A nagy kutyarablás
Ócsai Tímea
A nagy kutyarablás - Barney és Fifi nyomoz-
Magánkiadás
Ez a könyv nem árusítható!
Hunor Könyvek
Nyírbogdány, 2015.
1
A nagy kutyarablás
Ajánlás
A 13 éves Hunor fiamnak ajánlom sok-sok szeretettel!
2
A nagy kutyarablás
Előszó helyett Ez a könyv a szerző fantáziájának szüleménye. A szereplők és a helyek is kitaláltak, nem léteznek. Ha valaki mégis hasonlóságot vél felfedezni a könyvben szereplő karakterek és egy valós személy között, az pusztán a VÉLETLEN műve… Szerző
3
A nagy kutyarablás
1. fejezet Nyírbócs álmos kis vidéki mezőváros volt. Itt mindenki ismert mindenkit és mindent tudtak egymásról az emberek. Nem volt szükség térfigyelő kamerára vagy lehallgató készülékre. Elég volt kimenni a piacra heti háromszor - hétfőn, szerdán és vasárnap -, vagy bemenni a legközelebbi boltba, és az ember már minden új információról értesülhetett. Tudták, mikor született meg Mari kisfia, miben halt meg az öreg Szabó bácsi, kivel csalta meg Ili a férjét stb. Ezért aztán valódi izgalmat keltett az a hír is, hogy ki vette meg az öreg Kovács Lajos bácsi házát a város szélén. - Te, Piri, nem tudod, kik költöztek a Lajos bácsi házába? – kérdezte Margit Piri boltjában. – Jól hallottam, hogy valami híres házaspár? - Hát…nem tudom biztosan…az én boltomban még nem voltak, mert még csak tegnap költöztek be, de én is úgy hallottam, hogy valami híres emberek- válaszolta Piri, miközben beütötte Margit vásárolt áruit a gépbe. – Te, Józsi, te sem tudsz semmit az új lakókról? – fordult Piri az éppen belépő férje felé. - Milyen új lakók? – kérdezte Józsi szórakozottan. - Hát, tudod, a Kovács Lajos bácsi házának új lakói – mordult rá az asszony. 4
A nagy kutyarablás
- Ja, valami író házaspár…- vakarta a fejét a férfi. – Nem gondoltam volna, hogy ott, kint a város végén el fog kelni az a ház. Szegény Lajos bácsi, Isten nyugosztalja, szerette a magányt, kerülte az embereket. Ezek is biztos, valami ilyenfélék. - Na, akkor megvan: írók! – mondta Piri Margitnak. – Kér még valamit? - Jaj, nem, nem lesz több, Pirikém. Mennyi lesz? Piri megmondta az összeget. - Mit írnak vajon? Milyen könyveket? – forszírozta tovább Margit. Ekkor több vásárló is belépett az üzletbe. - Szervusz, Sanyikám, jó, hogy jössz! Te mit tudsz az új lakókról a Kovács Lajos bácsi házában? – fordult Margit fizetés után Sanyi felé. - Csókolom, Margit néni. Hát, nem sokat. - Két kiskutyájuk is van – szólt bele a beszélgetésbe Inci. – Pistike, ne nyúlj semmihez! – dorgálta a fiatalasszony kisfiát. – Két kiskutya. Úgy láttam, bent tartják őket a házban. - Na, akkor ezek is olyan kutya buzik, mint a Bori, aki azok a fene kis kutyákat tenyészti – mondta Margit. – Tán még velük is alszik az is! 5
A nagy kutyarablás
- Hát, ha neki úgy jó – szólt bele Sanyi, miközben a kosarába pakolta az árut. – Akit elhagyott a férje, annak kell pótolnia valamivel… - huncutkodott a férfi. - Sanyi, te! – dorgálta meg Piri. Józsi felröhögött. Erre mindenki vihogni kezdett. - Pistike, mondtam, hogy ne nyúlj semmihez! – szidta Inci a kisfiát. - Hagyjad már azt a gyereket, hadd nyúlkáljon, úgysem tud a lenti polcokon semmi kárt tenni! – szólt rá Piri Incire. - Jól van, de olyan bosszantó, hogy nem fogad szót – mondta kicsit mérgesen a nő. - Mit vársz egy három éves gyerektől?! Örülj neki, hogy nem beteg vagy dilis, mint a Molnár Erzsi lánya – szólt bele Margit. – Az a szerencsétlen lány már úgy született, hogy fogyatékos. Még mozogni sem tud, úgy tolja az anyja a tolókocsiban. Na, de nekem mennem kell, mert nem lesz ebéd. - Akkor siessen, Margit néni, mert Pista bácsitól kikap, ha nem lesz délre kaja – viccelődött Sanyi ismét. Margit hátba vágta Sanyit. - Jaj, te gyerek – ezzel nevetve távozott a boltból.
6
A nagy kutyarablás
- Micsoda pletykafészek ez a Margit néni – mondta Józsi a távozó asszony után. Általános derültség követte szavait. Aztán nyílt az ajtó, és visszajött Margit néni. - El tetszett felejteni valamit? – kérdezte tőle Piri. - Jön az új lakó! – adta hírül izgatottan az idős asszony. Mindenki megigézve nézett a bolt bejárati ajtajára. Feszülten figyelték, mikor nyílik ki. Pár pillant múlva kinyílt, és belépett rajta a híres író lakó… Timi. - Jó napot! – üdvözölt mindenkit barátságosan. Kicsit meghökkenve pillantott az ott lévőkre, nem értette, azok miért bámulják annyira. Hirtelen mindenki tenni kezdte a dolgát. - Jó napot! – köszönt neki vissza mindenki. - Segíthetek? – kérdezte készségesen Piri. - Egyelőre nem, köszönöm, csak szétnézek – válaszolta az asszony és elindult a polcok felé. Amíg háttal volt, mindenki őt vizslatta. Margit félre állt, mert ő már bevásárolt, de várta a fejleményeket. Timi odalépett a pénztárhoz.
7
A nagy kutyarablás
- Kérnék egy kilo sajtot – mondta Pirinek. Józsi már ugrott is és vette elő a kért árut a hűtőből. - Milyen az új házban lakni? – törte meg a csendet Piri. Mindenki előrébb hajolt, hogy jobban hallja a választ. - Köszönöm, jó, bár még nem rendezkedtünk be teljesen – válaszolt vidáman Timi. - Nem rossz ott a falu végen lakni? – szólt közbe Margit. - Nem falu ez, város! – javította ki Sanyi. - Jaj, Sanyi, ne szóljál már bele! – dorgálta meg mérgesen Margit. - Nem, mi nem bánjuk, hogy az utcának pont az az utolsó háza – mondta Timi. - Úgy hallottuk, íróknak tetszenek lenni – folytatta Piri. - Milyen könyveket írnak? - A férjem főleg bibliai témájú könyveket ír. Mivel tud héberül és ógörögül, fordítja a Biblia eredeti iratait magyarra. Van persze jó pár regénye, elbeszélése. Én krimiket és elbeszéléséket írok – magyarázta az asszony. - Kér még valamit? – szúrta közbe Piri. - Nem, köszönöm. Mennyi lesz? 8
A nagy kutyarablás
Piri megmondta, mennyi. Ahogy Timi a pénztárca után kezdett kotorászni a nagy válltáskájában, egyszer csak egy kis fehér fej bukkant elő. - Jaj, de kis édes kutya! – csapta össze a kezét Piri. – Milyen fajta? - Csivava – mosolyodott el Timi. – Fifinek hívják. – Mondta fizetés közben. - És így elvan a táskában? – kérdezte Sanyi és megsimogatta a kiskutya fejét. - Igen, már kicsi korától így szokattam, azért ilyen ügyes. - A Borinak is valamilyen ilyen kutyái vannak – szólt közbe Inci. Felemelte Pistikét, hogy jobban láthassa a kiskutyát. Óvatosan megsimogatta a fiú Fifi fejét. - Nem, a Borinak nem ilyen van, neki yorkija van, azt tenyészt – vetette közbe Sanyi. – Kennelből van a kiskutya? - Nem, nem kennelből – jött a válasz. - Mert a Borinak kennelje van – okoskodott tovább Sanyi. - De mindent tudsz te a Boriról, Sanyi! – mondta kajánul Józsi. - Szoktam vele beszélni…hát na! – hárított Sanyi.
9
A nagy kutyarablás
Mindenki nevetni kezdett. - Mennem kell – mondta Timi. – Köszönöm, viszlát! Ezzel kilépett a boltból. - Attól, hogy írók, normálisnak tűnnek. Nem beképzelt, vagy valami – mondta Piri. - Kutyát táskába hordani! – forgatta szemeit Margit néni. – De most már tényleg megyek, mert nem lesz ebéd, és kapok – ezzel elviharozott. Timi haza felé tartott. Csak egy saroknyira laktak a bolttól. Az ajtón belépve, Barney, a drótszőrű tacsi fiú üdvözölte hangos ugatással. - Jól van, csak mi vagyunk – simogatta meg Timi a kutyus fejét. – Merre vagy? – kiáltott be. - Itt vagyok a hálószobában. Írok – jött férjétől a válasz. De nem is kellett keresni, Barney már szaladt is a hang irányába. Árpi éppen Sámuél próféta könyvét fordította magyarra. Mélyen a munkába temetkezett, rengeteg könyv, szótár volt körülötte nyitva. Amikor könyvet írt, mindig káosz volt körülötte. Vagy legalábbis Timi így gondolta. Mindenütt könyvek, iratok, szétrágott tollak szerteszét.
10
A nagy kutyarablás
Fifit kivette a hordozóból. Az boldogan szaladt Árpihoz és Barneyhoz. - Ideje egy kis ebédet készíteni – mondta félhangosan Timi. Timi és Árpi már az ötvenes éveiket taposták. Egyetlen fiúk, Hunor már kiszállt a családi fészekből, és saját családot alapított. A munka miatt most éppen Belgiumban élt. Nem rég egy kis örökséghez jutottak, amiből segítették fiúkat is, majd úgy gondolták, új helyre költöznek. Így esett a választásuk Nyírbócsra. Eladták régi házukat, és itt vettek egyet. Az örökségből még maradt, és ők is elég jól kerestek könyveikből. Fifi és Barney végig Timi mellett voltak a konyhában, várva, hátha valami finom falat leesik a földre. Délután Timi is leült gépelni új regényét, majd este együtt elvitték a két kutyát sétálni.
11
A nagy kutyarablás
2. fejezet Már több hónapja Nyírbócson laktak, és pár emberrel össze is ismerkedtek. Egyik délután Timi éppen a neten nézegette Nyírbócs adokveszek oldalát. A Somogyi Béla fia, Bécike hozta létre ezt a csoportot a Facebookon. Látta, hogy többen is árulnak kiskutyákat: csivavát, yorkit, staffikat. A kis csivavákat Szabó Mónika árulta. Mónit kedvelte, pont azért, mert neki is csivije volt. Volt is náluk megnézni a piciket. Éppen azon gondolkodott, hogy ő is vesz egyet, de Árpi nem engedte. - Akkor megint az lesz, hogy vegyünk Barney mellé is egy kis tacsit, utána meg még egyet, és nem tudjuk abba hagyni. Úgyhogy szó sem lehet róla, hogy még egy kutyánk legyen – hárította el Árpi. - Szívtelen dög! – sértődött meg Timi, de tudta, Árpinak igaza volt. Ha megint vesz egy kiskutyát, akkor nem tudja abbahagyni. Függőséget tud okozni a kutya. - Úgy látom, a Bori is árulja a kis yorkikat. Na, ő nem merte az árat kiírni a hirdetéshez. Gondolom, jó sok pénzt akar kérni értük, és fél, hogy ha az árat kiírja, akkor elijeszti a vevőket – mondta Timi Árpinak, aki éppen bejött a konyhából a szobába.
12
A nagy kutyarablás
- Persze. Nem, majd kiírja, hogy 150.000 forint – mosolyodott el Árpi. – Van, akinek ennyi az egész havi megélhetése, nemhogy még kutyát vegyen ennyiért! - Hát, nem is nagyon érdeklődnek a kicsik iránt – mondta Timi. – Délután átmegyek még Mónihoz, mert holnaptól viszik el tőle a kis csiviket, és még szeretném egyszer megsimogatni őket. Viszem Fifit is. - Jól van, menjél, nekem úgyis dolgom van – hagyta rá férje, és kiment a szobából. Fifi már tudta, hogy menni fognak valahová. Látta gazdáján a készülődést. Örömtáncot kezdett járni. Timi ráadta kis rózsaszín pulcsiját, rátette a hámot, és elindultak Mónihoz. Móni egy kicsit messze lakott, de Timi nem bánta, legalább sétáltak ebben a szép tavaszi időben. Útba ejtették még a parkot is. Ott Fifit egy kicsit elengedte szaglászni. Még mindig jó páran megbámulták őket az utcán. Itt csak kevés ember vitte sétálni a kutyáját, öltöztetni meg még kevesebben öltöztették kedvenceiket. Ezért mindig sláger volt, ha Fifit vitte sétálni, mert mindig valamilyen kis ruhában volt kutyusa. Móni az Eperfa utcában lakott. Ez a város új része volt, itt csak újépítésű házak sorakoztak. A legtöbbje amerikai stílusban épült. A férfiak nagy része külföldön dolgozott. Drága nyugati autók álltak az udvarban vagy a kapuk előtt. Biztos, most jöttek haza pár napra, gondolta magában Timi, ahogy 13
A nagy kutyarablás
Fifivel a járdán végigmentek. Elnézte a szebbnél szebb házakat, és elképzelte, melyikben is lakna szívesen. A nagy bámészkodásban észre sem vette a járda mellett parkoló autót. Egy szürke VW kombi volt az. Elvétette a lépést, megbotlott, és neki ütődött a kocsinak. Ketten ültek benne. Egy idősebb férfi és egy fiatalabb. Sűrű bocsánatkérések közepette folytatta útját. Két házzal arrébb érte el Móniék házát. Kloé és Marci, Móni két csivije nagy örömugatással engedték be őket a házba. Azonnal megszaglászták őket. Tudták így, merre jártak, kikkel találkoztak. - Gondolom, azért sajnálod, hogy elviszik őket holnap – mondta neki Timi, amikor leültek a nappaliba, és Timi kezébe vette az egyiket. - Hát, hiányozni fognak. Olyan kis aranyosak. De az a fő, hogy jó helyre fognak kerülni – sajnálkozott Móni. A három csivi egymást kergette a fotel körül. - Miért nem hoztad Barneyt is? – kérdezte Móni. - Na, Barney nem nagyon fog Árpi mellől elmozdulni. Most is az ölében aludt, míg Árpi írt – mondta nevetve Timi. - Pedig olyan kis aranyos. Emlékszel, a múltkor milyen jót játszottak nálatok? – elevenítette fel Móni.
14
A nagy kutyarablás
- Ja, hogyne! – nevetett a másik. – Miki nem jött még haza? Láttam, hogy a legtöbb háznál milyen sok kocsi áll. Gondoltam, a külföldön dolgozó férfiak biztosan most jöttek haza. - Igen, a legtöbben most vannak itthon két hétig. Miki most nem jön haza, majd csak a jövő hónapban – felelte szomorkásan Móni. Még beszélgettek, majd Timi haza indult Fifivel. Emlékezve a pár órával azelőtti incidensre, most nem bámészkodott. Ám a szürke kombit sem látta már az utcában. - Megjöttünk – kiáltott be, amikor haza értek. Barney nagy örömujjongásba kezdett, amikor beléptek. Hevesen csóválta a farkát és hanyat vetette magát. Timi megvakargatta a hasát. – Kicsit sokáig elvoltunk, igaz? Na, mindjárt megyünk veled is sétálni – paskolta meg Barney fejét. Árpi még a szobában volt és írt. - Elvisszük a kutyákat sétálni? – kérdezte. - Mindjárt, csak még ezt befejezem – válaszolta Árpi. Pár perccel később már négyesben mentek a park felé. Barney orra végig a földön volt, hevesen szaglászott mindenféle nyomot. Amikor a parkban is elengedték őket, végigszagolt minden bokrot és fűszálat, valamint ő is otthagyta a név-
15
A nagy kutyarablás
jegyét mindenhol. Fifi hiába hívta játszani, fogócskázni, Barney most nem ért rá. Fontos megjelölős feladata volt.
16
A nagy kutyarablás
3. fejezet A telefoncsörgés riasztotta másnap kora reggel őket. Barney Árpi takaróján aludt, Fifinek csak az orra látszott ki Timi paplanja alól. - Halló! Ki az? – szólt bele Timi álmosan. - Én vagyok, Móni – jött a sírós válasz. - Mi történt? – vált éberré Timi. Móni pár percig csak hevesen zokogott. - Eltűntek a kiskutyák…. nincsenek meg…. - Hogy micsoda? A kis csivik eltűntek? - Igen – jajveszékelt Móni. – Ma reggel néztem őket a kis kosárban, és nem voltak benne!! - De hát hogyan? Hogyhogy nincsenek meg? – Timi döbbenete leírhatatlan volt. - Bentről, a lakásodból tűntek el?! - Igen… - zokogott tovább Móni. – Légy szíves, gyere el, mert én megőrülök! - Persze, rendben, máris indulok! – tette le Timi a telefont. - Mi történt? – kérdezte Árpi a takaró melege alól.
17
A nagy kutyarablás
- Ellopták Móni kis csivijeit! – válaszolta felesége, miközben öltözködni kezdett. - Honnan? Mi? – vált éberré a férfi. - A lakásából! Érted? Ez az őrület az egészben! Bentről tűntek el! Móni mondta, hogy menjek el. Te nem jössz velem? - Én minek menjek? – kérdezte meglepődve férje. - Ki tudja, talán megtámadnak odafele menet… A másik több szem, többet lát, és több száj, többet kérdez. Hátha tudunk neki segíteni. - Jól van. De akkor viszem Barneyt is – kecmergett ki az ágyból Árpi, és ő is öltözködni kezdett. Fifi árgus szemekkel figyelte gazdáját. Készült a szokásos reggeli kimenetelre. Barney csak éppen csóválta a farkát, de a fejét nem emelte fel a paplanról. - Na, gyerünk, skacok, mielőtt elindulunk, a kertben el lehet a dolgotokat végezni – mondta Timi, és felöltöztette Fifit, mert reggel még azért hideg volt. Barney is felugrott és szaladt a kertbe, hogy legfontosabb munkáját elvégezhesse: a szaglászást. Pórázra tették a két kutyust, és elindultak. Az Eperfa utcába érve Timi körülnézett.
18
A nagy kutyarablás
- Úgy látom, most nincs itt a nagy szürke kombi. Tegnap véletlen nekimentem, annyira bámészkodtam – mesélte férjének. - A te korodban már vigyázz a bámészkodással, mert el is eshettél volna úgy, hogy valamid eltörik – figyelmeztette férje. - Ne emlékeztess a koromra! Utálom, ha erről beszélsz! – bosszankodott az asszony. Férje csak mosolygott. Mónit teljesen összetörve találták. Szemei vörösre voltak sírva. - Hol van Kloé és Marci? – kérdezte Timi, mert a két kutyus nem üdvözölte őket, ahogy szokták. - Hát éppen ez az! – sírta el újra magát Móni. Barney ezalatt neki állt szolgálatot teljesíteni, és körbeszaglászta a ház minden zugát. Móni a kutyák kosarához kísérte vendégeit. Ott feküdt Kloé és Marci, kinyúlva. - Mi a fene történt velük? – kérdezte megdöbbenve Timi. - Nem tudom! Biztosan, elkábították őket! – jajdult fel Móni. - Na, meséld el, mi is történt pontosan – kérte barátnője.
19
A nagy kutyarablás
- Hát az úgy volt – fújta ki az orrát Móni -, hogy reggel lejöttem az emeletről, hogy kiengedjem a nagyokat a kertbe. Tudod, most, hogy a kicsik megszülettek, a nagyok lent aludtak velük. Kloé is elfogadta Marcit, nem zavarta el. Így hagytam, hadd legyenek még együtt, főleg, hogy mától vitték volna el a kicsiket… Te jó ég! – kiáltott fel. – Mit fogok a gazdiknak mondani?! – teljesen kétségbeesett. - Most ne ezzel foglalkozz, hanem meséld tovább – utasította Timi. - Igen, igen, persze – hüppögte a nő. – Szóval, lejöttem. A kosárhoz mentem, és ott találtam kifeküdve Kloét és Marcit, a kicsik pedig sehol! Azt hittem, meghaltak a drágáim! Elkezdtem rohangálni a lakásban, és a kicsiket hívtam, de persze, nem jöttek elő. Kihívtam Szatmári doktor urat, az állatorvost, hogy nézze meg a nagyokat. Nagyon hamar itt is volt. Elmondtam neki, mi történt. Ő mondta, hogy a kutyáimat elkábították valami szerrel. - De hogy jöttek be a házba? Találtál valami nyomot? Vagy valamit? – kérdezte Árpi. - Nem, semmit. A doki szerint biztosan álkulccsal jöhettek be… és elvitték a drágáimat – újabb zokogásba tört ki Móni. Timi megölelte és a hátát simogatta.
20
A nagy kutyarablás
- Semmit sem hallottál az éjjel? Amikor a kulcsot próbálták az ajtóba, biztosan ugattak Kloéék…vagy nem? – vetette fel Árpi. - Sajnos semmit, ugyanis altatót vettem be…mióta Miki kint dolgozik Németországban, van, hogy altatóval alszom - vallotta be Móni. Árpi csak a fejét csóválta. - Hol lehet ez a Barney? – kérdezte, és elindult, hogy megkeresse. Fifi Timi és Móni mellett maradt erősítésnek. - Gyertek csak! – szólt be hozzájuk Árpi. A két nő felállt, és kimentek a hallba. Barney hevesen rohangált az bejárati ajtó és a kiskutyák kosara között. Újra és újra egy csíkban szaglászott. Fifi izgatottan követte barátját. - Barney biztosan az idegen elkövető szagát érzi – mondta Árpi. – A mi szagunkat ismeri és a tiéteket is, hiszen már többször járt nálatok. Móni is izgatott lett. - Azt mondjátok, Barney tudja, ki járt itt? - Hát legalábbis tudja, hogy idegen vagy idegenek jártak itt, és követi is a szagukat – magyarázta Timi. – A tacskó több 21
A nagy kutyarablás
napos nyomot is nagyon jól vissza tud követni, kiváló a szaglása, nem hiába kedvelik a vadászok. - Szerintem engedjük ki és nézzük meg, mit csinál – javasolta Árpi. - Jó ötlet – bólintottak a nők. Barneyt kieresztették. Orra a földhöz tapadt és követte a benti szagot. Fifi szorosan a nyomában. A kapuig jutott. Ott csaholni kezdett. Árpi kinyitotta neki a kaput, a tacsi azonnal kiszaladt és követte a nyomot. Megállt egy ponton és ott szaglászott. Odamentek hozzá. - Úgy látszik, itt tették őket autóba, vagy amivel jöttek, mert itt már Barney nem megy tovább. Kérdezted már a szomszédokat, hogy láttak-e esetleg valamit? – kérdezte Árpi Mónitól. - Nem, még nem beszéltem senkivel. Csak a dokit hívtam és benneteket, de meg fogom a szomszédokat kérdezni, hogy nem láttak-e valamit. Köszönöm! Már így is nagyon sokat segítettek – sírta el magát újra Móni. - Na, jól van, ne aggódj, minden rendbe fog jönni – nyugtatta őt Timi. – A rendőrségnek fogsz szólni? - Ugyan minek? Mit tudnak csinálni? Szerinted foglalkoznak kutyás üggyel? – legyintett Móni. – Még csak az ajtóm sincs 22
A nagy kutyarablás
feltörve. A kapun biztos, bemásztak, vagy azt is álkulccsal nyitották ki. - Szerintem azért szóljál nekik, hátha ők tudják, kik lehettek azok – tanácsolta Árpi. - Majd meglátom – mondta Móni. Elbúcsúztak egymástól, és a házaspár kutyáikkal elindult haza. Persze a Piri boltjában másnap már erről beszélgettek a vásárlók. - Hallottátok, hogy betörtek Szabó Mónihoz, és ellopták a kiskutyáit? A nagy kutyáit meg elkábították! Még csak észre sem vette Móni, mert altatót szed! - kezdte Piri, a boltos. - Az is mi a francnak szedi azt a dilibogyót?! Mitől nem tud aludni? – hangoskodott Magda. - Azért az szörnyű, hogy csak úgy bementek a házába és elvitték a kutyáit! Mi van, ha megerőszakolják?! – kontrázott rá Pircsi. - Ki az a hülye, aki a kutyáit viszi el a pénze vagy az ékszerei helyett?! A férje németbe dolgozik, van pénzük dögivel, és akkor a kutyákat viszik el?! Nem értem én ezt a mai világot! – csóválta a fejét Pista bácsi.
23
A nagy kutyarablás
- Pista bácsi, ma már nagyobb értéke van ezeknek a luxus kutyáknak, mint az ékszernek vagy a pénznek – mondta Piri. – Van, aki csillagászati áron adja-veszi őket. - Senki nem látott semmit? – kérdezte Magda. - Tudtommal senki – mondta Józsi, Piri férje. - Még a rendőrségen is bejelentette Móni – szólt közbe Pircsi. - Mit tudnak azok csinálni? Gyilkossági ügyeket sem tudnak kinyomozni, nemhogy egy ilyen lopást – vágta rá Pista bácsi. - Pedig a választáskor azt ígérték, nagyobb lesz a biztonság, mert itt fognak mindig járőrözni – mondta Józsi. - Járőrözni, mi? Elmennek egyszer a házad előtt, oszt kész – mondta Pista bácsi. – Ezek azt sem vennék észre, ha éppen mászna be valaki az ablakodon. - Azért én jobban oda fogok figyelni, hogy zárva legyen minden nálam és a nagy kutyát is elengedem éjjelre – mondta Pircsi. - Ugyan ki menne be hozzád? És minek? – kacsintott Pista bácsi. - Te csak szeretnéd, ha valaki bemenne hozzád éjjel – kontrázott rá Józsi.
24
A nagy kutyarablás
- Na, fejezzék már be! – szólt rájuk Pircsi. Mindenki jóízűt nevetett.
25
A nagy kutyarablás
4. fejezet Két nappal később ellopták a Kiss Esztike alomját is. Neki yorki kutyusai születtek, és már ő is szerette volna eladni őket. A nyírbócsi adok-veszek oldalon ő is hirdette a kicsiket. Ő is az Eperfa utcán lakott, csak ő az elején. Vele is ugyanaz történt, mint Mónival. Itt viszont annyi volt a különbség, hogy a kicsik a ház hátsó részében voltak, egy elkülönített részen. Az anya kutya Esztivel aludt a szobájában. Pont ezért nem hallott semmit sem. Itt már nem álkulcsot használtak, hanem betörték az ajtó ablakát és belülről fordították el a kulcsot a zárban. - Hallottad, mi történt? – jött haza Timi Fifivel a boltból izgatottan. – A Kiss Eszti yorki alomját is ellopták! - Tényleg? – nézett fel munkájából Árpi. – Ki a fene lopkodja itt a kutyákat? És miért? - Biztos, viszik külföldre eladni. Ott többet adnak ezekért a fajtákért. Figyelik a hirdetős oldalt és utána mennek lopni – okoskodott Timi. - Akkor csak helybéli lehet az illető vagy illetők – gondolkodott el Árpi. - Csakis – bólintott Timi.
26
A nagy kutyarablás
Barney Árpi ölében feküdt és onnan csóválta a farkát. Megszólalt a telefon. Timié volt. - Igen, tessék? – szólt bele. - Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, a Móni adta meg a számod. Kiss Eszti vagyok – jött a válasz. Timi meglepődött. Látásból ismerte Esztit, köszöntek is egymásnak, de még nem igazán beszéltek egymással. - Semmi baj, nem zavarsz – válaszolta. - Azért hívtalak, mert Móni mondta, hogy van neked egy drótszőrű tacsid – folytatta Eszti. - Igen, Barney. - Móni mondta, hogy milyen ügyesen szaglászott náluk, amikor a betörés történt. Azt is említette, hogy a tacsik több napos szagot is vissza tudnak követni. Nem hoznád el hozzám is Barneyt, hogy nézzen körül? Hátha talál valamit…. - Hát, nem tudom…. Móniékat ismerte….de nálad még nem jártunk. Nem tudom, hogy tud-e egyáltalán valamit csinálni. De, ha gondolod, megpróbálhatjuk – egyezett bele. - Én nagyon szeretném – örült meg Eszti. – Ma el tudtok jönni?
27
A nagy kutyarablás
- Persze. Egy fél óra múlva ott leszünk – búcsúzott Timi és letette. – Kiss Eszti volt az. Azt szeretné, ha elvinnénk hozzá Barneyt szaglászni…hátha talál valamit – magyarázta Árpinak. - Micsoda nyomozó kutyánk van nekünk – simogatta meg nevetve Árpi Barney fejét. A kutya hálásan nyugtázta a simit. – Menjünk, vigyük el. Nem tudom, fog-e segíteni valamit, de legalább megmozgatjuk Fifivel együtt. Eszti már a kapuban várta őket. Móni is ott volt. Várakozás teljesen néztek Barneyra. - Na, Barney, sokat várunk tőled – engedte el mosolyogva Árpi. – Hát nem tudom, hogy talál-e valamit…. - Nem baj, ha nem, legalább ezt is megpróbáltuk – mondta Eszti. Barney azonnal akcióba lépett. A kertben minden szagot leellenőrzött, végig követett, aztán kiválasztotta a számára egyetlen ismerős szagot és végig ment rajta egészen a ház hátsó részéig, a betört üvegű ajtóig. Ott izgatottan tovább nyomozott. - Jaj, de ügyes! – kiáltott fel Eszti és Móni egyszerre. Barney kiszalad a kapuhoz, ahol kiengedték. Követte a nyomot. A háztól nem messze állt meg. A nyom eltűnt. 28
A nagy kutyarablás
- Itt állhattak autóval, vagy amivel jöttek…. – állapították meg együtt. - És megint nem látott senki semmit – mondta lemondóan Árpi. - A rendőrségen voltál? – kérdezte Timi. - Igen, én is szóltam nekik. Mondták, hogy most nagyon odafigyelnek mindenkire, aki kiskutyát hirdet Nyírbócson. Azon a részen többször fognak járőrözni. Barney eközben visszaszaladt a nyomon a ház hátsó részéhez. Ott mindent alaposan megvizsgált még egyszer Fifi társaságában. Megállt egy helyen és erősen szaglászott. Éles csaholással jelezte, hogy ott van valami - Szerintem talált valamit – mondta izgatottan Eszti. Mindannyian odaszaladtak. A ház ezen részén, az ajtóhoz vezető kis úton két oldaláról bokorsor állt. Az ajtó mellett, balkéz felől a bokor alatt egy iPod minit találtak. Ugyanolyan zöld színű volt, mint a bokor. Valószínűleg ezért nem tűnt fel senkinek, hogy ott van. - Ez a tied? – kérdezte Árpi Esztitől, amikor felvette. - Nem, nem az enyém. Nekem ilyenem nincs – felelte a nő izgatottan. – Gondolod, hogy a tolvajok hagyták itt?
29
A nagy kutyarablás
- Valószínűleg…, ha nem a tiétek – válaszolta a férfi. - Azonnal tedd le! Biztosan van rajta ujjlenyomat! Elmaszatolhatod rajta a gazdája lenyomatát! – kiabált rá férjére Timi. - Igazad van – mondta ijedten Árpi. – Eszti, hozz egy szalvétát, vagy valamit, amibe bele tudjuk tenni. Eszti berohant a házba, és egy lap papírtörlővel, valamint egy zacskóval tért vissza. Óvatosan beletekerték a papírtörlőbe, majd a zacskóba pottyantották. - Vidd be a rendőrségre! – mondta a nőnek Timi. – Hátha valaki olyan hagyta itt el, aki már priuszos. Ha így van, akkor a rendőrség ki tudja deríteni, ki a tulajdonos. - Igazatok van! Hogy ez a Barney milyen ügyes kutya! – simogatta Eszti a tacsi fejét. - Ugye, ugye? – bólogattak elégedetten a gazdik. - Isten ilyen csodásra teremtette őt – ölelte meg Barneyt Timi. – Jaj, Fifike, ne féltékenykedj! Te is ugyanilyen csodásan vagy megteremtve! Hiszen te asszisztáltál Barneynak – kapta ölébe kis fehér kutyáját a nő. - Na, mi akkor megyünk. Majd szóljál, mit sikerült a rendőrségen végezni – mondta búcsúzóul Árpi. A két kutyára rákapcsolták a pórázt és hazafelé vették az irányt.
30
A nagy kutyarablás
- Hát, nagyon kíváncsi vagyok, eredménnyel jár-e Eszti az iPoddal – mondta Timi a férjének az úton. – Szerinted hogy hagyta el a tolvaj? - Biztos a sietségben kiesett a zsebéből – magyarázta Árpi. – Ez azt jelenti, hogy fiatal a tolvaj. Vagy az egyik tag fiatal. - Igazad van – bólintott egyetértően Timi. Két nap múlva hívta őket Eszti. Elmondta, hogy bevitte még aznap a rendőrségre a talált tárgyat, ők azt megvizsgálták. Találtak rajta ujjlenyomatot, de senki ujjlenyomatával nem passzol össze, aki az adatbázisukban van. Azért még összevetik a környék többi rendőrségi adatával. Ám az is valószínű, hogy a tulajdonos nem büntetett előéletű. Ha ez így van, akkor sajnos semmire sem mennek a bizonyítékkal.
31
A nagy kutyarablás
5. fejezet Timi este fellépett még a netre. Behozta a nyírbócsi adokveszek csoportot. Megnézte, kik árulnak még kiskutyát. Már csak Füredi Borbála tenyésztőnő és Vámosi Gergő hirdetett eladó kölyköket. A Móni és az Eszti hirdetései már lekerültek a falról. Úgy gondolta, ír mindkettőjüknek és figyelmezteti őket, valamint beszámol nekik a nyomozás eddigi állásáról. Éppen befejezte az üzenet írását, amikor felugrott a chat ablakja. Hunor fia volt az. Szia, anya! Hogy vagytok? Mi újság van veletek! Szia, Huni! Mi megvagyunk, remélem, te is jól vagy. Nem fogod elhinni, hogy mibe keveredtünk apával. Elloptak a faluban két kutya almot és Barney, valamint Fifi nyomozzák az ügyet. Micsoda? Tényleg? Mesélj, mi történt! Először a Szabó Móni hívott, hogy ellopták a lakásából a kis eladásra váró csivijeit. Kérte, hogy menjük el megvigasztalni. Barney ott kapott szagot. Igaz, akkor még nem talált semmit, de végig tudta nyomozni az utat, amit megtettek a tolvajok. Vagy két napra rá a Kiss Eszti kis yorkijait lopták el! Ott már betörték az ajtó ablakát – a ház hátsó részében voltak a kölykök. Hallotta Mónitól, hogy Barney és Fifi milyen ügyesek voltak, és kérte, vigyük el őket, hátha nála is találnak valamit. 32
A nagy kutyarablás
És nem hiszed el, de Barney talált valamit! Még a rendőrség figyelmét is elkerülte! Egy zöld színű iPod minit a bokrok alatt! Azta! És vezetett eredményre az iPod? Sajnos egyelőre nem. Vannak rajta természetesen ujjlenyomatok, de olyan valakié, aki nem büntetett előéletű, így nincs benne a rendőrség adatbázisában. De mi azért nem adjuk fel! Nem semmi, hogy mibe keveredtetek! Majd meséld el, hogy sikerült-e kinyomozni, ki a tettes. Simogasd meg Barneyt helyettem is. Apa hogy van? Apa is jól van, ő is részt vesz a nyomozásban. Amúgy halad az új könyvével is. Tudod, most Sámuél próféta iratait tanulmányozza héberül. Te jól vagy? Velem minden rendben. Hozzátok képest unalmas az életem. Még beszélgettek pár óra hosszat, amibe Árpi is bekapcsolódott és ő is izgatottan mesélte el, mi is történt, hogyan nyomozott Barney. Az ő szájából sokkal izgalmasabban hangzik, mint ahogy én leírtam, állapította meg Timi. Férje mindig mindent élvezetesebben és színesebben tudott előadni, mint ő. Ő sokkal földhöz ragadtabb volt. Éppen befejték fiúkkal a chatelést, amikor Timi üzenetet kapott. Vámos Gergőtől kapott választ.
33
A nagy kutyarablás
Köszönöm, hogy szólni tetszett. Oda fogunk nagyon figyelni. – Gergő Borbálától még nem jött válasz. Így kikapcsolta a számítógépet, és nyugovóra tértek mindketten. Másnap Piri boltjában hallotta a hírt. - Tetszett hallani, hogy most meg a Bori kutyáit lopták el! – újságolta neki Piri. – Bizony! - Nem hiszem el! Ez már a harmadik! – hüledezett Timi. – Mikor? Hogyan? - Az éjjel történt – vette át Józsi feleségétől a szót. – Betörtek hozzá is és elvitték a kiskutyáit. A rendőrség tehetetlen. Semmi nyom és megint nem látott senki semmit. - Én azt mondom, addig jár a korsó a kútra… - vette át a szót Margit. - Jó, jó, de meddig? Addig még hány emberhez fognak betörni? – ijedezett Pircsi. - Te hozzád biztos, hogy nem, bármennyire is szeretnéd – tréfálkozott Sanyi. - Jaj, Sanyi, hagyjál már! – förmedt rá Pircsi.
34
A nagy kutyarablás
- Korcs kutyákat kell tenyészteni, osztán azt nem viszi el senki – vágott közbe Pista bácsi. - Pista bácsi, olyat nem tenyésztenek – okoskodott Józsi. – Abból nincs pénz. Azt ingyen adják, csak vigye el valaki. - De hát ezek a tenyésztettnek mondott ebek is csak korcsok, hiszen több kutya keresztezéséből jönnek létre – szólt közbe Sanyi. – Hülyék az emberek! Több ezer forintot elköltenek korcsokra! Mikor van annyi korcs a faluban, hogy ingyen vihetné haza. - Ez a gazdagok mániája! – mondta megvetően Pista bácsi. – Na, a mi időnkben nem volt ilyen hülyeség. Lefialt a szomszéd kutyája, és ha kellett, adott. Így volt otthon kutya, aki őrizze a házat. A kutya egyébként is erre való, nem arra, hogy összevissza divatoljanak vele. Ekkor kidugta a fejét Fifi a táksából éppen Pista bácsi mellett. - Szervusz Fifike – lágyult el Pista bácsi hangja, és megpaskolta a kutyus fejét. Nagy hahota töltötte be a boltot. - Na, Pista bátyám, kellene magának egy ilyen kis fajtatiszta korcs? – piszkálta meg az öreget Sanyi.
35
A nagy kutyarablás
- Ez az egy kivétel! Ez egy igazi detektív kutya…mert hallottuk ám mi, hogy milyen ügyesen nyomoztak a másikkal, a Barnával – mondta az öreg. - Barneynak hívják, Pista bácsi – javította ki Timi nevetve. - Nekem Barna, annak van értelme – mondta az öreg. – Egy olyan Barnát elfogadnék, mert úgy látszik, jó házőrző lenne. Azt miért nem hozod a boltba? - Mert nem jön. A férjem ölében fekszik most is. Oda van ragadva Árpihoz, a gazdájához – válaszolta Timi. – De legközelebb majd mondom Árpinak is, hogy jöjjön velem és akkor biztos, hogy jön Barney is. - Jól van, lyányom. - Visszatérve, szegény Bori biztos, hogy ki van borulva, mert ő aztán drágán adta volna a kölyköket, így ugrott a sok pénz – terelte a beszélgetést vissza Piri. - Hát persze, hogy ki van borulva. Te nem lennél? – mondta Sanyi. - A Barna ott nem nyomozott? – kérdezte Pista bácsi. - Nem is tudtuk, hogy mi történt. Most hallom először, hogy őt is kirabolták. Szólni meg nem szólt még. Tegnap este írtam
36
A nagy kutyarablás
neki egy üzenetet, hogy vigyázzon a kiskutyákra… Ezek szerint, nem kapta meg az üzenetemet. - Na, csak vigyed oda a Barnát meg ezt a kis vacakot, hátha találnak valami nyomot megint – biztatta Pista bácsi, miközben Fifike fejét simogatta. - Ha szól, megyünk, egyébként nem szívesen lábatlankodnánk nála – mondta Timi. Haza felé a boltból Árpi hívta a mobilon. - Hallottad, mi történt? A tenyésztőnőtől is ellopták a kiskutyákat – kezdte a telefonba. - Éppen most hallottam a boltba. De te honnan tudod? Ki szólt neked? - A tenyésztőnő hívott, hogy vigyük el Barneyt, mert hallotta, mit talált Esztinél. Milyen ereje van a szájról-szájra terjesztésnek! Barney és Fifi más lassan hősökké növik ki magukat. - Na, Fifi, újabb munka vár rátok – puszilta meg Fifike fejét.
37
A nagy kutyarablás
6. fejezet Füredi Borbála a város központjában lakott egy nagyon szép emeletes házban. A házaspárral egyidős lehetett. A férje még évekkel ezelőtt elhagyta egy fiatalabb nőért. Gyerekük sohasem született. Jó módú családból származott, szülei még mindig éltek és támogatták őt. A megye központban, Nyírsályon volt egy saját szépség szalonja. Alkalmazottai voltak, ő csak heti egy-két alkalommal járt be ellenőrizni az üzletet. Yorki kutyusaival kiállításokra járt. Több díjat is nyertek már neki a kutyái. - Szervusztok! – tegeztek le őket, amikor eléjük jött a kapuba. – Köszönöm, hogy eljöttetek. - Szervusz! – tegezte vissza Timi. – Mi köszönjük, hogy elhívtál bennünket. - Hallottam, hogy milyen ügyes kutyáid vannak. Remélem, nálam is találnak valamit. Leereszkedett a két kutyushoz, és szépen kikészített körmeivel megsimogatta fejüket. – Az én kutyáimat elzártam, így nyugodtan elengedheted a tieidet. Árpi levette a hámot Barney-ról. Timi pedig elengedte Fifit. Barney azonnal szagot fogott. Tömpe lábaival sietve indult el. Most mintha kicsit zavart lett volna. Az udvarban ide-oda szaladgált. Elrohant a kapuhoz, majd onnan a hátsó bejárati 38
A nagy kutyarablás
ajtóhoz, majd a garázshoz, aztán pedig az első bejárati ajtóhoz. - Hol hatoltak be a házba a betörők? – érdeklődött Árpi. - A hátsó ajtón – válaszolta Bori. - Lehet, hogy először az első ajtónál próbálkoztak. Biztos, hogy Barney azért szaladt oda – próbálta magyarázni a kutya viselkedését Timi. - Igen, lehetséges – bólogatott egyetértően a férje. A kutya továbbra is izgatottan szaglászott. Fifike alig bírta őt követni. - Megnézhetjük bent is, ahonnan eltűntek a kicsik? – kérdezte Timi. - Persze – egyezett bele az asszony, és kinyitotta a hátsó ajtót. Ahogy beléptek a helyiségbe, a gázkazánt pillantották meg. Lépcső vezetett fel a lakásba. Onnan a főzőfülkébe jutottak, majd egy boltíven keresztül vezetett az út a konyhába. Átmentek a nappalin. Pazarul berendezett helyiség volt. Hófehér bőr ülőgarnitúrával, szemközt kandallóval. A szoba egyik sarkában ráccsal elkerített részt találtak. Tele volt plüss játékokkal, és finom plédek borították azon a részen a padlót. - Itt voltak a kiskutyák – mutatott oda Bori.
39
A nagy kutyarablás
- Tehát a tolvaj vagy tolvajok azon az úton jutottak ide, ahol mi is jöttünk. Igaz? – kérdezte Árpi. - Így van – erősítette meg az asszony. - Honnan tudhatták, hogy hol vannak a kiskutyák? – vakarta a fejét a férfi. - Ki tudja? Bejöttek, szétnéztek, megtalálták őket – próbált magyarázatot találni az asszony. - És nem hallottál semmit? – faggatta tovább Árpi az aszszonyt. - Nem, semmit. Én fent alszok az emeleten. A felnőtt kutyáim velem vannak fent. Csak a kiskutyák voltak itt egyedül lent. - Írtam tegnap este üzenetet. Olvastad? – kérdezte Timi. - Igen, olvastam, de úgy gondoltam, majd ma válaszolok rá. Egyébként köszönöm a figyelmeztetést. Sajnos nem vettem én sem komolyan – sajnálkozott az asszony. - Nem hallottál semmit sem? – erősködött tovább Árpi. - Sajnos nem. Altatóval alszom. Az utóbbi időben nem alszom valami jól, így kértem az orvost, írjon fel valamit. Apukám nagyon beteg, kórházban van, ez megvisel. Igazából ezért sem foglalkoztam sokat ezzel a kutyalopási üggyel. Sokat voltam nála a kórházban, volt, hogy anyukámnál aludtam, 40
A nagy kutyarablás
hogy ne legyen egyedül. Éppen csak hazaugortam az itthoni dolgaimat elrendezni – magyarázta Bori. - Ez itt az apukád? – kérdezte Timi a kandallón álló egyik képre mutatva. - Igen, ő az – lágyult el a nő hangja. Odament Timi mellé. – Ő pedig az anyukám. Ez itt az öcsém a két fiával és a feleségével. Ezen a képen pedig a húgom van a férjével és a kislányával, aki a keresztlányom. - Látom, szoros a kapcsolatod a családoddal – állapította meg. - Igen, nagyon szeretem őket. Nekem már csak ők maradtak – kis keserűség bujkált Bori hangjában. Nyüszítés és kaparászás hallatszott kintről. - Ez Fifike lesz. Úgy látom, elunta a keresést – mondta Timi. – Akkor mi megyünk is. Elindultak hármasban kifele. A hátsó ajtónál Fifike örömtáncba kezdett, amikor meglátta gazdáit. Barney még mindig szaglászott. - Hát, nálad is csak annyit tudtunk segíteni, mint Móninál. Végigkövette a nyomokat – mondta sajnálkozva Timi. - Igen – válaszolta Bori. – Nektek nem lesz kis csivavátok? 41
A nagy kutyarablás
- Nem, Fifi ivartalanítva van. Nem akarunk ilyennel bajolni – mondta Árpi. – Voltak régebben kiskutyáink, de macerás egy munka, így abba hagytuk. - Hát igen, van velük gond. - Te is gondolom szóltál a rendőröknek – fordult Timi a tenyésztőnő felé. - Persze, főleg, hogy már két almot is elloptak. - Neked is nagy a veszteséged, igaz? - Igen, de igazából a kicsik miatt aggódom. Ki tudja, mi lesz velük. - Valószínűleg eladják valami felvásárlónak őket, az meg tovább adja őket külföldön – kezdte magyarázni Árpi. - Valószínűleg – felelte Bori. - Borzasztó, hogy a rendőrség is tehetetlen – állapította meg keserűen Timi. - Igen…igazán tanácstalanok az ügyben. - Én azt nem értem, honnan tudnak mindenki szokásáról és honnan tudják, hol vannak a kiskutyák – gondolkodott hangosan Árpi. - Hát…ki tudja, lehet, idevalósiak – mondta Bori. 42
A nagy kutyarablás
- Sőt, biztos, hogy idevalósiak – erősítette meg a férfi. - Jól van, most már menjünk – vetette közbe Timi és már tette is pórázra Fifit, majd Árpi füttyentett Barney-nak, aki visszaloholt és türelmesen várta, hogy ráadják a pórázt. Elbúcsúztak Füredi Borbálától és elindultak hazafelé. - Nem mondom, nagyon jómódú – kezdte Timi a beszélgetést. - Igen, az. Nem értem, hozzá hogyan mentek be. Láttad a nagy, magas kovácsoltvas kapuját? Móninak és Esztinek kis alacsony kerítésük van, de ennek a nőnek nem. Hogy a bánatba másztak be rajta? Nagyon jó kondiban kellett lenniük a tolvajoknak… - morfondírozott tovább Árpi. Látszott, nem hagyja a dolog nyugodni. - Azt is észrevetted, hogy ő nem engedte be Barneyt a lakásba, hogy ott is végigszaglássza a nyomot? – nézett Timi Árpira. - Mit akarsz ezzel mondani? Hogy köze lenne a lopásokhoz? De hiszen az övéit is ellopták… Őt is megkárosították... Nem értem… - töprengett tovább a férfi. - Igen, ez igaz – értett egyet vele Timi. – Talán csak nem akarta, hogy Barney összepiszkolja a lakását.
43
A nagy kutyarablás
Most nem álltak meg a parknál, hanem egyenesen haza mentek. Mindketten mélyen a gondolataikba merültek. Délután Timi megnézte a neten a postáit és újra belépett a nyírbócsi adok-veszek csoportba. Gergő árulta még a kutyáit és Bori. Érdekes, gondolta, a Bori nem vette le a hirdetést. Bár, amilyen elfoglalt most. Biztos, azóta nem volt még fent a neten. Megnézte azt az üzenetet, amit a tenyésztőnőnek írt. Tényleg megnézte még akkor, amikor mondta. Később felhívta Mónit. - Hogy vagy? – kérdezte tőle részvéttel a hangjában. - Úgy, ahogy megvagyok. Még most is majdnem elbőgöm magamat, ha arra gondolok, hogy milyen brutális módon vitték el őket. Mi lehet velük? Kapnak enni rendesen? Szeretgetik-e őket úgy, mint én? – sírósra váltott a hangja. - Na, fel a fejjel! Biztos vagyok benne, hogy kiderül, mi történt. Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek – biztatta barátnője. - Mi van, ha már külföldön vannak?! – jajdult fel Móni. - Ezt nem tudjuk biztosan. Ne variálj a fejedben! Ne gondolj erre! Teljesen ki fogsz készülni, ha ilyenekre gondolsz. Gondolom, a rendőrségtől semmi hír… - Semmi… Nálatok? Mi van Borival?
44
A nagy kutyarablás
- Ma délelőtt voltunk nála. De nála sem talált semmit Barney, csak a kinti nyomokat. - Ez borzasztó! – sírta el magát Móni. - Pedig Bori a központban lakik…valakinek csak feltűnt valami – erősködött Timi. – Miért nem látott senki semmit? - Nem tudom. Eszti és én is végigkérdeztük a szomszédokat, de sehol semmi. Mindenki aludt, vagy tévézett lehúzott redőnyök mögött. - Még csak kutyaugatás sem jelezte, hogy idegen jár a környéken … - töprengett Timi tovább. - Ebben az utcában senkinek sincs kint tartott kutyája. Tudod, a pázsit és a kutyagumi miatt… Csak egy páran tartunk kutyát, de bent a lakásban. És azok is kistestűek… Riasztóberendezése sincs senkinek. Azt gondoltuk, itt nincs rá szükség, hiszen ismerjük egymást. Ráadásul a rendőrök is járőröznek errefele. Eddig teljes biztonságban éreztük magunkat. Azt mondta, Miki, ha hazajön, riasztót fog felszerelni a házba. Ti nem féltek ott a falu végen? - Ezt már sokan kérdezték, de nem. Tudod: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. - Ja, igen, ti vallásosak vagytok – hagyta rá Móni.
45
A nagy kutyarablás
- Meg aztán, igazából nincs is, mit elvinniük. Bár nem régen hallottam, hogy pár fiatal a másik faluban agyonvert egy idős házaspárt a nyugdíjáért… - Ne ijesztgess már! – rémüldözött Móni. – Csak jó lesz az a riasztóberendezés. - Móni, ha valaki be akar menni, akkor az be is megy, akár van riasztóberendezésed, akár nincs – mondta neki Timi. - Talán igazad van. De én jobban fogom magam érezni tőle, főleg, hogy sokat vagyok egyedül. Most mennem kell, majd még beszélünk – fejezte be a beszélgetést Móni. - Rendben van. Hívjál, ha megtudsz valamit – búcsúzott Timi. - Mindenképpen – ezzel Móni bontotta a vonalat.
46
A nagy kutyarablás
7. fejezet Már több mint egy hét telt el a rablások óta. Senki nem tudott semmit. A boltban is hiába tárgyalták az esetet az emberek, senki nem látott és hallott semmi nyomra vezetőt. - Elvisszük a kutyákat sétálni a parkba? – kérdezte ebéd után Timi Árpitól. - Nem bánom, egy kis mozgás jól fog esni így ebéd után – egyezett bele Árpi. Barney és Fifi a sétálni szóra azonnal csóválni kezdte a farkát. Fifike örömében az előszobáig szaladt, majd vissza. - Hogy tudják, hogy megyünk sétálni – nevetett Timi. - Ajaj, okosak – mosolyodott el Árpi is. Vidám hangulatban indultak el a park felé. Közben beszélgettek. Amikor odaértek, elengedték a kutyákat. A park másik végében fiatalok beszélgettek az egyik padnál. Fiúk-lányok vegyesen. Nevetgéltek, hangoskodtak, cigiztek. Egyszer csak Barneyt mintha puskából lőtték volna ki, orrát a földön tartva egyenesen odaszaladt a társasághoz és az egyik fiú nadrágját kezdte el cibálni morogva. Timi és Árpi azonnal odarohantak. - Barney, mit csinálsz? Azonnal hagyd abba! Engedd el! – kiáltott rá a tacsira Árpi.
47
A nagy kutyarablás
- Ne haragudj már, nem tudjuk, mi ütött belé – szabadkozott Timi. Nagy nehezen lecibálták Barneyt a fiú nadrágjáról. A tacsi őrjöngésének eredménye egy lyukas nadrágszár lett. A fiú falherén állt. - Jól vagy? Kérlek, ne haragudj ránk, általában Barney egy nagyon szelíd kutyus… - mentegetőzött Árpi. - Tessék rá szájkosarat rakni, ha harapós – szólt be az egyik lány, akinek piercing volt az orrában. - Mi lett volna, ha beleharap a lábába?! – kontrázott rá a másik, szőke hajú lány. Árpi a hóna alá csapta Barneyt és megdorgálta. - Nagyon sajnáljuk. Legközelebb jobban fogunk rá figyelni – mondta Timi. Barney még Árpi kezében is morgott és ugatott a fiúra. - Te nem a Füredi Bori rokona vagy? – kérdezte a fiútól Timi. – Mintha a nála lévő fényképeken téged láttalak volna. - De, én Füredi Péter vagyok. Bori a nagynéném – válaszolta a fiú idegesen.
48
A nagy kutyarablás
- Még egyszer elnézést a tacsink miatt – szabadkozott továbbra is Árpi. - Semmi baj – válaszolta Péter. – Nem számít. - De a nadrágod… - mutatott Árpi a lyukas nadrágszárra. - Á, nem baj, nem probléma – hárított a fiú. - De édes kis csivava, mert hogy az, igaz? – kiáltott fel a piercinges. – Megsimogathatom? - Persze – egyezett bele Timi. A piercinges óvatosan nyúlt Fifike felé, majd amikor látta, hogy az hagyja magát, simogatni kezdte a kis fejét, majd a hátát. - Jaj, de szeretnék én is egy ilyet – sóhajtott fel. A szőke is mellé guggolt és ő is simogatni kezdte a kutyust. – De olyan drágák! - Törzskönyves? – kérdezte a szőke. - Nem, nem az – jött a válasz. Árpi letette Barneyt a földre, de az továbbra is haragudott Péterre. - A tacsit meg lehet simogatni? – kérdezte a Péter mellett álló fiú.
49
A nagy kutyarablás
- Hát…most nem tudom, mi baja van… - óvatoskodott Árpi. – Valamiért haragszik rád – nézett rá Péterre. Péter elvörösödött. - Nem tudom, miért pikkel rám – mondta zavartan. - Biztosan nem tetszik neki a pofád – röhögött fel a mellette álló fiú. – Na, hadd lám, rám haragszik-e. Ő is leguggolt, de ő Barney felé nyúlt óvatosan. Mikor látta, hogy nincs veszély, megsimogatta a tacsi hátát. Barney csóválni kezdte a farkát. - Látod? Engem bír – düllesztette a mellét elégedetten a fiú. Erre a többiek is Barney köré csoportosultak és simogatni kezdték. Amikor Péter is megpróbálta megsimogatni, odakapott a keze felé. A fiú ijedten rántotta vissza. - Barney, mi bajod van? – szólt rá a tacsira Árpi. - Mondom én, hogy Péter rossz ábrázatú – nevetett újra a fiú. – Pedig van kutyátok otthon. Lehet, hogy az a baj? Idegen kutyaszagod van? - Lehetséges – mondta Árpi. - De hát nekem is van otthon kutyám – mondta a szőke lány. – Egy labradorunk van. Süti. Amikor eljöttem otthonról,
50
A nagy kutyarablás
megsimogattam és ő is hozzám dörgölőzött, de Barney rám nem haragszik. Mindenki ránézett Péterre. A fiú teljesen zavarba jött. Lángvörös fejjel nézett a többiekre. - Nem tudom, mi baja lehet – dadogta. – Nekem most sürgősen haza kell mennem – mondta, és gyors iramban megindult kifelé a parkból. A barátai csodálkozva néztek utána. - Ennek mi a baja? – kérdezte a piercinges lány. - Mindig ilyen furcsán viselkedik? – kérdezte Timi a fiataloktól. - Csak mostanában ideges, amúgy egy nagyon rendes srác – mondta a szőke, akin látszott, hogy nem csak nagyon kedveli a fiút… - Na, nekünk most már mennünk kell – mondta Timi. - Tetszenek még majd idejönni? – kérdezte a piercinges. - Igen, elég sokat járunk ide a parkba kutyát sétáltatni. Csak eddig még nem találkoztunk veletek. - Na, sziasztok – búcsúzott Árpi és Timi. - Csókolom – mondták a fiatalok. 51
A nagy kutyarablás
- Szerinted nagy baj lesz abból, hogy Barney megtépte a Füredi fiú ruháját? – kérdezte Timi hazafelé menet Árpitól. - Nem hiszem. Meg nem harapta. A ruháért meg bocsánatot kértünk. Ha mégis lesz belőle valami, majd szólnak – felelte Árpi. Otthon mindketten elvonultak és könyveik írásába temetkeztek.
52
A nagy kutyarablás
8. fejezet Másnap délelőtt Timi éppen az ebédet főzte, amikor csengettek. Barney és Fifi azonnal ugatni kezdtek. Kiment a kapuhoz. A Füredi fiú állt ott a szőke hajú lánnyal. - Csókolom! Ne tessék haragudni, hogy zavarunk, de beszélni szeretnénk Önökkel – kezdte a szőke hajú lány. - Sziasztok! Gyertek beljebb – invitálta be őket Timi. - Tessék Barneyt megkötni, vagy elzárni, nehogy a Pétert megharapja – kérte a lány. - Ja, jó, rendben van. Gyere, Barney – kapta ölbe a tacsit. Barney kicsit morogni kezdett, amikor a fiú elment mellette. – Barney, nem szabad! Legyél jó fiú! Menjetek be! Bevezette a fiatalokat a konyhába, Barneyt pedig bezárta az egyik szobába. - Én még nem mutatkoztak be – kezdte a szőke lány. – Szabó Klári vagyok. Azért jöttünk, mert Péter el szeretne mondani valamit. Timi ránézett a fiúra. Az azonnal zavarba jött. - A nadrágról van szó? – kérdezte értetlenül a nő.
53
A nagy kutyarablás
- Nem – mondta a fiú helyett Klári. – Vagyis részben. Na, Péter, mondd már. Péter egy szót sem tudott kinyögni. - Akkor mondom helyetted én – vette át az irányítást a lány. – Tegnap Péter után mentem és beszélgettem vele. Egyébként is nagyon furán viselkedett már egy ideje. Nagy nehezen kihúztam belőle, mi is a baja. A kis kutyákról van szó, amelyeket elloptak… - Igen? – nézett rájuk Timi várakozásteljesen. - Péter és a bátyja, Csaba lopták el őket… - Tessék? Micsoda? Hogyan? – lepődött meg Timi. - A nagynénjük, a kutyatenyésztő, a Bori vette rá őket, mert az ő kiskutyáját senki sem vette. Igazából csak az Eszti kiskutyáitól akart megszabadulni, de attól félt, az kicsit feltűnő lenne, hogy csak yorkik tűnnek el. Így kapóra jött neki a Móni alomja is. Ezért kezdték a csivi alommal, hogy ne legyen gyanús a dolog. - De hát a Bori kiskutyáit is ellopták – vágott közbe Timi. - Nem, azokat nem lopták el. Igaz, Péter? – nézett kérdően Klári a fiúra. - Nem, azokat nem loptuk el – bólintott a fiú. 54
A nagy kutyarablás
- Akkor azokat biztosan csak elzárta az egyik emeleti szobába, amikor ott voltunk… - gondolkodott hangosan Timi. - Nála tetszettek lenni? – kérdezte Klári meglepetten. - Igen. Mivel Esztinél Barney talált egy iPodot, ezért ő is elhívott minket, hogy Barney hadd szaglásszon nála is körül. Igaz, a lakásba nem engedte be. Oda, ahol a kiskutyákat tartotta. - Akkor biztosan azért. Nem akarta, hogy a kutyák megérezzék egymás szagát és ugatni kezdjenek. Meg biztosan azért hívta el Önöket, hogy elterelje magáról a gyanút – okoskodott Klári. - Biztosan így lehetett. Esztinél te hagytad el az iPod-ot? – fordult Timi Péterhez. - Igen – hajtotta le a fiú a fejét. - De hogy csináltátok? Hogyhogy senki sem vett észre semmit? - A nagynéném már járt mindkét nőnél. Ismerte a házat, és mivel már mindkettőnek volt alomja, azt is tudta, hogy hol szokták a kiskutyákat tartani. Beszélgetéskor meg kijön, hogy van, aki altatót szed, meg ilyenek. A nők elmondanak egymásnak elég sok mindent. Látni meg azért nem látta senki, mert hajnal egy óra fele mentünk, és olyankor általában min55
A nagy kutyarablás
denki alszik. Azért leellenőriztük. Lekapcsoltuk az autónk világítását, és úgy mentünk lassan körbe az utcában. Mivel láttuk, hogy mindenütt vagy sötét van, vagy le vannak húzva a redőnyök, így nem volt gond – mesélte Péter. – Nem gondoltam, hogy a tacsi ennyire ki fog szúrni. Azt hallottam, hogy milyen jól visszakereste a nyomunkat a házaknál, és tudtam, amikor rátámadt, hogy felismert. Még jó, hogy beszélni nem tud. - Annak ellenére elég jól elmondta, mi van, csak mi nem mertünk ilyet feltételezni – mondta Timi. – Miért csináltátok? Hogy tudott a nagynénétek erre rávenni? A szüleitek mit szóltak? - Anyáék nem tudják…még… Annyira kétségbe volt esve. Tudta, hogy nehezen fogja csak tudni a kölyköket eladni. Főleg, mivel mások a környéken jóval olcsóbban adják. Azt gondolta, így ráijeszthet jó pár szaporítóra, ahogy ő nevezi ezeket az embereket. Nekem azt ígérte, megkapom a legújabb mobil telefont. Tudta, hogy erre vágyok, főleg, hogy a szüleim azt mondták, vagy megdolgozok érte és megveszem magamnak, vagy nincs. A bátyámnak meg azt mondta, hogy elintézi neki, hogy érettségi után Nyírsályon az egyik menő céghez mehessen dolgozni, ahol számítógépes szakember lehet. - A kiskutyákkal egyébként mi van? – kérdezte Timi. 56
A nagy kutyarablás
- Jó helyen vannak Borinál. A rablások után hozzá vittük őket. Ő tud törzskönyvet szerezni a csiviknek is, és el tudja őket adni… - mondta szégyenkezve a fiú. - Nem semmi ez a Bori! És akkor most mit csináljunk? A bátyád megerősíti azt, amit te itt elmondtál? - Nem tudom. Ő nem tud arról, hogy eljöttem ide. Klári beszélt rá, hogy mondjam el. Igazából jó végre kiadni magamból. Nagyon szégyelltem, hogy másokhoz betörtünk és loptunk. Nem szeretnék börtönbe kerülni! – nézett rá esdeklően Timire. – De attól is rettegek, hogy mi lesz, ha szüleim megtudják. Ők tisztességes, becsületes emberek. - A szüleidnek mindenképpen el kell mondani. Csak ők tudják, mi legyen a megoldás, hogyan oldódjon meg az ügy, hiszen Bori édesapád testvére. Ráadásul belerángatott benneteket a szüleid tudta nélkül. Ennyi következményt minimum el kell viselned. - Igen…értem…. – mondta a fiú végig a padlót nézve. - És az is a minimum, hogy elmentek Esztihez és Mónihoz és bocsánatot kértek tőlük. Szegényeket nagyon megviselte a dolog. Azt hogy mit kaptok tőlük, az is a tettetek következménye, amit le kell nyelnetek. Legalább jól bevésődik a fejetekbe, hogy ilyet még egyszer nem csináltok – mondta kicsit hűvösen Timi. – De azért jól döntöttél, hogy Klárira hallgattál 57
A nagy kutyarablás
és eljöttél elmondani az egészet. Ehhez azért nagy bátorság kellett – lágyult el a nő hangja. - Úgy tetszik gondolni? – nézett fel reménykedve Timire Péter. - Úgy – nézett barátságosan a fiú szemeibe. – Na, de most már kiengedem Barneyt, hadd barátkozzon meg veled. Barney nagy örömmel szaladt be a szobába. Azonnal Klárihoz rohant és hagyta, hogy a lány meggyömöszölje. Fifi addig felkérte magát Péter ölébe. Később Barney odament Péterhez. Először nem tudta, mit csináljon vele. Megugassa, megmorogja, vagy csóválja neki a farkát? Most, hogy a gazda beengedte a lakásba, és békésen beszélgettek, nem tartotta idegennek és betolakodónak. Inkább a farok csóválás és simogatás mellett döntött. Délután, amikor Árpi haza jött a Nyírsályról, elmondott neki mindent. - Szegény Barneyt, hogy letorkoltuk, amiért megcibálta a fiú nadrágját, pedig ő csak azt mutatta meg nekünk, hogy ő az egyik tolvaj – vette fel az ölébe tacsiját Árpi. – Ügyes, kutya vagy, Barney – simogatta meg szeretettel a fejét. Barney-nak több sem kellett, hernyókázni kezdett gazdija ölében, hogy az mindenhol meg tudja őket simogatni és dögönyözni.
58
A nagy kutyarablás
9. fejezet Amikor kitudódott az ügy a faluban / városban – ki hogy hívja -, az emberek elszörnyülködtek a Borin. Piri boltjában is másról sem volt téma, csak erről. - Én mondtam, hogy ez a Bori nem tiszta – kiabálta hevesen Margit néni. – Mindig is egy madame volt, egy elkényeztetett fruska! Tele van pénzzel, és mégis elirigyli mástól! Hát, ez borzasztó! - Én csak azt a két gyereket sajnálom. Minek rángatta őket bele! – mondta Piri, a boltos. – Jó nagy fejmosást kaptak Mónitól és Esztitől. De a szüleiktől is megkapták a magukét. A Borival meg nem állnak szóba, mert így elbánt a két gyerekkel. - Nem kerülnek börtönbe? – kérdezte Sanyi. - Nem, Móniék nem jelentették fel őket. A fiúk visszavitték a kiskutyákat. Most újra árulják őket. De Bori menekülhet, mert nem tudom, ezek után ki áll szóba vele – mondta Józsi, Piri férje. - És hogy kinyomozta ezt a Barna – kiáltott fel Pista bácsi, mert éppen akkor lépett a boltba Timi és Árpi. Fifi a kutyahordozóba volt, Barney pedig pórázon jött. – Itt jön a nagy hős!
59
A nagy kutyarablás
Mindenki nevetett, és odamentek megsimogatni Barneyt. Józsi levágott neki a húsos pultnál egy darab szalámit és odaadta neki. Fifinek egy kisebb „katonát” vágott, hogy meg tudja enni. - Hol lehet ilyen kutyát venni, mint ez a Barna? – élcelődött tovább Pista bácsi. – Nekem is kell egy ilyen. Nem engedne az be senkit, mert tudná ki a gazember és ki nem. - Pista bácsi, Barney-ból csak egy van- nevetett Árpi. – Ilyen nincs még egy a világon. - Hát az biztos. Jól van, Barna, ügyes kutya voltál – simogatta meg sok szeretettel a hangjában Pista bácsi. Barney heves farkcsóválásba kezdett, miközben majszolta a szalámit. Bízott benne, hogy legközelebb is lehozzák őt is a boltba vásárolni.
60
