült Államok-beli Milner az ún. “Seashore” teszt alkalmazásával végezte kísérleteit, addig a japán Kimura PDMGQHP D]RQRV IHOpStWpV
XJ\DQD]RNDW D IXQNFLyNDW YL]VJiOy WHV]
ttel ért el hasonló
31
eredményeket. Az elmúlt több mint négy évtized során nagy lendületet kapott a zene és QHXUROyJLD NDSFVRODWiYDO IRJODONR]y WXGRPiQ\iJ PHO\ HOV
l997-es
ghenti
kongresszuson,
YLV]RQ\ODWEDQ D NXWDWiVRN OHJMHOHQW
a
neuromuzikológia
DONDORPPDO YDOyV]tQ
elnevezést
VHEE KHO\V]tQHL D NH]GHWL LG
NRUOiWR]yGWDN PHO\HN QpJ\ NO|QE|]
kapta.
OHJ D]
Nemzetközi
V]DNEDQ QpJ\ QDJ\ WHUOHWUH
HJ\PiVWyO MyO HONO|QtWKHW
LUiQ\]DWRW NpSYLVHOWHN
Keleten illetve a nyugati féltekén az említett japán és amerikai kutatók (Kimura és Milner), Európában nyugaton a “germán vonal” (Helmholtz), míg keleten az oroszok (Luria) folytattak kísérleteket, gyakorlatilag egymás kutatási eredményeinek figyelmen kívül hagyásával. A 1990-es évek elejére általánossá vált a terminus, és az évtized végére a tudományág hatalmas lendülettel kezdett kibontakozni. Természetesen eleinte ugyanúgy áldozatul esett a divathullámnak, mint a neurolingvisztika, és mindent, ami zenével és a lélekkel kapcsolatban állt így neveztek. A világ majd minden részén megalakultak a Kodály Intézetek, melyek azóta is sikerrel P
N|GQHN
pV
MHOHQW
V
PXQNiVViJRW
IHMWHQHN
alkalmazásában és terjesztésében, kialakítva olyan például
NL
D
]HQHSV]LFKROyJLDL
PyGV]HUHN
egyéni zeneterápiai módszereket is, -
a kaliforniai Kodály Intézetben – melyekkel arra biztatják a kismamákat, hogy
ULWPLNXV NRSRJiVVDO ]HQMHQHN V]OHWHQG
J\HUPHNNQHN H]~WRQ NpV]tWYH IHO
NHW D PDMGDQL
hatékonyabb anyanyelv-elsajátításra.
$KD]DLKiWWpUpVFpONLW
]pVHN
Magyarországon a zene ilyen irányú vizsgálata többnyire inkább a pszichológia szintjén mozog. Természetesen nemcsak zenei intézmények foglalkoznak a zene és pszichológia NDSFVRODWiYDO KDQHP D] RUYRVWXGRPiQ\ pV ELROyJLD NO|QE|]
32
iJD]DWDL LV LGHpUWYH D
magatartástudomiQ\W OHJMHOHQW
D
SV]LFKLiWULiW
pV
D
QHXUROyJLiW
VHEE KHO\V]tQHL W|EEHN N|]|WW .RSS 0iULD P
$]
LO\HQ
MHOOHJ
NXWDWiVRN
KHO\H D 6HPPHOZHLV (J\HWHP
Magatartástudományi Intézetében, a BME Kognitív Idegtudományi központja és a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikája. Hazai agykutatók vizsgálataik tárgyává tettek bizonyos zenei tevékenységeket is. 6]iPRV NXWDWy pULQWL D ]HQH QHXUROyJLDL pV SV]LFKROyJLDL YRQDWNR]iVDLW DODSYHW
HQ KLiQ\]LN
azonban hazánkban az a bázis, melynek alapján egységes neuromuzikológiai kutatásokról EHV]pOKHWQpQN (OpUNH]HWWQHN OiWV]LN D] LG
H PXQNiVViJRN |VV]HKDQJROW KiWWHUpQHN D
megteremtésére, különös tekintettel az egységes terminológiára valamint a nemzetközi kutatási eredmények és irodalom ismertetésére. Tekintettel a konkrét értelemben vett WXGRPiQ\WHUOHWHQPXWDWNR]yDNWLYLWiVKLiQ\iUDDMHOHQpUWHNH]pVHJ\LNI
FpOMDKR]]iMiUXOQLD
neuromuzikológia alapjainak letételéhez Magyarországon. Ez talán túl nagy vállalkozásnak W
QKHW
GH
KD
ILJ\HOHPEH
YHVV]N
I
OHJ
D
WHUPLQROyJLiUD
vonatkozó anomáliákat,
megállapíthatjuk, hogy az alapok megteremtéséhez szükséges fogalmak tisztázása nem odázható tovább, mely megállapítást nem szó szerint kell értelmezni, hisz tudjuk, az alapok Magyarországon már réges-régen le lettek fektetve. Elég leQQH KD FVDN D .RGiO\ PyGV]HUE NLIHMO
O
G|WW ]HQHSV]LFKROyJLDL pV PX]LNRWHUiSLDL PyGV]HUHNHW HPOtWHQpQN GH KD KR]]iYHVV]N
azt a hatalmas kutatási- és ismeretanyagot, mely hazánkban a kulturális és a tudományos hagyományok alapján felhalmozódott, megállaptWKDWMXN KRJ\ D N|YHWNH]
OpSpV PiU YDOyEDQ
a neuromuzikológia fogalmának elfogadtatása kell, hogy legyen. Összehangolt kutatásokra lenne szükség, valamint az eredmények ismertetésére és összehasonlítására meg kellene V]HUYH]QLD]HOV
– ghentihez hasonló – neuromuzikológiai konferenciát Magyarországon.
33
0LWKR]DM|Y
$
GROJR]DW
"
PHJNtVpUOL
pULQW
OHJHVHQ
IHOYi]ROQL
D
;;,
V]i]DG
SHUVSHNWtYiLW
PLO\HQ
újdonságok, eredmények és kudarcok várhatóak ezen a – jelenleg – még interdiszciplináris területen. Az 1990. július 17-pQPHJKLUGHWHWW³$J\pYWL]HGH´VRUiQURKDPRVIHMO
GpVQHNLQGXOW
neurolingvisztika nyitányát jelentette a neuromuzikológia - mint önálló tudományág megszületésének, és reménykedhetünk, hogy ez hazánkban sem lesz másképp. A várható ~MGRQViJRN
N|]O
PHJHPOtWKHW
D
PpUI|OGHV
OpSWHNNHO
KDODGy
IDUPDNROyJLDL
pV
géntechnológiai módszerek alkalmazása a tanulás és memóriafunkciók területén. Nagy J\DNRUODWL MHOHQW
VpJ
HUHGPpQ\ OHQQH KD D N|]HOM|Y
neurRPX]LNROyJLDLWpQ\H]
NXWDWyL PHJWDOiOQiN D]RNDW D ]HQHL
NHWDPHO\HNWXGRPiQ\RVDQ DOiWiPDV]WKDWyPyGRQVHJtWLNDQ\HOYL
WHYpNHQ\VpJHNNLDODNXOiViWIHMO
GpVpWpVNiURVRGiVDHVHWpQPpJDJ\yJ\XOiViWLV
3. Történeti áttekintés
Az elmúlt évtizedben, a tudományos életben hatalmas lendületet kapott az agykutatás, és a hozzá kapcsolódó interdiszciplinák nagyon gyorsan eljutottak az önálló tudományág szintjére. Körülbelül öt év alatt a pszicholingvisztika eljutott arra a szintre, hogy a neurológiai kutatások DODSMiQNLYiOWEHO
OHHJ\~MWXGRP
ányterület, a neurolingvisztika. A média minden ágából
LQIRUPiFLy|]|Q]~GXOWD]ROYDVyNpVWpYpQp]
NQpSHVWiERUiUDtJ\H]HNDIRJDOPDNDUiQ\ODJ
gyorsan beivódtak a köztudatba. Természetesen a divathullám negatív hatásai sem maradtak 34
el, a zsurnalisztika minden tudományos alapot nélkülözve használ bizonyos kifejezéseket. Ennek legkirívóbb példája egy divatlap cikk (1. melléklet), mely neurolingvisztika címmel MHOHQWPHJVYDOyMiEDQFVDNDNO|QE|]
EHV]pGPRGRURNDWUHJLV]WHUHNHWpVH]HNDONDOPD]iVL
területeit ismertette, legnagyobb jóindulattal is csak megközelítve a szociolingvisztika néhány kérdéskörét. Olyan “vadhajtások” is kerültek a felszínre, mint pl. az alkoholingvisztika vagy – az akkor még ennek számító –QHXURPX]LNROyJLD$]HO
EELD]DONRKROE
eszédre gyakorolt
pozitív hatását tanulmányozza, melynek van némi fiziológiai alapja, hiszen köztudott, hogy az DONRKRO NLVPHQQ\LVpJEHQ ROGMDDYHUEiOLVJiWOiVRNDWgQiOOyWXGRPiQ\iJJiHJ\HO PpJVHPIHMO
G|WWHOOHQWpWEHQDQHXURPX]LNROyJLiYDOPHO\U
UH
l egyre inkább bebizonyosodik,
hogy kapcsolatban áll a neurolingvisztikával, mivel a beszédnek is és a zenének is vannak RO\DQHOHPHLPHO\HNORNDOL]iFLyMDVRUiQN|]|WWNOpY
NDSFVRODWWDOiOKDWy
3.1. A neurolingvisztika szempontjából
A XX. század utolsó évtizedét méltán nevezik “az agy évtizedének”2 (ld. 2. sz. melléklet). Az ekkorra kirajzolódott határtudományok önálló életre keltek és újabb interdiszciplinák jelentek meg. KözülüN HJ\LN D QHXUROLQJYLV]WLND PHO\ D SV]LFKROLQJYLV]WLND HOiJD]iViQDN WHNLQWKHW
Kezdetben a neurolingvisztika az afázia kutatására szorítkozott, napjainkra azonban már olyan szakterületek is támaszkodnak a neurolingvisztika eredményeire és módszereire, mint pl. a logopédia, afáziakutatás, zenepedagógia, pszichológia, pszichiátria, neurológia, agysebészet, agykutatás, farmakológia, nyelvészeti számítógépes modellezés (Vitelson 1992).
2
(]DV]86$HOQ|NLSURNODPiFLyiOWDOLVPHJHU
VtWpVWQ\HUW ³1RZ7KHUHIRUH,*HRUJH%XVK3UHVLGHQW
of the United States of America, do hereby proclaim the decade beginning January 1, 1990, as the Decade of the Brain…In Witness Whereof, I have hereunto set my hand this 17th day of July in the year of our Lord 1990.”
35
Mindezek a – neurolingvisztikával kapcsolatba hozható – területek a köYHWNH] pYWL]HGHNEHQ YDOyV]tQ NH]G
OHJ WRYiEEL UpV]WHUOHWHNUH IRJQDN RV]WyGQL pV H] D IRO\DPDW PiU HO LV
G|WW5DJDGMXQNNLHJ\HWDIHQWLOLVWiEyOSOD]DJ\NXWDWiVWPHO\QHNNpSYLVHO
egy-HJ\ HU
VHQ VSHFLILNXV UpVV]HO IRJODONR]KDWQDN
LPiUFVDN
- primer–szekunder szenzoros és motoros,
Broca, Wernicke areák, kondukciós, insularis és Geschwind-terület a neocortexben (Dános 2001b), a kisagy, középagy, limbikus rendszer, valamint ennek részei: a hippocampus (Freund 2004), septum, amygdala, corpus mamillare, stb. A jelenlegi tapasztalatok szerint az agy NO|QE|]
VWUXNW~UiLQDN PpO\UHKDWy PHJLVPHUpVH
NXWDWyQDNHJpV]pOHWHWNLW|OW
– éppen bonyolultsága miatt – egy
HOIRJODOWViJRWMHOHQWKHW
$QHXUROLQJYLV]WLNDHJ\RO\DQGLQDPLNXVDQIHMO
G
WXGRPiQ\PHO\QHNDKRY
atartozásáról
újabban számos vélemény alakult ki a tudományág természeténél fogva. Jelenlegi nézetek V]HULQWHJ\D]RUYRVWXGRPiQ\pVQ\HOYpV]HWKDWiUiQHOKHO\H]NHG NpV
EELHNEHQ
–IHMO
GpVpYHOSiUKX]DPRVDQ
–NO|QE|]
LQWHUGLV]FLSOLQDPHO\HWD
UpV]WHUOH
tekre kell majd osztani,
hasonlóan az afáziakutatás területeinek a felosztásához (ld. 3.1.3).
3.1.1. A generatív strukturalista megközelítés
$QHXUROLQJYLV]WLNDDODSNpUGpVHLPiUDKLYDWDORVPHJMHOHQpVpWPHJHO
]
LG
NEHQLV
foglalkoztatták korunk nagy gondolkodóit, melyek közül feltétlenül meg kell említeni &KRPVN\WDNLQHNDPXQNiVViJDN|]HOpYHiOOD]pUGHNO
GpVHO
WHUpEHQ
Noam Chomsky a Massachusetts Institute of Technology nyelvésze és a modern NRJQLWtYWXGRPiQ\RNHJ\LN~WW|U IRUPiOyMD1HPYDOyV]tQ
MHNRUXQNKXPiQWXGRPiQ\DLQDNHJ\LNMHOHQW
VHEE
KRJ\DQ\HOYpV]HWQHNpVQ\HOYWXGRPiQ\QDNOHQQHRO\DQWHUOHWH
36
PHO\EHQQHDONRWRWWYROQDPDUDGDQGyW7HUPpV]HWV]HU
HQNHUOPLQGD]RQHOPpOHWHNQHND
vonzásába, melyek kihívást jelentenek a tudományterület számára. Új paradigmákat alkot, és ezekkel párhuzamosan megteremti a paradigmaváltások szükségességének a feltételeit is, de ~J\W
QLNFVDND]pUWKRJ\D]RNOiWV]yODJRVIHOONHUHNHGpVHXWiQ~MUDGHILQLiOKDVVDNRUiEEL
paradigmáját. Ez történt a strukturalizmus elméletével is, melynek megszüntetésével, de bizonyos elemeinek a megtartásával vezette be a generatív nyelvtant. Chomsky felfogása a Q\HOYU
O3OpK&VDEDV]LQRSV]LVDV]HULQWWHOMHVHQ~MV]HU
HJ\V]HU
HQDQ\HOYLDGDWRNPLQWW
³$Q\HOYpV]HWIHODGDWDQHP
OQNIJJHWOHQOOpWH]
GROJRNOHtUiVDKDQHPD]RN
levezetése egy elmélet segítségével ... A nyelvtan ebben az értelemben nemcsak a nyelvész HV]N|]HD]DGDWRNUHQGH]pVpUHKDQHPHJ\VDMiWRVYDOyViJDQ\HOYEHV]pO
LQHNPHQWiOLV
valósága.” (Pléh 1995) 7HUPpV]HWHVHQ D]
pUGHNO
GpVL WHUOHWHL N|]O QHP KLiQ\R]KDWRWW D QHXUROLQJYLV]WLND
sem, csak nem ezen címszó alatt. Az 1968-ban megjelent Nyelv és elme c. könyvében (Chomsky, 1968; magyar fordításban 1995) már olyan problémákat feszeget, melyek PHJWHUHPWLNDSV]LFKROLQJYLV]WLNDYDODPLQWD]HEE
ONpV
EENLYiOyQHXUROLQJYLV]WLNDDODSMDLW
természetesen nem a szó neurológiai vagy funkcionális anatómiai értelmében. Erre Chomsky nagyon is odafigyelt, mint azt a könyv címe is mutatja: nem a nyelvet és az agyi struktúrákat vizsgálta, hanem “csak” a nyelv és elme kapcsolatát a pszichológia szempontjából (Chomsky, 1967). Elméletének egyik lényeges alkotóeleme a LAD hipotézis (Language Acquisition Device /1980/, melyet 1982-ben Bruner kiegészített a LASS (Language Acquisition Supporting System), mely szerint minden ember egy nyelvelsajátításra képes apparátussal
37
V]OHWLNPHO\HWD]RQWRJHQH]LVVRUiQHJ\PHJHU
LASS szavak ihletésére elméletileg bHYH]HWKHW
VtW
UHQGV]HUNtVpU 'iQRV $/$'
OHQQHDQHXURPX]LNROyJLDNDSFViQD
38
-
MAD és MASS rövidítések használata (Music Acquisition Device – Music Acquisition Supporting System),3 de mivel a hipotézis alapjait újabb kutatási eredmények PHJNpUG
MHOH]WpNDGROJR]DWEDQH]HND]HOQHYH]pVHNQHPV]HUHSHOQHN
Chomsky a Nyelv és elme ODSMDLQ DODSYHW
NpUGpVHNHW IHV]HJHW PHO\HN
már nagy részükkel vitába lehet szállni – PpJLV LG
V]HU
– jóllehet ma
HN KD PiVpUW QHP D]pUW KRJ\
megtámadásukkal és esetleges cáfolatukkal újabb kutatási perspektívákat tárhassunk fel. Piaget-vel folytatott vitájában kiállt azon elmélete mellett, hogy a nyelv és a gondolkodás egymástól függetlenek, mind az elme felépítésében, mind produkciójában (Piatelli-Palmarini, 1979). Természetesen a könyv megírásakor Chomsky még nem tudhatta, hogy 1990-W
O
-
ig deklarálják az Egyesült Államokban az agy évtizedét, ezért a könyv megjelenésekor még joggal ostorozhatta a hiányosságokat a nyelv és elme közti kapcsolat tanulmányozásában. Felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, mellyel a strukturalista nyelvészet elveti a SV]LFKROyJLiW $KRJ\
PDJD IRJDOPD]RWW
-ban: “végtére is a viselkedés és nem az elme
tudományának korában élünk. A viselkedéstudomány kifejezés azonban egy – nem is csekély – hangsúlyeltolódásra utal az adatok irányába, a viselkedés által nyújtott adatok segítségével WLV]Wi]KDWy P|J|WWHV PpO\HEE HOYHNW
természettudományt a
PpU
P
O pV
absztrakt mentális struktúráktól. Olyan ez, mintha a
-leolvasás tudományának neveznénk.” (Chomsky 1968)
V]HU
-yOOHKHW &KRPVN\ QHP yKDMWRWW MyVOiVRNED ERFViWNR]QL D NXWDWiVRN M|Y
MpW LOOHW
HQ GH PiU
feltételezte, hogy a nyelvtudomány leginkább a mentális folyamatok és az általuk létrehozott pV P
N|GWHWHWW VWUXNW~UiN PHJpUWpVpKH] IRJ KR]]iMiUXOQL (]]HO D NLMHOHQWpVpYHO YDOyMiEDQ D
pszicholingvisztika egyik alapkövét fektette le. Az 50-es évek elején kezdte ostorozni a nyelvészeti 3
myGV]HUHN
NXWDWiViEDQ
D]W
D
V]HPEH|WO
$&KRPVN\iOWDODONRWRWWU|YLGtWpVKH]KDVRQOyDQ OHJpQ\OHiQ\ H]HNDEHW
massza”
26
KDQ\DWOiVW
DPLW
D
V]DYDNLVMHOHQWpVVHOEtUQDN ³
Q\HOY
UOW
SV]LFKROyJLiMiQDN NXWDWiViEDQ W|EEHN N|]|WW 6NLQQHU D +DUYDUG (J\HWHPHQ WDUWRWW HO
jellemeztek. Az a 40-HV
pYHNEHQ NH]G
megjelenéséhez vezeWHWW D]W D PHJJ\
]
DGiVDL
G|WW WHFKQROyJLDL KDODGiV PHO\ D V]iPtWyJpSHN GpVW VXJDOOWD D WXGyVRNQDN KRJ\ D] 65 LQJHU
-
reakció) pszichológia kerete hamarosan ki fog tágulni addig, amíg a legrejtélyesebb mentális NpSHVVpJHNUH LV NLHOpJtW
PDJ\DUi]DWRW QHP DG (]W D YpOHPpQ\W RV]WRWWiN W|EEHN N|]|WW /
Bloomfield és B. Russell is és általában a pozitivista nyelvészek, valamint pszichológusok és filozófusok is (Pléh 1995). Ennek az illúziónak mára kevés nyoma maradt. A számítógépek megjelenése utáni kezdeti eufória a 90-HV
pYHNEHQ DOiEEKDJ\RWW D] DJ\NXWDWiV HO
W
érbe
kerülésével párhuzamosan. 0LQW D M|Y M|Y
U
O V]yOy IHMH]HWpEHQ IRJDOPD]]D ³D Q\HOYWXGRPiQ\ HJ\LN MHOHQW
V
EHOL KR]]iMiUXOiVD D] iOWDOiQRV SV]LFKROyJLiKR] D] OHKHW KRJ\ NLGROJR]]XN D] HPEHUL
intelligencia egyik területének mögöttes kompetenciarendszerét” (Chomsky 1968).
3.1.2. Magyarországi kezdetei és fogadtatása
A neurolingvisztika magyarországi megjelenése a pszicholingvisztika elágazásaként jelent meg, kezdetben szintén az afáziakutatás kapcsán (Lengyel 1995a, 1995b, Bánréti 1999 és Pléh 2003) 0
YHO
LQHN V]iPD UHQGNtYO DODFVRQ\ KD ILJ\HOHPEH YHVV]N D]RNDW D NULWpULXPRNDW
DPHO\HN DODSMiQ D QHXUROLQJYLVWD V]HPpO\H PHJKDWiUR]KDWy $] HOV
Q\LOYiQRVQDN QHYH]KHW
megmérettetésre és szakmai találkozásra az orvostársadalommal a SOTE II. Kísérleti Élettani ,QWp]HWpEHQ 0yQRV (PLO SURIHVV]RU iOWDO V]HUYH]HWW DIi]LDNXWDWiVVDO NDSFVRODWRV HO D]W N|YHW
YLWiQ NHUOW VRU
DGiVRQ pV
-ben (3. sz. melléklet), ahol orvosok és nyelvészek voltak
MHOHQ $ NpW WiERUW V]iP V]HULQW N|UOEHOO HJ\HQO
DUiQ\EDQ Np
pviselték – többek között:
6]LUPDL 7ULQJHU pV 6]pNHO\ SURIHVV]RURN D] RUYRVRN LOO D] HO
27
DGy 'U 'iQRV .RUQpO
valamint Bíró András, Stephanidesz Éva és Rébék-1DJ\ *iERU D Q\HOYpV]HN UpV]pU
O $
találkozón elgondolkodtató, alapfogalmakat tisztázó, vita aODNXOW
DGiV
PpUI|OGN
QHNWHNLQWKHW
NL H]pUW D] HO
DWXGRPiQ\WHUOHWPDJ\DURUV]iJLHOIRJDGWDWiVDV]HPSRQWMiEyO
Az egyik lényeges kérdést a neurolingvisztika elnevezés jelentette. Tringer professzor szerint ez etikai kérdés, és a terminust nem is lenne szabad használni, mivel már foglalt, és pár évtizede már valamilyen más fogalommal4 kapcsolódott össze. Elhangzott az is, hogy ennek a paratudománynak5 (sic!) neve magyarul lehetne pl. idegnyelvészet. Világossá vált, hogy a neurolingvisztikát mint önálló tudományterületet – akkori stádiumában – nagyon nehéz elfogadtatni az orvostársadalommal. Mivel interdiszciplináról van szó, a terület kutatóinak QHKp]VpJHLWiPDGKDWQDNDNpWYpJSRQWRQHOKHO\H]NHG
HJ\PiVWNL]iUyV]DNPDLIHOIRJiVRNNDO
Erre vonatkozik Székely professzor néhány gondolata: “Az agyban több százmilliárd sejt van. Az ezek közti kapcsolat sokkal bonyolultabb, mintsem azt gondolnánk … a lokalizálás nehéz … az agy, mint egészP
N|GLN«0LRUYRVRNV]HUHWMNDPHUHYNDWHJyULiNDW«´(]HNNHOD
gondolatokkal természetesen mindenki egyetértett, mivel a nyelvészek álláspontja szerint a neurolingvisták nem az orvostudományba akarnak beavatkozni, hanem az orvostudomány nyelvészettel kapcsolatba hozható kutatási vívmányait felhasználni. A kiindulási elv lehetne a “produktum” elmélet, mely szerint ha az orvosok bizonyos végtermékek vizsgálatával GLDJQRV]WL]iOQLWXGMiNDYpJWHUPpNHWHO
iOOtWyV]HUYYDJ\UHQGV]HUP
N|GpVLUHQGHOOHQHVVpJHLW
(széklet, vizelet, stb.), akkor a beszédet is tekinthetjük egyfajta végterméknek, és ennek a vizsgálata során az agy beszéddel kapcsolatos területeinek a rendellenességeit is könnyebben feltárhatjuk (Dános 2001b). A beszélgetés során kiderült az is, hogy az orvosok majdnem
4 5
Hogy a fogalom pontosan mi volt, sajnos nem tisztázódott. Ennél sokkal élesebb megfogalmazást is elhangzott.
28
PLQGHQWiWIRJyP
V]HUH]HWWVpJJHO
6
rendelkeznek ahhoz, hogy neurolingvisztikai vizsgálatokat
folytassanak, de az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy kutatási eredményeik PpUWpNEHQ
QHP NHOO LOOHW
– vagy egyáltalán nem – jutnak el a nyelvészekhez. Fenntartásaikat
HQ YDOyEDQ LJD] KRJ\ D] HV]PpQ\L ³LGHJQ\HOYpV]´ D] OHQQH DNL Q\HOYpV] LV pV RUYRV LV
egy személyben. Az anatómia és a fiziológia mélyebb megismerése viszont egyre távolabb YLV]LDV]DNHPEHUWDEL]WRQViJRVQDNYpOWtWpOHWHNW
O.H]GHWEHQDQ\HOYpV]PHJWXGMDKRJ\YDQ
Broca-afázia (homloklebenyben lokalizált) és Wernicke-afázia (halántéklebenyben lokalizált), azután azt, hogy ezeken kívül az DJ\ PLO\HQ MHOHQW
V WHUOHWHL YHV]QHN UpV]W D EHV]pG
fogalomalkotásban, és az afázia-NDWHJyULiN HONH]GHQHN E
YOQL (O
WpUEH NHUO D] DJ\IpOWHNpN
GRPLQDQFLiMD YDODPLQW D] LV KRJ\ H] D] HOPpOHW EiUPHQQ\LUH LV WHWV]HW HJ\pUWHOP
DODSRW D WRYiEEL RV]WiO\R]iVUD $] DJ\XQNDW IHOpStW
- és
KR]]iYHW
V QHP Q\~MW
OHJ PLOOLiUG
neuron asszociációs és commisuralis szinapszisai sokkal bonyolultabbak, mint azt a kezdeti HOPpOHWHN VXJDOOWiN $ ORNDOL]iFLyV HOPpOHWHN E
nevezKHW
DIi]LDWtSXV3RHFN
YOpVpYHO NLDODNXOW D QpJ\ NODVV]LNXVQDN
Broca, Wernicke, globális és amnesztikus. Ez a felosztás
1997-LJ WDUWRWWD PDJiW GH D] XWyEEL pYHNEHQ H]HN D WtSXVRN V]iPD WRYiEE E
YOW ,VPHUWWp
vált, többek között, hogy a frontális (motoros) és a parieto-temporális (szenzoros) területet |VV]HN|W
DVV]RFLDWtY SiO\iN VpUOpVH LV RNR]KDW DIi]LiW QHP EHV]pOYH DUUyO KRJ\ EiUPLO\HQ
lézió olyan agyképletben, mely nyelvi produkcióban vagy percepcióban érintett, kiválthatja a EHV]pGYDODPLO\HQV]LQW
NiURVRGiViW
3.1.3.Az afáziatípusok jelenlegi osztályozása $N|YHWNH]
6
WiEOi]DWPHJNtVpUHODMHOHQOHJUHQGHONH]pVUHiOOyNXWDWiVLHUHGPpQ\HNDODSMiQ
EEG, MRI, fMRI, MEG, ERP, PET, stb.
29
WD[RQRPLNXV UHQGV]HUW IHOiOOtWDQL HJ\ Q|YHNY
V~O\RVViJL VRUUHQGEHQ PHO\ RV]WiO\R]iV
önkényes, mert mindegyik típusnak vannak enyhébb – súlyosabb fokozatai, melyek befolyásolják a nyelvi produkciót. Afázia típusa
Érintet terület
Brodmann Károsodik
1. Amnesztikus
gyrus angularis
39
emlékezet
2. Transzkort. – motoros
opercularis
44
beszédprodukció
fasciculus arcuatus 3. Transzkort. – szenzoros
gyrus temp. sup.
4. Transzkort. – keresztezett
VXSSOPR]JPH]
5. Szenzoros
gyrus supramarg.
írás 41
PHG
22, 40
beszédértés, hallás beszéd, hangos olvasás beszédértés, prozódia hangmagasság
6. Williams-szindróma
aorta supravalvularis
beszédhang magassága,
non-domináns félteke (?)
prepoziciók, gramm. nem
7. (Klasszikus) Broca, motoros
frontális lebeny
45
produkció, gramm.
8. Parkinson-szindróma
Broca-PH]
45
beszédtempó, gramm
bazális ganglionok 9. (Klasszikus) Wernicke (szenz.) temporális lebeny
. 42
beszédértés, lexika
41,42
szintaktika, lexika
10. Alzheimer-szindróma
Wernicke-PH]
11. Huntington-szindróma
Wernicke-PH]
VWULDWXPV]yPHPyULD
12. Kondukciós (W
insula (assz. rostok)
Br)
13. Anomikus (anómiás)
14. Globális
47, 40
fluens beszéd
lobusok érintkezésénél,
jelentés-
temp.-occip. cx, gyr. ang.
reprezentáció
kiterjedt károsodás a fent említett részek érintésével
30
Természetesen számos egyéb terület károsodása is generálhat valamilyen típusú afáziát HO
LGp]
IRO\DPDWRW DNiU SULPHU DNiU DVV]RFLiFLyV WHUOHWU
lobus temporalis Heschl-IpOH
J\UXVD D KDOOiV HOV
O YDQ V]y ,O\HQ W|EEHN N|]|WW D
GOHJHV NpUJL N|]SRQWMD %U PHO\
bármilyen típusú szenzoros afázia kiindulópontja lehet, vagy az occipitalis Br. 17, a látás HOV
GOHJHV NRUWLNiOLV N|]SRQWMD YDODPLQW D KR]]i WDUWR]y DVV]RFLiFLyV %U WHUOHWHN
melyek károsodása az olvasás bármilyen zavarának kialakulásához vezethet. (J\HV V]HU]
N D] DIi]LDWtSXVRNKR] VRUROMiN D
diszfázia, diszlexia, agnózia NO|QE|]
típusait és az agráfia valamint az alexia Dejerine típusait, melyeknél az érintett terület a gyrus angularis és a parieto-temporo-occipitalis asszociációs cortex. A taktilis afázia, melyben a beteg az érintett tárgyakat csak megtekintés után tudja megnevezni, valamint az amusia, mely a non-domináns féltekében is jelentkezik, a commisuralis szinapszisok még nem teljesen WLV]Wi]RWW IXQNFLyLUD WHNLQWHWWHO QHP V]HUHSHO D] HO
EE OHtUW
– HJ\HO
UH WtSXVW WDUWDOPD]y
-
táblázatban. Az afáziakutatás diagnosztikai részével való foglalkozás kapcsán még nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a tudományterület milyen sebességgel halad: 1997-ben még csak négy afáziatípust ismertünk, míg a kutatás jelenlegi állása szerint több mint húszat7. Mivel a tanulmány egyik feladata a zenei és nyelvi percepciók vizsgálata, illetve egymásra gyakorolt hatása, ezért a korábban említett – de az afáziákat felsoroló táblázatban már nem ismertetett - területek közül, az amusiát kell vizsgálat tárgyává tenni, az ide sorolható összes zenei percepciós és produkciós anomáliákat tárgyaló kategóriáival.
7
Ez a szám lehet, hogy növekedni fog, de az is lehet, hogy csökkenni, mivel a terminológia pontosítása
N|YHWNH]WpEHQW|EEWtSXVNLNHUOD]DIi]LDN|UpE
O
31
3.1.4. Nyitott kérdések
Mivel majdnem mindegyik afázia típusnál közrejátszik a félteke-dominancia, az intelligencia foka, a súlyosság, életkor, nem, nyelvi regiszter használata, stb., melyek befolyásolják a WD[RQyPLDHJ\pUWHOP
VpJpWD]|VV]HVNRPSRQHQVHJ\LGHM
YL]VJiODWiYDOPDMGQHPWHWV]
OHJHV
számú afázia-altípust nevezhetünk meg. Felmerül többek között a beszédértés és -produkció folyamatának összetettsége. A klasszikus neurolingvisztikai elmélet szerint e két folyamatnak QpJ\DODSYHW
HOHPHYDQ IHOYpWHO SHUFHSFLyNyGROiV WiUROiV PHPyULD HO
KtYiV
(dekódolás, retrieval) és közlés (produkció). Ha ezek közül megvizsgáljuk a OHJWLWRN]DWRVDEEDWDPHPyULiW~J\W HON|YHWNH]HQG
LG
QLNKRJ\HQQHNDPHJpUWpVHpVNXWDWiVDOHKHWD]
V]DNHJ\LNOHJIRQWRVDEEIHODGDWD$]XWyEELLG
EHQV]iPRVHOPpOHWOiWRWW
napvilágot melyek alkotói nem kizárólag orvosok vagy biológusok. Napjainkban a számítógépek legújabb generációján dolgozó számitástechnikai szakemberek többsége már idegtudományokat is tanul, és ezzel jut egy olyan inspirációs többlethez, mely segítheti a fizika törvényei által szabott akadályok leküzdésében. Az elmúlt évtizedekben nem ez volt az általános szemlélet hanem, gyakorlatilag a fordítottja. A számítógépek elterjedésével kialakult az a heuresztikus gondolat, hogy az emberi agy valójában egy elektronikus kapcsolószerkezet, PHO\HWiUDPN|U|NNHOpVELQiULVPiJQHVHVWiUROyNNDOXWiQR]QLOHKHW(]HOPpOHWLOHJP
N|GKHW
is a rövidtávú memória modellezésénél, mert ilyenkor az agy majdnem kizárólagos elektromos aktivitása mutatható ki, de felmerült a probléma: ha az ismereteinket így kívánnánk tárolni, DNNRUD]DGDWRNyULiVLW|PHJHU|YLGLG
DODWWHOiUDV]WDQiDJ\XQNDWpVDNDSDFLWiVJ\RUVDQ
kimerülne. A kezdeti lokalizációs kísérletek nem hozták meg a várt eredményt és az agycomputer elmélet létjogosultsága kérdésessé vált, habár sok kutató még ma is változatlanul iOOtWMD$]DJ\P
N|GpVpQHNFVDNHJ\LNKiQ\DGiWWHV]LNLDYLOiJRVDQN|UYRQDOD]KDWy
32
elektronikus kapcsolatok rendszere, melyeket részben sikerült elektronikusan modellezni. ,O\HQV]LQDSV]LVRNUpYpQP
N|GQHNDQHRFRUWH[QDJ\UpV]pEHQDSULPHUV]HNXQGHUpV
asszociációs területek, valamint a többi agyképletben a rövid távú memória, automatizált funkciók, reflexek, stb (Hydén 1979). De miért nem lehet az agyat elektronikus modulokból IHOpStWHQL"0tJDV]iPtWyJpSNO|QE|]
UpV]HLN|]|WWJRQGRVDQV]LJHWHOWiUDPN|U|NYDQQDN
addig az agy kb. 200 milliárd sejtjének mindegyike több ezer másikkal van kapcsolatban és nem csak szinaptikus kapcsolataik révén, mint ezt Vizy E. Szilveszter egyik (még nem SXEOLNiOW H
DGiViEDQKDOOKDWWXN(]WD³]VHOp´ WWDOiQDV]iPtWyJpSHNHJ\LNN|YHWNH]
-
generációja lesz képes plaszticitásában utánozni (Hámori 2001). Visszatérve a másfajta tárolási módszeUHNUH HO
V]|U D VYpG +ROJHU +\GpQ
8
professzor
dolgozott ki egy elméletet, miszerint az agyunk vegyi (molekuláris) úton is tárolja az információkat pV V]HULQWH H] D PROHNXOD D] 516 W~OOpSYH H]]HO D YLV]RQ\ODJ HJ\V]HU HOHNWURPRV WHUPpV]HW
.
QHXURQIXQNFLyNRQ 7D\ORU $ WRYiEELDNEDQ D] LV IHOYHW
G|WW
hogy esetleg nemcsak a neuronok, hanem a gliasejtek is lehetnek a memória székhelyei. Ha sikerül is megismernünk, hogy hogyan tárolódik az emlék, akkor még mindig számos nyitott kérdés van, többek között a betáplálás, és ami ennél is sokkal bonyolultabb, a felidézés megismerése (Hydén 1979). Ezeknek az összefüggéseknek a megismerése ma már csak RO\DQ W|EE V]DNHPEHUE
O
álló kutatócsoporttal és olyan komplex vizsgálatokkal lehetséges, melyeket például Freund
8
Érdekességképpen megemlíthetjük planáriákkal folytatott kísérleteit, melyekben bebizonyosodott, hogy a kefalikus szelvényvégeken ezek a lények tanulásra és memória tárolására is képesek. A kettévágott férgeknek csak a IHMLUpV]pE ONLIHMO G|WW~MHJ\HGHNYLWWpNWRYiEED]HPOpNQ\RPRW8J\DQH]WDUpV]WHOIRJ\DV]WDWWD ³WDQXODWODQ´SODQiULiNNDODNLNtJ\D]LQIRUPiFLyELUWRNiEDNHUOWHN(QQHNDODSMiQ~J\W
szerezhetünk úgy, hogy annak birtoklóját elfogyas]WMXN³6DMQRV´H]PDJDVDEEUHQG P
N|GLNPLYHODIHMOHWWHEEHPpV]W
pO
UHQGV]HUHOSXV]WtWMDDYLY DQ\DJRWDWXGiVVDOHJ\WW
33
QWKRJ\WXGiVW
OpQ\HNQpOPiUQHP
Tamás folytat a KOKI-ban. Memóriakutatásának az a hipotézis az alapja – melynek természetesen már empirikus bázisa van –, hogy a memória-konszolidáció érzelmi motivációja a hippocampusban zajlik (Freund 2003). Látjuk tehát, hogy a téma orvostudományi megközelítése is tartogat még számos nyitott kérdést, melyek megértéséhez HJ\ Q\HOYpV]QHN QDJ\ PHQQ\LVpJ
WHUPpV]HWWXGRPiQ\L LVPHUHWDQ\DJRW HO
kell sajátítania.
Ugyanilyen bonyolult lehet azonban a nyelvi szerkezetek (mélyszerkezetek) feltárásának a folyamata is, melyek viszont egy orvos számára jelentenének nehézséget.
3.2. Áttekintés a neuromuzikológia szempontjából
A kezdeti neuro- és pszicholingvisztikai elméletek szerint a beszédtevékenységért a domináns félteke – jobbkezeseknél a bal félteke –DIHOHO
V 0LOQHU $N|YHWNH]
V]DNDV]EDQ
megállapítást nyert, hogy a zene és a tér percepciója a jobb féltekében zajlik. A jelenlegi periódusban a klinikai tapasztalatok ennél sokkal bonyolultabb képet mutatnak. A nyelvi és zenei percepciós folyamatok elkülönítve és egymásra hatva is sokkal több területet érintenek, mint azt korábban gondolták. Mindazonáltal az említett hipotézisek bizonyítása várhatóan egy hosszú folyamat része lesz. Folyamatosan bebizonyosodik, hogy egy kikristályosodott elmélet megfogalmazása – a kérdéskör összetettsége miatt –EHOiWKDWyLG
QEHOOQHPYiUKDWy
3.2.1. Régebbi nézetek a zene pszichológiai hatásairól
A zene összetettsége – nemcsak neurológiai értelemben véve –QHPWHV]LOHKHW
YpKRJ\
minden hatását kategorizáljuk. Nem lehet kijelenteni, hogy a zene csak pozitív hatásokkal bír,
34
amire számos példa hozható fel bizonyítékul akár az irodalomból, akár a történelHPE
O
felhasználható ugyanis negatív érzelmek, pl. agresszió vagy fanatizmus közvetítésére is. 0pJLVDN|]WXGDWEDQW|EEQ\LUHDNHGYH]
DVSHNWXVDLpOQHN
– zenével fejezünk ki magasztos
gondolatokat, eszméket és érzelmeket. Hogy ez mennyire így volt a régi korokban is, álljon itt QpKiQ\JRQGRODWD]HQHULWPXVpVDSRp]LVNLDODNXOiViUyO(]HNU N|]|WWDN|YHWNH]
OD]yNRULJ|U|J|NW|EEHN
NHWJRQGROWiN
az isteneket úgy kényszeríttetik a zene erejével, ahogyan az ember érez a zene erejével, ennek hatását meg lehet tisztítani és meg lehet szabadítani a túl heves indulatoktól, az ember mélyebben emlékezetébe vési kívánságait, ha azokat ritmikus formába önti, ezzel tisztábban és nagyobb távolságra beszélgethet velük.
“Melyek közül az utolsó két hatás ellentéWEHQYDQD]HOV pUWKHW
NHWW
YHOD]RQQDOpVN|QQ\HQ
´PRQGMD1LHW]VFKHDQDJ\QpPHWJRQGRONRGy 1LHW]VFKH pVD;;,V]i]DG
elejének az embere – már csak gyakorlati megfontolások miatt is – igazat kell, hogy adjon neki. ,G
V]iPtWiV
WpERO\XOWViJiEyO
HO
WW
N|UO
YROW WDOiQ D] HOV
Dávid9 hárfáján játszva gyógyította ki Sault
]HQHWHUDSHXWD DNLU
O tUiVRV HPOpN PDUDGW IHQQ $
bibliában egyébként is számos bizonyíték található arra, hogy a zene hatása – akár lélekre gyakorolt, akár fizikai – mélyen foglalkoztatta az akkori embereket is. Biztosan ismerték a KDQJUH]JpVHN DQ\DJUD J\DNRUROW KDWiVDLW LV PHO\UH PHJJ\
harsonák, kürtök, trombiták által. 9
$NpV
EEL'iYLGNLUiO\
35
]
SpOGD -HULNy IDODLQDN OHG|QWpVH
A reneszánszkor egyik
legnagyobb
alakja,
William
Byrd híres
hatpontos
manifesztációjában ( 4. Sz. melléklet) hívta fel a figyelmet az éneklés pozitív pszichológiai és fiziológiai hatásaira, valamint a beszéddel való szoros kapcsolatára (Brown 1980).) 0DMGQHP PLQGHQ ]HQHV]HU]
PHJHPOtWL tUiVDLEDQ D ]HQpKH] I
]
G
PpO\ YDJ\
különleges kapcsolatát, de talán a legmeghatóbb Beethoven egyik levele, a híressé vált ³+HLOLJHQVWDGW7HVWDPHQW´PHO\EHQD]pOHWPHQW
]HQpU
OtU ³9pJHWYHWHWWHPYROQDpOHWHPQHN
– hivatásom volt csak az, ami visszatartott” (Beethoven 1802).
$QHXURPX]LNROyJLDHO
]PpQ\HLD;;V]i]DGN|]HSpLJ
A kezdeti “neuromuzikológiai” kutatások középpontjában – az amusia vizsgálatát leszámítva – I
NpQWD]HQHLWHKHWVpJHNWDQXOPiQ\R]iVDiOOW-yOOHKHWDQHXUROyJLDLPyGV]HUHNPpJ
gyereNFLS
EHQMiUWDNPpJLVpYYHOH]HO
WW
-ben Johann Sebastian Bach akkor
megtalált koponyáját kiterjedt vizsgálatoknak vetették alá. Megállapították, hogy két fontos részletben tér el az átlagos emberi koponyáktól: a halántékcsont szokatlanul vastag, a fenestra URWXQGDSHGLJV]pOHVYROW(QQHNDNRUDEHOLWXGyVRNLJHQQDJ\MHOHQW PHJOHSHWpVVHOWDSDV]WDOWiNYLV]RQWKRJ\DKDOiQWpNFVRQWRNIHOV +LV $KXV]DGLNV]i]DGHOV
VpJHWWXODMGRQtWRWWDN
KRPRUXODWDQHPIHMO
IHOpEHQV]iPRVNXWDWyYL]VJiOWDDP
G|WWNL
YpV]HNDJ\iWpV
állapították meg, hogy a zenészek agyában mindkét oldali gyrus supramarginalis és angularis jobban fejlett, mint a nem-]HQpV]HNEHQ$]DJ\SODV]WLFLWiVDMHOHQW következménye a redukált apoptózis, a corpus caOORVXPHOOV
VHQPHJQ
PHO\QHN
UpV]pQHNPHJQ|YHNHGpVHD
hangszeres zenészeknél a primer motoros és szenzoros területek megnagyobbodása, és a kisagy globális növekedése.
36
$QHXURPX]LNROyJLDN|]YHWOHQHO
Az 50-es évek végén, 60-DVpYHNHOHMpQHO P
]PpQ\HL
WpUEHNHUO
t az agy kognitív tevékenysége és a
YpV]HWHN|VV]HIJJpVHLQHNYL]VJiODWD(]HNN|]OLVNLHPHOWV]HUHSKH]MXWRWWD]HQH
idegrendszeri kapcsolatainak tanulmányozása, mely egyenes következménye a QHXUROLQJYLV]WLNDLNXWDWiVRN;,;V]i]DGEDQPHJNH]G DJ\VpUOWMHLQHNMHOHQW
VV]iPDWHWWHOHKHW
G|WWIRO
yamatának. A II. Világháború
YpD]DJ\V]HUNH]HWpQHNpVIXQNFLyLQDNNOLQLNR
-
patológiai vizsgálatát, kiváltképpen a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. A kutatók közül kiemelkedik Luria, aki az afáziát célzó vizsgálatai során felfigyelt az amusia jelenségére. Kutatásainak leginkább a témához kapcsolódó eredménye az 1965-ben PHJMHOHQWHWHWWWDQXOPiQ\iEDQOiWRWWQDSYLOiJRWPHO\EHQHJ\RO\DQEHWHJU
bal agyfélteke-NiURVRGiVWN|YHW
DIi]LiMiWQHP
OV]iPROEHDNLQHN
kísérte a zenei percepció elvesztése (Luria
1965). A
fenti
kutatásokkal
párhuzamosan
mások
a
zene
pszichológiai
hatásait
tanulmányozták. Ezeknek a vizsgálatoknak gyakorlati megvalósulásaként vezették be a zeneterápiának mindennapi életünk majdnem minden tHUOHWHQ
W|UWpQ
DONDOPD]iViW
Bizonyára mindenki emlékszik azokra a kísérletekre, melyek során teheneknek a jobb tejhozam érdekében klasszikus zenét játszottak; ugyanezt elvégezték kukoricával és egyéb haszonnövényekkel is termésfokozás céljából. Állítólag mindkét kísérletsorozat sikerrel zárult, EiULJD]KRJ\~MDEEDQH]HNU
ONHYpVV]yHVLN
A zenei percepció neurológiai aspektusaival Milner és Kimura kezdett el foglalkozni 1961-EHQ (]HN D NXWDWiVRN HOV
VRUEDQ D NpW IpOWHNH ]HQHL NRPSRQHQVHNHW PHJNO|QE|]WHW
37
IXQNFLyLUDWHUMHGWHNNL.LPXUDIHOWpWHOH]WHKRJ\DEDOIpOWHNpEHQPDQLIHV]WiOyGLND]LG
EHOLD
szekvenciális és a ritmikus percepció, míg a jobb féltekében a hangmagasság, a melódia és a harmónia processzálása (Kimura 1961). Ezek az eredmények nem zenész vizsgálati DODQ\RNNDO NpV]tWHWW WHV]WHNUH DODSXOWDN D]RQEDQ NpV
EE ]HQpV]HNHQ HOYpJ]HWW NtVpUOHWHLEHQ
úgy találta, hogy a melódia felismerése a bal féltekében lokalizálható. Elméletének továbbfejlesztéseként 1974-re kialakult az a hipotézis, mely szerint a zenei percepció nem zenészek esetében holisztikusan, a jobb féltekében zajlik, míg zenészeknél analitikusan a bal féltekében (Bever és Chiarello, 1974). Ezzel szemben Milner azt állapította meg, hogy az általa vizsgált hat zenei komponens (hangPDJDVViJ ULWPXV LG KDQJV]tQ
N|]O
NHWW
D
EDO
NHWW
D
MREE
NHWW
SHGLJ
WDUWDP GLQDPLND GDOODP pV PLQGNpW
KHPLVSKHULXPEDQ
manifesztálódik (Milner 1962). A zenei percepció processzálásának mechanizmusát és lokalizációját még korántsem sikerült megoldani. A nemzetközi irodalomban az egymásnak leginkább ellentmondó eredmények a féltekék körülírt területeinek és azok funkciójának meghatározásában születtek. A legáltalánosabban vizsgált hat alapkomponens tekintetében egyetértés mutatkozik a hangmagasság és D GDOODP ORNDOL]iFLyMiQDN PHJtWpOpVpEHQ 0tJ D] HO
EELW HJ\pUWHOP
HQ D
verbális, domináns féltekében, az utóbbit a klasszikusan zeneinek tartott (non-domináns) féltekében helyezik el.
3.3. A két tudományterület nélkülözhetetlen funkcionális neuroanatómiai háttere
Bonyolultabb neuroanatómiai képletek megismerése sem hanyagolható el az említett HVHWHNEHQ XJ\DQLV D SHUFHSFLyW D PHPyULiED YLWHOW YDODPLQW D] HO EHIRO\iVROMD
D]
pU]HOHP
pV
PRWLYiFLy
(]HN
38
KtYiVW QDJ\PpUWpNEHQ
WDQXOPiQ\R]iVDNRU
YDOyV]tQ
leg
a
neuromuzikológiának külön területe lesz a limbikus rendszer vizsgálata, különös tekintettel az HQWRUKLQDOLV FRUWH[ D KLSSRFDPSXV pV D] DP\JGDOD V]HUHSpUH 0tJ D] HOV
minden asszociációs kérgi DVV]RFLiFLyVWHUOHWHNU
D J\
MW
KHO\H
(szekunder, tercier), valamint a temporalis és occipitalis
OV]iUPD]yLQIRUPiFLyQDN NpS|VV]HUDNiV
-felismerés, taktilis észlelés,
stb.), addig a hippocampus kapja meg az agykéreg összes tanulással kapcsolatos információját (Szentágothai 1975). Ezeket kapcsolja össze egymiVVDO GH H]]HO HJ\ LG VXEFRUWLFDOLV WHUOHWHNU HOV
EHQ NDSMD PHJ D
O D] pU]HOPL pV D PRWLYiFLyV LPSXO]XVRNDW pV D PHPyULD U|J]tWpVH LV
VRUEDQ LWW ]DMOLN 9DOyV]tQ
OHJ D]RN D NXWDWyN DNLN MHOHQOHJ D PRWLYiFLy NXWDWiViYDO
foglalkoznak a nyelvpedagógiai és didaktika szintjén, ha le akarnak hatolni a motiváció neuroanatómiai “mélyszerkezetébe”, akkor a neurolingvisztikához szervesen kapcsolódó számos ágazatot, mint pl. neuroanatómia (a limbikus rendszer szerepe), valamint a farmakoterápia idevonatkozó eredményeit is figyelembe kell venniük. A zenei processzáló képességek restaurálására rendelkezésünkre álló módszerek széles VNiOiMiW NO|QE|]
WXGRPiQ\RN pV D KDWiUPH]VJ\pMN|Q IHOOHOKHW
LQWHUGLV]FLSOLQiN WHUOHWpQ
találhatjuk. Ma már foglalkozik vele a gyógypedagógia, azon belül a logopédia, a pszichológia pVDSV]LFKROyJLiQEHOOD]DIi]LDNXWDWiVPHO\HJ\HO
UHiOWDOiEDQPDJiEDQIRJODOMDD]|VV]HV
ehhez a jelenséghez kapcsolható tünetegyüttest: amusia, agráfia, diszlexia, acalculia. Ezek többnyire klasszikus terápiás módszereket alkalmaznak, melyek ismertetésére a jelen dolgozat NHUHWHL OHKHW
N|]W
QLQFV
VpJHLQHN
OHKHW
V]pOHV
VpJ
$
WiUKi]iUyO
PiVRGLN
–
SO
QDJ\ D
WXGRPiQ\iJ
VHUNHQW
pV
D
IDUPDNRWHUiSLD
JiWOy
PHO\
QHXURWUDQV]PLWWHUHN
hatásmechanizmusának gyógyszeres befolyásolásáról – PpJ FVDN NH]GHWL VWiGLXPEDQ OHY
ismeretekkel rendelkezünk (Dános 2001a, Freund 2004). A harmadik nagy terület a neurofiziológia és a rehabilitáció, melynek módszerei a néhány hónapja napvilágot látott FVRQWYHO
L QHXURQiOLV
VVHMWWHUPHOpV IHOIHGH]pVH UpYpQ YiOQDN PDMG IHOWHKHW
39
HQ OHKHW
Yp $
tudományok ugyanezen ága foglalkozik a régebben is ismert limbikus rendszerben, SRQWRVDEEDQ D KLSSRFDPSXVEDQ OH]DMOy QHXURQWHUPHO
Ezen folyamatok konkUpWWHUiSLiVOHKHW
GpV HVHWOHJHV WHUiSLiV IHOKDV]QiOiViYDO
VpJHLPDPpJQDJ\UpV]WLVPHUHWOHQHN
10
.
3.4. Egy új tudomány megszületése
$]HQHNO|QE|]
SV]LFKpVpVIL]LROyJLDLNXWDWiVDLHOpUWHNWHKiWHJ\RO\DQV]LQWUHPHO\HQPiU
NO|QNHOOHWWYiODV]WDQLDQHXUROLQJYLV]WLNDpV]HQHSV]LFKROyJLDUpV]EHQiWIHG
WHUOHWHLW
O$]
e témákban rendezett kongresszusokon egyre gyakrabban kapott külön szekciót a “neuromuzikológia”, és elkerülhetetlenül megfogalmazódott egy új tudományterület megszületésének szükségessége (Leman 1995). Az “agy évtizede” érlelte a folyamatot, és az évtized második felében egy új tudomány kelt önálló életre – Ghentben l997. június 14-én PHJUHQGH]WpND]HOV
QHXURPX]LNROyJLDLNRQJUHVV]XVW
4. Prelúdium egy új tudomány nyitányához
4.1. Mi a zene?
Léteznek olyan hangok a környezetünkben melyeket egyesek kellemes zeneként érzékelnek, PtJPiVRNLGHJHVtW
]DMQDNK
allanak. Mi lehet ennek az oka, miért nem azonos a mérce ennek
PHJtWpOpVpEHQ"$YiODV]WHUUHQHPOHKHWHJ\V]HU
10
HQPHJIRJDOPD]QLPHUWPLQGHQHJ\pQQHN
$MHOHQOHJLOHONHVHGpVQHPW~O]RWWDQLQGRNROWKLV]WXGMXNDVHMWPLJUiFLyLG
QLQFVHQHNPHJD]RNDN|UOPpQ\HNPHO\EHQ
V]DNiQDNOH]iUXOWiYDOPiU
VVHMWHNQHXURQQiDODNXOKDWQiQDN(J\
-egy neuronfunkcióra tervezett sejt nem tud már szinapszist kialakítani más sejtekkel, mert azok már “foglaltak”, vagy ha nem, akkor olyan diszfunkciójuk lehet, mely eleve lehetetlenné tenné életképes populáció és neuronhálózat kialakulását.
40
más a kialakult neoronhálózata, divatos kifejezéssel a huzalozása. Ezért már a dolgozat FtPpEHQ V]HUHSO
egyik alapfogalom, a “zene” meghatározása is nehézségekbe ütközik. Ez
PDJiEDQIRJODOMDD]DNXV]WLNDLMHOHNQHNRO\DQV]pOHVVNiOiMiWPHO\HNDOHJHJ\V]HU
EE]|UHMW
O
a legkomplexebb nagyzenekari megszólalásig terjednek. A hangszerek nagy része természetes evolúció következtében természeti hangokat utánoz, például a fúvós hangszerek imitálhatják a V]pO ]~JiViW PHO\ HJ\ UHJEHQ YDJ\ FV HJ\ UHJHV WHVW I|O|WW NLIHV]O
DODN~ WiUJ\EDQ NpS]
K~UV]HU
NpS]
GLN YDJ\ D K~URV KDQJV]HUHN
GPpQ\ KDQJMiW D] W
KDQJV]
OHKXOOy Yt]FVHSSHN ULWPXViW YDJ\ D URKDQy iOODWRN ULWPXVRV GRERJiViW (EE
erek pedig a
O D V]HPSRQWEyO
nézve nehéz megállapítanunk, hogy hol van a határ és egyáltalán húzhatunk-e határvonalat a “természetes” és a “mesterséges” zene között (Lechevalier 1985), különösen, ha figyelembe YHVV]N D] ~MV]HU
]HQHL LUiQ\]DWRNDW ;; V]i]DG DYDQWJDUG LUiQ\]DWDLW PHO\HN HO
DGiVD
során vizet öntenek ki a padlóra, kalapáccsal ütik a zongorát, vagy rövid géppisztolysorozattal LOOXV]WUiOMiN HJ\
J\iV]V]LPIyQLD PHJIHOHO
tételét (Paul Patterson: Rekviem Kennedy
halálára). Még tovább menve, egyre több “relaxáló” CD és hangkazetta tartalmaz PDGiUIWW\|W WHQJHU]~JiVW HV
FVHSHJpVW VWE (J\HV ]HQHV]HU]
N SURJUDP]HQpLEHQ SHGLJ
maga a zenei struktúra próbál imitálni egy-egy természeti képet vagy hangsort (Debussy: A tenger, Respighi: Róma kútjai, Banchieri: Állatok farsangja, stb.). A technika megjelenésével, LGHpUWYH
D
N
NRUV]DNL
SULPLWtY
V]HUV]iPRNDW
környezetében, melyek ritmusosságukkal,
LV
]HQpMH VWE ÒJ\ W
NHOHWNH]WHN
D]
HPEHU
J|]WpN D] DGRWW NRU HPEHUpW
OHJ PLQGDQQ\LXQN J\HUHNNRUiEyO NHOOHPHV
]VRQJtWy pOPpQ\NpQW PDUDGW IHQQ 6]iPRV ]HQHV]HU] ÏUi
KDQJRN
GLQDPLNiMXNNDO OHQ\
*RQGROMXQN D YRQDW ]DNDWROiViUD PHO\ YDOyV]tQ
KDQJMD &VDMNRYV]NLM 'LyW|U
~M
W LKOHWHWW PHJ D V]HUV]iPRN JpSHN
k tánca c. tétel, Honegger: Pacific 231, Björk: A présgépek
QLN PLQWKD D ]HQH pV D KDQJV]HUHN PHJSUyEiOQiQDN YLVV]DWpUQL D]
41
VL
forráshoz, és egyre nagyobb elánnal utánozni a természeti11 vagy gépi zajokat. Ha választ DNDUXQN NDSQL D IHMH]HW HOHMpQ IHOYHWHWW NpUGpVUH OHJNp]HQIHNY
meg, hogy zeneD]DPLWKDOOJDWyMDpU]pNHO
EE KD HJ\HO
UH D]W iOODStWMXN
MHDQQDNWDUW
4.1.1. A zene percepciójának határai
Hol van tehát a határ a természetes és mesterséges zene között, és egyáltalán megvonható-e a ]HQH HO
iOOtWyMiQDN pV KDOOJDWyMiQDN D V]HP
pontjából? Erre válaszolni, mint láthattuk,
majdnem lehetetlen, ezért a dolgozatban, ha zenei produkcióról beszélünk, az minden esetben mesterséges lesz, mivel jelenleg a neuromuzikológiai vizsgálatok nem természetes, ember alkotta környezetben zajlanak. KLYpWHOH]DOyODNL]iUyODJSHUFHSFLyV]LQWMpQW|UWpQ
YL]VJiODW
ahol – többek között az emocionális és akusztikai háttér kapcsán is – mind a természet, mind az ember által keltett hangeffektusokat is tárgyalni kell (Kimura 1964, Peretz 1993). A zenét teKiW IHORV]WDQXQN OHKHW HOMXWKDVVXQN
NO|QE|]
WD[RQyPLDL PyGV]HUHNNHO NO|QE|]
OHJ D] DGRWW NXWDWiVL WHUOHW PHJIHOHO
pUWpNHOKHW
HUHGPpQ\HNKH]
OHJ\HQ
D]
NDWHJyULiNUD NHOO
MHOHQVpJpQHN D YL]VJiODWiYDO KRJ\ D
KDQJPDJDVViJ
PHJKDWiUR]iVD
harmónia-analízis, térészlelés vagy melódia-felismerés, stb. (Schreier 1996). Természetesen a ]HQH LG
-variáns elemei, térbeli reflexiói, dinamikai elemei arra késztetnek bennünket, hogy
|QNpQWHOHQO LV |VV]HKDVRQOtWVXN D EHV]pGGHO NRPSOH[LWiViEDQ pV HO
iOOtWiViQDN IRO\D
matában
(Peretz 1993). Az összehasonlítás nem minden esetben szerencsés, mert mint tudjuk, a zene processzálása sokkal nagyobb neuroanatómiai területeket mozgat meg (Evers 1999).
11
0DMGQHPPLQGHQKHJHG
VV]iPiUDQDJ\EUDY~UQDNV]iPtW$SDFVLUWDFGDUDEN|]pSV
UpV]pQHNHO
melyben a hangszer a megtévesztésig hasonló hangon utánozza a felfelé szárnyaló pacsirta énekét.
42
DGiVD
A válasz a kérdésre, hogy ez a bonyolultság neurofiziológiai szempontból nehezebbé, vagy könnyebbé teszi a zene processzálásának lokalizálhatóságát, még várat magára. A zene QHXUROyJLDL HOHP]pVH VRUiQ ~J\ W
QLN KRJ\ pSSHQ D] pULQWHWW WHUOHWHN QDJ\ NLWHUMHGpVH
komplex volta egy olyan eszköz a neuromuzikológusok kezében, mellyel egymástól függetlenül tanulmányozhatják az egyes komponensek érintett területeit, míg ez a neurolingvistáknak a beszédközpont viszonylag kisebb kiterjedése folytán sokkal nehezebb. $] HPOtWHWW NpW WXGRPiQ\ P
YHO
L D M|Y
EHQ YDOyV]tQ
OHJ VRNDW IRJQDN VHJtW
eni egymásnak
kutatási eredményeik elérésében. Joggal feltételezhetjük, hogy az emberi agyban nem IHMO
GWHNNLHJ\PiVWyOWHOMHVHQHOWpU
PHFKDQL]PXVRNPHO\HNHJ\UpV]WNL]iUyODJDEHV]pGGHO
másrészt a zenével, vagy egyéb természeti és mechanikus hangokkal foglalkoznak (Peretz 1990, Behne 1997). Ha ezt elfogadjuk, a zene percepciójában érintett hallókéreg vizsgálata értékes adatokat szolgáltathat a beszéd megértésének mechanizmusához, melynek lokalizációs paraméterei egyébként is a látókéreg vizsgálati eredményei mögött kullognak.
4.2. Az amusia fogalma
$ NXWDWyN ILJ\HOPH PiU D QHXUROLQJYLV]WLNDL YL]VJiOyGiVRN NH]GHWpQ UiWHUHO HOHPHN MHOHQW
G|WW D ]HQHL
VpJpUH pV D Q\HOYUH J\DNRUROW KDWiVXNUD /XULD /HFKHYDOLHU
Felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a halántéklebeny bizonyos területeinek károsodása a zenei produkciók romlását ill. elvesztését okozhatja (ének vagy hangszeres játék), míg más esetekben a zene percepciójának a károsodását anélkül, hogy a beszéd észlelésének és megértésének a hatékonysága csökkenne. Ennek a tünet-együttesnek az elnevezése amusia, és elméletileg csak azokra az emberekre vonatkozhat, akikben zenei percepcióval kapcsolatos neurológiai károsodás alakult ki (Oepen 1985, Peretz 1995). Azonban a gyakorlatban nem 43
ilyen eg\V]HU
DKHO\]HWPLYHODQHXURPX]LNROyJLDWHUPLQROyJLiMiEyOPpJKLiQ\]DQDND]RND
finom differenciáló elnevezések, melyek a neurolingvisztikában már régen léteznek, mint például: afázia, diszfázia, agráfia, diszgráfia, alexia, diszlexia, stb. A tudományWHUOHWHW E
IHMO
GpVpYHO PLQGHQ EL]RQQ\DO V]NVpJ OHV] D WHUPLQROyJLD
YtWpVpUH KRJ\ NLIHMH]KHVVQN RO\DQ MHOHQVpJHNHW LV PHO\HN QHP D ]HQHL SHUFHSFLyYDO
hanem a produkcióval kapcsolatosak, mint pl. éneklésképtelenség, hamis éneklés, vagy ha valaki antitDOHQWXPDKDQJV]HUHNHQW|UWpQ
MiWpNPHJWDQXOiViEDQVWE
4.3. A Mozart-effektus és kutatásának következményei
1993-ban a kaliforniai egyetem egyik kutatócsoportja érdekes kísérletsorozatba kezdett, melynek célja az volt, hogy a zenehallgatás memóriára gyakorolt pozitív hatását vizsgálják (Rauscher, Shaw 1993). Diákokkal végzett kísérletek során három vizsgálati csoporttal NO|QE|] HOV
KDOOJDWiVL IHODGDWRW YpJH]WHWWHN PHO\HN LG
FVRSRUWNODVV]LNXV]HQpWKDOOJDWRWW
D]D]DFVHQGHW$NLYiODV]WRWW]HQHP
WDUWDPD HJ\VpJHVHQ Wt] SHUF YROW $]
a második relaxáló kazettát, a harmadik pedig semmit,
0R]DUWNpW]RQJRUiUDtUW'
-dúr szonátája volt, és ezért a
kísérletsorozat eredményei által kiváltott szindróma Mozart effektus néven vált közismertté I
OHJDQpSV]HU
VtW
PpGLDUpYpQ
Közvetlenül a 10 perces feladat után a diákokkal térészlelési tesztet végeztettek a Stanford-Binet intelligenciateszt részeként. Az eredmények azt mutatták, hogy a Mozart zenéjét hallgató diákok jobb eredményeket produkáltak, a probléma csak az volt, hogy ez a pozitív hatás mindössze maximum 15 percig tartott. Azt a következtetést vonták le, hogy a ]HQHKDOOJDWiV D PHPyULDQ\RPRN pV WpUpV]OHOpV HO DNWLYL]iOMDPLQWHJ\HO
NpV]tWLH]HNUHDIXQNFLyNUD
44
iOOtWiViEDQ UpV]WYHY
QHXURQKiOy]DWRNDW
$NpV
EELHNEHQVRNNDOQDJ\REEOpWV]iP~NtVpUOHWLDODQQ\DOPHJLVPpWHOWpNDKDOOJDWiVL
tesztet, és egy más típusú memória- pV WpUpV]OHOpVL DNWLYLWiVW PpU
IHODGDWRW YpJH]WHWWHN $]
eredmények semmilyen különbséget nem mutattak a három vizsgálati csoport között. .pQ\WHOHQHN YROWDN PHJiOODStWDQL KRJ\ D] HO ]HQpMH KDWRWW MyWpNRQ\DQ D] HOV
]
NtVpUOHWHNEHQ YDOyV]tQ
OHJ QHP 0R]DUW
FVRSRUW SURGXNFLyMiUD KDQHP D PiVRGLN pV KDUPDGLN
csoportban alkalmazott relaxáló hanganyag illetve a csend hatott károsan az eredményekre. A Mozart-effektus korszaka végül Dr. Kenneth Steele szavaival zárult le, aki 1999-ben D N|YHWNH]
NHW PRQGWD ³« QDJ\RQ NHYpV PHJJ\
]
EL]RQ\tWpN YDQ DUUD KRJ\ D 0R]DUW
-
effektus bármilyen hatással lenne a térészlelés hatékonyságára” (Rauscher 1999, Steele 1999). 7RYiEEL NXWDWiVRN PiU QHP V]RUtWNR]WDN HJ\HV V]HU]
NUH P
IDMRNUD pV NL]iUyODJ D ]HQH
hallgatására. Kiderült, hogy a motoros funkciók, azaz a hangszeres játék sokkal jobban segít az agy újrahuzalozásában, tehát olyan szinaptikus hálózatok kiépítésében, melyek nemcsak a IHQW HPOtWHWW WpUpV]OHOpVUH KDQHP H]HQ NtYO PpJ V]iPRV PiV Q\HOYL PRWRURV V]HQ]RURV V
W
vegetatív funkciókra is hatással vannak. $]DODSNXWDWiVEDQUpV]WYHY
zenének
WXGyVRNQHPDGWiNIHODN]GHOPHWKRJ\EHEL]RQ\tWViN D
YDQ YDODPLO\HQ UHPpOKHW
OHJ SR]LWtY KDWiVD D] LG
EHOL pV WpUEHOL WiMpNR]yGiV
képességére. Változtattak az alapfeladatokon és a vizsgálati csoport életkori paraméterein is. Óvodáskorú gyermekeket (3- pYHVLJ RV]WRWWDN QpJ\ HJ\HQO
FVRSRUWUD D] HOV
FVRSR
rt
zongora-, a második ének-, a harmadik számítógépes leckéket kapott, míg a negyedik csoport VHPPLO\HQ IHODGDWRW QHP NDSRWW 1\ROF KyQDS HOWHOWpYHO PHJYL]VJiOWiN D J\HUHNHN LG WpUEHOL WiMpNR]yGiVL NpSHVVpJpQHN D IHMO
GpVpW $] HUHGPpQ\ VRNNDO PHJJ\
]
EHOL pV
EE OHWW D
zongoraleckéket kapott gyerekek sokkal jobban teljesítettek, mint a másik három csoport tagjai, és a hatás, szemben a Mozart-effektus 15 perces periódusával, sokkal hosszabb lett: közel 24 óra. 45
4.4. A neuromuzikológia nemzetközi és magyarországi helyzete
-HOHQOHJ D QHXURPX]LNROyJLD RO\DQ H[SRQHQFLiOLVDQ IHMO WHUOHWHL
QDSUyO
QDSUD
E
YOQHN
$
WXGRPiQ\
P
YHO
G L
WXGRPiQ\ PHO\QHN NXWDWiVL D
OHJYiOWR]DWRVDEE
KiWWpUUHO
rendelkeznek, mint például orvosok (neurofiziológus, pszichológus, neurológus), zenészek, Q\HOYpV]HN NLEHUQHWLNXVRN VWE /HJQDJ\REE WHUOHWHL D N|YHWNH]
N D ]HQH SHUFHSFLyMD
(Lechevalier 1985, Behne 1997), zenei elemzés, percepciós komponensek vizsgálata mint például a jelen dolgozatban bemutatott Balaton-teszt elemei: hangmagasság, hangszín, stb.(Milner 1962, Besson 1999), a hallás idegi alapja (Mazziotta 1982, Zatorre et al. 1992), a zene pszichológiája (Seashore 1938, Peretz, Morais 1993), a zene produkciója (Sergent et al. D ]HQH V]iPtWyJpSSHO W|UWpQ
V]HUNHV]WpVH
a zene neuroanatómiai és neurofiziológiai
reprezentációi (Zatorre 1994, Evers et al. 1999), zenepedagógia és zeneterápia (5.sz. melléklet). Napjainkban egymást érik az említett területek kongresszusai, konferenciái és P
KHO\HL .LHPHONHG
MHOHQW
VpJJHO Et
rnak az alábbi országok kutatási eredményei: Japán,
Kanada, Svédország, Németország, Egyesült Államok és Spanyolország. Magyarországon számos kutató foglalkozik a fenti kutatási területek valamelyikével. Közülük említsük meg – a teljesség igénye nélkül – a N|YHWNH]
NHW .RYiFV *\XOD %0( .RJQLWtY ,GHJWXGRPiQ\L
Központ) és Vidnyánszky Zoltán (SE I. Anatómiai Intézet) neurobiológusok, Szirmai Imre 6( 1HXUROyJLDL .OLQLND 3DS -iQRV D =HQHDNDGpPLD GRFHQVH DNLN D] DJ\ P P
YpV]HWHN
N|]|WWL
NDSFVR
latot
is
tanulmányozzák,
továbbá
Kopp
N|GpVH pV D
Mária
(SE
Magatartástudományi Intézet), Gulyás Balázs neurobiológus (Karolinska Institutet, az MTA elnökségi tagja) kutatási területe az agy térképezése képalkotó eljárásokkal, Pléh Csaba (BME 46
Kognitív Idegtudományi Központ) a kognitív idegtudományok nemzetközileg is elismert kutatója. Mivel a magyarországi kutatások még nem folynak összehangolt formában, természetes, hogy a magyar nyelvben –IHOWpWHOH]KHW
HQPDMGKDV]QiODWRV
– terminológia még
nem alakult ki. A dolgozat egyik célja éppen a tudományterület terminológiájának lehetséges IHOYi]ROiVD +RJ\ H]HN D WHUPLQXVRN PHQQ\LUH YiOQDN HJ\VpJHVVp D M|Y SpOGiXO
HJ\
PDMGDQL
UHPpOKHW
OHJ
PpJ
HEEHQ
D]
pYWL]HGEHQ
EHQ IRJ HOG
OQL
PHJUHQGH]HQG
neuromuzikológiai konferencián. Jelen értekezés végén található egy irodalomjegyzék, mely a QHXURPX]LNROyJLDWiUJ\N|UpEHVRUROKDWyQHP]HWN|]LLURGDOPDWpVV]HU]
LNHWLVPHUWHWL
Magyarországon a neuromuzikológia alapjainak lefektetésén – még ha közvetve is – sok tudományterület kutatója fáradozik napjainkban. Többek között ez is a jelen dolgozat egyik célja, valamint az, hogy megkísérelje bemutatni a minimális mélységét annak az ismeretanyagnak, mellyel e tudományterület kutatójának rendelkeznie kell a neurológia, lingvisztika és muzikoOyJLDNpUGpVN|UpE
O
5. Terminusok
5.1. Általános jelenségek
A neuromuzikológia, mint minden új tudomány – különösképpen, mivel interdiszciplináról van szó –
NV]N|GLN D] ~M WHUPLQXVRN PHJDONRWiViYDO YDJ\ D PiU OpWH]
adaptálásáYDO $ NH]GHWL LG
WHUPLQXVRN
V]DNEDQ DEEyO D NpW YDJ\ W|EE WXGRPiQ\EyO PHUtW PHO\HNQHN D
47
KDWiUPH]VJ\pMpQ IHNV]LN NpV
EE NLDODNtWMD VDMiW V]yKDV]QiODWL UHQGV]HUpW $GGLJ LV D]RQEDQ
míg ez megtörténik, számos problémával kell számolnunk, többek között azzal, hogy ugyanazt a terminust használja mindkét tudományterület, de más jelentéssel. Példa erre a ³V]XEGRPLQiQV´V]yPHO\HWHJ\HVV]HU]
szövegkörnyezetben
a
féltekék
ND³GRPLQiQV´HOOHQWpWHNpQWKDV]QiOQDNQHXUROyJLDL
lateralizációs
meghatározására.
Mivel
azonban
a
neuromuzikológiának zenei terminusokkal is kell számolnia, tudomásul kell vennünk, hogy a zeni szerkezetekben a “domináns” V. fokot jelent, míg a “szubdomináns” IV. fokot, szembeállítva az I. fokkal (tonika). Ezért tehát ajánlatos lenne a domináns hemispherium oppozíciójaként a non-GRPLQiQV IpOWHNH WHUPLQXVW KDV]QiOQL PLYHO D] HO ]HQHWXGRPiQ\ PiU PLQWHJ\ ³OHIRJODOWD´ (QQHN D IRUGtWRWWMD LV HO Q\HOYpV]HN HO
V]HUHWHWWHO KDV]QiOMiN D ³WHPSRUDOLV´ MHO]
W D] LG
EE HPOtWHWW V]yW D
IRUGXO XL D ]HQpV]HN pV EHOL
ség kifejezésére (ld.
tempo). A neuroanatómiában viszont a halántéklebeny latin ill. nemzetközi elnevezésére használják (lobus temporalis), és így a két terminusnak neuromuzikológiai szövegekben egy mondaton vagy bekezdésen belüli használata eléggé zavaró.
5.2.
Kit nevezünk zenésznek?
Ennél sokkal súlyosabb terminológiai problémát vet fel a nemzetközi szakirodalomban a ³PXVLFLDQ´ ]HQpV] KDV]QiODWD .|]OHPpQ\HN V]i]DL D QpSV]HU
VtW
IRO\yLUDWRNWyO D]
internetes cikkeken keresztül a tudományos publikációkig, használják, arra nem is gondolva, KRJ\H]DIRJDORPDV]RURVDQYHWWQHXURPX]LNROyJLDV]HPSRQWMiEyOtJ\OHHJ\V]HU OpWH]LN $] XWFD HPEHUH PRQGKDWMD HJ\ KHJHG
W YLY
zongoristára, hogy zenész, de tudományos s]HPV]|JE
48
VtWYHQHP
HPEHUUH YDJ\ HJ\ EiUEDQ MiWV]y O Qp]YH UiM|YQN KRJ\ D] HOQHYH]pV
önmagában nem állja meg a helyét. Ugyanis ez a tudomány az agy berendezkedése és funkciói szempontjából vizsgálja mindazon egyéneket, akik bármilyen aktív – percepciós vagy produkciós – zenei tevékenységet folytatnak (Peretz 1993). Mivel egész más agyi régiókat mozgat meg az ének, mint a hangszeres zene, és utóbbin belül a hangszer milyensége is fontos GLIIHUHQFLiOy WpQ\H]
KDPDU UipEUHGQN KRJ\ D ³PXVLFLDQ´ V]y KDV]QiODWD QHP HOpJVpJHV
(Besson 1995). Vegyünk eJ\ SpOGiW HJ\ SiU KyQDSMD NyUXVEDQ pQHNO OHONHV DPDW
U V]iPRV QHXURPX]LNROyJLDLQDN WLWXOiOW SXEOLNiFLy V]HU]
]HQpV] PLQW D pYH KLYDWiVV]HU
HQ MiWV]y RUJRQDP
NRWWiW DOLJ LVPHU
MH V]iPiUD XJ\DQ~J\
YpV] (] D IHOIRJiV J\DNRUODWLODJ
semmilyen esetben nem fogadható el, mivel olyan tág keretek közé helyezi a terminust, hogy a vizsgálatok szempontjából értelmezhetetlenné válik.
5.2.1. Zenészek produkció szerinti osztályozása
Figyelembe véve a fenti szempontokat, következzen egy lehetséges modell a jelenleg még egységesen “zenész”-QHNQ\LOYiQtWRWWNDWHJyULDVSHFLiOLVDEEMHOOHJ
Énekesek
IHORV]WiViUD
Hangszeresek
Antivocalis
Született vocalis
Anti-intrumentalis
Született instrumentalis
(hamis hang,
(tiszta hang,
(kézügyesség hiány,
(kézügyesség,
botfül)
jó v. abszolút hallás)
botfül)
hangszer- affinitás)
49
Ezt a táblázatot tovább is lehet osztani, mely során – gyakorlatilag –WHWV]
OHJHVV]iP~
alkategóriát képezhetünk:
AV
nt
é
TV
t
nh
h
AI
nt
t
é
nh
nt
h
j
TI
t
nh
h
nt
t
j
nh h
I = hangszeres, instrumentalista T = tehetség, talentum A = tehetségtelen, antitalentum nt = nem tanult zenét (de…) t = tanult zenét é = énekel h = hivatásos nh = nem hivatásos j = játszik hangszeren V = énekes, vokalista 50
Tehát “AVnté” egy olyan énekest jelöl, aki nem tehetséges, és nem is tanult zenét, mégis énekel, míg például a “Tithnj” azt jelenti, hogy a hangszeres zenész született tehetség, tanult is zenét és hivatásos, de mégsem játszik. Ez már önmagában is 12 kategória, de ha hozzávesszük azt a zenészt is, aki egyszerre énekel és KDQJV]HUHQLVMiWV]LNDNNRUH]DV]iPOHJDOiEEDGXSOiMiUDQ
0DLVV]iPRVRO\DQP
IDMYDQDKROD]
énekes saját magát kíséri – templomi kántor, rock zenekari tag vagy utcai zenész – de a régebbi korokban ez a gyakorlat általános volt, gondoljunk a vándorénekesekre, trubadúrokra és udvari zenészekre. Ezekre az új kategóriákra éppen a neuromuzikológia jellege miatt van szükség; nem mindegy, hogy milyen agyi régiókat mozgat meg az adott zenei tevékenység, mennyire összetett, és milyen HJ\pEIL]LROyJLDLSV]LFKpVpVPHQWiOLVPHJWHUKHOpVWUyHO
iOOtWyMiUD
5.2.1.1.. A produktív kategória további felosztása
1. Énekesek; a viszonylag legkönnyebben meghatározható kategória: olyan vokális zenei tevékenységet YpJ]
V]HPpO\HNPHO\DKDQJNpS]
V]HUYHNIHOKDV]QiOiViYDOKDOOKDWyP
YpV]LSURGXNFLyWKR]OpWUH
1HXUROyJLDL V]HPSRQWEyO H]W LV NpW DOFVRSRUWUD RV]WKDWMXN V]|YHJJHO W|UWpQ
pQHNOpV LOOHWYH
dúdolás12 $ KDQJV]HUHV ]HQpV]HNHW D MiWpNPyG NO|QE|]
VpJH PLDWW QHP LV OHKHW HJ\ FVRSRUWED VRURO
ni,
ezért a hang, a dallam, illetve a harmónia képzésének idegrendszeri funkcionális összetettsége alapján több kategória felállítására van szükség.
12
AzHJ\HVV]HU] NV]HULQW]HQpQHNWDUWRWWUDSP IDMPHJQ\LOYiQXOiVDLWQHPVRUROWDPHJ\LNDOFVRSRUWEDVHPHQQHN magyarázatát ld. a Nyelv és zene kapcsolata c. fejezetben.
13
2. “Egykezes” hangszerek (pl. gong, triangulum). 3.
³.pWNH]HV´ W
KDQJV]HUHN GRERN [LORIRQ VWE IXQ
kcionális megfontolásból a cimbalom is
idetartozik). 4.
+~URV KDQJV]HUHN YRQyVRN KHJHG
FVHOOy VWE SHQJHW
V|N JLWiU ODQW VWE
– azon bimanuális
hangszerek, melyeknél a hangképzés bilaterális szinkron neuronhálózati tevékenységet igényel, pl. a IHNYpVEHQ D EDO Np] KDUPDGLN XMMiQDN PHJIHOHO
KHO\H]pVH YDODPLQW D MREE Np] KYHO\N YDJ\ PXWDWyXMMiQDN D K~UW SHQGtW
JLWiU $ K~UMiQ HJ\ & KDQJ PHJV]yODOWDWiViKR] HOV SR]tFLyED W|UWpQ
-
mozdulata szükséges. 5.
%LOOHQW\
VKDQJV]HUHN ]RQJRUDV]LQWHWL]
átor, stb.): bimanuális hangszerek, melyeknél a hangképzés
szintén bilaterális, de aszinkron neuronhálózati tevékenységet igényel. Pl. zongorán a bal kéz WHOMHVHQPiVULWPLNiM~PHOyGLiM~V
6.
1pJ\ YpJWDJRW LJpQ\O
WPiVGLQDPLNiM~KDQJRNDWMiWV]LNPLQWDMREE 6HUJHQW
ULWPXVKDQJV]HUHN GREIHOV]HUHOpV NpW Np]]HO pV NpW OiEEDO PHJV]yODOWDWRWW
ULWPXVKDQJV]HU PHO\QpO D] HVHWHN W|EEVpJpEHQ PLQG D QpJ\ YpJWDJ NO|QE|]
– de általában
komplementer - ritmust játszik. 7.
1pJ\ YpJWDJRW LJpQ\O
GDOODPKDQJV]HU RUJRQD D QHXURQKiOy]DW P
OHJERQ\ROXOWDEE KDQJV]HU PHO\QHN D PHJV]yODOWDWiVD VRUiQ D P
N|GpVH V]HPSRQWMiEyO D
YpV] NpW NH]pYHO PHJN|]HOtW
OHJ
úgy játszik, mint egy zongorista. Ha a két láb játékát hozzászámítjuk, ugyanúgy négy végtagra függetlenít, mint egy dobszerelésen játszó dobos, azzal a különbséggel, hogy lábával nemcsak ritmust, hanem dallamot is játszik. 8. A fenti hangszeres kategóriák bármelyike énekkel kombinálva újabb alcsoportot alkot.
14
9. Karmester, karnagy: átvitt értelemben énekeseket és hangszereket szólaltat meg vizuális kontaktus révén. $IHQWLFVRSRUWRNPLQGHJ\LNpQpOPyGRVtWyWpQ\H] 7HUPpV]HWV]HU
OHJD
DNRWWiEyOYDJ\PHPyULiEyOW|UWpQ
prima vistaMiWpNVRNNDOPDJDVDEEUHQG
MiWV]iV
FRUWLFDOLVUpJLyNKR]N|W|WWpV
ennek
szintje a memorizálás és automatizálás útján egyre alacsonyabb régiókba száll le, durva hasonlattal pOYHDPtJDP
D]HQpV]³XMMiEDQ´QHPOHV]
5.2.1.1.1. Neurológiai szempontok
9L]VJiOMXNPHJDIHQWLMHOHQVpJHWDQHXUROyJLDV]HPV]|JpE
OLV$
lokalizációval foglalkozó
fejezetben láthatjuk, milyen strukturális különbségek vannak a mondott és az énekelt szöveg processzálása között. Képzeljük el, hogy hangszerek esetében milyen hatalmas variációja lehet a NO|QE|]
]HQHLKDQJRNSURGXNFLyMiKR]V]
kséges neurális kapcsolatoknak. Vegyünk, pl. egy húros
hangszert, a gitárt, melyen a hangok létrehozása kétoldali szinkron motoros aktivitást igényel. Tehát HJ\EL]RQ\RVKDQJNpS]pVpKH]PLQGNpWNp]HJ\LGHM
ILQRPDQ|VV]HKDQJROWPR]GXODWDV]NVpJHV
Ebbe a csoportba tartoznak a vonósok, és a húros hangszerek nagy része. Ezzel szemben egy zongorista játékában világosan látható, hogy a két kéz sokszor egymástól teljesen független ULWPLNiYDOpVGLQDPLNiYDONO|QE|]
KDQJRNDWNpSH]$QHXUiOLVPRWRURVDNWLYLWiV
dominancia is alterál a dallam vezetésének jobb-YDJ\EDONp]UHW|UWpQ
aszinkron, és a
KHO\H]pVpQHNIJJYpQ\pEHQ
)RO\WDWYDDJRQGRODWVRUWWDOiOKDWXQNPHJV]yODOWDWiVXNEDQERQ\ROXOWDEEVWUXNW~UiNDWLJpQ\EHYHY
hangszereket is. Ilyen például a templomi oUJRQDDPHO\QpODNpWNp]]RQJRUDV]HU
MiWpNPyGMDPHOOp
még a két láb aszinkron mozgása is járul. Egy komplett dobfelszerelés megszólaltatása a dzsesszben pVDPRGHUQHEE~J\QHYH]HWWN|QQ\
]HQHLP
IDMRNEDQHKKH]KDVRQOyDQQpJ\YpJWDJRWLJpQ\HOD]]DO
a két lényeges különbséggel, hogy harmóniákat egyáltalán nem, hangközöket, dallamsorokat csak
15
minimális mértékben szólaltat meg. A ritmizáció létrehozása azonban a négy végtag teljes autonómiáját feltételezi (Besson 1999, Szirmai 2004). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy e hangszeresek játék közben esetenként még énekelnek is, elképzelhetjük, hogy ehhez milyen komplex agyi struktúrák aktivitása szükségeltetik. Ezeknél a hangszereknél van a legnagyobb szükség a bilaterális félteke-integrációra, a kifinomult motoros szignálok összehangolására, és abszolút ambidexteritásra. A fentiek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi szakirodalom zenésznek PXVLFLDQ WHNLQWPLQGHQH[SUHVV]tY PRWRURV ]HQHLDNWLYLWiVWNLIHMW
V]HPpO\WpVQHP]HQpV]QHN QRQ
-
musician) mindenki mást, ideértve a zenehallgatókat (Besson 1995). A zenészek ilyen irányú meghatározása szintén önkényes, mivel a zenének nemcsak a produkciója, hanem a percepciója is érinti azokat az agyterületeket, melyek vizsgálatára óhatatlanul ki kell térnie ennek a tudománynak.
5.3. Percepciós kategória
Ezzel a kategóriával foglalkozik a 8. fejezet, ezért itt nem kerül részletes megtárgyalásra. Ide tartozik D]HQHEiUNLiOWDOW|UWpQ
KDOOJDWiVDHQQHNQHXUROyJLDLV]HQ]RURVIRO\DPDWDHPRFLRQi
KDWiVPHFKDQL]PXVD 6HDVKRUH (EE
ODGHILQtFLyEyONLW
lis, pszichés
QLNKRJ\LWWQHKp]OHQQHD]HQHL
produkcióhoz hasonló csoportokat felállítani, ezért a konkrét csoportok helyett inkább szinteket kell PDMGPHJKDWiUR]QLHOV
VRUEDQD]HQHpUWpVD]HPyFLypVHVHWOHJDV]LQHV]Wp]LDNO|QE|]
alapján.
16
IRNDL
5.4. További lehetséges alkategóriák
7RYiEEL RV]WiO\R]iV DODSMiW NpSH]KHWL D] DPXVLD YL]VJiODWiQiO MHOHQWNH]
PRWRURV pV V]HQ]RURV GHILFLW
ugyanúgy, mint az afázia esetében (Broca-, Wernicke-, stb.). A lényeges különbség az, hogy a nyelvre vonatkozó neurolingvisztikai kategóriákat sokkal könnyebb felállítani univerzális, majdnem minden WiUVDGDORPUD
MHOOHP]
NRPPXQLNiFLyN|]YHWtW
VWUXNW~UiMD
IRO\WiQ
13
, míg a zenei kategóriák
QDJ\PpUWpNEHQ IJJHQHN D] DGRWW WiUVDGDORP NXOW~UiMiWyO D] HJ\pQ FVDOiGL V]RFLiOLV ]HQHL KiWWHUpW QHYHOWHWpVpW
O pV WHKHWVpJpW
O 7RYiEE IRO\WDWYD D JRQGRODWPHQHWHW D] LV N|]WXGRW
O
t, hogy a hivatásos
zenészekre milyen pszichés és fizikai megterhelést ró a perfekcionizmus, a tökéletességre való törekvés. 1HP PLQGHQ P
YpV] NpSHV PHJELUNy]QL D PLQGHQQDSRV J\DNRUOiV pV D] HO
DGiVRN RNR]WD IHV]OWVpJ
által kiváltott stressz negatív hatásDLYDO (] D WpQ\ SV]LFKROyJLDL DODSRQ D] HO NDWHJyULiLW NpSH]KHWL DWWyO IJJ
DGyP
YpV]HN ~MDEE
HQ KRJ\ L]JXO YDJ\ QHP D SyGLXPRQ YDODPLQW D] LV KRJ\ H] D]
izgalom (lámpaláz) javitja vagy lerontja a produkció színvonalát.
5.5. Egy másik alapfogalom, a ³KDQJ´NO|QE|]
$ N|YHWNH]
PHJKDWiUR]iVDL
PHJKDWiUR]DQGy WHUPLQXV D ³KDQJ´ $ PDJ\DU Q\HOYEHQ NO|Q|VHQ VRN SUREOpPiW RNR]
HQQHN D V]yQDN D KDV]QiODWD HOOHQWpWEHQ D] DQJROODO DKRO HQQHN W|EE PHJIHOHO
MpW WDOiOMXN SO
sound,
voice, tone, note, mode, phoneme, stb.
1\HOYpV]HWEHQ D] HPEHUL EHV]pG PiVRGLN OHJNLVHEE |VV]HWHY
1)
MH D IRQpPiNEyO YDJ\ HJ\
fonémából álló hang (phoneme). 2)
Zenében több jelentése is lehet:
13
A társadalmakban majdnem minden egyén beszél, míg ez a zene gyakorlásáról nem mondató el.
17
a)
Akusztikai értelemben: hangszer vagy énekes által produkált hangrezgés, pl. szopránhang, trombitahang, ide tartozik továbbá a hangszer szó is, valamint a hangfekvés (voice).
3)
$ IL]LND pV D IL]LROyJLD V]HPSRQWMiEyO LV HJ\ RO\DQ KXOOiPWHUPpV]HW YH]HW
N|]HJ UH]JpVH iOWDO M|Q OpWUH (QQHN NO|QE|]
frekvencia-V
U
b)
SDUDPpWHUHL O
VpJ KDQJPDJDVViJ WHUMHGpVL VHEHVVpJ NO|QE|]
sound $KDQJGLQDPLNiMiWLVHJ\EHO
MHOHQVpJ PHO\ YDODPLO\HQ
ehetnek, pl. dinamika,
N|]HJHNEHQ VWE DQJRO
OHNpS]HWWV]yYDOIHMH]]NNL KDQJRV
Vizuális értelemben: a kottában az akusztikus hangok látható reprezentációja hangjegyek formájában: egész hang, fél hang, 1/16-od hang.
c)
Használják a zenei skála hangjainak megjelölésére, pl. törzshangok, módosított hangok (C, Cisz) (note).
d) 4)
Hangközök jelölésére: prím, szekund, kis- vagy nagyterc, stb.
Mindennapi szóhasználatban a viselkedéssel kapcsolatos fogalmakat is jelölhet, pl. illemtudó hang, éles hang, durva hang, stb. (mode).
5)
6]y|VV]HWpWHOHNEHQHJ\PiVWyOHOWpU
MHOHQWpVHNHWLVKRUGR]KDW
a) Hangrend – D Q\HOYpV]HWEHQ D PDJDV YDJ\ PpO\ KDQJUHQG
P
agánhangzók szembeállítására,
ill. a zenében zenei hangoknak valamilyen elvhez igazodó hangkészlete, vagy egyes hangok között meghatározott magasságbeli viszony, stb. b) Hangrés - fiziológia: hangszalagok közötti nyílás; nyelvészet: hiátus.
18
c) Hangszalag – DQDWyPLD D JpJpEHQ IHV]O
UXJDOPDV OHPH] IHOV
V]DEDG V]pOH HOHNWURQLND
magnetofonszalag. d) Hangtan – nyelvészet: a beszédhangok képzésével és rendszerezésével foglalkozik (fonológia és fonetika); fizika: a fizikának hangjelenségekkel foglalkozó ága.
5.7. Következtetések
Ha visszatekintünk a szubdomináns és a temporalis terminusok helytelen alkalmazása által okozott IpOUHpUWKHW
VpJUHDNNRUQ\LOYiQYDOyYiYiOLNKRJ\PLQGNpWHVHWEHQNRPSURPLVV]XPUDNHOOHQHW|UHNHGQL
inkább annak a tudományterületnek a javára, mely a terminust már régebben ill. nagyobb általánosságban és elterjedésben használja. Tehát a szubdomináns maradjon a zenetudományé, a temporalisSHGLJD]RUYRVWXGRPiQ\p0tJD]HO
]
UHDOWHUQDWtYDNpQWKDV]QiOQLOHKHWD
nondomináns, a
szubordinált, a nem-domináns szavakat, addig az utóbbira például az olyan kifejezések helyett, mint spatio-temporalis inkább a WpUpVLG
EHOL
kifejezést alkalmazhatjuk.
6RUROKDWQiQN PpJ D SpOGiNDW GH YDOyV]tQ
OHJ D] LPpQW IHOVRUROWDN LV HOHJHQG
HN DKKR] KRJ\
megállapíthassuk, hogy a magyar nyelvben milyen nagy hangsúlyt kap a terminusok pontos PHJYiODV]WiVD LOO D]RN RO\DQ V]|YHJN|UQ\H]HWEH W|UWpQ
nyilvánvalóvá válik.
19
KHO\H]pVH PHOO\HO pUWHOPH]KHW
VpJN
6. A nyelv és zene processzálásával kapcsolatos agyi régiók
A zenével foglalkozó személyek –QHYH]]NPRVW
NHWHJ\V]HU
HQ]HQpV]HNQHN
– agyberendezése
fokozatosan változik a zene percepciója, tanulása és produkciója közben. Ez vonatkozik a született tehetségekre, valamint az e tehetséJKtMiQHU
OWHWHWWHQYDJ\YDODPLO\HQPRWLYiFLyKDWiViUD]HQpWWDQXOy
egyénekre is. Míg a zenével nem foglalkozó személyek verbális központjai az esetek több mint 95%ában a bal féltekében találhatók, a zenészekben a folyamatos zenei percepciós és produktív aktivitás KDWiViUDiWUHQGH]
GQHND]RND]LGHJLVWUXNW~UiNPHO\HNDQ\HOYLIXQNFLyNDWLVpULQWLN %HYHU&KLDUHOOR
1974, Brodal 1980). Ezek a tevékenységek sokkal nagyobb agyi területet mozgatnak meg, mint az ³HJ\V]HU
´YHUEiOLVWHYpNHQ\VpJHNpVHJ\UHL
nkább eltüntetik a határvonalat a klasszikus domináns és
non-domináns félteke között (Ojemann és Kreuzfeldt, 1987). Ha a zene produkciója nemcsak instrumentális, hanem ének, vagy azzal kombinált, akkor, mint ezt látni fogjuk, az érintett terület nagysága csaknem megduplázódik. $ Q\HOYYHO NDSFVRODWRV NO|QE|]
WHUOHWHN SO KDOOiV pUWpV WiUROiV HO
KtYiV EHV]pG tUiV ROYDViV
stb. neuroanatómiai összefüggéseinek alaposabb vizsgálata rávilágított arra, hogy e funkciók létrehozásában is jóval nagyobb agyi régiók vesznek részt, mint azt a klasszikus neurolingvisztika feltételezte (Churchill 1991, Brodal 1992). Ezért szükséges újra vizsgálat tárgyává tenni az idáig már N|]LVPHUWYDODPLQWD]H]XWiQPHJLVPHUHQG
WHUOHWHNHWPHO\HNIHOWHKHW
folyamatokban.
20
HQUpV]WYHV]QHND
fent említett
6.1. Az agy ontogenezise $] HPEHUL DJ\ IHMO YHO
FV
GpVH VRUiQ YpJLJMiUMD D] HYRO~FLyV IHMO
-WDJR]yGiVWyO D QHXURQPLJUiFLy EHIHMH]
SURVHQFHKDORQEyOIHMO
GpV NO|QE|]
GpVpYHO NLDODNXOWQDN WHNLQWKHW
OpSFV
LW D] HPEULRQiOLV
DJ\LJ 0RRUH $
GLNNLDYpJDJ\ WHOHQFHSKDORQ WHKiWDKDWOHEHQ\DW|U]VG~FRNUHQGV]HUpYHOpVD
limbikus rendszer, továbbá a köztiagy (diencephalon) mely magába foglalja a thalamusokat és a hypothalamust. A mesencephalon megy át a legkisebb változáson, alapstruktúrája gyakorlatilag változatlan marad és a kifejlett agyban is marad az
elnevezése: középagy (mesencephalon). A
rhombencephalon két részre osztódik, melyek közül a metencephalon ( utóagy) további tagozódása alkotja a hídat (pons) és a kisDJ\DW FHUHEHOOXP PtJ D P\HOHQFHSKDORQ Q\~OWDJ\ NpSH]L D Q\~OWYHO PHGXOOD REORQJDWD $ KiURP HOHPL DJ\KyO\DJEyO NLIHMO
G
W
NpSOHWHNHW D V] PHOOpNOHW V]HPOpOWHWL
(Komáromy 1976).
6.2.
Általános és specifikus neuroanatómiai struktúrák
A követkH]
NEHQ
PHJYL]VJiOMXN
D]
DJ\
iOWDOiQRV
DQDWyPLDL
VWUXNW~UiLW
PHO\HNE
O
NLHPHOWHQ
foglalkozunk azokkal az agyképletekkel, melyek bizonyíthatóan részt vesznek valamilyen nyelvvel vagy zenével kapcsolatos folyamatban. A fenti táblázat felhasználásával a telencephalonnal kezdjük. -
$ IpOWHNpN PLQGHQ OREXViQDN pV J\UXViQDN D V]UNHiOORPiQ\D HJ\pUWHOP
HQ UpV]W YHV]
valamilyen nyelvi vagy zenei processzálásban. Ezek részletezése a dolgozatban folyamatosan történik, összeköttetéseiket a fehérállomány –
HOV
VRUEDQ
a corpus callosum – alkotja (ld.
6.2.1.2.2.), melynek funkciójára ugyanaz érvényes, mint a szürkeállományra, azaz minden corticalis funkció létrehozásában részt vesz.
21
-
$W|U]VG~FRNUHQGV]HUpEHQHOV
VRUEDQDQXFOHXVEDVDOLVMiWV]LNV]HUHSHW]HQHLIXQNFLyNEDQI
OHJ
a zene által keltett érzületetek kellemes vagy kellemetlen voltának a megítélésében. -
$OLPELNXVUHQGV]HUQHN NLHPHONHG
V]HUHSHYDQ PLQGNpWWHUOHWPHPyULiYDOpV pU]HOPLW|OWpVVHO
kapcsolatos funkciójában (ld. 9. fejezet).
6.2.1. A nagyagy (cerebrum s. telencephalon: végagy) felépítése
$ NpW DJ\IpOWHNpW N|]pSHQ D ILVVXUD ORQJLWXGLQDOLV YiODV]WMD NpW PHJN|]HOtW
HQ V]LPPHWULNXV UpV]UH
sz. melléklet). A két félteke között commissurák biztosítják az azonos funkciójú területek közötti összeköttetéseket (comm. anterior, corpus callosum, comm. posterior). Mindkét féltekének három felszíne, három pólusa, három szegélye és hat lebenye van. Ezek LVPHUWHWpVH D GROJR]DWEDQ HO
IRUGXOy ORNDOL]iFLyV OHtUiVRN PLDWW V]NVpJHV $ IpOWHNpN KiURP
felszíne a
superolateralis (konvex), a medialis (egyenes) és az inferior (szabálytalan). Ezek a superior, LQIHURODWHUDOLV
pV
LQIHURPHGLDOLV
V]HJpO\EHQ
PDUJLQ
WDOiONR]QDN
$
QDJ\DJ\DW
PHJOHKHW
VHQ
mesterséges határvonalakkal hat lebenyre oszthatjuk: homloklebeny (lobus frontalis), halántéklebeny (lobus temporalis), fali lebeny (lobus parietalis), nyakszirtebeny (lobus occipitalis), insularis lebeny (lobus insularis) és a limbikus lebeny (lobus limbicus). Ezek közül háromnak van elnevezett pólusa: polus frontalis, temporalis és occipitalis. A telencephalon hat lebenye közül négy az agy felszínén is látható: a lobus frontalis, temporalis, parietalis és occipitalis. $ KiURP HOOV
OHEHQ\ WDOiONR]iVD D] ~Q RSHUFXOXP PHO\QHN NLHPHOW MHOHQW
VpJH YDQ D
neurolLQJYLV]WLND V]HPSRQWMiEyO (QQHN SHULIpULiLQ WDOiOKDWyN D N|]LVPHUW %URFD pV :HUQLFNH PH]
N
melyek az afáziakutatás központi elemei. $ KiURP V]RPV]pGRV OHEHQ\ V]pWK~]iViYDO YiOLN OiWKDWyYi D] HJ\pENpQW UHMWHWW KHO\]HW LQVXODULV PHGLDO IHO
O SHGL
OREXV
g a lobus limbicus. A limbikus lebeny elnevezést régebbi anatómia könyvek
PpJQHPDONDOPD]]iNpVV]iPRVV]HU]
PpJPDVHPLVPHULHONO|QiOOyOHEHQ\QHNKDQHPW|EEQ\LUHD
22
WHPSRUDOLV YDJ\ LQVXODULV OHEHQ\ EHOV
V]pOL
14
KHO\]HW
J\UXVDLQDN WHNLQWL 0LYHO HQQHN D OHEHQ\QHN D
J\UXVDL UpV]W YHV]QHN D] ~Q OLPELNXV UHQGV]HU IHOpStWpVpEHQ H]pUW LQGRNROWWiWHV]LKRJ\IXQNFLRQiOLVDQHONO|QtWVNDW|EELOHEHQ\W
VL UKLQHQFHSKDOLFXV MHOOHJH
O %URGDO
$OREXVRNEDQWDOiOKDWy J\UXVRNV]UNHiOORPiQ\D WLSLNXVKDWUpWHJ
QHRFRUWH[YLV]RQWDOLPELNXV
rendszerhez tartozó, újabb és régebbi agyképletek (gyrus dentatus, subiculum, hippocampus, stb.) NHYHVHEE UpWHJE
O iOOQDN 'HYLQVN\ )LORJHQHWLNDL V]HPSR
ntból ezek az eredetileg csak a
V]DJOiVUD VSHFLDOL]iOyGRWW DJ\L NpSOHWHN DONRWMiN D WHOHQFHSKDORQ
VL UpV]HLW $ OHJ
VLEE UpV] D
paleopallium, melyet a bulbus és tractus olfactorius és a trigonum olfactorium, a striae olfactoriae, a substantia perforata anterior, a gyrus ambiens, a gyrus seminularis, az amigdala corticomedialis PDJFVRSRUWMD SULPHU V]DJOyPH]
DUHD SUDHSLULIRUPLV pV D %URFD
DJ\N|SHQ\ PiVLN ILORJHQHWLNDLODJ ~MDEE NHOHW
-féle diagonális köteg alkot. Az
UpV]H D] DUFKLSDOOLXP PHO\HW HPEHUEHQ
az úgynevezett
hippocampus formatio képez, és ide tartozik az indusium griseum, a stria longitudinalis, a fimbria KLSSRFDPSL D IRUQL[ D J\UXV GHQWDWXV pV D VXELFXOXP (] XWyEEL NpSH]L D] iWPHQHWHW D] NpUHJUpV]HNW
O KLSSRFDPSXV D QHRFRUWH[ IHOp J\
VL
rus parahippocampalis). Mint láthatjuk, a limbikus
UHQGV]HU V]UNHiOORPiQ\iW QHPFVDN QHRFRUWH[ DONRWMD PHO\ PLQGHQWW KDW VHMWUpWHJ
LVRFRUWH[E
O iOO
felépítésében részt vesz a paleopalliumot és archipalliumot alkotó primitívebb allocortex, mely rendszerint kevesebb
WHY
GLN|VV]H
6.2.1.1. A szürkeállomány (cortex)
Az agy felszínein látható kéregállomány tulajdonképpen neocortex és a klasszikusnak számító hat UpWHJJHO UHQGHONH]LN PHO\HNHW UyPDL V]iPRNNDO MHO|OQN pV D IHOV]tQ IHO
réteg NLV VHMWWHVWHNE 14
O V]iPR
zzuk. I. a molekuláris
O iOO pV KRUL]RQWiOLV IHOV]tQQHO SiUKX]DPRV D[RQRNEyO ,, D NOV
Innen ered az elnevezése is: limbus = széle valaminek.
23
JUDQXOiULV
réteg HOV NOV
GOHJHVHQ NLVPpUHW
SLUDPLV UpWHJ
tartalmaz. IV. a
JUDQXOiULV VHMWHNE
, mely HOV
EHOV
O pV NHYHVHEE NLV N|]HSHV PpUHW
VRUEDQ NLV N|]HSHV PpUHW
-
JUDQXOiULV
O ,,, D
SLUDPLVVHMWHW pV W|EE PiV WtSXV~ QHXURQW
réteg, majdnem kizárólag kis sima (tüskétlen) és tüskés csillagsejtet
tartalmaz, melyek mindkét típusát granuláris sejtként osztályozzák. V. a N|]HSHV pV QDJ\ PpUHW
SLUDPLVVHMWE
-
SLUDPLVVHMWHNE
O iOO 9, D
között piramis-pVIXVLIRUPLVQHXURQRNEyOWHY $ V]UNHiOORPiQ\UD MHOOHP]
–
EHOV
piramis réteg, mely
multiformis réteg W|EEIpOH WtSXV~ VHMWE
O W|EEHN
GLN|VV]H
ODPLQiULV V]HUYH]
GpV N|YHWNH]WpEHQ
– a corticocorticalis
(horizontális) kapcsolatok rendszere, melyben minden réteg neuronjai részt vesznek (szekunder FRUWLFDOLV LQSXW 0iVLN MHOOHJ]HWHV V]HUYH]
GpVL WtSXVD D NROXPQiULV YHUWLNiOLV PHO\QHN D VWUXNW~UiMD
QHP RO\DQ HJ\VpJHV PLQW D ODPLQiULV V]HUYH] HOV
désnél. A hisztológiai metszeteken Mountcastle volt az
DNLH]WIHOLVPHUWH +DLQHV 0DFVNiNRQpVPDMPRNRQYpJ]HWWNtVpUOHWHLVRUiQIL]LROyJLDLODJLV
EL]RQ\tWRWWD
D
YHUWLNiOLV
VWUXNW~UiN
OpWpW
pV
H]W
NpV
EE
%URGPDQQ
WRYiEEIHMOHV]WHWWH
$
neuroanatómiában a topográfia megkönnyítése érdekében a Brodmann-féle számozás vált általánosan HOIRJDGRWWi %URGPDQQ %URGPDQQ W|EE PLQW NO|QE|]
FLWRDUFKLWHNW~UDL VWUXNW~UiW WDOiOW D
cortexben, melyek közül neurolingvisztikai kutatások során gyakran találkozhatunk Br. 41, 42-vel (primer hallókéreg, Wernicke) és Br. 17, 18-FDO NO|QE|]
VHMWIHOpStWpV
HOV
GOHJHV OiWyNpUHJ 8 )RJW pV 2 )RJW
WHUOHWHWWDUWDOPD]yIHORV]WiViWDMHOHQGROJR]DWEDQQHPDONDOPD]RP%URGPDQQ
munkássága számos, korábban fennálló félreértést tisztázott az area-nómenklatúrával kapcsolatban. A ORNDOL]iFLy VRUiQ D QDJ\REE WHUOHW IHO
O KDODGXQN D NLVHEE IHOp WHKiW KHPLVSKHULXP OREXV J\UXV SDUV
gyri, Brodmann-area. A számozás összesen 52 struktúrára vonatkozik, de mivel Brodmann a kutatásait csimpánzokon végezte, az 52-E
O FVDN
-et találunk emberben, tehát a Br. 13-17 és Br. 49-51 közötti
areák csak majomban találhatók. Létezik, hogy kevesebb variációjú citoarchitektúrai struktúrával rendelkezünk, mint a csimpánzok? Nem vDOyV]tQ
(UUH XWDOQDN D] HOPpOHW ~MDEE NHOHW
valamint a szükség szülte alszámozások, pl. Br. 3a, 3b, stb.
24
NULWLNiL
A Brodmann-areák háromféle – általános, nyelvi és zenei – funkciójára vonatkozó táblázat az 8. sz. mellékletben található. A táblázat az utóbbi négy évben történt kutatások eredményeire épül, és a benne található üres négyzetek arra utalnak, hogy az odatartozó területtel kapcsolatos funkciók még nincsenek tisztázva.
6.2.1.2. A fehérállomány
+D
YDODNLW
RNRVQDN
QHYH]QN
YDJ\
HJ\V]HU
HQ
LQ
telligenciáról beszélünk, gyakran csak a
szürkeállományt emlegetjük. Valljuk be, hogy a legfejlettebb grey matter sem érne túl sokat a kevésbé emlegetett fehérállomány, vagy a még kevésbé említett gliasejtek nélkül. Az utóbbiakról a dolgozatban nem esik szó, jóllehet Hydén már l961-ben felvetette, hogy talán a memórianyomok tárolásában is fontos szerepük lehet (Taylor, 1970). De mivel kutatásukkal azóta is eléggé mostohán bánik az idegtudomány, VRNNDO NHYHVHEEHW WXGXQN IHOWpWHOH]HWW PDJDVDEEUHQG DONRWyUpV] P
N|GpVpU
IXQNFLyMXN
O H]pUW EiUPLO\HQ YRQ]yQDN LV W
ról, mint bármilyen más neocorticalis
QLN QHP OHKHW HQJHGQL D NtVpUWpVQHN KRJ\
bármelyik hipotézist beleillesszük egy-HJ\KLiQ\RVHOPpOHWWHOUHQGHONH]
IHMH]HWEH
Térjünk tehát vissza a fehérállományhoz, amely a beszéd- pV ]HQHL IRO\DPDWRNEDQ UpV]WYHY
idegi struktúrák egyik fontos alkotóeleme, és a szürkeállomány egységeit köti össze (Devinsky 1995, Peretz 1990). A fehérállomány rostokból áll, melyet tulajdonképpen a neuronok axonjai alkotnak. Ezeket DODSYHW
-
HQKiURPFVRSRUWEDRV]WKDWMXND]|VV]HN|WWHWpVIXQNFLyMiQDNV]HPSRQWMiEyO
Asszociációs összeköttetések: a telencephalonban helyezkednek el. Rövid és hosszú axonok
képezik: -
D U|YLG SiO\iN NDSFVRODWRW OpWHVtWHQHN HJ\PiV PHOOHWW OpY
EHOHpUWYHD]XJ\DQD]RQOHEHQ\EHQOpY
NHW
25
corticalis területek között
-DKRVV]~URVWRN|VV]HN|WLNXJ\DQDQQDNDIpOWHNpQHNDNO|QE|]
OHEHQ\HLEHQHOKHO\H]NHG
funkcionális központokat, melyek közül a legfontosabb a capsula extrema és externa. -
Commissuralis összeköttetések: két félteke azonos funkciójú és topográfiájú területét kötik össze,
iWKDODGYDD]DJ\IHOH]
-
YRQDOiQ DOHJIRQWRVDEEN|]ONDFRUSXVFDOORVXP
Projekciós összeköttetések D] LGHJUHQGV]HU NO|QE|] alacsonyabb-
pV PDJDVDEEUHQG
VWUXNW~UiLW N|WLN |VV]H SO ~
gynevezett
VWUXNW~UiNDW H]pUW OHV]iOOy pV IHOV]iOOy SiO\iN DONRWMiN $
telencephalonban a legfontosabb reprezentánsa a capsula interna.
A fent említett összeköttetések mindegyike szerves alkotóeleme a nyelvi és zenei produkcióknak ill. percepcióknak. Mind a neurolingvisztika, mind a neuromuzikológia említi e területek fontosságát, ill. WiUJ\DOMD D] LWW IHOOpS 6]NVpJV]HU
NiURVRGiVRN N|YHWNH]WpEHQ NLDODNXOW V]LPSWyPiNDW pV V]LQGUyPiNDW 3HUHW]
H]pUW D] DJ\L |VV]HN|WWH
QHXURPX]LNROyJLDLMHOHQW
tések részletesebb áttekintése, neurolingvisztikai és
VpJNKDQJV~O\R]iViYDO
6.2.1.2.1. Asszociációs összeköttetések
Fornix: a limbikus rendszer egyik legfontosabb összeköttetése, a Papez-J\ hippocampus
NLPHQ
URVWMDL D ILPEULiEDQ V]HG
U
IRQWRV DONRWyHOHPH $
GQHN |VV]H pV D NpW IRUQL[
-félen keresztül a corpus
fornicisen továbbhaladva jutnak a corpus mamillaréba (9.a. melléklet). Mint a memóriával foglalkozó IHMH]HWEHQ OiWQL IRJMXN D] HPOpNQ\RPRN HO
iOOtWiVD NRQV]ROLGiFLyMD pV HO
KtYiVD H VWUXNW~UD QpONO
gyakorlatilag lehetetlen (Devinsky 1995). Corona radiata: magasabb corticalis régiók majdnem mindegyike küld rostokat a thalamusba, és ugyanígy a thalamus e területek mindegyikére küld felszálló rostokat. Ezek képezik a corona radiatát, PHO\NDNDVWDUpMKR]KDVRQOyIRUPiMDPLDWWNDSWDH]WD]HOQHYH]pVW DPHOOpNOHW .LHPHOWMHOHQW
26
VpJJHO
EtU
D]
DVV]RFLiFLyV
WHUOHWHN
DOVyEE
UpJLyNNDO
W|UWpQ
|VV]HN|WWHWpVpEHQ
VSLQRWKDODPLFXV
pV
thalamocerebellaris). A rövid asszociációs pályák (fibrae arcuatae cerebri breves és longae) két szomszédos gyrust N|WQHN |VV]H $] HO
EEL D SULPHU V]RPDWRV]HQ]RURV J\UXVW N|WL |VV]H D SULPHU V]RPDWRPRWRURVVDO PtJ
az utóbbi vizuális és szomatoszenzoros asszociációs területeket. A hosszabb asszociáciyV SiO\iN NO|QE|]
OREXVRNEDQ HOKHO\H]NHG
WHUOHWHN N|]|WW OpWHVtWHQHN
összeköttetést. A fasciculus longitudinalis superior a lobus frontalis Br. 8-as primer szemmozgató mezejét köti össze a lobus occipitalis Br. 17-HV SULPHU OiWyPH]HMpYHO (OV
GOHJHV IX
nkciója az olvasás
(írott szöveg vagy kotta) közben a szemmozgás koordinálása. A fasciculus longitudinalis inferior a lobus temporalist a lobus occipitalissal, a fasciculus uncinatus pedig a lobus frontalist a lobus temporalissal köti össze. A cingulum a pUNH]
FRUSXV FDOORVXPRW IHOOU
O PHJNHUOYH J\
MWL |VV]H D OLPELNXV UHQGV]HUE
O
LQIRUPiFLyNDW pV LQQHQ WRYiEENOGL PDJDVDEE FRUWLFDOLV UpJLyNED LOOHWYH D] HQWRUKLQiOLV DUHiQ
keresztül vissza a hippocampusba.
6.2.1.2.2. Commissuralis összeköttetések
$]HOQHYH]pVW FRPPLVVXUD D]DQDWyPLDWXGRPiQ\DD]iFVPHVWHUVpJE 6]iPRVVWUXNW~UDVRUROKDWyLGHPHO\HNN|]ONHWW
ON|OFV|Q|]WHMHOHQWpVH HUHV]WpN
DFRUSXVFDOORVXPpVDFRPPLVVXUDDQWHULRU
necorticalis területeket köt össze, míg a többiek alacsonyaEEDJ\LUpJLyNEDQHOKHO\H]NHG
D]RQRV
topográfiájú területeket kapcsolnak össze. Tulajdonképpen ide sorolható a trigonum, a chiasma opticum, a commissura posterior, a comm. fornicis, comm. habenulorum és az adhesio interthalamica. A commissuralis összeköWWHWpVHN OHJNLHPHONHG
EE UHSUH]HQWiQVD PLQGHQ NpWVpJHW NL]iUyDQ D
corpus callosum (10.b melléklet). A két félteke corticalis állományának legfontosabb összeköttetése; RO\DQIHKpUiOORPiQ\PHO\HWD]DJ\VDJJLWWDOLVIHOH]
YRQDOiWNHUHV]WH]
P\HOLQKYHO\HVUR
D ILVVXUD ORQJLWXGLQDOLV DOMiQ D SDULHWDOLV OHEHQ\HN V]pWK~]iViYDO PHJILJ\HOKHW
27
stok alkotnak
*|UEOW IRUPiYDO
UHQGHONH]LN UpV]HL IURQWDO IHO
O D JHQX WpUG FRUSXV WHVW URVWUXP VSOHQLXP $ FRUSXV FDOORVXPQDN
nincsenek hagyományos értelemben vett anatómiai határai, mivel rostjai a cortex diffúz szektoraiban YpJ]
GQHN HYRO~FLyV V]HPSRQWEyO D]RNUD D PDJDVDEEUHQG
PHQQ\LVpJ
QHRFRUWH[ iOORPiQQ\DO EtUQDN 0HJMHJ\]HQG
léte]QLQpONOHPLYHODODFVRQ\DEEUHQG
pO
OpQ\HNUH MHOOHP]
PHO\HN QDJ\
KRJ\ KLKHWHWOHQ IRQWRVViJD HOOHQpUH OHKHW
YLWiOLVIXQNFLyNNLYLWHOH]pVpKH]QHPQpONO|]KHWHWOHQ/pWH]WHN
olyan emberek, akik egyébként normális életfunkciókat mutattak, és csak a boncoláskor derült ki az a PHJG|EEHQW
WpQ\ KRJ\ QHP UHQGHONH]WHN FRUSXV FDOORVX
mmal. Fiziológiai szempontból rendkívül
fontos, kiváltképpen, ha a jelen dolgozat témájára gondolunk, pl. verbális, muzikális, tér- LG -, stb. központok interhemispherialis összeköttetéseire. Inkontrollált epilepsziánál commissuratomia alkalmazása (split brain) esetén az egyén megtartott YLWiOLV IXQNFLyN PHOOHWW V]iPRV PHOOpNMHOHQVpJHW SURGXNiO $] HOV
1974-ben15 V DWWyO NH]GYH UXWLQ P
LO\HQ P
WpWHW 6SHUU\ KDMWRWWD YpJUH
WpWNpQW DONDOPD]WiN HJpV]
en a 80-as évekig. Azóta bebizonyosodott,
hogy az epilepsziát kiváltó okok 90%-ban a hippocampusra lokalizálhatók, tehát a commissuralis összeköttetések teljes kettévágása szükségtelen. A corpus callosumnak a neuromuzikológia szempontjából kétségkívül sokkal fontosabb lesz a szerepe, mint a neurolingvisztikáéból, mivel a zenei percepciót vizsgáló tesztek hat zenei NRPSRQHQVpE
ONHWW
PLQGNpWIpOWHNpEHQORNDOL]iOKDWy %HVVRQ $IHQQPDUDGyMREE
- és
baloldali két-két funkciót létrehozó areák interhemispherialis összeköttetése is nélkülözhetetlen, bár ezeknek az útvonalaknak a pontos feltérképezése még várat magára.
15
Kutatási és gyakorlati eredményeiért Nobel-díjat kapott.
28
A további commissuralis összeköttetések a neurolingvisztika szempontjából a jelenlegi ismereteink szerint elhanyagolhatóak16
D
]HQH
SURFHVV]iOiVD
V]HPV]|JpE
O
D]RQEDQ
KDVRQOyDQ
D
FRUSXV
callosumhoz, ezeknek is jóval nagyobb szerepük van (Besson 1995).
A commissura anterior D ,,, DJ\NDPUD HOOV
IDOiEDQ D ODPLQD WHUPLQDOLV pV ODPLQD URVWUDOLV
iWPHQHWHP|J|WWiWKDODGyN|WHJPHO\NHUHV]WH]LDFDSVXODHOOV
V]iUiWpViWI~UMD
D JOREXV SDOOLGXVW PDMG WRYiEEKDODG D WHPSRUDOLV OHEHQ\ IHOp %HOV
|VV]HN
öttetései a szaglóagyat
(rhinencephalon) kötik össze a globus temporalis basalis részeivel. A jelen dolgozat szempontjából nem EtU QDJ\ MHOHQW
VpJJHO GH PLYHO HJ\ HO
UH OHYiOy Q\DOiEMD D WUDFWXV ROIDFWRULXVED PHJ\ pV D NpW EXOEXV
olfactorius között hoz létre összeköttetést, a szinesztézia egyébként igen ritka jelenségével V]iPROKDWXQN(]WHKiWDNpWV]DJOyDJ\IpONDSFVRODWDVH]pUWDOLPELNXVUHQGV]HUUHMHOOHP] W|EEOHW OpWUHKR]iViEDQ NLHPHONHG
IRQWRVViJ~ 6WUXNWXUiOLV HOQHYH]pVH
HPRFLRQiOLV
fasciculus anterior, mely két
részre osztható: az egyik a gyrus olfactoriust és az area perforata anterior részeit, míg a másik a nucleus lenticularis alatt haladva a temporalis cortex struktúráit köti össze.
A trigonum a hippocampus legfontosabb összeköttetése, és mint ilyen, a limbikus rendszerrel NDSFVRODWRVPHPyULiEDW|UWpQ
EHYLWHOpVHO
KtYiVYDODPLQWDPRWLYiFLyVW|EEOHWOpWUHKR]iVipUWIHOHO
A chiasma opticum D GROJR]DW V]HPSRQWMiEyO QHP EtU NO|Q|V MHOHQW IL]LROyJLDL MHOOHJ
$ V]HPJRO\yEyO pUNH]
V
VpJJHO V]HUHSH LQNiEE
NpW QHUYXV RSWLFXV LWW NDSFVROyGLN iW UpV]EHQ D] HOOHQNH]
KHPLVSKHULXPED$]pUWFVDNUpV]EHQPHUWSODMREEROGDOLUHWLQDIpOE
ODFKLDVPDXWiQLVLSV]LODWHUiOLVDQ
folytatódik a látópálya a corpus geniculatum lateraléba (CGM), ahonnan a jobb oldali occipitalis primer OiWyPH]
16
EH %U VXJiU]LN
9DOyV]tQ
OHJ D NXWDWiVRN HO
UHKDODGWiYDO H]HN D WHUOHWHN LV IRQWRVDEE V]HUHSKH] MXWQDN SO D] HPRFLRQiOLV WpQ\H]
hatásának vizsgálata során.
29
N
A commissura habenulorum az epithalamus összeköttetése, a kétoldali habenula magvakat köti |VV]HD]DTXHGXFWXVFHUHEULKDUPDGLNDJ\NDPUiEDYDOyEHQ\tOiVDIHOHWW HUU
OIJJHV]NHGLNGRUVDOIHOp
a
tobozmirigy, a corpus pineale). A két thalamusfél kapcsolata ezen kívül az adhesio interthalamica17, mely a középvonali asszociációs területeket köti össze. A két thalamusfél többek között e struktúrák segítségével alakítja ki az általános érzetkvalitásokat. Tulajdonképpen a két thalamusfél non-specifikus PDJMDL G|QWLN HO KRJ\ D NHOHWNH]
pU]OHWHN NHOOHPHVHN YDJ\ NHOOHPHWOHQHN
-e. Ilyen szempontból a
FRPP KDEHQXORUXP IXQNFLRQiOLVDQ LQNiEE D OLPELNXV UHQGV]HU UpV]H 9DOyV]tQ
OHJ LWW DODNXO NL D
negatív és pozitív érzetek keveredése, valamint egy esetleges szinesztéziás hatás, mely különös hatást J\DNRUROKDWD]HQHKDOOJDWiVDN|]EHQNHOHWNH] $ KOO I
HPO
N iOWDO NLDGRWW V]LV]HJ
pU]HOPHNUH(UUHOHKHWHJ\SpOGDDN|YHWNH]
V~UOyGy VXUURJy KDQJRN DODSYHW
MHOHQVpJ
IpOHOPHW pEUHV]WHQHN D
sökben. A hangszerek bizonyos csoportja (cintányér, gong, vonósok bizonyos regiszterben)
KDVRQOy IHOKDQJRNNDO UHQGHONH]LN H]pUW H]HN KDOOJDWiVD N|]EHQ NHYHUHGLN D ]HQH iOWDO HO DODSYHW
HQ SR]LWtY pOPpQ\ D] HPOpNNpSHLQNEHQ pO
EL]VHUJHW
³IpOHOHPPHO´ pV D NHWW
LGp]HWW
HJ\WW NO|Q|V ERU]RQJDWy
pU]pVWRNR]
A commissura posterior a comm. habenulorum alatt az epithalamus és a mesencephalon iWPHQHWpQpO WDOiOKDWy 6WUXNWXUiOLVDQ LQNiEE D PHVHQFHSKDORQ |VV]HN|WWHWpVH MHOHQW
VpJH D YHVWLEXODULV
magvak kontralaterális kapcsolatában jelentkezik, melynek egyik eredménye a nystagmus (vestibularis YDJ\ HJ\pE RSWLNDL LQJHUUH NLWpUW V]HPHN J\RUV UiQJiVV]HU
helyzetükbe). A szöveg-
YDJ\ NRWWDROYDViVQiO MHOHQWNH]
PR]JiVVDO YLVV]DXJUDQDN HUHGHWL
J\RUV V]HPPR]JiVRN |
sszehangolásában
játszik szerepet.
17
(PEHUEHQDUiQ\ODJMHOHQWpNWHOHQDODFVRQ\DEEUHQG
HPO
V|NEHQD]RQEDQV]iPRVQDJ\IRQWRVViJ~N|]pSYRQDOLPDJ
található benne. Ezek közül néhány az emberbeQLVPHJWDOiOKDWyGHV]HUHSNHJ\HO
30
UHPpJWLV]Wi]DWODQ
A commissura fornicis DNpWIRUQL[IpO|VV]HN|WWHWpVH$KLSSRFDPSXVEyOpUNH]
URVWRN D ILPEULD KLSSRFDPSLEDQ V]HG
GQHN |VV]H pV D IRUQL[EDQ IRO\WDWyGQDN (]pUW H] D FRPPLVVXUD
egyben a limbikus rendszer egyik legfontosabb összeköttetése.
6.2.1.2.3. Projekciós összeköttetések
/HJIRQWRVDEE URVWMDL D FRUWH[E
O HUHGQHN D FDSVXOD LQWHUQiEDQ V]HG
GQHN |VV]H D EDVDOLV JDQJOLRQRN
V]LQWMpQ D FRURQD UDGLDWiW DONRWMiN pV PDJXNDW iWI~UYD D FRUSXV FDOORVXP URVWMDLQ DODSYHW IXQNFLyM~SiO\iNEyOWHY
HQ
kétféle
GQHN|VV]H PRWRURVpVV]HQ]RURV OHV]iOOypVIHOV]iOOy
Leszálló pályák
-
$SLUDPLVSiO\DDSULPHUPRWRURVNpUHJE
O
– vagy ipszilaterálisan, vagy keresztezve –DJHULQFYHO
EH
(tractus corticospinalis), vagy az agytörzs központjaiba (corticonuclearis) tartó rostokból áll (11.a melléklet). A klasszikus anatómia szerint ez az a pálya, mely a praecentralis gyrus primer motoros WHUOHWpU
O LQGXO %U ÒMDEE LVPHUHWHLQN V]HULQW H] NRUiQWVHP LO\HQ HJ\V]HU
rostjainak csak 31%-DHUHGSULPHUPRWRURVWHUOHWU VHMWHN UpWHJpE
O
PRWRURV WHUOHWU
O %U pVD]RNQDNLVFVDN
-a az óriás Betz-
-uk már nem primer, hanem szekunder, az ún. praemotor és supplementer
O LQGXO %iUPHQQ\LUH KLKHWHWOHQ H NODVV]LNXVDQ P
rostjainak 40%-D
$ SLUDPLVSiO\D
V]HQ]RURV
WHUOHWU
O
HUHG
%U
otorosnak számító piramispálya
*\DNRUODWLODJ
PHJILJ\HOKHW
D]
HJpV]
idegrendszerben, hogy ahova információ jut, onnan visszacsatolás is történik. Ez a reverbáló kör reprodukálhatja önmagát többször is, amíg a kívánt eredményt el nem éri (pl. motoros kontroll). 0LQGD]RQiOWDO D SLUDPLVSiO\D HOV
GOHJHVHQ PRWRURV SiO\D D Q\HOYL WHYpNHQ\VpJHN N|]O HOV
31
VRUEDQ
a beszéd és írás produkciójában, valamint a zenei tevékenységek közül az éneklés és hangszeres játék produkciójában vesz részt.
-
Az extrapiramidális tractus alkotórészei a tractus frontopontinus, mely a lobus frontalisból a hídon át D NLVDJ\ED MXW YDODPLQW D WUDFWXV WHPSRURSRQWLQXV PHO\ D WHPSRUiOLV OHEHQ\E
Ezeknek a kisagyi pályáNQDN D OHJOpQ\HJHVHEE IXQNFLyMD D] LG SLUDPLVSiO\D D J\RUV GH YLV]RQ\ODJ SRQWDWODQ PR]JiVRNpUW IHOHO
EHOL pV WpUEHOL NRRUGLQiOiV 0tJ D V H]HN D URVWRN D ILQRP PR]JiV
NLYLWHOH]pVpEHQ YHV]QHN UpV]W $ ]RQJRULVWD MiWpNiEDQ H] WHV]L OHKHW HJ\PiV XWiQL HOKHO\H]pVpQHN pV D]RN RWW WDUWiVD LG
O D KtGED YH]HW
Yp D ELOOHQW\
N|Q
az ujjak
WDUWDPiQDN NRRUGLQiOiViW $ FRUWLFR
-ponto-
FHUHEHOODULVSiO\iWPiVRGODJRVDQV]RNWiNFVDNHPOtWHQLSHGLJUHQGNtYOPDUNiQVURVWUHQGV]HUU
OYDQ
szó – axonjainak száma tizenkilencszer nagyobb, mint a piramispályáé.
Felszálló pályák a telencephalonban a tulajdonképpeni tractus spinothalamicus és thalamocorticalis, mely utóbbi magában foglalja többek között a radiatio auditivát (a temporalis cortex felé – primer hallókéreg, Br. 41, 42) és a radiatio opticát (az occipitalis cortex felé – primer látóközpont, Br. 17), melyek funkcionális fontossága a jelen dolgozat témájának szempontjából megkülönböztetett MHOHQW
VpJJHO EtU $ WKDODPXV XJ\DQLV HJ\ RO\DQ NRRUGLQiFLyV N|]SRQW DKRO D FRUWH[EH IHOV]iOOy SiO
többsége átkapcsolódik specifikus és nem-VSHFLILNXV PDJFVRSRUWMDL N|]YHWtWpVpYHO $] HO
yák
EELHN D] ~Q
relé-magok, melyek lehetnek szenzorosak (halló- ill. látópályák átkapcsolásai, corpus geniculatum mediale/laterale – CGM/CGL) és nem-szenzorosak (a limbikus és az extrapiramidális rendszer iWNDSFVROyKHO\HLQXFOHXVYHQWUDOLVDQWHULRUODWHUDOLV $NpWOHJIRQWRVDEEpU]
IHOV]iOOy SiO\DDOiWy
- és
hallópálya.
- Látópálya D V]HPE
O pUNH]
V]HPLGHJHN D FKLDVPD RSWLFXPEDQ UpV]OHJHVHQ NHUHV]WH]
GQHN PD
jd a
CGL-ben átkapcsolódva haladnak tovább (11.b melléklet) az area striatába (Br. 17), és innen a para32
és peristriatalis areákba (Br. 18 ill. 19). Ide sorolhatjuk az akaratlagos és a reflexes szemmozgásokért IHOHO
VPHFKDQL]PXVRNDWOpWUHKR]ySiO\iNDWLV(O
PtJD]XWyEELEDQUpV]WYHY
EELpUWDIURQWiOLVV]HPPR]JDWyPH]
%U IHOHO
VWUXNW~UiNDPiVRGODJRVpVKDUPDGODJRVYL]XiOLVOiWyNpUHJ DUHDSDUD
- és
peristriata, Br. 18-19).
-
Hallópálya D EHOV
IOE
O LQGXOy QHUYXV FRFKOHDULV HOV
QHXURQMD ELSROi
JDQJOLRQ VSLUDOpEyO NOGL WRYiEE PiVLN D[RQMiW D Q\~OWYHO
ris; ennek perikaryonja a
pV D KtG WDOiONR]iViQiO IHNY
QXFOHXV
cochlearis ventralis/dorsalisba (12. Sz. melléklet). Innen a második neuronok nagy része iWNDSFVROyGLN D] HOOHQNH]
ROGDOL QXFOHXV RO
ivaris superiorisba a stria acustica dorsalis/intermedia
valamint a corpus trapezoideum révén. Más részük azonos oldalon halad a colliculus inferiorisba. Az ellenoldali hallópálya rostjai továbbhaladnak a híd felé, itt átkapcsolódnak a lemniscus lateralis magjában, és feljutnak az ipszilaterális, míg kis részük átkapcsolódás útján a kontralaterális FROOLFXOXV LQIHULRULVED $ N|YHWNH]
iOORPiV PLQGNpW ROGDORQ
– már keresztezetlenül – a CGM,
ahonnan a radiatio acustica vezet a halántéklebeny gyrus transversus (Heschl-féle gyrus) insula felé IRUGtWRWWIHOV
UpV]pQD]HOV
GOHJHVKDOOyNpUHJKH] %U
A fentiek alapján megállapítható, hogy míg a motoros pályák (piramis-, extrapiramidális), valamint a szenzoros pályák nagy része (olfactorius, spinothalamicus, sWE J\DNRUODWLODJ NHUHV]WH] DGGLJ D QHXUROLQJYLV]WLND pV QHXURPX]LNROyJLD WHUPLQXViEDQ LJHQ J\DNUDQ V]HUHSO
GLN
DXGLWtY pV YL]XiOLV
SHUFHSFLyN HVHWpEHQ QDJ\RQ QHKp] NL]iUyODJRV GRPLQDQFLiUyO EHV]pOQL PLYHO D] H]HNEHQ UpV]WYHY LGHJSiO\iNE
VpJHVYH]HWp
st biztosítanak az azonos oldali érzékszerv és a hozzá tartozó primer corticalis
központ között.
6.2.2. Diencephalon: a thalamusok
33
$ WKDODPXV HOV
VRUEDQ WKDODPRFRUWLFDOLV D[RQMDLYDO D FRUWH[ VHUNHQW
ezek axonjai továbbKDODGYD
pV JiWOy LQWHUQHXURQMDLQ YpJ]
SLUDPLVVHMWHN GHQGULWMHLQ YDJ\ PiV LQWHUQHXURQRNRQ YpJ]
GLN
GQHN (] D
rendszer végzi gyakorlatilag az összes szenzoros információ processzálását (primer corticalis input). A thalamus nem-specifikus nucleusaiból (VA, CM és CL), valamint a nucleus basalisból (Meynert) általános asszociatív érzetek jutnak a cortexbe, ez a tercier corticalis input (Ojemann 1977). A thalamus GRUVDOLV
UpV]pQ
WDOiOKDWy
FRUSXV
JHQLFXODWXP
ODWHUDOH
pV
PHGLDOH
HOV
GOHJHV
VXEFRUWLFDOLV
kapcsolóállomásai a látó- és a hallópályáknak.18 A hypothalamus, mint a limbikus rendszerrel és a vegetatív idegrendszerrel kapcsolatban álló VWUXNW~UD HOV
GOHJHV V]HUHSHW MiWV]LN D] pU]HOPL pV PRWLYiFLyV W|EEOHW PHJDONRWiViEDQ I
OHJ D ]HQH
processzálásában, továbbá a nemek közti különbséget okozó nucleusok is itt lokalizálhatók.
6.2.3. Mesencephalon, pons, cerebellum és medulla oblongata A mesencephalon fontosságát taláQQHPLVNHOONO|QKDQJV~O\R]QL0LQWD]HO
]
iEUiQLV
OiWKDWMXN H] D] DJ\NpSOHW YiOWR]RWW D OHJNHYHVHEEHW D] RQWRJHQH]LV VRUiQ pV PHJ XWyDJ\DW |VV]HN|W
IXQNFLyMiW 0LQGHQ IHO
- és leszálló pálya áthalad rajta, tehát funkcionálisan
NLNHUOKHWHWOHQQHPEHV]pOYHDEHQQHHOKHO\H]NHG $] XWyDJ\EDQ PHJN|]HOtW
UL]WH D YpJDJ\DW pV
V]iPRVQDJ\MHOHQW
VpJJHOEtUyQXFOHXVUyO
OHJ KDVRQOy V]HUHS MXW D KtGQDN PHO\ PLQW QHYH LV PXWDWMD
|VV]HN|WWHWpVWOpWHVtWDN|]pSDJ\DNLVDJ\pVDQ\~OWYHO
N|]|WW$KtGEDQ
helyezkedik el többek között a
locus coeruleus, mely – hasonlóan néhány nem-specifikus thalamusmaghoz és a Meynert-féle basalis nucleushoz – corticalis kapcsolattal bír, mely révén szabályozza a neocortex izgalmi, ébrenléti, alvó és éber állapotát (tercier corticalis input). $ FHUHEHOOXP HJ\LN OHJIRQWRVDEE V]HUHSH D PRWRURV WHYpNHQ\VpJHN KDQJV]HUHV MiWpN LG
EHOL pV
térbeli koordinálása (Llinass, Sotelo 1992).
18
Az CGL-ben a retinotopiás, míg az CGM-EHQ D WRQRWRSLiV pV D 93/ QXFOHXVEDQ W|UWpQLN D] HOV térképezés.
34
GOHJHV VRPDWRWRSLiV
A medulla oblongata agyidegmagjait leszámítva inkább csak zenei motoros tevékenységek létrehozásában játszik szerepet (Besson 1999).
6.3. A beszéd és zene együttes processzálásának régiói
$EHV]pG QHPpQHNHOYH SURFHVV]iOiVDWHUPpV]HWV]HU
OHJDEDOIpOWHNpEHQORNDOL]iOKDWyQDJ\MiEyOD
Sylvius-árok körüli klasszikus opercularis területen, a gyrus temporalis postero-superior, g. supramarginalis, a frontális operculum, a Roland-cortex és a putamen érintésével. Ugyanaz a szöveg énekelve már más agyi területek aktivitását növeli, többek között a jobb féltekében, maximális mértékben a g. temporalis antero-superiorban és az insula nagy részében. Viszonylagos aktivitásnövekedés mutatható ki a g. temporalis anterior medialis részében, a sulcus temporalis superiorban, a praefrontalis cortex medialis és dorsolateralis részében, a temporalis cortex mesialisában, a kisagyban, a Roland-cortexben és a nucleus accumbensben (Peretz 1990, Besson 9LOiJRVDQOiWV]LNKRJ\D]pQHNHOWV]|YHJSURFHVV]iOiViEDQUpV]WYHY HJ\V]HU
HQWN|UV]HU
DJ\LWHUOHWHNQHP
SURMHNFLyLDGRPLQiQVEHV]pGN|]SRQWRNQDNKDQHPDMREEIp
lteke érintett
WHUOHWHLPLQGHQEL]RQQ\DOWiPRJDWMiND]pQHNHOYHPHJWDQXOWV]|YHJPHPyULiEyOW|UWpQ
HO
KtYiViW
nemcsak normális esetekben, hanem dadogás vagy súlyosabb afázia esetén is (Peretz 1994). -|YHQG
YL]VJiODW WiUJ\iW NHOO KRJ\ NpSH]]H KRJ\ PL
V]|YHJ QpONO FVDN G~GROYD DGMXN HO HO
KtYyGQDN
történik akkor, ha ugyanezt az éneket
9DMRQ D PHPyULiEDQ U|J]tWHWW YHUEiOLV HPOpNQ\RPRN
-e? Ha igen, akkor minden bizonnyal ez a funkció is támogatást kap, és motoros szignál
keletkezik, még akkor is, ha akaratlagos, vagy egyéb fiziológiai okok miatt ez nem manifesztálódik tényleges szövegprodukcióban.
)pUILDJ\Q
LDJ\
35
Tudósok évszázadok óta kutatják a nemek közti neurológiai különbségeket. A legkorábbi eredmények szerint a férfiak agya valamivel naJ\REE PLQW D Q
Np $ IpUILDN DJ\iEDQ
-kal több az idegsejtek
V]iPDpVDQHRFRUWH[NEJUDPPDOQDJ\REEW|PHJ
$IL~NpV]OHWpVNRU
-20%-NDOpVDIHMiWPpU
kb. 2%-kal nagyobb, mint a lányoké. Ha azonban összehasonlítjuk az agy és a test súlyát, akkor az DUiQ\RN D]RQRVDN OHV]QHN PLQGNpW QHPQpO $ NH]GHWL WpUIRJDWUD pV V~O\UD DODSXOy ³IHOV WHyULD PiUD PHJG
EEUHQG
VpJL´
OW pV NLDODNXOW D] D Qp]HW KRJ\ LQNiEE D] DJ\L VWUXNW~UiN pV QHXURQKiOy]DWRN
felépítésének komplex volta számít az intelligencia meghatározásánál. A vita azonban még nem zárult le H]]HO HOV
PHUW
LG
N|]EHQ
PiV
NHYpVEp
V]HPEHW
Q
DQDWyPLDL
NO|QEVpJHN
LV
PHJPXWDWNR]WDN
GOHJHVHQ D FRUSXV FDOORVXP D K\SRWKDODPXV pV D OLPELNXV UHQGV]HU YRQDWNR]iViEDQ (]HN
tanulmányozása során kiderülW KRJ\ YDQQDN RO\DQ UpJLyN DPHO\HN Q
NEHQ VRNNDO IHMOHWWHEEHN ,O\HQ
például az éppen említett corpus callosum, melyben milliós nagyságrenddel nagyobb a rostok száma, ezért a két félteke közti összeköttetésben gyorsabb az információáramlás, mint a férfiakban. Míg a férfiak többsége balfélteke-GRPLQiQVDGGLJDQ (EE
NJ\RUVDEEDQWXGMiNDNWLYL]iOQLPLQGNpWIpOWHNpW
O N|YHWNH]LN D] D QHXUROLQJYLV]WLNDL PHJiOODStWiV KRJ\ D Q
19
NQpO D EDO ROGDOL Q\HOYL
központok károsodása esetén még általában marad valamennyi nyelvi funkció a jobb oldalon is. )pUILDNQiO XJ\DQLO\HQ NiURVRGiV HVHWpQ NHYpVEp YDOyV]tQ
EiUPLO\HQ IXQNFLy KHO\UHiOOiVD 3HUHW]
1990). (J\ PiVLN IpUILDN V]iPiUD NHGYH] PLQW D Q HO
WOHQ N|UOPpQ\ KRJ\ D IpUILDN DJ\D J\RUVDEEDQ |UHJV]LN
Np ÒMDEE NXWDWiVRN LJD]ROWiN KRJ\ DJ\VHMWMHLN IR
kozottabb mértékben pusztulnak koruk
UHKDODGWiYDO
6.4.1. Corpus callosum és zeneszerzés
19 Q
Ennek antropológiai evolúciós oka is lehet: a férfiak vadásztak, és a zsákmány becserkészéséhez jó térlátás kellet, míg a NEHV]pOQLWDQtWRWWi k a gyermekeket, és ezért verbális képességeik felülmúlták a férfiakét.
36
$] |VV]HN|WWHWpVHN NRPSOH[ YROWD PLDWW KLiED YDQ D IpUILDNQDN W|EE LGHJVHMWMN D Q
N DJ\iEDQ D
neuronoknak több dendritikus kapcsolata van, éppen a corpus callosum révén. A tökéletesebb összeköttetésnek viszont lehet egy hátránya is, ami szoros kapcsolatban van a zenével. A férfiak esetében a differenciálódás a két félteke közötti funkciókban sokkal markánsabb, tehát a bal oldal nyelvi, míg a jobb oldal inkább a
WpUpV]OHOpVUH VSHFLDOL]iOyGRWW $ Q
N HVHWpEHQ D MREE |VV]HN|WWHWpVHN PLDWW D
nyelvi funkciók jobban dominálnak mindkét féltekében a térészlelés és tájékozódás rovására. Általánosan ismert tény, hogy a férfiak jobb tájékozódási képességgel rendelkeznek, és ha ez valóban EHEL]RQ\RVRGLN PDJ\DUi]DW OHKHW DUUD D MHOHQVpJUH KRJ\ D ]HQHV]HU] IpUILDN HJ\HQO
$]
~MDEENHOHW
IHPLQLVWD
WOHQVpJEHQ J\|NHUH]LN
PDJ\DUi]DWRN
– QHP HOpJJp PHJJ\
WpUHQ KiWUiQ\W V]HQYHGWHN D Q
]
N PLpUW PDMGQHP NL]iUyODJ PLQG
– melyek szerint ennek oka a társadalmi HN
Az utóbbi két évszázadban lehet, hogy más
N GH D ]HQpYHO YDOy NDSFVRODWXNDW HJ\HWOHQ IHMOHWW WiUVDGDORP VHP
NRUOiWR]WD +D D ]HQHV]HU]pVKH] IHMOHWWHEE IpOWHNHL DV]LPPHWULD V]NVpJHV DNNRU H] PHJJ\
lehet. Az érem másLN ROGDOiQ YLV]RQW W~OViJRVDQ KDQJV~O\R]]iN D Q =HQHV]HU]
Q
N
L ]HQHV]HU]
N V]iPiW
]
EE pUY
– a Grove
Lexikon kilencszázat említ –, de mi ez a szám a férfi komponisták számához képest?
Tartozunk azonban az igazságnak azzal a beismeréssel, hogy míg Amy Beach, Galina Usztvolszkaja és 6]RILD *XEDMGXOLQD V]DEDGRQ NRPSRQiOKDWWDN DGGLJ D ]HQHV]HU]
-feleségek – Alma Mahler, Fanny
Mendelssohn, Clara Schumann és Schlesinger Emma – kisebb-nagyobb mértékben a szakmailag IpOWpNHQ\
IpUM
HOOHQ
U]pVH DODWW
N|UOEHOO XJ\DQDQQ\L Q ]HQHV]HU]
Q
iOOW
ak. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy napjainkban, mikor
– ha nem több –, mint férfi foglalkozik aktívan a zenével, miért nincs több
6.4.2. Subcorticalis területek és érzelmek
$] LJD]iQ QHPL MHOOHJ
NO|QEVp
gek neuroanatómiai szempontból többnyire a hypothalamus két
struktúrájára lokalizálhatók. Ezek a praeopticus area és a nucleus suprachiasmaticus. Mindkét terület
37
kapcsolatban áll a látópályák közelsége folytán egy biológiai órával. A praeopticus area felel
V W|EEHN
között a párzási viselkedésért (mating behaviour), hím egyedekben, ideértve az embert is, ez a terület W|EE PLQW NpWV]HU QDJ\REE PLQW D Q QpJ\pYHVNRUUDIHMO FLNOXVHO
GLNNLWHOMHVHQ
iOOtWiVipUWIHOHO
J|PE DODN~ Q
20
VWpQ\HNEHQ pV NpWV]HU DQQ\L QHXURQW WDUWDOPD] (] D WHUOHW FVDN
A nucleus suprachiasmaticus a circadian periódus és a reprodukciós
V,WWDQHPHNN|]WLNO|QEVpJFVDNDQXFOHXVDODNMiEDQPXWDWNR]LN IpUILDNEDQ
NEHQ SHGLJ HOQ
yújtott alakzatú. Jóllehet a sejtszám azonos mindkét változatban, ez az
alakváltozat arra enged következtetni, hogy valamilyen funkcionális különbség mégiscsak létezik. Jóllehet a fent említett területek nemek közti különbség okozta funkcióbeli eltérései még nem WHOMHVHQ WLV]Wi]RWWDN PHJN|]HOtW
OHJ D] DOiEEL N|YHWNH]WHWpVHNHW OHKHW OHYRQQL $ SUDHRSWLFXV DUHD
okozhatja, hogy a férfiak gyakrabban gondolnak szexuáliskapcsolat-teremtésre, míg a nucleus VXSUDFKLDVPDWLFXVQ
NQpODNDSFVRODWWHUHPWpVLG
SRQWMiWK
$ OLPELNXV UHQGV]HU OG V] PHOOpNOHW EHOV V]iPXNUD V]iPRV HO
atározza meg.21
VWUXNW~UiL HJ\pUWHOP
HQ IHMOHWWHEEHN Q
QQ\HO GH KiWUiQQ\DO LV MiU +D D UHQGV]HU HJ\LN IXQNFLyMiW
NEHQ (]
– az érzelmek
produkálását – vizsgáljuk, akkor a hátránya az, hogy hajlamosabbak a depresszióra, különösen hormonális változások iG (O
22
V]DNiEDQ +iURPV]RU DQQ\LDQ N|YHWQHN HO |QJ\LONRVViJRW PLQW D IpUILDN
Q\YLV]RQWKRJ\N|QQ\HEEHQOpWHVtWHQHNNDSFVRODWRWpVV]RURVDEEDQN|W
UHQGV]HUPiVLNOpQ\HJHVIXQNFLyMDDV]DJOiVPHO\Q
GQHNPiVRNKR]$OLPELNXV
NEHQVRNNDOIHMOHWWHEEYDOyV]tQ
OHJHYRO~FLyVRNRN
miatt – az anya így ismerte fel kicsinyét. A fenti struktúrák minden bizonnyal szerepet játszanak a zenei tevékenységek közül azokban, ahol a memóriát befolyásoló érzelmi és motivációs input-többletnek szerepe van, valamint olyan motoros funkciókban, amelyek a] HO
DGiVPyG pU]HOPL WHOtWHWWVpJpW EHIRO\iVROKDWMiN 0HJHPOtWKHWMN
20
Ebben a korban lányoknál sejtszámcsökkenés mutatkozik.
21
$] iOODWYLOiJEDQ H] D MHOHQVpJ VRNNDO PDUNiQVDEE D Q
V]iPtWYDD]XWyGRNRSWLPiOLVLG
22 Q
VWpQ\HN FVDN RO\DQ LG
V]DNEDQ KDMODQGyN SiU]iVUD DPLNRUWyO
V]DNEDQSpOGiXOWDYDVV]DOM|QQHNYLOiJUD
Az öngyilkosságok során mégis háromszor több férfi hal meg, mivel sokkal hatékonyabb módszereket alkalmaznak: míg a NW|EEQ\LUHJ\yJ\V]HU-túladagolással kísérleteznek, addig a féUILDNI EHO|YLNYDJ\IHODNDV]WMiNPDJXNDW
38
H]HQ NtYO KRJ\ MREE NDSFVRODWWHUHPW
NpSHVVpJN IRO\WiQ N|QQ\HEEHQ DONDOPD]NRGQDN HJ\WW ]HQpOpV
vagy éneklés közben zenésztársaikhoz.
39
7. Dominancia és kezesség
7.1. A dominancia fogalma
A szakirodalomban elterjedt általános terminus szerint agyunk két féltekéjét szokás domináns és szubdomináns23 (non-domináns) féltekének nevezni (Gósy 1996). Ezen elméletek lényege az, hogy az egyik félteke – az esetek túlnyomó többségében a bal – XUDONRGLN D PiVLN IHOHWW pV HOV W|UHNV]LN D] LGHJUHQGV]HUL IXQNFLyN LUiQ\tWiViEDQ (] D V]HPOpOHW PHJOHKHW ÒJ\W
QLNKRJ\DNXWDWyNDOHJPDJDVDEEUHQG
GOHJHV V]HUHSUH
VHQ HJ\ROGDO~ p
s önkényes.
DJ\LIXQNFLyWHUPpNpWHJ\VpJHVHQDQ\HOYEHQKDWiUR]WiN
meg, s mivel a nyelvvel kapcsolatos agyi régiók valóban többnyire a bal féltekében találhatók, ezt a féltekét dominánsnak nevezték el. Ez a meghatározás lényegében jogos, mivel majdnem minden tudatos vagy tudattalan, motoros vagy szenzoros folyamat corticalis reprezentációjának megvan az ún. mentális OH[LNRQEDQ V]y YDJ\ NLIHMH]pV DODNMiEDQ WiUROW PHJIHOHO YpJLJMiUMD D] XWDW D YpJWDJWyO D JHULQFYHO
MH +D PHJpJHWMN D NH]QNHW D IiMGDORPpU
zés
Q iW D] DJ\W|U]V pV D WKDODPXV N|]EHLNWDWiViYDO D SULPHU pV
szekunder szomatoszenzoros areákig, s ez utóbbiakban tudatosodik bennünk az érzet. Látszólag itt a folyamat véget is ér, de az asszociációs területekE
O WRYiEEMXWYD PiV DJ\L UpJLyNED D] HVHWHN QDJ\
részében már verbálisan is megfogalmazódik bennünk az esemény: - “Megégettem a kezem.” Ily módon a szomatoszenzoros asszociáció és a mentális lexikonban található verbális alak közös emléknyomként tárolódik a memóriában.
Ugyanakkor a domináns / non-domináns terminológia nem számol azzal, hogy az emberi agy V]iPWDODQ PiV KDVRQOy QDJ\ViJUHQG
IHODGDW SURFHVV]iOiViW LV YpJ]L PHO\HNKH] NDSFVROyGy UpJLyN
nemcsak a dominánsnak tekintett féltekében helyezkednek el. A legújabb kutatási eredmények arra XWDOQDNKRJ\DJ\XQNNpWPDMGQHPHJ\HQUDQJ~IpOWHNpE
40
OiOOPHO\HNQHNMyON|UOKDWiUROKDWyIXQNFLyMD
és karaktere van. Kis túlzással úgy is felfoghatjuk, hogy az egységes énünk két önálló aggyal rendelkezik, s ezek napjaink neurofiziológiai kutatásai szerint egymással váltakozva dominálnak. A OHJPDJDVDEE UHQG
DJ\L IXQNFLyN PLQW D WDQXOiV JRQGRONRGiV Q\HOYL pV ]HQHL SHUFHSFLyN YDJ\ D
zeneszerzés mindkét féltekét érintik. Tehát, mint ez a fejezet további részében megfogalmazást nyer, ha dominanciáról beszélünk, helyes, ha meghatározzuk, hogy milyen agyi funkcióval kapcsolatos az iOOtWiVXQN (]HNHQ D NRJQLWtY W|EEQ\LUH V]HQ]RURV IXQNFLyNRQ NtYO YLV]RQ\ODJ HJ\V]HU
dominanciákkal is számolni kell, melyekN|]ODOHJNp]HQIHNY
EE PRWRURV
EEDNH]HVVpJIRJDOPD =DQJZLOO
7.2 A kezesség fogalma
0iU D W|UWpQHOHP HO
WWL NRUEDQ pO
HPEHUHN W|EEVpJH LV MREENH]HV YROW (QQHN EL]RQ\tWpNDL QHPFVDN D
V]HUV]iPRN NpV]tWpVL PyGMiEDQ SO SDWWLQWRWW N EDUODQJUDM]RN LV IHOOHOKHW YDQQDN .pV
HV]N|]|N KDQHP P
YpV
zeti alkotásokban (pl.
N $ MREENH]HVVpJ NLDODNXOiViQDN W|UWpQHOPL HJ\EHQ IL]LROyJLDL RNDL LV
EEL YL]VJiODWRN VRUiQ V]iPRV V]HU]
V]NVpJV]HU
QHN WDOiOWD D EHV]pGN|]SRQW pV D
kontralaterális kézhasználatot irányító agyfélteke azonos lateralizációját. Számos kísérlet (Kinsbourne 1980, Saykin 1989, Peretz 1990) igazolja, hogy a bal félteke léziói többségükben afáziát eredményeznek. Ezek a kutatási eredmények statisztikailag érdekesek, azonban a kivételek magas száma kétségessé teszi tudományos értéküket, mivel az esetek több mint 90%-ában a beszédközpont – még balkezeseknél is – a bal féltekében lokalizálható. Tehát a kezességet nem minden esetben a féltekei dominancia határozza meg.
7.3. Domináns-e a domináns félteke?
23
Az elnevezés alkalmazása zenei jelentése miatt nem ajánlatos. Ld. Terminusok fejezet: tonika, szubdomináns, domináns.
41
A bal félteke funkciói a 80-as évekig általánosan elfogadott nézet szerint “magasabb” szintet képviselnek. Az a napjainkig általánosan elfogadott nézet, mely szerint kizárólag a domináns félteke IHOHO
V D] DJ\ Q\HOYL IXQNFLyLpUW PHJG
OQL OiWV]LN $ EHV]
édnek és a zenének vannak olyan elemei,
melyek lokalizációja már korábbi kutatások során is problémát okozott. Ha a zenét (vokális vagy LQVWUXPHQWiOLV IHOERQWMXN D KDW OHJMHOOHJ]HWHVHEE |VV]HWHY
MpUH PHJiOODStWKDWMXN KRJ\ H]HN QpPHO\LNH
mindkét féltekébHQPDQLIHV]WiOyGLNDFRPPLVVXUDOLVNDSFVRODWXNUpYpQ 0LOQHU $KDW|VV]HWHY KDQJPDJDVViJ LG
WDUWDP ULWPXV GLQDPLND WRQDOLWiV pV KDQJV]tQ HJ\HV HOHPHLW FVDN D GRPLQiQV PiV
elemeit a nem-domináns féltekében lokalizálhatjuk. Az a jelenség, hogy a hallott szöveg szemantikáját a bal féltekénk, míg az emocionális, többnyire intonáció által produkált többletet a jobb féltekénk SURFHVV]iOMDPHJILJ\HOKHW
semleges intonációval:
PDJDVDEEUHQG
HPO
V|NQpOLV+DDNXW\iQNQDNDN|YHWNH]
XWDVtWiVWDGMXN
³*\HUH LGH NLVNXW\iP´ DNNRU FVDN D MHOHQWpVpW IRJMD IHO pV HQQHN PHJIHOHO
HQ
cselekszik. Ha dühös hangon ráordítunk, ugyanezzel a szöveggel, akkor az agya csak az intonációt fogja HOHPH]QLpVH]pUWLQNiEEHOV]DODG8J\DQH]IRUGtWYDLVP QHNL EHKt]HOJ FVHFVHP
NHGYHV KDQJRQ D IHQ\HJHW
N|GLN KDIHQ\tW
MHOHQWpV
V]|YHJHWPRQGXQN
WDUWDORP HOOHQpUH LV RGDM|Q KR]]iQN (] PHJILJ\HOKHW
NQpO LV GH PiU NLDODNXOW EHV]pGGHO UHQGHONH]
J\HUPHNQpO pV IHOQ
WWQpO D KHO\]HW DQQ\LEDQ
komplikáltabb, hogy a bonyolultabb alteráló dominancia következtében az egymásnak ellentmondó intonációs és szemantikai szerkezet zavart okozhat a rendszerben. Ha ez a helyzet többször PHJLVPpWO
GLN DNNRU SV]LFKpV MHOOHJ
Q\HOYL SURFHVV]iOy WRU]XOiVRN NHUOKHWQHN D PHQWiOLV OH[LNRQE
a.
Ezek egymásra gyakorolt hatását befolyásolja továbbiakban az alteráló féltekei dominancia és még V]iPRV RO\DQ WpQ\H] NtVpUOHWHWLJpQ\O
LV PHO\HN PHJLVPHUpVpLJ QDJ\RQ KRVV]~ KDWDOPDV NXWDWyPXQNiW pV UHQJHWHJ
~WiOO
7.3.1. A dominancia kialakításábaQUpV]WYHY
DQDWyPLDLVWUXNW~UiN
42
$ GRPLQDQFLD V]HPSRQWMiEyO OHJMHOHQW
VHEE DQDWyPLDL VWUXNW~UiN PHO\HN UpV]W YHV]QHN D NpW IpOWHNH
N|]|WWL |VV]HN|WWHWpVEHQ D] ~J\QHYH]HWW FRPPLVVXUiN PHO\ HOQHYH]pV D] DV]WDORV V]DNQ\HOYE
O NHUOW
az orvosi nyelvbe (jelentése: ereszték). Ezeket az összeköttetéseket többnyire a szürkeállomány QHXURQMDLEyO HUHG
D[RQRN FROODWHUDOLV URVWMDL DONRWMiN PHO\HN D] HOOHQWpWHV IpOWHNH D]RQRV IXQNFLyM~
részeibe sugárzanak. A legnagyobb ilyen összeköttetés a corpus callosum (a commissuralis összeköttetések 96%-át adja), kisebbek a commissura anterior és posterior, a chiasma opticum, és végül az (emberben) aránylag jelentéktelen adhesio interthalamica. A hallás fiziológiája szempontjából tulajdonképpen ide sorolhatnánk a hallópálya agytörzsi collateralisait is. Jóllehet a VIII. agyideg pars cochlearisának másod-pVKDUPDGUHQG
SiO\iLQDJ\UpV]WNHUHV]WH]
PHJiOODStWiVD VRNNDO QHKH]HEE PLYHO D KDOOyV]HUYE
O V]iPRWWHY
IHOp LV 6]HQWiJRWKDL 7HKiW D EHV]pGpUWpV HOV
GQHNDKDOOiVHVHWpEHQDGRPLQDQFLD YH]HWpV YDQ D VDMiW ROGDOL KDOO
GOHJHV NpUJL UHSUH]HQWiFLyMD D %U
ókéreg
-ben a
domináns, valamint a non-domináns féltekében is közel azonos intenzitással lokalizálható.
7.3.2. Általános nézetek a dominanciáról és következtetések
A féltekék dominanciája napjainkban már részben bizonyítható verbális, vizuális, motoros és oto-rhinoGHUPDWRIXQNFLRQiOLV PyGV]HUHNNHO ÒJ\ W
QLN KRJ\ PLQGNpW IpOWHNpQHN PHJYDQ D VDMiW YLOiJRVDQ
körülhatárolható funkciója, és ezt többé-kevésbé komplementáris disztribúcióban gyakorolják. A NtVpUOHWHN HUHGPpQ\HL D]W EL]RQ\tWMiN KRJ\ D MREE IpOWHNpQN LQNiEE pU]HOPL P YHV]pO\WNHUHV
YpV]L NH]GHPpQ\H]
PtJDEDOUDFLRQiOLVV]iPtWyYLVV]DK~]yGypVyYDWRVNDUDNWHUUHOEtU +iPRUL
Tekintsük át, milyen általános következtetésre juthatunk a jobb- és balféltekés dominanciával UHQGHONH]
V]HPpO\HN HVHWpEHQ $ QHP]HWN|]L LURGDORPEDQ LGHpUWYH D WXGRPiQ\RV LVPHUHWWHUMHV]W
cikkeket is, kialakultak bizonyos sztereotípiák jobb-
pV EDOIpOWHNpV HJ\pQHNU
O (]
en elméletek
némelyike már-már súrolja az asztrológiai személyiség-PHJKDWiUR]iV V]LQWMpW $ MREEIpOWHNpVHNU
43
O ~J\
WDUWMiN KRJ\ H]HN D P
YpV]HN ]HQpV]HN iOPRGR]yN VWE 1HP V]iPROQDN MyO YLV]RQW NLHPHONHG
N D
sportban, könnyebben hipnotizálhatók, szeretik a fantasztikus és titokzatos történeteket, zenét hallgatnak WDQXOiV N|]EHQ iOPRGR]QDN RO\DQ GROJRNUyO DPHO\HN YDOyV]tQ
OHJ VRKD QHP W|UWpQQHN PHJ ]HQpW
könnyen memorizálnak, általában szórakozottak, valamint jobban tudnak fekve gondolkozni. Jó térbeli NpS]HO
HUHMN YDQ PHJOiWMiN D NDSFVRODWRNDW NO|QE|]
IRJDOPDN N|]|WW LQWXLWtY SUREOpPD
-megoldási
módszereket alkalmaznak, spontán, kiszámíthatatlan a viselkedésük. Meg kell jegyezzük azonban, hogy D MREE IpOWHNHL GRPLQDQFLD QHP MHOHQW HJ\pUWHOP
HQ EDO
kezességet, valamint, hogy a fent említett
kategóriák némelyikében, pl. a térlátásban mutatkozhatnak nemek közti különbségek, más részük pedig lehet társadalom- YDJ\ NXOW~UDIJJ N|YHWNH]
NpSSHQ
$ EDO IpOWHNHL GRPLQDQFLiYDO UHQGHONH]
N HVHWpEHQ D OLVWD D
alakul: jók a matematikában (kiváltképpen az algebrában), logikusan gondolkoznak,
nehezen hipnotizálhatók, csak teljes nyugalomban tudnak tanulni, realisztikus történeteket szeretnek olvasni, általában racionális gondolkodásúak, s tennivalóikat gondosan megtervezik. Általában nem szórakozottak, többnyire ülve gondolkodnak, zene helyett inkább zenekritikával foglalkoznak, és szeretik, ha logikus irányítás alá kerülnek.
0
$ P
YpV]HWHNpVODWHUDOLWiV
YpV]HWHN WHUpQ JUDILND IHVWpV]HW V]REUiV]DW VWE WHUPpV]HWV]HU
HQ HOV
VRUEDQ RNXOiULV ODWHUDOLWiV
tapasztalható. Ezeknél – ugyanúgy, mint a nyugati nyelvek írásában – a balról jobbra való haladás a MHOOHP]
(] NDSFVRODWEDQ OHKHW D MREE V]HP YDODPLQW D MREE Np] GRPLQDQFLiMiYDO LV $] tUiV D] LG
folyamiQ PHJKDWiUR]]D D] ROYDViV pV HEE
O N|YHWNH]
N
HQ D WHNLQWpV pV PHJILJ\HOpV LUiQ\iW $ PRGHUQ
nyelvekben praktikus magyarázata van az írás balról jobbra haladásának, mivel az újabb kori írószerszámokat a jobbkezes dominancia miatt a papíron könnyebb húzni, mint tolni, nem beszélve az évszázadokon át használt tintának azon tulajdonságáról, hogy száradásig könnyen elmaszatolódik. Ilyen irányú írás esetén még az is praktikus ok lehet, hogy írás közben nem takarjuk a kezünkkel a már leírt
44
szöveget, ezért azt folyDPDWRVDQ HOOHQ
UL]KHWMN (]]HO V]HPEHQ V]iPRV
VLEE Q\HOYEHQ D] tUiV MREEUyO
balra történik; ennek magyarázatára csak hipotézisek léteznek, melyek számát e sorok írója is csak V]DSRUtWDQL WXGMD 0LYHO H]HN D] tUiVIRUPiN NtQDL DUDE KpEHU V HUHGHW
QHN WHNLQWKHW
DQ\DJRN D OHJ
W D PDJ\DU
rovásírás is) régebbi
N D] YROW D NLLQGXOiVL HOPpOHW KRJ\ D] tUyV]HUV]iPRN YDODPLQW D] tUiVW U|J]tW
VLEE LG
NEHQ PpJ D N
DJ\DJ pV ID YROWDN H]pUW HONpS]HOKHW
KRJ\ pSSHQ D GRPLQiQV
jobbkezességnek tulajdoníthatóan ezekbe a kemény anyagokba való vésés talán könnyebb lehetett az anyag jobb oldaláról kezdve. $] tUiV KDV]QiODWD WHUPpV]HWV]HU
HQ KDWiVVDO OHWW D YL]XiOLV P
LUiQ\XOWViJUDLVSODNtQDLNpSUHJpQ\HNEHQHJ\pUWHOP 0tJ D P
D]HXUySDLYDOHOO
YpV]HWHNEHQ PHJILJ\HOKHW
entétes irányú haladás.
YpV]HWL DONRWiVRN YL]VJiODWiQiO W|EEQ\LUH WXGDWRV LUiQ\tWRWWViJ ILJ\HOKHW
PHJ DGGLJ D
hároméves gyerekek rajzaiban – majdnem minden esetben – balról jobbra történik a tárgyak vagy pO
OpQ\HN iEUi]ROiVD $] iOODWRNQiO SpOGi
ul (tyúk, ló, macska, kutya, stb.) bal oldalon helyezkedik el a
IHM pV MREE ROGDORQ D IDURN YDJ\ WiUJ\DNQiO D FLS
RUUD D EDO ROGDORQ YDQ YDJ\ D V]pNQHN D] O
bal- PtJ WiPOiMD D MREE ROGDORQ 0LQGH] D]W GHPRQVWUiOMD KRJ\ D UDM] ~WMiQ W|UWpQ
iEU
NpMH D
ázolással,
ösztönös gyakorlatiassággal balról jobbra haladnak, jóllehet írni még nem tudnak, annak hatása tehát NL]iUKDWy )HOQ
WW P
YpV]HN NpSHLQpO SO 9HOi]TXH] IHVWPpQ\HLQpO PLQGNpW LUiQ\ PHJILJ\HOKHW
balról jobbra és jobbról balra, más festményHNHQ WHNLQWHWpW 9HOi]TXH]W YDOyV]tQ RULHQWiOMDDNpSQp]
D]D]
SHGLJ PLQGNpW LUiQ\EyO N|]pSUH YH]HWL D Qp]
OHJ QHP D] |V]W|Q|VVpJ YH]pUHOWH D] HFVHWNH]HOpVEHQ KDQHP WXGDWRVDQ
MpQHNDILJ\HOPpWD]iOWDODIRQWRVQDNWDUWRWWSRQWRNUD
$ YL]XiOLV P
YpV]HWHNNHO HOOHQWpWEHQ D ]HQH SHUFHSFLyMiEDQ W|UWpQ
WiUJ\DOiVUD LWW FVDN DQQ\L MHJ\H]KHW
ODWHUDOLWiV NO|Q NHUO
PHJ KRJ\ D V]WHUHRIRQ KDQJ]iV SV]LFKROyJLDL KDWiVDLW D YL]VJiODWL
eszközök korlátozottsága miatt még nem sikerült tisztázni. Neurofiziológiai szempontból ma már ismert WpQ\ KRJ\ D NpW IOE
O pUNH]
LQJHUOHW D] ROLYD VXSHULRUEDQ W|UWpQ
iWNDSFVROiVNRU EL]RQ\RV
fáziskéséssel érkezik a lemniscus lateralis, a colliculus inferior és a CGM-en keresztül a primer motoros területekre, mely információk az asszociiFLyV WHUOHWHNHQ |VV]HJH]
45
GYH SURGXNiOMiN D WpUKDWiVW =DWRUUH
.RUWiUV ]HQHV]HU] HO
N PD PiU H]]HO D KDWiVVDO LV pOQHN pV D SDUWLW~UiEDQ SRQWRV OHtUiVD YDQ D]
DGy HJ\LN ROGDOUyO PiVLNUD W|UWpQ
PR]JiViQDN (UUH SpOGD 3DXO 3DWWHUVRQ HJ\ ]RQJRUiUD
két
zongoristára és vegyes karra írt Kyriéje 13. sz. melléklet).
7.5. Alteráló dominancia
0LYHO YDQ GRPLQiQV NH]QN V]HPQN IOQN V PHJIHOHO
W GRPLQiQV OiEXQN LV YDOyV]tQ
WHUPpV]HWHVHQHOOHQWpWHVODWHUDOLWiV~GRPLQiQVIpOWHNpQNLVD]RQEDQPLQWD]WDNpV
OiWQL IRJMXN H] D GRPLQDQFLD QHP iOODQGy KDQHP D PRWRURV NLYLWHOH] NO|QE|]
OHJ YDQ H]HNQHN
LG
EELHNEHQ
YDODPLQW D] pU]pNV]HUYHQNpQW
WDUWDP~SHULyGXVRNEDQYiOWDNR]LN
Számos, a 90-es években végzett kutatás eredménye azt az elméletet látszik alátámasztani, hogy DNpWIpOWHNpQHNHJ\PiVWyOHOWpU NXWDWyN
HJ\PiVWyO
VDMiWViJRVNDUDNWHUH³V]HPpO\LVpJH´LVYDQ(]HNEHQDNtVpUOHWHNEHQD
IJJHWOHQO
NO|QE|]
PyGV]HUHNNHO
PDMGQHP
D]RQRV
HUHGPpQ\UH
MXWRWWDN
nevezetesen, hogy a féltekék egymást periodikusan elnyomva próbálják átvenni az irányítást (Gross et al. 1978). A kutatások, melyeket legtöbbször a mindennapi orvosi gyakorlatban végzett vizsgálatok LOOHWYH NH]HOpVHN VRUiQ pV]OHOW MHOHQVpJHN PRWLYiOWDN D N|YHWNH]
pU]pNV]HUYL pV HJ\pE OpWIXQNF
iójú
területeket érintették: látás, hallás, légzés és hideg-melegérzékelés.
7.5.1. Vizuális alteráció
$ YL]VJiODWRN HJ\ UpV]pW PDJXQN LV HOYpJH]KHWMN PLQW SpOGiXO D OHJHJ\V]HU
EE YL]XiOLV GRPLQDQFLD
-
tesztet, mely szemléletesen bizonyítja a periodikus alterációt. A klinikusok által készített vizuális teszt OpQ\HJH D N|YHWNH]
D YL]VJiOW V]HPpO\ HOp NpW HJ\IRUPD PpUHW
N|]HSpQ Yt]V]LQWHV IHKpU FVtNNDO D PiVLN SLURV IJJ W|UWpQ
NRURQJRW KHO\H]QHN D] HJ\LN NpN
OHJHV IHKpU FVtNNDO V] PHOOpNOHW %HIHOp
NHUHV]WH]HWW Qp]pVVHO EDQG]VtWiVVDO D]W NHOO HOpUQL KRJ\ N|]pSHQ PHJMHOHQMHQ HJ\ KDUPDGLN
46
NRURQJ N|]HSpQ NHUHV]WWHO $ NtVpUOHW VRUiQ D]W pV]OHOWpN KRJ\ KRO D Yt]V]LQWHV KRO D IJJ YiOWOiWKDWyYiDWWyOIJJ
HQKRJ\PHO\LNIpOWHN
OHJHV FVtN
e dominált az adott periódusban. A periódushossz 1 és 5
másodperc között ingadozott a vizsgált személyeknél. A teszt anyaga szerepelt a jelen dolgozat vizsgálati módszerek között, s mivel az akaratlagos bandzsítás sokaknak nehézséget okozott, egy erre a céOUDNLDODNtWRWWWiYFV
KHO\HWWHVtWHWWH
Ez a vizuális teszt nem számol azzal, hogy a chiasma opticumban a látóidegek rostjai csak UpV]EHQNHUHV]WH]
GQHN PLQGNpWMREEUHWLQDIpOE
OV]iUPD]yDNDMREEIpOWHNpEHMXWQDNpVYLV]RQW (]D]
anatómiai tény azonban érdekes módon nem befolyásolta a vizsgálat eredményét. Az agyféltekék ³V]HPpO\LVpJH´ N|]WL NO|QEVpJHNHW PHO\ V]HULQW PtJ D MREE IpOWHNpQN D ]HQHL WpUpU]pNHO NH]GHPpQ\H]
³YHV]pO\W NHUHV
´ DGGLJ D EDO D UDFLRQiOLV yYDWRV ³YLVV]DK~]yGy´ V]HPOpOH
tesen
demonstrálja ez a vizsgálat. Egyes személyeknél a kezdeti periódusban az úgynevezett “óvatos” GRPLQDQFLiM~ YL]XiOLV SHUFHSFLyYDO D] LOOHW PiVLN FVtNRW .pV
IpOWHNH QHP WXG PLW NH]GHQL H]pUW KRVV]DEE LGHLJ OiWWDWMD D
EE PLNRU QHP pV]OHO NO|Q|VHEE
veszélyt, “felbátorodik”, és az alteráció periódusa
kiegyenlítettebbé válik. Ennek a kísérleti eredménynek látszólag ellentmond az a neurofiziológiai tény, KRJ\ D PRWRURV IXQNFLyMiW WHNLQWYH FVDN D] HJ\LN V]HPQN GRPLQiQV $ PDJDVDEEUHQG
központbyO D ,,, ,9 pV D 9, DJ\LGHJ PR]JDWy N|]SRQWMD pUNH]
LPSXO]XVRN HO
LUiQ\tWy
V]|U D GRPLQiQV
szemgolyómozgató izmokhoz jutnak el, és a másik szemet innen csak egy bizonyos fáziskéséssel érik el.
7.5.2. Szenzoros és vegetatív alteráció
Más kísérletek során azt észlelték, hogy –QRUPiOLVOpJ] D EDO RUUO\XN IHOYiOWYD YHV]L D OHYHJ
V]HUYLIXQNFLyNHVHWpQ
– alvás közben a jobb és
W NE SHUFHV SHULyGXVKRVV]DO V]LQWpQ D IpOWHNpN DOWHUiOy
dominanciája következtében.
47
%
UQN KLGHJ pV PHOHJpU]pNHO
-
UHQGV]HUH LV
hasonló jelenségeket mutat. Ha ágyunkban fekve
WHVWQN HJ\LN IHOpW EHWDNDUMXN PtJ D PiVLN IHOpW IHGHWOHQO KDJ\MXN DNNRU DUiQ\ODJ K H]NO|QE|]
Y|V KHO\LVpJEHQ
pU]OHWHNHWIRJNHOWHQLEHQQQN
0HJMHJ\]HQG
KRJ\ D GRPLQDQFLD DOWHUiOiViUyO HGGLJL LVPHUH
teink szerint csak szenzoros ill.
vegetatív idegi funkciók esetében beszélhetünk, míg a motoros dominancia mindig egy meghatározott, egyénileg kialakult oldalra korlátozódik (pl. írás).
7.6. A kezesség lehetséges okai
7.6.1. Anatómiai és fiziológiai okok
$QWURSROyJLDL NXWDWiVRN EL]RQ\tWMiN KRJ\ D] HPEHULVpJ V]iPRV RND OHKHW GH D] D OHJNp]HQIHNY
VL LG
N yWD DODSYHW
HQ MREENH]HV (QQHN
EE DQDWyPLDL WpQ\ KRJ\ WHVWQN DQDWyPLDL VWUXNW~UiMD QHP
V]LPPHWULNXV PLQGLJ KiWWpUEH V]RUXO $ NH]HVVpJU
O V]yOy HOP
életek nem veszik figyelembe, hogy a
szívünk a bal oldalon helyezkedik el, és ennek számos fiziológiai következménye lehet. Egyike az, hogy a két testtérfél – ideértve az agyat is – vérellátása nem azonos. A bal oldali agyféltekét ellátó véredényrendszer artériáinak hossza – ha minimális mértékben is – iWODJRVDQ U|YLGHEE $] DRUWDtYE EDO DJ\WpUIpOEH YH]HW D] DRUWDtYE
O NLOpS
O D
DUWHULD FDURWLV FRPPXQLV N|]YHWOHQO OpS NL PtJ D MREE DUWHULD FDURWLV FRPPXQLV DUWHULD EUDFKLRFHSKDOLFXVQDN ³FVDN´ HJ\ OHiJD]i
sa. Ez a minimális különbség
azonban – a sok kicsi sokra megy elmélet alapján – a több millió éves evolúció során a bal félteke jobb vérellátása folytán járulhatott hozzá a bal oldali dominancia kialakulásához, mely a motoros pályák NHUHV]WH]
GpVH N|YHWNH]WpEHQ D MREE Np] pV iOWDOiEDQ D MREEROGDOL V]HUYHN HOV
GOHJHV KDV]QiODWiKR]
vezetett (Kamath 1981). Ennek a hipotézisnek a jelenlegi tudományos ismereteink szerint még nincs IL]LROyJLDL LJD]ROiVD $ OHJI
EE SUREOpPD D] KRJ\ KLiED PXWDWMiN NL D OHJPRGHUQH
bb képalkotó
eljárásokkal a bal félteke – speciális, különösen nyelvi funkciójú területeinek – jobb vérellátását, mivel
48
H]W IHOQ
WWEHQ H]HNQHN D] DJ\L WHUOHWHNQHN D IRNR]RWW LJpQ\EHYpWHOH RNR]]D %UDXQ HW DO 2O\DQ
vizsgálatokat kellene tehát folytDWQLPHO\HNQ\HOYLNpSHVVpJHNNHOQHPUHQGHONH] NHYpVEp D]RQRV NHULQJpVL UHQGV]HU
DODFVRQ\DEEUHQG
HPO
D]HPEHUpYHOW|EEp
-
V|NUH YRQDWNR]QDN (UUH LUiQ\XOW W|EEHN
között Kaufman és munkatársai kísérletsorozata, melyben páviánok agyféltekei vérellátását vizsgálták. $] HUHGPpQ\HN HJ\pUWHOP
HQ QDJ\REE EDOIpOWHNHL iUDPOiV
-aktivitást igazoltak (Kaufman et al. 2003).
Ezek a tanulmányok megbízhatóbb bizonyítékot szolgáltatnak a fenti hipotézis alátámasztására. Más anatómiai és fiziológiai oka is lehet a fent említett kezességnek. Szívünk bal oldali HOKHO\H]NHGpVH EHIRO\iVROKDWMD D PXVFXORVNHOHWDOLV UHQGV]HU HU
NLIHMW
PHFKDQL]PXViQDN V]LPPHWULiMiW
LV 1HKp] IL]LNDL PXQNDYpJ]pV VRUiQ KD SO EDO Np]]HO IiW YiJXQN D EDO ROGDOL L]PRN J\RUV HU
WHOMHV
mozgása nyomást gyakorol a szívre és környékére, esetenként gátolva, vagy legalábbis nehezítve annak QRUPiOLVP
N|GpVpW$PiVLNSpOGDPHO\HWV]LQWpQLURQLNXVKDQJQHPEHQV]RNWDNHPOHJHWQLD³KDUFRV
-
pajzs” elmélet, mely szerint azok a harcosok, akik jobb kézzel fogták a kardot, a bal kézben tartott pajzzsal eredményesebben védhették a szívüket. Ha jobban belegondolunk, ugyancsak a “sok kicsi sokra megy” elmélete alapján ennek is lehetett szerepe, ha bármilyen csekély is. Az anyák jobbkezessége egy Np]HQIHNY FVHFVHP WDUWMD
HOPpOHWWHO
magyarázható, mely szorosan kapcsolódik a neuromuzikológia tudományához. A
N D V]OHWpVN XWiQL SHULyGXVEDQ PHJQ\XJV]DQDN KD D] DQ\D D V]tYH I|O|WW WHKiW EDO Np]]HO
NHW PLYHO tJ\ D PDJ]DWL NRUEDQ KDOORWW pV D PHPyULiMXNEDQ NLW|U|OKHWHWOHQO PHJ
U]|WW DQ\DL
szívverést hallják. Mivel így az asszonyok jobb keze maradt szabadon, csak azzal végezhettek EiUPLO\HQKi]WDUWiVLWiSOiOpNJ\
MW
YDJ\H[WUpPHVHWEHQYpGHOPLWHYpNHQ\VpJHW
7.6.2. Genetikai okok
A XX. században kialakult a kezesség genetikai elmélete is. 1916-ban Kennedy úgy gondolta, hogy a IpOWHNHLSUHIHUHQFLiN DEHV]pGN|]SRQWpVDNp]KDV]QiODWWHNLQWHWpEHQ JHQHWLNDLRNRNUDYH]HWKHW
N YLVV]D
(Czeizel 1983, Hámori 2001). A korábbi elméletek dedukciója eredményeképpen megállapították, hogy
49
D] |U|NO
GpV VRUiQ D MREENH]HVHN pV EDONH]HVHN V]iPDUiQ\D V]LQWpQ JHQHWLNDL HOPpOHWWHO PDJ\DUi]KDWy
0DULDQ$QQHWWWHyULiMDV]HULQWDNH]HVVpJHWHJ\RO\DQJpQKDWiUR]]DPHJPHO\NpWIRUPiEDQIRUGXOHO
jobbra toló (RS+, right shift) ill. balra toló (RS-, recessive right shift) allélban (Hámori 2001). Az evolúció során az aszimmetriát biztosító génben egy mutáció okozta genetikai mechanizmus a jobbra IRUJDWy IRUPiW WHWWH GRPLQiQVVi H]pUW OHWWHN PiU D] HPEHUHN HO
genetika Mendel-IpOHV]DEiO\DV]HULQWDNpWEDONH]HVV]O
GHL LV W|EEVpJNEHQ MREENH]HVHN
XWyGDLHJ\DUiQWOHKHWQHNEDO
H]]HO V]HPEHQ D PLQGNpW ROGDOUyO |U|N|OW 56 DOOpO HJ\pUWHOP
A
- és jobbkezesek,
HQ MREENH]HVVpJHW HUHGPpQ\H] ËJ\ D]
utódok 25%-ában két RS+ formáció jelentkezik, 50%-ánál fele RS+, fele RS-, ezért az RS+ dominancia miatt az utódok 75%-a jobbkezes lesz. A fennmaradó 25%-ban mindkét allél RS-, tehát ezek egyik fele jobb-DPiVLNIHOHEDONH]HVOHV]DPHQQ\LEHQQLQFVNOV aráQ\RN PHJN|]HOtWLN D] HPEHUHNQpO PHJILJ\HOKHW
YDJ\EHOV
EHIRO\iVROyKDWiV$]tJ\NLDODNXOW
NH]HVVpJL DUiQ\RNDW D]D] D N|UOEHOO MREE
-,
illetve 10% balkezességet.
7.7. Zene és ambidexteritás
A korábbiakban tárgyalt kezesség-HOPpOHWHNNHO NDSFVRODWEDQ IHOYHW
GLN QpKiQ\ JRQGRODW $ KXV]DGLN
század második felében divatossá vált a másság elfogad(tat)ása, és mint ez történni szokott, ezen a téren is megjelentek a túlzó elméleti és gyakorlati nézetek. Gondoljunk a kezesség kérdésére, melyet az ötvenes évek pedagógiai, pszichológiai és pszichiátriai szemlélete új megvilágításba helyezett. A korábbi J\DNRUODWWyO HOWpU
HQ QDJ\RQ KHO\HVHQ HOYHWHWWpN D NpQ\V]HU DONDOPD]iViW D EDONH]HV J\HUHNHN
iWQHYHOpVpUH 6]HQWiJRWKDL .|]LVPHUWWpQ\KRJ\D]H]WPHJHO
]
LG
NEHQKDDJ\HUHNEDONp]]HO
nyúlt a kanálhoz vagy a ceruzához, azonnal áttetették a jobb kezébe, nem ritkán testi fenyítés NtVpUHWpEHQ (WW
O PD PiU
– szerencsére – nem kell tartanunk, azonban számos negatív jelenség kezd
kibontakozni napjainkban. Éppen a másság túlzott kifejezésére néhány s]O
50
PDPiUQHPFVDND]WN|]OL
a vendégekkel, hogy gyermeke milyen szépen jár és beszél, hanem – nem kis büszkeséggel – azt is, hogy balkezes. Tehát más, mint a többiek. Azt azonban nem veszik figyelembe, hogy mikor “balkezes” gitárt, ollót stb. vesznek vagy készíttetnek neki, kifejlesztik a negatívan egyoldalú kézhasználatot, de nem csak H]WKDQHPHJ\RO\DQDWWLW
G|WLVPHO\PHJILJ\HOKHW
EDONH]HVP
YpV]HNN|UpEHQLV$%HDWOHVHJ\WWHV
egyik tagja, Paul McCartney, autogramadás közben a többiekkel ellentpWEHQMREENH]pWIHOW KHO\H]YH tUWD OH QHYpW H]]HO PLQGHQNL V]iPiUD GHPRQVWUiOYD KRJ\
Q
HQKiWUiEE
QHP MREENH]HV $] HPEHUL
társadalmakban vannak eszközök, melyeket egyik vagy másik kézzel, és vannak olyanok, melyeket mindkét kézzel alkalmazunk. Angliában bal kézzel kezelik a sebességváltót, s ez nem okoz senkinek OHONL WUDXPiW ( VRURN V]HU]
MH LV V]OHWHWW EDONH]HV pV EL]RQ\tWRWW MREEIpOWHNpV PpJLV MREE Np]]HO tU
PLQGHQ NpQ\V]HU NL]iUiViYDO PHUW HJ\V]HU
EEQHN W
QW K~]QL D WROODW PLQW WROQL -HOHQ
leg is három
balkezes tanítványom van, akinek a gitárjátéka magasan túlszárnyalja a jobbkezesekét, valamint azét a balkezesét is, akit szülei fordított húrozású hangszerrel leptek meg. Vajon a balkezes boltokban meg fog jelenni az olyan zongora is, amelyiken jobb oldalon lesznek a mély hangok?
Tudomásul kellene
vennünk azt a tényt, hogy a hangszerek “kétkezesek”, tehát mindkét kéznek (majdnem) azonos hangképzési, ritmikai és dinamikai funkcióval kell rendelkeznie. Némely zenetanár jobbkezes tanítványának megparancsolja, hogy jobb kezét zsebre vágja, ezzel kényszerítve arra, hogy bal kézzel Q\~OMRQ D NLOLQFVKH] ]VHENHQG
K|] VWE LO\ PyGRQ VHJtWYH D] DPELGH[WHULWiV NLDODNXOiViW +D
megnézzük a világ nagy szimfonikus zenekarait, akkor a vonósok között egyáltalán nem találunk IRUGtWRWW KDQJV]HUW KDV]QiOy YRQyVW 1HP YDOyV]tQ
KRJ\ HJ\ EDONH]HV VLQFV N|]|WWN PpJLV D
tradicionális zeneiskolákban a hangszereket –szerencsére – nem szokás áthúrozni. A mai country- és pop-együttesekben már egyre gyakrabban láthaWy~J\QHYH]HWWEDONH]HVKHJHG is tudja, hogy milyen hátránnyal indult a hangszeren való játék tanulása során.
7.8. A dominancia felismerésének gyakorlati szempontjai
51
PHO\QHN³NH]HO
MH´QHP
Az egyén saját dominanciája felismerésének gyakorlati haszna az lehet majd, hogy képes lesz tudatosan irányítani és átrendezni azokat az agyi struktúrákat, amelyek ezt a dominanciát létrehozzák. Fontos lehet a tanulási stratégiák kidolgozásánál, ha tudatában vagyunk annak, hogy melyik agyféltekénk milyen preferenciákkal rendelkezik. A jelenlegi oktatási- és iskolarendszer – ez érvényes a világ majdnem minden országára – yKDWDWODQXO V~MWMD D NO|QE|]
GRPLQDQFLiYDO UHQGHONH]
NHW D WDQXOiV YDODPHO\LN
fázisában. Pl. az általános iskolai curriculum, mely az írásra, olvasásra és számolásra koncentrál, mindenképpen elnyomja a jobbféltekei dominanciájú gyerekeket. Ha belegondolunk, mi mindent kell FVLQiOQLD]LVNROiEDQDPLWD]LO\HQ J\HUHNWHUPpV]HWHOOHQHVQHNWDUWKDW V]HUHSHOQL IHOHOpV HOOHQ
U]pVHQ
átesni (házi feladat), a családhoz viszonyítva szigorúbb szociális normákat betartani (iskolai viselkedés), megérthetjük, hogy ez a diszkrimináció miért eredményezi a tipikus “rossz gyerek MHOHQVpJHW (QQHN V]HPOpOWHWpVpUH iOOMRQ LWW QpKiQ\ SpOGD QDJ\ HPEHUHNU ROYDVKDWDWODQ YROW (GLVRQW ]DYDURV IHM
My IHOQ
WW´
O $
ndersen kézírása
GLiNQDN WDUWRWWiN WDQiUDL pV iOOtWRWWiN KRJ\ VRKD QHP IRJ
megtanulni írni-olvasni, Einstein pedig csak 9 éves korára tanult meg olvasni, és egész életében írási nehézségekkel küszködött. .pV
EED
már szakosodott közép-pVIHOV
IpOWHNpVHNHW GLV]NULPLQiOKDWMD $ M|Y KDVRQOyDQDPDPiUOpWH] WXGDWRVtWiVD pV NpV
RNWDWiVEL]RQ\RVKXPiQWHUOHWHNHQLQNiEEDEDO
HJ\LN SHGDJyJLDL NXWDWiVL DODSNpUGpVH NHOOHQH KRJ\ OHJ\HQ
³PLV]WLNXV´MyJD
–
-alapú gyakorlatokhoz – annak a képességnek a felismerése,
EE OpWUHKR]iVD PHOO\HO D NpW IpOWHNpQNHW KDV]QRVDQ |VV]H OHKHWQH NDSFVROQL
WXGDWRVDQ LUiQ\tWDQL KRJ\ OHKHW PLQGLJHO
V]LQW
OHJ D] DGRWW WDQXOiVL V]LWXiFLyQDN PHJIHOHO
WpUEH
52
GRPLQDQFLD NHUOKHVVHQ
8. Nyelv és zene kapcsolata
$IpOWHNpNNO|QYDJ\HJ\WWP
N|GQHN"
Míg az egyoldalúan jobb féltekei zenei aktivitás tradicionális elméletét már több mint negyven éve támadják a nemzetközi irodalomban (Kimura 1961, Bever és Chiarello 1974, Sergent 1992, Zatorre 1994), addig az alapkoncepció Magyarországon egészen az utóbbi évekig még nagyjából változatlan. Még a 2003-ban tartott televíziós Mindentudás Egyeteme VRUR]DW DJ\NXWDWiVUyO V]yOy HO DGiVEDQ LV HOKDQJ]RWW KRJ\ NL]iUyODJ D EDO IpOWHNH D IHOHO V D nyelvi, míg a jobb félteke a zenei funkciókért. Ez a nézet napjainkra teljesen általánossá vált (Hámori 2001), de ha feltétel nélkül elfogadjuk, gátat szab a kutatások továbbhaladásának. Már a jelenlegi neurolingvisztikai kutatások is túlmutatnak ezen a fHOIRJiVRQPpJD]RO\DQHJ\V]HU SHUFHSFLyQiOLVPLQWHJ\V]yIHOLVPHUpVHPHO\KDJ\RPiQ\RVDQDEDO félteke temporális szemantikát processzáló régióiban zajlik. Ugyanis, ha a vizsgált személy közben az DNFHQWXVWLVILJ\HOLDNNRUMHOHQW VYpUiUDP-aktivitás mutatkozik a homológ ellenoldalon is, de nem csak ott, hanem a prefrontális és precuneus területeken is (Berman 2003). Jelen dolgozat – már saját kísérleti eredményekre is támaszkodva – természetesen a mindkét féltekés funkciójú elméletet vallja, hozzátéve azt, hogy azok a struktúrák, amelyek részben egymást iWIHGYHLVSURFHVV]iOMiND]HQHNO|QE|] iWKDODGyiWOyVWNU|]pV
DVSHNWXVDLWQHPFVDNVDJLWWDOLVKDQHPD]DJ\N|]pSSRQWMiQ
DV]LPPHWULiWLVPXWDWQDN 7HUYDQLHPL D +DD]XWyEELWpQ\H]
NHWLV
figyelembe vesszük, a neuronláncolatok olyan hihetetlen szövevényét kapjuk eredményül, melyek W|NpOHWHVPHJpUWpVpKH]PpJYDOyV]tQ
OHJW|EEpYWL]HGPHJIHV]tWHWWPXQNiMiUDYDQV]NVpJ
$OHKHWVpJHVNDSFVRODWRNPpUKHW
VpJH
Milyen eszközökkel mérhetjük az agyféltekékben zajló folyamatokat? A kutatások jelenlegi stádiumában szokás in vivo – invazív és non-invazív –, illetve, nagyon ritkán, post mortem eljárásokról is beszélni. Az LQYD]tYHOMiUiVRNQDSMDLQNUDPiUGLDJQRV]WLNDLPyGV]HUNpQWPHJV]
QWHNXJ\DQ
ez vonatkozik a post
mortemHOMiUiVRNUDLVPLYHOH]HND]DJ\LIRO\DPDWRNYDOyEDQ³IRO\DPDWRN´pVH]HNHWFVDNpO
egyénben lehet vizsgálni. Az egyetlen terület, ahol ezeket az eljárásokat hasznosítani lehet, kizárólag agyképletek kvantitatív méréseire szorítkozik (Tervaniemi 1999b). A non-invazív módszerek egyik nagy csoportját képezik az ún. képalkotó eljárások (imaging techniques), melyek közül a legismertebbek az MRI, fMRI, PET és CT. Jóllehet az orvostudomány
53
H]HNHWHJ\pUWHOP
HQDQRQ
-invazív kategóriába sorolja, el kell gondolkoznunk azon, hogy ez az állítás
mennyire bizonyított. Ma már tudjuk, hogy a mágneses térnek kitett agyi területek különös jelenségeket produkálhatnak (Dános 2004), nem beszélve azokról a pszichés hatásokról, melyek a vizsgálat alanyát az orvosi környezetben érik. Ezzel szemben, a neurolingvisztika és a neuromuzikológia a vizsgálatok során valóban non-invazív módszereket alkalmaz az afázia- és az amusia-tesztek felhasználásával.
8.3. Nemzetközi kutatási eredmények
A hatvanas évek elején Milnernek a Seashore-teszt alkalmazásával kapott, a zenei percepciók ORNDOL]iFLyMiYDONDSFVRODWRVHUHGPpQ\HLpVIHOWHYpVHLV]iPRVNXWDWyW|V]W|Q|]WHNNOLQLNDLPHJHU 0DMGQHPH]]HOHJ\LGHM
OHJMDSiQRUYRVRNLVKDVRQOyNXWDWiVRNDWYpJH]WHN
VtWpVUH
(Kimura 1961). Kísérleteik
során 29 részleges jobboldali temporalis lobectomián átesett jobbkezes beteget vizsgáltak, akik 85 fölötti IQ-HUHGPpQQ\HOUHQGHONH]WHN0LOQHUiOOtWiViYDOHOOHQWpWEHQDNLV]HULQWDWHV]WKDWWpWHOpE (dallam, hangszín, hDQJHU
pVLG
WDUWDP NiURVDQEHIRO\iVROWDOREHFWRPLDH]HQV]HU]
OQpJ\HW
ND]WWDSDV]WDOWiN
hogy a jobb oldali (non-domináns) temporalis lobectomia nem okozott visszaesést a zenei készségekben. Ez is azt bizonyítja, hogy a féltekei összeköttetések24 sokkal nagyobb szerepet játszanak a zenei percepcióban és produkcióban, mint azt korábban feltételezték. Az eltávolított terület a Sylvius ároktól 3,5-5,5 cm vastagságban húzódott a jobb temporalis lobus alapján, magába foglalván a superior, medius pVLQIHULRUWHPSRUDOLVJ\UXVHOOV KLSSRFDPSXVHOOV
UpV]pWYDODPLQWDJ\UXVIXVLIRUPLVDJ\UXVSDUDKLSSRFDP
palis és a
UpV]HLWWRYiEEiPDMGQHPD]HJpV]DP\JGDOiWD]XQFXVWDWHPSRUDOLVSROXVWVD
WHPSRUDOLVDJ\W|U]VpVDFROODWHUDOLVLVWKPXVHOOV
UpV]HLWLV$0LOQHUpVDMDSiQNXWDWyNHUHGPpQ\HL
24
A commisuralLV|VV]HN|WWHWpVHNN|]OYDOyMiEDQFVDNNHWW D]DPHO\QHRFRUWLFDOLVUpV]HNHWN|W|VV]HH]HNDFRUSXV callosum (cerebrum) és a commissura anterior (rhinenencephalon).
54
közti eltérés annak is tulajdonítható, hogy Milner betegei esetében sokkal nagyobb terület került eltávolításra (5,5-8,5 cm). Ezért ezek az eltérések arra ösztönöztek további kutatókat, hogy továbblépjenek a funkciók lokalizálásának pontosításában. Az alábbiakban néhány – napjainkig közzétett – sokszor egymásnak ellentmondó kutatási eredmény felsorolása következik. Mazziotta és mtsai úgy találták, hogy a dallam és a hangszín percepciója leginkább a jobb temporoparietalis határterületen történik (Mazziotta 1982). Saykin és mtsai tanulmányukban megállapították, hogy bal oldali temporalis lobectomia, mely verbális memóriakieséseket okozott, VHPPLO\HQ]HQHLNpV]VpJEHOLNiURVRGiVWQHPLGp]HWWHO WHPSRUDOLVOREHFWRPLiWN|YHW
6D\NLQ .HVWHUpVPWVDLEHWHJHLQpOMREE
HQDGDOODPPHPRUL]iOiVDNiURVRGR
tt (Kester 1991). Zatorre és Samson
ugyancsak jobb oldali temporalis lobectomia esetén a vizsgált betegeknél a hangmagasság észlelésének NiURVRGiViWtUWiNOH 6DPVRQpV=DWRUUH .pV
EELWDQXOPiQ\DLNEDQXJ\DQH]HQV]HU]
és a hangszín-megkül|QE|]WHWpVNpSHVVpJpQHNHOYHV]WpVpU
NDGDOODP
-
OV]iPROWDNEH$OHJW|EENXWDWyHUHGPpQ\HL
azonban Milner lokalizációs elméletét látszanak alátámasztani.
8.4.6DMiWNXWDWiVLHO
]PpQ\HN
8.4.1. Neurolingvisztikai alapok: afáziakutatás
8.4.1.1. Betegek és módszerek
+RVV]DV HOPpOHWL HO
NpV]OHWHN XWiQ YpJO MDQXiUMiEDQ Q\tOW DONDORP DIi]LiV EHWHJHNNHO YDOy
WDOiONR]iVUDD627(1HXUROyJLDL.OLQLNiMiQ.O|QE|]
55
LG
SRQWRNEDQKiURPSiFLHQVVHOOHKHWHWWDIi]LD
-
WHV]WHW HOYpJH]WHWQL $ PyGV]HU D N|YHWNH]
YROW PLQGKiURP HVHWEHQ HO
]HWHVHQ GLDJQRV]WL]iOW EHWHJU
O
volt szó, de a diagnózist nem közölték, s a cél az volt, hogy a teszt eredményeképpen kapott diagnózis megfeleljen, vagy legalábbis minél közelebb kerüljön a “hivatalos” diagnózishoz. Az afázia-teszt során részben saját anyag, részben a Bánréti Z. 1999-es neurolingvisztikai kurzusa során LVPHUWHWHWW WHV]WDQ\DJ NHUOW IHOKDV]QiOiVUD NLVHEE iWDODNtWiVRNNDO $ WHV]W Wt] UpV]E
O iOOW pV PLQGHJ\LN
rész tíz pontos volt az értékelés megkönnyítése végett. Az els SRQWEDQ |W NpUGpVUH U|YLG YiODV]RNDW kellett adniuk, majd az utolsó kérdésre spontán beszéddel kellett válaszolni (kb. öt mondat): hogyan került a kórházba és mi történt vele. A második pont az volt, hogy inflektált szavakban fel kellett ismerni a legkisebb lexikai egységet (tíz szó). A harmadik pont kép alapján egy-egy tárgy ill. szituáció IHOLVPHUpVHYROW Wt]NpS $QHJ\HGLNU|YLGPRQGDWRNLVPpWOpVHYROWDN|YHWNH]
SHGLJU|YLGPRQGDWRN
kettesével eltolt fókusszal és topikkal. Utána “helyes – nem helyes” következett: hallott mondattal kapcsolatban azt kellett megállapítani, hogy a mondat grammatikus vagy agrammatikus. A hetedik feladat az volt, hogy összetett mondat komponenseire vonatkozó kérdéseket kellett megválaszolni. Személyjegyek egyeztetése elliptikus tagmondatokban – ez volt a nyolcadik feladat. A kilencedik KRVV]DEE NO|QE|] LJHLGHM
pVV]HPpO\
LJHLGHM
|VV]HWHWW PRQGDWRN PHJLVPpWOpVH PtJ D WL]HGLN KRVV]DEE NO|QE|]
PRQGDWRNPRQGDWUpV]HLUHYRQDWNR]yNpUGpVHNPHJYiODV]ROiVD
8.4.1.2. Eredmények és következtetések
$WHV]WHNVRUiQNpWSiFLHQVQpOVLNHUOWXJ\DQD]WDGLDJQy]LVWIHOiOOtWDQLPLQWHO
]HWHVHQD]RUYRVRNQDN
és egy esetben eltérés volt a lokalizációban. Korábban sok, mások által készített teszt megtekintése és meghallgatása bebizonyította (video-pVPDJQyIHOYpWHO KRJ\D]LJD]LEHWHJHNNHOW|UWpQ
YL]VJiODW
pótolhatatlan, és nagyon sok teszt elvégzése szükséges a megbízható, empirikus ismereteken alapuló tudás megszerzéséhez, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy nincs általános pUYpQ\ EHIRO\iVROyWpQ\H]
WHV]WRO\DQVRND
HJ\HVEHWHJHNHVHWpEHQ$]HJ\LNHVHWEHQSpOGiXODWt]SRQWRVVRUR]DWQiODEHWHJ
N|UOEHOOIHOpLJWHKiWD]|W|GLNSRQWLJPHJN|]HOtW
HQKHO\HVYiODV]WDGRWWD]RQW~OPLQGHQWURQWRWW(]
arra engedett következtetni, hogy az bizonyos típusú feladatok megoldása egyfajta “kifáradást” eredményez. Ez is, valamint az intelligencián, életkoron, dialektuson25, stb. kívül még a nem, a NROODERUiOiVLKDMODPV
WPpJDYL]VJiODWRWYpJ]
V]HPpO\LV
ége is befolyásolja az eredményeket. Egyes
SV]LFKLiWHUHNYpOHPpQ\HV]HULQWD]DIi]LDWtSXVRNEiUPHO\LNHDQQ\LUDDODSYHW
56
JRQGRODWLNiURVRGiVKRJ\
nem is azt állítják, hogy a beszéd, hanem azt, hogy az egész ember, az egész személyiség változott meg. (Juhász 1977) Az afáziakutatást olyan területek is alkalmazzák, mint a biokémia26, agykutatás, neurológia, pszichiátria, pszichológia, magatartástudomány, nyelvészet, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az afázia-tesztek –DIHQWHPOtWHWWPyGRVtWyWpQ\H] mások áOWDOHOpUWNXWDWiVLHUHGPpQ\HNW
OHOWpU
NHWOHV]iPtWYD
– semmilyen új, korábban már
WQHPPXWDWWDN$FpOQHPLVH]YROWKDQHPD]RND
NXWDWiVLPyGV]HUHNPHJLVPHUpVHPHO\HNNHONpV
EEDQHXURPX]LNROyJLDLWHV]WHNHWOHKHWHWWHOYpJH]QL
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy az afáziakutatás egyik I
HUHGPpQ\HDQRQ
-invazív
diagnosztikai eljárások kifejlesztése, míg a másik az lehet, hogy a tanulás bonyolult folyamatának a megismeréséhez közelebb kerülünk. Tudomásul kell azonban venni a nyelvészeknek azt, hogy a diagnózisalkotáshoz csak az orvostudomány idevágó ismereteinek birtokában és a két tudomány HJ\LGHM
N|]HOtWpVpYHOpVDONDOPD]iViYDOMXWKDWXQNHO
$N|YHWNH] V]LOiUGPHJJ\
]
OpSpVEHQD]DIi]LDYL]VJiODWDiWYH]HWHWWD]HQHLSHUFHSFLyNYL]VJiODWiUDD]]DOD
GpVVHOKRJ\H]XWyEELNLYLWHOH]KHWHW
len neurolingvisztikai alapok ismerete nélkül.
8.5. Neuromuzikológiai vizsgálatok – a Balaton-teszt
8.5.1. A vizsgálat anyaga és módszerei
25
,NHVLJpN KDV]QiODWiYDODWHV]WVRUiQ QHPiOODStWKDWXQNPHJKDWiUR]RWWDQVHPPLW PLYHOD]DQ\DQ\HOYLEHV]pO k nagy része ezt tájnyelvi variánsként tárgyas és tárgyatlan ragozásban is alkalmazza. Erre és ehhez hasonló szerkezetekre a teszt készítése során figyelemmel kell lenni. 26 A biokémiára szakosodott neurolingvisták foglalkoznak pl. a glutamin mint motiváló eszköz szerepével, acetilkolin, noracetil stb. vegyi anyagok gondolkodásra gyakorolt hatásával (ld. korábban Dános K.).
57
$MHOHQGLVV]HUWiFLyDODSMiWNpSH]
-ben megírt dolgozat vázlata és az akkorra elkészült teszt több változtatáson esett át, részben a metodológiai részét ért bírálatok hatására, részben a hihetetlen sebességgel haladó tudományterületen elért – korábbi nézeteket módosító – kutatási eredmények miatt. A 2000-ben használt percepciós teszt végleges változata – zenpV]NROOpJiNN|]UHP
N|GpVpYHO
–MDQXiUMiEDQOHWWNpV]HQ$WHV]WHWHO V]|UFVDNDIi]LiVpVHJpV]VpJHVV]HPpO\HNNHOHONpV EE zenészekkel végeztettük el. A vizsgálathoz szükséges beteganyagot három intézmény biztosította (SOTE Neurológiai Klinika, Észak-pesti Kórház és MÁV-kórház idegosztályai), az azokat önként YiOODOyDNH]HO
RUYRViOWDOGLDJQRV]WL]iOWEHWHJHNNHO
Vizsgálataink során a teszt egyes betegekre vonatkozó eredményeit az adott beteg diagnózisával vetettük össze. Összességében négyféle tünetegyüttessel kezelt, csoportonként 8-10 beteg vett részt a vizsgálatban. A négy csoportba az alábbi károsodással diagnosztizált betegek tartoztak: 1. Wernicke-, 2. Broca-afázia (domináns oldali léziók), 3. globális afázia (kétoldali léziók) és 4. jobb oldali stroke27. A NRQWUROOFVRSRUWHJpV]VpJHV]HQpV]pVQHP]HQpV]HJ\pQHNE
OiOOWDNLNDYL]VJiODWVRUiQ
– ellentétben a
betegekkel – kétszer hallgatták végig a teljes hangzóanyagot, speciális fejhallgatóval, egyszer a jobb, HJ\V]HUDEDOIOOHO$]HOV
Ii]LVEDQDV]RNiVRVQHXUROLQJYLV]WLNDLYL]VJiODWRNNDO SODIi]LD
PHJiOODStWKDWMXNDGRPLQDQFLiW$PiVRGLNOpSFV
EHQDYL]VJiOWV]HPpO\EHVRUROiViWYpJH]]NHOD
Terminusok c. fejezetben taOiOKDWyWiEOi]DWV]HULQWPHO\DNpV WpQ\H]
-tesztek)
EENDSRWWHUHGPpQ\HNHJ\LNPyGRVtWy
MpOIRJV]ROJiOQL
Az agy zenei percepciós feltérképezéséhez nyújtott segítséget a “Balaton” teszt, mely alapjául a Seashore-teszt28V]ROJiOW 6HDVKRUH $WHV]WDODSNRPSRQHQVHLDN|YHWNH] ULWPXVKDQJHU
LG
NYROWDN KDQJPDJDVViJ
WDUWDPKDQJV]tQGDOODP$]HQHLHOHPHNHWKDQJ
- illetve dallampárok formájában
U|J]tWHWWNV]iPtWyJpSHVSURJUDPVHJtWVpJpYHODN|YHWNH] D]RQRVKRONO|QE|]
Py
don: pl. a hangmagasság esetében hol
PDJDVViJ~KDQJSiURNDWU|J]tWHWWQNpVDYL]VJiOWV]HPpO\QHNPHJNHOOHWW
hallania az azonosságot illetve a különbséget. Azért számítógépes programmal végeztük a hanganyag feljátszását, hogy az embeULpU]HOPLWpQ\H]
NPLQWKLEDIRUUiVWHOMHVPpUWpNEHQNLNV]|E|OKHW
legyenek.
27 28
A stroke pontos típusát és lokalizációját nem közölték. Milner: Seashore Measures of Musical Talents, 1962
58
N
$YL]VJiODWFpOMDD]YROWKRJ\PHJWDOiOMXND]RNDWDWpQ\H] SHUFHSFLyNVRUiQN|]|VHNLOONO|QE|]
NHWDPHO\HNDQ\HOYLpVD]HQHL
HNHJ\PiVWVHJtWLNLOOJiWROMiN$W|EE
YL]VJiODWVRUiQIpQ\GHUOWDUUDKRJ\DWHV]WVRNSRQWRQPyGRVtWiVUDV]RUXO,G
mint két éve tartó
N|]EHQDQQ\LYiOWR]WDWiVW
kellett végrehajtani a Seashore-teszten, hogy jobbnak láttam, ha új nevet kap, mely – némi szójáték eredményeként – “Balaton” lett29$NpV
EELHNVRUiQDWHV]WHWNLNHOOE
YtWHQLHJ\RO\DQKDWSRQWRV
teszttel, amely nem szintetizátorra, hanem emberi hangra épül, valamint tovább menve, azt megvizsgálni, hog\PLW|UWpQLNKDXJ\DQH]SUy]iYDONRPELQiOyGLN$YL]VJiODWRNVRUiQUHPpOKHW
OHJ
egy kis lépéssel közelebb jutunk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a zenei és a nyelvi produkciók milyen kapcsolatban állnak és hogyan segítik egymást. $N|YHWNH]
IpOWHNpNHWpULQWLNHOV PyGV]HUHNNO|QE|]
táblázat szemlélteti, hogy a kutatások kezdeti fázisának eredményei szerint mely GOHJHVHQH]HND]HQHLKDQJNYDOLWiVRN$]~MDEEHUHGPpQ\HNDYL]VJiODWL VpJHPLDWWHWW
OPiULG
QNpQWHOWpUQHNPHO\QHNWiUJ\DOiViUD
részében sor kerül.
29 30
Angol
Magyar
Hangpárok
Érintett
megnevezés
megnevezés
száma
féltekék30
1. pitch
magasság
30
domináns
2. rhythm
ritmus
20
domináns
3. loudness
KDQJHU
30
PLQGNHWW
4. duration
LG
30
PLQGNHWW
5. timbre
hangszín
30
non-dom.
6. tonality
dallam
20
non-dom.
WDUWDP
Balaton: távoli asszociáció a “magyar tengerre”, valamint “balance” és “tone” Bizonyításra vár.
59
a fejezet további
A fenti táblázat elméletileg a Seashore-teszt alapján készült, melyben eredetileg még nem szerepelt féltekei dominanciák vizsgálata. A hangpárok számán is változtatni kellett a kifiUDGiVLWpQ\H] PLDWW$YL]VJiODWVRUiQV]LQWHWL]iWRUUDOHO
iOOtWRWWKDQJSiURNDW SRQWRN LOOKDQJVRURNDW
mint pl. a 2. pont (ritmus), melynél 5-6 hangból álló, valamint a 6. pont (dallam), melynél átlagosan 10 hangból álló sorozatpárokatKDOOJDWWDWQDNPHJDYL]VJiODWLV]HPpOO\HODNLHJ\WHV]WODSUDIJJ YDJ\Yt]V]LQWHVYRQiVVDOMHO|OLD]D]RQRVQDNYDJ\NO|QE|]
OHJHV
QHNYpOW]HQHLKDQJNYDOLWiVRNDW
A hat komponens vizsgálatához szükséges hangzóanyagot Kawai FS680 és Korg Poly800-as szintetizátorral, számítógépes program segítségével készítettük el, és binaurális – nem sztereó – hangkazettákon került rögzítésre. Azért nem sztereó a felvétel, mert a tesztanyagot minden vizsgált kontroll személy kétszer hallgatta meg, egyszer a jobb, egyszer a bal füllel. A hangrögzítés során arra törekedtünk, hogy külön bemeneti rendszerrel mindkét sáv ugyanolyan akusztikai karakterrel bíró jelt tartalmazzon. Többek között ez az egyik nagyon fontos eltérés a korábban említett Seashore-teszthez viszonyítva, ami miatt az elnevezést meg kellett változtatni.31 $WHV]WODSRQHO
V]|UiOWDOiQRVNpUGpVHNV]HUHSHOQHN pOHWNRUQHP H]WN|YHW
HQD]HQHL
képességekre vonatkozó, kicsit specifikusabbak (tanult-e zenét, ha igen, meddig, kottaolvasási készség, stb.), végül kérdések a kezességre vonatkozóan (jobb, bal, vagy mindkét kezét használja). Ezután következnek a hat zenei komponens vizsgálatára vonatkozó táblázatok, és a hozzájuk tartozó kitöltési instrukciók (ld. 11. sz. melléklet).
8.5.2.
A hangzóanyag segítségével vizsgált zenei komponensek
31
Copyright okai is lehetnének, továbbá az is, hogy hasonló tesztet azóta számos kutató készített, és saját, teljesen új nevet adott neki.
60
1.
+DQJPDJDVViJ SLWFK 0LYHO H] W NHUOW D] HOV
QW D OHJN|QQ\HEE IHODGDWQDN PLQWHJ\ EHPHOHJtWp
sképpen ez
KHO\UH $ V]DODJRQ KDQJSiU KDOOKDWy PLQGHJ\LN SiU NpW PS KRVV]~ViJ~
KDQJEyO iOO $ KDQJSiURN N|]|WW PiVRGSHUF V]QHW WHV]L HJ\pUWHOP pV H] DODWW D] LG D]RQRV KRO HOWpU
DODWW NHOO D YL]VJiODWL DODQ\QDN EHMH
Yp D] ~M V]HNYHQFLD NH]GHWpW
lölni a választ a tesztlapon. A hangpárok hol
PDJDVViJ~ KDQJRNDW WDUWDOPD]QDN PHO\HN OHJNLVHEE LQWHUYDOOXPD D NLVV]HNXQG
és a legnagyobb nem haladja meg a kistercet (12.a melléklet).
2.
Ritmus (rhythm): A feladat húsz dallampárt tartalmaz, a dallamok átlagosan 6 hangból állnak, melyek egymástól csak ritmikájukban térnek el, tehát a második tag egy vagy két hangja értékében NO|QE|]LN D] HOV
WDJ D]RQRV SR]tFLyM~ KDQJMiWyO E PHOOpNOHW $] HJ\HV KDQJVRURN KRVV]D
átlagosan 5 másodpHUF D N|]WN OHY PiV NXWDWyN N|QQ\HQ IHOLVPHUKHW
V]QHW PS D V]HNYHQFLiN N|]|WWL V]QHW SHGLJ PS 0tJ
ULWPXVRNDW DONDOPD]QDN ERVVDQRYD NHULQJ
WDQJy VWE DGGLJ
a Balaton-WHV]W LPSURYL]DWtY MHOOHJ LVPHUHWOHQ WtSXV~ ULWPXVRNDW DONDOPD] KRJ\ ezzel elkerüljük az emocionális hatások esetleges pozitív vagy negatív befolyásolását.
3.
+DQJHU
ORXGQHVV $ IHODGDW VRUiQ KDUPLQF KDQJSiU KDOOKDWy PHO\HN PDJDVViJXNEDQ D]RQRVDN
viszont dinamikájukban eltérnek (12.c melléklet). Az értékelés megkönnyítése céljából csak forte és SLDQRGLQDPLNDLSDUDPpWHUHNHWDONDOPD]WXQN$IHODGDWLWWLVD]D]RQRVYDJ\NO|QE|]
GLQDPLNiM~
hangok felismerése volt.
4.
,G
WDUWDP GXUDWLRQ $IHODGDWEDQKDUPLQFKDQJSiUKDOOKDWyPHO\HND]RQRVYDJ\HJ\PiVWyOHOWpU
hosszúságú hangokból állnak (12.d melléklet). Csak kétféle (fél és negyed) hangértéket használtunk D IHODGDW HJ\pUWHOP
Yp WpWHOH FpOMiEyO (]W D YL]VJiODW HO
WW NO|Q KDQJV~O\R]]XN XL VRN ]HQpV]
hajlamos arra, hogy ennél kisebb eltéréseket is véljen felfedezni, ezzel is rontva saját vizsgálati HUHGPpQ\pW $ QHJ\HG KDQJRN KRVV]D PS D IpOKDQJRN KRVV]D SHGLJ PS +D D] HOV QHJ\HGKDQJDN|]WNOHY
5.
QHW PSeVDV]HNYHQFLiNN|]WLV]QHWPS
Hangszín (timbre): A feladat során harminc hanJSiUKDOOKDWyPHO\HNYDJ\D]RQRVYDJ\NO|QE|] hangszert (pl. zongora vagy fuvola) imitáló szintetizátorhangon szólalnak meg. A hangok PDJDVViJD LG
WDUWDPD pV GLQDPLNiMD D]RQRV D IHODGDW DQQDN PHJiOODStWiVD KRJ\ D KDQJSiURNDW
azonos vagy két különböz
6.
V]
KDQJV]HUV]yODOWDWMD
-e meg (12.e melléklet).
Dallam (melody): A feladat során húsz dallampár hangzik el. A dallampárok vagy azonosak, vagy egymástól egy-egy hang magasságában térnek el (12.f melléklet). Hangterjedelmük nem haladja meg az egy oktávot. Az eltérés terjedelme maximum tiszta kvart. Hasonlóan a ritmus feladataihoz, LWW VHP DONDOPD]WXQN LVPHUW PiVRN iOWDO HO
V]HUHWHWWHO DONDOPD]RWW GDOODPRNDW %ROHUR 6RUV
szimfónia, stb.) a korábban már említett megfontolások miatt.
$WHV]WWHOMHVLG
WDU
tama kb. 15 perc. A tesztanyagot hifi-sztereó fejhallgatókkal hallgattattuk
meg a vizsgálati alanyokkal, kezdetben (2000-N|]|WW HJ\V]HUUHPLQGNpWIOOHODNpV 61
EELHNEHQ
HO
V]|UDMREEXWiQDDEDOIOOHO.pUpVUHDVRUUHQGHWIHOFVHUpOWNGHDWHV]WO
apon minden esetben
feltüntettük, melyik a jobb, és melyik a bal fül által kapott eredmény. Tehát minden alanynak két azonos tesztlapot kellett kitöltenie, amelyeket a vizsgálat után egymáshoz csatoltunk. A teszt számos olyan elemet nem tartalmazott, melyHW M|Y
EHQL NXWDWiVRN VRUiQ FpOV]HU
OHQQH
NLGROJR]QL 1HP PpUL W|EEHN N|]|WW D YL]VJiOW V]HPpO\ UHDNFLyLGHMpW D KDQJRN DNXV]WLNDL MHOOHP]
LW D
hangok közti szünet hosszúságának megállapítását, zárlat hiányzó utolsó hangjának produkálását (expektáció). E]pUWPHJiOODStWKDWMXNKRJ\DOHJI EEQHKp]VpJHWD]RNR]]DKRJ\D³ODERUDWyULXPL´]HQH észlelése folytán elért teszteredmények nem mindig azonosak a “valódi” zene hallgatása kapcsán kapott eredményekkel.
8.5.3. Amit a teszt nem mér
-
5HDNFLyLG $ %Dlaton-WHV]W RO\DQ KRVV]~ LG W KDJ\ D IHODGDWRN PHJROGiViUD KRJ\ HOPpOHWLOHJ QHP méri, hogy a vizsgált alany milyen gyorsan ismeri fel a különbségeket. $ KDQJRN DNXV]WLNDL MHOOHP]
L $ KDQJ]yDQ\DJ HJ\VpJHVHQ HIIHNWXVPHQWHV V]LQWHWL]iWRUKDQJ
9DOyV]tQ
-
, hogy ha egy hangot pl. visszhangosítva hallunk, megváltoztatjuk a térészlelési paramétereket, és a hatás bizonyosan befolyásolni fogja a percepciót. Gondoljunk a hangzásbeli különbségre egy vattázott falú stúdiószobában, szembeállítva egy hatalmas temploPEHOV WHUpYHO Szünetek hosszának felismerése: Hasonlóan a rövid-hosszú hangpár feladathoz, ebben az esetben két HJ\IRUPDLG
-
WDUWDP~KDQJN|]|WWNHOOHQHIHOLVPHUQLNO|QE|]
KRVV]~ViJ~V]QHWHW
Fizikai és szellemi állapot (kor, intelligencia, dialektus, kollaborálási hajlam, stb.; ld. (PRFLRQiOLV W|EEOHW D] HJ\pQ SLOODQDWQ\L KDQJXODWL iOODSRWD N|UQ\H]HWpE
O pUNH]
YiOWR]y VWLPXOXVRN D PHPyULiEDQ WiUROW HOHPHN IHOLVPHUpVH YDJ\ ~MV]HU
8.4.1.2.) iOODQGy YDJ\
VpJH pV H]HNQHN
NO|QE|]
-
HO Ue ki nem számítható hatásai A vizuális és akusztikus térészlelés neurofenomenológiája (elhelyezkedésünk a térben, a tér QDJ\ViJDDWpUDNXV]WLNXVMHOOHP] LSODKDQJYLVV]DYHUpVYDJ\-elnyelés fokozatai). Expektáció: Komplex feladatnak bizonyulhDW PHO\QHN HUHGPpQ\HVVpJpW D ]HQHL HO NpS]HWWVpJ nagymértékben befolyásolhatja. Egy több (pl. négy) hangból álló, a szubdomináns-domináns-tonika tengelyen elhelyezett dallamsor utolsó, hiányzó hangját kell megtalálni. Erre vonatkozó kísérletek már történtek (Besson 1995, Janata 1995, Larson 2002), melyekben a vizsgált személyek az alábbi három típus szerint egészítették ki a hiányzó dallamot ( sz. melléklet): 1) gravitáció (visszatérés a hangnem szerinti alaphangra),
2) inercia
(visV]DWpUpVDNH]G
3) komplementácó
(több mint egy hang felhasználásával zárlat alkotása))
62
KDQJUD
8.6. A vizsgálat eredményeinek értékelése A vizsgálati eredmények ellentmondani látszanak annak a korábban kialakult, általánosan elfogadott nézetneN PHO\ V]HULQW D] DJ\ EDO GRPLQiQV IpOWHNpMH IHOHO V D YHUEiOLV PtJ D MREE QRQdomináns) a zenei funkciókért. Az ellentmondást az okozhatja, hogy a zenének nyilvánvalóan vannak a EHV]pGGHO N|]|V HOHPHL PLQW D] LG WDUWDP pV D KDQJHU PtJ YDQQDN HOHPHi, amelyek percepciója NLIHMH]HWWHQ D] ~Q ]HQHL IpOWHNpEHQ ]DMOLN LO\HQHN D KDQJV]tQ pV D GDOODP =DWRUUH 0HJOHS
viszont, hogy két olyan elem percepciója, mint a hangmagasság és a ritmus, melyeket a klasszikus besorolás szerint általában zeneinek tekintenek, a domináns, tehát a verbális processzáló féltekében lokalizálódik. Az érzelem és a motiváció nagymértékben befolyásolja a percepciót és a memóriába W|UWpQ EHYLWHOW LOOHWYH HO KtYiVW H]pUW D QHXURPX]LNROyJLiQDN YDOyV]tQ OHJ NO|Q WHUOHWH OHsz a limbikus rendszer vizsgálata, különös tekintettel az entorhinális cortex, valamint a hippocampus és a FRUSXV PDPLOODUH V]HUHSpUH 0tJ D] HOV
J\
MW
KHO\H PLQGHQ DVV]RFLiFLyV NpUJL WHUOHWQHN DGGLJ D
hippocampus az agykéreg összes tanulással kapcsolatRV LQIRUPiFLyMiW N|WL |VV]H (]]HO HJ\LGHM
OHJ
NDSMD PHJ D NpUHJ DODWWL WHUOHWHNU
O D] pU]HOPL pV PRWLYiFLyV W|EEOHWLPSXO]XVRNDW pV H]HN DODSMiQ DGMD
NLD]XWDVtWiVWDPHPyULiEDQW|UWpQ
U|J]tWpVUH
Az eredmények azt mutatták, hogy a zenei percepció lokalizálhatósága sokkal bonyolultabb, mint a EHV]pGp PLYHO D YL]VJiODWRN VRUiQ NLGHUOW KRJ\ D KDW HPOtWHWW |VV]HWHY
Q NtYO RO\DQ WpQ\H]
N LV
befolyásolják a produkciót, melyekkel a tesztanyag még nem számolt. Ezek a fentieken kívül még lehetnek szineszté]LiV KDWiVRN YDJ\ pU]HOPL PRWLYiFLyV W|OWpV pV HPOpNNpSHN $] pUWpNHOpVW QHKH]tW hatások ellenére levonhatók az alábbi következtetések: a non-domináns féltekében található léziók esetén a dallam és a hangszín felismerése, a commissuralis illetve kétoldaOL Op]LyNQiO D] LG WDUWDP YDODPLQW D KDQJHU
SHUFHSFLyMD YpJO D GRPLQiQV ROGDOL NiURVRGiV HVHWpQ D KDQJPDJDVViJ pV ULWPXV
percepciója sérült. A teszt értékelése a 18. sz. mellékletben található. 9. A memória
A tanulás és emlékezés folyamatának vizsgálata a klasszikusnak számító folyamatábrákon kívül ma már DQHXURDQDWyPLDpVIL]LROyJLDFHOOXOiULV 6]HQWiJRWKDL V
WELRNpPLDLPROHNXOiULVV]LQWMpQLV
W|UWpQLN3ULPLWtYiOODWRNRQYpJ]HWWYL]VJiODWRNHUHGPpQ\HV]HULQWHJpV]HQDODFVRQ\V]LQW
idegreQGV]HUHNLVUHQGHONH]QHNHJ\IDMWDWDQXOiVLNpSHVVpJJHO(]HNKDVRQOyDQP idegrendszerek szinapszis-PHJHU
VtW
N|GQHNDIHMOHWWHEE
PyGV]HUpKH]EL]RQ\RVVLNHUHVQHNEL]RQ\XOWPR]JiVRN
ismétlésének képességével, új szinapszis-hálózatok létrehozásával, illetvHDPHJOpY
NDNWLYLWiViQDN
fokozódásával vagy csökkenésével. Mivel a memóriafunkciók a tanulási folyamatoknak nélkülözhetetlen alkotóelemei úgy a nyelvi (Ojemann és Creutzfeldt 1987), mint a zenei tevékenységekben, vizsgálatukat nem lehet megkerülni sem a neurolingvisztika, sem a neuromuzikológia területén. Ebben a fejezetben kerülnek ismertetésre a
63
PHPyULDNRQFHSFLyNP~OWEHOLpVMHOHQOHJLWHyULiLUpV]EHQHOIRJDGYDUpV]EHQPHJNpUG
MHOH]YHD]RNDW$
fejezet megkísérel választ találni arra a kérdésre, hogy ezek a folyamatok hol játszódnak le, és felvázolni egy lehetséges hipotézist, az ún. matrix WHyULiW D] HO H]pUW HONHUOKHWHWOHQO E
KtYiVL IRO\DPDW PHFKDQL]PXViQDN PDJ\DUi]DWiUD
YHONHGLN QHXURDQDWyPLDL WHUPLQXVRNEDQ PLQW SO
primer és szekunder, ill.
szenzoros és motoros corticalis régiók, hippocampus, stb. Az egyes fázisok tárgyalása során felmerül néhány gyakorlati – például a tanulással kapcsolatos – V]HPSRQW LV D NRQV]ROLGiFLy YDJ\ D] HO
KtYiV
kapcsán.
9.1. Lokalizálható-e a memória?
Az agy funkcióinak minden bizonnyal a legbonyolultabb és legmisztikusabb része a memória. Míg az aggyal kapcsolatos egyéb tevékenységeknek általában van lokalizálható, egy vagy több központjuk, addig az emlékezet egyik formáját sem köthetjük csak egy agyi régióhoz. Az emlékezet, mint a NpV
EELHNEHQ OiWQL IRJMXN J\DNRUODWLODJ D] HJpV] DJ\DW LJpQ\EH YHV]L NH]GYH D OHJDODFVRQ\DEE V]LQW
NRQGLFLRQiOW UHIOH[HNW
O HJpV]HQ D OHJPDJDVDEE V]LQW
DVV]RFLiFLyV WHUOHWHNHW DNWLYL]iOy ERQ\ROXOW
folyamatokig (Haines 2002, Brodal 1992). +RJ\ iWIRJy NpSHW NDSKDVVXQN H WHUOHWHN NLWHUMHGpVpU
O WHNLQWVN iW D %URGPDQQ
-féle,
citoarchitektonikai struktúrák szerinti beosztásukat: Br. 18, 19 – vizuális asszociáció, Br. 7 – szomatoszenzoros asszociáció, Br. 6 – szomatomotoros asszociáció, Br. 28 – PiVRGODJRV V]DJOyPH]
Br. 37 – hallási és látási információk keresztezési pontja, Br. 39, 40 és környéke – az írás, olvasás, szemantika és szenzoros beszéd reprezentációi, Br. 42 – PiVRGODJRV KDOOyPH] asszociációk érzelmi többleWH
KLSRWHWLNXV
$]
PHPyULDIXQNFLyNRQ NtYO VRNNDO PDJDVDEE V]LQW
64
HO
EELHNEHQ
HPOtWHWW
ERQ\ROXOWDEE UHQGH]
%U
V]HQ]RURV
GpV
pV
– az
PRWRURV
NLIHMH]HWWHQ KXPiQ
funkciókkal is rendelkezünk (pl. intelligencia32, moralitás, esztétikum, stb.). Ezek kérgi lokalizációjáról YDMPLNHYHVHWWXGXQNGHHJ\HVV]HU]
33
N 'HYLQVN\ V]HULQWSUHIURQWiOLVWHUOHWHNKH]
N|WKHW
N %U
9, 10, 11). $SUHIURQWiOLVDUHiNIXQNFLyMDHOV D] pUGHNO
GpV HO
KRPORNOHEHQ\P
NpQW VDMQiODWRVPyGRQ LGHJVHEpV]HNPXQNiMDNDSFViQNHUOW
WHUpEH $] DV pYHNEHQ (JDV 0RQL] SRUWXJiO RUYRV KDMWRWWD YpJUH D] HOV
-
WpWH
ket, melyek a 40-es, 50-HV pYHNEHQ DJ\VHEpV]HWL UXWLQP
WpWWp YiOWDN HPEHUHN
millióinak okozva ezzel hihetetlen szenvedéseket és irreverzibilis károsodást: gondoljunk csak a “Száll a kakukk fészkére” c. könyv illetve film megrázó jeleneteire. Szerencsére a 60-as évekre ezek a tendenciák HQ\KOWHN pV D NH]HOpVHN V~O\SRQWMD ODVVDQ iWWHY
G|WW D] iUWDOPDWODQDEE J\yJ\V]HUHV WHUiSLiNUD pV
kevésbé radikális sebészeti eljárásokra (Haines 2002).
9.2. Memóriatípusok
$]HPOtWpVUHNHUO
PHPyULDWtSXVRNDN|YHWNH]
KRVV]~WiY~ (]W N|YHWL PDMG D] DODSYHW
k: explicit – implicit, kinetikus – szenzoros, rövidtávú –
PHPyULDIXQNFLyN YLV]RQ\ODJ KRVV]DEE DQDOt]LVH LQSXW
(automatikus és tudatos), konszolidáció (tanulás), tárolás (“ösvény-elmélet”), és végül, de nem utolsósoUEDQHO
KtYiV
matrix teória), mely nyilvánvalóan minden memóriafunkció közül a legnehezebb
fázis. +DJ\RPiQ\RVDQ D PHPyULiQDN DODSYHW
HQ NpW IDMWiMiW NO|QE|]WHWLN PHJ D NLQHWLNXV pV D
kognitív memóriát. Az úgynevezett kognitív memória a megismeréssel kapFVRODWRV D PDJDVDEE V]LQW
asszociációs és primer corticalis területek bevonásával aktivizálódik. Arcokra, képekre, nevekre, dallamokra, jelenetekre, tulajdonságokra és még sok másra emlékezünk ennek révén. Magasabb szintjén
32
Egyes amerikai kutatók ennek központját megtalálni vélték egy megtörtént eset kapcsán. A Ronald Reagan elleni merénylet
VRUiQ VDMWyI
Q|NpW -DPHV %UDG\W pUWH D] HJ\LN O|YHGpN D NRSRQ\iQ D OREXV IURQWDOLVEyO KDWDOPDV WHUOHWHW NLV]DNtWYD
Csodával határos módon majdnem minden vitális funkciója helyreállt, az intelligenciaszintje kivételével. 33 (]WOiWV]LNPHJHU VtWHQLD]DV]RNiVKRJ\D]HU VHQJRQGRONR]yHPEHr a homlokát ütögeti.
65
processzálódik a nyelvtanulás, emlékezés eseményekre, összefüggésekre, és ennek révén jutunk el tudományos ismeretekhez, esztétikai és etikai viszonyok felismeréséhez. A fenti felosztás a kognitív memória kategóriájába sorolja az irodalomban általánosan említett N|YHWNH]
WtSXVRNDW
szenzoros, motoros, rövid- ill. hosszútávú memória. Ezek a
PHPyULDWtSXVRNDNXWDWiVRNHO
UHKDODGiViYDOSiUKX]DPRVDQWRYiEELIHORV]WiVDODSMiWNpSH]LN
a területek specializálódása következtében. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint azonban nem elégHGKHWQN PHJ D NRUiEEDQ HPOtWHWW NHWW |QNpQ\HV pV D] HOP~OW pYHNEHQ MHOHQW
V IHORV]WiVVDO NLQHWLNXV
– NRJQLWtY PHO\ PHJOHKHW
VHQ
V NULWLND pUWH H]pUW D] DOWtSXVRN HJ\pQL NDWHJyULiNNi OpSWHN HO
Ennek értelmében, dolgozat ezeket a memóriatípusokat elkülönítve tárgyalja.
Egy másfajta felosztás a memóriának két alaptípusát említi, amelyek további alcsoportokra oszlanak: 1) Explicit (deklaratív) memória a) szemantikus memória: tények és alapismeretek, E HSL]RGLNXVPHPyULD V]HPpO\HVpOPpQ\MHOOHJ
HVHPp
nyek.
2) Implicit (non-deklaratív) memória a) procedurális memória: gyakorlás által szerzett képesség (pl. hangszeres játék) és kognitív képességek (gondolkozás), b) tanultPDJDWDUWiVIRUPiNPHPyULD EHYpV
G|WWpVIULVVNRQGLFLRQiOyHIIHNWXVRN
Ez a felosztás a dolgozat további részében nem szerepel, mivel túlságosan teoretikus, és nem vesz figyelembe olyan gyakorlati szempontokat, melyek alapját képezhetnék egy további felosztásnak. Például a 2.b pontban leírt implicit tanult magatartásformák megtalálhatók az ebben a fejezetben használt felosztás szerint a kinetikus memória cerebelláris kontroll alatt álló funkcióiban, valamint a
66
KRVV]~WiY~ PHPyULD NO|QE|]
WHUOHWHNHW DNWLYL]iOy IRO\DPDWDLEDQ V PHO\HN H]iOWDO VRNNDO SRQWRVDEE
leírást nyernek. Ezenkívül van még számos olyan, ma már közismert memóriafunkció, mely nem LOOHV]WKHW V]HU]
EH HQQHN D UHQGV]HUQHN D NHUHWHL N|]p .|YHWNH]]HQ WHKiW HJ\ RO\DQ RV]WiO\R]iV PHO\ D
V]iQGpNDLV]HULQWWDUWDOPD]]DD]|VV]HVLGiLJiOWDOiQRVDQLVPHUWPHPyULDIXQNFLyNDW(Q
nek négy
alapkategóriája a kinetikus, szenzoros, rövidtávú és hosszútávú memória.
9.2.1. Kinetikus memória
Mindazon motoros tevékenységeknek a rögzítése, amelyek tanulás és gyakorlás folyamán automatikussá válnak, tehát a kivitelezésben a corticalis sziQWU
O HJ\UH DODFVRQ\DEE V]LQWHNUH WHY
GQHN ,O\HQHN SO D
járás, evés, a mindennapi környezetünkben található tárgyak használata, de tágabb értelemben ide tartozik az egyébként kognitív tevékenységnek (Leiner 1991) számító írás, olvasás, beszéd is, azokban az esetekben, amikor a sok ismétlés következtében automatikussá válnak, pl. aláírás, vagy a UiGLyEHPRQGy SDStUUyO W|UWpQ
ROYDViVD ,O\HQNRU D FHUHEHOOXP NLVDJ\ YHV]L iW D PDJDVDEE NpUJL
funkciók irányító szerepét, összehangolja a bonyolult mozgásformákat (Leiner 1991, Nakazawa 1997), NRRUGLQiOMD
NHW WpUEHQ pV LG
EHQ SpOGiXO D ]RQJRULVWD MiWpNiEDQ D] XMMDN PR]JiViW KRJ\ KRO PLNRU pV
PHQQ\LLGHLJNHOOXMMiWHJ\DGRWWELOOHQW\
QWDUWDQLD
Természetesen ezeket a kisagyi funkciókat a nagyagy gyakorlatilag bármikor visszaveheti, ha ezeknek a “tudatalatti” tevékenységeknek valamelyik elemét részben vagy egészében módosítani DNDUMXN SO D ]RQJRULVWD EL]RQ\RV N|UQ\H]HWL YDJ\ pU]HOPL KDWiVUD YDJ\ HJ\V]HU
megfontolásból megváltoztatja az el
DGiVL PyGRW
HQ FVDN P
YpV]L
accelerando vagy pianissimo játékmódot alkalmaz,
stb.
67
9.2.2. Szenzoros memória
(QQHN D PHPyULDIDMWiQDN D OHtUiVD D] LURGDORPEDQ PHJOHKHW
VHQ KRPiO\RV 1HYH]KHWMN RO\DQ
információnak is, mely az érzékszerveinkbe jutva kapcsolódik más adatokkal, elvész körülbelül 250 ms DODWW *\DNRUODWLODJ NRUOiWODQ PHQQ\LVpJ
LQIRUPiFLy WiUROyGLN H U|YLG LG
DNDUXQN YiODV]WDQL DNNRU H]W YDJ\ WXGDWRVDQ YDJ\ UHIOH[V]HU
között azért homiO\RV PHUW H] D QDJ\RQ U|YLG LG
DODWW pV KD HEE
O YDODPLW NL
HQ WHVV]N $ PHJIRJDOPD]iV W|EEHN
WDUWDP PS WXODMGRQNpSSHQ QHP LV QHYH]KHW
memóriafunkciónak, annyira alacsony szinten – PDMGQHP FVDN JHULQFYHO
L UHIOH[HN V]LQWMpQ
– áll. Az
automatikus kiválasztás a hosszútávú memóriánk hatalmas tárházából is történhet a szenzoros memória segítségével. Ez az ún. “házibuli” jelenség (cocktail party phenomenon), mikor egy zsúfolásig telt helységben, ahol mindenki beszél, mégis meghalljuk, ha valaki a nevünket mondja a terem másik YpJpEHQ 9DOyV]tQ
OHJ D VDMiW QHYQN LG
egi reprezentációja olyan neuronhálózatok összessége, melyek
konszolidációja – összehasonlítva más verbális elemekkel – JHULQFYHO
PLOOLyV]RUWD HU
VHEE $ IHQW HPOtWHWW
L pV DJ\W|U]VL UHIOH[HN N|UpEH WDUWR]KDWQDN RO\DQ PR]JiVIRUPiN PLQW SO KD PHJpJHWMN D
kezünket, és hirtelen elrántjuk, akkor ez a szenzoros memóriatípus lehet az, ami miatt még egyszer már nem tesszük ezt meg. Ha ezt a mozgásformát tartalmazó memórianyom rögzül kisagyi (Llinas és Sotelo 1992) vagy középagyi területeken, átalakulhat a fent említett kinetikus memóriatípusok valamelyikévé.
9.2.3. Rövidtávú memória Egyfajta munkamemória (short-term memory = STM), az információk feldolgozásának W|EEQ\LUHFVDNHOHNWURNpPLDL~WRQW|UWpQ
– nem tartós memórianyom kialakítására alkalmas területeken
zajló, pár másodpercig tartó – IRO\DPDWD $] DJ\ ³WHOtWHWWVpJpW´ HONHUOHQG tárolását az LTM-EHQ NO|QE|]
PHFKDQL]PXVRN JiWROMiN ÒMDEE NHOHW
D QHPNtYiQDWRV HOHPHN
NXWDWiVRN NLPXWDWWiN VSHFLiOLV
neurotranszmitterek és hormonok szerepét a szükségtelen memória-input megakadályozásában, mely
68
KLiQ\iEDQ D] DJ\ WiUROyNDSDFLWiVD U|YLG LG
Q EHOO NLPHUOQH ,O\HQHN SpOGiXO D] HQGRNDQQDELQRLGRN
melyek bonyolult gátló mechanizmusokkal járulnak hozzá a releváns és irreleváns információk közötti disztinkcióhoz (Freund 2004). (]DWtSXV~PHPyULDpVWiUROiVLSHULyGXVDLDN|YHWNH]
NpSSHQDODNXOQDN
1) Mentális STM: körülbelül 7 ± 2 egymással kapcsolatban nem álló tétel rögzítése körülbelül 2030 másodpercig. 2) Auditív STM: limitált hosszúságú hangzó információ (szavak, számok, stb.) rögzítése 5-7 másodpercig. 3) Vizuális STM: ez a legrövidebb ideig tartó memórianyom, körülbelül egy telefonszámra, vagy pár szó hosszúságára terjed ki. $IHQWLWtSXVRNEiUPHO\LNHiWYLKHW H]HNHJ\PiVVDOW|UWpQ
DKRVV]~WiY~PHPyULiEDDWpWHOHNLVPpWOpVpYH
NRPELQiOiVDYDJ\DVV]RFLiFLyNUpYpQNLWROKDWMXND]670LG
HJ\OiWRWWWHOHIRQV]iPRWKDQJRVDQNLROYDVXQNDNNRUMHOHQW
l, valamint
KDWiUDLW3pOGiXOKD
VHQKRVV]DEELGHLJIRJXQNHPOpNH]QLD
kívánt számra, mivel az akusztikus információ a fülünkbe jutva az auditív STM-ben is aktiválódik, és HJ\YLVV]DFVDWROyN|UOpWUHKR]iViYDOD]HO
KtYiVLNpSHVVpJPHJKRVV]DEERGiViWHUHGPpQ\H]L 2MHPDQQ
és Creutzfeldt 1987).
9.2.4. Hosszútávú memória (long-term memory = LTM) $ODSYHW
HQPDJiEDIRJODOMD
a fent említett folyamatok mindegyikét, azzal a különbséggel,
hogy sokkal több procedurális komponense van, amelyek révén az információ magasabb asszociációs területekre kerül. Legjobban a négy részfolyamatával lehet meghatározni: bevitel, kódolás (receiving, HQFRGLQJ NRQV]ROLGiFLy FRQVROLGDWLRQ WiUROiV VWRULQJ pVHO
9.2.4.1.0HPyULiEDW|UWpQ
EHYLWHO
69
KtYiV UHWULHYDO
0LQG D NOV
PLQG D EHOV
LQJHUHNHW LGHJUHQGV]HUQN DXWRPDWLNXVDQ YDJ\ WXGDWRVDQ pV]OHOL D SULPHU
szenzoros területeken, majd innen az információ szekunder illetve tercier asszociációs területekre jut. Ezek mindegyike valamiféle memóriaképletté alakul át, de hogy melyik marad meg tartós memórianyomként, azt egy input-szelektáló rendszer dönti el. Ez a rendszer hihetetlenül bonyolult, és az agyi funkciók csaknem minden szintjén jelen van. A legfontosabb területek mégis a hippocampus és a thalamus, valamint az entorhinalis cortex. Az asszociációs areák mindegyike, legyen az motoros vagy szenzoros, összeköttetésben áll az entorhinalLVFRUWH[V]HO7HKiWH]DNpUHJWHUOHWNLHPHOWMHOHQW EtUD]DVV]RFLiFLyN|VV]HJ\
Papez-J\
U
PHJN|]HOtW
VVpJJHO
MWpVpEHQpVWRYiEEtWiViEDQ(J\HVHOPpOHWHN 6]HQWiJRWKDL NLHPHOLND
IRQWRVViJiW LV D] HOV
GOHJHV LQSXW WRYiEEtWiViEDQ D] DVV]RFLiFLyV WHUOHWHN IHO
é. Ez a
HQ VSLUiO DODN~ NpSOHW PDJiED IRJODOMD D VXELFXOXPEyO pV D KLSSRFDPSXVEyO pUNH]
ILPEULiEDQ |VV]HV]HG
G
pV D
URVWRNDW PHO\HN WRYiEEKDODGQDN D FRUSXV PDPLOODUH IHOp D IRUQL[RQ iW ,QQHQ
továbbjutnak a limbikus thalamusba (anteroventralis nucleus) a tractus mamillothalamicuson keresztül (Vicq d’Azyr). Ez a nucleus küld tovább rostokat a cingulumba (a gyrus cingularisban), amely egyrészt összeköttetést létesít a kérgi asszociációs területekkel, másrészt visszacsatolást hoz létre a subiculumhoz, és magához a hippocampushoz is, egy olyan feedback mechanizmust képezve, mely a visszacsatolás VRUiQ D] LQIRUPiFLy HJ\HV HOHPHLW PHJHU
VtWL PtJ PiVRNDW J\HQJtW (QQHN D ERQ\ROXOW UHYHUEiOy
folyamatnak az eredménye a relevánsnak bizonyuló információ kérgi reprezentációja (kódolás) mely az asszociációs területeken manifesztálódik. Hogy mennyire fontos az asszociációs területen tárolt LQIRUPiFLy D]W D N|YHWNH]
SpOGD V]HPOpOWHWL +D D SULPHU PRWRURV NpUHJ YDODPHO\ SRQWMiW LQJHUHOMN
akkor a homunculuVDGRWWSRQWMiQDNPHJIHOHO HWW
O
WiYRODEEL
DVV]RFLiFLyV
WHUOHWHW
YpJWDJYDJ\WHVWUpV]|VV]HUiQGXO(]]HOV]HPEHQKDHJ\
LQJHUOQN
DNNRU
HUHGPpQ\O 8J\DQHUUH HJ\ V]HQ]RURV IXQNFLyW pULQW
ingerlése csak felvillanás-V]HU DVV]RFLiFLyV WHUOHWHNU
|VV]HKDQJROW
SpOGD PtJ D] HOV
PR]JiVVRUR]DWRW GOHJHV OiW
NDSXQN
ókéreg (Br. 17)
OiWiVL LQJHUHNHW HUHGPpQ\H] DGGLJ PiVRGODJRV YDJ\ KDUPDGODJRV
O %U NRPSOH[ NpSHW NDSXQN +DLQHV /iWKDWMXN WHKiW KRJ\ D]
asszociációs területek a memória és a tanulás szempontjából éppen komplexitásuk miatt mennyire
70
fontosak. Többek között ez az egyik oka annak, hogy a memória nem hasonlítható a számítógép memóriaegységéhez, nincs pontosan körülhatárolható központja, mivel az agynak majdnem minden régiója érintett benne.
9.2.4.2. Tanulás, konszolidáció
A tanulás és a memorizálás folyamatában nem lehet eléggé hangsúlyozni a hippocampus szerepét. A piramissejtek egy populációja új szenzoros információ észlelésekor egyszerre tüzel, ezzel kialakítva egy hálózatot, a matrixot, mely az adott információnak a szubkortikális reprezentációja lesz. Hogy mely VHMWSRSXOiFLyN W]HOQHN HO
V]|U D] HJ\HO
UH PpJ PHJYiODV]RODWODQ $
place
KHO\pU]pNHO
VHMWHN
tanulmányozásánál viszont egyes kutatók (Freund 2004, O’Keefe és Nadel 1978) patkánykísérletek VRUiQ DUUD D PHJiOODStWiVUD MXWRWWDN KRJ\ D WpUpU]pNHOpVEHQ UpV]W YHY YpOHWOHQV]HU
DPHO\LNSRSXOiFLyHOV
SRSXOiFLyN W]HOpVL VRUUHQGMH
NpQWDNWLYL]iOyGLND]IRJODOMDOHD]DGRWWPLQWi]DWRWpVKR]]DOpWUH
a matrixot. A piramissejtek tüzelésénél egy érdekes rendszert figyeltek meg, mely alapjaiban hasonlít az egész idegrendszer neuronhálózatainak a kialakulásához, vagyis versenyben állnak egymással. $ NyGROiV pV D NRQV]ROLGiFLy IRO\DPDWDL KDVRQOyDN D] HO DPHQQ\LEHQ D] iOWDOXN HO
KtYiV IRO\DPDWiKR] OG NpV
iOOtWRWW PDWUL[QDN D]RQRVQDN YDJ\ OHJDOiEELV QDJ\RQ KDVRQOyQDN NHOO OHQQLH
$PDWUL[RWOpWUHKR]yPHFKDQL]PXVPHJpUWpVpKH]PHJNHOOYL]VJiOQXQND]HEEHQUpV]WYHY D] H]HNHW IHOpStW
EE
VHMWV]LQW
DONRWyHOHPHNHW VHUNHQW
VWUXNW~UiNDW
- és gátlósejtek), valamint az e folyamatok
hátterében meghúzódó, szinkronitást biztosító théta és gamma agyhullámokat. Az említett struktúra N|]SRQWMiQDN ORNDOL]iFLyMD D KLSSRFDPSXVEDQ YDOyV]tQ
folyaPDWRNEDQ UpV]WYHY
VtWKHW
(QQHN &$
-as régiójában zajló
SLUDPLVVHMWHN EL]RQ\RV SRSXOiFLyL HJ\V]HUUH W]HOQHN D WKpWD KXOOiPRN NE
-
10 Hz-es frekvenciáján, de ezek a kisülések arra késztetik a velük kapcsolatban álló kosársejteket, hogy meggátolják a “pathway” kialakulását, tehát a hullámhegyHQ W|UWpQ WDQXOiVVi $ KXOOiPY|OJ\EHQ W|UWpQ
SRSXOiFLyW]HOpV QHP DODNXO iW
LQIRUPiFLyW KRUGR]y W]HOpV YLV]RQW JiWOiV KLiQ\iEDQ OpWUHKR]]D D
71
QHXURQiOLV WpUKiOyW PHO\ WLV]Wi]DWODQ V]iP~ PHJHU
áradatát a PiUHPOtWHWW~WYRQDORQD]/70PHJIHOHO
VtWpV XWiQ HOLQGtWMD D] HOHNWURNpPLDL LPSXO]XVRN
WHUOHWHLUH
A hippocampusban több százezer kosársejt szinkronizál több millió piramissejtet, a kosársejtek szinkronizálását viszont medioseptalis pacemaker sejtek biztosítják, hasonló módon, mint a tanulás acquisitiós fázisában. A szinkronitást a gátló sejtek – Freund Tamás szemléletes hasonlatával élve – ahhoz hasonlóan hozzák létre, ahogy egy medencében úszkáló embereket késztetne egy polip egyszerre OpOHJ]pVUH ~J\ KRJ\ OHK~]]D HJ\V]HUUH IRJQDN OHYHJ
NHW D Yt] DOi PDMG HJ\V]HUUH IHOHQJHGYpQ
NHW HJpV]HQ EL]RQ\RV KRJ\
W YHQQL $ KDVRQODWEDQ D] ~V]y HPEHUHN D SLUDPLVVHMWHN pV D SROLSRN D
kosársejtek. De kell, hogy legyen egy “szuperpolip” is egy központi medencében, mely az egyes PHGHQFpEHQ OpY
SROLSRNDW LUiQ\tWMD KDVRQOy HOY DODSMiQ (] XWyEEL PHJIHOHO
L D VHSWDOLV DUHiEDQ
található ún. pacemaker sejtek, amelyek biztosítják az egyes kosársejteken keresztül a piramissejtek szinkronizációját GABAerg gátló mechanizmusuk révén, ezáltal létrehozva azok 4-10 Hz-es théta oszcillációját. $] DJ\KXOOiPRN V]HUHSpW D N|YHWNH]
NpSSHQ tUKDWMXN OH HJ\HV SLUDPLVVHMWHN YLV]RQ\ODJ PDJDV
akciós potenciáljuk következtében stimulus nélkül is tüzelnek. A théta hullámok a hullámcsúcson az egész sejtpopulációt tüzelésre késztetik, információtartalmuktól függetlenül, ezzel párhuzamosan késztetik a speciális gátlósejteket arra, hogy a tanulási hálózat kialakulását meggátolják, vagyis információ nélküli zaj ne tárolódjon. A hullámvölgyben ezért már csak azok a sejtek fognak tüzelni, ameO\HNV]LQDSV]LVUpYpQPiVVHMWHNW
OLPSXO]XVWNDSQDN$]HJpV]DJ\NpUJLDNWLYLWiVUDMHOOHP]
+]
-
es gamma hullámok pedig az egységes érzület kialakulását biztosítják azáltal, hogy az agykéreg NO|QE|]
DVV]RFLiFLyVWHUOHWHLWKDQJROMiN|VV]H /OLQDVpV5
eEHU iOODSRWEDQ D NOYLOiJEyO pUNH]
ibary 1993).
LQIRUPiFLyN D FRUWH[HQ NHUHV]WO pULN HO D KLSSRFDPSXVW
(Buzsáki 1996), míg alvás közben ez a folyamat megfordul, és a hippocampusban a tanulás során kialakult ideghálózati képletek árasztják el az LTM kortikális területeit (Maquet 1996, Stickgold 1998). $] DVV]RFLiFLyV WHUOHWHNHQ D KiOy]DW PHJHU
V|GLN D IHQWLHNEHQ WiUJ\DOW PHFKDQL]PXVRNKR] KDVRQOy
72
PyGRQ (QQHN pUWHOPpEHQ PHJiOODStWKDWMXN KRJ\ D] HVWL OHIHNYpV HO
WWL WDQXOiVQDN QDJ\REE J\DNRUODWL
haszna van, mint reggel vagy napközben, amikor az input folyamatokat nem tudja konszolidációs fázis N|YHWQLD]pEHUiOODSRWEDQIRO\DPDWRVDQpUNH]
LQJHUHNN|YHWNH]WpEHQ %UDXQ
9.2.4.3. A tárolás
A fent említett folyamatoknál sokkal több területet érint. Ha a memória az agyi folyamatok legtitokzatosabb része, akkor a tárolást nevezhetjük a memóriafunkciók legmisztikusabb fázisának. 0HFKDQL]PXViYDO NDSFVRODWEDQ D YpOHPpQ\HN HU
VHQ PHJRV]ODQDN NH]GYH D +\GpQ iOWDO HPOtWHWW
gliasejtes tárolási elmélettel, a biokémiai mechanizmusok szerepén keresztül (Taylor 1970, Dános 2000) D
QHXURQKiOy]DW
PHJHU
VtWpVpQ
DODSXOy
HPOpNQ\RPRND]D]RNQDNPHJIHOHO
WHyULiLJ
$
PHPyULD
DVV]RFLiFLyV WHUOHWHNE
O HUHG
IJJ
HQ
D]
URVWRN PLQGHJ\LNH NLYpYH D
pW D] HQWRUKLQDOLV FRUWH[EH RQQDQ D KLSSRFDPSXVED PDMG
– NO|QE|]
részletezett bonyolult pályákon – D] DVV]RFLiFLyV WHUOHWHN PHPyULiW U|J]tW “humán intellekWXVW´LJpQ\O
IDMWiMiWyO
KHO\HNHQWiUROyGQDN
$ PHPyULDQ\RPRNDW U|J]tW V]DJOyPH]
³SDWKZD\´
PHPyULDQ\RPRNYDOyV]tQ
LWW PRVW QHP
UpV]pEH MXW $ PDJDVDEE
OHJDOREXVIURQWDOLVEL]RQ\RVWHUOHWHLEHMXWQDN
(KKH]KR]]iYHKHWMNPpJ D FHUHEHOOXPPLQGHQ PRWRURVPHPyULDQ\RPRWHOOHQ NLQHWLNXV PHPyULDWtSXVQiO OiWWXN D PRWRURV PHPyULDQ\RPRN WiUROiVD LG
W
U]
V]HUHSpW0LQWD]WD
artamának növekedésével
arányosan kisagyi és agytörzsi kontroll alá kerül. $ PDWUL[RW HO V]LQW
iOOtWy KLSSRFDPSXV QHP WiURO LQIRUPiFLyW FVDN NLDGMD D] XWDVtWiVW D PDJDVDEE
WHUOHWHNQHN D WiUROiVUD 6]HQWiJRWKDL $ NLVDJ\L PRWRURV VWULDWXP WDUWDOPD
zza a “hogyan”
memóriát (“memory of how”): viselkedés, automatikus mozgások, mint pl. sétálás, beszéd, írás, éneklés, KDQJV]HUHV MiWpN %URGDO /HLQHU (]HNQHN D PHPyULDQ\RPRNQDN D] HO
KtYiVD VHP IRJ
magasabb corticalis területeket érinteni. A hippocampus ezzel szemben a tároló régiókba (asszociációs területek) a “memory of what”, azaz explicit memória tárolására szolgáló utasítást küld. A
73
memóriafunkciók e három területe közti különbséget szemléletesen talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a kisagy tesz minket “ügyessé”, a hippocampus “okossá”, míg az asszociációs területek “bölccsé”. A tárolás újabb kutatási eredmények szerint egy olyan folyamat eredménye, amelyet legjobban az ún. ösvény (pathway) teória segítségével lehet szemléltetni. Ennek megértéséhez vissza kell mennünk D] DJ\ RQWRJHQHWLNXV IHMO LGHJVHMWWHO KR]]iYHW
GpVpQHN IRO\DPDWiKR] 0LQW WXGMXN V]OHWpVQNNRU UHQGHONH]QN D OHJW|EE
OHJ PLOOLiUG PHO\HN V]iPD D] pYHN VRUiQ IRO\DPDWRVDQ FV|NNHQ 1H
gondoljunk itt egyfajta degenerácLyUD pSSHQ HOOHQNH]
OHJ H] HJ\ V]HOHNFLyV PHFKDQL]PXV PHO\QHN
során azok az idegsejtek, amelyeknek nem sikerül szinapszist kiépíteni más neuronokkal, elpusztulnak. A megmaradók, amelyek nyúlványaikkal (axon, dendrit) már kapcsolatot létesítettek más idegsejtekkel, pOHWEHQPDUDGQDNGHFVDNDNNRUKDD]DQHXURQiOLVKiOy]DWDPHO\HWNLDODNtWRWWDNPHJHU
VtWpVWNDS(]
D] ~Q ³SDWKZD\ WKHRU\´ HJ\ KDVRQODWWDO pOYH D ODNyKi]DN N|]|WW NLDODNXOW |VYpQ\W ~MUD EHQ|YL D I
KD
nem járnak rajta.34
(O
9DOyV]tQ
KtYiV
OHJ H] D PHPyULDIRO\DPDWRN OHJERQ\ROXOWDEE Ii]LVD JRQGROMXQN FVDN D V]iPtWyJpSUH
mennyivel könnyebb az adatokat bevinni, mint megtalálni. Arra a hihetetlenül összetett kérdésre, hogy hol és hogyan zajlik le mindez, a jelenlegi elméletek még mindig csak hipotézis szintjén próbálnak YiODV]W NHUHVQL 0LQGHQ HO
KtYiVL IRO\DPDWRW YDODPLO\HQ WULJJHU LPSXO]XVQDN NHOO EHLQGtWDQL PHO\
gyakorlatilag bármilyen szignál lehet, amely a szomato- vagy visceroszenzoros areákból, vagy EiUPLO\HQ PiV DVV]RFLiFLyV WHUOHWU
O pUNH]LN (]HQ LQIRUPiFLyN PLQGHJ\LNH EHMXW D] HQWRUKLQDOLV
cortexbe (Szentágothai 1975), ahonnan egy, még nem teljesen tisztázott szelekciós mechanizmust N|YHW
HQ D KLSSRFDPSXVED NHUOQHN $ KLSSRFDPSXV &$
34 Ezt a jelenség
et a magyar nyelvben szemléletesen fejezi ki a “begyepesedett agyú” kifejezés.
74
-as régiójának piramissejtjei szinapszisokban
gazdagok, 20-
H]HU SLUDPLVVHMW DONRWWD SRSXOiFLy NpSH]L YDOyV]tQ
OHJ D]W D PDWUL[RW DPHO\ D]
asszociációs területekhez továbbítva aktivizálja azt a memórianyomot, amely majd továbbhaladva EHLQGtWMD D UHVSRQVH IRO\DPDWRNDW SO NpUGpVUH DGRWW YiODV] V]DYDOiV ]HQHP
HO
DGiVD (]W D PDWUL[RW
úgy is elképzelhetjük, mint egy nyelvtani teszt javítása során használt javítókulcsot, mely az asszociációs területek felett haladva a kívánt memórianyomon megáll, és annak sejtpopulációját készteti tüzelésre, H]]HO PHJLQGtWYD D PRWRURV IRO\DPDWRNDW PHO\HNNHO D] HO
KtYiV IRO\DPDWD IRUPiW |OW EHV]pOQN
kimondjuk vagy leírjuk a szót, vagy bármilyen más kognitív vagy fiziológiai tevékenységet végzünk. A PDWUL[ SODV]WLFLWiVD WHV]L OHKHW
Yp KRJ\ DODFVRQ\DEEUHQG
HOOHQWpWEHQQHPFVDNDW|NpOHWHV³MDYtWyNXOFVQDN´PHJIHOHO
LGHJUHQGV]HUHNNHO YDJ\ V]iPtWyJpSHNNHO PHPyULDQ\RPKtYKDWyHO
KDQHPD]DKKR]
többé-kevésbé hasonló is. Ha az eltérés nagyon nagy, akkor visszacsatolás útján a matrix tovább mozog, míg a keresett memórianyomot vagy ahhoz leginkább hasonlót meg nem találja. Ez a rendszer nagymértékben hasonlít a Hámori József által ismertetett agyi plaszticitás elméletére (Hámori 2001). A példa, melyet ismertetett, nagyon szemléletes: vegyünk egy telefonszámot (302- KD H]W D V]iPRW HJ\ SULPLWtYHEE GH QDJ\RQ SRQWRV PHFKDQL]PXV WiUROQL DNDUMD HOHJHQG
ha egyik elemét rosszul rögzíti (302-3187), az egész szám máris értelmezhetetlenné válik. Ha ezeket a számokat szavakkal kódoljuk, “három-nulla-NHWW -három-NHWW -nyolc-hét”, akkor, jóllehet így ez az információ sokkal több helyet fog elfoglalni, mint a hét számjegy, mégis alkalmasabb a pontos tárolásra, még akkor is, ha több hibát vétünk benne. Például ha azt mondjuk, hogy “hárem-nulla-kettó-káromkette-polc-hét”, akkor az ún. “mentális lexikon”-EyOHO
KtYRWWLQIRUPiFLyWHJ\IDMWDDQDOyJLDVHJtWVpJpYHO
egy magyarul tudó személy könnyen azonosíthatja, és megfejtheti az eredeti jelentést.
$]HO
KtYiVWtSXVDL
75
$]HO
1)
KtYiVQDNDQ\HOYLpV]HQHLIXQNFLyNV]HPSRQWMiEyOQpJ\NO|QE|] )HOLGp]
HO
KtYiV D] /70 E
-
WtSXVDOHKHW
O EiUPLO\HQ NRUiEEDQ HPOtWHWW VWLPXOXV KDWiViUD SO NpUGpVUH
YiODV]ROiV HJ\ YHUV HOV]DYDOiVD YDJ\ HJ\ GDO HOpQHNOpVH 9DOyV]tQ
OHJ H] D] HO
KtYiV
leggyakoribb típusa. 2)
.LHJpV]tW
KDOORWW YDJ\ OiWRWW KLiQ\RV V]|YHJQHN HJ\ ~Q
(pl. cloze-WHV]W =HQHL PHJIHOHO
MH D] ~Q ³
. pattern DODSMiQ W|UWpQ
NLHJpV]tWpVH
expectation” teszt, mely során a vizsgált alany egy
tonika, szubdomináns, domináns rendszerbe helyezett skála utolsó hiányzó
tonikus hangját
képes produkálni. 3)
)HOLVPHU
KDQJ]y YDJ\ OiWRWW DQ\DJ IHOLVPHUpVH SO D IHOHOHWYiODV]WyV PXOWLSOH FKRLFH WHV
zt,
YDJ\ ]HQHL HOHPHN SO GDOODPVRU G~U PROO VWE PHOyGLD YDJ\ ULWPXV SO EROHUy NHULQJ
induló) felismerése. 4)
.UHDWtY $ PHJOpY
/70 WiUROyNDSDFLWiVEyO D NRPSRQHQVHN HO
VRUUHQGEH iOOtWYD ~M SURGXNWXPRN HO NRPSRQiO D PDWUL[ ³HJ\V]HU
KtYiVD VRUiQ D]RNDW NO|QE|]
iOOtWiViUD YDJ\XQN NpSHVHN 0LNRU HJ\ ]HQHV]HU]
HQ´ YpJLJVLNOLN D GDOODP
IHOHWW pV NHUHVL D] pSSHQ OHJPHJIHOHO
- és ritmussablonokat tartalmazó területek
EEHNHW 0LQpO W|EE LO\HQ VDEORQ WiUROyGLN D] /70
-ben,
annál nagyobb a választék, azaz annál tökéletesebb új melódiák születnek.
$]HO
$]HO
KtYiVWEHIRO\iVROyWpQ\H]
KtYiVWNO|QE|]
N
– pozitív vagy negatív –WpQ\H]
NEHIRO\iVROKDWMiN
Negatív hatások: 1) A kódolás zavara vagy hibája: az információ nem jut be az LTM-be, tehát a tanulás folyamata PHJ VHP NH]G
GLN 7|EEQ\LUH D KLSSRFDPSXV IRUPiFLy +&) GLV]IXQNFLyMD QHP WXGMD
76
HO
iOOtWDQLDPDWUL[RWYDJ\QHPWXGMDHOMXWWDWQLDPHJIHOHO
FRUWLFDOLVDVV]RFLiFLyVWHUOHWUHDKRO
tárolódnának. 2) A konszolidáció zavarai: az LTM-EHQ D] DGDWRNQDN PHJIHOHO (QQHNNO|QE|]
QHXURQKiOy]DWEDQ ]DYDU WiPDG
WtSXVDLOHKHWQHNPHO\HNPLDWWQHPW|UWpQLNPHJDU|J]tWpV3pOGiXOIL]LNDLRND
OHKHW HJ\ IHMQNHW pUW HU
V WpV PHO\QHN KDWiViUD QHP HPOpNV]QN D] WpV HO
]PpQ\HLUH YDJ\
k|UOPpQ\HLUH 1HXURIL]LROyJLDL RND LV OHKHW D V]LQDSV]LVRN KiOy]DWD QHP NDS PHJHU
VtWpVW
FHUHEHOODULV YDJ\ WKDODPLFXV GLV]IXQNFLy PLDWW 0LNURV]NRSLNXV V]LQWHQ OHKHW D] HO
KtYiVW
indukáló szinkron sejtek funkcionális zavara, melyek adott sejtpopulációt tüzelésre ingerelnek. 3) Felejtés: egyik fajtája a pathway teóriával szorosan kapcsolatban álló, tehát ha nem használjuk az |VYpQ\W ~MUD EHQ|YL D I
$ SDWKZD\ QHXURQKiOy]DWRW LG
memória elvész. A másiknak többnyire egyszeU SUDHVHQLXPEDQNH]G
QNpQW IULVVtWHQL NHOO NO|QEHQ D
pOHWWDQL RND YDQ OG |UHJNRUL IHOHMWpV D
GLNpVDVHQLXPEDQWHOMHVHGLNNL
4) Amnézia: a felejtésnek egy típusa, melynek fiziológiai okai lehetnek: a) anterográd amnézia: a közelmúlt történései, ha be is jutnak bármilyen memóriaterületre, nem maradnak meg, amiért a hippocampus CA1 és CA3 régióiban található érzékeny SLUDPLVVHMWHNNiURVRGiVDIHOHO
b)
UHWURJUiG
DPQp]LD
V
YLV]RQ\ODJ
PHJV]RNRWWDEE
IRO\DPDW
D]
LG
V
NRU
WHUPpV]HWHV
velejárója; a seniumban vagy praeseniumban nagyon régi dolgokat újra-PHJHU
VtWpV
hiánya vagy egyéb diszfunkciók miatt elfelejtünk. 5)
0RWLYiOW IHOHMWpV HU
V NRQFHQWUiFLyYDO HOpUKHW
D WUDXPDWLNXV HPOpNHN W|UOpVH W|EEQ\LUH PiV
(kellemes) emlékek behelyettesítésével. Ez többnyire csak azonos LTM területeket érLQW
emléknyom lehet. 6)
3V]LFKpV IHOHMWpV D] HO
]
YHO NDSFVRODWRV GH QHP DNDUDWODJRV KDQHP WXGDWDODWWL LGHJL
WHYpNHQ\VpJPHO\QHNVRUiQN|UQ\H]HWLYDJ\V]LQHV]WHWLNXVKDWiVRNUDW|UO
77
GQHNEL]RQ\RVSR]LWtY
vagy többnyire negatív emlékképek35 N|YHWNH]
SRQWEDQ
WiUJ\DOWDN
LV
(KKH] KDVRQOy PHFKDQL]PXV DODSMiQ P
D]]DO
D
NO|QEVpJJHO
KRJ\
QHP
N|GQHN D
SV]LFKpV
KDQHP
neurofiziológiai alapokon. 7) Az interferenciahatás: bizonyos új információk valamilyen, még nem tisztázott ok miatt (talán strukturális analógia?) kioltják egy régi információ részét vagy egészét. Két fajtája ismeretes: a) proaktív hatás: mikor egy korábban tanult dolog gátolja az aktuális tanulási folyamatot, b) retroaktív hatás: amikorDPRVWWDQXOWGRORJQHKH]tWLDNRUiEEDQWDQXOWGROJRNHO
KtYiViW
Pozitív hatások 8)
ÈOODSRWIJJ N|UQ\H]HWL
PHPyULD D NyGROiV pV NRQV]ROLGiFLy VRUiQ PHJOpY KDWiV
DONDOPiYDO
EHYLWW
LQIRUPiFLyW
N|QQ\HEEHQ
HPRFLRQiOLV YDJ\ EiUPLO\HQ WXGMXN
HO
Kt
vni ugyanazon
emocionális vagy környezeti hatások közepette. 9) Rekonstruktív memória (“szemtanú” szindróma): az LTM-EHQ PHJOpY
DGDWRN KLiQ\RVViJiW D]
HJ\pQ VDMiW V]HPSRQWMDL V]HULQW SyWROMD H]HNHW D V]HPSRQWRNDW OHKHW EHIRO\iVROQL UiVHJtW
kérdésekkel, pl.: “Ugye…?”. Ezért pontatlan nagyon sok esetben a személyleírás tanúk meghallgatása esetében. 10) 3R]LFLRQiOLV KDWiV D YL]XiOLV pV DXGLWtY LQIRUPiFLyN HOV
pV XWROVy WpWHOpUH iOWDOiEDQ MREEDQ
emlékszünk, mint a közepére.36 Kísérletek során a vizsgált alanyok számsorok (pl. telefonszám) HOV
pVXWROVyV]iPMHJ\HLWVRNNDON|QQ\HEEHQPHPRUL]iOWiN
11) Redisztribúció: Annak érdekébHQ PHPyULDQ\RP HO
KRJ\
HO
VHJtWVN
HJ\
VSHFLILNXV
KtYiViW KDV]QRV OHKHW HJ\ PiVLN UpJLy GHSULPiOiVD $] HO
/70
-ben tárolt
DGiVL WHFKQLNiUD
vagy tartalomra koncentráló zenészek gyakran becsukják a szemüket játék közben, ezzel kiiktatva a szükségtelen vag\ ]DYDUy YL]XiOLV LQIRUPiFLyW (]]HO NHWW
35
V KDWiV pUKHW
HO HJ\UpV]W
Ahogy a monGiVWDUWMD ³$]LG PLQGHQVHEHWEHJ\yJ\tW´ Zenészek körében elterjedt véOHPpQ\ DP QHND]HOHMHpVDYpJHOHJ\HQPLQGHQNpSSHQDOHJMREEPHUWDN|]|QVpJHUUH emlékszik. 36
78
D] HO
DGiV SURGXNFLyMiEDQ UpV]WYHY
WHUOHWHN PHJV]DEDGXOQDN D YL]XiOLV DVV]RFLiFLyV WHUOHWHN
JiWOy KDWiViWyO PiVUpV]W D] DJ\ PHWDEROL]PXVD V]HPSRQWMiEyO LV HO
QQ\HO MiU PLQWKRJ\
fiziROyJLDLODJ LJD]ROW WpQ\ KRJ\ D NtYiQW WHUOHW YpUHOOiWiVD D NLLNWDWRWW WHUOHW URYiViUD PHJQ
(Braun, 1997, Shapiro, 1995).
1HP FVDN GLUHNW LQSXW YiOWKDW NL HO
KtYiVL IRO\DPDWRNDW H]HN PHJMHOHQKHWQHN DNNRU LV DPLNRU FVDN
elgondolkozunk, vagy elmerengünNWHKiWQHPNRQNUpWDQJRQGROXQNYDODPLUH$PDWUL[YpOHWOHQV]HU “ide-RGDFLNi]LN´DGGLJ PtJPHJQHPDNDGHJ\ PHPyULDQ\RPRQ(]LVLQGXNiOKDWHO
HQ
KtYiVWDPLD]WiQ
egy reverbáló körben további memórianyomot generál, s végül idegi hálózatok laza kapcsolatának a megteremtésével elkezdünk álmodozni, régi emlékeket felidézni, soha meg nem történt dolgokat elképzelni, stb.
9.3. Memória és személyiség $] DJ\NXWDWiV EiUPHO\ WHUOHWpQHN P
YHO
L HJ\ LG
XWiQ HONHUOKHWHWOHQO IHOWHV]LN PDJXNQDN D
kérdést, hogy vajon hol helyezkedik el az elme, a személyiség, az éntudat és a szellem központja (Haines 2002, Devinsky 1995, Ojemann és Creutzfeldt 1987, Szentágothai 1975). Létezik-e topográfiai leírása H]HNQHN D PHJIRJKDWDWODQ WLWRN]DWRV IRJDOPDNQDN" ÒJ\ W
QLN My
pár évet vagy évtizedet kell még
várnunk ennek a kérdésnek a megválaszolására, ha ez egyáltalán lehetséges. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ego tulajdonképpen a neocortex asszociációs területekben tárolt összes emléknyom, valamint az H]HNHW HO
iOOtWy SiO\i
k összessége. Kiemelt fontossággal bírnak a limbikus rendszer, a kisagy, a
thalamusok és a törzsdúcok. Azt mondhatnánk erre, hogy ez tulajdonképpen már az egész agy – és ez teljesen igaz is. Klinikai pszichológiából és neurológiából vett példák igazolják, hogy e területek EiUPHO\LNpQHNVpUOpVHD]pQWXGDWEHV]
NOpVpWHUHGPpQ\H]LHJ\HQHVDUiQ\EDQDNiURVRGiVPpUWpNpYHO
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy minél mélyebbre hatolunk a memóriakutatásban, annál bonyolultabb struktúrákra bukkanunk. Szofisztikált és szövevényes természetük okozhatja azt az
79
inkongruenciát, mely a kutatások kiterjedt nemzetközi irodalmában tapasztalható. Minél közelebb jutunk D] DODSIXQNFLyN pV HOHPHLN PHJpUWpVpKH] DQQiO WiYRODEE NHUOQN NRPSOH[LWiVXN pUWHOPH]pVpW
RemélhHW
OHJ D NXWDWiVQDN H]HN D SiUKX]DPRV YRQDODL YDODKRO D ³YpJWHOHQ´ M|Y
és összeáll egy, a mainál tökéletesebb kép a titokzatos emberi memóriáról.
80
O
EHQ PDMG WDOiONR]QDN
10. A zene szerepe az alkalmazott nyelvészetben
0LYROWHO
V]|U D]p
nek vagy a beszéd?
$ FtPEHQ IHOYHWHWW NpUGpVU PLQGHQNL OHKHW
O DPHO\UH WXGRPiQ\RVDQ HOIRJDGRWW YiODV] MHOHQOHJ PpJ QHP OpWH]LN
OHJ D VDMiW pUGHNO
GpVL N|UpQHN PHJIHOHO
HQ G|QW +D HJ\iOWDOiQ IHOPHUO D NpUGpV D
nyelvészek többsége természetesen a beszéd mellett, a zenével foglalkozó szakemberek pedig az ének PHOOHWWG|QWHQHN$MHOHQVRURNV]HU]
MHQHKp]KHO\]HWEHQYDQPLYHOHJ\V]HPpO\EHQPLQGDNHWW
Ha figyelembe vesszük, hogy az ember tulajdonképpen egy mikroevolúciós modell, akkor ez azt jelentL KRJ\ HJ\HGIHMO
GpVQN VRUiQ D] HJ\VHMW
W
O D NLIHMOHWW HJ\HGLJ YpJLJMiUMXN D] HYRO~FLy PLQGHQ
stációját. Az a hipotézis, hogy a beszéd kialakulásánál hasonló folyamatok játszódnak le, vezetett végül is állásfoglaláshoz, a “tyúk-tojás” dilemmával kapcsolatban az ének mellett. Az emberré válás IRO\DPDWiEDQDKDQJNpS]
V]HUYHNPDLKR]YLV]RQ\tWRWWIHMOHWOHQVpJHPLDWWYDOyV]tQ
OHJN|QQ\HEEYROWD
hangmagasságot változtatni, mint bonyolult hangzókat produkálni. Ez vezetett arra a következtetésre, hogy kezdetben egy viszonylag artikulációmentes, váltakozó hangmagasságú folyamatos hang képzése YROW D GRPLQiQV pV NpV
EE H]W V]yWDJV]HU
HQ ULWPLNXV V]QHWHN V]DEGDOWiN IHO LWW WDUW PRVW D] HPO
N|]ODNXW\D GHH]DIi]LVD]HYRO~FLyVPRGHOOEHQVRNNDONpV YLVV]DD]LG
UHQGLVpJKH]
10.2. A zene az emberi élet során 10.2.1. Prenatális élmények
81
EEM
V|N
elentkezik, ezért most kanyarodjunk
$ PLNURHYRO~FLyV PRGHOO IHOKDV]QiOiViYDO D] HJ\VHMW IHMO
W
O NH]GMN D YL]VJiOyGiVW $ PpKHQ EHOOL
GpVQHN DEEDQ D NH]GHWL V]DNDV]iEDQ DPtJ PHJ QHP MHOHQLN D IO LOO DQQDN HO
YDOyV]tQ
KRJ\ DNOV
NpS]
GPpQ\H QHP
KDQJLQJHUHNHWDSUHHPEULRQiOLVpVHPEULRQiOLVVWiGLXPEDQpU]pNHOQpQN%iUKD
arra gondolunk, hogy van, aki énekel vagy beszél a virágoknak DPHO\HN HWW pU]LN PDJXNDW QHP OHKHW WHOMHVHQ NL]iUQL KRJ\ D NOV G~GROJDWiVUH]RQDQFLiLYDODPLO\HQKDWiVWNLIHMWHQHN(UU
O MREEDQ Q
QHN pV MREEDQ
KDQJRN YDJ\ D] DQ\DL EHV]pG pQHN YDJ\
OPDPpJFVDNKLSRWp]LVHNYDQQDNpVLQNiEED
természetgyógyászat, mint az orvostudomány foglalkozik vele. Kifejlett érzékszerveknél a hatás már HJ\pUWHOP
HQPHJPXWDWNR]LN$NtYOU
OpUNH]
]HQH
– beleértve az anya énekét is – hatása kimutatható
és bizonyítható, korrelációban van a kezdeti megnyilvánulásokkal. Akit tehát több élmény ér magzati pOHWHVRUiQD]YDOyV]tQ
OHJHO
Q\|VHEEKHO\]HWEHQOHV]DNH]GHWLEHV]pGPHJQ\LOYiQXOiVLV]DNDV]EDQ$]
HYRO~FLyVPRGHOOEHQDNRSROW\~OHPH]HNPHJMHOHQpVHLOOHOW
QpVHLGHMpQN|UOEHOODKDOV]LQWMpQiOOXQN
egy bizarr hasonlattal élve, tehát úgy is “beszélünk”, vagyis sehogy, csak tátogunk. A magzati állapotban D V]iM PiU PLQGHQIpOH PR]JiVW YpJH] HOV FVHFVHP
VRUEDQ WHUPpV]HWHVHQ D] XMMV]RSiVW HO
W D V]RSiVUD $ Q\HOpVKH] V]NVpJHV PR]JiVRNRQ NtYO NO|QE|]
YpJH] PLQWKD NOV
NpV]tWYH D PDMGDQL
DU
tikulált szájmozgásokat is
LQJHUHNUH UHDJiOQD YDJ\ D]RNDW XWiQR]QL DNDUQi $] DQ\DPpKEHQ pU]pNHOW ]HQpW pV
az anya ritmikus mozgását is érzékeli, erre mutatnak azok a posztnatális jelek, melyek alapján PHJiOODStWKDWyKRJ\DFVHFVHP
H
zekre emlékszik.
Arra a következtetésre juthatunk, hogy a hangmagasság és a ritmika percepciója a méhen belüli IHMO
GpV VRUiQ VRNNDO YDOyV]tQ
EE PLQW D] HJ\pE ERQ\ROXOW IRQpPiNp WHKiW PLQGHQNpSSHQ D ]HQHLVpJ
dominál.
10.2.2. Posztnatális élmények: csecVHP
$] DQ\DPpKW
O YDOy HOV]DNDGiVW N|YHW
NRU V]OHWpVW
ODpYYpJpLJ
HQ D] HJ\HGQHN YpJUH DONDOPD Q\tOLN DUUD KRJ\ DNWtYDQ
NRPPXQLNiOKDVVRQ PLYHO NLNHUOW D] HGGLJL ]iUW N|UQ\H]HWE
82
O DKRO FVDN
W pUWpN VWLPXOXVRN (] D]
HJ\ROGDO~ViJV]
QLNPHJD]HOV
OpJ]pVW pV KDQJDGiVW (] D] HOV |VV]HV OpJ]
- pV KDQJNpS]
KDQJRVIHOVtUiVVDODPLNRUELUWRNiEDYHV]LDWGHMpWpVPHJNH]GLDVDMiW KDQJ DPLW D] HPEHU NLDG D] HJ\pQ pOHWpEHQ W|UWpQHOPL SLOODQDW D]
V]HUY HNNRU W|OWL EH HO
V]|U IXQNFLyMiW (]XWiQM|Q
PHJMHOHQLNDJJ\|JpVPRW\RJiViOODQGyVXODVtUiVPDMGNpV LVPpWOpVpE PHJOHKHW
EEDELODELiOLVH[SOR]tYDN(]HNULWPLNXV
O NHOHWNH]QHN PDMG D ³SDSD EDED PDPD´ V]DYDN $ FVHFVHP
VHQ LQWURYHUWiOW V]HPpO
nek a szürke hétköznapok,
HEEHQ D SHULyGXVEDQ PpJ
yiség, átmeneti állapotban van a régi, biztonságos világ és az új,
szokatlan és esetenként rideg külvilág között. Kezdeti beszéd-megnyilvánulásai is inkább saját magáról pV VDMiW PDJiQDN V]yOQDN NpV
EE IRJMD FVDN pU]pNHOQL KRJ\ H]HNUH D NOYLOiJ UHDJiO
SHULyGXVEDQ LV GRPLQiQV D SUR]yGLD ]HQHLVpJH YDODPLQW D NOV V]O
N HOV
DNXV]WLNXV KDWiVRN |VV]HVVpJH $
VRUEDQ D] DQ\D DOWDWy G~GROJDWiViYDO YHUVLNpN PRQGyNiN pV HJ\pE
dalocskák éneklésével meghatározó szerepet játszik a gyHUPHN XJ\DQD]RQ V]yWDJ NO|QE|]
EHV]pGIHMO
– VDMiW N|OWpV
DGiViEDQ
V]yFVNiYDO QHYH]WH PHJ D PDFNyW $ NO|QE|]
37
GLQDPLNiYDO ³+RO YD
n a mackó?”; (3) mee
“Kérem a mackót!” (4) mee HUHV]NHG
PDJDV KDQJIHNYpVHQ HU
KDQJOHMWpVVHO FV|NNHQ
D
YDULiFLyN V]OHWWHN
egy hangmagaságon, nyújtottan, gyenge dinamikával: “Itt van a mackó”; (2) meeHPHONHG pV Q|YHNY
–
-hat kezdetleges
hangzott el az alábbL SpOGD D FVHFVHP
V]LWXiFLyNEDQ D N|YHWNH]
GpVpEHQ $ FVHFVHP
LQWRQiFLyMiYDO LOOHWYH KRVV]~ViJiYDO pV GLQDPLNiMiYDO |W
PRQGDWRW WXG DONRWQL /HQJ\HO =VROW HO
Ebben a
me
mee
LQWRQiFLyYDO
WHOMHV GLQDPLNiYDO
GLQDPLNiYDO ³'H My KRJ\ LWW YDJ\
mackó!” stb. Vajon mi ez? Ének vagy beszéd?
10.2.3. Kisgyermekkor: 2-3. év
$ N|UQ\H]HWE
O pUNH]
DNXV]WLNDL LQJHUHNHW D J\HUPHN UHGXNiOMD D IHOQ
NLUDJDGMDD]WDPLV]iPiUDIRQWRVpUWKHW pQHNE
37
O SHGLJ D] HJ\V]HU
pVH]pUWQHNLWHWV]
EE KDQJN|]|NHW $ IHOQ
Pécs, 1998, pszicholingvisztika – gyermeknyelv 83
DEHV]pGE
WW EHV]pGpE
O pV pQHNpE
O
OD]LQWRQiFLyWpVDULWPLNiWD]
WWHN GRGHNDIRQ KDQJ]i
svilágából (jelen esetben
pentaton) remekül meghallja a kistercet (szó-mi vagy dó-lá, pl. Zsip-zsup, kenderzsup) és a nagyszekundot (szó-lá, pl. Süss fel, nap 7HKiW D J\HUPHN PLQGNpW HVHWEHQ D IHOQ az elemeket átemelte a saját világiED $ E|OFV EHV]pGWRYiEELIHMO
GpVpEHQ(QQHNDMHOHQW
WWHN YLOiJiEyO H]HNHW
GpEHQ WDQXOW GDORNQDN PHJKDWiUR]y V]HUHSN YDQ D
VpJpUHPiUMyYDONRUiEEDQIHOILJ\HOWHNMyOOHKHWHQQHNDPDL
oktatásban nem sok nyomát látjuk: “A kisgyermek (ugyanis) alkotó módon sajátítja el anyanyelvét, és WHUPpV]HWHV KDMODPDL YDQQDN D P
YpV]L NLIHMH]pVUH LV YHUVEHQ pQHNEHQ
-zenében, rajzolásban fejezi ki
önmagát. Ebben a tevékenységében személyes indítású megoldásokat produkál, miközben képzeletét mozgósítva átvett anyagból újat formál. (»generaWtYP
YpV]HW© ´ 6]pSH
10.2.4. Óvodáskor: 3-6. év
(NNRUNH]G
GLNDJ\HUPHNGDORNWXGDWRVWDQtWiVD1HPYpOHWOHQKRJ\D]yYyQ
NDONDOPD]iViQDNHJ\LN
feltétele a zenei képzettség. Az óvodai vokális tevékenységeknek több mint a fele ének vagy énekbeszéd. Megtanulják a gyermekdalokat és megjelennek a mondókák, versikék, kiszámolók és az úgynevezett VDMiWN|OWpV
GDOODPRNpVGDORFVNiN$PRQGyNiNHO
pQHNEHV]pGKH]PLQWDNpV
EENLDODNXOWIHOQ
HPOtWHWWPyGRQNLUDJDGMiNEHO
DGiVPyGMXNEDQPpJN|]HOHEEiOOQDND]
WWEHV]pGLQWRQiFLyMiED
OHDWLSLNXVHOHPHNHWpVHJ\V]HU
(QJHGWHVVpN PHJ KRJ\ D V]HU]
n, mivel a gyerekek a már korábban
VtWLND]RNDW
D] DOiEELDNEDQ V]HPpO\HV WDSDV]WDODWDL DODSMiQ LGp]]H
találkozását a zene szerepével a gyermekek anyanyelvi oktatásában: a Ganz-Mávag és Újpest három yYRGiMiEDQ (UG
NHUWHVHQ KROODQGLDL DQJOLDL pV RODV]RUV]iJL NtVpUOHWL yYRGiNEDQ Q\tOW DONDORP
PHJILJ\HOQLHVHWHQNpQWVDMiWWDSDV]WDODWRNUDV]HUWWHQQLD]HQHLQHYHOpVQHNDQ\HOYLIHMO
GpVUHJ\DNRUROW
hatásaival kapcsolatban. Külön tudományos vizsgálatok végzése nélkül is a megfigyelések arra utaltak, KRJ\DMREE]HQHLDIILQLWiVVDOUHQGHONH]
J\HUPHNHNV]LQWHPLQGQ\iMDQVRNNDOMREEQ\HOYLNpV]VpJHNNHO
rendelkeztek. Érdekes volt megfigyelni, hogy külföldön majdnem hogy jobban ismerik a Kodálymódszert, és többet is alkalmazzák. Ez eredményezte azt az elképzelést, hogy a Kodály-módszert meg
84
lehet fordítani, ha nem is teljes tükörképét, de egy –KR]]iYHW PyGV]HUWOHKHWQHEHO
OHQ\
OHJHVDVV]RFLiFLyYDO
– inverznek nevezett
erni.
10.2.4.1. A Kodály-módszer alkalmazása a gyermekkorban
A Kodály-PyGV]HUDN|]KLHGHOHPPHOHOOHQWpWEHQQHPDV]ROPL]iOiVEDQNHUHVHQG
H]WPiU.RGiO\HO
WW
jóval korábban Arezzoi Guido feltalálta. A módszer, amely nemcsak a magyar nyelv esetében használható, arra törekszik, hogy minden gyermek a szolmizációs hangközöket a saját népdal- ill. J\HUPHNGDONLQFVpE P
O NLYiODV]WRWW SpOGiN DODSMiQ WDQXOMD PHJ WHKiW D QpS]HQH YLJ\H N|]HOHEE D
]HQpKH] $ IHQW HPOtWHWW SpOGiEDQ D NLVWHUF KDQJN|]W V]y
-mi, vagy lá-dó) a Zsip-zsup NH]GHW
gyermekdallal könnyedén megtanulhatja, bonyolultabb hangközöket, oktávugrást is (lá-lá), pl. a Sej, 9DUJiQpNiSRV]WiWI
]NH]GHW
GDOODO$]LQYHU].RGiO\
zene irányába, haneP pSSHQ HOOHQNH]
-módszer esetében a népdal és a gyerekdal nem a
OHJ D Q\HOY LUiQ\iED KDW WHKiW QHP KDQJN|]|NUH NRQFHQWUiO
KDQHP D Q\HOY IRQROyJLDL PRUIROyJLDL V
W V]LQWDNWLNDL HOHPHLUH $ .RGiO\
jellegére figyelt fel Fabricius-Kovács Ferenc
$]
LVNRODL
-módszer interdiszciplináris
Q\HOYWDQtWiV
LG
V]HU
SUREOpPiLUyO
c.
tanulmányában (1973): “… igen sokat tanulhat az anyanyelvi oktatás az énekpedagógiától … ének-versbeszéd kölcsönös összefüggéseit az anyanyelvi óra tárgyalhatná … az ének és vers prozódiai egybeesései és eltérései javítják énekkultúránNDW GH Q\HOYL P QpSGDORNV]|YHJHLQHNQ\HOYLyUiNRQW|UWpQ
YHOWVpJQNHW LV´ 8J\DQ
HOHP]pVpW ³$PiUHPOtWHWWYHUV pQHNNHWW
-
MDYDVROMD D
VNLKDV]QiOiVD D
vers-ének nyelvtaniságának (Jakobson verstipológiája) beépítése az anyanyelvi grammatika anyagába.” (Jacobson 1969)
85
10.2.5. Iskoláskor: 6-14. év
$] LVNROiVNRUEDQ MHOHQWNH]LN D] HPEHUL IHMO
GpV HJ\LN OHJQHKH]HEE V]DNDV]D D NDPDV]NRU (EEHQ D
NRUEDQ NV]N|GQHN D OHJW|EE JiWOiVVDO pV HNNRU MHOHQLN PHJ HOV
VRUEDQ D IL~NQiO D EHV]pG
- és
éneklésfóbia. Ezeknek a leküzdésére minden korban történtek kísérletek, kezdve az ókori görög kultúrától napjainkig. Az éneklés fiziológiai szerepére már a reneszánsz korban felfigyeltek, a didaktikai MHOOHPIRUPiOy ORJRSpGLDL GDGRJiV S|V]HVpJ UDFFVROiV OHN]GpVpW HO
VHJtW
V]HUHSpUH SHGLJ PiU
MyYDO NRUiEEDQ PLQW SpOGiXO 'HPRV]WKHQpV] $ OHJMHOHQW
VHEE NpSYLVHO
MH HQQHN D WXGRPiQ\QDN
William Byrd38YROWDNLOHtUWDD]pQHNOpVOpJ] -pV KDQJNpS]
V]HUYHNUH J\DNRUROWiOGiVRVKDWiViW+tUHV
NLiOWYiQ\iEDQPLQGHQNLWIHOV]yOtWD]pQHNOpVWDQXOiViUD ³«$]pQHNOpVJ\DNRUOiVDDWHUPpV]HWQHNWHWV] pV PHJWDUWMD D] HPEHU HJpV]VpJpW « HU
VtWL D PHOONDV PLQGHQ UpV]pW pV NLQ\LWMD D OpJ]
Q\tOiVRNDW « D
legjobb gyógyszer a dadogás és motyogás ellen … a legjobb eszköz, hogy tökéletes kiejtésünk legyen, és jó szónokokká váljunk …” (Brown 1980).
10.2.6. Középiskolás-pVIHOQ
WWNRU
A középiskolásoknál az énektanításnak körülbelül ugyanaz lehet a szerepe, mint az általános iskolában, tehát a gátlások leküzdése, didaktikai, logopédiai és fiziológiai pozitív szerepe. Az idegennyelvi IHOQ
WWRNWDWiVEDQ LV IRQWRV V]HUHSHW MiWV]LN D] pQHN
- és daltanítás,
PLYHO D IHOQ
WWHN D] LVNRODSDGED
visszakerülve majdnem ugyanazokat a tüneteket produkálják, mint a gyermekek, és ezeknek kezelésében XJ\DQ~J\ DONDOPD]KDWy $ IHOV
IRN~ RNWDWiVEDQ D ]HQH pV DQ\DQ\HOYL QHYHOpV NDSFVRODWiUyO ÒMIDOXVV\
József többek között a k|YHWNH]
NHWtUMD ³«QpS]HQHLDODS~pQHN
IHOLGp]pVUHNpV]DQ\DQ\HOYLNLIHMH]
38
$NpV
UHQHV]iQV]QDJ\]HQHV]HU]
-zenetanítás nemcsak eleven, generatív
NLQFV~WUDYDOyMiYDOOiWMDHOLIM~ViJXQNDWQHPFVDNKDOOiVXQNDWP
MH D]DQJRO]HQHW|UWpQHOHPEHQ³IDWKHURIPXVLF´PHJWLV]WHO
-
illetik.
86
YHOL
HOQHYH]pVVHO
ki minden közlés iránt, hanem a nyelvi kifejezés, fogalmazás logikáját a zene artikulált logikájával finomítja, és fogékonnyá teszi a nyelvhasználat affektustartalmának árnyalatai iránt.” (Újfalussy l978). Ez a – PDMGQHP QHXURPX]LNROyJLDL MHOHQWpV – LG
WiOOy LGp]HW OHKHWQH DUV SRHWLFiMD D IHMH]HW
címében megfogalmazott gondolatnak, és összegzésképpen megállapítható, hogy a zene, dal és ének P
YHOpVHYDJ\DNiUFVDNKDOOJDWiVDLVSR]LWtYDQEHIRO\iVROMD~J\DQ\HOYPLQWDV]HPpO\LVpJIHMO
GpVpW
10.3. Zene- és nyelvpedagógia az anyanyelvi nevelésben
A zenei nevelés pozitív hatásai már gyerekkorban megmutatkoznak. 1996-ban a Neurological Research FIRO\yLUDWEDQHJ\KDWI
VNXWDWyFVRSRUWWHWWHN|]]p
-4 éves gyermekekkel végzett kutatásai eredményét
5DXVFKHU $ J\HUHNHNHW KiURP FVRSRUWUD RV]WRWWiN D] HOV
FVRSRUW ]RQJR
raleckéket kapott, a
második számítógép-kezelési órákat, míg a harmadik, kontroll csoport egy része mindkét képzésben UpV]HVOW PiVLN IHOH SHGLJ HJ\LNEHQ VHP $ NpS]pV HO UpV]WYHY IHMO
WW pV XWiQ WpUpU]pNHOpVL WHV]WHNHW YpJH]WHN D
NNHO PHO\HN HUHGPpQ\H NL]iUyODJ D ]RQJRUDOHFNpNHW NDSRWWDN N|UpEHQ PXWDWRWW V]iPRWWHY
GpVW D VSDWLR WHPSRUDOLV pU]pNHOpVEHQ $ V]HU]
-
D ]RQJRUD ELOOHQW\
N ~J\ JRQGROMiN KRJ\ D MDYXOiV NDSFVRODWEDQ iOOKDW
]HWpQHN OLQHiULV HOKHO\H]NHGpVpYHO eUGHNHV OHQQH XJ\DQH]W D NtVpUOHWHW RO
yan
KDQJV]HUHN EHYRQiViYDO HOYpJH]QL PHO\HNHQ D KDQJNpS]pV QHPFVDN OLQHiULV SO K~URV YDJ\ W KDQJV]HUHN pV DKRO D WpUpU]pNHOpVQHN VRNNDO QDJ\REE V]HUHSH YDQ PLQW D ELOOHQW\ *RQGROMXQNDJLWiUUDYDJ\DKHJHG
UHDKROXJ\DQD]DGDOOD
a játék folyamatos térbeli tervezést is igényel.
10.3.1. Zenész a nyelvészetért
87
V
V KDQJV]HUHNQpO
m három-négy fekvésben is eljátszható, tehát
A fentiekben említett Kodály-PyGV]HU V]HU]
MH t]LJ YpULJ ]HQpV] GH NLWHUMHGW pUGHNO
-
GpVL WHUOHWH pV
széles látóköre miatt más területekre is ellátogatott, gondoljunk nyelvészeti doktori disszertációjára. Hogy ezt a területet mennyire nem érezte idegennek, és hogy milyen szoros kapcsolata van a zenével, NLGHUOVRNUpW
PXQNiVViJiQDND]HUHGPpQ\HLE
DONRWyUyO WXGMXN HOPRQGDQL KRJ\ VRNUpW .RGiO\ MHOHQW
O$]XWROVyHUGpO\LSROLKLV]WR
pOHWP
YH PLQGHQ iJD]DWiEyO PDUDGDQGyW WXGRWW OpWUHKR]QL
V PXQNiVViJRW IHMWHWW NL D ]HQHHOPpOHW
irodalomtörténet, nyelvészet és nyHOYP QpS]HQHNXWDWyL pV QHYHO
r halála óta nagyon kevés
-történet, -kritika, -esztétika, a néprajz,
YHOpV YDODPLQW D SHGDJyJLD WHUOHWpQ LV 0LQGH]W ]HQHV]HU]
L WHYpNHQ\VpJH PHOOHWW P
L
YHOWH pV MyO WXGMXN H]XWyEELDNEDQ LV NRUV]DNDONRWyW
és maradandót alkotott. )HOYHW
GLNDNpUGpVKRJ\DQOHV]HJ\HUHGHQG
.RGiO\W D Q\HOY NO|QE|] QpSGDOJ\
V]LQW
HQ]HQpV]E
OW
öbbek között nyelvész is. Mi sodorta
YL]VJiODWDL IHOp" $ YiODV] PXQNiVViJiEDQ NHUHVHQG
MWpVEHQ PHO\QHN WHUPpV]HWHV N|YHWNH]PpQ\H OHWW D Q\HOYpV]HW LUiQ\iED W|UWpQ
HOV
VRUEDQ D
RULHQWiOyGiVD
A nyelvtudományok vizsgálatával az Eötvös Kollégium hallgatójaként foglalkozott, és itt szerzett ismereteit 1937-W
O KDV]QRVtWRWWD I
NpQW D IRQHWLND pV D Q\HOYP
YHOpV WHU
ületén. 1939-tõl kiejtési
versenyek indításával küzdött a kiejtési torzulások ellen. 1943-tól a Magyar Tudományos Akadémián a 1\HOYP
YHO
%L]RWWViJEDQWHYpNHQ\NHGHWW
10.3.1.1. Zene és próza
*\
MW
~WMDL VRUiQ PHO\HNHW NO|QE|]
Q\HOYMiUiVL WHUOHWHNHQ YpJ]HWW yKDWDWODQXO V]HPEHNHUOW D
dialektusok nyelvi gazdagságával, úgy fonetikai, mint grammatikai szinten. Ez ráébresztette arra, hogy PHQQ\LUH IRQWRV D WDUWDORP pV D IRUPD pV H] UiQ\RPWD EpO\HJpW YRNiOLV P
próbált már Kodály-NyUXVP
YHLQHN QDJ\ UpV]pUH $NL
YHWIRUGtWDQLEiUPLO\HQPiVQ\HOYUH D]WXGMDKRJ\H]PDMGQHPO
DQQ\LUD J\HOW D SUR]yGLD W|NpOHWHVVpJpUH 0
ehetetlen,
YHLEHQ D PDJDV pV PpO\ PDJiQKDQJ]yN YiOWDNR]iVD pV D
mássalhangzók torlódása vagy zöngés-zöngétlen volta tökéletes összhangban van a zenei hang
88
PDJDVViJiYDOKDQJpUWpNpYHOpVGLQDPLNDLMHOOHP]
LYHO6DMQRVH]QHPPLQGHQ]HQHV]HU]
U
OPRQGKDWy
el. Példa erre Egressy Béni Szózat-a, mely majdnem énekelhetetlen, a magyar nyelv minden prozódiai jellegzetességét felrúgja, és érthetetlen, hogy miért nem Erkel tökéletes prozódiájú Szózat-a vált az általánosan elfogadott verzióvá. Kodály az eredeti szöveg hosszas tanulmányozása után látott a ]HQHV]HU]pVKH] DNiU UpJL DNiU NRUWiUV N|OW
U
O YROW V]y $ P
YHN ]HQHLVpJpW YL]VJiOWD |QPDJXNEDQ pV
PLQW D V]REUiV] DNL D Q\HUV V]LNODGDUDEEDQ PHJOiWMD D EHQQH UHMO .RGiO\ D YHUVHNEHQ D ]HQHP
YHNHW 6RNUpW
WRYiEELDNEDQH]NpSH]LDN|YHWNH]
FVR
dálatos alakot, úgy látta meg
WHYpNHQ\VpJpQHN HJ\LN iJD D Q\HOYpV]HW YROW pV D
QpKiQ\JRQGRODWWiUJ\iW
Kodály prozódiájának a tökéletessége nemzetközileg is közismert volt említsünk erre egy példát HJ\ UpJL V]DODJWiUEDQ WDOiOW HJ\ %%& P
VRUEyO PHO\ .RGiO\UyO V]yOW SRQWRVDEEDQ ]HQHLVpJpU
O ]HQHL
ritmusalkalmazásáról, prozódiájáról és a (nemzetközi) folklórelemek felhasználásáról a Galántai táncok bemutatása kapcsán. Sajnos, a
P
VRU HOHMH pV YpJH KLiQ\]LN tJ\ QHP WXGKDWy NL OHKHWHWW D] LVPHUHWOHQ
zenekritikus, aki a BBC hagyományai szerint a bemondó szerepét is betöltötte. Az azonban bizonyos, KRJ\ PDJ\DUXO WXGRWW pV DPDW
UNpQW Q\HOYpV]HWWHO LV IRJODONR]RWW PLYHO V]iPXQNUD N
issé mulatságos
módon abbéli igyekezetében, hogy szakmai elmélyültségét kidomborítsa, lefordított helységneveket is, tJ\OHWW9iViUKHO\E LV EHOHYHWW P
O³PDUNHWSODFH´.RGiO\UyOQDJ\RQVRNDWWXGKDWRWWPLYHORO\DQDSUyPR]]DQDWRNDW
VRUiED PHO\E
O NLGHUOW KRJ\ .RGiO\ HOV
KDQJV]HUpW QpJ\ pYHV NRUiEDQ NpV]tWHWWH HJ\
NRQ\KDL DONDOPDWRVViJEyO PHO\UH GUyWRW IHV]tWHWW tJ\ HONpV]tWYpQ HOV
³JLWiUMiW´ YDJ\LV KHO\HVHEEHQ
“bendzsóját”. A zenekritikus felfigyelt arra is, hogy zeneisége és ritmikája mennyire köt természeti
jelenségek
esetében
a
hangutánzáshoz,
mai
rossz
szóhasználattal
“onomatopeikához”,39 a ritmikánál pedig a magyar a prR]yGLiKR] pV D Q\HOY EHOV
GLN D
élve
az
ULWPXViKR] ³+LV
prosody was dictated by the language itself.” Kodály hosszasan tanulmányozta a hangszerek akusztikai MHOOHP]
LW pV PHJV]yODOWDWiVXN PyGMiW pV SUyEiOWD PHJKDWiUR]QL KRJ\ PHO\LN KDQJV]HUUHO PLW IRJ
imitálni, pl.
IHOU|SSHQ
PDGiUUDM
– HOV
KHJHG
N pV IXYROD HPEHUL KDQJ
89
– klarinét; zordabb természeti
jelenségek – rézfúvósok; mulatságos elemek kifejezése – KDUVRQD PHO\ D] HOV
GRGHNDIRQ KDQJV]HU
lévén képes humoros hangzású glissandóra). A kritikus tételenként analizálta a folklórelemek jelenlétét, PHO\EHQ VRNV]RU WpYHGHWW iOWDOiQRVtWYD D] iOWDOD LGHJHQV]HU
QHN WDUWRWW PRWtYXPRNDW HJ\ GDOODPVRURQ
belül “gypsy melody”-nak nevezte, pedig a pár másodperces cigány dallamsor után héber, majd magyar verbunkos dallam jelent meg skótduda-PRWtYXPRNNDO iWV]
YH GH VDMQRV H] PiU QHP WDUWR]LN D MHOHQ
dolgozat témakörébe.
10.4. Aggasztó jelenségek
Visszatérve a fejezet eredeti gondolatához, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy míg a világ számos részén a róla elnevezett intézetekben sikerrel alkalmazzák Kodály módszereit, addig Magyarországon a zenei nevelés tudatos elsorvasztásának lehetünk szemtanúi. A jelenlegi általános iskolai oktatásban ez KHWLHJ\yUiUDFV|NNHQWSHGLJpSSHQH]D]pOHWNRULV]DNDV]D]PHO\G|QW
OHQQH
a személyiség
kialakulásában és fejlesztésében. Az énekórákkal kapcsolatos
HOOHQpU]pVVRNV]O
EHQLVHU
V/HJI
PHUWQHPWXGpQHNHOQL"+iWWHKHW FVDNpQHNHOQLHNHOO OHKHW PHO\HNE
EEpUYNtJ\KDQJ]LN ³$]pUWNDSMRQDJ\HUPHNHPURVV]MHJ\HW
UyOD"´$V]O
NVDMQRVD]WKLV]LNKRJ\D]
énekórákon a gyermeknek
OHJYLJ\i]]iOOiVEDQ pVQHPYHV]LNNp]EHD]iOWDOiQRVLVNRODLpQHNN|Q\YHNHW
ONLGHUOQHKRJ\WHOHYDQQDNHOPpOHWWHO]HQHW|UWpQHWWHOpVNXOW~UiYDO7HOMHVHQpUWKHWHWOHQ
hogy miért lehet buktatóWiUJ\D]LURGDORPKDYDODNLQHPWXGYHUVHNHWHOHPH]QLYDJ\tUyLQNN|OW pOHWpWNtYOU
OI~MQLpVPLpUWQHPOHKHWD]pQHN
-zene tantárgy esetében ugyanezt alkalmazni. Vajon
.RGiO\pV%DUWyNNHYpVEpIRQWRVPLQW$UDQ\pV3HW
39
LQN
IL"
(UHGHWLJ|U|JMHOHQWpVH ³QpYKHO\HWWiOOy´$KDQJXWiQ]iVQiOHUU
90
OV]yVLQFVKHO\HVHEEOHQQHSOD
miazofónia
Sajnálatos és egyben elgondolkodtató is a tendencia, melynek során a társadalom bizonyos rétegei által kevésbé fontosnak tartott tárgyak kikerülnek a curriculumból. Ilyenek például az idegen nyelv és a testnevelés, melyeket például a Semmelweis egyetemi hallgatói önkormányzata feleslegesnek és szükségtelen rossznak tartott. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy éppen három olyan terület kerül KiWUiQ\RV KHO\]HWEH PHO\HN D OHJIRQWRVDEEDN OHQQpQHN D V]HOOHP pV D WHVW HJpV]VpJpQHN PHJ
U]pVpEHQ
és ápolásában. Természetesen ez nem vonatkozik a fiatalság szellemi és testi –SR]LWtYLUiQ\EDW|UWpQ – IHMO
GpVppUW DJJyGy WDQtWyNUD QHYHO
V]HUHSpU
NUH SHGDJyJXVRNUD DNLN QDSMDLQNEDQ LV RV]WMiN D] pQHN SR]LWtY
O NLDODNtWRWW Qp]HWHW pV NLWpUQHN D ]HQHL
-nyelvi kifejezés egységére és a személyiség
oszthatatlanságára. Némi nosztalgiával tekinthetünk vissza pedagógiai kultúránk azon fejezeteire, DPLNRUPpJDN|YHWNH]
JRQGRODWRNN|]KHO\QHNV]iPtWRWWDN ³$]HQHLKDWiVRNEHIRJDGiVDpVHOHP]pVH
fogékonyabbá teszi a tanulót a nyelvhasználat érzelmi áUQ\DODWDL LUiQW pV Q|YHOL D NLIHMH]
EE Q\HOYL
fogalmazás igényét is … a dal – a szöveg révén – QHPFVDN D ]HQHL KDQHP D Q\HOYL NLIHMH]pV P
YpV]L
szintjére is elvezeti a tanulót “ (Szépe, 1973).
10.5. Mit hoz a huszonegyedik század?
5HPpOKHW
OHJDQDS
jainkban divatossá vált zeneterápiás és -SV]LFKROyJLDLHOPpOHWHNHJ\LG
XWiQ
bevonulnak a média világából a hétköznapok gyakorlatába is. Erre számos jel mutat, melyek nem mindegyike szerencsés. A nyugati –HOV
VRUEDQDPHULNDL
– hatásra olyan eltorzult nézetek is
megjelennek, mint például Szabados Márta (megvédett) doktori disszertációjában a rap hasznossága a nyelvoktatásban. A rap agressziót és primitívséget sugárzó stílusban rombolja le a természetes beszéd SUR]yGLDLHOHPHLW$V]HU]
YDOyV]tQ
OHJQHPLVPHULDUDSP
IDMiWpVHJ\V]HU
HQ
–NRUXQNUDMHOOHP]
általánosító módon –|VV]HNHYHULD]pQHNEHV]pGGHODVNDQGiOiVVDOPHO\QHNQ\HOYHWpStW pYH]UHGHNyWDQ\RPRQN|YHWKHW
HN$J|U|JPHWULNXVYHUVHOpVW
91
KDJ\RPiQ\DL
ONH]GYHDPDJ\DUQpSGDORNFVXMMRJDWy
beNLDEiOiViLJPLQGHQV]yNLHPHOWGLQDPLNiM~ULWPL]iOiVDDWHUPpV]HWHVQ\HOYEHOV
ULWPXViW
hangsúlyozza, ezáltal valóban segítve a nyelvtanulást. Ha nem ismeri a népzenét és mindenáron modern zenét akar felhasználni a nyelvtanár, akkor a rock és beat klasszikusaitól kezdve napjaink pop, house és WHFKQRLUiQ\]DWDLLJWDUWySHULyGXVEDQNHOHWNH]HWWV]iPRNPDMGQHPEiUPHO\LNpE
OYiORJDWKDW$
-as
évek elején középiskolások tízezrei kezdtek hatalmas lelkesedéssel az angol nyelv tanulásába a Beatles és a Rolling StRQHVHJ\WWHVHNKDWiViUD0pJQHJ\YHQpYWiYODWiEyOYLVV]DWHNLQWYHLVPHJG|EEHQW
KRJ\
a Beatles néhány száma olyan, mintha kifejezetten nyelvtanításra íródott volna, nemcsak prozódiája, hanem nyelvtani szerkezeteket tartalmazó elemei miatt is.
92
11. Utószó
A dolgozat végére érvén ellenállhatalan a kísértés egy kritikus visszatekintésre, arra az elmúlt hat évre, DPHO\ D] HO
NpV]tWpVpYHO pV PHJtUiViYDO WHOW (] YRQDWNR]LN HJ\IHO
O D WXGRPiQ\WHUOHWHQ W|UWpQ
PiVIHO
HO
O D V]HU]
VDMiW PXQNiVViJiUD
UHKDODGiVUD 0HJ NHOO iOODStWDQL KRJ\ PLQGNHWW
W V]iPRV
önellentmondás jellemzi, mely annak tulajdonítható, hogy az interdiszciplináris jelleg sokszor csorbát szenvedett. A dolgozat, a menetközbeni bírálatok hatására, megpróbált megfelelni mindhárom tudományterület – lingvisztika, neurológia, muzikológia – MHOHQWHWWpVDGRNWRULNXU]XVLG
HOYiUiVDLQDN (] KLKHWHWOHQ HU
SUyEiW
WDUWDPiQDNPHJGXSOi]iViWHUHGPpQ\H]WH
Végezetül, mit is nevezhetünk neuromuzikológiának? Mint az elmúlt évtizedben nyilvánvalóvá vált, olyan interdiszciplináról van szó, melyen több tudományág próbál “osztozkodni”. A nyelvészek szempontjából felfoghatjuk úgy is, mint a neurolingvisztika egyenes ági leszármazottját, a zenészek V]HPV]|JpE
O SHGLJ PLQW D ]HQHSV]LFKROyJLD pV
ELROyJXVRNUpV]pU
OYLV]RQWHJ\pUWHOP
–terápia elágazását. A gyakorló és kutató orvosok és
HQDQHXURELROyJLDQHXUROyJLDYDJ\DSV]LFKLiWULDHJ\LNWHUOHWH
$ WXGRPiQ\ MHOHQOHJL iOOiVD V]HULQW D]RQEDQ ~J\ W
QLN KRJ\ D YRNiOLV pV SHUFHSFLyV
-kognitív zenei
tevékenységek olyan mértékben épülnek a neurolingvisztikára, hogy gyakorlatilag ennek egy elágazásaként is felfoghatjuk. Ez az utóbbi megállapítás talán csak a kizárólag hangszeres játék vizsgálatára nem vonatkozik, amely viszont inkább tartozhat az orvostudomány területéKH] 9DOyV]tQ
azonban, hogy az említett tudományágak közül egyik sem lesz képes kisajátítani, és önálló tudománnyá IRJ IHMO
GQL DPLQW HUUH PiU QHP]HWN|]L V]LQWHQ V]iPRV MHO PXWDW W|EEHN N|]|WW D]
NRQJUHVV]XVDKROHO
V]|UV]HUHSHOWKLYDWD
$]HJ\LNIHMH]HWFtPpEHQV]HUHSO
-es ghenti
losan az elnevezés: “Foundations of Neuromusicology”. SUHO~GLXPDUUDDGLOHPPiUDNtYiQWXWDOQLKRJ\EHV]pOKHWQN
-
e egyáltalán Magyarországon neuromuzikológiáról. Összehasonlítva a nemzetközi kutatások színvonalával és eredményeivel megállapíthatjuk, hogy legfeljebb bizonyos zenei tevékenységek
93
neurológiai vizsgálatáról beszélhetünk. A nyitány megkomponálása még várat magára, és ehhez a jelen dolgozat csupán egy csepp lehet a tengerben. Az interdiszciplináris jelleg miatt óhatatlanul felmerül a kérdés: ki lehet ma neuromuzikológus? &VDN QHXUROyJXV pV FVDN ]HQpV] YDJ\ Q\HOYpV] EL]WRVDQ QHP V
W KD H]HN N|]O EiUPHO\LN QHP
foglalkozott a másik két tudományággal egy bizonyos mélységig, akkor mérhetetlenül sok akadállyal fog találkozni, melyek nagymértékben lelassíthatják a tudományos kutatások menetét. A dolgozat egyik nyilvánvaló célja pontosan az volt, hogy keresztmetszetét adja az érintett interdiszciplínák azon minimális mélységének, ameddig a neuromuzikológia kutatójának le kell hatolni. $GROJR]DWEDQVRNV]RUIHOYHW
G|WWDIHQWLJRQGRODWpVYpJOEL]RQ\RVVi YiOWKRJ\DM|Y
EHQ HJ\
személy kevés lesz az igazán tudományos kutatáshoz. Ezen a ponton engedtessék meg egy kritikai megjegyzés: a nemzetközi fórumokon neurolingvisztikának titulált tudomány publikációinak nagy része egyoldalú –DPiVRGLNROGDOROYDViVDNRUPiUPHJPRQGKDWyKRJ\DV]HU] H .HYpV NLYpWHOOHO PLQGHQNL HOV
VRUEDQ VDMiW WXGRPiQ\WHUOHWH IHO
]HQpV]RUYRVYDJ\Q\HOYpV]
-
O SUyEiOMD PHJN|]HOtWHQL D WiUJ
yalt
témákat, és ennek a más területre való behatolás tudományos mélysége látja a kárát. Az eszményi megoldás az lenne, ha kutatók közösen alkotnának egy-egy teamet, tehát: nyelvész + pszichológus = pszicholingvisztika, nyelvész + neurológus
= neurolingvisztika, zenész + pszichológus
=
zenepszichológia, zenész + neurológus = neuromuzikológia és így tovább. A doktori kurzus megkezdése óta eltelt hat év bebizonyította – OHJDOiEELV D V]HU]
V]iPiUD
–
hogy nem lehet mindhárom tudományban úgy elmélyedni, hogy valamelyik közben ne szorulna háttérbe. Az egyensúlyozás közöttük, be kell vallani, nagyon nehéz volt; hogy mennyire sikerült megoldani, HQQHN HOEtUiOiVD PiU D M|Y
IHODGDWD /HKHW KRJ\ D] HJ\LN IHMH]HW FtPpEHQ HPOtWHWW ³SUHO~GLXP D
nyitányhoz” kissé feOOHQJ]
VHQ KDQJ]LN GH D V]iQGpN pSSHQ D] HOOHQNH]
YROW
PDJ\DURUV]iJLKHO\]HW pVKHO\HQNpQWDQHP]HWN|]LLV NH]GHWOHJHVVWiGLXPEDQOHY
a dolgozatot egy -PpJQHPLVLJD]iQOpWH] - tudományterület partitúráján.
94
– hangsúlyozni a
YROWiWpVHOKHO\H]QL
AKLYDWNR]iVRNDWLOOHW
HQQpPLPDJ\DUi]DWV]NVpJHOWHWLN$KROHVHWOHJD]ROYDVyQDNKLiQ\pU]HWH
WiPDGQD RWW W|EEQ\LUH WDQN|Q\YV]LQW YDQ
V]y
$
KLYDWNR]iVRN
LVPHUHWU
PHO\HN
O YDJ\ D]RN V]LQWp]LVH IRO\WiQ NLDODNXOW HOPpOHWHNU
YLV]RQ\ODJ
UpJHEEL
LG
SRQWR
O
kból származnak, rendszerint
alapfogalmak, és olyan információt tartalmaznak, melyek általában nem változtak az elmúlt pYWL]HGHNEHQ D] ~MDEE NHOHW
HN SHGLJ W|EEVpJNEHQ ~M NXWDWiVL HUHGPpQ\HNE
HJ\PiVQDNHOOHQWPRQGyHOPpOHWHNE
OWHY
GQHN
O YDJ\ HVHWHQNpQW
össze.
%HIHMH]pVO YHJ\N VRUUD KRJ\ NLNQHN V]yOKDW D M|Y
EHQ D QHXURPX]LNROyJLD (J\IHO
O D]RNQDN
a neurolingvistáknak, akik a beszéd olyan fonetikai és prozódiai aspektusait szeretnék behatóbban vizsgálni, melyek zenei komponenseket is tartalmaznak, mint pl. a hangmagasság és dinamika, vagy a ritmus és a melódia. Másrészt zeneterapeutáknak és -pszichológusoknak, akik meg szeretnének ismerkedni valóban non-invazív vizsgálati módszerekkel. Alkalmazhatják diagnosztikai vagy rehabilitációs célra gyakorló orvosok is. Napjainkban az élet egészen más területein is felhasználják, PLQW SpOGiXO D IRJ\DV]WyL WiUVDGDORP pUWpNHVtW
L DNLN W|EEHN N|]|WW QHXURPX]LNROyJLDL PyGV]HUHNNHO
kiválasztott zenei háttérrel késztetik a fogyasztót a mértéken felüli vásárlásra. 9DOyV]tQ
OHJ D QHXURPX]LNROyJLD M|Y
EHQL DONDOPD]iVL WHUOHWHL WRYiEE E
PpJ EHOiWKDWDWODQ WiYODWRNDW Q\LWQDN PiV WXGRPiQ\RN V]iPiUD LV 5HPpOKHW ERU~OiWy KDQJQHPH QHP LQGRNROW pV D M|Y
PpJLV PHJKR]]D D SR]L
YOQHN pV HJ\HO
UH
OHJ D] XWROVy IHMH]HW NLVVp
tív értékeket produkáló változásokat
is. A zene valóban bevonulhat a nyelvtanítás, pszichológia, klinikai neurológia és rehabilitáció, továbbá mindennapi életünk területére.
95
Összefoglalás Az 50-es évek végén, 60-DV pYHN HOHMpQ HO
WpUEH NHUOW D] DJ\ NRJQLWtY WHYpNHQ\VpJH pV D P
YpV]HWHN
összefüggéseinek vizsgálata. Ezek közül is kiemelt szerephez jutott a zene idegrendszeri kapcsolatainak tanulmányozása, mely egyenes következménye a neurolingvisztikai kutatások XIX. században PHJNH]G
G|WWIRO\DPDWiQDN
.
A zenei input és output processzálásának mechanizmusát és lokalizációját még korántsem sikerült megoldani. A nemzetközi irodalomban az egymásnak leginkább ellentmondó eredmények a féltekék körülírt területeinek és azok funkciójának meghatározásában születtek. A legáltalánosabban vizsgált hat alapkomponens tekintetében egyetértés mutatkozik a hangmagasság és a dallam ORNDOL]iFLyMiQDNPHJtWpOpVpEHQ0tJD]HO
EELWHJ\pUWHOP
HQDYHUEiOLVGRPLQiQVIpOWHNpEHQD]XWyEELW
a klasszikusan zeneinek tartott (non-domináns) féltekében helyezik el. 0LW QHYH]QN PD QHXURPX]LNROyJLiQDN" 0iU QHYpE
O LV NLW
QLN KRJ\ RO\DQ LQWHUGLV]FLSOLQiUyO
van szó, melyen több tudomány próbál “osztozkodni”. A nyelvészek szempontjából felfoghatjuk úgy is, mint a neurolingvisztika egyeQHV
iJL OHV]iUPD]RWWMiW D ]HQpV]HN V]HPV]|JpE
O SHGLJ PLQW D
zenepszichológia és –WHUiSLD HOiJD]iViW $ J\DNRUOy pV NXWDWy RUYRVRN pV ELROyJXVRN UpV]pU HJ\pUWHOP
O YLV]RQW
HQ D QHXURELROyJLD QHXUROyJLD YDJ\ D SV]LFKLiWULD HJ\LN WHUOHWH $ WXGRPiQ\ MHO
iOOiVD V]HULQW D]RQEDQ ~J\ W
enlegi
QLN KRJ\ D YRNiOLV pV SHUFHSFLyV
-kognitív zenei tevékenységek olyan
mértékben épülnek a neurolingvisztikára, hogy gyakorlatilag ennek egy elágazásaként is felfoghatjuk. Ez az utóbbi megállapítás talán csak a kizárólag hangszeres játék vizsgálatára nem vonatkozik, amely YLV]RQW
LQNiEE
WDUWR]KDW
D]
RUYRVWXGRPiQ\
WHUOHWpKH]
9DOyV]tQ
D]RQEDQ
KRJ\
WXGRPiQ\iJDN N|]O HJ\LN VHP OHV] NpSHV NLVDMiWtWDQL pV |QiOOy WXGRPiQQ\i IRJ IHMO
D]
HPOtWHWW
GQL DPLQW HUUH
már nemzetközi szinten számos jel mutat, többek között az 1997-HV JKHQWL NRQJUHVV]XV DKRO HO
V]|U
szerepelt hivatalosan az elnevezés: “Foundations of Neuromusicology". Az interdiszciplináris jelleg miatt óhatatlanul felmerül a kérdés: ki lehet ma neuromuzikológus? Csak neurológus és csak zenész YDJ\ Q\HOYpV] EL]WRVDQ QHP V
W KD EiUPHO\LNN QHP IRJODONR]RWW D PiVLN NpW WXGRPiQQ\DO
alaposabban, akkor színvonalas kutatómunka nem is lehetséges. A dolgozat egyik nyilvánvaló célja az, hogy olyan mélységben adja keresztmetszetét az elsajátítandó ismeretanyagnak, ameddig a neuromuzikológia kutatójának elengedhetetlenül le kell hatolni.
96
Summary
By the end of the ’50s and the early ’60s, the investigation of the relationship between artistic perception and production and cognitive functions of the brain began receiving more academic attention. Among these studies, the neurological aspects of music aroused more interest as a direct consequence of research initiated in the 19th century. Neuromusicology is an interdisciplinary science based in several different fields of science of which the three most important ones are neurology, linguistics and musicology. From a linguistic point of view, it is considered as a direct descendent of neurolinguistics while musicians regard it as a branch of musicology and music therapy. However, physicians and biologists are of the opinion that it is unambiguously a subfield of neurobiology, neurology or psychiatry. According to current scientific research, vocal and perceptional cognitive musical activities are based on neurolinguistics to such a great extent that in theory it can be considered as a branch of neurolinguistics. This statement perhaps does not refer to exclusively instrumental activity which, in its turn, is more likely to belong to medicine. In all probability, none of the above mentioned disciplines will be able to claim neuromusicology for its own and, as a consequence, it will develop into an independent science. There are several signs of this process, among others the Congress of Ghent in 1997, among others, where the term “foundations of neuromusicology” appeared for the first time. The interdisciplinary character raises the following question: who can be a neuromusicologist nowadays? In all certainty, a neurologist, a musician or a linguist cannot be on his own. If any of these scientists does not reach to a certain depth into the two other disciplines doing research is not possible. One of the obvious aims of the dissertation is to give a cross section of the indispensable background knowledge at a level that is necessary to master the science of neuromusicology.
97
Resumen
A finales de los años 1950 y a principios de los años 60, la investigación de la relación entre la percepción y producción artística y funciones cognitivas del cerebro, comenzó a cobrar más importancia en el ámbito académico. A través de estos estudios, los aspectos neurológicos de la música adquieren mayor interés como consecuencia directa de las investigaciones iniciadas en el siglo XIX. Neuromusicología es una ciencia interdisciplinaria basada en diferentes campos entre los cuales, las tres más importantes son la neurología, la lingüística y la musicología. Desde el punto de vista de los lingüistas es considerada descendiente directo de la neurolingüística, mientras que los músicos la incorporan en sus estudios de musicología, terapia y psicología musical. Por otra parte, médicos y biólogos opinan que es, sin embargo, un campo de la neurobiología, neurología, o psiquiatría. Según recientes investigaciones, el canto y las actividades de la percepción musical están basadas en tal grado en la neurolingüística, que pueden ser consideradas como una rama de la misma. Esta idea no se refiere a las actividades exclusivamente instrumentales, sino a su tendencia a pertenecer a la medicina. Es muy probable, que ninguna de las ciencias anteriormente mencionadas puede apropriarla para si misma y se desarrollará como una ciencia independiente. Este procéso está indicado por varias señales a nivel internacional como el congreso realizado en Ghent en 1997 donde la denominación se presentó por primera vez “Foundations of Neuromusicology”. Por el caracter interdisciplinario surge la cuestión: ¿Quién puede llamarse hoy neuromusicólogo? Solo neurólogo o lingüista seguramente no puede ser, si no ha estudiado las otras tres ciencias. El objetivo más importante de esta disertación es dar a conocer una sección de los conocimientos profundos e indispensables en donde el investigador de la neuromusicología debe penetrar sin condiciones.
98
Zusammenfassung
Ende der 50er und 60er Jahre, gewannen die Untersuchungen zwischen artistischer Wahrnehmung und Produktion und den kognitiven Funktionen des Gehirns an akademischer Bedeutung. Unter diesen Studien erweckte der neurologische Gesichtspunkt der Musik mehr Interesse, als eine direkte Folge von Untersuchungen, die im 19. Jahrhundert ihren Ursprung fanden. Neuromusikologie ist eine interdisziplinäre Wissenschaft, die auf mehreren verschiedenen Gebieten der Wissenschaft basiert. Zu den drei wichtigsten Gebieten der Wissenschaft zählen die Neurologie, Linguistik und die Musikologie. Vom Standpunkt der Linguistik aus gesehen, wird es als ein direkter Nachfolger der Neurolinguistik betrachtet, während Musiker es als ein Teilgebiet der Musik, Psychologie und Musiktherapie sehen. Jedoch sind Physiker und Biologen der Meinung, dass es eindeutig ein Teilgebiet der Neurobiologie, Neurologie oder Psychiatrie. Gemäß heutiger wissenschaftlicher Untersuchungen basieren sprachliche und wahrnehmbarkognitiv-musikalische Aktivitäten in einem so grossen Maße auf Neurolinguistik, dass es theoretisch als ein Zweig von ihr betrachtet werden kann. Diese Aussage bezieht sich vielleicht nicht ausschliesslich auf instrumentale Aktivität, die wiederum eher der Medizin angehört. Aller Wahrscheinlichkeit nach wird es keiner der oben genannten Wissenschaften möglich sein, die Neuromusikologie für sich zu beanspruchen. Aus diesem Grund wird sie sich zu einer unabhängingen Wissenschaft entwickeln. Es gibt mehrere Anzeichen für diese Entwicklung, wie zum Beispiel, der Kongress von Ghent 1997, bei dem zum ersten Mal der Begriff "Gründung der Neuromusikologie" fiel. Der interdisziplinäre Charakter wirft die folgende Frage auf: Wer kann heutzutage ein Neuromusikologe sein? Eine Neurologe, ein Musiker oder ein Linguist alleine, sicherlich nicht. Diese Forscher müssen eine gewisse Tiefe der zwei anderen wissenschaftlichen Felder erlangen.
99
Irodalom
1) Bánréti Z. (1999).: Nyelvi struktúrák és az agy. Neurolingvisztikai tanulmányok. 2) Beethoven (1802): Heiligenstädter Testament. The Classical Music Pages Quarterly. Historical Documents. http://w3.rz-berlin.mpg.de/cmp/beethoven_heiligenstadt.html 3) Behne, KE. (1997): The development of ’Musikerleben’ in adolescence: how and why young people listen to music. In Deliège I, Sloboda J, editors. Percetion and cognition of music. Hove (UK): Psychology Press;, p. 143-59. 4) Besson, M, Faïta, F (1995). An event-related potential (ERP) study of musical expectancy: Comparison of musicians with nonmusicians. Journal of Experimental Psychology: Human Perception and Performance, 21, 1278-1296. 5) Besson, M. (1999). The Musical Brain: The neural substrate of music perception. Journal of New Music Research, 28, 246-256. 6) Bever, T.G., Chiarello, R.J. (1974): Cerebral dominance in musicians and nonmusicians. Science, 185, 537-9. 7) Bloomfield, L. (1970): Language. London, Allen and Unwin. 8) Braun et al (1997): Regional cerebral blood flow through the sleep-wake cycle. Brain, 120:11731197. 9) Broca P. (1861): Sur le principe des localizationes cérébrales. Bolletin de la Société d’Anthropologie. Paris. 10) Brockhaus Riemann Zenei Lexikon. =HQHP
NLDGy%XGDSHVW
11) Brodal, A. (1980) Neurological Anatomy In Relation To Clinical Medicine. 3rd ed., New York & Oxford: Oxford University Press. 12) Brodal, P. (1992): The Central Nervous System; Structure and Function, New York & Oxford: Oxford University Press. 13) Brodmann, K. (1909): Vergleichende Lokalisationslehre der Grosshirnrinde. Berlin. 14) %URZQ+0 $UHQHV]iQV]]HQpMH=HQHP
NLDGy%XGDSHVW
15) Buzsáki, G. (1996): The hippocampo-neurocortical dialogue, Cerebral Cortex, 6: 81-92. 16) Chomsky, N. (1967): Explanations in Psychology, Problems in Explanations in Linguistics HO
DGiV ,Q %RUJHU5&KLRII\) HG &DPEULGJH8QLYHUVLW\3UHVV1HZ
17) Chomsky, N. (1968): Language and Mind. New York etc., Harcourt, Brace & World, Inc. 100
18) Churchill’s Illustrated Medical Dictionary. Churchill Livingstone Inc., New York, 1991 19) Croone, W. (1664): De ratinone motus musculorum. Londini excud. J. Hayes. Translated by Maquet: On the reasons of the movement of the muscles. Am. Phil. Soc. (2000) 20) &]HL]HO( $]HPEHUL|U|NO
GpV*RQGRODW%XGDSHVW
21) Dános K. (2001a): A második nyelv(ek) elsajátítási folyamatának kemikáliás támogatása (Chemical Assistance to the Second Language(s) Acquisition Process). In: A nyelv szerepe az LQIRUPiFLyVWiUVDGDORPEDQ.RGROiQ\L-iQRV)
LVNROD6]pNHVIHKpUYiU
22) Dános K. (2001b): Komplementumok a neurolingvisztika egyes témaköreihez (Complements to Some Topics of Neurolinguistics) In: Medicina et Linguistica VIII. Semmelweis Egyetem, Budapest. 23) Dános K. (2002): Nyelvelsajátítás és genetikai determináltság. In Modern Nyelvoktatás, Corvina kiadó, Budapest 24) Dános, K. (2004): A neurolingvisztika titkai: tabuk, misztériumok és téveszmék. VI. Dunújvárosi Nemzetközi
Alkalmazott
Konferencia, plenárisHO
Nyelvészeti,
Nyelvvizsgáztatási
és
Medicinális
Lingvisztikai
DGiV
25) Devinsky et al. (1995): Contributions of anterior cingulate cortex to behavior. Brain, 118:279306. 26) Dorland’s Illustrated Medical Dictionary. Saunders Company, Philadelphia 1988 27) Evers, S., Dannert, J., Rödding, D., Ringelstein, E.B. (1999): The cerebral haemodynamics of music perception. A transcranial Doppler sonography study. Brain, 122: 75-85. 28) Freund T. (2003): A théta-hullámok és az emlékezet. Beszélgetés Freund Tamással. file:///Al/freund.htm 29) Freund T. (2004): A “füves” út veszélyei. Természet Világa, 135:50-53. 30) Gósy, M. (1996): Agyfélteke-dominancia, beszédészlelés, olvasási nehézség. In: Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Szerk.: Gósy Mária. Nikol. Budapest, 163-176.
101
31) Gross, Y., Franco, R., Lewin, I. (1978): Effects of voluntary eye movements on hemisphere activity and choice of cognitive mode. In: Neuropsychology, Boston. 32) Haines, Duane E. (2002): Fundamental neuroscience. Churchill Livingstone, Elsevier. 33) Hámori J. (1996): Agyi asszimetriák. Janus Pannonius Tudományegyetem. Pécs 34) Hámori J. (2001): Az emberi agy asszimmetriái, Dialog-Campus, Budapest. 35) His, W. (1896): Anatomische Forschungen über Johan Sebastian Bachs Gebeine und Antlitz nebst Bemerkungen über dessen Bilder, Leipzig. 36) Hydén, H. (1979): The experienced brain – some findings. Spectrum, 22, 3, 40-45. 37) Jacobson, R. (1969): Hang – Jel – Vers. Gondolat, Budapest. 38) Janata, P. (1995). ERP measures assay the degree of expectancy violation of harmonic contexts in music. Journal of Cognitive Neuroscience, 7, 153-164. 39) Juhász P. (1977): A klinikai neurológia alapjai. Egyetemi tankönyv. Medicina, Budapest. 40) Kamath, S. (1981): Observations on the length and diameter of vessels forming the circle of Willis. J Anat, Oct; 133: 419-23. 41) Kaufman, J.A. et al. (2003): Assymetric regional cerebral blood flow in sedated baboons measured by positron emission tomography (PET). American Journal of Physiological Anthropology, August, 121 (4): 369-77 42) Kester, D.B., Saykin, A.J., Sperling, M.R. (1991): Acute effect of anterior temporal lobectomy on musical processing. Neuropsychologia, 29, 703-708. 43) Kimura, D. (1961). Left-right differences in the perception of melodies. Q J Exp Psychol 15: 156-165. 44) Kinsbourne, M. (1980): Asymmetrical Function of the Brain. Cambridge University Press. 45) .RGiO\= $PDJ\DUQpS]HQH=HQHP 46) .RPiURP\/ O $]DJ\YHO
NLDGy%XGDSHVW
ERQFROiVD0HGLFLQD%XGDSHVW
47) Larson, S. (2002). “Musical Forces, Melodic Expectation and Jazz Melody,” in Music Perception Spring, Vol 19, No 3, pp- 351-285. 48) Lechavalier, B., Eustache, F., Rossa, Y. (1985): Les Troubles de la Perception de la Musique D’origine Neurologique. Masson, Paris. 49) Leiner, H.C., Leiner, A.L., Dow, R.S. (1991): The human cerebro-cerebellar system: its computing, cognitive and language skills. Behavioral Brain Research, 44:113-128. 50) Leman, M. (1995):Music and schema theory: Cognitive foundations of systematic musicology. Berlin, Heidelberg, Springer-Verlag.
102
51) Lengyel Zs. (1981): Gyereknyelv. Gondolat, Budapest. 52) Lengyel Zs. (1995a): Alkalmazott pszicholingvisztika. Veszprém. 53) Lengyel Zs. (1995b): Bevezetés a pszicholingvisztikába. Veszprémi Egyetem. Veszprém. 54) Llinas, R., Ribary, U. (1993): Coherent 40-Hz oscillation characterizes dream state in humans. Proceedings of the National Academy of Sciences, 90:2078-2081. 55) Llinas, R., Sotelo, C. (1992): The Cerebellum Revisited. New York: Springer – Verlag. 56) Luria, A.R., Tsvetkova, L.S., Futer, D.S. (1965): Aphasia in a composer (V.G. Shebalin) J. Neuro. Sci., 2, 288-92. 57) Maquet, P. et al. (1996): Functional neuroanatomy of human rapid-eye-movement sleep and dreaming. Nature, 383:163-166. 58) Mazziotta, J.C. et al. (1982): Tomographic mapping of human cerebral metabolism: auditory stimulation. Neurology, 32, 921-937. 59) Miles et al. (1996): Differences between somatic and dendritic inhibition in the hippocampus. Neuron, 16: 815-823. 60) Milner, B. (1962): Laterality effects in audition. In: Mountcastle, VB, editor. Interhemispheric relations and cerebral dominance. Baltimore: Johns Hopkins University Press, 177-95. 61) Milner, B. (1968): Visual recognition and recall after right temporal-lobe excision in man. Neuropsychologia, 6, 191-209. 62) Moore, K.L., Persaud, T.V.N. (1998): The Developing Human. Clinically Oriented Embryology. W.B. Saunders Company, Philadelphia. 63) Nakazawa et al. (1997): Persistent phosphorylation parallels long-term desensitization of cerebellar purkinje cell AMPA-type glutamate receptors. Learning & Memory, 3, No. 6:578-591. 64) Nietzsche, F. (1912): Phylologica, II. Unveröffentlichtes zur Literaturgeschichte, Rhetorik und Rhytmik. A. Körner Verlag, Lepzig. 65) O’Keefe J., Nadel L. (1978): The hippocampus as a cognitive map. Clarendon, Oxford. 66) Oepen, G. (1985): The special role of the fourth: Results of a clinical study of amusia. Musiktherapeutische Umschau, Germany, Vol. VI/4, 281-86. 67) Ojemann, G.A. (1977): Assymetric function of the thalamus in man. In S.J. Diamond and D.B. Blizard (Eds.), Evolution and Lateralization of the Brain. Annals of the New York Academy of Sciences. 299: 380-396. 68) Ojemann, G.A., Creutzfeldt, O.D. (1987): Language in humans and animals: contribution of brain stimulation and recording. In Plum, F. (Ed.), Handbook of Physiology: Section 1. The
103
Nervous System, Volume V: Higher functions of the brain. Bethesda, MD: American Physiological Society, 675-699. 69) Peretz, I., Morais J. (1993): Speficity for music. In: Boller F, Grafman J, editors. Handbook of neuropsycholgy. Vol. 8. Amsterdam: Elsevier; p. 373-90. 70) Peretz, I. (1990): Processing of local and global musical information by unilateral brain-damaged patients. Brain, 113:1185-1205. 71) Peretz, I. (1995): Asymétrie hémisphéric dans les amusies. Rev neurol (Paris), 141: 169-83. 72) Peretz, I., Kolinsky, R., Tramo, M., Labrecque, R., Hublet, C., Demeurisse, G., et al.. (1994): Functional dissociatons following bilateral lesions of auditory cortex. Brain, 117: 1283-301 73) Piatelli-Palmarini (1979, szerk.): Théories du language – Théries de l’aprentissage. Le débat entre Jean Piaget et Noam Chomsky. Paris, Seuil 74) 3OpK&V $PLQGLJLG
V]HU
V]HOOHPLIRUUDGDOPiU &KRPVN\ ,Q &KRPVN\1 1\HOYpV
elme. Budapest, Osiris – Századvég. 75) Pléh Cs., Kovács Gy., Gulyás B. (szerk) (2003): Kognitív idegtudomány. Osiris Kiadó, Budapest. 76) Poeck, K. (1985): Temporal lobe syndromes, in Frederiks JAM (ed): Handbook of Clinical Neurology. Vol. 1: Clinical Neuropsychology. New York, Elsevier, 43-48. 77) Rauscher, F.H., Shaw, G.L., Ky, K.N. (1993): Music and spatial task performance. Nature, 365, 611. 78) Rauscher, F. (1999): Prelude or requiem for “Mozart effect”? Nature, 400, 827-828. 79) Samson, S., Zatorre, R.J. (1988): Melodic and harmonic doscrimination following unilateral cerebral excision. Brain Cogn, 7, 348-360. 80) Saykin, A.J., Gur, R.C., Sussmann, N.M. et al. (1989): Memory deficits before and after temporal lobectomy: effect of laterality and age of onset. Brain Cogn, 9, 191-200. 81) Schreier, E. (1996): “Bregman' s Chimerae: Music perception as auditory scene analysis.“ In: ICMPC ' 96 – Proc. International Conference o Music Perception and Cognition, Adelaide, Asutralia. 82) Seashore, C.E. (1938): The psychology of music. New York, McGraw-Hill. 83) Seashore, C.E., Lewis, D., Saetveit, J.G. (1960): Seashore Measures of Musical Talents. Manual. New York, The Psychological Corp. 84) Sergent, J., Zuck, E., Terriah, S., MacDonald, B. (1992): Distributed neural network underlying musical sight-reading and keyboard performance. Science, 257:106-9
104
85) Sethares, W. (1998). Tuning, timbre, spectrum, scale. Berlin, Heidelberg, New York: SpringerVerlag. 86) Shapiro, F. (1995): Eye Movement Desensitization and Reprocessing; Basic Principles, Protocols, and Procedure. New York: The Guilford Press. 87) Sperry, R.W. (1982): Some effects of disconnecting the cerebral hemispheres. Science, 217, 1223-1226. 88) Stedman’s Medical Dictionary. Willliams and Wilkins, Baltimore 1990 89) Steele, K. et al. (1999): The mystery of the Mozart effect: Failure to replicate. Psychological Science, 10, 366-369. 90) Stickgold, R. et al. (1998): Sleep induced changes in associative memory. Journal of Cognitive Neuroscience, 11:181-192. 91) Szentágothai J. (1975): Anatomia functionalis. Medicina Könyvkiadó, Bp. 92) 6]pSH*\ V]HUN $]DQ\DQ\HOYLRNWDWiVNRUV]HU 93) 6]LUPDL- 5LWPXVNpS]pVpVLGHJUHQGV]HUEHQ(O
VtWpVppUW7DQN|Q\YNLDGy%XGDSHVW DGiV%XGDSHVW
94) Taylor, G.R. (1970): Biológiai pokolgép. Medicina, Budapest. 95) Tervaniemi, M. (1999a). Pre-attentive processing of musical information in the human brain. Journal of New Music Research, 28, 237, 245. 96) Tervaniemi, M., van Zuijen, T. (1999b): A tutorial to methodologies of brain research in cognitive musicology. Journal of New Music Research, 28, 200-208. 97) The Concise Oxford Dictionary of Music
98)
The Textbook of Medicine. Saunders Company, Philadelphia 1988
99)
Újfalussy J. (1976): Észrevételek a zenei és anyanyelvi nevelés kapcsolatáról. In: Az DQ\DQ\HOYLRNWDWiVNRUV]HU
VtWpVppUW V]HUN6]pSH*\|UJ\ 7DQN|Q\YNLGDy%XGDSHVW
100)
Vitelson, S. F. (1992): Cognitive neuroanatomy: a new era. Neurology, Stockholm.
101)
Wernicke, C. (1874). Der Aphasische Symptomencomplex: Eine Psychologische Studie aud anatomischer Basis. English translation in Wernicke’s Works on Aphasia. A Sourcebook and Review (G.H. Eggert). Mouton Publishers, The Hague, 1977.
102)
Zangwill, O. L. (1962): Handedness and dominance. In: Reading Disabilities. Ed. J. Money. John’s Hopkins, Baltimore.
103)
Zatorre, R.J. ( 1988): Pitch perception of complex tones and human temporal-lobe function. J Acoust Soc Am, 84, 566-572.
105
104)
Zatorre, R.J. (1999). Brain imaging studies of musical perception and musical imagery. Journal of New Music Research, 28, 229-236.
105)
Zatorre, R.J., Evans, A.C., Meyer, E., Gjedde, A. (1992): Lateralization of phonetic and pitch discrimination in speech processing. Science, 256, 846-9
106)
Zatorre, R.J., Evans. A.C., Meyer, E. (1994): Neural mechanisms underlying melodic perception and memory for pitch. J. Neurosci. 14, 1908-1
$V]HU]
QHNDWpPiEDQPHJMHOHQWSXEOLNiFLyL
1. Medical English Pronunciation (MEP). In: Medicina et Linguistica, III, Semmelweis Egyetem, Budapest, 1999 2. Teaching Hungarian as a foreign language for foreign Students of the Medical University. In: Medicina et Linguistica, IV, Semmelweis Egyetem, Budapest, 1999 3. A zene-, ének- és daltanítás szerepe az anyanyelvi nevelésben. In: Medicina et Linguistica, V, Semmelweis Egyetem, Budapest, 1999 4. Gondolatok a tömegkommunikáció szociolingvisztikai hatásairól. In: Medicina et Linguistica, VI, Budapest, 2000 5. Az angol orvosi tanításánál felhasznált kiadványok (Recenzió) In: Medicina et Linguistica, VI, Budapest, 2000 6.
*RQGRODWRN
D
QHXUROLQJYLV]WLNiUyO
HJ\
DIi]LiUyO
V]yOy
HO
DGiV
pV
WHV]W
NDSFViQ
. Klinikai
neurolingvisztika. In: Medicina et Linguistica VII. Semmelweis Egyetem, Budapest, 2000 7. Magyar mint idegennyelv oktatás az orvosegyetemen. (A zene szerepe a nyelvtanításban.) In: Hungarológiai Évkönyv I. kötet, PTE BTK Pécs, 2000 8. Nyelvi és zenei percepció a félteke-dominanciák függvényében. In: Medicina et Linguistica IX. Semmelweis Egyetem, Budapest, 2002
106
9. Memory Functions in Language and Music Processing. In Dunaújvárosi Nemzetközi Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia kiadványa, 2004
$V]HU]
QHNDWpPiEDQWDUWRWWHO
DGiVDL
1. Common element of peoples’ music: melody, rhythm and prosody. (Közös elemek a népek ]HQpMpEHQ GDOODP ULWPXV SUR]yGLD $QJROQ\HOY
HO
DGiV 6KHIILHOG ,QWHUQDWLRQDO 8QLYHUVLDGH
Sheffield University, 1991 július 2. Medical English Pronunciation. Orvosi szaknyelvi kongresszuson (SOTE) elhangzott angolnyelv V]HNFLyHO
3.
DGiV PiMXV
0DJ\DU PLQW LGHJHQQ\HOY WDQtWiVD D EXGDSHVWL RUYRVHJ\HWHPHQ 6]HNFLyHO
DGiV
IX. MANYE
kongresszus, Veszprém, 1999 4. Klinikai neurolingvisztika. II. Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem, Balatonalmádi. 1999. június 711. 5.
*RQGRODWRN D QHXUROLQJYLV]WLNiUyO 6]HNFLyHO
DGiV
X. MANYE kongresszus, Szekesfehérvár, 2000
április 18-20. 6.
$PDJ\DURUYRVLV]DNQ\HOYWDQtWiVDNOI|OGLRUYRVWDQKDOOJDWyNQDN6]HNFLyHO
DGiV,,,'XQD~MYiURVL
Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia, 2000 7.
$]DIi]LDNXWDWiVPyGV]HUHL6]HNFLyHO
DGiV,,,%DODWRQDOPiGL3V]LFKROLQJYLV]WLNDL1\iUL(J\HWHP
2000 8.
'iQRV.3DSS,)XQGDPHQWDO4XHVWLRQVRIQHXUROLQJXLVWLFV(O
9. Domináns-HDGRPLQiQVIpOWHNH"(O 10. Nyelv-Agy-=HQH(O
DGiV
DGiV;,0$1<(3pFV
DGiV%DMD
2000
2001. április 17-19.
XII. MANYE Szeged, 2002. március 27-29.
11. A magyar nyelv oktatása a Semmelweis Egyetemen, különös tekintettel a zene- és daltanítás V]HUHSpUH(O
12. Nyelvi-]HQHL
DGiV
Nyelv és Kultúra a 21. században. Balassi B. Intézet. 2002. május 31.
SHUFHSFLyN pV SURGXNFLyN D IpOHWHNH GRPLQDQFLiN IJJYpQ\pEHQ
(O
DGiV
9
Dunaújvárosi Nemzetközi. Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia, 2003. 13. 0HPRU\ )XQFWLRQV LQ /DQJXDJH DQG 0XVLF 3URFHVVLQJ $QJRO Q\HOY Nemzetközi
Alkalmazott.
Nyelvészeti,
Nyelvvizsgáztatási
Konferencián. 2004.március 18-20.
107
és
HO
DGi
s. VI. Dunaújvárosi
Medicinális
Lingvisztikai
A disszertációban közvetlenül fel nem használt, de a témához szorosan kapcsolódó irodalom jegyzéke
1.
Alcock, K.J., Wade, D., Anslow, P., Passingham, R.E. (2000): Pitch and timing abilities in adult left-hemisphere-dysphasic and right-hemisphere-damaged subjects. Brain Lang. Oct 15;76(1):47-65.
2.
Aldridge, D. (1993): music therapy research. II. Research models suitable for music therapy. Arts in psychotherapy. Vol. XX/2, 117-131.
3.
Altenmuller, E. (1986): Brain cerebral electrical correlates of cerebral music processing in the human. Eur Arch Psychiatry Neurol Sci 235(6):342-54.
4.
Altenmuller, E.O. (2001): How many music centers are in the brain? Ann N Y Acad Sci Jun;930:273-80.
5.
Asero, L. d’, Rubio, B.S. (1989): Evaluation in children’s aphasia. Música, terapia y communicación. 5, 31-34.
6.
Atsushi, K., Hiroyuki, Sh., Ichiro, S., Buichi, I., Morihiro, S.: Preserved musical abilities following right temporal lobectomy. http://www.c3.hu/-mavideg/jns/1-4-prev1.htm
7.
Auriol, B. (1989): Tono y timbre. Música, terapia y communicación. 4, 35-39.
8.
Auzou, P., Eustache, F., Etevenon, P., Platel, H., Rioux, P., Lambert, J., Lechevalier, B., Zarifian, E., Baron, J.C. (1995): Topgraphic EEG activations during timbre and pitch discrimination tasks using musical sounds. Neuropsychologia. Jan;33(1):25-37.
9.
Baeck, E. (2002): The neural networks of music. Eur J Neurol. Sep;9(5):449-56.
10.
Basso, A. et al. (1985): Spared musical abilities in a conductor with global aphasia and ideomotor apraxia. J Neurol Neurosurg Psychiatry May;48(5):407-12.
11.
Belin, P. et al. (1996): Recovery from nonfluent aphasia after melodic intonation therapy: a PET study. Neurology. Dec;47(6):1504-11.
12.
Berman I.W. (1981): Musical functioning, speech lateralization and the amusias. S Afr Med J. Jan 17;59(3)78-81.
13.
Berrios, G.E. (1990): Musical hallucinations. A historical and clinical study. Br J Psychiatry, Feb;156:188-94.
14.
Bhattacharya, J., Petsche, H. (2001): Musicians and the gamma band: a secret affair? Neuroreport Feb 12;12(2):371-4.
108
15.
Blakeslee, S. (1995): The mystery of music: How it works in the brain. Guitar review, 102 (summer), 28-31.
16.
Borchgrevink, H.M. (1993): Music, brain and medicine. Tidsskr Nor Laegeforen. Dec 10;113(30):3743-7.
17.
Brust, J.C. (1980):Music and language: musical alexia and agraphia. Brain. Jun;103(2):36792.
18.
Brust, J.C.M. (1988): Neurology and auditory perception. The biology of music making: Music and child development – Proceedings of the 1987 Denver conference. St. Louis, MMB Music, 104-105.
19.
Bryden, M.P. et al. (1982): A left-ear advantage for identifying the emotional quality of tonal sequences. Neuropsychologia. 20(1):83-7.
20.
Burton, A. et al. (1989): Mode of processing and hemisphere differences in the judgment of musical stimuli. Br J Psychol May;80(Pt 2):169-80.
21.
Burton, A. et al. (1990): Hemisphere priming through practice in a musical chords task. Neuropsychologia. 28(8):889-93.
22.
Cadalbert, A., Landis, T., Regard, M., Graves, R.E. (1994): Singing with and without words: hemispheric asymmetries in motor control. J Clin Exp Neuropsychol Oct;16(5):664-70.
23.
Carré, A. (1997): Il cervello musicale: aspetti scientifici e didattici. La cartellina: Musica corale e didactica, Vol. XXI/110, 11-13.
24.
Carroll-Phelan, B., Hampson, P.J. (1996): Multiple components of the perception of musical sequences: A cognitive neuroscience analysis and some implications for auditory imagery. Music perception: An interdisciplinary journal. Vol, XIII/4 (summer), 517-61.
25.
Christman, S.D. (1993): handedness in musicians: Bimanual constraints on performance. Brain and cognition, psychotherapy. Vol. XXII/2, 266-272.
26.
Confavreux, C. et al. (1992): Progressive amusia and aprosody. Arch Nurol. Sep;49(9):971-6.
27.
Correia, C.M. et al. (1998): Laterality of musical functions in partial epilepsy. Arq Neuropsiquiatr., Dec;56(4):747-55.
28.
Cuddy, L., Wiebe, M. (1979): Editors’ introduction: music and the experimental sciences. Humanities Association of Canada, Vol. XXX/1-2, 1-10.
29.
Cytowic, R.E. (1976): Aphasia in Maurice Ravel. Bull Los Angeles Neurol Soc. Jul;41(3):109-14.
30.
Davidson, R. J. et al. (1976): Sex differences in patterns of EEG symmetry. Biol Psychol Jun;4(2):119-38.
109
31.
DePascalis, V. et al. (1987): Event-related potentials as asymmetry indices of lateralized cognitive processes during music and verbal tasks. Biol Psychol Apr;24(2):141-51.
32.
Deutsch, D. (ed.) (1982): The psychology of music. Series in cognition and perception. xvii, 542 p
33.
Edström, K.O. (1986): Till förståelsen av musikupplevelsen. Svensk tidskrift för musikforskning. Vol. LXVIII, 17-38.
34.
Epstein, D. (1989): Time and timing in music: Musical and neurological aspects. Musik – Gehirn – Spiel: Beiträge zum vierten Herbert von Karajan-Symposium. Basel: Birkhäser, 153162.
35.
Epstein, D. (1995): Shaping time: Music, the brain and performance. New York, Schirmer.
36.
Erdonmez, D. et al. (1981): Preservation of aquired music performance functions with a dominant hemisphere lesion: a case report. Clin Exp Neurol. 18:102-8.
37.
Evers, S. et al. (1999): The cerebral haemodynamics of music perception. A transcranial Doppler sosnography study. Brain. Jan;122(Pt 1):75-85.
38.
Evers, S., Ellger, T., Ringelsteint, E.B., Knecht, S. (2002): Is hemispheric language dominance relevant in musical hallucinations? Eur Arch Psychiatry Clin Neurosci Dec;252(6):299-302
39.
Fabbro, F. et al. (1990): Opposite musical-manual interference in young vs expert musicians. Neuropsychologia 28(8)871-7.
40.
Fiske, H.E. (1996): Selected theories of music perception. Studies in the history and interpretation of music, 49. Lewiston, New York, Meller.
41.
Flohr, J.W. (1999): Recent brain research in young children. Teaching music, Vol. VI/6 (June), 41-43,54.
42.
Formby, C. et al. (1989): Regional cerebral blood flow for singers and nonsingers while speaking, singing, and humming a rote passage. Brain Lang. May;36(4):690-8.
43.
Fries, W. et al. (1990): Disturbance of rhythm sense following right hemisphere damage. Neurpsychologia. 28(12):1317-23.
44.
Goldfarb, R. et al. (1979): Espousing melodic intonation therapy in aphasia rehabiltation: a case study. Int J Rehabil Res. 2(3):333-42.
45.
Graf, W. (1973): Aspekte musikalischer Schallforschung. Studia instrumentorum musica popularis. II, 47-52.
110
46.
Gruhn, W. (1995-96): Maps and paths in music learning – Building up mental representations: A connectionist approach. Bulletin of the Council for Research in Music Education. 127, 8898.
47.
Hassler, M. (1990): Functional cerebral asymmetries and cognitive abilities in musicians, painters, and controls. Brain Cogn. May;13(1):1-17.
48.
Hassler, M. et al. (1986): Witelson’s dichaptic stimulation test and children with different levels of musical talent. Neuropsychologia 24(3):435-40.
49.
Hassler, M. et al. (1992): Testosterone, estradiol, ACTH and musical, spatial and verbal performance. Int J Neuroscie. Jul-Aug;65(1-4):45-60.
50.
Hatta, T. et al. (1989): Learning effects of piano playing on tactile recognition of sequential stimuli. Neuropsychologia. 27(11-12):1345-56.
51.
Henson, R.A., Wyke, M.A. (1982): The performance of professional musicians on the seashore measures of musical talent: an unexpected finding. Cortex Apr;18(1):153-7.
52.
Hesse, H.-P. (1996): Musikalische Grundlagenfoschung und Musikpädagogik: Plädoyer für ein Gleichgewicht der Sinnesleitungen. Musikpädagogik: Tradition und Herausforderung – Festschrift für Josef Sulz zum 65. Geburtstag. Anif/Salzburg, Müller-Speiser.
53.
Hirata, Y., Kuriki, S., Pantev, C. (1999): Musicians with absolute pitch show distinct neural activities in the auditory cortex. Neuroreport Apr 6;10(5):999-1002.
54.
Hofman, Sh., Klein, C.. Arlazoroff, C. (1993): Common hemispherity of language and music in a musician. A case report. Journal of communication disorders. XXVI/2
55.
Horikoshi, T. Et al. (1997): Music alexia in a patient with mild pure alexia: disturbed visual perceptioj of nonverbal meaningful figures. Cortex. Mar;33(1):187-94.
56.
Huron, D. (1992): The ramp archetype and the maintenance of passive auditory attention. Music perception: An interdisciplinary journal. Vol. X/1, 83-91.
57.
Janata, P., Birk, J.L., Van Horn, J.D., Leman, M., Tillmann, B., Bharucha, J.J. (2002): The Cortical Topography of Tonal Structures Underlying Western Music. Science, 298, 13 December, 2167-2170.
58.
Jeffries, K.J., Fritz, J.B., Braun, A.R. (2003): Words in melody: an H(2)150 PET study of brain activazion during singing and speaking. Neuroreport Apr 15;14(5):749-54.
111
59.
Johnson, J.K., Petsche, H., Richter, P.S., Stein, A. von, Filz, O. (1996): The dependence of coherence estimates of spontaneous EEG on gender and music training. Music perception: An interdisciplinary journal. VOL XIII/4, 563-582.
60.
Johnson, O. et al. (1977): Effects of concurrent verbal and musical tasks on a unimanual skill. Cortex Mar;13(1):11-6.
61.
Jones, S.J. et al. (1998): Auditory evoked potentials to abrupt pitch and timbre change of complex tones: electrophysiological evidence of ’streaming’? Electroencephalogr Clin Neurophysiol. Mar;108(2):131-42.
62.
Jones, S.J., Byrne, C. (1998): The AEP T-complex to synthesised musical tones: left-right asymmetry in relation to handedness and hemisphere dominance. Electroencephalogr Clin Neurophysiol Jul;108(4):355-60.
63.
Joseph, R. (1988): The right cerebral hemisphere: emotion, music, visual-spatial skills, bodyimage, dreams, and awareness. J Clin Psychol Sep;44(5):630-73.
64.
Karzmark, P. (2001): Impact of musical experience on the Seashore Rhythm Test. Clin Neuropsychol Aug;15(3):305-8.
65.
Kaufman, L. et al. (1992): Changes in cortical activity when subjects scan memory for tones. Electroencephalogr Clin Neurophysiol. Apr;82(4):266-84.
66.
Kechaven, M.S., David, A.S., Seingard, S., Lishman, W.A. (1992): Musical hallucinations: A review and synthesis. Neuropsychiatry, neuropsychology, and behavioral neurology. Vol. V/3, 211-223.
67.
Kennison, R.F. et al. (1989): Music affects learning of a braille-like task by sighted subjects. Percept Mot Skills Dec;69(3 Pt 1):923-9.
68.
Kester, D.B. et al. (1991): Acute effect of anterior temporal lobectomy on musical processing. Neuropsychologia. 29(7):703-8.
69.
Klausmeier, F. (1985): Musikalische Interpretation. Gieseler Festschrift, 139-43.
70.
Kobayashi, N. (1996): Robert Schumann: His mental illnes and his music. DMA doc.: Univ of Washington.
71.
Koelsch, S., Maess, B., Grossmann, T., Friederici, A.D. (2003): Electric brain repsonses reveal gender differences in music processing. Neuroreport Apr 15;14(5):709-13.
72.
LaBarba, R..C., Kingsberg, S.A. (1990): Cerebral lateralization of familiar and unfamiliar music perception in nonmusicians: a dual task approach. Cortex Dec;26(4):567-74.
112
73.
Lafontaine, M. (1992): Neuropédagogie et enseignement du piano: Elaboration de critères d’analyse des methods pour enfants debutants. Recherche en education musicale au Québec. Vol. XI, 71-87.
74.
Larmande, P. et al. (1984): Melodic dichotic listening test. Influence of the status of hemispheric activation in normal subjects, musicians and non-musicians. Rev Neurol. 140(1):49-54.
75.
Lechevalier, B. (1997): Perception of musical sounds: contributions of positron emission topography. Bull Acad Natl Med Jun-Jul;181(6):1191-9.
76.
Lechevalier, B. et al. (1995): Neuropsychology of musical identification. Rev Neurol (Paris). Aug-Sept;151(8-9):505-10.
77.
Lehr, M.R. (1998): Music education: The brain-building subject. Teaching music, Vol. VI/3 (Dec), 40, 56.
78.
Leman, M. (1995): Music and schema theory: Cognitive foundations of systematic musicology. Springer series in information science, 31, Berlin: Springer.
79.
Los Angelos Bermell, M. de (1996): Strategies de la música y el movimiento. Música y educación: Revista trimestral de pedagogía musical. Vol. IX/4:28, 61-68.
80.
Maess, B., Koelsch, S., Gunter, T.C., Friederici, A.D. (2001): Musical syntax is processed in Broca’s area: an MEG study. Nat Neurosci May;4(5):540-5.
81.
Manz, H.J., Manz, A. (1982): The central nervous system and music. Palm Festschrift.
82.
Matteis., M., Silvestrini, M., Troisi, E., Cupini, L.M., Caltagirone, C. (1997): Transcranial doppler assessment of cerebral flow velocity during perception and recognition of melodies. J Neurol Sci Jul;149(1):57-61.
83.
Mavlov, L. (1980): Amusia due to rhythm agnosia in a musician with left hemisphere damage: a non-auditory supramodal defect. Cortex. Aug;16(2):331-8.
84.
Mazzoni, M., Moretti, P., Pardossi, L. (1993): A case of music interception. Journal of neurology, neurosurgery and psychiatry. Vol. LV/3, 322 p.
85.
McKinnon M.C. et al. (1997): A left-ear advantage for forced-choice judgements of melodic contour. C J Exp Psychol. Jun;51(2):171-5.
86.
Menon, V., Levitin, D.J., Smith, B.K., Lembke, A., Krasnow, B.D., Glazer, D., Glover, G.H., McAdams, S. (2002): Neural correlates of timbre change in harmonic sounds. Neuroimage Dec;17(4):1742-54.
87.
Minson, R. (1997): Music – light – sound: non-invasive ways to heal brain injuries. Open ear: A publication dedicated to sound and music in health and education. Vol.I,
113
88.
Morton, L.L., Allenn, J.D., Williams, N.H. (1994): Hemisphericity and information processing in North American Native (Ojibwa) and non-native adolescents. Int J Neurosci Apr;75(34):180-202.
89.
Muszkat, M. et al. (1995): Hemispheric functional specialization in motor aphasia. Neurophysiologic findings with computerized electroencephalographic brain mapping during musical and oral sound stimulation. Study of 2 cases. Arc Neuropsiquiatr. Mar;53(1)88-93.
90.
Naeser, M.A. et al. (1985): CT scan lesion localization and response to melodic intonation therapy with nonfluent aphasia cases. Cortex Jun;21(2):203-23.
91.
Nakano, M. et al. (1998): A case of musicogenic epilepsy induced by listening to an American pop music. Rinsho Shinkeigaku, Dec; 38(12):1067-9.
92.
Noffsinger, D. et al. (1994): Dichotic listening to musical chords: background and preliminary data. J Am Acad Audio. Jul;5(4):243-7.
93.
Notley, M. R. (1998): “Brain music” by Brahms: Toward an understanding of sound and expression in the allegro of the clarinet trio. American Brahms Society newsletter, Vol. XVI/2, 1-3.
94.
O’Boyle, M.W. et al. (1988): Hemispheric asymmetry in the matching of melodies to rhythm sequences tapped in the right and left palms. Cortex Jun;24(2):211-21.
95.
O’Boyle, M.W. et al. (1990): How knowledge of the song influences the matching of ’melodies’ to rhythm sequences tapped in the right and left palms. Cortex. Dec;26(4):639-42.
96.
O’Callaghan, C.C. (1993): Communicating with brain-impaired palliative care patients through music therapy. J Palliat Care. Winter;9(4):53-5.
97.
O’Callaghan, C.C. (1996): Music and well-being: Music therapy and palliative care. Annual journal of the New Zealand Society for Music Therapy. 4-19.
98.
Oepen, G.B. (1985): The special role of the fourth: Results of a clinical study of amusia. Musiktherapeutische Rundschau, VI/4, 281-86.
99.
Oscar-Berman, M. et al. (1976): Iconic recognition of musical symbols in the lateral visual fields. Cortex Sep;12(3):241-8.
100. Paquier, P. et al. (1992): Transient musical hallucinosis of central origin: a review and clinical study. J Neurol Neurosurg Psychiatry. Nov;55(11):1069-73. 101. Patel, A.D. et al. (1998): Processing syntactic relations in language and music: an eventrelated potential study. J Cogn Neursci., Nov;10(6):717-33.
114
102. Penger, P.M., Breier, J.I., Wheless, J.W., Ridley, T.D., Papanicolaou, A.C., Brookshire, B., Thomas, A., Curtis, V., Willmore, L.J. (1996): Lateralization of memory for music: evidence from the intracarotid sodium amobarbital procedure. Neuropsychologia. Oct;34(10):1015-8. 103. Peretz, I. (1985): Hemispheric asymmetry in amusia. Rev Neurol (Paris) 141(3):169 104. Peretz, I. (1987): Shifting ear differences in melody comparison through transposition. Cortex Jun;23(2):317-23. 105. Peretz, I. (1990): Processing of local and global musical information by unilateral braindamaged patients. Brain. Aug;113 (Pt 4):1185-205. 106. Peretz, I. (1993): Auditory atonalia for melodies. Cognitive neuropsychology. Vol. X/1, 2156. 107. Peretz, I. et al. (1987): Analytic processing in the classification of melodies as same and different. Neuropsycholgoia. 25(4):645-52. 108. Peretz, I. et al. (1992): The role of contour and intervals in the recognition of melody parts: evidence from cerebral asymmetries in musicians. Neuropsychologia. Mar;30(3):277-92. 109. Petsche,
H.
(1997):
Hirnforschung
und
musikalische
Kreativität.
Österreichische
Musikzeitschrift. Vol. LII/9, 16-23. 110. Petsche, H. (ed.) (1989): Beiträge zum vierten Herbert von Karajan-Symposium. Basel: Birkhäser, Basel: Birkhäser. 111. Petsche, H. et al. (1985): Music perception, EEG and musical training. EEG EMG Z Elektroenzephalogr Elektromyogr Verwandte Geb. Dec;16(4):183-90. 112. Pfeiffer,
A.
(1981):
Musikverständnis
in
neurologischer
Sicht.
Beiträge
zur
Musikwissenschaft, Vol. XXIII/3, 187-94. 113. Platel, H., Price, C., Baron, J.-C., Wise, R., Lambert, J., Frackowiak, R.S.J., Lechevalier, B., Eustache, F. (1997): The structural components of music perception. A functional anatomical study. Brain, 120, 229-243. 114. Plenger, P.M. et al. (1996): Lateralization of memory for music: evidence from the intracarotid sodium amobarbital procedure. Neuropsychologia. Oct;34(10):1015-8. 115. Polk, M., Kertesz, A. (1993): Music and language in degenerative disease of the brain. Brain and cognition XXII/1 (May) 98-117. 116. Preisler, A. et al. (1989): Hemispheric asymmetry and the processing of harmonies in music. Int J Neurosci. Jul;47(1-2):131-40. 117. Raghuram, R. et al. (1980): Musical halluciations in a deaf middle-aged patient. J Clin Psychiatry. Oct;41(10):357.
115
118. Roehmann, F. L., Wilson, F.R. (ed.) (1988): The biology of music making: Music and child development – Proceedings of the 1987 Denver conference. St. Louis, MMB music. 291 p. 119. Rolland, P.-Y.: Discovering Patterns in Musical Sequences. JNMR vol 28 No 4. 120. Sanders, G. et al. Í(1998): Verbal and music dichotic listening taks reveal variations in functional cerebral asymmetry across the menstrual cycle that are phase and task dependent. Neuropsychologia Sep;36(9):869-74. 121. Satoh, M., Takeda, K., Nagata, K., Hatazawa, J., Kuzuhara, S. (2003): The Anterior Portion of the Bilateral Temporal Lobes Participates in Music Perception: A Positron Emission Tomography Study. AJNR Am J Neuroradiol. Oct.;24(9):1843-1848. 122. Platel H, Baron JC, Desgranges B, Bernard F, Eustache F. (2003): Semantic and episodic memory of music are subserved by distinct neural networks. Neuroimage. Sep;20(1):244-56. 123. Floyd JP, Fernandes JH. (2003): Making a place for CAM in the ICU.RN. Jul;66(7):44-7. 124. Lin KL, Wang HS, Kao PF. (2003): A young infant with musicogenic epilepsy. Pediatr Neurol. May;28(5):379-81. 125. Jeffries KJ, Fritz JB, Braun AR. (2003): Words in melody: an H(2)15O PET study of brain activation during singing and speaking. Neuroreport. Apr 15;14(5):749-54. 126. Sparr SA. (2002): Receptive amelodia in a trained musician. Neurology. Nov 26;59(10):1659-60. 127. Izumi, Y., Terao, T., Ishino, Y., Nakamura, J. (2002): Differences in regional cerebral blood flow during musical and verbal hallucinations. Psychiatry Res. Nov 30;116(1-2):119-23. 128. Blood AJ, Zatorre RJ. (2001): Intensely pleasurable responses to music correlate with activity in brain regions implicated in reward and emotion. Proc Natl Acad Sci U S A. ep 25;98(20):11818-23. 129. Drury HA, Van Essen DC.(1997): Functional specializations in human cerebral cortex. Visible Man surface-based atlas. Hum Brain Mapp.;5:233-7. 130. Satoh M, Takeda K, Nagata K, Hatazawa J, Kuzuhara S. (2001): Activated brain regions in musicians during an ensemble: a PET study. Brain Res Cogn Brain Res. Aug;12(1):101-8.
116
131. Tervaniemi M. (2001): Musical sound processing in the human brain. Evidence from electric and magnetic recordings. Ann N Y Acad Sci. Jun;930:259-72. 132. Parsons LM. (2001): Exploring the functional neuroanatomy of music performance, perception, and comprehension. Ann N Y Acad Sci. Jun;930:211-31. 133. Zatorre RJ. (2001): Neural specializations for tonal processing. Ann N Y Acad Sci. Jun;930:193-210. 134. Halpern AR. (2001): Cerebral substrates of musical imagery.Ann N Y Acad Sci. Jun;930:179-92. 135. Griffiths TD. (2001): The neural processing of complex sounds. Ann N Y Acad Sci. Jun;930:133-42.] 136. Peretz I, Blood AJ, Penhune V, Zatorre R. (2001): Cortical deafness to dissonance. Brain. May;124(Pt 5):928-40. 137. Engelien A, Stern E, Silbersweig D. (2001): Functional neuroimaging of human central auditory processing in normal subjects and patients with neurological and neuropsychiatric disorders. J Clin Exp Neuropsychol. Feb;23(1):94-120. 138. Mendez, M.F. (2001): Generalized auditory agnosia with spared music recognition in a left-hander. Analysis of a case with a right temporal stroke. Cortex. Feb;37(1):139-50. 139. Genc BO, Genc E, Tastekin G, Iihan N. (2001): Musicogenic epilepsy with ictal single photon emission computed tomography (SPECT): Could these cases contribute to our knowledge of music processing? Eur J Neurol. Mar;8(2):191140. Sparr SA. (2003): Amusia and musicogenic epilepsy. Curr Neurol Neurosci Rep. Nov;3(6):502-7. 141. Platel H, Baron JC, Desgranges B, Bernard F, Eustache F. (2003): Semantic and episodic memory of music are subserved by distinct neural networks. Neuroimage. Sep;20(1):244142. Peretz I, Coltheart M. (2003): Modularity of music processing. Nat Neurosci. Jul;6(7):688-91. 143. Janata P, Grafton ST. (2003): Swinging in the brain: shared neural substrates for behaviors related to sequencing and music.Nat Neurosci. Jul;6(7):682-7.
117
144. Patel AD. (2003): Language, music, syntax and the brain. Nat Neurosci. Jul;6(7):674-81. 145. Munte TF, Altenmuller E, Jancke L. (2002): The musician’s brain as a model of neuroplasticity. Nat Rev Neurosci. Jun;3(6):473-8. 146. Drury HA, Van Essen DC. (1997): Functional specializations in human cerebral cortex analyzed using the Visible Man surface-based atlas. Hum Brain Mapp.;5:233-7. Levy DA, Granot R, Bentin S. (2001): Processing specificity for human voice stimuli: electrophysiological evidence. Neuroreport. Aug 28;12(12):2653-7. 147. Pascual-Leone A. (2001): The brain that plays music and is changed by it.Ann N Y Acad Sci. Jun;930:315-29. 148. Parsons LM. (2001): Exploring the functional neuroanatomy of music performance, perception, and comprehension. Ann N Y Acad Sci. Jun;930:211-31. 149. Riello R, Frisoni GB. (2001): [Music therapy in Alzheimer’s disease: is an evidence-based approach possible?] Recenti Prog Med. May;92(5):317-21. 150. Geroldi C, Metitieri T, Binetti G, Zanetti O, Trabucchi M, Frisoni GB. (2000): Pop music and frontotemporal dementia. Neurology. Dec 26;55(12):1935-6. 151. Aleman A, Nieuwenstein MR, Bocker KB, de Haan EH. (2000): Music training and mental imagery ability. Neuropsychologia.;38(12):1664-8. 152. Evers S, Dannert J, Rodding D, Rotter G, Ringelstein EB. (1999): The cerebral haemodynamics of music perception. A transcranial Doppler sonography study. Brain. Jan;122 ( Pt 1):75-85. 153. Rauschecker JP. (1998): Cortical processing of complex sounds. Curr Opin Neurobiol. 1998 Aug;8(4):516-21. 154. Gunther W, Steinberg R, Streck P, Banquet JP, Bscheid I, Raith L, Riedel R, Klages U, Stiltz I. (1991): Brain dysfunction in psychiatric patients during music perception measured by EEG mapping: relation to motor dysfunction and influence of neuroleptic drugs. Eur Neuropsychopharmacol. May;1(2):14355. 155. Gunther W, Streck P, Steinberg R, Gunther R, Raith L, Backmund M. (1989): Psychomotor disturbances in psychiatric patients as a possible basis for new attempts at differential diagnosis and therapy. IV. Brain dysfunction during
118
motor activation measured by EEG mapping. Eur Arch Psychiatry Neurol Sci.;239(3):194-209. 156. Ross DA, Olson IR, Gore JC. (2003): Cortical plasticity in an early blind musician: an fMRl study. Magn Reson Imaging. Sep;21(7):821-8. 157. Morrison SJ, Demorest SM, Aylward EH, Cramer SC, Maravilla KR. (2003): FMRI investigation of cross-cultural music comprehension. Neuroimage. Sep;20(1):378-84. 158. Hickok G, Buchsbaum B, Humphries C, Muftuler T. (2003): Auditory-motor interaction revealed by fMRI: speech, music, and working memory in area Spt. J Cogn Neurosci. Jul 1;15(5):673-82. 159. Stricker RB, Winger EE. (2003): Musical hallucinations in patients with Lyme disease. South Med J. Jul;96(7):711-5. 160. Midorikawa A, Kawamura M, Kezuka M. (2003): Musical alexia for rhythm notation: a discrepancy between pitch and rhythm. Neurocase. Jun;9(3):232-8. 161. Schmithorst VJ, Holland SK. (2003): The effect of musical training on music processing: a functional magnetic resonance imaging study in humans. Neurosci Lett. Sep 11;348(2):65-8. 162. Peretz I, Coltheart M. (2003): Modularity of music processing. Nat Neurosci. Jul;6(7):688-91. 163. Janata P, Grafton ST. (2003): Swinging in the brain: shared neural substrates for behaviors related to sequencing and music. Nat Neurosci. Jul;6(7):682-7. Review. 164. Patel AD. (2003): Language, music, syntax and the brain. Nat Neurosci. Jul;6(7):674-81. 165. Hebert S, Racette A, Gagnon L, Peretz I. (2003): Revisiting the dissociation between singing and speaking in expressive aphasia. Brain. Aug;126(Pt 8):1838-50. 166. Russell SM, Golfinos JG. (2003): Amusia following resection of a Heschl gyrus glioma. Case report. J Neurosurg. May;98(5):1109-12. 167. Kaga K, Kaga M, Tamai F, Shindo M. (2003): Auditory agnosia in children after herpes encephalitis. Acta Otolaryngol. Jan;123(2):232-5 168. Tillmann B, Janata P, Bharucha JJ. (2003): Activation of the inferior frontal cortex in musical priming. Brain Res Cogn Brain ResApr;16(2):145-61.
119
169. Moretti R, Torre P, Antonello RM, Ukmar M, Longo R, Bava A. (2002): Learned movements in a left-handed pianist: an f-MRI evaluation. J Clin Neurosci. Nov;9(6):680-4. 170. Morocz IA, Karni A, Haut S, Lantos G, Liu G. (.2003): fMRI of triggerable aurae in musicogenic epilepsy. NeurologyFeb 25;60(4):705-9. 171. Evers S, Ellger T, Ringelstein EB, Knecht S. (2002): Is hemispheric language dominance relevant in musical hallucinations? Two case reports. Eur Arch Psychiatry Clin Neurosci. Dec;252(6):299-302. 172. Levitin DJ, Menon V, Schmitt JE, Eliez S, White CD, Glover GH, Kadis J, Korenberg JR, Bellugi U, Reiss AL. (2003): Neural correlates of auditory perception in Williams syndrome: an fMRI study. Neuroimage. Jan;18(1):7482. 173. Menon V, Levitin DJ, Smith BK, Lembke A, Krasnow BD, Glazer D, Glover GH, McAdams S. (2002): Neural correlates of timbre change in harmonic sounds. Neuroimage. 2002 Dec;17(4):1742-54. 174. Schon D, Anton JL, Roth M, Besson M. (2002): An fMRI study of music sight-reading. Neuroreport. Dec 3;13(17):2285-9. 175. Janata P, Birk JL, Van Horn JD, Leman M, Tillmann B, Bharucha JJ. (2002): The cortical topography of tonal structures underlying Western music. Science. Dec 13;298(5601):2167-70. 176. Toiviainen P, Krumhansl CL. (2003): Measuring and modeling real-time responses to music: the dynamics of tonality induction. Perception.;32(6):74166. 177. Gockel H, Moore BC, Patterson RD. (2003): Asymmetry of masking between complex tones and noise: partial loudness. J Acoust Soc Am. Jul;114(1):34960. 178. Bernstein JG, Oxenham AJ. (2003): Pitch discrimination of diotic and dichotic tone complexes: harmonic resolvability or harmonic number? J Acoust Soc Am. Jun;113(6):3323-34. 179. Brochard R, Abecasis D, Potter D, Ragot R, Drake C. (2003): The "ticktock" of our internal clock: direct brain evidence of subjective accents in isochronous sequences. Psychol Sci. Jul;14(4):362-6. 180. Tillmann B, Janata P, Birk J, Bharucha JJ. (2003): The costs and benefits of
120
tonal centers for chord processing. J Exp Psychol Hum Percept Perform. Apr;29(2):470-82. 181. Schellenberg EG, Trehub SE. (2003): Good pitch memory is widespread. Psychol Sci. May;14(3):262-6. 182. Bigand E, Poulin B, Tillmann B, Madurell F, D’Adamo DA. (2003): Sensory versus cognitive components in harmonic priming. J Exp Psychol Hum Percept Perform. Feb;29(1):159-71. 183. Moore GA, Moore BC. (2003): Perception of the low pitch of frequencyshifted complexes. J Acoust Soc Am. Feb;113(2):977-85. 184. Rodenas JA, Aarts RM, Janssen AJ. (2003): Derivation of an optimal directivity pattern for sweet spot widening in stereo sound reproduction. J Acoust Soc Am. Jan;113(1):267-78. 185. Grose JH, Hall JW 3rd, Buss E. (2002): Virtual pitch integration for asynchronous harmonics. J Acoust Soc Am. Dec;112(6):2956-61. 186. Schellenberg EG, Adachi M, Purdy KT, McKinnon MC. (2002): Expectancy in melody: tests of children and adults. J Exp Psychol Gen. Dec;131(4):511-37. 187. Hebert S, Cuddy LL. (2002): Detection of metric structure in auditory figural patterns. Percept Psychophys. Aug;64(6):909-18. 188. Burnett TA, Larson CR. (2002): Early pitch-shift response is active in both steady and dynamic voice pitch control. J Acoust Soc Am. Sep;112(3 Pt 1):1058-63. 189. Tillmann B, Bharucha JJ. (2002): Effect of harmonic relatedness on the detection of temporal asynchronies. Percept Psychophys. May;64(4):640-9. 190. Vos PG, Pasveer D. (2002): Goodness ratings of melodic openings and closures. Percept Psychophys. May;64(4):631-9. 191. Tremblay F, Mireault AC, Letourneau J, Pierrat A, Bourrassa S. (2002): Tactile perception and manual dexterity in computer users. Somatosens Mot Res.;19(2):101-8. 192. Demany L, Semal C. (2002): Limits of rhythm perception. Q J Exp Psychol A. Apr;55(2):643-57. 193. Bueno JL, Firmino EA, Engelman A. (2002): Influence of generalized complexity of a musical event on subjective time estimation. Percept Mot Skills. Apr;94(2):541-7. Warrier CM, Zatorre RJ. (2002): Influence of tonal
121
context and timbral variation on perception of pitch. Percept Psychophys. Feb;64(2):198-207. 194. Crawley EJ, Acker-Mills BE, Pastore RE, Weil S. (2002): Change detection in multi-voice music: the role of musical structure, musical training, and task demands. J Exp Psychol Hum Percept Perform. 2002 Apr;28(2):367-78. 195. Schafer, R.M. (1989): Language, music, noise, silence: A composer’s approach to words. Words and spaces: An Anthology of twentieth-century musical experiments in language and sonic environments. Lanham:U. Press of America, 103-126. 196. Schubert, E. (1996): Enjoyment of negative emotions in music: An associative network explanation. Psychology of music. Vol. XXIV/1, 18-28. 197. Schuppert, M., Muntem T.F., Wieringa, B.M., Altemuller, E. (2000): Receptive amusia: evidence for cross-hemispheric neural networks underlying music processing strategies. Brain Mar;123 Pt 3:546-59. 198. Seifert, U., Olk, F. (1995): On rhythm perception: Theoretical issues, empirical findings. Journal of new music research, Vol. XXIV/2 (June), 164-95. 199. Shetler, D.J. (1990): The inquiry into prenatal musical experience: A report of the Eastman Project 1980-1987. The biology of music making: Music and child development – Proceedings of the 1987 Denver conference. St. Louis, MMB Music, 44-62. 200. Sidtis, J.J. et al. (1990): Transient ischemic attacks presenting with a loss of pitch perception. Cortex. Sep;26(3):469-71. 201. Signoret, J.L. et al. (1987): Aphasia without amusia in a blind organist. Verbal alexia.agraphia without musical alexia-agraphia in braille. Rev Neurol 143(3):172-81. 202. Strombeck, G. (1996): The brain, process model, and other phenomena. Experimental musical instruments. Vol. XII/1, 21-24. 203. Suppan, W. (1986): Musik – eine Droge? Universitas, Germany, Vol. XLI, 1045-51. 204. Swartz, K., Walton, J.P., Crummer, C.Ch., Hantz, E.C., Frisina, R.D. (1992): P3 event-related potentials and performance of healthy older and Alzheimer’s dementia subjects for music and perception tasks. Psycholusicology: A journal of research in music cognition. Vol. XI/2, 96118. 205. Tarkhan, A.U. et al. (1985): Recognition of emotional states by elipeltics from voices. Zh Nevropatol Psikhiart Im S S Korsakova 85(6):860-6. 206. Tasaki, H. (1982): Perception of music stimuli by the Dichotic Listening Test – studies on college students making a specialty of music. No To Shinkei. Nov;34(11):1051-7.
122
207. Tervaniemi, M. et al. (1999): Functional specialization of the human auditory cortex in the processing phonetic and musical sounds: A magnetoencephalographic (MEG) study. Neuroimage Mar;9(3):330-6. 208. Tervaniemi, M., Rytkönen, M., Schröger, E., Ilmoniemi, R.J., Näätänen, R. (2001): Superior Formation of Cortical Memory Traces for Melodic Patterns in Musicians. Learning & Memory 8:295-300. 209. Tierney, I.R. et al. (1978): The effect of music on body-rocking manifested by severely deficient patients in ward environments. J ment Defic Res. Dec;22(4):255-61. 210. Tighman, W. ed. (1996): A discussion with David Epstein. Indiana theory review. Vol. XVII/2, 1-19. 211. Tramo, M.J. et al. (1991): Musical priming by the right hemisphere post-callosotomy. Neuropsychologia. 29(4):313-25. 212. Van Strien, J.W. et al. (1997): Altered visual field asymmetry for lexical decision as a result of concurrent presentation of music fragments of different emotional valences. J Int Neuropsychol Soc. Sep;3(5):473-9. 213. Vollmer-Hasse, J., Finke, K., Hartje, W., Bulla-Hellwig, M. (1998): Hemisphere dominance in the processing of J.S. Bach fugues: a transcranial Doppler sonography (TCD) study with musicians. Neuropsychologia Sep;36(9):857-67. 214. Wagner, G. (1989): Music therapy and aphasia. Música, terapia y communicación. 4, 10-29; 5, 3-11. 215. Wagner, M.T. et al. (1981): Hemisphere asymmetries in faculty and student musicians and nonmusicians during melody recognition tasks. Brain Lang. Jul;13(2):379-88. 216. Wallin, N.L. (1982): The musical brain: a critical essay on music and perception from the biological point of view. PhD diss. Göteborg 217. Weinberger, N.M. (1997): The Musical Hormone. Musica Research Notes:V IV, I 2, Fall, http://www.musica.uci.edu/mrn/V4I2F97.html 218. Wilson, F.R. (1995): Gehirn und Hand: Die neurologische Basis instrumentals Geschicklichkeit. Medizinische Probleme bei Musikern. Stuttgart: Thieme. 219. Wilson, S.L., Cranny, S.M., Andrews, K. (1992): The efficacy of music for stimulation in prolonged coma: Four single case experiments. Clinical rehabilitation. Vol. VI/3, 181-187. 220. Zakharova, N.N. et al. (1984): Effect of music on motor reaction time and interhemispheric relations. Zh Vyssh Nerv Deiat Im I P Pavlova. Mar-Apr;34(2):212-8.
123
221. Zatorre, R.J. (1989): Intact absolute pitch ability after left temporal lobectomy. Cortex Dec;25(4):567-80. 222. Zatorre, R.J. (2001): Neural specializations for tonal processing. Ann N Y Acad Sci. Jun;930:193-210.
124
Köszönetnyilvánítás
Ezúton fejezem ki köszönetemet mindazoknak, akik elindítottak azon az úton mely a neurolingvisztika és neuromuzikológia irányába vezetett, Réthelyi Miklósnak, kinek ajánlásával elkezdtem Szépe tanár úrnál Pécsett a doktori kurzust. Ottani oktatóim közül Gósy Máriának és Lengyel Zsoltnak, akik a pszicholingvisztika és ehhez kapcsolódó fontos területeket, mint a gyermeknyelv és fonetika szerettették PHJ YHOHP .|V]|QHW D 6HPPHOZHLV (J\HWHP ,V] $QDWyPLDL ,QWp]HW 3K' NXU]XVDLQ HO )UHXQG /LSRVLWV pV +iPRUL SURIHVV]RURNQDN PDJDV V]tQYRQDO~ HO
DGy 3DONRYLFV
DGiVDLNpUW pV 3DONRYLFV WDQiU ~UQDN
külön a következetes számonkérésért, Gallatz .DWDOLQQDN DNL OHKHW
Yp WHWWH DQDWyPLDL J\DNRUODWRNRQ
YDOyUpV]YpWHOHPHWpVPLQGLJNpV]VpJJHOYiODV]ROWPHJYiODV]ROKDWDWODQQDNW
Q
NpUGpVHLPUH
Hálával tartozom mindenkinek, akik a dolgozat megírásának gyakorlati lebonyolításában, szövegszerkesztésben segítettek, Nagy Borbála és Szabó Angelika kollégáimnak, Ladányi Andreának, DNL OHNWRUiOWD pV pStW YL]VJiODWRN
NULWLNDL PHJMHJ\]pVHLYHO PR]GtWRWWD HO
PHJYDOyVXOiViKR]
V]NVpJHV
EHWHJDQ\DJUyO
pV
UH .|V]|QHW LOOHW PLQGHQNLW DNLN D PDWHULiOLV
KiWWpUU
O
JRQ
doskodtak -
kiváltképpen Papp Mária, Fáy Vera és Schwáb Richárd orvosokat - a dolgozatban említett neurológiai intézményekben.
Köszönöm zenész kollégáimnak tevékeny részvételüket a teszt elkészítésében,
YDODPLQW D YL]VJiODWRN OHERQ\ROtWiViEDQ HOV
KHO\HQ
Bánfalvy Juditnak, aki a számítógépes programot
hangzó anyaggá alakította. 9pJOGHVHPPLNpSSHQVHPXWROVyVRUEDQN|V]|Q|PWpPDYH]HW GRNWRUL
LVNROiW
HONH]GKHWWHP
pV
YpJLJMiUKDWWDP
KRJ\
OHKHW
Yp
PQHN'iQRV.RUQpOQDNKRJ\D
WHWWH
VSHFLiOLV
NXU]XVRNUD
YDO
ó
bejutásomat, kapcsolatai révén megismerhettem a dolgozatban érintett tudományterületek jeles NpSYLVHO
LWpVPLQGLJUHQGHONH]pVHPUHiOOWD]LG
N|]EHQIHOPHUO
Budapest, 2004. július 17-én
125
SUREOpPiNPHJYLWDWiViUD
1. melléklet
"neurolingvisztikai" cikk egy fittness magazinban
126
2. sz. melléklet
6158. sz. Elnöki nyilatkozat 1990. július 17-én Az Amerikai Egyesült Államok elnöke Nyilatkozat $]
HPEHUL
DJ\
H]
D
IRQW
W|PHJ
LGHJVHMWHN
V]|YHYpQ\pE
O
iOOy
massza, mely irányítja
tevékenységünket, egyike a teremtés legmagasztosabb és legtitokzatosabb csodáinak. Az emberi intelligencia központja, érzékeink interpretálója, a mozgások koordinátora, ez a hihetetlen szerv továbbra LVDWXGyVRNpVODLNXVRNpUGHNO
désének középpontjában áll.
Az évek folyamán az aggyal kapcsolatos ismereteink mennyisége –KRJ\DQP mikor megsérül vagy megbetegszik –GUiPDLPpUWpNEHQQ
N|GLNPLURPOLNHO
WWGHUHQJHWHJPLQGHQYDQPpJDPLW
megtudhatunk róla. Az agy további tanulmányozása elkerülhetetlenül szükséges: évente amerikaik PLOOLyLWpULQWYDODPLO\HQDJ\LNiURVRGiVNH]GYHDQHXURJHQHWLNXVEHWHJVpJHNW
ODGHJHQHUDWtY
rendellenességekig, mint pl. az Alzheimer-kór, stroke, skizofrénia, autizmus, valamint beszéd-, nyelv- és halláskárosodás. Ma ezek a személyek és családjuk jogosan reménykedhetnek, mert az agykutatás új korának KDMQDOD YLUUDG IHO 1DJ\WHOMHVtWPpQ\ NpSDONRWy HOMiUiVRN WHV]LN OHKHW
PLNURV]NySRN D JHQHWLNDL NXWDWiVRN IHOJ\RUVXOiVD pV IHMOHWW
Yp RUYRVRNQDN pV WXGy
soknak, hogy minden korábbinál nagyobb
betekintést nyerhessenek az agyba. Neurológusok térképezik fel az agy biokémiai hálózatát, mely segít a KDWpNRQ\DEE J\yJ\V]HUHN HO
szenvedéseit. A]
iOOtWiViEDQ KRJ\ HQ\KtWVpN D] $O]KHLPHU
- vagy Parkinson-kóros betegek
DJ\ VHMWMHLQHN pV NpPLDL WUDQV]PLWWHUHLQHN IHMO
GpVH LQWHUDNFLyMD pV D WHVW W|EEL
szervével való kommunikációjának tanulmányozása során a kutatók kifejlesztettek kezelési eljárásokat a gerincsérültek, depressziósok és epilepsziások számára. A molekuláris genetikában történt áttörés ígéretesnek mutatkozik a Huntington-NyU UHQGHOOHQHVVpJHNPHJHO
D]
L]RPVRUYDGiV
pV
HJ\pE
D]
pOHWHW
YHV]pO\H]WHW
]pVpQHNpVNH]HOpVLPyGV]HUpQHNHUHGPpQ\HVVpJpEHQ
A kutatások értékesnek bizonyulhatnak a kábítószerek ellen folytatott harcunkban is, mivel az eredmények alapján nagyobb betekintést kapunk abba a folyamatba, hogy emberek hogyan válnak NiEtWyV]HUIJJ
YppVKRJ\DGURJRNKRJ\DQKDWQDND]DJ\UD(]HNDNXWDWiVRNVHJtWKHWQHNDEEDQKRJ\
D J\yJ\V]HUIJJ
VpJHW KDWpNRQ\DEEDQ NH]HOMN YDODPLQW KRJ\ PHJpUWVN pV PHJHO
127
]]N D]W D
NiURVRGiVW PHO\HW HJ\ WHUKHV DQ\D RNR] V]OHWHQG
J\HUPHNpQHN D]]DO KRJ\ NiEtWyV]HUW pV DONRKROW
fogyaszt. És mivel a test ideg- és immunrendszere egymással kapcsolatban áll, az agy ilyen irányú tanulmányozása segíthet abban, hogy közelebb jussunk a szerzett immunhiányos szindróma megértéséhez. Számos, emberi aggyal kapcsolatos kutatást terveztek és vezettek a Nemzeti Egészségügyi Intézmények tudósai, valamint a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet és más szövetségi kutató központok munkatársai. Egyre több szövetségi program megvalósításában nyújtanak segítséget magánalapítványok pV D] LSDU $] H]HQ LQWp]PpQ\HN N|]WL HJ\WWP
ezreinek multidiszciplináris HU
N|GpV YDODPLQW WXGyVRN pV HJpV]VpJJ\L GROJR]yN
IHV]tWpVH D EL]RQ\tWpND QHP]HWQN HOW|NpOWVpJpQHN KRJ\ OHN]GMN D]
agybetegségeket. $] DJ\NXWDWiVEyO V]iUPD]y HO
Q\|N N|]HOIRJDGWDWiVD FpOMiEyO D .RQJUHVV]XV D +i] V]
közös határozatával az 1990. január 1-MpYHO NH]G H]]HO HJ\LGHM
G
pYWL]HGHW D] Ä$J\ pYWL]H
OHJ IHOKDWDOPD]WD pV IHONpUWH D] (OQ|N|W KRJ\ HEE
dé”-nek nyilvánította, s
O D] DONDORPEyO NLiOWYiQ\W WHJ\HQ
közzé. Ennél fogva, én, George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az 1990. január 1-jével NH]G
G
pYWL]HGHWD]Ä$J\pYWL]HG
ÈOODPRN
QpSpW
KRJ\
D]
é”-QHNQ\LOYiQtWRP)HOV]yOtWRNPLQGHQN|]WLV]WYLVHO
pYWL]HGHW
PHJIHOHO
SURJUDPRNNDO
QQHSVpJHNNHO
WpVD](J\HVOW pV
WXGRPiQ\RV
tevékenységgel tegyék tartalmassá. Ennek hiteléül látom el kézjegyemmel ezen okmányt július 17. napján az Úr 1990. és az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének 250. évében.
GEORGE BUSH
3. melléklet
128
129
4. sz. melléklet
5|YLGHQLVPHUWHWHWWpUYHNPLQGHQNLPHJJ\
]pVpUH
Hogy énekelni tanuljon: •
(OV
VRUEDQ H] HJ\ RO\DQ WXGiV PHO\ N|QQ\HQ WDQtWKDWy pV J\RUVDQ WDQXOKDWy DPHQQ\LEHQ My D
mester és fogékony a tanítvány. • • • • •
$]pQHNOpVJ\DNRUOiVDWHUPpV]HWQHNWHWV] $PHOONDVPLQGHQUpV]pWHU (J\HJ\V]HU
•
VtWLpVV]DEDGGiWH
U]LD]HPEHUHJpV]VpJpW
szi a légutakat.
pVKDWpNRQ\J\yJ\V]HUPRW\RJiVpVGDGRJiVHOOHQ
A legjobb eszköz arra, hogy tökéletesítse a kiejtést és a retorikát. Ez az egyetlen mód, hogy megtudjuk, vajon a természet felruházott-e a jó hang áldásával: mely adomáQ\ RO\DQ ULWND KRJ\ H]HUE O PpJ HJ\ VHP HJpV]HQ ELUWRNROMD pV VRN HPEHUEHQ H] D FVRGiODWRV
•
GRORJpVPHJ
DGRPiQ\
HOYHV]HWW
PHUW
KtMiQ
YDQQDN
D
WHUPpV]HW
P
YpV]L
NLIHMH]pVpQHN
képességével. Semmilyen hangszer sem hasonlítható az ember által létrehozott énekhanghoz, amennyiben a hangok jók és rendszerezetten szólalnak meg. 0LQpO V]HEE D KDQJ DQQiO DONDOPDVDEE ,VWHQ GLFV KDQJRWHOV
tWpVpUH pV V]ROJiODWiUD (QQpOIRJYD D] HPEHUL
GOHJHVHQHQQHNDFpOQDNDV]ROJiODWiEDNHOOiOOtWDQL
Omnis spiritus laudet Dominum Mivel az éneklés jó dolog, Bárcsak mindenki tanulna énekelni William Byrd (1543-1623)
130
5. melléklet
$ ]HQHWHUiSLD GHILQtFLyMD PHO\HW D] HXUySDL RUV]iJRN ]HQHWHUiSLiV V]HUYH]HWHLE
O
alakult Európai Bizottság Klinikai Gyakorlati Csoportja az alábbiak szerint határozott meg: : “Zeneterápia során a képzett zeneterapeuta egy tervezett folyamatban használja a zenét vagy zenei elemeket ( hang, ritmus, dallam, harmónia, dinamika) annak érdekében, KRJ\ HO
VHJtWVH D NRPPXQLNiFLyW NDSFVRODWRNDW WDQXOiVW
V]HUYH]pVW
, kifejezést, mobilizációt,
V]HUYH] GpVW
(]HN
PHOOHWW
SHGLJ
WHUiSLiV
KDWiVW
J\DNRUROMRQ
IL]LNDL
emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az HJ\pQ OHKHW
VpJHLW IHOWpUNpSH]]H pV YDJ\ VpUOW IXQNFLyLW
helyreállítsa, így jobb
LQWUDSV]LFKpV pV YDJ\ LQWHUSHUV]RQiOLV LQWHJUiFLyW WHJ\HQ OHKHW UHKDELOLWiFLyYDJ\NH]HOpVN|YHWNH]WpEHQD]HJ\pQPLQ
Yp V D SUHYHQFLy
VpJLOHJMREEpOHWHWpOKHVVHQ´
A SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI
A képzési cél: olyan pszichiátriai, gyógypedagógiai, pszichológiai, pszichoterápiás és zenei V]DNLVPHUHWHNNHOUHQGHONH]
]HQHWHUDSHXWiNNpS]pVHDNLNH]HQLVPHUHWHNVSHFLiOLV|WY|]HWpWKROLV]WLNXV
szemléletük és módszerspecifikus képességeik birtokában alkalmasak valamennyi olyan területen, V]HUYH]HWEHQ LQWp]PpQ\EHQ pV OpWHVtWPpQ\EHQ YpJ]HQG
]HQHWHUiSLiV PXQND YpJ]pVpUH DKRO D
pszichikus/szomatikus, illetve egészség/sérült/betegségállapot felderítése, védelme, kompenzálása, korrekciója, újranevelése, rehabilitációja vagy komplex gyógyítása valósul meg, az emberi létezés teljes spektrumában, különféle életkori és léthelyzetekben, önállóan, ugyanakkor a társszakmákkal is együttm ködve képesek a gyermek-, ifjú- pV IHOQ
WW NRU~ HJ\pQHN SV]LFKLNXV LOOHWYH ELR
-pszicho-
szociális egészségének megóvására és helyreállítására a primer, a szekunder és a tercier prevenció, valamint a gyógypedagógia területén.
131
$V]DNNpS]HWWVpJYiUKDWyKDV]QRVtWiVLWHUOHWHPXQNDHU
-piaci és társadalmi igény:
A primér prevenció keretében pedagógusok, mentálhigiénés szakemberek, szociális munkások, NO|Q|VHQ QDJ\ OHONL PHJWHUKHOpVQHN NLWHWW V]DNHPEHUHN P YH]HW
SR]tFLyEDQ OpY
YpV]HN ~MViJtUyN SROLWLNXVRN VSRUWROyN
N VWE LOOHWYH D V]HUYH]HWIHMOHV]WpV WHUOHWpQ GROJR]yN YDODPLQW
szociális
szervezetek, vállalatok, egyéb csoportok ellátása történik. A szekunder prevenció keretében: egészségügyben dolgozó szakemberek oktatása, és/vagy a zeneterápia eszközeivel való mentálhigiénés ellátása, valamint az egészségügyben kezelt páciensek terápiája (praeés perinatális ellátástól a gerontológiáig) zajlik. A tercier prevenció keretében a rehabilitáció (társadalmi és egészségügyi) és az utókezelés, valamint a gyógypedagógia keretében korrekció és speciális ellátás történik.
132
6. melléklet
$]HPEHULDJ\IHMO
GpVpQHNV]DNDV]DLDKiURPHOHPLDJ\KyO\DJWyODNLIHMOHWWDJ\LJ
Preembrionális elemi agyhólyagNpS]
Embrionális kor- Magzati kifejlett agyképletek
telencephalon
féltekék (lobusok és gyrusok) oldal-
(végagy)
bazális ganglionok, limbikus
GPpQ\HN
prosencephalon HO
DJ\
Üregeik
ban (8-10 mm)
kamrák
rendszer diencephalon
thalamusok, hypothalamus
III.
(köztiagy)
kamra
mesencephalon
mesencephalon
mesencephalon
aque-
(középagy)
(középagy)
(középagy)
duct
pons (híd)
IV. kamra IHOV
metencephalon rhombencephalon
UpV]H
cerebellum (kisagy)
(utóagy) myelencephalon
PHGXOODREORQJDWD Q\~OWYHO
(nyúltagy)
IV. kamra alsó része
133
8/a sz. melléklet
134
8/b melléklet
135
A neocortex citoarchitecturai strukturális felosztása Brodmann szerint, valamint lokalizációjuk és funkciójuk A táblázatban használt rövidítések:
ang. = angularis, ant. = anterior, assz. = asszociációs, centr. = centralis, cing. = cingulatus, contr. = control, ctx. = cortex, fr. = frontalis, g. = gyrus, hipp. = hippocampus, inf. = inferior, L + R = mindkettö (jelölés nélkül egyanrangú L és R), L = bal, lat. = letralis, lob. = lobus, med. = medialis, mid. = medius, mot. = motoros, occ. = occipitalis, oper. = operculum, post. = posterior, postcentr. = postcentralis, precentr. = precentralis, premot. = premotoros, prim. = primer, prod. = produkció, R = jobb, sec. = secunder, sens. = sensoros, sup. = superior, supl. = suplementer, supramarg. = supramarginalis, szom. = szomato-, tact. = tactilis, temp. = temporalis, terc. = tercier, trans. = transversus, veg. = vegatatív
Az üres helyek vagy általános
LVPHUW YDJ\ MHOHQOHJ D V]HU]
állnak.
136
V]HULQW PpJ LVPHUHWOHQ DGDWRN KHO\HWW
137
138
139
140
9/a melléklet
142
9/b melléklet
143
10/a
144
melléklet 145
10/b melléklet
146
147
11/b melléklet
148
149
150
14.melléklet
151
152
15. sz. melléklet
Balaton teszt 1HPH IpUILQ
.RU .H]HVVpJ MREEEDOPLQGNHWW
Tanult-e zenét?: Ha igen, meddig? : Milyen hangszeren játszik?: Kottaolvasási készsége: 0/alacsony/közepes/prima vista A telefonkagylót melyik füléhez szokta tartani? Jobb/bal/mindegy A teszt során hang- ill. dallampárokat fog hallani. Amennyiben a párok tagjait azonosnak KDOOMDIJJ
OHJHVYRQDODWKDNO|QE|]
QHNDNNRUYt]V]LQWHVYRQDODWK~]]RQ
1. Hangmagasság (pitch) +DQJSiURNNO|QE|]
,G
YDJ\D]RQRVKDQJPDJDVViJEDQ
WDUWDP GXUDWLRQ
.O|QE|]
YDJ\D]RQRVKRVV]~ViJ~KDQJSiURN
3. Ritmus (rhythm) .O|Q|E|]
YDJ\D]RQRVULWPXV~GDOODPSiURN
4. Dallam (melody) .O|QE|]
YDJ\D]RQRVPHOyGLiM~
+DQJHU
ORXGQHVV
.O|QE|]
YDJ\D]RQRVKDQJRVViJ~KDQJSiURN
dallampárok
6. Hangszín (timbre) .O|QE|]
YDJ\D]RQRVKDQJV]tQ
KDQJSiURN
153
16.melléklet
154
155
156
157
17.melléklet
158
159
160
161
