MUNKAVÉDELEM 1.2
A munkavédelmi irányítási rendszerek (AMS) új, nemzetközi ILO-irányelvei Tárgyszavak: munkavédelmi irányítási rendszer; ILO; irányelv.
A Genfben 2001. ápr. 19. és 27. között megtartott szakértői értekezleten az International Labour Organisation (ILO = Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) a meglevő szabványosított munkavédelmi irányítási rendszer (MIR) alternatívájaként olyan MIR irányelveket dolgozott ki, amelyeket ajánlásoknak kell tekinteni. Ezzel több olyan ország igényeit elégítették ki, amelyek elutasítják a MIR minősítési funkcióját. Tekintettel az ILO nemzetközi és háromoldalú (kormányok, munkavállalók, munkaadók) struktúrájára, a három oldal nemzetközi szinten megvalósult megegyezésén alapszanak az irányelvek, vagyis széles körű konszenzus eredményének tekinthetők. Nemcsak a minőség- és környezetirányítási rendszerek, hanem a munkavédelmi és egészségvédelmi irányítási rendszerek is rendelkeznek olyan nemzetközileg összehangolt keretstruktúrával, amely világviszonylatban járul hozzá a MIR-kritériumok harmonizációjához (1. ábra). Biztonság-, környezetvédelmi és minőségirányítási rendszerek szabályozásai: — ISO 9001
(minőség)
— ISO 14001
(környezetvédelem)
— ILO-irányelv (munka- és egészségvédelem)
1. ábra Munkavédelmi irányítási (MIR) rendszerek ILO-irányelvei A nemzetközi ILO-irányelvek felépítése (2. ábra) Az irányelvek a bevezetésen, széljegyzeteken és irodalomjegyzéken kívül 3 fejezetet tartalmaznak: Az 1. fejezet írja le a célokat, a 2. fejezet nemzetközi szinten magyarázza a keretfeltételeket, a 3. fejezet ismerteti a szervezetek (vállalat, ágazat) szintjén a munkavédelmi irányítási rendszer felépítését. 1
Tartalom: Bevezetés 1. Célok kitűzése 2. Munkavédelmi irányítási rendszerek nemzeti keretfeltételei 3. Munkavédelmi irányítási rendszer a szervezet (vállalat, ágazat) szintjén Széljegyzetek Irodalomjegyzék
2. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei Az irányelvek lényegi feltételeiről már a bevezetésben szólnak, ezért fontos a bevezetés, amelyik nem csupán a téma kezdeti ismertetésére szorítkozik. Vonatkozik ez a széljegyzetekre is, amelyek a 3. fejezet megértéséhez szükséges definíciókat tartalmazzák. Az ILO irányelvek célja Fentebb említett felépítésüknek megfelelően a célkitűzések I. nemzeti szintre, II. ágazati, ill. vállalati szintre vonatkoznak. Részben munkavédelmi és egészségvédelmi, jelentős mértékben azonban politikai irányítottságúak. Az irányelv nemcsak szakmai, hanem politikai tanulmány. Nemzeti szint a) munkavédelem- és egészségvédelem-orientáltság Az irányelvnek elő kell segítenie – a munkavállaló védelmét a munkahelyi veszélyektől, – események, balesetek és foglalkozással kapcsolatos megbetegedések megakadályozását. b) politikai orientáltság Az irányelvnek többek között – létre kell hoznia a nemzeti munkavédelmi irányítási rendszerek kereteit, – ki kell tűznie a nemzeti irányelvek kidolgozásának alapelveit és a MIR irányelvek megszerkesztésének szempontjait annak érdekében, hogy kielégíthessék a vállalatok vagy az ágazatok igényeit, – meg kell fogalmazni a szakmai MIR irányelvek tartalmi alkotóit, – alternatívát kell felkínálnia a szabvány jellegű munkavédelmi irányítási rendszerek már meglévő specifikációival szemben. 2
Ágazati, ill. vállalati szint a) munkavédelem- és egészségvédelem-orientáltság Az irányelvnek elő kell segíteni az adott vállalat valamennyi dolgozójának motiválását annak érdekében, hogy a munkavédelem eredményességének eléréséhez megfelelő munkavédelmi irányítási elveket és módszereket alkalmazzanak. Az irányelvben tehát szó van a munkavédelem és az egészségvédelem szempontjából arról a teljesítményről, amelynek elérésére és eredményes irányítására szükség van a vállalatnál. A munkavédelmet és az egészségvédelmet ugyanolyan vezetői feladatnak tekintik, mint pl. a minőséget, a környezetvédelmet, a személyzeti munkát stb. Mindezekbe beruházásra van szükség az eredményesség érdekében, tehát többek között munkaerőt, időt igényel. b) politikai orientáltság Az irányelv feladata – hogy rámutasson, hogyan történjen a MIR-elemek integrálása a vállalati struktúrába, – segédletként legyen felhasználható ahhoz, hogy a vállalatnál ki lehessen dolgozni az új, valamint értékelni és továbbfejleszteni lehessen a meglévő munkavédelmi irányítási rendszereket. Ez nemzetközi szinten, pl. világszerte működő vállalat esetében, ennek a nemzetközi irányelvnek a közvetlen felhasználásával történhet. Nemzeti szinten úgy valósulhat meg, hogy az ILO-irányelvekből nemzeti irányelvet vezetnek le, és ezt országos vagy vállalati, ill. ágazati szinten felhasználják. Ennek érdekében az egyes vállalatok vagy ágazatok sajátosságainak megfelelő MIR koncepciót kell kidolgozni. Az összefüggéseket a 3. ábra tünteti fel. lehetséges megvalósítási szintek ILO—iránymutatók a MIR-hez
nemzeti iránymutatók a MIR-hez
MIR szervezeteken belül
specifikus iránymutatók a MIR-hez
3. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei 3
Az ábrát nem úgy kell érteni, hogy a vállalatra egyidejűleg különböző irányelvek fejtik ki hatásukat. A három szint nyilai nem összegződnek, hanem vagylagosak. Az ILO-irányelvek alapvető megállapításai (4. ábra) az ILO-irányelvek szükséges feltételei: •
rugalmasan alkalmazható
•
alkalmazkodás a mindenkori nemzeti adottságokhoz
•
alkalmazkodási lehetőség egyes szervezetek, pl. kis- és középvállalatok sajátos igényeihez
•
kompatibilis a már meglevő irányítási rendszerekkel
•
alkalmazása önkéntes
•
nincs tanúsítási kényszer
•
jogilag nem kötelező
•
nem kérdőjelezi meg a nemzeti törvényeket, szabályozásokat vagy a már elismert szabványokat
•
munkaadói felelősség és a munkatársak részvétele
4. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei Az ILO-irányelvekre az alábbi alapvető megállapítások érvényesek: – Rugalmasság Az irányelvek rugalmasan használhatók fel és egyaránt alkalmasak mind nemzetközi nagyvállalatokra, mind kis- és középvállalatokra. Ennek érdekében a nemzeti irányelvekből olyan, a vállalat sajátosságaira tekintettel levő és gyakorlatorientált irányelveket kell levezetni, amelyek kielégítik az adott vállalat igényeit. – Kompatibilitás a meglévő irányítási rendszerrel Az irányelvek rugalmassága nemcsak azt jelenti, hogy akár nemzetközi, akár nemzeti szinten széles körben lehet alkalmazni, hanem azt is, hogy kompatibilis a vállalat már meglévő irányítási rendszerével. Mivel alapstruktúrája azonos annak valamennyi irányítási rendszerével, szabályozási köre a folyamatos tökéletesítési folyamatnak felel meg, ugyanakkor modulszerkezetű. Ezért akár az ágazat, akár a vállalat sajátos struktúrájába beépíthető. Ez különösen a kis- és közepes vállalatok esetében könnyíti meg a gyakorlati felhasználást. – Önkéntes alkalmazás Az irányelv alkalmazása mindhárom szinten önkéntes. 4
– Nem kötelező a tanúsítás A Munkaügyi és Szociális Minisztérium, az irányelv tervezésével kapcsolatos német állásfoglalásnak megfelelően, nem kezdeményezi az irányelv tanúsítását 2001 márciusától. – Jogilag nem kötelező Az ILO-irányelv nem jogilag kötelező követelményeket, hanem ajánlásokat tartalmaz. Mindössze a MIR bevezetésekor és továbbfejlesztésekor a vállalat részéről felhasználható segédlet céljait szolgálja. – Nem kérdőjelezi meg a nemzeti törvényeket és szabályozásokat Az ILO-irányelvnek nem az a célja, hogy a meglevő törvényi előírásokat megváltoztassa. Nem vitatja az ellenőrző hatóság törvényben meghatározott kötelezettségeit és nem szándékszik kiterjeszteni vagy kibővíteni az érvényben lévő törvényi szabályozást sem. Nemzeti irányelv kidolgozása (5. ábra) Nemzeti irányelv kidolgozása munkavédelmi irányítási rendszerekhez a kidolgozás alapjai •
nemzetközi szinten — ILO-irányelvek MIR számára
•
nemzeti szinten — munkavédelmi irányítási rendszerek — közös álláspont — a Munkaügyi Minisztérium alapelőírásai
•
nemzeti szinten be kell vonni a különböző meglevő koncepciókat, pl. — a tartományok — a szakszervezetek részéről
5. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei Jelenleg a Minisztériumban egy tanácsadó testület foglalkozik azzal, hogy a nemzetközi változat alapján kidolgozza a német nemzeti változatot. Erre az alábbiak miatt van szükség: – A nemzetközi változatot összhangba kell hozni a MIR-rel kapcsolatos „közös német állásfoglalással”. – A német munkavédelmi politikát több, érvényben lévő hivatalos határozat definiálja. Ezekkel a határozatokkal kell egyeztetni az irányelveket. – További, érvényben levő nemzeti specifikációkat és egyéb, például szakszervezeti dokumentumokat is integrálni kell. A nemzeti irányelvnek nemzeti konszenzuson kell felépülnie (6. ábra).
5
Német nemzeti alapok (Szövetségi Munkaügyi Minisztérium 1999. 02.01.) •
a Munkaügyi Minisztérium, a tartományok legfelső munkavédelmi hatóságai, a törvényes balesetbiztosítás és a szociális partnerek közös állásfoglalása (1997. jún.)
•
a Munkaügyi Minisztérium, a legfelsőbb munkavédelmi hatóságok, a törvényes balesetbiztosítás és a szociális partnerek által a munkavédelmi irányítási rendszerek kidolgozására és értékelésére szolgáló koncepciók (1999. febr.)
6. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei Az ILO-irányelv tartalmi ajánlásai Az ILO-irányelv 3. fejezete tartalmazza azokat az ajánlásokat, amelyek egy munkavédelmi irányítási rendszer gyakorlati kidolgozására vonatkoznak. Leírja azokat a követelményeket, amelyeket egy hatékony MIR-rel szemben kell támasztani. Ezek tartalmát tünteti fel a 7., 8. és 9. ábra. A 3. fejezet tartalma: Munkavédelmi irányítási rendszer a szervezeten belül Politika 3.1. Munkavédelmi politika 3.2. Munkavállalók részvétele Szervezet 3.3. Illetékesség és felelősség 3.4. Képesítés és oktatás 3.5. MIR dokumentáció 3.6. Kommunikáció
7. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei Tervezés és megvalósítás 3.7. Első értékelés 3.8. A rendszer tervezése, fejlesztése és megvalósítása 3.9. Munkavédelmi célok 3.10. Veszélyeztetések elkerülése 3.10.1. Megelőző és irányító intézkedések 3.10.2. Változások irányítása 3.10.3. Szükségállapot megelőzése, előkészület és elhárítás 3.10.4. Anyagbeszerzés 3.10.5. Megrendelés
8. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei 6
Értékelés 3.11. Teljesítmény-ellenőrzés és -mérés 3.12. Munkahelyi egészségkárosítás vizsgálata stb. 3.13. Auditálás 3.14. A legfelsőbb vezetői szinten végzett értékelés A javításra irányuló tevékenységek: 3.15. Megelőző és javító intézkedések 3.16. Állandó tökéletesítés
9. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei A 3. fejezet tartalmi súlypontjai: 1. A munkaadó felelőssége a munkavédelemért és az egészségvédelemért Ezt egy külön 3.0 fejezet emeli ki és erőteljesen hangsúlyozza (10. ábra). Munkavédelmi irányítási rendszer a szervezet szintjén: • 3.0. Alapvető követelmények A munka- és egészségvédelem a vállalkozó kötelessége, felelősségi körébe tartozik és a következőkben mutatkozik meg: •
erős vezetői szerep és egyértelmű elkötelezettség a munka- és egészségvédelem iránt
•
a munkavédelmi irányítási rendszer bevezetése és fenntartása a vállalatnál
•
a belső szabályozások összhangja a munka- és egészségvédelem jogi következményeivel
10. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei 2. A munkavállalók részvétele Egy MIR tervezésekor és végrehajtásakor a rendszer elfogadása és hatékonysága szempontjából fontos a munkavállalók együttműködése (11. ábra). 3. A folyamatos javítás alapja a folytonos szabályozási kör (12. ábra). Az alapstruktúrának megfelelően a 3. fejezetben szereplő fő tételek, a politika, a szervezeti kialakítás, a tervezés és megvalósítás, az értékelés, valamint a javító intézkedések. 7
A munkavédelmi irányítási rendszer a szervezet szintjén: • 3.2. A munkavállalók részvétele A MIR vállalati elfogadása és ezzel a munkavédelmi szabályozás hatékonysága szempontjából fontos, hogy a munkavállalók részt vegyenek a MIR tervezésében, valamint megvalósításában
11. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei szervezet javító intézkedések
politika állandó tökéletesítés
értékelés
tervezés és megvalósítás
12. ábra Az állandó tökéletesítés szabályozási köre, javító intézkedések A folyamatos javítási folyamat biztosítja a MIR dinamikáját a gyakorlati felhasználáskor. A folytonos tökéletesítési eljárás egyes pontjai Az alábbiakban példaként a pontokat állították össze, amelyekből megismerhető, milyen az irányelven belül a folytonos javulási folyamat struktúrája: – Politika és szervezet fejezet (13. ábra) példák a folyamatos javítási folyamatokra • politika: — a vállalat munkavédelmi politikáját írásban kell megfogalmazni, dátummal ellátni és a munkaadó aláírásával vagy beleegyezésével érvényesíteni • szervezet: — a munkaadó felelősöket jelöljön ki és illetékességeket nevezzen meg a munkavédelmi célok kidolgozására, megvalósítására és elérésére — a legfelsőbb vezetés szintjén legyen valaki, aki foglalkozik a munkavédelmi irányítási rendszerrel — a munkaadó határozza meg a munkavédelem szakképesítési követelményeit és gondoskodjon azok kielégítéséről
13. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei 8
– Tervezés, megvalósítás és értékelés fejezet (14. ábra) példák a folyamatos tökéletesítési folyamatokra: • Tervezés és megvalósítás —a vállalatnak világosan definiálni és mérhetővé kell tenni a célokat , meg kell határozni a célok elérésének mérési kritériumait • Értékelés —a munkavédelem rendszeres ellenőrzésére módszereket kell kidolgozni és azokat be kell vezetni, pl. auditálásokat —meg kell határozni a korrekciós és tökéletesítési intézkedéseket és azokat fenn kell tartani
14. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei – Javító intézkedések fejezet (15. ábra) példák a folyamatos tökéletesítési folyamatokra: •Tökéletesítési intézkedések: —a releváns MIR-elemek állandó tökéletesítésére szolgáló elképzelésekre van szükség —a vállalat munkavédelmi teljesítményének javítása érdekében a munkavédelmi rendszabályokat és a munkavédelmi teljesítményt más vállalatokéval kell összehasonlítani
15. ábra Munkavédelmi irányítási rendszerek (MIR) ILO-irányelvei Összefoglalás Az ILO-irányelv lényeges előnyei az alábbiak: – Miután lehetőség van arra, hogy alkalmazkodjon az egyes nemzetek, ágazatok, vállalatok igényeihez, figyelembe véve a már meglévő munkavédelmi szabályozásokat, igen rugalmas. Ez elsősorban a kis- és közepes vállalatok szempontjából fontos. – Mind a kormányzat, mind a szociális partnerek képviselői azonos mértékben vettek részt a kidolgozásban. Ennek következtében széles körű legitimációval rendelkezik. – Világviszonylatban érvényes, egységes keretfeltételeket tartalmaz. (Barna Györgyné) Böhm, S.: Der neue internationale ILO-Leitfaden für Arbeitsschutzmanagementsysteme (AMS). = VDI-Berichte, 2001. 1625. sz. p. 89–102. Woborschil, H.: Neuordnung des Berufsgenossenschaftlichen Vorschriften- und Regelwerkes. = Das Gas- und Wasserfach, 142. k. 9. sz. 2001. p. 641–643. Durch Prävention lässt sich (viel) sparen. = Sicherheitsmagazin, 2001. 10. sz. p. 10–11.
9
EGYÉB IRODALOM Nagy I.: Biztonság folyamatirányítással (a német út). = Magyar Kémikusok Lapja, 57. k. 4. sz. 2002. p. 131–134. Breznay G.: Kockázatcsökkentés és irányítástechnika I. = Magyar Kémikusok Lapja, 57. k. 4. sz. 2002. p. 134–137. Lotz, W.: Sicher von Kopf bis Fuss. (Biztonság A-tól Z-ig.) = Chemie-Anlagen + Verfahren, 35. k. 3. sz. 2002. p. 82. Amit az emberek kérdeznek a bitumen egészségi és biztonsági hatásairól. = Az Aszfalt, 9. k. 1. sz. 2002. márc. p. 10–13. Sinner, K. E.; Felten, C.: Dieselmotoremissionen in Lade- und Sortierhallen von Paket- und Liferdiensten. (Dízelmotor-emissziók a csomagoló- és szállító szolgáltatók munkahelyiségeiben.) = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 62. k. 1–2. sz. 2002. p. 25–29. Wilms, V.: Die aktuelle TRGS 554 – Baustein zur Beurteilung und Minimierung der Exposition gegenüber Dieselmotoremissionen am Arbeitsplatz. (Az aktuális TRGS 554 – a munkahelyi dízelmotor-emissziók expozíciójának értékeléséhez és minimalizálásához.) = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 62. k. 1–2. sz. 2002. p. 30–36. Új katasztrófavédelem monitoring rendszer. = Biztonság, 14. k. 1. sz. 2002. p. 15–16. Favaro, M.: Des risques au travail. (Munkahelyi kockázatok.) = Préventique – Sécurité, 2001. 60. sz. nov./dec. p. 39–45. Kelly, B. D.; Clancy, M. S.: Use a comprehensive database to better manage process safety. (Átfogó adatbázis használata a folyamatok biztonságirányításához.) = Chemical Engineering Process, 97. k. 8. sz. 2001. p. 67–69. Bentler, H.: Rechtsvorschriften und Regelwerke zur Brandschadensanierung. (Jogi előírások és szabályozások a tűzkárok felszámolásához.) = Allianz Report, 74. k. 5. sz. 2001. p. 183– 189. Mederer, H.: VdS-Richtlinie zur Brandschadensanierung. (VdS-irányelvek tűzkárok felszámolásához.) = Allianz Report, 74. k. 5. sz. 2001. p. 190–192. Grupp, H.: Sanierung nach Brandschäden – Erfolge und Misserfolge. (Tűzkárok felszámolása: sikerek és kudarcok.) = Allianz Report, 74. k. 5. sz. 2001. p. 198–203. Schäbe, H.: Neue Ansätze zur Systemsicherheit in der Bahntechnik. (Új szempontok a vasút biztonsági rendszereiben.) = ETR Eisenbahntechnische Rundschau, 50. k. 4. sz. 2001. p. 185–191.
10
