A nagykırösi református gyülekezet hírlevele Bibliaolvasás: ApCsel 25, 1-12 Alapige: Filippi 3, 20-21
Elhangzott: 2010. október 3-án
Polgárjogunk Krisztusban
A
császár foglya a római börtönbıl írja levelét a szíve számára annyira szeretett kicsi filippibeli gyülekezet tagjai számára. Filippiben kezdıdött kontinensünk missziója. Ott született meg az elsı európai gyülekezet. Aki ismeri ennek a történetét, ami az Apostolok Cselekedetei könyvben olvasható, bizonyára emlékezik, milyen megható az, amikor arra rávezette Isten az İ kicsi szolgáját, ahogy remegve átmentek a tengeren és elindultak a teljes ismeretlenség felé. Nem volt másuk, csak az evangélium. Aztán hogyan támadt az a nagyon kicsi, meleg szívő gyülekezet ott Filippi városában. Olyan mély szeretet-kapcsolat alakult ki Pál apostol és a filippibeliek között, hogy Pál csak tılük fogadott el szeretet-ajándékot. Minden egyebet elhárított magától, vagy átirányította a jeruzsálemi ısgyülekezet sokat szenvedı tagjainak a megsegítésére, de Filippibıl el tudta fogadni. Tudta, hogy semmi mellék-gondolat, semmi mellék érzés, csak a forró szeretet. Azért is írja ezt a levelet, várva a császár döntését. Nem tudja meddig tart még a várakozási idı, de ebben a levelében csak úgy árad az öröm, hiszen látogatója Filippibıl elhozta láthatóan is szeretetük sok-sok jelét. Pál mindent megköszön és persze ennek kapcsán emlékezik az elmúlt dolgokra, a felejthetetlen emlékekre. És számba veszi - ami nagyon fontos -, ami az ı reménysége. Tudniillik az teszi a keresztyén embert. Van reménységünk! Aki csak ennek a világnak a polgára, az óhatatlanul úgy gondolkozik, ahhoz szabja magatartását, ilyen az ı kulturáltsága, úgy mőködik a személyisége, hogy csak a látható anyagi világhoz kötıdik. S amint elıre néz, nem lát mást, csak a félelmetes sötét órát, amit senki el nem kerülhet, s akkor mindennek vége van. A keresztyén embert meg az teszi, hogy nemcsak ennek a világnak a polgára, hanem az eljövendı új világnak is a polgára. Tulajdonképpen minden feszültség, minden etikai harcunk, amit valamennyien a saját életükben régtıl vívnak, ebbıl a ténybıl fakad: hogy mi két világ polgárai vagyunk, idetartozunk ezer és ezer szállal. Munkánk, származásunk, rokonságunk, hazánk, írott és íratlan törvények, számtalan kapott ajándék, nagyon sok elkötelezés, mind-mind ideköt a föld porához. Bennünket ehhez a sokat szenvedett, nyomorult kis néphez, a magyarsághoz. És ezt nagyon komolyan kell tudatosítanunk, identitásunk egyik oszlopa ez. És ezen senki nem tud változtatni. Helyet változtathatunk, de a szívünket nem tudjuk megcserélni. Ennek a világnak a polgárságával rendelkezünk születésünktıl fogva. És ennek kapcsán vannak jogaink is, meg kötelességeink is. Tudjuk jól, ha bárhol a nagyvilágon egy magyar
2010. október 10.
2
állampolgár valami érdemetlen inzultus ér, rögtön fordulhat a követséghez, kérheti és várhatja a magyar állam közbenjárását. S a magyar államnak kutya-kötelessége mindent megtenni az állampolgáráért, hiszen hozzátartozik. Igen, ennek a világnak a polgárai vagyunk nagyon sok kötelezettséggel. Persze vannak jogaink is, ezt mind tudomásul kell venni és ez megszabja életünk nagyrészt, s azon belül az életünk vitelét. De valami történt, s ez az, ami keresztyén emberré tesz bennünket. Valakivel találkoztunk, valami megmagyarázhatatlan szeretet, erıtér borított el, ragadott meg, vett hatalmába, pecsételt el, és mindennek nyomán szívünkben kialakult az a sziklaszilárd meggyızıdés: én egy eljövendı világnak vagyok a polgára. Én annak az új világnak, Isten országának a polgárságát is megkaptam. Igen, két világ polgárai vagyunk, és amikor Pál mindezt számba veszi, tipikusan a filippi levél során, megint a helyzetébıl fakadóan, nyilván ennek a teológiai felmérése és ebbıl fakadó minden következtetés adja meg számára a nélkülözhetetlen belsı tartást. İ a Római Impérium polgárjogával rendelkezett. Nem tudjuk, hogy édesapja hogyan tudta megszerezni ott Tarzusban, mint egy nagyon szigorú zsidó származására büszke, és a törvény szerint fedhetetlen életet élı ember, hiszen a Szentírás nem életrajzokat közöl, hanem az evangélium missziótörténetét adja. Mindaz, ami bennünket érdekelne még, az ott van a háttérben elrejtve, egyszer majd megtudjuk. A hangsúly nem azon van, hogyan jutott a Tarzus városában élı zsidó család egyetlen fia a római polgársághoz, hanem az, hogy ı kapta. Annak a tudatában volt civis romanus, római polgár. Hogy érzékeltessem ennek a súlyát, úgy hozzávetılegesen mintegy harminc millió intézményben közel tízezer római polgár élt. Nem ismeretlen a történelemben az a kicsiny kiváltságos réteg, és az ıérettük dolgozni kényszerülı beláthatatlan többség. Ez a világtörténelemnek egyik sajátossága. De mindenképpen érezzük, milyen súlya van annak, hogy úgy rótta Pál apostol a missziói útjait, hogy tudta, hogy ı a római Impérium polgára. Nem igen élt vele, éppenséggel Filippiben meg voltak döbbenve. Hát mért nem szólt, amikor kiadták a parancsot a korbácsolásra, miért nem tiltakozott, amikor kalodába verték, hát mért nem tette szóvá, hogy bedobták a köztörvényes bőnözık közé, a legrosszabb helyre, a belsı cellába? Helyette imádkozott, énekelt, örvendezett, pusztán keresztyénként viselkedett. De eljött az ideje, amikor valaki bent, megadta neki a felhatalmazást hozzá. Akkor megmondta reggel: tudjátok, kivel tettétek mindezt, amit végeztetek? És éppen az a halálos rémület mutatja meg számunkra, késıi utódok számára, milyen súlya volt, hogy valaki római polgár. Hogy reszketett az egész filippii tanács, hogy mentek porig hajolva bocsánatot kérni Pálhoz, a római filippii börtönırtıl az utolsó kis obsitos római katonáig. Hogy irigyelték, hogyan rendültek meg a jogsértık - láttán. Pál azonban csak akkor élt ezzel, amikor a szolgálata érdekében kellett. Ezért is éjfélig hallgatott Czezáreában. Egymást váltották a prokurátorok, egyik amikor megszedte magát - azt mondja róla a római történetírás: szegényen érkezett gazdag provinciába, gazdagon ment el koldus provinciába. Hát ez az uraknak ragyogó minısítése Plínius tollából ma is eléggé ismerıs és jogos. Váltották egymást prokurátorok, a Római Impériumban zajlott a mindennapi élet, és Pál úgy érezte, hogy tovább nem szabad várni. Bizonyára megkapta a belsı felhatalmazást hozzá, és azt mondta: én fellebbezek a császárra. Így indult el katonai kísérettel a csoport. Vitték becses foglyukat, Pált Rómába. Így vár ott a testır-laktanya külön helyiségében a császár döntésére. Tehát az, hogy ı ennek a világnak a polgára az nagyon nyilvánvaló, meghatározza Pál egész életfolytatását. Dehát nem azt emeli ki az evangélium, hanem azt, hogy van egy másik polgárjoga is. Az eljövendı új világnak a polgára! És tudja - ez az ı öröme -, hogy a filippii kicsi gyülekezet minden tagja vele együtt ennek az eljövendı új világnak a polgára. Lehet, hogy a római polgárjoggal nem rendelkeznek, mert ık rabszolgák, szegény kis csóró fizikai munkások,
3
XIII. évfolyam 30. szám
öreg legionáriusok, hiszen Filippi a nyugdíjas katonáknak volt a kolóniája. De annak az eljövendı új világnak a polgárjogát megkapták. És ennek a ténynek a megmásíthatatlan sziklaszilárd bizonyosságában gondolkodik Pál, itt kap vigasztalást, itt támad minden nap öröme, így biztatja szeretteit arra, adjanak hálát mindenért, és megtapasztalják, hogy mindenre van erejük Jézusban, mert ık két világ polgárai. Éppen azért magatartását, és minden keresztyén ember gondolkozását döntıen meghatározza a reménység. Én testvérek nem tudom elképzelni, mit jelent az embernek hit nélkül, Krisztus nélkül élni. Egyszerően nem tudom elképzelni, hogy egy ember csak ehhez a porhoz van kötve, ehhez a látható világhoz, s maga elıtt nem lát mást, mint egy iszonyú sötét, kikerülhetetlen órát. Számomra elképzelhetetlen nyomorult élet lehet így. Ezért is szálljon az ének és szálljon a hálaadás mindenkor szívünkbıl, hogy nekünk van polgárságunk az eljövendı új világban. Már nem tartozunk végképpen ehhez a világhoz. Ugyan még nem vagyunk ott, de a már nem és a még nem között vezet egy pompás, keskeny út, ami kötelez bennünket helytállásra ebben a világban, hiszen hitünk által tudjuk, hogy ez az Isten teremtett világa. Felelünk minden üde, zöld virágért, minden jóíző patakért, minden fekete televény talajért, mindenért amit Isten teremtett. Azért van bıven dolgunk ebben a világban. Azok ellen és azokkal szemben, akik nem tudják, hogy a világ az Istené. Akkor is, ha föllázadt az ember. akkor is, ha autonómia utjára lépett. Akkor is, ha mindent megtesz apró kis vacak gyönyörök érdekében, és elpusztítják a teremtés csodáit. Igen, már nem tartozunk úgy ehhez a világhoz, hogy magával rántana örök sorsára, mert ez a világ elmúlik, ha tesszük dolgunkat utolsó percig. Erıt ad az, hogy mi az eljövendı új világhoz tartozunk. Mert akárhogy megaláznak, letepernek, porba sújtanak, mindenkor a reménység nagyszerő szárnyán fölébe lendülhetünk mindennek. A reménység! Ezzel kezdıdik a hit. Amikor Luther magyarázta wittenbergi professzorként a hitnek titokzatos voltát, mindig elmondta, persze ı latinul tartotta az elıadásait, akkor az volt a szokás. Várni az Urat! Ezzel kezdıdik a hit. És idézte azt a nagyszerő képet a zsoltárok könyvébıl, mert azért tudták azt az Ószövetségben is, amikor azt mondja a zsoltár szöveg: "Amint az ırök várják a reggelt, úgy várom én az Urat” . Ezzel kezdıdik a hit. Amit nem lehet megmagyarázni senkinek. De kezded újra komolyan venni, amit a Bibliában olvasol. Kezd számodra annyira megbízható lenni, amit hallasz Isten Igéje hirdetésében. És elkezdesz te is várni az Úrra! Hogy közben jön, nem engedi tovább mérhetetlen szenvedésedet. Várni az Urat, hogy ott ahol nem tudsz elképzelni szabadulást, ajtót nyit és csodálatos módon kiment a nagy nyomorúságból. Amikor várom az Urat, miközben lázba viszi a testedet, ott ül az ágyad szélén a fájdalom. Egyedül vagy és az éjszaka olyan hosszú. Amint elkezdesz várni İrá, tele vagy megmagyarázhatatlan rejtéllyel. A legtöbb dolgot ugyan ki tudja megmagyarázni. Amikor ott ülsz fojtogató miértek iszonyú gyötrıdésben, akkor elkezdesz várni arra, hogy megígérte, eljön és elhozza mindennek a nyitját. Most tükör által homályosan látod, akkor színrıl-színre. Ahol egyszerre nyilvánvaló lesz, amit most nem lehet megmagyarázni. Az a várakozás, az a reménység, a hitnek a nélkülözhetetlen velejárója. Reformáció ünnepének hónapjában milyen nagyszerő dolog így érteni azt az induló hitet, ami aztán megragadja Isten Igéjét, hogy soha többet el ne engedje. És így ránézni halottak napján sírokra, sírfeliratokra: Itt nyugszik drága édesanyám, itt várja a megváltó Urát, aki visszatér dicsıséges feltámadásra. Nagyon szomorú megállni akárkinek a sírja mellett reménység nélkül. S íme, a megkötözött Pállal együtt azt halljuk: nekem van egy római polgárságom, ennek a világnak vagyok a polgára, ebbe születtem, ezer szál ideköt, magyarságomhoz, társadalmamhoz, ehhez a városhoz, ehhez a helyhez, ehhez a történeti idıhöz, ez a történet vitathatatlan tény, de van egy másik kötıdésem. Én az eljövendı új világnak is a polgára vagyok. Tulajdonképpen leg-
2010. október 10.
4
belül mindig azt várom mikor érkezik meg ígérete szerint a mi megtartó Urunk. És van egy még egyetlen biztató mondata. Pál mennyi mindent mondhatna: milyen lesz, amikor visszatér Jézus? És azt csak a Filippi levélben engedheti meg magának, azt a végképp intim, azt a szíve mélyérıl fakadó magyarázatot. Akkor, ha elhozza a mi nyomorult testünk átváltozását az İ dicsıséges testéhez hasonlóvá. Azok tudják milyen evangélium ez, akiknek a testi nyomorúsága egész életüket végigkíséri. Hogy Pálnak a szembaja volt, vagy epileptikus rohamok érték ıt el idınként, kideríthetetlen. Neki is megvolt a maga tövise. Hányszor könyörgött: Uram, vedd el tılem, nem bírom! Mindig azt hallotta: Elég neked az a kegyelem, amit kapsz tılem. Elég neked! És az én célom veled csak akkor tud megvalósulni, ha maradsz erıtelen, és ezért mindenki elıtt nyilvánvaló, hogy nem te, hanem a rajtad megpihenı kegyelem, a benned munkálkodó elrejtett Isten viszi végbe életed mővét. Pálnak itt szíve mélyébıl buggyan ki, talán elızetesen múlt el a roham, vagy talán ott törülgeti egyik szemét, gyógyíthatatlan szembetegségét. Azt mondják a régiek, hogy úgy tudott tüzelni, égni, fájt iszonyatosan. Ha jött a roham, vagy a szembetegség újra csak végezte pusztító munkáját, de Pál azt mondja: Amikor megérkezik az Úr, - egy percre nem gondol a világmindenségre, nem gondol az Impériumra, nem gondol a sok-sok gyülekezetre sem, - hanem: Ti tudjátok filippiek, akkor ezt a nyomorult testet átváltoztatja, tökéletessé, olyanná, amilyenné a teremtésben megálmodta. Azzá, gyönyörő, széppé, hibátlan emberré, hogy hirdesse, tükrözze Isten teremtı munkájának gazdagságát, megváltó szeretetének visszfényét. Két világ polgárai vagyunk. Milyen nagyszerő dolog, hogy mi ezt mondhatjuk. Milyen pompás dolog, hogy biztathatjuk egymást, ha nehezül is a sorod ebben a világban, neked van erıd, neked van kitartásod, neked kell legyen reménységed, a te szereteted nem fogyhat el, mert teneked egy másik világnak a polgárjoga is tied. Oda is tartozol. És ez elég. Az pedig jön, hogy színrıl-színre megvalósulva mindent betöltsön, a nagy metamorfózis. Addig formálódik, gyötrıdik, harcol az ember. Mindig a régivel az újért. De sok bőnbánattal, gyónó keserőséggel, mindig új megalázkodással. Akkor elmúlt örökre a régi, és felragyog az új, a te új embered, aki hasonlít az elsıszülött Fiúhoz, Jézushoz. Két világ polgára, Testvér, így várd azt a napot. Emeld fölébe szemedet minden nyomorúságodnak, várd és el ne dobd azt a csodálatos ajándékot, amelyet hoz a te számodra a te Urad azon a napon, amikor már csak egy világ lesz s ennek az új világnak te is, Isten kegyelmébıl én is örök és boldog tagja lehetek. Erre segítsen, ebben ırizzen meg napról napra az irgalomnak Istene. Ámen. (Szabó Gábor)
Heti rendünk: vasárnap (október 10.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Templom - gyülekezeti hittanos tanévnyitó Szabó Katalin 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 14.30 Nyársapát [Szarka kúria], Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin
5
XIII. évfolyam 30. szám
hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Kiss Georgina 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom] Szabó Gábor kedd 10.00 Idısek Otthona [Arany J. u. 35.], Köteles Attila szerda 9.30 Kincsİ Baba-Mama Klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István péntek 16.00 Ifjúsági bibliaóra [Gimnázium Kollégiuma - Széchenyi tér 4.], Kiss Georgina szombat 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Szabó Gábor vasárnap (október 17.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 114.855,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 37.825,- forint volt. A templom felújítására összegyőlt adomány összesen: 9.057.451.- forint. Soli Deo Gloria!
Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
2010. október 10.
6
Nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek vasárnapja „Oh Isten, gyermekségemtıl fogva tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat! Vénségemig és megıszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a Te karodat e nemzetségnek, és minden következendınek a Te nagy tetteidet!” Zsoltárok könyve 71,17-18 2010. november 3-án – a Nyugdíjas lelkipásztorok és lelkészözvegyek vasárnapján hálás szívvel, egy-egy szál virággal köszöntöttük templomunkban, az ünnepi Istentiszteleten, a gyülekezetünkben élı nyugdíjas lelkipásztorainkat szeretteikkel együtt, valamint a Nagykırösön szolgált lelkipásztorok özvegyeit. Az Istentisztelet után alkalom nyílt a velük való közvetlen találkozásra is a gyülekezeti ház Kálvin-termében szerény szeretetvendégség mellett, ahol idıs Szolgatársaink örömtıl sugárzó szemmel osztották meg velünk életük, szolgálatuk legnagyobb élményeit, Isten szeretetének, gondviselésének mai csodáit. Hitük példája és életük megtapasztalásaira alapozott bölcs tanácsaik által mindnyájan lelkiekben gazdagodtunk. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy mindnyájan elfogadták meghívásunkat és köszönthettük - hallgathattuk körünkben Dr. Kis János lelkipásztor özvegyét, Lenke Asszonyt, Szőcs András nyugalmazott lelkipásztort és kedves Feleségét, Ica nénit és Gál Géza nyugalmazott lelkipásztor testvérünket. Betegsége miatt nem tudott köztünk lenni, de üdvözletét, áldáskívánását küldte az egész gyülekezetnek Papp László lelkipásztor özvegye Ócsáról. Tóth Jánosné, Katika néni a következı megható, „gyöngybetőkkel” írt sorokat küldte: „Kedves Nagytisztelető Úr! Örömmel vettem szíves hívásukat a vasárnapra tervezett találkozóra. Emlékezve szolgálatunk ottani 23 esztendejére, - mindig megmelegíti szívemet Nagykırös, a gyülekezet, - benne szeretett kedves Testvéreink soha nem halványuló emléke…Örömmel megyek – alkalmanként – haza! Most azonban csak szeretı köszöntésemet küldhetem: Régen tervezett, nehezen egyeztetett idıpontra, október 3-ára végre megállapodásra került egy „nagy”családi találkozás lehetısége, melyet nem tudtunk már megváltoztatni. İszinte szívvel gondolok majd az ott jelenlevıkre. Hálaadással örvendezzenek a találkozás, a testvéri együttlét lehetıségének, mely most megadatott, remélve, hogy kaphatunk még hasonlóra alkalmat! Az Úr áldását kérem a Gyülekezetre, drága „nyugdíjas” Testvéreimre, a Szolgatársakra. Igaz békességet, élı reménységet kívánok kedves Mindnyájuknak, Szeretettel Tóth Jánosné Katika néni Kecskemét, 2010. szeptember 30.”
7
XIII. évfolyam 30. szám
Isten áldásában, békességben, szeretetben, családi örömökben és megırzött egészségben gazdag nyugdíjas éveket kívánunk minden kedves Szolgatársunknak! A Gyülekezet lelkipásztorai „Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon. Még vén korban is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellık lesznek, hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kısziklám, nincsen hamisság Benne!” Zsoltárok könyve 92,13-15 „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom ıket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után!” Jeremiás próféta könyve 31,13
Imádság gyász idején Azt mondják, Uram, az idı majd segít, de tudom, sohasem képes teljesen eltompítani azt a szorongató hiányt, melyet a veszteség hozott. Köszönöm a békességet, mely lassacskán átjárja szívemet s lehetıvé teszi, hogy megéljem a megélhetetlent, kibírjam a kibírhatatlant! Vezesd és áld meg tétova lépteimet ezen a nehéz, nem várt új úton! Támogass, amikor úgy érzem, hogy nem vagyok képes továbbmenni, kérlek, vezess tovább, amikor belesüllyedek a magányos önsajnálatba! Ám mindezek elıtt, drága vigaszom, Úr Jézus Krisztus, köszönöm az emlékek és a remény ajándékát! Az egyik vigasztal, a másik hív, ez a gyógyító egész két fele. Köszönöm Uram. Ámen.
Gyerekszáj Óvodások és iskolások gondolataiból Ifjúsági Csendesnap Tápiószelén „Kis létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk ezen a szombat reggelen Kiss Georgina vezetésével a Tápiószelén rendezett Ifjúsági Csendesnapra. Miután megérkeztünk, a templomban áhitaton vettünk részt. A nap üzenete: „Mit adnál egy boldog életért?”. A Tiszteletes Úr és a Polgármester Úr elmondták, hogy az árvízsújtotta városokból gyerekeket láttak vendégül, ezzel boldoggá téve néhány napjukat, a nehézségekbıl kiszakítva ıket. Az IFIK bemutatkoztak, néhányan mősort is adtak. Mi a „Táncolva éneklek” címő ifjúsági éneket adtuk elı angolul és magyarul Domoszlai János gitárkíséretével. Majd csoportos beszélgetés keretében fejtettük ki egymás között, mi a fontos számunkra életünkben, a lelki boldogság vagy a pénz szerezte örömök. A szeretet, hit és a béke fontosabb, mint a pénz. Ebéd után íjászatban, fociban vagy közösségi játékokban vehettünk részt. A nap zárásaképp a REFISZ ifjúsági zenekar koncertet adott számunkra, majd meghallgattuk a zárógondolatokat, melyek arról szóltak, hogy ne akarjunk másnak mutatkozni, mint akik vagyunk. Boldogan, sok élménnyel gazdagon mentünk haza a nap végén.” Kimmer Attila, a gimnázium 8.a osztályos tanulója
2010. október 10.
8
MEGHÍVÓ Sok szeretettel hívjuk és várjuk a gyermekeket 2010. október 16-án szombaton délután 14.00 órától 17.00-ig a Kálvin-terembe az idei tanév elsı KINCSESHÁZ foglalkozására, melynek témája ÁLLATOK A BIBLIÁBAN.
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Hétfın nevelıtestületi munkaértekezleten vettünk részt. Az értekezlet elsı felében Magyarné Bogár Ildikó igazgatóasszony elıadást tartott az 1985 után született generációk sajátosságairól, a velük kapcsolatos pedagógiai feladatokról. Az elıadás végén lehetıségünk volt egy szakmai önismeretünket és módszertani kultúránkat fejlesztı teszt kitöltésére. Az értekezlet második felében aktuális feladatainkról esett szó. Az értekezlet után 17.00 órától fogadóórát tartottunk. Kedden az év elsı Suliváró foglalkozásán nagy létszámban vettek részt a nagycsoportosok a város óvodáiból. Kovácsné Fehér Rozália igazgatóhelyettes asszony tájékoztatást tartott a szülıknek a foglalkozások menetérıl, programjáról, majd az elsı órát Bartáné Járó Anita és Hegedős Mihályné tanítónık tartották meg a gyerekeknek két csoportban. A fogalkozások minden második héten kedden 16.00-tól 16.45-ig egész tanévben látogathatók a nagycsoportos óvodások számára. A diákönkormányzat által az Állatok Világnapja alkalmából meghirdetett fotópályázaton Benziouche Salima 8.a osztályos tanuló lett az elsı helyezett. Ismét meghívást kaptunk a „Nagy Vagy” címő televíziós vetélkedıre.
9
XIII. évfolyam 30. szám
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Október 4-e, az Állatok Világnapja Assisi Szent Ferenc halálának napja ez, aki az állatokat is testvéreinek tekintette. Legendáját 1370 körül fordíthatták magyar-
ra. Szövegét az 1440 körül írt Jókai-kódex, a legrégibb teljesen magyar nyelvő könyv ırizte meg. A legenda szerint miután megszelídítette a Gubbio város határában garázdálkodó farkast, megmagyarázta a város lakóinak, hogy a vadállat nem valami eredendı gonoszságból, hanem csak sanyarú körülményei, az éhség kényszere miatt vált rablóvá és gyilkossá; ha azonban a város gondoskodik majd becsületes eltartásáról, "bőneit" elhagyja és senkinek sem fog ártani. Részlet a Jókai-kódexbıl: „Igen tartoztok Istennek, én húgim, madarak. És tartozzatok mindenkoron őtet dicsérni a szabadságért, kit vallotok mindenütt röpülést, kettıs ruháért avagy hármazotért, Noénak bárkájában Istentől timagatoknak megtartásért, égnek életi nektek adásáért. Ti nem vettek, sem arattok, és Isten titeket eléltet, és ad folyóvizet és kútforrásokat innotok, fészekre hegyet és halmot. És mert sem fonni nem tudtok, sem szıni, de maga ad ti- Aba Novák Vimos: nektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést. Azért igen szeret Szent Ferenc a madaraknak prédikál titeket Teremtı, ki tinektek ezenne jót adott. ”
Nagy írók kincsestárából „Mire tettek bizonyságot az újtestamentom írói?... A Krisztusra. Nem tételes törvényekre, nem külsı szabályokra, nem mennydörgı dogmákra, nem simára csiszolt hitcikkelyekre: hanem a Krisztusra. A Mesterüktıl sem azt hallották, hogy az él, aki azokban hisz. A mester azt mondta nekik: aki énbennem hisz: él... Tehát a Jézus vallása: a Jézus. Nem hittételek sorozata, nem sivár erkölcstan: ı maga! erkölcsi életünk mintaképe, üdvösségünk szerzıje, minden. S míg szórakozott szemmel hallgatta a mindennapi élet vidám és egyszerő beszédeit, most értette meg elıször és legtisztábban a kereszténység példátlan s mindent átható erejének titkát: milyen egyszerő a tanítás: légy Krisztus... Milyen könnyő a revideálás, a visszatérés, az örök protestálás: Nézd a Krisztust!... Micsoda fölösleges dolgok: agymunkával kieszelni tételeket s elméleteket: ott a Krisztus!... Mi a pap: A Krisztus tanúja!... Egész fölmagasztosulva nézett, mosolyogva s derülten s mit sem látó szemmel ezekre az emberekre, akik körülötte voltak, bennem a Krisztus, mondta magában, én is Krisztus vagyok.” Csak én, én nem tudom levetni magamról az embert, hogy Isten fia legyek... (Móricz Zsigmond: A fáklya, 4. könyv 3. fejezet)
10
2010. október 10.
Pilinszky: Van Gogh imája Csatavesztés a földeken. Honfoglalás a levegıben. Madarak, nap és megint madarak. Estére mi marad belılem? Estére csak a lámpasor, a sárga vályogfal ragyog, s a kert alól, a fákon át, mint gyertyasor, az ablakok; hol én is laktam, s nem lakom, a ház, hol éltem, és nem élek, a tetı, amely betakart. Istenem, betakartál régen.
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. október 10-a és október 17-e között) Okt. Okt. Okt. Okt. Okt. Okt. Okt. Okt.
10. vasárnap 11. hétfı 12. kedd 13. szerda 14. csütörtök 15. péntek 16. szombat 17. vasárnap
1Krón 15,1-15; Zsolt 111. 1Krón 15,16-29; 1Krón 16,1-7; 1Krón 16,8-43;
1Krón 17,1-15; 1Krón 17,16-27; 1Krón 17,18; 1Krón 17,19; Zsolt 121;
Jel 11,1-14; Jel 11,15-19; Jel 12; Jel 13,1-10; Jel 13,11-18; Jel 14,1-13; Jel 14,14-20; Jel 15;
RÉ 111 RÉ 266 RÉ 471 RÉ 239 RÉ 258 RÉ 80 RÉ 93 RÉ 121
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
