rel nem tudja megváltoztatni ezeket a viszonyokat. Csak az összes szellemi erők egysége, közös kitartó tevékenysége, kulturális összevonása biztosíthatja társadalmunk szellemi értékeit és annak azt a jelentőségét, amire hivatva van egy fiatal kulturális tár sadalomban." K. A munkaviszonyok (Vasutasok,
1. A z a l k a l m a z o t t 1930. )
évi
1936. i átlag 1937. V I I . 1937. 1936. 1937. 1936.
Vojvodinában*)
b á n y á s z o k és f ö l d m u n k á s o k n é l k ü l )
VIII. VIII. IX. IX.
2. A 1936. évi állag
munkások s z á m a :
Vojvodina
Jugoszlávia
85 839 94.981
631.181 616.209
106.156 109.520
707.489 721.051
96.499 108.204
644.093
101.144
651.149
716.664
munkanélküliek s z á m a * * ) : 436*589 52*361
1937. V I .
56426
1937. V I I I .
57 722
448 306 455301
1937. X I .
57*546
480*477
3. A z á t l a g o s munkabérek
fejlődése:
szombori petrovgrádi szuboticai noviszádi kerületi munkásbiztosító területén
1928.- \ évi
2649
1936. i átlag
18-46 20 06
1937. V I I .
u
1937. V I I I . 1936. V I I I .
C — Q
1937. I X . 1936. I X .
2290 1657 17'62
20.51 1905
17 99 16-87
2075 19 32
18-01 16-96
Vojvodinában
2234
2133
2290
1555 18-39
1536
16*64
17*72 1805 15-80
1866 18 92 17-09
17 77 15-65
17-25
18.33 15-99 18-22 16*18
Jugoszláviában
(1930)
26-56 21.68 23-02
^
23*27 Ö 21-94 23'42 21*97
18'69
Q
4. A létminimum v i s z o n y a a z á t l a g o s m u n k a b é r h e z S u b o t i c á n : átlagos munkabér
a
munkabér
a
létminimumnál
létminimum k i s e b b százalékkal: 34'5°/o 2756 18-05 41-7% 3043 17-77 *) A Központi Munkásbiztosító Hivatal kimutatása alapján. **) A Központi Munkásközvetitő Hivatal adatai alapján.
1937. V I I I 1937. IX.
SZEMLE Gyöngyösi Dezső: Sorsproblémák. (Kisebbségi Könyvtár, 1937.) Megszoktuk már, hogy a jugoszláviai magyarság élet kérdéseiről szólva, mindenki elsírja a maga bánatát, kesereg tehetetlenségünkön, megállapítja, hogy a helyzet tarthatatlan és végül is vagy a „nem lehet" savanyú pesszimizmusába süpped, vagy lapos ál
talánosságokban tesz halvány célzást a boldog jövőre. Mindez annyira megszo kott, hogy úgy vagyunk vele, mint a ponyvaregénnyel: alig kezdünk bele, máris tudjuk a végét. Gyöngyösi nem tartozik azok közé, akik végnélküli sirámokkal, minden reális tartalmat és a dolgok lényegét nélkülöző tanulmányokkal teszik próbára a jóakaratú olvasó türelmét. Összegyűl-
tött cikkeiben nem téved túlzott általá
osztályok természetszerűen ellentétes v i
nosításokba, nem botorkál, mint sok más
lágnézetének.
publicistánk a tisztázatlan nézetek kiút-
vannak és hogy ezzel akarva, nemskarva
nélküli
sűrűjében
és
főleg nem von le
Elismeri,
számolni kell.
hogy
osztályok
Nem hive tehát a nálunk
minden alapot nélkülöző következtetése
annyira
ket.
ezzel szembe is száll — és éppen azért,
Nem az az ember, aki előtanulmá
nyok
nélkül,
bízva, vág
pusztán
neki
„tehetségében"
az írásnak. A
dolgok
divatos
irány-nélküliségnek
mert tudja, hogy az osztályellentétek ta gadhatatlanul fennállnak, az összefogás és
mélyére száll, boncolgat, tanulmányoz és
szervezkedés
ítél. Konkrét javaslatokkal jön, nem saj
nak a belső demokráciát jelöli meg.
nálja az
időt, hogy a kérdés legapróbb
részleteivel is foglalkozzék. akarat jellemzi. kisebbségi mertetni szinte
Szolgálatot
akar
tenni
sorstársainak, meg akarja is velük
helyzetük
valóságát és
lépésről-lépésre vezeti az olvasót
egyetlen életképes módjá
A nép és nemzet, politikai
Gyöngyösi Írását százszázalékos jó
—
fogalom
mint szociológiai
közötti
különbséget
nem ismeri fel és ezért szükségszerűen kisiklik akkor, amikor politikus
nemzetnek
igyekszik
a
magyar népet
nevezve
megmagyarázni
ki, azzal kisebbségi
sorsra került részének szervezetlenségét,
arra a belátásra, hogy sorsának javulását
hogy inkább politikai mozgalmakba ve
csak az összefogás,
tette magát, mint
kölcsönös segítés, a
nemzetiségi béke, azaz
a
nemzetiségek
sem hogy
békés együttélése és a demokrácia útján
hez. Valójában
érheti
csak egy igen kis része volt
el. Mint
minden
jószándékú és
becsületes gyógyulást-kutató,
ő is erre
„a nemzet",
a
magyarságnak mindig politikus:
mig a népet éppen ezek a
politikusok fosztották meg a
a z eredményre jutott.
nemzetté
szociológiai tu
válás lehetőségétől. E z volt a baj. Mert
sok kívánni valót hagy hátra.
az anyaországtól való elszakadás után is
Azonban dása még
gazdasági
téren látott volna hozzá a szervezkedés
Gyöngyösi
Valószínűleg forrásmunkáit sem válogatta
azok
ki a legszerencsésebben,
eddig is politizáltak,
a háború-utáni
nagy
különösen ami
szociális
megmoz
vették át a vezetőszerepet, akik mig a
politikailag
elnyomott és éretlen nép ismét lemaradt
dulásokat és a legújabb politikai esemé
a közös
nyeket illeti. A z egyes nemzetiségek v i
Ezért
szonyát szociális alapproblémáik elégtelen
kedés egyetlen utódállamban sem átfogó
ismerete miatt gyakran
jelentőségre
tisztán politikai*
ideológiai vagy éppenséggel érzelmi okok felvételével Mindamellett állítja
igyekszik ügyesen
kások
találja
hivatalos
szembe a diktatórikus
és
demo
intézésének
fórumairól.
szert. Ezért
szervez
maradtak
mindig úgy a városi, mint a falusi
megmagyarázni. meg és
ügyek
nem tett ez a politikai
és
ki
mun
törpebirtokosok a magyarság pártszervezeteiből.
Gyöngyösi
kissé vádolva emlegeti a csehszlovákiai
krata államokban élő kisebbségek létfel
magyar
tételeinek különböző voltát. Hogy-azután
hogy a magyar
a kisebbségek szempontjából a demokra
ségre
tikus államberendezkedés
demokrata párttal. Pedig nem a munkás
mellett
foglal
munkásság léptek
a
ságnak,
mások is megtették.
ségének kell ezt felróni.
a demokráciának, mint egyedül lehetséges szervezkedési
alapnak
kisebbségen belül hibába,
a
feltüntetése a
is. Nem esik abba a
hogy a kisebbséget egy egység
nek veszi, hanem helyet ad a különböző
hanem
csehszlovákiai
állást, az csak természetes. E z t már előtte De ami nála új, az
opportunizmusát,
szociáldemokraták
a magyar
egy
szociál
párt vezető
E z , a rétegek között fennáUó izolált ság akadályozza az egységes
gazdasági
szervezkedést is. Gazdasági téren külön ben
is legtöbb
begyökerezett
közgazdászunk azzal a
tudattal sürgeti a szövet-
kezetek
mielőbbi
jugoszláviai
megalakítását, hogy a
magyarság
A B e t y á r * (Móricz Zsigmond regénye.)
nagytöbbségben
Nem tudom, Móricz Zsigmond aláírta-e a
kisgazdákból áll. Gyöngyösi is ezt fogadja
magyar íróknak azt a kiáltványát, amelyet
el gazdasági tanulmányai kiindulópontjául.
két
Igaz, hogy ezért inkább azok
takozásul nyújtott a magyar közvélemény
hatok,
hibáztat
akiknek kötelességük lett
a magyarság
gazdasági
számontartása.
volna
erőinek
Gyöngyösi csak
pontos a
kész
meghurcolt író elitéltetése elleni til
elé a haladó magyar szellemiség egy kis csoportja.
Hiszek
benne,
hogy
aláírta
Móricz Zsigmond is, az élő magyar r e
adatokra támaszkodhat, azok pedig nem
gényirodalom legnagyobbja,
felelnek meg a valóságnak.
baj az,
de némileg önigazolásul és önvédelemből,
hogy a hibás kiindulás, hibás következ
preventív önvédelemből is. Egyik újabb
tetésekhez
közben
regénye ugyanis, a Betyár, ha eszközei
látnák csak közgazdászaink, hogy milyen
ben nem, de támadó irányában, követ
kevés a száma azoknak,
keztetéseiben, lehangoló végakkordjában,
kezetekbe
vezet.
A
Szervezés
akiket szövet
tömörithetnek. Magyarságunk
tiltakozásul,
sejtetéseiben és sugallataiban
van olyan
legnagyobb tömegét, sajnos, a földnélküli
gyújtó, izgató és gyalázó mint Féja Géza,
szegénység teszi.
vagy Kovács Imre lelkeket felkorbácsoló
E z t azonban konokul
népies
tagadják. Miért? Talán azért, mert ezzel
könyve. H a aláírta,
akkor
a szépen elgondolt szövetkezeti mozgalom
badságszeretetén
az elítélt
elvesztené értelmét?
füzö sorsközösség érzésén
Gyöngyösi
is
ingadozik,
amikor
a
delem
ösztöne
és
sza
írókhoz
túl az önvé
is javasolta
Móricznak
munkásság sorsának kérdése kerül sorra.
ezt az állásfoglalást, nevének egyetemes
Nem
súlyával hulló magatartást, mint mondot
tudja,
mit kezdjen
velük.
Nincs
tehát nem is
tam, már önvédelemből és önigazolásból
hozhatók össze holmi szövetkezetekbe...
is. A Betyár regénybe gyúrva felér olyan
földjük,
nincs
semmijük,
Érdekszervezeteik nem
vonja
tartaná,
jogosultságát
kétségbe,
ha ezeket
de
ugyan
kívánatosnak
vádirattal, mint Féja
Géza
és
Kovács
Imre könyve.
is nemzeti szellem
A regény kalandok, tettek, történések
hatná át, mivel — szerinte — a nemze
leíró-műfaja lévén, természetszerűleg nem
tiségi elnyomás mégis tályelnyomásnál. A latták,
számottevő
osz
nyújthat lapjain, mint szociográfia, adatokat
nagybirtokot
nagyobb az
felosz
egy népréteg életének számszerűleg, meny-
gyáriparunk
nincs,
nyiségileg bemutatott rejtelmeit, rezdülé
tehát az osztályellentétek sem olyan na
seit, félelmét,
gyok, hogy kibirhatatlanok lennének. És
cárait és vágyálmait.
ha
mégis: nagyobb az osztályelnyomás,
mint a nemzeti ? És ha a munkás jobban érzi gazdasági függőségét s kihasználását, mint a nemzeti elnyomást? A k k o r nincs rá mód, hogy a magyarság számára meg mentsük ? . . . Gyöngyösi munkájának azért határo zott értéke van. Bátran ki mer állani és nyíltan hitet mer tenni a demokrácia mellett Ritkaság ez erre, mifelénk, ahol az antidemokrata „nemzeti hagyomány" talán még mélyebbre rágta magát a köz tudatba, mint klasszikus hazájában, Ma gyarországon. A vajdasági haladószellem Gyöngyösi munkájával újabb sikert köny velhet el. K. I.
kiáltását, kenyerét,
kraj-
A regény események elbeszélése fo lyamatos modorban, szükségképen roman tikus, még a naturalista Zola is romantikus, mint Ignotus
mondja
egy régi írásában.
Móricz Zsigmond Betyárja is az. Kalan dokba
bocsájtkozik,
kalandjait futja
egy
nép
tragikus
meg egyéni útjain és a
végén ebbe ful bele, egy agrárszocialista kalandba, aki
mert el kell
vesznie
annak,
egy tévedésekkel teli jogrend
acél
vázait akarja szétvetni. Uj Túri Dani e z a betyár, ujabb
de több, mint csak Turi Dani
változatban.
Van
benne
mártiriumából töviskoszorunyi
Dózsa fájdalom
P
van benne V a k Bottyán verekedő kese
magyar.
rűségéből
egyszer bévülről
embernyi
történelmi
dac, van benne a
osztályokkal
szemben
álló
Mit tehetne
A v a r Jani, mikor
látja meg a grófi
télyt, lakóit, gyertyáit, étkeit, a
kas
beijedt
örök magyar zsellér földéhsége, a magyar
népet, Áron grófot, Toncsi-Loncsit, Deát,
tragédiák
az inspektort
viharszele borzolja lázas fejét
ennek a betyárba
oltott Tiborénak, en
nek az álcás szegénymagyarnak, muhi
puszta, a majtényi
mező mind
megérintett
értette evvel
akit a
sík, a mohácsi és
ott volt lázadó Koppány
jogrendet és telekkönyvet,
a
falu
fölé
hogy a
éjszakát, ezt a kámzsás sötétet, a boron
többet. E z az A v a r Jani ott volt a síkra magyarokkal
tolvajokat, szolgabírót, Gádmány Andrást, boruló éjszakát, a különös, nehéz magyar
földnélküli magyar vesztette mindig a leg leereszkedő
azután a falut, a saját
meg
mind
az A v a r Janival,
és
ótvaros kölykeit, apját, anyját, a csirke-
Vereckénél, seregében, az
gást és másutt a mások fényét. Allegorikus
regényt irt Móricz Zsig
mond a Betyárban. Példázatos mint a régi fabula-írók.
A
regényt,
lapuló,
jog
után menetelt mezítlábas Lőrinc jobbján,
talan, földtelen, kulturemberi szintre nem
ő vitte reménnyel később a Lengyelhon
vergődhető parasztosztály lép be a B e
ból csempészett szűzmáriás-lobogót E s z e
tyárral egy nedves,
Tamás mellett és hogy múlt az idő, egy
a grófi kastélyba. A hősi póz
szer
csak megjelent a tárgyalóteremben
póz, vágyalom, mint a népmesék kondá
őszi, borongós este —
hazug
Méhes Ignácz dr., kir. ítélőtáblai bíró ta
sából lett királyfi palástja, de nem is le
nácsa előtt. Mert A v a r Jani túléli önma
het a speciálisan magyar
gát. E z az A v a r Jani mindenütt megjele
zött máskép és Móricznak hazug pózba
nik, mint hazajáró kérés,
vád
és
lélek, örök számon
átok,
örök Tiborc, aki
viszonyok kö
kell állítani A v a r Janit, hogy beállíthassa a gyertyafényes grófi kastélyba. A betyár
most A v a r Jani és mindig a jussát kéri.
szűre, aranyrojtos gatyája
Osi
felszínre,
parasztvágynak, a délibábnak a kalandja,
fuldoklik és soha nem tud elme
amely benne feszül a paraszti bicepszek-
sérelmek
mindig
lökik
rülni. Valamiféle
mindig
jussa neki is van az
az eltemetett
ben. Álarcot adott Móricz
A v a r Janira,
ezeréves talajhoz, vitézkedett ő is, Lebe-
hogy bátrabbá tegye a grófok színe előtt,
diástól
amikor „agrárszocialista"
kezdve
bessenyővel,
morvával,
teregeti
kal, de gyöngyösbokrétánál,
egyszer a paraszti erő kilép medréből és
népszínmű
Áron
gróf
kívánságait k i
törökkel, tatárral, császári sassal, kozák
családja
nél tovább nem jutott jussának, vérének,
szélesen kihömpölyög...
izmának,
mondani, de ez
tehetségének
elismerésében.
—
előtt.
Ha
ezt akarta
már nemzetgyalázás és
A k i pedig a valósághűség nyilt szavával
fogház jár érte, hát Móricz Zsigmond itt
él,
megállt, nem mondta
pokolra
vagy
megyén
vándoroljon
hagyja el a Tiszát
az,
ki, mint
fogházba, Avar
Jani,
és menjen a Hudson
River mellé. E z az A v a r Jani, a betyár, nagyon
is mai betyárember, de
fajilag
egészen a meotiszi ingoványokig vissza
Avar
Jani
Amerikába,
tovább, jobb,- ha
szedelőzködik, nem lesz
elmegyen
belőle
ő
nemzet
gyalázó. A
„nemzet" és a „nép" különböző
sége a magyar történelem tagikus ténye,
nyúló ősmagyar Áchim András is bujkál
ez a törés, ez a szakadék
vérében, igényeiben, akaratában és test
Jani és a grófok között végig. A „nem
véreiben.
zet" és a „nép"
„Ugoros-magyar",
mondaná
tisztelendő Málnási Ödön. A
nincstelen
győzelme a
harca
és
vonul
Avar
a „nemzet"
„nép" fölött — ez Móricz
magyar parasztság ökle ő, mikor lendül,
Zsigmond regénye. E z a magyar törté
és amikor az ököl lehanyatlik,
nelem, két külön égtáj, két külön világ
sokszo
rosan magyar, tétova, hát minden-mindegy
harca, osztályharc ez, bárhogyan nézzük s ez
a magyar történelem Pusztaszertől kezdve
h a t a t l a n , mélyenjáró, földalatti k a p c s o
egészen a Darányi-kormány
l a t a a népek között. V a n v a l a m i d a c o s
törvénytervezetéig. E z a
választójogi
Móricz-regény
megmutatás a b b a n , ha évtizedes p o l i
egyébként is időtelen, abban az értelem
tikai
ben, hogy a magyar történelem bármely
egyszerre feltör a mélyből évszázadok
bizalmatlanság
sűrű
felületén
korszakában aktuális lehet, nincs benne
közös nyomorúságai nyomán egymás
korfestés, tudatosan nincs és ahogy Móricz
hoz u t a t
Zsigmond a Millenium
népnek. I l y e n vigasztaló és dacos,
Avar Ez
idejébe helyezte,
Jani beléphetne mai grófékhoz is.
az időtlenség adja a regény időtálló
alapját. Mégis van benne körmönfontság
szándékoltság,
abban, hogy Móricz dip
lomatikus vargabetűvel visszamegy egész 1896-ba, a Millenium évébe.
kereső őspanaszos hangja a
p i s z k o s politikán
kis
áttörő fölényes népi
h a n g , korlátokat törő, kiegyenlítő
ne
k e m p l . S t i j n Streuvels s z e r b fordítása, vagy
Szilágyi
András:
„Új pásztora"
horvátul és m o s t C a n k a r : Hlapec Jernej-e m a g y a r n y e l v e n . N e m véletlenül
Móricz Zsigmond szívének teljes ma gyar melegével A v a r Jani mellé áll, de
j u t o t t e s z e m b e éppen e három mindháromban
könyv,
v a n v a l a m i közös, v a
hogy is tagadja meg ezúttal a Hét krajcár
l a m i mélyen a földben gyökerező k a p
irója, hogy
c s o l a t , különböző
Jani
meg András szívének
helyekről
ősszepa-
kedveltjei és nem Áron gróf és fácánevő
naszkodó
idióta társasága. A mórici próza legszebb
ságnak. Jernej
liraiságától fűtött a regény minden
vigasztaló esemény. I l l e t is már l e f o r
sora.
hangja a megtaposott magyar
igaz
fordítása hites
Magyar eposz a Betyár, de másképpen
dítani,
eposz, mint Szabó Dezső Elsodort faluja.
m e g i n t egy délszláv-magyar fordítás a
nem csak azért,
hogy
legyen
Szabó Dezsőnél sok a hősködés, a táltos-
jugoszláv-magyar barátság p i l l a n a t n y i
Móricz a földről szólva a földön
— s talán a könyvpiacra is kedvező —
maradt, Szabó a levegőbe emelkedett és
konjunktúrája idején. Fordító és kiadó
koturnuszról
talán ezt a konjunktúrát t e k i n t v e adták
kodás,
a
hexameter
beszél az Elsodort faluban, szárnyaló felhőin száguld,
Móricz kemény lírája ebben a regényben is gejzirforró, hadakozó, bölcs,
nyugodt,
békés és illatos, csorduló nedvű, mint a gerezdes
gyümölcs. Fájdalmas fintor ez
a regény,
a
történelmi
osztályok
és a
az
olvasó
elé
Jernej s o r s a
a
könyvet,
minden
mély, m e g i n g a t h a t a t l a n , közösségnek
a
de
maga
p i l l a n a t n y i n túl állandó
manifesztuma,
sors Jernej
szlovén subája m a g y a r vagy akármilyen béressorsot
takar;
a
subát
és
sági, kulturális szakadékának ijesztő vissz
sorsot,
mostoha
fénye: íme, ezek
mindenütt egyformán érvényes kímélet
rétegek
iszonyú,
erkölcsi,
vagyunk!
Talán nem éri el a regény érdemelt
gazda
visszhangot,
Móricz
a
meg mégis
Fekete Béla Cankar:
Jernej
szolgalegény
é s a z ő i g a z s á g a . (Pável fordítása, Nyugat
Ágoston dr.
kiadása.) N a p j a i n k p o
egy k i v e r t béres
élettörténete,
azaz csak attól kezdve, hogy új gazdája k i d o b t a . „Csudák
szomorúságos
dája. V a l a k i k e r e k e n negyven b o t o l t , hajlékot
gyűlölség- és
a
hajlék,
közt szép vigasztalás s dacos jövőbenézes
buján
a népi
sem,
megingat
a
színtelen,
A m o s t m a g y a r u l megjelent C a n k a r könyv
r o z t a a rögöt,
kultúrának állandó,
sorsot
rá,
len, r i d e g törvények. Színtelenek, r i d e
l i t i k a i gyűlölködései, n a p o n t a váltakozó félelemszülte-orientációi
szabták
gek, kíméletlenek, de — lázítók i s !
Arannyal tart, mondván: H a későn, ha csonkán, ha senkinek: irjad.
a
Cankar
színes
Szlovénia
népi
jön
emelt, verítékével zsí a
rétet; és a m i k o r áll
amikor
virágzik, egy
csu
évig r o
a
rét már
jön, h o n n a n ,
a
rög,
honnan
e m b e r és azt m o n d j a :
