A nagykırösi református gyülekezet hírlevele

A nagykırösi református gyülekezet hírlevele Textus: Titusz 2: 1-14

Elhangzott: 2010. augusztus 31-én a gimnázium tanévnyitó ünnepségén.

Kedves Testvérek, Diákok, Tanárok, Szülık!

A

z az igeszakasz, amit felolvastam, Pál apostolnak a Tituszhoz írt levelébıl való. Titusz fiatal ember, Pál segítıje, együtt utazott és szolgált vele Pál útjai során, amikor Pál a Jézus haláláról és feltámadásáról szóló örömhírrel bejárta egész KisÁzsiát és a Földközi-tenger partvidékét, és gyülekezeteket alapított, keresztyén közösségeket. Kréta szigetén is alakult keresztyén közösség, gyülekezet, Pál pedig útitársát és segítıjét, Tituszt hagyja itt, hogy szervezze, vezesse, igazgassa ezt a közösséget. Rengeteg feladat, felelısség szakad Titusz nyakába, sok-sok feladat, amely bölcsességet kíván, hogy tisztán lásson, hogy jó döntéseket hozzon, hogy mindig tudja, mit kell tennie. Pál gyakorlott volt már ezekben a dolgokban, de Titusz még nem, segítségre volt tehát szüksége. Pál azért írja meg ezt a levelet, hogy ezekben a feladatokban segítséget, útmutatást adjon. Rövid levél, az Újszövetség többi könyvéhez képest, és sok-sok konkrét útmutatást tartalmaz. Fel is merülhet bennetek a kérdés: sok konkrét útmutatás egy fiatal gyülekezet vezetıjének - hogy jön ez most ide? Mi egy iskolai tanév kezdetén vagyunk, amikor új kezdet, új feladatok, új kihívások, új emberek várnak rátok. Mégis, milyen üzenete van ennek a majdnem kétezer éves, fiatal gyülekezetvezetınek szóló eligazításnak ma, a mi számunkra? Az elsı dolog, amit szeretnék kiemelni, az az, hogy Isten tervében, rendjében mindenkinek megvan a saját feladata, a saját dolga, mondhatjuk így is: a saját hivatása, amelyet el kell végeznie. Pál Titusznak azt az útmutatást adja, hogy hogyan intse, tanácsolja a különbözı gyülekezetbeli csoportokat: az idıs asszonyokat és férfiakat, a fiatal lányokat, az ifjakat, és a rabszolgákat is, akik közül sokan lettek keresztyénné abban az idıben. Minden egyes csoportnak saját feladata, saját kötelességei vannak. Az idıs férfiaknak az, hogy tisztességesek, komolyak, bölcsek legyenek, az idıs asszonyoknak az, hogy jóra tanítsák a fiatalabbakat, hogy ne pletykálkodjanak, ne rágalmazzanak senkit, a fiatal asszonyoknak, hogy szeressék a családjukat, férjüket, és legyenek hőségesek a mindennapi teendıikben, és az ifjaknak, a fiatal férfiaknak, hogy a tanulásban élen járjanak, és hogy józan és egészséges életet éljenek. Mindenkinek megvan tehát a maga dolga, felelıssége, és Titusznak, a gyülekezet vezetıjének a feladata az, hogy ezt kinek-kinek tudtára adja, és emlékeztesse ıket. Kétezer évvel ezelıtt Krétán, a krétai gyülekezetben ezek voltak tehát a legfontosabb csoportok, korosztályok, feladatok, ezek voltak az aktuális dolgok a gyülekezet életben. Mindenkinek megvolt a maga feladata, a maga kötelessége. De, azt gondolom, hogy ma, a mi

2010. szeptember 5.

2

helyzetünkben nyugodtan folytathatnánk tovább a sort, azokkal a feladatkörökkel, amelyek köztünk vannak, amelyeket mi hordozunk. Elgondolkozhatunk, vajon Pál milyen útmutatást írt volna Titusznak, ha Krétán egy református iskola mőködött volna, tanári karral, technikai dolgozókkal, lelki vezetıkkel, diáksággal? Mit üzent volna nekik? Mi az Isten szerinti feladatköre egy tanárnak? Mi az a feladat, az az elhívás, amit Isten rá bízott, hogy elvégezze? Bölcsesség, józanság, határozottság, szelídség? Mi az az értékrend, amelyet Isten bíz ránk, nevelıkre, hogy átadjunk? És mi magunk hogyan valósítjuk meg ezt az értékrendet? Tudunk-e mi magunk példákká válni, vagy pedig csak a szavainkkal tanítunk, az életünkkel pedig nem? Vonzóvá tesszük-e a tudományt, amit tanítunk, és vonzóvá tesszüke Isten országát, azt az Istent, akinek az útján vezetni szeretnénk a fiatalokat – nem csak a szavainkkal, hanem a hozzáállásunkkal, az ıszinteségünkkel, a lelkesedésünkkel, az elhivatottságunkkal? Ha ránk néznek a diákok, tudunk-e mi magunk példák lenni számukra? Mi a hivatása a diákoknak, a tanulóknak Isten útmutatása szerint? Mi a feladatod neked, aki itt tanulsz ebben a református intézményben, mi az, amire Isten téged hív, mi az, ami miatt épp ebben az iskolában tanulsz? Miben más ez, és miben vagy te más ez által? Mire hív ez téged a tanulásban? Pontosságra, lelkiismeretességre? Becsületességre? Mire hív abban, ahogyan egymással viselkedtek? Mire hív abban, ahogyan a szüleitek, és ahogyan a tanáraitok felé fordultok? Mi a feladatod Isten terve szerint neked, aki itt, ebben az iskolában tanulsz? Mit bíz rád? Milyen küldetést ad? Vajon mit tervez a jövıddel? Ez az iskola lehet egy eszköz, egy állomás azon az úton, amit Isten tervez. Hogyan tudsz az itt adott lehetıségekkel a legjobban élni? Nagyapám mondta nekem azt, amikor egyetemre indultam, hogy az iskola olyan hely, ahol annak a szerszámnak a nyelét faragod, amellyel egész életedben dolgozni fogsz majd. Nem mindegy, hogy milyenre faragod, jó, szép, könnyő, kényelmes szerszám lesz belıle, vagy olyan, ami töri majd a kezed, és kínkeservvel megy majd vele a munka… És szülıként: mi a feladata, elhívása egy serdülı gyermek szülıjének? Aki sokszor érthetetlenül viselkedik, aki néha teljesen kifordul önmagából, aki keresi önmagát, de már nem akarja, hogy fogd a kezét és vezesd ezen az úton, hanem maga akarja megtalálni a saját útját, és ez nem mindig sikerül… És hiába féltenéd, hiába óvnád, egyre lazábbá válik a kapocs, és egyre nagyobb bölcsességre van szükség ahhoz, hogy mégis tudd segíteni, vezetni azon az életszakaszon, amely most elıtte áll, és tudd megérteni, szeretni, de mégis határozottan, biztos kézzel nevelni. Feladatkörök, szerepek, amelyeket hordozunk, kötelességeink, kijelölt út, amin járnunk kell, dolgok, amelyeket el kell végeznünk… Igazgató úr az évkezdı tanári értekezleten elmondta, hogy ennek a tanévnek a fı célkitőzése a kötelességteljesítés, a pontos munkavégzés, ezt kell tanároknak, diákoknak egyaránt szem elıtt tartaniuk. Errıl beszél ez az Ige is, hogy vannak feladataink, kötelességünk, amit el kell végeznünk. Kinek-kinek a saját élethelyzetében kell helytállni. Kötelesség, feladat, elvárások… Hogyan lehet ezeknek eleget tenni? Én magam is református gimnáziumban tanultam, nem is olyan régen még, és tudom, hogy az ember diákként idınként torkig van a felelısséggel, a kötelességekkel, a kötelezıen elıírt dolgokkal, azzal, hogy mindig, mindenre van egy aktuális szabály, aminek meg kell felelni…. Mert: „Egy példamutató diák nem tesz ezt, nem tesz azt, nem viselkedik bizonyos módon”, és így tovább… És jönnek az elvárások, súlyos teherként a vállunkon. Az ember, ha diák, két dolgot tehet az elvárásokkal. Vagy minden erejét összeszedve megpróbál megfelelni nekik, engedelmeskedni, és mindig, mindenhol jónak lenni, dicséretet kiérdemelni, vagy pedig lázad ellenük, akár csak a passzivitásával, azzal, hogy unottan néz és

3

XIII. évfolyam 25. szám

semmit sem tesz, akár aktívan, tiszteletlenül viselkedve. Persze, nyilvánvaló, hogy egyik sem jó út. A lázadást mindig letörik. Fájdalmas út ez, és közben sok jó dolgot sem tanulsz meg, sok dologból kimaradsz, és beskatulyáznak, elkönyvelnek valamilyennek, ami talán nem is te vagy, hisz te csak keresed magad, te csak lázadsz. De nem jobb a megfelelés útja sem, a gondolkodás nélkül, mindig, mindenhol jól teljesítı diák. Aki nem meggyızıdésbıl teszi ezt, hanem félelembıl. De ha se ez, se az nem jó megoldás, akkor mi a jó út? Hogyan állhatjuk meg jól a helyünket, megtalálva az egészséget, helyes utat ebben – tanárok, diákok, szülık egyaránt? Hisz látjuk, hogy feladatok vannak elıttünk, kötelességek, amelyeket igenis teljesítenünk kell, és az életünknek Isten és emberek szerint megszabott, meghatározott rendje van, rend, amibe bele kell illeszkednünk, és megtalálni a helyünket benne, megtalálni önmagunkat benne. Mi akkor a jó megoldás? Én ma a felolvasott Igébıl azt a megoldást szeretném megmutatni nektek, amirıl Pál is beszél Titusznak. A sokféle kötelesség, a szerepek, feladatkörök leírása után Pál így folytatja: „Mert megjelent az Isten üdvözítı kegyelme minden embernek, és arra nevel minket…”. Egy nagyon fontos dolgot mond el itt Pál a nevelésrıl. Ki az, aki nevel minket, végsı soron? A tanárok? Az iskola szabályzata, házirendje? A szülık? Az intelmek? A feladatkörök? Az elvárások? És, tanárok, nevelık, szülık: ki nevel valójában? Mi nevelünk? A mi vállunkat nyomja ez a nagy felelısség, ez a hatalmas súly? Persze, van felelısségünk, de végsı soron nem egyedül kell ezt hordoznunk! „Mert megjelent az Isten üdvözítı kegyelme” – és ez az, ami nevel bennünket, mindannyiunkat, fiatalabbakat és idısebbeket, tanárokat, szülıket, diákokat, mindenkit, a legmagasabb beosztású embertıl a legalacsonyabb beosztású emberig. Mit jelent ez? Isten üdvözítı kegyelme? Mi ez? Ki ez? Isten üdvözítı kegyelme Jézus Krisztusban, az Isten fiában jelent meg közöttünk. Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy annak minden nyomorúságát, minden bőnét elhordozza, vállalva értük a kereszthalált. Azért jött, hogy az Atya törvényének minden elvárását, minden követelését magára vegye. Azokat a követeléseket, amelyeknek mi soha nem tudnánk eleget tenni, bármennyire is erılködnénk. Mert nem tudjuk magunkat tökéletessé tenni, és ha az életünkre nézünk, akkor nagyon jól látjuk azokat a dolgokat, azokat a pontokat, ahol folyamatosan, újra és újra kudarcot vallunk. Amiben szeretnénk megváltozni, de nem megy. Amiben szeretnénk elıre jutni, de úgy tőnik, mintha csak visszafelé haladnánk. Fájdalmakat, sebeket a szívünkben, amit nem mutatunk senkinek, mert úgy érezzük, senkinek semmi köze hozzá, és úgysem értenék. Félelmeket, szorongásokat, amelyeket megpróbálunk leküzdeni, de nem mindig megy, és amikor úrrá lesznek rajtunk, akkor kicsivé, esetlenné válunk, és ezt el kell rejtenünk, mert szégyelljünk mások elıtt. Jézus Krisztus azért jött, mert Benne az Atya szeretete, irgalma, jóindulata jelent meg ebben a világban, és hív bennünket arra az életre, amelyet a mi Teremtınk tervezett el nekünk. És mint Teremtınk, ı, aki megtervezett minket, ı látja a legjobban, hogy hogyan tud a legjobban mőködni az életünk. Mint ahogyan egy számítógépes program tervezıje tudja a leginkább, hogy hogyan lehet abból a programból a legtöbbet kihozni. Nem akarom magunkat programokhoz hasonlítani, de mégis, valahogy velünk is így van ez. İ arra az életre hív, amelyben a leginkább kiteljesedhetünk, a leginkább szabaddá válhatunk, a leginkább önmagunkká válhatunk. Nem könnyő, „laza” életre, de gazdag, áldott, gyümölcsözı, örömteli életre. Isten üdvözítı kegyelme, amely Jézus Krisztusban, az Isten Fiában jött el közénk, İ az igazi nevelınk. És igen, ad feladatokat, kihívásokat elénk. Kér tılünk dolgokat. Elmondja, hogyan éljünk, és hogyan ne éljünk. Elmondja, hogy mi az İ akarata szerinti, és mi nem az İ akarata szerinti. Vannak szabályok, vannak irányok, vannak útjelzı táblák: behajtani tilos,

2010. szeptember 5.

4

stoptábla, szalagkorlát, terelıtáblák, sebességkorlátozások, nehéz útszakaszra figyelmeztetı táblák, és még sorolhatnám. Vannak játékszabályok, de ami a lényeg, hogy ez a történet nem velünk kezdıdik. Nem azzal kezdıdik, hogy „ha majd ezeket mind betartod, teljesíted, akkor jó leszel nálam. Akkor kapsz jutalmat, kitüntetést, ha pedig nem, akkor büntetést”. Mert ez a történet Vele kezdıdik, Jézus Krisztussal, aki már akkor eljött erre a világra, és már akkor meghalt a bőneink büntetéseként a kereszten, amikor még a világon sem voltunk. Minden elvárást, minden nekünk szegezett követelést saját maga töltött be, azért, hogy mi többé ne úgy tekintsünk a feladatainkra, mint súlyos elvárásokra, hanem úgy, mint lehetıségekre, amelyekkel élhetünk. S bár a jó eredmények fontosak, és fontos törekedni rájuk, tudd, hogy az İ szeretete tesz téged értékessé, nem pedig az elért eredményeid. Az İ irgalma pótolja ki a hiányosságaidat, azt, ami nem megy, ami nem sikerül, bárhogy is próbálod. És ha valamit szándékosan, rossz szándékból rontottál el, mert sajnos ilyen is elıfordul velünk, akkor İ az, akinél van bocsánat erre is, és lehet bocsánatot kérni és kapni, újat kezdeni, lehet tiszta lappal indulni. Ezért ennek az új tanévnek az elején arra hívlak Benneteket, mert arra hív minket az Ige, hogy legyen Jézus Krisztus, az İ szeretete, kegyelme mindannyiunk nevelıje, és İ vezessen végig minket végig ebben az új tanéven. Ámen. (Kiss Georgina Orsolya )

Meghívó 2010. szeptember 18-ára, szombatra a kilenc órai istentiszteletet követı O R G O N A H A N G V E R S E N Y R E, melyet a Nagykırösi Arany János Református Gimnázium tanárai, öregdiákjai tiszteletére, az elhunyt tanárok és egykori diákok emlékére rendezünk. Közremőködik KOVÁCS LEVENTE orgonamővész. Mősor: J.S. Bach: C-dúr preludium és fuga, R. Schumann: Kánonok, Liszt F.: Gyászóda, J.S. Bach: Részlet a 147.kantátából Minden érdeklıdıt szeretettel várunk! A perselyben összegyőlt adományokat a református templom felújítására szánjuk.

Hálaadással a szívünkben jelentjük a gyülekezetnek, hogy a mai napig a templomrekonstrukció javára 8.416.861.- Forint adomány győlt össze. Köszönjük! Soli Deo Gloria!

5

XIII. évfolyam 25. szám

szeptember 6. hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat (Templom) Kiss Georgina 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat (Templom) Szabó Katalin szeptember 8. szerda 19.00 Istentisztelet (Kórház, Fáskert u.) Köteles Attila szeptember 9. csütörtök 15.00 Istentisztelet (Szociális Otthon, Ady E. u.) Szabó Katalin 17.30 Gyülekezeti bibliaóra (Kálvin terem) Szabó Gábor szeptember 10. péntek 16.00 Ifjúsági bibliaóra (Diákotthon társalgója - Széchenyi tér) Kiss Georgina Orsolya szeptember 11. szombat 18.00 Hétvégi hálaadó istentisztelet (Templom) Szabó Gábor szeptember 12. vasárnap 9.00 Felszegi imaterem (Hunyadi u. 31.) Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet (Kálvin Terem) Szabó Katalin 10.00 Istentisztelet - Fıiskolai tanévnyitó (Templom) Dr. Nagy István 10.00 Kocsér (Kossuth u. 5.) Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola (Szolnoki út 67.) Szabó Gábor 14.30 Nyársapát - keresztelı (Szarka kúria) Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet (Templom) Szabó Katalin

Hosszú idı után esküvınek adott helyet a kocséri templom! Augusztus 14-én házasságot kötött Barta Péter És Csontos Anita. Esketett: Szabó Gábor lelkipásztor.

2010. szeptember 5.

6

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Aug. 23-án alakuló értekezletet tartottunk, a tanév-elıkészítés feladatait osztottuk fel. Szabó Gábor nagytisztelető úr tartott számunkra áhítatot. Augusztus 30-án délelıtt 10 órától tanévnyitó értekezleten vettünk részt. Magyarné Bogár Ildikó igazgatóasszony ismertette a tanév fı feladatait, beszédében irányt mutatott számunkra. 2010. a világmisszió éve. Ezzel kapcsolatban a reformátor Kálvin Institutio-ját idézve igazgatóasszony lelkünkre helyezte, nekünk mindenkire, minden diákra úgy kell tekinteni, mint potenciális kiválasztottakra. Azt kell tanítanunk diákjainknak, hogy nincsenek kudarcok, csak utak, amelyeken járva megtanulják, melyek a jó, melyek a nem jó megoldások helyzeteikre. Ezt szolgálják a tehetségnevelı és felzárkóztató foglalkozások és a minden hónap elsı hétfıjén tartandó szülıi fogadóórák. Idei jelmondatunk: „És örömet találj mindabban a jóban, amelyet ád neked az Úr, a te Istened.” ( 5Mózes 26,11) Az értekezlet naprendi pontjai között szerepelt többek között a tanév rendjének ismertetése, a különbözı munkaközösségek vezetıinek évnyitó beszámolói. Aug. 31-én tanévkezdı istentiszteletünkön Szabó Katalin lelkipásztor prédikációját hallgattuk meg. Az alsó tagozatosok Szabóné Istári Judit tanárnı által szerkesztett mősora után Magyarné Bogár Ildikó igazgatóasszony beszéde zárta az ünnepséget. Iskolánkban a tanévet 65 kicsi elsı osztályos tanuló kezdte meg. Ebbıl az alkalomból kedves, emlékeztetı ajándékot vehettek át. Szeptember 1-én a hittan munkaközösség szervezésében csendesnapot tartottunk. A tanév elsı, lelki elmélyülést, elcsendesedést szolgáló napjának témája a munka, mint szolgálat és elhívás volt. Igéje: „kezdjük el az építést!” (Neh 2,18.) Az osztályonként megtartott reggeli áhítat Nehémiásnak, a jeruzsálemi várfal építıjének alakját elevenítette fel. Az osztályfınöki órák után a gyermekek kézmőves foglalkozásokon vettek részt. Kipróbálták Dér András és Mikó Péterné természetes anyagokat hasznosító játékkészletének darabjait, a tanárnıvel közben babát is készíthettek. Molnár Józsefné, Halasi Sándorné, Orbán Istvánné a hímzés és a csipkeverés rejtelmeibe avatta be az érdeklıdıket. Szőcs Melinda gyöngyöt főzött, Rabné Orvos Veronika szıtt, Illés Éva pedig makramézott a gyerekekkel. Szeptember 13-16-ig mindegyik osztályban tartunk szülıi értekezletet.

7

XIII. évfolyam 25. szám

Gyerekszáj Óvodások és kisiskolások gondolataiból A nyári szünidı elsı hetében gyülekezeti hittantáborban tölthették szabadidejüket gyermekeink. A tábor egyik emlékezetes programja az ópusztaszeri kirándulás volt. Az alábbi ötletes, kedves írást Czira Tímea 3. osztályos tanuló készítette, amit ez az élmény ihletett: Szerdán nagyszerő kiránduláson vettünk részt. Hogy hol? Ó mint: Óh, milyen szép hely ez a magyar történelmi emlékpark! P mint: Pontos és izgalommal teli indulás, imádsággal a jó idıért. U mint:Utazás képzeletben a honfoglaló magyarok közé a Feszty-körkép segítségével. Sz mint: Szabadtéri néprajzi múzeum megtekintése, hogyan éltek régen az emberek. T mint: Tartalmas szórakozás, felejthetetlen, közös játék a dombon. A mint: Avagy hogyan készül a merített papír. Látogatás egy papírmőhelyben. Sz mint: Szabó Kati néni sokrétő tájékoztatása a tudnivalókról. E mint: Emeletes busz. Mindannyiónk nagy örömére. R mint: Remek hangulat, fáradt utasokkal teli, vidám énekszótól hangos busz hazafelé! Tehát Ópusztaszerre látogattunk!

8

2010. szeptember 5.

Majd elnémít… Majd elnémít végleg a sugárözön, áttőnı létemmel Hozzád költözöm, tág ölő csended melegét köszönöm. Orisek Márta

Szınyi István: Felragyogó napsütés a Duna fölött

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. szeptember 5-e és szeptember 12-e között) Szept. 5. vasárnap Szept. 6. hétfı Szept. 7. kedd Szept. 8. szerda Szept. 9. csütörtök Szept. 10. péntek Szept. 11. szombat Szept. 12. vasárnap

4Móz 21,1–9

Zsolt 139;

4Móz 21,10-35; 4Móz 22; 4Móz 23; 4Móz 24; 4Móz 25; 4Móz 26; 4Móz 27;

Zsolt 14;

1 Jn 1; 1 Jn 2,1-17; 1 Jn 2,18-29; 1 Jn 3,1-12; 1 Jn 3,13-24 1 Jn 4,1-6; 1 Jn 4,7-21; 1 Jn 5,1-12;

RÉ 139 RÉ 229 RÉ 200 RÉ 483 RÉ 370 RÉ 235 RÉ 298 RÉ 164

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft