262 262
Szemle
kifejezés szerepel a szótárban. Feltűnően gyakori továbbá verseiben az olyan kifejezés, amelyben az állandósult szókapcsolat igei elemét valamilyen rokon vagy ellenkező értelmű szóval helyettesíti: a szokásos számon kér így alakul: „add számon”; a számon tart pedig így: „számon vesz”. Mestere továbbá annak is, hogy a szólást más síkra áthelyezve alkalmazza: „Fülét csóválja a rossz rím felett”, ugyanis Arany szerint a vers nem a szemnek, hanem a fülnek szól, a rím csengését hallani kell. Amikor Arany művészi kifejezéseit közönséges szavakkal próbálom értelmezni, a költő Dantéról írott szavai jutnak eszembe: „lehet-é, hogy halandó szem nézze A szellemvilágot…? (Dante)”. Beke József munkája hosszú évtizedek óta fennálló igényt elégít ki, és – bizton állíthatjuk – sosem lesz elavult. Az Arany-szótárat az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, az Írók Boltja, valamint a Kern Antikvárium (Kecskemét) terjeszti, az egyetemek-főiskolák magyar nyelvészeti tanszékei, valamint a megyei könyvtárak ingyenes példányt igényelhetnek az Anyanyelvápolók Szövetségétől. SZAKIRODALOM Balázs Géza 2017a. Megjelent az Arany-szótár. Új Köznevelés 73: 22–5. Balázs Géza 2017b. Az írói szótár a nemzet nyelvi múltjának átmentése. Beszélgetés Beke József tanár úrral, a magyar írói szótárak „csúcstartójával”. Új Köznevelés 73: 26–9. Beke József 2017. Arany-szótár. Arany János költői nyelvének szókészlete I–III. (Szerkesztette: Balázs Géza.) Anyanyelvápolók Szövetsége – MNYKNT, Budapest. Kelemen József 1954. Hány szó van nyelvünkben? Magyar Nyelvőr 78: 68–74. Pásztor Emil 1986. Toldi-szótár. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest. V. Nagy Viktória 2017. Aranytartalék. A legnagyobb mester ünnepe. Heti Válasz 17/7: 43–4. Somogyi Géza 1907. Ami még nincs, de kellene. Magyar Nyelvőr 46: 104–8. Wacha Imre 1961. A magyar írói szótárak kérdése. Magyar Nyelvőr 85: 189–203.
Pölcz Ádám
tanársegéd ELTE Tanító- és Óvóképző Kar
Dürscheid, Christa – Frick, Karina 2016. Digitális írás. Az internet hatása a mindennapi kommunikációra [Schreiben digital. Wie das Internet unsere Alltagskommunikation verändert] (Einsichten 3). Alfred Kröner Verlag, Stuttgart. 156 oldal
A netnyelvészet műhelyéből „A mindennapi kommunikáció során úgy írunk, ahogyan beszélünk, de nem úgy beszélünk, ahogyan írunk” (86, saját fordítás) – szól Christa Dürscheid és Karina Frick könyvének egyik tételmondata. A német Alfred Kröner Kiadó Betekintés [Einsichten] című sorozatának harmadik darabja rendkívül olvasmányos, a tudományos-ismeretterjesztő esszé műfaji kritériumainak megfelelő stílusban foglalja össze a digitáliskommunikáció-kutatás legújabb eredményeit. A Zürichi Egyetem nyelvészei a Schreiben digital hasábjain szinte kizárólag német nyelvű publikációkban közzétett eredmények alapján tárgyalják a témát, szemlátomást mellőzve az angolszász szakirodalmat. Ennek hátterében a netnyelvészet ezredfordulón körvonalazódó angol–német elsőbbségi vitája állhat. David Crystal 2001-ben megjelent Language and the Internet című iskolateremtő könyve a netnyelvészet első monográfiájaként került a köztudatba, Peter Schlobinski azonban nagyon éles kritikát fogalmazott meg vele szemben: „A Language and the Internet számos oknál fogva is csalódást okozott számomra: úgy lett meghirdetve és reklámozva mint »az első nyelvész szakember által írt nyelvészeti szempontú internettel foglalkozó könyv«, mindez azonban német akadémiai szemszögből nézve igencsak hátrányos, főleg úgy, hogy a szerző egyetlen német nyelvű szakirodalmra sem hivatkozik a témában” (Schlobinski 2001: 2, saját fordítás) – írja a német
Szemle
263
nyelvész egyik recenziójában, amelyben az állítását alátámasztandó, néhány 1995 és 2001 között megjelent német nyelvű könyvet is ismertet. Dürscheid és Frick 156 oldalas könyve az Előszó (7–11) mellett négy nagyobb fejezetre tagolódik: I. Új és régi kommunikációs formák [Neue und alte Kommunikationsformen]; II. A digitális írás ismérvei [Merkmale des digitalen Schreibens]; III. Az internetkommunikáció következményei [Die Folgen der Internetkommunikation]; IV. Új praktikák, új lehetőségek [Neue Praktiken, neue Möglichkeiten]. A szerzőpáros az Előszóban a következő három alapkérdés megvitatását tűzi ki célul: „1. Hogyan változtatta meg az internet a kommunikációs szokásainkat?; 2. Milyen formákat ölt az írás az interneten, milyen ismertetőjegyei vannak, illetve milyen mindezek megítélése?; 3. Lehet séges-e, hogy a digitális írás hatással van az eredendően formális szövegekre [Schreiben in normge bundenen Kontexten]?” (9, saját fordítás). Az első fejezet (13–58) egy modern kommunikációtörténeti áttekintés, amelyben a szerzők az új és a régi kommunikációs formák – a cset, az e-mail-, az sms-, a telegram-, a fax-, a képeslap- és a levélkommunikáció – lehetőségeit mérlegelik. A legfőbb kérdés talán így hangzik: melyek a közvetett (mediális) kommunikáció – esetünkben a digitális írás – előnyei a közvetlen (face to face) interakcióval szemben? Dürscheid és Frick észrevételeit a következő érvek mentén foglalhatjuk össze (17–20): 1. Az írás a nem fonikus kommunikációs formák egyike, ennélfogva nincs negatív hatással a feladó közvetlen környezetére; egy zavaróan hangos telefonbeszélgetésről ugyanez már nem mondható el; 2. A kommunikáló felek az írás aszinkronikus (nem egyidejű) jellegénél fogva dönthetnek az üzenet elolvasásának és megválaszolásának az elvetéséről, késleltetéséről; a válasz elküldése előtt pedig annak újraolvasásáról, átgondolásáról, illetve szerkesztéséről; 3. az üzenetek tárolhatók, másolhatók, kinyomtathatók, továbbküldhetők; érvényes tehát rájuk a mondás: „A szó elszáll, az írás megmarad”. A szerzők ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a napjainkban (elsősorban a tizenévesek körében) egyre népszerűbb Snapchat nevű alkalmazás lehetővé teszi az elküldendő szövegek és képek láthatósági idejének (pl. 4 mp) a beállítását. Az érem másik oldala Dürscheidék alapján (17–9): 1. A folyamatos online jelenlét a kirekesztettség érzését keltheti a kommunikációban részt nem vevő, de a kommunikáló felekkel egy légtérben tartózkodó személyekben; ez lehet az egyik oka a tizenévesek és a szülők közötti gyakori vitáknak, nézeteltéréseknek. A kváziszinkronikus (csaknem egyidejű) „csevegést” folytató fiatalok nem szívesen késleltetik a válaszadást, az ugyanis ellentmond a netikett szabályainak: a befogadó azt gondolhatja, ignorálják őt; 2. A digitális írás nélkülözi a közvetlen interakció nonverbális eszköztárát (mimika, gesztusok, intonáció stb.), ami a kommunikáció multimodális jellegének az abszenciáját eredményezi. A fennálló hiány korlátozott mértékben ugyan, de tipográfiailag pótolható (pl. félkövér kiemelés, hangulatjelek használata, betűsokszorozás). A munka egyik nóvumát Marc Prensky fogalmainak az újraértelmezésében látom. Az amerikai író a Digital Natives, Digital Immigrants (2001) című sokat idézett tanulmányában (2001) megkülönbözteti a digitális bennszülötteket a digitális bevándorlóktól: míg az előbbiek az infokommunikációs eszközökön (számítógép, mobiltelefon) szocializálódtak, addig az utóbbiak tanulás révén tettek szert hasonló ismeretekre. A digitális technológiák elterjedésével magyarázható paradigmaváltás egyrészt gondolkodásbeli, másrészt nyelvhasználatbeli elkülönüléshez vezetett a két csoport – általában a fiatalok (diákok) és a felnőttek (tanárok) – között (vö. Istók 2016). Dürscheid és Frick ennek ellenére több helyen is hangsúlyozza, hogy a besorolásnál nemcsak az internetfelhasználó korát, hanem annak technikai affinitását is figyelembe kell vennünk (21, 144). A szerzőpáros az állítását egy, a német közszolgálati televíziók (ARD, ZDF) által készített felmérés eredményeivel támasztja alá. Ebből kiderül, hogy nemcsak a tizen- és huszonévesek, hanem az idősebbek is rendszeres internetfelhasználók. A 60 év felettiek 62%-a hetente legalább egyszer igénybe vesz valamilyen keresőprogramot (pl. Google), 28%-uk olvas online lexikont vagy enciklopédiát (pl. Wikipédia), 18%-uk használ valamilyen azonnali üzenetküldő alkalmazást (pl. WhatsApp), 11%-uk pedig egy online közösség (pl. Facebook) tagja (Frees–Koch 2015: 374; vö. Dürscheid–Frick 2016: 21–2). Netnyelvészeti szempontból a Schreiben digital lényegi újdonságát annak második fejezete jelenti (59–106). Ebben a szerzőpáros a digitális kommunikációs formák három típusát különbözteti meg: 1. elsődlegesen írásbeli kommunikációs formák; 2. elsődlegesen képalapú kommunikációs formák; 3. elsődlegesen szóbeli kommunikációs formák.
264 264
Szemle
A szerzők azokat a platformokat tekintik elsődlegesen írásbelinek, amelyeken a felhasználók írott formában kommunikálnak (pl. e-mail, WhatsApp- vagy Facebook-üzenetek); felhívják a figyelmet arra, hogy bár a mindennapi digitális interakció során gyakran találkozunk beszélt nyelvi sajátosságokkal – különösen igaz ez a dialogikus és a bizalmas stílusú szövegtípusokra –, a kommunikáció formáján ez nem változtat: „Téves volna tehát azt az esetenként előforduló elképzelést követnünk, amely szerint az interneten a beszélt és az írott nyelv határai összemosódnak. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy továbbra is két különálló megvalósulási forma közül választhatunk: beszélhetünk vagy írhatunk. Lehetnek persze fokozatos átmenetek a szóbeliség és az írásbeliség között, ezek azonban a nyelv stilisztikai síkját érintik; gondoljunk például azokra a szövegekre, melyek megszerkesztettségének formális stílusa rendszerint elvárható volna, a vonalvezetésük mégis a beszélt nyelvi megnyilatkozásokéra emlékeztet (nyelvészeti terminussal élve »koncepcionálisan szóbeli« szövegekről van szó)” (61, saját fordítás). Dürscheidék szerint „a képi kommunikáció (a szó mindkét értelmében) egyre népszerűbb”, a netnyelvész számára azonban az elsődlegesen írásbeli kommunikációval szemben csak másodlagos jelentőségű. A lingvisztikai szempontú érdeklődést a szerzők azzal magyarázzák, hogy az elsődlegesen (statikus vagy mozgó-) képalapú platformokhoz – mint a Snapchat, a YouTube, a Flickr, a Tumblr, az Instagram vagy a Pinterest – írott üzenetek is kapcsolódhatnak (l. a YouTube-videók címe, leírása és kulcsszavai). Ezek lényegében olyan metaszövegek, amelyek kiegészítő információkkal látják el (kontextualizálják) a képet vagy a videót. A digitális kommunikáció tipikus sajátossága a képek hiperlinkek általi címkézése, indexelése is, amely lehetővé teszi a hasonló tartalmak összekapcsolását, és a képen megjelölt („taggelt”) személyekhez tartozó profilok megjelenítését (67). A szerzők az elsődlegesen képalapú kommunikáció közé sorolják még az internetes mémeket: „Képek, videók vagy szövegek vírusszerű terjedéséről van szó, amelyekre egyrészt a mindenkori motívumok ismétlődése, variálódása és elidegenedése, másrészt pedig egy rendszerint humoros összetevő implikálása a jellemző. Egységes mémdefiníció még nem áll a rendelkezésünkre, ami többek között azzal magyarázható, hogy mind ez idáig csupán néhány tudományos igényű dolgozat született a témában” (68–9, saját fordítás). Dürscheidék ez utóbbi megállapítását annyiban egészíteném ki, illetve pontosítanám, hogy 2016 második felében az Apertúra (Film–Vizualitás–Elmélet) nevű online periodika egy teljes számot közölt az internetes mémekről. Ebben olvasható többek között Limor Shifman Memes in Digital Culture című könyve (2014) egyik fejezetének a magyar nyelvű fordítása: Az internetes mémek definiálása (2016) szerint az internetes mémek „(a) digitális tartalmak olyan csoportja, amelyek tartalmilag, formailag és / vagy álláspontjukat tekintve közös jellegzetességekkel bírnak, (b) létrehozójuk tisztában van más hasonló tartalmak létezésével, továbbá (c) nagy számú felhasználó az interneten terjeszti, utánozza és / vagy módosítja őket”. Nyelvészeti szempontból a Shifman által tartalminak nevezett komponens a szemantikai (l. lexikológiai jelentésviszonyok, forgatókönyv-ütközés), a formai szegmens a grammatikai (elsősorban morfológiai: l. ritkább szóalkotási módok), az álláspontbeli összetevő pedig a pragmatikai (l. tematikus kontextus, grice-i maximák megsértése) alapú humorforrással feleltethető meg (bővebben l. Istók 2017a, 2017b, mindkettő m. a.). A szerzők szerint a képi kommunikáció népszerűsége ellenére sem fenyeget bennünket a „pik torális fordulat” veszélye, az elsődlegesen képalapú kommunikációs formák ugyanis rendszerint valamilyen szövegre irányítják a figyelmet (70). Az elsődlegesen szóbeli digitális kommunikációs formák közé Dürscheidék a Skype-hívá sokat – a telefon- és videóbeszélgetéseket –, valamint a WhatsApp-hangüzeneteket sorolják; ezek előnyeit az írott digitális kommunikációs formákkal szemben a beszélgető felek egymás iránti elköteleződésében, a beszédtempó gyorsaságában és a beszéd tiszta szöveggel szembeni (pl. az intonáció általi) információtöbbletében látják. Rámutatnak ugyanakkor arra, hogy ha a kommunikáló felek a figyelmüket a kommunikett szabályainak megfelelően kizárólag egymásra fordítják, nem marad lehetőségük párhuzamos tevékenységek folytatására. A szerzők szerint azzal magyarázható a digitális írás népszerűsége, hogy rá vonatkozóan ez a probléma nem áll fenn (70–1). A Schreiben digital szerzői tagadják az „internet nyelvének” létezését: „Mivel az internetnek nincs egységes nyelve, megtévesztőek lehetnek az olyan kifejezések, mint a »cyberszleng«, a »netnyelv« vagy az »online-nyelv«” (72, saját fordítás). A szerzők Peter Schlobinski nyelvészprofesszor szavaival árnyalják állításukat: „Az internet egy komplex nyelvi teret hoz létre, amelyet
Szemle
265
olyan paraméterek határoznak meg, mint a médium, a felhasználó származása, a szoftver vagy az írott és a beszélt nyelv szembenállása. A különböző paraméterek konstellációinak függvényében alakulnak ki az egyes funkcionális mediaműfajok és stílusok – nincs tehát internetnyelv, csupán bizonyos nyelvi jelenségek vannak, amelyek adott pillanatban gyakrabban vagy ritkábban fordulnak elő” (Schlobinski 2014: 230, idézi: Dürscheid–Frick 2016: 72–3, saját fordítás). A netnyelvészet terminológiáját érintő probléma korántsem új keletű. Schlobinski például már a fent említett 2001-es recenziójában is kérdőre vonja a crystali netspeak (’netnyelv, netbeszéd’) létjogosultságát. A megnevezés a német szakember szerint nyelvészeti és kommunikációelméleti szempontból sem tartható, különösen igaz ez akkor, ha a problémát a nyelvváltozatok felől közelítjük meg (3–4). Crystal terminusa egy köztes, írott és beszélt nyelvi, valamint elektronikus sajátosságokat egyidejűleg implikáló nyelvet – harmadik kommunikációs médiumot – feltételez (vö. Crystal 2001: 48). Schlobinski ezzel szemben azt sugallja, hogy az internetalapú kommunikációt a „való világéhoz” hasonló nyelvi változatosság jellemzi (szövegtípusok, stílusregiszterek, médiaműfajok, kommunikációs műfajok, l. Luckmann 1986), a szóban forgó heterogenitás tehát „nem hozható egy tető alá” (vö. Schlobinski 2001: 3–4). A Schlobinskiéhoz hasonló éles kritikát a 2000-es évek elején már Christa Dürscheid is megfogalmazott (Netzsprache – ein neuer Mythos? / Netnyelv – egy új mítosz): „Nincs internetes nyelvhasználat, és netnyelv sem létezik. [...] Az internetes nyelvhasználatról tett általános megállapítások helyett a hangsúlyt az egyes online szöveg- és diskurzustípusok elemzésére kell helyeznünk” (2003: 14, saját fordítás). A netnyelv „mitikus” voltát Düscheid két gondolat mentén igazolja: 1. a netspecifikusnak vélt nyelvi elemekre netfüggetlen kontextusban és az internetkorszakot megelőző időkből is találunk példát; 2. a Crystal által sajátos nyelvváltozatként kezelt netspeak („genuine language variety”, 2001: 92) nem lehet egységes, hiszen a digitális kommunikáció nyelvhasználata helyzet- és egyénfüggő (Dürscheid 2003; vö. Istók–Szerdi 2016a: 59, 2016b: 363). Hasonló véleményen van Lars Hinrichs is: „Az írott nyelvi produkció mindig összetettebb és több tervezést igényel a spontán beszédnél. Egyedül a felhasználón múlik, hogy az általa írt e-mailt a hagyományos írott szövegtípusokhoz hasonlóan megtervezi-e vagy sem” (2006: 21, saját fordítás). A továbbiakban (73–106) a szerzők a digitális írás stilisztikai és grafikus ismérveit veszik számba. Az előbbieket a nyelv lexikális, grammatikai, pragmatikai, az utóbbiakat pedig a helyesírás, a szövegformálás, valamint az írás- és képjelek kombinációjának szintjén mutatják be. A digitális írás nyelvi jellemzőinek áttekintése Dürscheid és Frick (2016: 73–106) alapján Szint Alszint
1.
Stilisztikai
a) lexikális
b) grammatikai
2.
Grafikus
c) pragmatikai a) helyesírás b) szövegformálás c) jelkombináció
A vizsgálat tárgya – „takarékvariánsok” (Sparvariante, 75): betűszók, szórövidítések, számhomofónia – angol nyelvi hatás: angol eredetű szavak, angol szavak, kódváltás – informatikai szakszókincs: anglicizmusok – „rongyirodalom” (Fetzenliteratur – Hans Zehetmair, W1) – ellipszis: névelők, elöljárószók, igék kihagyása – képregénynyelvi elemek: inflektívák (redukált igealakok) – (el)köszönés: elhagyás – gratuláció – mondatkezdő kisbetű – főnévkezdő kisbetű – nagybetűs írásmód (kiabálás) – interpunkciós jelek (a szöveg tagolása) – hangulatjelek (az inflektívák helyettesítése) – kép–szöveg-kapcsolatok (kölcsönös kiegészítés)
A harmadik fejezetben (107–36) a szerzők az internetkommunikáció lehetséges nyelvi és viselkedésbeli következményeit vizsgálják. Felhívják a figyelmet azokra a kultúrpesszimista nézetek-
Szemle
266 266
re, amelyek a (német) nyelv állapotának a romlását és a fiatalok kommunikációs kompetenciáinak a csökkenését vetítik elő (107). Ezek között említik Hans Zehetmair, a Német Helyesírási Tanács egykori elnökének az álláspontját is (107): „A mai fiatalok már nem levelet írnak a másiknak, ha szeretnék kifejezni a szerelmüket, helyette csak egy »HDL«-t1 küldenek. [...] Rohanó világban élünk. Elég csak ránéznünk a Twitter-szövegekre, és nem találunk bennük teljes mondatokat” (W1, saját fordítás). Zehetmair a digitális írást annak „darabos” jellege miatt (l. Twitter- és sms-szövegek) „rongyirodalomnak” [Fetzenliteratur]2 nevezi. A digitális „darabos irodalom” mozaikjainak, egységeinek a megnevezésére az angol (pszichológiai és lingvisztikai) szakirodalom az information chunks terminust használja. Veszelszki Ágnes ezt a következőképp foglalja össze: „Egyes kultúrpesszimista nézetek szerint a szövegek kommunikatív minimálegységekre (information chunks) való széttördelése és ezeknek képekkel/ikonokkal való feltöltése oda vezet, hogy az internetes szövegek elveszítik textuális karakterüket, és ami korábban szöveg volt, az már csupán betű-ikonokká halványult, az értő olvasás pedig puszta nézéssé változott” (Veszelszki 2016: 61). Dürscheid és Frick szerint azonban a negatív hangok (W2) ellenére sem veszélyezteti nyelvünket a túlzott hangulatjel-használat: az emotikonok ugyanis nem az írásjelek helyettesítésére, hanem a nyelvi lehetőségek bővítésére – például az érzelmek, hangulatok pontos kifejezésére vagy a szándék árnyalására – szolgálnak (119). A szerzők szerint az interentfelhasználók írástudását sokan a helyesírásuk alapján minősítik (113): az elemi tudatlanságból fakadó helyesírási hibákat (pl. nähmlich, helyesen: nämlich ’ugyanis, nevezetesen’) a legtöbben nem akceptálják (114), de a befogadók médium iránt támasztott kommunikációs elvárásai is szerepet játszhatanak az íráskompetencia megítélésében (124): minél gyorsabb és informálisabb az üzenetváltás, annál elfogadottabb az írott nyelvi normától való (tudatos, szándékos) eltérés (126). Dürscheidék szerint az íráskompetencia változását a digitális kommunikáció mellett nyelven kívüli (össztársadalmi) tényezők is befolyásolhatják: a megszokott konvenciók lazulása – az egyre növekvő (globális) informalizálódás pédául nemcsak a nyelvhasználatban, hanem a fiatalok öltözködésében is tetten érhető (123–4). A szerzők az internetkommunikáció egyéb lehetséges következményei között említik még az internetfüggőséget, a FOMO-jelenséget (fear of missing out ’félelem attól, hogy lemaradunk valamiről’), a személyes kapcsolatok megromlását vagy az adathalászatot (129–36). A Schreiben digital negyedik, egyben utolsó fejezete a másik három tartalmi egységhez képest aránytalanul rövid (l. 137–46). Ebben a szerzők olyan digitális (kommunikációs) lehetőségekre hívják fel a figyelmet, mint az internetes társkeresés (Tinder, Lovoo, Badoo), az online vásárlás vagy a közösségi gyász. Dürscheid és Frick könyve kiválóan szintetizálja a digitális kommunikáció elsősorban német nyelvterületen végzett kutatásainak eredményeit. Könnyed, egyszersmind tudományos stílusának köszönhetően rövid időn belül felkerülhet az egyetemi kurzusok (netnyelvészet, kommunikációkutatás) ajánlott szakirodalmi jegyzékére. A szerzők által megvitatott témakörök a magyar netnyelvészeti szakirodalomban sem ismeretlenek. Kiváló írások születtek a témában többek között Veszelszki Ágnestől, Balázs Gézától és Bódi Zoltántól. SZAKIRODALOM Crystal, David 2001. Language and the Internet. Cambridge University Press, Cambridge. Dürscheid, Christa 2003. Netzsprache – ein neuer Mythos? In Mediensprache.net. URL: https://www.medien sprache.net/archiv/pubs/2409.pdf (utolsó letöltés: 2017. 03. 23.) Hinrichs, Lars 2006. Codeswitching on the Web: English and Jamaican Creole in E-Mail Communication. John Benjamins Publishing Company, Amsterdam. Istók Béla 2016. A „gyakoritka” szóalkotásmódok tanításának problémái két szlovákiai magyar nyelvtankönyv alapján. In: Maior Enikő – Tóth Péter – Varga Anikó (szerk.): Empirikus kutatások az oktatásban határon innen és túl. Óbudai Egyetem–Partiumi Keresztény Egyetem, Budapest–Nagyvárad, 69–83. Frees, Beate – Koch, Wolfgang 2015. Ergebnisse der ARD/ZDF-Onlinestudie 2015. Internetnutzung: Frequenz und Vielfalt nehmen in allen Altersgruppen zu. In Media Perspektiven, 9. 366–377. URL: http://www. ard-zdf-onlinestudie.de/fileadmin/Onlinestudie_2015/0915_Frees_Koch.pdf (utolsó letöltés: 2017. 03. 18.) HDL = habe dich lieb ’szeretlek’ A következő célnyelvi variánsok is szóba jöhetnek: „cafatirodalom”, „darabos irodalom”, „ponyva”.
1 2
Szemle
267
Istók Béla – Szerdi Ilona 2016a. Az internetes nyelvhasználat napjainkban: di(gi)glosszia, minimalektus, netsztenderd? In Juhász György et al. (szerk.): A Selye János Egyetem 2016-os Nemzetközi Tudományos Konferenciájának tanulmánykötete. Selye János Egyetem, Komárom, 58–74. Istók Béla – Szerdi Ilona 2016b. Az internetes nyelvhasználat tanításának problémái és lehetőségei a szlovákiai magyar anyanyelvoktatásban. In: Tóth Péter – Makó Ferenc – Varga Anikó (szerk.): Empririkus kutatások az oktatásban és a pedagógusképzésben. Óbudai Egyetem TMPK, Budapest, 362–390. Istók Béla 2017a (m. a.). Vizuo-verbális humor: a nemzetspecifikus mémek pragmatikai jellemzői. In A Selye János Egyetem Nemzetközi Doktorandusz Konferenciája – 2016 tanulmánykötete. Kézirat. Istók Béla 2017b (m. a.). „Pofára esett, mint a zsíros kenyér.” A humor és az internetes mémek kapcsolata egy emlékezetes megmozdulás tükrében. In: A Balassi Intézet MÁSZ PhD-konferenciájának tanulmánykötete. Kézirat. Luckmann, Thomas 1986. Grundformen der gesellschaftlichen Vermittlung des Wissens: Kommunikative Gattungen. In: Neidhardt, Friedhelm et al. (Hg.): Kultur und Gesellschaft (Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie, Sonderheft 27). Westdeutscher Verlag, Opladen. 191–211. Schlobinski, Peter 2001. Rezension. David Crystal (2001): Language and the Internet. URL: http://www.mediensprache.net/en/literatur/rezensionen/docs/1452.pdf (utolsó letöltés: 2017. március 15.) Schlobinski, Peter 2014. Grundlagen der Sprachwissenschaft: eine Einführung in die Welt der Sprache(n). Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen. Shifman, Limor 2014. Memes in Digital Culture. MIT Press, Cambridge, MA. Shifman, Limor 2016. Az internetes mémek definiálása. Ford. Pölcz Róbert. Apertúra, 2016. ősz. URL: http:// uj.apertura.hu/2016/osz/shifman-az-internetes-memek-definialasa/ (utolsó letöltés: 2017. 03. 21.) Prensky, Marc 2001. Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók (ford. Kovács Emese). On The Horizon, Vol. 9 No. 5, NCB University Press. URL: http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids. pdf (utolsó letöltés: 2017. március 18.) Veszelszki Ágnes 2016. Egy sziget körülhajózása. In: Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.): Képi Tanulás Műhelye Füzetek, 3. sz. BME GTK Műszaki Pedagógiai Tanszék, Budapest, 56–62. W1 = https://www.welt.de/kultur/article13793892/Sprachexperte-geisselt-Fetzenliteratur-auf-Twitter.html (utolsó letöltés: 2017. március 24.) W2 = http://www.20min.ch/digital/news/story/29249142 (utolsó letöltés: 2017. március 25.)
Istók Béla
doktori hallgató Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola
