MÁSODIK RÉSZ. A nemzetiszocialista iskolán kívüli nevelés. A felnőttek politikai mozgalma — és annak természetében rejlő s magával sodró ereje mellől — az ifjúság megmozdulása sem maradhatott el. Az elmúlt történelmi idők folyamán — mint ismeretes — főképpen az ifjúság volt mindig az a réteg, amely új eszmék szolgálatába állt. Elsősorban az ifjúság szívét, lelkét dobogtatták meg mindenkor a nemzeti gondolatért harcoló eszmék. Tehát a történelemre, de még inkább az ifjúság lélektanára gondolva, bővebb magyarázat talán fölösleges is annak megértésére, hogy az összeomlás következményeit érző ifjúság miért is csatlakozott a nemzetiszocializmus harcos mozgalmához, hogy a világháborút járt felnőttek lelkes munkája miért ragadta magával az idealizmusra hajló ifjúságot. Az 1938. elejéig hét milliós számra felnövekedő s beszervezett német ifjúság Hitler-Ifjúság néven belekapcsolódott a nemzetépítő munkába s a nagy népi egységért való közös munkafeladatokat az ifjúsági vezetőkkel együtt sikeresen el is végezte. Munkateljesítménye jutalmául Hitler 1936. december 1-től szervezetüket törvényesen rendezte. Azóta ez a szervezet az egyedüli jogos német nemzetiszocialista ifjúsági egyesület. Ezzel azután a szülőkön és tanítókon kívül a Hitler-Ifjúság országos alakulata hivatalosan is elismert nevelési tényezője lett a nemzetiszocialista német ifjúságnak. A nemzetiszocialista mozgalom két részre oszlik: politikai mozgalomra és az SA-ra. A HitlerIfjúságban mind a kettő megvan. Ez már a fiatal vezetők megválogatásánáI is kifejezésre jut, mert minden kis vezető csapatának nemcsak parancsnoka, hanem testileg és szellemileg legkiválóbb és legtehetségesebb tagja; a nemzetiszocialista tanok fanatikus hirdetője. A tizennyolc éves ifjú, amikor elhagyja ifjúsági szervezetét, tökéletesen tisztában van a nemzetiszocializmus elméleti és gyakorlati célkitűzéseivel. A Hitler-Ifjúság keretében igazi nemzetiszocialistává képezték és nevelték, bár ez a nevelés semmiféle hivatásra, illetve hivatalra nem készít elő. Nem. Csak egyszerűen meggyőződéses horogkeresztes ifjakat és leányokat nevel, hogy majd annakidején bárhová is sodorja őket az élet, öntudatos nemzetiszocialistákként éljenek. Nevelésüket pedig nem idős, tapasztalt pedagógusok végzik, hanem a saját soraikból kiemelkedő ifjak és leányok. Maga Hitler azt mondotta, hogy „…ifjúság ifjúság közé való!“ és azt ifjak neveljék, mert azok értik meg legjobban egymást. Ez a gondolat érvényesül az egész iskolán kívüli ifjúsági nevelés során. Ezért is van ennek a nevelésnek oly nagy sikere és eredménye, amit a külföldi szemlélő elsősorban abban a feszes, fegyelmezett külső
magatartásban lát, ami pl. egy Hitler-Ifjúsági tábor, egy menetelő csapat, vagy egy ifjúsági otthon megszemlélésekor feltűnik. De ezentúl fontosabb az a belső munka, az a lelki cselekvés, amit ez az ifjúság kifejt a jövő nagy nemzetépítő munka elvégzésére való előkészítése folyamán. Minden ifjú hordozója annak az öntudatnak, amely a múltat, jelent és jövőt egységbe fonja és e mellett oly mélyen szociális, mint egyetlen nemzedék sem. A Hitler-Ifjúság szervezet a nemzetiszocialista nevelés érdekében felöleli az egész német ifjúságot. Négy hatalmas ágra tagozódik a) Hitler-Ifjúságra (14—18 éves korú ifjak); b) Német Ifjúnépre (Deutsches Jungvolk) (10—14 éves korú fiúk); c) Német Leányszövetségre, Bund Deutscher Mádéi (BDM) (14—21 éves korú leányok). Ennek keretén belül a BDM-Werk (Glaube und Schönheit) (18—21 éves leányok); d) Ifjúlányok Szövetségére (10—14 éves leányok). Az Ifjúnép és Ifjúleányok felvétele tíz éves korban kezdődik és ha lehetséges, zárt egységet alkotnak a kiképzés egyöntetűségének megkönnyítése szempontjából. Ezt a zárt egységet évről-évre növekedve igyekeznek megtartani mindaddig, amíg nem lépnek át az SA-ba, SS-be, az NS Női szervezetbe, stb.-be. Évekig tartó tervszerű nemzetiszocialista nevelés folyik a Hitler-Ifjúság szervezeteiben, hogy Hitler megkezdett munkájában a testben és lélekben megerősödött ifjúság is részi kérjen magának. Az egyetemes ifjúság egy nagy közösséget alkot. Vallásra s származásra való tekintet nélkül minden német gyermek tagja lehet a Hitler-Ifjúságnak. Sőt, ha érvényesülni akar, akkor feltétlenül tagjának kell is lennie, mert különben jövője teljesen kilátástalan. Bár — hangsúlyozom, — a tagság nem volt kötelező, csak a jelen háború során lett azzá. De viszont mégsem kényszerítik a vonakodókat. Sőt. Aki a kiképzéstől háromszor marad, igazolatlanul távol, azt kizárják. Az ifjúsági szervezet keretén belül levő ifjak és leányok egyformán értékei az egyetemes német ifjúságnak. A tíz éves „Pimpf” („kölyök”) éppen olyan jogú és értékű tag, mint pl. a tizennyolc éves H. J.-ifjú, mert mindegyik a maga helyén teljes szívvel, lélekkel és erővel szolgálja a közösséget. A társadalmi rétegeződés válaszfalai a felnőttek közösségében leomlottak, így tehát az ifjúságnál sem képzelhető el más helyzet. A szervezetbe való jelentkezés minden évben március 10. és 31-ike között történik. Az ünnepélyes felvétel pedig Hitler születése napjának az előestéjén. Négy év múltán ugyancsak ezen az estén lépnek át az „Ifjúnép“ és „Ifjúlányok” tagjai a Hitler-Ifjúságba, illetőleg a Leányszövetségbe. Az ifjak 18 éves korukban pedig kiválasztás útján felkerülnek az SA-ba, SS-be, NSKK-ba NSFK-ba és az NSRK-ba. A leányok meg 21 éves korukban az NS Frauenschaftba. Minden tagnak tagsági és balesetbiztosítási díjat kell fizetnie, ennek összege tizennégy éves korig havi 35 pfennig, azután meg 55 pfennig. Amennyiben nagyon szegény gyermekről van szó, annak tagsági díját, sőt egyenruháját és fölszerelését is az NSV (National Sozialische Volkswohlfahrt) jóléti intézmény fizeti meg. A Hitler-Ifjúság minden egyes tagja szolgálatát szigorúan előírt egyenruhában látja el. Ámde nézzük meg közelebbről azt a munkát, amit a H. J. szervezetében kifejt. Ez általánosságban
kettős területen, folyik, úgymint a testnevelés és a nemzetiszocialista világnézetre való nevelés területén. A Hitler-Jugend. 1. A testnevelés.[8] A Hitler-Jugend szervezet minden apró sejtjével egyetemben nagy felelősséggel munkálkodik a nemzetiszocialista jövő biztosítása érdekében. Midőn ezt teszi, nagy feladatok megoldására vállalkozik. Ennek súlyát érzi az egész birodalmi szervezet és éppen ezért azokhoz a célkitűzésekhez és irányelvekhez alkalmazkodik elsősorban, amelyeket vezérük az ifjúsági nevelés számára megszabott. Valakit nemzetiszocialistává, illetőleg az ifjúságot nemzetiszocialistává gyúrni, elsősorban világnézeti-nevelési kérdés. De a mai német felfogás azt vallja, hogy bár a totalitás eszméje a neveléstől sem tekinthet el, mert az ifjúságot mind testileg, mind szellemileg, erkölcsileg s lelkileg egységes nemzetiszociális világnézet szerint kell nevelni, mégis mindennek az alapjául a testnevelést tartja. Bár a test, lélek s szellem szétválaszthatatlan egységét a nemzetiszocializmus is hirdeti, mégis elsősorban a testnevelést követeli a világnézeti nevelés előtt, mert az szolgáltatja az utóbbihoz az alapot és feltételeket. A nemzetiszocialista állam nem lehet közömbös az iránt, hogy polgárai saját belátásuk és tetszésük szerint neveljék testüket, avagy kényelmi szempontból nem törődnek izmaik erősödésével s testük ápolásával. Különösen pedig az ifjúság testnevelését nem hagyhatja figyelmen kívül. Ezért veszi tehát oly végtelenül komolyan a sokoldalú ifjúsági testnevelést és ezért kívánja meg mind a két nembeli ifjúságtól az önkéntes, szíves, örömteljes testnevelő munkában való részvétel. Ezzel az önkéntes munkával a H. J. hazájának tesz szolgálatot, mert nemzetét erősíti, népét emeli. Ha némi összehasonlítást engednék meg magamnak, akkor önkéntes vonatkozásban a cserkészethez, de célkitűzésben a mi levente-intézményünkhöz hasonlítanám, mert bár egyik intézmény sem katonai szervezet, mégis — különösen a leventeintézmény — odahat, hogy tagjai oly sokoldalú testnevelésben részesüljenek, hogy majdan, amikor katonaköteles karba jutnak, üssék meg azt a mértéket, amely szerint honvédekké lehetnek, sőt honvéd feladatukat a lehető legalaposabban betölthessék. Ugyanezt akarja saját otthonában a H. J. szervezet is. Célja elérésében tagjait alapvető testgyakorlásban (Grundschule in den Leibesübungen), kisöblű és légpuska lövészetben, rendgyakorlatban, tereptanban, táborverésben éselsősegélynyújtásban képezi ki. A hangsúlyozott testnevelésen túl igazi nemzetiszocialista lelkület kialakulása világnézeti-nevelési kérdés. Igen tanulságos, hogy a Harmadik Birodalom mely úton és miféle eszközök segítségével igyekszik ezt elérni. 2. Világnézeti nevelés. A nemzetiszocialista nevelés célja — mint már említettem — a közösség. Hitler-Ifjúság munkája is tehát ennek a célnak a jegyében folyik. Maga a nemzetiszocializmus világnézete a német népközösségnek. Nyilvánvaló, hogy a Hitler-Ifjúság munkáját is ez a világnézet hatja át és ez a közös világnézet kovácsolja össze a német népet a munkakifejtés során. Régen a nép csak mint passzív szemlélője, vagy csak kismértékű aktív résztvevője volt az egymással viaskodó világnézetek harcának. A mai német „népállam“ azonban lehetővé teszi minden egyes teljes értékű polgárának; sőt meg is követeli, hogy az önként választott világnézetének megerősítésén
maga is hatékonyan közreműködjék. Hogy azt sikeresen megtehesse, határozott irányú alapismeretekre és úgynevezett „nemzetiszocialista“ lelkiségre van szüksége. Ennek a kialakításán fárad a Hitler-Ifjúság akkor, amikor a fiúkat és leányokat szervezetébe gyűjtve, nemzetiszocialista életszemléletre oktatja és neveli. Ennek a munkának alapismeretei tizenhárom fogalomkörre[9] terjednék, melyek a következők: I. Az emberek különbözősége. II. Németország emberfajai. III. A fajok előállása: öröklés és környezet. IV. Öröklés és fajápolás. V. Népesedéspolitika. VI. Az ember és a föld. VII. A német tér. VIII. A német „néptalaj”. IX. A német kultúrtér. X. A német nép államterülete. XI. Tér és népsűrűség. XII. A föld, a nép eltartója. XIII. A föld, mint az ipar hordozója. Mivel igen érdekesnek és rendkívül tanulságosnak tartom ezeket a fogalomköröket, vegyük őket sorra és nézzük meg legalább nagy vonásokban, hogy mit kell egy Hitler-Ifjúnak e téren tudnia, miféle ismeretkomplexumok alakítják német nemzetiszocialistává. I. Az emberek különbözősége. Az elmúlt idők nem vették eléggé figyelembe az emberek különbözőségét. Ennek köszönhető pl. az a sok kevertvérű, (bastárd) aki sem egyik sem a másik fajhoz nem számítható, de mindkét fajtól a legtöbb esetben a rossz tulajdonságokat örökölte. Ilyenek pl. Paraguay telepeseinek és bennszülötteinek, vagy a szenegálnégerek és rajnamellékiek, zsidók és németek utódai. Ez ellen feltétlenül cselekedni kell, bármennyire is ellenzik egyes körök mint pl. a marxisták a szabadkőművesek és a keresztény egyház. Ez a három „hatalom” „testvériesen” (így írja a Brencke—Gierlichs könyv 1—2. lap) közös arcvonalat alkot a faji gondolat ellen, mert mind a három szervezet szükségképpen nemzetközi és céljuk többé-kevésbé a világhatalom megszerzése. Ezért hirdetik az emberek egyenlőségét is. Ennek ellenére mégis növekszik a faji gondolatot követők száma, mert ezek részén van az étet, a tudomány és az igazság. II. Németország emberfajai. Minden nép többé-kevésbé kevert vérű. De azért mégis különböznek egymástól, mert minden egyes
népcsoportnak vannak jellemző testi, szellemi és lelki vonásai, amelyek eltérnek más népcsoportok testi, szellemi és lelki vonásaitól. Günther elnevezésével hatféle faj népesíti be Európát és így Németországot is. Ezek a következők: 1. az északi faj 2. a fáliai faj 3. a nyugati faj 4. a dinári faj 5. a keleti faj 6. a keletbalti faj. A német ifjú valamennyinek jellemző vonásait megtanulja annál is inkább, mert Günther szerint hazájuk népét az északi faj 50 %-ban; a keleti faj 20 %-ban; a dinári 15 %-ban; a keletbalti 8 %-ban; a fáliai 5 %-ban és a nyugati 2 %-ban képviseli. Ez a százalékos kimutatás azonban nem jelenti egyúttal a németség szigorú faji elhatárolásait, de mégis kiindulópontja annak a felfogásnak, amely a német faji jelleg megállapításánál az északi faj tulajdonságait veszi alapul, és a törvényalkotásnál ezt altípust tartja mértékadónak. III. A fajok előállása: öröklés és környezet. Az emberfajok, ugyancsak Günther szerint, „hasonló öröklésű embercsoportok, aki mindig magukhoz hasonlókat nemzenek.” Ehhez kapcsolódik az öröklés kérdése is, amivel az örökléstan (genetika) foglalkozik s amelynek alaptörvényeit, mint ismeretes, Mendel rakta le. Ezért tehát ezekhez a törvényekhez kell fordulnia az öröklés problémájával foglalkozó minden kutatónak. De ezekhez fordul a faji gondolat híve is. Mendel kísérletei nyomán felállított törvény kiinduló alapja az örökléstannak. Ennek pontos ismeretétől tehát nem tekinthetnek el a nemzetiszocialista ifjak sem. De úgyszintén a fajok keletkezéséről is tudnia kell minden általános műveltséggel rendelkezőnek. Ezért okvetlenül meg kell ismerkednie a német ifjúságnak ezzel a kérdéssel is, aminek során Darwinról is szó kerül. IV. öröklés és fajápolás. Az ember születésével az öröklés útján elválaszthatatlanul őséhez kapcsolódik Az egyén a nemzedékek hosszú láncolatában csak egy láncszemet alkot. Az őseredetre visszafelé következtetve, tehát az egyes néphez tartozó családok és nemzetségek közös eredetéhez jutunk. A közös eredet egységes öröklést jelent, amit az ú. n. öröklési folyamat származtat a jövő nemzedékeire. Az öröklési folyamat az idők során sok veszélynek s ártalomnak van kitéve. Ilyen veszélyt jelent elsősorban magában a népcsoport keretén belül előállható betegségre való öröklési hajlam. Ennek az átszármaztatásnak a megakadályozását jelenti az öröklésápolás. A második veszély a lényegileg idegen fajú vérkeveredésben rejlik, aminek a fajápolás akar gátat vetni. Az öröklés és fajápolás érdekében különböző rendeletek és törvények láttak napvilágot. Minden nemzetiszocialista ifjú és leány nagy vonatkozásban megismerkedik ezekkel a törvényekkel, rendeletekkel és intézkedésekkel. Világnézeti nevelésükhöz) ezek ismerete nélkülözhetetlen. De
nélkülözhetetlen az egész német életet felölelő kultúra értékelés szempontjából is, mert a műveltség, tudomány és művészet csak akkor jelent valóban sajátos német tulajdont, ha az a német faj kifejezője gyanánt jelenik meg. V. Népesedéspolitika. A fajilag összekapcsolt nagyobb számú népcsoport felelősségtudatos vezetésének feladata, hogy népéről gondoskodjék. Ezt szolgálja a népesedéspolitika, amely természetesen a fentebb említett öröklésápolással karöltve jár. Mert hiszen mindkettőnek a célja az egészséges népi szaporodás előmozdítása. A német nép jelenleg nem mutat szaporodó tendenciát. Sőt a közelmúltat tekintve még hanyatlott is annak ellenére, hogy az 1925-ös 62.5 milliós lélekszám 1933-ban 65.3 millióra emelkedett. A szaporulatot ugyanis az átlagos életkor megnövekedése jelentette. Németország népe ezzel az „elöregedés”, sőt a lassú, de biztos pusztulás útjára lépett. Ha ezen az állapoton nem segítenének, akkor a német nép e század végére 47 millióra, további ötven év múlva 25 millióra zsugorodna össze. Ugyanis az 1933-as családonkénti átlagos gyermekáldás 2.2 volt,[10] bár a jövő biztosítása végett 3.4 százalékra volna szükség. A születések hanyatlása általában két okra vezethető vissza. Az egyik a múlt idők életszemléletében (kényelem, szabadság stb.) a másik az anyagi feltételek csökkenésében keresendő. Mind a két okot azonban meg lehet szüntetni. Az elsőt nevelés segítségével, a másodikat pedig az anyagi élet feltételének megteremtése útján. A nemzetiszocializmus mind a kettőnek megfelel, mert már az eddigi eredmények is beszédes igazolásai annak, hogy a nemzetiszocializmus e téren is eltalálta a helyes utat; 1933-ban 971.174; 1934-ben 1,198.350 és 1935-ben 1,261.273 gyermek született a IIl. Birodalomban. Az örvendetes javulás azonban még mindig nem kielégítő. VI. Az ember és a föld. A nemzet egész életét a nép faji fölépítése irányítja és szabja meg. Ezen a biológiai természetű alapvonásokon kívül a nép „élettere“ is fontos befolyásoló tényezője e földi életnek. Valamely nép művészetét, tudományát, gazdaságát és kultúráját saját faji adottságának megfelelően teremti meg. De életére hat az „élettere” s a föld természeti adottsága is, így az éghajlat, a föld felszíne, kincsei, terményei stb., stb. Ezenkívül hatnak rá a történelmi korok eszméi, harcai, háborúi, a közelebbi és távolabbi nemzetek politikai célkitűzései stb., bár ezek is faji vonatkozásukban determináltak. A talajhoz kötöttség, a föld szeretete, az otthon és haza iránti hűség nem egyforma e világon. A különböző mételyező eszmék kikezdték a német népet is. De a nemzetiszocializmus gondoskodott arról, hogy az egyetemes nemzet újra visszataláljon az élet természetes forrásához; a földhöz, a föld megbecsüléséhez. VII. A német tér. A Német Birodalom Európa szívében, a négy égtáj felől jövő különböző szellemi és politikai áramlatok ütközőpontján terül el és kifejezője a német letelepedés kultúrát teremtő jellegének.
Ezt az „életteret” a történelem folyamán sok veszély fenyegette, azonban mégis sikerült azt szerencsésen levezetni és főként a kelet felől betörő harcos nemzetek pusztítását megakadályozni. Az ország fekvésénél fogva állandó színtere volt a háborúskodásoknak, aminek a romboló hatása nyilvánvaló. De ugyancsak ennek a helyzetnek előnyei is beláthatók, mert szám szerint 25 szomszédnemzettel érintkezve a gazdasági és kulturális életlehetőségek egész sora nyilatkozhatott meg. VIII. A német „népfaj”. Ennek a problémának a fejtegetése során a német ifjúság nemzetének Kr. e. 2500-tól napjainkig tartó történelmével ismerkedik meg, kiemelve azokat a korszakokat, amelyekben a német nemzet vezető szerepet vitt s az dicsőséget jelentett. IX. A német „kultúrtér” Ide tartoznak a német uralkodók vezetése alatt álló országok, elsősorban Ausztria és vele együtt élt államok. Bár az Ausztriát érintő régi politikai kapcsolatok megszűntek, a német kultúra nyomai mégis fellelhetők. Hiszen a különböző német telepítések gondoskodtak annak fennmaradásáról. Egyébként a német telepítések szerteágazó útjai igen messze nyúlnak. Így északon a Balti államok területére, keleten a Volgáig, délkeleten Törökországig s délen Romániáig és Dél-Szláviáig. Ezek nyomán keletkezett kultúrhatások szembetűnőek, ezért az említett telepítési határvonal egyenlő a keleti német műveltség határvonalával. Az említett kelet-német telepítések (mai lélekszámúk 4 millió körül van) adják a német „kultúrteret”. Ehhez tartoznak azonban még a tengeren túl lakó német telepesek is. Ezeknek a száma körülbelül 10 millió. A többi, külföldi német asszimilálódott, tehát elveszettnek tekinthető a német „néptudat” számára. Ugyancsak német kultúrterületet jelentenek az elrabolt német gyarmatok, amiket annak idején szerződéses vásárlásokkal szereztek meg egyes lelkes és ügyes honpolgárok a haza számára. Ezeken a gyarmatokon szintén németek teremtettek kultúrát és annak védelmében német vér is folyt, tehát meg van ebből a szempontból is a jogcím, hogy Németország gyarmatait visszakapja. X. A német nép államterülete. Összefoglaló történeti visszapillantás után megállapítható, hogy a régi időkben a német államterület a mainál sokkal nagyobb volt. Mert Kelet-Franciaország és Belgium egy része, Hollandia, Luxemburg, Svájc, Ausztria, Lichtenstein, továbbá Lengyelország és Litvánia egy része Németországhoz tartozott. Ennek a tudata szabja meg tehát a német nép jövendő kötelességét! (!) XI. Tér és népsűrűség. Ennek a kérdésnek az ismerete rendkívül fontos, mert hiszen az életről s létfenntartásról van szó. Ugyanis a föld nem képes végtelen sűrűségű népet táplálni és eltartani. Már pedig Németország ott tart, hogy népsűrűsége folytán hatalmas életharcot kell vívnia, hogy polgárait eltarthassa. A Karolingok idején élt 3 milliós lakosság ma 80 millió fölé emelkedett. (Barbarossa idején 8 millió, a reformáció idején 16 millió volt a számuk.) A mai népsűrűrség meg km2-ként 135 lélekszám. Ez a tény oly gondot okoz az államnak, hogy minden elképzelhető eszközt felhasználva és minden erejét megfeszítve igyekszik polgárainak létét biztosítani. A Brit Birodalom népsűrűsége 15.3, az Olasz Birodalomé 15.2, az Egyesült Államoké 14. Akkor
Németországnak elvesztett gyarmatai után való törekvése — a puszta létfenntartásának feltételei érdekében — íme gazdaságilag alaposan indokolt. A növekvő népsűrűség megnövekedett igényekkel bővülve és a kényelmesebb életet ígérő ipari szakmákban való elhelyezkedésével már közvetlenül á világháború előtt is súlyos feladatokat rótt az államra. Az összeomlás után pedig megsokszorozódott bajokkal fenyegetett. A nemzetiszocialista állam a helyes ipari elosztással, telepítéssel, gazdasági szerződésekkel, aktívabb gazdálkodással, termőtalajnyeréssel, vízszabályozással, mocsarak lecsapódásával, stb.-vel igyekszik tőle telhetőért ezeken a bajokon enyhíteni. Ez okból fordul tehát fokozottabb érdeklődéssel a földhöz. XII. A föld, mint a nép eltartója. A német ifjúság ismerje meg pontosan, statisztikai adatok alapján hazája felületét, talajviszonyait, termelőképességét, terméshozamát, a termelésbe fogható és javítandó területek nagyságát és várható eredményét, és az ezzel felmerülő kérdéseket. 6,500.000 hektár új termelőtalaj nyerésre van kilátás. 1933—35-ig máris 300.000 hektárt sikerült bekapcsolni a gazdasági életbe. A megkezdett munka főként a Munkaszolgálat útján — a legjobb reményekre jogosít. A tevékenyebb mezőgazdálkodás és fokozottabb ütemű állattenyésztés máris csodálatos eredményire vezetett, mert míg 1928—1932-ig évenkint 3 milliárdra rúgott a mezőgazdasági termelvények behozatalának értéke, addig 1936-ban már csak fél annyi ért kellett importálni. Az államhatalom egyébként — a gazdasági élet egyensúlya érdekében — három csoportba osztotta a fogyasztásra kerülő élelmicikkeket. Az első csoportba tartoznak azok, amiknek fogyasztása fokozandó (burgonya, cukor, gyümölcsíz, fölözött tej, túró, zabpehely, hazai főzelékfélék, hal, birka- s házinyúlhús, stb.) a másik csoportba tartoznak azok, amiknek fogyasztása maradjon a régi szinten (kenyér, sütemény, liszt, disznóhús, vadhús, szárnyas, tojás, rizs, kakaó, gyümölcs, méz, tej, stb.), a harmadik csoport élelmiszereinek fogyasztása csökkentendő (ezek: marha- és borjúhús, vaj, zsír, (szalonna, margarin, étolaj, hajdina, köles, importfőzelék-félék, stb.). XIII. A föld, mint az iparnak hordozója. A címről következtethetünk tartalmára is. Valóban a földön és a földben található természeti kincsekről van itten szó, amelyek a különböző iparágak anyagát adják. Németország lakosságából 19 millió embernek az ipar biztosít kenyeret. Ez oly fontos körülmény — egyéb szempontok mellett, — hogy a vele való behatóbb foglalkozás tulajdonképpen igen súlyos nemzetgazdasági feladat. Ezért kell a Hitler-Ifjúságnak ezzel a problémával is alaposan megismerkednie. * Nagyvonásokban ez az az anyag s ezek azok a fogalmak, amelyeknek birtokában a német ifjúság világosan látja hazájának történelmi, politikai, szociális és gazdasági helyzetét. A világos látás, a problémák tudomásulvétele munkára, cselekvésre kötelez. Az öntudatosított Hitler-Ifjúság a puszta tények megismerésénél nem állhat meg, hanem aktív résztvevője kell, hogy legyen a közös nemzetépítő munkának. Az ismertetett anyagot úgy vésse agyába, hogy szív is kapjon belőle s nem utolsó sorban az akarat. Ez az ifjúság, amely ilyen mélységesen komoly anyaggal ismerkedik meg, kell, hogy érezze, mely szerint az állam az ő munkájára is éppen annyira számit, mint a felnőttek erőkifejtésére. Ez az ifjúságvalóban úgy is látja, hogy végtelen nagy megtiszteltetés éri akkor, amikor államférfiaknak és képzett szaktudósoknak való anyaggal teszik meghitté. Úgy érzi, hogy részese lett oly tudománynak, amely eddig sejtelmesen ködbevesző távolságra volt a mindenkori ifjúságtól. Úgy érzi, hogy fellebbentették előtte az élet titkát borító fátylat. Úgy érzi, hogy nélkülözhetetlen tagja lelt szűkebb
közösségének, hogy végtelen felelősség terheli fejlődő tudatát; felelősség önmagáért, családjáért, majdan utódaiért, de mindenekfelett német népéért és német hazájáért. Ez az ifjúság nemzetpolitikai nevelésben részesül. Éppen ezért ez az ifjúság más, mint a régi nevelési rendszerek emlőin nevelkedett ifjúság. Éppen annyira más, amennyire más maga a nemzetiszocialista Németország. A haza új arculata, új szelleme, a lelkek forradalmán kialakult új világszemlélet, szükségképen új arculatot, új szellemet, új világszemléletet teremtett az ifjúság nevelése ügyében is. Eddig sem volt hiány a különböző nevelési rendszerek megteremtése és kitalálása körül, de valamennyit túlszárnyalja életrevalóság, a természethez való visszatérés, lendület, aktivitás, az összes erők s acél akarat és mindenekfelett a felelősségre való nevelés tekintetében ez az új nemzetiszocialista nevelési irány. * A H. J.-ba tömörült ifjúság oktatása és nevelése a testnevelésen és a politikái világnézeti nevelésen túl azonban kiterjed még a múzsai nevelésre is. Ennék érdekében szervezték meg 1937-ben az ú. n. „H. J. Veranstaltungsring”-et, amelynek keretében évenként sorozatos színi előadásokat tartanak kizárólag a Hitler-Ifjúság számára. Az alacsony helyárak mellett, tehát nem pénztársiker céljából, olyan irodalmi értékű színművek kerülnek előadásra, amelyek a múlt történéseit, a német drámatermelés gyöngyszemeit öleli fel, hogy az ifjúság nemzeti öntudatát erősítse, továbbá a növekvő nemzedéket arra a tiszteletre tanítsa, amely a múlt idők történéséből önkéntelenül is erkölcsnemesítőleg kiárad. A H. J. mozgalma, küzdelme, diadala és az azt követő tervszerű és céltudatos munkája az egyetemes élet minden vonatkozásában kimutatható hatásokat eredményezett. Így az alkotó művészetek terén is. Állításunknak bizonyítékai a legújabb ifjúsági irodalmi termékek, szépművészeti remekek, sőt még építészeti művek is. Rengeteg ifjúsági regény, elbeszélés, költemény, dal, zenemű stb. látott napvilágot rövid néhány év leforgása alatt. E téren olyan túltermelés mutatkozott, természetesen az irodalmi és művészi értékek rovására, hogy maga a birodalmi ifjúsági vezér is nyilvános gyűlésen kényszerült a kritikai érzék nélkül életre hívott irodalmi és művészeti „remekművek” szerzőit általánosságban önmérsékletre inteni. Az építőművészet terén természetesen más a helyzet. Itt túltermelésről nem lehet szó, de még helytelen irányú megoldásokról sem, mert a nagy anyagi áldozatokat követelő építészet már t. i. a H. J. szervezettel, ill. a nemzetiszocializmussal kapcsolatos építészet teljes állami felügyelet és irányítás mellett történik. Sőt többet mondok, ha megemlítem, hogy a nagyobb szabású építkezések tervét Hitler Adolf maga személyesen vizsgálja felül és csodálatosképpen egyszerű áttekintés után megtalálja mind az előnyét, mind a fogyatékosságát, a bemutatott műnek. Hiszen Bécsben egykor építésznek kellett volna mennie… A nemzetiszocialista mozgalom hatalmas arányú terjedése óriási munkaütemet diktál. 1936. október végéig 2000 különböző nemzetiszocialista célokat szolgáló H. J. épület nőtt ki a földből a német nemzet áldozatkészségéből. Ezenkívül 1600 újabb épület terve áll készen, amiből azóta sokat a birodalom különböző vidékein meg is valósítottak. De ha valaki azt gondolná, hogy ezek az épületek valamely jól bevált minta útján mindenfelé egyformán készülnek, az téved, mert a nemzetiszocialista építészek tisztában vannak a „táj-elmélettel” s tervezéskor mindig figyelembe veszik a vidék építkezési jellegét s hagyományát, aminek következtében azután a kész H. J. otthonok vagy menedékházak simán beleilleszkednek a környező táj jellemző vonásaiba. Külsejükkel tehát nem ronthatják el a táj képét; a tervező mérnökök és építészek seregét táji, népi s történeti megkötöttség irányítja. Az épületek belső beosztását azonban a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően tervezik. Napos fekvésű hálószobák, társalgók, betegszobák, sportcsarnokok, fürdők, központi fűtés, hideg-melegvízszolgáltatás, korszerű konyhák stb. jellemzők ezeknek az épületeknek belseje. (Jó néhány épületet magam is láttam, sőt egynek pedig — a Fővárosi Nyaraltatási Akció jóvoltából — hat hétig lakója is voltam, magyar diákok felügyelőjeként.)
Érdeklődésemre azzal a felvilágosítással szolgáltak az arra illetékesek, hogy a H. J. szervezet nyolcszáz építészt, tervezőt és mérnököt foglalkoztat. De ez a létszám sem elegendő annak a nagyszabású programnak a végrehajtására, amit a H. J. célul kitűzött, mert az épületemeléseken kívül ezeknek a szakembereknek a hatáskörébe tartozik a különböző sportpályák és uszodák építése is. Már pedig ezekből viszonylagosan kevés van. Ugyanis a régi birodalomnak 46.945 városa és községe közül csak 2096-nak volt 1937-ben uszodája. Nem enyhítette az 1937-ben, tehát egy év alatt, felépített 325 új uszoda sem az érezhető hiányt. A hivatalos körök számítása szerint még legalább 3600 új uszodára van az országnak szüksége, hogy a német ifjúság zöme elsajátíthassa az úszás mesterségét. A H. J. szervezet ezzel a munkájával is mélyreható világnézeti nevelési tényezővé alakul. Hiszen a tervszerű építmények már puszta valóságukkal is feltétlenül nevelő hatásúak, nem beszélve arról, hogy belső berendezésük, tömör jelmondatok, képek, stb. és életrendjük a nemzetiszocializmus eszméit s lelkiségét tükrözik az oda belépő szemlélők elé azonkívül, hogy minden H. J. tagnak, legyen az szegény, vagy gazdag, otthont nyújt; utazások, kirándulások alkalmával befogadja falai közé, a hazáját és szülőföldjét látni vágyó H. J. vándort. A Kelet-Poroszországban épült Jugendherberge (ifjúsági szálló) épp oly szeretettel várja a rajnai H. J. ifjút, mint, saját földjének H. J. szülöttét! Miféle vonása ez a H. J. intézménynek, ha nem világnézet-alakító és nevelő vonása? A H. J. szervezet nem elégszik meg a testi nevelés és világnézeti nevelés munkájával, hanem gyakorlati úton és módon, lélektani laboratóriumok felállításával pályaválasztási tanácsadó szervek útján, irányt mutat a hozzáforduló tagok számára. Ezenkívül hivatásversenyeket rendez iskolán kívüli tagjai számára, hogy azután a valóban tehetségeseket szakiskoláztassa, illetőleg tehetségüknek megfelelő területre juttassa. Munkám során már ismertettem a középiskolákra vonatkozó kiválasztás elvét. Ugyancsak ez az elv érvényesül a hivatásversenyek megrendezésénél is. A versenyzők meghatározott időn belül elvégzik munkájukat, előírt munkadarabjukat. Ez alkalommal különösen a szerszámok és gépek kezelésére, a kész munka tökéletességére s tisztaságára kell a bírálóknak tekintettel lenniök. A versenyzők munkáját négy osztályzattal osztályozzák. 1936-ban 5.7% volt jeles, 34.1% jó, 38.1% elégséges és 22.1% elégtelen. 1938-ban 9.9% volt jeles és 11.7% elégtelen. Tehát a fejlődés feltétlenül megállapítható. És egyúttal leszögezhető az is, hogy az ifjúság nem fél a kedvére való munkától, nem fél a továbbtanulástól és tökéletesedéssel járó megterheléstől. Csak legyen, aki megérti, pártfogolja és gondoskodik róla! És az új Németország gondoskodik ifjúságáról még pedig egyformán és egyetemlegesen az egész ifjúságról, még a legelesettebb fiairól sem feledkezik meg. Ha a német ifjúságnak neveléséről van szó, akkor az állam épp oly kevéssé törődik az anyagi áldozatokkal, mint ahogyan a hadsereg fejlesztésére szánt pénz mennyiségével sem törődik. Itt nem lehet takarékoskodni! Az ifjúság a nemzet jövője, a hadsereg pedig a birodalom védője! Aki innen akar pénzt elvonni, az népének árulója. Ezt a felfogást hirdeti némán a megvalósított intézmények egész sorozata, de ezt vallja nyíltan és fennhangon a sajtó, rádió és film is. Ez utóbbiakról szólva megemlítendők a H. J. lapjai is. Külön lapjuk van a Pimpf-eknek a Hitler-ifjaknak és a leányoknak. Ezek „Der Pimpf“ havi folyóirat, „Die H. J.“ heti lap és”Das Deutsche Madel“. A rádiót érintve nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a rádióállomásoknak állandó műsorszámuk az ifjúsági kérdések, ifjúsági előadások, helyszíni közvetítések, stb. adása. Így vesz
részt tehát a rádió is az ifjúság nevelő munkáján, amihez még a film is csatlakozik. Különböző tanulságos s hasznos nevelő hatású filmek (vándormozgók útján) még a legtávolabbi kis helyiségekbe is eljutva szintén hozzájárulnak a nevelés kiegészítéséhez. Ugyancsak ezt a kiegészítő szolgálatot nyújtják a szülők részére rendezett ifjúsági műsoros esték, ill. délutánok, amely alkalmakkor a szülők személyes tanúi lehetnek a H. J. egyesületekben folyó munkának. A mai német Ifjúság nevelése, tehát körültekintsen, szervezetten, minden területre kiterjedően s tervszerűen folyik a Német Birodalom jövőjének biztosítása érdekében. És hogy ezt a munkát alaposan elvégezhesse illetőleg elvégeztethesse, fiait már kora ifjúságukban szervezetébe tömöríti. A „Pimpf”-ek. A tíztől tizennégy éves korban levő fiúk adják a D. J.-t (Deutsches Jungvolk-ot) másképpen a „Pimpf’ek csapatait Ezek a fiúk tíz éves korukban, önként jelentkeznek felvételre, amelynek alapfeltételei az árjaszármazás, a német állampolgárság és a testi s lelki egészség. Valamennyi feltételt bizonyítani kell, kivéve az utóbbit, vagyis az egészségállapotot, mert ezt a H. J. orvosai végzik és szinte katonai sorozáshoz hasonlóan ezek az orvosok állapítják meg a Pimpf-jelölt alkalmasságát, vagy alkalmatlanságát. Fejlődésben elmaradt, de egyébként egészséges fiúk egy év múltán újra jelentkezhetnek felvételre. Az ünnepélyes felvétel Hitler vezér és kancellár születésnapjának előestéjén történik. A fiatal Pimpfek akkor tesznek fogadalmat a következő szöveggel: „Ígérem, hogy kötelességemet a Hitler Jugend keretében mindenkor megteszem a vezér és zászlónk iránti szeretet és hűség jegyében. Isten engem, úgy segéljen!“ A fogadalom letételével megkezdődik a munka, amelynek útján ezek a gyermekek hathatósan és sokirányú tevékenykedéssel máris hozzájárulnak a nemzetiszocialista nevelés célját megközelítő életrend kialakításához, ill. megerősítéséhez. A nemzeti totalitás tehát már a legfiatalabb gyermekek nevelésére is rányomja bélyegét. De még a leányok munkájáról sem feledkezik meg. Hitler vezér kívánsága az egységes nemzetiszocialista nevelés vonatkozásban mindkét nembeli ifjúságra egyformán kiterjedt. Így tehát a lányok nevelésének a kérdése is előtérbe került. Bár az első nemzetiszocialista ifjúsági alakulatok kezdetben (1925—1930-ig) csak a fiúkra és ifjakra korlátozódtak. Azonban már ugyanakkor felmerült a leányok megszervezésének gondolata is. A „BDM”, a „Német Leányszövetség” és „Ifjúlányok” A BDM (Bund Deutscher Mädel) célja ugyanaz, mint az egész H. J. célja. Különleges női vonatkozásában pedig a német népközösség számára nemzetiszocialista szellemű, erős, edzett, gazdaglelkű német nőket akar nevelni, mely nevelésnek végén ott lebegjen a német anya típusa. (Hitler). Ha a férfi célja az, hogy új életteret harcoljon ki magának s családjának, akkor a nő hivatása, hogy azt megtartsa és alakítsa. A német leányok országos H. J. szervezet keretében három nagy tagoltságban fejtik ki működésüket. A fiúkhoz hasonlóan tíz éves korukban önként jelentkeznek a „Jungmädel in der H. J”(„J. M.“)-nél felvételre. Itt tizennégy éves korukig fiatal leányok vezetése mellett 10—15-ös csoportokban készülnek elő azokra a feladatokra, amiket a nemzetiszocialista államhatalom megbízott nevelői útján tőlük megkíván. Tizenöt éves korukban már a „Bund Deutscher Mädel” in der H. J. (BDM), (Német leányok szövetsége) keretében találtjuk őket és itt 21 éves koruk betöltéséig meg is maradnak. Ámbár egy tekintélyes részük 1938. januárjától kezdve 17 éves korukban a BDM-Werk „Glaube und Schönheit” alakulatokba lép. Valamennyi leány a testnevelésen s a nemzetiszocialista világnézeti oktató munkán kívül sokirányú
munkát fejt ki, főleg az élet azon vonatkozásában, amely a női lélek erőinek és érdeklődésének, fizikumának s fiziológiájának megfelel. Így kulturális téren a dal, a nemzeti irodalom, játék, tánc, zene és különböző műhelymunka (játékkészítés, szabás, varrás, stb.) adja értékes alapvonását ezirányú munkálkodásuknak. Azután a háztartási munkaterületen való ténykedésük is számbajövő értéket jelent, mert az okszerű s ügyes háztartásvezetés (főzés, befőzés, ruhakezelés, stb.) titkait megismerve azokat a falun, saját példaadó munkavállalásuk útján közkincsévé teszik a vidék kevésbé művelt s iskolázott asszonyainak. Szociális munkájuk a „Téli segély“ akciónál az elesettek és arra rászorultak istápolásával, a vidék felkarolásánál, a falusi otthonok meglátogatása útján szembeötlő és hatásában beláthatatlan előnyökkel jár az általános életszínvonal emelését illetőleg. Az okszerű, okos és gazdaságos háztartásvezetés elsajátítása érdekében szervezték meg — a „Német Munkaarcvonal“ ifjúsági hivatalának felügyelete mellett — a különböző háztartási tanfolyamokat és hivatás-előkészítő (Berufsschulung) előadássorozatokat. Mivel ezek az intézkedések nem elegendők, azért 1938-ban huszonkét helyen háztartási iskolákat állítottak fel. Ugyancsak a nőnevelés iskoláihoz sorolandók a vezetőnő v. háztartási iskolák, a berchdesgadeni Birodalmi Sportiskola, a braunschweigi BDM leányfőiskola, a potsdami, godesbergi s a keletporoszországi boydeni vezetőnőképző iskola. Ezek a felsorolt intézetek címükben hordják céljukat és hivatásukat. Feladatuk a leányszervezetek számára a nemzetiszocialista szellemnek megfelelően iskolázott és képesített vezetőnők nevelése. Kisebb egységek vezetésére kiszemelt lányok a birodalom területén, szétszórt kb. 45[11] iskolában nyernek alsóbb fokú vezetőnői kiképzést. Ezen kívül pedig még különböző tanfolyamok, sőt vándortanfolyamok is belékapcsolódnak az ezirányú munkába s ezáltal még a legeldugottabb vidéki helyiségekben is eljutva, a legkisebb egységek vezetőnőit is kioktatják a kellő ismeretekre s teendőkre. Így gondoskodik a BDM saját szervezetének zavartalan működéséről s az egyesületből eltávozó munkaerők pótlásáról. De még az óvónők s ápolónők, sőt az egész birodalmat behálózó NSV (Nat. Soz. Volkswohlfahrt) (Nemzeti Szoc. Népjóléti Intézmény), szociális birodalmi szervezet alkalmazottainak pótlásáról is gondoskodik. További feladatot vállalt magára a BDM azzal is, hogy a falusi, mezőgazdasági munkáshiány némi pótlására vállalkozik, amennyiben a táborokba vont csoportok néhány hetes előkészítő tanfolyam után tevékenyen belekapcsolódnak a falusi háztartási és mezei munkába. Céljuk a mezőgazdasági női munkáshiány némi pótlása mellett még az az erkölcsi, szociális és nemzetgazdasági értéknövelés, amit munkám más helyén, a „Landjhar“-ral kapcsolatosan már kifejtettem. Fontos hivatást tölt be a BDM a már érintett „Reichsberufswettkämpfe” intézménnyel kapcsolatosan. Ugyanis e „hivatásversenyeken” — a fiúkéhoz hasonlóan — a feltűnt tehetségek felkarolásával biztosítja a „mindenkit a maga helyére” szép elvét. Tagjait munkaterületük, képesítésük, tehetségük szerint nyilvántartja, új foglalkozásra oktatja, szakmunkák elvégzésére képesíti, tanfolyamokat rendez, egy szóval produktív munkák végzésére neveli. Így pl. a BDM-Werk „Glaube und Schönheit” tagjai az általános — mondjuk — „alapkiképzés”en kívül beható légoltalmi kiképzésben részesülnek, azonkívül a csecsemőápolás, elsősegélynyújtás, stb. terén oly komoly ismeretekre tesznek szert, amely tény jövő életpályájuk megválasztásában döntő szerepet játszhat. A BDM nevelő hatása kétségtelen. Munkája során fel is használt minden eszközt. Tagjai — a fiúkhoz hasonlóan — a sajtó, rádió és film területét sem hagyják kiaknázatlanul. Lapjuk „Das Deutsche Mädel“ tág teret nyit az ifjú leányok szellemi termékeinek, nem beszélve arról, hogy kb. kétszáz napilap „leánymellékletet“ ad olvasói kezébe. A különböző rádióleadóknál megbízott „leányreferensek“ gondoskodnak a leányok és gyermekek életével kapcsolatos leadásokról, melyeknek száma havonta 90—100 körül mozog. (Trude Bürkner). A felnőttek és a szülők ezúton is tudomásul vehetik, hogy a BDM mily munkaterületeket ölel fel s mily eredményekkel lepi meg nemzetét. A leányok testneveléséről beszélve főként a tánc és gimnasztika az a két terület, amely a nő testi és
lelki felépítésének leginkább megfelel. Ezért folyik itt különösképpen intenzív munka. De természetesen a könnyű atlétika, úszás, néhány téli sport, tenisz, természetjárás s a sportszerű játékok egész serege szintén szóhoz jut. Sőt mivel a nevezett sportágakban már kimagasló eredményeket értek el, ez a tény szinte kötelezővé teszi a nők (beható sportolását, illetve testnevelését, eltekintve attól, hogy a lelkiismeretes s általánosan kiszélesített sportolás nemzeti érdek. Az évről-évre megtartott birodalmi sportünnepek, amelyekről napilapjaink is mindenkor megemlékeznek, állandóan növekvő s több ezer főre rúgó résztvevővel folynak le. Tehát mindig növekszik azoknak a leányoknak a száma, akik selejtező versenyek után és sportteljesítményük alapján méltók arra, hogy a nagy és nyilvános birodalmi ifjúsági versenyeken, Hitler vezér előtt szerepeljenek. A fiúkéhoz hasonlóan a leányok részére is megállapították azokat a követelményhatárokat, amelyeknek elérése a BDM teljesítményjelvény (Leistungsabzeichen) elnyerésével jár. Így tehát azok a leányok, akik a testgyakorlás, a térképolvasás és az elsősegélynyújtás hármas területén elérik a kívánt követelményeket, azok jogosultak az említett BDM „teljesítményjelvény” viselésére. A BDM nemzetiszocialista nevelő szervezet. Célját, feladatát a nemzetiszocialista állam és életrend szabja meg. Hogy pedig célját és feladatát mily mértékben tölti be, annak megállapítása majd egy nemzedék felnövekedése múltán a jövő pedagógusára, de még inkább a jövő eseményeinek és történelmének szemlélőire és kutatóira hárul. A Hitler-Jugend szakirányú szervezetei. Míg a Hitler-Ifjúság nagy keretén belül egyforma szempontok szerint folyik a nevelő és oktató munka, addig a korszerű szellemtől és a nemzetiszocializmus szemléletétől követelt életfeladatok megoldása érdekében életre hívott szakirányú szervezetekben már különböző szakoktatás és sajátos nevelés folyik. A légi hadsereg, a motorvezetők, a híradók és tengerészek utánpótlására szerveztettek azok a különleges intézmények, amelyek magukba zárják a repülés, gépkocsivezetés, híradás és a vízi élet iránt érdeklődő és tehetséges ifjakat. Ezeket az ifjakat a H. J. országos szervezetéből kiválasztás útján tömörítik a „Repülő Hitler Jugendba“ a „Motoros H. J.-ba”, a „Híradó H. J.-ba” és a „Tengerész H. J.-ba“. A beosztott fiúk azután itt nyernek beható kiképzést a jövő életfeladatuk lehető legjobb megoldására. A repülés, motor és tenger iránt felébredt érdeklődés és szeretet már ifjú években oly erővel ragadja meg a fiatal lelkeket, hogy a későbbi önként választott katonai fegyvernemeknél teljesített szolgálatukat — az alapos előiskolázás folytán — lehető legnagyobb tökélességgel tudják ellátni. Ez az előiskolázás a „tan“-anyag természetéből kifolyólag joggal katonai előképzésnek nevezhető. Így tehát a Hiflter Ifjúság nagy-nagy felelősséget vállalt, amit annál könnyebben megtehet, minél jobban és odaadóbban teljesíti minden egyes ifjú saját munkakörét, illetve feladatsorozatát. Hogy valóban mindegyik teljesíti is a hivatását, az természetesen éppen annyira álom, mint a csupa jeles előmenetelő tanuló. Mindenesetre valóság az, hogy az említett szakirányú szervezetek éppen olyan fontosak, mint maga az egész Hitler Jugend országos szervezete. (A szakirányú alakulatok száma ez évben még a „Műkedvelő” (színjátszó), a „Nyomozó” és a „Felcser-H. J“-val bővült.) ZÁRÓSZÓ. A felnőttek és ezek között még a kiforrott világnézetűek is az élet nyújtotta hatások folytán, bár észrevétlenül, de mégis állandóan alakulnak, fejlődnek, nevelődnek. Ez a nevelés azonban önkéntelen, tervszerűtlen és cél nélküli, mert minden irányból az önkéntelen hatások egész tömkelege éri az embert. Ha ezekből a hatásokból bizonyos egyesület, társulat, politikai alakulat
egyeseket tervszerűen és ismételten úgy rendez és állít be, hogy saját elérendő céljait szolgálja, akkor már tervszerű nevelésről beszélhetünk. Az iskolákon és ifjúsági szervereteken kívül tervszerű nevelés folyik a sportegyesületekben, klubokban, emberbaráti intézményekben, szociális egyesületekben, a különböző irányt képviselő politikai szervezetekben s pártokban. De valamennyi felett ott áll, mint összefoglaló nagy egység: az állam, amely hatalmas gépezetével oly irányt szabhat a nevelésnek, amilyent akar, illetőleg olyat, amilyent a nemzet egyeteme általában megkíván. Vonatkozik ez elsősorban a nemzeti nevelésre, vagy korszerűbb szóval a politikai nevelésre. (Bár e két, fogalom nem egészen azonos.) A világháborút megelőző időkben általában nem tartották fontosnak a nemzetpolitikai értelemben vett állampolgári nevelést a demokrata és marxista pártokon kívül. Ez utóbbiak már régen felismerték, hogy az irodalom, napi sajtó, film, továbbá emberbaráti és sportegyesülési álcázással alakult intézmények a leghatásosabb eszközei a nevelésnek. Ők már régen tudták, hogy a jól kiképzett agitátorok, a megszervezett s fanatizált elemek a legjobb nevelői a felnőtteknek. Márpedig közvetlen céljuk a felnőttek megnyerése volt, hiszen ezek szavazatai nyomán kerülhettek felszínre és hatalomra. Ezért mindent el is követtek céljuk érdekében, ezért fejlesztették propagandájukat oly magas fokra. Ezt a módszert alkalmazta a német nemzetiszocialista párt már megalakulásának kezdetétől, 1920tól kezdve. Politikai ellenfeleiket saját fegyvereikkel győzhették csak le. Eleinte csak szerényen egyegy újság napihírei között megjelent gyűlésre szóló meghívóval, később plakátok útján összehívott gyűléseken hangos szóval, majd saját lapjukkal, folyóiratukkal, külsőségekkel, felvonulásokkal. Győzelmi lobogóikat kitűzhették a legdemokratábbnak hitt munkásnegyedekben is. Minden gyárból, műhelyből és hivatalból kiűzték a vörös zászló követőit, meggyőzték még a fanatizált legszélsőségesebb baloldaliakat is tévedésük felől, illetőleg a nemzetiszocialista eszmék becsületes nemzetépítő szándéka felől. Egyszóval eszmei ellenfeleiket legyőzték, hogy felépíthessék a Harmadik Birodalmat. Céljukat elérték. Megszerezték alkotmányos úton és alkotmányos eszközökkel a politikai hatalmat. Természetes, hogy azt igyekezték meg is tartani. Sőt igyekeztek azt tovább is oly tartalommal kitölteni, amely nem egynéhány évtizedre, hanem évszázadokra biztosítja, a nemzetiszocialista német „népállam” fönnállását azzal a céllal, hogy annak határain belül tömörült német népnek földi boldogulását és boldogságát mindenkor megteremtse és megőrizze. A nemzetiszocialista német állam vezetősége ezt a célt a becsületes munka jegyében szolgálja. Ennek a munkának részesévé, mégpedig igen fontos részesévé, neveli ifjúságát, de a felnőtteket is, mert minden egyes állampolgárnak tehetségére, akaratára és munkájára szüksége van. Minden egyes „néptárs“-nak közre kell működnie az egyetemes német nép boldogulásáért. Ezért szervezték meg az egész nemzetet a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) hatáskörébe eső különböző szervezetekbe. Így az SA Sturmabteilung) rohamosztagokba, az SS (Schutzstaffel) védőosztagba, az NSKK (Natianalsozialische Kraftfahrkorps), a gépkocsizó testületbe, a repülőegyesületekbe, lovasok egyesületébe; a birodalmi munkaszolgálatba és még jó egynéhány alakulatba, melyeknek felsorolásától eltekinthetünk, mert azok már a napi sajtó útján is közismertek. Az egész nemzet ezeknek a nevelési tényezőkként szereplő egyesületeknek a közvetlen hatása útján halad és nevelődik abban az irányban, amit a nemzetiszocializmus kijelölt. De távolabbi, külső nevelési tényezőknek vehetők a napi sajtó, irodalom, film, színház, jóléti intézmények, művészi (alkotások, építkezések, egyszóval a lüktető nemzetiszocialista élet látható és kézzelfogható, s a német keblet büszkeséggel megtöltő vívmányai. Ehhez járul, még az a történeti eseménysorozat, amivel a magára talált német nemzet hazájának határait békés úton, de újra megacélosodott fegyverekre támaszkodva kibővített és végül nem utolsó sorban azok a világraszóló hadi teljesítmények és katonai győzelmek, amiknek úgyszólván szemtanúi vagyunk. A nemzetiszocializmus visszaadta a német nemzetnek saját jövőjébe bízó hitét, kezébe pedig a kivert kardot. A hitet becsületes munkával, a kardot hősi elszántsággal telítette meg. Amit ajkával hirdetett, azt tettel valóra váltotta. A nevelés egyik óriási alappillére: a szó és a tett összhangja, legteljesebb harmóniába olvadva tűnik szemünk elé. Én ebben látom a német
nemzetiszocialista nevelés erkölcsi alapját és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a sikerét elsősorban ennek köszönheti. FÜGGELÉK. A mai német iskolarendszer felépítése. Egyetemek, főiskolák, akadémiák 2—5 év. Katonai szolgálat 2 év. Munkaszolgálat ½ év.
(Az Adolf Hitler iskolák felügyeletét nem az állam, hanem az NSDAP (Párt) látja el. Erre épül a 3 és fél éves Ordensburg szintén a párt felügyelete mellett.)
FORRÁSMUNKÁK. Baumler, Alfréd: Politik und Erziehung. Zentralverlag der NSDAP. Benze, Rudolf: Nationalpolitische Erziehung im Dritten Reich. Junker und Dünnhaupt Verlag. Berlin, 1936. Brennecke, Fritz—Gierlichs, Paul: Vom deutschen Volk und seinem Lebensraum. (Handbuch für die Schulungsarbeit in der H. J.) Zentralverlag der NSDAP. München, 1938. Bürkner Trude: Der Bund Deutsclier Mädel in der Hitler-Jugend, Junker und Dünnhaupt Verlag, Berlin, 1937. Hitler, Adolf: Mein Kampf. Zentralverlag der NSDAP, München, 1938. Koch, Anton S. J.: Der neue Mythus und der alte Glaube. Eine Kritik zu Rosenbergs Mythus des XX. Jahrhunderts: Freiburg im Breisgau 1935. Krieck, Ernst: Nationalpolitische Erziehung. Armanen Verlag, Leipzig, 1937. Rosenberg, Alfrwd: Der Mythus des XX. Jahrhunderts. Hoheneichen Verlag, München. 1938. Rosenberg Alfred: An die Dunkelmänner unserer Zeit. Hoheneichen Verlag, München, 1935. Rosenberg, Alfred: Wesen, Grundsätze und Ziele der NSDAP. Zentralverlag der NSDAP, München, 1937. Rosenberg, Alfred: Protestantische Rompilger, Hoheneichen-Verlag, München, 1938. Schirach von, Baldur: Revolution der Erziehung. Zentralverlag der NSDAP, München, 1938. Schlich dr. (Dechand): Der Mythus des XX. Jahrhunderts von A. Rosenberg und das Christentum. Katholische Volkschriften zu Tagesfragen, 1934. Schnabel, Reimund: Das Führerschulungswerk der Hitler Jugend. Junker u. Dünnhaupt Verlag, Berlin, 1938.
H. J. lm Dienst: Ausbildungsvorschrift für die Ertüchtigung der deutschen Jugend. Herausgegeben von der Reichsjugendführung. Pimpf im Dienst: Ein Handbuch für das Deutsche Jungvolk in der H. J. Herausgegeben von der Reichsjugendführung. Wir schaffen: Jahrbuch des BDM. 1939. Herausgegeben von der Reichsjugendführung. Jaensch, E. R.: Zur Neugestaltung des deutseben Studententums und der Hochschulen, Leipzig J. A. Barth, 1937. Die Volksschulen im Deutschen Reich 1937. Bearbeitet vom Statistischen Reichsamt, Berlin. Reichsministerialamtsblatt Deutsche Wissenschaft, Erziehung und Volksbildung. 1935—1936—1938. Jahrgänge. Der Detusche Volkserzieher. Hrsg. v. Ernst Bargheer. Osterwieck, Zickfeld, 1938. Die Deutsche Schule. Zeitschrift der Reichsfachschaft 4 des NSLB. Julius Klinkhardt, Leipzip, 1938. Jahrgang.
[8]
Bővebb ismertetés a Testnevelésügyi Tanárok Közlönyének 1940. 11. számában jelent meg.
[9]
Brenecke-Gierlichs: Vom deutschen Volk und seinem Lebensraum. Handbuch für die Schulungsarbeit in der H. J. nyomán.
[10]
Egészséges családokban 2.2; öröklött gyengeelméjű családokban 3.5 és bűnöző családokban 4.9 az átlagos gyermekáldás.
[11]
Számszerű adatainkat Trude Bürkner: Der Bund Deutscher Mädel in der H. J. füzetéből valók.
Nyomtatható változat Értékelve: 4.33 pont az 5-ből. Megosztás
