A nagykırösi református gyülekezet hírlevele

A nagykırösi református gyülekezet hírlevele XIII. évfolyam, 39. szám; 2010. december 12. Alapige: Jn 14,27

M

Elhangzott: 2010.december 5-én

indenek elıtt hadd köszönjem meg a meghívást erre a szolgálatra és hadd mondjam el, hogy örömmel fogadtam és örömmel jöttem! Három héten keresztül a békesség témáját járjuk körül. Múlt héten arról volt szó, hogy mit jelent békességben lenni Istennel, ma arról lesz szó, hogy mit jelent a békesség önmagunkkal vagy inkább önmagunkban, jövı héten pedig egymással. Ez mind összefügg, egyik sincs a másik nélkül, és mindennek alapja, h békességünk lehet Istennel, mert ez teremt békességet bennem is, és ez árad tovább rajtunk keresztül is a környezetünkre, e-i kapcsolatainkba. Milyen nagy szükség van a békességre! Naponta történik valami, ami elronthatja a békénket és vele együtt az örömünket, a türelmünket, figyelmünket, a közösségem másokkal. Békétlenné tesz az is, ha háborúság vesz körül, ha megbántottak vagy én bántottam meg valakit. Békétlenné tesz, amikor nincs elég idım vagy nincs elég pénzem (ma ez nagyon aktuális) vagy nincs egészség. Azonban békétlenné válhatok akkor is, ha körülöttem minden békés. Jó pár évvel ezelıtt, teológusok közösen szilvesztereztünk. Olyan társaság győlt össze, akik jól megvoltunk. Mindenki élvezte, azonban egyikünk egyszer csak elvonult. Utána mentem és megkérdeztem, hogy mi a baj, valaki megbántotta-e? Azt mondta: menj vissza nyugodtan a többiekhez – nem bántott meg senki, nincs veletek bajom, csak úgy bajom van. Tovább kérdezgettem, hogy történt-e valami vele, vagy otthon van-e baj? Azt válaszolta: nincs semmi baj, csak úgy bajom van – magammal van bajom. Rengeteg dolog van, ami békétlenné tehet – sok háborúság kívül is, belül is. Bármi legyen is az oka, egy biztos: a bennem lévı békétlenség kihat a környezetemre, másokkal való viszonyomra és békétlenné teszi azt – ugyanakkor megfojt engem is, mert nem hagy örülni akkor sem, amikor minden okom meg lenne rá. Valaki így fogalmazta meg: alig vártam, hogy találkozzam szeretteimmel, mert messze laknak, és évente csak kétszer látjuk egymást. A legutóbbi találkozás után, este azon járt a fejem, hogy sokkal ıszintébben, bensıségesebben is beszélgethetünk volna, de a gondolataim kicsit másfelé is jártak – a terheim, aggodalmaim elvonták a figyelmem és lekötötték a szívem – nem hagyták, hogy olyan közel kerüljek hozzájuk, mint máskor. A békétlen ember nem tudja igazán élvezni az életét, a jelen pillanatot. A békétlen ember körül sokszor lesz békétlenség is. Sokszor úgy, hogy nem is akar megbántani másokat, hanem egyszerően csak ı maga sem érzi jól magát a bırében, és sokkal érzékenyebben érinti ıt mindent, és magára vesz olyat is, amit nem kellene – olyanon is

2010. december 12.

2

megsértıdik, amin nem kellene – és máris elindul a félreértések sorozata. Ha nem is akarja, minden jó szándéka ellenére is öntudatlanul is békétlenséget hozhat környezetébe. Amikor ilyen állapotban találunk valakit, igazán türelmesnek kell lenni vele, mert lehet, hogy éppen nem is velünk baja, hanem ı maga szenved belül. A békétlen embert nemegyszer egyenesen rosszindulatúvá is teheti a maga békétlensége, mert például türelmetlenné válik vagy éppen elégedetlenkedıvé, nem tud elnézı lenni, vagy felülemelkedni dolgokon, a békétlen embert minden apróság is jobban zavarja, jobban észreveszi és szóvá teszi, és nem segítı szándékkal, hanem a maga békétlenségét, csalódottságát, haragját önti ki másokra. Sıt a békességet abban látja, ha sikerül legyızni, felülkerekednie azon, aki zavarja ıt. Mindezt nem a másokkal való, hanem a bennünk lévı békétlenség okozza. Nagy szükség van a békességre! A bennünk lévıre is, mert a bennünk lévı aggodalom, félelem, kedvetlenség kihat ránk is, másokra is – a mi örömünket is elveszi és békétlenséget szül másokkal is. Az ember ösztönösen keresi is – mégsem mindig találja meg. Amikor Jézus azt mondja, hogy „az én békeségemet adom nektek, és nem úgy adom én, ahogy a világ adja”, azzal kimondja, hogy az İ békessége más, mint amit keres magának az ember. Ezzel arra világít rá, hogy talál magának az ember valamiféle békességet, de Jézus azt mondja rá, hogy az más, mint amit İ tud adni. A Gecsemáné-kertben, mielıtt Jézust elfogják, a tanítványok is és Jézus is békességet keresnek maguknak, és ott nagyon egyértelmően megmutatkozik mi a különbség a között a békesség között, amit Jézus adhat és amit az ember keres magának, amit olykor Jézus tanítványai is keresnek maguknak. Amikor Jézus hívja ıket, hogy imádkozzanak vele, azt olvassuk, hogy a tanítványok elalszanak. Lukács evangéliuma rámutat ennek okára: „a szomorúságtól alva találta ıket.” A tanítványoknak Jézus nem egyszer mondta, hogy meg fog halni. A tanítványok, ha nem is mondták ki, ha nem is tudatosult bennük, de érezték, hogy most jött el ennek az ideje. Érezték, h valami rájuk nehezedik, nyomasztja ıket. Lehet, hogy meg se tudták fogalmazni, hogy miért, de békétlenség vett erıt rajtuk. Amíg Jézus ebben a gyötrelmes helyzetben imádkozott, és küzdött, addig a tanítványok elaludtak, mondjuk inkább így: elmenekültek. Az elıttük álló terhekrıl nem akartak tudomást venni, mert nem tudták volna elviselni, hiszen azt sem tudták, hogyan nézzenek vele szembe, hogyan oldják meg, egyáltalán van-e remény arra, hogy mindazt, ami nyugtalanítja ıket, megoldódhat-e. Elaludtak. Addig sem kell róla tudomást venni, addig is nyugalmuk van tıle. Az a békesség, amit a világ adhat, körülbelül ilyen: a gondolatainkat eltereli, figyeljünk valami másra, vessük bele magunkat valamibe. Ez nyugalmat, nyugalmas körülményeket adhat – de békességet nem. Egy hölgy, feleségként sokszor volt kritikus és sértıdékeny. A férje nemegyszer igazán meg is bántotta. A felesége úgy volt vele, hogy majd békességem lesz, ha bocsánatot kér, és megváltozik. Jött is a bocsánatkérés, és a férje igyekezete is. Jött mellé egy szép nyaralás, ahol kikapcsolódhatnak. Azonban hiába volt a férj változása, a gondtalan nyaralás, a feleség ugyanúgy ideges és csalódott maradt – mert a szívében nem volt békesség, és ezen semmilyen körülmény nem változatott. A tanítványok is találtak nyugalmat az alvásban, de utána megint rájuk nehezedik a teher és összetörnek. Jézus az Atyát keresi, gyötrıdik, harcok dúlnak benne és ellene is, de a békesség Urát keresi.

3

XIII. évfolyam 39. szám

Amikor aztán a tanítványok felkelnek és megérkezik a sereg, hogy Jézust elfogja, olyan döbbenetes, ahogy a tanítványok viselkednek. Összevissza kapkodnak, kétségbe esnek. Kétségbeesésükben megkérdezik Jézust, hogy: Uram odacsapjunk a karddal? A megoldást abban látják, hogy majd ha legyızzük ıket, akkor béke lesz – ez is egy olyan békesség, amit a világ ad: győrd le a másikat, és nem fog zavarni. Az egyik oda is csap és levágja a fıpap szolgájának fülét. Jézus pedig odalép a szolgához és meggyógyítja. İ nem legyızni akarja az ellenséget, hanem megbékéltetni, önmagához szeretni. Nem zavarja össze az ellenség érkezése, nem esik kétségbe, nem fut el. Milyen mérhetetlen békeség van benne, ha még ilyen helyzetben is azt teszi, amit eddig: gyógyít? Még az ellenség sem zökkenti ki İt. Milyen békesség és milyen biztonságérzet van benne? Nemrég még İ is zaklatott volt. Volt rá oka. Azonban békétlenségében ahhoz az Atyához imádkozott, aki a szeretetével és erejével veszi körül. Milyen reménység van benne, hogy nem aggódik azon, mi lesz vele? Hiszen az elıbb tette le életét az Atya kezébe, és tudja, jó kezekben van, bármi történjék vele. A békessége szabja meg tetteit, szavait és ez árad, még az ellenségeire is (ha nem is fogadják be) – mert neki is békessége van az Atyjától. A tanítványok, akik találtak egy ideig-óráig tartó nyugalmat, most elfutnak, elbuknak és rettegve élik mindennapjaikat egészen Pünkösdig, míg Isten Lelke egészen közel nem jön hozzájuk a maga szeretetével és erejével – de addig hiába találnak nyugalmat, békességet nem találnak. Itt mutatkozik meg, hogy miben más az a békesség, amit Jézus adhat. Nem a nyugalmas körülményeinken múlik. Nem a háborúság nélküli körülményeinken. Nem ez hiányzik a legjobban ahhoz, hogy békességünk legyen. A békétlenség általában ebbıl fakad: hiányzik valami. (Olyan dolgok hiányoznak, amik teljesen természetes, emberi és jó és helyénvaló vágyunk.) Hiányzik az öröm. Hiányzik, hogy ne zavarja semmi az örömöm. Hiányzik a siker. Hiányzik, hogy legyen valami biztos pont, valami reménység, hogy tudjam, megoldódik majd az, ami éppen nyugtalanít. Hiányzik, hogy úgy érezzem, lényeges és értelmes dolog történik velem vagy amivel éppen foglalkozom, amitıl én is fontosnak érezhetem magam. – Elıre elnézést kérek az irodalomtanároktól, hogy magyartalanul fogalmazok, de így tudom most leginkább kifejezni a lényeget. – A legjobban ez hiányzik: hogy szeretve legyek! Ha mindez hiányzik, lehet minden háborúságtól mentes az életem, bennem akkor is békétlenség lesz. Éppen azért hiányzik mindez, mert Isten éppen arra teremtett, hogy így éljünk: olyan életet, amiben örömöm van, amiben biztonságérzet van, amiben tudom, hogy értelmes cél felé haladok és fontos és jelentıs dolog az, amit éppen teszek, amiben azt érzem, hogy fontos vagyok – amiben átélem, hogy szeretve vagyok. Erre van szükségem. Ha ezt élem át, lehet bármilyen háborúságokkal körbe vett az életem, bennem mégis békesség van, és örömöm van, és reménységem van. A legjobban az Isten közelsége hiányzik! Erre van a legnagyobb szükségem. Belıle fakad mindaz a szeretet, reménység és útmutatás, ami békességet ad. Egyik családban szokás volt, hogy az édesapa minden este ölébe vette a kislányát és mesét mondott neki. Egyszer azzal az ötlettel állt elı, hogy vesz a kislányának egy kazettás magnót, mellé mesekazettákat, és megtanítja kezelni a lejátszót. Így kislánya új meséket is hallhat, ı pedig este elolvashatja az aznapi sajtót. Kislánya örült ennek. Egyik este azonban megjelent az édesapjánál: -apu, olvass megint te nekem! -Miért? – kérdezte az apja – nincs több új kazetta, elromlott a lejátszó? Nem, sok van még, amit meg sem hallgattam. -Akkor miért? – kérdezte az apja. -Mert annak nem lehet az ölébe ülni – válaszolta a kislány. Nélküle a sok új mese is csak idıtöltés marad. Nem adja ugyanazt az örömet, mint az ı ölében.

2010. december 12.

4

Nem a sok új és érdekes mese hiányzik igazán, és nem az ad igazi örömet, hanem hogy az ı ölében és az ı szeretetében hallgassa meg az esti mesét. Az ı ölében nem hiányzik semmi. A legjobban arra van szükségem, hogy szeretve legyek és biztonságban legyek İnála. Szüleimnek van egy francia juhászkutyája. Nagy kutya, mellette jobb tiszteletben tartani a kerítés vonalát. Azonban ha esik vagy villámlik, szinte megkergül, rohan fel-alá és rohanna ki a világból is. Azóta már van egy helye, ahová behúzódhat, de eleinte édesapám kiment hozzá, a kutya odament hozzá és lenyugodott. Nem ért semmit, mi történik körülötte, de ott van vele az ı nagy és okos gazdája, aki nem szaladgál az esıben – és bár nem érti, hogy miért nem, de a gazdája biztos tudja, hogy nincs miért kétségbeesni. És édesapám nyugalma átárad rá is – és lenyugtatja ıt is. Szükségem van a reménységre. A Mindenható Isten útján járva tudhatom, hogy értelmes cél felé haladok és biztonságban vagyok. Bevallom, szoktam emlegetni Nagykıröst. Hála Istennek, mind az iskolát, mind a gyülekezetet is szeretettel tudom emlegetni. Most itt is hadd emlegessem Évekkel ezelıtt találkoztam egy idıs nénivel, vele nem Nagykırösön. Késıbb pedig, már itt a nagykırös környéki tanyavilágban találkoztam Mária nénivel, akiért mindig bementünk vasárnap, és vittük magunkkal a nyársapáti imaterembe istentiszteletre. Sok hasonlóságot láttam bennük. Mindketten idısek, (most tudtam meg, Mária néni már a 91. évét töltötte be). Mindketten nem egy betegséggel küszködtek. Mindketten egyedül éltek, és sokszor magányosnak érezték magukat, hiszen keveset mozdultak ki. Mindkettıjük életében ugyanúgy sok küzdelem és sok veszteség is volt. Sokat beszélgettünk és sokat meséltek. Az egyikük azt mondta: eléldegélek én, de az igazat megvallva ez már nem is élet. Mária néninek is volt nem egy oka a panaszra, de a beszélgetés közben egyszer csak felállt, odament a polchoz, levett onnan egy füzetet és mutatta, hogy ı ide jegyzi fel a lelki élményeit, és elkezdte olvasni a biztató Ígéket. Fıleg az „élmény” szó ütötte meg a fülemet. Élmények a négy fal között. Igazából számomra volt élmény látni az örömét, a békességét, és hallgatni biztató szavait. Két egyforma élet, mégis két különbözı élet. Isten szeretetében élni kihat a mindennapokra is. Olyan sokatmondó az, amikor Mária és József Betlehembe igyekszik, hogy a népszámlálás során feljegyezzék az ı neveiket is. A népszámlálást fıleg akkor rendelték el, ha újabb adót akartak kivetni a népre, hogy senki se bújhasson ki alóla. Békétlen volt az egész ország. Milyen újabb nyomorúság jön még rájuk? Máriának és Józsefnek muszáj elindulnia a hosszú útra. Ez egy állapotos nı számára nemcsak megerıltetı, hanem veszélyes is. Mennyi nyugtalanság lehetett bennük? Aztán, mikor megérkeznek, látják, hogy még csak jegyesek, de az asszony már állapotos – mit sem értenek belıle, de meg sem kérdezik miért történik ez így – sehová sem fogadják be ıket. Milyen megalázó helyzet? Milyen tehetetlen dühre okot adó helyzet? Végül egy istállóban kapnak helyet. Milyen méltatlan helyzet? Milyen keserőségre okot adó helyzet? Amikor megszületik Jézus, angyalok jelennek meg, jönnek kelet felıl a csillagászok is, a pásztorok is, és dicsıítik Jézust – és fény ragyogja be ezt a nyomorúságos és méltatlan, békétlen istállót. Mások megvetik ıket, de az Isten hatalmas feladatot bíz rájuk – számára fontosak. Nyomorúságos istállóban vannak, de mégis a legfontosabb hellyé válik a világon, amit az Isten világossága ragyog be. Sok nyomorúság veszi ıket körül, de az Isten szeretete lesz nyilvánvaló, aki a Megváltót, a Szabadítót küldi el. Mária és József már csak erre figyel. Ez tölti be ıket is. Már el is felejtik mindazt a nyomorúságot, ami körbe veszi ıket. Már csak azt látják, hogy „velük az Isten” a maga szeretetével, szabadításával, erejével, világosságával, és ez reménysé-

5

XIII. évfolyam 39. szám

get, vigasztalást, békességet és örömet ad. Ez tölti be ıket. Ott, abban a nyomorult helyzetben is. Advent idıszakában járunk. Sok mindent vár és vágyik az ember, hogy öröme, békessége legyen. Isten azonban karácsonykor nem békességet, örömet, erıt küldött, hanem Jézust küldte, akiben kapjuk mindazt, az erıt, örömöt, békességet, reménységet, útmutatást és világosságot, ami az élethez szükséges. Jézust adja. Az Újszövetségben mintegy 170-szer olvassuk: Krisztusban. İ az, aki megbékéltet az Istennel, az Atyával, hogy ne legyen semmi, ami elválaszt minket az élet forrásától, akinél van minden, amire az élethez szükségünk van. A mi békességünk és életünk nem a nyomorúságainkon múlik, hanem azon, hogy mennyire vagyunk közel a Békesség fejedelméhez. Az İ közelsége békességet, reményt és örömöt ad minden helyzetben, még a harcokkal, háborúságokkal teli helyzetekben is. Az Atya ezért küldte el a Fiát – İbenne adta mindezt. A mi békességünk azon múlik, hogy békességben vagyunke a mi Atyánkkal – azon múlik, hogy ne legyen semmi, ami elválaszt İtıle. Ez árad – akár rajtam keresztül – a másokkal való kapcsolatainkba, családunkba is. (Errıl jövı vasárnap lesz majd szó.) Végezetül – látva, hogy több diák is itt van a templomban – hadd szóljak még hozzájuk pár szót, ami természetesen mindenkinek szól. Nem régen az ifin a békességrıl beszélgettünk és megkérdeztem, mikor érzik magukat békében. Hárman is azt mondták, hogy mikor vasárnap elmennek templomba vagy pénteken ifibe, akkor a következı héten egész másként érzik magukat. Szerettem volna, ha kifejtik ezt, és megkérdeztem, hogy: miért van ez így? Nem tudtak válaszolni. Gondolkodtak rajta, mégsem tudtak mit mondani. De nem baj, hogy nem tudták megmondani miért érzik így! Az Isten közelsége ilyen: átélhetem akkor is, ha nem is értem mi történik velem, ha nem is tudom megmagyarázni. Amikor az Ígéjét hallgatom, nem biztos, hogy értek mindent, lehet, hogy csak késıbb lesz több minden világos. Lehet, hogy csak egyetlen mondat marad meg bennem, de aztán késıbb azt látom, hogy hatással van az életemre. Amikor az Ígéjén keresztül Isten keres engem, magam sem tudom, hogy miért, de érzem, hogy valami jelentıs dolog történik, amit máshol nem tapasztalhatok. Megfogalmazni sem tudom miért, de békesség és remény kezd el pislákolni bennem. Ragadjatok meg minden alkalmat, amikor Vele találkozhattok, mert az Isten közel akar jönni hozzánk Ígéje és Lelke által. Ámen. (Jelényi László)

Heti rendünk: vasárnap (december 12.) Advent harmadik vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Köteles Attila 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 18.00 Adventi evangélizáció [Templom], Pintér Gyula hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Kiss Georgina 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Katalin

2010. december 12.

6

szerda 9.30 Kincsİ Baba-Mama Klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Szőcs András 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Adventi esték [Kálvin Terem], 19.00 Fıiskolai adventi hangverseny [Templom] szombat 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Köteles Attila vasárnap (december 19.) Advent negyedik vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Kiss Georgina 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 18.00 Templom, Szabó Katalin Eltemettük: özv. Balogh Jánosné (Tarcsi Katalin) élt 78 évet, Eper u. 4. Vágó Zoltán (Balla Lídia özvegye) élt 90 évet, Farkas u. 5/b. Gyarmati József (Dudás Sára férje) élt 85 évet, Bálvány u. 51. Eltemettük: özv. Soós Benıné (Töltési Eszter) élt 87 évet, budapesti lakos. Urnaelhelyezése: 2010. december 13 (hétfı) 13 óra a református temetıben. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 57.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 44.070,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! Szeretettel kérjük és várjuk adományaikat a Gyermekkarácsony ajándékcsomagjainak elkészítéséhez! Köszönjük!

Sok szeretettel hívjuk és várjuk Gyülekezetünk valamennyi kedves Tagját szeretetteikkel együtt az ádventi idıszakban minden csütörtökön este 17.30 órától az ÁDVENTI ESTÉK alkalmaira, Krisztusváró, közösségépítı elcsendesedésre Isten Igéje körül. Utolsó adventi esténk: 2010. december 16-án 17.30 Zenével szolgál köztünk F. Hegedősné P. Ágota tanárnı és Ecsedi Péter tanár úr.

7

XIII. évfolyam 39. szám

Gyerekszáj Óvodások és iskolások gondolataiból Adventi magasztalás (Az elızı számunkban pontatlanul megjelent szöveg helyesbített változata.) Adventkor boldogsággal várunk, Istent magasztalja szívünk és szájunk, énekelünk adventi énekeket, és karácsonyi dicséreteket. Adventkor mindenki nevet, mindenki mosolyog, mindenki énekel, mindenki boldog! Mindenki örül, mindenki vidám, s kérem Istent, hogy hallgassa meg adventi imám: Istenem, adventkor elfújjuk a gyertya lángját, hogy ne égjen, de kérlek, segíts meg, hogy szívemben a Te lángod örökké éljen! Kérlek, kérlek Istenem, erısítsd meg kicsike hitem! Téged magasztalni ó, de jó, s tudom, hogy te meghallgatsz minden hálaadó szót! Kérlek, segíts, hogy imádni tudjalak, kérlek, segíts, hogy megismerjem utadat! kérlek, segíts, hogy találkozhassam Veled, Kérlek, segíts, hogy ünnepem boldog legyen! Istenem, nélküled örömtelen, boldogtalan az ádvent, De Veled gyönyörő, örömteli. Ámen. Szigetvári Krisztina 4.c osztályos tanuló

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: A vasárnapi istentiszteleten iskolánk énekkara szolgált F. Hegedősné Particska Ágota vezényletével. Az elsı évfolyam meghívást kapott a városi Mikulás-ünnepségre, így december 6-án a fıtéren örvendhetett a Mikulás érkezésének. Hétfın délelıtt iskolánkba is ellátogatott a Mikulás, az osztályok ezen a héten Mikulás-délutánokat rendeztek. Hétfın 16.00-18.00-ig fogadóórát tartottunk.

8

2010. december 12.

Kedden bibliaórán vettünk részt. Köztünk szolgált Szabó Gábor lelkész. A városi óvodák nagycsoportosai ismét suliváró foglalkozáson ismerkedtek az alsós tanító nénikkel. Szerdán a 3. és 4. évfolyam ellátogatott a tanító képzı fıiskolára, a hallgatókkal adventi koszorút és karácsonyi díszeket készítettek. A 3. b osztály a Ciróka Bábszínházban járt, betekinthettek a színfalak mögé, ismerkedtek a színészekkel, a bábokkal. Csütörtökön és pénteken német nyelvet tanuló diákjaink egy része Nagy Andrea és Técsi Szilvia tanárnık vezetésével Bécsbe kirándult. Élvezték a karácsonyi vásárt, meglátogatták a Gyermekmúzeumot és a Tenger Házát. A Kunhegyesen megrendezett zsoltáréneklı versenyen Barna Alexandra 5.c osztályos tanuló különdíjat kapott. Felkészítı tanára F. Hegedősné Particska Ágota.

GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZİ ISKOLA: Gimnáziumunk 3 tagú csapata december 3-4-én Mővészeti triatlonon vett részt, ahol 10 csapat közül II. helyezést ért el. A csapat tagjai: AliBarbara, Díbusz Dorottya 11. C osztályos tanulók és Búza Cintia 12. C osztályos tanuló. Egyéni összetettben Díbusz Dorottya III. helyezést ért el. Felkészítı tanárok: Váradi-Kusztos Györgyi, Sári Zoltán és Ecsedi Péter. Hétfın tanári bibliaórát tartottunk, Kiss Georgina Orsolya intézeti lelkészünk szolgált. A Nagykırösi Arany János Református Gimnázium, Szakképzı Iskola és Diákotthon igazgatója és a gimnázium Öregdiákok Szövetsége által meghirdetett „Hogyan történt, miért történt?” címő pályázat eredményhirdetésére december 10-én 14:30-tól került sor iskolánk dísztermében. A legjobb pályamunkák pénz - és tárgyjutalomba részesültek.

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. december 12-e és december 19-e között) Dec. 12. Dec. 13. Dec. 14. Dec. 15. Dec. 16. Dec. 17. Dec. 18. Dec. 19.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

2Krón 2Krón 2Krón 2Krón

2Krón 2Krón 2Krón 2Krón

26,16-23; Zsolt 72; 27; 28,1-15; 28,16-27; 29,1-19; 29,20-36; 30,1-20; 30,21-27; Ézs 35;

Zsid Zsid Zsid Zsid Zsid Zsid Zsid Zsid

5,11-14 ; 6,1-12; 6,13-20; 7,1-10; 7,11-28; 8,1-5; 8,6-13; 9,1-14 ;

RÉ 313 RÉ 314 RÉ 316 RÉ 318 RÉ 320 RÉ 321 RÉ 323 RÉ 324

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 50 Ft