A nagy kihívásra készülve

www.ungarn-in-berlin.de

2003. május/június, 16. szám 36 oldal, ára: 2,00 euró

Magyar Egyesület Berlin e.V. Dr. Peisch Sándor köszöntő sorai

E számunk tartalmából:

A nagy kihívásra készülve Tisztelt Olvasók! Kedves Magyar Barátaim! Örömmel teszek eleget a szerkesztőség kérésének és a Berlini Híradó hasábjain tisztelettel köszöntöm a Berlini Magyar Egyesület vezetőit, tagjait és valamennyi itt élő honfitársamat. Amint az talán Önök előtt is ismert, 2003. január 10-én adtam át megbízólevelemet Johannes Rau szövetségi elnök úrnak és kezdtem meg nagyköveti tevékenységemet Németországban. A hazánk nemzetközi kapcsolatrendszerében oly kitüntetett helyet elfoglaló Németország egyik legfontosabb szövetségesünk, stratégiai partnerünk. Elég arra emlékeztetni a kedves Olvasót, hogy Magyarország külkereskedelmi forgalmának egyharmada bonyolódik Németországgal, ide áramlik exportunk 36 %-a, míg a német vállalatok és vállalkozók a hazánkban eddig végrehajtott összes beruházás 1/3-át képviselik. Számtalan német részesedésű vegyes vállalat működik nálunk, amelyek magas színvonalú termelési kultúrával, szervezéssel ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy hazánk a rendszerváltozást követően rohamléptekkel haladhatott előre az európai integráció göröngyös ösvényein. Ma már büszkén jelenthetjük, hogy elvégeztük az eddigi feladatokat és 2003. április 16-án a csatlakozási szerződés aláírásával belépünk az

EU kapuján. A magyar delegáció a lakosság impozáns támogatásával a tarsolyában utazik Athénba. Az EU-tagság új minőséget jelent a magyar-német kapcsolatokban is. A hosszú történelmi múltra visszatekintő barátság most már a közös értékeket vallók „klubjának” tagságával egészül ki. Tudjuk jól, hogy az európai integráció története – kompromisszumok története. Ahhoz, hogy a siker reményében foghassunk hozzá érdekeink érvényesítéséhez, barátokra van szükség. Magyarország az utóbbi időben dinamikusan fejlesztette kapcsolatait az Európai Unió valamennyi tagállamával. Ezen örvendetes fejlődés sem feledtetheti azonban a magyar-német viszony kiemelt jelentőségét. Ugyanakkor az országaink közötti kapcsolatok nem korlátozódnak a politika és a gazdaság területére. A tudomány, az oktatás, a kultúra mind-mind számos lehetőséget ad arra, hogy megismerhessük egymás értékeit és a közös érdekek alapján együttműködjünk. Örülünk annak is, hogy a főváros mellett a különböző tartományok is érdekeltek a magyar-német kapcsolatok fejlesztésében. E kapcsolatok erősítése, bővítése, szilárdítása a legfontosabb feladatom. Ebben a korántsem egyszerű munkában segítenek munkatársaim, a Németországban működő magyar képviseletek, hivatásos és tiszteletbeli konzulok. De nem

Hírek – események – programok Új paragrafusok Berlin – két fiatal magyar szemével Krónika 2002: A Magyar Egyesület szóban és képben Új ízek Bözsike konyhájából Magyar siker az idei Berlinálén TV-műsor Vers, regény, könyvespolc nélkülözhetjük a magyar-német társaságok, a magyar egyesületek nagyra becsült munkáját sem, hiszen olyan fontos területen működnek, ami meghatározó az államközi kapcsolatok légkörét illetően, s ez az emberek közötti viszony. Amellett, hogy ápolják a magyar nyelv és kultúra hagyományait, értékeit, a maguk környezetében nagyban hozzájárulnak a Magyarországról alkotott kép teljesebbé tételéhez. Az Önök munkája is benne van abban, hogy hazánk a legnépszerűbb EU-tagjelölt Németországban. Ez a barátság igen fontos a számunkra. Ápolása minden itt élő magyar feladata. Ehhez a küldetéshez kívánok mindannyiuknak sok sikert, erőt, egészséget.

2003. május/június

2. oldal

A NYEOMSZSZ 2002. évi budapesti

közgyűléséről 2002. december 6–8. között tartotta meg a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) évi rendes közgyűlését Budapesten, amin e sorok írója – mint a BUOD (a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége) elnökhelyettese – vett részt. A találkozón mind a 13 nyugat-európai országos tagszervezet vezetősége képviselve volt (összesen 36-an voltunk). A közgyűlés alaptémája az országhatárokat átívelő kapcsolatok továbbépítése, a közös problémák és aktivitások megvitatása volt. Kiindulva minden ország részletes és informatív jelentéséből, a tanácskozás a nyugati szórvány-magyarság jellegzetes kérdéseivel, problémáival foglalkozott (jelentésünk „A Németországban (NSZK) élő magyarságról” a BUOD honlapján található: www.buod.de). A rendkívül effektív tanácskozás – ami higgadt hangulatban, demokratikus tárgyalási modorban zajlott le – egy egységesen elfogadott memorandumban nyert összegezést: „NYEOMSZSZ memorandum: Intézményesített kapcsolatok Magyarországgal” (ez csúcsszervünk honlapján olvasható: www.nyeomszsz.org). Az alábbi alcímek jelölik a memorandum fő témáit, javaslatait és elvárásait: 1. A nyugat-európai magyar szervezeti élet kialakulása és jelenlegi helyzete 2. A nyugat-európai magyarság megmaradásának fontossága 3. A nyugat-európai magyarság megmaradásának elősegítése. Itt a szükséges jogi/politikai (a magyar állampolgárság megadása a határon túlról származó magyaroknak, a nyugati magyar állampolgárok választási jogának rendezése stb.) és tárgyi támogatás (az itteni anyanyelvi oktatás, a gyermek- és ifjúsági munka, a kulturális aktivitások

stb. anyagi támogatása) lett konkrétan megfogalmazva. December 7-én délután a közgyűlésen részt vett a magyar kormány megbízottjaként Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökhelyettese és a parlamenti pártok képviselői. Az ülés egész időszakán jelen volt Pusztaszeri László, a HTMH főtanácsosa. Szabó Vilmos és a többi hivatalos személy felszólalásában megértéssel, elismeréssel és segítőkészsége kifejezésével értékelte az előkészített memorandumot és az ismertetett országos jelentéseket. A NYEOMSZSZ jövőbeli munkáját továbbra is a tagszervezetek összefogására, aktivitásainak koordinálására és az érdekükben kitűzött célok megvalósítására összpontosítja; tevékenységét az európai és egyetemes magyarság érdekében fejti ki – kormányoktól és pártpolitikától függetlenül. Több konkrét feladat ellátásával foglalkozott még a közgyűlés, illetve oktatási, kommunikációs, gazdasági és kulturális szekciója. Különösen említésre méltó aktivitások 2003-ra: – honlap szerkesztése, ahol minden ország bemutatkozik; a tagországok beszámolói könyv formájában is ki lesznek adva – egyelőre a Bécsi Napló lesz a NYEOMSZSZ fóruma, ahol rövid, aktuális hírek jelennek meg a tagországokból – az Ausztriai Központi Szövetséggel közösen konferencia rendezése Kufsteinben „Az Európai Unió és a nemzeti kisebbségek” témával – két tanárképző tanfolyam rendezése a Balassi Bálint Intézettel közösen – a kárpát-medencei és a nyugati magyar tanárok számára – a tagállamok magyar vállalkozói címtárának összeállítása.

A Szervezet segítségével a budapesti közgyűlésre jelent meg egy nagyon színvonalas, kétkötetes tankönyv külhoni magyar diákok számára: „Haza, a magasban – Magyar Nemzetismeret” I., II.: ára 10-10 euró (részletek a Szövetség honlapján az „Aktuális” cím alatt). A mindvégig kitűnő légkörű és igen eredményes közgyűlés, valamint a többnapos kellemes együttlét sok impulzust adott az itteni, az országos és az európai szintű magyar egyesületi élet előmozdítására. Hetey László Megkezdődött a visszaszámlálás

Igen az európai uniós csatlakozásra igen

nem Nem szokásunk napi politikai híreket közölni, de ezúttal kivételt teszünk. Úton a Magyarország jövőjére nézve bizonyára meghatározó jelentőséggel bíró, jövő májusban megvalósuló EUtagság felé sorsdöntő esemény volt a 2003. április 12-iki népszavazás. A hivatalos közlemény szerint ezen a választáson a szavazásra jogosultaknak ugyan csupán 45,62 százaléka jelent meg, de a ténylegesen választók 83,76 százaléka a csatlakozás mellett tette le a voksot. Ezzel a lakossági támogatással a háttérben 2003. április 16-án Athénban sor került a csatlakozási szerződés aláírására. Így most már folyik a visszaszámlálás az Európai Unió és Magyarország még szorosabban összefonódó életének rajtja számára.

3. oldal


Kedves Olvasóink! Vannak még meglepetések. Volt a Híradónak egy szép, de már feledésbe merült hagyománya, miszerint a Magyar Köztársaság berlini misszióvezetője cikkel köszönti olvasóinkat, miután megkezdte városunkban működését. Ezért nagyon örülünk, hogy dr. Peisch Sándor nagykövet úr eleget tett felkérésünknek, és megtiszteli a Nagyérdeműt a címoldalon olvasható sorokkal. Annál is inkább köszönjük hozzászólását, mivel tudjuk, hogy nagyon elfoglalt mostanában, de lapzárta előtti saját elmondása szerint addig nem tért nyugovóra, amíg meg nem született a kért írás. Csak remélhetjük, hogy a cikkírás nem okozott álmatlan éjszakákat. Apropó nagykövet: Az előző számunkban közzétett, az akkori misszióvezetőnek címzett olvasói Nyílt levélre, amelynek szerzője nem személyeskedni, hanem többek által sérelmezett hiányosságokat kívánt szóvá tenni,

egynéhány hozzászólást kaptunk mint a levélnek fórumot adó lap. Ezek egy része egyetértett a levél szerzőjével, másik része éppen ellenkezőleg, nagyon is elutasította az írást. A szerkesztőség a Magyar Egyesület vezetőségével egyetértésben – tekintettel a berlini magyarok és a berlini magyar intéz-

mények között igen jól alakuló kapcsolatokra is – úgy gondolja, a témát lezártnak tekintheti. Vannak még meglepetések II. Éppen ezen a helyen keserű humoros krokival panaszoltuk, hogy

potenciális cikkíróink mily sokszor cserben hagynak bennünket, és a szerkesztőség utolsó pillanatban pótolni kényszerül a hézagokat, a kevés idő pedig még tetézi a gondokat. Csodával határos módon e számunkban, amely ráadásul rég nem látott 36 oldalon jelenik meg – elnézést is kérünk olvasóinktól, hogy emiatt a lap árát önhatalmúlag 2 euróra emeltük –, számos érdekes, friss és helyenként nyelvileg is kiváló sorokkal lepett meg bennünket több érdekes, friss és helyenként nyelvileg is kiváló, új szerző. Olvasóinknak külön figyelmébe ajánljuk a Híradó jelen számában Szabó László, Klostermann Anikó, Zurbuchen Mária, Ilse Józsa, Teidelt Benjamin és Dr. Alfred Krautz írását. És ha kellemesen telt az idő lapunk elolvasásával, kérjük kedves Olvasóinkat, szerezzenek örömöt honfi- és embertársaiknak a 17. számba küldött érdekes olvasmányokkal. Az anyaggyűjtés folyamatos, tehát nem kell október végéig várni, korábban is elfogadjuk az „időálló“ cikkeket. Előre is köszönjük.

Berlini énekesek, gyertek! Kedves Olvasók! Nagy hálával gondolok szüleimre és volt tanáraimra. Nagy kincset adtak nekem azzal, hogy a budapesti Kodály-iskolába járhattam. A mindennapi énekórák han-

gulatát a mai napig magamban hordozom. A közös éneklés öröme, a kórustalálkozókra való készülődés számtalan felejthetetlen emberi élményt adott. Hol kórustagként, hol kórusvezetőként. Úgy gondolom, nekünk felnőtteknek is nagyon jót tesz, ha valamilyen kapcsolatban maradunk a zenével. Leginkább énekelve, hallgatóként, ill. művelőként. Ezért

nagy szeretettel várunk mindenkit szerdánként a Magyar Házban együtt énekelni, zenét hallgatni. Többek között régi Kodály-kórusműveket, madrigálokat, spirituálékat, Kalákafelvételeket, és más – nemcsak kórus – felvételeket. Kérem, nálam jelentkezzetek! Gaál-Teidelt Katalin, tel. 78 89 46 07

2003. május/június Dr. Peisch Sándor, a Magyar Köztársaság berlini nagykövete és Dr. Masát András, a Collegium Hungaricum Berlin igazgatója hívta meg magyar honfitársainkat és hozzátartozóikat a Collegium Hungaricumban 2003. március 15-én tartott márciusi ünnepségre. Az ünnepségen részt vevők száma minden várakozást felülmúlt. A nagy moziterem a beállított számtalan pótszék ellenére sem tudta befogadni a nem csupán Berlinből és környékéről, így például Potsdamból, hanem többek között Göttingából, Hamburgból, Hannoverből, Magdeburgból és Rostockból érkezett több mint 400 vendéget. Sokan kint ragadtak, de az előrelátó szervezésnek köszönhetően az előcsarnokban felállított nagy vetítővászon előtt is figyelemmel kísérhették a kivetített programot. A megemlékezést a Himnusz és a Nemzeti dal elhangzása után a ház igazgatója, Dr. Masát András professzor és Dr. Peisch Sándor nagykövet nyitotta meg. Masát professzor beszédében szeretettel üdvözölte a megjelent vendégeket, bocsánatot kérve azoktól, akik csak állva tudták végignézni az ünnepséget a moziteremben, illetve azoktól, akiknek benn még állóhely sem jutott. Szép és tartalmas beszédében elemezte az 1848-49-es eseményeket, azok kihatásait a magyarországi és európai fejlődésre, kitérve arra is, hogy milyen jelentőségük van ezeknek az eseményeknek napjainkban. Dr. Peisch Sándor nagykövetnek a németországi magyarság nagyobb köre előtti első fellépését igen nagy várakozás előzte meg. Ez egyrészt az elmúlt évek ünnepségeinek szervezésével, másrészt azzal a természetes kíváncsisággal és várakozással magyarázható, amely az új nagykövetet fogadja tevékenységének székhelyén. Színvonalas, emberi hangvitelű beszédével láthatóan megnyerte a jelenlevők rokonszenvét, ha szabad így fogalmaznom, befogadták nagykövetnek. Számomra

4. oldal

Szép és méltó megemlélkezés két tény kristályosodott ki a két beszédet hallgatva. Az egyik a mai nemzedék igen fontos feladata kiváltképpen az egyesülő Európa közepette, hogy 1848 március szelleme tovább éljen a felnövő fiatalság körében is. A másik pedig az, hogy történelmi hagyományainkra visszatekintve felemelt fővel és nagy bizakodással indulhatunk az egyesülő Európába. A köszöntő beszédek után rangos műsor elevenítette fel az 1848-49es forradalom és szabadságharc emlékét. Mécs Károly színművész, akit Budapestről hívtak meg az ünnepségre, már a Nemzeti dal elszavalásakor érezhetően megrendítette a megjelenteket. Irodalmi műsorát, amelynek keretében Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre és Vörösmarty Mihály verseit adta elő, rendkívül finom érzékkel állította össze. Szavalása lenyűgöző volt. Fellépését fergeteges tapssal köszönte meg a hallgatóság. Nagy sikert aratott a vonóstrió is, melynek fiatal tagjai, Szűcs Dea (hegedű), Chloe Lyneham (brácsa) és ifj. Mező László (cselló), bizonyságot tettek tehetségükről. Rendkívül jól muzsikáltak. Szerencsés kézzel választották ki a zeneszerzőt és annak művét. Az 1877-ben született Dohnányi Ernő, híres zeneszerző, zongoraművész és karmester, buda-

pesti zeneakadémiai tanulmányai után 1901-1905 között Budapesten és Bécsben élt, majd 10 évig Berlinben, ahol a Zeneakadémia tanára volt. A Szerenád op. 10 C-dúr művét, melynek I-III. tételét a műsor első részében, IV-V. tételét pedig annak második részében hallhattuk, már 1902-ben, tehát fiatalon írta. Talán ezzel magyarázható a zene üdesége, frissessége. Kellemes élmény volt, amelyre szívesen fogunk visszaemlékezni. A műsort befejező Szózat elhangzásakor – mint már annyiszor az este folyamán - sok-sok szemben megcsillantak a könnyek. Szép és méltó megemlékezés volt. Köszönet illeti a Nagykövetséget és a Magyar Házat. A kép nem lenne azonban teljes, ha nem szólnék a megemlékezést követő ünnepi fogadásról. Gazdagon terített asztalok ínyenc falatokkal és finom italokkal várták a vendégeket. Figyelemmel a vártnál nagyobb számban érkezett vendégekre két külön teremben volt terítve. Alig lehetett mozdulni, de ez nem rontotta a jó hangulatot, a kellemes légkört. Gondolom, hogy a magyar ügy, a magyar kultúra sok-sok új barátot szerzett ezen az estén. Barátokat, akik a Collegium Hungaricum Berlin más rendezvényeit is szívesen fogják látogatni, hacsak ezek nem esnek egybe a Nagykövetség valamilyen színvonalas kulturális vagy egyéb rendezvényével. De ennek egyeztetése szinte már gyerekjáték azok számára, akik ilyen megemlékezést szerveztek. Legalábbis ez lenne a közös érdek. Szabó László

5. oldal


Mi az ott? – Mi ez itt? /„Március Idusa“/ Közeleg megint Március Idusa, s nekem bizony még mindig lelkitusa szeretem, várom-e még mint egykoron, mikor még csak csipp-csupp kislány-gondokon csínyeken, hahotákon járt az eszem? De ha már vén fejjel még számba veszem későbbi önmagam, s elgondolkodom, hát bizony: őszintén be kell vallanom igen! Ma is megrezegteti szívem s feltépett, bús-fájó, s víg emlékeken elborongok … Egyedül … ldegenben … S visszahúz minden, mert a gyökerekben nincsenek gonoszok. Csak te vagy, s a rög, mely egykor e csúf világra kilökött. Álomvilágban, nagy csodákban éltél azon a földön, ahol születtéI! Hazádban, magyar földön! Magyar nyelven! S vonultál kokárdáddal önfeledten! Matróz-blúz, kék szoknya, iskolatársak, hová lettek? Látjátok, nem vigyáztak, nem bizony, senki sem őrzött bennünket. Szerte széledtünk, mert rosszul szerettek … Világgá futottunk! Bele is haltunk … Se hazánk, se Istenünk, hová jutottunk? Március Idusa , állok egymagam, s ha tépdesem ruhám s néhány szál hajam, akkor sem értem: mivé lett a világ? Vén ajkam lefittyedt, nem kiált: Vivát! Motyog csak magának, és emlékezik … Egyre csak zokogja: Mi az ott? – Mi ez itt? Zsolnai Hédi 2003. február

Közös csoportunk a Márványpalota előtt

Potsdami kirándulásunk Már lassan tradíció, hogy évente egy közös programot szervezünk a kedves potsdami magyarokkal. Március 29-én megint sikerült e jó hagyományt folytatni. Talán ez volt idén az első igazán tavaszi nap: kellemes levegő, napsütés reggeltől estig! Potsdami vendéglátóink már vártak ránk a pályaudvaron, autóba tették a kávézásra hozott „batyuinkat” és elindultak velünk az idén megtekintésre kiszemelt Márványpalotába. Ez a nemrég szépen restaurált klasszicista kastély II. Frigyes Vilmos porosz király nyári rezidenciája volt: a pompás bál- és zeneterem, a fényűző orientális kabinet és a vendégszobák sejtetik, miért kapta Nagy Frigyes unokaöccse a „porosz Don Juan” elismerő (?) nevet. Luthardt Ágnes kitűnő, professzionális vezetése után a „Neuer Garten” egy-két érdekességét is megnéztük, például egy nagy piramist, ami a király hűtőszekrénye volt: ételét-italát a szomszédos „Heiliger See” jegével itt tartósította. A délutánt Lemke Gizi munkahelyén, a Potsdami Egyetem egyik szemináriumi termében töltöttük, amit vendéglátóink kidíszítettek, hangulatossá tettek. Egy nagyon jól kiegyensúlyozott együttlét várt ránk: szerető vendéglátás – szépen terített asztal ínyenc falatokkal – lakmározás – csevegés – borozgatás – egy kis kultúrbetét – kávézás – általános jókedv… Valahogy eltalálták, hogy hogyan tetszhet majd mindannyiunknak! Alig vettük észre, hogy már sötétedett, mikor lassan hazaindultunk. Ahogy már többször – aznap is – megállapíthattuk: A különben olyan nehézkes „Berlin–Brandenburger Fusion” a magyarságnál semmi problémát nem okoz! Hetey László

Eyke & László Szabó (VÜD) Für die Berliner Gerichte und Notare allgemein beeidigte Dolmetscherin Ungarisch Technischer Übersetzer und Konferenzdolmetscher Ungarisch Krossener Straße 24, 10245 Berlin Tel.: (030) 291 66 55, Fax: (030) 29 49 08 62 eMail: [email protected]


Erfolgreiches Fazit Ungarn auf der Grünen Woche Gestiegene Besucherzahlen und verstärkte Abkäufe wurden auf der 68. Internationalen Grünen Woche allgemein verzeichnet. Die Messeleitung berichtete von über 480.000 Besuchern. Auf dem 500 m2 großen ungarischen Nationalstand, traditionell als Tscharda gestaltet, war kaum Platz zu bekommen, Firmenstände, Weinverkostungen und Spezialitätenrestaurant waren stets dicht umlagert. Ein deutlicher Anstieg der Besucherzahlen, eine noch größere Betonung der Verbraucherinteressen und schließlich die fachfundierte Präsenz vieler EU-Beitrittsstaaten kennzeichneten den Verlauf der Messetage. Waren im letzten Jahr, kurz nach Einführung des Euro, noch beträchtliche Unsicherheiten und vorsichtiges Käuferverhalten zu beobachten, so haben die Besucher 2003 im Durchschnitt pro Person 183,- Euro und damit 12,- Euro mehr als im Vorjahr ausgegeben. Aktives Marketing Auch ungarische Produzenten und Händler zogen eine durchweg positive Bilanz. Neben der Präsenz zur Verbrauchermesse in Moskau ist die Berliner Grüne Woche die einzige Agrarschau für den Endkunden, auf der über das AMC (Agrármarketing Centrum) eine starke Unterstützung für kleine und mittlere Betriebe offeriert wird. Als Familienunternehmen geführte Firmen wie Noszlopi Konzerv mit Gulasch-, Paprika- und – kussechter! – Knoblauchcreme oder die Aktivitás GmbH mit Blüten-, Nussund Lindenhonig, vor allem den in den neuen deutschen Bundesländern beliebten Honigbären, haben auf der Grünen Woche direkten Zugang zum Käufer. Die Aussteller erhalten über die Kofinanzierung von Standmiete und Standbau eine wesentliche Unterstützung durch den AMC.

6. oldal

Aus Berlin Berlinbői jelentjük Gerade für mittelständische Unternehmen ist eine langjährige Messepräsenz unerlässlich, um Produkte im Käuferbewusstsein zu verankern und eine gezielte Nachfrage im Handel zu initiieren. Zudem sieht der AMC, der sonst nur auf Agrarfachmessen präsent ist, seine hiesige Aufgabe in der Geschäftsanbahnung zwischen ausländischen Händlern und ungarischen Produzenten. Gesprächspartner in Produkträten werden benannt, Verbindungen zu Fachverbänden angeboten, Kontakte zu den Messevertretern großer Unternehmen wie Globus, Várda Drink, Univer oder Vinitor vermittelt. 25%iges Umsatzplus Zum zweiten Mal, mit erheblich vergrößerter Standfläche und einer Umsatzsteigerung von einem Viertel, war die Fornetti GmbH als Produzent von Mini-Plunder- und Blätterteigprodukten in Berlin vertreten. In Ungarn selbst als Franchisingsystem mit Ladenanbindung ausgebaut, konzentriert sich die deutsche Niederlassung erfolgreich auf den Einstieg in den Einzelhandelsmarkt. Wöchentlich mehrere Tonnen, tiefgefroren aus Ungarn per LKW-Express geliefert, finden sich derweil in 160 deutschen Extra-Supermärkten. Bemühungen um Kontakte zu weiteren Handelsketten und die Erweiterung auf andere Produktsegmente sind erklärte Unternehmensziele für 2003. Wöchentlich 50 Tonnen sol-

len dazu künftig das Stammwerk in Kecskemét verlassen. Grünes Reisen Touristische Angebote gehören zum festen Bestandteil der Grünen Woche. Edit Szalai von Ungarn Tours berichtete von zehnmal mehr Buchungen und hundertmal mehr Katalognachfragen als zur vorhergehenden Internationalen Tourismusbörse ITB. Sie schätzt den direkten Kontakt zum E n d v e r b r a u c h e r, während die ITB mehr und mehr zu einer Imageveranstaltung werde. Auch ihre Kolleginnen vom Reisecenter am Alex und dem Ungarischen Tourismusamt bestätigen einen Trend zu Reit- und Landurlauben, allesamt kinderfreundlich und mit Sport- und Wellnessangeboten kombiniert. Die Entwicklung gehe zu Ungunsten der Städte- und Kurzreisen, hier würden allerdings vielfach spezielle Tipps nach „klischeebehafteten“ Jahrhundertwenderestaurant nachgefragt. Im Angebot finden sich Weinreisen entlang der Tokajer Weinstraße in der Region Tokaj-Hegyalja für etwa 530,- Euro, bei der neben Weinverkostung und Dorfbesichtigung aktives Mitmachen bei Weinlese und Weinpressen angeboten wird. Für 475,- Euro buchbar ist eine 6-Tage-Reise entlang der mediterranen Weinstraße zwischen Pécs, Siklós, Villány und Harkány. Ein Segment, dessen Weiterentwicklung nach der erfolgreichen Einstufung ungarischer Weine in EU-Bewertungen in vielen der 23 ungarischen Anbaugebiete wünschenswert ist.

7. oldal


Attraktive Businessprogramme Zur dreitägigen Fachexposition Fruit Logistika für den Obst- und Gemüsehandel war Ungarn mit acht Unternehmen präsent. Dem hohen Stellenwert gesunder Ernährung mit frischen Produkten trägt die Messe durch eine Erweiterung von drei Hallen in den letzten Jahren auf sechs im Jahre 2003 Rech-

nung. Alle ungarischen Anbieter berichteten gegenüber dem AMC von steigenden Abkaufszahlen in breitesten Sortimenten und von erfolgreichen Geschäftsabschlüssen. Die deutsch-österreichische Initiative nach amerikanischem Vorbild „5 x täglich – Genuss-Airbag für die Gesundheit“, die dazu aufruft, pro Tag fünfmal 100 g Gemüse und fünfmal 50 g Obst zu essen, bietet dem ungarischen Fruchthandel bei geschicktem Ausbau der Marktpräsenz die Chance zu wesentlichen Exportsteigerungen und gewinnbringenden Kontakten zum Einzelhandel weltweit. Das zweitägige Ost-West-Agrarforum, an dem auch Landwirtschaftsminister Németh teilnahm, bot die Möglichkeit zu kommerziellen und wissenschaftlichen Kontakten über das Gastland Deutschland hinaus und wurde vor allem für bilaterale Gespräche zwischen den EU-Beitrittsstaaten genutzt. Lutz Lorenz

Neues von anderswo Máshonnan jelentjük Fränkisch-ungarische Städtepartnerschaft Hans-Günther Fiebig, ehemaliger Kommilitone des Autors dieser Zeilen aus Ungarnzeiten, meldet aus dem fränkischen Gräfenberg (Wappen nebenstehend), wo dieser heute zu Hause ist: Nach 15 Jahren mehr oder minder regelmäßiger Kontakte zwischen der Stadt und dem ostungarischen Tiszaföldvár, deren Ursprung in Sängerbegegnungen gelegen hatte, aus denen nun eine offizielle Städtepartnerschaft werden soll, wird es in Kürze zur Unterzeichnung der Partnerschaftsurkunde kommen. Dazu reist eine Gräfenberger Delegation vom 29. April bis 3. Mai nach Tiszaföldvár, der Gegenbesuch der Ungarn erfolgt im Juli 2003. Im Vorfeld dieser offiziellen Verbindung wurde Ende Februar ein „Partnerschaftsverein Tiszaföldvár e.V.“ gegründet, dem bereits auf der Gründungsversammlung spontan 33 anwesende Bürgerinnen und Bürger beitraten.

Der Verein sucht intensiv nach fruchtbringenden Kontakten zu anderen Gruppierungen in Deutschland, denen Ungarns Land und Leute am Herzen liegen. Auch ist ein erster Kontakt zum Direktor des Berliner CH, Prof. Masát geknüpft worden, um in Zukunft möglichst auch kulturell Interessantes auf die Beine zu bringen. Ach ja, beinahe hätte ich es vergessen. Der eingangs erwähnte rührige Hans-Günther Fiebig steht an der Spitze des Gräfenberger Partnerschaftsvereins, und er hat elanvolle Mitstreiter um sich, unter ihnen auch Gábor Kapocsányi, Ehemann der dort praktizierenden Zahnärztin… Viel Erfolg für die zukünftige Vereinstätigkeit! Hans-Ulrich Moritz

Szabó-kiállítás Potsdamban 2003. március 13-án neves magyar és brandenburgi vendégek jelenlétében Szabó István személyét és filmjeit bemutató kiállítás nyílt meg a potsdami Filmmúzeumban. Aki ott volt, nemcsak Johanna Wanka brandenburgi kulturális miniszter asszonyt és Gyürey Verát, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgató asszonyát láthatta, hanem magát az ünnepeltet, Szabó István rendezőt és – külön meglepetésként – Rolf Hoppe német színészt, a Mephisto egyik főszereplőjét is felfedezhette. A június 15-ig látható kiállítással párhuzamosan filmsorozatot is indítottak Szabó műveiből. Hogy az érdeklődő közönség mikor láthatja még a Mephisto, Hanussen, Redl ezredes, Taking Sides és Apa című filmeket, azt a múzeumban (Mar-

stall, 14467 Potsdam, tel.: (0331) 2718112, nyitva naponta 10 - 18 óra), ill. az alábbi honlapon kérjük megtudakolni: www.filmmuseum-potsdam.de.


Hans Kollmann

8. oldal

Deutsch-Ungarische Gesellschaft e.V.

Bilanz 2002 – Schwerpunkte 2003

Am 20. Februar 2003 fand im Vortragssaal der Ungarischen Botschaft vor zahlreichen Gästen aus dem Collegium Hungaricum, den ungarischen Vereinen in Berlin und Vertretern der DUG Bonn die Jahreshauptversammlung für 2002 statt. In seiner Eröffnungsrede betonte Botschafter Dr. Sándor Peisch die Wichtigkeit der regionalen und fachlich orientierten deutsch-ungarischen Gesellschaften sowie der zahlreichen Ungarnvereine für die gute Entwicklung auf allen Ebenen der politischen, wirtschaftlichen und kulturellen Beziehungen zwischen Deutschland und Ungarn. Die Tätigkeit dieser deutschlandweit mehr als 50 gemeinnützigen Gesellschaften trage zur Pflege und zum Ausbau eines positiven Ungarn-Images in der Bevölkerung bei. In der Bundeshauptstadt mit ihren vielen Ämtern, Stiftungen, ausländischen Vertretungen und Kulturinstituten sei insbesondere das Wirken der DUG Berlin von besonderer Bedeutung. Der Botschafter erklärte, dass er der Gesellschaft weiterhin die größtmögliche Unterstützung gewähren werde. Im Anschluss daran eröffnete Prof. Dr. István Mustó, Präsident der DUG, die Diskussion zum Jahresbericht 2002. Im vergangenen Jahr wurden 26 Veranstaltungen organisiert – mehr als je zuvor seit Bestehen der DUG. Die Hälfte davon befasste sich mit Fragen der Wirtschaft und der Außenpolitik Ungarns, vor allem mit Blick auf den EU-Beitritt und die Beziehungen zu den Nachbarländern. Mit drei Veranstaltungen – Literatur, Umwelt und Gemäldeausstellung – kam auch die Kultur nicht zu kurz. Die besten Besucherzahlen (60 und mehr) wurden in Kooperation mit anderen Institutionen wie der Ungarischen Botschaft, der Europäischen Akademie, Infraneu und

dem Collegium Hungaricum Berlin erreicht. Im vergangenen Jahr wurde die Studie „Die ungarischen Minderheiten in Berlin und Brandenburg“ erarbeitet. Aus dieser geht hervor, dass sich 90 % der Personen, die sich in den letzten 50 Jahren in Deutschland niederließen, gut in der neuen Heimat eingelebt und gleichzeitig den Kontakt zu Ungarn behalten haben. Die 12seitige Studie kann gegen eine geringe Gebühr in der Geschäftsstelle der DUG angefordert werden. Der Präsident berichtete weiter, dass anlässlich der Vorbereitung des zehnten Jahrestages der DUG (1991-2001) die Idee geboren wurde, dieses Jubiläum nicht nur zu „begehen“, sondern ein sichtbares, ein „lesbares“ Zeichen der zehnjährigen Tätigkeit der Gesellschaft zu setzen. Nach fast einjähriger Arbeit liegt dieser Almanach, ein Jahrbuch zu Aktivitäten und Vereinsleben, nunmehr vor. Er ist gegen eine Schutzgebühr (Spende) bei der DUG erhältlich. Die 200 Seiten enthalten: – Vorwort des Altpräsidenten von Ungarn, Árpád Göncz, – einen geschichtlichen Abriss über die Tätigkeit der DUG in der Zeit von 1991-2002 (insgesamt 180 Veranstaltungen!), – Beiträge der drei Direktoren des Collegium Hungaricum in dieser Periode, Gyula Kurucz, György Dalos und András Masát, – neun ausgewählte Beiträge von Referenten, die zur ungarischen Geschichte und zur Gegenwart gehalten wurden (Themen: ungarische Kulturinstitute im Ausland, ungarische Minderheit in Berlin, Trianon, Revolution von 1956, Situation der Zigeuner/Roma, Honvéd-Armee in der NATO, Ungarn und die Globalisierung, Euroregion im Dreiländereck).

„Europa im Wandel“ Dies ist das Motto der DUG für ihre Aktivitäten im Jahr 2003. Im Februar dieses Jahres befasste sich der Vortrag von Prof. I. Mustó in der Europäischen Akademie mit „Chancen und Unwägbarkeiten der EU-Erweiterung“. Bei der anschließenden Weinprobe (natürlich mit ungarischen Spitzenweinen) blieben die Gäste in lebhafter Diskussion lange beisammen. Am 11. März wurde die Kunstausstellung von Áron Gábor und Zsuzsa Heller mit einer Vernissage in der Ungarischen Botschaft eröffnet. Sie kann noch bis zum 2. Mai besichtigt werden. Am 9. April fand unter aktiver Teilnahme von Medizinern und interessierten Mitgliedern der DUG eine Konferenz der Botschaft über Medizintechnik, Biotechnologie und Gesundheitstourismus statt. Für den 20. Mai ist ein Panel mit anschließender Diskussion zum Thema „Die EU-Erweiterung – wie sie von ihren Bürgern gesehen wird“ geplant. Im Juni ist eine Mitgliederversammlung mit Neuwahl des Präsidiums vorgesehen. Am 17. Juli und am 27. August sind ungarische Jugendliche des Schüleraustausches des DUF (siehe Seite 9) Gäste der DUG in Berlin. Im September geht es mit einem Besuch in der Gauck-Behörde weiter, dann folgen Veranstaltungen zur NATO-Problematik, zum EUKonvent und zur PISA-Studie in Ungarn und Deutschland (mit Gymnasiasten, die in beiden Ländern die Schule besuchten). Das anspruchsvolle Programm findet somit auch im 12. Jahr unseres Bestehens seine Fortsetzung. Wir freuen uns auf die aktive Mitarbeit interessierter Mitglieder und Gäste bei der Gestaltung des Programms.

9. oldal


10 Jahre Förderverein

10

Jahre „Deutsch-Ungarische Freundschaft“ www.duf.org

Auszüge aus der Festrede der Vorsitzenden Christa Loerke am 8.11.2002

Verehrte Gäste, kedves barátaink, wir feiern heute mit Ihnen den 10jährigen Geburtstag des Fördervereins „Deutsch-Ungarische Freundschaft“. Viel gemeinnützige Arbeit wurde in dieser Zeit zum Wohle der Kinder und Jugendlichen des Kreises Oberhavel und des Komitats Heves geleistet. In dieser Zeit konnte für 1.161 Jugendliche ein 10tägiger Aufenthalt im jeweiligen Gastland organisiert werden. Und immer kehrten die Jugendlichen voller Erlebnisse und guter Eindrücke in ihr Heimatland zurück. Noch Jahre später berichten sie mit strahlenden Augen, wie schön doch diese Begegnung war. Die Jugendbegegnungen haben keine touristischen Ziele. Die Angebote richten sich an die Förderschüler aller Fördereinrichtungen des Kreises Oberhavel sowie an Jugendliche aus sozial benachteiligten Familien des Komitats Heves. Diesen Jugendlichen die Möglichkeit eines Aufenthaltes im Ausland zu bieten, sie fühlen zu lassen, selbst einmal Ausländer zu sein, das ist unser Anliegen. Die Jugendlichen sollen Land und Leute hautnah erleben. Deshalb arbeiten wir auch mit ganzjährigen Projekten. Dafür brauchen wir die Mitarbeit der betreffenden Schulen in Deutschland und in Ungarn. Herzlichen Dank an die Pädagogen für die Unterstützung bei unserem deutsch-ungarischen Jugendaustausch. Durch die Arbeit mit Projekten beschäftigen sich die Jugendlichen intensiv mit dem entsprechenden Gastland. Ein Wochenende in deutschen Familien, bzw. ein Familientag in ungarischen Familien, gemeinsame Sport- und Spielwettkämpfe, Deutschunterricht für die ungarischen Jugendlichen und eine kleine Einführung in die ungarische Sprache für die deutschen Förderschüler – all das dient unserem Anliegen.

10 Jahre Förderverein „DeutschUngarische Freundschaft“ – Es war kein glatter Weg, den die Mitglieder zurücklegten. Erfolge und Schwierigkeiten lagen dicht beieinander. Ich erinnere mich beispielsweise an die schwierigen Zugfahrten mit Rollstühlen und viel Gepäck, welches die Kinder allein nicht immer bewältigen konnten. Ein Erlebnis in Budapest ist sicher manchem noch in Erinnerung: Wir kamen pünktlich, mit dem Bus aus Heves zur Heimfahrt nach Deutschland in Budapest an. Dass der Zug in Richtung Deutschland 40 Minuten früher abfahren sollte, wussten wir nicht. Ich hing dem Schaffner, der das Abfahrtssignal geben sollte, ca. 10 Minuten am Arm, um dies zu verhindern. Denn zwei Jungen standen noch ziemlich weit weg vom Zug und warteten auf Hilfe für den Transport des Gepäcks der Rollstuhlkinder. Keinesfalls wollten wir sie in Budapest zurück lassen. Seit einigen Jahren fahren wir nun nur noch mit dem bequemen Bus von Berci, inzwischen ein guter Freund und zuverlässiger Partner. Für ihn und unseren ungarischen Partner, dem Leiter des Kinderhauses in Heves Herrn István Jurányi und seinen Mitarbeiterinnen ein herzliches Dankeschön. Alljährlich bringen sie unseren Jugendlichen eine unbeschreiblich herzliche Gastfreundschaft entgegen, die besonders unseren Förderschülern sehr gut tut. Unser Blick sollte am heutigen Tag noch weiter zurückschweifen als 10 Jahre. Wir feiern heute auch 30 Jahre Jugendbegegnungen zwischen Oranienburg und Heves. Seit 1972 gab es alljährlich einen Schüleraustausch zwischen diesen beiden Städten. Unser Förderverein ist entstanden, um diese gute Tradition über die Wende zu retten und freundschaftliche Kontakte weiter zu pflegen. So ist es ganz selbstver-

ständlich, dass zu diesem Jubiläum auch Gäste aus Ungarn unter uns sind, die bereits 1972 die Jugendbegegnungen begleiteten. Aus der langjährigen Beziehung ist der Wunsch unserer Vereinsmitglieder gewachsen, die Gründung einer Städtepartnerschaft zwischen Oranienburg und Heves vorzuschlagen und zu unterstützen. Der Bürgermeister der Stadt Heves hat bereits sein Wohlwollen signalisiert. Und noch einen Wunsch möchte ich äußern: Wir hätten gern eine Begegnungsstätte im Landkreis Oberhavel. Unser Förderverein besitzt keinerlei Räumlichkeiten bzw. Kapazitäten, um die Jugendbegegnungen weiter auszubauen. Wir möchten nicht nur die Jugendlichen in Ungarn unterstützen, sondern auch die in anderen Ländern unter schlechteren Bedingungen lebenden ungarischen Jugendlichen, beispielsweise die, die in Rumänien oder in der Slowakei leben. Wir würden uns auch gern weiter öffnen für multikulturelle Kontakte mit weiteren Ländern. Mit viel Engagement und Herzblut haben wir unsere erste Broschüre über 10 Jahre Förderverein „Deutsch-Ungarische Freundschaft“ mit dem heutigen Tage aus der Taufe gehoben. Wir bemühten uns, einen Überblick über die Aktivitäten der Mitglieder des Fördervereins in den zurückliegenden 10 Jahren zu geben. Das Programm 2003: Deutsche Jugendliche fahren vom 14.06. bis 27.06. nach Heves. Ungarische Kinder aus Heves kommen vom 07.07. bis 17.07. nach Zühlsdorf. Das Familienwochenende findet vom 12. bis 13. Juli statt. Ungarische Jugendliche aus Rumänien treffen am 24.08. in Zühlsdorf ein und bleiben bis 05.09.2003, ihr Familienwochenende liegt am 30. und 31.08. Für die Familienwochenenden werden Gastgeberfamilien gesucht. Auch bittet der Verein um Spenden in Form der Übernahme des Teilnehmerbetrages in Höhe von 180 Euro für einen ungarischen oder rumänischen Jugendlichen.


10. oldal

Pub mellett söröző vagy kocsma is Január elsejével életbe lépett a gazdasági reklámok és üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről szóló törvény. Ennek lényege, hogy a magyar újságokban, rádióés televízió-műsorokban, az óriásplakátokon, a középületeken és közterületeken, valamint a tömegközlekedési eszközökön idegen nyelvű reklámok és tájékoztató feliratok csak úgy jelenhetnek meg, ha a szöveg – ugyanakkora méretben – magyar nyelven is szerepel. Hasonlóképpen: az áruk címkéin, használati utasításain is el kell igazítani azokat is, akik csak magyarul tudnak. A tavalyi év elején elfogadott jogszabály eddig csak az újonnan nyíló üzletekre, új reklámokra volt érvényes, január elsejétől azonban már nincs kivétel. A változtatások célja a törvény indoklása szerint a magyar nyelv óvása, a magyar állampolgárok egyik alkotmányos jogának, az információs szabadság nyelvi hátterének biztosítása. A jogszabály szerint a távközlés és a tömegtájékoztatás területén a legutóbbi évtizedekben tapasztalható technikai fejlődés miatt „állandóan rengeteg idegen nyelvi hatás” éri a magyar nyelvet, amellyel segítség nélkül csak nehezen képes megbirkózni. A nemzetközi vállalkozásoknak persze nem kell új nevet felvenniük, illetve új nevet adniuk termékeiknek, mivel a rendelkezés nem vonatkozik a cégnevekre, a vállalkozás megjelölésére és az árujelzőkre. A jogalkotó árujelzőnek tekinti azt a védjegyet, elnevezést vagy megjelölést, amelyről valamely vállalkozás áruját vagy szolgáltatását felismerik. Ezzel szemben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője korábban úgy tájékoz-

tatott: ha például a shop, a pub vagy a citycenter kifejezésekről van szó, ezek a helyükön maradhatnak, de melléjük oda kell írni, hogy bolt, söröző, bevásárlóközpont. Ugyanakkor például a pizzéria kifejezés értelmesen nem magyarosítható. Az idegen nyelvű szlogeneket le kell fordítani magyarra. Kérdés persze, hogy a rendőrök járművein és ruházatán lévő police felirat mellé kötelezően felkerül-e, hogy rendőrség, vagy, hogy a peepshow a jövőben például kukkoldaként hirdeti-e műsorát. A nemzetközi szabvány szerint, vagyis franchise-rendszerben működő üzletek – ilyen például a gyorséttermi hálózatok többsége – a kivételek közé tartoznak: a cégtábláikon szereplő elnevezések nemzetközileg védettnek számítanak ugyanis. Nem kell magyarul kiírni a kisebbségi nyelven megjelenített gazdasági reklámokat és feliratokat sem, legalábbis a nemzetiségi településeken. Akadnak olyan szavak, kifejezések, amelyek már meghonosodtak (ilyen például a hotel), ezekre sem terjed ki a törvény. Ezzel kapcsolatban az MTA elnöke által kinevezett tanácsadó testület állásfoglalása az irányadó. Végső esetben a panaszos bírósághoz fordulhat. Az előírások betartását a médiában a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség kirendeltségei; az üzletek, középületek esetében a területileg illetékes jegyző; a tömegközlekedési eszközöknél pedig az illetékes közlekedési felügyelet ellenőrzi. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek bírságolási joga van. A jegyző viszont akár 90 napra is bezárathatja az üzletet, és ha a kereskedő addig sem teszi ki a magyar feliratokat, a működési engedélyt is visszavonhatja. A Népszabadság 2003. január 2-i cikke nyomán

Ha külföldi koccan… Előző számunk 3. oldalán Vigyázz, mert utolérnek! címmel arról szóltunk, mi történik, ha külföldi állampolgár Magyarországon közlekedési balesetbe keveredik. Azóta az alábbi pontosításról értesültünk: A külföldi állampolgárok közlekedési szabálysértései esetén alkalmazandó eljárásmódot a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény szabályozza. Kivonat a törvényből: 32.§. (2) Idegenrendészeti kiutasítás, illetve beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal a külföldivel szemben: g) aki a szabálysértési eljárásban jogerősen kiszabott pénzbírság vagy a helyszíni bírság kiszabására jogosult szerv részéről eljáró személy által kiszabott helyszíni bírságot nem fizette meg, a pénzbírság megfizetéséig, de legkésőbb a helyszíni bírság kiszabásától, ill. a bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított két évig; 78.§. (1) A központi adatkezelő szerv, továbbá az illetékes idegenrendészeti hatóság a kiutasított, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldiek következő adatait kezeli: a) természetes személyazonosító adatok; b) állampolgárság; c) állandó külföldi lakóhely; d) a tilalom fenntartásának jogalapja, határideje; e) az elrendelő szerv megnevezése; f) a kiutasított ujjnyomata. (2) A beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldit - kérelmére - a nyilvántartott adatairól tájékoztatni kell. A tájékoztatást nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekből - a központi adatkezelő szerv, illetve az illetékes idegenrendészeti hatóság vezetője megtagadhatja. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a központi adatkezelő szerv a tilalom megszűnését követő öt évig, az illetékes idegenrendészeti hatóság a tilalom fenntartásáig kezeli.

11. oldal


Az M1, M3, M7 díjas autópályák használatáról A magyar gazdasági és közlekedési miniszter 2/2003. (I. 14.) GKM számú rendelete szerint a fenti – állami kezelésű – autópályák használati díja a következők szerint alakul: A díjat meghatározott időtartamra előre, matrica megvásárlásával kell kiegyenlíteni, és az érintett autópályák díjköteles szakaszaira csak ilyen érvényes matricával szabad felhajtani: a) A tíznapos matrica (lásd az ábrán) 10 napra, mégpedig a kívánt kezdő napra (az eladó által a matrica lyukasztásával megjelölendő) és további kilenc napra, b) a havi matrica 31 napra, mégpedig a kívánt kezdő napra (az eladó által a matrica lyukasztásával megjelölendő) és további harminc napra, c) az éves matrica 13 hónapra, mégpedig a tárgyév 1. napjától a tárgyévet követő év január 31. napjáig érvényes. A szélvédő üveg bal alsó sarkába (motorkerékpár esetén annak más, jól látható helyére) ragasztandó matrica jogszerű használatát a megőrzendő ellenőrző szelvény, illetve éves matricánál az ugyancsak megtartandó igazolólap igazolja, tehát csak azzal együtt érvényes. Ezért vásárláskor ügyeljünk arra, hogy az eladó ezekre ráírta-e az autó forgalmi rendszámát, és írjuk alá az értékesítéskor kinyomtatott bizonylatot annak igazolására, hogy helyes a rendszám. A matrica elsősorban az autópályát kezelő társaság ügyfélszolgálati irodáiban, kijelölt árusítóhelyein, de megbízott viszonteladóknál is kapható. A jobb oldali ábra ilyen elárusítóhelyeket jelöl.

§§

Díjkategóriák és árak A díj mértéke a gépjármű kategóriájától függ: a) D1 díjkategória: motorkerékpár, valamint a legfeljebb 3,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű gépjármű, mindezek bármilyen vontatmánnyal is; b) D2: a 3,5 tonnát meghaladó, legfeljebb 7,5 tonna megengedett össztömegű gépjármű, valamint gépjármű és vontatmány együttese (járműszerelvény), továbbá a 3,5 tonnát meghaladó össztömegű autóbusz bármilyen vontatmánynyal; c) D3: egyéb Az aktuális árakat lásd a táblázatban. Mindhárom autópályán léteznek olyan – egyenként legfeljebb 25 km-es – szakaszok, amelyek ingyenesen használhatók. Ezekről pontos információ a lenti honlapon található. A rendelet értelmében jogosulatlan autópálya-használat esetén pótdíj fizetendő, amely megle-

hetősen széles határok között mozog. Így a D1-es kategóriába sorolt járművel közlekedő, ha három napon belül fizet, 9.500 Fttal megússza, de jaj annak, aki D3as kategóriájú járgánnyal csak 30 napos határidővel tud fizetni: potom 134.000 Ft üti meg az Állami Autópálya Kezelő Rt. markát! És akkor még arról nem is szóltunk, hogy fülöncsípés esetén egyrészt a

Érvényess ég

D1 D1

D2 D2

D3 D3

díjkategória

Tíznapos

1.900 Ft

4.600 Ft

6.700 Ft

Havi

3.200 Ft

8.300 Ft

12.300 Ft

Éves

29.000 Ft

73.000 Ft 110.000 Ft

pótdíjon felül a matricát is meg kell venni, másrészt elektronikus ellenőrzés esetén a pótdíj mértéke eleve 5-15 százalékkal magasabb. A pótdíj befizethető az autópályát kezelő társaság ellenőrzést végző mobilcsoportjánál, bármely ügyfélszolgálati irodájában, mellékelt készpénzátutalási megbízással belföldi postahivatalokban, továbbá banki átutalással. A határidő meghatározásánál egy napnak számít a következő nap éjfélig terjedő időszak.

További információ: Internet: www.autopalya.hu e-mail: [email protected] (mindkettő németül is) telefon: (06-40) 40 50 60 (kék szám, csak magyarul)


Krónika 2002 (1) Január 26.: Bowling-est Évnyitó rendezvényünket a potsdami magyarokkal együtt tartottuk az Ostbahnhof melletti Kaufhof áruház legfelső emeletén. Már a Híradó 14. számában cikkeztünk erről az összejövetelről, amely a közelben lévő „Kostbar” étteremben csengett ki. A verseny egyébként Zsámbéki János és Volker Zurbuchen közös diadalát hozta. Február 23.: Kiss Imre főkonzul bemutatkozó estje A 2001 óta többször elhalasztott találkozó érdekesnek és informatívnak ígérkezett, így telt ház volt a Collegium Hungaricumban ezen az esten. Részletes tudósításunkat lásd a 14. számban.

Márciusban a focirajongók estje, amelyre Grosics Gyulát vártuk, az Aranycsapat kapusának betegsége miatt elmaradt. De így is eseménydús hónap következett: Március 15.: Márciusi ünnepség A 2002-es ünnepséget a Magyar Házban szervezték meg. Az alkalomhoz illően a tagságunk szép számban részt vett rajta. Fehéri György a magyar filmekben ábrázolt magatartásformákról beszélt, utána filmvetítés volt: „Szirmok – virágok – koszorúk“. Március 23.: A középpontban: Beyer Emmi, a Riester-nyugdíj és – Klekot Ágnes Érdekes előadást tartott az adószakértő Beyer Emmi ezen a március végi klubesten (az anyag német nyelvű cikk formájában a Híradó 14. számában is megjelent), amelyen a komoly nyugdíjügyek után még kellemes beszélgetés és poharaz-

12. oldal

A Magyar Egyesület Bródy János koncertje Mint mindig, nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Ház 2002-es utolsó kéthónapos programját. Azonnal feltűnt november 9-e, Bródy János koncertje. Természetesen azonnal elmeséltem azoknak, akik velem „egykorúak”, gondolván, hogy számukra éppen olyan sokat jelent ez a név, ez az esemény, mint nekem. Így időben megrendeltem Matthes Áginál a belépőjegyet. Mint a koncert napján kiderült, okos döntés volt ez a gyors „intézkedés”. Ugyan többeknek mondtam, de csak az egyik hallgatómmal beszéltünk meg egy találkozót a Magyar Házban erre az estére. Mire odaértem, röviddel 7 óra előtt, már minden jegy elkelt, és többen vártak a „fentről jövő” számra, ami a még rendelkezésre álló székekre vonatkozott. Szerencsémre ismerőseim foglaltak nekem már jó előre helyet, így közvetlen közelről láthattam és hallhattam Bródy Jánost. Amikor 1996 tavaszán fellépett a Magyar Házban, akkor a Ház akkori igazgatója, Dalos György ezt az eseményt „nemzeti eseménynek” nevezte. A teremben körülnézve azonnal arra gondoltam, hogy ezúttal is nagy eseményt jelent Bródy János fellépése sokunk számára. Elsősorban azoknak, akik a hatvanas, hetvenes években az Illés együttes rajongói voltak, akiknek ez a fellépés valóban felidézi az ifjúságot. Mivel a férjem német, számára nem jelent semmit, ha én otthon a lemezek lejátszása mellett hangosan énekelem: „minél inkább hull a hó, annál inkább havazik”. Egyszóval óriási elvárással foglaltam helyet a zsúfolt moziteremben. A színpadon a sárga rózsát látván, reméltem, hogy ez a dal nem marad ki. Nagyon sajnálom, hogy végül is mégsem került sorra. Bal szomszédom, aki abban a reményben jött el, hogy a dalok szövegét néhány éves intenzív magyartanulás után megérti, na-

gyon örült, hogy az est nemcsak szórakozást, hanem egy igazi sikerélményt is jelentett számára. Bródy János a nézőtérről nézve éppen olyannak látszott, mint 35 évvel ezelőtt. Fiatalos arca csak közelről árulta el igazi korát. Boldogan, az idő múlását elfeledve hallgattam a dalokat, előszeretettel a régieket, amelyeknek a szövegét majdnem kívülről tudom. Annak ellenére, hogy a koncert előtt már megkaptam az „új” CD-t, és otthon többször le is hallgattam, nagy élményt jelentett az élő koncert. Minden valószínűség szerint azért, mert ezzel az estével sikerült két órára visszahozni az ifjúságom emlékeit, hangulatát. Nagyon nagy örömöt jelentett nekem, hogy ekkora volt a koncert iránt az érdeklődés, hogy hosszú idő után ismét telt ház volt. Remélem, hogy ez a jövőben is késztetni fogja a Magyar Egyesület vezetőségét arra, hogy további hasonló színes és hangulatos estéket szervezzen. Klostermann Anikó Kockázatok és mellékhatások Rossz napot fogott ki az a tű, amelyik ezen a novemberi esten a nézőtéren le szeretett volna esni, mert ott aztán hely nem volt. Legfeljebb a színpadon akadt egykét centiméternyi rés.

Két vélemény – Mert újra itt volt. Méghozzá annak minden kockázatával és mellékhatásával együtt. Hat év után ismét Berlinben köszönthettük Bródy Jánost, a magyar popmuzsika egyik klasszikusát, aki saját elmondása szerint a régi nagyok közül azon kevesek közé tartozik, akik még nem akasztották szögre hangjukat meg hangszerüket. Egyesületi elnökünk bevezetője után maga a hangverseny a már ismert módon indult: a szín-

13. oldal


Krónika 2002 (2)

eseménytára padon egy csokor sárga rózsa mellett „Tini” kék farmerjében, egy szál gitárjával a régi számok korát s hangulatát idézte fel. Nemegyszer kapott hozzá ingyen kórust is, hiszen a majd 150 fős hallgatóság az ismert dalokat Bródyval együtt, magában vagy éppen hangosabban – ki-ki vérmérséklete és szereplési vágya függvényében – énekelte. Később, amikor az új CD dalai következtek, kiderült, hogy azok szövege itt-ott még a szövegíró Bródynak is új volt, annyira új, hogy egy-egy sort elfelejtett. No de gyerekek, a hangulat kiváló volt, a teremben zakólevetően meleg volt (a közelgő tél ellenére), s az ilyen apróság nem számít, a teljes CD az előtérben egyébként is kapható volt! Ezen az oldalon most már beszéljenek a képek. Végül elnézést kérünk azon vendégeinktől, akik a megtelt nézőtérre sajnos már nem fértek be. Sajnáljuk, hogy kintrekedtek, mert – lásd feljebb. Amikor legközelebb is koncertre invitálunk, tessék időben jelentkezni! Biztosan megéri majd. Hans-Ulrich Moritz

egy hír

Wie sag ich’s Dir?

gatás is következett: az egyesület tagjai virággal és kis ajándékkal búcsúztak el a Magyar Nagykövetség konzul asszonyától, Klekot Ágnestől. Ági itt-tartózkodása majd’ öt éve alatt megannyiszor segített nekünk különböző egyéni és egyesületi ügyek megoldásában. Köszönetünket a tiszteletbeli tagság adományozásával fejeztük ki. Április 27.: A Magyar Egyesület 2002. évi közgyűlése Örvendetesen nagy részvétel mellett és az évi közgyűlések szokásos napirendjének megfelelően zajlott le a 2002. évi számadó és kitekintő összejövetel. Dr. Hetey László elnöki és Rademacher Irén pénztárosi beszámolója, valamint a revíziós bizottság jelentése után vita következett, majd tájékoztatás hangzott el a júniusi kirándulásról. És mivel jó hagyományokat nem illik felrúgni, néhány pohár jóízű bor, egy kis rágcsálnivaló és kiadós beszélgetés mellett sor került az utolsó napirendi pontra – a kedélyes együttlétre – is.

Végre, végre Nagy-nagy örömünkre, ha nehezen is, de megjelent Koncz Zsuzsa 33. lemeze itt Németországban, német nyelven. A lemez éppenséggel nem a vadonatúj számokat sorakoztatja fel, hanem feleleveníti a „régi szép” időket. Hallgatása közben felelevenedik ifjúságunk kora, és talán nem csak az. Szerintem a dalok még mind a mai napig sokat mondanak mindannyiunk számára. A válogatás nagyon jól sikerült, és akik szeretik Zsuzsát és dalait, azoknak nagy értékű ez az album. Megvásárolható minden nagyobb lemezüzletben. És hogy el ne felejtsem: a CD címe: Wie sag ich´s dir? 18 dallal, a BuschFunk gondozásában jelent meg. Robotka József

Május 15.: Grillparty Karolinenhofban

Igen kellemes találkozóra invitálta az érdeklődőket Steppát Teréz szép fekvésű családi házának kertjébe és – az esős percekre – garázsába is. Kvíz, hozott és kapott finom nedű, valamint a Teréz konyhájából és a grillfelelősök keze alól kikerülő finomságok sikerre vitték ezt a napot is, pedig Szent Péter nem volt valami gáláns a kiutalt időjárással.


Krónika 2002 (3)

14. oldal

A Magyar Egyesület

A hohenbrücki kirándulók csapata

Karácsonyi ünnepség

A kiváló vendéglátásért elnökünk Terézt a karácsonyi ünnepségen külön megdicsérte. Szomorú hagyomány, hogy rendszeres időközönként szép programterveink közül valami meghiúsul. 2002-ben a Grosics-est elmaradása után ilyen volt a zilahi református gimnázium tánccsoportjának fellépése is, amelyre június 15-én került – volna – sor a Magyar Házban. A reményt még nem adtuk fel: hátha alkalmasabb időpontban sikerül majd… Június 21.-23.: Egyesületi kirándulás Hohenbrückbe Hű, de nehezen született meg a döntés! Legelőször a Prignitzben lakó tagtársunk adott ötletet arra, hogy nézzük meg azt a vidéket, amely most már az ő szűkebb hazája. Később két olyan helyet is kiszemeltünk magunknak, amelyek fekvésükre, szabadidő-töltési lehetőségeikre nézve kissé hasonlítottak a korábbi években háromszor is felkeresett Grimnitzsee-hez. Aztán a tagság közös döntése alapján Hohenbrückbe vezetett az utunk, hat év után ismét a Spreewaldba. Most is jól éreztük magunkat, még ha adódott is egy-két kisebb szervezési probléma, a lényegen ez nem változtatott: Kiváló hangulatú grillest, egy-egy foci-vb meccs a tévében, közös csónakázás és kirándulás – aki ott volt, bizonyára nem bánta meg, sőt: már készül a 2003as útra. Erről bővebben lásd tájékoztató írásunkban ezen az oldalon.

Régi jó tradíciót folytatva az idei karácsonyi ünnepségünket is együtt tartottuk meg a Magyar Kolóniával, a ludwigsfeldei magyarokkal és a berlini cserkészekkel december 14-én. Szép számmal gyűltünk össze a Collegium Hungaricumban, ahol szinte az egész Ház a rendelkezésünkre állt. Jó elő-karácsonyi hangulatban kezdődhetett a zártkörű ünnepség a cserkészek betlehemes játékával, szavalással és énekkel. Akik, mint mi is, nem értek oda pontosan a megnyitóra, a később kezdődő ünnepi zongorajátékot még élvezhettük. Közben szorgalmas segítő kezek valódi terülj-terülj asztalkámat varázsoltak elő a batyus bál alapon belépőként hozott sok-sok finomságból. A vezetőség nevében Hetey Laci üdvözölte a Magyar Ház igazgatóját

és a többi vendéget, majd megnyitotta a hideg-meleg büfét. Igazi magyar kolbász, rakott káposzta, rántott húsok, saláták, sajtok, édességek és egyéb nyalánkságok között lehetett válogatni. A Magyar Ház kávézójában sör és egyéb nedű szolgált a szomjunk eloltására. Közben kedves tagtársainkkal beszélgettünk, ünnepeltünk, majd az est előrehaladottabb időpontjában egy-két kupica valódi pálinka és egy kis finom bor után még nótára is fakadtunk. Sajnos, túl hamar eltelt az idő. – Kellemes 3. adventet kívánva búcsúztunk el honfitársainktól. Zurbuchen Mária

Tavaszi kirándulás

étteremmel, játszótérrel és különböző sportolási lehetőségekkel

A Magyar Egyesület tevékenységének támogatásáért, aktív közreműködésért külön köszönetet mondott Dr. Hetey László elnök Prof. Masát Andrásnak, a Collegium Hungaricum igazgatójának, továbbá Steppat Teréznek és Kleemann Erzsébetnek (utóbbi kettőnek egy-egy saját otthonukban szervezett sikeres egyesületi találkozóért).

2003-ban Az idei kirándulás Zechlinerhüttébe vezet bennünket. 2003. május 23. és 25. között fa- és kőházakban elhelyezve remélhetőleg élményekben gazdag és jó hangulatú hétvégét töltenek majd a túrázó kedvűek. Szálláshelyünk egy valódi szigeten, közvetlenül a Tietzowsee partján terül el. Saját homokos stranddal,

15. oldal


Krónika 2002 (4)

eseménytára … all over the world „Halló, szervusztok! Kommt Ihr zur Silvester-Party ins Café Marika?“ „Wahrscheinlich nicht! Wir mögen die Ballerei auf der Straße nicht.“ „Schade, denn das ungarische Fernsehen wird Laci interviewen, live!“ „Das ist ja fabelhaft! Wir werden uns das auf jeden Fall ansehen.“ „Ach ja? Ihr habt Satellitenfernsehen?“ „Na klar! Béla hat als ungarischer Staatsbürger das Recht auf Informationen aus der Heimat, d.h. Satellitenschüssel mit Eutelsat-Ausrichtung. Unsere Wohnungsgenossenschaft hat uns sogar die Dach-Antenne installiert, gegen Entgelt, versteht sich. Also, wann wird gesendet?“ „Gegen 18.45 Uhr auf DUNA TV.“ „Danke, tschüss und glatten Rutsch ins neue Jahr!“ Wir beschlossen, die Sendung per Videorekorder aufzuzeichnen. Allerdings dachte ich mit Schrecken an die Probleme, die uns das Prorendelkezik. Csónak- és kerékpárkölcsönző a helyszínen található. Ellátásunkról magunk gondoskodunk. Bizonyára akad majd a szűk három nap alatt egy kis idő a környék nevezetességeinek – pl. Rheinsberg kastélyának – a felkeresésére is. Mindenesetre sokrétű programok között válogathatunk, a részleteket a résztvevők majd helyben megbeszélik. A jelentkezési – és befizetési – határidő lapunk megjelenése napján jár le, de ha valaki 2003. április 26. után érdeklődne, nevének, címének, telefonszámának és email címének meghagyásával jelentkezzen Nemes Lajosnál (tel. 510 094 36, fax 510 094 38 vagy e-mail [email protected]) vagy az egyesület vezetőségénél, hátha akad még egyegy hely.

A nyári szünet után teljes gőzzel folytattuk aktivitásainkat: Tartalmas őszi programok következtek. Szeptember 14.: Kirándulás a Prignitzbe

grammieren beschert hatte. Nach der Kapitulation eines Experten war es uns einigermaßen gelungen nach der Devise „Versuch und Irrtum“. Nun galt es, sich zu erinnern, was schon nach zwei Stunden glückte. Am Silvesterabend saßen wir erwartungsvoll vor dem Pantoffelkino und drückten den entscheidenKleemann Erzsi vendéglátónk den Knopf. Und dann hörten wir otthoni kertjében Lacis Stimme, klangvoll und deutlich. Wir sahen ihn auch, genauer gesagt, wir erkannten ihn, weil wir Prignitzi tagtársunk ötlete alapján ihn gut kannten. Das Bild war ir- nagy csapat kerekedett fel ezen a gendwie lustig, sozusagen ein biss- szeptemberi szombaton az autóchen geister- und sprunghaft. Béla pályán – rosszul tették, dugóba erläuterte mir ausführlich die Ursa- keveredtek! – vagy országúton, hogy felfedezzék a Gumtow nevű che mit Pixelanzahl, InternetLeistung sowie Entfernung zwischen Aufnahme- und Sen- Így mulattak a kirándulók deort. Er hatte bestimmt Recht. Für mich aber war ausschlaggebend, dass Lacis Bericht über die Ungarn in Berlin vorzüglich zu verstehen und in die ganze Welt ausgestrahlt worden war; denn DUNA TV ist jetzt nicht mehr nur in Europa zu empfangen, sondern auch in Übersee. Wer Laci ist? Natürlich László községben Erzsi házát. A DeutschHetey, der Vorsitzende der Ungari- Ungarische Gesellschaft néhány schen Vereinigung e.V. Berlin, wer tagja is velünk tartott. Lélek- és gyomorerősítő reggeli után megnéztük sonst? Ilse Józsa, im Januar 2003 Kyritz városát vendéglátónk idegenvezetésével. Az esőt már megszoktuk, többször utolért már kirándulásokon, de most sem hagytuk magunkat. Sőt, még azt a parkot is felfedeztük, amelynek közelébe eredetileg terveztük a tavaszi háMűhold: Hot Bird IV romnapos kirándulást. – Estefelé a Pozíció: Kelet, 13 fok grillcsapat nagyérdemű tagjai beindították a gépet, és nemsokára Polarizáció: horizontális jóízűen falatozva örültünk, hogy Videojel: PAL sátor volt a fejünk felett. Nagyon Frekvencia: 10.815,08 MHz szép napot szervezett Kleemann Adáshang: 6,5 MHz Erzsi, s a decemberi karácsonyi összejövetelen az ő számára is Internet: www.dunatv.hu külön köszönet hangzott el.

A Duna TV

vételi lehetősége


16. oldal

A Magyar Egyesület idei

Krónika 2002 (5) Szeptember 21.: Weltkinderfest des Deutschen Kinderhilfswerks Ezen a központi rendezvényen a berlini cserkészekkel együtt kávét, süteményt árult néhány derék egyesületi tagunk a Potsdamer Platz-on.

Szeptember 28.: Vendégünk Dropkó Erzsébet Fél évvel főnöke után az új konzul asszonyt is vendégül látta bemutatkozó esten a Magyar Egyesület. A Magyar Házban megrendezett találkozón Dropkó Erzsébet előbb magáról és munkaterületéről mesélt, majd – mint mindig akkor, amikor hivatalos dolgokban jártas előadó jár nálunk – kérdések következtek, természetesen konzuli és hasonló ügyekben, amelyekre vendégünk türelmesen válaszolt, de az utána következő pohár bort is szívesen elfogyasztotta velünk. Október 17./19.: Péreli Zsuzsa és Tolcsvay László Berlinben

Vendégünk a vendéglátó... Ez lehetett volna a mottója az egyesület idei első összejövetelének: Prof. Masát Andrást köszöntöttük körünkben, aki 2004 nyaráig marad a Karl-Liebknecht-Strasse 9. sz. alatt. Miután Dr. Hetey László, a Magyar Egyesület elnöke röviden bemutatta a vendég eddigi életútját (lásd a Berlini Híradó 9. számában megjelent írást), a 2000 óta ismét a Collegium Hungaricum nevet viselő Magyar Ház igazgatója tájékoztatta a hallgatóságot az intézet sorsának alakulásáról, a jövőbeli tervekről. Visszapillantva a rendszerváltás óta eltelt évekre Masát András elmondta, hogy az eddigi három igazgató működését három történelmi feladathoz lehetne kötni. Míg Kurucz Gyula 1995-ig a Ház új szerepét, helyét határozta meg, új kapcsolatrendszert épített ki, addig Dalos György feladata elsősorban az volt, hogy előkészítse az 1999-es frankfurti könyvvásárra az akkor fókuszországnak kijelölt Magyarország bemutatóját. Masát neve viszont már egyértelműen a Collegium Hungaricumhoz kötődik. Neki is látott lelkesen a biztos sikernek ígérkező vállalkozásnak, hiszen hányszor hallotta felelős helyről, hogy a CH 2003 őszre készen kell hogy legyen. Azóta lassan eltelt négy év, és – amint az igazgató fogalmazott – az ő naivitása is alábbhagyott: a Dorotheenstrasse-i telek környékén azóta is hiába keresnénk darut! Pedig minden évben legalább egy konferenciát tartottak (legutóbb 2002. novemberben, amikor Görgey Gábor miniszter ígérete hangzott el: a mandátum lejárta előtt készen áll majd az intézet). Bízni tehát lehet továbbra is. Addig is – így az igazgató – foglalkozzunk kicsit a Collegium Hungaricum funkcióival. Az új épület területének várhatóan 2000-2500 m2-t kitevő

Péreli Zsuzsa és Masát András

felén – a többi esetleg bérbe adható cégeknek és más érdeklődőknek – a hagyományokat követően tudományos tevékenység is folyik majd, tudományos sorozatok kiadását is tervezik. Szoros együttműködést szorgalmaznak már most a szomszédos Humboldt Egyetemmel. Később ösztöndíjasokat is akarnak fogadni, amikor majd megszületik a végleges elképzelés arról, hogy hol legyenek elhelyezve, hiszen túl értékes és drága fekvésű az épület ahhoz, hogy ott lakásokat alakítsanak ki. Természetesen a Magyar Ház feladatait is integrálják majd: lesz kulturális program, nyelvoktatás. És, ha minden igaz – bár nem ez az intézmény elsőrendű feladata –, szóhoz, ejtsd: helyiséghez, jutnak a berlini magyar szervezetek is, hiszen az illetékesek lassan ráébrednek: ezek a gyermek-, vallási vagy kulturális szervezetek Magyarország legbiztosabb helyi szövetségesei, ingyen és bérmentve tevékenykednek a magyar kultúra, a nyelvápolás, a német-magyar kapcsolatok elmélyítése terén. Az igazgató úgy látja, legjobb, ha fele-fele arányban magyar és német szakértőkből álló kuratóriumot hoznak létre, amely tanácsadással segíti az új intézmény munkáját és programját. Vendégünk szép elképzeléseihez talán annyit szabad hozzátennünk, hogy legelőször talán olyan valakit kell találni, aki tudja, milyen cselhez kell folyamodni, hogy végre tényleg felépüljön az, aminek, ha jól megnézzük, eddig csak neve van, programja, no meg igazgatója, de otthona sehol… Gazdag információkkal szolgált ez a január végi est. Reméljük, főleg azok olvassák el e sorokat, akik nem tudtak eljönni, mert érdeklődőkből is kevés, ha csak félig telik meg a klubhelyiség. Hans-Ulrich Moritz

17. oldal


rendezvényeiről Ketel Ilona

Bemutatkozott a nagykövet

Nagy érdeklődéssel vártuk 2003. február 15-én az új berlini nagykövet bemutatkozását. Sokan voltunk annak ellenére, hogy – vagy éppen azért, mert – a nagykövet úr már többek számára ismert személy volt. Dr. Peisch Sándor ugyanis már a 70-es években dolgozott Berlinben, s a 80-as években Bonnban.

Krónika 2002 (6) A Magyar Egyesület kezdeményezésére október 17-én Déjá vu címmel Péreli Zsuzsa gobelinkiállítása nyílt meg a Magyar Házban. A megnyitóra a művésznőt személyesen köszönthettük, de még férjét, Tolcsvay Lászlót, visszajáró koncertvendégünket is, aki ott volt Zsuzsa személyes és zenés kíséreteként. (A kiállításról és a közös estről a Berlini Híradó 15. számában jelent meg cikk.) Tolcsvay László dalban „nem mondhatta el senkinek“…

nehézségek ellenére – vagy éppen miattuk – az érdeklődő, egyben aggódó kérdés: Ki jön jövőre? (Összeállításunk a 12.-13. oldalon) December 14.: Karácsonyi összejövetel Szép hagyományt követve 2002-ben is batyusbál formájában tartottuk meg az év utolsó találkozóját. Annyiban mégis rendhagyó volt ez az est, hogy a Magyar Kolóniával és a berlini cserkészekkel együtt rendeztük meg. Ennek megfelelően sok-sok ötlet, ünnepi program, gazdagító elem tarkította egyesületi karácsonyunkat. (Lásd a 14. oldalon) Tizenkétszer egy évben: Törzsasztal

2003. januárban ismét megkezdte itt működését. Többek között biztosított minket a szoros együttműködésről, és úgy, mint elődei, ő is támaszkodni szeretne az itt élő magyarokra, azaz a nagykövet úr szavaival élve „szükségem van Önökre”. A vita fő pontja ezután: Magyarország szerepe az iraki válságban. Többségünket meglepte, hogy január végén Magyarország aláírta azt a nyilatkozatot, amely Európát két táborra osztja. A nagykövet úr felvilágosított minket ennek okairól: el kell hogy fogadjuk, ha számunkra – legalábbis saját véleményem szerint – ennek ellenére sem érthető ez a lépés. A másik téma a Collegium Hungaricum felépítése volt. Ebben az irányban is vannak ellentmondások: igen – nem – hogyan. Nagy Iván fáradozásai alapján reméljük, végül is pozitív eredményt kapunk majd. A többi kisebb-nagyobb problémát egy pohárka bor mellett megoldottuk.

Két nappal később a művészházaspár újból eljött a Collegium Hungaricumba, ezúttal a Magyar Egyesület vendégeként, akikkel a jelenlévők most is ugyanolyan kellemesen elbeszélgettek a vendégek, a hallgatók és a világ dolgairól, mint 1998-ban vagy 2001-ben. Október 26.: Balla Bálint: „Szűkösség” Az ismert szociológus professzor ezen az estén könyve témáját járta körül. Az ismertetőt érdekfeszítő vita követte. (Lásd cikkünket a 33. oldalon.) November 9.: Kockázatok és mellékhatások címmel sor került Bródy János fellépésére. Örvendetesen nagy közönség, jó hangulat, majd a zene után hosszabb dedikálás és beszélgetés néhány pohár pezsgő mellett. És a visszatérő szervezési

Havi rendezvényeink mellett örvendetes rendszerességgel, néha érdekes előadóval színesítve, került sor a Magyar Egyesület Törzsasztalára. Így elmondhatjuk, hogy a hó első péntekje a Marika kávézóban egy év alatt intézménnyé cseperedett…

Der Laden für ungarische Spezialitäten DAS ungarische Café DIE ungarische Weinstube im Herzen von Berlin Wichertstr. 71, 10439 Berlin Ab 2. Mai begrüßen wir unsere Gäste in neuen Räumen. Tel.: (030) 44736350 Fax: (030) 44736352 www.marika-berlin.de [email protected]


18. oldal

Hírek – programok Programunk Köszöntjük új tagjainkat: ¢ ¢ ¢

¢

Április 26.: A Magyar Egyesület tisztújító közgyűlése Május 23.-25.: Egyesületi kirándulás Bővebben lásd a 14. oldalon Június 21.: Finn-magyar találkozó A Berlinben élő finnekkel AltHeiligensee-ben tartandó összejövetel szervezői a Magyar Egyesület mellett a Német-Finn Társaság és a Finn Evangelikus Hitközség.

Kitekintés Őszi terveink ugyan nem készek még, de elképzeléseink természetesen vannak. Így szeptember végén a magyar filmek barátainak tartogatunk meglepetést. Kern András színművész látogat a Collegium Hungaricumba, a találkozó előtt vagy után esetleg filmvetítés lesz. Októberben az 1956-os forradalomra és az 1989-es rendszerváltásra emlékezünk. Régen tekéztünk! Hát akkor csináljuk ezt novemberben! És a december természetesen a karácsonyé. Továbbra is várja a vezetőség a tagok ötleteit, javaslatait, hiszen a fenti program nem szent, még csak tervezet.

Kérjük, jelentkezzenek az alábbi „elkallódott“ tagjaink: Jádi Ákos,Madudák Zsolt, Nagy László, Pásztor Ilona!

Köszönet Támogatóinknak! Be yer Emmi tekintélyes pénzadománya mellett – nagyon köszönjük! – Bey a közelmúltban egészen más jellegű „anyagi adománnyal“ lepte meg amás az egyesületi esték Egyesületünket egy rendes, lelkes tag: Sallós TTamás jó hangulatához tekintélyes borszállítmánnyal járult hozzá. A nemes nedűt kedvelő tagság nevében szeretettel köszönjük!

Magyar Kolónia e.V. Berlin

Minden hónap első péntekjén 19 órás kezdettel: Egyesületi törzsasztal a Marika kávézóban (Wichertstr. 71, 10439 Berlin) A konkrét időpontokat és kiegészítéseket az Egyesület honlapjáról, valamint az időszakosan megjelenő körleveleinkből lehet megtudni.

¢

Dolgos Réka – Kraft Ilona Héjjas Ferenc László Dr. Héjjas-Kistamás Judit Hetey Mária – Witkowski Bea

Új vezetőség 2003. január 18-án új vezetőséget választottak a Magyar Kolónia élére. Usztics János Szabó János Molnár János Liebhardt István Nemes Hannelore Laduczky Ursula Hercygier Teréz Andrási Nándor-Mátyás

elnök (telefon: 451 84 07) elnökhelyettes (telefon/fax: 791 96 51) magyar titkár német titkár pénztáros szociális vezető szociális vezető kulturális vezető

Fő célkitűzéseit az új csapat az alábbiakban jelölte meg: F F F F

A Kolónia megtartása Jó együttműködés a magyar és más nemzetiségű egyesületekkel Jó együttműködés a magyar intézményekkel A magyar nyelv és kultúra, magyar szokások ápolása, terjesztése A nemes célok eléréséhez sok erőt és energiát, s mindannyiunknak jó együttműködést kívánunk!

Programelőzetes Május 10., 17 óra, Magyar Ház: Anyák napi ünnepség Június 14.-15.: Szezonvégi találkozó a ludwigsfeldei magyarokkal Helye: Horgásztanya Ahrensfelde. A helyszínen éjszakázni az épületben vagy sátorban lehet. Aki nem tagja a Kolóniának, csekély beugrót fizet ennivalóra. Italt mindenki maga hoz. Jelentkezés a Kolónia vezetőségénél. A rendezvényekre mindenkit szeretettel várnak.

19. oldal


Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin Aktuális tájékoztató Ismét folytatódnak a rendszeres havi istentiszteletek! Helyük változatlanul a Grunewald-templom kápolnája (Bismarckallee/Wernerstr. sarka, bejárat a templom mögött). Az istentisztelet mindig a hónap második szombatján, du. 16.00 órakor van. Figyelem! Június elején kirándulás lesz Neuruppinba. További felvilágosítást ad minden érdeklődőnek:

Berlini cserkészek A berlini Apáczai Csere János Cserkészcsapat minden hónap második és negyedik szombatján találkozik. A csapat munkájáról, a pontos időpontokról a vezetőknél lehet érdeklődni: Szántó-Konthur Krisztina kcsöv. és Konthur Zoltán st., telefon: 796 02 91.

Prof. Dr. Balla Bálint,

tel. (+4930) 825 84 32 Pompéry Judit, tel. (+4930) 40 39 77 59, e-mail: [email protected] Szeretettel hívunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül: éljenek az alkalommal és vegyenek részt testvéri gyülekezetünk építésében!

Brunszvik Teréz Társaság A társaság tevékenységének, céljainak és problémáinak ezúttal két teljes oldalt szentelünk. Lásd a 20.21. oldalon.

A Berlini Magyar Katolikus Misszió tájékoztatója A Berlinben és környékén élő magyar katolikus keresztény hívők a harmincas évek közepétől kezdve rendszeresen összegyűlnek, hogy anyanyelvükön istentiszteletet tartsanak. A nyolcvanas évek végén kezdődött meg az egyházközség szisztematikus építése. A szentmiséket 1992 óta havonta egyszer Rasztovácz Pál lelkész úr tartja.

Északi óvoda: hétfő, 8 - 16 óra Dänenstr. 17-18 (Prenzlauer Berg), érdeklődés: Tivadar Pedro, 283 12 16 Déli óvoda: csütörtök, 8.30 - 16 óra Hortensienstr. 18 (Steglitz), érdeklődés: Schiller Orsolya, 784 48 54

A misszió tevékenysége a következőkre összpontosul: – Havonta egyszer szentmisét tartunk a wilmersdorfi Szent Kereszt-templomban (Heilig-KreuzKirche, Hildegardstr. 3a, 10715 Berlin), legközelebb 2003. április 27-én, 16 órakor. A szentmisék előtt és után gyónási lehetőség van. – Az elsőáldozásra előkészítő oktatást a mise után tartjuk. – Beteglátogatás és betegek otthoni áldoztatása kérésre (a megadott telefonszámok egyikén kérjük az időpontot egyeztetni) történik. – Kérjük a szülőket, hozzák el gyerekeiket a misére és a hittani órákra.

Érdeklődés: Melinda Mosbacher, (033203) 80 210, [email protected] Éves tagdíj: 30 euró

A Berlini Magyar Katolikus Misszió felelős lelkipásztora: Rasztovácz Pál plébános. Lakcíme: Bürgerweide 35, 20535 Hamburg, tel.: (+4940) 250 77 83 A Berlini Magyar Katolikus Miszszió tanács tagjai: Antal Gabriella (624 80 30) Gál Margit (312 49 40) Márton Sándor (624 80 30) Nagy Iván (859 626 33) Rosta Erzsébet (406 23 48) Schwarzkopf Ferenc (337 80 72) Visontai Eszter (313 55 72)

Óvodadíj: jelenleg kb. 40 euró/hó; 2. gyerek, ill. egyedül nevelők gyerekei a felét fizetik Kreatív kör: előreláthatólag szeptembertől minden 2. szombaton a Magyar Házban, érdeklődés: Tivadar Pedro, 283 12 16 Bankszámla: Postbank Berlin, BLZ: 100 100 10, Kto: 647543100


Berlini magyar óvoda „Piros papucs az ágy alatt, jaj de régen nem láttalak!“ – így köszönti reggel a magyar óvodában Répás Magdi az egynéhány hete nem látott Marát. Pedig Marus egyetért barátnőjével, Katával abban, hogy legszívesebben minden nap Magdi nénihez jönne oviba, nem csak csütörtökönként. Nem mintha a nap lefolyása lényegesen eltérne a német óvodáétól, de itt lényegesen kevesebben vannak a csoportban, a gyerekek sok figyelmet kapnak, és hálásak a családias hangulatért. Csak sajnos, az sem jó, ha a létszám egy bizonyos alsó határ alá süllyed, márpedig ősztől ez lesz a helyzet. Amikor 1998 májusában egy este kb. tíz lelkes fiatal magyar anya összegyűlt egyikük lakásában, hogy a több mint egy éve fennálló babakörük jövőjéről társalogjanak, már tudták, hogy szeretnék egy-két év múlva a német óvoda mellett egy magyar nyelvű intézménybe is küldeni gyermekeiket, ezzel lehe-

tőleg elkerülvén, hogy az óvoda hatására a gyerekek magyar nyelvtudása csírájában elenyésszen. Már akkor készek voltunk egy egyesület létrehozására, még nevet is találtunk neki: EMBERKE = Első Magyar BERlini Kisgyermekek Egyesülete. Két évnek kellett eltelnie – és Répás Magdi óvónőnek felbukkannia – ahhoz, hogy megalapuljon egyesületünk, melyet Nagy Iván javaslatára (aki különben is nagyon sokat tett értünk) Brunszvik Terézről, az első magyarországi óvoda megalapítójáról neveztünk el.

A Brunszvik Teréz Társaság bemutatkozik

Legfontosabb kínálatunk a rendszeres óvodai foglalkoztatás. A cseperedő „első generáció“ mellé másfél év múlva csatlakoztak a kistestvérek és egyre több új gyerek is. 2001 őszén volt a legnagyobb a gyereklétszám, akkor három egészés egy félnapos óvoda működött két nevelővel. Akkoriban inkább az okozott gondot, hogy újabb jelentkezők előtt be kell zárnunk az ajtót, mert nincs több hely. Ezeknek az időknek sajnos vége, a gyereklétszám drámaian megcsappant. A gyerekek részben iskolaelőkészítőbe kerültek, de főleg a teremhelyzet romlása okozott többeknek problémát. Augusztusban a fent említett „első generáció” iskolás lesz, úgyhogy előreláthatólag nyolc gyerekkel kezdjük ősztől az ovit. Ami még nem lenne nagy baj, ha közülük nem három a Prenzlauer Bergben, öt pedig a Steglitzben fekvő terembe tudna csak eljutni. Ilyen kicsi csoportokkal az ovi már nem ovi és főleg megfizethetetlen. Szerződéseinkben legfontosabbként azt szögeztük le annak idején, hogy egy bizonyos határt nem léphet túl az ovidíj. Ez a határ havonta gyerekenként 45 euró, de a tapasztalat azt mutatja, hogy hosszabb távon a legtöbb család 30-35 eurónál többet nemigen tud kifizetni, mint ahogy ama „sokgyerekes“ időkben nem is volt rá szükség. Szerencsére 2004 januárjától újabb picúrok érik el az óvodás kort, és attól fogva, reméljük, gyarapszik a magyar ovi… Változatlanul jól látogatottak egyéb, az óvodán kívüli rendezvényeink. 2002-ben pl. hatszor hívtuk meg a magyar, ill. németmagyar családokat: együtt ünnepeltük a húsvétot, a gyereknapot, a Mikulás eljövetelét… Volt őszi tábortüzünk, évadzáró bicikliakadályversenyünk, háromszor láthattak a gyerekek (báb-)színházi előadást, melyeknek előkészítése nem kis örömöt okozott nekünk is. Nyáron már másodszor töltöttünk

egy hetet együtt a Balatonnál, amit a lurkók a mai napig emlegetnek. Azzal, hogy jónéhány gyerek kinőtte az óvodát, megnőtt feladataink száma, mert az ő számukra is szeretnénk fenntartani a rendszeres magyar foglalkoztatást, a találkozásokat barátaikkal és Magdi nénivel. Répás Magdolnának erre is volt ötlete, Magyarországról hozta a „drámajáték“ fogalmát, aminek drámához nemigen van köze, a fantáziafejlesztő, felszabadító, gátlás- és szorongásoldó játékhoz viszont annál inkább. A szülők nemrég egy információs estén „önmagukon“ is kipróbálhattak egyet-kettőt ezek közül a játékok közül, és tapasztalhatták pozitív hatásukat. „Kreatív kör“ elnevezés alatt indítjuk meg ősztől az első ilyen foglalkoztatást. A „nagyokról“ beszélve nem szabad elfelejtenem azokat, akikkel az egész kezdődött: a csecsemőkkel, akiknek legelső szavára határtalan kíváncsisággal vártunk, hogy első megnyilvánulásaikat magyarul, németül vagy a két nyelv keverékén, amíg csak lehet, felírogassuk. Újra és újra akadnak azóta olyan szülők, akik, mint annak idején mi, szívesen látogatnának egy babakört. Valamilyen okból kifolyólag azóta erre nem került sor, pedig most az egyesület egy bizonyos hátteret nyújthat a találkozásoknak. Valószínűleg megint létre kell jönnie egy lelkes „mag“-nak – talán a Híradó olvasói segítségével… Természetesen a világ minden táján nőnek fel gyerekek, akik mindenféle második ovi nélkül megtartják kétnyelvűségüket. De volt olyan az egyesület gyerekei között, aki a csoport hatására kezdett el egyáltalán magyarul beszélni. Mindenesetre tény, hogy minden gyerek különböző ilyen szempontból is. Hogy őszinte legyek, hatéves lányom újabban többször intéz hozzám is hosszabb német szónoklatokat, de magyarul is szívesen és szépen beszél. Ma reggel elmondta, hogyan van a „Koszorú, koszorú“ nevű játék, és háromszor el kellett ezt vele játszanom, mire mehettünk az oviba, ezúttal a németbe.

21. oldal


Szeretettel várunk minden új gyereket és mindenfajta támogatásnak örülünk: pénzbeli adományok, új családok felé történő megemlítés, magyar hanganyag másolásra való kölcsönzése (tervezünk egy ilyen célú „mesebörzét“), javaslatok, főleg ami olcsó és megfelelő termet, magyarnyelvű pedagógust, rokoncélú egyesüléseket illet… Melinda Mosbacher

Hogyan tovább? (Kreatív Kör) Így szólt a kérdés a szülőkhöz. A magyar óvoda három éve után – a cserkészet mellett – milyen formában és tartalommal lehetne újra együtt ősztől ez a több mint három éve rendszeresen találkozó gyermekcsoport? Kreatív Kör néven heti egy alkalommal találkozunk majd hétvégén. Mi a célunk? A magyar nyelv ápolása, hogy segítse a gyermekek közösségbe való alkalmazkodását, kapcsolatteremtését. Összpontosítást, figyelmet fejlesszen, testi és térbeli biztonságot adjon, a mozgás és beszéd tisztaságát segítse elő. Mindezt az emberi hang (beszéd), az adott nyelv, a zenei hang, a test, a tér, az idő eszközeivel – játékon keresztül. Az érzékszervek sokoldalú fejlesztésén, a „mintha birodalmán“, a népmesék feldolgozásán, festésen-agyagozáson át. Minden új jelentkezőt is szeretettel várunk 6 éves kortól. Répás Magdi, óvodapedagógus

Kétnyelvű gyermeknevelés Ami egy család életében a szülőföldön teljesen természetes dolognak tekinthető, az külföldön különleges jelentőséggel bírhat. Sőt, a külföldi lét egyik fájó pontjává válhat. Ilyen dolog a nyelv. Berlinben sok magyar vetette meg a lábát, sokan házas-

társi kötelékben élnek itt. A gyermekek nyelvi nevelése részint a családok alaphelyzetétől, részint a szülők személyes fáradozásaitól, energiabedobásától függ. Egy biztos: a többségi nyelv – a német – erős befolyást gyakorol a gyermekek nyelvhasználatára. A kisgyermek kezdeti nyelvtanulásánál nem mindegy, hogy egy család homogén magyar vagy vegyes német-magyar-e. Sőt, az sem mindegy, hogy az apa vagy anya képviseli-e a magyar nyelvet. Tiszta magyar családokban természetesen a gyermekeknek nagyobb az esélye magyarul tanulni. Jó az esély ott is, ahol a magyar édesanya otthon marad szülés után az első néhány évre (mialatt a házastárs a család exisztenciájáról gondoskodik), és gyermekével egész nap a kisebbségi nyelven – ez esetben magyarul – beszélhet. Nehéz dolguk van azonban a magyar édesapák gyermekeinek, mivel csak néhány óra áll rendelkezésre esténként a kisebbségi nyelven érintkezni – feltéve, ha az apának átlagos nyolcórás állása van.

Ezek a különböző alaphelyzetei a gyermek nyelvi fejlődésének. De ezek csak a kezdetekben érvényesek. A többségi nyelv – a környezet nyelve – olyan erős, hogy egyre jobban benyomul a gyermek életébe, egyre több területen dominánssá válik függetlenül attól, hogy a gyermek egy- vagy kétnyelvű családban nő-e föl. A szakirodalom ezért gyakran hangoztatja, hogy a környezet nyelve a tulajdonképpeni anyanyelv, nem pedig az anya nyelve. A félmagyar kisgyermek az óvodában eleinte 2-3 óra hosszat konfrontálódik a német többségi nyelvvel. Majd meglátogatják kis barátai. Később az iskolában a némettel való intenzív foglalkozás kiterjed a házi feladatra, a szakkörökre, lassan az élet minden területére. Kezdetét veszi az absztrakt gondolkodás – írás és olvasás – szintén német nyelven. Amíg egy kisgyermeknél, akit kétnyelvűnek nevelnek, 3 évesen a két nyelv ismerete még egyensúlyban van, iskolás korára ezt garantáltan elveszíti. A kezdeti egyensúly eltolódik, a gyermeknek van egy domináns és egy gyenge nyelve. A domináns, a környezet nyelve ez esetben a német és a gyenge vagy kisebbségi nyelv a magyar. És ha szerencséje van a gyermeknek, még időben gondoskodnak szülei arról, hogy a kisebbségi nyelv ne satnyuljon vagy tűnjön el teljesen. A kisebbségi nyelv teljes elvesztésének folyamata ugyanis gyakran nem várat magára az iskolás korig, hanem már korábban beindul. Ez csakis attól függ, hogy a gyermek értelmét látja-e annak, hogy a másik nyelvet használja. Ha észreveszi, hogy a környezetében anyun és/vagy apun kívül nincs más ember, aki a kisebbségi nyelven beszélne, és ezek az emberek a többségi nyelvet is kitűnően értik, azt gondolja, minek a megerőltetés. A nyelvhasználat az ökonómia elvén működik, legalábbis gyerekkorban: Mindent, amit akarok, németül is elérem, a szüleim így is megértenek. Ilyen esetekben gyakran történik meg már óvodás korban a kisebbségi nyelv elutasítása. (Folytatás a 23. oldalon)


22. oldal

Ein letzter Tänzer auf dem Vulkan Am 20. Februar beging der in Berlin lebende ungarische Schauspieler, Regisseur, Drehbuchautor und Ausstellungskurator Miklós Kőniger seinen 60. Geburtstag. Kollegen und Freunde, Deutsche wie Ungarn gleichermaßen, feierten im Berliner Collegium Hungaricum einen Künstler, der sich noch lange nicht zur Ruhe setzen will. Kurz nach seinem Ehrentag sprach Lutz Lorenz mit dem Jubilar. Miklós Kőniger kommt ohne Computer, Internet, E-Mail und Telefax aus. Sein Telefon klingelt ununterbrochen, nicht nur an seinem Geburtstag. Er raucht viel zu viel, macht Kaffee, springt immer wieder auf und läuft wie ein liebenswerter großer Junge in seiner Wohnung herum, um mehr und mehr von dem hervorzuholen, was zu seinem Leben gehört. Noch immer er-

ledigt er seine Korrespondenz am liebsten mit der Hand, nur wenn es gar nicht anders geht, auf einer alten Reiseschreibmaschine. Zum 60. hat man ihm ein Handy geschenkt. Das muss sein, sagen die Freunde. Noch liegt es, argwöhnisch vom Beschenkten betrachtet, in der Ecke. Aber schließlich wird er im Sommer in Spanien in einem Peter

LichtenfeldFilm eine Hauptrolle spielen und heutzutage muss man erreichbar sein – wissen die Freunde. Die wohl profundeste Dokumentation zu ungarischen Stumm- und Tonfilmkünstlern außerhalb Ungarns ist bei Miklós Kőniger zusammengetragen. Seine kleine Wohnung in Berlin-Schöneberg, seit 1979 Wahlheimat des Ungarn, unweit vom Viktoria-Luise-Platz, wo viele ungarnstämmige Stars der 30er und 40er Jahre selbst gewohnt haben, ist Büro und Archiv gleichermaßen. Von diesen knapp fünfzig Quadratmetern gehen seit zehn Jahren viel beachtete Ausstellungen nach ganz Europa: Möbelpacker schleppen Kisten mit Artefakten, Film- und Theaterplakaten, Fotos, Programmheften oder Zigarettenbildchen aus dem obersten Stockwerk. Alles Originale, seit den 50er Jahren zusammengetragen. Der liebste Platz für Miklós Kőniger ist ein Flohmarkt. Der größte in Berlin, an jedem Wochenende am Tiergarten, ist ein sonntägliches Muss für den Sammler. Warum Berlin ? „Es ist die einzige Stadt Europas, wo ein ungarischer Akzent als charmant und liebenswert empfunden wird“, meint Kőniger. Das passiere nicht in Paris, nicht in Wien und nicht in Amerika. Darum ist er noch heute hier. Weggegangen ist er, weil er „einmal die Welt sehen wollte“. Das hat er getan: Kőniger hat in Paris gearbeitet, in Wien Theater gespielt, in Helsinki Filme gemacht und mit Christoph Schlingensief in Afrika gedreht. Der Film wurde ein Flop, aber er hat Kőniger so weit weg getragen, wie später nie mehr. Eigentlich wollte er immer Schauspieler sein. Miklós Kőniger kam nach Berlin, ohne ein einziges Wort

Miklós Kőniger zum 60. deutsch zu sprechen. Er hat sich vor den Fernseher gesetzt und die Sprache gelernt, die bei ihm noch heute in jenem charmanten ungarischen Akzent erklingt. Aber auch seine faszinierenden Augen und der in unzähligen mimischen Gesten fein spielende Mund haben Regisseure immer wieder auf Kőniger aufmerksam werden lassen. Seit seinem Durchbruch mit dem Film „Konzert für die rechte Hand“ Anfang der 80er Jahre hat er in über dreißig Film- und Theaterrollen gespielt, Regiearbeiten und Drehbücher kamen hinzu. Dann seit Beginn der 90er Jahre die Arbeit als Ausstellungskurator. Etwa dreißig ungarische Schauspieler, Regisseure und Komponisten haben den deutschen Stumm- und

später den Tonfilm entscheidend geprägt: Gitta Alpár, Paul Abraham, Emmerich Kálmán, Peter Lorre, Szöke Szakall, Franciska Gaal, Lya de Putti, Rose Barsony, Tibor von Halmay, Ernst Verebes, Marika Röck, KarlHuszar Puffy, Irene Ambrus oder Lili Darvas. Und natürlich Martha Eggerth, die letzte noch Lebende. Kőniger hat ihr eine Ausstellung zum 90. Geburtstag gestaltet, die im letzten Jahr in Berlin zu sehen war und in diesem Sommer nach

23. oldal

Warschau geht. Berlin war zurzeit des jungen Tonfilms die größte europäische Filmmetropole, für ungarische Verhältnisse wurden hier Unsummen verdient. So kamen sie alle und wären vielleicht auch geblieben, wenn der „Tanz auf dem Vulkan“ der 20er Jahre nicht in ihrer Vertreibung aus Deutschland und in dunkelster Nacht deutscher NSKunst geendet hätte. Miklós Kőniger erzählt ein wenig verbittert, dass nur noch wenige Fachleute wissen, wie viele dieser Stars und Sternchen aus Ungarn stammten. Selbst in ihrer Heimat sind sie fast vergessen. Fünfzehn Lexika stehen in seinem Schrank, „und sie alle haben falsche Daten!“, so der Kurator. Gemeinsam mit Privatsammlern wie Werner Mohr, Johannes Zeilinger oder Raul Konećny wolle er ihnen deshalb immer wieder den Platz geben, der ihnen in der europäischen Filmgeschichte gehört. Selbst deutsche Bühnen ziehen jetzt nach. So haben die Hamburger Kammerspiele und das Deutsche Theater Berlin seit den Jüdischen Kulturtagen im letzten November „Ein Stück vom Himmel“ auf dem Spielplan und erheben ihre Stimme zur Erinnerung. Nach wie vor lebt Kőniger gern in Berlin. „Es ist die Hauptstadt des ersten europäischen Landes, das Nein zum drohenden Irak-Krieg gesagt hat. Das macht den Demokraten Kőniger stolz. Aus der Zeit in

2003. május/június Budapest sind 10 gute Freunde geblieben. Sie, und berufliche Gründe, lassen ihn etwa sechsmal im Jahr in die alte H e i m a t kommen. So wird am 28. März im Goethe-Institut Budapest eine Ausstellung mit Originalnoten alter UFA-Schlager eröffnet. Die Kisten stehen im Flur schon gepackt und wie immer bangte Kőniger, nicht das nötige Geld für Transport und Hängung, Bürokratie oder Katalog zusammen zu bekommen. Aber auch das wird er schaffen: „Immer, wenn ich glaube, es geht nicht weiter, kommt einer, der hilft, oft im allerletzten Moment!“ Danach stehen eine Ausstellung ungarischer Filmplakate in Schwerin und eine Exposition zu ungarischen Künstlerwanderungen nach Deutschland im übervollen Terminplan Kőnigers. Daraus soll auch ein Dokumentarfilm entstehen. „Wenn ich mir ’was wünschen dürfte…“ titelt ein Schlager der großen Tonfilmzeit. Kőniger würde gerne „eine richtige tortenfliegende Komödie spielen“, sagt er lachend. Dass er das kann, ist unbestritten. Ein Zusammenschnitt seiner wichtigsten filmischen Episoden krönte den Geburtstagsempfang in Berlin. Gelacht wurde dabei wie selten im Collegium Hungaricum. Sammler sind eben glückliche Menschen. Im Namen des Berlini Híradó von dieser Stelle aus nachträglich herzlichen Glückwunsch an Miklós, dem auch unser Blatt zahlreiche interessante Artikel aus Theater und Film zu verdanken hat. Und viel Erfolg für die neue Ausstellung „Emigranten“, die am 26. April 2003 im Collegium Hungaricum eröffnet wird!

(Folytatás a 21. oldalról)

A nyelvet tehát, hogy ismerete értelmet nyerjen, gyakorolni kell, méghozzá lehetőleg rendszeresen. E célra és hogy a nyelv elsatnyulásának elébemenjünk, alkalmas az itt bemutatott heti egyszeri magyar ovi. Biztosítja az egész évi rendszerességet, sőt a kisebbségi nyelv szociális viselkedési formuláinak elsajátítását is, s nem utolsósorban a gyermekek identitásának kialakulásához is hozzájárul. Életük, hétköznapjaik részévé válik, belenőnek egy másik kultúrába is, méghozzá nem egyedül. Kis közösség keletkezik, kisebbségi nyelvük használatában értelmet látnak. És mindezekkel együtt a magyar ovi a sokszínű anyanyelvi kínálata keretében egy kultúra alapköveit rakja le. Természetesen gyermekeinket nem akarjuk összezavarni, és számukra csak egy otthont, egy hazát szeretnénk biztosítani, ellenkező esetben kissé tudathasadásos állapot állna fenn. De a gyerekeknek meg kell tudniuk, hogy az egyik vagy mindkét szülő egy másik országból származik, másik nyelvet beszél. Gyermekeink így jobban megismerhetnek bennünket, megkapják a kulcsot a másik kultúrához, a mi kultúránkhoz és saját magukhoz. Schiller Orsolya

2003. május/június Nem gondolom, hogy le lehet írni egy várost. Sokfajta dolog, részleteiben is többértelmű, sokrétű és változékony, ráadásul az is fontos a megfejtésben, hogy ki nézi. És hogy mikor. Mi az az (élet)helyzet, (élet)kor, (élet)mód. Talán a városhoz fűződő viszonyról könnyebb mondatokat leírni, de a teljesség, mint oly sokszor, itt sem lehet igény. Most ősz van, aránylag fiatal vagyok. Voltam már fiatalabb is, de az emberek nagy többsége még egy darabig idősebb nálam. Szándékaim szerint – és szerintem is – nyitott vagyok: folyik belém mindenféle, és én is könnyen, könnyedén belefolyok ebbe-abba. Egyedül állok a városban, olykor, most. Mert alapértelmezésben többnyire másokkal együtt, akik többnyire szintén egyedül állnak. Állítólag Berlinben lakik a legtöbb ember egyedül, itt jut legnagyobb arányban egy személy egy szem háztartásra. Én nem akartam ilyet, nálunk ketten vagyunk, gründoltunk egy WG-t, lakóközösséget, négy szem többet lát. Meg két agy jobban helyre tudja rakni a világ eseményeit, és néha eltűnik a mosogatóból az otthagyott edénykupac, mire hazaérek. És az is fontos, hogy van egy szövetségesem, aki ismeri az otthon- (lásd Magyarország) maradottakat, a tükrön túli, azaz inkább a tükrön inneni világocskát. Mert inkább Berlinem van a tükrön túl, velem együtt, amit nagyon szeretek benne (Berlinemben). Mindkettőt: azt is, hogy csodaország, mint minden (ismeretlen) város, csak kicsit talán jobban, meg azt is, hogy lehetek Alice (vagy Alíz is, mindenképpen) befogad. Befogadó város. Multikulti-toleránsotthonos. Van helyed. A húszas években állítólag úgy másfél millióval többen élvezték a berlini miliőt, mint most. (Én legalábbis nagyon élvezem. Közelgő tél ide vagy oda.) Tömeg manapság csak tüntetéseken van, metrókon nincs. Olyankor többek közt azt is demonstrálják, hogy itt is sok ember él. Ezen kívül sok ember

24. oldal egyszerre még meccseken van, és reggel az autópályán sok autóval együtt, majd este a karácsonyi vásárokon bögrékkel, valamint hétvégén az Ikeában. És az olasz fagyisnál az Árkádokban a Potsdamer Platzon, mindig. De relatíve – más nagyvárosok relációjában – nincs sok ember kevés helyen, hanem inkább fordítva. Ezt például szeretem, nem vagyok az a típus, aki a mozgólépcsőn másokhoz nyomódásban szereti felfedezni az ember társas mivoltát, és nem csak azok állnak közel hozzám, akik a metrón. A másik szívderítő következménye a sok ember sok-sok helyen gyakorlatának, hogy nagyok a lakások. Általában sok az egy fő alá jutó négyzetméter, szemben Párizzsal, Budapesttel és Pekinggel. És nem is kell érte (lakásért, szobáért,

Ősszel – az én Berlinemről

WG-ért) annyira sokat dolgozni. Diákként, alapszinten heti kéthárom napi (vagy éjjeli) munkából meg lehet élni, akkor is, ha otthonról – ellentétben a vízumkérésnél ígértekkel – csak lelkiekben támogatnak. És aztán az a munka már lehet bármiféle, még izgalmas is. Egy ismerősöm statisztált egy színházban, amíg itt volt diák, fél éven keresztül volt farkas esténként több száz ember előtt a színen. Tűzoltó leszel vagy katona, vadakat terelő. Megannyi tapasztalat. Mostanában biciklivel járok, akkor is, ha esik és fúj, mert jó. Nem így kezdtem ám: először volt a BVGs korszak, mikor végigültem városnézési célokkal minden emeletesbusz-vonalat és sok S-bahnt. Mindig volt nálam térkép, lehetetlennek tűnt a térképtelenség.

Átlátás, a struktúra felfedezése volt a cél. Azután inkább sétáltam sokat: alaposabb elmélyülés, közelebb férkőzés. Akkor fényképezőgép volt mindig nálam. Most már biciklivel a legjobb. Közelgő tél ide vagy oda. Szinte természetközeli élmény. Parkokon és csatornákon kell átvágni magam, hogy bárhová jussak, meg városrészeken, platzokon, allékon, strasszékon, és a volt falon is sokszor. Furcsa. Egyszer sikerült a néhai falra parkolnunk kocsival: két kerék keleten, kettő nyugaton. Haboztunk picit, hogy szabad-e ilyet csinálni a történelemmel, aztán maradt ott az autó, mert igenis szabad. Korunk szabadsága. Váltogatom a szerepeket: hol turista, hol ittlakó, lakos vagyok (németül ezt könnyebb mondani: Einwohner, „bennlakó”, ebben benne van, hogy benne, bent a városban, belül – jobban hangzik, otthonosabb kifejezés, mint a lakos), és átmeneteket is képzek magamból a két kategória közt. Néha én kérdezem meg az utat, néha engem kérdeznek. Ha látogat valaki otthonról, akkor bennfentesen idegenvezetek, máskor meg én hallgatom nálam régebbóta ittlakók történeteit. Turistaként fedezek fel új dolgokat, miközben úgy érzem, hogy az enyém is bármi, amit itt találok. Jó a posztfalas Berlinben élni. Azért is, mert projektekkel van tűzdelve, Kunst itt-ott. Szcénék, szcéne-cafék, félillegális klubok, szub- és multikultúra. És egyébként is. Még annyi minden van, amiből most nem lesz mondat. Élhetőbb város, mint amiket eddig próbáltam. Élhetőbb? Igen. Így tudom egy szóval leírni azt, hogy jól esik itt tölteni a hétköznapokat. És az ünnepnapokat is, az összes németet és magyart. „Alida“

25. oldal

Berlin egy fiatal magyar szemszögéből Mióta a fal leomlott, Magyarországon ritkán esik szó Berlinről. Régen pedig ez volt a kapu nyugat felé, nem csak az NDK-soknak. Sőt, néhányan (irigységből talán) a „disszidensek fővárosának” nevezték. De amióta a vasfüggöny leomlott, és a kapitalizmus hazánkban is elterjedt, Berlin elvesztette régi jelentőségét. Helyette inkább diplomáciai szerepet tölt be mint német főváros és mint fontos politikai és kereskedelmi partner. De csak kevesen tudják, hogy Berlinben 5 – 7 ezer magyar lakik, ami azt jelenti, hogy kb. 2000 magyar gyerek él a sok „Bezirk”-en belül. Ehhez persze fontos tudni, hogy mindenhol másképp ápolják a magyar kultúrát: van, aki nem is sajnálja annyira, hogy a gyereke nem magyar iskolába jár, és igyekszik a legjobb értelemben belevegyülni a német társadalomba. A modern európai gondolkodás, a német rend és pontosság, az ún. „easy life” – ezek mind olyan dolgok, amik egyesek számára nagyon vonzóak. Ezt a vágyat meg lehet érteni, mivel közülük sokaknak kellett disszidálniuk annak idején a meggyőződésük miatt. Abban is biztos vagyok, hogy ez senkinek sem lehetett kellemes élmény, és nem hagyott bennük jó benyomást Magyarországról. A rendszerváltás már megtörtént, és az ország sokat haladt azóta, de a volt disszidensek már rég megszokták a külföldi környezetet. Természetesen vannak mások is, akik intenzívebben gondoskodnak arról, hogy a magyar kultúra el ne vesszen az idegen környezetben. Ezek a személyek, ill. családok általában még mindig tartják a kapcsolatot Magyarországgal, gyakran utaznak „haza” (mármint a Kárpát-medencébe). Az ilyen szülőknek fontos, hogy a gyerek megkapja „az értékeket”, amelyeket ők is megkaptak (de nem csak azért, hogy a gyerek szégyenben ne ma-

2003. május/június radjon a magyar rokonsággal szemben, ha véletlenül nem ismer valamit). Erre a két „szülőtípusra” (persze vannak még egészen mások is) a gyerekek különbözőképpen reagálhatnak: néhány fiatalnak az egész magyarság csak púp a hátán, mások nem tudják, mit kezdjenek vele, van, aki pedig komolyan veszi a dolgot. A német környezet (haverok, iskola) mindig és mindenhol jelen van, és fontos szerepet játszik. Hogy ezt jobban megértsük, nézzük meg, hogyan oldják meg a többi külföldiek ezt a problémát. Például a törökök, akik a hetvenes évek óta élnek nagyobb létszámban a német fővárosban. Azóta egy teljesen egyéni kis kultúrát alakítottak ki, amelynek jelentős hatása van a berlini (német) fiatalságra is. A török családok általában egy helyen élnek, így a gyerekek anyanyelvüket nemcsak otthon beszélik, hanem az utcán, az iskolában és a barátok közt is (persze ők sokkal többen élnek itt, mint mi, magyarok). Ez a hálózat már annyira tökéletes, hogy néhány öregebb török bevándorló nem is látja fontosnak megtanulni a német nyelvet. Az első magyarok már a monarchia idején vándoroltak ki, és a többség mint osztrák-magyar polgár már tudott valamelyest németül. Később, amikor a magyarok száma Berlinben egyre inkább nőtt, megalakultak az első berlini magyar egyesületek (Collegium Hungaricum). Ott pedig általában magyarul beszéltek a tagok, de még nem volt meg az az öntudat, amely manapság néhány itt élő magyarra kifejezetten jellemző.

„Az ember tudta jól, hogy más, hogy nem ide született, és hogy ezt el ne felejtsük, a helyi hatóságok mindig újra éreztették velünk…” mondta egy magyar, aki a nácik uralma alatt élt Berlinben. Manapság ennek az érzésnek már nyoma sincsen. A berlini magyarság az ún. „jobbféle idegenek” közé tartozik a németek szemszögéből. Vajon azért, mert már régebben vagyunk Németországban? Vagy talán a számos német-magyar kooperáció miatt? Mindenesetre a tapasztalt németországi magyaroknak, kiváltképpen a fiataloknak, fontos szerepük lesz a jövőben, már ami a belépést az Európa Unióba és a barátságos német-magyar légkör továbbfej-

lesztését illeti. Mindehhez sok szerencsét és sikert kívánok! Teidelt Benjamin Szerzőnk – tizenöt éves fiatalember – öt éves korától él külföldön. Még Bolíviában is lakott, most pedig két éve Berlinben él. – A 22. oldali, másik Berlin témájú cikk írója szintén érdekes gondolatokat írt le, de inkább névtelen marad. Pedig szeretnénk megismerni. A szerkesztőség


Mogyorósi Géza riportjai

Fliegauf felszálló ágon Magyar filmsiker az 53. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon

Óriási magyar sikert hozott a februári 53. Berlinálé. A Wolfgang Staudte német rendező nevét viselő díjat Fliegauf Benedeknek ítélte a zsűri. A „Rengeteg” 28 esztendős rendezőjével Mogyorósi Géza, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál magyar produkcióinak sajtófőnöke beszélgetett a Potsdamer Platzon. A Berlinálé legelején Vezér Éva, a Magyar Filmunió vezetője, és Kamondi Zoltán rendező is felhívta a figyelmemet Önre, mint tehetséges, komoly filmkészítőre, akire szép jövő vár. Nos, a jövő elkezdődött. Meglepődött a díjon, avagy a budapesti szemle sikere után számított rá, hogy a Spree partján is értik a „Rengeteg”-et? – Nagyon meglepett, hogy a fiatal filmesek nemzetközi szekciójában, a Forumban 19 alkotó közül egyhangúan rám szavazott a két német és egy zimbabwei szakemberből álló döntnök-team. Mivel a „Rengeteg” verbalitásra épülő film, nem gondoltam volna, hogy Budapest határain túl is működik, értik. Hogy ez így történt, abban nagy szerepe volt Máté Péter Németországban élő magyar tolmácsnak, aki a filmem német feliratozását készítette, és amúgy is sokat segített. Tudtam, hogy a Berlinálé egy hatalmas, jól szervezett A kategóriás fesztivál. Azt hittem, hogy itt csak adják, veszik, vetítik a produkciókat, s a több mint 300 film „rengetegében” elveszünk. Mintegy másfélezren látták, és mindenütt azt éreztem, hogy a közönség szereti a „Wildnis” (németül „Vadon”) címmel bemutatott „Rengeteg”-et. Valamennyi előadás után beszélgetés is volt a publikummal. Érdekes élmény volt, hogy az egyik ilyen alkalommal valaki megkérdezte, hogy miért amatőr szereplőkkel dolgozom, amire megkérdőjeleztem a profi színészek hitelességét. Utána odajött hozzám a Magyarországon közismert ifjú sztár, Marozsán Erika, aki a nézőtéren ült, és intelligen-

sen elmagyarázta, hogy ez nemcsak a színészek, hanem a rendezők hibája is. Mondtam neki, hogy sajnos, igaza van. Békében váltunk el. Az elegáns Hotel Savoy-ban tartott február 14-i, Valentin-napi díjátadáson – egyedüli magyar tudósítóként – szemtanúja lehettem, hogy mennyire örült Ön és baráti társasága a magas elismerésnek. Kik kísérték el a Berlináléra? – Muhi András producer kisbuszával utaztunk a fesztiválra. Elkísért bennünket ifjú Muhi András is, aki kiválóan beszél angolul, és fiatal kora ellenére meglepő jártasságot mutatott a Berlinálé hatalmas filmdzsungeljében. Velünk volt Mészáros Kati, a „Rengeteg” egyik színésznője, aki harmadéves a Színművészeti EgyeMedve-díjak Az Atom Egoyan kanadai rendező vezette héttagú nemzetközi zsűri idén az angol Michael Winterbottom „In This World” című alkotását jutalmazta a Berlinálé Arany Medve fődíjával. Ezüst macit Spike Jonze amerikai-brit koprodukciója, az „Adaptation” kapott. A legjobb rendezőnek járó ezüst szobrocskát a francia Patrice Chéreau vehette át „Son Frére” című munkájáért. A színésznők mezőnyében a Meryl Streep, Nicole Kidman, Julianne Moore trió részesült Silberner Bär elismerésben („The Hours”), míg a férfi sztárok közül Sam Rockwellt díjazták a „Confessions Of A Dangerous Mind”-ban nyújtott alakításáért. Összesen közel 400 ezer mozibarátot vonzott az idén az 53. alkalommal megrendezett legrangosabb németországi celluloid-show.

tem operatőr szakán. Stalter Judit gyártásvezető és a német nyelvben otthonosan mozgó másik szereplő, Lipcsei Edit is itt ünnepelt, de az igazi buli Pesten lesz, ahová a tervezettnél két nappal később indulunk vissza. Hazánk itteni diplomáciai képviselete elsősorban dr. Breier Zsuzsa és Tóth Kata révén sokat segített azért, hogy jól érezzék a stábok magukat a fesztiválon. A követség a Collegium Hungaricummal és a Magyar Filmunióval közösen fogadást is adott, ahol a nagykövet úrral is kezet rázhattak a művészek. De nem csak élményekkel, hanem tízezer euróval is gazdagabban térhet haza. Mire költi a Wolfgang Staudte díj dotációját? – Nemrég Pesten, a hatodik kerületben vettem lakást, és most váratlanul úgy néz ki, hogy lakhatóvá tudom tenni. A díjátadáson említette, hogy a mintegy 2,5 millió forintos eurócsekk jóval nagyobb összeg, mint amiből a filmet megvalósította. – Igen. A „Rengeteg”-et 1,5 millióból csináltuk. Negyven novellámból választottuk ki Sós Judit dramaturg segítségével azt a hét epizódot, melyből összeállt ez a 91 perces dogmafilmem, melyet Lovasi Zoltán fényképezett. Napi 12 órákat dol-

a 2003-as Berlináléről goztam, másfél évig ingyen, ahogy a stáb nagy része is. A forgatás 2002 őszén ért véget. Aztán jöttek az utómunkálatok, szóval egy pillanattal a 2003-as pesti szemle előtt lett kész a film. Van új filmötlete? – Három éve van egy másik forgatókönyvem, melyet most újra beadok egy nagy játékfilmes pályázatra. A főhős egy kábítószer-díler, akinek egyetlen „munkanapján” keresztül a személyes mozgatórugókat és az egész drog-társadalom palettáját be akarom mutatni. Természetesen megint amatőr színészekkel dolgozom majd, valószínűleg Budapesten. Igaz, bármelyik metropoliszban leforgathatnám. Sajnos. Meghívások, fogadások, tárgyalások, vetítések, no meg a díj – gondolom – sűrűvé tette ezt a szűk egy hetet a német fővárosban. Volt ideje azért egy kicsit körülnézni Berlinben? – Német származású nagyapám hosszú ideig élt Berlinben és szerette a várost: innen a Fliegauf német nevem. Már jártam itt, de most különösen tetszik. Főleg, hogy amikor ezt az interjút adom, éppen 500 ezer ember tüntetett az utcán az amerikai háborús tervek, Irak lerohanása ellen. Bár, ahogy hallom, már Pesten is mozgolódnak a demonstrálók. Szeretem a mozgolódást. Rendező úr, gratulálok, és köszönöm a beszélgetést. Szomjas György a Berlinálén

Vagabond A kilencvenes évek közepe óta vagyok újságíróként akkreditálva a berlini nemzetközi celluloid-showra. Fárasztó, de örömteli másfél hét ez. Egyrészt rengeteg új filmet lát az ember, másrészt seregnyi kiváló, hazai – meg persze külhoni – művésszel is beszélgetésbe elegyedhet a kíváncsi zsurnaliszta. Így volt módom Németországban megismerkedni Szabó Ildikó (Zazi) rendezőnővel és Fekete Ibolyával. A már elhunyt Simo Sándornak a várost is megmutathattam öreg


Wolfgang Staudte díj Az 1906-ban született világhírű német rendező Wolfgang Staudte nevét viselő díjat 1990-ben adták át először a Berlinálén. Az elmúlt esztendőkben többek közt amerikai, kínai, japán, francia, orosz – első és második filmes – fiatal rendezők kapták meg a Forum szekcióban ezt a magas elismerést. Az idei 53. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál kitüntetettje Fliegauf Benedek (28), aki „Rengeteg” című produkciójáért vehette át a 10 ezer eurós díjat. Amint a laudációban elhangzott, a magyar művész „kompromisszumoktól mentesen, eredeti eszközökkel, a stilizálás és a realizmus között finoman egyensúlyozva ábrázol sötétségben elvesző embereket”.

kombimmal. Jókat trécseltem – a hozzám hasonlóan vízöntő jegyében született – Eperjes Károly (Szamóca) színésszel, akit fiatalon sokszor láthattam pesti színházi előadásokban, 2003-ban pedig Széchenyi grófként a Collegium Hungaricum mozitermében. Noha nagyon nem tetszett a „Hídember” című film, Szamócát a lelkembe zártam. Gödrös Frigyes, Gothár Péter, Kamondi Zoltán és most Fliegauf Benedek is „elviselték”, hogy sajtómunkatársként körülöttük nyüzsögjek, szervezzem sajtóprogramjaikat. Idén az építészből lett rendező Szomjas György Berlinálés napjait is figyelemmel követhettem. A Panorama szekcióban bemutatott „Vagabond” Grunwalsky Ferenc operatőri

munkáját dicséri: összesen hat alkalommal láthatta a német főváros szakmai és „civil” publikuma a zenés-táncos alkotást, melyet krimiés szerelmi elemekkel fűszerezett a 62 esztendős Szomjas György. A „Vagabond” tiszteletére nemcsak fogadást, hanem moziestet is tartott nagykövetségünk, ahol a „csillárról” is lógtak a filmbarátok. Szalonna és Gyula hegedűn, Józsi pedig nagybőgőn bizonyította, hogy élőben is fergeteges hangulatot tudnak teremteni. Tapsorkán mindenütt, és ez kijárt a filmben „Zsófit” alakító Horváti Katának is, aki, ha éppen nem népdalt énekel, akkor negyedéves vegyészhallgató Budapesten. Gyönyörű hangja a Jazz Radio riporterét éppúgy bámulatba ejtette, mint a Neuer Pester Lloyd tudósítóját, Lutz Lorenzet, s e sorok íróját is. A rendező Szomjas György pályafutását olyan felejthetetlen alkotások fémjelzik, mint az 1976-ban bemutatott „Talpuk alatt fütyül a szél”, a két évvel később született „Rosszemberek”, a´81-es „Kopaszkutya” és a két évtizede debütált „Könnyű testi sértés”. További féltucat film is megelőzte a „Vagabondot”, mely merész szakítás Szomjas korábbi, sikeres stílusával. Az, hogy a Berlinálé előzsűrije bő 2700 nagyfilm közül beválogatta a magyar produkciót a 2003-as Panorama szekcióba, már maga is kitüntetés.


28. oldal

A Berlini Híradó 10. számában megjelent Emlékképek a hatvanas évekből c. összeállítás mintegy folytatásaként az alábbiakban közöljük a szerző – Horváth Rudolf – újabb írását.

Emlékképek a rendszerváltás utáni időkből A múltat nem eltörölni, hanem mint tapasztalatot a jövő építésébe felhasználni kell

Ki mit tud? Ne tévesszük össze az egykori, kedvelt magyar tévéműsorral, a Ki mit tud?-dal, ezért inkább úgy fogalmazok, hogy Ki mit tud meg a másik dolgairól? Ebben a szellemben indult el egy nagy tömegeket megmozgató társasjáték a rendszerváltás után. Versenyfutás Berlinbe, a Glinkastrasse 35. sz. alá, megkérvényezni a Stasi-aktába való betekintést. Spiclik és áldozatok versenyt futottak az információkért. Azután hónapokig, sokszor évekig is feszült várakozás… Türelem rózsát terem, mondja a közmondás. Ebben az esetben a rózsa bizony elmaradt. Jött helyette a szemrehányás, a veszekedés, a szétbomló családok tragédiája. Évek, évtizedek óta boldog harmóniában élő családtagok tudták meg egymásról, hogy a szeretett feleség, férj, testvér vagy unokatestvér egy gerinctelen Stasi-spicli volt… Így utólag visszagondolva a megtudtakra, elgondolkodom, vajon jobb ez így most nekünk?

Talán még igazat is adnának neki, hiszen ő csak csupa jót és szépet írt rólam! Az ügynök jelentésében megemlített fényképezőgépem és nagyítógépem a későbbi megfigyeltetésemben fontos, rám nézve majdnem végzetes szerephez jutott.

Valaki le akarta zárni, záratni az ügyemet. Végleg… De ez már egy másik történet lesz.

Rólam szólt Mellékelten megküldöm egy valódi Stasi-jelentés másolatát. Aki még nem látott ilyet, legyen róla némi fogalma. Szíves elnézést kérek azért, hogy ebben a mellékelt jelentésben bizonyos részeket kitöröltem. Ha nem tettem volna, akkor a még élő állambiztonsági ügynökre többen biztosan ráismernének. Ebben az esetben a Stasi-spicli az emberi jogaira hivatkozva feljelenthetne. Talán még börtönbe is kerülhetnék a spicli sértődékeny lelkivilága miatt.

A dokumentumot a szerkesztőség olvashatóság végett enyhén módosította

29. oldal

2003. május/június Nokedlileves

Hozzávalók: 20 dkg vegyes zöldség, 8–10 dkg zsír (olaj), 1 fej vöröshagyma, 20 dkg füstölt kolbász, 2 gerezd fokhagyma, só, pirospaprika, bors, 30 dkg liszt, 2 tojás A vegyes zöldségeket megtisztítjuk, majd a megforrósított zsiradékban megfonnyasztjuk. Felengedjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk, és beledobjuk a megtisztított, de egészben hagyott vöröshagymát is. Beleszórjuk a karikára vágott kolbászt, a zúzott fokhagymát, jól megkeverjük. Ízesítjük sóval, egy kevés pirospaprikával és őrölt borssal. Közben a lisztet a tojással, egy kevés vízzel meg csipetnyi sóval simára keverjük, ebből lesz a nokedli. Amikor a zöldségek puhára főttek, kiskanállal beleszaggatjuk a galuskákat. Csak nagyon röviden felforraljuk és azonnal tálalhatjuk.

Új ízek Bözsike konyhájából

Elfelejtett finomságok? Vagy csak átmenetileg kimentek a divatból? Sokak régi kedvenceit érdemes kipróbálni: mert nagyon finomak. paprikát adunk hozzá. Felengedjük a tüdő főzőlevével, majd habverővel elkeverjük és felforraljuk. Ízesítjük a mustárral, citromlével, a tejföl felével, sóval, borssal. Még kb. 7– 10 percig összefőzzük. Zsemlegombóccal tálaljuk. Tejföllel, esetleg vágott petrezselyemmel díszíthetjük.

Csokoládés trüffeltorta Szalontüdő zsemlegombóccal Hozzávalók: 1 kg borjútüdő és szív vegyesen, 5 dkg zsiradék, 10 dkg liszt, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 db ecetes uborka, 1 db citrom, 2 dl tejföl, 1 kanál cukor, 1 evőkanál mustár, 1 babérlevél, só, őrölt bors, kevés pirospaprika + 4 adag zsemlegombóc A tüdőt és a szívet megmossuk, vöröshagymával, babérlevéllel és sóval ízesített vízben puhára főzzük. Ha kihűlt, ceruza vastagságú metéltre vágjuk, majd lábasba tesszük. Közben a vöröshagymát, fokhagymát, babérlevelet, uborkát, a citrom héját finomra összevágjuk. Zsírral, liszttel, cukorral sötétbarna rántást készítünk. Az összevágott fűszerekkel összekeverjük, kevés

Hozzávalók: 5 dkg babapiskóta, 45 dkg étcsokoládé, 4 tojás, 8 dkg kristálycukor, 5 dkg liszt, 5 dkg étkezési keményítő, 3 teáskanál kakaópor, késhegynyi sütőpor, 5 dl tejszín, 5 dkg tortabevonó, fél teáskanál porcukor (a szóráshoz) A babapiskótát durvára szétmorzsoljuk, 5 dkg csokoládét finomra lereszelünk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Állandó keverés mellett beleszórjuk a cukrot, és egyenként a tojások sárgáját hozzáadjuk. Rászitáljuk a keményítővel, 2 teáskanál kakaóval és a sütőporral elkevert lisztet. Hozzáadjuk a csokoládét és a babapiskótát, óvatosan összedolgozzuk. A tésztát sütőpapírral kibélelt 26 cm-es kapcsos tortaformába simítjuk. Előmelegített

sütőben, 175 fokon kb. 25 percig sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Közben a maradék csokoládét durvára daraboljuk. A tejszínt felmelegítjük, de nem forraljuk. Hozzáadjuk a csokoládét, levesszük a tűzről és addig kevergetjük, amíg a csokoládé megolvad. 2-3 órára hűvös helyre állítjuk, hogy a massza megdermedjen. A tortabevonót megolvasztjuk és vékonyan hideg márvány- vagy vastag üveglapra simítjuk. Hagyjuk hűlni, míg megszilárdul. Lapáttal vagy késsel nagy forgácsokat faragunk belőle, és hűvös helyre tesszük. A trüffelkrémet a robotgép habverőjével néhány perc alatt habosra kikeverjük. A piskótát keresztben félbevágjuk, majd megtöltjük a trüffelkrém 1/3 részével. A maradékkal bevonjuk a tortát és kb. 1 órára hűtőszekrénybe tesszük.

A csokoládéforgácsokat a torta közepére szórjuk, végül a maradék kakaóval és porcukorral meghintjük (összesen kb. egy és egynegyed – másfél órát vesz igénybe).

Jó étvágyat!


30. oldal

In dieser Ausgabe beginnen wir mit der Veröffentlichung von Auszügen aus dem Buch „Grüsze mir mein Ungarland“ von Dr. Alfred Krautz über den langen Weg der Bertuska Lauff (1896-1988) von Oberungarn nach Oldenburg. Es erscheint demnächst im WDL-Verlag Dr. Lütz in Berlin. Der Autor hatte auf einem der Stammtischveranstaltungen der Vereinigung im Herbst vor einem interessierten Publikum bereits aus seinem Manuskript gelesen. – Der Baptistenpastor Richard Diabo aus Késmárk in Oberungarn nimmt 1908 ein elfjähriges Waisenkind in seine Familie auf. Bertuska lebt dort mit den verschie-

Dr. Alfred Krautz

der kennt ihn, weil sein Bild an der Wand hängt. Aber noch viel schöner ist die ungarische Königin Erzsébet oder auch Kaiserin Elisabeth oder auch Sissi genannt, mit dem langen schwarzen Haar und den kleinen Sternchen darin. Jetzt wartet der Rektor Bányász István úr, der früher Hans Bergmann hieß, noch einen Moment, bis alle Kinder ordentlich stehen. Dann stimmt er mit volltönendem Bass und einem feierlichen Begräbnisgesicht die ungarische Nationalhymne an, und alle Kinder singen mit, manche laut, die anderen leise, manche bewegen nur die

wir jetzt die Zahlen lernen. Holt eure Schiefertafeln aus den Mappen: Eins – egy, zwei – kettő, drei – három. Alle nachsprechen!“ (2) Bertuska besucht Budapest Die Mahlzeiten werden natürlich bei ihren Gastgebern, der freundlichen Predigerfamilie, im Wohnzimmer, auch „gute Stube“ genannt, eingenommen. Bertuska ist ein wenig enttäuscht, dass der Raum so wenig ungarisch aussieht. Es ist so, wie bei ihnen in Gotha. Außer einigen Öldruckbildern von den Budapester Sehenswürdigkeiten ist alles gleich: Polstersessel, Schnitzmöbel,

Grüsz mir mein Ungarland

denen Generationen bis zu ihrem 92. Lebensjahr als Kindermädchen, Hausmagd und Hausangestellte. Das Buch handelt davon, wie der manchmal harmonische und manchmal verhängnisvolle Verlauf der deutschungarischen Geschichte im 20. Jahrhundert Persönlichkeiten geprägt hat. Der Chronist hat dem Band folgendes Motto von Hans Kollmann vorangesetzt: „So wie ich meine Mutter und meinen Vater liebe, so liebe ich beide Länder gleichermaßen: Ungarn und Deutschland“. (1) Bertuska geht in die Schule In der aus dunklen Backsteinen erbauten ungarischen Schule in Leibicz in der Hohen Tatra stehen alle Kinder in der Aula vor ihrem Rektor. Es ist das Jahr 1902. Der Rektor, ein glatzköpfiger Herr, ist mit einem Cutaway, einem Herrenschoßrock bekleidet. Ganz vornehm sieht er aus, aber die frechen Schüler meinen, er sieht von weitem eher aus wie ein schwarzer Käfer. Bertuska gefällt er. Wenn er noch eine Krone hätte, dann könnte man denken, es wäre der ungarische König Ferenc Jóska király, der Kaiser Franz Joseph aus Wien und ihr gnädiger Herrscher. Aber der sieht viel schöner aus mit seiner Uniform und dem großen Bart. Je-

Lippen, weil sie den Text nicht gut kennen. Bertuska kennt ihn gut, sie liebt das schöne Lied, obwohl sie nicht besonders gut singen kann. Sie kommt sich vor wie in der Kirche. Dann begeben sich die Schüler ruhig in ihre Schulstuben. Die Hymne hat sie für einen Moment still gemacht. Herr Bányász hat Unterricht in der 1. und 2. Klasse. Jetzt spricht er Deutsch: „Also, Kinder, hört mal zu! Heute erzähle ich euch etwas über unsere liebe Heimat. Ruhe da hinten“! Vor vielen, vielen Jahrhunderten haben sich die gnädigen ungarischen Könige Bauern und Handwerker aus Deutschland geholt. Sie waren auch tapfere Krieger und schützten das Land vor den bösen Mongolen. Wer heißt hier István oder Géza? Steht mal auf! So, also ihr könnt stolz sein auf eure Namen. Benehmt euch danach! Setzt euch wieder! Es waren nämlich die Könige István oder auch Stefan der Fünfte und Géza der Zweite, die unsere Vorfahren ins Land holten. Sie gehörten also – wie wir jetzt – zum schönen Ungarland, dem Komitat Zips und heißen seitdem „Zipser Sachsen“. Und so wandeln wir unter dem Segen Gottes. So, und weil die 1. Klasse die Buchstaben schon kennt, wollen

Häkelarbeiten, Blumenkonsole und Schlummerrolle. Am Mittagstisch wird über das ungarische Essen philosophiert. „Wie kommt es denn, lieber Bruder“, fragt der Prediger Diabo, „dass die Ungarn den Paprika, besonders den scharfen, sozusagen zu ihrem nationalen Symbol erhoben haben?“ „Das liegt daran“, entgegnet der Gastgeber, diese fröhliche Seele, „weil es ihrem Nationalbewusstsein entspricht. Die Deutschen würzen meistens stark mit Salz, und das hält lange an, und die Herren müssen daher immer ein kräftiges Bier dazu trinken, weil sie Durst bekommen haben. Die Ungarn verbrennen sich fast den Mund wegen der Schärfe des Paprikagewürzes, und sie versuchen, sie mit Wein zu übertönen. Aber bald ist die Schärfe verschwunden, die Leidenschaft fällt in sich zusammen, und sie werden melancholisch bis zur nächsten Mahlzeit, wie ein Hirtenhund in der Puszta, nachdem er nachts einen Fuchs verbellt hat.“ Bertuska spitzt die Ohren. Sollte hier etwa jemand ihre Ungarn auf den Arm nehmen? Und was sagt der Prediger Diabo dazu? Der Prediger Diabo sagt gar nichts dazu, er runzelt auch nicht die Stirn, er schmunzelt nur. Sie beruhigt sich langsam, als sie das Ge-

31. oldal


sicht des Gastgebers sieht, der das selbst nicht ernst genommen hat. Am Sonntag besuchen sie die I. Baptistenkapelle in Budapest. Welch ein großes Gebäude! Man könnte es fast mit einem Gericht oder einem Theater verwechseln, wenn es nicht das große Kreuz über dem Giebelportal gäbe. „Das erinnert mich an das ungarische Parlament“, flüstert ihr Ernő-Ricard zu, „so ein kleines Volk, aber es hat das gewaltigste Parlament auf dem Kontinent. Diese Prahlerei können sich selbst die Baptisten nicht abgewöhnen.“ (3) Die Ofener Straße in Oldenburg Bertuska stellt fest, dass man auch in Oldenburg, wenn man nur Augen und Ohren richtig aufsperrt, überall auf Ungarisches trifft. Schon 1931 hatte Heinz Gieske, damals noch Bräutigam von Ruth Diabo, ein Auto gekauft, einen zweisitzigen BMW. Von wem? Natürlich von einem Ungarn. „Aber wie“, fragt sich Bertuska, „kommt ein Ungar nach Oldenburg? Na, vielleicht war er ein Paprikahändler oder Tokajervertreter.“ Später, nach der kampflosen Besetzung Ungarns durch deutsche Truppen 1944, fällt dem kleinen Uwe auf, dass jeden Morgen ein Trupp ungarischer Honvéds aus der Kaserne kommt und an ihrem Haus vorbeiläuft. „Ach“, sagt er sich, geringschätzig grinsend, „das soll Marschieren sein? Da müssten sie erst einmal unsere deutschen Soldaten sehen.“ Aber bald denkt er das nicht mehr, denn er freundet sich mit dem schneidigen schnauzbärtigen Leutnant an. Der hatte den Kleinen, wie es die kinderlieben Ungarn gern tun, immer herzlich begrüßt. Klein-Uwe marschiert ein paar Schritte mit. Die ungarischen Soldaten sind dabei sehr vergnügt, besonders, als sie hören, dass sein Papa in Miskolc stationiert ist. Jaj Miskolcon, nagyon szép! Manchmal klappt es aber nicht so recht mit der Magyarisierung. Als Bertuska hört, dass sie in eine „Ofener Straße“ ziehen würde, klang ihr dieser Name gar lieblich im Ohr. Ofen! Buda! Pest! Altofen! Óbuda! Sie kannte dieses Durcheinander. Oma Diabo selbst schrieb ohnehin von „Ofenpest“, weil früher bis 1872 Budapest Ofen hieß. Und gar der Kaiser Franz Joseph sagte zu seiner Frau Sissi: „Geh nach Ofen und warte die Ereignisse ab.“ „Nein“, meint der Prediger und faltet die Landkarte des Herzogtums Oldenburg wieder zusammen, „man muss der Wahrheit die Ehre geben. Die Ofener Straße wurde nach dem Ort Ofen benannt. Der liegt am Rande der Stadt Oldenburg, in Richtung Wehnen.“ „Schade. Ich dachte schon, es wäre in Richtung Budapest.“

Vorschau Alle Programme siehe Programmheft Di, 06.05., Café im Collegium Hungaricum Literarisches Exil aus Ostmitteleuropa 1945-1989 Podiumsdiskussion und Präsentation der Antologie. Di, 06.05., Foyer „Fototechniken von einst bis heute – Budapest, Prag, Rom. Fotographien von Balázs Turay“. Ausstellungseröffnung. Fr, 16.05., Gedenklesung für Irene Rübberdt Am 27. Januar 2003 ist Irene Rübberdt nach langer, schwerer Krankheit verstorben. Ihre Liebe und ihr Engagement galten neben der wissenschaftlichen Tätigkeit der Vermittlung der ungarischen Sprache und Literatur in der deutschen Kultur. Davon zeugt eine Vielzahl von Lyrik- und Prosaübertragungen. Aus den Übersetzungen von Irene Rübberdt lesen György Dalos, Wilhelm Droste, Christina Kunze, Endre Kukorelly, Terezia Mora, Katharina Raabe, Kristin Schwamm und Christine Schlosser. 19.05., Konferenzsaal Offenes Geheimnis Das Ministerium für Staatssicherheit und sein ungarisches Bruderorgan. Zusammenarbeit und Rivalität. Vortrag von György Dalos über seine neuesten Archivrecherchen. Mi, 21.05., Konferenzsaal Querschnitt III. – Zwei Filme vom Anfang der 90er Jahre in Videogroßprojektion. „Mao the Real Man“ von Szilveszter Siklósi (in Englisch). „Es war einmal“ von Zsuzsa Böszörményi. Di, 27. 05., Kinosaal Vater und Sohn, Meister und Schüler – Cello-Abend mit Csaba und Zoltán Onczay. 31.05., Konferenz-/Kinosaal Laufbilder aus Budapest – Pergő képek Die Redaktion der Filmzeitschrift „Pergő képek” im Gespräch mit deutschen Filmemachern. Anschließend werden Filme gezeigt. Do, 05.06. bzw. Fr, 06.06., Ausstellungshalle Rumänische Malerei im 20. Jahrhundert I bzw. II. Ausstellungseröffnungen. Mi, 11.06., Konferenzsaal Natur-, wald- und umweltverbundene Jugenderziehung. Forstamtsrat Roland Migende erzählt über seine 13jährige Arbeit in Ungarn. Do, 12.06., Konferenzsaal „Von Liebe geschlagen“. Film von Tamás Sas in Videogroßprojektion. Mo, 14.07., Ausstellungshalle „Landschaftsbilder von der Donau“. Ausstellungseröffnung.


c l o p s e v y n ö K Bővített kiadás:

Német politikusok arcképcsarnoka – másodszor Mogyorósi új könyve Háziszerzőnk, Mogyorósi Géza három éve a Xantusz kiadónál megjelent „Berlin magyar szemmel“ című kötetével debütált. Ezt követte tavaly a szintén budapesti Századvég gondozásában napvilágot látott „Német politikusok arcképcsarnoka“. 2003 nyarán ezen életrajzgyűjtemény bővített, aktualizált változatát veheti kézbe az olvasó. A Német politikusok arcképcsarnoka 2002-es nyári kiadásához képest jóval vaskosabb kötetet tart majd kezében az olvasó. Ennek oka egyrészt, hogy – elsősorban – a 15. Bundestag-választás (2002. szeptember 22.) kapcsán mintegy két tucat új portré került be könyvembe – nyilatkozta Mogyorósi –, másrészt ezúttal valamennyi szereplőről fényképet is közlünk. Harmadrészt egy „Bevezetővel“ kísérletet teszek arra, hogy felvázoljam Németország 21. századi politikai struktúráját, a demokratikus közélet játékszabályait. – Kik könyve új szereplői? Például a német kormány magyar származású szóvivője, Béla Anda, és az Adenauer után kancellárrá lett gazdasági miniszter, Erhard. Kötetünk öt elhunyt és több mint száz élő, ma is aktív szereplője egyaránt a Német Birodalom 1871-es kikiáltása, a monarchista-bürokratikus szövetségi állam létrejötte után született. Kevés kivétellel – Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, Walter Ulbricht – a 20. század gyermekei.

32. oldal Az első világháborút követő weimari, majd hitleri korszakban szocializálódott politikusok mára szinte teljesen eltűntek, de néhány „nagy öreg“ – mint Helmut Schmidt, Richard von Weizsäcker, Hans-Jochen Vogel, Hans-Dietrich Genscher – még közöttünk van. Arcképcsarnokunkban azokról a német politikusokról olvashatnak túlsúlyban, akiknek karrierje a második világháború után, Németország 1949-es kettészakadását követően kezdődött és átívelt az 1990-es történelmi újraegyesítésen, amikor a megszűnt NDK beolvadt a – valóban demokratikus – Német Szövetségi Köztársaságba. A kötetünkben felvázolt pályarajzok nyolcvan százalékban olyan személyeket mutatnak be, akik tartományi, szövetségi szinten, a pártokban, szakszervezetekben és más társadalmi intézményekben 2003-ban fontos feladatot látnak el. Válogatásunk persze – részben – szubjektív.

Ungarische Literatur Neuerscheinungen

2003 Die Angaben wurden auf der Grundlage des VLB (Verzeichnis lieferbarer Bücher) erstellt. Einzelne Titel sind möglicherweise noch nicht lieferbar. Darvasi, László: Die Hundejäger von Lojang. Chinesische Geschichten. Aus dem Ungarischen von Heinrich Eisterer. Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2003. - ca. 160 S. Eörsi, István: Der rätselhafte Charme der Freiheit. Versuche über das Neinsagen. Essays und Porträts. Deutsche Erstausgabe. Aus dem Ungarischen von Gregor Mayer u.a. Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2003. - ca. 260 S. Esterházy, Péter: Verbesserte Ausgabe. Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki. Berlin: Berlin Verlag, 2003. - ca. 368 S. Esterházy, Péter: Harmonia Caelestis. Aus dem Ungarischen von Terezia Mora. Berlin: Berlin Verlag,

2003. - 928 S. (Taschenbuchausgabe) Esterházy, Péter: Kassette in drei Bänden. Zwei Romane, ein Marginalienband. Berlin: Berlin Verlag, 2003. - ca. 1304 S. Kertész, Imre: Die exilierte Sprache. Essays und Reden. Aus dem Ungarischen von György Buda, Géza Deréky, Krisztina Koenen, László Kornitzer, Christian Polzin, Kristin Schwamm und Christina Virágh. Mit einem Vorwort von Péter Nádas. Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2003. - ca. 200 S. Kertész, Imre: „Heureka!“ Rede zum Nobelpreis für Literatur 2002. Aus dem Ungarischen von Kristin Schwamm. Bearbeitung Ingrid Krüger. Sonderdruck edition suhrkamp. - 32 S. Konrád, György: Glück. Roman. Aus dem Ungarischen von HansHenning Paetzke. Frankfurt a. M.: Suhrkamp, 2003. - 160 S. Márai, Sándor: Wandlungen einer Ehe. Roman. Aus dem Ungarischen von Christina Virágh. München: Piper, 2003. - 461 S. Márton, László: Die schattige Hauptstraße. Roman. Aus dem Ungarischen von Agnes Relle. Wien: Zsolnay, 2003. - 168 S. Méhes, Károly: Zwei Bärte / Von der Erhaltung der Materie. A szakáll - másodszor / Nem vész, csak átalakul. Zwei Erzählungen deutsch - ungarisch. Übersetzt von Gy. Buda. Klagenfurt: Wieser Verlag, 2002. - 160 S. (Edition Zwei) Anthologien Wieser, Lojze; Pittler, Andreas P. (Hrsg.): Weiter Osten. Europa erlesen. Klagenfurt: Wieser Verlag, 2003. - 208 S. (darin u.a.: István Eörsi, Lajos Kassák, Gyula Krúdy, Dezső Tandori) Zusammengestellt von Christine Schlosser

Bücherregal

33. oldal

Szűkösség Ami „szűkös”, abból a szükségesnél kevesebb van, az szegényes, vagy helyre értve, meglehetően szűk. Aki szűkölködik, az szűkösen, szegényesen él, nélkülöz, avagy hiányt, szükséget szenved valamiben. Ezt értem én, a magam egyszerűségében, a szó alatt. S kíváncsian hallgatom, hogyan magyarázza, értelmezi, elméleti alapra helyezi, saját teóriával támasztja alá Balla Bálint professzor, a Berlinben élő neves szociológus Szűkösség című, kultúrszociológiai tanulmányokat tartalmazó kötetének ismertetésekor ezt a fogalmat, nyolc értelmet adva neki. Balla saját szociológiai elméletet használ, a szűkösség szociológiájáét. Abból indul ki, hogy a társadalmi cselekvés a szűkösség csökkentésére irányul, így a fejlődés is e tevékenység eredménye. A szűkösséget véglegesen megszüntetni nem lehet, mert az valamilyen formában állandó jelenség. Eddig megértettem, követni is tudtam. Utána élvezettel hallgattam azokat a kis történeteket, amelyeket Balla Bálint – jórészt avatatlan közönségére valószínűleg számítva – a felolvasásra kiválasztott, megvilágítva előttünk életútjának kacskaringóit az 1951es jogi doktori címtől a hatvanas évek közepén elkezdett szociológiai kutatómunkáig – immár nem Magyarországon. A bemutatott kötet felöleli Balla professzor úr egész pályáját: 1956-tal négy írásban foglalkozik, taglalja a káderrendszert, majd „az utolsó megtartó közösség“, a protestánsok erejét. Az Osiris könyvkiadónál Budapesten 2001-ben megjelent, 431 oldalas kötet egyesületünknél való bemutatásakor tulajdonképpen már elkelt. A pult alól – lelkes érdeklődők számára – talán még be tudja szerezni Berlinből is Klessmann Anna, tel.: (030) 245 31 595.


Uhrman Iván: Versek Tragédiák balladája Mottó: Ha Brezsnyev elvtárs felszáll egy repülőgépre, a gép lezuhan, és Brezsnyev elvtárs szörnyethal, az tragédia. De ez nem baj: baj az, hogy döglenek a nyulaim. (Pesti vicc a 70-es évekből) Apád a zászlót elvetette, s az ronggyá tépve földre hull: bátyád a dalt rég elfeledte, gitárján meglazult a húr. Harmincon most te, íme, túl hitet keresve tétovázol; s agyad kell adnod zálogul, ha félsz a kozmikus magánytól; vagy Istentől örökre távol bús, árva gőgöd megragad… Dehát kibírja ezt, ki bátor, csak a nyulak ne hulljanak! Ráuntál rég e rút valóra, mely itt és most mocsokba von, s kutattad könyvtárakba bújva mindazt, mi múlt és misztikum. „E bölcsesség az oltalom!” – hitted, s agyad váltig gyötörted holt nyelveken s évszámokon, míg félszemű nem lett belőled vakok közt. S óraszám-keret, e fél-tudást hogy átaladd, egy iskolában sem lehet… Csak a nyulak ne hulljanak! *** Mert minden újabb élet bűn e Földre, ötmilliárd nyomor hol épp elég, mocsok dől fűre, vízre és tüdőre, és kondenzcsík-lyuggatta fent az ég; hol mint egér, ha szűk terráriumban szaporodik, s egymást felfalja mind, úgy két könyökkel, míg lélegzetünk van, lökdösve egymást mentjük kínjaink. Szépség, öröm, remény mi végre nekünk? Több nem vagyunk mi sem, csak emberek! Nincsen, ki megbocsássa bármi vétkünk, és jóvátenni semmit sem lehet. Szólítsak-é még Herceget (hiába) e rendhagyó rímképű balladába? Tán többet ér, ha annak lesz ajánlva, ki még jövőt remél és gyermeket; annak sem árt, ha jól agyába zárja, hogy jóvátenni semmit sem lehet. (1995)

Január Utána mindig január lesz, havas esők, lucskos szelek – egyedül kell, hogy elviseljem, nem melegedhetem veled. És míg a szél el nem visz egyszer, a tél nyomomban is marad: akik nem tudtak élni eggyel, nem érdemelnek több nyarat.

(1981)

Ágyvetőben Ki magot vet, ki kockát, ki gerelyt, ki meg csak ágyat. Azért ez sem csekélység, ha kínoznak már a vágyak. Ágyad ha szépen megveted, szent szertartás az valóban: Aludni deszkán is lehet, vagy disznók közt, az ólban. Ha álmod csak leroskadás, mert nem állod már a harcot, egy pokróc ahhoz épp elég, s hová fejed lehajtod: egy régi párna rongya is. Jól alszol úgy, ne félj! Akárhogy jól alhat, kinek oly kurta minden éj! Kár megkülönböztetni már az éjet és napot! Míg bírod, addig dolgozol – s alszol, ha nem bírod. De ily vetetlen ágy felett a ház is összedűl – Ránézel, s el nem is hiszed, hogy ember él belül. Így éltem én is éveket. Onnan tudom tehát: Úgy s akkor épül csak otthonod, ha vetve már az ágy! S ezért most hogy zengjem neked hálámat, kedvesem? Ágyat már tán sosem vetek, ha nem lennél velem! Most este, mikor kuckót rakok, mely kettőnknek épp elég, s testem, ki annyit éhezett, vágyódva nyúl feléd, most érzem annyi év után: van végre otthonom, s vár végre számtalan éj, mikor nyugodtan alhatom.

(1992)


34. oldal

Tanfolyamaink 2003-ban

Szemezgető Gyakorlatok olvasott szövegek megértésére

Nyári magyar nyelv- és kultúra tanfolyamok: 2003. július 13.–augusztus 9. (120 óra) 2003. július 13.–26. (60 óra) Jelentkezési határidő: 2003. május 15.

Szerző: Laczkó Zsuzsa Debreceni Nyári Egyetem, 2003.

Nyári intenzív nyelvtanfolyam: 2003. július 27.– augusztus 9. (80 óra) Jelentkezési határidő: 2003. május 15. Őszi intenzív nyelvtanfolyam: 2003. október 29.–november 9. (70 óra) Jelentkezési határidő: 2003. szeptember 15. Nyelvtanfolyamok egyéni igények alapján: Időpont és óraszám: egyeztetés szerint. Folyamatos nyelvtanfolyam: 2003. szeptember 15.– december 15. (60 óra) Jelentkezési határidő: 2003. szeptember 10. Hungarológiai részképzés: 2003. szeptember 1.– 2004. január 31. Jelentkezési határidő: 2003. augusztus 15.

Igéző-szótár (német) Szerző: Elisabeth Ernst Debreceni Nyári Egyetem, 2003. Mit diesem Wörterbuch möchten wir die Benutzung des Übungsbuches Igéző erleichtern, das József Máté in der Lehrbuchreihe Hungarolingua der Sommeruniversität Debrecen erstellt hat. Igéző bietet dem Ungarischlernenden Hilfe beim Aneignen der Verben mit Präfixen, einer Eigenheit der ungarischen Sprache. Es enthält 99 ungarische Verben mit Präfixen in etwa tausend Formen und den dazugehörigen Erklärungen in ungarischer Sprache. Durch seine Einsprachigkeit wendet sich Igéző vor allen an fortgeschrittene Lernende. Auf zusammengesetzte Verben stoßen jedoch alle Ungarischlernenden, auch die der Unter- und Mittelstufe. Ihnen wollen wir mit diesem Igéző-szótár entgegenkommen, indem wir die erwähnten fast tausend Verben und Redewendungen mit den deutschen Entsprechungen wiedergeben. Igéző-szótár erleichtert so muttersprachlichen und anderen Sprechern des Deutschen die Benutzung von Igéző. Außerdem kann es eigenständig als zweisprachiges Fachwörterbuch der zusammengesetzten Verben benutzt werden.

A Hungarolingua Gyakorlókönyvek sorozat legújabb darabja elsősorban azoknak a külföldieknek készült, akik már túljutottak a magyar nyelv tanulásának kezdő szintjén, elsajátították az alapszókincset, és ismerik a legfontosabb nyelvtani jelenségeket. A kötet főként az írásbeli nyelvvizsgára készülő tanulóknak kíván segítséget nyújtani. A gyakorlókönyv tíz témát tartalmaz. Ezek a témák alapvetően megfelelnek a nyelvvizsgák követelményeinek, ugyanakkor igyekeztünk mellőzni a hagyományos, sablonos anyagokat. A hallgatók megismerkedhetnek a különféle szövegtípusokkal: a közvetlenebb hangú baráti levéltől a riporton, reklámszövegen át az ismeretterjesztő cikkig. Minden témán belül hat szintet különítettünk el, a legkönnyebbtől a legnehezebb felé haladva. Az első két szöveg elsősorban a középhaladóknak, a harmadik-negyedik a haladóknak, míg az ötödik és hatodik szöveg a felső szintet elérő diákoknak szól. Minden szöveghez legalább egy gyakorlat kapcsolódik. A feladatok egy része a globális értést vizsgálja (ilyen például a sorrend megállapítása, igaz – hamis állítások megkülönböztetése), más feladatokkal a szelektív értés mérhető (adatok azonosítása, információ kiegészítése), és megtalálhatók a részletes értést ellenőrző feladatok is (adatlapok kitöltése, jegyzet készítése). Néhány gyakorlat a szókincsbővítést segíti elő, s reményeink szerint a szövegek egyes kifejezései, szófordulatai alkalmasak lesznek az írásbeli és szóbeli kommunikáció fejlesztésére is. A megoldásokat a könyv végén adjuk közre. Debreceni Nyári Egyetem Kht. H-4010 Debrecen, Pf. 35. Tel./fax: (+3652) 489 117 [email protected]

35. oldal

Sonntag, 27. April, 8.14 Uhr, BR Zigeunergesetz Regie: Bence Gyöngyössy ‘Zigeunergesetz’ ist ein poetisches Road Movie durch das heutige Ungarn, aber auch durch die Mythen und Legenden der Roma, die der alte Lovér hinreißend seinen Enkeln und anderen erzählt. Auch 30. April, EinsFestival, 14.21 Uhr, 2. Mai, 10.17 Uhr, EinsFestival Mittwoch, 30. April, 19.30 Uhr, BR Bilder einer Landschaft Ungarische Impressionen – Der Balaton An seinen Ufern grüßen von bizarren Vulkanbergen malerische Burgen. In seinem Hinterland verbirgt sich eine Fülle kultureller Schätze. Der Maler vom Bodensee, Franz Anton Maulpertsch, vollbrachte in der Pfarrkirche von Sümeg sein Gesellenstück: den Freskenzyklus ‘Das Leben Christi’. In Veszprém erinnert eine gotische Kapelle an die bayerische Prinzessin Gisela, die Gemahlin König Stephans. In Fenékpuszta, am Westufer des Sees, ist der Archäologe Robert Müller auf die Therme einer spätrömischen Festung gestoßen. Er ist der festen Überzeugung, ganz in der Nähe das berühmte Valcum zu


finden, das Militärlager, in dem der Gotenkönig Theoderich aufgewachsen ist. Römer, Goten, Feen und Riesen leben in Sagen und Legenden. Freitag, 2. Mai 2003, 1.10 Uhr, 3sat Kurzfilmtage Oberhausen: Sex, Rock’n’Roll and History (Video-)Filme aus Osteuropa darunter: Hannah und Tarzan Kurzfilm, Ungarn 1983 Regie: Putyi Horvath Der ungewöhnliche Kurzfilm des ungarischen Filmemachers Putyi Horvath entwirft eine einfache und gleichzeitig surrealistisch irritierende Szenerie. Dienstag, 6. Mai, 19.30 Uhr, BR Stationen Der Kardinal in der Falle Mindszenty und die Mühlen der Macht Zu den großen Gestalten der katholischen Kirche im 20. Jahrhundert zählt der letzte Fürstprimas von Ungarn, Kardinal József Mindszenty. Als Symbol des nationalen und kirchlichen Widerstandes wurde er von den Kommunisten 1948 verhaftet, gefoltert und in einem Schauprozess zu lebenslanger Haft

verurteilt. Beim Aufstand 1956 befreit, floh er nach dessen Niederschlagung in die US-Botschaft. Aufgrund einer Vereinbarung zwischen Rom und Budapest im Zuge der neuen Ostpolitik des Heiligen Stuhls erfolgte 1971 seine Exilierung nach Wien. Drei Jahre nach Mindszentys Tod kam ein neuer Papst aus Polen, der die vermeintlichen ‘Realitäten’ in Europa ebenso wenig anerkannte wie Mindszenty selbst, und der mit Geduld und Geschick dazu beitrug, sie zu überwinden. Mittwoch, 7. Mai 19.30 Uhr, BR Bilder einer Landschaft – Ungarische Impressionen Rund ums Bükk-Gebirge Die charmante Barockstadt Eger ist das Zentrum im Nordosten Ungarns. Am Rande des Bükk-Gebirges gelegen, ist Eger heute eine Stadt voller Aufbruchstimmung und Lebensfreude, deren zauberhafte Barockhäuser in neuem, nachsozialistischem Glanz erstrahlen. Unweit davon, inmitten der Weinberge, überrascht der Anblick von dampfenden, schneeweißen Hügelformationen aus glitzernden Salzkristallen - es ist das ungewöhnliche Salzbad von Egerszalók. Ganz in der Nähe befindet sich das berühmte Staatliche Ungarische Lipizzaner-Gestüt, wo für die Weltmeisterschaften im Gespannwagenfahren trainiert wird. Eva Severini porträtiert auch das Weinanbaugebiet Tokaj und das spektakuläre Höhlenbad von Miskolc. Auch 8. Mai, 10.30 Uhr, BR

Ungarische Krone – das Restaurant in ruhiger Lage am Rande von Spandau Ab sofort auch gemütliche Gästezimmer

Und wir geben sogar noch 10 % Preisnachlass drauf!

Kosten Sie die herrlichen Spezialitäten aus Topf und Pfanne unseres ungarischen Kochs!

Restaurant Ungarische Krone Am Siedlereck 14612 Falkensee, Pestalozzistraße 2 Telefon/Fax: (03322) 212076

Unser neuester Knüller: Bei mindestens sechs ungarischen Gästen bereiten wir Ihnen auf Wunsch gern auch Gerichte zu, die Sie nicht auf unserer Speisekarte finden.

Besuchen Sie uns Dienstag bis Sonntag 12.00 Uhr – 23.00 Uhr


E-m@il humor 1. Amikor beindítod a mikrohullámú sütőt, megpróbálod beírni a jelszavad. 2. A pasziánszot már évek óta nem játszottad igazi kártyával. 3. A melletted ülő embert e-mailben kérdezed meg arról, hogy szeretne-e kávézni, mire ő e-mailben válaszol, hogy „várj öt percet”.

36. oldal 12. Nullát nyomsz a telefonálásod előtt városi vonalért (még este, otthon is). 13. Négy éve ugyanazon a széken ülsz, ugyanannál az asztalnál, de már a harmadik cégnél. 14. Akkor mész melózni, mikor még sötét van, és akkor jössz haza, mikor már sötét van. 15. Van egy külön programod, ami visszafelé számolja a napokat nyugdíjig (vagy karácsonyig).

4. A háromtagú családhoz 15 különböző telefonszámot írtál, amin el tudod érni őket.

16. A szüleid úgy határozzák meg a foglalkozásodat, mint „valami komputeres meló”.

5. Egy nap többször is chatelsz egy dél-amerikai ismeretlennel, de a szomszédodat idén még nem láttad.

17. A gyerekeidre úgy emlékezel, ahogy a képen kinéznek, ami a géped mellett van.

6. A barátaidat azért veszted el, mert nincs e-mail címük.

18. Akkor mész orvoshoz, amikor pénzed van, nem pedig akkor, ha beteg vagy.

7. Egy hete vettél új mobiltelefont/ számítógépet, és ma már azt mondják rá, hogy „túl öreg típus“.

19. Ezt a listát úgy olvastad, hogy közben bólogattál és röhögtél.

8. Nem tudod, mennyibe kerül egy bélyeg. 9. Rendet rakni annyit jelent, hogy az egész asztalod teleragasztgatod post-it cetlikkel. 10. A legtöbb viccet az interneten olvasod. 11. Amikor otthon felveszed a telefont, a céged nevét mondod be.

20. Épp azon tűnődsz most, hogy kinek akarod továbbküldeni ezt. (A Kisalföld „Kisvadföld” rovatában találta Zurbuchen Mária és Volker)

Megfejtés A Híradó 15. számában az addig megjelent lapjaink főleg statisztikai adataiból állítottuk össze rejtvényünket. Íme, itt a megfejtés: 1. Az újság 400 oldalon jelent meg (c). 2. Összesen 130 szerző írását közöltük (c). 3. Az alábbi betűtípusok:

a) ez a folyamatos szöveghez alkalmas típus b) ez az inkább díszes fajta c) ez az ugyancsak inkább címbe illő font a Híradóban mind felhasználásra kerültek(tehát egyik válasz sem helyes). 4. Egy-egy lapszám terjedelme kb. 120 MB, így anyaga ráfér egy CDROM-ra (b). 5. a) 4, b) 2, c) 1. A 3-mal és 5-tel jelölt desszert, ill. mazsola nem tartozott a könnyű nyári menühöz. Legközelebb a 17. számban jelentkezünk rejtvénnyel.

Lapunk következő száma 2003. novemberében jelenik meg. – a berlini magyarok, barátaik és vendégeik lapja A Magyar Egyesület Berlin e.V. belső kiadványa

Szerkesztőség: Általános és tördelőszerkesztő: Hans-Ulrich Moritz, tel./fax: (030) 5 62 06 51, e-mail: [email protected] Olvasószerkesztő: Urban Mária, tel./fax: (030) 9 93 95 10, e-mail: [email protected] PR-felelős: Matthes Ágnes, tel.: (030) 2 42 36 68, fax: (030) 2 42 34 47, e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Dr. Hetey László, tel.: (030) 78 71 27 60, fax: 78 71 27 61, e-mail: [email protected] Web-összekötő: Nemes Lajos, tel.: (030) 51 00 94 36, fax: (030) 51 00 94 38, e-mail: [email protected] Lapunk layoutját tervezte: Drimál Ferenc † Postacím: Magyar Egyesület Berlin e.V., c/o Priv.-Doz. Dr. Hetey László, Kaiser-Wilhelm-Platz 4, 10827 Berlin Egyesületi bankszámla: Berliner Sparkasse, BLZ 100 500 00, Konto-Nummer: 13191500 Terjeszti az egyesület tagsága a berlini és németországi magyarok és barátaik körében. A nem szerkesztőségi cikkek tartalmáért felelősséget nem vállalunk; az azokban hangoztatott vélemények nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, avagy a Magyar Egyesület Berlin e.V. véleményével. A szerkesztőség a felkérés nélkül beküldött cikkeket és képanyagot nem őrzi meg és nem küldi vissza.

A nagy kihívásra készülve

Recommend Documents