A nagykırösi református gyülekezet hírlevele Textus: Ján 8,12
Elhangzott: 2010. szeptember 12-én a fıiskola tanévnyitó ünnepélyén
A világ világossága vezetésével
K
ésı ıszi este, nagyon sőrő ködben utaztunk egyszer a feleségemmel Dunántúlról haza. Olyan sőrő volt a köd, hogy a felezı vonalat se lehetett látni. A jogosítványom friss volt, s meg kell vallanom, nagyon féltünk. A felségem kiszállt, s ment az autó elıtt, de ez a megoldás kilométerek távlatából kilátástalannak bizonyult. Igen nagy megnyugvással fogadtuk, amikor egy autó elénk állt, mintegy ismeretlen vezetı, s mi követtük. Ráadásul éppen arra ment, ahová mi is tartottunk. Semmi mást nem kellett csinálnom, csupán a világító lámpáját követni. Azóta is hálás vagyok az ismeretlen vezetınek. Új tanévet kezdünk, amely mindnyájunk számára ismeretlen. Ki tudja, milyen nehézségeket, kudarcokat, talán örömöket fog hozni. Az I. évesek számára még több a bizonytalanság. Némelyek bizonyára most szakadnak el elıször a szülıi háztól, talán több száz kilométerre lesznek az otthonuktól. A végzısöknek lassacskán kifelé áll a szekerük rúdja. Elkészül-e idıre a szakdolgozat? Lesz-e munkahelyük? A levelezıs hallgatók gondolataiban az motoszkál: vajon fogjuk-e bírni a család, a munkahely mellett a tanulást? Bizony sőrő köd. Hogyan, merre haladjunk? A gyülekezet többi tagjának életében is ott lehet számtalan, elıttük álló, megoldhatatlannak látszó kérdés. Alapigénk arról szól, hogy bármilyen sőrő legyen is az ismeretlen holnap ködje, nem kell megriadnunk, mert nekünk is lesz vezetınk. Ráadásul nem ismeretlen ez az útmutató, hanem a világ világossága, Jézus Krisztus, aki azt ígéri, hogy aki nyomába lép, figyel rá, követi, az nem jár sötétségben. 1. Azt jelenti ez a bátorítás, hogy az új tanévet JÉZUS VEZETÉSE MELLETT kezdhetjük el. Textusunk jobb megértése érdekében szüksége azt a hátteret megismernünk, amelyben elhangzott ez a hatalmas kijelentés. A lombsátrak ünnepén vagyunk Jeruzsálemben, amelyet nagyjából ilyen idıtájban ünnepeltek és ünnepelnek a zsidók. A pusztai vándorlás több évtizedes embertpróbáló eseményeire emlékeznek. 8 napig tartó ünnepség volt ez, amelyre örömmel zarándokoltak a fıvárosba a diaszpórákban élı zsidók is. Az ünnep csúcspontja a 8., az ú.n. „nagy nap” volt. 4 hatalmas kandelábert állítottak fel az asszonyok udvarán, amelynek fénye bevilágította nemcsak a templomot, hanem a fıvárost is. Az írások szerint nem volt Jeruzsálemben egyetlen udvar se, amely sötétben maradt volna. A világító fényben a léviták kórusa énekelt, a férfiak reggelig táncoltak. Igazi örömünnep volt ez. Az egyik
2010. szeptember 19.
2
rabbi meg is fogalmazta: „aki életében nem volt a lombsátrak ünnepén, az nem tudja mi az öröm”. A hatalmas világítótestek a pusztai vándorlás tőzoszlopaira emlékeztették a választott nép tagjait. Akkor ott a pusztában ezek vezették az Egyiptomból kivonult népet. Ebben a szituációban szólal meg Jézus: „én vagyok a világ világossága”. Nem ezek a mesterséges fények és nem csupán 8 napig vezetik az életeteket, hanem a követıim számára állandó biztonságot nyújtok. Azt jelenti tehát ez a jézusi önkijelentés, hogy nem kell sötétben, bizonytalanságban járnunk, élnünk. Van vezetınk, akire számíthatunk, aki ismeri az utat, melyen járunk, mert azt is mondta: „én vagyok az út”. Így indulhatunk az új tanévre, ilyen vezetés mellett. Vezetett emberek vagyunk, lehetünk. Éppen ezért legyen bármilyen sőrő az új tanév ködje, nem fogunk eltévedni, célba érünk! Természetesen bennünket nem valamilyen modern tőzoszlop segítségével vezet, hanem ennél sokkal tartósabb módon, igéjével. Ezt olvassuk a 119. zsoltárban: „lábaim szövétneke a Te igéd”. Abban az idıben az emberek bokájukra kis olajmécsest erısítettek, amely mutatta számukra a követendı lépést, a biztonságot. Erre utal e zsoltáros. Sokszor úgy vezet, csupán, hogy a következı lépést mutatja meg. De ez elég, mert a biztonságot jelenti. De másképp is vezethet az igével. Az angol történelem egyik legnagyobb alakja Cromwell Olivér, a polgári forradalom kiemelkedı egyénisége, vezére. Kevesen tudják, hogy ı szántó-vetı paraszt ember volt. A történelemírók így emlékeznek. „A világnak szüksége volt egy férfiúra, egy jó, nagy, egy erıs emberre, aki a helyzet megmentıje legyen. Lent Huntingdon megyében egy ifjú ember hajlik az eke szarvára. Meghall egy belsı hangot. Te vagy az az ember. Este, amint házi tőzhelyénél ül feleségével szemben, kezébe veszi a családi Bibliát és olvassa. A Filippi levél utolsó fejezetére nyit, elcsudálkozik Pál apostol vallomásán, hogy Isten kegyelme által mit tanult és mire jutott. Szinte önkívületben kiált fel: való igaz Pál, hogy te eljutottál a kegyelemnek erre a fokára és tudatára. De mit tegyek én, szegény nyomorult teremtés? Úgy látom, hogy lehetetlen nekem ugyanazt a leckét vennem. Így tőnıdve, eljutott a 13. versig, ahol ezt mondja Pál: „mindenre van erım a Krisztusban, aki engem megerısít.” Ekkor a hit munkába kezdett és szívem vigasztalást és erıt nyert, és így szóltam magamhoz. Pál Krisztusa az én Krisztusom is! Így merítettem vizet a Magváltó kútjából. Így lett a fiatal szántó-vetıbél a nép vezetıje. Az ige tette azzá. Ilyen módon vezethet minket is a világ világossága az igével. Fel kell fedeznünk, hogy a Biblia nem csupán tananyag, amelybıl kollokválni kell, hanem útikalauz, amely az életünket vezeti. 2. A vallás világában is világít Jézus kijelentése elhangzásakor kemény kritika is volt. Meglátja, hogy az ünnepi szertartás mögött nincs igazán tartalom. Ti most örvendeztek, emlékeztek a dicsı múltra a kandeláberek fényénél, de nem ezek, hanem én vagyok a világ világossága. Ráadásul még mély messiási meggyızıdésükben is megbántotta ıket, mert az tanították, hogy az eljövendı Messiás a világosság. Sıt egyenesen istenkáromlásnak minısül ez a kijelentés, mert az Ószövetség tanítása szerint Isten a világosság. Jézus kijelentése tehát kemény összeütközés kirobbantója lesz. Hihetetlen bátorság kellett ahhoz, hogy a vallás központjában, a vallásos embereknek ilyet mondjon, s ezzel kemény bírálatot fogalmaz meg minden vallásos cselekedeteik felett. A kritika jogosságát egy nem várt esemény igazolja. Az ünnep emelkedett hangulatát különös zaj zavarja meg. A nép vallási vezetıi egy házasságtörésen rajtakapott asszonyt vezetnek
3
XIII. évfolyam 27. szám
Jézus elé. A világosságot jelentı Törvény szerint az ilyeneket meg kell kövezni. Várják, hogy Jézus mint mond erre. Ez csapda is egyben. Nincs igazán jó válasz. Ha igent mond, istenkáromló, ha nemet mond a törvény megrontója. Jézus válaszra se méltatja ıket, hanem ír a porba. Majd felegyenesedve így szól hozzájuk: „aki közületek nem bőnös, az dobja rá az elsı követ”, s folytatja a porba írást. Amikor újra felnéz, már nincs senki ott a vádlók között. Szégyenükbe mindannyian elkullognak, mert valamennyien elmarasztalhatók voltak. Mirıl van itt szó? Jézus leleplezi a vallásos fanatikusok képmutatását. İk ítélkeznek, miközben mindannyian ítéletre méltók. A Törvény szigorának akarnak érvényt szerezni, de ezzel egy embert a halálba juttatnának, s a bőnétıl nem szabadítanák meg. Jézus evangéliumot közöl: „eredj el (nem kell meghalnod), de többé ne vétkezzél” (nem menti a bőnét, „csupán” megszabadítja. A rigorózus törvénytisztelıkkel szemben az evangélium felszabadító hatalmát képviseli. Íme a világ világossága leleplezi a képmutatást és a törvény betőjének való szolgai engedelmesség elégtelen voltát. A vallás világának gyakori kísérıi ezek. Egyházi iskola évnyitóján vagyunk, így ezek bennünket is fenyegetnek. Egészen bizonyos, hogy mindkettıvel találkozni fogtok. A képmutatás Fıiskolánkon is elıfordul. De nem csupán a tanároknál, hanem a diákoknál is. Nagyon hamar elsajátítjátok hogyan kell viselkedni, szólni a bibliaórákon, a vizsgákon, a tanárokkal vagy netán egymással való beszélgetések során. De mi van belül? Mi a valóság? Tanuljátok a teológiai tárgyakat, miközben a kollégiumban egészen másképp beszéltek. Jó, ha tőri a nyomdafestéket. Bizonnyal fogtok találkozni a másik jelenséggel is, amikor a törvény szigora lecsap rátok az evangélium feloldó hatalma helyett. A kérdés az: miképp tudjátok elhordozni? Lehet megbotránkozni, lehet az egyházi iskolából kiábrándulni, sıt hitetlenné is válni. De, ha a világ világosságának fénye beragyog, a kérdés megoldódik. Az egyházi iskola felértékelıdik, olyan pluszt ad, ami életünk végéig elkísér. Errıl a többletrıl is szól alapigénk ígérete. 3. Világító emberekké válunk „Övé lesz az élet világossága”, ez a jézusi ígéret. Nem csupán egy ünnep erejéig, nem csupán egy-két vagy 4 évig, hanem egyszer s mindenkorra. İ maga is világító emberré lesz. „Ti vagytok a világ világossága” - ezt is mondja Jézus. Nem ellentmondás ez? Egy hasonlat a válasz. A Holdnak nincs saját fénye, hanem a Nap sugarait veri vissza. Így van ez a világosság terén is. Jézus a világ világossága, de aki odaáll a fényébe, visszatükrözi azt. Nem a saját fényünkkel világítunk, hanem Jézusét tükrözzük vissza. De jó lenne, ha az egyházi iskolákban ez megvalósulna. Közöttünk is. És ez a világosság az „élet világossága”. Mit jelent ez? Az itt szereplı „élet” szó Isten életét, az örök életet jelenti. És ez nem valami távoli, különös valóság, hanem jelen. Az örökkévaló Isten élete lesz életünk része. Ez a túlnani fény fog visszatükrözıdni. Régi mondás, hogy sub specie aeternitatis, az örök élet szemszögébıl nézzük az életünket. Ez egy tökéletes átrendezıdés. Csakugyan új élet! Az új tanévet ezért megújult emberként is kezdhetjük. Így nem csupán újra kezdjük és folytatjuk az régit, hanem újat kezdünk. Kezdjük így az új tanévet. Ez a nagy evangélium. Ámen Nagy István
2010. szeptember 19.
4
szeptember 19. vasárnap 9.00 Felszegi imaterem (Hunyadi u. 31.) Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet (Kálvin Terem) Szabó Katalin 10.00 Istentisztelet (Templom) Köteles Attila keresztel: Köteles Attila 10.00 Kocsér (Kossuth u. 5.) Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola (Szolnoki út 67.) Szabó Gábor 18.00 Istentisztelet (Templom) Szabó Katalin szeptember 20. hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhitat (Templom) Köteles Attila 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhitat (Templom) Szabó Katalin szeptember 21. kedd 17.00 Presbiteri győlés (Kálvin terem) szeptember 22. szerda 9.30 Kincsİ Baba-Mama kör (Kálvin terem) Szabó Katalin 19.00 Istentisztelet (Kórház, Fáskert u.) Köteles Attila szeptember 23. csütörtök 15.00 Istentisztelet (Szociális Otthon, Ady E. u.) Szabó Katalin 17.30 Gyülekezeti bibliaóra (Kálvin terem) Szabó Gábor szeptember 24. péntek 13.00 Hónapzáró istentisztelet - általános iskola (Templom) Köteles Attila 13.30 Hónapzáró istentisztelet - gimnázium (Templom) Kiss Georgina 16.00 Ifjúsági bibliaóra (Gimnázium kollégiuma - Széchenyi tér) Kiss Georgina szeptember 25. szombat 18.00 Hétvégi hálaadó istentisztelet (Templom) Köteles Attila szeptember 26. vasárnap 9.00 Felszegi imaterem (Hunyadi u. 31.) Köteles Attila 10.00 Gyermek-istentisztelet (Kálvin Terem) Szabó Katalin 10.00 Istentisztelet (Templom) Szabó Gábor keresztel: Szabó Gábor 10.00 Kocsér (Kossuth u. 5.) Köteles Attila 11.15 Kopa Iskola (Szolnoki út 67.) Szabó Gábor 18.00 Gyászolók és magányosok istentisztelete (Templom) Szabó Katalin Megkereszteltük: Vida Attila és Vecsei Szilvia Noémi nevő kislányát. Eltemettük: Nagy Csaba (N. Ferenc és Barna Katalin fia) élt 35 évet, Losonczy u. 1.
5
XIII. évfolyam 27. szám
Fakan Albert (Faragó Terézia férje) élt 73 évet, Bálvány u. 76. Bocz Péter (Dezsényi Erika férje) élt 72 évet, budapesti lakos. Elhunyt: Virágh Márta (V. István és Székely Emma leánya) élt 77 évet, kecskeméti lakos. Urnájának elhelyezése: 2010. szeptember 24. (csütörtök) 14 óra a református temetıben. Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 206.205,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Ebbıl a templom felújítására 196.205,- forint győlt össze (a fıiskolai tanévnyitó istentiszteletén borítékos adakozásként 62.205,- forint). Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 48.590,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
Újabb orgonakoncertnek ad helyet a templom, szeptember 24-én pénteken 19 órakor. Solymosi Tamás ad hangversenyt, melynek bevételét a templom felújításának javára fordítjuk. Szeretettel hívunk és várunk minden gyülekezeti tagot és zenekedvelı nagykırösit! Szórványhírek: Örömmel tudósítunk arról, hogy az elmúlt vasárnap Nyársapáton a keresztség sákramentumát szolgáltattuk ki. Kicsiny-és nemrégiben megújított- imatermünk megtelt a hálás szívő szülıkkel, keresztszülıkkel és gyülekezeti tagokkal. Megkereszteltük Szőcs Noelt és Hannát , Szőcs Ferenc és Mató Krisztina ikergyermekeit. A képen az ünneplı gyülekezet látható.
2010. szeptember 19.
6
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Az elmúlt héten az osztályfınökök szülıi értekezleteket tartottak. Szeptember 12-én vasárnap a 2. évfolyam és az 5.a öt tanulója Ópusztaszerre kirándult Tormáné Zöldi Szilvia, Bársonyné Német Anikó, Hegedősné Particska Ágota, Csengıdi Benita, Szabóné Istári Judit, Tızsér Márta tanárnık kíséretében. A Feszty-körkép és a pavilonokban elhelyezett kiállítások megtekintése segíti a gyermekek egészséges nemzettudatának kialakulását. Pénteken DÖK-napot tartottunk. Tormáné Zöldi Szilvia, a diákönkormányzat vezetıje a szünetekben érdekes feladatokat adott az osztályoknak. A diákönkormányzat vezetısége elhatározta, hogy minden hónapban megrendezi ezt a közösségfejlesztı, az osztályok egészséges versengésével az iskola diákéletét pezsdítı programot. Szombaton a 8.b és a 6.a tanulói Pécsre látogattak el. Tızsér Márta, Török Márta, Gálné J.Tóth Judit és Tormáné Zöldi Szilvia tanárnık kísérték el ıket. Megtekintették a belváros nevezetességeit: Gázi Kászim pasa és Jakováli Hasszán dzsámiját, a Székesegyházat, az ókeresztény sírkamrákat. Ellátogattak a Zsolnay és a Csontváry Múzeumba, részt vettek a Tettyén erre a napra szervezett gyermekprogramon.
GIMNÁZIUM:
Szeptember 13-án tanári Bibliaórát tartottunk, Kiss Georgina Orsolya intézeti lelkész szolgált közöttünk. Szeptember 15-én volt az egyetemi hallgatók tájékoztatója. Szeptember 16-án csütörtök délután a DÖK győlésen, a gyerekek megbeszélték az éves iskolai programokat. Szeptember 18-án szombaton a Diákszövetség várta az iskola egykori diákjait. A nap templomi áhítattal kezdıdött, melyen Gál Géza szolgált, majd Kovács Levente orgonakoncertjét hallgattuk meg. Ezután az öregdiákok átvonultak az iskola dísztermébe, ahol dr. Szabó Gyızı és Suba Lajos igazgató tartott elıadást. A nap folyamán sor került kötetlen beszélgetésekre, és egy finom ebéddel zárult a találkozó.
Szeptember 22-én 18-kor az Arany János Kulturális Központ színháztermében láthatjuk Thornton Wilder: A mi kis városunk c. három felvonásos színjátékát gimnáziumunk egykori diákja, Lukácsy Huba rendezésében.
7
XIII. évfolyam 27. szám
Gyerekszáj Óvodások és iskolások
A hétfıi áhítat A legutóbbi hétkezdı áhítat nagyon érdekes volt. Kati néni mesélt a sünirıl, az ı érdekes tulajdonságairól. Hogy ık olyan szúrósak, de mégsem szúrják össze egymást, hanem mégis vigyáznak egymásra. Mi is ilyenek vagyunk, hogy nekünk is vannak tüskéink, néha szúrnak, néha nem. De próbáljunk arra törekedni, hogy ezek a tüskék ne szúrjanak, és próbáljunk kedvesek lenni mindenkivel. Takács Vivien 4.c
A gyermek-istentisztelet Én minden vasárnap gyermek-istentiszteletre járok. Szeretném neked is ajánlani. Kati néni tartja, aki nagyon kedves. Mindig megkérdezi, hogy mi történt velünk a héten. Aztán elmondunk egy imádságot, ami így szól: Imádkozni jöttem ide, Szent felséged eleibe. Míg itt neved ünnepelem, Szívembe szállj le istenem. Ámen. Kati néni ezután elmesél egy bibliai történetet, és színezıket ad, közben színezhetünk. Miután Kati néni elmondta a történetet, megbeszéljük. Amikor pedig befejezıdi a gyermek-istentisztelet, akkor ezt imádkozzuk. Házunkba is jöjj el velem, S tedd templomoddá Istenem. Ha áldott volt bejövésem, Legyen áldott kimenésem. Ámen. Néha énekelünk is. Szeretném Kati nénivel együtt, hogy minél többen jöjjetek. Tehát várunk benneteket a gyermek-istentiszteletre minden vasárnap tíz órától a Kálvin-terembe. Szigetvári Krisztina 4.c
A második évfolyam is járt Ópusztaszeren Ópusztaszeren fantasztikus élmények találhatók, kezdjük azzal, hogy régi faházakat lehet látni. A házak udvarán tyúkok, libák, kacsák, malacok élnek, mint régen. És hallhattunk a gátak átszakadásáról, táncolhattunk a néptáncosokkal. És a legjobb szenzáció a Feszty-körkép. Tarczali Réka 2.c
2010. szeptember 19.
8
Vidám beszámoló a nyári Napsugár Gyülekezeti Gyermektábor elsı napjáról
A hittan-tábor kezdete: Szomorkás, esıs idıre ébredtünk föl. Alig vártam, hogy Anyával elinduljunk a hittan-táborba. Mi érkeztünk harmadiknak, mert már Gyöngyi néni és Szilvi néni a konyhában tevékenykedtek. Anya is a „konyhatündérek” közé tartozott. Míg ık készítették a finom reggelit, én terítettem a teremben. Lassan szállingózni kezdtek a tanár nénik és a gyerekek. Nagyon nagy öröm töltötte be a szívemet, amikor ismerıs arcokat láttam. Kati néni csoportokra osztotta szét a gyerekeket. Minden csoport élén tanár néni állt. Nekünk Csilla néni volt a vezetınk. Nagyon örültem neki, mert İ egy jó kedélyő, vicces tanár néni. Ezután mindenki elfoglalta helyét és Kati néni megtartotta a reggeli áhítatot. Majd elfogyasztottuk a finom reggelit. Ezután Megyesi Erika néni elıadást tartott az Izráelben élı emberek vallási szokásairól és jellegzetes ételeikrıl. Ettıl az elıadástól kezdve drachmákat lehetett győjteni. Délután Kecskemétre mentünk planetáriumi látogatásra. Nagyon örültem ennek. Igaz, hogy én már nem elıször jártam itt, de szeretem a csillagokat és a naprendszerrıl szóló elıadásokat. Majd ismét buszra szálltunk és hazautaztunk. Gyors kézmosás után elfoglaltuk helyünket, Kati nénivel imádkoztunk. Korgó gyomorral vártuk az uzsonnát. S eljött a finom uzsonna pillanata. Befejeztük az étkezést, majd egymás között élménybeszámolót tartottunk. A beszélgetésünk közben megpillantottam az ajtóban várakozó Mamámat. Elszomorodtam, hogy milyen gyorsan eltelt az idı ezen a szép napon. Ez a nap nekem sokat jelentett, mert együtt lehettünk a gyerekekkel és a tanár nénikkel szeretetben és törıdésben. Buzás Katalin Fanni
9
XIII. évfolyam 27. szám
2010. szeptember 19.
10
Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok 2010. szeptember 4-e Albert Schweitzer halálának 45-ik évfordulója
Elzászi német teológus, lelkész, filozófus volt, édesapja protestáns lelkipásztor. Kilencéves korától a parókia orgonáján játszott. A strassburgi egyetemen kezdett tanulni teológiát és filozófiát, majd 3 éven keresztül folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait Párizsban és Berlinben. Ez utóbbi városban doktorált filozófiából 1899-ben. Disszertációjának címe Kant vallásfilozófiája a Tiszta ész kritikája és a Vallás az értelem határain belül esszék alapján 1901-ben írta meg teológiai disszertációját Az utolsó vacsora különbözı, egymástól eltérı, újabbkori történeti értékelésének kritikai bemutatása címen. 1913-ban jelent meg átdolgozott kiadása A Jézus-élet-kutatás története címmel . 1902-ben habilitált evangélikus teológiából (A messiási titok és Krisztus szenvedésének misztériuma, majd docensként mőködött a egyetemen és a Szent Miklós templom lelkészeként szolgált. 1905-ben jelent meg Johann Sebastian Bach címő mőve franciául, 1908-ban pedig egy új, német nyelvő Bach-monográfiát adott ki. A politikai és vallási eszméi szembeállították kollégáival: a németbarát lelkészek nem kedvelték benne a liberálist, míg a liberális lelkészek nem kedvelték benne a németet. Mindennek a tetejébe 1912-ben feleségül vette Helene Bresslaut, Harry Bresslau zsidó történész lányát. 1905–ben, 30 évesen orvosi tanulmányokat kezdett Lüttichben a párizsi evengélikus misszió önkéntes orvosokat keresı felhívására. A kormány külön engedélyével tudta ezt csak megtenni, mert már a strassburgi egyetem docense volt. 1912-ben avatták orvossá. 1913-ban írta meg orvosdoktori disszertációját. 38 évesen és három diplomával a tarsolyában indult el Afrikába. 1913-ban kórházat alapított a francia Egyenlítıi-Afrikában, a mai Gabonban. A francia
11
XIII. évfolyam 27. szám
hadsereg már 1914-ben, az elsı világháború kitörésekor házi ırizetbe vette ıt és feleségét. 1917-ben Schweitzeréket kitoloncolták Afrikából, és fogolytáborba internálták Franciaországban. 1918 júliusáig tartózkodtak a táborban. Ezt az idıt arra használta fel Schweitzer, hogy kidolgozza etikai álláspontját, melynek központi gondolata a következı: „Élni akarok, de mások életének tiszteletben tartása mellett” (Az élet tisztelete). A háború végén visszatértek az immár Franciaországhoz csatolt Elzászba. Schweitzer megkapta a francia állampolgárságot, újra a Szent Miklós templom lelkésze lett és a strassburgi kórházban orvosasszisztensként kezdett dolgozni. Nathan Söderblom svéd püspök közbenjárásának köszönhetıen Schweitzer elıadásokat tartott etikai meggyızıdésérıl, az élet tiszteletérıl. Orgonahangversenyeket adott, a bevételekbıl fizette vissza adósságait, illetve győjtött pénzt az ıserdei kórház újjáépítéséhez. Schweitzer 1924-ig Európában maradt, majd visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer beteg fogadására, akik közül háromszáz leprás volt. Gyakran visszatért Európába, hogy elıadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította. A Pál apostol misztikája, az Indiai gondolkodók világszemlélete, és az Élet tisztelete címő könyveivel vált világszerte ismertté az 1930-as években. 1939-48 között Lambarénében maradt, mivel a háború miatt nem volt módja visszautazni Európába. 1948-ban tért vissza ismét, utána folytatta az oda-vissza utazást egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig. A második világháború utáni idıkben számos kitüntetésben részesült. 1952-ben Nobel-békedíjat kapott. Lambarénében hunyt el 1965-ben.
Schweitzer világnézete az élet tiszteletén alapult. Nézete szerint a nyugati civilizáció hanyatlóban van, mivel fokozatosan elhagyja etikai alapját – az élet igenlését. Szilárd meggyızıdése volt, hogy az élet tisztelete a legmagasabb rendő alapelv, ezzel bevallottan ugyanazt az irányzatot képviselte, mint Lev Tolsztoj. Schweitzer véleménye szerint az élet és a szeretet ugyanazon az alapelven nyugszik: tisztelet az élet minden megnyilvánulása iránt és személyes szellemi kapcsolat a világmindenséggel. Ennek megfelelıen, az etika abban áll, hogy minden egyes élılénynek az élni akarását ugyanolyan tisztelettel kell fogadni, mint a sajátunkat. Ahogy belépünk a világba, szörnyő dráma játszódik le: mindenki élni akar, és ha együtt nézzük ezeket az egyéni vágyakat, akkor egymással szembe fordulnak. Csak a gondolkodó élet az, amely tudatában van a többiek élni akarásának és szolidaritást vállal vele. Ez a szolidaritás azonban nem válik valóra, mert az emberi élet nem tud kiszabadulni abból a szorításból, hogy más ellenében kell megélnie. De egy etikus lény igyekszik kiszabadulni ebbıl a szorításból, valahányszor csak alkalma nyílik rá. Schweitzer egész életében az élet tiszteletének a védıügyvédje volt. Úgy vélte, hogy a felvilágosodás kora lezüllesztette saját magát, mert a gondolkodása nem volt elég megalapozott. Ezért az emberiség új reneszánszában és felvilágosodásában reménykedett. Egy olyan emberiségben hitt, amely sokkal mélyebben tudatában van a világegyetemben elfoglalt helyének. Az élet tisztelete, amely a saját életakarás megismerésébıl származik, oda vezeti az egyes egyént, hogy életét más emberek és minden élı teremtmény szolgálatának szentelje. Schweitzer azzal vívta ki a tiszteletet, hogy ezt az elméletét a gyakorlatba is átültette.
12
2010. szeptember 19.
Albert Schweitzer gondolataiból
„Boldogok azok, akik valóban és teljesen feláldozhatják magukat.” „Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják útjából az akadályokat. Sıt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe. Csak az az erı gyızheti le ıket, amely a nehézségek közepette megacélózódik és megtisztul; az az erı, amely csak a lázadást ismeri, kimerül.”
„Bárcsak mindenki azon igyekeznék, hogy emberségesen viselkedjék felebarátaival ott, ahol éppen van. Ettıl függ a világ jövıje.” „A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak. Átérzi a másik életét a sajátjában. Jónak tekinti az élet fenntartását és minden fejlıdıképes élet lehetı legmagasabb értékszintre emelését. Rossznak tekinti az élet megsemmisítését, az élet veszélyeztetését, a fejlıdıképes élet növekedésének akadályozását. Ez a gondolati alapon álló erkölcs abszolút alapelve.”
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. szeptember 19-e és szeptember 26-a között) Szept. 19. vasárnap Szept. 20. hétfı Szept. 21. kedd Szept. 22. szerda Szept. 23. csütörtök Szept. 24. péntek Szept. 25. szombat Szept. 26. vasárnap
4Móz 33
Zsolt 14
4Móz 34; 4Móz 35; 4Móz 36; 1Krón 1; 1Krón 2; 1Krón 3; 1Krón 4;
Zsolt 79,1-9;
Jel 1,9-20; Jel 2,1-7; Jel 2,8-11 Jel 2,12-17 Jel 2,18-29; Jel 3,1-6; Jel 3,7-13; Jel 3,14-22;
RÉ 457 RÉ 488 RÉ 264 RÉ 251 RÉ 504 RÉ 210 RÉ 366 RÉ 113
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft