A nagyvárosok kutyatartásának problémái
Témadokumentáció
Összeállította: Gáspár Margit mezőgazdasági mérnök
Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ 1994
1
TARTALOM
Bevezetés ............................................................................................................. 3 A kutyáról az emberre átterjedő betegségek és élősködők – közegészségügyi veszélyek .......................................................................... 4 Az ebtartás higiéniai előírásai Lakóházak ................................................................................................. 13 Közterületek ............................................................................................. 16 Eszközök a higiéniai rendszabályok betartására ...................................... 18 Javaslatok az ebtartással kapcsolatos rendelkezésekre és azok betartásának ellenőrzésére ............................................................................ 20 Felhasznált irodalom ...................................................................................... 23
2
Bevezetés A kutya a világon a legközkedveltebb háziállat, tartásának legfontosabb indítóoka a vadászaton az őrző- és jelzőszolgálat. A közbiztonság és állatvédelem terén a kutya kiváló nyomozó, őrző- és járóképességét hasznosítják. Életmentő szolgálatra, vakvezetésre, a sarkvidéken szánvontatásra is alkalmaznak kutyákat. Az utóbbi évtizedekben a kutya tartásának oka bizonyos fokig módosult - különösen a városi lakásokban - a felnőttek számára társként, a gyermekek számára játszópajtásként jelenik meg, számuk ennek eredményeként egyre növekszik. Nagy-Britanniában a lakások egynegyedében tartanak kutyát, egyes országokban, mint pl. Franciaországban és az Egyesült Államokban, arányuk még ennél is magasabb. A kutyatartás azonban veszélyeket is rejt, veszélyes lehet az egyéb állatokra és az emberre is. Ezeket a veszélyeket a kutyatartók legnagyobb része nem ismeri, vagy ha tudatában is van nekik, nem veszi komolyan. Legfontosabb veszélyforrások azok a betegségek és a kutyákon, illetve a kutyákban élősködő szervezetek, amelyek súlyos - sok esetben halálos kimenetelű betegségeket idéznek elő, ha más állatok vagy az ember szervezetébe jutnak.
Tartalom
3
A kutyáról az emberre átterjedő betegségek és élősködők – közegészségügyi veszélyek Az állatról az emberre átvihető betegségek zoonosis néven ismeretesek. Ezek közül viszonylag kevés azoknak a száma, amelyeket a kutyák terjesztenek, bár némelyikük, főleg a gyermekek fertőződése szempontjából különös figyelmet érdemel. Vírusok okozta betegségek. Veszettség (rabies). A kutya betegségei közül legveszedelmesebb a veszettség. A házi(kutya, macska) és a vadon élő állatok (farkas, róka, borz) vírus okozta fertőző betegsége, amellyel szemben valamennyi állat és az ember is fogékony. A betegséget a veszett állatok marása közvetíti a sebbe kerülő vírustartalmú nyál révén. A vírus a sebből az idegek mentén jut az agyvelőbe, ahol főleg a motorikus sejtek protoplazmájában sejtzárványokat, Negri-féle testecskéket hoz létre. A betegség kezdetben fokozott reflex-ingerlékenységben, később bénulásban mutatkozik meg. Lappangási ideje két héttől több hónapig is terjedhet. A kutyákon a betegség kezdeti szakaszában szomorkodás, az ember kerülése figyelhető meg. Ezt követi a fokozott ingerlékenység, emészthetetlen tárgyak felvétele, kóborlás (vándorlási kényszer), ugatás nélküli támadás és marás, valamint az egyidejűleg jelentkező bénulás miatt az ugatás jellegének a megváltozása, nyálfolyás, nyelési zavarok (víziszony), kancsalság. A végső stádiumban az állkapocs lelóg, a bénult nyelv előre esik és az elhullás 5-8 napon belül a légzőizmok bénulása következtében áll be. Az esetek egy részében az izgalmi tünetek hiányoznak, ez az ún. "csendes veszettség". A veszettség megakadályozható az ebtartás szabályozásával, az ebek évente ismétlődő kötelező védőoltásával, valamint a rókák rendszeres irtásával. Az emberre a veszélyt leginkább a kóbor ebek jelentik, mivel ezeket az állatokat nem oltják rendszeresen a veszettség ellen. A veszettség az emberre a veszett állat nyálával terjed, kb. 10-50 napos lappangási idő után alakul ki. A kórokozó vírus hatására fokozódik a központi idegrendszer reflex-ingerlékenysége, ennek következtében a beteg rendkívül izgatott, a legkisebb fény- és hanginger is súlyos görcsrohamot vált ki. A nyelés fájdalmas és fojtogató görccsel jár. Súlyos bénulások kialakulása után a légző- és vazomotorközpont bénulása vezet a halálhoz. Fajlagos gyógyszere nincs, de a veszett állat harapása esetén a megfelelő sebellátás, passzív immunizálás 24 órán belül immunglobulinnal, valamint a kórokozónál rövidebb lappangási idejű gyöngített vírussal történő aktív immunizálás hatásos. Ritkán a kutya forrása lehet a limfocitás choriomeningitis vírusos fertőzés emberben történő kialakulásának, amely influenza-szerű tüneteket okoz, de a fertőzésnek a forrása sokkal inkább a háziegér és a hörcsög.
4
A szopornyica (Canine distemper) a nem vakcinázott kutyáknál előforduló - gyakran elhullást okozó - vírusos betegség emberre történő átvitele és a humán sclerosis multiplex kifejlődésének előidézésében játszott szerepe még nem bizonyított. A baktériumok okozta betegségek is átterjedhetnek kutyáról az emberre, különösen a nem oltott, kóbor kutyák harapása, vizelete vagy ürüléke révén. A Leptospira
canicola baktérium
rendellenességet
az
(melynek
embernél,
de
fő
hordozója
a
kutya)
a
Weil-betegséget
ritkán
okoz
okozó Leptospira
icterohaemorrhagiae sokkal általánosabban fordul elő. Ennek a baktériumnak a fő hordozója a patkány, ezért gyakorlatilag lehetetlen, hogy bármelyik ország mentes legyen ettől a fertőzésről. A kutyákba kerülve a leptospirosist okozó baktérium az importált kutyák révén is elterjesztheti a fertőzést egyik országból a másikba. A Leptospirosis icterohaemorrhagiae kellemetlen betegséget okoz mind a kutyánál, mind az embernél. A kutya harapásán kívül a fertőzött vizelet is átviheti az organizmust. A Leptospira baktériumok hosszú ideig életképesek maradnak a vízben és a bőrön keresztül (különösen a sérült bőrön át) jutnak a szervezetbe és fertőzhetik az embert és a kutyát is, ha fertőzött kutya vagy patkány vizeletet tartalmazó tóban vagy folyóban fürdenek. Mindkét organizmus lázat, étvágytalanságot, hányást, hasmenést, súlyos esetben hasi fájdalmakat okoz, sőt halállal is végződhet. A Leptospira icterohaemorrhagiae fertőzéskor gyakran sárgaság is kifejlődik, pontszerű vérzések jelentkeznek a szem körül és a szájban. Hollandiában 1289 kutya vizsgálata során 92-nél izolálták a Leptospira icterohaemorrhagiae szerotípust, míg 30-nál a Leptospira canicolát. Az L. icterohaemorrhagiae fertőzés legmagasabb volt még éretlen kutyáknál úgy a nőstények, mint a kanok esetében. Legmagasabb fertőzés előfordulást mutattak ki Hollandia nyugati részén az őrző és vadászkutyáknál. Csehországban 1984 telén a vizsgált katonakutyák 31%-a, nyáron 49%-a leptospirosis pozitív volt. Görögországi vizsgálatok szerint a látszólagosan egészséges kutyák 51%-a (132-ből 67) volt leptospirosis pozitív. Zágráb és környékén végzett vizsgálatok szerint 30 kutyából 22-nél izolálták a Leptospira icterohaemorrhagiaet. Angliában a vizsgált hat Leptospira canicola fertőzött kutyával érintkező embernél öt esetben mutatták ki a fertőzés átvitelét. Németországban végzett kísérletek szerint a Leptospira canicola és a Leptospira icterohaemorrhagiae fertőzés mind a vérrel, mind a vizelettel átvihető az emberre. A bruccellosist okozó Brucella canis baktérium megfertőzheti az embert (ritkán), azonban az okozott betegség az embernél enyhe lefolyású (láz, duzzadt nyirokcsomók és fáradtság) összehasonlítva a szarvasmarha vagy a juh által kiváltott gyakrabban előforduló brucellózissal. A talajlakó szervezet, a Clostridium tetani sebeken keresztül kerülhet be a kutyába és a tetanus ellen nem oltott kutyák harapása révén az emberbe is. A tetanus nem gyakran fordul 5
elő a kutyáknál. A Clostridium tetani toxint termel. A toxin szétterjedve a testben izomgörcsöt idéz elő, amely nehezíti a járást, állást, nyelést, a szem mozgatását és ha nem kezelik, a légzőizmok bénulása következtében halált eredményez. Ez a megbetegedés főleg azokon a területeken fordul elő, ahol lovakat is tartanak és a vakcinával nem kezelt embereknél okoz problémát a Clostridium tetanival fertőzött kutyák harapása. A tuberkulózis (TB) átterjedhet az emberre a kutya-ember kommunikáció révén, nem gyakori a kutyánál főleg azokban az országokban, ahol a betegség előfordulása mind az embernél, mind az állatoknál általában alacsony. A Mycobacterium tuberculosis leggyakrabban belégzés útján, esetleg bőrön vagy nyálkahártyákon át jut a szervezetbe. A behatolás helyén jellegzetes szövettani képet mutató produktív folyamat (tuberkulum) alakul ki, amelyhez a nyirokutak és a környéki nyirokcsomók elváltozása járul. A tuberkulózis emberről a kutyára is átterjedhet. A Campylobacter és a Salmonella baktériumcsoportok megtalálhatók a fertőzött kutyák ürülékében. A fertőzés együtt járhat hasmenéssel, de izolálták a baktériumokat nem hasmenéses kutyák ürülékéből is (baktériumhordozók). Mindkét organizmus megbetegedést okozhat az embernél, ezért az ilyen állatok közegészségügyi kockázatot jelentenek. A következő baktériumfajtákat találták a kutyák ürülékében: Campylobacter jejuni, C. coli, C. upsaliensis,
Salmonella
typhimurium,
S.
enteritidis,
S.
livingstone,
S.
kottbus.
Közegészségügyi szempontból azok a kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt, amelyek pl. tuberkulózissal, salmonellával vagy Campylobacterrel fertőzöttek, de a betegség jelei nem láthatók rajtuk, az ürülékük azonban tartalmazza a fertőző baktériumokat, így hosszú időn keresztül veszélyt jelenthetnek az emberre. Olaszországi Bariban 1987-1989 között 1021 kutyaürüléket vizsgáltak meg: Yersinia enterocoliticát 8,9%-ban, Campylobacter jejunit 8,7%-ban és Salmonella typhimuriumot, ill. S. kottbust 5,7%-ban mutattak ki az ürülékekben. A Francisella tularensis baktériumot, amely a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertőzés) okozója, a bolhák a vérrrel átvihetik az emberre. A Clostridium perfringens (gázgangréna baktérium) béltoxaemiát, valamint roncsolt sebekben elszaporodva püffedéses gennyesedést okoz mind a kutyánál, mind az embernél. Az USA-ban biotechnológiai módszereket dolgoztak ki a C. perfringens által termelt toxinok meghatározására, így a baktérium kimutatására az állat, illetve az ember bélsarának vizsgálatával. Escherichia coli előfordulhat mind a hasmenéses, mind a tüneteket nem mutató kutyák ürülékében. Az emberi szervezetbe jutva gyakran okoz bélfertőzést, húgy- és ivarszervi megbetegedést.
6
A parazita gombák közé sorolt Micosporum canis a kutya elhalt bőr rétegeiben, a szőrben és néha a körömben növekszik. A gombaspórák közvetlen vagy közvetett módon átvihetők az emberre is. A kutyaápolási eszközök (fésű, kefe) is terjeszthetik a fertőzést és a környezetben (a kutya fekvőhelyén, pórázán, nyakörvén) a spórák több mint egy évig is életképesek maradnak. A kutya gombás fertőződése (M. canis) jellegzetes bőrbetegségeket, gyulladásos reakciókat okoznak az embernél, gyakran idézhetnek elő hajhullást, kopaszodást, ha a haj is fertőződik. A kutya
külső
parazitáinak legnagyobb
része
átjuthat
az
emberre.
Két
jelentős
(mikroszkopikus nagyságú) atka, a rühatka (Sarcoptes scabiei canis) a rühösség okozója, közvetlen érintkezéssel terjed az állatok, valamint az állat és az ember között. A másik atka a szőratka
(Cheyletiella
yasguri); szabad
szemmel
látható.
A Sarcoptes
scabies
canis néhány napnál tovább nem képest életben maradni a gazdaszervezet nélkül. A rühatka az ásóatkák közé tartozik, nevüket onnan kapták, hogy a megtámadott bőrön meneteket vágnak. A bőrön megtelepedett atka táplálkozásával jellemző gyulladásokat, elváltozásokat okoz. A kártétel nemcsak mechanikai, hanem sokkal inkább toxikus. Az Egyesült Királyságban a rühatkával fertőzött kutyák számát több mint 40.000-re becsülik. Az emberre átkerült rühatka a ruhán is képes átrágni magát, hogy elérje a bőrt, főleg azokat a területeket támadja meg (öl, mellkas, alkarok), amelyekkel a kutya vivésekor vagy megölelésekor a gazdája a kutyával érintkezik. A bőrreakció az irritáló bőrkiütéstől a súlyos allergiás reagálásig terjedhet. Mivel az ember nem természetes gazdaszervezete a rühatkának, az atka csak néhány órát tartózkodik az ember bőrén, de a kutyával történő folyamatos érintkezés állandó újrafertőzést eredményez. A Cheyletiella yasguri (szőratka) bármelyik életkorban fertőzi a kutyákat, a fiatal, rövid szőrűkutyáknál a fertőzés súlyosabb lehet. Közvetlen vagy közvetett érintkezéssel (pl. fertőzött ápolási eszközök) terjedhet át a másik állatra vagy az emberre. Az ember fertőződése a kutya fülatkával (Otodectes canis) nagyon ritka, de közöltek adatokat arra vonatkozóan, hogy a fülatka bőrkiütéseket okozott az ember törzsén és a lábakon. A bolhák a kutya bőrbetegségének legjelentősebb okozói. Sok országban (Anglia, Ausztrália és az USA) a kutyákon gyakrabban található a macskabolha (Ctenocephalides felis), mint a kutyabolha (Ctenocephalides canis). A kutyabolha elsősorban Írországban fordul elő, azonban az angol agár (Greyhound) esetében Angliában is megtalálható. Gyakran a macska felelős elsősorban a lakásban a bolha megjelenéséért. A bolhák ezt követően állandóan átjutnak a kutyára és az emberre. A kutya az emberi bolhával (Pulex irritans) is fertőződhet. Londonban a kutyák 20%-a bolhával fertőzött. A bolha csak addig marad a kutyán, míg a vérét szívja, ezért a kutya környezetében nagy számban találhatók bolhák, ahol a nőstény bolhák a petéiket lerakják. Ez nemcsak a kutya fekvőhelye lehet (karosszék, ágy, ahol a kutya alszik), hanem megtalálható a padlórések között, a csempék, linóleum rései között, sőt a ruhaneműk szegélyében is. A bolhák baktériumokat, vírusokat, belső parazitákat 7
terjeszthetnek. Ezért jelentőségük igen nagy, mert az emberre átjutva azon túlmenően, hogy viszkető bőrkiütéseket idéznek elő, átvihetnek galandférgeket (pl. a Dipylidium caninum) az emberre, ha az ember belébe jut a galandféreggel fertőzött bolha, ott a galandféreg kifejlődik. Kullancsfélék (Ixodidae). Valamennyi fajuk élősködő, sok közülük a kórkozó véglények köztigazdájaként szerepel. Szúráskor nyálukkal fájdalommentesítik gazdájukat. A lerakott petéből hatlábú lárva kel ki, ez vedléssel nimfává, majd újabb vedléssel kész kullanccsá alakul.
Aszerint,
hogy
az
átalakuláshoz
hány
gazdára
van
szükségük,
megkülönböztethetünk: egygazdás, kétgazdás és háromgazdás kullancsokat. Vérszívó élősködők, de legtöbb fajuknak csak a nősténye szívja a vért, mert a peterakáshoz sok tápanyagra van szüksége. Oly erősen tapadnak, hogy letépéskor szívókájuk leszakadhat és a bőrben maradhat. Háromgazdás kullancs az Ixodes ricinus, amely főleg a szarvasmarhákon élősködik, de a kutyán, juhon és az emberen is megtalálja életfeltételeit. Az Ixodes ricinus petéiből kikelt lárva a gazdaállatra mászik, teleszívja magát vérrel és utána a földre veti magát: a földön vedlik és mint nimfa egy másik gazdaállatra vagy az emberre jut, ahol vért szív. Az ivarérett peték egy évig is életképesek maradnak. A kullancsok nemcsak vérszívásukkal károsak, hanem súlyos betegségeket is terjesztenek, mint pl. az encephalitis (agyvelőgyulladás) és a tularaemia (Pasteurella tularensis-fertőzés), a visszatérő láz és a vérzéses vesegyulladás. A belső paraziták a kutya galandférgei és fonálférgei. Mindkét csoport a kutya bélsarával a környezetbe jutva vagy a kutya szőrére kerülve komoly fertőzési veszélyt jelent az ember számára.
A nematodákat
(fonálférgeket) általában
orsóférgeknek
nevezik,
mivel
keresztmetszetük kör alakú. A férgek közül legnagyobb figyelmet érdemel a Toxocara canis. Ennek fertőzött petéket tartalmazó lárvája a kutya ürüléke révén, különösen a kisebb immunitással rendelkező gyermekekbe is bejuthat. Ennek számos módja lehetséges: - A mikroszkopikus nagyságú peték a külvilágra kerülve ragadósak, így könnyen rátapadhatnak a kutya szőrére és az ember kezére. - A fiatal gyermekek - különösen a totyogó kisgyermekek – szokása, hogy szájukba veszik talajjal szennyezett kezüket és egyéb tárgyakat. - A fertőző peték hosszú ideig életképesek maradnak a talajon, ellenállók valamennyi fertőtlenítőszerrel, a hosszú ideig tartó faggyal, sőt rövid ideig a forrásban lévő vízzel szemben is. Csak a betonkifutóknál használatos kertészeti lángszórók pusztítják el hatékonyan a petéket. Az emberekben a lárvák kikelnek a petékből, keresztülhatolnak a bélfalon és szétterjednek a májban, vesékben, agyban vagy a szemben. Ezekben a szervekben maradva nem fejlődnek tovább és károkozásuk gyakran a máj megnagyobbodásához, vaksághoz vagy görcsrohamhoz vezethet. A lárvák migrációja és behatolása okozta zsigeri lárva-migrációnak nevezett betegség a gyermekeket főleg másfél és hároméves kor között érinti. Nem tekinthető általánosan elterjedt betegségnek, bár bizonyos, hogy több gyermek fertőzött,
8
mint amennyinél megmutatkozik a fertőzöttség jele. A fertőzés meglévő betegségeket is fellobbanthat, ilyenek az asztma és a bénulásos gyermekparalízis. Angliában a Toxocara okozta szemkárosodás ezer emberből egynél fordul elő évente. Szingapurban 16 homokozóból vett 160 homokminta közül 8-ban (5%) volt kimutatható a Toxocara fertőzés. Németországban végzett vizsgálatok homokozókból
vett
480
homokminta
fertőzött
volt
szerint a 160 különböző
Toxocara
canissal, Toxascaris
leoninevel és T. mystaxszal. Münchenben 554 kutyaürülék mintában 6,7%-ban Toxocara canis, 3,3%-ban Toxascaris leonina, 1%-ban Trichuris vulpis, 3%-ban horgasfejűféreg és 3,3%ban galandféreg volt kimutatható. A Frankfurt am Mainban végzett vizsgálatok hasonló eredményre vezettek. USA Illinois államában 194 kutyát vizsgáltak meg közvetett haemagglutinációs módszerrel a toxoplazma antitest kimutatására, az előfordulás mértéke több mint 13,4% volt. Vizsgálták a Toxoplasma gondii antitestek előfordulását az ivarral kapcsolatban. A magasabb titerszint gyakoribb volt az idősebb és a nőivarú kutyák szérumában, mint a kanoknál. A Sierra Leonei Freetownban 1979 és 1980 között 2938 vizsgált kutyánál 236 esetben Toxocara canist és 232-nél Toxascaris leoninát mutattak ki. Hannoverben kóbor kutyákat vizsgáltak, a vizsgálatban résztvevő 171 kutya fele csökkenő sorrendben a következő belső parazitákkal volt fertőzött: Giardia, Toxocara, Toxascaris, Cystoisospora, Trichuris. Irakban a vizsgálatok szerint 20 kóbor kutya ürülékében 8-nál Toxocara canist, 12-nél Taenia spp.-t, 10-nél Dipylidium caninumot, 5-nél Echinococcus granulosust, 3-nál Dirofilaria immitist mutattak ki. Japánban a Hyogo Prefektúra köztéri parkjaiban 13 homokozó fertőzött volt Toxocara petékkel és kutyaürülékkel. Tenerife szigetén 1982-1983 között vizsgált 314 kutyából 16,2% Toxocara canissal, 12,4% Toxascaris leoninaval volt fertőzött. A Toxocara canis lárvák a szukában nem mindig alakulnak át kifejlett féreggé, hanem alvó állapotban a testszövetekben maradnak. Amikor a szuka vemhes lesz, ezek a lárvák újra aktiválódnak, majd a vérárammal a placentába és a magzatba jutnak, és a magzat májába és tüdejébe helyezkednek el. A magzat megszületése után a kölyökkutya belébe vándorolnak és itt fejlődnek ki féreggé. Ez a veleszületett fertőzés egy példája, a kölyökkutyák egy része már születéskor fertőzött az orsóféreg lárvákkal. Vagy más esetekben a szukában a vemhesség alatt újra aktiválódott lárvák ellés után az anyatejbe jutnak és így az újszülött kölyköket fertőzik. Mivel ezek az alvó lárvák nem a bélben tartózkodnak, a hagyományos gyógyszerekkel nem távolíthatók el. A Toxocara canis fertőzés zajos légzést és köhögést eredményez, különösen a szopós kölyköknél kéthetes életkor alatt. Az idősebb kölykök, háromhetes korig hányással kísért állandó hasmenésben szenvednek. A fertőzött kölykök kifejlett férgeket hányhatnak ki és növekedésük lelassul. London külvárosában a kölyökkutyák 30%-a fertőzött Toxocara canissal, más helyen a fertőzés a 70%-ot is elérheti. Kifejlett kutyáknál a féregfertőzés klinikai jelei gyakorlatilag nem jelennek meg. A Dirofilaris immitis nematoda főleg a melegebb vidékeken (az USA keleti- középső része, Ausztrália és Dél-Európa) fertőzi a kutyákat. A Dirofilaris immitis mikroszkopikus nagyságú lárvái a kutyáról moszkitócsípéssel átvihetők az emberre és kifejlett féreggé alakulnak a 9
szívben és a tüdőben. A kutyákban a szívben és a tüdő artériában kifejlődött férgek kártétele súlyos
lehet,
nehézlégzést,
máj-
és
veserendellenességeket,
sőt
hirtelen
elhullást
eredményezhet. Az embernél a tüdőbe kerülő D. immitis rendszerint tünetmentes tüdő dirofilariasist idéz elő. Az Uncicaria stenocephala és az Ancylostoma spp. horgasfejűféreg-fertőzés általánosan előfordul a kutyáknál, kevésbé gyakoribb a lakásban, mint a kutyaólakban tartott állatoknál. Lárváik a bélbe kerülve fejlődnek kifejlett férgekké. A lárvák a bőrön keresztülhatolva is bejuthatnak a testbe, súlyos bőrgyulladást, bőrkiütést okozva. A Dél-Amerikában és Ausztráliában nagyon elterjedt Ancylostoma, mivel vérszívó, nagy számban való fertőzésekor vérszegénységet és gyengeséget okoz, sőt az állat elhullásához is vezethet. Az Uncinaria horgasfejűféreg nem vérszívó, de hasmenés és/vagy gyenge növekedés okozója lehet. A vemhes szukák Ancylostoma-lárvái még születés előtt fertőzhetik a magzatot, felhalmozódnak a tejmirigyekben és szopáskor fertőzik a kölyköket. A parazita Linguatula serrata népies nevén nyelv-féreg, a kutya orrüregébe jutva orrfolyást, tüsszögést és légzési nehézséget eredményez. A parazita sebészetileg távolítható el. Ritkán az embert is megfertőzheti. A belső parazitákhoz tartoznak a galandférgek: Hosszú, lapos szalaghoz hasonló férgek, horgokkal és szívókákkal tapadnak a bélhez. Nagy részük emésztési zavarokat, végbél irritációkat és súlyveszteséget idéz elő. A galandférgek hímnősek, szelvényekre osztott férgek, folyamatosan növekszenek. A fejtől legtávolabb a féreg végén lévő legöregebb szelvények petéket tartalmaznak, ezek egy vagy több alkalommal leválnak kettesével. A petéket, hogy életciklusukat be tudják fejezni, miután a kutya végbelén át az ürülékkel távoztak, be kell juttatni a megfelelő gazdaállatba vagy az emberbe. A gazdaállatba vagy az emberbe általában a szájon át kerülnek be a peték. A Diplylidium
caninum, a
legáltalánosabban
előforduló
galandféreg
a
kutyák
egyharmadában megtalálható (az angol agár [Greyhound] esetében a fertőzöttség 75%-os is lehet). A köztes gazda lehet a bolha vagy a tetű. Nagyon ritkán előfordul, hogy az a gyermek, aki lenyeli a Dipylidium caninum közbülső stádiumú alakjával fertőzött bolhát, maga is fertőzötté válik. A Dipylidium caninum 30-70 cm hosszúságú, jellegzetes uborkamag alakú ízekből álló galandféreg. Scolexén négy szívóka van. Az utolsó petékkel telt ízek vöröses színűek. Az ember is könnyen fertőződhet velük. Az állat fekvőhelyén a bélcsőből kikerülő petetokokat a bolhalárvák veszik fel. A metamorfózis során a bolhalárvák bolhákká alakulásával az onkoszférás növekedése megindul, belőlük alakul ki a kriptocisztának nevezett galandféreg-lárva. A kutya szőrzetén, nyelvén szétharapott, galandféreg-lárvát tartalmazó bolhák lehetnek, melyek a kezünkre tapadhatnak, ha az ilyen kutyákat simogatjuk vagy ha a kutya a kezünket nyalogatja. Innen a lárvák könnyen bekerülhetnek az ember májába, majd a bélcsatornájába. 10
Echinococcus granulosus (rivókaféreg). A kutyák háromízű galandférge 3-5 mm hosszú. Az Echinococcus granulosus-petékből, ha azok valamilyen köztigazdába - pl. az emberbe kerülnek, az emésztőnedvek hatására kiszabadult onkoszférák vándorolni kezdenek. A portális rendszernél a májba jutnak. Egyrészük itt megtelepszik, másik részük pedig a szíven keresztül a tüdőbe vándorol. A tüdőben egyrészük ismét elakad, maradék részük azonban a nagyvérkörbe jut, különböző szervekhez sodródnak, ahol megtelepednek. Kifejlődésük nincs valamelyik szervhez kötve. A köztigazda bármelyik szervében megtalálják fejlődésük feltételeit. Kártételük súlyossága attól függ, milyen szervben telepszenek meg. Az állatok májában, tüdejében megtelepedett és öklömnyi hólyagokká fejlődött echinococcus lárvák klinikai tüneteket mutató megbetegedéseket nem okoznak, de a sertésbe, lóba vagy kérődzőkbe kerülve mégis nagy kárt jelentenek, mert az ilyen májat, tüdőt, mint fogyasztásra alkalmatlant, a vágóhídi húsvizsgálat elkobozza. A szívben megtelepedett echinococcusok szívrepedést
és
hirtelen
elvérzést
okozhatnak;
a
csontokban
(csigolyákban
stb.)
megtelepedett hólyagok sorvasztó hatása miatt a csontok törékenyebbek, aminek nagyobb igénybevételnél rendszerint csonttörés a következménye. Az Echinococcus lárvája az emberben mint köztigazdában is megtelepedhet, és igen komoly következményekkel járó megbetegedést okozhat. A kutya bélsarával ürülő Echinococcus-ízek, peték ugyanis a végbélnyílás környéki szőrzetre tapadhatnak, ezeket a kutya onnan lenyalhatja és bolhászkodás közben különböző testtájak szőrzetére tapaszthatja. innen, esetleg a kutya nyelvéről, a peték könnyen rákerülhetnek az ember kezére, sőt a higiéniai követelmények elmulasztása miatt, szájon át könnyen az ember bélcsatornájába is eljuthatnak.
Az
emésztőnedvek
hatására
megnyílt
peteburokból
az
onkoszférák
kiszabadulnak és elkezdik vándorlásukat. A májba jutva rendszerint meg is telepszenek, s rosszindulatú, igen komoly következményekkel járó májmegbetegedést okoznak. Az echinococcus-tömlő jelenlétét röntgennel is meg tudják állapítani. Erre való tekintettel, főleg ahol gyermekek vannak, a kutyák Echinococcus-fertőzöttségének megállapítására fokozott figyelmet kell fordítani. A fertőzés Magyarországon meglehetősen gyakran előfordul, de nem mentes a fertőzéstől Anglia, Franciaország, USA, Kenya, Németország, Hollandia, Pakisztán, Spanyolország, a volt Szovjetunió, Japán, Nigéria, Izland, Svájc, Irak, Írország, Görögország, Norvégia stb. Az Exhinococcus (rivókaféreg) okozta ciszták jelenleg embereknél csak sebészetileg kezelhetők, a fertőzés halálos kimenetelű is lehet. Ritkán fertőződhet az ember a kutya egyéb galandférgeivel, mint a Taenia fajok, Spirometra, Diphyllobothrium. Taenia multiceps (kergeféreg). A kutyában élősködő kergeféreg fejlődési alakja a hólyagféreg, főleg a juhok kergeségét idézi elő. A kutyában élő, 30-40 cm hosszú galandféreg leváló ízei, a bennük lévő sok petével, a kutyák ürülékével kerülnek a takarmányba vagy az ivóvízbe. A legelésző juh felveszi ezeket, gyomrában a petékből hathorgas onkoszférák kelnek ki. Ezek átfúrják a bél falát, egyesek a vérárammal az agyvelőbe jutnak, ahol 11
hólyagféreg lesz belőlük, nagyságuk mogyoró vagy dió nagyságú is lehet, fehér színűfolyadékot és scolexeket (galandféreg-fejek) tartalmaz. A koponyaüregben a lágy agyvelőburok vérerei mentén az agyvelőkéregbe, esetleg a velőállományba hatolnak, miközben az agyvelőben meneteket fúrnak és ezáltal gyulladást okoznak. Növekedésükkel a koponyaüregbeli nyomást is erősen növelik, s ez okozza a tulajdonképpeni kergeséget. A fertőzés után 1-2 héttel heveny agyvelőgyulladás figyelhető meg, izgalmi vagy tompultsági tünetekkel. A hólyagféreg növekedésével több hónap múlva alakul ki a jellegzetes kergeség (tompultság, kényszermozgás, körbenjárás, zavart öntudat stb.). Az embernél az esetleges fertőzés hasonló tüneteket eredményez. A Spirometra erinacei (főleg Ausztráliában és Észak-Amerikában fordul elő) a kutyánál nem okoz komoly problémát, de az embernél fájdalmas bőr alatti duzzanatot idézhet elő (sparganosis), ugyanilyen elváltozást idézhetnek elő az embereknél a Taenialárvákkal történő fertőződés. Trichuris vulpis (orsógiliszta). A kutya vakbelében tartózkodik és rendszerint nem okoz tüneteket, néhány kutyánál időszakosan hasmenés jelentkezhet. Az orsógiliszta termelte peték az ürülékkel kerülnek ki. Ha az ilyen petéket megeszi a kutya vagy bejutnak az emberbe, lárvákká, majd orsógilisztává fejlődnek a vakbélben. Az angol agár (Greyhound) kutyafajta egyharmadát Trichuris vulpis fertőzöttnek találták.
Tartalom
12
Az ebtartás higiéniai előírásai A romló környezeti állapot, az ember egészségét veszélyeztető környezeti hatások következtében a környezetvédelem jelentősége felértékelődött. A kutya tartása potenciális környezetszennyezést jelent, ha a tulajdonosa nem tartja be azokat a nélkülözhetetlen higiéniai előírásokat, amelyek révén a környezet szennyeződése elkerülhető.
2.1. Lakóházak
-
Magyarországon
egyes
társasházakban
az
Alapító
Okirat
kitér
arra,
hogy
a
tulajdonostársak kutya tartásához egyáltalán nem járulnak hozzá. Ilyen házakban kutya tartására nincs lehetőség. Franciaországban minden lakosnak törvény adta joga a kutyatartás, ha biztosítja, hogy a közösséget nem zavarja. Angliában az állam tulajdonában lévő lakások 60%-ában a hatóság megtiltja vagy korlátozza a kutyatartást, gyakran előzetes engedély kérése szükséges. - A kutyatartás elhatározásakor a leendő kutyatulajdonosnak figyelembe kell venni a költségeket, amely magában foglalja az etetés, a szükséges eszközök, a kötelező oltások, a biztosítás és az esetleges betegségek vagy baleset esetén az állatorvos díját, valamint a kutyapanzió költségét, ha a tulajdonos nem tudja kutyáját rábízni senkire az otthonából történő tartós távolléte esetén; és figyelembe kell venni mindazokat - a gyakran nem kis költségeket -, amelyek a kutya tisztán tartásával, a betegségek megelőzésével, a higiéniai előírások betartásával kapcsolatosak. - A kutya fajtájának a kiválasztásakor szem előtt kell tartani a kutya nagysága és a lakás mérete közötti kölcsönhatást. Lakásban tartáskor általában a kis vagy közepes nagyságú kutya a legmegfelelőbb. A nagytestű kutyának nagyobb a helyigénye (mind a lakásban, mind a kertben tartáskor vagy autóban történő szállításkor), több mozgásra, élelemre van szüksége. Mivel a legtöbb gyógyszer dózisa is a testnagyság függvénye, a gyógyszeres kezelés is költségesebb a nagyobb súlyú kutyáknál. A nagyméretű kutyák állatvédelmi szempontból sem valók kis lakásba. - Családi kertes házakban biztonságosan záródó kapu, valamint elég magas kerítés szükséges, hogy a kutya ne tudjon a kerten kívülre jutni és harapásával esetleg kárt tenni az emberekben. - Lakásokban csak olyanok tartsanak kutyát, ahol biztosítva van egy személy otthon tartózkodása, aki gondoskodik a kutya ápolásáról, sétáltatásáról és a helyes viselkedésre tanításáról. A lakásban egész nap egyedül hagyott kutya ugatásával, vonításával zavarja a
13
szomszédokat, ürülékével, vizeletével szennyezi a lakást. Mivel a kutya nagyon társas lény, különösen szenved az egyedülléttől, ilyenkor ártalmas viselkedési formákat vehet fel. - A kutyatartáskor figyelembe kell venni, hogy valamelyik családtag allergiás-e a kutyaszőrre, ilyen esetben a nem vedlő Poodle, Bedlington Terrier vagy a Kerry Blue Terrier fajtákat ajánlatos tartani, de ilyenkor is meg kell győződni az allergiában szenvedőre gyakorolt hatásról. Függetlenül a szőrtelen kutyfajtáktól (Mexikói kopasz - Mexican hairless vagy a kínai kopasz - Chinese Crested), valamennyi többi kutyafajta bizonyos mértékig hullatja a szőrét. A szőrhullatás központi fűtésű lakásokban gyakran egész évben jelentkezik, de legrosszabb tavasszal és ősszel. A hosszú szőrű kutya gyakoribb gondozást igényel és szőrét nehezebb megszárítani, ha nedves lesz. A hosszú szőr ezen kívül könnyebben magába szedi az idegen testeket (pl. sétáltatáskor a fűmagvakat stb.). A nem vedlő fajtákat szabályos időközönként (minden 4-6 hétben) szükséges nyírni. A Spanieleket és a drótszőrű terriereket is kell nyírni vagy az elhalt szőröket eltávolítani minden három hónapban. A kutyák élettartama általában 10-14 év (néha hosszabb), de a gazdával való kontaktus és a viselkedési formák (pl. szobatisztaság) kialakítása miatt előnyösebb kölyökkutyát vásárolni. A szuka általában könnyebben illeszkedik a család életéhez, mint a kankutya. Gyakran a nagyon domináns kankutya, korábbi szobatisztasága ellenére vizel a lakásban, azon célból, hogy szagjellel jelölje meg területét és megerősítse domináns státuszát. A szoktatás segíthet ezen a problémán, de gyakran csak a herélés vagy (rövid ideig) nőstény ivarhormon adása a megoldás. A nőstény kutya esetében az ivarzási időszak okoz higiéniai problémát a lakásban. Általában, fajtától függően, évente két alkalommal három hétig tart és főleg tavaszra és őszre koncentrálódik. Ilyen időszakban a szukát a lakásban könnyen felmosható padozatú helyen kell tartani vagy régi takarón fektetni, az ivartalanítás itt is megoldás, bár komolyabb beavatkozást igényel mint a kanoknál. - A megfelelően oktatott kutyánál a lakásban szükséges alap viselkedési formák: a szobatisztaság, vizelet és székletürítésre kéredzkedés. A kutya a saját kijelölt fekvőhelyén aludjon, reagáljon, ha a gazdája a nevén hívja, ne rongálja a bútorokat, ruhákat és egyéb értékeket a lakásban, függetlenül attól, hogy a gazdája jelen van-e vagy sem. Ne engedjük a kutyát felugrani a székekre vagy az ágyra, ne ugráljon fel az emberekre, ne nyalogassa a gyermekek vagy felnőttek kezét, arcát. A kutya helyes viselkedésre tanítása nagymértékben függ a tanítás következetességétől, és attól, hogy gazdája mennyire van tisztában a lakásban tartott kutya esetében a higiéniai követelményekkel. A kölyökkutya nyolc és fél hetes korig minden egy-két órában, különösen etetés után ürít. Ezért etetést követően vagy ébredéskor azonnal egy kijelölt helyre kell vinni és addig ott hagyni, míg elvégzi a dolgát. Ez a hely könnyen tisztítható legyen. Éjszaka ne adjunk inni a kutyának. Az aktivitás és a hideg stimulálja a vizelet és a székletürítést. Ha észrevesszük, hogy a kutya felveszi a tipikus viselkedést az ürítés előkészítéséhez, kapjuk fel és vigyük a kijelölt helyre. A kijelölt helyen a vizelet vagy az ürülék eltávolítására az erős fertőtlenítőszerek vagy egyéb szagtalanítók nem 14
alkalmasak, mivel eltávolítják azokat a szagokat, amelyek stimulálják a kölyökkutya ürítési viselkedését. Természetesen a padlót fel kell mosni, erre a fehér ecet vagy a hígított textilöblító szer ideális. Az ammónia alkalmazása, az áporodott vizeletre emlékeztető szaga miatt, ténylegesen előmozdítja a nem kívánt helyen történő vizeletürítést és egyes fenyőillatú fertőtlenítőszernek is hasonló a hatása. A szobatisztaságra nevelés időszakában ajánlatos a kölyökkutyát minden órában 5 percre kivinni a lakásból. Négy-öthónapos kor között a kutya hosszabb ideig képes várni az ürítéssel, gyakran ekkor már jelezni tudja a kimenési szándékát pl. azzal, hogy az ajtóhoz megy. - Fontos higiéniai szabály, hogy ha ápolás céljából szükséges a kutyához nyúlni vagy a kutya arcunkat, kezünket megnyalja, azonnal mossunk kezet, ill. arcot és különösen a gyermekeket figyelmeztessük a gyakori kézmosásra. - A kutyának kijelölt helye legyen a lakásban, ne birtokolja az egész lakást (különösen ne az ülő és fekvő bútorokat), még a gyakori porszívózás sem teljesen eredményes az elhullatott szőrszálak eltávolítására. - Soha ne engedjük a kutyát a saját fekhelyünkön aludni, mivel a kutya szőrén lévő piszok és természetes zsiradék átkerül az ágyneműre egyéb, a sétáltatás során felszedettekkel. Még a gyakran mosott ágynemű is felvesz egy érezhető kutyaszagot. Ha a kutya bolhával fertőzött, ami gyakran előfordul, az ágy is bolhás lesz, egyéb paraziták is könnyebben átjuthatnak a kutyáról az emberre a közös alvóhely esetén. A kutya külön fekvőhelyén aludjon, lehetőleg ne a hálószobában. - A család étkezésénél ne hagyjuk a kutyát az asztal közelébe jönni, ne adogassunk falatokat a kutyának és utána mosatlan kézzel ne folytassuk az étkezést. - A kutya ételeit a saját élelmiszereinktől elkülönítve tároljuk, etető-itató edényeit ne a család edényeivel együtt mosogassuk el. A család által használt edényeket ne engedjük a kutyával kinyalogatni. - A kutya tartózkodási helyén használt kutyakosarat, egyéb textíliákat gyakran mossuk és fertőtlenítsük, különösen ha bolhás a kutya, az állat bolhátlanításával egyidejűleg ezeket is bolhátlanítsuk. - Ha a kutyát a sétáról a lakásba visszük (a pórázt és a szájkosarat csak a lakásban vegyük le), lábait vízzel teli edénybe állítva mossuk meg és töröljük szárazra. - A kutyát általában akkor szükséges fürdetni, amikor szőrzete talajjal, sárral, vizelettel vagy hasmenés miatt szennyezett. A fürdetés gyakorisága egyébként függ a kutya fajtájától és hogy a lakásban vagy a szabadban tartjuk-e. A fürdetést előzze meg a kefélés és fésülés. Különleges esetektől eltekintve a lakásban tartott kutyákat általában kéthavonta kell 15
fürdetni. Leghigiénikusabb, ha a fürdetést és nyírást a kutyakozmetikussal végeztetjük el, ha ez mégsem lehetséges, ne a saját fürdőkádunkban fürdessük, hanem használjunk műanyag baby-fürdőkádat erre a célra. Fürdetésnél használjunk baby sampont, a szárításhoz hajszárítót. - A kutya szőrápolása alkalmas arra is, hogy megvizsgáljuk a kutya bőrét és szőrtakaróját paraziták, idegen testek, sebek előfordulása szempontjából. Ha a kutya nyugtalan vagy haraphat, használjunk "textil-pofaszalagot", a kialakított hurokkal a szájat az orr felett összeszorítjuk és a hurok két végét a nyakon rögzítjük. - Ha a kutya a lépcsőházat vagy a liftet szennyezi, gondoskodni kell a szennyezés eltávolításáról. - A nyakörvet és a pórázt is időnként ki kell kefélni és néhány percre forró vízbe tartani, majd megszárítani.
2.2. Közterületek
A kutyatartás közegészségügyi szempontból legkritikusabb pontja a kutya sétáltatása során a közterületeken - különösen a városokban, parkokban - hatalmas mennyiségben felhalmozódó kutyaürülék, valamint a vizeletkibocsátás, mindkettő szennyezi a környezetet. Mind a kutyaürülék, mind a vizelet tulajdonképpen jelenleg sehová nem sorolt hulladék, mégpedig veszélyes hulladék, ha fertőzött állattól származik és különösen, ha ez a fertőzés emberre is átterjedhet. Japánban a közparkokban 13 homokozót vizsgáltak meg a kutyaürülék és a Toxocara petékkel történő fertőzés szempontjából. A homokozók 1 m2-én 35 kutyaürüléket találtak, így az egyes homokozókban az ürülékek száma 281-2205 között változott. A 4-15-ször megismételt vizsgálat szerint a 13 homokozóból 12 volt Toxocara petékkel fertőzött, a fertőzés 92%-os volt. A peték nemcsak a homok felszínén, hanem 35 cmes mélységben is megtalálhatók voltak. Nem csak Japánban, hanem más országokban is végeztek hasonló vizsgálatokat és az eredmények lesújtóak. A járdákon és a játszótereken felhalmozódó kutyaürülék mára olyan problémává vált, amely immár veszélyezteti a járókelőket és a játszóterek látogatóit. A probléma megoldására: - Tiltó táblák felállításával kötelezni szükséges a kutyasétáltatókat, hogy a játszóterek, homokozók területére tilos kutyákat bevinni. - A parkokban szükséges kialakítani elkerített területeket, ahol a kutyák elvégezhetik szükségletüket és ahonnan az ürülék könnyen eltávolítható. Ez a gyakorlatban még nem terjedt el széles körben, de növekszik a helyi hatóságokhoz érkező felhívások száma arra vonatkozóan, hogy alkalmazzanak parkőröket, akik érvényt szereznek az előírásoknak.
16
A kutyaürülékben lévő paraziták elterjedése megelőzésének legideálisabb módja az ürülék elégetése. Mivel az ürülék valójában nem gyúlékony anyag, valóságos tűz szükséges az elégetéséhez. Az ürülék egyéb módszerekkel történő kezelése nem pusztítja el a parazitákat, csupán másik helyre szállítja azokat. Pl. a Toxocara peték igen ellenállók a fertőtlenítőkkel és egyéb vegyszerekkel, még az enzimes kezeléssel szemben is, ezért vegyszerekkel történő elpusztításuk nem valószínű. - A kutyatulajdonosok számos országban alkalmazzák a lezárható nylonzacskót az ürülék felszedésére, majd ezeket a hulladékgyűjtőkbe helyezik el. Franciaországban a járdák mentén kijelölt helyek vannak a kutyák számára, ahonnan az ürüléket a porszívóhoz hasonló önjárószippantó járművel gyűjtik össze. - Általános szabály, hogy a kutyákat csak pórázon és szájkosárral szabad sétáltatni. A sétáltatást azonban soha ne kössük össze bevásárlással (akár üzletről, akár piacról van szó). Az üzlet elé kikötött kutya esetleg ott végzi el a dolgát, ezenkívül ha leül vagy lefekszik a szőrén, a végbél környékén lévő fertőző szennyeződések a járdára kerülnek és így a vásárlók a
cipőjükre
tapadó
fertőzéseket
tartalmazó
szennyeződéseket
hordanak
be
az
élelmiszerüzletekbe. A kulturáltabb és higiénikusabb kutyatartás érdekében kutyafuttatókat szükséges kijelölni Budapest kerületeiben (néhány kivételtől eltekintve) léteznek ilyen kutyafuttatók, ahol a kutyákat póráz nélkül futtathatják. Azonban a kutyafuttatók tisztán tartására is vigyázni kell, az ürülékkel kapcsolatban itt is ugyanazok az előírások érvényesek, mint az egyéb közterületeken.
Tartalom
17
Eszközök a higiéniai szabályok betartására - A szabadban tartott kutyánál kutyaház szükséges. A fából készült kutyaház nehezen tisztítható. Legideálisabb a kétrekeszes vakolt téglából készült kutyaház, a bejárattól távolabb lévő szolgálhat fekvőhelyül. Almozásra szalma, széna vagy újságpapír a megfelelő, mivel ezeket gyakran lehet cserélni és használat után elégetni. - A lakásban tartott kutya fekvőhelye lehet az előszobában. A megfelelő méretű kartondoboz is alkalmas erre a célra, mivel ez az alomhoz hasonlóan gyakran cserélhető és elégethető. Ha műanyagból vagy vesszőből font kosarat használunk, ez levehető huzattal fedett, polisztirol granulátummal töltött párnával bélelhető ki. Több párnahuzat szükséges, hogy mosáskor cserélhető legyen. Készíthető fekvőhely összecsukható fémkeretes ponyvavászonból is. Minden fekvőhelyül szolgáló eszközt - a kartondoboz kivételével - időnként alaposan ki kell mosni, illetve súrolni. - Könnyen tisztítható etető- és itatóedényekről kell gondoskodni. - A kutya ápolásához műanyagból vagy csontból készült fésű szükséges, amelynek a fogazata lekerekített, így nem sérti fel az állat bőrét. Két különböző fogazatú fésűre van szükség (sűrűbb és ritkább fogazattal). A kefe természetes (sertés-) szőrből legyen, vagy hosszú szőrű kutyáknál használható a gumipárnába ágyazott, lágy fémből készült kefe, de előnyösebb a nylon vagy egyéb szintetikus sörtéjű kefe. A gumikefék alkalmasak a rövid szőrű kutyafajtáknál az elhalt szőrök eltávolítására. A speciálisan tervezett bontófésű a csapzott, sáros szőr kibogozására alkalmas eszköz. - A kutya szárazra törlésére szolgáló törülközőket, a párnahuzatokat fertőtlenítő mosószerrel mossuk és utána alaposan öblítsük ki. A kutya fürdetésére baby sampon alkalmas. - A kutyaürülék felszedésére: műanyag lapát, erős és zárható nylonzacskó. - Spanyolországban a lakásokban tartott kutyáknál alkalmazzák a szőnyegtisztító porszívókat, amelyek alkalmasak a kutyaürülék felszippantására is, az ürülék mindjárt egy műanyag zacskóba jut. Ugyanez a gép, ha tisztítószeres palackot helyezünk el benne, alkalmas vizelettel szennyezett szőnyeg kitisztítására is. - A kutyaürülék intézményes gyűjtésére önjáró ürülékszippantó-berendezés alkalmazható. A szippantó porszívóhoz hasonló elven működik és állítható, mozgatható szippantócsővel gyűjti össze az ürüléket. Használatának előfeltétele, hogy az utcán bizonyos távolságra kijelölt helyek legyenek, ahol a kutya elvégzi a dolgát.
18
- Mivel Magyarországon a szennyvizek nagyrésze tisztítatlanul kerül a folyókba, ezért a csatornanyílások alkalmazása (mint ahogyan egyes országokban ez a gyakorlat) a kutyaürülék és vizelet elhelyezésére nem alkalmas. Még inkább szennyezi a folyókat és a vízben egyes fertőző mikroorganizmusok életben maradnak. -
A
homokozók
fertőzött
homokjának
kezelésére
tisztító
gépet
alkalmaznak
Németországban, az 50 másodpercig alkalmazott infravörös besugárzással a paraziták bármelyik fejlődési állapotukban elpusztíthatók. - A kutyaházak mechanikai tisztítása és fertőtlenítése jobban csökkenti a padozat felületén a baktériumszámot, mint a gőzfúvókás eszköz alkalmazása. - A kutya bolha-fertőződésekor parazitaölő port vagy spray-t alkalmazhatunk. Spray használatakor gondosan be kell tartani az utasítást a használatra vonatkozóan, mivel túlzott mennyiség alkalmazása mérgező lehet. A szerrel 15-20 cm távolságból 3-15 másodpercig permetezzük be az állatot (a kisebb állatoknál rövidebb idő elegendő). Por alkalmazásakor a kutya egész szőrzetét porozzuk be, a szőrt ellenkező irányba keféljük át, hagyjuk rajta az állaton fél órát, közben ügyeljünk arra, hogy a kutya ne nyalogassa a szőrét, végül alaposan keféljük meg a kutyát, hogy lehetőleg minden parazitaölő port eltávolítsunk. Vérszívók ellen alkalmazható tabletta alakjában gyógyszer, amely bekerülve a kutya vérébe vérszíváskor elpusztítja a bolhát. Újabban új vegyszer-csoportot fejlesztettek ki, a pyrethroidokat, ezeknél a magas inszekticid hatékonyság alacsony toxicitással párosul. A kutya bolhátlanításával egyidőben a környezetet is kezelni kell. A szőnyegeket, a kárpitozott bútorokat ugyanazzal a parazitaölő porral szükséges kezelni, mint az állatot, majd egy óra múlva a kezelt tárgyakat ki kell porszívózni és az így kiszívott anyagot el kell égetni. A kezeléseket mind a kutyán, mind a környezetében hetente kétszer vagy kéthetente egyszer meg kell ismételni. - A kutyák ürülékét bizonyos időközökben meg kell vizsgáltatni, nem tartalmaz-e féregpetéket. A különböző féregirtó szerek alkalmazása után ismét ajánlatos az ürülék laboratóriumi vizsgálata, ezzel meggyőződhetünk a kezelés hatékonyságáról. Az újonnan vásárolt, valamint a vemhes kutyákat ellés előtt egy hónappal féregteleníteni kell. A megfelelő féregirtó szer alkalmazásához kérjük az állatorvos javaslatát. - A kutyák vonaton, metrón vagy gépkocsin történő szállításánál a legfontosabb, hogy a kutya még az utazás előtt elvégezhesse kis- és nagydolgát egyaránt. Az utazás megkezdése előtt 10-12 órával etessünk utoljára, s utazás előtt már néhány órával vizet se adjunk. Gépkocsin szállításkor (a vezető mögötti ellentétes ülésre) a kutya tartózkodási helyére tegyünk nylon takarót, erre kerüljön egy olyan pokróc, amelyért nem kár, végül erre tegyük a kutya használatban lévő pokrócát.
19
Javaslatok az ebtartással kapcsolatos rendelkezésekre és azok betartásának ellenőrzésére - A lakásban maximum egy kutya tartása engedélyezhető. Az engedélyezés térjen ki arra, hogy egy adott alapterületű lakásban milyen nagyságú kutya tartható. - A kutyatartást önkormányzati vagy társasházban, amelyben több lakás van, az önkormányzat állategészségügyi osztálya csak akkor engedélyezze, ha a kutyatulajdonos bemutatja
társasház
esetében
valamennyi
tulajdonostárs
írásos
hozzájárulását
a
kutyatartáshoz, önkormányzati lakásban pedig az önkormányzat illetékesei engedélyét. (Erre azért lenne szükség, mivel ha minden állampolgárnak állampolgári joga a kutyatartás, mint pl. Franciaországban, akkor elvileg egy 60 lakásos házban akár 60 vagy még ennél több kutya is tartható lenne.) - Lakáscserénél vagy lakásvásárlásnál kötelező lenne a cserepartnernek vagy a vásárlónak tudomására hozni, hogy a házban a kutyatartás engedélyezett-e vagy nem. Ezzel elejét lehetne venni az esetleges későbbi pereskedéseknek. - Közterületeken kutyákat pórázon és szájkosárral lehessen sétáltatni, kivéve a kutyafuttatókat. - Parkokban, játszótereken kutyákat csak a kijelölt helyen lehessen sétáltatni, ezeket a helyeket "kutyák részére" feliratú tábla jelezhetné, ennek betartását a parkokban alkalmazott parkőrök ellenőriznék. - A parkokban a "kutyák részére" feliratú területen olyan hulladéktartályokat kellene kialakítani, ahová a nylonzacskóba rakott kutyaürülékeket helyeznék el. Ezeket a tartályokat az egyéb hulladékoktól elkülönítve gyűjtené össze az erre a célra rendszeresített hulladékgyűjtő kocsi. Azokon a városrészeken, ahol parkok csak nagy távolságokban érhetők el, bizonyos távolságokban ugyancsak el kellene helyezni kutyaürülék gyűjtésére szolgáló tartályokat és ugyanitt kellene kijelölni azt a területet, ahol a kutya elvégezheti a dolgát (a kutya megtanítható erre). - Járműveken (villamos, vonat, autóbusz, metró) kutyákat csak a kijelölt kocsikban pórázzal és szájkosárral lehessen szállítani a járműnek táblával kijelölt részén (pl. a metró utolsó kocsija általában kevésbé zsúfolt). Nagyobb testű kutya esetében menetjegy váltására lehessen kötelezni a kutyatulajdonost. Mindezek ellenőrzését és az előírások betartását megszegők bírságolását a jegyellenőrök végezhetnék.
20
- A kutyaürülék vizsgálatának elvégeztetésére meghatározott időnként kötelezni kellene a kutyatulajdonosokat és igazolniuk kutyájuk egészséges vagy fertőzött voltát, illetve a kezelés utáni állapotát. - A kutyaürülék-tartályok kiürítése és az ürülék elégetése az önkormányzatok feladata volna, de a higiéniai szabályok betartása és megfelelő felszereltség mellett erre a célra magánvállalkozásra is írhatna ki pályázatot az önkormányzat. Az erre a célra szükséges pénzügyi fedezetet a kutyatartók adóztatásából lehetne fedezni bizonyos mértékig. - A humán biztosításhoz hasonlóan biztosítást lehetne kötni kutyák esetében is (külföldön ez már bevett gyakorlat). A biztosító a fizetett díj nagyságához mérten biztosítaná a rendeletben előírt oltások, állatorvosi kezelések, az állat elhullásakor a tetem elszállításának a díját. Magánvállalkozásban a biztosítás is megoldható lenne. - Az állat elhullását, betegség esetén esetleges elaltatását és a tetem elszállításának és elhelyezésének a módját be kellene jelenteni. Külföldön már működnek kutyatemetők, esetleg Magyarországon is lenne rá igény. - Több oktató, felvilágosítás jellegű előadást kellene tartani, illetve írásos dokumentumokat eljuttatni a kutyatulajdonosoknak, a kutyatartással kapcsolatos higiéniai előírásokra vonatkozó rendelkezésekről és az ezek be nem tartását követő szankciókról. - Kötelezővé kellene tenni, hogy a kutyatulajdonos sétáltatáskor tartsa magánál a kutya oltási bizonyítványát vagy adja meg nevét és címét, ha az oltási bizonyítvány nincs nála, hogy ha a kutyája megharapott valakit, ne a rádió vagy a televízió útján próbálják felderíteni a kutyatulajdonost és így megkímélni a kárt szenvedettet a felesleges oltásoktól. - A lakásban tartott kutyáknál az illetékes szervek megbízottjai időnként vagy bejelentésre ellenőrzést tarthatnának a kutyatartás higiéniai állapotának megvizsgálására és a kutyatartás jogosultságára, valamint a kötelező oltások elvégeztetésére vonatkozóan. - Megoldandó a kóbor kutyák - melyek a legnagyobb veszély forrásai az emberre is átterjedő betegségeknek, mivel oltás, megfelelő gondozás és kezelés nélkül kóborolnak az utcákon megfogása és megfelelő helyre szállítása. - A kutyák túlzott elszaporodását, humánus eszközökkel (ivartalanítás, hormonkezelés) csökkenteni kellene, így csökkenne a kóbor kutyák száma is. - Általános felmérést kellene végezni a kutyák számára vonatkozóan, valamint az emberre átterjedő betegségek alakulására és mértékére vonatkozóan, figyelembe véve a kutyáról az emberre átterjedő betegségek veszélyességét.
21
- Több felvilágosítás szükséges a kutyáról az emberre átterjedő betegségek veszélyességét illetően, ezeket az oktatásokat már az iskolában el lehetne kezdeni, mivel a gyermekek foglalkoznak
legtöbbet
az
állatokkal
és
az
legveszélyesebbek.
Tartalom
22
állatok
betegségei
rájuk
nézve
a
Felhasznált irodalom AJLOUNI, A.Q.: Intestinal cestodes of stray dogs in Jordan. (A kóborkutyák bélférgessége Jordániában.) Zeitschrift- für Parasitenkunde, 1994. 70.k. 2.sz. 203-210.p. ALEKSIC, S.: Yersinia rohdei sp. isolated from humen and dog feces and surface water. (Az ember és a kutya ürülékéből, valamint a felszíni vizekből izolált Yersinia rohdei sp. nov.) International Journal of Systematic Bacteriology (USA), Oct. 1987. 37.k. 4.sz. 327-332.p. ALLEN, G.M.: Other animals as sources of TB infection. (Állatok, mint a TB fertőzés forrásai.) Publication Veterinary Continuing Education, Massey University, New Zealand, 1991. 132.sz. 197201.p. ANDREWS, S.J.: Echinococcosis as a public health problem. (Az Echinococcosis mint közegészségügyi probléma.) Veterinary Record, UK, 1990. 127.k 9.sz. 235.p. - A Riói Konferencia és a teendők. Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 1993. BÁNDI GY.: A környezetvédelem a jogrendszerben, környezetvédelmi törvény háttere, az európai felzárkózás kérdése. (Az európai felzárkózás környezetvédelmi feladatai Magyarországon. Konferencia. Pécs, 1991. április 24-26.) Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, Baranya, 1991. 22.k. 5.sz. 14-17.p. BECK, A.M.: Guidelines for planning for pets in urban areas. (Útmutató a kutyák és a macskák tartásához városi környezetben.) Interrelations between people and pets. Springfield, Illinois, USA, 1981. 231-240.p. [Fogle, B.-Edney, A. (eds.)] BEKIROV, R.E.: New anthelmintics againts cestode infections in carnivores. [Új féregirtó szerek a laposférgek (cestode) ellen a húsevő állatoknál.) Trudy Uzbekskogo Nauchno Issledovatel'skogo Veterinarnogo Instituta. Uzbekistane, 1984. 36.sz. 13-16.p. BÍRÓ A.: Kutya a lakásban. 1990. 160 p. Pallas Lap- és Könyvkiadó V., Budapest. BLASER, M.J.: Epidemiology of Campylobacter infections. (A Campylobacter fertőzések járványtana.) Campylobacter infection in man and animals. Boca Raton Fla. USA, CRC Press. (Butzler, J.P.) 1984. 143-161.p. BOEHM, R.: Dog droppings in big towns. An aesthetical and hygienical problem. (Kutyaürülék a nagyvárosokban: esztétikai és higiéniai probléma.) Oekologische Probleme in Verdichtungsgebieten. Stuttgart (Germany, F.R.), Ulmer, 1987. 215-226.p. BUSH, B.: The dog care. Question and answer book. (A kutya gondozása. Kérdés és felelet könyv.) Macdonald and Co. (Publ.) Ltd., 1988. 303 p. CHOO, L.N.: Contamination of children's playgrounds with Toxocara hookworm larvae in Singapore. (A gyermekhomokozók fertőzöttsége Toxocara lárvákkal Szingapurban.) Singapure Veterinary Journal, 1990. 14/15.sz. 66-69.p. CLARKSON, M.J.: Hydatidosis in the United Kingdom - incidence, epidemiology and control. (Echinococcus fertőzés az Egyesült Királyságban - előfordulás, járványtan és ellenőrzés.)
23
Parazitological symposium Lyons, 24-26 October 1983. (Euzeby, J. ed.) Luxembourg, France, Commission of the European Comminities, 1994. 109-114.p. COLLINS, G.H.: Sporozoa in dogs and cats. (Sporozoa a kutyákban és a macskákban.) Australian Veterinary Journal, 1983. 60.k. 10.sz. 289-290.p. CONTAT, F.: Epidemiological study of two foci of alveolar hydatidosis in France. (Az alveolaris Echinococcus fertőzés járványtani vizsgálata Franciaországban.) Science Veterinaires Medecine Compares, 1983. 85.k. 2.sz. 79-82.p. CORNIDE, R.I.: Leptospirosis in dogs in Guantanamo province, Cuba. (Leptospirosis a kutyáknál Guantanamoban, Kuba.) Revista Cubana de Ciencias Veterinarias, 1985. 16.k. 2.sz. 133-143.p. COTTELEER, C.: Infestation parasitaire, presentant un danger pour la sante humaine, chez les chats et les chiens. (Az ember egészségét fenyegető paraziták macskákban és kutyákban.) Min. de l'africulture, Adm. de la recherche agronomique. Departement pathologie des animaux de petit elevage et parasitologie. Groeselenberg 99, B-1180 Bruxelles. CRAIG, P.S.: A large focus of alveolar echinococcosis in central China. (Az alveolaris Echinococcus fertőzés gócpontja Kínában.) Lancet British edition. 1992. 340.k. 8823.sz. 826-831.p. CRAIG, P.S.: Epidemiology, diagnosis and treatment of echinococcosis in Kenya. (Az Exhinococcosis járványtana, diagnózisa és kezelése Kenyában.) Postgraduate Doctor, Africa Edition, 1986. 8.k. 2.sz. 37-43.p. CURRIER, R.W.: Canine rabies controll: evaluation of immunization policy. (A kutya veszettség ellenőrzése: az immunizálási politika értékelése.) Woods, G.T. (ed.) Practices in veterinary public health and preventive medicine in the United States, lst. ed. Ames, Iowa, USA. Iowa State University Press, 1986. 249-262.p. - Csúcstechnológia a hulladék kezelésében: 30 m3 hulladék 5 m3-es tartályban öntömörítős konténerrel. Dráva Coop Szövetkezet UNIFER Fémipari Üzeme, 7555 Csokonyavisonta, Xantus J. u. 45. DABROWSKI, J.: Campylobacter jejuni in the faeces of dogs. (Campylobacter jejuni a kutyák ürülékében.) Medycyna Weterynaryjna, 1994. 40.k. 5.sz. 302-303.p. DEUMER, J.: Investigations into endoparasites of dogs in Munich. Contamination of public sandpits with developmental stages of parasites and their response to environmental influences. (Kutyák belső parazitáinak vizsgálata Münchenben. A köztéri homokozók fertőzöttsége a paraziták fejlődési alakjaival, reagálásuk a környezeti hatásokra.) Inaugural Dissertation, Tierärztliche Fakultät der Ludwig Maximilians Universität München, 1984. 88 p. DAVID, B.: Campylobacter jejuni infection in dogs in the Paris region. (Campylobacter jejuni fertőzés kutyáknál Párizsban.) Recueil de Medecine Veterinaire. 1983. 159.k. 10.sz. 809-814.p. DONIA, D.: Isolation of Salmonella and Yersinia from dogs. (Salmonella és Yersinia izolálása kutyákból.) Igiene Moderna, 1986. 85.k. 2.sz. 183-189.p.
24
DUWEL, D.: The prevalence of Toxocara eggs in the sand in children's playgrounds in Frankfurt/M. (A Toxocara peték előfordulása a gyermek játszóterek homokozóiban Frankfurt am Mainban.) Annals of Tropical Medicine and Parasitology, UK, 1984. 78.k. 6.sz. 633-636.p. ECKERT, J.: Chemoprophylaxis for humans in contact with Echinococcus- infected dogs? (Chemoprophylaxis az Echinococcus-fertőzött embereknél?) Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1983. 108: 28-29, 1127. EL-GED, A.: The prevalence of clostridia in dogs with special reference to its public health importance (Egypt.). (A Clostridia gyakorisága a kutyákban, különös tekintettel a közegészségügyi jelentőségére.) Assiut Veterinary Medical Journal, Egypt., May 1989. 21.k. 42.sz. 113-117.p. Kiadva 1990. EMDE, C.: Endoparasitism in dogs in a West German town. (A kutyák belső parazitái egy nyugatnémet városban.) Praktische Tierarzt, Germany, F.R., 1988. 69.k. 3.sz. 19-23.p. - Exercise areas give dogs room to romp. (A szobakutyák gyakorló területei.) Advocate, USA, 1986. 4.k. 3.sz. 14-15.p. FERREIRA, L.D.B.B.: Research on E. granulosus in dogs and its incidence in Portugal. (A kutyák Echinococcus granulosus fertőzésének kutatása és előfordulása Portugáliában.) Repositorio de Trabalhoz do Laboratorio Nacional de Investigacao Veterinaria, 1984. 16.k. 131.sz. 133-135.p. FIGURA, N.: Campylobacter spp isolated from dog faeces. (Campylobacter spp. izolálása a kutyaürülékből.) Lancet, UK, 1991. 338.k. 8779.sz. 1403.p. FOSTER, S.E.: Cutaneous lesion caused by Mycobacterium tuberculosis in a dog. (Mycobacterium tuberculosis okozta bőrsebek kutyákon.) Journal of the American Veterinary Medical Association, 1986. 188.k. 10.sz. 1188-1190.p. FUKUSHIMA, H.: Presence of zoonotic pathogens (Yersinia spp., Campylobacter jejuni, Salmonella spp., and Leptospira spp.). simultaneously in dogs and cats. (Az állatokról emberre terjedő patogének (Yersinia spp., Campylobacter jejuni, Salmonella spp. és Leptospira spp.) egyidejűelőfordulása kutyákon és macskákon.) Zentralblatt für Bakteriologie Mikrobiologie und Hygiene erste Ableitung, Originale B. Germany, FR., 1985. 181.k. 3/5.sz. 431-440.p. GEMMELL, M.A.: Significance of particle size of mebendazole in the treatment of tapeworm infections. (A mebendazol részecske nagyságának jelentősége a bélféreg fertőzések kezelésénél.) Journal of Pharmacy and Pharmacology, 1985. 37.k. 9.sz. 659-660.p. GEMMELL, M.A.: Modern concepts of drug usage in echinococcosis control. (A gyógyszerhasználat modern koncepciói az Echinococcus elleni védekezésnél.) XIII. Congreso International de Hidatidologia, Madrid, Spain, 24-27 April, 1985. Ponencias, 1985. 391-392.p. GEVREY, J.: Hydatidosis focus in the French Alps (Devoloy). Detection of infected dogs and proposed control measures. (Az Echinococcus fertőzés fókusza a francia Alpokban. A fertőzött kutyák vizsgálata és a javasolt ellenőrzések.) Sciences Veterinaires et Medecine Comparee, 1985. 87.k. 5/6.sz. 67-80.p. GHONEIM, N.H.: The occurence of canine toxoplasmosis in Illinois state, USA. (A kutya toxoplasmosis előfordulása Illinois államban, USA.) Veterinary Medical Journal (Egypt.), 1984. 32.k. 3.sz. 229-234.p.
25
GILOT, B.: Spatio-temporal dynamics of populations of Rhipicephalus sanguineus (Latreille, 1806) (Acari, Ixodidae) in a housing estate in Marseille. [A Rhipicephalus sanguineus populációdinamikája (Latreille, 1806) (Acari, Ixodidae) Marseille lakónegyedeiben.] Acarologia, 1992. 33.k. 2.sz. 127-140.p. GILOT, B.: The dogs in Marseille: quantification, disribution and ecological, social and epidemiological characters in human household. (Kutyák Marseilleben: mennyiségük, megoszlásuk, ökológiai, szociális és járványtani jellemzőik a humán közösségekben.) Sciences Veterinaires Medecine Comparee, France, 1991. 93.k. 1/2.sz. 47-72.p. GILOT, B.: Ecological mapping of populations of the Rhipicephalus sanguineus group (Acari, Ixodidae) in the conurbation of Marseille, in relation to the different types of urban land use. [A Rhipicephalus sanguineus csoport (Acari, Ixodidae) populáció ökológiai térképezése földhasználat különböző típusaival kapcsolatban.) Acarologia, 1992. 33.k. 1.sz. 17-33.p. GONDROSEN, B.: Isolation of thermophilic campylobacters from Norwegian dogs and cat. (Termofil Campylobacterek izolálása norvég kutyákból és macskákból.) Acta Veterinaria Scandinavica, 1985. 26.k. 1.sz. 81-90.p. De GREY, C.: Ethical treatment of clinical waste. (A klinikai hulladékok etikus kezelése.) Journal of Small Animal Practice, UK, 1990. 32.k. 7.sz. 355-357.p. GREVE, J.H.: Identifying nematode larvae in feces of dogs and cats. (Fonálféreg lárvák azonosítása kutyák és macskák ürülékében.) Iowa State University Veterinarian, USA, 1985. 47.k. 2.sz. 98-101.p. GRUBER, A.: Prevalence of Campylobacter jejuni and C. coli in normal and diarrhoeic faeces of dogs in Sao Paulo. (A Campylobacter jejuni és a C. coli előfordulása normális és hasmenéses kutyák ürülékében, Sao Paulóban.) Revista de Microbiologia, 1985. 16.k. 4.sz. 287-289.p. GUNASEELAN, L.: Incidence of Toxocara ova in the evironment. (Toxocara ova előfordulása a környezetben.) Indian Veterinary Journal, 1992. 69.k. 4.sz. 308-309.p. HENDRIX, C.M.: Common gastrointestinal parasites. (Gyomor-bélparaziták.) Veterinary Clinics of North America, Small Animal Practice, 1983. 13.k. 3.sz. 627-646.p. HARTMAN, E.G.: Epidemiological aspects of canine leptospirosis in the Netherlands. (A kutya leptospirosis járványtani szempontjai Hollandiában.) Zentralblatt für Bakteriologie, Mikrobiologie und Hygiene, 1984. 253.k. 2/3.sz. 350-359.p. HASSAN, I.C.: A five-year analysis of diseases of dogs and cats in the Veterinary Clinic of Freetown, Sierra Leona. (Kutyák és macskák betegségeinek ötéves vizsgálati eredményei a Freetowni Állatorvosi Klinikán, Sierre Leona.) Beitrafe zur Tropischen Landwirtschaft und Veterinarmedizin, 1984. 22.k. 3.sz. 305-308.p. HASSLINGER, M.A.: Die Wirsamkeit einer neuen Flubendazol-Fromullerung auf Mischinfektionen (Zestoden und Nematoden) bei Hunden. (A flubendazol hatékonysága kutyák kevert fertőzésekor: galandféreg és fonálféreg.) Universitat Munchen, Geschwister Scholl Platz 1, D-800 Munchen 22. HIBLER, C.P. Parasitology and public health. (Parazitológia és közegészségügy.) Clinical Textbook for Veterinary Technicians (ed. McCurnin, D.M.), 1985. 81-109.p.
26
HOLMES, B.: Numerical analysis of electrophoretic protein patterns of group EF-4 bacteria, predominantly from dog-bite wounds of humans. (Az EF-4 baktériumcsoport elektroforetikus fehérjéi számszerűanalízise embereknél, főleg kutyaharapás okozta sebek esetében.) Journal of Applies Bacteriology, UK, 1990. 68.k. 1.sz. 81-91.p. HOSKINS, J.D.: Ehrlichial diseases of dogs: diagnosis and treatment. (A kutyák Ehrlichia okozta betegségei: diagnózis és kezelés.) Canine practice, USA, Maj-Jun 1991. 16.k. 3.sz. 13-21.p. HORN, K.: Contamination of public children playgrounds with helminth eggs in Hannover. (A köztéri gyermek játszóterek szennyezése bélféreg petékkel Hannoverben.) Deutsche Tierarztliche Wochenschrift, Germany, FR., 1990. 97.k. 3.sz. 122-125.p. IGBAL, F.: Study of intensity and chemotherapy of Echinococcus granulosus infection in dogs in and around Lahore city, Pakistan. (Az Echinococcus granulosus fertőzés intenzitásának és kezelésének vizsgálata Lahore városban és környékén, Pakisztán.) Faisalabad, Pakistan, UAF, 1985. 36 p. ILLESCAS-GOMEZ, M.P.: Helminth parasitism in dogs (Canis familiaris L.) in the province of Granada, Spain. [A kutya féregparaziták (Canis familiaris L.) előfordulása Granada provinciában, Spanyolország.) Revista Iberica de Parasitologia, Spain, Jan-Mar. 1989. 49.k. 1.sz. 3-9.p. KANG, H.J.: Epidemiological studies on Campylobacter enteritis in Korea. (A Campylobacter enteritis járványtani vizsgálata Koreában.) Korean Journal of Veterinary Public Health, Korea R., Jun. 1989. 13.k. 1.sz. 95-104.p. KHAN, U.F.: Role of bacteria and fungi in the causation of osteomyelitis and fracture in man and dogs. (A baktériumok és a gombák szerepe az ember és a kutya gennyes csontgyulladásának és csonttörésének az előidézésében.) Faisalabad, Pakistan, UAF, 1985. 57 p. KIM, C.K.: Investigation for infected tuberculosis of pet dogs on Cheongju area. (Tuberkulózissal fertőzött kutyák vizsgálata Cheongju területén.) Journal of Agricultural Science Chungbuk National University, Korea Republic, Dec. 1989. 7.k. 2.sz. 126-135.p. KIM, H.J.: Serological group and antimicrobial drug sensitivity of salmonellae isolated from dogs and cats. (Kutyákból és macskákból izolált Salmonellák mikrobaellenes gyógyszerérzékenysége.) Korean Journal of Veterinary Public Health, 1986. 10.k. 1.sz. 11-16.p. KRISZTIÁN B.: Környezet és kockázat. (Az európai felzárkózás környezetvédelmi feladatai Magyarországon. Konferencia. Pécs, 1991. április 24-26.) Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, Baranya, 1991. 22.k. 5.sz. 41-44.p. LARRIEU, E.: Canine population dynamicsin in General Pico, Argentina during the period 1986-1990. (A kutya populációdinamikája General Picoban, Argentína, 1989-1990.) Veterinaria, Argentina, 1992. 9.k. 88.sz. 536-542.p. LARGHI, O.P.: Control of urban rabies. (A kutya veszetsségének az ellenőrzése a városban.) Developmental in Veterinary Virology, USA, 1988. 7.k. 407-422.p. LIEBISCH, A.: On the infection of dogs and cats with ticks and fleas in Germany F.R. (A kutyák és a macskák kullancs és bolhafertőzöttsége Németországban.) Praktische Tierarzt, Germany, F.R., 1 oct. 1985. 66.k. 10.sz. 817-824.p.
27
MALNICK, H.: Anaerobiospirillum: cause of a new zoonosis? (Az anaerobiospirillum: egy új állatról emberre terjedő baktérium?) Lancet, UK, 1989. 1.k. 8647.sz. 1145-1146.p. MARSH, B.T.: Importance of sanitation. (A közegészségügy jelentősége.) Advances in urban pest management (Bennett, G.W. ed.), New York, USA, Van Nostrand Reinhold Co., 1986. 51-68.p. MARTINEZ-GOMEZ, F.: Avances in diagnosis of echinococcosis. (Előrehaladás az Echinococcus fertőzés diagnózisában.) XIII Congrese International de Hidatidologia, Madrid, Spain, 24-27 April 1985. Ponencias, 1985. 379-383.p. MARTY, P.: Leishmanin reaction in the human population of a highly endemic focus of canine leishmaniasis in Alpes-Maritimes, France. (Leishmanin reakció a humán populációban a kutya leishmaniasis előfordulásakor a nagy epidemikus gócpontú Alpes-Maritimesben, Franciaország.) 1992. 86.k. 3.sz. 249-250.p. MATCHANOV, N.M.: The role of domestic and wild carnivores in the epizootiology and epidemiology of helminths. (A házi és a vad húsevő állatok szerepe a bélférgek epizootiológiájában és epidemiológiájában.) Üzbekakii Biologicheskii Zhurnal, 1983. 1.sz. 40-43.p. MAZARSKI, K.: Serological surveys for the detection of leptospiral antibodies in dogs in Thessaloniki area of Greece. (A leptospiralis antitestek meghatározásának szerológiai módszerei kutyáknál a Görögországi Thessaloniki területén.) Deltion tea Hellenikes Kteniatrikes Hetairelas Bulletin of the Hellenic Veterinary Medical Society, 1983. 34.k. 1.sz. 32-39.p. MAYR, A.: Studies on the hygienics of holding dogs in city apartments. (A kutyák higiénikus tartásának vizsgálata városi lakásokban.) Zentralblatt für Bakteriologie, Mikrobiologie und Hygiene, Serie B, Germany, F.R., 1986. 183.k. 1/3.sz. 240-253.p. MAYOROVA, L.A.: A system of measures aimed at control of Echinococcoses in human population in the USSR. (Echinococcosis ellenőrzési rendszer az USSR humán populációjában.) Zoonoses control. Collection of teaching aids for International Training Cource. Volume II: Rabies, brucellosis, leptospirosis, taeniases, foodborn infections and intoxications, dermatomycoses common to animals and man. 1982. 271-274.p. MAYR, A.: Infections transmitted from man to dogs and cats in the houshold. (A fertőzés átvitele emberről a lakásban tartott kutyákra és macskákra.) Zentralblatt für Bakteriologie, Mikrobiologie und Hygiene, Serie B, Germany, F.R., 1989. 187.k. 4/6.sz. 508-526. MEHLE, J.: Studies on Campylobacter infection in dogs in Slovenia, Yugoslavia. (A kutyák Campylobacter fertőzésének vizsgálata Szlovéniában, Jugoszlávia.) Zbornik Biotehniske Fakultete Univerze Advards Kardelja v Ljubljani, Yugoslavia. Veterinarstvo, 1989. 26.k. 2.sz. 187-193.p. MIRANDA, A.O.: Serological detection of Brucella canis antibodies in dogs and man in western Formosa. (Brucella canis antitestek szerológiai vizsgálata kutyáknál és embereknél, NyugatFormosan.) Veterinaria Argentina, 1986. 3.k. 22.sz. 160-161.p. MODRIC, Z.: Leptospirosis in dogs in Zagred and the surrounding area caused by the icterohaemorrhagiae serotype. (Az icterohaemorrhagiae szerotípus által okozott leptospirosis Zágrábban és az azt környező területeken.) Veterinarski Arhiv, 1985. 55.k. 3.sz. 93-102.p.
28
NÁDUDVARI Z.: Az önkormányzatok környezetvédelmi feladatainak központi szabályozása a fejlett országokban. Mszaki Gazdasági Magazin, 1992. 4.k. Okt.sz. 1207-1237.p. NELSON, G.S.: Hydatid disease: research and control in Turkana, Kenya. 1. Epidemiological observations. (Echinococcus fertőzéses megbetegedés: kutatás és ellenőrzés Turkanában, Kenya. 1. Járványtani megfigyelések.) Transactions of the Royal Society of Tropical Medicine and Hygiene, 1986. 80.k. 2.sz. 177-182.p. OHISHI, I.: Semifield study on prophylactic efficacy of ivermectin by intermittent medication against Dirofilaria immitis in dogs. (Az ivermectin hatékonyságának a vizsgálata Dirofilaria immitissel fertőzött kutyáknál.) Japanese Journal of Veterinary Science, Japan, Feb. 1988. 50.k. 1.sz. 125-130.p. OKOLO, M.I.O.: Prevalence and public health implications of Echinococcus granulosus in rural dogs in eastern Nigeria. (Az Echinococcus granulosus elterjedése és közegészségügyi jelentősége vidéken tartott kutyáknál Kelet-Nigériában.) International Journal of Zoonoses, 1986. 13.k. 1.sz. 19-24.p. PALADINI, A.: Thermophilic Campylobacter in dogs and cats: a possible source of infection for man. (Termofil Campylobacter kutyáknál és macskáknál: az ember fertőződésének lehetséges forrásai.) Giornale di Malattie Infettive e Parassitarie, 1983. 35.k. 11.sz. 1409-1412.p. PALSSON, P.A.: Hydatidosis in Iceland. How it was eradicated. (Echinococcus fertőzés Izlandon. Hogyan szüntették meg?) Agriculture. Some inportant parasitic infections in bovines considered from economic and social (zoonosis) points of view. Parazitological symposium Lyons, 24-26 October 1983. Ed. Euzeby, J., 1984. 121-131.p. Luxemburg, France. PAPADOPOULOS, G.: Echinococcosis/hydatidosis in the world epizootiological/epidemiological analysis problems in the Mediterranean areas. (A földközi-tengeri országok Echinococcosis/hydatidosis epizootilógiai/epidemiológiai problémái.) XIII Congraso Internacional de Hidatidologia, Madrid, Spain, 24-27 April 1985. Ponencias, 1985. Madrid. 21-24.p. PARKE, N.J.: Canine dirofilariasis in central Indiana. (Kutya dirofileriasis közép Indianában, USA.) Proceedings of the Indiana Academy of Science, USA, 1985. 94.k. 645-648.p. PARIZOT, X.: Canine excreta in the urban environment: how can the problem be solved? (Kutyaürülék a városi környezetben: hogyan oldható meg a probléma.) Revue-Scientifique et Technique de l'OIE, France, Sep 1991. 10.k. 3.sz. 669-680.p. PETROVAI L.: Magyarország európai felzárkózásra felkészülése a szabványosítás, a tanúsítás és a környezetvédelem szabályozás területén. (Az európai felzárkózás környezetvédelmi feladatai Magyarországon. Konferencia. Pécs, 1991. április 24-26.) Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, Baranya, 1991. 22.k. 5.sz. 53-57.p. RAOULT, D.: Mediterranean spotted fever in Marseille, France: correlation between prelevance of hospitalized patients, seroepidemiology and prelevance of infected ticks in three different areas. (A járványos encephalitis Marseilleben, Franciaország: korreláció a kórházban ápolt betegek gyakorisága, a seroepidemiológia és a fertőzött kullancs gyakorisága között három különböző területen.) American Journal of Tropical Medicine and Hygiene, 1993. 48.k. 2.sz. 249-256.p. - Riport of the activities of the Institut Pasteur de Tunis during 1982. (A Tuniszi Pasteur Intézet közleménye az 1982. évről.) Archives de l'Institut Pasteur de Tunis, 1983. 60.k. 1/2.sz. 140-147.p.
29
SALM, C.: Are helminths of dogs a potential health risk? Public health importance of dog faeces in Basel. (Abstract of Dissetation, Bern.) (A kutyák bélférgei potenciális közegészségügyi kockázatot jelentenek? A kutyaürülék közegészségügyi jelentősége Baselben. Disszertáció kivonat, Bern.) Schweizer Archiv für Tierheilkunde, 1986. 128.k. 1.sz. 53.p. SCHWENNICKE, J.: Bacterial counts of dog cages and the prelevance of staphylococci, salmonellae, fungi and endoparasites among dogs kept in a home for strays. (A kutyaházak baktériumszáma és a staphilococcusok, salmonellák, gombák és belső paraziták előfordulása gazdátlan kutyák tartásakor.) Inaugural Dissertation. Tierärztliche Hochschule, Hannover, 1985. 223 p. Referátum: 27 p. SEIFERT, U.: Detection of Campylobacter jejuni in dogs and cats with and without enteritis. (A Campylobacter jejuni vizsgálata kutyáknál és macskáknál hasmenéssel kísérve vagy anélkül.) Kleintierpraxis, 1983. 28.k. 7.sz. 371-372,374.p. SILVA-LEITAC, J.L. da: Diseases of dogs and cats transmissible to children. (Gyermekekre átvihetó kutya és macska betegségek.) Portugal, Publicacoes Europa-America, Lda., 1984. 84 p. STEPHAN, E.: Hundenkotentsorgung - warum, wer, wie? Astetische, rechtliche und organisatorische Aspekte. (Ki, miért és hogyan köteles a kutyaürüléket eltakarítani a közterületeken? Esztétikai, jogi és szervezeti vonatkozások.) Deutsche Tierärztliche Wochenschrift, Germany, F.R., 1989. 96.k. 3.sz. 109111.p. STEWART, G.L.: Ova of canine intestinal helminth parasites in fecal samples recovered from suburban parks. (Kutya bélféreg peték a külvárosi parkokból vett ürülékmintákban.) The Southwestern Veterinarian, USA, 1986. 37.k. 1.sz. 37-39.p. STOYE, M.: Dog feaces disposal - parasitological aspects. (A kutyaürülék eltakarítása - parazitológiai szempontok.) Deutsche Tierärztliche Wochenschrift, Germany, F.R., 1989. 96.k. 3.sz. 107-108.p. SZATMÁRI M.: A környezetvédelem intézményrendszere, irányítása. (Az európai felzárkózás környezetvédelmi feladatai Magyarországon.) Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, Baranya. Konferencia, Pécs, 1991. április 24-26. 1991. 22.k. 5.sz. 72-76.p. TARISH, J.H.: The prevalence of parasitic helminths in stray dogs in the Baghdad area. (A parazita bélférgek elterjedése kóbor kutyáknál Bagdadban, Irak.) Annals of Tropical Medicine and Parasitology, 1986. 80.k. 3.sz. 329-331.p. TAYLOR, S.M.: The incidence of parasitic disease in Norhern Ireland. (Paraziták okozta betegségek előfordulása Észak-Írországban.) Man's parazitic burden. (Proc. of a one day symposium, Queen's Univ., Belfast, Feb. 1983.) Edited by: Halton, D.W.J. 1984. 1-12. Belfast, Northern Ireland; Queen's University. - Természetvédelem. Védett természeti értékek és azok megőrzése. Mszaki Irányelv. MI-13-49; 1991. július. 70 p. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. TISCAR, P.G.: Investigation of the occurence of salmonellae, Yersinia enterocolitica and thermophilic Campylobacter in dogs and cats from the province of Bari. (Salmonella, Yersinia enterocolitica és termofil Campylobacter előfordulásának a vizsgálata Bariból származó kutyáknál és macskáknál.) Giornale di Malattie Infettive e Parassitaire, 1992. 44.k. 3.sz. 216-220.p.
30
UGA, S.: Prevalence of Toxocara eggs and number of faecal deposits from dogs and cats in sandpits of public parks in Japan. (A kutya és macskaürülék és a Toxocara peték elterjedése a Japán köztéri homokozókban.) Journal of Helminthology, 1993. 67.k. 1.sz. 78-82.p. UGOCHUKWU, E.I.: Comparative studies on the infestation of three different breeds of dogs by gastro-intestinal helminths. (Összehasonlító vizsgálatok három kutyafajtánál a gyomor-bélféreg fertőzöttségre vonatkozóan.) International Journal of Zoonoses, 1985. 12.k. 4.sz. 318-322.p. - USA-Magyar Központi Nevelési Projekt. Körlánc: Szakmai vezető dr. Havas Péter, 1394 Budapest, Pf. 351. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. VALLADARES, B.: Epidemiological study of intestinal parasitism in dogs on the island of Tenerife. (Kutyák bélparazitáinak járványtani vizsgálata Tenerife szigeten.) Revista Iberica de Parasitologia, 1985. 45.k. 1.sz. 41-48.p. VASSALOS, M.: Hydatidosis in Greece. (Echinococcus fertőzés Görögországban.) Agriculture. Parasitological symposium, Lyons, 24-26 october 1983. Some inportant parasitic infections in bovines considered from economic and social (zoonosis) points of view. 1984. (Edited by: Euzeby, J. Luxemburg, France). VILLANUEVA, E.J.: A method for the recovery of infective larvae from Toxocara canis eggs for collection of larval secretory/excretory products. (A Toxocara canis petékből származó fertőző lárvák kimutatásának a módszere gyjtött kutyaürülékből.) Annals of the New York Academy of Science, USA, 1992. 653.k. 211-216.p. Dog and cat diseases. (Kutya- és macskabetegségek.) Veterinaerstatistikk 1982. 1984. 17.k. 20-23, 3437.p.; Norges Offisielle Statistik B436, Oslo, Norway; Statistisk Sentralbyra. WASTLHUBER, U.H.: Comparative investigations on the distribution of plasmide in E. coli strains from dogs with diarrhoea, healthy dogs and their owners. (Összehasonlító vizsgálatok a plazmoidok megoszlására vonatkozóan hasmenéses és egészséges kutyáktól, valamint gazdáiktól származó Escherichia coli törzsekben.) Journal of Veterinary Medicine, Series B. Germany, F.R., 1988. 35.k. 3.sz. 218-229.p. WAITKINS, S.A.: Leptospirosis in man. British Isles. 1994. (Leptospirosis az embernél. Brit szigetek, 1994.) British Medical Journal, 1986. 292.k. 6531.sz. 1324.p. WEIHE, W.H.: Case of acute leptospirosis in a dog and a man in an experimental animal house. (A leptospirosis akut esete kutyában és emberben egy kísérleti állatházban.) Deutsche Tierärztliche Wochenschrift, 1984. 91.k. 6.sz. 227-230.p. WILLIAMS, R.E.: Fleas. (A kutya- és macskabolha közegészségügyi jelentősége.) Jul 1992. 2 p.
Tartalom
31
