A nagykırösi református gyülekezet hírlevele

A nagykırösi református gyülekezet hírlevele Lectio: Lukács evangéliuma 18, 35-43 Textus: Lukács evangéliuma 18,38

Ünnepi Istentisztelet Elhangzott: 2010. október 10-én

Gyülekezeti hittanos tanévnyitó Ünneplı Gyülekezet! Keresztyén Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

V

an egy csodálatos magyar kórusmő, amelyben Muraközy Gyula „Bartimeus” címő verse alapján zenésítette meg a felolvasott történetet Ákom Lajos zeneszerzı. A dallam és a szöveg együtt utánozhatatlanul fejezik ki azt, amirıl a történetben szó van, egészen közel hozva az esemény mélységét, jelentését a hallgatókhoz. Éppen ezért engedjék meg nekem, hogy most a szövegkönyv néhány sora alapján idézzem fel újra ezt a történetet: „Rongyos vak koldus nagy kıkapu mellett Valami könnyes, vén dalt énekelget. Sok hang rikolt, az út felhıt porol, Roskadt árnyéka: rongy és nyomor. Utcagyerekek kıvel megdobálják És megcibálják tépett vén szakállát. Forró délben rásurran pár veréb, S égnek emeli két üres szemét, Mintha egy sötét tengeren át nézne… De Valaki jön! S újra kigyújtja tüstént szemek lámpásán A rég messze tőnt fényt, S ı újra látja majd a kék eget,… És nagy árnyéka kikél majd a porból, Zsibbadt szeme a holnapra nevet. Valahol messze-messze zsong, zúg a menet, Valahol egyre-egyre zsong, zúg a menet: Jön Jézus! Jön a fehér Jerikón át, S egy rongyos, vak koldus egyre-egyre csak kiált!” Egy különös ember a történet fıhıse, aki meghallva, hogy a názáreti Jézus megy el a jerikói úton, tántoríthatatlanul hangos kiáltozásba kezd. Sıt a tömeg dorgálására, hogy hallgasson, még inkább kiáltozni kezd. Egy ember kiáltozik, aki különbözik a többitıl, nemcsak abban, hogy elvesztette szeme világát, hanem egész életével, életmódjával kiválik a többi közül. A város peremére szorulva, rongyosan, vakon, embertelenül, ember nélkül, koldulva él. Éli a maga szabály nélküli, társadalmi-, közösségi normáktól, hagyományoktól eltérı életét, amit ennél fogva

2010. október 17.

2

nevezhetnénk akár deviánsnak is, vagy úgy is mondhatom: hangtalanul is kiáltó életet él. Mindennap kiált ez az ember, kérve, rimánkodva nyújtogatja alamizsnáért két kezét, viselkedésével is ordít ez az ember, átlépi a határokat, de senki sem veszi észre. Valamit el akar mondani, valamit szeretne, de nincs rá lehetısége, hogy elmondja, megtegye. Szólhat ez a történet kiáltó emberekrıl, akik mások, mint a többi. Emberek, akik életvitelükkel, egész életmódjukkal, talán családi, közösségi, vagy társadalmi normáktól, szokásoktól eltérı viselkedésükkel szeretnének kiáltani, hangtalanul is el akarnak mondani valamit. Közöttünk élnek úton-útfélen, városon, falun egyaránt, találkozunk velük a szomszédunkban, utcákon, tereken. Lelki szegények, vakok és koldusok. Hiányt szenvedık. A peremre szorultak, a kívül levık. Kiáltó házaspárok, kiáltó családok, kiáltó gyermekek, - akik csonka családban nınek fel, apa nélkül, anya nélkül -, kiáltó öregek. Deviáns fiatalok, akiket nem értünk, akiket az úton levı Jézus hitébıl valóknak is észre kell venniük, akiknek a hangját kegyes áhítatunkban, lelki békét keresı keresztyén csendességünk mellett nem szabad nem meghallanunk! Kiáltók, akik a kapun kívül vannak, akik szólnak, de talán éppen a Krisztussal közeledıktıl csak dorgálást, fegyelmezést, leintést, csitítást, belenyugvásba való buzdítást kapnak. Mintha csak a beavatottaké lenne Krisztus, csak a bizonyos normák szerint élıké, a külsı szabályoknak megfelelıké. Mi majd megvédjük Jézust a kiáltozóktól, a rongyosaktól, a különcöktıl. Szép dolog hangzatos keresztyén szólamokat mondani, elméletben beszélni Istenrıl, megváltásról, ha közben a kiáltozók szavát – és hadd mondjam így: a tudatlanul is Krisztusért kiáltók, Istenre szomjazók szavát, csendre akarjuk elnémítani, mert így illik, mert így méltó. Kiáltó emberek. Úgy érzem, közelebb is léphetünk. Azokhoz a keresztyénekhez, akiknek a szava már nem hallatszódik a templomban, a gyülekezetben, de életükkel némán is kiáltani szeretnének, valamit elmondani. Keresztyének, akik ugyan itt vannak még, még belül vannak, de már régen a kapun kívül. Megbántottak és lelkiismeretükkel küszködık, bocsánatra várók és megbocsátani nem tudók, félelmes szívőek, bizalmat vesztettek, visszahívottak és vissza nem jöttek, derő és hála nélküliek. Keresztyének, akiket talán éppen a Testvéreik némítanak el, mintha csak elfelejtkeznének az imádság erejérıl, mintha figyelmen kívül hagynák, hogy a Szabadító Jézussal vannak úton! Testvérek! Vannak kiáltó Gyülekezetek is: A közösség valóságos élménye nélküli közösségek! Ahol az erınek, a józanságnak és a szeretetnek lelkét felváltotta a félelem, a kötelességtudat, a néma belenyugvás lelkülete. Ahol az életet, az újjáteremtés csodáját, vagyis hogy a „nemlévık elıszólíttatnak”, felváltotta a kötelezı keresztelés, kötelezı konfirmáció, kötelezı templomba-járás - hitet, felelısségteljes egyéni döntést és gyülekezetet semmivé zsugorító parancsa. Ahol a derős, örömteli közös szolgálatot felváltotta a csendes, elzárkózó, magányos hőség, a közösséget máshol keresı szomjazók tömege. Ahol a közösséget, az empatikus sorsfelvállalást felváltotta a tisztes távolságtartás. Ahol eltőnik a csoda, hogy a kegyelem közösségében mindnyájan megajándékozottak vagyunk, ott eltőnik a hálatelt öröm! Ahol eltőnik a naponkénti hálás szívő, örvendezı csodálkozás azon, hogy testvérek vagyunk, egy Atyának gyermekei, minden megosztottságunk ellenére, minden különbségünk és erıtlenségünk ellenére is egyek Krisztusban, ott halálos versengés váltja fel az örömöt és a hálát! Az egymásra irigykedı, kicsinyes lelkő ranghajhászok váltják egymást! Ez a legnagyobb tragédiája az anyaszentegyháznak. Szeretett Testvéreim! Úgy érzem, mi vagyunk azok a kiáltozók. Igen, a nagykırösi református gyülekezet, a mi gyülekezetünk kiáltó gyülekezet! Azok a keresztyének vagyunk, akik már régóta szeretnénk minden erınkkel lehúzni az eget a földre. Akik már régóta más, talán bíráló szót hallatva, rémülten szemlélve, szégyenteljesen magunkba fordulva érezzük, tudjuk, hogy keresztyénségünk rég csıdöt mondott, elvesztette vonzerejét azok között az emberek között, akik között élünk. Tudjuk, hogy a látható egyház élete korántsem az, aminek lennie kellene, hogy távol áll tılünk az Ószövetség Istenének igazsága és jogossága, a Krisztus evangéliumának szüntelen tündöklése, a Lélek által szeretetben megvalósult „szentek közössége”. Egyéni Istentiszteletünk már

3

XIII. évfolyam 31. szám

nem az az okos Istentisztelet, amirıl Pál apostol beszél, melyben testünk a bennünk lakozó „Szentlélek temploma”, életünk és cselekedeteink a „Krisztus jó illata” a világban, és hogy „Isten levele” vagyunk szavak nélkül is másokhoz! Merész dolog ma devianciáról kiáltozókról beszélni, mert éppen divatos dolog is. De nem errıl van szó a történet alapján. Nem a divatos, állandó nyughatatlankodókról, a fölényes, vagy megkeseredett cinikusokról, nem az örökös „hıbölgıkrıl” van itt szó, akiknek tulajdonképpen semmi sem jó, de valóságos megoldást, világos kiutat nem tudnak mutatni. Igaz, a koldus is a tömeg dorgálására még hangosabban kiált. Miért? És itt van a történet igazi fordulópontja: Miért kiált ez az ember? Mert a Jézussal való kapcsolatát érzi veszélyben! Mert az Egyetlen Szabadítóval való kapcsolata forog veszélyben! Nem törıdik a tömeggel, nem törıdik elnémítóival, mert ez az egyetlen lehetısége, hogy ne szalassza el a Jézussal való találkozást! Mert ez az egyetlen lehetısége, hogy kiáltson: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”. Szeretett Testvéreim! Itt szólal meg Jézus kérdése ma felénk, mai keresztyének felé: Miért kerestek engem? Miért kiáltoztok hozzám? Mit kívántok tılem? Mit akartok tudni tılem? Mit cselekedjem veletek? Isten a Szentírás lapjairól többször megkérdezi az embert, de azt hiszem a Biblia legfurcsább kérdése éppen ez: Miért kerestek engem? Hát nem éppen keresnünk kell az Istennek Orcáját, az İ Országát és igazságát? „Kihez mehetnénk?” – kérdezik a tanítványok is Jézustól. „Hiszen örök életnek beszédei vannak Tenálad.” Nem errıl szól a bibliai tanítás, a keresztyén teológia, a szüntelen Isten-keresésrıl: „Megyünk, amíg élünk!” – jut eszembe Ady Endre. Miért kerestek engem? Csak azért, hogy kéréseiteket meghallgassam, hogy kívánságaitokat teljesítsem, hogy segítsek, hogy gyógyítsak, hogy eltöröljem a nyomorúságot, hogy megoldódjanak életetek problémái? Csak azért, hogy a nehéz következményektıl mihamarabb megszabaduljatok? Vagy az élet miatt kerestek engem? Önmagam miatt kerestek engem? Az Élet miatt kerestek engem? Valóban szükségetek van rám? Életetek irányváltás, vagy csak manıverezés? A velem való kapcsolatot érzitek veszélyben, ezért kiáltoztok? Miért kerestek engem? Az az Isten kérdezi ezt tılünk feleletet várva, aki nem ismeretlen Isten, nem rejtızködı Isten, de önmagát kijelentı Isten. Aki egészen közel jött hozzánk, testté lett, az életet hozta el számunkra. Az lenne az igazán fontos dolog a mi gyülekezetünk életében, ha megtalálnánk közösen azt a hangot, amit kiáltanunk kell, azt a kérést, azt a mondatot, amit kiáltanunk kell. Az lenne az igazi változás, ha mindnyájan egyenként a lelkünk mélyén meg tudnánk adni a feleletet a jézusi kérdésre, és el tudnánk mondani, kicsoda számunkra Isten? Ha el tudnánk mondani, mint Pál apostol Timótheusnak: „Tudom, kinek hittem, s hogy İ az én Nála letett kincsemet meg tudja ırizni ama napra!”. Mert akkor életünk bármely területén, mindennapjainkban, családunk életében, munkahelyünkön, hivatásunkban, a társadalom bizonyos rétegeiben, egyáltalán a világban is megtalálnánk és megszólaltatnánk mi, mai keresztyének a szükséges hangot! A szükséges hangot – a keresztyén hangot – nemcsak szavainkkal, de viselkedésünkkel, életmódunkkal, válaszainkkal, döntéseinkkel, értékeinkkel is. Talán a tömeggel ellenkezve, a dorgálást, leintést, lenézést figyelmen kívül hagyva tudnánk kiáltani az Eljövendı felé, Jézus felé. Mert ez az élet a Vele való találkozásunk egyetlen lehetısége! Mert ez az élet a Jézussal való találkozásunk egyetlen lehetısége! És mert a koldussal együtt csak egyet tehetünk – kiálthatunk: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Mert az Istenrıl való beszédet megelızi az Istenhez való beszéd! Dávidnak Fia, Úr Jézus Krisztus, könyörülj Gyülekezetünkön! Te teremts újat! Te nyiss tért, Te nyiss új korszakot! Részeltess minket a „Szentlélek közösségében”, közösségteremtı erejében! Miért kiáltoztok? Miért kerestek engem? – kérdezi ma tılünk Jézus. Ez a kérdés mégis evangélium számunkra. Az Isten közelségében hatalmasan részesülı középkori teológus, Augustinus szólaltatja meg a „Vallomásokban” az Isteni kegyelem hangját: „Nem keresnélek Uram, ha Te már meg nem találtál volna!”. Mert a történetnek van egy csodálatos fordulópontja. Nem ott fejezıdnek be az események, hogy a vak csak kiált, kétségbeesetten egyre kiáltozik és hangja elvész

2010. október 17.

4

a tömeg zajában, a sodrásban – földre tiprottan – semmibe vész szava. Nem. Jézus ráparancsol az ıt némítókra: „Hozzátok ide hozzám!” És amint odaviszik, meghallgatja kérését, meggyógyítja ıt, visszaadja szeme világát, az pedig dicséri az Istent. Nem keresnélek Uram, ha Te már meg nem találtál volna! Jézus nem a tömegre figyel, hanem valakire a tömegben. Valakire, aki hittel kiált. Nem a világ zajára figyel, a körülötte heveskedıkre, a rajongókra, az illedelmesen viselkedı dorgálókra, a fegyelmezettekre, a külsı szabályoknak megfelelıkre, hanem az elnémított kiáltozókra. Azt látta meg, aki nem látott. S nemcsak a szemét nyitotta fel, de megnyílt elıtte az Ég is, és dicsérte az Istent, sıt még a tömeg is, aki ezt látta, dicsıséget adott az Istennek. Barth Károly, bázeli lelkipásztor, teológiai professzor mondta a következıket: „A keresztyének felébredık, megnyílt szemő látók. S miközben megnyílik szemük, feltekintenek, felegyenesednek és véghezviszik bőnös, esendı lényük megtagadását. Látnak, mert valaki visszaadta látásukat, mert megnyitotta szemük világát! Elindulnak a megszentelıdés útján.” Kérem a kegyelmes Istent, hogy áldja meg gyülekezetünket felébredıkkel, megnyílt szemő látókkal, szolgálók közösségével! Miért kiáltoztok? Jézus kérdésére sóhaj száll fel szívembıl, ahogy Szent Kelemen megfogalmazta vallomásaiban: „Miért szabadítottál ki Uram? És miért sújtasz hát szüntelen? Miért rejted el szemem elıl Orcád ragyogását? Mim van nekem a világon? Nem hagytam-e el mindent, hívásodat követve? Ki vagyok én Uram? Ki vagyok, hogy felemeltettem? Ki vagyok, hogy lesújtattam? Ki, hogy elítéltettem? Ki, hogy felmentettem? Ki volnék Nélküled Uram? Nélküled nem lehetek. Mert élnem annyi, mint megsemmisülnöm Benned és Általad.” Ámen. Jövel Uram Jézus! (Szabó Katalin)

Heti rendünk: vasárnap (október 17.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Kiss Georgina 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom] Szabó Katalin szerda 9.30 Kincsİ Baba-Mama Klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Szabó Gábor 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin

5

XIII. évfolyam 31. szám

17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Szabó Gábor vasárnap (október 24.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor Keresztel:Szabó Katalin 10.00 Kocsér Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 14.30 Nyársapát [Szarka kúria], Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Házasságkötésükre Isten áldását kérte: Dobos Dénes és Tóth Ildikó, valamint Dr. Bíró Tibor és Medgyesi Anikó. Eltemettük: Balog Ambrusné (Szüle Anna) élt 60 évet, Helmeczi u. 7. Elhunyt: Szépe Miklós (Kovács Márta férje) élt 60 évet, Bárány u. 12/a. Urnaelhelyezése: 2010. október 19. (kedd), a református temetıben. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 132.957,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 43.705,- forint volt. A templom felújítására eddig összegyőlt adomány összesen: 9.157.441.- forint. Soli Deo Gloria!

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Hétfın tanári bibliaórán vettünk részt. A Jelenések könyvébıl választott igehelyet Szabó Gábor lelkipásztor magyarázta nekünk. Pénteken délután az alsó évfolyamok osztályonként, a felsısök együtt rendezték meg az idei szüreti bált. Szombaton a 3. a osztály a fıváros nevezetességeit tekintette meg Ferihegy, Gellérthegy, Margitsziget, Városliget útvonalon. Az osztályt kísérte Papné Csontos Ilona osztályfınök és Villám Eleonóra napközi vezetı.

2010. október 17.

6

Ugyanezen a napon több tanulónk vett részt a Kincsesház ıszi foglalkozásán. Vasárnap az idei bérletsorozat elsı elıadását, a Pomádé király új ruhája címő operát tekintették meg tanulóink a budapesti Operaházban. Tormáné Zöldi Szilvia szabadidı szervezı kísérte el ıket. A NEFMI-vel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen 100 Ft-os győjtıakciót hirdet iskolánk az iszapkárosult kolontáriak és devecseriek számára. GIMNÁZIUM: Október 1-jén, pénteken 16 órától került sor a már hagyományosnak mondható gólyaavatóra, ahol a végzıs tanulók iskolánk hírnevéhez méltó ügyességi és mőveltségi feladatokkal avatják fel a bejövı osztályaink tanulóit. 19 órától gólyabulit rendezünk, ahol a No Pie Band iskolánk zenekara is fellép.

Október 2-án, szombaton rendezték meg Debrecenben a VIII. Református Középiskolák Atlétikai Versenyét. Iskolánk csapata 19 fıvel képviseltette magát az igen nagy számú és nemzetközinek mondható versenyen. A hazai csapatokon kívül még Svájcból és Romániából is érkeztek versenyzık. Eredmények: 800m futás Tompai Petra I. helyezett, súlylökés Biczó Márk II. helyezett, magasugrás Tihanyi Barbara II. helyezett, magasugrás Pákozdi György III. helyezett, súlylökés Tamás Dávid III. helyezett, magasugrás Túri József V. helyezett, távolugrás M. Szőcs Eszter V. helyezett, magasugrás Pavolek Ferenc VI. helyezett. Felkészítı tanárok: Molnár Attila, Barcsay Zsuzsanna, Szentgróti Antal. Nemzeti gyásznap alkalmából megemlékeztünk október 6-án az aradi vértanúkról. nepi mősorral a 10. A osztály készült. Felkészítı tanár: Sági Monika.

Ün-

Október 8-án, pénteken iskolánk dísztermében 14:30-tól Suba Lajos igazgató úr elıadást tartott Arany János eltávozásának 150. évfordulójára emlékezve. Október 11-én tanári bibliaórát tartottunk iskolánk dísztermében, ahol Kiss Orsolya intézeti lelkész szolgált.

Georgina

Szokonyáné Berecz Eszter tanárnı vezetésével iskolánk diákjai és tanárai győjtést szerveznek az iszap katasztrófa károsultjainak megsegítésére. Október 15-én péntek délutáni tea keretein belül pénteken 15 órától a nagy fizikában A könnyőlovasság támadása címő filmrészlet kerül bemutatásra. Majd kötetlen beszélgetésre kerül sor egy csésze tea mellett. Fıszervezı: Mari László.

7

XIII. évfolyam 31. szám

Nagy írók kincsestárából Sienkiewicz: Quo vadis? (részlet) Most a keresztények következtek. Mivel azonban ez a nép számára újfajta látványosság volt, nem tudták, hogy fognak viselkedni, s ezért mindenki kíváncsian várta ıket. Tekintettel a várható rendkívüli jelenetekre, a tömeg hangulata feszülten érdeklıdı, de egyszersmind ellenséges volt. Hiszen akiknek most kell megjelenniük, azok hamvasztották el Rómát és ısrégi kincseit. Hiszen gyermekvérrel táplálkoztak, megmérgezték a vizet, átkozták az emberi nemet, s a legaljasabb gaztetteket követték el. A felkorbácsolt győlöletet a legszigorúbb büntetés sem elégítette ki, s ha valami aggály volt is a szívekben, legfeljebb az, hogy vajon a kínok kiegyenlítik-e ezeknek az elvetemült gonosztevıknek a gaztetteit. Közben a nap magasra emelkedett, s a bíborszínő velariumon átszőrıdı sugarai vörös fénnyel töltötték meg az amphitheatrumot. A homok tüzes fényben úszott, s volt benne valami ijesztı, éppen úgy, mint az arcokban meg az üres arénában is, amely csakhamar megtelik emberi kínszenvedéssel és feldühödött vadállatokkal. Mintha a levegıben ott lebegne a borzalom és a halál. A rendszerint vidám tömeg győlöletében makacsul hallgatott. Az arcokról ádáz düh tükrözıdött. Ekkor a praefectus jelt adott, mire megjelent ugyanaz a Charonnak öltözött aggastyán, aki az imént a gladiátorokat szólította a halált jelentı porondra, lassú léptekkel végigment az egész arénán, s a mély csendben ismét háromszor megkoppantotta kalapácsával az ajtót. Az amphitheatrum felmorajlott: - A keresztények! A keresztények! A vasreteszek megcsikordultak, s a sötét nyílásokban felhangzott a mastigophorusok ismert kiáltása: „Porondra!”, s az aréna egy szempillantás alatt megtelt állatbırökbe öltözött alakokkal, mintha erdılakókkal népesítették volna be. Gyorsan, mintegy lázasan futottak ki mindnyájan, s a porond közepére érve, kezüket felemelték, s letérdeltek egymás mellé. A nép azt hitte, hogy kegyelmet kérnek, s e gyávaságon felháborodva topogott, fütyült, üres boros-edényeket és lerágott csontokat vagdosott hozzájuk, s üvöltve kiáltozta: „Vadállatokat! Vad-állatokat!”... De erre váratlan dolog történt. Íme, e bozontos tömegbıl énekhangok hallatszottak, s egyszerre felzendült az ének, amelyet eddigelé sosem hallottak a római cirkuszban: Christus regnat!... ............................. A tömeg elámult. Az elítéltek, tekintetüket a velariumra emelve, énekeltek. Látták a sápadt, de átszellemült arcokat. Mindnyájan megértették, hogy ezek nem kérnek kegyelmet, s mintha nem látnák sem a cirkuszt, sem a népet, sem a senatust, sem Caesart. „Christus regnat!” - zengett az ének egyre hangosabban, s a padokban, egészen fel a nézık utolsó soráig, sokan kérdezték önmaguktól: mi ez, s kicsoda az a Christus, aki e halni induló emberek szerint uralkodik.

8

2010. október 17.

Áprily Lajos: Bartimeus Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytıl szőz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen.

Ma is csodám a csillagsőrüs éjjel, a nyári éj, mely csóvákat hajít, a virradat, mely kútvízhez kicsalja a város nıit és galambjait.

Koldus-kövem felett, a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Jerikó minden színe birtokom lett. Egész világ. De meddig lesz enyém? Ha börtönömbe holnap visszahullnék, tán elhullatnám s elfelejteném.

Szép volt, anyám, szememmel símogatni virág selymét, gyümölcsök bársonyát, vagy messze-húzó út ívét követni a dús vetéső Jordán-tájon át.

A pálma zöldjét, esti domb liláját, barna leányrajt, bíbor rózsatıt. De lelkem mélyén hordozom halálig, hogy láttam İt, anyám, hogy láttam İt!

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. október 17-e és október 24-e között) Okt. Okt. Okt. Okt. Okt. Okt. Okt. Okt.

17. vasárnap 18. hétfı 19. kedd 20. szerda 21. csütörtök 22. péntek 23. szombat 24. vasárnap

1Krón 19; Zsolt 121; 1Krón 20; 1Krón 21,1-13; 1Krón 21,14-30;

1Krón 22; 1Krón 23; 1Krón 24,1-19; 1Krón 24,20-31; Zsolt 65;

Jel 15; Jel 16; Jel 17; Jel 18; Jel 19,1-10; Jel 19,11-21; Jel 20,1-8; Jel 20,7-15;

RÉ 121 RÉ 237 RÉ 505 RÉ 272 RÉ 436 RÉ 178 RÉ 398 RÉ 65

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 50.- Ft